MEGHÍVÓ. A Tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola előkertje. Program

Átírás

1 MEGHÍVÓ Szeretettel meghívjuk Önt a Tiszalöki Állami Általános Gimnázium alapító igazgatója, Szakács Ferenc szobrának avatására és az azt követő vendégfogadásra. Az avatás ideje: Az avatás helye: 2009 szeptember 26. de. 11 óra A Tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola előkertje Program Az avatóünnepség vendégeit és résztvevőit tárogatóval hívja Nagy Csaba zeneművész 10 h 30-tól Programot levezeti: Muskovszky Mária tanárnő, 1998-ban végzett diák Üdvözli a megjelenteket, és 1 perces néma felállással kér tisztelgést DIRIBÁCSI és elhunyt TANÁR- és DIÁKTÁRSAK emlékének 1/ Himnusz Élő, közös ének 2/ Avató beszéd dr. Csoma Mihály okl. mg. gm. a mg.tud.kandidátusa, cimzetes egyetemi tanár, 1961-ben végzett diák 3/ A szobor leleplezése: tartama alatt hegedűszóló, Csévi Flóra hegedűművész és tárogatózene, Nagy Csaba zeneművész Rozgonyi Szabolcs okl. kertészmérnök, az emlékműállítás kezdeményezője és Főszervezője, 1965-ben végzett diák Mező József, a Tiszalöki Önkormányzat jegyzője az emlékműállítás helyi Társszervezője 1974-ben végzett diák 4/ A szobor megszentelése: Lőrinczyné Harászi Andrea, református lelkész Bacsó János, görög katolikus plébános és Gelsei Gábor, görög katolikus parókus Mák Zsolt, római katolikus plébános 5/ Szavalat: Váci Mihály: Még nem elég! Előadja: Csikos Sándor színművész, Debreceni Csokonai Szinház 6/ Gömze Sándor úr, Tiszalök Polgármestere beszéde 7/ Hegedűszóló: Hubay Jenő: Hegedűszóló "A cremonai hegedűs" című operából Előadja: Csévi Flóra hegedűművész 8/ Koszta Mihály úr, a Tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója beszéde 8.1 Scholtesné Hajdú Joli, az alapító osztály volt tanulója festményének ajándékba adása a Gimnázium részére 8.2 Dr. Krüzsely Mihályné Répánszki Ilona az alapító osztály volt tanulója szavalja el Hajdú Joli Szakács Ferenc Emlékére c. versét 9/ Közös ének: "Tisza partján van egy város " Hegedű kiséret: Csévi Flóra hegedűművész Klarinét kiséret: Fekete Miklós zenetanár, 10/ Szavalat: Vörösmarty Mihály: Gondolatok a Könyvtárban Előadja: Csikos Sándor színművész, Debreceni Csokonai Szinház A szavalatot követően az emlékezés virágainak elhelyezése 11/ Szózat Élő, közös ének A Szózatot követően busszal utazás az Általános Iskolában kialakított fogadóterembe, beszélgetés. A szervezők nevében: Budapest-Tiszalök, szeptember Rozgonyi Szabolcs Megjegyzés: a piros betűvel írtak a változott-bővűlt, ténylegesen megvalósult programelemek (dr. Csoma M, 2009.XII.19.)

2

3 dr. Csoma Mihály avatóbeszéde Tisztelt Avatóünnepség, Tisztelt Jelenlévők! Rozgonyi Szabolcs, 1965-ben végzett diáktársunk nem szokványos kezdeményezése, a hírt megtudó valamennyi tanár és iskolatársunk, és a Tiszalöki Önkormányzat egyetértő támogatására talált. Egy kiváló ember, sokoldalú és nagytudású pedagógus, és kiváló szervezői adottságokkal megáldott személyiség kapja most meg méltó elismerését, a Krisztiáni Sándor szobrászművész, a Képzőművészeti Egyetem egyetemi tanársegédje alkotta, közadakozásból és Önkormányzati segítséggel megvalósult szobor által. Az akkori kor térségfejlesztésével összhangban kapta DIRIBÁCSI a Tiszalöki Állami Általános Gimnázium beindítását, igazgatói feladatát, a tanári kar összeállítását, és az oktatás megszervezését a ma is jelentős hasznothozóan termelő Tiszalök-i Vízierőmű üzembehelyezésének évében 1953-ban a Kastély épületében (osztálytermek, lánykollégium és tanári szoba, az étkeztetést biztosító konyha). Majd fokozatosan új tanépülettel bővűlt, fejlődött és szépült Alma Materünk. Mi, a Tiszalökön végzett diákok, tanulmányaink során végig tapasztaltuk, hogy DIRIBÁCSI és TANÁRI KARA, kiváló pedagogiai és tárgyi tudással, szakértelemmel, és rendkívűl szigorú, de rendkívűl sok szeretettel és jó kedvvel tanítva, tudtak ösztönözni bennünket a tudás megszerzésére. DIRIBÁCSI kezdetben oktatói, majd kiváló szervezői munkával és az előírt oktatási anyagokon túlmenően a diákok egyéniségét megismerve, törekedett a bennünk rejlő tehetség kibontakoztatására. Ennek során létrehozta a Gimnázium Énekkórusát, Zenekarát, Szinjátszókört, Sportkört, és a repertoárt bővítve, a térség településeire is eljutva, kulturaterjesztési küldetést is teljesített. Rendkívűl szuggesszív erejével és személyes példamutatással, mindenkit be tudott vonni a legkülönfélébb feladatok megoldásába. A lehetőségeket gyorsan felismerve szervezte meg a Gimnázium és tanulói részére előnyöket biztosító munkákat -konyhakertművelés, gyümölcstermesztés, a körlet (környezet) rendbentartása- Mindezeket, diák- és tanári- kedves élményekkel fűszerezve, sok esetben nagyon frappáns megfogalmazásban tartalmazza, a Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium története című, 2003-ban megjelent jubileumi kiadvány. A kiadványban tárgyszerűen leírtakat és megállapításokat csak ismételni lehet, még kivonatolni is hosszadalmas lenne, ezért engedjék meg nekem, kívánjam, hogy az alkotni-hatni és gyarapítani tudó "Szakács Ferenc DIRIBÁCSI féle" humánus megszállottsággal, és elszántsággal és eredményességgel haladjon tovább KEDVES ISKOLÁNK élete, a térség további felemelkedése érdekében. A ma és a jövő tanuló ifjúságának kívánom, hogy szeressenek tudni, mint ahogyan bennünket DIRIBÁCSINK és TANÁRI KARA szeretett tanítani! Uralkodjon az együttműködésre, az egymás elfogadására, szeretetére és tiszteletére nevelő, a klasszikus Sárospatak-i pedagógiai elvekre és azok gyakorlatára alapozott tiszalöki-gimiszellem! Köszönöm figyelmüket! Megjegyzés: a piros betűvel írtak az avatóbeszédben elhangzott "bővítmények-kiegészítések" (dr. Csoma M, 2009.XII.19.)

4 Horváth István (sz. Magyarózd, Kolozsvár, 1997.) TORNYOT RAKTAM... Tervezett előadója lett volna: Ráckevei Anna színművész (Debreceni Csokonai Szinház) A művésznő kisebb sérülése miatt Csikos Sándor "ugrott be" a Gondolatok a könyvtárban c. verssel Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt. Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt. Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett. Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett. Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát, nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát. Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába, csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa. A mező volt iskolája. A természet a mestere. Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele. Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam. Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam. Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan, és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban. Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban. - Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban. Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot, majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott. Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem. Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem. Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve. Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne! Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat. "Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat. Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is, és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is. Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet, de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred. Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak, s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak. Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni. Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!" - A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott. Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot. Horváth István, 1937-ben, családjával, Magyarózdon (1942)

5 Váci Mihály: Még nem elég! (1924. december április 16) (Internetről letöltött) Előadta: Csikos Sándor szinművész Debreceni Csokonai Szinház Tervezett előadója lett volna: Ráckevei Anna színművész (Debreceni Csokonai Szinház) Nem elég megborzongni De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, de mindig égni kell! És nem elég csak égni Fagyot is bírjon el, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni, Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni de felismerni kell! Nem elég sejteni, Hogy milyen kor jön el; Jövõnket? tudni kell! Nem elég a célt látni; Járható útja kell! Nem elég útra kelni, Az úton menni kell Egyedül is! Elsõnek, Elöl indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, Aki vezetni mer! Nem elég a jóra vágyni: A jót akarni kell! És nem elég akarni: De tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell:- az értelem! Mit ér a hûvös ész?! Több kell: -az érzelem! Ám nemcsak holmi érzés, De seb és szenvedély, Keresni, hogy miért élj, Szeress, szenvedj, remélj! Nem elég-a Világért! Több kell: -a nemzetért! Nem elég: -a Hazáért Több kell most: -népedért. Nem elég: Igazságért! - Küzdj azok igazáért, Kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!

6 Vörösmarty Mihály (Internetről letöltött) Gondolatok a könyvtárban Előadta: Csikos Sándor szinművész Debreceni Csokonai Szinház Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény - véres lázadók Hamis birák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csínos könyv legyen, Számon kivül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők. Az őrült ágyán bölcs fej álmodik; A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon! Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből S most a szabadság és a hősi kor Beszéli benne nagy történetét. Hűség, barátság aljas hitszegők Gunyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt! Az írt betűket a sápadt levél Halotti képe kárhoztatja el. Országok rongya! könyvtár a neved, De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb? Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bőszült kebele Dögvészt sohajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának?

7 A bölcsek és a költők műveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az idő? Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a sziv égő romja mellett, Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon s erőt, vigasztalást. Az el nemn ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a galád világ, Népboldogító eszmék vértanúi Ők mind e többi rongykereskedővel, Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel, Rosz szenvedélyek oktatóival Ők mind együtt - a jók a rosz miatt - Egy máglya üszkén elhamvadjanak? Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt, Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma, Oly fényes elmék a sár fiait A sűlyedéstől meg nem mentheték! Hogy még alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányt a puszta homokon Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai E névhez "ember!" advák örökűl - Kivéve aki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsők S az isten képét szíjjal ostorozzák. És mégis - mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján, Kihallhatók az angyalok zenéjét, És földi vérünk minden csepjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek, Menjünk szét mint a régi nemzetek,

8 És kezdjünk újra tűrni és tanulni. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal S meg nem kövűlnek élő fiai. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni A választott szoborfelírat Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!

9 Pedagógusok Arcképcsarnoka Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület 2008 Szakács Ferenc (Olaszliszka, november Budapest, április 10.); kántor-tanító, majd középiskolai tanár. Tiszalökön 1953-tól a Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium alapítója, nyugdíjazásáig (1981) igazgatója. "Mindeb ember annyit ér, amennyit hazájának, embertársainak, családjának használni tud." (Kodály Zoltán) E három közösséggel összefüggő pedagógiai célok, feladatok közül: a családban, iskolában és iskolán kívűl "kíművelhető tehetségek" fejlődéséhez szükséges munkaterv vázlatát Szakács Ferenc először 1948 januárjában készítette el. Ugyanis az orosz hadifogságból 1947 szeptemberében szüleihez, Olaszliszkára hazatérte után csak októberben folytathatta újra Viszló községben kántor-tanítói hivatását márciusában meglepő volt számára, hogy az akkori vezetők közül néhányan bizonyos ellenérzéssel fogadták a pedagógiai pályázatra beadott -vagyis a Sárospatakon tanult- irányelvek szerint készített munkatervét. Mivel Szakács Ferenc állhatatosan ragaszkodott a "Pataki Intézetben" megismert pedagógiai-pszihológiai és zeneművészeti képzések irányelveihez, terveit tehát nem adta fel és e programon tovább dolgozott. Hiszen saját tapasztalatait mindig összehasonlította a reformpedagógia és a zeneművészeti képzés elméleteivel, szakirodalmaival. Azt sem felejtette el, hogy az öt fiát nevelő -MÁV alkalmazott- édesapja és háztartásbeli édesanyja mindenkor kérte fiaitól: felnőtt korukban is testvéri szeretettel tartsanak össze, segítsék egymást akkor is, ha egyénenként testi-lelki hajlamaik, tovább tanulási képzettségük szerint más-más munkakörben dolgoznak július 25-én házasságot kötött a szintén pedagógus -tiszalöki születésű- Csáki Piroskával, akinek nevelői koncepcióját alapvetően meghatározta az 1946 augusztusában, Nyíregyházán szervezett Nyári Egyetem előadássorozatának szellemisége. (Dr. Karácsony Sándor és Dr. Kondor Imre társas-lélektani, pedagógiai szemináriumai, valamint Dr. Újfalussy József és Vikár Sándor Kodály zenepedagógiájáról szóló előadásai.) Csáki Piroska pedagógiai elvei tehát szerencsésen találkoztak Szakács Ferenc terveivel szeptemberében a Szakács házaspárt arról értasítették barátaik, hogy a Tiszalökön működő "tanyasi kollégiumot" megszüntették; a Vay kúria megüresedett épülete nagyon alkalmas lenne terveik megvalósításához. E hírre azonnal kérték áthelyezésüket Tiszalökre. Szakács Ferenc egyetemi tanulmányai miatt csak 1952-ben kezdhette szervezni a kiserdővel, ősi platánfákkal, kisebb parkkal is rendelkező területen az iskolakertes gimnáziumot, diálotthont. Az igéretes terv kidolgozására Szakács Ferencet bízták meg, aki a "Pataki Intézetben" megismert comeniusi, reformpedagógiai és kodályi irányelveket -a helyi feltételeket figyelembe véve- adaptálta, hasznosította. E tervezet jóváhagyása után igazgatói kinevezését is megkapta áprilisától kezdve pedig barátaival és szakemberekkel, valamint a "gimi-be" jelentkező tanulókkal, szüleikkel összefogva kezdték meg az elhanyagolt épület rendbehozását. A májusban kinevezett Kovács Éva és Szilvay Gyula tanárok szintén lelkesen kapcsolódtak a csapatmunkába. A júniusi beíratkozáskor tehát már három tanár várta, köszöntötte szeretettel az első osztályba jelentkező növendékeket. Ismerkedés után az igazgató arra kérte a szülőket, tanulókat, hogy a nyár folyamán segítsenek a tanterem, a diákotthoni háló-,és fürdőszoba berendezésében. E kérésre olyan sokan jöttek el, hogy még az épület körüli területet s a kidőlt kerítést is rendbetették. A tanév megkezdéséhez tehát a szülők-diákok-tanárok példamutató együttműködésével sikerült megoldani az alapvető problémákat szeptember 1-jén 10 órakor kezdődött a tanévnyitó ünnepély. "..közös ügyünk, fő célunk, hogy kivétel nélkül valamennyi tanítványunk egészséges testi-leki fejlődését segítsük! Feladatunk, hogy növendékeink egyénileg örökölhető, veleszületett legjobb hajlamait, képességekké fejleszthető adottságait, nem utólsó sorban a még rejtett állapotban szunnyadozó tehetségek, lelki erők aktív kibontakozzását, fejlődését minél hatékonyabb módszerekkel és kedvező feltételek szervezésével is segíthessük!" - ezzel zárta gondolatait Szakács Ferenc. Az eddig közölt információk alapján egyértelmű, hogy Szakács Ferenc mindenkor a pozitív életerők, vagyis a kostruktív érzelmek-gondolatok-cselekedetek stb. pszihés elemek kombinációival, integrált összekepcsolásával összefüggő pszihológiai- -pedagógiai elvek szerint kezdett hozzá az iskola-kollégium egységes nevelési programjának kidolgozásához. Ezen elvek szellemében folyamatosan szervezte a tanári-szülői-tanulói csoportok és közösségek bizalommal együttműködő kapcsolatait, viszonyait; céltudatosan segítette a növendékek társas-lelki relációinak fejlődését. Nyugdíjazásáig (1981) tehát -az adott szükségletekhez igazodva- közvetlenül és közvetve irányította az összehangolt munkamegosztással, harmónikus kölcsönhatásban működő kezdő 14 éves csoportokat, illetve a már "autonóm közösségek" innovatív kezdeményezéseit. Az elért eredményeket ig már az MTA Pedagógiai Kutatócsoport, az OPI, a Magyar Pedagógiai Társaság és a Művelődési Minisztérium is I-II-III. helyezésekkel díjazta, további kisérletekre, országos hasznosításra, publikálásra javasolta. Az autonóm közösségeket ezekben az években tüntették ki "Kiváló Munkaközösség", "Kiváló Kollégium" című elismerésekkel. Azt is szükséges megemlíteni, hogy Szakács Ferenc a Teleki Blanka nevével kitüntetett iskola-kollégiumot -a társadalmi, gaz dasági szükségletekhez igazodva- folyamatosan bővítette: újabb épületekkel, kertészeti, mezőgazdasági szakközépiskoláva pénzügyi tagozatú képzéssel, számítógépes oktatással, esti-levelezőtagozattal, valamint szabadtéri szinpaddal, fedett lelátójú

10 Szakács Ferenc 2.oldal Pedagógusok Arcképcsarnoka sportpályával, virágházzal, kisállatkerttel tól kezdeve tehát már nemcsak Szabolcs -megye általános iskoláiból, de még a környező megyékből is sok növendék iratkozott be a tiszalöki kertes "gimibe" és szakközépiskolába. Évfolyamonként 2-3 osztály indult, ennek megfelelően a szaktanárok létszáma folyamatosan bővűlhetett. Általában tehát fő között változott a szaktanárok, mérnökök, technikusok, óraadók létszáma. A diákok számára lehetővé vált az is, hogy a pályaorientációjuk érdekében az iskolai szakkörökön túl, az iskolán kívűl, például a művelődési ház szakköreiben (gép- és gyorsírás, képzőművészet, stb.) fejleszthessék képességeiket. Az intézmény pedagógiai munkaközössége 1962-ben a zeneművészeti képzésből analógiás megoldással vette át s dolgozta ki a növendékek délutáni foglalkozásain alkalmazható, úgynevezett "személyekre méretezett" egyéni differenciált képzéseket, valamint a fős csoportfoglalkozásokat. Nem véletlen tehát, hogy az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőjén és az Országos Művészeti Seregszemlén évről-évre 2-3 tiszalöki diák I_II_III. helyezést ért el! Az sem véletlen, hogy a Nyíregyházáról küldött három állami gondozott tanulót és a megye gimnáziumaiból deviáns viselkedése miaatt eltanácsolt, vagy kizárt megbuktatott éves növendékeket a tiszalöki iskolába irányatották. Ezek az extrém diákok nemcsak elégséges-közepes tanulmányi eredménnyel érettségiztek, de önismeretük, önértékelésük, társas kapcsolataik, vagyis az egész személyiségük sokat fejlődött a tiszalöki gimnázium mikrokörnyezetében. Szakács Ferenc igazgató már az alapítás évétől (1953) kezdve nyugdíjazásáig (1981) tudatosan szervezte, vezette a délutánonként tartott irodalmi-ének-zenekari szakköröket. Ezeken a foglalkozásokon olyan művészi előadásokat hozott létre, melyek örök emberi értékeket közvetítettek: Jókai Mór "A kőszívű ember fiai", Vörösmarty Mihály "Csongor és Tünde" című szinpadi műveket és Petőfi Sándor-Kacsóh Pongrác daljátékát, a "János vitézt' sikeresen adták elő a környék művelődés házaiban. Az intézmény fennállásának 10. évfordulóján (1963) rendkívüli összefogással jött létre egy egészen különleges produkció: Mozart "Szöktetés a szerájból" című operájának rövidített változatát mutatta be az iskola ének-zenekara. Erre a szinte lehetetlennek tűnő feladatra azért vállalkozott a zenekar vezetője, Szakács Ferenc igazgató, mert ebben az időben kiemelkedő tehetségű diákokra, tanárokra lehetett alapozni a szereposztást. Az előadások bevételéből tanárok és diákok évenként két hétig a Balatonon nyaraltak vagy a hegyekben táboroztak. A karácsonyi vakációban pedig Budapesten az Operaházban és más színházakban, kiváló művészek előadásában tekinthették meg a különböző előadásokat. A Zeneakadémia ifjúság koncertjei szintén különleges élményt jelentettek a diákok számára. A következő két évtizedben továbbra is kiemelkedő eredmények születtek az iropdalmi alkotások bemutatásaival, valamint a megyei kollégiumok számára szervezett népdalverseny, s a népművészeti ágak területein gyűjtött népi elemek variációs feldolgozásaival, kézimunkákkal, faragásokkal, akvarellekkel stb. A növendékek érettségi után továbbra is nagyszerűen helytállatk a különböző felsőoktatási intézményekben. Szakács Ferenc 1981-ben betegsége miatt kérte nyugdíjazását. Feleségével együtt elköltöztek Tiszalökről; Budapesten éltek, a nyári hónapokat pedig a balatonfüredi nyaralójukban töltötték ben újabb súlyos betegsége következtében sajnos e földi létből is eltávozott és Budapesten, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A temetésére megjelent nekrológokból néhány részletet idézek. ".a ma már szinte életében legendává vált igazgatónk, Szakács Ferenc, Feri bácsi nincs többé. Egy életművet hagyott itt, egy közösséget és embert formáló kultúrát.sokszínű tehetségével, példamutatásával, fáradhatatlan munkabírásával gyökeresen átalakította nemcsak az iskola, de a község, sőt a környék kulturális életét is. Mi a tanítványai, pontosan emlékszünk a színjátszó körben, énekkerban, zenekarban eltöltött izgalmas próbákra, a fellépéseket megköszönő zúgó tapsra; ez számunkra embert gazdagító örök útravaló. Mert nemcsak a tanítást tartotta fontosnak, hanem az emberformálást, a nevelést is. A kis iskolában életre hívta a megyei, kollégiumi versenymozgalmat, a közel 15 évig pezsgő, óriásivá fejlődő kollégiumi kulturális seregszemlét. Ez a töretlen munkabírása között nemhogy csökkent volna, de évről-évre gazdagodott. Ezért szelleme, akaratereje példaként él volt tanítványai, kollégái előtt. Nyugdíjazása után is büszke és boldog volt, hogy e kis Tisza-parti település város lett, és ha a városról és az intézményéről hírt kapott" (Dr. Kerekesné Virth Gyöngyi emlékezése.) "Életútja úgy kezdődött, hogy a hadifogságból hazatérve gimnáziumot alapított a szegény sorsú parasztgyerekek előbbrevitelére. Iskoláját csaknem a semmiből teremtette meg, Ő nemcsak iskolaépítő -az építkezés, fizikai gyarapodás élménye őt nem elégítette ki, ő iskolateremtő volt, s ez igaz a szó klasszikus és mai értelmezésében is. Neki nemcsak iskolagyarapító hanem pedagógiai programja is volt, amelynek lényege a cselekvő és cselekedtető nevelés, az egyéni foglalkoztatás, a folyamatos pedagógiai kontroll és értékelés, a tehetséggondozás és a felzárkóztatás, a differenciált személyiségfejlesztés. Ez a program az iskolai élet konstans elemének bizonyult, átívelt és átvészelt igazgatósága 28 éve alatt minden iskolaszervezés reformot és hóbortot. Ez tette az iskolát híressé, ezért hozták ide esetenként a kisiklott életű gyerekeket messze vidékről is.

11 Szakács Ferenc 3.oldal Pedagógusok Arcképcsarnoka Ez emelte az Ő nevét is. Tudták, hogy a kollégiumban az ember otthonra lel, a lelke megnyugszik. Hogy az iskola gyakorlókertjében, állattelepén, szakköreiben, ének- és zenekarában, megannyi korrepetálási óráin a diák fölszabadul és előbb- -utóbb neki megfelelő érdeklődéstől fűtött örömet talál. Törődött diákjaival, gondoskodott a rábízott emberekről, szót tudott érteni a szélsőséges hatalommal éppen úgy, mint a szelíd alázattal, vagy a tomboló agresszivitással. Egyiket bátorította, másikat szelídítette. Nem csoda hát, hogy sokan szerették és még többen tisztelték. Amikor nevét egyszerűen csak Feri bácsinak ejtették, amely elsősorban nemcsak az igazgatónak a magas szakmai méltóságot viselő pedagógusnak, hanem az embernek, az alkotó, az egyénért, a közösségért fáradozó pedagógudnak szólt. Feri bácsi elment, s vele együtt egy pedagógusgeneráció ma is hiányszámba menő tipusa távozott. Olyan embertől vettünk búcsút, amilyet a mai szóhasználattal iskolateremtő, iskolafejlesztő személyiségként tartunk számon." (Részlet Dr Kuknyó Jánostól, a Nyíregyházi Pedagógiai Intézet igazgatója által írt nekrológból.) november 13-án jubileumi ünnepséget rendeztek a Tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium fennállásának 50. évfordulója alkalmából. Ünnepélyes keretek között emléktáblát avattak az alapító igazgató, Szakács Ferenc tiszteletére. Részletek Pintér Miklós egykori kolléga -ma a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatója- emlékbeszédéből: "Emlékezni gyültünk össze, tisztelegni a szó valóságos értelmében és sokféle árnyalatában is iskolateremtő néhai Szakács Ferenc igazgató úrra. A visszatekintés alkalma is nevezetes, hiszen kötődik a Gimnázium alapításának 50. évfordulójához, melyet Vajda Lászlóné Csikai Ilona egykori diák, a mai igazgatónő tett meg az emléktábla állításának és megvalósításának méltó cselekedetével. Akire emlékezünk, neve ma is elevenen él nemcsak azokban, akik személyesen ismerték, de azokban is, akikre mint egy következő generációra munkássága révén hagyományozódott hírneve, pedagógiai gyakorlata, iskolaszervező tehetsége Mi, akik rövidebb-hosszabb ideig itt voltunk, láttuk az erőfeszítéseket, a bizakodást, tenniakarást, nemigen tudtuk követni, hogy a kudarcokat miként élte meg bensőjében, hiszen erős ember volt. Azt érzékeltük, hogy életének egyik meghatározó értelme volt maga a gimnázium, annak helyzete, sorsa, jövője. Várta azt, hogy a rengeteg munka, tenniakarás megértést és támogatást talál. Tudtuk, hogy személyes arculcsapásként élte meg, ha máshol valósult meg egy új iskolaépület, miközben tudott volt, hogy az ő intézménye sűrgősebben rászorult volna egy új épületre. A kor, melyben alkotott, a maga szigorú, szikár elveivel, környezetével, a szűkösség ismétlődő állapotával, jórészt nem kedvezett törekvéseinek. Elismerte munkásságát, de nem támogatta adekvát módon a befektetett energiákat. Igazgató úr ezt az intézményt szigetnek is tekintette, olyan helynek, ahol megvalósíthatja, továbbviheti a "Pataki" nevelés elveit, ötvözve a modern pedagógiai törekvésekkel, olyanokkal is, melyek tiltó listán voltak, mint például a pszihológia, s melynek felkutatásában, alkalmazásában pótolhatatlan munkát végzett felesége, akivel pedagógusként is nagyszerűen segítették, kiegészítették egymást. Szólni kell számos kezdeményezésükről: az elsőként alkalmazott szociometriai mérésekről, a személyiségfejlesztést megalapozó elméleti és gyakorlati munkásságról, a személyiségmérés regisztrált lapjairól, dokumentumairól, a pályairányúltság változásának évenkénti elemzéséről. Mindez azt a célt szolgálta, hogy a zömmel hátrányos helyzetből induló diákok miné teljesebb énkép birtokában fejlődhessenek és a tanárok, nevelők a sokoldalúan feltárt személyiségjegyek birtokában tudjanak egyénre szabott fejlesztést megvalósítani. S hogy elképzelései mennyire korszerűek, időtállóak voltak, ide kívánkozik egy 1963-as tanulmányukból idézendő gondolat, amely ugyan a kamarazenélés példáján íródott, de általánosan is értelmethető: "a tanuló az egyéni differenciált foglalkozások révén hogyan volt képes együttműködni társaival, az előforduló konfliktusokat eredményesen kezelni, a feszültségeket békésen oldani. Hogyan alakult ki élethosszig tartó önképzési, önfejlesztési igénye, képessége. Hogyan fejlődött kapcsolatrendszere, például: szeretetvezérelt viszonyulása, aktív munkakapcsolata. A program része volt a diák teljes személyiségének fejlesztése és számos, igazán közeli beszélgetés révén a lélek fejlesztése. S hogy sikeres volt ez a pedagógiai, iskolaszervezési modell, arra bizonyítékul szolgál az a számos nagyszerű pályát befutott egykori diák, akikből igazi egyéniségek, kiváló szakemberek váltak: pedagógusok, lelkészek, mérnökök ügyvédek, orvosok, polgármesterek, újságírók, művészek és tudósok stb. Az emléktábla előtt is, alakja felidézésével, tisztelettel adózunk meghatározó személyisége, iskolateremtő nagysága előtt." Jelentősebb irodalmi és zenepedagógiai kitüntetései: "Kultúráért Érdemérem", "Kiváló Tanár" "Kiváló Pedagógus", "Tiszalök Város Díszpolgára" (posztumusz-díj) özv. Szakács Ferencné (Csáki Piroska) (fénymásolatról elektrónikus formában lejegyezte:dr. Csoma Mihály, Budapest, 2009.XII.19.)

12

13

14

15 s