Vörösmarty Mihály élete. Mgr. Kusnyír Melinda MJL I.N

Átírás

1 Vörösmarty Mihály élete Mgr. Kusnyír Melinda MJL I.N

2 Egy Fejér megyei kis faluban született az akkori Pusztanyéken 1800 december 1-én, egy elszegényedett nemesi családba. Édesapja gazdatisztként 15 éven át irányította Nádasy Mihály gróf nyéki uradalmát. A család mindig anyagi gondokkal küszködött. Ennek oka főleg kilenc gyermekük felnevelése volt. Hét éves korában apja beadta a lakásuktól nem messze lévő helvét hitű (evangélikus) iskolába.

3 A gimnázium öt osztályát 1811-től 1816-ig a ciszterciák székesfehérvári iskolájában végezte el novemberében Pestre került a piarista gimnázium hatodik osztályába poetica classisba. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapja halála (1817). Ekkor a Perczel családhoz kerül tanítóként, és elvégezte az egyetemen a két éves filozófiai tanfolyamot. Később a Börzsönybe költözik a Perczel családdal. Ebben az időszakban magánúton végezte el az egyetem jogi szakát és 1825 között több lírai verset írt.

4 kezdődött az a tiszta és reménytelen szerelem, mely Perczel Adél (Etelka) iránt lobbant fel. Áthidalhatatlan volt közöttük a társadalmi különbség ben Görbőre ment Csehfalvy Ferenchez joggyakorlatra. Ügyvédi pályára készült. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmakkal december 20-án letette az ügyvédi vizsgát.

5 1825 augusztusában a Zalán futása című művének nagy sikere lett és ez arra az elhatározásra juttatta, hogy az irodalomból éljen a szegénység ideje lett, de barátai segítségére siettek és megszerezték neki a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat és szépirodalmi melléklapja, a Koszorú, szerkesztői állását. Irodalmi szerepét politikai nézetek is kezdték gyarapítani. Az os országgyűlés felosztatása alkalmából írta a Szózatot.

6 Az alig húsz éves Csajághy Laura iránt gyúlt fel benne a szerelem lángja. Később feleségül is vette. A 40-es évek végétől már kevesebbet írt. Elveiben elfogadta a vértelen márciusi forradalom vívmányait. A világosi katasztrófa testileg-lelkileg összetörte. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt. Kiemelkedő műve a Vén cigány. Betegsége 1853 őszére komolyabbra fordult, és 1855 november 19-én meghalt.

7

8 Szózat A Szózat című óda a magyar irodalom egyik jelképverse. Nehéz történelmi körülmények között keletkezett: nem csupán az országgyűlés eredménytelensége miatt, hanem azért is, mert az ellenzék jelesebb alakjait, Kossuth Lajost, Wesselényi Miklóst, Lovassy Lászlót perbe fogták és bebörtönözték. Ez a kilátástalanság vázolja föl a vers a kettős perspektíváját: jobb kor köszönt-e ránk, vagy a teljes pusztulás. A boldogulás esélyét sem tagadja a költő, a halálvízióra nagyobb hangsúly esik. A nagyszerű halál kifejezés valószínűleg az egész népet érintő pusztulás mértékére vonatkozik. A Szózat tizennégy strófából áll, az első kettő és az utolsó kettő a vers kerete. A költői én által megszólított magyar nyilvánvalóan nem egy konkrét személyre vontkozik, hanem a magyar emberre általában.

9 A harmadik versszak után eltűnik a megszólított. Innentől kezdve a vers nemcsak a magyarhoz, hanem az egész világhoz szól. A Szózat megszületésének egyik fontos oka az ún. herderi jóslat. Herder német filozófus a nemzetek történelmét az egyes ember életével állította párhuzamba, és azt mondta, hogy a gyenge és megöregedett nemzetek mint amilyen szerinte például a magyar hamarosan el fognak tűnni. A Szózat a herderi jóslattal, a történelmi átoksúllyal való dacolás verse. A 3., 4. és 5. versszak párhuzamos mondatokból álló fokozással, villanásszerűen idézi föl a magyarság múltját. Az utánuk következő két szakasz ellentétként fogalmazza meg a jelent. Tizenkét sor jövendöl nemzeti aranykort, nyolc nemzethalált.

10

11 A Hymnus és a Szózat összehasonlítása

12 Legismertebb versei A Guttenbergalbumba Gondolatok a könyvtárban A merengőhöz Késő vágy Ábránd Előszó A vén cigány

13 A Guttenberg-albumba

14 Még 1839-ben írta Vörösmarty a A Guttenberg-albumba című költeményét, amely valójában alkalmi vers. Gutenberg János tiszteletére Németországban kiadtak egy díszes albumot, mellyel a könyvnyomtatás négyszázadik évét ünnepelték. Ebben a kiadványban szerepelt Vörösmarty költeménye, magyarul és német fordításban. A vers formáját tekintve epigramma (disztichonban írott költemény), tartalmát tekintve azonban inkább óda. Elemzés A vers egyetlen hatalmasra duzzasztott körmondat, a klasszikus epigrammaszerkesztés szabálya érvényesül benne. A mellékmondatok halmozásával építi fel Vörösmarty a picturát, majd ezt zárja le a csattanó. Ebben a zárásban kissé ünneprontó módon a jelenlegi alkalom méltatlanságáról szól. Az igazi ( méltó ) ünnep csak a picturában megfogalmazott feltételek teljesülése (a tökéletes társadalom megvalósulása) után tartható meg. A felvilágosodás eszméinek megvalósulását a fény sötétség metaforapár segítségével fejezi ki a költemény. A szabadság az ész és érzelem harmóniájával együtt az emberi lét legfőbb értékeként jelenik meg.

15 Gondolatok a könyvtárban Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény - véres lázadók Hamis birák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csínos könyv legyen, Számon kivül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők. Az őrült ágyán bölcs fej álmodik; A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon! Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből S most a szabadság és a hősi kor Beszéli benne nagy történetét. Hűség, barátság aljas hitszegők Gunyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt! Az írt betűket a sápadt levél Halotti képe kárhoztatja el. Országok rongya! könyvtár a neved, De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb? Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bőszült kebele Dögvészt sohajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? A bölcsek és a költők műveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az idő? Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a sziv égő romja mellett, Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon s erőt, vigasztalást. Az el nem ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a galád világ, Népboldogító eszmék vértanúi Ők mind e többi rongykereskedővel, Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel, Rosz szenvedélyek oktatóival Ők mind együtt - a jók a rosz miatt - Egy máglya üszkén elhamvadjanak? Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt, Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma, Oly fényes elmék a sár fiait A sűlyedéstől meg nem mentheték! Hogy még alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányt a puszta homokon Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai E névhez "ember!" advák örökűl - Kivéve aki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsők S az isten képét szíjjal ostorozzák. És mégis - mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján, Kihallhatók az angyalok zenéjét, És földi vérünk minden csepjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek, Menjünk szét mint a régi nemzetek, És kezdjünk újra tűrni és tanulni. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal S meg nem kövűlnek élő fiai. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! 1844 vége

16 Mi az élet célja? Van-e értelme az emberi létnek? Merre haladt a világ története során? Ezekre a gyötrő kérdésekre keresi a választ a Gondolatok a könyvtárban. Elemzés A belső vita a gondolkodó ember, a tudós megszólításával indul: a halmozódó kérdések a kultúra értelmetlenségét, a társadalom igazságtalanságát, a világ céltalanságát sugallják. Az eszmény és valóság áthidalhatatlan ellentétének kimondása a vers. A felvilágosodásból való kiábrándulás, a forradalmak embernyomorító terrorizmusa hatja át a költeményt: Irtózatos hazugság mindenütt. Az élet kilátástalanságának kimondása után azonban váratlan fordulat következik az egyén számára mégiscsak megfogalmazható tanításhoz érkezünk: az ember célja az, hogy nemzete felemelkedéséért küzdjön, ez a boldogulás egyetlen lehetséges útja. Továbbra is a küzdelemben, a közösségért folytatott tevékenykedésben akar hinni, de tudván tudja, hogy hiába lesz úrrá belső zaklatottságán, a gyötrő, nyugtalanító kérdésekre biztos választ nem találhat.

17 Házi feladat

18 A merengőhöz A merengőhöz Laurának Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt február vége március eleje

19 Az egyik legszebb magyar szerelmes vers. Vörösmarty menyasszonyi ajándékul vitte Laurának, a lány lakhelyére, Csepre. A költő 43 éves volt a házasság idején, Laura még csak 20. Elemzés A merengőhöz alaphelyzete egy ábrándos, bánatos menyasszony, aki nem túl nagy lelkesedéssel gondol a jövőjére, és adott egy gyötrődő, szerelmes vőlegény, akit bánt, hogy kedvese valami másra vágyik, hogy nem várja boldogan az esküvőjüket. Laurának nehéz volt feladnia az álmait, Vörösmartynak pedig nehéz volt szembenéznie azzal, hogy a lány számára nem egy várva várt örömteli esemény, hanem lemondás és áldozat lesz ez a házasságkötés. Vörösmarty Laura merengéseire is féltékeny volt, mert attól félt, a lány olyasmiről álmodozik, amit ő nem tud megadni neki. Ezért a versben az álmok, ábrándok ellen foglal állást, éppen ő, akinek költészetét a fantázia, az ábrándok, az álomvilágok éltetik.

20 Késő vágy

21 Elemzés A Késő vágy című elégia a múlt és jelen, a vágy és a valóság ellentétéből fakad. A múlt egyszerre a vágyott világ és a gyötrelmes szerelem színtere, a jelen pedig a nyugalmas élet képe, de a múltbeli boldogsághoz képest a reménytelenség állapota is. A múlt és jelen ellentétesen értékrendszere kijelöli a jövőt: a szerelemről való végső lemondás és a boldogság be nem teljesülésének jövendő állapotát. A vers mindössze három mondat: 12, 10 és 8 sorból álló. Az első mondat a jelen állapotrajza; a reménytelenség, csalódás, a vágyak elvesztésének állapotaként vall ezekben Vörösmarty a jelenről. A negatív festésű szavak (mostohán, keserv, hideg, szemfedő stb.) gyakorisága és a túl névutóval kezdődő tagmondatok a lélek kiüresedettségét, az értékek hiányát hangsúlyozzák. A lélek belső bizonytalanságát igazolja a második mondatban megjelenő szenvedélyes hang. Az első mondat záró részének nyugalma most már elfogadhatatlan, a fellobbanó szerelmi szenvedély következtében a lírai én a múlt világába sóvárog vissza. Bármily gyötrő és kínzó volt az a világ, de mégis élettel teli. A harmadik mondat kezdő felkiáltása megtöri az elmélkedés és a vers lendületét. A korábban is elfojtott szenvedélyek visszakényszerüln ek a lélek mélyére. A szív és az ész harcából az ész kerül ki győztesen, s ez a szerelemről való végső lemondást eredményezi.

22 Ábránd

23 Az Ábránd (1843) a világirodalom alighanem egyik legszebb romantikus szerelmi költeménye kérés, lecsendesülő és orkánerővel felzúgó rimánkodás a szerelemért. Egyetlen szenvedélyes kitörésnek ily dimenziókban, képekben és hanghatásban variálódó költői kifejezését nem találni még egyszer a magyar irodalomban (Szauder József). A vers egyszerre idő feletti és általános emberi, illetve konkrét léthelyzethez és időhöz kapcsolható és nagyon is egyedi megfogalmazása a szerelem mindenek felett álló érzésének. Elemzés A romantikus végletesség és ellentétesség poétikai eszközei építik fel a verset. A viszontszerelem heves vágya, a mindent legyőző szenvedély önfelajánló gesztusa alakítja a vers szerkezetét (Mohácsy Károly). A négy versszakot retorikus keretbe foglalja a nyolcszor ismétlődő Szerelmedért. A versszaknyitó és a záró formula közé ékelt részek a romantikus költészet toposz értékű képei.

24 Előszó

25 A szabadságharc bukása után Vörösmarty számára az élet értelmetlenné, céltalanná vált. Szembe kellett néznie eszméi teljes pusztulásával, a belső kételyen már nem lehetett felülemelkedni, a költő eljutott a végső kétségbeesésig. Ennek a lelkiállapotnak a megrendítő tükörképe az 1850-ben keletkezett Előszó. Elemzés A cím és az első sor valós szándékra utal: a költő kiadni szándékozott ben írt Három rege című munkáját. A vershelyzetből Midőn ezt írtam hatalmas látomás fakad. A tavaszi természet ünnepi képei a munkálkodó embert, a reformkor tevékeny és teremtő korszakát idézik. A természeti képekkel ábrázolt idősíkok egyben az értéktelített és értékvesztett világ ellentétét is kifejezik, így a költemény idő- és értékszembesítő is. A metonímiák, hasonlatok, megszemélyesítések, a himnikus hang egy értéktelített, boldog állapot, az ember és világ harmóniájának képét festik le. De a munka eredménye, a jutalom helyett háború, pusztulás, a vész irtóztató pusztítása következik. A régmúlt és a közelmúlt ellentétes képei után a harmadik állapot, a teljes üresség a jelen rajza: Most tél van és csend és hó és halál. E világméretű pusztulás borzadással tölti el még az Istent is. Mit hozhat a jövő? Hiszen a természet képes a megújulásra a tél világát felváltja a megújuló tavasz. A megőszült, megöregedett föld hazudhat ifjúságot de a keserű irónia a hiábavalóság, a céltalanság, a kétségbeesés megrázó vallomása.

26 A vén cigány

27 Vörösmarty utolsó befejezett verse A vén cigány (1854). A látszólagos életképi helyzet mögül hamar fölsejlik a valódi szándék: a cigány a művész jelképe, a vers pedig az ars poeticák szándékával szólal meg. A megszólítás önmegszólítás is s ismét egy belső dialóg, az önmagával és a világgal meghasonlott lélek vívódásának vagyunk tanúi. A konkrét történelmi események metaforikus képeihez a Biblia és a görög mítoszok jelképes alakjai kapcsolódnak: az emberiség bűneinek büntetése a világ pusztulása. Elemzés A logikátlannak tűnő mondatfűzés, a költői kérdések halmozása, a szenvedélyes, zaklatott érzelmek szinte szétfeszítik a vers formai kereteit. A visszatérő refrén fegyelmező erő: megfékezni látszik a minden mindegy életfilozófiája. Az utolsó strófa azonban mintha reményt ébresztene: Lesz még egyszer ünnep a világon. Az őrület határáig jutó, megrendült lélek mégiscsak megnyugodni látszik: himnikussá csendesült hangon a vágyott jövő ígéretével biztatja magát.

28 Válassz ki egy Vörösmarty verset, és tanuld meg fejből! Te milyen szerelmes verset írtál volna Laurának? 8 sorban költs egy verset neki!

29 rty-mihaly-elete/ es-irodalom/irodalom/irodalom-10- osztaly/vorosmarty-kolteszete-a-szabadsagharcutan-az-eloszo-es-a-ven-cigany-elemzobemutatasa/vorosmarty-mihaly-kolteszete-aszabadsagharc-utan-a-ven-cigany Felhasznált irodalom es-irodalom/irodalom/irodalom-10- osztaly/vorosmarty-szerelmi-kolteszete-kesovagy-es-abrand/vorosmarty-mihaly-szerelmikolteszete-abrand es-irodalom/irodalom/irodalom-10- osztaly/vorosmarty-szerelmi-kolteszete-kesovagy-es-abrand/vorosmarty-mihaly-szerelmikolteszete-keso-vagy es-irodalom/irodalom/irodalom-10- osztaly/vorosmarty-mihaly/vorosmartyguttenberg-albumba-es-a-liszt-ferenchez-cimuversek-elemzo-bemutatasa es-irodalom/irodalom/irodalom-10- osztaly/vorosmarty-mihaly-gondolatikoltemenyek/vorosmarty-mihaly-gondolatok-akonyvtarban

30 Köszönöm a figyelmet!