A Róma I. rendelet, a kollíziós jogegységesítés mérföldköve

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Európai és Nemzetközi Jogi Intézet Európajogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszék A Róma I. rendelet, a kollíziós jogegységesítés mérföldköve Szakdolgozat Konzulens: Dr. Mátyás Imre Készítette: Kiss Ágnes Egyetemi docens Miskolc 2014

2 University of Miskolc Faculty of Law Institute of European and International Law Department of European and Private International Law The Rome I. Regulation, a milestone of legal unification in conflict of laws Thesis Tutor: Dr. Imre Mátyás Author: Ágnes Kiss associate professor Miskolc 2014

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A Róma I. rendelet létrejöttének történeti áttekintése A Rendelet elméleti háttere A Róma I. rendelet alkalmazási köre Tárgyi hatály Területi hatály Időbeli hatály Személyi hatály A Rendelet közösségi jogszabályokkal, nemzetközi egyezményekkel és hazai szabályokkal való viszonya A Rendelet és a közösségi jog A Rendelet és a nemzetközi egyezmények A Rendelet és a hazai jog A Római Egyezmény és a Róma I. rendelet összehasonlítása A Róma I. rendelet, mint a nemzetközi kollíziós magánjog jogegységesítési instrumentuma Mit jelent a kollízió és miért van szükség a kollíziós jogra? A jogegységesítés és a forum shopping leküzdése Kapcsolóelvek a Róma I. rendeletben különös tekintettel a jogválasztásra A jogválasztás -lex pro vonluntate További kapcsolóelvek a Rendeletben A jellemző szolgáltatás elve A lex rei sitae A szorosabb kapcsolat elve... 43

4 A legszorosabb kapcsolat elve A lex contractus és a speciális szerződési jogi kapcsoló elvek A Rendelet szabályainak gyakorlati alkalmazása Záró gondolatok Irodalomjegyzék Bevezetés A témaválasztásom azért esett a Róma I. rendeletre, mert egy olyan nemzetközi jogi normával kapcsolatban szerettem volna kutatatást végezni és, ami még viszonylag új és szabályozásával számos kollíziós jogi megoldást kínál a jogviták rendezésére az európai közösségen belül. A dolgozat megírásához és a Rendelet szabályainak való részletes elemzéséhez az egyetemi tanulmányaim során elsajátított tudás és jogi megközelítésmód nyújtott segítséget. A téma iránt az érdeklődésemet a nemzetközi kollíziós magánjogi stúdium keltette fel. A 2012/13-as szemeszter alatt látogatott színvonalas előadások és a kellő felkészülést igénylő vizsga megkövetelte, hogy már a Rendelet történeti hátterével és elméleti alapjaival kapcsolatban kellő szintű felkészültséggel rendelkezzek a dolgozat megírásához. Ezen tényezők mellett az Erasmus tartózkodásom alatt a témában készített beadandó dolgozatom, - melyben egy nemzetközi kollíziós magánjogi jogesetet kellett feldolgoznom-, a konzulensem szakmai iránymutatása és a kutatómunkám eredményeképpen születhetett meg a szakdolgozatom ebben a formában. A Rendelet, uniós aktus révén megkövetelte, hogy ne csak rendelkezéseit helyezzem a kutatómunkám középpontjába, hanem azt az uniós, nemzetközi hátteret is, amiben a fejlődés eredményeképpen megvalósulhatott e joganyagnak a létrejötte. Az uniós- és nemzetközi jog iránt már az Erasmus tartózkodásom előtt nagyobb érdeklődéssel fordultam, majd a Genti Egyetemen folytatott jogi tanulmányaim alatt és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kurzuson való részvétel után már biztosan tudtam, hogy ezzel a területtel szeretnék foglalkozni a jövőben is. Belgiumban emelt szintű európai jogi ismereteket sajátíthattam el, valamint a tengeri kereskedelmi jogba is volt lehetőségem beletanulni. Külföldi tartózkodásom után két szemeszteren keresztül

5 tanultam itthon nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát. E tárgy keretében ismerkedtem meg a nemzetközi kollíziós magánjoggal. Bár érdekesnek találtam a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat és nemzetközi közjogot is, érdeklődésem a nemzetközi kollíziós magánjog felé orientálódott, ezen belül is a szerződéses kötelmi jogviszonyok felé. Különösen érdekes kérdésnek tartom, hogyan lehet kezelni olyan jogvitákat, ahol az ellenérdekű szerződéses felek különböző országokban tartózkodnak.

6 Erre a kérdésre adja meg a Róma I. rendelet a választ, vagyis, hogy milyen jogot kell alkalmazni olyan szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogviszonyokban, amikor a felek jogválasztással élnek, illetve amikor a jogvitára nincsen expressis verbis a szerződésben meghatározva az irányadó jog, akkor azt hogyan kell megállapítani a jogalkalmazónak. Dolgozatomban először a Rendelet történeti és elmélet hátterének az áttekintésére törekszem, majd ez után térek rá a norma alkalmazási körének a részletesebb elemzésére, a hatályra fókuszálva. Egy uniós aktusnál ugyanis az alkalmazási kör meghatározó jelentőséggel bír. Ebből a szempontból a Rendelet a nemzetközi kollíziós magánjog közösségi úttörőjévé vált az által, hogy másodlagos jogforrási jellegben jött létre Ezzel a jogalkotó megteremtette a nemzetközi kollíziós magánjog egységes szerkezetbe foglalt, mindenkire kötelező erővel bíró jogi normáját és megvalósította a Rendelet céljául kitűzött egységes jogalkalmazást a részes tagállamokban. A dolgozat fejezetei között kitérek arra, hogy milyen kapcsolat áll fenn a Rendelet és a közösségi jog, a nemzetközi egyezmények és a hazai szabályozás között. Ez a fejezet azt igyekszik megvilágítani, hogy milyen jogforrási rendszerben tekinthetünk a Rendeletre és hogyan kell megkülönböztetést tenni az egyes jogviszonyokra irányadó jogi rendelkezések között. Ezért is törekedtem egy részletesebb leírást adni arról, hogy a Rendelet milyen változásokat hozott és azt milyen szabályozáson keresztül volt képes megvalósítani az elődjeként szolgáló Római Egyezményhez képest. A Rendelet céljára is kitérek a jogegységesítés fejezeténél. Ennek a célkitűzésnek oly módon tett eleget, hogy átvette a Római Egyezmény szabályozásában is komoly szerepet játszó kapcsolóelvek egységesítését. Ennek a magyarázatára is komoly hangsúlyt fektettem a dolgozat megírásánál. Végül egy fiktív jogeseten keresztül igyekszem levezetni a Rendelet gyakorlati alkalmazását. Az elméleti tudás elsajátításának fő célja, hogy azt a gyakorlatban is hasznosítani tudjuk. Tudom azt, hogy ez egy igen komoly kihívás egy friss diplomás jogásznak, ezért is szerettem volna ezt a fejezetet bevenni a dolgozatomba és röviden elemezni a szabályok gyakorlati érvényesülését.

7 2. A Róma I. rendelet létrejöttének történeti áttekintése A Róma I. rendelet jelentőségének megértéséhez szükség van a jogforrás történeti hátterének áttekintésére. Sokféle elképzelés létezik a történeti határvonalak meghúzására vonatkozóan, ezek közül szemléltetni szeretném egyrészről a kollíziós uniós jog történeti hátterének -, valamint a nemzetközi magánjog rendszerében elfoglalt helyét, melyekre tekintettel könnyebben meg lehet érteni a rendelet létrejöttének okait, mozgatórugóit. E szakaszok Czigler Dezső Tamás szerint közötti időszak, közötti időszak és a Lisszaboni szerződéstől napjainkig terjedő időszakra terjed ki Az első időszakban ( ) még a nemzetközi magánjog szerepe, helyzete a Közösségen belül nem bírt komolyabb relevanciával, jobbára irányelvek formájában nyert elismerést. A tagállamok nemzetközi szerződések megkötésével igyekeztek a fontosabb szabályokat összehangolni, melyre kiváló példa az alábbiakban szereplő Brüsszeli Egyezmény és a Római Egyezmény. A gazdasági-, és politikai integrációnak, valamint a nemzetközi magánjognak is az előlege volt a külföldi határozatok elismerésére vonatkozó szabályok egységesítése polgári és kereskedelmi ügyekben is. Ennek első sikere az 1973-ban hatályba lépett joghatóságról, valamint a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény volt. 2 A Római Egyezményt ban kötötték meg, mely a szerződésekre alkalmazandó jogra vonatkozó kollíziós normákat egységesítette. 1 Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi (kollíziós) magánjog és családjog főbb kérdései Ph.D. értekezés Győr, o EGYEZMÉNY a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, aláírásra megnyitva Rómában június 19-én

8 A Preambulum szerint az egyezmény célkitűzése, hogy a Közösségen belül, - különösen a bírósági joghatóság és a bírósági határozatok végrehajtása tekintetében - a megkezdődött jogegységesítés folytatódjon a nemzetközi magánjog területén és egységes szabályokat alakítsanak ki a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó joggal kapcsolatosan. 4 A jogegységesítés elsődlegesen anyagi és kollíziós normák vonatkozásában értelmezhető. Jelen dolgozat témája a kollíziós jogegységesítéssel foglalkozik, mely az elmúlt évtizedekben egy hosszú fejlődési utat járt be, mind a jogforrási szinteket; mind az alkalmazandó jogviszonyok egyre növekvő számát tekintve A lényeges változást az Amszterdami Szerződés hatályba lépése hozta és ezzel 1999 és 2009 között egy új korszak vette kezdetét. Azzal, hogy a harmadik pillért jelentős részét az első pillér keretei közé utalta, kialakította az európai igazságszolgáltatási térség koncepcióját és elősegítette a tagállamokban alkalmazandó kollíziós szabályok összehangolását. Mindez nagy lendületet adott az európai magánjogi jogegységesítésnek és lehetővé tette, hogy meginduljon a másodlagos jogforrási szinten történő szabályozás. 6 Így született meg a Brüsszeli Egyezményt felváltó joghatósági, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó Brüsszel-I. rendelet (a Tanács 44/2001/EK rendelete), ezt egészítette ki családi jogi tárgykörben a Brüsszel- IIa rendelet (a Tanács 2201/2003/EK rendelete). Az európai kollíziós magánjog megalkotása is megindult, és megszületett az Európai Parlament és a Tanács szerződéses kötelmekre alkalmazandó jogot megállapító 593/2008/EK rendelete, a Róma I. rendelet és a szerződéseken kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogot megállapító 864/2007EK rendelet, az un. Róma II. rendelet február Dr. Mátyás Imre: Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban Miskolciensis Sectio Iuridica et Politica Tomus XXXI (2013): Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban 417. o. 6 Raffai Katalin: A nemzetközi magánjogi közrend rétegei - különös tekintettel a közösségi és a magyar jogra Doktori értekezés Budapest, o. 7 Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog 56. o.

9 A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése számottevő változást nem hozott. Előrelépésként értékelhető az Európai Bíróság joghatóságának letisztulása, ami szerint már bármely bíróság fordulat előzetes döntéshozatalért az Európai Unió Bíróságához. A hatályos szabályozás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke alapján: az Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együtt átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. Ennek az együttműködésnek a keretében olyan intézkedések is elfogadhatók, amelyek célja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése. 8 A 81. cikk (2) bekezdése kiemeli c) pontban a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségét, melyre vonatkozóan az Európai Parlament és Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg

10 3. A Rendelet elméleti háttere A Róma I. rendelet elméleti hátterének vizsgálatát a nemzetközi magánjog kialakulásán és fejlődésén keresztül lehet elvégezni, miként a Róma I. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) a nemzetközi kollíziós magánjog fejlődésének egyik jogalkotási hagyatéka. E fejezetben nem a Rendelet megalkotásának célja kerül a középpontba, az későbbi fejezetek célkitűzése lesz, hanem azok a gazdasági, társadalmi tényezők, melyek megnyitották az utat a nemzetközi magánjog kialakulása, fejlődése és ez által a Róma I. rendelet megszületése felé. Egészen a kezdetekhez visszanyúlva, a nemzetközi magánjog létrejöttét három konjunktív feltétel tette lehetővé tudománytörténeti szempontok alapján. Első feltételként szükség volt arra, hogy a társadalmi- gazdasági viszonyok meghatározott fejlettségi szinten álljanak. Természetesen ennek következtében a fejlettebb államok interakcióba léptek egymással, lehetővé vált a gazdasági kapcsolatok tágulása, egyre szélesebb körben valósulhatott meg a kereskedelem, megindult az állam között egy intenzív gazdasági és személyforgalom. Ezzel a folyamattal együtt járt az államok közötti konfrontáció, egy megszületendőben lévő közös piac életre hívta a vitás kérdéseket és ezek kezelésének problematikáját. Megindult egy folyamat, ahol felismerték az államok, hogy a fórum joga (lex fori) nem minden esetben bizonyul alkalmasnak a jogviták eldöntésében, különösen akkor, ha nemzetközi elem szerepel a jogviszonyban. Ennek felismerése volt az első lépés a nemzetközi magánjog kialakulásához. A második feltétel önálló jogrendszerrel rendelkező államokat követelt meg, melyek kölcsönösen egyenrangúnak ismerték el egymás jogát. Ehhez kapcsolódóan hívható elő a harmadik feltétel, mégpedig hogy ezek a jogrendszereknek egymástól érzékelhetően különbözőnek kellett lennie. Ezek a feltételek tették lehetővé magának az államok közötti kollíziónak, - jogrendszerek összeütközésének- kialakulását és ebből kifolyólag egy új joganyag létrejöttére való igényt. 9 9 Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar o.

11 Burián László megközelítése alapján a nemzetközi magánjogi elmélet két fontos időszakra bontható szét. Az első az 1100-as évektől a 19. századik terjedő időszak, melyet a statútumelmélet korszakának nevezünk, és a második, azt követő időszak a modern nemzetközi magánjog korszaka. 10 Friedrich Karl Von Savigny 19. századi gondolkodó munkássága érdemel kiemelést, aki megteremtette a nemzetközi magánjogi gondolkodás alapjait azzal, hogy a magánjogi jogviszonyt helyezte a gondolkodás középpontjába az anyagi jogi norma helyett. Savigny munkásságára épülve, elméleti hátterét átdolgozva, hozzárakva született meg a modern nemzetközi magánjog. Napjainkban egy folyamatosan fejlődő és formálódó, úgynevezett organikus joganyagot képez. Arra törekszik, hogy az Unión belül megvalósuljon a jogegységesítés, és ezzel fokozatosan váltsa fel, tegye koherenssé a tagállamok kollíziós szabályait. A Róma I. rendelet is ennek a célkitűzésnek az egyik megnyilvánulása Burián László: Európai kollíziós jog: Korszak- és paradigmaváltás a nemzetközi magánjogban? 1. o. 11 Burián László: Európai kollíziós jog 4. o.

12 4. A Róma I. rendelet alkalmazási köre 4.1.Tárgyi hatály A Rendelet szerződéses kötelezettségekre terjed ki. Szerződés fogalma alatt az Európai Bíróság gyakorlata olyan jogviszonyt ért, ahol az egyik fél a másik féllel szemben kötelezettséget vállal a szerződésben foglaltak teljesítésére. 12 A Rendelet a Brüsszel I. rendelethez képest szűkíti alkalmazási körét és ezt a fogalmat és olyan polgári és kereskedelmi ügyekben vállalt szerződéses kötelezettségekre alkalmazza, ahol különböző országok joga közül kell választani. Az utóbbi azt jelenti, hogy lényeges külföldi elemnek kell szerepelni a jogviszonyban. A külföldi elem önmagában azonban nem elégséges, annak lényegesnek kell lennie az adott tényállás szempontjából és a jogrendszerek kollízióját kell okoznia. Ha a külföldi elem ezt megvalósítja, az adott jogviszonyt kiemeli az anyagi jogviszonyból és áthelyezi a nemzetközi kollíziós magánjog tárgykörébe. 13 Amennyiben azonban minden releváns tényállási elem egy államra vonatkozik, nem beszélhetünk a Rendelet hatályáról, ebben az esetben nem alkalmazható és a nemzeti jogot kell alkalmazni. A Rendelet preambuluma kimondja, hogy rendelkezéseivel milyen rendeletekkel kell összhangra törekednie: E rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelettel (Brüsszel I.), valamint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (Róma II.) 14 A Rendelet kizárja alkalmazhatóságát adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, valamint negatív hatályként meghatározza azokat az ügyleteket is, melyekre szintén nem alkalmazható. A Róma I. rendelet negatív hatálya alá tartozó esetek a következők: 12 Czigler Dezső Tamás: Az Európai Nemzetközi (kollíziós) magánjog és családi jog főbb kérdései 39.o. 13 Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar 37. o. 14 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 593/2008/EK RENDELETE a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) preambulum (7)

13 - a természetes személyek személyi állapotával, jog- és cselekvőképességével összefüggő kérdések, - a családi kapcsolatokból, házassági vagyonjogból, végrendeletből és öröklésből eredő kötelezettségek, - váltó, csekk, saját váltó és átruházható értékpapírok alapján létrejövő kötelezettségek, - választottbírósági megállapodások és joghatósági kikötések, - társasági jogot érintő kérdések, - azon kérdések eldöntése, hogy harmadik személy irányában a képviselő kötelezhetie azt a személyt, akinek a nevében eljárt, - célvagyon alapítása, - culpa in contrahendo, valamint - a speciális biztosítási szerződések. 15 A cupla in contrahendo-ról szeretnék egy kicsit részletesebb leírást adni. A Rendelet preambulumában arról rendelkezik, hogy a szerződés megkötését megelőzően folytatott tárgyalásokból eredő kötelezettségek a 864/2007/EK rendelet 12. cikkének hatálya alá tartoznak. Ezért az ilyen kötelezettségeket ki kell zárni e rendelet hatálya alól. 16 Ez alapján a Rendelet a Róma II. rendelet alkalmazási körébe utalja az adott jogviszonyt. Két példán keresztül is szeretném szemléltetni ennek a gyakorlati értelmezését. Bár itt a Róma II. Rendelet szabályai kerülnek alkalmazásra, de jól látható a Rendeletek közötti szabályozás megosztásának koherenciája és szabályozás módszerének alapossága. A példa szerint egy vállalkozási szerződést megelőző tárgyalásokat veszünk alapul két különböző tagállamban tartózkodó fél között, ahol az egyik fél magyar és a másik fél például szlovák. Amennyiben a szlovák fél a tárgyalások folytatása alatt eláll a szerződés megkötésétől és ezzel kárt okoz a másik félnek, aki bízott a szerződés létrejöttében, a szerződésre az 15 Róma I. rendelet 1. cikk (2) Róma I. rendelet preambulum (10)

14 annak megkötése esetén irányadó jogot kell előhívni, mely esetben ez a magyar jog lesz. A szolgáltatási szerződésekre irányadó jog rendelkezéseinek alapulvételével (a szolgáltatást nyújtó fel szokásos tartózkodási helye alapján) a magyar fél a hatályos magyar Ptk. szabályaira hivatkozhat kárainak megtérítése kapcsán. A másik esetben a felek meg is kötik a szerződést, de a szlovák fél még a szerződéskötést megelőző tárgyalások során kárt okoz a másik félnek, például eltér attól a teljesítési helytől, amiben korábban szóban megegyeztek. A magyar fél ilyenkor szintén a szerződésre egyébként alkalmazandó jogra hivatkozhat, ami ebben az esetben szintén a magyar jog lesz, a jellemző szolgáltatási nyújtó fél, vagyis jelen esetben a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye Területi hatály A Rendelet területi hatálya nem terjed ki az Európai Unió minden tagállamára. Dániának az Amszterdami Szerződéshez csatolt fenntartása alapján nem tartozik ennek az uniós jogi aktusnak a területi hatálya alá, ezért a bíróságok nem is alkalmazzák eljárásuk során. Dániában a biztosítási szerződéseket és az imperatív szabályok kivételével, melyek az Unió egész területén alkalmazandóak, a Római Egyezmény lesz hatályos. 18 Olyan esetben például, amikor Magyarországról szállítanak valamit Dániába, a dán megrendelő a Brüsszel I. rendelet alapján fog tudni perelni. 19 Ezen rendelet 2. cikke alapján: valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető 20 (általános joghatóság). Azonban a különleges joghatóságot kihirdető 5. cikk lehetővé teszi, hogy a teljesítés helye szerinti bíróság járjon. 17 Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a praktikum tükrében Jogi melléklet 2009/ o. 18 Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog Budapest, o. 19 Czigler Dezső Tamás Az Európai Nemzetközi 24.o Brüsszel I. rendelet

15 Ebből adódóan, amennyiben Magyarországon zajlana le az eljárás, a magyar Fórum már a Rendelet szabályait alkalmazná, természetesen ez csak a december 17-ét követően létrejött szerződésekre vonatkozna. Fontos tisztázni, hogy nem a jogvita időpontja lesz a releváns, hanem a szerződéskötésé Időbeli hatály A Rendelet 29. cikke alapján: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet december 17-től kell alkalmazni, a 26. cikk kivételével, amelyet június 17-től kell alkalmazni. 21 A korábban kötött szerződéseket a Római Egyezmény alapján kell elbírálni Személyi hatály A Rendelet hatálya kiterjed mind az uniós állampolgárokra, mind a harmadik államból származókra, ha szerződéses viszonyba kerülnek egymással, tehát az állampolgárság irreleváns. A Rendelet 2. cikke e mellett egyetemes alkalmazást ír elő, mi szerint a Rendelet hatályát akkor is alkalmazni kell, ha e jog nem egy tagállam joga Róma I. rendelet 29.cikk 22 Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi 38.o. 23 Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a praktikum tükrében 7.o.

16 5. A Rendelet közösségi jogszabályokkal, nemzetközi egyezményekkel és hazai szabályokkal való viszonya 5.1. A Rendelet és a közösségi jog A Rendelet, ahogy a tárgyi hatályából láthattuk széles körben alkalmazandó, ebből kifolyólag olyan területeket is lefed, amelyek korábban irányelvi szinten voltak szabályozva. A közösségi joggal való kapcsolatot a Rendelet 23. cikke szabályozza: A 7. cikk kivételével e rendelet nem érinti a közösségi jog azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek egy adott kérdéssel kapcsolatban a szerződéses kötelezettségek tekintetében irányadó kollíziós szabályokat írnak elő. E cikk értelmében a norma alkalmazása - a biztosítási szerződések kivételével- nem érinti a közösségi rendelkezéseket, melyek előírják az irányadó kollíziós szabályokat. Azonban ezekről a közösségi normákról nincsen taxatív felsorolás, de vélhetően a speciálisabb területeket érinti, mint például a 93/7/EGK irányelv a kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról, illetve a munkavállalók kiküldetésével foglalkozó 96/71/EK irányelv. A fogyasztóvédelmi irányelvi rendelkezésekre vonatkozóan nem történt egységesítés a Rendeletben, csupán egy általános szabályozást tartalmaz a Rendelet, melyet az irányelvek fognak kiegészíteni speciális szabályokkal A Rendelet és a nemzetközi egyezmények A Rendelet nemzetközi egyezményekkel való viszonyát a 25. cikk szabályozza: E rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyeknek e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam a részese, és amelyek a szerződéses kötelezettségek tekintetében kollíziós szabályokat állapítanak meg Czigler Dezső Tamás: Az európai és nemzetközi 159.o. 25 Róma I. rendelet 25.cikk (1)

17 Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a Rendelet nem érinti azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek életben vannak, azonban a jövőben ilyen megállapodások nem jöhetnek létre és kimondja elsőbbségét a kizárólag tagállamok között kötött nemzetközi egyezmények vonatkozásában Az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában azonban e rendelet mint a tagállamok közötti rendelet elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben. 26 Tehát a Római Egyezmény esetében a Róma I. rendelet hatályba lépése (2009.december 17-e) előtt kötött szerződések vonatkozásában továbbra is az Egyezmény szabályai lesznek alkalmazandóak. A Római Egyezmény és a Róma I. rendelet részletes összehasonlítása a következő fejezet témája. Két nemzetközi egyezményről beszélhetünk, melynek a szabályai jelentősen eltérnek a Rendelettől. Az egyik a termékfelelősségről szóló 1973-es, a másik az 1971-es közúti balesetekre alkalmazandó jogot megállapító hágai egyezmények 27 és a Nemzetközi adásvételekre alkalmazandó jogról szóló 1955-ös Hágai Egyezmény alkalmazása is a részes tagállamokban megelőzi a Rendelet hatályát. 28 Magyarország egyikhez sem csatlakozott A Rendelet és a hazai jog Az Országgyűlés március 2-án fogadta el a Nemzetközi Magánjogról szóló évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban Kódex) módosításáról szóló évi IX. törvényt, mellyel igyekezett megteremteni a hazai viszonyok és a Róma I., II. rendelet összhangját. A módosítás során azon részeket, melyeket a Rendelet tárgyi hatálya lefed, kivették a Kódexből, és átalakította a kollíziós szerződésjogra irányadó rendelkezéseket, melyeket most a Kódex fed le. Ezen szabályokat azokra a szerződéses kötelmi viszonyokra kell alkalmazni, amelyekre a Rendelet hatálya nem terjed ki, ezen kívül minden más területen annak a szabályai lesznek az irányadóak az alkalmazandó jog tekintetében A ok rendelkezéseit az olyan szerződéses kötelmi jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyekre az Európai Parlament és a Tanács a szerződéses 26 Róma I. Rendelet, 25.cikk (2) 27 Czigler Dezső Tamás: Az európai nemzetközi 96.o. 28 Dr. Palást Gábor Péter: A szerződésre alkalmazandó jog felek általi megválasztása (a jogválasztás) (PhD értekezés) Miskolc, o. 29 Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó 3. o.

18 kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendeletének hatálya nem terjed ki. 30 A Kódex céljaként a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztését határozza meg, és kimondja a közösségi jog elsőbbségét az által, hogy kizárja alkalmazását olyan kérdésekben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz. Egyedül a közrendre hivatkozással lehet kizárni a külföldi jog alkalmazását, de önmagában az eltérés nem adhat okot a mellőzésre. A csalárd kapcsolásról is rendelkezik, vagyis nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából - mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik. 31 Csalárd kapcsolás esetére az egyébként - a Kódex szabályai szerintirányadó jog alkalmazását írja elő. Azt is kimondja, hogy a felek közösen kérhetik a külföldi jog mellőzését és helyette a magyar jog alkalmazását. Megállapítható ezekből a szabályokból, hogy a Kódex bár kimondja a közösségi jog elsőbbségét, mellette az állampolgárok védelmére is ügyel és bizonyos rendelkezésekkel felhatalmazást ad arra, hogy a kedvezőbb jogot alkalmazhassák szerződéses jogviszonyukban. A Kódex szabályai a szerződéses kötelmi viszonyokra a 25. a jogválasztás kapcsoló elvét tartalmazza. A felek szabadon választhatják meg a jogot szerződéses kapcsolatukra, ennek hiányában a fejezet többi szakaszának rendelkezései lesznek alkalmazandóak. A 26. és 27. olyan nevesített ügyletfajták vonatkozásában határozza meg az alkalmazandó jogot, melyek a Rendelet tárgyi hatálya alá nem tartoznak. Ezek a tőzsdei ügyletek, társasági szerződés és az értékpapír ügyletek. Minden más vonatkozásában a Rendelet szabályai lesznek az irányadóak. A 28. a legszorosabb kapcsolat kapcsolóelvét tartalmazza a jogválasztás hiányában irányadó jogként, tehát amelyhez a szerződés leginkább kapcsolódik. A 29. arról rendelkezik, hogy a szerződés joga kiterjed a kötelmi jogviszony minden elemére és kitér arra a problémás eseményre, hogy milyen sorsra jut a szerződés, ha alakilag érvénytelen évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról 8. (1), (2)

19 Kimondja, hogy a bíróságnak érvényesnek kell tekintenie, ha érvényesnek minősül az eljáró bíróság országának joga vagy a szerződéskötés állama szerint, illetve ott, ahol a célzott joghatás bekövetkezik. Ezt a problémát nevezzük a szeparabilitás doktrínájának, mely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a joghatósági kikötést tartalmazó szerződés érvénytelensége esetén eljárhat-e a választott fórum. Ez azért érdekes kérdés, mert a szerződés érvénytelensége magával vonja a joghatósági kikötés érvénytelenségét is, ily módon az érvénytelenséget kimondó bíróság sem járhatna el. A doktrína ezért azt mondja ki, hogy a szerződés és a joghatósági kikötést tartalmazó kikötés érvényességében egymástól független. Ennek alapján ezen a tétel a jogválasztásra is ugyanígy alkalmazható, hiszen a kollíziós jogi jogválasztás létezésének ez tulajdonképpen a feltétele. 32 Végül a 30. mondja ki, hogy az előszerződésekre is a szerződésekre irányadó szabályokat kell alkalmazni. Kapcsolóelvek kölcsönhatása A kollíziós szabályok egységesítésre révén a tagállamok már nem a saját kapcsolóelveiket alkalmazzák a kollízió feloldására, hanem azok helyett az unió által megformált uniformizált kapcsolóelvek használatát kell előnyben részesíteniük. Ezen jogtechnikai megoldása a magyar szabályozásra vetítve a következőképpen valósul meg: - az első esetben nincs is magyar szabályozás, mert azt hatályon kívül helyezték, mint például a munkavállalókra vonatkozó határon átnyúló viszonyokra alkalmazandó kapcsolóelvek tekintetében, ahol már egyedül a Rendelet lesz a meghatározó, - a második eset az, amikor a hazai szabályozás módosul. A megmaradt kapcsolóelvek ebben az esetben már jóval szűkebb körben nyernek alkalmazást az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából. Erre szolgál példaként a kötelmi jogra vonatkozó hazai kapcsolóelvek változása, amit az évi 13. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Kódex) módosulása során hatályba lépő évi IX. törvény léptetett életbe. 32 dr. Palásti Gábor Péter: A szerződésre alkalmazandó jog felek általi megválasztása (a jogválasztás) (PhD értekezés) 95.o.

20 E mellett azokon a területeken fog még érvényesülni a Kódex, mely területeket a Rendelet kizár a hatálya alól. Ebben az esetben a Rendelet szubszidiárius módon lesz alkalmazandó a Kódex rendelkezéseivel ( ) 33 szemben. - a harmadik esetben a hazai szabályozás változatlan formában szerepel az újhoz képest. Erre példa a Kódex legújabb módosításának a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó ai, melyek strukturálisan és dogmatikailag is a korábban betöltött szerepüket látják el, ezen kívül nem is illeszkednek a Róma II. rendelet újszerű felépítésébe. Mindhárom esetben alkalmazott megoldás abba az irányba mutat, hogy a magyar szabályok csak azokban az esetekben alkalmazhatók, amikor a Rendelet kizárja a saját hatályát A Római Egyezmény és a Róma I. rendelet összehasonlítása Ahogy azt a történeti áttekintésben bemutattam, az Európai Gazdasági Közösség először a polgári ügyekben való joghatósági szabályok és a határozatok kölcsönös elismerésének megvalósítására törekedett, mely a Brüsszeli Egyezményben került elismerésre 1968-ban. A Római Egyezmény A következő lépésben a szerződésekre vonatkozó kollíziós szabályok megalkotására került sor, mely az 1980-ban létrejött Római Egyezményben (a továbbiakban: Egyezmény) öltött testet. E nemzetközi szerződés hagyatékának tekintendő, hogy elsőként részletezte a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogot, lefektette a nemzetközi magánjog- eljárási jog alapjait és 1988-ban az Egyezményhez csatolt két jegyzőkönyv feljogosította az Európai Bíróságot az előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatására. 35 Az Egyezmény jelentőségét hangsúlyozza, hogy utóéletének képviselőivé váltak az Egyezmény neve után kapott Róma rendeletek évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról Mátyás Imre: Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban 420.o. 35 Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi 25. o.

21 A jogforrási jellegük Az első különbség meglátásom szerint az Egyezmény és a rá épülő Rendelet között a jogforrási jellegüket illetően mutatkozik. Míg az Egyezmény egy félig zárt multilaterális nemzetközi szerződés, addig a Rendelet egy másodlagos jogforrási instrumentum. Egy nemzetközi szerződéshez minden államnak csatlakoznia kellene, ahhoz hogy megteremtse a jogegységet, ezen túlmenően a ratifikáció is jelentős mértékben megnehezíti, meghosszabbítja a hatályba lépést. Az egyezménytervezetet 1972-ben nyújtották be, és ennek a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogra vonatkozó részét csak 1980-ban fogadták el. Az Egyezményhez csatolt jegyzőkönyveknél is szembeötlő ez a probléma, hiszen 1988-ban csatolták őket, de csak 2004-ben léptek hatályba. 36 Ezzel szemben a Rendeletet az Európai Parlament és Tanács együttdöntési eljárás keretében június 17-én fogadta el és december 17-én, másfél év után hatályba is léphetett. A nemzetközi szerződés ratifikációs problémáját megkerülve, a Rendelet, mint másodlagos jogforrás ipso iure kötelező erővel bír, és minden tagállamban érvényesül (kivéve Dánia). Az Egyezmény gyenge pontja a hosszas ratifikáción kívül, hogy ha már egy állam kilép a szerződésből, nem tudja biztosítani az egységes jog megteremtését, vagyis azt a célt, amiért létrejött. Amíg az államok szabad akaratára van bízva a kilépés lehetősége, nem lesz képes ezt a célt megvalósítani. A Rendelet azzal, hogy közvetlen alkalmazhatóságot biztosít, nagy lépést tett az egységes jog megteremetése felé. A kapcsolóelvek egységesítésével lehetővé tette a forum shopping kiüresítését, ezzel megteremtve az egységes szerződéses viszonyok átlátható rendjét. Az Egyezmény és a Rendelet célja Céljukat illetően is megkülönböztethetjük a két jogalkotási instrumentumot. Bár mindkettő a jogegységesítés érdekében jött létre, az Egyezmény nem tudta ezt a célt maradéktalanul megvalósítani az fentebb kifejtettek miatt. Ennek ellenére el kell ismerni, hogy olyan alapokat tett le a kötelmi jog területén, mely lehetővé tette a rá épülő Róma rendeletek létrejöttét. 36 Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi 25. o.

22 A Rendelet elsődleges célja a belső piac rendeltetésszerű működésének elősegítésén túl, a kapcsolóelvek egységesítése és a forum shopping leküzdése. A Rendelet preambuluma általános célként fogalmazza meg a jogbiztonság megvalósításának elősegítését és ennek biztosítására a kollíziós szabályok kiszámíthatóságának követelményét. 37 Az Egyezmény és a Rendelet hatálya A hatályt illetően az Egyezmény a következőképpen fogalmaz: Ezen egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni a szerződéses kötelezettségekre minden olyan helyzetben, amikor különböző országok jogai között kell választani. 38 A Rendelet ezzel szemben szűkíti az alkalmazási körét úgy, hogy beépíti a rendelkezései közé, hogy csak polgári és kereskedelmi ügyekben lehet alkalmazni. A Rendelet hatálya: Ezt a rendeletet szerződéses kötelezettségekre kell alkalmazni polgári és kereskedelmi ügyekben olyan helyzetekben, amikor különböző országok joga között kell választani. 39 E mellett a Rendelet az uniós jog primátusát hangsúlyozza azzal, hogy egyetemleges alkalmazást ír elő, míg az Egyezmény a nem szerződő államok jogának alkalmazását. Azzal, hogy már nem csak szerződéses viszony keretében írja elő az alkalmazást, meglátásom szerint a tagállami összetartozást és a nemzetközi magánjog elismertségét erősíti. Negatív hatály szempontjából is mutat eltérést a Rendelet. Kizárja hatálya alól a culpa in contrahendo-t, vagyis a szerződés megkötését megelőzően folytatott tárgyalásokból fakadó kötelezettségek körét, míg az Egyezmény erről nem tesz említést EGYEZMÉNY a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, aláírásra megnyitva Rómában június 19-én 1.cikk (1) 39 Róma I. rendelet, 1.cikk (1)

23 A rendelkezés véleményem szerint azért tartozik negatív hatály alá, mert a felek közötti szerződéskötést megelőző bizalmi viszonyt nem feltétlenül kell uniós jogegységesítés alá vonni, annak szabályozására elegendőnek mutatkoznak a jogalkotó feltehető akarata szerint a belső nemzeti szabályok is. A jogválasztás és a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog Jogválasztás terén a két normaszöveg nem mutat jelentősebb eltérést, a Rendelet alkalmazkodva az uniós érvényesüléshez, bevezette a közösségi jog védelmét biztosító szabályt: 3. cikk (4) Amennyiben a jogválasztás időpontjában valamennyi egyéb lényeges tényállási elem egy vagy több tagállamhoz kapcsolódik, a felek valamely nem tagállam jogára vonatkozó jogválasztása nem sértheti a közösségi jog illetve adott esetben az eljáró bíróság szerinti tagállam jogában végrehajtott olyan rendelkezéseinek alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni. 40 A jogválasztás hiányában alkalmazandó jognál azonban számottevő különbség figyelhető meg az Egyezmény és a Rendelet között. Az előbbiben fő szabályként a legszorosabb kapcsolat elve érvényesül: vélelmezni kell, hogy a szerződés azon országgal áll a legszorosabb kapcsolatban, ahol a szerződés jellegéből adódó teljesítést végző félnek a szerződés megkötésekor a szokásos tartózkodási helye található, illetve társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy esetében központi ügyvezetésének helye található. 41 A Rendeletben a jellemző szolgáltatás elve lesz a meghatározó és csak akkor teszi lehetővé a legszorosabb kapcsolatra való hivatkozást, ha az alkalmazandó jog nem állapítható meg, a szerződésre azon ország joga irányadó, amelyhez a szerződés a legszorosabban kapcsolódik Róma I. rendelet 3.cikk (4) 41 Római Egyezmény 4.cikk (2) 42 Róma I. rendelet 4. cikk (4)

24 Miért kerülhetett hátrányba az Egyezmény által deklarált legszorosabb kapcsolat elve a Rendeletben található jellemző szolgáltatással szemben? Ez arra is visszavezethető, hogy a bíróságok nem akarták kiengedni a kezük közül a döntést, saját jogukat kívánták alkalmazni idegen jog helyett. 43 Véleményem szerint ennek másik oka az Egyezmény adta szerződéses kapcsolat adta körülmények lehettek és a Rendelet azon szándéka, hogy minél biztosabb, ellenőrizhetőbb talajon álljon a felek között alkalmazandó jog még jogválasztás hiányában is. A Rendelet által deklarált jellemző szolgáltatás elve a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helyét határozza meg fő szabály szerint. Hogy mi állhat ennek a hátterében, arra a Rendelet 19. cikkéből következtettem, ahol részletezi mit ért szokásos tartózkodási hely alatt: E rendelet alkalmazásában a társaságok és a jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli más szervezetek szokásos tartózkodási helye a központi ügyvezetés helye. Az üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személy szokásos tartózkodási helye az üzleti tevékenysége fő helye. Ha a központi ügyintézés helye ismert, akkor már nem állhat fenn a veszélye a beazonosíthatatlanságnak, illetve ellenőrizhetetlenségnek, ami a gyengébb fél védelme, kiszolgáltatottságának elkerülése végett kerülhetett a szabályozásba A Rendelet természetes személyekre nézve nem definiálja a szokásos tartózkodási hely fogalmát, de a bírósági gyakorlatból megállapítható, hogy a természetes személy létérdek központja lesz a meghatározó. 44 A bírói gyakorlat 185 napban határozta meg azt az időtartamot, amit egy természetes személynek egy adott államban kell töltenie, ahhoz, hogy az szokásos tartózkodási helyéül szolgáljon. A tartózkodás okaként pedig személyes és foglalkozási kötődést jelölt meg. Foglalkozási kötődés hiányában a személyes kötődés lesz a meghatározó, ahhoz a helyhez, ahol a személy él. 43 Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi 50.o. 44 Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre 11. o.

25 Amennyiben gyermekről van szó, hangsúlyozta, hogy az adott tényállás összes körülményének vizsgálata alapján kell eljárni és nem elég a puszta fizikai jelenlétből következtetni. Figyelembe kell venni a szociális és családi környezetbe való beilleszkedés tényezőket is. 45 Az Európai Bíróság főleg a gyermekek vonatkozásában hangot adott annak a meggyőződésének, hogy szükség van közösségi fogalomalkotásra. A fogalom hiánya azonban arra vezethető vissza, hogy egy egységes, valamennyi nemzetközi magánjogi jogviszonyra alkalmazható definíció nem adható meg, mert annak megalkotása kétségtelenül a definíció megmerevedéséhez vezethetne. 46 A Rendelet tételes felsorolást ad arról, hogy milyen ügyletnél, milyen jog alkalmazandó jogválasztás hiányában, ezt a kapcsolóelveknél fogom részletesebben kifejteni. A fuvarozási -, és a biztosítási szerződéseket külön fejezet alatt tárgyalja a Rendelet. Ezt az Egyezmény még nem tette meg, de a fuvarozási szerződéseket már kiveszi a fentiekben ismertetett vélelem alól, azonban a biztosítási szerződésekről külön fejezetben nem rendelkezik. A Rendelet részletesen és külön cím alatt szabályozza a védendő értékekre tekintettel mind a fuvarozási-, mind a biztosítási szerződéseket. A fuvarozási szerződések és a biztosítási szerződések a hazai polgári jogi belső nemzeti szabályok (az előbbit a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv XLI. fejezete, az utóbbit a XLV. fejezete szabályozza, az új Ptk. szerinti e szerződések a XXXVIII. fejezet és a XXII. címek alá fognak tartozni) szerint is külön fejezetben tárgyalandók a jogviszony összetettségére nézve. Fontos azt is kiemelni, hogy mindkét szerződéstípusnál a Rendelet megszorítással él, meghatározza, hogy csak a Rendeletben szereplő feltételekkel bíró országok jogát lehet választani alkalmazandó jogként, ezzel is redukálva a vitás helyzetek kialakulásának számát. A nevesített szerződések A fogyasztói szerződésekről is különbözőképpen rendelkeznek. 45 Dr. Juhász Imre: A jogalkalmazási joghatóság európai és magyar összefüggései, különös tekintettel a székhely-problematikára Budapest, o. 46 Burián László: Európai kollíziós jog 9. o.

26 Ennek oka egy részben abban lelhető fel, hogy a fogyasztóvédelmi politika fejlődése nem ugyanott tartott még az Egyezmény elfogadásának idejében, csak az 1970-es években ismerték el a fogyasztók közösségi szinten való megjelenésének jelentőségét. 47 A fogyasztók jelenléte biztosítja a határok nélküli térség piacának működését, ezért a rájuk alkalmazandó jog is meghatározó jelentőséggel bír. Ezen okból kifolyólag is foglalkozott vele mind az Egyezmény, mind a Rendelet is külön fejezetben. A szabályok különbözőségének oka is erre a koncepcióra vezethető vissza meglátásom szerint, kiindulva abból, hogy a Rendelet már a törvényben meghatározott fogyasztói fogalmat használja, míg az Egyezmény nem. E mellett a jogviszonyban megjelenő vállalkozóról sem rendelkezik. A Rendelet ezzel szemben meghatározza, hogy milyen feltételekkel állhat valaki vállalkozói pozícióban, ezzel biztosítva a fogyasztó érdekeit, oly módon, hogy a vállalkozóval szemben lefektetett feltételek megkönnyíthetik az esetleges visszaélések elleni hatékonyabb küzdelmet. Ezek a feltételek a következők: a) üzleti vagy szakmai tevékenységét abban az országban folytatja, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található; vagy b) minden más esetben ilyen jellegű tevékenységei ebbe az országba vagy az ezen országot is magában foglaló országokba irányulnak, és a szerződés e tevékenységekkel kapcsolatos. 48 Az egyéni munkaszerződésekre vonatkozó szabályokat hasonlóképpen kerül szabályozásra az Egyezményben és a Rendeletben is. Az Egyezményben szereplő kötelező szabályok a Rendeletben már imperatív rendelkezések címszó alatt szerepelnek. Egyrészről szigorítás figyelhető meg az új szabályozásban, másrészről nevesíti a közérdeket, mint az ország szempontjából döntő fontosságú érdeket. Az Egyezményben nem szerepel nevesített érdek és inkább diszpozitív jellegű a rendelkezés, erre a megengedő szóhasználatból következtettem: Valamely ország jogának ezen egyezmény alapján történő alkalmazása során figyelembe vehetők egy másik olyan ország jogának kötelező szabályai is, amellyel a tényállás szoros kapcsolatban áll február Róma I. rendelet 6.cikk 49 Római Egyezmény 5.cikk

27 Véleményem szerint ezt a szigorítást az indokolja, hogy a tagállamok függetlensége ne szenvedhessen sérelmet, különösképpen olyan érdek ne, melyek az állam szempontjából a szuverenitás hordozójaként szolgál, mint a közérdek. Alaki érvényesség szempontjából az Egyezmény és a Rendelet is az alábbi feltételeket támasztja. A felek ugyanazon országban tartózkodjanak szerződéskötéskor és a szerződés eleget tegyen a rendelet alapján irányadó jognak és a megkötés helye szerinti ország alaki követelményeinek. Ha különböző országokban tartózkodnak szerződéskötéskor, de a szerződés eleget tesz a rendelet alapján irányadó jognak vagy bármely azon ország alaki követelményeinek, ahol a szerződéskor van, vagy azon ország formai követelményének, ahol bármelyik fél szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, akkor is alakilag érvényes lesz a szerződés. A közrenddel kapcsolatos szabályozás (Róma I rendelet 21. cikk Az eljáró bíróság országának közrendje) szinte változatlan formában adja vissza az Egyezményben foglaltakat: Az e rendelet által meghatározott jog valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével ( ordre public ). 50 A jogalkotó ennél a fejezetnél is a tagállami közérdek elődlegességére utal, elvetve a közösségi közérdek gondolatát. A tagállamok szabadon megállapíthatják a közérdekre vonatkozó szabályokat, korlátozásokat és ezt a közösségnek el kell fogadnia. A közrendi záradék tehát azt jelenti, hogy a tagállamok visszautasíthatják a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a nemzeti közrendjükbe ütközik. 51 Azonban az eljáró bíróság jogával való összeegyeztethetetlenség természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene szem előtt tartani az európai jog értékrendjét. 52 Az imperatív normák és a közendi záradék a fent kifejtettek alapján hasonlóságot mutat. 50 Róma I. rendelet 21.cikk 51 Raffai Katalin: A nemzetközi magánjogi közrend rétegei- különös tekintettel a közösségi és a magyar jogra Budapest, o. 52 Burián László:Európai kollíziós jog 12. o.

28 Azzal, hogy a jogalkotó nem egy közös fejezet alatt tárgyalta e két rendelkezést, az a szándék fedezhető fel, hogy az imperatív normák elsőbbséget élveznek, hiszen külön címet szán neki a jogalkotó és nem olvasztja be a közrendi záradék rendelkezései közé. Az EUB gyakorlata is azt tükrözi, hogy az uniós nemzetközi magánjog az imperatív szabályok alkalmazását a közrend pozitív védelme eszközének tekinti. 53 Végül a Rendelet 24. cikkét vizsgáltam meg, mely a Római Egyezménnyel való kapcsolatot rendezi. Ez a rendelet a Római Egyezmény helyébe lép a tagállamokban, kivéve azon tagállamok területét, amelyek az Egyezmény területi hatálya alá tartoznak, és amelyekre a Szerződés 299. cikke értelmében e rendelet nem vonatkozik. Amennyiben ez a rendelet a Római Egyezmény rendelkezéseinek helyébe lép, az Egyezményre történő bármely hivatkozást az e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni. 54 A rendelkezés kimondja, hogy a Rendelet az Egyezmény helyébe lép, azonban kivonja azokat a tagállamokat az alkalmazási körből, melyeket az Európai Közösséget létrehozó szerződés is kivon a hatálya alól. 53 Raffai Katalin: A nemzetközi magánjogi 57.o. 54 Róma I. rendelet, 24.cikk

29 6. A Róma I. rendelet, mint a nemzetközi kollíziós magánjog jogegységesítési instrumentuma 6.1. Mit jelent a kollízió és miért van szükség a kollíziós jogra? A kollízió különböző jogrendszerek összeütközését jelenti, vagyis amikor az adott jogviszony elbírálására egyszerre több jogrendszer szabályai látszanak alkalmasnak és alkalmazandónak. A kollízió feloldása során a végső cél az alkalmazandó jog (lex causae) megtalálása lesz. A lex causae-hoz, - vagyis az alkalmazandó joghoz - a következő lépéseken keresztül juthatunk el. Első lépésben fel kell oldani a kollíziót, amit a jogviszonyban jelen lévő lényeges külföldi elem okoz, majd ez után következik az érdemi döntés az alkalmazandó jog anyagi jogi szabályainak segítségével. Az alkalmazandó jog lehet a hazai jog (lex fori), de külföldi jog is. Arról, hogy a kettő közül melyik lesz az alkalmazandó jog, az a bíróság fog dönteni, amely előtt az eljárás indult. A bíróság először megvizsgálja a joghatóságát, majd megnézi van-e lényeges külföldi elem a jogviszonyban. Amennyiben nincs, nem jön létre kollízió sem és a lex fori lesz az alkalmazandó. Ha van, először fel kell oldania a kollíziót, hogy megtalálja az alkalmazandó jogot, majd annak a jogrendszernek az anyagi jogszabályai szerint érdemben döntést hoz. Természetesen az a lehetőség sincs kizárva, hogy a lex causae és a lex fori egybeessen. Ez akkor valósulhat meg, amikor a kapcsoló elv a lex forira mutat. Miért van szükség a kollíziós jogra? Ez biztosítja a legigazságosabb, legbiztonságosabb jogrendezést. Ezt azzal segíti elő, hogy a hozzá rendelt kapcsoló elvek segítségével iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy az adott jogviszonynál mi legyen az alkalmazandó jog.

30 A Róma I. rendeletben a jogalkotó széles körű diszkrecionális jogkört biztosít az eljáró Fórumnak. Az eljáró fórum nemzetközi kollíziós magánjoga a nemzetközi kollíziós tényállásokat szabályozza azáltal, hogy- felmentést adva a hazai jog feltétlen alkalmazásának alkotmányos kötelezettsége alól- parancsot ad a jogalkalmazónak, az eljáró fórumnak: az ne feltétlenül a saját haza jogát, a lex fori-t, hanem e helyett a szóba jöhető több jogrendszer közül melyiket alkalmazza. 55 Ha nem lenne kollíziós jog, minden Fórum a saját jogát alkalmazná, ez vezethető vissza alkotmányos kötelezettségükre is. Az Európai Bíróság gyakorlatában kimondott közösségi jog elsőbbségének elve révén az elsődleges és másodlagos jogforrások megelőzik a tagállamok szabályainak, így Magyarországon az évi 13. törvényerejű rendeletnek (a továbbiakban: Kódex) az alkalmazását is. A kódexről a Róma I. rendelet és a hazai jog című fejezetben fogok részletesebb jellemzést adni. Magyarország Alaptörvénye az E) cikk: (2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. (3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt. 56 A fentiek alapján megállapítható, hogy a kollíziós jog, az európai jog és a nemzetközi egyezmények elsődleges és közvetlen alkalmazása felülírhatja alkotmányos kötelezettségünk teljesítését, mi szerint a lexi fori alkalmazása az elsődleges A jogegységesítés és a forum shopping leküzdése A Rendelet lehetővé teszi a felek számára a jogválasztás lehetőségét (lex pro voluntate), ezzel elvégezve a kollízió feloldását, mielőtt a tényállás a fórum elé kerülne. 55 Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar 30. o. 56 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) E) cikk (2),(3)