KISDEDÓVÁS A TÖRTÉNETI KÁRPÁTALJÁN A 19. SZÁZADBAN ÉS A 20. SZÁZAD ELEJÉN*

Átírás

1 OKTATÁSPOLITIKA A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG VÉGEIN 141 REHÓ ANNA KISDEDÓVÁS A TÖRTÉNETI KÁRPÁTALJÁN A 19. SZÁZADBAN ÉS A 20. SZÁZAD ELEJÉN* Magyarországon a 19. század elején jelentkezett először az óvodák létesítésének igénye. Ezt az igényt a társadalmi-gazdasági fejlődés hívta életre, nevezetesen az a változás, hogy a kapitalizálódó manufaktúrák egyre több munkaerőt igényeltek, egyre több családban fordult elő, különösen a városokban, hogy a családból az apa és az anya is munkát vállalt. A kisgyermekek gondozása ilyen körülmények között egyre több problémát vetett fel. Az óvodamozgalom kibontakozásában elsősorban az angol Samuel Wilderspin és a svájci Johann Heinrich Pestalozzi elvei hatottak. Az első óvoda megnyitása 1828-ban, Budán, Brunszvik Teréz grófnő nevéhez fűződik, az első falusi óvodát pedig Bezerédy Amália alapította 1836-ban, a Tolna megyei Hidjapusztán, uradalmi cselédek gyermekei számára. Tolnán 1837-ben már az első óvóképző is megnyitotta kapuit. 1 Egyesületi élet Az óvodaügy felkarolásában fontos szerepet játszott a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület létrejötte 1836-ban (1874-ig állt fenn), amely országos hatókörű társadalmi szervezetként vállalta az óvodák szervezését és fenntartását, odafigyelt a megfelelő helyiségek kiválasztására, szükséges berendezések biztosítására az óvodák számára, a higiéniai követelmények és tűzvédelmi szabályok betartására, az óvodai tanító-nevelő munkára, a nevelők megfelelő képesítésének biztosítására stb decemberében az egyesületen belül két részleg jött létre: nevelői és gazdasági. Az elsőben a férfiakkal együtt 16 nő is dolgozott. Ennek a részlegnek volt a feladat az óvodai munka ellenőrzése. A gazdasági részleg tagjai csak férfiak voltak. Az egyesület tevékenységének köszönhetően az óvodák száma az évi 12- vel szemben 1847-re már 69 volt. Az egyesület folyamatosan gondoskodott arról, hogy hatóköre, tagsága egyre bővüljön. Harmadik ülésén, melyet Tolna városában tartottak 1837-ben, * A VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Nyelv és kultúra a változó régióban, Kolozsvár, augusztus ) Kárpátalja: változó paradigmák szekciójában (szervező: Fedinec Csilla, MTA KI) elhangzott előadás írott változata.

2 142 Rehó Anna már a történeti Kárpátalja képviselői is jelen voltak: Bereg megyéből Bay Görgy első alispán és Eötvös Tamás másodalispán; Ung megyéből Horváth Simon első alispán és Buday Vince főszolgabíró; Máramarosból Asztalos Pál táblabíró és Sztojka József bíró; Ugocsa megyéből Ujhelyi Sándor első alispán. 2 A 19. század közepétől az óvodákkal foglalkozó egyesületek száma egyre nőtt, az 1870-es évektől a szaklapok is megjelentek. Ezek sorában 1869-ben Budán jött létre a Fröbel Nőegylet (1872-től Magyarországi Központi Fröbel Nőegylet). Névadója Friedrich Fröbel német pedagógus, Pestalozzi tanítványa, a kindergarten (gyermekkert) mozgalom elindítója. Az egylet fő célja az óvodáskorú gyerekek nevelése fröbeli módszereinek terjesztése volt. 3 A nőegylet tagjai között ott találjuk a kultúrpolitikus György Aladárt ( ), aki az Országos Statisztikai Hivatal belső tagja, számtalan bölcsész és pedagógiai egyesület munkatársa, s a magyar kisdedóvás és nőnevelés leglelkesebb apostola 4 volt től tagja, 1896-tól alelnöke volt a Kisdedvédő Országos Egyesületnek. György április 11-én született Huszton. Felsőfokú tanulmányait külföldön végezte. Dolgozott hírlapíróként, fordítóként, íróként. Szerkesztette a Tanítók Zsebnaptárát. Későbbi megítélését nagyban befolyásolta, hogy személyes barátságban volt Karl Marxszal, akinek műveit magyarra és ukránra is fordította.1873-tól kezdve buzgón fáradozott a kisdednevelés ügyein, írásai a Kisdednevelés című folyóiratban jelentek meg: A gyermekkertek jelentősége (1873), A kisdedóvás rendezése (1882), Kohány Samuel (1893), Ropos József (1894) stb. 5 Sok éven át a budapesti Fröbel Óvónőképző Intézet tanára volt és az óvónőknek rendezett kurzusokon tartott előadásokat. Kutatásaim során rátaláltam egy óvónő, Gózon Aladárné cikkére A magyar kisdednevelés és népoktatás című folyóiratban, melyben megemlékezik az óvónők védelmezőjéről, György papáról, aki mindig mosolygós, jókedvű, vele lehetett megosztani az örömet és bánatot. Kisdednevelés-ügyi kiállítást szervezett 1885-ben és 1896-ban, Budapesten 1899-ben megrendezte a II. Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszust. Jelen volt minden szakgyűlésen keveset beszélt, szerény és okos volt. A cikk írója sajnálattal állapította meg, hogy kihűlt az a nagy szív, melynek minden dobbanása a mienk volt, szíve a miénk volt, miénk kisdednevelőké. 6 A Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület az 1870-es évekre elvesztette monopolhelyzetét, 1874-ben Országos Kisdedóvó Egyesület néven egybeolvadt az előző évben létrejött Országos Magyar Kisdedvédő Egyesülettel, 7 amely immár egészen 1946-ig állt fenn. Az 1879-ben indult, és megszakítással 1944-ig kiadott, Kisdednevelés című szakmai folyóirat beköszöntő cikkében P. Szathmári Károly így fogalmazta meg az egyesületi élet lényegét: A magyar kisdednevelőre saját helyi foglalatosságán kívül igen szép és nemes kötelességek, feladatok várnak. Ilyenek: a kisdednevelési iro-

3 Kisdedóvás a történeti Kárpátalján a 19. században és a 20. század elején 143 dalom továbbfejlesztése a neveléstan és a nemzeti sajátosságok érdekében; az irodalom helyes fogalmainak terjesztése egymás között és a szülők körében; magának a kisdednevelésnek terjesztése országszerte, minden kedvező alkalom felhasználásával; maguknak a kisdednevelőknek szellemi és anyagi érdekeinek óvása, emelése, mi csak egyesülten elérhető, s végre saját és kartársaink tekintélyének és az irántuk emelkedő rokonszenvnek élesztése. 8 Az egyesület beszámolója szerint az 1870-es évek közepére a kisdedóvók száma elérte 143-at, melyből 30 Budapesten működött. Ezenkívül Budapesten menhelyet alapítottak árva csecsemők befogadására. A továbbiakban az egyesület tagjainak támogatásával a magyarországi területeken közel 500 óvoda jött létre. Számunkra különösen fontos, hogy az Egyesület elnöke Bereg vármegye főispánja, Hagara Viktor volt. Hagara 1848-ban született az Ugocsa vármegyei Nagyszőlősön. Életének jelszava volt: Munkálkodni a haza javára, élni a közjó előmozdításáért. 9 A máramarosszigeti gimnáziumot végezte el, majd jogot hallgatott Bécsben és Budapesten, ügyvédi diplomát szerzett. Hosszú, több évig tartó tanulmányút keretében bejárta Angliát, Franciaországot, Németországot és Olaszországot, és 1877-ben tért vissza szülőföldjére. Kortársai szerint a vármegyében ő volt a legtanultabb ember. Rögtön a visszatérése után elfogadta a főjegyzői állást, amelyet 1886 októberéig töltött be tól két bizottságnak is előadója lett a magyar parlamentben: a kérvényezési és közoktatási bizottságnak. Részt vett az 1891-ben elfogadott kisdednevelési törvény kidolgozásában is ben a negyedik párizsi világkiállításon miniszteri megbízottként működött ben az Országos Gazdasági Egyesület igazgatótanácsának lett a tagja. Képviselői beszédeiben a legtöbbet az oktatás kérdéseivel foglalkozott től, képviselősége alatt, több budapesti napilapnak igen szorgalmas munkatársa volt, politikai és társadalmi irányú cikkeivel tűnt fel ban az Ezredéves Országos Kiállítás gazdasági osztályának kollektív elnöki tisztét töltötte be, valamint a közoktatási osztályon miniszteri megbízottként működött ben Bereg vármegye főispánjává emelték. A kortársak szerint Hagara főispánkodása össze van forrva a megye tagjainak jólétével, ki tudását, nemes szívét, lankadatlan munkásságát a közjó emelésére szentelte től tagja, majd 1893-tól elnöke volt az Országos Kisdednevelők Egyesületének. Ebben a pozícióban buzgón agitált a kisdednevelés terjesztése mellett szűkebb pátriájában is, illetve folyamatosan tagokat toborzott az egyesületbe. Hagara Viktor május 24-én, Budapesten halt meg. 11 A kisdedóvásról szóló évi XV. törvénycikk elfogadása után az óvodai intézmények megnyitása és fenntartása az állami és helyi hatóságok előjoga lett. Ennek eredményeként a Kisdednevelők Országos Egyesületének tevékenysége fokozatosan korlátozódott, csökkent a bevétele, s a jótékony-

4 144 Rehó Anna sági akciók száma egyaránt. A magyar kormány törődését a gyerekek szociális ellátásának és nevelésének problémájával, valamint Magyarország ezen területen elért eredményeit mutatja a gyerekek védelmének szentelt Nemzetközi Kongresszus, melyet szeptember között rendeztek meg Budapesten. A 19. század végén az Osztrák Magyar Monarchia északkeleti részén megközelítőleg 200 óvoda működött ig azok az óvónők, akik érdeklődtek az új pedagógiai módszerek iránt, a tanítókkal együtt jelentek meg a magyar tanítók egyesületének gyűlésein. Így február 25-én az Északkeleti Magyarországi Tanítóegylet közgyűlésén elhangzott az a javaslat, miszerint az északkeleti területek nevelői alakítsák meg saját óvónői egyesületüket. Az óvodai dolgozók magas létszáma lehetővé tette, hogy megalakuljon az Északkeleti Magyarországi Óvónők Szakosztálya, amely szervezte az óvodapedagógusok rendszeres és céltudatos tevékenységét május 20-án, Munkácson a Csillag Szállóban került sor arra a közgyűlésre, amelyen kimondták a szakosztály létrejöttét. A gyűlésre Máramaros, Ugocsa, Szatmár, Bereg, Ung, Zemplén, Sáros, Szepes és Abaúj-Torna vármegyék képviselőit hívták meg. A szakosztály joghatósága a felsorolt vármegyékre terjedt ki, székhelye a szakosztályi elnök lakóhelye volt, szervezetileg pedig az Északkeleti Magyarországi Tanítóegyletek Szövetségéhez és a Kisdednevelők Országos Egyesületéhez tartozott. 12 A képviselők elfogadták azokat a feladatköröket, amelyekkel az újonnan létrehozott szakosztálynak foglalkoznia kell: a) elsősorban ápolja a magyar beszéd gyakorlásának módját; b) odahat, hogy az óvodai és népiskolai nevelést és oktatást szerves kapcsolatba hozza; c) összegyűjti a szakosztály területén dívó gyermekjátékokat, munkákat, verseket, meséket, mondókákat, elbeszéléseket, imákat, dalokat; d) a kultúregyesületek mozgalmaiban tevékeny részt vesz; e) gyarapítja a Kisdednevelők Országos Egyesületének segélyalapját; f) lépéseket tesz, hogy az északkelet-magyarországi általános tanítóegyesületek a maguk kebelében alakítsák meg az egyes vármegyék óvónői szakosztályait, hogy azután a kisdedóvónők északkeleti szakosztálya is az említett 9 vármegye óvónői szakosztályainak szövetségét képezze; g) a tagok anyagi és erkölcsi érdekeit minden irányban védi; h) támogatja a Magyarországi Tanítók Árvaháza, az Eötvös Alap, a Tanítónők Otthona és Tanítók Háza ügyeit; i) mozgalmat indít a Magyarországi Óvónők Otthonának megalapítására; j) munkáját, anyagi és erkölcsi áldozatát minden hazafias népnevelési intézménynek felajánlja. 13 Az alapszabályban külön kitértek a szakosztály az Északkeleti Magyarországi Tanítóegyletek Szövetségének viszonyára. A megfogalmazás szerint az óvónői szakosztály teljes mértékben alá volt rendelve a tanítóegyesület szakosztályának. A kisdedóvónők a megyék általános tanítóegyesületének keretén belül alakíthattak óvónői szakosztályokat. A gyűléseit az Északke-

5 Kisdedóvás a történeti Kárpátalján a 19. században és a 20. század elején 145 leti Magyarországi Tanítóegyletek Szövetségével egy helyen és egy időben tarthatta. A gyűléseken elfogadott határozatokról a szakosztálynak értesítést kellett küldenie a kormánynak, a tanítóegyesületek szövetségének, a Kisdednevelők Országos Egyesületének. Alapszabályba iktatták, hogy a megállapodásokról az érdekelt testületeket közvetlenül a Magyar Kisdednevelés és Népoktatás című hivatalos közlöny fogja tájékoztatni. Az alárendeltség pozitív oldalaként a szakosztály tagjainak kisdednevelési irodalom művelésére alkalmat nyújtottak és pályadíjakat tűztek ki, melyeket ünnepélyes szakosztályi gyűléseken osztottak ki. A vármegyei óvónői szakosztályok minden tagjuk után a szakosztály pénztárába forintot fizettek. E jövedelmet a szakosztály kiadásaira s egyéb jótékony célokra fordították. 14 A szakosztály rendes tagjává csak az az óvónő vagy férfi, tanító, tanár, lelkész válhatott, aki tagja volt a tanítóegyletek szövetségének. Ezenkívül pártoló tag lehetetett minden feddhetetlen életű férfi és nő, aki évente 1 forintot befizetett a szakosztály pénztárába, mely kötelezettség 3 évig tartott. Azok, akik a népnevelés szempontjából kiváló érdemeket szereztek, tiszteletbeli tagokká váltak. A tagság többféle joggal és kötelességgel járt. Minden rendes, pártoló és tiszteletbeli tag választó és választható volt, ezenkívül fel voltak jogosítva a szakosztály közgyűlésein indítványokat tenni, előadásokat tartani, azokról vitatkozni és szavazni. Csak a rendes tagoknak állt jogában igénybe venni a szakosztály pénzbeli segélyét, viszont minden rendes tagnak kötelessége volt részt venni a közgyűléseken. 15 A pedagógusokat és óvónőket tömörítő egyesületek közgyűléseit kétévente egyszer, mindig más-más helyszínen tartották meg. A közgyűlésre meghívták a népművelési és vallásügyi minisztérium, a királyi neveléstudományi felügyelet, a vallási intézmények képviselőit, a körzetben működő más egyesületek vezetőit. Az egyesületek állandó szakosztályainak jelenléte kötelező érvényű volt. Az Északkeleti Magyarországi Óvónők Szakosztálya azokat a körzeteket is lefedte, ahol a magyarokon kívül más nemzetiségű lakosság is élt: ruszinok, szlovákok, románok, németek stb. A gyűléseken sokszor elhangzott, hogy a 3 6 éves korú gyermekek a legfogékonyabbak a nyelvtanulásra, ezért a kisebbségek szervezett nyelvoktatása kizárólag az óvodákban képzelhető el. Ily módon minél szélesebb körben terjedt el az óvodák hálózata, annál hatékonyabbá vált a magyar nyelv oktatása és terjesztése. Láng Mihály az Eperjesi Óvóképző Intézet igazgatója, a szakosztály alapító tagja külön módszertant dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy a nem magyar ajkú gyermekeket hogyan tanítsák meg a magyar nyelvre. A szakosztály gyűlésein Láng Mihály gyakran szólalt fel és oktatta az óvónőket. A Kisdednevelés című folyóirat rendszeresen közölt tőle publikációkat a magyar nyelvtanítás módszertana a nem magyar anyanyelvű kisdedóvókban és az elemi iskolákban tárgykörben.

6 146 Rehó Anna Megjegyzendő, hogy Láng Mihály módszertana szerint annak az óvónőnek, aki nem magyar ajkú gyermekeket nevel az óvodában, ismernie kell az adott etnikai kisebbség nyelvét, hogy megfelelően meg tudja értetni növendékeivel a tanított magyar szavak jelentését. Csak akkor lehet megszerettetni az óvodásokkal a magyar nyelvet, ha az óvónő ismeri a gyermekek anyanyelvét, népi szokásait és szertartásait, és összehasonlítva a magyar nyelvvel, népszokásokkal, kiemeli annak szépségét és fontosságát. Véleménye szerint a gyermeket úgy kell más nyelvre oktatni, hogy az ne legyen durva, kényszerítő erejű, ellenkezőleg: el kell érni, hogy a gyermek érdeklődését felkeltsék, örömét találja a magyar nyelv elsajátításában ben az Osztrák Magyar Monarchia egész magyarlakta területén összesen 1931 óvóintézet működött magyar, német, szlovák, szerb, olasz, román, valamint magyar német, magyar szlovák, magyar ruszin, magyar horvát, magyar szerb tannyelvvel. A kisebbségek nyelvén az oktatás túlnyomórészt nyári menedékházakban folyt. Az elsődleges feladat a gyermekek megőrzése, óvása volt a tavaszi őszi mezei munkálatok időszakában, valamint szorgalmazták, hogy eközben a gyermekeket magyar nyelvre is tanítsák ra az óvóintézetek és menedékházak száma 2426-ra bővült (1. táblázat). Oktatási nyelv 1. táblázat Óvóintézetek nyelv szerinti felosztása az Osztrák Magyar Monarchia egész magyarlakta területén (1895, 1898) Összesen Óvóintézetek száma 1895-ben óvoda állandó menedékház nyári menedékház Összesen Óvóintézetek száma 1898-ban óvoda állandó menedékház nyári menedékház magyar magyar német magyar szlovák magyar oláh magyar ruszin magyar horvát magyar szerb magyar olasz német szlovák oláh szerb olasz német oláh román Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, VIII., Budapest, 1901, 321. p.

7 Kisdedóvás a történeti Kárpátalján a 19. században és a 20. század elején 147 Megkülönböztetett figyelmet szenteltek az óvónők személye kiválasztásának. Fő követelmény volt velük szemben a nyelvtudás, a magyar állam iránti tisztelet és szeretet. Tantervi anyagok voltak azok a versek, dalok, elbeszélések, mesék, amelyekben a magyar hazafias érzést, az állam iránti odaadást, a magyar nyelv szépségeit dicsőítették. A gyermekek elé példaképül a magyar katonát állították, aki soha nem sír, nem fél, ezért a gyerekeknek sem szabad sírni és félni, ha szeretnének katonák lenni. Hiszen a magyar gyermekek arca pirospozsgás a friss levegőtől stb. A gyermekeken keresztül a felnőtt lakosságot is igyekeztek befolyásolni, fogékonnyá tenni a magyar nyelv iránt. Előfordult, hogy ez konfliktusokat okozott a családokban. 16 A gyermekekkel való munkához szükséges anyagokat elég nehéz volt megszerezni. A kisdedóvókat nem látták el a szükséges módszertani irodalommal. Nem minden gyermekintézménynek volt lehetősége, hogy előfizessen a Kisdednevelés című folyóiratra, amelyben gyermekirodalmat és módszertani irodalmat is publikáltak. Ezért a szakosztály közgyűlésein hagyománnyá vált, hogy az óvónők egymás közt csereberélték a környezetükben összegyűjtött gyermekjátékokat, verseket, meséket, mondókákat, imádságokat és dalocskákat, ezzel biztosítva saját maguk számára is a gyermekekkel való foglalkozásokhoz szükséges segédleteket. Az Északkeleti Magyarországi Óvónők Szakosztályának tagjai az óvodai nevelést az elemi iskolai neveléssel egyetemben mint a népnevelés egy ágazatát népszerűsítették, és közgyűlésüket az Északkeleti Magyarországi Tanítóegyletek tagjaival együtt, közösen tartották. A közgyűlésekkel párhuzamosan jótékonysági akciókon gyűjtöttek pénzt a Magyarországi Tanítók Árvaháza, az Eötvös Alap, a Tanítók Háza, az Óvónők Háza javára, ahol a nyugdíjkort elért és család, ellátás nélkül maradt tanítóknak és óvónőknek biztosítottak otthont. A szakosztály közgyűlésén hozott minden határozatról jelentést kellett írni a Kisdednevelők Országos Egyesületének. 17 Az Északkeleti Magyarországi Óvónők Szakosztályán belül vármegyei tagozatokat alakítottak: máramarosi, ugocsai, beregi, ungi, zempléni, sárosi, szepesi, abaúj-tornai. A tagozatok székhelyei a közigazgatási központok voltak. A tagozatokon belül mód nyílt a gyakoribb találkozókra, az adott vármegyén belül könnyebb volt megválasztani a megbeszélés tárgyát, éppen azt, amely az adott tagozatot a leginkább érdekelte. A gyűléseken a tantervi anyag különböző fejezeteiből gyakorlati foglalkozásokat tartottak a gyermekekkel, a gyűlés második része pedig elméleti jellegű volt, akkor a napirendre tűzött témát beszélték meg. Például Sáros megyében, a Kis-Szebenben tartott gyűlésen Virágh Róza kis-szebeni óvónő nyílt foglalkozását tekintették meg a résztvevők, utána Molnár Mária előadást tartott A munka az óvodában címmel. 18 Arra is volt példa, hogy a gyűlések 2 3 napon át tartottak. Például 1898-ban, a Munkácson tartott közgyűlés résztvevői Pünkösd szombatján (május 28.) érkeztek Munkácsra. Rőzer Jánosné, a Kisdednevelők Országos

8 148 Egyesületének elnökhelyettese minden résztvevőnek átnyújtotta a kokárdát. Jelen voltak: Hagara Viktor, a Kisdednevelők Országos Egyesületének elnöke, Rőzer Jánosné elnökhelyettes, György Aladár alelnök, Peres Sándor, Láng Mihály és Dudinszki István szemináriumi tanárok. A közgyűlés szervezői Cseh Lajos polgármester, Fazekas Béla főkapitány, a Munkácsi Nőegylet tagjai, Sárkány Gábor és Csontos Alajos. Vasárnap 15 órától megkezdődött a gyűlés. A gyűlésen György Aladár felolvasta Szathmári György műveit, felszólalt Csontosné Acél Mária A beregvármegyei kisdedóvás története című előadással, Láng Mihály tartott előadást A gyermekek természetszerű szabadságáról a 3 6 éves korban címmel. 19 Este ünnepi vacsorával kedveskedtek a résztvevőknek. Másnap Szolyvára utaztak, ott a részvevőknek ruszin iskolás gyerekek himnuszt énekeltek és egy ruszin kislány magyar nyelven köszöntötte őket. Hagara Viktorné meghatódva csókolta meg a kislányt. Következő programpont volt egy nyílt anyanyelvi foglalkozás a szolyvai óvodában, melyet az óvoda vezetője, Bárdos Paula tartott. Mindenki elégedetten tért vissza Munkácsra, dicsérték, mennyire jól tudnak magyarul a ruszin gyerekek táblázat Óvóintézetek Északkelet-Magyarországon (1896) Vármegye Az óvóintézetek száma Máramaros 11 Ugocsa 11 Szatmár 86 Bereg 43 Ung 16 Zemplén 25 Sáros 12 Szepes 9 Abaúj-Torna 12 Rehó Anna Forrás: MORLIN Emil: A magyar kisdedóvás múltja és jelene, Budapest, 1896, p. Amint a 2. táblázat igazolja, a történeti Kárpátalja területén Bereg és Ung vármegyékben volt a legtöbb kisdedóvó, s ennek megfelelően a beregi és az ungi óvónők tagozata volt a legnépesebb, ők tartották leggyakrabban összejöveteleiket. Az összejövetelek nyelve minden esetben a magyar volt. Ezt az Északkeleti Magyarországi Óvónők Szakosztálya Etikai Kódexének 20. paragrafusában is rögzítették. Ám a kárpátaljai tagozatok (Máramaros, Bereg, Ung, Ugocsa vármegyében levők) gyűlésein a gyakorlati foglalkozásokat gyakran

9 Kisdedóvás a történeti Kárpátalján a 19. században és a 20. század elején 149 ruszin gyermekekkel folytatták, akik egyformán tudtak ruszin és magyar nyelven verset mondani, énekelni. Élesen bírálták azt az óvónőt, aki a foglalkozást a gyerekekkel előbb ruszin nyelven tartotta. Nagy vívmánynak számított, ha a ruszin gyermekek büszkén szavalták az olyan típusú hazafias verseket, mint a Magyar Zászló (Magosrévi Jolán), Magyar gyermekek imádsága, Márciusi ima (Gedeon Jerne), Legszebb kép (Lengyelné M. Etelka) stb. 21 A Bereg megyében Országos ezeréves ünnep alkalmával tartott ünnepség után a vallás és közoktatás minisztere megjegyezte, hogy olyan tisztaszívű szeretetet a haza iránt, mint itt Munkácson, a Vereckei-hágón és Beszkiden, nem látott soha. Ez a szegény, szerencsétlen ruszin nép, szegény papok, tanárok, az ő szeretetük a Haza iránt nagyobb és tisztább, mint azoké, akik jó létben élnek. 22 Mikor a miniszter meghallotta, ahogy szavalnak, énekelnek a kis ruszin gyerekek, nem tudot tartószkodni és csokolni keszte őket. 23 Az Északkeleti Magyarországi Óvónők Szakosztálya létrehozása jelentős befolyást gyakorolt a régióban az óvodai nevelés fejlesztésére. Az egyesület tagjai részt vettek a gyermekintézmények elterjesztésében, segítették a népművelést és az óvónők képzését. A szakosztály tagjai tevékenyen részt vettek a Kisdednevelők Országos Egyesületének közgyűlésein, amelyeket évente Budapesten tartottak meg. Az résztvevőből általában 4 5-en képviselték a régiót. 24 Az óvodák fejlődését illetően a régió lépést tartott az Osztrák Magyar Monarchia többi területével. Bár egészen június 16-ig kellett várni az első országos kisdedóvó kiállításra, de erre is ezen a vidéken, Lőcsén került sor Halmos Andor, Ung megye szülötte főszervezésében. 25 Jelen volt többek között Párvy Sándor szepesi püspök, Hagara Viktor nyugalmazott főispán, az Országos Kisdednevelők Egyesületének elnöke, gróf Csáky Vidor és még sok tisztelt vendég. A kiállítás június 26-ig volt nyitva és 2700 látogatója volt. A 800 résztvevő közt ott voltak az óvónők a történeti Kárpátalja régióinak képviseletében is, többek között Dávid Anna Ökörmezőről, Molnár Emma Nagybereznáról, valamint Ignácné Szondy Izabella ungdaróci óvónő, aki ezüstéremmel tért haza. Halmos Andor, munkássága elismeréseként, aranyérmet kapott. 26 Az ország legdélibb határától jöttek, sereglettek össze az óvónők, és mindenki úgy köszöntötte egymást, mintha ismerősök lennének írta Schödl Emma, a kiállítás résztvevője. 27 Június 25-én Paulai Szt. Vince rendű nővér mutatott be mintafoglalkozást tornából. Ezt követte Dombay Mária kolozsvári óvónő mesedélutánja, melyet a résztvevők kritikával illettek, mondván, nagyon magas gondolatokkal adatott elő. 28 Június 26-án a Szepes vármegyei Óvókör díszközgyűlést tartott, ahol Ballay Károly, a Gyermektanulmányi Múzeum titkára előadást tartott a Gyermektanulmányozás módszeréről címmel. Délelőtt 11 órakor került sor a kiállítás megnyitására, amely július 6-ig volt nyitva.

10 150 Rehó Anna Kacskovics Mihály miniszteri tanácsos szavaival szólva: Örömmel látja az országos kiállítás erkölcsi sikerét és a gyakorlati élet irányát szolgáló törekvési előkészítést, melynek e kiállítás a tanúbizonysága. Megmutatja, hogy a kisdednevelés helyes úton jár. A kisdedóvodát iskolának soha el nem ismeri, hiszen annak egész más, de éppen olyan fontos és áldásos hivatása van, mint az iskolának. Teljes hódolattal hajlik meg azon szép eredmény előtt, amelyet a magyar kisdednevelés munkásai felmutatnak. 29 A régió első kisdedóvói A történeti Kárpátalja Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung vármegyék területeire terjed ki. Mivel azonban akkoriban nem volt ez egységes politikai régió, így a vármegyei határokat vettem figyelembe a kérdés kutatásakor. Máramaros vármegye központja Máramarossziget volt, ezért, mint a régió első kisdedóvó intézetét, a máramarosszigeti óvodát nevezzük meg, amely 1845-ben jött létre december 1-jén a kisdednevelés hívei és néhány szülő létrehoztak egy részvénytársaságot, melynek legfőbb célja egy kisdedóvó intézet létrehozása volt. Aktívan hozzáfogtak a pénz gyűjtéséhez, ami főleg részvényekből, a gyermekek ellátásáért kapott pénzből (6 krajcár évente), tombolán és táncmulatságon szerzett pénzből állt. Buzgó igyekezetük gyümölcseként augusztus 17-én megnyílt az első kisdedóvó intézet, melyben 74 gyermek kapott helyet. A kisdedóvónak nagy sikere volt, olyan sokan jelentkeztek, hogy nem is tudtak mindenkit befogadni. Még egy kisdedóvó megnyitására nem volt lehetőség, főleg pénzügyi okokból. 30 Sokáig ez volt az egyetlen ilyen típusú intézet a régióban. Bereg vármegyében 1868-ban indult meg a mozgalom egy kisdedóvó létrehozása érdekében. Munkácson a vármegye székhelyén jótékony célú adakozásokból, táncvigalmakból egy kis tőke gyűlt össze, melyet a városi pénztárba tettek kamatozni. Csak 10 év múlva, 1878-ban nyitották meg Munkácson az első kisdedóvót, városi jelleggel. Kezdetben 50 krajcár havi fizetéssel, majd 1892-ben a havi díj teljesen elmaradt, hogy a szegényebb sorsú szülők számára, akiknek nagy szükségük volt az óvodára, hozzáférhetőbbé tegyék. Munkácson 1884-ben nyílt meg az I. sz. állami, a következő évben pedig a II. sz. állami óvoda. Kezdetben egy-egy óvónő dolgozott az óvodákban, de később a gyermeklétszám gyarapodása folytán mindkét óvoda kapott még egy-egy óvónőt ban Beregszászban alakult meg egy kisdedóvó egyesület, mely az Országos Kisdedóvó Egyesülethez tartozott. Az egyesület egy óvodát tartott fent, melyet gyermek látogatott havi 1 forint térítési díj fejében. Összehasonlításként: az időszakban egy tanítói fizetés 200 forint körül volt ben kisdedóvó nyílt Nagyberegen és Szolyván, 1883-ban pedig Oroszvégen ahová többségben ruszin gyermekek jártak, majd Nagyló nyán

11 Kisdedóvás a történeti Kárpátalján a 19. században és a 20. század elején 151 és Bilkén től fogadták az Ilosván, Nagylucskán és Holubinán állami óvodák a főleg ruszin ajkú gyermekeket. Ugyancsak a ruszin gyermekek voltak többségben az 1886-ban Várpalánkon, 1890-ben pedig Alsóvereckén nyílt kisdedóvókban. Tudomásunk van arról is, hogy 1894-ben Mezőkaszonyban állami, 1895-ben Nagydobronyban községi óvoda nyílt. 32 A rendes kisdedóvókon kívül a régióban még találunk 5 állandó (Hátmeg, Gát, Mezőbánya, Nagygut, Beregszentmiklós) és 16 nyári menedékházat (Badaló, Barabás, Bátyú, Bótrágy, Csomonya, Daróc, Izsnyéte, Makaria, Makkos, Jánosi, Rafajnaújfalu, Ramocsaháza, Som, Szerna, Újdávidháza, Vá sárosnamény). 33 Ez azt bizonyítja, hogy már a félreeső falvak sem idegenkedtek verejtékes munkával szerzett filléreik feláldozásától akkor, amikor gyermekeik jólétéről volt szó. Ugocsa vármegyében a kisdedóvodák létszáma a legalacsonyabb volt a régió megyéi közt. Még az 1870-es évek végén Nagyszőlősön (a vármegye központjában) menedékház nyílt a szegény szülők gyermekeinek óvására. Ez a menedékház nagyon szegényes volt: se az állam, se a város, se a vallási közösségek nem törődtek a sorsával. A menedékház lakói főleg szegény ruszin családok gyermekei voltak. Iskolai rendezvényekből befolyt pénzből tartották fent az intézményt addig, amíg a szegények menedékházáról nem szerzett tudomást báró Perényi Zsigmondné. Mikor a bárónő meglátta a szegény gyerekeket sírva fakadt és így szólt: Angyalok ők mind, ha rongyos, piszkos ruhácskákban is járnak. Én fogok gondoskodni róluk, mint a saját gyermekeimről. 34 És betartotta a szavát, saját költségén tartotta fenn a menedékházat. Később a menedékház megsegítéséhez hozzájárultak Aczél László, királyi tanácsos, megyei tanfelügyelő, Hagara Viktor, a vármegye főjegyzője és Hagara Miklós, királyi tanácsos is ben rendes óvodát állítottak fel Nagyszőlősön és Tiszaújlakon, melyekbe gyermek járt. 35 Magam radvánci vagyok, így különös izgalommal töltött el, amikor felfedeztem, hogy ezen a ma Ungvárhoz tartozó településen 1885-ben már működött egy óvoda. Miért volt ez számomra oly meglepő? Mert Radvánc Ungvártól 15 percnyire fekvő kis létszámú falucska volt, és pont itt, jóval előbb, mint más, nagyobb falvakban, már igen korán gondoskodtak a kisgyermekek ellátásáról. A radvánci óvodába gyermek járt. Az óvónő fizetése 400 forint volt, a dajkáé pedig 60 forint. 36 Ungvár régtől, de nem tudjuk pontosan, hogy mikortól, tartott fenn egy óvodát a Széchényi utcában, de az céljának soha nem felelt meg. Rossz, egészségtelen épületben volt elhelyezve, felszerelése szerfelett gyenge volt. A városnak egyetlen virágzó intézete a Bugyis András ungi főesperes és apát áldozatkészségéből 1879-ben Mária-ház néven ismert kisdednevelő intézet volt, melyben iskola is működött. A növendékek száma a 200-at is megközelítette. A világháború alatt hadikórházat rendeztek itt be. A csehszlovák időszakban Vincze Szerafina főnöknő vezette az intézetet, aki magyar szel-

12 152 Rehó Anna lemben igyekezett nevelni a gyermekeket három tanítónővér, egy óvónő, egy zenetanító, egy gazdasági vezető és két nyugdíjas nővér segítségével. 37 Első ungvári kisdedóvó intézetnek a kutatók mint Almási Mihály, 38 Kobály József 39 az ungvári Római Katolikus Gizella-ház nevezetű intézetet tekintik, mely először mint leányiskola működött (1859-től), de 1862-ben egy új épületbe került, ahol már óvoda is volt. Kutatásaim szerint Talapkovics Emil ungvári tanfelügyelőnek köszönhetően, 1885-ben nyíltak meg Ungváron, Radváncon, Őrdarmán és Nagybereznán állami kisdedóvók, melyekben képzett, hivatásukat felelősséggel végző és tisztességes anyagi ellátásban részesülő kisdednevelők dolgoztak. Az ungvári óvoda a városnak csaknem kizárólag szegény szlovákok (korabeli kifejezéssel: tótok) és ruszinok által lakott részében, a Mocsár utcában lett elhelyezve egy mintaépületben, mely szép és gondosan ápolt nagy kertjével valóságos kis paradicsom volt, hová Ember János szerint örömmel jártak a gyerekek. Az óvónő fizetése lakás és 450 forint volt. 40 Büszkén összegezhetjük, hogy a kárpátaljai régiónak is megvan a saját kisdednevelés-története. György Aladár, Hagara Viktor, Halmos Andor Kárpátalja szülöttei, nevük közismert volt az egész ország kisdednevelői közt. Az, hogy az első világháború előtt ezen a területen 183 óvóintézet működött, 41 arra enged következtetni, hogy e kicsiny terület dicső része a nagy Magyarországnak. Jegyzetek 1 PUKÁNSZKY Béla NÉMETH András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996, < (letöltve: ). 2 РЕГО, Ганна: Дошкільне виховання у Закарпатті: витоки й історія розвитку ( рр.). Монографія, Ужгород, ВАТ «Патент», 2010, p. 3 PUKÁNSZKY Béla: Gyermekkép és óvodatörténet, < ~comenius/eloadasok/jgypk_gyermekkortortenet/tanulm%e1nyok/pb_ Gyermekkep_es_ovodatortenet_hosszabb_valtozat.doc > (letöltve: ). 4 GÓZON Aladárné: György Aladár, A magyar kisdednevelés és népoktatás, 1906/1., 34. p. 5 РЕГО, Ганна: Видатні постаті (Угорщини та Австро-Угорщини) причетні до становлення дошкільного виховання в Закарпатті. // Науковий вісник чернівецького університету, Випуск 244, Педагогіка та психологія, Збірник наукових праць, Чернівці, «Рута», 2005, 303. p. 6 GÓZON Aladárné: i.m. 7 KELEMEN Lajos: Az óvópedagógus-képzés és a pedagógusi képességek fejlődésének összefüggései, PhD-értekezés, Debreceni Egyetem Pszichológia Doktori Program, Alkalma-

13 Kisdedóvás a történeti Kárpátalján a 19. században és a 20. század elején 153 zott pszichológia alprogram, 12. p., < bitstream/2437/5773/6/kelemen_lajos_ertekezes.pdf> (letöltve: ). 8 Idézi: KELEMEN Elemér: Az Óvodai Nevelés ötven éve, Óvodai Nevelés, 1997/6., p. 9 MEDGYESI SOMOGYI Zsigmond (szerk.): Magyarország főispánjainak története , Ifj. Kelemen Ernő kő- és könyvnyomdai műintézete, Budapest, 1902, p. 10 Uo., 41. p. 11 РЕГО: Видатні постаті, 2005, 201. p.; CSATÁRY György: Hagara Viktor a tudós főispán, Kárpátalja, október РЕГО, Ганна: Створення та діяльність Північно-східної спілки угорських вихователів у Закарпатті, Scientific bulletin of Uzhgorod University, Medikal Series, 2005, 24., 200. p. 13 LÁNG Mihály: Az Északkelet Magyarországi kisdednevelők szakosztálya alapszabályainak tervezete, A magyar kisdednevelés és népoktatás, 1895/3., 9. p. 14 Uo., 10. p. 15 Uo., 11. p. 16 BALGA Zsuzsó: Óvodákat kell állítani, Kisdednevelés, 1911/9., 266. p. 17 LÁNG: i.m., 10. p. 18 Egyesületi élet, Magyar Kisdednevelés és Népoktatás, 1895/12., 22. p. 19 SZÉKELY Géza: A Kisdednevelők Országos Egyesület közgyűléséről, Kisdednevelés, 1898/12., p. 20 MOLNÁR Mária: Munkácsi közgyűlésünk, Magyar Kisdednevelés és Népoktatás, 1898/6., p. 21 Közgyűlésre jelentkeztek. A K.O.E., Kisdednevelés, 1912/9., 233. p. 22 A beregmegyei országos ezeréves ünnep, Magyar Kisdednevelés és Népoktatás, 1896/8., 323. p. 23 Uo., 324. p. 24 Közgyűlésre jelentkeztek, 233. p. 25 IGNÁCNÉ SZONDY Izabella: Emlékezés a Lőcsei évi kisdedóvói kiállításra, Magyar Tanítójelölt. Óvó-, tanítónő- és tanítójelöltek lapja, /1. sz., p. 26 Kisdednevelés, 1910/10., 270. p. 27 SCHÖDL Emma: Az első Országos Kisdedóvói kiállítás Lőcsén, Magyar Kisdednevelés és Népoktatás, 1910/7., 148. p. 28 Uo., 149. p. 29 Uo., 152. p. 30 Magyar Országos Levéltár [MOL], P 1652, 7. csomó, 13. tétel (a Máramaros-Szigeti óvódáról), 25. f. 31 A munkácsi óvodáról, Kisdednevelés, 1888/11., p. 32 REHÓ Anna: Óvodapedagógiai törekvések a mai Kárpátalja területén a történelmi Magyarország idején, In: DEMÉNY Piroska FERENCZI-FÓRIS Rita (szerk.): Új utak és módok az oktatásban, Galaxia Gutenberg, Târgu Lăpuş, 2011, 110. p. 33 Uo., 111. p.

14 154 Rehó Anna 34 SPITZ Jolán: Levél a szerkesztőhőz, Magyar Kisdednevelés és Népoktatás, 1895/7., p. 35 РЕГО: Дошкільне виховання у Закарпатті, 81. p. 36 REHO, Anna: The establishing of first infant schools in Transcarpathia (the second half of the XIX century), Scientific Bulletin of Uzhgorod University, Series Pedagogy Social Work 2005, 8., p. 37 CSÍKVÁRI Antal (szerk.): Ungvár és Ung vármegye, Vármegyei Szociográfia Kiadó Hivatala, Budapest, 1940, 237. p. 38 Vö. ПОП, Иван: Энциклопедия Подкарпатской Руси, Ужгород, Издат. В. Падяка, 2001, 135. p. 39 КОБАЛЬ, Йосип: Ужгород відомий і невідомий, Львів, Світ, 2003, 129. p. 40 EMBER János: A kisdednevelés ügye Ungban, Kisdednevelés, 1885/12., 267. p. 41 РЕГО: Дошкільне виховання у Закарпатті, 96. p.