NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV 01.NMT.08. (EGYEZTETÉSI TERV)

Átírás

1 FELTERJESZTŐ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG KÉSZÍTTETŐ ÉSZAK-DUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG TERVEZŐ SOLVEX BME KONZORCIUM KONZORCIUM VEZETŐ, SZAKTERVEZŐ SOLVEX Környezet- és Vízgazdálkodási Tervező és Kivitelező Kft. KONZORCIUMI TÁRS, SZAKTERVEZŐ Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ÉRINTETT ÖNKORMÁNYZATOK Jákfa Kenyeri Nick Pápoc Rábakecöl Páli Sárvár Uraiújfalu Csönge Edve Rábapaty Ostffyasszonyfa KÉSZÜLT december

2 A NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV KÉSZÍTÉSÉBEN RÉSZTVEVŐ SZERVEZETEK FELTERJESZTŐ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG Címe 1012 Budapest, Márvány utca 1/D Telefonszáma Faxszáma címe ovf@ovf.hu Honlap KÉSZÍTTETŐ ÉSZAK-DUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG Címe 9021 Győr, Árpád út Telefonszáma Faxszáma címe titkarsag@eduvizig.hu Honlap Témafelelős Dunai Ferenc osztályvezető Témafelelős helyettes Maller Márton Ellenjegyezte Németh József igazgató TERVEZŐ SOLVEX - BME KONZORCIUM KONZORCIUMI VEZETŐ, SZAKTERVEZŐ SOLVEX Környezet- és Vízgazdálkodási Tervező és Kivitelező Kft. Címe 9700 Szombathely, Vízöntő utca 9/C fszt. 1. Telefonszáma Faxszáma címe solvex@solvex.hu Honlap Ügyvezető Déri Zsolt Felelős tervező Déri Lajos VZ-TER Tervező Horváth Gergely munkatárs KONZORCIUMI TÁRS, SZAKTERVEZŐ Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Címe 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. Telefonszáma Faxszáma címe jozsa.janos@epito.bme.hu Honlap Projektvezető Dr. Józsa János tanszékvezető egyetemi tanár Témafelelős Dr. Krámer Tamás egyetemi docens Közreműködők Dr. Homoródi Krisztián adjunktus, Torma Péter tanársegéd

3 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ A MEGLÉVŐ ÁLLAPOT ISMERTETÉSE A terv területi hatálya, szükségessége A nagyvízi mederkezelési terv célja A nagyvízi mederkezelési terv hatálya A nagyvízi mederkezelési terv szükségessége Tulajdonviszonyok Területrendezési és településszerkezeti tervek Országos Területrendezési Terv Megyei területrendezési terv Településszerkezeti tervek Egyéb tervek, előírások Körzeti erdőtervek, erdőtervek Védett természeti területek természetvédelmi kezelési terve Natura 2000 érintettség, fenntartási tervek Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Árvízkockázat kezelési tervek Határvízi, illetve államhatárral kapcsolatos előírások Létesítmények üzemeltetési utasításai Ivóvízbázis-védőterülettel való érintettség Korábbi tervek, tanulmányok, megvalósult szabályozások és egyéb beavatkozások A mederszakasz részletes állapotismertetése Hidrológiai viszonyok A vizsgált nagyvízi mederszakaszt határoló árvízvédelmi rendszerek Kanyarulati viszonyok, szabályozási művek és szabályozási szélesség jellemzése A vizsgált középvízi és nagyvízi meder szélessége, szelvények nedvesített területe A vizsgált mederszakaszok hullámterének magassági viszonyai, állapotértékelése (nyári gátak, kiemelt utak stb.) Hajózás A mederszakasz használatának elemzése Építésjogi környezet A nagyvízi mederszakaszon található tereptárgyak, építési műtárgyak jegyzéke és térképi ábrázolása, illetve ezek EOV koordinátái AZ ELŐÍRÁSOKAT MEGALAPOZÓ VIZSGÁLATOK A mederszakasz hidrodinamikai modellvizsgálata A modell felépítése Az NQ 1% vízhozamú árvíz lefolyása Felszíngörbe Alkalmazott simaságok Numerikus megoldás A nagyvízi meder zonációjának meghatározása A lefolyási viszonyok romlása, a feltöltődés és a medermélyülés okainak értékelése, tendenciája A folyó medernek hosszú távú, horizontális irányú változásai A folyó mederének hosszú távú, vertikális irányú változásai (51 VO) A folyó hullámterének változása, az akkumuláció mértéke a szabályozásokat követően Nemzetközi kitekintés. A hasonló adottságú nagyvízi medrek kezelési, területhasználati, beépítési módjai, szabályozási törekvések Nagyvízi meder rendezése hasznosítási funkciók szerint Építési alternatívák a nagyvízi mederben Az árvizek levezetését befolyásoló beépített területek vizsgálata Általános adottságok Üdülőterületek részletes vizsgálata ELŐÍRÁSOK, TERVEZETT INTÉZKEDÉSEK Az adott mederszakasz árvízlevezető képességének megőrzéséhez és javításához szükséges előírások és tervezett beavatkozások Az adott mederszakasz árvízlevezető képességének megőrzése és javítása az érdesség csökkentésével Nagyvízi levezető sávok kijelölése és növényzetszabályozás a hullámtéren Szabadon hagyandó árvízi levezető sávok kijelölése és övzátonyok szükség szerinti elbontása A hullámtéri feltöltődés csökkentése Egyéb, az árvízi levezető képesség megőrzése szempontjából jelentős üzemeltetési és karbantartási feladatok Az adott mederszakasz árvízlevezető képességének fejlesztéséhez szükséges előírások és tervezett beavatkozások fejlesztési feladatok, beavatkozások alátámasztása Az adott mederszakasz árvízlevezető képességének megőrzése és javítása az érdesség tartós csökkentésével - fejlesztési feladatok A nagyvízi levezető sávok kialakítása, a levezető mederszelvény bővítése - fejlesztési feladatok Övzátony-rendezés, a hullámtéri feltöltődés csökkentése, kezelése - fejlesztési feladatok Az árvízhozamok megosztási lehetősége - fejlesztési feladatok További árvízlevezető képesség javító beavatkozások - fejlesztési feladatok Az egyes változatokra a beavatkozások várható hatásainak értékelése Hajózási hatósági a kikötők, hajózási létesítmények engedélyezésére Mederanyag kitermelés előírásai Építési és erdőgazdálkodási előírások Az előírások érvényesítése a mederszakaszra vonatkozó más előírásokban Erdőgazdálkodói kötelezettségek Természetvédelem Ütemezés IRATMELLÉKLETEK 4.1. Tervezői nyilatkozat 4.2. Numerikus hidrodinamikai modellvizsgálat 4.3. Észrevételek, egyeztetési jegyzőkönyvek 4.4. Véleményeltérések 3 / 69

4 5. RAJZ-ÉS TÉRKÉPMELLÉKLETEK 5.1. Áttekintő helyszínrajz 5.2. Átnézetes helyszínrajzok Állapotrögzítő részletes helyszínrajzok területhasználatokkal Részletes helyszínrajzok a levezető sávokkal 5.7. Hossz-szelvények 5.8 Mintakeresztszelvény 5.9. Keresztszelvények (Völgyszelvények) Keresztszelvények (Középvízi szelvények, VO szelvények) Egyedi beavatkozások részlettervei Területhasználati előírások 6. RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 4 / 69

5 BEVEZETŐ A magyar árvízvédelmi rendszer vízlevezető képessége, jórészt a vízgyűjtőkön és a hullámtereken bekövetkezett természeti folyamatokra és az emberi beavatkozásokra valamint területhasználatokra visszavezethető okok miatt, nagymértékben romlott. Ez vezetett döntő részben ahhoz a helyzethez, hogy ugyanazon mennyiségű (vízhozamú) árvizek sokkal magasabban és veszélyesebben folynak le az árvízvédelmi töltések között. Ugyanakkor az is látható, hogy a külföldi beavatkozások megváltoztatják az árhullámok jellegét, több esetben sajnos kedvezőtlenül. A legtöbb folyónkon a kisvízszintek csökkenése figyelhető meg. Ez a folyamat az érkező hordalék és a hordalékmozgató képesség megváltozott arányára vezethető vissza. A nagyszabású kis- és középvíz szabályozások eredményeként a kis- és középvízi mederben megnövekedett a folyó energiája. A felső vízgyűjtőn elvégzett emberi beavatkozások ugyanakkor jelentősen lecsökkentették az érkező görgetett hordalékot. A megnövekedett energia és a relatívan kevesebb hordalékmennyiség törvényszerűen a meder beágyazódásához, süllyedéséhez vezetett. A hullámtér és az ágrendszerek vízszállítását igénybevevő árhullámok ugyanakkor továbbra is egyre növekvő szinttel vonulnak le. A legtöbb folyónknál a 19. században megkezdett és azóta folyamatosan végrehajtott emberi beavatkozások kőművek építésével véget vetettek a meder vándorlásának, az elöntésektől való megvédés érdekében pedig töltésekkel megakadályozták az árvizek szétterülését. Ennek következményeként az a hordalékmennyiség, amely addig a széles ártéren megoszlott, ezt követően az árvízvédelmi töltések közötti területet tölti fel. A töltődés üteme tehát a korábbihoz képest jelentősen felgyorsult. A kis- és középvízszintek süllyedése miatt a korábban az év nagy részében víz alatt lévő kavicszátonyok hosszú időszakokra szárazra kerültek, aminek következtében megkezdődött rajtuk a szárazföldi növényzet megtelepedése. Árvizek idején a sűrű bokrok és fák a víz sebességét lecsökkentik, segítve ezzel a hordalék kiülepedését, ami a zátonyok intenzív feltöltődéséhez vezet. Az ezáltal leszűkülő árvízi szelvény miatt az árhullámok még nagyobb energiával terhelik a szabad szelvényt, ami a kisvízi meder beágyazódási folyamatát növeli. A kis- és középvízszintek süllyedése, és ezáltal gyakran szárazra kerülő zátonyokon a növényzet elburjánzása és a feltöltődés tehát egymást erősítő folyamataként az árvízlevezető képesség jelentős romlását eredményezi. A hullámtéren és a szigeteken a 20. század közepéig tradicionális területhasználat volt a legeltetéses gazdálkodás. Jelenleg legtöbb folyónk hullámterét sűrű, kezeletlen erdő jellemzi. A jellemző kis- és nagyvízállások ellenkező irányú trendjei növelték a vízjátékot (legkisebb és legnagyobb vízszint közötti különbséget), ami ökológiai szempontból is kedvezőtlen. A főág és mellékágai közötti közvetlen felszíni kapcsolat egyre ritkábban alakult ki, csökkent a mellékágak víztérfogata, valamint a szárazföldi területek vízborításának tartóssága. Az árvizektől való mentesítés alapjait ma meghatározza, hogy a hazai védművek kiépítésére jellemző előírás, az átlagosan 100 évenként egyszer előforduló árvízi terheléssel szembeni biztonságos ellenállás megteremtése. Az 1%-os hidrológiai eseményhez tartozó, a jelenlegi medermorfológia és érdesség mellett érvényes felszíngörbék alapján 2014-ben felülvizsgálatra, illetve ismételten meghatározásra került a magyarországi folyókra a mértékadó árvízszint (MÁSZ). Szinte valamennyi folyónkra a korábbi kiépítési szinthez viszonyított jelentős emelkedés figyelhető meg. A különböző valószínűségű árvízhozamokhoz tartozó árvízi terhelést jelentő vízszintek csak adott medermorfológia és érdesség mellett érvényesek. Az árvízi fejlesztések során ezért figyelembe kell venni a tervezésnél érvényes, a nagyvízi lefolyást befolyásoló jellemző medergeometriai, érdességi paramétereket, folyamatokat és területhasználatokat. Az EU 2000/60/EK Víz Keretirányelv és az azt kiegészítő 2007/60/EK Árvízi Irányelv szellemiségének megfelelően a kockázatok hatékony kezeléséhez szükséges a teljes vízgyűjtőben való gondolkodás. Az intézkedések és beavatkozási lehetőségek vizsgálatát nemcsak közvetlenül az árvíz és belvíz által fenyegetett területeken kell elvégezni, hanem a teljes vízgyűjtőre kiterjesztve a csapadék-lefolyás és összegyülekezés lassítását, az előrejelzés és riasztás fejlesztésének lehetőségét is figyelembe kell venni. A nagyvízi mederkezelési terv a rendelkezésre álló legaktuálisabb adatok alapján a jelen környezeti állapotokat rögzíti a hatályos szabályozási körülményekkel. A hullámterek árvízlevezető kapacitását numerikus modellezéssel közelítjük. A vizsgálatok eredményeképpen kijelölésre kerülnek az áramlási zónák és különböző beavatkozási lehetőségeket azonosítunk a hozamátbocsátás fokozására, a töltések terhelésének csökkentésére. A dokumentáció alapján koncepcionális együttműködések alakíthatók ki a hullámtéri területhasználók között. A terv a jogszabályi előírásoknak megfelelően legalább hat évente felülvizsgálatra kerül. 5 / 69

6 1. A MEGLÉVŐ ÁLLAPOT ISMERTETÉSE Az első fejezet célja az alapállapot rögzítése, a jelenleg érvényes szabályozások és természeti állapotok feltárása a vízügyi ágazat számára rendelkezésre álló legaktuálisabb geometriai és leíró adatbázisok alapján A terv területi hatálya, szükségessége A évi Duna árvíz tapasztalatainak hatására a kormány 1979/2013. (XII. 23.) a vízkárelhárítás és az öntözés hatékonyságának növelését biztosító intézkedésekről szóló határozatának 2. pontjában az árvízszintek további emelkedésének megakadályozása érdekében felhívta a belügyminisztert és a vidékfejlesztési minisztert a vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.), valamint a nagyvízi medrek és a parti sávok hasznosításával és kezelésének rendjével kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatára, továbbá a belügyminisztert a nagyvízi mederkezelési tervek elkészítésére. A 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet a nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról című jogszabályban meghatározásra került a nagyvízi mederkezelési tervek (rövidítve NMT) szükségessége és tartalomjegyzéke, területi hatálya és készítésük egyéb körülményei. A rendelet a folyószakasz mederkezelője, azaz a területi vízügyi igazgatási szerv feladatkörébe utalta a dokumentáció elkészítését A nagyvízi mederkezelési terv célja A nagyvízi meder kezelési terv célja az árvízlevezető képesség hosszú távú biztosítása. Minimális célkitűzés, hogy a kialakuló árvízszintek további növekedését el kell kerülni, mivel az exponenciálisan növeli a kialakuló veszélyhelyzetet. Alapelvként kell tekinteni, hogy a nagyvízi meder elsődleges funkciója a mértékadó vízhozam kártétel nélküli levezetése. Az integrált vízgazdálkodási tervezés irányelveit követve a nagyvízi medrek árvízlevezető funkciója mellett figyelembe kell venni minden olyan tevékenységet, funkciót, amely ezekhez a területekhez kötődik. Az árvízi vízszállító-képesség javítása érdekében lehetséges egyes beavatkozási változatok várható műszaki, hidrológiai-hidraulikai, hajózási, ökológiai, vízminőségi, vízbázis védelemi, turisztikai, mezőgazdasági erdészeti, halászati, idegenforgalmi hatásait értékelni kell. Pozitívnak kell tekinteni azokat az elsődleges funkcióhoz illeszkedő használatokat, amelyek egyben további funkciók szolgálatában is állnak. Legkedvezőbb esetben ezek fokozzák a fenntarthatóság mértékét a hullámterek használatakor. Amennyiben valamilyen hasznosítás különbözik az eredeti elsődleges funkciótól, akkor olyan kompenzációs intézkedéseket kell számításba venni és megvalósítani, amelyek ennek az elsődleges funkciónak a fenntartását biztosítják. A terv feladata többek között a különböző érdekeltségi körök azonosítása. Különös tekintettel kell lenni a hosszútávon fenntartható fejlesztésekre, karbantartást biztosító intézkedésekre A nagyvízi mederkezelési terv hatálya A terv hatálya a 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet 4. melléklete alapján a Rába folyó fkm (Sárvári (vasúti) híd vízügyi igazgatósági határ) szelvényétől az fkm (Vág-Páli közigazgatási határ) szelvényéig terjed. Kapcsolódik hozzá bal parton a Répce árapasztó betorkollásának ( fkm) szelvényében a 01.NMT.10 számú terv. Teljes területi kiterjedése 8,232 ha, melybe bele értendő a Rába jobb parti szükségtározó területe is. A kieresztési hely fkm szelvényben, míg a fő visszavezetési hely, a Lánka patak pápóci zsilipe fkm szelvényben található. A folyószakaszon létesült a Nicki duzzasztómű és a kenyeri vízerőtelep a fkm szelvényben. A hullámtér határa dél-nyugaton a sárvári vasúti híd, mely a Rába folyó nagyvízi mederszelvénye. Itt csatlakozik a 06.NMT.02. számú, NYUDUVIZIG által készített tervrészhez. Északon és délen, azaz jobb és bal parton elsőrendű töltések határolják, észak-keleten a Rába völgyszelvénye a virtuális határvonal. A rendelkezésre álló adatbázisok alapján a terv érintettségeinek indikatív darabszámát az 1. táblázat mutatja be. 1. táblázat: Nagyvízi mederkezelési terv érintettség NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV ÉRINTETTSÉG Országhatár - Megyék 2 Járások 4 Külterületek 12 Belterületek 4 Vízügyi Igazgatóság 1 Vízügyi Hatóság 1 Erdészeti körzet 4 Erdészeti Igazgatóság 1 Nemzeti Park Igazgatóság 1 Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség 1 Határoló árvízvédelmi szakasz 3 Kapcsolódó árvízi öblözetek 4 Betorkolló vízfolyások 3 Áthaladó infrastruktúra 7 Hajóút - Natura 2000 terület 3 Ramsari terület 1 Nemzeti Park 1 Tájvédelmi körzet - Ivóvízbázis VGT alegység 1 A vizsgálatokhoz használt geometriai adatbázis (terepmodell) a évi légi geodéziai felmérés és között készült mederfelmérési adatok felhasználásával készült. A növényzeti fedettség és tájhasználat évi légifotók alapján került lehatárolásra A nagyvízi mederkezelési terv szükségessége A 11/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet a folyók mértékadó árvízszintjeiről című jogszabály a teljes érintett területre meghatározza a MÁSZ értékét évben újraszámításra kerültek a felszíngörbék. Nagyobb mértékű változás a Ragyogói híd (0,9 m) és a Sárvári híd (1,2 m) térségében történt, a többi szakaszon az 6 / 69

7 1970-es évekhez közelítő felszíngörbe tapasztalható. A töltések kiépítettsége fkm szakaszon MÁSZ alatti! A Rába esetében a középvízi medervándorlás és folyamatos mederanyag-áthelyeződés jelentős. Az árvízlevezető képességet befolyásolja az övzátony képződés és a hullámtéri mellékágak feltöltődése, elszeparálódása. A hullámtéri erdőművelés aránya és a benőttség magas. A kisvízszintek csökkenése miatt a mederben is problémát okoz a vegetáció előretörése, ebből kifolyólag a jéglevezetés körülményei is romlottak. A kanyargósság miatti parterózió és a betelepített hódok fadöntései együttesen rontják a helyzetet Tulajdonviszonyok A Rába-völgy tulajdonviszonyai az 1970-es évek első felében alakultak ki. A hullámtér döntő hányada magántulajdonban van. A vizsgálat a Földhivatal nyilvántartása szerinti adatállomány alapján készült. A 2. táblázatban és az 1. ábrán bemutatjuk a nagyvízi meder kijelölésével érintett területek tulajdonosi összetételét. 2. táblázat: A nagyvízi meder kijelölésével érintett területek tulajdonosi összetétele NAGYVÍZI MEDER KIJELÖLÉSÉVEL ÉRINTETT TERÜLET TULAJDONOSA KEZELŐJE NAGYSÁGA [ha] % Magántulajdon 7506,83 91 Magyar Állam NEM ÉDUVIZIG 133,73 2 Magyar Állam ÉDUVIZIG 591,57 7 ÖSSZESEN: 100,00 2,0% 7,0% 91,0% Magántulajdon Magyar Állam / ÉDUVIZIG Magyar Állam / nem ÉDUVIZIG 1. ábra: Nagyvízi meder tulajdonosi összetétele 1.3. Területrendezési és településszerkezeti tervek A tervkészítés során alapvető fontosságú a területfejlesztési koncepciók tanulmányozása, a nagyvízi mederben érvényes területrendezési elképzelések összevetése az árvízi levezetés lehetőségeivel. A stratégiai tájhasználat tervezés meglévő elemei figyelembe kell venni a zónalehatárolások és beavatkozási lehetőségek megfogalmazása során. Az áttekintés célja az érdekkülönbségek feltárása, a szükséges módosítási javaslatok megfogalmazása Országos Területrendezési Terv Az Országos Területrendezési Tervről szóló évi XXVI. törvényt (OTrT törvény) az Országgyűlés 2003-ban fogadta el. A törvény első átfogó módosítására 2008-ban került sor. Az OTrT utolsó módosítása 2013-ban történt. Az Országgyűlés a módosító javaslatot december 9-én fogadta el, a törvény január 1-én lépett hatályba A folyó szerepe az OTrT-t megalapozó vizsgálatokban A megalapozó vizsgálatok áttekintése az NMT szempontjából azért tanulságos, mert rávilágít a folyó szerteágazó szerepére. Hazai viszonylatban elmondható, hogy míg a Tisza vízgyűjtő területe km 2, addig a Duna közvetlen vízgyűjtő területe km 2. A magyarországi folyók vízjárása nagymértékben ingadozik, a Duna esetén az ingadozás mértéke 1:13, a Tiszánál 1:90, a kisebb folyók esetében, a kiegyenlítődés korlátozottabb volta miatt 1:200 is lehet. Az évi vízmérleg többletet mutat, évente körülbelül 100 milliárd m 3 víz hagyja el az országot délfelé. Ennek csak 10 %-át adja a csapadék, a többit a környező területekről érkező folyók hozzák. Ezért szennyezettség szempontjából elmondható, hogy országosan jellemző, hogy a vízminőség az országhatáron túli hatások függvénye. A folyóbeli anyagáramok vizsgálata szerint a Duna esetében a hazai szennyvíz-kibocsátások és a külföldi eredetű mellékfolyók terhelése közel hasonló mértékű vízminőség romlást okoznak. Turisztikai szempontból a magyar folyók vendégcsalogató szerepe egyre inkább felértékelődik, egyelőre csak lokálisan, rövid szakaszokon. Természeti adottságaiknak változatossága, országos jelentőségű kulturális-történelmi nevezetességeik, a vízi sportolási lehetőségek, a termálvíz, a természetjáró és a téli sportadottságok jelentik a legfőbb vonzerőt. Vízparti turizmus tekintetében a szálláshelytípusok közül a kempingek a legvonzóbbak. Az országon keresztülfolyó vízmennyiség (940 m 3 /s) sokszorosan meghaladja a vízigényt. Az árterületek az ország területének 23 %-át teszik ki, és 700 településen 2,5 millió lakost érintenek. Az elsőrendű árvízvédelmi fővonalakra vonatkozóan a hatályos OTrT külön fogalom meghatározást nem tartalmaz. A óta felülvizsgált országos adatbázisnak megfelelően az Ország Szerkezeti Tervén megállapított km elsőrendű árvízvédelmi fővonal hossza km-re módosult. A magyarországi teljes vízkivétel 5,35 km 3 /év, ebből 3,7 km 3 olyan hűtővízcélú vízkivétel, amely gyakorlatilag azonnal visszajut a vízrendszerbe. A maradék 1,65 km 3 -en belül a közüzemi és a mezőgazdasági célú vízkivétel a domináns. A közüzemi vízkivétel mintegy 25 %-a veszteség, a megmaradt szolgáltatott vízmennyiség mintegy 30 %-át az ipar használja, így a tényleges lakossági vízfogyasztás 400 millió m 3 /év körüli, ami átlagos 110 l/fő/nap fogyasztásnak felel meg. A vízfogyasztás 7 / 69

8 jelentős része használt vízként visszakerül a vízrendszerbe, de vagy nem ugyanabba a víztestbe, ahonnan a vízkivétel történt, vagy nem ugyanolyan minőségben. Magyarország Európa árvizektől leginkább veszélyeztetett térsége, aminek fő oka, hogy az ország a Kárpát-medence legmélyebb részén helyezkedik el, így számolni kell a környező m magas hegyvidéki vízgyűjtőkről (a Kárpátokból, illetve az Alpokból) érkező - a Duna, a Tisza és ezek 16 nagyobb mellékvízfolyása által szállított - árhullámokkal. A nagy folyók árvizeinek 96 %-a külföldön keletkezik, de a magyar síkvidéki területeken fejtik ki hatásukat. A magyarországi folyók árterülete 148 ártéri öblözetre tagozódik, amelyekből 52 a Duna, 96 pedig a Tisza völgyében fekszik. A Duna-völgyi ártéri öblözetek területe km 2, a Tisza-völgyieké pedig km 2. Az árterületek az ország teljes területének 23 %-át teszik ki (ez a mezőgazdasági területek harmadát, valamint több mint 700 települést jelent 2,5 millió lakossal). A Magyarországon áthaladó kerékpárút hálózat gerincét a két (Duna menti és Tisza menti) EuroVelo útvonal adja. Az EuroVelo - azaz az Európai Kerékpárút Hálózat - 12 hosszú távú, egész Európát átszelő kerékpárút kialakítását jelenti. Az EuroVelo utak teljes tervezett hossza több mint 60 ezer km, melyből már elkészült több mint 20 ezer km. Az Atlanti-óceántól a Feketetengerig futó EV6 kerékpárút a Duna mentén alakítandó ki. Magyarországon a már meglévő szakaszok nagy részben az árvízvédelmi töltéseken kerültek kiépítésre. Magyarország Európa legnagyobb víziút-rendszere, a Rajna - Duna rendszer középső szakaszán, mindkét tenger felől a gazdaságos szállítási rádiuszon belül fekszik, az európai vízi közlekedési rendszerben a TEN-T hálózat szárazföldi vízi útjai között szerepeltetett Duna és Tisza (országhatár és Szeged közötti szakasz) révén érdekelt, amelyen a hajózási feltételek fejlesztése összeurópai gazdasági érdek. Magyarország nemzetközi vízi útja a Duna, amely Rajkánál (1 850 fkm) lép be az ország területére és Mohács közelében, a déli országhatárnál (1 433 fkm) hagyja el azt. Fentieken túl a vízgazdálkodási létesítményekről és a nagyvízi mederről szóló fejezetek érintik még érdemben a vízfolyásokat. Vízgazdálkodási létesítmények A vízgazdálkodási létesítmények ábrázolása az országos területi vízgazdálkodás és a vízkárelhárítás céljainak érvényesítését szolgálja. Az Ország Szerkezeti Tervén vízgazdálkodási építményekként az első rendű árvízvédelmi fővonal, a folyami nagyműtárgy, a szükségtározó, a 10 millió m 3 -t meghaladó térfogattal tervezhető tározási lehetőség, valamint a VTT I. ütemében megvalósuló árvízi tározó került feltüntetésre. A szerkezeti terven ábrázolt vízgazdálkodási építmények az érintett szaktárca adatszolgáltatása alapján kerültek feltüntetésre. Az elsőrendű árvízvédelmi vízi létesítmény a vízfolyások mentén lévő, vagy létesülő fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal, magaspart, árvízi tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló körtöltés. Az elsőrendű árvízvédelmi fővonal az OTrT térszerkezeti tervlapján a szaktárca digitális adatszolgáltatása alapján került ábrázolásra A tárgyi nagyvízi medret érintő fontosabb elemek az országos tervjavaslatban Az Országos Területrendezési Tervről szóló évi XXVI. törvény (OTrT) legutóbb 2013-ban került átfogó felülvizsgálat alá, melynek során a törvény jelentősen módosult. A Megyei Területrendezési Terveknek az OTrT-vel való összhangba hozataláig a településrendezési eszközök készítésénél, módosításánál az OTrT átmeneti rendelkezéseit kell alkalmazni. A tervezési terület a tervezés során megállapított nagyvízi meder határa. Az árvízveszélyes területek közül az OTrT jelenleg a nagyvízi meder országos övezetet határozta meg, amelyre az új beépített területek kialakításának tiltását írja elő. A módosítás során az eddigi kiemelt térségi és megyei nagyvízi meder övezete országos övezetként került lehatárolásra kiegészítve a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében megvalósuló szükségtározók területével. Az OTrT 22 (2) bek. g) pontja szerint térségi hulladéklerakó hely nem jelölhető ki. A 24. Nagyvízi meder övezete területén beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. Az országos övezetekre vonatkozó szabályok Az OTrT-ben meghatározásra kerültek országos övezetek, melyek a jogszabály mellékletét képező tervlapokon kerültek feltüntetésre. Az egyes tervlapokon megvizsgáltuk a nagyvízi meder határvonalát, így kirajzolódik, hogy a nagyvízi meder területén belül, mely területeket érintenek az országos övezetek. 12. (1) Országos övezetek: a) országos ökológiai hálózat, b) kiváló termőhelyi adottságú szántóterület, c) jó termőhelyi adottságú szántóterület, d) kiváló termőhelyi adottságú erdőterület, e) tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő terület, f) világörökségi és világörökségi várományos terület, g) országos vízminőség-védelmi terület, h) nagyvízi meder és a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében megvalósuló vízkár-elhárítási célú szükségtározók területe, i) kiemelt fontosságú honvédelmi terület. (2) Kiemelt térségi és megyei övezetek: a) magterület, b) ökológiai folyosó, c) pufferterület, d) erdőtelepítésre javasolt terület, e) ásványi nyersanyagvagyon-terület, f) rendszeresen belvízjárta terület, g) földtani veszélyforrás területe, h) honvédelmi terület. (3) Ajánlott megyei övezetek: a) tanyás térség, 8 / 69

9 b) táj-rehabilitációt igénylő terület, c) szélerőmű-park telepítéséhez vizsgálat alá vonható terület, d) térségi árvízi kockázatkezelési terület Megyei területrendezési terv A tervezési terület Győr-Moson-Sopron Megye területét érinti. Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata Közgyűlésének 12/2010. (IX. 17.) számú rendelete szól a Győr-Moson-Sopron megyei területrendezési tervről szóló 10/2005. (VI. 24.) számú rendelet módosításáról. A 218/2009. (X. 6.) számú Korm. rendelet alapján Győr-Moson-Sopron Megye területrendezési tervének módosítása az előkészítő és a javaslattevő fázis összevonásával egy fázisú tervezés és egyeztetési folyamatban került kidolgozásra A folyó térségi jelentőségének kifejtése a területrendezési tervet megalapozó munkarészben A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. Térségi Tervezési és Területrendezési Iroda 2010 márciusában készítette el Győr-Moson-Sopron Megye területrendezési terve módosítása javaslattételi fázisában az "Egyeztetési anyagot". Ennek II/21. fejezete foglakozik a "nagyvízi meder övezetével, azt a 2/15 sz. térkép melléklet mutatja be. A területrendezési terv említett fejezetében kifejti a Duna térségi szerepét, jelentőségét, és a térképmellékletben kijelöli a Duna nagyvízi medrének övezetét. " yőr-moson-sopron Megye a una vízgyűjtő területén, ezen belül a zigetköz, a Mosoni-Duna jobb partja, a Rábca-Hanság és a Rába mentén levő vízgyűjtő területen helyezkedik el. Ár- és belvízvédelmi helyzetét alapvetően a una és a Rába határozza meg, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a ajta, a Marcal és a Rábca vízfolyásokat sem. A folyók mögötti területek kb. kétharmada mélyfekvésű, síkvidéki terület a megyében, amelynek a fele ártéri öblözet. A területek védelmét a régi una-meder jobb partján, a Mosoni- una alsó szakaszának bal és jobb partján, a Rába, a Rábca és a Marcal mentén mindkét oldalon elsőrendű árvízvédelmi vonalak szolgálják. A mentett oldali területeken, az ártéri öblözetben a jelentősebb vízfolyások, belvízcsatornák mentén másodrendű töltések épültek. A una vízjárása a februártól júliusig tartó időszakban a legkritikusabb. Ekkor ugyanis éppúgy lehet számítani arra, hogy a vízgyűjtő-területen lévő hó egy korai felmelegedés, esetleg felmelegedés és esőzés együttes hatására elolvadva árvizet okoz, mint arra, hogy veszélyes helyzetek állnak elő tavaszi esőzések, magas és tartós zöldár miatt. A una szinte teljes hazai szakaszán tapasztalható a kis- és középvízszintek süllyedése. A süllyedés miatt a korábbi sekélyvizű kavicszátonyok növényzettel benőtt szigetté alakulnak, fontos ívó és élőhelyek szűnnek meg. Az alacsony vízszint csökkenti a környező talajvízszintet. A unába torkolló vízfolyások alsó szakaszait is megszívja az alacsony dunai vízszint, ezáltal ez a káros hatás távolabbra is terjed. zámos mellékág sorsa kerül így veszélybe, holott a mellékágak, holtágak szerepe kiemelkedő a folyóvízi életközösségekben. A meder benőttségének erősödése az árvízlevezető képességre is igen kedvezőtlen hatást gyakorol. A hullámtér és az ágrendszerek vízszállítását igénybevevő árhullámok egyre növekvő szinttel vonulnak le. Ez különösen a una szigetközi szakaszára jellemző. A görgetett hordalék csökkenése miatti medersüllyedési folyamatok a bősi vízerőmű üzembe helyezését követően tovább erősödtek. Ennek következményeként a kisvízszintek a una vízmegosztása (a unacsúnyiduzzasztómű egyoldalú üzembe helyezése, azaz 1992.) óta 1,4 m-t, az es évekhez viszonyítva 1, m- t süllyedtek. A folyamat jelenleg is tart, a különböző módszerekkel készített prognózisok alapján ezek az értékek a 3-4 m-t is elérhetik. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy ez nagyságrendileg megegyezik a Középés első-szigetközben a una vízmegosztását követő vízszintsüllyedéssel. Ezért a zigetközben az árvízi védekezés mellett kiemelt vízgazdálkodási feladat a mellékágrendszerek vízpótlása. A medersüllyedés kedvezőtlenül hat a Mosoni- una alsó szakaszára, és különösen yőr várost érinti kedvezőtlenül látképi, idegenforgalmi, hajózási, vízisport stb. szempontból is. A hullámterek területhasználatának alakításánál elsőrendű szempont az árvizek akadálymentes levezetése, de ugyanúgy a természet- és tájvédelemnek, valamint a mezőgazdasági termelésnek is jelentős színterei. Ezért ki kell jelölni azokat a folyószakaszokat, hullámtéri területeket, ahol a vízgazdálkodás, az árvízvédelem biztonsági követelményei megkívánják a hullámtéri területek használatánál a természetvédelmi és gazdálkodási szempontok háttérbe szorítását. gyanakkor alapkövetelmény az is, hogy a folyók mentén legalább mozaikszerűen gondoskodás történjen az ökológiai (zöld) folyosókról. A (..) KvVM- M együttes rendelet szerint a települések ár- és belvíz veszélyeztetettségi alapon történő besorolását a legveszélyeztetettebb településrész határozza meg. A település erősen veszélyeztetett A kategóriába tartozik, ha a hullámtéren lakóingatlannal rendelkezik, illetőleg, amelyet a védmű nélküli folyók és egyéb vízfolyások mederből kilépő árvize szabadon elönthet. Enyhén veszélyeztetett kategóriába tartozik, ha nyílt vagy mentesített ártéren helyezkedik el, és előírt biztonságban kiépített védművel rendelkezik." Hatályos megyei terv főbb elemei a tárgyi nagyvízi meder területén A nagyvízi meder övezete a hullámtereket, a folyók partvonala és az árvízvédelmi töltés közötti területeket és a nyílt ártereket, azokat a területeket tartalmazza, amelyeket a folyók medréből kilépő víz szabadon elönthet. Győr-Moson-Sopron megyében az övezetbe a Duna nagyvízi mederterülete, valamint a Mosoni-Duna, a Lajta, a Rábca, a Rába és a Marcal árvízvédelmi töltéssel kísért mederterületei tartoznak. A megyei terv az övezetben beépítési tilalmat ír elő. Megyei területrendezési terv 28. fejezete rendelkezik a nagyvízi meder övezetéről: a) A nagyvízi medrek, parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról szóló (. 31.) Korm. rendeletnek megfelelően a hullámtéri területeken csak a meder és a hullámtér használatával, a vízfolyás fenntartásával közvetlenül összefüggő építmény helyezhető el. b) A hullámtéren amely a folyó nagyvízi medrének része elsődlegességet biztosítva az árvíz biztonságos levezetésének, minden használatot az árvízvédelmi szempontoknak kell alárendelni. c) A turizmust és a vízi sportokat kiszolgáló létesítményeket a mentett oldalon javasolt kialakítani. d) A szeszélyes vízjárású dombvidéki vízfolyások mentén fekvő településeken a hirtelen lezúduló, heves esőzések, rövid idő alatt levonuló árhullámok, helyi vízkárokat okoz(hat)nak. A megyében ezt a térségi szintű jelenséget a települések ár- és belvíz veszélyeztetettségi alapon történő besorolásáról szóló (XII. 9.) KvVM M együttes rendelet szerint kell kezelni. 9 / 69

10 ÖVEZET JELE SZINTTERÜLETI MUTATÓ LEGKISEBB ZÖLDFELÜLET (%) BEÜLTETÉSI KÖTELEZETTSÉG (%) NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV 01.NMT.08. (EGYEZTETÉSI TERV) Településszerkezeti tervek A Rába nagyvízi medre az alábbi települések területét érinti: Rábcakapi, Tárnokréti, Börcs, Fertőd, Abda, Enese, Győrsövényház, Rábapatona, Kapuvár, Jánossomorja, Sarród, Lébény, Mosonszentmiklós A továbbiakban részletezzük az egyes települések építési szabályzatainak vonatkozó előírásait Rábakecöl A hullámtér teljes területe külterület. A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. A hullámtér és a folyó település által érintett területe Natura 2000 besorolású Edve A hullámtér teljes területe külterület. Nem áll rendelkezésre településszerkezeti terv. A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. A hullámtér és a folyó település által érintett területe Natura 2000 besorolású Páli A hullámtér teljes területe külterület. A vízgazdálkodási területek a beépítésre nem szánt területek közé tartoznak, és a helyi önkormányzat által készített Településrendezési terv ismerteti ezt: Vízgazdálkodási területbe a Rába, vízfolyások, csatornák medre és partja, valamint a felhagyott kavicsbánya gödrökben kialakult tavak tartoznak. A vízfolyások, álló vizek mentén a parti sáv kiterjedése a medertől számított 6-6 m, a csatornák mentén 3-3 m széles területsáv, melyet a fenntartás érdekében szabadon kell hagyni. E területek hasznosítása a vízügyi jogszabályoknak megfelelően, és a vízügyi hatóság által meghatározott feltételek szerint történhet. A vízfolyások a tájszerkezet meghatározó elemei, vonalas elemként az ökológiai kapcsolatok fennmaradásának fontos biztosítékai, ezért ökológiai szerepük és tájszerkezetükben kialakult természetközeli növényzet, ill. ökoszisztémák védelmét, ahol szükséges, a növényzet gazdagítását kívánja meg. A helyi építési szabályzat rögzíti a vízgazdálkodási területekre vonatkozó előírásokat: (1) A vízgazdálkodással összefüggő övezetekbe tartoznak: a) a felszíni vízelvezető rendszer fő elemei, a közcélú nyílt csatornák medre (V jelű övezet), b) a vízmedrek parti sávja a szabályozási tervben vagy a HÉ Z előírásai szerint vízgazdálkodási területként szabályozott szélességben, c) ártéren meglévő megőrzendő erdők övezete (Vev jelű övezet), d) a Vmá-h jelű hullámtéri mezőgazdasági területek, ahol a mezőgazdasági gazdálkodást (növénytermesztés, állattartás) az árvízvédelem érdekeinek alá kell rendelni, e) vízmű-létesítmények (kút, víztároló medence) és azok körülkerített védőterületei (Vü jelű övezet). (2) A vízgazdálkodási övezetekben a meder partja mentén a karbantartási munkálatok elvégezhetősége érdekében az egyéb jogszabályban előírt szélességű biztonsági sávokat szabadon, kerítés és egyéb építménytől mentesen kell hagyni. (3) A területen építményt elhelyezni, jelentős földmunkát végezni, művelési ágat változtatni vízjogi engedély birtokában, a vonatkozó rendelkezések előírásainak megfelelően, valamint az alábbiak figyelembe vételével csak úgy szabad, hogy a beavatkozás: a) a biztonságos felszíni vízelvezetést, árvízvédelmet ne veszélyeztesse, illetve szolgálja, b) segítse elő a csapadékvizek tárolását, a vízhiányos időszakra való visszatartását, c) biztosítsa a meglévő élőhelyek védelmét és újak kialakulását Területet felhasználni csak úgy szabad, hogy az életközösségek természetes folyamatai és viszonyai, a biológiai sokféleség ne károsodjanak, illetve a természeti értékek ne legyenek veszélyeztetve. A felszíni vizek mederrendezésénél a természetes vízparti vegetációt, a természetes élőhelyek védelmét a kivitelezés és a végleges területfelhasználás során egyaránt biztosítani kell. A mederrendezés csak tájrehabilitációs terv alapján, azzal megalapozott vízjogi engedély szerint történhet. (4) A Vev jelű övezet területei a vízgazdálkodási övezeten belüli védelmi céllal hasznosítandó meglévő és létesíthető új erdőterületek. A Vev jelű védelmi célú erdők övezetében elhelyezhető építmények a máshol és másként nem létesíthető: a) nyomvonal jellegű építmények és műtárgyak, b) a kutatást és az ismeretterjesztést szolgáló, épületnek nem minősülő építmények, a honvédelmet és belbiztonságot szolgáló műtárgyak. A beépíthetőségi mutatókat a 3. táblázatban mutatjuk be. A KIALAKÍTHATÓ TELEK MÉRETE legkisebb [m 2 ] legnagyobb [m 2 ] 3. táblázat: Beépíthetőségi mutatók ÉPÜLET ELHELYEZÉSÉRE IGÉNYBE VEHETŐ LEGKISEBB TELEK [ha] területe [m 2 ] szélessége [m] BEÉPÍTETTSÉG % terepszint A MEGENGEDETT LEGNAGYOBB ÉPÍTMÉNY MAGASSÁG [m] Vev A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: vízgazdálkodási terület, vízgazdálkodási mezőgazdálkodási terület, vízgazdálkodási védelmi célú erdő terület. alatt felett 10 / 69

11 A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. A hullámtér és a folyó település által érintett területét a szerkezeti terv az ökológiai hálózat részeként jelöli, Natura 2000 besorolású Nick A hullámtér teljes területe külterület. A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: védett erdőterület, hétvégi házas üdülőterület, zöld terület (közpark), vízgazdálkodási (vízfolyások) területek. A nicki vízi erőmű keresztgátja a fkm-ben található. A hétvégi házas üdülőterület a gát alvízi oldalán a bal parton található. Ugyanitt kialakítottak egy közparkot is. A hullámtér és a folyó település által érintett területét a szerkezeti terv az ökológiai hálózat részeként jelöli, Natura 2000 besorolású. A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. Az üdülőterület (horgásztelep) egy része és az üdülőterület mögötti rész áramlási holttér Uraiújfalu A hullámtér teljes területe külterület. A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: védett erdőterület, vízgazdálkodási (vízfolyások, medrek, árvízvédelmi töltés) területek. A helyi építési szabályzat a vízgazdálkodási területekre a következő előírásokat tartalmazza: (1) A vízgazdálkodással összefüggő területek: 1. a folyóvizek medre és parti sávja, 2. az állóvizek medre és parti sávja, 3. a folyóvizekben keletkezett, nyilvántartásba még nem vett szigetek, 4. közcélú nyílt csatornák medre és parti sávja, 5. vízbeszerzési területek (védett vízbázis) és védőterületeik (hidrogeológiai védőidom) 6. hullámterek,. a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek (OTÉK 3. (1)) (2) A területen épületek nem helyezhetők el. (3) A területen építmények a közúti forgalom biztosítására elhelyezhetők. (4) A (3) bekezdésben meghatározott építmények elhelyezésénél, kialakításánál és hatósági engedélyezésénél a Vízgazdálkodásról szóló 1 5. évi V. törvény, továbbá a (V.1.) Korm. rendelet valamint a 49/1999. (.1.) Korm. rendelet rendelkezéseit is figyelembe kell venni. A hullámtér és a folyó település által érintett területét a szerkezeti terv az ökológiai hálózat részeként jelöli, Natura 2000 besorolású a 0215 és 0216-os hrsz-ot kivéve. A zonáció alapján ez a terület döntő részben átmeneti zóna, kisebb részben másodlagos levezető sáv Jákfa A hullámtér teljes területe külterület. A helyi építési szabályzat a vízgazdálkodási területekre a következő előírásokat tartalmazza: (1) A vízgazdálkodással kapcsolatos összefüggő terület: (a) a folyóvizek medre és partja, (b) a közcélú nyílt csatornák medre és partja (2) A területen épületek nem helyezhetők el. A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: védett erdőterület, vízgazdálkodási (vízfolyások, medrek, árvízvédelmi töltés) területek. A hullámtér és a folyó település által érintett területét a szerkezeti terv az ökológiai hálózat részeként jelöli, Natura 2000 besorolású. A zonáció alapján ez a terület döntő részben átmeneti zóna, kisebb részben másodlagos levezető sáv Rábapaty A hullámtér teljes területe külterület. A helyi építési szabályzat a vízgazdálkodási területeket az egyéb területek közé sorolja (23. ) és a következő előírásokat tartalmazza: (1) Az egyéb terület a vízgazdálkodással kapcsolatos összefüggő, az OTÉK 3. (1) bekezdésében felsorolt tartalommal. (2) A (1) bekezdés szerinti területfelhasználási egység: 11 / 69

12 a.) vízgazdálkodási terület jele: V (3) Az (1) bekezdés szerinti területfelhasználási egységben az alábbi építmények helyezhetőek el: a.) vízkárelhárítási b.) vízi sport és sporthorgászás céljára szolgáló közösségi építmények (4) A (3) bekezdésben felsorolt építmények elhelyezésénél, kialakításánál és hatósági engedélyezésénél a Vízgazdálkodásról szóló 1 5. évi V. Törvény, továbbá a (V.1.) Korm. Rendelet valamint a 4 1.(.1.) Korm. Rendelet idevonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni. (5) Hullámtérben, nem mentett területen építményt elhelyezni csak az illetékes V Z hozzájárulásával lehet. A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: védett erdőterület, vízgazdálkodási területek. A hullámtér és a folyó település által érintett területét a szerkezeti terv az ökológiai hálózat részeként jelöli, Natura 2000 besorolású. A zonáció alapján ez a terület döntő részben másodlagos levezető sáv, kisebb részben átmeneti zóna Pápoc A hullámtér teljes területe külterület. A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: védett erdőterület, vízgazdálkodási területek Vízgazdálkodási területek (29. ): (1) A vízgazdálkodás terület sajátos használatuk alapján: 1. V jelű elsősorban a vízmedrek és azok parti sávjai, vízjárta területek, árvízvédelmi töltések és műtárgyaik tartoznak. (2) A V jelű övezetben az OTÉK 3. (1) és (2) bekezdésében leírtaknak megfelelő építmények helyezhetők el. (3) Az építmények elhelyezésénél, kialakításánál és hatósági engedélyezésénél a Vízgazdálkodásról szóló 1 5. évi V. Törvény, továbbá a 12 1.(V.6.) és a (.31.) Korm. Rendelet rendelkezéseit kell figyelembe venni. (4) A Rábafolyó és ánka-patak elöntéssel veszélyeztetett, időszakos szükségtározó részére kijelölt területén engedélyhez kötött építési tevékenység, művelési ág váltás csak a területileg illetékes Vízügyi gazgatóság hozzájárulásával történhet. A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. A hullámtér és a folyó település által érintett területe Natura 2000 besorolású Kenyeri A hullámtér teljes területe külterület. A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: védett erdőterület, vízgazdálkodási területek A helyi építési szabályzat a fenti területekre az alábbi előírásokat tartalmazza: Vízgazdálkodási területek (34. ): (1) A vízgazdálkodás terület a zabályozási terven V jellel szabályozott övezet. (2) A vízgazdálkodással összefüggő terület a Rába vízmedre és parti sávja, valamint a patakok, felszíni vizek medre és parti sávja. (3) A vízgazdálkodási területen a vízgazdálkodással, vízkárelhárítással, vízi közelekdéssel, vízi sportolással, strandolással, halászattal és horgászattal, kikötőkkel, valamint a természetvédelemmel kapcsolatos építmények helyezhetők el az érintett hatóságok előírásai szerint. (4) A Rába folyó árvízi szükségtározójának területén épület csak a szakhatóságok hozzájárulásával helyezhető el. Az árvízi szükségtározó lehatárolását a zabályozási terv tartalmazza. (5) Az árvízvédelmi körtöltés nyomvonalán 15 m szélességben építési tevékenység nem végezhető. A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. A hullámtér és a folyó település által érintett területe teljes mértékben Natura 2000 besorolású Csönge A hullámtér teljes területe külterület. Településszerkezeti terv nem áll rendelkezésre. A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. A hullámtér és a folyó település által érintett területe teljes mértékben Natura 2000 besorolású. 12 / 69

13 Ostffyasszonyfa A hullámtér teljes területe külterület. A Rába hullámtér települést érintő szakaszán a következő típusú terület található, amely területfelhasználási kategória szerint beépítésre nem szánt típusú: védett erdőterület, külterjes (rét, legelő művelésű) mezőgazdasági területek vízgazdálkodási területek A fenti területeket a helyi önkormányzat által készített Településrendezési terv Településszerkezeti leírásának 1.7. pontja ismerteti: A véderdőket kivágni csak elöregedés esetén, folyamatos, több év alatti növényállomány-csere formájában lehet, egyébként nem szabad. A katasztrófavédelem tervei között szerepel a falu és a Rába közötti terület árvízi szükségtározóként történő felhasználása, de ettől e területek besorolása továbbra is mezőgazdasági marad. Az árvízi elöntést csak előre tervezett, körültekintő módon lehet megvalósítani, hogy a község belterületének mélyebben fekvő részeit áradás, vagy belvíz-elöntés ne veszélyeztesse. Ehhez a megfelelő műszaki védelmet előre meg kell valósítani. Az ökológiai folyosó övezete a településen érinti a Pannónia-ring környezetét. Az önkormányzat többször jelezte, hogy ennek a területnek a nagy része bányatelek, kavicsbányászat által igénybe vett, egy része évtizedek óta szántóterület, így ökológiai folyosóként nem funkcionál, reálisan arra alkalmassá nem tehető. A kijelölt ökológiai folyosó területe, illetve annak m-es körzete által is érintett szántóföldeken szélerőmű-park létesítésére jogerős építési engedély került kiadásra. A tervezett létesítményekből az első szélerőmű meg is valósult. Ezek miatt az övezet határvonalát a valós természeti adottságok alapján módosították. Az így körülhatárolt terület 4,6 %-kal nagyobb a megyei TrT szerint meghatározottnál. A zonáció alapján ez a terület nagyobb részt átmeneti zónába, kisebb részben másodlagos levezető sávba tartozik. A hullámtér és a folyó település által érintett területét a szerkezeti terv az ökológiai hálózat részeként jelöli, Natura 2000 besorolású Egyéb tervek, előírások Ebben a fejezetben a nagyvízi mederkezelési terv készítéséhez kapcsolódó területhasználati tervek áttekintése található. Cél a különböző érdekeltségek és hozzájuk kapcsolódó szabályozások feltárása, a közös fejlesztési lehetőségek és az esetleges konfliktus pontok azonosítása a nagyvízi meder által érintett térrészeken. A növekvő árvízszintek kezelése kézenfekvő lehetőségének tűnik az árvízvédelmi művek magassági kiépítettségének fokozása. A gátak magasságának folyamatos igazítása az emelkedő árvízszintekhez azonban több kérdést is felvet. A mentett oldalon kialakuló vagyoni értékek miatt az árvizekkel párhuzamosan kialakuló belvízszintek korlátlanul nem emelhetők. A térségi altalaj viszonyokból adódóan a gátak alatt átszivárgó vizek is jelentős problémákat okoznak, a terhelés növelésével a töltések állékonysága csökkenhet. Összességében tehát megállapítható, hogy a töltések emelése hosszabb távon nem jelent megnyugtató megoldást, bár egyes szakaszokon nem zárható ki az alkalmazása. Lehetséges árvízi fejlesztési lehetőség a nagyvízi levezető sávok kialakítása a hidraulikai szempontból kedvezőtlen árvízvédelmi töltések áthelyezésével. A geológiai felépítés, a topográfiai adottságok és a jelenlegi lakossági területhasználat figyelembe vételével a töltések áthelyezése csak helyenként lehet reális fejlesztési alternatíva. Az utóbbi időben divatos teret a folyónak szlogen értelmezése során nem csupán a töltések áthelyezésével történő térnövelés értendő. A védtöltések közötti árvízi lefolyási teret is biztosítani kell, mind magasságikeresztmetszeti, mind pedig kedvező levezetési feltételeket megteremtő érdesség értelmében. A hullámtéri gazdálkodást, így az erdőművelést is a szükséges mértékben alá kell rendelni az árvízi levezető-képesség biztosításának. A hullámtéri erdő ugyanakkor jelentős ökológiai és gazdasági tényező. Hosszú távú megőrzése, fejlesztése a nagyvízi áramlási holtterekben továbbra is fontos feladat. Sok esetben nem titkolható konfliktust okoz például, hogy a nagyvízi meder, vagyis az árvizek levezetésére szolgáló területsáv, többnyire kiemelt természeti védettséget élvez, és Natura 2000 besorolás alá került. A természetvédelem látszólagos érdekei sok esetben ellentétesek az árvízlevezetés érdekeivel. A természetvédelmi szempontból ideális meder sok esetben akadályt képez az árvizekkel szemben, és árvízszint emelkedéshez vezet. A legtöbb folyószakaszon nem lehet kérdés az árvízi levezető képesség biztosítása és ezzel az emberi élet és anyagi javak védelmének a prioritása. Sok esetben a konfliktus azonban látszólagos, hiszen szövetségesként együtt gondolkodva, közös célokat kitűzve a műszaki elvárások és a természetvédelmi igények egymást erősítve érvényesülhetnek. Az egyes beavatkozási változatok várható hatásai értékelése során a különböző tervező teamek (műszaki szakértők, hidrológiai-hidraulikai szakértők, hajózási szakértők, ökológiai szakértők, vízminőségi szakértők, vízbázis védelem szakértői, turisztikai-, mezőgazdasági- erdészeti-, halászati-, idegenforgalmi szakértők stb.) közötti egyeztetés, koordináció elvégzése szükséges, melynek alapfeltétele a kapcsolódási pontok feltárása Körzeti erdőtervek, erdőtervek A tervezési egység elhelyezkedése az erdészeti igazgatásban Hatáskörrel és területi illetékességgel rendelkező erdészeti hatóság főbb tevékenységi köre és tevékenysége az alábbi: Hatáskör Az erdészeti hatóság hatásköre a fővárosi és megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szerveinek kijelöléséről szóló 328/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 12. (1) bekezdésén alapul. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló évi XXXVII. törvény tekintetében a kormány erdészeti hatóságként a megyei kormányhivatal erdészeti igazgatóságát jelölte ki. Elsőfokú eljáró hatóságként a Vas Megyei Kormányhivatal mezőgazdasági szakigazgatási szerveként működik az Erdészeti Igazgatóság. Másodfokon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) jár el. A 328/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 32. és 33. határozza meg az erdészeti hatósági eljárásokban közreműködő szakhatóságok körét. A 32. (7) bekezdése a) g) pontjaiban meghatározott ügyekben a kormány partvédelmi és vízvédelmi rendeltetésű erdő esetén első fokú eljárásban területi vízügyi hatóságot szakhatóságként jelölte ki. Tevékenység Az erdészeti hatóság tevékenységi körét a 328/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet részletezi. 13 / 69

14 Erdőtervezési körzetek neve A 328/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. melléklete alapján a Vas, ill. a Veszprém Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának illetékességi területébe tartozó, a 01.NMT.08. tervezési egységet érintő erdőtervezési körzetek: 2/7. sz. Pápai erdőtervezési körzet (korábban: 464.) 3/10. sz. Kemenesi Cser erdőtervezési körzet 3/13. sz. Rábaközi Iváni cser erdőtervezési körzet 3/14. sz. Répce-síki erdőtervezési körzet 3/15. sz. Sárvári-Rábamente erdőtervezési körzet Földrajzi viszonyok bemutatása A tervezési egység öt erdőtervezési körzetet érint. A Vas Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága illetékességi területéhez tartozik a 3/10. sz. Kemenesi Cser, a 3/13. sz. Rábaközi Iváni cser, a 3/14. sz. Répce-síki és a 3/15. sz. Sárvári-Rábamente erdőtervezési körzet. A Veszprém Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága illetékességi területéhez tartózó 2/7. sz. Pápai erdőtervezési körzet csak csekély mértékben érintik a tervezési egységet. Az érintett erdőtervezési körzeteit a 4. táblázat mutatja be. ILLETÉKES ERDÉSZETI HATÓSÁG Vas Megyei Kormányhivata l Erdészeti Igazgatósága Veszprém Megyei Kormányhivata l Erdészeti Igazgatósága TERÜLET [ha / Igazgatóság] 8 232, táblázat: Nagyvízi meder területe erdőtervezési körzetek szerint ERDŐTERVEZÉS I KÖRZET TERÜLET [ha / körzet] Kemenesi cser 5 522,550 Rábaközi-Iváni cser 337,683 Répce-síki 215,073 Sárvári-Rábamente 2 156,964 0,006 Pápai 0,006 ÖSSZESEN (ha): 8 232,276 A nagyvizi meder területén található erdőrészletek területi kiterjedését településekre vonatkozó bontásban az 5. táblázat tartalmazza. TELEPÜLÉS 5. táblázat: Nagyvízi meder területe települések szerint ERDŐRÉSZLET [db] ERDŐ/TELEPÜLÉS [ha] Csönge 18 33,987 Edve 11 24,536 Jákfa 29 50,408 Kenyeri 55 67,847 Nick 10 25,698 Ostffyasszonyfa 48 63,185 Páli 14 27,652 Pápoc 60 84,747 Rábakecöl ,280 Rábapaty 34 49,135 Sárvár ,058 Uraiújfalu 55 70,569 Vág 2 0,013 ÉRINTETT TELEPÜLÉSEKEN ,113 A tervezési egységre vonatkozó erdőtervezési szabályok jogi háttere Erdőtörvény évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról Végrehajtási rendelet 153/2009. (XI. 13.) VFM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló évi XXXVII. törvény végrehajtásáról Erdőrendezési Szabályzat 88/2000. (XI. 10.) FVM rendelet az Erdőrendezési Szabályzatról Tervezési rendelet 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet az erdőterv rendelet előkészítésének, és a körzeti erdőterv készítésének szabályairól évi erdőterv rendelet ( Kemenesi cser erdőtervezési körzet) 85/2012. (VIII. 6.) VM rendelet a évi körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásról évi erdőterv rendelet ( Pápai erdőtervezési körzet) 60/2013. (VII. 19.) VM rendelet a évi körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásról Kemenesi cser erdőtervezési körzet A évi körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásról szóló 85/2012. (VIII. 6.) VM rendelet és annak melléklete rögzíti a évi erdőtervezés és erdőgazdálkodás előírásait, ezek a következők: 1. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek 2. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására, megváltoztatására vonatkozó szabályok 3. A fakitermelésekre vonatkozó erdőtervezési alapelvek 14 / 69

15 4. A fakitermelésekre vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok 5. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 6. Természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok 7. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek 8. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 9. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok Pápai erdőtervezési körzet A évi körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásról szóló 60/2013. (VII. 19.) VM rendelet és annak melléklete rögzíti a évi erdőtervezés és erdőgazdálkodás előírásait, ezek a következők: 1. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek 2. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására, megváltoztatására vonatkozó szabályok 3. A fakitermelésekre vonatkozó erdőtervezési alapelvek 4. A fakitermelésekre vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok 5. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 6. Természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok 7. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek 8. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 9. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok A 3/13. sz. Rábaközi Iváni cser, a 3/14. sz. Répce-síki, a 3/15. sz. Sárvári-Rábamente erdőtervezési körzetek esetében - a meglévő erdőtervek lejártáig - a 2015., 2019., évi erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásról szóló rendeletek még nem állnak rendelkezésre. Az erdőtervezési körzetek és a nagyvízi mederkezelési tervezési egységek mozaikos átfedése, valamint a tervek aktualizálásának eltérő ciklusideje és időpontja indokolja e tervek részletes nyomon követését. E tervek aktualizálása és érvényesítése során az árvízvédelmi szempontok prioritásának biztosítása kiemelt feladat A tervezési egység erdőtervi jellemzése Jóváhagyott körzeti erdőterv(ek) megnevezése, érvényessége: Pápai erdőtervezési körzet jóváhagyási száma: 5/2007. (63572/41/2007.) érvényes: Rábaközi - Iváni cser erdőtervezési körzet helyett a korábbi Rábaközi körzet jóváhagyási száma: 27/2005. érvényes: Kemenesi cser erdőtervezési körzet jóváhagyási száma: érvényes: Répce-síki erdőtervezési körzet jóváhagyási száma: érvényes: nem áll rendelkezésre nem áll rendelkezésre nem áll rendelkezésre nem áll rendelkezésre Sárvár-Rábamente erdőtervezési körzet helyett a korábbi Sárvári körzet jóváhagyási száma: 3/2010. érvényes: Vízügyi kezelő érvényes erdőterve(i): Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, mint , ill számon nyilvántartott erdőgazdálkodó érvényes erdőtervei a 01.NMT.08. tervezési egységet érintően az alábbiak: Pápai erdőtervezési körzet törzskönyvi száma: 5/123/2007., 5/123-2/2007. érvényes: erdőterv határozat kelte: , erdőterv határozat ügyiratszáma: 28.3/1059-2/2008., 28.3/606-2/2009. Rábaközi - Iváni cser erdőtervezési körzet helyett a korábbi Rábaközi körzet törzskönyvi száma: érvényes: erdőterv határozat kelte: erdőterv határozat ügyiratszáma: 27.3/6649/2007. Kemenesi cser erdőtervezési körzet törzskönyvi száma: érvényes: / 69

16 erdőterv határozat kelte: erdőterv határozat ügyiratszáma: XVIII-G-001/6413-3/2012. Répce-síki erdőtervezési körzet törzskönyvi száma: nem áll rendelkezésre érvényes: nem áll rendelkezésre erdőterv határozat kelte: nem áll rendelkezésre erdőterv határozat ügyiratszáma: nem áll rendelkezésre Sárvári MRT ,566 Pápoc Községi Önkormányzat 3 9,260 Megalakulás előtt álló 5 6,347 Sárvári Önkormányzat 4 4,904 Ostffyasszonyfai Önkormányzat 3 3,844 ERFAVAD Kft. 1 0,735 MINDÖSSZESEN: ,113 Erdőállományok Sárvár-Rábamente erdőtervezési körzet helyett a korábbi Sárvári körzet törzskönyvi száma: érvényes: erdőterv határozat kelte: erdőterv határozat ügyiratszáma: 27.3/ /2010. Folyamatban lévő, ill. soron következő tervezések A 11/2010. (II.4.) FVM rendelet 2. sz. mellékletében közölt körzeti erdőtervezési ütemterv alapján a 3/13. sz. Rábaközi váni cser, a 3/14. sz. Répce-síki, a 3/15. sz. árvári-rábamente erdőtervezési körzetek esetében 2015., 2019., évben kerül sor az újbóli erdőtervezésre. Körzeti erdőterv(ek) szakmai jellemzése A 01.NMT.08. tervezési egységen a magántulajdonú, rendezetlen gazdálkodási viszonyú és megalakulás előtti erdőgazdálkodójú erdők magas aránya, valamint az összetett gazdálkodói szerkezet a későbbi tervezés és a terv megvalósításával járó engedélyeztetés (hatósági ügymenet, érdekeltek hozzájárulásainak beszerzése) során megoldandó feladatot jelent. A nagyvizi meder területén található erdőrészletek területi kiterjedését kezelőkre vonatkozó lebontásban a 6. táblázat tartalmazza. GAZDÁLKODÓ NEVE 6. táblázat: Nagyvízi mederkezelési terv érintettsége ERDŐRÉSZLET [db] ERDŐ/GAZDÁLKODÓ [ha] magán ,418 Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ,195 Rendezetlen gazdálkodási viszony ,074 Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Rábaközi Erdészet 20 76,769 Pápai A körzet területe Veszprém megye észak-nyugati részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység erdészeti nagytájakban található. Ezen belül jellemző lefedettséggel a Marcal-medence (Pápa-Devecseri-síkság), és a Rábaköz tájrészlet található. A hullámtéri erdők esetében magas a lágy lombos, (nemes nyáras és hazai nyáras) állományok aránya, jelentős az akác térfoglalása, helyenként keménylombos állományok (pl. kőrises). A vízfolyások mentén puhafa- és keményfaligetek alakultak ki. A kibukkanó pliocén kavicson és homokon kis kiterjedésben cseres-tölgyesek fordultak elő a kistáj délkeleti részén. Ma az erdeifenyő- és akácültetvények borítják a kistáj erdőterületének mintegy %-át. Az erdők jelentős részét az évszázados emberi tevékenység drasztikusan átalakította. A sovány talajokon többnyire legeltetés folyt, mely kisebbnagyobb mértékben ligetessé tette az erdőket. Az erdőirtások és legeltetések következtében nagy kiterjedésű füves pusztaságok alakultak ki, ennek egyik szélsőséges példája a Tét környéki futóhomokos terület, melyet az 1950-es években akáccal telepítettek be. Az állatállomány csökkenésével a legelőket, legelőerdőket akáccal és erdeifenyővel ültették be. Kemenes A kistáj jelentős része potenciális erdőterület, gyepek csak kis kiterjedésben fordulhattak elő. Klímazonális vegetációtípusát gyertyános-tölgyesek jelentik. A kistáj déli részén a Kemeneshátról genyőtés cserestölgyesek húzódnak le. A patakvölgyekben éger- és fűzligetek alakultak ki. Ma már a telepített faállományok (főleg akácosok, kevés fenyves) foglalják el a kistáj erdőterületeinek jelentős részét. A kistáj területe szántóföldi művelésre kiválóan alkalmas, a legtöbb erdőt már régen kiirtották, a megmaradtak közül az évszázados legeltetés, majd intenzív erdőgazdálkodás miatt kevés a természetszerű állomány. A kistáj jelentős része egykor a Marcal árterülete volt, ahol a lefolyástalan területen zsombékosok, mészkedvelő üde láprétek, fűz- és égerlápok alakultak ki. Az 1980-as években elvégzett meliorációk után ezeknek az élőhelyeknek hírmondója sem maradt. A patakmenti állományokban ligeterdei fajok (ligeti csillagvirág Scilla vindobonensis, odvas keltike Corydalis cava, bogláros szellőrózsa Anemone ranunculoides) jellemzők. A Rába medermélyülésével a nem megfelelő termőhelyre ültetett nemes nyárasok, de még az akácosok is csak sínylődnek. Rábaközi - Iváni cser A természetes erdők helyét zömmel nemes nyaras ültetvények foglalják el, amelyek szinte vonzzák a tájidegen növényfajokat (Solidago gigantea, Echynocystis lobata, Rudbeckia laciniata, Aster sp.). A Rába 16 / 69

17 medermélyülésével a nem megfelelő termőhelyre ültetett nemes nyárasok, de még az akácosok is csak sínylődnek. Répce-sík Közvetlenül a folyó mentén puhafás ligeterdőket találunk. Az ártér területeit pedig csaknem teljes egészében mocsárrétek borítják. Sárvári-Rábamente A Rába felső szakaszán a hullámtéri erdők esetében ugyancsak magas a lágy lombos, (nemes nyáras és hazai nyáras) állományok aránya, jelentős az akác térfoglalása, helyenként keménylombos állományok (pl. kőrises). A Rába medermélyülésével járó termőhelyi romlás itt is megfigyelhető a nem megfelelő termőhelyre ültetett nemes nyárasok, és akácosok esetében, ezek leváltása, átalakítása, ill. helyenkénti felszámolása a lefolyási viszonyok jelentős javulását eredményezheti Védett természeti területek természetvédelmi kezelési terve A tervezési egység elhelyezkedése a természetvédelmi igazgatásban Hatáskörrel és területi illetékességgel rendelkező természetvédelmi hatóság megnevezése, főbb tevékenységi köre és tevékenysége az alábbi: (megjegyzés: természetvédelmi hatóságok az alábbi jogszabály szerinti szervek, azaz: a miniszter, az OKTF, a felügyelőség, a települési önkormányzat jegyzője; ezek közül részletesen kifejtve a felügyelőség) Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség 9021 Győr, Árpád u Levelezési cím: 9002 Győr, Postafiók: eszakdunantuli@zoldhatosag.hu Központi telefon: 06-96/ Fax: 06-96/ Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség 9700 Szombathely, Vörösmarty u. 2. Levelezési cím: 9701 Szombathely Pf.:183 nyugatdunantuli@zoldhatosag.hu Központi telefon: 06-94/ Fax: 06-94/ Hatáskör A környezetvédelmi, természetvédelmi, vízvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet ai tartalmazzák a természetvédelmi hatósági jogköröket eljáró szerveket. A fentiek közül kiemelve a 18 (1) bekezdés b) és c) pontjaiban foglaltaknak megfelelően a kormány természetvédelmi hatóságként az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséget (OKTF) és az Észak-dunántúli, valamint a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségeket jelölte ki. A 18. (2) bekezdése alapján természetvédelmi hatóságként ha kormányrendelet másként nem rendelkezik az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség jár el. A 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 4. (3) bekezdése szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség a miniszter irányítása alá tartozó központi költségvetési szerv. A 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 1. és 2., valamint a 4/B. alapján az Észak-dunántúli, valamint a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségek középirányító szerve az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség, mint a környezetvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó, központi hivatalként működő központi költségvetési szerv. Az OKTF illetékessége az ország egész területére kiterjed. A természetvédelmi szakhatóságok kijelölését a 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet ai határozzák meg. A természetvédelmi hatóság eljárásában közreműködő szakhatóságok kijelölését a 37. tartalmazza. Tevékenység Állami alaptevékenység körében az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség feladatait a 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 38. -a, az Észak-dunántúli, valamint a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségek feladatait a 39. határozza meg. A fentiekben definiált további természetvédelmi hatóságok, valamint igazgatási szervek feladatait a 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet ai írják le. A természetvédelemmel, a védett és Natura 2000 területekkel, a természetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi egyezményekkel, illetve a védett területeken folytatott gazdálkodással kapcsolatos fontosabb jogszabályok Általános természetvédelmi, illetve természetvédelemhez kapcsolódó szakági jogszabályok: évi LIII. törvény a természet védelméről évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól 276/2004. (X. 8.) Korm. rendelet a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról 17 / 69

18 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról Nemzeti Park Igazgatóságok működése: 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről 5/2005. (K.V. Ért. 5.) KvVM utasítás a nemzeti park tanácsok létrehozásáról 4/2000 (I.21.) Korm. rendelet a természetvédelmi őrökre, illetve őrszolgálatokra vonatkozó részletes szabályokról 9/2000 (V.9.) KöM rendelet a természetvédelmi őrszolgálat szolgálati szabályzatáról 33/1997 (XI.20.) KTM rendelet a polgári természetőrökről A nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet 1 -a alkalmazásában:. levezető sávok: a nagyvízi meder azon részei, amelyek az árvíz és a jég elvezetésében részt vesznek, ezek: a) elsődleges levezető sáv: a nagyvízi meder azon része, ahol az árvízi vízhozamok és a jég a legkedvezőbb áramlási viszonyok mellett vonulnak le, b) másodlagos levezető sáv: jelentősen részt vesz az árvizek levezetésében, c) átmeneti levezető sáv: az árvizek által időszakosan elöntött területrész, d) áramlási holttér: területrész, ahol nincs áramlás, de mint tározó térfogat szerepe van az árvizek levonulásában; Védetté nyilvánítás, védett értékek: 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmiszempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályokról 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról 143/2007. (XII. 27.) KvVM rendelet a Szigetközi Tájvédelmi körzet védettségének fenntartásáról 6. (1) A nagyvízi meder természeti területként kezelendő oly módon, hogy az árvíz és a jég levezetésének elsődlegessége biztosított legyen. 6. (6) A másodlagos levezető sávban és az átmeneti levezető sávban erdőgazdálkodási tevékenység keretében ideértve a természetvédelmi rendeltetésű erdőben folytatott erdőgazdálkodást is az erdőtelepítés, erdőfelújítás során az árvíz lefolyási irányának megfelelő, tág hálózatú faállományt kell létesíteni, valamint az erdőt úgy kell létesíteni és fenntartani, hogy a lombosodás és az aljnövényzet az árvíz levezetését ne akadályozza. A fentieken túl a jelen tervrész a) pontjában részletezett Pápai, Kemenesi ser, Rábaközi váni cser körzeti erdőtervek jelentős számú általános és erdőrészlet-szintű természetvédelmi előírást tartalmaznak, melyeket a 01.NMT.08. tervezési egység részletes tervének készítése és megvalósítása során meg kell vizsgálni és fel kell oldani. Nemzetközi egyezmények: 1990/7. Nemzetközi Szerződés: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Berni Egyezmény) A Bonnban, az évi június hó 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló évi 6. törvényerejű rendelet évi XLII. törvény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, február 2-án elfogadott Egyezmény és annak december 3-án és május 28.-június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről NMT készítésével, későbbi végrehajtásával összefüggő természetvédelmi szabályok, előírások Feloldandó jogszabályi ellentmondások az árvízi biztonság érdekében A Natura 2000-es site kezelési elvei nem egyeznek a 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet 1. -ában meghatározott árvízi levezető sávokkal és azok 6. (1) és (3)-(6) bekezdéseiben részletezett kezelési elveivel, funkciójával A tervezési egység természetvédelmi jellemzése Jóváhagyott kezelési tervek megnevezése, érvényessége A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság én kelt, /2014. ikt. sz. tájékoztatása alapján a Fertő-Hanság Nemzeti Park területére elfogadott fenntartási terv, természetvédelmi kezelési terv jelenleg nem áll rendelkezésre. A fentiek hiányában a 01.NMT.09. tervezési egység esetében a fenti jogszabályi háttér előírásai tartandók szem előtt. A fentieken túl rendelkezésre áll a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság hatéves fejlesztési terve ( ), melyben a HUFH sz. Rába Natura 2000-es site is szerepel. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság én kelt, /14. ikt. sz. tájékoztatása alapján a tervezett Csörnöc-menti Tájvédelmi Körzet egyenlőre nem rendelkezik természetvédelmi kezelési tervvel és rövid távon nem is várható, hogy ebben változás lesz. A Rába-völgy Ramsari terület nem rendelkezik külön kezelési tervvel, rá az évi XLII. törvényben foglalt előírások az érvényesek. A HUON20009 Csöngei legelő Natura 2000-es terület rendelkezik fenntartási tervvel. Folyamatban lévő, ill. soron következő tervezések Natura 2000 területek fenntartási terveinek elkészítése 18 / 69

19 A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a 43/2012. (V.3.) VM rendelet alapján elkészítette és jóváhagyásra felterjesztette a HUFH sz. Rába nevű Natura 2000 területek 275/2004 (X.8.) kormányrendelet 13. melléklete szerinti fenntartási tervét. A Natura 2000 védelem célja a kiemelt jelentőségű fajok és élőhelyeik kedvező természetvédelmi helyzetének megóvása, illetve helyreállítása a helyi adottságokhoz igazodó gazdálkodási módok támogatásával. A Nemzeti Park Igazgatóságok, mint természetvédelmi kezelők bemutatása A 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 6. (1) bekezdése alapján a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, valamint az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság a miniszter irányítása alá tartozó, központi hivatalként működő központi költségvetési szervek. A Nemzeti Park Igazgatóságok, mint területi szervek (a továbbiakban: NPI). A 6. (2) bekezdése szerinti elnevezését, székhelyét és működési területét a 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 3. melléklete tartalmazza. A Nemzeti Park Igazgatóságok feladatait elsősorban a 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg, de ezen kívül számos más jogszabály (pl. a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet is határoz meg további feladatokat. A Nemzeti Park Igazgatóságok működési területét a 481/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet határozza meg. Érintett természetvédelmi egységek és oltalmi kategóriák megnevezése, rövid bemutatása Az 01.NMT.08. tervezési egységen található védett természeti területek a természet védelméről szóló évi LIII. törvény 28. -a (1) és (2), (3) bekezdései alapján: Nemzeti Park Nincs ilyen oltalom alatt álló területrész. Tájvédelmi Körzet Jelenleg nincs ilyen oltalom alatt álló területrész. Tervezés alatt a Csörnöc-menti Tájvédelmi Körzet Natura 2000 érintettség, fenntartási tervek A tervezési egységen található védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000-site-okat a 7. táblázat mutatja be. 7. táblázat: Nagyvízi meder területe Natura 2000 site-ok szerint NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG SITE-KÓD SITE-NÉV TERÜLET [ha] Őrségi NP Igazgatóság HUON20008 Rába és Csörnöc-völgy 1 412,181 Őrségi NP Igazgatóság HUON20009 Csöngei legelő 181,332 Fertő-Hanság NP Igazgatóság HUFH20011 Rába 297,758 ÖSSZESEN: 1 891,271 Védett természeti értékek bemutatása HUFH20011 Rába Terület besorolása: Terület kiterjedése: Jelölő fajok: kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület 4 379,37 ha (FHNPI területére eső rész) Annak ellenére, hogy a part menti élőhelyek jelentős átalakuláson mentek keresztül számos közösségi jelentőségű és hazai védett faj él itt. Vízfolyás lévén közösségi jelentőségű fajainak többsége is a vízhez kötődik. A halfaunájában jellemző a vágócsík (Cobitis taenia), a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), a törpecsík (Sabanejewia aurata), a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), a magyar bucó (Zingel zingel) és a német bucó (Zingel streber) előfordulása. A vizekben több helyen gyakori a tompa folyamkagyló (Unio crassus), a bödöncsiga (Theodoxus transversalis) és előfordul az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) is. A Holt-Rába mentett oldali rétjein kisebb állománya él a vérfűboglárkának (Maculinea teleius) és a zanótboglárkának (Maculinea nausithous). A közösségi jelentőségű emlősöket a vidra (Lutra lutra) és a hód (Castor fiber) képviseli a területen. Az ártéri erdők fészkelő madara a barna kánya (Milvus migrans) és a fekete gólya (Ciconia nigra). Jelölő élőhelyek: A Rába yőr-moson- opron és Veszprém megyei szakasza erősen szabályozott, ennek ellenére mind az ártéren, mind a mentett oldalon értékes természetes élőhelyek maradtak fenn. Az elmúlt évszázad erdő- és folyógazdálkodása miatt a természetes ligeterdők aránya rendkívül alacsony (2 % körül), de mind a puhafaligeteket, mind a keményfaligeteket megtaláljuk a területen. A természetes erdők helyét zömmel nemes nyaras ültetvények foglalják el, amelyek szinte vonzzák a tájidegen növényfajokat (Solidago gigantea, Echynocystis lobata, Rudbeckia laciniata, Aster sp.). Nagyon szép ecsetpázsitos mocsárrétek és franciaperjés kaszálórétek maradtak fenn yőr környékén. A mélyebb fekvésű, csaknem állandóan vízzel borított területeken üde sás- és lápréteket találunk. HUON20008 Rába és Csörnöc-völgy Besorolás: Kiterjedés: A terület jelölő fajai: kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület ,75 ha A mederben számos zátony és lapos partszakasz nyújt élőhelyet a kis lilének és a billegető cankónak, a sekélyvizű kavicsos mederszakaszok pedig a kérészek és a tegzesek számos ritka fajának adnak otthont. A folyó romboló munkájának eredményeként kialakuló szakadópartok falában fészkel a parti fecske, a gyurgyalag és a jégmadár is. A folyót kísérő holtágakban találnak ívóhelyet a folyó halai és itt él a vidra is. A keményfás ligeterdők idősebb állományaiban talál otthonra a denevérek számos faja, a harkályok és más odúlakó madarak. A zavartalan erdőkben pedig a fekete gólya és a rétisas költ. Az itteni mocsárrétek és nedves kaszálórétek számos védett növénynek adnak otthont és ezeken él a vérfű-hangyaboglárka és a nagy tűzlepke jelentős állománya is. 19 / 69

20 A terület jelölő élőhelyei: A Natura 2 terület a Rába folyót és völgyét öleli fel a sákánydoroszló és Vas megye határa közötti teljes folyószakaszon. A árvárig terjedő szakaszon a Rába még viszonylag szabályozatlanul meanderezik és ennek köszönhetően bővelkedik természetes élőhelyekben. A folyót általában keskeny nyár-, illetve fűzligetek szegélyezik, a folyótól távolabb pedig keményfás ligeterdők és üde gyertyános-tölgyesek helyezkednek el. A Rába völgyében még ma is kiterjedt gyepterületek találhatóak. HUON20009 Csöngei legelő Besorolás: Kiterjedés: kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület 181,33 ha A söngei legelő a opron-vasi-síkság középtáj Rábavölgy kistáján helyezkedik el, sönge és Ostffyasszonyfa határában, a települések belterülete és a Rába töltésekkel határolt területe között. A terület jellemző vízfolyása a ánka-patak, amelyet a múlt század közepe táján szabályoztak. A levágott kanyarulatok által képzet holtágakban viszont értékes vízi életközösségek alakultak ki. A Rábának köszönhető jó termőtalaj miatt a környék túlnyomó részét régóta szántóként hasznosítják, egyedül ez a terület maradt meg legelőként hosszú időn keresztül. Természeti értékeinek nagy részét is ennek köszönheti. A terület jelölő fajai: vöröshasú unka (Bombina bombina) molnárgörény (Mustela eversmannii A terület jelölő élőhelyei: Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők Sík- és dombvidéki kaszálórétek Lehetséges konfliktusok és megoldási javaslatok: A nagyvízi mederkezelési tervben kijelölt levezető sávok egybeesnek a védett természeti értékekkel és azok védőövezetével. A levezetősávokon tervezett beavatkozások esetenként ellentétesek a védelmi előírásokkal. Az árvízvédelmi biztonsági és a természetvédelmi közérdekek ütközése érdekében a konfliktus feloldására kell törekedni. Az egyes árvízi levezető sávokban tervezett beavatkozások megvalósítása előtt, ill. azok során az aktuálisan védendő értékekről a természetvédelmi kezelőtől információt kell kérni. A legfontosabb értékeket és azok közvetlen védőövezetét térinformatikai eszközökkel fel kell dolgozni. A nagyvízi mederkezelési terv megvalósítása során a természeti értékek megőrzése érdekében az árvízvédelmi prioritás szem előtt tartása mellett törekedni kell a kíméletes és fokozatos beavatkozásokra, ezt lehetőség szerint idő- és térbeli ütemezéssel kell biztosítani. Biztosítani kell az áttelepítés, mentés lehetőségét. Fel kell keresni, és mérlegelni kell az esetleges helyettesítő, equivalens árvízi levezetőképesség-javítással járó műszaki megoldásokat. Kizárólagos megvalósítási hely és beavatkozási mód esetén elemezni kell a védett értékek áttelepítési lehetőségeit, az áramlási holttérben a kompenzációs beavatkozások megvalósíthatóságát meg kell vizsgálni. A Natura 2000 területekkel kapcsolatos nemzetközi egyezmények illetve fontosabb jogszabályok Natura 2000 területek és használatuk: A Tanács 79/409/EGK (1979. április 2.) sz. irányelve a vadon élő madarak védelméről A Tanács 92/43/EK (1992. május 21.) sz. irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadonélő állatés növényvilág védelméről 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználat szabályairól 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól 115/2003. (XI. 13.) FVM rendelet a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerről Natura 2000 területek fenntartási terveinek elkészítése A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a 43/2012. (V.3.) VM rendelet alapján elkészítette és jóváhagyásra felterjesztette a HUFH sz. Rába nevű Natura 2000 területek 275/2004 (X.8.) kormányrendelet 13. melléklete szerinti fenntartási tervét. A Natura 2000 védelem célja a kiemelt jelentőségű fajok és élőhelyeik kedvező természetvédelmi helyzetének megóvása, illetve helyreállítása a helyi adottságokhoz igazodó gazdálkodási módok támogatásával Vízgyűjtő-gazdálkodási terv A felszíni és felszín alatti vizek megóvásához és állapotuk javításához szükséges erőfeszítések fontosságának felismerése vezetett az Európai Unió új vízpolitikájának, a Víz Keretirányelvnek (2000/60/EK irányelve, továbbiakban VKI) kidolgozásához, mely december 22-én lépett hatályba az EU tagországaiban. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta Magyarországra nézve is kötelező az ebben előírt feladatok végrehajtása. A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti víztestek jó állapotba kerüljenek. A keretirányelv szerint a jó állapot nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő vízmennyiséget is. Amennyiben a természeti vagy a gazdasági lehetőségek nem teszik lehetővé a jó állapot megvalósítását 2015-ig, úgy a határidők a VKI által felkínált mentességek megalapozott indoklásával 2021-re, illetve 2027-re kitolhatók. Ezek az időpontok képezik egyben a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés második és harmadik ciklusát. 20 / 69

21 A kitűzött cél, vagyis a vízfolyások, állóvizek, felszín alatti vizek jó ökológiai, vízminőségi és mennyiségi állapotának elérése összetett és hosszú folyamat. E célok eléréséhez szükséges intézkedéseket a 2009-ben elkészült VGT1 foglalja össze, amely egy gondos és kiterjedt tervezési folyamat eredményeként született meg. Ez a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tartalmazza az összes rendelkezésre álló információt, hogy milyen problémák jelentkeznek és ennek milyen okai azonosíthatók, továbbá, hogy milyen környezeti célokat tűzhetünk ki, és ezek eléréséhez milyen intézkedésekre van szükség ben már a második, a VGT2 tervezési ciklus zajlik, ennek keretében már elkészültek alegységenként az aktualizált Jelentős Vízgazdálkodási Kérdésekről (JVK) szóló vitaanyagok és zajlik a véleményezésük. Az új JVK vitaanyagok és a vízgyűjtő-gazdálkodási terv alapját képező valamennyi dokumentum megtalálható a honlapon a Dokumentumtárban. A Rába Sárvár-Nick közötti szakaszára vonatkozó Nagyvízi Mederkezelési Terv egyedül az 1-3 Rába vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységet is érinti. Az érintett alegységre az alábbi Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések kerültek megfogalmazásra Általános fenntartási probléma A vízrendezési létesítmények rendszeres műszaki szempontok szerint szükséges karbantartási, fenntartási munkáinak pénzügyi fedezete már hosszú ideje nem áll rendelkezésre. Forráshiány miatt a vízi medrek benőttsége már olyan mértékű, hogy az alacsony vízhozamok is csak magas vízszinttel vezethetők le, mely adott esetben vízkárokat eredményezhetnek. Vízfolyások mezőgazdasági eredetű diffúz és szennyvíz terhelése: Az alegység területhasználati arányait tekintve a szántó és vegyes mezőgazdasági művelésű területek részaránya több mint 50%. Ennek okán elmondható, hogy az alegység nagy részét érintő probléma a mezőgazdasági eredetű diffúz tápanyag és szerves anyag terhelés. A fenti probléma a Lánka-patakra is vonatkozik, mivel a Kenyeri szennyvíztisztító telep tisztított szennyvíz bevezetése okoz problémát az időszakos befogadóban. Vízjárást módosító emberi beavatkozások: Jelentős probléma a Rába és a hullámtéri holtágak, mélyterületek megfelelő kapcsolatának, a hossz- és keresztirányú átjárhatóságnak a hiánya. A Sárvár alatti szakaszon a régebben elvégzett folyószabályozási munkák és a kiépített védművek által lehatárolt szűk szabad sáv miatt a szabad folyófejlődés gátolva van. A Rába töltésezésekor a mentett oldali holtágak levágásra, áttöltésre kerültek, kapcsolatuk a folyóval megszűnt, csak talajvízből kapnak vízpótlást. A 01.NMT.03 RÁBA SÁRVÁR NICK lehatárolása több nagyobb víztestet is érint. Ezek a Rába Csörnöc- Herpenyőtől, a Rába Kis-Rábától és a Lánka-patak víztestetek. A két Rába víztest mindegyike erősen módosított besorolást kapott a jelentős folyószabályozási és ármentesítési beavatkozások miatt. Az összesített biológiai minősítés szerint a Rába Csörnöc-Herpenyőtől jó ökológia potenciállú, itt ennek a fenntartása a cél. Míg a Rába Kis-Rábától a mérsékelt minősítést kapott, itt a jó ökológiai potenciál elérése a cél 2027-ig. A Lánka-patak víztest természetes jellegű besorolást kapott, de időszakos jellege miatt minősítést nem kapott és cél sem lett meghatározva. A fenti célkitűzések érdekében az érintett Rába víztesteken több intézkedés is meghatározásra került Rába Kis-Rábától víztestre Élőhelyek állapotának felmérése, a károsodás okainak feltárása, jelentősen károsodott víztől függő élőhelyeknél kezelési, fenntartási terv kiegészítése, készítése, javaslatok további intézkedésekre. Mellékágak és hullámtéri holtmedrek élőhelyeinek vízpótlása, vízellátása, meder fenékszintjének emelése. Nagy folyók szabályozottságának csökkentése. Rába Csörnöc-Herpenyőtől víztestre Vízfolyások mellett vízvédelmi puffersáv kialakítása és fenntartása. Mentett oldali holtmedrekhez, mélyárterekhez kapcsolódó élőhelyek vízpótlása, vízellátása. Vízfolyások medrének fenntartása. A fent felsorolt intézkedések mindegyike fontos az NMT szempontjából. Ezeket a VGT aktuális tervezési ciklusának és az NMT-nak együtt kell kezelnie Árvízkockázat kezelési tervek Az Európai Parlament és Tanács 2007/60/EK (2007. október 23.) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről című irányelve minden Tagország részére előírja az előzetes árvízkockázat értékelését, az árvízi veszély- és kockázati térképek készítését, illetve a kockázatkezelési tervek elkészítését időszakra ütemezetten. Az Irányelv hosszútávú célja az EU tagországokon belül az árvízkárok mérséklése, a nemzetközi árvízvédelmi együttműködés erősítése, valamint a 2000/60 EU Víz Keretirányelv kiegészítése az árvízi vonatkozásokkal. A direktíva kifejezetten előírja a határt metsző vagy határmenti vízfolyásoknál a tagországok együttműködési kötelezettségét és megerősíti a szubszidiaritás elvét. A magyar jogrendben az évi LVII. Törvény a vízgazdálkodásról VI. fejezete 16. (2) a kormány által kijelölt vízügyi igazgatási szerv (VIZIG) feladatkörébe sorolja a fentiekben leírt feladatrészek elkészítését a 178/2010. (V. 13.) Korm. Rendelet a vizek többletéből eredő kockázattal érintett területek meghatározásáról, a veszély- és kockázati térképek, valamint a kockázatkezelési tervek készítéséről, tartalmáról című joganyagban részletezett módon. A kockázatkezelési terveket a különböző szintű Területfejlesztési Tanácsokkal szükséges egyeztetni. A nemzeti kockázatkezelési célkitűzéseket a kormány terjeszti fel az országgyűlés elé, mely határozattal fogadja el és annak előírásai a területfejlesztési tervekbe beépítésre kerülnek. Hazánkban egy vízügyi ágazati "nagyprojekt", az Árvízi kockázati térképezés és stratégiai kockázati terv készítése (KEOP B ÁKK projekt) indult 2008 évben az Irányelvben foglaltak végrehajtására. Az árvízi veszélytérképek alapvetően töltésszakadásból eredő, terepi elöntések kiterjedései. A hullámtérrel, azaz a nagyvízi mederrel a kapcsolat több ponton is fennáll: Az árvízi veszély- és kockázati térképeket az irányelv szerint kis, közepes és nagy valószínűségű árvízi eseményekre kell elkészíteni. A közepes valószínűségű esemény visszatérési ideje 100 év hazánkban és a terhelő árhullámkép/csúcshozam értékei a évi MÁSZ vizsgálatok peremfeltételeivel egyeznek meg minden esetben. Az ÁKK projektben alkalmazott - MÁSZ vizsgálatokhoz használttal megegyező - 1D numerikus modellel végzett árhullámkép-transzformáció alapján kerül meghatározásra a töltésre ható terhelés és az abból eredő védmű-tönkremenetel valószínűsége. A kialakuló vízszint terhelés intenzitása és időbelisége alapvető kapcsolatban áll a hullámtér használatával, az ott meglévő geometriai és érdességi (benőttségi) értékekkel. 21 / 69

22 Az Árvízi Irányelv célja lényegében a kockázatok, a kitettség csökkentése. A nagyvízi mederkezelési terv készítése és végrehajtása alapvetően kockázatcsökkentő intézkedés. Az NMT eredményeit az ÁKK vizsgálatokba mint bemeneti peremfeltétel változásokat be kell építeni, mivel módosítják a terhelő árhullámképet és növelik a védmű ellenállást a vízszintek és hatásidő csökkentése miatt. Az ÁKK projekt vizsgálatai mentesített árvízi öblözeti egységekre tagolódnak. Ennek megfelelően a terv közvetlenül az Rábaközi, Nicki és az Kemenesaljai öblözeket érinti*. A módszertan szerint le kell határolni a védvonal azonos viselkedésű szakaszait és azon belül feltételezett szakadási szelvényeket kell kijelölni, mely pontokból indítva történik a terepi elöntés számítása. A legnagyobb vizsgált védvonal egység a gátőrjárás. További szakaszra bontás hiányában minden gátőrjárásban legalább egy szakadási szelvényt kell feltételezni. A tervet érintő védelmi szakaszokon kijelölt szakadási szelvényeit a 8. táblázat mutatja be. VÉDELMI SZAKASZ 8. táblázat: Érintett árvízvédelmi szakaszokon kijelölt szakadási szelvények FOLYÓ Rába bal part Rába bal part Rába jobb part GÁTŐRJÁRÁS SZAKADÁSI SZELVÉNY [tkm] Sobori Szanyi Vági Nicki Uraiújfalui Mórichidai Marcaltői Kemenesszentpéteri Pápóci Ostfiasszonyfai Amennyiben a megjelölt szelvényeknél elvégzett beavatkozásokkal sikerül vízszintcsökkenést elérni, a fentiek alapján az az árvízi kockázatokban is számszerű csökkenést eredményez. * A terv által érintett mederterületen létrejövő folyamatok nem függetleníthetők a felvízi, 06.NMT.02 terv (NYUDUVIZIG) által érintett szakasz hatásaitól, illetve közvetlen kapcsolatban állnak a 01.NMT.09. terv által érintett szakasz körülményeivel és visszahatnak a 01.NMT.10 Répce-árapasztó szakaszra Határvízi, illetve államhatárral kapcsolatos előírások A Rába folyó megjelenő árhullámok alapvetően osztrák területen alakulnak ki és Magyarország területére Szentgotthárdnál lépnek be. Átvonulnak a 06.NMT nagyvízi mederkezelési tervek tervezési területein, mely során a felső vízgyűjtő külföldi hatásai érdemben megszűnnek. A megfelelően pontos előrejelzés tekintetében az ausztriai adatcserék alapvetőnek tekinthetők, de más vonatkozásban az Osztrák- Magyar Vízügyi Bizottság tevékenysége nem befolyásolja közvetlenül a régióban zajló folyamatokat. Összességében megállapítható, hogy a tervezési területen végrehajtott esetleges beavatkozások nemzetközi egyeztetési kötelezettséget nem vonnak maguk után és azokat határvízi szervezetek döntései nem befolyásolják, továbbá érdemi hatást nem gyakorolnak olyan víztestekre, melyek a nemzetközi szervezetek kompetenciájába tartoznak Létesítmények üzemeltetési utasításai A Rába Sárvár Páli közötti szakaszán a nagyvízi meder vízszállítását befolyásoló vízgazdálkodási létesítmények a Nicki duzzasztó, a Kenyeri Vízerőmű és a Répce árapasztó csatorna. A két Nicki létesítmény tulajdonviszony szempontjából elkülönül ugyan egymástól, de működésüket együttes üzemrend határozza meg. A duzzasztó állami tulajdonban, míg az erőmű magántulajdonban van. Az együttes üzemrend a két létesítmény önálló vízjogi üzemeltetési engedélyén és a két fél között november 30-án megkötött együttműködési megállapodáson alapul. A megállapodás értelmében az igazgatóság Rábai szakaszmérnöksége kezelői funkciót lát el az erőmű üzemeltetésének keretében. A létesítmények árvízi üzemével kapcsolatos teendők az üzemeltetési szabályzataikban foglaltak szerint: Nicki duzzasztó A jelenleg érvényben lévő vízjogi üzemeltetési engedély száma: 11037/1/2000., érvényességi ideje: július 15. A mellékletét képező üzemelési szabályzat árvízvédelmi fejezetei az alábbiakat tartalmazzák: Tömlős gátak árvízi üzeme: Árvízlevezetés Árvízlevezetéskor mindhárom duzzasztónyílás és a hordalék leeresztő nyílás elzáró szerkezete is teljesen nyitva van. A duzzasztási üzemről az árvízi üzemre való áttérés a következők szerint történik: A folyó áradásakor a tömlős gát a növekvő vízhozamra a tömlős gát magasságának csökkentésével reagál és továbbra is önműködően tartja a 139,94 m B.f. DV-t. Mikor a folyó hozama eléri a m 3 /s-ot, a tömlős gátat kézi üzemben le kell üríteni, és a hordalék leeresztő nyílást is teljesen nyitni kell. Hogy milyen vízhozamnál történjen a nyílások szabaddá tétele, azt az árvízi helyzet függvényében a védelemvezető határozza meg. Általában 200 m 3 /s-os vízhozam elérésekor javasolható a nyitás. Ekkor a tömlős gátak magassága kb. a teljes tömlőmagasság 1/3-a. A 200 m^3 /s-os vízhozamkor történő nyitásnál kedvezőbb alvízi áramkép alakul ki, mint ha ennél kisebb vízhozamnál történne a nyitás, és így a káros mederkimosódások jobban kivédhetők. A nyitást általában a tömlős gátak kézi üzemű ürítésével kell kezdeni, majd közvetlenül ezután a hordalék leeresztő nyílás elzáró tábláját is fel kell húzni. Amennyiben nagy mennyiségű uszadék feltorlódhat, úgy a m 3 /s-os vízhozam tartományban az uszadékosság függvényében kell áttérni az árvízi üzemre. Ekkor először a hordalék leeresztő nyílást kell nyitni, majd a tömlős gátak kézi üzemű ürítése következik. Általános szabály, hogy a hordalék leeresztő és duzzasztónyílások nyitása között a lehető legkisebb idő teljen el, elkerülve az egyenlőtlen vízátvezetés okozta kedvezőtlen alvízi áramképet. A folyó vízhozamának mértékéről a Területi felügyelő telefonon tájékozódik, ugyanis az érkező hozam a ragyogói vízmérce szelvényének vízszint-vízhozam megfeleltetésével, a pillanatnyi vízszintadat alapján határozható meg. A Ragyogói szelvény Q-h görbéjét évente méréssel hitelesítik. A tömlős gátak kézi üzemű leürítéséhez a C1 és C2 szivattyú kapcsolóját KI állásba kell állítani, majd a C2 ürítő szivattyút KÉZI állásba kell fordítani. Az ürítést addig kell folytatni, míg a működtető akna ellennyomó aknarekeszében a vízszint a fenék felett kb. 1,0 m magasságra csökken. Ezt a szintet az aknafalra festett jelzőcsík mutatja. Ebben az állapotban a lefektetett tömlőben még marad annyi víz, amely a tömlőnek rugalmas felfekvést biztosít a küszöbre, amely a tömlőn átgördülő hordalék elleni védelmet 22 / 69

23 szolgálja. Ha a szivattyú kézi leállítását elmulasztjuk, úgy a C2 szivattyút az akna alsó szintkapcsolója leállítja. Ebben az esetben a tömlőt a C1 tömlőszivattyú segítségével kézi üzemben vissza kell tölteni úgy, hogy az akna vízszintje a jelzőcsíkig érjen. A fentiekben leírt módon lefektetett tömlők a duzzasztónyílásokat szabaddá tették és átálltak az árvízi üzemre. Az árvíz levonulása után, mikor a folyó apadása során a vízhozam 200 m 3 /s-ra csökken, vissza kell állítani a duzzasztási üzemre. A vízhozam mértékéről szintén a Ragyogói vízmérce alapján kell tájékozódni. Ilyen vízhozam mellett a teljesen szabad nyílásokon a víz a 139,94 m B. f. DV alatt, kb. a 139,30 m B.f. felvízszint mellett bukik át. A duzzasztási üzemre való visszaállás a hordalék leeresztő nyílás kettős táblájának küszöbre zárásával kezdődik. (lásd pont). A zárás után a csak a duzzasztónyílásokon átengedett víz felvízszintje megemelkedik a kb. 139,60 m B.f. szintre, ami még biztonsággal a DV alatt van. A tábla zárását azért nem szabad korábban, még a /s-nál nagyobb vízhozamnál végrehajtani, mert ekkor a zárás után a megnövekedett felvízszint meghaladhatja a kettős tábla tetőszintjét és nem kívánatos átbukás jöhet létre, esetleg még a tábla süllyesztése alatt is, amely lehetetlenné teheti a felhúzást. Amennyiben 200 m 3 /s-nál még jelentős mennyiségű uszadék érkezik, úgy a hordalék leeresztő zárást később, kisebb vízhozamnál kell végrehajtani az uszadékosság függvényében, mérlegelve, hogy a vízhozam csökkenésével az alvízi áramkép egyre kedvezőtlenebbé válik. A hordalék leeresztő nyílás zárása után a tömlős gátat automatikus üzemre vissza kell állítani a C1 és C2 szivattyú kapcsolójának AUT állásba kapcsolásával. Ekkor megkezdődik a C1szivattyú üzemével a gát töltése. A folyamat a felvízszint 139,94 DV-ig történő növekedéséig tart. Ezzel a duzzasztási állapot visszaáll. A küszöbre zárt kettős tábla felső tábláját a szükséges mértékben (maximum 30 cm) le kell süllyeszteni. Az árvíz levonulását követően elvégzendő ellenőrző vizsgálatokat és fenntartási munkákat a 4. és 5. fejezet ismerteti. A hordalék leeresztő zsilip árvízi üzeme Árvízlevezetés A hordalék leeresztő nyílás az elzáró szerkezetének teljes nyitása mellett vesz részt az árvízlevezetésben. Az elzáró táblák működtetése a tömlős gátak üzemével összehangoltan történik. Az árvízlevezetésének a hordalék leeresztő nyílásra is kiterjedő üzemmenetét a tömlős gát árvízlevezetésének kapcsán a pontban ismertettük. Ebben a fejezetben a hordalék leeresztő nyílásban lévő elzáró berendezés mozgatásának előírásait adjuk meg. A duzzasztási alapállapotban lévő küszöbre zárt kettős tábla alsó és felső táblája az oldható tengelykapcsoló által szétkapcsolt állapotban van, a felső tábla max.30 cm-t le van süllyesztve. A felvízszint a 139,94 m B.f. DV szinten vagy alatta van, a táblán átbukás történhet. Az emelés előtt a gépházban a horonynyílást lefedő fatáblákat kis kell nyitni. Az emelést a villamos hajtómű segítségével kell végrehajtani. Először a felső táblát fel kell húzni a 139,94 m B.f. DV szintre és a két táblát az oldható tengelykapcsolóval össze kell kapcsolni. Ezután a küszöbön álló kettős táblát a felső véghelyzetig, a gépházban fel kell húzni. Ekkor a tábla alsó éle a kezelőhíd szerkezeti alsó éle alatt van. Ebben a helyzetben a tábla általában teljesíteni tudja azt a feltételt, hogy a tábla alsó éle az árvízszint fölött legalább 1,0 m-re legyen. MÁSZ körüli árvíz esetén ez már nem teljesíthető. ebben az esetben a felső végállásba felhúzott kettős táblát az oldható tengelykapcsolóval szét kell választani. Ekkor csak a felső tábla mozgatható. A felső táblát az alsó tábla mellé kell süllyeszteni, hogy a felső tábla felső éle az alsó tábla felső élére üljön rá. Ezután a két táblát újra össze kell kapcsolni és együtt a felső végállásba felhúzni. Ekkor az alsó tábla magasabb véghelyzetbe hozható, az alsó tábla alsó éle a híd szerkezeti alsó éle fölé kerül. Az árvízlevezetés alatt az összekapcsolt táblát ilyen helyzetben kell tartani. Az árvíz levezetése után a duzzasztási üzem visszaállítása a hordalék leeresztő nyílás zárásával kezdődik. Először az összecsúsztatott állapotban összekapcsolt táblákat legalább 2,00 m-rel le kell süllyeszteni. Ezután a két táblát a tengelykapcsolóval szét kell kapcsolni, majd a felső táblát fel kell húzni úgy, hogy a felső tábla alsó éle az alsó tábla felső élénél legyen. A két táblát újra össze kell kapcsolni és így létrejön a 3,04 m magas kettős tábla. Ezután a kettős táblát a küszöbre kell süllyeszteni, majd a két táblát szét kell kapcsolni és a felső táblát max. 30 cm-t le kell süllyeszteni. Ezzel a duzzasztási üzem visszaáll. A gépház fatábláit be kell csukni. A fenti táblamozgatási műveletek során a mozgató berendezés mechanikus szerkezeteit az alábbiak szerint kell kezelni: A mozgatás során a táblák pillanatnyi állást szemrevételezéssel kell megállapítani, mivel a szerkezetnek táblaállás mérő berendezése nincs. A küszöbre zárt kettős tábla felső táblájának max. 30 cm-es süllyesztési határállapota a lánckerék megjelölt helyzetének megfigyelésével állapítható meg. A duzzasztási üzemben lévő küszöbre zárt kettős táblát a felemelése előtt alapállapotba kell hozni. Ehhez először a villamos hajtású mozgató berendezéssel a felső táblát fel kell húzni a max. 30 cm-es lesüllyesztett helyzetből úgy, hogy a tábla felső éle a 139,94 m B.f. DV-vel egyezzen meg. Ekkor az oldató tengelykapcsoló karját meghúzva a tengelykapcsoló tárcsáit olyan helyzetig kell elforgatni a hajtás bekapcsolásával, hogy a tengelykapcsoló körmei összecsúszhassanak. Ezután a kézi kar elengedésével a tengelykapcsolót az ellensúly összezárja és a két tábla az összekapcsolt alapállapotba kerül. A küszöbre zárt kettős tábla alapállapotában a mozgató berendezés oldható tengelykapcsolója zárt állásban van, az alsó és a felső tábla össze van kapcsolva, ami azt jelenti, hogy mozgatáskor a két tábla együtt mozog. A tengelykapcsoló zárt állását ellensúly biztosítja. A kettős tábla küszöbről történő elemelése, mozgatása, visszazárása során a mechanikus mozgató berendezés kezelőszerkezeteit nem kell használni, a villamos hajtómű kapcsolóival az egyesített alsó és felső tábla mozgatható. A küszöbről történő elemelés után a két tábla a tengelykapcsolóval külön beavatkozás nélkül már nem is kapcsolható szét, mivel az elemelkedés után az alsó tábla láncán lévő csap átbillent egy biztosító emeltyűt, amely megakadályozza a tengelykapcsoló oldását. Mikor a felső véghelyzetbe felhúzott kettős tábla alsó tábláját a MÁSZ körüli árvíz miatt még feljebb kell húzni, akkor először az alsó táblát ki kell reteszelni a reteszelő karral. Ez teszi lehetővé, hogy a tengelykapcsoló oldását blokkoló biztosító emeltyűt oldani lehessen. A biztosító emeltyű oldása után az oldható tengelykapcsoló kézi karjának meghúzásával a tengelykapcsoló szétkapcsolva tartható. A hajtómotor közelében lévő kézi kart az ellensúly ellenében addig kell meghúzva tartani, míg a hajtás bekapcsolásával a mozgás megindul és a tengelykapcsoló körmös tárcsája elfordul. Ekkor a kézi kar elengedhető, a tengelykapcsolót az ellensúly már nem tudja visszazárni. A tengelykapcsoló oldásakor az alsó táblát mozgató lánckereket egy, a fogak közé becsúszó köröm is rögzíti. ebben a helyzetben a hajtómű csak a felső tábla lánckerekét mozgatja, a felső tábla így külön mozgatható. Ekkor hajtható végre a felső táblának az alsó tábla mellé süllyesztése. Ha ez megtörtént, a tengelykapcsoló karját meghúzva a tengelykapcsoló tárcsáit olyan helyzetig kell elforgatni a hajtás bekapcsolásával, hogy a tengelykapcsoló körmei összecsúszhassanak. Ekkor a kézi kar elengedésével a tengelykapcsolót az ellensúly összezárja. Ekkor az alsó tábla lánckerekének rögzítése is oldódik. Ebben a helyzetben a hatómű mindkét tábla lánckerekeit megforgatja, a két tábla összekapcsolt állapotba kerül. Az alsó tábla kireteszelését oldani kell, majd az összekapcsolt táblát a felső véghelyzetbe kell húzni. Ebből a véghelyzetből a küszöbre zárt alaphelyzetbe juttatása a táblának a fenti műveleti sorrend ellenkező irányú végrehajtásával hajtható végre. Fontos szabály,hogy a tengelykapcsoló oldására és így a felső tábla önálló mozgatására csak az alsó tábla tehermentesített helyzetében van mód. A tehermentesített állapot létrehozható a közbenső helyzetben lévő alsó tábla kireteszelésével vagy az alsó tábla küszöbre engedésével. A reteszelt helyzet az alsó táblára vonatkozóan a gépházban hajtandó végre. Ez történik például a fentiekben ismertetett árvízi üzemmódban. 23 / 69

24 A duzzasztási üzemben az alsó tábla tehermentesítése a küszöbre engedéssel valósul meg. Ebben a helyzetben az alsó tábla a küszöbön fekszik, tehát a tengelykapcsoló oldását a biztosító emeltyű nem gátolja. A tengelykapcsoló oldásához a táblát tehát ekkor nem kell kireteszelni. A kettős tábla mozgatását egy személy, a területi felügyelő el tudja végezni, mivel ekkor a mechanikus mozgató berendezést kezelni nem kell. Ha az elzárás mozgatásakor a táblák szét- vagy összekapcsolására is sor kerül, akkor a területi felügyelőn kívül még beosztott dolgozóra van szükség, akik a gépházban a jobbés bal oldali pillértetőre felmászva a mechanikus mozgató berendezést kezelik. A mozgató berendezés üzemszerűen villamos hajtással kerül működtetésre. A villamos hajtás bekapcsolása előtt meg kell győződni a működtetés balesetmentességének feltételeiről. Többek között ellenőrizni kell, hogy a kézi hajtás tengelyének kupakja be van-e zárva, ill. a mozgás útjában nincs akadály. A mozgatás mechanikus feltételeit az előző pont szerint kell biztosítani. Az emelés villamos hajtásának bekapcsolásához áram alá kell helyezni a berendezést. Ez az áramellátó szekrényen elhelyezett főkapcsolóval történik. A bekapcsolt állapotot 3 fázisjelző lámpa mutatja. A táblamozgatást csak akkor szabad üzemeltetni, ha mindhárom fázis rendben van, azaz a lámpák egyforma fényerővel világítanak. Bekapcsolás után a kezelés a vezérlőszekrény kapcsolóival történik. Ha a hajtás üzemkész, a megfelelő zöld jelzőlámpa világít. Ha a kapcsolók középhelyzetbe állítása után sem jelenik meg az üzemkész jelzőlámpa fénye, ellenőrizni kell, hogy nincs-e valamelyik vészgomb megnyomva ill. nincs-e a tábla a megengedett határokon kívül. Utóbbi esetben kézzel kell a táblákat a határhelyzetek közé mozgatni. További ok lehet a működésképtelenségre, ha a szekrényekben valamelyik kismegszakító ki van kapcsolva. Üzemkészség esetén a felső kapcsolóval lehet a táblát normál üzemben mozgatni. Az alsó kapcsolónak ekkor középhelyzetben kell lenni. Mindkét irányban két-két sebesség áll rendelkezésre, melyeket a kapcsoló mozgatási irány szerinti első illetve második fokozatig való elforgatásával lehet bekapcsolni. A tábla maximális forgatási sebessége 0,23 m/perc. A fokozatok közötti rángatás nélküli átmenetről a vezérlés gondoskodik. A lassúmenet hosszabb ideig is üzemeltethető. A tábla rendes mozgását a másik jelzőlámpa villogása is jelzi. Ebben az üzemállapotban a tábla a határoló kapcsoló működéséig mozgatható és a véghelyzetből elektromos mozgatással visszahozható. A tábla véghelyzet előtti megállítása a kapcsoló középhelyzetbe kapcsolásával érhető el. A mozgásérzékelő a teljes sebesség esetén érzékeli a megfelelő fordulatszámot és a tengelykapcsoló megcsúszása esetén leállítja a hajtást. Az elektronika meghibásodása esetén lehetőség van a motor közvetlen hálózatra kapcsolására is. Ekkor azonban csak egy sebesség áll rendelkezésre és a megcsúszás védelem sem működik. A felső kapcsolónak középhelyzetben kell lenni. Meg kell nyomni és nyomva kell tartani a két kapcsoló közötti üzemmód választónyomógombot, majd az alsó kapcsolóval el lehet indítani a megfelelő irányú mozgást. A kapcsolót folyamatosan forgatva az első, majd a második fokozatba kell kapcsolni, az első fokozat csak az indítás idejére lehet bekapcsolva, tartósan nem. A mozgatás az alsó kapcsoló középhelyzetbe állításával állítható le. Ebben az üzemmódban nem működnek az üzemi véghelyzet érzékelők sem. Ha azokat meghaladva a tábla a biztonsági véghelyzet érzékelőt is működteti, kikapcsolódik az üzemkészség jelzés és a hajtás megáll. Visszaállítás csak kézi mozgatással lehetséges. A villamos hajtással történt mozgatás befejezése után a vezérlőszekrény alsó és felső kapcsolóját is középhelyzetben kell hagyni és az áramellátó szekrény főkapcsolójával a berendezést áramtalanítani kell. A villamos hajtómű meghibásodása vagy hálózati kimaradás esetén a mozgatás kézi erővel is elvégezhető. Ehhez először az áramellátó szekrény főkapcsolóját ki kell kapcsolni. Nyitni kell a kézi hajtás tengelyének védőburkolatát, majd fel kell helyezni a kézi kart. A villamos motor után lévő kétpofás féken az anyák fellazításával a féklazítást kézileg el kell végezni. A kar megfelelő irányú hajtásával a táblaemelés vagy süllyesztés elvégezhető. A mozgató berendezés mechanikus részeinek kezelése (táblák összeszétkapcsolása) megegyezik a villamos hajtás esetén végzett műveletekkel. A kézi hajtás befejezése után a fékanyákat meg kell húzni, a fékpofák állapotának megfelelően. A kézi hajtókart le kell szerelni, a védőburkolatot le kell zárni. A Kenyeri Vízerőmű A jelenleg érvényben lévő vízjogi üzemeltetési engedély száma: H /2009. érvényességi ideje: A mellékletét képező üzemelési szabályzat árvízvédelmi fejezetei az alábbiakat tartalmazzák: Qérk m 3 /s vízhozam tartományokban Az árvízi helyzetben a Rábán vízenergia hasznosításra alkalmas szintkülönbség nem alakul ki a duzzasztómű szelvényében. Így az erőmű áll. A felvíz csatornában álló víz miatt uszadékra nem kell számítani az erőmű gerebnél. Azok a duzzasztó irányában tovább úsznak a folyón. Ennek elősegítését a korábban betervezett, üzemeltetési tapasztalatoknak megfelelően kialakított, úszó-terelőmű szolgálhatja. Rendkívüli Árvízlevezetés Rendkívüli árvízi helyzetben a Rába jobb parti szükségtározó kerül üzembe helyezésre. Ekkor a Kenyeri községből kivezető út víz alá kerül, és az erőmű üzeme értelemszerűen szünetel. A kezelőszemélyzet feladata a létesítmény állagmegóvása. Gyalogos megközelítés a duzzasztómű járóhídján a bal partról lehetséges. Az árvíz levonulása után a károk felmérése és javítása haladéktalan feladat. Az újraindítás elrendelését a es és a as árvédelmi szakaszok védelem vezetőjével egyeztetni kell. Rendkívüli jeges ár esetén a jobb parti rávezető töltés átvágása válhat szükségessé. Ez esetben a kijelölt szelvényben forgó felsővázas kotróval a töltést meg kell nyitni a duzzasztómű és az erőmű állékonyságának érdekében. A Nicki duzzasztó és a Kenyeri vízerőmű létesítmény együttes részét képezi még a Kenyeri hallépcső. Önálló vízjogi üzemeltetési engedélye nincs. Üzemelési utasítása árvíz esetére az alábbiakat tartalmazza: Árvízi állapot Árvíz esetén, amikor az üzemi felvízszint már nem tartható, a hallépcső felső beeresztő zsilipjét le kell zárni. Ennek oka, hogy az érkező uszadékok bekerülhetnek a zsilipbe, és ezeknél a vízállásoknál, már az uszadék terelők működése sem garantált. Ebben az időszakban a vándorlás egyébként sem jellemző a nagy vízsebességek miatt. Kiegyenlített árvízi felszíngörbe esetén viszont erre megvan a lehetőség. Répce árapasztó csatorna A Rába folyó bal oldali mellékvízfolyása a Répce árapasztó csatorna. A létesítmény 1908-ban épült. Célja, hogy a Répce árvízei alól mentesítse a Hanságot. A csatorna üzemelési szabályzattal nem rendelkezik, vízmegosztása a Kis-Rába-Hanság vízpótló rendszer üzemelésének keretében történik. A torkolati mű egy TB TC jelű kövekből és Gabionból készült surrantó Ivóvízbázis-védőterülettel való érintettség A szakaszon egy db távlati vízbázis található sérülékeny földtani környezetben. Távlati vízbázisnak nevezzük azokat a VIZIG-ek által kijelölt és víztermelés szempontjából perspektívikusnak ítélt/vizsgált térrészeket, ahol a későbbiekben - szükség esetén - megindítható a jó minőségű és mennyiségű víztermelés Rábapaty-Csönge-Ostffyasszonyfa távlati vízbázis A Rábapaty-Csönge-Ostffyasszonyfa távlati vízbázis az ÉDUVIZIG kezelésében lévő parti szűrésű és rétegvíz típusú távlati vízbázis. 24 / 69

25 Az AQUARIUS Kft. által 2000-ben elvégzett diagnosztikai vizsgálatok, ill. az azt lezáró biztonságba helyezési tervdokumentáció alapján 2002-ben megtörtént a vízbázis védőidomának hatósági (NYUDUVIZIG) kijelölése, a 123/1997 (VII.18.) Kormányrendelet szerint. A 10853/1/2002. sz. kijelölő határozat értelmében: A modellezéssel meghatározott hidrogeológiai védőidom, partszűrésű vízkészlet esetén B védőterületének határai: - Északon: ÉDUVIZIG Nicki-duzzasztó irányító telep D-i határától K-re m, - Nyugaton: a Rába Ragyogó-hídtól Ny-ra m, - Délen: a volt sitkei gátőrháztól É-ra 750 m, - Keleten: a Rába Ragyogó-hídtól K-re m. Vertikális kiterjedése: Lefelé a vízzáró feküig. A modellezéssel meghatározott hidrogeológiai védőidom, rétegvíz-készlet esetén A vízadó réteg védőidomának felszíni vonzata nincs. Vertikális kiterjedése: A terepfelszín alatt 117,00-187,00 m (átl.:+27-(-37) m B.f.) között. Fentiekben lehatárolt B védőterületet 80 %-ban érinti 01.NMT.08. szakasz felső szakasza. A vízbázis biztonságban tartására vonatkoznak az alábbi megállapítások A különböző védőterületre vonatkozó tiltások, ill. korlátozások a hatályos 123/1997. (VII.18.) Kormányrendelet szerint kerültek megállapításra. Ezekből a nagyvízi mederkezelés szempontjából kiemelendő A fedő- vagy vízvezető réteget érintő egyéb beavatkozás megnevezésű tevékenység, amely a Hidrogeológiai A vagy B védőterületen, jogszabály szerint: Új tevékenységnél környezeti hatásvizsgálat, meglévő tevékenységnél környezetvédelmi felülvizsgálat, vagy ezeknek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálat eredményétől függően megengedhető. Minden esetben a vízbázis engedélyese köteles gondoskodni a vízbázis biztonságban tartásáról, amely alapvetően a monitoring rendszert képező kutak vízszint figyeléséből és vízminőség vizsgálatából áll a rögzített metodika szerint. Ezen túl a védelem hatékonyságát és a szennyezőforrásokat is ellenőrizni kell az előírt módon és időszakonként. A vízbázis főbb alapadatainak összefoglalását a 9. táblázat tartalmazza. SSZ NEVE STÁTUSZA 1 Rpaty-Csönge- Ostffyasszonyfa 9. táblázat: A vízbázisok főbb alapadatainak összefoglaló táblázata SÚLYPONTI KOORDINÁTÁI EOV_X EOV_Y VÉDENDŐ TERMELÉS [m 3 /nap] SÉRÜLÉ- KENY [igen/nem] távlati igen ÉRVÉ- NYES VÉDŐ- IDOM HAT. SZÁMA 10853/1/ 2002 MONITO- RING RENDSZER ELEMEI [db] 24 figyelő Korábbi tervek, tanulmányok, megvalósult szabályozások és egyéb beavatkozások Szabályozási munkák rövid története A Rába folyó Ausztriába a Fischbachi Alpokban m.a.f körüli magasságban ered. Szentgotthárdnál mintegy 100 km megtétele után lép magyar területre és ÉK-re fordulva a Kemeneshát, vonulatát követve folyik a Kisalföld fölé. Völgyét jobb oldalról a magyarországi felső szakaszon az őrségi, ill. a Hegyhát és a Kemeneshát, az alsó szakaszon a Bakony és a pannonhalmi hátság vízválasztói határolják. Az ÉDUVIZIG kezelésében lévő folyószakasz Sárvár és Győr között helyezkedik el, hossza kb. 86 fkm.a Rába folyó vízgyűjtője 11,074 km 2. A Rába Nyugat-Magyarország legjelentősebb folyója, a Rába-völgy pedig a Nyugat-Dunántúl legnagyobb völgyét alkotja.a Rába-völgyet Alsó-, és Felső-Rába-völgyre osztják fel. A felosztás alapja az, hogy a Körmend feletti részen egyedül a Rába folyik, és mindkét oldalon markáns dombság kíséri. Körmendtől lefelé jellegzetes kettős völgy alakult ki egészen Sárvárig (Rába és a Csörmöc egymással párhuzamos lefutású völgye). A mellékfolyók közül Sárvár alatt folyik a Rábába a Gyöngyös, a Répce árapasztó csatorna, amely a Répce árvizeit vezeti a Rábába, a Répce völgy alsó szakaszát mentesíti az árvizektől, ezáltal összekapcsolja a két folyó vízrendszerét.a bal parton a Nicki duzzasztó felett találjuk a Kis Rába vízkivételi művét, amelyen keresztül a hansági területek öntözése biztosítható. A Rába legjelentősebb mellékfolyója a Marcal, amely az ÉNY Bakony vizeit gyűjti össze. A Rába-völgy árkos süllyedékben keletkezett aszimmetrikus eróziós teraszos völgy. A völgyet a jobb parton Körmendig, a bal parton pedig a Pinka torkolatáig teraszok szegélyezik. A Rába teraszos sík hordalékkúp jellegű, átlagosan 8-10 km széles kavicstakaróval, amely fokozatosan lejt a folyó felé. Az alegység területén a fedőképződmények megoszlását tekintve az uralkodó fedők az alluviális üledékek 98%-ban, mellettük még a metamorfit található meg 2%-ban a Kőszegi-hegységben és avas-hegyen. Az üledék jelentős része (69%) finom kőzetliszt, anyag. A többi üledék között még a durva kőzetliszt (10%) és a homok (13%) képvisel kisebb-nagyobb hányadot, míg a kavics (6%) ezekhez képest szinte elhanyagolható arányban van jelen. Ezekre a képződményekre nyugatról keleti irányban egyre vastagabb kifejlődésben m vastag pannon üledék települt. A pannon tenger üledékei nagy vastagságban halmozódtak fel, majd a kiédesedést és feltöltődést követően folyóvizi hordalék (Ős-Duna) öszletek keletkeztek. A pleisztocénben a Kisalföld ismét erőteljesen süllyedni kezdett, más tájegységek viszont (Kőszegi-hegység, Vasi-hegyhát stb.) kiemelkedtek és erőteljesen feldarabolódtak. A Rába a pleisztocén elején épp a Kisalföld süllyedése nyomán fordult ÉK-nek, majd a Kemeneshát emelkedése miatt kissé nyugatra tolódott. E nyugatra mozdulás közben alakul ki a Kemeneshát kavicstakarós térszíne. A mai Rába-völgy kialakulása azonban a kemenesháti hordalékkúp építésének a befejezése nyomán indul el a pleisztocén középső időszakában. A Rába-folyó először a mai Rába-síkság területét töltötte fel üledékkel és csak a pleisztocén végén foglalta el jelenlegi helyét. A hullámteret főleg erdős területek borítják, melynek nagy részét először legelőkké, majd később mezőgazdasági területekké alakítottak. De több részen megmaradt az összefüggő, erősen benőtt jelleg. A hullámtér kialakulása úgy történt, hogy a helyi lokális töltéseket Győr és Sárvár között egységes rendszerré alakították. Ezt a Rábaszabályozó Társulat végezte megalakulását követően. Ezen időben a hullámtéren rét és legelő gazdálkodás folyt. A hullámtéri erdősödés folyamatosan alakult ki amikor a hullámtéri gazdálkodás biztonsága az árvizek miatt lecsökkent. A töltések között szükséges területek méretezésénél a társulat még egy kedvező lefolyással rendelkező területtel kalkulált. 25 / 69

26 A Rába hossza az 1883-ban kezdődő szabályozások és a természetes mederváltozások következtében az elmúlt 130 évben jelentősen változott. Sok eltérő mértékben lefűződött, feltöltődött holtág kíséri a főmedret, továbbá több kavics bányató is található a területen A mederszakasz részletes állapotismertetése A fejezetben a meder aktuális állapotát rögzítjük hidrológiai és hidraulikai szempontból. Az itt tárgyalt adatok képezik a numerikus modellezés bemenő információit, illetve a terv későbbi aktualizálásakor a természeti körülmények változásának értékelését a mostani feltáráshoz viszonyítva lehet megtenni. Az árvízi felszíngöbék módosulása, az eltérések tendenciája utalhat a hullámtér használatának változására, de ugyanúgy a vízgyűjtő vagy a levezetőrendszer hozamátbocsátási kapacitásának változására (pl. feltöltődés) Hidrológiai viszonyok A Rába a Duna egyik legjelentősebb magyarországi mellékfolyója. Ausztriában az Alpok keleti lejtőjén 1200 m körüli magasságban két ágból ered. Szentgotthárdon egyesül a nála kétszer nagyobb Lapinccsal, innentől kelet felé haladva, átlag 2,5 km széles völgyben Körmenden keresztül eléri Rábahidvéget, majd azután északi irányba fordulva jut el Sárvárig. Onnan észak-keleti irányban továbbhaladva a Kisalföldön át Győrnél ömlik a Mosoni-Dunába. Sárvárnál a Szombathely-Budapest vasútvonal lezárja a völgyet és a teljes víztömeget a töltések közötti nagyvízi mederbe kényszeríti. Egy tölcsérszerű átmenetet követően további folyószakasz mentén egységes vonalvezetésű töltések kísérik az árhullámot Győrig. A jobb parton a fkm közötti megnyitással szükségtározó került kijelölésre. A vizsgált Sárvár-Vág közötti folyószakaszon csak a Kis-Rába vízkivétele terheli a Rába vízkészletét, mely nagyvízi szempontból elenyésző jelentőségű, ugyanakkor a Répcének a Répce-árapasztón keresztül érkező árhullámai már nagyvízi szempontból is jelentősek lehetnek. A Rábára a szélsőséges vízjárás a jellemző. A legkisebb és a legnagyobb vízhozama között igen nagy a különbség, a folyónak ezen a szakaszán a legnagyobb vízhozam két-háromszázszorosa is lehet a legkisebb vízhozamnak. meghatározza. Bár a Rába és a Répce árhullámok tetőzéseinek egybeesése ezen a folyószakaszon nem jellemző, árvízi szempontból az árhullámok valamilyen mértékű egybeesésével számolni kell. Rendkívüli árvíz kialakulása esetén kerülhet sor a Rába jobbparti árvízi szükségtározó igénybevételére. Célja, hogy az árvízvédelmi művek biztonságot nyújtó kiépítéséig szabályozhatóak legyenek a jelenlegi kiépítést meghaladó árvízhozamok, és biztosítható legyen, hogy a tározó területén a Rába árvizei a lehető legkisebb kártétellel vonuljanak le. A szükségtározó megnyitási helye a Rába jp és tkm szelvények között található. A szükségtározóba bevezetett vizet vissza kell vezetni a Rába folyóba. A Rábára is jellemző a levezetőképességet befolyásoló növényzettel való benőttség, melynek hatása viszonylag jelentősebb is lehet. Árvízi helyzetben az aktuális állapot mérésekkel történő meghatározása ezért a megfelelő árvédekezés érdekében, ill. annak keretében alapfeladat. A Rába vízjárásának jellemzésére a vizsgált szakaszon fekvő, leginkább felhasználható vízmércék: a Rába, Ragyogó a fkm szelvényben, 0 pont magassága 141,33 m B.f. a Rába, Vág az fkm szelvényben, 0 pont magassága 124,34 m B.f., a Kis-Rába, Nick a Kis-Rába fkm szelvényében, 0 pont magassága 133,58 m B.f. ill. - a Répce-árapasztó, Répcelak-Újhíd vízmérce az árapasztó fkm szelvényben, 0 pont magassága 110,15 m B.f.. A Rába és a Répce-árapasztó vízjárásának jellemzésére leginkább felhasználható vízmércék jellemző vízállásainak és vízhozamainak az alakulását ábra mutatja be: A vizsgált mederszakasz elhelyezkedése, általános jellemzése Az Alpok délkeleti és a Bakony északnyugati lejtőin eredő folyók a Kisalföld medencéjén keresztül érik el a Mosoni-Dunát. E vízrendszer főfolyója a Rába, amely a Lajta és a Rábca kivételével a vízgyűjtő valamennyi vízfolyásának a befogadója. A Rába folyó Sárvár alatti szakasza korábban Nick térségében két ágra szakadt, a Rábára és a Kis-Rábára. Szabályozható vízkivételre a Kis-Rábába az 1930-as évektől, a nicki duzzasztómű megépülésétől van lehetőség. Nick alatt ömlik a Rábába a Répce-árapasztón keresztül a Répcének a Hanságba már nem bevezethető árvízhozama, melynek értéke jelentős lehet. A Répce kis- és nagyvizei Répceszemere - Répcelak térségtől megosztva folynak tovább egyrészt az eredeti mederben, másrészt a Répce-árapasztón keresztül a Rábába. Utóbbi a Répce árvizeinek levezetése érdekében épült az évi árvíz után. A Répcén kialakuló árhullámok levonulását a góri tározóval lehet jelentősen szabályozni. A szabályozás módja az alatta lévő szakasz nagyvízi hidrológiai körülményeit, így a Rábába érkező nagyvízhozamokat is nagymértékben 2. ábra: A ragyogói vízmércén mért vízállások idősora ( ) 26 / 69

27 3. ábra A ragyogói vízmércén mért vízhozamok idősora ( ) 5. ábra: Vizsgált mederszakaszok vízmércéin mért vízhozamok idősora ( ) A vizsgált mederszakasz vízjárása Kis-és középvizek A Rába vizsgált szakaszának kis- és középvízi vízállás változásait jól jellemzi a két régóta észlelt Rábavízmérce adatsora a ábrán olvasható. 4. ábra A vági vízmércén mért vízállások idősora ( ) 6. ábra: A ragyogói vízmércén mért kis -és középvízállás idősora ( ) 27 / 69

28 A Kis-Rábába kivehető vízmennyiség szabályozása technikailag megoldott, a kisvízi időszakokban a Rábában hagyandó élővíz és a Kis-Rábába kivehető víz mennyisége szorosan összefügg. A kisvízi hosszszelvény ezen a folyószakaszon korábbi vizsgálatok szerint a 10. táblázat értékei szerint alakul. 10. táblázat: Sárvár - Árpás szakaszon a kisvízi hossz-szelvény adatai 7. ábra: A vági vízmércén mért kis -és középvízállás idősora ( ) Mindkét adatsor összességében csökkenő vízállásokat mutat, mely Ragyogó esetében a nicki műgát megépítésével befolyásolt, míg Vág esetében az 1970-es évek közepétől látszik egyfajta vízszintcsökkenés felgyorsulás, mely az utóbbi időszakban megállt. A vízhozamok tekintetében a szakaszt a Rába ragyogói szelvényének vízhozamaival jellemezhetjük, melyet a 8. ábra mutat be. A középvizek a vízállások tekintetében a kisvizekkel párhuzamosan változtak, míg a vízhozamok a múlt század első harmadát követően sem a közép-, sem a kisvizek terén nem mutatnak jelentősebb változást. Ez alól kivétel a időszak és az azt megelőző, ill. követő néhány év igen száraz, kis vízhozamokkal jellemezhető időszaka. A középvízi hossz-szelvény ezen a folyószakaszon korábbi vizsgálatok szerint a 11. táblázat adatai szerint alakul: 11. táblázat: Sárvár - Árpás szakaszon a középvízi hossz-szelvény adatai 8. ábra: A ragyogói vízmércén mért jellemző vízhozamok idősora ( ) Mederképző vízhozam A folyómeder méretei és azok változásai szoros kapcsolatban vannak a víz- és hordalékjárással. A meder alakulása időben változó folyamat, ahol a fő tényező a mindenkori víz- és hordalékhozam. Nem elég azonban csak azt vizsgálni, hogy bizonyos vízhozamnál milyen élénk a hordalékmozgás, hanem a vízjárást jellemző vízhozam gyakoriságok is döntőek a mederalakítás szempontjából. Azt a vízhozamot, amely a meder természetes illetve tervezett méreteire, azok kialakulására a legnagyobb hatással van, mederképző /domináns, méretezési, szabályozási/ vízhozamnak nevezzük. 28 / 69

29 E vízhozam meghatározására a vízgazdálkodási gyakorlatban a vízfolyások, folyók méretétől, vízjárásától függően több módszert is alkalmaznak. Jelen esetben azt az elvet tekintettük a számítási módszer alapelvének, hogy a mederalakulás, így a mederképző vízhozam szoros összefüggésben van a folyó mozgási energiájával, az energia pedig a hordalékszállítással. A mederképző vízhozam hordalékösszefüggések hiányában is számítható a vízjárást jellemző gyakoriságokból és az adott osztályközben levonuló vízhozamokhoz tartozó mozgási energiából.,ahol Gy(Q) vízhozamgyakoriság (d) E (Q) mozgási energia A fenti formula gyakorlati használatra alkalmas célszerű átalakításával, diszkrét alakban a következő képletre vezet:, ahol Gy i Vízhozamgyakoriság (d) v k 2 középsebesség (m/s) Q i Vízhozam (m 3 /s) Az egyes szelvények középsebességeit a közötti időszak vízhozamméréseinek feldolgozásával, logaritmikus becslőfüggvény illesztésével állítottuk elő, v k = a * ln(q)+b alakban, így az egyes vízhozamokhoz tartozó sebességek közvetlenül meghatározhatók. A vízhozam gyakoriságok a vízhozam-idősorok statisztikai feldolgozásával álltak elő. A vízhozam gyakoriság alakulása a 9. ábra szerint alakult. 9. ábra: A ragyogói vízmércén mért vízhozamok relatív gyakorisága ( ) Az ezzel a módszerrel számított mederképző vízhozam a vizsgált szakasz jellemzésére kiválasztott Rába, Ragyogó szelvényben 92 m 3 /s-ra adódott. Nagyvizek Árvizeket kiváltó meteorológiai események A térség legjelentősebb árvizeit a Rába folyó rendkívüli árhullámai okozhatják. Ilyen mértékű árvíz a kora tavaszi időszakban és tavasztól őszig egyaránt előfordulhat. A kora tavaszi (vagy akár téli) árhullámok előzményeként a vízgyűjtő terület ausztriai részén általában jelentős a felhalmozódott hó mennyisége. Ekkor a térséget érintő egy, vagy több egymást követő mediterrán ciklon esetleg egy nyugat felől érkező markáns ciklon előoldalán áramló enyhe, nedves levegő viszonylag gyors felmelegedést és folyékony halmazállapotú csapadékot okozhat. Az ezek együttes hatására kezdődő intenzív olvadás a csapadékkal együtt jelentős lefolyást eredményez a még fagyott, vagy telített felszínen. Amennyiben a felmelegedést erősen fagyos időszak előzte meg, akár jeges árvíz kialakulásával is számolni kell. A nyári időszak jelentős árvizeit szintén a folyó vízgyűjtőjének ausztriai területén kialakuló jelentős csapadékhullás váltja ki, amelyek oka ekkor is általában egy, ritkán több markáns mediterrán ciklon tevékenysége. Jelentős csapadék hullhat a vízgyűjtő felett tartózkodó, hosszú élettartamú zivatarrendszerekhez, vagy lassú frontátvonulásokhoz kötődően is. A kialakuló árhullám levonulása szempontjából nagy jelentősége van a növényzettel való benőttségnek, valamint a csapadékot megelőző talajtelítettségnek is. A legfrissebb kutatási eredmények szerint az éghajlatváltozás hatására a vízgyűjtőn a jelentős téli hófelhalmozódás gyakorisága csökkenni fog, megnövekszik viszont a tavasztól őszig előforduló nagycsapadékos helyzetek gyakorisága. 29 / 69

30 Árvizek, nagyvízhozamok Mértékadó helyzet a Sárvár alatti szakaszon akkor alakul ki, amikor a főmederben és a völgyben érkező árhullám tetőzés közeli állapotban találkozik Sárvárnál. A sárvári árhullám alakját a völgyi árhullám szabja meg. Befolyásolják még a levonulást a gátként funkcionáló létesítmények, pl. utak. Az árhullámok növekedésével együtt nő a levonulási idő. A legnagyobb árhullámok óra alatt vonulnak le Körmend és Sárvár között. Az eddigi adatok szerint az elméleti T min görbéje a 17 órához konvertál. Sárvár-Árpás között a töltésezett szakaszon a levonulási idők burkoló görbéje szabályosabb képet mutat. Az árhullám tetőző értékének növekedése a levonulási idő növekedésével jár. A hullámtérbe lépő víz legfőbb akadálya a növényzet, így az befolyásolja a levonulási időt. A tetőző vízállás növelésével jelentősen nem változik a levonulási idő. A Duna vízgyűjtőn május végén kialakult hidrometeorológiai helyzet és a meteorológiai események hatására rendkívüli árvíz alakult ki, mely kiváltotta azt a szakmailag nyilvánvaló igényt, hogy a MÁSZ számításának alapjául szolgáló statisztikai adatokat felülvizsgálják a többi hazai folyóra vonatkozóan is A vízhozamok használata a dunai árvizek értékelésénél a tapasztalatok alapján a nagyvízi hidrológiai statisztikai jellemzők meghatározása során általában megbízhatóbb statisztikai jellemzőket eredményezett, mint a vízállások használata. A jellemző árvízhozamok meghatározásához elengedhetetlen, hogy az éves legnagyobb árhullámok adatsorát külön ellenőrizzük a Rábára és mellékfolyóira egyaránt. Mivel az elemzések egyik célja a lehető leghosszabb idősorokra alapozás volt, évben újabb Rába és Répce idősor elemzésre került sor a mértékadó árvízszintek meghatározásához. A mértékadó vízhozamra kapott új értékek jelentősen nem változtak a korábbi számításokhoz képest. A kapott új, pontosított idősorok alapján készült nagyvízi hossz-szelvények képezték az új MÁSZ megállapításához alapadatot biztosító hidrodinamikai vizsgálatok alapját. A vizsgált idősorok az egységes értékelhetőség érdekében az időszakot fedték le, az alkalmazott simuló eloszlásfüggvény pedig a log-pearson 3 volt. A Rába tekintetében az NQ 1% -os hossz-szelvények jellemző adatait a vizsgált területet jellemző vízmérceszelvényekre vonatkozóan a 11. táblázat tartalmazza: 12. táblázat: NQ 1% -os hossz-szelvények jellemző adatai SZELVÉNY FKM JAVÍTOTT, ELFOGADOTT NQ 1% ÉRTÉKEK (m 3 /s) Sárvár 89,0 928 Ragyogóhíd 73,4 863 Rába, Nick, Kis-Rába vk. felett 69,3 851 Rába, Nick, Kis-Rába vk. alatt 69,3 848 Rába a Répce-torkolat felett 60,8 822 Rába a Répce-torkolat alatt 60,8 889 Árpás 29,0 792 A Rába ragyogói szelvénye vízhozam maximumainak periódusfüggvénye sajátos képet mutat, melyet a 10. ábra mutat be. Összességében csökkenő tendencia jellemzi, melyben a körüli rendkívül száraz időszak egy nagy árvizekben egyáltalában nem bővelkedő időszakot mutat. 10. ábra A ragyogói vízmércénél mér vízhozamok maximumainak periódusfüggvénye ( ) A vizsgált nagyvízi mederszakaszt határoló árvízvédelmi rendszerek A 01.NMT.08. tervezési terület a Rába folyó fkm szelvény közötti szakaszának nagyvízi medrét fedi le. A vizsgált 32 km hosszú vízfolyás szakaszt jobb és bal partról is határolja árvízvédelmi fővédvonal. A tervezési területen érintett árvízvédelmi rendszer a Rába bal parti védvonalának tkm szelvények közötti szakasza ( Árpás-Répceszemerei és Répcelak-Sárvári árvízvédelmi szakasz), valamint a Rába jobb parti védvonalának tkm szelvények közötti szakasza ( Mórichida-Sárvári árvízvédelmi szakasz). A bal parti védvonalak az Rábaközi és Nicki öblözetet mentesítik az árvízi elöntésektől. A két öblözet összes területe ha, ebből a Rába töltései által védett terület nagyságát az ÁKK III. projektben készülő veszélytérképek alapján lehet majd meghatározni. A Rába jobb parti védvonala az Kemenesaljai öblözetet mentesíti, a teljes védett terület nagysága ha. Az elsőrendű árvízvédelmi művekre vonatkozó alapadatokat a 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet rögzíti. Az tervezési egységet határoló fővédvonalak teljes hosszukban árvízvédelmi töltésből állnak, speciális védvonalszakaszokat (közúti vagy vasúti töltés, árvízvédelmi fal, stb.) nem tartalmaznak. Az árvízvédelmi fővédvonalakra vonatkozó mértékadó árvízszintek (MÁSZ) és a magassági biztonság értékét a 11/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet határozza meg. A magassági biztonság az érintett szakaszon egységesen 1,0 m. A Rába bal parti árvízvédelmi művek magassági kiépítettsége a teljes hossz 29,2 %-án felel meg a jogszabályi előírásoknak (MÁSZ + biztonság), a MÁSZ-hoz viszonyított kiépítettség pedig 91,5 %. A Rába jobb parti árvízvédelmi művek magassági kiépítettsége a teljes hossz 36,1 %-án felel meg a jogszabályi előírásoknak (MÁSZ + biztonság), a MÁSZ-hoz viszonyított kiépítettség pedig 77,1 %. 30 / 69

31 Az előírt nettó koronaszélesség 4,0 m, ami a kétoldali töltésrézsűk cm-es humuszborításával kiegészítve adja az 5,2 m-es bruttó koronaszélességet. A töltésrézsűk gyepesítettek, a víz felől 1:3, a mentett oldal felé pedig 1:2 rézsűhajlással és 3 m széles padkával kerültek kialakításra. A töltéskorona 2-3 m szélességben kaviccsal stabilizált. Az altalaj vízáteresztő homokos kavics, e fölött változó vastagságban homokos iszap átmeneti, és agyagos fedőrétegek helyezkednek el. A megfelelő vastagságú fedőréteg és a térszín magassági elhelyezkedése miatt fakadóvíz, buzgár nagyon ritka jelenség az érintett árvízvédelmi töltések mentén. A Rába jobbparti hullámtér szélessége a vizsgált szakaszon m között változik, a bal part mentén a hullámtér szélessége m közötti a tkm szelvényig, ettől kezdve kiszélesedik, a vasúti híd szelvényében eléri e 3500 m-t is. A hullámtérre jellemző, hogy holtágakkal erősen szabdalt terület, alapvetően erdővel borított, amelyeket kisebb-nagyobb legelőterületek szakítanak meg. Az erdők összetételei vegyesek, fűz, nyár és akácerdők. A 01.NMT.08 nagyvízi meder szakaszon egy felszíni törzsállomás található: a Ragyogóhídi vízmérce. Fontosabb, a nagyvízi mederhez kapcsolódó műtárgyak közé tartozik a Pápoci zsilip (jobb part tkm), a Kis-Rába öblítőzsilip (bal part tkm), a Nicki duzzasztómű (Rába fkm), a Kis-Rába II. zsilip (bal part tkm) és a Kis-Rába beeresztő műtárgy (bal part tkm). Véderdők által néhány rövidebb szakaszt leszámítva a határoló védvonalak teljes hosszán biztosított az árvízvédelmi töltés hullámverés és jég elleni védelme. A Rába töltéseit a 01.NMT.08 tervezési egységen a következő közlekedési infrastruktúrák keresztezik: sz. Pápa-Kenyeri összekötő út, sz. Kapuvár-Beled- Celldömölk összekötő út, sz. Sárvár-Kenyeri összekötő út, sz. Celldömölk-Uraiújfalu összekötő út, 84. sz. Balatonederics-Sárvár-Sopron másodrendű főút, 88. sz. Sárvár-Vát másodrendű főút, sz. Sárvár II. bekötő út. A 01.NMT.08. jelű tervezési területet határoló elsőrendű árvízvédelmi fővédvonalak mentén számolnunk kell a magassági hiányokkal, mint a kockázatot növelő tényezővel. Ennek megfelelően a nagyvízi meder lefolyási viszonyainak javítása, ezen keresztül az árvizek levonulási szintjének csökkentése kulcsfontosságú az árvízi kockázatkezelésben. Beavatkozási javaslatként az érdesség csökkentésére irányuló intézkedéseken túl a Rába felső szakaszán egyes helyeken megvizsgálandó a nagyvízi szelvényméret növelése a töltések áthelyezésével Kanyarulati viszonyok, szabályozási művek és szabályozási szélesség jellemzése Folyószakasz jellemzők Egy folyó kanyargósságát alapvetően meghatározza a folyó szakaszjellege, illetve hordalékegyensúlya. Az alluviális folyók, azaz a maguk által korábban odaszállított és lerakott, kohézió nélküli, laza szemcsés kőzetben kanyargó vízfolyások tulajdonsága, hogy vízjárásuk és mederalakulásuk kölcsönhatásban áll egymással. A Duna a középvízi szabályozások óta nem fejleszti szabadon kanyarulatait, de medre a víz- és hordalékszállítás változásától függően folyamatosan alakul. Szakaszjelleg A Rába-völgy árkos süllyedékben keletkezett aszimmetrikus eróziós teraszos völgy. A völgyet a jobb parton Körmendig, a bal parton pedig a Pinka torkolatáig teraszok szegélyezik. A Rába teraszos sík hordalékkúp jellegű. A folyóteraszok a folyók életében többször bekövetkező tartós szakaszjelleg-változás miatt alakulnak ki. Képződésükben a felső- és a középszakasz-jelleg cserélődése a döntő. A folyó völgye az átlagos medencefelszínhez képest mindenhol jelentősen bevágódott. A bevágódás mértéke Feldbachig m, Szentgotthárdtól m. A folyó a medencében kialakított völgyében középszakasz jellegűvé válik és erősen felkavicsol. Eredeti állapotában ezért a folyó gyakran változtatta főmedrét. Az utolsó 200 évemberi tevékenysége nyomán a főág Körmend alatt a völgy nyugati pereme mentén állandósult, míg a keleti völgyperem mentén a Csörnöc-Herpenyő nevű fattyúág szedi össze a vizeket. Árvízkor azonban a völgy teljes szélességében elönti a víz a völgytalpat. Sárvárnál a folyó a Kisalföld mélyebb medenceszintjére lép, s innét már gátakkal szabályozva folytatja útját. A mellékfolyók vízgyűjtői a főfolyóéhoz hasonlóak. A Peremhegység lejtőin igen erős esésű, bevágódó, felsőszakasz jellegűek. A medencébe lépve azonban völgyük kiszélesedik, medrük meanderezni kezd. Mellékpatakjaik erősen feldarabolják a medencefelszínt. Körmend alatt a térszín már olyan alacsony és a völgylejtők olyan enyhék, hogy a terület síksági jellegűvé válik és Sárvárnál törés nélkül simul át a Kisalföld feltöltött medencetérszínébe.a Rábának valamikor itt is alsó szakasz jellegűnek kellett lennie egészen Győrig. Erre mutatnak fattyúágai, a jelenleg is belőle kiágazó Kis-Rába, és ilyenek lehettek a mára már közvetlen kapcsolatukat elvesztett Lánka-patak, Kőris-patak, Keszeg-ér. A Rába-völgy jobb partja igen meredek, alámosott, a bal part viszont kiszélesedő lankás térségekben folytatódik. Az egész völgy széles 3-6 km-es alluviális völgytalppal rendelkezik. Az akkumuláció és a laterális erózió következtében 4-8 m vastag holocén ártéri üledék halmozódott fel. Helyenként az ártér alacsony-és magas ártérre tagolódik. Általában az ártéri szintek igen erősen szabdaltak (morotvatavak, kiszáradt meanderek stb.),a völgysík állandó változása ma is jól követhető. A viszonylag kevésbé szabályozott Felső-Rába szakaszon a mederbevágódás jóval kisebb méreteket ölt, mint a töltések közötti - Sárvár alatt lévő - alsó szakaszon. Itt a települések és a mezőgazdasági területek védelme érdekébena meder stabilizált, így állandóan mélyül, magával rántva a környező vízfolyásokat is (pl. Lánka-patak). A Nick Sárvár közötti szakaszon az árvízvédelmi töltések egymástól való minimális távolsága 300 m. A meder szélessége 30 és 50 m között változik, kivéve a gát feletti 4,2 km hosszú szakaszt, amely a Nicki duzzasztómű duzzasztóterenként fogható fel, ahol a mederméretek lényegesen eltérőek a felette lévő szakasztól. A duzzasztott térben az esés kisvíz idején 5 cm/km, míg a felette lévő szakaszon 70 körül van. A folyó ezen a szakaszon erőteljesen kanyarog, sok helyen m megközelíti az árvízvédelmi töltéseket. A laza talaj következtében gyakori a mederelfajulás, egy egy nagyobb árhullám hatására 5,0-10 m t is vándorolt a part. A Rába folyó Nicki duzzasztómű alatti szakaszát több részre oszthatjuk. A gát alatti 10 km hosszú szakaszon az esés cm/km, átlagos mederszélesség m. E szakasz végén volt található a folyó legelfajultabb része, az ún. Pápoci nagykanyar, melyet 1982-ben rendezték, az óta stabil. A terveket Kornisné Dr. Akantisz Zsuzsa készítette) A Pápoc Vág közötti szakaszon az átlagos esés 65 cm/km, a mederszélesség m között váltakozik. Az árvízvédelmi töltések egymástól való minimális távolsága 300 m. Ezen a szakaszon-éveken keresztül végeztek engedély nélküli káros kavicskitermelést, melynek következtében hasznosíthatatlan anyaggödrök, túlszélesedett folyószakaszok, szakadó partok maradtak vissza. Kanyarulati viszonyok Az alluviális folyó mederanyaga és hordaléka hasonló szemösszetételű. A természetes állapotú, szabályozatlan folyó az alluviális szakaszon dinamikus egyensúlyban van. A meanderek folyton alakuló, haladó, fejlődő lefűződő és elhaló hálózata a folyó egész völgyét átszövi. Ha egy meander eléri a túlfejlett állapotot a meander lefűződik (vagy átvágják) és a kialakult mellékág torkolata felöltődik - a főmederből származó hordalékkal. A torkolati szakaszon a feltöltődés előrehalad, az alsó torkolatban másodlagos meder alakul ki. A felső torkolat a terepszintig feltöltődik, az alsó torkolatban megmarad a másodlagos meder. 31 / 69

32 Mérsékelt lejtésű területen haladva a kanyarulatokat építenek, vagyis oldalazó szakaszjellegűek. A csökkenő áramlási sebesség mellett a meder legkisebb egyenetlensége elég ahhoz, hogy a folyót kitérítse az egyenes útjából. A folyó lengő mozgással, kanyarulatokat leírva és alakítva halad tovább. A folyókanyarulatok és a kanyarfejlődés tendenciája jellemezhető az alábbi paraméterekkel: A Rába vizsgált szakasza egy meanderező típusú folyószakaszt jellemez. A meanderező folyó a hordalékszállítás egyensúlyát mutatja, ahol a hordalékszállító képesség egyensúlyban van a hordalék mennyiségével. A mederben szigetek vagy zátonyok megjelenése ritka, de mivel a Rába gazdag hordalékban, a meder inflexiós pontjain utóbbiak több helyen megjelennek. Megjelenésük erősen vízhozam függő. Nyári kisvizes időszakokban majd minden inflexiós pontban megjelennek. Nagyvízes időszakokban pedig értelem szerűen nem látszanak, de vannak. A kanyarok belső ívén övzátonyok keletkeznek, a külső íveken pedig jellemző a folyó partromboló munkája, ezek következtében a kanyarok fokozatosan fejlődnek, növekednek, míg az alsó és a felső ág összeérésekor, vagy egy jelentősebb árvíz hatására levágódnak. Az így keletkezett holtágak a Rába mentén hamar feltöltődnek, mivel ide áradáskor a folyó nagy mennyiségű hordalékot szállít és rak le. A Rába-folyótól viszonylag hamar távolra került holtágak-ahová áradáskor a folyó csak ritkán jut el- élnek a legtovább. A holtágak vízpótlása történhet a folyóból áradáskor és természetesen csapadékkal. A meanderező folyótípus kialakulásának feltétele a kiegyenlített vízhozam és a 0,2-1,2% közötti völgylejtés. Ezenkét feltétel teljesülésétől azonban nem feltétlenül veszi fel a vízfolyás a klasszikus kanyargós formát. A hordalékhozam, annak méreteloszlása, ebből következően pedig a hordalékszállítás módja jelentősen befolyásolja a kanyarok kialakulását. Egy folyó akkor válik meanderezővé, ha jelentős a lebegtetett hordalék mennyisége. A Rábán ez az állítás igaz, elég csak ránéznünk a folyó hordaléktól kávébarna színű vízére. 11. ábra A ragyogói vízmércénél mér vízhozamok maximumainak periódusfüggvénye ( ) A leíró paraméterek: L kanyarok ívhossza (szomszédos inflexiós szelvények távolsága a tengelyvonalon R kanyarulati sugár, az inflexiós szelvényekközötti folyószakasz tengelyvonalára illeszkedő körív sugara B vízfolyás átlagszélessége a kanyarulatban (két inflexiós és tetőponti szelvény víztükör szélességének számtani közepe) H - kanyarulat húrhossza (két inflexiós szelvény középpontja között mért egyenes távolság) 1,1< L/H <1,4 1,4 < L/H < 3 3 < L/H fejlett kanyar túlfejlett kanyar R/B=8-12 állékony kanyarulat omegakanyar, átszakadó kanyar A homogén összetételű mederanyag esetén (a mederben nincs tektonikus küszöb) az inflexiós és tetőponti szelvények egyaránt mozognak más ütemben és irányban, az utóbbiak azonban időben gyorsabban. Fejletlen akanyarokból álló szakaszon a kanyarulatok középponti szögei kiegyenlítődésre törekednek. A kanyarfejlődés folyamata a közepes kisvizek tartományában a leghevesebb. Hordalékegyensúly A Rába hordaléka az Alpokból és a vízgyűjtő többi részéről származik. A Rába erősen hordalékos folyóink közzé tartozik. A Győr Sárvár közötti szakaszon rendszeres hordalékmérések a Nick alatti VITUKI kísérleti szakaszon történtek. A Vituki kísérleti szakasza 1992-ben megszűnt. A görgetett és lebegtetett hordalék mozgása 12 m 3 /s vízhozam fölött kezd élénkké válni, ennél kisebb víznél nincs jelentékenyebb hordalékmozgás. A mozgás teljes kifejlődése 30 m 3 /s vízhozam esetén tapasztalható. Meg kellene említeni, hogy a hordalékegyensúly szempontjából megkülönböztetünk lebegtetett és görgetett hordalékot. A görgetett hordalék keletkezése és mozgása egyértelmű. A Rába esetében a lebegtetett hordalék kapcsán Dr. Bogárdi János professzor folytatott kísérleteket és végzett méréseket a múlt század végén. A lebegtetett hordalék keletkezését több folyamatra vezethetjük vissza a Rába vonatkozásában. Egyrészt a vízgyűjtő területen, eső idején lezajló csepperózió hatására, másrészt a mederalkotó vízhozam következtében a szakadó partok földanyagának bemosódásával képződik. Éves nagysága em 3 közötti mennyiséget is elérhet. Szemléletes a jelenség a folyó torkolatánál a Mosoni-Dunába történő beömléskor. A Rábán hat településen létesítettek duzzasztóművet. A Rába vizsgált szakaszán egyedül Nicken van duzzasztómű. A durvaszemű görgetett hordalék a tározóterek felvizén megáll. A finomszemű hordalék az egész hosszon egyenletesen ülepszik le. A duzzasztóművön átbocsátott hordaléktól megtisztult víz a műtárgy alatt kimélyüléseket okoz. A duzzasztómű alatt a folyó a medret burkoló anyagból először a legfinomabb frakciót hozza mozgásba, majd - különösen a nagyobb esésű felsőbb szakaszokon - szállítja a durvább szemeket is. A Nicken árvízkor átbukó víz még a görgetett hordalékot is magával sodorja. 200 m 3 /s az a vízhozam, melynél nagyobb duzzasztó tömlős gátjait le kell fektetni. Már ezen vízhozam tartománynál, és főleg ennél nagyobb esetben a gát alatt új és új kavics zátonyok keletkeznek. A zátonyok térfogata több esetben elérte és meg is haladta az 5-10 ezer m 3 -t. 32 / 69

33 Nagyvízi szabályozás Az 1600-as évek elejétől több írásos emlék foglalkozik a Rába völgy ármentesítésével ban alakult meg a Rábaszabályozó Társulat. A Társulat első és alapvető feladatának tekintette a Győr- Sárvár közötti szakasz nagyvízi szabályozását. Ennek alapján 1877-ben megkezdték az árvízveszélyt okozó üzemelő malmok eltávolítását és lényegében 1893-ra befejezték a tervezett szabályozási munkákat. A Rábaszabályozó Társuláshoz a Sárvár feletti érdekeltek nem csatlakoztak, ennek következtében a Rába Szentgotthárdtól Sárvárig terjedő szakasza a máig többé-kevésbé szabályozatlan maradt. A szabályozás keretében 80 átmetszéssel, 48 km-rel rövidítették meg a Sárvár és Győr közötti 131 km hosszú folyószakaszt. A nagyvízi szabályozás során a töltéseket a számított árvízszint felett 1 m es magassággal építették ki ben a nagyvízi szabályozás utolsó nagy lépéseként kiépítették a Répce árapasztó csatornát, így a Répce és a Rábca völgy mélyebb területei megszabadultak az árvízről. (Az építés egyes adatok szerint 1908-ban más adatok szerint pedig 1909-ben fejeződött be) Ezzel egyidejűleg az átfogó nagyvizi szabályozás befejeződött, azóta csak töltéserősítések és kisebb mederkorrekciók voltak. Győr és Árpás közötti szakaszon hidromechanizációs technológiával készült töltéserősítés. Rábakecöl és Sárvár között a bal parti védtöltés pedig tehergépkocsis szállítással a hullámtérben megnyitott anyaggödrökből a múlt század nyolcvanas éveinek végén. Kisvízi szabályozás A nagyvízi szabályozások befejezése után sem a Rábaszabályzó Társulat, sem a jogutódok nem tekintették feladatnak a kisvízszabályozást. Elsősorban partbiztosításukat építették azokon a helyeken, ahol a meder a töltéseket megközelítette. Részben a kezdeti látszólagos egyensúlyi helyzet megbomlása, részben a két világháború miatt az ötvenes években több átvágás és nagyarányú mederrendezés vált szükségessé, a töltések és a keresztező műtárgyak védelmére. Az átmetszések tovább növelték a folyó esését. Megemlítendő, hogy az 1930-as évek közepén Fekete Zsigmond készített tervet a Rába hajózhatósága érdekében. 11 db új duzzasztómű és csege (hajózsilip) segítségével a Rába Sárvár és Győr közötti szakaszát kívánta hajózhatóvá tenni ben és 1972-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet készített un vízrajzi atlaszokat a Rábáról ig a szabályozási munkákat nem koordinálta egy általános szabályozási terv ben a további szabályozási munkák egységesítésére Kiss Jenő okl. mérnök vezetésével új tervet készítettek. A tervkészítést sürgette, hogy a Felső hegyvidéki vízgyűjtők rendezéséből kifolyólag a folyó alsó szakaszán a hordalék-elragadó erő megnőtt, az elfajulások mértéke növekedett, így egyre több beavatkozás vált szükségessé től kezdve mintegy 10 éven keresztül az említett terv alapján végezték a szabályozási munkákat, amely munkálatok eredményei alapján leszögezhető, hogy a felvett szabályozási vízszintet a tapasztalatok nem igazolták ben Hajós Béla készített szabályozási tervet a Rába folyó Győr Nick közötti szakaszán, amely alapján készültek a kiviteli tervek napjainkig. A Terv kézi számítások alkalmazásával a modern folyami hidraulika eredményeit felhasználva készült. A szabályozási művek jelentős mértékű megemelését tűzte ki célul. Az említett általános szabályozási terv alapján beváltnak nevezhetők, több ponton viszont gazdaságtalan kiépítéseket eredményezett. A szabályozási terv elkészülte után a művek alacsonynak bizonyultak, a sodorvonal vezetését a mederalakítás és hordalékmozgás szempontjából jelentősebb, nagyobb vízhozamok esetén nem biztosították. Víz a műveket gyakran meghágta, a partokat megbontotta. A fentieken túlmenően egyes feltöltődéses szakaszokon az 1962-ben megállapított szabályozási vízszint alig haladta meg a nyári kisvizek magasságát. Az ezt követő időszakban a kavicskotrások hatására jelentős medermélyülés következett be, így a tervben meghatározott szabályozási vízszintre kiépített művek magasnak bizonyultak. Mivel a medersüllyedés a hossz mentén nem egyenletesen következett be, sem a 60 m 3 /sec vízhozamra, sem 80 m 3 /s vízhozamhoz tartozó felszíngörbék nem lehetnek a valóságos mederképző vízhozam felszíngörbéjével párhuzamosak. Ezért az ezekre kiépített szabályozási művek sem képviselnek egységes kisvízszabályozást. A Győr-Nick szakaszra Hajós Béla által készített szabályozási terv nem tudta betölteni feladatát, Nick Sárvár között pedig még az 1962-es terv volt érvényben. Az utóbbi, megelőző években fokozódott az igény a folyóból kitermelt kavics iránt, ennek kielégítése is megkövetelte az új szabályozási terv kidolgozását. Ezek után elején egy korszerű szabályozási terv elkészítését kezdte meg a VITUKI és az ÉDUVIZIG. A szabályozás célja a folyóra vonatozó ismeretek, tapasztalatok összegzése a folyami hidraulika legújabb eredményeinek felhasználásával, korszerű számítási módszerekkel a folyó egységes szabályozására. A Rábai kavicskitermelések a 2000 években gyakorlatilag megszűntek Szabályozási alapelvek Mederképző vízhozam számítása (az közötti, 1970-es mederállapotra javított vízállásadatok, Q- H összefüggések felhasználásával) Érdességszámítás (felhasználva a mintakeresztszelvények és a szabályozási vízszint számításához) Felszíngörbe-számítás Mintakeresztszelvények meghatározása, parabolával közelítése Szabályozási vízszint számítása Középvonal szerkesztés, figyelembe véve az OVH Árvízvédelmi és Folyószabályozási Főosztály 23707/1979. szám alatti VIZIG Hullámtér fenntartási tervet. A meder 60 m-nél jobban ne közelítse meg a töltéseket. Az új meder középvonalát úgy kell szerkeszteni, hogy az kövesse a meglévő medret és csak nagyon indokolt esetben terveztek költséges mederátvágást vagy mederáthelyezést. Tapasztalatok szerint a Rábán az ívek közé beiktatott rövid egyenesek kedvezőek. Szabályozási szélesség és sodorvonal szerkesztés Szabályozási művek tervezése Szabályozási művek A Rábán a hosszirányú szabályozási művek közül vezetőművet, közvetlen partbiztosítást és depóniát alkalmaztak. Kialakításuk a következő szerint történt: A vezetőművet a Q= 80 m 3 /s-hoz tartozó szabályozási vízszintre építették, így biztosított a mederképző vízhozam egységes lefutása. A közvetlen partbiztosítások lábazati kőszórását az építési vízszintig építették ki, melynek teteje padkaszerű. Építési vízszint a Q=20 m 3 /s vízhozamhoz tartozó felszíngörbe, az ehhez tartozó vízállás Árpási mércénél -56 cm, Ragyogónál -90 cm. Amikor a szabályozási vonal a parton halad, meg kell várni, míg a folyó erodáló ereje a partot a szabályozási vonalig koptatja. A szabályozási vonalra depóniát kell helyezni olyan mennyiségű kőből, hogy 33 / 69

34 a teljes legördülés után véglegesen és biztonságosan rögzítse a partot, majd a partvonal kialakulása után a leomlott depónia rendezése szükséges. A keresztirányú művek magasságát a Rábán nem lehet egységesen kialakítani, mivel egységes partvonal kialakítása sem lehetséges. Ezeket a műveket a vezetőmű szintjénél kell indítani és a mindenkori partélbe bekötni A vizsgált középvízi és nagyvízi meder szélessége, szelvények nedvesített területe A nagyvízi mederkezelési tervek geometriai leíró alapadatbázisaként elkészült minden vízfolyás kompozit terepmodellje, melyben megtalálható a töltések közötti hullámtér (nyílt ártér esetén MÁSZ alatti területek) és a középvízi meder is a teljes tervezési területen. A részletes DTM előnye, hogy lényegében tetszőleges irányvonalú és elhelyezkedésű szelvényben lehetséges belőle adatkinyerés. Jelen fejezetben a terepmodell alapján legyűjtött keresztszelvények alapszintű kiértékelését végezzük el. Csak a MÁSZ felszíngörbével rendelkező szakaszokra készül a vizsgálat, tehát egyes esetekben nem a teljes NMT kiterjedésre. A keresztszelvények irányvonalai a numerikus modellezés áramlási mezői alapján kerültek kijelölésre. A speciális szelvényekre, mint például a hídszelvényekre, a nyilvántartások alapján definiáltuk az adatokat egyénileg. Meghatározott alapadatok a legenerált szelvényalak és a MÁSZ felszíngörbe, továbbá a partél kijelölés alapján: 1. MÁSZ vízfelszín szélesség 2. Partélek közötti távolság 3. Nedvesített szelvényterület 4. Medertározási térfogat MÁSZ esetén (előzőkből származtatott) Az egyes vizsgálatok részletei és kritériumai: 0. Keresztszelvények definiálása A keresztszelvények irányvonala áramlási irányokra merőlegesen került meghatározásra, nem feltétlenül merőleges a folyó- vagy töltés középvonalra, illetve nem egyezik meg mindenhol a hullámtér valós szélességével (szögeltérés miatt kismértékben hosszabb lehet). A hidak esetében a szerkezettel párhuzamos keresztszelvényt feltételeztünk. A keresztszelvények sűrűsége folyónként eltérő. 1. MÁSZ vízfelszín szélesség meghatározása: Általános keresztszelvény esetében a szelvény irányvonalon mért vízfelszín szélesség, azaz a redukált terepmodellen értelmezett irányvonal hossza Hidak esetében a keresztszelvény terepvonallal metszése a MÁSZ vízszintnek bruttó nyílt vízfelszín szélesség (közbenső pillérek nincsenek kivonva, de a hídfők igen) A nedvesített keresztszelvények kimetszései csak azt a szélességet tartalmazzák, ahol a MÁSZ meghaladja a terepszintet (1 m terepi felbontásnál). A helyszínrajzi megjelenés emiatt helyenként szaggatott /multipart/. 2. Partélek közötti távolság A keresztszelvény vonalában az irányvonal és a partélek metszéspontjainak vonalon mért távolsága Hidak esetében a híd irányvonalában a partélek helyszínrajzi távolsága 3. Nedvesített szelvényterület számítás lépései: Alapozó lépések: kombinált terepmodell létrehozása, partélek kijelölése, MÁSZ értékek felületszerű meghatározása, MÁSZ kimetszetése tereppel (redukált DTM), keresztszelvény irányvonalak meghatározása Kivonásra került egymásból a MÁSZ felület és a domborzatmodell 1 méteres felbontással. A metszésvonaluk által meghatározott poligonnal lemetszettük az előre megrajzolt (teljes) keresztszelvényvonalakat. Így a vonalak csak azon darabja maradt meg, ahol a MÁSZ értéke nagyobb a terepszintnél. A keresztszelvényt 3D vonallánccá alakítottuk 1 méterenkénti töréspont sűrítéssel, ahol a töréspontok a terepszint magasságait vették föl. Erre a 3D vonalláncra kiszámítottuk a vonallánc átlagos Z értékét ( Atl_nedv_Z attribútum) A vonallánc töréspontjainak magasságának másodjára a MÁSZ értékeit adtuk meg, majd erre is számoltuk az átlagos Z értéket ( MASZ2014 attribútum). Kiszámítottuk a vonallánc hosszát ( Length attribútum), ezután minden szelvényen elvégeztük az alábbi műveletet: (MASZ Atl_Nedv_Z)*Length. Az eredmény letárolásra került a Nedv_m2 attribútumba. Gyakorlatilag a MÁSZ 2014 felszíngörbe, a nedvesített szelvényterület és a hossz által közrezárt téglalap területe került kiszámításra, ami egyezik a nedvesített keresztszelvény szabálytalan síkidomának területével. Az automatizált eljárással nem vehető figyelembe, hogy hol van valós áramlás és csak tározódás, a számítás minden nedvesített felületet áramlónak tekint. Ez főleg nyílt átéri részeknél érdekes, ahol a magasparti szakaszokon a MÁSZ kiterjedését alapvetően a terepmodell pontossága határozza meg. Hidak esetében a hídpillérek és szerkezetek kivételével a MÁSZ2014 felszín alatti terület számítása történt. Eredménye a nettó nedvesített terület, melyben szerepelnek az egyes hidaknál a hullámtér szintjén haladó pályaszintek fölött áthaladó hozamok levezetési területei is. A nedvesített szelvényterület a szelvénykialakítás miatt csak becslésnek tekinthető. 4. Medertározási térfogat számítás lépései Alapeleme a két szelvény közötti térfogat meghatározás, melyet alvízi irányban hajtunk végre a nedvesített szelvényterület és a szelvényszám különbség szorzataként. Ezeket azután különböző hosszmenti kiterjedésekre összegezzük. Torkolati szakaszok figyelembe vétele csak csökkentett módon lehetséges, a betorkolló végtelen térfogata miatt. A térfogati becslés a helyszínrajzi kezdőszelvényig érvényes. Az alkalmazott módszer sajátossága, hogy a térfogat számításnál párhuzamosnak tekinti a keresztszelvények irányvonalait, mely a valóságban csak kisebb szakaszokon helytálló. Ellenőrzés céljából elvégeztük a MÁSZ2014 felület és a nagy felbontás DTM közvetlen kivonását is. A tározási térfogatoknál elmondható, hogy a keresztszelvényekből számolt érték 1-10% mértékben felülbecsüli a terepmodellből számoltakat. Ez azonban lényegesen függ a keresztszelvények elhelyezkedésétől és alakjától, hisz a térfogatot a középvonalon mért távolságukból számítjuk, mely kevés esetben konstans az irányvonalak mentén. Az adatsorok terjedelmes volta miatt digitális mellékletként kerültek csatolásra (SHP és XLS állományok). Az eredmény adatok hosszmenti elemzését és a meder alakjával történő összevetését a 2.3 fejezet tartalmazza. Az adatsorok alapadatait a 13., 14. táblázat tartalmazza. 34 / 69

35 VÍZMÉRCE KUMULATÍV [m 3 ] SZEGMENS KIOSZTÁS NMT EGYSÉG SZELVÉNY [fkm] RÁBA FOLYÓ 01.NMT Mosoni-Duna Győr VÍZMÉRCÉK SZERINT [m 3 ] NMT FELOSZTÁS SZERINT [m 3 ] [m 3 ] Marcal torkolat Árpás Vág Répce árapasztó Nick duzzasztó Ragyogó híd Sárvár NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV 01.NMT.08. (EGYEZTETÉSI TERV) 13. táblázat: Alapadatok MÉRTÉK- ADAT TÍPUS ÉRTÉK MEGJEGYZÉS EGYSÉG Kezdő szelvény fm Mosoni-Duna torkolat Vizsgált kiterjedés Végszelvény fm Mórichida közúti híd Keresztszelvények sűrűsége Átlag fm MÁSZ vízfelszín szélesség 2. Partélek közötti távolság (középvízi meder szélessége) Min m fkm Rábakecöli híd Átlag m Max m fkm Min m fkm Átlag m 57 - Max m 262 Nick duzzasztó felvíz fkm Min m fkm Rábakecöli 365 híd 3. Nedvesített szelvényterület Átlag m Max m fkm 4. Medertározási térfogat Teljes m A medertározási térfogat adatokat a 15. táblázat tartalmazza. 15. táblázat: Medertározási térfogatok kimutatása (értékek m 3 mértékegységben) 01.NMT NMT NMT táblázat: Alapadatok RÁBA FOLYÓ (01.NMT ) MÉRTÉK- ADAT TÍPUS ÉRTÉK MEGJEGYZÉS EGYSÉG Kezdő szelvény fm 0 Mosoni-Duna torkolat Vizsgált kiterjedés Végszelvény fm Sárvár vasúti híd Keresztszelvények sűrűsége Átlag fm fkm Rábakecöli Min m 96 közúti híd 1. MÁSZ vízfelszín szélesség Átlag m Max m fkm 2. Partélek közötti távolság (középvízi meder szélessége) Min m fkm Átlag m 57 - Max m fkm Min m fkm Rábakecöli közúti híd 3. Nedvesített szelvényterület Átlag m Max m fkm 4. Medertározási térfogat Teljes m / 69

36 TELJES [m 3 ] FŐBB SZELVÉNYEK KUMULATÍV [m 3 ] FŐBB SZELVÉNYEK SZERINT [m 3 ] NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV 01.NMT.08. (EGYEZTETÉSI TERV) A Rába esetében összesen 885 keresztszelvényt vizsgáltunk, melyből a 01.NMT.08 tervezési területre 323 db esik. Az irányvonalak a modellezési áramlási irányokra merőlegesek. A célterületen található a nicki duzzasztómű a kenyeri vízerőművel. A folyószakasz tározási képessége mértékadó állapotokban kb. 44,7 millió m 3, míg a teljes ÉDUVIZIG területre eső Rába szakaszra az érték 122,5 millió m 3. Az összehasonlíthatóság érdekében feltüntettük a teljes sárvári vasúti híd Győr Rába szakaszra vonatkozó értékeket is. Megállapítható, hogy az 1 %-os valószínűségű árhullám levezetésekor a legkisebb szelvényterület a rábakecöli közút hídjánál fordul elő, mely az átlagos szelvényterületnek csak a negyede. A keresztező infrastruktúra szerkezeti elemei nem kerülnek nyomás alá vagy elöntésre mértékadó állapotokban A vizsgált mederszakaszok hullámterének magassági viszonyai, állapotértékelése (nyári gátak, kiemelt utak stb.) A 01.NMT.08. tervezési terület a Rába folyó fkm szelvény közötti szakaszának nagyvízi medrét fedi le. A Rába hullámterének átlagos tengerszint feletti magassága a vizsgált szakasz felső szelvényében ~150,00 m B.f., míg az alsó területek ~130,00 m B.f. szinten fekszenek. A tervezési szakaszon a Rába folyó meanderező jellegű, több helyen a folyamatosan fejlődő kanyarulatok az árvízvédelmi töltések közvetlen közelében húzódnak. A hullámtéri területek az árvízvédelmi töltéseken keresztül közelíthetőek meg, ezt a funkciót szolgálja a tervezési területen lévő 92 db vízoldali rámpa. Ezek a létesítmények kialakításuk miatt helyenként lefolyási akadályt jelenthetnek, azonban a teljes nagyvízi medret figyelembe véve jelentős szelvénycsökkenést nem okoznak. A Rába hullámterére jellemző az övzátonyok kialakulása. A középvízi meder mentén, a hullámtér szélén a folyó építő munkája révén szakaszosan halmozódott fel jelentős mennyiségű hordalék, amelynek köszönhetően a hullámtér később tud bekapcsolódni a nagyvízi levezetésbe, valamint az apadó ágon is akadályozza a víz visszajutását a hullámtérről a mederbe. A 01.NMT.08. számú tervezési terület természetes domborzati adottságai mellett meg kell említeni több olyan mesterséges, vonalas létesítményt is, amely a lefolyási viszonyokat érdemben befolyásolhatja: Sárvár-Celldömölk vasútvonal: a tervezési terület felső részén keresztezi a nagyvízi medret a Rába fkm szelvényében. Az érintett szakaszon a folyó hullámtere jelentősen kiszélesedik, az árvízi lefolyási viszonyokra a keresztező közút nincs nagy hatással sz. Celldömölk-Uraiújfalu összekötő út (Ragyogó-híd): a Rába nagyvízi medrét fkm szelvényben keresztezi. A bal parti árvízvédelmi töltés kialakítása miatt az érintett szelvényben leszűkül a nagyvízi meder, melyet a hídra vezető út kiemelt töltése tovább szűkít. Nicki duzzasztó jobb parti rávezető töltése: a Rába jobb parti hullámterén található, a fkm szelvények között ferdén került kialakításra olyan módon, hogy nagyvízi viszonyok között az áramlást a duzzasztó felé irányítsa. A bal parti terelőtöltés rövidebb szakaszon (~120 m), a duzzasztó és az árvízvédelmi fővédvonal között helyezkedik el sz. Kapuvár-Beled-Celldömölk összekötő út: a Rába nagyvízi medrét fkm szelvényben keresztezi. A hulláméren a közút kiemelten vezet, a középvízi meder hídnyílásán kívül a jobb parton található egy hullámtéri hídnyílás is. A tervezési szakaszon több helyen találhatók anyaggödrök, amelyek az árvízvédelmi töltések építésekor kerültek kialakításra. Az építéshez szükséges földanyag biztosítása a hullámtéri fedőréteg letermelésével történt. A nagyvízi meder holtágakkal erősen szabdalt, melyek helyenként az elsőrendű árvízvédelmi töltések mentett oldalán is folytatódnak. A védvonal alatti holtmeder keresztezések árvízvédelmi szempontból potenciális veszélyt jelenthetnek, mivel ezekben a szelvényekben előfordulhatnak altalaj állékonysági problémákra visszavezethető jelenségek. A nagyvízi meder lefolyási viszonyainak javításával csökkenthetők az árvízszintek, így az altalajhiányos védvonalszakaszokon kisebb árvízi nyomómagasság alakul ki, amely kisebb elöntési kockázatot eredményez Hajózás Vonatkozó nemzetközi egyezmények és hazai jogszabályok évi XLII törvény a vízi közlekedésről 151/2000. (IX. 1.) Korm. rendelet a nemzetközi jelentőségű vízi utakról szóló európai Megállapodás kihirdetéséről ún. AGN Egyezmény 17/2002. (III. 7.) KöViM rendelet a hajózásra alkalmas, illetőleg hajózásra alkalmassá tehető természetes és mesterséges felszíni vizek vízi úttá nyilvánításáról. 83/Du/2013. Hajósoknak Szóló Hirdetmény a Duna fkm szakaszának kiegészítő közlekedési rendjéről 57/2011. (XI. 22) NFM rendelet a vízi közlekedés rendjéről mellékletét képező Hajózási Szabályzat 263/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Nemzeti Közlekedési Hatóságról. 237/2002. (XI. 8.) Korm. rendelet a hajózási hatóságok feladat- és hatásköréről, valamint illetékességéről. 36 / 69

37 50/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a kikötő, komp- és révátkelőhely, továbbá más hajózási létesítmény létesítéséről, használatbavételéről, üzemben tartásáról és megszüntetéséről. 49/2002. (XII. 28.) GKM rendelet a kikötő, komp- és révátkelőhely, továbbá más hajózási létesítmények általános üzemeltetési szabályairól, valamint az üzemeltetési szabályzatok alkalmazásáról Hajózási körülmények A tárgyi folyamszakasz kedvtelési célú kishajókkal, kézi és gépi hajtású csónakokkal saját felelősségre a vízi közlekedés rendjét szabályozó Hajózási Szabályzatban foglaltak betartásával hajózható. A vízi közlekedés során a folyamszakasz sajátosságait (vízsebesség, partszakaszok, uszadék, zátonyok, hidak, stb.) a csónak vezetőjének ismernie szükséges Hajózási akadályok (gázlók, szűkületek) A vizsgált folyamszakasz nem osztályba sorolt víziút, a hajózási akadályok nyilvántartva nincsenek Fenntartási tevékenység Az Igazgatóság hajóút-fenntartási tevékenységet (hajóútkitűzés, gázlókotrás) nem végez A mederszakasz használatának elemzése A Rába Sárvár Páli közötti nagyvízi mederszakaszát igen változatos használat jellemzi. Fentről haladva a kiszélesedett tölcsérszerű hullámtéren mezőgazdasági szántóművelés, működő kavicsbánya és erdőterület is található. A folyó nagyvízi medre a 80 fkm szelvényben szűkül össze. Ettől kezdve párhuzamos töltések között folyik. A hullámtéri erdőterületeket csak kevés helyen szakítják meg szántók. Köszönhetően a bizonytalan gazdálkodási feltételeknek csak a magasabban fekvő, ritkábban elöntött területeken folyik szántóföldi gazdálkodás. A Nicki duzzasztó alvízén a műtárgy megépítését követően jelentős és gazdag halállomány élettere alakult ki. A halak felfelé vándorlása szempontjából akadályt jelentő műtárgy kedvelt horgászhellyé vált. A múlt század közepétől fokozatosan épült ki a Műgát fantázianévvel illetett hullámtéri településrész. A nyaraló jellegű házak építtetői az évtizedekig tartó kisvízes ciklusokat vették alapul elképzeléseikhez. Az akkori önkormányzat elnéző és támogató magatartása következtében a házak többségének lakótere a mértékadó árvízszit alá került. Az és az évi árvizek elöntötték a telepet. A tapasztalatok szerint m 3 /s-ot meghaladó árvízi hozam esetén a jövőben is számolni kell a telep elöntésével. A telepen nyári szezonban tartózkodó üdülővendégek a Nicki duzzasztó alvízi kavicszátonyait előszeretettel használják fürdőzésre. Az illegális és veszélyes magatartás megszűntetésére tett erőfeszítések a Rába habzás megjelenéséig nem vezettek eredményre. Ezt követően azonban a vízi túrizmus és az illegális fürdőzés jelentősen visszaesett. Vízenergia hasznosítás keretében a Nicki duzzasztó adta lehetőségeket kihasználva évben megépítették és üzembe helyezték a Kenyeri vízerőművet. A létesítménnyel egy időben hallépcső is épült. Rábakecöl térségében a kiszélesedő hullámtér magasabban fekvő részein a szántóterületek megnövekednek. Található még itt felhagyott kavicsbánya, mely horgász tóként üzemeltetve a helyi közösség szórakozását szolgálja. Szintén Rábakecölben található egy kikötő, mely a folyógazdálkodási tervvel összhangban létesült. Lejjebb haladva elérjük a folyószakasz alsó végét. Itt találhatóak azok a hullámtéri tavak melyek a Beledi betonüzem alapanyagául szolgáló kavicsot biztosították. A bányászat a múlt század hetvenes éveiben megszűnt. A hullámtérben lévő telepített vonóvedres kotrót, valamint a szállítást végző kisvasutat leszerelték Építésjogi környezet A Rába folyó nagyvízi medre árvédelmi töltésekkel határolt jogi környezet. Építéshatósági tekintetében magas és mélyépítés körébe tartozó hatóságok határozataival érintett. Ezek közül a szűkebb értelemben vett magasépítési hatóság vonatkozásában Nick településrendezési terve kapcsolódik folyóhoz. A Nicki duzzasztó alvízére, a hullámtérbe épült terület besorolása hétvégi házas üdülőterület. A folyószakasz többi területén magasépítési létesítmények a hullámtérben nincsenek és az önkormányzatok nem is terveznek ilyen jellegű fejlesztéseket. Tágabb értelemben vett jogi környezetnek tekinthető magasépítés vonatkozásában a mentett oldali 110 m-es fakadóvizes sáv. E tekintetben a Sárvár-Nick közötti folyószakaszon öt ingatlan található melyek lokális kerítéssel körülhatárolt tanya-szerű épületegyüttesek. Ebből három igazgatósági kezelésben van, és vízgazdálkodási célokat szolgál. Mélyépítési hatósági környezet tekintetében egy gázvezeték keresztezi a Rábát. Ezek részletes kimutatását a terv létesítményjegyzéke tartalmazza. Hatósági felügyelet tekintetében a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Veszprémi Bányakapitányság Gázipari létesítményeket felügyelő osztálya illetékes. Az folyót 2+2 db átkelésre alkalmas műtárgy keresztezi. Ezek közül a Nicki duzzasztó és a Kenyeri Vízerőmű gyalogos forgalomra korlátozott formában megnyitott járóhídján történő közlekedés és tartózkodás tekintetében a hatósági jogkört a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Igazgató-helyettesi Szervezet Területi Vízügyi Hatóság gyakorolja, mivel mindkét műtárgy vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező létesítmény. A folyószakaszon ezen túlmenően egy közúti és egy vasúti híd található. Ezen műtárgyak hatósági felügyeletét a Vas Megyei Nemzeti Közlekedési Hatóság látja el. Elektromos légvezetékek és földkábelek keresztezik folyót, építésüket, fenntartásukat és üzemeltetésüket a Vas Megyei Kormányhivatal Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatósága ellenőrzi. A Nicki duzzasztó alvízén lévő Műgát fantázianévvel megnevezett területrész vízellátását szolgáló gerincvezeték és elosztó hálózat található a hullámtérben. A vízhálózat vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkezik. Hatósági felügyeletét a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Igazgatóhelyettesi Szervezet Területi Vízügyi Hatóság látja el A nagyvízi mederszakaszon található tereptárgyak, építési műtárgyak jegyzéke és térképi ábrázolása, illetve ezek EOV koordinátái rajzmelléklet tartalmazza, a tereptárgyak, műtárgyak részletes adatai digitális mellékletben állnak rendelkezésre. 37 / 69

38 z (m B.f.) NAGYVÍZI MEDERKEZELÉSI TERV 01.NMT.08. (EGYEZTETÉSI TERV) 2. AZ ELŐÍRÁSOKAT MEGALAPOZÓ VIZSGÁLATOK 2.1. A mederszakasz hidrodinamikai modellvizsgálata Az NQ 1% vízhozamú árhullám lefolyását egy erre a célra kidolgozott 2D árvízi modellel vizsgáltuk A modell felépítése A sárvári vasúti híd és Rábasebes közötti Rába-szakaszra felépített 2D modellt oldalról a fővédvonal határolja, követve az NMT azon elvét, hogy a mértékadó árhullámot a töltések között kell levezetni. A modellgeometriába az elérhető legfrissebb felmérések adatai kerültek be a mederről és a terepről. A lézeres terepszkennelés adatai naprakészek és részletesen tartalmazzák a hídtöltéseket és a Rába övzátonyainak szintjét Az NQ 1% vízhozamú árvíz lefolyása Az árvízi lefolyást nempermanens szimulációval meghatározott maximális értékekkel jellemezzük, mivel az árhullámok ellapulása számottevő ezen a 35 fkm-es szakaszon. A MÁSZ felülvizsgálatához több száz, közel 1 %-os valószínűségű mesterséges árhullámot szimuláltunk a Rába és mellékfolyóinak rendszerére. Ezek közül választottuk ki a mostani elemzéshez azt az árhullámot, amelynek a Q(z max ) vízhozama a Sárvár-Győr szakaszon legjobban illeszkedett az NQ 1% vízhozam idősorelemzéssel meghatározott hossz-szelvényére, melyet a 12. ábrán láthatunk. A Répce-árapasztón 5 m 3 /s állandó vízhozamot eresztettünk be ahhoz, hogy a modellezett Q max vízhozamok a Rába-szakasz vízmércéinél számolt NQ 1% értékeket jól közelítsék. Az 1D hidrodinamikai modell is visszaigazolta a vízhozam hidrológiai statisztikának megfelelő ellapulását. A kifolyási szelvényben pedig egy 1D hidrodinamikai modellel előállított vízhozamgörbét írtunk elő a 2D modellben. A szakaszon a hullámtér szinte teljesen erdősült, csupán közvetlenül Sárvár alatt található nagyobb egybefüggő területen szántó. A hullámtér a felső peremnél 4 kilométernél szélesebb. Alig 4 fkm hosszon 400 m alá szűkül, de még így is fokozott marad a vízszállító képessége. Ennek következtében egy olyan fiktív, szélsőséges modellváltozatban, ahol a hullámtéri terep simaságát a jelenlegi területhasználattól függetlenül egységesen k = 30 m 1/3 /s-ra növeljük (azaz kaszált gyeppé alakítjuk), a tetőző vízszintek 1,0 1,6 m közötti mértékben süllyeszthetők Felszíngörbe A mértékadó NQ 1% árhullám modellezett tetőző vízszintjei mintegy 0,9 méterrel meghaladják a februári árhulláméit. A MÁSZ-nál a tervezési szakasz túlnyomó részén 0,2 0,6 m-rel magasabbak, a Sárvár alatti néhány fkm hosszú szakaszon pedig ugyanilyen mértékben alacsonyabbak. Az 1D modellezés nehézségei miatt a MÁSZ-t ezen a Rába-szakaszon nem 1D hidrodinamikai modellezés szolgáltatta, hanem a februári árvíz rögzített vízszintjeinek a megemelése. A mostani 2D modellezés alapvetően visszaigazolta az elv helyességét, de az eltérés mértékét nagyobbnak eredményezte a MÁSZ-ban alkalmazottnál, melyet a 13. ábra szemléltet NQ1% MÁSZ fkm 13. ábra: Az NQ 1% -os vízhozamú árhullámhoz modellezett tetőző vízszintek hossz-szelvénye a Rába mentén, és a MÁSZ Alkalmazott simaságok 12. ábra: A Sárvárnál belépő NQ 1% vízhozamú mértékadó árhullámkép. A megkülönböztetett területhasználati osztályok simaságait a február végi árvízre (Q max,sárvár = 540 m 3 /s) kalibráltuk és a áprilisi árvízre (Q max,sárvár = 350 m 3 /s) igazoltuk. Ekkora vízhozamok még csak 38 / 69

39 sekély vízborítással lépnek ki a hullámtérre, miközben az 1% valószínűségű vízhozamnál (NQ 1% 900 m 3 /s) már számottevő a hullámtéri lefolyás. Megállapítható tehát, hogy a modell kalibrálásában kényszerűen marad bizonytalanság. Az elfogadott simaságokkal jó egyezést sikerült elérni a vízszintekben és az árhullám terjedésében. A simasági adatokat a 16. táblázatban olvashatjuk. 16. táblázat: Simasági osztályok SIMASÁGI OSZTÁLY MANNING-FÉLE SIMASÁG, [m 1/3 /s] Meder 37 Nyílt hullámtér 14 Erdős hullámtér 7 Az Uraiújfalu Ostffyasszonyfa közötti Rába-szelvény (75 fkm) alatt a meder simaságára, fölötte pedig a hullámtéri erdő simaságára érzékenyebbek az árvízi vízszintek. c) átmeneti levezető sáv: az árvizek által időszakosan elöntött területrész, d) áramlási holttér: területrész, ahol nincs áramlás, de mint tározó térfogat szerepe van az árvizek levonulásában A zonáció meghatározása során kiindulási adatként a hidrodinamikai modellek által számított különböző áramlási paramétereket használtuk fel. Első körben a nagyvízi meder fajlagos vízhozam (q, m 2 /s) mezőit vizsgáltuk meg, amely a függély menti középsebesség és a vízmélység szorzata, és megmutatja, hogy egységnyi szélességű szelvényterület mekkora vízhozamot szállít. Az egyes zónák közötti fajlagos vízhozam értékhatárokat az adott folyóra, vagy folyószakaszra jellemzően, a teljes értékkészlet figyelembevételével határoztuk meg. Ezek a paraméter jelleghatárok a Rába folyó esetében a teljes 01.NMT.08. tervezési területen az alábbiak: elsődleges levezetősáv: > 4,00 m 2 /s másodlagos levezető sáv: 1,80 4,00 m 2 /s átmeneti levezető sáv: 0,20 1,80 m 2 /s áramlási holttér: 0,00 0,20 m 2 /s Numerikus megoldás Az árvízi lefolyás modellezéséhez a SRH-2D v2.2 szoftvert alkalmaztuk. A folyószakasz számítási rácshálója rugalmasan illeszkedik a medrekhez és a töltésekhez. A térbeli felbontása a hullámtéren átlagosan 30 m-es, a mederben és a töltések mentén keresztirányban pedig 7 m. Az SRH-2D véges térfogat elvű numerikus eljárással oldja meg a szabadfelszínű, turbulens vízmozgások alapegyenleteit, és eredményként szabályos időközönként a vízmélység és a mélységátlagolt sebességmezőit szolgáltatja a rácselemekre kiátlagolva. Ezekből származtattuk a tervváltozatok értékeléséhez a maximális vízszintek és vízmélységek területi eloszlását, valamint az ezekkel egyidejű áramlási sebességvektorokat és fajlagos vízhozamokat. A 2D modellezés támogatására egy nempermanens 1D modellt is felépítettünk az új domborzati modell alapján és ugyanazokre az árhullámokra kalibráltuk. Ehhez a HEC-RAS v4.1 szoftvert használtuk, amelynek a modellje véges differencia módszerrel közelíti a turbulens felszíni vízmozgást 1D-ben leíró St Venant egyenletek megoldását A nagyvízi meder zonációjának meghatározása A nagyvízi meder kezelése során az egyik legfontosabb feladat, hogy ne csak a nagyvízi meder kiterjedését, az elöntéssel érintett terültek lehatárolását végezzük el, hanem különböző kategóriákba soroljuk ezeket a mederrészeket. A kategorizálás célja, hogy feltárjuk, a nagyvízi szelvény egyes részei milyen mértékben vesznek részt a vízszállításban. A folyók medrében és hullámterén a különböző vízszállítási képességgel jellemezhető sávok együttesét a nagyvízi meder zonációjának nevezzük. A nagyvízi mederkezelési tervekben megfogalmazott előírások, korlátozások az egyes zónákhoz igazodnak. A különböző zónák fogalmának meghatározása a 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet pontjában szerepel:. levezető sávok: a nagyvízi meder azon részei, amelyek az árvíz és a jég elvezetésében részt vesznek, ezek: a) elsődleges levezető sáv: a nagyvízi meder azon része, ahol az árvízi vízhozamok és a jég a legkedvezőbb áramlási viszonyok mellett vonulnak le, b) másodlagos levezető sáv: jelentősen részt vesz az árvizek levezetésében, A fajlagos vízhozam intervallumok alapján automatikusan generált levezető sávokat a következő lépésben manuálisan finomítottuk és simítottuk, amihez figyelembe vettük a hidrodinamikai modellek által számított sebességeloszlást és áramképeket is. A zónák véglegesítése során az is szempont volt, hogy a partvonalak által kijelölt főmeder és vízszállító mellékágak besorolása csak elsődleges levezető sáv lehet. A zónahatárok simításakor alapelvnek tekintettük, hogy sávok között ne maradjanak olyan foltok, amelyek a pontos értékkel definiált paraméterhatároknak köszönhetően keletkeztek az elsődlegesen generált állományban. Ennek megfelelően a végleges nagyvízi zonáció a tényleges áramlási viszonyoknak megfelelő, hidraulikailag korrekt sávokból áll. A vizsgált Rába-szakasz nagyvízi medrének zonációja az részletes helyszínrajzon látható. A levezető sávok összetétele és a mértékadó vízhozam egyes zónákban szállított aránya eltérő a tervezési terület egyes szakaszain. A Répce-árapasztó csatorna torkolata alatti szakaszon a Rába hullámtere kissé szélesebb, a nagyvízi meder legnagyobb területét átmeneti zóna vagy áramlási holttér alkotja. A középvízi meder, mint elsődleges levezető sáv melletti másodlagos levezető sávok kiterjedése nem jelentős. Ezen szakasz jellemzésére elvégeztük az fkm szelvényben található 57. számú VO szelvény részletes vizsgálatát. A keresztszelvény mentén ábrázoltuk a fajlagos vízhozam értékeket, majd a görbét szakaszoltuk a nagyvízi levezető sávoknak (zónáknak) megfelelően. Az egyes görbeszakaszok alatti terület, azaz a fajlagos vízhozam szelvény menti integrálja adja az egyes zónákban szállított vízhozam nagyságát. A kapott eredmény szerint a Rába medre, amely az elsődleges levezetősávot jelenti, ezen a szakaszon a teljes hozam 65 %-át szállítja. A keskeny jobb és bal parti másodlagos levezetősávok együttesen 12 %-kal, a fennmaradó hullámréti részek pedig 23 %-kal járulnak hozzá a nagyvízi hozamok szállításához. A tervezési terület felsőbb szakaszain keskenyebb a hullámtér, melyet a meanderező Rába teljes szélességében bejár. A kanyarulatok között nagy szélességben húzódnak másodlagos levezető sávok, a jobb- és bal parton váltakozva. Itt a fkm szelvényben lévő 81. számú VO szelvény vizsgálatát végeztük el. A kapott eredmények szerint ezen a szakaszon a főmeder a teljes nagyvízi hozam 53 %-át szállítja. A másodlagos levezető sávok a középvízi meder két oldalán együttesen 36%-kal, míg a nagyvízi meder szélén húzódó átmeneti zónák 11%-kal veszik ki a részüket a vízszállításból. A Rába 01.NMT.08. tervezési területtel érintett szakaszán a nagyvízi meder árvízlevezető képességének megőrzéséhez, illetve javításához szükséges építési és erdőgazdálkodási előírásokat a 3.6. fejezetben részletesen ismertetjük az egyes zónákra értelmezve. 39 / 69

40 A Rába nagyvízi zonációjának meghatározása során azt állapítottuk meg, hogy mértékadó hidrológiai esetben a vízszállítás legnagyobb része mederbeli lefolyásként valósul meg, de egyes szakaszokon a hullámtér vízszállítása is jelentős. Ennek megfelelően célként kell kitűznünk, hogy az elsődleges levezető sávban a nagyvízi levezetési viszonyokat fenntartsuk, illetve megfelelő beavatkozásokkal javítsuk. Szükség esetén a hullámtéri levezető-képesség is fokozható gyepes levezető sávok megnyitásával illetve hullámtéri hídnyílások, árapasztó vápák kialakításával A lefolyási viszonyok romlása, a feltöltődés és a medermélyülés okainak értékelése, tendenciája Hidrológiai idősorok, vízhozamgörbék elemzése A tervezési szakasz vízállásainak vizsgálatát a Ragyogói törzshálózati vízmérce idősorainak vizsgálatával végeztük el. Az idősorok közötti időszakban állnak rendelkezésünkre. Az idősorok elemzését az ágazatban általánosan elfogadott Műszaki Hidrológia (MHW) nevű programcsomag használatával, lineáris trendvonal illesztésével végeztük el, mind a vízállások, mind a vízhozamok vonatkozásában az éves átlag, maximum és minimum értékek idősorainak vizsgálatával. Ragyogónál a KKQ idősor trendmentes, a KÖQ és NQ jellemzők idősora határozott csökkenő tendenciával jellemezhető. Ha a 114 éves idősort 3 részre bontva vizsgáljuk, az NQ idősoron a múlt század első harmadában figyelhető meg markáns csökkenés. A középvízhozamoknál a század középső harmadában mutatkozik kisebb emelkedés, a 70-es évek óta nem mutat jelentős változást. A kisvízhozamok jellege ilyen bontás esetén sem mutat jelentős különbséget, figyelmet érdemel azonban az 1970-es évektől megfigyelhető csökkenő trend. A nagy-, közép- és kisvízhozamok alakulását a 14., 15., 16. ábra mutatja be 15. ábra: Nagy, -közép- és kisvízhozamok idősora a ragyogói vízmérce szelvényében ( ) 14. ábra: Nagy, -közép- és kisvízhozamok idősora a ragyogói vízmérce szelvényében ( ) 16. ábra: Nagy, -közép- és kisvízhozamok idősora a ragyogói vízmérce szelvényében ( ) 40 / 69

41 A kis- és középvízszintek markáns csökkenése tapasztalható az elmúlt 114 évben. A kisvízszintek süllyedésének okai összetettek, részben antropogén hatás eredményei, részben a vízgyűjtő klimatikus viszonyainak hosszú távú változásaiból fakadnak. Az éves kis- és középvízállások trendvizsgálata a ábrán látható. 18. ábra: Nagy, -közép- és kisvízhozamok alakulása a ragyogói vízmérce szelvényében 17. ábra: Nagy, -közép- és kisvízhozamok alakulása a ragyogói vízmérce szelvényében A ragyogói szelvényre a századforduló óta állnak rendelkezésre Q=f(H) összefüggések. Ezek ábrázolása alapján jól látható levezetőképesség-romlás figyelhető meg a folyón, amely a múlt század elejétől fogva meghaladhatja a 40 %-ot! A ragyogói vízhozamgörbéket a 19. ábra mutatja be. 41 / 69

42 20. ábra: Rába ragyogói vízmérce szelvény kiterjesztett vízhozamgörbéje 19. ábra: Rába ragyogói vízmérce szelvény vízhozamgörbéje A MÁSZ felülvizsgálata, és az ÁKK projekt kapcsán az idősorok statisztikai vizsgálataival elkészítettük a különböző NQp% - NVp% (0.001%, 0.05%, 0.01%, 0.03%, 0.1%) értékek összetartozó értékpárjainak összefüggéseit. A módszer simuló eloszlásfüggvények illesztésével közelíti az egyes előfordulási valószínűségekhez tartozó vízhozamokat, melyeket minden esetben a MÁSZ szintjéhez igazítottunk. A szakaszra jellemző vízmérceszelvény összetartozó értékpárjait a 20. ábra tartalmazza. Nedvesített keresztszelvény területek vizsgálata, meder esésviszonyainak értékelése Az fejezetben foglaltaknak megfelelően előállítottuk a szükséges alapadatokat a hosszirányú elemzéshez. A jellemző értékeket hossz-szelvényen ábrázolva elemezhetők a levezetési viszonyok középvonal menti változása. A megoldások újszerűségéből kifolyólag jelenleg alapadatnak és kiindulási állapot rögzítésnek tekinthetők az eredmények. A későbbi, 6 éves ciklusban gyűjtött felmérési és számított modellezési adatokat szükséges összehasonlítani és a fejlődési trendeket megállapítani a most meghatározott referencia értékekre. Fontos, hogy csak abban az esetben lehetséges hiteles összehasonlítást végezni, ha a keresztszelvények exportálása ugyanazon irányvonalak mentén történik meg! Erre lehetőséget ad a szelvények helyszínrajzi koordinátás letárolása. 42 / 69

43 A meder hossz-szelvényét és az esésviszonokat a 21. ábra mutatja be. 22. ábra: Vízfelszín szélesség és nedvesített szelvényterület a középvonal mentén 21. ábra: Meder hossz-szelvénye és hosszabb szakaszokon közelített esésviszonyok Alapvetően vizsgálandó a meder és annak hossz-szelvénye, esésviszonyai, esetleg automatizált indikatív eljárásokkal, mint pl. mozgóátlag. Több tervet is érintő, azaz felosztott vagy átlapoló tervezési egységekkel érintett vízfolyások esetén sem indokolt a hossz-szelvények darabolt megjelenítése, mivel a tendenciák a teljes víztestre kivetítve érzékelhetők. A medervándorlás vagy elfajulás nyomon követésére célravezető a középvízi meder szélességének rögzítése, továbbá nyílt árteres szakaszok esetében a mértékadó árvíz felszíngörbéje esetén kialakuló vízfelszín szélesség a keresztszelvényekben. Itt megemlítendő, hogy utóbbi érték a töltésoldal hajlásszögével arányosan változik, amennyiben a MÁSZ értéke magasságilag módosul. A vízfelszín szélességét és a nedvesített szelvényterületet a középvonal mentén vizsgálva a 22. ábra mutatja be. A levonulási viszonyokat jól demonstráló adatnak a keresztszelvények nedvesített területének hosszirányú változása tekinthető. Bár a pusztán geometriai vizsgálat a benőttségi viszonyokról alapvetően nem ad információt, mégis amennyiben a vízfelszín görbe esésváltozásai nem esnek egybe a meder nedvesített szelvényterületének jellegzetes változásaival, akkor ez utal a hullámtéri szállítás nem geometriai jellegű befolyásoltságára. A görbén jól kivehetőek a hídkeresztezések, melyek áteresztő képessége a környező mederszakaszokhoz képest helyenként lényegesen kisebb. A keresztszelvények közti tározási térfogatot a nedvesített szelvényterület és középvonalon mért szelvénytávolság szorzataként számítjuk. Ez görbén megjelenítve azonban hamis képet mutathat, ha nem egységes a szelvénykiosztás. A keresztszelvények közötti távolság nem konstans minden esetben, tipikusan hidak szelvényében kisebb a szelvénykülönbség az átlagosnál, mely nyilvánvalóan lokális mélypontot ad a görbén. Ennek megfelelően célszerű a kumulatív görbe ekvidisztáns deriváltjából kiindulni a tározódást figyelembe vevő tervezési lépések során. Amennyiben a göngyölítve összegző görbén érdemi meredekségeltérés tapasztalható, az a nagyvízi meder jellegének szintén alapvető geometriai változására utal. A hosszmenti hullámtéri tározódást a 23. ábra mutatja be. 43 / 69

44 A rendelkezésre álló integrált digitális terepmodell segítségével azonosítottuk a meder és a terep közötti markáns törésvonalat, ez alapján került kijelölésre a meder partvonala. A partvonalat ábrázoltuk az számú részletes helyszínrajzon, a töréspontokkal azonosítható, EOV koordinátahelyes partvonal állomány adatbázis szinten rendelkezésre áll. Az első katonai felmérés térképei között készültek (24. ábra). A Rába ekkor erősen kanyargós, meanderező folyó volt, medre erősen vándorolt, a mai nyomvonalához képest a folyó ekkor szinte teljes hosszán arrébb folyt. A mostani medre és a Fertő-tó közti területet mind a Rába töltötte fel az idők folyamán, mely ennek a hordalékkúpnak jobb oldalán folyik. Valamikor itt is alsó szakasz jellegűnek kellett lennie egészen Győrig, erre bizonyíték a fattyúágai: a jelenleg is belőle kiágazó Kis-Rába és ilyenek lehettek a Lánka patak, a Kőris, a Keszeg-ér is. Mára a Rába elvesztette alsó szakasz jellegét, beágyazódott hordalékkúpjába és abban erősen kanyarog. 23. ábra: Hosszmenti hullámtéri tározódás 24. ábra: I. katonai felmérés térképe A folyó medernek hosszú távú, horizontális irányú változásai A folyó mederváltozásainak vizsgálatát a folyóról készült térképek összehasonlításával végeztük el. A felhasznált térképek: az I. katonai felmérés , a II. katonai felmérés , a III. katonai felmérés, Magyar Királyság, Monarchia , Rába Vízrajzi Atlasz 1970, évi ortofotó, Google street. A 25. ábrán, a II. katonai felmérésen között szintén megfigyelhető a szabályozatlan állapot. A folyó még mindig erősen kanyarog, elfajult kanyarokat kialakítva. 44 / 69

45 25. ábra: II. katonai felmérés térképe A 26. ábra, a III. katonai felmérés között számottevő változást nem mutat a folyószakasz tekintetében. 26. ábra: III. katonai felmérés térképe A Rába szabályozásának és erős gátak közé szorításának folyamata 1870-ben tartott találkozóval kezdődött. A Rábaszabályozó Társulat megalakulása után elsősorban a malmokat (rőzsegátak) években és ezek gátjait mint az árvizek fő okait elbontották, ezzel kereken 15 m duzzasztás szűnt meg. Csupán a Kis-Rábát tápláló nicki duzzasztó fix gátja maradt változatlan. Megkezdődött alulról felfelé haladva az új meder kiemelése, átvágások kotrása, régi medrek áttöltése és ezekkel párhuzamosan a kétoldali töltések építése. A szabályozás felgyorsult és az árvízveszélynek kitett Sárvár-Győr közötti szakaszon 10 év alatt, 1893-ra gyakorlatilag befejeződött. A nagyobb eséssel lefolyó víznek medret kellett biztosítani a nagy kanyarokat át kellett vágni. A Rába e szakaszát 80 átmetszéssel 48 km-rel, 131 km-ről 83 km-re rövidítették. Az as években végrehajtott szabályozási munkák után a lényegesen megnövekedett esésű folyó medrének partjait nem rögzítették illetve csak ott építettek partbiztosításokat, ahol a folyó az árvédelmi töltéseket valamint a hidakat veszélyeztette, ezért a meder újra meanderezni kezdett. Az 1893 után végrehajtott átmetszések ellenére a folyó hossza az 1970-es években nagyobb volt, mint 1903-ban. A szabályozási munkálatokat nem egységes terv alapján hajtották végre, ezek helyi jellegűek voltak a folyó meanderezését nem szüntették meg. Különösen a Nick-Sárvár közötti szakaszon voltak jelentős elfajulások. A második világháború és az utána következő évek alatt a fenntartási munkák szüneteltek és az elfajulások tovább folytatódtak. Ezért 1950-től több helyen is azonnali beavatkozás vált szükségessé. A vági, rábakecskédi és ragyogói hidak védelme érdekében három átmetszést kellett végrehajtani, mert az elfajulásokon más módon segíteni nem lehetett. A várkeszői hídnál kő vezetőművel és bekötő keresztgátakkal biztosították a víznek a hídra való helyes rávezetését. A heves meanderezésből arra lehetett következtetni, hogy a víz útjának megrövidülése nem felel meg a folyó természetének. Egyes helyeken az elfajulás az árvédelmi töltést is veszélyeztette valamint az árvíz levonulását az által, hogy a két töltés között teljesen keresztirányban alakult ki a vízfolyás sodorvonala. Árvédelmi érdekből mederátvágásokat hajtottak végre Rábasebesnél, Bedőréteknél, Téglaháznál és Marcaltőn. A Kis-Rábatoroki (nicki gát feletti) vízkivételi zsilipet a kanyarulat elfajulása, feliszapolódással fenyegette. Ezen a helyen először vezetőművek és terelő sarkantyúk épültek, a meder eredeti állapotba való visszaterelésére. Végül itt is az 1950-es években mederátvágás vált szükségessé. A végrehajtott 9 db átvágás közül az 1951 decemberében megnyitott Rábasebesi átmetszés volt az egyetlen, amely azonnal minden további segítség nélkül kifejlődött a vezérárokból. A partbiztosításokat a középvíz-szabályozás kezdetén többnyire rőzseművekkel, az 50-es években kődepóniával, később leggyakrabban vegyesművek építésével végezték. A Rába hossza az 1883-ban kezdődő szabályozások és a természetes meder-változások következtében az elmúlt 130 évben jelentősen változott. A nagyarányú szabályozási munkálatok által megbomlott a folyó egyensúlyi helyzete. Sok eltérő mértékben lefűződött, feltöltődött holtág kíséri a főmedret, továbbá több kavics-bányató is található a területen. A kanyargós mederrel csaknem mindig együtt jár a folyó szélességének hirtelen változása, veszélyes összeszűkülése, majd hirtelen kitágulása. A kanyargós jelleg viszonylagos hordalékszegénységet is jelent: tehát a homorú parton elmosott anyag a lejjebb lévő zátonynál lerakódik. Ezért a levonuló görgetett hordalék mennyisége jóval kisebb, mint amennyire a medervándorlásból következtetni lehetne. A mai légifotókon is jól látszik a napjainkban is zajló medererózió a homorú partokon, mely a belső íven lerakódik. Egy folyó akkor válik meanderezővé, ha jelentős a lebegtetett hordalék mennyisége. A Rába meanderező folyó, a hordalékszállítás egyensúlyát mutatja, ahol a hordalékszállító képesség egyensúlyban van a hordalék mennyiségével. A mederben szigetek vagy zátonyok megjelenése ritka, de mivel a Rába gazdag hordalékban, a meder inflexiós pontjain utóbbiak több helyen megjelennek. A kanyarok belső ívén övzátonyok keletkeznek, a külső íveken pedig jellemző a folyó partromboló munkája, ezek következtében a kanyarok fokozatosan fejlődnek, növekednek, míg az alsó és a felső ág összeérésekor, vagy egy jelentősebb 45 / 69

46 árvíz hatására levágódnak. Az így keletkezett holtágak a Rába mentén hamar feltöltődnek, mivel ide áradáskor a folyó nagy mennyiségű hordalékot szállít és rak le. Ennek egyik oka feltehetően az, hogy a folyót a partbiztosítások nem az állékony paraméter közelében rögzítették és mivel oldalirányú mozgásában a partvédőmű már akadályozza a meder mélyítésével igyekszik kanyarulati paraméterein változtatni(27., 28., 29. ábra). A 28. ábrán (79 VO)-nál a sraffozott rész jelenti a 2001-es légifotó óta történt változásokat, az intenzív partszaggatás eredményeként az akkori szárazföld mára a meder részévé vált. 28. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulás 27. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulások 29. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulások 46 / 69

47 A szabályozást jellemző kis sugarú kanyarulati paraméterek helyett a kanyarulati sugár növelésével lehetne a folyó kisvízszint süllyedését gátolni. Ez viszont azt jelenti, hogy a beavatkozásokkal nem lehet addig várni, míg a folyó a töltést veszélyezteti és akkor az adott, gyakran kis sugarú kanyarulati sugáron rögzíteni, hanem azokon a szakaszokon, ahol a tendenciák arra mutatnak, hogy a folyó belátható időn belül veszélyesen közelíti meg a töltést, még időben, egy kedvezőbb kanyarulati paraméteren kell stabilizálni. A mentett oldali holtágak rehabilitációjára és a folyóval történő kapcsolat helyreállítására erős helyi igény mutatkozik. A Ragyogói vízmérce levonulási szintjei különböző vízhozamoknál grafikonon látszik, hogy a 100 m 3 /s-os vízhozamnál a folyón végzett beavatkozásoknak csökken a hatása a szintekre, kezd kiegyenlítettebbé válni ig a meder süllyedt, majd a korábbi szabályozási munkák karbantartásának elhanyagolása hirtelen beavatkozásokat igényelt. A meder hirtelen elkezdett töltődni és az 1970-es kotrások következtében ismét elkezdett süllyedni. Látható, hogy a meder berágódás a kisvizes időszakban jellemzőbb folyamat ( ábra) A folyó mederének hosszú távú, vertikális irányú változásai (51 VO) A folyómeder vertikális irányú változásait hosszú távon kiértékelni a VO nyilvántartási szelvények segítségével lehet. A Rába Sárvár alatti szakaszán már a 20. század elején voltak mederfelvételek, amelyeknek az eredményei rendelkezésünkre állnak. Ezt követően a 60-as évek végén a Rába atlasz készítésekor és a 80-as években az általános szabályozási terv készítésekor (az alsó szakaszon végzett kotrások után) készültek geodéziai mérések a mederről, majd a folyógazdálkodási tervezés keretében ben is voltak hasonló mérések. A Rába hossza a szabályozások és a természetes mederváltozások következtében az elmúlt 100 évben sokszor jelentősen változott, így a folyamkilométerhez kötött mederfenék magassági értékeket nehéz egymáshoz viszonyítani. Ez utóbbi probléma feloldása céljából a teljes folyót hídszelvényenként szakaszolták. A meder- és hullámtér változások az 1960-ban és 1970-ben kiadott Rába atlaszok segítségével és a évi felméréséből mutathatók ki. A Rába Győr-Sárvar közötti szakasz mederváltozásait három alapvető körülmény határozta meg: a kotrások, a természetes beágyazódás és a kanyarulati paraméterek. Az elmúlt évek során részben a kotrások következtében a folyó teljes szakaszán medermélyülés következett be. A kotrást a folyó természetes hordalékával nem tudta pótolni, ezért a medersüllyedések következtében kisvízszint süllyedés is bekövetkezett. Ugyanakkor a hozzávetőleges számítások (kotrások pontos mennyiségének és helyének bizonytalansága) azt mutatják, hogy a folyó beágyazódása a középső szakaszon (Árpás-Ragyogó) a kotrások nélkül is megkezdődött. Az 1952-es medervizsgálat eredményeiből megállapítható, hogy a Rába apróbb szemű kavicsot hoz, mint a Lapincs. A Lapincs medre a torkolat fölött igen nagy szemű kavicsokkal van borítva és a borítóréteg alatt apró kavics és homok van. A Nicki duzzasztó duzzasztóterében nem tapasztalható az anyag lényeges finomodása, ami annak a jele, hogy itt már nincs feltöltődés, a meder egyensúlyba jutott. A duzzasztó alatt 6-7 km-ig valamivel durvább az anyag és ezen a szakaszon a meder erősen beágyazódott. Innen Marcaltőig a mederanyag finomodása nem nagymérvű, azonban Marcaltőtől Rábacsécsényig 15 km-es szakaszon majdnem teljesen eltűnik a kavics és a Marcal torkolat fölött már csak homokot mozgat a víz. A kavicsnak ez a hirtelen elfogyása sokkal rohamosabban következik be, semhogy azt természetes kopásnak lehetne tulajdonítani. A Rába hossz-szelvényéből látható (5.7. melléklet), hogy a kavics eltűnése éppen arra a helyre esik, ahol a folyó esése hirtelen lecsökken. Mivel a folyó elragadó ereje itt szintén lecsökken és nem tudja már továbbvinni a nagyobb szemeket, azok fokozatosan elmaradnak. Sárvár Ragyogó (74 VO) között a meder óta átlagosan 50 cm-t mélyült. Sárvár alatt a medermélyülés megállt, s ma már kissé töltődő jellegű a meder között a meder mélyült átlagosan 1 m-t, 2001-re cm visszatöltődött. Ragyogó felett már nincs duzzasztás, esése cm/km között változik, 10 év alatt nem változott érdemben (7. ábra). Ez a folyószakasz vándorol a leginkább azokon a területeken, ahol módja van rá (85 VO). Viszont ezen a szakaszon figyeltük meg a legnagyobb medermélyüléseket ott, ahol a kanyarulati viszonyok kedvezőtlenek voltak. 30. ábra: Mederfenék változások Sárvár-Ragyogó között 47 / 69

48 31. ábra: Mederfenék változások Ragyogó Nick között 33. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulások 32. ábra: Különböző vízhozamok levonulási szintjei (Ragyogó) 34. ábra: Rába 85 VO változása 48 / 69

49 A 85 VO ( fkm) szelvényben látható, hogy a meder az 1970-es évekhez képest balra tolódott (31. ábra), de ez a folyamat már között megkezdődött (32. ábra). Az 1970-es Vízrajzi Atlaszon látható jobb parti zátony a VO keresztszelvényen is jól látható. A partszaggatás 2001-es légifotó óta is erőteljes (35. ábra, sraffozott terület). 36. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulások 35. ábra: 85 VO szelvényben közötti változás A 78 VO ( fkm) szelvény jól mutatja a Rába menti anyaggödröket a hullámtérben (36. ábra). A kanyargós jellegből adódóan a sodorvonal a mederben a bal partra tolódott, így a meder is itt mélyebb (37. ábra). 37. ábra: Rába 78 VO változása A Rába felsőbb szakaszán, Ostffyasszonyfa térségében a meder elfajult, szakadópart alakult ki (38. ábra). A jelenség az árvízvédelmi töltést veszélyes mértékben megközelítette. A kanyargós jelleg viszonylagos hordalékszegénységet is jelent: tehát a homorú parton elmosott anyag a lejjebb lévő zátonynál lerakódik. 49 / 69

50 Ezért a levonuló görgetett hordalék mennyisége jóval kisebb, mint amennyire a medervándorlásból következtetni lehetne. A görgetett hordalék nem túlzott mennyiségére abból is következtetni lehet, hogy az eséstörésnél a mederanyag szinte ugrásszerűen megfinomodik, de az mégsem olyan mérvű, hogy belőle igen nagy hordalékszállításra lehetne következtetni. Annál nagyobb a lebegtetett hordalék szállítása. 39. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulások 38. ábra: Szakadópartok a Felső-Rábán A 74 VO ( fkm) Ragyogó híd alatti szelvényben a bal parti zátony beerdősödött, így a meder re leszűkült. A híd feletti partbiztosításoknál a meder nem vándorolt, nem terjeszkedett oldalirányban, nyomvonala nem változott (40. ábra). Ragyogó Nick (68 VO) között a kisvízi meder jelentősen, átlag 1 m-t mélyült. A mederváltozásokat e szakaszon jelentősen befolyásolja, hogy 1933-ban a korábbi rőzsegátak helyett elkészült a nicki műgát. A Nicki duzzasztó felett kavicskotrásokat már a 70-es évektől is végeztek, melyről adatok nincsenek, de ezeknek a kotrásoknak a mennyisége az elmúlt 30 év alatt a mederfenék alakulásában nem játszanak szerepet, mivel a kotrás zátonyokból történt és között a Rába felső szakaszán kavicskotorást nem engedélyeztek év óta pedig teljes tilalom van. Ezeket a kavicskotrásokat betonkavics kitermelése céljából végezték, de a mindenkor érvényes mederszabályozási terv figyelembe vételével, középzátonyok, a kanyarokban keletkezett szélzátonyok kotrásával. A duzzasztás ellenére több helyen tapasztalunk parteróziót valamint a vízmélységek is tovább növekedtek, különösen a kanyarok tetőponti szelvényeiben, ezeket a 39. ábrán láthatjuk. 40. ábra: Rába 74 VO, Ragyogódhíd 50 / 69

51 A Nicki duzzasztónál a tapasztalt folyamat ellentétes azzal, hogy a duzzasztók felett általában feliszapolódás, alatta kimélyülés figyelhető meg. Érdekes és természetes folyamatokkal nem magyarázható a Ragyogó-Nick közötti szakasz, ahol fokozatos és számottevő mélyülést mutatnak a mérések. Itt jelentős beavatkozásnak kellett lennie, hiszen a Nicki duzzasztó ezzel ellentétes hatást vált ki. A duzzasztó alvizén a legelső VO szelvényben (67 VO) feltöltődés figyelhető meg 0,5 3 m mértékben (42. ábra). A 2009-es árhullám nagy mennyiségű kavicshordalékot hozott magával, melyet a duzzasztó alatt rakott le keresztben kisvíznél szinte elzárva a medret, de a középzátony kialakulását már az 1970-es Atlaszban is ábrázolták. A zátonyon már a növényzet is megjelent (43. ábra). A Nicki duzzasztó felvizén (68 VO) a meder stabilnak mondható, a lokális mélyülés nem jelentős, melyet a 41. ábrán mutatunk be. 42. ábra: Rába 67 VO (Nick alvíz) 41. ábra: Rába 68 VO, Nick felvíz 43. ábra: Nick duzzasztó alvízi zátony Nick alatt mélyülő meder található, ami szintén magyarázható a duzzasztó hatásával, mely a hordalékszegény víz hatására várható is. Az Árpásig folytatott mederkotrás hatására minden bizonnyal a feljebb lévő mederszakaszokon is medersüllyedés következett be. Ez a hatás nagy valószínűséggel az fkm-ben fekvő Vágig érvényesült, de kisebb mértékben még feljebb is éreztethette a fenék mélyülését. Vág-Rábakecskéd között között a meder fenékvonala alapján a szakasz stabil volt, töltődés a kecskédi híd alatt mutatkozott csak mintegy 3 km-es szakaszon között azonban már kimutatható a mederfenék süllyedése, különösen Pápóc térségében Ennek oka feltehetően a helyi nagyon 51 / 69

52 intenzív kavicskitermelés (Beledi betonüzem közelsége) Pápóc körzetében. A medersüllyedés azóta is folytatódik. E szakaszon készült el a pápóci átvágás (44. és 45. ábra), a mederfenék vonala egyenletesebb lett, esése évi eséshez viszonyítva azonban csökkent. A trendvonal Vág térségében 80 cm-es mederfenék süllyedést mutat. 46. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulások 44. ábra: Rába fkm körüli meder elfajulások 47. ábra: Rába 53 VO 45. ábra: Rába 58 VO, Pápóci átvágás Az 53 VO ( fkm) szelvényszűkülése látható, az 1970-es meder kétszer ilyen széles volt, egy zátonnyal a jobb parton. A sodorvonal ebben a szelvényben teljesen áthelyeződött a jobb parthoz, a zátonyt 52 / 69