PhD értekezés. DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS POMSÁR PÉTER JÁNOS

Átírás

1 DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS POMSÁR PÉTER JÁNOS MOSONMAGYARÓVÁR

2 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM MEZİGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZET Növényvédelmi Tanszék Iskolavezetı: Dr. Neményi Miklós intézetigazgató, egyetemi tanár, az MTA doktora Programvezetı: Dr. habil. REISINGER PÉTER mezıgazdasági tudomány kandidátusa Témavezetı: Dr. habil. REISINGER PÉTER mezıgazdasági tudomány kandidátusa 2

3 A napraforgó (Helianthus annuus L.) árvakelésre ható tényezık vizsgálata térinformatikai módszerekkel Készítette: POMSÁR PÉTER JÁNOS MOSONMAGYARÓVÁR

4 AZ ÉRTEKEZÉS CÍME A napraforgó (Helianthus annuus L.) árvakelésre ható tényezık vizsgálata térinformatikai módszerekkel Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében *a Nyugat-Magyarországi Egyetem Precíziós növénytermesztési módszerek Doktori Iskolája, Növényvédelmi módszerek és növénykezelések precíziós termelésorientált integrálása programja Írta: Pomsár Péter János Témavezetı: Dr. Reisinger Péter Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton... % -ot ért el, Mosonmagyaróvár... a Szigorlati Bizottság elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom (igen /nem) Elsı bíráló (Dr ) igen /nem (aláírás) Második bíráló (Dr ) igen /nem A jelölt az értekezés nyilvános vitáján...% - ot ért el (aláírás) Mosonmagyaróvár,.. a Bírálóbizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minısítése..... Az EDT elnöke 4

5 TARTALOMJEGYZÉK: Kivonat 7 1. Bevezetés, célkitőzés 9 2. Irodalmi áttekintés Kultúrnövények, mint gyomnövények A napraforgó termesztés technológiája A napraforgó árvakelés gazdasági jelentısége Közvetlen kártétel Közvetett kártétel A napraforgó árvakelés csírázásbiológiája, és az ökológiai tényezık szerepe A napraforgó árvakelés elleni integrált védekezés lehetıségei Anyag és módszer Kaszatpergési vizsgálatok Napraforgó kaszatcsírázási vizsgálatok ısszel búzában Napraforgó csírázási mélységének, és hullámainak vizsgálata Az árvakeléső napraforgó csírázásának vizsgálata az elpergés utáni év tavaszán Napraforgó árvakelés csírázásának nyomonkövetése térinformatikai módszerekkel Biológiai módszer a napraforgó árvakelés csökkentésére, házi szárnyasokkal történı etetéssel Eredmények és következtetések Kaszatpergési vizsgálatok 65 5

6 4.2. Napraforgó kaszatcsírázási vizsgálatok ısszel búzában Napraforgó csírázási mélységének, és hullámainak vizsgálata Az árvakeléső napraforgó csírázásának vizsgálata az elpergés utáni év tavaszán Napraforgó árvakelés csírázásának nyomonkövetése térinformatikai módszerekkel Biológiai módszer a napraforgó árvakelés csökkentésére, házi szárnyasokkal történı etetéssel Következtetések és javaslatok Összefoglalás Új tudományos eredmények 100 IRODALOMJEGYZÉK 101 6

7 Kivonat A napraforgót (Helianthus annuus L.), mint jövedelmezı olajipari növényt Magyarországon kisebb-nagyobb eltérésekkel 500 ezer hektáron termesztik. A napraforgó termesztés technológiájából adódóan szántóföldjeinken nagy mértékő kaszatpergésbıl adódó árvakelés lép fel a termesztést követı évek során A dolgozat célja a probléma kialakulását befolyásoló tényezık, majd ezen túlmenıen az ellene történı integrált növénytermesztési rendszerbe illeszthetı megelızı-, és védekezési lehetıségek vizsgálata. Elsıként a vizsgálatokat a napraforgó kaszatok elszóródására ható tényezık kiértékelésével történtek, melyek a betakarítás elıtt és után is bekövetkezhetnek. Ezt követıen a táblán belüli elpergés eloszlásának, és az elpergett kaszatok ıszi csírázásának vizsgálata következett, amely jelentısen befolyásolhatja a védekezés metodikáját. Az elpergett kaszatok a tábla talajára hullva eltérı mélységekbe kerülnek a mővelési folyamatok során, a csírázási mélység, vizsgálatával szimuláltuk, mely igazolta feltevésünket, hogy a talaj hıátadásának lassúsága az okozója a kelés elhúzódásának. Az eltérı mélységbe került kaszatok a kedvezıtlen környezeti feltételek miatt konzerválódhatnak. A kiürülési tendencia vizsgálatok eredményeként a harmadik évben mindössze csak a 15%-a csírázott ki. A talajra került kaszatok a talajba kerülésig jelentıs ideig ki vannak téve a táblán élı állatok fogyasztásának, ez a fogyasztás jelentıs mértékő lehet. Ennek a típusú kaszatszám-csökkenésnek modellezésére beállított tojótyúkokkal végzett vizsgálatunk. 7

8 Abstract In the oil industry profitable sunflower is grown in 500 thousands of hectares in Hungary. From sunflower growing issues that there is a high/increasing standard of the germination of volunteering sunflower after dispersion for a long time. The aim of this study was to examine the effecs which can cause the mentioned weed control problem. Moreover we would have liked to examine the opportunities of prevention and weed control methods, which can be suited into the system of integrated plant production. Firstly we analysed the factors which can cause achene dispersion before and after harvesting. After it we made investigations in accordance with dispersed achenes on a field. We analysed the emerging ability of dispersed sunflower achenes/seeds in autumn. It can mainly influence the method of weed protection. Dispersed achenes get through by soil cultivation in into different soil layers at different depth. We simulated this with an investigation, which confirmed/proved that the germination can be lasted because of the slowness of heat transmission in the soil. In different soil layers sunflower achenes were conservated because of unfavourable conditions. The result of a 3-year-long study was that the tendency of achene free soil was at 15 %, it means only 15% of the examined achenes were able to emerge. Dispersed achenes are eaten by wild animals, too. This fact can be the main cause of how to stop emergence. To prove this we carried out a study with hens to modelize how can be decreased the numbers of achenes after dispersion. 8

9 1. Bevezetés, célkitőzés A napraforgót, mint jövedelmezı olajipari növényt Magyarországon kisebb-nagyobb eltérésekkel 500 ezer hektáron termesztik. A termesztés gazdasági elınye évjáratoktól függıen és változó mértékben jelentkezik. A termelık nagy része azonban nem gondol arra, hogy a termesztést követı években a napraforgó árvakelés elleni védekezés nagymértékő pótlólagos ráfordítást igényel kukorica, cukorrépa és más kultúrákban. Túlzás nélkül megállapítható, hogy a napraforgó árvakelés elleni védekezés a hazai gyomproblémák sorában az egyik legjelentısebb helyen szerepel. A problémát súlyosbítja az a tény, hogy az árvakeléső napraforgó magot érlelhet a nem mővelt gabona tarlón, vagy rossz hatású herbicides kezelés után, kukoricatáblákon is. A napraforgó elpergett kaszattermései évekig megırzik csírázóképességüket a talajban és az éppen aktuális talajmővelési eljárásokkal a fajra jellemzı optimális csírázási zónába kerülhetnek. Integrált gyomszabályozás elve szerint körültekintıen megvizsgáltuk a napraforgó árvakelés problémakörét. Vizsgálataink célja az volt, hogy rávilágítsunk a napraforgó kaszatpergés okaira és a kikelt napraforgó árvakelés felvételezésével összefüggést keressünk a kiszóródott kaszatok, és a kikelt napraforgó mennyisége között, rávilágítsunk azon tényezıkre melyek feltehetıen okai lehetnek az elpergésnek, illetve az árvakelés megjelenésének, azok felderítésével közelebb kerüljünk a napraforgó árvakelés okainak megszőntetéséhez. 1. Hipotézisünk szerint a kaszatpergési vizsgálatoknál külön kell választani a betakarítás elıtti és a betakarítás során elıállt 9

10 okokat. Az aratás elıtti pergési veszteség jelentısen befolyásolja a napraforgó árvakelés mértékét, mely megfelelı technológia alkalmazásával mérhetıen csökkenthetı. Az aratás során a kombájnok által okozott szórás, illetve a betakarítógéptıl független az adott táblán belüli elszóródás mennyiségének vizsgálatát, és a mintatereken belüli eloszlását értékeljük. 2. Feltételeztük, hogy az aratást követı leghatékonyabb módszer a kaszatok közvetlenül aratás utáni sekély bedolgozása és csíráztatása, mellyel jelentısen gyorsítható az ıszi árvakelés megjelenése. A napraforgó árvakelés elleni küzdelem egyik sarokpontja lehet a betakarítás utáni sekélyen elvégzett talajmővelés. 3. A szakirodalmi adatok alapján igazolható, hogy a talaj különbözı mélységeiben lévı kaszatok csírázása a felmelegedés függvényében indul el, esetenként több csírázási hullámban. Ennek az eltolódásnak jelentıs hatása van az utóvetemény gyomszabályozása során, mert kellı körültekintés nélkül jelentısen elgyomosodhat az állomány. 4. Az árvakeléső napraforgó csírázására jelentıs hatást gyakorolhat a termesztést követıen alkalmazott talajmővelési technológia. A sekély mővelés esetén a kaszatok optimális csírázási feltételekhez juthatnak, míg a mélyebbre került kaszatok konzerválódhatnak. A tavaszi csírázásbeli eltérésekre vonatkozó feltevésünket mind búza, mind pedig kukorica kultúrában helytállónak tekinthetjük. 10

11 5. A térinformatikai módszerek lehetıséget nyújthatnak az adott táblán belül elpergett kaszatok kiürülési dinamikájának követésére. A betakarítást követıen elpergett kaszatok a talajmővelési munkák során csak kismértékben változtatják meg a helyüket, így a termesztést követı években megvizsgálhatjuk a napraforgó árvakelés csökkenését, melybıl következtethetünk arra, hogy a talajban lévı kaszatok kiürülési tendenciája jelentıs. 6. A gyomszabályozási módszerek közül ma még a vegyszeres eljárások dominálnak, de a közelmúltban a mechanikai és agrotechnikai módszerek fejlesztése területén is jelentıs kutatási eredmények születtek. Az etetési kísérlet beállításának gondolata egy új biológiai módszer lehetıségeként vetıdött fel, melyben arra kerestünk választ, hogy milyen mértékő lehet a házi szárnyasok napi kaszat fogyasztása. 11

12 2. Irodalmi áttekintés 2.1. A kultúrnövények, mint gyomnövények Az Európai Gyomkutató Társaság (EWRS) szerint gyomnak nevezhetı - a gombákon kivül - minden olyan növény vagy vegetáció, amely gátolja a mezıgazdasági termelésben az ember célkitőzéseit (HUNYADI et al., 2000). Gyomnövényeknek nevezzük azokat a növényeket, amelyek a termesztés céljával ellentétben az adott területen elıfordulnak, térparatizmusukkal, a tápanyag, a víz elvonásával akadályozzák a termesztendı növény fejlıdését. (UJVÁROSI, 1973) A gyomnövény fogalmának meghatározásai alapján, egyes kultúrnövényeinket gyomnövénynek tekinthetjük, amennyiben a termesztést követıen megjelenı árvakelés az utóveteményben károkat okoz. Az úgynevezett kultúrgyomok megjelenésének fı oka a betakarítási technológiák hiányosságaiban keresendı. A gabonavetés utáni állapotokat vizsgálva NERAD (1998) szerint is a betakarító gépek helyes beállításával lehet a problémát csökkenteni. A hazai kultúrgyomok tulajdonságai jelentısen eltérnek egymástól, de ezen eltérések között kisebb nagyobb összefüggések találhatók, amelyek alapján két fı csoportba sorolhatjuk ıket. Az elsı csoport tagjai az évek elırehaladtával kevésbé, vagy nem veszítik el a kultúrnövényekre jellemzı tulajdonságaikat. Ez több tényezıtıl is függ, mint pl. az adott fajra vonatkozó megtermékenyítési típustól és attól a körülménytıl, hogy a fajnak a gyomflórában vannak-e rokon fajai. Általában egy évig kell számítani 12

13 a kalászos gabonák, a repce és a gyök-gumósok tömeges árvakelésének jelenlétére. A napraforgó esetében a probléma éveken keresztül jelentkezhet, amit az elpergett kaszatok magas olajtartalmával magyarázhatunk. A kalászos gabonák árvakelése által okozott gyomproblémát, a betakarítási veszteséget és a kompetíciós kapcsolatokat többen is vizsgálták. A gabona betakarítása során az 1%-os betakarítási veszteség kb. 50 kg elhullott magot jelenthet (VASAK és FÁBRY, 1989) és ez jelentıs konkurenciát okoz a mostanában divatos - hektáronkénti 3-5 kg-os vetımagnormával vetett - ritka tıszámú káposztarepce vetésnek. A repce fı termesztési körzeteiben Nyugat-Európában, de fıként Csehországban az ısz során a jó repceállomány kialakulásában a legnagyobb problémát a gabona árvakelés okozza (VASAK, 1998). Csapadékos ısz esetén és sekély mőveléssel elıkészített vetésnél a gabona egyidıben csírázik a repcével (KOHOUT, 1998) és ez a tény növeli a fajok közötti kompetícióból adódó kártétel mértékét. A napraforgó (Helianthus annuus L.) termesztés technológiájából adódóan szántóföldjeinken nagy mértékő kaszatpergésbıl adódó árvakelés lép fel a termesztést követı évek során, ezáltal jelentısen megnöveli az utóvetemény gyomirtási költségeit. Korábbi vizsgálataink szerint az elpergett kaszatok száma db is lehet négyzetméterenként (REISINGER, 1997; POMSÁR és REISINGER, 2004; REISINGER és POMSÁR, 2006). A hibridnapraforgó termesztésnél az árvakelés F-2 nemzedéknek számít, ezáltal a szülıvonalak génállományának a hasadása 13

14 jellemzı rá. A hasadás eredményeként elvesztik a kórokozókkal és a szádorral (Orobanche spp.) szembeni rezisztenciájukat és alaktani tulajdonságaik is megváltoznak (BENÉCSNÉ és KÓKAI, 2005). A másik csoport tagjai az elszóródást követıen a környezetükben elıforduló rokonfajokkal keresztezıdve például eltérı habitusban jelennek meg a termesztést követıen. Így felvéve a vad fajok, illetve elvadult rokonaik tulajdonságait, sokféle átmenetet megjeleníthetnek. Az évek folyamán a gyomok tulajdonságait felvéve egyedszámuk jelentısen növekszik, de a termesztett fajokban és fajtákban lévı tulajdonságok megjelenhetnek a vadon élı egyedekben is. A termesztési technológiák homogenizálása során az egyes fajok adaptív képességei, illetve a termesztési technológia során alkalmazott mesterséges szelekcióalap tökéletlensége miatt olyan fajok is elıtérbe kerültek, melyek a termesztett kultúrával megegyezı toleranciát mutatnak. Ide sorolható például a Cannabis spp. Panicum spp. A kender (Cannabis sativa L.) termesztése kapcsán jelentıs szempont, hogy a Kárpát-medencében már a honfoglalás elıtt is termesztették kisebb mértékben, és a középkorban is általánosan elterjedt volt. Elegendı idı volt a termesztésbıl történı kivadulásra, és a vadon élı fajokkal történı keresztezıdésre. (BENÉCSNÉ és PETRI, 2005). A köles (Panicum spp.) az egyik legrégebben termesztett növényünk, így régóta jelen van a szántóterületeinken, azonban felszaporodása jelentısen összefügg a növénytermesztés intenzivitásának mértékével, leginkább a kukorica monokultúrák 14

15 megjelenésének idıszakában került elıtérbe. A köles a C4-es asszimilációs típusának köszönhetıen toleráns a klóramino-triazin herbicidekkel szemben, így felszaporodását ezek a szerek nagyüzemi alkalmazása nagymértékben elısegítette. A kikelt köles növények a korábban termesztett köles fajták bélyegeit vegyesen viselik, így változatos képet alkotnak (CZIMBER és HARTMANN, 2005). 2.2 A napraforgó termesztés technológiája A napraforgót 1569 óta termesztik Európában. Elsı irodalmi publikáció Pethe Ferenctıl származik, aki 1805-ben részletesen írt a napraforgóról (PETHE, 1805). Hazánkban 1812 utáni évektıl van jelen, a figyelem az 1863-as aszály után terelıdött rá, mert jól bírta a szárazságot. Korábban fıleg csak Szabolcs - Szatmár megyében termesztették, de ott is túlnyomóan a kukorica szegélynövényeként. Nagyüzemi növénnyé között fejlıdött, ekkor vetésterülete 6000 ha volt, amely ös évek átlagában 208 ezer ha ra növekedett. Az 1960-as évekre tehetı a nagy olajtartalmú szovjet fajták elterjedése, amelyek fogékonyak voltak a peronoszpórával szemben, ezért a fajtákkal együtt a gomba is elterjedt szinte az egész világon. Ennek tulajdonítható az, hogy a 70-es években a vetésterület 104 ezer ha-ra csökkent (LÁNG, 1976). A vetésterületének a maximuma 1999-ben volt, amikor elérte az 540 ezer, ezt követıen kisebb-nagyobb ingadozásokkal közelíti a félmillió hektárt. 15

16 Az elmúlt negyed évszázad során vetésterülete átlagosan 400 ezer hektárra nıtt és termésátlaga 2 t/ha körül stabilizálódott (1. ábra). ezer Ha Terület ( ha ) Átlagtermés /ha t 3,00 2, ,00 t/ha 1, , , ,00 év 1.ábra: A napraforgó vetésterülete, és átlagtermése ig. (Forrás: Központi Statisztikai Hivatal évkönyvek) A napraforgó-termesztés jövedelmezıségét leginkább állományának kórtani állapota határozza meg. Ettıl döntıen függ a hektáronkénti termésátlag realizálásának lehetısége és az elvégzendı védekezési technológiák alkalmazásának szükségessége. A korszerő mezıgazdaság elsısorban nagy olajtartalmú kaszattermése miatt termeszti. A cél a minél nagyobb mennyiségő olaj elıállítása. Olaja telítetlen zsírsavakat - fıként linolsavat tartalmaz - amely az egészséges táplálkozásban és a vérkeringési betegségek 16

17 megelızésében nélkülözhetetlen. Keveréktakarmányként, fıként borsóva1 társítva jó eredményt ad. Közgazdasági elınye, hogy nem igényel nagy ráfordítást, az egy hektárra jutó összes költség alatta marad a búzáénak és a kukoricáénak, ugyanakkor eléri ezek hozamértékét. A termelés nem igényel speciális gépeket. Jó elıveteménye a gabonáknak, de monokultúrában nem termeszthetı. Fıként Közép-, Kelet- és Délnyugat-Európában termesztik, így korlátlanok az értékesítési lehetıségeink a nyugati piacon. A korábbi, gépesítés elıtti idıszakban a napraforgót akkor aratták, amikor a tányér rozsdabarna színővé vált, kissé keményedett és a fészek szélén a pikkelyek erısen töredezettekké váltak. A tányér víztartalma ilyenkor 40-45%, a magvaké kb. 15% volt. A napraforgó tányérokat felfelé fordítva, éles késsel vagy metszıollóval vágták le úgy, hogy csak néhány centiméteres csonk maradt rajtuk. A termést kosarakba győjtötték, és ponyvás szekéren hordták be. Nagyobb táblán célszerően a szekerek számára utat vágtak (LÁNG, 1965). Ma a napraforgót kombájnnal egy menetben közvetlenül, vagy pedig ráhordással takarítják be. Utóbbit akkor alkalmazzák, amikor a napraforgó érése elhúzódik vagy egyenlıtlen, a szárára pedig szükség van, és elegendı munkaerı áll rendelkezésre (LÁNG, 1966). A pergési veszteség mindig kisebb mértékő a kiegyenlítetten érı állományban, mint az egyenlıtlen beéréső területeken (INCZÉDY, 1996). A különbözı érettségő (víztartalmú) napraforgó aratása a kombájnok gyakori eltömıdését és teljesítményük csökkenését 17

18 okozza, a nagyobb víztartalmú növényi részek ugyanis a kombájnon áthaladva a kaszatot újra nedvesítik (RADICS, 2001). A betakarítási technológia lényeges hatással van az elpergett kaszatok mennyiségre. Mindenképpen meg kell említeni a mőszaki eszközök korszerőségét, a betakarítási idıpont helyes megválasztását, az állandó sebességet, a használt adapter típusát, mely lényegesen be tudja határolni a teljesítményt (FÜZY et al., 1994; POMSÁR és REISINGER, 2004). A napraforgó nem érik egyenletesen, ezért fontos a betakarítás idejének helyes megválasztása. Valamennyi tı beérését azonban nem lehet megvárni, mert nagy lenne a madárkár, és esıs idıben elszaporodnának a gombás betegségek (fehérpenészes, szürkepenészes tányérrothadás). Ezért a termelık nagy része arra kényszerül, hogy mesterséges beavatkozással szárítsa az állományt (FRANK ÉS SZABÓ, 1989). A napraforgó veszteségmentes betakarításának egyik legfontosabb tényezıje a deszikkálás. Az eljárás növényvédelmi szempontból is nagyon fontos, mivel a kezelés nyomán bekövetkezı gyors állományszáradás lefékezi a tányérbetegségek további károsítását. További elınyei, hogy korábban megkezdhetı a betakarítás, csökken a betakarítási veszteség, nı a teljesítmény, szárazabb és tisztább lesz a betakarított kaszat, kisebb a szárítási költség, csökkenthetı a munkacsúcs és kisebb lesz a madárkár (FRANK, 1999; POCSAI és KUROLI, 2002). A betakarítást kombájnnal végezzük, amelyre különbözı szerkezeti felépítéső napraforgó-adaptereket szerelünk. Az NA jelő, vágóasztalos 18

19 adapterek mellett az utóbbi idıben kifejlesztették a motolla nélküli soros csigás napraforgó-adaptert is. Betakarításkor a kombájn cséplıés tisztítószerkezetét át kell alakítani a dob és a szelelı fordulatszámát, kerületi sebességét csökkenteni kell, a cséplırés méretét növelni, a tisztítószerkezet sík, és zsalus rostáit a napraforgónak megfelelı rostákra cserélni, illetve a napraforgónak megfelelıen beállítani. Az adapter típus gondos megválasztása, továbbá a kombájn cséplı- és tisztítószerkezetének átalakítása ellenére betakarítási veszteséggel kell számolni. A gép szők keresztmetszete az adapter. Az adapter veszteség az újabb konstrukciókkal jelentısen csökkent. A cséplési veszteség 1,7 m/s sebesség alatt nem haladja meg a 0,4 %-ot (FRANK, 1999). Hazánkban az OMMI kísérletekben rendszeresen vizsgálják a napraforgó fajták azon tulajdonságait, amelyek összefüggésbe hozhatók a kaszatpergéssel. Ezek többek között a megdılés, a kidılés, a tányér alatti letörés fajtára jellemzı tulajdonságai. (1. táblázat) 1. táblázat: A napraforgófajta összehasonlító kísérletek eredményei (%-ban) Hibrid Tenyészidı (nap) Átl. tovább virágzó Megdılt Kidılt Tányér alatt letört PR63A ,9 1,9 1,3 1,4 Aréna 124 0,6 2,6 4,3 9,4 Alexandra ,6 0,5 0,7 Forrás: OMMI évkönyvek: Napraforgó ( ) 19

20 A fent vizsgált szempontok jelentısen befolyásolják a kaszatok talajra kerülésének mértékét, a virágzási idı hossza jelentısen befolyásolja a növényegyedek vitalitásán keresztül egyes kórokozók megjelenését (pl.: Botrytis cinerea), ezáltal a tányérok széthullása késıbb jelentkezik. A megdılt-kidılt tövek a szár- gyökérzet meggyöngülésére utalnak, melynek hatására kedvezıtlen idıjárási körülmények (szél, nagyobb mennyiségő csapadék) jelentıs mértékben növelhetik a kaszatelszóródás mértékét. A széles sortávolságú technológia miatt a betakarítógépek vágóasztalából kihajló egyedek a táblán maradnak, és a betakarítást követıen nagymértékben növelik a talajra jutó magmennyiséget. A tányér alatti szártörés egy jelentısebb gombafertızıdéssel együtt a teljes tányér talajra esését okozhatja, ami egyszerre kaszat talajra kerülését jelenti. A napraforgó kaszatpergés okait a probléma jelentısége ellenére - kevesen vizsgálták. A gyakorlati tapasztalatok, megfigyelések és vélemények szerint a probléma mögött fajtakérdés, növényi károsítók jelenléte, deszikkálási és gépi betakarítási technológiából fakadó problémák és idıjárási tényezık állhatnak. Vizsgálódásaink kezdetén sikerült igazolni, hogy a gépi betakarítási technológia okozza elsısorban a kaszatok nagymértékő elpergését (SNOW, 1999; POMSÁR és REISINGER, 2004). A termésveszteséget vizsgálva betakarító kombájn munkaszélességében és nyomvonalában végzett kaszatszámlálások 20

21 arra engedtek következtetni, hogy a betakarítógépbıl javarészt a cséplı szerkezeten keresztül pereg el a kaszat. Méréseink szerint a betakarítógép nyomvonalában 652 db/m 2, míg a nyomvonalon kívőli területeken 67 db/m 2, összességében a betakarítás után 360 db/m 2 mennyiségő kaszat került a talajra. A betakarítás elıtt és utáni mérések szerint a vizsgált napraforgó táblákon négyzetmézterenként 364 db/m 2 kaszat hullott el, amely megfelel 0,291 t/ha termésnek. (POMSÁR és REISINGER, 2004) Az árvakelés genetikai összefüggései A kaszatok csírázási idejének hosszú idıtartama jelentıs problémákat okozhat az újabb technológiák bevezetését követıen. A flóra, és így a gyomflóra hazánkban (TÓTH és SPILÁK, 1988; SOLYMOSI, 2002) és a világon egyaránt állandó változásban van (BORHIDI, 2002). Kiterjedt kísérletezési tapasztalat mutatja, hogy számos termesztett növényünknek (pl. búza, kukorica, burgonya stb.) nincs olyan rokon faja, amellyel spontán keresztezıdne (DUDITS és HESZKY, 2000). A génsodródást Amerikában a vad napraforgó és egyéb Helianthus fajok között azonban már többen vizsgálták. THOMPSON és munkatársai 1981-ben végrehajtott vizsgálatai alapján kimutatták, hogy a H. annuus az egyéves taxonok közül keresztezhetı: H. niveus subsp. Canescens, H. debilis, H. bolanderi, H. exilis, H. deserticola, H. anomalus, H. paradoxus-al. Az évelı fajok közül a H. divaricatus, H. hirsutus, H. decapetalus, H. strumosus, H. tuberosus, H. giganteus, H. maximiliani és H. angustifolius-szal keresztezhetı. 21

22 Nebraszkában az imidazolinon rezisztens napraforgó utóbbi idıben történı megjelenésével, a herbicidrezisztencia spontán is létrejöhet mutáció útján (AL KHATIB és MILLER, 2000), illetve véletlenszerően megjelenik rovarbeporzású kultúrnövények esetében (ARIAS és RIESENBERG, 1994) A biotechnológia lehetıvé teszi a piacnak in vitro kultúrákba vitt új allélek által a termesztett típusok, és változatok számának növelését (SOLDATOV, 1976; PELLETIER et al., 1983). Ezek a fajták hibridizálódnak, és ezek hatással vannak a környezetre. Ezek eredete még nem tisztázott, és a génsodródás mértéke ezek és a napraforgófajták között teljesen ismeretlen. Évelı Helianthus formák arról ismeretesek, hogy nagyon bonyolult a kiirtásuk, mivel az évelı rizómadarabok visszamaradnak a talajban (DOZET et al., 1993). A napraforgó háziasításánál a változatokból specifikus alléleket szelektáltak ki: az egyfejő a csúcselágazóval szemben dominánsá vált (MILLER, 1992), míg vad fajok domináns alléleket hordoznak az elágazásra. Molekuláris markerek megkönnyítik a termesztett fajták alléljainak azonosítását (ARIAS és RIESENBERG, 1994). Annak ellenére, hogy napraforgónál a domináns An1 allél irányítja a hypokotil antociános színének megjelenését, bemutatásra került, az A- vonal és Rf-vonal amelyek lehetıvé teszik olyan hibrid elıállítását amellyel mérhetı a normál napraforgóba történı génsodródás. A természetellenes mutánst, amely viseli a olehos allélt, és olajtermelése magas olajsav tartalmú (HOAC) zárt körülmények között termesztik. Mivel a jellemzıi dominánsak, és távol esnek a vad fajoktól tökéletes eszköz a génsodródás mérésére (SOLDATOV, 1976). 22

23 2.3. A napraforgó árvakelés gazdasági jelentısége Közismert tény, hogy a klasszikus értelemben vett gyomnövények károkozása mellett egyes kultúrnövények árvakelése is okozhat jelentıs gyomproblémát. A gyakorlat jól ismeri az ıszi káposztarepcében esetenként elhatalmasodó ıszi búza árvakelés által okozott gondot, vagy más termesztett növények (gyök-gumósok, facélia, stb.) árvakeléseinek jelenlétét az utóveteményben (GECSE, 2001; NAGY, 2003). A napraforgó árvakelés egyik legjelentısebb gyomprobléma a növénytermesztésben és jelentısége évrıl-évre növekszik. A napraforgó árvakelés elleni küzdelmet nehezíti az a faji sajátosság, hogy a probléma nemcsak a napraforgó termesztés utáni évben jelentkezik, hanem évekig számítani lehet csírázó egyedek elıfordulására. A gyakorlati szakemberek elıtt ismert tény, hogy egy adott táblán, ahol napraforgót termesztettek, legalább 5-6 évig számítani lehet az árvakelés megjelenésére. Ehhez képest kissé túlzásnak tőnik Pethe Ferenc találó megjegyzése, mely szerint azon helyrı, a hol egyszer termett, semmi idı viszontagsága által soha többé magától ki nem veszhet. (GAÁL, 1978). A napraforgó árvakelés, mint gyomprobléma, összefüggésbe hozható a napraforgó termıterület növekedéssel és a termesztéstechnológia egyes elemeinek megváltozásával. Az I-IV. Országos Gyomfelvételezés eredményei alapján a napraforgó, mint gyomnövény a legkorábbi, ig tartó, I. Országos gyomfelvételezés idején még csak a 206. helyet foglalta el a gyomfajok fontossági sorrendjében (HARTMANN, 1992), a IV. 23

24 felvételezés alkalmával ( ) már 13. pozíciót szerezte meg (HUNYADI et al., 2000). A gyomként növı napraforgó elsısorban a kukoricaterületeken fordul elı, de súlyos gyomirtási gondot jelenthet a cukorrépában is (KOROKNAI, 1994). Elıfordul még ritka, tıhiányos, mővelı-utas kalászos gabona táblákon, hántatlanul hagyott tarlón, de tarlóhántáson is csírázhat. Minden kultúrában számítani lehet jelenlétére, különösen a tág térállásban termesztett növényeinkben, vagy a kiritkult vetésekben. Az ellene való védekezés rendkívüli mértékben megnövelheti a gyomirtási költségeket (REISINGER, 1997; CZIMBER és HARTMANN, 2004). Az árvakeléső napraforgó nagy szerepet játszhat a Sclerotiana scleroticiorum és Diaporte helianthi kórokozók fennmaradásában (KIS, 1994). Növénybetegségek vonatkozásában: a napraforgó árvakelés az az állatorvosi ló, melyen minden napraforgó betegség potenciálisan elıfordulhat, és ezáltal biztosítja a kórokozók folyamatos életciklusát, megszakítás nélküli fennmaradását (CSETE et al., 1997) Közvetlen kártétel A gyomnövények közvetlen kártétele az élettelen ökológiai faktorokért folytatott versengésben nyilvánul meg (FEKETE, 1981; HUNYADI, 1993). Versengés alatt a más szervezet számára is fontos környezeti tényezı elvonását, illetve hasznosítását értjük akkor is, ha ez felismerhetı "agresszivitás" nélkül történik (CLEMENTS, 1907; MÁTYÁS, 1996). 24

25 A kompetíciót a kultúrnövény és a gyomnövény faja, fajtája, egyedsőrősége, térfoglalása, eloszlása, a kompetíció idıtartama, talajtani és éghajlati tényezık befolyásolják (NIETO et al., 1968; UJVÁROSI, 1973; GYİRFFY, 1976; BERZSENYI, 1979; ZIMDAHL, 1980; WEAVER et al., 1992). A kukoricavetésekben a vetıágy elıkészítése és a vetés között eltelt idınek is nagy szerepe lehet a gyom-kultúrnövény kompetíció alakulásában. Abban az esetben, ha késlekedünk a vetıágy elıkészítése után a kultúrnövény vetésével, a gyomnövények magjai elıbb kicsíráznak, és a versengésben elınyhöz jutnak a termesztett növénnyel szemben (CHRISTEN és REISINGER, 2000). A gyomok gyomosodásra érzékeny kultúrákban, így kukoricában és napraforgóban is %-os termésveszteséget is okozhatnak (HEWSON és ROBERTS, 1971; MATUSKIN és NOVIKOVA, 1985). Makrogazdasági megközelítésben sokkal kevesebb adattal találkozunk. Világviszonylatban a gyomok több mint 17 millió tonna tápanyagot hasznosítanak a talajból (ZAHARENKO, 1990). A szerzık többsége (BERZSENYI, 1979; KROPFF et al., 1984; SATTIN et al., 1992) a kultúrnövény és gyomnövény kompetíciót nem lineáris függvénykapcsolattal jellemzik. A napraforgó vízigénye jelentısen eltér a közismert szántóföldi növényekétıl, mert virágzás elıtt a levélfelület, és a szár, míg utána pedig a kaszatok és az olaj kialakításához is nagy mennyiségő vizet használ fel. Transpirációs együtthatója nagy, 470 és 750 között változik, a tányérképzıdéstıl a virágzás végéig az összes vízszükséglet majdnem felét veszi fel (ANTAL, 1978; PÉCZELY, 1979; FRANK, 1999). 25

26 A napraforgónak közismerten rossz a tápanyag-reakciója, ellentmondásosak a konkrét hatóanyag szükségletre vonatkozó közlemények is. A rossz trágya-reakció vélhetıen, a napraforgó "ésszerőtlen" felépítésével a kedvezıtlen harvest index-szel magyarázható. A hagyományos alkalmazástechnikai eljárásokkal a gyenge, vagy közepes tápanyag ellátottságú talajokon 50 kg N, 50 kg P és 100 kg/ha K hatóanyagot igényel (POCSAI és KUROLI, 2002) Közvetett kártétel A napraforgó árvakeléssel kapcsolatos közvetett károkozási formák az alábbiakban foglalhatók össze: - Az árvakelés okozta növénykórtani problémák - Állati kártevık köztes gazdái - Termés minıségét rontó tényezı - Hosszútávú hatások A napraforgó kórtanával foglalkozó szakemberek véleménye szerint az árvakelés, mint gyomprobléma, összefüggésbe hozható a napraforgó termıterület növekedéssel és a termesztéstechnológia egyes elemeinek megváltozásával (BÉKÉSI és BIRTHÁNÉ, 1994). Javasolják az árvakelések kiirtását, mivel ezek látensen fertızik az állományt, ezzel felszaporítják az - pl. a napraforgó peronoszpóra - oospórákat a talajban. A megfigyelések szerint a következı év tavaszán kikelı napraforgó árvakelések többségükben fertızöttek, és a betegség kiindulásának gócai (SZEPESSY, 1977). 26

27 A vetésváltás, a megfelelı növényi sorrend kialakítása és a legalább 5 éves újravetés betartása a napraforgó növényvédelmi technológiájának sarkalatos pontja. Jól ismert hogy a napraforgó több kórokozója hosszú éveken keresztül megırzi életképességét a talajba jutott növényi maradványokon.(plasmopara halstedii, Sclerotinia sclerotiórum, Macrophomina faseolina, stb.) (BÉKÉS és BIRTHÁNÉ, 1994). Különösen igaz ez a tény a jelenlegi helyzetben, amikor az extenzív fajtákat a világ nagy részén leváltották az intenzív termesztésre nemesített, de betegségekre sokszor fogékonyabb hibridekkel. A napraforgónak több mint 40 betegsége ismert, szerencsére ezek nem egy országban, termıhelyen jelentkeznek. A globális klímaváltozások jelentıs változása és a fungicidek fokozott alkalmazása miatt, a jövıben a kórokozók nagyfokú változékonyságával kell számolnunk. Ezzel magyarázható az új betegségek hirtelen fellépése vagy meglévı betegségek elıre nem várt járványszerő terjedése. Ilyenek voltak a Diaporthe helianthinak az 1980-as években Jugoszláviában való feltőnése, ill. Európában való gyors elterjedése és nagy kártétele. A Magyarországon 1997-ben eddig nem tapasztalt országos epidémia miatt a termésátlagok a termelı gazdaságokban felére-harmadára csökkentek (SZEPESSY, 1977). A napraforgó peronoszpóra 1949-ben jelent meg elıször hazánkban a délkeleti határszélen, ami arra utal, hogy a betegség Romániából, esetleg Jugoszláviából származott át. Nyugat felé terjedve pár év alatt elérte Nyugat-Magyarországot. Azóta napraforgó termesztésünk 27

28 állandó károsítója, a betegség kórképe a fertızés eredetétıl, és idejétıl függıen különbözı (LÁNG, 1976). A Plasmopara halstedii az egyik legveszélyesebb gomba, amely a napraforgó teljes pusztulását okozhatja. Megjelenhet korai stádiumban a sziklevélen sporulációt okozva és a csíranövényt elpusztítva vagy késıbb szártörpülést, levélklorózist, tányérokban mag nélküli kaszatokat okozva. Jelenlétére a levélfonákon elıforduló fehér bevonat hívja fel a figyelmet. Sok esetben a növény látszólag tünetmentes marad annak ellenére, hogy a gomba megfertızte, ami speciális festési eljárásokkal kimutatható (pl. a micéliumok, hausztóriumok és zoospórák (SZEPESSY, 1977). Állati kártevık köztesgazdái Az önmaga utáni termesztés káros hatásai a "fertızési nyomás" növekedése valamennyi termesztett növényünk közül a napraforgónál jelentkezik a leglátványosabban. Ezt a problémát szinte kivédhetetlenül felerısíti az árvakeléső napraforgó. A napraforgó termelıknek ezért a cukorrépa termelıkhöz hasonlóan 5 évre elıre kell ismerni a növény gazdaságon belüli helyét, ehhez kell igazítani, rá kell építeni a növényi sorrendet, csak így tartható be az elengedhetetlen 5 éves vetésváltás, az elızıek miatt a napraforgó termelésnek elemi feltétele a megfelelı bírtok nagyság (POCSAI és KUROLI, 2002). A Napraforgó legjelentısebb kártevıit fenológiai fázisonként a 2. táblázatban foglaltuk össze. 28

29 2. táblázat: Az árvakeléső napraforgón megjelenı kártevık, és kárképük A vetımag, a talaj és a növény fejlettségi állapota Vetımag Talaj-elıkészítés 4-8 leveles fejlettségtıl zöldbimbós és virágzó állapotig Csillagbimbós állapottól érésig Kártevık Drótférgek (Agriotes spp.) Pajorok (Melolontha spp.) Kukoricabarkó (Tanimecus dilaticollis) Levéltetvek (Aphididae) Drótférgek (Agriotes spp.) és pajorok (Melolonthidae) Levéltetvek: sárga szilva levéltető (Brachycaudus helicrysi), fekete répa levéltető (Aphis fabae) Különbözı poloskafajok (Lygus, Polymerus és Adelphocoris) Virágzó állomány Napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum) Az érés folyamata Seregély (Sturnus vulgaris), galambok (Columbidae), verebek (Passer spp.) Forrás: NÉMETH és KUROLI, 2002 Kárképek 1. A csíranövényt és a gyökereket károsítják a talajlakó lárvák. 2. A kukoricabarkó a sziklevelet lerágja, késıbb karéjozza az elsı lombleveleket. 3. A levéltetvek a fiatal leveleken táplálkoznak. A csíranövény szárát átrágja a drótféreg, a növény elpusztul. A pajor a gyökereket fogyasztja. A leveleken deformáció. A bimbókon a fészekpikkelyek között a virágzaton táplálkoznak, ami tányértorzulást és részleges sterilitást okoz. 1. Jégveréshez hasonló sebzések, parásodások és forradások a száron és a levélnyélen. 2. Sérülések a magkezdeményeken, mézgafolyás és kaszatbénulás. Megrágott a virág, a magkezdemény és a mag. A tányért szövedékkel szövi össze. Kicsépelt tányérok. 29

30 A fent említett kártevı-fajok közül részletesen kiemeljük a napraforgómolyt (Homoeosoma nebulellum): A napraforgómoly Eurázsia napraforgó-termı területein elterjedt faj. Kártételi jelentıségérıl ismert Perzsiából, Ukrajnából és Romániából. Hazánkban a napraforgó területeken mindenütt megtalálható. Elsı jelentıs kártételére 1947-ben, majd 1958-ban figyeltek fel, amikor a tányérokban 30 ill hernyó károsított. A károsított tányérok száma elérte a 48%-ot. A jelenlegi intenzív napraforgó termesztés mellett viszonylag kevés híradással lehet találkozni a napraforgómollyal kapcsolatos kártételekrıl. Érdemes lenne vizsgálatokat folytatni az elterjedésére és a kártételi nagyságrendek alakulására. Feltehetıen nagyobb jelentısége van, mint amit általában tulajdonítunk neki. A nemzetközi és hazai tapasztalatokra hagyatkozva, valamint az irodalmi forrásmunkák beszámolóira tekintettel, bizonyított, hogy a faj több tápnövényő (oligofág). Az ismert tápnövények közé a fészkes virágzatúak családjába tartozó különbözı fajok sorolhatók. Tekintettel arra, hogy évente két esetleg három nemzedék is kialakulhat, ezért a károsító faj egyedeinek fejlıdése gyakorlatilag a rajzás idejével egybe esı fészkes virágzatú növények virágzásával van összefüggésben. Közéjük tartozik a bókoló bogáncs (Carduus nutans), mezei acat (Cirsium arvense), szamárbogáncs (Onopordon acanthium), máriatövis (Silybium marianum), kerti ıszirózsa (Callistephus chinensis) és a termesztett napraforgó (Helianthus annuus) (NÉMETH és KUROLI, 2002). 30

31 Termés minıség romlása A talajban elfekvı magvak az utóvetemény termesztése során hullámokban kel, és a kikelt árvakelés a nyomsávokban, illetve vetési hibák okozta ritkább foltok helyein kifejlıdhetnek, Így a gépi betakarítás sokkal nehezebb, a nagy tömegő zöldnövény a 80%-ot is elérı víztartalmával akadályozza a kiszáradást, illetve visszanedvesíti a termést. A learatott termésbe bekerülı növénymaradványok növelik az idegenanyag tartalmat, ezért több utómunkát igényel a feldolgozás során, a szennyezett termény mindig kisebb értékő (UJVÁROSI, 1957) Hosszútávú hatások A napraforgó árvakelés a termesztést követı évek folyamán folyamatosan csírázik az utónövényekben, illetve azok tarlóján ezáltal folyamatosan csökkenti a talaj víz-, és tápanyagtartalmát. A kikelı a tarlón megjelenı árvakelés az ıszi talajmunkákig magot érlelhet, és ezáltal folyamatosan visszafertızheti a táblát, és táptalajt nyújt, illetve fertızési forrást jelent a környezı, és utóveteményeknek (BOCZ, 2000; POCSAI és KUROLI, 2002). Korábbi felvételezéseink alkalmával lehetıségünk nyílt, egy olajtöktáblán felvételezni a korábbi napraforgó termesztésének eredményeként megjelenı árvakeléseket ( ábra). A táblán véletlenszerően kijelölt 10x10 m-es mintatereken megszámoltuk a kikelt napraforgótöveket, illetve a töveken lévı elágazások számát, majd ezt követıen a mintatereken lévı napraforgófejeket begyőjtöttük és a késıbbiek folyamán kicsépelve megkaptuk a mintatéren megjelenı árvakelésbıl származó kaszatok mennyiségét, amely 31

32 átlagosan 376 g, ami közel 6000 db életképes kaszatot juttatott vissza a táblára, visszafertızve a talajt (POMSÁR és REISINGER, nem publikált). 2. ábra: A felhagyott töktáblán megjelenı napraforgótövek 3. ábra: Az árvakeléső túlnyomórészt elágazó napraforgó 2.4. A napraforgó csírázásbiológiája, és az ökológiai tényezık A vetési (segetalis) gyomnövényzet sajátosságait fitocönológiailag az emberi tevékenység jelentısen megváltoztatta. Ruderáliákon, amelynek területe egyre nı - szintén az emberi tevékenység következtében - a legkülönbözıbb gyomnövényzet telepedhet meg, amely sok nem ıshonos fajból áll. Ezek a fajok általában széles ökológiai amplitúdójúak (JUHÁSZ-NAGY, 1961; JAKUCS, 1981). A szántóterületek gyommagtartalmának meghatározására hazánkban, korábban BENCZE (1958), napjainkban CSONTOS (1997, 2000a, 2000b, 2001) dolgoztak ki módszereket, definiciókat és mintavételi 32

33 kérdéseket tisztáztak. A talaj gyommagkészlete tranzit és perzisztens csoportokba sorolható. A tranzit csoport tagjai csupán egy évig csírázóképesek, a perzisztensek több évig elfekszenek a talajban anélkül, hogy csírázóképességüket elveszítenék (KAZINCZI és MAGYAR, 2003). A napraforgó árvakelés a perzisztens csoportba sorolható. A gyommagvak csírázási tulajdonságait illetıen ismertek bizonyított megállapítások, mint pl. az, hogy a csírázási tulajdonságok fajhoz kötöttek, a csírázásnak szezonális menete van, a csírázás mélységét a mag mérete befolyásolja a gyommagvak csírázásában (CZIMBER, 1984). A csírázás mértékét a magvak mélysége a talajban is meghatározza. Általában minél nagyobb egy mag, annál mélyebbrıl képes kicsírázni (ILNICKI és JOHNSON, 1959; FROUD et al., 1984). Csírázási, és kelési tulajdonságokkal jellemezhetık a csíranövények életereje (AHMAD, 2001). Mivel a csírázás több faktor által determinált, ezért néhány teszt kombinációja jobb elırejelzést ad a szántóföldi teljesítményrıl (HAMPTON, 1990). A mag életképességét azon tulajdonságok összességével jellemezhetjük, amelyek meghatározzák a potenciális aktivitást, és a teljesítményt a csírázás, és kelés folyamán (PERRY, 1978). A magcsírázásra mind a genetikai mind a környezeti tényezık hatással vannak (WHITTINGTON, 1973; HODGKIN és HEGARTY, 1978). A napraforgó molekuláris genetikai térképének meghatározására is készültek tanulmányok (BERRY, 1995; JAN, 1998; GENTZBITTEL, 1999; BETTEY, 2000). A gyommagvak csírázását a talaj hımérséklete és a csapadék mennyisége is jelentısen befolyásolhatja. Mindkét meteorológiai tényezı változását csak 33

34 korlátozottan, és rövidtávon tudjuk elırejelezni, ami jelentıs bizonytalanságot okoz a gyomszabályozási technológiák tervezésében és az eredményekben (SINNIAH, 1998; LEHOCZKY, 2000). A víz több növényi életfolyamat alapfeltétele, a hımérséklet mellett és vele sokszor szinergizmusban a legfontosabb ökológiai tényezı. Egyik kiindulási anyaga a fotoszintézisnek. A víz felvétele, leadása, a szárazságtőrés általában fajra jellemzı tulajdonság. A vízgazdálkodás a CO 2 asszimilációval is szoros összefüggésben van (LABORIAN, 1972; JAKUCS, 1981). A szárazság hatását a napraforgó csírázására szimulációs tesztekkel már vizsgálták (SOMERS et al., 1983) A napraforgó csírázása tekintetében fontos a napraforgó kaszatok érettségi állapota is (FRANK, 1999). A hımérséklet hatása a vegetatív fejlıdésen, és a növekedésen keresztül kihat a termés méretére is. A szemtermés fejlıdésének lineáris szakaszában a búza esetében mind szántóföldi, mind kontrollált körülmények (üvegház) között azt mutatták, hogy az optimális hımérséklet a magméret szempontjából C körül van, és a magtömege 3-5%-kal csökken az optimumtól való 1 C-os eltérés esetén. Kukorica, és egyéb termények esetén a magtömeg függ a telítıdés mértékétıl, és idıtartamától (DAYNARD et al., 1971; BADU-APRAKU et al., 1983). A napraforgó esetében a tányér helyzete a kaszattelítıdés idıszakában eltér más termesztett fajokétól. A egyes fajok függılegesen fenntartják a fejüket a teljes kaszattelítıdési periódus alatt, míg mások elrejtik termıképleteiket egyéb részeikkel. Ezeknek a fejállásbeli különbségeknek a hatásásra hırégiók alakulnak ki, melegebb régiók megrövidítik a terméstelítıdési idıszakot, és csökkentik a kaszat száraz tömegét 34

35 (PLOSCHUK és HALL, 1995). A napraforgónál a vetımag a kaszattermést jelenti. Ezerkaszat tömege az olajipari nagy olajtartalmú hibridek és szabad elvirágzású fajták esetében g, az étkezési hibridek és szabad elvirágzású fajtáké g között változik. Az elágazó, resztorer típusú vonalak esetében mindössze g az átlagos kaszattömeg (FRANK, 1999). Laboratóriumi körülmények között csíráztatva a napraforgó csírázási erélye 3 nap. 3-7 nap alatt C hımérsékleten a csírázóképes, és egészséges kaszatok akár 95%-a is kicsírázhat. A jó csírázóképességő napraforgókaszatok már 6 C-on, 10 napra kicsíráztak (ZIMMERMANN, 1958). A fajták között az optimális csírázási hımérséklet eltérı, így az 10 C-tól 25 C-ig változik. Az egyes szerzık a napraforgócsírázási hımérséklet minimumát 6-7 C, maximumát pedig C-ra teszik (FRANK, 1999). Az érést követıen a gyomnövények magjainak jelentıs része nyugalmi állapotban van (KJAER, 1940; HARPER, 1960; ANDERSEN, 1968; ROBERTS, 1972; ROBERTS, 1981; BASKIN és BASKIN, 1989; KAZINCZI et al., 1999). HARPER (1957) a magnyugalom három típusát különíti el. A primer dormancia a magérlelést követıen tapasztalható, amikor a magvak a számukra optimális körülmények között sem csíráznak. A szekunder (indukált) magnyugalmat kedvezıtlen környezeti feltételek hozzák létre. A harmadik forma a kényszernyugalom, amelyet a csírázáshoz szükséges feltételek hiánya idéz elı. Hőtıraktárakban a napraforgó 4-5 évig tartja meg jó csírázóképességét, a vetımag élettartamát tekintve mezobiotikus, középhosszú élető (FRANK, 1999). A gyommagvak csírázásának a 35

36 szántóföldön szezonális menete van és ebben a legfontosabb külsı szabályozó tényezı a hımérséklet (HERRON, 1953; BARTON, 1962; AMEN, 1968; WILSON, 1988). A növényvilág változatossága, eltérı volta a Föld különbözı tájain alapvetıen annak a következménye, hogy a növények hıtoleranciái hogyan alakulnak. A különbözı életfolyamatok hıigénye eltérı. A hıoptimum leggyakrabban egyéb faktorok, pl. CO 2 koncentráció és a megvilágítás erısségétıl is függ (HORTOBÁGYI, 1986). A fajok jelentıs része alternáló hımérsékleten erıteljesebben csírázik (STEINBANER és GRISBY, 1957), míg a nyári egyéveseknél a nyugalmi állapot a téli hideg hatására megszőnik, és tavasszal megindul a csírázás (BASKIN és BASKIN, 1986; BASKIN és BASKIN,1987). A napraforgó csírázására ható tényezık közül kiemelkedik a kaszatok érettségi állapota. A termelı gazdaságok sok esetben a biológiai érettség elıtt betakarítják a napraforgót, amikor ilyen módon megszakítjuk az érés folyamatát ugyanazon állománynál eltérı csírázási képességet tapasztalunk. Ennek az oka, hogy a napraforgót hosszabb rövidebb ideig tartó nyugalmi állapot jellemzi, vagyis utóérésre van szüksége (CSERESZNYÉS, 1979), amely 41-62% víztartalomnál nap, 8-12% víztartalomnál nap múlva szőnik meg (ZIMMERMANN és ZIMMER, 1978). A napraforgó legfontosabb fenolkarbonsavak, a klorogénsav, az érés elején nagy mennyiségben, szabad állapotban fordul elı, míg az érés elırehaladtával mennyisége fokozatosan csökken. Ezekkel a különbségekkel magyarázhatók szerintük a fajták és hibridek utóérése miatti csírázási eltérések. A single-cross hibridek és a szabad 36

37 beporzású fajták érése általában gyorsabb, mint a szülıvonalaké (SZABÓ et al., 1984). A fény, mint ökológiai tényezı fontos szerepet játszik számos növény csírázásában (DONALD, 1961; FRANKLAND, 1976; JAKUCS, 1981; TAYLORSON, 1982) A napraforgó árvakelés elleni integrált védekezés lehetıségei Az integrált növénytermesztésben a napraforgó árvakelés elleni védekezést többféleképpen is befolyásolható, melyeket körültekintıen alkalmazva a termesztéstechnológiában, jelentıs eredményeket érhetünk el. Prevenció terén kiemelkedı fontosságú a megfelelı minıségő vetés, csatlakozósorok kellı megtartása, megfelelı nem túl sőrő tıállomány, mert az esetleges helytelen sortávolság az aratás kapcsán jelentıs veszteségeket okozhat, a túl sőrő vetés miatt a tövek kihajolhatnak, így növelik a csatlakozókban megmaradt tövek számát (4. ábra). Emellett a túl nagy tıszám a zárt mikroklíma miatt kedvezı környezetet biztosít a kórokozóknak (5.ábra)( POMSÁR és REISINGER, 2004; POMSÁR és REISINGER, 2005; POMSÁR et al., 2006). 37

38 4. ábra: A csatlakozósorokból kihajló és aratás után a táblán maradt napraforgó 5. ábra: A sőrő gyomállomány alakította mikroklíma a hatása Nem vegyszeres, agrotechnikai lehetıségeink a napraforgó termesztés során már a sorközmővelés idıszakában kedvezı lehetıségeket nyújtanak. A hagyományos mechanikai sorközmővelést kultivátorozást kiegészíthetjük, vagy akár helyettesíthetjük az állományok töltögetésével, mellyel az állomány alatt kikelt kisebb mérető gyomok betakarása mellett még a sorban lévı napraforgótöveket is megtámasztjuk (6. ábra), ezáltal csökkentve a tıkidılés veszélyét. Másik elınye, hogy e késıi gyomszabályozási beavatkozással jelentısen lecsökkenthetı az állományban megmaradó, és köztesgazdaként funkcionáló gyomok, mint pl. a parlagfő, egyedszáma, az állomány gyommentes és stabilabb marad egész betakarításig (7. ábra) (PÁLI et al., 2006). 38

39 6. ábra: A töltögetés gyomszabályozó hatása 7. ábra: Töltögetés után aratásig tiszta marad az állomány A termesztést követıen, idıben elvégzett tarlóhántással a talajba kerülı kaszatok egy része a kedvezı körülmények hatására kicsírázik, ezeket hamismagágy készítéssel, vagy egyszerően az utóvetemény talajelıkészítése folyamán mechanikusan kiirtjuk, illetve a termesztést követı sekély talajmővelés hatására kikelı egyedek a téli hideghatás miatt pusztulnak el (8. ábra). Kiemelt szerepe van a termesztést követı években a megfelelı minıségő, és idıben elvégzett tarlóápolásnak, mellyel nagymértékben csökkenthetjük a napraforgó árvakelés megjelenésének, és a táblák visszafertızıdésének idıtartamát (9. ábra). 39

40 8. ábra: A sekélymővelés után az utóveteményben kikelt szikleveles napraforgó 9. ábra: Az egyszer hántott tarlón szeptemberre kifejlıdı árvakelés tömege A napraforgó árvakelés elleni védekezés kapcsán mindenképpen jelentıs eszköznek minısül a vegyszeres gyomszabályozás, mely esetében figyelembe kell venni, hogy a napraforgó magmérete, és csírázási tulajdonságai alapján elnyújtottan, és több hullámban kel a talajhımérséklet emelkedésének függvényében (POMSÁR és REISINGER, 2004). Ez a jellemzıje körültekintı védekezést igényel, mert például a preemergens szerek esetén az idı elırehaladtával fellépı hatékonyságcsökkenés miatt a késıbb kelı egyedek könnyedén kikelhetnek. Posztemergens kezelések kapcsán az elhullott tányérokból csoportosan kelı árvakelés árnyékoló hatása védi a kisebb egyedeket. A rendelkezésünkre álló nagyszámú készítménybıl módunk nyílik kiválogatni az adott tábla esetén alkalmazott technológiánál leginkább hatékony szerkombinációkat (3-6. ábra). Ebben nyújtanak segítséget a 40

41 táblán várhatóan megjelenı gyomokra alapozott gyomszabályozás tervezı szoftverek (REISINGER et al., 2006). 3. táblázat: Az ıszi búza gyomirtó szerei (posztemergens alkalmazás) hormon- és hormon-rokon csoport Márkanév Hatóanyag Dózis EE EK ÉE ÉK (koncentráció) Lontrel 300 klopiralid (300) 0,25-0,4 l/ha Cliophar 300 klopiralid (300) 0,25-0,4 l/ha SL Duplosan DP diklórprop-p (60) 1,5-2 l/ha Optica mecoprop-p (60) 1,5 l/ha Duplosan KV mecoprop-p (60) 1,5 l/ha Optica trio diklórprop-p (31) 1,5-2 l/ha +MCPA (16) Jambol M Prim MCPA (80) 0,75-0,9 l/ha Agroxone 75 MCPA (75) 0,8-1 l/ha Mecomorn 750 MCPA (750) 0,8-1 l/ha SL Mecaphar MCPA (500) 1,5-2 l/ha Mecaphar 750 MCPA (750) 0,8-1 l/ha U 46 M 75 MCPA (500) 1,5-2 l/ha U 46 M Plus MCPA (750) 0,8-1,0 l/ha 750 SL DMA 6 2,4 D só (66,8) 0,9-1,2 l/ha U 46 D Fluid 2,4 D só (500) 1,3-1,5 l/ha SL Solution 2,4 D só (96,9) 0,7 l/ha Esteron 60 2,4 D észter (850) 0,6-0,8 l/ha Mustang SE floraszulam (0,63) 0,4-0,6 l/ha +2,4 D észter (45,2) Banvel 480 S dikamba (48) 0,2 l/ha Cadence 70 WG dikamba Na só (70) 0,14 kg/ha Dikamba 480 dikamba (48) 0,2 l/ha Lintur 70 WG dikamba (66) 150 g/ha +triaszulfuron (4) Starane 250 EC fluroxipir 0,6-0,8 l/ha metilheptil-észter (36) Tomigan 250 EC fluroxipir metilheptil-észter (36) 0,6-0,8 l/ha 41

42 4. táblázat: Az ıszi búza gyomirtó szerei (posztemergens alkalmazás) szulfonil-karbamidok Athos Márkanév Arrath + Dash HC Biathlon Hatóanyag (koncentráció) Dózis EE EK ÉE ÉK szulfoszulfuron g/ha (75) tritoszulfuron (25) 200 g/ha CIRAR tritoszulfuron (714) Grodyl 75 WG amidoszulfuron g/ha Glean 75 DF klórszulfuron (75) g/ha Logran 20 WG triaszulfuron (20) g/ha APESV Granstar 75 tribenuron-metil WG (75) Granstar 75 DF tribenuron-metil (75) Gramma Solo tribenuron-metil (75) Growstart-R tribenuron-metil (75) Granstar- tribenuronmetil+fluroxipir Starane TW Chisel 75 DF klórszulfuron (6,8) + tifenszulfuronmetil (68,2) Stork 50 DF Harmony Extra 75 DF Ally Max SX Pointer Star karfentrazol-etil (25) + tifenszulfuronmetil(25) tribenuron-metil (25) + tifenszulfuronmetil(25) metszulfuron-metil (111) + tribenuronmetil (222) metszulfuron-metil (143) + tribenuronmetil (143) + fluroxipirmetilheptil-észter (360) g/ha CIRAR g/ha CIRAR g/ha CIRAR g/ha CIRAR g/ha CIRAR 5 ha/csom. CIRAR g/ha g/ha g/ha g/ha Ally Max Sx 28 g/ha + Starane 250 EC 0,3 l/ha 42

43 Traton 33 SX Huszár OD Huszár Huszár Pack Huzár metszulfuron-metil (143) + tribenuronmetil (143) jodoszulfuron metil nátrium(8,82) + mefenpir-dietil(26) jodoszulfuron metil nátrium(5) + mefenpir-dietil(15) jodoszulfuron metil nátrium(5) + mefenpir-dietil(15) + dimetilált repceolaj (81) jodoszulfuron metil nátrium(5) + mefenpir-dietil(15) Sekator amidoszulf.(5) + jodosz.met. Na (1,25) + mefenpirdietil(15) g/ha 0,1 l/ha APESV CIRAR 200 g/ha APESV CIRAR 200 g/ha APESV CIRAR 200 g/ha APESV CIRAR 300 g/ha CIRAR 5. táblázat: Az ıszi búza gyomirtó szerei (posztemergens alkalmazás) egyéb szerek csoport Márkanév Hatóanyag Dózis EE EK ÉE ÉK (koncentráció) Pardner bromoxinil (22,5) 1-1,5 l/ha Bromotril 25 SC bromoxinil (250) 1-1,5 l/ha Bromotril 40 EC bromoxinil (400) 0,8-0,9 l/ha Mextrol B bromoxinil (235) 1-1,5 l/ha Solar cinidon-etil (20) 0,2-0,25 l/ha Ecopart SC piraflufenetil(2) 0,3-0,6 l/ha Auróra WG karfentrazon-etil g/ha (50) Solar (0,2 l/ha)+ Duplosan (1,5 l/ha) + Granstar (5g/ga Cinidon-etil (200) +diklórprop p (600) + tribenuron metil (75) 43

44 6. táblázat: Posztemergensen (kelés után, állományban) felhasználható gyomirtó szerek kukoricában. Szer neve Hatóanyag Dózis EE EK ÉE ÉK Basagran WSC bentazon 3,0-4,0 l/ha Basagran Forte bentazon 1,5-2,0 l/ha Bromotril 25 bromoxinil 1,0-1,5 l/ha EC Bromotril 40 EC bromoxinil 0,6-0,9 l/ha Mextrol B bromoxinil 1,0-1,5 l/ha Emblem bromoxinil 1,2-1,5 kg/ha Pardner bromoxinil 1,5 l/ha Dicopur D Prim 2,4 D só 0,85 kg/ha U-46 D Fluid 2,4 D só 1,3-1,5 l/ha SL Dezormon 2,4 D só 1,00 l/ha DMA 2,4 D só 1,0 l/ha Esteron 60 2,4 D észter 0,8 l/ha Mustang SE flóraszulám + 2,4 D észter 0,6-0,8 l/ha Banvel 480 S dikamba 0,5-0,7 l/ha Dikamba 480 dikamba 0,5-0,7 l/ha Lontrel 300 klopiralid 0,25-0,4 l/ha Cliophar 300 SL klopiralid 0,25-0,4 l/ha Starane 250 EC fluroxipir-metilheptilészter 1,0-1,5 l/ha * Callisto 4 EC mezotrion 0,3-0,35 l/ha Mikado klórmezulon 1,5-2,0 l/ha Refine DF tifenszulfuron-metil g/ha Motivell nikoszulfuron 0,75-1,0 l/ha Motivell Turbo Mot.+Cambio+Dash 1 cs./5 ha D Motivell Turbo Mot.+Cambio+Frigate 1 cs./5 ha F Mester foramszulfuron + izoxadufen-etil + jodoszulfuron metilnatrium 150 g/ha 44

45 Monsoon foramszulfuron + 1,8-2,5 l/ha izoxadufen-etil Titus 25 DF rimszulfuron g/ha Titus Plus DF rimszulfuron + dikamba 383 g/ha Titus MTG Titus +Mustang ikercsomag Basis 75 DF rimszulfuron g/ha tifenszulfuron-metil Cambio bentazon + dikamba 2,0-3,3 l/ha Clio topramezon 0,15 l/ha Jelölés: * = csak levél alá permetezésre A napraforgóban az esetlegesen rövidebb vetésforgó alkalmazása esetén várhatóan kikelı napraforgó árvakelés ellen is létezik megoldás, a napjainkban sokat emlegetett IMI, és tribenuron-metil rezisztens napraforgófajták termesztésével. Ezek az újonnan bevezetett technológiák a nem rezisztens típusú árvakelést poszemergens kezeléssel irtják ki, ezáltal lehetıség nyílik a termesztett napraforgóból a napraforgó árvakelés kiirtására (NAGY et al., 2006). Agrotechnikai szempontból figyelembe kell venni a napraforgó növény szármaradványait, melyek akadályozhatják a talajmunkákat, illetve jelentıs mennyiségő kórokozó szaporítóképletet tartalmazhatnak. Az elpergett kaszatok már az ısz folyamán tömegesen kelhetnek, így visszaszoríthatják az utóveteményt. A napraforgó fejlıdése folyamán sok vizet és tápanyagot használ fel, amely visszafogott fejlıdést eredményezhet (BOCZ, 1996; FRANK, 1999). 45

46 A biológiai védekezés lehetıségei, a károsítók természetes ellenségeinek, a természetben is korlátozó tényezıként szereplı szervezeteknek a felhasználását jelenti (10. ábra)(varjas, 1991). A fácán törzsállomány szemestakarmány preferenciájának százalékos alakulása ivar szerinti elkülönítésben súly % kakas tyúk búza kukorica rozs árpa zab napraforgó 10. Ábra: A fácán törzsállomány szemestakarmány preferenciájának százalékos alakulása ivar szerinti elkülönítésben (Walterné, 1995) Megjegyezhetjük, hogy egyes szakemberek a 'biological control' kifejezésen, amelyet mi általában "biológiai védekezés"-nek fordítunk, a ragadozók, élısködık és kórokozók természetes létszámgyérítı tevékenységét értette, amely során tehát emberi beavatkozásra nem kerül sor. Helyesebb azonban, ha biológiai védekezést mindig tudatosan, célirányosan és tervszerően végrehajtott emberi tevékenységnek tartjuk (VARJAS, 1991). 46

47 3. Anyag és módszer 3.1 Kaszatpergési vizsgálatok Vizsgálatainkat 2003 ıszén állítottuk be Jánossomorja határában (Gyır-Moson-Sopron megye), Jánossomorja (korábban Mosonszentjános, Mosonszentpéter, Pusztasomorja) a Dunántúl északnyugati szögletében, a Kisalföld nyugati szélén, a Fertı-Hanság medence és a Mosoni-síkság találkozásánál, a 86-os számú fıút mentén fekszik. Az általunk kiválasztott 5 szántóföldi táblából, 4 táblán deszikkálás nélküli termesztéstechnológiát alkalmaztak (7. táblázat). 7. táblázat: Összefoglaló adatok a kísérletbe vont napraforgó táblákról. Táblák neve Ter. ha Fajta, v. hibrid Deszikkálás i/n Betakarítás ideje Átlagtermés t/ha s sz. 13,7 Aréna nem ,3 tábla 2. LH Rt. 33 Alexandra igen ,5 3. Kendergyár 1,2 Aréna nem ,9 4. Csornai út 3 Aréna nem ,5 5. Tóbi liget 16 PR63A82 nem ,9 A termesztett fajták az Aréna, az Alexandra és a PR63A82-es hibridek voltak. Az OMMI kísérletek alapján az általunk termesztett három fajta közül az Aréna látszik a kaszatpergési tulajdonság miatt leginkább veszélyesnek. A táblák közül csak az Alexandra fajtát deszikkáltuk, Reglone 1 l/ha dózissal, a többi esetben a természetes vízleadásra hagyatkoztunk. A betakarításkori víztartalom 4-12 % között mozgott. A betakarítás 47

48 ideje tıl ig terjedı idıszakra esett (7. táblázat). A gépi betakarításra John Deere 2256 típusú kombájn használtunk. Kora 3 év, mőszaki állapota kiváló, vágószerkezet típusa soros adapter, munkaszélesség 6 sor, sebesség 5 km/h, dobfordulat 450 ford/perc. A kísérleti táblák talajtípusa: réti csernozjom, lápos réti talaj, csernozjom réti talaj. A talaj fizikai félesége: homokos vályog, és vályog talaj, domborzatuk sík, legfeljebb kisebb, 2-4 m-es szintkülönbségeket találtunk a táblákon. A termıréteg vastagság változó, cm közötti. Az Arany-féle kötöttségi szám között mozog. A humusz %: 2,32 és 3,1, míg a ph: 7,22-7,31 közötti értéket mutat. A makroelem ellátottság szerint AL-P: mg/kg, AL-K: mg/kg közötti. m m a s év csap ad éke lo szlás a Csapadék (mm ) 10 0 Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December H ónap 11. ábra: A 2003-as év csapadékeloszlása Az éves csapadék mennyisége Jánossomorján 2003-ban 383 mm volt, melynek éven belüli megoszlását (11. ábra) tekintve nagy havi 48

49 ingadozást figyelhetünk meg, de ez nem csak havi, hanem helyileg is nagyon eltérıen alakult a záporoknak köszönhetıen. 12. ábra: Mintaterek kijelölése a napraforgó állományokban 13. ábra: A GPS térinformatikai eszközzel megjelölt mintaterek felkeresése A vizsgálatba vont táblák mindegyikén augusztus 27-én és szeptember 14-én véletlenszerően kijelöltünk 4 db 10 m 2 -es, és ezeken belül további 4 db 1 m 2 mintateret (12. ábra). A kvadrátokon felmértük a kijelölés alkalmával a termıtıszámot, a meddı tövek számát, a különbözı napraforgó betegségek fertızöttségének mértékét, a vihar miatt kidılt tövek számát, a vad- és madárkártételt. Elvégeztük a fajok szerinti gyomfelvételezést, Balázs-Ujvárosi-féle cönológiai módszerrel (REISINGER, 1977). Megállapítottuk az aratás elıtt kipergett kaszatok számát, majd a kombájnos betakarítás utáni pergést. A mintahelyeket megjelöltük nagypontosságú DGPS földrajzi helymeghatározó eszközzel (13. ábra) abból a célból, hogy egy 49

50 késıbbi idıpontokban végzett vizsgálatokhoz a mintaterületeket pontosan felkereshessük. A mintatereken felvett adatokat Excel táblázatokban rögzítettük és elvégeztük a tervezett feldolgozásokat Napraforgó kaszatcsírázási vizsgálatok ısszel búzában A napraforgó árvakelés elleni védekezés stratégiájában nagy szerepet kapnak a nem vegyszeres módszerek. A védekezés integrált elve szerint az elpergett kaszatok csírázását elsısorban sekély talajmőveléssel kell elısegíteni, mert az ıszi tömeges csírázás során a kikelt növényegyedeket a téli hideg idıjárás elpusztítja. Vizsgálatunkat ıszén végeztük el az Annamajori Gazdaság (Baracska) M 4-5 számú tábláján. A táblán 2004-ben napraforgót termesztettek, melyet án takarítottak be, majd a növényi maradványokat szárzúzóval felaprították. Ekkor a területen szabályos elrendezésben, 0,5 hektáronként (14. ábra), 38 db. 4x4 méteres kvadrátot jelöltünk ki melyeknek a pontos helyét DGPS segítségével rögzítettük. 14. ábra: a mintaterek eloszlása a táblán 15. ábra: A mintatereken belüli számolási egységek elrendezése 50

51 Melyeken belül további 4 db. 1x4 méteres alakzatokat határoltunk el (15. ábra). A 4x1m-es mintatereken megszámoltuk az elpergett kaszatok számát (16. ábra). Az aratás utáni tarlómaradvány tömegében helyenként letört teljes, vagy tányérdarabok is hullottak a mintatérre esı kaszatokkal együtt, ami jelentısen növelte a m 2 -ti kaszatszámot (17. ábra). 16. ábra: Kaszatszámolás a mintatereken 17. ábra: A tarló állapota aratás után egy kaszattal A napraforgó betakarítása után 8-12 cm mélyen megtárcsázták a területet (18. ábra), majd szántóföldi kultivátorral készítették elı a búzavetésre a talajt. A búza vetését én végezték el 330 kg/ha vetımag felhasználásával. A fajta neve GASPARD, a vetımag szaporítási foka: II. A sortávolság 12,5 cm, a vetésben mővelı utakat hagytak. 51

52 18. ábra: Az aratás után 19. ábra: Az ıszi búza megtárcsázott napraforgótarló utóveteményben tömegesen kelı napraforgó A kikelt sekélymőveléső búzavetésben gyorsan tömegesen kelt a napraforgó árvakelés (19. ábra). A korábban megjelölt négyzeteket - a DGPS eszköz navigációs funkcióját alkalmazva - november 23-án felkerestük és megszámláltuk a csírázott napraforgó árvakelések számát. Majd a felvételezést követı 3. napon bekövetkezı fagy hatására elfagyott az összes kikelt napraforgó árvakelés. A terepen (DGPS-el) kijelölt helyekrıl vett gyomfelvételezési adatokat a koordinátákhoz rendezetten dolgoztuk fel. A térinformatikai elemzésekhez MS Excel, és MS Access szoftverekkel készítettük elı az adatbázisokat. Összerendeztük a terepen mért pont koordinátákat, valamint a mintavételi helyek adatsorait, végül dbase táblázatokba mentettük az adattáblákat. A térinformatikai elemzésekhez az ESRI (Environmental Systems Research Institute, 380 New York Street, Redlands, CA , USA) ArcGIS ArcView 8.3 alapszoftverét, valamint a ArcGIS Spatial Analyst program kiegészítéseket használtuk. 52

53 A terepi mérések megfelelı adatsorainak, valamint a digitalizált táblahatároknak a felhasználásával a Spatial Analyst program kiegészítés használatával modelleztük a természetben-i állapotot. Az elıállított méretarányos modellekrıl, illetve a különbözı adatsorokból elıállított modellek egymás mellé helyezésével további információkat nyertünk a terepi állapotokról. Az megjelenítésekhez a rácsmodell értékeket magassági értéknek tekintve, készítettünk nézetábrákat. Néhány adatsornál a jobb szemléltetéshez a rácsértékeket további ötszörös, vagy tízszeres szorzóval vettük. Az informatív ábrázolás érdekében az adatsorokhoz egyedi színátmenetes jelkulcsokat készítettünk, amelyet a 2D ábrázolásnál használtunk Napraforgó csírázási mélységének, és kelési ritmusának vizsgálata Laboratóriumi vizsgálatok A 2003 ıszén győjtött kaszatok csírázóképességét elızetesen, laboratóriumi körülmények között megvizsgáltuk. A begyőjtött magokból 4x100 db-ot Petri-csészében szobahımérsékleten csíráztattunk szeptember 22-én, majd az eredményeket 4, és 12 nap után értékeltük ( ábra). 53

54 20. ábra: A napraforgó csíráztatás 4 nap után 21. ábra: A napraforgó csíráztatás 12 nap után Szántóföldi vizsgálatok Szántóföldi, mikroparcellás vizsgálatainkat október 2-4 között állítottuk be Mosonmagyaróváron az Egyetem Nemesítési és Termesztéstechnológiai Állomásán. A kísérleti területen a talajelıkészítés szeptember 26.-án történt középnehéz szántóföldi kultivátorral és talajmaróval, mely mőveletek után 20 cmig egyenletesen átdolgozott aprómorzsás talajt kaptunk. A parcellák elrendezése véletlen blokk, az ismétlésesek száma 4 volt. A parcellák mérete: 29,5 cm x 21 cm, amelyeket erre a célra készített fém sablon segítségével alakítottunk ki (24. ábra). A mikroparcellákba cm-es mélységekbe napraforgó (Helianthus annuus), selyemmályva (Abutilon theophrasti), és köles (Panicum miliaceum) magvakat vetettünk el, parcellánként db.-ot. A napraforgót az árvakelés csírázási tulajdonságainak vizsgálata céljából figyeltük meg (20. ábra). 54

55 A vizsgálat idıszakában mért csapadék adatok (22. ábra), alapján megfelelı vízellátottság alakult ki a talajban, így ez nem volt korlátozó tényezı. mm A vizsgált idıszakban lehullott csapadék Csapadék 10 0 febr márc.. 2. márc márc ápr ápr máj jún.. 8. máj ábra: A vizsgált idıszakban lehullott csapadék A kiértékeléseket április 27-én, május 6 án, 13 án, 20 án és 27.- végeztük el, majd további csírázások hiányában a kísérletet a május 27-i idıpontban lezártnak tekintettük. A kiértékelések idıpontjaiban megszámoltuk a kicsírázott növényeket. A kicsírázott egyedeket június 10-én eltávolítottuk a területrıl. A kiértékelés során nyert adatokat Excel táblázatba rendeztük és a program adta lehetıségekkel demonstráltuk. A kísérleti terület jellemzıi: talajtípus - karbonátos Duna-öntéstalaj, ph (KCl-ban) 7,30-7,55; összes sótartalom - 0,00-0,08%, mésztartalom 11-21%, K A 46-48, a talaj humusztartalma 3,4-3,6%. A számításba vehetı A és B szint vastagsága cm, összefüggı kavicsréteg csak a 2 m-nél mélyebb talajszelvényben található. 55

56 23. ábra: Mikroparcellák és a meteorológiai mérıállomás 24. ábra: a kaszatok elhelyezése a talajban A területre jellemzı meteorológiai adatokat a kísérleti terület közvetlen szomszédságába telepített BCU-3 típusú meteorológiai állomás szolgáltatta (23. ábra), melynek hımérsékletmérı termináljait 0, 5, 10 és 15 cm mélységben helyeztük el a kísérleti terület talajába. A meteorológiai állomás a mért adatokat 10 percenként továbbította a számítógéphez, melyeket (minimum, maximum és átlag) feldolgozta, és naponként külön dátum.ber kiterjesztéső fájlokba mentette el. Az adatokat a beépített feldolgozó alkalmazással pentádonként összesítettük, majd a számított értékekbıl az átlagot Excelbe importálva feldolgoztuk. A talajhımérsékletet február június 26 ig terjedı idıhatárok között mértük. A meteorológiai állomás egyéb mérések mellett a csapadék mennyiségét is rögzítette a kísérleti területen. A csapadék és talajhımérsékleti adatokat táblázatba rendeztük, majd diagrammokat állítottuk elı. 56

57 3.4. Az árvakeléső napraforgó csírázásának vizsgálata az elpergés utáni év tavaszán Az elızı évi, elpergést vizsgáló kísérleteinket 2003 ıszén állítottuk be Jánossomorja község határában. A kísérleti táblák talajtípusa: réti csernozjom, lápos réti talaj, csernozjom réti talaj. A talaj fizikai félesége: homokos vályog, és vályog talaj, domborzatuk sík, legfeljebb kisebb, 2-4 m-es szintkülönbségeket találtunk a táblákon. A termıréteg vastagság változó, cm közötti ben kiegyenlítettebb a hullott csapadék megoszlása, és mennyisége is jelentısen eltér a korábbi években megszokott -tól. (25. ábra) A vizsgálat elızményei: Az általunk kiválasztott 4 szántóföldi táblából, 3 táblán deszikkálás nélküli termesztéstechnológiát alkalmaztak (7. táblázat). A termesztett fajták az Aréna, az Alexandra és a PR63A82-es hibridek voltak. A táblák közül csak az Alexandra fajta volt deszikkálva, Reglone 1 l/ha dózissal, a többi esetben a természetes vízleadásra hagyatkoztunk. A betakarításkori víztartalom 4-12 % között mozgott. A betakarítás ideje tıl ig terjedı idıszakra esett. 57

58 Csapadék 2004 január-június. Jánossomorja. mm Január Február Március Április Május Június 25. ábra: Csapadék január - június. Jánossomorja (mm). A mintahelyeket megjelöltük nagypontosságú DGPS földrajzi helymeghatározó eszközzel abból a célból, hogy a tavaszi vizsgálatokhoz a mintaterületeket pontosan felkereshessük. A DGPS-el megjelölt mintahelyeken a megszámolt kaszatokat nem győjtöttük be, hanem érintetlenül meghagytuk a tavaszi vizsgálat céljaira. A napraforgó betakarítása után, 2003 ıszén a 8. táblázat szerint történt a vetıágy elıkészítés és a búzavetés. 8. táblázat: A búzavetés magágy elıkészítése. Táblák neve Terület ha Vetıágyelıkészítés eszköze Vetıágyelıkészítés mélysége Vetés ideje 2. LH Rt. 33 Väderstadt Carrier 18 cm 2003 okt Kendergyár 1,2 Tárcsa+ eke 26 cm 2003 okt

59 A búzatáblákon ıszén megvizsgáltuk a területet, kikelt napraforgó árvakelést azonban nem találtunk a mintatereken. A 2003 ıszén beállított kísérletünk folytatásaként, a DGPS-el megjelölt mintatereken, április 12.-én - a gyomirtó szeres kezelés - elıtt megszámoltuk a napraforgó árvakelést. A kukoricavetést megelızı talajmővelési eljárásokat a 9. táblázatban foglaltuk össze. 9. táblázat: A kukoricavetés magágy elıkészítése. Táblák neve Terület ha İszi talajmővelés Vetıágy-elıkészítés mélysége Vetés ideje 13-s sz. tábla 13,7 Tárcsa+eke 35 cm Kombinátor 2x ápr. 26. Tóbi liget 16 Tárcsa+eke 26 cm Kombinátor 2x ápr. 15. Kukoricában a felvételezés május 3.-ra esett, amikor a növényállomány 4 leveles fenológiai állapotban volt. A kísérleti terület gyomirtó szeres kezelést ekkor még nem kapott. A felvételezések során feljegyeztük a kicsírázott napraforgó árvakelések számát, majd az adatokat statisztikai programmal elemeztük. A MsExcel adatelemzési lehetıségeit kihasználva elıbb t-próbát végeztünk el eltérı szórásnégyzetek esetében, majd miután ez kedvezı eredményt adott, egytényezıs varianciaanalízist is alkalmaztunk, amely alapján P 5% -on szignifikánsnak bizonyultak 59

60 3.5. Napraforgó árvakelés csírázásának nyomonkövetése térinformatikai módszerekkel Viszonylag kevés ismeret áll rendelkezésre arról, hogy a talajba jutott kaszatok a különféle vetésváltási és ezekkel járó talajmővelési eljárások közepedte miként viselkednek, meddig ırzik meg csírázóképességüket. Vizsgálatainkat Baracska község határában lévı M 4-5 jelő táblán végeztük, ahol évben napraforgót termesztettek, majd a táblába 2000 ıszén búzát vetettek. Ezt követte két éven át kukoricavetés. A táblán szabályos elrendezésben, 0,5 hektáros mintasőrőséggel, 2x2 méteres gyomfelvételezési kvadrátokat jelöltünk ki, melyeket megjelöltünk nagypontosságú (DGPS) térinformatikai eszközzel (26. ábra). 26. ábra: A mintaterek elrendezése a táblán A megjelölt mintatereken elvégeztük a napraforgó árvakelés felvételezését (több más gyomnövény fajjal együtt) 2001 ıszén, tarlón, majd és években tavasszal a kukorica posztemergens gyomirtása elıtt. 60

61 A kapott adatokat a mintaterek ismert koordinátáival történt adatrendezés után Excel és ESRI Arc Map szoftverekkel dolgoztuk fel a 3.3 fejezetben leírtak szerint Biológiai módszer a napraforgó árvakelés csökkentésére, házi szárnyasokkal történı etetéssel A vizsgálatokat hetes korú SHAVER 579 tojó hibridekkel végeztük. Valamennyi egyed ugyanarról a telephelyrıl, azonos tenyészpopulációból származott. Az állatokat testtömeg szerint csoportosítottuk, 50 g-os csoportosítási intervallum használatával. Az elızetesen csoportosított állatokból at random kiválasztással alakítottuk ki a 7-7 fiatal adult nıstény madárból álló három tesztcsoportot és egy kezeletlen kontroll állományt (27. ábra). Minden csoportot külön ketrecben helyeztünk el, majd két hétig szoktattuk a kísérlet körülményeihez. Azonosításuk a lábszárra helyezett számozott fémgyőrővel történik, amely tartalmazza a ketreckódot/csoportkódot és ketrecen belül az állat egyedi számát. 27. ábra: A vizsgálatba vont csoportok tartási helye 61

62 A tyúkokat a vizsgálat alatt szabadban, ketrecekben hetesével helyezzük el. Minden ketrec alapterülete 4 x 2 m, a fedırész magassága 2,5 m. Az oldalfalak horganyzott dróthálóból készültek. Minden ketrecbe 1 m 2 -nyi búvóhelyet és tojófészket alakítottunk ki. A ketrec padozata két részbıl áll. Az egyik 2 x 2 m alapterülető felület, kvarchomokkal borított, a másik 2 x 2 m-es terület betonozott. A tesztcsoportok madarait a tojásrakás idıszakában 14 napig napraforgó kaszattal, a kontroll csoport madarait baromfi tojótáppal etettük ad. Libitum ( ábra). 28. ábra: A csak tojótáppal etetett állatok 29. ábra: A csak napraforgóval etetett állatok Az elızetesen beszerzett állatkísérleti engedély alapján az állatok elhelyezése megfelelt a jogszabályi elıírásoknak. Megfigyelések és értékelési módszerek 62

63 - Az akklimatizáció alatt egyszer, a kísérleti etetés ideje alatt naponta, ketrecenként, csoportos takarmányfogyasztást mérünk, 1 g-os pontossággal ( ábra). 30. ábra: A mérésekhez használt mérleg, és jegyzıkönyv 31. ábra: A takarmány visszamérés elıtti megtisztítása a szennyezıdésektıl - Egyedi testtömeget mértünk az akklimatizáció kezdetén március 22-én, a kísérleti etetés kezdetén április 12-én, a beetetést követıen 7 naponta április 19-én és április 26-án, majd a végén május 3-án, 1 g-os pontossággal. - Ketrecenként/csoportonként a kísérlet teljes idıtartama alatt naponta egyszer, azonos idıpontban, ketrecenként összegyőjtöttük, megszámoltuk, lemértük és grafit ceruzával jelöltük a termelt tojásokat. Feljegyeztük a letojt abnormális formájú és pigmentációjú tojásokat, valamint a mészhéj képzés rendellenességére utaló tojásokat. Abnormális alakú az általánosan elfogadott tojásformától való mindennemő eltérés, pl. hosszított, keskeny tojások, gömbölyő tojások, deformálódott, alaktalan tojások. Abnormális pigmentációjú 63

64 a festékhiányos, matt, fénytelen felülető, túlzott festék kiválású, tojások. Mészhéj képzés zavarai: érdes, rücskös felület, bırhéj. - Az állatok viselkedésének megfigyelése: A kísérleti etetés idıtartama alatt naponta legalább egyszer megfigyeltük az állatok viselkedését, ellenıriztük az egészségi állapotukat, majd errıl feljegyzést készítettünk. - boncolás az esetleges belsı szervi elváltozások értékelésére. 64

65 4. Eredmények és következtetések 4.1 Kaszatelpergési vizsgálatok Betakarítás elıtti vizsgálatok eredményei: A augusztus 27-én és szeptember 14-én, amint az alábbi 10. táblázat is mutatja a táblák viszonylag homogén növényállománnyal rendelkeztek. Tıszámuk ezer tı/ha körül ingadozott, pusztán egy, a Csornai nevő táblán nıtt meg jelentısen. Ennek oka abban kereshetı, hogy a táblán négy évvel korábban termesztettek napraforgót és a kikelt árvakelés megnövelte a vetett tıszámot. A táblákon belüli tıkidılés elsısorban a jobb termıhelyő részeket sújtotta, különösen a lokálisan, kismértékben kiemelkedı táblarészeken. A Mosoni-síkságra jellemzı erıteljes, és állandó szélnyomás itt fokozottabban érvényesült, és csapadékos idıjárásban a napraforgó tövek kidıltek. 10. táblázat: A táblákon belüli tı- és a kidılt tıszám mintaterenként Tábla neve Parcella Átlag: Szórás 13-as Tı/mintatér ,25 5,909 Kidılt tı ,5 3,109 Tı/mintatér Kendergyár ,5 8,888 Kidılt tı ,000 LH Rt. Tı/mintatér ,5 2,646 Kidılt tı ,000 Csornai Tı/mintatér ,5 6,028 Kidılt tı ,5 2,082 Tóbi Tı/mintatér ,616 Kidılt tı ,000 65

66 A táblákon belüli dılt tövek megjelenése foltszerő (32. ábra), jellemzıen a jobb termıhelyő, szélnyomásnak jobban kitett részeken jelent meg. 32. ábra: A foltszerően dılt tövek 33. ábra: A madarak okozta kártétel A táblák szélein fasorok mentén jelentıs madárkár is megjelent (33. ábra). A kísérletek beállításánál csak a Lajta Hanság Rt. táblájának 4-es parcelláján találtunk a két szélsı mintatéren 40, illetve 10 db kaszatot. 34. ábra: A kísérleti területen a gyomnövények borítottsága alacsony mértékő. 66

67 A táblák viszonylag gyommentesek voltak, a betakarításkori gyomfelvételezések alkalmával 10% alatti értékeket becsültünk (34. ábra). A gyomirtás minden táblán Racer 2,5 l/ha+ Trophy 1,25 l/ha kombinációval preemergensen történt, illetve a Lajta-Hanság Rt. még 1 l Gesagard-al is bıvítette a kombinációt. A 13.-as táblázatból látható, hogy a betakarítás elıtti kaszatpergést a túlérés csak kismértékben okozta, elsısorban az Aréna fajtánál. Ez a megfigyelést igazolják az OMMI fajtakísérleti vizsgálatok eredményei is. A madárkár olyképpen okoz kaszatpergést, hogy a madarak pocsékolóan táplálkoznak, amely során kaszatok hullanak a talajra. Két szántóföldi táblánál tapasztaltunk ilyen jelenséget és megfigyeltük azt, hogy a táblaszéli facsoportok jelenléte elısegítik a madárkár bekövetkezését. Megfigyeléseink szerint a tányér alatti szártörés gyakorlatilag nem okoz kaszatpergést. A tıkidılés során jut a legnagyobb mennyiségő kaszat a talajra. A tányérok teljesen lefekszenek, emiatt a betakarítógép nem képes betakarítani a termést. A talajra jutott tányérokat a gépek kerekei, vagy a talajmővelı munkagépek szétroncsolják. Méréseink szerint a tányéronkénti kaszatszám kaszat között mozgott mely érték függ a tányér méretétıl. A betakarítás elıtt vizsgált kaszatpergés okait és mennyiségi értékeit a (11. táblázat) tartalmazza. 67

68 11. táblázat: A betakarítás elıtt vizsgált kaszatpergés összefoglaló táblázata* Elpergés okai Túlérés Madárkár Tányér alatti törés Tányér db/mintatér kaszat/ mintatér Tányér db/mintatér kaszat/ mintatér Tányér db/mintatér kaszat/ mintatér Tányér db/mintatér Tıkidılés** kaszat/ mintatér 13,7 LH Csornai Rt. út Tóbi liget Kendergyár Összes: Átlag: , , , ,5 0 3, , * A táblázat táblánként a 4 mintatér átlagát tartalmazza **A kidılt tövek nagy része a mintatereken kívülre került, ezért nem növelte meg jelentısen a kaszatszámot Nem találtunk összefüggést a betakarítás elıtti kaszatpergés mértéke és a meddı tövek száma, a növénybetegségek elıfordulása, valamint a gyomosodási viszonyok között. A kísérleti területen vadkárt nem észleltünk. A tenyészidıszakban hullott kismennyiségő csapadék miatt a gombabetegségek jelentıs mértékben nem tudtak megjelenni, így a betegségek hatását a kaszatpergésre nem tudtuk értékelni. A mintaterekrıl a betakarítás elıtt felgyőjtöttük a kaszatokat azért, hogy mérni tudjuk a betakarítás utáni termésvesztést, ill. a további kaszathullást. 68

69 Betakarítás utáni vizsgálatok eredményei: A kombájnos betakarítást követıen a korábbi mintatereken ismét megszámoltuk a talajra hullott kaszatokat és az adatokat feldolgoztuk. 12. táblázat: A betakarítás után felvételezett elpergett kaszatszám (db/m 2 ) Táblák Parcella Átlag Szórás ,7 Kendergyár LH rt. Csornai út Tóbi liget Mintatér Mintatér Mintatér Mintatér Mintatér ,2 4, ,5 248, ,5 45, ,5 95, ,5 13, ,0 27, ,2 32, ,2 6, ,5 13, ,0 93, ,2 33, ,5 17, ,2 99, ,2 148, ,2 180, ,0 44, ,5 38, ,2 120, ,2 154, ,2 13,0 Átlag: 356,6 371,8 353,7 357,8 Szórás: 329,7 348,2 310,2 338,2 69

70 13. táblázat: A kombájn alatti és melletti területek kaszatpergéseinek szignifikanciája P 5% -os valószínőségi szinten Tábla neve SZD 5% 13-as 149,52 LH Rt 54,58 Csornai 140,42 Tóbi liget 108,18 Kendergyár 29,61 A 12. táblázatból jól szembetőnik, hogy az 1., 4. mintatereken számolt kaszatmennyiség, valamint a 2., 3. mintaterek között felvételezett kaszatok száma meglehetısen nagy eltéréseket mutat. Ennek oka abban kereshetı, hogy a 2. és 3. mintaterek a betakarító kombájn nyomvonala közé, míg az 1. és 4. mintaterek pedig a nyomvonalon kívül helyezkedtek el. A nagyobb kaszatpergést tehát nem elsısorban a kombájn vágóasztala, hanem a betakarítógép cséplıszerkezete okozta. (35. ábra) A kaszatelpergés megoszlása a mintaterek között db Mintaterek Kaszatszám 35. ábra: A kaszatpergés átlagos megoszlása a mintaterek között 70

71 Egyéb megfigyelések: A fajták és hibridek között a kaszatpergés mértékében nem állapíthatunk meg jelentıs különbségeket. Az adatgyőjtés során egy egy állományban lokálisan erıteljes tıkidılést tapasztaltunk, amely a természetes száradású részeken volt megfigyelhetı, vélhetıleg a tányér nagyobb tömege miatt. A túlszáradt állományokban helyenként erıteljes szártörés jelentkezett, mely miatt jellemzıen a tányér alatti cm között a szár megroppant, és a tányér lehajlott. (36. ábra), de a táblán nem okozott kaszatpergést. 36. ábra: Túlszáradás miatti szártörés a tányér alatti cm-en A töltögetı ekével feltöltött állományokban gyakorlatilag nem jelentkezett kidılés (37. ábra). 71

72 37. ábra: A tövek feltöltése jelentısen csökkenti a kidılést, és emellett jó gyomirtó hatást is ad. Nem tapasztaltunk kaszatpergésre utaló különbséget a deszikkált, ill. a deszikkálás nélkül termesztett táblákon Napraforgó kaszatcsírázási vizsgálatok ısszel búzában Vizsgálatunkat ıszén végeztük el az Annamajori Gazdaság (Baracska) M 4-5 számú tábláján. A táblán elpergett kaszatok megoszlása heterogén képet mutatott a mintatereken, kiemelkedı a dőlıkben elszórt kaszat mértéke, itt a hossz, és keresztsorok találkozásánál a betakarítógépek jelentıs mennyiségő tövet nyomnak le (38. ábra). 72

73 38. ábra: A táblaszéli keresztsorok, melyek aratáskor jelentıs elszórást okoznak A vizsgált területen a korábban megjelölt, és felvételezett mintatereket - a DGPS eszköz navigációs funkcióját alkalmazva - november 23-án felkerestük és megszámoltuk az ıszi búzában kicsírázott napraforgó árvakelések számát. Kísérletünkben a négyzetméterenként átlagosan elpergett 271 db kaszatból 51 db csírázott ki ısszel, amely érték nagy szórást mutatott. A minimális érték 0,89 %, a maximális érték pedig 75,21 % volt (39. ábra). 73

74 Db/m 2 Táblán belüli átlagos elpergés, és kelés Átlagos kelés Átlagos elpergés mintatér 39. ábra: A táblán belüli átlagos elpergés és kelés A fenti ábrát alátámasztják a vizsgálati adatok alapján, a táblán elpergett kaszatokról készült térképek ( ábra). 40. ábra: 2004 ıszén az elszóródott összes kaszat táblán 41. ábra: 2004 ıszén kikelt összes napraforgó belüli eloszlása. A térképek jelkulcsát figyelembe véve a kikelt napraforgó egyedek száma csak a töredéke az elpergett kaszatok számának. A térképeken 74