A magyarországi zsidóság helyzete a XVIII- XIX. században, különös tekintettel a mádi zsidók életére

Átírás

1 A magyarországi zsidóság helyzete a XVIII- XIX. században, különös tekintettel a mádi zsidók életére 1

2 Tartalomjegyzék Bevezetés A zsidók asszimilációja A betelepülés A zsidóság a XVIII.-XIX. században Asszimiláció és antiszemitizmus Hegyalja zsidósága Mád zsidó története A zsinagóga Összegzés Summary Mellékletek

3 Bevezetés Szakdolgozatom a magyar zsidóság társadalmi és gazdasági helyzetével foglalkozik, és ezen belül kiemelten a mádi zsidóság történetével. A zsidók történetéről a középkori Magyarországon jeles történészek már több mint száz - százharminc éve írnak könyveket és tanulmányokat, ám többségük nem tulajdonított kellő jelentőséget az egyes magyarországi zsidók hitközségek belső életének, vagy éppen maguktól a Magyarországon élő zsidóktól eredő héber nyelvű dokumentumoknak és elbeszélő forrásoknak. Elsőként azt mutatom be, hogy hogyan kerültek a zsidók a Kárpát-medence területére. Olvashatunk arról, hogy már a római kori Pannónia területén is éltek jelentős számban zsidók, akik főleg kereskedelemmel foglalkoztak. Később, a honfoglalás idejéből származó adatok és írások szerint a Kárpát-medence zsidó népessége az akkor kazár népnek nevezett, zsidó hitre tért közösség, akik a honfoglaló magyarokkal érkeztek erre a területre. Ezt igazolja könyveiben például Gonda László és Venetianer Lajos is. Szent László uralkodása idején 1092-ben törvénybe iktatták a legelső, zsidókra vonatkozó törvényt, mely megtiltotta a zsidók és a keresztények közti házasságot, valamint azt, hogy a zsidók keresztény rabszolgák tartsanak. 1 Az Árpád-ház időszakának utolsó évtizedeiben idején IV. Béla kiváltságlevele határozta meg a zsidók helyzetét Magyarországon, amely kedvező körülményeket teremtett számukra. 2 IV. László uralkodása során 1279-ben a budai zsinat elrendelte a megkülönböztető jelzés viselését, viszont ez a gyakorlatban nem valósult meg. 3 Az Árpád-házi királyok közül többen tudatosan ösztönözték a zsidókat a letelepedésre. Ekkor még nem voltak üldözések és zsidóellenes törvények, ami a dinasztia 1 VENETIANER, o. 2 GONDA, o. 3 GONDA, o. 3

4 kihalásával megváltozott. 4 Viszont a XIV-XV. századra már megjelentek a problémák, amit világosan jeleznek az ekkor létrehozott az elhatárolt zsidó utcák és negyedek (gettók). 5 Károly Róbert még teljes polgári jogot adott a pozsonyi zsidók számára, de Nagy Lajos kiűzette őket az ország területéről. 6 Jóval később, a XVII. században indult meg újra a zsidók betelepülése az országba az osztrák és a cseh-morva tartományok felől. 7 4 PREPUK, o., VENETIANER, o. 5 PREPUK, o. 6 VENETIANER,2014, 39.o. 7 PREPUK, o. 4

5 1. A zsidók asszimilációja Bruno Bauer Die Jugendfrage (A zsidókérdés) című értekezésében részletezte 1843-ban, hogy a zsidók törekvése vallási identitásuk fenntatására összeférhetetlen a teljes emancipáció követésével, mivel a modern társadalom mindenkitől külön identitásának feladását kívánja. Ehhez a nézethez csatlakozik Karl Marx, aki szerint a zsidók antiszociális természete a társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepükből következik. A Karl Marx szerint zsidókérdés megoldásának lényege szerinte a pénzzsidó, pénz-hatalom, illetve az ezekhez kapcsolódó burzsoázia és legjellegzetesebb képviselői. 8 Magyarországon a XIX. század második negyedében vette kezdetét egy közéleti vita a zsidók helyzetéről és a magyar nemzethez való viszonyulásáról, az asszimiláció céljairól, lehetőségeiről, kereteiről. Erre példa a Pesti Hírlap, amelynek hasábjain 1844-ben Kossuth Lajos és Löw Lipót között folyt vita a magyarországi zsidók helyzetéről. 9 Bruno Bauer szerint a zsidók nem képesek önálló társadalmi létre, saját állam megteremtésére és fenntartására, örök száműzetésben élnek. 10 A XVIII. században egyre nagyobb számmal érkeztek az országba zsidók, akiket a kortársak csavargó, kolduló, kéregető és veszedelmes jelzőkkel illettek KOMORÓCZY I o. 9 KOMORÓCZY I o. 10 KOMORÓCZY I o. 11 KOMORÓCZY I o. 5

6 2. A betelepülés A XVIII. század alapvető eseménye Magyarországon, hogy tömeges bevándorlás zajlott, amelynek hátterében részint szervezett telepítés, részint spontán betelepülés állt. A betelepítést az Újszerzeményi Bizottságra bízták (Neo-aquistica Comissio). 12 Az Alföldön és az ország déli részén a törökök után teljesen kipusztult földterületek és elpusztult falvak maradtak. A század folyamán az ország lakossága, összeírási és népszámlálási adatokra alapozott becslések szerint, két és félszeresére növekedett. 13 Ekkor a Habsburg Birodalom területén 2 millió zsidó élt. 14 A zsidó népesség megoszlásában aránytalanságok voltak tapasztalhatóak. A hagyományokhoz kötődő és modernizálódni akaró zsidóság létszámai közötti különbségek jól megfigyelhetőek az eltérő fejlettségű területekből álló Habsburg Birodalomban, ahol a keleti részen találhatjuk a legnépesebb zsidó közösségeket. 15 A zsidó lakosság növekedésében nagy volt a szerepe a spontán betelepítéseknek és a szervezett betelepítési akcióknak is. Ennek a keretét a III. Károly uralkodása idején, 1723-ban Az ország benépesítéséről szóló törvény adta. Jóságosan megengedte, hogy minden szabad embert, hat éven keresztül minden közadó fizetésétől való mentesség feltétele mellett az országba kihívassanak, és a szabadságot országszerte hirdessék. 16 A török uralmat és a Rákóczi szabadságharcot lezáró békék megnyitották a zsidók előtt azokat a területeket is, ahol eddig az osztrák tartományokból csak kevesen vagy nehézségek árán juthattak el. Szatmár és Máramaros vármegyében idővel nagy lélekszámú zsidó közösség alakult ki. 17 A XVIII. századi telepítési politikába illeszkedett bele a zsidók betelepítése az országba. A középkorban a zsidók királyi engedély alapján, mint itt lakók vagy időlegesen az országban tartózkodók bírhattak jogi státusszal. 18 A városokban a magisztrátusoktól függött a lakhatási joguk és a XVIII. században is ez a szabályozás 12 KOMORÓCZY I o. 13 KOMORÓCZY I o. 14 PREPUK, o. 15 PREPUK, o. 16 KOMORÓCZY I o. 17 KOMORÓCZY I o. 18 KOMORÓCZY I o. 6

7 maradt érvényben. 19 A zsidókra Magyarországon is az európai diaszpóra tagjaiként tekintettek, az országhoz nem kötődtek. A XVII. század második felében Magyarországra a zsidók Lengyelország, Litvánia és Ukrajna felől menekültek. 20 A helyüket kereső zsidók és a politikai-gazdasági elit betelepítési szándékai találkoztak a XVIII. század elején. 21 Az északkelet-magyarországi nagy földbirtokosok voltak az elsők, akik nagyobb számban fogadtak be zsidókat. A zsidók ügyével foglalkozó vegyes bizottság Mária Terézia uralkodásának második felében már bizonyos korlátozásokat vezetett be a lengyelországi zsidók betelepülésének megakadályozására vagy nehezítésére. 22 Példa erre, hogy útleveleket követeltek tőlük, amit persze nehéz volt beszerezni, mert csak a lengyel földesúr adhatott ki, akinek ez nem állt érdekében. 23 A vallási türelemről szóló évi országgyűlés idején a pestis járványra hivatkozva kitiltották a zsidókat. 24 A XVIII. században rendszeresen szöktek át Ausztriából, mert ott megkeresztelkedésre kényszerítették őket. Németország, Ausztria, Morvaország felől már Buda visszafoglalása után gyorsan indult meg a zsidók beáramlása a nyugati országrészbe ben Vas vármegyében a zsidóösszeírás 179 zsidó családot tüntet fel. 26 A zsidók nem a szabad városokban laktak, hanem a földesúri birtokokon, mezővárosokban vagy falvakban. Sok településen megnőtt a zsidó háztartások száma ebben a században. Megfelelő lélekszám esetén vallási közösségekké szerveződhettek. A török elleni győztes hadjáratok után a magyarországi zsidók kapcsolatai Törökországgal fokozatosan beszűkültek. 27 A déli határszéleknél a szefárdi zsidóság maradt meg nagyobb részben. Így a déli határ elválasztotta egymástól az askenázi és a balkáni szefárdi zsidó közösségeket Magyarországon. A XVIII. századból igen csekély és szűk a szefárdi zsidókra vonatkozó forrásanyag. 28 Jellegzetes szefárdi foglalkozás volt a dohánykereskedelem és a pipafaragás ban megy végbe a zsidók nagy bevándorlása. Az évi zsidóösszeírás egyik rovata külön rákérdezett a Magyarország területén lakó zsidók eredeti földesurának személyére és 19 KOMORÓCZY I o. 20 KOMORÓCZY I o. 21 KOMORÓCZY I o. 22 KOMORÓCZY I o. 23 KOMORÓCZY I o. 24 KOMORÓCZY I o. 25 KOMORÓCZY I o 26 KOMORÓCZY I o. 27 KOMORÓCZY I o. 28 KOMORÓCZY I o. 7

8 vele szemben fennálló kötelezettségükre. 29 Az összeírás 980 családott tart számon, amelyeknek magyarországi földeura van, ez azt jelenti, hogy a magyarországi zsidók 60%-a külföldinek számított. 30 I. Lipót rendeleteiben a zsidókat kitiltotta a bányavárosokból és hét mérföldnyi körzetükből. Ezt a rendelkezést III. Károly is megújította 1725-ben, éppen Felső- Magyarországon korlátozta a letelepedésüket és a gazdasági életben való részvételüket. 31 Eredetileg a nemesfém bányák jövedelmétől akarták elzárni őket, de a tilalom minden lehetőséget megvont tőlük. III. Károly a megszegőket halálbüntetéssel sújtotta. Felső-Magyarország keleti vármegyéiben leginkább Lengyelország felől érkeztek be a zsidók. 32 A XVII. században ez a térség mint például Zemplén vármegye a zsidók által még gyéren lakott terület volt. Hegyaljában rejlő lehetőségeket a lengyel zsidó borkereskedők fedezték fel a XVII. század elején. Munkácson az első adat Lorántffy Zsuzsanna zsidó bérlőiről maradt fenn. 33 Sok panasz volt a zsidó csempészekre a lengyel határ mentén, és akiket rajtakaptak, azokat ki is toloncolták. A XVIII. század első felében a zsidó-összeírásokban feltűnően sok a lengyelországi eredetre valló szlávos zsidó név. 34 A felső-magyarországi közösségekben csak egy-egy zsidó család élt, ők pálinkafőzde-bérléssel foglalkoztak. Hegyalján, amely híres bortermelő terület volt már ekkor is, több zsidó élt, főleg a mezővárosokban. A zsidók lélekszáma csak a XVIII. század középső harmadában kezdett el növekedni. Nagymihályban, amely Zemplén vármegyéhez tartozott, az évi összeírás 5 zsidó családot tűntetett fel, mindegyikük neve -ovicsra végződött. 35 A zsidó bevándorlóknak viszont nem mindig sikerült helyet találniuk, mivel a betelepülést csak a helyi földesúr engedélyezhette. Magyarországon a zsidó betelepítéseket két nagy térségből, Morva- és Lengyelországból hajtották végre és innen leginkább az északnyugati és a felsőmagyarországi vármegyékben telepedtek le, de egyesek eljutottak távolabbi helyekre 29 KOMORÓCZY I o. 30 KOMORÓCZY I o. 31 KOMORÓCZY I o. 32 KOMORÓCZY I o. 33 KOMORÓCZY I o. 34 KOMORÓCZY I o. 35 KOMORÓCZY I o. 8

9 is. 36 Megélhetésüket két gazdasági területen próbálták maguknak biztosítani. Hagyományosan kereskedelemmel és állattartással foglalkoztak, azonban az állattartásra föld hiányában nem volt módjuk, ezért inkább a mezőgazdasági termékeket árulták és dolgozták fel. Jellegzetes zsidó foglalkozás volt még a bőr- és a gyapjú-feldolgozás, valamint a nyersbőrökkel való kereskedés. I. Lipót külön bizottságot állított fel a Magyar Királyság területén letelepedett és kereskedelemmel foglalkozó zsidók összeírására 1698-ban. 37 Ebből az derül ki, hogy kereskedelemből leginkább a Felső-Magyarországon élők tartották el magukat. Jogállásukat tekintve tulajdonosok nem lehettek, csak bérlői státuszban tevékenykedhettek. Bérelhettek például kocsmát vagy sörfőzdét. A zsidók lélekszámáról, jogi státuszáról és gazdasági helyzetéről a XVIII. századból gazdag forrásanyaggal rendelkezünk, és a XIX. század első felében 1849-ig számos összeírás fenn is maradt. 38 Ezek a források latin nyelven keletkeztek és feltüntették bennük a családfő nevét, foglalkozását, a háztartásban élők számát, és a fizetett adó összegét. Aránylag terjedelmes zsidó vonatkozású anyagokat tartalmaznak az as, az es, az ös és az as összeírások. 39 Az 1725-ös számlálást azért rendelte el III. Károly, hogy a zsidók létszáma meg ne haladjon egy bizonyos mértéket, mert úgy gondolta, hogy ha túl sokan vannak, az ország kárára válna. 40 Az összeírás lebonyolítása után utasítást adott ki arra, hogy a Helytartótanács akadályozza meg a zsidók beköltözését. 41 A későbbi összeírások legfőbb célja az volt, hogy felmérjék a zsidók vagyoni helyzetét ben Mária Terézia újabb összeírást tervezett, ami az ország zsidó közösségeinek nyomására végül nem valósult meg, ám a királynő megemelte a türelmi adó összegét KOMORÓCZY I o. 37 KOMORÓCZY I o. 38 KOMORÓCZY I o. 39 KOMORÓCZY I o. 40 KOMORÓCZY I o. 41 KOMORÓCZY I o. 42 KOMORÓCZY I o. 9

10 3. A zsidóság a XVIII-XIX. században A XVIII. század első évtizedeiben, a jórészt frissen érkezett betelepülők révén lélekszámukban növekedő magyarországi zsidó községek alakulásában egy új és igen hatékonynak bizonyuló minta kezdett elterjedni. Az egykori kamaraszolgai jogviszony mintájára a tehetősebb földesurak kezdték el letelepíteni vagy hagyták letelepedni a zsidókat. A jogi és tényleges hatalmi védelem fejében a már ismerős jogi viszony keretében a zsidók különféle adókat fizettek be, cserébe bérbe vehettek birtokrészeket, amin haszonbérleti formában űzhettek különféle ipari jellegű és szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységet. 43 Így kerültek a zsidók ekkoriban többnyire az Eszterházy család birtokain fekvő településekre, mint például Boldogasszonyra, Kaboldra, Kismartonra, illetve Óbudára, mely akkoriban a Zichy család birtokát képezte október.16-án III. Károly magyar király bevezette a házasság tilalmat (Familiantengesetz). 45 A tilalom lényege az volt, hogy minden családban csak az elsőszülött fiúgyermek házasodhatott meg, megfelelő adó megfizetése mellett, amivel sikerült korlátozni a letelepedési engedéllyel rendelkező családfők számát. 46 Mária Terézia ezt a tilalmat még jobban megszigorította. 47 A XVIII. században gyorsan növekedett a zsidók lakta községek száma. Magyarországon nem alakultak ki kifejezetten zsidók által lakott városok, mint például Európa keleti részein. A legnépesebb zsidó közösségek a évi összeírás szerint Sopron, Moson és Nyitra vármegyében voltak. 48 A zsidók megjelenése az országban, nagyobb számban a falvakban vagy a mezővárosokban volt megfigyelhető. Itt a földesúrnak dolgozhattak a földesúri birtokokon, jelenlétük azonban társadalmi feszültségeket váltott ki, konfliktus-helyzeteket teremtett. 49 A zsidók és a környezetükben élő közösségek között gazdasági eredetű feszültségek jelentek meg, amelyekre reagáltak a keresztény egyházak is, és kialakult a vallási alapú 43 Gonda, o. 44 Gonda, o. 45 Komoróczy I o. 46 Komoróczy I o. 47 Komoróczy I o. 48 Komoróczy I o. 49 Komoróczy I o. 10

11 zsidóellenesség. 50 Ezek a feszültségek, illetve utóbb a zsidóellenesség a XVIII. században alakultak ki, majd a XIX. század folyamán vált széleskörűvé. A zsidó közösség teljesen más hagyományokat követett nyelvében, vallási, étkezési, öltözködési szokásaiban, mint a többségi keresztény lakossághoz tartozó etnikai csoportok tagjai. 51 A század közepére a Kamarához kötödő hadiszállítás és a nagybirtokokhoz kötődő sör- és pálinkafőzés bérlése, és a kereskedelem területén jelentős szerepük volt a zsidóknak. 52 A zsidók a megtermelt javakat a nagy felvevő piacokhoz közvetítették. A kölcsönöket és a vásárlásaikat többször terményben fizették ki nekik a nagybirtokosok. Különféle korlátozásokkal és tilalmakkal próbálták őket korlátozni, hogy kivegyék a kezükből a nyersbőr felvásárlásának lehetőségét. 53 Egyébként, mivel nem vonatkoztak rájuk a városi kereskedő testületek céhes jellegű szabályai, a kiváltságokkal védett termékeken kívül bármivel kereskedhettek, amire kereslet és igény volt. A nagybirtokok számára mint felvásárlók voltak a legfontosabbak. 54 Végbement egyfajta szakosodás, mint például a gabona-, dohány- vagy gyapotfelvásárlóké. 55 A nagybirtokok felvásárlóiból kialakult a XIX. század első felében a zsidó kereskedők vagyonos rétege. 56 A városok viszont próbálták kiszorítani a zsidó kereskedőket, hogy megvédjék a saját kereskedőiket. A XVII. század végén, a szabad királyi városokban akartak letelepedni, amihez esetenként megkapták a magisztrátus engedélyét. Az engedéllyel azonban csupán a városi lakos (incola) jogcímet nyerték el, polgári címhez nem jutottak, és a betelepült idegen státuszt is csak kivételes esetben kapták meg. 57 Idővel a városok vezetése nem tudott mit tenni, kénytelen voltak megengedni a városban lakó polgároknak, iparosoknak, hogy zsidó kereskedőktől vásároljanak. Az észak-magyarországi bányavárosokból és a körülöttük lévő körzetből, majd később Erdélyből is kitiltották őket. Ennek a tilalomnak a megszegéséért továbbá az arannyal és higannyal való kereskedésért halálbüntetés járt. 50 Komoróczy I o. 51 Komoróczy I o. 52 KOMORÓCZY I o. 53 KOMORÓCZY I o. 54 KOMORÓCZY I o. 55 KOMORÓCZY I o. 56 KOMORÓCZY I o. 57 KOMORÓCZY I o. 11

12 A városokba csak naponta egy alkalommal látogathattak el. I. Lipót ezekkel a szigorú lakhatási és foglalkozási tilalmakkal tudatosan akarta őket háttérbe szorítani. A városlakók mindent megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a zsidók letelepedését a városokban. Keresztény ünnepeken rendszerint nem árulhattak, viszont ha mégis engedélyt kaptak erre, azt csak saját helységben, vagy az előtt tehették meg. A céhek el akarták érni, hogy a zsidó mesterek ne tarthassanak segédet és tanoncot. 58 A vásárok területén szabadon megjelenhettek, erre semmilyen titalom nem terjedt ki. Néhány vásárba csak úgy léphettek be, ha áttértek a katolikus hitre. A kitiltások nem csak a városokra voltak jellemzőek, de több más helyről is távol tartották vagy kiűzték őket. Ilyen eset volt 1737-ben Heves és Külső Szolnok vármegyében. A határozat kimondta, hogy a lakók megóvása céljából ezen a területen tartózkodó valamennyi zsidót kiűzik. 59 Mária Terézia 1753-ban utasította az ország déli részén fekvő vármegyéket, hogy a zsidókat csak az országos vásárokon tűrjék meg, majd fél év elteltével két év haladékot engedélyezett ben II. József szüntette meg a már 1368 óta létező Leibzollt, vagyis a személyvámot, de más néven 1792-ben ismét bevezette és ez egészen 1849-ig érvényben maradt. 61 A kor legjelentősebb részvénytársasági alapon szervezett vállalkozásaiban szerepet vállaló zsidók elősegítették a gazdaság modernizálódását. Az első olyan nyilvános kereskedelmi intézmény, amelynek tagjai között nagy számban voltak vagyonos zsidók, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt 1841-ben, amely a dohánykereskedelemmel alapozta meg kezdeti tőkéjét. 62 II. József 1780-as trónralépését követően május 13-án (megelőzve a híres türelmi rendeletet, amely az ország nem katolikus keresztény emberek háláját váltotta ki) a király a zsidóknak kedvezett, és eltörölte a jognélküliséget, ennélfogva megszűntek az ezzel járó hátrányosságok is. 63 Elrendeli, hogy a zsidók csak istentisztelet alkalmával tartsák meg a héber nyelvet, megengedték az iskolák létrehozását, továbbá azt, hogy nyilvános iskolába járhassanak, engedélyezi a földműveléssel való foglalkozást, földbirtokok bérlését, szabó-, varga-, kőműves és ácsmesterséget, műasztalosságot, festészetet, szobrászatot, gyáripari tevékenységet 58 KOMORÓCZY I o. 59 KOMORÓCZY I o. 60 KOMORÓCZY I o. 61 KOMORÓCZY I o. 62 PREPUK, o. 63 VENETIANER, o. 12

13 űzhessenek. 64 Eltörli a jelvények viselésének előírását is. Ezekkel az engedményekkel az a célja, hogy a zsidók az állam polgáraivá válhassanak. Ez a rendelet viszont csak két év múlva lépett életbe. Az előkelő zsidókat nem akarta eltiltani a hadviseléstől. Elrendeli továbbá, hogy többé ne viseljenek szakállt. II. József 1785-ben törölte a zsidókra vonatkozó személyi vámot, és megszüntette a türelmi adónak egy részét, az ún. zsidóadót. 65 Ezután kamerális taksa címen élt tovább. Elfogadta a kancellária javaslatát és az egyenjogosító törekvés nagy változást idézett elő a magyar zsidóság helyzetében. 66 A magyarországi zsidóság úgy hitte, hogy a király polgárjogot adott a zsidó népnek, de ezt nem kapták meg, csak kedvezőnek láttatták velük az élet helyzetüket. Ezt a benyomást a következő intézkedések is megerősítették: megkapták a szabad költözés jogát, a városokban való letelepedést, az iskolázás jogával lehetőségük volt egyetemeken tanulni, épp úgy, mint gazdasági tevékenységben részt venniük. 67 Például 1733-ban Hirschel Mihály Nathán Hallában szerezte meg orvosi diplomáját. Sokakat a kereskedelmi pályára szántak, de mivel lehetőségük volt tanulni, többen tanultak orvosnak. 68 Ezeknek következtében II. József uralma alatt gyors lendületet vettek a magyar zsidók kereskedelmi vállalatai, de a földműveléssel is szerettek volna foglalkozni ban a szigetvári zsidóknak volt az a céljuk, hogy földműveléssel akartak foglalkozni, ezért az úgymond gyarmatosításra kiszemelt falvakban kérnek földeket. 69 A szabad költözés és a városokban való letelepedés joga útnak indította a zsidókat, így olyan helyekre költözhettek, ahol vállalkozásban tudtak dolgozni vagy iskolák közelében voltak. 70 A városokban azonban továbbra sem nézték jó szemmel a beköltözőket. A magyar zsidók polgárosodni kezdtek. Erősen gyarapodott a városok zsidó lakossága a XVIII. század utolsó negyedében: Abaújszántó, Arad, Aszód, Baja, Győr, Kecskemét, Komárom, Makó, Miskolc, Munkács, Sátoraljaújhely, Szabadka, Szeged, Temesvár, Ungvár városokban növekedett a zsidók száma. 71 Zsidó iparos csak számos zsidó által lakott városban élhetett, ahol a hitrokonai számára tudott csak dolgozni. Pozsonyban az úgynevezett zsidóutcának csak az egyik oldalán lakott a 64 VENETIANER, o. 65 VENETIANER, o. 66 VENETIANER, o. 67 VENETIANER, o. 68 VENETIANER, o. 69 VENETIANER, o. 70 VENETIANER, o. 71 VENETIANER, o. 13

14 XVIII. század végén zsidó iparos, mivel az utca két házsora két úré volt. A zsidó iparosok kerülték a város hatósága alatt álló utcasort, mert itt nem állhattak be a céhekbe december 2-án, a király által január 10-én szentesített törvény szövege a következő: Hogy a zsidók állapotáról azalatt is gondoskodva legyen, míg ügyük és néhány szabad királyi városnak rájuk vonatkozó privilégiumai egy országos bizottság által, mely a jövő országgyűlésen jelentést tészen, tárgyaltatnának, és a zsidók állapotáról őfelsége a Karok és Rendek ő felsége jóváhagyásával elhatározták, hogy a Magyarország és a kapcsolt részek határai közt lakó zsidók az összes szabad királyi városban és a többi helyen ( nem érintve a királyi bányavárosokat) abban az állípotban tartsanak meg, melyben január elsején voltak, és ha netán kizavartatnának, abban visszahelyeztessenek. 72 Ezek után próbálták elérni annak az engedélyeztetését, hogy a bányavárosokban a heti vásárokon részt vehessenek. De ezt már nem tárgyhalhatta meg az országgyűlés, és a magyar zsidók helyzetének törvényes jogalapját 1840-ig az 1790: XXXVIII. De Judaeis című törvénycikk képezte. 73 A következő korszak reformtörekvései nem tudták megoldani véglegesen a zsidók polgári egyenjogúságának kérdéseit, mivel Ferenc császár és évi dekrétumaiban az újonc felajánlási cikkelyek már azt is említik, hogy zsidókat is fel lehessen venni és elfogadni. 74 A magyar társadalom a versenytársat látta a zsidókban, és tartottak attól, hogy még kedvezőbb jogokat kapnak majd a későbbiekben. II. József tervei között szerepelt a zsidó könyvkiadás és könyvhasználat modernizálása is. A felvilágosult uralkodása idejétől a zsidók katonai szolgálata már elfogadott volt Magyarországon. A zsidóság száma a XVIII. században kezdett el növekedni, majd a XIX. század elejére közel megkétszereződött. Ennek bizonyítéka a népességszám adatokban is látható: 1787-ben fő, 1805-ben fő. 75 A XIX. században kezdett elterjedni a fogalom, és a század végére már rögzítették a magyar-zsidó kifejezést. 76 Ez az elnevezés utal a nyelvválasztásra, a 72 VENETIANER, o. 73 VENETIANER, o. 74 VENETIANER, o. 75 GONDA, o. 14

15 társadalmi integrációra, a kulturális asszimilációra és a lassan telítődött magyar patrionizmusra. 77 Magyar zsidónak tekintik azt, aki követte a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, függetlenül attól, hogy hol él. A török uralom alatt éltek az országban askenázi és szefárdi zsidók is. A szefárdi zsidók a török kiűzése után egészen a század végéig éltek Pesten. Szefárdi és askenázi zsidók éltek egymás mellett több helyen is. A magyarországi szefárdi zsidó szubkultúra a kapcsolat egyik fontos csatornálja volt Ausztria és Törökország között, a diplomácia mellett a kereskedelemben volt a legfontosabb szerepük. 78 Először a tulajdonukkal szabadon kereskedhettek és vallásukat is szabadon gyakorolhatták. Nagy részük dolgozott a kiskereskedelem és a kisipar területén. A századfordulón ezekben az ágakban a zsidók 30%-os részesedést vettek ki. 79 Majd kezdtek megjelenni a polgári értelmiségi pályákon, ahol már a XIX. század végén az 50%-ot is elérte az arányuk. 80 Legtöbben orvosnak vagy ügyvédnek tanultak. Alkalmazhattak keresztény szolgákat is a (vásár- és ünnepnapok kivételével). Az évi népszámlálás szerint Magyarország teljes lakosságából a magyar anyanyelvűek aránya 54,45 % volt, a zsidók aránya pedig 4,5-5 % volt. 81 Kelet- Magyarországon a XIX. század közepére megnövekedtek a kis falusi hitközségek. 82 Pontosan követhetjük a zsidók számbeli növekedését a XIX. században történt népszámlálások alapján. A század utolsó harmadára jellemző volt a zsidók elvándorlása Magyarországról. Leginkább Amerikába vándoroltak ki nagy számban. A század utolsó negyedében Ausztria és Magyarország között két nagy politikai mozgalom alakult ki, amelyeknek évtizedeken át jelentős befolyása volt a zsidók helyzetére: a szociáldemokrácia és a cionizmus. 83 Izraelt sokszor Erec Jiszrael néven emlegették. A XIX és XX. század fordulóján az Egyesült Államokban kisebb magyarországi diaszpórák alakultak ki utána a zsidó közösségeket már teljesen idegennek tekintették a magyar társadalomban KOMORÓCZY I o. 77 KOMORÓCZY I o. 78 KOMORÓCZY I o. 79 PREKUP, o. 80 PREPUK, o. 81 KOMORÓCZY II o. 82 KOMORÓCZY II o. 83 KOMORÓCZY II o. 84 KOMORÓCZY II o. 15

16 3.1. Asszimiláció és antiszemitizmus A zsidóellenesség Mária Terézia udvarában volt a leginkább jellemző, de II. József felvilágosult uralkodásával már nem fért össze. 85 A magyarországi zsidóság helyzetét a XIX. században a szabad verseny kibontakozása határozta meg, és a zsidókat a liberális felfogás jegyében próbáltak meg a polgárság közé beilleszkedni. 86 A század utolsó harmadában a berendezkedő polgári törvényhozás következtében megszűnt a zsidóságot érintő hátrányos megkülönböztetés, a polgári jogegyenlőséget törvényes garanciák szavatolták. 87 A kapitalista fejlődés nagyban befolyásolta a zsidó népesség életét, és életkörülményeit. A zsidók a vidék ellátásában játszottak nagyon fontos szerepet. A zsidóellenesség leginkább az elszegényedett dzsentri- és a hivatalnoki rétegre volt jellemző. 88 A modern politikai antiszemitizmus a középkor hagyományait követte. A magyarországi antiszemita mozgalmak az 1870-es években alakultak ki és terjedtek el. 89 Az asszimiláció sikereinek értékeléséhez hozzá tartozik, hogy a hazai zsidóság jelentős része igyekezett hasonló a többségi társadalomhoz, de az utóbbi fenntartással fogadta őket. Az asszimiláció és a politikai antiszemitizmus következtében kialakult a század fordulón a zsidó nacionalizmus, azaz a cionizmus programja. 90 Az antiszemitizmus a XIX: század vége felé kialakult politikai és ideológiai irányzat. Az antiszemiták gyűlölik és lenézik a zsidóságot, valamint állami, jogi és politikai eszközökkel próbálják korlátozni az életlehetőségeiket. 91 Ez a kifejezés először Németországban terjedt el. Az antiszemitizmus hatással van a társadalmi tényezőkre, a kereskedelemben való szerepükre. 85 KOMORÓCZY I.797.o. 86 GONDA, o. 87 GONDA, o. 88 GONDA, o. 89 GONDA, o. 90 GONDA, o. 91 MOLNÁR, o. 16

17 4. A Hegyalja zsidósága A zsidóság magyarországi története igen sokszínű volt, akár megyékről, akár településekről beszélünk. Szervesen illeszkedtek be a társadalmi, gazdasági és kulturális életbe. Magyarország éghajlata kedvez a szőlőtermesztésnek. A római kor óta vannak olyan írott és régészeti források, amelyek erre utalnak. Felső- Magyarországon két nagyobb bortermelő vidék tett szert jelentős szerepre a zsidók letelepedésében és megélhetésében: a Hegyalja és Északnyugat-Magyarország. 92 A Hegyalja a történelmi Zemplén megyéhez tartozott, mely a Kárpátoktól a Tiszáig terjed. A Hegyalján termelt bornak Lengyelország és Oroszország volt a jelentősebb felvevőpiaca. 93 Hegyalja a Hernád és a Bodrog folyók között a Tokaj hegységtől nyugatra Abaújszántóig, északkeletre pedig Sátoraljaújhelyig terül el. Ehhez a vidékhez több szőlőműveléssel foglalkozó község tartozik, ilyen például Mád, Tállya, Tarcal, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka és Tolcsva. Tokaj-Hegyalja a XVII. században vált ismertté tágabb körökben a borairól. 94 III. Károly 1737-ben pontosan kijelölte a tokaji borvidék terültét. 95 A must és a bor készítését, kezelését szigorúan szabályozták. 96 A tokaji borral a XVIII. század elején kereskedtek a magyarországi zsidók nemcsak az ország területén, hanem Lengyelországban is. 97 A vásárlók leginkább az aszú bort preferálták. Egy rabbi azt írta, hogy a tokaji szőlővesszőkön arany terem, és a borban apró aranyszemcsék vannak. 98 Mária Terézia 1741-ben megtiltotta, hogy Felső-Magyarországon görög, örmény és zsidó kereskedők borral kereskedhessenek, de a tilalom végrehajtátását és a megszegés következményeinek teljesítését a vármegye hatóságára bízta, így a zsidó kereskedők maradtak Hegyalján KOMORÓCZY I o. 93 KOMORÓCZY I o. 94 KOMORÓCZY I o. 95 KOMORÓCZY I o. 96 KOMORÓCZY I o. 97 KOMORÓCZY I o. 98 KOMORÓCZY I o. 99 KOMORÓCZY I o. 17

18 A városok próbáltak minél több akadályt felállítani a bortermelő vidékek felé; például ők ellenőrizték a bor minőségét. 100 A zsidóknak nem sikerült a városi borkereskedelembe bekapcsolódni, ám a városoktól független területeken így is meg tudtak vetni a lábukat a XVIII. század második felében a zsidó borkereskedők. 101 A magyar hatóságok korlátozó rendelkezésekkel próbálták visszatartani a terjeszkedésüket. 102 A zsidók konkurensei a görög borkereskedők voltak a keleti piacon. Hegyalján a XVII. század végén és a XVIII. század elején népes zsidó közösségek alakultak a szőlőművelő birtokok közelében, zsidó haszonbérlők éltek Bodrogkeresztúrban, Erdőbényén, a gr. Aspremont család birtokain, Mádon, Tállyán és Tokajban. 103 A zsidók létszámának növekedése újabb zsidók betelepülőket vonzott Lengyelország felől. Ma már nem találunk zsidó közösségeket Hegyalján. Nem úgy, mint a XVIII. század közepén, amikor Zemplén megyében és Hegyalján az átlagnál jóval több zsidó élt, akik szerepet játszottak a gazdasági és a kulturális életben. 104 A gazdasági szerepük jelentősebb volt, mint a létszámuk, emellett fontos megemlíteni a közéleti tevékenységüket, a kulturális és tudományos munkásságuk eredményeinek fontosságát. Befolyásuk a XIX. században teljesedett ki. A mádi, tokaji, újhelyi zsidó közösségek nemcsak országosan voltak híresek, hanem a helyben alapított gazdasági és kulturális célú egyesületeik is ismertek voltak. Például voltak zsidó kereskedő egyletek, iparosok egyletei, különféle jótékony célú nőegyletek, temetkezési egyletek és Talmud-Tóra egyletek. 105 A hegyaljai zsidó iskolákban híres tanítók, tankönyvírók működtek, ezek közül említésre méltó: Füredi Ignác, Goldberg Jakab, Knopfler Sándor, Singer Bernát. 106 Hegyalja a chassidizmus központja között szerepel Magyarországon. Az irányzat térnyerését híres rabbik működése alapozta meg. 107 A borkereskedelem egyik különleges ága a zsidók által készített kóser bor volt. Ennek a bornak az érdekessége az, hogy az elkészítés folyamata végig csak zsidó kézben lehetett. 108 Később a kóser bor iránt megnőtt az érdeklődés és a kereslet. Ezért 100 KOMORÓCZY I o. 101 KOMORÓCZY I o. 102 KOMORÓCZY I o. 103 KOMORÓCZY I o. 104 SZABOLCS, o. 105 SZABOLCS, o. 106 SZABOLCS, o. 107 SZABOLCS,1990,95.o. 108 KOMORÓCZY I o. 18

19 pédául Sopron a borainak védelmében megtiltotta a kóser bor behozatalát a városba. 109 A Helytartótanács 1737-ben kitiltotta Hegyaljáról a zsidó, örmény és görög kereskedőket, azt viszont megengedte, hogy a lengyelországi zsidó kereskedők ügynökei, ha földesuruk útlevelével megbízhatóan igazolják magukat, akkor tokaji borokat és kóser bort vásárolhattak vagy készíthettek. 110 Hegyaljához tartózó nagyobb létszámmal bíró város Sátoraljaújhely volt. Az itt élő zsidó közösségeket feltehetően 1689-ben alaptották magyar-brodi kivándorlók, 1727-ben az ott összeírt 77 családfő közül 49 volt magyar-brodi származású, 1736-ban Nyitra megyében a 440 zsidó család közül 130 Magyar-Brodból költözött át a XVIII. század első felében a Hegyalja szőlőtermelő községeibe. 111 Borsod vármegyébe is költöztek páran. Jelentős volt a számuk az Eszterházy-birtokokon 1729-ben. 112 Ez az adat azt jelzi, hogy leginkább a nagybirtokosok fogadták be őket. Majd ezt látva a középnemesség is előszeretettel fogadott be egy-két zsidó családot a gazdaságának felvirágoztatása érdekében. A zsidók nem bérelhettek olyan házat vagy birtok helyet, amelyet korábban is zsidó bérelt, de kitették onnan. Zemplén vármegye területén Bodrogkeresztúrban és Mádon az Erdődy-birtokokon éltek, Liszkán a szepesi püspöki birtokokon, Sárospatakon, Tállyán és Sátoraljaújhelyen a Bretzenheim-birtokon, Tarcalon a kamara birtokon, Zomboron és Monokon pedig az Andrássy-birtokokon éltek zsidók között körülbelül 16 rendelkezés szabályoztaa zsidók helyzetét a szőlő és bortelmelés terültén, ezen a téren mintegy 50 évig folyt a küzdelem a megye és a zsidók között KOMORÓCZY I o. 110 KOMORÓCZY I o. 111 KOMORÓCZY I o. 112 KOMORÓCZY I o. 113 KOMORÓCZY II o. 114 SZABOLCS, o. 19

20 4.1. Mád zsidó története Mádon 1771-ből már van adat a zsinagógáról, de ez nem a mai épület volt. Mád területére körülbelül a XVII. században érkeztek zsidók Galíciából és mintegy 250 éven keresztül éltek itt folyamatosan a katolikusokkal együtt. Mád zsidó lakosai a XVIII. században főként borkereskedelemmel foglakoztak, de szőlőbirtokos kevés volt közöttük. Hegyalján voltak a legnépesebb zsidó települések Mádon kívül ilyennek tekinthető még Abaújszántó, Sárospatak, Sátoraljaújhely, és Tolcsva. Fényes Elek adatai szerint Zemplén megye zsidó lakossága a XIX. század közepén fő volt. Mádon kétféle iskola volt: a héber alsó fokú iskola, ahol a kisgyermekek tanultak, illetve a mádi jesiva, ami magasabb fokú volt és a Talmudra tanította a gyerekeket. Ide az ország távoli részeiről is érkeztek diákok tanulni ben még csak 38 zsidót számoltak a faluban, ám 1811-ben 76 főt, 1890-ben pedig már 897 főt regisztráltak. 115 Sátoraljaújhelyen is hasonló növekedést láthatunk, 1869-ben 3523 fő, majd 1910-re már 5730 fő. 116 Mád község neve a hagyomány szerint Árpád vezér egyik mondatából ered: Ma ád Isten szerencsét e tájon Ond és Tarczal vezéreknek. 117 Mád éghajlati adottsága, a mérsékelten meleg, száraz éghajlat kedvez a szőlőtermesztésnek. A Rákóczi-féle szabadságharc után Mád a kamarai kézre került. 118 A XIX. század második felében a gróf Andrássyak, gróf Szirmayak, valamint Gréffyek, Semseyek és a Zimmermann családok voltak a nagyobb birtokosok, és ők előszeretettel fogadtak be birtokaikra zsidókat. 119 A Rákócziszabadságharc utáni időszakban fellendült a borkereskedelem, ami ide vonzotta a Lengyelországból elmenekült zsidó népességet. 120 Az egyik legerőteljesebb közösség Mádon alakult ki. Hitközségeket alapítottak, s a zsinagógájuk a hitközségi épületek felett kapott helyet. 121 A katolikus templommal megegyező magasságban helyezkedik el, de a völgyben kissé 115 KOMORÓCZY II o. 116 KOMORÓCZY II o. 117 VINNAI, o. 118 VINNAI, o. 119 VINNAI, o. 120 VINNAI, o. 121 VINNAI, o. 20

21 hátravonva ban épült barokk copf stílusban; egyébként a közeli Tarcalon is ekkoriban, 1779-ben készült el a zsinagóga. Ez a késő barokk stílus Ausztriában és Németországban terjedt el legelőször a XVIII. század végén és jellemzője a szerkezet tiszta tagozása, és az egyszerűség. A mádi zsinagóga a magyar barokk építészet egyedülálló emléke volt. Az első írásos emlék a mádi zsidókról egy kassai levél 1609-ből, amelyből kiderül, hogy Mádon a zsidók felvásárolják a bort és a szőlő venyigét, de a falu nem tud mit tenni ellenük, mert egy Alaghy nevű mádi nemes védelmét élvezik. 123 A XVIII. században még kevesebb zsidó vonatkozású adat található, 1726-ban egy, 1736-ban nyolc, 1746-ban tizenhárom zsidó családról tudunk. (Egyiküket név szerint is ismerjük: egy tanítót, Simon Markovicsot. 124 ) Látható, hogy a század közepére a zsidók száma növekvő tendenciát mutat. Fényes Elek adatai szerint 1836-ban 800 zsidó élt Mádon, miközben a XIX. század közepére a szerző leírása alapján Zemplén megye teljes zsidó lakossága fő. A XVIII. század közepén Szirmay, Alaghy és Aspremont birtokain éltek bérlőként és foglalkoztak a borkereskedelemmel. 125 A közösség első rabbija, rav Mose Wolf Litman, lengyelországi születésű, 1771-ben szerepel a neve mádi összeírásban, 1779-ig itt szolgált és itt is van eltemetve. 126 A prágai Jehezkiel Landó a híres Noda B Jehuda című könyvében megjelenik egyfajta vélemény amely Wolf rabbihoz van címezve, ez a responsum Mád nevének jiddis ortográfiájával foglalkozik. 127 A hitélet és a hitközségi élet a század második felében kezd felvirágozódni. Ezt bizonyítja a Chevra Kadisa (a temetkezésnél szerepet vállaló szent egylet ) megalapítása és a templom felépülése. 128 Rav Jehuda Hakohen könyve tartalmaz adatot arra, hogy 1774-ben alakult meg a Ner-Tamid egyesület, majd hogy a Chevra Kadisa 1769-ben alakult. 129 A mádi zsidó nép életében a XIX. században nagy változásokat tapasztalhatunk. Virágzó hitéletük messze túlterjed a helyi kereteken, és távolabbi vidékek is hírt kapnak ezekről. Talmud-tudósai ápolják a tánt, jesivája városi fiatalokat vonz, rabbijai kiemelkedő helyet biztosítanak Mád számára az ország szélsőséges 122 VINNAI, o. 123 VINNAI, o. 124 VINNAI, o. 125 VINNAI, o. 126 LEWY, o. 127 LEWY, o. 128 LEWY, o. 129 LEWY, o. 21

22 ortodoxiájának hierarchiájában. 130 A lakosság zsidó rétege anyagiakban gyarapszik és egyre nagyobb vagyonra tesz szert. Érdeklődést mutatnak a nemzeti és politikai problémák felé, majd a század végére már kérnek a helyi, municipális életből is. 131 Az es Zemplén vármegyei népszámlálás adatairól a zsidók is értesülnek. 132 Ez a népszámlálás, a zsidókat külön számolja, 2506 családról ír, akik több mint négyszáz helységben élnek a megyében. Ez körülbelül lélekszámot jelent. 133 Mádon 76 zsidó család nevét tűntetik fel a listákon. Az es népszámlálás több személy nevét is megemlíti, akiknek leszármazottai egészen 1944-ig követhetők. Ilyenek nevek voltak például Weinhandler Jakab, Lövi Mojzes, Tejtelbaum Ábrahám és Israel Wohl neve is szerepel, aki a fentiekben már említett, a falu első rabbijának volt a fia. 134 Érdemes megfigyelni, hogy az egyes zsidó neveknek magyar hangzásuk van. Ennek köszönhetően az alábbi nevekkel is találkozhatunk: Pipatsináló, Botos Lőrinc, Szemes Zsidó és Nota Iszik. 135 Arról pontos tudomásunk nincs, hogy milyen foglalkozást is űzhettek, de egyes adatokból lehet következtetni arra, hogy a borászat körében és a kereskedelemben nagy szerepet töltöttek be. A megyei levéltár 138/1812 okirata szerint a keresztények követelik az 1790 után érkezett zsidók kitiltását a faluból, egy 1812-es törvényre hivatkozva. 136 Panaszukban szerepel az is, hogy a zsidók szorongatják a szegény népet. Vádolták őket csalással és borhamisítással is. Majd a hatóságokhoz fordulnak a jogvásárlásért. 137 Az első Szentföldre vezető útról 1826-ból vannak adatok: Amram Rosenbaum (más néven Amram Chaszida) kommentárját a jeruzsálemi Talmud vilnai kiadásában nyomtatták ki, majd hat évi rabbiskodás után elindult Cionba és Szafedon telepszik le. 138 Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményei is hatással vannak a zsidók életére. A forradalom elsődleges célja volt a Habsburg elnyomás megszüntetése és egy független ország megteremtése, amelynek egyik legfőbb alapelve, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Ekkor az országban a zsidók Kossuthot és a forradalom ügyét támogatták, mivel úgy látták, hogy így lesz lehetőségük az emancipáció 130 LEWY, o. 131 LEWY, o. 132 LEWY, o. 133 LEWY, o. 134 LEWY, o. 135 LEWY, o. 136 LEWY, o. 137 LEWY, o. 138 LEWY, o. 22

23 megvalósítására 139 Tudunk példát arra, hogy zsidók gyülekeznek Kossuth lobogója alá a szabadságharc idején. Mádról és a mádi zsidókról csak annyit jegyez le a krónika, hogy 300 forinttal járultak hozzá a szabadságharc támogatásához, majd egy család elbeszélése szerint megtörtént az is, hogy a Neuman család egyik fiú tagja magyarosította a nevét Ujfyra, ezután pedig beállt Kossuth táborába és a bukás után követte őt az emigrációba. 140 A hegyaljai bortermelők 1857-ben nagy vállalkozásba kezdtek. Termelői szövetséget akartak létrehozni, de komoly ellenállásba ütköznek a hátóságok részéről, míg végül 1858-ban a hatóságok jóváhagyták a Hegyaljai Bortermelők Egyesülete alapító levelét. 141 Terveik között a következők szerepelnek: versennyel egybekötött évenkénti venyige- és borkiállítás, versenypályázat kiírás a földek megművelésére, továbbá új ipari termelő eszközök használata, piackutatás, bank létrehozása, a borkereskedők támogatása a bankok által, szakiskolák létrehozása személyről tudunk, akik tagjai lettek ennek az egyesületnek, és a grófok, bárók nevei mellett mádi zsidókkal is találkozunk (például Adolf Lichtman, Tajtelbaum Natan fordul elő a névsorban). 143 Az 1860-as években változások történnek Magyarországon. Létrejön a kiegyezés Bécs és a magyar uralkodó osztály között, amely bizonyos fokú fejlődést és haladást eredményez, megindul a modernizáció folyamata Magyarországon. 144 Ez nemcsak a nagyobb városokra van hatással, hanem a kisebb falvakra és az ott élő zsidó populációra is. Az emancipációs folyamattal párhuzamosan egyre erőteljesebben jelentkeztek meg a zsidó körében a magyarosodási törekvések. 145 Teljes zsidó csoportok vallják magukat neológoknak. A szélsőséges, mádi ortodoxia vezetőivel szemben a korszak érdekes figurája a falu szülöttje, Fajbel Horovitz, aki mint ortodox rabbi került Paksra. 146 A hagyomány szerint ez a rabbi nagyszerű szónok és szónoklatait jiddis-deutsch nyelven tartja. 147 A hitélet virágzását igazolja, hogy a század közepe táján dájánt (a hitközség rituális ügyeinek intézője) hoznak a faluba, mivel a rabbi már nem képes egyedül ellátni a megsokasodott teendőit. Közülük 139 LEWY, o. 140 LEWY, o. 141 LEWY, o. 142 LEWY, o. 143 LEWY, o. 144 LEWY, o. 145 LEWY, o. 146 LEWY, o. 147 LEWY, o. 23

24 kiemelkedik ebben a korszakban Josef Flegman és Aser Zelig Planer. 148 A Schwartz család két nagy rabbit ad a falunak, az egyik 1881-ben kerül a rabbi székbe Mező- Zomborból, neve Jehuda Hakohen Schwarz, majd halála után fia veszi át a széket, Naftali Schwarz. 149 A magyar állam milleniumi ünnepségei az ő idejére esnek, és a falu zsidósága is kiveszi a részét ezekből az ünnepségekből; Naftali Schwarz hatásos beszédet tart a templomban. 150 A XX. század elején a zsidók élete Mádon nyugodt és virágzó. Több mint 100 bocher tanul jesivájában, és a falu élete elképzelhetetlen zsidó lakosság nélkül. 151 Erre példa, hogy a Weinhandler név már világhírű a borpiacon, majd magyarosítja a nevét Borsaira. 152 A helyi zsidó hitélet egyik központja a jesiva volt, amelyről nem tudjuk pontosan, mikor is alakult, de bizonyos az, hogy Amram Chaszida kivándorlása után a szellemi élet vezetése a jesiva akkori vezetője (Elimlech) kezébe került. 153 Talmudban és Germaraban jártas, jámbor zsidók irányítják a jesivát, mint például rav. Naftali Faitel Reinitz. (A Talmud szó jelentése tanulmány, a zsidóság szent irodalmának az a része, amely a Biblia törvényi részének megfejtésével foglalkozik, de teológián kívül eső témákat is tanulmányoz. 154 ) Az ország szinte minden részéről: Sárospatakról, Kisvárdáról, Tokajból, Miskolcról, Margitáról, Csabáról és Kassáról is érkeztek fiatalok a híres mádi jasivába tanulni. 155 Az itt végzett tanulók között többen váltak híres rabbivá. Az 1900-as évek elejétől egészen 1932-ig volt a jesiva vezetője Winkler Lipót főrabbi. 156 Megoszlik a gyerekek nevelése az állami iskola, és a cheder vagy a jesiva között. Már 1736-ban találunk zsidó tanítót a faluban, de a zsidó iskoláról csak 1788-ból tudunk, melyet 1812-ben bezárnak és egy évvel később ismét kinyitják hatósági rendeletre ban telepedett át Bodrogkeresztúrból a Rabbi Képző. 158 A XVIII. században a falu zsidó lakossága meglehetősen nagy volt ben zugiskolák is működtek, főtárgy a héber nyelv volt LEWY, o. 149 LEWY, o. 150 LEWY, o. 151 LEWY, o. 152 LEWY, o. 153 LEWY, o. 154 UJVÁRI, o. 155 LEWY, o. 156 LEWY, o. 157 LEWY, o. 158 VINNAI, o. 159 VINNAI, o. 24

25 Az 1813-tól ismét megnövekedett Hegyalján a zsidóság száma, főleg Mádon, Tokajban és Bodrogkeresztúrban, akik főleg Lengyelországból érkeztek. 160 A XIX. századra már együtt tanulnak a keresztény és zsidó gyermekek, és az állami iskolában zsidó tanítók is taníthatnak. A fiúk iskola előtt charderba mennek és iskola után ismét a tanulással foglalkoznak, viszont a lányok iskoláztatására nem fordítanak nagy szerepet. 161 Csak héberül tanulnak meg olvasni, a közfelfogás szerint minden más a család dolga től saját iskolájuk megszűnik. 162 A Magyar Zsidó Lexikon is megemlíti, hogy Mádon zsidó hitközség volt. A XIX. században 76 zsidó család szerepel az összeírásokban, ez meglehetősen nagy számot mutat, köztük szerepel a már említett Weinhandler Jakab, akinek utódja kikeresztelkedett és Borsaira magyarosított. A szabadon álló Borsai-villa még a mai napig fennálló épületek egyike. Az épületet régebbi boroscímkékeken is láthatjuk. Mád nevét zsidó összefüggésben egy szólásból ismerhetjük, ami így hangzik: ott vagyok, ahol a mádi zsidó Ezt a mondást olyan helyzetekben használják, amikor az ember ugyanott van, ahonnan elindult. Több változata is van a történetnek. Az egyik egy mádi származású fuvaros, aki áruval teli szekerén Szerencsre indult. 163 A másik változat is egy mádi zsidóról szól, aki egy hűvös novemberi napon, szintén jól megrakott szekerével Tarcalra indult. Ő is fuvaros volt, akinek nem kellett az útra figyelni, hiszen a lova már úgy ismerte az utat, ahogyan az ember a saját tenyerét. 164 Ebben az időben az ország ezen északkeleti részén minden településen volt zsinagóga, és legalább 3-4 torony mutatott az ég felé, ennek történelmi okai vannak. 165 A környéken mindenki tudta, hogy ki a megbízható, és a történetben szereplő fuvaros is egy ilyen volt, aki éppen ezért sok munkát és megbízatást kapott. Sokan ismerték Mádon és a fogadókban, ahol hosszú utak után szívesen betért pár pohárka borra. A mádi zsidó eljutott szekerével a zombori kettős csárda volt, amely nevezetes helynek számított a korban. Lehetett itt csendesen iszogatni, nagyobb üzleteket kötöttek, bújdosóknak adott helyet. 166 Mikor a szekér begördült a fogadó udvarába, az ott lévő fiataloknak feltűnt, hogy a bakon ülő fuvaros aludt. A fiatalok erre csendesen és észrevétlenül megfordították a szekeret Mád irányába. A gazda reggel felébredt és 160 VINNAI, o. 161 LEWY, o. 162 VINNAI, o. 163 CSORBA, o. 164 CSORBA, o. 165 VINNAI, o. 166 VINNAI, o. 25

26 csodálkozva nézte, hogy ugyanott van, ahonnan elindult: a saját háza előtt. Ebből a történetből ered ez a közmondás. A tanulsága pedig az, hogy ha valaki sok fáradságot és időt fordít számára fontos dologra, de az mégsem úgy sikerül, ahogy azt eltervezte, ilyenkor mondjuk, hogy ott vagyok, ahol a mádi zsidó. Viszont Mád neve nem csak erről a fuvarosról ismert, hanem egyik nevezetes rabbijáról is, Rosenbaum Ámramról, aki 1820-ban került a mádi hitközség élére, és 6 évig tevékenykedett itt, majd később Izraelbe emigrált. 167 A történet szerint Izraelbe már kis kora óta el akart jutni. 7 éves korában el is indult egyedül és gyalog, de a szülei utána indultak. Harminchat éves korában jutott el Izraelbe, de csak 4 évet töltött itt, ugyanis 40 éves korában elhunyt CSORBA, o. 168 CSORBA, o. 26

27 4.2. A zsinagóga A korábbi zsinagóga helyén a Lipcséből Mádra költöző Teitelbaum fivérek és a gazdag borkereskedő Breuer család építették a máig fentmaradt épületet. 169 A fentiekben már említettem, hogy 1771-ből már van adat Mádon működő zsinagógáról. Stílusa késő barokk, vagyis copf díszítésű épület. A Magyarországon található zsinagógák közül egyedülálló értéket képvisel. Időrendileg a második vagy a harmadik lehetett azok között a zsinagógák között, amelyet a XVIII. század utolsó negyedében, a zsidók újabb magyarországi megtelepedésének első évszázadában, polgárosodásuk kezdetén építettek fel és máig fennmaradt. 170 Az épület már 1953 óta műemléki védelem alatt áll ben fejeződött be a renoválása, melyben részt vett Dávid Ferenc (művészettörténész), Benkő Ágnes, Writh Péter (építész-tervező), Kisterenyei Ervin (restaurátor), Román András (a kivitelezés vezetője). 171 Ez az évszám nemcsak a zsinagóga elkészülésének az idejét jelzi, hanem a Holocaust 60. évfordulóját. Lengyel és litván zsinagógák mintájára építették. Elrendezése négyoszlopos és messzire nyúló. Helyreállították az épületet mind külsőleg, mind belsőleg. A felújítás sajátossága, hogy Mádnak ekkor már nem volt zsidó lakossága. Az átadásra május 9-én került sor. A mai napig fontos kulturális jelentősége van az épületnek ben pedig megkapta az Európai Bizottság által adományozott Europa Nostra díjat. Az épület falain héber nyelvű feliratok voltak, amit viszonylag ép állapotban sikerült megőrizni. Néhányat viszont csak régi fényképek alapján tudtak az eredeti állapotában feltűntetni. A feliratokat stilizált kvadratikus betűkkel írták. 172 A feliratokban számok vannak elrejtve, amik feltehetően az építkezés dátumára utalnak, és talán magyarázatul szolgálnak az építkezés pontos ideje körüli ellentétekre. 173 A zsinagóga építési idejét 1795-re teszik, ám egy másik feltevés szerint lehet akár 1798 is. Ezt bizonyítja az, hogy az előtérben a kézmosó medence fölött, eredeti állapotában meglévő feliratban az utolsó szó egyik betűjét számmal jelölték, és ez az 1798-as 169 KOMORÓCZY I o. 170 KOMORÓCZY,Mád: A XVIII.század végi zsinagóga héber feliratai, o. 171 KOMORÓCZY, o. 172 KOMORÓCZY, o. 173 KOMORÓCZY, o. 27