Ifjúságszociológiai tanulmányok I.

Átírás

1 Egyetemi élethelyzetek Ifjúságszociológiai tanulmányok I.

2

3 Egyetemi élethelyzetek Ifjúságszociológiai tanulmányok I. Szerkesztette: Dusa Ágnes Réka, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press 2012

4 A kötet megjelenését támogatták: a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara A tanulmánykötet a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretén belül készült. A tanulmánykötet elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/ számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. A kötet a Debreceni Egyetem Ifjúságszociológiai Műhelyének gondozásában készült. Lektorálták: Prof. Dr. Szabó Ildikó, Dr. habil Pusztai Gabriella A borítót tervezte: Tófalvi Katalin ISBN ö ISBN Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is Kiadta a Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press www. dupress.hu Felelős kiadó: Dr. Virágos Márta Készült a Debreceni Egyetem sokszorosítóüzemében, 2012-ben

5 Tartalomjegyzék Előszó...7 Szerkesztői előszó...9 I. fejezet: Lakótársat keresünk, avagy milyen az egyetemi hallgatók csoportvilága 1. Szabó Ildikó: Az egyetem mint szocializációs színtér Pataki Gyöngyvér: Magány és társas élet a Debreceni Egyetem kollégiumaiban Dusa Ágnes Réka: Külföldi hallgatók a Debreceni Egyetemen Harmati Edina: A legnagyobb emberi próba és szerep Az emberi barátságok szociológiája...91 II. fejezet: Értékes fiatalok, avagy mi jellemzi az egyetemisták értékvilágát 1. Pusztai Gabriella, Bacskai Katalin, Kardos Katalin: Vallásos közösségekhez tartozó hallgatók Marián Béla: A debreceni egyetemisták értékvilága az empirikus adatok tükrében Jancsák Csaba: A Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak értékpreferenciái III. fejezet: Turulok és dínók, 1 avagy hogyan alakul a huszonéves fiatalok politikai szocializációja 1. Sőrés Anett: A szélsőjobboldali egyetemisták mint virtuális csoport Nyüsti Szilvia: Az egyetem meghökkentő állampolgársága Varga Szabolcs: A debreceni egyetemisták és a szélsőjobb. A Campus-lét kutatás online adatbázisának kvantitatív elemzése A kötet szerzői Utalás Bán Zsófia (2010): A turul és a dínó című írására. (Letölthető: 5

6

7 100 éves múltra visszatekintő hallgatói kultúra Egyetemünk az idén, 2012-ben ünnepeli fennállásának centenáriumát. Százéves tradícióink az összetartozás értékeire építenek. A Debreceni Egyetem mára már nem csupán egy intézményt jelent, hanem vonzó egyetemi életet, szellemiséget és lehetőségeket az itt tanulók és tanítók számára egyaránt. Ennek a közösségnek a tagja e kötet szerzőinek többsége és valamennyi szerkesztője is. Kik ismerhetnék jobban, hogy milyen Debrecenben egyetemistának lenni, mint azok, akik belülről szemlélik a campust és élik meg mindennapjait? Azt a campust, ahol egyszerre vannak jelen a hagyományok és a modern értékek. A campust, amely európai viszonylatban is egyedülálló szépségű. A campust, ahol az oktatási épületek és a kollégiumok nem a városban szétszórva találhatók, hanem együtt, néhány tömbben. A campust, ahol a tanulás mellett számtalan kulturális és szórakoztató program vár mindenkit napról napra, hétről hétre. A campust, ahol a hallgatóknak és az oktatóknak könnyű egymással kapcsolatot teremteniük. Ez a bensőségesség és identitástudat adja egyetemünk varázsát, melybe e kötet szerzői bepillantást nyújtanak az Olvasónak. Az Egyetemi élethelyzetek kötet tanulmányai egy egyedülálló kutatás keretében készültek, melynek tárgya a Debreceni Egyetem hallgatóinak világa. A kutatás oktatók és hallgatók közös munkájára épült. A még fiatal és a már tapasztalt kutatók együttműködése remekül képviseli egyetemünk szellemiségét: az oktatók és hallgatók közötti kollegiális viszony értékét, a nyitottságot, a társadalmi kapcsolatok intenzív ápolását és a szakmai fejlődésre való törekvést. Ajánlom tehát ezt a kötetet mindazoknak, akik az egyetemi hallgatók szemszögéből szeretnék megismerni az egyetemista létet: jellegzetességeit, közösségeit, csoportviszonyait és hallgatói kultúráját. A Hallgatói Önkormányzat nevében remélem, hogy támogatásunkkal egy olyan nagyszabású munka készült el, melynek olvasása egyaránt hasznára válhat az ifjúsági csoportkultúrák iránt érdeklődőknek, felsőoktatás-kutatóknak, egyetemi oktatóknak és hallgatóknak, illetve a jelen és a jövő társadalomtudósainak. Körösparti Péter elnök Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzat 7

8

9 A HALLGATÓKRÓL NEM CSAK HALLGATÓKNAK Szerkesztői előszó E gy olyan kötetet tarthat kezében az Olvasó, amely oktatók és diákjaik kollegiális együttműködésén alapulva jött létre. A szerkesztők és a szerzők többsége egy közösség tagja, amely a Debreceni Egyetem falain belül alakult, formálódott. Mindnyájan kötődnek az intézményhez, de mindnyájuknak mást és mást jelent a campus. Ami közös bennük, hogy mindegyikük belülről, sajátos szemszögből szemléli azt. Az ő nézőpontjaikból kaphat betekintést az Olvasó az egyetemisták életvilágába. A tanulmánykötet a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretén belül valósult meg. A szerzők és a szerkesztők mindnyájan aktív közreműködői a vizsgálatnak: részt vettek, és részt vesznek abban az elméleti megalapozástól az adatfelvételen át az elemzésig. A tanulmányok írói egytől egyig olyan témákat vizsgálnak, melyek az egyetemista lét egy-egy kiemelkedő jelentőségű szegmensét ragadják meg. Az első fejezet a hallgatói kapcsolatokat, a diákcsoportok szerveződéseit veszi górcső alá. A második rész a fiatalok értékvilágára és az értékek mentén szerveződő közösségekre koncentrál. A kötetet lezáró tanulmányok az egyetemisták állampolgári formálódását, politikai kultúráját, attitűdjeiket és orientációikat mutatja be. A szerkesztők a témák széles palettája mellett a módszerek sokszínűségének jegyében állították össze a kötetet. A szerzők szabad kezet kaptak mind a bemutatott csoportok, mind pedig az e közösségek jellegzetességeinek feltárásához illeszkedő metodika kiválasztásában. A tanulmányok mindegyike saját, önálló empirikus kutatásra épül. Reméljük, ezáltal egy olyan egyedülálló gyűjtemény jött létre, melyet az ifjúságszociológiával foglalkozók, a téma iránt érdeklődők, valamint a felsőoktatásban részt vevők vagy azt éppen kívülről szemlélők egyaránt haszonnal forgathatnak. A szerkesztők: Dusa Ágnes Réka, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett 9

10

11 I. fejezet Lakótársat keresünk, avagy milyen az egyetemi hallgatók csoportvilága

12

13 Szabó Ildikó AZ EGYETEM MINT SZOCIALIZÁCIÓS SZÍNTÉR A campus világa Magyarországon komoly hagyományai vannak a gyerekek és a fiatalok politikai szocializációja kutatásának. Az empirikus kutatások jelentős része az iskolai életszakaszokhoz és a különböző oktatási színterekhez (óvodások, felső tagozatos, nyolcadik, tízedik, tizenkettedik évfolyamosok) kapcsolódik. 1 Az elmúlt években több egyetemi adatfelvételre is sor került. 2 Ugyanakkor kevéssé kutatják az egyetemi szocializációt. 3 Ez azért is sajnálatos, mert az állampolgári magatartások alakulásában különleges jelentősége van a nappali egyetemi hallgatóként eltöltött életszakasznak és az egyetemista életformával járó élethelyzetnek. Ebből a szempontból hiánypótló az az alapkutatás, ami a Debreceni Egyetemen folyik az OTKA támogatásával oktatók, kutatók, szociológia szakos hallgatók és doktoranduszok közreműködésével. 4 Tanul- 1 A különböző oktatási intézményekhez kötődő életszakaszokra jellemző politikai szocializáció kutatása Magyarországon 1971-ben kezdődött egy ma már klasszikusnak számító óvodás-vizsgálattal: S. Molnár Edit (1971): A politikai szocializáció néhány sajátosságának jelentkezése iskoláskorba lépő gyermekeknél egy vizsgálat módszertani lehetőségei. Budapest, Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpont Még a rendszerváltás előtt készült egy adatfelvétel budapesti évesek körében: Szabó Ildikó, Csepeli György (1984): Nemzet és politika a éves gyermekek tudatában. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Tanulmányok, beszámolók, jelentések 4. és Szabó Ildikó, Csepeli György (1984): Politikai érzelmek iskolája. Jel Kép A rendszerváltást követően több olyan kutatás is volt, amelynek a mintája az oktatási intézmények meghatározott évjárataira irányult: Murányi István (1995): Középiskolások nemzet- és magyarságtudata Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle ; Szabó Ildikó, Örkény Antal (1996): éves fiatalok interkulturális világképe. In (Terestyéni Tamás szerk.): Többség kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest, Osiris MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport ; Szabó Ildikó, Horváth Ágnes, Marián Béla (1996): Főiskolások állampolgári kultúrája. Budapest, MTA PTI, Etnoregionális Kutatóközpont; Szabó Ildikó, Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest, Minoritás Könyvek; Csákó Mihály, Berényi Eszter, Bognár Éva, Tomai Kyra (2000): Politikai szocializáció Magyarországon a kilencvenes években. Szociológiai Szemle 1., 50 68; Pusztai Gabriella (2009): A társadalmi tőke és az iskola Kapcsolati erőforrások hatása az iskolai pályafutásra. Budapest, Új Mandátum. 2 A Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Programja keretében több hallgatói adatfelvétel is volt a partiumi térség felsőoktatási intézményeiben, így a 2003-as és 2005-ös Regionális egyetem kutatás, valamint a 2008-as és a 2010-es TERD kutatás. 3 Ebből a szempontból fontos kivétel Pusztai Gabriella könyve: A láthatatlan kéztől a baráti kezekig. Hallgatói értelmező közösségek a felsőoktatásban. Budapest, Új Mandátum Kiadó, Az OTKA által támogatott (K 81858), hároméves alapkutatás (Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák) 2010 februárjában kezdődött. A kutatás oktatók és hallgatók közös munká- 13

14 mányomban e kutatás keretében tekintem át azokat a sajátosságokat, amelyek az egyetemisták kortársi szocializációját jellemzik, támaszkodva a kutatás eddigi eredményeire. A campus hallgatói társadalmában végbemenő csoportfolyamatokat, a csoportviszonyokhoz és a hallgatói státuszhoz kötődő kortársi szocializáció sajátosságait nehéz pusztán kívülről megközelíteni. A campus-lét mikrovilágának megértéséhez és értelmezéséhez sajátos tapasztalati tudásra is szükség van. Kézenfekvőnek tűnik, hogy egy ilyen tárgyú kutatásban az érintett egyetemi nagycsoportokra az oktatókra és a hallgatókra jellemző eltérő tudáskészlet és tapasztalat egyaránt hasznosuljon. Az oktatók és hallgatók közös kutatómunkája különleges lehetőséget kínál az eltérő szakmai és tapasztalati tudások összekapcsolódására. Az oktatók belülről ismerik az egyetem intézményi világát. Ugyanakkor a hallgatókat valamelyest kívülről és a hozzájuk fűződő sajátos viszonyuk nézőpontjából látják. Szakmai tudásuk, az akadémiai világba való beágyazottságuk, a kutatásban és elemzésben szerzett jártasságuk nyilvánvalóan nagyobb, mint amilyennel a kutató hallgatók rendelkeznek. Nemzedéki élményviláguk, gyermekkori és fiatalkori szocializációjuk feltételrendszere és jelenlegi társadalmi státuszuk azonban jelentősen különbözik a hallgatókétól. Az ifjúsági kultúra szövedékeibe beágyazott egyetemista életvilág viszonyai között minden bizonnyal kevésbé igazodnak el, mint tanítványaik. Az oktatókhoz képest a campus-létet kutató hallgatók sajátos többlettudással rendelkeznek a campus világáról, miközben kevéssé van rálátásuk az egyetem intézményrendszerének működésére és arra az akadémiai kapcsolatrendszerre, amelynek az oktatók a részei. Ugyanakkor belülről ismerik a hallgatók társadalmát. Saját életük, mindennapi életviláguk képezi a kutatás tárgyát. Nemzedéki élményeik közösek azokéival, akikre a kutatás irányul. A hallgatók élethelyzeteiről, csoportvilágáról, társas kapcsolataik mikroszövedékéről, csoportkultúráiról, nyelvhasználatáról, kulturális referenciáiról összehasonlíthatatlanul nagyobb tapasztalati tudással rendelkeznek, mint az oktatók. Otthonosan mozognak abban a kortárs ifjúsági kultúrában, amelybe az egyetemista kultúra is tartozik. Nemcsak megélik a campus-létet, hanem formálói is annak az értelmiségi státuszra készülő ifjúsági nagycsoportnak, amelyet az egyetemisták alkotnak. Ugyanakkor a campus-lét kutatásában előnyt jelent számukra, hogy saját közegük észleléseit nemcsak csoporttagságaik befolyásolják, hanem társadalomtudományi tanulmányaik is. Az egyetem mint társadalmi és társas laboratórium A campus rendszere nagyfokú intézményi és működési önállósággal, kodifikált és hallgatólagos szabályokkal, jól szervezett külső kapcsolatokkal, viszonylagos kulturális önállósággal és jellegzetes csoportkultúrákkal rendelkezik. A campus rendszerint térbelileg is elkülönül a környező társadalmi tértől. 5 A campus intézményi és térbeli struktúrája rendezi el az egyetemen belüli formális csoportok egymáshoz való viszonyát. Az egyetemista életszakasz a jövőre való felkészülés jegyében zajlik, ugyanakkor olyan intézményi, képzési keretek között, melyeknek markáns történetiségük van. Az egyetem teljes kisvilág, amely részese a nagy társadalmi rendjára épül. A campus világa összetettsége révén a mikro-, a mezo- és a makroszintű megközelítésekre, a kvantitatív és kvalitatív módszerek alkalmazására egyaránt lehetőséget kínál. A munka négy munkacsoportban folyik. A kutatásban résztvevők adatait, az eddigi eredményeket, az elkészült tanulmányokat és publikációkat a kutatás honlapján (campuslet.unideb.hu) lehet megtalálni. 5 Különösen igaz ez a Debreceni Egyetemre. 14

15 szernek. Egyszerre képez sajátos enklávét a nagy társadalom egészén belül, miközben a társadalmi viszonyok sűrítményeként le is képezi az egyetemen kívüli világot. A térnek és az időnek ebben a sajátos koordinátarendszerében zajlik a hallgatók szakmai és állampolgári szocializációja, és itt formálódnak azok a kortársi csoportok, amelyek tevékenységükkel, a bennük és a közöttük zajló interakciókkal folyamatosan alakítják az egyetemista kultúrát. A formális szervezeti keretek között elkülönülő egyetemi csoportok közötti interakciók, az intézményi egységek szabályozott, ugyanakkor bonyolult érdekviszonyok által feszített kapcsolatrendszere, a hallgatók egyetemi pozícióik szerint leírható csoportviszonyai mind-mind alakítják a campus világának jellegzetes kultúráját. A formális nagycsoportok mellett a nem formális, nem intézményesült csoportok is szegmentálják az egyetemi társadalmat. Ahogy a társadalom egészét, úgy az egyetemi társadalmat is különböző világképek, hatalmi és érdekviszonyok, előnyök és hátrányok tagolják, szakmai, emberi, intézményi hálózatok szövik át. Az egyetemi társadalom tagjainak az egyetemen kívüli világhoz való viszonya, társadalmi helyzetük sokfélesége elválaszthatatlan az egyetemen belüli viszonyoktól. A hallgatók szakmai és állampolgári szocializációja szempontjából azonban a formálisan is elkülöníthető egyetemi nagycsoportok közötti viszonyoknak van meghatározó szerepük. Az egyetemi csoportok közötti viszonyok jól mutatják a társadalmi csoportok egymásra utaltságát, ugyanakkor azt is, hogy az együttműködésre vonatkozó szabályok alakításában érdekeik gyakran különbözőek. Mind a szakmai, mind az állampolgári szocializáció szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az egyetemen belül a hallgatók intézményes kapcsolatrendszerét milyen írott és íratlan szabályok, normák, minták szabályozzák, a formális egyetemi nagycsoportok között milyen kapcsolati minták, intézményesült viszonyok szolgálnak számukra tapasztalati bázisul az egyetemről, mint társadalmilag szervezett kisvilágról. Az egyetemi világ két meghatározó, egymást feltételező populációját a szakmai tudástőkével rendelkező oktatók és a szakmai tudástőkére szert tenni kívánó hallgatók alkotják. Külön tanulmányt érdemelne az oktatók egyetemen belüli és kívüli társadalmának elemzése. Itt csak utalok arra a könnyen belátható tényre, hogy mint minden társadalmi csoportét, úgy az oktatók társadalmát is sok tényező strukturálja. 6 Ilyenek a diszciplínák, az egyetemen belüli és kívüli pozíciók, a szervezeti kötődések, a presztízstényezők, a képzési keretek és struktúrák, 7 a forrásokhoz való hozzáférés, az oktatói, akadémiai karrier lépcsőfokai, az oktatók és a hallgatók közötti kapcsolatok, az úgynevezett akadémiai közösségekben, illetve a nemzetközi szakmai közösségekben elfoglalt helyük. Ugyanakkor a pozíciók hasonlósága, a tevékenységek jellegében (oktatás, kutatás, a szakmai közéletben való jelenlét), az intézményi keretekben, a szakmai szerepekben és identitásokban meglévő hasonlóságok integratív hatásúak is. A hallgatók szakmai és állampolgári szocializációjában az oktatók kulcsszerepet játszanak. Ők a tudás felépítésének és alkalmazásának mintái, és ők jelenítik meg a szakmai magatartásokat. A hallgatók számára a velük folytatott interakciókból derülnek ki a szakmai igényesség és a szakmai ethosz helyi értékei. Ugyanakkor az oktatók világa reprezentálja a hallgatók szemében a legközvetlenebbül a hatalmi és függőségi viszonyokat is. Az állampolgári szocializáció olyan fontos értékei, mint az igazságosság, a törvényesség, a jogszerűség, a kiszámíthatóság, az 6 A gazdag nemzetközi szakirodalomból csak néhányra utalnék: Bourdieu klasszikus munkájára (1994), Becher és Kogan (1992), valamint Becher és Trowler ([1998] 2001) alapmunkáira, Barnes magyarul is olvasható könyvére (2002). A hazai munkák közül az Educatio , Felsőoktatók című tematikus számát emelném ki. Lásd még Angelusz, Bokodi, Falussy és Tardos elemzését a tudományos fokozatokról (1999). 7 Például az, hogy a képzés teljes vertikumán (alapképzés, mesterképzés, doktori képzés) zajlik-e az adott egyetemen a képzés valamely szakon. 15

16 állampolgári ethosz, a teljesítményelvűség ugyancsak az oktatók gyakorlatán keresztül válnak a hallgatók számára értelmezhető és értelmezendő tapasztalatokká. Az oktatók és a hallgatók napi kapcsolatában rajzolódik ki az egyes oktatók habitusa, és az interakciókban jutnak a hallgatók az olyan fontos állampolgári tapasztalatok birtokába, mint például, hogy érték-e a kritikusság, a vitakészség és az autonóm gondolkodásmód, valamint, hogy a konfliktusok kezelésében, a hallgatókat is érintő ügyek nyilvánosságában milyen elvek és eljárások érvényesülésére számíthatnak. Az oktatók csoportvilágáról, a csoportképződés folyamatiról, az oktatói csoportok közötti érdekviszonyokról, az úgynevezett akadémiai közösségek működéséről és értékrendjéről sok tapasztalati tudással rendelkezünk ugyan, de Magyarországon csak sajnálatosan kevés kutatási eredménnyel. A másik nagycsoportot a hallgatók alkotják, akik napi kapcsolatban vannak az oktatókkal. 8 Ebben a kapcsolatban realizálódik számukra az egyetem alapfunkciója. Az oktatók és hallgatók közötti viszony a tudásközvetítés szempontjából nem szimmetrikus, nem is lehet az. Ez azonban nem zárja ki az együttműködést a két nagycsoport között. A tudásközvetítéshez, a kulturális tőke egyetemi elsajátításához kapcsolódóan az oktatók sajátos hatalommal rendelkeznek a hallgatók felett. A modern demokráciákban azonban az oktatói hatalom jogilag szabályozott keretek között érvényesül, és a hatalom ellenőrzésében a hallgatók érdekvédelmének, a minden oktatóra vonatkozó, félévenkénti hallgatói értékelésnek, valamint a társadalmi nyilvánosságnak is szerepe van. Más kérdés természetesen, hogy az adott egyetemen hogyan realizálódnak az intézményes lehetőségek. A hallgatók számára az oktatók nemcsak a tudásközvetítéshez kötődő hatalmat testesítik meg, hanem sajátos szervezeti hatalmat is. Egyrészt rajtuk keresztül érvényesülnek a hallgatók előtt az akadémiai világ hierarchiái (Bourdieu [1984] 1988). Másrészt a tanszékek, intézetek, karok hierarchikus rendszeréből, az egységek élén állók hatalmi pozícióiból, az oktatói besorolásokból, valamint a tudományos fokozatokból kirajzolódó struktúra egy bonyolult hatalmi viszonyrendszert jelenít meg, amelyben a hallgatónak meg kell tanulnia kiigazodni. Az egységeken belüli és az egységek közötti, a különböző hatalmi erőtereken zajló konfliktusok, a szervezeti hatalom megtartásáért, megszerzéséért vagy befolyásolásáért folytatott küzdelmek sokszor rejtve maradnak a hallgatók előtt, ám nem kétséges, hogy az egyetem intézményes szocializációs hatásaiban ezek a hatalmi viszonyok is érzékelhetőek. Az oktatók és a hallgatók mellett egy harmadik jelentős csoporttal kell még számolnunk: a nem oktatási tevékenységet végző, különböző egyetemi szolgáltatásokat ellátó szakapparátusok munkatársaival (könyvtárosok, tudományos munkatársak stb.), valamint az egyetem intézményrendszerét működtető rektori, illetve kari hivatalok, tanulmányi osztályok, kollégiumi, gazdasági, külügyi, pályázati, pénzügyi, szociális és egyéb egységek alkalmazottaival. Őket együttesen egyetemi szakalkalmazottaknak nevezhetjük. 9 A hallgatói szocializáció szempontjából közülük elsősorban azok érdemelnek figyelmet, akik a hallgatókkal folyamatosan kapcsolatban vannak, akik a hallgatók számára mintegy megtestesítik az egyetem működésének 8 Részletesen is foglalkozik az oktatók és a hallgatók közötti kapcsolatokkal a hallgatók nézőpontjából, és a gazdag szakirodalomban is eligazít Pusztai Gabriella 2011-es könyvének egyik fejezete, melynek címe: Az oktató-hallgató interakciók ereje (Pusztai 2011: ). 9 Mellettük még leírhatunk egy sajátos, az egyetem technikai működését biztosító alkalmazotti réteget is (informatikusok, karbantartók, telefonközpontosok, kertészek, takarítók, büfések), akikkel azonban a hallgatók kapcsolata technikai jellegű, így a hallgatók egyetemi pályafutása, illetve szocializációja szempontjából nem játszanak szerepet. 16

17 valamelyik szegmensét. 10 A szakalkalmazottak és a hallgatók hierarchikus vagy éppen egyenrangú viszonyáról, a napi kapcsolatok módjáról, a kommunikáció stílusáról, a hallgatókat érintő, sokszor súlyos egzisztenciális következményeket maguk után vonó eljárásokról, a felvetődő konfliktusok megoldási módjáról, a problémák jellegéről és jogorvoslásuk tartalmáról az érintett hallgatók sok tapasztalati tudással rendelkeznek. E két csoport viszonya azonban tudomásom szerint Magyarországon mindezidáig nem vált elemzés tárgyává. Végül meg kell említenünk egy formálisan elkülöníthető negyedik egyetemi csoportot is, melynek a hallgatók egyetemen belüli intézményes kapcsolatrendszerében különleges jelentősége van, mivel tagjai kortársak, a hallgatók közül kerülnek ki: a Hallgatói Önkormányzatot. A formálisan is elkülönülő egyetemi csoportok körében az oktatókhoz és a szakalkalmazottakhoz képest a HÖK sajátosságát funkciója, a hallgatói érdekvédelem adja. A HÖK funkciójából következően az egyetemi struktúra hatalmi tényezője, és mint ilyen, az egyetemi szocializációban a hallgatók jelenlegi és a későbbi állampolgári szerepeinek értelmezésében, valamint a hatalom természetrajzáról alkotott elképzeléseik alakulásában játszik szerepet. A hallgatói önkormányzatiság funkciói és szerepe alapján kiváló intézményes lehetősége annak, hogy a hallgatók állampolgári aktivitásának gyakorlóterepe legyen. A hallgatói önkormányzatok tevékenysége közvetlenül érinti a diákok egyetemi élethelyzeteit, tanulmányaik körülményeit, életmódjuk pénzügyi alapjait. Az országos struktúrába (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) tagolódó, karok mentén felépülő szervezet komoly hatalommal rendelkezik az egyetemi, illetve kari döntéshozói testületekben. Működéséhez az egyetem jelentős forrásokat biztosít, ugyanakkor saját, egyetemi szolgáltatói vállalkozásokból származó forrásokkal is rendelkezik. Szakmai, kulturális, szabadidő- és sportrendezvényeket szervez, részt vesz a kollégiumi férőhelyek odaítéléséről döntő kollégiumi bizottságok munkájában, a kollégiumok vezetésében, valamint az ösztöndíj- és támogatási ügyek elbírálásában (Nyüsti 2012). 11 A HÖK a hallgatók állampolgári szocializációjának fontos tényezője. Működése a politikai struktúrák működését modellálja. Választási eljárásai, döntései, hatalomgyakorlásának sajátosságai, érdekvédelmi tevékenysége a politikai hatalomgyakorlást reprezentálják. A politikai szervezetek és struktúrák iránti bizalom megalapozása nem a HÖK-kel kezdődik ugyan, hanem a középiskolai diákönkormányzattal, és az állami és politikai élethez való viszony más elemei (a család társadalmi helyzete és hagyományai, személyes tapasztalatok, eszmék, kulturális minták, politikai, szervezeti aktivitás stb.) is szerepet játszanak benne, de e bizalom alakulásában a HÖK-nek egyedülálló lehetőségei vannak. A hallgatók a hallgatói önkormányzat tagjaiként szerezhetnek közvetlen tapasztalatokat a szervezeti politizálásról, a részvételről, a képviseleti demokráciáról, a hatalomgyakorlás törvényességéről, a társadalmi nyilvánosságról, a demokrácia játékszabályainak érvényesüléséről (Dusa, Sőrés 2010; Pusztai 2011; Nyüsti 2012). A Debreceni Egyetemen a HÖK tevékenységét viszonylag kevesen ismerik pontosan jelentőségéhez képest. 12 A szervezettel való elégedettség, illetve az iránta megnyilvánuló bizalom közepes mértékű, ahogy más egyetemeken is (Péntek, Kocsár, Rakobowchuk 2010; Dusa, Ső- 10 Ilyen ügyek lehetnek például a tanszéki, a könyvtári, a tanulmányi, a szociális és ösztöndíjügyek, a fellebbezések, a pályázatok, a különböző adminisztratív eljárások. 11 Tanulmányomban mások mellett gyakran hivatkozom e kötet különböző tanulmányaira. Mivel ezeket kéziratos formában ismerem, a rájuk való hivatkozásokban nem tudok oldalszámokat megadni. 12 A DEHÖK ismertsége százfokú skálán kifejezve 65 pont, a kari HÖK-öké 64 pont (Murányi 2009). 17

18 rés 2010; Nyüsti 2012). 13 Debrecenben a karok között nagy különbségek vannak mind a kari, mind az egyetemi HÖK iránti bizalom mértékében. A hallgatók a saját karukon szerzett, eltérő tapasztalataik alapján ítélik meg a tőlük távolabbi, a kari szervezetnél is kevésbé ismert egyetemi szintű szervezetet, de összességében a kari HÖK-ökben valamivel jobban bíznak, mint az egyetemi szintű DEHÖK-ben. Az egyetemen töltött évek múlásával a HÖK értékelése negatívabbá válik (Nyüsti 2012). A HÖK-kel kapcsolatos kutatások fontos jelzése az egyetemi állampolgári magatartásokról, hogy a hallgatói önkormányzatoknak nincs igazán erős vonzerejük. Csak viszonylag kevesek számára jelentik az egyetemi politizálás kortársi keretét. 14 Ebben az is szerepet játszhat, hogy visszacsatolási rendszerük nem működik hatékonyan, honlapjaikat kevesen használják, a nyilvánosság egyéb fórumai is kevéssé működnek. A hallgatók többsége a debreceni, a szegedi és a pécsi egyetemen is elzárkózik a HÖK-től: háromnegyedük nem szeretne a HÖK tagja lenni (Nyüsti 2012). A hallgatók számára a formálisan is elkülöníthető egyetemi nagycsoportok képviselőivel: az oktatókkal, a szakalkalmazottakkal és a hallgatói önkormányzat képviselőivel folytatott interakciókban realizálódik az egyetemnek, mint társadalmilag szervezett intézménynek a világa. A formális csoportokkal folyó interakciókban alakul ki bennük az egyetemnek, mint intézményrendszernek a képe. A napi kapcsolatok során szereznek meghatározó fontosságú állampolgári tapasztalatokat az egyetem működésében érvényesülő értékekről és normákról, a hatalomról és a hatalomgyakorlás korlátairól, az igazságosságról, a méltányosságról, a jogszerűségről. Az, hogy az egyetem működési elvei mennyire demokratikusak és működése mennyire kiszámítható, a hallgatók számára e kapcsolatok napi gyakorlatában derül ki. A társadalmilag szervezett intézményrendszert megjelenítő egyetem iránti bizalmuk, egyetemi beágyazódásuk, az egyetem értékvilágával kapcsolatos beállítódásuk e tapasztalatokban gyökerezik. Ezért nagy jelentősége van a csoportok közötti kommunikációnak, valamint annak, hogy van-e közös nyelv az oktatók és a hallgatók, az egyetemi szakalkalmazottak és a hallgatók, a HÖK és a hallgatók között. Térbeli sajátosságok Az egyetemisták társadalmi nagycsoportja mintaadó szerepénél fogva is, jelenlegi és későbbi státusza révén is társadalomformáló tényező. Csoportviszonyaik szociológiai vizsgálata azért különleges feladat, mert az egyetemista lét sajátos társadalmi időben és térben zajlik, amely az egyetemista kultúra kerete és egyúttal terméke is. A hallgatók formális és nem formális csoportjainak kialakulásában és működésében időbeli és térbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak. Norbert Elias szerint az idő szociális konstrukció. Az egyetemi évek alatt épül fel a campuslét mint szociális konstrukció. Az első év a beilleszkedés, az ismerkedés, a terek felfedezésének éve. Már elszakadóban vannak a családtól, a korábbi támogató kapcsolati hálójuk átrendező- 13 Balogi Barbara esettanulmányában debreceni egyetemistákkal készült interjúk elemzése alapján három csoportot különített el: a HÖK-ösöket, a HÖK-közelieket és a HÖK-teleneket. A tanulmány szerint minél közelebb van valaki a HÖK-höz, annál jobban ismeri tevékenységét, és annál pozitívabban értékeli a HÖK érdekvédelmi tevékenységét (Balogi 2009). Hasonló eredményre jutott Dusa Ágnes és Sőrés Anett is (2010). 14 Saját szemináriumi tapasztalatom, hogy nem minden hallgató tudja, hogy a hallgatói önkormányzat tagja (és ezért választó és választható a kari HÖK-választásokon). 18

19 dőben van (Pataki 2012). Még a korábbi kortárs csoporttagságok az erősebbek: a középiskolai barátságok, az osztálytársak közössége, de már formálódnak az új kortársi kapcsolatok. Az egyetemi oktatás megítélésében a viszonyítást még a középiskolai oktatás jelenti, az egyetemi kötelezettségek teljesítésében pedig a középiskolai kötelezettségek teljesítésének emléke. Ugyanakkor az első félév végére már kezd körvonalazódni egy másfajta oktatási gyakorlat mintája, amelynek az értékeléséhez is új viszonyítási pontokat kell a hallgatóknak találniuk. Körvonalazódik a campus-lét is a maga sajátosságaival: tereivel, csoportvilágával, tevékenységeivel, közlekedési útvonalaival, írott és íratlan szabályaival. A különböző közösségek normái egymásba fonódva hatják át az egyetemi életet. Ebben a sokszínű, sokszálú campus-létben kell a hallgatóknak megkonstruálniuk saját értékprofiljukat, és kell megtalálniuk helyüket a különböző csoportokban és csoportkultúrákban (Pusztai et al. 2011: 262). A campusok folyamatosan változó kulturális terek. Beletartoznak a campus külső és belső terei, és kapcsolódnak hozzá azok a campuson kívüli terek is, amelyeket a hallgatók meghatározott csoportjai több-kevesebb rendszerességgel birtokba vesznek, és amelyekkel a tulajdonosok is úgy számolnak, mint az egyetemista csoportok által is rendszeresen látogatott terekkel. A campus-lét fizikai kereteit a térhasználat jelöli ki. A tér fő egységeit az egyetemi épületek elhelyezkedése különíti el. Minden egyetemista nemzedék hozzáad valamit a terekhez, amelyek így sajátos jelekké válnak: jelentések rakódnak rájuk, viszonyulások tárgyai lesznek, szimbolikus erővel töltődnek fel, a rájuk való utalás pedig sokakban idéz fel személyes és társas élményeket, értékeket. A hallgatói csoportok formálódásában az életmódot meghatározó térbeli tényezők nagy szerepet játszanak. Azokon az egyetemeken, amelyek térbelileg is elkülönülnek az adott településen belül és ahol a diákok jelentős része nem a helyben lakók közül került be az egyetemre, az egyetemi szocializáció hatásai intenzívebben érvényesülhetnek. Az idejük jelentős részét a campus világában, a családtól és a korábbi környezettől távol töltő hallgatók napi gyakorlatában a kortársi interakciók a lehetséges interakciók nagyobb arányát teszik ki, mint azokon az egyetemeken, amelyeknek a hallgatói nagyobb arányban kerülnek ki a helyi lakosok közül. Magyarországon több vidéki városban is külön egyetemvárost alkotnak az egyetemi épületek, így Debrecenben is. 15 A Debreceni Egyetemnek 2011-ben nappali tagozatos hallgatója volt, nem számítva a PhD képzésben részt vevőket ( 16 A város 208 ezer fős lakosságához képest ez magas arány. A debreceni egyetemisták csoportviszonyait meghatározza az a tény, hogy a számukra kínálkozó kulturális terek meglehetősen koncentráltak. Emiatt a csoportképződés szükségszerűen intenzívebb, a közös térhasználatból eredő csoporthatások is erőteljesebbek, és más hatásokhoz képest különösen nagy a súlyuk. 17 Az egyetemi terek összehozzák az azonos formális csoportokba tartozókat (például az egy szakra és egy évfolyamra járókat), de átjárhatóvá is 15 A campus eredeti jelentése egyetemváros, vagyis az a terület, ahol az egyetem épületei elkülönülnek a város többi részétől. A legjellegzetesebb campusok Magyarországon: Szegeden, Gödöllőn, Miskolcon (Egyetemváros), Pécsett és Debrecenben találhatóak, valamint már campusnak tekinthető az ELTE Lágymányoson elterülő része is. Ebből alakult ki később a második jelentés, melyen felsőoktatási közösséget (hallgatók, oktatók) értünk. ( 16 A doktori képzésről csak 2010-es adataink vannak. Ekkor a 903 doktorandusz közül 504 volt nappali tagozatos ( 17 Debrecenben az egyetemi negyed négy területre koncentrálódik: az egykori tudományegyetem és orvostudományi egyetem vonzáskörzetére, a Kassai úti Campus épületegyüttesére, valamint az Agrár Centrumra és az Ótemető utcai Műszaki Karra. (Az egyetemnek Hajdúböszörményben és Nyíregyházán is vannak karai.) Az egyetemi külterek többsége szervesen kapcsolódik a Nagyerdőhöz. 19

20 teszik a csoporthatárokat. A mindenki számára elérhető terek, mint amilyen például az egyetemi könyvtár, a büfé vagy a Debreceni Egyetem főépületének külön tanulmányt is megérdemlő, átriumokkal övezett díszudvara az átriumokban elhelyezett asztalokkal és székekkel, melyek sokak számára találkozási, társalgási, tanulási helyek, a széles, szemlélődésre csábító párkányokkal a hallgatók számára lehetőséget kínálnak a csoporthatárok átrendezésére, a csoportok határainak az átlépésére is. Az egyetemi évek alatt folyamatosan zajlik a campus tereinek felfedezése, birtokbavétele és személyes jelentéssel való felruházása. Az egyetemi főtevékenységek is, a főtevékenységeken kívüli csoporttevékenységek is jellegzetes terekhez és térhasználati módokhoz kötődnek. Az előadók és szemináriumi helyiségek, laboratóriumok, az egyetemi és az intézeti könyvtár, az egyetemi sport helyszínei, a tanszékek előtti terek, a folyosók, a büfék környéke elsősorban az egyetemi főtevékenységekhez kapcsolódóan válnak a közös használat és a rendszeres társas együttlétek révén bensőséges, a csoportos együttlétet keretező és felidéző, személyes jelentéseket hordozó terekké. Az egyetemi épületeket körülölelő tér a közös belső terekhez hasonlóan a formális, szakmai csoportok kereteinek meghaladására kínál lehetőséget. A szűken vett egyetemi terekhez olyan külső, kulturális és kultikus terek kapcsolódnak, amelyek a campuson kívüli egyetemista élet fontos helyszínei: a kocsmák, kávézók, szórakozóhelyek, a plázák és a társas együttlétek más fontos helyszínei. A térhez való viszonynak, a terek birtokba vételének és a terek mentén leírható csoportokba való integrálódásnak sajátos dinamikája van annak függvényében, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy valaki bekerült a campus világába. A campus-lét kezdeti szakaszában az egyetemen biztos tájékozódási pontnak számít a hozott térbeli kötődések közössége, az, hogy ki honnan jött. A legbensőségesebb terek eleinte még kívül esnek a campuson, és a korábbi élethelyzetekhez, a regionális, illetve a lokális identitáshoz kötődnek. A lakóhelyhez kötődő mikroszociális és kulturális hatások az egyetem kiválasztásában is, a későbbi egyetemi életszakaszban is érvényesülnek (Pusztai 2006). Az egyetemre más településről bekerülő elsőéves diákoknak biztonságérzetet ad, ha lakótársuk, kollégiumi szobatársuk ugyanabból az iskolából vagy legalább ugyanarról a településről jött, mint ők. Ugyanakkor a területi kötődés az egyetemi évek során fokozatosan lazul, a kialakuló új csoportviszonyok felülírhatják a korábbi csoporttagságokat. Az évek során bővülnek a birtokba vett egyetemi terek: személyes élményekkel, ismerősökkel, eseményekkel, cselekvésekkel töltődnek fel. A területi elv csoportképző szerepe gyakran összekapcsolódik a lakásviszonyok (helyben, szüleiknél lakók, albérlők, kollégisták, bejárók) csoportképző szerepével. A hallgatók egyetemen belüli helye és lakóhelyi státusza befolyásolja társas kapcsolataikat és programjaikat (Bocsi 2005; 2009; Nagy 2010). Ha a lakásviszonyokban változás következik be, az új élethelyzetben új környezeti és társas integrálódásra van szükség (Utasi 2008). A Campus-lét kutatás novemberi online adatfelvétele szerint, kvalitatív módszerekkel (interjúk, résztvevő megfigyelések, hallgatói beszámolók) gyűjtött tapasztalatai szerint is az eredeti lakóhelyhez fűződő viszony nagy szerepet játszik az egyetemisták életmódjában és csoportos szabadidő-tevékenységeiben. 18 A párválasztások gyakran a hallgatók eredeti lakóhelyéhez kötődnek A Campus-lét kutatás adatfelvétele szerint a nappali tagozatos hallgatók 1,8 százaléka budapesti, 30 százalékuk megyeszékhelyen lakik, 38,9 százalék egyéb városokban, 28,8 százalék pedig községben. 19 A hallgatók 33 százaléka válaszolta azt, hogy hazalátogatásában nagy szerepet játszik, hogy otthon találkozik a párjával, további 8,1 százalék pedig azt, hogy ez közepes szerepet játszik. 20

21 A debreceni egyetemisták négyötöde nem helyi lakos. A Campus-lét kutatás online adatfelvétele szerint a nappali szakos hallgatók 73,7 százalékának az Észak-alföldi régióban van az állandó lakóhelye, további 15,3 százalékuknak az Észak-magyarországi régióban. 20 Az Északalföldi régióban lakók között ott vannak a debreceniek is (17,2 százalék). Ezt is figyelembe véve 82,8 százalék a nem helyi lakosok aránya, akik közül 16,7 százalékot tesznek ki a bejárók. A campus-lét szocializációs jelentőségét megsokszorozza az a tény, hogy a hallgatók kétharmada családjától távol folytatja egyetemi tanulmányait. A campus-lét sajátos integratív téregyüttesét jelentik a kollégiumok a maguk külső és belső tereivel. A Debreceni Egyetemen 16 kollégium és két, külföldi diákok által lakott hotel van. A lakóhelyi státusz szempontjából elkülönülő legjelentősebb hallgatói csoportot a kollégisták alkotják. Online adatbázisunk szerint a nappali tagozatos egyetemisták 28 százaléka lakik kollégiumban. 21 A kollégiumban lakás az otthonitól sokban különböző életformával jár együtt. Ez az életforma egyszerre készteti a diákokat önállóságra, valamilyen szintű önellátásra, alkalmazkodásra, a szobatárssal vagy szobatársakkal való együttélés és ugyanakkor az elkülönülés módjainak megtalálására. A kollégium közös térbe koncentrálja a benne lakók tevékenységeinek jelentős részét. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy az egyazon kollégiumban lakók közös csoporttudattal is rendelkeznének, noha a közös lakóhelyi státusz ( kollégista ) együtt jár az érintettek szemében is, a többiek szemében is egy tágabb egyetemi nagycsoporthoz való tartozással. Kérdés, hogy az egyes kollégiumok mennyire képesek a kollégistákat az életforma hasonlóságából adódó közösségbe integrálni. Az egyetemisták lakóhelyeinek mintáit egy skála (szállás, ideiglenes lakás, átmeneti otthon és otthon) segítségével írhatjuk le (Gergely 2004). Igaz ez a kollégiumokra is, sőt, egyazon kollégiumon belül is (Harmati, Zékány 2011). Az adott kollégium térbeli adottságainak, életforma-kényszereinek (például a képzés színhelyétől vagy a szórakozóhelyektől való távolságának), a szobák komfortosságának (például annak, hogy hány ágyasak), a berendezésnek (például a konyha, a társalgó és a tanulószoba berendezésének) egyaránt szerepük van abban, hogy milyen csoportképző potenciállal rendelkezik, és hogy a benne lakók hogyan veszik birtokukba tereit (Harmati, Zékány 2011). Nagyon sok múlik azon is, hogy a kollégium közös belső terei (konyha, tanulószobák, dohányzásra kijelölt tér, társalgó stb.) milyen társas együttlét-formáknak kedveznek. Végül, de talán mindenekelőtt a kollégiumok csoportképző erejének érvényesüléséhez szervezeti és működési feltételek (a kollégiumi bizottságok átlátható működése, hatékonyan működő önkormányzatiság, konszenzuális szabályok), vonzó hagyományok és programok is szükségesek (Harmati, Zékány 2011; Pataki 2012). A kollégista életforma kedvez az egyetemen kívüli terek birtokba vételének. A kollégisták kevésbé otthonülők, mint az albérlők és a szüleikkel lakók: ők a szabadidőipar célpontjai (Pataki 2012). A kollégisták az albérletekben élőknél gyakrabban járnak haza, és gyakrabban járnak bulikba. Gyakrabban vannak ott a magaskultúra helyszínein, de a kocsmákban is (Pataki 2012). 20 A Debreceni Egyetem kiemelkedő szerepet játszik a régióban ben az első helyre beadott jelentkezések 74,8 százaléka az Észak-alföldi régióból érkezett, további 13,3 százaléka az Észak-magyarországi régióból ( A területi koncentráltságot jól jelzi, hogy a Hajdú-Bihar megyei felvételizők 68,5 százaléka a 2011-es felvételi adatok szerint a megyében szeretne továbbtanulni (Ceglédi, Nyüsti 2012). A debreceni egyetemisták 42 százaléka Hajdú-Bihar megyei (Murányi 2009). 21 További 13 százalékuk pedig korábban már lakott kollégiumban. 21

22 A Campus-lét kutatás adatai szerint a Debreceni Egyetemen a naponta bejáró egyetemi hallgatók 16,7 százalékával együtt összesen 60,9 százalékot tesz ki azok aránya, akik hetente legalább egyszer hazautaznak. A hazautazó, kollégiumban vagy albérletben lakó diákok számára a család a biztonságos hátország az egyetemi élet materiális feltételeinek biztosításában. A rendszeres hazautazás a többség számára elsősorban fiziológiai és anyagi szükségleteik (anyagi támogatás, élelmiszer, tiszta ruha stb.) kielégítésére szolgál; kevesebben vannak közöttük, akiket elsősorban társas szükségleteik kielégítésének vágya motivál (Pataki 2012). Pataki Gyöngyvér elemzése rámutatott, hogy a rendszeres hazajárás erősíti a családi segítségnyújtáson alapuló, kölcsönös szolidaritást, ugyanakkor nehezíti az új környezetbe való integrálódást: gyengíti a korábbi támogató kapcsolatrendszer átalakulását és az egyetemi környezethez kötődő új kapcsolatok, barátságok védőhálójának kialakítását. A kollégisták mellett a nem helyben lakó, térbeli szempontok alapján jól elkülöníthető diákok másik jelentős csoportját a bejárók alkotják. 22 Esetükben a bejárói státusz a legerősebb csoportképző tényező. A bejárókat a bejárós lét tartja össze (Nagy 2010). A viszonylag közeli településeken lakók többsége vonattal vagy autóbusszal jár be az egyetemre azokon a napokon, amikor órájuk van. Az egy vonalon utazók rendszeresen találkoznak egymással a vonaton vagy az autóbuszon. A közös utazás közel hozza őket, és kedvez az egyetemi, valamint az egyetemen kívüli tapasztalatok kommunikatív feldolgozásának. Ahogy a hetente hazajáró kollégisták és albérlők számára, úgy a bejárók számára is új funkciókkal bővülnek a korábbi életszakasz otthoni terei: az egyetemi életvilág sajátos nézőpontjává és értelmezési dimenziójává válnak. A bejárók együtt élnek szüleikkel, gyakrabban töltik otthon, családi körben a hétvégét, és a Debrecenben lakó, de nem debreceni társaiknál több lehetőségük van arra, hogy a különböző lakóhelyi programokban, eseményeken részt vegyenek. Az ingázó diákok lakóhelyükön rendszeresen a régi barátokkal, általános és középiskolai osztálytársakkal mennek szórakozni. Ugyanakkor az egyetemista életforma szélesebb értelemben vett integratív hatását mutatja, hogy az otthoni barátok, ismerősök általában szintén egyetemisták, akik az ország különböző felsőoktatási intézményeiben tanulnak. Így a közös otthoni együttlétek a különböző egyetemekről szerzett tapasztalatok kicserélésének az alkalmai is, amelyek az egyetemista státuszhoz kötődő identitás megerősítését is szolgálják (Nagy 2010). A státuszidentitás reprezentációjának fontosságára utal az is, hogy a megfigyelések és beszámolók szerint az ingázó, illetve Debrecenből hazalátogató egyetemisták otthon már nem szórakoznak együtt dolgozó fiatalokkal, csak esetleg még olyanokkal, akiknek nincs munkájuk, de tervezik a továbbtanulást. 23 Az ingázók életében nemcsak a napi utazás a közös, hanem az is, hogy többé-kevésbé kiszorulnak az egyetem által vagy az egyetemen kívül szervezett tevékenységek jelentős részéből, elsősorban az esti időszakra eső társas tevékenységekből. Másoknál nehezebben tudnak baráti, haveri kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani az egyetemen. Ritkábban ülnek be az órák után társaikkal valahová, rendszerint kimaradnak az esti és a hétvégi programokból, bulikból is. Kevésbé tudnak integrálódni a szakcsoportjukba és a különböző, nem formális hallgatói csoportokba. Ez egyetemista életük fájó pontja. Egyetemi barátaik rendszerint ugyancsak bejárók (Nagy 2010). 22 Online adatfelvételünk szerint a bejáró hallgatók 16,7 százaléka mellett további 6,8 százalék azok aránya, akik korábban voltak bejárók. 23 A nem debreceni diákok szórakozási szokásaira vonatkozó információk a Campus-lét kutatás egyik munkacsoportját vezető Fényes Hajnalka 2011-es őszi kutatói szemináriuma résztvevőinek gyűjtéséből származnak. 22

23 A debreceni egyetemi campus külső terein: az egyetemi parkokban és a campus több épületével érintkező Nagyerdőn látható kisebb, informális, baráti csoportok részben vagy teljesen meg is egyezhetnek a formális szakmai csoportokkal. Ezek a külső terek fontos találkahelyek, kiválóan alkalmasak a nézelődésre, beszélgetésre, sétára, elmélkedésre. Félre lehet bennük húzódni, de intim együttlétekre vagy éppen vidám csoportos együttlétekre is megfelelőek. Sajnos, az egyetemhez tartozó külső terek használatáról kevés kutatási adatunk van. 24 Az egyetemisták által használt terek legkülsőbb részeit a különböző szabadidő-tevékenységek helyszínei alkotják. Ezek közé tartoznak a fogyasztásra épülő szórakozóhelyek (kocsmák, sörözők, kávézók, éttermek, pizzériák, zenés bulihelyek), a kulturális és sportélet helyszínei (mozi, színház, koncert, hangverseny, múzeum, kiállítóhely, sportrendezvény), valamint a bevásárlóközpontok. Online adatbázisunk szerint a legtöbben az éttermeket, pizzériákat, különböző szórakozóhelyeket, bulihelyeket látogatják. Ezeket követik a kocsmák, sörözők, kávézók, teázók, majd a kulturális és sportrendezvények helyszínei. A magaskultúra nyilvános helyszínei: az art mozi, a színház, az író olvasó találkozó, a hangversenyterem csak kevesek számára vonzóak (Sőrés 2009; 25 Murányi, Márton 2012; Kovács 2012). Sok egyetemistának vannak kedvenc beülős helyei (kocsmák, kávézók, szórakozóhelyek). 26 Ezekbe rendszerint összeszokott társasággal, baráti körrel járnak, de ezek ugyanakkor az új ismeretségek megkötésének is lehetséges helyszínei (Gál 2009; Madarász T. 2010). Tevékenységek rendszerében Az oktatói társadalomhoz hasonlóan a hallgatói társadalom is formális és nem formális tényezők mentén tagolódik. A hallgatói társadalmat különböző, rendszeresen együtt cselekvő és kommunikáló közösségek alkotják. Kérdés tehát, hogy milyen tényezők késztetik a hallgatókat közös cselekvésre és kommunikációra. Egyrészt kézenfekvő, hogy az egyetem karok szerinti felépítése az egyik legfontosabb strukturáló tényező; a karokon belül a szakok, ezeken belül pedig a képzési szintek, illetve az évfolyamok. 27 A szakok, képzési szintek és évfolyamok szerinti közösségek alkotják a legjelentősebb, formálisan is elkülönülő közösségeket, melyek a rendszeres egyetemi együttlétek és az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos közös érdekek mentén is összekovácsolódnak (Sőrés 2012). Az azonos szakon és évfolyamon tanulók általában ismerik egymást, a közös egyetemi tevékenységek (órák, vizsgák, szakmai feladatok) révén valóságos kiscsoportokat alkotnak. A szakcsoportok tagjait gyakran közös szabadidős tevé- 24 Ezek egyike Nagy Zita résztvevő megfigyeléseken alapuló esettanulmánya, amely rávilágított, hogy a különböző karokra járó hallgatók baráti, haveri csoportjait a karok épületéhez közel eső egyetemi tereken hasonló öltözködési stílusuk alapján is meg lehet különböztetni egymástól. Az egy csoportban beszélgetők, ugyanazon park ugyanazon padján ülők ugyanabba az öltözködési stíluscsoportba tartoztak (Sőrés 2009). 25 A tanulmányon belül az esettanulmányt Tóth Boglárka készítette. 26 A legnépszerűbbek a Fácán, a Kikötő, a Teniszke, az Ibolya, az Arizona; a zenés szórakozóhelyek között pedig a Lovarda, a Deep, a Shake és a Kazánház. A témában Gál Éva és Dojcsák Ádám készítettek esettanulmányt (Gál 2009). 27 A formális csoportképző tényezők mentén elkülönülő csoportként kell megemlítenünk a Debreceni Egyetemen tanuló külföldi hallgatókat. Sokszínű, szakmai, kulturális, nyelvi, életmódbeli és más szempontok szerint is tagolt világukkal, az egyetemi és szélesebb értelemben vett integrációjuk kérdéseivel a jelen kötetben Dusa Ágnes Réka tanulmánya foglalkozik. 23

24 kenységek is összekötik. 28 Ugyanakkor a közös szak nem feltétlenül jelent mindenki számára teljes körű ismeretséget. A kar, illetve a szak csoportképző szerepe a pályaszocializáció folyamatában elsősorban a szakkal, a szakmával, a szaktudással kapcsolatos értékekben mutatható ki (Sőrés 2012). Ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy az egyes karokra jelentkező hallgatók értékrendjében is jelentős különbségek lehetnek nemcsak a szakról, a tanulásról és a szakmáról, de az egyéni és a társadalmi élet általánosabb kérdéseiről is (Marián 2012; Sőrés 2012). Pataki Gyöngyvér a Campus-lét kutatás online kérdéseire adott válaszok elemzése során a hallgatók három csoportját különítette el értékpreferenciáik alapján: az akadémiai értékeknek elkötelezett hallgatókat, a dolgozó hallgatókat és a társadalmi tőke megszerzésére orientálódó hallgatókat (Pataki 2012). Sőrés Anett a mobilitási stratégiák, a szakválasztás és a munkaértékek alapján öt szakmai csoportot különböztetett meg. Az örökösök főként jogi és orvosi, valamint agrárszakokon tanulnak; általában szüleik magas státuszát reprodukálják. A feltörők többsége a szociális és egészségügyi karokra, valamint a Zeneművészeti Karra jár; ők rendszerint elsőgenerációs értelmiségiek lesznek. A kitörők érdeklődésüket követve választották a Természettudományi és az Informatikai Karokat; többségükben ugyancsak elsőgenerációs értelmiségiek lesznek. A bölcsészek különböző mobilitási háttérrel és különböző munkaértékek alapján választanak szakot, de a Bölcsészkar már nem játszik olyan szerepet a társadalmi mobilitásban, mint régebben. Végül a gazdasági szakok ugyancsak különböző mobilitási háttérrel jellemezhető hallgatóinak szakválasztásában elsősorban munkaerőpiaci szempontok dominálnak, a Közgazdasági Kar korábbi, státuszreprodukciós funkciója visszaszorulóban van (Sőrés 2012). A hallgatói társadalom csoportviszonyaiban az egyik legfontosabb strukturáló tényező az egyetemi főtevékenységek együtteséhez (órák látogatása, tanulás, kötelező olvasmányok, vizsgák, dolgozatok, szakmai gyakorlatok, szakdolgozatok stb.) való viszony. Ugyan minden hallgató azért jött egyetemre, hogy tanuljon és diplomát szerezzen, de ezek a célok igen különböző helyet és súlyt foglalhatnak el életstratégiáikban. Nem minden hallgató számára a tanulás a legfontosabb tevékenység. A tevékenységi struktúrák további fő pilléreit a tanulás mellett a munka és a szabadidő eltöltése alkotják. Tanév közben a hallgatók egyharmada dolgozik többkevesebb rendszerességgel. 29 Az egyetemi főtevékenységhez kötődő szakmai, akadémiai értékek, a pénzkereső munkavégzés és a társas kapcsolatokra épülő szabadidő-tevékenységek hármas vonzásában a lakóhely szerint elkülönülő csoportok (saját lakásban élők, albérlők, szülőkkel élők, kollégisták) közül a kollégisták között a legmagasabb a dolgozó egyetemi hallgató fiatalok aránya. Ugyanakkor a kollégistákban erős az a vágy is, hogy az akadémiai elvárásoknak is minél jobban megfeleljenek (Pataki 2012). Sőrés Anett a tanuláshoz való viszony szempontjából öt fő attitűdöt különböztetett meg. Ezek a következők: munkaerőpiaci orientáció (a tanulás befektetés a jövőbe), izolálódás (a tanulás szinte kizárólagos tevékenység), papírszerző orientáció (a tanulás a diploma megszerzésének eszköze), tanuláson kívüli orientáció (nem a tanulás a fontos, hanem a munka, a szóra- 28 Különösen a kis létszámú szakokra és ezen belül évfolyamokra jellemző, hogy egyes szűkebb csoportjaik gyakran együtt is buliznak (Sőrés 2009 az esettanulmányt Dojcsák Ádám készítette). Az egyetemisták Facebookon látható fényképei között is gyakran láthatunk olyan buli-fényképeket, amelyeken (esetleg mások mellett) több csoporttárs is látható. 29 Online adatbázisunk szerint a debreceni egyetemi hallgatók 10,3 százaléka rendszeresen végez (vagy tanulmányai alatt végzett) fizetett munkát, 19,9 százalékuk alkalomszerűen, 21,2 százalékuk pedig nyaranta keres pénzt. További 7,3 százalékuk nem fizetett munkát szokott végezni (például önkéntes munkát). 24

25 kozás és a társas kapcsolatok), valamint az elitista orientáció (semmi nem fontos igazán). Ezek az attitűdök más-más arányban jellemzik a hallgatók szakmai csoportjait: az örökösöket, a feltörőket, a kitörőket, a bölcsészeket és a gazdasági szakokon tanulókat (Sőrés 2012). Sőrés Anett elemzésének fontos eredménye, hogy e csoportok értékvilágában is alapvető különbségek vannak, amelyek nem függetlenek a családi háttértől. A tanulás, munka, szabadidő világában preferált erényeket, értékeket és eszméket illetően az örökösök, a bölcsészek és a közgazdászok rendelkeznek a leginkább szilárd, koherens értékrendszerrel, amely hozzájárul ahhoz, hogy körükben erős csoportkohéziók alakuljanak ki. A feltörőkre és a kitörőkre heterogén értékvilág jellemző (Sőrés 2012). Az egyetemi főtevékenységhez, a tanuláshoz fűződő viszony szempontjából Nyüsti Szilvia és Ceglédi Tímea 2010-es elemzése szerint az egyik póluson azok vannak, akiknek ezek a tevékenységek nagyon fontosak, egyetemi életük középpontjában állnak, és az egyetemen túlmutató életük stratégiai döntéseit (karrier, előmenetel, magánéleti döntések, munka, anyagiak) ezeknek a főtevékenységeknek alárendelve hozzák meg. Ők a tanulásorientáltak (Nyüsti, Ceglédi 2010). 30 Ők fordítják a legtöbb időt a tanulásra. 31 Hosszú távú terveikkel összhangban folyamatosan működő szakmai tudásközösségek kialakítására törekszenek. A másik pólust azok alkotják, akik tevékenységrendszerében a tanulmányok folytatásának nincs különösebb jelentősége, de a szabadidő eltöltése vagy a munkavégzés sem jellemző rájuk. Nem annyira a tudásjavak megszerzését, mint inkább az egyetemista státusszal járó gazdasági, társadalmi és társas előnyöket tartják fontosnak. Ők rendszerint ad hoc csapódnak valamelyik tudás- vagy tanulóközösséghez egy-egy konkrét egyetemi kötelezettség teljesítésének kényszere hatására. Tanulmányi teljesítményük átlagos. Nyüsti és Ceglédi elemzése szerint ők a létezgetők. 32 A két pólus között is leírható még két további csoport. Az egyiket a szabadidő-orientáltak alkotják, a másikat a munkaorientáltak. A szabadidő-orientáltak életében a szabadidő-tevékenységek állnak a középpontban. Az egyetemi főtevékenységek nem foglalnak el kiemelkedő helyet életükben, de nem is szorulnak tevékenységi struktúrájuk perifériájára, és különösebb megtorpanások, konfliktusok nélkül akarják abszolválni tanulmányaikat. 33 Tanulmányi eredményeik átlag alattiak, de egy részük jó akadémiai teljesítményt (OTDK, publikációk, kutatási részvétel) tud felmutatni (Nyüsti, Ceglédi 2010). Ezek a hallgatók rendszerint pragmatikus feladatok mentén szerveződő, állandó tagokból álló közösségeket alkotnak. A munkaorientáltak tevékenységi rendszerének középpontjában a pénzkereső munkavégzés áll. 34 Munkavégzésük gyakran megfelel szakmai ambícióiknak, egyfajta önmegvalósítás is. Tanulmányi eredményeik kevéssé jók, viszont akadémiai teljesítményeik kiemelkedőek (Nyüsti, Ceglédi 2010). 30 Nyüsti Szilvia és Ceglédi Tímea a TERD 2010-es, a partiumi egyetemek mesteri képzésben részt vevő hallgatói körében felvett adatait elemezte. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a tanulás, szabadidő, munkavégzés alapján klaszterelemzéssel kialakított négy csoport nem fedi le a teljes hallgatói társadalmat; a hallgatóknak majdnem a fele kívül maradt a csoportokon (Nyüsti, Ceglédi 2010). 31 Nyüsti és Ceglédi elemzésében 10 százalék a tanulásorientáltak aránya. Ők átlagosan napi 11,8 órát fordítanak tanulásra. 32 Nyüsti és Ceglédi elemzésében ők alkották a legnépesebb csoportot: 54 százalék volt az arányuk. Ők átlagosan mindössze 3,8 órát fordítanak tanulásra. 33 Arányuk 19 százalék. Átlagosan napi 5,6 órát tanulnak, ugyanakkor ők rendelkeznek a legtöbb szabadidővel, 8,9 órával (Nyüsti, Ceglédi 2010). 34 A hallgatók 17 százaléka sorolható ide. Átlagosan 4,4 órát tanulnak, és napi 4,1 óra szabadidejük van. Kevesebb időt fordítanak tanulásra, mint a szabadidő-orientáltak, de többet, mint a létezgetők. A szabadidejük valamivel több, mint a létezgetőké (Nyüsti, Ceglédi 2010). 25

26 Itt érdemes megemlíteni egy másik csoportszerveződési típust is, amely ugyancsak az egyetemi főtevékenységhez kapcsolódó tevékenység alapján írható le, és amely intézményes egyetemi keretek között szerveződik: a tanulóközösséget, amelynek a legoptimálisabb keretei a szakkollégiumok (Bordás, Ceglédi 2012). Debrecenben tíz szakkollégium van. 35 A szakkollégiumokban a tanulóközösségek önszerveződés révén, a tagok elkötelezettségére épülve jönnek létre a szakmaiság és a személyesség kapcsolatában, közös értékek mentén, tanulásra inspiráló légkörben, együttes tevékenységek, tudásteremtő folyamatok, a közösségek tagjai közötti interakciók során, a közösség demokratikus, gazdagító, stimuláló, ugyanakkor támogató légköre eredményeként (Bordás, Ceglédi 2012; Márkus 2012). A fenti csoporttípusokból is látszik, hogy az egyetemi kiscsoportok kialakulásában a tanulás mellett másik fontos strukturáló tényező az egyetemi főtevékenységen kívüli szabadidőtevékenységekhez, illetve a tanulás melletti munkavégzéshez kapcsolódik. A bulizás, kocsmázás, plázázás, szórakozás, sport, munka, pénzkeresés, baráti és párkapcsolatok, szervezeti aktivitás, önkéntes munka, kulturális befogadói és alkotói tevékenység, események, koncertek, fesztiválok, játék és más tevékenységek mentén számtalan kisebb és nagyobb, személyközi interakciókra épülő közösség szerveződik. A hallgatói társadalom, mint egyetemi nagycsoport átszövődik a személyes ismeretségek, az egyetemi főtevékenységen kívüli tevékenységek mentén szerveződő közösségek hálójával. A formális csoportstruktúrákat áttörik a nem formális csoportfolyamatok, hálózatok és személyközi viszonyok. A közös tevékenységek, funkciók, célok és értékek mentén számtalan kiscsoport alakul. Az egyén egyszerre rendszerint több kiscsoportnak is a tagja. A közvetlen részvételen és interakciókon alapuló csoportokkal kapcsolatban az alapvető kérdés az, hogy milyen értékek és tevékenységek mentén szerveződnek, és hogyan működnek. Ezek feltárására a kvalitatív módszerek: a résztvevő megfigyelés, az egyéni és a csoportos interjúk különösen alkalmasak. A Campus-lét kutatás célkitűzése volt többek között az aktív, rendszeres részvételen, szervezett keretek között folytatott közös tevékenységek csoportképző szerepének vizsgálata is. Az ilyen tevékenységek egyike az önkéntes munka (Marczali, Tercza 2010; Fényes, Lipcsei, Szeder 2012). Az egyetemisták körében a másik markáns csoportképző tevékenység a sport mind általánosabb, az életmódot meghatározó értelemben, mind pedig konkrét sportágak mentén (Kovács 2012). Az azonos tevékenységek mentén szerveződő, de nem szervezetten, nem formális keretek között működő csoportok sokszínű világában egyebek mellett találunk vadászatra járókat (Madarász A. 2010), internetes játékokban folyamatosan résztvevőket (Balku 2011), együtt zenélőket (Madarász A. 2010), anime-rajongókat 36 vagy éppen rendszeresen, a hét meghatározott napján, ugyanazon a helyszínen együtt kocsmázókat (Gulyás 2010). A hallgatók állampolgári szocializációjának fontos kérdése, hogy a közösségszervező eszmerendszerek milyen szerepet játszanak csoportviszonyaikban és társas értékrendjükben. A vallás a debreceni egyetemi hallgatók társadalmi hátterében is érzékelhető különbségekhez vezet, hitéleti tevékenységüket és közvetlen csoporttagságaikat illetően is befolyásolja (Dusa 2009; Pusztai, Bacskai, Kardos 2012). A vallás hatással van értékrendjükre is (Marián 2012). 35 A szakkollégiumok az egyetem legkiválóbb hallgatóit tömörítik. Online adatfelvételünk szerint a hallgatók 3,4 százaléka szakkollégista. Kötetünkben a szakkollégiumokban zajló szakmai szocializációval, a tanulóközösségekkel Bordás Andrea és Ceglédi Tímea tanulmánya foglalkozik, a szakkollégisták szociológiai jellemzőivel Márkus Zsuzsanna tanulmánya. 36 A témában Balku Anett készített esettanulmányt (lásd Sőrés 2009). 26

27 Sajnos, nincs pontos tudásunk arról, hogy a debreceni egyetemisták csoportviszonyaiban milyen szerepet játszanak a különböző politikai eszmerendszerek. Tudjuk azonban, hogy vannak közöttük, akik rokonszenveznek a szélsőjobboldallal, rendszeresen látogatják a szélsőjobboldali honlapokat, és értékvilágukat, a más csoportokhoz való viszonyukat a szélsőjobboldali eszmék határozzák meg (Sőrés 2012; Varga 2012). Varga Szabolcs megkülönböztette egymástól a szélsőjobboldali és a radikális jobboldali hallgatók csoportját. Sőrés Anett elemzése feltárta, hogy a szélsőjobboldali eszmék iránt elkötelezett hallgatók nem túl nagy csoportja mellett egy valamivel szélesebb érdeklődő holdudvarral is számolnunk kell. A szélsőjobboldallal rokonszenvezőket az online felületek szervezik és kapcsolják össze, amelyek tematizálják a szélsőjobb eszmerendszer sarkalatos pontjait, és egyúttal a sajátos szélsőjobboldali szubkultúra működésében is szerepet játszanak (Sőrés 2012). A társas szabadidő-tevékenységek egy részét az egyetem szervezi, másik részük az egyetemtől függetlenül szerveződik. Online adatfelvételünk szerint az egyetem által szervezett tevékenységek közül is, az egyetemen kívüli tevékenységek közül is a bulik, szórakoztató rendezvények a legnépszerűbbek. 37 A szabadidő-tevékenységeket a kétféle szerveződés mentén öszszehasonlítva megállapíthatjuk, hogy bizonyos tevékenységek súlypontja látványosan kívül esik az egyetemen. Ilyen a (ma már szinte mindenki számára elérhető) számítógépezés, a sport, a filmklub, a táborozás, a hobbitevékenység, a kirándulás, az egyházakhoz kötődő tevékenységek, az önkéntes munka, a művészi alkotótevékenység. Összességében többeket vonzanak az egyetemen kívüli társas programok, mint az egyetem által szervezett, hasonló jellegű programok. Az egyetemen kívüli, hasonló programokhoz képest feltűnő, hogy viszonylag keveseket vonzanak az egyetemen belül a számítógépezéssel, valamint a sporttal, mozgással kapcsolatos tevékenységek, a szakmai előadások, konferenciák, a hobbitevékenységek és a zenéhez kötődő tevékenységek. Elenyésző azok aránya, akik az egyetem szervezésében művészetekhez kötődő alkotó tevékenységeket folytatnak, és azoké is, akik önkéntes munkát végeznek. Ami a különböző programtípusok igénybevételében érvényesülő preferenciákat, a programtípusok együttjárásait illeti, Murányi István és Márton Sándor elemzése szerint a hallgatók egyharmadára egyik társas szabadidős programtípus sem jellemző. Ezt a csoportot a paszszívak alkotják. A hallgatók további egynegyedét a bulizós csoport alkotja. E csoport tagjai szabadidejükben gyakorlatilag csak buliznak. A hallgatók további egyötödét a plázázó csoport alkotja. Végül további egyötödöt tesz ki a kocsmázók és egyúttal magaskultúra-fogyasztók aránya, akiknek a szabadidő-tevékenységében jól megfér egymással a kocsmázás és a koncertek látogatása az art moziba, színházba, kiállításokra járással (Murányi, Márton 2012). A kultúra fogalma nem szűkíthető le az úgynevezett magas kultúrára, de természetesen egy, az egyetemisták csoportviszonyaira, társas tevékenységeire és kulturális világára fókuszáló kutatásban helyénvaló megnézni, hogy a magaskultúra szegmense mit jelent az egyetemisták számára. Az empirikus adatok, így a Campus-lét online adatfelvételének adatai is azt bizonyítják, hogy a nappali tagozatos egyetemi hallgatók kulturális fogyasztása nem különbözik alap- 37 Az online kérdőívben 24 társas szabadidőprogramról kérdeztük meg, hogy a hallgatók részt szoktak-e rajtuk venni. Az egyetem által és az egyetemen kívül szervezett programtípusokra egyaránt rákérdeztünk; a programok mindkét szervezési dimenzióban ugyanazok voltak. A következő társas programokon való részvételre kérdeztünk rá: buli, szakest / egyetemi napok, bál, számítógépezés, sport, klubrendezvény, szakmai előadás / konferencia, testépítés / fitnesz, filmvetítés / filmklub, táborozás, hobbitevékenység, kirándulás, túra, szurkolás, tánckör / zenekar / énekkar, színjátszás, tanulócsoport / önképzőkör, egyházi rendezvény, gyülekezeti esemény, rendszeres önkéntes munka, karitatív tevékenység, képzőművészeti alkotócsoport, irodalmi csoport, kézműves csoport, filmkészítés (Murányi, Márton 2012). 27

28 vetően a hasonló ifjúsági korosztályok kulturális fogyasztásától. Gondolhatnánk azt, hogy a jövő diplomásai körében többek kedvelik az úgynevezett magas kultúrát (színházi előadások, múzeumok, hangversenyek, kiállítások stb.) és az ide sorolható tevékenységeket (művészeti, irodalmi, előadóművészi és egyéb alkotó tevékenységek), ám ezt nem igazolják az adatok. Ahogy láttuk, a magas kultúrával kapcsolatos közös tevékenységek csak a hallgatók töredéke esetében bizonyultak csoportképző tényezőnek. Ez minden bizonnyal összefügg a kultúra fogalmának az elmúlt évtizedekben bekövetkezett átértelmezésével, az ifjúsági kultúra önálló tényezővé válásával, valamint az értelmiségi szerepek átalakulásával és a felsőoktatásban részt vevők arányának megnövekedésével. A campus-lét: csoportkultúrák rendszere Az elmúlt évtizedekben a legnagyobb változások a kultúrához kötődő tevékenységek jellegében, szerkezetében és súlyában következtek be. A kultúra átértelmeződése és az, hogy ebben a folyamatban milyen szerepet játszottak és játszanak a különböző ifjúsági csoportok, külön tanulmány tárgya lehetne. Itt csak utalok arra, hogy ebben a folyamatban az egyetemistáknak mind az egyetemi főtevékenységükhöz való viszonyuk mentén, mind a szabadidős tevékenységeikben aktív szerepük van. A hallgatók kortársi szocializációjának legfontosabb közegét az egyetemi csoportok, a közvetlen társas kapcsolatok jelentik. A hallgatók csoportvilágában formálódnak azok a csoportkultúrák, amelyek az egyén, az őt körülvevő szűkebb és tágabb társadalmi környezet, illetve a viszonyítási alapot jelentő más csoportok észleléséhez és értelmezéséhez támpontokat és mintákat kínálnak. A csoportok értékteremtő tevékenységek keretei, és ezzel összefüggésben erős értelmező potenciállal rendelkeznek. Közvetítik a társas és a társadalmi élet tartalmi és formai elveit, a különböző helyzeteknek megfelelő viselkedésformákat, és megszűrik az egyetemen belüli és kívüli hatásokat. A csoportok felépítése, működése befolyásolja az állampolgári és a munkával kapcsolatos magatartásokat. Bár az egyetemi hallgatók csoportjainak egy része nem kapcsolódik közvetlenül az egyetemi főtevékenységekhez, ezek is értelmező keretei az egyetemi viszonyoknak, az egyetemen belüli és kívüli állampolgári magatartásoknak, a munka világának. A csoportok integratív erejétől függ, hogy a kortársak világába hogyan integrálódnak a hallgatók. Csoporttagságaik meghatározzák közérzetüket, kapcsolatrendszerüket, tevékenységüket. Ezeken keresztül kapcsolódnak az ifjúsági kultúra szélesebb áramaihoz. A tömegkultúra hatásai is jórészt csoportviszonyaikon keresztül érvényesülnek. A kortárs egyetemi csoportoknak nemcsak a campus-létet meghatározó, hanem hosszú távú, az egyetemi életszakaszt követően érvényesülő hatásai lehetnek. A csoportok reprezentációi és a csoportok közötti interakciók az egyetem világán kívüli intézményes társadalmi viszonyok mintái. Felvetődhet a kérdés, hogy ha az egyetemi hallgatók az egyetemen jól elkülöníthető nagycsoportot alkotnak, beszélhetünk-e valamiféle külön kulturális egységként egyetemista kultúráról. A kérdés abból a szempontból indokolt, hogy a közösségekbe való integrálódás elképzelhetetlen annak a nyelvezetnek a megtanulása nélkül, amely nélkülözhetetlen eszköze a közösségre jellemző kultúra megteremtésének és formálódásának. Ugyanakkor sok logikai és empirikus érv szól az ellen, hogy egy ilyen, másoktól megkülönböztethető kulturális entitást feltételezzünk az egyetemi életvilágban. A kérdésre adható válaszok függnek a válaszoló kultúra-felfogásától és a csoportokkal kapcsolatos felfo- 28

29 gásáról. Ha egyetemista kultúráról, mint önálló entitásról nem is beszélhetünk, az egyetemista csoportkultúrák együtteséről és az ezeket átfogó egyetemi kulturális teréről igen. Az egyetem, mint kulturális tér nemcsak fizikai értelemben, hanem átvitt értelemben is magában foglalja az egyetemi csoportkultúrákat. A Campus-lét kutatásban a kultúrát folyamatosan változó, a társadalmi viszonyokkal öszszefüggő, a szocializációban elsajátítható jelenség- és jelentés-együttesnek fogjuk fel, amelynek alakításában cselekvéseinkkel és interakcióinkkal csoporttagságaink révén mindannyian részt veszünk. Az elit- és a populáris kultúrát egyaránt a kultúra részének tekintjük. A kultúra szocializációs jelentősége abban van, hogy benne fogalmazódnak meg az életben való eligazodáshoz nélkülözhetetlen normák, kapaszkodók, orientációs pontok. A kultúra magában foglalja mindazt a tudást, hiedelemrendszert, művészeteket vagy életvezetési praktikákat, érték- és normarendszert, törvényeket, szokásokat, képességet és viselkedést, amit az egyén közösségei tagjaként tanul meg (Tylor 1989 [1871]: 167). Greetz a kultúrát a közös tudás, a közös szimbólumok, a közös jelentések történetileg kialakult rendszerének tartja. A kultúra a szimbolikus jelentések hálójában mutatkozik meg: az ember a maga szőtte jelentések hálójában függő állat (Greetz ([1980] 1994: 172). Indokolt hát, hogy az egyetemista kultúrát a csoportviszonyokhoz, a csoportokon belüli, illetve a csoportok közötti tevékenységekhez, interakciókhoz, a kommunikációhoz és jelentés-tulajdonításokhoz kössük. A Campus-lét kutatás kvalitatív módszerekkel gyűjtött adatai megerősítették, hogy a nyelvnek, a beszédmódnak, a stílusnak, az én-reprezentációk módjának, az ifjúsági kultúra különböző jelenségeihez (zene, zenehallgatás, fogyasztás, divat, virtuális tér, magatartási és gondolkodási minták, a nyilvános terek használata stb.) való viszonynak nagy jelentősége van a csoporttagságok alakulásában (Gál ; Popovics 2011). A stílus jelentősége különösen a személyközi kapcsolatokban: a barátságban, a párválasztásban fontos. 39 Az egyetem mint szocializációs színtér A szocializációs folyamatok interakciók sorozatában zajlanak, melyek során az egyén a másokhoz való viszonyban folyamatosan építi, értelmezi és újraértelmezi saját identitását és a világról alkotott képét. A szocializáció tényezői: a család, az iskolarendszer, a kortárs csoportok, a média, a kulturális közvetítők, a politikai rendszerekhez és államhatalmakhoz kötődő diszkurzív tematikák a fejlődéslélektanilag elkülöníthető életszakaszokban más-más jelentőségűek az identitások formálódásának folyamatában. Míg a kisgyermekkori szocializációban a család a legfontosabb szocializációs tényező, az alsófokú iskolai életszakaszban pedig a család és az iskola együttese a meghatározó, a középiskolás életszakaszban már a család és az iskola komoly versenytársává válik a kortársak világa és szocializációs hatása. Ebben az életszakaszban a szülők és gyermekeik, illetve a tanulók és az iskola közötti konfliktusok gyakran a gyerek szocializációs folyamatai meghatározásáért folyó küzdelmek látványos kifejeződései. 38 A tanulmányon belül az esettanulmányt Dojcsák Ádám készítette. 39 A látható stílusjegyek teszik lehetővé például az interneten az ismerkedést. Arra a kérdésre, hogy a társkeresőn milyen szempontok alapján szelektált, az egyik egyetemista lány a következőket mondta: Böngésztem az adatlapját és látszik, ha valaki humoros a bemutatkozásából, mert van sok ilyen erőltetett figura, aki kiír magáról ötven oldalnyi hülyeséget,de akin látszik hogy kicsit őrült. ( ) Meg az is fontos hogy kinek milyen képe van fent. Például ha valaki nagyon kis vicces és mókás, de mondjuk 200 kilós és szakálla van az azért már sok. Tehát mindkettő fontos, hogy a társkeresőn tudsz a belső tulajdonságaikra is következtetni. (Gulyás 2010) 29

30 A közkeletű meghatározás szerint az egyetemi életszakasz átmenet a középiskola és a munka világa között. Ez azonban ma már nincs teljesen így, hiszen a posztadoleszcencia többek között éppen azzal jár, hogy a pénzért (is) végzett munka többé-kevésbé részét képezi a (gyakran meghosszabbodott, meg-megszakított) egyetemi életszakasznak, az egyetem befejezése utáni munka pedig rendszerint újabb tanulással egészül ki (Vaskovics 2000; Máder 2004; Somlai 2004; Tercza 2010). Az egyetemi lét többé-kevésbé kiszámítható időhatárok között zajlik: az egyetemi felvételitől a diploma megszerzéséig terjedő életszakaszban. Az egyetemi életszakaszban végbemenő szocializációs folyamatokban az egyetemen kívüli és belüli tényezők együttesen játszanak szerepet. A család korábban folyamatosan érvényesülő szerepe azonban érthetően csökken és egyre szaggatottabbá válik, miközben a kibocsátó család kötelékeiből egyre inkább kikerülő fiatalok identitásának formálódásában a kortársi hatások egyre fontosabbak lesznek. A kortárs csoportok lesznek a meghatározó és folyamatosan jelen lévő vonatkoztatási csoportok, ezek válnak az életvezetési, kulturális, magatartási, fogyasztási, gondolkodási és viselkedési minták legfontosabb öntőformáivá. Ekkor alakulnak ki az életutak alakulásában döntő szerepet játszó személyes és szakmai kapcsolatok, és ekkor kristályosodnak ki az identitások köztük a generációs, az állampolgári és a szakmai identitások értékalapjai is. A kortárs csoportok ezekben a folyamatokban meghatározó szerepet játszanak. Miben ragadható meg az egyetemi életszakasz különlegessége? Ekkorra már kialakultak a felnőtt magatartások, az identitás alapjai. Ekkor rajzolódnak ki az egyetem utáni életszakasz alternatívái, ugyanakkor a felnőtt élet további útjai még gyakran nyitottak. Az egyetemi életszakaszban ezért különösen nagy jelentőségűvé válik az egyén személyes döntése élete további alakulását meghatározó fontosságú kérdéseiben. Ekkor már a hallgatók sok szempontból felnőtt életet élnek, ám életük további alakulását illetően még rendszerint a legfontosabb döntések meghozatala előtt állnak. Már ráálltak egy sínre, de még nem dőlt el véglegesen, hogy milyen irányba vezet későbbi útjuk. Az egyetemi évek alatt még minden nyitott: az életpályák, az élettörténetek, a karriertörténetek. Az egyetemi hallgatóknak ezekben az években fontos élettörténeti döntéseket kell meghozniuk. Egyrészt végig kell gondolniuk az egyetemi évek alatti és utáni szakmai életútjuk alternatíváit, és egyetemi életüket összhangba kell hozniuk távlati terveikkel. Másrészt tudatosítaniuk kell magukban a párválasztással, a családalapítással, a magánélettel kapcsolatos elképzeléseiket, és számolniuk kell hosszabb távon is magánéletük alakulásával. Harmadrészt meg kell alapozniuk a későbbi életszakaszt befolyásoló tudástőkét, és ki kell építeniük azt a kapcsolati tőkét, amelyre az egyetemi életszakaszt követő időszakban magánéletükben és szakmai karrierjükben egyaránt szükségük lesz. Az egyetem térbelileg és társadalmi szerveződésként is külön entitás ugyan, de a hallgatók társadalmi integrációjából, szerteágazó kapcsolati és tevékenységi rendszeréből is következik, hogy az egyetemi szocializáció párhuzamosan zajlik az egyetemen kívüli szocializációval. Az egyetemi főtevékenységekhez és az extrakurrikuláris tevékenységekhez kötődő szocializációs hatások együttesen érvényesülnek. A hallgatók egy része dolgozik, így a munka világára való egyetemi szocializáció mellett az egyetemen kívüli térben is zajlik munkaszocializációjuk. Az egyetemi szocializáció elemzését megnehezíti, hogy rendszerint nagy, különböző képzési formákat és tartalmakat nyújtó intézményekről van szó, amelyek egymástól nagyon különböző professzió- és karriermintákat kínálnak. Mindazonáltal az egyetemi életszakaszban zajló szocializáció komplex folyamatában a szocializáció különböző dimenzióit különíthetjük el: a szakmai és tudományos szocializációt, a pályaszocializációt, a kulturális szocializációt (életstílus, 30

31 életforma, identitás, élettervezés) és az állampolgári szocializációt (a leendő társadalmi pozíció anticipálása, állampolgári és társadalmi elit-szerepek, generációs tudat, kapcsolati tőkék). Az egyetemi szakmai szocializáció tétje az, hogy az egyetemen belüli szakmai közösségek milyen hatást gyakorolnak az új szakmai nemzedékekre. Az egyetem képe, presztízse, jelentése az egyetemen kívüli társadalmi csoportokban, különösen pedig az egyetemre vonatkozó vélemények formálásában fontos szerepet játszó csoportok (az egyetemre készülők, az egyetemről kilépők, az alumnusok) körében jelentős mértékben függ attól, hogy az egyetemi életszakaszban az egyetemi szocializáció egésze mennyire bizonyul sikeresnek, mennyire érzik úgy a hallgatók, hogy az intézménytől sokat, értékeset, maradandót kaptak. Az egyetemi szocializáció sikerességét az is minősíti, hogy mennyire készíti fel a hallgatókat a további szakmai életútjukon várható nehézségekre, konfliktusokra, problémákra, és milyen konfliktuskezelési mintákat tud nekik felkínálni. Az egyetemi szakmai, akadémiai közösségek nyitottsága és integráltsága a hallgatók számára megkönnyíti a szakmai együttműködést és azt, hogy közös cselekvési térben sajátítsák el a szükséges tudást és kompetenciákat. Az egyetemi szocializáció kétirányú folyamat. Az egyetem oldaláról nézve ezt a folyamatot, az egyetemi szocializáció legfontosabb dimenzióját a szakmai, akadémiai, tudástranszfer-törekvések alkotják. A képzés tartalma szakmai kanonizációkon alapul. A képzési tematikák megszabják, hogy a hallgatóknak milyen tárgyakat kell hallgatniuk, milyen szakmai tudásra kell szert tenniük. A szakmai szocializációt azonban befolyásolja, hogy a felsőoktatás tömegessé válásával az egyetemi szocializáció funkciói átalakulóban vannak. A hallgatók társadalmi összetétele átalakult. Elkülönült egymástól a tudósképzés és a szakalkalmazotti képzés, ugyanakkor kiszélesedtek a szakok közötti átjárhatóság lehetőségei. Átalakult az értelmiség fogalma, az elitképzés funkciója egy szinttel feljebb, a doktori iskolák szintjére tolódott. Az egyetemi szocializációnak a szakmai tartalmak közvetítése mellett a működési rend elfogadtatása is részét képezi. Az egyetem a kimenet szabályozása mellett a hallgatók szakmai közlekedéseinek, a kimenethez vezető folyamatoknak a szabályozására is törekszik. Bürokratikus eszközökkel, szabályokkal, kimeneti törekvésekkel, a vizsgák feltételeivel és rendjével, a diploma megszerzésének szabályozásával igyekszik elérni, hogy a hallgatók az egyetemi szabályokat betartsák, az eljárásrendeknek megfelelően abszolválják a teljesítmények iránti követelményeket. Az intézményi szocializáció harmadik dimenzióját az egyetem a hatalmi viszonyok (az oktatók és hallgatók, illetve az intézmény és a hallgatók közötti viszonyok) recepciójának befolyásolására irányuló törekvések alkotják. Végül meg kell említeni egy negyedik dimenziót, amely az egyetemhez kapcsolódó szervezetek, egyesületek, gazdasági vállalkozások révén a hallgatók szabadidejének, extrakurrikuláris tevékenységeinek, szórakozásának megszervezésén, a különböző szolgáltatások nyújtásán keresztül érvényesül. 40 Az egyetem a hallgatókkal folyó interakciókban, kodifikált eljárásokban, nem formalizált kapcsolatokban jeleníti meg a rá jellemző értékvilágot, magatartási, cselekvési, gondolkodási mintákat, érintkezési formákat, konfliktuskezelési technikákat. Az egyetemi szocializáció másik oldalát a hallgatók oldaláról írhatjuk le. A hallgatók válaszreakciói az interakciókban az intézményi szocializációs törekvések visszacsatolásai, amelyek megerősíthetik vagy módosíthatják ezeket a törekvéseket. Az interakciókban, amelyek az egye- 40 Debrecenben ilyen például a Lovarda Egyetemi Kulturális és Konferencia Központ, a Pont Szolgáltató Központ, a Mentálhigiénés Központ stb. Ezek közül a legismertebb a Lovarda, a legkevésbé pedig a Mentálhigiénés Központot ismerik (Murányi 2009). 31

32 tem választásával és a jelentkezésekkel kezdődnek és az egyetemen belüli kapcsolatokban folytatódnak, kifejeződnek a hallgatók elvárásai a képzés, a tudás, az intézmény, a szolgáltatások, a piacképes diploma iránt. Nemcsak szakmai elvárásaik vannak, hanem folyamatos választásaikkal, döntéseikkel az egyetem extrakurrikuláris kínálata iránti elvárásaikat is kifejezik. A hallgatói válaszreakciók több szálon csatolódnak vissza: a szakmai, képzési kapcsolatokban, a szervezeti, bürokratikus kapcsolatokban és az extrakurrikuláris kapcsolatokban. Az egyetemi szocializációban intenzív kortársi szocializációs hatások érvényesülnek. A nappali egyetemista státusz sajátos, jelentős részben a kortársakkal megosztott életforma, amelyet a tanulmányok mellett a campus-lét, a későbbi életpályát is befolyásoló csoport-hovatartozások kialakulása és a kortárs csoportok intenzív jelenléte határoz meg. A kortársi szocializáció az egyetemi évek jellegzetes színterein zajlik. A campus lét kulturális terei maguk is a kortársi szocializáció tényezői. Az egyetemista csoportok szocializációs hatása a kommunikatív cselekvések fontossága, az egyén személyiségét érintő tétje és az egyén társas integráltságának mértéke miatt is meghatározó a későbbiekre nézve is. Az egyetemi életszakaszban az egyén kommunikációjának témastruktúrája kiszélesedik és minden korábbi életszakasznál cizelláltabbá válik. A kortársi szocializáció sokszálú kommunikációs térben zajlik. A kommunikációs témák felölelik a jelen és a jövő legfontosabb kérdéseit. Érintik a saját személyiség formálódásának és megformálásának módját és mintáját, a másik nemhez és a kortársakhoz való viszonyt, a társas kapcsolatrendszer egészét, az én-filozófiák sarkalatos tételeit, a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz való viszonyt. Az egyetemi hallgatókat foglalkoztató témák átfogják az értékek széles spektrumát, beleértve ezekbe a tanulással, a tudással, az anticipált szakmával, a munkával, a társadalommal, a politikával kapcsolatos értékeket, valamint az erkölcsi, vallási és ideológiai értékeket. Olyan kérdések sora foglalkoztatja a fiatalokat, amelyeket a legjobban és a legkimerítőbben a barátaikkal, a társaikkal, a hozzájuk hasonló problémákkal élőkkel tudnak megbeszélni. Ezért ebben az életszakaszban megnő a magánkapcsolatok jelentősége, új kortársi együttélési formák jönnek létre az albérletekben és a kollégiumokban, amelyek lényege, hogy közös személyes tereken kell osztozniuk. Kialakulnak a párkapcsolatok, még tovább mélyülnek a barátságok (Albert, Dávid 2007; Harmati 2012). A kortársak között zajló kommunikáció fontosságával és intenzitásával magyarázható, hogy a barátságokat, csoportokat szoros érzelmi háló fogja össze. Az egyetemi életszakaszban a kortársi szocializáció a világképek formálódásának legfontosabb tényezője. A kortársi hatások értékrendeket, eszméket, alapelveket tudatosítanak, gondolkodásmódokat csiszolnak össze. A kitüntetett jelentőségű kommunikációban értelmeződnek a különböző csoportkultúrák, amelyekkel a hallgatók az egyetemi és az egyetemen kívüli térben találkoznak. Az egyetemi életforma kedvez annak, hogy élményeiket, értékeiket és mindezekben önmagukat a csoportjaikra jellemző közös jelentéstulajdonítások, szimbólumok, kategorizációk segítségével értelmezzék. Az egyetemi szocializáció legnagyobb jelentősége abban van, hogy a hallgatók a saját maguk által létrehozott és működtetett csoportok kultúráján keresztül fogalmazzák meg az egyetemi éveket követő életszakaszra vonatkozóan is önmagukat, szélesebb értelemben vett nemzedéki kultúrájukat és a világhoz való viszonyukat. 32

33 Felhasznált irodalom Albert Fruzsina, Dávid Beáta (2007): Embert barátjáról. A barátság szociológiája. Budapest, Századvég Kiadó Angelusz Róbert, Bukodi Erzsébet, Falussy Béla, Tardos Róbert (1999): Akadémiai fokozattal rendelkeznek. Magyar Tudomány Balku Anett (2011): Virtuális klánok. Csoportképződés egy internetes szerepjátékban. Szociológia MA szakdolgozat. Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Balogi Barbara (2009): A pénzhez és hatalomhoz való viszony csoportképző szerepe. Kultúra és közösség Barnes, Barry, Bloor, David, Henry, John (2002): A tudományos tudás szociológiai elemzése. Budapest, Osiris Becher, Tony, Kogan, Maurice (1992): Process and Structure in Higher Education. London, New York, Routledge Becher, Tony, Trowler, Paul R. (2001): Academic Tribes and Territories. Intellectual enquiry and the culture of disciplines. Buckingham, The Society for Research into Higher Education & Open University Press Bocsi Veronika (2005): Hallgatók időfelhasználási mintázatai. Educatio Bocsi Veronika (2009): Az idő a campusokon. Felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatók időszociológiai vizsgálata. Doktori értekezés, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program. Forrás: Utolsó látogatás: Bourdieu, Pierre (1988 [1984]): Homo academicus. Cambridge, Polity Press Ceglédi Tímea, Nyüsti Szilvia (2012): A jók mennek el? Hajdú-Bihar megye felvételizőinek szelektív vándorlása. Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológiai Intézet, Hallgatói Tudományos Konferencia, január 4. Dusa Ágnes (2009): A vallás mint csoportképző tényező. Kultúra és Közösség Dusa Ágnes, Sőrés Anett (2010): Formális és informális csoportok a Debreceni Egyetemen. In Kozma Tamás, Ceglédi Tímea (szerk.): Régió és oktatás: A Partium esete. Debrecen, CHERD Felsőoktatók (2007). Az Educatio 3. tematikus száma Fényes Hajnalka, Lipcsei László, Szeder Dóra Valéria (2012): Önkéntesség a Debreceni Egyetem hallgatói táborában. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. II. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Gál Éva (2009): Kocsmák és szórakozóhelyek. Kultúra és Közösség Greetz, Clifford (1994 [1980]): Elmosódott műfajok: A társadalmi gondolkodás átalakulása. In Niedermüller Péter (szerk.): Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Budapest, Századvég Kiadó Gulyás Nóra (2010): Walhalla Drink Team. Esettanulmány egy egyetemista baráti társaságról. Kézirat, Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Harmati Edina (2012): A legnagyobb emberi próba és szerep Az emberi barátságok szociológiája. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. I. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó 33

34 Kovács Klára (2012): Szabadidő és sport a Debreceni Egyetemen. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. II. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Kucsera Tamás Gergely (2010): Az országos felsőoktatási hallgatói képviselet és a magyarországi hallgatói önkormányzati modell fejlődéstörténete Doktori értekezés. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Interdiszciplináris Doktori Iskola Madarász Adrienn Alexandra (2010): Debreceni egyetemisták néhány csoportjának szabadidőtöltése. Szociológia BA szakdolgozat. Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Madarász Tibor (2012): McDonald s egyetem. Az egyetemista lét mint a tömegkultúra hordozója. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. II. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Máder Miklós Péter (2007): A szülőktől való elszakadási dimenziók mentén létrejött alcsoportok. Új Ifjúsági Szemle Marczali Veronika, Tercza Gabriella (2010): Segíthetek? A Debreceni Egyetem kortárssegítői. Kézirat, Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Marián Béla (2012): A debreceni egyetemisták értékvilága az empirikus adatok tükrében. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. I. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Márkus Zsuzsanna (2012): A szakkollégiumok a Debreceni Egyetemen. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. II. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Mészáros József, Templom Katalin, Vajda Júlia (1982): Determinált viselkedéstípusok a bölcsészkaron. Medvetánc Murányi István (2009): Szabadidő és egyetem. Kutatási gyorsjelentés. Kézirat, Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Murányi István, Márton Sándor (2012): Debreceni egyetemisták szabadidő-profiljai az empirikus adatok tükrében. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. II. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Nagy Zita (2010): A napi ingázás, mint csoportképző tényező a debreceni egyetemisták körében. Kézirat, Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Nyüsti Szilvia, Ceglédi Tímea (2010): A három versengő dimenzió. Kísérlet hallgatói típusok kialakítására a tanulás, a szabadidő és a munka dimenziója mentén. In Kozma Tamás, Ceglédi Tímea (szerk.): Régió és oktatás: A Partium esete. Debrecen, CHERD Nyüsti Szilvia (2012): Az egyetem meghökkentő állampolgársága. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. I. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Pataki Gyöngyvér (2012): Magány és társaság a Debreceni Egyetem kollégiumaiban. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. I. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Péntek Eszter, Kocsár Judit Beatrix, Rakobowchuk, Giselle Anna (2010): Kari körkérdés 2.0. Hallgatói vélemények a kari közéletről és a Hallgatói Önkormányzat munkájáról. Acta Sociologica Pécsi Szociológiai Szemle

35 Popovics György (2011): A debreceni egyetemisták szóhasználatában megfigyelhető jellegzetes kifejezések. In Balku Anett, Dusa Ágnes, Sőrés Anett (szerk.): Ifjúsági élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok Pusztai Gabriella (2006): Egy határmenti régió hallgató-társadalmának térszerkezete. In Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás. A Regionális egyetem kutatás zárókonferenciájának tanulmánykötete. Debrecen, Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete Pusztai Gabriella (2011): A láthatatlan kéztől a baráti kezekig. Hallgatói értelmező közösségek a felsőoktatásban. Budapest, Új Mandátum Kiadó Pusztai Gabriella, Ceglédi Tímea, Nyüsti Szilvia, Bocsi Veronika, Madarász Tibor (2011): Láthatatlanok, létezgetők, közönyösek. Hallgatói szocializáció ma. Educatio Pusztai Gabriella, Bacskai Katalin, Kardos Katalin (2012): Vallásos közösségekhez tartozó hallgatók. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. II. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Sőrés Anett (2009): A kulturális fogyasztás csoportképző szerepe. Kultúra és Közösség Sőrés Anett (2012): A szélsőjobboldali egyetemisták mint virtuális csoport. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. I. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Tercza Gabriella (2010): A kitolódott fiatalkor. A posztadoleszcencia jelensége Magyarországon. Szakdolgozat. Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Tylor, Edward (1988 [1871]): A kultúra tudománya. In Maróti Andor (szerk.): Forrásmunkák a kultúra elméletéből I. Budapest, Tankönyvkiadó Utasi Ágnes (2008): Éltető kapcsolatok. Budapest, Új Mandátum Varga Szabolcs (2012): A debreceni egyetemisták és a szélsőjobb. A Campus-lét kutatás online adatbázisának elemzése. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. I. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó Vaskovics László (2000): A posztadoleszcencia szociológiai elmélete. Szociológiai Szemle 4. Zékány Erzsébet, Harmati Edina (2011): A kollégium mint csoportképző tényező. In Balku Anett, Dusa Ágnes, Sőrés Anett (szerk.): Ifjúsági élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok

36

37 Pataki Gyöngyvér MAGÁNY ÉS TÁRSAS ÉLET A DEBRECENI EGYETEM KOLLÉGIUMAIBAN 1 Bevezetés Az ember társas lény. Az ébren töltött órák 80 százalékát valaki társaságában tölti, és ebben különös élvezetet talál (Emler 1994; Kahneman et al. 2004). A társaság hiánya ugyanakkor rontja a szubjektív életminőséget (Berscheid 1985; Burt 1986; Myers, Diener 1995), valamint a morbiditás és a mortalitás szempontjából is hátrányt jelent (House, Landis, Umberson 1988). Az iskolarendszer minden szintjén nehézségeket okoz az új környezetbe való beilleszkedés, de ez fokozottan érvényes azokra a fiatalokra, akik a felsőoktatásba való belépéskor a szülői háztól elszakadva kezdik meg önálló életüket. Az egyetemre frissen érkezők gyakran átélik a támogató kapcsolati hálójuk átrendeződését, amit a családtól való elszakadás és a kortárs kapcsolatok intenzív jelenléte jellemez (Green et al. 2001; Kenny, Rice 1995; Weiss 1973). Ez az átrendeződés általában társadalmi előnyökhöz vezet, de néhány hallgató életében előfordul, hogy a már meglévő társadalmi támasz összeszűkül vagy megszűnik. Ha a társasági, párkapcsolati vagy családi kapcsolati háló bármelyike szűkül, az a hallgató életminőségének romlásához vezethet. A társadalmi kapcsolatok átrendeződése során számos új kulturális elem elsajátítása válik szükségessé. Az egyetem nem egyformán van közel és távol új hallgatóitól. A család azonban fel tudja készíteni gyermekét az életmódváltásra. A felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekei számára az egyetemi közeg ismerősebb, míg az elsőgenerációs hallgatók számára lényegesen idegenebb. A Campus-lét kutatás online adatbázisának 2 adatai alapján összefüggés állapítható meg az egyetemisták lakásformája és szüleik iskolázottsága között. A Debreceni Egyetem (a továbbiakban DE) kollégistáinak szülei zömükben nem vettek még részt a felsőoktatásban (az anyák 66,7 százalékának, az apák 77,4 százalékának nincs felsőfokú végzettsége), ezért nagyrészt el- 1 A tanulmány a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretei között készült. A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk: campuslet.unideb.hu. 2 A Campus-lét kutatás online adatfelvételére 2010 őszén került sor a Debreceni Egyetem nappali tagozatos hallgatói körében (N=4828). A Neptun rendszerhez kötött survey eredményei nem tekinthetők reprezentatívnak, ezért az adatokat karok szerint súlyoztuk. A többváltozós elemzési módszerekkel nyert mintázatok e körülmények mellett is a hallgatói életmód érdekes összefüggéseit tárták fel. 37

38 sőgenerációs hallgatóknak tekinthetők (1. ábra). Feltételezhető tehát, hogy a kollégista alminta elemzése támpontot nyújt az elsőgenerációs hallgatók társas és párkapcsolati támogató hálójának átrendeződését illetően. A kollégisták az anyagi háttér és az urbanisztikai mutatók tekintetében is alatta vannak az átlagnak. 1. ábra: A lakásforma és a szülők iskolai végzettségének összefüggései a hallgatók körében (százalékban, N=4828) A kollégista lét nemcsak a családi háttérrel áll összefüggésben, hanem a mentálhigiénés szempontokkal is, például a magányosság érzésével. 3 A kollégisták 47,3 százalékát érinti a magány valamilyen formában, ami szignifikánsan magasabb, mint az átlag (44,5 százalék) (2. ábra). A többváltozós statisztikai módszerekkel feltárható trendek érdekes összefüggésekre mutattak rá, amelyek tovább mélyíthetők a kvalitatív kutatások során. 2. ábra: A magány és a lakásforma összefüggései az egyetemisták körében (százalékban, N=4828) A hallgatók egyharmadára legalább részben jellemző a magány, bár a megkérdezettek közül csak 10,3 százalék jelölte be a rám teljesen jellemző, hogy magányos vagyok kategóriát, és 33,7 százalék az alig jellemző rám lehetőséget. Az elemzés során magányosnak tekintettünk min- 3 A magányt a Montgomery-Asberg-féle depresszió-skálával mértük. A mennyire jellemzőek rád a következő állítások kérdésre az alábbi válaszlehetőségek közül választhattak a megkérdezettek: 1 = egyáltalán nem jellemző, 2 = alig jellemző, 3 = jellemző, 4 = teljesen jellemző. Az adatokat fokú skálára kalibráltuk, és magányosnak tekintettünk mindenkit, aki valamilyen formában legalább alig jellemző módon magányosnak érzi magát. 38

39 denkit, aki valamilyen formában magányosnak ítélte magát. Így megállapítható, hogy a hallgatók 55,4 százaléka nem küzd ezzel a problémával. Az adatok összhangban vannak a korábbi online kutatások adataival. 4 E tanulmányban azt a kérdést járom körül, milyen tényezők nehezítik meg a kollégisták támogató kapcsolati hálójának átrendeződését egyetemi beilleszkedésük során. Mi jellemzi a kollégiumot mint szocializációs színteret a társas integráltság szempontjából? Milyen szociokulturális és életmódbeli háttérváltozók állnak a kollégisták magányossága és nem megfelelő környezeti integráltsága mögött? Az egyetemisták környezeti integráltsága a hazai és a nemzetközi kutatások fényében Az egyetemi élet során sokféleképpen mutatkozhat meg a társas magány. A hallgatói életminőségnek és ezen belül a társas és környezeti integráltságnak széles és egyre gyarapodó irodalma van. A magány nem egyszerűen pszichológiai kategória, hanem életmódot befolyásoló szociológiai tény, amely érinti az egyetemi élet minden szegmensét a szabadidő-eltöltési szokásoktól, a tanulási formákon át a lakásviszonyokig. A magány egyetemi környezetben való megjelenését több szerző kutatta, akik közül kiemelkedik Bernardon és munkatársai (2011) munkája. E szerint a magány a személy kapcsolataiban fellelhető minőségi és mennyiségi hiánytünet (Russell 1982), ami a hallgatók elégedettségének, akadémiai teljesítményének (Nicpon et al ), valamint kitartásának szintjét is csökkenti (Goodwin et al. 2001). Az egyetemi életre jellemző átmeneti periódusban jelentkező magány leírására a szerzők javasolják a családi, a társas és a párkapcsolati magány kifejezéseinek bevezetését, hiszen ezek a dimenziók nem egyenlő mértékben befolyásolják az egyetemisták életét. Előfordulhat ugyanis, hogy az egyik dimenzió mentén sikeres hallgató mégis magányos. Számos hazai (Utasi 2008; Albert, Dávid 2007; Kopp, Kovács 2006) és nemzetközi kutatás (Williams et al. 2006) rávilágított arra a tényre, hogy megfelelő környezeti integráltság hiányában a tinédzserek és fiatal felnőttek probléma- és konfliktus-megoldási készsége csökken, ezzel párhuzamosan pedig a szerfogyasztásuk és a kontrollvesztés valószínűsége nő. Utasi Ágnes nyomán a környezeti beilleszkedésen a társas és térbeli integrációt értem. Tanulmányomban a társas integráció sok szempontból megközelíthető fogalmát az egyetemi hallgatók magányosságán keresztül kívánom bemutatni. Úgy vélem, hogy a magányosság hátterében álló tényezők mélyebb megértése indirekt módon rámutat a társas kapcsolatok minőségi és mennyiségi hiánytüneteire. A magányt egyfajta mutatóként fogom fel, mely jelzi, hogy a hallgatók mennyire illeszkedtek be környezetükbe. Ennek a tanulmánynak a célja elsősorban a lakásformák és a magány viszonyának feltárása. A kollégisták szignifikánsan gyakrabban előforduló magányosságának hátterében álló tényezők azonosítására fókuszálok. A kutatók egy csoportja (Fowler, Christakis 2009) nem a kapcsolatok meglétét, tartalmát és funkcióját vizsgálja, hanem magának a beilleszkedés, illetve az izoláció folyamatának sajátosságait elemzi. A magány terjedésére vonatkozó szociálpszichológiai kutatásokban a kutatók arra a kérdésre keresik a választ, hogy a magány egyéni vagy csoportszintű jelenség-e. Cacioppo és munkatársai (2009) amellett érvelnek, hogy a magány kialakulásának és terjedésének szub- 4 Murányi (2010: 208) adatai szerint 2009-ben a hallgatók százaléka problémaként érzékelt önértékelési, életvezetési, illetve párkapcsolati zavarokat, magányosságot és unalmat. 39

40 jektív vagy genetikai meghatározottságainál lényegesen jelentősebbek a társadalmi okok. Állításuk szerint a magány ragályos, és a baráti kapcsolati hálón belül terjed. A kapcsolathálóelemzés rámutatott, hogy a megkérdezettek 52 százalékkal gyakrabban érezték magukat magányosnak, ha közvetlen barátjuk magányos volt; 25 százalékkal, ha barátjuk barátja; és 15 százalékkal, ha barátjuk barátjának barátja érezte magát elszigeteltnek. A magány véleményük szerint a kulturális mintázatok olyan terjedését indítja el, ami három kapcsolati szintig jut el. Ez a folyamat a közeli barátoknál, a nőknél és a családtagoknál inkább kifejeződik. E kutatás legérdekesebb eredménye, hogy a magány terjedése gyorsabbnak bizonyult, mint a társadalmi kapcsolatok észlelésének terjedése. A kutatás egyben cáfolta a magány terjedésére vonatkozó korábbi elméleteket. Az adatok kétségbe vonták, hogy a környezet eseményeinek hatására jelenne meg a magány az emberek egy olyan csoportjában, akik együttesen ki vannak téve ennek a hatásnak. Így nem tűnnek helytállónak Cutrona (1982) következtetései sem, aki azt feltételezte, hogy az elsőéves hallgatók baráti és családi kapcsolatainak átrendeződése következtében növekszik a magányosságérzésük is. Mindez Cutrona állítása szerint a megváltozott új környezet hatásának tulajdonítható. Fowler és Christakis éppolyan valószínűtlennek tartja Byrne (1971) elméletét, mi szerint a magány terjedése a hasonló személyiségjegyeknek tulajdonítható, mivel az egymással szimpatizáló embereknek az attitűdjei is hasonulnak. Fowler és Christakis azonban úgy vélik, sem a környezeti, sem a szimpátia faktorok nem játszanak fontos szerepet a magány terjedésében. A magány a kapcsolati hálózatok sajátosságaitól függően ragályszerűen terjed (Fowler, Chistakis 2009). Azok a hazai tanulmányok, amelyek kizárólag az egyetemisták mentális állapotának és életmódjának összefüggéseivel foglalkoztak, többnyire egy-egy intézményre vagy képzésre vonatkoztak, és a hasonló korú átlagnépességhez viszonyítva nagyobb arányú pszichoszomatikus zavarokról számoltak be (Lisznyai 2007; Biró et al. 2008). A kutatási eredmények szerint az új léthelyzettel való megküzdés, az akadémiai elvárásoktól való szorongás, a kollégiumi vagy albérleti együttélés következményeiből fakadó stressz, a kortárscsoportba történő beilleszkedés, illetve a családból történő kiszakadás a fiatalok egy részénél jelentős lelki problémákhoz vezet. Körükben ezért fokozottabban jellemző a magány, a depresszió és a fokozott szerfogyasztás (Kiss, Lisznyai 2006). Pikó Bettina 1993-ban orvostanhallgatók mintáján vizsgálta a fiatalok objektív és szubjektív életminőségét (2002). Ezen belül elemezte a fizikai aktivitás, a pszichoszomatikus tünetek és a közérzet hatását a szubjektív életminőségre. Az alacsony fizikai aktivitású hallgatóknál a tünetek gyakoribb előfordulására mutatott rá. E tényezőn kívül jelentős nemi különbségek mutatkoztak a közérzet és az egészségmagatartás tekintetében is. Az egyetemisták életmódjának és mentális státuszának összefüggéseit Murányi (2010) a Debreceni Egyetemen 2009-ben felvett adatok alapján vizsgálta. Elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, hogy az egyetemisták mentális státuszának sajátosságai hogyan hatnak a szabadidejük eltöltésére. Az eredmények szerint a válaszadók felének (48 52 százalék) a lehangoltság / kedvtelenség, a tanulási nehézség, illetve feszültség / szorongásérzés problémát jelentett az elmúlt három hónapban. A depresszió mértékét vizsgálva a hallgatók 61,76 százaléka egyáltalán nem mutat depressziós tüneteket, de 26,96 százalék enyhe, 6,88 százaléka középsúlyos és 4,4 százaléka súlyos depresszióval jellemezhető. 5 A hallgatók 6 százalékának okoz gondot a 5 Az adatok a Felsőoktatási Diáktanács szolgáltatásait igénybevevő hallgatók (N=523) és az online lekérdezésen részvett hallgatók (N=1870) válaszait tükrözik. A felmérések során a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI) alkalmazták. 40

41 kábítószer fogyasztás. Családi körülményeiket illetően a hallgatók százalékának fordult elő közvetlen környezetében negatív életesemény (haláleset, gyógyíthatatlan betegség, baleset). Minden harmadik (33 37 százalék) hallgató problémaként érzékelt önértékelési, életvezetési, illetve párkapcsolati problémákat, magányosságot és unalmat. (Murányi 2010: 208) A magány két a szakirodalom által is említett dimenziója más-más hallgatói csoportokat különített el. Murányi szerint a fiatalok kapcsolati és a párkapcsolati problémákkal küzdő típusai eltérő sajátságokat mutattak. Az albérletben élő fiúknál a párkapcsolati típus bizonyult jellemzőnek. E típusba sorolható hallgatók elsősorban párkapcsolati problémákkal küzdenek, de jelen vannak a szülőkkel és a kortárscsoporttal felmerülő konfliktusok is. A kapcsolati problémákkal küzdő típusba szignifikánsan több idősebb, osztatlan képzésben résztvevő, saját lakásban élő hallgató került. A beilleszkedési és kapcsolatteremtési nehézségek ennél a típusnál együtt járnak a magány érzésének említésével (Murányi 2010). A szerző a fiatalok kulturális fogyasztását és társas kapcsolataik minőségét vizsgálva további fontos megállapításokat tett. Adatai szerint a Debreceni Egyetem hallgatóinak ötöde soha nem bulizik, és az egyetemi rendezvényeken való részvételi arányuk is igen alacsony. A hallgatók 36 százaléka soha nem vesz részt szakhéten, 38 százalékuk nem látogatja a szakesteket, illetve ha elmegy bulizni, az nem korlátozódik az egyetemi színhelyekre és az egyetemista barátokra. A szabadidőipar termékeit elsősorban a fiatalabb korosztály fogyasztja, és a színhelyek nem korlátozódnak a campus területére. Az egyetemi programok alacsony látogatottsága nem kedvez a megfelelő társas integráció kialakulásának (Murányi 2010). Az adatok alapján a Debreceni Egyetemen a magány két dimenziója a párkapcsolati és a társas kapcsolati jól elkülönül. Ez a hallgatók szórakozási szokásaiban is megmutatkozik. A mentális státusz és a szabadidős tevékenység viszonyát elemezve Murányi amellett érvel, hogy a magaskultúra-fogyasztás (olvasás; moziba járás; múzeum-, színház-, komolyzenei koncertlátogatás) annál gyakoribb, minél inkább jellemzőek a kapcsolatokban megjelenő beilleszkedési zavarok illetve a szűkebb környezetben előforduló tragédiák. A társas magány előfordulása gyakoribb az osztatlan képzésben részvevő, idősebb és saját lakásban élő hallgatók esetében, akik a magaskultúra termékeit fogyasztják. Ezzel szemben a partnerválasztás nehézségeit átélő, albérletben élő fiatalabb fiúk esetében a bulizós típus magasabb aránya valószínűsíthető (Murányi 2010). A magány és a hallgatói tevékenységstruktúra összefüggéseinek vizsgálata során kitűnik a hazajárás magas gyakoriságára. A vidéki hallgatók 65 százaléka hetente egyszer hazajár, melynek okait Murányi az egzisztenciális kényszerekben, és továbbélő partneri illetve szülői kötődésekben látja. A megnevezett okok között leggyakrabban a családtagokkal való találkozás, az ennivalóval való ellátás, valamint a pihenés fordult elő. A szerző a gyakori hazajárást egyszerre tekinti a campuson kialakuló magányosság okának és okozatának (Murányi 2010). Az egyetemi programokon való alacsony részvételi hajlandóság oka Murányi szerint nem az elégedetlenségben, hanem az otthoni szórakozási formák átalakulásában keresendő. A Debreceni Egyetem hallgatói szabadidejükben leginkább a digitális világhoz kötődő, passzív tevékenységeket preferálják, mint az internetezés, a zenehallgatás, a TV nézés, a video és a DVDfilmek nézése (Murányi 2010). A Campus-lét adatbázis adatai arra a kérdésünkre is választ adtak, hogy a digitális kultúra túlzott mértékű fogyasztása mennyire növeli a magányosság érzetét az egyetemisták körében. A szabadidő individualizált eltöltésének népszerűsége a Debreceni Egyetemen nő. Ezzel párhuzamosan a közösségi és beszédcselekvési színterek népszerűsége csökken. 41

42 Az egyetemista és főiskolai hallgatók esetében a korosztályuknál nagyobb arányú a digitális kultúra termékeinek fogyasztása. Számítógéppel való ellátottságuk 90,1 százalék illetve 83,3 százalék, ami a korosztály 58,1 százalékos átlagától jelentős eltérést mutat (Kabai 2007). Így körükben jellemzőbb az individualista, passzív szabadidős tevékenységek aránya. A kollégisták környezeti integráltságának elemzésébe a hazajárási szokásokat, a csoport hovatartozást, a hallgatói tevékenységstruktúrát és az értékrendszert vontam be. Azt feltételeztem, hogy az otthoni szórakozási szokások megváltozása, a közösségi életben való alacsony részvételi hajlandóság és a hazajárás nagyobb gyakorisága esetén nagyobb valószínűséggel alakul ki a magányosság érzése a DE kollégistáinak körében. A módszer A tanulmány alapját képző Campus-lét adatbázis több egyetemi linkről elérhető online adatfelvétellel készült 2010 októberében (N=4828). Az adatbázis egyetemi karok és nemek szerint súlyozott. A nem valószínűségi minta jelzés értékű összefüggések azonosítására alkalmas, amelyek azonban nem tekinthetők reprezentatívnak a hallgatói közösségre. A kollégisták körében tapasztalható magány természetének mélyebb megértéséhez faktorokat 6 alakítottunk ki az életmód-indikátorokból. Az 1. táblázatban látható indikátorokat tartottuk fontosnak a környezeti integráltság szempontjából. 1. táblázat: A környezeti integráltság szempontjából releváns életmód-indikátorok (saját szerkesztés) Faktorok Dimenziók A faktorokat alkotó változók Skála Társas szükségletek Hazajárás Csoport-hovatartozás Fiziológiás szükségletek Unalom Jogvédő és civil szervezetek Rajongó klub Tanulmányi kör Diák és ifjúsági szervezetek Kulturális és vallási közösségek Sportegyesület A faktor analízis olyan adatredukciós módszer, amely a mért változók mögött meghúzódó mögöttes struktúrát tárja fel. A szabadidős tevékenységek és az értékattitűdöket firtató kérdések mögött egyfajta látens struktúrát kerestem a faktorok segítségével. A módszer segítségével 136 változót 29 változóra redukáltam. 42

43 Faktorok Dimenziók A faktorokat alkotó változók Skála Művészeti tevékenység Tevékenységek Digitális kultúrafogyasztás Tv nézés Tanuláson kívüli tevékenységek Helyszínek látogatottsága Fizikai rekreáció Parti helyszínek Elit kulturális helyszínek Elit beszédcselekvési helyszínek Kocsmák Wellness központok, sportesemények Felnőtt értékek Általános értékek Naiv álomvilág Keresztény értékek Posztmaterialista értékek Szakmaorientált Értékrendszer Munka értékek Karrierorientált Társadalomorientált Családorientált Akadémiai értékeknek való megfelelés Akadémiai értékek Akadémiai értékeknek való túlzott megfelelés Társadalmi tőke-orientált Tudásorientált A táblázat tartalmazza a vizsgált dimenziókat és a faktorelemzés során nyert faktorokat. A tanuláson kívüli tevékenységeket két (helyszínek és tevékenységek), az értékrendszert három dimenzióban vizsgáltam (általános, munka- és akadémiai értékek). Az értékek összehasonlíthatósága miatt a skálákat egységesítettem (0-tól 100-ig terjedő skálák). A hazajárás gyakoriságát azonban ettől eltérő, 200-fokú (-100 és +100 közötti terjedelmű) skálán mértem. Ennek oka, hogy a kérdőívben a lekérdezés módja lehetővé tett egy finomabb skálázást e változó esetében. A faktorok kialakítását követően diszkriminancia-analízist 7 használtam annak érdekében, hogy azonosítsam azokat az életmód-indikátorokat illetve az indikátorok adott csoportjait, amelyek az egyes lakásformákat lényegileg elkülönítik. Azt kívántam feltárni, hogy mi jel- 7 A diszkriminancia-analízis elkülöníti a leginkább eltérő sajátságokkal rendelkező csoportot. Feltárja azokat a tényezőket, amik egy adott szempontból leginkább elkülönítik egymástól a vizsgált csoportokat. 43

44 lemzi sajátosan a szülőkkel együtt, a saját lakásban, az albérletben és a kollégiumban élő hallgatók életmódját. A diszkriminancia-analízis eredményei alapján világossá vált, hogy az elemzést két irányban érdemes elmélyíteni. Egyrészt klasszifikációs fa módszerrel 8 megvizsgáltam, hogy milyen okok állnak a magas hazajárási gyakoriság hátterében; másrészt klaszteranalízis 9 segítségével tipológiát hoztam létre a hallgatói értékprofilok pontosabb megragadására. A tanuláson kívüli tevékenységek és a lakásformák közötti viszony diszkriminancia-analízise során nyilvánvaló összefüggésekre bukkantam, amelyeket a további elemzések is megerősítettek. A csoport-hovatartozás nem bizonyult releváns differenciáló tényezőnek a lakásformák mentén elkülönített hallgatói csoportok leírása során, ezért a továbbiakban eltekintettem e változó mélyebb elemzésétől, és elsősorban a hazajárási szokások és a kollégista értékprofil mélyebb feltárására törekedek. A kollégista életmód sajátosságainak azonosítása után arra fókuszáltam, hogy a fenti életmód-indikátoroknak mely csoportja felelős a kollégisták körében szignifikánsan gyakrabban előforduló magányosságért. A csoport-hovatartozás, a hazajárás, a tanuláson kívüli tevékenységek és értékrendszer mely faktorai, illetve azoknak mely kombinációja teszi nagyobb valószínűséggel magányosabbá a kollégista létformát. E kérdések megválaszolásához is a diszkriminancia-analízis módszerét választottam. A kollégista életmód jellemzői A magyarországi neveléskutatók és szociológusok az utóbbi húsz évben számos kutatást végeztek, amelyben megkísérelték feltárni a kollégiumok értékrendjét (Micheller 1991), a kollégisták életmódját (Szörény 1973; Diczházi 1987) és időfelhasználását (Szentirmai 1972; Falussy 1984; Falussy et al. 1991) és a kollégiumok szerepét a felsőoktatásban (Gábor 2006). Jellemzően a kutatók egy-egy kollégiumra vagy egy-egy intézmény kollégiumainak elemzésére koncentráltak. Készültek továbbá szakértői vélemények az üzemeltetés és a hallgatói elégedettség tekintetében (Dénes 1995). A kollégiumok kortársi szocializációban betöltött szerepét a fenti írások csak érintőlegesen tárgyalják. A 2010-es Campus-lét adatbázis lehetővé teszi, hogy egy adott intézményhez, a Debreceni Egyetemhez kapcsolódó 16 diákszálló és 2 diákhotel életmódjáról állapítsak meg jelzés értékű összefüggéseket, melyek alapján feltárhatom azokat a trendeket és mintázatokat, amelyek ebben az időszakban a kollégista létformát jellemezték. A megkérdezett hallgató 28,2 százaléka lakik kollégiumban, 32,4 százaléka szüleivel és 40,3 százaléka önállóan. Az első modell felállítása során a diszkriminancia-analízis módszerét választottam, amit a magas elemszám és az alacsony, de szignifikáns magyarázó erő indokolt; valamint az a tény, hogy a módszer lehetővé tette annak feltárását, hogy a lakásformák egyes kategóriái hogyan különülnek el egymástól. A módszer elősegíti továbbá annak tanulmányozását, hogy a csoporthovatartozás, a hazajárás, a tanulmányokon kívüli tevékenységek és az értékrendszer mely indikátorai térnek el leginkább egymástól az albérletben lakó, a szüleivel együtt élő és a kollégista hallgatók között. 8 A klasszifikációs fa módszer olyan csoportosító eljárás, mely során minden egyes egyedet besorolunk valamilyen populációba. Az egyedet véletlen vektorokkal írjuk le. 9 A klaszteranalízis olyan adatredukciós módszer, amely a valóságos csoportokat tárja fel, ami lehetővé teszi, hogy embercsoportokról alkothassunk tipológiát. 44

45 A modell a kollégisták felét (50,4 százalékát) sorolta be. Némiképp magasabb a magyarázó erő a szülőkkel együtt élő hallgatók esetében (54 százalék). A modell ugyanakkor nem tudta helyesen beazonosítani az albérletben élőket, melynek oka, hogy ez a csoport nagyon heterogén. Magában foglalja a saját lakásban élő, magas státuszú hallgatókat, éppúgy, mint a főként kisvárosokból érkező, lényegesen rosszabb anyagi és kulturális hátterű fiatalokat. Az elemzési módszer azonban nem tette lehetővé ezeknek a kategóriáknak a megkülönböztetését. Az újabb kategóriák bevezetésével a modell magyarázóereje romlott. Az F értékhez tartozó szignifikanciákat vizsgálva megállapítható, hogy az utolsó két tényező (a társas beszédcselekvési helyszínek látogatottsága és a társadalmi tőke orientált akadémiai értékpreferenciák) csak kevéssé járul hozzá a modell magyarázó erejéhez. 2. táblázat: A diszkriminancia-analízis által megállapított összefüggések (saját készítésű táblázat, N=4828) Szüleivel élő Önálló Kollégista Total Exact F Sig. of F to Remove 2 Wilks Lambda 2Re Fiziológiai szükségletek miatt jár haza 2,82 16,54 30,32 16,53 56,52 0,00 0,92 Tudományos kör tagja 20,04 20,90 25,31 21,87 47,75 0,00 0,90 Partik látogatása 27,58 31,53 31,85 30,34 39,58 0,00 0,90 Tudásorientált akadémiai értékpreferencia 71,07 74,16 74,43 73,23 33,73 0,00 0,89 Unalomból jár haza -67,14-71,98-66,64-68,96 29,69 0,00 0,89 Fizikai rekreáció 50,31 49,40 48,80 49,53 26,70 0,00 0,89 Elit kulturális helyszínek látogatása 21,55 22,79 23,19 22,50 24,46 0,00 0,89 Digitális kultúrafogyasztás 75,55 76,30 74,66 75,60 22,55 0,00 0,89 Kocsmák látogatása 40,76 41,51 42,66 41,59 21,05 0,00 0,89 Akadémiai megfelelés 72,95 73,43 76,60 74,17 19,67 0,00 0,89 Társas szükségletek miatt jár haza -18,87-20,96-17,61-19,35 18,54 0,00 0,89 Rajongó klub tagja 20,45 19,89 19,22 19,88 17,45 0,00 0,89 Kulturális vagy vallási csoport tagja 71,67 70,34 68,42 70,23 16,56 0,00 0,89 Elit beszédcselekvési helyszínek látogatása 38,91 40,66 39,19 39,68 15,71 0,01 0,89 Társadalmi tőke-orientált akadémiai értékpreferencia 42,07 40,29 40,79 41,01 14,91 0,03 0,89 A diszkriminancia-analízis alapján (2. táblázat) elmondható, hogy a fiziológiai szükségletek kielégítése céljából történő hazajárás érte el a legmagasabb F értéket, ami jelzi, hogy az egyes lakásformák e faktor mentén különülnek el leginkább. Az átlagokat összehasonlítva kitűnik, hogy e változó a kollégisták esetében határozza meg leginkább a hazajárást. E hallgatói csoportról elmondható továbbá, hogy az elvágyódás és az unalom is nagy jelentőséggel bír a hazajárás indokaként. 45

46 A hazajárás okainak mélyebb feltárása az eltérő lakásformákban élő hallgatók életmódbeli sajátságainak elemzésében mindenképpen indokoltnak tűnt. Egyrészt azért, mert ez a faktor osztotta meg leginkább a három kategóriát, másrészt a hazajárás magas aránya oka és egyben okozata is a hallgatók nem megfelelő környezeti integráltságának a campuson. Az átlagokat összehasonlítva azt láthatjuk, hogy a hasonló életkörülmények között élő, albérletben lakó hallgatók lényegesen ritkábban mennek haza ennivalóért, mosott ruháért vagy azért, hogy pihenjenek. Megállapítható, hogy a kollégisták a szabadidőipar célpontjai. Gyakrabban járnak partikra, és kevésbé gyakran látogatják az elit beszédcselekvési helyszíneket, mint az albérletben élők. A kollégisták továbbá a magaskultúra színterein is gyakrabban jelennek meg viszont a kocsmák is preferált helyszínt jelentenek a számukra. További kutatást igényelne annak megállapítása, hogy a kollégisták kocsmakultúrája társas tevékenység-e és mennyire segíti a campuson kialakuló kapcsolatok ápolását. A szülőkkel együtt lakók a másik két hallgatói csoporttól eltérően jellegzetesen otthonülők. A tevékenységstruktúrából kitűnik, hogy a kollégisták átlagosan kevesebb időt fordítanak a fizikai rekreációra. Kevesebbet kirándulnak, sportolnak vagy járnak fitnesz központokba. A digitális kultúrafogyasztás tekintetében az eltérő lakásformák között nem találtam lényeges különbséget. A kollégisták valamivel kevesebb időt töltenek a digitális kultúra világában, de ez a különbség alig kivehető. A csoport-hovatartozások szempontjából mindössze két csoporttípus (a rajongói klub és a kulturális vagy vallási csoport) tűnt meghatározónak a lakásformák elkülönítésekor, így az ezek tagságát jelző változók kerültek be a modellbe. Az adatok alapján megállapítható, hogy a kollégisták az átlagosnál némiképp ritkábban tagjai rajongó kluboknak és kulturális vagy vallási közösségeknek. Ezzel szemben a szüleikkel együtt élő hallgatóknak nagyobb a részvételi hajlandóságuk ezekben a csoportokban. Az F értékekre pillantva azonban könnyen belátható, hogy e faktorok magyarázóereje jóval alatta marad a hazajárás, a tanuláson kívüli tevékenységek vagy az értékrendszer fenti faktorainak. A kollégistákra jellemző továbbá, hogy a hagyományos akadémiai értékeket az átlagosnál magasabbra értékelik. Ezt az összefüggést a továbbiakban részletesen elemzem. Tipológiát készítettem annak érdekében, hogy tisztábban lássuk a kollégisták értékprofiljait. Összefoglalva eddigi eredményeimet, elmondható, hogy a kollégisták alacsony fizikai aktivitást mutatnak, gyakran járnak haza, és a hazajárás okai között fontos számukra az otthonról hozott ennivaló és a mosott ruha. Ők azok továbbá, akik jellegzetesen a kulturális ipar egyik célpontját képezik: körükben nagy a megarendezvények és a magaskulturális események népszerűsége is. Emellett a kollégistákra az átlagosnál magasabb szintű kötelességtudat jellemző. Életükben az egyetemi elvárásoknak való megfelelésnek kiemelkedő jelentősége van. Az elemzést a kapott eredmények alapján két irányban mélyítettem el. Vizsgáltam a kollégisták hazajárási szokásainak sajátosságait, valamint azokat a tényezőket, amelyek az akadémiai megfelelés és kötelességtudat magas szintjének hátterében állhatnak. Hazajárási szokások A magas hazajárási hajlandóság háttértényezőinek feltárására a klasszifikációs döntési fa módszert alkalmaztam. Murányi (2010) kutatása szerint a hallgatók 65 százaléka hetente legalább egy alkalommal hazautazik. Ez az arány Campus-lét kutatás megkérdezetteinek körében 46

47 nem sokkal, de alacsonyabbnak mutatkozott (60,9 százalék). Ez az arány viszonylag magas, ha figyelembe vesszük, hogy a gyakori hazajárás megnehezíti az új minőségi és mennyiségi társas kapcsolatok kialakulását a campuson, valamint hátráltatja a már meglévő családi kötelékek átrendeződésének folyamatát. A módszer lehetővé tette, hogy megértsük: mi az oka annak, hogy a hallgatók ilyen gyakran járnak haza, és milyen hazajárási szokások jellemzik az eltérő lakásformákban élő hallgatókat. A modell magyarázó ereje jelentősen nőtt (77 százalék), ha a nem különböztettem meg az albérlőket a kollégistáktól. A hazajárás szempontjából a szülőkkel való együttélés (vagy a tőlük való függetlenség) tűnt a választóvonalnak. A modell jobban besorolta az önálló életformát folytató hallgatókat, mint a szülőkkel együtt élőket. 3. ábra: A hazajárási szokások háttérváltozóinak döntési fája (saját készítésű ábra, N=4828) A döntési fa az ennivalót hozok magammal változó mentén szórt, jelezve, hogy a hallgatók 79,2 százalékának e tényező fontos motiváló erő a hazamenetelben. Azok közül a hallgatók közül, akik ennivalóért mennek haza, további 27,1 százalék számára a hazajárás anyagilag is kifizetődő. Az adatok szerint a hazajárás gyakorisága mögött elsősorban a fiziológiai szükségletek kielégítése áll. A hallgatók 16,3 százaléka nem hoz ennivalót magával, de közülük is csak 6,8 százalék megy haza azért, hogy találkozzon a régi barátaival, és további 2,9 százalék szeret együtt lenni a családjával. A hallgatóknak tehát mindössze 9,7 százaléka megy haza abból a célból, hogy társas szükségleteit kielégítse. Az önálló egzisztenciájú hallgatók felülreprezentáltak azok között, akiknek a fiziológiás szükségletek (evés, mosás, pihenés) kielégítése a fontos. Az adatok kölcsönös segítségnyújtáson alapuló, erős családi kötöttségeket tükröznek. A régió ifjúságára vonatkozó kutatások korábban kimutatták, hogy az itt élő fiatalok körében jellemző a mechanikus szolidaritás (Utasi 2008). Ennek megléte a hazajárási adatok alapján az egyetemisták körében is egyértelmű. A család mint fiziológiás és anyagi támasz az albérletben és a kollégiumokban élőknél különös jelentőséggel bír. Mint ahogy azt a korábbi diszkriminanciaanalízis során láttuk, a mechanikus szolidaritás a kollégisták esetében erősebbnek bizonyult, mint az albérletben élő hallgatóknál. Az erős reciprocitáson alapuló családi segítség összhangban áll az Ifjúság-vizsgálatok (2000, 2004, 2008) adataival, amelyek arról tudósítanak, hogy a 47

48 15 29 éves korosztály értékrendszerére erős hatást gyakorol szüleik világlátása és iskolai végzettsége. Amennyiben a hallgatók 60 százaléka legalább hetente hazajár, és anyagilag erősen függ a szüleitől, valószínűsíthető, hogy a hallgatók kapcsolati hálója, társadalmi támogató rendszere nehezen strukturálódik át. Az általános bizalmatlanság, versenyhelyzet és rohanás légkörében feltételezhető, hogy nehezen alakulnak ki az egész életre kiható barátságok az új egyetemi környezetben. A kollégisták értékprofilja Az életmód-faktorok és a lakásformák közti kapcsolat vizsgálata rámutatott a kollégisták magas hazajárási hajlandóságára, melynek hátterében a fiziológiai és anyagi szükségletek kielégítése áll. Döntési fa módszerrel beigazolódott, hogy a kollégiumban és albérletben élő hallgatók esetében a családi alapon szerveződő kölcsönös segítségnyújtásnak ami elsősorban az étkezési, higiéniai valamint pihenési igényeket elégíti ki igen nagy szerepe van. Az adatok erős családi kötelékek jelenlétét valószínűsítik. Az életforma-indikátorokat a lakásformák egyes kategóriáiban egymástól elkülönítő diszkriminancia-analízis egy további érdekes tényre mutatott rá. A kollégisták a hagyományos akadémiai értékeket és elvárásokat az átlagosnál magasabbra értékelték. Az akadémiai elvárásoknak való megfelelés iránti vágy magas szintjének magyarázatára tipológiát alkottunk, ahol klaszteranalízis segítségével azonosítottuk a munka, az akadémiai és az általános értékpreferenciák hátterében meghúzódó látens mintázatokat. 4. ábra: Az értékorientáció mentén képzett hallgatói csoportok a lakásforma összefüggésében (százalékban, N=4828) A Campus-lét adatbázist elemezve az értékpreferenciák alapján három hallgatói típus körvonalazódott. Az első csoportba olyan hallgatók kerültek, akik elkötelezettek az akadémiai értékek mellett, és családjuk jövőjét megalapozni vágyó, hivatástudó, de alapvetően materiális értékeket preferáló fiatalok ( akadémiai értékeknek elkötelezett hallgatói típus ). A második típusba sorolódtak azok a hallgatók, akik a tanulmányaik mellett munkavégzésre kényszerülnek, és néha túlzottnak érzik a terhelést ( dolgozó hallgató típus ). A harmadik kategóriába kerültek azok, akik egyetemi éveik alatt fontosabbnak érzik kapcsolati hálójuk erősítését, mint tudományos karrierjük megalapozását ( társadalmi tőke-orientált típus ). Ezek a hallgatók nem egysze- 48

49 rűen úgy érzik, hogy a diákévek arra valók, hogy bulizzunk, hanem meggyőződésük, hogy a diploma utáni életben fontosabbak a kapcsolatok, mint a szakmai ismeretek. Érdekes adat, hogy a minta közel egynegyede tartja fontosnak a társadalmi tőke fejlesztését diákévei alatt. Ahogy a 4. ábrán látható, a kollégisták között a minta átlagánál nagyobb arányban találunk olyan hallgatókat, akik a tanulmányaik mellett dolgozni kényszerültek (37,5 százalék a 33 százalékhoz képest). A kollégiumban lakó diákok 42,7 százaléka az akadémiai értékrend mellett elkötelezett hallgatói csoportba tartozott, és mindössze egyötödük vélte úgy, hogy barátaik fontosabbak, mint a főiskolai vagy egyetemi követelmények. 3. táblázat: Az akadémiai értékeknek elkötelezett, a dolgozó és a társadalmi tőke orientált hallgatói típusok értékpreferenciái (0 100 fokú skálaátlag, N=4828) Értékpreferenciák Akadémiai értékeknek elkötelezett hallgatók N=1743 Dolgozó hallgatók N=1454 Társadalmi tőke orientált hallgatók N=992 Szakmaorientált munka preferencia 88,02 82,04 75,96 Karrierorientált munka preferencia 77,68 77,62 73,13 Társadalomorientált munka preferencia 73,19 62,78 43,99 Családorientált munka preferencia 67,84 65,77 64,48 Akadémiai megfelelés 79,50 74,43 64,34 Túlzott akadémiai megfelelés 31,26 35,93 29,37 Társadalmi tőke-orientált akadémiai értékek 36,03 42,18 47,98 Tudásorientált akadémiai értékpreferencia 81,36 72,68 59,91 Naiv álomvilág általános értékpreferencia 90,47 88,49 86,22 Keresztény értékek tisztelete 73,78 70,31 62,26 Posztmateriális értékek tisztelete 70,29 68,56 63,57 Felnőtt értékek tisztelete 82,23 79,06 72,61 Muszáj dolgoznom -71,42 63,93-69,07 Ahogy a táblázat is mutatja, a dolgozó hallgatói típus értékprofilja ahol a kollégisták felülreprezentáltak nagyon hasonló mintázatot követ, mint amilyen az akadémiai értékeknek elkötelezett hallgatói típusé. Az előbbi csoportban tapasztalható értékek azonban következetesen alatta maradnak az utóbbiéinak. A kirajzolódó mintázat leírható egy családcentrikus, hivatás- és karrierorientált értékprofilként, ahol a felnőtt (hatékony, felelősségteljes, fegyelmezett, értelmes, törekvő stb.) és a keresztény értékek jelenléte magasodik ki. A boldogságba, az igaz barátságba, a harmonikus életbe ( Naiv álomvilág általános értékpreferencia) valamint a munka társadalmi hasznába vetett hit (társadalomorientált munkapreferencia) szintén magas, ami az értékprofilnak egyfajta jövőorientáltságot kölcsönöz. Az általam felállított értékprofil érdekes eleme a társadalmi, anyagi és akadémiai elvárásoknak való megfelelés magas igénye, ami túlzott kötelességtudathoz vezethet különösképpen azok között, akik rá vannak kényszerülve, hogy dolgozzanak tanulmányaik mellett. Ezeknél a 49

50 hallgatóknál az egyetemi elvárások teljesítése ellehetetleníti a barátokkal való kapcsolattartást vagy a pihenést. Az akadémiai értékeknek elkötelezett és a dolgozó típusokba tartozó hallgatók az ösztöndíjat fontos motiváló erőnek tartják. Úgy gondolják, hogy egyetemistaként az a dolguk, hogy tanuljanak és igyekezzenek maximálisan megfelelni a vizsgákon. A kijelentésekből kitűnik, hogy a hallgatók rendre magas pontszámokkal fejezték ki a külső társadalmi, tanulmányi vagy anyagi kényszereknek való megfelelés jelentőségét. Az akadémiai értékeknek elkötelezett hallgatói típusba tartozók elsősorban belülről motiváltak nemcsak a külső elvárások által támasztott követelmények teljesítésére, hanem a tudás megszerzésére is. Úgy tűnik azonban, hogy a dolgozói típusba tartozó hallgatók a külső elvárásoknak való megfelelést átlagosan magasabbra értékelik (74,43 pont), mint a szakmai érdeklődést vagy művelődést (72,68 pont). Ezeknek a hallgatóknak igaz, csak kismértékben társaiknál kevésbé fontos, hogy a diplomájuk mögött igazi tudásuk legyen. A klaszteranalízis és a döntési fa modell eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a kollégistáknak erősek a családi kötődéseik, a tanuláson kívüli tevékenységek terén jelentősen függnek a kulturális ipartól, és karrierorientált, hivatástudatos értékprofiljukban kirajzolódik a családi, anyagi és egyetemi elvárásoknak való megfelelés kötelessége. A kollégisták környezeti integráltsága A tanulmány második részében azt vizsgálom meg, hogy mivel magyarázható a kollégisták magányossága. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a kvantitatív elemzés során körvonalazódó kollégista életforma mely elemei valószínűsíthetik a magány intenzívebb megjelenését. Először diszkriminancia-analízissel kerestem azokat az életmód-faktorokat, melyek elkülönítik a magányos hallgatókat az egyáltalán nem magányosoktól; majd elemeztem, hogy azok az életmódfaktorok, amelyek szignifikánsan gyakrabban vannak jelen a magányos hallgatók életében, mennyire jellemzőek a kollégisták életformájára. 4. táblázat: A releváns életmódfaktorok megjelenése a magányos és nem magányos hallgatók körében (N=4828) Magány Nem magányos Magányos Összesen Exact F Sig. of F to Remove Túlzott akadémiai megfelelés 29,00 36,74 32,43 73,60 0,00 Wellness központ, sportesemények 31,91 27,94 30,15 63,70 0,00 Családorientált munka preferenciák 67,07 65,42 66,34 55,04 0,00 Elit beszédcselekvési helyszínek 40,95 38,04 39,66 47,20 0,00 Elvágyódás miatt jár haza -72,10-65,35-69,09 41,82 0,00 Társas szükségletek miatt jár haza -13,91-26,35-19,45 40,28 0,00 Tudásorientált akadémiai értékek 74,62 71,53 73,25 37,01 0,00 Jogvédő és civil szervezetek tagja 14,65 16,21 15,34 35,14 0,00 Digitális kultúrafogyasztás 75,81 75,35 75,60 32,78 0,00 Társadalomorientált munkaértékek 64,44 60,47 62,68 30,89 0,00 Tévénézés 60,02 58,49 59,34 28,62 0,01 Rajongó klub tagja 19,59 20,21 19,86 26,71 0,02 50

51 A modell a magányos hallgatók 59,7 százalékát és a nem magányos hallgatók 64,2 százalékát sorolta be egyértelműen magyarázó ereje tehát utóbbiak esetében magasabb. A tévénézés és a rajongói klubtagság csak nagyon kis hozzáadott értéket képviselt a végső magyarázat kialakításakor. A diszkrimináló egyenletbe csak két csoporttípus változója került be (a civil szervezeteké és a rajongó kluboké), ami előrevetíti, hogy a közösségekhez tartozás, avagy a formális csoporttagság nem befolyásolja számottevően a magányosságot. A modell szerint sem a diákszervezetekhez, sem a kulturális, vallási, sportolói vagy tudományos közösségekhez való tartozás nem enyhíti a magány előfordulásának gyakoriságát a Debreceni Egyetemen. Feltételeztem, hogy a magányos hallgatók nagyobb részvételi hajlandóssága a segítőszervezetekben azzal magyarázható, hogy ezekbe a csoportokba való beilleszkedés kisebb rizikóval jár, hiszen profiljukból adódóan könnyebben elfogadják tagjaik másságát. Adataink alapján megdőlni látszik az a teória, hogy az új infokommunikációs technológiák használata alapvetően változtatná meg a társasság korábbi formáit. A digitális kultúrafogyasztás a csoport-hovatartozásokhoz hasonlóan alig differenciál: a magányos fiatalok is éppoly gyakran vesznek részt a digitális világ történéseiben, mint a nem magányosok. Önmagában a digitális kultúra fogyasztása tehát nem fokozza a magányosság érzetének növekedését a DE hallgatóinak körében. Az akadémiai értékeknek való túlzott elköteleződés érte el a legmagasabb F értéket, tehát ez az a tényező, amely a leginkább elkülöníti a magányos és nem magányos hallgatókat. Napjaink debreceni egyetemistája inkább magányos, ha (1) túlzottan kötelességtudó, (2) elkerüli az elit beszédcselekvési színhelyeket és fizikailag inaktív, (3) inkább unalomból, és kevésbé a társas szükségletei kielégítése végett megy haza, valamint (4) szakmailag kevésbé belülről motivált. A magányos hallgatók szívesebben vesznek részt lelki és szociális problémákkal foglalkozó csoportok munkájában, de kevésbé tartják fontosnak, hogy munkájuk társadalmilag hasznos és felelősségteljes legyen. A diszkriminancia-analízis által kapott magányos hallgatói profil tehát vélhetően összefügg a kollégisták életmódjával. A Campus-lét kutatás adatai alapján kirajzolódó kollégista-kép sok szempontból egybevág a magányos hallgatókról kialakult profillal. A DE kollégistáinak esetében a családi, anyagi és tanulmányi elvárásoknak való túlzott megfelelés vágya kimutatható. E hallgatók gyakrabban járnak partikra, és kevésbé gyakran látogatják az elit beszédcselekvési helyszíneket. Fizikai aktivitásuk alacsonyabb, mint a többi lakásformában élő társaiknak, mely különbség elsősorban a saját lakásban élő hallgatókkal való összehasonlításban válik egyértelművé. A klaszteranalízis során kirajzolódó munkapreferenciákat kereszttáblák segítségével tovább vizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy bár a kollégisták általános értékrendjében kitüntetett helyet foglalnak el a felnőtt értékek (a hatékonyság, a felelősségteljesség, a fegyelmezettség, az értelem és a törekvés), a hallgatók munkapreferenciájukban mégsem részesítik előnyben a felelősségteljes, vezetői munkakört. Összegzés E tanulmányban azt vizsgáltam, hogy mi jellemzi a zömében elsőgenerációs debreceni kollégisták környezeti integritását. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen életmódbeli sajátosságok nehezítik meg a hallgatók beilleszkedését az új egyetemi környezetbe. Elsősorban azt tárgyaltam, hogy a kollégisták már meglévő kapcsolati hálóinak és társadalmi támogató rendszereinek átrendeződése az esetek egy jelentős hányadában miért vezet magányos- 51

52 sághoz. A témában megjelent korábbi publikációk alapján azt feltételeztem, hogy a digitális kultúrafogyasztás sajátosságai, a közösségi életben való alacsony részvételi hajlandóság és a hazajárás gyakorisága valószínűsíti a magány megjelenését a Debreceni Egyetem kollégistáinak körében. A Campus-lét kutatás 2010-es adatfelvétele részben igazolta, de jelentős mértékben meg is cáfolta e hipotéziseket. Az elemzés során kiderült, hogy önmagában a digitális kultúrafogyasztás nem befolyásolja számottevően a hallgatók magányosságát. Az a feltételezésem, miszerint a hallgatók túlzott időtöltése a képernyők előtt megnehezíti a kapcsolati hálójuk átrendeződését, nem bizonyult igaznak. Második hipotézisemet az alacsony részvételi hajlandóság és a csoporttagság hiányának hatásáról szintén megcáfolták a kapott eredmények. A csoport-hovatartozás hiánya jelentékeny módon nem befolyásolta a hallgatók társas integráltságát. Eredményeim alapján a kollégisták sikertelen vagy kevésbé sikeres beilleszkedését a hazajárás magas gyakorisága és az annak hátterében álló erős családi kötődések határozzák meg. A folyamatot megnehezíti továbbá a családi, anyagi és akadémiai elvárásoknak való túlzott megfelelési kényszer, ami ellehetetleníti a baráti kapcsolatokat, a pihenést vagy a szórakozást. A magányosság érzésének kialakulását valószínűsíthetik a tanuláson kívüli tevékenységeik sajátosságai is. A kollégisták a kulturális ipar kínálatától függnek, hiszen a magas- és populáris kultúra rendezvényeinek vonzásában élnek. A parti helyszínek népszerűsége és az elit beszédcselekvési helyszínek alacsony látogatottsága nem kedvez az egyetemisták között kialakuló mély baráti kapcsolatoknak. Elmondható tehát, hogy a Debreceni Egyetem kollégistáit többszintű függőség jellemzi. Függnek a családi segítségnyújtástól, hiszen közel kétharmaduk hetente legalább egyszer hazajár (elsősorban élelmiszerért és anyagi támogatásért). Ezek a hallgatók függnek az akadémiai közösségtől is, hiszen ők azok, akik elkötelezettek az akadémiai értékek mellett még akkor is, ha sokukra jellemző az egyetemi tevékenységgel párhuzamos munkavégzés, amely igen megterhelő lehet. Végül amellett kívánok érvelni, hogy az eddig bemutatott kvantitatív és a következőkben bemutatandó kvalitatív eszközökkel feltárt adatok két, egymást erősítő, egymással összefüggésben álló folyamatra hívják fel a figyelmet, amely további kollégiumi kutatások alapjául szolgálhat. Egy korábbi kutatásomban rekonstruáltam azt a fent jelzett folyamatot, mely során az öntevékeny csoportok egyre kisebb szerepet kapnak a kollégiumok életében. A Debreceni Egyetem hivatalos lapjának (Egyetemi Élet) dokumentumelemzése ( ) lehetővé tette azoknak az elemeknek az azonosítását, amelyek fontos szerepet játszottak a kollégiumi önigazgatás szintjének csökkenésében. A vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci logika térnyerésével a kollégiumi civil szféra miként kapott egyre kisebb anyagi támogatást és nyilvánosságot, valamint hogyan szűkültek az öntevékenység kulturális és politikai fórumai és lehetőségei. Ezzel párhuzamosan a kollégiumok nevelési funkciója lényegileg átalakult. Az öntevékenység és az önigazgatás szintjének csökkenésével egyre több részletre kiterjedő intézményi szabályozást vezettek be. A folyamat meghatározó lépései az 5. ábrán láthatók. 52

53 5. ábra: A kollégiumok nevelési funkciójának átalakulása az egyes intézményi szabályozások bevezetésével (saját készítésű ábra) Egyrészről tehát sem a piacorientált üzemeltető cégnek, sem a koordináló Hallgatói Önkormányzatnak nem áll érdekében az erős hallgatói önigazgatás elősegítése, mivel így maga az intézmény könnyebben üzemeltethető. Napjainkra elsősorban a PPP konstrukcióban üzemeltetett intézményekben a sokfunkciós kollégiumi terek megszűntek, a kollégiumi szokások kiüresedtek, a közhelységek bérleményekké váltak. A hallgatók öntevékenysége és beleszólásuk saját környezetük kialakításába névlegessé vált. A diákok integrálódását megkönnyítő öntevékeny csoportok és rendezvényeik ellehetetlenülésével párhuzamosan az intézményi szabályozás egyre összetettebbé válik. Másrészt a kollégisták életmódjára jellemző erős családi kötődés és túlzott megfelelési vágy, valamint a szórakozási szokások sajátosságai szintén megnehezítik e hallgatóknál a beilleszkedés folyamatát. Minél szigorúbbak az intézmény explicit és implicit szabályai, annál gyakrabban járnak haza a kollégiumban lakók, ami tovább erősíti a már meglévő családi kötelékeket. És megfordítva: minél gyakrabban járnak haza a kollégisták, annál valószínűbb, hogy nem motiváltak saját egyetemi lakókörnyezetük kialakításában. Egyre kevésbé érdekli őket, hogy részt vesznek-e az intézmény arculatának formálásában. Mindez lehetővé teszi, hogy egyre szigorúbb intézményi szabályoknak kelljen megfelelniük. Ilyen körülmények között a hallgatók meglévő társadalmi támogató rendszerének átalakulása és az új, egész életre kiható barátságok kialakulása problematikusnak tekinthető, valamint a nem megfelelő környezeti integráltság megjelenése valószínűsíthető. Kutatásom eredményei alapján megkérdőjelezhető, hogy az intézmények direktívájában 1949 óta szereplő hármas célkitűzés (a szakmaiság, a közösségiesség és a társadalmi felelősség fejlesztése) eléri-e napjainkban célját; a zömében elsőgenerációs hallgatóknak valóban ideális környezetet nyújtanak-e a kollégiumok az egyetemi életbe való beilleszkedéshez. 53

54 Felhasznált irodalom Albert Fruzsina, Dávid Beáta (2007): Embert barátjáról. Budapest, Századvég Kiadó Berscheid, Ellen S. (1985). Interpersonal attraction. In Lindzey, Gardner, Aronson, Elliot (eds.): The handbook of social psychology. New York, Random House Bauer Béla, Szabó Andrea (2011, szerk.): Arctalan nemzedék. Ifjúság Budapest, Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet Bernardon, Stephanie, Babb, Kimberly A., Hakim-Larson, Julie, Gragg, Marcia (2011): Loneliness, Attachment and the Perceptioin and Use of Social Support in University Students. Canadian Journal of Behavioural Science Burt, Ronald S. (1986): Strangers, friends, and happiness. In GSS Technical Report 72. Chicago, National Opinion Research Center, University of Chicago Byrne, Donn (1971): The attraction paradigm. New York, Academic Press Cacioppo, John T., Christakis, Nicholas A., Fowler, James H. (2009): Alone in the Crowd: The Structure and Spread of Loneliness in a Large Social Network. Journal of Personality and Social Psychology Cutrona, Carolyn E. (1982): Transition to college. Loneliness and the process of social adjustment. In Peplau, Letitia A., Perlman, Daniel (eds.): Loneliness. A sourcebook of current theory, research, and therapy. New York, Wiley Diczházi Bertalan (1987): Az önállósodás grádicsai. A BME Martos Kollégium közösségi rendszerének formálódása és szellemi arculata ( ). Ifjúsági Szemle Falussy Béla, Laki László, Tóth Gábor (1991): Egyetemi és főiskolai kollégisták életmódja. Budapest, Eötvös József Kollégium Falussy Béla (1984): A kollégiumi egyetemi hallgatóság összetételének és életmódjának néhány vonása. In Tóth Gábor (szerk.): A nevelőmunka időszerű kérdései a felsőoktatási intézmények kollégiumaiban. A VII. Országos Kollégiumi Konferencia nemzetközi tanácskozásának anyaga, Győr Gábor Kálmán (2006): Kollégisták a felsőoktatásban. Budapest, Felsőoktatási Kutatóintézet Goodwin, Robin, Cook, Olivia, Yung, Yvonne (2001): Loneliness and life satisfaction among three cultural groups. Personal Relationships Green, Laura R., Richardson, Deborah S., Lago, Tania, Schatten-Jones, Elisabeth C. (2001): Network correlates of social and emotional loneliness in young and older adults. Personality and Social Psychology Bulletin House, James S., Landis, Keith R., Umberson, Debra (1988): Social relationships and health. Science Kabai Imre (2007): A magyar egyetemisták és főiskolások életútja, élettervei 2004-ben. In Somlai Péter (szerk.): Új ifjúság. Budapest, Napvilág Kiadó Kahneman, Daniel, Krueger, Aalan B., Schkade, David A., Schwarz, Norbert, Stone, Arthur A. (2004): A survey method for characterizing daily life experience: The day reconstruction method. Science Kenny, Maureen E., Rice, Kenneth G. (1995): Attachment to parents and adjustment in late adolescent college students: Current status, applications, and future considerations. The Counseling Psychologist Kiss István, Lisznyai Sándor (2006): Egyetemista álmok és valóság. Módszertani kézikönyv. Budapest, Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület 54

55 Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (2006, szerk.): Magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest, Semmelweis Lisznyai Sándor (2007): Depressziós tünetek egyetemisták körében. A tünetintegráció és segítő kapcsolati attitűdök. PhD disszertáció. ELTE BTK Myers, David G., Diener, Edd (1995): Who is happy? Psychological Science Murányi István (2010): Egyetemisták szabadidős tevékenysége és mentális státusza. Educatio Nicpon, Megan Foley, Huser, Laura, Blanks, Eva Hull, Sollenberger, Sonja, Befort, Christie, Robinson Kurpius, Sharon E. ( ): The relationship of loneliness and social support with college freshmen s academic performance and persistence. Journal of College Student Retention Russell, Dan (1982): The measurement of loneliness. In Peplau, Letitia, Anne, Perlman, Daniel (eds.): Loneliness: A sourcebook of current theory, researc and therapy. New York, Wiley Szentirmai László (1972): Kollégiumban lakó egyetemi hallgatónők munkaideje. Felsőoktatási Szemle Weiss, S. Robert. (1973). Loneliness: The experience of emotional and social loneliness. London, MIT Press Williams, Kipling D., Forgas, Joseph P., von Hippel, William, Zadro, Lisa (2006): A társas kitaszított. Áttekintés. In Williams, Kipling. D., Forgas, Joseph P., von Hippel, William (szerk.): A társas kirekesztés pszichológiája. Kitaszítás, kiközösítés, elutasítás és szekálás. Budapest, Kairosz Utasi Ágnes (2008): Éltető kapcsolatok. Budapest, Új Mandátum 55

56

57 Dusa Ágnes Réka KÜLFÖLDI HALLGATÓK A DEBRECENI EGYETEMEN 1 Bevezetés Kutatásom egy nagy és átfogó, az OTKA által 2 támogatott, Campus-lét a Debreceni Egyetemen címet viselő, hároméves ifjúságszociológiai vizsgálatba illeszkedik. A Campus-lét kutatás az egyetemisták kortársi szocializációjának feltárását tűzte ki céljául, s különösen a csoportképződést és a csoportkultúrák belső világának elemzését helyezte fókuszba. E hatalmas vállalkozáson belül saját kutatásom témája a külföldi hallgatók magyarországi képzéséhez köthető szociológiai problémák vizsgálata. Különösen azokra a kérdésekre szeretnék koncentrálni, hogy a Debrecenben tanuló külföldi hallgatók hogyan tudnak beilleszkedni a magyar társadalomba tanulmányaik idején, mennyire nyitottak a magyar kultúra és a helyi emberek (diákok) iránt, hogyan dolgozzák fel a kulturális különbségeket. Jelen tanulmány a külföldi hallgatókkal foglalkozó vizsgálódásaim eddigi eredményeit hivatott bemutatni. Tanulmányom felépítése a következő: a nemzetközi, magyar és Debreceni Egyetemre vonatkozó adatok elemzését követően először a szakirodalomban található empirikus vizsgálatok legfőbb következtetéseit foglalom össze, majd saját adatfelvételeim eredményeit mutatom be. Dolgozatom utolsó részében pedig az eddigiek összegzésére vállalkozom. Ebben a részben foglalom össze a további kutatómunka szempontjából fontos módszertani és kutatástervezési tapasztalatokat is. Nemzetközi és magyar adatok Nemzetközi tendenciák Mióta Európában a 13. században megalakultak az első egyetemek, azóta van szokásban a külföldi egyetemek látogatása. Azonban míg a középkortól az ipari társadalmakig csak igen 1 A tanulmány az azonos címet viselő mesterszakos szakdolgozatomra épül. Témavezetőm Prof. Dr. Szabó Ildikó volt, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani szakmai támogatásáért. 2 OTKA K A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk a campuslet.unideb.hu-n. 57

58 kevesen jutottak hozzá a lehetőséghez, hogy külföldön folytassák tanulmányaikat (sőt, hogy egyáltalán tanulhassanak), addig korunkban melyet mind a tudástársadalom, mind az információs társadalom kifejezés jól jellemez egyre többen tanulnak külföldi egyetemeken. A növekedésben a globalizáció, az oktatási expanzió, a tömeges felsőoktatás és az élethosszig tartó tanulás egyaránt szerepet játszik. Az Atlas of Student Mobility és az Open Doors 2006-os adatai szerint 2,5 millióan tanulnak másik országban, mint ahol születtek. (Tehát ide tartoznak azok is, akik pl. a szüleikkel együtt másik országban telepedtek le, ami inkább a szülők munka miatti mobilitásból fakad, nem a gyermek tanulási célú migrációjából). Vegyük tehát sorba a legnagyobb fogadó országokat, illetve a köztük kialakuló jellegzetes mobilitási mintázatokat. A nemzetközi trendek után Európára, majd Magyarországra szűkítem le a külföldi hallgatókkal kapcsolatos elérhető statisztikai adatokat, hogy végül a Debreceni Egyetem ide vonatkozó adatsorait is bemutathassam. Az angol nyelvű országok (USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália) vezető pozícióban vannak ugyan, ám a fejlődő országok (Kína, India) is növekvő részt vesznek ki a hallgatói mobilitásból ről 2006-ra többek között Kína nagyarányú bekapcsolódásának köszönhetően a fogadó országok térbeli koncentrációja csökkent. Bár még mindig az Egyesült Államok fogadja a legtöbb hallgatót (2006-ban az összes külföldi hallgató 23 százalékát), és még mindig a három nagy Nyugat-Európai ország (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország) követi, 2002-höz képest hét új ország jelent meg a legnagyobb befogadók között: a már említett Kína mellett a Dél-Afrikai Köztársaság, Malajzia, India, Thaiföld, Mexikó és egyedüli európai államként Magyarország. Hazánk 2006-ban a 23. legnagyobb befogadó ország volt a világon, míg az európai országokat (Törökországgal együtt) figyelembe véve a 15. (Langerné 2009). Ezzel szemben az elsősorban Európára koncentráló Erasmus Student Network (ESN) 2008-as felmérése szerint a legfőbb célország Németország mellett és Franciaországot megelőzve Spanyolország, ami azért érdekes, mert a 2006-os adatsor szerint Spanyolország csupán a 14. legnagyobb európai befogadó (Bauwens et al. 2008). Az eltérés minden bizonnyal a mintavételből adódik, tehát abból a módszertani problémából, hogy a 2006-os adatsorok (Atlas of Student Mobility, Open Doors) a külföldi állampolgársággal rendelkező, de már huzamosabb ideje az adott országban élő hallgatókat is külföldi diáknak tekintik, míg az ESN survey kifejezetten a cserediákokra (s a cserediákokon belül is elsősorban az Erasmusos hallgatókra) koncentrált. A két adatsort összevetve úgy vélem, Németország és Franciaország azért érhetett el mindkét elemzésben előkelő helyet, mert mindkét országban egyaránt magas a bevándorlók és a tényleges cserediákok aránya is. A módszertani probléma azonban máris felhívja a figyelmet egy fontos definiálási kérdésre: pontosan kiket tekintsünk külföldi hallgatóknak? Csupán a cserediákokat és önköltséges diákokat tekintsük-e a külföldinek, vagy a bevándorlók gyermekeit (akik lehet, hogy évek óta az adott országban élnek, de még nem szerezték meg a fogadó ország állampolgárságát) és a vegyes házasságokból származókat is? A problémára még később visszatérek. A mobilitás iránya jellegzetes képet mutat abból a szempontból, hogy a külföldön tanulás néhány tehetős országot és néhány tucat feltörekvő országot kapcsol össze (Langerné 2009: 71). Nézzünk meg néhány ilyen tipikus összekapcsolódást, mielőtt rátérnénk Magyarország speciális befogadói szerepére. Az USA-ba 2003-ban a legnagyobb arányban (55 százalék) Ázsiából érkeztek hallgatók, míg az Európából érkezők 17, a Latin-Amerikából érkezők pedig csupán 12 százalékát tették ki az összes ott tanuló külföldinek. Ausztrália közelsége okán az ázsiai hallgatók számára vonzó: a diákok 82 százaléka e kontinens valamely országának lakója. Ezzel szemben az európaiak inkább a saját földrészükön utaznak. Persze különleges mintázatok itt 58

59 is kirajzolódnak. Franciaország és Portugália azért érdekes ebből a szempontból, mert oda sokan érkeznek Európán kívül a volt gyarmatok területéről (mégpedig magas, százalékos arányban). Írországban az észak-amerikaiak nagy aránya feltűnő (Európából a hallgatók 34, míg Észak-Amerikából 35 százaléka érkezett), 3 Spanyolországban pedig a magas európai hallgatói arány (58 százalék) mellett a közös spanyol nyelv okán a Latin-Amerikából érkezők száma is nagy, arányuk 25 százalék (Langerné 2009). Magyarország mint a diákmobilitás célországa Magyarország iránt a kilencvenes évek óta egyre növekszik az érdeklődés, ami mind számszerűen, mind a földrajzi vonzáskör kiterjedtségét tekintve is megmutatkozik (Rédei 2007). Míg a rendszerváltás előtt, az 1985/1986-os tanévben még csupán külföldi hallgató tanult magyar egyetemeken, addig a számuk tíz évvel később már ra emelkedett (1995/96-os tanév), 2003/2004-ben , 2006/2007-ben pedig fő volt (Szemerszki 2005; Rédei 2007). A nagyon magas számszerű növekedést nem követi olyan meredeken a hazai és külföldi hallgatók arányának növekedése hiszen a magyar diákok közül is egyre többen tanulnak tovább valamilyen felsőoktatási intézményben, de azért itt is megfigyelhető tendenciaszerű növekedés. 4 A hallgatók háromnegyede nappali tagozatos, ez alól a mezőgazdasági szakok jelentenek kivételt, ahol több a levelező vagy esti tagozatot választók aránya. A legtöbb külföldi Európából érkezik, a 2005/2006-os tanévben a külföldi hallgatók 80 százalékát adták (Langerné 2009). Az 1. táblázatban látható adatsor a 2007/2008-as tanévre vonatkozó országos adatokat mutatja be. 1. táblázat: A Magyarországra érkező külföldi hallgatók országok szerinti bontásban a 2007/2008-as tanévre vonatkozóan (Forrás: Berács et al. 2009) Szomszédos ország Fő Európa Fő Más földrész Fő 1. Románia Németország Izrael Szlovákia Norvégia Irán Ukrajna Svédország USA Szerbia Ciprus Vietnám Horvátország Oroszország Nigéria Ausztria Görögország Kína Írország Törökország Nagy-Britannia 8. Kanada 126 Összesen 8236 Összesen 3579 Összesen 2467 Országcsoport (%) 54,0 Országcsoport (%) 23,8 Országcsoport (%) 16,8 3 Ez az adat engem azért lepett meg, mert más angol nyelvű országban (Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland) nem jellemző az észak-amerikaiak magas aránya. 4 A külföldiek magyar hallgatókhoz viszonyított aránya: 1985/86: 2,5 százalék; 2003/2004: 3,2 százalék; 2005/2006: 3,4 százalék; 2006/2007: 3,8 százalék (Szemerszki 2005; Rédei 2007; Langerné 2009). 59

60 Ezek az eredmények is az európai, s ezen belül is a szomszédos országok fölényét mutatják. A különböző évekre vonatkozó kutatások 5 mind a küldő országok következő sorrendjét körvonalazzák: Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia (és Montenegró). Ez utóbbi két országot 2006-ra megelőzi Németország. Izrael és Norvégia versenye szintén kiegyenlített. Érdemes azt is áttekintenünk, hogy a külföldi hallgatók milyen szakokat részesítenek előnyben magyarországi képzésük során. Ezzel kapcsolatban rendelkezésünkre áll egy OECD országokat összehasonlító tanulmány (Education At A Glance 2010). Ebből a nemzetközi felmérésből az derül ki, hogy Magyarország az egészségügyi karaival nemzetközi szinten kiemelkedő vonzerővel bír, hasonlóan magas arányban népszerű egészségügyi képzések csak Belgiumban és Spanyolországban találhatóak. Az orvosi képzések mellett hazánkban magas a mezőgazdasági karokon tanuló külföldiek száma is az Európai Uniós átlaghoz képest (Szemerszki 2005). Adatok a Debreceni Egyetemet választó külföldi diákokról A Debreceni Egyetemen tanuló külföldi hallgatókról is rendelkezünk adatokkal. A Debreceni Egyetem honlapjáról származó információkat a 2. táblázatban foglaltam össze, melyen a hallgatók számának tendenciaszerű növekedését láthatjuk 2004-től. A külföldi hallgatók regisztrálása minden év októberében történt, ezért feltehetően még változatosabb is lehet az itt tanuló külföldiek aránya: lehetséges, hogy valaki csak három hónapig maradt hazánkban, nem az egész tanévben, viszont a felmérésben nem jelennek meg azok a hallgatók, akik a második félévben iratkoztak be valamelyik képzésre. 2. táblázat: A DE-n tanuló külföldi hallgatók száma (A táblázat saját szerkesztés, az adatok forrása: Tanév 2004/ / / / / /2011 Fő A legtöbb karon növekvő tendenciát mutat a külföldi hallgatók száma. Ez alól csak az Egészségügyi Kar valamint a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar (a régi Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Kar) jelent kivételt: ezeken a karokon az utóbbi öt évben egyébként is alacsony volt a külföldi hallgatók bekapcsolódása. A legnépszerűbb egyértelműen az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK), de sok hallgató választ a Bölcsészettudományi Kar (BTK), a Fogorvostudományi Kar (FOK) illetve a Természettudományi és Technológiai Kar (TTK) kínálatából. A 2004/2005-ös tanévhez képest 2009/2010-re duplájára nőtt az Informatikai Karon (IK) tanuló külföldiek száma. Még ennél is nagyobb arányú növekedés figyelhető meg a Gyógyszerésztudományi 6 (GYTK), a Műszaki 7 (MK) és a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Karon 8 (KTK) /2005-ös tanévre lásd: Berács 2007; Szemerszki 2005; 2005/2006-os tanévre lásd: Rédei 2009; 2006/2007- es tanévre lásd: Rédei /2005-ös tanévben A GYTK-n 9 nappali tagozatos külföldi hallgatót regisztráltak, míg a 2009/2010-es tanévben már 72-t /2005-ben a MK-n 10 külföldi hallgató tanult, 2009/2010-es tanévben pedig már Ugyanez az adat a KTK-ra vetítve: 2004/2005-ben 9 nappali tagozatos hallgató volt, míg 2009/2010-re már 94-re nőtt a számuk. 60

61 Ezek az adatok nagyrészt illeszkednek az országos trendekhez: A műszaki, ezen belül különösen az egyetemi képzés részaránya nagyfokú csökkenést, az agrárképzés részaránya kisebb fokú csökkenést mutat, míg az orvosi egyetemi képzés aránya egyértelmű emelkedést jelez a külföldi hallgatók vonatkozásában (Szemerszki 2005: 328). Magyarországon a külföldiek aránya a természettudományi és társadalomtudományi képzésekben a legalacsonyabb, míg az egészségügyi, szociális területen magas (Szemerszki 2005). A Debreceni Egyetemen is az orvostudományok iránti érdeklődés a legmagasabb, és a hallgatók száma is évről évre növekszik. Ugyanakkor a természettudományi területen szintén sokan tanulnak, s a számuk az utóbbi hat tanév során ha nem is olyan látványos mértékben, de emelkedett. Az agrárképzést tekintve a nappali tagozatosok aránya valóban alacsony (a Mezőgazdaságtudományi Karon a levelezős hallgatók hányada kiemelkedő), viszont az összes képzési típusban résztvevőket tekintve azon a karon is megugrott a külföldiek létszáma. A szakirodalom szerint jellegzetes mintázatok figyelhetőek meg azzal kapcsolatban is, hogy az egyes tudományterületeket mely országból érkezők választják: a határon túli magyarok a tanító és a gazdasági szakokra jelentkeznek, míg Nyugat- és Észak-Európából elsősorban a különböző orvostudományok képzéseire érkeznek a hallgatók. Az arab országok az orvosi képzésekbe és a műszaki területre áramlanak nagyobb arányban. Tekintsük most át azt, hogy mely országokból érkeznek hozzánk külföldi fiatalok. Mint fentebb írtam, világtendencia, hogy a földrajzi kiterjedtség nő, és egyre több ország diákjai kapcsolódnak be külföldi képzésekbe. Debrecenbe 2004-ben 43 országból érkeztek hallgatók, 2009-re viszont már 64-re, 2010-re pedig 78-ra nőtt a küldő országok száma. A 3. táblázatba azokat az országokat gyűjtöttem ki, melyek a legtöbb diákot küldik a Debreceni Egyetemre. 3. táblázat: A DE-n tanuló külföldiek országonkénti bontásban 2004 és 2011 között a legtöbb hallgatót küldő országok listája (A táblázat saját szerkesztés, a tanévenkénti adatok forrása: Hallgatók létszáma (fő) Küldő ország Románia Nigéria Izrael Irán Ukrajna Törökország Szaúd-Arábia Nagy-Britannia Szlovákia Svédország Izland Norvégia Vietnám Kína Koreai Köztársaság

62 Küldő ország Hallgatók létszáma (fő) Ciprus Amerikai Egyesült Államok Kamerun Japán Németország Összes szomszédos ország Összes más európai ország Összes más kontinens Legtöbb hallgatót küldő országok összesen Összes küldő ország Természetesen a legtöbben a környező országokból érkeznek: a romániai, ukrajnai és szlovákiai diákok mind a hat évben magas arányban képviseltették magukat. Többségük a magyar nyelvű képzésekben vesz részt. Rajtuk kívül 2009-ben Izrael, Irán, és Nigéria voltak a nagyobb kibocsátó országok. Erre az évre egy másik közel-keleti ország, Szaúd-Arábia is ugrásszerűen növelte hallgatóinak számát: míg az előző években a 10 főt sem érte el a szaúdi hallgatók létszáma, addig 2008 őszén már 21, 2011 októberében pedig már 153 (!) hallgató iratkozott be. Hasonlóan nőtt a népszerűsége egyetemünknek Törökországban is. A Távol-Keletről (Vietnámból, Kínából és a Koreai Köztársaságból) érkezők aránya is nőtt, azonban sokkal egyenletesebben. Hasonló tendenciát jelez olyan észak-európai országok hallgatószáma, mint Svédország, Norvégia vagy Izland. A szakirodalomban is találkoztam azzal az érdekességgel, hogy hazánkban viszonylag sok ciprusi tanul (vö. Rédei 2007), s a Debreceni Egyetemen is egyre növekszik a számuk. 9 Néhány olyan fejlett nyugati országból is rendszeresen érkeznek hallgatók, mint Kanada, Nagy-Britannia és Németország. Ezek az adatok tehát teljesen illeszkednek az országos tendenciákhoz. Érdekes még Japán és Kamerun csatlakozása a legnagyobb küldő országok közé, azonban csak néhány év múlva látszódik majd, hogy a japán és kameruni hallgatók aránya továbbra is ilyen ütemben fog-e nőni. Külföldi hallgatók a szociológiai kutatások tükrében Ebben a fejezetben a diákmobilitás jelenségének értelmezését segítő szociológiaelméletek, valamint a nemzetközi, magyar és debreceni adatok áttekintése után szeretném bemutatni azokat az empirikus szociológiai kutatásokat, amelyek segítségével a saját, félig strukturált interjús kutatásomat megterveztem. E vizsgálatok között találhatunk survey és interjús módszerrel, valamint antropológiai jellegű résztvevő-megfigyeléssel készített tanulmányokat is. Elsőként egy nemzetközi kutatást foglalok össze, s emelem ki belőle a továbbgondolásra érde- 9 A 2006/2007-es tanévben 300 ciprusi hallgató tanult hazánkban (Rédei 2007), abban az évben a DE-re 17 ciprusi diák járt, a 2010/2011-es tanévben már

63 mesnek tartott ötleteket. Ezt követően a Magyarországon tanuló külföldiek helyzetét vizsgáló irodalom alapján próbálok kutatási kérdéseket, elemzési szempontokat meghatározni. Remek angol nyelvű összefoglalót készített 2008-ban az Erasmus Student Network (ESN) a különböző országokban tanuló külföldi diákokról. Az online kérdőívet összesen nyolcezer külföldön tartózkodó hallgató töltötte ki. Tekintsük át a főbb eredményeket! Demográfiai szempontból a cserediákok és az állandó 10 diákok csoportja hasonló képet mutat: 21 és 24 év közöttiek, és körükben az országokat tekintve is a nők voltak többségben. A megkérdezettek több mint fele BA/BSc képzésben vett részt, s a legnépszerűbb szakoknak a pénzügyi tanulmányok és menedzsment valamint a különböző nyelvszakok bizonyultak. A 2008-as ESN felmérés tematikus blokkjának célja a kulturális sokk feltérképezése volt. Az eredmények szerint a válaszadók két csoportra oszthatóak informáltságuk alapján: azokra, akiknek mélyebb ismeretei voltak a kiutazás előtt (már jártak a fogadó országban, egyetemen vagy szervezetnél, esetleg van a célállomáson barátjuk) és azokra, akik kevesebb információval rendelkeztek. (Utóbbiak is egyrészt beszéltek már olyan emberekkel, akik dolgoztak vagy tanultak korábban a fogadó országban, másrészt interneten felvették a kapcsolatot helyi diákokkal.) A barátság és más diákokkal való kapcsolatok tehát fontos részei a külföldi tapasztalatoknak. Az ESN felmérés szerint a megérkezést követően a külföldi diákok inkább más nemzetiségű idegen vagy helyi hallgatókkal alakítottak ki kapcsolatokat a széles baráti körük azonban inkább az előbbiekből alakult ki. A megkérdezettek 68 százaléka megfontolná, hogy komoly párkapcsolatot alakítson ki egy másik országból származóval; 57 százalékuk pedig megfontolná, hogy olyannal alakítson ki komoly párkapcsolatot, aki abból az országból származik, ahol ő külföldi diákként tanult. A válaszadók 53 százaléka külföldiekkel lakott együtt, 41,6 százalékuk pedig helyiekkel a saját nemzetük tagjaival való együttélés inkább a nemzetközi diákokra jellemző. A hallgatók többsége olyan órákat látogat, melyekre helyi és külföldi hallgatók is járnak. Ez főleg a világnyelvek országaira igaz (Németország, Franciaország, Spanyolország), míg pl. a cseheknél, svédeknél, lengyeleknél az jellemző, hogy a külföldiek csak külföldiekkel tanulnak egy csoportban. A beszélt nyelveket illetően a felmérés azt állapította meg, hogy a cserediákok döntően angolul kommunikálnak, míg a teljes képzésre járó diákok különböző nyelveket használnak az adott szituációtól függően. Ez utóbbiak közül beszélik a legtöbben a helyi nyelvet is. A vizsgálat általános konklúziója, hogy ha valaki közelebbi kapcsolatba kerül egy helyi diákkal, annak pozitívabb lesz az attitűdje a helyi kultúrával kapcsolatban (Bauwens et al. 2008). T. Somogyi Magda 1993-as, A Magyarországon tanuló külföldi műszaki egyetemisták kapcsolata a magyar kultúrával című cikke kifejezetten a nyelvtanulást emeli ki a kulturális aspektusok közül. Akkoriban már beindult az ösztöndíjas magyar képzések mellett az angol nyelvű oktatás is a Budapesti Műszaki Egyetemen, ami a szerző szerint komoly vízválasztót jelentett a magyar nyelvhez való viszonyulásban. Az előbbibe bekapcsolódóknak kötelező volt egy évet eltölteniük a Nemzeti Előkészítő Intézetben (NEI), ahol többek között magyar nyelvet tanultak. A nyelvtanítás során a kultúra egyéb elemeit (viselkedésformák, értékrend, földrajzi és történelmi ismeretek, tárgyi kultúra, irodalom, stb.) is közvetítették feléjük. A zárt közösséget alkotó csoportok (a szerző az arabokat hozza fel példának) azonban ellenálltak a kulturális ha- 10 Állandó hallgató alatt azokat a hosszú éveket a fogadó országban töltő diákokat értik, akik a diploma megszerzése céljából kapcsolódtak be a hallgatói mobilitásba. A nemzetközi hallgató és a teljes képzéses hallgató megnevezést is szokták alkalmazni erre a csoportra. 63

64 tásoknak, nincs rájuk befolyással a magyar környezet, míg az európai kultúrkörből érkezők számára a magyar szokások és normák könnyebben elsajátíthatóak voltak. Az angol nyelvi képzés során is lehetőséget kaptak a hallgatók fakultatív magyar órák látogatására, azonban a szerző tapasztalata szerint ezek a diákok megelégedtek a konyhanyelvi szinttel, ami az üzletekben és szórakozóhelyeken elegendő (Somogyi 1993). Saját kutatásom szempontjából is érdekes a külföldi hallgatók magyar nyelvtanulási attitűdjének kérdése: vajon céljuk-e a magyar nyelv minél magasabb szintű elsajátítása, esetleg megelégszenek a konyhanyelvvel? Vagy már erre sincs szükségük, hiszen angolul vagy a saját közösségükön belül anyanyelvükön képesek kommunikálni? Albert Fruzsina és Dávid Beáta egy igen érdekes megközelítést és módszert alkalmaztak a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nappali tagozatos férfi hallgatóinak közreműködésével végzett kutatásuk során. Afrikai, arab, volt szocialista, nyugatnémet és izraeli hallgatók kapcsolathálóját igyekeztek feltérképezni az ún. Fischer-módszerrel, mely reális élethelyzetek kapcsán próbálja feltárni az egyének kapcsolathálózatát, baráti kötelékeit. Öt társas és három intim szituáción keresztül figyelték meg a hálózatok méretét (hány különböző személy alkotja), szorosságát, sűrűségét (kötelékek erősségét), társadalmi heterogenitását / homogenitását. Előzetes várakozásaik közül az első az volt, hogy különbözni fognak a csoportok aszerint, hogy a tagjaik önköltségesek (izraeliek, németek) vagy ösztöndíjasok (arabok, afrikai és volt szocialista országokból érkező diákok) utóbbi csoport tagjai pedig jobban keverednek a magyar diákokkal, így jobban be tudnak illeszkedni a magyar környezetbe. Másik hipotézisük az volt, hogy a színesbőrűek (arabok, afrikaiak) és az európaiak (németek, volt szocialista országokból származók, izraeliek) is különböző módon alakíthatják baráti kapcsolataikat, hiszen az előbbi csoport tagjai a látható antropológiai jegyek miatt többször szembesülhetnek előítéletekkel, rasszista támadásokkal. Az európaitól eltérő kultúrkör is akadálya lehet egy külföldi-magyar barátság kibontakozásának. Mind az öt vizsgált csoportban a barátságok életkori, kulturális és etnikai tekintetben homogéneknek bizonyultak így jelentős szegregáció volt tapasztalható a csoportok között, amely az intim szférában a legerősebb. A baráti kapcsolatokra az intézmény gyakorolta a legerősebb hatást: ha a hallgató magyar diákokkal lakott együtt, nagyobb valószínűséggel beszélt magyarul, s több magyar barátot nevezett meg. Természetesen a személyiség is fontos tényező: a kiterjedtebb ismeretségi hálózattal rendelkező diákok barátkozóbbak, s ez növelte a magyar barátok említésének valószínűségét is. Az etnikum mint magyarázó változó pedig azt igazolta, hogy a kulturális közelség segíti a baráti kapcsolatok megerősödését, ti. a német és volt szocialista diákok számoltak be a legtöbb magyar kapcsolatról (Albert, Dávid 1994). Ez a tanulmány is a baráti kapcsolatok szerepére hívta fel a figyelmem: arra, hogy mindenképpen szükséges lesz a baráti kapcsolatok homogenitását, a nemzetek közötti izolált baráti viszonyokat megfigyelnem. A Másság idegenség elmozdulás című, A. Gergely András által szerkesztett kötet több tanulmánya is nagyon hasznos elemzési szempontokkal, ötletekkel szolgált számomra. Az egyik tanulmány szerzője, Benke József tizenkét külföldi, a magyar nyelvet jól ismerő férfi hallgatót kérdezett meg nyitott kérdésekből álló önkitöltős kérdőív segítségével. Bár módszertani szempontból véleményem szerint érdemesebb lett volna félig strukturált, face to face interjúkat készítenie a diákokkal, azonban a tizenkét témakör köré csoportosítható kérdésfelvetései nagyon találóak, s én is sok kérdést átvettem tőle kis módosítással. A kérdések olyan kulturális nyelvek használatára vonatkoztak, mint az öltözködés, a vallásgyakorlás, a hazai ünnepek, a szokások megtartása, a hazai zenékhez, könyvekhez való ragaszkodás, a magyar nyelvhez és a szélesebb értelemben vett magyar kultúrához való viszony és a magyar hallgatókhoz fűződő baráti és 64

65 párkapcsolatok. A válaszok meglehetősen diplomatikusak, s sokszor ellentmondanak a szerző személyes tapasztalatainak. Például, bár írásban arról számoltak be a külföldi hallgatók, hogy a magyar étkezési szokások nem térnek el jelentősen a hazájukéitól, s ezért nem is okoz számukra problémát az alkalmazkodás, a szerző meghívottként többször részt vett olyan ebédeken, vacsorákon, ahol a hagyományos receptek és előírások szerint elkészített ételeket kézzel fogyasztották el a muszlim hallgatók. Nagyon érdekes az is és ezért fontosnak tartom kiemelni, hogy a legerősebben megjelenő kulturális elem a hazai zenéhez (részben népzene, de főleg könnyűzene) való ragaszkodás (Benke 1997). Szintén ebben a kötetben jelent meg Kovács Mónika esettanulmánya a Gödöllői Agrártudományi Egyetem külföldi hallgatóiról. Ide egy államok közötti megállapodás alapján a volt Szovjetunió tagállamaiból rendszeresen érkeznek külföldi diákok. A helyzetük annyiban speciális, hogy öt évig tanulhatnak hazánkban az első két évben oroszul, az utána következő három évben viszont már kötelezően magyarul hallgatják az előadásokat, és vizsgázniuk is magyarul kell. Érdekes, hogy a magyar nyelvismeret és a magyar hallgatókkal való összezártság 11 ellenére is elkülönülnek az egymással oroszul kommunikáló de nem feltétlenül orosz nemzetiségű diákok. A legmarkánsabb kultúrahordozóként az ételek jelentek meg a hallgatók beszámolóiban: bár hét közben az iskolai menzán étkeznek ők is, és kedvelik is a magyar ételeket, hétvégenként összegyűlnek, hagyományos leveseket (borscs, scsí) és lepényeket (pirog) készítenek, amit vodkával, teával, citromos vízzel fogyasztanak (Kovács 1997). Sebestyén Anikó szintén ebben a kötetben a Magyarországon élő guineai közösséget igyekezett minél részletesebb szempontrendszer szerint bemutatni. Sebestyén az étkezési szokások, a ruházkodás, a lakberendezés, a nyelvhasználat, a vallás, a hétköznapi viselkedési formákhoz való alkalmazkodás, a szórakozási szokások, a baráti és családi kapcsolatok valamint a rasszista indíttatású konfliktusok guineai szemszögből való bemutatásán túl röviden két szervezetet is ismertet (Magyarországon Élő Guineaiak Egyesülete, Martin Luther King Egyesület). A legfontosabb megállapításai szerint a csupán pár éve Magyarországon élő diákok néhány ételt kerülnek (csokoládé, illetve más édességek, sütemények), viszont az évek óta nálunk élő guineaiak étkezési és ajándékozási szokásaiba begyűrűzött az édességek vásárlása és fogyasztása. Ruházkodásukat, lakberendezésüket tekintve az európai normákhoz igazodtak, csupán az ünnepnapokra korlátozódik a guineai népviselet felöltése (bár ekkor a programok fontos részét képzik a ruhabemutatók). A lakberendezés leírásakor több helyen is megjegyezte a szerző a zenéhez való kötődést: Bob Marley 12 poszterekkel, pólókkal és CD-kel is találkozott a különböző lakásokban. A magyar viselkedési formákat teljesen átvették és adaptálták, sőt, következetesen betartják még a Magyarországra érkezésük előtt számukra ismeretlen udvariassági formákat is (pl. a nők ajtón való előreengedését, mit illik ajándékozni stb.), s csak a párkapcsolatokban jelentett apró súrlódásokat 13 a másfajta szokásrendszer. A vallásukat (többségi muszlim, kisebbségi katolikus) tartják, de az előírásokat lazábban kezelik, a két vallás képviselői között nincsen feszültség sem Guineában, sem Magyarországon. A magyarokkal való kapcsolatuk jó, de igazi, mély barátságot inkább más afrikaiakkal alakítanak ki. Rasszista 11 A kollégiumi szobákban szokás szerint egy külföldit két magyar hallgatóhoz szállásolnak el. 12 Afrikai származású énekes, Jamaicában fekete bőrű anyától és fehér bőrű apától született, a reggae zenei stílus legismertebb képviselőjeként vált híressé. 13 Az egyik interjúalany például arról az apróbb konfliktusról számolt be, hogy a barátnője megsértődött, amiért sosem vett neki virágot, mivel korábban nem ismerte ezt az udvarlási szokást. 65

66 indíttatású verbális és / vagy fizikai támadásokat mindannyian átéltek, ezekre azonban békés módon, a Martin Luther King Egyesület megalapításával reagáltak (Sebestyén 1997) ben jelent meg Berács József és Malota Erzsébet tanulmánya, mely a hazánkban tanuló külföldiek Magyarországról alkotott képét vizsgálta 457 fő kérdőíves válaszai alapján három budapesti felsőoktatási intézményben: a Corvinus Egyetemen, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen és a Budapesti Műszaki és Gazdálkodástudományi Egyetemen. Az 52 országból származó válaszadók a kulturális és szórakozási lehetőségekről, a magyarok velük szembeni attitűdjeiről, valamint a vásárlási-, szállás- és közlekedési lehetőségekről nyitott és zárt kérdésekben fejthették ki a véleményüket. Legelőször azokra a spontán reakciókra voltak kíváncsiak a kutatók, amik a külföldi hallgatóknak a Magyarország szóról elsőként eszükbe jutnak. Kicsivel több, mint felük (53 százalék) említett valamilyen földrajzi meghatározást: Magyarország Európában való elhelyezkedését, nagyobb városokat, folyókat, ismertebb tájegységeket neveztek meg legnagyobb arányban. A magyar kultúra elemeire is sokan asszociáltak (42 százalék), főként az ételekre: aki kulturális aspektusokat is említett, ételekre (is) gondolt. Emellett a hallgatók a történelmi eseményeket és a magyar nyelv szépségét és / vagy bonyolultságát emelték ki. A vélemények 37 százaléka pedig emberi viszonyokra, azon belül is elsősorban a magyar emberekre vonatkozott. Alacsonyabb arányban, de szerepeltek a gazdaságról, Magyarország fejlettségéről szóló vélemények is (18 százalék). A kutatók a turizmus kategóriába sorolták az időjárással, gyógyfürdőkkel, Balatonnal, Hungaroringgel kapcsolatos asszociációkat, ezek a diákok 15 százalékának válaszaiban jelentek meg. Most tekintsük át azt, hogy a spontán említések mellett milyen, kifejezetten pozitív és negatív tapasztalatokat szereztek a fővárosban élő külföldi diákok Berács József és Malota Erzsébet (2007) tanulmánya szerint. Mint a 4. táblázatban is látszik, a kutatók három nagy kategóriát különböztettek meg: az országgal, az emberekkel és az iskolával kapcsolatos pozitív és negatív véleményeket. Mint látjuk, mindhárom kategóriában a pozitív említések voltak többségben. A hallgatók leginkább a magyar kultúra különlegességével, az ízletes ételekkel (konkrét megnevezések is szerepeltek a válaszokban), a rokonszenves emberekkel voltak elégedettek, míg a legnagyobb ellenérzést a barátságtalan emberek, a nyelvi problémák (sok magyar nem beszél angolul), és a különböző rossz minőségű szolgáltatások váltották ki. Az emberi kapcsolatokkal foglalkozó válaszok voltak a leggyakoribbak, s a legellentmondásosabbak is: míg sokan pont a magyarok barátságosságát dicsérték, addig mások a barátságtalan viselkedést rótták fel. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a különböző típusú szerepekkel és csoportokkal (diákok, tanárok, ügyintézők, eladók, rendőrök stb.) való találkozás és interakció nagyban befolyásolja Magyarország és a magyarok megítélését. Ez a kérdés pedig azért fontos, mert korántsem mindegy, hogy a külföldi diákok milyen hírünket viszik a hazájukba, hívják-e a rokonaikat, barátaikat, vagy lebeszélik őket a Magyarországon való tanulásról. (Berács, Malota 2007). 14 A tanulmány 1997-ben készült, s az interjúalanyok a feléjük irányuló agressziót egy 1990-es gyilkosságra vezették vissza, mikor egy fiatal skinhead halálát követő erőszakhullámban 1990 és 1992 között több külföldit megvertek az őket hibáztató skinheadek. 66

67 4. táblázat: Magyarországgal kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatok (Berács, Malota 2007: 8 9) Magyarországgal kapcsolatos pozitív tapasztalatok Kategória Említések száma Magyarországgal kapcsolatos negatív tapasztalatok Kategória Említések száma Ország 168 Ország 75 Szépség 36 Szépség 0 Gazdasági fejlettség 2 Gazdasági fejlettség 15 Szolgáltatások 1 Szolgáltatások 33 Közlekedés 17 Közlekedés 3 Olcsóság 20 Drágaság 2 Környezet 0 Környezetszennyezés 9 Atmoszféra 5 Atmoszféra 0 Időjárás 10 Időjárás 10 Kultúra érdekessége, ételek 77 Kultúra, ételek 3 Emberek 204 Emberek 138 Lányok, fiúk 19 Lányok, fiúk 1 Emberek (rokonszenves, segítőkész stb.) 119 Emberek (barátságtalan, unszimpatikus stb.) Barátok 26 Barátok 0 Szórakozás, éjszakai élet 34 Szórakozás, éjszakai élet 1 Nyelvtudás 5 Nyelvtudás 40 Egyéb 1 Egyéb (pl. romák, rendőrök) 32 Iskola 28 Iskola 22 Diákok 14 Diákok 3 Tanárok 5 Tanárok 4 Minőség 4 Minőség 0 Rendszer 0 Rendszer 5 Egyéb 4 Egyéb A kvalitatív kutatás A nemzetközi, országos és intézményi adatok illetve tendenciák ismertetése után most saját kutatásaimra térek rá. Az interjúalanyok és a vizsgálati dimenziók ismertetése után az interjúkból leszűrt legfőbb tapasztalatokat összegzem. 67

68 Az interjúalanyok Igyekeztem minél különbözőbb kultúrákból érkező fiatalokat megkeresni, ezért végül amerikai, európai és ázsiai országokból érkező hallgatókkal is készítettem interjút. (Sajnos, afrikai hallgató nem került a mintába.) Kíváncsi voltam olyan magyar emberek véleményére is, akik sűrűn találkoznak külföldi diákokkal, ezért tanárok és szolgáltatói szektorban dolgozók tapasztalatait is igyekeztem feltérképezni. Összesen tíz félig strukturált interjút készítettem, öt külföldi diákkal és öt magyar felnőttel. Az alanyokat szakértői mintavétellel választottam ki. Szerettem volna férfiakat és nőket egyforma arányban meginterjúvolni, végül mégis a férfiak kerültek túlsúlyba, mivel csupán két nővel sikerült interjút készítenem. A beszélgetések egy kivétellel magyar nyelven zajlottak. Az interjúalanyok anonimitásának érdekében a diákok esetében a nemzetiségük, a magyar alanyok esetében pedig a foglalkozásuk alapján fogom őket megkülönböztetni. A megkérdezett diákok Észtországból, Oroszországból, Kínából az Amerikai Egyesült Államokból és Szíriából érkeztek. Az észt lány 23 éves, egy évre érkezett Magyarországra, az első félévben Erasmus programmal, a másodikban pedig egy észtországi pályázatnak köszönhetően maradhatott finnugor mesterszakon. Az orosz fiú már Budapesten érettségizett, a családjával együtt költöztek Magyarországra még általános iskolás korában, jelenleg Debrecenben orosz nyelv és irodalom BA szakon harmadéves. A 22 éves kínai fiatalember elsőéves környezettan szakos hallgató, szintén általános iskolás korában került Budapestre, így a magyar nyelvű, teljes képzésben (BSc) vesz részt. Az amerikai fiú villamosmérnök szakra jár, elsőéves, s bár teljes (BSc) képzésre jelentkezett, magánéleti okok miatt a tanév végén félbe kell szakítania tanulmányait, s haza kell utaznia az Államokba. Érdekes, hogy bár ő volt az egyetlen magyar származású diák interjúalanyom, egyedül vele készítettem angol nyelven interjút. Szír férfi interjúalanyom viszont folyékonyan beszélt magyarul, köszönhetően annak, hogy rövidebbhosszabb megszakításokkal már 17 éve tartózkodik hazánkban. Ő a legidősebb is közöttük: 32 éves. A Debreceni Egyetem általános orvos szakára nyert felvételt, s egy régi (azóta megszűnt) szír-magyar, államok közötti egyezmény értelmében a magyar nyelvű (teljes) képzésbe kapcsolódott be. Tehát összesen két BTK-s, két TTK-s és egy ÁOK-s hallgató került be a mintába. Az öt magyar interjúalany közül hárman a Debreceni Egyetemen tanítanak, egy ingatlanközvetítőként, egy pedig egy edzőteremben dolgozik pultosként. Munkájuk során ismerkedtek meg külföldi hallgatókkal, és sokuknak később mélyebb baráti kapcsolatai is kialakultak velük. Az egyik tanár (a továbbiakban tanár1) a Természettudományi Karon adjunktus, a külföldi hallgatókkal az angol nyelvű BSc képzésekben és az ún. előkészítő évben találkozik. Elsősorban török, nigériai, ghánai, kameruni, szaúdi és perzsa diákokat oktat. A másik tanár (a továbbiakban tanár2) az Informatikai Karon, szemináriumi órák keretében találkozik külföldiekkel: elsősorban török és szaúdi hallgatókkal. A harmadik oktató (a továbbiakban tanár3) esete azért is különleges, mert a szír interjúalanyom párjaként nemcsak tanári szemszögből, hanem a hétköznapokból, egy külföldi diák barátnőjeként is szerzett tapasztalatokat a külföldiekről. Legnagyobb számban szaúdiakat és törököket tanít, de indulnak kínai, japán és vietnámi angol előkészítő csoportok is. A szolgáltatói szektorban két interjúalanyom dolgozik. Az ingatlanközvetítéssel foglalkozó férfi kifejezetten a külföldi diákok lakásigényeire specializálódott. Már korábban egyetemista évei alatt is sok külföldi barátot szerzett, így ő is több nézőpontból látja a külföldi diákok helyzetét. Az egyetem mellett pultosként dolgozó fiatalember a munkája során barátkozott össze külföldi diákokkal, s ma már rendszeresen együtt járnak szórakoz- 68

69 ni, tehát egyfajta szerepváltás ment végbe (szolgáltatóból barát lett néhány külföldi hallgató szemében). Az interjúk többségét az egyetem különböző épületeiben készítettem (többek között a főépületben, a Matematika Intézetben és az Atommagkutató Intézetben), azonban más helyszínen is beszélgettünk: az alanyom ingatlanközvetítő irodájában, a szír-magyar pár boltjában, egy vízipipa szaküzletben, és az amerikai hallgatóval pedig a saját lakásomban. A szír fiatalember üzlete egy kisebb résztvevő megfigyelési terepként is szolgált. A vízipipákon és tartozékain (szipka, faszén, dohány stb.) kívül más, az arab kultúrkörhöz tartozó tárgyakat is árulnak, például imaszőnyeget, hastáncbotot, ékszereket és díszpárnákat. Az interjúk főbb dimenziói Öt dimenzió mentén vizsgáltam meg külföldi interjúalanyaim véleményét a Debrecenben tanuló külföldi diákok helyzetéről. (a) Először is az érdekelt, hogy milyen mobilitási tőkével rendelkeznek a hallgatók: milyen idegen nyelveken beszélnek, tanultak-e rövidebb vagy hosszabb ideig korábban is távol a hazájuktól akár középiskolásként, akár egyetemistaként. Az is érdekelt, hogy miért pont Magyarországot és a Debreceni Egyetemet választották s mit tudnak arról, hogy mások miért döntöttek hazánk és egyetemünk mellett. (b) A másik nagyobb témakör a külföldi hallgatók lehetséges csoportszerveződéseire irányult. Arra voltam kíváncsi, hogy az interjúalanyaim hogy látják: milyen fő törésvonalak mentén lehet tagolni a külföldi hallgatók korántsem homogén közösségét. A kulturális és vallási különbségeken kívül mennyire meghatározó ebben a szak, s valóban elkülönülnek-e egymástól a cserediákok és a teljes képzésben részt vevő, diplomaszerzés céljából hazánkban tartózkodó fiatalok? (c) A harmadik dimenzióban az otthoni kultúrához, hagyományokhoz való ragaszkodást vizsgáltam: hogyan tartják a kapcsolatot a rokonaikkal, figyelik-e a hazai híreket, megtartják-e a nagyobb nemzeti és / vagy vallási ünnepeiket, barátkoznak-e a saját országukból / etnikumukból érkező diákokkal. (d) A negyedik kérdéskörben a Magyarországhoz és Debrecenhez való viszonyukat próbáltam feltérképezni. Tehát nem csupán az érdekelt, hogyan vélekednek az országról, Debrecenről és az egyetemről, hanem az is, hogy mennyire nyitottak a magyar kultúra felé, s mit ismernek belőle. (e) Az ötödik témakörben az emberi kapcsolatokat állítottam középpontba. Az interkulturális konfliktusokról, barátságokról, párkapcsolatokról, tanár-diák viszonyokról igyekeztem minél többet megtudni: mennyire fontos a baráti, szakmai, szerelmi kapcsolatokban a kultúra, ezen belül is kiemelten a vallás, valamint, hogy ezek mellett milyen más tényezők bírnak nagy(obb) befolyással. A továbbiakban az öt témakör szerint elemzem az interjúk eredményeit. 69

70 Interjúelemzés (a) Mobilitási tőke és motiváció A mobilitási tőke az utazások, tanulmányutak során felhalmozódó tapasztalatot és a megszerzett nyelvtudást jelenti, mely segítségével az egyén egyrészt könnyebben vállalkozik tanulási célú vándorlásra, másrészt a rá váró akadályokkal, konfliktusokkal is tapasztaltabban tud bánni (Murphy, Lejeune alapján Pásztor 2005). A diákok mobilitási tőkéjét korábbi (középiskolai, egyetemi) külföldi tanulmányutakkal és a beszélt nyelvekkel igyekeztem felmérni. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a mobilitási tőke mennyire függ más tőkefajtáktól, s azokból következik, hogy valaki rendelkezhet-e vele. Pusztai és Nagy (2005) szerint ilyen tőkefajta a család gazdasági tőkéje, a fiatal kulturális és kapcsolati tőkéje. A modellben a kapcsolati tőke dimenzióján belül a helyi (otthoni) társadalomba való beágyazottság és a lokális kötődés, mint visszatartó tényezők szerepelnek. Azonban a kapcsolati tőkének lehet egy mobilitást ösztönző oldala is, ha a fiatal kialakított valamilyen kapcsolatot Magyarországgal, magyar emberekkel vagy itt tanuló, dolgozó külföldiekkel. Ezért is érdekelt az interjúk során, hogy alanyaim korábban jártak-e már Magyarországon. Az öt külföldi diák közül ketten gyerekkorukban érkeztek családjukkal együtt ide, ezért ők valójában nem is a diákmobilitás résztvevői. Azonban származásuk miatt (egyikük kínai, az orosz fiú pedig jakut) mégis fontos volt a kutatásban való jelenlétük. Jól látható antropológiai jegyeik megkülönböztetik őket, s feltételeztem, hogy a multikulturális tapasztalataik színezhetik, új szempontokkal bővíthetik az egyetemistaként hazánkat választó hallgatók véleményeit. Arról nem is beszélve, hogy például a nyelvtudásukat (és majd később látjuk, baráti kapcsolataikat és párválasztási preferenciáikat) tekintve igencsak nemzetköziesedett hallgatókról van szó. A kínai fiatalember 11 éve él Budapesten a családjával, a Debreceni Egyetemet éppen a családtól való függetlenedés vágya miatt választotta. Bár külföldi tanulmányúton csak egyszer volt, s csupán rövid időre (egy hónapra egy középiskolai spanyol tanulmányút idejére), azonban mint kiderült, ez a nyolcosztályos középiskola kéttannyelvű volt, így a kínai nyelvtudását a magyar és angol tanítási nyelv, s a spanyol (mint idegen nyelv) egészítette ki. A jövőbeli tervei között nem szerepel a vissza- vagy továbbvándorlás, Magyarországon szeretne maradni. Az orosz-jakut fiú 14 éve él Magyarországon a szüleivel. Ő annyira nem ragaszkodik Magyarországhoz, ha úgy érzi, hogy a lehetőségei zártak, s nem talál jó állást, szívesen próbálkozna angolszász országokban munkát keresni. Többnyelvűnek tartja magát, hiszen az orosz mellett a jakut nyelvet is anyanyelvi szinten beszéli, s magyarul is folyékonyan és igen választékosan beszélt (sőt, a magyart harmadik anyanyelveként definiálta). Ezek mellett tanult nyelvekként az angolt és japánt nevezte meg, de korábban már hallottam törökül is beszélni (a jakut a türk nyelvcsaládba tartozik). Bár többször hangsúlyozta a nemzetközivé válás fontosságát más külföldi diákok, és a saját esetében is, mikor arra kértem, hogy meséljen a magyarok és külföldiek közti ellentétekről, többször is használta a mi, magyarok kifejezést, míg máskor a külföldi hallgatók helyzetéből tekintett a magyarokra. A kínai fiú is hangsúlyozta, hogy mivel itt nőtt fel, sok értéket és hagyományt átvett, s számára a magyar és kínai ünnepek és szokások ugyanolyan fontosak, azonban az ő esetében nem fedeztem fel kettős nemzeti identitásra utaló nyelvi elemeket. A szír férfi 18 évesen érkezett Budapestre, ahol kétéves nyelvi előkészítőn vett részt, majd az Általános Orvosi Kar magyar nyelvű képzésére már Debrecenbe jelentkezett. Az ő életútjában is felfedezhető a többnyelvűség által jelzett multikulturális elem. Angliában járt óvodába (orvos édesapja ott szakvizsgázott), és általános iskolai tanulmányait is ott kezdte meg, így az angol sem jelent számára problémát, s igen hamar, kisgyermekként tapasztalhatta meg a kü- 70

71 lönböző kultúrák találkozását. Orvosi tanulmányai azért húzódtak el, mert többször is félbeszakította az egyetemet. Egyszer Szíriába utazott haza, másik két alkalommal Dubaiban és az Egyesült Államokban dolgozott. Mindhárom alkalommal úgy tűnt, hogy végleg elhagyja Magyarországot, azonban végül mégis mindig ide tért vissza. Mindig azért jöttem ide vissza, holott rengeteg orvosi egyetem van szerte a világon, meg nálunk is, csakhogy már itt vagyok harmadéves, szóval itt csak könnyebb, ismerem hát a nyelvet már elsajátítottam, akkor a járást az iskolába, szóval így már ( ) úgyhogy azért itt ragaszkodom, máshol biztos nem csinálnám. Szóval nincs kedvem új emberek, új rendszer, új kultúra, új, új (szír hallgató) A szír egyetemi hallgató egész családja igen mobil: két nagybátyja az Egyesült Államokban él, egyik nagynénje és az öccse pedig Németországban. Az amerikai fiú New Yorkban született, édesapja viszont magyar, így gyerekkorában már járt Magyarországon. Magas mobilitási tőkéjét azonban nem ez adja, hanem az az öt év, amit Kínában töltött angoltanárként. Arra a kérdésre, hogy milyen nyelveken beszél, először azt válaszolta, hogy angolul, de kiderült, hogy társalgási szinten kínaiul is. Németet középiskolában tanult, magyar nyelvet pedig most, az egyetemen tanul. Az angol nyelvű beszélgetésünkbe is be-beszúrt egy-egy magyar mondatot. Magyarul korábban nem nagyon tudott, mivel az édesapja azt szerette volna, ha igazi amerikai válik belőle. Az észt lány Magyarországon kívül tanulási céllal nem járt máshol, azonban hazánkba már negyedik alkalommal látogatott el. A korábbi alkalmakkor a Debreceni Nyári Egyetemre járt. Finnugor szakosként már Észtországban is tanult magyarul, anyanyelve mellett pedig finnül, angolul és oroszul is tud, s nagyon szeretne németül is megtanulni. Érdekes, hogy a magyar interjúalanyok esetében is többször kiderült, hogy nem csupán a biztos angoltudásuknak van szerepe abban, hogy különböző jellegű (baráti vagy tanár-diák) kapcsolatba kerültek a hallgatókkal. Az egyik tanár egy ideig az Egyesült Államokban élt, egy másik több nemzetközi önkéntes táborban vett részt, míg az ingatlanközvetítéssel foglalkozó fiatalember pedig maga is utazott az Erasmus program keretein belül. Úgy vélem, ezek nagyon fontos tényezők, hiszen a korábbi interkulturális tapasztalatok és párbeszédek, valamint a nyelvi kompetencia mind befolyással lehetnek a jelenlegi kapcsolatokra, attitűdökre és magatartásformákra. Arra a kérdésre, hogy miért Magyarországot, s miért a Debreceni Egyetemet választották a külföldi diákok, hasonló válaszok születtek. A költséghatékonyság a legfontosabb motiváló erő: itt Nyugat-Európához képest kedvezőbb áron kapnak nemzetközileg elismert diplomát a hallgatók, s a mindennapi élet, a lakhatás (albérlet, kollégium), az étkezés, utazás és egyéb szolgáltatások is elérhető áron állnak a rendelkezésükre. Másik fontos elem a rokonok, ismerősök ajánlása, az, hogy Debrecenben is kész kapcsolatháló várja őket. Pusztai Gabriella és Nagy Éva a határon túli magyarok esetében hangsúlyozzák a kortársak, a család és a tanárok befolyásoló erejét a határátlépéssel járó mobilitásban (Pusztai, Nagy 2005), ám ez a nem magyar származású hallgatók esetén is érvényes tényező. A rokonok hatására beiratkozók között érdekes esetek is előfordulnak: az arab országokból érkező lányokat gyakran elkíséri egy férfi rokon, aki akár évekig itt marad velük. 71

72 ha bátyja van itt vagy egy öccse valakinek, egy lánynak, akkor azok a fiúk is egy idő után ugye elunják az életüket itt, és beiratkoznak, vagy próbálnak valamilyen egyetemi karra beiratkozni. Gyakran ez megtörténik, hogy ők is megpróbálnak akkor már valamit tanulni. (tanár3) A rokoni-baráti hálózatokon túl ma már ügynökségek is próbálnak minél több külföldi diákot megnyerni az egyetemeknek. Az ingatlanokkal foglalkozó interjúalanyom szerint az ügynökségeken keresztül valóban több fiatalhoz eljutnak a különböző képzési lehetőségek, azonban szerinte így a diákok nem néznek utána annak, hogy hová jönnek: az ügynökök mindent elintéznek helyettük, így nincsenek rákényszerítve, hogy interneten tájékozódjanak pl. az albérletekről, az árakról, a közlekedésről. Vannak azonban olyanok is, akik nem maguktól választják Magyarországot, ám az eredeti célország (pl. az egyik tanárral készített interjúban Írország, Dublin többször is szóba került) egyetemére nem vették fel őket. Több olyan is volt, akinek ez volt az utolsó lehetőség, ahova jöhetett. Már úgy értem utolsó lehetőség, hogy máshová nem vették volna föl, ide volt pénzük, ide volt ösztöndíj, ide küldték (tanár2) Természetesen egyéni szempontok is színesítik a választás motivációit. Szír interjúalanyom számára a fentieken kívül az egyetem hírneve és az oktatás színvonala, a kellemes klíma, az ország biztonsága ( nyugis ország ) és a hazájához való relatív közelség (2,5 órás repülőút, van közvetlen járat) is szerepet játszott. Az észt lány a magyar nyelvtudását igyekezett elmélyíteni, s bár az Erasmussal eredetileg Szegedre szeretett volna eljutni, hely híján a három, rövidebb látogatás után újból Debrecenbe költözött. A kínai és az orosz fiú gyerekkorukban kerültek Magyarországra. Az orosz családnak nem voltak magyar kapcsolatai, csak a Szovjetunió felbomlását követően igyekeztek minél nyugatibb országba költözni, ahol könnyű volt letelepedni, s végül Magyarországot választották legalábbis az interjúalanyom így gondolja. A kínai családot viszont szövevényes rokoni szálak kötötték Magyarországhoz: az alanyom nagybátyja feleségének a veje magyar, s ő hívta őket hazánkba, majd Budapesten közös családi vállalkozásba kezdtek. Az egyetemválasztás azonban már az ő döntésük volt: a Debreceni Egyetem jó híre és a családtól való függetlenedés hajtotta mindkettőjüket a választás során. Az egyetemválasztás praktikus szempontjait tehát, mint láthattuk, mindig árnyalják az egyéni életutak eseményei. (b) Csoportok és közösségek A Campus-lét kutatás egyik fő célja a különböző értékek, érdekek, cselekvések mentén szerveződő csoportok és közösségek feltérképezése. Interjúalanyaimat is megkérdeztem, hogy szerintük hogyan lehet csoportosítani az itt tanuló külföldieket, milyen nagyobb törésvonalakat látnak a különböző csoportok között, s ezek a csoportok mennyire nyitottak vagy zártak. Én előzetesen a kultúra, a vallás, a szak és kar, valamint az itt tartózkodás céljának (diplomaszerzés, vagy a kultúránk megismerése) szerepét emeltem be az interjúvázlatba, de ezek mellett újabb szempontok is felmerültek az interjúk során. Nézzük tehát, hogy maguktól milyen főbb csoportokat neveztek meg az alanyok. Az orosz fiú a cserediákok és a teljes képzésben résztvevők között látja a legnagyobb szakadékot ezt az elkülönülést az ingatlanközvetítő, a pultos fiú, az észt diáklány és az egyik tanár is megerősítette. A két csoport közötti különbségeket a következőképpen fogalmazták meg. 72

73 Szerintem logikus is, hogy azok az emberek, akik egyfajta csereprogrammal jönnek ide, teljesen másképpen viselkednek, mint azok, akik úgymond itt fognak élni legalább három évig, attól függően, hogy milyen hosszú a szakjuk. ( ) Tavalyi szemeszterben tutor voltam, tehát Erasmusos, két Erasmusos török srác volt hozzám kirendelve, és általuk megismertem a tavalyi Erasmusos bandát. ( ) Mellette ugye van jó pár orvostanhallgató ismerősöm is Debrecenben, tehát velük is nagyon jóban vagyok. Ők ugye mindannyian teljesen különbözően viselkednek, mivel az Erasmusosok között vannak azok, akik igazából így kibújnak a bőrükből úgymond, amit otthon nem tudnak megtenni, azt itt megteszik, mivel nem köti őket semmiféle ilyen lelkiismeret-furdalás, mivel úgyis elmennek, és tanulni se kell úgy istenigazából. ( ) És vannak, akik itt élnek, és ők próbálják elfogadni Magyarországot, mint saját hazájukat. Esetlegesen köztük van olyan, aki próbál menekülni a saját hazájából, nem azért mert háború van, vagy ilyesmi, szimplán azért, mert nem illenek bele a saját országukba. (orosz hallgató) Akik itt tanulnak hosszabb ideig, és akik rövidebb ideig jönnek, ők nem feltétlenül keresik egymás társaságát. (...) Akik csereprogrammal jönnek, ők azért jönnek, hogy megtapasztaljanak valami újat. Tehát nem feltétlenül az a céljuk, hogy a saját nemzetségbeliükkel lógjanak egyfolytában, bár erre is van példa, például a spanyolok nagyon, meg a portugálok. ( ) Ők csoportosan jönnek, belőlük tehát mindig van hat-nyolc-tíz egyszerre, és nyílván ők egy ilyen csoportképző tényezőt jelentenek. (magyar ingatlanközvetítő) Az interjúrészletek szerint tehát más viselkedésforma, normarend és cselekvési struktúra jellemző a két csoportra, s más tényezők motiválhatják őket abban, hogy miért választották Magyarországot. Mindenesetre az alanyok megerősítették azt a feltevésem, hogy a cserediákok és teljes képzéses hallgatók nem csupán más-más tapasztalatokkal és cselekvési mintákkal rendelkeznek, de el is különülnek egymástól, s csak ritkán keverednek. A cserediákok élethelyzetét a schulze-i értelemben vett élménytársadalom koncepciója remekül leírja: az új megtapasztalása, új kultúrák megismerése rájuk inkább jellemző, míg a teljes képzésű diákok esetében a diplomamegszerzés és a kulturális tőkéjük növelése a cél (Schulze 2000). A későbbiekben tehát érdemes külön csoportként kezelni majd a cserediákokat és a teljes képzésben résztvevőket. A kínai fiú a képzés nyelve szerint osztotta fel a külföldieket, azt hangsúlyozva, hogy az angol nyelvű képzésre iratkozók (akik között magyarok is vannak a tapasztalata szerint ezt az egyik tanár szintén megerősítette) külföldi munkára és / vagy multinacionális cégek munkaköreibe készülnek, s a szakmai nyelv fejlesztése a céljuk. A magyar képzésre járókról, mint amilyen ő is, csupán annyit mondott, hogy nekik könnyebb dolguk van, mivel sokkal több szakirodalom áll rendelkezésükre. A nyelvtudás, illetve a magyar nyelvhez való hozzáállás valóban fontos választóvonal lehet a külföldi-külföldi és a külföldi-magyar kapcsolatokban. Már az alanyok bemutatása közben is igyekeztem hangsúlyozni, hogy mindegyikük esetében (még a magyaroknál is) fontos szerepe van az idegen nyelv (elsősorban az angol) biztos ismeretének. Ezért is volt számomra meglepő az előkészítő képzésben angolt oktató tanárnő következő tapasztalata. 73

74 Van, aki nulla angoltudással jön ide, nulla magyar tudással természetesen, csak arabul beszél, és őket kell kézzel-lábbal elindítani, és aztán egyre többet kihozni belőlük. (tanár1) Az interjúalanyom leginkább a szaúdi diákok körében tapasztalta azt, hogy kizárólag anyanyelvükön tudók is eljönnek ide tanulni. Az elsőre vakmerőnek tűnő vállalkozást azonban két dolog árnyalja: egyrészt már utaltam a diákmobilitással foglalkozó ügynökségekre, akik a megérkezést követő hónapokban nagyon sokat segítenek az ügyintézések során. Másrészt Szaúd- Arábiából a 2010/2011. tanév októberében 133 beiratkozott hallgatója volt a Debreceni Egyetemnek. A magas létszámú diákcsoportokra, mint a szaúdiak is, különösen jellemző az összetartás, a saját országbeliek 15 segítése, ami a többi idegen nyelv rovására mehet. Az amerikai fiú két fontos szempontra is felhívta a figyelmemet. Egyrészről ő a gazdasági tőke 16 mentén különítette el a diákokat. Az általa nem gazdag -nak nevezett (átlagos vagy rosszabb anyagi helyzetű) hallgatókról nem sokat mesélt, viszont a gazdag csoporttal kapcsolatos ellenszenvét egész hosszan kifejtette, s többször is utalt rá. Konkrét nemzetiséget is megjelölt: szerinte a szaúdi diákok azok, akik a legjobb anyagi helyzetben vannak, mivel a kormányuk fejenként 2000 dollárt utal ki számukra havonta, amiből nemcsak kényelmesen meg tudnak élni nálunk, de sokat költhetnek különböző szolgáltatásokra, szórakozásra, és ami miatt az interjúalanyom leginkább irigy 17 volt: utazásra. Azonban a legfőbb problémát nem a gazdasági-társadalmi különbségek ilyen megnyilvánulásaiban látja, hanem abban, hogy a magyar diákokkal szemben a külföldi diákok jelentős anyagi forrást jelentenek az egyetemnek és a városnak, ezért a tanárok elnézőbben bánnak velük. A másfajta elbánásra példát is hoz, mégpedig azt, hogy a vizsgák, zárthelyi dolgozatok közbeni csalást, puskázást, súgást az oktatók nem büntetik megfelelően, a tanárok elnézik a tisztességtelen módszereket. Erre az interjú során többször is visszautalt, érződött, hogy ez a kivételezés nagyon bántja. Az amerikai hallgató véleménye illeszkedik Orosz Gábor es nemzetközi vizsgálatához: a francia és a magyar hallgatók közötti, csaláshoz való hozzáállást Orosz többek között társadalmi-kulturális különbségekre vezette vissza (Orosz 2009). A tanulmány sokat foglalkozik amerikai hallgatókkal végzett vizsgálatok eredményeinek bemutatásával, ez alapján a versengést pozitívan felfogó, szigorú etikai kódexű iskolákkal és a csalást erősen elítélő normákkal rendelkező társadalom tagjaként az amerikai diák felháborodása még inkább érthetővé válik. A csalásról az egyik tanár is panaszkodott. 15 Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a csoport zárt, vagy kirekesztő lenne más nemzetiségű hallgatókkal szemben, mindenesetre a nemzetek között valóban érezhető különbség az exkluzivitás tekintetében. Erről bővebben majd később írok. 16 A hallgatók anyagi helyzetét az általam olvasott különféle vizsgálatokban szubjektív önbesorolással mérték, a viszonyítási pont mindig a küldő ország átlaga volt. A 2008-as ESN Survey eredményei a (Hogyan írnád le a családod jövedelmét? Válaszkategóriák: az országom átlagán felüli, átlagos, az országom átlagánál kevesebb). A korábbi ESN felmérésekhez hasonlóan 2008-ban is csak a válaszadók 9 százaléka mondta azt, hogy a családi jövedelmük az országos átlag alatt lenne, 58 százalék átlagosnak, 33 százalék pedig átlag felettinek ítélte meg családja anyagi helyzetét (Bauwens et al. 2008). Tóth Éva magyar Erasmusos hallgatókat vizsgálva mutatta ki azt, hogy körükben több a stabil és magas kulturális és gazdasági tőkével rendelkezők aránya (Tóth 2005). 17 Az amerikai interjúalanyom különösen nyílt és őszinte volt az interjú közben végig, a kritikus meglátásai önmagára is kiterjedtek, így a szaúdiakkal szembeni ellenszenvét is ő vezette vissza saját irigységére. 18 Orosz Gábor (2009): Csalás a felsőoktatásban. Francia és magyar közgazdászhallgatók összehasonlító vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle ,

75 Volt egy olyan eset, az múlt félévben volt, hogy nem tudtam, hogy hogyan csinálták, mert nem beszélgettek, meg járkáltam és nem láttam, hogy másolták volna, vagy pen drive-on adták volna át a megoldást, meg t sem láttam, hogy be lettek volna jelentkezve, és mégis majdnem hogy kilencven százalékban hasonló megoldásokat adtak be. ( ) Meg aztán volt egy ilyen, később kiderült, de ugye akkor már mindegy, amikor már lepontozza az ember, utána már nem lehet csak úgy megváltoztatni. Kiderült, hogy a Facebookon posztoltak megoldást. ( ) Mindenesetre tanultam a dologból, tehát már tettem olyan óvintézkedéseket ebben a félévben, amivel tudom valamennyire szűrni ezt. Tehát így a szabályokat leszögeztem, már a legelső órán, többször elmondtam őket. Mondjuk papírt kellett volna írni, azt terveztem, hogy írok mindenkivel egy papírt, mint egy szerződés-szerűt ( ). (tanár2) A tanuláshoz való hozzáállást vagy a teljesítményt a tanárok mind fontos szempontként sorolták fel a külföldi hallgatók lehetséges csoportosításában. Természetesen minden oktató hangsúlyozta, hogy mindig vannak kivételek, s az egyéni különbségeket a neveltetés, az egyéni érdeklődés is befolyásolja, mégis tudtak nemzetekhez vagy nagyobb kultúrkörökhöz tipikus viselkedésmintákat kötni. A küldő ország kultúrája tehát befolyással lehet az iskolai viselkedésre, a tanuláshoz és csaláshoz való hozzáállásra vagy a tanár-diák kapcsolatokra is először röviden ezeket szeretném bemutatni. Majd néhány történetet is idézek, melyek plasztikus például szolgálnak arra, hogy a származás mennyire meghatározhatja hasonló jelenségek értelmezését az oktatás különböző színterein. Tehát az egészen különböző egyéni teljesítmények mögött felsejlenek tipikus nemzeti sztereotípiák is. Nézzünk ezek közül néhányat. Az arab és török hallgatók lusták, lógnak vagy sokat késnek az órákról, nem tanulnak, felveszik a telefont óra közben, engedély nélkül járkálnak és beszélgetnek tanítási időben. Egyesek a törökök mellé sorolják, mások dicsérik a szaúdiak és az afrikai kontinensről érkezők szorgalmát. Ezzel szemben az indiaiak, a kínaiak és a japánok szorgalmával és teljesítményorientáltságával mindenki egyetértett. A természettudományi kar oktatója szerint már a középiskolában szerzett tudásalapjuk is más a diákoknak, s ez okoz a későbbiekben nagy különbségeket. Az Informatikai Kar oktatója pedig az életkori sajátosságokra hívja fel a figyelmet: a távol-keleti diákok évesen iratkoznak be az egyetemre, míg a közel-keleti diákok gyakran évesek ugyanazon az évfolyamon. A szír interjúalanyom erre jó példa: 32 évesen harmadéves az orvosi karon. Az ingatlantulajdonos is arról számolt be, hogy az izraeli diákok átlagéletkora magasabb az évfolyamtársaikhoz képest a sorkatonai szolgálat miatt. Látnunk kell, hogy a (magyar) felsőoktatásba való belépés életkora mennyire összefügg a kultúrával, s valójában a kulturális különbségekből adódik a közel- és távol-keleti diákok átlagéletkora közötti különbség. Az informatika tanár szerint az idősebb diákok számára már nehéz visszaszokni az iskolába, szemben a fiatal távol-keletiekkel. Az amerikai férfi is megemlítette az életkor csoportképző erejét, azonban ő pont fordított hatást lát: a fiatalok felelőtlenek, fegyelmezetlenek, míg az idősebbek motiváltak a tanulásra. (Ő 27 évesen iratkozott be az egyetemre.) A tanulmányokhoz való hozzáállást végül befolyásolhatja az is, hogy ők választották-e az egyetemet és az adott szakot, vagy szülői nyomásra iratkoztak be. Utóbbi esetben kevésbé motiváltak, nem járnak be órára, nem teljesítenek jól a számonkérések során. Most következzen néhány hosszabb, de több szempontból is a kulturális különbségeket érzékeltető történet. Az új szerepeket és hatalmi viszonyokat nem mindig könnyű megszokni. 75

76 Ez nem velem történt meg, hanem hallottam kollegáktól, hogy a törzsfőnöknek volt a fia (a hallgató D.Á.) és akkor gyakorlatilag azt mondták neki, hogy egyes, ő meg azt mondta, hmm, hármas. És nem tudták meggyőzni, hogy ez nem alku tárgya, hanem ez tény. (tanár2) Az ehhez hasonló esetekben próbálnak kompromisszumos megoldásokat keresni, egy, a fentihez hasonló esetben a tanár végül megadta a kettest a diáknak, azzal a feltétellel, ha máskor nem vesz fel nála gyakorlati tárgyat. A probléma megoldásakor ebben az egyértelmű konfliktushelyzetben a fenti kompromisszum által a felek az elkerülést, s nem a konfliktus valódi megoldását, megbeszélését választották. A következő idézet már arra példa, hogy ugyanazt a jelenséget, szituációt mennyire másként érzékelheti két különböző kultúrából érkező. Mondok egy példát! Van egy lány az osztályban, aki nagyon aranyos, nagyon kedves, teljesen jól kijövünk egymással. De majdnem minden egyes óráról késik, és akkor mindig hangosan köszön: Jó reggelt, tanár úr, jó napot, tanárnő! És megismétli újra meg újra, amíg a tanár vissza nem köszön. De tudod, 30 percet késik óráról... üljön le és hallgasson! ( ) Talán a kínai és japán és hasonló diákok (a legtisztelettudóbbak D.Á.). ( ) Ez attól függ, hogyan definiálod a tisztelettudást. Ha arról beszélünk, hogy valaki csendben ül, és nem mond semmit ( ) Amikor (Kínában D. Á.) tanítottam, kifejezetten szerettem volna, ha a tanítványaim beszélnek, tudjátok, amikor ott ültek, mindent leírtak, és mindent megismételtek, nem lettek okosabbak attól, hogy bemagoltak valamit és megismételték. Ismeritek a papagájt: intelligens madár, régi vicc, hogy ledoktorizhatna a világ bármelyik egyetemén. Szóval, ha a tisztelettudó azt jelenti: leülni, hallgatni, időben érkezni az órára, akkor igen, ezek a kínaiak vagy a japánok. (amerikai hallgató) A mindig késő diáklány számára talán a hangos köszönés a tisztelet jele, és az amerikai fiúval szemben nem érzi azt, hogy ezzel megzavarja az órát, s inkább az lenne a helyes, ha gyorsan és csendben leülne. Mint később kiderült, az amerikai hallgató sem gondolja azt, hogy az ideális diák csak ül és figyel. Az angolszász oktatás épít a diákok aktivitására, vitakészségére, a csoportmunkákra, az önálló és kreatív projektmunkákra, míg az ötéves kínai munkája során tapasztalt csendesen jegyzetelő diákokról akikkel az egyetemen is találkozik elismeri, hogy megadják ugyan a tanár számára a kellő tiszteletet, de nem tartja sokra ezt az ottani oktatási-tanulási modellt. A tanárok felé irányuló visszajelzéseket a magyar oktatók is nagyra értékelik. Amit úgy általánosságban szerintem el tudok mondani, és ez igazából nem tudom, miért van: sokkal nyitottabbak valahogy. Tehát az, hogy tartom nekik az előadást, és nem értenek valamit, felteszi a kezét és azt mondja, hogy >ez mi?<. Magyar hallgatóknál (...) amikor ilyen családias volt, és tízen voltunk, akkor is csak a legritkább esetben jelentkeztek, hogy ezt nem értik. Nem tudom, hogy azért, mert szégyellték azt, hogy ezt elmondani a tanárnak, hogy nem értik Itt viszont rendszeresen van az, hogy ha van valami probléma, akkor jelentkeznek. (tanár1) 76

77 A tanár-diák kapcsolatok értékelése is teljesen különböző lehet más-más nézőpontból. Míg a fenti idézetből az derül ki, hogy a diákok bizalommal fordulnak a tanárukhoz, ha nem értenek valamit, mások a poroszos módszerek miatt félelmetesnek tartják saját oktatóikat. Sokan mondták, hogy például más országokban nyugodtan odamehetnek az óra után a tanárhoz, kérdezhetnek tőle és egy viszonylag közvetlen kapcsolatot alakít ki a tanár, és sok mindenben személyes segítséget is igyekszik nyújtani. Itt sok tanár esetében valószínűleg a régebbi fajta mentalitások, beidegződések miatt egyfajta ilyen fölé-alárendeltségi viszony van, ahol a diákokat a tradicionális értelemben vett diákoknak tekintik, semmint partnereknek. (magyar ingatlanközvetítő) Ezzel szemben az orosz diák éppen úgy látja, hogy a professzorok túlságosan közvetlen kapcsolatot ápolnak a diákjaikkal. Itt Magyarországon a doktoroknak és professzoroknak már lassan sziával köszönünk, meg jaj, de jó barátok vagyunk, és együtt iszunk, együtt megyünk el sörözni meg kávézni. Én se vagyok kivétel, nem azt mondom, de ez itt teljesen normális Magyarországon. Hogy a professzorok jó fejek, meg satöbbi. Aki például úgymond megpróbálja megtartani a professzori, doktori rangját, úgymond, és tekintélyt parancsoló, az ugye el van könyvelve negatívnak. Miközben más országokban teljesen egyértelmű az, hogy ha a professzor hozzád szól, az már egy nagy szó. Tehát hogy ők olyanok, hogy nagy tudású emberek és mindenkinek tisztelnie kell őket, és egyszerűen nem lehet az, hogy együtt cigizel (velük D.Á.). (orosz hallgató) A szír férfi bunkó és értelmes csoportokat különböztetett meg. Talán e mögött is a hozzáállás motívuma húzódik meg. A spontán említéseket követően konkrétan is rákérdeztem a kultúra, a vallás, valamint a szak és kar csoportképző erejére is. A kínai fiatalember szerint a szakok, karok szerinti elkülönülés oka egyszerűen az, hogy az épületek is elkülönülnek egymástól: az orvosis, a BTK-s vagy a TTK-s diákok ritkán találkoznak egymással. Az angoltanárnő előkészítő évben tanít, ekkor még a későbbi szaktól függetlenül minden külföldi együtt tanul. Már ekkor le kell adniuk a diákoknak a jelentkezési lapokat, így mindenki tudja a másikról, hogy melyik karon fog továbbtanulni, ez azonban nem befolyásolja a barátságok kialakulását. Sőt, az ekkoriban kötött ismertségek végigkísérhetik az egyetemi éveket szaktól és kartól függetlenül. A kultúra és vallás szerepét többen maguktól is említették. Az azonos kultúrkörből érkezők vagy azonos vallási csoporthoz tartozók, főleg ha nagyobb számban vannak az egyetemen, könnyen egymásra találnak. Azonban az a csoportok és az egyén nyitottságán vagy zártságán múlik, hogy a baráti, kollegiális, lakóközösségi vagy párkapcsolatokat mennyire befolyásolják kulturális határok. A határok átjárhatóságát a kultúrák közötti távolság is befolyásolja. A kínai hallgató szerint egyrészt a távol-keleti vallások eleve sokkal zártabbak, mint a közel-keletiek (ezt az orosz fiú is megerősítette); másrészt az arab hallgatóknak azért is könnyebb szerinte, mert ők mégiscsak európaiak. 77

78 Az arabok (nyitottabbak a magyarok felé, hiszen D.Á.) jobban kedvelik a lányokat, viszont az ázsiaiak zárkózottabbak sokkal, mint az arabok vagy törökök, vagy más külföldi hallgatók. Ők sokkal nyitottabbak: az európai kultúra mégis csak európai. Az orosz hallgató azon a véleményen van, hogy a vallási kérdések elkerülhetetlenek egy mélyebb barátság vagy egy párkapcsolat esetében, s sokszor kritikus pontot is jelentenek, azonban nem számít komoly konfliktusforrásnak. Az amerikai fiú szerint azonban igenis láthatatlan határvonalakat húz meg a vallás és a kultúra. A vallási előírások miatt külön járnak szórakozni a muszlim ismerőseivel. Bár jóban vannak, az erős vallási összetartozás szerinte klikkekbe tömöríti a muszlim diákokat. Az amerikai fiú nem vallásos, és a barátai többsége sem az. A kulturális elkülönülésre azt a példát hozta, hogy sokan (például a kínaiak) nem értik a vicceit, vagy, hogy a török barátai, ha többen vannak, néha megfeledkeznek róla, és törökül beszélnek. Az angoltanárnő szerint is nagyon fontos csoportképző a kultúra és azon belül a vallás. Az ingatlanközvetítő szerint azonban a közös érdeklődési kör mentén vallástól vagy származástól függetlenül is alakulhatnak ki csoportok, baráti körök. Az informatikai karon oktató tanár szerint a szubkultúrákhoz való tartozás, vagy a szakmai együttműködés felülírhatja a kulturális elkülönülést. Az azonos érdeklődési körűek együtt mozognak, ha azonos szubkultúrának a tagjai. Például tudom, hogy van két srác (egy líbiai és egy kínai D.Á.), akik igazából azért mozognak együtt, meg még ez az iráni srác ( ), mert együtt szoktak WoW 19 -ozni. ( ) Ők eléggé össze vannak nőve. (tanár2) A csoportképző erőket tekintve tehát új szempontokkal kell kiegészítenem a régieket: a vallási és a nemzeti csoportok, illetve a cserediákok és a diplomaszerző nemzetközi hallgatók megkülönböztetése mellett figyelembe kell venni az életkort (ami persze nem független a kultúrától) és a közös érdeklődési kör vagy szubkultúra befolyását. A gazdasági tőke különbözőségét nem vizsgáltam, de lehet, érdemes lesz a későbbiekben a hallgatók eltérő anyagi helyzetét is figyelembe venni. (c) Hazai kultúra A harmadik dimenzióban a küldő ország hagyományaihoz, szokásaihoz való ragaszkodás mértékét, a saját országbeliekkel való barátkozás fontosságát, a szülőkkel való kapcsolattartást és a küldő ország politikai életének, híreinek nyomon követését vizsgáltam. Családjukkal a hallgatók interneten tartják a kapcsolatot. Az ezés mellett gyorsaságuk és egyszerűségük miatt a csevegőprogramok és a közösségi oldalak (közülük is a Skype és a Facebook) a legkedveltebb eszközök. Az észt lány említette, hogy rengeteg (hagyományos postai) képeslapot is küldött haza a szüleinek. Az otthoni híreket a megkérdezettek nyomon követik a nagyobb hírportálokon. Természetesen a tájékozódást befolyásolja az, hogy milyen régóta tartózkodnak hazánkban, és hogy tervezik-e a hazatérést. Az észt és az amerikai diák (mindketten egy évet töltöttek / töltenek nálunk) intenzívebben figyelték az otthoni eseményeket, míg a kisebb-nagyobb megszakítá- 19 World of Warcraft, online szerepjáték 78

79 sokkal 16 éve nálunk élő szír hallgató az arab országok felkeléseit 20 követte nagyobb figyelemmel. Tőle meg is kérdeztem, hogy beszéltek-e az otthoni rokonaival és az itteni barátaival a tunéziai, egyiptomi és más arab országbeli feszültségekről. Bár nekem azt mondta, hogy csak enyhén beszéltek róla, az itteni (arab) barátaival pedig egyáltalán nem téma a felkelés, az egyértelműen kiderült, hogy ő is a felkelők oldalán áll: Ötven millió ember nem állna egyszerre fel, hogyha tényleg nem nagy gáz van. Szóval biztos nem egy embernek van igaza több millióval szemben. A visszafogott válasza azért lepett meg, mert mikor pár nappal korábban a barátnőjét (az angoltanárnőt) interjúvoltam, s egy magyar ismerősük Aladdint kereste, kérdezte, hogy végül megy-e Egyiptomba, mert beszélték, hogy a szír férfi önkéntesként ki szeretne menni, segíteni. A barátnő válaszából az derült ki, hogy ő és a férfi családja lebeszélték őt az útról, mivel életveszélyesnek tartották. Már (2011. március 26-tól) Szíriában is kitört a felkelés, de sajnos, azóta nem találkoztam velük, nem tudom, hogy a szír hallgató vagy a barátnője hogyan vélekednek az eseményekről. A Magyarországra gyerekkorukban költöző kínai és orosz fiatalok számára a magyarországi és európai hírek legalább annyira fontosak, mint az otthoniak. Mindketten inkább a magyar vagy angol internetes oldalakat olvassák, szemben azokkal, akik egyetemi hallgatóként érkeznek hazánkba, mivel ez utóbbiak jobban is ismerik a belföldi (származási országbeli D.Á.) weblapokat, hírportálokat, amiket például én nem tudnék megtalálni innen Magyarországról (orosz hallgató) Kíváncsi voltam arra is, hogy ismernek-e másik, saját nemzetiségükbe tartozó fiatalt az egyetemen. A szír fiú egyedül képviseli hazáját, ez az egyetemi statisztikában is jól látszik, viszont elmondása szerint régebben, mikor még 50 szír diák tanult ösztöndíjasként Debrecenben, színes diákegyesületi életet éltek, különböző programokat szerveztek a magyar hallgatókkal: közösen sportoltak, főztek, filmeket vetítettek Szíriáról. Azóta ez a debreceni diákegyesület felbomlott, de a budapesti szír nagykövetségen rendeznek még országos találkozókat a diákok számára. Ezekre igyekszik az interjúalanyom is elmenni, de mióta dolgozik, kevesebb lehetősége volt ellátogatni a fővárosi szír rendezvényekre. Más arab országokból jövőkkel viszont nagyon szoros barátságot ápol, a muszlim vallási ünnepeket is velük tartja meg. Az észt lány a második félévben szintén egyedüli hallgatóként volt itt, viszont egy, az egyetemen dolgozó észt lektorral folyamatosan tartották a kapcsolatot, a nemzeti ünnepeket is közösen tartották meg. Az amerikai fiú találkozott más szakokon tanuló amerikai fiatalokkal (összesen 41-en tanulnak itt), azonban nem tulajdonított nagy jelentőséget ezeknek a találkozásoknak. Az ő barátkozási stratégiájában inkább a megfelelő nyelvtudás a döntő nem a származás, hanem a gördülékeny kommunikáció a fontos. A kínai fiú inkább magyarokkal barátkozik, kínai egyetemistákat ugyan ismer, de pár szónál többet nem szoktak beszélni. Ezt azzal magyarázta, hogy mindig sietniük kell, nem érnek rá összeismerkedni. Az orosz fiú sem feltétlenül keresi más oroszok társaságát az egyetemen, azonban az egyik legjobb barátja egy magyar-orosz vegyes házasságból született kárpátaljai fiú, akivel a magyar mellett oroszul is sokat beszélgetnek. Ez a barátság a kollégiumban alakult ki, mivel több szemeszterben is szobatársak voltak. Mikor más-más kollégiumba kerültek, a barátság is kicsit megkopott decemberétől Tunéziából kiindulva több arab országban is forradalom bontakozott ki a magas munkanélküliség és alacsony életszínvonal miatt. 79

80 Tehát önmagukról azt nyilatkozták az alanyok, hogy nem vagy csak felszínesen tartják a kapcsolatot saját nemzetiségbeliekkel. Azonban mind a diákok, mind a magyar interjúalanyok szerint vannak tipikus csoportok az egyetemen, akik számára nagyon fontos a nemzeti összetartás. Ilyenek a nagy számban jelenlévő országok képviselői: a törökök, az izraeliek, az arab országból érkezők, de a hozzájuk képest kisebb számban érkező spanyol és portugál fiatalok is egymás társaságát keresik. Például a spanyolok és a portugálok szeretnek együttes nagy ők csoportosan jönnek egyébként, tehát mindig van ilyen hat-nyolc-tíz egyszerre (magyar ingatlanközvetítő) Az észt lány is úgy érezte, hogy a törökök és a spanyolok azok, akik bár barátságosak, de mindent, mindig együtt csinálnak. A közel-keletieknél és európaiaknál különösen a kínai alanyom szerint sokkal zártabbak a távol-keleti hallgatói közösségek: a kínai, vietnámi és koreai diákok. Az általános orvosi szakra járó koreai diákoknak például saját kollégiumuk is van, és saját weboldallal 21 is rendelkeznek. Az orosz fiú szerint ők szórakozni sem nagyon járnak más külföldi csoportokkal. A származási ország hagyományait igyekeznek megtartani külföldi alanyaim, s a magyar megkérdezettek szerint is törekednek a nemzeti ünnepek vagy a vallási előírások meg- és betartására. Nemzetközi közösségbe kerülve azonban az ünnepek sokszor kicsit módosulnak, keverednek más nemzetek ünnepeivel, vagy hangsúlyukat vesztik még a kollektív társadalmakból származó diákok esetében is. Kínai és szír interjúalanyom származik olyan országból, ahol az egyéni döntések és cselekvési struktúrák kevésbé individuálisak, ezeket inkább a szülők, a rokonok vagy a szélesebb értelemben vett társadalmi normák szabályozzák. A kínai hallgató sokszor a szülei megrovása ellenére adaptálta a magyar szokásokat, értékrendszert ( én inkább az európai lányokat tartom vonzónak ), s a családi körben megtartott kínai ünnepek mellett magyar tradíciókat is követ (pl. húsvéti locsolkodás). A szír férfi is megtartja a böjtöt (ramadán), a vallási előírásoknak megfelelően naponta ötször imádkozik, de például a párválasztásába a szülőknek már kevesebb beleszólásuk van. Ők mindig úgy vannak vele, hogy le lehetne beszélni erről, amíg nem lép be olyan stádiumba (a kapcsolat D.Á.). Aztán tudják, hogy úgyis az lesz, amit én akarok. Az amerikai társadalom hagyományosan individualistább, mint az arab vagy távol-keleti társadalmak, azonban természetesen nekik is vannak olyan ünnepeik, s ezekhez kapcsolódó hagyományaik, melyek jelentős szerepet töltenek be az életükben. Ilyen például a hálaadás, melyet idén az amerikai hallgató az Amerikai Kuckóban (American Corner 22 ) ünnepelt meg. Véleménye szerint azonban ez inkább magyar hálaadás volt: azt tükrözte, hogy a magyarok milyennek képzelik az amerikai hálaadást. A Halloweent pedig többek között kanadai diákokkal ünnepelte: az egyetemhez közeli Békás tónál kellett különböző feladatokat teljesíteniük csapatokban (pl. szörnyeket kellett keresni az erdőben). A fiú ironikusan megjegyezte, hogy igazából a Halloween csak egy indok volt arra, hogy részegen az erdőben rohangálhassanak Lásd bővebben: 80

81 Még a Luther King emléknapot említette meg, de azt is úgy, hogy aznap (minden év januárjának harmadik hétfője, idén január 17.) eszébe jutott, hogy miről szoktak ekkor megemlékezni a hazájában, de ő nem ünnepelte meg különösebben. Karácsonykor viszont hazautazott a családjához. Az észt lány nemcsak a nemzeti ünnepükről való megemlékezést emelte ki, hanem az észt ételekhez vagy az irodalomhoz való ragaszkodást: Néha sütöm valami sütit, vagy van itt ez a könyvtár, ott kölcsön vettem valami könyvet vagy filmet. Bár a zenét egyik hallgató sem említette, a szír alanyommal az interjú előtt hallgattunk arab dalokat (a YouTube-on): talán az interneten való könnyű hozzáférés miatt kapott kisebb hangsúlyt az otthoni együttesek, zenekarok említése. A magyar interjúalanyaimmal is előfordult, hogy meghívták őket vallási rendezvényekre (például az angoltanárnőt a ramadánt lezáró vacsorára) vagy nemzeti ünnepekre (a pultos fiút a május 17-i norvég nemzeti ünnepre, az alkotmány napjára hívták meg barátai), bár a magyar barátok elsősorban nem a nemzeti-vallási rendezvényeken szoktak részt venni, hanem inkább informális összejöveteleken, például lakásavatókon, szülinapokon vagy egyéb házibulikon. Erről az ingatlankereskedő férfi a következőképpen mesélt. Ünnepségre konkrétan nem hívtak meg, de voltam egyszer egy házavató beszélgetős bulin. És nagyon érdekes volt, mert ott például a nem Izraelben született izraeliek találkoztak, akik oroszul beszéltek vagy héberül. ( ) Különleges italokat szereztek be, már nem emlékszem, mik voltak, de volt egy-két ilyen sajátságos italuk, egyébként ehhez tartozik az is még, hogy gyakorlatilag ezek az emberek most már be tudják szerezni az otthoni dolgokat itt Debrecenben is. (ingatlanközvetítő) Azért akadnak olyan helyzetek, mikor a szigorú vallási előírásoknak megfelelő ételt nem tudták olyan egyszerűen megtalálni az egyik tanárhoz is ezért fordultak segítségért. Pont az előző félévben megkeresett az egyik villamosmérnök társaság, hogy nem tudnék-e nekik segíteni abban, hogy bárányt szeretnének vásárolni, mert most van vallásos ünnepük, ahol egy bárányt meg kell ölni. Kicsit furcsán jött ki az egész, no nem úgy, hogy ők most akkor ott lemészárolják, hanem friss bárányhús kell, és bizonyos módon kell levágni a bárányt. ( ) Azt mondták, hogy ott szeretnének lenni, mikor az élő bárányt megöli a mészáros, ( ) el szeretnék mondani, hogyan kellene megölni. (tanár1) Sajnos, a megkérdezett külföldi hallgatók otthonaiban, szobáikban még nem tudtam megfigyeléseket végezni, ez a feladat további kutatásaim során vár rám. Mindenképpen fontos kutatási célnak tartom ezt, hiszen számos kulturális elem (kiegészítők, ünneplő ruhák, zászlók, poszterek, könyvek, filmek és CD-k, fényképek, stb.) kevésbé nyilvánul meg a hétköznapi, egyetemi megjelenésben, míg a lakásban (mint intim területen) a szakirodalom szerint koncentráltan találhatóak meg a fent említett tárgyak. (d) A magyar kultúrához való viszonyulás Berács József és Malotai Erzsébet (2007) már említett cikke alapján én is fontosnak tartottam feltérképezni, hogy vajon mit gondolnak a külföldi hallgatók Magyarországról, Debrecen- 81

82 ről, a Debreceni Egyetemről és a magyarokról. Milyen pozitív és negatív tapasztalatokat szereztek, s mennyire ismerték meg a magyar ünnepeket, hagyományokat, kóstolták-e a magyar ételeket, megtanulnak-e magyarul, szoktak-e utazni Magyarországon, s mindezt fontosnak tartják-e? Az általánosságban a külföldi hallgatóknak tulajdonított és a saját személyes véleményre vonatkozó kérdéseket 23 azért gondoltam fontosnak külön-külön feltenni, mert féltem, hogy a saját véleményüket túl diplomatikusan fogják megfogalmazni (ahogyan azt Benke József tanulmányában is láthattuk). Úgy gondoltam, hogy így talán őszintébben vallanak tapasztalataikról. A Magyarországról szóló pozitív benyomások a következők voltak: termálvizekben gazdag, szép tájak vannak, szépek a lányok, barátságosak az emberek, a mindennapokat áthatják a hagyományok, finomak az ételek, izgalmas ország és kellemes az éghajlata. Negatív tapasztalatként a következőket fogalmazták meg: kicsi ország, Budapesten rossz a tömegközlekedés, az ügyintézés régies (pl. a csekket postán kell befizetni internetes átutalás helyett), a szomszéd országokkal feszült a viszonyunk, nem elég európai (a szolgáltatások színvonala, a szórakozási lehetőségek), rossz a gazdasági helyzetük az embereknek ( kevés pénz marad a zsebükben ). Természetesen mennyiségi összehasonlításokat nagy hiba lenne végezni, azonban visszalapozva Berácsék táblázatához (lásd 4. táblázat) azt láthatjuk, hogy mind a pozitív, mind a negatív jellemzők hasonlóak a 2007-es kutatásban bemutatott eredményekhez. A fentiekhez hasonlóan Debrecen megítélésére is rákérdeztem: ez esetben sokkal konkrétabb és sokkal változatosabb válaszok születtek. A pozitív vélemények alapján Debrecen csendes és békés, nem kötnek bele az idegenekbe az utcán, jók a vásárlási lehetőségek, és kitűnő helyszín a tanuláshoz. Ugyanakkor Debrecen túlzottan nacionalista, nem becsüli meg a város számára gazdasági bevételt jelentő külföldi diákokat, unalmas, nem megfelelőek a szolgáltatások és a szórakozási lehetőségek legalábbis a negatív vélemények szerint. A legtöbben az unalmas jelzőt említették, ami a szegényes szórakozási lehetőségekkel áll összefüggésben. Nagyon sokan ők most először vannak Európában például és akkor teljesen ugye ez a nyitottság, szabadság nekik, hát főleg a fiúknak természetesen, ez nagyon imponáló, viszont egy idő után Debrecen borzasztóan unalmas, Budapestre járnak vacsorázni, mondjuk, vagy Budapestre járnak akár csak egy-egy estére, hogy jól érezzék magukat. (tanár3) Az amerikai fiú szerint az unatkozásra az ad okot, hogy igazából nem is ismerik Debrecent (és a szórakozóhelyeket) a hallgatók: két-három szórakozóhely van, ahová járnak, így természetes, hogy ráunnak a kínálatra, a kocsmákat és kisebb klubokat pedig nem fedezik fel. Az amerikai hallgató láthatóan jól informált volt a szórakozási lehetőségekről, sőt, még tőlem is érdeklődött, hogy milyen további kocsmákat ajánlanék neki. Az amerikai fiú igyekszik sokat utazni az országban, hiszen a diploma megszerzése mellett a családtörténetét, családfáját kutatja. Szerinte az anyagi helyezettől függ, hogy ki mennyit tud utazni, de a megvalósuló utazások nem a kultúra (pl. épített örökségek, tájak, stb.) megismerését célozzák, hanem a hallgatók más egyetemen tanuló ismerőseiken keresztül a budapesti és más egyetemvárosi szórakozóhelyeket keresik fel. 23 Tapasztalatod szerint mit gondolnak a külföldi hallgatók Magyarországról? Te mit gondolsz Magyarországról? 82

83 Az interjúkból kiderült, hogy az egyetem szokott kirándulásokat szervezni Egerbe, Budapestre vagy más egyetemi városokba (mint Pécs vagy Szeged), de sok diák magától is felfedezi Magyarország tájait, például a Hortobágyot vagy a Balatont. Az angoltanárnő szerint az egynapos kirándulások egyszerűen időhiány miatt hiúsultak meg, de ez nem jelenti azt, hogy a diákok ne érdeklődnének a magyar kultúra iránt. Az angolórákon is kérdezgetnek a magyar hagyományok, a történelem és az ünnepek felől. Az amerikai fiú magyar nyelvórákra is jár, s egy másik kurzuson pedig a történelemmel foglalkoznak. Az Informatikai Karon oktató tanár szerint is ismerni szokták a külföldi diákok a magyar ünnepeket, a vallási és a nemzeti ünnepek lényegét. A szír hallgató hiányolta az angol nyelvű plakátokat és műsorokat egy-egy magyar nemzeti ünnep alkalmával. Szerinte nem várható el a magyar diákoktól, hogy angolul elmagyarázzák az ünnepek lényegét, ám magyar barátnője más véleményen van. Ő úgy gondolja, a magyar diákok el tudnák magyarázni angolul, hogy melyik ünnepnapon mi történt, de sokszor maguk sincsenek tisztában azzal, hogy egy-egy magyar ünnepségen miről emlékezünk meg. Ezt a véleményt az amerikai fiú következő története is megerősíti. Két török barátommal egy bárban voltunk és beszélgettünk egy magyar lánnyal, aki azt mondta a barátaimnak, hogy a (március 15-i D. Á.) forradalom és szabadságharc arról szól, hogy a magyarok legyőzték a törököket. ( ) Vicces volt, ahogyan a török fiúk mondták a magyar lánynak, hogy nem, nem úgy történt. (amerikai hallgató) A magyar nyelvtanulás intenzitásában az egyéni érdeklődés dominál. Az angol nyelvű orvosi szakokon kötelező magyar nyelvoktatás is zajlik a felsőbb évfolyamokon, de mint az amerikai fiú esetében is láttuk, a természettudományi karon is van lehetőség magyar nyelvórákra járni. Azonban a megkérdezettek úgy vélték, itt csak a legalapvetőbb gesztusszerű kifejezéseket tanulják meg, amivel elboldogulnak az üzletekben és hivatalokban. Vannak, akik ugyanúgy a saját társaságukban vannak és a saját nyelvüket beszélik, és ők hat év alatt se tanulnak meg magyarul. (ingatlanközvetítő) Az igazi motivációt a nyelvtanulásra a barátságok vagy egy komolyabb párkapcsolat nyújtják nem meglepő, hogy leginkább a szír férfi tartotta fontosnak azt, hogy megtanuljon magyarul. Attól függ, az ember mennyire akar vegyülni, ( ) hogy mennyire szeretne így a néppel kontaktba lépni. Ha nem akar, mert van ilyen, aki azt mondja, hogy jöttem tanulni, ez a nyelv nekem nehéz, ez nekem távol áll, akkor nem lép kontaktba az emberekkel, de van, aki azt mondja, jó, én itt élek, én itt alakítok kapcsolatokat. De mivel az orvosi hét év, így nem hiszem, hogy ezt így lehetne csinálni, de van, aki megcsinálja, ezek az ötös tanulók úgy csinálják, ezek a vörös diplomások mind egy kicsit zizik, hét év múlva meg nem tud rendesen köszönni. Nem tud illedelmesen vagy öreg nénitől hogy lehet, vagy fiataltól hogy lehet köszönni. (szír hallgató) A magyar szokásokat is azok a hallgatók ismerik jobban, akiknek több magyar barátjuk vagy magyar párjuk van, s több éve élnek Magyarországon. A szír férfi például járt magyar 83

84 temetésen és esküvőn is, ismer húsvéti locsolóverseket (amiket a barátnőjének majd el is mond), s járt már disznóvágáson is. Utóbbi meglehetősen megrázó élmény volt számára: nem önmagában a disznóhús fogyasztása zavarta, hanem a vér étkezési célú felhasználása, a vérivás, ami az ő kultúrájában tiltott. Az észt lány és a kínai fiú is kiemelte a húsvéti locsolkodást, a kínai fiú budapesti barátaival rendszeresen meglocsolja húsvétkor a nőismerőseit, annak ellenére, hogy a családja nem vette át ezt a hagyományt. A magyar ételeket többen is említették, még az amerikai fiú is tudott kedvenceket megnevezni, pedig ő alapvetően jobban szereti a kínai ízeket. Tipikus kedvencek a paprikás csirke, a gulyásleves, a túrós csusza, a krumplis, fűszeres és zsíros fogások. A magyar emberek megítélését beárnyékolja a hiányos angoltudásuk, illetve a nyelvhasználattól való félelem. Az angol tanárnő és az amerikai diák is hangsúlyozták azt, hogy a magyar emberek valójában tudnak angolul, csak nem mernek beszélni, félnek, hogy kinevetik őket, ha valamilyen hibát vétenek. Azonban, ha valakinek sikerül fölülemelkedni a nyelvi akadályokon, akkor általában barátságosnak, vendégszeretőnek tartják. (e) Kapcsolatok: konfliktusok és barátságok A személyes kapcsolatok elemzésének az interjúk során kiemelt szerepe volt. A legintimebb szerelmi, baráti kötelékektől kezdve a formális csoporttársi vagy tanár-diák kapcsolatokon át a személytelen hivatali relációkig minden kontaktusteremtés, legyen pozitív vagy negatív kimenetelű, erősen befolyásolja a csoportok, nemzetek egymásról alkotott véleményét, és hatással lehet a későbbi együttes cselekvésekre is. A különböző nemzetiségű külföldi diákok érintkezésein kívül a magyar-külföldi kapcsolatokhoz fűződő élményekre és véleményekre is rákérdeztem. A beszélgetések során kirajzolódott egy viszonylag éles választóvonal az egyetemi és a városi közeg között. Mivel ez a választóvonal főleg a konfliktusok, s nem a barátságok során rajzolódik ki, ezért az ellentétekről való beszámolók ismertetésével kezdem. Érdekes, hogy sem a külföldi diákok, sem a magyar interjúalanyok nem tapasztaltak igazán éles konfliktusokat a külföldiek között. Ugyan feltételezték, hogy a történelmi események hatására hagyományosan rossz kapcsolatban álló nemzetek képviselői (például az arab, muszlim vallású és az izraeli, zsidó vallású fiatalok) egy harmadik, a saját nemzeti konfliktusaikban nem érintett országban is ellenségesek egymással, ilyen jellegű tapasztalatokkal nem rendelkeztek. Az ingatlanközvetítő szerint ez azért van így, mert a külföldiek itt idegenségük okán mind ugyanabba a másodlagos civil szerepbe kerülnek, ami összefogásra készteti őket. Ugyanakkor pont az ingatlanközvetítő mesélt arról, hogy a kibocsátó ország többségi-kisebbségi ellentétei gyakran Magyarországon is megjelennek. Ami ennél erősebb, a vallási feszültségeknél erősebb, az a többségi-kisebbségi konfliktusok, amik megfigyelhetőek például a törököknél és a kurdoknál. Ugyanis nagyon sok kurd elhagyta Törökországot, és elment valamelyik nyugat-európai vagy skandináv országba és onnan elkerült ide, Magyarországra, és itt ő találkozik a törökökkel, akik miatt lehet annak idején el kellett, hogy költözzön a családja, és emiatt nagyon erős öntudat él és egy nagyon erős törökellenesség. (magyar ingatlanközvetítő) Az összezártság (pl. kollégiumi szobában) egy másik kultúra megismerésének alapjául is szolgálhat ha az együttélés nem fullad kudarcba. Kulturális különbségekre alapuló, de személyes konfliktusként értelmezte a szír férfi az afrikai szobatársakkal kapcsolatos negatív emlékeit. 84

85 Náluk úgy van, hogy az ember a lakásában meg a szobájában azt csinál, amit akar, és például én ettem a levest az asztalon, ő meg felrakta a két lábát az asztalra, mindjárt a tányérom felett szinte ott volt a lába, és akkor így megálltam, kérdeztem, hogy most ez így hogy van, és mondta, hogy most otthon van és akkor azt csinál, amit akar, csakhogy én eszek, az őt nem zavarja. (szír hallgató) Végül a szír fiú átköltözött egy másik szobába. A kérdésemre, hogy a számos lakótársa közül kivel volt a legjobb együtt élni, egy szír fiút nevezett meg. (Jelenleg a barátnőjével együtt albérletben él.) A kínai, az orosz fiú és az észt lány szoros baráti kapcsolatokat köszönhet a kollégiumnak, a legközelebbi barátaik egyben szobatársaik is. A kínai fiú és az észt lány magyarokkal osztotta meg a szobáját, az orosz fiú pedig többek között egy orosz-magyar vegyes házasságból származó fiúval, akivel oroszul is sokat beszélgettek. Az amerikai fiú sajátosan oldotta meg a lakóközösségből fakadó konfliktusokat: egyedül bérel albérletet. Mint mondta, számára nagyon fontos a zavartalan, nyugodt privát tér, s ezt egykeségére vezette vissza. A diákok közötti konfliktusok kialakulásának másik jellegzetes helyszíne az egyetem: a szemináriumok, az előadások és a vizsgaszituációk összeütközésre adhatnak okot. Az amerikai fiú nemcsak általánosságban panaszkodott a zárthelyi dolgozatok, vizsgák közbeni csalásokra, hanem egyetlen jelentős konfliktusa is ebből származott: egy török fiú folyamatosan bökdöste hátulról zárthelyi dolgozat közben, hogy segítsen neki a tesztfeladatokban. Az amerikai fiú nem foglalkozott vele, nem súgott neki, s az egész szituációt úgy fogta fel, hogy a török fiú bosszúságot okozott neki azáltal, hogy zavarta a munkában. Megelőlegezem, hogy a török fiú másként látta a helyzetet, mindenesetre a feszült állapotnak nem lett (sem pozitív, sem negatív irányú) folytatása. A tanárok is tapasztaltak ilyen konfliktusokat: az órán beszélgetőket sokszor nem is ők, hanem saját csoporttársaik figyelmeztetik arra, hogy nem lehet tőlük figyelni az előadásra. Konfliktusok sokszor a saját nemzeti, vallási csoporton belül is kialakulhatnak. Az ingatlanközvetítő is a muszlim vallás két ágának képviselői közötti ellentéteket említette, az angoltanárnő pedig személyesen is érintett volt egy ilyen ügyben, mivel az ő hallgatói között alakult ki nézeteltérés, melyet csak úgy tudtak megoldani, hogy a két fiút különböző kurzusokba helyezték át. Hát egyszer volt egy ilyen kis konfliktusunk egy csoporton belül, szaúdi szaúdival veszett össze elég komolyan és vallási hovatartozás miatt. Van a muszlimoknál ez a két fő ága a vallásuknak, és hát az egyik ide, a másik oda tartozott, és egy kicsit más dolgok miatt is, de alapvetően, ezt mondták nekünk a fiúk, ez volt az oka a dolognak. (tanár3) A legtöbb interjúalanyom szerint azonban a külföldi diákok közötti komolyabb viták vagy verekedésig fajuló összeütközések hátterében inkább olyan személyes nézeteltérések állnak, mint például egy lány miatt érzett féltékenység. A külföldi és magyar hallgatók közötti súrlódások az interjúalanyaim szerint nem jellemzőek, a külföldiek sem éreztek feszültséget a magyar diákok vagy tanárok és önmaguk vagy más külföldi hallgató között. Egyetemi óráik ritkán vannak együtt (de azért van rá példa, ráadásul pont szemináriumok, ahol gyakran össze kell dolgozniuk), legtöbbször inkább a kollégiumban találkoznak egymással. Mind a tanárok, mind a diákok szerint a közös munkát és az együttélést a baráti együttműködés jellemzi leginkább. A tanárok és diákok közötti súrlódások 85

86 mindkét oldal képviselői szerint csak a társadalmi szerepek miatt fordulnak elő, például ha a tanár szigorúan osztályoz, vagy ha a diákok felveszik a telefont óra közben. Az angoltanárnő arról számolt be, hogy néha neki kell segítenie tanulmányi ügyekben a diákoknak, mert a megfelelő hivatalokból (pl. Tanulmányi Osztálytól) nem kapnak elegendő tájékoztatást. A szír fiú szerint a tisztelet kölcsönös megadásával lehet elérni azt, hogy problémamentes legyen az egyetemi vagy más jellegű hivatalos ügyintézés. Az egyetem falain kívül azonban már nem ilyen békés környezettel találkoznak a hallgatók. Az ingatlanközvetítő férfi szerint Debrecenben az egyetemi városrészben a legfelkészültebbek és a legtoleránsabbak a külföldiekkel a helyi lakosok és a szolgáltatói szektorban dolgozók (itt koncentrálódnak a külföldi hallgatók). Az orosz fiúnak azonban vannak kellemetlen tapasztalatai. Vannak olyan pénztárosok vagy ügyintézők, akik kinyilvánítják a nemtetszésüket a külföldiek iránt, és hogy mondjam, egyértelművé teszik, hogy nem szívesen látnak és szolgálnak ki, és nem teljesítik a feladatukat. ( ) Szájhúzás, mindenképpen ez a >nem tudom, próbálkozzon máskor, próbálkozzon később<. Tehát úgymond udvariasan jelzi azt, hogy én biztos, hogy nem foglak téged kiszolgálni. A szír férfi kifejezetten a közterület felügyelőkről nincs jó véleménnyel, s a tiszteletlen viselkedésüket rótta fel. Nem azzal volt gondja, hogy megbüntették, hanem az, hogy udvariatlanul, durván beszéltek vele. Az amerikai fiú egy Kínában átélt eset kapcsán említette, hogy a kínai rendőrök hasonlóan a magyar rendőrökhöz lusták és hanyagok, így könnyű kijátszani őket: látszólag sok szabály van, de senki sem felügyeli a betartásukat. Az összes komolyabb, fizikai erőszakkal végződő konfliktust a városban (utcán, szórakozóhelyen) élték át a hallgatók, s a tanárok is elsősorban ilyen belvárosi, gyakran elég súlyos esetekről hallottak. A kínai fiú dicsérte Debrecen éjszakai életét: eddig sosem kötött belé senki, azonban fiatalabb korában Budapesten agresszíven léptek fel ellene. Az eset érdekessége, hogy éppen a sztereotip kép szerint agresszív és rasszista magyar fociszurkolók védték meg. Egyszer mentem metrón Pesten, és összetalálkoztam egy ilyen úgymond skinhead csapattal, és ugye ott hát nem volt annyira béke konkrétan, de valahogy olyan társaságba kerültem, hogy Fradi meccs volt, és ők megvédtek, a fradisták a skinheadektől, én akkor nagyon fiatal voltam, és mondták, hogy engem miért bántanak, mikor én nem csináltam semmit. (kínai hallgató) Az orosz fiú szerint viszont Debrecenben is torkollhat akár fizikai erőszakba egy-egy külföldiek elleni támadás: Egy fekete srác, nem tudom, tán orvostanhallgató, a barátnőjével, aki ukrajnai orosz származású, sétálgattak este az utcán és, hát gondolom, nem voltak egyetemisták azok a srácok, hanem talán végzős középiskolások vagy esetlegesen valami szakmunkások voltak, akik beléjük kötöttek és a lánynak se kegyelmeztek (orosz hallgató) Az orosz fiatal már nem emlékezett pontosan az esetre, de mint látjuk, nem egyetemistákhoz köti a támadást, hanem fiatalabb korúakhoz. Az őt érő fizikai inzultusok (melyet évente kb. 86

87 két-három alkalommal él át) is elsősorban szórakozóhelyeken történtek, s úgy tapasztalta, hogy ezek a támadások rasszista indíttatásúak voltak. 24 Szerinte a fekete és arab embereket elsősorban a fekete zenei stílusok és előadók, valamint a közel-keleti ételek népszerűsége miatt már kezdik elfogadni a magyarok, azonban a távol-keletiekkel szemben még nagyon elutasítóak. Az amerikai fiú ezzel szemben a fekete bőrűekkel szembeni negatív megjegyzésekről számolt be. Sokszor hallom a nigger szót, mióta ide jöttem. Hát ez egy olyan szó, amit az amerikaiak nem nagyon használnak. Vagyis a fekete bőrűek igen, de a fehérek háááát, nem nagyon használják ezt a kifejezést. (amerikai hallgató) Talán az is kulturálisan meghatározott, hogy ki milyen negatív megjegyzésekre figyel fel: az orosz fiú a saját antropológiai csoportja felé irányuló agresszióra érzékenyebb, míg a fehér bőrű amerikai fiú a saját társadalmi tabujának megsértését észleli inkább. Mindenesetre úgy tűnik, a rasszista indíttatású konfliktusok további kutatást igényelnének, így a későbbiekben tervezem, hogy fekete diákokkal is készítek interjúkat. A hallgatók a negatív élményeik mellett sok pozitív tapasztalattal is gazdagodtak. Mind elégedettek voltak a tanáraikkal, akik szakmai és magánjellegű problémáikban is segítséget nyújtottak nekik. A tanárok is örömmel fogadták, hogy bizalommal fordulnak hozzájuk a diákok, s az esetek többségében tudtak nekik segíteni. A leggyakrabban a megérkezést követően, helyismeret és ismerősök hiányában fordulnak tanácsért az oktatókhoz: albérletet vagy bizonyos szolgáltatásokat keresnek. Bár a tanár-diák kapcsolatok sosem lépik át a kollegiális viszonyt, az angoltanárnő az előkészítő kurzust követően sokszor egészen szoros barátságot ápol volt tanítványaival. A hallgatók saját nemzetiségbelijükkel, magyarokkal és más külföldi diákokkal is barátkoznak, de természetesen a gyerekkoruk óta itt élő (kínai és orosz) fiúk több és szorosabb magyar baráti kapcsolattal rendelkeznek. A szír férfinek is vannak magyar barátai, ennek ellenére az arab barátaihoz jobban ragaszkodik. Nálunk eleve sokkal erősebbek a kötelékek, tehát akár családi, akár szomszédi, akár baráti, nálunk erősebbek, szóval többet adnak bele, sokkal tartalmasabb egy-egy baráti kapcsolat, mint itt. (szír hallgató) Az amerikai fiú számára mint korábban is említettük nem a származás és a hasonló kulturális alapok, hanem a megfelelő kommunikáció fontos a barátságok megkötése során, azaz egy olyan közvetítő nyelv ismerete, amely segítségével mindkét fél képes magát kifejezni és a másikat megérteni. Az ingatlanközvetítő szerint is biztos nyelvtudás szükséges ahhoz, hogy ne legyen félreértés a barátok között. A származáson és a nyelvtudáson túl, úgy tűnik, a kollégium az, ami a baráti szálak kialakulásában fontos szerepet tölt be. A párkapcsolatok kérdése szintén érdekes jelenség. Az összes interjúalanyom ismert vegyes nemzetiségű párokat, és tapasztalataik szerint bár a kulturális és vallási különbségek, illetve az (ebből is fakadó) szülői támogatás hiánya okozhat problémákat, mégis sok ilyen kapcsolat 24 A hallgató jakut etnikumú, és gyakran megütközést kelt oroszországi állampolgárságával. Erről így vall: ( ) mikor bemutatkozok, hogy Oroszországból vagyok, mert legtöbbször megkérdezik, és amikor azt mondom, hogy Oroszországból, akkor a legeslegelső dolog, ami az emberek eszébe jut az oroszokról, hogy vodka, szőke, jó nagydarab mackós ember, akinek akkora keze van, mint az én fejem, és akkor hogy a fenébe lehetsz te orosz, mikor ázsiai arcod van. 87

88 hosszútávon is működőképes. Az angoltanárnő szerint előfordul, hogy az egyik fél szándéka nem tisztességes: az egyik oldalról az itt tanuló külföldi fiúk azok, akik az otthoni menyasszonyukról nem szólnak a magyar lányoknak, a másik oldalról viszont a magyar lányok (különösen a középiskolások!) körében presztízsértékkel bír, ha a párjuk egy gazdag külföldi férfi. Az interjúk készítésekor a külföldiek közül csak a szír alanyomnak volt párja, mégpedig a magyar angoltanárnő. Ők több mint két éve ismerkedtek meg a magyar nő szaúdi barátain keresztül: a nőt elhívták egy olyan arab vízipipázós keleti szórakozóhelyre, ahol akkoriban a szír férfi felszolgálóként dolgozott. A szír fiúnak több más nemzetiségű barátnője volt már: kazah, ukrán, afrikai, brazil. Egy magyar nővel házasságot is kötött. A válás okáról így mesélt: Nálunk a vendégszeretetet másképpen értékeljük, nem tudom, lehet, hogy pont nála volt ez így, az az egy nő nem fogja tükrözi nekem az egész magyar kultúrát, de hogy ő nem volt annyira emberszerető. Például jött hozzám egy barátom, akkor Sopronban laktunk, és jött hozzám egy barátom Debrecenből Sopronig, hát az nem egy kis távolság, és jött hozzám egy hétvégére és nekem evidens volt, hogy ő nálunk fog aludni, mivel több szobás a lakás. De ő nem aludhatott ott. Szállodában, vagy panzióban, mert ez a miénk, a vendég aludjon ott, fizesse ki. És hozzá mértem több dologhoz, hogy ha most így, akkor majd ha jön anyu, jön apu, jön tesóm, ha jön unokatesóm A mostani barátnője és annak családja viszont pont ellenkezőképpen bánik vele és a családjával: jól ismeri a lány rokonait, elfogadták és szeretik őt, s nagy szeretettel látták vendégül a testvérével együtt. Véleménye szerint egy szerelmi kapcsolat akkor lesz tartós, ha a két fél komolyan gondolja a közös jövőjüket, s így a kulturális félreértések is leküzdhetőek. A barátnőjét is megkérdeztem, hogy milyen problémák adódtak a két év alatt. Ilyen dolgokhoz való hozzáállás. Mondjuk itt kicsi részben a kultúra, nagy részben meg még az egyéniség hozzátartozik. Ő, mint arab ember, arab kultúrában felnőtt ember, én úgy érzékelem, hogy a dolgokban ő úgy érzi, ő az, akinek lépnie kell, és a férfiúi büszkeségét megtartani bármi áron, én meg egy elég önálló és makacs személyiség vagyok {nevet}, bármilyen kultúrából származom is, és ezáltal ilyenekből származnak konfliktusok. A férfi és női szerepekhez társuló különböző elvárások az orosz fiatalember párkapcsolataiban is megjelentek. Magyarországon egy átlagos nőnek milyen az ideális férfi: aki azért magas, vékony, rövid hajú, szép vágású, esetlegesen szakálla van, ilyesmi. Ezzel szemben más országokban teljesen más az ideál. (orosz hallgató) A külsődleges elvárások mellett a belső tulajdonságok is fontos szerepet kapnak egy párkapcsolat során, ebből kifolyólag ellentétekre is okot adhatnak. Válasz: Normák mindenképpen. A mentalitás nagyon sokat számít. A magyar lányok körében nagyon populáris az, hogy a férfinak szenvedélyesnek kell lennie, esetlegesen érzelem dúsnak vagy romantikusnak. Például az én nemzetemben 88

89 ez nem így van. Az én nemzetemben a férfiaknak az alapmentalitása az az úgymond egy kicsit hidegebb, kevésbé érzéskimutató, tekintélyparancsoló mentalitásuk van, és ugye az ottani lányoknak ez jön be. ( ) Nekem legalábbis nagyon sokszor ebből volt konfliktusom. Kérdés: Hogy nem tartottak elég érzelmesnek? Válasz: Igen, igen. (orosz hallgató) A kínai fiú és családja között pedig pont az okoz nézeteltérést, hogy neki már az európai lányok tetszenek, az európai szépségideálnak megfelelően választ magyar barátnőt, míg a szülei jobban szeretnék, ha kínai párja lenne. Nem nagyon támogattak, de őket nem is nagyon zavarták, csak mindig a fülembe rágták ezt a dolgot, hogy kínai vagy és a kultúrához tartsd magad. Én meg ugye különösen inkább az európai lányokat tartom vonzóbbaknak. Ugye én itt nőttem fel, én ehhez vagyok hozzászokva. (kínai hallgató) Tehát mind a negatív, mind a pozitív emberi kapcsolatokra erős befolyása lehet a származásnak, a kérdéskör alaposabb vizsgálata azonban még vár rám. Érdekes lenne további kulturális értelemben vegyes párok és baráti körök tagjainak meginterjúvolása. Összegzés Tanulmányomban megpróbáltam feltárni, hogy a hallgatói mobilitásba bekapcsolódó külföldi diákokat milyen szempontok szerint lehet csoportosítani. Rendező elv lehet a kibocsátó ország kultúrája és / vagy gazdasági helyzete, a hallgató családjának gazdasági helyzete, a fogadó országgal szembeni informáltság és nyitottság, a beszélt nyelvek, az utazási tapasztalatok, a szakválasztás, az életkor, de akár a tanuláshoz való hozzáállás is. A szakirodalom alapján két jól elkülöníthető és megragadható csoport körvonalazódik a képzés típusa és a külföldön töltött idő szerint. A két főbb csoport a következő: 1) a tanulmányaikat hosszabb távon külföldön végzők, akiknek célja a diploma megszerzése, s ezért teljes (alap-, mester- vagy osztatlan) képzésre felvételiznek ( rendes diákok, nemzetközi diákok, állandó diákok, jellegzetes példa: orvostanhallgatók) és 2) a cserediákok, akik rövidebb időszakot töltenek hazánkban, céljuk tapasztalatok szerzése, új kultúrák megismerése és a nyelvtudásuk csiszolása (jellegzetes csoportjuk az Erasmusosok). Az interjúk abban erősítettek meg, hogy az Erasmusos és az állandó diákok más-más tapasztalatokkal, s ezért más véleménnyel is vannak mind a magyar, mind más külföldi diákokról és kultúrákról. A Debreceni Egyetem melletti döntést a költség-hatékonyság mellett (nyugat-európai egyetemekhez képest olcsóbban juthatnak színvonalas akkreditált képzéshez) a kapcsolat-háló, azaz Debrecenben tanuló rokonok, barátok is erősítették. Természetesen az egyetemválasztást e tényezőkön kívül az egyéni életesemények tovább színezik. A külföldi hallgatók magyarokkal és a magyar kultúrával való kapcsolatát erősen befolyásolja az, hogy kialakult-e valamilyen magyar (baráti, párkapcsolati, rokoni) kötődésük. Ám nemcsak a kultúra megismerését befolyásolják az emberi kapcsolatok, hanem a kultúra is visszahat a barátkozásra és a párkapcsolatokra: a kulturális különbségek sokszor megnehezítik a kommunikációt. A diákok az egyetemvároson belül nem tapasztaltak komolyabb előítéletet, 89

90 diszkriminációt vagy fizikai támadást, az interjúkban említett negatív tapasztalatok a városhoz s nem az egyetemhez köthetők. Felhasznált irodalom Albert Fruzsina, Dávid Beáta (1994): A Magyarországon tanuló külföldi hallgatók kapcsolathálózati jellemzői. Szociológiai Szemle Bauwens, Simon, Bonifazi, Walter, Boomans, Veerle, Krzaklewska, Ewa, Lopez, Nacho, Nikolic, Tajana, Pederiva, Danilo, Tokova, Marketa (2008): Exchanging Cultures. Results of ESN Survey 08. Brüsszel, Erasmus Student Network AISBL Benke József (1997): Idegenek nálunk. In A. Gergely András (szerk.): Másság idegenség elmozdulás. Válogatott tanulmányok. Léthelyzetek az otthonosság és a sehollét között. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont Berács József, Malota Erzsébet (2007): Nemzetközi diákturizmus a Budapesten tanuló külföldi egyetemisták véleményének tükrében. Turizmus Bulletin Berács József, Hubert József, Nagy Gábor (2009): Bologna füzetek 3. A nemzetköziesedés folyamata a magyar felsőoktatásban. Budapest, Tempus Közalapítvány Education At A Glance (2010). Forrás: Utolsó látogatás: Kovács Mónika (1997): Idegenek? In A. Gergely András szerk.: Másság idegenség elmozdulás. Válogatott tanulmányok. Léthelyzetek az otthonosság és a sehollét között. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont, Langerné Rédei Mária (2009): A tanulói migráció és a munkapiac. In Illés Sándor (szerk.): Magyarország vonzásában. Budapest, KSH NKI Orosz Gábor (2009): Csalás a felsőoktatásban: Francia és magyar közgazdászhallgatók összehasonlító vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle Pásztor Adél (2005): Mobilitás diákszemmel. Educatio Pusztai Gabriella, Nagy Éva (2005): Tanulmányi célú mobilitás Magyarország keleti határvidékein. Educatio Rédei Mária (2007): A külföldi hallgatók jellemzői. Modern Geográfia 4. Forrás: moderngeografia.hu/tanulmanyok/kulturalis_foldrajz/redei_maria_2007_4.pdf. Utolsó látogatás: Schulze, Gerhard (2000): Élménytársadalom. A jelenkor kultúrszociológiája. A mindennapi élet esztétizálódása. Szociológiai Figyelő Sebestyén Anikó (1997): Milyen ma Magyarországon feketebőrűként élni? In A. Gergely András (szerk.): Másság idegenség elmozdulás. Válogatott tanulmányok. Léthelyzetek az otthonosság és a sehollét között. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont Szemerszki Marianna (2005): Külföldi hallgatók Magyarországon. Educatio T. Somogyi Magda (1993): A Magyarországon tanuló külföldi műszaki egyetemisták kapcsolata a magyar kultúrával. In Békési Imre, Jankovich József, Kósa László, Nyerges Judit (szerk.): Régi és új peregrináció: Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. A III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson Szeged, augusztus elhangzott előadások. Budapest, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság; Szeged, Scriptum Kft

91 Harmati Edina A LEGNAGYOBB EMBERI PRÓBA ÉS SZEREP AZ EMBERI BARÁTSÁGOK SZOCIOLÓGIÁJA Bevezetés Márai Sándor írta 1943-ban a Füves könyv 59. részében a barátságról, hogy az szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep. Hitvallásként szolgálhat ez mindenkinek akkor, amikor életébe belépnek a barátok, akik végigkísérik őt akár egy életen keresztül. Az életben fontos szerepet töltenek be a társas kapcsolatok. Az erős és gyenge kötések által jellemezhető családi, rokoni szálak, házastársi és partneri viszonyok, munkahelyi ismeretségek, ismerősi, illetve baráti kötelékek. A családi és az iskolai szocializáció mellett a kortársakhoz fűződő viszony erősen meghatározza az egyén jellemét, identitását, értékrendszerét, vallási és politikai hovatartozását. A barátság iránti bizalom közel áll a feltétlen bizalmat élvező rokonicsaládi kapcsolatokhoz azoknál, akiknek egyáltalán van barátjuk. A bizalmas kapcsolatok körén belül a családi-rokonsági kötelékek mellett legjelentősebb a barátság [ ]. A barátság olyan választott kapcsolat, amely formalizált keretek nélkül is szolidaritást, kölcsönös erőforrásokat, társadalmi integritást eredményezhet. (Utasi 2002: 35) A középiskolai barátságok fontos vonatkoztatási pontok az emberek életében. A középiskola és az egyetem közötti átmenet mindig változást idéz elő az individuum személyiségében. A felsőoktatásban kialakul egy sajátságos helyzet: továbbra is a felülről irányított oktatási rendszer szabályai szerint élnek a fiatalok, de sokkal szabadabban, mint azelőtt. Az addigi időbeosztásuk felborul, az órák látogatásának elmulasztása sok esetben nem jár következményekkel. Belépnek a felnőttkorba, de lényeges kiemelni, hogy az átmenet sok esetben igen éles: az érettségi után, egy zárt közösségből, egy megszokott társaságból idegen közegbe kerülnek. Vannak, akik szüleiktől, régi barátaiktól távol, egy új városban, egy kollégiumban vagy egy albérletben új életközösségeket alakítanak ki. A baráti kötelék minőségi megkülönböztetése az ismerősi kapcsolattól való disztingválása fontos a társadalomtudományokban. Egy társas viszonyban a mennyiségi jellemzők (például hány barátja van) leírása előtt tisztázni kell, hogy a különböző kvalitásokat tekintve (mint az intimitás, a bensőségesség, a kölcsönösség) kit illetve mit nevezhetünk barátnak, barátság- 91

92 nak. Hol húzódik meg a határ az ismerős és a barát között? Az élet egyes területén hogyan jelenik meg az igaz barátság életminőséget javító hatása? Milyen emberi, kulturális és társadalmi tényezők játszanak közre az igaz barátságok kialakulásában? Vajon mindenki egyformán gondolkodik-e arról, hogy kit tart igaz barátjának? Hány emberrel képes az ember minőségi, intim kapcsolatot fenntartani? Hogyan változik a barátok száma a középiskola elvégzése után: jobban szelektálunk, vagy éppen sokkal nyitottabbak leszünk, és könnyebben barátkozunk az egyetem évei alatt? Ahogy Forgács József is megfogalmazta A társas érintkezés pszichológiája című munkájában: Mi határozza meg, hogy kapcsolatot létesítünk egy személlyel vagy sem? Az egyetemi évfolyamunkon, munkahelyünkön, szomszédságunkban vagy klubunkban potenciálisan rendelkezésre álló több száz vagy éppen több ezer ember közül hogyan döntjük el, hogy ki lesz az a néhány, akivel közeli ismertségbe kerülünk? (Forgács 1993: 231) Barátságértelmezés Először tisztáznunk kell, mit ért a társadalomtudomány az igaz barátság fogalma alatt. Ezek a kapcsolatok akárcsak a rokoni, vérségi kötelékek, az egyén életében erős kötések. A barátságok megszületését egyéni, társas, társadalmi, környezeti valamint helyzeti tényezők is befolyásolják. Ez az érzelmi kötelék olyan kapcsolat, mely személyes jellegű és önkéntes. Jellemző rá továbbá, hogy a személy individuumként, és nem egy csoport tagjaként van jelen benne. A Magyar Értelmező Szótár definíciója szerint a barát Az a személy, különösen férfi (gyermek, ifjú), akit (kölcsönös) bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. (idézi Albert, Dávid 2007) Az Argyle és Henderson által megalkotott barátságszabályok kimondják: a barátokra jellemző az önkéntes segítségnyújtás szükség esetén, az érzelmi támogatás, a törekvés barátunk boldoggá tételére, s az, hogy kiállunk a másikért annak távollétében, valamint e kapcsolatot jellemzi a kölcsönösség, vagyis egyfajta adósságok és szívességek visszafizetése is megtörténik benne (Albert, Dávid 2007). A kapcsolatelméletek többek között arra próbálnak választ adni, hogy miért teremtődnek meg és maradnak fenn a barátságok. A hasonlóság (például az azonos társadalmi pozíció, jellem, külső, öltözködés, gondolatvilág, eszme, stb.) indukálja a barátságok megszületését, vagy éppen a különbözőség az, amely egymáshoz vonzza az embereket? Adams így határozta meg azt, hogyan születnek a barátságok: Egyesek szerint elsődlegesen az egyéni tulajdonságok, a kölcsönösen vonzó individuális sajátosságok, attitűdök hozzák létre. Mások szerint a barátság alapvetően érzelmi motivációra alapul, dominánsan a vonzalmat eredményező emóció teremti meg. A legtöbb kutató a hasonló strukturális és kulturális meghatározottságot tekinti a barátságot létrehozó alapvető rendezőelvnek. (Utasi 2002: 35) Vajon a kapcsolatelméletek által hangsúlyozott társadalmi cserét és méltányosságot a homogén vagy a heterogén baráti viszonyok elégítik-e ki jobban? Ezekre a kérdésekre többféle válasz születhet. Az azonban biztos, hogy a rokonszenv minden esetben fontos befolyásoló tényező egy kapcsolat kezdeti szakaszában, mint ahogy egy barátság megszakadásában is. Több társadalomkutatóhoz hasonlóan Aronson is többek között azt próbálta megfejteni, hogy miért kedvelik egymást az emberek, hogy alakulnak ki a különböző társas kapcsolatok. Szerinte azokat az embereket szeretjük, 1) akiknek a mienkhez hasonló érdeklődéseik és nézeteik vannak, 2) akiknek bizonyos készségeik, képességeik, szakértelmük 92

93 van, 3) akiknek bizonyos jó vagy éppen csodálatra méltó tulajdonságaik vannak 4) akik minket is viszontszeretnek. (Aronson 1997: 256) A kialakult baráti közösségek különböznek az interakció és a kölcsönös függés mértékében. Minden esetben beszélhetünk együtt cselekvésről, de nem mindig alakul ki közöttük interakció és kölcsönös függés. Ilyen például a várakozás az orvosi rendelőben, a postán vagy az egyetemi folyosókon. A másik végletet a személyes csoportok adják, akiknek tagjai interakcióban vannak egymással, és nagy közöttük a kölcsönös függés mértéke. Állandó kommunikációban vannak egymással, és számíthatnak egymásra a csoportcélok elérésében, mely minden tagnak saját érdeke is. A csoport tagjai kétféle kölcsönös függésben lehetnek egymással: társas vagy feladathoz kapcsolódó formában. Társas kölcsönös függés esetén a csoport tagjai törekednek a jó személyes kapcsolat kialakítására és fenntartására, illetve érzelmi szükségleteket is kielégítenek azáltal, hogy egy közösségbe tartoznak. Egymásra utaltságukban közös, mindenki számára kedvező társas identitásban osztoznak. Ilyen kapcsolat a szűk rokonság és a barátság is. Mind a családban, mind a barátságban az a céljuk az embereknek, hogy egymást segítsék, kiegészítsék egymást, és bizalmukkal, valamint támogatásukkal erősítsék a másikban a csoporthoz tartozás bizonyosságát. A feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés során a másikhoz való tartozást csupán a közös feladat megoldása indokolja. Ilyen a munkatársi viszony, és ez az állapot alakul ki az egyetemi csoporttársak között is: egy közös cél elérésére összpontosítják erejüket, megosztják egymással tudásukat, de a feladat végrehajtása után nem tartanak fenn tartós, érzelmen és mély bizalmon alapuló társas kapcsolatot, barátságot. Természetesen a közös munka is lehet egy barátság kialakulásának talaja, és talán az egyetemen ez az egyik legfontosabb barátságteremtő tényező. A csoportok kialakulásának elsődleges folyamata a tájékozódás, az információszerzés, a közös pontok keresése. A második szakasz a konfliktusok időszaka, amikor a csoportnormák, az eljárások, a módszerek és a szerepek még nincsenek kiforrott stádiumban. A tagok ilyenkor általában megkísérlik befolyásolni egymást, és ezekben az esetekben gyakran előfordul az egyének között a jól megfigyelhető széthúzás, vagyis a kapcsolatok egyfajta gyengülése, ezzel együtt az egyének szövetségeseket kutatnak, s a Cohen (1976) által is említett referenciacsoportokat, vonatkoztatási pontokat keresnek. A harmadik szakaszban formálódnak, megszilárdulnak a csoportnormák, stabilizálódik a közös értékvilág. Ekkor zajlik a konszenzuskeresés is, és a szerepek, valamint a normák egyértelművé válnak. A negyedik szakaszban, amikor a közösség a feladatokra összpontosít, a cél elérésén munkálkodik, döntéseket hoz, és együttműködik. De előfordul az is akár munkahelyi együttműködésről, akár barátságokról beszélünk, hogy a csoport átlép az ötödik szakaszba: felbomlik. Ez általában akkor következik be, amikor valamilyen munka egy meghatározott időtartamra vonatkozik, esetleg a tagok elvesztik érdeklődésüket egymás iránt, vagy kihátrálnak a megoldhatatlan konfliktusból, vagy éppen az olyan kollúzióból, amelyet még lehetséges megoldani. Ez a csoport tagjaiból hiányérzetet válthat ki. Az oktatási intézmények rendszere is ezt az öt szakaszt hozza magával. Barátságok születnek, szövetségesekre, lelki támaszokra találhatunk, de amint a cél már nem köt össze bennünket az érettségi megszerzése, az államvizsga sikeres abszolválása, úgy fel is bomolhatnak ezek a baráti közösségek. Természetesen a kérdés az: kibírja-e az idő múlását a középiskolában vagy az egyetemen született barátság? S ha nem, akkor az valóban igaz barátság volt, vagy csupán egy eszköz egy cél elérésében? 93

94 Közösségek közös élet Tönnies Gesellschaft- és Gemeinschaft-gondolatát átemelhetjük a barátság természetének vizsgálatába is. Mi a barátság? Individualizációra és cserejellegre irányuló társadalmi viszony vagy kollektivizációra, csoportérdekre összpontosító közösség? A válasz nem egyértelmű. Főleg, ha az emberek nem definiálják egymás között azt, hogy kit is neveznek barátnak, illetve hogy az a barát milyen közel áll lelkileg a másik emberhez. Ha igaz barátságokról beszélünk, hosszú távú, szeretetteljes kapcsolatról, akkor a barátság leginkább Gemeinschaft, hiszen az individuum bármikor képes feláldozni magát azért, hogy barátai számára kedvező eredmény szülessen egy-egy helyzetben, például lemond a dohányzásról, ha az a körülötte lévő barátokat zavarja. A barátság a Gesellschaft fogalma mentén is értelmezhető. A barátságnak ugyanis szintén egyfajta kölcsönösségen, cserejellegen kell alapulnia. Ha az érzelmek oldaláról közelítjük meg, akkor a szeretet is egyfajta áruvá válik. Amelyik barátom engem nem szeret, vagy nem viszonozza kedvességemet, azt a barátságot megszakítom. Vajon e kölcsönösség mellett kialakulhat-e a baráti kapcsolatokban hierarchia? Az egyetemi életben, ha a barátságok a homogenitás szempontja szerint jönnek létre (például azonos szakra járó, azonos korú, azonos nemű egyének kerülnek szorosabb kapcsolatba), általában nem jellemző a tagok között alá- és fölérendelt viszony. Akik az általános iskola, majd a gimnázium után rögtön a felsőoktatásban folytatják tanulmányaikat, azokra koruk alapján általában a homogenitás jellemző. Az élettapasztalat, az általános műveltségi szint mindnyájuk esetében azonos. De van-e a kor, a nem vagy éppen a szak alapján szerveződött baráti társaságokban olyan ember, aki vezető szerepet tölt be a csoportokban? Amennyiben igen, akkor ezt milyen területen tölti be? Beszélhetünk-e a baráti társaságon belül például politikai ideológiát, szabadidő-eltöltést vagy véleményt meghatározó szereplőről, vezéregyéniségről? A hierarchia teljesen egyértelmű a kapcsolatokban, de ez elsősorban a támogatásban (például olyan formában, hogy az erősebbek megvédik a gyengébbeket) jelenik meg, nem pedig a hatalom gyakorlásában. Amit az erősebb az alárendeltek érdekében használ, Tönnies tekintélynek tekinti. Tekintélyen alapuló viszony a tanár-diák, a szülő-gyermek viszony, de ugyanígy a barátság, főleg akkor, ha a baráti társaságban az egyik fél idősebb, mint a másik. Az idősebbnek az élettapasztalata okán mely tapasztalat a huszonévesek szemében követendő vagy éppen elrettentő példa egyfajta kiváltsága, privilégiuma lehet a baráti társaság többi tagjával szemben. Tekintély csak akkor létezik, ha van hierarchia, tehát például ha a hallgató elfogadja, hogy a tanár egy adott szituációban a ranglétra magasabb fokán helyezkedik el, mint ő. Ha azonban a tekintély nem jár kölcsönös haszonnal, akkor az erőszakhoz vezethet az elégedetlen résztvevő felrúgja a hierarchikus rendet (Tönnies 2004). A tekintély forrása lehet többek között az életkor, a fizikai erő vagy a bölcsesség is. Georg Simmel úgy látja, ezek az alá-, illetve fölérendeltségi viszonyok összemérhetők. A több ember alkotta barátságban is különbözőképpen jelenhet meg a hierarchikus viszony, a barátok tagjait különböző mértékben sújthatja. Előfordulhat, hogy csupán egy-egy életmozzanatban, tevékenységben jelenik meg egyik vagy másik vezető szerepe. Irányítás ez vagy inkább munkamegosztás? A csoportban, barátságokban részt vevők személyisége nagyban befolyásolja azt, hogy ki hogyan éli meg ezt az alá-fölérendeltséget. Az utánzás is megjelenhet a barátságban, a baráti társaságban: azonos hajviselet, hasonló öltözködés, zenei ízlés vagy politikai ideológia átvétele (Simmel 2009). 94

95 Simmel szerint ez a modern kor által felerősített differenciálódás a baráti kapcsolatokra is hatással van, és nem feltétlenül pozitív értelemben. A német kutató a modern életstílus következményének a szerepek specializálódását látja, melynek következményeképpen a barátainkat is adott tevékenységekhez és preferenciákhoz illesztjük (Albert, Dávid 2007). Vizsgálatom során az előbbiekben említett dimenziókat is beemelem a barátságok elemzésébe, úgy mint az alá-fölérendeltség, a konkurenciaharc, a munkamegosztás, a képviselet megjelenése, a pártosodás, valamint az utánzás mozzanatát. A valóságok mezsgyéjén A barátságok, baráti közösségek által megalkotunk magunk számára egy, az erős kötések által jellemezhető családi, rokoni viszonyok mellett egy új valóságot. A baráti közegben saját magunk döntése az, hogy belépünk-e ebbe a magunk kreálta valóságba, részt akarunk-e venni a társas interakcióban, elfogadjuk-e az esetleges íratlan szabályokat. Az individuum ideális esetben nincs kötelezve arra, hogy részt vegyen ezekben a kapcsolatokban, és elfogadja szabályrendszerüket. Az egyetemi barátságok esetében sem mondhatjuk azt, hogy a felsőoktatásban a barátságok születése minden esetben magától értetődő, szinte kötelező jellegű. Az a kapcsolat, amelyet csoporttársi, évfolyamtársi viszonynak nevezünk, is inkább egyfajta szükségszerűséget sugall, de minden esetben az egyén autonóm döntése, hogy kihez, milyen céllal, milyen mértékben közeledik. A hallgató amellett, hogy az egyetemista lét része, kialakíthat és fenntarthat az egyetem falain kívül is baráti kapcsolatokat, legyen az a középiskolához, az általános iskolához, más intézményhez, esetleg a munkahelyhez kötődő. Az oktatás átrendeződése, megreformálása, vagyis a bolognai rendszer következménye lehet talán az is, hogy sok esetben a hallgatónak nincs is lehetősége bekapcsolódni az egyetemi csoporttársai által felépített és fenntartott baráti társaságba, ha az alapképzés három évét más intézményben töltötte el. Ez a valóság, az egyetemi hallgatóké (legyen annak ellentéte a család, vagy éppen a középiskolai, illetve egyetemi baráti közösség) vizsgálható a Foucault által kidolgozott heterotópia alapelveinek segítségével is. Foucault szerint a heterotópia (mely fogalom a térnek azt a típusát jelöli, mely minden más térrel kapcsolatban áll) mindig feltételez egy nyitó-záró rendszert, mely egyszerre szigeteli el és teszi átjárhatóvá a tereket. Ezek a helyszínek nem szabadon megközelíthetők előfordulhat, hogy engedélyhez kell folyamodnunk vagy bizonyos rítusoknak kell alávetnünk magunkat, hogy beléphessünk. Ez az elmélet adaptálható a baráti társaságokra is (Foucault 1967). A baráti közösségekbe való belépés egyfajta kiváltság is lehet, hiszen ahhoz, hogy valakit a bizalmunkba avassunk, idő kell (a kezdeti időszak az igazi barátság kapuja), csak kevés embert tisztelünk meg azzal, hogy a problémáinkat és a gondjainkat megosztjuk, megtárgyaljuk vele. Itt is tehát egyfajta rítuson kell keresztülmenni. Először talán csak apró dolgokat osztunk meg a másikkal, a kapcsolat elején talán csak életünk kisebb szegmensét tesszük láthatóvá előtte, és így jutunk el folyamatosan egy kölcsönös bizalomra épülő baráti kapcsolatig. Ez az építkezés többek között az ifjúság valahova tartozását is erősíti. A kollektivizmus, a csoporttagság ugyanis nagyon fontos a fiatalok számára, hiszen elősegítheti társadalmi integrációjukat (vagy éppen kárpótolhatja őket, ha nem túl sikeres a társadalom egészébe történő beilleszkedésük) (Rácz 1989). Egy erős baráti kapcsolat az egyének számára biztonságot nyújt, de ki is rekeszt olyan 95

96 embereket, akik nem tartoznak bele. A közös rítusok, a közös nyelvhasználat, a hasonló gondolkodás, érdeklődés és esetleg még a hasonló öltözködés is zártságot teremt. Abban az esetben is egy másik valóság felépítéséről beszélhetünk, amikor az egyetemi életbe belépve az egyén nem képes integrálódni korosztálya tagjai közé. Különösen probléma ez most, amikor ahogy már említettem az oktatási rendszer struktúrája elaprózza, megszakítja az egyetemi évek addig megszokott, folytonos ötéves rendjét. Saját tapasztalataim is vannak arról, hogy a mesterképzésbe belépve az új hallgató már egy, a középiskolában vagy az alapszakon kialakult baráti kapcsolatrendszerbe lép. Ez sok esetben egy igen zárt rendszer, mely a bizalmon és a közös élményeken alapul. A barátságok segítségével megalkothatjuk személyiségünk és életünk rendezett struktúráját. Egy baráti társaságban vezéregyéniségekké válhatunk, vagy ha nem születtek testvéreink törődő, másokat tanácsainkkal segítő emberekké. A barátság lehet egyfajta menekülés mind a családi közegből, mind egy esetlegesen rossz párkapcsolatból. Ha esetleg párunk nem is tudja elfogadni azt, hogy például az irodalom, a rockzene vagy egy szélsőséges politikai irányzathoz vonzódunk, egy baráti kapcsolat szubkulturális viszonylataiban kifejezésre juttathatjuk énünket. Ebben a közegben önmagunk lehetünk, olyanok, akik mindig is szerettünk volna lenni. A gimnáziumi, régi barátainkkal is kialakíthatunk egy új valóságot, amelyben mindent ugyanúgy tudunk folytatni, mintha a távolság és a megváltozott intézményes rend nem befolyásolná a barátságokat. A modern kommunikációs eszközök elsősorban a közösségi oldalak és a csevegőprogramok segítségével a napi kapcsolat fenntartható anélkül, hogy egyazon városban élnék, vagy egy egyetemre járnánk. Információ, döntés, szabadság A kognitív disszonancia elmélete a fiatalok kapcsolatrendszerének, baráti kötődéseinek vizsgálatában is kiemelt jelentőségű. Az elmélet azt a feszültség-állapotot írja le, ami akkor jelentkezik, amikor az embernek egymással összeegyeztethetetlen gondolatai, nézetei vannak. Az emberek célja mindig az, hogy csökkentsék az ellentétet. A felsőoktatás kezdete magával hozhatja azt a helyzetet, amikor az elsőéves egyetemista úgy érezheti, korábbi csoportkulturális viszonyai, korábbi identitása nem tartható fenn az adott viszonyok között, illetve a középiskola évei alatt megalkotott eszméi új, egyetemi baráti kapcsolatában nem alkalmazhatók és nem hasznosíthatók. Ekkor ahhoz, hogy a keletkezett feszültség csökkenjen, vagy a középiskolai csoportviszonyokat szünteti meg, vagy az egyetemi barátságokat már megszületésük pillanatában megszakítja. Az ifjúság kapcsolatrendszerének elemzésekor fontos figyelembe venni a hamis konszenzus elméletét is, mely a torzítások egyik fajtája. A hamis konszenzus-hatást először Lee Ross amerikai szociálpszichológus fogalmazta meg 1977-ben. E szerint bizonyos esetekben az emberek vagy csoportok szívesen feltételezik, hogy attitűdjeik, véleményeik, értékeik vagy viselkedésmódjuk valójában egybeesik az emberek többségének attitűdjeivel, értékeivel, nézeteivel és viselkedésével (Forgács 1993). Az egyén tehát szeret olyan társaságban, társas interakcióban részt venni, amelyben úgy gondolja, megtalálhatja véleményének, gondolatainak befogadó alanyait. Ezáltal a látásmódja folyamatosan megerősítést nyer. Az egyetem első hónapjaiban, éveiben fontos, hogy a fiatal megtaláljon egy el- és befogadó csoportot, szubkultúrát, ez azonban néha csak úgy valósulhat meg, ha feladni kényszerül saját identitását is akár. 96

97 Ahogy azt Albert Cohen (1969) is feltételezi: az egyén életében felmerülő problémák sok esetben csoportszintű megoldások által szűnnek meg. Cohen szerint az, hogy bizonyos gondokra hogyan keresünk gyógyírt, függ attól, kivel vagyunk egy csoportban. Az egyén olyanynyira függhet a körülötte lévőktől, hogy sok esetben csoportszintű megoldásokra törekszik. Ha mégsem sikerül orvosolni a problémáinkat a csoport számára megfelelő megoldással, akkor olyan közösséget keresünk, melynek vonatkoztatási rendszere számunkra a legmegfelelőbb, de önálló problémamegoldásra nem fogjuk magunkat ösztönözni. Az egyén minden esetben legfontosabbnak azt fogja tartani, hogy a megoldás, mely születik, megfelelő és kielégítő legyen a csoport tagjai számára, hiszen ezzel a felé irányuló rokonszenvet erősíti (Cohen 1969). A baráti kapcsolatok fórumként, közösségként funkcionálnak, párbeszédek színterei is. Kialakul egy erős kötelék a csoport tagjai között, akik egyfajta zárt rendszert alkotnak, néha elzárva magukat a külvilágtól, a többi ember véleményétől. Fontos, hogy a közösség tagjai saját maguk gondolatait tartják valóságosnak. Az ő konszenzusukat azonban a tények nem támasztják alá. A hamis konszenzus forrásai lehetnek a szelektivitás, mely szerint általában olyan emberek közelségét, érdeklődését, figyelmét keressük, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi, és rokon értékrendet vallanak magukénak. A hamis konszenzus egyébként gyakori a baráti csoportok esetében, amikor a közösség azt feltételezi, hogy együttes véleményüket egy nagyobb csoport vagy a teljes népesség is osztja. Mivel a csoport tagjai már egyetértésre jutottak bizonyos kérdésekben, és zártságuk miatt ritkán találkoznak olyanokkal, akik más véleményen vannak, hajlamosak azt hinni, hogy mindenki osztja az elképzeléseiket. Az első pillantástól Az ember, amikor egy másik személyt észlel, megpróbál belső tulajdonságaira következtetni, úgy gondolva, hogy az fontosabb. Mindig egységes benyomást próbálunk kialakítani az észlelés során, mely kölcsönös, mind a két fél kialakít a másikról egy képet. Az egységes benyomás kialakításához különböző mechanizmusokat alkalmazunk, például a sztereotipizálást, azaz kategóriákba sorolást. Az embereket gyakran olyannak látjuk, amilyenek az elvárásaink velük kapcsolatban előzetes tudásunk és tapasztalataink alapján. Felszíni jegyek alapján próbálunk ítélni a belső, rejtett jellemzőkre, megfogalmazva magunkban egy hipotézist a velünk kapcsolatba lépő emberekről, vagy épp az utcán szembejövő idegenről (Forgács 1993). A jólöltözöttség például a kellemes jellem, az udvarias ember képének kialakítására sarkall bennünket. Az egyetem első napjaiban az alapján próbálunk barátokat keresni és kategorizálni őket, hogy mennyire szimpatikusak a szemünkben a külső megjelenésük alapján. A személyészlelést különböző tényezők befolyásolják, köztük a megfigyelő és véleményalkotó szociális, kulturális környezete is. Az észlelő személyiségének tulajdonságai, intellektuális jellemzői, empatikus képessége, önértékelése, hangulata negatív és pozitív irányba is befolyásolhatja személyészlelését és a másik emberről kialakított véleményét (Aronson 1997). Az egyetemista lét is rejt magában olyan veszélyeket, melyek hatással lehetnek a hallgató kapcsolatrendszerének kialakítására. Egy kollégista számára az új közeg, az idegen emberek látványa megterhelő lehet, s így előfordulhat, hogy rossz közérzete miatt a vele kapcsolatba lévő emberekről alkotott képe is erősen torzulhat. A tulajdonságok így inkább a megfigyelő szemében 97

98 léteznek, mint a megfigyelt egyén személyiségében. Változatos információk alapján teljes és befejezett képet alakíthatunk ki a másik emberről. A személyészlelés az eredményes társas interakció első lépése. Ahhoz, hogy társainkkal sikeresen érintkezzünk, szükségünk van arra, hogy a másik ember viselkedését helyesesen értelmezzük, megértsük, és bizonyos fokig előrelássuk. A nem megfelelő ítéletek a kommunikáció meghiúsulásához vezethetnek, így az elszigetelődést mozdíthatják elő. A másik fél megfigyelése nem csupán a kezdeti szakaszban, hanem a társas interakciók fenntartásában, ápolásában és annak esetleges befejezésében is fontos szerepet játszik. A szociális észlelés azonban összetett, nehéz feladat, mely magában rejti a hiba lehetőségét is. Ezeket a hibákat pedig nem olyan könnyű észrevenni, s nehéz őket kijavítani. Ennek fő oka, hogy az emberek ügyében ritkán vagyunk elfogulatlan megfigyelők, az előzetes érzelmek, kívánalmak, igények már kezdetben befolyásolják ítéleteinket. Mindannyian igyekszünk olyan képet kialakítani magunkról, hogy annak a személyészlelés során pozitív vetülete legyen. Én vagyok én, te vagy te Erwing Goffmann empirikus munka alapján dolgozta ki dramaturgia és homlokzat-modelljét, melyek a barátságok viszonylatában is vizsgálatra érdemesek. Szerinte a szocializáció: szerepelsajátítás. Goffman nézetében úgynevezett receptek alapján zajlanak a hétköznapi szocializációs tevékenységek. Az én társas interakciókban alakul, konstruálódik, megkísérel valamiféle képet kialakítani másokban saját magáról. A köznapi életben, a társas kapcsolatokban különböző szerepeket játszunk el. A környezet, ahol színre visszük szerepünket, a dramaturgiai cselekvés mindenkori színpada. Ez lehet állandó környezet jelen esetben az egyetem intézményes kerete vagy lehet szimbolikus, mint amilyennek Goffman gondolja a nemesi származást (Goffmann 1959). Az egyének vagy azonosulnak a szereppel, vagy megpróbálnak eltávolodni attól. Az individuum a saját énjét valahogyan színre viszi az életben, eljátszója, színésze ennek a szerepnek. A dramaturgiai modell során amellett, hogy mi magunk cél-eszköz sémában nézzük a cselekvéseket, igyekszünk valamilyennek mutatni magunkat (vagyis valaki például jó diáknak vagy éppen műveltnek akar tűnni, hogy tanárainak vagy csoporttársainak egy része befogadja). Az alakítás során különböző eszköztárral dolgozunk. A homlokzat Goffmann értelmezésében az alakítások rögzített mintázatainak összessége, mely által egyfajta biztos, stabil támpontot nyújtunk a minket megfigyelők számára, ezzel elősegítve, hogy ők valamilyennek lássanak minket. A homlokzatot lehet szándékosan vagy öntudatlanul használni, de akár el is utasíthatjuk úgy, hogy nem azonosulunk vele. Minden interakcióban valamilyen módon kifejezésre juttatjuk énképünket. Minden esetben elvárjuk ennek tiszteletben tartását. A kölcsönös megbecsülés elve ez. A meggyőzés homlokzatot fenyegető cselekedet, mégpedig mindkét fél számára. Ha ugyanis a meggyőzendő fél sikerrel cáfolja a meggyőző fél érveit, akkor homlokzatvesztés történhet. E kockázat miatt fontos a közvetett kommunikáció, hogy mondanivalónkat ne nyíltan és egyértelműen fogalmazzuk meg, hanem olyan formában, hogy a fogadó énképe támogatását észlelje (Goffmann 1959). Az egyetemen új közösségbe kerülve szembesülünk azzal, hogy idegenként kerülünk egy nagyobb társaságba, ahol nem tudjuk, ki mit vár el a másiktól, nem vagyunk tisztában a többiek értékvilágával, szemléletével. Egy, a középiskolai intézményrendszernél jóval nyitottabb közegbe kerülünk, kezdetben távoli megfigyelőként vagyunk jelen egy-egy előadáson, szemi- 98

99 náriumon. Az előzetes prekoncepciók alapján, illetve annak ismeretében, hogy milyen barátkozási stratégiát követtünk a középiskolában, megszólítjuk az embereket. Igyekszünk megismerni őket, és megismertetni velük saját magunkat. Ekkor Goffman szerint minden társas helyzetben valamilyen adott viselkedésmintát követünk, azaz jellemző ránk a verbális és nem verbális cselekedetek olyan mintázata, amellyel kifejezzük a szituációról alkotott nézetünket, valamint a résztvevőkről és önmagunkról adott értékelésünket is (Goffmann 1959). Az önmagunkról alkotott kép hatással van arra is, mennyire érezzük magunkat egy csoport tagjának, mennyire vagyunk képesek feláldozni saját személyiségünket azért, hogy azt a többi ember is elfogadja. Önmagunk feladása sok esetben magának az egységnek, a barátságok fenntartásának is záloga. Goffman elméletei fontos kérdéseket vetnek fel mind az egyetemi, mind a korábban született barátságok tekintetében: kialakítunk-e mi is egyfajta homlokzatot, egy egyetemista identitást, arculatot? Az új környezet, az új ingerek, a nagyobb szabadság mindmind hatással lehetnek a fiatalokra, a korábbi kapcsolatok minősége is megváltozhat. Az, hogy valaki egyetemista, magával von-e egyfajta megkülönböztetett szerepet, melyet a gimnáziumi barátaink előtt tartunk fenn? Goffmann szerint a személyes homlokzatot az egyén megjelenésével és modorával fejezi ki. Minden interakcióban kifejezésre juttatjuk énképünket, s elvárjuk ennek tiszteletben tartását. A megjelenéssel önmagunkat fejezzük ki a társadalmi térben, interakciókban, szituációkban. Egyfajta képet sugallunk, szerepet kreálunk magunknak. A modor pedig mindig egy adott társadalmi viszonylatban jelöli ki pozícióinkat a társas közegben. A megjelenés és a modor kiegészítheti, de meg is cáfolhatja egymást. Vajon a szemlélő félben milyen érzéseket vált ki az a kontraszt, amely a megjelenés és a modor között felszínre tör? A külső alapján ítéljünk-e meg valakit vagy a beszédmódja, a modora szerint, mely elsősorban a belső tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot? És nem csak a megjelenés és a modor közötti különbség lehet az oka annak, ha az ember lelepleződik. A hétköznapi interakciók során is jellemző, hogy ha az egyén szerepet játszik, burkoltan felkéri megfigyelőit, hogy vegyék komolyan azt a benyomást, amelyet bennünk kialakítani próbál. Felkéri őket, hogy higgyék el: a jellem, amit látnak, valóban azokkal a vonásokkal rendelkezik, melyek látszatra megvannak benne, a feladat, melyet végrehajt, valóban olyan következményekkel jár, melyekre burkoltan igényt támaszt, s általában a dolgok olyanok, amilyennek látszanak. (Goffman 1959: 25) Ez a kép pedig akár apró mozdulatok, kifejezések, a verbális és nonverbális kommunikáció során is sérülhet és hiteltelenné válhat. A fiatalok barátságai a hazai kutatásokban A Háztartás Monitor vizsgálat 2000-es adatfelvétele 1 során három terület, a munkahely, az iskola és a lakhely (illetve a szomszédság) tekintetében vizsgálta a barátságokat. A kutatásból kiderült, hogy a barát leggyakrabban munkatárs is. A munkatársak minden második ember kapcsolathálójában felfedezhetőek. A munkahelyi kapcsolatok leginkább a férfiakra, a városban (illetve a fővárosban) élőkre és szakmunkás, valamint felsőfokú végzettségűekre jellemzőek. A második leggyakoribb baráttípus az iskolatárs (48 százalék) volt. Ezek a kötődések körülbelül 35 éves korig maradnak fent. A férfiaknak, a magasabb iskolai végzettségűeknek, a Budapesten élőknek és a felső jövedelemi ötödbe tartozóknak vannak inkább iskolai barátaik, mely erősíti azt a hipotézist, hogy az oktatási intézmények a barátságok kialakulásának fő színterei. A szom- 1 Forrás: 99

100 szédságból származó barátok aránya 44 százalék. A férfiak és a nők kapcsolati hálóiban ezek közel azonos részben vannak jelen. Főleg az idősek, a községben élők és az alacsony iskolai végzettségűek esetében magasabb az arány, ami mutatja azt, hogy a barátságok kialakulását és annak minőségét a területi tényezők is befolyásolják. Utasi Ágnes kutatása alapján amely egy 912 fős mintán vizsgálta a kapcsolatrendszereket, arra a megállapításra jutott, hogy a nyolc általános iskolai osztálynál kevesebbet végzettektől a diplomások felé haladva folyamatosan nő a baráttal nem rendelkezők aránya. Az életkor növekedésével szintén egyre kevesebb barátról számoltak be a megkérdezettek. Míg az idősebbek barátai legnagyobb számban a szomszédságból kerültek ki, addig a fiataloké, illetve a magasabb végzettségűeké főként az iskolából. Ez az eredmény a Háztartás Monitor 2000 eredményeit igazolja (Utasi 2006). Albert Fruzsina és Dávid Beáta 1998-as kutatásuk során arra az eredményre jutottak, hogy az életkor előrehaladtával csökken a barátok száma, nemtől függetlenül, illetve nő azok aránya, akiknek nincsenek barátaik. A férfiaknak átlagosan több barátjuk van, és körükben kisebb azok aránya, akiknek egyetlen barátjuk sincs. Az iskolai végzettség emelkedésével is egyre több barátról számoltak be, szintén függetlenül a nemtől. A házasság a férfiak esetében negatív, a nők esetében viszont pozitív hatással van a barátok számára. Az urbanizáció a nemre való tekintet nélkül kedvez a barátságoknak, és növeli a barátok számát (Albert, Dávid 2007). A szerzőpáros megállapította továbbá, hogy a magasabb iskolai végzettségűek, a fiatalok, a nőtlenek, illetve a hajadonok és a magasabb jövedelemmel rendelkezők kapcsolati hálója kiterjedtebb. A bizalmi kapcsolatok csupán 6 százalékát teszik ki a baráti kapcsolatok; az alanyok 67 százaléka a házastársát, 9 százaléka a szülőjét, 10 százaléka a gyerekét említette bizalmasaként. Az egyetemisták barátságdefiníciója ki miért barát és mások miért nem? Az interjúk során az alanyokat arra kértem, hogy miután jellemezték jelenlegi baráti társaságukat, próbálják meghatározni, mit jelent számukra az igaz barát. Az ismerős és a haver közötti különbségekre is kitértem, hogy a fogalom a kutatás szempontjából még árnyaltabb legyen. Majd megkértem őket arra, hogy számszerűsítsék az így meghatározott baráti kapcsolataikat. Kíváncsi voltam, a hallgatók meghatározása mennyiben tér el Utasi (2002) definíciójától. Hipotézisem beigazolódott, vagyis mindenki lányok és fiúk, kivétel nélkül ugyanazon a dimenzión belül alkották meg a maguk definícióját. Mindenki fontosnak tartotta kiemelni az igaz barátság évekre visszatekintő múltját, a kölcsönös segítségnyújtást és a bizalmat. Egy kölcsönös segítési forma, a kölcsönös szón van a hangsúly, egy baráttól mindig várhat viszont segítséget az ember. Az igazi barátság érdek nélküli, valamilyen szinten az intimitáson alapul. Az is fontos, hogy valamilyen szinten hozzám legyenek hasonlóak és az én életem egy-egy darabját ismerjék. Hogy egymáshoz hasonlóak-e, szerintem nem. Még az egyikben megtalálom azt, hogy ő cserfes és állandóan beszél és nála néha jó hallgatni, a másiknál tudok beszélni. (23 éves, szociológia szakos lány) 100

101 Nekem azok az igaz barátaim, akikkel a kapcsolatunk régmúltra tekint vissza. Szerintem több év szükséges a kialakulásához és sok közös élmény. Ezek az alapjai. Akire bármikor bármilyen helyzetben számíthatok, legyen az lelki, fizikai vagy anyagi segítségnyújtás. Ha bajban vagyok, és senki máshoz nem fordulhatok, akkor rájuk bármikor, bármiben számíthatok. (23 éves jogászhallgató fiú) Két fiú volt, aki a barátság hosszantartó jellegén túl azt is hangsúlyozta, hogy egy igaz barátság akkor sem szűnik meg, ha sokáig nem találkozik egymással a két fél. Az a barát, aki egy-két hónap után is, ha nem találkoztok, a barátod marad, mert van egy olyan kötelék, amely szétszakíthatatlan. (23 éves jogászhallgató fiú) Egyikőjük falumbeli és a család is barátságban van egymással, a másik ismerősök által ismertem meg. Gimnáziumban is sikerült egy jó barátságra tenni szert, több haver mellett. (23 éves informatika szakos fiú) Az igaz barátság pedig nem alakulhat ki egyik percről a másikra, ami szintén az idő fontosságát hangsúlyozza a barátságok kialakulásban. Az idő mellett a tér is nehézséget jelenthet a barátságok kialakulásakor és megtartásakor. A távolság, bár nem leküzdhetetlen, mégis akadály lehet akkor, amikor a barátság kölcsönös segítségnyújtási funkcióját tartjuk fontosnak. Szerintem nincs barátság első látásra. Lehet, hogy neked szimpatikus az az ember, de nem biztos, hogy mély barátság kialakulhat. Az folyamatosan alakul ki. (23 éves szociológia szakos lány) A barátok nagy többségben mindig ott vannak mellettem, mindig lehet rájuk számítani és megértik, hogy én nem akarok elmenni egy buliba. Ez sokkal mélyebb kapcsolat. (23 éves szociológia szakos fiú) Számomra az igazi barát az, aki mindenki másnál jobban ismer. Tudja, hogy mit szeretek és mit nem. Nem hoz kínos helyzetbe, mindig segít, ha baj van, ha éjfélkor hívom fel, akkor is meghallgat. Persze ezt nem csak én várom el tőle, hanem szerintem az igazi barátság kölcsönös segítésen alapul. (23 éves informatika szakos fiú) Egy párkapcsolat is oka lehet annak, ha egy barátság nem működik, esetleg megszűnik. Hogy örökké tart, azt nem mondanám, mert bármikor megszakadhat, hiszen ha az embernek párkapcsolata van, akkor átalakul a fontossági sorrend, a ráfordítási idő a barátokra. Vannak dolgok, amik háttérbe szorulnak, annak ellenére, hogy fontosak a barátok és úgymond hozzá menekülnél. (23 éves magyar szakos lány) Konfliktusok forrása lehet az is, hogy egy barát mindenki másnál jobban ismeri az embert. Ahhoz, hogy valakit beengedjünk intim szféránkba, bizalmi körünkbe, bátorság kell, azonban ez veszélyes is lehet, mint ahogy azt az alábbiakban egy 22 éves történelem szakos fiú megfogalmazta. 101

102 Van egy olyan kapocs, ami jó is meg rossz is. Jó, mert van melletted valaki, valakinek el tudod mondani a gondjaidat. Rossz azért, mert könnyen kellemetlenséget tud okozni egy barát, mert mindent tud rólad egy barát. De ennek ellenére, ha a barátok összevesznek, mivel ez a körforgásból nem zárható ki, vannak jobb és rosszabb napok, összeveszésnél vissza tud vágni olyan dolgokkal, amiről tudja, hogy ez nekem fáj. Őszinteség, humor, hasonlóság. Érdekelje az, ami engem. Ezek a legfontosabbak. És nem csak a gimnáziumi barátaimmal kapcsolatban gondolom mindezt, hanem az itteniekkel kapcsolatban is. Én ezek alapján választok barátokat. (24 éves történelem szakos fiú) Nem igazán szerelemként, de megtalálják magukat a másikban. Ugyanaz az érdeklődési körük, ugyanazokat szeretik csinálni, és ezek a dolgok akár egy életen keresztül összekötik őket. (24 éves kommunikáció szakos lány) A hasonló érdeklődési kört, a közös hobbit vagy éppen a közös tanulmányokat azonban nem mindenki emelte ki. Mondhatnám azt, hogy közös érdeklődési kör, de inkább a személyiség. Valaki úgy is lehet barát, hogy nincsenek közös érdeklődési körük, de mégis nagyon jól megértik egymást. Talán az a közös érdeklődési kör, hogy a másik személyiségét ismerik annyira, hogy tudnak a másikra figyelni. Mintha a testvérem lenne. (23 éves történelem szakos lány) Utóbbi vélemény kiemeli, hogy a barátság hasonló a rokoni kapcsolathoz, egy barát akár a testvér (vagy más rokon) szerepét is betöltheti. Ez az elem több alany meghatározásában is megjelent. Kettő közülük (mindkettő lány) erősen vallásos, ami jelzi: a vallásos nevelés befolyásolja a barátságról alkotott elképzelést. Egyikük mondta a következőket: Mondják, hogy a barátait megválogathatja az ember, a családját nem, de én mégis inkább a családomban bízom, valamint és Nekem mindennél fontosabb a család. Én inkább a családban beszélek meg mindent, még akkor is, ha vannak összezördülések, de bennük megbízok. Barátokban már csalódtam nagyot. (23 éves kommunikáció szakos lány) Az interjúalanyaim fontosnak tartották kiemelni azt, hogy a mélyebb érzelmi és szellemi ügyekben, fontos problémák és gondok megvitatásában az igaz barát nyújt támaszt, azonban legalább annyira lényeges, hogy a vidám percekben is osztozzanak. Fontos az összetartás, a tolerancia. Az, hogy a jó és rossz dolgokat is megosztja az ember. Nem úgy, mint egy felületes kapcsolatnál, hogy szia, hogy vagy, és akkor rögtön rávágja az ember, hogy jól, mert azt illik. A barátjának azt is elmondja az ember, ha például nem jól sikerült a frizurája. Emellett minden klassz dolgot, emlékeket, néhány szót, ami sokaknak nem mond semmit, de a barátok között kipukkan a nevetés, mert rögtön tudjátok, hogy miről van szó. (25 éves kommunikáció szakos lány) 102

103 A barátság abszolút bizalmon alapszik. Ha van egy problémám és felhívom bármikor a barátomat, és tudja, hogy baj van, akkor jön, és bármit képes félretenni, hogy segítsen. Szerencsére én úgy érzem, hogy ebben részesülök is Őszinteség, egymás segítése, kölcsönösség. Nem csak a komoly dolgok területén, hanem ha hülyeségekről van szó, akkor is ott van mellettem. (23 éves szociológia szakos lány) Ugyanolyan hülyék és bolondok, mint én vagyok. Akármikor el lehet velük hülyéskedni, emellett normálisan is el lehet velük beszélgetni komoly dolgokról, és megbízhatóak, kölcsönös a bizalom, ami szerintem fontos. A saját kis titkukat is megosztják velem. Őszinteség nagyon fontos. (23 éves történelem szakos fiú) Az ismerősi, haveri és baráti kapcsolatok definiálása során éles határvonal keletkezett. Bár az interjúalanyok mindegyike sok ismerősről, haverról számolt be, introvertált személyiségnek tartották magukat, mégis, az életükben jól körülhatárolható fogalom alapján különböztetik meg ezt a három kapcsolattípust. Elmondták, hogy a haverságban sok esetben nincs meg a napi kapcsolat, de ha együtt töltik az időt (például egy szórakozóhelyen), megörülnek egymásnak, beszélgetnek. Amint azonban vége a bulinak, megszűnik a kapcsolat. Ez egyre szűkölő kör. Az embernek nagyon sok ismerőse van, abból kevesebb a haverja, és abból még szűkebb a baráti társaság. A különbség pont a kritériumok fokozatában van. Az ismerősökkel, haverokkal nem olyan bensőséges a viszony. Mindent nem oszt meg, egy baráttal viszont mindent meg lehet beszélni. Tőlük több segítséget vár az ember, jobban tud rájuk támaszkodni, mint például a haverokra, ismerősökre. (23 éves magyar szakos lány) Bárki lehet az ember ismerőse, köszönőviszonyban vannak. A haverság, akivel szívesen eltöltöm az időmet, közös programot szívesen szervezek vele, de ha esetleg nem találkozok vele, nem érzem a hiányát, de vágyok rá, hogy találkozzak vele, de mégse beszélek meg vele olyan mély dolgokat, mint a barátaimmal. (23 éves angol szakos lány) Utóbbi interjúalanyom szerint bár ismerőseivel, illetve haverjaival is szívesen eltölti szabadidejét az intimitás és a mély bizalom hiányzik ezekből a kapcsolatokból. Egy másik interjúalanyom mind az ismerős, mind a haver, mind pedig a barát fogalmát pontosan meg tudta határozni, és a három viszony között különbségeket, fokozatokat állapított meg. Akivel esetleg találkozok például az egyetemen, főiskolán, de nincs igazán kialakult kapcsolatom vele, ő az ismerősöm. A haver már tud rólam valamit, mondjuk napi kapcsolatban vagyunk az iskolában. Az igaz barát az, akinek bármit elmondhatsz, és annak ellenére szeretni fog, hogy tudja, hogy te milyen ember is vagy valójában. (24 éves magyar szakos lány) Az interjúalanyok kiemelték a társas kapcsolatok fontosságát. Mindannyiuk számára nagyon fontos kötelék a barátság. Lényegesnek ítélik, hogy legyenek olyan kapcsolataik, amelyek tartósak, és támogatást nyújtanak. Bár szerintük nincs sok jó barátjuk, főleg olyan, aki önzetlenül 103

104 nyújt segítséget, s a vele való viszony érdek nélküli, egyszersmind intimitáson alapul. A meglevő kevés barát viszont nagyon fontos tényező életükben. A nemek között különbségek figyelhetők meg az igaz barátságok számának tekintetében. A fiúk átlagosan 4 5 személyt említettek, de volt olyan interjúalany is, aki 10 embert tart igaz barátjának. A lányok átlagosan 2 3 igaz barátot tartanak számon. A barátság definiálásában nem mutatkozott nemek szerinti eltérés. A gimnáziumi barátságok illetve a régebb óta tartó kapcsolatok minden esetben fontosabbak voltak az alanyaimnak. Ennek egyik oka szerintük az, hogy bár vannak, akik lakhelyüktől távol járnak egyetemre, a szabadidejüket (főként a hétvégéket és a nyári szünetet) otthon töltik. Nyáron otthon eljárok horgászni, kerti bulikba. A debreceniekkel nem, mert szeptembertől vagyok itt májusig, ilyen szempontból van különbség. Kijárni sörözni, beülni valahova egy meccset megnézni, tehát ebből a szempontból ugyanaz. Évszaktól függően van különbség. (23 éves szociológia szakos fiú) Azzal kapcsolatban, hogy melyik barátság a fontosabb, az egyetemi vagy a régebbi, a következő vélemény hangzott el. Nem tudnék köztük rangsorolni, mert ha azt nézzük, akkor mindegyik úgymond másfajta igényt elégít ki. A gyerekkori barátommal, vele nagyon jó visszaemlékezni az összes együtt eltöltött időt, és mondhatjuk, hogy annyira jól ismerjük egymást, hogy félszavakból megértjük, hogy mire gondol a másik, ő vele bármikor el tudnék bulizni, bármiről elbeszélgetni. A gimnáziumi barátommal vele már gyerekkori élmények nincsenek, de a tini éveket együtt töltöttük, amit az egyetem alatt szereztem, vele az egyetemi dolgokról tudok beszélgetni. Mindegyik máshogy fontos. Különböző problémákkal különböző emberekhez fordulnék. (23 éves szociológia szakos lány) Mindössze egy alany volt, aki úgy érezte, hogy az egyetemi barátságok fontosabbak. Mivel az egyetemi barátaimmal kicsit intenzívebb a kapcsolat, többet beszélünk akár telefonon, akár msn-en, azért ők azok, akik az elmúlt 3 4 évben napról napra figyelemmel követték az életemet, és ha beszélek valamiről, akkor rögtön tudják, hogy az micsoda. Aki a középiskolában volt, pont amiatt, hogy három éven át nem beszéltünk, le van maradva. Vele ezért sem lehet mostani dolgokról túlságosan beszélgetni. (23 éves magyar szakos lány) Hol könnyebb barátkozni? Mire a hallgató a felsőoktatási intézménybe lép, megtapasztalja az általános és középiskola légkörét, követelményrendszerét, annak zárt működését. A gyermek, ahogy közösségbe lép, számos kortársával kerül kapcsolatba. Közülük sokakkal csupán osztálytársi szinten marad meg a viszonya, de kialakulhatnak igaz barátságok is. 104

105 Az interjúalanyok szerint az általános iskolában csak az osztály- és az évfolyamtársak azok, akikkel alkalom nyílik a barátkozásra az egyetemen viszont több a lehetőség az ismerkedésre. Az otthoni középiskolákat nézem, akkor az összes diák száma sem éri el az egyetem bölcsészettudományi hallgatói számát. Sokkal több korosztályba tartozó személy van. A maradandóbb barátságok inkább az otthoniak maradtak meg. (23 éves szociológia szakos fiú) Az ismerkedési lehetőségek kibővülése azonban magában hordozza annak lehetőségét, hogy ezek az ismertségek megrekednek a haverság szintjén. Akit legalább csak havernak nevezek, az sokkal több az otthoni. Volt, akivel csak egy buli alkalmával ismertem meg, és esetleg köszönünk egymással, de ennyi. (23 éves kommunikáció szakos fiú) A középiskolában és a főiskolában viszonylag kevesen ismerték egymást, kevesebb kialakult klikk volt, könnyebb volt megismerni bárkit, mert nem fordult elő olyan, hogy kirekesztettek egy társaságból. Itt mesterszakon több intézményből jöttünk, több banda van, akik egy alapszakról jöttek, itt már nehezebb bekerülni egy baráti társaságba vagy közel kerülni valakihez, ha tényleg nem vele töltötted az elmúlt két-három évet. (23 éves kommunikáció szakos lány) Gyermekkorban sok esetben csak egymás mellé sodródnak a gyerekek, és talán könnyebbnek tűnhet a barátkozás, de akkor még sokkal inkább heterogén a csoport, nincs feltétlenül közös érdeklődési körük. A középiskolában a tagozatos osztályok miatt már sokkal homogénebb társaság alakulhat ki e tekintetben, igazán azonban csak az egyetem határolja körül élesen a területeket, a szakok léte által. Szerintem az egyetem előtt nekem könnyebb volt. Az ember össze van zárva 30 másikkal, szinte mindennap. Ha nem a tanulással foglalkoznak, akkor szabadidőben is egymással beszélgetnek, együtt vannak. Szerintem könnyebb megtalálni azokat az embereket, akik hasonlóak. Az egyetemen kicsit személytelennek érzem. Az órákra se mindenki jár be. Volt olyan első évben, hogy nem is tudtuk egymás nevét, rögtön két csoportba osztottak bennünket, és így nagyon nehéz volt megismerni a másikat. Az egyetemen már mindenki rohan, tanul, nem ér rá, mindenki a saját kis életét éli, nehezebb kapcsolatot kialakítani. (23 éves szociológia szakos lány) Bár az igaz, hogy a középiskola heti rendje, az összezártság és az osztályok léte jól körülhatárolható közegbe rendezi a diákságot, és ahogy a 25 éves történelem szakos lány interjúalanyom fogalmazott, adott esetben napi nyolc órát együtt töltünk, létezhetetlen, hogy ne alakuljon ki olyan barátság, ami aztán az iskola után is megmaradjon. Egy másik megkérdezett hallgató szerint ez sem mindig kedvező. Nekem már akkor sem volt könnyű. Még arra is emlékszem, hogy én első osztályban hetekig készültem arra, hogy megkérdezzem, hogy lesz-e a barátom. 105

106 Én erre még mindig emlékszem, ez nyomot hagyott. Később persze, amikor egymás mellett vagyunk, elkezdünk beszélgetni. (23 éves kommunikáció szakos lány) Azáltal, hogy az egyetemi élet a középiskolai szigorú renddel szemben kötetlenebb, szintén megkönnyíti a barátságok kialakulását. Mindenképpen akkor könnyebb barátkozni, amikor az ember már egyetemre jár. Amikor otthonról kikerül, például mert kollégista, nincsenek ott a szülők, sokkal szabadabb. Az ember úgy tudja alakítani az idejét, hogy az jó legyen saját maga és a baráti társaság számára is. Kötetlenebbek a találkozások. (22 éves történelem szakos fiú) A középiskolában volt egy baráti társaságom, jónak éreztem, de ahogy eljöttem otthonról, kiszakadtam abból a társaságból, akkor bizonyosodtam meg, hogy az nem volt igazi barátság, mert nem keresnek. Ami itt alakult ki, ez már olyan barátság, ami nem csak akkor jó, amikor mondjuk egy helyen tanulunk, hanem ez tartósabb. Tényleg igaz az, amit a szüleim mondtak, hogy a középiskolás barátságok gyakran eltűnnek, viszont a főiskolán, egyetemen szerzett barátok majdnem örökre megmaradnak. (23 éves magyar szakos fiú) Az azonban, hogy hirtelen borul fel a középiskolai intézmény által jó körülhatárolható rend, az első időkben nem feltétlenül könnyíti meg a barátságok létesítését, és sok esetben elvárja az egyéntől azt, hogy addigi barátkozási, ismerkedési szokásait megváltoztassa, és introvertáltabbá váljon. Középiskolában is az volt, hogy én bizonyos mértékben távolságtartó voltam. Nekem ki szoktak alakulni a barátságaim. Egymás mellé ülünk, megkedveljük egymást, ezt nem nagyon szoktam erőltetni, mert ha valakinek én szimpatikus vagyok és ő is nekem, akkor ez úgyis kialakul egy idő után. Nem vagyok annak a híve, hogy úgymond keressünk barátokat. Én hagyom mindig megtörténni a dolgokat. Annyi különbség volt, hogy nekem középiskolában inkább haverjaim voltak. Nem vagyok benne biztos, hogy én tudtam akkor, hogy nekem mire volt szükségem egy barátságban. Együtt voltunk, elvoltunk, de visszagondolva anynyira más személyiségek voltunk, hogy amikor már komolyabbak kezdtünk lenni, akkor nagyon sok konfliktus alakult ki. Amikor már tudatosabban kezdtem el barátkozni, hozzám való embereket, akkor tudtam választani, amikor már saját magamról volt egy képem, hogy én milyen vagyok. Ez még a középiskolában ez még nem volt meg. (25 éves kommunikáció szakos lány) Az egyetemen csak egy arc volt ismerős és rádöbbentem, hogy nekem barátkozni kell, de azt nem tudtam, hogy hogyan kell? Elkezdtem kommunikálni és észre se vettem, hogy már nagyon nagy társaságban vagyok. ( ) Pont olyan embernek tartom magam, aki tart néha az emberektől. Én nem vagyok az a vonaton beszélgetős típus. Először valamilyen aktuális téma az, amiről elkezdünk beszélgetni, például a szórakozóhelyen az italról vagy a zenéről. Így kezdődik egy beszélgetés, utána az majd kialakul. (23 éves kommunikáció szakos lány) 106

107 Hiába adott viszont a közös érdeklődés és a közös szak, az idő és a napi kapcsolat hiánya, illetve a távolság nem kedvez a barátkozásnak. Ez abban az esetben következhet be, ha például egy adott diák munkát vállal egyetemi tanulmányai mellett úgy, mint a következő alanyom. Egyetemen nincsenek barátaim, mivel én levelezőn járok, nem vagyok bent nap mint nap, ezért nem olyan könnyű az ismerkedés. (23 éves informatika szakos fiú) A barátkozás során felmerül annak a kérdése is: vajon ki milyen stratégiát követ az új baráti kapcsolatok kialakításakor? Bár a barátság őszinteségen és feltétlen bizalmon alapszik, vajon ahogy Goffman fogalmazott valóban minden társas interakcióban valamilyen szerepet játszunk, valamilyennek mutatni akarjuk magunkat annak érdekében, hogy jobban megkedveljenek bennünket? És ha igen, akkor ezt a stratégiát csak a kapcsolat kialakulásának kezdetén követjük? Képesek vagyunk csak azért valaki másnak tűnni, hogy a közösség jobban befogadjon bennünket és barátságukba fogadjanak? Az interjúalanyoknak feltettem azt a kérdést, hogy fel merik-e vállalni önmagukat a barátkozás kezdeti stádiumában, vagy esetleg megpróbálják palástolni hibájukat és gyengeségüket? A fiúk mindegyike azt vallotta, hogy ők felvállalják azt, amilyenek, hiszen nem jó, ha már a legelején valakihez hasonlítanak, az megöli az egész rendszert (22 éves kommunikáció szakos fiú), és nem lenne értelmes dolog másnak mutatniuk magukat. Persze a kapcsolat elején megfigyelhető egyfajta puhatolózás, a helyzet és a szituáció felmérése. Mindenképpen magamat adom, de amikor először találkozik valaki a másikkal, akkor nem úgy kezdem bele a közepébe, hogy»szevasz, tesó, mi van veled?«mindig puhatolóztam, hogy kinél meddig lehet elmenni, vannak, akiknek valami rosszul esik, vagy nem olyan a humorérzékük. Ha azt látom, hogy a másik fogékony rám, akkor sokkal hamarabb elengedem magamat a társaságában, nincs az a merev távolságtartás. Mindig önmagamat adom. (23 éves szociológia szakos fiú) Egy lány hallgató szintén úgy nyilatkozott, hogy a kezdeti időszakban megpróbálja kiismerni az őt körülvevő társaságot, hiszen egy barátságban fontos, hogy egyformán reagáljunk bizonyos dolgokra. Elsőnek megpróbálom kipuhatolni, hogy ő milyen, meddig mehetek el a személyiségem átadásában. Én általában inkább kifaggatom az embereket. Ő milyen személyiség, erről és arról milyen véleménye van, vannak klisék, kommunikációban ő milyen szavakat használ, milyen vallásilag, politikailag, a történelem mennyire érdekli. Mennyire mehetek el viccelődésben, itt az egyetemen van egy réteg, aki egyáltalán nem érti a humort. Velük nem szabad beszélgetnem, mert én fél szavakból is tudok olyat mondani, amit ha ő nem ért meg, akkor sértésnek vehet. Próbálok figyelni, mert tudom, hogy még így is meg tudok bántani embereket, hogy figyelek. Én próbálok alkalmazkodni. (23 éves angol szakos lány) 107

108 Mi a helyzet akkor, amikor a baráti társaság nem minden tagja tanul tovább felsőoktatásban? Kialakítunk-e ebben az esetben egyfajta egyetemista identitást, homlokzatot, viselkedést? Melyik félnek okoz nagyobb gondot az új helyzet, és melyik fél változik meg inkább: aki egyetemre jár, vagy aki nem tanul tovább? Nekem kellett az, hogy egyetemre menjek. Nem azt mondom, hogy szégyelltem volna magam, de rosszul éreztem volna magam, hogy ha nem megyek továbbtanulni. Energiapazarlásnak éreztem volna azt, ha nem tanulok tovább. ( ) A kismamát meg az zavarta, hogy ő úgy érezte, hogy kiszakadt ebből a társaságból, mert egészen más életet élt, bár persze örült a házasságnak. A témák is megváltoztak, neki a család és az otthon volt, mi eljártunk, és emiatt volt egy kis szakadék, hárman három fele mentünk. (25 éves kommunikáció szakos lány) A kapcsolat megváltozásának legfőbb oka nem az volt, hogy egyetemistaként módosult az egyének saját magukról alkotott képe, sokkal inkább az, hogy nem tudták összeegyeztetni az életstílusukat, idegennek érezték a másik életét. A középiskolai osztálytársaim közül kevés emberrel tartom a kapcsolatot, kevés emberről tudok dolgokat, az Iwiwen, Facebookon látom, hogy van, aki már családot alapított és a családanya. Amikor eljöttem egyetemre, azokkal tartottam a kapcsolatot, akik szintén Debrecenbe jöttek. Nem érzem, hogy nem tudnék velük ugyanúgy elbeszélgetni csak azért, mert ők családot alapítottak. Teljesen más lenne, mert el vagyok távolodva tőlük. Egy osztálytalálkozó alkalmával egy felszínes beszélgetésen kívül nem sok mindent tudnánk kezdeni egymással. (23 éves kommunikáció szakos lány) A többség egyetemre, főiskolára ment, viszont akik nem mentek, azokkal is megmaradt a barátság, és ugyanúgy beszélgetünk, mintha tegnap találkoztunk volna, azzal is, aki kamionsofőr lett. Azzal tartom inkább a barátságot, akik egyetemisták, mert ugyanolyan a heti időbeosztásunk. (23 éves angol szakos fiú) Attól függetlenül, hogy egyetemre mentem, bennem nem változott semmi. Ugyanazok a suttyó vidéki gyerekek vagyunk, mint voltunk. Ezt most próbáljuk jó értelemben venni. Ha találkozunk, ugyanúgy beszélgetünk, nosztalgiázunk. Ha nyáron van közös nyaralás, akkor ugyanúgy mindenkit meghívunk, fiút, lányt, tanulót, dolgozót. Inkább a találkozások száma csökkent. De ha munkát vállal valaki, akkor nem tud olyan könnyen elmenni, mint ha valaki tanul. (23 éves szociológia szakos fiú) Ezzel én nem szoktak arcoskodni, mert szerintem manapság egy egyetemi diploma olyan, mint régen egy érettségi, tehát alap. Vannak olyan egyetemisták, akik az én érettségizett haverjaimtól is kétszer annyira hülye, nem tudom, hogy hogyan kerültek oda és hogyan, mikor fogják elvégezni az egyetemet. Nem jelent ez problémát a barátok közt, nincsenek úgymond rétegbeli különbségek. (23 éves informatika szakos fiú) Az a feltevésem tehát, hogy az egyetemi lét egyfajta egyetemista homlokzatot, személyiséget eredményez, az interjúalanyok elmondása alapján nem igazolódott be. Inkább csak az élethelyzetek változtak, mintsem a személyiség. E hipotézis be nem igazolódásának oka talán abban 108

109 keresendő, hogy a középiskola óta csupán öt év telt el, és talán egy tíz év múlva készített interjú sokkal inkább előhozza ezeket a személyiségbeli különbségeket a jobb munkahely és a jobb kereset függvényében. Nemek és igenek A férfi és nő közötti barátság örök kérdés minden társadalmi korban és minden életszakaszban és valószínűleg az is marad mindig. Ha beszélhetünk a barátságok esetében heterogenitásról, akkor vajon ez a különbözőség a nemek közötti különbségek esetén is jótékony hatással lehet a barátságok kialakulására? Az interjúalanyok kiválasztása során törekedtem arra, hogy egyenlő arányban legyenek fiúk és lányok, ami e kérdés, vagyis a fiú-lány barátságok tárgyalása ügyében még lényegesebb, hisz egyenlő arányban tudtam őket megszólaltatni. Azt tapasztaltam, éles véleménykülönbség van ebben a témában a fiúk és a lányok között. A fiúk mindegyike azt állította, szerintük nem létezik fiú és lány között igaz barátság, legfeljebb haveri szinten működhet ez a kapcsolat. Úgy gondolom, hogy működhet, de közel sincs olyan erős, mint egy fiú-fiú közti barátság. (23 éves szociológia szakos fiú) Szerintem nem létezik fiú-lány barátság, én nem hiszek ebben. Haverság az még kialakulhat, de ahol már barátság van, ott egy hajszál választja el a szerelemtől, és szerintem a két fél közül valamelyik többet fog érezni, mint a másik. Olyan szinten már úgy gondolja, hogy egy próbát megér egy kapcsolat elkezdése. (23 éves informatika szakos fiú) Ezzel a véleménnyel szemben áll a következő 23 éves magyar szakos lány véleménye: Én nagyon sokszor úgy gondolom, hogy létezik barátság. Középiskolában nekem is volt egy nagyon jó fiú barátom. Sokan azt szokták mondani, hogy ott az egyik mindig többet akar a másiktól, és ezért nem működhet. Én ezt egyáltalán nem éreztem. Ez teljesen jól tud működni, ha mind a ketten barátként kezelik a másikat. Nem létezik, legalábbis nekem nincsenek lány barátaim. Szerintem egyébként nem is működhet, mert egy idő után az egyik vagy a másik úgyis többet akar. Van egy ismerősöm, aki nagyon jó barátságban volt egy lánnyal, de végül rájött, hogy beleszeretett. A lánynak elmondta, a lány viszont azt mondta, hogy legyenek csak barátok. Ezek után hogyan lehetettek volna azok? (22 éves történelem szakos fiú) Kiemelném, hogy mindegyik fiú interjúalanyom partnerkapcsolatban élt, és egyikőjük sem úgy választott párt magának, hogy előtte barátok lettek volna a párjukkal. Nekem még nem volt olyan párom, aki a barátom lett volna. Nekem csak fiú barátaim vannak. Én nem szeretem ezt keverni. Ha megtetszik egy lány, vagy beszélgetek vele, akkor rögtön egy potenciális pár jut róla az eszembe, nem 109

110 pedig egy barát. Én elsörözök a haverjaimmal, ő pedig elbeszélget a csaj barátaival. Szerintem ez így helyes. (23 éves történelem szakos fiú) Az interjúalanyok elmondása alapján azt a következtetést vontam le, hogy a fiúk sokkal inkább attól tartanak egy ilyen kapcsolatban, hogy ha az évek alatt nagyon elmélyül, akkor az partnerkapcsolattá válhat, ami sok esetben teljes mértékben megsemmisíti a barátságot. Egy 23 éves kommunikáció szakos fiú a következőképpen fogalmazta ezt meg: Ha átlépnek egy határt, akkor valami megváltozik, és hamar rájönnek, hogy valami nem jó. Amíg barátok voltak, sokkal többet megbeszéltek, sokkal közelebb álltak egymáshoz. A szerelem részében viszont már nyomasztóvá vált, hogy együtt vannak nagyon sokáig. Úgy gondolom, hogy ha van egy fiúnak lány barátja, azzal nem érdemes szerelmet kialakítani, mert az nagyon hamar elmúlik. A lányoknál azt tapasztalom, hogy a legkisebb apróságok miatt is fújnak egymásra, és szerintem azért is szeretik a lányok a fiúk barátságát, mert mi talán vagy nem foglalkozunk ennyire apróságokkal, vagy inkább túllépünk ezen. (23 éves informatika szakos fiú) Az egyik lány interjúalanyom szintén megfogalmazott egy ilyen állítást: Néha a lányok között van egy kis versengés, rivalizálás, valami, ami miatt ellenségnek tekintik a másikat. A fiúk szerint a fiúk egymás között beszélik meg a problémákat, megpróbálják megoldani a konfliktusokat, de a lányok következtetéseket vonnak le, túlságosan túlgondolják a történteket. Szerintük a lányok között gyakrabban szakadnak meg a barátságok, bár sok esetben nem is igaz barátságokról van szó. Sőt, az egyik fiú szerint a lányok igénylik a fiúk társaságát, a lányok furkálódnak egymással (23 éves szociológia szakos fiú). Az általam megkérdezett hat lány közül egy nem alakított még ki fiúval bizalmas barátságot. Ennek az az oka, hogy a fiúkat még éretlennek tartja ahhoz, hogy olyan bizalmas információkat osszon meg velük, amelyeket a lányoknak elmond. A 23 éves szociológia szakos lány azt is kiemelte, hogy egy fiúval kötött barátság korántsem lenne hasonló a lánybarátságaihoz: Szerintem működhet a fiú-lány barátság. De ahogy tapasztaltam, nekem nagyon sok fiú ismerősöm volt, mindig sokkal jobban kijöttem a fiúkkal, mint a lányokkal ezzel a fiú barátommal azért nem tudok megosztani mindent, mert egy kicsit gyerekes, nem elég érett vagy felnőtt ahhoz, hogy mindent elmondjak neki. De szerintem, ha egy kicsit komolyabb felfogása lenne, akkor meg tudnék vele is beszélni dolgokat. De azt nem tudom elképzelni, hogy például partnerkapcsolati vagy szexuális tanácsokat kérnék tőle, vagy a nőgyógyászati problémáimat vele beszélném meg, de majdnem mindent meg lehetne vele beszélni, de ilyen irányú tapasztalatom nincsen. Viszont ha egy fiú meg egy lány nem úgy néznek egymásra, mint potenciális partner, akkor kialakulhat köztük barátság is. 110

111 A lányok azon az állásponton voltak, hogy létezhet barátság fiú és lány között, csak sokaknak ahogy egy 23 éves magyar szakos lány fogalmazott bebeszélik azt, hogy nem. A következőképpen folytatta: Az egyik barátságomat majdnem tönkretette az, hogy minket mindig azzal piszkáltak, hogy nekünk járnunk kellene. Vele megmaradt a kapcsolatom, nyáron mindig szervezünk valamilyen közös programot. Egy olyan vélemény is született, mely ennek ellenkezőjét állítja: Valamelyik félnek megfordul a fejében, hogy mi lenne, ha más lenne. Nekem is volt egy fiú, aki feltette azt a kérdést, hogy mi lenne, ha a járnánk. (23 éves kommunikáció szakos lány) Ahogy az interjúkból kiderült, a lányok igénylik a fiúk társaságát, és képesek rájuk csak barátként tekinteni. Bár az egyik interjúalany elismerte, hogy a vonzalom nem zárható ki, ez mégsem az a fajta vonzalom, mint a szerelem. Sokan nem hisznek benne, mert azt mondják, hogy a kapcsolatba mindig belekerül egyfajta tetszés. Ennek van is valami alapja, hiszen van vonzalom, egyetértesz vele dolgokban, van közös téma. Barátság van a szerelemben is, ha nincs, akkor az hiányzik belőle. Az én barátaim fiatalabbak tőlem, tehát szóba sem jönnek úgy, mint párkapcsolat. Azt nem tudom, hogy mennyire lehetséges egy párkapcsolat utáni barátság, az már nehezebb. (25 éves kommunikáció szakos lány) Igazi fiú-lány barátság csak egyetlen lány interjúalanyom véleménye szerint nincs. Szerinte valaki részéről ez a viszony ugyanis biztosan több lesz az idő múlásával. Azt is nagyon meg kell gondolnia mindkét félnek, hogy átlépik-e azt a bizonyos határt, vagy megmaradnak a barátság szintjén. Mint ahogy azt a lány interjúalanyok is mondták, a barátság fontosabb, és nem biztos, hogy ami barátként működik, az párkapcsolatként is. Könnyen el lehet rontani a barátságot, és a határ átlépésével a barátság meg is szűnhet. Egyértelmű eredményt tehát nem kaptam arra nézve, hogy létezhet-e fiú és lány között igaz barátság. A haverság még működőképes lehet a fiúk szerint is, de ennél mélyebb, mindenféle szexuális érintkezéstől mentes kapcsolat nem alakulhat ki. Életkori különbségek és a hierarchia Vajon a barátságban megengedhető a hierarchia? Irányíthatja-e az egyik fél az egész társaságot, vagy mindenki egyenrangú résztvevő? Megjelenik-e a Tönnies által említett kiegyenlítődés vagyis, hogy akik erősek, azok megvédik a gyengéket? Tönnies szerint ugyanis a hierarchia teljesen egyértelmű a kapcsolatokban, de ez a támogatásban jelenik meg, nem pedig a hatalom gyakorlásában. Az interjúalanyaim arról számoltak be, hogy egy barátságban nem megengedett a hierarchia, mindenkinek egyenlő félnek kell lennie, bár vannak olyan véleményvezérek, akik jobban tud- 111

112 ják érvényesíteni akaratukat, de ez nem a hatalom önkényes gyakorlását jelenti, hanem a csoport érdekeit szolgálja. Ha nincs hierarchia, akkor egy helyben totyogunk, hiszen senki nem akarja a véleményét érvényesíteni. Egy embernek egyszer a kezébe kell vennie az irányítást. Viszont azt nem tartom jónak, ha valaki nagyon kiemelkedik. Itt egyenlő felek vannak, ki kell kérni a másik véleményét. Csak abban az esetben jó, hogy valaki döntést hoz, ha a többi nem akar dönteni. (23 éves angol szakos lány) Az egyének személyisége is befolyásolja azt, hogy előfordulnak a baráti társaságokban efféle szószólók. Ez a barátság kialakulásának és fennmaradásának szempontjából ismét jelzi: létezhet barátság különböző mentalitású emberek között, a hasonlóság pedig a munka elvégzésének, a cél elérésének szempontjából nem mindig kedvező. Ha mindenki dönteni akar, akkor az, ha senki sem tud igazán döntést hozni, konfliktus forrása lehet. A baráti kapcsolatban épp az a lényeg, hogy egyenlők, a barátságban egy-egy eset kapcsán változik. Én ehhez jobban értek, vagy ilyesmi. Egy barátságban az a lényeg, hogy ott legyünk egymásnak, ez nem egy olyan hierarchia, hogy én most legyőztelek, de ez nem egy orrod alá dörgölöm dolog. (23 éves magyar szakos lány) Egészségesebb, ha egyenrangúak a felek, viszont nagyobb baráti társaságokban mindig van egy ember, aki összefogja az egészet. Ő szervezi a programokat, ő hozza össze a bandát, de nem vár semmilyen megkülönböztető tiszteletet. (23 éves szociológia szakos fiú) Nem szabad elfelejteni, hogy vannak adott személyiségek és egy barátságban ez megjelenik. Ha én vezéregyéniség vagyok, akkor a barátságban is nagyobb hangom lesz, aki pedig egy kicsit csendesebb, visszahúzódóbb, akkor ő nem fog olyan nagy hangot kapni. Mindenkinek megvan a saját kis helye, a saját kis polca úgy, mint ahogy a családban is, viszont az cél lenne, hogy mindenkit külön egyéniségként kezeljünk, és ne mondjuk azt, hogy ez meg ez nem jó. Nyilván, amikor már nagyon érzi azt az egész társaság, hogy valakinek rossz irányba indult el az élete, akkor az cél, hogy odafigyeljen a másikra, de adott esetben nem biztos, hogy mindenkinek meg kell mondani, hogy mit csináljon. (23 éves magyar szakos lány) A hierarchia nemcsak a személyiségek közötti különbségben nyilvánulhat meg, hanem oka lehet az is, hogy valaki idősebb az egyik félnél. Ahogy az interjúalanyom mondta, ez sem válhat az irányítás alapjául, sokkal inkább a barátság egyik funkcióját, a kölcsönös segítségnyújtást és a támogatást segíti elő. Az ember megtapasztalja, hogy amikor ő a fiatalabb vagy ő az idősebb egy barátságban, az miben különbözik. Azt vettem észre, hogy éves korban a szülőktől már nem úgy fogadja a tanácsokat, és ha van olyan barátja, aki pár évvel idősebb, akkor sokkal jobban fogadja azokat a dolgokat, ami az ő életében hasznosabb lehet. A szülőktől azt hallja, hogy ezt meg ezt ne csinálja, de a baráttól úgy fogadja, mint egy verziót és elgondolkodik rajta. Nekem ez nagyon 112

113 jó volt, amikor a barátnőm 10 évvel idősebb volt. (25 éves kommunikáció szakos lány) Mindenkinek van egy egyéni tapasztalása. Inkább csak beszélgetés szintén jelenik meg a hierarchia. Az nem jó, ha van egy vezérnőci vagy hím, és akkor majd ő mindent eldönt, hogy mi lenne jó. Szerintem ennek demokratikusnak kellene lennie továbbá Amikor én vagyok az idősebb, akkor mindenképpen van benne egy olyan dolog, hogy tudni kell mikor nem megszólalni. Fel kell azt fogni, hogy én is elkövettem a magam kis hibáit, én is voltam annyi idős, és adott esetben nem úgy láttam dolgokat, ahogy most. Nem kell egyfajta szülő viszonyba átmenni, hogy ez meg ez nem jó, de ha kéri a segítséget, akkor el kell neki mondani dolgokat, de tudni kell azt is, hogy ő még másképp éli meg ezeket. (25 éves kommunikáció szakos lány) Vajon működhet-e az a barátság, amelyben az egyik fél idősebb, mint a másik? Melyik életszakaszban kedvező ez inkább? Az interjúalanyok mindegyike azt mondta, hogy ebben a korban, vagyis a év közötti időszakban inkább akkor működhet és alakulhat ki barátság két fél között, ha valaki náluk idősebb. Nem hisznek abban, hogy létezhet barátság például egy 13 és egy 23 éves ember között. Inkább felfelé valamilyen szinten működhet a korkülönbség, lefelé nem, mert például egy most 17 éves ember még az érettségi előtt áll, teljesen más dolgok foglalkoztatják. Ennek ellenére létezhet barátság, de nem gondolom, hogy igaz barátság születhetnek, mert más dolog érdekli őket korosztálytól függően. (23 éves szociológia szakos fiú) Egy 25 és egy 15 éves között kevésbé működhet, de egy 25 és egy 35 éves között már annál inkább. A legjobban a saját korosztályával értheti meg leginkább az ember. (22 éves joghallgató fiú) A gondolkodásuk attól függetlenül még lehet azonos. Ha a családomat nézem, akkor én például anyukámmal nagyon jó barátságban is vagyok, én nem érzem azt, hogy a korkülönbség beleszólna. Egymásra találnak és jóban lesznek a személyiségük miatt. (23 éves kommunikáció szakos lány) Szerelem és barátság Öröm vagy bánat? Volt már rá példa, hogy az egyik barátomnak sikerült összejönni egy lánnyal, és a lány annyira ragaszkodott hozzá, hogy mindenhová együtt mentek. De meg kell lennie a pasis és a csajos buliknak is. (22 éves joghallgató fiú) Az utóbbi részlet a kutatásom következő kérdésére próbál rávilágítani: a szerelem feláldozható-e a barátságért, illetve a barátság feláldozató-e a szerelemért? Ezt a kérdést tettem fel interjúalanyaimnak. Mindkét kapcsolat a vérségi, rokoni kapcsolatokkal szemben egyéni döntés által jön létre, és ideális esetben mindkét emberi társulás a bizalmon, az őszinteségen és a szereteten (illetve a párkapcsolat tekintetében a szerelmen) alapul. Egy hosszú ideje tartó barátság kibírja-e azt, amikor az egyik fél életébe belép a szerelem, ami megváltoztatja a szabadidő-eltöltését, és így a barátokra szánt idejének a hosszát is? 113

114 Az interjúalanyok közül a fiúk jelenleg mind párkapcsolatban élnek, a lányok közül hárman hosszabb-rövidebb ideje tartó kapcsolatban, hármójuknak azonban jelenleg nincsen partnerkapcsolata. Ennek ellenére nem volt különbség abban a tekintetben, ki miként vélekedik erről a témáról. Mindannyian úgy nyilatkoztak, nem áldozható fel egyik a másikért, és mindenki igyekszik megtalálni az arany középutat, a legjobb megoldást annak érdekében, hogy mindenkire ugyanannyi idő juthasson. Az ember barátai lehet, hogy már tíz éve azok, aztán jön egy új szerelem az életébe, és az megint az életének egy új szakasza. Aki nekem a társam, annak el kell fogadni azt, hogy ezek az emberek akkor is ott voltak mellettem, amikor ő még nem. Rengeteg gondon, bajon át kitartottak mellettem, rengeteg nagyon jó emlékünk van, és nyilván a barátaimnak is tolerálnia kell azt, hogy szeretek valakit, és egy párkapcsolatban vagyok. Előfordult, hogy én voltam az a barát, aki nem örült az új szerelemnek, de úgy gondolom, hogy ő tudja, hogy kibe szerelmes, meglátott benne valamit, ha esetleg rosszul fog elsülni a dolog, akkor támogatom. Volt egy olyan barátom, akinek a kapcsolatából házasság lett. Ennek nem örültem, próbáltam tolerálni, és toleráltam is, ennek ellenére mégis vége lett a barátságnak, mert egész egyszerűen másfelé indultak. (25 éves kommunikáció szakos lány) Egy nő miatt sose vesszünk össze többet. Nem éri meg. Főleg év közötti korosztályban az évek során gyakran több barát, barátnője van az embernek. Ha ezt nézzük, akkor mondjuk csúnyán, hogy barátnők jönnek, mennek. Bár a barátnő mindig a társaság tagjává válik. A mi baráti társaságunkba már senki sincs együtt a gimnáziumi párjával. A barátomnak el kell fogadni azt, hogy a barátnőre időt kell szánni. Amit a barátokkal szánt időből kell elvenni. De ezt megértettük mindannyian. Ez az élet rendje. De a páromnak is meg kell értenie, hogy az embernek vannak barátai, akit már nagyon régen ismer, és azt sutba dobni azért, mert szerelemes, az nagy butaság. Egyfajta egyensúlyt meg kell tartani. De ez nagyon-nagyon nehéz. (23 éves szociológia szakos fiú) Ha én azt mondom, hogy a lányokkal találkozok szerdán, akkor az ugyanolyan fontos, mint hogyha a párommal találkozok csütörtökön. Nem fogom lemondani az egyiket a másik javára, ha egy mód van rá. Ebből volt egy konfliktus. Az akkori párom úgy gondolta, hogy én igenis mondjam le a barátnőimet, hogy találkozzunk. Én nem mondtam le, és ettől ő féltékenységi jelenetet rendezett. Az, hogy én együtt vagyok vele, az nagyon klassz dolog, de a barátait ettől függetlenül ne hanyagolja el. Mondtam neki, hogy nem féltékenykedni kell, hanem menjen ő is a barátaival találkozni. Szükséges az, hogy mindkét félnek meglegyen az adott baráti köre vagy pedig legyen egy közös. De szerintem nem jó az, hogy csak együtt vagyunk, és nem találkozunk senkivel. (25 éves kommunikáció szakos lány) Tehát utóbbi esetben is látszik: bár az interjúalanyok igyekeznek megtalálni a partnerkapcsolat és a barátság közötti egyensúlyt, ez gyakran konfliktushoz vezet. Az egyik lány esetében pedig előfordult, hogy szerelme nem őt, hanem a barátait választotta. 114

115 Egészséges esetben ennek nem szabadna így lennie. De velem is megtörtént egy olyan eset, hogy az egyik volt szerelmemnek a barátjával, az elején nagyon jóban voltunk, de egy idő után nagyon megromlott a Levente és az én barátságom. De mivel a párommal is nagyon jóban volt, egy idő után kezdte feszélyezni őt (a szerelmemet) az, hogy mi nem vagyunk jóban. Ez a két dudás egy csárdában nem fér meg szituáció alakult ki. Az akkori párom azt mondta, hogy ha választania kellene, akkor nem azt választaná, aki megkérte, hogy válasszon. Ha én kértem volna, hogy válasszon, akkor a barátját választotta volna. Én nem tettem fel neki ilyen kérdést, ő mégis úgy döntött, hogy a barátját választja és két és fél év után ott hagyott. Pár hónap múlva bocsánatot kért, és kérte, hogy menjek vissza hozzá, de ez egy nagyon furcsa dolog volt. (23 éves szociológia szakos lány) Az egyik interjúalanyom egy középiskolai sztorit osztott meg velem. Akkoriban, 16 évesen történt meg először, hogy a baráti társaság minden tagjának kialakult egy párkapcsolata: Megbeszéltük, hogy az egyik péntek este kan bulit tartunk. De ő jött karöltve a barátnőjével. Én mondtam neki, hogy nem ez volt megbeszélve, de ő mondta, hogy ő már nem érzi jól magát, ha nincs vele a lány. Mondtam neki, hogy elhiszem, hogy, hogy szerelmes vagy, de egy héten pár órát ránk is lehet áldozni. (23 éves szociológia szakos fiú) Amikor a szerelem belép az ember életébe, az egyén számára megváltozhatnak a prioritások. A szerelem ha meg nem is szünteti a barátságokat, de hatással van a kapcsolatokra. Gimnázium után egy darabig nem tartottuk a kapcsolatot a párkapcsolata miatt, kirekesztette az egész világot. Utána pár év után találkoztunk, és ha mi sem történt volna, ugyanúgy folytatódott a barátságunk. (23 éves magyar szakos lány) Muszáj megtalálni az egyensúlyt még akkor is, ha nehéz. Lehet, hogy az egyik kopik a másik javára, de ezt egy átmeneti időszaknak mondanám, a rózsaszín ködnek. Ha a barát igaz barát, akkor az mindig ott lesz melletted, akármi történik. A barátságért nem adnék fel egy kapcsolatot. A barátság mindig fontosabb, mert egy párkapcsolat jobban változik. Ha valaki olyan a párod, akit például a férjednek képzelsz el, a gyerekeid apjának, ott a későbbiekben biztos változik a dolog. A mamámnak papám a legjobb barátja és fordítva is. (23 éves szociológus szakos lány) A barátságot a szerelemnél sokkal fontosabb, megszakíthatatlanabb köteléknek tekintette minden megkérdezett. A barátság valóban erősebb érzelem, mint a szerelem? A szerelem az nem barátság. A szerelem az sokkal több, mint egy barátság, az egy lelki kapcsolat, ami igazából nem gyakran alakul ki. Viszont a szerelem az múlandó. (22 éves informatika szakos fiú) 115

116 Arra a kérdésre való válaszkeresés során, hogy valakinek a szerelme lehet-e a legjobb barátja is egyben, megfigyelhető volt, hogy a fiúk (annak ellenére, hogy egyébként nem hisznek a fiú-lány barátságban) mégis arról vallottak, a barátnőjük egyben a legjobb barátjuk is. Ha problémám van, akkor én elsősorban barátnőmmel szoktam megbeszélni. (23 éves szociológia szakos fiú) Az az ember, aki a legközelebb tud állni hozzám, az a partnerem. Akivel mindent meg tudok beszélni, az a párom. (23 magyar szakos éves lány) Vannak dolgok azonban, amelyek szükségessé teszik a barátnők jelenlétét, és azt, hogy elkülönítsük a partnerkapcsolatot a baráti köteléktől: Nem biztos, hogy a szerelmemmel fogom megbeszélni azt, hogy nyáron merjem-e gyantáztatni a lábamat 40 fokban vagy nem. Ezt nyilván a barátnőimtől fogom megkérdezni. Vagy ha van egy lelki problémám, ami a szerelmemet nagyon nem fogja érdekelni, akkor én ilyen szempontból engedékeny vagyok, mert tudom, hogy egy férfit nem minden esetben érdeklik a női lelki nyavalyák, meg adott esetben fáradt. Ha kis női problémám van, akkor nem a páromat fogom vele traktálni, hanem a barátnőmmel beszélem meg, akit valószínűleg érdekel a téma. (25 éves kommunikáció szakos lány) Összegzés Ahogy azt a tanulmányom elején Márai Sándor szavaival próbáltam kifejezni, a barátság komoly feladat és szerep is egyben. Kutatási témám kiválasztásánál célom volt, hogy egy, az én életemben is fontos szerepet játszó kapcsolattípust válasszak. Hiszen ahogy Hamvas Béla is írta: A barátság magasabb Hatalomtól megszentelt állapot. Az igaz barátság, megmásíthatatlan kötelékké válhat, olyan megszakíthatatlan kapcsolat, amely a családi, rokoni, vérségi kötelék mellett a legfontosabb, sőt, talán ugyanolyan fontos. Az igaz barátok a fiatalok életében nagyon fontos szerepet töltenek be. A bizalom, a megértés, a támasz- és vigasznyújtás, az egymás segítése és a másik melletti kiállás a baráti kapcsolatok legjellemzőbb tulajdonságai. A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos. De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója. A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa; a játék az, hogy oly vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam. írja ugyancsak Hamvas Béla. Vizsgálatomban a magyar író és filozófus barátságformái is megjelentek, igaz, árnyaltabban, a mai kor sajátosságait, értékvilágát magukon hordozva. Azt, hogy a fiatalok feláldoznák az életüket a másikért, nem tudhatjuk mint ahogy ők maguk sem voltak még rákényszerülve ilyen tettre. Kijelenthetjük azonban, hogy minden esetben képesek kiállni a másik mellett. Az azonos gondolkodásmód, a közös téma is fontos számukra; lényeges elem egy barátságban a nevetés, az öröm és az önfeledt kikapcsolódás; az intimitás és a feltárulkozás pedig talán az igaz barátságok elvitathatatlan része. Az egyetemi lét, a felsőoktatás nem a magányosság intézménye, társas lényként mindenkinek szüksége van arra, hogy saját korosztályában szövetségesekre, támaszra leljen. Bár a fiúk 116

117 több barátról számoltak be, mégsem mutatattak kiugró különbségeket a számok. Az viszont, hogy kiket tartottak barátjuknak az illetők, csak egy dimenzió. A további vizsgálatok során fontos lenne a vallási szempont beemelése, amit jelen kutatásom keretei nem tettek lehetővé. Interjúim során felmerült: a vallásos hallgatók a barátságot testvéri viszonynak minősítik. Az egyik megkérdezett hallgató kijelentette: bár a barátait megválaszthatja az ember, a családját nem, azért ő mégis a családjában bízik meg leginkább, és édesanyját is nagyon jó barátjának tekinti. Azok, akiknek van testvérük, nem említették ezt a jelzőt a barátságról szólva, így további kutatások során e pontot is érdemes lenne vizsgálni, egy nagyobb mintán, külön kitérve a család és a barát funkciójának elkülönítésére, összehasonlítására. Kiinduló hipotézisem az volt, hogy az igaz barátságok, amelyek a középiskolában születnek, kiállják az idő és a távolság próbáját, és ez igazolódni is látszik. Interjúalanyaim többsége bár előfordult olyan eset, hogy megszakadt középiskolai barátság sikeresen fenn tudta tartani ezeket a kapcsolatokat. Ez annak is köszönhető, hogy kihasználva a közösségi oldalak és a csevegőprogramok adta lehetőségeket, minőségi kapcsolatot tudnak ápolni középiskolai barátaikkal. A felsőoktatási intézmény is hatással lehet arra, hogy egy személy mennyire tud integrálódni az egyetemi csoportba, mennyire képes bizalmi kapcsolatokat és igaz barátságokat kialakítani. Interjúalanyaim közül hárman mesterszakosak voltak, de az alapszakot különböző intézményben végezték el. Ez hatással volt az integrációjukra: nehézségekbe ütköztek akkor, amikor egy, már kialakult egyetemi csoportba próbáltak beilleszkedni. A bolognai rendszer megtörte az ötéves képzési idő rendjét, mely hatással van az oktatás minőségére, de egyszerre nyújt lehetőséget a hallgatónak arra is, hogy három év után szabadon dönthessen, tovább folytatja-e a megkezdett utat, vagy sem. Az azonban kiderült, hogy e döntés nagy szabadsága és a szabad intézményváltás zavart okoz mind a barátságok kialakításában, mind pedig az alapszakon megszületett barátságok fenntartásában. Bár a kutatás megkezdésekor elsősorban arra kerestem a választ, hogy az intézményváltás (leginkább a középiskola és az egyetem között) milyen változásokat okoz a barátságokban, kutatásom érdekes eredményeket hozott a fiúk és a lányok közötti viszonyrend, a barátságokban meglévő korkülönbség és a szerelem kontra barátság témakörének vizsgálata során. A fiú-lány barátságokkal kapcsolatban nincs mindenki által elfogadott konszenzus a társadalomban, mint ahogy interjúalanyaim sem vélekedtek egyformaképpen erről a kapcsolatról. A fiúk inkább pesszimisták, míg a lányok derűlátók voltak egy ilyen kapcsolat sikerességét illetően. Az interjúalanyaim évesek voltak, így érthető módon úgy gondolták, egy náluk fiatalabb személlyel nem tudnának kialakítani igaz baráti kapcsolatot, hiszen mindegyik korosztálynak más az életstílusa, érdeklődési köre, életkori sajátossága. Ezt az eredményt a későbbiek folyamán érdemes lenne mélyebben is vizsgálni: vajon tíz év múlva is ugyanezen a véleményen lesznek? Indokolt lenne amiatt, hogy tíz év múlva már a munkahelyi kötelezettségeknek kell eleget tenniük, és lehet, hogy nem lenne idejük rá, illetve nem érdekelné őket az, hogy az egyetemista lét milyen kötelezettségeket állít a hallgató elé, illetve milyen szabadságot ajándékoz. Az interjúalanyaim többsége reménykedik abban, hogy azok a barátságok, amelyek az egyetemen köttettek, illetve amelyek a középiskola után is fennmaradtak, továbbra is élni fognak még akkor is, ha a kötés gyengül. Ahogy a korkülönbségek esetében is, fontos lenne ennek vizsgálata öt vagy tíz év múlva, megvizsgálva azt, hogy vajon az egyetemnek is olyan erős összetartó ereje van-e, mint a középiskolának. 117

118 Felhasznált irodalom Albert Fruzsina, Dávid Beáta (2007): Embert barátjáról A barátság szociológiája. Budapest, Századvég Kiadó Aronson, Elliott (1997): A társas lény. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Cohen, Albert K. (1976): A szubkultúrák általános elmélete. In Huszár Tibor, Sükösd Mátyás (szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Forgács József (1993): A társas érintkezés pszichológiája. Budapest, Kairosz Könyvkiadó Foucault, Michel (1967): Más terekről. Forrás: Utolsó látogatás: Goffman, Erwing (1959): Az én bemutatása a mindennapi életben. Budapest, Thalassa Alapítvány Pólya Kiadó Rácz József (1989): Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori devianciák. Budapest, Magyar Pszichiátriai Társaság Simmel, Georg (2009): A társadalmi differenciálódásról. Budapest, Gondolat Kiadó Tárki Háztartás Monitor Szivós Péter, Tóth István György (szerk.). Forrás: tarki.hu/research/monitor/monitor2000/index.html. Utolsó látogatás: Tönnies, Ferdinand (2004): Közösség és társadalom. Budapest, Gondolat Kiadó Utasi Ágnes (2002): A bizalom hálója. Budapest, Új Mandátum Kiadó Utasi Ágnes (2006): A szubjektív életminőség forrásai. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete Idézetek Hamvas Béla (é.n.): A láthatatlan történet. Budapest, Medio Kiadó Márai Sándor (1991): Füves könyv. Budapest, Akadémia Kiadó 118

119 II. fejezet Értékes fiatalok, avagy mi jellemzi az egyetemisták értékvilágát

120

121 Pusztai Gabriella, Bacskai Katalin, Kardos Katalin VALLÁSOS KÖZÖSSÉGEKHEZ TARTOZÓ HALLGATÓK 1 Bevezetés Az utóbbi évtizedben végzett kutatásaink rámutattak, hogy az Európai Felsőoktatási Tér keleti peremének hallgatótársadalmában meghatározó tényezővé váltak a korábbihoz képest jellegzetesen eltérő kultúrájú, úgynevezett nem-tradicionális hallgatók. Közéjük nemcsak az elsőgenerációs hallgatók tartoznak, hanem mindazok, akik korábban kevesebb eséllyel juthattak be a felsőoktatásba (Pusztai 2011). Több munkánkban foglalkoztunk a kisebbségben élő hallgatók (Kozma, Pusztai 2006; Pusztai, Nagy 2005), valamint a vallási közösségekhez tartozó fiatalok (Pusztai 2009) vizsgálatával. Rámutattunk, hogy nemcsak a hallgatók egyéni pályafutása és esélyei szempontjából lényeges individuális jellemzőkként kell számolnunk ezekkel a vonásokkal, hanem azért is érdemes odafigyelni a hallgatótársadalom sokszínűségére, mert az intézményi szocializáció sajátosan újszerű mintázatainak kialakulásához járulnak hozzá. A vallásos hallgatói csoportok megfigyelése azért is különösen fontos, mert a hazai vallásszociológiai munkák hosszú ideig arról számoltak be, hogy az iskolai végzettség emelkedésével határozottan csökken a vallásos elköteleződés a társadalomban, s csak az utóbbi évtized elemzései mutattak rá, hogy ez a jelenség elsősorban a szocialista modernizáció, valamint az államilag támogatott szekularizáció következménye volt, sőt, újabban a magasan kvalifikált fiatalok körében kifejezetten intenzív vallásgyakorlat figyelhető meg. Az oktatáskutató számára további kérdés az, hogy a vallásosság mentén szerveződő közösségek támogatják-e, vagy elvonják a fiatalokat a campus világába való beilleszkedéstől. A vallásosság mentén szerveződő hallgatói kisközösségekben és szervezetekben végzett terepmunka eredményeire támaszkodva elmondható, hogy a vizsgált felsőoktatási térségben a vallásos hallgatói értelmező közösségek igen nagy befolyással bírnak tagjaik egyetemi pályafutására azzal, hogy jelentősen átrendezik azt a kontextust, amelyben a hallgatók mindennapjaikat töltik. 1 A tanulmány a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretei között készült. A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk: campuslet.unideb.hu. 121

122 Vallásosság és iskolázottság Vallásosság és társadalmi státus, vallásosság és iskolai előmenetel kapcsolata a vallásszociológia kiemelt kérdése. A szakirodalmi viták tárgya, hogy a modernizációs folyamat, a dominánssá váló racionalitás, a magasan képzettek arányának növekedése egyértelműen és elkerülhetetlenül vezet-e a vallásosság csökkenéséhez. Nem beszélve arról, hogy a szekularizációs tézis értelmében a nyitott társadalomban meggyengül a vallásosság mentén szerveződő közösség hatóereje. Régiónk vallásszociológiai vizsgálatai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy mivel az oktatási rendszer nemcsak a státuselérésben, hanem a vallásos nézetek interpretálásában is központi szerepet töltött be évtizedeken át, a vallásosság és az iskolázottság összefüggése nem magyarázható a modernizáció hatásával. A térségben jelentős részben az ideológiai szempontok által meghatározott nevelési és oktatási rendszer működésének eredményei tükröződtek abban, hogy az alapvető társadalmi státusmutatók kiemelkedő erővel és negatív irányban függtek össze a vallásossággal (Tomka 1991). Ennek az összefüggésnek az erőssége az utóbbi évtizedekben csökken, a legalacsonyabb végzettségűek után a legmagasabb, egyetemi végzettségűek következnek például a gyakori templomba járásban. A fiatalok körében a vallási mező mindkét szélső pólusához tartozók körében felülreprezentáltak a magasan iskolázott szülők gyermekei, s az egyházias fiatalok származására nemcsak magasabb iskolázottság, hanem előnyösebb gazdasági státus is a jellemző, különösen a nagyvárosokban (Tomka 2010; Rosta 2010; Hámori, Rosta 2011). Kutatási tapasztalataink azt mutatják, hogy a vallásosság és az iskolázottság, valamint a vallásosság és az iskolai munkához való hozzáállás kérdései között különbséget kell tenni. Az iskolázottság olyan tényező, amelynek alakulására kutatások sora keresi a magyarázatot. E kutatások szerint az előző generáció iskolázottsága a legmarkánsabb erőforrás ezen a téren. Ám akad egy sereg olyan tényező, melyek hatását korábban éppen az oktatásszociológiai vizsgálatok módszertani sajátosságai miatt nem vizsgáltak. Ezek közül a társas kontextus strukturális és kulturális jellemzőire hívtuk fel a figyelmet (Pusztai 2009). Ennek az egyik legizgalmasabb alapesete a vallásos kontextus. Nincs konszenzus abban a tekintetben sem, hogy ez nominális vagy graduális változó-e, s azzal kapcsolatban is viták zajlanak, hogy okozhat-e graduális egyenlőtlenségeket. Tanulmányunk ahhoz a szakmai diskurzushoz is hozzá kíván járulni, amely arról szól, hogy a vallásosság és a társadalmi helyzet között okozati viszony van-e vagy inkább asszociatív (Szántó 1998). A rendszerváltozás első évtizedében felszínre kerülő tények azt a felfogást erősítették, hogy ok-okozati összefüggés van a vallásosság és a társadalmi helyzet között, s ebben az összefüggésben a vallásosság inkább a magyarázó változó szerepét játssza, vagyis a vallásosak alacsony társadalmi státusa Magyarországon inkább az elmúlt évtizedek vallásosakkal szembeni diszkriminációjának és a vallásosak önszelekciójának köszönhető (Hegedűs 2000; Görgőy 2001; Bögre 2004; Pusztai 2004). Az a gondolat, hogy a vallásosság önmagában társadalmi mobilitást segítő tényező is lehet, a klasszikusoktól származik (Riesman 1983; Weber 1982). Korábban már elemeztük azokat a kutatási eredményeket, amelyek arra keresik a választ, hogy a vallásgyakorlás támogatja-e a magas teljesítményt, az iskolai sikert (Pusztai 2009). A kutatók jelentős része szerint tetten érhető az egyéni és közösségi vallásgyakorlat hatása a tanulmányi munkára, továbbtanulási aspirációkra, egy fiatal későbbi társadalmi státusára, a kulturális tőkehiány pótlására (Darnell, Sherkat 1997; Lehrer 1999; Regnerus 2000; Loury 2004). A vallásgyakorlat tanulmányi karri- 122

123 erre gyakorolt hatásának működési mechanizmusát többféleképpen próbálják értelmezni. Felmerül a kérdés, hogy az összefüggés közvetlen vagy közvetett-e, vagyis a vallásosság valamilyen attitűd kialakításához vezet-e, amely az iskolai teljesítményt segíti. Kérdés, hogy ez az attitűd a vallásosság szerves központi eleme-e, mint például a lelkiismeretesség, vagy a vallásos neveltetés mellékhatása, mint a tekintélytisztelet (Iannaccone 1998). Van, aki úgy vélekedik, hogy közös okra vezethető vissza a vallásosság és az iskolai siker, s ez pedig a vallási közösségben megszokott engedelmességgel, vagy mondhatjuk úgy is, kooperálni tudással van összefüggésben. A legérdekesebb alternatíváknak a következőket tartottuk: egyrészt a vallásosság a személyes kortárs kapcsolatháló révén kortárs csoportnyomásként jelenhet meg (Darnell, Sherkat 1997), a vallásos barátokkal való együttműködés feltételeként. Másrészt a vallásosság kognitív dimenziója által az értékpreferenciák és normák közvetlenül is befolyásolják az egyén iskolával kapcsolatos mindennapi és sorsfordító döntéseit (Lehrer 2006). Harmadrészt a vallásosság a családhoz, a munkához és más egyebekhez való hozzáálláson keresztül, a velük kapcsolatos döntések következményeként is visszahathat az egyén oktatási döntéseire (Lehrer 2006). Emellett a hátrányos helyzetű tanulók iskola által okozott akkulturációs sokkját enyhítve, s a sikertelenség miatti stresszt mérsékelve adhat biztonságot a tanulónak (Clark, Lelkes 2005). Felsőoktatási karrier és társadalmi státus A felsőoktatási intézményen belüli karrieresélyek és a származás összefüggésének kérdése kapcsán az a hipotézis tartja magát, hogy az iskolarendszerben felfelé haladva csökkenhet a szülői státus iskolai előmenetelre gyakorolt hatása, főként, mivel a fiatal jobbára a szülőktől eltérő jellemzőkkel leírható szignifikáns mások hatása alá kerül (Mare, Chang 2003). Továbbá a felsőoktatási szervezet nemzeti, illetve nemzetközi rendszerének strukturális átalakítása, a felsőoktatási képzési követelmények, tantervek homogenizálása is ellensúlyozza a családi háttér társadalmi státus-meghatározó szerepét (Goldthorpe, Erikson 2002). Valójában nézetünk szerint a struktúraváltás leginkább csak a hozzáférés lehetőségein módosít, az intézményi reálfolyamatokra legfeljebb hosszabb távon, közvetve és más tényezőkkel kiegészítve lehet befolyással. Az erősödő intézményi diverzitás hatására a hallgatók intézmények, karok közötti eloszlását növekvő szegmentáció jellemzi, a különböző státusú és presztízsű intézményi keretek között összezárt hallgatók egymáshoz nagyon hasonló társadalmi háttérrel rendelkeznek (Róbert 2000; Pusztai 2010a), az intézményen belüli egyenlőtlenségek terén pedig a diverzitás új dimenziói válnak jelentőssé. Ezek a különbségek olyan sokszínűek, hogy összefoglalóan az elit felsőoktatás hallgatóinak társadalmi, demográfiai, kulturális jellemzőitől eltérő hallgatókat nem-tradicionális hallgatóknak nevezzük (Bean, Metzner 1985; Harper, Quaye 2009; Reay et al. 2009; Pusztai 2010b). Az alacsony státusú családból származókat, a nőket, a kisebbségi etnikai és vallási, felekezeti csoportokhoz tartozókat, a tanulmányaikat az átlagnál idősebben kezdőket, a családfenntartókat, a munka mellett tanulókat kockázati csoportokként azonosította a szakirodalom (Bean, Metzner 1985; Forray 2003). Sokan szűkebb értelemben csupán az elsőgenerációs diplomaszerzőkre gondolnak a nem-tradicionális jelző hallatán, azonban a hallgatók kapcsolati környezetére érzékeny kutatások korán rámutattak, hogy e csoportok közös vonása az akadémiai és a társas integráció töredékessége (Spady 1970; Tinto 1993). A felsőoktatásba lépést megelőzően és a hallgatói évek alatt kötött kapcsolatok eredményességet támogató vagy gátló tényezők lehetnek (Tinto 1993; Pascarella, Terenzini 2005; Pusztai 2011). A gyengén integrált 123

124 hallgatók gyengébb továbbtanulási aspirációval rendelkeznek, kevéssé kötődnek az intézményükhöz, bizonytalanabbak a tanulmányi cél értelmében, nagyobb körükben az intézmények közötti vándorlás és erősebb lemorzsolódási ráta jellemzi őket (Bean, Metzner 1985; Tinto 1993; Reay et al. 2009). Jelen tanulmány a nem-tradicionális hallgatók egyik érdekes, s a régiónkban ez idáig kevéssé kutatott csoportjának tudományos megismeréséhez kíván hozzájárulni. Kérdés, hogy a hallgatói integráció fentebb vázolt koncepciója alkalmazható-e maradéktalanul az ezredforduló utáni, kulturálisan heterogén hallgatótársadalomra, amelyben nem mindenki számára jelent egyértelmű támogatást a domináns hallgatói kultúrába való integrálódás. Feltételezésünk szerint a külső kapcsolatok is képezhetnek olyan elkötelezettségeket, melyek a tanulási döntéseket, a tanulmányi célt és az intézménnyel való azonosulást támogatják (Hurtado 2007; Pusztai 2011). Döntő kérdés, hogy a hallgató kikkel együtt alkotja meg tanulmányi célokra és az intézményi kötelezettségekre vonatkozó nézeteit. A konstruktivista közösségértelmezés és Coleman társadalmi tőke elméletének megfontolásai alapján értelmeztük a hallgatók intézményi beágyazottságának kérdését. Coleman elméletének köszönhetően tudjuk, hogy a közösségek kapcsolathálózati struktúrája és a kapcsolathálóban közvetített információk, értékek és normák tartalma, valamint a szervezeti célokhoz való viszonya jelentősen befolyásolja az egyén iskolai pályafutását. Coleman a funkcionális közösségre támaszkodó intézményt tapasztalta a leghatékonyabbnak, ahol az iskolaközösség formailag és tartalmilag zárt hálózatokra épül. Világos, hogy erről a felsőoktatás világában nincsen szó, azonban a hallgatói kapcsolathálónak mégis rendkívül fontos szerepe van. A konstruktivista fordulatot követően, melynek hatására a társadalomtudományok újraértelmezték a közösség fogalmát, a tudás interszubjektív természetéből kiindulva az összekapcsolódók közös jelentésalkotó tevékenysége, sőt, a közösség határainak egyéni konstrukciója került a középpontba (Berger, Luckmann 1998). A szervezeti homofília, a diszciplináris, professzionális szocializáció termékeként kialakuló értelmező közösségeket a jelentések hálója tartja össze (Becher 1989; Fish 1980; Geertz 2001). A hallgatók kapcsolatait úgy értelmeztük, mint az egyént körülvevő, s nagyjában-egészében egybehangzó jelentést alkotó és használó hálózatot, s az értelmező közösség más tudományokban is alkalmazott fogalmát tartottuk legalkalmasabbnak a megjelenítésére. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e különbség az erős külső kötöttségekkel bíró hallgatói csoportok között abban a tekintetben, hogy az őket körülvevő értelmező közösség mennyire gátolja vagy segíti felsőoktatási integrációjukat (Pusztai 2011). Korábbi tanulmányunkban a vallásos közösségekhez kötődő hallgatók felsőoktatási integrációját vizsgálva a beágyazottság kapcsolati dimenziójával foglalkoztunk, s megállapítottuk, hogy a vallásgyakorló hallgatók relációs beágyazottsága erős (Pusztai 2011). Jelen munkánkban arra koncentrálunk, hogy milyenek azok a hallgatói közösségek, amelyekhez kötődve a hallgató nem elidegenül, hanem inkább közelebb kerül az akadémiai értékekhez, normákhoz. Noha a colemani koncepció szerint az önkéntes, civil szervezeti tagság és a vallásos baráti körhöz tartozás olyan közösségi támogató erőt, társadalmi tőkét teremt, ami növeli az eredményesebbé válás esélyét (Coleman, Hoffer 1987), a szakirodalom a nem domináns vallási és felekezeti közösségekhez tartozó hallgatókat is kockázati csoportként írja le a felsőoktatási bejutás és eredményesség szempontjából (Mahaffey, Smith 2009). A hallgatók vallási-felekezeti diverzitására különösen a nem zsidó-keresztény vallási gyökerű hallgatók kapcsán kezdtek jobban odafigyelni. Az utóbbi években három lényeges jelenségre mutattak rá a hallgatói vizsgálatok. Elsősorban az tapasztalható, hogy a hallgatótársadalmat a spirituális érdeklődés növekvő arányban jellemzi, másrészt erősödik a vallási és felekezeti diverzitás, sőt, ezek etnikai 124

125 sokféleséggel való kombinációja, valamint gyakori a felekezeti-vallási okok miatti izolálódás (Astin et al. 2011; Mahaffey, Smith 2009). A vallásosság iskolai pályafutásra gyakorolt hatásait korábban elemeztük, s megerősítettük, hogy a vallásosság mentén szerveződő kapcsolatháló fontos támogató szerepet tölt be (Pusztai 2009). Azonban a felsőoktatás világában az intézmény értékrendjével és céljaival való azonosulás feladata bonyolultabb, hiszen egyrészt a felsőoktatás világában hagyományosan szekuláris, sőt inkább vallásos világnézettel szembenálló beállítódás dominál (Berger 1999; Geiger 1999), másrészt az intézményi kultúra döntő mértékben a hallgatótársak interpretációjában jut el az egyénhez, ellentétben a közoktatással, ahol inkább a tanár szerepe jelentős. Mivel térségünkben az oktatókkal való kontaktusokban a vallásosság a legutóbbi időkig tabu témának számított, könnyen előfordulhat, hogy a hallgatókat vallási igényeik intézményen kívüli közösségi, kapcsolathálók felé orientálhatják. Közben elszigetelődhetnek a hallgatótársadalomtól, melynek meghatározó magatartásmintái a vallásosak számára időnként nehezen elfogadhatók, s az eltérő térhasználat és időbeosztás további távolságot teremthet. Így a nem domináns világnézethez tartozó hallgatók beágyazódása, s a tanulmányi szempontból fontos információk és segítség elérése is nehézségekbe ütközhet (Mahaffey, Smith 2009). Emellett esetükben a kötődések rendszerét a vallási közösséghez vagy vallásos baráti körhöz tartozás többszörözi meg. A vallási és felekezeti közösséghez tartozás a baráti kapcsolatok jelentős részének képezi az alapját, s ez alkalom arra, hogy ne a szervezeti racionalitás, hanem az önkéntesség alapján létrejövő közös tagság szervezze a csoportot. A vallásgyakorló hallgatók nemcsak a korábban is meglevő, hanem a hallgatótársadalomban kialakuló barátságok esetében is fontosabbnak tartják a vallási-felekezeti homofíliát (Stark et al. 1996). A vallási-felekezeti közösségekhez kötődők felsőoktatási beágyazottságát jellemezve három típus különíthető el. Az elsőbe azok a hallgatók taroznak, akiket vallási közösségi beágyazódásuk tanulmányi sikerhez segít, s a hallgatók körében megbecsülésre tesznek szert, míg a másik csoport nem tudja nézeteit összeegyeztetni az intézmény tanulmányi és társas közegében kialakult domináns kultúrával, s ezért izolálódik, vagy előbb-utóbb sehova sem tartozik. A harmadik típusba az intoleráns vallási közösségekhez tartozó hallgatók kerülnek, akik általában nagyon erősen kiszorulnak a hallgatótársadalomból (Sherkat 2007). A vallásosság és a felsőoktatási integráció összefüggésrendszerét vizsgáló munkák egy része a felekezeti felsőoktatási intézménybe való integráltságot kutatja, s itt a tanulmányi és társas integráció mellett megjelenik a spirituális integráció dimenziója is (Morris et al. 2003). Spirituális integráltságról akkor beszélhetünk, ha a hallgató percepciója szerint az intézmény hozzájárult spirituális kiteljesedéséhez, oktatóival és hallgatótársaival világnézeti kérdéseket is meg tudott beszélni, valamint összhangban állt egymással spirituális és tanulmányi fejlődése (Astin et al. 2011). Mivel az utóbbi években végzett hallgatói vizsgálataink során a vallásosság mentén szerveződő közösségekhez tartozó hallgatók felsőoktatási integrációjának olyan sajátos vonásaira bukkantunk, mint például a klasszikus akadémiai értékekhez való erősebb kötődés, jelen tanulmányban arra keressük a választ, hogy a vallásos hallgatók társadalmi státusa és felsőoktatási intézményen kívülre mutató kapcsolati kötődése milyen mértékben befolyásolja felsőoktatási integrációjukat. 2 2 Az elemzésben A harmadfokú képzés hatása a regionális átalakulásra című OTKA kutatás (T 69160) két adatbázisát használtuk fel. Három ország (Magyarország, Románia és Ukrajna) magyar tannyelvű felsőfokú intézményeiben 2008-ban és 2010-ben zajlott az adatfelvétel (Pusztai 2010). 125

126 A vallásos hallgatók a kvantitatív adatok tükrében Először vessünk egy pillantást a hallgatói vallásgyakorlatra a kvantitatív adatok szemüvegén át, melyhez a Partium végzős alapképzéses (2008, N=1399) és a mesterképzést kezdő hallgatói (2010, N=602) körében végzett kérdőíves vizsgálat adatait használtuk fel. A vizsgált térség felekezeti összetétel szempontjából sajátos helyzetű, hiszen a döntően monokonfesszionális blokkokból álló Európa egyik multikonfesszionális övezetének számít: a protestánsok és a görög katolikus hallgatók aránya is magasabb a térség országaiban tapasztalhatónál, a hallgatók majd kétötöde református, legfeljebb minden negyedik hallgató római katolikus (1. ábra). A debreceni egyetemistákra koncentráló Campus-lét kutatás adatbázisának felekezeti megoszlásra vonatkozó adatai az arányokat tekintve teljesen megfelelnek a Debreceni Egyetemet körülvevő felsőoktatási régióban végzett hallgatói vizsgálataink adatainak. Árnyalatnyival magasabb a reformátusok és a felekezethez nem tartozók, s valamivel alacsonyabb a görög katolikusok aránya, de a hallgatók döntő többsége valamelyik felekezethez tartozónak tartja magát. Miközben az euroszekularizáció trendjét megállíthatatlannak véli a szakma, úgy tűnik, mind a felekezeti sokféleség, mind a totális ideológiát erőltető politikai rendszer bukása kedvezően hat a térségben élők vallásgyakorlatának aktivitására. Ráadásul a térség multietnikus politikai alakulatai miatt a nemzeti és a felekezeti identitás összekapcsolódása is megsokszorozza a vallási hovatartozás funkcióit. 1. ábra: A hallgatók felekezeti megoszlása (százalékban) A felekezeti kötődés azonban a vallásosságnak csak az egyik dimenziója. Más információval szolgál a hallgatók vallásosság szerinti önbesorolása, mely szerint legalább minden második válaszadó a maga módján vallásosnak, s mintegy százalék egyházias vallásosságúnak mondja magát, miközben a válaszadók negyede nem tartja magát vallásosnak. A Debrecenben tanulmányokat folytatók között a Campus-lét adatai szerint többen vannak a vallásosságtól távolabb állók, ám a régióban tapasztalttal azonos arányban találkozunk maguk módján vallásosakkal, s még további tizedük érzi magát egyháziasnak. A vallásosság különböző mutatóit figyelembe véve mindkét képzési szint hallgatótársadalmában egyértelmű, hogy a személyes vallásgyakorlattal rendelkezők (imádkozók) a hallgatók valamivel több mint 40 százalékát teszik ki, ami nagyarányú és stabilan meglevő spirituális igényekkel rendelkező hallgatói csoport meglétére utal. A nemzetközi vizsgálatokban tapasztaltaknak megfelelően a kisebb és nagyobb közösségi vallásgyakorlat és a vallásos baráttal való rendelkezés gyakorisága gyarapodást mutat a mesterképzés felé haladva (Astin et al. 2011). A rendszeres templomba járók (az alapkép- 126

127 zésben 22, a mesterképzésben 31 százalék), a kisközösséghez tartozók 3 (17-27 százalék) és a vallásosakkal barátkozók (60-74 százalék) növekvő aránya alapján megfogalmazható, hogy a vallásosság kapcsolatfüggő mutatói tekintetében szemmel láthatóan elmozdulás történik a felsőoktatási évek alatt, mint ahogy arra már korábbi vizsgálatok alapján is rámutattunk (Pusztai 2009). A huszadik század utolsó negyedében az alapvető társadalmi státusmutatók erős és negatív irányú összefüggést mutattak a vallásossággal, azonban ez a kapcsolat az utóbbi évtizedekben a magas státusú magyarországi fiatalok körében gyengülni látszott (Tomka 2010; Rosta 2010). Az általunk vizsgált, s a hazai felsőoktatás társadalmához képest összességében is kedvezőtlenebb társadalmi helyzetű hallgatói mintában az egyházias és a maguk módján vallásos hallgatók az átlagnál alacsonyabb státusúak. Alulreprezentáltak a magasan iskolázott szülők gyermekei körében és a magasabb státusú településen lakók között, ráadásul a személyes és közösségi vallásgyakorlat más mutatóinak vizsgálata is megerősítette ezt a tapasztalatot. A vallásos hallgatók tehát az átlagnál alacsonyabb státusú, s emellett erős külső kapcsolati vonzerőknek vannak kitéve, s ilyen értelemben az integrációs elmélet szerint magas kockázatú csoportnak számítanak a felsőoktatási szocializáció és a tanulmányi teljesítmény tekintetében. Vallásosság és a felsőoktatási beágyazottság A beágyazottság eredetileg gazdaságszociológiából eredő fogalma Coleman társadalmi tőke koncepciójának egyik fontos építőeleme. Azt a mértéket és minőséget jelenti, ahogy az egyén a személyes kapcsolathálóiba, illetve tágasabb társas kontextusba bekapcsolódik. A beágyazottság granovetteri koncepciójából kiindulva a hallgatók relációs beágyazottságát több dimenzióban vizsgáltuk (felsőoktatási inter- és intragenerációs kapcsolatok irányultsága, multiplexitása, intézményi és intézményen kívüli társas tevékenységek), s mindezeket úgy fogtuk fel, mint centrifugális vagy centripetális erők vektorait. Ennek alapján különböző típusokat különítettünk el, melyeket a teljes, intergenerációs beágyazottságúaktól a legizoláltabbak felé haladva az alapképzésben kollegiális, diákközösségi, mikroközösségi és a láthatatlan hallgatóknak, a mesterképzésben pedig céhbeli, autonóm, diákközösségi és láthatatlan hallgatóknak neveztünk (Pusztai 2010b). Amikor a beágyazottság és a vallásosság összefüggését vizsgáltuk, azt tapasztaltuk, hogy a vallásgyakorlók hátrányos társadalmi helyzetük és a felsőoktatás világából kifelé mutató kapcsolati kötődéseik ellenére a hallgatótársadalom egyik legintegráltabb csoportját képezik mindkét képzési szinten. Miközben az alapképzésben a rendszeres nagyközösségi vallásgyakorlók (legalább havonta néhányszor templomba járók) közé a hallgatók valamivel több mint egyötöde tartozik, ezek a fiatalok felülreprezentáltak a felsőoktatási intézmény társadalmához a legtöbb szállal kötődő intergenerációs beágyazottságúak között, akiknek egyharmada rendelkezik nagyközösségi vallásgyakorlattal. A széleskörű intragenerációs típusban a teljes mintának megfelelő arányban vannak vallásgyakorlók, míg a szűkkörű vagy az izolált típusban ennél jóval alacsonyabb arányban. A vallásosság mentén szerveződő közösségekhez tartozó hallgatók 3 A debreceni hallgatók válaszait összefoglaló Campus-lét adatbázis alapján a hallgatói közösségek között a sportköri, sportegyesületi tagság mellett a legnépszerűbb a vallási köri tagság, mindkét tevékenység köré a hallgatók egynyolcada csoportosul. A különböző vizsgálataink eredményei tehát megerősítik egymást. 127

128 körében a campuson kívüli kapcsolathálóhoz tartozás úgy tűnik, nem gyengíti, hanem erősíti a hallgatók felsőoktatási beágyazottságát. A vallásosság hatása a felsőfokú tanulmányok céljának értelmezésére A felsőoktatási tanulmányok céljáról alkotott elképzelések és a vallásosság négy vizsgált dimenziója között kerestük az összefüggést. Korábbi elemzésünkben a felsőoktatási továbbtanulás motívumainak főkomponenseit keresve azt tapasztaltuk, hogy a tudás-, valamint a presztízsszerzés, a diákélet vonzása és a család társadalmi felemelkedésének vágya képezik a legerősebb faktorokat (Pusztai 2011). A faktorelemzés alapváltozóinak egyenkénti vizsgálata megerősíti ezt a korábbi tapasztalatot, s további finom megfigyelésre is lehetőséget teremt. A személyes és a szűkebb vagy tágabb közösséghez való kötődés tekintetében vallásosnak mutatkozók szignifikánsan kevésbé tekintenek úgy tanulmányaikra, mint a jól jövedelmező állás megszerzéséhez vezető útra. Szintén egyöntetűen, de nem minden dimenzióban szignifikánsan jellemzi őket az, hogy nem azért tanulnak, mert még nem akarnak dolgozni, s a diákélet is kevésbé vonzó értelemadó tényező számukra. Erős szignifikáns összefüggés mutatkozik viszont a vallásosság minden dimenziójában a vallásosak közé tartozás és a tudás gyarapítása között. Kevésbé markáns, de figyelemre méltó összefüggés, hogy a személyes vallásossággal jellemezhetők és a vallásos baráttal rendelkezők számára másoknál fontosabb, hogy a család elismerését kivívják felsőoktatási tanulmányaikkal. A legtöbb ponton a nagyközösségi tagság teremt különbségeket a hallgatók között, a kisközösségi és a személyes vallásgyakorlat követi ennek a befolyását, s a vallásos barátnak van a legkevesebb ponton hatása. Ami a vallásos csoportba tartozók és nem tartozók közötti különbséget illeti, a tudásgyarapítás és a bőséges jövedelemszerzés mellett három ponton látható nagyobb különbség: a munkába állás elkerülése, a diákélet vonzása és a számukra megfelelő hivatás keresése tekintetében. Azok arányában, akik felsőfokú tanulmányaiktól várják, hogy kiderüljön, mire van tehetségük, az egyedüli jelentős eltérést a kisközösségi tagság okozza, a munkába álláshoz való viszony vonatkozásában pedig a személyes vallásgyakorlat jelenti a döntő tényezőt, a vallásgyakorlók jellemzően kevesebben tekintenek úgy a felsőoktatásra mint moratóriumra. A felsőfokú tanulmányok tudásgyarapító értelmezését a vallásosság minden dimenziója támogatja, azonban érdemes odafigyelni arra, hogy a vallásos baráttal való rendelkezés befolyása a legerősebb. 1. táblázat: A vallásosság hatása a felsőfokú tanulmányok célértelmezésére (százalékban) Kisközösségi Nagy-közösségi Személyes vallás-gyakorló Vallásos barátja Tag Nem tag Tag Nem tag Van Nincs Van Nincs Jól jövedelmező állás 14,5 22,8*** 8,4 28,6*** 39,9 49,8*** 58,5 65,0** Büszke legyen a család 16,5 17,8 23,7 21,3 48,1** 41,7 55,7 62,7** Elismert foglalkozás 18 17,1 25,9** 19,7 46,4 41,6 59,5 61,7 Még nem akar dolgozni 14,3 17,9 16,7 22,9* 34,5 44,8** 59,5 61,1 Vonzó diákélet 12,2 18,5** 12,8 23,9*** 41,7 43,8 64,9 60,1 128

129 Kisközösségi Nagy-közösségi Személyes vallás-gyakorló Vallásos barátja Tag Nem tag Tag Nem tag Van Nincs Van Nincs Diploma nélkül nem lehet elhelyezkedni Kiderüljön, mihez van tehetsége 17 18,2 2, ,3 41,8 62,3 58,6 25,6** 16,5 5,6 21,8 43,2 43,4 60,0 61,0 Tovább gyarapítsa tudását 22*** 12,3 6,1*** 17,4 47,7** 38,5 66,4*** 54,7 N= A vallási közösséghez tartozás tehát jelentősen befolyásolja egy hallgató felsőoktatási tanulmányokról vallott felfogását. Mi zajlik azonban ezekben a közösségekben? Az alábbiakban a madártávlati képet közelképre cseréljük. Először interjúk segítségével, majd terepmunkára alapozott, koncentrált vizsgálattal közelítettünk tárgyunkhoz. Vallásos kisközösségek vizsgálata a Debrecen Egyetemen Kutatásunk kvalitatív szakaszában olyan fiatalokat kerestünk fel, akik ifjúsági közösségek, szervezetek oszlopos tagjai, s így kulcsinformátornak tekinthetők témánk szempontjából. A 2011 tavaszi félévében készült négy interjú során többórás hanganyagot rögzítettünk. 4 Az alanyok röviden beszélnek magukról, családi és hitéleti hátterükről. Egyik interjúalanyunk a Katolikus Egyetemi Gyülekezet tagja, katolikus egyetemi leánykollégium lakója, vidéki, tanulmányait a Természettudományi Karon (TTK) az ötéves képzési programban kezdte. Szintén katolikus egyetemi közösségbe jár az a fiatalember, aki az egyetem közgazdasági felsőfokú továbbképzésén (KTK) tanul. Egy fő a Debreceni Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetbe jár, a Bölcsészettudományi Kar (BTK) hallgatója, és egy doktori képzésben részt vevő hallgató az öntevékeny alapon szerveződő Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség tagja. 5 Az interjúalanyok kiválasztásában az egyetemi lelkészek voltak segítségünkre. Az interjúkban részletes képet kaphattunk arról, hogyan szerveződnek a csoportok, hogyan zajlanak az alkalmak, milyen kapcsolat van az egyes tagok és más közösségek között. A megkérdezettek többnyire be tudtak számolni a csoport történetéről, az egyetem életébe való beágyazottságáról is. Azonban éppen elkötelezettségük miatt az interjúalanyok belülről és lelkesen szemlélik közösségüket, talán ennek köszönhető, hogy kevés kritikát fogalmaznak meg csoportjaikkal kapcsolatban. Az interjúalanyok társadalmi háttere változatos. Első vagy másodgenerációs értelmiségiek, az egyetem vonzáskörzetéből származnak Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből, kistelepülésről és megyeszékhelyről egyaránt. Két esetben az elkötelezett, közös családi vallásgyakorlat, mély vallásos neveltetés jellemző, a másik két interjúalany 4 Mivel fontosnak tartottuk, hogy a megszólalók saját hangját is felidézzük, a tanulmányban gyakran idézünk hosszabb szakaszokat is az interjúkból. Ezeket dőlt betűvel jelöltük. 5 A négy interjúalanyt az alábbiakban az egyszerűség kedvéért az egyetemi kar (TTK, BTK, KTK) megjelölésével, ill. utolsó esetben doktoranduszként fogjuk beazonosítani. 129

130 meghatározása a maga módján vallásos típusra emlékeztetett bennünket, s csak nagyon ritkán templomba járó anyákkal és apákkal. Közös azonban mind a négy esetben a gyermekkori, fiatalkori vallásos baráti kör támogatása és igénye. Az egyházi körben végzett tevékenység egyikőjük számára sem új, ketten egyházi gimnáziumban érettségiztek, ahol szintén aktívan részt vettek az ottani programokban, a másik két interjúalany is végzett gyülekezeti munkát, és az egyetemen kereste ennek további lehetőségét, a folytonosságot. Szervezetek, közösségek típusai, hálózata Kulcsinformátoraink részletes leírást adtak arról az ifjúsági csoportról, amelyben tevékenykednek. Elmondták, hogyan kerültek kapcsolatba, hogyan folynak a találkozások, milyen programokat szerveznek, s ezek alapján az egyetemi vallási élet hosszabb távú trendjei is kibontakoztak előttünk. Az egyetemi evangelizáció és pasztoráció a tűrt és a támogatott határmezsgyéjén mozgott a 90-es években. Az egyetem vezetése, de még inkább a közvetlenül érintett hallgatói önkormányzat eleinte lelkesedéssel fogadta a kezdeményezéseket. Teológushallgatók a kémiai épületben tartottak egyetemi istentiszteleteket, az öntevékeny csoportok között is működött vallásos kiscsoport, amely helyet kapott a kollégiumokban. A vallási sokszínűség és főként az egyetemi ifjúsághoz nem közvetlenül kötődő, de nagyon erőteljesen teret nyerni akaró vallásos csoportok (Holic csoport, Krisna-tudatú Hívők Közössége stb.) megjelenése óvatosságra intette a vezetőket és egyre kevesebb vallási programot engedtek be az épületekbe, s egyre kevesebb ilyen alkalomhoz adta nevét a Kollégiumi Bizottság. Változást hozott, hogy 1997-től megkezdte munkáját az első főállású református egyetemi lelkész (Kókai Csaba), s kezdeményezése nyomán a többi felekezetben is elkezdődött az egyetemi lelkészségek szervezése. A gyülekezetekben kezdetektől fogva jellemző volt az egyetemista korosztály nyitottsága emberi, kulturális és felekezeti téren is. Az istentiszteletek, misék is nyitottak voltak a más felekezetűek előtt. (Gyakorlat volt például, hogy a katolikus szertartáson történő áldozáskor a nem bérmált, nem katolikus diákok ugyanúgy kimentek az oltárhoz és homlokukra keresztet rajzolt a pap, ezzel jelezve, hogy nem rekesztik ki a más felekezethez tartozókat az ünnepi együttlétekből.) Programjaik között számos ökumenikus alkalom van. Közös az évnyitó istentisztelet, a nagy ünnepekre felkészülés, közös karitatív tevékenységet is folytattak. Az öntevékeny csoportok működése azonban továbbra is nehézkes maradt. A 90-es években a Magyar Evangéliumi Diákszövetség és a Timóteus Társaság működött e keretek között. Programjaik akkor kaphattak támogatást és egyetemi helyiségeket, ha nem kifejezetten vallásos, hanem kulturális, életvezetési témával hirdették ezeket. Az egyetemi hitélet legnagyobb szimbolikus változásaként élték meg a vallásgyakorló hallgatók, amikor 2006 végén az addig az egyetemi könyvtár raktáraként és Informatikai Szolgáltató Központként funkcionáló épület visszakaphatta egyetemi templom funkcióját. Ezzel mintegy hivatalos rangra emelkedett a történelmi egyházak és ifjúsági szervezeteik munkája. A református és a görög katolikus lelkészi szolgálat működik az egyetemi templomban, valamint itt működött a MEKDSZ is. A másik két közösség a város más templomaiban talált otthont. Jelenleg öntevékeny csoportként működik még a Debreceni Evangéliumi Diákkörök nevű egyesület, amely a Baptista Egyházhoz köthető felekezetközi evangelizációs szervezet. Az egyetemi keresztény ifjúsági szervezetek, csoportok létrehozását az motiválta, hogy közösséget biztosítsanak a vallásos közeget kereső vagy hívő fiatalok számára, illetve, hogy gyülekezetet 130

131 biztosítsanak azoknak a diákoknak, akik állandó lakhelyükön kiszakadtak vallásos hátterükből, mert másik városban tanulnak. A szervezeti felépítést tekintve különbséget tehetünk az egyházhoz kötött egyetemi lelkészségek és az öntevékeny vallási kiscsoportok között. A Debreceni Egyetemen római katolikus, görög katolikus, református és evangélikus egyetemi lelkészség működik. A legnépesebb a református egyetemi gyülekezet, ezt követi a római katolikus, majd a görög katolikus lelkészséggel kapcsolatban állók száma. A vallásos kiscsoportok hagyományosan nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolattartásra, a hálózatok kiépítésére. (A református egyetemi lap címe is ez: Háló.) A szervezetek sokfélék, mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai, mindenekelőtt különböző az alkalmak liturgiája, eltérőek a csoportok. A különbségek ellenére a központi összetartó erő, az értékrend, az érdeklődésre számot tartó témák és a csoportépítő alkalmak megegyeznek. Az interjúkban a közösségek történetéről szóló narratívák annál letisztultabbak, minél régebben tag valaki. Az aktuális tagoknak inkább csak a tagságuk ideje alatt történt eseményekről van tiszta képük, illetve a közösség jelen korszakából. A Debreceni Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetnek több mint száz tagja van. Diákpresbitériummal és az önkéntes munkacsoportokkal jelenleg két lelkész végzi a munkát. Hetente több alkalmat szerveznek. A gyülekezetnek más felekezetű tagjai is vannak. Törekszenek arra, hogy kapcsolatot tartsanak a város és a térség református gyülekezeteivel, időnként meglátogatnak egy-egy templomot. A római katolikus egyetemi közösségek földrajzilag szintén egy csomópont, a Szent Anna Székesegyház köré szerveződnek, de ebben az esetben több közösségről van szó. A Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség mellett az Ámen klubba is hasonló korú fiatalok járnak. A két csoport más vezetés alatt működik ugyan, de a tagok között sok az átfedés, erős a kapcsolat, sok a közös program. Meg kell említeni a Boldog Terézia Egyetemi Szakkollégiumot is, amely saját felvételi eljárás keretében vesz föl (nem csak katolikus) hallgatókat. Célja a keresztény értelmiségi nők nevelése. Tagjai közül sokan tevékenyen részt vállalnak az egyetemi keresztény csoportok munkájában. A katolikus közösségek évente rendezik meg a DICSÖ: Debreceni Ifjúsági Csoportok Összejövetele nevű rendezvényt, ahol megismerhetik egymást a különböző közösségekhez tartozó fiatalok. A felekezetköziséget (ökumenizmust) valamennyi csoportban rendkívül fontos értéknek tekintik. A felekezetközi szervezetekben ez természetes, de a felekezeti alapú egyetemi gyülekezetek is nagyon nyitottak. Egyfelől a közösség a gyarapodást, befogadást helyezi az előtérbe, másfelől élénk a párbeszéd a más felekezetű gyülekezetekkel. A nagy ünnepekre való közös készülés mellett Taizé imaórák 6 vannak minden évben, és közös jótékony célú alkalmakat is lebonyolítanak. Az egyik interjúalany ezt így foglalta össze: a vallás olyan szinten meg van szabva, hogy ugye az egyetemi gyülekezet, vagy egyetemi lelkészségeknek mind a négy történelmi egyháznak, a reformátusnak, a görög katolikusnak, az evangélikusnak és a római katolikusnak is van külön egyetemi gyülekezete és így mindenki a vallásának megfelelően tud csatlakozni. De például nekünk is vannak református tagjaink, akik azt mondták, hogy ők inkább ide jönnek és nem a református gyülekezetbe, de végül is így vallásilag nyilván, hogy aki így teljesen nem tud mit kezdeni ezzel a kereszténységgel, az nem fogja itt jól érezni magát. (TTK-s lány) 6 Ökumenikus imádsággal és énekkel színesített ifjúsági alkalom. 131

132 A felekezetköziségnek vannak tehát korlátai is, ez nem kirekesztésből vagy határféltésből származik, hanem abból, hogy a különböző hátterű és hagyományú csoportokba nehezen integrálódik az, akinek háttere, hagyományai, ismeretei, tehát felekezeti kultúrája eltérő. A másik szervezeti forma az öntevékeny csoportok formációja. Tagjaik számáról nincsen, s nem is lehet pontos információnk, de jellemzően szűkebb körű és kompaktabb körökről van szó. Ennek egyik oka az, hogy sem a MEKDSZ, sem az EDK nem szerveződik összegyetemi szinten, mint az egyetemi gyülekezetek, hanem karonként vannak csoportjaik, megtartva ezzel az egyetemi integráció (2000) előtti felépítést. Ennek okát abban látjuk, hogy az alulról szerveződő öntevékeny csoportok mögött nincs olyan jól szervezett és finanszírozott struktúra, amely képes lenne egymástól távolabb álló fiatalokat is összefogni, egy zászló alá terelni és megtartani. Itt nagyobb a jelentősége a közös érdeklődésnek, a közös tapasztalatoknak és időbeosztásnak, hiszen ez megkönnyíti a programok megszervezését, lebonyolítását. A közösségek nyitottsága az átjárások lehetőségét is megadja, ezt az egyik interjúalany rivalizálásként is értelmezte: Meg én nem tudom, hogy ez mennyire volt nyilvánvaló annak idején, de igazából úgy látom, hogy a keresztény közösségek az egyetemen valamennyire rivalizálnak egymással. Tehát az, hogy a (gondolkodik), nagyon sok az átfedés, tehát az, aki ide is jár, meg oda is jár, de nyilván az aktív embereknek az erőforrásai azok végesek és mindenki szeretné megkaparintani őket magának. (doktorandusznő) A vallásos ifjúsági közösségek szerveződése, működése Az egyetemre kerülő vallásos hátterű diákok többnyire viszonylag hamar rátalálnak arra a közösségre, amelynek értékei és elvei hasonlóak az általuk korábban tapasztaltéhoz. A hívő közegből érkezők, vallásos családi, baráti kapcsolatokkal rendelkezők adják a magját a vallásos csoportoknak. Hozzájuk csatlakoznak azok, akik kevésbé vallásos közegből érkeznek, de szeretnének közösséghez tartozni, valamint azok, akik inkább csak érdeklődők, vagy a jó közösség a vonzó számukra. A csatlakozás motivációjáról így vall az egyik megkérdezett: Kérdés: Mi volt az a motiváció, ami miatt csatlakoztál? Volt valami, ami mélyebben megérintett? Válasz: Hát volt, merthogy ugye gimiben kimaradt ez a hitoktatás vagy valami, és hogy én szerettem volna így közösséghez tartozni, merthogy amikor én ide jöttem, akkor nyilván nem ismertem senkit itt a nagyvilágban. Jó, volt egy-két régi osztálytársam, de nyilván nem ugyanazon a szakon és így szerteszét voltunk itt Debrecenben. És nem tudtunk találkozni. És nekem hiányzott az, hogy nincsenek olyan emberek, akikkel én rendszeresen tudnék találkozni, és végül is ez is, ez motivált (TTK-s lány) A tagok számát sehol sem lehet pontosan meghatározni, mivel nincsen hivatalos tagnyilvántartás vagy lista. Lehetőség van ugyan hivatalos regisztrációra (pl. a MEKDSZ esetében), de ez nem kötelező, és sokan figyelmen kívül hagyják. A csoporthoz való kötődés tehát informális alapon történik és nem a tagja vagyok vagy nem vagyok tagja képezi a legmarkánsabb 132

133 választóvonalat, hanem a járok vagy nem járok. Ebből következik, hogy vannak, akik szorosabban kötődnek a közösségekhez, az alkalmakat rendszeresen látogatják, esetleg valamilyen feladatot is vállalnak, és vannak olyanok, akik lazábban kötődnek, ritkábban vesznek részt az összejöveteleken, és inkább haszonélvezői a csoport nyújtotta előnyöknek. A csoportok meghatározó résztvevői az egyetemi életnek, a gyarapodás folyamatos, például így látja a katolikus közösség vezetője a hat év alatt bekövetkezett változást: Kevesen kezdtük, de így évek folyamán kifejlődött, hogy most hány tagja van, egy olyan negyven-ötven közöttire tudom, tenném azoknak az embereknek a számát, akik tagok, de akik így rendszeresen hétről hétre összegyűlünk, az egy olyan tizenöt-húsz fő, ami mindig megvan. De vannak állandó tagok, ez egy olyan tizenhárom fő, akik így mindig, és akkor a többiek így cserélődnek, szóval a maradék harminc főből mindig. Valamikor nagyon sokan vagyunk, valamikor hatvanan vagyunk, van amikor, attól függ, hogy ki hogy ér rá, de olyan, akiről így tudunk, hogy így, aki azt mondja, hogy a közösséghez tartozik, az egy olyan hatvan fő. (TTK-s lány) Elsősorban a tagok hívnak barátokat, ismerősöket a bővüléshez, (hiszen idővel befejezik tanulmányikat az idősebbek) mindenhol ez a leghatékonyabb módszer az utánpótlásra. A másik út a szórólapok, plakátok, informatikai eszközök alkalmazása a népszerűsítésre. Ez elsősorban a nagy közösségekben hatékony, mint amilyen a református egyetemi gyülekezet. Változó hatékonyságúak a nagyobb diákközösség érdeklődésére is számot tartó evangelizációs előadások életvezetési tudományos témákról vagy a performance jellegű alkalmak (például öt érzék színház). A programokon való részvételnek jóformán semmilyen feltétele nincsen, de azok, akik nem tudnak integrálódni a közösségbe, többnyire nem érzik jól magukat. Ilyen például, ha valaki már nem egyetemista, de szeretne még visszajárni. Erre van lehetőség, de a napi ritmus és a megélt élethelyzetek különbözősége miatt a fiatal felnőttek inkább új közösséget keresnek. Ehhez gyakran a korábbi lelkészektől vagy csoportvezetőktől is segítséget kérnek. A lemorzsolódás másik gyakori oka, hogy a nem vallásos diákok nagyon korán eltávolodnak a csoporttól. Ugyan minden csoportban fontos az evangelizáció, azaz, hogy a még meg nem tért, de érdeklődő hallgatók olyan közösséget találhassanak, ahol mélyülhet az istenhitük, a valóságban azonban szükség van vallásos háttérre (interjúalanyaink szerint főképpen barátokra és/vagy ismeretekre) ahhoz, hogy valaki beépülhessen a csoportba. Az interjúalanyok és az aktív fiatalok vallásossága intenzív egyházias vallásosság. A közösségek keresésére azonban a végzés után is van példa: És akkor, hát gyakorlatilag azóta is, (gondolkodik) tehát mindig keresem azokat a kis közösségeket ahol, ami intenzív hívő közösség, tehát nemcsak a vasárnapi templomba járás, hanem-hanem ilyen kisközösségi vallásgyakorlat, ahol az aktuális kérdéseket meg lehet beszélni. (doktorandusznő) A kisközösségi vallásgyakorlat a vallásgyakorlat legfelső szintjét jelenti, és többnyire az egyéni vallásgyakorlat (bibliaolvasás, imádság) is jellemzi. Az interjúalanyok hangsúlyozták, hogy ez a kettő szorosan összetartozik az életükben. 133

134 Vallásos. Milyen értelemben? Ha azt veszem, hogy a mindennapi életben vett vallásosságot, vagy, hogy magamba vallásos, ö, azt mondanám igen, minden értelemben, hogy vallásos vagyok, hogy megvan a személyes Isten-kapcsolatom, megvannak azok a körök, meg azok a kapcsolatok, amikor tudok így egyedül lenni, meg csendbe lenni, meg imádkozni. Meg vallásos vagyok a világ módján is, mármint amit így kívülről jelent az, hogy vallásos, mit tudom én, hogy elmegy valaki templomba, misére ide-oda-amoda, ö, azt mondhatom, hogy igen. (TTK-s lány) A csoportokhoz való szorosabb kötődés többnyire rendszeres, átlagosan heti 1,5-2 órás együttléteket jelent. Ezen felül más találkozási alkalmak is vannak azok számára, akik igénylik a gyakoribb kapcsolattartást. Az alkalmak célját az egyik fiú így fogalmazza meg: Már abból, hogy keresztények vagyunk és találkozunk, ebből adódik, hogy szeretnénk Istenhez és egymáshoz közelebb kerülni és gazdagodni, ezt úgy hogy közben jól érezzük magunkat. (KTK-s fiú) Az alkalmak a tanévhez igazodnak. Az év kezdetekor az egyetemi lelkészségek közös ünnepélyes tanévnyitót tartanak. A szorgalmi időszakban többnyire szemeszterenként tematikusan szerveződnek az összejövetelek, amelyek koreográfiájában a közös éneklés, imádság, tanítás és beszélgetés szerepel. Ezeket színesítik játékkal, filmvetítéssel, külső programokkal, meghívott előadókkal. A témát közösen választják ki vagy nagyobb szervezetben egy belső magban, és mindig a fiatalokat érdeklő kérdések vannak előtérben. A témák az ó- vagy újszövetségi könyvektől a közéleti témákig terjednek (például 2011 a katolikus egyházban a család éve volt). A témákat az egyes alkalmakhoz kapcsolódó beszélgetésekben vagy mindenki számára érdekes, kifejezetten hitmélyítő előadásokban dolgozzák fel. Törekednek arra, hogy a nem kifejezetten vallásos látogatók is értsék és élvezzék az alkalmakat, de a hitben fejlődni akaró keresztények is gazdagodjanak. Istentiszteleten, misén ez csak előre meghatározott módon lehetséges, kisebb csoportban, ahol ismerik egymást a tagok, spontán módon. A református egyetemi gyülekezetben e kettőt szét is választják. Az istentisztelet a tágabb közönség számára szól, és külön bibliaórákat szerveznek a vallásosabb tagok számára. A csoportépítés alkalmas eszközei ezeken a kötöttebb együttléteken kívül a lazább struktúrájú kirándulások, táborok stb. szervezése. Kérdés: Szerveztek a közösségen kívüli programokat is együtt? Válasz: Persze-persze. Sokat szoktunk. Hát volt olyan év, hogy színházbérletünk volt, és akkor így csoportostól jártunk színházba. Akkor el szoktunk menni lelkigyakorlatokra, kirándulásra, bográcsozni, túrázni, így nagyon sok mindent, meg hát attól függ, hogy kinek mi jut eszébe, hogy például múltkor, hogy az egyetemi lelkészünk plébános lett, és akkor ugye kiment a csapat és lefestette a kerítését. Mert, hogy ugye milyen poén az, hogy ugye mi segítünk, és kivonult az egész csapat, meg ilyen sok dolgot szoktunk így együtt csinálni. (BTK-s lány) A csoportok vezetése a szervezeti felépítésüktől függ. Az egyetemi gyülekezetek lelki és adminisztratív vezetői az egyetemi lelkészek. A legnagyobb, református gyülekezetben diák segítők is tevékenykednek a református egyház presbitériumi rendszeréhez hasonlóan. A két (főállású) lelkészt a püspökség nevezi ki, amely a gyülekezet közvetlen felettes szerve. A pres- 134

135 bitereket a lelkészek választják (a hagyományos rendszerben a gyülekezet), önkéntes és alkalmassági alapon. A presbiterek más önkéntesekkel kiegészülve munkacsoportokban látják el a gyülekezet működéséhez szükséges feladatokat (újságírás, programszervezés stb.). A kevesebb tagot tömörítő katolikus csoportokban szintén a (nem főállású) lelkész a hivatalos vezető, mellette nem hivatalos pozícióban tevékenykednek önkéntesen a tagok. A különböző feladatok ellátásában nagy szerepe van az alkalmasságnak és annak, hogy ki ér rá éppen. Ahol nem hivatalosan és nem a lelkészek által kinevezett vezetők vannak, ott a legitimációt a rátermettség és a csoportban eltöltött idő biztosítja. de miért pont én? Hát, ez néha így alakul. Van, amikor a többiek mondják azt, hogy na, akkor G, mert tudják, hogy nekem arról körülbelül mik a véleményeim, vagy így látják, hogy nekem mik az álláspontjaim és milyen jó lenne, hogyha összeszednéd, és azt így egybe elmondanád, és hogy például így valamikor megkérnek, hogy én tartsam, vagy-vagy nem tudom. Például, amikor nincs itt atya a csoportba, ebből a harmincöt, negyven, ötven főből, én vagyok a legrégebbi tag. (TTK-s lány) A nem hivatalos struktúrában helyet foglaló öntevékeny csoport vezetését a hallgatók látják el: És hát ez abból a szempontból nekem különös volt, hogy nem volt senki, tehát nem volt senki, aki így lelki vezető lett volna, szóval nem volt teológus, vagy valaki, aki képzettebb volt, hanem gyakorlatilag ilyen adminisztratív vezető volt, aki szervezte az alkalmakat, hogy mikor mi legyen. És akkor ott mindig ilyen ifjúsági énekeket énekeltük. Aztán meg általában a Bibliát tanulmányoztuk, és akkor az azzal kapcsolatos életvezetési kérdések, amik felmerültek azokról beszélgettünk itt nagyobb részt olyan emberek voltak, akik (gondolkodik, keresi a megfelelő szavakat), akik hát ö, örömüket lelték abban, hogy például keresztény témájú könyveket olvasnak. És nekem ez először ijesztő volt, mert hát honnan tudjam megmondani, hogy mit mond a Biblia. De aztán, végül is így kiderült, hogy annak ellenére, hogy nem teológusok vannak, hanem programozók vannak, meg pszichológusok, meg egyebek, ők nagyon-nagyon művelt emberek, akik nagyon sokat olvasnak ebben a témában is. (doktorandusznő) A vezetők választása itt is az alkalmasság alapján történik, a korábbi vezetők (hagyományosan mindig két ember vezeti a csoportot) választják ki és tanítják be az újakat. A vezető pozícióban lévő tagok többnyire még azelőtt lemondanak tisztségükről, hogy megszűnne a hallgatói jogviszonyuk. Az utolsó év elfoglaltságai, a szakdolgozatírás, a gyakorlatok miatt már kevesebb idő jut az önkéntességre. Ezzel is eltávolodnak a hallgatói évek megszokott rutinjától, és közelebb kerülnek a dolgozó ember hétköznapjaihoz. Az ötéves képzési rendszerben kétszakos, de nem öt (hanem több) év alatt végző hallgatók többen vannak az aktív tagok körében. Az aktív gyülekezeti munka viszonylag sok időráfordítást igényel, amit a többszakos hallgatók a jelek szerint jobban meg tudnak oldani, viszont ők az egyetemhez, egyetemista körökhöz erősebben kötődnek, így később lépnek ki a munkaerő-piacra, tovább maradnak hallgatók, akár mint doktoranduszok, akár mint újabb diplomát szerző nappali tagozatos diákok. 135

136 Közös értékek az összetartó erő Kutatásunk egyik célja a hallgatók szabadidő eltöltésének tartalmi és formai gazdagságának feltárása volt. Az egyetemisták időbeosztása rugalmas, és az egyetem, valamint a város a szabadidő felhasználására megszámlálhatatlan lehetőséget ad. Hogy ki hogyan dönt, abban szerepe van az egyén érdeklődési körének, értékpreferenciáinak és társas kapcsolatainak is. A keresztény csoportok értékek mentén szerveződnek. Nem a közös érdeklődés vagy valamilyen hobbi köti össze tagjaikat, hanem a lelki töltekezés igénye, lehetősége. Válaszadóink rámutattak, hogy mind a csoportformálódást, mind a tartós kapcsolatháló kialakulását megkönnyíti, hogy a bibliai elvek követése viselkedési kódexként és világosan körvonalazott hivatkozási pontként szolgál a közösségeknek: Vagy például volt az a Kontraszt kiállítás. 7 Na, annak kapcsán, például, elment a csapat így közösen megnézni a kiállítást. Ugye már az egy közösségi élményt adott, hogy együtt voltunk és ott voltunk, és ezért tudtuk, hogy ugyanazzal a szemmel, kb. ugyanazon a szemüvegen keresztül nézzük azt a kiállítást, mint a mellettem álló, mert, hogy nyilván, hogy az alapvető értékek, meg hát szemléletek azok, azok. (TTK-s lány) A válaszadók hangsúlyozták, hogy a közös értékek jelentik a csoport összetartó erejét. A keresztény csoportokban a viselkedési normákat a krisztusi példa és ennek mai, bibliai alapú egyházi értelmezése határozza meg. A szeresd felebarátodat, mint magadat 8 parancs alapján a másikkal való törődés, gondjainak meghallgatása, az együttműködésre törekvés a versengés helyett és a másik támogatása jellemzi az interakciókat. Mivel, hogy a közösség is, szerintem, egy megerősítő erő, és hogy nyilván vannak olyan baráti társaságok is, akik nem vallásosak és az is a megtartó erő, de ez azért attól egy kicsivel több. Hogy vannak azért elég nehéz élethelyzetek és azért, hogy például, hogy ha azt mondod valakinek, hogy akkor én most így imádkozom értetek, az valakinek nagyon-nagyon sokat jelent. Szerintem megtartó erő, meg, hogy tudja, hogy jó, vagyis hogy tartozik valahova, és azt is tudja, hogy számíthat valakire. Hogy mi nem fogjuk cserbenhagyni, vagy hogy nem lesz az, hogy jaj, Te most így jártál, jajjjj, én meg nem van, akivel így megossza, és hogy így a közösség ugyanazt a terhet sokkal könnyebben cipeli, mint egy ember. (KTK-s fiú) Mint mindenhol, itt is vannak nézeteltérések és ellenségeskedések, ez azonban normaszegő magatartásnak számít, és az egyén kirekesztését, kirekesztődését vonja maga után. Mint a nemzetközi szakirodalom is rámutat, a vallásos értékrend nem sorolható be a hagyományos konzervatív-liberális érték-duál valamely pólusába (Franzen 2011). Válaszadóink is rámutattak, hogy keresztény értékeik közelebb állnak a konzervatív értékrendhez, de a vallásos és rendszeresen Bibliát olvasó hívők az olyan, hagyományosan baloldali értékekre is fogékonyabbak, mint 7 A Református Egyház és a rendőrség közös ifjúságmentő multimédiás projektje. 8 A bibliai hivatkozások közül válaszadóinknál többször felbukkanó motívum volt a Máté evangéliuma 22. részének 39. verséből származó kifejezés. 136

137 a szociális rászorultság vagy a társadalmi igazságtalanságok kezelése. A csoportok résztvevői évente néhányszor szerveznek karitatív akciókat városszerte. Vagy például, amikor vannak azok a nagyobb gyűjtések, akkor, amikor leégett a Dobozin az a sokemeletes ház, akkor annak is volt gyűjtése. Akkor például, ott is éppúgy a gyűjtésbe beszálltunk mi is, meg megvolt, hogy ki mikor felügyel, meg így azért elég sok közös program van így a lelkészségek között. (BTK-s lány) A szociális érzékenység, a szolidaritás konzervatív értékei tehát látszólag közel állnak a szocialista értékekhez, s a válaszadók fontos értéknek tekintik a közösségek multikulturális világot tudomásul vevő nyitottságát, ami a liberalizmus egyik fontos eleme. Azonban mindezek összehangolását a mértékletesség konzervatív alapelve jellemzi. úgy működik, hogy ilyen nagyon liberális, tehát nagyon sok minden belefér, de pont amiatt, hogy ilyen nagyon liberális és ilyen sokféle embert tömörít, így saját magából gyakorlatilag kilöki az ilyen szélsőségeket. Tehát szerintem ezt a nyitottságot, ezt mindenképpen, ö szóval nagyon sok toleranciát ad. (doktorandusznő) A konzervativizmus kulcselemei a közösségi összetartozás, a mértékletességen alapuló önkorlátozás, a stabil hagyományokra épülő, vallásos kultúra és a közösség épségének megőrzése, benne a nehézségekkel küzdők és az új belépők segítésével. Mind a szolidaritás, mind a máshonnan érkezettek felé való odafordulás jellegzetesen konzervatív értékelemekkel kapaszkodik össze, így válik egyértelműen a vallásos közösségi értékrend koherens részévé. A megkérdezettekre jellemző az egyházi tisztségek ismerete, valamint a bibliaismereten alapuló pontos és változatos szóhasználat. Esetenként vallásos, főleg belső vallásgyakorlattal és evangelizációval kapcsolatos témákban ugyanazon fogalom más szinonimáját használják, mint a csoportokon kívüliek. Az interjúer szóhasználatát egy alkalommal így pontosították: Kérdés: Meddig tart egy ilyen együttlét? Válasz: Egy ilyen alkalom? (KTK-s fiú) Máshol például a hallgatói szleng kifejezései szólalnak meg: Vagyis, hogy én úgy látom, hogy egyre inkább erősebb, hogy mennél inkább ismerik a tagok egymást. Hogy annál inkább tudják, hogy számítani lehet a másikra, vagy például valakinek van valami problémája és akkor ez így szerda esténként szoktunk egyébként találkozni, beköpi szerda este, akkor tuti, hogy valaki reagál rá olyan dologgal, amiből ő tud töltekezni, vagy merítkezni. Vagyvagy például csoporton kívül is így nagyon erős barátságok szövődtek, akik így keresik egymást telefonon és már néha az is jó, hogy van, akit felhívjon. (BTK-s lány) Már korábban említettük, hogy a közösségekben végzett munka, a vezetés sok időt igényel. Interjúalanyaink gyülekezetük, csoportjuk tagjai közül a legtöbb időt töltik el ezzel a tevékeny- 137

138 séggel. Ez jellemző azokra is, akik a közösségek magját adják. Az ő barátaik nagyobb részben innen kerülnek ki, vagy más vallásos hallgatótársak közül, kialakul egy mi és ők érzés. A közös értékrendszer megkönnyíti és élvezetesebbé teszi az együtt töltött időt, de nem zárja ki a más közösségekbe való tartozást. Ezt jól szemlélteti az alábbi részlet: Kérdés: Mennyire domináns az egyetemi éveid alatt ez a közösség? Válasz: Elég meghatározó azért az életemben ez a közösség, de szoktam elmenni azért külsős emberekkel is az egyetemi csoporttársakkal is el szoktunk menni szórakozni. Szóval nem azt mondom, hogy na, én most csak velük és senki többel, mert nem gondolom, hogy ilyen zárkózottnak kellene lenni, hanem így-így nyitottnak. Nyilván, hogy ők több mindent így nem értenek, hogy például most nagyböjt van és akkor most ebbe az öt-hat hétben te miért nem jössz bulizni?! Hát, és akkor ezt ők nehezebben értik meg, de például a közösségen belül, már az is jó, hogy mit tudom én, nem bulizni megyünk, hanem elmegyünk megvacsorázunk vagy elmegyünk pizzázni (BTK-s lány) Az interjúkból nem derül ki, hogy a jelentősebb baráti körhöz való kötődés főszerephez jutna az említett kiscsoportokon kívül. A baráti körük tehát azokból áll, akikkel vagy egyszerre lettek a közösség tagjai, vagy már korábban is azok voltak, esetleg később lettek azok. Változást hozott ebben a kétszintű képzés, amikor tömegesen jelennek meg olyan hallgatók, akik a következő képzési szintre lépve új intézményt is választanak, s túl rövid ideig tartózkodnak egy intézményben ahhoz, hogy stabil kapcsolathálót alakítsanak ki, mint erre a szakirodalom is rámutat (Güntert 2008; Bargel et al. 2009). Mivel a vallásosság az élet alapvető kérdéseiről vallott nézeteket meghatározza, a válaszadók elmondták, hogy a vallásgyakorló hallgatók társnak is ilyen szellemű embert szeretnének maguk mellé, s a tagok korábbi párjai is vallásosak voltak. Az ismerkedéshez is terepet biztosít a gyülekezet, vagy az általuk szervezett akár országos méretű táborok: Kérdés: Említetted a férjed. Ezek szerint ő is tagja volt ennek a közösségnek? Válasz: Igen, ott ismertem meg. És ez elég gyakori. Tehát nagyon sok a MEKDESZ-es házasság. Pont amiatt, hogy olyan emberek kerülnek össze, akikakik nagyon hasonlóak, mert egyetemre járnak, mert Istenhívők, mert azért úgy valamennyire közös az érdeklődési kör, és akkor már megvan az az alap. Tehát nagyon sok a MEKDESZ-es házasság, szóval a mi debreceni közösségünkből is, hát legalább négy párt ismerek akik MEKDESZ-esek és ott találkoztak. (doktorandusznő) Keresztény értelmiségi kép Az egyetemi vallásos kisközösségek a fiatal keresztény értelmiség szocializációjának színterei. Az interjúalanyok három tapasztalatot emeltek ki, amelyre ezekben a közösségekben tettek szert. Ezek a társas kapcsolatokban, a csoportépítésben valamint a csoportvezetésben szerzett készségek. (1) Egy keresztény csoportban a másik elfogadása, befogadása és a konfliktusok békés kezelése megkérdőjelezhetetlen bibliai alapérték. E szervezetek tagjainak mindenképpen rendel- 138

139 kezniük kell azzal a készséggel, hogy a különböző hátterű és vérmérsékletű hallgatókat a közös célok érdekében integrálják, és maguk is integrálódjanak. A másik véleményének meghallgatása, elfogadása vagy az ellenvélemény kulturált kifejtése, a vitakultúra elengedhetetlen a munka világában is. A vallásos ifjúsági csoport ehhez jó gyakorló terep, a tagok egyre nyitottabbá válnak az évek során és érzékenyebben viszonyulnak a csoport tagjaihoz, hamarabb észreveszik azokat az apró jeleket, amelyek egy vita elmérgesedését vagy kényelmetlen helyzetek kialakulását jelzik. A tanári pályára készülő interjúalany is felvállalja a törekvést, hogy akármilyen intézménybe kerüljön is, egy kicsit neveljen is a minta alapján, ahogyan a kisközösségében látta. (2) Második hosszabb távra ható élményként a közösségért való önkéntes cselekvés örömének megtapasztalását említették válaszadóink. Egyik interjúalanyunkat ennek élvezete arra ösztönözte, hogy hivatásszerűen is lelkigondozással foglalkozzon majd, és ennek jó gyakorlótere a jelenlegi közössége is. ( Nagyon jó, hogy lehet szolgálni, tenni És erre jó a tér, hogy tegyünk másokért és Istenért. ) Az itt elsajátított szervezési készségek (például egy gyülekezet életének a megszervezése, újságszerkesztés, kirándulásszervezés) a későbbi gyülekezeti integrációban és az élet vallásosságtól független területein is kétségkívül a segítségére lesznek. (3) A harmadik, legfontosabb és legtöbbet említett a példa a mintaadás, amelyet a csoporttagoktól vagy a már végzettektől látnak, valamint ehhez kapcsolódóan a közösség megtartó ereje: Az értelmiség, én azt gondolom, hogy egy példakép a társadalomnak, a környezetnek. Az értelmiségi emberre mindig felfigyel a környezete, az a csoport, ahol van, ahol dolgozik, ahol tevékenykedik. És például egy ilyen ember, aki úgymond központba, idézőjeles központba került ember, ha keresztény, azt tudja közvetíteni, mert ugye nekem nagyon tetszik az a hasonlat, hogy a gyertya világít. És a Szentírásban is benne van, hogy a gyertyát nem azért gyújtjuk, hogy véka alá rejtsük, hanem hogy világítson. És hogy ezek az értelmiségi emberek, főleg akik keresztények és megélik a kereszténységet, ilyen világító mécsesek, és jelen vannak a társadalomban És ha egyre több ilyen emberrel találkozik, aki vallásos és valamilyen értékrendet magáénak tud, ami nem az, hogy alkoholizálok, meg, meg az idézőjeles rosszak, mint például kábítószer meg hasonlók, hanem azért valami tartást ad az embernek. És ezek a közösségek is ebben segítik, és megerősítik abban, hogy igen, én ezen az úton menjek végig, és hogy életem során is próbáljam meg ahhoz tartani magam, amit belül érzek és, hogy ne engedjem azt meg, hogy így a társadalom és a körülöttem lévő világ ezt így letörje. Hogy, hogy megerősítsen abban, hogy tudjak kitartani. (TTK-s lány) Határozottan kiderült a válaszadók szavaiból, hogy úgy vélik, ez a példa hatással van a tanulmányi életre is, ösztönzi a tisztességes előrehaladásukat: A másik az az, hogy tényleg látja az ember, hogy a másik mondjuk hova jut a munkával, Istenhittel. Azzal, hogy nem csak úgy lehet előre jutni, hogyha én törtetek és nyomulok, amit, mondjuk egy szakkollégiumban, tehát mondjuk ezt a szakkollégiumban sokszor láttam. látom, hogy, hát, hogy a MEKDSZ-ben, tehát én nem ismerek okosabb embereket náluk, tehát hihetetlenül, nagyon 139

140 okosak. Nagyon-nagyon komoly karriereket futottak be, tehát ilyen nemzetközi cégeknek a vezetői azok, akik, akiket én a MEKDSZ-ből ismerek. (doktorandusznő) A tanulmányi eredményesség és a vallásosság tehát úgy tűnik, támogatja egymást. Mivel a vallásos kisközösségek és szervezetek világa elsősorban a lelki gyarapodásra orientálja a hallgatókat, s mint láttuk, a szakkollégiumokhoz a vallásgyakorló hallgatók elsősorban individuális, karrierközpontú értékrendet társítanak, megnéztük azt is, hogy mi jellemzi a vallásos szakkollégiumok hallgatóit. E tekintetben Debrecenben csupán egy szervezetet tudtunk megfigyelni, egy katolikus szakkollégium közösségét. A szakkollégium mint vallásos közösség A kilencvenes évek folyamán a magyarországi felsőoktatás világának sajátos színfoltjaiként jelentek meg az egyházi fenntartású felsőoktatási szakkollégiumok. A felekezeti szakkollégiumok tanulmányozása a vallási közösségekhez tartozó fiatalok vizsgálatának éppolyan fontos kérdésköre, mint az egyházi intézményrendszer kutatásának. Több kutatás megállapította, hogy az egyházi oktatási intézmények nevelési elvei olyan emberi magatartásformák elsajátítására ösztönzik a tanulókat, amelyek más hasonló intézményekben kevésbé hangsúlyozottak, s ezek között is különösen izgalmas vizsgálati terepek a kollégiumok, ahol a fiatalok egymásra hatása igen erőteljes (Kardos 2009). Az egyházi szakkollégiumok küldetésnyilatkozatait megvizsgálva megállapítottuk, hogy a legfőbb céljuk a tájékozott, művelt emberek nevelése, akik számára szilárd alapot nyújt a vallás és a közösen megélt hit, ami a széleskörű baráti kapcsolatok kialakítására is lehetőséget ad. Vagyis a nevelési programok nem látják ellentmondónak, sőt összekapcsolják a szellemi és a lelki fejlődés, fejlesztés céljait. Feltételezzük, hogy a felekezeti fenntartású tehetséggondozó intézmények olyan speciális társadalmi szükségletekre is képesek választ adni, amelyek a felsőoktatás átstrukturálódása során keletkezett hiátusok betöltésére is alkalmassá válnak (Kardos 2011). A hallgatók számára az egyetemi élet, a túlhajszolt életvitel ritkán teszi lehetővé a közösségi lét megélését, sőt a hallgatói lét egészen izolált formái alakulhatnak ki (Pusztai et al. 2011). A felsőoktatás teljesítményelvű működése következtében a diákok értékrendjében is megjelenik a magas teljesítmény igénye, de más értékek, mint például a kooperációra, a tartalmas kapcsolatok kiépítésére való törekvés háttérbe kerülhetnek, a közösségi értékek megéléséhez csupán az egyetemi lét nem nyújt megfelelő közeget (Kapor 2001). A felekezeti szakkollégiumokban a kapcsolati struktúra zárt szerkezete és a közösséget összetartó vallásos normák egyszerre állnak rendelkezésre (Pusztai 2004), a budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium és a debreceni Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak összehasonlító vizsgálatakor kiderült, hogy az egyházi szakkollégiumok tagjai éppen e közösséghez tartozást tartják a szakkollégiumi lét legfontosabb értékének (Erős 2010). Ez nem véletlen, hisz a vallásos nevelésfelfogás legmarkánsabb megkülönböztető jegyei éppen a közösségiség magasra értékelése és a szándékos, tudatos, hivatásszerű nevelés evolucionista koncepciója (Pusztai 2011). Mivel arra voltunk kíváncsiak, hogy a felekezeti szakkollégiumnak mint vallásos hallgatói közösségnek van-e valamilyen debreceni sajátossága, kutatásunk során két felekezeti szakkollégium hallgatói közösségét hasonlítottuk össze. Vajon eltérő-e egy vidéki felekezeti szakkollégium hallgatói köre, mint egy fővárosi felekezeti tehetséggondozó intézmény hallgatósága? 140

141 Munkánk középpontjában a debreceni Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégium áll, melyet összevetettünk az egyházi szakkollégiumok hazai mintaképével, a budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiummal. Mindkét szakkollégium interdiszciplináris jellegű, a szakkollégisták között a legeltérőbb tudományágak képviselői vannak. A másik meghatározó vonás a közélet felé való nyitottság, ami a szakkollégisták által szervezett tudományos és közéleti eseményekben, illetve a szociáliskaritatív tevékenységben nyilvánul meg. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium egyik alapelve, ahogy az alapító rektor megfogalmazta, az, hogy soha nem elégszenek meg a jóval sem, mert mindig jobbra és többre törekednek. Programja három felszólító mondatba tömörül: Gondolkodj! Bízz magadban! Bízz Istenben! A szociális és vallásos élet legfőbb összetevői a lelkigyakorlatok és az önkéntes munka. A debreceni Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminie Studies Szakkollégium 1996 szeptemberében alakult meg, és 2007-ben vette fel a feminine studies néven indított szakirányt. A szakkollégium programja szintén a felsőfokú tanulmányokkal eltöltött évek kiterjesztett célrendszerét hangsúlyozza: azt, hogy a hallgatók szakmai-tanulmányi feladataik mellett személyes fejlődésüknek is figyelmet szenteljenek; a közösségi élet, a szociális érzékenység és a spirituális-pszichológiai érlelődés irányába haladjanak. A kollégium ezt programjaival és az ökumenikus keresztény közösségi életforma kereteinek megteremtésével segíti elő. Mindkét szakkollégium egyetemi kereteken kívül működik, közösségi terei a campustól távolabb vannak, s így a campus-létből kifelé ható vonzerőként is szóba jöhetnek. Nem kötődnek semmilyen egyetemi tanrendhez, szakmai anyaghoz, ebből adódóan teljesen független programokat kínálnak a hallgatók számára. A függetlenség ára, hogy a felekezeti szakkollégium semmilyen finanszírozást nem kap az egyetemtől. A debreceni szakkollégiumba bármely debreceni felsőoktatási intézményben nappali tagozaton tanuló keresztény hallgatónő kérheti felvételét, természetesen a határon túli magyarok is. Egy héten legalább egy estét vesz igénybe a szakkollégiumi program. Minden héten van például olvasókör, sportkör és énekkar. Ezen kívül vannak még tréningek és spirituális fejlesztő foglalkozások. Nagyjából egyenlő arányban vannak szakmai és közösségi programok. Mindkét intézményben jól kidolgozott önkormányzatiság működik, melynek vezetőit a hallgatók választják. A manifeszt házirendben a deklaráltak mellett a keresztény közösségi normák, az érdeklődés, a nyitottság, a kedvesség, az önzetlenség az elvárt magatartási minták. A felekezeti szakkollégium debreceni arca A felekezeti szakkollégiumokat összehasonlító kutatás során a két szakkollégium hallgatóit a 2011-es év tavaszán kérdőíves módszerrel vizsgáltuk. A kérdőíveket összesen 71 hallgató töltötte ki. Kérdéseink három nagy témakör köré szerveződtek: a hallgatók összetétele és szociokulturális háttere, a hallgatók szakkollégiumi közössége és kapcsolatai, valamint eredményeik és jövőterveik kerültek az érdeklődésünk homlokterébe. Tanulmányunk e részében a szakkollégiumra elsősorban mint a vallásosság körül szerveződő szoros, együttlakó hallgatói közösségre koncentrálunk. Jelentős különbséget tapasztaltunk a debreceni és a fővárosi közösség összetételében. Míg a jezsuita szakkollégium hallgatói városiak, felerészben kisebb városok lakói, a Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kétharmada falusi környezetből érkezik. Igen jelentős különbség tapasztalható a két felekezeti szakkollégium között az 141

142 apák iskolai végzettségében. A lány szakkollégium hallgatóinak esetében a felsőfokú végzettségű apák aránya jelentősen alacsonyabb, ami természetesen összefügg a lakóhelyük településtípusával is. Az anyák iskolai végzettségében még nagyobb eltérés tapasztalható a budapesti intézmény javára. Közös vonás viszont, hogy mindkét felekezeti szakkollégiumban nagycsaládban él a hallgatók többsége, szülőkkel és több testvérrel, s csak igen alacsony azok aránya, akik töredék- vagy újrastrukturált családban élnek testvér nélkül. A szakkollégiumok az egyetemi oktatáson túlmenően nyújtanak lehetőségeket és szakmai képzést azok számára, akik nem elégszenek meg az átlagos tanulmányi munka végzésével. A megkérdezett hallgatók többsége mindkét intézményben a velük személyes kapcsolatban állóktól hallott a felekezeti szakkollégiumról, s hatásukra döntött a tagság mellett, ami azt bizonyítja, hogy a többi vallásos szervezet és kiscsoport rekrutációs vonásai érvényesülnek itt is. A felekezeti szakkollégiumokkal kapcsolatos elvárások legfontosabbikaként a barátok, a közösség iránti vágyat, majd a továbbtanulás elősegítését jelölték meg. Mindkét szakkollégium diákjai a tájékozott, művelt emberek nevelésében, valamint a nyitott szellemiségre, folyamatos érdeklődésre nevelésben látják intézményük célját. A budapesti szakkollégium diákjainál fontos elemként jelent meg a folyamatos továbbképzés, tanulás, a közösségi élet és a széles látókör biztosításának mozzanata, a debreceni szakkollégiumban egyfajta női tudás áthagyományozásának célja is előkelő helyet foglal el a célrendszer pontjai között. Ezek az alapértékek a fenntartó női szerzetesrend 9 küldetéséből erednek, amely szerint a társadalmat családi közösségek alkotják, melyek összetartása a nők speciális hivatása. A felekezeti szakkollégiumokban dolgozó oktatók segítik a hallgatókat tanulmányi munkájukban, gondjaik feldolgozásában, megoldásában, legyen az iskolai vagy személyes jellegű. Coleman társadalmi tőke elméletének logikája szerint az oktató aktív jelenléte másképpen is hozzájárul az intézményi kapcsolatháló kohéziójához, aminek számos hatása közül leginkább a teljesítményre ösztönző kontrollt kell kiemelnünk. A régió hallgatói körében végzett kutatásaink szerint minél gyakoribb és sokoldalúbb intergenerációs kapcsolatrendszerrel rendelkezik egy hallgató, annál nagyobb esélye van a tanulmányai eredményes végzésére (Pusztai 2011). Figyelemre méltó, hogy mindkét szakkollégiumban azt tapasztaltuk, hogy a hallgatók többsége elégedett oktatóival, a szakkollégiumi előadásokkal, a tudományos és szakmai munkával, és napi kapcsolatban áll oktatóival, míg ez máshol csak a hallgatók kisebbségére jellemző. A közösségi élettel való elégedettség mértékében különbséget tapasztalhatunk a két szakkollégium között. Mindkét intézményben fontos a közösség összetartó ereje, azonban a debreceni szakkollégium hallgatói ennek teljesülésével valamivel kevésbé elégedettek. Ennek hátterében talán az állhat, hogy a nők erősebben vágynak társaságra, a szakkollégiumi közösségben is inkább a meleg, családias légkört, mint a szakmai, tudományos alapon való szerveződést hangsúlyozzák. Tapasztalataink szerint a felekezeti szakkollégiumokban a vallásosság és a vallásos nevelés olyan összetartó erőt jelent, amely kihat a közösségi kapcsolatok alakulására. Mindkét szakkollégiumban erős a közösségi szellem, a jezsuita intézményben a hallgatók négyötöde értékeli úgy, hogy intézményükben magas a baráti kapcsolatok száma, s a Boldog Teréziában élők kétharmada szerint általában a szakkollégiumban találják meg barátaikat. A hallgatók vallásosság szerinti önbesorolása alapján a felekezeti szakkollégium a határozottan vallásos réteg intézménye. A vallásosság többféleképpen is hathat a diákok tanulmányaira. Egyrészt nagyobb felelősségtudat és célirányultság jellemzi őket, másrészt a vallás egy olyan 9 Boldogasszony Iskolanővérek 142

143 kapcsolatrendszert jelent számukra, ami ösztönzi őket az eredményes tanulmányi munkára és a továbbtanulásra (Kardos 2011). A hallgatók továbbtanulási szándéka a debreceni szakkollégiumban ugyanolyan nagyarányú, mint a budapestiben, nemcsak a mesterképzésbe való belépést tekinti célnak a felük, hanem majd minden harmadik hallgató doktori képzésbe is lépne. Tekintve, hogy lényegesen hátrányosabb helyzetű családok gyermekeiről és női hallgatókról van szó Debrecenben, figyelemre méltó ez az ambíció és elköteleződés a tanulmányaik doktori képzésben való folytatása iránt. Kutatásunk során arra is próbáltunk választ kapni, hogy a szakkollégiumi hallgatók mit gondolnak a hallgatói munkavégzésről. A hallgatók számára mindkét szakkollégiumban fontos az eredményeik elérése érdekében végzett folyamatos, kitartó munkavégzés, a felmerülő etikai kérdésekben pedig szorosan kötődnek az akadémiai etikai normák betartásához. Mindkét intézmény hallgatóinak fontos a tudás folyamatos gyarapítása, a munkában való megbecsültség érzése, a kihívás, valamint a jó szakmai közösség, amelyet valószínűleg a szakkollégiumban eltöltött évek is meghatároznak majd. Megállapíthatjuk, hogy a felekezeti szakkollégium hallgatói olyan vallásgyakorló értelmiségiek, akik nem csupán műveltségükkel és eredményeikkel tűnnek ki társaik közül, hanem számukra a vallás egy olyan megerősítés, amely segíti őket kapcsolataik kialakításában, jövőbeni terveik megvalósításában. A felsőoktatási szakkollégiumok mindamellett, hogy tehetséggondozó intézmények, törekszenek arra is, hogy az eltömegesedett felsőoktatási képzés hiányosságait maradéktalanul kitöltsék. Felhívják a hallgatók figyelmét a közéleti szerepvállalásra, a társadalmi problémákra, való érzékenységre, az igényes szakmai munka végzésére és az együttműködés nyújtotta lehetőségekre (Kardos 2011). Összegzés Tanulmányunkban arra törekedtünk, hogy a vallásosságukat közösségi formában is megélő hallgatók közösségeit és szervezeteit mutassuk be. Mivel a vallásos közösségekhez kötődő hallgatók a hallgatótársadalom egyötödét-egynegyedét teszik ki a régióban, érdemes odafigyelni arra, hogy milyen sajátosságokkal jellemezhetők, s milyen értékeket és normákat hoznak be a campus-közösségbe. Összességében azt tapasztaltuk, hogy a vallásos közösségekhez tartozó hallgatók az egyetemi évek alatti fejlődést az elméleti és gyakorlati szakmai tudásszerzésnél jóval tágabb értelemben tartják szükségesnek, a szellemi és lelki kiteljesedés, az emberi kapcsolatok, a társadalmi felelősségérzet formálódásának a konkrét szakmai fejlődéssel szinte egyforma jelentőséget tulajdonítanak. A másik lényeges vonás az, hogy a vallási szervezetekben, közösségekben valamiképpen sikerül kompenzálni a tömeges felsőoktatás világában elcsökevényesedett inter- és intragenerációs kapcsolatokat, melyek a felsőoktatási eredményesség bizonyítottan jelentős erőforrásai. Felhasznált irodalom Astin, Alexander W., Astin, Helen S, Lindholm, Jennifer A. (2011): Cultivating the Spirit. How College can enhance students inner lifes. San Francisco, Jossey Bass Bargel, Tino, Multrus, Frank, Ramm, Monika, Bargel, Holger (2009): Bachelor-Studierende. Erfahrungen in Studium und Lehre. Bonn Berlin, Bundesministerium für Bildung und Forschung 143

144 Bean, John P., Metzner, Barbara S. (1985). A conceptual model of nontraditional undergraduate student attrition. Review of Educational Research Becher, Tony (1989): Academic Tribes and Territories: intellectual inquiry across the disciplines. Bristol, Open University Press Fish, Stanley (1980): Is There a Text in This Class? Cambridge, Harvard University Press Berger, Peter L. (1999): The Desecularization of the World. A Global Overview. In Berger, Peter L. (ed.): The desecularization of the world: resurgent religion and world politics. Washington, Ethics and Public Policy Center Bögre Zsuzsanna (2004): Vallásosság és identitás. Élettörténetek a diktatúrában ( ). Budapest-Pécs, Studia Sociologica, Dialóg Campus Clark, Andrew, Lelkes Orsolya (2005): Deliver us from evil: religion as insurance. Paris, Jourdan Sciences Economiques. Forrás: Utolsó látogatás: Coleman, James S., Hoffer, Thomas (1987): Public and private high schools. The impact of communities. New York, Basic Books Darnell, Alfred, Sherkat, Darren E. (1997): The Impact of Conservative Protestant Fundementalism on Educational Attainment. American Sociological Review Erős Péter (2010): A magyarországi szakkollégiumok 2007-ben. Egy kvantitatív kutatás néhány eredménye. In Juhász Erika (szerk.): Harmadfokú képzés, felnőttképzés és regionalizmus. Debrecen, CHERD Farnzen, Aaron B. (2011): Reading the American Bible: its role in liberal morality, criminal justice attitudes, and attitudes about religion and science. Waco, Baylor University Forray R. Katalin (2003): Roma/cigány diákok a felsőoktatásban. Educatio Geertz, Clifford (2001): Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In Geerz, Clifford (szerk.): Az értelmezés hatalma. Budapest, Osiris Kiadó Geiger, Roger (1985): The Private Alternative in Higher Education. European Journal of Education Goldthorpe, John, Erikson, Robert (2002): Intergenerational Inequality: A Sociological Perspective. Journal of Economic Perspectives Görgőy Rita (2001): Kulturális magatartás és vallásosság. Protestáns Szemle Güntert, Manuel (2008): Hierarchien in Studentencliquen. PhD Dissertation. Forrás: www. ub.uni-kons -tanz.de/kops/volltexte/2008/6070/. Utolsó látogatás: Harper, Quaye (2009): Student Engagement in Higher Education: Theoretical Perspectives and Practical Approaches for Diverse Populations. New York, Routledge Hegedűs Rita (2000): A vallásosság alakulása Magyarországon a kilencvenes évek kutatásainak tükrében. Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola Hurtado, Sylvia (2007): The Study of College Impact. In Gumport, Patricia J. (ed.): Sociology of Higher Education: Contributions and their Contexts. Baltimore, Johns Hopkins University Press Iannaccone, Laurence R. (1998): Introduction to the Economics of Religion. Journal of Economic Literature Kapor Károly (2001): A kollégium a hátrányok csökkentésében a maga nemében többet tehet az iskolánál. Új Pedagógiai Szemle Kardos Katalin (2011): Középiskolai hallgatók egy felekezeti fenntartású kollégiumban. Szakdolgozat (kézirat). Debreceni Egyetem, Neveléstudományok Intézete 144

145 Kardos Katalin (2011): Egyetemi hallgatók egy felekezeti fenntartású szakkollégiumban. Szakdolgozat (kézirat). Debreceni Egyetem, Neveléstudományok Intézete Kozma Tamás, Pusztai Gabriella (2006): Hallgatók a határon: Észak-alföldi, kárpátaljai és partiumi főiskolások továbbtanulási igényeinek összehasonlító vizsgálata. In Kelemen Elemér, Falus Iván (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Budapest, Műszaki Könyvkiadó Lehrer, Evelyn L. (1999): Religion as a Determinant of Educational Attaintment: An Economic Perspective. Social Science Research Lehrer, Evelyn L. (2006): Religion and high school graduation: a comparative analysis of patterns for white and black young woman. Review of Economics of the Household Loury, Linda D. (2004): Does Church Attendance Really Increase Schooling? Journal for Scientific Studies of Religion Mahaffey, Caitlin J., Smith, Scott A. (2009): Creating welcoming campus environmets for students from Minority Religious Groups. In Harper, Shaun R., Quaye, Stephen J. (eds.): Student Engagement in Higher Education. New York-London, Routledge Mare, Robert D., Chang, Huey-Chi (2003): Family Attainment Norms and Educational Stratification: The Effects of Parents School Transitions. Forrás: ries.cdlib.org/ ccpr/olwp/ccpr Utolsó látogatás: Morris, Jason M., Smith, Albert B., Cejda, Brent M. (2003): Spiritual integration as a predictor of persistence at a Christian institution of higher education. Christian Higher Education Pascarella, Ernest T., Terenzini, Patrick T. (2005): How College Affects Students. A Third decade of research. San Francisco, Jossey-Bass Pusztai Gabriella (2004): Iskola és közösség. Felekezeti középiskolások az ezredfordulón. Budapest, Gondolat Kiadó Pusztai Gabriella (2010a): Intézményi hozzájárulás egy hátrányos helyzetű felsőoktatási térség hallgatóinak tanulmányi eredményességéhez. In Juhász Erika (szerk.): Harmadfokú képzés, felnőttképzés és regionalizmus. Debrecen, CHERD Pusztai Gabriella (2010b): Place of Religious Culture in Central and Eastern European Higher Education. In Pusztai Gabriella (ed.): Religion and Higher Education in Central and Eastern Europe. Debrecen, CHERD Pusztai Gabriella (2011): A láthatatlan kéztől a baráti kezekig. Az értelmező közösségek, hatása a hallgatói pályafutásra. Budapest, Új Mandátum Kiadó Pusztai Gabriella, Nagy Éva (2005): Tanulmányi célú mobilitás Magyarország keleti határvidékein. Educatio Pusztai Gabriella, Ceglédi Tímea, Nyüsti Szilvia, Bocsi Veronika, Madarász Tibor (2011): Láthatatlan, közönyös, létezgető hallgatók a felsőoktatásban? Tünetösszegzés. Educatio Reay, Diane, Crozier, Gill, Clayton, John (2009): Strangers in Paradise? Working-class Students in Elite Universities. Sociology Regnerus, Mark D. (2000): Shaping Schooling Succes: Religious Socilaization and Educational Outcomes in Metropolitan Public Schools. Journal For the Scientific Study of Religion Riesman, David (1983): A magányos tömeg. Közgazdasági és Jogi Kiadó Róbert Péter (2000): Bővülő felsőoktatás ki jut be? Educatio

146 Rosta Gergely (2010): Vallásosság és politikai attitűdök az Európai Értékrend Vizsgálatban. In Tomka Miklós, Rosta Gergely (szerk.): Mit értékelnek a magyarok? Budapest, Faludi Ferenc Akadémia Hámori Ádám, Rosta Gergely: Vallás és ifjúság. In Bauer Béla, Szabó Andrea: Arctalan (?) nemzedék. Budapest, NCSSZI Sherkat, Darren S. (2007): Religion and Higher Education: The Good, the Bad and the Ugly. Social Science Research Council. Forrás: Utolsó látogatás: Spady, William G. (1970): Dropouts from higher education. An interdisciplinary review and synthesis. Interchange Stark, Rodney, Iannaccone, Laurence R., Finke, Roger (1996): Religion, Science, and Rationality. American Economic Rewiew Szántó János (1998): Vallásosság egy szekularizált társadalomban. Budapest, Új Mandátum Kiadó Tinto, Vincent (1993): Leaving college. Rethinking the Causes ad Cures of Student Attrition. Chicago-London, The University of Chicago Press Tomka Mikós (1991): Magyar katolicizmus Budapest, OLI-KATTA Tomka Miklós Vallási helyzetkép In Rosta Gergely, Tomka Miklós (szerk.): Mit értékelnek a magyarok? Budapest, Faludi Ferenc Akadémia Weber, Max (1982): A protestáns etika és kapitalizmus szelleme. Budapest, Gondolat Kiadó 146

147 Marián Béla A DEBRECENI EGYETEMISTÁK ÉRTÉKVILÁGA AZ EMPIRIKUS ADATOK TÜKRÉBEN 1 Bevezető Egy kérdőíves adatfelvételre épülő elemzésben mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy az eredmények mennyire érvényesek. A Campus-lét kutatás keretében összesen hallgató töltötte ki a viszonylag hosszú online kérdőívet. Ez a nagyon magas elemszám azt jelzi, hogy a kutatás kiválóan lett előkészítve és megszervezve. Ennek ellenére csak korlátozottan tekinthetjük reprezentatívnak a felmérést, hiszen az online kutatásoknál elkerülhetetlen torzító tényező az, hogy a mintába kerülés valószínűségére erősen hat a válaszadók nyitottsága, motiváltsága a kutatásban való részvételre, ami a célpopuláció jelen esetben a debreceni egyetemi hallgatók összessége különböző rétegeiben erősen eltérő lehet. Ezzel együtt joggal feltételezhetjük, hogy a mintából nem maradt ki egyetlen jelentősebb véleménycsoport sem, és a kutatás során feltárt véleményszerkezetek érvényesek a teljes célpopulációra. Csökkentheti a minta reprezentativitásával kapcsolatos aggodalmainkat az is, hogy a leglényegesebb demográfiai mutatók mintán belüli eloszlásai nem különböznek igazán jelentősen az egyetem hivatalos nyilvántartásaiból kiolvasható eloszlásoktól. Jelen tanulmányban a hallgatók értékvilágára vonatkozó kérdésekre adott válaszait vesszük górcső alá. Először is a vallásosságot, majd a különböző társadalmi csoportok elfogadásáraelutasítására vonatkozó válaszokat és az értékválasztásokat vizsgáljuk. Végül szemügyre vesszük azokat a kérdéseket is, melyek segítségével a kutatás a válaszadók optimizmusára- pesszimizmusára, illetve lelki egészségére próbált fényt deríteni. Az elemzés során elsősorban arra törekedtünk, hogy többváltozós módszerekkel feltárjuk a vélemények belső összefüggéseit, és becslést adjak a nagyobb értékvilág csoportok arányaira, illetve leírjuk e csoportok mibenlétét. A vizsgálandó kérdések könyvtárnyi elméleti és empirikus elemzésének áttekintése meghaladná e dolgozat kereteit. Csak utalunk rá, hogy a térségre vonatkozóan, illetve a debreceni egyetemisták értékvilágával kapcsolatban több empirikus elemzés is született (többek között Astin et al. 2011; Pusztai 2009; Pusztai et al. 2011; Murányi 2010). 1 A tanulmány a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) online adatainak felhasználásával készült. A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk: campuslet.unideb.hu. 147

148 Vallásosság a debreceni hallgatók körében 2 A felekezethez tartozás szempontjából a debreceni egyetemisták két legnagyobb csoportját azok alkották, akik (1) nem tartják magukat semmilyen vallási felekezethez tartozónak sem, és azok, akik (2) a református felekezethez tartózónak vallják magukat (31 31 százalék). A többi felekezethez ennél kevesebben tartoznak. Ez szinkronban van azzal, hogy az egyetem a hazai reformáció centrumában van. A magukat római katolikusnak vallók aránya 24 százalék, a görög katolikusoké pedig 10 százalék. Végül a hallgatók 4 százaléka egyéb felekezeteket jelölt meg (ebből 1 százalék evangélikus). A válaszadók 69 százalékának tehát van valamilyen felekezeti kötődése, ám csak 57 százalékuk érzi legalább a maga módján vallásosnak magát, és ebből mindössze a 10 százalék mondta azt magáról, hogy vallásos vagyok, az egyház tanításait követem. A hallgatók másik tizede viszont azt nyilatkozta, hogy: nem vagyok vallásos, határozottan más a meggyőződésem. Egyszerűen nem vallásosként 24 százalék tekint magára, és további 9 százalék nem tudta eldönteni, hogy vallásos-e vagy sem. A vallásosságra vonatkozó válaszokat mérleg-indexre vetítettük. Az így nyert vallásosságskálán +12 pontnak adódott a főátlag. 3 Ez azt jelenti, hogy a vallásosságra vonatkozó válaszok átlaga a magam módján vallásos vagyok és a nem tudom eldönteni, hogy vallásos vagyok-e vagy sem közé esik, de valamivel közelebb áll ez utóbbi állásponthoz. A vallásosság mérlege azonban erősen eltér a válaszadók életkora és lakóhelye mentén leírható csoportokban, továbbá aszerint is, hogy mely karon tanulnak. Az idősebb hallgatók körében valamivel pozitívabb a vallásosságra vonatkozó válaszok mérlege, mint a fiatalabbak körében, és a kistelepülésekről érkező hallgatók is sokkal nagyobb valószínűséggel érzik magukat valamennyire vallásosnak, mint a városiak. A évesek átlaga +10 pont, a 22 évnél idősebbeké viszont +16 pont. A megyeszékhelyeken (tipikusan éppen Debrecenben) élők mérlege +4 pont, a kisebb városokból érkezőké +8 pont, a kistelepülésekről jövőké viszont +25 pont. Részben a települési különbségekből is adódóan a Hajdú-Bihar megyéből érkező hallgatók átlaga 0 pont, míg a Szabolcs-Szatmárból érkezőké +26 pont, és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkezők is vallásosabbak (+24 pont), mint a többi megyéből származók (+7 pont). 4 Tehát az idősebbek, a kistelepülésen élők, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek és a Borsod- Abaúj-Zemplén megyeiek tekinthetők az átlagosnál vallásosabbaknak. A karok tekintetében elmondható, hogy a gyógyszerész hallgatók (+31 pont) és a Zeneművészeti Karra járók (+29 pont) a leginkább vallásosak, a legkevésbé vallásosnak pedig az informatikus hallgatók (-11 pont) és a Műszaki Karra járók (-2 pont) bizonyultak. Ez részben a nemek szerinti eltérésekkel is magyarázható, mivel a nők +17 pontos átlagával szemben a fiúké csak +2 pont. 2 A tanulmány célkitűzéseivel összhangban az itt következő elemzés nem vállalkozik a debreceni egyetemisták vallásosságának átfogó, összehasonlító elemzésére. Célja annak feltárása, hogy a vallásosság-mutatók hogyan függnek össze más, az egyetemisták értékrendjét jellemző változókkal. 3 Hogy az adatok összehasonlíthatóak legyenek, itt és a továbbiakban a mérleg-indexre vetített válaszok értékeiből képzett mutatókat használjuk. A mutató értékei -100 és +100 közé eshetnek (vallásos, az egyház tanításait követi = +100 pont, vallásos a maga módján = +50 pont, nem tudja eldönteni = 0 pont, nem vallásos = -50 pont, határozottan más a meggyőződése = -100 pont). 4 A vallásosságban az egyetemi életszakasz alatt mérhető életkori különbségeket egyes szerzők a vallásos érés folyamatával magyarázzák, amennyiben a mesterképzés felé haladva a közösségi vallásgyakorlat gyakorisága és a vallásos barátok száma növekszik (Astin et al. 2011). A jelen kutatásban csak az életkori különbségek tényét állapíthatjuk meg. 148

149 Végül felekezeti kötődés szerint nézve a vallásosság-mutató alakulását azt találtuk, hogy a kötődés nélküliek átlaga -39 pont, a római katolikusoké +38 pont, a görög katolikusoké +35 pont, a reformátusoké pedig +30 pont. A kisebb felekezetekhez tartozók viszont vallásosabbak, mint a nagyobb felekezetekhez kötődők: +44 pont az átlaguk. Ez azt jelzi, hogy a nagy történelmi felekezetekhez való kötődés jó néhány hallgatónál inkább csak hagyománykövetés, mintsem mély vallásosság. Ez utóbbi leginkább a kisebb vallási közösségekhez kötődőkre jellemző. Másrészt viszont a felekezethez nem kötődők körében is vannak, akik azért valamennyire vallásosnak tartják önmagukat. Összességében azonban az átlagok egyik esetben sem érik el a +50 pontot (ami a magam módján vallásos vagyok válaszokat fejezte ki). A kisebbségek elfogadása és elutasítása A kérdőív kisebbségi csoportokhoz való viszonyra vonatkozó első kérdésblokkjában arról nyilatkoztak a hallgatók, hogy miként viszonyulnának ahhoz, ha egy adott kisebbségi csoporthoz tartózó család költözne a szomszédságukba. Az adatok az mutatják, hogy a debreceni egyetemisták többsége a teljes magyar társadalom többségéhez hasonlóan elutasító a romákkal szemben, és a hallgatók körében is csak a határon túlról betelepülő magyar családok számíthatnak általánosnak tekinthető elfogadottságra (1. táblázat). 1. táblázat: A Hogyan fogadnád, ha a szomszédba, a melletted lévő lakásba/házba költözne? kérdésre adott válaszok megoszlása százalékban és a hozzájuk tartozó mérleg Teljesen elutasítja Inkább elutasítja Nem tudja/ Nincs válasz Inkább elfogadja Teljesen elfogadja Mérleg 5 Határon túli magyar család Fogyatékos gyereket nevelő család Sok gyereket vállaló család Kínai család Zsidó család Szociális segélyből élő család Arab család Azonos nemű pár Roma család A második kérdésblokkban arról nyilatkoztak a válaszadók, hogy mennyire fogadják el 11 kulturális, illetve politikai kisebbségi csoport tagjait. Mint az összegző táblázatban látható, a Hallgatói Önkormányzat tagjait teljesen elfogadja a hallgatók többsége, a zenei divat-, illetve politikai nézetcsoportok tagjait viszont számottevően sokan elutasítják. A leginkább a szélsőbaloldaliakat, a keresztény szekták híveit és az emósokat utasítják el, tehát azokat a csoportokat, amelyek céltáblái szoktak lenni a jobboldali politikusoknak is (2. táblázat). 5 A mérleg-indexre vetített válaszok értékei -100 ( Teljesen elutasítom ) és +100 ( Teljesen elfogadom ) közé esnek. 149

150 2. táblázat: A Hogyan viszonyulsz a következő csoportokhoz? kérdésre adott válaszok megoszlása százalékban és a hozzájuk tartozó mérleg Teljesen elutasítja Inkább elutasítja Nem tudja/ Nincs válasz Inkább elfogadja Teljesen elfogadja A HÖK tagjai Rockerek Globalizáció-ellenesek Yuppik Punkok Mérleg Szélsőjobboldaliak Skinheadek Krisna-tudatúak Szélsőbaloldaliak Keresztény szekták hívei Emósok Ha megvizsgáljuk a válaszok együttjárásait, akkor először is azt látjuk, hogy a HÖK tagjainak megítélése érthető módon nem illeszkedik jól a kibontakozó válaszmintázatokba, a másik 19 válasz viszont négy jól értelmezhető faktorba 6 rendeződik. Az első faktorban az etnikai előítéletek mellett súlyt kapott a homoszexuális párokkal szembeni előítélet is, és viszonylag nagy negatív súllyal szerepeltek benne a szélsőjobboldali csoportok (3. táblázat). A szélsőjobboldali csoportosulásoknak talán a más kisebbségekkel szembeni előítéletesség az egyik fő összetartó ereje. Ebből kiindulva, akik inkább elfogadják az etnikai kisebbségeket és a homoszexuálisokat, kevésbé tolerálják a jobboldali radikális eszmék mentén szerveződő csoportok tagjait. És fordítva: a súlyosan előítéletesek viszont erősen hajlanak elfogadni a szélsőjobboldalt is. Talán meglepő, hogy a roma család elfogadása elutasítása csak viszonylag kis súllyal szerepel a faktorban. Ez többek között azt is jelzi, hogy a romákkal szembeni ellenérzéseket sokan racionalizálják, és egyáltalán nem vélik magukat előítéletesnek attól, hogy nem szeretnének cigány szomszédokat. Azaz, annyira nagyarányú a romaellenesség (38 százalék teljesen, 35 százalék inkább elutasítja, hogy cigány családok lakjanak a szomszédságukban), hogy az etnikai kisebbségekhez való viszony faktorját nem a romákkal szembeni attitűd dominálja. 3. táblázat: Az etnikai kisebbségek faktorát alkotó változók és az ezekhez tartozó faktorsúlyok 1. faktor: Etnikai kisebbségek Faktorsúly Zsidó család 0,73 Kínai család 0,66 Arab család 0,65 Azonos nemű pár 0,59 Roma család 0,53 Skinheadek -0,44 Szélsőjobboldaliak -0,59 6 Faktoranalízis direct oblimin rotációval. A négy faktor a teljes variancia 55 százalékát fedi. 150

151 Az első faktor alapján képzett skála (a skálát az eredeti változókhoz hasonlóan -100 és +100 pont közé kalibráltuk) az előítéletek által érintett etnikai kisebbségek elfogadását-elutasítását méri. Az etnikai kisebbségek faktor alapján képzett előítéletesség-skála átlagértéke +17 pont, azaz a Debreceni Egyetem hallgatói összességükben inkább elfogadóak, mint elutasítóak. Ugyanakkor a kérdőívkitöltők negyede előítéletesnek tekinthető, amennyiben körükben egyértelműen negatív a skálaérték. A hallgatók nyolc százalékát erős előítéletesség jellemzi, hisz körükben -50 pontnál alacsonyabb a skálaérték. A válaszadók további 14 százaléka körében pedig nulla körüli skálaértékeket találtunk, és azért ez is etnikai ellenérzéseket jelez. A leginkább persze csak ambivalenciát, illetve a vélemények eltitkolását. A hallgatók 61 százalékánál viszont egyértelműen pozitív a skálaérték, és ebből 24 százalék körében +50 pont fölött állt meg a mutató. A többség alapattitűdje tehát elfogadó az etnikai kisebbségekkel, és elutasító a szélsőjobbal szemben. A második faktor (4. táblázat) alapján képzett skála azt méri, hogy a válaszadók mennyire elfogadók vagy elutasítók különböző kulturális kisebbségek tagjaival szemben. A skála átlaga +5 pont, szinkronban azzal, hogy a hallgatók 49 százaléka körében pozitív a skálaérték, és csak 36 százalékuk körében egyértelműen negatív (15 százalék körében az ambivalenciát, illetve a közömbösséget jelző nulla körüli értékre állt be a mutató). 4. táblázat: A kulturális kisebbségek faktorát alkotó változók és az ezekhez tartozó faktorsúlyok 2. faktor: Kulturális kisebbségek Faktorsúly Rockerek 0,80 Punkok 0,77 Yuppiek 0,75 Skinheadek 0,53 Globalizáció-ellenesek 0,50 A harmadik faktor alapján képzett skála azt méri, hogy a válaszadó mennyire utasítja el, illetve fogadja el a politikai / vallási színezetű kisebbségi csoportokat. Az elfogadás, illetve elutasítás azonban nem a (baloldali jobboldali) politikai irányultságon múlik, amit itt az is jelez, hogy a szélsőbaloldaliak és a szélsőjobboldaliak azonos előjelű súlyt kaptak a faktorban (5. táblázat). 5. táblázat: A politikai és vallási kisebbségek faktorát alkotó változók és az ezekhez tartozó faktorsúlyok 3. faktor: Politikai és vallási kisebbségek Faktorsúly Keresztény szekták hívei 0,80 Szélsőbaloldaliak 0,79 Szélsőjobboldaliak 0,57 Krisna-tudatúak 0,52 Emósok 0,52 A politikai és vallási kisebbségek skála viszonylag szorosan (r=0,46) korrelál a kulturális kisebbségek skálával, a kulturális és a politikai-vallási kisebbségi csoportok megítélése között tehát erőteljes kapcsolat van. Ez arra utal, hogy a hallgatók jelentős része hasonló logikával 151

152 közelít a politikai / vallási kisebbségekhez, mint a kulturális kisebbségekhez. Ugyanúgy külsődleges szempontok (például divatszempontok) szerint ítél a politikai és vallási kisebbségekről, mint a zenei divatirányzatokról. Ez a hasonló logika az oka annak is, hogy az emósokhoz való viszonyulás a politikai / vallási kisebbségek faktorában jelentős súlyt kapott, míg a kulturális kisebbségek faktorában nem igazán jelentős ez a súly. A kulturális kisebbségek skála átlaga pozitív (+5 pont), míg a politikai és vallási kisebbség skála átlaga erősen negatív (-39 pont). A tipikus debreceni diák tehát közömbösen vagy elfogadón viszonyul a zenei divatirányzatokhoz kapcsolódó csoportok tagjaihoz (kivéve az emósokat, akiket elutasít), míg a politikai és vallási kilengésekkel, valamint a kulturális mássággal szemben elutasító. Részletesebben: a politikai és vallási kisebbség skála értéke a hallgatók 75 százaléka körében egyértelműen negatív, és ebből 46 százalék körében -50 pontnál alacsonyabb. Sőt, a válaszadók 7 százaléka körében a minimális (azaz a teljes elutasítást jelző) -100 pontra állt be a mutató értéke. A debreceni egyetemisták 11 százaléka viszonyul ambivalensen vagy közömbösen a politikai és vallási kisebbségek tagjaihoz (nulla körüli skálaérték), és mindössze 14 százalékuk viszonyul hozzájuk pozitívan (közülük 6 százalék határozottan elfogadó, amit a +50 pont fölötti skálaérték jelez). Végül a negyedik faktor (6. táblázat) alapján képzett skála a szociális kisebbségek (a szegények és elesettek) elfogadását és elutasítását méri. A debreceni hallgatók döntő többsége szolidáris, ennek megfelelően a skála átlaga erősen pozitív (+61 pont). 6. táblázat: A szociális kisebbségek faktorát alkotó változók és az ezekhez tartozó faktorsúlyok 4. faktor: Szociális kisebbségek Faktorsúly Sok gyereket nevelő család 0,82 Határon túlról betelepülő magyar család 0,70 Fogyatékos gyereket nevelő család 0,66 Szociális segélyből élő család 0,48 Ugyanakkor a szociális kisebbségek skála meglehetősen szorosan korrelál az etnikai kisebbségek skálával (r=0,44), azaz az etnikai előítéleteknek általában van egy szegénységellenes élük is. A szegények és elesettek (részleges) elutasítása mögött gyakran az áll, hogy valójában csak a romák körében igazán gyakori a sok gyerek, illetve a szociális segélyből élés, azaz valószínű, hogy a sokgyermekes és a szociális segélyből élő családokról sokan a romákra asszociálnak. Ezzel együtt a szociális kisebbségek skála értéke a válaszadók 90 százaléka körében egyértelműen pozitív, és ebből 33 százalék körében +50 pontnál magasabb a skálaérték. Sőt, 17 százalék körében a maximális (azaz a teljes elfogadást jelző) +100 pontra állt be a mutató. Az ambivalensek aránya 5 százalék, és szintén 5 százalék azok aránya, akik inkább elutasítják a szociális kisebbségeket. Az etnikai kisebbségek skála átlagai a lakóhellyel való összefüggésben azt mutatták, hogy a megyeszékhelyekről (azon belül is a Debrecenből) érkező hallgatók átlaga egy kicsivel pozitívabb (+22 pont), mint a kisebb településekről érkezőké (+14 pont). A debreceniek kedvező adatai is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Hajdú-Bihar megyei hallgatók elfogadóbbak másoknál (+20 pont). A Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkező válaszadók körében a legalacsonyabb az átlag (+10 pont). Az állandó lakóhely mérete a kulturális kisebbségek skála átlagára is hat: a nagyvárosokban élők valamivel elfogadóbbak (+40 pont), mint a kisebb településekről érkező hallgatók (+35 pont). 152

153 Életkor szerint három skálánál szignifikáns az eltérés: a 22 évnél idősebb (tehát általában felsőbb éves) hallgatók körében pozitívabb az etnikai kisebbségek skála és negatívabb a politikai és vallási kisebbségek skála átlaga, mint a fiatalabb hallgatók körében. Ez valószínűleg abból ered, hogy a Debreceni Egyetem szellemisége számottevően sok hallgató körében csökkenti az etnikai kisebbségekkel szembeni előítéleteket, miközben egy kicsit növeli a politikai és vallási extrémitássokkal szembeni ellenérzéseket. A kulturális kisebbségek skála átlaga viszont a legfiatalabbak körében a legpozitívabb. Ezt valószínűleg annak tudhatjuk be, hogy a különböző zenék köré szerveződő divatcsoportok elsősorban a tinédzserek körében népszerűek, és a tinédzser korból kinőve általában elvész ezek iránt az érdeklődés (1. ábra). 1. ábra: Életkori eltérések az elfogadás-elutasítás skálák átlagaiban 2. ábra: Nemi eltérések az elfogadás-elutasítás skálák átlagaiban 153

154 Az elfogadás-elutasítás skálák átlagait karonként elemezve azt találtuk, hogy meglehetősen eltérő véleményklímák alakultak ki a Debreceni Egyetem különböző karain (7. táblázat). Ennek persze részben az az oka, hogy jelentős nemi eltérések is tapasztalhatók, és a különböző karokon eléggé eltérőek a nemi arányok. A leginkább türelmes légkörűnek a bölcsészkar bizonyult, ahol az átlagnál jóval magasabb a nők aránya. A legtöbb előítéletes hallgatót pedig a Műszaki Karon találhatjuk, ahol a férfiak vannak túlnyomó többségben. Ez egybecseng azzal, hogy a nők alapattitűdszerűen sokkal kevesebb erősen elutasító választ adtak, mint a férfi hallgatók, és így a nők körében mind a négy skála átlaga pozitívabb, mint a férfiak körében (2. ábra). 7. táblázat: Az elfogadás-elutasítás attitűd-skálák átlagai karok szerint Szociális kisebbségek Etnikai kisebbségek Kulturális kisebbségek Politikai, vallási kisebbségek Bölcsésztudományi Kar Általános Orvosi Kar Gyermeknevelési Kar Egészségügyi Kar Népegészségügyi Kar Állam- és Jogtudományi Kar Gazdálkodástudományi Kar Gyógyszerésztudományi Kar Közgazdaságtudományi Kar Zeneművészeti Kar Természettudományi Kar Informatikai Kar Fogorvos-tudományi Kar Mezőgazdasági Kar Műszaki Kar Felekezeti kötődés szerint is jelentős eltéréseket találtunk az elfogadás-elutasítás skálák átlagaiban (8. táblázat). A kis felekezetekhez tartozók sokkal inkább hajlanak arra, hogy az etnikai kisebbségeket előítéletek nélkül elfogadják, mint a nagyobb felekezetekhez kötődők, és a felekezet nélküliek átlaga is magasabb, mint a történelmi felekezetekhez kötődők átlaga. Ugyanakkor a felekezethez kötődők inkább elfogadják a szociális kisebbségek tagjait, mint a felekezet nélküliek. 154

155 8. táblázat: Az elfogadás-elutasítás attitűd-skálák átlagai felekezeti kötődés szerint Szociális kisebbségek Etnikai kisebbségek Kulturális kisebbségek Politikai, vallási kisebbségek Egyéb kisebb felekezetekhez tartozók Felekezethez nem tartozók Reformátusok Görög katolikusok Római katolikusok A vallásosság viszont nem hat szignifikánsan az etnikai kisebbségekhez és a homoszexuálisokhoz való viszonyra. Ugyanakkor az egyházuk tanításait követők körében a legmagasabb a szociális kisebbségek elfogadottsága, és negatív a kulturális kisebbség skála átlaga. A kevésbé vallásosak, illetve a nem vallásosak körében viszont pozitív ez az átlag. A politikai és vallási kisebbségek elutasítottsága azok körében a legnagyobb, akik azt mondták magukról: nem vagyok vallásos, határozottan más a meggyőződésem. A hallgatók értékválasztása A hallgatók értékvilágának feltárására a kérdőíven 36 érték szerepelt, amelyekről azt kellett eldönteniük a válaszadóknak, mennyire fontosak ezek a saját életükben (9. táblázat). A kérdőíven iskolai osztályzatokkal lehetett válaszolni, de a szemléletesség kedvéért a válaszokat mérleg-indexekre vetítettük. 7 Mivel a listán csak valódi tehát pozitív értékek szerepeltek, egyik mutató átlaga sem lett negatív, és egyedül az üdvözülésre mondták számottevően sokan (17 százalék), hogy ez egyáltalán nem fontos a számukra (1-es osztályzat). 9. táblázat: Az értékek jelentőségének megoszlása a hallgatók körében (százalékban) és a skálák átlagértékei Mennyire fontosak ezek a Te életedben? Átlag Boldogság Családi biztonság Igazi szerelem Belső harmónia Igazi barátság Szavahihető Tiszta Értelmes Felelősségteljes Kellemes, élvezetes élet Szabadság = -100 pont, 2 = -50 pont, 3 = 0 pont, 4 = 50 pont, 5 = 100 pont. 155

156 Mennyire fontosak ezek a Te életedben? Átlag Béke Emberi önérzet Jó kedélyű Szeretettel teljes Érdekes, változatos élet Udvarias Az elvégzett munka öröme A haza biztonsága Bátor, gerinces Hatékony Bölcsesség Logikus gondolkodású Önálló Segítőkész Társadalmi megbecsülés Törekvő Fegyelmezett Megbocsátó Egyenlőség A szépség világa Előítéletektől mentes Engedelmes Anyagi jólét Alkotó szellemű Üdvözülés A válaszok együttjárásait vizsgálva először is azt találtuk, hogy a hallgatók két százaléka minden értéket azonosan értékelt (vagy maximálisan [1 százalék], vagy közepesen [szintén 1 százalék] fontosnak). Az így válaszolók körében tehát nincs a válaszoknak szóródásuk, ezért a további elemzésekből kihagytuk őket, mivel a generalizált válaszok a kérdés megkerülését jelentik, azaz nem tükröznek valódi véleményt. Másrészt mind a 36 érték szorosan illeszkedik egy skálához (Cronbach α=0,93), és egyik érték elhagyása sem növeli a skála megbízhatóságát. Azaz a 36 válasz átlaga finoman és megbízhatóan méri az értékek iránti attitűdöt, illetve a válaszadási stratégiát. Különböző stratégiák rajzolódnak ki: egyesek minden értéknek nagy jelentőséget tulajdonítanak a saját életükben, míg mások óvatosabban, illetve árnyaltabban értékelik azokat. Az értékelések főátlaga azonban meglehetősen magasnak adódott a debreceni egyetemisták körében (+69 pont). A nőkre a férfiaknál inkább jellemző, hogy minden értéknek nagy jelentőséget tulajdonítanak (+72 pont a +66 ponttal szemben). Ezen túlmenően vallásosság szerint is jelentősek a különbségek. Az ateisták átlaga +63 pont, a nem vallásosaké pedig +66. Azok körében, akik 156

157 nem tudják, hogy vallásosak-e vagy sem, +68 pont az átlag, a maguk módján vallásosak körében +71, az egyház tanításait követők esetében pedig +74. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy a vallásosak körében a keresztény értékvilághoz kapcsolódó értékek is jelentősek. Számottevő eltéréseket tapasztalhatunk a karok tekintetében is. Ezek azonban nagyrészt visszavezethetőek arra, hogy az egyes karokon mások a nemi arányok, és eltérő a vallásosak aránya is. Kimagasló átlagot a Népegészségügyi Karra járók körében (+76 pont) és a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karon tanulóknál (+73 pont) tapasztaltunk; alacsonyt pedig némileg meglepő módon a Zeneművészeti Kar (+56 pont) és az Informatikai Kar hallgatóinak esetében (+63 pont). Ennél azonban árnyaltabban is elemezhetjük a válaszmintázatokat. Az egyes értékeket tekintve először is azt találtuk, hogy a boldogságnak és a családi biztonságnak nagyon kicsi a szórása, mert ezeket a hallgatók nagyon nagy többsége egységesen maximálisan fontosnak ítélte. Ezeket az értékeket a további elemzésből kihagytuk. Ezeken kívül a tisztaság és az emberi önérzet sem illeszkedik jól a kibontakozó faktorstruktúrába, ezért ezeket az értékeket is kihagytuk. A maradék 32 érték viszont hat, viszonylag jól értelmezhető, de egymással eléggé szorosan korreláló faktorba rendeződött. 8 Az első faktorban (10. táblázat) azok az értékek kaptak számottevő súlyt, amelyeket értelmiségi erényekként foglalhatunk össze (és amelyek a jövő értelmisége számára is nagy jelentőségűek). Ennek megfelelően a faktor alapján képzett skála átlaga +73 pont, és a hallgatók 98 százaléka körében egyértelműen pozitív a skálaérték. Ebből 84 százalék körében +50 pont fölött állt meg a mutató, sőt, 17 százalékuk esetében a +100 pontos maximumon. A második faktor (11. táblázat) alapján képzett skála azt méri, hogy a válaszadók számára mennyire fontos érték a béke, a békeszeretet. A faktor érdekessége, hogy itt kapott jelentős súlyt az egyenlőség és a munka öröme is. A hallgatók jelentős hányada tehát bölcsen békeszerető, amennyiben tudja, hogy a békéhez a társadalmi feszültségek enyhítésére és munkára is szükség van. A faktor alapján képzett skála átlaga szintén +73 pont, és a skála értéke a válaszadók 97 százaléka körében egyértelműen pozitív. Ebből 83 százalék körében 50 pont fölé került a mutató, 18 százalékuknál pedig a maximális értékre. 10. táblázat: Az értelmiségi erények faktor változói és ezek súlyai 1. faktor: Értelmiségi erények Faktorsúly Felelősségteljes (megbízható, felelősségtudó) 0,72 Hatékony (hozzáértő, szakszerű) 0,68 Fegyelmezett (önuralommal rendelkező) 0,69 Értelmes (gondolkodó, intelligens) 0,65 Logikus gondolkodású (racionális, ésszerű) 0,65 Udvarias (jó modorú, jól nevelt) 0,50 Szavahihető (becsületes, őszinte) 0,42 Törekvő (szorgalmas, vinni akarja valamire) 0,46 Önálló (független, erős egyéniség) 0,42 8 Faktoranalízis direct oblimin rotációval. A 6 faktor a teljes variancia 52 százalékát fedi. 157

158 Az értelmiségi erények skála és a békeszeretet skála meglehetősen szorosan korrelál egymással: r=0, táblázat: A békeszeretet faktor változói és ezek súlyai 2. faktor: Békeszeretet Faktorsúly Béke (háborúktól és konfliktusoktól mentes élet) 0,61 A haza biztonsága (külső támadásoktól szembeni védettség) 0,54 Belső harmónia (belső feszültségektől mentes élet) 0,52 Egyenlőség (testvériség, mindenki számára azonos lehetőségek) 0,48 Az elvégzett munka öröme (teljesítményekben gazdag, aktív élet) 0,46 Bölcsesség (életbölcsesség) 0,41 A harmadik faktorhoz a társas értékek kapcsolódtak (12. táblázat). A faktor alapján képzett skála átlaga +81 pont. A debreceni egyetemisták 98 százaléka körében egyértelműen pozitív a társas értékek fontosságát mérő skála értéke: ebből 92 százalék körében 50 pont fölé került, és 36 százalék körében a maximumra állt be a mutató. A társas értékek skála r=0,57 szinten korrelál a békeszeretett skálával, és r=0,51 szinten az értelmiségi erények skálával. 12. táblázat: A társas értékek faktor változói és ezek súlyai 3. faktor: Társas értékek Faktorsúly Igazi szerelem (meghitt lelki és testi kapcsolat) 0,68 Igazi barátság (szoros emberi kapcsolat) 0,62 Jó kedélyű (vidám, könnyű szívű) 0,53 Szeretettel teljes (ragaszkodó, gyöngéd) 0,53 Kellemes, élvezetes élet (örömök, sok szabadidő) 0,50 A negyedik faktor (13. táblázat) alapján képzett skála a kreativitásnak tulajdonított jelentőséget méri. A skála átlaga +59 pont, azaz a többi alapértékhez képest másodlagos fontosságú a kreativitás és a kreatív élet a hallgatók számára. Ezzel együtt a skála értéke a válaszadók 93 százaléka körében pozitív, és ebből 66 százalék körében +50 pont fölé került. A válaszadók 12 százaléka esetében a maximális +100 pontra állt be a mutató értéke. 13. táblázat: A kreativitás faktor változói és ezek súlyai 4. faktor: Kreativitás Faktor-súly Alkotó szellemű (újító, eredeti gondolkodású) 0,72 A szépség világa (a természet és műalkotások szépsége) 0,56 Bátor, gerinces (kiáll a nézeteiért) 0,50 Érdekes, változatos élet (élményekben gazdag aktív élet) 0,50 Szabadság (függetlenség, választás lehetősége) 0,47 158

159 A kreativitás skála r=0,56 szinten korrelál az értelmiségi erények skálával, r=0,55 szinten a békeszeretet skálával és r=0,46 szinten a társas értékek skálával. 14. táblázat: A gazdagság faktor változói és ezek súlyai 5. faktor: Gazdagság Faktorsúly Anyagi jólét (jómód, bőség) 0,76 Társadalmi megbecsülés (elismerés, tisztelet) 0,41 Kellemes élvezetes élet (örömök, sok szabadidő) 0,41 Az ötödik faktorban (14. táblázat) az anyagi jólét is másodlagos jelentőségű az alapértékekhez képest a hallgatók körében. A skála átlaga csak +60 pont, ugyanakkor az értéke a válaszadók 96 százalékának körében egyértelműen pozitív, és ebből 75 százalék +50 pont fölé értékelte. A maximális +100 pontra azonban csak a hallgatók 14 százalékának körében állt be a mutató, tehát kevesen vannak azok, akik számára az anyagi boldogulás a legfontosabb értékek egyike. 15. táblázat: A keresztény értékek faktor változói és ezek súlyai 6. faktor: Keresztény értékek Faktorsúly Üdvözülés (megváltás, örök élet) 0,63 Megbocsátó (nem bosszúálló) 0,54 Engedelmes (kötelességtudó, tisztelettudó) 0,51 Segítőkész (mások jólétéért dolgozik) 0,48 Előítéletektől mentes (elfogulatlan, nyílt gondolkozású 0,41 A hatodik faktorban (15. táblázat) a keresztény értékvilághoz is kötődő értékek kaptak relatíve nagy súlyt. A faktor alapján képzett skála átlaga +45 pont, és itt már a többi faktorhoz képest számottevően sok válaszadó (6 százalék) körében negatív a skálaérték. 84 százalékuk viszont egyértelműen pozitívra értékelte, és ebből 45 százalék körében +50 pont fölé került a mutató. A maximális +100 pontra viszont csak 7 százalék körében állt be a skálaérték. A keresztény értékek skála a békeszeretet skálával korrelál a legszorosabban (r=0,57), és a gazdagság skálával a legkevésbé szorosan (r=0,25). A nem változót is bevonva az elemzésbe azt tapasztaltuk, hogy a békeszeretet és a keresztény értékek skáláknál olyan nagy a nemek közötti eltérés, hogy ezt már nem írhatjuk az eltérő válaszadási stratégiák számlájára. Megállapítható tehát, hogy a nők számára lényegesen fontosabb a békeszeretet, és nagyobb súlya van a keresztény értékvilágnak is. 159

160 16. táblázat: Az érték-faktorok átlagpontjai nemek szerint Nők Férfiak Társas értékek Békeszeretet Értelmiségi erények Gazdagság Kreativitás Keresztény értékek Életkor szerint csak egészen apró (de azért szignifikáns) különbségeket találtunk. Az idősebb korcsoportban 3 ponttal magasabb a békeszeretet skála átlaga, mint a évesek körében. Utóbbiak esetében viszont a társas értékek és a gazdagság skálák átlagai magasabbak 2 3 ponttal. A válaszadók állandó lakóhelyének nagysága szerint csak a keresztény értékek skála átlagai eltérőek: a kistelepüléseken lakók körében +47 pont a skálaátlag, míg a nagyvárosiak körében 6 ponttal kevesebb. Területi különbség is csak egy van: a Hajdú-Bihar és a Szabolcs-Szatmár megyeiek 3 ponttal magasabb átlagértéket produkálnak a gazdagság skálán, mint a máshol élők. Pesszimizmus és neurózis A debreceni egyetemisták 54 százaléka inkább bízik a személyes jövőjében, és csak 5 százalék azok aránya, akik inkább nem bíznak jövőjükben. A válaszadók négytizede is-is jellegű választ adott, illetve nem tudott vagy nem akart válaszolni. Tízből négy egyetemista tehát nem tud, nem akar sem jót, sem rosszat gondolni a saját jövőről. A válaszok mérlege (+49) azt mutatja, hogy a többség optimista személyes jövőjét illetően. A társadalom jövőjében azonban csak a hallgatók 18 százaléka bízik, miközben 25 százalékuk inkább nem bízik. A többség (57 százalék) e tekintetben bizonytalan, és a válaszok mérlege -7 pont. Részletesebben is vizsgálva a személyes optimizmust és pesszimizmust, azt találtuk, hogy a debreceni egyetemisták mindössze 7 százaléka tekinthető pesszimistának, 54 százalékuk viszont teljesen elutasítja a kérdőíven szereplő pesszimista állításokat. 17. táblázat: A személyes jövőre vonatkozó pesszimista álláspontok megoszlása (százalékban) Úgy látom, hogy a jövőm reménytelen és a helyzetem nem fog változni Sötéten látom a jövőmet Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom A három erősen pesszimista állítás elfogadása vagy elutasítása természetesen szorosan korrelál egymással, és így a három válasz átlaga az egyedi válaszoknál valamivel finomabban és megbízhatóbban méri a válaszadók attitűdjét. A hallgatók 54 százaléka körében a maximális +100 pontra (optimizmus) állt be a mutató. 9 Teljesen jellemző = -100 pont, egyáltalán nem jellemző = +100 pont. 160

161 Az optimizmus pesszimizmus skála szignifikánsan pozitívan, de azért nem túl szorosan korrelál a társas értékek skálával (r=0,15) azaz többnyire azok körében kisebb a társaknak tulajdonított jelentőség, akik pesszimisták. A nők közül kicsit többen optimisták, mint a férfiak közül (+78 pont a +75-tel szemben). Az egyház tanításait követők nagyobb valószínűséggel optimisták, mint az ateisták (+78 pont a +68-cal szemben). A Fogorvosi Karon alig akadnak pesszimisták (+92 pont az átlag), míg a Zeneművészeti Karon nem ritka ez az életérzés (csak +65 pont az átlag). A hallgatók 99 százaléka késznek mutatkozott arra, hogy eldöntse kilenc neurotikus tünetről, negatív életérzésről, hogy jellemző-e rá. A Debreceni Egyetemre természetesen teljesen egészséges, ép lelkű fiatalok járnak, így csak kevesen éreztek magukra jellemzőnek egy vagy több tünetet. A kilenc tünet mindegyike viszonylag jól illeszkedik egy skálához (Cronbach α=0,82), ami megbízhatóan méri a válaszadók neurózisra való hajlamát. Itt persze nem a klinikai értelemben vett neurózis méréséről van szó. A válaszadók mindössze egy százaléka körében került +50 pont fölé a mutató értéke (nekik talán szükségük lenne pszichológus segítségére). A skála átlaga azonban természetesen nagyon erősen negatív (-68 pont). 18. táblázat: A Mennyire jellemzőek rád a következő állítások? kérdésre adott válaszok megoszlása (százalékban) Mérleg Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit csináljak Magányosnak érzem magam Állandóan hibáztatom magam Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt Mindennel elégedetlen vagy közömbös vagyok Úgy látom, hogy a jövőm reménytelen, és a helyzetem nem fog változni Annyira aggódóm a testi-fizikai panaszok miatt, hogy másra nem tudok gondolni Semmiben sem tudok dönteni többé Semmi munkát nem vagyok képes ellátni A neurózis-skála meglehetősen szorosan korrelál a pesszimizmus-skálával (r=0,73). Ez teljesen érthető, hiszen egy egészséges lelkű fiatalnak illik optimistának lennie. Részben ennek a szoros korrelációnak köszönhető az is, hogy az egyház tanításait követően vallásosak körében a legnegatívabb a neurózis skála átlaga is (-72 pont). Más jellemzők szerint viszont nem találtunk szignifikáns különbségeket a neurózis-skála átlagaiban, bár az megállapítható, hogy a Bölcsészkarra járok átlaga kevésbé negatív (-64 pont), mint a főátlag. 10 Teljesen jellemző = -100 pont, egyáltalán nem jellemző = +100 pont. 161

162 Értékrend-csoportok Az eddig bemutatott elemzések eredményeként született skálák értékeit együtt elemezve, klaszteranalízis 11 segítségével négy értékrend-csoportba sorolhatjuk a válaszadó debreceni egyetemistákat. Az első csoport (nem vallásosak) legjellemzőbb vonása az, hogy e körben -61 pont a vallásosság-skála 12 átlaga, azaz ebbe a csoportba elsősorban azokat sorolta az algoritmus, akik ateistának, illetve nem vallásosnak tartják önmagukat. Más tekintetben viszont nem nagyon térnek el a csoportátlagok (azaz a klaszterközepek) a főátlagoktól. Ebbe az értékrend- csoportba a hallgatók 32 százaléka tartozik. A második csoport (negatív életérzésűek) jellegzetessége az, hogy e körben pozitív a peszszimizmus-skála átlaga (tehát magas a pesszimizmus), és alig negatív a neurózis-skáláé. Itt a legalacsonyabb továbbá a 36 alapértéknek tulajdonított jelentőségek összátlaga. E csoport tagjai tehát pesszimisták, neurózisra hajlamosak és nehezen azonosulnak a pozitív értékekkel. A válaszadó hallgatók 11 százaléka sorolható ide. A vallásosság-skála átlaga csaknem egyformán kiugróan magas a harmadik és a negyedik értékrend-csoportban. A két csoportban a pesszimizmus- és a neurózis-skálák átlagai is egyformán erősen negatívak, tehát erőteljesen elutasítják azokat az értékeket és életérzéseket, amelyek ezekhez a skálákhoz tartoznak. Ugyanakkor a két csoportban egymástól alapvetően különböző vallásossági profilok rajzolódnak ki. A harmadik értékrend-csoportban negatív az etnikai kisebbségek skála átlaga, ami egyértelműen általános elutasító attitűdöt jelez, míg a negyedik csoportban ez az érték kiugróan pozitív. A négy értékrend-csoport közül a harmadikban a legerősebb az etnikai, a kulturális és a politikai, vallási kisebbségek elutasítása. A két vallásos csoportot összehasonlítva azt látjuk, hogy a harmadik értékrend-csoport hajlamos elutasítni a négyből három kisebbségi csoportot (az etnikai, a kulturális és a politikai, vallási kisebbségeket), bár különböző intenzitással (a leginkább a politikai, vallási kisebbségeket), míg a negyedik értékrend-csoport alapvetően elfogadó a négyből három kisebbségi csoporttal (az etnikai, a kulturális és a szociális kisebbségekkel). 13 A két csoportot tehát alapvetően a tolerancia intolerancia dimenzió különbözteti meg egymástól: a skála-értékek közötti távolságok (range-ek) a kisebbségi csoportokkal kapcsolatban a legnagyobbak közöttük (az etnikai kisebbségek esetében 38 pont, a kulturális kisebbségek esetében 55 pont, a politikai, vallási kisebbségek esetében 52 pont). Emellett a negyedik értékrend-csoportban a békeszeretet, a kreatív élet és a keresztény értékvilág skálák átlagai is magasabbak, mint a harmadikban. A negyedik csoportban a legmagasabb az értékorientáció-skála (azaz a 36 érték átlagának) átlaga. A türelmetlen vallásos csoportba a hallgatók 30 százalékát sorolta az algoritmus, a türelmes értékorientált vallásos csoportba pedig 28 százalékukat. 11 A lépésenkénti algoritmus minden válaszadót besorol az előre megadott számú csoportok valamelyikébe. Az optimalizáció során a csoportokon belüli szórások minimalizálódnak, a csoportok köztiek pedig maximalizálódnak. 12 A skála részletes leírását lásd a Vallásosság a debreceni hallgatók körében című részben. 13 Pusztai Gabriella defenzív vallásos csoportként írt le egy, a harmadik klasztercsoporthoz hasonló csoportot, melyet úgy jellemzett, mint amely megrettent a kulturális és politikai extremitások közelségétől, és egy számára agresszívnek és provokatívnak látszó környezetben fenyegetettséget él át vallásos kisebbség tagjaként (Pusztai 2009). 162

163 19. táblázat: Az értékrend-csoportok klaszterközepei (csoportátlagok) Nem vallásos csoport Negatív életérzésű csoport Türelmetlen vallásos csoport Türelmes vallásos csoport Vallásosság skála Neurózis skála Pesszimizmus skála Értékorientáció skála Értelmiségi értékek skála Békeszeretet skála Társas értékek skála Kreatív élet skála Gazdagság skála Keresztény értékvilág skála Etnikai kisebbségek skála Kulturális kisebbségek skála Politikai / vallási kisebbségek skála Szociális kisebbségek skála A csoportba soroltak aránya 32% 11% 30% 27% Az értékrend-csoportok arányai jelentősen eltérnek nemek és (állandó) lakóhely szerint. A nők az átlagosnál nagyobb valószínűséggel kerültek a türelmesebb értékorientált vallásos csoportba, míg a férfiak körében a nem vallásos csoport aránya magasabb az átlagosnál (3. ábra). A nem vallásosak aránya a megyeszékhelyeken élők között is magasabb. A kistelepüléseken élők körében viszont a türelmetlen vallásosak vannak felülreprezentálva (4. ábra). Ez utóbbiak aránya lényegesen magasabb az átlagosnál Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj- Zemplén megyékben (5. ábra). 3. ábra: Nemi eltérések az értékrend-csoportok arányaiban 163

164 4. ábra: Településnagyság szerinti eltérések az értékrend-csoportok arányaiban 5. ábra: Területi eltérések az értékrend-csoportok arányaiban Az is megállapítható, hogy az egyetem különböző karain is nagyon eltérőek az értékrend-csoportok arányai (20. táblázat). Ezt nyilvánvalóan két, egymástól elválaszthatatlan tényező okozza: egyrészt a karok szelektálnak, a különböző értékrendű emberek különböző valószínűséggel jelentkeznek a különböző karokra; másrészt a különböző karokon eltérő szellemiség uralkodik, így a fiatalok értékrendje eltérő közegekben formálódik. Itt persze egyáltalán nem determinisztikusan erős hatásokra kell gondolnunk, amit jól jelez az is, hogy az eltérések ugyan szignifikánsak, de nem drámaian nagyok. 164

165 20. táblázat: Értékrend-csoport aránya karok szerint Nem vallásos csoport Negatív életérzésű csoport Türelmetlen vallásos csoport Türelmes vallásos csoport Informatikai Kar Műszaki Kar Gazdálkodástudományi Kar Természettudományi Kar Mezőgazdaság- Élelmiszer tudományi Gazdaságtudományi Kar Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar Bölcsésztudományi Kar Fogorvostudományi Kar Egészségügyi Kar Népegészségügyi Kar Általános Orvostudományi Kar Állam és Jogtudományi Kar Zeneművészeti Kar Gyógyszerésztudományi Kar Összegzés Az online felmérés alapján kielégítően pontos kép rajzolódott ki a debreceni egyetemisták értékvilágát jellemző tényezőkről. Az elemzés legfontosabb tanulságai a következők. Noha mindössze a hallgatók tizede vallja önmagát az egyháza tanításait követő módon vallásosnak, mégis a valláshoz való viszony különíti el a leginkább az elemzés során feltárt attitűdcsoportokat. A hallgatók 61 százalékának ugyanis van valamilyen felekezeti kötődése és 57 százalékuk valamilyen mértékben hívőnek tekinti magát (47 százalék a maga módján, 10 százalék pedig követi egyháza tanításait). A nem vallásosak értékvilága leginkább a teljes mintához hasonlít. A vallási kötődés hiányán kívül gyakorlatilag semmi sem különbözteti meg őket a hallgatók többségétől. A valamilyen mértékben vallásos egyetemisták két egymástól markánsan elkülönülő nagyjából egyforma nagyságú véleménycsoportba sorolódtak. Az elkülönülés legfontosabb dimenziója a tolerancia. Az első csoportba tartozók attitűdje alapvetően elfogadó az etnikai, a szociális és a kulturális kisebbségi csoportokkal, míg a második csoport tagjainak attitűdje inkább kirekesztő, elutasító. A türelmesen vallásosak minden pozitív értékre nyitottabbak, fogékonyabbak, mint a nem vallásosak és a türelmetlen vallásosak. Végül találtunk egy negyedik értékvilág-csoportot is: a debreceni egyetemisták tizedére erős pesszimizmus, rossz pszichés közérzet és a pozitív értékek iránti szkepszis a jellemző. A feltárt csoportok arányai jelentősen eltérnek a Debreceni Egyetem különböző karain. Ezek az eltérések három, egymástól nem szétválasztható hatás eredői. Egyfelől jelentős különbségek vannak a különböző karokon a nemi arányokban. A női hallgatók az átlagosnál nagyobb valószínűséggel sorolódtak (a válaszmintázataik alapján) a türelmesen vallásos csoportba, 165

166 míg a férfi hallgatók inkább a türelmetlen vallásos és a nem vallásos csoportokba. Másfelől viszont a különböző karok eltérő értékvilágú hallgatókat vonzanak eltérő valószínűséggel, és a karokon kialakuló véleményklímák is alakítják a hallgatók értékvilágát. A Debreceni Egyetem szellemiségének hatása is tetten érhető: a felsőbb évfolyamosok és az alsóbb évfolyamokra járók közt jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Ebben persze szerepe van az érésnek is. Ezzel együtt elmondható: az egyetem a tolerancia és a pozitív értékek egyre markánsabb vállalásának irányába tereli a hallgatóit. Hivatkozott irodalom Astin, Alexander W., Astin, Helen S., Lindholm, Jennifer A. (2011): Cultivating the Spirit. How College can enhance students inner lifes. San Francisco, Jossey Bass Pusztai Gabriella, Ceglédi Tímea, Nyüsti Szilvia, Bocsi Veronika, Madarász Tibor (2011): Láthatatlanok, létezgetők, közönyösek. Hallgatói szocializáció ma. Educatio Pusztai Gabriella (2009): A társadalmi tőke és az iskola. Budapest, Új Mandátum Kiadó Murányi István (2010): Egyetemisták szabadidős tevékenysége és mentális státusa. Educatio

167 Jancsák Csaba A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM HALLGATÓINAK ÉRTÉKPREFERENCIÁI 1 Bevezetés A Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak többsége a Dél-alföldi megyékből érkezik az egyetemre (Jancsák 2006, 2009). A hallgatók tehát tágabb értelemben a régió értékvilágát is megjelenítik tanulmányaik életszakasza alatt (Kozma 2002; 2004b; 2010; Kékesi 2007; Bocsi 2010). Ugyanakkor a felsőoktatási intézmény mikroklímája módosít(hat)ja ezeket az orientációkat, hiszen a felsőoktatásban nemcsak tudástranszfer, hanem értéktranszfer folyamatok is zajlanak (Pusztai 2010a; 2010b). E folyamat eredményeként a regionális egyetem hatással van az adott régió gondolkodására, érték- és normarendszerére is (Kozma 2002b; 2010b). Ugyanakkor a hallgatók által képviselt nézeteket a hagyományos szocializációs tényezők (állam, család, iskola) mellett más tényezők is formálják, melyek közül különösen a tömegmédia és a kortárscsoport hatása jelentős (Gábor 2002; 2004; Szabó, Örkény 2002). Az egyetemi hallgatók értékorientációinak vizsgálata nemcsak ezen tényezők miatt igen izgalmas feladat, hanem azért is, mert az egyetemisták referenciacsoportként jelennek meg a fiatalabb korosztályok (elsősorban a tizenévesek) számára. A regionális egyetemek esetében beszélhetünk tehát a glokalitás szintjéről, amely az ifjúság életvilágába jelentősen behatoló globalitás (Beck 2005). Ez a campus-lét életszakasza alatt a lokalitás mikroklímája által a regionalitás szűrőjén átjutva formálódik (Pusztai 2011). E tanulmány alapját képező kutatásban a szegedi egyetemisták értékorientációinak mélyebb megértésére teszek kísérletet. Az értékek szociológiai megközelítése Az érték fogalmát több magyar szerző (Józsa 1979; Hankiss 1983; Hankiss, Manchin, Füstös, Szakolczai 1982; Gábor 2001; Kozma 2004a [2001]; Bauer 2002; Rezsőházy 2006; Andorka 2006) nyomán a következőképpen értelmezem: érték az, amit az emberek fontosnak és kívánatosnak tartanak, megbecsülnek, értékelnek, ajánlanak, szeretnének elérni. E tekintetben 1 A tanulmány a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretei között készült. A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk: campuslet.unideb.hu. 167

168 érték az a szervező közeg, mely az emberi magatartásokat irányítja, azaz egy elérendő állapotra vonatkozó motiváció kognitív reprezentációja (Rohan 2000). Józsa Péter értelmezésében egy ifjúsági korosztályba tartozó személy háromféleképpen tekinthet valamit értékesnek: normatíve, ideologikusan és praktikusan (Józsa 1979: 19 23). Bauer Béla az Ifjúság 2000 adatfelvétel alapján ezt a következőképpen részletezi: a normatív értékek a mindennapi tudásvilágok szintjén nyelvi-kommunikációs keretekben is alakot öltő állásfoglalások, ám nem mindig tudatosak. Az ideologikus értékek a tudatosság mellett általános érvényre igényt tartó alapelvek, melyek dominánsan verbális környezetben is kifejeződnek, a praktikus értékek alakja pedig a tényleges viselkedés (Bauer 2002: ). Az értékek a társadalmi változásokkal párhuzamosan egymással konfrontálódhatnak, ám kapcsolódhatnak is egymáshoz, vagy kiegészíthetik egymást. Az ifjúkor ezen értékszerkezet-változások miatt különösen fontos korszak. Rezsőházy Rudolf kifejti, hogy minden értéknek van tárgya: a haza, a hit, a profit, a család értékekké válhatnak. A társadalmi valóság, a spirituális és erkölcsi világ minden elemének lehet érték jellege, amennyiben ez az elem kedvelt vagy elutasított, méltatott vagy elítélt. A tárgy lehet értékes vagy megvetendő, hasznos vagy haszontalan, kívánatos vagy nem kívánatos. A kapott ítélet értékítélet irányadóként szolgál a vélemények, a hitek, a meggyőződések és a választások kialakításához (Rezsőházy 2006). Az értékek normák lesznek, amint irányítják vagy szabályozzák a viselkedést, előírnak egy cselekvési sorrendet. A normák megpróbálják a viselkedéseket és a kötelezettségeket a kinyilvánított értékekhez igazítani. Az értékek tehát alakítják a normákat, és áttételesen, a normákon keresztül irányítják a cselekedeteket (Kozma 1997; 2001). Az értékek hordozói egyének vagy csoportok. Egy dolgot jobban értékelni, mint egy másikat azt jelenti, hogy ha egy adott helyzetben az érték gerjeszt egy választást, ezzel kizár egy másikat. Az értékpreferencia-sorrendek az értékstruktúrák belső hierarchikus dimenzióit ábrázolják (Kozma 2001; Rezsőházy 2006; Keller 2008b). Mit értünk értékrendszeren? Az értékrendszer szerveződési módja kultúránként változik. Egy személynek vagy csoportnak az értékei egymástól kölcsönös függésben, rendszert alkotva jelennek meg. Amikor egy új érték elfogadottá válik vagy egy másik válságba kerül, az a rendszer egészét érinti, s mivel a rendszer egyfajta hierarchiát is jelent, ezért az értékpreferenciák úgynevezett érték létrát alkotnak (Rezsőházy 2006). Az együtt élő csoportokat a hasonló szükségletek és ezek együttes kielégítése szervezte közösségekké (Kozma 2001). E folyamat első lépcsőfoka az a felismerés, hogy azonos történések azonos gesztusokat, reakciókat váltanak ki. Ezek stabilizálódtak: kialakultak azok a jelentéshordozó szimbólumok, melyek közösségi viselkedési mintákká váltak és közös tudássá szerveződtek. Ekkortól számolhatunk a tudás nemzedékről nemzedékre való átörökítésével is. Az értékek megjelenési folyamatának utolsó lépcsőfokaként mindez együtt indukálta közös célok és jövőről szóló tervek megszületését, illetve az értékrend kialakulását. Az emberi kultúrák összetevőinek egyik legfontosabbika az értékek és az azokon alapuló normák rendszere (Kozma 2001). A változó társadalmi környezet, változó értékvilág a múlt átértékelésére és ezáltal a jövőbeli tervek átalakítására is vezet(het) minket. Gyáni ebben az értelemben idézi Gadamert (vö 168

169 Gadamer 2003): A múlt éppen olyan, amilyennek a mából visszatekintve mutatja magát (Gyáni 2000: 135). A jelenben változó értékek tehát múltbeli történések motivációit is felülírhatják, hiszen az emlékek nem belülről, hanem kívülről irányítottak (Pászka 2007: 174). Halbwachs (2000) és Assman (1999) munkáit összegezve Pászka úgy látja, hogy mivel az emlékezet konstruktív jellegű, a múlt eseményeiből az marad csak meg, amit a társadalom az adott korszakban a saját maga vonatkoztatási keretei között rekonstruálni képes (Pászka 2007: 177). Az értékek csak annak révén lesznek az egyes emberekéi, hogy különböző társulásokhoz tartoznak (családi, vallási, politikai csoportok és közösségek). Tehát egy lakatlan szigeten élő személy szellemi túlélésének záloga az, ha a korábban internalizált normák alapján, társadalmi értékeket követve éli szigetlakó-mindennapjait. Ugyanakkor az, aki a társadalomtól elvonva, a szocializáció folyamatába nem bevonódva nőtt fel, nem létezhet társadalmi lényként (Mead 1973). Talcott Parsons (2000a) és Robert Merton (1980) az értékek normatív szerepét a társadalmi szabályozás viszonyrendszerében értelmezi. Parsons szerint a társadalmi rendszer kollektivitások és szerepek, értékek és normák együttesen mint strukturális összetevők kombinációjából áll. Ez a szocietális közösség a társadalom integratív alrendszere, mely egymást átható kol lektivitások és kollektív lojalitások bonyolult há lózata. Működési elve az értékek mentén való cselekvés. Az integratív alrendszer tehát szerepét értékelkötelezettségek révén valósítja meg (Parsons 2000a: 47 48). Parsons az értékek struktúráit a kaotikus egyéni akaratok és a normatív szabály közötti ellentétpárban helyezte el, melynek következtében a társadalmi értékek tanulmányozása csak általános szinten lehetséges. E megközelítésben nem vizsgálható az emberek eredményes módon történő értékalkalmazása (Füstös 2006b: ). Parsons megközelítésében az értékszociológia érdeklődésének homlokterében az áll, hogy miképpen lehet azonosítani a mögöttes rendezőelveket, amelyek az egyén viselkedését normatív módon meghatározzák. Ezzel kapcsolatban Füstös arra hívja fel a figyelmet, hogy Weber megközelítése teszi alkalmassá az empirikus kutatás céljára az értékek változó világát, mert ez alapján vizsgálhatjuk, hogy mi történik az egyén életvezetésében, ha egyes normák megszűnnek. Például a történelmi idő során a rend összeomlásakor a bizonytalanságokkal terhelt idők nyomot hagynak az akkor élőkön, majd pedig a bizonytalanság megszűnésével részt vesznek az új rendezőelvek kialakításában, azaz lenyomatot képeznek (Füstös 2006b: ). Merton a társadalmilag elfogadott értékeket a megvalósulásukra rendelkezésre álló eszközök korlátozottságának viszonyrendszerében értelmezi. A normák és eszközök közötti konfliktusokat az egyének különbözőképpen oldják meg: vagy figyelembe veszik a társadalmi szabályokat (konformizmus), vagy megkerülik, illetve elutasítják azokat (nonkonformizmus) (Merton 1980). A kulturális célok és az intézményes eszközök viszonyrendszerében a konformizmus, újítás, ritualizmus, visszahúzódás és lázadás kategóriáit különbözteti meg azzal, hogy a lázadást átmeneti reakciónak tekinti, mely során az egyén megpróbál új célokat és eljárásokat intézményesíteni, hogy azután a társadalom többi tagja is elfogadja (Merton 1980: 86). A strukturalista-funkcionalista elméletekkel ellentétben Abraham Maslow pszichológiai jellegű szükséglet-elméletének dimenzióit abból kiindulva állította fel, hogy a szükségletek összerendeződése hierarchikus, és a hierarchia a fiziológiai szükségletektől (mint első lépcsőfoktól) az önmegvalósítás szükségletéig húzódik (Maslow 1954). Ugyanakkor elméletét egy évvel később tovább árnyalja azzal, hogy a hangsúlyt nem a hierarchiára helyezi, hanem a hiányra, mely abból adódik, hogy a szükségletek maradéktalanul nem elégíthetők ki, ugyanis a hiányok kielégítése újabb hiányok megszületését generálja. Az embert tehát hiányok motiválják, és ezért ki van azoknak szolgáltatva. 169

170 Maslow elmélete alapján áll Inglehart vélekedése: a hiány teremti meg a dolgok értékét (1997: 32 34; 2000: ). Inglehart szerint az értékpreferenciák változásának alaphelyzete az, amikor az alapvető szükségletek kielégítése megtörténik, a létfenntartás már biztosnak tekinthető, és a hozzá kapcsolódó szűkös javak megszerzésére, illetve biztosítására irányuló cselekvések hiányként hozzák létre az önmegvalósítás és önkifejezés szabadságának igényét. A jólét biztosítása tehát az egyén közösségben való feloldódásával jár a közösségi célok szinergikus elérése érdekében, ugyanakkor a célok (a jólét és biztonság) elérése után az individuum ismét előtör, és felértékelődnek a személyes függetlenség és szabadság tényezői. Ezeket az önkifejezéshez kapcsolódó értékeket posztmaterialistának nevezi, míg Weberhez visszanyúlva a protestáns értékekkel kapcsolja össze a materiális értékrendnek nevezett vélekedéseket (Inglehart 1997: 34; 2000: ). Flanagan (1982) szerint Inglehart elméletében összekeveredik [ ] a materialista és nem materialista, valamint az autoriter és liberális értékek dimenziója (idézi Keller 2008a: ). Suhonen pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Inglehart dimenziói az értéktér szűk keresztmetszetét mutatják (Suhonen 1985: 351). Milton Rokeach különválasztja az attitűd és az érték fogalmát, amikor az attitűdöt mint egy tárgy vonatkozásában meglévő, tartós vélekedések összességét, az értéket pedig az egyénileg, illetve társadalmilag kívánatos viselkedésmódokra, továbbá végállapotokra vonatkozó tartós vélekedésekként határozza meg (Rokeach 1968). Elméletének lényeges eleme tehát, hogy míg az attitűdök konkrét tárgyra vonatkoznak, az értékek túlmutatnak azon, ennek következtében nemcsak az attitűdöket, hanem a cselekvéseket is az értékek irányítják. Rokeachnál az értékek úgy jelennek meg, mint végállapotokra és viselkedésmódokra vonatkozó preferenciák (Rokeach 1969: ). Ezen alapokon kiindulva hoz létre két elméleti kategóriát, a terminális és az instrumentális értékek kategóriáit. Az előbbi a világ végső állapotával foglalkozó célértékek, az utóbbi pedig a viselkedésmódokat meghatározó eszközértékek kategóriája. A közöttük lévő viszony egy sajátos lépcsőzetes rendszerként definiálódik: a sok konkrét tárgyra vonatkozó attitűd kisszámú eszközértékre, míg ezek még csekélyebb számú célértékre vezethetők vissza, ugyanakkor pedig az eszközértékek nem minden esetben vannak közvetlen kapcsolatban valamely célértékkel. Ez a hierarchikus viszony jelenti az értékek értékrendszerré szerveződésének alapját (Rokeach 1969; 1973). Schwartz az értékeket a szükségletekből vezeti le, de elveti a cél- és eszközértékek dichotómiáját, és az értékeket úgy definiálja, hogy ezek elérendő célok, amelyek ezért a cselekvések irányító elvei (Schwartz 2003: , ). Az értékcsoportokat két bipoláris dimenzióban helyezte el. Két, egymásra merőleges tengely mentén ábrázolja az értékek szerveződését tíz alapértékkel, melyek négy irányban szerveződnek magasabb rendű értékekké (konzerválás, nyitottság, egoizmus, altruizmus). A vízszintes tengelyen a változásra való nyitottság és a zárt gondolkodás értékei között értelmez ellentétpár-jellegű kapcsolatot. A nyitottság magasabb rendű értékét az önállóság és az ösztönzés értékcsoportjai jellemzik, a másik oldalon pedig a tradíció, a konformitás és a biztonság, a zárt gondolkodás magasabb rendű értékét (Sczwartz 2003: 150; 2005). A második, az előbbit metsző, függőleges tengely az én-átalakulástól az önmegvalósításig tart. Keller javaslatára a vízszintes tengelyt altruizmus-egoizmus tengelyként értelmezzük (2008a: 162). E tengelynek az én-átalakuláshoz (altruizmus) közelebbi részén az univerzalitás és a jóindulat, míg az önmegvalósításhoz (egoizmus) közelebbi részén a teljesítmény és a hatalom értékei kapnak helyet. A változásra való nyitottság és az önmegvalósítás között helyezkedik el a hedonizmus (Schwartz 2003: , ). A társadalom tagjai néhány értékhez jobban ragaszkodnak, mint másokhoz. Ezért mondhatjuk, hogy az értékek nemcsak kognitív elemeket tartalmaznak, hanem erős érzelmi összetevőkkel is rendelkeznek, ennek következtében egyes értékek központi helyet foglalnak el, 170

171 mások pedig perifériális helyet. Az értékek rendszere azt is kifejezi, hogy az elfogadott értékeknek megvan az ésszerűségük, és hogy ez az ésszerűség feltárható. A struktúra kifejezés tehát egy belső logikát is feltételez. Az értékválasztást, az értékek struktúráit a társadalmi tényezők is befolyásolják, hiszen hatással vannak az elérendő állapot és a szükségletek jellegére, illetve formálódására (Kohn 1969). Az értékeket Józsa szerint csak cselekvések hajtóerejeként lehet megragadni (Józsa 1979), azonban Keller úgy véli, hogy az értékeket és a cselekvést szükséges elválasztani, hiszen, ha valaki bizonyos értékekkel vagy véleményekkel rendelkezik, nem szükségszerű, hogy az illető éppen ezekkel harmonizáló módon fog cselekedni (Keller 2008b: 8). 2 A praxisértékek és az ideologikus értékek között eltérő struktúrák rajzolódhatnak ki. Ellentmondás lép fel például akkor, amikor a cselekedetek és a viselkedések meghazudtolják a normatív és az ideologikus értékeket. Értékválsággal járhat, ha a társadalmi változások alámossák a szokványos társadalmi gondolkodásmódot (Schütz 1984: ; Bauer 2002: 197). E bevezető rész végén ejtsünk néhány szót az értékek belső világáról. Váriné Szilágyi Ibolya (1987: 31) világít rá arra, hogy az értékek orientáló szerepének a jó rossz kategóriapár szerinti különbségtétel az alapja. Az ítéletek során egyes értékeket jobban, másokat pedig kevésbé veszünk figyelembe döntéseinkben, tehát az érték mint értékpreferencia működik: a kívánandónak explicit vagy implicit koncepciója (Varga 2003: 109). Rezsőházy tipológiájában a központi értékek (szeretet, család, barátság, őszinteség, tekintély, szakmai elismerés, tulajdon, fogyasztás, biztonság, szabadidő, tudomány és technika, fejlődés, demokrácia, béke) transz-történelmiek : a történelmi korszakokon átívelve jelen vannak. A hagyományos értékekkel (vallás, morális szigor, engedelmesség, munka, felelősség, hűség) az értékválság-értékváltás folyamatok közepette szembe kerültek a posztmodernértékek (individualizmus, beteljesedés, szabadság, kísérletezés, viszonylagosság, őszinteség, tolerancia, spontaneitás, engedékenység, szexualitás, intenzitás, hedonizmus, jelen pillanat, jó akarat, természet, élet, egyenlőség). Mindezeken túl Rezsőházy meghatároz látens értékeket is (igazság, szolidaritás-testvériség, jóindulat, jóság), amelyek sajátossága, hogy erős mozgósító képességük van, ha megkérdőjeleződnek vagy kigúnyolják őket (Rezsőházy 2006: 8 19, 82 86). Hazai értékvizsgálatok A hazai 3 és nemzetközi 4 értékvizsgálatokban alkalmazott módszerek Rokeach, Schwartz és Inglehart munkáin alapulnak. Utasi Ágnes vezetésével a Társadalomtudományi Intézet Kutatásunk módszertani tanulságainak szempontjából további vizsgálatra érdemes felvetés, hogy a szerepkomplexum egyes elemei mennyiben határozzák meg az egyén által vallott ideologikus értékeket és a praxisértékeket. Az egyetemista státusz mennyiben húzza magával a fiatalokat az értékek ideologikus vetülete felé? Vagy esetleg azok jelentkeznek a felsőoktatásba, akik az adott értékkészlet elemeit endogén módon hozták magukkal, illetve a korábbi családi, iskolai stb. szocializáció során internalizálták? Azaz: altruistábbak, szolidárisabbak, posztmaterialistábbak-e az egyetemisták, vagy csak annak vallják magukat (egy kérdőíves kutatás alanyaiként)? 3 A vizsgálatok az MTA Szociológiai Kutatóintézetében ez időben megszülető Értékszociológiai Műhely keretei között (majd később az MTA PTI keretei között) készültek. Négy, majd évenkénti-kétévenkénti ismétléssel 2006-ig összesen nyolc országos reprezentatív kérdőíves vizsgálat adatait elemezték. A vizsgálatok ideje és elemszáma: (N=807), 1982 (N=2938), 1990 (N=1320), 1993 (N=1538), 1996 (N=1500), 1997 (N=1500), 1998 (N=1521), 2003 (N=1445). 4 Az Európai Közösség tíz tagországaiban 1981-ben indult European Values Survey (EVS) vizsgálat az értékrendszerek közötti különbségeket nemzetközi és kultúraközi aspektusokból vizsgálja. A kutatás ma már az 171

172 1982-es, több mint tizenötezer felnőtt körében felvett országos reprezentatív vizsgálatában az alanyok hétfokozatú skálán osztályozták tíz életcél fontosságát. Az eredmények azt mutatták, hogy Magyarországon a tradicionális értékrend a jellemző, a legfontosabb értékek: a család, a nyugalom és az anyagi gyarapodás. Ugyanakkor az Utasi tipológiájában modern értékeknek nevezett, tehát az önmegvalósítással kapcsolatos értékek (mint például a siker, a szabadság, a hedonizmus, az érdekes élet) kevésbé voltak fontosak (Utasi 1984). A kilencvenes évek végéig (1970-es évek eleje óta) Hankiss Elemér, Manchin Róbert, Füstös László és Szakolczai Árpád vezetésével több adatfelvétel során részletes értéksorral vizsgálták az értékeket a magyar társadalomban. A Rokeach-féle értékvizsgálatok módszertanára alapozták, melyben célértékeket és eszközértékeket jelenítettek meg, így a válaszadók eszköz- és célérték rangsorát állították fel. A kutatások homlokterében négy fő kérdés állt: (1) A társadalmi változások tükröződnek-e az értékadatokban? (2) Az előző (Kádár-) rendszer folyamatai továbbélnek-e a kilencvenes évek elején? (3) Vannak-e olyan értékek, amelyekben a rendszerváltozás egyfajta töréspontot jelentett? (4) Vannak-e visszatérések a korábbi cselekvés- és gondolkodásmódokhoz? A kutatók azt állapították meg, hogy az egész időszakra jellemző egyfajta érték-stabilitás. Az értékek egyharmadában történt változás: az etikai értékekben (bátor, felelősségteljes, szavahihető), a hedonisztikus értékekben (érdekes, változatos élet, kellemes, élvezetes élet, jókedélyű, igaz barátság), a vallásos értékekben (üdvözülés, megbocsátó), és a vegyes értékekben (szabadság, a szépség világa, hatékony). Szisztematikus növekedést észleltek a következő értékek esetében: bölcsesség, alkotószellemű, értelmes, logikus gondolkodású. A segítőkészség volt az egyetlen érték, amely folyamatosan veszített a fontosságából, ám további értékek is válságba kerültek: az elvégzett munka öröme, emberi önérzet, társadalmi megbecsülés. Két érték fontossága 1982 és 1990 között jelentősen csökkent, ám 1993-ra visszanyerte korábbi pozícióját, sőt valamivel meg is haladta azt: a béke és a haza biztonsága. A rendszerváltás után nőtt a családi biztonság, a belső harmónia és a szerelem fontossága. Míg a szerzők 1978-ban bizonyítottnak tekintették a hivatalos szocialista értékrendnek a magyarországi lakosságra gyakorolt hatását, 1982-re már csökkent a rendszer érvényessége, mely megelőlegezte a változásokat. A fenti eredményeket kiegészítve Hankiss azt mutatta ki, hogy a hetvenes években Magyarországon a fogyasztói értékrend terjedt el, keveredve a felhalmozóval. Az értékrend felemás vagy negatív modernizációja ment végbe: egyes értékek felértékelődése a közösségek válságát (2004b; 2008) jelzi, ilyen a felerősödő individualizáció is. Ugyanakkor pedig azokat az értékeket, melyek a gazdaság fejlődéséhez jelentenek iránymutatást, kevésbé értékelték a magyar társadalomban. Ilyen a hatékony munka, az önállóság, az újítási képesség. Hankiss szerint szubjektív érték mindaz, amit egy rendszer önmaga számára, önnön léte, működése és esetleg fejlődése szempontjából szükségesnek érez, vél, ítél. Ugyanakkor objektív érték mindaz, amire egy adott rendszernek (egy személy, intézmény, társadalom a szerző) szüksége van ahhoz, hogy létezni, működni és esetleg fejlődni tudjon (Hankiss 1977: ). Füstös László az European Social Survey (ESS) ös adatait elemezte (Füstös 2006b). A 26 európai államra kiterjedő adatfelvételben az értékek világának mélyebb megis- Európán kívüli területeket is magába foglalja (Word Value Survey, WVS). Noha a két kutatást más-más kutatócsoportok valósítják meg nem mindenben egyező kérdéssorokkal, az adatfelvételek harmonizáltak. A kutatás hullámai: ; ; ; ; között történtek. Az adatfelvétel 66 országban történik. A kutatási adatok alapján az értékrendszerbeli változások átfogó elméletét Inglehart dolgozta ki

173 merését célzó kérdéscsoport 21 változót tartalmazott. Ezek hatfokú értékelése alapján Füstös hét fő típust alakított ki: (1) pragmatikus értéktípus (újdonság kreativitás, élménykeresés), (2) hedonista értéktípus (gazdagság pénz, kaland izgalom, örömkeresés) (3) ideologikus értéktípus (emberek egyenlősége, önállóság-függetlenség, etatizmus), (4) tradicionális fegyelmező értéktípus (önkifejezés, biztonság, tekintélyelvűség, konformizmus külső kontroll, család hagyomány vallás), (5) keresztény közösségi értéktípus (tolerancia mások elfogadás, altruizmus), (6) etikai értéktípus (szerénység visszahúzódás, életélvezet, barátok ismerősök, környezetvédelem), (7) szociáldemokrata (siker elismerés, énkiteljesítés). Keller Tamás a normakövetés, az egyéni teljesítmény, a szolidaritás és az öngondoskodás elfogadottságának tematikájában végzett kutatása során három elemzési szegmensben vizsgálta az egyes értékterületet: az általános értékek, az adott terület szempontjából érdekes vélemények és az egyes területeken bemutatott szituációkban modellezett viselkedés szintjeit (Keller 2008b: 4). Az eredményekből az rajzolódik ki, hogy a magyar lakosság körében a következő értékrendi típusról beszélhetünk: alkalmazkodó, érvényesülő, elutasító, megerősítő. Keller kutatásában az értékrend és az értéktípusok társadalmi jellemzőit vizsgálva azt találta, hogy az életkor, az iskolázottság és a jövedelmi helyzet alapján jelentős különbségek rajzolódnak ki (Keller 2008b). 5 Keller a TÁRKI március 14. és április 2. közötti adatfelvételét is elemezte. Az adatfelvétel a WVS (World Value Survey) ötödik hullámának eleme volt, országos reprezentatív mintán. A súlyozott minta nem, életkor, településtípus és iskolai végzettség szerinti megoszlása jól illeszkedik a felnőtt népesség ilyen adataihoz. Az elemzésben a mintába került (ötven) társadalmat az Inglehart által kidolgozott értéktengelyek mentén helyezték el. Az eredmények megerősítették, hogy Magyarországra az önkifejezési értékek alapján zárt, illetve a világi racionális értékek alapján a racionális gondolkodásmód a jellemző (Keller 2009). Ifjúsági korosztályokban történt hazai értékvizsgálatok Gábor Kálmán a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatói körében készített értékvizsgálataiban Inglehart értékelméletét adaptálta az 1986/87-es tanévben 245 fős mintán, majd az 1987/88-as tanévben 235 fős mintán. Eredményei szerint értékváltás zajlik a fiatalok világában, amely hasonlatosan a nyugati demokráciákban a posztindusztriális társadalomba való átmenet idején tapasztaltakkal Magyarországon is a kulturális tőke felértékelődésével és a posztmateriális értékek preferálásával járt. Gábor Kálmán arra következtetett az eredményekből, hogy a fiatal diplomások és az egyetemisták értékvilágát inkább jellemzi az individualizáció, a posztmaterializmus és a vállalkozói szellem, a szakközépiskolás és szakközépiskolát végzett fiatalokra pedig a materializálódó, privatizálódó burzsoá polgárosodás, azaz a család, az anyagi javak, konformizmus, kapcsolatok, az állammal kapcsolatos lojalitás a jellemzőbb (Gábor 1992a). Mannheim (1969) alapján azt állította, hogy az egyetemi hallgatók alkotják a magyar fiatalok azon csoportját, akik köré- 5 A fiatalokra (18 25 évesek) inkább az érvényesülő, mint az alkalmazkodó, és inkább a megerősítő értékrend jellemző. Az idősebb korosztályok (56 fölöttiek) az alkalmazkodó és kevésbé az érvényesülő értékrendbe tartoznak, és inkább az elutasító értéktípusba. A legalább középiskolai érettségivel rendelkezők körében inkább az érvényesülő értékrend és a megerősítő értéktípus a jellemzőbb. A magyarországi tanulókra az érvényesülő és a megerősítő értékrend a jellemzőbb, szintúgy, mint a magas jövedelmű diplomásokra. Az alacsony jövedelmű diplomásokra az alkalmazkodó értékrend a jellemző (Keller 2008b). 173

174 ben a nemzedéki hatás leginkább tetten érhető mind az ideológiák, mind pedig az értékek és normák tekintetében. Megpróbálta feltárni a 80-as évek végi, a 90-es évek eleji felsőoktatási hallgatók aspirációit, céljait, cselekvési mintáit, illetve (Dahrendorf 1979 alapján) a mögöttes ideológiákat (az egyéni vagy a csoportkarrierhez szükséges, a cselekvéseket meghatározó értékek és normák együttesét) (Gábor, Balog 1989). Az egyetemisták a hedonizmussal és a materiális javak felértékelődésével szemben a posztmateriális értékeket hangsúlyozzák: a józan, törekvő, családközpontú, a közösségtől a privátszférába visszahúzódó burzsoá életvitellel szemben pedig a művészi excentritást, az aktív, alter natív közösségeket (Gábor 2009: 72). A kilencvenes évek második harmadában végezte Meleg Csilla és Rezsőházi Rudolf komparatív ifjúságszociológiai értékvizsgálatát, melyben belga és magyar egyetemisták értékorientációinak világát tárták fel (Meleg, Rezsőházy 1997). E kutatásban az ingleharti értékelmélet azzal a kérdéssel egészült ki, hogy az európai centrum-periféria térben a nyugatosság menynyiben jellemzi a hazai felsőoktatásban tanuló ifjúság mint a leendő magyar értelmiség értékorientációit. A vizsgálathoz felhasználták a Louvain-la-neuve-i Katolikus Egyetem hallgatói körében hatévente készített adatfelvételek eredményeit is. A magyarországi adatfelvétel első és második évfolyamos joghallgatók körében történt. A belga egyetemisták leginkább preferált értékei a szabadság, a belső harmónia, a barátság, a szeretet voltak. A magyar joghallgatók értékpreferencia-sorrendjének elején hasonló értékek helyezkedtek el, azonban a magyar diákok a szeretetet, a barátságot, a harmóniát többre értékelték, mint a belga diákok. A magyar fiatalok számára a pénz hiánya, míg a belga fiataloknak az idő hiánya jelent problémát. A gazdasági helyzet romlása inkább a magyar fiatalokat foglalkoztatta. A belga fiatalok kétharmada a közepes életszínvonallal elégedett lett volna. Mindkét almintában az egyetemisták a társadalom legfontosabb alapelvének tekintik az emberi kapcsolatokat, a megértést, a szolidaritást és a békevágyat. A kutatók jelentős különbséget találtak a halálbüntetés és az abortusz megítélésében. A magyar fiatalok hatoda utasította el a halálbüntetést, míg a belgák fele. Az abortuszt pedig csak akkor támogatják a belga fiatalok, ha erőszak következménye vagy gyermeki fogyatékosságot előzne meg, míg a magyar fiatalok ezt a kérdést szülői személyiségi jogként értelmezik. A kutatás megállapítja, hogy különféle értékrendszerek élnek egyszerre és ezek keverednek, ugyanakkor az értékek világa elég gyorsan változik. Gábor Kálmán és munkatársai a kilencvenes évek végére új dimenziók (szabadidő-szcenárió, info-kommunikációs technikák birtoklása, feszültségoldó technikák alkalmazása) bevonásával vizsgálták az ifjúságot (Gábor 2000; Gábor, Kabai, Matiscsák 2003; Gábor, Szemerszki 2007). E vizsgálatoknak tárgyunk szempontjából legfontosabb felismerése, hogy a fiatalok már nem húzódnak vissza a társadalmi térből, hanem flexibilisen alkalmazkodnak hozzá. Ennek legfontosabb következménye a felnőtté válás hagyományos kereteinek feloldódása. Az IKTtechnológiák használata eredményeként kialakult újfajta kommunikációs státusz (Gábor, Kabai, Matiscsák 2003) pedig hatással van a fiatalok értékrendjére: a posztmateriális értékek előtérbe kerülése és az individualizáció fokozódása (változatos élet, érdekes élet, kreativitás felértékelődése) az élménytársadalom jelenlétére reflektál (Schulze 2000). Gábor Kálmán elsőéves hallgatók körében 2001-ben készült vizsgálata ugyanezt mutatta: az individualizálódást kifejező értékorientációk a fogyasztói kultúra térnyerésével együttesen jelentkeznek, a posztmateriális értékek preferálása és az egyetemisták kommunikációs státusza együtt jár. Bauer Béla a magyarországi éves fiatalok értékvilágát regionális viszonyrendszerben elemezve az emberi életvitelhez kapcsolódó 16 értékkategória alapján arra jutott, hogy a hazai fiatalok számára legfontosabbak az immateriális értékek. E kategóriába sorolta a családi biztonságot, az igaz barátságot, a szerelmet, a békés világot és a belső harmóniát. Az értékek 174

175 másik homogén csoportját az anyagi javakhoz kapcsolódó értékek alkotják, mint például a gazdagság, a rend, az érdekes és változatos élet, a kreativitás. Az Ifjúság 2000 vizsgálat szerint ez utóbbi csoportot kevésbé preferálják a fiatalok. A harmadik, a társadalmi tudatként leírt értékcsoportba a nemzeti identitás, tradíciók jelentősége, hatalomhoz való viszony tartozik. Ez utóbbi értékkategóriából a legkisebb jelentősége a hatalomnak van (Bauer 2002: 204). Pusztai Gabriella A társadalmi tőke és az iskola című kötetében a partiumi régió (Kárpátalja Bihar Bihor térség) középiskolások és felsőoktatásban résztvevő hallgatók körében készült kutatásainak eredményeit mutatja be. Érdeklődésének centrumában az áll, hogy az egyént körülvevő kapcsolati struktúrák által teremtett erőforrások (a hagyományos tőkefajták mellett) mekkora befolyással rendelkeznek az oktatás különböző szektoraiban tanuló fiatalokra. A hagyományos tőkeforrások mellett rejtőzködő erőforrásokat (kapcsolatok, értékkonszenzus, vallási tőke) is beemelt elemzésébe (Pusztai 2009). Bocsi Veronika Beregszász és Nagyvárad felsőoktatási intézményeiben, valamint a Debreceni Egyetemen a hallgatók értékvilágának rétegzettségét vizsgálta. Eredményei szerint az értékvilágokat a karonkénti hovatartozás magyarázta legerősebben, de szintén jelentősnek bizonyult az országhatárok értékrendeket is elválasztó hatása (Bocsi 2010: 221). A kutatás 6 módszertani háttere, alapeloszlások Az adatfelvétel október 11-e és 22-e között történt a Szegedi Tudományegyetem (SZTE, N=467) nappali tagozatos hallgatóinak körében. 81 kérdéscsoportból álló önkitöltős kérdőívet alkalmaztunk. A kérdőív a hallgatók szociodemográfiai jellemzőinek, az életesemények sorának, a fiatalok önállósodásának és szabadidő eltöltésének, családi kapcsolatainak, iskolai életútjának, fogyasztási szokásainak, értékvilágának és jövőorientációinak vizsgálatát szolgálta. A minta kari megoszlását az 1. táblázat mutatja be. 1. táblázat: Az alapsokaság és a minta kari megoszlása (százalékban) Alapsokaság Minta Állam és Jogtudományi Kar 8 13,7 Általános Orvostudományi Kar 7 4,3 Bölcsészettudományi Kar Egészségtudományi és Szociális Kar 5 5 Fogorvostudományi Kar 1 2 Gazdaságtudományi Kar 5 5,5 Gyógyszerésztudományi Kar 3 3 Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Mérnöki Kar 4 3 Természettudományi és Informatikai Kar Zeneművészeti Kar 1 1, A kutatás a Campus-lét című OTKA (K 81858) által támogatott kutatás online kérdőívének adaptált változatának segítségével történt. 175

176 A kari nappali tagozatos létszámarányokat tükröző kvótás minta kialakítása a Rektori Hivataltól kapott hallgatói adatok alapján történt. A mintában némileg felülreprezentáltak az Állam és Jogtudományi Kar, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, és a Fogorvostudományi Kar, ugyanakkor alulreprezentáltak az Általános Orvostudományi Kar és a Természettudományi Kar hallgatói. A válaszadók kétharmada nő, egyharmada férfi. A válaszadók több mint háromnegyedének a Dél-alföldi megyék valamelyikében van az állandó lakhelye: 39 százalékuk Csongrád, 20 százalékuk Bács-Kiskun, 11 százalékuk pedig Békés megyei lakos. A hallgatók egyharmada megyeszékhelyen lakik, más városban további 40 százalékuk, községben egyötödük, tanyán egy százalékuk, és 5,8 százalékuk fővárosi. A válaszadók szüleinek iskolai végzettségét a 2. táblázat szemlélteti. 2. táblázat: A szülők iskolai végzettségének megoszlása (százalékban) Édesapa/nevelőapa iskolai végzettsége Édesanya/nevelőanya iskolai végzettsége NT/NV 1,1 NT/NV 0,6 8 általánosnál kevesebb 3,7 8 általánosnál kevesebb 5,4 8 általános iskola 4,2 8 általános iskola 5 szakmunkásképző, szakiskola 23 szakmunkásképző, szakiskola 10 szakközépiskola 18,2 Szakközépiskola 14,5 gimnázium 5 Gimnázium 13,4 technikum 13,8 Technikum 11,5 főiskola 15,1 Főiskola 25,5 egyetem 13,4 Egyetem 12,3 tudományos fokozat 2,4 tudományos fokozat 1, A válaszadók 90 százaléka államilag finanszírozott képzésben vesz részt. A legtöbben havi 20 és 40 ezer forint közötti összegből gazdálkodnak (40 százalék). Havi 40 és 60 ezer forint közötti költőpénzzel rendelkezik a hallgatók egynegyede. A szetés diákok egytizede 61 ezer forintnál több pénzzel gazdálkodhat (a hallgatók egy százaléka 101 és 120 ezer forint közötti kerettel, és szintén egy százalék 120 ezer forintnál többel rendelkezik). A diákok negyede havi 20 ezer forintnál kevesebb pénzforrásról számol be. Egyik kérdésünk arra vonatkozott, hogy mennyi pénzt költenek szórakozásra egy átlagos este. 7 Itt azt állapíthattuk meg, hogy a hallgatók háromnegyede 3000 forintot vagy annál kevesebbet költ ilyen alkalmakkor. 17 százalék ezer forintot vagy annál kevesebbet költ, ami arra utal, hogy számukra a pénzalapú szabadidős szolgáltatások (köztük az egyetem által nyújtott kulturális-szabadidős programok is) igénybevétele problémás lehet. E 81 fős csoportot elsősorban a Bölcsészkar (17 fő), a Természettudományi és Informatikai Kar (22) és a Juhász Gyula Pedagógusképző kar hallgatói alkotják (22). A másik oldalon az átlagos esti szórakozásra 6000 forintot vagy annál többet költők állnak (öt százalék). Ebben a csoportban felülreprezentáltak a gétékás, a jogász-, és az orvostanhallga- 7 Ezen adatok visszajelző erejét némileg módosítja az az életmód / szabadidő-eltöltés vizsgálatokban felmerült módszertani problematika, mely alapján a mennyiség és a minőség (a tevékenység mélysége) nem kifejezhető (Vö. Andorka 2006: ). Ezen kutatás adataiból azt nem látjuk, hogy az átlagos esti szórakozás milyen gyakorisággal történik. 176

177 tók. A hallgatók gazdasági helyzetét elemezve azt állapíthattuk meg, hogy az egyetemi életszakasz alatt elsősorban a családi forrásokra számítanak, ezt egészíti ki a diákmunkából szerzett kereset. 1. ábra: A Ki fizeti? kérdésre adott válaszok megoszlása (százalékban) A közösségi, közéleti és civil szervezeti részvétel szempontjából a szegedi egyetemisták többsége inaktív. A különféle csoportokhoz való tartozás lazább jellegű. A hallgatók leginkább sportokkal és művészetekkel kapcsolatos közösségek tagjai. A csoportokhoz való jövőbeni kapcsolódás tervét a tudományos diákköri és a zöld mozgalmak esetében jelezték a legtöbben. Ki kell emeljük, hogy a csoporttagság a többség életében nem az egyetem falain belüli közösségeket jelenti (a válaszadók 3 százaléka tagja valamely egyetemi csoportnak). A közéleti-politikai aktivitás (emberi jogi, érdekvédelmi, politikai szervezeti tagság) a hallgatók csekély részét jellemzi. 3. táblázat: A Tagja vagy-e valamilyen csoportnak, egyesületnek, szervezetnek? kérdésre adott válaszok megoszlása (százalékban) Igen Nem, de szeretnék Nem, és nem is szeretnék Sportegyesületnek, sportklubnak Kulturális csoportnak Tudományos körnek, szakmai egyesületnek Természetvédelmi, állatvédelmi, környezetvédelmi szervezetnek Hobbicsoportnak Ifjúsági és diákszervezetnek Civil szervezetnek, önkéntes csoportnak Önkéntes szervezetnek vagy csoportnak Extrém sportot űző csoportnak Hallgatói Önkormányzatnak Tehetséggondozó programnak

178 Igen Nem, de szeretnék Nem, és nem is szeretnék Munkaközvetítő irodának, karrierirodának Hagyományőrző csoportnak Szurkolói körnek Érdekvédelmi szervezetnek Lelki és szociális problémákkal foglalkozó szervezetnek Emberi jogi mozgalomnak, szervezetnek Vallási csoportnak, közösségnek, egyházi szervezetnek Rajongói klubnak, fanklubnak SZTE öntevékeny csoportnak Szakkollégiumnak Politikai csoportnak, pártnak, szervezetnek, egyesületnek, mozgalomnak A hallgatók vallásossága tekintetében azt találtuk, hogy a válaszadók fele római katolikus valláshoz tartozik, további 12 százalékuk reformátusnak, négy százalék evangélikusnak, görög katolikusnak 1,5 százalék, zsidó vallásúnak egy százalék és görögkeletinek 0,6 százalék vallotta magát. A diákok 1,7 százaléka jelezte, hogy más egyház/felekezet tagja, és 34 százalékuk azt, hogy nem tartozik semmilyen vallási felekezethez, közösséghez. A szegedi hallgatók fele tekinti magát vallásosnak (egyházi, vagy a maga módján vallásos értelemben). Egyházi értelemben vallásosnak hat százalék tartja magát. Nem vallásos a hallgatók 39 százaléka. (Bizonytalan e kérdésben a diákok egytizede.) A hallgatók személyes jövőjük tekintetében optimistábbak, mint a társadalom jövője szempontjából. Kétharmaduk bízik személyes jövőjében, három százalékuk pesszimista (a diákok további 36 százaléka is-is választ adott). Ugyanakkor ez a pozitív vélekedés a társadalom jövőjével kapcsolatban már nem mondható el: a hallgatók egynegyede optimista e kérdésben, a válaszadók 15 százaléka pesszimista (és a hallgatók 60 százaléka adta az is-is választ). A hallgatók értékorientációi A kutatás előkészítése során Inglehart, Rokeach, illetve Schwarz korábban részletezett elméletei, illetve a hazai ifjúságkutatásban az Ifjúság 2000, az Ifjúság 2004 vizsgálatokban alkalmazott kérdéssor alapján került sor a Campus-lét kutatás kérdéssorának kialakítására, mely tizennyolc célértéket és tizennyolc eszközértéket vizsgált. Vizsgálatunk során (mivel az ötfokú skálán kifejezett válaszok erre lehetőséget adtak) először is átlagszámítással alakítottuk ki a tanárképzésben résztvevő hallgatók értékpreferencia-sorrendjét. Eredményeink igazolják azokat a téziseket, melyek szerint azok az életfelfogások, melyeket korábban a társadalmi intézmények (pl. egyház, állam) értéknormái határoztak meg, mára háttérbe szorultak. A nagymintás Ifjúság (2000, 2004, 2008) és más (vö. Kopp, Skrabski 2008) kutatások eredményei szerint a fiatalok értékpreferencia sorrendjében történő átrendeződések ebbe az irányba mutatnak. A posztmateriális értékek jelen vannak, a szűk közösséghez 178

179 kapcsolódó értékek az értékpreferenciák első harmadában helyezkednek el: a boldogság (4,89), a családi biztonság (4,79), az igazi barátság (4,75), az igazi szerelem (4,69), a belső harmónia (4,65), a szabadság (4,54). Ezek után a hedonista posztmodern értékek következnek: a kellemes, élvezetes élet (4,52), az érdekes változatos élet (4,49). A tradicionális értékek a preferenciasorrend végén helyezkednek el: a bölcsesség (4,31), a haza biztonsága (4,25), a társadalmi megbecsülés, tisztelet (4,2), az egyenlőség (4), az üdvözülés (3). Az anyagi jólét 4,1 átlagértékkel a sorrend utolsó negyedében helyezkedik el. Az értékstruktúrák vizsgálatát azzal folytatjuk, hogy először az egyes értékek között az eredeti változók (értékek) azon csoportjait kerestük, melyek egymással szorosabb korrelációban vannak, mint másokkal, ezért egy faktorhoz tartozónak tekinthetjük őket. A művelet során négy faktort sikerült kialakítani, ezek összességében a minta 63 százalékát fedték le (4. táblázat). 4. táblázat: Az alapértékek szerveződése 8 Introverzív posztmateriális Univerzális Tradicionális Posztmodern Béke (háborúktól és konfliktusoktól mentes világ),734,093,156,120 Egyenlőség (testvériség, mindenki számára azonos lehetőségek),673,082,271,059 Bölcsesség (életbölcsesség),580,100,279,074 Belső harmónia (belső feszültségektől mentes élet),542,539,047,102 Igazi szerelem (meghitt lelki és testi kapcsolat) -,022,770,213 -,058 Családi biztonság (szeretteinkről való gondoskodás),347,659,071,067 Igazi barátság (szoros emberi kapcsolat) -,016,633,262,216 Boldogság (megelégedettség),448,588 -,146,228 Üdvözülés (megváltás, örök élet),025,157,699 -,186 Az elvégzett munka öröme (teljesítményekben gazdag, aktív élet),235,080,614,152 A szépség világa (a természet és műalkotások szépsége),359,003,608,260 A haza biztonsága (külső támadásokkal szembeni védettség),315,256,463,165 Emberi önérzet (öntudat, önbecsülés),323,270,435,373 Anyagi jólét (jómód, bőség),038 -,065 -,149,704 Kellemes, élvezetes élet (örömök, sok szabadidő) -,013,376,180,655 Szabadság (függetlenség, választás lehetősége),307,102,301,533 Társadalmi megbecsülés (elismerés, tisztelet),318,151,440,441 Érdekes, változatos élet (élményekben gazdag aktív élet),137,101,379,425 8 Az összevonás metódusa faktor analízis. A rotáció kilenc lépcsőben történt. 179

180 A vallott értékek négy faktorba rendezhetőek. Az első faktort introverzív posztmateriális értékorientációnak neveztük el. Ebben azon értékek találhatóak, melyek legfőbb sajátossága a posztmateriális jellegen felül az, hogy a belső világok felé irányulnak (béke, egyenlőség, bölcsesség, belső harmónia). A következő szintén posztmateriális értékekből felépülő csoport elemeinek kapcsolati- és transz-történelmi jellege okán extroverzív univerzálisnak neveztük (igazi szerelem, családi biztonság, igazi barátság, boldogság). A harmadik faktorba az ingleharti tradicionális értékek rendeződnek (üdvözülés, az elvégzett munka öröme, a szépség világa, a haza biztonsága, emberi önérzet). A negyedik faktor (Rezsőházy elmélete szerint) a posztmodern értékorientációra utal (anyagi jólét, kellemes/élvezetes élet, szabadság, társadalmi megbecsülés, érdekes/változatos élet). Az előbbiekben feltárt négy faktor, illetve az állandó lakhely típusát, a szülők iskolai végzettségét, a hallgató pénzügyi helyzetét, civil aktivitását és vallásosságát vizsgáló mutatók bevonásával megkísérlünk eltérésekre rámutatni. Megvizsgáljuk, hogy a hallgatók mely almintáját jellemzi a teljes mintától leginkább eltérő rajzolat az értékstruktúrák tekintetében, ezért a faktorsúlyok átlagértékektől vett eltéréseit vizsgáltuk a fentiek szerint. 2. ábra: Értéktípusok a településtípus függvényében A hallgatók állandó lakhelyének településtípusa alapján azt mondhatjuk, hogy a tradicionális orientációk a kisebb települések lakosait jellemzik leginkább, míg a városlakókat a posztmodern értékvilággal jellemezhetjük. (Az átlagtól való eltérések e megoszlásokban csekélyek. x<+-0,1) Megjegyezzük, hogy az ábrát torzítja a tanyán élők esetében az alacsony elemszám (2 fő). 180

181 3. ábra: Értéktípusok a szülők iskolai végzettségének függvényében A diplomás értelmiségi családokból érkező fiatalok és a leendő első generációs értelmiségiek értékvilága közötti különbségeket mutatja, hogy az értelmiségi szülők gyermekei posztmodern értékorientációjúak, míg az első generációsok tradicionális és univerzális orientációkkal írhatók le. 4. ábra: Értéktípusok a finanszírozási forma függvényében A hallgatók képzésének finanszírozása szempontjából az átlagértékektől való igen csekély pozitív eltérés (x<0,1) mellett a költségtérítéses hallgatók univerzális orientációkkal, az államilag finanszírozott hallgatók pedig tradicionális orientációkkal jellemezhetők. Az átlagtól való nagyobb eltérés (-0,412) a költségtérítéses hallgatók esetében a tradicionális értékektől való távolságban mutatható ki, tehát ez a legkevésbé jellemző rájuk. 181

182 5. ábra: Értéktípusok a havonta elkölthető pénzmennyiség függvényében A havonként elkölthető nagyobb pénzforrással rendelkező hallgatók inkább posztmodern (1,237), míg az alacsonyabb összegből gazdálkodók inkább univerzális orientációjúak. A legkevesebb pénzből gazdálkodó hallgatók introverzív posztmateriális értékorientációkkal jellemezhetők (0,196). Meg kell jegyezzük, hogy a 101 és 120 ezer, illetve a 120 ezer forint fölötti összeggel gazdálkodók esetében az ábrát torzítja a kis elemszám (4-4 fő). A hallgatók nagyobb része ennél kevesebb összeggel gazdálkodik (20 ezer forintnál kevesebből 123 fő, 20 és 40 ezer közötti összegből 183 fő, 41 és 60 ezer közötti összegből 102 fő). 6. ábra: Értéktípusok a civil szervezeti tagság függvényében A civil szervezetek tagjaira inkább a tradicionális orientáció a jellemző (és elutasítják a posztmodern értékeket: -0,117), míg azokra, akik nem tagok, inkább a posztmodern orientáció (0,163) jellemző. 182

183 7. ábra: Értéktípusok a vallásosság függvényében A vallásos meggyőződés aspektusából mutathattuk ki a legmeghatározóbb különbségeket. A magukat vallásosnak tartó hallgatók leginkább tradicionális (az átlagértéktől való eltérés 0,65) orientációjúak (kisebb mértékben introverzív posztmateriális orientációjúak) és a legtávolabb a posztmodern értékvilágtól helyezkednek el (az átlagértéktől való eltérés -0,91). Míg a nem vallásos hallgatók értékvilágát a posztmodern értékek alkotják (0,33) és a legtávolabb állnak az univerzális értékektől (-0,41). 8. ábra: Értéktípusok a személyes jövőkép függvényében A jövőjüket illetően pesszimista hallgatók legkevésbé a tradicionális értékeket preferálják (az átlagtól való eltérés -0,41), ugyanakkor az átlagtól vett pozitív eltérés a körükben nem mutatható ki, amelyből arra következtethetünk, hogy a pesszimizmus a célértékek iránti viszonyt is meghatározza. A jövőjükre vegyes érzésekkel gondoló hallgatók (is-is választ adók) univer- 183

184 zális értékorientációjúak. Az optimista diákok esetében azt mondhatjuk, hogy az átlagértéktől vett nagyon csekély eltérés (0,054) mellett introverzív posztmateriális és tradicionális (0,034) orientációkkal jellemezhetők. Összegzés A szegedi hallgatók a posztmateriális értékek felé orientálódnak, míg a tradicionális értékek a preferencia-sorrend végén helyezkednek el. A hallgatók értékorientációi négy faktor által írhatók le a célértékek aspektusából. A posztmateriálisnak nevezett értékorientáció a szegedi hallgatók körében két részre oszlik, a befelé fordulással kapcsolatos, illetve a társas kapcsolatokkal összefüggő transz-történelmi értékorientációkra, a harmadik komponens a tradicionális értékeket tartalmazza és a negyedik komponens posztmodern értékorientációra utal. A lakhely településtípusa, a szülők iskolai végzettsége, a hallgató pénzügyi helyzete, civil aktivitása, és vallásossága alapján az értékvilágokban különbségeket állapítottunk meg, azonban éles törésvonal a vallásos meggyőződés alapján elkülönülő csoportok közötti nagy eltérések kivételével nem rajzolódott ki. A hallgatók értékpreferenciáiban a posztmodern értékek együttesen vannak jelen a transz-történelmi értékekkel. Az értékvilágok koegzisztenciája arra is utal, hogy a globalizáció behatolási szintje, a kortárscsoport hatása és a média kontrollszerepe, szocializációs hatása együttesen igen erős, és vélhetően erőteljesebb hatással bír a hallgatók értékpreferenciáira, mint a hagyományos szocializációs tényezők (a felsőoktatási intézmény, illetve a család). Felhasznált irodalom Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó Assman, Jan (1999): A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a kora magaskultúrákban. Budapest, Atlantisz Kiadó Bardi, Anat, Schwartz, Shalom H. (2003): Values and Behavior: Strength and Structure of Relations. Personality and Social Psychology Bulletin Bauer Béla, Szabó Andrea (2005): Ifjúság Gyorsjelentés. Budapest, SZMM Mobilitás. Forrás: Ifjusag% gyorsjelent%C3%A9s.pdf. Utolsó látogatás: Bauer Béla (2002): Az ifjúság viszonya az értékek világához. In Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László (szerk.): Ifjúság 2000 Tanulmányok. Budapest, NIKI Beck, Ulrich (2005): Mi a globalizáció? A globalizmus tévedései Válaszok a globalizációra. Szeged, Belvedere Meridionale Bocsi Veronika (2009): Klasszikus és/vagy modern? Hallgatók szabadidő-orientációinak vizsgálata. In Bajusz Bernadett et al. (szerk.): Professori salutem. Tanulmányok a 70 éves Kozma Tamás tiszteletére. Debrecen, Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete Bocsi Veronika (2010): Törésvonalak. Hallgatói értékvilágok belső rétegzettsége egy három ország határán fekvő régió felsőoktatási intézményeiben. Educatio Dahrendorf, Ralf (1979): Life Chances. Chicago, University of Chicago Press Elias, Norbert (2005): Az udvari társadalom. Budapest, Napvilág 184

185 Flanagan, Scott C. (1982): Changing Values in Advanced Industrial Societies. Comparative Political Studies Füstös László (2006a): Kontinuitás és diszkontinuitás az értékpreferenciákban. In Füstös László, Guba László (szerk.): Társadalmi regiszter kötet. Budapest, MTA PTI Füstös László (2006b): Az értékrendszerek változása Európában. In Füstös László, P. Táll Éva, Szabados Tímea (szerk.): Társadalmi regiszter kötet. Budapest, MTA PTI Gábor Kálmán, Balog Iván (1989) Értékek, orientációk, ideo lógiák az egyetemi hallgatók körében. Társadalomtudományi Közlemények Gábor Kálmán, Kabai Imre, Matiscsák Attila (2003): Információs társadalom és az ifjúság. Szeged, Belvedere Meridionale Gábor Kálmán, Szemerszki Marianna (2007): Sziget fesztivál Szeged, EIKKA Gábor Kálmán (1992a) Az ifjúsági kultúra korszakváltása. In Gazsó Ferenc, Stumpf István (szerk.): Rendszerváltozás és ifjúság. Budapest, MTA PTI Gábor Kálmán (1992b): Civilizációs korszakváltás és ifjúság. A magyar és német fiatalok a nyolcvanas években. Kézirat. Szeged, JATE Szociológia Tanszék Gábor Kálmán (1993): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. Budapest, Oktatáskutató Intézet Gábor Kálmán (2000): Társadalmi átalakulás és ifjúság. In Gábor Kálmán (szerk.): Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szeged, Belvedere Meridionale Gábor Kálmán (2009): Az ifjúság jövője és a globalizáció kihívásai. A magyar fiatalok és a média növekvő szerepe. PhD értekezés. Kézirat. BBTE Kolozsvár Gadamer, Hans-Georg (2003): Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Budapest, Osiris Kiadó Gerth, Hedwig H., Mills, C. Wright (1946): Introduction. In Gerth, Hedwig H., Mills, C. Wright (eds.): From Max Weber: Essays in Sociology. New York, Oxford University Press Gyáni Gábor (2000): Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, Napvilág Kiadó Halbwachs, Maurice (2000): A kollektív emlékezet. In Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): Olvasókönyv a szociológia történetéhez. II. Szociológiai irányzatok a XX. század elejéig. Budapest, Új Mandátum Kiadó Hankiss Elemér, Manchin Róbert, Füstös László, Szakolczai Árpád (1982): Kényszerpályán? A magyar társadalom értékrendszerének alakulása kötet. Budapest, MTA Értékszociológiai Műhely Hankiss Elemér (1953): A Robinson Crusoe történeti helye és társadalmi hatása. Kézirat. MTA ITI Hankiss Elemér (1977): Érték és társadalom. Budapest, Magvető Kiadó Hankiss Elemér (1983): Társadalmi csapdák Diagnózisok. Budapest, Magvető Kiadó Hankiss Elemér (2004a): Társadalmi csapdák és diagnózisok. Tanulmányok a hetvenes évekből. Budapest, Osiris Kiadó Hankiss Elemér (2004b): A bűntudatról. In Hankiss Elemér (szerk.): Társadalmi csapdák és diagnózisok. Budapest, Osiris Kiadó Hankiss Elemér (2008): Egy instabil társadalom. In Karikó Sándor (szerk.): Közösség és instabilitás. Budapest, Gondolat Kiadó Inglehart, Ronald (1997): Modernization and Postmodernization: Cultural, Economic and Political Change in 43 Societies. Princeton, Princeton University Press Inglehart, Ronald (2000): Globalization and Postmodern Values. Washington Quarterly

186 Jancsák Csaba (2006): Honnan rekrutálódnak a Szegedi Tudományegyetem hallgatói. In 85 éves a Szegedi Tudományegyetem. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Jancsák Csaba (2009): Dél-alföld egyeteme. Az SZTE regionális szerepköre hallgatói rekrutációs bázisa alapján. In Jancsák Csaba, Nagy Gábor Dániel, Szűcs Norbert (szerk.): Céhem vándorkönyvei Tanulmányok a 60 éves Pászka Imre tiszteletére. Szeged, Belvedere Meridionale Józsa Péter (1979): A magyar városi ifjúság szociodemográfiai összetétele, érték- és mentalitás struktúrája. I. kötet. Budapest, NPI Kamarás István (é.n.): Érték, értékelés, értékrend. Forrás: tanulmanyok/ertek_ertekeles.pdf. Utolsó látogatás: Karikó Sándor (2004): A meggyőzés deficitje : a konformitás. In Karikó Sándor (szerk.): Értékválság értékváltás. Budapest, Áron Kiadó Keller Tamás (2008a): Értékrend és társadalmi pozíció. Századvég Keller Tamás (2008b): Magyarországi értéktérkép: Normakövetés, egyéni teljesítmény, szolidaritás és öngondoskodás elfogadottsága a magyar társadalomban. Kutatási zárótanulmány. (Kutatásvezető: Tóth István György). Forrás: nfu_zarotanulmany.pdf. Utolsó látogatás: Keller Tamás (2009): Magyarország helye a világ értéktérképén. Forrás: hu/research/gazdkult/gazdkult_wvs_keller.pdf. Utolsó látogatás: Kemény István (2010): Előadások a magyar társadalomfejlődés szociológiájáról. Szeged, Belvedere Meridionale Kékesi Márk Zoltán (2007): A szubjektív életminőség térbeli vonatkozásai. In Utasi Ágnes (szerk.): Az életminőség feltételei. Budapest, MTA PTI Kohn, Melvin L. (1969): Class and Conformity A Study in Values. Homewood, Dorsey Press Kopp Mária, Skrabski Árpád (2008): Kik boldogok a mai magyar társadalomban? In Kopp Mária (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Budapest, Semmelweis Kiadó Kozma Tamás (1997): Kultúra. In Pedagógiai Lexikon. A szócikk forrása: hu/~nevtud/oktdolg/kozma_tamas/nevszoci/szemely.htm Utolsó látogatás: Kozma Tamás (2002): Regionális egyetem. Budapest, Oktatáskutató Intézet Kozma Tamás (2004a [2001]): Bevezetés a nevelésszociológiába. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó Kozma Tamás (2004b): Kié az egyetem? Budapest, Új Mandátum Kiadó Kozma Tamás (2010): Felsőfokú oktatás és regionális átalakulás. In Kozma Tamás, Ceglédi Tímea (szerk.): Régió és oktatás: A Partium esete. Debrecen, CHERD Laki László, Szabó Andrea, Bauer Béla (2001): Ifjúság Gyorsjelentés. Budapest, NIKI Mannheim, Karl (1969): A nemzedéki probléma. In Huszár Tibor, Sükösd Mihály (szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Maslow, Abraham H. (1954): Motivation and Personality. New York, Harper and Row Maslow, Abraham H. (1955): Deficiency Motivation and Growth Motivation. In Jones, Marshall R. (ed.): Nebraska Symposium on Motivation. 3. kötet. University of Nebraska Press Mead, Geoffrey H. (1973): A pszichikum, az én és a társadalom szociálbehaviorista szempontból. Budapest, Gondolat Kiadó Meleg Csilla, Rezsőházy Rudolf (1997): Értékek és választások. Belga és magyar egyetemisták véleményeinek összehasonlítása. Valóság

187 Merton, Robert K. (1980): Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Budapest, Gondolat Kiadó Némedi Dénes (2005): Klasszikus szociológia Budapest, Napvilág Kiadó Parsons, Talcott (2000a): A modern társadalmak rendszere. In Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): Olvasókönyv a szociológia történetéhez. II. Szociológiai irányzatok a XX. században. Budapest, Új Mandátum Kiadó Parsons, Talcott (2000b): Társadalmi struktúra és anómia. In Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): Olvasókönyv a szociológia történetéhez, II. Szociológiai irányzatok a XX. században. Budapest, Új Mandátum Kiadó Pászka Imre (2007): Narratív történetformák. Szeged, Belvedere Meridionale Pusztai Gabriella (2009): A társadalmi tőke és az iskola Kapcsolati erőforrások hatása az iskolai pályafutásra. Budapest, Új Mandátum Kiadó Pusztai Gabriella (2010a): A hallgatói szocializáció megújuló perspektívában. In Fenyő Imre, Rébay Magdolna (szerk.): Felszántatlan területeken. Tanulmányok Brezsnyánszky László 65. születésnapjára. Debrecen, Csokonai Könyvkiadó Pusztai Gabriella (2010b): Az intézményi hatás arcvonásai a regionális intézményi kutatások tükrében. In Kozma Tamás, Ceglédi Tímea (szerk.): Régió és oktatás: A Partium esete. Debrecen, CHERD Pusztai Gabriella (2011): A hallgatói értelmező közösségek. Kapcsolati beágyazottság és felsőoktatási eredményesség. Budapest, Új Mandátum Kiadó Rezsőházy, Rudolf (2006): Sociologie des valeurs. Paris, Armand Colin Rokeach, Rudolf (1968): Beliefs, attitudes and values: A theory of organization and change. San Francisco, Jossey-Bass Rokeach, Milton (1969): The Role Of Values In Public Opinion Research. Public Opinion Quarterly Rokeach, Milton (1973): The Nature of Human Value. New York, Free Press Schulze, Georg (2000): Élménytársadalom. A jelenkor kulturszociológiája. A mindennapi élet esztétizálódása. Szociológiai Figyelő Schütz, Alfred (1984): Az idegen. In Hernádi Miklós (szerk): A fenomenológia a társadalomtudományban. Budapest, Gondolat Könyvkiadó Schwartz, Shalom H. (2003 [1992]): Universals in the Structure and Content of Values: theoretical advances and empirical tests in 20 countries. Advances in Experimental Social Psychology Magyarul: Schwartz, Shalom H. (2003) Univerzáliák az értékek tartalmában és struktúrájában. Elméleti előrelépések és empirikus próbák húsz országban. In Váriné Szilágyi Ibolya [ford. és szerk.]: Értékek az életben és a retorikában. Budapest, Akadémiai Kiadó Schwartz, Shalom H. (2005): Basic Human Values: Theory, Methods and Application. Forrás: Utolsó látogatás: Spinoza, Baruch (1997): Etika. Budapest, Osiris Kiadó Suhonen, Pertti (1985): Approaches to Value Research and Value Measurement. Acta Sociologica Szabó Andrea, Bauer Béla (2009): Ifjúság Gyorsjelentés. Budapest, SZMI Szabó Ildikó, Örkény Antal (2002): Társadalmi értékminták, politikai orientációk. Educatio Utasi Ágnes (1984): Életstílus-csoportok, fogyasztási preferenciák. Budapest, Kossuth Kiadó Varga Károly (2003): Értékek fénykörében. Budapest, Akadémiai Kiadó 187

188 Váriné Szilágyi Ibolya (1987): Az ember, a világ és az értékek világa. Budapest, Gondolat Kiadó Vitányi Iván (2004): Érték és kultúra. In Karikó Sándor (szerk.): Értékválság értékváltás. Budapest, Áron Kiadó Weber, Max (1967): Gazdaság és társadalom. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Weber, Max (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Vallásszociológiai írások. Budapest, Gondolat Kiadó 188

189 III. fejezet Turulok és dínók, * avagy hogyan alakul a huszonéves fiatalok politikai szocializációja * Utalás Bán Zsófia (2010): A turul és a dínó című írására. (Letölthető:

190

191 Sőrés Anett A SZÉLSŐJOBBOLDALI EGYETEMISTÁK MINT VIRTUÁLIS CSOPORT 1 Bevezetés Közel két éve kezdtem el foglalkozni kutatási témámmal, a szélsőjobboldali ideológia szerveződésével illetve reprezentációjával. Az akkori, 2009-es európai parlamenti választás számokban verifikálta azt a jelenségkört, amit az elmúlt négy-öt évben már érzett a magyar közélet. A szélsőjobboldal előre törése megkérdőjelezhetetlen ténnyé vált hazánkban, hiszen az ideológia meghatározó elemeit programjában képviselő magát nemzeti radikálisként definiáló 2 Jobbik Magyarországért Mozgalom a leadott voksok közel 15 százalékát kapta, ezzel három mandátumot szerezve. 3 A 2010-es országgyűlési választás óta pedig a párt a magyar parlamentben is képviselteteti magát, 47 fővel. 4 Napról napra tapasztalhatjuk tehát jelenlétét, melynek hatására a politikai érzületek is egyre intenzívebben kerülnek felszínre. A téma relevanciáját tehát elsősorban az adja, hogy a szélsőjobboldal elmúlt években megfigyelhető revitalizációja érezhetően új elemeket hordoz magában nemcsak a magyarországi politikai palettán, hanem az Európa más országaiban tapasztalhatóhoz képest is. Míg a magyar szélsőjobboldali eszmerendszer elsősorban múltorientáltságról, mély történelmi beágyazottságról azon belül is a két világháború közötti időszak szélsőjobboldali törekvéseinek felélesztéséről, a nagy múltra visszatekintő nemzeti sérelmek középpontba helyezéséről tanúskodik, addig a dél- és nyugat-európai irányzatok elsősorban jelenorientáltak: olyan új típusú társadalmi problémákra reagálnak, mint a multietnikus társadalmak kialakulása, a normák hanyatlása, a liberalizáció, a bizonytalanság vagy a bűnözés (Ramet 1999; Szabó T. 2006). 5 1 A tanulmány A szélsőjobboldali ideológia reprezentációja a debreceni egyetemisták körében (2011) című mesterszakos szakdolgozatomhoz kapcsolódó kutatásra épül, az ebben feltárt összefüggéseket gondolja tovább. Témavezetőm Prof. Dr. Szabó Ildikó volt, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani szakmai támogatásáért. 2 Vona Gábor (2008): Hazánk két valósága. Elérhető: Utolsó letöltés: Forrás: Utolsó látogatás: Forrás: Utolsó látogatás: E programbeli elemek miatt is juthattak a radikális pártok több államban vezető szerephez, mint például Ausztriában, Svájcban vagy Olaszországban. A jelenlegi hazai szélsőjobboldali párt is kezd átvenni bizonyos aktuálisan populárisnak tekinthető tartalmakat, gondolok itt az EU-ellenes megnyilvánulásokra. 191

192 Hazánkban a szélsőjobboldal újbóli (a Magyar Igazság és Élet Pártja utáni) megjelenésének számos olyan jellemzője van, amelyeket eddig a formális és informális politikai csoportosulások körében nem tapasztalhattunk. Elsősorban azt a jelenséget emelném ki, melyet Szabó Márk (2009) posztmodern jellegnek nevez. A szélsőjobboldal ugyanis nem csupán egy párt szervezetében manifesztálódik, hanem kapcsolódik hozzá egy jól érzékelhető szubkultúra, annak minden jellegzetes elemével (önszerveződés, önmeghatározás, kommunikációs eszközök széleskörű használata, zenei irányzat, öltözködési stílus, szimbólumvilág stb.). Ez az elem elősegíti egy olyan hálózati rendszer kialakulását, amely által lehetőség nyílik az egymáshoz kapcsolódó informális és formális közösségek gyors és költséghatékony mozgósítására. Ennek azért is van jelentősége, mert könnyűszerrel tömegeket tudnak összehívni a fennálló rendszer, a pluralizmus, a pártok vagy más társadalmi csoportok elleni akcióik során. A minden más csoporttól markánsan különböző szubkultúrának és az offenzív kommunikációs stratégiának köszönhetően a szélsőjobboldal által közvetített üzenetek és információk mostanra azok számára is hozzáférhetővé váltak, akik esetleg eddig kiszorultak a politikából, illetve a különböző aktivitási formák megismerésének lehetőségéből. Az empirikus kutatási tapasztalatok alapján két potenciális csoport sorolható ide: egyrészt a politika iránt általában nem túlságosan érdeklődő fiatalok, valamint azok, akiket más politikai irányzatok kevéssé tudtak megszólítani; másrészt pedig azok a csoportok, akik nyitottak voltak a szélsőjobboldali eszmékre és az igényük is megvolt a politikai aktivitásra, de korábban nem találták meg a számukra megfelelő politizálási formákat (Lázár 1996; Szabó, Örkény 1998). Mivel utóbbi elsősorban az ifjúság magasabb státuszú családi háttérrel rendelkező és inkább iskolázottabb csoportjait jellemzi, kézenfekvőnek találtam, hogy az egyetemisták csoportviszonyain keresztül próbáljam megérteni a jelenséget. Az egyetemisták szélsőjobboldali ideológia iránti fogékonyságának vizsgálatára a Debreceni Egyetem Szociológiai Tanszékén folyó Campus-lét kutatás (OTKA K81858) keretében nyílt lehetőségem. 6 A következőkben a szélsőjobboldalt elsősorban csoportként értelmezem. Ennek megfelelően olyan sajátosságaira fókuszálok, mint az organizáció, az identitás meghatározása vagy a csoportkohéziót biztosító tényezők. Arra kerestem a választ, hogy (a) a radikális ifjúsági csoportok hogyan szerveződnek, (b) milyen kommunikációs csatornákon keresztül érik el egymást a szélsőjobboldali eszmékkel azonosuló fiatalok, valamint, hogy (c) ezeknek az eszközöknek a használata (s így az információs hálózatba való bekapcsolódás) milyen közösségeket jelöl ki. Az egyetemisták körében elemzem a szélsőjobboldal értékvilágát. Először azt vizsgálom, hogy, mit érthetünk a szélsőjobboldal fogalmán. Ezután elsősorban kvantitatív elemzés alapján jellemzem a debreceni egyetemisták radikális csoportjainak szerveződését és ideológiai sajátosságait. Mit tekinthetünk szélsőjobboldalnak? Vizsgálódásaim során a tudományos és közéleti diskurzusban megjelenő számos terminus közül a szélsőjobboldal elnevezés mellett teszem le a voksomat. Ugyan a Jobbik Magyarországért Mozgalom a korábbi MIÉP-hez hasonlóan magát nemzeti radikálisként definiálja, 7 e megnevezés használata mégis az önmeghatározás kritikátlan elfogadását jelentené, és egyút- 6 A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk: campuslet.unideb.hu. 7 Vona Gábor (2008): Hazánk két valósága. Elérhető: Utolsó letöltés:

193 tal leszűkítené a vizsgálat populációját (Filippov 2011). A szélsőségesség jelző azonban magában hordoz egy viszonylagos határon való kívülállást (legyen szó a politika színteréről vagy a társadalmi rendről), amely akár felfogható a fennálló demokratikus értékrenddel szembeni álláspontnak is 8 ez a távolság azonban eltérő mértékű az egyes szélsőjobboldali csoportok tekintetében. Szeretném leszögezni, hogy a fogalmat nem normatív értelemben használom. A szélsőjobboldal fogalmát olyan komplex gyűjtőfogalomnak tekintem, melyet csak több dimenzió mentén határozhatunk meg. Először a szélsőjobboldali ideológia fogalmát értelmezem, majd röviden utalok a pártok, szervezetek, mozgalmak világára, végül az ilyen eszmékkel és pártokkal rokonszenvezőket mint társadalmi csoportot értelmezem. Az utóbbi megközelítés kapcsán foglalkozom a csoportszerveződési sajátosságokkal, valamint azokkal a kulturális reprezentációkkal, amelyek egyrészt megkülönböztetik a szélsőjobboldaliakat más társadalmi csoportoktól, másrészt a csoport kohéziójában és a csoporttagok identitásában meghatározó szerepet játszanak. 9 A szélsőjobbra jellemző ideológiai, szervezeti és társadalmi sajátosságokat tanulmányom második részében empirikusan is vizsgálom a debreceni egyetemisták mintáján. A szélsőjobboldali ideológia Melyek tehát azok a kritériumok, melyek az én értelmezésemben kijelölik a szélsőjobboldaliak csoportjára jellemző kognitív, érzelmi és attitűdbeli sajátosságok körét? Karácsony Gergely és Róna Dániel (2009) elméleti kerete alapján négy ilyen szempontot különítettem el: (1) az agresszív nacionalizmust, (2) a kollektív ellenségképek meglétét, (3) az egalitarianizmus tagadását (illetve az ebből fakadó vezérelvűséget) és (4) az anti-establishment attitűdöt. A modern szélsőjobb ideológiájának első pillére az eszmerendszerrel rokonszenvezők minden társadalmi, gazdasági és politikai viszonyulását meghatározó, az identitásukban központi szerepet játszó nacionalizmus, amelyet ők a legtöbb esetben egészséges patriotizmusnak tekintenek. E fogalom eléggé tág, ezért értelmezése is igen széles skálán mozog. Kutatásomban az elemzett csoportra jellemző értékbázist és attitűdkészletet egyfajta agresszív nacionalizmusként értelmezem, amely John Plamenatz elmélete nyomán az adott csoport kulturális hátrányba vagy kisebbségbe kerülésére adott reakciója. Ez a folyamat gyakran antiliberális vagy antidemokratikus formában manifesztálódhat (Plamenatz 1995). A szélsőjobboldali ideológiára jellemző nacionalizmus egyik forrása a sajátos, kétpólusú, más népeket a saját nemzet szempontjából hierarchizáló múltértelmezés. A múlt egyrészt a saját nemzet magasabbrendűségét, kiválasztottságát, a népek hierarchiájában elfoglalt különleges helyét igazolja, másrészt az igazságtalanságok, a sérelmek tárházát és a nemzeti önsajnálatot táplálja. A szélsőjobboldali ideológiában a saját nemzet történelmének dicsőséges, illetve kudarcos eseményei mentén rendeződnek el más népek, nemzetek, csoportok. Az egyik oldalon vannak azok, akikre a nemzet büszke lehet, akik segítették, akik a példaképeik, akik ősiségük értékeit fejezik ki; a másik oldalon pedig azok, akik ártottak a nemzetnek, akik ellenségeik, akiket megvetnek, akik ellen harcolniuk kell. A magyarázat az ideológia történelmi beágya- 8 Ezen indoklás mentén több szerző is a szélsőjobboldal fogalmát alkalmazza (vö Eatwell 2003; Hainsworth 2008; Ignazi 2003; Norris 2005). 9 A szélsőjobboldal körülhatárolása mellett fontosnak tartottam az elemzés célcsoportjának meghatározását, tehát, hogy kiket tekinthetünk szélsőjobboldaliaknak. E tekintetben kutatásom során az identitás volt az elsődleges szempont: szélsőjobboldali az, aki annak tartja, vallja magát. Ennek megfelelően a továbbiakban az is fontos szerepet kap, hogy a vizsgált csoport hogyan definiálja önmagát. 193

194 zottságában keresendő: alapvető eleme ugyanis a magyarság fogalmának folyamatos újradefiniálása, illetve a múlt eseményeinek sajátos átértelmezése és átértékelése. Vannak olyan történelmi korszakok, fordulatok, személyek és szimbólumok, melyekhez a szélsőjobboldal képviselői pozitívan viszonyulnak, akikre és amikre büszkék. Ezeket tartják kiemelendőnek, követendőnek és értékesnek. Ezek jelentik a referenciát a jelen értelmezésében, ezekhez nyúlnak vissza, amit az általuk használt szimbólumok is tanúsítanak. A történelem dicsőségesnek és példaértékűnek vélt elemei mellett szintén nagy hangsúlyt kap az elszenvedett sérelmek felelőseinek kérdése is. A szélsőjobboldallal szimpatizálók a Nyugatot, a Szovjetuniót, a szomszédos népeket és a belső ellenségeket (zsidókat, kommunistákat, szabadkőműveseket) okolják a hányattatásokért és veszteségekért (az elveszített háborúkért vagy Trianonért), és elutasítják az olyan nézeteket, melyek más adottságokkal vagy okokkal magyarázzák ezeket az eseményeket (Vásárhelyi 2007). Véleményük szerint a nemzet ellen van mindenki, aki nem igaz magyar amely princípium nézőpontjukból legitimálja más csoportok elutasítását, és folyamatosan táplálja a rasszizmust. Ezen az elven alapszik a nacionalista ideológia lényeges szervező ereje, az ellenségkép folyamatos fenntartása és táplálása. Ennek nemcsak azért van nagy jelentősége, mert a szélsőjobboldali szubkultúrában a legkülönbözőbb formákban reprezentálódhat, hanem, mert az eszmerendszerhez kötődő kommunikációnak is ez az egyik tematikus egysége. Az ideológia második alappillére az egalitarianizmus tagadása. A szélsőjobboldaliak nem fogadják el az emberek egyenlőségének eszméjét. Úgy vélik, a társadalomnak vannak alsóbb- és felsőbbrendű tagjai ők magukat ez utóbbi csoportba sorolják. Éppen ezért elutasítják a maguknál kevesebbre tartott egyéneket és csoportokat. Alapvetően erre a rangsorra vezethető vissza a kisebbségi csoportok és az idegen betolakodók elutasítása: a cigányellenesség, az antiszemitizmus, a bevándorlókkal, a színesbőrűekkel, a külföldiekkel szembeni ellenszenv. Ez az egyfajta szociáldarwinizmusból táplálkozó, történelmi beágyazottságú xenofóbia az egykori náci ideológia továbbélésének vagy revitalizációjának tekinthető. Mindezek nemcsak érzelmek és attitűdök, hanem törekvések is, melyek az idegenek, azaz más származású, nemzetiségű, vallású csoportok kirekesztésére irányulnak. A szélsőjobboldaliak gondolkodásában tehát az emberek különböző csoportjai hierarchiába rendeződnek. Elismernek magasabb rendű erényeket és tulajdonságokat, azonban azokat, akiket szerintük ezek nem jellemeznek, lenézik, megvetik, akár gyűlölik is. Ebből következik az is, hogy kiemelnek olyan személyeket, akikre felnézhetnek akiket lehet követni, akik megmondhatják, mi a helyes és mi a rossz. Az ideológia harmadik alappillére a vezérelvűség. Meghatározó szerepet játszik a vezér alakja, akit a legnagyobb tekintéllyel ruháznak fel. A vezért különféle szociálpszichológiai és weberi érvek nyomán emelik ki a közösségből: elsősorban karizmán alapuló, de akár tradicionális vagy jogi szelekció alapján is. Őt ruházzák fel a legtöbb tekintéllyel, ő áll a hierarchia csúcsán, egyfajta kultikus figurává válik a közösségben, megvalósítva ezzel a csoport és az általuk képviselt ideológia külső és belső reprezentációját. Végül a szélsőjobboldali ideológiára egyfajta elutasító, kritikus irányultság, a más ideológiát követőkkel szembeni radikalizmus is jellemző. Bírálják egyrészt a liberalizmust és a kommunizmust ezek híveit elutasítják, hazaárulóknak tartják. Kiábrándultak a hagyományos politikai nagypártokból, elégedetlenek a hatalom birtokosaival és tevékenységével. Váltásra, változásra buzdítanak: olyan új rendszert szeretnének, amely tiszta lappal indulhat mind a politikai, mind a közéletben. A konzervativizmussal kapcsolatban ambivalensek: néhány pontját elfogadják, azonban több elemétől elhatárolódnak. 194

195 A Karácsony és Róna (2009) tanulmánya alapján kifejtett négy kritérium a nacionalizmus, az univerzalizmus-tagadás, a vezérkultusz és az anti-establishment attitűd megfelelően körülhatárolja azt az ideológiai rendszert, melynek rokonszenvezőire kutatásom irányult. A szélsőjobboldali szervezetek világa A szélsőjobboldali szervezetek a két világháború között jöttek létre Magyarországon csakúgy, mint Európa többi részén. E szerveződések történeti beágyazottságának, karakterisztikájának és működésének kiterjedt szakirodalma van. Tanulmányomban csak azokat a sajátosságokat emelem ki, amelyek véleményem szerint meghatározó jelentőségűek a mai magyar szélsőjobboldal szempontjából. Ilyen jellegzetességnek tekinthetők (a) a nyílt vagy rejtett, részleges vagy teljes eszmei kapcsolódási pontok a háború előtti szervezetek ideológiájához, struktúrájához és csoportkultúrájához; (b) a szervezettség különböző formái (pártok, mozgalmak, egyesületek, paramilitáris alakulatok, laza csoportok, valamely honlapon keresztül szerveződő csoportok stb.); (c) a hierarchikus belső viszonyok, valamint (d) az offenzív társadalmi jelenlét és társadalmi kommunikáció. Úgy vélem, a hazai szélsőjobboldal legnagyobb szervezetére, a Jobbik Magyarországért Mozgalomra is jellemzőek ezek a kritériumok. Az organizáció pillérei A szélsőjobboldali szerveződések legyenek azok formálisak vagy informálisak legnagyobb integráló és identifikáló ereje a szimbolikus diskurzusban rejlik. Egy sor olyan jelképet, hagyományt, illetve ünnepet sajátítottak ki és használnak máig is a nyilvános kommunikációban, amelyek azt a dicső múltat elevenítik fel, mely véleményük szerint ma is aktuális és ideális lenne. Tulajdonképpen a múltértelmezés hasonlóságai és a közös szimbólumok (úgy mint az árpádsávos zászló vagy a Nagy-Magyarország motívum) fogják össze a különböző szélsőjobboldali formációkat. A szimbólumok egymás számára és kifelé is azonosítási eszközökként szolgálnak. 10 A szélsőjobboldali informális csoportok és formális szervezetek (elsősorban a Jobbik) egyedülállónak tekinthetők abból a szempontból is, hogy igen hatékonyan aknázzák ki a civil önszerveződés lehetőségét a parlamentáris pártpolitika mellett. Hasonló kezdeményezéseket korábban csak a Fidesz köré szerveződő polgári körök részéről tapasztalhattunk. A Jobbik iránt elkötelezett körnek (és más szélsőjobboldali informális csoportoknak is) a megszervezését és az összetartását alternatív kommunikációs csatornákon érik el. Nemcsak a televíziót használják ki a tömegek megszólításához és üzenetük átadásához, hanem a virtuális és a valóságos tereket is (például gyakran alkalmazzák az internetes felületeket, a matricákat, a plakátokat, az utcai firkákat is erre a célra). Ezek a kommunikációs formák egyrészt igen populárisak, másrészt tömegesen, költségtakarékosan elérhetők. Így hatékonyan járulnak hozzá a szélsőjobboldal gyors térhódításához és nagyfokú szervezettségéhez, hiszen azok számára teszik hozzá- 10 Mindezek mellett meg kell állapítani, hogy a hazai jobboldali pártok szinte mindegyike élen jár abban, hogy a lehető leginkább kiaknázza a jelek és a jelképek szimbolikus jelentéstartalmát. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy a legutóbbi kampány tanulsága szerint azok a pártok is felismerték a szimbolikus diskurzus hatóerejét és hatékonyságát, amelyek eddig racionális-pragmatista politikai nyelvet beszéltek, és megpróbálták csökkenteni a távolságot saját pártjuk és a jobboldali pártok között (Látlelet 2009). 195

196 férhetővé az információikat, akik esetleg eddig kiszorultak a politikából, illetve a politikai részvétel egyéb szervezeti keretei közül. Kik alkotják a szélsőjobboldali kommunikáció célközönségét? Az empirikus kutatások tapasztalatai alapján ide sorolhatóak egyrészt a politika iránt kevéssé érdeklődő fiatalok, illetve azok, akiket eddig más politikai irányzatok kevéssé tudtak megszólítani (Lázár 1996; Szabó, Örkény 1998); másrészt azok a csoportok, amelyek nyitottak a szélsőjobboldali eszmékre és igényük volt politikai aktivitásra, de nem találtak a maguk számára politizálási formákat. Napjainkra ezt a társadalmi bázist egyre inkább a jól képzett fiatalság terminussal írhatjuk le. Elsősorban ugyanis azok fogékonyabbak a Jobbik politikájára, akik valamilyen szakképzettséggel rendelkeznek, ami leggyakrabban érettségi, vagy főiskolai illetve egyetemi diploma, valamint az ifjúsági korcsoportba sorolhatók be, tehát 15 és 29 év közöttiek (Marketing Centrum 2009; Political Capital 2009). 11 Szegmentáló és integratív elemek Habár a közgondolkodásban a szélsőjobboldal egy egységként észlelhető, a tágabb ideológiai közösségen belül azonosíthatók különböző kritériumok mentén elkülönülő csoportok. E szerveződések nem feltétlenül különülnek el élesen határaik összemosódhatnak, akár át is fedhetik egymást. A szélsőjobboldalon belül alapvetően két szempont szerint különíthetők el csoportok: (1) az általuk képviselt ideológiai irányzat mentén, illetve (2) a szervezettség formáját tekintve, mely egyúttal az ideológiához való kötődés intenzitását is mutatja. A különböző eszmei orientációkat mint például a nemzeti radikalizmust, a hungarizmust, a revizionizmust, a rasszizmust vagy a neonáci irányzatot napjaink közéleti diskurzusában a szélsőjobboldal szinonimáiként és a szélsőjobboldalival rokon, vagy vele konvergáló politikai irányzatok megnevezésére használják. A jelenlegi legnagyobb párt, a Jobbik önmagát a nemzeti radikális irányzathoz közelállóként definiálja. Tagjai elutasítják a politika bal- és jobboldal szerinti differenciálását ehelyett nemzeti-globalista törésvonal mentén szemlélik a politikát (Vona 2008). Élesen elhatárolják önmagukat a hungarista és neonáci csoportoktól, melyek szintén elutasítják az egymással való azonosulást. A hungaristák és a neonácik eszmerendszere a nyilaskeresztes mozgalom programjához nyúl vissza. A revizionisták a nemzet kulturális közösségként való értelmezését szélsőséges formában képviselik, eszméinek központjában a trianoni döntés előtti állapotok visszaállítása áll. Kutatásom fókuszában elsősorban a szélsőjobboldaliak csoportjához valamilyen formában kötődő fiatalok állnak, formális és informális közösségeik egyaránt. Fontosnak tartom elkülöníteni a szélsőjobboldali ideológiával rokonszenvezők táborát és valamely szélsőjobboldali párt támogatottságát. Véleményem szerint ugyanis a Jobbik Magyarországért Mozgalommal szimpatizálók csoportja nem feltétlenül fedi le azok csoportját, akik az eszmerendszerhez tartozóknak vallják magukat. A támogatók egy része a párt politikai programjával (például az EU-ellenességgel) és stílusával azonosul. A szélsőjobboldali ideoló- 11 A TÁRKI kutatása amely ugyan eltérő életkor-intervallumokat alkalmaz megerősíti, hogy a fiatalok körében a Jobbik igen népszerű. A vizsgálat eredményei szerint 2011-ben a 18 és 37 év közötti szavazók (tehát a választásra jogosult legfiatalabb korcsoport) közel egyharmada szavazna erre a pártra. Egyúttal körükben a Jobbik-szimpatizánsok aránya sokkal gyorsabban nő, mint a teljes népesség körében. (Forrás: tarki.hu/hu/news/2012/kitekint/ html. Utolsó látogatás: ) 196

197 giának megfigyelhető egy holdudvara is. Ide azok sorolhatók, akik gondolatviláguknak csak egyes elemeivel szimpatizálnak. A hazai szélsőjobboldalon belül megkülönböztethetünk különböző civil szervezeteket és politikai mozgalmakat is. Mivel a Jobbik is eredetileg hagyományőrző csoportként volt bejegyezve, kapcsolódtak hozzá olyan nonprofit, hasonló profilú közösségek, melyek továbbra is kulturális egyesületekként folytatják tevékenységüket. Az sem ritka, hogy az informális szélsőjobboldali (esetleg skinhead) társaságok civil szervezetekké alakulva lesznek rendezői, résztvevői különböző megemlékezéseknek, jótékonysági programoknak, koncerteknek vagy fesztiváloknak. Politikai mozgalmaknak tekintem azokat az akár félmilitáris jellegű csoportosulásokat, melyek kapcsolódási pontokat mutatnak formális szélsőjobboldali szervezetekkel, jelen esetben a Jobbikkal mint párttal. Ide sorolnám például a régi és az Új Magyar Gárdát is. A szélsőjobboldali formális szerveződések, a nem formális csoportok és a szélsőjobboldali eszméket, célokat és cselekvéseket támogatók sajátos, egymásról tudó, egymással kommunikáló, olykor egymással rivalizáló alakzatokból összeálló hálózatot alkotnak. A hálózatot alapvetően azok a főbb eszmei elemek tartják össze, melyeket az ideológia definiálásánál már felvázoltam. A szélsőjobboldal társadalmi jelenléte A szélsőjobboldaliak statisztikailag elsősorban úgy ragadhatóak meg, ha önmeghatározásukat vesszük figyelembe a témában készült felmérésekben. Ezekben a felmérésekben a legmarkánsabban regionális és életkori eltérések érzékelhetők a teljes népesség körében. A területi dimenzió tekintetében 2009-ben eltérő eredményekre jutottak a különböző közvélemény-kutató cégek. A Political Capital az észak-keleti országrészben mérte a szélsőjobboldal elsőszámú pártjának, a Jobbiknak a támogatottságát, míg a Marketing Centrum Budapesten és Közép-Magyarországon tette ugyanezt. Az arányszámok egyaránt 12 százalék körül mozogtak. A Political Capital kutatói arra jutottak, hogy elsősorban a vidéki lakosok, illetve a legfiatalabb korosztály fogékony a Jobbik által kínált szélsőjobboldali ideológiára. A Marketing Centrum kutatása a férfiak és a nők, valamint a diplomások és a szakképzetlenek körében tárta fel az eszmerendszer reprezentációját. Arra jutottak, hogy a férfiak és a magas iskolai végzettségűek körében kétszer nagyobb gyakorisággal fordulnak elő a Jobbik szimpatizánsai (12-12 százalék), mint a nők és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők körében (6-6 százalék). A felmérések leginkább figyelemfelkeltő eredménye az volt, hogy a Jobbikot preferálók nem elsősorban ideológiai alapon alakítják ki attitűdjüket, illetve választanak pártot. Ez úgy értelmezhető, hogy nemcsak a szélsőjobboldal hívei támogatják ezt az eszmei irányzatot képviselő pártot, hanem a társadalom ennél szélesebb szegmensei is. Az a tény, hogy a magukat szélsőjobboldalinak tartóknak mindössze 6 százaléka azonosult az eszmerendszerrel, és a csoport közel fele nyilatkozott úgy, hogy egyik ideológiát sem tartja magához közelállónak, a napjaink Magyarországát jellemző politikai apátiának is betudható A megkérdezettek 18 százaléka a szociáldemokrata, 17 százalékuk a konzervatív, 12 százalékuk pedig a liberális irányzatot tartotta magához legközelebb állónak (Marketing Centrum 2009). 197

198 A szélsőjobboldal reprezentációja az ifjúság körében A következőkben arra a kérdésre keresem a választ, hogy mely tényezők járulnak hozzá a radikális eszmék népszerűségének növekedéséhez a fiatalok körében. Az ideológia képviselői nagy hangsúlyt fektetnek a modern, a költséghatékony és a széles körben hozzáférhető többnyire virtuális kommunikációs formákra, melyek fogyasztásában a fiatalok az élen járnak. Döme Zsolt és Hajdú András (2009) egyetemisták körében vizsgálták a médiafogyasztás és a pártpreferenciák összefüggéseit. Megállapították, hogy az egyetemisták legnagyobb arányban az internetet tartják a legfontosabb médiumnak a politikai tájékozódás szempontjából. Emellett kapcsolatot találtak a pártok támogatottsága és a médiumok használatának gyakorisága között is. Az internethasználat gyakoriságának aránya elsősorban a nemrégiben megjelent kispártok, de ezek közül is a Jobbik esetében volt a legmagasabb. A szélsőjobboldali pártot preferáló egyetemisták közel háromnegyede (pontosan 74 százalék) tájékozódott elsősorban a világháló segítségével a politikáról. A jelenség magyarázatát tehát mind a keresleti (az ifjúság), mind a kínálati (a nemzeti radikális honlapok kommunikációja) oldalról fellelhetjük. Pusztán a modern kommunikációs eszközökhöz való hozzáférés lenne az oka annak, hogy a politikai és az ideológiai irányzatok iránt eddig kevésbé érdeklődő, kvalifikált ifjúság figyelmét felkeltették a szélsőjobboldal által kínált eszmék és mechanizmusok? Bán Zsófia (2010) a jelenségkör magyarázatát az ifjúság generációs jellegzetességeiben látja. Az egyetemista korú nemzedék fokozott fogékonyságát a közös élmények hiányára vezeti vissza. Szerinte a rendszerváltás után született fiataloknak nincsenek közös emlékeik, nem éltek meg együtt meghatározó történelmi fordulatokat, nincs egységesen kialakult valóságképük. Ebből adódóan nem rendelkeznek olyan kapaszkodókkal, melyek segítségével könnyebben eligazodnának az életben. Egy olyan időszakban nőttek fel, mely során nem alakult ki olyan konszenzusos történelemfelfogás, melyet szocializációjuk során szüleik vagy az iskola intézménye át tudtak volna adni nekik. A múltbeli események és korszakok számos értelmezésével és megítélésével találkoznak, melyek között el kell igazodniuk; valamint folyamatosan szembesülnek a nemzetük történelmének olyan elemeivel, melyeket tabusítottak az idők folyamán. Ilyen körülmények között a nemzeti identitás kialakulása is nehézségekbe ütközik. Ezeknek a fiataloknak tehát szükségük van olyan támpontokra, viszonyítási pontokra és rendszerekre, melyek segítenek eligazodni a múltban de elsősorban a jelenben. A hiányzó, közös valóság, valamint a hiányzó, közös múlt helyett pótvalóságokat és pótemlékeket, pótmúltakat fogyasztanak (Bán 2010: 3), melyeket hol máshol lelnének meg, mint a populáris kultúrában és termékeiben. A tömegkultúra erejét vagyis hogy a társadalom széles köreit lehet megszólítani, és esetleg manipulálni az Egyesült Államokban már igen korán felismerték, és a nemzeti identitás megerősítésére használták fel. Magyarországra (és a posztszocialista keleteurópai országokba) ez a populáris kultúra csak később ért el, a reakcióra is kevesebb idő és lehetőség volt. Így a politikai életnek csak bizonyos szereplői látták meg a benne rejlő lehetőségeket, amelyek felismerték, hogy a tömegmédiumokon keresztül az ifjúság könnyen elérhető, és pótolhatók az imént említett hiányok. Elkezdtek olyan pót-traumákat, pót-emlékeket, pót-élményeket, pót-mítoszokat és pót-karaktereket felkínálni e célcsoport számára, melyekkel a fiatalok betölthették az űrt. Ezekkel egyúttal orientálták őket bizonyos értelmezések és világnézetek felé (Bán 2010). Bán Zsófia a turult hozza példaként, mely a szélsőjobboldal egyik központi jelképévé vált. A mai fiatalok ugyanis legtöbbször nem ismerik a szimbólum eredetét és közvetlen jelentését, ezért új tartalommal töltik meg azt. Imponál nekik, mert tiszteletet és tekintélyt parancsoló, 198

199 felnéznek rá, valamint mítoszt érzékelnek mögötte. Ennek megfelelően a mai korban, létük kontextusában (és társadalmi státuszuk által determinálva) értelmezik újra. A populáris kultúra ilyen jellegű tematizációja beleértve a szimbólumok kínálatát az identitás formálódásának lehetőségét nyújtja a fiatalok számára (Bán 2010). A 90-es években végzett vizsgálatok azt is feltárták, milyen szociológiai és szociokulturális jellemzőkkel írhatók le azok az ifjúsági csoportok, melyek hajlamosabbak a radikális politikai attitűdökre. A férfiak dominanciája a fiatalabb korcsoportokban is egyértelműen megfigyelhető. A nemek közötti különbségek nem azonos mértékűek az egyes középiskola-típusokban. A gimnáziumokban a fiúk és lányok radikális politikai hozzáállása kiegyenlített, míg a szakmunkásképzőkben az előbbiek sokkal inkább fogékonyak a radikalizmisra, mint utóbbiak. Az érettségit adó intézmények tanulói kevésbé fogadják el a radikális értékeket és cselekvési mintákat, mint a szakiskolai képzésben résztvevők (Szabó, Örkény 1998). Valószínűleg ezek az attitűdök később is megmaradnak. Az alacsonyabb iskolázottságúak radikálisabb beállítódása a legtöbb esetben az életükkel, léthelyzetükkel való elégedetlenségre vezethető vissza. Ez az oka annak is, hogy a végzettséget nem szerzők körében is nagyobb fogékonyság észlelhető az ilyen típusú eszmékre és aktivitásokra (Garami, Tóth 1994). A teljes képhez hozzátartozik, hogy az empirikus kutatási tapasztalatok szerint nemcsak a középiskolában, azon belül is az alacsonyabb szinten iskolázottak körében észlelhetőek a radikális politikai attitűdök, hanem a felsőoktatás egyes szegmenseiben is. Vásárhelyi Mária a rasszizmus dimenzióján keresztül mérte a szélsőséges eszmékkel való szimpatizálást. Kutatása mintájába mely életkor, nem és évfolyam alapján reprezentatív volt 500 történészhallgató került be az ország nagyobb állami és egyházi intézményeiből. A romákhoz és zsidókhoz való viszony alapján alkotott meg egy rasszizmus-skálát, melynek az egyes szociokulturális változókkal való összefüggéseit vizsgálta. 13 Főbb megállapítása, hogy a történelmi ismeretek szintje és ebből következően az elvégzett évek száma szignifikánsan összefügg a radikális attitűdökkel: minél szélesebb körű tudást sajátítanak el a hallgatók az évek előrehaladásával, annál inkább valószínű, hogy toleránsabbak a kisebbségi csoportokkal. Ebből következően tehát a leendő történészek főként az egyetemi vagy főiskolai tanulmányok első éveiben tanúsítanak radikális attitűdöket (Vásárhelyi 2004). Megkockáztathatjuk, hogy azon magasabb végzettségűek körében lesz tartósabb a szélsőjobboldalhoz hasonló értékek és viszonyulások képviselete, akik eleve is képesek és fogékonyabbak az ideológiagyártásra. Megállapítható tehát, hogy a célzott politikai kommunikáció mellett, a posztkommunista időszakra jellemző bizonytalanság és deficites állampolgári szocializáció is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltás környékén született ifjúság fogékony lett a radikális eszmék iránt. Elsősorban azok között elfogadottak a szélsőjobboldali gondolatok és csoportok, akik iskolázatlanabb családi háttérrel rendelkeznek, valamint azok között, akik a nemzeti radikalizmusban találták meg azokat az értékeket és attitűdöket, melyeket a korábban domináns politikai gondolatrendszerek nem kínáltak. 13 A megkérdezett történészhallgatók 32 százaléka antiszemita nézeteket vall, 29 százalék bizonytalan és a fennmaradó 39 százalék képvisel konzekvensen demokratikus álláspontot. Utóbbi arány a cigánysághoz való viszony tekintetében is megegyezik, csak ez esetben 36 százalék tekinthető romaellenesnek (Vásárhelyi 2004). 199

200 A szélsőjobboldal mint szubkultúra Elsőként azt vizsgálom meg, hogy milyen csoportjellegzetességekkel rendelkeznek az egymással összekapcsolódó, ideológiai alapon szerveződő szélsőjobboldali ifjúsági közösségek. Csoport alatt az egyének olyan együttesét érthetjük, akiket bizonyos közös ismérvek kötnek össze. Ez igen tág definíció, de a különböző szociológiaelméleti irányzatok több nézőpontból is megkísérelték pontosítani (többek között az interakcionalizmus, a strukturalizmus, a szociálpszichológia). A csoportlét kritériumait ezeket figyelembe véve a közvetkezőképpen összegezhetjük: a tagok (1) legalább egy közös tulajdonsággal rendelkeznek, (2) megkülönböztetik magukat a csoporton kívüli egyénektől, társaságoktól, (3) közös célokkal és érdekekkel rendelkeznek, aminek következtében (4) kölcsönösen függnek egymástól, (5) interakcióban állnak egymással és kölcsönösen hatnak egymásra, (6) saját szabályokkal és normarendszerekkel rendelkeznek, melyek irányítják a tagok viselkedését, lehetőségeit és kötelezettségeit (Deutsch 1973; Johnson, Johnson 1975; Lewin 1975). Ezt a meghatározást azonban még mindig szűkíthetjük, hiszen a fenti szempontoknak megfelelő közösségek sem egységesek. A szélsőjobboldaliakon belül is megkülönböztethetünk spontán szerveződő informális és meghatározott szervezeti kereketek között működő, formális csoportokat, melyek hol szorosabban, hol lazábban kapcsolódnak össze. Leginkább az informális kiscsoportokra jellemző, hogy tagjaik személyesen ismerik egymást, és általában közvetlen, rendszeres kapcsolatot tartanak fent egymással. A nagycsoportokban főként, ha formális szervezetről van szó a direkt ismeretség csak igen nehezen kivitelezhető. A szélsőjobboldal egyedi csoportjellegzetessége abban keresendő, hogy szerveződéseikben hangsúlyos szerephez jutnak a közvetett informális kapcsolatok, ami elsősorban az internethez kötődő kommunikációs formák gyakori használatának köszönhető. Ezek a virtuális csoportok igen kiterjedt hálózatot alkothatnak anélkül, hogy a tagok személyesen ismernék egymást. A személyes találkozások során a látható jelek, szimbólumok könnyítik meg egymás azonosítását. Amennyiben egy csoport a többitől vagy akár a társadalmi szinten érvényben lévőtől eltérő gondolkodásmódot, viselkedést és cselekvési formát képvisel, elmondható róla, hogy szubkultúrát alkot. A szubkultúrák közös normák mentén jönnek létre, melyek a csoportérdekek védelmét szolgálják. A csoportnormához minden csoporttag alkalmazkodik, még akkor is, ha esetleg egyéni érdeke nem fűződik hozzá, hiszen fél a szankcióktól, amely végső esetben kirekesztés is lehet. Az azonos értékrendek így kölcsönösen és folyamatosan megerősödnek (Cohen 1969). Az egyén a szubkultúra számos eszközével kifejezheti csoporthoz való tartozását. Ezek nemcsak kifelé reprezentálják a csoporttagokat, hanem a belső integrációt is elősegítik. Ilyen kifejezőeszköz lehet többek között az öltözködés, a zenei ízlés, az egyéb preferenciák, a köszönés, a szóhasználat (szleng) vagy akár a szimbólumvilág. 14 Mindezek alapján megállapítható, hogy a szélsőjobboldalhoz egy önálló szubkultúra is kötődik. Szimpatizánsai sajátos öltözködési és zenei ízléssel, valamint rítusokkal és értékvilággal rendelkeznek. Mégis e csoportkultúra legfőbb kifejezőeszközének a szimbólumvilágát tekintem. Amellett, hogy az általuk használt jelképek a csoport belső integrációját, illetve a tagok identitásának erősítését szolgálják, egyúttal erőteljes historizmusukat is kifejezik, és az ideológia számos elemét reprezentálják. Mint azt korábban említettem, vannak olyan történelmi korszakok, fordulatok, események és személyek, melyekhez a szélsőjobboldal képviselői pozitívan viszonyulnak akikre, és amikre büszkék, és melyeket kiemelendőnek, követendőnek és 14 Lásd még Hradil, Taylor, Kacsuk és társaik munkáit. 200

201 értékesnek tartanak. Ezekre utalnak szimbólum-készletükkel is (árpádsáv, turul, Nagy-Magyarország, hármas halom, kettős kereszt stb.). Kutatási kérdések és elemzési módszerek A szélsőjobboldali ifjúsági csoportokról nem rendelkeztem korábbi empirikus tapasztalatokkal, melyek segíthettek volna hipotézisek felállításában, így elemzéseim előtt kutatási kérdéseket fogalmaztam meg. Elsődleges kérdésem a következő volt: csoportnak tekinthetők-e azok a debreceni egyetemisták, akik rendelkeznek radikális preferenciákkal? Arra is választ kerestem, hogy mely kritériumoknak tesznek eleget és melyeknek nem, valamint, hogy mi befolyásolja, hogy valaki a csoport tagja legyen. Arra is kíváncsi voltam, hogy a különböző szélsőjobboldali közösségek az egyetemi mintában is leképeződnek-e. Mivel több szakirodalmi forrás is kiemelte az online médiumok kitüntetett szerepét, így ezt a dimenziót sem hagyhattam figyelmen kívül. A radikális honlapok látogatottságát kínálati és keresleti szempontból is elemeztem. A kínálati oldal feltérképezéséhez az olyan honlapok bejegyzéseinek tartalmát elemeztem, melyek nyíltan szélsőjobboldali értékeket közvetítenek. 15 Kínálati oldal: a szélsőjobboldali honlapok A radikális internetes oldalak legfőbb ismérve az interaktivitás. Ez egyértelműen a honlapok funkcióját is szolgálja, hiszen láthattuk, hogy a virtuális felületek a csoportok szerveződésének egyik legfőbb eszközei. Ennek megfelelően közléseik nem korlátozódhatnak az egyoldalúságra. Fontos feltételük, hogy a látogatók is szóhoz juthassanak, elmondhassák véleményüket, és egymással is eszmét cserélhessenek, olykor vitázhassanak. A szélsőjobboldali csoportok ezért gyakran kombinálják a tipikusan ideológia-közvetítő honlapokon való jelenlétet a közösségi portálokon való megjelenéssel. Médiumaik és fogyasztói csoportjaik saját profillal rendelkeznek például a Facebookon vagy az Iwiwen. A két oldaltípus által közvetített kommunikáció között azonban alapvető különbségek vannak. Utóbbiakon ugyanis a fórumozók saját személyazonosságukkal vállalják a nézeteiket, míg a honlapokon lehetőségük van arra, hogy álnéven melyről esetlegesen csak a csoporton belül tudják azonosítani őket vagy anonim módon írjanak bizonyos témákról. A virtuálisan szerveződő csoportok tehát magukban hordozzák a zártság és a nyíltság paradoxonját. Zártak abból a szempontból, hogy tagjaiktól elkötelezettséget várnak el az általuk képviselt eszmerendszer iránt, vagyis, ha valaki ezzel ellenkező megnyilvánulásokat tesz közzé, minden bizonnyal szankcionálják: kinézik, kiutasítják a közösségből. Ezt teszik azokkal is, akik ellenvéleményüknek, ellenszenvüknek adnak hangot ezeken a felületeken. Mindeközben e csoportok oldalai a közösségi portálokon bárki számára hozzáférhetőek olvashatóak és akár szerkeszthetőek is, valamint törekednek arra, hogy minél több rajongót gyűjtsenek. A szélsőjobboldali ideológia képviselői aktívan és szervezetten igyekeznek kihasználni a modern, költségtakarékos média által nyújtott lehetőségeket. Az eszmerendszer nagy integrá- 15 E a mesterszak lezárásaként írt szakdolgozatomban részletesen kifejtett részkutatásról itt csak egy rövid összefoglalót közlök, amely, úgy gondolom, szükséges a fogyasztói oldal karakterisztikájának megértéséhez. A keresleti oldalon tehát a hallgatók állnak, közülük kerülnek ki a fókuszba állított virtuális csoport tagjai. 201

202 ciós ereje abban rejlik, hogy összehangoltan alkalmazzák a különböző közvetítőcsatornákat: az írott sajtót, a rádiót és a különböző internetes oldalakat. Ezek a médiumok korántsem egyformák vagy egyhangúak, inkább eltérő profillal jellemezhetők. Az ideológia különböző szegmenseit ragadják meg, és ezekre fektetik a hangsúlyt. Egyértelműen kirajzolódnak mögöttük olyan kisebb gondolkodási közösségek, melyek önálló preferenciákat állítanak fel. Ezek a szerveződések azonban nem izoláltak: vannak köztük átfedéses kapcsolatok az azonos ideológiai kereteken belül. Három profilt tudtam elkülöníteni a témák gyakorisága, a témakapcsolatok és a témakörök alapján. 16 A megfigyelt oldalak mentén definiálható egy erősen radikális, a romaellenességre és a hazai bűnözés kontextusának kritikájára épülő gondolkodásmódot tükröző; egy, a meghatározó formális szervezetek (Jobbik, Magyar Gárda) és személyek álláspontjával szembeállító, negatív konnotációkra építő; és egy pozitívabb hangvételű, példaként bemutatott szereplőkre (egyénekre és csoportokra, mint Budaházy György vagy a határon túli magyarság) koncentráló arculat. Érdekes további kutatási kérdés, hogy vajon ezek a típusok megragadhatóan reprezentálódnak-e a hazai szélsőjobboldal szervezeti világában is, illetve amennyiben igen, úgy milyen jellemzőkkel bíró csoportokat alakítanak ki. Természetesen nem csak differenciáló tényezőkkel találkoztam. Megfigyelhetőek olyan kapcsolódási pontok (például a WikiLeaks ügye), melyek összekötik a kisebb gondolkodási közösségeket. Ezeknek a közös elemeknek a funkciója kettős: egyrészt egy igen kiterjedt kapcsolati és szerveződési háló létrejöttét teszik lehetővé, másrészt pedig integrálják a szimpatizánsok csoportjait. Az eszmerendszer közös elemei vélhetően még mindig olyan erőteljesen meghatározzák a szimpatizánsok gondolkodását, hogy a tematikabeli különbségek nem különülnek el élesen, nem jelentenek törésvonalat az ideológián belül. Keresleti oldal: a radikális honlapok látogatottsága a hallgatók körében A keresleti oldal elemzésével arra kerestem a választ, hogy a debreceni egyetemisták közül kik és milyen gyakorisággal fogyasztanak szélsőjobboldali médiumokat. A kérdés körbejárásához először azt kellett tisztáznom, kik is a szélsőjobboldaliak a Debreceni Egyetemen. Azokat tekintettem szélsőjobboldaliaknak, akik magukat így azonosítják: azokat, akik a Campuslét kutatás nappali tagozatos mintájában a októberi online adatfelvétel során arra a kérdésre, hogy mennyire fogadják el a szélsőjobboldaliakat, azt válaszolták, hogy teljes mértékben. A következőben azt igyekszem feltárni, milyen jellemzőkkel bírnak ezek a hallgatók, és mi különböztetni meg őket a többiektől. Ezután azt nézem meg, hogy mi jellemzi a szélsőjobboldali internetes médiumok fogyasztását, és valóban észlelhető-e a szélsőjobboldal virtuális csoportként az egyetemista ifjúság körében. 16 Három internetes médium, a Kuruc.info, a Barikád.hu és a Szent Korona Rádió oldala került be a mintába. A minta kialakításánál szempont volt, hogy olyan webes felület is szerepeljen benne, amelynek a tartalma más formában is megjelenik (a Barikád nyomtatva, a Szent Korona Rádió pedig auditíve). Második lépcsőben ezeknek az oldalaknak a november 24. és december 4. között kiemelt híreit vontam be az elemzésbe. 202

203 A szélsőjobboldali egyetemista ideáltípusa Először nézzük meg, hogy milyen szocio-demográfiai csoportokban felülreprezentáltak a radikális eszmékkel szimpatizáló hallgatók, valamint, hogy milyen attitűdöket és értékeket preferálnak leginkább. A debreceni egyetemisták mintájában a válaszadók több mint kétötöde (43 százalék) szimpatizál valamilyen mértékben a szélsőjobboldaliak csoportjával egynegyedük teljes mértékben, háromnegyedük pedig az inkább elfogadók csoportjába tartozik. Szociokulturális jellemzők A nemi megoszlásokat tekintve összhangban a korábbi kutatási eredményekkel (Marketing Centrum 2009; Political Capital 2009) egyértelműen a férfiak dominanciája a jellemző: míg a teljes mintának kevesebb, mint a fele férfi (44 százalék), a szélsőjobboldaliakkal leginkább ( teljes mértékben ) szimpatizálók körében ez az arány megfordul (58 százalék). Ez utóbbiak között magasabb a kistelepüléseken élők aránya is. A szélsőjobboldaliakat bármilyen fokon elfogadók a teljes mintához képest nagyobb arányban élnek (a megyeszékhelyektől eltérő) városokban, illetve községekben. E fiatalok szüleik iskolai végzettsége szempontjából is hátránnyal indulnak a felsőoktatásban. Azok aránya, akiknek nincs diplomás szülőjük, a teljes mintában nem haladja meg a 60 százalékot, míg a szélsőjobboldallal bármilyen fokon szimpatizálók körében át is lépi ezt az értéket (a teljesen elfogadom választ adók 63 százaléka, az inkább elfogadom választ adók 62 százaléka). Az ún. elsőgenerációsok eléggé paradox helyzetben vannak az egyetemen. Szüleik ugyanis legfeljebb középfokú végzettségűek, ami valószínűsíti, hogy alacsonyabb státuszú családból érkeznek, mint azok, akiknek édesanyjuk vagy édesapjuk diplomás. Ebből a helyzetből levezethető Garami Erika és Tóth Olga (1994) magyarázata, akik az élethelyzettel való elégedetlenségben látták a fiatalok radikális eszmékre való fogékonyságának egyik okát. Ugyanakkor e negatív attitűdöt tompíthatják a felsőoktatás adta mobilitási lehetőségek. Előzetes feltételezésemnek megfelelően a szélsőjobboldallal való szimpátia karok szerint is eltéréseket mutatott. A Debreceni Egyetem azonban igen sok kari egységből épül fel, ezért csökkentettem a változó értékeit. Az új kategóriák kialakításának elsődleges kritériumai az előző szempontból (elsőgenerációs vagy nem) kiindulva az egyes karokon megfigyelhető mobilitási típusok voltak, melyeket Erdei Itala (2007) konstrukciója nyomán teszteltem a Campus-lét adatbázison. 17 Erdei a mobilitási stratégia alapján négy típust különböztetett meg: az örököst (az orvosi és a jogi karok hallgatóit), a feltörőt (a szociális-egészségügyi és a zeneművészeti karok diákjait), a kitörőt (természettudományokat és informatikát tanulókat) és a konzerválót (az agrártudományi tanulmányokat folytatókat). 18 A Debreceni Egyetemen az utóbbi 17 A kari kategóriák megalkotását, konstrukcióját és empirikus tesztelését elsősorban másik kutatási témámhoz, a hallgatók szakmai attitűdjeinek vizsgálatához kapcsolódóan végeztem (lásd Szakmai érdeklődés és elkötelezettség szerint szerveződő csoportok a Debreceni Egyetemen című tanulmány a II. kötetben). A változót jól adaptálhatónak találtam a hallgatók szélsőjobboldali attitűdjének elemzésében magyarázó változóként. 18 Erdei a négy mobilitási típust és az ezekhez tartozó karokat a tanult szakmával elérhető jövedelem és az oda jelentkező hallgatók szüleinek iskolai végzettségének dimenzió mentén különítette el. Örökösöknek tekintette azon magas végzettségű családokból származó hallgatókat, akik magas jövedelem elérésére törekednek. Azokat a diákokat, akik hasonló családi háttérrel rendelkeznek, viszont elsősorban az iskolai végzettségen, és nem a jövedelmen keresztül szeretnék szülei státuszát reprodukálni, konzerválóknak nevezi. A felfelé mo- 203

204 típus tisztán nem észlelhető, ugyanis az agráros hallgatók az örökösök felé húznak. Két hallgatói csoport azonban nem sorolható be egyértelműen ebbe a tipizálásba: a gazdasági (őket Erdei örökösöknek tekintette) és a bölcsész (eredetileg feltörő) karokra járók. Mivel e szakcsoportok igen széleskörűek és nagy létszámúak, külön kari típusnak tekintettem őket. Az elsőgenerációsok magas arányának ismeretében nem meglepő, hogy az általam szélsőjobboldaliként azonosított hallgatók körében relatíve (a teljes mintához viszonyítva) és abszolút mértékben is magas a kitörő kari kategóriába sorolhatók aránya. E szakcsoportok választása ugyanis lehetőséget ad az iskolai végzettségen keresztüli mobilitásra, ami azonban nem feltétlenül jár együtt a magas jövedelemmel és így a magasabb társadalmi státusszal. A teljes mértékben elfogadóknak közel fele (48 százalék) tanul az ide tartozó karokon, azaz természettudományokat és informatikát. A magyarázatot abban látom, hogy az ilyen orientációjú hallgatók pusztán az iskolai végzettség megszerzésén keresztül megvalósítható mobilitás elérésére törekszenek a tanult szak piacképessége és az azzal elérhető jövedelem nagysága nem jelent kritériumot számukra a szakválasztás során. A másik magyarázat véleményem szerint a szélsőjobboldallal szimpatizálók elutasító attitűdjében keresendő. Ezek a hallgatók ugyanis nem preferálják a feltörést segítő karokon tanulható egészségügyi és szociális szakmákat, mivel ezeket nem tudják összeegyeztetni előítéleteikkel, sztereotípiáikkal és a külcsoportok felé irányuló empátiájuk hiányával. Ezért e szakok helyett inkább a kitörésre alkalmasak mellett döntenek. Külcsoportokhoz való viszony: közösségvállalás és elutasítás Mivel a szélsőjobboldali ifjúságot csoportként és a szélsőjobboldalt egyfajta szubkultúraként értelmezem, fontosnak tartom annak vizsgálatát, hogy tagjai hogyan viszonyulnak más közösségekhez, hogyan identifikálják magukat a csoportkultúrák világában. Elsőként azt elemzem, hogy milyen más csoportokkal azonosulnak, melyekben vesznek részt, majd, hogy milyen külcsoportokkal szemben határozzák meg magukat, azaz melyektől határolódnak el vagy melyekkel szemben elutasítóak. A mintába került hallgatókra általánosságban jellemző, hogy nem mutatnak nagy aktivitást a csoportokhoz csatlakozás területén. Az egyetemistáknak közel fele nem tagja a kérdőívben felsorolt csoporttípusok egyikének sem. Ha mindezt a szélsőjobboldali szimpátia viszonylatában vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a kiforrott attitűddel rendelkezők (a szélsőjobboldaliakat teljes mértékben elfogadók vagy elutasítók) körében megközelítőleg 2,5 százalékponttal kevesebb az izolálódó fiatalok aránya. A hallgatók csoporttagságának átlagos száma 1,14 ez nem tér el a vizsgált szélsőjobboldali szimpátia-kategóriákban sem. Azt nem mondhatjuk tehát, hogy a szélsőjobboldalt preferáló hallgatók aktívabbak a csoporttagság szempontjából valószínűleg inkább arról van szó, hogy nagyobb eséllyel lesznek csoporttagok, viszont nem kötődnek több csoporthoz, inkább elköteleződnek egy vagy két (esetleg egymáshoz kapcsolódó) közösség mellett. A szélsőjobboldali szimpátia a hagyományőrző csoportokban és a politikai szervezetekben való részvétellel mutatott leginkább szoros kapcsolatot. Ez nem meglepő, hiszen ahogy a vizsgálat elméleti megalapozásában is kifejtettem a szélsőjobboldalnak mint az adott ideobilakat tehát a diplománál alacsonyabb végzettséggel rendelkező szülők gyermekeit a feltörők típusába sorolja, amennyiben szakmájuk előreláthatóan magas jövedelmet is predesztinál, és kitörőknek, amennyiben ez utóbbi kritérium nem teljesül (Erdei 2007). 204

205 lógiához kötődő szervezetek networkjének részei az ilyen jellegű civil önszerveződő közösségek és politikai mozgalmak. Talán a fentiekben már említett szegmentáltságot veti fel, hogy mindössze négy főt találunk a mintában, aki mindkét típusú csoportnak tagja, bár ők is a kevésbé stabil szélsőjobboldali preferenciát képviselik. Megállapítható továbbá, hogy azokban a radikális érzületű hallgatókban, akik nem tagjai a szélsőjobboldallal szorosabb (például politikai) vagy lazább (például hagyományőrző) csoportoknak, igen intenzív a közösséghez tartozás igénye. 19 A tehetséggondozó program esetében eltérő jelenség figyelhető meg: az összes megkérdezetthez képest határozattan alulreprezentáltak azok a tagok, akik bármilyen mértékben is elfogadják a szélsőjobboldaliakat. Ennek hátterében az állhat, hogy e fiatalok számára nem feltétlenül vonzó a szakmai teljesítményhez kötődő karrier-mobilitási minta. A tényleges vagy a vágyott csoporttagság szükségszerűen jelzi az identitás számára elfogadható csoportvilág határait is. A továbbiakban azt vizsgálom, hogy milyen határok rajzolódnak ki a szélsőjobboldallal identifikálódók más csoportokhoz való viszonyulása alapján. A szélsőjobboldaliak más közösségekhez való viszonyát a kérdőív előítéletesség-kérdéseire adott válaszok alapján mértem. A társadalmi távolság skála alapján képzett csoportközi előítéletességre vonatkozó kérdésre a szélsőjobboldali szimpátiát jelző változóhoz hasonlóan négy válaszlehetőség adódott (teljes mértékben elfogadom, inkább elfogadom, inkább elutasítom, teljes mértékben elutasítom). Ezt a négyfokú skálát százfokozatúra transzformáltam, majd megvizsgáltam az egyes csoportok iránti attitűdök átlagpontszámainak eltéréseit a szélsőjobboldali preferencia egyes kategóriáiban. Azt hiszem, az eddig leírtak után nem meglepő, hogy a zsidó és roma családokkal szembeni intolerancia esetében a legnagyobb az eltérés a mainstream és a szélsőjobboldali hallgatók véleménye között. Azonban a két csoporthoz való viszonyban is megfigyelhetők eltérések. A teljes mintában az egyes közösségekhez tartozó családok elfogadásának átlagértékei a romákat kivéve 50 pont felett voltak azaz, ha csak kis mértékben is, de a fiatalok összességében inkább szimpatizálnak ezekkel a csoportokkal. A zsidókhoz való viszonyulás az összes megkérdezett körében pozitívabb (63 átlagpont), mint a szociális segélyből élők (59 átlagpont) vagy a homoszexuálisok (57 átlagpont) iránti attitűd. Ehhez képest a szélsőjobboldali gondolkodású ifjúság körében a cigányok után a legalacsonyabb átlagértéket produkálta e két kategória nem érte el az adható érték felét (a romák esetében közel 22 pont, a zsidók tekintetében 49 pont átlagosan). A romákkal szembeni intoleranciának inkább a teljes mintában mutatott értéke nagyon alacsony: alig haladja meg a 30 átlagpontot. A stabil szélsőjobboldali preferenciával rendelkező hallgatók attitűdjei élesen elkülönülnek a puszta szimpátiát tanúsítókéitól, míg a kevésbé meghatározó kapcsolatokban ezek a vélemények konvergálnak. A szélsőjobboldali eszméket követő hallgatók csak két csoportot tolerálnak, a határon túlról betelepülő magyarokat (91-et meghaladó átlagérték) és a fogyatékos gyermeket nevelőket (84- et meghaladó átlagérték). Előbbi nem meglepő, hiszen jól illeszkedik az ideológia jellegzetességeihez. Utóbbi azonban, úgy vélem, elgondolkodtató. Vannak tehát olyan külcsoportok, melyekkel a szélsőjobboldalhoz kötődő fiatalok is szimpatizálnak, bár ezek száma igen csekély. Elsősorban azokkal a csoportokkal vállalnak közösséget, amelyek köthetők eszmerendszerük központi elemeihez, ezzel is mintegy megerősítve és újratermelve azt. 19 A nem vagyok tagja, de szeretnék típusú válaszkategóriákban mutatott magas arányok alapján. 205

206 Értékek Érdekes összefüggés, hogy míg az összes hallgató körében az emberi kapcsolatok és a társas interakciók köré csoportosulnak a fő erények, addig az attitűdök előjelétől függetlenül a radikálisok értékvilágában a tágabb perspektíva, az egyetemes normák (egyenlőség, előítéletmentesség, béke, szabadság stb.) elutasítása és a felsőbb erőknek (legyen az a megvédendő haza vagy üdvözülést adó Isten) való alárendeltség játssza a főszerepet. Ezt alátámasztja, a haza biztonsága címkével ellátott változó, melynél a szélsőjobboldali hallgatók körében a teljes mintánál magasabb átlagérték figyelhető meg. 20 A béke leértékelése e fiatalok körében (67 átlagpont a teljes mintában tapasztalható 77-hez képest) arra utal, hogy a haza védelmét nem feltétlenül egyezményes úton, konszenzusokon alapulva képzelik el, ami visszavezethető e csoport radikális és militáns jellegére. Az előítéletektől való mentesség és az egyenlőség mint összekapcsolódó általános jellegű normák szintén nagyon alacsony értékeket kaptak (előbbi 38-at az 51-hez képest, utóbbi 44-et az 58-hoz viszonyítva), ami a külcsoportokhoz való viszonyban feltárt összefüggések fényében szintén vártható eredmény volt. Talán pozitívumként fogalmazható meg, hogy bár relatíve és abszolút értékben is igen alacsony átlagértéket vettek fel, mégsem mentek a zéró alá. Az említett változók esetében az elsődleges választóvonalat a szélsőjobboldallal való erőteljes elköteleződés jelenti, hiszen következetesen a teljes mértékben elfogadók kategóriában figyelhetünk meg nagyobb ugrásokat az átlagértékekben. A nem kiforrott preferenciával rendelkezők a teljes mintában tapasztalható értékekhez hasonló attitűdöket mutattak. Tanuláshoz és munkához való viszony Fontosnak tartottam bevonni az elemzésbe az egyetemisták két fő tevékenységéhez, a tanuláshoz és a munkához fűződő attitűdjeit is. A tanulási attitűdöket a Campus-lét kutatás online kérdőívében 16, a munka-attitűdöket 12 változó mérte. Ezekről a válaszadó négyfokú skálán fejezhette ki egyetértése mértékét. 21 A tanuláshoz és a munkához való hozzáállás dimenzióinak csökkentése érdekében főkomponens-analízist használtam az első eljárás során öt, a második során négy főkomponens képződött. 22 Az elemzés alapján megkülönböztethetjük a munkaerőpiac által orientált, az izolálódó, a papírszerző, az egyetemen kívüli életre koncentráló, valamint az elitista tanulási attitűdöt. A szélsőjobboldaliak iránti szimpátiát jelző változó a munkaerőpiac orientált és az izolálódó tanulási hozzáállásokkal mutatott egyértelmű kapcsolatot. A munkaerőpiac-orientáltság leginkább azokra jellemző, akik a tanulást jövőbeli befektetésnek tekintik, így intenzíven és maximálisan igyekeznek elsajátítani az általuk választott szakmát, hogy azt később hasznosítani tudják a munkaerő-piacon. Egyetemi éveik alatt a tanulást tekintik fő tevékenységüknek, legfeljebb azért dolgoznak, hogy szakmai tapasztalatot szerezzenek. A másik körvonalazódott tanulási attitűd a diákok között strébereknek titulált kortársakra jellemző. A hangsúly e típusnál nem elsősorban a tanulás- vagy teljesítményorientáltságon van, hanem ennek a társa- 20 Az értékek elfogadásának kifejezésére az online kérdőív öt válaszlehetőség kínált fel: egyáltalán nem fontos, inkább nem fontos, semleges, inkább fontos, rendkívül fontos. Ezt a kvázi ötfokú skálát -100-tól ig terjedővé konvertáltam át, ennek segítségével tártam fel a szélsőjobboldali hallgatók értékvilágát. 21 A válaszlehetőségek a következők voltak: egyáltalán nem igaz, inkább nem igaz, inkább igaz, teljes mértékben igaz. 22 KMO 1 = 0, 746; teljes magyarázott variancia 1 = 45,358; KMO 2 = 0, 611; teljes magyarázott variancia 2 = 45,

207 dalmi és emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásában. Ezek a hallgatók ugyanis, mondhatjuk izolálódnak, mivel egyedül a tanulásra koncentrálnak. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt az attitűdöt alapvetően a következő két változó jelölte ki (viszonylag nagy főkomponens-súllyal): Az egyetemi elkötelezettségeim miatt nincs időm szórakozni, kikapcsolódni (0,689), illetve A baráti kapcsolataim sínylik meg a szigorú egyetemi / főiskolai követelményeket (0,685). A kettő közül az izolálódó attitűd az, amely könnyebben értelmezhető a stabil radikális preferenciával rendelkezők körében. Ha azoktól eltekintünk, akiknek nincs információjuk a szélsőjobboldaliakról, 23 a teljes mértékben elfogadók körében veszi fel az egyetlen pozitív, és így a legmagasabb átlagértéket. A magyarázat úgy vélem a hallgatók családi hátterére vezethető vissza. A szélsőjobboldal népszerűsége ugyanis azok között magasabb, akiknek szülei legfeljebb középfokú végzettségűek. Valószínűleg ezért van szükségük olyan tanulási attitűd tanúsítására, amely erőn felüli teljesítést kíván meg, mindez pedig a kulturális tőkéhez kötődő hátrányok kompenzálásának érdekében történik. A szélsőjobboldaliakat elfogadók munkaerőpiac orientált tanulási attitűdje inkább az elfogadás-elutasítás pólusai mentén értelmezhető, mint a preferenciák stabilitásának és ezzel a csoport-hovatartozásnak dimenziójában. A szélsőjobboldaliakat teljes mértékben vagy inkább elfogadó diákok összességében kevésbé tartják fontosnak a munkaerő-piacra való felkészülést egyetemi éveik során. Ez megerősíti azt az összefüggést, miszerint a tehetséggondozó programban való részvételük a teljes mintánál alacsonyabb arányú, ami előrebocsátja, hogy e fiatalok más, kevésbé szakmai alapú karriermintákban gondolkodnak. A jövő-orientáltság hiánya a mobilitási stratégiákat jelző szakválasztásra és így közvetve szintén a szülők iskolai végzettségére vezethető vissza. A kitörő típusba tartozók ugyanis akik elsősorban a diploma megszerzésére törekednek, és nem feltétlenül a piacképes szakma által elérhető magas jövedelemre felülreprezentáltak a szélsőjobboldaliak körében. Számukra a tanulás elsősorban nem a sikeres elhelyezkedés eszköze, hanem a tudás és a diploma megszerzéséé. Érdekes lehet tehát, hogy milyen munkaattitűdök jellemzőek e csoport tagjaira a következőkben erre keresem a választ. A munkához való viszony dimenzióit szintén elsősorban a változók nagy száma miatt ugyancsak főkomponens-elemzéssel redukáltam. Az eljárással négy változócsoportot lehet elkülöníteni: az altruista-emberközpontú munkaattitűdöt, az atmoszféra-orientáltat, a karrierista hozzáállást és a mobilitás-szempontú munkához való viszonyt. Ezek közül az atmoszféraorientált és a karrierista mutatott értelmezhető kapcsolatot a szélsőjobboldal iránti attitűdkategóriákkal. Az előbbi alatt azt a hozzáállást értem, amely azokra a hallgatókra jellemző, akik számára a jó hangulatú, sok sikerélményt nyújtó munkahely a fontos. Ebben a főkomponensben egész magas súllyal értékként jelent még meg a biztonság, illetve az, hogy a munkavégzés mellett a családra is elég idő jusson. Ezek elsősorban minőségi, körülményekre vonatkozó kritériumok, melyek véleményem szerint egy magasabb szintű társadalmi státuszbeli kiindulópontot feltételeznek. A karrierista preferenciák az előbbitől eléggé eltérő, keményebb és szigorúbb munkahelyet és munkaszervezést kívánnak meg. Az emocionális kritériumok (jó hangulat, sikerélmény, rugalmasság) háttérbe szorulnak, és a jövedelem, az előrejutás, valamint a biztonság a domináns. Az előbbi hozzáállással összehasonlításban egyfajta tradicionalitásmodernitás választóvonalat is érzékelek: míg a leírt pozitív légkör inkább a tradicionális, kis létszámú munkahelyekre jellemző, addig a karrierista attitűdnek például a modern nagyvállalatok engednek teret. 23 Az információ hiánya valószínűleg az elzárkózottságra vezethető vissza innen ered az összefüggés. 207

208 Mind az atmoszféra-orientált, mind a karrierista munkaattitűd esetében a szélsőjobboldali preferencia intenzitása jelöli ki a tendenciát, a kétféle munkaattitűd pedig együtt jár (kivéve az információkkal nem rendelkezők csoportjában): a szélsőjobboldaliakat teljes mértékben elfogadók és elutasítók körében vesznek fel pozitív átlagértékeket. A kétféle viszonyrendszer között az anyagi biztonság a kapocs: a stabil munkahely megszerzése a cél, melynek segítségével biztosítható a család megfelelő életszínvonala. A jól kereső állás elérése tehát szintén nem jelenik meg motivációként, a cél csupán a státusz reprodukálása és megszilárdítása. Ez egybecseng a már említett mobilitási és kari kategóriákkal való összefüggéssel. Ezen kívül a két új változó által jelzett munkaattitűd eltéréseiről elmondható, hogy a munkahelyi atmoszférára koncentráló munkahozzáállás a szélsőjobboldalt elfogadókat, míg a karrierista az elutasítókat jellemzi inkább. Az eddigiek alapján látható tehát, hogy az ideológiához kötődő fiatalok demográfiai jellemzői hasonlók az össztársadalmi szinten megfigyelhetőkhöz: a radikális attitűdöket képviselő hallgatók csoportjában a férfiak, a kistelepüléseken élők és a legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkező szülők (mobilitásra törekvő) gyermekei felülreprezentáltak. Körükben viszonylag magas a csoporthoz való kapcsolódás igénye, ugyanakkor kevesebb számú csoporthoz kapcsolódnak, mint a szélsőjobboldaliságot elutasító fiatalok (a szimpatizánsok átlagosan 1,14 csoport tagjai, míg utóbbiak esetében ez az érték 1,24). Általában olyan közösségeknek a tagjai vagy szeretnének azok lenni, melyek profilja kapcsolódik az általuk vallott ideológia egyes elemeihez, motívumokhoz. Az átlagosnál nagyobb arányban vesznek részt hagyományőrző körökben és politikai szervezetekben. E csoportok tagsága azonban nem mutat jelentős átfedéseket, amely a szélsőjobboldali ifjúság az elméleti részben felvetett szempontok szerinti szegmentáltságát vetheti fel. Úgy vélem, ezek a sajátosságok a csoport zártságát is alátámasztják. A szélsőjobboldali egyetemisták közösséget vállalnak a határon túlról áttelepült magyar családokkal, szolidárisabbak a fogyatékkal élő gyermeket nevelőkkel, viszont igen erős előítéletességet mutatnak bizonyos külcsoportokkal szemben, mint például a zsidókkal, a romákkal vagy a szociális segélyből élőkkel. Értékrendszerük központjában az univerzális, liberálisabb jellegű normák elutasítása áll (úgy mint a béke, az egyenlőség vagy az előítéletektől való mentesség). Elsősorban nem a szűkebb, individuális vagy társas kapcsolatokra kiterjedő erényeket tartják követendőnek (pl. család, barátság, belső harmónia stb.), hanem tágabb perspektívában gondolkodnak: a magasabb erők orientációjában hisznek, legyen az a haza vagy Isten. Ezekben az elemekben a konzervatív irányvonal hatása figyelhető meg. Tanulási és munkaattitűdjüket leginkább családi hátterük határozza meg. Szüleik alacsonyabb iskolai végzettsége miatt kompenzálniuk kell az átörökített kulturális tőkéjük hiányosságait. Felsőoktatásban való részvételük fő célja a stabil, biztonságos léthelyzet megteremtése, amely nem feltétlenül jár együtt a társadalmi státuszbeli mobilitással. A következőkben szeretném feltárni, hogyan szerveződnek e csoportok, valamint, hogy az organizációjukban milyen szerepe van az internetes médiumoknak. A radikális honlapok szerepe a szélsőjobboldali egyetemisták szerveződésében Az online kérdőív négy, különböző profilúnak tekinthető szélsőjobboldali honlap fogyasztásának gyakoriságát mérte: a Jobbik.hu-ét, a Kuruc.info-ét, a Trianon.hu-ét és a Nemzeti Frontét. A gyakorisági eloszlások azt mutatják, hogy a debreceni egyetemisták eléggé csekély 208

209 arányban látogatják a szélsőjobboldali internetes oldalakat, hiszen a legnépszerűbb médiumot, a Kuruc.infót is csak közel egynegyedük olvassa valamilyen rendszerességgel. 24 Az említett oldal még a Jobbik honlapjánál is nagyobb olvasói tábort tudhat maga mögött. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy az előbbi inkább hírportál, míg az utóbbi inkább a párt hivatalos honlapjaként definiálja magát. Másrészt a Kuruc.info relatíve magasabb arányú látogatottsága előrebocsátja, hogy a szélsőjobboldal informális szerveződései a helyi hallgatók körében támogatottabbak, mint a formális politikai szervezet. A Trianon.hu és a Nemzeti Front honlapja a kevésbé olvasott és vélhetően kisebb arányban ismert oldalak közé tartozik a vizsgált csoport körében. A megkérdezett hallgatók több mint egynegyede (28 százalék) olvassa legalább az egyik internetes médiumot a felkínáltak közül. A mindössze egy honlapot látogatók körében szintén a Kuruc.info a legnépszerűbb: a válaszadók közel háromnegyede ezt az oldalt preferálta kizárólagosan; 17 százalék a Jobbik portálját; öt százalék a Nemzeti Front.hu és négy százalék a Trianon.hu webfelületeit. A mintába került egyetemisták három százaléka tekinthető stabil szélsőjobboldali médiafogyasztónak. Ezek a hallgatók mind a négy oldalt legalább havi rendszerességgel látogatják (mindössze 0,2 százalék olvassa ezeket naponta). 1. és 2. táblázat: A szélsőjobboldali honlapok látogatottságának és a látogatott internetes oldalak számának gyakorisága a debreceni egyetemisták körében (százalékban) (N=2 384) Milyen gyakran olvassa az alábbi internetes oldalakat? (%) Jobbik.hu Kuruc.info Trianon.hu Nemzeti Front Soha 86,7 75,9 92,8 93,7 Havonta 9,9 17,2 5,8 5 Hetente 2,1 4,1 0,8 0,7 Naponta 1,3 2,7 0,5 0,5 Összesen 100 Hány honlapot látogat a megadottak közül? (%) Nem látogatja egyik honlapot sem 71,6 Egy honlapot látogat 15,3 Két honlapot látogat 6,9 Három honlapot látogat 3,3 Négy honlapot látogat 3 Összesen 100 A szélsőjobboldaliak csoportjában is a Kuruc.info a leglátogatottabb internetes médium. A szélsőjobboldalinak tekinthető hallgatók több mint fele (57 százalék) olvassa ezt az oldalt, és egynegyedüknél is többen vannak azok, akik legalább heti gyakorisággal (26 százalék). Még a radikálisokat erőteljesen elutasítók körében is 10 százaléknál magasabb a honlap látogatottsága. Az a tény, hogy a Kuruc.info olvasóinak egyharmada (35 százalék) nem a szélsőjobboldal szimpatizánsai közül kerül ki, több dilemmát is felvet. Egyrészt, hogy nem minden, az ideológiát közvetítő online médium szolgálja kizárólagosan az eszmerendszer mentén szerveződő 24 Ezen a soha -tól eltérő válaszkategóriák együttes eloszlását értem. 209

210 csoportok integrációját. Másrészt pedig, hogy ezeken az oldalakon de elsősorban a Kuruc. infón olyan radikális értékek és attitűdök jelennek meg, melyek populárisnak tekinthetők sokak számára, így azok körében is, akik a szélsőjobboldalt és ideológiáját nem fogadják el teljes egészében. Az olvasótábor e köre tekinthető holdudvarnak is, mely akár közvetítőként vehet részt az eszmerendszer integrációjában. Az előzetes feltételezésekkel ellentétben a legnagyobb szélsőjobboldali párt, a Jobbik honlapjának látogatottságában nem figyelhetők meg ilyen popularitásra utaló jellemvonások. E portál olvasásának gyakorisága ugyanis a jobboldal iránti szimpátia különböző fokozatai mentén különül el meghatározóan. Azok körében, akik elutasítják a szélsőjobboldaliakat, ugyanolyan kevéssé népszerű, mint a Nemzeti Front és a Trianon.hu honlapja. 25 Ezeket a weboldalakat a szélsőjobboldali érzületű hallgatók sem igazán látogatják. Az előbbi az erőteljesen elkötelezettek között is csak annyira népszerű, mint amennyire a Kuruc.infóé a szélsőjobboldaliakat teljes mértékben elutasítók között. A honlapokon kívül a fogyasztás gyakoriságának és a preferenciának dimenziói is választóvonalat jelentenek a tendenciákban. A preferenciák tekintetében az elsődleges differenciáló tényező az attitűd iránya (pozitív, elfogadó vagy negatív, elutasító). Az intoleráns hozzáállást tanúsítók körében ugyanis egyik internetes médium fogyasztása sem éri el a 20 százalékot. A szimpatizánsok között is észlelhetők szegmensek, melyek kritériumát a portálok népszerűsége adja, mivel az erőteljes preferenciával jellemezhető hallgatók körében jobban elkülönül egymástól a Kuruc.info és a Jobbik.hu, valamint Nemzeti Front és a Trianon.hu látogatottsága. A honlapok látogatásának gyakorisági kategóriáiban megfigyelhető arányok a legtöbb esetben lineáris tendenciát mutatnak: az időközök csökkenésével a látogatók aránya is egyre csökken. Ezt a trendet a heti rendszeresség szakítja meg egyes esetekben. A kiugró értékek mindig egyetlen médiumhoz, a Kuruc.infóhoz köthetők (kivéve az inkább elfogadókat, ugyanis ott nem látható ilyen rendellenesség). Nagyobb arányban vannak, akik naponta olvassák, mint akik többnaponta. (Lehetséges, hogy ez is összefügg a hírportál-jelleggel.) A szélsőjobboldalhoz való viszony és az ideológiát közvetítő honlapok látogatottsága közötti kapcsolat elemzésének legfőbb tanulsága, hogy bár az internetes médiumok jelentős szerepet játszanak a csoport kommunikációjában, igen nagy különbségek figyelhetők meg az egyes portálok között. Vannak populárisabbak, melyek célja a szélsőjobboldali érzületű közösség belső kohéziójának elősegítéséről a vallott eszméknek a többségi társadalomban való terjesztésére tevődik át. Ez a fajta nyíltság nem elsősorban a formális szervezetekhez (például a Jobbikhoz) kötődő honlapok, hanem az informális oldalak tekintetében tapasztalható (például a Kuruc. info). Általánosságban megállapíthatjuk, hogy mindenekelőtt a szilárd preferenciával rendelkezők veszik ki a részüket az ideológia internetes kommunikációjából. A szélsőjobboldali egyetemisták virtuális csoportjai Fő kutatási kérdéseim a radikális virtuális csoportokra vonatkoztak: leképeződnek-e a szélsőjobboldallal azonosuló vagy szimpatizáló hallgatók körében, illetve amennyiben igen, megfigyelhetők-e különböző szegmensei ennek a közösségnek. Fontosnak találtam tehát annak elemzését, hogy az egyetemisták honlap-látogatási szokásaiban megfigyelhető eltérések kita- 25 A jelenség magyarázatához azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a két internetes médium funkciója is más: a Kuruc.info hírportálként, a Jobbik.hu pedig párt-honlapként definiálja önmagát. 210

211 pinthatóak-e az egyes csoportokban, illetve, hogy milyen jellemzők mentén különülnek el ezek a csoportok a szélsőjobboldaliakon belül. Klaszter-elemzés segítségével három típust különítettem el az egyes radikális honlapok olvasásának gyakorisága és a fogyasztott médiumok száma alapján. A klaszterek elsősorban az utóbbi változó mentén differenciálódnak. Az elsőt elkötelezett olvasóknak, a másodikat érdeklődőknek, a harmadikat pedig passzívaknak neveztem. Első klaszter: az elkötelezett olvasók csoportja 1. ábra: A szélsőjobboldali honlapok látogatásának gyakorisága a harmadik, elkötelezett olvasóknak nevezett klaszterben (százalékban) (N=102) Az első klaszterbe soroltakat elkötelezett olvasóknak neveztem, nemcsak a honlapok látogatottságának magas gyakorisága miatt, hanem azért is, mert az ide került hallgatók legalább három szélsőjobboldali internetes oldalt olvasnak valamilyen rendszerességgel. Ebben a csoportban elég erőteljesen elkülönül egymástól a két kevésbé népszerű portál, a Nemzeti Front és a Trianon.hu látogatottsága. Az utóbbit ugyanis jóval többen olvassák (a csoport szinte minden tagja), amiért elsősorban a havi közönség a felelős. A másik két médium egymáshoz való viszonyában is eltérés figyelhető meg. Látogatottságuk szinte teljes körű, viszont a populárisabb oldal, a Kuruc.info a legrendszeresebb fogyasztást jelző kategóriában felülmúlja Jobbik. hu-t: a napi olvasók az előbbi táborának egyharmadát, míg az utóbbiénak az egyötödét teszik ki. Megállapítható tehát, hogy a Kuruc.info látogatottsága az elkötelezett olvasók körében igen magas a lap olvasásának rendszeressége lehet tehát a választóvonal a szélsőjobboldallal nem szimpatizáló és az erőteljes radikális preferenciát tanúsító hallgatók fogyasztási szokásai között. Nem meglepő, hogy az elkötelezett honlap-fogyasztók a szélsőjobboldali hallgatók (az ideológiát teljes mértékben elfogadók) körében felülreprezentáltak. Az eszmerendszerrel azonosulók több mint fele (52 százalék) a radikális virtuális csoport stabil magjához tartozik. Az elemzésbe bevont demográfiai és szociokulturális jellemzők közül a szélsőjobboldali honlapok fogyasztói ideáltípusai a nemmel, a mobilitási típussal és a kategorizált karokkal mutattak egyértelmű kapcsolatot. 26 Elsősorban az elkötelezett olvasók körében vannak többségben a férfiak. Míg a teljes mintában az erősebbik nem hátrányban van, addig az első klaszterhez tartozók közel háromnegyedét (73 százalékát) teszik ki. Hasonló mértékben felülreprezentáltak az elsőgenerációs értelmiségiek is ebben a klaszterben a legmagasabb az arányuk (74 százalék a terjes mintában megfigyelhető 58 százalékhoz képest). A teljes szélsőjobboldali közösségben is domináns kitörő szakcsoport az egyetlen, amely az összes megkérdezetthez 26 A településtípussal nem. 211

212 viszonyítva sokkal magasabb arányú. A természettudományokat és informatikát tanulók a stabil honlap-fogyasztók csoportjának 42 százalékát adják. A radikális honlapokat olvasó hallgatókról legyenek elkötelezettek vagy érdeklődők elmondható, hogy relatíve magasabb a csoportokban való részvételi aktivitásuk. A teljes mintában tapasztalható átlagértéknél több csoportban vesznek részt, de természetesen olyanokban, melyekben teret adhatnak preferenciáiknak, értékeiknek, attitűdjeiknek. Ilyenek a már korábbiakban említett hagyományőrző és politikai jellegű szervezetek. Az ilyen típusú közösségekben való részvétel az elkötelezett honlap-fogyasztók körében gyakoribb, mint az érdeklődő olvasók, illetve a passzív hallgatók körében. Az erőteljes preferenciákhoz kötődő virtuális csoporttagság tehát nagyobb valószínűséggel jár együtt a valós ideológiai közösségekhez való kötődéssel. Ez a szilárd identitás a külcsoportok erőteljes elutasítását vonja maga után. A három klaszter közül az első az, amely mindegyik kategóriában a legalacsonyabb átlagértékeket mutatta a 0-tól 100-ig terjedő skálán ezt tekinthetjük tehát a legintoleránsabb csoportnak. Az elemzett csoporttagsággal szinte mindegyik közösség iránti attitűd meghatározó kapcsolatot jelzett. A teljes minta középértékeitől a szociális segélyből élőknek és a sokgyermekes családoknak adott pontszám tért el a leginkább. Az előbbi 50 pont alatt maradt, tehát elutasításra utalt (43 míg az összes megkérdezett körében 59). Az utóbbihoz tartozó átlag 70 pont feletti értéke ugyan elfogadásként értelmezhető, azonban jelentősen alatta maradt a másik két csoportban tapasztalt elfogadásnak. Mindez arról árulkodhat, hogy az interneten szerveződő, erősen elkötelezett szélsőjobboldali hallgatók értelmezésében összekapcsolódhatnak, átfedhetik egymást bizonyos elutasított csoportok: a szociális segélyben részesülőket és a sokgyermekeseket a romákkal azonosíthatják. Érdekes kérdés tehát, hogyan alakul a radikális honlapok stabil látogatói bázisának értékvilága miben különülnek el a többi csoporttól. Az értékek elfogadását mérő változók közül a béke, az egyenlőség, az előítélet-mentesség, a haza biztonsága és a bátorság mutattak egyértelműen meghatározó összefüggést a klaszterekkel. A demokratikus eszmék (úgy mint a béke, az egyenlőség és az előítéletektől való mentesség) a -100-tól +100-ig tartó skálán alacsonyabb szinten helyezkedtek el az összes megkérdezett egyetemista véleményének középértéke által kijelölt pontnál. A két átlagérték között a legnagyobb eltérés az egyenlőség esetében látható. Ez az eszme érte el a legalacsonyabb pontszámot az elkötelezettnek titulált hallgatói csoportban. Az előítéletek mellőzése ezzel szemben nem lesz sokkal jelentősebb kérdés abban az esetben sem, ha bevonjuk a szélsőjobboldali ideológiával kevésbé szimpatizáló egyetemistákat is az elemzésbe. A haza eszménye és a bátorság erénye a radikális eszmerendszer virtuális organizációban is központi szerepet játszik, ezen belül is kifejezetten kitüntetett helye van az elkötelezett csoporttagok értékrendszerében. A variancia-analízis során nem egyértelmű kapcsolatot mutató változók árnyalják a vizsgált közösségről alkotott képet. Olyan értékek múlják felül a három klaszter közül ebben egyedülállóan a teljes mintában megfigyelhető középértéket, mint az engedelmesség, a fegyelmezettség, a törekvés, a megbecsültség vagy az üdvözülés. Ezek közül az első három olyan magatartásbeli elvárásokra utal, amelyek elsősorban az igen szigorú szabályok szerint szerveződő, sok esetben militáris jellegű csoportoknál figyelhetők meg. Az utóbbi kettő pedig az e normákhoz való igazodás motivációját, kimenetelét jelölheti, melyet az egyén egy nagyobb erőtől, egy feljebbvalótól kaphat, amennyiben együttműködik a közösség tagjaival. Feltételezhető ily módon, hogy a szélsőjobboldal iránt elkötelezett, virtuálisan szerveződő hallgatók között szigorú és erőteljes csoportnormák érvényesülnek, melyek nagy kohéziós erőt képviselnek. 212

213 Ez a mentalitás a fő tevékenységek iránti domináns attitűdökben is leképeződik. Az elkötelezett olvasók klaszterének változójával a munkához való karrierista hozzáállás mutatott világos kapcsolatot. Mint korábban írtam, az ilyen viszonyra a keményebb és szigorúbb munkaszervezés jellemző. Az emocionális kritériumok a materiális szempontokkal szemben háttérbe szorulnak. Az ideológiai szervezettől elvárt értékek és normák tehát a munkahelyen is érvényesek: a társakkal szembeni szolidaritás az organizáció és a cselekvés fő mozgatórugója és összetartó ereje. A tanulással szembeni jellegzetes viszony, az izolálódó attitűd inkább a hátrányosabb családi háttérre, mint a vallott értékekre vezethető vissza. Az ilyen jellegű viselkedési minta az otthonról hozott kulturális tőkéből fakadó hátrányok kompenzálásának a szükséges eszköze. Ehhez legfeljebb adalékot, támogatást nyújthat a csoportban megkívánt fegyelem. Összességében elmondható, hogy a szélsőjobboldali egyetemista fiatalok elkötelezett honlap-fogyasztói csoportját a szigorú szabályok szerinti szerveződés jellemzi. Ebben a közösségben az egyértelműen kijelölt csoportnormák segítik elő a kohéziót. A vallott értékek alapján az ilyen szervezetek már-már militárisnak tekinthetőek, amit a férfi-dominancia is megerősít. Ezek az attitűdök a munkához való viszonyban és a karrier-stratégiákban is leképeződnek. A zárt csoport hozadéka egyúttal az outsiderekkel és a külcsoportokkal szembeni intolerancia, elutasítás és kizárás. Második klaszter: az érdeklődők csoportja A második klaszterbe (11 százalék) azok a hallgatók kerültek, akik érdeklődnek az online módon közvetített szélsőjobboldali értékek és gondolatok iránt, azonban nem teljesen elkötelezettek az ideológia iránt ők képezik a holdudvart. Az érdeklődők között nincs olyan, aki ne látogatna legalább egyet a felsorolt médiumok közül, viszont olyan sincs, aki mindegyiket látogatná. Többségük közel kétharmaduk (65 százalék) két honlapot preferál (az egy és a három oldalt látogatók aránya közel azonos a klaszterben, az előbbieké 17 százalék, az utóbbiaké 18 százalék). 2. ábra: A szélsőjobboldali honlapok látogatásának gyakorisága a második, érdeklődő klaszterben (százalékban) (N=250) Az általam érdeklődőknek nevezett típusba tartozók általában a Kuruc.infót és a Jobbik.hut olvassák. A másik két szélsőjobboldali portál, a Nemzeti Front és a Trianon.hu látogatása nem számottevő ebben a csoportban: az előbbit 24 százalékuk, az utóbbit 21 százalékuk olvassa legfeljebb havi rendszerességgel. Emellett az érdeklődő hallgatók két vagy három oldalt is olvasnak, utóbbiakat szinte egyenlő valószínűséggel azonos vagy nagyobb gyakorisággal. 213

214 A két népszerűbb portál ugyanis hasonlóságot mutat a ritkább látogatók arányában: mindkettő olvasótáborának közel felét teszik ki a havi rendszerességgel oda kattintók (Jobbik: 50 százalék; Kuruc.info: 52 százalék). Az ennél gyakoribb látogatottság tekintetében már jóval nagyobb eltérések mutatkoznak közöttük: a napi vagy heti rendszeresség kategóriában közel háromszoros a differencia a Kuruc.info javára. Vajon rendelkezik-e a holdudvar is a stabil preferenciával rendelkező fogyasztói csoporthoz hasonlóan markáns jellegzetességekkel? Erről a klaszterről nagyvonalúan azt mondhatnánk, hogy kevésbé intenzív preferenciákat tömörít, így az elkötelezettek és a passzívak közé kerül egy képzeletbeli skálán. Valóban, a radikálisokat inkább elfogadók vannak közöttük felülreprezentálva (41 százalékuk nyilatkozott így). Közöttük is igen nagy férfi-dominancia figyelhető meg, azonban nem olyan nagyarányú, mint amilyet az elkötelezettek között tapasztalhattunk (66 százalék). A csoporthoz tartozók családi háttere pedig már igencsak eltér az előbbiekétől. A kevésbé intenzív preferenciákat mutató honlap-fogyasztók között ugyanis közel hasonló arányban találunk olyanokat, akik elsőgenerációs diplomások lesznek, mint a teljes mintában. Sőt, némiképp többen rendelkeznek diplomás szülővel, mint az összes megkérdezettek (55 százaléknak legfeljebb középfokú végzettségű a szülője, míg a teljes mintában 58 százaléknak). Ami érdekes, hogy e magas presztízsű családi hátterek nagyobb gyakorisága a kari kategóriákban nem képeződik le. Azokon a szakcsoportokon, melyek a magasabb státuszú szülők létét feltételezik mint az örökösök (orvosi és jogi karok), az eszmerendszer iránt érdeklődők alulreprezentáltak. Az alacsony arány azokra a fakultációkra is jellemző, melyek eszközül szolgálhatnak a mobilitásra ( feltörő kari kategória). Körükben tehát inkább a státuszreprodukció a cél, melynek eléréséhez az átlagosnál magasabb arányban választják a bölcsész szakokat. A holdudvar csoporttagsági aktivitása az előző csoporthoz hasonlóan magas, és szintén a hagyományőrző, valamint politikai jellegű szervezeteket részesítik előnyben. Míg azonban az elkötelezettek magasabb arányban csatlakoznak a hagyományőrző, tehát inkább informálisnak tekinthető közösségekhez, addig a holdudvarban magasabb a formális politikai mozgalmak választásának gyakorisága. Ez egyrészt jelezheti a szélsőjobboldali pártok és szervezetek popularizálódását, azonban azt is, hogy e csoport preferenciái kevésbé széleskörűek: inkább az eszmékre korlátozódnak, az ezekhez kapcsolódó kulturális elemekre már nem. Az érdeklődők virtuális csoportjába tartozó hallgatókra kevésbé jellemző az az univerzális intolerancia, amelyet az elkötelezetteknél tapasztalhattunk. Ennek megfelelően, az elutasított csoportok asszociációja sem annyira sokrétű a körükben: ugyan a szociális segélyből élő családok 50 pont alatti átlagértéket kaptak, de a sokgyermekesekkel szembeni attitűd nem tér el jelentősen a teljes mintában tapasztalttól. A határon túli magyarok elfogadása kiemelkedő körükben. Ilyen erős szimpátiát még az előző csoport sem tanúsított, ahol átlaghoz közelítő értéket vett fel ez a változó (89 pont). A radikális honlapok fogyasztása által kijelölt holdudvar tehát jóval toleránsabbnak tekinthető az elkötelezett olvasóknál. Az enyhébb elutasító attitűd az értékvilágban is megfigyelhető. A béke és az egyenlőség eszméinek elutasítása kisebb, mint az előbbi csoportban közelít az összes megkérdezettéhez. Az előítéletektől való mentesség 39-es átlagával viszont jóval alacsonyabb szintű a másik két klaszterben tapasztaltnál. Ez az eredmény is arra utal, hogy a kevésbé stabil szélsőjobboldali preferenciával rendelkező csoport inkább az ideológia populárisabb, könnyebben megragadható eszméivel vállal közösséget tagjai alacsony valószínűséggel internalizálják a gondolatvilág szélesebb körű dimenzióit. A haza biztonsága is csekélyebb jelentőséggel bír számukra. Azok a viselkedési normák és személyiségbeli erények is átlag közeli vagy az alatti súllyal jelennek 214

215 meg értékrendszerükben, melyek hozzájárulhatnak az elkötelezett csoport szigorú szervezeti kereteinek és erős csoportkohéziójának kialakulásához (bátorság, engedelmesség, fegyelmezettség, üdvözülés, stb. közül az első értelmezhető egyértelműen meghatározó tényezőnek). A lazább csoportnormák és az előnyösebb családi háttér a tanuláshoz és munkához való viszonyban egyértelműen leképeződnek. Mind az izolálódó tanulási attitűd, mind a karrierista munkaattitűd főkomponensének átlagpontszámai negatív értéket vesznek fel ebben a klaszterben. A materiális értékek és a szigorú szabályok tehát mindkét tevékenység esetében háttérbe szorulnak. E csoport tagjainak nem kell jelentős hátrányokat leküzdeniük a tanulásban, az otthonról hozott kulturális tőkéjüknek köszönhetően könnyebben tudnak jól teljesíteni. Fennmaradó energiáikat társas kapcsolataikra fordíthatják. A munkával, munkahellyel kapcsolatban is előkerülnek az emocionális szükségletek kielégítésére vonatkozó elvárások, úgy mint a jó hangulat, a rugalmasság vagy a sikerélmény. Megállapítható tehát, hogy az online szerveződő szélsőjobboldali közösségnek valóban van egy úgy nevezett holdudvara, ami a debreceni egyetemisták körében is leképeződik. A radikális honlapok iránt érdeklődők kevésbé intenzív radikális attitűddel és preferenciákkal rendelkeznek, mint a virtuális csoport magja, az ideológia iránt elkötelezettek. Elsősorban az eszmerendszer populárisabb, felszíni értékeivel értenek egyet, mint például az egyenlőség eszméjének elvetése, és ebből fakadóan bizonyos csoportok (romák, zsidók, szociális segélyből élők) elutasítása, de jóval toleránsabbak más külső közösségekkel szemben. A szélsőjobboldalnak a politikai szegmenseit részesítik előnyben. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a csoport kevésbé integrált: enyhébb a csoportnormákhoz való igazodás igénye és elvárása, valamint a kohézió is. Ebből adódóan a csoporthatárok is rugalmasabbak. A tagokról elmondható, hogy szüleik között nagyobb valószínűséggel találunk diplomásokat, mint a másik két klaszterben. Ez vélhetően hatással van szakválasztásukra és tanulási, valamint munkaattitűdjeikre is. Harmadik klaszter: a passzívak csoportja. A harmadik típus a legnépszerűbb: a hallgatók 85 százaléka tartozik ebbe logikusan azok, akik passzívak a szélsőjobboldali internetes portálok látogatásában. Alig van közöttük olyan, aki a havinál rendszeresebben látogatná a szélsőjobboldali honlapokat. A viszonylag ritka gyakoriság (havonta) is csak a Jobbik.hu és a Kuruc.info kategóriáin belül értelmezhető az előbbi esetében mindössze 2 százalék, míg az utóbbiban 11 százalék. A passzív típusba tartozó hallgatók tehát nagy valószínűséggel nem látogatják ezeket a lapokat, vagy ha mégis, legfeljebb a leginkább populáris médiumot, a Kuruc.infót, esetleg a Jobbik honlapját. E csoport jellegzetességeivel jelen dolgozatban nem foglalkozom, mivel a szélsőjobboldalhoz kötődő csoportok elemzését tűztem ki célul. Feltételezhetően a passzívak nem rendelkeznek az előbbi két klaszterbe tartozókhoz hasonló csoportjellegzetességekkel, csak a radikális honlapok fogyasztásától való elhatárolódás köti őket össze egyértelműen. Összegzés Dolgozatomban igyekeztem feltárni, hogy az internet, mint kommunikációs eszköz hogyan játszik szerepet a szélsőjobboldali ifjúsági csoportok szerveződésében. Vizsgálódásaim melyekhez a Debreceni Egyetemen folyó Campus-lét kutatás nyújtott lehetőséget a debreceni egyetemisták körében fellelhető jellegzetességekre fókuszáltak. 215

216 A szélsőjobboldal szegmentálódása észlelhető volt a virtuális tereken is. Az eszmerendszert képviselő és közvetítő honlapok témái mentén elkülöníthetőek bizonyos típusok, melyek különböző gondolatelemeket, eseményeket, személyeket stb., eltérő hangsúllyal állítanak a központba. Ezek a webes felületek a kereslet kvantitatív elemzése alapján igen jelentős szerepet játszanak a politikai irányzatot preferálók szerveződésében, mind a formális, mind az informális közösségek körében. Elkülöníthetőek olyan hallgatói médiafogyasztói csoportok, melyek a szélsőjobboldal különböző szegmenseit reprezentálják ezek közül is az erőteljesen elkötelezetteket és a holdudvart lehetett megragadni a mintában. Az elkötelezettek csoportjába való tartozás erőteljes szélsőjobboldali preferenciát és intenzív online médiafogyasztást feltételez. Az ide tartozók túlnyomó többsége férfi. Az átlagosnál többen vannak közöttük olyanok, akiknek a szülei legfeljebb érettségivel rendelkeznek. Ez meghatározza a tanuláshoz való viszonyukat is. Izolálódó magatartást mutatnak, mely a kulturális tőkéből fakadó hátrányok kompenzálási törekvésének következménye. Szívesen csatlakoznak valamilyen csoporthoz, de csak olyanhoz, melynek profilja összeegyeztethető az ideológia központi elemeivel. Elsősorban a zsidók és a romák, de a szociális segélyből élők illetve a sok gyermeket nevelők iránt is igen erőteljes elutasítást mutatnak. Általános intolerancia jellemzi őket, amely a szigorú normarendszerből és az erőteljes kohézióból adódhat. Értékrendszerükben az emocionális és univerzális eszmék háttérbe szorulnak, a materiális erények kerülnek előtérbe. Az érdeklődők virtuális hallgatói csoportja, a holdudvar már kevésbé stabil preferenciákat mutat. Az ehhez tartozók már inkább elfogadóbbak, ellenségképük kevésbé szerteágazó. A szélsőjobboldali ideológiának főként a felszíni, populáris, politikai jellegű elemeit emelték be értékvilágukba, például az univerzalizmus tagadását. Csoportnormáik és csoporthatáraik kevésbé szigorúak. A legjelentősebb eltérés az elkötelezettek közösségéhez képest, hogy alacsonyabb arányban vannak közöttük elsőgenerációsok. Így a teljes mintánál is nagyobb arányban vannak közöttük olyanok, akiknek legalább az egyik szülőjük diplomás. Ez szintén kihat tanulási attitűdjükre: nincs szükségük extra teljesítményre, hiszen könnyebben mutatnak fel jó teljesítményt, így van idejük társas kapcsolataik ápolására. Vélhetően a hátrányosabb helyzetből fakadó frusztráció is kevésbé jellemző rájuk, amely eltérő mentalitást eredményez. A posztmateriális értékeknek is inkább teret engednek, mint a szigorúbb normarendszerhez igazodó radikális hallgatók. Úgy vélem, elemzésem segítséget nyújt a szélsőjobboldal elsősorban ifjúsági csoportkultúraként való megismerésében és kommunikációs eszköztárának feltérképezésében. Egyúttal további elemzési utakat nyit meg, melyek feltárása még sokrétű kutatási lehetőségeket hordoz magában. Vizsgálódásaim következő szakaszaiban a szélsőjobboldal virtuális tereken való reprezentációjának további feltárását tervezem. Szeretném folytatni, illetve kibővíteni az eszmerendszert képviselő portálok, valamint az azokon megjelenő cikkek elemzését. A Campuslét kutatás keretein belül további lehetőségem nyílik egyéni és fókuszcsoportos interjúk készítésére, melyeket mind informális, mind formális ifjúsági csoportok tagjainak bevonásával szeretném végezni. Felhasznált irodalom Bán Zsófia (2010): A turul és a dínó. Forrás: ban-hu.html. Utolsó látogatás:

217 Cohen, Albert K. (1969): A szubkultúrák általános elmélete. In Huszár Tibor, Sükösd Mihály (szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Deutsch, Morton (1973): The Resolution of Conflict. New Haven, Yale University Press Döme Zsolt, Hajdú András (2009): A politikai tájékozódás új formáinak jelentősége az egyetemisták körében. (kézirat) Eatwell, Rogers (2003): Ten Theories of the Extreme Right. In Merkl, Peter, Weinberg, Leonard (ed.): Right-Wing Extremism in the Twenty-First Century. London-Portland, Frank Cass Publishers Erdei Itala (2007): Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. Educatio Filippov Gábor (2011): A név kötelez. A szélsőjobboldal kutatásának terminológiai problémái. Politikatudományi Szemle Garami Erika, Tóth Olga (1994): A éves fiatalok helyzete, politikai attitűdjei. In Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport. Budapest, Tárki Gimes Gergely, Juhász Attila, Kiss Kálmán, Krekó Péter (2009): Látlelet Kutatási öszszefoglaló a hazai szélsőjobboldal megerősödésének okairól. Budapest, Political Capital. Forrás: Utolsó látogatás: Hainsworth, Paul (2008): The Extreme Right in Western Europe. London-New York, Routledge Ignazi, Piero (2003): Extreme Right Parties in Western Europe. Oxford, University Press Johnson, David W., Johnson, Frank P. (1975): Joining Together Group Theory and Group Skills. Allyn and Bacon Karácsony Gergely, Róna Dániel (2010): A Jobbik titka. A szélsőjobb magyarországi megerősödésének lehetséges okairól. Politikatudományi Szemle Lázár Guy (1996): A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In Terestyéni Tamás (szerk.): Többség kisebbség. Budapest, Osiris Kiadó, MTA ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport Lewin, Kurt (1975): Csoportdinamika válogatás Kurt Lewin műveiből. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Marketing Centrum (2009): Demokrácia és a radikális jobboldal. Történelemszemlélet, vélemények és attitűdök c. kutatás beszámolója Norris, Pippa (2005): Radical Right. Voters and Parties in the Electoral Market. Cambridge, University Press Plamenatz, John (1995): A nacionalizmus két típusa. In Bretter Zoltán, Deák Ágnes (szerk.): Eszmék a politikában a nacionalizmus. Pécs, Tanulmány Kiadó Ramet, Sabrina P. (ed.,1999): The Radical Right in Central and Eastern Europe since Pennsylvania, The Pennsylvania State University Press Sőrés Anett (2011): A szélsőjobboldali ideológia reprezentációja a debreceni egyetemisták körében. Szakdolgozat. Forrás: Szakdolgozat_Sores_Anet.pdf. Utolsó látogatás: Sőrés Anett (2012): Szakmai érdeklődés és elkötelezettség szerveződő csoportok a Debreceni Egyetemen. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsa, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok. II. kötet. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó 217

218 Szabó Andrea, Bauer Béla (2009, szerk.): Ifjúság 2008 gyorsjelentés. Forrás: mobilitas.hu/uploads/1/hirek/2382/fajlok/ifjusag2008_gyorsjelentes_ pdf. Utolsó látogatás: Szabó Ildikó, Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest, Minoritás Alapítvány Szabó Márk (2009): Kortárs magyar jobboldali radikalizmus. X. RODOSZ Konferencia, november , Kolozsvár. Forrás: Utolsó látogatás: Szabó Tibor (2006): Radikális pártok Európában. OTKA kutatási zárójelentés. MTA Politikatudományi Intézet. Forrás: Utolsó látogatás: Vásárhelyi Mária (2007): Csalóka emlékezet. Pozsony, Kalligram Kiadó Vona Gábor (2008): Hazánk két valósága. Forrás: Utolsó látogatás:

219 Bevezetés Nyüsti Szilvia AZ EGYETEM MEGHÖKKENTŐ ÁLLAMPOLGÁRSÁGA 1 A politikai szocializáció egész életen át tartó folyamatának egyik kiemelt ágense az iskola, amely a politikailag szervezett társadalom modelljét nyújtja a fiatalok számára (Percheron 1999a, b; Szabó 2010). A középiskolával bezárólag készült számtalan elemzés feltárta, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized nem hozott érdemi változást: hazánk fiataljai a demokrácia szempontjából még ma is politikai újszülöttként 2 lépnek ki a közoktatásból (Csákó 2004, 2007, 2009, 2011). Mindezt a tankötelesség 18 éves korra való mostanra csak ideiglenesnek bizonyuló kitolása miatt úgy, hogy közben már nagykorúságukat elérve teljes jogú állampolgárai hazánknak (Csákó 2004). Mivel mára e korcsoport közel fele a felsőoktatás társadalmának tagjává válik, politikai és állampolgári formálódásukat ebben a közegben is érdemes és szükséges vizsgálnunk (Nyüsti 2011). A felsőoktatás formális szervezeti keretei, illetve a fiatalokkal fenntartott folyamatos, gyakori és viszonylag hosszú távú kapcsolata révén a hallgatók nagykorúsága ellenére is képes lehet mélyen hatni a bekerülők állampolgári és politikai formálódására. Teszi ezt akár tudta nélkül is csakúgy, ahogy az alap- és középfokú oktatás, közvetlenül például ismeretek átadásának formájában, vagy közvetetten a napi gyakorlatokon keresztül. A hallgató kurzusai mellett leckét kap itt jogokról, kötelességekről, szabályokról és azok betartásáról, hierarchiáról, és az azokhoz tartozó szerepekről. Mintát kaphat a demokratikus választásról, döntéshozásról és érdekérvényesítésről is, főként akkor, ha erre irányuló korábbi tapasztalatai hiányosak vagy torzak voltak. Azonban egy rendszerváltás után túlértelmezett törvényre 3 hivatkozva magától a politikától való merev elzárkózás felsőoktatási intézményeinket is a kelleténél jobban jellemzi (Matiscsák 2009). Tanulmányunk nem vállalkozik hazánk összes felsőoktatási intézményének elemzésére, sőt még csak egyetlen intézmény egészét átható politikai szocializáció vizsgálatára sem. Ennek 1 A tanulmány a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretei között készült. A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk: campuslet.unideb.hu. 2 Csákó Mihály (2004: 535) számításai szerint emiatt minden választáskor politikai újszülött lép választókorba Magyarországon évi XXXIII. törvény 2. (1) A pártok munkahelyen (szolgálati helyen, tanintézetben) szervezetet nem hozhatnak létre és nem működtethetnek. 219

220 csupán egy töredékét tárgyaljuk: a hallgatók választott érdekképviseleti szervükkel és annak tagjaival kapcsolatos attitűdjeit vesszük górcső alá. Az elemzés középpontjában a Debreceni Egyetem hallgatósága áll, de megpróbáljuk tágabb, országos kontextusba helyezni, illetve részletesebben is összehasonlítani két igen hasonló profillal rendelkező másik intézménnyel: a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetemmel. A kutatásról Elemzésünk a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás része. A hároméves projekt a Debreceni Egyetem nappali tagozatos hallgatóinak kortársi szocializációját kívánja feltárni, melyen belül kiemelt téma a különféle kortárscsoportok hatása az egyén állampolgári formálódására. A felsőoktatás, az állampolgári aktivitás és a kortárscsoport együttes említése olyan kulcsszavak, melyek hatására talán mindenki a Hallgatói Önkormányzatokra asszociál. Témája szempontjából a Campus-lét kutatás sem hagyhatja ki e csoport vizsgálatát, ezért elemezzük tanulmányunkban a HÖK hallgatók állampolgári formálódására tett hatásait. Kutatásunk során kvalitatív és kvantitatív módszerekkel egyaránt operáltunk: több adatbázis elemzésén túl kiegészítő fókuszcsoportos interjú felhasználására, illetve honlapok és fórumok tartalomelemzésre is sor kerül munkánkban. Elsőként a Hallgatói Önkormányzatok aktuális működését és jellemzőit mutatjuk be a vonatkozó szabályozások alapján. Ezután az oktatás alsóbb szintjein készült, témába vágó empirikus munkák eredményeire alapozva próbáljuk bemutatni, hogy milyen kondíciókkal lépnek be a fiatalok a felsőoktatásba. Utána azokat a már korábban született releváns eredményeket gyűjtjük össze, melyek a hallgatók és a HÖK kapcsolatát taglalják. Végül a Debreceni Egyetemet állítva a középpontba saját adataink alapján felvázoljuk a hallgatók HÖK-kel kapcsolatos attitűdjeit úgy, hogy ezt összehasonlítjuk a más egyetemeken tapasztaltakkal is. A Hallgatói Önkormányzat mint formális csoport A hallgatói önkormányzatok működéséről a nemzeti felsőoktatásról szóló évi CCIV. törvény XVI. fejezete rendelkezik. A jogszabály szerint a hallgatók érdekképviseletére szerveződő hallgatói önkormányzatnak 4 az adott felsőoktatási intézmény minden beiratkozott hallgatója tagja, akik választó és választható polgárokként meghatározott időközönként képviselőket választanak maguk közül. A Hallgatói Önkormányzat amennyiben a választásokon részt vett a nappali tagozatos hallgatók legalább negyede, illetve jóváhagyott alapszabállyal is rendelkezik egyetértési jogot gyakorolhat az oktatói munka hallgatói véleményezésének (OMHV) rendje, a térítési és juttatási szabályzat, illetve a tanulmányi és vizsgaszabályzat elfogadásakor és módosításakor. Az OMHV kivitelezésében közre is működik, valamint a hallgatói és ifjúságpolitikai célokra biztosított pénzek felhasználását illetően is egyetértési jogot gyakorol az intézményekben. A hallgatók országos képviseletét a Hallgatói Önkormányzatok 4 A tanulmányban tudatosan felváltva használjuk a hallgatói önkormányzatok kis- és nagybetűs változatát, előbbivel az egyetem minden hallgatóját tagként kezelő nagyobb csoportra, utóbbival pedig a választott szűkebb képviselő csoportra utalva. 220

221 Országos Konferenciája (HÖOK) látja el, amely nem más, mint a hallgatói önkormányzatok képviselőiből álló testület által elfogadott alapszabállyal rendelkező jogi személy, akinek képviseletére az elnöke jogosult (2011. évi CCIV. törvény). A HÖK fentiekben biztosított jogait a kari és intézményi testületekben általában egyharmados részvételén keresztül gyakorolja. Feladatai közé tartozik a hallgatók szakmai, kulturális és sportéletének szervezése, szociális intézményeik vezetésében, illetve ösztöndíj és támogatási ügyeikben való részvétel. A Hallgatói Önkormányzat működéséhez szükséges forrásokat köteles az adott intézmény biztosítani, azonban a nagyobb egyetemi centrumok HÖK-höz kötődő szervezetei vállalkozási tevékenységet is folytatnak, s ez saját forrásokat is biztosít számukra (Kucseráné 2005). Összességében a szervezetnek mára három, egymástól elváló funkcióját lehet tehát megkülönböztetni: érdekképviseleti, igazgatási és gazdálkodó funkció (Jancsák, Matiscsák 2004). A fenti jogosultságokat és feladatköröket taglaló leírásból látható, hogy a HÖK tevékenysége az egyetemi élet minden területére kiterjed. Emiatt felsőoktatási évei alatt feltehetően minden hallgató közvetlenül vagy közvetetten, de kapcsolatba kerül vele, ha nem másképpen, hát az általa szervezett rendezvényeken való részvételen keresztül. Témánk szempontjából a HÖK legfontosabb jellemzője, hogy az egyetem tanulói saját soraikból formálisan szabályozott keretek között demokratikusan választják meg a csoport tagjait, akik így társaiktól kapott felhatalmazásuk révén képviselőkként gyakorolhatják törvényben foglalt jogaikat. A hallgatói önkormányzatok működése láthatóan modellálja a parlamenti választásokat, ezért hallgatói szemmel könnyedén párhuzamba állítható a nagypolitikával. Bizonyított továbbá, hogy a HÖK tagjai számára a politikusi pálya terepgyakorlataként 5 funkcionálhat, amire számos ismert életpálya ad meggyőző példát (lásd Borbás 2008; Riba 2010). Amennyiben a szervezet munkájában való közreműködés releváns politikai tapasztalatokhoz és készségekhez juttatja annak tagjait, joggal feltételezhetjük, hogy a külső megítélő tehát a tagokat érdekképviseletre felhatalmazó hallgató maga is formálódik politikailag a szervezet működésében tapasztaltak révén. A HÖK feltételezhetően meghatározó benyomásokat és tapasztalatokat nyújt a választásról, a politikáról, a döntéshozásról és az érdekképviseletről a felsőoktatás fiataljainak. E csoport tehát jelentős nyomot hagyhat az egyetemisták politikai szocializációján és állampolgári kultúráján, ezért fontos megismernünk a hallgatók HÖK-kel kapcsolatos attitűdjeit. Fontos, hogy feltárjuk: mennyi és milyen ismerettel rendelkeznek a hallgatók választott és felhatalmazott érdekképviseleti szervükről. Ha ismereteik hiányosak vagy torzak, és emiatt nem tudják, hogy milyen ügyekben, kikhez és milyen formában fordulhatnak, akkor a HÖK nem tudja érdemben ellátni hivatott feladatát, a hallgatói érdekek képviseletét. Skultéty Tamás egykori HÖOK elnök 1996-ban például így nyilatkozott a hallgatói társadalom és a HÖOK kapcsolatáról: ha a test nem tudja, mit csinál a fej, akkor előbb-utóbb elválnak egymástól (Borbás 2008: 4). Ugyancsak fontos feltárni a felsőoktatás polgárainak a HÖK-kel és tagjaival kapcsolatos véleményét és érzelmeit, hiszen egy hallgatói sokaságtól esetlegesen elidegenedett, illegitim csoport szintén nem képes feladatai érdemi ellátására, még akkor sem, ha a negatív hallgatói vélemények csak valótlan tényeken és / vagy ismerethiányon nyugszanak. Ezen kívül a hallgatói önkormányzathoz kötődő magatartásformák is feltérképezésre szorulnak, azonban ezek vizsgálatára eddig csak korlátozott lehetőségünk volt. 5 Erről Pokorni Zoltán is hasonlóan vélekedik az MTI-nek 1998-ban tett nyilatkozata alapján: A hallgatói önkormányzatok utánpótlást biztosítanak a politikai elitnek. (Borbás 2008: 4) 221

222 Mivel a HÖK egyetemi és kari szinten szerveződik (DEHÖK alapszabály), így a fentiek vizsgálata során kiemelt figyelmet fordítunk a kettő elkülönítésére, illetve a karonkénti elemzésre és összehasonlításra. Azonban előtte lássuk, milyen már meglévő beállítottságokkal érkeznek a frissen beiratkozott hallgatók, illetve más kutatók mire jutottak előttünk a HÖK elemzésekor. Amit az érkezőkről tudunk A bevezetőben használt politikai újszülött terminust annyiban finomítanunk kell, hogy az egyetemre belépő fiatalok az alsóbb oktatási szinteken eltöltött minimum tizenkét évük alatt már elsajátítottak bizonyos attitűdöket, készségeket és gyakorlatokat, mindössze arról van szó, hogy az empirikus tapasztalatok szerint ezek kevéssé demokratikusak. Ez a kiinduló helyzet kedvezőtlenebb az újszülött-képnél, hiszen a már rögzült magatartásformák és viszonyulások nehezebben változnak. A következőkben áttekintjük az oktatás alsóbb szintjein készült empirikus elemzéseket, melyekből kiderül, hogy a téma szempontjából milyen sajátosságokkal rendelkeznek a felsőoktatásba belépő fiatalok. Az iskola szocializációban betöltött szerepének zavarait már az is sejteti, hogy a társadalom különböző szereplői eltérő felelősséget és feladatokat rendelnek hozzá. A magyarok ugyanis kimondottan nagy felelősséget tulajdonítanak az iskolának a gyermekek személyes és társadalmi fejlődésében, miközben a tanárok inkább a barátok, a média és a család szerepét látják ebben hangsúlyosnak (Szabó, Falus 2000; Alattvalók vagy polgárok lesznek? 2010). Tehát miközben a két legfőbb szocializációs ágens a család és az iskola között nincs konszenzus a kettejük közötti munkamegosztást illetően, a rendszerváltás óta már felnőtt egy generáció. Ennek a generációnak a tagjai napjaink egyetemistái is, akiket mi is vizsgálunk. Mivel tanulmányunk a Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos attitűdöket vizsgálja, így először annak alsóbb oktatási szinteken jelenlévő megfelelőjét: a diákönkormányzatokat és azok működését tekintjük át. Azért fontos erre külön kitérni, mert az egyetemisták általános és középiskolás diákképviselethez kötődő tapasztalatai kihathatnak a HÖK-kel kapcsolatos elvárásokra vagy megítélésekre is. Ezért a Hallgatói Önkormányzattal szembeni esetleges közömbösség vagy negatív viszonyulás nem tudható be kizárólag a HÖK hibájának, hiszen a probléma ettől sokkal mélyebben gyökerezik, és tágabb kontextusban érdemes értelmezni. Ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a tapasztalatok a HÖK jelenlegi képviselőire is hatottak, így közvetve a HÖK működését is befolyásolhatja a DÖK működésének hazai gyakorlata. A diákönkormányzat felállítása egyébként a diákok joga, amit csakúgy, ahogy a hallgatói önkormányzatok esetében törvény szabályoz. A diákönkormányzatok is döntési jogkört gyakorolnak saját közösségi életük megszervezésében, illetve tisztségviselőik megválasztásában. Továbbá ők is egyetértési joggal rendelkeznek a diákokat érintő kérdésekben: az iskolai és szervezeti szabályzat, valamint a házirend elfogadásakor és módosításakor, a tanulói szociális juttatások elosztási elveinek meghatározásakor, és az ifjúságpolitikai célokra biztosított pénzeszközök felhasználásakor (1993. évi LXXIX. törvény, ). Látható tehát, hogy a két szervezet elviekben igen hasonló keretek között működik, így a fiatalok kisiskolás koruktól kezdve belenőhetnének a politika világába és a demokratikus játékszabályok alkalmazásába. Vajon mi valósul meg mindebből ténylegesen? Az ideálisnak mondható jogszabályi háttér átültetése hogyan fest a gyakorlatban? Egy 2004 őszén, fővárosi hetedikesek körében végzett fókuszcsoportos kutatás rámutat, hogy szélsőséges esetben akár az is előfordulhat a diákképviselők kiválasztásakor, hogy az oktató olyan jelöltet szavaztat meg (!), aki maga nem is kíván 222

223 képviselő lenni. A bíztató pozitív vélemények megjelenése mellett már hetedikes korban kimutathatóak erős negatív viszonyulások is. Ezek egyik része annak tudható be, hogy a diákok nem érzik, hogy ténylegesen beleszólásuk lenne az iskola életébe: a DÖK-öt álcának tekintik, vagy éppen az iskolai hírnév növelésének eszközeként értékelik, hiszen így elmondható: itt ez is van. Másik ok a fent említett kiválasztási mechanizmus sajátosságainak tulajdonítható, ami miatt egyesek mindössze a tanári feladatok diákokra való áthárítását látják a DÖK munkájában (Csípő et al. 2004). A fentiek tükrében nem meglepő egy 1999-es nemzetközi kvantitatív vizsgálat eredménye sem, amely szerint hazánk éves fiataljainak nemzetközi összehasonlításban átlagon aluli az iskolai részvétel hatékonyságába vetett bizalma (IEA 1999; Alattvalók vagy polgárok lesznek? 2010). A helyzet a középiskolában sem javul, amit a legátfogóbb módon az Iskola és társadalom kutatások 2005-ben, illetve 2008-ban jártak körül. 6 A 2005-ös eredmények alapján elmondható, hogy a középiskolák nem alkalmazzák a gyakorlaton keresztüli demokráciára nevelést. A törvényben biztosított tanulói jogok többsége sem biztosított, az iskolai gyakorlat emiatt legalább százalékban törvénysértő hazánkban (Csákó 2009). A diákok körülbelül százaléka szocializálódik a törvényben biztosított demokratikus jogoktól való folyamatos megfosztottságra. Bár a mintába került középiskolák körülbelül 96 százalékában működik diákönkormányzat, de ezek többsége a tanárok utasításait hajtja csupán végre, vagy általuk ellenőrzött. Az iskolák tizedét sem teszik ki azok az intézmények, ahol a jogszabályban foglaltak szerint teljesen függetlenül tevékenykedhetnek a diákönkormányzatok. A diákképviselők kijelölése az esetek negyedében-ötödében történik csupán titkos szavazással, leggyakoribb mód a nyílt szavazás, de nem ritka a tanárok általi jelölés, kijelölés sem (Csákó 2009, 2011). Az utóbbi módszer következménye, hogy a tanárok a megbízható, konform, jó tanuló diákokat juttatják be, és így válik a DÖK az iskola vezetésének szócsövévé a diákok (és általában az iskolapolgárok) jogainak szószólója helyett (Ligeti 2000). A fent ismertetett működési sajátosságok ellenére ugyanakkor biztató eredmény, hogy az iskola demokratikus intézményekkel való felszereltsége mint amilyen a DÖK is csökkenti az antidemokratikus eszmék elfogadásának valószínűségét (Sik 2010). Vajon mit képes ehhez hozzáadni a felsőoktatás és a HÖK? A fent bemutatott körülményeket megélő diákok nagykorúságukat elérve és beiratkozva az egyetemre hogyan viszonyulnak jogaikhoz és az ezeket képviselő, általuk választott társaikhoz? A már hetedikes korban detektálható diákképviselettel szembeni szkepticizmus tetten érhető-e az egyetemisták körében is? Ilyen és hasonló kérdésekre próbálunk választ adni a témában már elkészült munkák, illetve saját elemzésünk alapján. Amit már korábban kiderítettek A hallgatói önkormányzattal és a választott HÖK-kel kapcsolatban kevés empirikus kutatás készült eddig. Ez semmiképpen sem szerencsés helyzet, hiszen így a HÖK egyrészt elesik a 6 Az említett kutatás 2005-ben vagyis a Demokráciára nevelés Európai Évében Csákó Mihály kezdeményezésére jött létre. A lekérdezés 7000 fős mintán négy megyében (Baranya, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg) és a fővárosban, 9. és 11. osztályosok reprezentatív mintáján valósult meg (Csákó 2007). A kutatást azonos célcsoporttal és szinte azonos kérdőívvel 2008-ban megismételték, ami öt megye (Baranya, Fejér, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád) és a főváros közel 6000 fős középiskolai mintáján zajlott. 223

224 tevékenységével kapcsolatos visszacsatolásoktól amiket egyébként beépíthetne munkájába, másrészt pedig az őket megítélők empirikus tények hiányában csak a közbeszédre, a közhiedelmekre, és szűkebb környezetük véleményére támaszkodhatnak saját álláspontjuk kialakításakor. Az utóbbiból származó esetleges kellemetlenségekre jó példa a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a BME 2009-es tanévnyitóján tett nyilvános kijelentése: A rendszerben, amelyben megtörténhet, hogy a diákokat nem a legtehetségesebb és legdolgosabb társaik képviselik, hanem a sokadik évüket az intézményben töltő, a diákképviseletet jó megélhetésnek tekintő gyenge teljesítményű hallgatók. (Pálinkás 2009: 4) Az empirikus adatok hiányában vélhetően közhiedelmeken és egyéni tapasztalatokon alapuló kijelentést a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata kénytelen volt sajtóközleményben tételesen cáfolni. 7 Az eset jól mutatja, hogy nemcsak a HÖK hallgatók általi megítélését, hanem magának a HÖK és tagjainak sajátosságait is célszerű lenne feltárni. A Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatban született publikációk nagy részét a mozgalom helyi vagy országos történetének áttekintése, elemzése teszi ki (Jancsák, Matiscsák 2004; Kucsera, Szabó 2009; Kucsera 2010). A történeti áttekintések mellett találkozhatunk a HÖOK A Hallgatókért Alapítvány gondozásában megjelenő írásokkal és egykori vezető beosztású tisztségviselők szakmai munkáival. Ezekből megtudhatjuk, hogy 2000-ben, illetve 2007-ben is rendkívül alacsony az országos hallgatói képviseleti szervezet nevét (HÖOK) nyitott kérdésben megnevezni képes hallgatók aránya: körülbelül csak ötödüknek, illetve harmaduknak sikerült ez. A bizonytalanságot jelzi az is, hogy 2007-ben a szervezet tevékenységének megítélését tudakoló kérdésre a megkérdezettek több mint negyede nem is válaszolt, 42 százalékuk pedig inkább vagy teljes mértékben elégedetlen volt a szervezet munkájával (Kucsera 2010). Egy 2004 őszén készült, főként HÖK tisztségviselőket bevonó kérdőíves vizsgálat (N=169 fő), amely kontrollcsoportként olyan hallgatókat is lekérdezett, akik nem tagjai a szervezetnek, hasonló eredményekre jutott. Eszerint a HÖOK ismeretsége százas skálán körülbelül 30 pontos, míg tevékenységének megítélése 50 pont körüli. Tehát 2004-ben még a többnyire HÖK-ös tisztségviselők körében is kevéssé ismert és elismert a HÖOK. Ugyanebben a vizsgálatban az intézményi HÖK szolgáltatásainak értékelése átlagosan 65 pontot ért el a fokú skálán, ami további fejlesztések szükségességét jelzi (Kucseráné 2005). Azonos témában és hasonló körülmények között került sor 2008 őszén 108 HÖK tisztségviselő, illetve az őket kiegészítő kontrollcsoport lekérdezésére. Ekkor ötfokú skálán 4 pont körüli átlagértéket ért el a HÖK szolgáltatásainak megítélése, azonban ez a kontrollcsoportnál (tehát a külső csoportot jelentő nem HÖK-ös hallgatóknál) alacsonyabb értéket vett fel (Kucsera, Szabó 2009). Utóbbi oka egyaránt lehet a saját, illetve a külső csoport megítélésében tapasztalt különbség, vagy a nem HÖK-ös hallgatók ismerethiánya, tájékozatlansága is. Az intézményi Hallgatói Önkormányzatokkal kapcsolatos hallgatói véleményekről országos szinten egy nappali tagozatos, alapképzésre járó hallgatók körében lefolytatott 2009-es vizsgálat adataiból tájékozódhatunk (N=7835 fő). 8 Kutatásunk szempontjából csak egyetlen kérdés releváns benne, amiben a megkérdezetteknek intézményük Hallgatói Önkormányzatának tevékenységét kellett megítélniük ötfokú skálán. Az adatok az online nyilvánosan elérhető Inter- 7 A DEHÖK által kiadott, 2009 szeptemberében kelt sajtóközlemény az alábbi honlapon olvasható: campusportal.hu/index.php?pid=egycikk&hirid= Utolsó látogatás: január A kutatás mintájába a jelentkezési adatok alapján legnépszerűbb hetven kar hallgatósága került, amely karonként nem, szak és évfolyam szerint reprezentatív (lásd: Az online Felvi-rangsorok módszertana). 224

225 aktív Felvi-rangsor keretében képzési területenkénti bontásban aggregáltan férhetőek hozzá. Az itt elérhető eredményeket összegzi az 1. táblázat. 9 Annak ellenére, hogy a táblázatban szereplő adatok csak képzési területenként, azon belül pedig csak karonként érhetőek el így némileg nehézkes az interpretálás és az értelmezés, fontosnak tartjuk bemutatásukat. Egyrészt azért, mert viszonylag friss adatok (2009), másrészt pedig azért, mert országos, valószínűségi mintavételen alapuló reprezentatív vizsgálat eredményei. Ezen kívül nem ismerünk olyan témába vágó kutatást, ami megfelelne ezeknek a paramétereknek, így csak általuk kaphatunk megbízható képet arról, hogy a tanulmányban elemzett intézményekben (DE, SZTE, PTE) tapasztaltak mennyire tipikusak hazánkban. A táblázatból látható, hogy az ötös skálán mért átlagértékek néhány kivételtől eltekintve mind 3 és 4 pont között mozognak, ami a közepesnél némileg jobb elégedettséget tükröz. Ebbe a képbe illeszkedik a minket érdeklő három intézmény is, bár a legalacsonyabb átlagértéket éppen a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán mérték, de ezt a többi képzési terület itt is ellensúlyozza. Látható, hogy egy-egy intézményen belül igen nagy az eltérés az egyes karok hallgatóinak véleménye között, ami szintén a karonkénti elemzés szükségességét támasztja alá. Ennek oka feltehetően az, hogy a hallgatói önkormányzat maga is karonként szerveződik az egyetemi szint mellett. A legextrémebb intézményen belüli eltérést egyébként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) regisztrálták (2,82 és 4,16), de a Debreceni Egyetem esetében is közel egy teljes pont eltérés van a legalacsonyabb, illetve a legmagasabb értéket elért kar átlagai között (3,03 és 3,98). 1. táblázat: Mennyire vagy elégedett a Hallgatói Önkormányzat tevékenységével? (ötfokú skálaátlag) Intézmény kódja Agrár Bölcsészettudományi Informatikai Képzési terület Jogi és igazgatási Műszaki Orvos és egészségtudományi Természettudományi BCE 3, BME - - 3,73-3,85-3,2 - - BMF (OE) - - 3,88-3,88-3, DE 3,26-3,2 3,57 3,73 3,13 3,98 3,29 3,03 DF - - 3, ELTE - 3,43-3,35 3,52 3, ,34 KRE - 3, KF , ME , NYME 3, PPKE - 2,82-4, PTE - 3, ,53 2,79 3,60 9 Az adatok könnyebb interpretálása és redukálása érdekében a táblázat csak azokat a képzési területeket és a hozzájuk tartozó karokat tartalmazza, ahol a Debreceni Egyetem legalább egy kara a mintába került, tehát összességében a legnépszerűbb hetven kar között volt. Ahol egy-egy intézménynek több kara is bekerült a mintába ugyanazon a képzési területen belül, ott a legalacsonyabb, illetve a legmagasabb átlagpontot elért kar értékeit is feltüntettük. 225

226 Intézmény kódja Agrár Bölcsészettudományi Informatikai Képzési terület Jogi és igazgatási Műszaki Orvos és egészségtudományi Természettudományi RTF , SE ,3-3,84 - SZTE - 3,56-3,09 3,14 3,16-3,94 3,34 SZIE 3,28-3, , SZE , A szociológusok és a HÖK együttműködésére nyújt követendő példát egy 2009 tavaszán, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett kutatás, amely online felmérésében a kari közélet vizsgálatát, illetve a Hallgatói Önkormányzat feladatának, munkájának hallgatói véleményezését tűzte ki célul (N=855 fő) (Péntek et al. 2010). A túlnyomó többségében nem HÖK-ös hallgatók által kitöltött kérdőív adatai nagyfokú ismerethiányról és alacsony bizalmi szintről tanúskodnak. Ezek a tájékoztatás gyengeségeiből, a kommunikációs csatornák hiányából eredeztethetőek, és olyan következményekkel járnak például, mint a HÖK korrupt voltának feltételezése. A kérdőív nyitott kérdéseire adott válaszok alapján a szerzők megállapítják: a hallgatók számára a HÖK munkatársai egy zárt csoportot alkotó, láthatatlan emberek összessége. Megítélésük szerint a tevékenységükről, eredményeikről, aktuális ügyeikről, illetve saját magukról olyannyira kevés információt adnak, hogy a hallgatók szinte semmit nem tudnak róluk. (Péntek et al. 2010: 49) Ugyanebben az évben egy másik intézményben, a minket különösen érdeklő Debreceni Egyetem BTK-ján is készült egy HÖK-kel kapcsolatos vizsgálat, ami hat hallgatói interjút dolgoz fel a témában. Az elemzés a formális, illetve az informális kapcsolatok alapján a hallgatók három csoportját különíti el: a HÖK-ösöket, a HÖK-közelieket és a HÖK-teleneket. A tanulmány megállapításai szerint a csoportok fenti sorrendjét követve egyre csökken az érdekérvényesítés lehetősége, sikeressége, illetve a Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos ismeretek mennyisége is. Az itt szerzett tapasztalatok szerint ahogy ezt a pécsi elemzés is bizonyította hiányoznak a nyilvános és hivatalos fórumok, ahol a hallgatók kifejthetik HÖK-kel kapcsolatos véleményüket. Közös eredmény továbbá, hogy a detektálható negatív vélekedések többsége valószínűleg itt is az ismerethiányból fakadhat (Balogi 2009; Balogi, Dusa 2009). A bemutatott kvalitatív eredményekre alapozva a kutatók kvantitatív elemzésben is utána jártak a HÖK-höz fűződő viszonyok alapján definiált csoportok sajátosságainak. A Debreceni Egyetem elsőéves mesterszakosainak almintáján igazolták a fenti eredményeket. E szerint a kari, illetve az egyetemi HÖK iránti bizalom mértéke igen eltérő a HÖK-tagok, az ő ismerőseik, illetve a HÖK-től függetlenek körében. 10 A -100-tól +100-ig terjedő skálán csak a tagság maga iránt érzett bizalma vesz fel pozitív értékeket, de ezek is igen alacsonyak, a +20 pontot sem érik el átlagosan (Dusa, Sőrés 2010). Pusztai Gabriella is az állampolgári aktivitás gyakorlóterepeként tekint erre a hallgatói szervezetre, melynek működése és elfogadottsága alapján szerinte előre jelezhető a végzett hallgatók politikai kultúrája (2011). Ezért is aggodalmas, hogy az egyetem szereplői közül az 10 Az elemzés a HÖK tagságot, illetve az ilyen ismerős meglétét az érdekképviseleti csoporttagsággal, illetve az oda tartozó ismerős meglétével azonosította, ami torzító lehet. 226

227 egyik legalacsonyabb bizalmi indexet éppen a Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatban tapasztaljuk. Pusztai azt találta, hogy a szervezet megítélésében nem az egyén társadalmi helyzetének vagy a szerző által részletesen vizsgált beágyazottságnak van szerepe, hanem a kontextusnak és a benne kialakult domináns véleményeknek. Mindez bizonyítja, hogy a Hallgatói Önkormányzatnak érdemes megismernie a szervezetével kapcsolatos véleményeket, és szükség esetén kezelniük kell a negatív viszonyulásokat, hiszen a korábbi elemzések tanulsága szerint ezek egy része a hallgatók HÖK-kel kapcsolatos ismereteinek hiányából fakad. Amit mi találtunk A fenti eredmények felhasználásával minél teljesebb képet szeretnénk adni a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatának megítéléséről, a vele kapcsolatos ismeretekről és reprezentációkról. Ennek érdekében több kvantitatív adatbázis felhasználása mellett az adatok hátterében álló mélyebb tartalmak felderítéséhez kvalitatív vizsgálatokkal is kiegészítjük munkánkat. A kvantitatív elemzések tekintetében kénytelenek voltunk töredékadatokra támaszkodni, hiszen nem készült célcsoportunkban olyan kutatás, mely a témánkat állította volna a középpontba, viszont több adatbázis is tartalmaz néhány releváns változót. A Campus-lét kutatásnak köszönhetően egy egyetemközi összehasonlítást is végezhetünk. Ideális esetben a 2. táblázatban látott 3x4-es mátrix eredményekkel való feltöltése adna csak teljes képet kérdésünkben, azonban ennek sajnos, csak töredékét tudtuk eddig feltárni. 2. táblázat: A hallgatók Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos attitűdjeinek dimenziói A HÖK mint csoporttal szemben Tagjaival szemben Tevékenységével szemben Kognitív??? Affektív??? Értékelő??? Magatartási minták??? A felhasznált adatbázisokról Elemzésünkben hat különböző adatbázis HÖK-re vonatkozó változóit használjuk fel. 11 Ezek a hallgatói kérdőíves vizsgálatok vagy teljes körűségre törekvő, de azt csak részben teljesítő lekérdezések, vagy online adatfelvételen alapulnak. Bár a kutatók mindegyik mintát súlyozták nem és kar szerint, a belőlük származó becslések pontosságára vonatkozóan nem fogalmazhatunk meg statisztikai kijelentéseket, hiszen nem valószínűségi mintavétel termékei. Azonban a felhasznált adatok és eredményeink validitását erősíti, hogy az egymástól független lekérdezésekből származó adatbázisok mint azt a következőkben látni fogjuk azonos tendenciákat 11 A felhasznált adatbázisok a következők: TERD 2008, TERD 2010, Szabadidő és egyetem 2009, Campus-lét kutatás 2010: Debreceni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem és Pécsi Tudományegyetem. A bemutatott táblázatok és ábrák saját szerkesztésűek. 227

228 rajzolnak ki. Bíztató továbbá, hogy az előző fejezetben bemutatott, országos reprezentatív mintából adott becslések is hasonló eredményekre vezettek. Az eredmények bemutatása során az ábrák és táblázatok alatt minden esetben jelöljük, hogy mely adatbázissal / adatbázisokkal dolgoztunk éppen. Kvantitatív eredményeink Elsőként a Hallgatói Önkormányzattal szemben táplált bizalom mértékét vizsgáltuk. Ehhez A harmadfokú képzés hatása a regionális átalakulásra című kutatás (OTKA 69160) debreceni egyetemistákat tartalmazó almintáit használtuk fel. A 2008-as vizsgálat a végzős alapszakosok, a 2010-es pedig az elsőéves mesterszakosok teljes körű lekérdezését tűzte ki célul. 12 A bizalom megléte különösen fontos lenne egy választott érdekképviseleti szerv esetén, hiszen a HÖK tagjai felhatalmazást kaptak a hallgatóktól munkájuk ellátására, ami helyes működés esetén eleve egy bizalmon alapuló viszonyt feltételez. Ennek hiánya a HÖK egyes feladatainak érdemi ellátását veszélyezteti. A -100-tól +100-ig terjedő bizalmi index alapszakosokra, illetve mesterszakosokra vonatkozó karonkénti átlagértékeit az 1. és a 2. ábra mutatja be. 13 Többnyire a kari HÖK-ben bíznak meg nagyobb mértékben a hallgatók, de a bizalmi index még így is alacsony: átlaga alapszakosoknál a skála középső tartományában mozog, míg mesterszakon 11 pontos értékkel a negatív tartományba ér. Láthatóan karonként mi is nagy különbségekre bukkantunk: a kari átlagok közötti különbség eléri akár a 75 pontot is. A közös intézményi háttér révén a formai keretek és a szabályozás minden kar esetében ugyanaz, így a bizalom alakulása nem ennek, hanem sokkal inkább a kari szervezetek tényleges gyakorlati működésnek, illetve a személyi feltételeknek tudható be. Ennek ellentéte vonatkozik az egyetemi szintű HÖK (EHÖK) esetében tapasztalt értékekre: mivel ez minden kar esetében ugyanazt a szervezetet és ugyanazokat a személyeket jelenti, nem tűnnek racionálisnak a markáns kari különbségek. Ha azonban a kari és az egyetemi szint bizalmi indexeit közösen vizsgáljuk, már a fenti ábrákról is leolvashatjuk, hogy szinte tökéletes együttjárás van a kettő között (a korrelációs együttható (R) értéke alapszakon 0,901; mesteren pedig 0,928). Úgy tűnik tehát, hogy a hallgatók a tőlük távolabb eső egyetemi szintet a saját karukon tapasztaltakon keresztül értékelik, talán azért, mert a kettő el sem válik számukra élesen, illetve a felsőbb szintről kevesebb információval rendelkezhetnek. Ebből következik, hogy még egy bizalomra méltó EHÖK megítélésén is jelentősen ronthatnak kari szintű diszfunkciók, bár éppen ennek ellenkezője is igaz, tehát a jól működő kari HÖK-ök az egyetemi szintbe vetett bizalmon is javíthatnak. A Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos, saját megítélésen alapuló ismeretszintről a Szabadidő és egyetem 2009-es online adatbázisából (N=1570) tájékozódhatunk. A Debreceni Egyetem hallgatói saját megítélésük szerint átlagosan pontos ismeretszintről számolnak be százas skálán mérve (3. táblázat). A teljes mintára vonatkozó átlagban kevéssé van eltérés a kari, illetve az egyetemi szintre vonatozó tudás értékei között, de karonként jelentős eltéréseket tapasztalhatunk, ami néhol a kari HÖK, néhol viszont az EHÖK oldalára billenti a mérleget. 12 A kutatásról részletesebben lásd: Az előző részben bemutatott két kutatás (Dusa, Sőrés 2010; Pusztai 2011) eredményei is ezeken az adatfelvételeken nyugszanak. 13 A két adatfelvétel azonos karokra vonatkozó értékeinek különbségeit a kétéves eltérésből fakadó véleményváltozások mellett az MA/MSc képzésre más intézményekből vagy más karokról beáramló újonc hallgatók eltérő véleménye is okozhatja. Emellett nem tekinthetünk el a karonként viszonylag alacsony elemszámok hatásától sem. 228

229 1. ábra: Mennyire bízol karod / egyetemed Hallgatói Önkormányzatában kari bontásban ( fokú skála átlagértékei) Forrás: TERD BA/BSc (N=704) 2. ábra: Mennyire bízol karod / egyetemed Hallgatói Önkormányzatában kari bontásban ( fokú skála átlagértékei) Forrás: TERD MA/MSc 2010, (N=461) A két szint közötti eltérés az Egészségügyi Kar esetében a legnagyobb, ahol a hallgatók a kari HÖK-re vonatkozó tudásukat átlagosan 13 ponttal becsülték nagyobbra az EHÖK-re vonatkozónál. Ez ésszerűen magyarázható a kar elhelyezkedésével, hiszen az EK Nyíregyházán található, a legnagyobb földrajzi távolságra az egyetemi centrumtól. Az egyes karok hallgatóinak egymáshoz viszonyított átlagos ismeretszintje is nagy különbségeket mutat: az eltérés elérheti akár a 26 pontot is. A legtájékozottabbnak a Zeneművészeti Kar hallgatói tartják magukat, ami egybecseng a másik adatbázison tapasztalt bizalmi index jellemzőivel, hiszen az is körükben vette fel a legnagyobb átlagértéket. A legtájékozatlanabbnak pedig két nagy létszámú kar, a BTK és a TTK hallgatói tartják magukat. Esetükben a bizalmi index is negatív értékeket vett fel, bár nem az övéké volt a legalacsonyabb. 229

230 3. táblázat: A hallgatók saját megítélésükön nyugvó ismeretszintje a kari és az egyetemi Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatban (0 100 fokú skálaátlag) Forrás: Szabadidő és egyetem 2009 (N=1570) Kar EHÖK Ismeretszint Kari HÖK ÁJK 65,4 67,6 ÁOK 61,6 69,9 BTK 65,1 54,9 EK 57,8 70,4 FOK 73,3 61,8 GVK 67,0 63,7 GYFK 64,3 68,1 GYTK 78,0 75,6 IK 63,1 61,9 KTK 69,0 71,8 MÉK 73,6 67,2 MK 56,6 67,7 NK 69,8 64,9 TTK 62,8 56,1 ZK 73,6 80,8 Átlag 64,6 63,9 A HÖK-kel kapcsolatos tudás és ismeretek megszerzésének legkézenfekvőbb módját a Hallgatói Önkormányzatok által fenntartott hivatalos honlapok látogatása jelenthetné. Vajon milyen gyakran látogatják ezeket az online tereket a hallgatók? Erre a kérdésre a Campus-lét kutatás keretében 2010 őszén három nagy vidéki egyetem (DE, PTE, SZTE) hallgatósága által kitöltött kérdőív egyik kérdéséből kaphatunk választ. Az eredmények intézményközi összehasonlításával tágabb kontextusba helyezhetjük az egyetemünkön tapasztaltakat, illetve magát a kérdést is. Az egyetemi szintű Hallgatói Önkormányzatok honlapjainak látogatási gyakoriságát a 4. táblázat mutatja be. 4. táblázat: Az egyetemi HÖK honlapjának látogatási gyakorisága intézményenként (százalék). Forrás: Campus-lét kutatás 2010 (DE: N=2384, SZTE: N=467, PTE=972) Milyen gyakran látogatod az egyetemi HÖK honlapját? (%) Debreceni Egyetem Intézmény Szegedi Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Legalább naponta 2,0 0,9 0,5 Hetente több alkalommal 3,6 4,1 0,8 Hetente 6,7 10,9 1,6 Havonta több alkalommal 7,8 24,6 0,9 Havonta 12,5 24,6 4,5 Ennél ritkábban 13,4 13,9 11,2 Soha 53,8 21,1 80,4 Elemszám (fő) Válaszhiány mértéke (%) 0,

231 Míg az SZTE hallgatóinak csak alig több mint ötöde nem látogatja soha az említett honlapot, ez Debrecenben a hallgatók több mint felére, Pécsen pedig a négyötödére igaz. Pécs esetében szembetűnő még a magas, egyharmad közeli válaszhiány, ami szintén árulkodó jelenség. Az adatok tükrében nem mondható el legalább is Pécs és Debrecen esetében semmiképpen sem, hogy a hallgatók az EHÖK-től származó, mindenki számára könnyedén elérhető nyilvános információkat használják fel véleményük kialakításakor. A HÖK tevékenységének megítélése szintén a Campus-lét adatbázisok eredményei alapján fokú skálán mérve átlagosan 57 és 64 pont között alakul a három intézmény esetében, ami csak a közepesnél némileg jobb elégedettségről tanúskodik. Amennyiben a megítélés negatív volta valóban összefügg a szervezettel kapcsolatos ismeretek mennyiségével mint ahogy ezt a korábbi tanulmányok feltárták, akkor az egyetemi pályafutás előrehaladtával a megítélés javulására számíthatunk, hiszen minél több időt tölt el egy hallgató az egyetemen, vélhetően annál több ismeretet szerez róla. Azonban figyelembe véve Pusztai kontextusra és domináns véleményekre vonatkozó megállapításait (2011: 193), a megítélés esetleges romlása az évfolyam növekedésével párhuzamosan azt takarhatja, hogy a hallgatók HÖK-ről szerzett tudása nem hivatalos forrásokból, hanem hallgatótársaik (negatív) kontextusából ered. Természetesen azt az eshetőséget sem szabad kizárni, hogy valódi ismereteken, tényeken és tapasztalatokon nyugvó véleményváltozás következik be az egyénekben egyetemen eltöltött éveik számának emelkedésével. Az ezzel kapcsolatban tapasztaltakat a 3. ábra foglalja össze. 3. ábra: A HÖK tevékenységével való elégedettség egyetemenként az elsőtől ötödik évfolyamig 14 (0 100 fokú skálaátlag) Forrás: Campus-lét kutatás 2010 (DE: N=2384; SZTE: N=467; PTE=972) Látható, hogy mindhárom intézményben az elsőtől az ötödik évfolyamig szinte töretlen, sőt a végére gyorsuló a HÖK tevékenységével való elégedettség skálaértékének zuhanása. Ez összességében körülbelül 30 pontos esést jelent a gólyák megítéléséhez képest. Úgy tűnik tehát, hogy az évek növekedésével elfogy a HÖK által szervezett gólyatábor és gólyabál varázsa, vagy egyszerűen csak a hallgatók preferenciái változnak az idő múlásával: elsősként még talán a szórakozáshoz kötődő rendezvények élveznek prioritást, míg a felsőbb évfolyamok talán az 14 A hatodik évfolyamtól megtörik a lineáris csökkenés, amit az ezeken az évfolyamokon tapasztalt alacsony elemszámok okozta esetlegességnek tudhatunk be. 231

232 érdekek képviseletét, a karrierirodák működtetését, vagy a kollégiumi és szociális juttatások odaítélését tartják fontosabbnak. Hogy pontosan mi állhat a nagymérvű csökkenés hátterében, kvantitatív adatok alapján nehezen ítélhető meg. Az előzőleg tapasztaltak miatt arra is kíváncsiak voltunk, hogy a tevékenységgel való elégedettség milyen képet fest kari bontásban (5. táblázat). 5. táblázat: A HÖK tevékenységével való elégedettség egyetemenként és karonként (0 100 fokú skálaátlag) Forrás: Campus-lét kutatás 2010 (DE: N=2384; SZTE: N=467; PTE=972) DE Kar Debreceni Egyetem SZTE Kar Intézmény Szegedi Tudományegyetem PTE Kar Pécsi Tudományegyetem ZK 76,1 GTK 76,9 IFK 77,4 GYTK 72,9 FOK 71,9 ÁJK 73,6 MK 69,9 ZMK 71,4 TTK 69,6 GYFK 66,2 ÁJK 69,8 ETK 69,5 NK 65,0 JGYPK 60,5 FEEK 67,2 FOK 63,8 MK 57,7 KTK 67,1 MÉK 62,7 BTK 51,8 MK 62,0 ÁJK 62,2 TTIK 50,5 BTK 61,5 BTK 62,1 ETSZK 48,9 ÁOK 61,0 GVK 61,8 GYTK 41,1 PMMK 56,4 TTK 61,0 ÁOK 40,0 ÁOK 59,1 IK 58,3 KTK 57,8 EK 57,2 Átlag 62,3 Átlag 57,2 Átlag 64,2 Elemszám (fő) 2339 Elemszám (fő) 452 Elemszám (fő) 634 Bár az átlagérték a Pécsi Tudományegyetemen a legmagasabb, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy itt a hallgatók közel egyharmada nem válaszolt erre a kérdésre, míg a másik két intézményben a nem válaszolók aránya alig egy százalék volt. A válaszhiányok mindig árulkodóak. Most is elmondható, hogy a hallgatók véleménynyilvánításának elmaradása tulajdonképpen maga is egyfajta vélemény: a közömbösség, vagy akár a válaszadástól való félelem megnyilvánulása. A válaszok karonkénti átlagértékei most is nagy eltéréseket mutatnak mindhárom intézményben: míg a legelégedettebb karok akár 77-es átlagpontszámot is elérnek, addig a másik véglet 40 pont környékén mozog. Debrecenben a HÖK tevékenységével ismét a Zeneművészeti Karon tanulók a legelégedettebbek, így már három különböző adatbázis adatai alapján mondható el, hogy itt a várakozásoknak megfelelően működik a hallgatói önkormányzat. Erre a karra a jövőben érdemes lenne kvalitatív megközelítéssel is külön figyelmet fordítani a jó gyakorlatok feltárása érdekében. Természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy egy kar objektív tényezői (mint például a hall- 232

233 gatói létszám) jelentősen befolyásolhatják a HÖK működését is, így ami valahol jól működő mechanizmusnak számít, máshol még kudarcot vallhat. Viszont a mostani és a korábban bemutatott országos reprezentatív adatfelvételen alapuló eredmények is arra engednek következtetni, hogy a HÖK-kel kapcsolatos attitűdöket önmagában nem kondicionálja a hallgatók képzési területe, hiszen az intézmények között nagy különbségeket találhatunk ebben a tekintetben. A csoport határait kijelöli az adott csoporthoz való tartozás ténye, annak szándéka, illetve a belépéstől való elzárkózás is. E dimenzió mentén is vizsgáltuk a tevékenység megítélését, kíváncsiak voltunk rá, hogy ebben a tekintetben milyen különbségek tapasztalhatóak (4. ábra). 4. ábra: A Hallgatói Önkormányzat tevékenységével való elégedettség a csoporttagság dimenziója 15 mentén (0 100 fokú skálaátlag) Forrás: Campus-lét kutatás 2010 (DE: N=2384; SZTE: N=467; PTE=972) Látható, hogy a csoporttagság egyre szűkülő körei a tevékenység megítélésére is kihatnak: az SZTE apró eltérésétől eltekintve mindhárom egyetemen a tagok megítélése a legkedvezőbb, míg az attól elzárkózóké a legkedvezőtlenebb. A két csoport közötti átlagos elégedettség különbsége a PTE esetében a legmagasabb (körülbelül 25 pont), míg Szegeden a legalacsonyabb, ahol mindössze 5 pont körüli az eltérés. Hozzá kell tennünk, hogy a tagságtól elzárkózó csoport a hallgatók körülbelül háromnegyedét teszi ki mindhárom intézményben (DE: 73 százalék, PTE: 77 százalék, SZTE: 76 százalék). Arányukból nem csak a HÖK-kel kapcsolatos attitűdökre vonatkozóan tehetünk releváns következtetéseket, hiszen az intézményi közéletben és az érdekérvényesítésben tevékenykedni kívánók szűk köre az állampolgári passzivitásról is elárul valamit, a kimaradásnak bármi is legyen az oka. Elgondolkodtató eredmény továbbá az is, hogy Szegeden a csoport önmegítélése is relatíve alacsony, 60 pontos értéket vesz csak fel. Ha a fenti csoportokat (HÖK tag; nem tag, de szeretne az lenni; nem tag és nem is szeretne az lenni) a HÖK tevékenységével való elégedettség és a tagok elfogadottságának mértéke alapján definiált kétdimenziós térben próbáljuk elhelyezni, akkor egy vizuálisan is jól értelmezhető kép rajzolódik ki (5. ábra) A vizsgálatban feltett kérdés így hangzott: Tagja vagy-e a Hallgatói Önkormányzatnak? Igen / Nem, de szeretnék / Nem, és nem is szeretnék. 16 Az ábra elkészítéséhez mindkét változót standardizáltuk, így nulla átlagú, egy szórású változókhoz jutottunk. Ez megkönnyíti az interpretálást, hiszen a tengelyek metszete jelenti mindkét dimenzió tekintetében az átlagot, az attól való pozitív / negatív irányba való elmozdulás pedig az átlagtól vett eltérés irányát és mértékét szemlélteti. A körök mérete az általa jelölt csoportok méretével arányos módon alakul, ezáltal az ábra egyszerre három dimenzióban képes értelmezni a kérdést. 233

234 5. ábra: A tagság alapján elkülönülő csoportok elhelyezkedése a HÖK tevékenységével való elégedettség és a tagok elfogadottsága mentén kifeszített térben (Debreceni Egyetem, standardizált változó értékei) Forrás: Campus-lét kutatás 2010 (DE: N=2384) Az 5. ábráról leolvasható helyzetkép semmiképpen sem mondható szerencsésnek, hiszen a HÖK az összes hallgató érdekképviseletét ellátó csoport, amire demokratikus választások útján kap felhatalmazást. Amennyiben ekkora tömegek megítélésbeli leszakadása tapasztalható, az mindenképpen valamilyen zavarról tanúskodik, legyen ez akár működésbeli, kommunikációbeli, vagy akár az oktatás alsóbb szintjein tapasztaltak szocializációs folyománya. Az eredmények egyébként nem tűnnek a Debreceni Egyetem sajátosságainak, hiszen a másik két vidéki egyetemen is ugyanez tapasztalható. Kvalitatív eredmények Mivel a korábbi kutatások a Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos ismeretek, illetve a kiépített kommunikációs és véleményezési csatornák hiányát jelölték meg az egyik fő problémaként, érdemes áttekinteni, vajon léteznek-e már kiépített és működő online felületek a Debreceni Egyetemen, amik a vélemények nyilvános hangoztatásának platformjai lehetnek. Ezek az online oldalak mára mindenki számára könnyedén hozzáférhetőek és potenciálisan anonimek. Így véleményünk szerint alkalmasak lehetnek e feladat betöltésére, ami egyúttal az oldalak látogatottságának alacsony szintjét is orvosolhatná. A témában relevánsnak számító egyetemi és kari HÖK honlapokat néztük át abban a tekintetben, hogy léteznek-e egyáltalán; ha igen, működnek-e éppen; található-e rajtuk kétoldali kommunikációra lehetőséget biztosító fórum; illetve él-e ez a fórum jelenleg 17 (6. táblázat). 17 Emellett vizsgálati szempontként szerepelt még a fórum anonimitása, a bejegyzések száma, illetve az utolsó bejegyzés dátuma is, de mint a 6. táblázatból látható, ezekre a változókra nem volt végül szükségünk. 234

235 6. táblázat: A Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatainak online megjelenése és a kétoldali kommunikációt biztosító felületeinek elterjedtsége 18 Kari HÖK Honlap? Működik-e? Fórum? Élő? EHÖK DE ÁJK De ÁOK DE BTK DE EK DE FOK DE GVK - DE MTK DE GYFK DE GYTK DE IK DE KTK DE MK DE NK DE TTK DE ZK Összesítés A Debreceni Egyetemen működő 15 kari HÖK, illetve az egyetemi HÖK (EHÖK) potenciálisan 16 honlapot tarthatna fent. A táblázatból látható, hogy az agrárkarok közös honlapot üzemeltetnek, míg két karon (DE NK és ZK) egyáltalán nincs, így csak 13 weboldal létezik. Ebből további egy honlap (DE KTK) átmenetileg zárva tart. Kiépített fórum-felületet négy honlap esetében találtunk, de közülük jelenleg egy sem üzemel. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a HÖK nem tart fent olyan platformokat, ahol a hallgatók nyilvánosan elmondhatnák véleményüket, és visszacsatolásokat tehetnének választott képviselőikkel és az ő tevékenységükkel kapcsolatban. 19 Természetesen nem állítjuk, hogy csak online lehetséges nyilvános (!) visszacsatolás a HÖK képviselői felé, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez más, offline csatornákon keresztül sem valósul meg (például nyilvános hallgatói gyűlések, kerekasztal beszélgetések, fórumok stb. formájában). A visszacsatolás egy formáját képezik persze a kétévenként megtartott HÖK-választások is, amiken viszont országszerte igen alacsony a részvételi arány. Mindez a kínálati oldal hiányosságain túl adódhat természetesen a kereslet hiányából, tehát a hallgatók egyetemi politika iránti közömbösségéből is. Ez önmagában nem lenne meglepő, hiszen már utaltunk arra, hogy politikailag éretlen és a demokrácia szempontjából tapasztalatlan középiskolások érkeznek a felsőoktatásba. Ebből következően az egyetem és a HÖK felelőssége abban rejlik, hogy nem képesek ezen érdemben változtatni: úgy tűnik, hogy a felsőoktatásnak sincs jelentős hozzáadott értéke a demokratikus politikai szocializációhoz és az állampolgári formálódáshoz. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy a HÖK tünteté- 18 Az említett oldalak listáját és az elemzés előtti utolsó látogatásuk dátumát lásd a 2. mellékletben. 19 Ez alól kivételt jelenthetnek esetleg a fenntartott Facebook oldalak, amiket jelenleg ugyan nem vizsgáltunk, de tapasztalataink szerint ezek a felületek sem töltik be ezt a szükséges funkciót. 235

236 sek szervezésével, az azokon való részvételre bíztató magatartásával (akár a fővárosba való eljutást is szervezetten és ingyenesen biztosítva) fontos motiváló hatást fejt ki az állampolgári aktivitásra, azonban véleményünk szerint mindez önmagában még kevés az összes rendelkezésére álló eszköz lehetséges hatásához képest. Mivel az egyetem keretein belül nem igazán lehet olyan online fórumokat találni, amelyek a hallgatói véleménynyilvánítás bejáratott színterei lennének, kénytelenek vagyunk ezeket az egyetemen kívül is keresni. Az országos tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen opcionális platformok akkor jönnek létre, amikor egy HÖK-kel kapcsolatos vélt vagy valós botrány megüti a hírérték szintjét és bekerül valamilyen országos vagy helyi médiumba, ahol szabad és névtelen hozzászólást biztosítanak a megjelent anyaghoz. Mivel erre a jelenségre több példát is találtunk, feltételezhető, hogy egy kiépített csatorna és valamilyen katalizáló szöveg megindíthatja a hallgatói nyilvános véleményformálást. 20 Ezeken a helyeken egyfajta szelepként működve a felszínre törhetnek az egyébként ki nem mondott vélemények. Természetesen nem gondoljuk, hogy ezek reprezentálják a hallgatók véleményét (főként azért nem, mert egy botrányhírhez kapcsolódnak), de relatíve gyakori megjelenésük miatt érdemes rájuk figyelmet fordítani. A fentiekre jó példa egy debreceni eset is, amely több helyi hírportál mellett végül országos oldalakon is megjelent: a Debreceni Egyetemen zajló egyik kari HÖK-választással kapcsolatban egy olvasói levél miatt kirobbant botrány volt a katalizátor. Az esettel kapcsolatban kilenc online közlés jelent meg (3. melléklet), de korántsem egymástól függetlenül. Ezek közül a legnagyobb visszhangot kiváltó weboldal hozzászólásait részletesen is elemezzük. A 7. táblázatból látható, hogy az esetről szóló első közlés egy helyi hírportálon, a Cívishíren jelent meg. Az erre érkezett 187 olvasói hozzászólás szövegével együtt a nyolc honlap közül ez tartalmazza a legterjedelmesebb szövegkorpuszt, valamint a Facebook-megjelenése is ennek a hírnek a legkiterjedtebb. Az oldal a választási csalást sugalló olvasói levélen és a hozzászólásokon kívül nem tartalmaz mást, de néhány órával később a portál egy másik cikkében már hírt adott az EHÖK elnökének hivatalos reakciójáról is. Szintén ez a hírportál szólt az EHÖK elnökének a városi televízióban elhangzott nyilatkozatáról is. Az első hírekkel körülbelül egy időben egy másik helyi hírportálon, a HAON-on is megjelent az esetről szóló közlés. Itt az olvasói levél szövege az EHÖK elnök rövid időn belül született sajtóközleményével együtt, ugyanazon az oldalon szerepelt. Ez az oldal láthatóan szerényebb olvasói visszhangot váltott ki, mint az előző. 7. táblázat: Az esettel kapcsolatban megjelent cikkek jellemzői 21 Weboldal Megjelenés ideje Karakterek száma Like/Share Hozzászólások száma Cívishír (1) : Cívishír (2) : Cívishír (3) : HAON (1) : Lásd példaként a következőket: puruttya.hu/bypost/2011/08/24/hok_edd_meg_a_szarod, Utolsó látogatások: november A táblázatban szereplő oldalak listáját a 3. melléklet tartalmazza. 236

237 Weboldal Megjelenés ideje Karakterek száma Like/Share Hozzászólások száma HAON (2) : Unideb : HÖK figyelő : HÖOK Tükör hó III. hét Edupress : A Debreceni Egyetem hivatalos weboldala rövid közlésben adott hírt a HÖK képviselők megválasztásáról, a Választási Bizottságot adva meg forrásul. További két oldal egyszerűen csak újraközölte a helyi hírfórumokon korábban már megjelent írásokat: a HÖK-figyelő blog amely a hallgatói önkormányzatokkal kapcsolatos kritikus hangvételű bejegyzéseket jelentet meg oldalán a Cívishír cikkét; a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának hírfigyelője pedig a HAON cikkét. Az Edupress Oktatási Híradó szintén röviden tudósított az esetről, melyben a Debreceni Egyetem EHÖK elnöke mellett a HAON-on megjelent írásra hivatkozott. Mivel kiinduló kérdésünk a hallgatók DE HÖK-kel kapcsolatos véleményeire és HÖK-képükre vonatkozott, ezért a legtöbb hozzászólást és Facebook like-ot megélt cikket vesszük górcső alá. A csalást gyanító, személyeskedő hangvételű olvasói levél melyről később kiderült, hogy a már leköszönt korábbi kari HÖK elnök tollából származott 187 hozzászólást indukált, 22 amely így együtt egy 48 oldalas szövegkorpuszt alkot. Nem feladatunk eldönteni, hogy ténylegesen csalás történt-e, illetve igazak-e a fórumon felvonultatott vélemények, mindössze az itt kommentezők HÖK-képét szeretnénk feltárni. Azt sem állítjuk, hogy ez a kép reprezentálja a hallgatók véleményét, de a hozzászólások számából, hosszából és létrejöttük intenzitásából arra következtethetünk, hogy ha nem is a hallgatók egészére, de egy bizonyos csoportjukra nézve mindenképpen relevánsak a megállapítások. Pusztai (2011) domináns véleményekre vonatkozó kijelentései tükrében pedig semmiképpen sem hagyhatóak figyelmen kívül. Előzetesen több várakozást is megfogalmaztunk a cikkel és hozzászólásaival kapcsolatban. Amennyiben a belső véleménynyilvánítást lehetővé tevő csatornák hiánya ténylegesen szelepfunkciót ad a máshol botrányt kavaró cikkeknek, akkor várhatóan nemcsak az érintett karról fog zajlani a diskurzus, hanem kiterjed egyetemi szintre is. Ennek bizonyítására megnéztük, hogy hány hozzászólásban fordulnak elő más karokra, illetve az egyetemi szintre vonatkozó utalások. 23 Ahol lehetett, a kommentezők személyét is kategorizáltuk. Amennyiben relatíve sok más karról származó kommentezőt és közlést találunk akiket közvetlenül pedig nem érint a cikk tartalma, a szelepfunkciót bizonyítottnak tekinthetjük. A külső platformokon megjelenő cikkek szelepfunkciójának bizonyítására a hozzászólók kilétének kategorizációja kevéssé bizonyult hatékony módszernek, hiszen az esetek túlnyomó többségében (146 kommentben) ez nyíltan nem derült ki. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a posztok között minden érintett szereplő képviselteti magát: a kar hallgatói, a leköszönni kénytelen HÖK képviselők, illetve az újonnan megválasztottak is, közvetve pedig az EHÖK elnökének, illetve az illetékes Választási Bizottságnak az állásfoglalását is tartalmazzák a kom- 22 Az elemzés lezárása óta további hozzászólások is születtek, így végül 198 komment keletkezett idáig. 23 Utalásnak tekintettük a kar, illetve az egyetemi szint konkrét megnevezése mellett azt is, ha más karok/az egyetem HÖK tisztségeit betöltő személyek szóba jöttek a szövegben. Az általános HÖK kifejezést az egyetem egészére értendőnek véltük. Az EHÖK elnökének és alelnökeinek említését egyetemi szinten kódoltuk. 237

238 mentek. A fórumposztokban megjelenő utalások és általánosítások, melyek más karokra, illetve az egyetemi szintre vonatkoznak, azonban alátámasztják a feltételezést. A 187 hozzászólás közül 24 a cikkben szereplő karon kívül 63 esetben esik szó általában az egyetemi HÖK-ről / az EHÖK-ről, továbbá 17 esetben kerül említésre másik kar. Tehát a hozzászólások közel felében (80 esetben) a diskurzus átlépi az adott kar határait, szétfeszíti a cikk szűkre szabott érvényességi körét és annál jóval szélesebbre reflektál. A szelepfunkció relevanciáját támasztja alá az is, hogy a 2012-es felsőoktatási keretszámok kihirdetése és az ezzel kapcsolatos érdekképviseleti fellépés hiányából fakadó elégedetlenség újra aktivizálta a korábban már befagyott fórumot, és újabb hozzászólásokat generált. 25 Kíváncsiak voltunk arra is, hogy megjelenik-e a vitában és ha igen, milyen gyakorisággal a Hallgatói Önkormányzat és a nagypolitika világa között vont analógia. Ennek felderítésére megszámláltuk az erre való utalásokat. A kérdés azért is fontos, mert az esetleges párhuzam bizonyítása különösen hangsúlyossá és jogossá tenné a HÖK hatásának vizsgálatát az egyetemisták állampolgári formálódására. A jelenségre vannak bizonyítékok, hiszen négy hozzászólásban implicit vagy explicit módon, de megjelent az analógia a kettő között. Ez a gyakoriság ugyan nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy általánosságban bizonyítottnak vegyük az analógia meglétét, de jelzi, hogy feltevésünk semmiképpen sem elhibázott, főleg, hogy a számtalan kommentező egyike sem cáfolta ezeket a kijelentéseket. Megnéztük azt is, hogy tartalmukat tekintve hány inkább negatív, pozitív, mindkét viszonyulást tartalmazó vagy semleges hozzászólás született az olvasói levélhez kapcsolódóan. Várhatóan a botrány keltette kontextus miatt az inkább negatív kijelentéseket találjuk meg többségében a kommentekben is (6. ábra). A feltételezés helyesnek bizonyult, és a HÖK-kel kapcsolatos viszonyulásoknak egy erősen negatív színezete érhető itt tetten: a megjelenő pozitív tartalmú hozzászólásoknak ugyanis körülbelül háromszorosát teszik ki a negatív értékelések. 6. ábra: A hozzászólásokban megjelenő, a jelenlegi HÖK-kel és annak tevékenységével kapcsolatos vélemények osztályozása (darab) Összeszámoltuk a szövegkorpusz demokráciára utaló, illetve annak diszfunkcióit sugalló kijelentéseket is. Ezzel a hozzászólások szintjéről a szavak szintjére kerültek át elemzési egységeink. 26 A szövegkorpusz különböző szava közül az elemzés szempontjából relevánsakat 24 A szerkesztő törölt egyes bejegyzéseket tartalmuk miatt, így végül csak 184 hozzászólást tudtunk elemezni, és ezek között szerepelnek a szerkesztő semleges megjegyzései is. 25 Ezek azonban már nem képezik elemzésünk jelenlegi tárgyát, hiszen ennek lezárását követően születtek. 26 A kérdés elemzéséhez a RapidMiner szofter Text Processing kiegészítését hívtuk segítségül. A szöveget előfeldolgoztuk: mindent kisbetűssé alakítottunk, majd a nembetű karakterek mentén szétvágtuk, és a há- 238

239 az 1. mellékletben használt kategória-szótár segítségével soroltuk be a demokráciával kapcsolatos kifejezések, illetve a valamilyen szempontból antidemokratikusságot, diszfunkciót kifejezők közé. A kontextust figyelmen kívül hagyó, pusztán a szavak gyakoriságával operáló elemzés is már tanulságos eredményekre vezetett (7. ábra). 7. ábra: Releváns szavak előfordulási gyakorisága az elemzett két kategóriában (darab) A demokráciára utaló kifejezések mellett ugyanis annak hibáira és visszásságaira is sok megjegyzés utal. Ebből levonható az az óvatos következtetés, hogy az itt kommentezők felé a HÖK nem közvetít egyértelmű, tiszta és helyes mintát a demokrácia működéséről és játékszabályairól. Sőt, az egész rendszer demokratikusságát kérdőjelezik meg és komoly legitimitási problémákat jeleznek a gyakran előforduló, más államformákra utaló kifejezések: király, királynő, kiskirály, cár, alattvaló, birodalom, KISZ, proletár, egyeduralom stb. Érdekes lenne kontextusukba ágyazva is megvizsgálni ezeket a gyakoriságokat, vélhetően így még nagyobb lenne az aránya a diszfunkciók leírásához használt szavaknak. A téma mélyebb megismeréséhez szükséges lenne a jövőben egy részletesebb kategória-szótár alapján is elvégezni az elemzést. A téma mélyebb felderítése érdekében a Debreceni Egyetem hallgatói körében fókuszcsoportos interjúk felvételét is elindítottuk. Az interjúkkal a 2. táblázatban bemutatott 3x4-es mátrix információkkal való feltöltését tűztük ki célul. Az interjú során szituációs, továbbá asszociatív-projektív kérdések feltevésére, illetve történetmeséltetésre is sor került (Nyüsti 2011). Bár egyelőre csak egyetlen fókuszcsoport készült el, 27 ezért itt nem ismertetjük részletesen az eredményeket bemutatásuk majd egy későbbi munka feladata lesz, de néhány megállapításra és interjú részletre így is érdemes kitérnünk. A megkérdezett hallgatók a HÖK általános megítélésére vonatkozóan vagy semleges, vagy pozitív álláspontot hangoztattak, viszont a Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos történetek mesélésében túlsúlyba kerültek a negatív kicsengésűek, pozitívokról alig ejtettek szót. 28 Ezt az ellentmondást alighanem a deklaráltan szükségesnek ítélt érdekképviseleti funkció melyet helyesen tudomásuk szerint is a HÖK tölt be pozitív megítélése, illetve a gyakorlatban tapasztaltak közötti szakadék okozhatja. rombetűsnél rövidebb szavakat kihagytuk. A programmal végül szétbontottuk a szöveget szavaira és azok előfordulási gyakoriságával együtt egy táblázatot készítettünk belőle. Ezen a módon szót kaptunk előfordulási gyakoriságuk megjelölésével együtt. 27 Az említett fókuszcsoportos interjú 2011 késő tavaszán készült egy kis létszámú, az egyetemi központtól némileg távolabb eső kar öt hallgatójával. Az alanyok többnyire alapszakos másodévesek voltak. 28 A feltett kérdések a következők voltak: Mi a véleményetek a HÖK-ről?, illetve Kérlek, meséljetek egy pozitív történetet a HÖK-kel kapcsolatban!, Kérlek, meséljetek egy negatív történetet a HÖK-kel kapcsolatban!. 239

240 A fókuszcsoportos beszélgetések módszertanában a tanmesékben kikristályosodott állatmetaforák elfogadott projekciós eszközök az elnyomott vagy nehezen felvállalt vélemények előhívására. A módszer hatásának alapja, hogy bizonyos állatokhoz közismert és konszenzuson nyugvó elfogadottsággal tulajdonságokat rendelünk (Huyst 2008). Arra a kérdésre, hogy a HÖK-öt melyik állathoz tudnák hasonlítani és miért, a következő válaszokat kaptuk: engem a rókára emlékeztet, mert ilyen kicsit alattomos, kicsit sunyi, kicsit hátulról közelítem meg a dolgot, először szétnézek meg minden, mielőtt, teszem azt, lecsap az áldozatára. Így körbenézek mindenütt. (nő, II. éves, illetve két további hallgató is egyetért vele) Nekem egy hiúz jut róla eszembe, tehát nekem is ilyen vadászó állat. Viszont azért, mert meg van benne minden fontosabb ügyesség, ami egy macskában meg van például akár, vagy egy nagyobb macskában, de mégis azért ez a kisebbközepesebb termetű, meg csonkafarkú, meg csúnyafülű azért mert egyébként tehát nagyon nagy hibái vannak, amiket ki tudnának küszöbölni azzal, hogy ha lelkiismeretesebben csinálnálnák a dolgukat. (nő, II. éves) Nekem akkor a kakukk jut eszembe, hát mert az is olyan kis szemét állat. (férfi 4. éves) Ez is jó példa, mert ez is úgy jellemző rájuk, hogy úgy kitúrják az embereket. (nő, II. éves) Róka, hiúz és kakukk: a három asszociált állatnév önmagában is sokat mesél el a HÖK-ről kialakult képről. A fókuszcsoportos interjú másik érdekessége a HÖK és a nagypolitika között hallgatói szemmel vont analógia: Hát szerintem, nekem az a meglátásom egyébként, mert itt is mi is megéltünk már például egy HÖK választást, és valahogy nekem annyira az jön le a dologból, hogy gyakorlatilag a nagy itt működik kicsiben. Szóval, ami az országban működik, korrupció, meg ami a politikában is, az itt kicsiben ugyanúgy megjelenik. (nő, II. éves) Hát mondjuk inkább az a baj, hogy így szocializálódnak, hogy már eleve a korrupciót tanulják meg, hogy hogyan lehet elemelni a pénzt ügyeskedéssel, meg ilyesmi. Szóval hát a gusztustalan magyar viszonyok között valóban sikeresek lesznek, de azért, hogy valami nagyban változzon, ahhoz először többek között kicsiben kellene elkezdeni a dolgokat és ennek része a HÖK is, szerintem. De így sose lesz mentalitásbeli változás szerintem, és így nagyban sem működhet soha, ha már a HÖK is így működik. (nő, II. éves) Nekem például az volt így a benyomásom, hogy ennek a HÖK választásnak ilyen demokratikus keretek között kellene lezajlania, szóval tényleg, mint hogyha egy ilyen rendes választás lenne, mint a politikában (nő, II. éves) hát szerintem az a látszatdemokrácia megvan, mint ami a nagyvilágban (férfi, IV. éves) Az interjúrészletek a párhuzam mellett láthatóan inkább negatív megítélést társítanak mind az egyetemi, mind pedig az országos politika működéséhez és demokratikusságához. Ehhez adalék még egy választásokhoz kötődő megállapítás is: 240

241 Ez ilyen tanult tehetetlenség, hogy tudom, hogy úgy sem tudok befolyással bírni rájuk. Tehát ha ők azt akarják, hogy ő legyen a tag, vagy ő legyen az elnök, akkor ez lesz. De ezt így két hónap után le tudtuk szűrni szerintem. (nő, II. éves) Utóbbi megállapítással a többi résztvevő is egyetértett. Ez azért kedvezőtlen, mert a HÖK törvényben foglalt jogainak többsége az egyetemi polgárok legalább negyedének választásokon való megjelenéséhez van kötve, azonban az ilyenfajta vélemények képviseltek körében való térnyerése könnyen válthat ki ennél is nagyobb mértékű passzivitást. Kezelésük tehát hosszútávon nélkülözhetetlen a szervezet érdemi működéséhez. Ugyanakkor a választásokkal szembeni szkepticizmus ellenére elmondták, hogy aláírásukkal ajánlottak képviselőket és szavaztak is bizonyos hallgatótársaikra, de ennek nem tulajdonítanak jelentőséget, hiszen véleményük szerint nincs érdemi beleszólásuk a választások kimenetébe. Tettüket sokkal inkább a választásokon induló csoporttársuk vagy egyéb ismerősük felé tett informális szívességnek érzékelik, mintsem felelős állampolgári döntésnek, amely kihat hallgatói életükre. Ebből kiderül, hogy a viszonylag kevés szavazó egyetemi polgár sem a tudatos szavazók táborából kerül ki, ami tovább súlyosbítja a már kialakult képet. Természetesen az elkészült fókuszcsoportos interjú eredményeit nem általánosíthatjuk a teljes hallgatói sokaságra, de bizonyítják az ilyen jellegű véleménymintázat létezését. Ennek elterjedtsége erre irányuló kvantitatív vizsgálattal lenne megbecsülhető. Összegzés helyett Amit a távozókról sejthetünk Tanulmányunkban a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatával kapcsolatos hallgatói attitűdök feltárására vállalkoztunk úgy, hogy tágabb értelmezési keretbe: a politikai szocializáció és az állampolgári formálódás egész életen át tartó interaktív folyamatába ágyaztuk elemzésünket. Arra is kísérletet tettünk, hogy országos kontextusba helyezzük az intézményünkben tapasztaltakat. Eddig nem találkoztunk sem a HÖK ilyen jellegű megközelítésével, sem intézményközi összehasonlításával, így kevés csapást tartalmazó terepen folytattuk munkánkat. Értelmezési keretünk sajátosságaiból adódóan próbáltuk összekapcsolni az oktatás különféle szintjein tapasztaltakat, így áttekintettük, vajon mi jellemzi általános-, illetve középiskolában a diákképviseletek törvényben szabályozott működését. A gazdag empirikus adatok jelentős diszfunkciókról tanúskodnak e téren, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a felsőoktatásba belépő fiatalok többsége a demokrácia formális gyakorlata, illetve az érdekérvényesítés szempontjából rendkívül tapasztalatlan, ezekről torz képe van. Ezek a tények még relevánsabbá teszik kutatásunkat, hiszen különös hangsúlyt adnak a felsőoktatás demokratikus gyakorlatának. A Hallgatói Önkormányzat hallgatói értékelésével kapcsolatos empirikus kutatások olyanynyira ritkák, hogy tanulmányunkban szinte mindegyikre ki tudtunk térni. Ezek többsége is csak egy-egy nagyobb elemzés mindössze néhány, perifériális változójával operál, vagy pedig csak szűk csoportra vonatkozóan képes kijelentéseket megfogalmazni (pl. egy adott kar hallgatóságára). Ezek az elemzések alacsony bizalmi szintet, közepes elégedettséget, valamint jelentős ismerethiányt tártak fel a HÖK-kel kapcsolatban. Rámutattak továbbá a HÖK és a hallgatók közötti kommunikációs csatornák hiányára is. 241

242 Több adatbázis adatain alapuló kvantitatív elemzésünkből kiderült, hogy a Debreceni Egyetemen feltárt eredmények hasonló képet mutatnak, mint a másik két nagy vidéki egyetemen (SZTE és PTE), illetve az ország más felsőoktatási intézményeiben tapasztaltak. Így eredményeink egy tipikusnak számító jelenséget tárnak fel. Bár hazánk felsőoktatási intézményeiben eltérő szabályozások, különböző objektív körülmények és személyi feltételek uralkodnak, mégsem találunk jelentős eltéréseket az eredményekben, így feltételezhetően egy magyar felsőoktatást univerzálisan jellemző jelenség körvonalait tapogattuk ki. Kvantitatív eredményeink feltárták, hogy a hallgatók főként a karukon tapasztaltakon keresztül ítélik meg az egyetemi HÖK munkásságát is. Rámutattunk a karonként tapasztalt hatalmas eltérésekre is, melyek egy adott intézmény azonos formális, szabályzati keretei között alakulnak ki és léteznek. Kiderült, hogy minél régebben koptatja valaki az egyetem padjait, annál inkább elégedetlen a Hallgatói Önkormányzat tevékenységével. Utóbbi eredmény mögött több minden állhat, melyekről egyelőre nem tudhatunk semmi biztosat. Ennek feltárására ugyanis évfolyamonként homogén fókuszcsoportok összehívására van szükség. A szervezet tagjainak elfogadottsága, illetve a tevékenységével való elégedettség mentén a hallgatók nagy tömegeinek jelentős megítélésbeli leszakadását detektáltuk azokhoz képest, akik tagjai a szervezetnek, vagy pedig azok szeretnének lenni. Az egyetemi és a kari HÖK-ök honlapjainak tartalomelemzése alapján rámutattunk a véleményformálásra és a HÖK felé történő nyilvános visszacsatolásra alkalmas felületek egyetemen belüli hiányára. Ennek és egy helyi hírportálon működő fórum népszerűségének ismeretében, a született hozzászólások vizsgálatával bizonyítottuk az egyetem falain kívüli, nyilvános és anonim véleményformálásra lehetőséget biztosító felületek szelepfunkcióját. Szintén kvalitatív kutatásaink során sikerült bizonyítanunk a hallgatók által vont analógia meglétét a Hallgatói Önkormányzat és a nagypolitika világa között. Ez még inkább fontos szereplővé avatja a HÖK-öt az egyének politikai és állampolgári formálódásában. A korábbi feltételezésekkel ellentétben azt kell mondanunk, hogy létezik a hallgatóknak egy olyan csoportja, akiknek negatív viszonyulásai nem tudhatók be kizárólag ismerethiányuknak, hiszen a fórum bejegyzései, illetve a fókuszcsoportos interjú tanulságai szerint a hallgatók igenis képesek konkrét történetek és esetek leírására, amelyekre véleményüket alapozzák. Ezek alapján, illetve az antidemokratikusságot sugalló kifejezések gyakori előfordulása miatt bizonyos csoportok körében kérdésesnek tűnik a HÖK legitimitása. Arra vonatkozóan, hogy ez a hallgatók mekkora csoportját érinti, további vizsgálatok szükségesek. Kutatásunkat még nem zártuk le, további interjúk felvételét, illetve résztvevő megfigyelések készítését tervezzük. Eddigi tapasztalataink arról árulkodnak, hogy a Hallgatói Önkormányzatok nem járulnak hozzá kellőképpen az egyén demokratikus formálódásához. A negatív megítélés és a demokrácia deficitjeinek hallgatói hangsúlyozása azonban egy másik, kedvezőbb oldalról is interpretálható: tudniillik a kritikus, külvilágra reflektáló értelmiségi nyomait fedezhetjük fel benne, melynek kinevelése szintén a demokrácia fontos, sőt elengedhetetlen kelléke. Felhasznált irodalom Alattvalók vagy polgárok lesznek? A fiatalok aktív állampolgársági készségei Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. Aktív Állampolgárság Alapítvány. Kutatási összefoglaló, június A Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatának Alapszabálya. Debrecen,

243 Forrás: Utolsó látogatás: Az online Felvi-rangsorok módszertana. Forrás: Utolsó látogatás: Balogi Barbara (2009): A pénzhez és hatalomhoz való viszony csoportképző szerepe. Kultúra és közösség Balogi Barbara, Dusa Ágnes (2009): A vallás és az érdekérvényesítés közösségformáló ereje a Debreceni Egyetemen. Változás. Válság. Váltás. Hu. A Magyar Szociológiai Társaság Éves Konferenciája. Debrecen, november Forrás: eloadasok_absztraktjai/. Utolsó látogatás: Borbás Barnabás (2008): HÖOK: A színfal két oldaláról érdekképviseletünk lelki tükre. Igenhir.hu A világ kritikus szemmel Forrás: Utolsó látogatás: Csákó Mihály (2004): Ifjúság és politika. A politikai szocializáció kutatásáról. Educatio Csákó Mihály (2007): Tizenévesek demokráciaképéről. Előadás a Magyar Politikatudományi Társaság Vándorgyűlésén. Pécs, június 22. Csákó Mihály (2009): Demokráciára nevelés az iskolában. In Somlai Péter, Surányi Bálint, Tardos Róbert, Vásárhelyi Mária (szerk.): Látás viszonyok. Budapest, Pallas Kiadó Csákó Mihály (2011): Youth, School and Democracy in Hungary. Central European Political Science Review Csípő Ildikó, Daróci Renáta, Kun Eszter, Lakatos Gábor, Vircsák Enikő (2004): Az iskola demokráciája a demokrácia iskolája. Diákönkormányzatok működése hetedikesek szemével. Educatio Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének beszéde a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanévnyitóján szeptember 1. Forrás: dragon. unideb.hu/~ttkweb/.../palinkas_beszed_bmetanevnyito.doc. Utolsó látogatás: Dusa Ágnes, Sőrés Anett (2010): Formális és informális csoportok a Debreceni Egyetemen. In Kozma Tamás, Ceglédi Tímea (szerk.): Régió és oktatás: A Partium esete. Debrecen, CHERD Huyst, Petra (2008): We have made Europe, now we have to make Europeans : Researching European Identity among Flemish Youths. Journal of Contemporary European Research IEA (1999): Citizenship and Education in Twenty Eight Countries: Civic Knowledge and Engagement at Age Fourteen. Forrás: Utolsó látogatás: Interaktív Felvi-rangsor. Forrás: Utolsó látogatás: Kucsera Tamás Gergely, Szabó Andrea (2009): A magyarországi hallgatói mozgalom húsz esztendejéről. Budapest, HÖOK A Hallgatókért Alapítvány Kucsera Tamás Gergely (2010): Az országos felsőoktatási hallgatói képviselet és a magyarországi hallgatói önkormányzati modell fejlődéstörténete Doktori értekezés. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Interdiszciplináris Doktori Iskola. 243

244 Forrás: tamasgergelyphd.pdf. Utolsó látogatás: Kucseráné Gerstmayer Márta (2005, szerk.): Civil szervezetek és hallgatói öntevékenység a hazai felsőoktatásban. Budapest, HÖOK A Hallgatókért Alapítvány. Forrás: playhold.hu/jscripts/tiny_mce/spirit_docs/upload_5/hook_kiadvany_1.pdf. Utolsó látogatás: Ligeti György (2000): Konfliktus és szabályalkotás az iskolában. Új pedagógiai Szemle 4. Forrás: Utolsó látogatás: Jancsák Csaba, Matiscsák Attila (2004): A hallgatói mozgalmak és az önkormányzatiság a 80-as, 90-es években két esettanulmány tükrében. In Gábor Kálmán (szerk.): Ifjúsági korszakváltás Ifjúság az új évezredben. Szeged, Belvedere Matiscsák Attila (2009): Egyetem? Politika? Egyetempolitika? Aktív Szemeszter 5 6. Forrás: Utolsó látogatás: Nyüsti Szilvia (2011): Állampolgárság a felsőoktatásban. A Magyar Szociológiai Társaság Éves Konferenciája. Miskolc, november Forrás: mszt_nyustiszilvia_allampolg_2011.pdf. Utolsó látogatás: Percheron, Annick (1999a): Az egyén politikai formálódása. In Szabó Ildikó, Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Budapest, Új Mandátum Kiadó Percheron, Annick (1999b): Szocializáció és politikai szocializáció. In Szabó Ildikó, Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Budapest, Új Mandátum Kiadó Péntek Eszter, Kocsár Judit Beatrix, Rakobowchuk, Giselle Anna (2010): Kari körkérdés 2.0 Hallgatói vélemények a kari közéletről és a Hallgatói Önkormányzat munkájáról. Acta Sociologica (Pécsi Szociológiai Szemle) Pusztai Gabriella (2011): A láthatatlan kéztől a baráti kezekig. Hallgatói értelmező közösségek a felsőoktatásban. Budapest, Új Mandátum Kiadó Riba István (2010): Diákképviselőkből politikusok. HVG Sik Domonkos (2010): Középiskolások állampolgári értékei: a republikánus, a liberális és az antidemokratikus értékek szocializációs színtere. Új Ifjúsági Szemle Szabó Ildikó, Falus Katalin (2000): Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar eset. Magyar Pedagógia Szabó Ildikó (2009) Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálódásában Magyarországon Budapest, L Harmattan Kiadó évi LXXIX. törvény a magyar közoktatásról. cgi?docid= tv. Utolsó látogatás: évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról. Magyar közlöny évi 165. szám, Utolsó látogatás:

245 Mellékletek 1. melléklet: A fórum elemzéséhez felhasznált kategória-szótár 29 Demokráciával kapcsolatos szavak demokrácia/ demokratikus/ demokrata/ választás/ szabadság/ szólásszabadság/ politika/ politikus/ jelölt/ szabály/ törvény/ szavazás/ demonstráció/ polgár/ nép/ egyenlők/ adó/ aktív/ fellebbez/ tiszta/ tisztességes/ ártatlan/ becsületes/ érvényes/ bizonyíték/ jegyzőkönyv/ diákképviselet/ diákönkormányzás/ érdekérvényesítés/ hivatalos/ igazság/ jog/ kampány/ képvisel/ képviselő/ kormány/ közélet/ közgyűlés/ közjegyző/ legitim/ mandátum/ küldöttgyűlés/ megmozdulás/ miniszterelnök/ minisztérium/ nagypolitika/ népszerű/ nyilatkozat/ nyílt/ nyilvánosság/ országgyűlés/ önként/ önkormányzat/ parlament/ párt/ petíció/ polgármester/ reform/ részvétel/ sajtó/ média/ számvevőszék/ szenátus/tüntetés/ tájékoztatás/ tárgyal/ tényfeltárás/ tisztségviselő/ tisztújítás/ ügyészség/ ügyvéd/ ülés/ vámhivatal/ vélemény/ vita/ vizsgálat/ voks/ elnök/ alelnök/ elnökhelyettes A demokrácia diszfunkcióival, antidemokratikussággal kapcsolatos szavak jogszabálysértés/ szabályellenes/ szabálytalan/ csalás/ börtön/ hűvös/ bűn/ bűnszervezet/ maffia/ cinkos/ lop/ tolvaj/ lebukott/ király/ királyné/ királylány/ cár/ pápa/ vezér/ gazdi/ kommunista/ alattvaló/ slepp/ bólogató János, Juliska/ proletár/ katona/ csürhe/ banda/ csatlós/ csicska/ elnémíthatók/ kegyelt/ szakszervezet/ KISZ/ régi idők / birodalom/ egyeduralom/ kiváltságos/ zsarol/ korrupt/ korrupció/ mutyi/ mocsok/ sikkaszt/ hatalom(hajhász)/ egyenlőbbek/ erőszak/ fegyver/ félelem/ fenyeget/ fölényeskedés/ istenít/ csúszópénz/ zsebbe/ kitömni/ garázdálkodás/ hazug/ érvénytelen/ felháborít/ fondorlat/ nyalás/ alamuszi/ aljas/ ármánykodás/ demagóg/ bosszú/ igazságtalan/ lázadás/ forradalom/ lenyúlás/ lepaktáltak/ lepapírozott/ manipuláció/ megbukik/ megélhetési/ meggazdagodni/ megússzák/ megvádoltak/ megvesztegethető/ összeférhetetlen/ összpontosul/ panasz/ palástolni/ parancs/ passzív/ pénzéhes/ pénzelrakó/ privilégium/ probléma/ rágalom/ rajongók/ senkiházi/ semmirekellő/ söpredék/ span/ sulykolni/ szavaztatták/ buszoztat/ szégyen/ szélhámos/ személyeskedés/ tisztogatás/ törvénytelen/ törvénytelenség/ trón/ túlszámlázás/ uralkodik/ uszít/ utasít/ ülteti/ vádaskodás/ vádló/ vádirat/ vagyonosodási/ visszaélés 2. melléklet: A Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatainak honlapjai DE ÁJK: Utolsó látogatás: DE ÁOK: Utolsó látogatás: DE BTK: Utolsó látogatás: DE EK: Utolsó látogatás: DE FOK: Utolsó látogatás: DE GVK MTK: Utolsó látogatás: DE GYFK: Utolsó látogatás: DE GYTK: Utolsó látogatás: DE IK: Utolsó látogatás: DE KTK: Utolsó látogatás: DE MK: Utolsó látogatás: DE TTK: Utolsó látogatás: EHÖK: Utolsó látogatás: A táblázatban csak a főbb szótöveket jelenítettük meg, de az elemzés során a belőlük képzett szavak is megszámlálásra kerültek. 245

246 3. melléklet: Elemzett weblapok listája Egy kizárás az érvényes debreceni HÖK-választás mérlege ( :54). edupress.hu/hirek/index.php?pid=egycikk&hirid= Utolsó látogatás: Derül a kommenteken Körösparti Péter ( :27). derul-a-kommenteken-korosparti-peter/ Utolsó látogatás: HÖK botrány és illegális demonstráció a Debreceni Egyetemen ( :09). haon.hu/hok-botrany-es-illegalis-demonstracio-a-debreceni-egyetemen/ Utolsó látogatás: HÖK-botrány a Debreceni Egyetemen? ( :42). az_olvaso/hok-botrany-a-debreceni-egyetemen/ Utolsó látogatás: HÖK-botrány a Debreceni Egyetemen? ( :01). hok_botrany_a_debreceni_egyetemen. Utolsó látogatás: HÖOK Tükör Hírfigyelő (2011. október III. hét). get_file?uuid=2235f0f d2-a00c-263c7e7777d7&groupid= Utolsó látogatás: Képviselőket választottak a hallgatók ( :55). node/5862. Utolsó látogatás: Közgázos választások: nem vitázik a DE HÖK ( :15). campus/kozgazos-valasztasok-nem-vitazik-a-de-hok/ Utolsó látogatás: Nem kiáltanak csalást, csak tüntetni akarnak ( :17). Utolsó látogatás:

247 Bevezetés Varga Szabolcs A DEBRECENI EGYETEMISTÁK ÉS A SZÉLSŐJOBB A CAMPUS-LÉT KUTATÁS ONLINE ADATBÁZISÁNAK KVANTITATÍV ELEMZÉSE A jobboldali, legfőképpen a szélsőjobboldali szervezetek vizsgálata aktuális téma, hiszen a 2009-es Európa Parlamenti választások és a 2010-es Országgyűlési választások bebizonyították a szélsőjobboldali erők térnyerését. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy felkutassam, melyek azok a magyarázó változók, amelyek hatással vannak az egyén politikai gondolkodására, szélsőjobboldali eszmék iránti fogékonyságára. Hogyan határozza meg a családi háttér, a médiafogyasztás, az életvitel a politikáról való gondolkodást és a politikai értékrendet? A tanulmányban a kvantitatív elemzésre helyezem a hangsúlyt. A Campus-lét 1 kutatás 2010 őszén lekérdezett online kérdőívére támaszkodom, melynek kérdései kiváló kvantitatív elemzési alapot nyújtanak a témában, így a kutatás beleilleszkedik a csoportdinamikával foglalkozó munkacsoport kutatásába. A tanulmány első felében áttekintem a magyar jobboldal elmúlt több mint húsz évét, körbejárom a szélsőjobboldaliság fogalmát, definiálási lehetőségeit és a témámhoz kapcsolódó más kutatások eredményeit. A tanulmány második felében az online adatbázis elemzésével tárom fel a debreceni egyetemi hallgatók politikai gondolkodásának, világképének ideáltípusait és magyarázó változóit, válaszokat keresve a feltett kérdésekre. A jobboldal a rendszerváltástól napjainkig A politikai jobboldalt az elmúlt több mint 20 évben leginkább a széttagoltság jellemezte. A rendszerváltás utáni első szabad választás eredményeképpen a jobboldal alakított kormányt Magyarországon, a Magyar Demokrata Fórum vezetésével. A Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós partnerekként vettek részt a kormányban, az FKgP 1 Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák (OTKA K számú kutatás). A hároméves kutatás 2010 februárjában kezdődött. A kutatás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. 247

248 később, a koalícióból kilépve ellenzékbe került. Az antalli politika révén az MDF kompromiszszumképes, nyugodt jobboldali erőként kormányzott, a polgárosodást zászlajára tűzve. Az 1994-es választások a jobboldal vereségével, ellenzékbe kerülésével zárultak. Az MDF-ben bomlási folyamat indult el, a nemzeti liberálisok ellenezték, a népnemzetiek támogatták a radikálisabb jobboldali politikát folytató FKgP-hez való közeledést. A jobboldali pártok gyengülését és az ezáltal keletkező politikai vákuumot a Fidesz az erősebb, nemzeti politizálás felé fordulva igyekezett kihasználni. Megszületett az ötlet, hogy az addig liberális párt alakuljon polgári pártból polgári szövetséggé, fogja össze a széthullott jobboldalt, és a megalakuló szövetségben legyen vezető szerepe. Ekkorra tehető Orbán Viktor vezér szerepének kialakulása, akit a párton kívüli jobboldaliak is elfogadtak. Az erős vezérszerep mellett fontos volt, hogy Orbán retorikájában egyre erősebben jelentkeztek a nemzeti kérdések és a szimbólumokat használó, érzelmekre hatni igyekvő eszközök. Az új politikai irányvonalnak és Orbán személyének köszönhetően 1998-ra a Fidesz képes volt összefogni az ellenzék erőit, és megnyerni a választásokat. Az közötti ciklusban a Fidesz mindenáron a jobboldal centralizálására törekedett, melyet 2002-re sikerült is elérnie. Az FKgP leszalámizásával, az MDF-el és MIÉP-pel kötött kiegyezéssel kialakult a Fidesz vezette egységes jobboldal (Wéber 2010). A 2002-es választási vereség ellenére a Fidesz képes volt megtartani vezető pozícióját a jobboldalon, Orbán Viktor pedig vezető szerepét a pártban. A négy év kormányzás alatt sikerült egy könnyen mozgósítható, a nemzetiségi kérdésben és a rendszerváltáskor elmaradt, a kádári nómenklatúrával és örököseivel szembeni elszámolás kérdésében elkötelezett tömegbázist kialakítani. A tömegbázis lehetővé tette, hogy a Fidesz eszköztárának meghatározó kelléke legyen az utcai, valamint a gyakran szimbólumokat használó, érzelmekre ható politizálás. A es ciklusban a szélsőjobboldal megerősödése figyelhető meg. A MIÉP a es választási veresége után (nem érte el a parlamenti küszöböt) súlytalan törpepárttá válásával, a Jobbik megjelenésével a szélsőjobboldal pártja és a szélsőjobboldali eszmékre fogékony tömegbázis egymásra talált. A 2009-es európai parlamenti választások és a 2010-es országgyűlési választások eredményei általában a jobboldal, de leginkább a szélsőjobboldal robbanásszerű erősödését mutatták. Előbbi alkalmával a Jobbik Magyarországért Mozgalom a leadott voksok közel 15 százalékát kapta, ezzel 3 mandátumot szerezve. 2 A legutóbbi országgyűlési választás óta pedig a párt a magyar parlamentben is képviselteteti magát, 47 fővel. 3 A szélsőjobboldal terminológiája Tekintve, hogy tanulmányom egyik vizsgálati témája a debreceni egyetemisták szélsőjobboldalhoz fűződő viszonya, szükséges a szélsőjobboldaliság, mint politikai eszmerendszer definiálása. A nemzetközi és magyar szakirodalomban több különböző megfogalmazása létezik ennek a politikai irányvonalnak, és mivel minden megfogalmazás magában hordoz valamiféle értékítéletet, nagyon nehéz megfelelően, objektíven körülírni a szélsőjobboldaliságot. Már maga a megnevezés is vita tárgya lehet, hiszen a gyakran használt szélsőjobboldal kifejezés önmagában véve egy politikai szélsőséget vizionál, a normától, a középtől való eltérésre, 2 Forrás: Utolsó látogatás: Forrás: Utolsó látogatás:

249 marginalitásra utal. Az itthon ritkábban használt, de külföldön jobban elterjedt radikális jobboldal kifejezés sokkal inkább feltételezi az alkotmányos rend elfogadását. A fogalom tisztázatlansága következtében az elnevezés a politika eszközévé vált. Az utóbbi években a szélsőjobboldaliság terminus mellett egyre inkább két megnevezés terjedt el a közbeszédben: a nemzeti radikalizmus (amely főleg a MIÉP önmaga meghatározására szolgáló fogalomhasználatához köthető) címke, majd a közelmúltban a nemzetközileg is elterjedt jobboldali radikalizmus (a Jobbik kommunikációja révén) kifejezés (Filippov 2011). A tanulmányomban a szélsőjobboldali kifejezést használom, a címke negatív értéktartalma tudatában. Ennek oka, hogy a köznyelvben ez a kifejezés terjedt el leginkább azzal a politikai eszmerendszerrel kapcsolatban, amelyet vizsgálok. Másik, kevésbé elméleti érv a szélsőjobboldal kifejezés mellett az, hogy az online adatbázis kérdőíve, amelyet ez a tanulmány elemezni hivatott, szintén ezt a kifejezést alkalmazza, így ettől nem lenne praktikus eltérnem (a kérdések elemzését nagyban nehezítené egy új kifejezés bevonása a kérdésekben szereplők helyett). A kifejezés negatív kicsengése ellenére az elemzésben a szélsőjobboldali eszmerendszert, ennek követőit, az ideológiát elfogadó vagy támogató csoportokat objektíven fogom vizsgálni, tartózkodom minden értékítélettől. A szélsőjobboldali eszmerendszer definiálása, hasonlóan a megnevezés körüli vitákhoz, széles körű spektrumon mozog. Mudde kutatása (Mudde 2000 idézi Filippov 2011) összesen 50 különböző definíciót említ, ezek közül 26-ot vizsgálva öt közös jegyet említ meg, amelyeket minden definíció tartalmaz a szélsőjobboldaliság körülhatárolására: nacionalizmus, rasszizmus, xenofóbia, demokráciaellenesség és erős állam követelése. Ez a halmazszerű leírás jól alkalmazható tanulmányomban is, hiszen az elemzett adatbázis több, faktorok felállítására alkalmas kérdést tartalmaz e jellemzők egy részének mérésére, így (megint csak praktikus okokból), a Mudde által leírt öt jellemzőből kettő (xenofóbia és rasszizmus) segítségével próbálom tetten érni a szélsőjobboldali gondolatrendszert a Debreceni Egyetem hallgatói körében. Ezt egészítem ki a szélsőséges jobboldali médiatermékek fogyasztásának vizsgálatával, melyre vonatkozóan szintén több kérdést tartalmazott a kérdőív. A szélsőjobboldal korántsem egységes, inkább politikai gyűjtőfogalomnak tekinthető. Két fő alcsoportja van: a fajvédők és nemzeti szocialisták. A fajvédőké a konzervativizmusból fakadó irányzat. A fajok harcában veszélyeztetettnek tartott nemzeti közösség önvédelmét helyezi középpontjába, amelynek (gazdasági, szociálpolitikai, kulturális es politikai) eszközrendszerét a fennálló rendszer kereteit feszegetve, de azokon belül jelöli ki (Filippov 2011: 141). A nemzeti szocializmus azonban olyan eszmerendszer, amely deklarálja a gazdaság egészének faji alapon történő, gyökeres átalakításának célját (Filippov 2011). Beszélhetünk még a fasisztákról, akiket az olasz mozgalomhoz hasonló, nemzeti összefogást és totális államot sürgető irányzatok képeznek, de a köznyelvben a fasiszta kifejezés gyakran lefedi a teljes szélsőjobbot. Jelen tanulmánynak nem célja, hogy elkülönítse ezeket az irányzatokat, kibogozza az eléggé kusza és máig tisztázatlan határokat a szélsőjobboldalon belül. Mivel én a szélsőjobboldali gondolatrendszer kialakulásának, a szélsőjobboldali csoportokhoz tartozásnak a magyarázó változóit kívánom vizsgálni, elfogadom a Mudde-féle öt jellemzőt, mint a szélsőjobboldali gondolkodás sajátjait, és nem cizellálom azt különböző irányzatok, alcsoportok vizsgálatára (ezzel együtt persze elismerve, hogy ezek a néha egymással is viaskodó irányzatok koránt sem 249

250 vehetőek egy kalap alá, mindössze az én kutatási témám nem teszi szükségessé a további elkülönítésüket). Politikai szocializáció Tanulmányomban politikai szocializációnak tekintem azt az egész életen át tartó folyamatot, melynek során az egyén és a társadalom folyamatos interakciói révén, az egyén politikai személyisége kialakul. Megtanul tájékozódni a társadalomban, kialakul politikai és közösségi identitása, nemzeti és politikai csoportidentitása, politikai értékrendje és világképe (Szabó, Falus 2000; Szabó 2009). A politikai szocializáció folyamata beleilleszkedik az alapszocializációba, nem választható el attól. A folyamat során a társadalom intézményei kész világképet adnak át az új nemzedékeknek, amelyet az új nemzedék érdekei szerint alakít, újraértelmez (Szabó 2009). A politikai szocializáció tényezőit formális és nem formális elemek alkotják. Formális az iskola, egyház, különböző intézmények, szervezetek, nem formális tényezők a család, kortársak (szemtől szembeni kapcsolatok); kulturális minták, világkép konstrukciók, magatartási és cselekvési minták (kulturális tényezők); alap- és egyéb tematikák (diszkurzív tényezők) és tapasztalatok, élmények (Szabó 2009). A felsorolt politikai szocializációs tényezők közül többet, mint magyarázó változót vontam be a modellbe (azokat, amelyeket a kérdőív alapján lehetőség volt bevonni). Az elemzés célja, hogy meghatározzam a bevont tényezők milyen irányú és mértékű hatással vannak a Debreceni Egyetem hallgatóinak politikai identitására, csoportidentitására és világképére (lásd. Változó-modell c. fejezet). RECON demokráciavizsgálat A RECON program (Reconstituting Democracy in Europe) program keretében készült az az összehasonlító vizsgálat, mely budapesti egyetemisták demokráciáról alkotott képét és attitűdtípusait hasonlítja össze Európa 20 másik egyetemének hallgatóival (Heller et al. 2009). A vizsgálat magyarországi mintáját a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen vették fel a kutatók, összesen 40 hallgatóval készült Q-teszt (egy módszer a politikai identitás dimenzióinak mérésére) és interjú. A kutatás módszertani különlegessége, hogy a kvantitatív eredményeket interjús adatfelvétellel kapcsolja össze, jobban feltérképezve az egyes attitűd-típusok motivációját. A magyarországi eredmények négy attitűdtípust vázolnak fel: az első a liberális identitású faktor, a második az ún. macsó nemzeti identitású faktor, a harmadik az utilitarista, a negyedik pedig szintén nemzeti identitású, de sokkal inkább empatikus-emocionális, mint a második attitűdtípus (Heller et al. 2009). Az első attitűdtípus, a liberális identitás megkülönböztető kérdései a következők voltak: (1) A személyes szabadságot és választást meg kell védeni és (2) Az EU tartsa tiszteletben az egyetemes emberi jogokat és harcoljon betartatásukért. Ezekre az állításokra az ebbe a típusba tartozók általában magas prioritás-pontszámot adtak. A csoport tagjai fontosnak tartják még a kulturális autonómiát ( Minden közösségnek joga van a különbözőséghez, amíg mások szabadságát nem sértik ezzel ), és a nemek közötti egyenlőséget. Az interjúkból kiderül, hogy a 250

251 liberális identitású hallgatók a kulturális szabadság kérdésében gyakorta asszociálnak a Magyar Gárda szervezetére és akcióira, amelyeket elítélnek. A második típus, a macsó nemzeti attitűd megkülönböztető állításai: (1) Büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok és (2) Magyarország az otthonom. Érdekes módon, ha nem is ilyen mértékben, de magas prioritást élvez a Büszke vagyok rá, hogy európai vagyok állítás is, tehát a csoport nemzeti identitásán kívül erős európai identitással is bír. A csoport tagjai jellemzően szkeptikusak a demokráciával szemben. Véleményük szerint az EU-nak nem a globális, hanem az európai problémákkal kellene foglalkoznia. A második típus tagjai körében átlag feletti prioritást kapott a következő két állítás: A nőknek inkább a család mellett a helyük és A nőknek kevesebbet kellene foglakozniuk a karrierjükkel. Látszólagos ellentmondás, hogy a csoport nagy része emellett egyetért a Nők és a férfiak egyenlők állítással. A szerzők azzal oldják fel ezt az ellentmondást, hogy valószínűleg a csoport tagjai elvben elismerik a nők egyenjogúságát, de a gyakorlatban háziasszony-szerepet képzelnek el a nők számára. Az utilitarista hallgatók számára a legfontosabb állítások az EU gazdasági előnyeihez kapcsolódnak. Megkülönböztető állításai a következők: (1) Az eurónak el kell terjednie egész Európában és (2) Nem szabad lemaradnunk a fejlődésben lévő Európától. A válaszadók leginkább az EU anyagi lehetőségeire helyezik a hangsúlyt, szeretnének az EU más, fejlettebb országaiban munkát vállalni, esetleg letelepedni, kihasználni az EU nyújtotta magasabb életszínvonal lehetőségét. Ezen hallgatói csoport attitűdjei korrelálnak legkevésbé a negyedik, a szerzők által Hestia (a görög mitológiában a szív istennője, a családi béke őrzője) attitűd-típusnak nevezett faktorral. A negyedik, Hestiáról elnevezett attitűdtípus megkülönböztető állításai: (1) Ha elköltöznék, hiányozna a megszokott életem, (2) Magyarország az otthonom és (3) Büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok. A negyedik típus legnagyobb mértékben a második, macsó nemzeti attitűddel korrelál, azonban kiegészül egy empatikus-emocionális attitűddel. Jellemzően a második típusba férfiak, a negyedikbe női hallgatók tartoznak. A két faktor tulajdonképpen az erős nemzeti identitás férfi és női változata. Ez a különbség egyrészt az EU globális szerepéről alkotott véleményben (a negyedik faktorba tartozók szerint, ellentétben a második faktorral, az EU-nak segítenie kell a szegényebb országokat), másrészt a politikai hatalom alkalmazásában különbözik (az erős nemzeti identitású női hallgatók elítélik az erőből politizálást, ellentétben a férfiakkal) (Heller et al. 2009). A RECON magyarországi vizsgálata több szempontból is értékes összehasonlítási alapot nyújt a kutatásom számára, mind európai, mind magyarországi (regionális) értelemben. A Q-módszer debreceni használatával és hasonló kiértékelésével össze kívánom vetni a DE hallgatóinak attitűd-típusait a RECON kutatásban szereplő fővárosi hallgatókéval, valamint más európai egyetemek demokráciáról alkotott képével. Látlelet 2009 A Látlelet 2009 vizsgálat (Gimes et al. 2009), hazai és nemzetközi közvélemény-kutatások alapján vázolja fel azokat az attitűdöket, értékmintázatokat, amelyek fogékonnyá tesznek a szélsőséges eszmékre. A vizsgálat szerint az alábbi tényezők jellemzik ezt az attitűdöt: az alkotmányos rendszerrel szembeni elégedetlenség, a politikus-unalom, az újdonság iránti vágy, EU-szkepticizmus, 251

252 tekintélyelvűség, elégedetlenség a közbiztonsággal, krónikus pesszimizmus, előítéletesség és fogékonyság az összeesküvés-elméletekre. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a társadalmi bizalom alacsony szintje, a tekintélyvákuum és a politika jobbra tolódása olyan kontextuális tényezők, amelyek erősítették a fogékonyságot a szélsőségekre. Az, hogy a mindenkori kormányzat a szélsőségesekkel szembeni fellépést jogi eszközökkel próbálja megoldani, nem pedig a folyamatok hátterében lévő társadalmi-gazdasági feszültségek feloldásával, inkább tüneti, mint tényleges kezelése a problémának. Változó-modell Tanulmányom tulajdonképpeni tárgya, az online kérdőív széles körben térképezi fel a Debreceni Egyetem hallgatóinak életmódját, anyagi hátterét, médiafogyasztását stb. A kérdések széleskörűsége lehetővé teszi számos magyarázó változó bevonását, amelyek politikai identitásra gyakorolt hatását az elemzés során megvizsgálom. Az elemzéshez az SPSS statisztikai szoftver 16-os verzióját alkalmaztam, amely elterjedt eszköz a hasonló, kvantitatív adatelemzéshez. A felállított változó-modell számos változót tartalmaz, ezeket csoportokba rendezve öt főváltozót hoztam létre: (1) családi háttér, (2) életkörülmények és életvitel, (3) médiafogyasztás, (4) hallgatói értékrend, valamint (5) politikai értékrend, csoportidentitás és aktivitás. A modell (1. ábra) a főváltozók közötti lehetséges kapcsolatokat írja le, e kapcsolatok mentén végzem az elemzést. A főváltozók közül magyarázó változók a családi háttér, az életkörülmények és életvitel változók (melyek áttételes hatással vannak a függő változóra), köztes változók a médiafogyasztás és hallgatói értékek (melyek közvetlen hatással vannak a függő változóra), függő változó pedig a politikai értékrend, csoportidentitás és aktivitás. 1. ábra: A változó-modell (saját készítésű ábra) A főváltozókat több alváltozó, úgynevezett indikátor segítségével mérem. A számos, különböző indikátor összefésülésére a faktoranalízis és főkomponens-elemzés módszereit alkalmazom. Ezekkel a módszerekkel azt vizsgálom meg, hogy az egyes főváltozóknak milyen dimenziói, megközelítési módjai léteznek. A nagyszámú indikátorból jóval kevesebb faktort (indikátorcsoportot) képzek, amelyekkel könnyebb további, főváltozók közötti összehasonlításokat végezni. 252

253 A családi háttér változócsoportba az anya és apa iskolai végzettsége, a családdal folytatott beszélgetések témái és gyakorisága, valamint a családtól kapott anyagi segítség mértéke tartozik. Az életkörülmények és életvitel főváltozó, ahogy a neve is mutatja, két témakör összevonása. Az életkörülményekre (jövedelem, lakástípus, tartós fogyasztási cikkek birtoklása) és az életvitelre vonatkozó (szórakozási és szabadidő-eltöltési szokások) indikátorok egyaránt ide tartoznak. Az összevonás oka, hogy a két indikátorcsoport erősen korrelál egymással, logikailag is szorosan összetartoznak, így nem láttam értelmét különválasztani őket. A médiafogyasztáson belül vizsgálom a nem politikai médiatartalmak fogyasztását, a fogyasztás gyakoriságát és az internet használati szokásokat. A hallgatói értékek főváltozóhoz tartoznak a sztereotípiák, az előítéletek, a jövőkép és a nem politikai csoportelkötelezettség. A függő főváltozót a politikai jellegű médiumok fogyasztásával, illetve a politikai csoportelkötelezettséggel határozom meg. A változó-modellbe bevont főváltozók vizsgálatán kívül fontos úgynevezett kontrollváltozókat beemelni. Ezek olyan, főleg demográfiai változók, amelyek adott esetben torzíthatják az eredményeket, ha egyenlőtlenül oszlanak el a vizsgált változók egyes értékei esetén. 4 Az elemzésbe a következő kontroll változókat vontam be: a nem, az intézményben töltött félévek száma és a szak. A családi háttér közvetlen hatása a politikai identitásra Azt, hogy milyen szerepük van a szülőknek a Debreceni Egyetem hallgatóinak szocializációjában, és ezen belül a politikai szocializáció milyen helyet tölt be, a Campus-lét kutatás online kérdőívének adatai alapján vizsgáltam. A hallgatók és a szülők kapcsolatát és ennek jellegét feltáró kérdés a szülő-gyerek kapcsolat nyolc területére kérdez rá, ezek gyakoriságát méri. Ahogy már kifejtettem, a politikai szocializációt szélesen értelmezem, a fogalom általam használt értelmezésébe beletartozik minden, politikai személyiséget formáló interakció az egyén és táradalom között, így az egyén és a társadalom alapköve, a család között is (lásd Politikai szocializáció c. fejezet). A többi terület, melyekre a kérdőív rákérdez, a családi szocializáció más színtereit fedik le (szabadidő-eltöltés, kulturális fogyasztás, párválasztás stb.). Ezeket a területeket hasonlítottam össze a politikai szocializációval. Az 1. táblázat megmutatja, hogy a politikai szocializációhoz kapcsolódó terület, a beszélgetés politikai, közéleti kérdésekről összességében a legkisebb gyakorisággal fordul elő. 1. táblázat: A szülők kapcsolata a kérdezett hallgatókkal (összesen, százalékban és mérleg-index) Milyen gyakran jellemző a szüleidre? Gyakran Ritkán Soha Mérlegindex Érdeklődnek a tanulmányaimról Érdekli őket, hogy mit csinálok szabadidőmben Bevonnak a házimunkába Például, ha a férfi hallgatók körében gyakoribb a politikai médiafogyasztás, mint a nők esetében, és a bejárós hallgatók nagy része férfi, a nem változó bevonása nélkül az a csalóka kép rajzolódhat ki a kutató előtt, hogy a bejárós hallgatók hajlamosabbak politikai műsorokat nézni, mint a nem bejárósak. 253

254 Milyen gyakran jellemző a szüleidre? Gyakran Ritkán Soha Mérlegindex Érdeklődnek a barátaimról Bevonnak a családi döntésekbe A szüleim beszélgetnek velem könyvekről, filmekről Elmondják a véleményüket a párkapcsolatomról Beszélgetnek velem politikai, közéleti kérdésekről Női és férfi hallgatók A tanulmány során a minta elemzéséhez különböző eljárásokat alkalmaztam (kereszttáblaelemzés, variancia-analízis, lineáris regresszió stb.) Ezeknél gyakran jelenik meg a szignifikanciaérték (p), amely ha 5 százalék alatti (szignifikancia szint), elfogadom, hogy a változók összefüggenek. Az érték kiszámolásánál a szoftver a mintát valószínűséginek tekinti, ez azonban az online adatbázis esetén nem áll fenn, mégis (jobb híján) ezt az értéket tekintem irányadónak. A nagy elemszámú, de nem valószínűségi mintájú vizsgálatoknál ez megkockáztatható eljárás, bár a torzulás veszélye így is fennáll, ennek csökkentésére súlyozott adatokkal dolgoztam. Az eljárások általában normális eloszlású változóknál alkalmazhatók, azonban ilyen nagy mintaelemszámnál a centrális határeloszlás elve miatt ettől szintén el lehet tekinteni. A szülők politikai szocializációra gyakorolt hatását a férfi és a női hallgatók esetében kereszttábla-elemzéssel vizsgáltam meg, amely nem mutatott ki szignifikáns különbséget (p=0.054). Nem mutatható ki tehát összefüggés a kérdezett hallgató neme és a politikai, közéleti témájú beszélgetések gyakorisága között, annak ellenére, hogy az adatbázis igen nagy elemszámú (az összefüggés hiánya ugyanis sok esetben a kis mintaelemszám következménye) (Fazekas 2005). Ez az eredmény azt támasztja alá, hogy a férfi és női hallgatók szülei ugyanolyan intenzitással vesznek részt a hallgató politikai szocializációjában. 2. táblázat: A szülők kapcsolata a kérdezett hallgatókkal (férfiak, százalékban és mérleg-index) Milyen gyakran jellemző a szüleidre? Gyakran Ritkán Soha mérlegindex Érdeklődnek a tanulmányaimról Érdekli őket, hogy mit csinálok szabadidőmben Bevonnak a házimunkába Bevonnak a családi döntésekbe Érdeklődnek a barátaimról Beszélgetnek velem politikai, közéleti kérdésekről A szüleim beszélgetnek velem könyvekről, filmekről Elmondják a véleményüket a párkapcsolatomról

255 3. táblázat: A szülők kapcsolata a kérdezett hallgatókkal (nők, százalékban és mérleg-index) Milyen gyakran jellemző a szüleidre? Gyakran Ritkán Soha mérlegindex Érdeklődnek a tanulmányaimról Érdekli őket, hogy mit csinálok szabadidőmben Bevonnak a házimunkába Érdeklődnek a barátaimról Bevonnak a családi döntésekbe Elmondják a véleményüket a párkapcsolatomról A szüleim beszélgetnek velem könyvekről, filmekről Beszélgetnek velem politikai, közéleti kérdésekről Habár nem igazolódott, hogy a szülők szerepe a családi politikai kommunikációban gyermekük nemétől függően különböző lenne, mégis felfedezhetünk különbségeket a szülői befolyás relatív intenzitását illetően. Az egyes dimenziókban, amelyek a szülő-hallgató kapcsolat intenzitását jellemzik, a női hallgatók esetében rendre nagyobb intenzitást tapasztalunk. A nők esetében tehát a szülők szocializációs hatása minden téren nagyobb, intenzívebb, mint a férfiaknál, ez alól egyedül a politikai, közéleti beszélgetések jelentenek kivételt (2. és 3. táblázat). A női hallgatók kimutathatóan intenzívebb kommunikációs kapcsolatban állnak a szüleikkel. A férfiakkal a politikán kívül minden téren kisebb intenzitású kommunikációs kapcsolatban vannak szüleik, mint a nők. Ha tehát a szocializációs területeken a szülők relatív hatását vizsgáljuk, megállapítható, hogy a politikai, közéleti témájú beszélgetéseket tekintve a többi kommunikációs témához képest a szülői szerep erősebb a férfiaknál, mint a nőknél. Míg tehát a női hallgatók szocializációjának minden terén erős a szülői hatás és a politikai szocializációban relatíve a leggyengébb, addig a férfiaknál ugyanez a nominális érték relatíve erősebb, mert a szülők szocializációs hatása egyéb területeken gyengébb. Karok közti különbségek A politikai beszélgetések gyakorisága az egyes karokon jelentős eltérést mutat. A kereszttábla-elemzés eredménye alapján kijelenthető (4. táblázat), hogy szignifikáns különbség van az egyes karok hallgatói között a szülőkkel folytatott politikai témájú beszélgetések gyakoriságát tekintve. A khi-négyzet statisztikához tartozó szignifikancia-érték egy százalék alatti. Ez azt jelenti, hogy a karok közötti különbségek mértéke nem a véletlen műve, van különbség a karok hallgatói között a teljes populációt tekintve. Nagyon fontos és érdekes eredmény, hogy a politikai beszélgetések a hallgató és a szülő között a leggyakoribbak az Állam- és Jogtudományi, Általános Orvostudományi, Fogorvostudományi és Gyógyszerésztudományi Karokon. Ugyanakkor tipikusan ezek a karok azok, amelyeken a legmagasabb arányban vannak olyan hallgatók, akiknek a szülei is hasonló karokon végeztek. Ezek a kirívóan magas gyakorisági átlaggal rendelkező, dinasztikus rekrutációt is ellátó karok magas társadalmi presztízsű szakmák, orvosok, fogorvosok, jogászok stb. képzését látják el. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a politikai be- 255

256 szélgetések a magas presztízsű szakok hallgatói között gyakoribbak, mint alacsonyabb presztízsű szakon hallgató társaiknál. Ha a családi politikai kommunikáció intenzitását illetően az egyik végletet a nagy múltú karokra járó jogászok, orvostan- és fogorvostan hallgatók, valamint gyógyszerész hallgatók alkotják, a másik végletet a viszonylag új karok hallgatói jelentik. Az 4. táblázatban a sötétszürkével jelölt karok a legkisebb értékeket mutatják. Ezen karok közül kettőben többségben vannak a női hallgatók (Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar, Egészségügyi Kar). A másik két karon jellemzőek a műszaki-technikai szakok, túlnyomóan férfi hallgatókkal (Informatikai Kar, Műszaki Kar). 4. táblázat: Politikai, közéleti témájú beszélgetések a szülőkkel karonként (százalékban és mérleg-index) A Debreceni Egyetem karai Erdei-féle kartípus Gyakran Ritkán Soha mérlegindex Állam- és Jogtudományi Kar Örökös Általános Orvostudományi Kar Örökös Bölcsészettudományi Kar Feltörő Egészségügyi Kar Feltörő Fogorvostudományi Kar Örökös Gazdaságtudományi és Vidékfejlesztési Kar Konzerváló Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar Feltörő Gyógyszerésztudományi Kar Örökös Informatikai Kar Kitörő Közgazdasági és Gazdaságtudományi Kar Örökös Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Konzerváló Műszaki Kar Kitörő Népegészségügyi Kar Feltörő Természettudományi és Technológiai Kar Kitörő Zeneművészeti Kar Feltörő A karok Erdei Itala-féle (Erdei 2007) felosztását is bevontam az elemzésbe. 5 Erdei a hallgatók mobilitási stratégiája alapján megkülönböztet örökös, feltörő, kitörő és konzerváló karokat. A négy kartípust a végzettséggel elérhető későbbi jövedelem és a szülők legmagasabb iskolai végzettsége alapján különítette el. Örökösök a magas végzettségű szülők gyermekei, akiknek magas a várható jövedelme. Konzerválók a magas végzettségű szülőkkel rendelkezők, de nem túl magas a későbbi, várható jövedelmük, feltörők, akik szülei alacsony végzettségűek, de előreláthatólag magas lesz a jövedelmük, és kitörők azok, akiknél ez utóbbi nem teljesül (Erdei 2007). A felosztás és a kapott eredmények nagyon jól illeszkednek egymáshoz. A legnagyobb mérlegindexxel rendelkező karok mind örökös típusúak, az ide járók között a legnagyobb azok aránya, akiknél gyakran jelenik meg a politika a családi beszélgetésekben, és ide járnak a legkevesebben, 5 Sőrés (2011) nyomán. 256

257 akiknél soha nem beszélnek politikáról a családjukkal. A legkisebb mérleg-indexű karok ezzel szemben a feltörő és kitörő típusból kerülnek ki. A férfiak és nők arányát az egyes karokon az 5. táblázat mutatja be, sötétszürkével jelölve a túlnyomóan férfi, világosszürkével a női karokat. 5. táblázat: A nemek aránya az egyes karokon (százalékban) A Debreceni Egyetem karai Erdei-féle kartípus Férfi Nő Állam- és Jogtudományi Kar Örökös Általános Orvostudományi Kar Örökös Bölcsészettudományi Kar Feltörő Egészségügyi Kar Feltörő Fogorvostudományi Kar Örökös Gazdaságtudományi és Vidékfejlesztési Kar Konzerváló Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar Feltörő Gyógyszerésztudományi Kar Örökös Informatikai Kar Kitörő Közgazdasági és Gazdaságtudományi Kar Örökös Mezőgazdaság-, Élelmiszertud.-i és Környezetgazdálkodási Kar Konzerváló Műszaki Kar Kitörő Népegészségügyi Kar Feltörő Természettudományi és Technológiai Kar Kitörő Zeneművészeti Kar Feltörő Mindenképpen érdekes és magyarázatra szoruló összefüggés, hogy a négy legalacsonyabb gyakoriságú kar közül kettő a legférfiasabb, kettő pedig a legnőiesebb kar. Ezen a négy karon a legkisebb a szülők hatása a hallgatók politikai szocializációjára, a legszélsőségesebb a nemek aránya, és mind a két véglet képviselteti magát. A másik négy karon, ahol a legnagyobb a szülők politikai szocializációra gyakorolt súlya, kiegyensúlyozott a férfi-női arány, nincs szélsőséges túlsúlyban egyik nem sem. A családon belüli politikai kommunikáció intenzitása összefügg azzal, hogy a hallgató milyen nemű, melyik karra jár és milyen mobilitási stratégiával bír. Életvitel-típusok A hallgatók anyagi helyzetével kapcsolatban a kérdőív hat lehetséges forrást sorol fel, ezekről kell a kérdezettnek meghatároznia, hogy az adott tétel a teljes bevételének körülbelül hány százalékát teszi ki. Feltételezésem szerint a bevételi források különbözősége más-más életvitelt, az önálló döntések lehetőségének, a szülőktől való függetlenségnek, a szabadidő mértékének más-más fokát jelenti. Az életvitel különbözősége pedig (gyanúm szerint) hatással lehet a politikai nézetrendszerre. Ennek a hipotézisnek a tesztelésére a faktoranalízis módszerét alkalmaztam. A módszer segítségével csoportosítottam a hat forrást (indikátorok), ezáltal bevétel- 257

258 típusokat (faktorok) alakítottam ki. Az első faktorba tartozik a családi támogatás, a másodikba a tanulmányi és szociális ösztöndíj, a harmadikba pedig a saját kereset. A diákhitel egyik faktorba sem illeszkedik, egyedül a második faktorral korrelál pozitívan, de csak minimális mértékben, míg az első faktorral ettől erősebb, de negatív összefüggést mutat (6. táblázat). A jobban illeszkedő faktormodell érdekében ki szokták venni az elemzésből az ilyen indikátort, azonban mivel ebben az esetben egymást kiegészítő bevételi forrásokról van szó (a források együtt teszik ki a hallgató teljes bevételét), az indikátor kivétele esetén a létrejövő faktorok nem fednék le teljesen a hallgatói bevételeket. A bevételi faktorok alapján tehát megkülönböztetek három hallgatói (ideál)típust. Az első faktort eltartottnak neveztem el, mivel az itt magas értéket elérő hallgatók jellemzően családi támogatásból tartják fenn magukat. A második faktor az ösztöndíjas, a harmadik a dolgozó nevet kapta, a hozzájuk kapcsolódó változók jellemzői miatt. 6. táblázat: A hallgatók bevételi forrásainak faktorai (faktorsúlyok ezrelékben) 6 A hallgatók bevételi forrása 1. faktor Eltartott 2. faktor Ösztöndíjas 3. faktor Dolgozó Családi támogatás Diákhitel Tanulmányi ösztöndíj Szociális ösztöndíj, támogatás Saját kereset Munkáltatóval kötött tanulmányi szerződés Szeretném felhívni az olvasó figyelmét, hogy a kialakított bevételi típusok ideáltípusok, azaz vélhetően egyik hallgató sem ér el kizárólag csak egy faktor esetében magas súlyokat, a hallgatók többsége több bevételi forrásból gazdálkodik, így egyszerre több faktornál is magas értéket érhet el. A kérdés itt az, hogy a jövedelmében melyik forrástípus jelenik meg markánsabban, és melyik kevésbé. A kérdőív 12 tartós fogyasztási cikket sorol fel, ezekből főkomponens-elemzéssel egy változót állítottam fel (7. táblázat). A főkomponensen belül a DVD lejátszó és a plazma TV kapta a legnagyobb súlyt, e cikkek megléte jellemzi a legjobban a hallgató körülményeit. Az így létrehozott változó lineáris regressziós elemzéséből kiderül, hogy a tartós fogyasztási cikkek főkomponens a dolgozó hallgatói faktorváltozóval mutat leginkább pozitív összefüggést, független az eltartott faktorváltozó esetében, az ösztöndíjas faktorváltozóval pedig fordított arányosságot mutat. Lakókörülmények tekintetében is szignifikáns különbség mutatkozik a faktorváltozók között. A helyben lakók vagy bejárók, tehát környékbeliek esetében a dolgozó faktorváltozó értéke a legmagasabb, ők főleg munkából élnek. A kollégisták körében az ösztöndíjas faktorváltozó a legmagasabb átlagú (ők tehát főleg ösztöndíjból élnek), a saját lakásban vagy albérletben lakóknál pedig az eltartott faktorváltozó (az ő bevételeik jellemzően szülői segítségből származnak). 6 A táblázatbon kiemelve a legnagyobb pozitív együtthatók. 258

259 7. táblázat: A tartós fogyasztási cikkek főkomponense Indikátor Indikátor súlya (ezrelék) Házimozi berendezés (szett) 515 DVD lejátszó 464 Plazma TV 412 Digitális kamera 365 Mobiltelefonon keresztül internet hozzáférés 335 Értékes sporteszköz ( Ft fölött) 279 Motorkerékpár 270 Számítógépes internet hozzáférés otthon 270 Autó/saját használatban 262 Számítógép / laptop 254 Játék konzol (pl.: PS, Wii, Xbox, DS) 220 Lakás/saját használatban 157 A faktoranalízis nyomán létrehozott tipológia tehát jól lefedi az életkörülmények és életvitel változót, hiszen a jövedelmi forrásokon kívül egyéb változókkal is összefügg. A három faktorváltozó szignifikáns különbséget mutat lakástípus, szórakozási szokások, szabadon felhasználható jövedelem, tartós fogyasztási cikkek birtoklása tekintetében. Mivel ilyen kiterjedt magyarázó erővel bír, a tipológiát életvitel tipológiának tekintem, a hallgatói típusokat pedig életvitel-típusoknak. Ezeket az életvitel-típusokat fogom a későbbiekben felhasználni a szélsőjobbhoz köthető honlapok látogatóinak elemzésében. A családi háttér és az életvitel-típusok is szignifikáns különbséget mutatnak. Az alacsony vagy közepes végzettségű (jellemzően nyolc általános vagy szakmunkásképző és szakközépiskola) szülőkkel rendelkezők körében a dolgozó faktorváltozó átlaga a legnagyobb, a magas végzettségű szülőkkel rendelkezők (felsőfokú vagy tudományos végzettség) között pedig az eltartott változóé. Az ösztöndíjas változó esetében kettősség figyelhető meg, egyrészről a nyolc általános alatti végzettséggel rendelkező szülők gyermekei között, másrészről a szakközépiskolát vagy gimnáziumot végzett szülőkkel rendelkezők csoportjában magas az átlag. Ez a kettősség feltételezhetően a szociális és tanulmányi ösztöndíj egybevonása miatt van, lehetséges magyarázat, hogy míg az alacsony végzettségű szülők ösztöndíjas gyermekeinél a szociális, a szakközépiskolát vagy gimnáziumot végzett szülők gyermekeinél a tanulmányi ösztöndíj a meghatározó. Politikai médiafogyasztás A szélsőjobboldali eszmerendszer tetten érése igen nehéz, mivel a kérdőívben nincsenek direkt, pártpreferenciára vagy politikai világnézetre vonatkozó kérdések. A médiafogyasztás kapcsán azt vizsgáltam, az egyes életvitel-típusok milyen kapcsolatban állnak a kuruc.info, a trianon.hu és a jobbik.hu weboldalak látogatásával. Az eredmények az eltartottak faktorváltozó esetében egybe vágnak, egyik weblap esetében sem mutatható ki szignifikáns eltérés, tehát a családi támogatás mértéke nem függ össze az 259

260 oldalak látogatásával. Szintén mindhárom honlap esetében kimutatható, hogy az ösztöndíjas faktorváltozó szignifikánsan alacsonyabb (p<0,01 mindhárom esetben) gyakoribb látogatás esetén, míg a dolgozó faktorátlag esetében fordított a tendencia, szignifikánsan magasabb az átlag a gyakoribb látogatóknál a kuruc.info (p=0,028) és a trianon.hu (p=0,005) esetében. Politikai értékrend-faktorok, a szélsőjobboldal gyakorlati meghatározása A továbbiakban azt vizsgáltam, hogy a szélsőjobboldalisággal kapcsolatba hozható preferenciák és diszpreferenciák alapján milyen attitűdök határozzák meg a hallgatók értékrendjét. A 8. táblázat bemutatja, milyen hallgatói attitűd-típusok különböztethetők meg. Az attitűdtípusokat az egyes külső csoportokhoz való viszonyulás és az erősen jobboldalinak tekinthető weblapok bevonásával vizsgáltam. Célom az volt, hogy olyan faktorváltozó(ka)t hozzak létre, amely(ek) jól kifejezi(k) a szélsőjobboldaliságot, ezáltal a szélsőjobboldali értékrendet, gondolkodást magyarázó változók tesztelésére alkalmas(ak). Ugyanakkor arra is kíváncsi voltam, hogy a szélsőjobboldalisághoz képest, a szélsőjobboldalisággal szemben milyen értékrend-típusok különíthetőek el. 8. táblázat: Politikai értékrend-faktorok a külső csoportokhoz való viszonyulás alapján (faktorsúly ezrelékben) 7 Faktorok 1. Elfogadó attitűd 2. Radikális jobboldali attitűd 3. Szélsőjobboldali attitűd Punkok Rockerek Emósok Globalizáció-ellenesek Krisna-tudatúak Skinheadek Szélsőbaloldaliak Szélsőjobboldaliak Jobbik.hu Trianon.hu Kuruc.info A bevont indikátorok alapján a szélsőjobboldaliság megítélése elkülönül más csoportok, szubkultúrák megítélésétől. Az első faktor általában a minden külső csoporttal szembeni elfogadást, befogadást jelenti, kivéve a szélsőjobboldaliakkal szemben. Ezt a faktort elfogadó attitűdnek neveztem el, a magas faktorpontszámmal rendelkező hallgatók jellemzően minden nem szélsőjobboldali csoporttal szemben (többé-kevésbé) toleránsak. A második és a harmadik faktor általában a külső csoportokkal, szubkulturális közösségekkel szembeni elutasítást fejezi ki. A második faktor azt az attitűdöt írja le, amelyre jellemző a vizs- 7 Kiemelve a legnagyobb korrelációs együtthatók. 260

261 gálatba bevont weblapok rendszeres látogatása, azonban kevésbé elfogadó a szélsőjobboldallal és a skinheadekkel szemben, mint a harmadik faktor, és kifejezetten elutasítja a szélsőbaloldali csoportot. A harmadik faktorváltozó esetében a magas faktorpontszámmal rendelkezők elfogadják a szélsőjobboldaliakat, skinheadeket, és kevésbé ugyan, de még elfogadók a szélső baloldaliakkal szemben is. A második és harmadik faktor közül a harmadik (relatíve) kevésbé elutasító más csoportokkal (pl. punkok, rockerek, emósok). A második két faktort tekintem szélsőséges jobboldali attitűdnek, azonban mivel a két faktor sok szempontból erősen elkülönül, célszerű őket külön vizsgálni. A második faktorváltozó esetében magas faktorpontszámmal rendelkezők a radikálisan jobboldali honlapokat rendszeresen látogatókból állnak. Ők is, hasonlóan a szélsőjobboldali faktorhoz, elutasítóak a homoszexuálisokkal, zsidókkal és romákkal szemben, azonban erősebben utasítják el az említett csoportokat. Elutasítják még a szociálisan hátrányos helyzetű és bevándorolt csoportokat (kínaiak és arabok). Enyhén elfogadók a szélsőjobboldaliakkal és a skinheadekkel szemben. Az attitűdöt a továbbiakban radikális jobboldalinak nevezem. A harmadik faktorváltozóban magas pontszámmal rendelkező hallgató általában szélsőséges, elfogadja a szélsőjobboldalt, és (bár kisebb mértékben) a szélsőbalt is, és szintén nem elítélő a skinheadekkel szemben. Elítélő a zsidókkal, romákkal és homoszexuális párokkal szemben. Érdekesség, hogy a faktor csak enyhén korrelál a jobboldali honlapok fogyasztásával. Az attitűdöt szélsőjobboldalinak neveztem el. A tanulmány elején kifejtettem, hogy nem kívánom cizellálni a szélsőjobboldaliság fogalmát, ez nem célja tanulmányomnak, azonban a két faktor közötti jelentős médiafogyasztási különbség, a szubkultúrákkal, kisebbségi csoportokkal szembeni vélemény különbségei ezt valamenynyire szükségessé teszik. Ezért választottam szét Filippov nyomán a radikális jobboldali és a szélsőjobboldali attitűdtípust (Filippov 2011). A radikális- és szélsőjobboldali hallgatók számaránya A létrehozott faktorváltozókból jól kimutathatóak azok az attitűdök, amelyeket értékei a bevont indikátorok révén (a hallgatók más szociális helyzetű csoportokkal, politikai, szubkulturális és etnikai csoportokkal szembeni hozzáállása, jobboldali médiatermékek fogyasztása) révén különítik el a válaszadókat. Ezek az attitűdtípusok azonban nem mutatják meg, hány hallgató vallja magáénak az egyes gondolkodási sémákat. Ezt klaszterelemzés elvégzésével tudhatjuk meg. A klaszterelemzés olyan eljárás, mely az egyes megfigyelési egységeket (jelen esetben a hallgatókat) különíti el csoportokba. Ezt a vizsgálatba bevont változók mentén teszi. Az eljárás célja, hogy azok a hallgatók, akiknél a bevont változók hasonló értéket vettek fel, azonos csoportba kerüljenek, és minél távolabb minden más csoporttól. Így következtethetünk arra, melyik típusba, azaz klaszterbe hány hallgató sorolható be. 261

262 Csoport 9. táblázat: A klaszterek nagysága és központjai (kiemelve a magas átlagok) Csoportnagyság Csoportközpontok (faktorpontszám) Elfogadó Radikális Jobboldali Szélsőjobboldali Semleges 1542 fő (56,8%) -0,1-0,24-0,77 Elfogadó 576 fő (21,3%) 0,85-0,21 1,2 Radikális jobboldali 205 fő (7,6%) -0,1 2, Szélsőjobboldali 388 fő (14,3%) -0,79-0,15 1,22 Összesen 2711 fő (100%) A klaszteranalízis eredménye alapján kirajzolódik egy negyedik csoport, melynek tagjai esetében egyik faktorváltozó sem vesz fel magas értéket (9. táblázat). Őket semlegesnek neveztem el, tekintve hogy a többi klaszterhez képest minden faktor tekintetében átlag közeli pontszámot kaptak (a faktorváltozók átlaga 0). Az összes hallgató közel 60 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A csoportközpont átlaga alapján a semlegesek csoportjába tartozók átlagos mértékben fogadják el a kisebbségeket és szubkultúrákat, elutasítják viszont a szélsőjobboldali eszmerendszert. Az elfogadók csoportja a második legnépesebb klaszter (21 százaléka az összes hallgatónak). A csoportközpont faktorsúlyai alapján látszólagos ellentmondásnak tűnhet, hogy az elfogadó faktoron kívül a szélsőjobboldali faktorátlag is magas. Ennek oka, hogy a szélsőjobboldali faktor legfontosabb indikátora a szélsőjobboldaliak, mint csoport elfogadása. Ezt a csoportot tehát nem csak a kisebbségekkel, szubkultúrákkal, hanem a szélsőjobboldaliakkal szembeni toleráns, nem kirekesztő hozzáállás jellemzi. Ettől lesz igazán liberális a csoport. A szélsőjobboldali és radikális jobboldali klaszter összesen a hallgatók közel 22 százalékát teszi ki. Ezen szélsőséges gondolkodású hallgatók harmada a radikális jobboldali, kétharmada a szélsőjobboldali típusba sorolható. A két klaszter különválasztásának szükségességét támasztja alá, hogy az őket meghatározó, megegyező nevű két faktorváltozó nagyon gyengén korrelálnak egymással. A szélsőjobboldali és radikális jobboldali attitűd magyarázó változói Kíváncsi voltam, hogy az életvitel-típusok és a szélsőjobboldali gondolkodás között van-e szignifikáns összefüggés. Mindhárom életvitel-faktorváltozó független a szélsőjobboldali gondolkodás faktorváltozójától (p eltartott =0,448, p ösztöndíjas =0,583, p dolgozó =0,564). A radikális jobboldali faktorváltozó már mutat összefüggést, de csak az ösztöndíjas faktorváltozóval (p eltartott =0,352, p ösztöndíjas =0,015, p dolgozó =0,274). A hallgató gazdasági helyzetén alapuló életvitele és a szélsőjobboldali gondolkodás között tehát nincs összefüggés. A szülők iskolai végzettségét (magyarázó változó) és a faktorváltozókat (függő változó) vizsgálva már találtam összefüggést. A nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségű szülőkkel rendelkező hallgatók között szignifikánsan magasabb mind a radikális jobboldali, mind a szélsőjobboldali faktorváltozó átlaga, mint a teljes minta átlaga. Ezzel szemben a nyolc általános végzettségű szülők gyermekei között alacsony pontátlagú mindkét jobboldali attitűd. A szakmunkásképző és szakközépiskola esetében nincs szignifikáns eltérés, azonban a gimnáziumi végzettség érdekes összefüggést mutat. Míg a radikális jobboldali attitűd átlaga alacsonyabb, a 262

263 szélsőjobboldali magasabb a gimnáziumot végzett szülők gyermekei körében. A főiskolát, egyetemet végzett vagy tudományos fokozattal rendelkező szülők gyermekei körében átlag alatti a szélsőjobboldali attitűdpontszám, azonban a radikális jobboldali attitűdről ez nem mondható el, itt nincs szignifikáns különbség. A négy klaszter közül kettő szignifikáns összefüggést mutat a tartós fogyasztási cikkek birtoklásával (plazma TV, házimozi berendezés, autó, nagy értékű sportfelszerelés, stb.). Az elfogadók klaszterébe tartozók több és jobb, míg a radikális jobboldaliak kevesebb és rosszabb minőségű tartós fogyasztási cikket birtokolnak az átlagosnál, anyagi helyzetük tehát átlag alatti. A csoportaktivitást tekintve alapvetően jellemző, hogy a két jobboldali klaszter hallgatói szignifikánsan passzívabbak, kisebb arányban vesznek részt a klubok, csoportok többségében. Ez leginkább a radikális jobboldali klaszterre jellemző, de igaz a szélsőjobboldaliak csoportjára is. Az on-line kérdőív egyik kérdése az egyes értékek fontosságára kérdez rá a kérdezett életében. Ezen értékek fontosságát vetettem össze a radikális jobboldali és szélsőjobboldali faktorokból létrehozott faktor-változókkal, lineáris regresszió-analízist alkalmazva. 10. táblázat: A szélsőjobboldali és radikális jobboldali típusok értékrend-különbségei 10 Radikális jobboldali Szélsőjobboldali B 8 Szignifikancia 9 B Szignifikancia Béke -141 szignifikáns -54 tendencia-szerű Belső harmónia nem szignifikáns -78 tendencia-szerű Családi biztonság -116 szignifikáns nem szignifikáns Egyenlőség -46 szignifikáns -67 Szignifikáns Haza biztonsága 185 szignifikáns 115 Szignifikáns Igaz szerelem nem szignifikáns 70 tendencia-szerű Társadalmi megbecsülés nem szignifikáns 60 Szignifikáns Üdvözülés nem szignifikáns 72 Szignifikáns Alkotó szellem nem szignifikáns -44 tendencia-szerű Bátorság, gerincesség 103 szignifikáns 78 Szignifikáns Előítéletektől való mentesség -88 szignifikáns -154 Szignifikáns Jókedv -68 szignifikáns 91 Szignifikáns Az eredmények nagyon érdekesek. A radikális jobboldali faktorváltozó szignifikáns összefüggést mutat a következő értékekkel (10. táblázat): pozitív, azaz egyenesen arányos az összefüggés a bátorság, gerincesség és a haza biztonsága értékek esetében, szignifikáns eltérés és fordított arányosság tapasztalható a család biztonsága, béke, egyenlőség, előítéletektől való mentesség, megbocsátás és érdekes módon a jókedvűség esetében. 8 A B érték az összefüggés erősségét mutatja meg. Pozitív B érték esetén a két változó között egyenes arányosság, negatív B érték esetén fordított arányosság áll fenn 9 A szignifikancia megállapításánál 5 százalékos szignifikancia szintet használtam. Tendencia-szerű kapcsolatot állapítottam meg 5 és 7 százalékos szignifikancia érték között. 10 A táblázatba a kérdőívben lekérdezett 32 értékből az a 12 került be, amelyek összefüggést mutatnak valamelyik faktorváltozóval. 263

264 A szélsőjobboldali faktorváltozó esetében, hasonlóan a radikális jobboldali faktorhoz, szintén fordítottan arányos az összefüggés a béke, az egyenlőség és az előítéletektől való mentesség értékek esetében, és pozitív a haza biztonsága és a bátorság, gerincesség értékeknél. A két attitűd között különbség mutatkozik azonban a belső harmónia és alkotó szellem értékeknél, itt csak a szélsőjobboldali attitűdnél fedezhető fel tendenciaszerű negatív kapcsolat. Az igaz szerelem, társadalmi megbecsülés és üdvözülés olyan értékek, melyek fontossága a szélsőjobboldali attitűddel pozitívan függnek össze. Érdekes a jókedv, mint érték megítélése, itt a legélesebb a különbség a két összehasonlított faktorváltozó között. Míg a radikális jobboldali attitűd pontszáma szignifikánsan negatív, a szélsőjobboldali attitűd esetében szignifikánsan pozitív irányú az összefüggés a jókedv, az életvidámság, a könnyed életvitel fontosságával. A faktorváltozók összefüggése a nemmel, mint magyarázó változóval részben igazolja a RECON vizsgálat tipológiáját. A férfiaknál szignifikánsan magasabb a radikális jobboldali faktorváltozó átlaga. A radikális jobboldali attitűd tehát a RECON macsó-nemzeti attitűdjének felel meg, mind nemeken belüli átlagát, mind a vele összefüggő értékeket tekintve. Összefoglalás Tanulmányomban a Debreceni Egyetem hallgatói körében fellelhető szélsőjobboldali politikai identitással foglalkoztam. A Campus-lét kutatás online kérdőívének adatait elemeztem. Az eredmények alapján két, egymástól sok szempontból különböző, szélsőségesen jobboldali hallgatói attitűdöt különböztettem meg, ezeket (Filippov 2011 nyomán) radikális jobboldalinak és szélsőjobboldalinak neveztem el. A nemeket tekintve csak a radikális jobboldali attitűd esetében mutatható ki különbség, a férfiak körében jellemzőbb ez az érték. Ez az attitűd a RECON demokráciavizsgálat macsónemzeti gondolkodás-típusára hasonlít, mely szintén egy jellemzően maszkulin, erősen jobboldali attitűd-típus. A két attitűd különbségeket mutat a hallgatók szüleinek iskolai végzettségi típusaiban, míg a gimnáziumi végzettségű szülők gyermekei között a radikális jobboldali attitűd kisebb mértékben, addig a szélsőjobboldali attitűd nagyobb mértékben fordul elő. Az átlagos szélsőjobboldali faktorpontszám ezzel szemben a magas végzettségű szülők gyermekei között szignifikánsan magasabb a mintaátlagnál, míg a radikális jobboldali attitűdátlag esetében nincs kimutatható különbség. A vizsgált szélsőségesen jobboldali weblapok (jobbik.hu, trianon.hu és kuruc.info) közül a magas radikális jobboldali attitűddel rendelkezők előszeretettel látogatják mindhárom oldalt, míg a szélsőjobboldali attitűddel a három weboldal fogyasztása csak enyhén függ össze vagy egyáltalán nem (a trianon.hu esetében nincs kapcsolat). A magas radikális jobboldali attitűddel rendelkező hallgatók számára (a többi debreceni hallgatóhoz képest) fontosabb értékek a bátorság, gerincesség és a haza biztonsága kevésbé fontosak a család biztonsága, béke, egyenlőség, előítéletektől való mentesség, megbocsátás és érdekes módon a jókedvűség is. A magas szélsőjobboldali faktorpontszámmal bírók esetében, hasonlóan a radikális jobboldali attitűdhöz, szintén kisebb fontossággal bírnak a béke, az egyenlőség és az előítéletektől való mentesség értékei, a radikális jobboldali attitűdhöz képest azonban a kevésbé fontosnak tartott értékek listája kiegészül a belső harmónia és az alkotó szellem értékekkel. Az átlagosnál fontosabb értékek a haza biztonsága és a bátorság, gerincesség, kiegészülve az 264

265 igaz szerelemmel, társadalmi megbecsüléssel és üdvözüléssel. Érdekes még a jókedv mint érték megítélése, itt a legélesebb a különbség a két összehasonlított faktorváltozó között. A jókedv fontossága pozitívan függ össze a szélsőjobboldali attitűddel, míg negatívan a radikális jobboldali attitűddel. Felhasznált irodalom Brown, Stewen R. (1993): A primer on Q methodology. Operant Subjectivity Erdei Itala (2007): Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. Educatio Fazekas István (2005, szerk.): Bevezetés a matematikai statisztikába. Debrecen, Kossuth Kiadó Filippov Gábor (2011): A név kötelez. Politikatudományi Szemle Gimes Gergely, Juhász Attila, Kiss Kálmán, Krekó Péter (2009): Látlelet Kutatási öszszefoglaló a hazai szélsőjobboldal megerősödésének okairól. Political Capital Institute és Magyar Antirasszista Alapítvány. Forrás: Utolsó látogatás: Heller Mária, Kriza Borbála, Kurucz Erika (2009): Q-study of patterns of collective identities among university students in Hungary. Preliminary report Mudde, Cas (2000): The ideology of the extreme right. New York, Manchester University Press Sőrés Anett (2011): A szélsőjobboldali ideológia reprezentációja a debreceni egyetemisták körében. Szakdolgozat, Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék. Forrás: campuslet.unideb.hu/dokumentumok/tanulmanyok1/szakdolgozat_sores_anet.pdf. Utolsó látogatás: Szabó Ildikó (2009): Nemzet és szocializáció. Budapest, L Harmattan Kiadó Szabó Ildikó, Falus Katalin (2000): Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar sajátosságok. Magyar Pedagógia Székelyi Mária. Barna Ildikó (2008): Túlélőkészlet az SPSS-hez. Budapest, Typotex Kiadó Wéber Attila (2010): Metamorfózisok. A magyar jobboldal két évtizede. Budapest, Napvilág Kiadó 265

266

267 A kötet szerzői Bacskai Katalin Debrecenben született 1981-ben. Tanulmányait a Debreceni Egyetem történelem szociológia szakán végezte 1999 és 2005 között. Jelenleg az intézmény Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programjának abszolvált hallgatója, doktorjelölt. Érdeklődési területe az oktatásszociológia és a vallásszociológia. Disszertációját az eredményes tanári munkáról írja. Bocsi Veronika Legfontosabb kutatási területe az életmód és az időhöz való viszony szociológiája, a szabadidő területe, valamint az értékszociológia. Elemzéseinek fő terepét az egyetemi hallgatók és a campusok világa képezi, vizsgálatainak fő irányait pedig a diákok időfelhasználása, szabadidőorientációi és értékpreferenciái jelentik, amelyeket a legtöbb esetben az egyetem szervezeti kereteinek, valamint a hallgatók szociokulturális hátterének szűrőjén keresztül elemez. A kari struktúrának a diákok életmódjára, értékvilágaira gyakorolt masszív hatását kvantitatív és kvalitatív kutatásokkal mutatta ki, de foglalkozott a modern szabadidőnek a hallgatói életmódban gyakorolt térnyerésével, és az ennek következtében a campusokon kiformálódó újfajta tevékenységstruktúrával is. 26 könyvfejezet vagy folyóiratcikk, valamint egy szerkesztett kötet fűződik a nevéhez. Munkáira több mint húsz dokumentált hivatkozást ismer. Bognár Adrienn A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Szociológia Tanszéken dolgozik, és ugyanezen intézmény Interdiszciplináris Doktori Iskolájának PhD hallgatója. Kutatási területei közé tartozik az ifjúságszociológia és a politikai szocializáció. Bordás Andrea Nagyváradon született 1976-ban. A kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem pedagógia magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Magyartanárként dolgozott Nagyváradon, közben Kolozsvárott a BBTE-n integrált nevelés specializációban szerzett mesteri fokozatot. A Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolájának doktorandusza től a Nagyváradi Egyetem Neveléstudományi Tanszékének adjunktusa. Érdeklődési területe a pedagógusképzés és -továbbképzés, szakmai szocializáció, drámapedagógia. Buzinkay Nóra Nyíregyházán született 1988-ban. A Debreceni Egyetem szociológia BA szakán végzett, jelenleg ugyanitt mesterszakos hallgató. Emellett a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar alapszakos végzőse. Érdeklődési területe az ifjúságszociológia, valamint a szubkultúrák és az ifjúsági csoportkultúrák vizsgálata. Szakdolgozatát a fesztiválozó fiatalokról írta. 267

268 Ceglédi Tímea Budapesten született 1984-ben. Diplomáját a Debreceni Egyetem szociológia szakán szerezte, majd a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programjában abszolvált. Kutatásai középpontjában a reziliens hallgatók életútja, a hátrányos helyzetűek tehetséggondozása, a szakkollégiumok, valamint a felsőoktatás regionális összefüggései állnak. Tézisdolgozatában a felsőoktatási tehetséggondozás és a hátránykompenzálás kapcsolódási pontjait mutatta be. Dusa Ágnes Réka Debrecenben született 1986-ban. A Debreceni Egyetem szociológia MA szakán végzett, jelenleg a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programjának elsőéves hallgatója. Érdeklődési területe a felsőoktatás-kutatás, az ifjúságszociológia és a nemzetközi hallgatói mobilitás. BA szakdolgozatát a homoszexuálisok megítéléséről, MA szakdolgozatát a Debreceni Egyetemen tanuló külföldi hallgatókról írta. Fényes Hajnalka A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett közgazdász-szociológusként, és doktori disszertációját 2000-ben védte meg szociológiából Továbbtanulási szándékok és felvételi esélyek a felsőoktatásban Magyarországon a késői Kádár-korszakban címmel. Jelenlegi kutatási témája a társadalmi mobilitás és oktatás kapcsolata, különös tekintettel a nemi különbségekre, de érdeklődési körébe tartozik a szociológiai kutatás módszertana is. A DE Neveléstudományi doktori program számos kutatásában résztvevő kutató, illetve témavezetőként és oktatóként is dolgozik a programban ben védte meg habilitációs értekezését, és jelent meg az ebből készült könyv: A nemi sajátosságok különbségének vizsgálata az oktatásban. A nők hátrányainak felszámolódása? címmel. Harmincöt lektorált szakmai publikáció szerzője, amelyből hét angol nyelvű. Jancsák Csaba Tatabányán született 1972-ben. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem magyar pedagógia, majd a Szegedi Tudományegyetem szociológia szakán végzett. Érdeklődési területe az ifjúságszociológia, a felsőoktatási életszakasz, az ifjúság aktív participációja, a fiatalok kulturális fogyasztása. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem JGYPK oktatója. Kardos Katalin Sátoraljaújhelyen született 1987-ben. A Debreceni Egyetem pedagógia szakán alapszakos, majd neveléstudomány szakán mesterszakos diplomát szerzett. Jelenleg a Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program elsőéves PhD hallgatója. Érdeklődési területe: felekezeti szerepvállalás az oktatásban, felsőoktatási szakkollégiumok, felekezeti fenntartású szakkollégiumok tevékenysége és működése. Kovács Klára 1987-ben született Beregszászban ben végzett okleveles szociológusként a Debrecen Egyetemen től a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programjának PhD hallgatója. Érdeklődési területei: a nevelésszociológia, sportszociológia, sportpedagógia, genderszociológia, felsőoktatás-kutatás. Kutatásai a felsőoktatásban résztvevő hallgatók sportolási szokásaira, a sportolást és sportot meghatározó társadalmi és 268

269 pedagógiai tényezőkre, a sport védőfaktor jellegére s eredményességgel való összekapcsolódására irányulnak. Lipcsei László Békéscsabán született 1988-ban. A Debreceni Egyetemen végzett szociológia alapképzésben, ugyanitt szociálpolitika mesterképzéses hallgató. Érdeklődési területe a vallásszociológia, politikai szociológia. Szakdolgozatát a Békési Református Gyülekezetről írta. Madarász Tibor Debrecenben született 1978-ban. A Debreceni Egyetem pedagógia szakán végzett, jelenleg a Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program végzős PhD hallgatója. Érdeklődési területe a közoktatási kollégiumok és a honvédelmi nevelés, valamint e témák határterületei. Doktori értekezésében is a két paradigma összeérését vizsgálja egy konkrét eset kapcsán. Marián Béla Budapesten született 1954-ben ben pszichológusi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az egyetem elvégzése után az Általános Pszichológia Tanszéken folyó kutatások eredményeinek adatelemzésével foglalkozott, és matematikai statisztika gyakorlatokat tartott pszichológus hallgatóknak és 1992 között az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán tanított fejlődés- és szociálpszichológiát óta piac- és közvéleménykutató. Jelenleg is a Marketing Centrum kutatási igazgatója. Munkája mellett rendszeresen tart kutatás-módszertan kurzusokat, többek közt a Debreceni Egyetemen is. Márkus Zsuzsanna A kárpátaljai Kaszonyban született 1988-ban. A Debreceni Egyetem szociológia BA szakán végzett, jelenleg ugyanitt végzős mesterszakos hallgató. Érdeklődési területe az ifjúságszociológia, a kisebbségi és a nemzeti identitás, valamint az állampolgári szocializáció. Szakdolgozatát a kárpátaljai középiskolások identitásdimenzióinak vizsgálatából és a Debreceni Egyetem szakkollégiumaiból írta. Márton Sándor 1989-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematikus szakán ban került az intézmény Szociológia Tanszékére, ahol főként a tanszéki kutatásokban való részvétellel, illetve a tanszék számítástechnikai fejlesztésével bízták meg. A munkája során különböző statisztikai elemző módszerekkel ismerkedett meg, jártasságot szerzett az egyik legelterjedtebb statisztikai programcsomag, az SPSS használatában. A tanszéken folyó kutatások egy részének a matematikai statisztikai elemzését végezte. Jelenleg informatikával kapcsolatos és módszertani kurzusokat oktat. Murányi István 2005-ben szerzett PhD fokozatot szociológiai tudományokban tól a Debreceni Egyetem oktatója, kutatója. Kutatási területei az ifjúságszociológia, a politikai szocializáció, az identitás, az előítéletesség, illetve kvantitatív és kvalitatív módszertan. Az utóbbi évek tudományos közleményei: Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon (társszerzők: Csepeli György, Prazsák Gergő, 2011), Egyetemisták szabadidős tevékenysége és mentális státusa (2010), 269

270 Kelet-magyarországi középiskolások egészségmagatartása (2008), Középiskolások előítéletességének egy lehetséges magyarázata: az életforma (társszerző: Szabó Ildikó, 2007). Nyüsti Szilvia Nyíregyházán született 1988-ban. A Debreceni Egyetem szociológia BA szakán végzett, jelenleg ugyanitt végzős szociológia mesterszakos hallgató, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem survey statisztika mesterszakának is hallgatója. Érdeklődési területe a politikai szocializáció, az állampolgári kultúra, az ifjúság- és oktatásszociológia, valamint az információs társadalom. Szakdolgozatát a középiskolások demokrácia-értelmezésének témakörében írta. Pataki Gyöngyvér Budapesten született 1971-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia MA szakán végzett, jelenleg a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program nappali tagozatos hallgatója. Szakdolgozatát a térszociológia módszertani lehetőségeiről írta. Érdeklődési területe a fiatal felnőttek integrációja és politikai szocializációja. Pusztai Gabriella Legfontosabb eredményeit az a kutatási kérdés köti össze, hogy az oktatási intézményekben együtt mozgó közösségek hogyan hatnak az egyén tanulmányi pályafutására. A felekezeti középiskolásokkal foglalkozó kutatásai során az iskolafenntartó szektorok közötti teljesítménykülönbségekre választ keresve felismerte, hogy az iskolaközösségekben létrejövő kapcsolati erőforrások képesek kompenzálni a társadalmi reprodukciós meghatározottságokat. Elsőként alkalmazta a hazai oktatáskutatásban az iskolarendszer és társadalom más tudományok által nehezen megközelíthető összefüggéseit értelmezni képes Coleman-i társadalmi tőke elméletet. Az iskolai közösségek hatásának vizsgálatát kiterjesztette a különböző nem-tradicionális tanulói és hallgatói csoportokra, s a reprodukciós és a társadalmi tőke elmélet összehasonlító vizsgálatát végezte el, így rámutatva a felsőoktatási intézményi hozzájárulás alkotóelemeire. A munkái közül a legfontosabbak: három monográfia, három magyar nyelvű és három angol nyelvű szerkesztett kötet. Több mint 250 dokumentált hivatkozást ismer műveire, ebből több mint húszat külföldi, nem magyar szerzőtől kapott. Kétszer nyerte el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját, s 2007-ben MTA Bolyai-plakettet kapott. Sőrés Anett Nyíregyházán született 1988-ban. A Debreceni Egyetem szociológia MA szakán végzett ben, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia Doktori Iskolájának elsőéves hallgatója. Érdeklődési területe az oktatás- és ifjúságszociológia, valamint a politikai szocializáció. BA szakdolgozatát az általános iskolai szelekció és szegregáció témakörében, MA szakdolgozatát a szélsőjobboldal ifjúsági (azon belül is az egyetemisták körében érzékelhető) reprezentációjáról írta. Szabó Ildikó 1946-ban született Fehérgyarmaton. Szociológus, habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora től vezeti a Campus-lét a Debreceni Egyetemen: Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című, hároméves OTKA alapkutatást, melyben oktatók, szociológia szakos hallgatók 270

271 és neveléstudományi PhD hallgatók dolgoznak együtt. Érdeklődésének középpontjában az egyén és a hatalom viszonya, az egyén társadalmi és politikai magatartásának formálódása áll. Kutatási területe: politikai szocializáció, magatartásszociológia, ifjúságszociológia, nevelésszociológia. Publikációi: 6 könyv (kettő társszerzővel), 2 könyvszerkesztés (társszerzővel), 27 könyvfejezet (13 társszerzővel), 90 lektorált cikk (36 társszerzővel). Tudományos közleményeinek független idézettségi száma: 254. Legfontosabb könyvei: Tizenévesek állampolgári kultúrája (Örkény Antallal, 1998); A pártállam gyermekei. Tanulmányok a magyar politikai szocializációról (2000); Magyarok Párizsa (Bajomi-Lázár Dáviddal, 2003); Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások alakulásában Magyarországon (2009). Ez utóbbi könyvéért 2010-ben a DE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Publikációs Díját kapta. Szeder Dóra Valéria Nyíregyházán született 1988-ban. A Debreceni Egyetem szociális munka BA szakán végzett, jelenleg ugyanitt végzős szociológia alapszakos hallgató. Érdeklődési területe az internet média manipulatív hatása, a romák helyzete és az önkéntesség. Varga Szabolcs Debrecenben született 1985-ben. A Debreceni Egyetemen végzett szociológia szakon, osztatlan képzés keretében. Jelenleg az intézmény Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programjának hallgatója, emellett a Nyíregyházi Főiskola Szociálpedagógia Tanszékének óraadó oktatója. Szakdolgozatát A munkás és nem munkás származású középiskolások szociometriai pozíciójának összehasonlítása címmel írta. Érdeklődésének középpontjában a szociometriai kutatás és a kutatásmódszertan áll. 271