A TATAI PIARISTA RENDHÁZ TÖRTÉNETE

Átírás

1 MPM 11. M A G YA R O R S Z Á G P I A R I S TA M Ú L T J Á B Ó L A tatai piarista rendház és gimnázium utolsó hét esztendejéről készült 300 oldalnyi, különlegesen részletes és alapos krónika a téma és a szerzők szerencsés találkozásának köszönheti létrejöttét. A második világháború, a kommunista hatalomátvétel, majd az erőszakos államosítások fordulatokkal teli eseményeit két rendtörténészi elhivatottságú piarista, két tartományfőnöki titkár, Darvasy Mihály ( ) és Biró Imre ( ) örökítette meg. Kettőjük munkáját kötetünkben teljes terjedelemben, néhány további föl jegyzéssel kiegészítve közöljük. Darvasy Mihály Biró Imre A TATAI PIARISTA RENDHÁZ TÖRTÉNETE 11 Darvasy Mihály Biró Imre A TATAI PIARISTA RENDHÁZ TÖRTÉNETE Ft MPM11-TataiHD-borito-v04.indd :51:23

2 MAGYARORSZÁG PIARISTA MÚLTJÁBÓL Koltai András, Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába, Budapest, Böszörményi Géza SchP, A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés, Budapest, Haraszti Mihály, Tatabánya és a piaristák, Budapest, Russel Károly SchP, A kolozsvári Kalazantinum története , s. a. rend. Sas Péter, Budapest, A piarista nevelés újraindulása Szegeden , szerk. Miklós Péter, Budapest Szeged, Szende Ákos, Piarista eszmék és sorsok 20. századból, Budapest, A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság, bev. Szakál Ádám SchP, s. a. rend. Koltai András, Budapest, Koháry István emlékkönyv, szerk. Kozicz János Koltai András, Budapest Kecskemét, Both Ferenc SchP, Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből { }, s. a. rend. Sas Péter, Budapest, Hegyi Ferenc SchP, Szenctől Tatáig: A piarista rend és a műszaki gazdasági szakoktatás kezdetei Magyarországon, s. a. rend. Koltai András Szekér Barnabás, Budapest, Darvasy Mihály SchP Biró Imre SchP, A tatai piarista rendház története , Budapest, 2017.

3 A TATAI PIARISTA RENDHÁZ TÖRTÉNETE írták DARVASY MIHÁLY és BIRÓ IMRE piaristák sajtó alá rendezte TÚRI RÓBERT és KOLTAI ANDRÁS PIARISTA REND MAGYAR TARTOMÁNYA BUDAPEST 2017

4 A kézirat szövegét sajtó alá rendezték: Túri Róbert (gépbevitel, jegyzetek, magyarázatok) Koltai András (előszó, jegyzetek, magyarázatok, fordítások, függelékek) A fordításban közreműködött Túri László, Vizkelety András Utószó: Vizkelety András Névmutató: Koltai Ernő, Koltai Ernőné A címlapon: Dobroszláv Lajos: A tatai piarista rendház télen (akvarell), 1947 (Piarista Múzeum, P) A tatai piarista rendház és gimnázium alapításának 250. évfordulója (2015) emlékére Piarista Rend Magyar Tartománya Kiadta a Piarista Rend Magyar Tartománya Felelős kiadó: Labancz Zsolt SchP tartományfőnök Megjelent az Emberi Erőforrások Minisztériuma 16938/2016. szerződési számú támogatásával. A nyomás és kötés az EFO nyomda munkája Felelős vezető: Fonyódi Ottó Százhalombatta, Készült Linux Libertine betűvel, 200 példányban HU ISSN ISBN

5 TARTALOM Tartalom... 5 Előszó... 7 Az 1943/1944. iskolai év Az 1944/1945-i iskolai év Az 1945/1946. iskolaév Az 1946/1947. év Az 1947/1948. év [Az 1948/1949. év] [Az 1949/1950. év] Függelék Épületrajzok Vizkelety András: A tatai piarista közösség utolsó éveinek történetéhez: Egy öregdiák megjegyzései Rövidítések és idegen kifejezések szótára Névmutató

6

7 ELŐSZÓ Más szerzetesi közösségekhez hasonlóan a magyarországi piarista rendházak is rendelkeztek házi krónikával (historia domus), amelynek vezetése a házfőnök vagy egy általa megbízott rendtárs feladata volt. Bár a 18. század első felében, a rend nagyarányú terjeszkedésének éveiben ezek sokszor hiányosak maradtak, vagy több évtizedes késéssel készültek el, a 20. század során már minden rendházban folyamatosan vezették őket. A tatai rendház krónikájának második kötetét ban Pintér Elek házfőnök kezdte meg (miután az előző kötet betelt), majd utódai, Magas Mihály, Lukács József, Papp Elemér és Schmidt Mihály folytatták és 1940 között Papp Elemér nem maga vezette, hanem Végh Árpád tanárra bízta, majd így tett 1943-ban Szűcs János házfőnök is, aki a kezdő történelem-latin szakos tanárként Tatára helyezett rendtársa, Darvasy Mihály kezébe adta a krónika vezetését. Darvasy Mihály Budapesten született 1917-ben, az ottani piarista gimnázium tanulójaként érettségizett, majd a rend szerzetesnövendéke lett. Teológiai és történelem-latin szakos egyetemi tanulmányai végén, 1942-ben, 25 éves korában szentelték pappá. Első munkahelye 1942 őszétől a tatai piarista gimnázium volt, ahol a legnehezebb háborús évek alatt tanított, egészen 1948-ig, az iskolák államosításáig. A tanítás mellett a tatai piarista konviktus egyik prefektusa volt, majd 1945/1946-ban aligazgatója és 1946-tól igazgatója. Amikor pedig 1945/1946-ban a piaristák Tatabányán megindították a kihelyezett iskola munkáját, ő is kijárt oda tanítani. 2 A tatai piarista iskola utolsó évében, 1947/1948-ban igazgatóként vezette a piarista általános iskolát, és egyben a gimnázium igazgatóhelyettese volt. Mosolygós, szeretetreméltó, meleg kedélyű tanár volt, akinek figyelme sok mindenre kiterjedt, és számos munkaterületet talált, hogy kibontakoztathassa a piarista hivatását. Mindjárt érkezésekor kezébe vette az iskolai énekkar irányítását, amely elsősorban a piarista kápolna egyházi szertartásain és az iskolai ünnepélyeken működött közre. Létrehozott egy Kis Kamara Kórust is, amelyben a magasabb színvonalú énekkultúra fejlődését szolgálta. Parancsnokhelyettesként bekapcsolódott a 146. sz. Révai Miklós cserkészcsapat munkájába, és részlegparancsnokként ki kellett vennie részét a levente-munkából is. Évekig vezette a Szent Pompilius Oratóriumot, amelynek az volt a célja, hogy az eucharisztikus szellemet mélyítse a tanulók lelkében, a gyakori szentáldozás előmozdításával. A háború után hasonló célokkal irányította a Hitterjesztés Művét. Mindezek mellett ő volt a Tatai Piarista Múzeum és a négyezer kötetes 1 Lelőhelye: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára (PMKL), Tatai rendház levéltára, Lib Ld. kötetünkben: p. 327, 339. Vö. HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3), 73, 93, 95.

8 8 ELŐSZÓ Darvasy Mihály, 1947 (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény) tanári könyvtár őre. Mindkét gyűjteményt sikerült a háború legnehezebb hónapjaiban is megoltalmaznia. Az egyházi iskolák államosítása után, 1948 szeptemberétől Sík Sándor tartományfőnök vette maga mellé titkárnak, majd 1961-től aszszisztensként a tartományi konzisztóriumba is bekerült, és így kulcsszerepe volt abban, hogy a rend, legalább két iskolával átvészelte a kommunista üldözés legnehezebb éveit ben a budapesti gimnázium igazgatójává nevezték ki, amely talán még súlyosabb feladatott jelentett. A hajszolt ülőmunka miatt már 1963-ban anginás rohamok jelentkeztek nála, amelyet később cukorbaj és szívbaj súlyosbított. Ez oda vezetett, hogy október 11-én korán reggel, a szentmisére való előkészület közben szívinfarktust kapott, amely a déli harangszó idején végleg pontot tett rövid, mindössze 57 évnyi földi életére. 3 Miután Darvasy 1948 augusztusában távozott Tatáról, a krónika vezetését, az márciusi eseményektől kezdve Biró Imre ( ) házfőnök folytatta, hasonló alapossággal. 4 Biró Imre 1883-ban Vértessomlón született, Schemitz néven. A tatai piarista gimnáziumból jelentkezett a piarista rendbe 1899-ben. Ekkor változtatta családi nevét Biróra, öccsével, Vencellel együtt, aki egy év múlva szintén piarista lett. Magyar-latin szakos egyetemi tanulmányai végeztével 1907-ben pappá szentelték, majd Szegeden és Mosonmagyaróváron tanított, ahol házfőnök és igazgató is volt ban Szinger Kornél tartományfőnök titkárává választotta, és ezt a feladatot további három tartományfőnök alatt, összesen 23 éven át látta el, 1938-tól már nem is titkárként, hanem irodaigazgatóként, sőt 1934-től asszisztensként a tartományi konzisztóriumnak is tagja volt ban, Zimányi Gyula második tartományfőnöki ciklusa kezdetén, 60 éves korában visszatért a gimnáziumi tanításhoz, először Budapesten, majd 1945-től szülőföldjén, Tatán, ahol 1947-ben a rendház főnöke (rektor) lett. Bár nem volt történelem szakos tanár, szívesen foglalkozott rendtörténet- 3 Életéről ezen kötet adatain kívül: PMKL, Magyar tartományfőnökség levéltára (I.1.c), Harmadik korszak, Kegyeletes életrajok (írta Benkő Andor, 1982). 4 Ld. a krónika 434. oldalát.

9 tel. Miután távozott a tartományfőnöki irodából, Zimányi Gyula provinciális kinevezte a rendtartomány történetírójának. Az ben megjelent magyar rendtörténeti monográfiában ő írta az utolsó korszak történetét. 5 Így természetes volt, hogy 1948 nyarán, a házfőnökségtől való megválása és Darvasy Mihály távozása után, nyugalmazott rendtagként átvette a tatai historia domus vezetését, és azt egészen a rendház évi erőszakos feloszlatásáig folytatta, sőt gondoskodott annak megmentéséről is. Mielőtt ugyanis a tatai rendház tagjait június 18-án éjszaka deportálták volna, a kötetet biztonságos helyre, föltehetően rokonaihoz menekítette. Amikor 1950 őszén visszatért Tatára, mostohaanyja házába, a kötetet ELŐSZÓ 9 Biró Imre, 1965 (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény) ismét magához vette, és 1952-ben megírta annak utolsó fejezetét, amely a hatvani elhurcolásról szól. Mostohaanyja halála után, 1963-ban költözött be a budapesti rendházba, ahol január 1-én hunyt el, 89 éves korában. 6 A tatai piarista rendház és gimnázium utolsó hét esztendejéről készült 300 oldalnyi, különlegesen részletes és alapos krónika tehát a téma és a szerzők szerencsés találkozásának köszönheti létrejöttét. A második világháború, a kommunista hatalomátvétel, majd az erőszakos államosítások fordulatokkal teli eseményeit a két rendtörténészi elhivatottságú piarista, a két tartományfőnöki titkár egy jövőbeli és egy leköszönt különleges részletességgel örökítette meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy kettőjük munkáját kötetünkben teljes terjedelemben, a függelékben néhány további följegyzéssel kiegészíve közöljük. A krónika szövege eddig sem volt ismeretlen. Ugyanebben a könyvsorozatban már közöltük belőle az évi Tanácsköztársaságra, 7 a tatabányai 5 BIRÓ Imre, A forradalmak és a restauráció kora, in BALANYI György BIRÓ Imre BIRÓ Vencel TOMEK Vince, A magyar piarista rendtartomány története, Bp., 1943, PMKL, Magyar tartományfőnökség levéltára (I.1.c), Harmadik korszak, Kegyeletes életrajok (írta Benkő Andor, 1978). 7 A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság, bev. SZAKÁL Ádám SchP, s. a. rend. KOL- TAI András, Budapest, 2013 (Magyarország piarista múltjából, 7), (Magas Mihály szövege).

10 10 ELŐSZÓ fiókgimnáziumra, 8 valamint a piaristák évi deportálására vonatkozó részeket, 9 újabban pedig Rabár Ferenc bőségesen fölhasználta a tatai piarista gimnázium 20. századi történetét feldolgozó könyvéhez. 10 A közlésnél, a szöveget a modern helyesíráshoz igazítottuk. 11 A rövidítéseket egységesítettük, és jelzés nélkül föloldottuk, a többször előfordulók föloldását pedig a kötet végén, a rövidítésjegyzékben közöljük. A kapcsos zárójelbe {abc } tett fejezetcímek a krónika szerzőitől származnak, és az eredeti kéziratban a margón olvashatók. Kúpos zárójelben <123> a historia domus eredeti oldalszámait tüntettük föl. A historia domusban a szerzők gyakran hivatkoznak lapszám szerint az általuk a kéziratban korábban leírtakra. Ezek a hivatkozások kerek zárójelben (ld. 123) szerepelnek. A lábjegyzetek közül a szerkesztőktől származnak a fordítások és azok, amelyeket külön jelöltünk (a szerk.). Koltai András 8 HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák, szerk. Koltai András, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3), (Schmidt Mihály és Darvasy Mihály szövege). 9 BÖSZÖRMÉNYI Géza SchP, A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés (Magyarország piarista múltjából, 2), Budapest, 2007, (Biró Imre szövege). 10 RABÁR Ferenc ifj., A tatai piarista főgimnázium története, , Tata, 2014 (Libelli Tatenses, 1). 11 Ennek érzékeltetésére egy példa: amikor a kézirat keletkezett, az épp határozószó helyesírásában elfogadott volt az ép/épp forma. Ezt a modern helyesírás szerint épp - re javítottuk.

11 AZ 1943/1944. ISKOLAI ÉV Az Úr nevében. Amen. {Familia } <228>A tatai rendház szerzetes személyzete az tanévben: Szűcs János házfőnök, gimn. igazgató, rector ecclesiae, konviktusi igazgató, Babos Dezső, házi másodfőnök és lelkiatya, tanár, a házfőnök tanácsadója. Medveczky János aranymisés, érdemes tanár, Abelsberg József, aranymisés, érd. tanár, Lóky Béla házi lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató, bölcselet doktor, Wagner Lajos tanár, Tell Sándor tanár, számvizsgáló, Jakab János tanár, a házfőnök tanácsadója, bölcs. doktor, Berkes József beteg, Weiner Ferenc házi lelki atya, tanár, konviktusi prefektus, a hittudományok doktora. <229> Kuntár József tanár, számvizsgáló, Magyar István tanár, bölcseletdoktor, Selmeczi Kovács József tanár, Kender József tanár, konviktusi prefektus, bölcseletdoktor, Darvasy Mihály tanár, konviktusi prefektus, bölcseletdoktor. Kolláti István tanár, konviktusi prefektus, Bulányi György tanár, konviktusi prefektus Gazda István rendtársunk a mutációval Szabadkára kapott beosztást, de mivel a negyedik osztályt is párhuzamosítani kellett, a rendfőnök úr visszahelyezte még augusztusban Tatára, mint konviktusi prefektust. Összesen: 18. {Konviktoraink } A konviktusba annyian jelentkeztek, hogy kénytelenek voltunk a tavalyi 64 helyett 65 fiút felvenni. VIII. osztályosok: Áprily Ernő, Bolla Kálmán, Gajdos István, Haller Géza gr., Harmos Csaba, Jungerth- Arnóthy Mihály, Karai István, Kuhn Ferenc br., Schmiedl Gyula, Varjú Pál VII. osztályosok: Csillaghy József, Fónagy István, Szentmiklósy András, Tóth Aladár, Vörös Ferenc. VI. osztályosok: Barta Károly, Dénes István, Eckhardt Tibor, Exler István, Singer Péter. V. osztályosok: Kőkúti Dénes, Szepey Géza. IV. osztályosok: Angyal Antal, Back Tamás, Berkó Antal, Békássi Csaba, Faller Gusztáv, Ivánffy Arisztid, Jajczai István, Kováts Iván, Pálfalvi István, Ruttkai György. III. osztályosok: Bata Zoltán, Dömők Pál, Fráter István, Georgovits Gábor, Hidvégi J. Egon, Javorik Tamás, Pásztor János, Szakáll Ákos, Vaszary Tamás, Wlasitsch Gyula, Zibrinyi Kálmán. II. osztályosok: Csillaghy István, Henzer Antal, Horváth Antal, Horváth Elek, Latzkó Ferenc, Lakfalvi László, Leopold Gábor, Lepey Miklós, Tóbi József, Zelei József. I. osztályosok: Eberhardt Jenő, Hajnal Dezső, Kovács István, Lux András, Matusz Károly, Patócs Lóránt, Porga Zoltán, Puskás Imre, Schütz Géza, Somogyi József, Tóth Pál, Walthier Ferenc. {A kéthónapos kényszerszünet } A fenyegető háborús veszedelmek miatt az iskolai év kezdete két hónappal novemberre tolódott ki. Nov. 1-én volt a Veni Sancte, és a tanítás nov. 3-án kezdődött. Megkíséreltük, hogy legalább

12 /1944. a konviktoraink bejöhessenek, de az illetékes tényezők ezt a leghatározottabban tilalmazták. Mikor október elején a helyzet enyhülni <230> látszott, megengedtük, hogy a nyolcadikosok szüleik felelőssége mellett eljöhetnek. Csak 5 fiú vette igénybe ezt az engedélyt. Ezeket azután a többi nyolcadikos tanulókkal együtt tanáraik nagy buzgósággal vették elő az érettségi tárgyakból. A két hónapi vakáció-meghosszabbítás nyugodtan telt el, csak 2-3 ízben nyugtalanította a lelkeket egy- egy légiriadó. {A tartásdíj } Tekintettel a folyton növekvő árakra, a konviktusi tartásdíjat évi 2000 P-re emeltük, ami havi 250 P-s részletekben is fizethető. {Ellátási nehézségek } Az ellátás szempontjából két körülmény okozott nagy nehézséget. Az egyik a gazdapont, a másik, hogy Pintér János hentesünk már nem vágott a zászlóaljnak. Sok utánajárással és a hatóság, s jó embereink támogatásával sikerült azonban mindkét nehézséget leküzdenünk úgy, hogy ellátásunk ez ideig normálisnak mondható. {A bányászati internátus építése } Hosszas tárgyalások után a Tatai Diákszövetség nevében megkötöttük az építkezési szerződést a tatai Blahó- Riszter céggel a bányászinternátusra. Eszerint tégla helyett kőből épülnek falak, és az idei évben csak a földszint készül el. Mészáros László építészmérnökünk nagy gonddal és hozzáértéssel készítette el a szerződést. Az építés megindulását csak gr. Esterházy Ferencné nagylelkűsége tette lehetővé, aki az összes szükséges kőmennyiséget ingyen engedte át az épülő internátusnak. Nagyon szépen megírt levele örök dokumentuma lesz a grófi család nemes és fennkölt gondolkozásának! Ha az internátus egyszer felépül és annak a 160 bányászgyereknek nem kell a hajnali órákban nekiindulni, hogy hóban-esőben kimerülve érkezzék az iskolánkba, ez érdeme lesz Schmidt Mihály volt igazgatónknak, aki az eszmét felvetette, Mihályi Géza főszolgabírónak, aki önzetlenül hihetetlen sokat fáradozott az építés megindításában. és a bányászközségek: Felső-, Alsógalla, Bánhida, Tatabánya áldozatkészségén kívül a nemes Esterházy család nagylelkűségének! {Walter János } November 10-e óta rendházunkban tartózkodik Walter János dr. generálisi asszisztens úr, aki a háborús viszonyok alakulása miatt nem mehet vissza Rómába. {Vörös János tábornok } December elején meglátogatta a házfőnököt Vörös János altábornagy, az új székesfehérvári hadtestparancsnok. {A pannonhalmi főapát látogatása } December 12-én megtisztelte látogatásával házunkat Kelemen Krizosztom, a pannonhalmi főapát úr Kovács Arisztid igazgató társaságában. {A gimnázium lefoglalása } <231> December 13-án tárgyalás a gimnázium esetleges hadikórházzá való igénybevételéről. Hála Jankovich Miklós OM. kormánybiztos jóakaratának és Nádas József középiskolai referens ügyességének, a lefoglalás elmaradt. Később tudtam, meg, hogy a grófné már a tárgyalás előtt beszélt az érdekünkben a főispán úrral. A tárgyalás után a főispán úr vendégünk volt ebéden, ahol szívesen elbeszélgetett budapesti diákemlékeiről (1923-ban érettségizett a budapesti piarista gimnáziumban), és

13 1943/ megemlékezett őseiről is, akik közül többen voltak konviktoraink. {A tűzifa } Nagy nehézségeink vannak a tüzelőfával: fuvarhiány miatt az uradalom nem tudja szállítani. Sok könyörgésre az uradalmi metszőből segítenek rajtunk néhány méterrel. Tanulság: ne adjunk el fát, különösen ilyen zavaros időben. {A gépek } Sok bajunk van a gépekkel is! A mosógép kazánja kilyukadt, a henger ajtaja elkopott, a konviktus magasnyomású fürdőkazánját át kell alakítani, mert használata így életveszélyes. A kút motorja külső vezetési hiba miatt elégett: csupa kellemetlenség és hiábavaló pénzkidobás. Csak jó gépeket érdemes venni. {Vendégek } A Tatai Szövetkezeti Népfőiskola megnyitásakor január 20-án a rendház vendégei voltak ebéden: Hankiss János kultuszállamtitkár, Magyary Zoltán egyetemi tanár és Halász Miklós a debreceni gazdasági akadémia volt igazgatója, a Burgonyaközpont elnöke. A házfőnök felhívta az államtitkár úr figyelmét az épülő bányászinternátusra, kérte az állam segítségét, de még csak biztatást sem kapott Magyary professzor úr ebéd alatt meglehetősen tapintatlanul antiszociálisnak bélyegezte a bányászinternátus gondolatát és még inkább azt a tényt, hogy a falusi tehetségek közül 2-3 segít kiszolgálni étkezés alatt. Hiába említettük neki, hogy ezért a csekély munkáért a fiúk 100 P havi állami fizetés fejében ugyanazt az ellátást kapják, mint a 250 p-t fizető konviktorok. {Rendfőnöki látogatás } Zimányi Gyula rendfőnök úr (márc. 3., 4. és 5.) atyai látogatást végzett rendházunkban. A rendtársakat mind meglátogatta és jóságos szavakkal biztatta a nehéz időkben való kitartásra. {A háború, a német megszállás } A tél folyamán az orosz mind közelebb jutott az ősi magyar határokhoz, már a Tatár-hágóig jutott. Mivel a németek nem bíztak a magyar ellenállás komolyságában, másrészt <232> katonai szükség is kényszerítette őket, március 19-én megszállták az országot. A megszállás nagyobb részt vérontás nélkül ment végbe, csak itt-ott mutatkozott némi túlkapás, főleg zsidókkal szemben. {Az iskola korai bezárása } Az események már magukban hordozták a jövő csíráit. Március 31-én este jött az első hír, hogy április 1-én vége a tanévnek. Másnap azután a rádió, a hivatalos közlöny is megerősítette a hírt. A tanári kar fél nyolckor gyűlést tartott, megbeszélte a teendőket óráig az év végi adatok összeszedése, 10 órakor a nyolcadikosok ballagása, ezen részt vett gróf Esterházy Ferencné is utána szentmise zárta le a zaklatott, rövid évet. Konviktoraink nagy része már április 1-én elutazott. A maturandusok azonban húsvét után visszajöttek, és itt készültek az érettségi vizsgára. {A bombázások } Közben megkezdődött az ország hadászatilag fontosabb helyeinek bombázása. A Ház fontosabb iratait és értékeit a sekrestye alatti légoltalmi pincébe helyeztük el. A légiriadók, az ellenséges berepülések sok nyugtalan órát okoztak, Tata közelében is hullottak le bombák, de Istennek hála, intézetünket eddig még nem érte kár. {Konviktorok a kényszerszünetben } Mindjárt az évzáráskor felmerült a

14 /1944. gondolat, hogy a veszélyesebb helyeken lakó konviktoraink részére lehetővé tesszük a konviktusba való visszatérést. Kettős célt akartunk elérni ezzel: segítségére sietni nehéz helyzetben levő fiainknak, másrészt a Ház nehéz anyagi helyzetén segíteni. Igaz ugyan, hogy az elmaradt három hónap helyett fenntartási költségként megkértük az egy hónapi tartásdíjat, amit a szülők zúgolódás nélkül meg is fizettek, de az előre látható hosszú kényszerszünetben segítség az az P. is, amit ezekért a fiúkért fizetnek gyerekre számítunk. {A gimnázium lefoglalása } Iskolánkat a Honvédelmi Minisztérium XIV. ügyosztálya (Levente) foglalta le. De igényt tart rá a helybeli csendőriskola kétszer három hetes tanfolyama számára, sőt felvették magyar csapatkórház elhelyezésére is. A németek is szerettek volna itt kórházat elhelyezni, sőt, szó volt a Ház és a konviktus lefoglalásáról is, de ez ideig ettől sikerült megmenekülni. Május 24-én megkezdődött a csendőriskola, június 9-étől pedig emellett egy törzstiszti híradó tanfolyam veszi kezdetét iskolánkban. {Megint a bányászinternátus } <233> Május 7-én Mészáros László tervezőmérnökkel, Babos Dezső és Selmeczi Kovács Józseffel közösen megtárgyaltuk az épülő internátus ügyét. Megállapodtunk abban, hogy a Rend és az adakozó bányászközségek között írásban kell lerögzíteni a jogi helyzetet, másrészt ugyancsak írásban kell pontosan körvonalazni az internátus működését. Az utóbbival kapcsolatban leszögeztük, hogy az internátus a konviktustól csak egészen különállóan működhetik, külön vezetéssel, személyzettel, legalább két prefektussal és ennek megfelelően kell a terveket átalakítani. Megbeszélésünk eredményét írásba foglaltuk és elküldtük a Rendfőnök úrnak. A Rendfőnök úr Péntek József és Papp Elemér asszisztens urakkal már május 11-én lejött ebben az ügyben Tatára, és itt újra megbeszéltük a terveket és megvizsgáltuk az épülő internátust, bevonva a megbeszélésekbe most már Mihályi Géza főszolgabíró urat, az építő Tatai Diákszövetség elnökét is, és közmegnyugvásra az általunk javasolt elgondolások alapján most már életképesnek ítéltük az internátust. {Abelsberg József és Lóky Béla } A légiveszélyek annyira megviselték Abelsberg József rendtársunkat, hogy idegileg egészen összetört, és nem meri szobáját elhagyni. Május 1-én Lóky Béla a tatabányai kórházba ment, hogy sérvét, herenagyobbodását operálják, de cukorbaja miatt erre aligha kerülhet sor. {Tihanyi Béla halála } Május 18-án agyvérzésben meghalt Tihanyi Béla rendtársunk, katolikus tanügyi főigazgató. {Agárdy Gyula halála } Május 23-án májzsugorodásban meghalt Agárdy Gyula váci házfőnök, igazgató. {Nyári Kalazanciusi Iskola } Mélyen átérzett kötelességünk késztetett arra, hogy az idei, háborús viszonyok miatt annyira megnyirbált tanév hiányait pótoljuk. Hosszas megfontolás után május 28-án meghirdettük a Nyári Kalzanciusi Iskolát. A tanári kar szinte kivétel nélkül átérezte ennek az intézménynek az időszerűségét, s nemcsak nem gördített akadályokat elébe,

15 1943/ hanem szinte teljes számban részt is vett a munkában. A város közönsége hálásan vette ezt a próbálkozásunkat. Június 5-én nyílt meg az iskola. Nem remélt nagy számban jelentkeztek a tanulók az ingyenes tanításra, számuk elérte a másfélszázat. Ismerve azt a körülményt, hogy nálunk a diákság nagy része bejárókból és a különböző internátusok növendékeiből tevődik össze, ez a szám igen magas. Nemcsak <234> intézetünk növendékei, hanem a Tatán tartózkodó, más gimnáziumi tanulók is járnak az előadásokra. A lányok elkülönítve vesznek részt az órákon. Eleinte három csoportban folyt a tanítás. Az elsőbe az ún. előkészítősök, továbbá a végzett elsősök és másodikosok, a második csoportba a végzett harmadikosok és negyedikesek, az utolsó csoportba a felsősök tartoztak. Mivel azonban igen nagy volt a jelentkezők száma, egy negyedik csoportot is kellett szervezni: ez az előkészítő osztály. Ebbe azok a gyerekek járnak, akik most végezték a IV. elemit. A gimnázium épületének lefoglalása miatt a diákságot a rendházban, illetve a konviktusban helyeztük el. Az előkészítő osztály az ún. betegszobában kapott helyet, az első csoport a konviktus stúdiumhelyiségében, a III-IV-esek a játékszobában, a felsősök pedig a Tatai Múzeum bombatámadás elől már kiürített helyiségében, a bejárat mellett. A tanítás mindig 8-tól 10-ig tart a hét négy napján; a hétfői napon rendeztük ugyanis a leventeképzést fiainknak, csütörtökön pedig szünet volt. Rendszeresen magyart, latint és a mennyiségtant vesszük át a diáksággal. Új anyagot nem adunk, csak a már meglevőket akarjuk fenntartani és gyakorolni. A megjelenést ellenőrizzük. Nemcsak Tata, hanem a vidék társadalma is nagy hálával vett tudomást a Kalazanciusi Nyári Iskola működéséről. Olyan kérések is hangzottak el, hogy a tanári kar szálljon ki Tatabányára; a szülők ott majd gondoskodnak arról, hogy tanításunk zavartalanul ott megindulhasson. {Katonai kórház? } Amint már eddig is gyakran volt szó arról, hogy a gimnázium épületét kórház céljaira igénybe veszik, május 30-án ismét komoly formában felvetődött ez a terv. {Zsidó-rendeletek } A politikai viszonyok alakulása folytán a kormányzat a zsidókérdést gyökeresen szándékozik megoldani. Ennek egyik lépéseképpen rendelet jelent meg, melynek értelmében 24 óra alatt gettóba kell szállítani az eddig sárga Dávid-csillaggal jelölt zsidó házak lakóit. A gettót be is rendezték a Paula-majorban. Ide kellett a zsidóknak menniök a legszükségesebb holmival. De ez az intézkedés is csak átmeneti jellegűnek mutatkozott. Újabb intézkedés során (jún. 5.) a zsidókat <235> kiterelték az állomásra, bevagonírozták őket, s ismeretlen útirányban elindították a szerelvényt. A zsidók csak a hátukon vihettek el annyit, amennyit bírtak. Minket annyiban érintettek ezek az események, hogy minden zsidó-diákunkat elszállították, még a keresztény, de zsidó fajú fiúkat és lányokat is. Az egész országban így jártak el, csak a fővárosból nem telepítették ki a zsidókat [ ], hanem kijelölt zsidó-házakba költöztetve őket korlátozó rendeleteket hoztak számukra. Az itt maradt holmikat közös helyre részben a zsinagógába gyűjtötték és

16 /1944. leltározták, a zsidó üzleteket zár alá vették. Ezeknél a dolgoknál az emberi gyarlóság nagyon megmutatkozott: igen sok érték tűnt el azok kezén, akik legközelebb jutottak hozzá. {A ló bevonul } Június 3-án Bársony nevű lovunkat behívták katonai szolgálatra, s el is vitték. {Abelsberg Pesten } Június 5-én a háború rémségeitől idegösszeroppanásban szenvedő Abelsberg József rendtársunkat Weiner Ferenc és Darvasy Mihály Budapestre kisérték. Szegény rendtársunknak fixa ideái vannak. Pl. nem eszik, nem alszik, három hete nincs széke, stb. ezek kivételével más hiba nem észlelhető szellemi világában. Beteg, öreg és tehetetlen nővérét félti; meg akar halni, de mégis ő az első a légiriadók alkalmával az óvóhelyen. Budapesten a rendházba szállítottuk; innen a Szent István kórház idegosztályán nyert elhelyezést. A háború közeledte felénk egyelőre a gyakori légitámadásokban mutatkozik. Az idén nem is engedélyeznek semmiféle nyilvános megmozdulást a légiveszély és az óvóhelyek hiánya miatt. Így az idén az úrnapi körmenet (jún. 8.) is elmaradt. Cserkészeinket a komáromi híradó-zászlóalj meghívta a Tarjánban rendezett német-magyar katonanapra. Az est legfontosabb számait a mieink szolgáltatták. (Jún. 11.) A légitámadások egyre sűrűsödnek. A mi vidékünk egyenesen iparvidéknek számít. Körül vagyunk véve hadifontosságú célpontokkal. Az ellenség, mely angol és észak-amerikai bombázókötelékekből áll, nagyon pontosan van értesülve mindenről. Június 13-án éjjel Füzitő telepét támadták. Ez volt a Ház <236> számára az első komoly ízelítő a légi háború borzalmairól. Bár a Ház légóparancsnoka, Kender József rendtársunk, hivatalának megfelelően gyakran szólított fel mindenkit az óvóhelynek kinevezett borospince felkeresésére, mégis az a szokás alakult ki, hogy szinte kivétel nélkül a kertben szoktunk tartózkodni légiriadó alatt. Így ezen az estén, illetve éjjelen is kint voltunk, s borsódzó háttal néztük az ún. Sztalin-lámpák nappali világosságánál lezajló támadást és hallgattuk a gépek zúgását, vijjogását; a bombák robbanását és az ágyúk, az elhárítók dörgését. Sajnos, egyre szokottabbá válnak ezek a dolgok: másnap, június 14-én Szőnyt bombázták az angolszászok. Szinte nap nap után húznak el felettünk az ellenséges gépek nagy kötelékei: sokszor olyan alacsonyan, hogy még a felségjelüket is látni lehet. Sajnos, vadászelhárítás alig-alig van, olykor lövöldöznek rájuk a közelünkben lévő szentgyörgyi, naszályi és füzitői ütegek, de találatot még sohasem értek el. Az ellenség már ki is tanulta, hogy merre vannak ezek az ütegek, szépen elkerülik őket, s a lőtávolságon kívül repülnek el zárt rendben, legtöbbször a Ház felett. Szinte minden alkalommal a Mindenható csodája, hogy nem ejtettek bombát a Házra és a gimnáziumra, melyek szinte kínálkoznak célpontul. {Dukovics Lőrinc halála } Az ilyenféle légitámadások minden más vidéken is tapasztalhatók. Debreceni házunkat is bomba rombolta meg erősen. Még-

17 1943/ sem ment le az óvóhelyre a beteg Dukovics Lőrinc dr. rendtársunk. A támadás után üvegcserepektől borítva találták ágyában. Úgyis megviselt szervezetét a bombatámadás is erősen igénybe vette, s csak siettette elköltözését. Meghalt Debrecenben június 14-én. Nyugodjék békében! Az eddigi kórházigénylők sorába a németek is bekapcsolódtak. Június 17- én jelentkeztek, hogy kell nekik a gimnázium épülete. Június 18-án, a levente-fogadalomtétel napján az Angolkertben lévő tábori misén az ünnepi szentbeszédet Bulányi György rendtársunk mondta. <237> {Tata felajánlása Jézus Szent Szívének } Ugyanezen a napon nagy ünnepe volt Tatának. A két testvérváros együttesen felajánlotta magát Jézus Szentséges Szívének. A nagytemplom a zuhogó eső ellenére megtelt. Gyirmóty Gyula tatai plébános mondott egy igen hosszú beszédet amint mindig szokta, s sajnálatosan úgy fejtegette az alkalom jelentőségét, mintha ez az aktus ex opere operato 1 minden testi és anyagi bajtól is eo ipso 2 megmentene mindenkit. Az ünnepélyes litániát a másik plébános, a gvárdián végezte a kapucinus teológusok segédletével. A város nevében Henzer József bíró mondta el a felajánlást. A Grófnő és fia is jelen voltak. Házunkat a Rektor, Weiner és Darvasy rendtársak képviselték. {Cserkésztábor } 20-án érkeztek meg cserkészeink, akik Kolláti István rendtárs vezetésével 14 nap alatt a legkellemetlenebb időben, állandó légiveszély közben járták meg a Tata Sopron Pápa Veszprém Keszthely Székesfehérvár Tata 600 km-es kerékpárutat. {Komárom alispánjának látogatása } Június 23-án dr. Schmidt Jenő komáromi új alispán jött el Házunkba tisztelgő látogatásra dr. Mihályi Géza főszolgabíró társaságában. Az egész házat összejárták, s nem találkoztak senkivel sem. Végre Darvasy szobájába nyitottak be. Mivel az alispán érdeklődött a Tatai Múzeum iránt, a Múzeum őre levezette a pincébe, ahol az óvóhelyen, a kápolna alatti kriptában egy-két gyertya fénye mellett tekintették meg a vendégek az állományból azt, amit így látni lehetett. Az alispán melegen érdeklődött minden után, s szeretettel köszöntve a Házat, eltávozott. {Budapesti házunk bombát kap } A június 26-ára virradó éjjeli légitámadás alkalmával budapesti rendházunkat bombatámadás érte. A merészen fenntartózkodó Szamek József teológiai tanár az utolsó pillanatban hagyta csak el lakását, melyet a bomba pár másodperc alatt eltüntetett. Rendházunkból Bulányi György volt éppen a házban, persze az óvóhelyen. Most már budapesti, szegedi, debreceni házunk kapott bombatalálatot. A károk mindenütt igen tetemesek. {Lefoglalás } Ami már hosszú idő óta fenyegetett, most bekövetkezett. Június 27-én katonai célra, kórháznak foglalták le épületeinket. Ennek hosszú és érdekes előzményei vannak. Még a kora <238> tavasszal történt, hogy 1 a katolikus szentségtan szerint a szentségek természetük szerint hatnak 2 magától értetődően

18 /1944. egy napon német katonai autó gördült a gimnázium elé. A kiszálló tisztek úgy állították be a dolgot, hogy erre vezető útjukban a szép fekvésű gimnázium felé hajtottak, s meg szeretnék nézni, hogy milyen is egy vidéki gimnázium. Szóval, ez volt az első helyszíni szemle. Még egy párszor megjelentek, egyre kevesebb titkot csináltak belőle, hogy katonai kórház céljaira kellene nekik az épület. Nagyon megfelelőnek tartották a fekvését, tetszett, hogy vízvezeték van. Szóval nagyon kedvükre való volt minden. Csak látszólag okozott gondot nekik az, hogy a Leventeközpont, a Honvédelmi Minisztérium XIV. ügyosztálya számára foglaltak le mindent. Végre is megérkezett a Kiürítési Kormánybiztos írásos kiutalása, mely a gimnáziumot és a kolostort (Gimnazium und Kloster. Sic!) a németek rendelkezésére bocsájtja. Szóbeli tiltakozás persze nem használt. A meglepő az volt, hogy az illető parancs ceruzával volt csak kiállítva! Nehezen volt eloszlatható a gyanúnk, hogy nem egészen egyenes eljárásról van szó. A Rektor azonnal táviratban értesítette a fejleményekről a Rendfőnök urat, egyúttal levélben bővebben ismertette a helyzetről és sürgős közbenjárást kért. Tette ezt annál is inkább mivel vitéz Béldy Alajos vezérezredes, az Ifjúság Országos Vezetője, ki tanítványunk, s a Rektor személyes jó barátja; ő illetékes a jelen körülmények közt intézkedni. Béldy az asztalt verve emlegette, hogy ő majd elintézi a dolgokat; csak forduljunk azonnal Vörös vezérezredeshez, a vezérkari főnökhöz, illetve a német-magyar súrlódásokat intéző szervéhez. A Rektor mindezt írásba foglalta, s Pesten átutaztában sürgős közbelépésre kérte a Rendfőnök urat. Mikor visszatérve újra járt a rendfőnökségen, megdöbbenve tapasztalta, hogy rendi részről semmiféle mentő próbálkozás nem történt. Sajnos, csak jóval később mozdult meg a pesti gépezet, de már elkésve. Az illetékes helyek fait accompli-re 3 hivatkoztak, s mentő kísérleteink meddők maradtak. A rendi vezetőség pedig sorsára bízta a tataiakat. Nem maradt más hátra, nekünk magunknak kellett megvédeni próbálni a közös rendi érdekeket. A piarista mentalitás és a magunkéhoz való ragaszkodás mellett azért is fontos számunkra az iskola, mivel a gimnázium léte feltétele a konviktusnak is, mely anyagi <239> forrás szempontjából annyira fontos, hogy nemcsak az egész tatai házat a nyugalmazottakkal együtt eltartja, s a rendi központtól függetleníti, hanem már hosszú ideje lehetővé teszi a mindenkori rektoroknak, hogy jelentős összegeket utaljanak át a központi pénztárba! Mivel a hivatalos kiutalás egészen általánosságban a gimnáziumot és a rendházat adta a németek kezére, jog szerint még minket is kilakoltathattak volna. A lefoglaló hatóságok belátásból meghagyták a rendház lakóhelyiségeit, s módot adtak arra, hogy életünket folytassuk. Fölajánlották, hogy mi magunk jelöljük ki, mely részeket engedünk át a konviktusi szárnyban. Az Igazgató a két lépcsőház közötti részt ajánlotta fel, ami nagyon megfelelt igényeiknek. Egy százados intézte a felmérést, aki udvarias, finom úri em- 3 kész tény

19 1943/ bernek bizonyult. Jezsuita tanítvány volt. A finom udvariasság ellenére is dolgozott az Archimedes-csavar. Egyre többet és többet kívántak. Az első megbeszélések alkalmával természetesnek tartották, hogy a gimnáziumban az igazgatói iroda, a könyvtár, s a berendezett szertárak érintetlen maradnak. Utóbb azonban sorra ezekre is igényt támasztottak. Növelte a nehézséget, hogy az eltávozott századost egy másik, arrogáns fellépésű százados követte, akit az arcán átfutó sebhely miatt a köznyelv Vágottképűnek nevezett el. Ez tudni sem akart az elődjével kötött megállapodásunkról, s mindenben önállóan intézkedett. Legfeljebb az ezredesre hivatkozott, de ez csak akkor jelent meg később szemlézni, mikor már befejezett tények várták. Az igazgató úr és a hivatalos tolmácsszolgálatot ellátó Bulányi rendtársunk június 30-án és július 6-án jártak Komáromban, ahol a kórház parancsnoksága tartózkodott. Az volt a fő cél, hogy mentesítsék a konviktusi szárny emeletét és ennek fejében mi vállalkoztunk arra, hogy az egyik szertár állományát összezsúfolva a másikban, hasonló nagyságú férőhelyet biztosítunk a németek számára. Sajnos, amint előre látható volt, a konviktus érdekeit célzó kísérlet meddő maradt, mert az újonnan felajánlott helyiséget elfogadták ugyan, de annak ellenértékeként a konviktusi emeletet nem szabadították fel. Általában az volt a helyzet, hogy udvariasan tárgyalgattak, de a parancsnokok egyre változtak, s így az egyik sem <240> tartotta meg elődjének az ígéreteit. Lehet, hogy ha mi is harciasabban lépünk fel, talán több sikerrel jutunk. A németek mindjárt foglalóban itt is hagytak néhány német egészségügyi katonát a szükséges előmunkálatok elvégzésére. Ezek a konviktusi ún. dohányzóban helyezkedtek el, tőlünk kérve ágyakat. Egyikük, Obergefreiter Metz, katolikus misszionárius szentelése előtt álló papnövendék, aki aránylag későn érezte meg a hivatást. Ez bizalmasan figyelmeztetett bennünket a tudnivalókra: óvatosságot, s lehetőleg elválasztó falak és zárható ajtók felállításával a teljes elkülönülést ajánlotta. {Első délutáni mise Tatán } Míg ezek történtek, a gimnáziumban még mindig a tábori csendőrtanfolyam tartózkodott. Misére kápolnánkba jártak. Július 2-án a misét légiriadó akadályozta. Darvasy Mihály rendtársunk élt most először a néhány napja adott generálisi engedéllyel, s 4 órai jejunium után ő mondta Tatán az első délutáni szentmisét 2 órakor. Az engedély csak légiveszély esetén engedélyezi a délutánra a halasztást. {Új ló } A bevonult lovunk helyére a bencésektől megvettük július 4-én a hét éves szürke herélt Mirzát 3500 P-ért. Erős szép állat. {Lóky Pesten } Egészen mostanáig itt tartózkodott dr. Lóky Béla c. főigazgató rendtársunk. Mivel herenagyobbodását és sérvét Tatabányán nem merték megoperálni, hazaköltözött. Őszinte sajnálattal láttuk mindannyian, hogy mennyi kellemetlenséget és szenvedést okoz neki a baja. Testileg is összeroppant, s egykori korpulens jellege csak árnyékként jelentkezett. Máskor annyira jellemző jó kedélye is lecsökkent. Sok egyéb baj is megtámadta, s sajnos orvosi kezelést szinte nem is remélhetett, pedig hólyaghurut is párosult az eddigi bajokhoz. Az itteni háziorvos, dr. Rednik Tibor túlhaj-

20 /1944. szolt. Az eddigi tatai orvos közül a behívások, s a zsidókitoloncolások következtében alig van 4 orvos, akiknek még a környék betegeit is el kell látniok, mint körorvosoknak. Így betegünk csak a legnagyobb nehézséggel kaphatott szakszerű kezelést. Ő maga is Budapestre, klinikára kívánkozott. A Rendfőnök úr ezt lehetővé is tette. Így aztán Weiner Ferenc és Darvasy Mihály kíséretében Pestre utazott július 8-án. Aránylag jó volt az utazás, mert még ülőhelyet is szerezhettünk számára. <241> A légiriadó is csak kerülgetett, de nem ért el. Így aztán még kora délelőtt beszállítottuk a Manrézába, ahol jelenleg a Herczog belgyógyászati klinika működik. Örömmel vette, hogy ugyanoda került, ahol jól sikerült lelkigyakorlatot végzett. Könnyes szemmel, elérzékenyülve búcsúzott a rendtársaktól, s azt hajtogatta, hogy nem kerül vissza Tatára többet. Néhány nappal később a budai Szent Ferenc kórházba szállították át, ahol olyan urológus működött, akiben bizalma volt. {Diákjaink munkaszolgálaton } Július 8-án felsős gimnazistáinkat honvédelmi testi munkára hívták be. Legnagyobb részük Székesfehérvár körülötti repülőterek építésében dolgozik eléggé sanyarú körülmények között. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a civil kollégák illojális magatartásáról. A fiúk mellé ugyanis tanárokat hívnak be felügyelőül. Mivel éppen őket hívták volna be, az egész városban hangulatot keltettek maguk mellett, sajnálatraméltónk állítva be magukat, kik többnyire idősebb emberek, míg azok a papok semmit sem csinálnak! Főleg a fiatalságra irányultak a célzások, jóllehet éppen ezek többször is hangoztatták, hogy önkéntesen is hajlandók a fiúk mellé menni a behívás előtt is, amellett a Nyári Iskolában vagy tudományosan is éppen ők dolgoztak a legtöbbet. {Cserkészeink } Július 8-tól 14-ig rendezte meg a komáromi II/A cserkészkerület őrsvezetőképző táborát Tihanyban, a bencések rendezésében. A helyettes táborparancsnok, illetve az egész tábornak a mozgatója Kolláti István rendtársunk volt, akinek Bulányi György volt a segítségére. Sok cserkészünk volt jelen. A tábort meglátogatta Kovács Sándor szombathelyi püspök, az egykori kecskeméti plébános; nagyon jól érezte magát és emlegette, hogy ő is hálás piarista diák. {Bevonulnak a németek } Július 10-én jelentek meg az első németek Tatán. Mivel elháríthatatlannak látszott minden elhárítás, a nagy látogatottságnak örvendő Nyári Kalazanciusi Iskolát azonnal fel kellett oszlatnunk. A diákságot befogtuk a hurcolkodásra. Ugyanis elénk meredt a nagy probléma, hová helyezzük el holmijainkat? Ugyanis a németek csak bizonyos fajta bútorokat voltak hajlandók megtűrni, olyanokat, melyeknek maguk is hasznát látták. Korán reggel megérkezett a gimnázium elé egy csapat SS-legény géppisztolyokkal és övükre csatolt <242> tojáskézigránátokkal. Egészen úgy jöttek, mint ha ellenállásra számítottak volna. Meg is kérdeztük őket, hogy mire való ez a komédia, mire azt felelték, hogy ez náluk így szokás, és ez egyúttal gyakorlatnak is számít. {Költözködés a gimnáziumból } A költözködés a Rektor és Selmeczi Kovács

21 1943/ József igazgatóhelyettes irányításával meg is kezdődött sürgősen. A tanári kar fiatalabb tagjai is ott sürögtek-forogtak, a világiak közül főleg Dobroszláv Lajos rajztanár segédkezett. Külön meg kell dicsérnünk ifjúságunkat, mert reményen és szinte testi erején felül segített a terhes testi munkát jelentő költözködésben. Tanárok és diákok vállvetve dolgoztak, s nyomott hangulatban cipelték mindazt, ami széppé, kedvessé és lakályosan vonzóvá tette gimnáziumunkat. A nehezebb bútorok fuvarozásánál a német katonák is segítettek. A németek egyébként autóikat bocsájtották rendelkezésre; ezeken a padokat, katedrákat, táblákat szállították le az uradalmi pezsgőgyár pincéjébe. A képeket a könnyen mozdítható dolgokat a szolgalakás folyosóira, a cserkészotthonba zsúfoltuk. Szekrények, könyvtárak a rendházház folyosóin nyertek elhelyezést. A fizikai szertárat felszállítottuk a meghagyott kémiai előadóba. Mondani sem kell, hogy rengeteg károsodást szenvedett már ekkor a gimnázium. A katonák nem nagyon kímélték a mi felszerelésünket. Bútorok sarkai, falak stb. csorbultak, repedtek. {A konviktusból } Párhuzamosan ezzel a költözködéssel magában a Házban is nagy hurcolkodás indult meg. A Rektor több okból is sürgette, hogy tegyük lehetővé a konviktus felállítását. Először is nagy erkölcsi követelmény a diákotthon felállítása éppen most, mikor a háború egyre közeledvén, minden szülő igyekszik gyermekét megbízható helyen elhelyezni. Főleg a fővárosi szülők részéről merült fel indokolhatóan az elhelyezés igénye, mivel Budapest önkéntes kiürítése megkezdődött. A másik szempont: az anyagiak. Mint már jeleztük, nagy lehetőséget, sőt az egész Ház ellátását is jelenti a konviktus hozama. Már ez a szempont vezetett akkor is, mikor a nyár folyamára néhány bombaveszélyes helyen lakó konviktorunkat befogadtuk a Házba. Szóval a konviktusban is megindult a költözködés. Weiner és Darvasy prefektusok, akik a konviktusi szárnyban <243> laktak, szükségből és lakáshiány következtében átköltöztek a provincialátusba, az emeleti rendfőnöki lakosztály egy-egy szobájába. A konviktusi szárnyban az elmozdítható dolgokat leszereltük. A konviktus számára megmaradt a Ház emeletének délre néző szárnya a konyha és az ebédlő felett. Ez csak mérsékelt számú konviktor számára lett volna elegendő. Kb. a régi szám egy harmada fért volna el. Ezért bővíteni kellett! Igen, de nehéz ott bővíteni, ahol nincs hely. Hiszen a Rektor már szóban és írásban is kérte többször a Rendfőnök urat, hogy Lóky és Abelsberg, mivel úgyis előreláthatólag hosszasan távol lesznek, nyerjenek legalább címlegesen más házba beosztást, hogy lakásaik felhasználhatók legyenek. Vagy csupán engedély adassék, hogy a helyiségeket felhasználhassuk. Ez az engedély azonban csak augusztus végére érkezett [meg], s így egyelőre nagyon össze kellett szorulnunk. {A házi könyvtárból } A legnagyobb vállalkozás, melyet végbevittünk, az ebédlő felett elhelyezett házi könyvtár kiürítése volt. Sajnos, már régen a raktár nevet érdemelte, mert hosszú idő óta mindenféle házi lomnak és élelmiszereknek raktára lett. Bejutni is már régen nehezen lehetett. Igaz,

22 /1944. hogy könyvekért kevesen forgatták a díszes ajtó kilincsét. Annak ellenére, hogy több mint fél százados por borított mindent, voltak ennek a könyvtárnak rejtett értékei is. Pl. sok Migne-kötet porosodott árván, s általában patrisztikai, patrológiai anyaga igen értékes. Sok incunabulumot, őskiadványokat (pl. Jacobus a Voragine: Legenda aurea) stb. rejtett, amit meg kellett volna már régen becsülni. A rendi teológiai főiskola egészen megfelelő anyagot, forrásokat talált volna. Már a nyár folyamán, mikor először felmerült a könyvtár kiürítésének terve, a ma is használható műveket átszállítottuk a gimnázium tanári könyvtárába, mely éppen akkor volt rendezés alatt, és minden példányon feltüntetve, hogy a Ház könyvtárának a letétje, az illető könyveket a gimnáziumi könyvtár állományába soroltuk. A még így is jelentős számú, kb kötetet számláló könyvtárt kézi erővel részben az egyik földszinti vendégszobába halmoztuk fel, mely eddig a Tatai Múzeum helyisége <244> volt, részben pedig a kórus melletti, a házi kápolnába vezető zárt folyosóra tornyoztuk fel. Ott várja most az öreg könyvtár méltatlan helyen az értékes könyvek kiemelését, a silányak kiselejtezését. Még egyszer meg kell emlékeznünk kis diákjaink buzgóságáról, mellyel a könyvcipelés munkáját itt is ernyedetlen szorgalommal, szolgálatkészen végezték. {Gimnáziumi könyvtár } S ha már a könyvtárnál tartunk, említsük itt a gimnáziumi könyvtárt is. Mostanra nyert végre teljes rendezést az immár évek óta elhanyagolt tanári könyvtár. Már el is kezdtük a viszonylag kevés, de feldolgozásra mégis nagy könyvtár katalogizálását, mikor a németek birtokukba vették a gimnáziumot. Eleinte azt mondták, hogy szabadon marad a helyiség. Később azt kívánták, hogy a könyveket engedjük bedeszkázni; utóbb ezt a műveletet is ránk óhajtották hárítani. A folyóirattár elég gazdag, s a könyvtárral szomszédos nagy helyiségben volt elhelyezve. Természetesen erre is szükségük volt! Így aztán a folyóiratokat is a nem régen rendezett könyvtár kötetjei közé kellett ékelnünk, felforgatva nem egyszer a rendszert. A németek azzal tették fel a koronát könyvbarátságukra, hogy teakonyhát óhajtottak berendezni a könyvtárban! A gőz ellen hajlandók voltak a tűzhely felett egy méteres azbeszt réteget felszerelni a könyvek előtt! Végre a jobb érzésű németek maguk is belátták, hogy mennyire barbár a terv. Hosszas utánjárással elértük azt, hogy konyha helyett tiszti kaszinót rendeztek be a könyvtárunkban. {A házi könyvtár } A házi könyvtár helyiségében pedig lebontották a régi, masszív könyvállványokat, melyeket sajnos nemsokára disznóóban, tüzelőhelyeken stb. láttunk viszont. Ok úgy látszik a fa- vagy gyújtóshiány, de egyúttal szomorú vége a könyvtárnak, melynek immár reménye sincs, hogy elfoglalja egykori polcait, hová a régi nemzedék szerető, gondos keze helyezte, nem egyszer a gyomrán takarékoskodva a kultúra fegyvertá-

23 1943/ rát! Finis bibliothecae de talán finis culturae et pietatis 4 is. Az ekképpen nyert hatalmas terem eléggé vigasztalan képet nyújtott. Mégis elhangzott az a tanács, hogy <245> maradhat mostani alakjában is a fiúk hálóterme. Szerencsére ez a terv elhullott, helyette győzött a másik irány, mely az azonnali kimeszelést szorgalmazta. Végre is kompromisszum alakult: mészhiány és drágaság címén a mennyezet meszeletlen maradt: onnan tekintve le ránk egy elmúlt század ízléstelen pingálása, mely tarkabarka felhők mögül kikukucskáló, sárga jegenyékre lemosolygó nap sugaraival vette körül a sémita képű angyalokkal koszorúzott piarista címert. De ez még csak hagyján. Hanem villanyt is kellett ide vezetni, mert mindeddig nem volt itt ilyen. A kész meszelés után tehát kivésték a falat, de már be nem vakolták, mikor a hatalmas terem közepére egy pici lámpácskát vezettek, nemkülönben az ajtók fölé a konviktusi glimm-lámpát. 5 Mikor ez is készen lett, nyilvánvalóvá vált, hogy az itt elhelyezett fiúknak itt kell mosdaniok is. Így aztán a szomszéd tanári szobából a vízvezetékből egy elágazással csapot húztak be a terembe, de alája kiöntő már nem került. Így a lecsepegő víz azonnal a padlóra csöpöghet. De hogy kiöntő is legyen, az is került az ablakok mellé, hogy a vizét a külső esőcsatornába vezesse. Még a szomszédos tanári-prefektusi szoba falát is áttörték ajtóval, hogy a gyors ellenőrzés lehető legyen. Ez is csak később, a fiúk bevonulásakor készült el! Szóval az egész háló igen-igen hadi és szegényes színben tündököl. Az olvasónak gondolnia kell arra, hogy e sorok írója még látta a régi, helyesebben új konviktust, amit most lefoglaltak. Látta annak ha nem is tökéletes de azt erősen megközelítő berendezését. Szomorúan kellett már régebben több jelből azt a tapasztalatot levonni, hogy a konviktus egyre inkább pénzszerző eszköz, vagy legalább is az anyagiak kérdése első sorba rúgtat a valláserkölcsi nevelés elé. Nem a nevelés, a kibontakoztatás a fő szempont, hanem az anyagiak. Ez a magyarázata a túlméretezett lélekszámnak, mely a nevelést majdnem dresszúrává kénytelen süllyeszteni. Nem a mostani vezetőség kritikája akar lenni ez a keserű megállapítás, hanem egy hosszabb fejlődés eredményének szomorú megállapítása. A Rektor igen helyes megérzéssel körlevélben tudatta a szülőkkel a tényeket. Sajnos, az anyagiak <246> romlása nemcsak azt nem tette lehetővé, hogy a korlátozva adott javakért kevesebbet kérjünk, hanem még magasabb összeget kértünk a szülőktől. Hogy ők ezt zokszó nélkül megadták, annak oka részben a pénz elértéktelenedésében, részben abban keresendő, hogy most már minden más konviktus is zsúfolt a menekülők miatt, s így a szülők, ha belsőleg fintorognak is, kifelé elragadtatással szemlélik az egyáltalán nem az igényeiknek megfelelő diákotthonunkat. Igaz, hogy láthatták, mit vállalnak; önkéntesen 4 Vége a könyvtárnak vége a kultúrának és a kegyességnek 5 Glimm-lámpa (parázsfénylámpa): neonnal töltött, narancssárga fényt adó, áltaban kis teljesítményű gázkisüléses fényforrás, amelyet a világháborús elsötítések idején is tudtak használni. (a szerk.)

24 /1944. mentek bele, tehát igazságtalanság nem érte őket, de iure. De facto: a legtöbb nem választhatott mást. Tény, hogy a körlevél következtében egy régi konviktor sem lépett vissza! {Magyar szemle } A németek nekiláttak a berendezkedésnek. Halvány reményünk támadt, hogy esetleg mégis vissza lehetne csinálnia lefoglalást, mikor július 12-én magyar katonai ellenőrző hatóság jelent meg a németeknél. Ők hivatalosan a helyőrség nevében jöttek, mikor tudomást szereztek a németek bevonulásáról. A német tisztek hímeztek-hámoztak, a magyarok pedig azzal búcsúztak, hogy jelentik tapasztalataikat a hadtestnél. Evvel aztán vége is lett a dolognak, semmi sem lett a mentesítésből. {Bútoraink újra a szabadban } Sajnos, közben magyar katonák lefoglalták az uradalmi pezsgőgyár pincéjét, s így oda elhelyezett bútoraink szabad ég alá kerültek. Az eső verte, nap sütötte a bútorokat; szóval ismét nagymértékben rongálódtak tovább. {Mutáció } Július 12-i dátummal érkezett meg a Rendfőnök úr 850/1944. sz. alatti intézkedése: a mutáció. Házunkból Bulányi György és Kolláti István Debrecenbe nyertek beosztást. Kolláti István két éven keresztül volt Házunk lelkes, sok jóindulattal telített tagja. Vonzalma főleg a kisebbek felé fordította; a cserkészmunkában sokat, mutatóst alkotott. A gyermekek barátja volt, tele ifjúi lelkesedéssel. Bulányi rendtársunk csak egy éven át tartozott a famíliába. Komoly, mélyen szántó, tudománykedvelő, következetes embert ismertünk meg benne. Tanítványai eleinte féltek tőle, de rövidesen megismervén, őszintén és mélyen megszerették őt. Rövid másfél év alatt harmadik állomáshelyére indul. Valamennyien őszinte jókívánságainkkal kísérjük őket, hogy az Úristen sok erővel, s az eddig tapasztalt buzgalommal áldja meg őket további munkájukban. <247> Helyükbe Vígh Árpád Nagykárolyból és Csányi László gyakorló tanár a Kalazantinumból jönnek. Szeretettel várjuk őket. {A magyar szak } A mutációs íven a Rendfőnök úr buzdítólag ír a mostani nagyon nehéz viszonyok között és fokozott munkavállalásra nógat. Nálunk adódik is erre alkalom, mert a gimnázium magyar szakos tanáraival baj van. Nálunk csak 3 magyar szakos van; csak Magyar István számít teljes erejűnek, Babos Dezső betegsége és vicerektori elfoglaltsága, Csányi László pedig a szakvizsgára való készülése miatt csak félerővel dolgozhatnak. Így ténylegesen 12 osztályra 2 magyar szakos tanár erői állnak rendelkezésre. Ugyanakkor a 13 osztályos Szegeden 7, a osztályos kolozsvári és debreceni gimnáziumunkban 6 6 magyar szakos tanár működik! Sajnos, Bulányinak Debrecenben csak gyorsírást lehet tanítania; itt nem maradhatott, jóllehet nálunk 4 nem szakos tanítja a magyart, amit a felügyeleti hatóság mindig kifogásol is. {Merénylet Hitler ellen } Július 20-án merényletet kíséreltek meg Hitler német vezér és kancellár ellen. Ez volt az első jele az immár ötödik éve harcban álló német nép kifáradásának és a harcba való beleunásának. Magas rangú katonák keveredtek bele az összeesküvésbe. Hitler kisebb sérülések-

25 1943/ kel, szinte csodálatosan menekült meg. {Körlevél } Július 27-én a konviktussal kapcsolatban a következő körlevelet adtuk postára: A Tatai Piarista Diákotthon Igazgatóságától. Mélyen Tisztelt Uram! Asszonyom! Kötelességünknek érezzük, hogy jelezzük azokat a megváltozott körülményeket, amelyek Diákotthonunk életét közelről érintik. A gimnázium épületével együtt a Diákotthon épületének nagyobb részét lefoglalták a német katonai kórház céljaira. A megmaradt épületrész fallal lesz elkülönítve a kórháztól, ahol egyébként csak orr-, fül-, gége- és szemsebesültek nyernek elhelyezést; fertőző betegeket nem hoznak a kórházba. Ez a lefoglalás a Diákotthon kényelmének a rovására megy, de mégis van módunk fiainknak továbbra is habár szűkebb keretek között otthont biztosítani. Összébb kell húzódnunk, vállalva most már itt is a háború e mind egyetemesebb követelményét. A fiúk ruházati cikkeinek csak legfontosabb <248> darabjait tudjuk elhelyezni (kb. a tavalyi mennyiség felét). Ellátásban, tanulmányi felügyeletben, a fiúkkal való testi-lelki törődésben azonban nem jelent csökkenést e külső változás. Kérjük, szíveskedjék postafordultával, de legkésőbb augusztus hó 10-ig értesíteni a Diákotthon Igazgatóságát, igényt tart-e a változott körülmények mellett is fiának elhelyezésére. A válaszadás időpontját szíveskedjék annál is inkább megtartani, mert sok a jelentkező, aki felvételét kéri, s akiket csak visszalépés esetén, vagy az ezzel egyértékű nem-válaszolás esetén vehetünk fel. A nemleges válasz jelen esetben természetesen nem jelenti a befizetett bánatpénz elvesztését. Tata, július hó 27-én. Tisztelettel Szűcs János sk. a Diákotthon igazgatója. A körlevelet eljuttattuk minden konviktorunk gondviselőjének. Senki sem lépett vissza. {Az első tatai papszentelés } Július 30-án, vasárnap volt az első papszentelés Tatán. Az ismert adatok szerint ez volt a város történetében az első ordináció. A kapucinusok ugyanis a légi háború veszélye miatt már jó régen ide telepítették a teológiájukat amint mi is ajánlottuk a Kalazantinum számára, de csak hitegettek, s a piarista teológusok sem jutottak Tatára, sem a részükre fenntartott helyet nem biztosíthattuk. A nevezett napon br. altorjai Apor Vilmos győri megyéspüspök úr 3 presbitert és 2 szubdiakonust szentelt. Az ordinandusok valamennyien növendékeink voltak. A Házat Szűcs János rektor és Darvasy Mihály képviselték. {Időjárás } Hogy feledésbe ne merüljön e krónika írásában elődeim kedves szokása, mely az időjárást is szemesen megfigyelte, fel kell jegyezni, hogy

26 /1944. ezen a nyáron állandó jellegű esőzés és borús napok voltak a jellemzőek. Valaha az elődök mindezt a jó gazda szemével nézték, s aszerint értékeltek; ma csak azt nézzük, hogy a légitámadások szempontjából mindez előnyös vagy hátrányos-e? Rossz, esős idő időben kevésbé forog fenn nagy légitámadás veszélye, mint jó időben. Azonban ez sem abszolút biztonsággal következik így! {Új miseruhák } <249> Augusztus 3-án két gyönyörű fehér selyem misefelszerelés érkezett Budapestről. A mai háborús időkben külön meg kell becsülnünk ezt az eseményt. Kápolnánk, mely nemes egyszerűségével, s a pompás főoltárral méltán áhítatra hangolja a szemlélőt, már eléggé elhanyagolt állapotban van. Különösen a paramentumok kopottak, rongyosak. Többször panaszoltuk már ezt a méltatlan helyzetet, mert nemcsak vendégek, de saját magunk előtt is szégyenkeznünk kell a felszerelés miatt. Albert István dr. teológiai tanárt és kalazantinumi prefektust már tavaly kinevezte [!megbízta] a Rendfőnök úr a rendi templomok és kápolnák ellenőrzésével. Ő már tavaly Szent Mihály napján járt itt felügyelni, s borzadva látta a kápolna elhanyagolt állapotát. Akkor néhány régi miseruhát vitt magával, melynek anyagát még felhasználhatta a mai anyagszegény világban. Vagy négy régi misszálét is elvitt, melyeket kiegészítve még lehet használni. Viszonzásul néhány pallát, s egy igen szép, ún. római lila ókeresztény szabású paramentummal kedveskedett a Háznak még a télen. Azonban mi legroszszabbul éppen a fehér miseruhákkal állunk; ezért volt nagy öröm, mikor Albert a maga műhelyében, amit a pesti apácáink vezetnek, olcsón vállalta két fehér miseruha elkészítését. Elég olcsón, csak az anyagot számítva, darabonként P-ért készült a két szép, ízléses miseruha. Az egyik zöld, a másik vöröses zsinórzással díszített. {A németek megérkezése } Augusztus 4-én, éjfél után nagy motorzajra ébredtünk fel: a németek hozták sebesültjeiket. Tehát majdnem egy hónapnyi idő múlt el, amit a betegek fogadására szentelhettek. Valami beteg érkezett; német alapossággal az egyféle testrészen sebesültek vannak egy helyen. Pl. egy részüknek mind a bal könyöke van átlőve. Általában csakugyan könnyebb sebesültek. Másnap reggel már a lábon járók kezdtek szállingózni a Házban is, inkább kíváncsiságból, mert az elkülönítő ajtók nem készültek el. A parancsnokuk eltiltotta az ilyen sétálást, s azóta nem is fordul elő. Általában rendesen viselkednek, komolyabb panasz nem merült fel ellenük. A mieinkhez képest szép zsoldot kapnak, 2,5 P-t egy napra (a magyarok csak 0,40 P-t élveznek). Barátkozók; nem egy komolyan nekiállt a magyar nyelv tanulásának. Vannak katolikusok is köztük, ezek szépen eljárnak a vasárnapi <250> szentmisére; nagy százalékuk áldozik is. Egyszer járt itt egy Feldkurat tábori pap, aki tiszti egyenruhát viselt rangjelzés nélkül. Ez gyóntatta őket, nagy, énekes misét mondott nekik, amin a katonák nagy bensőséggel énekeltek. {Suller János halála } Suller János rendtársunk Mosonmagyaróvárott augusztus 4-én rövid szenvedés után 71 éves korában, szinte az utolsó percig

27 1943/ dolgozva, elhunyt. Sit ei terra levis! R. I. P.! Temetésén a Házat dr. Magyar István képviselte augusztus 6-án. Ő hozta a hírt, hogy a Rendfőnök úr, aki a temetést végezve így tisztelgett egykori tanára előtt, visszautazásában meglátogatja a Házat. {Rendfőnöki látogatás } A Rendfőnök úr 7-én és 8-án tartózkodott Házunkban. Mindjárt lepihenése után légiriadó volt; erre szokásszerűen a kertben gyülekeztünk, s ekkor érkezett Vígh Árpád újonnan idehelyezett rendtársunk is, akit a Házba igyekeztében ért el a riadó. Mindenesetre jó beköszöntő az új helyen! A Rendfőnök úr mindenkit felkeresett, atyailag beszélgetett mindenkivel, s 8-án délután, rövid itt-tartózkodás után visszautazott Budapestre. Neki is már órákat kellett töltenie az állomáson, mert a vonatok már eléggé szeszélyesen közlekednek. Augusztus 9-én ismét Füzitő olajtartályait támadta az ellenség. Egy viszszarepülő gép bombát dobott a tatai téglagyárra. Hála Istennek, nagyobb baj nem történt. {Kánikula } Hihetetlenül forró kánikula kínozza az embereket. Még a mi, hűvösségéről híres Házunkban is nehéz elviselni a nagy meleget. {Légi riasztás } A légitámadások sűrűsödésére való tekintettel az idén nem rendezik meg a Szent István napi körmenetet Pesten. Erre a napra tették az új riasztási rend kezdetét, mely a rádión keresztül adja ezután is parancsait. Eddig az illetékes rádiókörzetben (mi Győrhöz tartozunk) nem jelezték a légiveszélyt, mostantól egy fél percig tartó egyhangú szirénabúgással adják tudtul, hogy nagyobb ellenséges légi kötelék készül a körzetbe repülni. Ha már a határt elérte, vagy be is repült, félperces időközzel megszakított üvöltöző hangot ad a sziréna. E jelzések lefújása 2, félperces szünettel megszakított, félperces egyhangú búgás. A zavaró repülést <251> nyilvánosan nem jelzik. Az ellenség mindjárt módot is adott a jelzések kipróbálására, mert Szent Istvánkor, a legnagyobb magyar ünnepen, ami egyébként vasárnap is volt, intézte eddigi egyik legsúlyosabb támadását az egész ország területe ellen. {Kalazancius ünnepe } Augusztus 27-e, Szent Atyánk ünnepe az idén vasárnapra esett. Mivel a fiúk nagy része távol volt Tatától, Rendünk legnagyobb napját hangos, énekes misével ünnepeltük. A gregorián De angelis misét énekeltük a gregorián változó részekkel. {Oroszok Magyarországon } Kalazancius ünnepe szomorú nap lett hazánk számára. Ezen a napon a román király, Mihály beszüntette a harcot a szövetséges nemzetekkel szemben. A románok nem szívesen harcoltak eddig sem a németek oldalán, amióta nem remélhették nemzeti vágyaik teljesítését. Amíg Transznisztria, a Dnyeszteren túli rész a kezükben volt, szívesen küzdöttek az oroszok ellen. Akkoriban Odessza előtt rengeteg veszteségük volt. Még tavaly télen a Don mentén meginogtak, s arcvonalukon az oroszok áttörtek. Azóta állandó visszavonulásban voltak; az angolszászok a levegőből, a szovjet-orosz seregek saját hazájuk földjén pusztították a románokat. Mé-

28 /1944. lyen dél felé benyomultak az oroszok, s Jassi, a régi magyar Jászvásárhely elfoglalása után egészen délre, a nagy Duna-könyökig, Galacig és a Deltáig dolgozták magukat előre, keletre megkerülve a Kárpátokat. Ploesti, a román olajvidék volt a célpont. A német hadvezetőség a jelek szerint nem látott tisztán, mert nem engedte meg, hogy magyar csapatok szállják meg a délerdélyi szorosokat. Ennek meg is lett a szomorú következménye. Az augusztus 27-i román fegyverletétel és az azonnali átállás következtében, az oláh irredenta címén, az annak idején a románoktól kért és előre elfogadott bécsi döntésben előírt magyar-román határt azonnal átlépték. Mivel a hágók és szorosok az oláhok kezén voltak, az egész orosz hadsereg özönvízként zúdult be Erdélybe. Az utolsó pillanatban a mieink is észbe kapva Temesvárig és Aradig nyomultak, de a szovjet seregek addigra már ide nyomultak, s a harcok most már Magyarország területén tomboltak. Úgy látszik, hogy a magyar kormány sem biztosított mindent, s ez a fordulat valóban meglepte. Amire eddig gondolni sem mertünk, most bekövetkezett: az ellenség hazánk földjén <252> szorít vissza egyre jobban. {Balatonszárszói rendi összejövetel } A Rendfőnök úr a balatonszárszói piarista diáküdülőbe meghívta a provincia minden fiatalabb tagját, akik levente-, vagy cserkészmunkát végeznek, vagy konviktusban dolgoznak. Házunkat az aug. 28-tól szept. 1-ig tartó megbeszéléseken, ahol pedagógiai problémákat tárgyaltunk dr. Kender József, dr. Darvasy Mihály és Csányi László képviselték. {Erősödő légi tevékenység } A légitámadások csak sűrűsödnek. Augusztus 30-án is egy hatalmas amerikai bombázógép zuhant le sebesülten Tata mellett. Két traktorral sem lehetett a lomha szörnyet megmozdítani. Balatonszárszón is vagy 300 ellenséges bombázót láttunk átrepülni. Megjegyzésre méltó, hogy a Balaton felé utazván Házunk képviselői Székesfehérváron vártak csatlakozásra. A légiveszély miatt a cisztercitákhoz menekültek, akik ritka szívességgel és magyaros vendégszeretettel fogadták őket. {Hurcolkodás } Szeptember 1-én lehetett csak megvalósítani a már régóta esedékes tervet, hogy a tartósan távollévő Lóky és Abelsberg rendtársaink szobáit kilakoltassuk, így segítvén az egyre nyomasztóbb lakásínségen. A Rektor leköltözött Lóky szobájába, a Vicerektor Abelsbergébe, s így az ide mutált fiatalok is kijöhettek a vendégszobából, a rektorátus pedig a diákotthon számára vált felhasználhatóvá. {Berkes Pesten } Szeptember 2-án a már régóta betegeskedő Berkes József rendtársunkat kísérte dr. Weiner Ferenc Budapestre. Berkes rendtársunk magas vérnyomása következtében egyik szemére nem lát. Szerencsére Pesten Csapody szemészprofesszor osztályára került, ahol is két hét alatt annyira rendbe hozták, hogy szemüveget használva újra lát rendesen. {Iskolakezdés } Az immár második éve tartó zilált iskolai viszonyok miatt az illetékes hatóságok megengedték, hogy azt iskolaév meginduljon. Szörnyű helyzet, hogy míg tavaly, békés viszonyok mellett november elejéig tolták a nagyszünetet indokolatlanul, most az ellenség hazánk földjén áll, s a

29 1943/ levegőből napról napra dobálja a halált, most kell iskolát kezdeni. De mégis örömmel tesszük, bár látjuk, hogy sokáig nem fog menni; örömmel kezdünk a rengeteg kínálkozó <253> nehézség ellenére is, mert már régen hiányoljuk hivatásos munkánkat, s mert a felelősségen túl aggaszt fiaink sorsa. Vajon kiessék annyi idejük? A szülők, de még a fiúk maguk is érzik a rengeteg kényszerszünet kárát, és őszintén örülnek a kezdésnek. Szeptember 1-én volt a magánvizsgák írásbeli része, 4-én a pót- és magánvizsgák, 5-én iratkoztak be a helybeliek, 6-án pedig a vidékiek. 10-én, vasárnap volt az ünnepélyes Veni Sancte; talán soha nehezebb körülmények között nem hívtuk a Szentlélek segítségét. {A finnek kiállnak } Mert a körülöttünk lévő világ egyre inkább az elnyeléssel fenyeget. Hosszú, dicső, de erejüket meghaladó háború után finn testvéreink szeptember 4-én kiálltak. Nagyszerű teljesítményüket, becsületes és tiszta harcukat barát és ellenség egyaránt elismeri. Sajnos, ők is a Szovjet hatalmába estek, s a világnak csupán a rokonszenve kíséri őket. Isten segítse testvéreinket, s minket is! {Egyre erősebb offenzíva Magyarország ellen } Szeptember 5-én bomba esett Baj községre. Most már csak Magyarország áll a hitleri Németország mellett! Az ellenfél, a világ nagyhatalmai: Anglia, az Észak-amerikai Egyesült Államok és a Szocialista Szovjetköztársaságok Uniója minden erejével ránk tör. Ez a szárazföldön az erősödő szovjet offenzívában, s az angolszászok fokozódó légitámadásaiban nyilvánul. Nincs arány a küzdő felek között! Megindult a menekültek áradata Kelet-Magyarországból nyugatra! {Papp Elemér főigazgató } Papp Elemért, a Rend asszisztensét, e Ház egykori tagját, utóbb igazgató-házfőnökét a Bíboros Hercegprímás úr a dunántúli katolikus tankerület főigazgatójává nevezte ki, miután ez a díszes állás dr. Tihanyi Béla rendtársunk halálával megüresedett. Az egész Ház őszinte örömmel vette ezt a kitüntetést, és meleg hangú gratulációt küldött. Kérjük Istent, hogy e nagy és nehéz munkakört sikeresen tölthesse be minél tovább; adjon neki a Mindenható minél több erőt feladatának a háborús viszonyok miatti kétszeresre duzzadt követelményeihez. A Tatatóvárosi Hírlap szeptember 3-i számában egyik rendtársunk tollából igen meleg hangú cikkben üdvözölte Papp Elemér főigazgató urat. Isten éltesse! {Az iskola } <254> A katonai kórház igénybe vette szép gimnáziumi épületünket, ezért az iskolaév megnyitása miatt az iskolának hajlékot kellett keresnünk. A Rektor és a rendtagok együttes kutatómunkájával sikerült gondoskodni a gimnázium elhelyezéséről. A két elemi iskola, a katolikus Szent Imre fiúelemi és a református elemi helyiségein osztozkodtunk a tulajdonosokkal, akik szívesen álltak rendelkezésünkre. Tőlünk tették függővé, hogy mikor óhajtunk tanítani. Mi többféle meggondolások miatt a délutáni időt választottuk. Ugyanis a légiriadók, melyek szinte mindennaposak, lehetetlenné teszik a délelőtti tanítást, mert szinte következetesen délelőtt vannak. Másrészt bejáró tanulóink a napról napra rosszabbodó vasúti közlekedés miatt szinte sohasem jutnának el az előadásokra. Ezért aztán úgy állapod-

30 /1944. tunk meg, hogy az elemi iskolák délelőtt tanítanak, mi pedig ugyanazokban a helyiségekben, a mi bútorainkkal berendezkedve délután tanítunk. A tanügyi hatóságok igen tág lehetőséget engedélyeztek a zord idők következtében. Szinte minden iskolai ügy, beleértve a tantárgy megválogatást, az anyagcsökkentést is, mind az igazgató hatáskörébe van utalva. Élve tehát a lehetőségekkel, a 2-től 5-ig tartó három órát 4 darab 40 perces iskolaórára osztottuk be napi 5-5, illetve egy 10 perces szünettel megszakítva (2 2:40, 2:45 3:35, 3:35 4:15, 4:20 5). Így lehetővé vált, hogy a fontos tárgyakat ha csökkentett óraszámban is, taníthassuk, a kevésbé lényeges tárgyak óraszámát csökkentettük, vagy egészen el is hagytuk. Talán az olvasó számára nem is szükséges fejtegetni azt a rengeteg nehézséget, ami a körülmények folytán felmerül. Nem vagyunk otthonunkban, bútoraink rongálódnak, másokkal kell osztozkodni rajtuk. Nincs igazgatói iroda a rendházban kellett berendezni helyiséget. Nincs tanári szoba, ahol a szünetben kissé pihenni lehessen. Igaz, hogy a tanári karnak állandóan közlekednie kell a két iskola között; az út is felemészti az öt percet. Egy kevés óranyújtás is nagy kellemetlenséggel jár. Nincs rajz-, zene-, torna-, énekterem. Diákságunk a szünet alatt az udvaron tanyázik; eső, vagy hideg esetén a szűk, elemistáknak szánt folyosón, vagy a református iskolában: magában az osztályteremben zsúfolódik. <255> Semmiféle szemléltető eszközzel sem rendelkezünk. A bejárók még így is sokszor nem érkeznek meg idejére. Egy-egy délelőtti légiriadó, vagy támadás következtében a forgalom szünetel vagy olyan sanyarú, hogy a fiúk lemaradnak. Pedig éppen az ő kedvükért van ez az órabeosztás. Ha csak az itteniek érdekét néznők, 50 perces órákat is tarthatnánk. S emellett a délutáni légiriadó sem szokatlan. Tekintve, hogy egyik iskolának sincs óvóhelye, már a légiveszély jelzésére el kell hagyniok a gyerekeknek az iskolát. Már így is rengeteg óra maradt el. S még tudnók sorolni a nehézségeket, melyek a viszonyokból következnek. De nem tesszük, hiszen az olvasó csak kevés fantáziával is elképzelheti magának. A katolikus elemi eléggé modernnek mondható egy emeletes épület, melyben hét (7) osztályt helyeztünk el. A református elemi korszerűtlen, sötét helyiségeket nyújthatott csak eléggé rozoga környezetben. Ide öt (5) osztály került. {A konviktus } Mivel a konviktus élete elválaszthatatlan az iskolától, erről is kell említést tenni. Mint már fentebb említettük, a konviktus, hivatalosan a Diákotthon fenntartása mellett döntöttünk. A fentebb részletezett módon rendeztük be a rendház emeleti déli szárnyát. A hátsó lépcsőház melletti prefektusi lakás megmaradván, mellette rendeztük be a kis hálót; ennek még mosdóhelyisége is maradt. A régi betegszobában helyeztük el a hetediknyolcadikosokat. Az egykori orvosi szoba lett a nyolcadikosok tanulószobája. Az egykori nagy betegszobá -ban helyeztük el a második-harmadikosokat. Végül a kilakoltatott könyvtári nagyteremben rendeződtek el a többiek. WC-re az emeleti rendházi WC-be jártak. A dormitorium falát áttörték: a szomszéd prefektusi szobába ajtót vágtak, s csapot vezettek át, amint előbb

31 1943/ említettük (ld. 245). A betegszobát az egykori rektorátus hálószobájában rendeztük be, mivel ott folyóvíz van. A házfőnöki lakosztály egyéb helyiségeibe a ruhaszekrények kerültek. Nem szorul külön bizonygatásra, hogy mennyi nehézséggel jár ez az új helyzet. Már maga az, hogy a tanítás délután folyik, fenekestül felforgatta az eddigi rendet. A fiúk 7 óra tájban kelnek. Mosdás, öltözködés után már <256> teljes menetöltözetben, táskájukban az aznapra szóló iskolai felszereléssel vonulunk a kápolnába. A reggeli imádság után (bár akár napi szentmise-hallgatásra is volna idő) átvonulás az ebédlőbe. Reggeli. Innét egyenesen át a Kossuth-téren álló Tatai Kaszinó épületébe. Selmeczi és Kender rendtársaink lelkes buzgalma és nagy helyi ismerete hajtotta fel ezt a szinte elfelejtett helyiséget a konviktusnak stúdium számára. Néhány öreg tatainak szolgáltatott csupán helyet a kártyacsatákra. Ezek máshol kaptak helyet, s így a konviktus megkapta az emeletet, ahol egy nagyobb, s egy kisebb terem, nyílik egybe, takarítónői szoba és WC egészíti ki a helyiségek sorát. A fiúk asztalait nagy nehezen el tudtuk ott helyezni. Itt indult meg tehát a stúdium, melyet a tízóraira szánt szünet két részre szabott. Fél 12-re vonultunk ismét vissza a rendházba, ahol a kikérdezés a tanári lakásokon megtörtént. Az ebéd után rövid szabadidejüket a rendházban, vagy az udvaron, s a teniszpályán töltötték. (Csupán a neve emlékeztet az egykori teniszpályára.) ½ 12-kor indulás az iskolába. 5-kor a Kaszinóba, itt uzsonna; többnyire ilyenkor tartottunk pihenő szabadidőt; ilyenkor szinte kizárólag a Kálváriára mentünk ki. Itt a dinnye-szezonban nagy dinnyézést rendeztek a fiúk. Nem lehetett messzebb menni, hiszen eleget sétálgatnak naponta ideoda; de az elég korai elsötétítés miatt hamarosan vissza is kellett térni a Kaszinóba. Kb. ½ 7-től egy órai stúdium. Ezt rekesztette be az esti ima, amit ugyancsak itt kellett elvégezni, mivel a kápolnát nem lehetett elsötétíteni. Mikor ¾ 8 tájban visszaindultunk a Házba, már koromsötét borította az utcát. 8-kor vacsora, utána ténfergés, majd 9, ½ 10 tájában lefekvés, ha nem fenyegetett légiveszély. Ez a rövid napirend is feltárja az olvasó előtt, hogy mennyi nehézség támadt a háborús konviktus körül. A legtöbb baj a folytonos ide-oda vonulgatásból adódik. Képzelhető, milyen egy beszélgető, fecsegő gyereksor az utcán vaksötétben. Az elsötétített Házban nincsen egy tartózkodó, mondjuk: nappali szobájuk, ahol szabadidejüket eltölthetnék, játszhatnának, vagy főleg: olvashatnának. Így aztán nem akadályozható meg, hogy <257> a hálótermekbe ne menjenek, hiszen a holmijuk nagy része is ott található. A közös és aránylag kevésszámú WC, a folytonos sötétség, a gyerekeknél elkerülhetetlen zsivaly, a szórakozási lehetőségek csekély volta csak még jobban nehezítik a háború miatt amúgy is nehéz helyzetet.

32 AZ 1944/1945-I ISKOLAI ÉV {Familia Domus } Mivel a familia domus csak szeptember 13-án érkezett meg, innen kell számítanunk az 1944/45. iskolai évet. 1040/1944. sz. A magyar kegyes tanítórend főnökétől Az Úr nevében. Amen. A tatai rendház szerzetes személyzete az 1944/45. tanévben Walter János, a hittudományok bekebelezett doktora, generális asszisztens, tanár. Szűcs János, házfőnök, a gimnázium és a konviktus, rector ecclesiae. Babos Dezső, házi másodfőnök és lelkiatya, a házfőnök tanácsadója, tanár. Medveczky János, aranymisés, érd. tanár. Abelsberg József, aranymisés, érd. tanár. Lóky Béla, bölcseletdoktor, házi lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató. Wagner Lajos, tanár Jakab János, bölcseletdoktor, házi lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató. Berkes József, beteg. Weiner Ferenc, a hittudományok doktora, házi lelkiatya, tanár, konviktusi prefektus. Kuntár József, tanár, számvizsgáló. Magyar István, bölcseletdoktor, tanár. Selmeczi Kovács József, tanár. Kender József, bölcsészdoktor, tanár, konviktusi prefektus Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, tanár, konviktusi prefektus. Vígh Árpád, tanár, konviktusi prefektus. Csányi László, tanárjelölt, konviktusi prefektus. Budapest, szept. 13. Zimányi Gyula sk. rendfőnök Rokka Pál sk rendfőnöki titkár {Konviktorok } <258> Mint jeleztük, a diákotthon létszáma nem apadt, sőt még a háborús igények miatt növekedett is. Egy-két esetben nem lehetett kitérni egy-két menekült fiú felvétele elől. Így szűkebb környezetben is a tavalyinál több, 67 konviktorunk volt. VIII. osztály: Csillaghy József, Fónagy István, Szentmiklósy András, Tóth Aladár, Vörös Ferenc, Összesen 5. VII. osztály: Bata Károly, Eckhardt Tibor, Összesen 2. VI. osztály: Kőkúti Dénes, ifj. Lepey Géza, Scharff Pál, br. Ullmann Péter (ténylegesen nem jelent meg). Összesen 4.

33 1944/ V. osztály: Angyal Antal, Berkó Antal, Buzay Károly, Faller Gusztáv, Jajczay István, Jaross Andor, Kováts Iván, Pálfalvi István, Ruttkai György. Összesen 9. IV. osztály: Bata Zoltán, Dömők Pál, Fráter István, Georgevits Gábor, Hidvégi Egon, Javorik Tamás, Kóródi Katona Tamás, Kühne Lóránt, Szakáll Ákos, Vaszary Tamás, Wlasitsch Gyula, Zibrinyi Kálmán. Összesen 12. III. osztály: Csillaghy István, Henzer Antal, Horváth Antal, Horváth Elek, Kóródi Katona Ákos, Laczkó Ferenc, Lepey Miklós, Tóbi József. Összesen 8. II. osztály: Eberhardt Jenő, Kovács István, Lux András, Matusz Károly, Porga Zoltán, Puskás Imre, Schütz Géza (ténylegesen nem jelent meg), Tóth Pál, Walthier Ferenc. Összesen 9. I. osztály: Benes Ernő, Bognár Márton, Gulden György, Horváth Antal, Jenes Zoltán, Karay Lajos, Kemenes Tibor, Kovács György, Kováts Tibor, Kratochwill Ferenc, Kulcsár Szilveszter, Landesmann György, László Attila, Mascsekievics Gyula, Somkúti József, Vajda György, Várnai Antal, Wlasitsch László. Összesen 18. Az egész konviktus lélekszáma tehát 67 volt, bár 2 fiú egyáltalán nem jelent meg, többen pedig hosszabb-rövidebb ideig távol voltak váltakozva. A zsidótörvények és rendelkezések miatt néhányan nem jöhettek vissza intézetünkbe. A tavalyi rostálás következtében sikerült néhány ide nem való fiút eltávolítani, akik nem voltak formálhatóak. Ezek távozása érezhetően előnyösen befolyásolta a konviktus belső életét. Tekintve, hogy főleg kicsik vannak az alig 1/3-nyi felsőssel szemben, a nagy szám ellenére sem adódtak nagyobb nehézségek. A konviktusi elöljárók: Szűcs János igazgató, dr. Kender József <259> aligazgató, dr. Weiner Ferenc (spirituális, betegkezelő), dr. Darvasy Mihály (postaügy), Gazda István (anyagi ügyek), Vígh Árpád (általános rendreügyelés) és Csányi László (játékügy) prefektusok. {Bombák Tatán } Szeptember 14-re virradó éjjelen Tata is átesett a tűzkeresztségen. Egy ellenséges repülőgép, mely elmaradt a többitől, vagy egy tucat bombát dobott a tóvárosi részekre. Hála Istennek, emberéletben nem eset kár, sőt még az anyagi kár is viszonylagosan kevésnek mondható. A tóvárosi Herczig vendéglővel szemben lévő pékházat érte telitalálat. A polgári iskola körüli utcák többé-kevésbé megrongálódtak. Ugyanis az ott beszállásolt németek, szokásukhoz híven nem tartották meg az elsötétítési parancsot. Így aztán hányaveti hősködés -ükkel újabb vészt hoztak városkánkra. Dobroszláv Lajos rajztanárunk az ún. Vaszary villában lakik népes családjával. Csodával határos módon menekültek csak meg, mert a ház közvetlen közelében 2 bomba, s egy légi akna robbant. Vagy 80 üvegtábla repült ki a nagy terjedelmű villában. Az egyik házban egy disznó pusztult el. A város közvéleménye felháborodással tárgyalta a németek vészt hozó bátorságát. {Katonai szemle } Ugyanezen a napon magyar repülőtisztek jártak a Tatai Kaszinóban elhelyezett konviktusi stúdiumunkban. Felmérték, s céljaiknak

34 /1945. megfelelőnek találták. Újabb lefoglalás a látóhatáron! Ha ez is megtörténik, bezárhatjuk a Diákotthont. {Offenzíva menekülés } A Magyarország elleni offenzíva egyre erősbödő mértékben tart. Levegőben az angolszászok és oroszok, szárazon az orosz erők Malinovszkij szovjet marsall és Petrov tábornok vezénylete alatt. Főleg a Tiszántúlt támadják nagy erőkkel. Sajnos, az Erdély déli részeiből és az Észak-keleti Kárpátok felől előrenyomuló ellenség a román csapatokkal megerősítve egyre többet foglal el a szent magyar földből. A menekülés előlük igen nagymérvű. {Vendégek } A debreceni ház tagjai a napról napra erősödő bombázások és az egyre fenyegetőbb megszállás elől felsőbb engedéllyel elmenekültek, legalább is nagy részben. Ennek következtében Kolláti István rendtársunk, ki csak pár hónapja hagyta el Tatát, szeptember 20-án ide, mint vendég megérkezett. Pár napig élvezte csak a Ház vendégszeretetét, majd Rendfőnök úr utasítására <260> Mosonmagyaróvárra utazott tovább. Bulányi György rendtársunk is néhány napig itt tartózkodott, hogy ide menekült édesanyját és testvéreit felkeresse. Innen aztán Pestre utazott vissza. {Tatabányai fiókgimnázium terve } Tekintve, hogy a debreceniek székhelyükön nem dolgozhatnak tovább, s mivel a mi bejáróink vasúti közlekedése szinte lehetetlenné válik, a Rektor felvetette a gondolatot, hogy a menekült tanárok nem nyithatnának-e Tatabányán egy fiókgimnáziumot. Hiszen az ottani szülők nem egyszer kifejezték ilyen irányú vágyukat, mert érthetően meg szeretnék kímélni gyermekeiket a szörnyen fárasztó utazástól. Ugyanakkor a menekült piaristák is hivatásuknak megfelelő életmódot folytatva fenn is tarthatnák magukat. A terv a Rendfőnök úr elé került jóváhagyás és disponálás végett. Ő a tervet helyesléssel fogadta, s megbízta a Rektort az előmunkálatok elvégzésével. {A német kórház elmegy } Közben a katonai helyzet alakulása folytán változás állt be a katonai igénybevételben. A német katonai kórház lassankint bocsájtotta el a betegeit. Különösen súlyos sebesültek eddig sem voltak a gimnáziumban; a könnyebb sérülteket pedig kis, 3-4 emberből álló csoportokban menesztették még akkor is, ha azok történetesen nem is voltak teljesen gyógyultak. Az aknaszilánk, vagy a golyó bizony bennük maradt. Lassanként az ápolónővéreket is elmenesztették, s végre szeptember 28-án az egész német hadikórház véglegesen és hivatalosan is eltávozott. {A Luftwaffe jön } Az épületet természetesen nem azért ürítették ki, hogy azokat nekünk adják vissza. Most a magyarországi német légi haderő főparancsnoksága költözött. Vegyes érzelmekkel értesültünk a változásról, hiszen ilyen Luftwaffe központ sokkal inkább van kitéve az ellenséges légitámadásoknak, mint bármi más hadicélpont. A németek pedig kezdték kiépíteni telefon-hálózatukat. Mint pók szövi a hálóját, úgy hálózták keresztülkasul az egész várost nehézkábeljeikkel. Ezek nagy része a gimnázium és a konviktus épületében vezet. Különben az egész várost is erősen megszállták az elegáns megjelenésű repülők. Minden zsidó-lakásban a németek terpesz-

35 1944/ kednek; <261> irodákat és lakóhelyiségeket rendeznek be maguknak. Nálunk napirenden van, hogy kérnek valami szívességet. Itt is áll, amit a közmondás hirdet: ha a kisujjunkat nyújtjuk, az egész karunkat akarják. Elkérték a mosógépet, s most csak akkor használhatjuk, ha ők engedik. Bőkezűen bánnak a vizünkkel, nem egyszer az utolsó cseppig kiszívatják a kutat, s nekünk kell várni, míg a kút újra megtelik. És szaporíthatnánk a példákat. {A konviktus élete } Az ilyenfajta változásoknak híre ment a konviktorok szülei között is. Természetesen sokan levonták azt a következtetést, hogy veszélyes fiaik számára Tata, főleg, mikor az is közismertté vált, hogy a Fényesen tábori repülőteret rendeztek be a németek, ahol nagyszerűen rejtőzve várnak a futárgépek és a szállító repülőgépek. Főleg, mivel az utóbbi időben a bécsi vasutat, jelesen Komárom és Győr pályaudvarait érték súlyos és sajnos kivédhetetlen légi támadások, először a nyugati határszélen lakó szülők gondoltak arra, hogy hazaviszik fiaikat. Elsőnek a bezenyei Wlasitschok és a papréti Lepey testvérpárokat vitték haza a szüleik. Példájukat elég sokan követték. Azt egyre súlyosbodó és egyre kilátástalanabb hadi helyzet miatt a családok szeretnének együtt lenni. Egész hazautazási láz vette kezdetét. A fiúk maguk is haza kívánkoznak; az iskolai élet nyomott hangulatú, légiriadóktól, s más bajoktól ideges és feszült tanár és diák. Az érvényben lévő rendelet lehetővé is teszi, hogy az iskola látogatása elmaradjon; az ilyenek év végén díjtalan magánvizsgával biztosíthatják ezt a zilált tanévet. Sok esetben egészen betegesen ideges egyik-másik gyerek. Szüleikért aggódnak; azok pedig nálunk biztosabb helyen tudják fiaikat, mintha az otthonba visszatérnének. Van is valami purgatóriumszerű a folytonos ébrenlétben és bizonytalanságban, hogy mikor bődül fel a sziréna, s mikor ér bennünket is bomba. Nappal még csak elviselhető valahogy a dolog. A szirénaszóra azonnal indul a konviktus a Kaszinó épületéből hazafelé. A légiveszély jelzésétől sokszor még annyi idő sem választja el a riadót, hogy a rövid hazavezető utat megtehetnék a fiúk. <262> Már az iskolatáskájukat sem csomagolják ki a stúdiumban, hanem a már előre összekészített táskából szedik ki az éppen szükséges dolgokat, hogy a várható szirénázásra ne kelljen még a csomagolással is az időt vesztegetni. Többnyire nagyon hosszú egy-egy ilyen riadó; a délelőtt szinte mindig rámegy. Ezzel is a szorgalmi idő rövidül. A zsúfolt óvóhelyen szó sem lehet tanulásról; sem a tér, sem a világítás, sem az ott hangzó zsivaj nem engedi azt. A gyerekek lassan elunják magukat; játszadoznak, beszélgetnek, olyik olvasgat. Ha semmi jel sem mutat közeli ellenséges gépre, fel szoktuk őket engedni az óvóhelyről a kertbe. De sokszor alig ér fel az utolsó, máris gépbúgás hallatszik, s máris visszamehet az egész. Persze, a kíváncsiság hajtja őket, s meg is kísérelnék a felszökést, hogy lássanak és hallgatózhassanak. E törekvésükben a Ház tagjainak rossz példája is serkenti őket, hiszen a tanár urak mindig felmennek! Nem értik, hogy mi a saját felelősségünkre tesszük ezt, azonban az ő épségükért is mi vagyunk a felelősek.

36 /1945. Volt idő, mikor egészen rendszeresen, jó egy héten át állandóan 8 órakor kezdődött az eseti riadó. Fél kilenc tájban már látszott a Pest feletti pokoli színjáték. Éppen ezért a vacsora idejét 7 órára kellett tenni, s az esti orációt is elmosta a riadó-várás. Szinte menetrendszerű pontossággal meg is érkezett a riadó; az ellenséges gépek állandóan a fejünk felett gyülekeztek. Ha vacsoráig még nem volt keleti vagy déli berepülés, amiről vacsora alatt is értesültünk az ebédlői rádión keresztül, akkor nem mertük a fiúkat ágyba fektetni. Ha mégis már lefekvésünk után jött a riadó, a gyakorlat-adta gyorsasággal vonultak le szinte pillanatok alatt az óvóhelyre. Eléggé megszokták a meleg öltözködést. Az óvóhelyen ágyak és fekvőhelynek alkalmas deszkalapok is vannak, s így a kifáradt gyerekek el is alhatnak. Sokan élnek is a lehetőséggel, hiszen az esti riadó általánosan 3 3 ½ óra tartamú. Sokszor alig lehet felébreszteni egyik-másik alvót a lefújáskor Ilyen körülmények mellett alig várható komoly munka a fiúktól! {Fiókgimnázium Tatabányán } <263> Mint már volt szó e lapokon róla, a menekült piarista tanároknak hivatásszerű elhelyezése és a bejárási viszonyok végleges rosszabbodása vezette az Igazgatót a tatabányai fiókgimnázium tervének a felvetésére. Minthogy a Rendfőnök úr helyeslően és jóváhagyólag vette tudomásul a tervet, minden számításba jövő diák szüleit egyenként felkérdeztük, hogy óhajtja-e a bejárástól való megkímélést igénybe venni, s fiát a mi fiókgimnáziumunkba járatni. A jelentkezőktől havi 20 P-t kértünk az ottani tanárok fenntartására. Ez alól az összeg alól az Igazgató adott indokolt esetben felmentést. Tatabányán nagy örömmel fogadták a tervet, s a szülők szinte kivétel nélkül óhajtották ezt a kedvező helyzetet kihasználni. Kétségtelen előnyök voltak: a fiókgimnázium jogilag és fegyelmileg a Tatai Kegyes-tanítórendi Gróf Esterházy Miklós Gimnázium alá tartozik; piarista tanárok tanítanak, tehát nem kell tartani a színvonal csökkenésétől; a fiúknak nem kell testetlelket koptató, idegeket alaposan megpróbáló bejárásra vállalkozni; kevesebb cipő és ruha pusztul; a szülők a mai vészes időben közelebb érzik magukhoz a fiaikat. Mindezt a Tata-tóvárosi Hírlap is lelkes cikkben magasztalta, s még azt sem mellőzte, hogy nagy és korszerű óvóhely is áll az iskola rendelkezésére. 200-on felül jelentkeztek diákok. Az iskolai munka az ún. új- és alsó elemi iskolák helyiségeiben indult meg. A Rendfőnök úr mutációval Tatabányára helyezte Hegyi Ferenc, Vass Péter, Szűcs Vince, László Mihály, Fülöp Gyula, Rónai Jenő és Somhelyi Mihály rendtársakat. Sajnos, a háborús helyzet, s az összeroppanás előjelei létrehozták azt a máskor elképzelhetetlen dolgot, hogy egyesek nem törődve a rendfőnöki utasítással, meg sem kísérelték, hogy elfoglalják új állomáshelyüket. Ismét mások technikailag voltak akadályozva abban, hogy kellő időben megérkezzenek. Így lassan a fonák helyzetbe jutottunk a szülők előtt: nagy hanggal meghirdettük a fiókiskolát, mely a menekültek számára legalább annyira fontos volt, mint a tatabányaiaknak, de a megnyitást állandóan halogatni kellett, mert az érdekelt tanárok nagy

37 1944/ része nem volt jelen. Ezen a szomorú állapoton úgy látszik a Rendfőnök úr <264> sem tudott segíteni. Végre is dűlőre kellett vinni a dolgot, melyet más, később említendő körülmények is segítettek és sürgettek. Október 9-én, hétfőn ténylegesen megnyílt a fiókgimnázium. Hegyi Ferenc szerepelt megbízott igazgatóként. Vass Péter és a később megérkezett Szűcs Vince voltak a tényleges piarista tanárok. Meg kell említeni, hogy a tatabányai papság igen szép és tiszteletre méltó módon segített nekünk. Krigler Károly esperesplébános a III-IV. osztályosoknak latint és németet, Szalai József káplán az I- II. osztályosoknak hittant, latint, magyart, számtant, Teleky Kálmán káplán pedig ugyancsak a kicsiknek hittant, latint és magyart tanított. Magyar Gyula premontrei papnövendék, egykori tanítványunk, szintén segített. Utóbb Biró Sándor civil, református, debreceni történelem-francia szakos tanár is segített. Persze ez a lehetőleg teljességre törekvő felsorolás nem akarja csökkenteni a már kezdettől ott dolgozó rendi testvéreink érdemeit. Inkább a klérus jóindulatát van közvetve tanúsítani. Mindemellett rendi testvéreinknek lakást is biztosítottak a plébánia vendégszobáiban. Egyes piaristák a szülői, vagy a rokoni háznál kaptak szállást; ezek tehát nem a plébánia vendéglátását élvezték. Az előadások délelőtt voltak. Az osztályokban szaktanítás szerepelt, csupán a felsősök kisebb száma miatt volt 1-2 helyen osztályösszevonás. Mivel bizonyos szakcsoportosítású tanárok ne kérdezzük: miért? nem érkeztek meg, félni kellett, hogy a meginduló tanítás a szakszerűség rovására megy. Hogy a lelkes tatabányaiak előtt fonák helyzetben ne tűnjünk fel, tatai tanárok is kijártak a fiók -ba. A közlekedési mizéria következtében kerékpáron mentek ki, igen sok áldozatot hozva, dr. Magyar István, dr. Kender József és Vígh Árpád rendtársaink. Néha Gazda István is kikerekezett. Így már ment a munka, s a körülményekhez képest szép sikerrel és komolysággal dolgoztak. A komáromi főigazgató, mint világi hatóság nagy örömmel és megelégedéssel nyugtázta a történteket. {Újra a német lefoglalás! } A tatabányai elrendeződés itt Tatán is érthetően változásokat okozott. Mivel a fiókgimnázium felállítása folytán <265> jelentős számú diákunk kikapcsolódott az iskolánkból, már lehetetett osztályöszszevonásokra is gondolni. Közben újabb helyzet teremtődött azzal, hogy a németek azt a két iskolahelyiséget is lefoglalták saját céljaikra, ahol eddig tanítottunk. Nem tudni, vajon nem szimatolták-e meg, hogy csökkent a diáklétszám? Tény, hogy a tatabányai fiókgimnázium megnyitásával egyidejűleg ért bennünket az újabb kilakoltatás híre. A szíves olvasó már hosszasan nyomon követhette, hogy a tatai piaristák mennyit küzdöttek az iskolájukért. Nem lenne tehát meglepő, ha a háborúból következő nehézségek halmozódása következtében feladtuk volna a kilátástalan küzdelmet. Hiszen hivatalosan lett is volna rá tisztes kiút: csak az Igazgatónak ki kellett volna jelentenie, hogy nem látja lehetségesnek a tanítás fenntartását. Ez elég lett volna. Azt hiszem, az utókor majd egyszer tisz-

38 /1945. telettel tekint arra a piarista munkára, mely fáradalomtól vissza nem riadva ezek után is a fiúk érdekét tartotta szem előtt. {Újra költözködünk } Megindult újra a helykeresés. Megindult a hurcolkodás. Maguk a fiúk álltak neki a hurcolkodásnak. Ők csak vidám játékot láttak ebben, de a mi torkunkat ugyancsak markolászta a keserűség. A nagyobb fiúk közül is nem egy megértette, hogy mennyire nyomasztó ez az odysseia. {Új helyen tanítunk } Nemcsak a bejárók maradtak el, hanem a konviktorok, szerafisták és konradisták elmenetele miatt is apadt a szám. Ezeket szüleik az egyre bizonytalanabb idők miatt hazavitték. Így az alacsony szám következtében csak az első osztály párhuzamos. A kisebb osztályoknak is csak nehezen lehetett helyiséget szerezni. Az I., II. és IV. osztályok a Szent Vince nővérek elemi iskolájában, a III. osztály az Ipartestület tanácstermében, az V. osztály a régi óvodában, a VI., VII. és VIII. osztály pedig a régi gazdasági iskolában kapott hol szűkös és szegényes, hol megfelelő elhelyezést. Főleg a felsősöknek siralmas az elhelyezésük. A tanítás ezután is a délutáni órákban folyt, erősen akadályozva a gyakori riadók miatt. Elvként szerepelt, hogy a riadó lefúvás után egy órával kezdtük a tanítást, hacsak nem nyúlt át a 3-ik tanítási órába. {Hazaszállingóznak a konviktorok } <266> Mint már említettük, a Diákotthon lakói is kezdtek szállingózni hazafelé. Részben a háborús helyzet miatt óhajtották fiaikat maguk mellett látni a szülők, részben a tatabányai új iskola édesgette vissza a fiúkat. Ugyanakkor új, kényszerfelvétel is volt: a Marosvásárhelyről idemenekült vasúti vendéglős II-os, református fiát, a kis Moyzes gyereket vettük fel könyörületből. Nagyrészt már csak azok a fiúk vannak itt, akiknek még most is biztosabb Tatán, vagy akiknek egyáltalán nincs otthonuk. Így kb. 20-ra apadt a lélekszám. {A konviktus hazaköltözik } Ezek után nem volt értelme, hogy továbbra is a Kaszinó vendégszeretetét igénybe vegyük. Hazaköltözködtünk tehát. Az ún. nagybetegszoba, s a kis orvosi rendelő alkották a stúdiumot, a háló eleinte a könyvtár helyiségében, utólag az ún. kishálóban volt. Ez már csak romja az egykori konviktusnak; elfértek immár kis helyen is. {Tatabánya bombázása } Október 13-án, a babonások nagyobb örömére, pénteken támadták meg az angolszász repülők először és utoljára Tatabányát. Hatalmas pusztulás követte ezt a támadást. Itt nálunk is a leghosszabb riadót jelentette ez a nap. Délelőtt, délután és este; összesen hét és fél órát kellett az óvóhelyen tölteni. Magán Tatabányán rendi testvéreink derekasan kivették részüket a mentés, elsősegélynyújtás és a papi kötelességek ellátása terén. Az angolszászok hosszabb időn át ismételten dobáltak röpcédulákat. Többször visszatért a következő rigmus: Piszkos-szutykos Tatabánya, téged hagyunk utoljára! nem is gondoltuk soha, hogy mennyire kísértetiesen valóra válik ez a jóslat. {Október 15. } Október 15-e vasárnap volt. Az ebéd félreértés következté-

39 1944/ ben egy órát késett. Az ebédlőben összegyülekezve beszélgettünk, Hegyi rendtársunk is bent volt, mesélt a tatabányai eseményekről, s kiemelte, mennyire méltányolták az ottaniak a piaristák önfeláldozó mentőmunkáját. Mivel ezen a napon szentelték Csányi testvérünket pappá Budapesten, róla is sok szó esett. Leves után Szendi iskolaszolgánk bejött, s az Igazgatónak jelentett valamit. Direktorunk azonnal csöngetett. <267> Mindannyian szokatlannak éreztük a dolgot, de mégsem vártunk arra, ami következett. A Rektor izgalomtól fátyolos hangon közölte, hogy Horthy Miklós Magyarország kormányzója fegyverszünetet kért az egyesült nemzetektől. Mint a villámcsapás, úgy ért mindenkit a hír. Az arcok elsápadtak, vagy elpirultak, a lélegzet meggyorsult; az atyák és konviktorok szinte kővé dermedve bámultak egymásra. Tudtuk, hogy bajban van a haza, már a gyerekek előtt is sokszor felmerült a kérdés: meddig? de egyikünk sem várta ezt. A szörnyű meglepetés után tisztán pszichológiai reakcióként valami megnyugvás féle szállta meg a szíveket: bizalom Istenben, hogy talán csak valahogy átvergődünk ezen a bajon is: csakhogy már vége a drága magyar vér hullásának. Alig tudtuk leerőszakolni az ételt, máris rohant mindenki a rádióhoz, hogy hallja a híreket. A rádió szabályos időközökben elismételte a Kormányzó kiáltványát, amely férfiasan őszinte volt. 2 óra felé ismét elkezdte mondani a szöveget, majd hirtelen zavaró repülés címén elhallgatott a hangszóró. Jó félóra múlva szólalt meg ismét, s akkor Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök magyarázó szavait sugározta, mely szerint fegyverszüneti tárgyalások indultak, melyek eldőltéig a katonaságnak tovább kell harcolnia. Ez is hihetően hangzott. Később a rádió csak ezt a szöveget sugározta; végül estefelé jelezte ország-világ előtt, hogy Szálasi Ferenc vezetésével a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom vette át az ország vezetését, és semmisnek minősíti a Kormányzó proklamációját. Innét tudtuk meg csak, hogy államcsíny történt, melynek részletei homályban maradtak előttünk. Idáig tart ennek a nevezetes október 15-ének nálunk ismert eseménysora. Hogy a részletek hogyan is voltak, arról a szíves olvasó Magyarország köztörténetéből bőven értesülhet; ezek már nem képezik a Ház történetét. Tény, hogy a kedélyek a legmagasabb fokban feszültek voltak, hiszen mindenki érezte, hogy az élet és a halál kérdése merült fel, hogy alea jacta est 17! {Csányi László szentelése } Ugyanennek a sorsdöntő napnak a reggelén ágyúdörgés és fegyverzaj közt szentelte Meszlényi Z. Lajos <268> sinopei címzetes püspök, a hercegprímás segédpüspöke áldozópappá Csányi László testvérünket a budapesti piarista kápolnában. Sajnos, a körülmények alakulása folytán Vígh Árpád, aki hivatva volt a Házat ott képviselni, nem juthatott el. Másnap, ugyanabban a kápolnában mondta el első szentmiséjét. 22- én a grófnő jelenlétében Tatán is primiciázott, s áldást osztott. P. Patonyi Rudolf OFCap volt a szónok. {Piaristákat SS-ek feltartóztatnak } A következő napokat annak rendje és 17 A kocka el van vetve

40 /1945. módja szerint kezdtük. Mint már fentebb szó volt róla [ld. 264], tőlünk is mentek ki tanárok kisegíteni Tatabányára. Kender és Vígh rendtársaink mentek ki éppen. Az ϟϟ (SS) alakulat Kendert és Víghet, akik civil ruhában mentek, elfogta; egy kis házba vezette, megmotozta, s csak hosszas igazolás után bocsájtotta tovább céljuk felé, amelyet kommunista-gyanúsnak tartottak. Október 17-én a tanároknak a községházán jelentkezniök kellett, hogy a katonaságnál szükséges adataikat ellenőrizzék. Ugyanezen a napon érkezett Tatabányára Fülöp Gyula Kaposvárról és Rónai Jenő Budapestről. {Csányi beszámolója } Október 18-án megérkezett Csányi László a primiciájáról. Jellemző a közlekedésre, hogy délután 5-kor indult Pestről, s ma reggel 9-re érkezett Tatára. Természetesen bőven beszámolt a pesti puccsról, mely éppen a piarista ház előtti téren kezdődött. Bizonyos, hogy ritkán esett meg papszentelés olyan viharos körülmények között, mint az övé. Az elmondottak nem tartoznak a tatai Ház históriájához, s eléggé közismertek ahhoz, hogy mellőzhessük őket. {Az oroszok előretörése } Talán fölösleges ecsetelni, hogy a rendszerváltozással kapcsolatos izgalmak nem járultak hozzá üdítő módon az iskolai élet üteméhez. A gyerekeket is minden más érdekelte, csak a tanulás nem. Az emberek izgatottak. Az oroszok egyre inkább előrenyomulnak az ország egész területén. Orosz hadifoglyok jelennek meg Tatán is. A nyilasok hatalomra jutásáról nyilatkozni politikum volna: ez nem tartozik ide. Azonban egy szörnyű baj zúdult a hatalomátvétel következtében az országra: a lelkek meghasonlása. A katonaság kettészakadt; egy részük a Kormányzó parancsára leteszi a fegyvert; a másik rész a nyilasok buzdítására tovább harcol. <269> Lassan, de biztosan bomlik a hadsereg. Egy részük megelégelve a harcot, átmegy az oroszokhoz. Főleg mikor maga Vörös János vezérezredes, aki pedig napi parancsával segített a nyilasokat hatalomra juttatni, átáll az oroszokhoz, mikor Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, hadseregparancsnok törzskarával átáll a lelkek megoszlása nő. E magas rangú tisztek élnek parancsadási jogukkal, s a hadsereg jelentős részeit az orosz oldalára állítják. Erre a válasz a rádióban soha nem hallott alpári hang és egymás becsmérlése. Soha nyomdafestéket el nem tűrő szövegeket olvasnak be napról napra a rádióban. A fejetlenség lesz úrrá. A kormányzó állítólag lemond, s mindent visszavon; a nyilasok a törvényesség köntösében lépnek színre. Szóval: finis Hungariae! 18 A háború pedig kérlelhetetlen következetességgel közeledik. Valaha az a közfelfogás alakult ki, hogy a Dunántúl tabu, amit nem érhet ellenséges támadás! Sajnos erre a naiv vélekedésre nagyon keményen cáfolt rá a valóság. Már napról napra több orosz hadifoglyot lehet Tatán látni, amint a németek felügyelete mellett munkára mennek. {Az iskolaév ideiglenes berekesztése } Az új kormány alig 10 napja volt csak 18 Vége Magyarországnak!

41 1944/ hatalmon, mikor annak vallás és közoktatásügyi minisztere, Rajniss Ferenc, a nagy olvasottságnak örvendő Magyar Futár képeslap szerkesztője október 27-én elrendelte az összes iskolák bezárását. A rendeletben ugyan a tanítás ideiglenes szüneteltetéséről van szó, azonban szorongva kell arra gondolnunk, hogy a háború befejezéséig aligha lesz tanítás. Ez a körülmény ismét felszínre dobta a rengeteg aggodalmat, s a magyar piarista jövőt illető súlyos töprengést. Nem egyszer beszélgettünk, gyötrődtünk magunk közt ebben a problémában! A német gyakorlat nem hagy kétségben afelől, hogy az ő győzelmük esetén mi lesz a tanítórendekkel. A szovjet hivatalos istentelensége mellett pedig már eleve lehetetlen minden megmozdulás. És ne mondd, kedves olvasó, hogy miért nem a magyar jövőt latolgatjuk! Sajnos ott állunk, hogy az öncélúságunk fikcióvá silányult. Bár adná az Ég, hogy mindannyian tévedtünk volna, s lenne kiút e szörnyűséges kátyúból! Mert most a <270> kuruc nótával érezzük: két pogány közt, egy hazáért! {Megint hurcolkodunk } Tehát betiltották a mi iskolánkat is. S még szinte fel sem ocsúdtunk a meglepetéstől, mikor a németek már megjelentek, s udvariasan érdeklődtek az eddig használt helyiségeink után. Ugyanis hallották, hogy vége az iskolának, s a helyiségekre szükségük van. Wir brauchen es! Tehát ismét megindult a gyászos menet: újra hurcolkodik a gimnázium! Isten tudja csak, hogy már hanyadszor. A Laczházi-féle vendéglő helyiségeibe a posta mögött, a községháza mellett kellett ismét bezsúfolni a padokat. A gyerekek cipekedtek megint. Nem örültek. Nem mulasztottuk felhívni a figyelmüket arra, hogy mit jelent ez a hurcolkodás. Buzdítottuk őket, hogy tartsák meg mindazt, amire neveltünk. Módot adtunk arra, hogy jöhessenek hozzánk, hogy ne szakadjanak meg a kapcsolataink. Amit lehetett, a rendházba behoztunk, hogy jobban szemünk előtt lehessen. A könyveket, iskolaszereket, levente-felszerelést részben a Házban, nálunk, részben a civil kollégák lakásán helyeztük el. Még ki sem léptünk ténylegesen az osztálytermekből, máris ott volt mögöttünk az új honfoglaló. Állítólag megegyezést kötöttek, melynek értelmében Tóvároson csak magyar, Tatán csak német katonaság szállásol be, hogy így elkerüljék a súrlódásokat. Ugyanis a szobafoglalások nem a legüdítőbb módon zajlanak le. No, de ez nem ide való! {Kisriadó } Az ellenség annyira benyomult az országba, hogy az állandó légiveszély miatt a rádióban szokásos légoltalmi jelzéseket is megváltoztatták. A légiveszély akut, azt tehát nem is jelzik már; bevezették a kisriadó elnevezésű jelzést. Ezt 3-12 ellenséges gép megjelenésekor rendelik el, s egyhangú, egyszeri szirénabúgással jelzik. Tucatnál több gép megjelenése esetén nagyriadót fújnak a régi módon. Mindkettőt kétszeri, egyhangú szirénázással fújják le. Kevesebb gép megjelenésekor csak zavaró repülést jeleznek. {Mi lesz a tanárokkal? } Az iskola bezárásával kapcsolatban új probléma merült fel: mi lesz a tanárokkal? Hiszen minden épkézláb ember katonának vonult. Eddig az iskolai munka volt létünknek az indokolása. Mindannyian

42 /1945. éreztük, hogy tanítás híján <271> nem jó szemmel néznek ránk. Már október 3-án a civil tanár kollégáinkat behívták a községházára, s házösszeírásokkal bízták meg őket. Nem mindegyikük viselkedett a legszerencsésebben, mert tiltakoztak az ilyen nem tanárhoz illő munka ellen. De azért ki jól, ki rosszul (gyerekekre továbbítván feladatát) elvégezték a rájuk bízott dolgot. {Mi lesz a piaristákkal? } Nem ez a helyzet a piaristáknál. Minket mindeddig senki sem hívott be. A sok pap ittléte tüske az emberek szemében, s kétségtelenül rossz szemmel nézi a legtöbb, a papokat. Kik csak sétálgatnak, mikor a munkabíró emberek görnyednek a napi teher alatt. Nem tudják, hogy főleg a fiatalabbak mennyire vágynak munka után, csak nem kapnak. Boldogabb időben nagyszerű alkalom lenne könyv- és szertárak rendezésére, katalogizálására. Most azonban: egyszerűen nincs könyvtárunk, s szertárunk. Szomorúan emlegettük magunk közt, hogy tanító rendi szerzetes testvéreink mennyivel előrelátóbbak voltak. Tudtunk róla, hogy a bencések, ciszterek gondoskodtak rendtagjaikról: benevolens episcopusokat 19 kerestek, s esetleges orosz megszállás esetére is minden tagjukat plébániákon helyezték el. Tudunk a premontreiekről, a lazaristákról, akik egyenesen gyári munkásnak álltak be: reggel és este papok, nappal munkások. S ugyanígy tesznek a jezsuiták is, akik nagy hálózatuk révén nemcsak megélhetésüket biztosítják, hanem a szem elől is egészen el tudnak tűnni. Ezzel szemben a mi rendi vezetőségünk szinte semmit sem tett. Állítólagos szóbeli ajánlás jött Pestről de ezt sem hirdették ki hivatalosan, hogy mindenki igyekezzék elhelyezkedni. Ez a semmivel egyenértékű intézkedés. Hiszen legfeljebb haza mehet az, akinek pátriája még nincs megszállva, de ott már nem számíthat rendi ellátásra. Elhelyezkedni Tatán ennyi embernek lehetetlen. Hiszen nincs is munkaalkalom; ha pedig akadnak, van rá nem egy szakember, mert a menekültek közt fölös számmal akad. Ilyen választék mellett hátrányba szorul az e tekintetben dilettáns piarista. A pasztorációban sem kell ennyi ember. Legalábbis elhelyezkedni így sem lehet. Vöröskeresztes <272> intézmény mindezideig nem működik itt, amiben részt vehetnénk. Szóval nem csupán farizeusi frázis és a munkakerülés szépítése, hogy nincs olyan munka, mely megélhetést is adna, ha már a Rend csak így tudna segíteni tagjain. {Menekülési segélyek } Ezzel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy a Rend központilag mindenki számára kiutalt 3000 P-t, hogy menekülés esetére legyen pénz az embernél. Hasonlóképpen gondoskodott mindenki számára civil ruhaszövetről, mely november 6-án érkezett meg ide. Mindezeknek a kiutalásában Péntek József asszisztens, egykori tatai tanáré az érdem, aki a gazdasági javakat kezeli. A Rendfőnök úr egyik körlevelében jelezte, hogy felkérte mindazokat a megyéspüspököket, akiknek egyházmegyéjében piarista ház van, hogy szükség esetén vegye át a rendtagokat. Úgy hírlik, hogy kedvező válaszok érkeztek. A szomorú csak az, hogy ezek elvi intézkedések, 19 jószándékú, jóakaratú püspököket

43 1944/ in concreto elodázzák a döntést. {Selmeczi Kovács elhelyezkedése } A Ház tagjai közül csak Selmeczi Kovács József tudott külsőleg elhelyezkedni. Hosszú itteni tartózkodása révén szerzett nagy ismeretsége révén az uradalmi deszkametsző telepen kapott felügyelői állást. Hogy mennyire helytállók a fentebbiek, mutatja, hogy reggeltől du. 5-ig tartó, csupán ebédszünettel megszakított munkaideje alatt alig keresi meg a Rend által csupán pénzben nyújtott javak 2/3-át. Ő sem képes komoly kenyérkeresetre berendezkedni ott. Inkább az az előnye van, hogy külsők látják a munkálkodását. A Háznak nagy segítségére volt azzal, hogy nagyban elősegítette az uradalmi fajárandóságunk beszállítását, és nagy öszszeköttetéseit ismételten a közösség javára gyümölcsöztette. {Önkéntes Kalazanciusi Iskola } A Ház fiatalabb tagjai, ha ilyen külső munkát nem vállalhattak, a piarista igényeknek megfelelő elfoglaltságot teremtettek maguknak. Megszervezték a nyári iskola mintájára az Önkéntes Kalazanciusi Iskolát. Most már összehasonlíthatatlanul nagyobb akadályok tornyosultak elénk, mint a nyáron. Ugyanis most helyiség sem áll rendelkezésre a német beszállásolások miatt. Így az oktatás csakis a tanárok magánszobájában lehetséges. A <273> tanítás hetenként kétszer, háromszor vannak[!]. Tervszerűen magyart, latint, németet és mennyiségtant tanítunk, de olykor-olykor hittant és éneket is ismételünk. Az Iskola nincs teljesen kiépítve, mert a felsősök részben kis számuk, részben munkával való elfoglaltságuk miatt nem jöhetnek számításba. Teljesen önkéntesen folyik a munka, hivatalosan nem is toborozhatunk. Valóban zug-iskola ez, amint tréfásan emlegetni szokták. Néha a tanítás után játék-délelőttöt is rendezünk, ami érthető örömöt okoz a gyerekeknek. {Menekültek a Házban } Október 31-én jött a híre, hogy az egyre rosszabbodó katonai helyzet miatt a menekülteket a Házba irányítják. Úgy tudtuk, hogy Abelsberg rendtársunk is visszatér, s rajta kívül a sátoraljaújhelyi, pesti, kecskeméti és váci menekülteket várhatunk. Tudva, hogy mennyi hely áll a rendelkezésre, örömmel és testvéri szeretettel várjuk menekülő testvéreinket. Elszállásolásukról az eddig konviktusnak használt helyiségekben lehet szó. Mivel az iskola bezárása miatt konviktoraink zöme máris elment, szomorú bár, de fel kellett mondanunk azoknak a fiúknak is, akiket szüleik minden körülmények között nálunk akartak hagyni. November 1-én érkezett ide Rónai Jenő Tatabányáról, mert az ottani iskola is bezárult. {Pápai intézkedések } Ő hozta magával a még Debrecenben kiadott rendelkezést, melyet ők még szeptemberben kaptak Scheffler József [!János] szatmári püspök, nagyváradi apostoli adminisztrátor pecsétjével hitelesítve. Mivel mi csak hallottunk erről, s mivel mindannyiunkat sőt az utókort is érdekel, lemásolom ide az egész szöveget: Latini ritus Hungariae sacerdotibus relegatis, captivis, latitantibus. Attentis peculiaribus et gravissimis conditionibus, in quibus Ecclesia

44 /1945. versatur in iis Hungariae regionibus, quae Russiae ditionibus in praesens subduntur, Sanctissimus Dominus Noster Pius Divina providentia Papa XII. sacerdotibus ritus latini, qui in aliam regionem relagati sunt (vulgo: deportati ), vel in captivitate versantur, vel fuga sunt latitantes, benigne concedere dignatus est: <274> 1. Facultatem Sacrosanctum Missae Sacrificium celebrandi: absque liturgicis paramentis, utendo, si opus sit, poculo ex vitro ordinario adhibendo, si desit panis azimus, panem fermentatum dummodo sit vere triticeus, absque vino in ablutione, absque luminibus, sine reliquiis, sed super lino, si adsit. 2. Celebrandi facultatem, si deficiat liber Missalis, missam votivam de B. M. V. etiam in festis duplicibus primae et secundae classis, vel de Requiem, festis duplicibus primae et secundae classis tantum exceptis. 3. Dispensationem ab obligatione applicandae Missae pro populo. 4. Facultatem, dummodo inceptae deportationis, vel captivitatis, aut fugae suspensione a ministerio audiendi confessiones obnoxii non fuerint. a) sacramentales confessiones christifidelium et utriusque sexus religiosorum excipiendi in toto territorio infenso religioni regimini obnoxio, nulla habita ratione finium singularum diocesium; b) absolvendi a peccatis quibusvis et censuris, etsi quomodolibet reservatis et notoriis, exceptis casibus apostasiae a fide, violationis directae secreti sacramentalis, attentati matrimonii pro sacerdotibus, necnon sollicitationis et absolutionis complicis, si recursus fieri poterit ad Sanctam Sedem, vel ad Ordinarium facultatem habentem; secus sacerdotes etiam a supradictis peccatis absolvere possunt, firmante, quando fieri poterit, obligatione recurrendi ad Sanctam Sedem; c) impertiendi indulgentiam plenariam primo conversis a haeresis;- d) dispensandi et commutandi votum privatum et ius iurandum sine praejudicio tamen juris tertii quaesiti. Idque perdurantibus tantum praesentibus locorum et personarum adjunctis. Quodsi nova adhuc territoria, vel Hungariae, vel aliarum nationum sub Russorum potestate redigantur, et inibi quoque religiosarum conditio iniqua atque aspera evadat, Sanctissismus Dominus Noster Pius Divina providentia Papa XII. constituit, ut praefatae facultates etiam sacerdotibus ritus latini horum locorum, in supramemoratis conditionibus constitutio, concessae habeantur. Contrariis <275> quibuscumque non obstantibus. [Magyar fordítása:] 20 A latin rítusú elűzött, fogoly és bujdosó magyarországi papok számára Figyelembe véve azokat a sajátos és súlyos feltételeket, melyek kö- 20 Ford. Túri László, Vizkelety András, Koltai András.

45 1944/ zött az egyház Magyarország oroszok által megszállt területén jelenleg működik Szentséges Atyánk, az isteni gondviselésből XII. Pius pápa azoknak a latin rítusú papoknak, akiket más vidékekre száműztek, vagy fogságban sínylődnek, vagy menekülés közben rejtőzködnek, kegyesen megengedi, hogy 1. módjukban legyen szentmisét celebrálni miseruha nélkül, ha szükséges, közönséges üveg poharat használva, ha nincs kovásztalan kenyér, úgy kovászost használva, amennyiben valóban búzából készült, borba való bemártás nélkül, gyertyák és ereklyék nélkül, de vászonterítővel, amennyiben az rendelkezésükre áll. 2. misekönyv hiányában a Boldogságos Szűz Mária votív miséjét mondhassák, még első- vagy másodosztályú duplex ünnepeken is, vagy a halotti misét (Requiemet), kivéve azonban az első- és másodosztályú duplex ünnepeket. 3. felmentést nyerjenek a pro populo szentmise kötelezettsége alól. 4. amennyiben a deportálás rabság, menekülés megkezdésekor a szentgyónás szolgálata alól nem voltak felfüggesztve a) meghallgathatják a Krisztus-hívők, és mindkét nembeli szerzetesek szentségi gyónását a vallás iránt ellenséges egész területen, az egyházmegyei határok figyelembe vétele nélkül; b) feloldozhatnak bármilyen bűn és büntetés alól, még a fönntartottak és a nyilvánosak alól is, kivéve a hitehagyást, a szentségi fegyelem megszegését, papok esetében a házassági kísérletet, nem kevésbé a bűntárs feloldozásának tiltását, amennyiben a Szentszékhez, vagy az Ordináriushoz lehet fellebbezni; papok esetében a fenti bűnök alól is feloldozást lehet adni, de amennyiben lehet, a Szentszékhez folyamodva. c) teljes feloldozást adhatnak az eretnekségből először megtértek számára; d) föloldozhatnak és megváltoztathatnak magánfogadalmat vagy esküt, a harmadik fél jogi sérelme nélkül. Mindez csupán a jelenlegi területi és személyi helyezet fennállásának idejére vonatkozik. Ha Magyarország vagy más nemzetek újabb területei kerülnek orosz hatalom alá, és ott is sanyarúvá és keservessé válik a vallásos emberek helyzete, XII. Pius pápa urunk őszentsége úgy rendelkezett, hogy a fönt említett jogok azon helyek a latin szertartású helyi papjait is megilletik az előbb említett föltételek között, senki által nem akadályozva. { Szállásmester Pestről } November 2-án járt itt Fekete Antal rendtársunk, hogy érdeklődjék az ide szándékozó pesti menekültek elhelyezéséről. Pestet már lövik az orosz ütegek. Tulajdonképpen felesleges is volt Fekete szálláskészítése, hiszen mind ő, mind Papp és Péntek asszisztensek, egykori tanárok: elég jól ismerhetik az itteni helyzetet.

46 /1945. {Leventeélet } Az iskolai leventecsapat folytatja munkásságát az iskola szünetelése ellenére is. Eleinte a levente-sportpályán zajlott a foglalkozás, utóbb, az egyre zordabb idő következtében, a rendház folyosóin, s a teniszpályán. Sokszor ezt is megszakította a légiriadó. {Első menekültek } November 5-én, szinte még hajnalban érkezett meg hányatott utazás után az első pesti menekültcsoport. Bán József ny. igazgató Kecskemétről, Vékey Károly, Péter Mihály és Simon Sándor dr. sub auspiciis Gubernatoris pesti tanárok alkották az első csoportot. Meleg testvéri vendégszeretettel fogadtuk őket, s egyelőre többedmagukkal kaptak szállást. {Ismét hurcolkodás } Ugyanezen a napon ismét folytatnunk kellett a már szinte második természetünkké váló hurcolkodást: a németek a Laczházy vendéglő nagytermét, melyben eddig a padjaink voltak, szintén lefoglalták, s így felszerelésünket ismét a padlásunkra kellett áthurcolnunk, talán végleges szállásra. {Menekülők } Ettől kezdve a menekülők sora szinte minden nap özönlött. November 6-án Zányi László dr. Kecskemétről és Gál István dr. Budapestről; 8-án Erdélyi József dr. Mármarosszigetről, s az ő vezetése alatt Katona Géza, Surányi Béla és Bendik Pál novíciusok Vácról. Ezek lovas kocsin szállították előre a noviciátus legfontosabb ingóságait. November 9-én Czika László IV. éves kalazantinumi hittudományi és bölcsészethallgató növendék érkezett. Őt 12-én Meskó Lajos kolozsvári tanár követte, de már másnap tovább is utazott. 14-én érkezett Léh István novíciusmester egy kalazantinerrel, hogy utánanézzen a novíciusok elhelyezési lehetőségének. 15-én jelent meg Magyar László dr. pesti tanár, aki mint tábori lelkész kíséri a Tatára beosztott hadikórházat; ő rendházunkban kért szállást. A következő napon Léh István <276> és Rónai Jenő elutaztak Vácra a novíciusokért. November 18-án meg is érkezett a magister a még ott tartózkodó novíciusokkal: Antalffy Istvánnal, Farkas Józseffel, Szekuli Pállal, Krigler Bélával, Etele Ágostonnal és Horváth Mihállyal. Még november 24-én is volt egy vendég: Szemes Ferenc mármarosszigeti tanár, de még másnap visszautazott Vácra. Meglehetősen nagyszámú menekült érkezett tehát a Házunkba. Legnagyobb nehézséget a szervezetlenségük okozta. A Rektor pl. nem tudta, hogy kik és hányan jönnek; egyszerre csak beállított egy-egy rendtag: itt vagyok. De ugyanúgy fel is kerekedett nem egy, s eltávozott akár távolabbi rendházba, akár az otthonába. Mivel a Rektort központilag nem értesítették, mindig a pillanatnyi helyzet szerint kellett intézkednie. Érthetően gondot okozott ennyi ember elhelyezése, hiszen a tatai ház békében sem dicsekedhetett több vendégszobával. Az intenció is az volt, hogy a konviktusban nyernek elhelyezést a menekültek. Mikorra a szállodai hangulat kissé csillapodott, a következők bizonyultak állandó jellegű menekülteknek: Rónai, Bán, Vékey, Péter, Simon, Gál, Erdélyi, Magyar L., Léh és a 9 novícius, akik mellé még Szalay József szegedi tanár is csatlakozott, aki eddig Kisbéren volt a rokonainál. Így 19-ben állapodott meg a menekültek száma, akikhez 18 házi tag járult, mivel Abelsberg és Lóky ténylegesen nem tartózkodtak itt; Walter ge-

47 1944/ nerális-asszisztens pedig haza-haza járván Dadra, szinte ott töltötte idejének java részét. 37 piarista huzamosabban talán sohasem lakta a tatai házat. A rendi vezetőséget, mikor ilyen sok embert irányított ide, nyilván az a meggondolás vezette, hogy konviktusunk készletei fedezhetik a szükségletet. A központ bizonyos mennyiségű készpénzt is utalt a Rektor kezéhez a menekültek ellátására. Amint a házfőnök köszöntőjében kiemelte, testvéri szeretettel fogadtuk rendtársainkat, megosztjuk velük azt, ami a miénk, s ameddig nekünk van, nekik is fog jutni. Csakugyan nem frázis volt e mondás, igyekeztünk mindent megtenni az érdekükbe, lemondva saját kényelmünkről <277> is. Egyesek más testvért fogadtak be szobájukba, lemondva az egyedül lakás kényelméről, Vígh kollégánk pedig egyenesen kiköltözött lakásából, s összeköltözött Csányival, hogy szobáját a menekültek kényelmére bocsássa. Az egykori provincialátus egy szobáját, a rektorátus 3 szobáját a menekültek, s az elzártságot igénylő noviciátus rendelkezésére bocsájtottuk. {Kihurcolkodás a cserkészotthonból is } Fentebb volt már szó róla, hogy a cserkészotthon helyiségei fogadták be az iskolai felszerelés nagy részét. November 10-én a németek erre a helyiségre is szemet vetettek, s megint mi voltunk azok, akik engedtek. Szinte nehéz is volna följegyezni, hová is került az ott felhalmozott sok bútor és iskolai felszerelés. Egyes darabjai Szendi iskolaszolga lakásába, mások magánlakásokba kerültek. {Szendi bevonul } Szendi József pedellusunkat is bevonultatták katonának ezekben a napokban. Úgy látszik, már nem ismerték el nélkülözhetetlennek. {Piaristák a községházán } A szíves olvasó előtt már nem ismeretlen az a sok gond, melyet a munkátlanság okozott nekünk. A Ház tagjai egy-két kivétellel jól látták, hogy nagyon fonák helyzetben élünk, ha egyszer körülöttünk akár akarva, akár akaratlanul mindenki valami kézzelfogható munkán dolgozik. Végre november 11-én kérés érkezett a községházáról, hogy jöjjenek a piaristák segíteni. Dr. Gál István, dr. Darvasy Mihály és Csányi László mentek el az első hívásra. Itt kiderült, hogy a község Menekültügyi Hivatalt állít fel, s ehhez kéri a piaristák tapintatos és intelligens segítségét, mint a Hivatal vezetője mondta. Eleinte utca-kataszterek felállítása volt a dolog, mikor is a benyújtott utcajegyzékek alapján kellett dönteni, hogy melyik lakás igényelhető és utalható ki a menekültek számára. Később az első vezető egészen kikapcsolódott, s a piaristákra hárult, hogy a zűrzavaros kataszterek adataiból kiokosodjanak. A német és a magyar katonaság is foglalt le lakásokat, de be nem jelentvén a hatóságnak, szörnyű áttekinthetetlenség támadt. Hogy mégis tisztázódhatott sok minden, az a piaristák érdeme. A már említetteken kívül Vékey Károly, Péter Mihály, Dr. Magyar István, Dr. Jakab János teljesítettek <278> hosszabb-rövidebb ideig szolgálatot a községházán. A lakások teljes lefoglalása után a menekültek számára hatóságilag kiutalandó tárgyak vélelmezése és az élelmiszerjegyek szétosztása lett a legfontosabb feladatunk. Nemcsak az egyszerű emberek, hanem a

48 /1945. hivatali alkalmazottak előtt is növekedett a piaristák becsülete, mert gyors és alapos munkát kapcsoltak az emberséges emberkezelés mellé. Természetesen egy fillér viszontszolgáltatás nélkül folyik ez a munka, s még e sorok írásakor is tart. A község vezetősége és az egész lakosság is megbecsülte a piaristák munkáját, akik tisztán a közösség szolgálatát látták ebben az önkéntes, honvédelmi munkában. Jellemző, hogy később, mikor rosszra fordult a helyzet amiről később lesz szó még a segédrendőri szolgálatra is tőlünk kértek segítséget: ugyanis kis, harmadikos diákjainkat szerveztük be erre a nagyrészt küldönci szolgálatra teljes megelégedésre dolgoztak fiaink is. {Árokásás } A lakosság minden rétegét be akarják kapcsolni a honvédelmi munkába. November 16-a óta rendszeresen behívják az embereket harckocsi-elhárító árkok ásására. Szinte mindenkinek meg kell jelennie. Más kérdés, hogy milyen ütemben halad ez a szinte sysiphusi munka. Szinte az egész vidéket át- meg átszelik az árkok, melyek sajnos az eddigi tapasztalatok szerint nem is bizonyultak komoly értéknek. Nem egyszer a talajvíz jelenléte okoz rengeteg gondot. Az embereket sokszor csak az agyonlövéssel lehet fenyegetni, hogy komolyan dolgozzanak. {Császáron lőszeres vonat explodál } November 19-én, Szent Erzsébet ünnepén komoly légitámadás volt Tata felett is, de a folytonos ágyúzás és repülőzúgás mellett ijesztő volt az a szörnyű, s elállni nem akaró robbanássorozat, amit a Császáron eltalált lőszeres-vonat szolgáltatott. Délelőtt 10-től délután 2-ig állandó robbanás-sorozat! {Élelmiszerszerzés } November 20-án Gazda István és Csányi László rendtársaink elindultak élelmiszer-beszerző útra. Maguk hajtotta lovas kocsival mentek, hogy az oroszoktól egyre jobban fenyegetett birtokról 21 a megduzzadt létszámú Ház ellátására annyi ennivalót hozzanak, amennyit csak lehet. <279> A németektől sűrűn használt és rossz utakon sok viszontagság között érkeztek meg Őszödre, ahol sajnos nem kapták meg mindazt, amit elhozhattak volna. Onnan Gazda közeli otthonába távozott, amit pár nap múlva már oroszok szálltak meg; Csányi hozta haza kb. egy heti úton két kocsival az élelmet és a borokat még inkább kalandos körülmények között. {A könyvtár átszállítása } November 20-án kezdődött meg az eddig a gimnáziumban maradt tanári könyvtár átszállítása. A front közeledése folytán egyre inkább frontkatonák érkeztek a németek részéről, akik előtt nem volt biztonságban már a könyvtár sem. Így aztán a könyveket a Ház folyosóin álldogáló konviktusi szekrényekbe zsúfoltuk össze természetesen nem lehetett tekintettel lenni a szakrendszerre. A nagy munkából a fiatalabb tanárokon kívül a novíciusoké az oroszlánrész. {A noviciátus } November 26-án érkezett a Rendfőnök úr intézkedése, amely körvonalazta a noviciátus itteni életét. A noviciátus igazgatója Szűcs 21 A piarista rend Somogy (és Zala) megyei nagybirtokáról, a Kusztodiátusról van szó, amelynek központja Mernyén volt. (a szerk.)

49 1944/ János; promagiszter lett dr. Weiner Ferenc Léh István magiszter mellett. Rendes noviciátusi gyóntatók lettek Selmeczi Kovács József és dr. Darvasy Mihály, rendkívüli pedig Babos Dezső. A görög nyelvet Wagner Lajosra bízta a Rendfőnök úr, de azt tőle átvette dr. Simon Sándor, aki a filozófiát is tanítja. A rendtörténetet és a retorikát dr. Weiner Ferenc, a harmóniumozást, gregorián éneket és a gyakorlati liturgikát dr. Darvasy Mihály tanítja a Ház tagjai közül; a többi tárgy a magiszter kezében van. A novíciusok ideérkezése és berendezkedése nemcsak nekik volt újdonság, hanem nekünk is. Látszott már az elején, hogy nem élhetnek a Vácott megszokott elzárt életmód szerint. Rengeteg testi munka háramlott reájuk a személyzetben megcsökkent Ház körül, ahol azonban a munka hatványszerűen emelkedett. Talán egy novícius-kurzus sem élt ilyen zaklatott életet, mint ők. Dicséretükre szolgáljon, hogy szinte kivétel nélkül lelkes buzgalommal állták meg a helyüket a szokatlan körülmények között. Érkezésük megosztotta a Ház tagjainak hangulatát. Az egyik rész csak azt látta, hogy újabb ételpusztítók érkeztek, akik a zárolt <280> készleteinket fogyasztják. A másik felfogás természetesnek tartotta, hogy velük is ugyanúgy meg kell osztanunk azt, amink van, mint a teljes jogú rendtagokkal. Hiszen ők a jövőt jelentik a mostani kilátástalan helyzetben. S amellett a Ház sok dolgos kezet kapott bennük, akik olyan mennyiségű munkát végeznek, aminek ellátására nem is akad ember, ha még tudnánk is fizetni horribilis béreket. A noviciátus ügyeinek intézésében, s az esetleges feloszlatása dolgában a Rendfőnök úr szabad kezet adott a Rektornak a magiszter és a promagiszter együttes beleegyezése mellett, s így a felelősséget is rájuk ruházta. Nehéz helyzetet jelentett ez, hiszen az esetleges feloszlatás ódiumát utóbb nekik kellene viselniök. Amellett máris néhány novícius szülei orosz megszállta területen élnek, s így már lehetőségük sincs a szülői otthonba visszatérni. Még egy lehetőség van: a kevésbé terhelt óvári, vagy a veszprémi házba való továbbutazás, amit természetszerűleg a magiszter ellenzett, hivatkozva az expressis verbis 22 Tatára szóló rendfőnöki intézkedésre és az újabb utazás rengeteg kellemetlenségére. Így ezek szerint a noviciátus letelepedése itt véglegesnek látszik. {Distributio } November 27-én a Rektor a házi pénztárból minden rendtag kezéhez P-t utalt ki, hogy esetleges fosztogatás idején a házi pénztár decentralizálva legyen. {Az ifjúság bevonultatása } A front állandó közeledése abban is nyilvánul, hogy minden fegyverforgatásra alkalmas embert összegyűjtenek. Sőt nemcsak ez észlelhető, hanem a gyerekeket is kezdik összeterelni. Levente-kiürítés címén vonják be a fiúkat, de persze minden a nyilasok akciója. A szülők tehetetlenek: nem mernek az egyre inkább terror-jelleggel fellépő nyilasoknak ellenszegülni, viszont arra is gondolnak, hogy fiaik nyugat felé nagyobb biztonságban lesznek az oroszok elől. A nyilasok állandó razziákat rendez- 22 kifejezetten, ezekkel a szavakkal

50 /1945. nek; sötétképű, gyanús jellemű embereik civil ruhában, nyilas karszalaggal és állig felfegyverkezve cirkálnak az utcákon. A fentebb említett gyereköszszeszedésről az iskolának, mint leventehatóságnak, leventeparancsnokságnak fogalma, tudomása sincsen hivatalosan. Még tudakozó lépéseket <281> sem nagyon lehet tenni, éppen a nyilvánvaló terror miatt. A hozzánk forduló gyerekeknek és szüleiknek természetesen készséggel adtunk tanácsot. Ez az akció, a fiatalságnak minden áron való mentése, illetve Németországba szállítása a nyilasok hatalma alatti egész országrészen általános. A budapesti rádió, mely már hosszú ideje Mosonmagyaróvárott működik, napról napra buzdítja a vonakodókat, hogy hazafias kötelesség Németországba való kimenekülésük, ahol majd kellően kiképzik, felfegyverzik őket, s rövidesen bevetik az ország felszabadítása érdekében. Közben pedig szörnyű jelenetek játszódnak le: a gyenge gyerekek, kik sokszor még a hazulról hozott elemózsiát is alig tudják cipelni (8-10 napi koszt), gyalog vonulnak hosszú sorokban a rideg időjárásban, ellenséges légitámadás és a fagy rengeteget pusztít közülük; elszállásolásukról, ellátásukról vagy nehezen, vagy sehogyan sem történik gondoskodás; sokszor a pillanatnyilag kedvezőbb hadi helyzet hírére visszagyalogoltatják őket, hogy aztán 2-3 nap múlva újra nekiinduljanak. Szinte szemünk láttára pusztul a jövő záloga, az ifjúság, mert a testi szenvedéseken felül nem egyszer céltudatos erkölcsi züllesztés is tapasztalható az adott körülmények közt amúgy sem kerülhető erkölcsi lecsúszás mellett! Az esetleges veszteségnél többe kerül a védekezés! December 10-én katonatiszt-bátyja unszolására katonának jelentkezett Antalffy István novíciusunk. {Distributio } December 11-én a Rektor a már fentebb említett okból újabb 2000 P-t osztott ki minden rendtagnak. Amint az angol rádió magyar nyelvű hírszolgálata jelenti, december 13. és 20. között az oroszoktól megszállt Magyarországon megejtették a demokratikus választásokat. {A menekült-ügy } December 14-én dr. Magyar László rendtársunk kínos körülmények közt hagyta el a rendházat. Esete eléggé kórtünet, azért került ide feljegyzésre. Mint fentebb jeleztük, ő mint katona-kórházlelkész került Tatára. Itt kért és kapott szállást, sőt kosztot is. Ő élelmiszer-jegyeket nem tudott <282> beszolgáltatni, mert a katonaságnál megkapta a maga kosztját, s azt elajándékozta. Így a Ház készletéből élt, ami normális viszonyok mellett nem volna nehézség, most azonban ez is apasztotta a szűkre szabott készletet. Ezt a Ház tagjai közül tapintatlanul a szemére hányták. Ő erre sértő hangú levélben, pénzt mellékelve az ellátásért, s gúnyosan megköszönve a szíves és testvéri ellátást, kiköltözött a Házból. Az egész ügyet egy ember magánügyének is felfoghatnánk, ha nem kísérte volna ezt az eseményt a menekültek helyeslése és a Ház vezetői elleni hangulatverése. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a menekült-pszichózis náluk is érthető: visszavágyódnak a magukéba; a háború okozta sok kellemetlenséget hajlandók egyes személyek hibájának tulajdonítani, s tekinté-

51 1944/ lyes részük jóval igényesebb, mint amennyire szabad volna. Ide tömegszállásra készültek, s nagy részük kényelmes szobát kapott; teljesen azonos ellátásban részesülnek, igényeiket a lehetőség szerint kielégítjük. Az ideálisabb felfogású olvasó előtt talán furcsának tűnik, hogy ilyen kínos ügyet e lapokon teregetünk, de az igazság miatt meg kellett említenünk ezt is, hogy tárgyilagosan lássuk a menekült-ügyet is. {Kiss mindenesünk } Az átvonuló menekültek áradásából nálunk ragadt a 14 éves Kiss Menyhért nyárádkörtvélyesi (Maros-Torda vm.) kis fiú, aki mindenes lett a Házban. December 14-én gyerekes verekedés közben eltörte a lábát. Mivel már Tatáról is megindult a menekülés, alig-alig lehetett orvosi ellátást biztosítani a számára, s később is igen sok baj volt vele. {Időjárás } A tél közeledtével az idő nagyon hidegre fordult. December 15- én esett le az első hó, s másnapra a tó is befagyott. A rossz idő is beállt immár az egyre közelebbről fenyegető háborús veszély mellé. Ilyen körülmények mellett még több aggodalommal néztünk a jövőbe. Sokáig nem voltunk kellően tájékoztatva a hadi helyzet felől. Természetesen rémhírek, ún. jól értesültek szájából a kelleténél is nagyobb számban keringtek. A köztörténet sorolja fel, <283> hogy az orosz csapatok mikor és milyen iramban nyomultak át a Dunántúlra, s milyen gyors ütemben szállták meg azt. Minket természetesen a mi sorsunk érdekelt elsősorban. December 20-a óta állandó, nagyon erős ágyúzás hallható. Az idegesítő hangok Bicske felől jönnek. Az emberek szemmel láthatóan idegesek, izgulnak; a menekülők áradata talán utolsó felvonásként még egyszer végigviharzik Tatán. A kétségtelenül idegfeszítő napokról úgy számolhatunk be talán lehetőleg legtárgyilagosabban, ha a napok chronológiai sorrendje szerint szedjük sorra az eseményeket. {Tata ostroma Dec. 22. } December 22-én szinte egész nap hangzott az erős ágyúzás. Hiába próbálták a hozzáértőbbek magyarázni, hogy a saját lövegeink hangja éri fülünket, csak magasabbra hágott az idegesség, a lesz, ami lesz hangulat. Szinte mindenki azt óhajtotta, hogy gyorsan essünk túl azon, amin az ananké következtében túl kell esnünk. Este 6 óra tájban orosz repülőgépek 3 Sztalin-gyertyát dobtak le Tóváros fölé, s néhány bombát is vetettek. {Dec. 23. } December 23-án ideiglenes nemzetgyűlés alakult az orosz megszállta Debrecenben. Ugyanezen a napon ismét folytatódott nálunk az ellenséges légi tevékenység. Az oroszok elég sok bombát dobtak a déli órákban, és géppuskás alacsony támadást intéztek az országutak és a beléjük torkolló tatai utcák ellen. A németek, akik nagy tömegekben vonultak át a városon Komárom irányában[!], szinte kivétel nélkül csak a földről igyekeztek elhárítani az orosz gépeket. Az ellenséges légitámadások most már komoly károkat is okoztak, s emberéletben is számos áldozatot követeltek. {Karácsonyi ünnepély } Ilyen hangulatban köszöntött ránk az este, mikor is az Önkéntes Kalazanciusi Iskola, népiesen: zug-iskola karácsonyestjét ren-

52 /1945. deztük. Október 31-e óta hetenként kétszer jöttek össze a gyerekek Csányi és Darvasy szobáiban, s itt folyt a tanítás a legfontosabb tárgyakból. A látogatottság meglehetős volt; pl. a III-osoknál a megjelentek száma a 15 körül ingadozott, ami adott viszonyok <284> mellett elég magas szám. Sajnos, a fentebb vázolt [ld. 280] okok miatt csak az alsósok jöttek számba. Egyszer játék-délelőttöt is rendeztünk (dec. 8). December 23-ára terveztük azt a kis műsoros estet, melyre csak kb. 30 gyereket engedtek el a szüleik a légiveszély miatt. A kis ünnepély, melyen a Rektor is szólt a gyerekekhez, a házi ebédlőben zajlott le. Néhány bensőséges ének, szavalat után népi betlehemes játék következett. Ezen a Ház tagjai is szinte kivétel nélkül megjelentek. Majd ha hoztok, esztek alapján meguzsonnáztak a gyerekek; végül tombolán szinte mindegyik valami ajándékot nyert. Jól esett a közelgő vihar előszelében látni e néhány gondtalan gyerekarcot, s önkénytelenül is sok-sok fiúnkra, diákunkra kellett gondolnunk, akiket elhajtottak a meleg családi fészekből, s útnak indították őket a nyomor, a szenvedés és a nélkülözés felé, éppen a legmelegebb ünnep előestéjén. S e pár gyereken át már hosszú idő óta tőlünk elszakadt diákjainkra is akartuk sugározni szeretetünk melegét. A kis ünnepség vége felé kialudt a villanyvilágítás. {Dec. 24. } December 24-e vasárnapra esett. Szinte pillanatok alatt érkezett meg a hír, hogy Bicske már az oroszok kezére jutott, ugyancsak ma Székesfehérvár is. Az utóbbinak birtoklása kihatott az egész Vértes-Gerecse közti frontra. {A németek elvonulnak } Az oroszok közelségének jele volt, hogy a Luftwaffe sürgősen elhagyta a gimnáziumot és a Házat. Szinte még észre sem vettük, s már nem is voltak. Egy másik, harcoló csoport érkezett a helyükbe, de még szinte le sem pihentek, máris mentek tovább. A harci zaj a környéken erősen tombolt, rengeteg repülőgép szálldosott, de a mi Házunk elcsendesedett. Mikor később kissé enyhült a légi tevékenység, felhasználtuk az alkalmat, hogy megtekintsük a gimnázium épületét, mely sokáig zárva volt előttünk. {A gimnázium épületének állapota } Nagyon szomorú karácsonyi meglepetést jelentett számunkra az a kép, ami a meghitt falak közül elénk tárult. Nem is említem a piszkot és a szemetet, mely magasan <285> borított minden helyiséget. A sáros lötty magasan felverte a falakat. A németek többszörösen feltörték a fizikum ajtajait, amik mögé iskolai értékeket, szertárak berendezését zsúfoltuk. Kiválogatták a nekik megfelelő darabokat, s elvitték azokat. A falakból kitépték a fogasokat; ablakok betörve, vagy korommal elsötétítve, s ékes rajzokkal díszítve, a kapcsolókat a falakból kitépték, olykor még a Bergmann-csöveket is. Egyik helyen ajtót törtek, másutt elfalaztak. Az egyik helyiségben nyílt tűzhelyet raktak téglából. Képzelhető, hogy milyen a mennyezet a füsttől. Mindenfelé elhajigált konzervdobozok, kidőlt ételek Átható savanyú bűz az egész épületben. A németek karácsonyra készültek, fenyővel és apró dísszel, papírcsillagokkal ékesítették a

53 1944/ helyiségeket. Ezek is szerteszórva, összekuszálva. A felkotort szalmán a sárga papírból kivágott 6 ágú csillagok szinte tragikusan emlékeztettek azokra az emberekre, akikre ezt bélyegként tették, s akik ellen ez a háború is folyt. Az egyik osztályteremben bordélyházat is rendeztek be német alapossággal, a felirata: Alttestamentische Laubhütte. A WC-k szörnyű állapotban. Csészéik összetörve, vagy tetejezve megtöltve, s minden undokság a padlón, csak téglákon lehet bemenni. A villanylámpák burkolatait eltörték. A gimnázium, a vele szemben épített barakk és a Ház környéke tele állati belső részekkel, csonttal, bőrrel Szóval a pusztulás utálatossága az egész szép gimnázium körül. A németek egyáltalán nem kultúrnéphez illően viselkedtek. Körülbelül ilyennek várható az ő propagandájuk alapján az orosz! Délfelé és délután ismételten légitámadást kapott a város, még fedélzeti fegyverekkel is lőtték a kivonuló németeket, sok kár és veszteség keletkezett. {Éjféli mise } A körülmények következtében már hosszabb idő óta elmaradtak a közös imádságok. Mintegy ezek pótlására szolgált, hogy a novíciusoknak tartott éjféli misén igen sok atya jelent meg, s együtt énekelt a növendékekkel. Ilyen ostrom-hangulatban köszöntött ránk a szent karácsony. Egyáltalán semmi sem emlékeztet a béke <286> ünnepére. A harci zaj csak erősödött, többször bombázták és géppuskázták az orosz repülők most főleg Tóvárost. Több növendékünk is sebesült, egy súlyosan is. A nyilasok leventekötelezettség címén behívják a gyerekeket. A szülők tanácstalanok. A gyerekeket a legnagyobb bizonytalanságban indítják neki az ismeretlen jövőnek. A németek utolsó maradványai is eltűntek a városból; egy-két emberük tekeri le a nehézkábeleket. Az oroszok már Tarjánban vannak. A németek fejvesztett menekülésére jellemző, hogy minden magukkal hurcolt dolgot elhagynak {Új zongora } Csányi rendtársunk szerzett egy elég jó kis fekete Gerstenberger pianínót, amit nem tudni, honnan hurcoltak el. Némi rekompenzáció a sok-sok zongora- és egyéb bútorrongálásért. {Distributio } A Rektor a várható eseményekre tekintettel 1500 P-t adott át megőrzésre minden rendtagnak, hogy ne nála legyen nagy összeg. {Nincs villany } Többszöri próbálgatás után a villanyvilágítás ½ 12 körül végleg kialudt. Ekkor foglalták el az oroszok Tatabányát, s így hosszú időre leállt az elektromos áramszolgáltatás. {Dec. 26. } December 26-án már Bánhida és Környe is az oroszok kezére jutott. A tatai plébános a szószékről jelentette be, hogy délre várhatók az oroszok. Óriási ágyúzás egész nap. Az eddig eldugott árukból gyors végkiárusítást rendeznek, még rumot is lehetett kapni P-ért literenként. Átvonuló német katonák csak e napon kétszer is feltörték az üzleteket. A nap elmúlt, de az oroszok nem jöttek be. A bizonytalan éjszakára éjjeli őrséget szerveztünk. Már sok szegény ember menekült be a mi óvóhelyünkre, s itt szándékoztak éjszakázni. {Dec. 27. } December 27-én korán már 3 német páncélos vonult fel a gim-

54 /1945. náziumudvarra. A gazdasági udvar falát egyszerűen összetaposták. Érthető izgalmat váltott ki ez a látvány a Ház lakóiból, mert ebből a németek védekezési szándékára következtettünk. Az állandó orosz felderítő repülés könynyen észrevette az árnyékban megbújó páncélosokat. Sőt a hírek szerint akkor már rengeteg német tank jelent meg Tatán. A hidakat, a főbb útvonalakat <287> aláaknázták. Olyan híreket hoztak, hogy Kocs felé visszanyomták a németek az oroszokat. De ugyanakkor jól értesültek arról is tudtak, hogy fehér zászló lobog az Esterházy utcán, s harc nélkül adják át Tatát az oroszoknak. A csendőrség hanyatt-homlok elmenekült, jóllehet ellenség nem is volt még a városban. A közbiztonság megszűnt. Az emberek itt-ott elkezdtek fosztogatni; ezzel csak követték az újonnan érkező német csapatoktól nyújtott példát. Ugyanis a katonák minden lehető helyre betörtek, fosztogattak, romboltak, mintha nem az orosz lenne az ellenség, hanem ők. Nem biztonságos az utcai tartózkodás sem. Selmeczi sem jár már le a deszkametsző telepre. Olyan hír is elterjedt, hogy Esterházy grófnő, kinek egyetlen, most érett fia a Hunyadi SS-páncélosokhoz vonult be, 2 autóbuszért és 3 teherautóért elcserélte gyönyörű lipicai ménesét, s Svájcba igyekszik kincseivel. Persze ez utólag rémhírnek bizonyult, mert a grófnő Bécsbe ment, de az tény, hogy a ménesnek Csehországba való hajtására diákjainkat akarták befogni levente címen! {P. Dobos kapucinus vendégünk } P. Dobos Benvenut OFCap, aki megviselt idegzetével nem érezte magát biztonságban a kapucinus zárdában, nálunk kért és kapott menedéket az óvóhelyen. Ettől kezdve ő is a Ház tagjának számított, és Simon rendtársunkkal együtt leghűségesebb őre lett az óvóhelynek. Most már egyre többen menekültek pincénkbe, s ott telepedtek le. Lassan főnyi menekült csoport talált menedéket a szomszédos apró viskók óvóhely nélküli lakosai közül. Magyar rendtársunk rokonsága, a kisteleki Kiss és Szabó családok 14 tagja szintén hozzánk menekült. {Distributio } A Rektor az oroszok bármely pillanatban bekövetkezhető bevonulása miatt cukrot, zsírt és lisztet osztott szét a Ház tagjai közt: divisio alimentorum. 23 Az állandó tüzérségi tűz és a légitámadások miatt az emberek nem mertek az emeleten tartózkodni; ezért a novíciusok is az internátusi rész egy védettebb földszinti szobájába költöztek át. {Dec. 28. } December 28-án éjjel 1 órakor irtózatos ágyútűz kezdődött. Hajnali 6 óráig percnyi szünet nélkül dörgött körülöttünk <288> a halál orgonája. A Ház lakói legnagyobbrészt az óvóhelyen vonták meg magukat. Alig két órás harci szünet után újra kezdődött a pokoli hangverseny. {A személyzet magatartása } A Ház alatt a tóparton álltak a német ágyúk és fülsiketítő dörrenéssel adták le a lövéseiket. Dicséretet érdemel személyzetünk magatartása, mert a harci zaj közben is ellátták feladatukat. Az étkezések fennakadás nélkül folytak. Villany nem lévén, házi vízvezetékünk sem működik. A rengeteg vizet kézi erővel kell a konyhába és a lakásokba szállí- 23 élelmiszerek szétosztása

55 1944/ tani. A környező kutak sorra használhatatlanok lettek. Az egész környék a mi kutunkra jár, mely alig bírja elavult műszaki berendezésével az iramot. Egyre több megbízható hír jön a németek fosztogatásairól a városból. A folytonos légi harcok következtében belőttek géppuskával a földszinti szobába, ahol Szalay és Bán rendtársaink laknak. Szerencsére kár nem esett. {Dec. 29. } 29-re csak fokozódott az ágyútűz. A péknél jártak ma embereink, s így tudjuk, hogy útjukon rengeteg a találat. A Fazekas-, Piarista- és Hajdú utca igen sok házát ágyútalálat érte. A Nagytemplom tornyát is átlőtték az oroszok. A Pintér Elek tér kis házacskái is bőven kaptak ágyútalálatot. Az oroszok a régi várat is lövik, mert a német ütegek onnan is tüzelnek. Meglepő hír, hogy az oroszok nem a várt déli irányból, hanem északról, a Fényes felől támadnak. Rémhírek és találgatások egész özöne borítja a Házat; mindenki tud valami megbízható, biztos hírt akár a katonai helyzetről, akár a városi ismerősök sorsáról. A repülők állandóan itt húznak el a házunk felett; egyre több menekülő húzódik meg az óvóhelyen. Éppen a túlzsúfoltság elkerülésére és az ennek ellenére is bántó hideg miatt berendeztük a zöldséges pincét szükségóvóhelynek. Ennek előnye, hogy fűthető, viszont nincs második, vészkijárata. Ide csak éppen mi mehetnénk. A németek a Ház előtt egy partizánt fogtak el, s agyon is lőtték. Képzelhető, hogy az egész helyzet nem rózsás; a hangulat igen nyomott, s mindenki óhajtja: bárcsak történnék döntés most már mindegy: melyik irányba! Szörnyen ideget tépő ez a bizonytalanság. Német katonaság állandóan <289> özönlik a városba. Azt beszélik, hogy éjjel kenyértörésre kerül a dolog: vagy visszaszorítják az oroszt, vagy feladják Tatát. A mieink már komoly fekvőbútort is leszállítanak a pincébe, hogy valamelyes kényelem legyen a pincelakásban. A beharangozott éjjeli döntésből semmi sem lett. {Dec. 30. } Sőt, 30-a feltűnő csenddel kezdődött. Tell és Szalay rendtársaink ki is mentek a Házból, hogy cukrot hozzanak. Ki is dobolták, hogy agyonlövés terhe alatt csak 8-tól 4-ig lehet utcán tartózkodni. Egyesek szerint a németek ezzel is biztosítják zavartalan rablásukat, ami miatt egyre több a panasz és nagy a felháborodás. A csendes délelőtt miatt az emberek felbátorodtak, mindenki előjött, rendezkedett, tisztálkodott. {Sztalin-orgona sorozat éri a Házat és környékét } Mint derült égből a villám, úgy ért bennünket az a Sztalin-orgona sorozat, melyet dél felé kilőttek a hegygerinceken tanyázó oroszok, akik távcsővel kitűnően láthatták, hogy a németek rengeteg hadianyagjukat a mi Házunk körül állították fel. Megzavart hangyabolyként, halott sápadtan szaladgáltak az emberek, s bukdácsoltak lefelé az óvóhelyre. Egyikük kezében a borotvaecsettel és törülközővel futott be. S ilyenfajta jelenet nem egy volt. Az aknasorozat a tetőt két helyen is belukasztotta, az emeleten a tóra néző északkeleti ablakok jó részét betörte, a gimnázium földszintjét komolyabban megrongálta. A fal mellett álló német páncélosok személyzete közül emberélet is pusztult. S ennek volt a következménye, hogy a németek, akik eddig fittyet hánytak minden óvatosságnak, most egyszerre óvóhelyet keresnek.

56 /1945. {Kilakoltatnak az óvóhelyről } Egy fél szemére vak hadnagy hallatlan brutalitással lépett fel, s a Rektor tiltakozása ellenére kilakoltatta az óvóhely lakosait. Nekünk nagy kegyesen megengedte, hogy ott maradjunk, de a többi szegény embert, akiknek pedig nincs is óvóhelyük, kizavarta. Sőt a tegnap berendezett zöldséges pince is kellett neki. Ilyen hallatlan embertelenséget nem vártunk német uniformist viselő embertől. Utólag kiderült, hogy az óvóhelyen meglátta a hordókat, s a bor reményében kellett olyan nagyon az óvóhelyünk. Szörnyű volt látni, <290> amint a szegény emberek fogcsikorgatva, átkozódva és sírva cipelték el kis batyujukat és mentek haza a bizonytalanságba. Mi pedig a kripta pincéjébe költöztünk át, melyről eddig nem tudtak a németek. Ez ugyan nem olyan erős, mint a kiépített borospince, s amellett szörnyen hideg is, de átmenetileg megfelel. A németek pedig betelepedtek a Házba, főleg a konviktusi szárnyba, orvosi kötözőhelyet is berendeztek. Az állandó légi tevékenység eredményeként újabb géppuskabelövéseket tapasztaltunk az emeleti északnyugati szobákban, a kápolnában és a délkeleti folyosókon. Néhány nagy szilánk is lecsapódott a Ház elé. Érkezett egy szimpatikus német orvos, kivel néhányan összebarátkoztak. {Dec. 31. } 31-e, e viharos év utolsó napja, vasárnapra esett. Darvasy rendtársunk a kripta-pincében mondott szentmisét, mert nem volt biztonságos a kápolnába menni. E napon az oroszok a nagyállomástól befelé 400 m-nyire benyomultak a városba. Az Almási utcai temető mellett, az Újhegyre bevonultak az első csapatok, melyek fosztogattak és nem is egyszer le is lőtték a nekik nem parírozó lakosokat. Agostyán és Szentmiklós felé zúdult a zömük. A németek sem bizonyultak jobbnak ellenfelüknél: fosztogattak, a pincéket feltörték és duhaj módon romboltak mindenfelé. A konviktusból elvitték az orvosi szekrényünket. A Házban egészen otthonosan viselkednek. Nagyban várták Hitler beszédét. Az éjféli beszédre meg is hívták a Rektort. Éjjelre csúnyán leitták magukat a németek és hangos ordítozással, lármázva és énekelve végigdübörögtek a Házon. A Ház lakói az óvóhelyeken méltán hitték, hogy az oroszok már ide is betörtek, mert a szüntelen ágyúzás és repülőgépzúgás ezt nagyon hihetővé tette. {1945. jan. 1. } Ágyúdörgés és bombarobbanás hangjaival köszöntött ránk az Úr esztendeje. Immár hatodik évébe lépett a nagy világégés, melynek lángjai már a mi hajlékunkat nyaldossák. A délelőtt elég csendesnek bizonyult. Mise újra a pincében volt. Gondoltunk rá, hogy a kapucinusokhoz hasonlóan mi is vándor-istentiszteletet tartunk, mert az emberek nem mernek kimozdulni a lakásaikból a találati és a kifosztási veszély miatt. Egy gyalogos <291> és egy páncélos SS hadosztály érkezett Tatára. Ezek is szerte rabolnak. Az a kötelék, mely kilakoltatott minket a borospincéből, elment, s így mi a nagy hidegtől űzve átmentünk ismét eredeti óvóhelyünkre. Megkíséreltünk fűteni is, de csak füst támadt. Így erről lemondva, lehetőleg ágyakkal igyekeztünk kényelmesebbé tenni hideg és nedves, egy szál gyertyával világított otthonunkat. A németek sebesültjeiket hosszú kocsisorban szállítják Komárom felé. Foglyaik is bőven vannak. A harci zaj Szomód felé

57 1944/ tolódott. Ismét híre járt a németek áttörési tervének, amit a töméntelen hadianyaggal felvonuló sorkatonaság látványosan megerősített. Este 8 órakor aztán meg is kezdődött a pergőtűz, mely szakadatlanul 11 órán át tartott. {Jan. 2. } 2-án reggel 7 órakor fejezték csak be az ágyúzást. Híre járt, hogy az oroszokat katlanokra szakították szét. Magunk is láttuk, amint német romboló repülőgépek sorban lecsaptak a vasúton túl terjedő orosz állásokra, nem egyszer a Fényes felől felszállva. Sok orosz fogoly, köztük nők is, jutottak be Tatára. De az orosz sem maradt adós, hanem alapos légi támadást intézett a németeknek a Ház körül gondatlanul felállított kocsiparkja ellen. {Bombák a Házban } Sok bomba esett a Ház köré, 4 pedig a quadrumba hullott. Irtózatos recsegés-ropogás közt zúzta be a quadrum felé eső ablakokat, az oratórium felett bezúzta a tetőt, gerendákat tört, ereszt szakított le, de hála Istennek emberéletben nem esett kár. A környező házak sokkal többet szenvedtek. Kutunk a sok használattól elromlott: a messzi kinti közkutakról és a Csurgóról kell szállítani a vizet. Az ide érkezett SS-hadosztály kórháznak keres helyet nálunk. Az éjjel viszonylag csendes volt, de most már azok a bátor rendtársaink, akik eddig lakásukban tartózkodtak, szintén leköltöztek az óvóhelyre. {Jan. 3. } 3-án biztatóbb hírek jöttek. Állítólag 8 km-rel hátrább szorították az oroszokat, s Szomódot felszabadították. Az optimista rémhírterjesztők szerint a németek éke a körülzárt Budapestig nyomult. Tény, hogy a Wiking SS-hadosztály Tatáról továbbvonult; helyükre a Westland SS-hadosztály <292> érkezett. A kút javítása sok bosszúságot okoz. Visszaköltöztünk az ebédlőbe, ahonnan a belövési veszély miatt néhány napja a konviktusi szárny földszinti prefektusi szobájába tettük át refektóriumunkat. A németek most ismét kórháznak veszik igénybe épületeinket. Főkötözőhelyet, Hauptverbandplatz-ot rendeznek be. Az emeleti utolsó lakást, Kender rendtársunk szobáját is akarják. A Rektor át is adta, mert ha nem adjuk, úgyis elveszik. Kender a szomszédba költözött, hol a már előzőleg kilakoltatott Gazda holmijain kívül Csányi és Vígh is ott lakik. Délután ismét bombázták orosz repülők Tatát, ezúttal főleg a Kálvária környékét. Csányi rendtársunk nagy bátorsággal és eréllyel segített a betemetettek kiásásánál és abszolúciót is adott; előzőleg is majdnem lövés találta, mikor létrán állva a szellőzőnyílások utcai eltömítésével foglalkozott. P. Patonyi Rudolf kapucinus atya hozott komoly híreket az oroszok viselkedéséről, amit egyik nagydiákunk hozott orosz fogságból szabadulva. {Jan. 4. } 4-e ismét csendesebb nap, csak délután kezdődik ismét, de már távolabbról, az ágyúzás. A Házba betelepedett németek a vízvezetéket óhajtják használni. Ezért villanyt fejlesztenek, és a konviktusban világítanak is. A Luftwaffe egy része is visszaköltözött a fél gimnáziumba. A jobb érzésű németek azt kérdezték, hogy az orosz járt-e a gimnáziumban, s restelkedve hallották, hogy az ő bajtársaik okozták azt a szörnyűséget. A németek az udvarban lévő fűtőfánkat hordják el. Mivel a Rektor nem tudta ezt megakadályozni, illetve eltiltani, úgy intézkedett, hogy mi magunk is hordjunk fát a

58 /1945. szobáinkba, s így mentsük, amit menthetünk. Repülőgépzúgás és halott németek között hordtuk tehát a fát. Ez volt talán az első komoly közös testi munkája a Háznak, amitől eddig meg voltunk kímélve. Talán értelme volt, hogy az első tatai ostromról jegyzetek alapján ilyen bőséges beszámolót nyújtsunk. Inkább a tényekre igyekeztünk szorítkozni, s már csak helyszűke miatt is mellőztünk sok-sok apró, de színes <293> és körülményt festő motívumot. Aki nem élte át, úgysem képzelheti el eléggé színesen e napok sorát, e jegyzetek csupán ezt a próbálkozást voltak hivatva támogatni. Január 5-én a gimnázium kertfala mentén egy halott embert találtak. Nem tudni, agyonlőtték-e vagy lezuhanva zúzta-e össze magát? P. Dobos kapucinus atyáért eljöttek rendtársai, és nagy hálálkodások közt magukkal vitték. A németek bekapcsolták dinamójukat a Ház hálózatába, s így du. 4 óra tájban ismét van villany. Ugyanekkor erősödő ágyúzást lehet hallani. Kidobolták, hogy aki menekülni akar, meneküljön, mert ismét közeleg az orosz. Most hallottunk komoly híreket a felszabadult Bajtól is. 6-ára virradó éjjel olyan erős volt az ágyúszó úgy ½ 3 felé, hogy magukat a németeket is riasztották. Egész éjjel dongtak felettünk a repülők. { Vándor-misék. } Vígh és Csányi rendtársaink magánházakhoz mentek ki, és ott mutatták be a szentmisét. Oka ennek, hogy az emberek az állandó fosztogatás veszélye miatt nem mernek a messzi Nagytemplomba menni. Nagy hálával és szeretettel, megbecsüléssel fogadták a misszionáriusokat, akik gyóntattak is. 7-én Darvasy is járt kint vándor misén. A német offenzíva Esztergomot felszabadította. Magunk is láttuk, hogy a németek bombázták Tatabányát. Egész rémhír-áradat öntötte el Tatát a tatabányai ostromról és a lakosságnak állítólagos orosz-oldalra állásáról. Maga Guderian vezérezredes járt Tatán, és a Fehrenthail-villában tanácskozott törzskarával a német keleti offenzíváról, melynek célja Budapest felmentése. Ideje is lenne, mert az oroszok Pesten már a Thököly és Andrássy utakon harcolnak. Orosz fogoly-halottat a németek a Ház előtti nyilvános parkba temetnek; az angolkertben pedig rendes hősi temetőt rendeztek be. Január 8-án a szomódi diákjaink jöttek be, és beszámoltak orosz megszállásukról. Aránylag jól megúszták. A németek a quadrumba szemetesgödröt és latrinát ásnak, még pedig a kút mellé. A Rektor egy <294> német orvosnak utalta ki Léh novíciusmagiszter szobáját, aki most a növendékekkel együtt lakik. Persze az egy orvosból több lett, s most már a rendház emeletén is zavartalanul mászkálnak a németek; a folyosó végi Kender-szobát ruhásszekrényekkel zártuk el magunktól. Január 9-én Péter és Csányi Szomódon jártak, s közvetlen tapasztalataikról beszámoltak; 10-én Csányi Tardosra is kilátogatott, ahol konviktorunk édesapja, vitéz Berkó a jegyző. A németek halottaikat a pincegádorban és a fáskamránkban tartják, s nagyobb szám összegyűjtése után viszik csak eltemetni.

59 1944/ Az állandó ágyúzás tart. Szinte elmaradhatatlan kísérőnek érezzük már, melyről pedig de szívesen lemondanánk! Ugyanakkor a repülőgépek is állandóan itt keringenek a fejünk felett. Ha nem is említi az ember külön, mindig hozzá kell képzelni ezeket a napi eseményekhez. {Vendégek menekültek } Január 11-én a már említett Kiss- és Szabócsaládok Magyar rendtársunk szobájába költöztek. Mivel menekülők és eddigi összes tartózkodási helyükről kiüldözték őket a németek, minden helyiséget maguknak foglalván, a Rektor a légitámadások miatt úgysem tartható klauzúrát hiszen az óvóhely is csak klauzúrán át közelíthető meg felfüggesztette, s így beköltözésüket lehetővé tette. A család fiatalabb tagjai a Ház, de főleg a kápolna tisztogatásával és karbantartásával iparkodnak hálásak lenni. E napon délelőtt és délután is volt légitámadás. Január 15-én ismét délelőtt és délután hordtuk a tűzifát, ami még maradt a németektől. A németek Komárom felé vonulnak, a kórház is mozgolódik. Úgy látszik, nem sikerült Pest felmentése. Január 16-án az oroszok három ejtőernyőn fegyvert dobtak le Tatán. Az egyik egy kislányra esett, s megölte. Az SS főkötöző helye elmegy, s átadja a helyiségeket <295> a Wehrmacht kórházának. Jellemző, hogy míg azok a legmodernebb felszereléssel rendelkeztek, ezeknek még elég erős dinamójuk sincs. Így ismét nincs villany. Január 17-én híre ár, hogy a Dunamocsnál lévő orosz hídfő átkelés veszélyével fenyeget. A még itt lévő gyerekeket ismét levente címén bevonultatják, és viszik újra a csak nemrégen visszatért csendőröket is. {Zongora } A németek egy nagy fekete hangversenyzongorát ajándékoznak nekünk, amit állítólag Varsóból hoztak, s most már nem akarják tovább szállítani. Kender rendtársunk visszafoglalja lakását. {A gimnázium } Január 18-án ismét módunk volt megtekinteni a gimnáziumunkat. Nem mondhatunk semmivel sem jobbat, mint a múltkor [ld. 285.], sajnos, csak még rosszabb, elhanyagoltabb minden. Mindent magasan piszok borít, s szörnyű szag terjeng az épületben. Az volt a benyomásunk, hogy hosszú hetek, sőt hónapok tisztogató és renováló munkájára volna szükség, hogy az épületben folyhasson a régi munka, ha történetesen azonnal neki is láthatnánk. Az ágyúdörej hol halkabban, hol erősebben, de állandóan tart, éjjel és nappal egyaránt. Hol Tatabánya, hol meg Esztergom felől hallatszik jobban. Valami nem lehet rendben, mert a gyerekeket ismét szedik, s leventekötelezettség címén a még megmaradt fiúkat is elhurcolják Németországba. Január 19-én a német és nyilas védősereg feladta Budapest Duna bal parti részét. Most már csak azt várhatjuk és találgathatjuk, hogy mikor érkeznek hozzánk. A tatai csendőr-hozzátartozókat viszik tovább. A németek a Házban agresszíven lépnek fel. Kender szobájára ismét igényt tartanak; a Rektor készségesen oda is adta, de Kender nem volt hajlandó engedni, s erre a németek hátráltak. Tehát nem volt rá komoly szükségük, csak kényelmesen óhajtottak terpeszkedni, mert könnyen remélik elérni kívánságaik teljesíté-

60 /1945. sét. {Rector ecclesiae } Január 21-én a Rektor dr. Darvasy Mihály rendtársunkat bízta meg a rector ecclesiae tisztének teljesítésével. Ugyanezen a napon a Rektor újabb 1000 P-t osztott ki a Ház tagjai közt a már említett feltételek <296> mellett. {Rejtés } Az orosz visszatérésének fenyegető lehetősége miatt elhatároztuk, hogy a kripta-pincében elfalazunk egy benyílót, s abba rejtjük el az értékeket. Hogy külsők ne tudjanak róla, dr. Erdélyi József rendtársunk és a novíciusok végezték el a kőműves munkát. A már régebben szétosztott lisztet, cukrot és zsírt újra összeszedték, s egyéb élelmiszercikkekkel, a Ház könynyen elrejthető értékeivel és a rendtagok személyes értékeivel együtt január 22-én elfalazták. A befalazott rész eléggé biztonságosnak látszik, s nem is feltűnő, csak az a baj, hogy indiszkréció folytán a külsők is tudják már. Ebben az időben jön híre (jan. 23.) annak, hogy a németek a Garam torkolatvidékén és a Dunántúlon nagy felszabadító célzatú offenzívát indítottak. Sajnos, az egésznek az a látszata, hogy csupán a Budán körülzárt seregeiket akarják kiszabadítani. Most hallottunk az Esztergomban történt dolgokról az orosz megszállás alatt. Viszonylag megnyugtató hírek. {Fegyverszünet } Január 23-án hallottuk meg, hogy az egyesült nemzetek milyen feltételek mellett kötötte meg a fegyverszünetet a debreceni Ideiglenes Magyar Kormánnyal. Tehát: vissza a trianoni határok mögé, hadüzenet Németországnak és 6 hadosztálynyi erő, 6 év alatt 300 millió dollár kárpótlás (200 millió a Szovjetuniónak, millió Csehszlovákiának és Jugoszláviának)! Az árak az 1938-as árszinten %-os felárral. Ezek az adatok magukért beszélnek! Németjeink pedig nyugodtan tesznek-vesznek, mint ha nem is az ő bőrükre menne már a játék! Közben mindenünket pusztítják, amihez csak hozzájutnak. Egyik nap pl. a Tatai Múzeum egyik középkori pacsolatát[?] 24 láttuk szétdarabolva, útjelző táblaként! Pedig egyre jobban nyomják vissza őket, s most újra kiürítették Székesfehérvárt. Január 24-én temettük el a vértesszőlősi plébánost, aki szilánksebesülés következtében halt meg Szerafikumban berendezett kórházban. {Tatabányai hírek } Január 25-én jártak nálunk egy hónapi kényszerű <297> távollét után Vass Péter és Hegyi Ferenc rendtársaink Tatabányáról. Jó egy hónapig voltak ott az oroszok, s csak most vonultak ki onnét. A mieink megvoltak. Diákjaink szépen megállták a helyüket. Személy szerint semmi kárt sem szenvedtek, sőt pap-tanári mivoltukat tiszteletben tartották az oroszok. Jóindulatú, gyermeteg népnek írták le az oroszokat, akiket csak a szesztől kellett távol tartani. Csányi, Rónai és Magyar a két tatabányai pia- 24 Kövesdi Mónika művészettörténész, a tatai Kuny Domokos Múzeum munkatársa tájékoztatása szerint a pacsolat talán finom, értékes kelme lehet. Viszont a Tatai Múzeum középkori anyaga egy kicsiny mellkeresztből és kőfaragványokból állt. Vö. BALOGH Jolán RÉVHELYI Elemér, A tatai piarista rendház és múzeuma, Budapest, 1938 (A Tatai Piarista Öregdiákok Szövetsége kiadványai, 1), (a. szerk.)

61 1944/ ristát hazakísérték, 26-án és 27-én tértek vissza, miután végighallgatták a diák-fiainkat, akiket nem hurcoltak el Németországba. Január 25-én a tatai Szent Vince Nővérek nevében a főnöknő, kérésünkre elvállata a templomi fehérnemű mosását utólagos darabszerinti díjazás és szappan adása fejében. Egészen január 29-éig volt nyitva a pince falazásra kész kamrája. E napon végleg befalazták. A Rektor a kiosztott 2500 P-t beszedte. {Mozi a Házban } Megengedte, hogy a nálunk lévő német kórház a sebesültek számára mozi-előadás céljaira igénybe vegye az ebédlőt. A németek bennünket is meghívtak. Saját áramfejlesztővel, hordozható mozigépjükkel színvonalas előadást rögtönöztek. Kedvükért az ebédünk idejét meg kellett változtatnunk. A Garam mentén végrehajtott nagy német áttörés tüzérségi tüze állandóan hallatszott. Újabb sorozás van Tatán; még akit a nyilasok fel tudnak kutatni, azokat is besorozzák. Február 2-ára közlekedési tilalmat rendeltek el a város területén. A népet megakadályozták ezzel, hogy szentmisére menjen. A konviktusi szárnynak földszinti szobájában gyomoroperáció következtében meghalt február 3-án Skázel Károly tart. százados, egyik elsősünk édesapja. Mi láttuk el az utolsó kenettel. Tudomásunk szerint ez az első haláleset a konviktusi új szárnyban. E napon Péter Mihály rendtársunk Mosonmagyaróvárra távozott, hogy oda való települését előkészítse, és a lehetséges bevásárlásokat megtegye a tatai Ház számára. <298> Hegyi és Vass rendtársaink újra bejöttek. Szerintük újabb orosz offenzíva körvonalai bontakoznak ki, s ezért függőben lévő ügyeiket akarják rendezni, mert nemsokára újra el leszünk vágva egymástól. Nem is lehetetlen ez a hír, mert állandó az ellenséges légi tevékenység, február 4-én éjjel Baj mellett ejtőernyősök ereszkedtek le. {Vígh elutazik } Február 5-én Vígh Árpád rendtársunk a Nyitra mellett fekvő Felsőszöllősre távozott, hogy ottani plébános nagybátyjának segítségére lehessen. Az ellenség állandóan zavarórepüléseket végez, amit nem is veszünk már komolyan, mert a városban karácsony óta nem lévén villany, se riadó, se szirénázás nincs. Az embereket ez megnyugtatja. Február 10-én Kender és Csányi rendtársaink a német kórház egyik autójával Mórra mentek, s nagyon hányatott út után visszatérve bort hoztak a Ház szükségleteire. Február 11-ére ismét helyreállították a karácsonyi harcokban súlyosan megrongálódott villanyvezetéket. Így a város nagy részében ismét van villanyvilágítás. Mi a német kórház jóvoltából már jóval régebben élvezzük azt. Február 12-én a móri bort kiosztották a Ház tagjai közt. {Gazda látogatása } Ma érkezett levél Gazda István rendtársunktól, aki november 20-án vált el az élelmiszer-expedíciótól. Nagykanizsán él és eddig elkerülte az orosz megszállást, mint ahogyan mi képzeltük róla.

62 /1945. Február 13-án a németek és a nyilasok Buda lángoló romjai közül kitörtek. Így egykor világszép fővárosunk romjai teljesen orosz kézbe estek. Mintegy 120 ezer foglyot ejtettek az oroszok, többet, mint annak idején Sztalingrádnál. Budapest és éhező, fázó, szomjazó népe történelme legsötétebb idejét élte át. Itt Tatán is szemmel látható a németek kapkodása és viszszavonulása. Általában nagyon érezhető, hogy idő kérdése már csak, mikor jutunk mi is orosz kézbe. Február 14-én újra komoly ágyúzás hangja érkezett hozzánk. Este 10 óratájban ismét kialudt a villanyvilágítás. Legnagyobb meglepetésünkre 15-én megékezett Gazda István rendtársunk, aki kalandos utazással jutott el Tatára <299> Nagykanizsáról. Éppen csak egy napig volt nálunk, mert sürgősen vissza kellett mennie, mivel Kanizsán ő a légvédelemnél van beosztva. Állandó zavarórepülés. Minden éjjel itt húznak el a fejünk felett az ellenséges gépek. Látszik, hogy a közvetlen közelünkben folyhatnak a nagy harcok, mert mi is kivesszük részünket az izgalmaiból. Az emberek idegei nagyon fel vannak csigázva, mert az orosz varrógépek jellegzetes hangjuk miatt kapták ezt a nevet éjjelenként hol itt, hol ott dobnak le néhány bombát Tatára. {Bombázás } Így 16-án éjjel ½ 1-kor, este 8-kor, 17-én ½ 12-kor dobáltak bombát hol közelebb, hol távolabb Házunktól, nem egyszer a Fazekas utcában. 19-én a tóvárosi mozira dobtak bombát éppen előadás után. Ekkor mintegy 60 halott és 200 sebesült volt. De már 20-án ismét bombáztak. Utána rövidebb szünet után március 1-én. Sohasem lehetett tudni, hogy nem minket talál-e a halál. Éppen ezért volt állandó az izgalom, mert nem lehetett tudni, hogy érdemes-e az óvóhelyre húzódni, vagy biztonságban vagyunk-e? Mint utólag kiderült, a németek a Garam mentén áttörtek február 18-án, s ez volt a magyarázata a szünet nélküli pergőtűznek. {Péter elutazása } Péter Mihály rendtársuk február 18-án Magyaróvárra utazott, mert ott több bizalma van a menekülésben, s ott óhajt segíteni az ottani Háznak összeköttetései révén. Február 21-én özv. Darvasy Károlyné, rendtársunk édesanyja, kinek eddigi tatai lakását lefoglalták, a Rektor engedélyével fiához költözött. Február 25-én volt a barátoknál Földvári Imre Veszprém megyei áldozópap, egykori diákunk primíciája, melyen néhányan részt vettek a Ház tagjai közül, a novíciusok pedig gregorián misét énekeltek gregorián betétekkel. Február 28-án érkezett a miniszternek az a rendelete, mely az idei zavaros év befejezését lehetővé teszi, hogy a diákok díjtalan magánvizsgát tehetnek az iskolai év végén, illetve a következő év elején. Március 2-án a menekült rendtársainkat is behívják sorozásra. Elismerték mentességüket. A nyilasok szorgosan átfésülik a lakosságot, és a legszigorúbban bevonultatnak minden <300> épkézláb embert. A bomlás jelei mutatkoznak az ország-roncs vezetésében. Március 3-án Rajniss Ferenc minisztert lemondatják a kormányzótanácsi tagságáról.

63 1944/ Még ezen a napon az eddigi német katonaság elvonult. Már másnap újabb csapatok érkeznek. Igen sok a panasz szemtelen fellépésük miatt. {Újra tanítunk! } A nemrég nyilvánosságra került miniszteri rendelkezést kihirdettük 4-én diákjainknak, akik egyáltalán itt vannak Tatán. Most ismét iskolát akarunk nyitni a gyerekeknek, hogy valamit elsajátítsanak a követelményekből. Ugyanis szorgos mérlegeléssel elkészítettük minden osztály számára minden tárgyból a lehető legminimálisabb anyagot felölelő követelmény-listát. Ezt is tudattuk a diáksággal. Egyúttal hosszú időre visszanyúló küzdelmünket ismét megindítottuk diákjaink érdekében azzal, hogy 5-én meg is nyitottuk szükségiskolánkat a bejárat melletti igazgatói irodában és a sekrestyében, sajnos felsősök hiánya miatt csupán az alsó négy osztály összetoborzott diákjai számára napi 2-2 órában. Most is csak a legfontosabb tárgyakra szorítkoztunk: hittan, nyelvek, mennyiségtan. Természetesen csak csekély számban vannak diákjaink, mert még az itt levőket sem szívesen engedik szüleik, hiszen állandó a légiveszély, s így nem bátorságos a gyerekeket elengedni hazulról. {Kolláti látogatása } Március 6-án érkezett Mosonmagyaróvárról Kolláti István rendtársunk főhadnagyi egyenruhában. Beszámolt az ottani állapotokról, kicserélte az üzeneteket, s 8-án futárkocsival visszautazott. Március 10-én a tatai németek ismét kellemetlenkedtek nekünk. Tűzifánkat felhasználják, sőt az épületgerendáinkat is zavartalanul fűrészelik fel. Nem lehet velük szót érteni, s hagyni kell, hogy erőszakoskodjanak. Március 11-én a Rektor levelet intézett Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáthoz, melynek másodlata jelen könyv melléklete. A TATAI PIARISTA RENDHÁZ FŐNÖKE 67. sz. / Főtisztelendő Főapát Úr! Kegyelmes Atyám! A legnagyobb készséggel és örömmel sietek válaszolni kérdéseidre. Verespusztai Lászlóné a Remeteség-pusztán lévő napközi otthonnál viselt állásából március 1-én lépett ki és távozott három gyermekével együtt. A távozás oka az volt, hogy férje jött érte, és magával vitte a családot Győr mellé, hol ő katonáskodik. Pontos címét nem hagyta hátra, s így azzal nem szolgálhatok. Legyen szabad ezután beszámolni általános rendi és sajátos tatai helyzetünkről. Rendfőnökünk kormánytanácsával együtt Budapesten maradt. Akadályoztatása esetén jószágkormányzónkat, Sótonyi Istvánt bízta meg helyettesítésével. Sajnos, ő sem tudott elmenekülni az oroszok elől. Isten tudja csak, mi lehet most velük. Birtokunk majdnem egészen az oroszok kezébe került, csak a dörgicsei rész maradt meg, ez pedig jórészt legelő és szőlőgazdaság hl borunkat elvittek, mintegy 200, ,000 P-t fizettek érte. A megmaradt négy rendházunk kb rendtaggal fő nélkül, birtok nélkül van. Indítványomra a ma-

64 /1945. gyaróvári rendház főnökét, Bozi Ferencet bíztuk meg, hogy rendünket képviselje kifelé. Itt Tatán 31 rendtag van, köztük nyolc novícius magiszterükkel. A novíciusok rendszeresen tanulnak, és készülnek a fogadalomtételre. Meglehetősen összezsúfolva lakunk; a noviciátus az én lakásomban van, a többi rendtagok ketten-hárman egy-egy szobában. Június elsejétől július 10-ig nyári kurzust tartottunk tanulóinknak. Szeptemberben két elemi iskolában kezdtük a tanítást, majd rövidesen öt új helyre oszoltunk. Október végétől Karácsonyig lakásainkon foglalkoztunk a még itthon maradt kisebb gyermekeinkkel. Akkor jött az orosz, egészen a város széléig jutott és mi közel három hétig pincelakók lettünk. A rendházunk négy kisebb bombatalálatot kapott, az iskolánk egy katyuska sorozatot, de minket megőrzött a jó Isten. Sok kárunk van, de ha ennek árán megszabadulunk az orosztól, térden állva mondunk hálát a fölséges Istennek. Március 5-től kezdve megint tanítunk. A négy alsó osztálynak adunk órát hetenkint. A felsősöket alkalomszerűen ingyenesen instruáljuk ez utóbbit tesszük a jövő héttől kezdve Tatabányán is. Azt hiszem, Istennek, hazánknak nem tehetünk jobb szolgálatot, mintha neveljük, tanítjuk fiainkat. Ezekben szolgáltam be röviden rendi és tatai helyzetünkről. Tettem ezt azért, mert tudtam, hogy minden egyházi, iskolai ügy közelről érdekli nemes lelkedet. De tettem azért is, hogy a következő kérdést és kérést megtehessem. A kérdés könnyebb, ezzel kezdem. Katolikus főigazgatóságunk Budapesten maradt; mi most a rendi iskolák helyzete? Például ki adjad meg a magánvizsgálati engedélyt, mi lesz az érettségi elnökökkel? A magánvizsgálati kérvényeket április 5-ig kellene felküldeni; ismételten fordultak szülők hozzánk, a kérdés tehát aktuális A másik ügy már sokkal nehezebb, mert kérni mindig nehéz. Mint már említettem, mi itt Tatán a személyzettel együtt körülbelül negyvenen vagyunk. Tata hosszabb ideig front volt, tehát erősen kiélt. A rendi birtokokból alig maradt valami, s ami még volna, az a mai szállítási viszonyok mellett szinte megközelíthetetlen. Azért azzal a nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzád, légy segítségünkre a mai nagyon nehéz körülményeink között. E pillanatban a legnagyobb nehézségünk a hús, illetőleg zsír dolgában. A birtokról mindössze két hízott sertést kaptunk. (A múlt évben 110 személyre 27-et!) Mivel Törmörd itt van a szomszédban, sőt Pannonhalma sincs messzire, ha lehetséges lenne, mély tisztelettel kérünk legalább 3 hízott sertést. Vagy fizetjük az árát azonnal pénzünk van még vagy a háború után adjuk vissza természetben. A második kérésünk a borra vonatkozik. Bort régebben Dörgicséről kaptunk. Újabban a környéken vásároltunk, de most már nem lehet. Az előbbi feltételek mellett hálásan vennénk minden liter bort. Ezek volnának a mi nagy kéréseink. Hogy teljesíthetők-e, nem tudom. De egyet tudok, hogy ha van egy mód a teljesítésére, jóságos atyai

65 1944/ szíved segítségünkre siet. Még csak azt említem meg, hogy kérésünk ügyében közvetítésre kértem Bozi Ferenc magyaróvári házfőnök urat. Ő megígérte, sőt már érintkezést is keresett Pannonhalmával, de a részletekről még nem tudott. Azzal a szívem mélyéből fakadó őszinte kívánsággal zárom soraimat, hogy a jóságos Isten őrizze meg drága egészségedet, a nemes Rendet és édes magyar hazánkat. Alázatos tisztelőd és Krisztusban testvéred 25 Március 13-án hosszú idő után újra angolszász légitámadás érte környékünket. Füzitő, Szőny és Komárom <301> ellen mintegy 600 angol-amerikai repülőerődöt láttunk felvonulni Március 14-én a németek még azt a keveset is feldúlták, ami a gimnáziumban eddig úgy-ahogy megmaradt, így az igazgatói irodát is. {Újra ostrom várható } Ilyen előzmények után virradt ránk március idusa. Gyanús volt, hogy ezt a nemzeti ünnepet nem zavarják-e meg hadiesemények. A délelőtt aránylag csendesen telt el. Délelőtt a katonaság márciusi ünnepélyt rendezett a moziban. Ekkor terjedt el az a hír, megmagyarázhatatlanul gyorsan, hogy az oroszok Bicskénél áttörték a frontot. Egy ismerős katonatiszt elmondta, hogy elrendelték a 2. fokú páncélelhárító készültséget. Ennek látható jele, hogy minden kis hidat aláaknáztak. A szép barokk Nepomuki Szent János szobrot is leszerelik, hogy a híd robbantásánál kára ne essék. A tisztek szerint ne nyugtalankodjék senki; az egész preventív intézkedés csak azért van, mert az oroszok Bicskénél ismeretlen céllal nagyobb erőket vontak össze. Másnap Tatabánya felől erős ágyúszó hangzott. 17-én az oroszok Környebányára vonultak be! 18-a vasárnapra esett. A nyugtalanság egyre növekedett, ha a szinte elfásult lelkek körében még lehetséges. {Erős bombázás! } A légi tevékenység nagy. Az oroszok a nap folyamán hétszer bombázták Tatát. A tóvárosi részek, a Szentiványi utca, ebédtájban a Kálvária környékére zúdult a halál. A posta, az elemi iskola, a Hangya környéke súlyos találatokat szenvedett. Időközben nagyobb angolszász köteléket figyeltünk meg. Hesz Ödön rendtársunk, aki a családjánál tartózkodik, a házukat romba döntő bombától homlokán sebesült. Még így is volt ereje, hogy hozzátartozóival bekéredzkedjék a Házba. A karácsonyi ostromhoz hasonlóan ismét nagyon sokan bekéredzkednek a pincénkbe. {Walter sebesülése } Ezen a napon Dadon, övéinél tartózkodó dr. Walter János generális-asszisztens rendtársunk bombaszilánktól gyomrán és bal kezén súlyosan sebesült. Mi erről csak később, április 21-én értesültünk. {Oroszok Tatán! } Ilyen előzmények után következett el március <302> 19- e. Ma egy éve, hogy a németek bevonultak Tatára. Emlékezetes nap, mert az oroszok is ugyancsak ezen a napon vették birtokukba városunkat. 25 A fönti gépelt fogalmazvány a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

66 /1945. A nap a szokott módon, állandó repülőgépzúgás és ágyúdörgés közepette kezdődött. A németek nem mutattak kedvet az elvonulásra, mint utóbb kiderült, nem látták tisztán a hadi helyzetet. Mivel a vészhírek, s az azokat alátámasztó külső körülmények elég riasztók voltak, nagyon sok menekült tartózkodott pincénkben. A Ház lakói már megszokva a vészes életformát, óvóhelyen kívül tartózkodtak nagy számban. ½ 9 tájban láttuk, hogy egy kb. 5-6 bombázóból álló orosz repülőraj a vasútállomás felől a Ház felé repül eléggé alacsonyan. {Bombatámadás a Ház ellen } Nosza, lett erre rémült futkosás! Mindenki a legrövidebb idő alatt az óvóhely felé rohant. Alig értünk a kertajtótól az óvóhely lejártáig, mikor irtózatos dördülés kíséretében megingott a masszív Ház. A légnyomás ereje térdre roggyantotta a lépcsőn lebotorkáló embereket. A Házat bombák érték! A szörnyű recsegés-ropogás pillanatában mindenki a legrosszabbra gondolt. A vaksötét pincében pánik készült kitörni, melyet csak néhány atya okos és energikus fellépése akadályozott meg. Senki sem tudta, hogy merre történt a szerencsétlenség. Amint a füst és por kissé leszállt, a fiatalabbak azonnal felsiettek, hogy személyesen győződjünk meg a tényállásról. Szomorú kép fogadott. A folyosókon az ajtók tárvanyitva: a légnyomás felszakította a lezárt ajtókat is. A kertben látszott csak a rombolás a maga teljességében. Egy bomba a nagylépcsőház felett csapódott be, a padláson gerendába ütközve felrobbant, s így szerencsére nem szakította át a lépcsőház mennyezetét. A másik nagy bomba kg-os lehetett a díszkert kőkerítésére esve 5-6 m-es bombatölcsért vájt ki. Ugyanakkor kisebb bombák érték a tó felőli fronton a háztetőt, s szétszaggatták az esőcsatornát. A gimnázium felé eső részen, a padláson robbantak. Ugyanakkor a gazdasági udvaron, a teniszpályán is robbant 3-4 nagyobb bomba. A tetőcserepet sok-sok m2-en lehordta, vagy megmozgatta a légnyomás, a tó felőli front minden ablakát bezúzta A bombakráterből felcsapódó puha föld <303> a háztető magasságáig csapódott föl, s rátapadt az épület falára. A kertben mindenütt ablakcserép, cseréphulladék, kénes füst Első gondolatunk a hála érzése volt az Úristen felé, Aki bár nem kímélt meg bennünket ettől a veszélytől sem, mely több mint egy éve fenyegetett, mégis megvédett bennünket minden bajtól, ami a legdrágábbat, az életet jelentette. De vajon mindannyian megvagyunk? Gyors számítás. Az emeleten tartózkodott Kender és Csányi rendtársunk, kiknek már nem volt idejük a támadáskor lemenekülni. Hála Istennek, találtak valami kis zugot, ahol a szörnyű percekben meghúzták magukat. De ugyancsak fent volt az idős Medveczky rendtársunk is, kit kínos csúza az ágyhoz kötött. Jakab rendtársunk éppen meglátogatta, mikor az ablak alatt a bomba becsapott. Szerencsére az ablaktól védett helyen voltak, s a bezúduló ablakcserép és repeszdarabok nem tettek kárt bennük. Alig vittük le az óvóhelyre a megnyugtató híreket, mikor segélykérés jött a szomszéd összedőlt házakból. Mert bizony mi hála az öreg Háznak a

67 1944/ sok és nagy bombákat csak elviseltük, de a szőnyegbombázás útjába eső kis házak bizony még a kisebb bombákat sem viselhették el. A segélyhívásra a Ház fiataljai és a novíciusok azonnal átrohantak a szomszéd összedőlt házba. Ekkor tárult csak elénk az a sok szörnyűség, amit az alig 3-5 percig tartó szőnyegbombázás okozott! A ház előtt állt a németeknek egy sebesültszállító autója, melyen sebtiben menekülni akartak. A kocsi telitalálatot kapott. Alig tudtunk átlábalni a szörnyű masszán, ami ott maradt: vér, hajcsomók, letépett kezek, fülek, orrok, lábak. A bomba teljes munkát végzett! A kis házban, ahová egy ott ragadt magyar katona hívott, olyan összevisszaság fogadott, hogy a ház topográfiáját is alig lehetett elképzelni. A konyhát jelképező roncsok alatt kellett élő embert keresni! Már a konyha kőpadlójáig értünk, a gyors kutatásban, de semmi nyom. Végére sonkák, szalonnák, s egyéb kamrai dolgok alatt leltük <304> meg egy fiatalasszony összeomlott tetemét. Már nem segíthettünk rajta. {Menekülnek a németek } A bombázás komoly jeladás volt a németek számára. Mindenüket elhagyva eszeveszetten menekültek. A kórház személyzete is autóra kapott. Nem volt kétség: ütött az utolsó óra! Az utolsó német orvos elismerésre méltó hivatástudattal kötözte be az óvóhelyünkre hozott súlyos sebesülteket, aztán futással igyekezett bajtársai felé. Az Almási utcánál az oroszok az egész kórházat elfogták. Míg ezek történtek, igyekeztünk ellátni a sebesülteket. Egy öreg néni a szomszédból, diákunk nagyanyja, súlyos roncsolásokban kínlódott. Közben az az ellenőrizhetetlen hír érkezett, hogy az oroszok már a Kocsi utcán vannak. Néhányan felmerészkedtek a földszintre, s ott várták a következendőket. {A megszállás } 11 óra tájban jött be az első 3 orosz katona. Németeket kerestek. A piaristák dr. Gál István rendtársunk, mint tolmács vezetésével fogadták őket. Az oroszok barátságosak voltak, lekezeltek az ottaniakkal, s vidáman eltávoztak. Erre a hírre mind többen merészkedtek elő az óvóhelyről. Nem sokkal utóbb egy százados jött be egyedül és fegyvertelenül a Házba. Gál, aki egykori oroszországi tábori lelkészi szolgálata alatt tanult oroszul, s most menekült-napjait ismeretei bővítésére fordította, végigvezette a Ház földszintjén. A tiszt hideg, de udvarias volt. Már itt meg kell jegyeznem, hogy Gál orosz nyelvismeretével és lekötelező modorával nagyon sok hasznára volt a háznak. Mivel a konyha is használhatatlan lett, főzni nem lehetett. A rendtársak kenyeret és szalonnát kaptak, s a nem régen kiosztott rendi borokat fogyasztották hozzá. Ebben nem járt el mindenki kellő ügyességgel, mert a körülöttünk összezsúfolt idegenek szeme láttára cselekedték, s ezek közül nem hiányoztak a rosszakaratú besúgók sem. Szinte időnk sem volt annak megértésére, hogy mi játszódott le körülöttünk! Amitől eddig féltünk, az <305> most bekövetkezett! De volt még hátra sok minden, ami színezhette elképzelésünket.

68 /1945. Délután elég csend volt. Az orosz katonák egyelőre nem jöttek be. Csak 5 óra felé egy orosz őrnagy lovagolt be egyedül a gazdasági udvarra. Kellemesen lepte meg, hogy egy ott álló csoportunk fogadta, s nem mutatott félelmet. Cigarettával kínáltuk; elfogadta, megköszönte. Elmondta, hogy mérnök Szevasztopolban, s feleségét, s kisfiát megölték a németek. Jóindulatúnak mutatkozott velünk szemben. Amint sötétedett, kezdtek az oroszok gyakrabban cirkálni. Mindig németkeresés címén jöttek be a Házba egy kis kémszemlére. Végre is rájöttek, hogy bor van, s akkor az kellett nekik. Sajnos, a bor a lépcsőház alatti kamrában volt. A Rektor, aki elég jól beszélgetett oroszul, eleinte ellenállt a sürgetésnek, mondván, hogy nincs borunk. Végre is engedett, s adott egynek. Persze ez elvitte a hírt, s nemsokára egy egész részeg banda jött az újabb borért. Ezeknek már fel kellett nyitni a kamrát, a kulcsot sem várták meg, hanem lelőtték a lakatot. Az óvóhelyen elbújtatott tömeg pedig rémülten hallgatta az előtte ismeretlen célú lövöldözést. Természetesen, amíg volt bor a hordóban, állandóan váltották egymást. A folyosó végeit golyószórósok állták el, s így fegyveres fedezet alatt hordták el a kamrában összehalmozott sok-sok cukrot és minden egyéb értéket. {Éjjeli őrség } Mivel az éjszaka még bizonytalanabbnak ígérkezett, megszerveztük magunk között az éjjeli őrséget. A kapukat nem zártuk be, hiszen úgyis feltörték volna. Így nyitott kapuk mellett minden folyosón 2-2 rendtag őrködött váltakozva. Remény ellenére az éjszaka egészen csendes volt, csak távolodó tüzérségi tűz hangjai érkeztek hozzánk. A következő napon már állandóan jöttek be a Házba. A leglehetetlenebb helyeket is végignézték. Volt pl. két olyan orosz, akiknek apja Oroszországba szakadt magyar hadifogoly. Ezek pl. a padlásra mentek. Ott találtak egy utazótáskát, azt lehozták mintha csak ez lett volna a feladatuk <306> a Rektornak átadták, s lekezelve eltávoztak. Sok jóindulatú ember volt köztük, akik emberségesek voltak, míg nem volt bennünk szesz. De sajnos olyan is volt, aki már megkóstolta az ördög italát. Ezek közé tartozott az az őrmester is, aki a bort felfedezte. Miután elvittek mindent, jóakarattal sem adhattunk volna bort. Ez az ember géppisztolyos embereivel, lövésre kész fegyverrel hol fenyegetőzött, hol meg nyájaskodva akart célt érni. Volt olyan is, aki a Rektor szobájában követelőzött, s ott a mennyezetbe is lőtt. Nagyon sok kínos percünk akadt. Ilyen volt pl., mikor végiglátogatták a szobákat. El nem vittek semmit, csak jól megnézegettek mindent. Éppen ez volt a nyomasztó, mert várhattuk, hogy majd éjjel kedves időpontjukban eljönnek azért, ami megtetszik nekik. Így is pl. Babos vicerektortól az óráját elzabrálták. Kínos volt az is, mikor egyik öreg rendtársunk asztalán bort találtak hiába adta ki a Rektor az intézkedést, hogy minden szeszesitalt ki kell önteni. A Rektor pedig váltig bizonygatta az oroszoknak, hogy egy csöpp bor sincs a házban. Rövidesen érkeztek hírek a városból az oroszok zabrálás -áról és fosztogatásairól, nemkülönben a nőkkel szembeni erőszakoskodásokról. Mindez-

69 1944/ ideig hála Gál ügyes fellépésének sikerült mindannyiszor elterelni a bunker, az óvóhely elől, ahol rengeteg nő tartózkodott. Sajnos, az asszonyi kíváncsiság legyőzte a szükséges óvatosságot: lassacskán felszállingóztak, amit mi pedig szigorúan tiltottunk, s csak akkor engedtük őket a WC-re, ha pillanatnyilag orosz nem volt a házban. De a kíváncsiságuk meg is bosszulta magát: egy alkalommal egy orosz észrevette a bunkert, s ettől fogva nem volt titok többé. Éjjel jött meg a kíváncsiskodók böjtje. Jó néhányan mi is lent tartózkodtunk éjjel a pincében, részben azért, hogy védekezhessünk, ha kell. Egyébként is jó megoldásnak bizonyult, hogy ahol orosz megjelent, mindenütt nagy számban, csapatostul követtük. Ezen az éjjelen szörnyű ordítozás közben 3-4 orosz botorkált le egy szál gyertya világánál, tökrészegen. Annyira ijesztő volt közeledésük, hogy szomorú jelenség az előbb még a lejárat körül üldögélő csoportok hanyatt-homlok a háttérbe menekültek; még néhány piarista is ugyanígy tett. <307> A részeg oroszok először a vészkijárati kaput nyitották ki, miközben jelentőségteljesen húzták fel a géppisztolyaik biztosítékját. Majd a hordóknak estek neki de azok üresek voltak. A nép pedig felnevetett, valahányszor az oroszok kudarcát látta, mikor azok a félhordónyi borecetet is megkóstolták, bort remélve benne. Ez is természetesen bőszítette a ruszkikat. De ezután zsena, nő kellett nekik. A tolmácsoló Gál megtagadta kívánságuk teljesítését. Erre ők járták végig a nőket, s egyenkint vizsgálták őket. Talán még életemben nem volt olyan szörnyű érzésem, mint ekkor. Valaha a rabszolgavásárokon érezhettek az emberek olyan szörnyű megalázottságot, mint e percekben. Kisebb-nagyobb huzavonák után kiválasztottak néhány lányt, s édesgetve húzták, vonszolták ki őket a pincéből. Kiabálás, ellenállás hasztalan. Az emberek rémülettől megdermedve ültek a helyükön, míg a haditettet fedező fegyveresek is el nem mentek. Szerencsére baj mégsem lett, mert fenn a sötét folyosón a lányok kiszabadították magukat az oroszok kezéből, s külön-külön utakon elmenekültek. Esküdt Imre droguista[!], aki szintén itt volt családjával, aki tömbparancsnok is volt, s aki nem egyszer kellemetlen helyzetbe hozott bennünket a német világban, most nagyszerűen viselkedett. Mint a rend őre, azonnal a legközelebbi tiszti szállásra ment és segítséget kért. Két fiatal tiszt át is jött, s elzavarta a részeg erőszakoskodókat. Egész ünneplésben részesítette őket az óvóhely lakossága hálából. De ezek a veszélyek később sem múltak el. A városban szorongatott emberek minden oroszt hozzánk utasítottak a sajátjuk védelmében: van bor a papoknál, s asszony is bőven akad az óvóhelyen. Már idejében próbáltunk védekezni. Egy küldöttségünk ment le a GPU parancsnokságra, és védelmet kért a megújuló fosztogatások és erőszakoskodások ellen. A tisztek udvariasan meghallgatták a mieinket. Biztosították őket, hogy ez a bizonytalanság csak néhány napig tartó átmeneti állapot, amíg a megszállást befejezik, s a sorkatonaság előbbre nyomul. Addig azt ajánlották, hogy torlaszoljuk el a bejáratainkat.

70 /1945. <308> Ezt meg is tettük, de [egy] tiszt vezetésével így is két orosz betört a gazdasági udvar felől. Míg ők dörömböltek, azalatt a főkapun a parancsnokságra siettek a mieink. Közben az oroszok bejutottak, s mint akik jól ismerik a járást, azonnal az óvóhelyre mentek. Itt igazolást rendeztek, s kezdődött volna minden elölről, ha egy őrnagy meg nem érkezik a parancsnokságról, s hosszas veszekedés és fenyegetés után ki nem dobja a részegeket. A fegyelmük nagyon gyenge: tisztjeikkel feleselnek, s olykor már-már ellenük is fegyverért nyúlnának. A jelek szerint szabadrablás volt hallgatólagosan engedélyezve, s most ezek érvényt is akartak szerezni joguknak. A nők háborgatása még tartott minden parancs ellenére is mindaddig, amíg csak frontkatonaság volt átutazóban. Mi úgy védtük meg őket, ahogy tudtuk: őrségek a folyosókon, éjjel kapuk lezárva és elbarikádozva; a pincében is állandóan piarista őrködött, ha mégis bemerészkedett az orosz, akkor csapatostul vettük körül, s nemzetközi nyelven magyarázva zavartuk el. Jellemző, hogy a fegyveres orosz is meghátrált, ha sokat látott magával szemben. Volt olyan is, hogy a hozzánk közelebb álló nőket mi magunk rejtegettük Magyar rendtársunk angolkisasszony rokonát pl. reverendába bújtatva a csoportunkba elvegyítettük, Jakab rendtársunk 5 unokahúgát pl. a kóruson bújtattuk, vagy pedig rendtársunk szobájába zártuk. Hála Istennek, gondos őrködésünk nyomán nem is történt egy nőnek sem baja a Házban; nem úgy, mint a városban, ahol nemcsak a frontkatonaság itt-tartózkodása, hanem általában az orosz katonaság ittléte alatt sok-sok becstelenítés történt. De e helyen is tartozunk az igazságnak azzal a megállapítással, hogy nem egyszer a nők kihívó magaviseletükkel is okai voltak a saját szerencsétlenségüknek. Persze, hogy ez nem lehet általánosítás, de sajnos komoly szerepet játszott. Ugyancsak tanulságosak az utókor számára azok a tanácsok, melyeket kiértékelhetnek a minket ért veszteségekből. Sajnos, nagyon sok cikk, amit a distributio alimentorum 26 idején kiadtak, erősen apadni kezdett, mert az ellátás gyenge, hiányos volta miatt egyesek így próbálták magukat biztosítani. <309> A Ház vezetősége tehát beszedte a cukrot, zsírt, lisztet, s nagyrészt egy helyen őrizte. Mikor az oroszok megtalálták a kamrát, szinte minden a kezük ügyében volt, csak el kellett vinniök. Még szerencse, hogy az annak idején elfalazott kripta sok élelmi-értéket rejtett el. Szintén megvolt minden lehetősége annak is, hogy a cserkészek részre tárolt lisztet a malomból elhozzák, de fuvarhiány miatt ez is ottmaradt, s így orosz kézbe esett. Utóbb lovunkat, kocsijainkat elvitték a ruszkik, ahogyan újabban nevezik őket. Legjelentősebb veszteségeink a disznók voltak. Már a garázdálkodó németek lopkodták disznóinkat; az oroszok már annyi fáradságot sem vettek, hogy titokban hurcolják el a sertéseket. Ha jól tudom, vagy 9 nagy és kisebb disznó esett az oroszok kezébe. Nálunk nagy könyörgésre két koca maradt csak. Így sajnos, nagyon hamar a végére járhattunk volna a készleteinknek, hi- 26 élelmiszerek kiosztása

71 1944/ szen voltunk is rá elegen. Veszteségünket nagyban növelte az is, hogy a maradék fűtőfánkat is használták természetszerűleg az oroszok. Volt valahol a gazdasági épületben nagyobb mennyiségű burgonyánk elvermelve, mit eleinte a katonák miatt nem lehetett elővenni, utóbb meg elfelejtkeztek róla, s így az is kárba veszett. {A személyzet } Amint a karácsony körüli harcokban meg kellett dicsérnünk a személyzetünket, így el kell most annak legalább is egy részét marasztalni. Még az érthető, hogy a lövöldözések idején lemenekültek, de az oroszok bevonulása után már az inasok közül 2 beszüntette a munkát. Az egyik, akit egy piarista oktalanul leitatott, egyenesen minősíthetetlen szavakkal kirohanásokat is rendezett a papok ellen. Később olyan ímmelámmal vették fel a munkát, hogy az a semmivel sem volt egyenértékű. És nem lehetett szólni, mert ők is tudtak a kriptai rejtekünkről, s ezt akármikor elárulhatták volna, ha nekik úgy tetszik. Nem is rejtették véka alá azt a nézetüket, hogy most más világ kezdődött, melyben az urak helyzete megváltozott. S ezt éreztették is úton-útfélen mindannyiunkkal tiszteletlen, hányaveti magatartással. Ne adja Isten, hogy a következő piarista nemzedékekre <310> még egyszer egy háború, sőt ellenséges megszállás átka nehezedjék, de akkor a legjobb, ha még idejében gondoskodnak valami alkalmas, csak a Rektortól, s legfeljebb bizalmasától ismert rejtekhelyről, ahol a lehető legkevesebbek segítségével elhelyezhető minden érték, amit már jó előre hierarchikus érték-sorrendbe kell foglalni. Hasonlóan gondoskodni kell egy haditervről, hogy kiürítés esetén mit, hová, mennyi idő alatt és kiknek a segítségével lehet megmenteni. Főleg a miénkhez hasonló tökéletes kiürítésre kell majd a jövendő rektoroknak gondolni. Amit elhagyunk, amit a katonák szavában bízva rendelkezésükre bocsájtunk, amit az oltalmukra bízunk, arról már eleve le is mondhatunk. Még egy szöget sem szabad a falban hagyni, kilincset az ajtóban, vagy bútort a szobában. A WC-k sincsenek biztonságban, de a lámpák égői sem. A legjobb mindjárt az elején a tökéletes elzárkózás és rideg elutasítás, mert lehet, hogy erőszakkal veszik el, ami nekik kell, de ez nem biztos; ha ellenben udvariasan átadunk nekik valamit, akkor az menthetetlenül tönkremegy és ez biztos. Legyen ez is egy része a tanulságoknak! Egyébként is, ha csak a kisujjunkat adjuk, az egész karunk kell utána. Március 22-ig általános bizonytalanság volt. Ekkor kezdett valamelyes törvényes élet kialakulni. A magyar közigazgatás megindult. Megalakult a Tatai Nemzeti Tanács. Elnöke dr. Tárkányi Lajos, közoktatási tanácsnoka dr. Karácsonyi, iskolánk egykori zene-, ill. énektanára. {Oroszok laknak a Házban } Mivel mind ez ideig a házban is a személy- és vagyonbiztonság nagyon bizonytalan volt, arra törekedtünk, hogy magasabb rangú orosz tisztet szerezzünk, aki beköltözve a Házba, útját állaná az atrocitásoknak. Eleinte egy őrnagy ígérkezett, de ez elmaradt, s utána egy jóindulatú százados jött. Nem egyszer igénybe kellett vennünk a segítségét erőszakoskodó elemekkel szemben, s ő mindig szépen elsimította a dolgokat

72 /1945. akkor is, ha fölöttese is volt a zabráló különítményben. Jó emlékeket hagyott maga után hasonlóképpen egy fiatal, 19 éves szibériai százados is, aki visszavisszatért a még nem messzire lévő frontról, és gyermekes naivsággal dicsekedett el hősteteivel. <311> Tehát most már laktak oroszok is a Házban, amennyiben a földszinten Bán rendtársunk az övéinél tartózkodó Wagner lakásába költözött. Később a kapubejárat melletti szobába is beköltözött egy iroda, a másik helyiségükre pedig a ЛЕНІНϹKАІА КОМНАТА 27 feliratot tették. Később a front eltolódásával mindig újabb és újabb emberek cserélgették egymást a szobákban. Persze, arról szó sem lehetett, hogy ránk is tekintettel legyenek. Nem akartak tudatosan kellemetlenkedni, csak bárdolatlan magatartásuk hozta magával a kellemetlenséget. A villanyt, mikor már volt, ki sem oltották, rádiójukat bömböltették, ordítoztak, részegeskedtek; az európai modornak halvány árnyalata sem volt rajtuk. Tény, hogy más világ gyermekei. {Orosz kórház } 22-én bekövetkezett, amit várhattunk: orosz főkötözőhely érkezett. Számunkra megnyugtató volt, mert az állandó zaklatás ellen védelmet reméltünk. A számú kórház 28 szállta meg a gimnáziumot, s a rendház, illetve konviktus németektől használt szakaszait. Nemsokára be is rendezkedtek. A szertárakból összeszedett madarakkal, virágokkal, szőnyegekkel és bútorokkal igyekeztek az orosz nő-katonák (barisnya, szanitarka, ápolka) a betegek számára elviselhetővé tenni a helyiségeket. {Kiköltözés a konyhából } Minket legkomolyabban az érintett, hogy kilakoltatták a konyhánkat a helyiségéből. Minden mozgatható dolgot, amire nem volt szükségük, át kellett hurcolnunk az ebédlőbe. Itt kellett főzni a szakácsnénak hosszú heteken át. Az ebédlő egyébként is ostromlott várhoz hasonított üvegtelen ablakaival, s a benne felhalmozott rengeteg bútorral, kamrafelszereléssel. Ami az oroszoknak kellett, egyszerűen lefoglalták maguknak. Hiába: vae victis! 29 Egyébként meg kell hagyni, hogy konyhában, kórházban a személyzetük tiszta volt; a szakácsok fehér kabátban dolgoztak. Tisztaságban időnként a németek fölé is emelkedtek. Igaz, hogy mindent robot-munkásokkal végeztettek. {1. ukáz } Ugyanis 24-én jelent meg falragaszokon a katonai parancsnok első ukáza, mely a helyzetet óhajtotta tisztázni. Az ilyenkor szokásos rendelkezések mellett a fegyverek és rádiókészülékek beszolgáltatását rendelte el. Kissé humorosan hatott, hogy alkoholtilalmat írt elő, <312> mindenki rejtegette, ha volt szeszes itala, viszont az orosz katonák ezt keresték a legki- 27 Lenini szoba (Ленинская комната): a szovjet iskolákban és laktanyákban pihenő vagy továbbképzési célra berendezett klubszoba, amelyet Lenin mellszobrával, illetve más kommunista vezetők portréival díszítettek. (a szerk.) 28 Ezt írták ki a kapukra: Комната-Карпус[!Корпус] Занята во. Частвю Сосместно с профессорои Нач. Во. Частвю Fв. Маиор [= A szobát-épületet az sz. alakulat foglalta le a professzorral közösen, aki az szám alakulat parancsnoka, gárda őrnagy (a szerk.)] 29 Jaj a legyőzötteknek!

73 1944/ tartóbban, és éppen ittas állapotukban csinálták a legnagyobb bajokat. {Robot } Ugyanakkor jelent meg a közmunka-, népszerű nevén robotrendelet. Taxatíve felsorolta, hogy milyen életkorok között kell közmunkát végezni. Majdnem mindannyian a korhatár alá estünk. A Rektor úgy beszélte meg az illetékesekkel, hogy mi a házunk táját próbáljuk rendbe hozni, s ezt számítsák be a közmunkába. Ők minden további nélkül el is fogadták ezt. Ettől kezdve azonban a Ház életét megkeserítő dolgok alakultak ki ebből. Ugyanis a Ház tagjainak életében ez volt az első alkalom a testi munkára. Dicséretükre legyen mondva, meg is állták a helyüket. Jó példával maga a Rektor járt elöl, aki nem szégyellte, méltóságával és egyéni tekintélyével összeegyeztethetőnek tartotta, hogy seprővel a kezében álljon oda a Ház előtti utcarészt kitisztogatni. A példát kezdetben jeles buzgósággal követte is mindenki. Azon felül, hogy kívánják, hogy szemmel tartanak bennünket, mindenki érezte, hogy erejéhez képest részt kell vennie a helyreállítási munkában. Eddig nem is volt hiba. A baj ott kezdődött, hogy a kezdeti szalmaláng hamar ellobbant. Egyesek elmaradtak a közös munkákról, akár bejelentve, hogy nem bírják, akár egyszerűen szó nélkül. A nagy Ház sok-sok zugában mindig szépen megbújhatott, aki nagyon akart. Kétségtelen, hogy megerőltető munka várt ránk, a koszt igen silányra változott, azonban bántó az volt, hogy a végén ugyanaz a néhány ember dolgozott csak a Rektor vezetésével. A többiek eltűntek, s ebben a menekültek is kevés kivétellel beleszámítódnak, akik ruha-, cipőhiányra való hivatkozással mentették fel magukat a munka alól. A Rektor sürgette a napi munkán való részvételt; jó példával és a józan észre való hivatkozással önkéntessé tette lényegében a munkát. Viszont arra éppen udvariassága miatt nem hajlott, hogy időre és személyekre vonatkozólag ossza ki a feladatokat. Ennek eredménye lett az az anarchia, hogy az <313> unos-untalan elhangzó felszólításokra mindig csak ugyanazok a robotolók jelentek meg. A feladatok nem fogytak, sőt növekedtek, s így aránytalanul megnövekedett munka igazságtalan megosztása megmérgezte a kedélyeket. {Nagyhét } Közben a Nagyhét is elérkezett. Mivel a novíciusok több mint egy hónapon át készültek az összes szertartásra, minden akadály nélkül rendeztük meg azoknak délelőtti részét. A szokásos nagycsütörtöki konvent mise is megvolt, de csak önkéntes alapon; nem számították az illetékesek hivatalosnak. Ennek ellenére is majdnem mindenki részt vett rajta. A fogadalomújítás elmaradt. A Rektor kívánságára az officium tenebrarum 30 elmaradt, bár a novíciusok tudták szépen a siralmakat hogy amíg egy helyen vagyunk összezsúfolódva, valami baj ne essék a Házban. Oroszok nem egyszer beállítottak a templomba is, de inkább csodálkozó kíváncsiság, mint rosszindulat látszott rajtuk. Egyszer turkáltak a sekrestyében, de csak ki- 30 Nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton késő este végzett imádság( sötét zsolozsma ), Jeremiás siralmaival (a szerk.)

74 /1945. szórtak holmikat. Ami eltűnt (egy-két törülköző, stb.), azt inkább a szomszédok zabrálták el. A nagytemplom belsejében rendezett egyszerű feltámadáson kisebb küldöttségünk, s a novíciusok vettek részt. Az oroszok részéről semmiféle akadékoskodás egyházi életünkben nem történt. {Új kórház } Március 27-én állandóbb jellegű kórház érkezett; a főkötöző követte a nyugat felé nyomuló frontot. Ezt még inkább igyekeztek a barisnyák vonzóvá, kedvessé berendezni. A Múzeumból, a szertárakból és magánosoktól összeszedett dolgokkal csinosították a helyiségeket. Rengeteg sebesültjük volt: a lövéseket érdekesen főleg azzal orvosolták, hogy szinte az egész beteget gipszbe merevítették, hogy így kényszerű mozdulatlanságban gyógyuljon a seb. {Tisztogatás } Közben állandóan dolgoztunk. Hol könnyebb, hol nehezebb a munkánk. Eleinte a gimnáziumi udvarban hegy nagyságúvá növekedett szalmarakásokat gereblyéztük át, s utána felégettük. Rengeteg orosz jött megcsodálni, hogy a papok hogyan dolgoznak. Jóindulatúlag ajánlották, hogy gyújtsuk fel az egészet. Mikor megmagyaráztuk, hogy <314> lőszer miatt óvatoskodunk, megnyugodtak. Valóban, volt is okunk e kutatásra. A sebesült németeket egyszerűen szalmára fektették még annak idején; zsebükből kézifegyver lövedékek és kézigránátok estek a szalmába, s később azt a szalmával együtt kidobták. Ezért kellett átgereblyézni mindent. Később a gimnázium ablakaiból kihajigált ilyen alomszalmát tüntettük el. Majdnem a földszinti ablakok magasságáig fogta körül a gimnáziumot ez a szalmakoszorú. Helyenként kőkeménnyé fagyott még a tél folyamán: alig tudtuk szétpiszkálni. Az alatta talált értékeket mentettük és osztályoztuk. Találtunk pl. egy teli tank benzint is. Szörnyű volt közben a gimnáziumban operált oroszok panaszos ordítását hallani; nemkülönben a pincéből feltörő rothadt krumpli halálos bűze. {Cserepezés } De volt dolog a Ház körül is. Szétbontottuk a feleslegessé vált bicikliszín és a disznóólak tetejét, és verejtékes munkával a tetősérülésekig hurcoltuk, ott felvontattuk a tetőre, s a novíciusok dilettáns cserepesek szépen befedték a Házat. Így megmenekültünk az esők veszélyétől. {Hurcolás } Néha alkalom nyílt egy-egy kis pihenőre, de a Rektor ekkor is hajszolta a munkát, hogy lássák a minket árgus szemekkel néző jóakaróink is, hogy dolgozunk. Ilyenkor nem egyszer oktalan munkát is kellett végezni a fentebbi okok miatt egyre gyérülő robotos-hadunknak. Pl. a kétségtelenül nagy értéket jelentő deszkáinkat 4-5 egymás után következő helyre is elhurcoltuk, hogy a végén a kiinduló helyre vigyük vissza. Sok egyéb ilyen céltalan hurcolás is volt, ami tisztán a l art pour l art szellemében zajlott. {A betegek körül } Az az aggodalom, hogy munkátlannak látnak minket, vitt bele egy nem könnyű, de nagyon érdekes munkakörbe. Az oroszok mindig tekintettel voltak papi vagy tanári állapotunkra, s így nem kényszerítettek robotra. Mikor azonban hivatalosan bejelentettük, hogy a Házban, s az itteni kórház körül tevékenykedünk, attól kezdve minket is befogtak. S

75 1944/ mivel készségünket látták, újra többet és többet akartak. Így került sor arra is, hogy mikor ember-szűkében voltak, minket fogtak be a betegszállításra. Az oroszok maguk ugyanis <315> óvakodtak minden munkától. Így aztán mi mentünk le a gazdasági udvarba, ahol praktikusan berendezett sebesültszállító kocsijaik érkeztek. Innen kisebb részben a konviktus földszintjére, nagyobb részben az emeletre szállították betegjeiket. Ezek legnagyobb része is gipszben feküdt. Még a legkisebb emberke is szörnyű nehéz volt a kg-nyi gipszpáncéltól. (A rossz gipszet egyébként a konviktus emeleti WCjéből az udvarra folyatták; a gipszelés az egyik mosdóban történt.) Sokszor az oroszoknak sem volt kellő áttekintésük. Volt pl., hogy a felhordott betegjeiket a gimnáziumba vitették át velünk, ott is keringtünk egyik emeletről a másikra, míg helyet találtak Persze ez a munka eleinte nem volt ínyünkre, mert a cseréphordáshoz hasonló fizikai terheléssel járt. De rövidesen megtaláltuk a krisztusi indokot, ami kisegített a bajunkból. Lehetetlen volt ezekben a nyomorult sebesültekben az ellenséget és nem a szenvedő embertestvért látni, mikor olyan tehetetlenül feküdtek kezeink között. Érdekes volt megfigyelni, hogyan reagálnak a mi papi megjelenésünkre. Egyik részük mongolok, üzbégek, stb. egyéb ázsiaiak mozdulatlan faarccal vette tudomásul, hogy papok sürgölődnek körülötte. A legnagyobb rész részvétet és vigasztalás remélve tekintett ránk, s hálás volt pár tört orosz vigasztaló buzdításunkért, s hogy óvatosan kezeltük őket. Volt olyan is, ki mikor már ágyába tettük, egyetlen kincsét, a markában szorongatott cigarettát akarta nekünk adni. Csak alig egykettő volt, aki ellenségesen viselkedett, de talán az is kínjában nem volt magánál. A legtöbb hálás volt, s nagyon-nagyon alázatos a szenvedésében. Mély humánum volt mindez. {A kórház belső munkája } Egyikünk reverendáját kímélendő, fehér munkaköpenyt öltött magára, s így állt be ebbe az emberhurcoló munkába. Arról volt szó, hogy a konviktusi felső prefektusi szobában berendezett műtőbe kellett a sebesülteket kötözésre vinni. Már a fehér köpeny miatt a betegek is orvosnak nézték, mikor pedig az előszobába értek a betegekkel, ahonnan a műtőbe sterilizált öltözékű ápolók vitték át a pacienseket, az ott dolgozó kapitányorvosnő <316> behívta rendtársunkat, s felkérte, hogy segédkezzék. A betegeket kellett tartani, amíg a pungálásokat elvégezték. A beszúrást a megtámadott tüdők körül az orvosnő végezte, magát a kiszívást pedig magyar vöröskeresztes nővérek. Ekkor nyílt lehetőség egynémely megfigyelésre. Szörnyű, bár már gyógyuló sebesüléseket lehetett látni. Az aknaszilánkok olykor két ököl nagyságú húsdarabokat téptek ki a betegekből. Volt olyan is, hogy a hóna alatti nyíláson a tüdejét lehetett látni. Aránylag csendesen tűrték a kezelést. Az oroszok feltűnő gondot fordítottak a sterilizálásra. Külön asztalnál ült egy sterilizáló asszisztensnő, s ő adta át 2-3 lépésnyire közeledő munkatársainak a steril kötszert. A kapitány-orvosnő nagy szeretettel és részvéttel, nem kevesebb ügyességgel, s amellett európai műveltséggel kezelte a betegeket és a körülötte állókat. Időnként eljött rendtársunkhoz, s

76 /1945. egy-egy érdekesebb eset röntgenképét mutogatta. Volt alkalma rendtársunknak meggyőződni az orvosnő technikai ügyességéről is: végignézte az operációját. Egy gennyedő tüdőhurutosnak a bordájából 3-4 cm-es darabot távolított el, gumicsövet helyezett be a genny eltávolítására. Az első bemetszéstől az utolsó öltésig alig telt el 9 perc. Mivel törte az angol nyelvet, így lehetett vele beszélni. Szerényen hárította el gratulációnkat, s hivatkozott arra, hogy néha egy-egy délután 4-5 ilyen operációt is elvégez. A mellette dolgozó fiatal moszkvai orvossal két rendtársat, kik közül az egyiket (Csányit) rádiójuk kijavítására kérték, vacsorára is magukhoz hívtak. Legalább is ezek egészen európai módon viselkedtek. {Húsvét } Ilyen körülmények között köszöntött ránk a Nagyhét és a Húsvét ünnepe (ápr. 1.). {Meghalt az esztergomi bíboros érsek prímás és a győri püspök } Megkésve megérkezett hozzánk a hír, hogy március 29-én a Magyar Sion főpapja, dr. Serédi Jusztinián bíboros érsek, Magyarország hercegprímása elhunyt. Kötelességének teljesítése közben érte orosz golyó dr. br. altorjai Apor Vilmos győri püspököt. Példaadó életük és haláluk kitörölhetetlen nyomot hagyott mindannyiunk lelkében. {Magyary Zoltán halála } Még egy halálesetről kell beszámolnia e krónikának, ami közelről érinti a Ház történetét. Az orosz megszállás alatt távozott az élők sorából dr. Magyary Zoltán <317> egyetemi ny. r. tanár és felesége. Héregen húzták meg magukat, s ott érte el őket a halál ma még előttünk ismeretlen módon. Ha hihetünk a híreknek, annyira megviselték idegeiket az események, s az állandó zaklatások, hogy önkezükkel vetettek véget életüknek. Ha ez igaz, nagyon megrázó élmények állhattak mögöttük, hiszen komoly katolikus álláspontjuk közismert volt. Nem lehet célunk, hogy e lapokon méltassuk Magyary jelentőségét. Meg kell állapítanunk az igazság kedvéért, hogy volt súrlódása a Ház tagjaival. Azt azonban még elvi ellenfelei is kénytelenek elismerni, hogy a legnagyobb önzetlenséggel tett mindent Tatáért. Kevés ember viselte annyira szívén városunk javait, mint ő, s kevesen tettek az újabb korban az Esterházyak mellett többet Tatáért, mint ő. Szívén viselte Tata emelését, csinosítását; mindent megtett, hogy művelődni, gazdagodni, emelkedni lássa. Nagyvonalú terveibe a kegyes atyákat is beillesztette. Rendünk szoros kapcsolatban állt vele, mert az általa életre hívott Tatai Múzeumot falaink közé fogadta és sok-sok becses tulajdonunk letétbe helyezésével gazdagította. Másrészt Magyary életre szólította a Tatai Diákszövetséget, annak pesti tagozatát, s felállította pesti Horthy-kollégiumban a Tatai Szobát, melynek segítségével sok-sok értékes, szegény tatai fiút indított el a jobb jövő felé. Igazán pater volt velük szemben, még érzelmi síkon is ő, akiben ezt a vonást sokan tagadni szerették volna. Nagyvonalú, értékes, jó ember volt Magyary Zoltán, akit őszintén sajnálunk, gyászolunk, s akit nem felejtünk, s imádságunkkal is kísérünk az Úristen elé. R. I. P.! Közben az izgalmas napokat nyugalmasabbak követték. A háború hulláma már átcsapott felettünk irtózatos erővel. Jöttek a köznapok. Mindegyik

77 1944/ meghozta a maga jaját-baját is, de az öröm sem maradt el. Örültünk, hogy az Úristen megtartott bennünket: bizonyára céljai vannak velünk. Örültünk, ha hallottunk diákjainkról. Örültünk, hogy nem szólt a sziréna, hogy nem volt légitámadás, hogy nem harcoltak körülöttünk. A munka folyt állandóan: hordtuk a sok törmeléket, eltakarítottuk <318> a romokat, kezdtük újra az életet. Sok örömöt jelentett mindez, hiszen mellette ott terpeszkedett a gyász, a szörnyű veszteség érzése. Emberöltők munkája rommá lett. Évtizedek szorgos munkája, fáradsága kárba veszett. Ifjú életek százezrei lobbantak el; nincsen család, ahol ne gyászolnának valakit. {Házi bajok } Az általános fájdalmak mellett a házi bajok sem hiányoznak. Az elmúlt idők szörnyű feszültsége még nem oldódott fel. A hangulat rossz. Az emberek ingerlékenyek, a látott hibák felett sem tudnak napirendre térni. Gyanúsítgatások, vádak vannak a levegőben. A vagyonkezelés ellen sok a kifogás. Hiányolják, hogy nincsen házi gyűlés, nem hívták össze az illetékesek, ahol jogos formában orvosolhatnák a panaszokat. Simább vezetést szeretnének, több eréllyel. Sok a panasz a materiális világ síkján: nagyon silány és gyenge a koszt. Nehéz testi munkánk mellett kevés az erők fenntartására. Homokos, földes lisztet eszünk csikorog minden falat a szánkban; cukor vagy más tápláló édesség (méz) nem nagyon kerül az asztalra. Eddig nem látott ételek (marharépa-főzelék) kerülnek az asztalra. Ami étel van, az ízetlenül készül. Sok a méltánytalanság is e vádakban, bár azok mind tények. Az emberek nehezen tudnak belehelyezkedni abba a gondolatba, hogy ennek beláthatatlan ideig elégnek a kell lennie. Bizonytalan minden beszerzési lehetőség. Tény, hogy létünk bizonytalan. Az új kormányzat radikális földreformot valósított meg: minden 100 holdon felüli nagybirtokot szétosztott az igénylők közt. Így a mi rendünk is elvesztette minden földjét, legfeljebb 100 holdnyi maradhat a kezén. Mikor, hogyan, mivel kárpótolnak; kárpótolnak-e? Csupa kérdés, melyre még nincs felelet. Persze, ez is hozzájárul a bizonytalansághoz. A vezetés, melynek ex offo konzervatívnak kell lennie, előre néz, tartalékol, takarékoskodik. Ez józan szemmel nézve nem lehet rossz, csak mikor a mindennapi kenyér már nagyon szűkösen van, akkor kell revízió alá venni a fenti álláspontot. Mintha kevéssé bíznánk abban, hogy Isten megsegít a legnehezebb <319> percekben is, amint már addig is tette. Minden az újjáépítés jegyében folyik. Április 7-én újra van villany a házban, de a városban még nem. Egy-két napig még hunyorognak az égők, de lassan rendbe jön minden. Milyen jó lenne, ha nálunk lennének a rádiók! Nem lennénk csupán a mendemondákra utalva. Csak annyit tudunk, hogy nyugatra messzire előretörtek az oroszok. Ők maguk nem nagyon beszélnek a front topográfiájáról.

78 /1945.

79 1944/ A fönti újság a krónika 318. és 319. oldala közé téve található. (a szerk.)

80 /1945. {Kapcsolat újra Pesttel } Április 9-én vállalkozó kedvű Csányi rendtársunk elindult Pestre. Valóságos odysseiát írhatnánk kalandjairól. Egy hét múlva vergődött vissza, s számolt be tapasztalatairól. Tőle tudtuk meg, hogy dr. Szamek József rendtársunk, a Kalazantinum prefektusa és dogmatika tanára budapesti ostrom idején eltűnt. A Svábhegyen menekültek, mikor Szamek, a népszerű Jóska bácsi nyilván megsebesült. A nagy hóesésben elmaradt. Mikor a tüzelés enyhülésével keresésére indultak, nyoma veszett. Valószínűleg egy jeltelen sírban pihen. {Alkalmazottjaink oszlása } Április 10-én Penksza Jenő, legügyesebb inasunk, aki mint román katonaszökevény került hozzánk három éve, visszatért Erdélybe. Vele ment Antal bácsi, a kocsis, akit szintén a háború sodort hozzánk a Székelyföldről. S hogy az erdélyiek hazaszivárgása teljes legyen, a Menyus gyerek, aki lábtöréséből szépen felgyógyult, szintén itt hagyott bennünket 12-én. Most már csak két inas maradt e nagy Házra. {Rendfőnöki levél } Április 11-én érkezett meg a kézi posta révén a Rendfőnök úr levele Pestről. Hosszú elszakítás után újra áll a kapcsolat Tata és a Rend feje között! Szomorú és sivár helyzetről számol be a Rendfőnök úr. Új, egyszerűbb, igénytelenebb, de bensőséges, életerős, új virágzás előtt álló piarista életet hirdetnek meg az ékesszóló sorok. Április 13-án meghalt Fr. Roosevelt, az USA erős akaratú elnöke, aki a döntésig vezette a második világháborút. {Időjárás } Hideg, zimankós időjárás teszi nehézzé a napokat. Nagy baj ez a mostani időben, mikor olyan kevés remény van a jó termésre, hiszen nem dolgozzák meg a földet. {Megint iskola! } <320> Április 16-án ismét lehetőség nyílt a tanítás megkezdésére. Az orosz parancsnokság a helyzet megszilárdulása után azonnal abbeli óhajának adott kifejezést, hogy a normális élet megindulásának kinyilvánítására lehetőleg minél előbb nyíljanak meg az iskolák. Amint csak lehetett, azonnal megkezdtük az iskolakezdésre irányuló tevékenységünket. Eleinte rengeteg baj volt a fertőtlenítés kérdésével. Ugyanis az elemi iskola, ahol tanítani akartunk, olyan állapotban volt, hogy csak alapos fertőtlenítés és meszelés után költözhettünk bele. Végre sok-sok huzavona után ki is sikálták az iskolát, s mi nem is egy hónappal a város megszállása után ismét elkezdtük a tanítást. A létszám nem volt nagy; főleg a felsősök hiányoztak. Mindazonáltal minden osztályban megkezdtük a munkát. Párhuzamosításra legfeljebb az alsó osztályokban lehetett volna gondolni, de csak 8 osztályban tanítottunk. A felsősöknek szinte zömét alkották a bejáró magántanuló lányok. Biró Imre asszisztens, rendfőnöki titkár is bekapcsolódott az iskolai munkába! Bár kevesen indultunk, a létszám napról napra mégis emelkedett. A községi tanács kívánságára az orosz nyelv tanítását bevezettük kötelező rendkívüli tárgyként. A tanítást egy hónapig Kaptay József tóvárosi elemi iskolai tanító, később Sóky István tóvárosi kántor vállalták. Az Isten tudja hányadszor megkezdett iskolaév viszonylag zavartalanul folyt. Mindössze az oko-

81 1944/ zott kellemetlenséget, hogy egy, csapattestétől elcsellengő orosz katona engedélyt eszközölt ki a Nemzeti Bizottságtól, hogy előadásainkat látogathassa! Modortalanul be is állított jó néhány órára; főleg a felsősöknél vízitelt, ahol a nagylányok jobban érdekelték a tanulás -nál. Érthetően a szülők kezdték félteni nagy lányaikat a csak alig elmúlt veszedelemtől, s egyre többen maradtak el az előadásokról. Többszöri üzengetésünkre visszavonták a fent említett engedélyt, s oroszunkat is nemsokára a GPU egy osztaga elfogta. Azóta zavartalanul folyt a tanítás az elemi iskolában. {A konviktus } A helyzet megszilárdulásának volt a jele, hogy egymás után jelentkeztek a szülők, akik a konviktusban akartak <321> helyet biztosítani fiaiknak e mostani csonka tannévre. Ugyanis olyan értelmű hivatalos rendelkezés érkezett, hogy minden tanuló, aki 1944/45-ben legalább 3 hónapig járt iskolába, osztályvizsgával bizonyítványt kaphat. Akik ennyi ideig sem járhattak iskolába, ún. rendkívüli magántanuló minőségben magánvizsgát tehetnek, s így tanévüket biztosítják. Mivel még szó sincs normális vonatközlekedésről, a tatabányai szülők a konviktusi elhelyezéssel akarják biztosítani gyermekeik érdekét. Így hát a Ház emeleti déli szárnya lassanként benépesült. Jellemző az időkre, hogy szinte alig van néhány régi név. A többség a Szerafikum növendékeiből toborzódott, mert ott vöröskeresztes kórház állt, s így nem vették fel a jelentkezőket. Az új földreform, s a vesztett háború következtében az az osztály, melyre eddig konviktusunk támaszkodott, elveszítette lába alól a talajt. Egészen más társadalmi osztály gyermekei előtt nyíltak meg a kapuink. De ez sem baj! A demokrácia keresztény elve a kalazanciusi szó: cura circa puerorum eruditionem! 32 Az ideiglenes konviktus lakói voltak hosszabb-rövidebb ideig Tatabányáról: Szegi Ferenc VIII-os az érettségiig; a VII-ből Fülöp Mihály és Muraközi Tibor. Hozzájuk számított Dolezsál Ferenc is, akit azonban nyilván úgy erőltettek ide, aki vagy 3-szor is megszökött, de minden konviktusi szabály felrúgásával mindannyiszor visszafogadták. A VI. osztályt a tatabányai Csatlós János és a két bicskei: Sarlós Jenő és Szőnyi József képviselték. A többiek a jelzettek kivételével mind tatabányaiak: a IV-ből Selmeczi József, Práger István; a III-ból Horváth Elek, Máj Róbert, Mészáros János és Preisz Károly (Zsámbék). A II-ból Andrássy Péter, Sáradi Vince, Szűr Sándor, Benkovics József, Schlegl Pál, Paksa Lajos és a zsámbéki Scharle Gyula, Tafferner Aladár éltek velünk. Végül a 4 elsős: Várnai Antal, Krupánszki József, Kemenes Tibor és Kaptai György. A konviktorok természetben szállították be az ellátásukat; egyébként mindenben a régi módszer szerint vezettük és neveltük őket. {A menekültek visszatérése } <322> A Rendfőnök úr levelében visszahívta a menekült rendtársakat eredeti beosztási helyükre. A rövid előkészület után nekivágtak rendtársaink a nagy vállalkozásnak számító útnak. Természetesen csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal, hátizsákban és kézi 32 fáradozás az ifjak oktatásában-nevelésében

82 /1945. csomagban. Április 17-én indult útnak Vékey Károly, Gál István dr., Simon Sándor dr. és Rónai Jenő, hogy Pestre utazzanak. Velük utazott Magyar István dr. rendtársunk is, aki két rokonával Kistelekre készülődött. Szeretettel vettünk búcsút a hivatali állomásukra visszatérő rendtársainktól. Sok gond, sok baj; sok apró öröm fűzött össze mindannyiunkat. Adja Isten, hogy lassan kopjék el az emlékünkből mindaz, ami nyomasztó, és gondoljanak olyan szeretettel a Házra, s lakóira, mint mi gondolunk rájuk. Isten segítse őket! Április 21-én vettünk hírt dr. Walter János generális-asszisztens úr sebesüléséről (ld. 301), aki e napon adott életjelt a tatabányai kórházból. Már szépen javul, s néhány hét múlva visszatérhet övéihez. Április 23-án Szalay József Szegedről menekült rendtársunk is visszaindult. Idős fővel vállalkozott a nagy útra. Kedvesen morgolódó, rendezgető modorára szeretettel gondolunk. Ekkor ment el dr. Erdélyi József rendtársunk is. Kétségtelenül érdekes egyénisége eddig nem tapasztalt színnel gazdagította a Ház történetét. Míg minden a restitutio in integrum 33 jegyében áll, s novíciusaink fáradhatatlanul dolgoznak ezen, az idő is a tél visszaállítását célozza. Nagyon hideg idő jár ránk; alig lehet a fűtetlen szobában kibírni. Híre jár, hogy az oroszok kórházukkal tovább mennek. Nem merünk hinni benne, hátha ez is csak optimista rémhír! Április 28-án Kiss Lajos gyógyszerész, Magyar rendtársunk rokona, kinek családja még itt, az iskolaszolga lakásában lakik, visszautazott Kistelekre. 29- én családjának 9 tagja Tatabányára költözött, ahol felesége elfoglalta Kiss dr. gyógyszerészi állását mindaddig, amíg ők is visszatérhetnek otthonukba. Szeretettel búcsúzunk a kedves Szabó és Kiss családtól, akik a legnehezebb időkben jöttek <323> hozzánk, s velük együtt éltünk át minden nehéz órát. És őszintén hálásak is vagyunk nekik, mert viszonzásképpen a menedékért, a család hölgytagjai, különösen Szabó M. Magdolna angolkisasszony, olyan meleg szeretettel és hozzáértéssel gondozták kápolnánkat, amint azzal már hosszú ideje ezt nem tették. Isten segítse vissza őket mielőbb otthonukba! {Elmegy az orosz kórház } Április 29-én végre elvonult az orosz kórház is épületünkből. Nem tekintjük most azt a sok, szinte felbecsülhetetlen kárt, amit okoztak a rongálásaikkal, hanem hálát adunk az Úristennek, hogy ezt a napot is megérhettük. Így már több mint öt hét óta először nincsen orosz a Házban. {Vége az éjjeli őrségnek } Ugyancsak annyi idő óta ma éjjel lesz az első, melyen nem teljesítünk éjjeli őrséget. Március 19-étől minden éjjel eleinte 4-4, majd 2-2, végül 1-1 ember őrködött sötétedéstől pirkadatig 2 órai váltással. Nem volt könnyű szolgálat, de a közösség érdeke megérte. {Elviszik a zongoránkat } Április 30-án a helyi hatóságok elvitték azt a szép Bösendorfer hangversenyzongorát, melyet a németek adtak nekünk. Mint elhagyott javat foglalták le a holnapi ünnepély számára. Ugyanekkor derült 33 teljes visszahelyezés a korábbi állapotba

83 1944/ ki, hogy a gimnázium nagy hangversenyzongorája a gimnáziumból eltűnt. Most nyomozást indítottunk érte, s igényelünk helyébe egy másikat. {Május 1-e } Május 1-ét a helyi hatóság nagy fénnyel óhajtotta megünnepelni. A nemzeti- és vörös zászlót követő menetbe iskolánkat is teljes létszámmal kivezényelték. Tábla alatt kellett kivonulni mindnyájunknak. A Kossuth térről az Internacionálé hangjaival indult a körmenet. A Nemzeti Tanács elnöke tisztelgett az ismeretlen orosz katonának a Nagytemplom előtt lévő sírjánál; innen a magyar hősi emléknél tisztelegtünk, majd az Esterházy-szálló elé vonultunk, ahol a Kommunista, Szociáldemokrata, Kisgazda Párt szónokai akartak beszélni. Azért csak akartak, mert erős zápor elmosta az egész szónoklatokat. {Javítgatások } A következő napok is a munka jegyében folytak. Míg délelőtt tanítottunk, a délután folyamán gyakran segítettünk novíciusainknak, akik ha a sok dologtól ernyedő buzgósággal is, de azért kitartóan folytatták a Ház körüli <324> helyreállító munkájukat. A sok-sok szemét, törmelék, cserép elhordása a legfontosabb javítások is hónapokra adnak programot. {Meszelés, új disznóólak } Május 5-én indult meg a konviktus meszelése is. Részben megmaradt alkalmazottjaink, részben robot-munkások végezték ezt a feladatot. Ugyanezen a napon vezettük ki a megmaradt sertéseinket az új disznóólakba, melyeket az egyik ügyes barkácsoló novíciusunk, Szekuli Pál emelt számukra teljesen egyedül. Az új disznóólak a quadrum rendházi hosszabb falánál épültek. Az állatok mind ez ideig a házi fürdőszobában voltak elrejtve az emberek szeme elől. Szekuli ügyes nyúlólakat is szerkesztett, melyek kedves kis lakóit Babos vicerektor kezeli nagy szeretettel. {Kender visszaköltözése } Május 6-án Kender rendtársunk is visszaköltözik régi, annyi vihart látott szobájába, mely csak most vált lakhatóvá a kórház eltávozása után. {Vége a háborúnak Európában! } Május 7-én reggel 2 óra 41 perckor a németek végre letették a fegyvert. 5 év, 8 hónap és 14 nap szörnyű szenvedéseire tett gyászos pontot ez az aktus. Vége a háborúnak Európában! Mi tehát alig másfél hónappal a vég előttig tartottunk ki, illetve csak akkor ért utol bennünket a végzet. {Zongora } Ugyanekkor oldódott meg a zongorakérdésünk is. Mint fentebb jeleztük (ld. 323), egy szép hangversenyzongora maradt nálunk a németektől, amit a máj. 1-i ünnepélyre elvittek tőlünk. Mivel a Rektor azt hitte, hogy az elhagyott vagyonnak számító hangszert igényelte ki a hatóság, készségesen át is adta azt. De csak akkor derült ki, hogy a gimnázium dísztermében álló zongoránkat, melyről azt hittük, hogy úgy sem bántják, hiszen olyan nagy darab, vagy a németek, vagy az oroszok elvitték. Most tehát egy iskolai zongoránk sem maradt! Hosszas utánjárásra aztán a Nemzeti Bizottság igénylésünkre kiutalt egy zongorát, melyet a katonák egy magánháznál hagytak, s nagy nehézségek közt diákjainkkal behurcoltuk a Házba. Most tehát van zongoránk, de olyan állapotban, hogy csak hosszas átépítés után fog hangot adni. Újabb tanulság: kiürítéskor semmit, még a leghatalmasabb

84 /1945. darabokat sem szabad a katonaság jóindulatára bízni. {Az iskola a konviktusba költözik } <325> Május 8-ára készen lett a konviktus szárnya, s másnap már át is költözködött ifjúságunk a katolikus elemiből. Újabb hurcolkodás, de ezt már szívesebben tettük, mint az eddigieket. Kis üröm is vegyült az örömünkbe: a Rektor ragaszkodása folytán annyi padot hagytunk az elemiben, amennyivel az ő feltüzelt padjaikat pótolhatták. Nem kicsinyes irigység miatt nehezményezte ezt a Ház, hanem azért, mert az állandóan fenyegető orosz katonai beszállásolás veszélye fenyegetett minket. Az elemi elháríthatta a bajt, hivatkozva arra, hogy az ő iskolájuk (a mi bútorainkkal) berendezett iskola, a konviktusból ellenben könnyen áttessékelhettek volna megint minket az elemibe, mint hivatásos iskolahelyiségbe, s a mieinket, mint nem eminenter iskolaépületet, lefoglalhatták volna. Hála Istennek, nem történt baj az udvariasságból, de történhetett volna. A diákok egy fordulóval át tudták volna hozni e bútorokat; szükség esetén pedig az elemisták helyet kaptak volna délután a mi helyiségeinkben. Végre május 9-ét, áldozócsütörtököt, az iskolai közös szent gyónás és áldozás napját, újra saját falaink közt ünnepelhettük. {Misebor-rejtés } Maradék nagyon kevés miseborunkat el kellett rejtenünk a folyton ezért cirkáló oroszok miatt. {Orosz átvonulás } Rémhírek keringtek, hogy a háború befejezése miatt visszavonuló orosz hadseregek ismét útjukba ejtik Tatát. Egyesek tudni vélték, hogy ismét szabad rablásra kapnak jogot. Hála Istennek, ez ilyen formában nem volt igaz, de tény, hogy az átvonuló katonaság ellen nagyon sok panasz merült fel. Volt, hogy egész utcasorokat lakoltattak ki órák alatt, s mindent el kellett hagyniok a lakosoknak. Természetes, hogy sok- mindennek lába kelt egy-egy továbbvonulásnál. Erőszakoskodásról is érkeztek állandóan nyugtalanító hírek. {Igazoltatások } Minden embert igazolnak, vajon az elmúlt éra alatt nem tanúsított-e nemzetellenes, németbarát magatartást. Bár sok dologban kénytelenek voltunk engedni a német erőszakoskodásnak, nem egyszer még jó arcot is kellett vágni hozzá, nem akadt semmiféle panasz ellenünk, sőt, sokan kiemelték, hogy a német megszállás idején is a piaristák mennyi bátorsággal tettek hitet katolikus magyarságuk <326> mellett akkor is, mikor ez nem volt barátságos dolog. {Kerti munka } A Hajdu utcai nagy kertünkben paradicsom- és paprikapalántázás folyt. Mivel embert nem lehet, vagy legalább is drága fogadni, a Rektor magát sem véve ki a Ház tagjaira hárította a locsolás terhes munkáját. Megint ismétlődtek a már régen felhánytorgatott bajok: megint csak az a 6-8 ember járt dolgozni, akik nem vonták ki magukat a közös munka terhe alól. Mivel nem kaptunk pontos munkabeosztást, megint csak az önkéntesség síkjára tolódott nagyrészt a munka, s ismét sok keserűség és harag forrása lett. {Oráció } Május 18-án ismét kezdetét vette az ebéd előtti oráció. Ez egyelőre az egyetlen közös megmozdulása a Háznak, mert az esti orációk még

85 1944/ mindig elmaradnak. {Igénylik a kertünket } A Hajdu utcai kertünket is fel akarják osztani a földigénylők közt. Mivel csupa olyan termény van benne az idén, ami nem eminenter kerti növény, az étvágyukban megnövekedett igénylők ezt is szeretnék megszerezni, hivatkozván arra, hogy kukoricát és krumplit lehet a termőföldeken is növelni. A város belterületén fekvő kert sok szomszéd kapzsiságát sarkallja. A kert miatt is sok a panasz: a Ház számára kívánatos termények, pl. saláta, egyáltalán nem volt vetve, s alig kaphattunk ilyet az egyre növekvő drágaság miatt. Nincs kertész, s a saját, főleg robotkezelés nem lukratív. Parlagon hever a kert nagy része is. {Cserkész-munka } Az új kezdések sorába beállt iskolánk cserkészcsapata is. Csányi László rendtársunk parancsnoksága alatt május 19-én ismét megindult a cserkészélet hosszú kényszerű hallgatás és tétlenség után. {Vissza a rádiókat! } Május 21-től a rádiókészülékeket vissza lehetett kapni. A beadott gépeknek kb. 10 %-a elpusztult, vagy eltűnt az oroszok kezén. A házból majdnem kivétel nélkül mindenki visszakapta a készülékét. {Igazolnak minket } A május 22-én tartott igazolóbizottsági ülés foglalkozott a mi ügyünkkel. Mivel semmiféle bejelentés nem érkezett ellenünk, valamennyiünket igazoltnak jelentették ki. {Vígh hazaérkezik } Május 23-án érkezett vissza körünkbe Vígh Árpád rendtársunk a Nyitra melletti Felsőszöllősről, ahol káplánkodott <327> nagybátyja mellett. Az orosz megszállást ott élte át. {Úrnapja } A május 30-i úrnapi körmeneten hosszú évek óta először megjelent ismét a gimnázium ifjúsága is. {Újra a tatabányai tanítás } Mivel a hivatalos rendelkezés értelmében azok a tanulóink, akik még 3 hónapig sem jártak tavaly iskolába, díjtalan magánvizsgát tehetnek, kötelességünknek éreztük, hogy ismét segítségükre siessünk. Mivel megint elsősorban a nagyszámú tatabányai fiunkra kellett gondolnunk, őrájuk esett a választásunk. Tatabányán élt hosszú ideig Hegyi és Vass rendtársunk; ők fogták össze először a fiúkat. Az esperes-plébános úr és a káplán urak ismét fontos feladatuknak tartották, hogy segítsék az iskola nélkül szűkölködő gyerekeket. Megindult tehát Tatabányán ismét egy bizonyos instruáló tanfolyam, melyen az általunk megállapított, rövidített tananyagot igyekeztek feldolgozni. Mikor az Igazgató Selmeczi rendtársunkkal kint járt, vegyes érzelmekkel állapította meg, hogy több buzgalom, mint hozzáértés tapasztalható az ottani hevenyészett tanári kar munkájában. Civilek is bekapcsolódtak ebbe az instruáló munkába, többek közt mérnökök, sőt kommunista intellektüellek is. Az az érzés alakult ki bennünk, hogy adott viszonyok közt felszedett eddigi szellemi kincseik nagyon kevesek lesznek a minimális igényeket támasztó magánvizsgán. Mivel nem helyezkedhettünk arra az egyesektől hangoztatott álláspontra, hogy minden tatabányait át kell engedni már csak a mögöttünk álló kommunistákra való tekintettel is magunknak kellett is-

86 /1945. mét akcióba lépnünk, ha igazságos mértéket akartunk alkalmazni a vizsgán. Ezért aztán vállalkoztunk arra, hogy hetenként 1-1 napra mi megyünk ki Tatabányára, s magunk igyekezünk előzetesen tapogatózni ottani diákjaink képzettsége felől. Cél az volt, hogy lehetőleg mindenkit minél többször lefeleltessünk, hogy a formális vizsgán a tapasztaltak alapján nyugodt lelkiismerettel klasszifikálhassunk. Kuntár József, dr. Magyar István, dr. Kender József, dr. Darvasy Mihály, Gazda István, Vígh Árpád és Csányi László rendtársak jártak ki május vége óta rendszeresen Tatabányára. Nagy áldozatot hoztak, mert a még nagyon bizonytalan és nekünk egyáltalán meg nem felelő vasúti közlekedés <328> bajai miatt legtöbbször gyalogszerrel kellett megtenni a Tatabánya-Tata közti több mint 20 km-es utat. Elképzelhető, hogy esős, zord időben különösen milyen terhes volt e vállalkozás. Magunk közt humorizálva az Útszéli Pedagógusok Szabad Szakszervezeté -nek neveztük az erőslelkű kijárókat. Egyszer megtörtént éppen Kender és Vígh kollégáinkkal, hogy kóborló oroszok elfogták és megmotozták őket, amint ugyancsak ővelük ezt már az SSek is megcselekedték (ld. 268). Tatabányán a plébánia melletti új és régi elemi iskolában tanítottunk. A papság nem vette szívesen megérkezésünket, mert saját munkájának lebecsülését látta benne, a szülők társadalma azonban hálás volt, sőt maguk a gyerekek is szívesen vették. Július 3-áig folyt Tatabányán ez a korszerű piarista munka. {Segély az újjáépítéshez } Június 5-én Tata községe P-t szavazott meg a gimnázium restaurálására. Bizony kell is a pénz, mert nagyon sok a kár: pl. csak 1309 törött ablaküveget számláltak meg az épületen. Üveget pedig pénzért sem lehet kapni, mert csak egy, a tokodi gyár dolgozik hazánkban jelenleg, s a pénz rohamos elértéktelenedése következtében pénzért általában nem is adják. {Levél a Főapátnak } Június 6-án válaszolt a Rektor hálásan a Pannonhalmi Főapátnak, aki annakidején eléje terjesztett kérésre (ld. 300) azonnal kedvezően intézkedett. Nem rajta fordult, hogy nem lett az ügyből semmi sem a háború miatt. Postai érintkezésünk csak most indult meg. {Lukács mutációja } Ifj. Lukács József rendtársunkat, aki Debrecenben igazgatóhelyettes volt, s nem kívánatos az oda való visszatérése, a Rendfőnök úr június 7-én jelen óvári tartózkodási helyéről Házunkhoz helyezte. Olyan hírek terjedtek el, hogy Vorosilov, a Szovjetunió marsallja, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Elnöke, Tatán fog nyaralni. Tőlünk is igyekeztek berendezési tárgyakat szerezni, hogy méltón fogadhassák. E hír sem bizonyult valónak. {Inasok } Június 15-én a még megmaradt két inasunk is felmondott, s a hó végén el is távozott. Nagyon kellemetlen helyzet állt elő, mert a nagy Ház minden segítség nélkül maradt. Tekintve, hogy már régen sztájkszerű magatartást <329> tanúsítottak, velük nem vallottunk nagy kárt. A baj az, hogy még illő bérért sem hajlandók új inasok jönni. A személyzetet is úgy csak annyiban lehet a konyhán tartani, ha az illetékesek szemet hunynak

87 1944/ afelett, ha azok sok minden élelmiszert elhordanak a Háztól. Nem volna ez sem baj, ha nyíltan elismernők, hogy ez az ő járandóságuk. Annyiban mérgezi ez is a közhangulatot, hogy a Ház élelmezése határozottan rossz és silány; homokos lisztből készült étel ropog a fogunk alatt, kevés és gyenge minőségű az ellátás. Nem titok előttünk a nehéz mostani élet, de nagyon nyomasztó annak a szemlélete, hogy a jobb, tápláló falatok kivándorolnak a Házból; tej nem kerül az asztalunkra, de a konyhai asszonyok elhordják a Háznak szerzett tejadagot. Megesik, hogy aki késve érkezik a vacsorára, már nem kap, mert a maradékot a személyzet már hazavitte. A jelek szerint nincs annyi összeköttetésünk, hogy újabb garnitúrát szerződtethessünk a konyhába. ezek, s a hasonló dolgok bántó légkört alakítanak ki. Június 15-én mindenki visszaszolgáltatta a február 17-én fejenként kiosztott P-t. { Nyilvános magánvizsgák. } Június 16-án kezdődtek a nyilvános magánvizsgák. Legnagyobb részt a tatabányai fiúk jelentek meg a bizottságok előtt. Sok szempontot kellett összeegyeztetni: írásban és szóban meg kellett vizsgálnunk a fiúk előre is kevésnek megismert tudását; lehetőleg gyorsan, hogy az utazási nehézségek miatt szállásra kényszerülők, mielőbb hazatérhessenek. {Sok az orosz } Általában a városban nagyon sok az orosz katonaság. Jelenlétük minden beszerzést igen nehézzé tesz, ha teljesen meg nem akadályoz. Híre járt annak, hogy egy nagyobb szervezési egység orosz katonai parancsnoksága a Baji útra szállásol be. A lakókat kilakoltatták otthonukból; mindenkinek máshol kell szállásról gondoskodnia. Semmijüket sem vihetik magukkal. Az utat sorompóval zárták le és civil közlekedés sem lehetséges. Az állomást is csak nagy kerülővel lehet megközelíteni. {Utazás zsírért } Lukács rendtársunk vállalkozott arra, hogy a központtól a novíciusok részére kiutalt zsírt Vácról ide, a jelenlegi noviciátusba szállítsa. 23-tól 26-ig sikerült neki feladatát <330> elvégeznie a mostani utazási viszonyok mellett rekord idő alatt. {Magánvizsgák, érettségi } Június 26. és 30. között zajlottak le a magánvizsgák Dr. Székely Ottokár cisztercita, budapesti leánygimnáziumi igazgató elnöklete alatt. Június 27-én Kender és Vígh rendtársunknak kellemetlen kalandja akadt. Amint már éppen ővelük megtörtént (ld. 268.), most orosz katonák tartóztatták fel őket és fegyvert kerestek náluk. Igaz, hogy még a pénztárcájukat is végigkutatták fegyverért. Szerencsére baj nélkül elbocsájtották őket. Nem barátságos dolog a Tatabányára való gyalogos kijárás már csak ilyen szempontok miatt sem. {Új orosz kórház } Június 30-án újabb orosz kórház költözött hozzánk. Már szinte megszokottá válik nálunk a beszállásolás! Július 2-án érkeztek rendfőnöki iratok, melyek a historia domus folytatását és anekdota-gyűjtést(!) sürgetnek. Azt az értesítést kapta a Ház, hogy Tatán angol üdülőt akarnak felállítani

88 /1945. a gimnáziumban. A szállásmester tiszteket rendházunk vendégszeretetére bízták, illetve az állam folyósítja a pénzjárandóságot. Pillanatnyilag a községre hárul a feladat, hogy pénztárából folyósítsa a Ház járandóságát. Mivel az ügy tisztázatlan, mindig vállalkozó kedvű Csányi rendtársunk július 4. és 6. között járt Pesten a Rendfőnök úrnál ezekben az ügyekben, de konkrét választ onnét sem kapott. Egyúttal jelezhette, hogy Tatabánya P-t és természetben cementet és meszet adományozott a gimnázium helyreállítására. Július 7-én az oroszok végleg kiürítették a gimnáziumot. Ismét nagy piszok fogadott bennünket a nekünk annyira kedves falak között. Rengeteg holmi maradt bent, többnyire egészen használhatatlan állapotban. Többek közt a két tóvárosi öntözőkocsi is itt várta nagy búsan elszállítását. A kár ismét nagy. Az ajtók nagy részét latrinák építéséhez használták fel a ruszki szoldat -ok. Lesz megint mit pótolni! Lukács rendtársunk július 9-én hazautazott. Ezen és a következő napon zajlottak le ismét a magán <331> és az ún. nyilvános magán -vizsgák nagyszámú tanulóval {Gyűjtés } Kissé késve, a hosszúra nyúlt iskolaév utolsó napjaiban, július 12-én indult meg az elszegényedett Rend új vállalkozása. Gyűjtés indult a háború zivatarától annyira sújtott piaristaság anyagi megsegítésére. A belügyminiszteri engedéllyel kibocsájtott, számozott gyűjtőíveket szétosztottuk növendékeink között. Bár már csak néhány nap múlt el, ami alatt gyűjthettek, elég szép eredményt hozott fiaink buzgalma. Tatán P gyűlt össze. (Nem érdektelen talán a provincia teljes gyűjtését feltűntetni: Budapest , 50 P, Mosonmagyaróvár P, Tata P, Szeged P, Vác P, Kecskemét , 40 P, Debrecen , 50 P, Nagykároly P, Nagykanizsa P, Sátoraljaújhely P. Összesen P.) 300/1945. szám. A kegyestanítórend főnökségétől. Kedves Tanítványaink! Mélyen tisztelt Szülők és Jóakaróink! Ma már Magyarországon is bekövetkezett az az állapot, amelyet a múlt század második felében egy kiváló katolikus történetbölcselő államférfiú így vázolt: Széles területen beomlott a védőtetőzet, melyet az államok a múlt századokban az Egyház fölé terjesztettek Az Egyház, miként az első századokban, egyre inkább saját természetfölötti erejére van utalva. Az Egyház és Állam szétválasztásának, az egyházi birtokok szekularizálásának, vagyis állami, társadalmi célokra való igénybevételének s egyáltalán a demokrácia térfoglalásának elmaradhatatlan, messze kiható következményei az Egyházra, hogy 1. az egyháziak az apostoli egyszerűséghez, sőt részben szegénységhez, az alamizsnához térnek vissza; 2. az államtól és a felső társadalmi osztályoktól az alsóbb, széles néprétegekhez fordulnak, és tőlük várják létalapjuk biztosítását.

89 1944/ Az Egyháznak és intézményeinek nagybirtok nélkül, a demokratikus világban is fenn kell maradniok. Hogyan? Megmondja nagy Prohászkánk, ez az egészen szellemi ember, aki a katolikus missziókkal kapcsolatban mindenekelőtt apostoli lelkületet és odaadást sürget ugyan, de rögtön fölveti a kérdést: Mi kell még? S ellenmondást kizáró valóságérzéssel mondja ki: Sok pénz kell; ez az Úristen adója; nincs kivetve, nincs adóhivatala, nincs végrehajtója; a buzgalom diktálja, az szedi be; minél többet adnak, akik tehetik, annál nagyobb mérveket ölt az Isten országa. Ma már itt tart a magyar katolikus Egyház s benne a magyar kegyesiskolák, a piaristaság is. A keresztény társadalomnak, a széles néprétegeknek kell hitet tenniök, és előteremteni, összeadni azt, amit eddig a birtok és a nagybirtok, királyi és állami adomány folyósított, a nélkülözhetetlen anyagiakat. Ez a kötelesség a szentek egyessége és Krisztus misztikus, titokzatos teste hitágazatainak is egyenes folyománya, a keresztény együvétartozás, a katolikus hitbuzgóság és egyházias érzés elutasíthatatlan követelménye és egyúttal fokmérője. * * * Kedves Híveink! Mi, magyar piaristák, megértettük az idők jeleit, s nem búsongva ijedt és meddő tehetetlenséggel azon, ami visszavonhatatlanul a múlté, igyekeztünk tanítórendi hivatásunkhoz illően is azonnal jó példával járni elöl életrendünk leegyszerűsítésében, igényeink mérséklésében, testi-lelki rugalmasságunk és erőink megfeszítésében, szóval az önsegély megtalálásában, hogy másoknak lehetőleg ne legyünk terhére. Ez a tudatos magatartás is különleges erkölcsi alapot ad arra, hogy bizalommal és várakozással forduljunk a kegyesiskolák, a piaristaság szellem-erkölcsi jótéteményeiben részesülő magyar társadalomhoz, elsősorban a kalazanciusi család tagjaihoz, volt és jelenlegi tanítványainkhoz, a bennünket eddig is ragaszkodásukkal és hálájukkal megtisztelő szülőkhöz, és hogy merjük kérni azt, ami már tőlünk nem telik, kérni az Úristen adóját a kegyesiskolák érdekében. A nem bűnösen előállott szegénység nem szégyen. Bevallani hozzátartozik az igazlelkűséghez és lelki egyszerűséghez. Mi piaristák jobb időkben sem tagadtuk, hogy nem voltunk gazdagok, sőt a legszerényebb helyet foglaltuk el a tanítórendek közt, aránytalanul csekély földbirtokunkkal, amely nem is volt elegendő az egész országot behálózó nagyszámú az első világháború előtt 24, utóbb 15 intézetünk fenntartására, úgyhogy államsegélyre szorultunk, és nehézségekkel küszködtünk. Ma pedig már betű szerint is az Istenanya szegényei, pauperes Matris Dei lettünk és vagyunk. Ma már ránk mered a kissé komor, de keresztény léleknek mégsem

90 /1945. kétségbeejtő valóság, hogy eredetileg is tisztán a kegyesiskolák részére adományozott és soha másra nem fordított rendi birtokunk szétosztva, fél év óta egyéb jövedelmi forrásainkkal egyetemben államsegélyünk szünetel, és hogy a tanítórendek között vitán felülállóan mi vagyunk a háború legsúlyosabb károsultjai, hiszen csupán budapesti kollégiumunk a borzalmas pusztulás állapotában ma már közel húszmilliós helyreállítási költség után kiált. Honnan vesszük tartalék híján csak a legszükségesebbeket rendünk, iskoláink, szentélyeink fenntartására? A legsürgősebb személyzeti kiadásokra, felszerelésekre, tüzelőanyagra? Válságos helyzetünket nem oldja meg csupán a tandíj emelése, sem a templompersely. Szükségünk van mind rögtöni, mind állandó külön anyagi támogatásra. A rögtöni adományok küldését kérjük vagy a helyi piarista intézet igazgatóságához, vagy a piarista rendfőnökséghez: A magyar kegyestanítórend, Budapest, számú postatakarékpénztári csekkszámlájára. Azután kérjük a kedves Szülőket, Öregdiákjainkat és Diákszövetségeinket, hogy a helyi piarista iskola igazgatóságával karöltve állítsanak fel egy állandó, buzgó szervet, amely a magyar kalazanciusi munka és intézmény fönnmaradását rendszeres gyűjtéssel szolgálja és biztosítja. A pénzadományok mellett különösen manapság szó lehet természetbeni adományokról is, már akár közvetlenül használhatók iskolai és rendi célokra, akár csak közvetve, további értékesítéssel. Az egyszeri kisebb-nagyobb adományok mellett különös jelentőségűek az esetleg szerény, de rendszeres havi és évi adakozások és szolgáltatások. Jól tudjuk, hogy a mostani világégésben velünk együtt nagyon sokan lettek szegényekké, és hogy sok helyen lett mindennapos vendég a gond és kényszerű lemondás, ahol eddig nem is ismerték. De talán szabad remélnünk, hogy a meg nem fogyatkozott szeretet leleményessége még a mai sanyarú helyzetben is megtalálja a segítés módját és lehetőségét. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5,7) * * * Kedves Jóakaróink! Mély hálával gondolunk mindenkor arra a lélekemelő demonstrációra, fővárosi és országos bizalom-megnyilvánulásra, amelynek harmadéve, háromszáz éves jubileumunkkor voltunk szerencsés és boldog részesei a népes kalazanciusi család, tanítványaink, diákszövetségek és a szülői társadalom részéről; mély hálával köszönjük a jelen sorsfordulatban és elesettségünkben már eddig is sokak részéről megnyilvánult biztató és bátorító együttérzést, jóságos érdeklődést és eddig beérkezett adományokat vagy azok szíves kilátásba helyezését; mély hálával köszönjük azt az erkölcsi és anyagilag is igen jelentős

91 1944/ támogatást, amelyet szíves szülői engedéllyel és biztatással intézeteink tanulói, kisebbek és nagyobbak, nap-nap után odaadó lelkes munkaszolgálat alakjában nekünk nyújtanak; legyen szabad most mindezeken túl teljes bizalommal kérni a jóakaratnak és áldozatkészségnek olyan arányú megszervezését és intézményesítését, amely megadja rendünknek a nélkülözhetetlen anyagi támogatást, hogy kegyeletes lélekkel, kalazanciusi buzgósággal zavartalanul dolgozhassunk tovább a magyar családok féltett, drága kincsének, a nemzetcsalád szeme fényének, az ifjúságnak krisztusi tanítás-nevelésén, híven rendünk múltjához és jelszavához: ad maius pietatis incrementum. Budapesten, június 15. Jézus Szíve nyolcadán. A magyar kegyestanítórend főnöksége. 34 {Te Deum } Július 14-én volt a sok kínlódást és bajt hozott 1944/45-ik iskolaév Te Deumja; utána kiosztottuk a bizonyítványokat. Igaz hála szállt minden szívből az Úristen felé, hogy e reménytelen évben is idáig segített mindnyájunkat! {Pompiliusz-mise } Másnap, 15-én vasárnap novíciusaink és fiatalabb tanár-testvéreink segédletével ünnepélyes énekes nagymisét mondtunk Pirotti Szent Pompiliusz ünnepén. A novíciusok kórusa gregorián korális énekével emelte a nap fényét. {Fahordás } E pár ünnepnap után ismét a komoly munka ideje virradt ránk. Vakációra nem lehetett gondolni. Hála Istennek, a kegyúri alapítványból származó fa-járandóságunkat az idén megkaptuk, sőt a beszállítást is megváltották kellő mennyiségű plusz-fa kiutalásával. Okulva szomorú tapasztalatainkon, azonnal felvágattuk a fát, hogy az mielőbb tárolható legyen a Házban. Mivel inasaink nincsenek, magunk álltunk neki a nehéz munkának. Mindeni, aki fiatalnak számított, részt vett ebben a közös munkában. Természetesen a novíciusok is. Bár a Ház hangulata eléggé nyomott a már érintett házi bajok miatt, a munka mégis elég nagy, s főleg elég tartós iramban haladt. A quadrum délkeleti sarkába, a kiugró konviktusi szárny mellé emelet magasan halmoztuk fel a fát. Bár a mellette fekvő folyosóról illetéktelenek is megközelíthetik, mégis átmenetileg elég jó helyet kapott a csupán saját erőnkből behordott sok-sok fa, hiszen a quadrum a már előbb odakerült háziállatok óljai miatt amúgy is a gazdasági udvar képét öltötte magára. {Tatabánya } <332> Július 16-án a Rektor Selmeczi Kovács József igazgatóhelyettes rendtársunkkal kint járt Tatabányán. Az ottani szülők nagyon hálásak a piaristaság szolgálataiért. Számolnak a bejárás lehetetlenségével, s nagyon szeretnék, ha ott is lehetne piarista gimnáziumot felállítani. Vass Péter rendtársunk üti a vasat a befolyásosak között. 34 A kiadásért felelős: Péntek József. Stephaneum nyomda Budapest. Felelős: Ketskés János. Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 331. lapjához (Darvasy Mihály jegyzete.) A fönti nyomtatott körlevél a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

92 /1945. {Időjárás } A nyár eléggé barátságtalanul mutatkozott be: viharos, zivataros idő járja szinte hetek óta. {Nyári iskola } Még alig fejeztük be az iskolát, újabb Nyári Iskola nyílt. Indítóoka kettős: részben a mindenképpen lemaradt gyerekeknek akarunk segítséget nyújtani, másrészt az esetleges orosz katonai beszállásolástól szeretnők megmenteni Házunkat. Július 23-án kezdődött az új Nyári Iskola, melyen főleg az idősebb rendtársak vettek részt, többek között Biró Imre ny. asszisztens is. Közvetlenül az iskolaév befejezése után nagy lendületre nem is számíthattunk. A gyerekek többsége igyekszik az amúgy is rövidebbre sikerült vakáció örömeit a maga módján kiélvezni, bár mindegyik otthonában van elég gond a háború után. {Cserkészeink munkatábora } A vakáció egyik szép teljesítménye volt az a munkatábor, amit újonnan alakult kisded cserkészcsapatunk rendezett. Tekintve a pillanatnyi körülményeket, szó sem lehetett arról, hogy a csapat elmozduljon székhelyéről. Még csak azt sem lehetett megtenni, hogy közös főzés legyen a mostani nagyon sanyarú élelmezési viszonyok miatt. Azért nem is sátrak alatt éjszakázott a tábor (hiszen az orosz kóborlóktól a sátrat is félteni kellett), hanem a cserkészotthon szellős helyiségeiben szalmán helyezkedtek el a gyerekek. Egyébként őrség, stb. volt. Ebédre és vacsorára hazamehettek szüleikhez, de a többi időt a táborban töltötték. Munkatábor jellegét azzal érdemelte meg, hogy Csányi László rendtársunk parancsnoksága alatt a gyerekek a gimnázium udvarát a rengeteg szeméttől megtisztították, s a gimnázium északi frontjának rengeteg üvegcserepét kitisztították az ablakkeretekből, s így rengeteg időt nyertek az ablakozók, akik munkaidejük nagy részét éppen ennek a munkának elvégzésére kellett volna, hogy fordítsák. Így a cserkészek munkatábora a Háznak is hasznot hajtott, s amellett az igazi cserkészélet minden örömét is élvezték a fiúk. {A lipótmezei bolondházat Tatára hozzák } <333> Bár eddig átmenetileg az oroszok nem zavartak bennünket, most ismét új esemény tartja izgalomban a város közönségét. A lipótmezei elmegyógyintézetet az oroszok kiürítették, mert a nagy épülettömbre szükségük volt. A kórház egyik osztálya az Esterházy kastélyban nyert elhelyezést. Július utolsó napjaiban már a betegeket is elhelyezték a díszeitől és gyönyörű berendezésétől megfosztott kastélyban. {A grófi könyvtár } A kastélynak az orosz beszállásolás után is még épen maradt bútorait az uradalmi tisztviselők magánlakásaira mentették. A gróf gyönyörű magánkönyvtárának egy része, sajnos erősen megrongált állapotban, a mi Házunkban kapott elhelyezést. Ugyancsak ide mentették a boldogult dr. Esterházy Ferenc gróf páratlan partitúra- és zenei irodalmat felölelő gyűjteményét. Mindkettőt eleinte a konviktus egyik emeleti szobájában, majd a katalogizálás után, mely legnagyobb részt dr. Weiner Ferenc rendtársunk érdeme, a most használaton kívül álló kishálóban helyeztük el. {Madisz } Mint az országban mindenütt, így Tatán is megalakult a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet). Bár mindig hangoztatták pártokon felül álló jellegét, egyre inkább a Kommunista Párt ifjúsági ex-

93 1944/ ponensévé vált. Főleg a zsidóság vette kézbe a vezetést. Léhaságnál, hajnalba nyúló dorbézolásnál, minden komoly régi kötelék feloldásánál többet nyújtani nem tudnak. Diákjaink ösztönösen elhúzódnak e szervezettől, mely pedig minden áron szeretné beszervezni a gimnazistákat. Magyar István rendtársunk igyekezett velük jó viszonyt fenntartani, hogy segíthessen, és a zülléstől megmenthesse az elkallódásnak induló társaságot, de ő maga sem látja célravezetőnek működését. Tánc, tánc, tánc ez a jelszó, ennél komolyabb dolog nem igen érdekli a tagokat. {A novíciusok Vácra költöznek } Augusztus 1-én visszatértek otthonukba a novíciusaink is. Darvasy Károlyné, vendégünk, gondoskodott szállító-eszközről, a helybeli Reiner cég traktorjáról, s ez az összes csomagokat felpakolva szállította fel azokat Pestre, ahonnét a novíciusok csomagjait már vonat vitte Vácra. Szeretettel búcsúzunk kedves vendégeinktől, akiknek jelenlétét már egészen megszoktuk, s akik annyira hozzátartoztak már a Ház életéhez. Sok-sok munkájuknak, fáradozásuknak a <334> színterét hagyták el, ahol derekasan dolgoztak a köz javára. Itt tették le vizsgáikat is; Vácott már csak a fogadalom letevése van hátra. Adja a jó Isten, hogy annyi megpróbáltatás tüzében megacélosodva buzgó tagjai legyenek rendünknek! {Lefoglalási veszély } Gondot okoz mindig az a lehetőség, hogy egy-egy újabb orosz átvonulás alkalmával akár a Ház egy részét, akár a gimnáziumot lefoglalják. Természetszerűleg arra törekszünk, hogy végső dilemma esetében a Házat mentsük, mert szükségben itt is lehet tanítani, a gimnáziumban viszont nem lehet lakni. {Kórház-kérdés } Bizonyos mértékig szinte segítségünkre jött az a kérés, hogy a nyugati szárny, tehát a konviktus földszintjét engedjük át kórházi célokra. Mint már föntebb említettük, a lipótmezei elmegyógyintézet egy része Tatára költözött. Ezeknek volna szükségük sebészeti osztályra. Ugyancsak támogatja a tervet, hogy a balassagyarmati kórháznak el kellett hagynia a székhelyét a háború befejezése következtében. Ennek orvosi kara készenlétben áll. Szó van róla, hogy az elmegyógyintézet vezetése alatt ez az orvosi kar látná el egy állami kórház irányítását. Mivel Komárom és Budapest közötti nagy területen csupán Tatabányán van kórház, amely azonban elsősorban a bányatelep rendelkezésére kell, hogy álljon, hiszen bányatársulati kórház, Tata nagyon alkalmasnak látszik kórház berendezésére. Tudomásunk szerint próbálkoztak Szőnyben is kórháztelepítéssel, de Komárom közelsége miatt ez nem látszik megfelelőnek. Tatán viszont állnak már a nagyra méretezett laktanyák, melyek a háború sajnálatos elvesztése miatt úgysem felelhetnek meg eredeti céljuknak. Kézen fekvő megoldás, hogy azokat, hiszen véglegesen el nem készültek, kórházpavilonokká alakítsák át. Pillanatnyilag azonban az orosz katonaság céljait szolgálják. Ilyen előzmények után terelődött a figyelem a konviktus földszinti része felé. Augusztus elején merült fel a terv, hogy földszintünket ideiglenesen alakítsák át, a következő nyár derekáig kórháznak.

94 /1945. Mellette szól, hogy ilyen módon biztosítva lenne az épületünk minden orosz megszállás alól, hiszen a jövendő kórház, amint állítják, menlevéllel rendelkezik magától <335> Vorosilov marsalltól. Ellene szól, hogy előreláthatóak azok a nehézségek, melyek a közös dolgokban felmerülhetnek, pl. a víz szolgáltatása, a kórház felett elhelyezett gyerekeink zaja, ami a betegek nyugalmát zavarhatja stb., stb. A tárgyalások mindenesetre megindultak. {Vége a háborúnak a Földön! } A napok a szokott keretek közt múlnak. A háború tovaviharzott felettünk, most a következő nyomorúságot kell elviselnünk. Keleten még folyik a harc, de már lankadó erővel. Az európai háború befejezése után az angolszász hatalmak bevetették Japán ellen új fegyverüket, az atombombát. Az eddig szinte megtörhetetlen japán ellenállást a legendáshírű új fegyver az alkalmazás után szinte napok alatt megtörte. Augusztus 10-én a japánok kijelentik, hogy leteszik a fegyvert, 21-én pedig ténylegesen aláírják a megadási szerződést! Most már az egész Földön megszűnt a szörnyű háború! {Újra Szent István-körmenet! } Augusztus 20-án el sem gondolt, vagy remélt nagy tömeg jelenlétében rendezték meg Pesten Szent István királyunk körmenetét. Az utolsó pillanatban az U.S.A.-hadsereg jóindulatából és közreműködésével hazaérkezett a külföldre hurcolt Szent Jobb, s az egész nemzet őszinte lelkesedéssel vonult végig a háborútól feldúlt Pest utcáin a Ferencesektől a Bazilikáig. {Vendég. Tatabánya kérdése } 21-én vendégünk volt Fekete Antal Pestről. A tatabányaiak ügye a lehetetlen közlekedési viszonyok miatt mindig égető probléma. Nem lehet szó arról, hogy annyi diákunk kirekesztődjék éppen már most, a háború után az iskolai munkából. Felmerült az a terv, hogy mivel a félbemaradt bányászinternátus épülete befejezhető Tatabánya fejezze be az építkezést és a fiúk költözzenek ide. A Direktor többször is járt Tatabányán ebben az ügyben. Osztrovszky kommunista mérnök, az ottaniak képviselője mindent kilátásba is helyezett. Azonban rövidesen látni kellett, hogy nem lehet szó az építkezésről sokféle ok miatt. Erre a direktor azt ajánlotta, hogy a gimnázium II. emeletét engedjük át bányászinternátus céljaira. Tatabánya vállalja a helyrehozási munkálatokat, a Rend pedig vezetésről gondoskodnék. Augusztus 24-én értesültünk róla, hogy Rendfőnök úr a ténylegesen Tatabányán szüleinél tartózkodó Vass <336> Péter dr.-t Tatára helyezte, amiről a szept. 1-én kelt intézkedés tudósított hivatalosan. Őt szemelték ki a tatabányaiak konviktusának igazgatójául, melléje pedig dr. Magyar István nyer beosztást. {Kalazancius-nap. Eskütétel. Általános iskola } Kalazancius ünnepét az idén is a De Angelis gregorián misével és ünnepélyes asszisztenciával ültük meg. Augusztus 28-án tettük le az esküt az Ideiglenes Nemzeti Kormányra. Ugyancsak e napon iskola közötti megbeszélés volt, melyen határozni kellett, hogy az elrendelt tanügyi újítással, az ún. általános iskolával kapcsolatban mi lesz a helyzet Tatán. Az újítás következtében ezután a népiskola V- VIII. osztályai, a polgári és a gimnázium I-IV. osztálya teljesen azonos isme-

95 1944/ retanyagot nyújt diákjainak az ún. szabad foglalkozásoktól eltekintve. Elvileg ingyenes az oktatás. Problémák merültek fel a leánytanulók helyzetét illetőleg. Mi a gimnáziumi jelleg megőrzése miatt szabadfoglalkozás címén továbbra is a latin nyelv tanítása mellett foglaltunk állás. Az új a rendelet a lehető legnagyobb skálát nyitja meg az ún. szabadfoglalkozások terén, amennyiben a kívánalmak és lehetőségek összeegyeztetése eztán lehet a latinon kívül az összes modern nyelveket, zenét, szlöjdmunkát, földmívelő munkát, vagy akár nyúltenyésztést, vagy kecskelegeltetést is végezni. Amellett felsőfokon lehet oroszt, angolt, franciát, németet, olaszt, görögöt, tótot, szerbet, románt tanulni, esetleg egyedüli nyelvként, esetleg egy másikkal, sőt harmadikkal is összekapcsolva. Ez a kombinálás és permutálás törvényei szerint hihetetlenül sok változatot enged meg, melyet már csak a tanári kar tagjainak korlátozott száma miatt sem lehet megvalósítani. Mi tehát úgy határoztunk, hogy alsó fokon a latint kezdjük, III-IV-ben a németet, V-től a szabadon választott franciát, vagy németet, esetleg mind a kettőt együttesen tanítjuk. {Vendég } Augusztus 28-án vendégünk volt Péntek József asszisztens, a Rend vagyongondnoka, e Ház egykori tagja, aki nagyon sok érdekeset beszélt nekünk a Rend jelenlegi és várható anyagi helyzetéről. {Robbantás } Augusztus 31-én felrobbantották a Tatára összehalmozott rengeteg lőszert. Elmaradt intézkedés folytán a konviktus <337> emeleti ablakainak nagy része, melyet éppen most üvegeztek a háború után, a légnyomás következtében kitörött. Szeptember 1-jén jött egy kiegészítő mutáció, úgy, hogy még ez sem tekinthető véglegesnek, s így nem kezdhetjük vele az új iskolaévet. {Iskolakezdés } Az iskolai menetrend így alakult: szeptember 3-án voltak a javító vizsgálatok, a rendes- és rendkívüli magánvizsgálatok írásbeli része. 3- án a rendkívüli magánvizsgálatok szóbeli része. 4-én a rendes magánvizsgálatok írásbeli, 5-én szóbeli része. 9-én ½ 9-kor volt a Veni Sancte. Kértük az Úristent, hogy teljesebb és jobb iskolai évet engedjen nekünk, s a ránk bízottaknak, mint a múltban. Szentmise után szülői értekezletet hívtunk össze, melyen az Igazgató előterjesztette az új iskolai renddel kapcsolatos tudnivalókat. A szülők nagy számban vettek részt a megbeszélésen. A Kommunista Pártnak kiküldött ágensei igyekeztek kellemetlenkedni a német nyelv tanításával kapcsolatban, s az orosz kötelezővé tétele mellett kardoskodtak. A szülők azonban egyhangúlag léptek fel velük szemben, s tették magukévá a mi terveinket, melyekben az orosznak különórákon való tanulását tűztük ki célul. {Fizetés } A földreform következtében anyagi alapjában megrendült Rendünk tagjait a kormányzat az illetékes fizetési osztályokba sorolta, s az illetményeket azóta is rendszeresen folyósítja, amely összeget azóta is közösen kezelnek. {Szendi hazajön } A november óta távollévő és orosz hadifogságba került Szendi József pedellusunk szeptember 8-án érkezett meg sok-sok szenvedés

96 /1945. után a focsani hadifogoly-táborból. Hűséges emberünket osztatlan örömmel fogadtuk. {Hurcolkodás } Szeptember 10-én, az első tanítási napon a már annyira megszokott hurcolkodással kezdtünk. A gimnázium épületébe hurcoltuk vissza a sok viszontagság közt annyira megcsappant tulajdonainkat. Az úgyahogy rendbe hozott épületet ismét megszálltuk. A tatabányai munkások kisebb számban, de állandóan dolgozgatnak az épület sok-sok hibáján. {A bejárás } Szeptember 11-én végre megkezdődött az iskolai munka. A Tatabányáról bejáró fiúk kérdése még mindig nem nyert kielégítő megoldást. Ez a kérdés állandóan izgatja a rendi vezetőséget is. Szemmel látható, hogy bejárással nem oldható meg a kérdés. A Rendfőnök úr, többek, főleg Vass <338> Péter tanácsára, arra a megoldásra hajlik, hogy a tanári kar fiatalabb tagjait erre az iskolai évre kihelyezze Tatabányára. Ha a hegy nem jön Mohamedhez {Rendfőnöki látogatás itt és Tatabányán } A Rendfőnök úr szeptember 12- én járt Házunkban. Még aznap ki is ment a bányatelepre, s beszélt az ott öszszehívott szülői értekezleten. Ottani megjelenése új fejezetet nyitott a tatabányai piarista gimnázium odisszejájának történetében. A szülők megható lelkesedéssel tettek hitet a piaristák mellett és egy emberként óhajtották, hogy fiaik ezután is a mi vezetésünk alatt növekedjenek. Nagy szó ez, ha meggondoljuk, hogy Tatabánya hivatalosan kommunista, s a politikai hatalom nem áll oldalunkon. A szülők maguk vállalták, hogy esetleges kiköltözésünkkor gondoskodnak az ellátásról, ami a mai viszonyok mellett a legnehezebb probléma. A bányatársulat az ún. Bergmann-házat, fűtést és világítást helyezett kilátásba. Másnap Vass Péter előadásából tudtuk meg a történteket. A hangulat nagyszerű, a szülők örülnek, hogy nem kell bejáratniok gyermekeiket. A baj csupán az, hogy nincsen elég biztos jogi alapra helyezve ez az új intézmény. Ma még nem látható, hogy új letelepedésről, vagy csupán egy esztendőre szóló ideiglenes kiszállásról van-e szó? Azt sem tisztázták pontosan, hogy a szükségszerűen felmerülő nehézségek áthidalásában milyen részt vállal a tatai Ház, s az egész Rend. {Tatabánya } A reáliákkal számoló borús vállalkozás és az idealizmusból táplálkozó lendítő, feszítő erő közös eredőjeképpen mégis megszületett a tatabányai iskola. Az objektív szemlélő előtt nem maradhatott titok, hogy éppen a jogi megalapozottság hiánya miatt lesz sok nehézség. Viszont látni kell azt is, hogy óriási méretű, valódi Kalazancius szíve szerinti munkatér kínálkozik. Tatabányán indulóban van egy latin-mentes ún. gimnázium is ez is csak a mai kaotikus állapotok közt helytálló paradoxon nem nézhetjük tétlenül, hogy fiainkat akár ez, akár a napról napra erősödő kommunista irányzat kaparintsa meg. Igazán hősi fokban kell piaristának lennie azoknak, akik Tatabányán, a megszokott életmódról és kényelemről lemondva, gyümölcsözően óhajtják eszményeinket képviselni! {Az ottani tanárok } <339> Sok-sok akadály elhárítása után Vass Péter dr.

97 1944/ vezetése alatt megalakult a kihelyezett rendtársainkból a tatabányai tanári kar. 23-án Somogyi Zoltán rendtársunk útján kaptuk meg a Rendfőnök úr intézkedését, mellyel Kuntár József, Kender József dr., Gazda István, Vígh Árpád és Csányi László rendtársainkat helyezi ki Vass Péterrel együtt Tatabányára, helyesebben Felsőgallára. Selmeczi Kovács József és Dobroszláv Lajos rajztanár hetenként meghatározott napokon fognak kijárni. {Exodus. } Szeptember 24-én és 25-én kocsik jöttek be Tatabányáról, hogy rendtársaink ingóságait kiszállítsák. Bizony, egészen az Istenanya szegényeinek szellemében indul ez a vállalkozás. Mindenki csupán egy ágyat, egy szekrényt, egy konviktusi íróasztalt, egy széket és egy karosszéket kap. Természetesen közös bútorok is kellenek az étkezéshez. Ketten laknak egy szobában, s mivel a Bergmann ház igazgatói lakás és nem rendház céljaira készült, a szobák egymásból nyílók. Pionírjainknak még a magány áldásáról is le kell mondaniok a sok-sok előre látható és a még több előre nem látható nehézség mellett. Valóban a Poverello Szegénység Úrnőjének szolgáiként indult meg a kis csapat. A kívülállók nem is nagyon hitték el, hogy valóban belevágnak. Még a kocsik indulásakor is hitetlenkedve, fejcsóválva kérdezgették, hogy valóban kimegyünk-e Tatabányára. Nem minden nemzedéknek jut osztályrészül, hogy új telepítésnek, új terjeszkedésnek, a fejlődő élet megnyilvánulásának szemtanúja legyen. Csak most, hogy mi is látjuk és tapasztaljuk a nehézségeket, hajtjuk meg igazán a tisztelet és szeretet zászlaját a mi sokszor már nevükben sem ismert igénytelen ősink előtt, hogy mertek az Isten segítségében bízva belevágni egy-egy új vállalkozásba, s ugyancsak Őbenne bízva végig is csinálták, s alapot raktak nekünk. Ugyancsak tisztelettel és féltő, óvó és segíteni kívánó szeretettel tekintünk mostani testvéreink felé, kiknek osztályrészül jutott egy ilyen vállalkozásban részt venni. Talán nem valamennyiük indult meg osztatlan lelkesedéssel az új honfoglalás göröngyös útján, de mindegyikükben ha olykor szemérmes titkolózással el is rejtették láttuk fellobbanni a munka utáni lángot, melyet a közöny, <340> vagy a méltán kifogásolható nehézségek felett méltatlankodásból szőtt fátyollal sem rejthettek el. Menynyire magyar piarista mentalitás, hogy olykor mord külső alá rejteni próbálja jobb meggyőződését és lelkes ügyszeretetét. Tudjuk, hogy mindazok, akik a ver sacrum 35 példájára új hazába költöztek, méltán képviselik a kötelességteljesítésen keresztül jelmondatunkat: Ad majus pietatis incrementum! 36 A jó Isten bőséges áldása legyen nehéz, de megtisztelő vállalkozásukon! {Új prefektusok } Konviktusunk kihelyezett négy prefektusa helyébe dr. Jakab János és dr. Magyar István léplett. {Vendég } Szeptember 29-én járt Házunkban Papp Elemér kat. főigazgató, 35 szent tavasz. Az itáliai népek szokása volt, hogy minden tavaszi termést és újszülöttet áldozatul az isteneknek ajánlottak föl. Az így fölajánlott gyerekeket 20 év múlva elküldték otthonukból, hogy új hazát keressenek vagy alapítsanak. (a szerk.) 36 A jámborság fokozott növelésére!

98 /1945. asszisztens. Tatabányára is kiszállt, hogy mint egykori tatai rektorsága miatt nagy helyismerettel rendelkező szakember a kezdés nehézségeivel küzdő tatabányaiak segítségére legyen. {Kezdeti nehézségek } Mert kétségtelenül sok a nehézség. Testvéreinknek kiutalták a Bergmann-házat, de az még lakhatatlan: ablakai, ajtói hiányzanak. A mieink kénytelenek magánhelyeken megvonni magukat, ami különösen a mai sanyarú viszonyok miatt mindenkinek terhes. Nekik is nehéz elhárítani a sok kedvességgel felajánlott vendégszeretetet, pedig a vendéglátó is méltán örülhet, ha bármennyire is kedves vendég odébbáll. Most szállítják be azokat a természetbenieket, melyeket az ottani szülők felajánlottak; így bizonyos fokig már a piaristák anyagjaiból főzhetnek a kedves vendéglátók. Természetesen a hevenyében megindult akció következtében arról sem lehet szó, hogy az elemi helyiségeit megkapják. Több lehetőség merült fel: a polgári, a 6-os telepi elemi, s az ún. erdei iskola. Végül is az eleminél kötöttek ki a mieink, mert az ablakozott és fűthető is. Nincs is túlságosan messze a lakástól. Mivel mi csak vendégek vagyunk ott, meg kell elégednünk a délutáni tanítás lehetőségével. {Felsőgalla kezd! } Mivel az ottani szülői társadalom látta, hogy komoly készülődés folyik, s mivel a vonaton a gyerekek bejárása csak a legtumultuozusabb módon történhetik, egyre több és sürgetőbb kérés, szinte parancs érkezett, hogy már <341> meg kell kezdeni a felsőgallai előadásokat. Így aztán a jobb belátás ellenére is szeptember 29-én megkezdték a kintiek a tanítást, s visszatartották a még vonaton Tatára készülő diákságot. Ebből természetesen nehézségek és apprehenziók származtak, mert hiszen az volt a terv, hogy a felsőgallai végleges berendezkedésig továbbra is hozzánk jönnek a bejárók. {Tata sorsa } Természetesen a bejárók elmaradásának szemmel láthatóak lettek a következményei is. Tagadhatatlan, hogy aránytalan a helyzet, hogy míg a lakosságú Tatán gimnázium van, addig a es Tatabányán ilyen nincs. Főleg a mai demokratikus világban szembe ötlő a különbség, mikor az alsóbb társadalmi osztályok emeléséről van szó. A Rendfőnök úr ügyesen kiemelte, hogy amint a múltban a feudális Esterházyak alapíthattak kollégiumot, úgy most a proletár tatabányai munkásság is vállalhat ilyen feladatot. Mindamellett látszik, hogy a tatai gimnázium az elnéptelenedés felé néz, bár a tatabányai vállalkozás csupán a kihelyezett párhuzamos osztályok név alatt ismerős a jogi fórumok előtt. Egy esztendőre szól jogilag ez a vállalkozás, de már kezdetben áttörték a jogi korlátokat, mert hiszen a párhuzamos, tehát az alsó négy osztály kihelyezéséről van szó, s mégis, a VII. kivételével, minden osztályban órarendszerű, terv-[szerű] és rendszeres iskolai munka folyik. Nem kisebb nehézség, hogy tanári karnak a tatai Ház fiatalságát emelték ki, aminek Tatabányát illetőleg nem kétesek az előnyei, de ugyanakkor a tatai gimnázium egyik rendtársunk ügyes meglátása szerint az ország

99 1944/ talán legöregebb tanári karával rendelkezik. Az egykor virágzó konviktust is súlyos csapás érte, mikor négy fiatal és agilis prefektusát emelte ki a rendfőnöki intézkedés és csupán 2 új erőt állított helyükbe. {Anyagi ügyek } A Ház anyagi ügyeinek intézésére és az állami illetménykülönbözetek felvételére Jakab János dr. járt fenn október első napjaiban Budapesten. {A felsőgallai rendház } A tatabányaiak végre október 4-én költözhettek be ottani új otthonukba. A Rendfőnök úr tatabányai tanárnak <342> küldte a Kolozsvárról Pestre menekült Medvigy Mihály rendtársunkat, továbbá a súlyos agyműtét után felépülőben lévő Horváth Istvánt Debrecenből, aki volt már tatai tanár, s pillanatnyilag Mernyén üdül. Veszprémi Tibor a Kalazantinumból kapott áthelyezést olyan meghagyással, hogy a hét első három napján Tatabányán, a mási három napon Tatán tanít, s az itteni Diákotthonban végez prefektusi teendőket. {Gregorián } Szent Ferenc ünnepén a Szerafikumban élő növendékeinkből alakult kórus énekelt az ünnepélyes szentmisén, s este a transitus szertartáson a gregorián éneket intonálta. A Rendfőnök úr végleges mutációja október 6-án érkezett, így innen számítjuk az új iskolaévet:

100 {Familia domus } AZ 1945/1946. ISKOLAÉV 775/1945. sz. A magyar kegyestanítórend főnökétől. Az Úr nevében. Amen. A tatai rendház szerzetes családja az tanévben. Walter János, a hittudományok bekebelezett doktora, gen. asszisztens, házi lelkiatya, tanár. Szűcs János, házfőnök, gimn. és diákotthoni igazgató. Babos Dezső, házi másodfőnök és lelkiatya, házfőnöki tanácsos, tanár. Medveczky János, aranymisés, érd. tanár. Bán József, aranymisés, érd. házfőnök-igazgató Biró Imre, házi lelkiatya, tanár. Wagner Lajos házi lelkiatya, tanár. Tell Sándor, tanár, számvizsgáló. Jakab János, bölcseletdoktor, számvizsgáló, tanár, pref. Berkes József, beteg. Weiner Ferenc, a hittud. doktora, házi lelkiatya, tanár, pref. Kuntár József, tanár. Magyar István, bölcseletdoktor, tanár, pref. Vass Péter, bölcseletdoktor, tanár. Horváth István, tanár. Selmeczi Kovács József, tanár, igazg.-h., pref. Medvigy Mihály, a hittud. licenciátusa, tanár. <343> Kender József, bölcseletdoktor, tanár. Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, tanár, diákotthoni aligazg., rector eccl. Gazda István, tanár. Vígh Árpád, tanár. Csányi László, tanár. Veszprémi Tibor, gyak. tj., tanár, pref. Összesen: 23 Budapest, okt. 6. Zimányi Gyula sk. rendfőnök Rokka Pál sk. rendfőnöki titkár Az új mutáció értelmében október 7-én Veszprémi Tibor Tatára, Medvigy Mihály Felsőgallára érkezett. {Az Igazgató betegszabadságon } A Rendfőnök úrtól kapott engedély alapján Szűcs János házfőnök igazgató megromlott egészségi állapotának javítása miatt betegszabadságra a Nógrád megyei Héhalomra, rokonaihoz utazott

101 1945/ október 6-án. A házfőnökségben Babos Dezső, az igazgatásban Selmeczi Kovács József helyettesítik. {Papi szentségimádás } A tatai plébános, Gyirmóty Gyula kezdeményezésére papi szentségimádó szentóra volt október 8-án a Kedvesnővérek kápolnájában. A világi papság mellett rendházunk 10 taggal képviseltette magát. {Pesti választások } Október 7-én volt Budapesten a községi választás. A munkáspártok (Szociáldemokrata és Kommunista Párt) egyesült listáját messze túlhaladva a Kisgazda Párt szerezte meg a legtöbb mandátumot. A konviktus tartásdíjának pénzbeli részét a folytonos drágulás következtében 600 P-ről havi P-re emeltük. {Konviktorok } Konviktoraink száma a régihez képest nagy apadást mutat. Ok: az eddigi konviktorokat adó társadalmi osztály a földreform következtében nem képes előállítani a követelményeket. A budapesti Házban felállított konviktus pesti konviktorainkat magához vonzotta. A régi fiúk közül csak mutatóban van néhány, a legszélesebb társadalmi osztályok fiai kerültek a konviktusba, s bizonyos vonatkozásban egészségesebb légkört teremtettek maguk körül. A pénzbeli befizetés <344> mellett a legfontosabb a természetbeni beszolgáltatás. A következőket kell egy konviktornak havonta beszállítani: 12 kg kenyérliszt, 8 kg fehérliszt, 1 kg zsír vagy 2,5 l olaj, 0,5 kg szalonna, 15 db tojás, 1 kg édeslekvár, 0,5 kg héjas dió, 0,5 kg cukor vagy 1 kg méz, 1,2 kg vöröshagyma, 20 kg burgonya, 0,75 kg szárazbab, 0,75 kg lencse, 0,20 kg mák, 0,10 kg fokhagyma. A legtöbb baj az élelmiszerek beszállításával van. A háború okozta szörnyű ínség ezen a vonalon is mutatkozik. A legfontosabb élelmiszerek beszerzése (liszt, zsír, cukor) alig leküzdhető nehézségekbe ütközik. Ezért sokszor csakugyan nehéz helyzetbe kerülünk. Sokszor kénytelenek vagyunk bizonyos cikkekből többet elfogadni, s más, talán fontosabb dolgoktól eltekinteni. Babos Dezső vicerektor intézi e gazdasági vonatkozású dolgokat. Valóban a konviktus nem rentábilis, a jobb jövő reményében fizetünk rá. Konviktoraink: VIII. osztály: Gyalókay Béla ev. (Kömlőd), Pozsgay Tibor (Töltéstava). Összesen 2. VI. osztály: Pataky Béla ev. (Bokod), Pozsgay Gyula (Nyalka). Összesen 2. V. osztály: Berkó Antal (Tardos), Hegel Dezső (Kóny), Moravcsik Vendel (Tardos), Pálfalvi István (Rákospalota), Pásztor János (Budapest), Rothnagel József (Császár), Varga Sándor (Tardos). Összesen 7. IV. osztály: Békési Győző (Pestszenterzsébet), Csonka János (Dad), Csonka László (Budapest), Jakobi Gyula (Kecskéd), Laczkó Ferenc (Budapest), Preisz Károly (Zsámbék). Összesen 6. III. osztály: Lénárt Tibor (Oroszlány), Paksa Lajos (Tatabánya), Puskás Imre (Fót), Sáradi Vince (Bánhida), Scharle Gyula (Zsámbék), Tímár Aladár (Zsámbék), Tóth Pál (Budapest). Összesen 7. II osztály: Kováts Tibor (Budapest). Összesen 1. I. osztály: Abaffy Béla ev. (Naszály), Balogh János (Szőny), Jenes Zoltán

102 /1946. (Atkár), Lázár Ferenc (Dunaalmás), Schulz Pál (Bánhida), Sebestyén Dániel (Kocs), Stein József (Dad). Összesen 7. Konviktoraink száma tehát 32. Eredetileg mások is voltak itt, így Farkas László V., Budapestről, Fülöp Mihály VIII. Haraszti Tibor III. Tatabányáról, Porga Zoltán II. Tatáról, Szidnai László II. és Vörös Béla I. Tatabányáról, akik még az első félévben részben a <345> tatabányai gimnáziumunk vonzásaképpen, részben azért, mert nem bírták a természetbenieket beszállítani kimaradtak. {Rendfőnöki levél } A Rendfőnök úr levélben fejtette ki állásfoglalását a kórház és Tatabánya kérdésében. A levél betűszerinti másolata e könyv melléklete (ld ). Ft. Rektor, Direktor Úr! Debrecenből csak a hát elején tudtam megjönni, közben a minisztériumokat kellett járnom. Innen a késedelem. Kórház-ügy. Fönntartom készségünket, méltányossági magatartásunkat. De kölcsönösségi alapon. Világosan emlékezem, hogy Kollár főjegyző úr komoly gazdasági, természetbeni előnyöket, szolgáltatásokat ígért a rendháznak (tehén, stb.) Ez jelentős mozzanat volt rám nézve. Csakugyan az ottani rendháznak megfelelő előnye legyen az ügyből, s ezt a helyi elöljárónak joga és kötelessége nyilvántartani. Természetesen lehet szó más kategóriában való kárpótlásról, de nem arról, hogy a méltányos kárpótlástól elüttessünk. A hivatalos rendfőnöki iratot tessék kézbesíteni! Be volt ígérve az udvari épületbe való jelentékeny beruházás. Ha ez elmarad, és persze hogy nem szabad uzsoráskodva követelnünk, mit kapunk ellenértékül? Ismét a méltányosság és a vigilancia! A gimn. II. emeletét, ha egyszer nincs akadálya, készségesen átadjuk az apácáknak, de lássunk és beszéljünk világosan, határozottan, részletesen konkretizálva, hogy mit kapunk ezen a réven, milyen maradandó (!) előnyökhöz jutunk. Amit lehet, az írásos ajánlatba, illetve szerződésbe be kell venni expressis verbis, bizonyos dolgoknál elég a komoly szóbeli garancia, az erkölcsi bizonyosság, nekünk pedig a magánértesítés. Azt kérjük tehát, hogy ott gondosan beszéljék át a dolgokat, a részleteket, készítsék el a szerződést gondosan, clara pacta, boni amici, - s aztán terjesszék föl ide. Tatabánya szerves, elválaszthatatlan része Tatának mind rendházi, mind iskolai vonatkozásban. Házfőnöke, igazgatója a tatai, aki legalább egyszer havonként oda kimegy, házat, tagokat, iskolát, osztályokat látogat, ellenőriz erkölcsfegyelmi, anyagi szempontból egyaránt. Figyelme mindenre kiterjed. (Egyes kategóriákat természetesen az igazgatóhelyettes útján intéz. Ő felelős minden irányban. Tatabánya quasi rendház és gimnázium anyagilag is Tatához tartozik. Minden jövedelem oda folyik be, minden pénzkiutalás onnan tör-

103 1945/ ténik (nem közvetlenül a rendi központtól). Tatabánya mindent jelent a tatai rektornak, ill. direktornak, mind erkölcsfegyelmi, mind pénzügyi vonatkozásban, pl. a személyzetet (gazdaasszony, kisegítő a konyhán, illetve takarító, aki végezze egyúttal a mosást, ruhajavítást is). Tatabánya gondosan vezeti a kiadásokat, pénztári naplót s ezek a tatai számadásokhoz csatoltatnak. Ami konyhafelszerelést tud adni Tata Tatabányának, azt adjon. A tataiak kijárási költségeit a tatabányai iskola viseli. A világi tanárok díjazása ha még nem volna megbeszélve letárgyalandó és jelentendő. Kérem, hogy Virágh Teofil kat. főigazgatót megfelelő formában és mértékben a történtekről tessék értesíteni, ad captandam benevolentiam is. Magam is megteszem. A Főapát úrnak és Csóka bencés igazgató úrnak (a minisztériumban) szintén hálával tartozunk. Tatabányai Rendtársaimat, illetve a Tatabányában közvetlenül érdekelt Rendtársakat különösen kérem, hogy a múlt évi nagyszerű kezdeményezésükhöz méltó legyen a folytatás. Ne maradjunk a csepeli bencés vállalkozás és úttörés mögött! Figyeljünk arra, hogy az otthont adó tatabányai elemi iskolát, fölszerelését, fegyelmét, érdekeit a legmeszszebbmenően szem előtt, tiszteletben tartsuk és tartassuk. Nagy gondunk, szívügyünk legyen a diákmise. Legyen épületes, vonzó, külsőségeiben is impozáns. A tisztes, komoly hatás és mutatósság eszközeire is nagy súlyt helyezzünk, pl. egy-egy iskolai ünnepségre, diákok szerepeltetésére. Mintaszerű, példás, okos, mélyen szerzetespapi legyen magunktartása a szülőkkel, a társadalommal szemben. Megnyerő, vonzó, barátságos, szociális, de a kellő határokat, mértéket megtartva, Érezzük a küldetést, a missziót! Tatabánya is megtartja, végzi a szokásos lelki, áhítatgyakorlatokat. A magánmisézés ügyét jól gondolják át, a papi buzgóság meg ne fogyatkozzék. Tatabánya anyagi ügyeinek vitelére közvetlenül Gazda István rendtársunkat kérem föl, ő készítsen mindenről leltárt, Intézze a szükséges beszerzéseket, vezesse a számadásokat, az élelmiszerek stb. kiadását. A quasi-házfőnök-igazgatói teendők végzésére Kender József rendtársunkat kérem föl. Közvetlenül ő irányítson, vezessen mindent, ő adminisztráljon, mindig egyetértve a tatai vezetőséggel. Isten áldása legyen Mindnyájuk működésén! Atyai szeretettel Zimányi Gyula Budapest, okt. 6. {Szentgyónás. Katolikus Ifjúsági Nap } Október 13-án rendeztük meg az első közös iskolai szentgyónást. Másnap, 14-én a Katolikus Ifjúsági Nap keretében vettek részt növendékeink a szentáldozáson; délután a Nagytemplom-

104 /1946. ban rendezett szentórán és szentségimádáson jelentek meg a többi ifjúsági egyesület mellett, és énekeltek a szertartás alatt. {Kórház-ügy } A konviktus földszintjén a kórház lassan befejezi az átépítési munkálatokat. A sebészet kap helyet nálunk. Nagyarányú az építkezés: falakat bontottak, újakat emeltek, ajtókat helyeztek át, újonnan padlóztak helyiségeket, új fűtőberendezésről és elektromos felszerelésről gondoskodtak. A szárnyat előlünk október 20-án zárták le. A sebészeten szolgálatot teljesítő Salvator-apácák a gimnázium első emeletének északi szárnyát fogják lakni, ahol számukra szintén nagyarányú átalakításokat végeznek. Kápolnájuk is lesz, s a helyiségeket újonnan festették. Klauzúra-fallal választják el magukat a gimnáziumtól. Eleinte a terv az volt, hogy a gazdasági épület északi helyiségeit alakítják át számukra, s ez nekünk is előnyt jelentett volna a későbbi letelepíttetésünknél, azonban a vizes falak miatt a fentebbi megoldásra került sor. {Villany a kápolnában } Gyertyát egyszerűen nem lehetett kapni a szentmisékhez. Ezért a kápolna egy része villanyfelszerelést kapott. Egyelőre csupán kezdetleges felszerelésről van szó, amennyiben maradék háborús kábeleken, törött ablakon keresztül, mindenütt falon kívül vezetik az emeleti folyosóról az áramot. A templom külső képét ez a kábelvezeték nem befolyásolja előnyösen, de szükségmegoldásról van szó. Az északnyugatra néző oldal három mellékoltára 1-1, a főoltár pedig 2 lángot kapott. Az egyébként is mindig sötét másik oldal 2 mellékoltárára eddig anyagiak hiányában még nem kerülhetett sor. Így is egész vagyonba került ez a nem is nagyarányú, de annál szükségesebb beruházás {Litánia } Október 21-től kezdődőleg minden vasár- és ünnepnap ebéd után szentséges litániát tartunk a konviktorainknak, akik énekelnek a szertartás alatt antifonát és gregorián himnuszokat. {Az Esterházy-levéltár ügye } <346> Október 26-án az Országos Levéltár képviseletében dr. Fügedi Erich egykori pesti tanítványunk, az Esterházy uradalom nevében pedig Novák Rezső főszámtartó jelentek meg dr. Darvasy Mihály rendtársunknál, mint a Tatai Múzeum őrénél, és a távollévő házfőnöktől azt kérték, hogy az Esterházy levéltárat a kallódástól a Házba menthessék. A levéltár az Öreg-várban volt mind ez ideig annyira gondos őrzés alatt, hogy oda bemenni csak két Esterházy családtag együttes jelenlétében volt lehetséges a nagyon kisszámú kiváltságosoknak. Az orosz megszállás után megszűnvén minden mentesség, ezt is feltörték és pótolhatatlan értékeit szertehurcolták olyanok, akiknek fogalma sincsen egy egy oklevél mérhetetlen történeti és jogi értékéről. Az uradalom mind ez ideig nem fordított valami különösebben nagy gondot a levéltár megóvására. Most az Országos Levéltár iparkodik menteni országszerte a kallódó értékeket. A kérés[ről] és annak teljesítéséről jegyzőkönyv készült, s a levéltár anyagának nagy részét több kocsifuvarban a Házba szállították, s azt átmenetileg a konviktus lakatlan, ún. kis hálójában helyezték el, részben a már régebben itt lévő grófi könyvtár anyaga mellé. Sajnos, a levéltári anyag ideszállításánál az urada-

105 1945/ lom nem vett igénybe semmiféle szakértői tanácsot, s így sok lényegtelen dolgot beszállítottak, s a lényeges, fontos iratok továbbra is vesződtek. Mert az Elhagyott Javak Kormánybiztossága késedelmesen bocsájtott fuvart erre a mérhetetlen értékű kulturális mentésre; így aztán rengeteg érték maradt a régi helyen, ahonnét a szakértők mindent elhordtak gyújtósnak. E szörnyű állapotokra Darvasy Mihály írásban is felhívta a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének a figyelmét. {Fürdés } Október 28-án volt tavaly november óta az első házi fürdés az úgy-ahogy rendbe hozott fürdőszobában. Ez a helyiség közel egy év alatt vegyes célokat szolgált: volt disznóól, nyúlól, faraktár. Technikai felszerelés dolgában még nagyon sok kívánnivalót hagy hátra, de az egész Ház örömmel vette tudomásul, hogy ismét használható. {Apácák } November elejével az Isteni Szeretet Leányai apácák beköltöztek a gimnázium első emeletén berendezett, klauzúra alatt álló lakosztályukba. {Választás } <347> November első napjaiban óriási izgalom volt Magyarországon. 4-re írták ki a legszélesebb néprétegekre kiterjedő általános választásokat. Az új választójogi törvény következtében hatalmasan felszökkent a választók száma. Hatalmas arányú propaganda-hadjárat volt már hetek óta országszerte főleg a munkáspártok részéről, amelyek most, Budapesttől eltekintve, külön listán indultak. A választáson a Függetlenségi Frontba tömörült hét párt indult. A nagy többséget mindenütt a Kisgazda Párt nyerte meg, de megegyezés alapján koalíciós kormány alakult Tildy Zoltán kisgazda-vezér-református pap elnöklete alatt. Tatán a következő eredmény alakult ki: Kisgazda Párt 3988 (59,8 %), Szociáldemokrata Párt 1674 (25 %), Kommunista Párt 526 (7,8 %), Paraszt Párt 390 (5,8 %), Demokrata Néppárt 92 (1,4 %). Összesen 6670 (100 %). A két másik párt Tatán nem indult. 37 {Orosz ünnepély } November 7-én az októberi orosz forradalom ünnepén az orosz helyőrség nagy ünnepélyt rendezett, melyre iskolánkat is kivezényelték. Már ½ 7-kor kellett gyülekezni, s bizony ½ 12 lett, mire visszaértünk. Tábla alatt kellett nekünk is levonulnunk az Esterházy utcára, ahol sokáig nem történt semmi. Végre az orosz helyőrség legalább ember zeneszóval, zászlókkal felvonult. Majd ismét órákig kellet felvonulva várakozni a hideg időben, rossz lábbelinkben, míg végre a parancsnokló orosz tábornok megérkezett. Kétségtelenül megkapó volt, amint az egyes csapattesteket üdvözölte az arcvonalban, mire azok egy emberként kiáltották vissza az üdvözletet. Majd alkalmi szószékre lépett, s igen hosszú, orosz nyelvű beszédet mondott. Végül az orosz nemzeti himnuszt intonálta a ze- 37 A krónikában megtalálható beragasztva a magyar katolikus püspöki kar választási körlevele, amely okt. 18-án kelt, és november 1-én volt fölolvasandó a templomokban. A körlevél nyomt. kiadása: Egyházam és hazám: Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei, s. a. rend. Beke Margit, Esztergom Budapest, 1991, I, 32-36; Püspökkari körlevél a választások előtt, URL: products/puspokkari-korlevel-a-valasztasok-elott-1-/ ( ).

106 /1946. nekar, ami alatt a csapatok osztagonként váltakozva, hullámzásszerűen állandóan hurráztak. Ezt követőleg az Országgyűlés téren felállított orosz hősi emlékmű felavatása következett, rengeteg sok beszéd kíséretében, minden közület, párt stb. szónokoltatott, s minden beszédet oroszul is tolmácsoltak. {Igazgató visszatér } November 7-én érkezett vissza Szűcs János igazgatóházfőnök üdülési szabadságáról. {Magyaryék temetése } November 11-én helyezték örök nyugalomra dr. Magyary Zoltán professzor és felesége, dr. Techert Margit egyetemi magántanár holttestét. A tragikus körülmények közt elhunyt házaspárt annakidején Héregen temették el; most került sor exhumálásukra. Egyetlen rokonuk, aki a dolgokat intézte, dr. Techert József gyakorló gimnáziumi tanár kérésére a legnagyobb készséggel végezte a temetést a Rektor a Ház tagjainak közreműködésével. Sajnálatos <348> késedelmet okozott, hogy a rossz utak miatt a temetést el kellett másnapra halasztani, mert a holttestek nem érkeztek meg. Akik a végtisztességet meg akarták adni Magyaryéknak, a hosszú várakozás miatt elmentek, s nem vettek tudomást a másnapra halasztott temetésről. Így másnap csupán mi piaristák és egy csoport konviktorunk jelent meg a temetőben annak az embernek a temetésén, akinek elsősorban maga Tata közönsége köszönhette a legtöbbet! R. I. P.! {Wagner beteg } November 14-én ismét asztmatikus tüdőtágulási roham fogta el Wagner Lajos rendtársunkat, alig lehetett családi házukhoz eltámogatni. Kénytelen volt az iskolai munkából egészen kikapcsolódni. Óráit szét is osztották a tanári kar tagjai között. Hazaköltözött családjához, a Háztól kapja az ellátását. Állapota apróbb visszaesésektől eltekintve javul. Mielőbbi teljes felépülést kívánunk neki! {Újra oroszok } November 19-én jött az első hír arról, hogy a Szlovákiából kivonuló orosz csapatokból egy hadosztályt helyeznek el a tatai járásban, s városunkban is mintegy főt szállásolnak el bizonytalan időre. Elsősorban megint az iskolákat fenyegeti a beszállásolás veszélye. Bíztunk abban, hogy a kórház, mely a konviktusban kapott elhelyezést, Vorosilov marsalltól menlevéllel rendelkezik; ez a védelem kiterjed a gimnázium épületére is, mivel ott laknak az apácák. A lefoglaló orosz tábornok nem hajlott a menlevélre, de egyelőre beleegyezett abba, hogy maradhassunk az épületünkben, ha vállalkozunk arra, hogy minden tatai iskolát befogadunk. Így azoknak a helyiségeire teszik rá elsősorban a kezüket. Természetesen beleegyeztünk a feltételébe. Ilyen értelemben a polgári leányiskola 5 termet kapott egy tanári szobával. 8-tól 12-ig tanítanak. Az állami fiúelemi és tanonciskola az I. és II. emeleten kapott három helyiséget. Így ők is délelőtt taníthatnak. {Ismét hurcolkodás! } Azonban minden mentési kísérletünk meddőnek bizonyult. Többször is kísérleteztek az oroszok nálunk beszállásolni, de sokáig sikerült elhárítani próbálkozásukat. November 29-én nagyobb szemrevételező tiszti küldöttség érkezett és hosszadalmas tárgyalások után mégis lefoglalták a gimnázium földszinti helyiségeit katonai kórház céljaira. Bár hivatkoztunk arra, hogy kívánságuknak megfelelően befogadtuk a többi iskolát, s

107 1945/ ők maguk is váltig <349> hangoztatják, hogy az iskolai munkát nem akarják akadályozni, s a tábornok maga hajlamosnak is mutatkozott a mentesítésre, a vége mégis az lett, hogy a földszintet egy óra alatt ki kellett ürítenünk! Ismét költözködhetünk tehát! A tanári kar és az egész diákság együttesen dolgozott ezen a ki tudná: hányadik hurcolkodáson. Nagyrészt sikerült is a legtöbb holminkat ismét összezsúfolva, megmentenünk. Még javában folyt a munka, mikor az első orosz autók már meg is érkeztek a felszerelésükkel. Ugyancsak lefoglalták az iskolaszolga és a cserkészotthon szobáit és a gazdasági épületet. A rendházat magát is szívesen igénybe vették volna, de úgy látszik a sebészeti kórház miatt elálltak tőle, ha nem is a Vorosilovféle menlevél miatt. Úgyis kezd erősödni a gyanúnk, hogy talán nem is létezik az a sokat emlegetett, de még soha nem látott menlevél! {Új elrendezkedés } Rengeteg nehézség állott elő az új helyzettel kapcsolatban. Persze, abba is hagyhatnók a tanítást, de a piarista ethosz ezt nem engedi. Az ideiglenesen berendezett új tantermek most az I. és II. emeleten vannak. A vendégiskolák szünetet adtak növendékeiknek. Így is csak nehezen férünk el a szűkre szabott keretek közt. Talán jelezni sem kell, hogy ez az újabb hurcolkodás újabb kárt okozott felszerelésünkben. {Borlopás } Az újonnan érkezett oroszok még érkezésük éjszakáján feltörték pincénket, s a maradék kb. 1 hl bort elvitték. Ez volt minden miseborunk. Mikor panaszt tettünk, másnapra igaz meglepetést keltve visszalopták a hordót, persze jól meghúzva a bort. Úgy állították be a dolgot, mint ha mások tették volna ezt, ők csak a panaszra nyomozni kezdtek, s akkor jöttek rá, hogy hová dugták, ismeretlen tettesek hordónkat! A szovjet katona keze nem enyves mondták! {Tatabánya élete } Tatabányán már kialakuló medrekben folyik az élet. Sok a nehézség, de sok az öröm is, amit a bányászok megbecsülése és hálás szeretete okoz. Persze nem minden az eddig megszokott keretek közt mozog, a szerzetesfegyelemi megkötöttségek nem nagyon illenek bele az ottaniak napirendjébe, a már túlságosan is közös élet sok kellemetlenséggel jár. Hozzájárul, hogy anyagi gondokkal is bőven kell küszködniök, s pártkörök is szívesen törnek borsot az orruk alá. <350> De a nép még olyan tagjaiban is, akik nem érdekeltek ottani gimnáziumunkban, sok szeretettel övezi őket, és hálás ragaszkodásának nem egy jelét adja. Nem hagyhatjuk említésen kívül azoknak a nagy munkáját sem, akik innen Tatáról járnak ki rendszeresen. Selmeczi, Veszprémi, Dobroszláv kollégánk esőben-hóban, hidegben, sötétben dagasztják a hírhedt tatai és gallai sarat, bár cipő-, ruhakopásukért nem is remélhetnek semmiféle pótlást. Igyekeztek úgy összeállítani a felsőgallai tanrendet, hogy a tatai tanárok lehetőleg még azon az estén visszatérhessenek. Hosszú kilincselés után az Államvasutak igazgatósága megengedte, hogy ezek a tanárok az esti ún. személyzeti szerelvényt vehessék igénybe, mely többnyire egy mozdonyból és egy kocsiból áll. Az írások ellenére is volt elég kellemetlenség. Így legalább még aznap hazaérkezhetnek. Veszprémi 3 napon át Gallán tanít, Selmeczi kétszer, Dobroszláv egyszer száll ki

108 /1946. hetenként. {Házi gyűlés } A több mint egy éve szünetelő házi gyűlést december 11-én tartottuk meg, 15-én pedig a tatabányai rendtársak. {Szülői értekezlet } December 16-án szülői értekezletet hívtunk össze. Az Igazgató ismertette terveinket a fűtési nehézségekre való tekintettel. Bár csak annyi tüzelőnk van, amennyi tavalyról megmaradt, mégsem akarunk szénszünetet rendezni, tanítványaink már úgyis annyit mulasztottak a kényszerű körülmények alakulása folytán, hogy az ő érdekükre való tekintettel döntünk így. A miniszteri rendelet értelmében élünk azzal a lehetőséggel, hogy a fűtőanyag-hiány miatt a tanítást csökkentjük. Karácsony után minden osztály hetente 12 órát kap a VIII. kivételével, mely szinte a régi beosztás szerint működik. A tanítás osztályonként 4 alkalommal, kettős turnusokban, 8-1-ig lesz. Ez a mi tervünk. Lehetne teljes tanítás is, ha a szülők gondoskodnának fűtőanyagról. A szülők elfogadták a mi tervünket, de mindjárt fel is ajánlottak természetben is tüzelőanyagot, sőt többen azóta be is szállították, amit hálás köszönettel vettünk. {Szülők Szövetsége } Majd Magyar István dr. olvasta fel a Hercegprímás körlevelét, amelyben Szülők Szövetségének a felállítását írja elő a Rendfőnök úron keresztül. A Szövetség célja, hogy a katolikus <351> iskolák mögött társadalmi csoportosulás álljon, mely erkölcsi tekintélyt nyújtva hangoztassa a katolikus társadalomnak katolikus iskolák utáni igényét, s szükség esetén anyagi oldalon is kiálljon mellettünk. Rendkívüli tagnak számítanak a másvallású szülők. Az Igazgató előterjesztésére megalakult a Szövetség, tisztikart is proponáltak. Elnök: dr. Mihályi Géza, alelnök: dr. Gíber János, ügyvezető elnök: dr. Almády Károly. (Csak az a humoros, hogy elnök és alelnök: kedves barátaink agglegények.) Az egyes osztályok szülőiből egy-egy, szintén az Igazgató propozíciójára lesz hivatva az illetékes osztályok érdekeit képviselni. Egyelőre erősen akadémikus jellegű az egész Szövetség. Isten áldása kísérje! {Cserkészeink } Cserkészeinket az orosz beszállásolás kiszorította otthonukból. Veszprémi rendtársunk, aki nem régen vette át a parancsnokságot a Felsőgallára helyezett Csányitól, egyéni kényelmét feláldozva, saját konviktusi lakását alakította át félig cserkészraktárrá, félig otthonná. Minden évben szokásos a cserkészkarácsony, még a tavalyi szörnyű időben is volt valami. Természetesen az idén is akartunk. Ennek keretében aztán sikerült is megrendezni egy kis ünnepélyt. December 19-én a rendház ebédlőjében a konviktus és a Szerafikum növendékei a szünet miatt előre köszöntötték az Igazgatót neve napja alkalmából magyar és latin szavakkal. Utána a cserkészek cserkészkarácsonyt rendeztek szavalattal, énekkel, s egy hosszabb Csík megyei betlehemes játékot adtak elő. Végül közösen összehordott, s a mai nyomorúságos viszonyok mellett meglepően bőséges ételekből karácsonyi teán vettek részt a cserkészek. Szülők is voltak jelen e kis előadáson, de ők csak szemmel gyönyörködtek csemetéik jókedvű játékában és egészséges evésében. Egy kevés cserkészmóka és ének után hazatértek a Ház kis vendé-

109 1945/ gei sok szép érzéssel a szívükben. {Sztálin-ünnepély } Még aznap a moziba voltunk hivatalosak 7 órára Sztálin generalisszimusz 60. születésnapjának ünneplésére. A rengeteg beszéd következtében csupán a fél-ünnepség (másik feléről eljöttünk) egészen 10 óráig nyúlt. Másnap az iskolában is meg kellett emlékezni a Szovjet vezérének jelentőségéről. {Kórház-szerződés } <352> Utólag tudtuk meg, hogy a Rend karácsony táján írta alá a Lipótmezei Magyar Állami Elmegyógyintézet vezetése alatt álló Magyar Állami Sebészeti Kórházzal a bérleti szerződést. A kórház tehát megkapta a konviktus földszinti részét, tőlünk kapja a vizet, átalakította céljainak megfelelően a helyiségeket, és vállalta, hogy távozása esetén mindent a régi formába épít vissza, illetve a mi kívánságainknak megfelelő állapotba hoz. Bizonyos bérleti összeget fizet és jövedelmének 5 %-át adja. Vállalja a Ház betegeinek orvosi kezelését. A főorvos, dr. Balogh Ádám, református ember, de jó benyomást tesz mindenkire, jó kezű operatőr. Mellette dr. Izsóf és dr. Bognár az orvosi személyzet, hét Isteni Ige Leányának ápolói segítségével. {Bátori mutációja } Karácsony körül hallottunk először arról, hogy a Rendfőnök Úr dr. Bátori József rendtársunkat, volt debreceni igazgatót Házunkba szándékozik helyezni. {Miseruha } Január 4-én egy már használaton kívül álló vörös misefelszerelésünket a tömördi kápolnának ajándékoztuk Mihálÿ Ella, dr. Mihálÿ Géza barátunk nővérének kérésére és közbenjárására. {Új igénybevétel? } Az orosz tiszteket kivonták a magánházakban lévő szállásaikról és közösen óhajtották elhelyezni. Felmerült a terv, hogy a gimnázium még üresen álló helyiségeibe helyezik el őket. Nagyon szerettek volna a rendházban elhelyezkedni. Mi mindent elkövettünk, hogy a gimnáziumot mentesítsük. {Bátori megérkezik } Január 9-én érkezett meg dr. Bátori József rendtársunk. Debrecenből a frontra került, majd amerikai fogságba esett. Csapattestét az oroszok vették át hazaszállítás céljából. De nem hozták haza, hanem Kremsbe, majd Pozsonyba vitték őket. Őt magát, mint vezető lelkészt a GPU többször kihallgatta. Mint törzstisztnek, autóval kellett volna tovább mennie, de ő egy bencés kollégája helyett önként a gyalogmenetelőkhöz csatlakozott, mint régi cserkész és sportember, aki jobban bírja a terhet. Többszöri szigorú kihallgatás után drótozott vasúti ablakú kocsikon, sanyarú körülmények között átvitték Magyarországon. Néha levelet csempésztek ki. Egy levele a Rendfőnök Úr kezébe került, aki Bátori autó-mérnök öccsét értesítette. Ez a fenti pályaudvarra ki is ment, de nem engedték a kocsikhoz, de egy jó ember feljegyezte a szerelvény számát. Bátori öccse bejutott orosz kapcsolatai révén Grigoriev követségi tanácsoshoz, aki kieszközölte kiszabadítását. <353> Most már csak az volt a probléma, hogy eléri-e a hadifogoly-szerelvényt, mely Oroszország felé vitte az embereket. Ceglédre autózva sikerült a szerelvényt elérni, s Bátorit az oroszok ott megtévesztően szín-

110 /1946. padias külsőségek közt emelték ki. Végre hazatérhetett övéihez, ahol ide helyezéséig élt. Saját bevallása szerint 8-10 olyan gondviselésszerű esemény történt vele, amelyek közül ha csak egy is hiányzott volna, menthetetlenül orosz táborba kerül. Pl. az említett, hátrahagyott bencés már Oroszországból üzent újságban, mikor ők még a vagonban voltak. Isten különös intézkedéseinek hosszú sora mentette meg a további hadifogságtól. Bátori most itt várja meg igazolását, s aztán bekapcsolódik a Ház munkájába. Véletlenül a kórház főorvosa, dr. Balogh, régi debreceni jó barátja, s így gyakran lehetett vele együtt. {Vendég } 19-én érkezett Házunkba néhány napos vendégnek Baksay Ferenc, a felszámolás alatt álló egykori Esterházy-uradalom hivatalosan kinevezett vezetője. Természetiekben rekompenzálja vendéglátását. {Amerikai segély! } Medveczky János, Házunk nesztorának unokaöccse P. Medveczky Medárd OFM, az USA-ban lévő magyar ferencesek provinciálisa Brookfield Hill-ben, Michigan államban. Mint régi piarista diák és tisztelője Rendünknek, nagy segítő akciót indított. Miseintenciók ellenében csomagokat indított útra az Egyesült Államokból. Az év folyamán sok-sok jóval örvendeztetett meg nemcsak minket, hanem az egész magyar piaristaságot is. Ugyanis minden piarista háznak is küldött szeretetcsomagokat. A legfontosabb és a háború sújtotta hazánkban igen ritka dolgokat küldött. Kaptunk cipőt, sárcipőt, harisnyát, cukrot, kávét, teát, rizst, csokoládét, kakaót, szacharint, lekvárt, gyógyszert, írógépszalagot, piperecikkeket, tejport, tejkonzerveket, húskonzerveket, vajat, margarint és még sok mást. Igaz, hogy mindez intenciókkal való súlyos megterhelést jelent, de sokunknak nagy segítségére volt, hogy hozzátartozóinkon segíthessünk. A csomagok az egész év folyamán több részletben érkeztek. Nagyon hálásak is vagyunk és maradunk is a jószívű P. Medveczkynek. {Csökkentett tanítás } A fűtőanyag hiányára való tekintettel az Igazgató úgy határozott, hogy január és február hónapokban csökkentett óraszámban <354> legyen a tanítás. A VIII. osztály teljes óraszámú eladásai mellett napi 2-2 csoportban minden osztály négy napon át 3-3 órás előadást kap. Felsőgallán teljes óraszámban folyik a tanítás a szokott módon, délután. {Apácák befogadása } A városba érkező orosz katonaság nyomása erősödött. A magyar kórház ápolószolgálatát ellátó apácák lakását a gimnáziumban is elvették. Ígérete ellenére a városi hatóság semmit sem tett az apácák elhelyezése ügyében. Az emberiesség szavának engedve a rendházba fogadtuk be őket, s a konviktus kis-betegszobáját, a volt orvosi rendelőt és a fürdőszobát kapták meg. Ez a pár helyiség nekik szűkösen elegendő, és jól is érzik magukat, de nekünk terhes, mert a helyiségek kiestek a mi rendelkezési alapunkból, és a konviktust terhelik. {Újra oroszok } A gimnáziumban falat emeltünk bútorokból, s így választottuk el a folyosó egyik részét, amit az apácák használtak. Az oroszoké az első emeletig a lépcsőház is az egész földszinttel együtt, mi csak a mellékbejáratot és a melléklépcsőt használhatjuk.

111 1945/ Újra menteni kellett a menthetőt. Az oroszok ugyanis minden nap valami mást tüntettek el a felszerelési tárgyaink közül. Hiába zártuk és torlaszoltunk el minden utat. Az igazgató több ízben tett panaszt az illetékes parancsnokságon, de ígéretnél többet nem kapott. Mikor utolsó alakalommal említette, hogy panaszaink orvoslásáért a Nemzetközi Ellenőrző Bizottsághoz fordul, azonnal kiszálltak a parancsnokságtól, és az eddigi jelek szerint hatályos intézkedéseket tettek a további károsítások megakadályozására. {Segély } Tata község január 28-án 1,5 millió pengőt juttatott segélyképpen a gimnáziumnak. Sajnos, a pengő állandóan romlik, amit az ún. adópengő kulcsa mutat. Mindennap jelzik, hogy egy adópengő hány sima pengőnek felel meg. Lassan önálló pénznemmé nő ki az adópengő, s a számítások is ebben folynak. Az infláció állandóan erősödik. {Magyarország köztársaság } Február 1-ére kikiáltották a köztársaságot. A Magyar Királyság, mely mára gyakorlatilag 18 éve megszűnt, most hivatalosan is helyt adott a Magyar Köztársaságnak. Az államforma-cserét nem népszavazás döntötte el, mint pl. a külföldön (Olaszország, Jugoszlávia, Görögország), hanem a képviselők döntése. Elnökké Tildy <355> Zoltán, eddigi miniszterelnököt állították hazánk élére. Tatán is volt nagy ünnepély, melyet a pártok rendeztek, s melyre iskolánknak is ki kellett vonulnia. A mieink köréből dr. Magyar István rendtársunk, mint pártok feletti szónok mondta az ünnepi beszédet, melyben azt fejtegette, hogy a Habsburgokig volt csak ténylegesen magyar királyság, s hogy akármilyen államformában is lehet becsületes életet élni a demokrácia szellemében. Egy VII-es diákunk az ifjúság hangját hallatta az ünnepélyen. {Cserkészek } Ugyan e nap délutánján kb. 25 főből álló cserkészrajunk vonult ki Tardosra, s ott népi játékokat és dalokat gyűjtöttek a portyázóverseny számára. Tardoson Berkó Béla főjegyző, konviktorunk édesapja helyezte el a fiúkat és a két piaristát, Veszprémi Tibort és Darvasy Mihályt. A gyertyaszentelést és a Balázs-áldást is mi végeztük és indulás után pontosan 48 órával Tatán oszlott fel a portya jó munka után. {Vendég } Február 3-án Bulányi György rendtársunk vendége volt a Háznak. 6-a körül enyhére, tavasziasra fordult az idő. {Klauzura-rendelet } 8-án érkezett a Rendfőnök úr utasítása, mely a háborús cselekmények miatt felfüggesztett klauzurát állítja vissza lehetőség szerint. Mivel nálunk képtelenség inasokat kapni, s a kórház miatt a klauzurát lehetetlen a Házra kiterjeszteni, továbbra is a régi állapotok maradnak fenn. {Vasutas internátus terve } 9-én felkereste az Igazgatót egy küldöttség és kérdést intézett hozzá, vajon az iskola vállalná-e egy nagyobb szabású vasutas-internátus növendékeinek oktatását? A Vasutasok Szabad Szakszervezete eleinte egy külön vasutas-gimnázium felállítására gondolt, majd tervének kivihetetlensége miatt a minden szempontból megfelelő Tatán szeretne kb főre tervezett internátust felállítani, esetleg az egykori grófi istálló épületének átalakításával. A mi részünkről nincsen akadály, de nem sok reménnyel nézünk a terv megvalósítása elé.

112 /1946. {Villanycsökkentés } A villanyárak ugrásszerű emelkedése miatt a Ház egész havi jövedelme nem elégséges a villanyszámla kiegyenlítésére. Ezért közmegállapodással úgy segítünk a bajon, hogy a Ház minden szobába petróleumlámpást bocsájt rendelkezésre, este 6-8 között pedig bekapcsoljuk a villanyt. Az ebédlőben, konyhában stb. állandó villanyvilágítás van. Sok gondot okoz, hogy az orosz <356> csapatok villanyfogyasztása külön óra segítségével nem ellenőrizhető. Természetesen nagyon kellemetlen ez a villanytalanság, különösen korán reggel és vacsora után. A rádiózók pedig hiába fizetik az előfizetési díjat, csak 2 órán át hallgathatnak. {Kinevezés } Dr. Darvasy Mihály rendtársunkat február 13-án kinevezte a VKM az Esztergom-Komárom k. e. e. vm. területére a közgyűjtemények, könyvtárak, levéltárak felügyeletének ellátásával és megbízta, hogy a megfelelő miniszteri intézkedés erejével intézkedéseket tehessen. {Időjárás } Az idő egészen szokatlanul áprilisira fordult. Enyhe, esős idő járja, a termés kilátásai biztatóak. {Panasz } 15-én az Igazgató kénytelen volt a Nemzetközi Ellenőrző Bizottsághoz fordulni az oroszok túlkapásai miatt. {A Bíboros utazása } Nemzeti szempontból érdekes, hogy az aktív Mindszenty József bíboros-hercegprímást az USA emberei vitték repülőgépen Rómába. {Orkán } 18-án óránként 130 km-es sebességgel száguldó orkán vágtatott végig Tatán, s némi károkat is okozott a Háznak. {Bátori tanár és prefektus } A Rendfőnök Úr a már igazolt dr. Bátori József rendtársunkat február 20-án tanárnak és konviktusi prefektusnak nevezte ki. {Villany-ügy } Mivel a fentebb jelzett villanykorlátozás nagyon sok kellemetlenséggel járt, s nem hozta azt az előnyt, amit vártunk tőle, február 23- tól kezdve visszaállt a régi helyzet, vagyis villanyáram mindig van a lakásokban. {Gazda beteg } Gazda István rendtársunk Tatabányán gyomorfekély tünetekkel megbetegedett, s kénytelen állandó diétát tartani, és az ágyat őrizni. {Fa-ügy } Mivel a faállomány is rohamosan fogy, drákói intézkedéseket léptettek életbe. A lakásokban található fát szétosztották. Az elv helyeselhető, hogy mindenkinek egyformán jusson, csak az adott némelyeknél neheztelésre okot, hogy a saját kézi erővel, saját munkával összegyűjtött famenynyiséget széthordták, s azok, akik nem fáradtak a fa felcipelésével, előnyösebb helyzetbe jutottak. Ugyanis néhány szobában rossz a kályha, illetőleg a szoba fekvése miatt hidegebb a többinél, s erre nem tekintettek az osztogatásnál. {Magyar a kertész } A házi kert ügyeinek kezelését dr. Magyar István vette át. Nagy buzgalommal és kedvvel látja el a magyar-latin szakos <357> tanár számára kétségtelenül szokatlan munkakört. Mindig megbecsüléssel és szeretettel nézünk kertész uniformisba öltöző alakjára, amint jókedvvel és énekszóval, középkori kertész-barátok utódaként jelenik meg kapával, ásóval a kezében.

113 1945/ {Kert } Az új vezetés alatt álló kertből szép hasznot remélünk. A kert egy részét szerződéses alapon a kórházi apácák rendelkezésére bocsájtottuk. {Kápolna } Ők pedig a szükség kívánta befogadásuk meghálálására magukra vállalták a templom gondozását, a templomi mosást. A házi díszkert virággal való beültetését is felvállalták. Jó tanáccsal is szívesen szolgálnak főkertészünknek, aki egyébként tiszteletre méltó alapossággal könyvekből, szakértő kertészekkel való megbeszélésekből is merít új szaktárgyához. Kénytelenek vagyunk látva az apácák munkáját nem egyszer azt kívánni, bár ők vezetnék a háztartást. A konyha körül ugyanis nagyon sok baj van. Sok ott az enyves kéz, mert most a pénz folytonos romlása miatt nagy értéke van minden természetbeni anyagnak. {Cserkész-ünnepély } Március 2-án és 3-án rendezték meg cserkészeink nagysikerű ünnepélyüket tábortűz keretében. Az előadáson nagyon sokan jelentek meg, s felcsillogó szemmel élvezték a magyar jövő ígéreteinek kedves, szívből jövő tréfáit. Húshagyó kedden az állami kórház betegeinek két ízben mutatták be cserkészeink rövidített műsorukat. A betegek ezt nagy hálával fogadták, s a szegény sorsú diákok segélyezésére gyűjtöttek maguk közt, s az összeget az Igazgató kezéhez juttatták. Az ünnepély sikerének oroszlánrésze Veszprémi Tibor parancsnok érdeme, akinek Bátori József és Darvasy Mihály segédkeztek. {A bányában } Tatabányai illetve felsőgallai testvéreink önkéntesen vállalkoztak a bányába való leszállásra. Nemcsak közelebb férkőztek a bányászok szívéhez, hogy mint papok és tanárok önként vállalták a nehéz munkát, hanem maguk is igen sokféle tapasztalatot gyűjtöttek. A vájár-munkával több alkalommal termelt szenet a rászoruló szegényeknek juttatták. A többnyire kommunista bányászok eleinte bizalmatlansággal, később szeretettel és megbecsüléssel fogadták őket. {Előadás } Felsőgallán a VIII-osok Molière Képzelt beteg c. művét <358> adták elő megérdemelt sikerrel. {Szabadság ünnepély } Március 16-án és 17-én rendeztük meg a márciusi ünnepélyt, s ennek vezérgondolata volt: Szabadság! Itten hordozák véres zászlóidat A mintegy két és fél órás ünnepély során végigtekintettünk a magyarság szabadságküzdelmein az irodalom és művészet tükrében. A tömegeket mozgató, szavalatot, szavalókórust, éneket, drámát, prózát, verseket magába foglaló ünnepség megrendezése dr. Bátori József, dr. Magyar István és dr. Darvasy Mihály munkája volt. {A Generális } A ft. Generális Atya, Del Buono József ismét felvette a háború miatt megszakadt kapcsolatait a Magyar Provinciával és megjelent Mindszenty József bíborosi kinevezésének átnyújtási ceremoniáján a római Magyar Akadémián. Nem érdektelen, hogy az újonnan kreált és az egész világkatolicizmust arányosan képviselő (első kúriai bíboros, új örmény, sok amerikai!) bíborosok közt a cubai (havannai) érsek, Emanuele Arteaga y Betancourte, piarista tanítvány. {Triduum } Március án dr. Walter János generális-asszisztens triduu-

114 /1946. mot vezetett a Nagytemplomban. {Halálozás } A háborúnak még mindig vannak utólagos áldozatai. Március 23-án Kárász József IV. osztályos tanulónk gránátot akart szétszerelni, de a fegyver felrobbant, s a szerencsétlen fiút darabokra tépte. Sajnálatos halála elriasztólag hatott a többi, tilalmunk ellenére ilyen játékkal foglalkozó diákunkra. A requiemet és a temetést az egész iskola jelenlétében osztályfőnöke, dr. Darvasy Mihály végezte március 25-én. {Segély } Március 27-én a gimnázium 350 millió pengőt kapott renoválásra. A pénz romlása következtében ez nem is olyan nagy összeg. Március 31-én újabb csomagok érkeztek Amerikából a Medveczky-akció keretében. E napon lépett életbe a nyári időszámítás. {Dallos mutációja } Dr. Dallos István, mint tábori lelkész amerikai fogságba esett, mostanában szabadult, s a Rendfőnök Úr április 5-én Tatára helyezte. Igazolásig nincs külön beosztása. {Berkes betegsége } Berkes József rendtársunk hosszú idő óta tartó betegsége súlyosabbra fordult, s április 7-e óta nagyrészt az ágyat kell őriznie. {Eskü } Az Igazgató a hivatali esküt 13-án tette le a főjegyző kezébe, a tanári kar pedig másnap az Igazgató előtt tette le az <359> esküt. Mivel mindenkit fenyeget a B-lista, ellenőrző bizottságot kellett szervezni, melynek feladata a tanári kar elbírálása, hogy kit kell ha kell B-listázni. Az Igazgató elnöklete alatt álló bizottság tagjai a tanári kar részéről: Uskert Kálmán, a diákság részéről Patonay József lett. Hatáskörük egyelőre a civil tanárokra terjed ki. {Vizitációk } Walter János generális-asszisztens a Generális Atya megbízásából április 7-én az ország keleti részén lévő házak látogatására indult. {Lelkigyakorlat } Lelkigyakorlatunkat az előírt időben P. Patonyi Rudolf kapucinus atya, a Ház jó barátja, a Szerafikum igazgatója vezette. {Pesti konviktus ügye } Április 18-án robbant ki az az ügy, amely országos hullámokat vert fel. A pesti piarista konviktusban állítólag robbanó anyagot fedeztek fel, melyet jobboldali érzelmű diákok állítólag orosz katonák ellen akartak felhasználni. Hosszú ideig állt a kérdés az érdeklődés előterében. A baloldal sajtója a reakciósság vádját iparkodtak [!iparkodott] a piaristaság nyakába varrni, hol komolyan, hol nem egyszer ügyesen humoros formában (ld. pl. a Ludas Matyi kommunista vicclapot). A gondos és gyors házi vizsgálat a bizonyíthatóan ludasokat eltávolította a konviktusból, de a sok rendőri nyomozás, előállítás, vallatás sok kellemetlenséggel járt. Utóbb több hasonló dolgot véltek felfedezni majdnem minden szerzetes tanító rend valamelyik iskolájában. A baloldal jól vezetett sajtókampányt indított, melynek célja a közvélemény előtt bebizonyítani, hogy a szerzetes iskolákban demokráciaellenes nevelés és izgatás folyik. Egy időben indult meg a szerzetes-, de általában a felekezeti iskolák elleni támadás. Hónapokig tartott a hajsza, de éppen ellenkező eredményt ért el: a katolikus társadalom imponáló arányokban sorakozik fel Mindszenty hercegprímás mögött, aki gondviselésszerűen került posztjára, hogy az alélt társadalmat felrázza, hogy igenis vagyunk,

115 1945/ tehetünk is, nem kell igazunk védelmében megriadni, hanem bízva Isten segítségében, cselekednünk kell. {Látogatás a Prímásnál } A húsvéti szünetben Csányi László vezetésével felsőgallai diákjaink kirándulni voltak a Gerecsében. Elvetődtek a prímási nyaralóhoz is. A gyerekek sürgető kérésére Csányi rövid audienciát <360> eszközölt ki a történetesen ott tartózkodó Mindszenty József hercegprímástól. A bíboros lejött a gyerekek közé, akik közt protestánsok is voltak, s kedvesen elbeszélgetett velük. Hallott a pesti konviktusi hírekről is, tudakozódott a gyerekek körülménye után, hitünk melletti kiállásra buzdított, s végül megáldotta a jelenlevőket, akik a váratlan és nem is remélt emlék hatásával a lelkükben távoztak (ápr. 22.). {Házi gyűlés } Április 27-én tartottuk meg a tavaszi házi gyűlést. Berkes József rendtársunk állapota válságosra fordult. A szentségeket felvette. Erős szervezete küzd a kórral, gyakran nem beszámítható, néha eszméletét is veszti. {Litánia } Május hónapban eddig szokatlan, vagy legalább is régen elhagyott szokást elevenítettünk fel. Elsősorban a kórházi apácák kérésére minden nap litániát tartottunk 6 órakor. Hála Istennek, napról napra növekedett az ájtatoskodók száma, lassan egész kis együttes szokott össze a környék lakosaiból és diákjainkból. Bárcsak továbbra is fenntarthatnánk ezt az áldásos szokást. {Oltárterítő } Abelsberg néhai rendtársunk nővére egy szép oltárterítőt ajándékozott kápolnánknak május 4-én annak emlékére, hogy boldogult fivére Házunkban töltötte nyugalmának utolsó éveit, míg csak az ostrom előtt Pestre nem került, ahol az ostrom alatt szinte szószerinti értelemben éhen nem halt. {Béke-évforduló } Május 9-én ünnepeltük egy éves fordulóját annak, hogy végre elcsendesült a fegyverek zaja Európában. Hálatelt szívvel kell az Úristen felé fordulnunk, Aki soha nem gondolt nehézségek között is állandóan velünk volt, s még ma is élünk, s dolgozunk hivatásos és Tőle elrendelt munkakörünkben, jóllehet ez nem egyszer nem volt logikusan remélhető. Most is tehát csak Őbelé kell kapaszkodnunk, mikor anyagi bajok, külső nyomás vernek le és emberileg nem kecsegtető jövő képe tárul elénk. Sokszor kicsinyesen emberiek vagyunk, s nem bízunk Benne, s Ő ennek ellenére is folyton mellettünk áll és segít. Si Deus pro nobis, quis contra nos!? 38 {Műsoros délután } A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Tatai Csoportja május 12-én a gimnázium hirtelen berendezett dísztermében műsoros délutánt rendezett. A két és félórás, tartalmas ünnepélyen dr. Magyar István rendtársunk klasszikus és modern dalokat <361> énekelt, zongorán dr. Darvasy Mihály kísérte. Ifjúságunk Rostand Cyrano de Bergeracjának egy jelenetét adta elő. A jól sikerült ünnepélyt nagy buzgósággal és sok technikai munkával cserkészeink rendezték Veszprémi Tibor vezetésé- 38 Ha Isten velünk, ki ellenünk?

116 /1946. vel. {Besnyői kegyszobor } Május 13-án, a fatimai megjelenés napján P. Patonyi Rudolf O. F. Cap. magával vitte Darvasy Mihály rendtársunkat a grófi parkba, s felfedte előtte azt a helyet, ahová a Máriabesnyőről ideszállított kegyszobrot elrejtették. A tó nyugati oldalán vezető út mentén van a konviktoraink által Bicskafák -nak nevezett öreg fűzfa, ettől számítva 30 lépésnyire a bozótban ásták el a kegyszobrot rejtő ládát. Konviktorainkkal hányszor voltunk a fa melletti tisztáson játszani, s mennyire jól éreztük ott magunkat! A Besnyői Boldogasszony közelében jó volt lenni, s talán Neki köszönheti Tata, hogy aránylag épen került ki a háborúból, pedig igen sokszor volt alkalom a teljes pusztulására. {Időjárás } Esős időjárás hat nyomasztóan a kedélyekre. {Kegyúri terhek } Május 15-én kaptunk hírt arról, hogy az állam átveszi a kegyúri terheket. A dolog természetes, hiszen a nagybirtokok, így a minket is érintő Esterházy-uradalom is, jövedelmük után sok ilyen terhet viseltek. Eddig semmi ilyenféle lépés nem történt, most tehát ezt jó hírként kell elkönyvelnünk. {Rendfőnöki látogatás } A Rendfőnök Úr május 17., 18. és 19. napjain látogatta meg Házunkat. Leginkább Walter generális-asszisztens-vizitátor úrral tárgyalt az idén esedékes káptalan előkészületeiről. Itt tartózkodása alkalmából történt meg szinte egy fél évtizede először az a béke-hangulatot jelentő esemény, hogy Házunk a civil tanári kart vendégül láthatta asztalánál teljes számban. {Orosz előadás } Május 23-ra este ½ 9-re Buzanov őrnagy, az orosz városparancsnok összehívta a tatai ifjúságot a moziba. Felsős diákjainkkal mi is teljes számban kivonultunk a szokatlan időben. A cím Magyarország jövő békéjéről szólt, ami mindenkit érdekelt. Erről azonban csak mellékesen és általánosan ismert dolgok emlegetése formájában volt szó, a lényeg a szovjet ötéves tervének részletes és adatszerű ismertetése volt. A szónok gyenge tolmácsokkal fordíttatta mondanivalóját, s az őszintén unatkozó közönség csak ½ 10 után szabadulhatott, <362> amikor még egy orosz film lepergetése volt hátra. {Mendikálás } Május 26-án Walter János generális asszisztens példát mutató módon mendikálásra utazott, és a misebor-készlet elfogyását a néhány faluban sokszor protestánsoktól is összekéregetett mennyiséggel megakadályozta. Előadása szerint meglepő, hogy milyen könnyen és milyen szívesen adtak az emberek. Ha hordói lettek volna, mind megtölthette volna. {Vizitáció } Walter János a Generális Atya megbízásából több utazást tett a rendházakba Házunkból kiindulva, s felkereste a bíboros-hercegprímást is, akinél ebédre volt hivatalos. {Dallos tanár és prefektus } Dr. Dallos István rendtársunk igazolása után tanári beosztást kapott Tatára a VI. osztályba és a konviktusba, továbbá Felsőgallán az I., II. és VI. osztályba. {Veszprémi vizsgája } Veszprémi Tibor rendtársunk Budapesten letette

117 1945/ szép sikerrel a pedagógiai vizsgát, és tanári oklevelet szerzett. {Segély } Dr. Kovács László, a közellátási minisztérium tisztviselője állandó havi élelmiszer-járandóság kiutalását ígérte a Háznak a konviktus címén. Rényi József pénzügyminiszteri tanácsos nagyobb pénzügyi kölcsönt helyezett kilátásba a gimnázium renoválására. { Fasiszta -botrány } Május 28-án a II. osztályban két fiú a számtan óra alatt azzal foglalkozott, hogy nyilas- és horogkereszteket, valamint orosz csillagokat és tankokat, német és orosz tábornokokat rajzolgatott. A papírdarabokat igyekeztek egymás nyakába akasztani. Mikor Muzslay Jenő civilkollégánk észrevette a dolgot, az Igazgatóhoz küldte a gyerekeket, aki azonnal hazaküldte a fiúkat és hívatta szüleiket. Gyerekes csínyről volt csak szó, de az országos szerzetes-gimnáziumok elleni hajsza után nem lehetett eléggé óvatosnak lenni. Indokolt is volt az óvatosság. Fél 12-kor fedezték fel a merényletet, s már fél 1 órára 5 telefonjelentés futott be a hatóságokhoz, hogy a gimnáziumban fasiszta izgatás folyik. Az Igazgató kötelességszerűen a rendőrségen jelentette a dolgot. A kihallgatás alkalmával a behívott három fiú közül az egyik szerepe tisztázódott, kettőt pedig töröltünk a nyilvános tanulók sorából. Csupán a helyi faliújságoknak szolgált kellemes csemegéül az ügy. De sohasem tudhatjuk, hogy nem fújják-e fel a dolgot ellenfeleink. Magyar István rendtársunk is felkerült az egyik támadó faliújságra, de a MADISZ ellen-faliújságja megvédte őt. <363> Másnap Jakab János dr. rendtársunkat beidézték az orosz városparancsnokságra, hogy állítólagos oroszellenes kijelentései miatt felelősségre vonják, de hamarosan fényesen tisztázta magát. Maga az orosz városparancsnok is azon az állásponton van, hogy az Internacionálé hangjaira senki sem köteles tisztelegni. {Nyomozók } Ezek a dolgok érthetően izgalomban tartják a Ház tagjait. Hozzájárult, hogy 28-án délután bejelentés nélkül két katonai nyomozó érkezett hozzánk, hogy a rendtagok politikai véleménye után kérdezősködjenek. Véletlenül nálunk tartózkodott két Észak-Komáromból átszökött VIII-os diáklány, akik a nyomozók érdeklődését lekötötték a szlovákiai magyarüldözések részleteinek feltárásával. Májusban szokatlan köd borít mindent, hűvös idő. {Rendőri vizsgálat } Május 30-án, Áldozócsütörtökön közös szentáldozás volt. E napon egy rendőrtiszt jelent meg a gimnáziumban, hogy a II. osztályban, ahol a fent előadott nyilas merénylet történt, nem talál-e valami terhelő nyomot. Természetesen nem találhatott, hiszen már az iskolaév kezdetén gondosan eltüntettünk minden gyerekes padra firkálást és vésést. Látszik, hogy ellenségeink szeretnének a legkisebb dologba is belekapaszkodni, hogy árthassanak nekünk. A Kommunista Párt tatai csoportjának faliújságján június első napjaiban a következő szavakkal kezdődő beszámoló jelent meg: Nyilas propaganda a Tatai Piarista Gimnáziumban. Május 28-án végigfutott Tata utcáin az a hír, hogy a gimnázium alsó osztályában nyilas propa-

118 /1946. ganda folyik. A város lakosságát megrendítette ez a hír, annál is inkább, mert köztudomású az iskola tanári karának demokratikus és a múltban is németellenes magatartása. stb. A pünkösd előtti napokban ugyanazon a faliújságon a következő szöveg jelent meg: Tisztelt B. Úr! Ön ne a tanári kart tegye felelőssé egyes diákok meggondolatlanságáért. Ez a tanári kar már bizonyságot tett a múltban demokratikusan végzett munkájával, sőt számtalan esetben, amikor a nácik és fasiszták ellen beszélt, kitette magát annak a veszélynek, hogy egyes diákok ellenük szervezkednek. Ez meg is történt a múltban. Még egyszer ismétlem, hogy csak az otthoni környezet felelős a fiatál diák jobboldali megmozdulásáért. Az ön múltbeli felfogását ismerjük még akkor is, ha most demokratának vallja is magát. Figyelmeztetem, hogy ezt a tanári kart, kit ismerünk és megvan minden bizalmunk hozzá, ne merje még gondolatban sem bántani! A saját bűnét ne hárítsa át egy olyan tanári karra, aki biztosíték, hogy egy olyan demokratikus ifjúságot nevel, ami megfelel majd a demokratikus emberségnek és a nácik által kipusztitott nemzetnek! 39 {Berkes halála } Berkes József rendtársunk hosszú, immáron több mint öt éve tartó, egyre súlyosbodó betegség után június 1-jén de. ¾ 10 órakor elhunyt az Úrban. Sokáig bírta erős szervezete a kórt; súlyos vesezsugorodása volt. Eleinte bizonytalanság, később látási, emlékezési zavarok jelentkeztek, utóbb már ágyban kellett feküdnie, s ritkán voltak tiszta pillanatai. A bejárat melletti vendégszobában helyeztük el, ahol a kezelő kórházi orvosok és a betegápoló apácák könnyen elérhették. Sokszor látogattuk, s világos pillanataiban előtte is világos volt, hogy nem sokára az Úr elé kell lépnie. Az orvosok május 31-ére jelezték a vég elközelgését. Előzőleg már meggyónt, többször is áldozott, s Walter generális-asszisztens kezéből az utolsó kenet szentségét is felvette. 31-én este az egész Ház elimádkozta a Commendatio animae-t. 40 Utána 2 óránként 2-2 rendtag virrasztott az eszméletlen haldokló mellett. Az erős szervezet azonban ezt az éjjelt is kibírta. Másnap aztán iskolába kellett mennünk. Néhányan voltunk csak idehaza, mikor körbejárt egy hírnök, s jelezte, hogy itt a vég. Mikor leérkeztünk, már elszenderült örökre. Az apácák önfeláldozóan mellette voltak utolsó pillanatban is. Sok <364> szenvedéstől mentette meg az Úr hívó szava. {Temetése } Temetése 3-án volt az egész diákság és a tanári kar jelenlétében, Muzslay Jenő kollégánk búcsúztatta a tóvárosi temetőben lévő családi sírbolt előtt. Már régen kellett készülnünk erre a végső tisztességadásra. Sajnos, a Ház nem volt [abban a helyzetben] az infláció következtében, hogy mindenben a régi formák között temethettük el. A házilag készült fakopor- 39 A fönti két faliújságszöveg a krónikában gépírással, egy külön papíron beragasztva található. (a szerk.) 40 Szertartás, mellyel az Egyház a szentségekkel már ellátott haldoklót segíti és Isten irgalmába ajánlja (a szerk.)

119 1945/ sót a család nem találta kielégítőnek, s egy másik koporsóba fektette. A család időközben mindenét elhordta, s a kaducitás összeállításánál szinte semmi sem maradt, talán csak egy régi cingulus; a többit, mindent elhordták. Ez a cselekedetük éppen nem tette indokolttá aprehenziójukat. Boldogult rendtársunk egyébként is mindenét családjára fordította, s meleg ragaszkodásával kapcsolódott hozzájuk. Hozzátartozóinak sorsa nagyon izgatta, s idős édesanyjának nem sokkal előbb bekövetkezett halála csak siettette elmúlását. Kedves, ragaszkodó társat vesztettünk benne, aki súlyos keresztjét megadással és Istenben bízva viselte. R. I. P.! Főtisztelendő Házfőnök Úr! Szeretett Rendtársak! Szomorú szívvel, de Isten szent akaratában megnyugodva közlöm szere tett Rendtársaimmal, Berkes József kegyesrendi áldozópap, nyugalmazott gimnáziumi tanár elhunytát. Korra még fiatalon, de hosszú betegségében már elcsigázva tért meg az örök hazába. Berkes József Tata szülötte, itt nevelkedett, fiatalon megroppanva ide tért meg, és nagyon szeretett édesanyja mellett a tóvárosi temetőben alussza örök álmát. Boldogult rendtársunkon már 1932-ben jelentkeztek végzetessé vált betegségének első tünetei: kisebb vérzések az agyban, a vesék rendellenes működése és a mind erősebbé váló szívgyengeség. De mindezek a bajok még nem akadályozhatták meg abban, hogy szeretett tárgyait, a latin és magyar nyelvet, ne taníthassa. Csak öt évvel ezelőtt kezdett baja annyira elhatalmasodni, hogy nehéz szívvel azt hitte, hogy ideiglenesen meg kellett válnia az iskolától. Aki még három évvel ezelőtt látta rendtársunkat, erőteljes alakját, pirospozsgás arcát, nem hitte volna, hogy halálos kórt hordoz magában. A jobban megfigyelő azonban már észrevette a bizonytalan járást, a szegletes, merev mozdulatokat, az emlékezetkihagyásukat. A háború borzalmait jól tűrte. Sokat üldögélt a kertben, rádiója mellett imádkozgatta rózsafüzérét. Baja az idei tél folyamán hatalmasodott el. Járása mind bizonytalanabb lett, az emberekkel szemben gyanakvó, sokszor indokolatlanul izgatott s türelmetlen. Étvágya azonban megvolt továbbra is, s így még mindig erőteljes maradt. Március végén erős látási zavarok jelentkeztek nála. Ettől kezdve ritkán hagyta el szobáját, de a látogatókkal még szívesen elbeszélgetett. Életfunkciói kezdték szolgálatukat felmondani, az alkalmazottakkal szemben mind türelmetlenebb lett. Nem tudunk e helyen is eléggé köszönetét mondani a rendházunkban elhelyezett sebészkórház ápolóapácáinak, akik végtelen türelemmel és igazi keresztény szeretettel ápolták

120 /1946. betegünket. Mert Berkes József rendtársunk állapota mind nehezebbre fordult. Szívműködése kezd kihagyni, lélegzése görcsösen nehéz, arca sokszor szederjéssé válik, s lábai dagadoznak. Sokszor legközelebbi hozzátartozóit sem ismeri már fel. Ápolása mind nehezebbé válik, mert betegünk egyre türelmetlenebb lesz. Injekciók sorozata teszi állapotát tűrhetővé. Közben többször gyónik és áldozik, nyugodtabb pillanataiban imádkozgat. Május utolsó hetében válságosra fordul állapota, az orvosok is meg - mondják, hogy közeledik a beteg utolsó órája. Ekkor Walter János generális assistens feladja neki az utolsó kenetet. Betegünk még egyszer meggyónik, s magához veszi a Legszentebbet. Az utolsó napokat eszméletlenül tölti. A szép május-végi napokon csak erős hörgése hallatszik. Május 29-én azt hittük, hogy itt az utolsó órája. Az esti órákban köréje gyűltünk, elmondottuk a Commendatio animae-t, utána pedig kettesével virrasztottunk. De erős szervezete még 36 óráig viaskodott a gyilkos kórral. Június 1-én, szombaton délelőtt háromnegyed tíz órakor szűnt meg sokat szenvedett szíve dobogni. Többször hangoztatott kívánságának megfelelően édesanyja mellé, a tóvárosi családi sírboltba temettük el. A temetésen a családon, az iskolán, a férfi és női szerzeteken kívül nagyon sokan jelentek meg a városka minden társadalmi rétegéből. Berkes Józsefet sokan ismerték. sokan szerették. Istenben boldogult rendtársunk lelkét a Főtisztelendő Házfőnök Úr és szeretett Rendtársaim imáiba ajánlva, vagyok Krisztusban szerető rendtársuk Tata, évi július hó 15-én Szűcs János házfőnök 41 {Iskolai előadás } Június 2-án rendezte a VI. osztály műsoros délutánját és neves színdarabokból egy-egy jelenetet mutatott be. A rendezés és előkészítés olyan fokon volt, hogy a haláleset miatt már nem lehetett megakadályozni. Az ünnepély jövedelmét két szegény sorsú osztálytársuk felsegélyezésére fordították. Bevezetésként beszédet mondott Patonay József civil kollégánk, osztályfőnök, aki a Szociáldemokrata Párt vezető szereplője, s a helyi Pedagógus Szakszervezet elnöke. {Lóky halála } Június 3-án halt meg Mernyén dr. Lóky Béla c. főigazgató rendtársunk, a tataiak kedves Béla bácsija. Ide már nyugalomban került, s kedves modorával, gavallérosságával sok emberi hibája mellett is megszerettette magát Tatával. Innen került Pestre még az ostrom előtt (ld. 240), majd Mernyére, utolsó helyére. Kicsit a magunk halottjának is éreztük. Nyugodjék békében! 41 A gyászjelentés gépelt szövege a krónikában külön papíron beragasztva található. (a szerk.)

121 1945/ {Tárgyalás az oroszokkal } Június 6-án ebéd közben egy városi alkalmazott állított be azzal, hogy azonnal menjen valaki az orosz parancsnokságra a gimnázium kiürítése céljából tárgyalni. Az Igazgató hivatalosan távol volt, így Magyar István és Dallos István mentek le, s mi egy újabb lefoglalás veszedelmétől tartva vártuk őket vissza. Annál nagyobb volt a megkönnyebbülésünk, mikor kiderül, hogy a parancsnokság azt kérte, hogy még egy hónapig <365> használhassa az épületünket. Ebbe a kérésbe beleegyeztünk. {Új győri püspök } Papp Kálmánt, az ostrom alatt papi hősi halált halt br. Apor Vilmos győri püspök helyébe kinevezett új főpásztort a Ház nevében Walter János generális-asszisztens köszöntötte kinevezése alkalmából levélileg. {Fabeszerzés } A Házfőnök nagy és gondos utánajárással valamelyes tűzifa mennyiséget tudott kiutaltatni az egykori kegyúri járandóságból, s beszállíttatni. Sajnos, nincs kocsink, s a beszállítás csak feles alapon megy. Nagy baj az is, hogy konyhánk rengeteg fát tüzel fel, jóllehet kokszfűtésre van berendezve. A meg nem felelő konyhaszemélyzetnek azonban könnyebb a fát felhasználni, mint a pincéből a kokszot felhozni. {Szász halála } Június 9-én Oroszországban meghalt Szász István rendtársunk. Hadifogoly volt, s gyenge szervezete nem bírta a fáradalmakat. Egy református pap bajtársa temette el messze idegenben kedves fiatal testvérünket. Sit ei terra levis! 42 {Érettségi } Az érettségi-, magán- és különbözeti vizsgálatok június közt folytak le dr. Szopek Lóránt tanügyi főtanácsos, premontrei igazgató elnöklete alatt. Június közt ugyancsak ő vezette a felsőgallai érettségit, s a többi vizsgákat. Rövid itt-tartózkodása alatt megnyerő egyéniségével barátaivá tett bennünket, s jól érezte magát nálunk, mint régi piarista tanítvány. Ennek többszörösen is kifejezést adott. {Közös gyónás, áldozás, cserkészfogadalom } Június 16-án, Szentháromság vasárnapján volt a közös szentgyónás és szentáldozás. Ugyanezen a napon tették le a cserkészújoncok fogadalmunkat Veszprémi Tibor parancsnok kezébe. Majd a táborozás kérdéseit érintő szülői konferencia zárta a napot. {Rendőri nyomozás } Június 18-án fél 8 órakor rendőri bizottság érkezett hozzánk. Három civilruhás és két egyenruhás rendőrből állt a bizottság. Igazolásuk után a tanári könyvtárat óhajtották megtekinteni. A házfőnök megmutatta a polc nélküli, egymásra tornyozott könyveket. Egy könyv akadt a kezükbe, mely Japánról szólt, de nem szerepel egyik index-listán sem, mely a reakciósnak és demokráciaellenesnek nyilvánított könyvek címeit tartalmazza, s melyeket tudvalevőleg be kellett szolgáltatni. A bizottság visszatért az igazgató irodájába, lefoglalta a nevezett könyvet. Éppen ekkor, szokatlanul korán, 8 óra előtt hozta a postás a leveleket. Rövid <366> kertelés után a leveleket óhajtották látni, mivel erre is volt felhatalmazásuk. A címzetteknek ott előttük fel kellett bontaniok a leveleket, s aztán ők vették 42 Legyen neki könnyű a föld!

122 /1946. át azokat. Előzőleg Magyar István panaszt tett előttük a faliújságokon lévő egyházellenes támadások miatt; ezt ők jegyzőkönyvbe foglalták. A rendfőnökségtől érkezett a házfőnök címére a pesti konviktus ügyével foglalkozó, május 13-án kelt, akkor postára adott rendfőnöki körlevél. Meglepő és teljesen szokatlan volt a sok vörös aláhúzás a körlevélben. A Bátori Józsefnek szóló magánlevélben is volt aláhúzás vörös ceruzával. Medvigy Mihály levelét nem bontották fel, hanem még ugyanaznap kivitték Felsőgallára, ott felbonttatták, s jegyzőkönyvezés után magukkal vitték. Szemmel látható volt, hogy már előbb felbontották a leveleket, melyek május közepén datálódtak, de amelyeket hogy a bontás, újra leragasztás nyomait eltűntessék 20 milliárd pengős bélyegekkel sűrűn teleragasztották. Ezek a bélyegértékek a datálás idejében még nem jelentek meg. A házfőnök szóvá is tette a dolgot, amit a rendőrök jegyzőkönyvbe vettek. A leveleket, s a kis könyvet lefoglalva távoztak. Érthető meglepetést okozott ez a rosszul leplezett újabb támadás. A zsidóságot érintő szentírási idézeteket is gondosan aláhuzigatták a körlevélben. Szóval látszott, hogy megint keresnek valami archimedes-i pontot, ahol megvetve lábukat, kiforgassanak bennünket. A Rendfőnök urat azonnal értesítettük az eseményekről szóbeli híradás útján. {Vendég } Június 20-án, áldozócsütörtökön vendégünk volt Faller Jenő, a Salgótarjáni [Kőszénbánya Rt. bánfalvai] igazgatója, egyik növendékünk, volt konviktorunk édesapja. Lehetővé tette, hogy a gimnázium idei szénmennyiségét megszerezzük ha van rá pénzünk. Mindenesetre nagy hálával tartozunk neki a kiutalásért. Ugyancsak ő tette lehetővé, hogy cserkészeink még a vakáció elején megtarthassák nyári táborukat. {Litánia } Egész június hónapban minden nap litániát tartottunk Jézus Szentséges Szíve tiszteletére. Walter János generális-asszisztens, Veszprémi Tibor és Darvasy Mihály tartották a szépszámú jelenlévő előtt az istentiszteletet. {Időjárás } Megint esős, borús idő köszöntött ránk, ami az aratást nehézkessé teszi. {Te Deum } <367> Június 23-án zártuk ünnepélyes Te Deummal az os iskolaévet. {Cserkész munkatábor } Faller Jenő biztatására július 1-től augusztus 1-ig cserkész-munkatábort rendeztünk a Zirc melletti Nagyesztergáron. Az egykori Purgly-kastély parkjában állt a tábor (a kastélyban orosz katonaság tartózkodott). A nagyobb fiúk a zirc-dudari bányavasút építésénél töltésépítési kubikus munkát végeztek. A frissen odacsillézett földet kiszolgált vasúti ütközőkkel döngölték. A vonalon folyó munkát Bátori József vezetésével végezték a IV-VI. osztályt végzett cserkészeink. A kisebbek a táborban dolgoztak, hogy a dolgozók szükségleteit előteremtsék. A bánya természetbenieket adott, melyet a hozott dolgokkal kiegészítve Veszprémi Tibor, a táborparancsnok dolgozott fel, aki az egyhangú ételek feldolgozása mellett is kitűnő főszakácsnak bizonyult. Úgy kellett gazdálkodnia, hogy a kb. 20 dolgozó

123 1945/ adagjaiból az otthon maradó 25 főnyi többi cserkész is jóllakhassék. Ezt a szinte lehetetlennek látszó feladatot fényesen megoldotta. A tábor nem volt nyaralás, hanem komoly országépítő vállalkozás. A tábor helyettes parancsnoka Darvasy Mihály volt. Néhány nagysikerű tábortüzet is rendeztek, melyen a vendégek természetiekben fizettek. A pénz már ekkor annyira leromlott, s az infláció olyan nagy volt, hogy billió és trillió pengő volt az aprópénz. A dolgozók fizetésüket az élelemben, 8 q szénre szóló utalványban és ún. adópengő-jegyekben kapták. Egy heti fizetésért a felvételezéskori értékben 2 borotvapengét lehetett kapni. Egész hónapi munkájáért egy fiú az új forintban számítva kb. 16 fillért kapott. A szenet e sorok írásáig még nem kapták meg a fiúk. Szóval, csakugyan önkéntes és olcsó jó munkát kapott a bánya, mert saját elismerésük szerint egy dolgozó munkáscsoport sem dolgozott úgy, mint a mi fiaink. A tábort meglátogatta Endrédy Vendel zirci apát úr is. Mi ugyanis a cisztercita vezetésű plébánia tőszomszédságában voltunk a táborunkkal, s innen mentek ki a fiúk kb. 3 km-nyire lévő vonalra, s ide tértek vissza halálra fáradva naponként. A piaristák nemcsak minden nap miséztek a plébánián, hanem a gyakran távollévő plébánost is gyakran helyettesítették. Táborozásunk alatt feloszlatták a Magyar Cserkészszövetséget rengeteg katolikus egyesülettel együtt, mert most a támadás katolikus egyesületek ellen folyik. Vasúti kocsihiány miatt azonban <368> csak a tervezett határidő megérkezésével lehetett visszatérni; addig is Piarista Diákok Munkatáborává alakultunk át. A fiúk kifáradva, de reményen felül frissen, egészségesen és erősen érkeztek vissza augusztus 1-jén szüleikhez. {Katona halála } Július 3-án Katona Géza I. éves teológus-testvérünk, vakáción lévén, a Marosban fuldokló öccse segítségére ment másik testvérével, de mindhárman a folyóba fulladtak. Tragédiájuk annyiban érint bennünket, hogy a komoly, szép reményekre jogosító ifjú levita Tatán volt novícius az ostrom alatt. R. I. P.! {Csinosítás a házban } Július folyamán a rendtagok legnagyobb része hozzátartozóinál volt. A gondnoki tisztre designált Dallos István rendtársunk ezalatt csinosíttatott, az iskola és a gimnázium karbantartási, illetve renoválási munkálatait kezdte meg. A háború következtében megrongálódott helyiségeket rendbe hozatta, s az emeleti folyosó kimeszeltetésével egészen békebeli hangulatot teremtett legalább az emeleten. {Szén } A hó folyamán nagy nehezen egy vagon szén érkezett a Ház címére. Ezt az otthon tartózkodó tanárok őrizgették az állomáson, mert fuvarhiány miatt csak nagyon lassan lehetett beszállítani. A beszállításnál is segédkeztek rendtársak. {Mondik halála } Csak most értesültünk róla, hogy még október 10- én Mondik Pál asszisztens Temesvárott, ez év július 29-én pedig Rozs Lajos rendtársunk Mernyén elhunytak. R. I. P.! {Ferenczi átlépése } Ferenczi Zoltán asszisztens, volt váci házfőnök és gimnáziumigazgató és budapesti igazgató, aki politikai magatartásáért rámért népbírósági büntetést kiállotta, az összes érdekelt egyházi hatóságok bele-

124 /1946. egyezésével belépett a ferencrendbe, s megkezdte noviciátusát Búcsúszentlászlón. {Általános iskola } Augusztus 2-án az Igazgató Pesten részt vett a Katolikus Tanügyi Főhatóság részéről összehívott értekezleten, ami az általános iskola problémájával volt hivatva foglalkozni. A tanügyi kormányzat ugyanis általános iskola néven új iskolatípust óhajt bevezetni, melynek hivatása az egész magyar ifjúságnak egységes, demokratikus alapnevelést biztosítani. E célból a tanköteles kor 14 évre emelkedik, az általános iskola 8 osztályúvá emelkedik. A gimnázium alsó négy osztálya átalakul V-VIII. ált. osztályokká. A tervezet <369> szakmegoszlású tanítást kíván szabadon választható tárgyakkal. Az elképzelés nagyon szép, s nálunk, ahol gimnázium is van, meg is valósítható, de ott, ahol 1-2 tanerős elemi van, a szaktanítás illuzórikussá válik. Nálunk már megindultak a tárgyalások a Szent Imre katolikus elemi iskolával. {Új pénz } Augusztus elsejével új pénze van a Magyar Köztársaságnak, a forint, s a fillér. 200 millió adópengő egy forint. {Káptalan?! } Az egész rendi közvéleményt erősen érdekli a káptalan kérdése. Vajon lesz-e, s mikor, hiszen már augusztusban vagyunk, s még semmi jele sincs a kibontakozásnak, amitől pedig mutáció kérdése is függ. {Katolikus Nap } Augusztus 4-én Papp Kálmán, az új győri püspök papokat szentelt a kapucinusoknál. Délután Katolikus Nap volt. Az ünnepség a házunk előtti kertben folyt le, ahol emelvényt és tábori oltárt építettek. Beszédek, szavalatok, a katolicizmus melletti hűségnyilatkozatok hangzottak el énekkel vegyesen. A végén maga a püspök szólt, s egyúttal finoman, de határozottan válaszolt a magyar kormánynak a napokban a papsághoz intézett felhívására, melyben azt kívánja, hogy a papság segítse elő a lelkek megbékélését. Beszéde után sekrestyénkbe vonult, felöltözött, végül az Oltáriszentséget a tábori oltárhoz vitte, s a litániát mondta el. Végül Gyirmóty plébános mondott egy tőle már megszokott hosszú szentbeszédet. Áldás után véget ért a Katolikus Nap, majd a püspök meglátogatta Házunkat, a rektorátusban megismerkedett az atyákkal. Dr. Walter János generális-asszisztens köszöntötte őt a Ház, sőt az egész piaristaság nevében is. A főpásztor válaszában az elismerés hangját hallatta felénk és a mostani időben különösen nehéz egyházkormányzatához imádságunkat és segítségünket kérte. A fogadás után közvetlenül elbeszélgetett az atyákkal. Kicsit szégyelltük, hogy semmivel sem kínáltuk meg. A látogatás után már majdnem szakadó esőben, gyalog ment át kíséretével a tatai plébániára. {Új rendkormány } Augusztus 10-én végre megoldódott a hosszú várakozás-okozta izgalom. Az idén nem került sor káptalanra, hanem dr. Walter János generális-asszisztens, vizitátor a Generális atya nevében ad beneplacitum kinevezte tartományfőnöknek dr. Tomek Vincét, asszisztenseknek rendelte melléje dr. Sík Sándort, dr. Karl Jánost, dr. Kerkai Józsefet és dr. Albert Istvánt. Ezzel a kinevezéssel megszűnt <370> a hosszú találgatások korszaka, s most újult erővel indulhatunk a sok új munkát rejtegető új évnek. Zi-

125 1945/ mányi Gyula exprovinciális úr Pesten marad, s példaadó módon rendes tanár a gimnáziumban, és magára vállalta a korához mérten nagyon terhes konviktusi prefektusságot is. {Mutáció } Az új Provinciális Úr első mutációja hét nap múlva, augusztus 17-én jelent meg. Mivel minden jel szerint a pártnyomás miatt a felsőgallai filia fenn nem tartható tovább, az onnan felszabaduló erőkből Horváth István Nagykanizsára Medvigy Mihály Veszprémbe, Vígh Árpád Vácra és Babos Dezső Mernyére kapott beosztást. Babos Dezső négy évig élt Házunkban, s hosszú és a legnehezebb időkben viselte a vicerektor egyáltalán nem irigylésre méltó feladatát. Hallgatag, de mégis humorra hajló egyénisége nem alakíthatott ki nagyobb baráti kört maga körül, de a beteg szívvel is állandóan dolgozó, nyulait nagy szeretettel kezelő, flegmatikus vicerektort mindenki tisztelte. A 3 fiatal Felsőgallától búcsúzott, amelynek poros-füstös levegője annyira a szívükhöz nőtt, hogy nem könnyedén váltak meg tőle. És a bányavidék is szívébe zárta a fiatal piaristákat, akik az egyéniségük, művészetszeretetük, papi komolyságuk révén ráébresztették az embereket egy magasabb, szellemi-erkölcsi világ értékességére. Adja Isten, hogy új helyeiken is a kalazanciusi szőlő hű munkásainak ismerjék el őket! {Kalazancius-nap } Szentatyánk ünnepét gregorián-énekes nagymisével ünnepeltük meg. Az ebéden a város és az egyházközség főbb vezetői is megjelentek. {Felsőgalla } A felszámolt felsőgallai házból rendtársaink augusztus 30-án végleg visszaköltöztek. Felsőgallai életünkről közöljük Kender József dr., az ottani igazgató beszámolóját. 43 A felsőgallai partikula története Előzmények 1944 őszén a tatai gimnáziumot és konviktust a magyarországi német légierőfőparancsnokság foglalta le, úgyhogy szeptemberben a tanítást a helybeli elemi iskolákban szétszórva végeztük délutánonként. A sok légiriadó és az egyre bizonytalanabbá váló közlekedés miatt a Tatabányáról bejáró kb. 140 diákunk a legritkább esetben jutott el a tanítási órákra. Hogy helyzetükön segítsünk, megszerveztük tatabányai diákjainknak otthoni, tanfolyamszerű oktatását. Vass Péter dr. és Hegyi Ferenc dr. tatabányai rendtársainkhoz a tataiak közül időnkénti kijárással Kender József dr., Darvasy Mihály dr., Gazda István és Vígh Árpád csatlakoztak; egyéb rendházakból pedig Szűcs Vince, Pogány János, Ró- 43 Megjelent (Tomek Vince provinciális válaszával együtt): HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3), További példányai: PMKL, Magyar Tartományfőnökség új levéltára (I.1.b), Iktatott levelezés, Tata/1946/1315; PMKL, Magyar rendfőnökség új levéltára, Vegyes ügyek, A tatai gimnázium felsőgallai kihelyezett tagozatára vonatk. iratok,

126 /1946. nai Jenő és Fülöp Gyula kapcsolódtak be a munkába. Az október végi iskolabezáró VKM-rendelet ennek a a szép vállalkozásnak véget vetett. A felszabadulás után a tanfolyamot Vass, Kuntár, ifj. Lukács, Magyar, Kender, Darvasy, Csányi és Vígh rendtársak közreműködésével tovább folytattuk, mivel diákjaink bejárásáról szó sem lehetett, mi magunk gyalog tettük meg legtöbbször a kb. 15 km-es utat az akkor még teljesen bizonytalan vonatközlekedés miatt. Diákjaink a júliusban tartott vizsgákon az évet sikeresen befejezték. A tanári karnak ez a sok áldozatot kívánó vállalkozása nem maradt eredmény nélkül, mert ez kezdte egy táborba tömöríteni a tatabányai piarista szülőket, és ennek köszönhető, hogy a következő tanévet már mint a gimnázium kihelyezett tagozata folytathattuk nyarán Tatabányán egy önkéntes iskolaszervező bizottság alakult, amely önálló állami reálgimnázium megvalósítását tűzte ki célul. Hogy a piarista diákokról is gondoskodás történjék, a bányatársulat Osztrovszky mérnök kezdeményezésére számunkra Tatán diákotthon létesítésére tett ígéretet. Először a már épülőfélben levő bányászinternátus befejezését tervezték, majd a gimnázium második emeletén szándékoztak néhány termet berendezni. Az élelmezés kérdését azonban nem sikerült megoldani, úgyhogy ez az elgondolás is csak terv maradt. Diákjaink tehát még csak az in idea létező reálgimnáziumba kényszerültek volna. Ezek a tények érlelték meg Szűcs János igazgatóban azt a gondolatot, hogy mivel Tatabányán vagy velünk vagy nélkülünk lesz gimnázium, nekünk kell az ottani gimnázium megvalósításában a kezdeményező lépéseket megtennünk, különben a bányavidék ifjúságának nevelése kicsúszik a kezünkből. Ezt az elgondolást megerősítette az a tény is, hogy közben az iskolaév megkezdődött, és diákjaink a bizonytalanul közlekedő zsúfolt vonatokon szinte mindennapos életveszéllyel közelíthették csak meg a tatai iskolát. A szeptember elején tartott szülői értekezleten vetette fel Pulay György tatabányai iskolaigazgató konkrét formában a tatabányai szülők kívánságát: ha a diákok nem mehetnek a gimnáziumba, menjen a gimnázium Tatabányára. A meginduló tárgyalásokat a vállalattal és a szakszervezettel Zimányi Gyula Rendfőnök úr és Vass Péter rendtársunk bonyolította le. A tárgyalások egyéves szerződés megkötésére vezettek, úgyhogy szeptember 27-én kivonulhattunk a legszükségesebb felszereléssel (1-1 darab ágy, szék, asztal, szekrény személyenként, konyhafelszerelés, némi kis élelem) és október 1-én megkezdtük a rendes tanítást. A kihelyezett tagozat tanári karának tagjai Kuntár József, dr. Vass Péter, Horváth István, Medvigy Mihály, dr. Kender József, Gazda István, Csányi László és Vígh Árpád voltak. Selmeczi Kovács József, Veszprémi Tibor és Dobroszláv Lajos pedig Tatáról jártak ki hetenként egyszer, illetve kétszer. A második félévben dr. Dallos István csatlakozott hozzájuk.

127 1945/ Az iskolai év lefolyása A tanítás teljesen a rendtartás előírása szerint történt. Semmiféle kényszerszünet nem volt, az iskolai évet szabályosan június 25-én zártuk. A főbb események dátum szerinti sorrendben a következők: Október 6-át Vass Péter vezetésével tábortűzzel ünnepelte ifjúságunk. November 2. Megkoszorúztuk Glioza Elek volt tanítványunk sírját, aki a bejárás áldozata lett. November 5. Önképzőkörünk első nyilvános szereplése. A magyar szentek csapata előtt hódolt ifjúságunk a Szent Erzsébet és Lengyel László játék, valamint Reményik: Bánk bán utolsó monológja c. versének előadásával. December 21. Karácsonyi ünnepély Vass Péter és Horváth István rendezésében. Január 11. Szülői értekezlet. Január 18. Zongorahangverseny klasszikus és modern, romantikus mesterek műveiből, Vajda Ilonka és Márta volt tanítványaink, a Nemzeti Zenede növendékei előadásában Medvigy Mihály formai és zenetörténeti magyarázatokkal szolgáló bevezetőjével. Január 29. Ady-est a bányatelepi népművelés keretében. Vass Péter kísérő magyarázatába iktatott Ady versek. Az előadás sikerére jellemző, hogy jan. 31-én és febr. 18-án meg kellett ismételni a mésztelepi kultúrházban és felsőgallai szakszervezetben. Március 1. Keindl Imre zeneszerző orgonahangversenye Bach műveiből Medvigy Mihály zeneesztétikai bevezetőjével. Március 12. VIII. osztályos tanulóink Molière: Képzelt beteg című vígjátékának előadása a Népházban. Az előadást Vass Péter rendezte. A nagy anyagi siker mellett szép erkölcsi sikert könyvelhettek el tanulóink, mert egy héttel előbb volt a Nemzeti Színház együttesének ugyanott egy elnagyolt Molière előadása. Március 15. Házi ünnepély. Március 21. Szülői értekezlet. Vass Péter: Szaktudás és műveltség, Kender József: Átöröklés és nevelés. Március 26. A Molière előadás megismétlése. Március 27. Szülői értekezlet. Medvigy Mihály: Kamaszkor és nevelés. Március 28. A Dolgozók Gimnáziuma V. osztályának megnyitása. Április 3. Szülői értekezlet. Csányi László: Tanulás és napirend. Április 4. A felszabadulás évfordulója. A bányatelepi ünnepélyen vettünk részt. Április 9. József Attila est a Népházban (Vass Péter). A szépsikerű ünnepséget a szakszervezetek kérésére meg kellett volna ismételnünk, de az újságokban a szerzetes iskolákban történt fasiszta összeesküvések miatt megindult sajtókampány következtében a feszült hangulat-

128 /1946. ban ettől eltekintettünk. Április Ifjúsági lelkigyakorlat. Április 30. Megemlékezés a munka ünnepéről. Május 12. Megemlékezés Dózsa Györgyről. Május 31. A bányazenekar vonósnégyesének Haydn és Bihari hangversenye. Június 3. Megemlékezés Pestalozziról. Június 16. Szülői értekezlet az iskola további sorsa ügyében. A környékismeret előmozdítása céljából a tavaszi hónapokban összesen 14 hivatalos osztálykirándulást rendeztünk. A VI. osztály a helybeli gyárüzemeket látogatta végig. Dolgozók gimnáziuma A budapestvidéki tankerület főigazgató a VKM utasítására a tatabányai partikulát bízta meg a Dolgozók Gimnáziuma megszervezésével. Előzőleg a helyi polgári iskolában már működött egy esti tanfolyam. Ennek a hallgatóiból szerveztük meg és nyitottuk meg 15 hallgatóval a reális tagozat V. osztályát. Valamennyien sikeresen tettek vizsgát augusztusban (5 jeles, 5 jó, 5 elégséges eredménnyel). Saját bevallásuk szerint éppen az iskola papi jellege miatt idegenkedve fogadták a VKM döntését, mely a már működő tanfolyamot a piarista iskola keretébe utalta, mert az iskoláról és a tanári karról alkotott felfogásuk a pártvonalon és a napi sajtóból szerzett benyomásokból táplálkozott. (Kommunisták és szociáldemokraták voltak.) A viszony azonban hamarosan barátságossá vált, és az ő kérésükre történt a marxizmus, szocializmus, darwinizmus, az ember származása, a teremtés és evolúció, dialektikus materializmus katolikus szempontból való megvilágítása a hittan, magyar történelem, gazdaságtan, biológia keretében. Sőt, kérésükre Medvigy Mihály külön filozófiai kurzust is rendezett. A velük való foglalkozás nekik és nekünk sok szép emléket és sikert jelentett. Saját kérésükre zártuk az évet ünnepélyes Te Deummal augusztus 25-én. Tárgyalások az iskola továbbműködése érdekében Még a márciusi nevelési tárgyú szülői értekezleten vetődött fel a gondolat, hogy az iskola ügyét a létszámánál fogva nehezen mozgatható szülői tábor helyett egy szülői bizottság vegye kezébe. Ennek megfelelően a szülők meg is választották a bizottság elnökének Pachman János vasesztergályos szakszervezeti alelnököt, az MKP tagját, Moczik János szövetkezeti vezetőt (szoc. dem.) és Lovas Imre vájárt (szintén az MKP tagja). Ehhez csatlakozott a Dolgozók Gimnáziuma osztálybizottsága: Finta Mihály, Kobele József és Német József MÁK írnokok. Ez a szülői bizottság június 14-én értekezletre hívta össze az érdekelt szülőket. Ezen egy memorandumot szerkesztettek, amelyben az iskola továbbműködéséhez kérték a bányavezetőség, a pártok és a szakszervezet

129 1945/ támogatását. A memorandumot 182 szülő írta alá. Ugyancsak a szülői bizottsággal beszélte meg Zimányi Gyula rendfőnök és Péntek József asszisztens a Rend feltételeit: 1. Iskolahelyiség, ahol a délelőtti tanítás megvalósítható, tanár részére lakás (külön szoba), 3. Minden tanár részére ugyanannak az anyagi ellátásnak biztosítása, amelyet egy vállalati adminisztratív tisztviselő élvez. Ennek fejében a Rend ingyenes tanítást ígért. Mindezt egyéves szerződés formájában óhajtottuk lerögzíteni, amelyet a KÜB (Központi Üzemi Bizottság), a helyi bányaigazgatóság és a MÁK központ írt volna alá, hogyha bármelyik változik, az iskola működése a feltételek esetleges megtagadása miatt ne szenvedjen kárt. A szülői bizottság az illetékes tényezőkkel folytatott előzetes megbeszélések után július 2-re hívta össze az iskola ügyében érdekelteket. Az értekezleten részt vett Mohi Rezső telepvezető bányaigazgató, Nagy Lajos bányaigazgatóhelyettes, Kriegler György esperes, Osztrovszky György államosítási kormánybiztos, kommunista képviselő, a KÜB tagjai, a pártok, szakszervezetek kiküldöttei, az elemi iskolák igazgatói. Az értekezlet az iskola továbbműködése mellett foglalt állást, a Rend által támasztott követelményeket természetesnek találta, sőt a már befejezett egy évi munka alapján minimálisnak vélte és minősítette. Itt vetődött fel végleges formában az erdei iskola átengedésének az ügye. Ez eredetileg a telep tüdőbeteg elemistáinak számára épült s mint iskolaszanatórium működött. A háború következtében felszerelése tönkrement, de iskola céljaira való átalakítása és rendbehozása megvalósíthatónak bizonyult. A tárgyalások további folytatására és a szerződés megkötésére az értekezlet egy 5 tagú bizottságot küldött ki, amelynek Osztrovszky államosítási kormánybiztos, Nedesovszky Ferenc KÜB elnökhelyettes, Kriegler György esperes, Pachman János szakszervezeti alelnök és Finta Mihály a DG osztálybizottság vezetője voltak a tagjai. Annak megvilágosítására, hogy ez a bizottság semmi eredményt nem tudott elérni, bővebben ki kell térni Osztrovszky szerepére: a bányatársulat ügyeinek irányítása az ő személyén keresztül a KP elveinek megfelelően történt, tehát már eleve látni lehetett, hogy szerzetesgimnáziumnak Tatabányán a jelenlegi viszonyok között nincs létalapja, bármilyen népes is a szülői tábor és bármennyire ragaszkodik a piarista iskolához. Osztrovszky a papok kikapcsolásával állami reálgimnáziumot akart és a mi iskolánk továbbműködéséhez való hozzájárulása csak színleges volt. A háttérben továbbfolytatta a pártvonalon mozgó iskolapolitikáját, és erre nagyon alkalmas segítőtársat talált Kriegler esperes személyében, aki szintén a reálgimnázium mellett kötelezte el magát, így akarva a rendszerváltozás következtében kicserélődött bányavezetőség kegyeibe férkőzni. Hogy személyét a kommunista pártvezetőség velünk szemben illetékes helyeken csak bábuként használta, csak későn vette észre, illetve nekünk így akarta kétes szerepét elfogadhatóvá ten-

130 /1946. ni. Osztrovszky a július 2-i bizottsági ülés után ígéretet tett, hogy mint helyi államosítási kormánybiztos az iparügyi minisztériumtól engedélyt szerez az erdei iskola épületének átengedésére és átalakítására. Az engedély megszerzése azonban késett, és csak augusztus elején került rá a sor, de akkora már olyan formában, hogy az iparügyi minisztérium inkább állami iskolát szeretne, de tekintve a tanárhiányt, egy évre mi kaptuk volna meg. Közben ugyanis Osztrovszky a bizottság tudta nélkül tovább folytatta tárgyalásait a szakminisztériumokkal, és augusztus 10-re ígérte a végleges választ, amely szerinte most már a kultuszminisztériumtól függ. A bizottság erről tudomást szerezve a kultuszminisztériumban érdeklődött az iskola ügyének állása után. Ott azt a meglepő választ kapta, hogy az eddig kapott információk nyomán a kultuszminisztérium úgy tudja, hogy a tatabányai szülők egyöntetűen a reálgimnáziumot akarják, mert több alkalommal járt ott bizottság, amelynek egy pap tagja is volt és ez a bizottság a piaristák elleni hangulatról számolt be. Mikor a mi szülői bizottságunk ezek után a való helyzetet feltárta, azt az utasítást kapta, hogy szerezzen írást a Piarista Rendfőnökségtől, amelyben az iskola tanárokkal való ellátását vállalja. Ebben az esetben a reálgimnázium ügyét elejtik, és csak a mi iskolánknak adnak működési engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a működő reálgimnáziumi tanfolyamot is átvesszük, és mint rendes osztályt visszük tovább. Zimányi Gyula rendfőnök ezt az írást augusztus 1-én ki is adta. A kultuszminisztérium a fentieket tartalmazó végzést két nap múlva leküldte Osztrovszkynak, aki az augusztus 14-én nála megjelenő szülői bizottságnak kijelentette, hogy neki a papok nem kellenek, az iskola ügyéről tárgyalni nem hajlandó, annál kevésbé, mert közben a Gazdasági Főtanács és az iparügyi minisztérium vállalta a reálgimnázium dologi kiadásait. Mivel ezek után az iskola további működése kilátástalanná vált, az augusztus 18-i szülői értekezleten bejelentettük, hogy a kihelyezett tagozat működését megszüntetjük. A szülők ragaszkodására jellemző, hogy kb. kétszázan íratták be gyermeküket a tatai gimnáziumba, és vállalják a bejárás nehézségeit annak ellenére, hogy a reálgimnázium megnyílik III-VI. osztállyal, sőt latin tanítás is lesz. A beiratkozott diákoknak ebédet, ingyen nyaralást, ruhát; a jó tanulóknak kerékpárt ígérnek. Az üzemi bizottság pedig a szülőket a szanálás kilátásba helyezésével igyekszik megfélemlíteni, elsősorban azokat, akik a június 14-i memorandumot aláírták. A rendház belső élete Lakásunk a bányatelep legegészségtelenebb helyén, a Mésztelepen egy hatszobás mérnöki lakásban volt. A cementgyár, karbidgyár és szénlepároló ontotta ránk bőségesen füstjét, a kísérőzenét pedig a ce-

131 1945/ mentgyári kőzúzógépek és golyósmalmok zakatolása szolgáltatta. De ez csak az első időkben volt kellemetlen, később inkább a szeles időben a jó levegő és az időnként üzemszünet miatt beállott csönd volt a szokatlan. Napirendünk a megszokott rendházi élettől némileg eltérő volt. A tanítás délután 1-től 6-ig, illetve a Dolgozók Gimnáziumának megnyitása után 1-től 9-ig volt. Ennek megfelelően a délelőtti órák szolgáltak az iskolai előkészületre. A lakás hat szobájából egyet társalgó-fogadószobának rendeztünk be. Ez, különösen a téli hónapokban, valamennyiünk tartózkodási helye is volt, mert a többi szobákat a rossz ablakok miatt nem tudtuk kifűteni, néhány szoba pedig deszkával volt üvegezve, úgyhogy nappal sötét volt. Talán paradoxonnak hangzik, de a széntelepen a szeles téli időben a kályha mellett télikabátban kuporogva készültünk az órákra. Ellátásunkról a bánya gondoskodott: a külszíni munkásoknak járó fejadagot kaptuk. De ez még a tatai háztól kapott segélyekkel sem volt elegendő. A szülők látván szűkös helyzetünket, három alkalommal is rendeztek gyűjtést a számunkra. A vita communis perfecta 44 szellemében nem egyszer a rendi személyi pénzjárandóságot is az élelmezés feljavítására fordítottuk. Néhányan Vass Péter édesapjával a bányába is leszálltunk, és a kitermelt szénmennyiség egy részét arra rászorult bányászözvegyeknek juttattuk, más részéért pedig szappant és margarint kaptunk. Egymás közötti viszonyunkat semmi diszszonancia soha sem zavarta, ezért tudtuk a ránk háruló nehéz munkát a mostoha viszonyok közt is becsülettel elvégezni. Dr. Kender József Tata, okt. 1. {Elvonulnak az oroszok } Kerek kilenc hónapi igénybevétel után az orosz kötelékek utolsó maradványai augusztus 31-én elhagyták a gimnáziumot. A vége felé már csak néhányan voltak, mégse lehetett arra gondolni, hogy megkezdjük a legsürgősebb tatarozási munkálatokat. A gondnok szerepére dezignált Dallos István azonnal nagy eréllyel és körültekintéssel megkezdte a helyreállítási munkálatokat. {Iskolakezdés } Augusztus 31-én tartottuk meg az alakuló-konferenciát. <371> Most az újonnan életre hívott iskolatípussal, az általános iskolával is meg kell barátkoznunk. Hosszas nehézségek után a munkával már úgy is elhalmozott Selmeczi Kovács József rendtársunk vállalta az általános iskola igazgatóságát. Szeptember első napjaiban zajlottak le a szokásos magán-, javító- és különbözeti vizsgák. Meglepő és megható az a ragaszkodás, amellyel a szülők csak hozzánk akarják beíratni gyermekeiket, még a felsőgallai-tatabányai medencéből is, jóllehet onnét őket a szanálás fegyverével igyekeznek elijesz- 44 tökéletes közös élet A piarista rend 20. századi reformjának egyik fő kérdése volt hogy a szerzetesek egyéni keresetük mekkora részét adják a közösbe, és mennyit tarthatnak meg. (a szerk.)

132 /1946. teni. A katolikus iskolákra szórt sok-sok vád éppen a vádlóktól remélt eredmények ellenkezőjét teremtette: sokkal többen ébredtek katolikus öntudatra, és ránk akarják bízni gyermekeiket. {Kályhajavítás } A Ház kályháit átnézték, néhányat ki is cseréltek, s szénfűtésre is átépítették, de anyagiak híján egy csomó nagyon rossz kályhára nem került sor, s így aggódva nézhetünk a kevés tűzifa miatt amúgy is vigasztalan fűtési évad elé. {Dallos gondnok } Babos Dezső szeptember 4-én utazott el; e nap vette át Dr. Dallos István a gondnoki teendőket. {Veni Sancte, általános iskola } Szeptember 8-án volt a Veni Sancte az általános iskolával együtt több mint 700-ra növekedett tanítványunk részvételével. A tatai római katolikus egyházközség két elemi iskolája, a Szent Imre fiúiskola és a Szent Vince Nővérek római katolikus leányiskolája egyesült a piarista iskola megfelelő osztályaival Tatai Piarista Általános Iskola néven. A leány általános IV. osztálya a Szt. Vince Nővérek iskolájában, a fiú ált. I- IV. osztálya és a VII-VIII. osztálya a Szent Imre fiúiskolában, míg az általános V-VI. osztályok a gimnáziumban nyertek elhelyezést. Az ált. iskola V-VI. osztályának 3 tagozata van: az A, B osztályokba járnak a fiúk, a C osztályokba a leányok. A fiúk szabadon választott tantárgyai a latin és gazdasági gyakorlatok, illetve gazdaságtan és mértani rajz, míg a leányoknál latin és kézimunka, illetve háztartástan és mértani rajz. A fiú- és leány I-IV. és VII-VIII. osztályokban az eddigi tanítók tanítanak, az V-VI. osztályokban pedig a Szent Vince Nővérek, világi tanítók és rendtársaink. Igazgató: Selmeczi Kovács József rendtársunk. Fiókintézetként csatlakozott a baji és a szomódi r. kat. ált. isk. A tanítás minden osztályban 9-én kezdődött.

133 <372> {Familia domus } 115/1946. sz. AZ 1946/1947. ÉV A kegyestanítórend magyar rendtartományának főnökétől. Az Úr nevében! Amen. A tatai rendház szerzetes személyzete az 1946/47. tanévben. Walter János, a hittudományok bekebelezett doktora, generálisasszisztens-vizitátor, lelkiatya, tanár. Szűcs János, házfőnök és gimnáziumi igazgató Biró Imre, házi másodfőnök és lelkiatya, házfőnöki tanácsos, tanára Medveczky János, aranymisés, érdemesült tanár. Bán József, érdemesült házfőnök-igazgató, aranymisés. Wagner Lajos, tanár, betegszabadságon. Tell Sándor, számvizsgáló, tanár. Jakab János, bölcseletdoktor, tanár, prefektus. Bátori József, bölcseletdoktor, tanár, prefektus. Weiner Ferenc, a hittudományok doktora, lelkiatya, tanár, prefektus. Kuntár József, tanár, prefektus. Magyar István, bölcseletdoktor, tanár. Vass Péter, bölcseletdoktor, beteg. Dallos István, bölcseletdoktor, házgondnok, házfőnöki tanácsos, tanár. Selmeczi Kovács József, az általános iskola igazgatója, igazgatóhelyettes, tanár. Kender József, bölcseletdoktor, tanár, prefektus. Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, tanár, prefektus, a diákotthon igazgatója. Gazda István, tanár, prefektus Csányi László, tanár, prefektus. Veszprémi Tibor, tanár, prefektus. Összesen: 20. A többi házi tisztségre (pl. templomgondnok, stb.) a házfőnököt illeti meg a kinevezési jog (Konst. 258.) A Házfőnök Úr minél előbb tegye le a két házfőnöki tanácsos előtt a professio fidei-t. Budapest, szept. 11. Tomek Vince sk. provinciális P. H. Rokka Pál sk. provinciálisi titkár

134 /1947. {Betegek } <373> Wagner Lajos asztmatikus szívbántalmakban szenved, Vass Péter pedig gyerekkori hátgerinccsigolya-porladásban szenved, s gipszágyban kell feküdnie. Mindketten családjuknál tartózkodnak, Wagner Tatán, Vass Felsőgallán. {Házi tisztségek } A házi tisztségek így oszlanak meg: Walter János olvassa fel és fordítja a Konstituciókat, Tell Sándor a pincemester, Magyar István a kert felügyelője, Darvasy Mihály a rector ecclesiae és historiografus. {Dolgozók Gimnáziuma } Kender József kapott megbízást a Dolgozók Gimnáziumának igazgatói teendőire. Ezért felmentést kapott konviktusi prefektusi megbízása alól. Ugyanis itt, Tatán is vannak, akik igénybe óhajtják venni ezt a lehetőséget magasabb képzettség szerzésére. Az első osztályra 15 tanuló jelentkezett, az V. osztályra felvételi, illetve különbözeti vizsgára szintén 15-en jelentkeztek. A tanítás szombat kivételével minden nap 5 órától négy 40 perces órában folyik esténként. A tanárok Kender igazgató mellett Weiner, Magyar, Gazda, Csányi, Veszprémi és Dobroszláv Lajos rajztanár. {Konviktus } Konviktoraink az tanévben: VII. osztály: Görgey György (Budapest), Pataky Béla (Bokod, ev. ) Vígh Imre (Dad). Összesen: 3 VI. osztály: Berkó Antal (Tardos), Hegel Dezső (Kóny), Hidvégi Egon Iván (Komárom), Moravcsik Vendel (Tardos), Pálfalvi István (Rákospalota). Pásztor János (Budapest), Varga Sándor (Tardos). Összesen: 7 V. osztály: Csonka László Tamás (Budapest-Leányfalu), Jakobi Gyula (Kecskéd), Laczkó Ferenc (Budapest) Molnár Dénes (Elek), Tisza Ákos (Budapest), Vaszary Tamás (Szilsárkány). Összesen: 6. IV. osztály: Cserfai Lajos ref.(mocsa), Lénárt Tibor (Oroszlány), Paksa Lajos (Tatabánya), Puskás Imre (Fót), Sáradi Vince (Bánhida), Scharle Gyula (Zsámbék), Tóth Pál (Budapest), Walthier Ferenc (Elek). Összesen: 8 III. osztály: Kováts Tibor (Budapest), Petheő Béla (Budapest), Somogyi György ref. (Dad), Szidnai László (Felsőgalla). Összesen: 4. Ált. VI. osztály: Abaffy Béla evang. (Almásfüzitő), Balogh János (Szőny), Jenes Zoltán (Atkár), Sebestyén Dániel (Kocs, ref.), Stein József (Dad), Szöllősi Bálint ref. (Naszály), Varga Dezső (Tardos), Vörös Béla (Bánhida). Öszszesen: 8. Ált. V. osztály: Barassó Győző ref. (Bánhida), Bálványos Tamás (Bánhida), Dietrich Ferenc (Tatabánya), Éles Sándor (Oroszlány), <374> Földi Tivadar (Budapest), Kenesei Pál ref. (Kömlőd), Kocsis Endre ref. (Naszály), Kovács Zsigmond ref. (Naszály), Lődi György (Tata), Meiszter István (Csákvár), Muzslai Ferenc (Császár) Petheő Gábor (Budapest), Piller Pál (Üllő), Tárnok András (Komárom, ref.). Összesen: 14. Konviktoraink létszáma tehát 50. Ellátásukért fizetnek havonta egy mázsa búza maximált árát, azaz 40 forintot, a fűtéses hónapokban pedig egy mázsa szén maximált ára hozzá, azaz 17 Ft. A még most is mostoha viszonyok miatt a következő természetbenieket kérjük havonta fejenként: búzakenyérliszt

135 1946/ kg vagy rozskenyérliszt 14 kg., fehérliszt 8 kg, zsír 1,2 kg, vagy 2,5 l. olaj, 1 kg szalonna, 10 db tojás, 1 kg szilvalekvár, ½ kg dió, ½ kg cukor, ½ kg vöröshagyma, 30 kg burgonya, 1 kg főzelékféle (bab, borsó, lencse), 1 kg só, 2 dkg paprika. A szülők többoldali sürgetésére lehetővé kívánjuk tenni, hogy a természetbenieket megválthassák, ezért 150 Ft-t kér a gondnok. Megjegyzendő, hogy konviktusunk árai nagyon olcsóak a többi intézethez mérve és áraikhoz hasonlítva. Mindezekből az is következik, hogy a konviktus mostani állapotában (fele helyiségeink még ma is a kórház használatában vannak) nem rentábilis. {Bérmálás } A tatai Nagytemplomban szeptember 18-án sok diákunk járult a bérmálás szentségéhez, amit Papp Kálmán győri püspök úr szolgáltatott ki. Bérmálás után a többi hatóság mellett fogadta a plébánián a mi tisztelgésünket is, és nagyon kedves, elismerő hangot ütött meg velünk szemben. Sok diákunk otthonában vette fel a bérmálás szentségét. {Diákjaink csalogatása } Szeptember 19-én mozgalom indult meg nyilván nyomásra amelynek célja, hogy a meginduló felsőgallai állami gimnáziumba csábítsa növendékeinket. Megint élnek a megfélemlítés eszközével a szülőkkel szemben. Ennek ellenére a szülők részéről megható ragaszkodás nyilvánult meg, hogy továbbra is hozzánk járassák gyermekeiket. A szomorú csak az, hogy néhányan éppen régi pártfogóink közül (pl. Pulay igazgató) ellenfeleink oldalára állt, nyilván, hogy azok előtt érdemeket szerezzen. {Halálozás } Játék közben ráomlott a föld Szabó Lajos ált. V. oszt. növendékünkre. Szeptember 20-án Walter János temette el a rendtársak közreműködésével az ifjúság jelenlétében. {Szent Gellért ünnepély } <375> Szeptember 24-én volt a közös szentgyónás és szentáldozás. Darvasy Mihály alkalmi szentbeszédét követte az ünnepély, amelyen az ifjúságunk Szent Gellért 900-ados halálozási évfordulóján hódolt a nagy szentnek. Az ünnepély szervezése és rendezése Bátori József érdeme. {Tartományfőnöki látogatás } Szeptember 25-én egynapos látogatásra Házunkban tartózkodott Tomek Vince tartományfőnök úr, aki mint beszédében kifejtette Walter János és Szűcs János személyéhez fűződő baráti szálak miatt részeltette Tatát első hivatalos provinciálisi minőségben tett látogatásában. {Új kehely } A Tartományfőnök úr első hivatalos látogatása emlékére a Kalazancius-alapból egy művészi kelyhet (Megyer-Meyer alkotását) adományozta a Háznak, mert a rendtagok számához képest kevés a kehely. A szép, elefántcsonttal díszített kelyhet a hivatalos diákmiséken használjuk elsősorban. {A kápolna } A különféle perselypénzek jövedelméből (a hivatalos miséken a perselyezést is bevezettük) kápolnánknak a sötétebbik oldalára bevezettük a villanyt, a már ismert szegényes módon: minden oltáron a fagyertyákba 1-1 égő került. Sajnos, a Háztól nem kap a templom pénzt, s így egyelőre ezzel a nem egészen szabályos áthidalással vagyunk kénytelenek a gyertyákat helyettesíteni.

136 /1947. {Litánia } Október minden napján rendeztünk Mária-litániát és elmondtuk a rózsafüzér 1-1 tizedét. {Mária-kongregáció } Bátori József indítására megszerveztük a Máriakongregációt, melynek természetjáró szakosztálya van hivatva a cserkészet pótlására. Azt a sok nevelési előnyt, amit a cserkészet jelent, nem akartuk kihasználatlanul engedni csak azért, mert a Cserkészszövetséget feloszlatták. Nem lehet ugyan szó igazi Mária Kongregációról, mert Bátori kívánsága szerint eltekintettünk annak egyik alaptételétől, az elitre való törekvéstől. Most az a cél, hogy lehetőleg minél nagyobb létszámú gyereket szoktassunk hozzá az intenzív katolikus élethez, hogy minél többen álljanak szent hitünk mellett olyankor is, ha bármiféle ok következtében egyszer az iskolának nem lesz meg a fegyelmi ereje, hogy növendékeit a minimális katolikus követelmények elvégzésére is szorítsa. Tudatában vagyunk annak, hogy nem végzünk igazán teljes munkát, de in extremis extrema sunt tentanda 45 iparkodunk a legjobb erőink <376> szerint a lehető legtöbbet nyerni a katolicitásnak és magyarságnak. Az sem lekicsinylendő tény, hogy az áldatlan piarista-jezsuita ellenségesség után Mária Kongregáció indult! A Boldogasszony áldása kísérje! {Bán mutációja } Október 7-én Bán József rendtársunk mutációt kapott, amely őt a szülőföldjére, Kecskemétre helyezte vissza. 10-én már el is utazott az annyiszor megóhajtott Alföldre. A háború vihara sodorta el őt nyugalmából ugyancsak Kecskemétről, s most annál nagyobb az öröme, hogy visszatérhet. Mi meleg szeretettel és őszinte megbecsüléssel búcsúztatjuk, aki mindig a szerénység, pontosság és kedves előzékenység példája volt, percnyi pontossággal ugyanazon órákban rótta szakadatlanul és fáradhatatlanul az utcákat roggyant, öreges járásával, annyira, hogy a tatai néphumor járás-bíró -nak (ti. aki bírja a járkálást) nevezte el, és az óráját az ő megjelenéséhez igazította. Kívánjuk, hogy még sokáig éljen csendes nyugalomban szeretett Kecskemétjén! {Unrra-vacsora } Október 19-én az UNRRA-tisztviselőknek tatai kirándulásával kapcsolatban a város rendházunk ebédlőjét kérte el, mint a található legnagyobb termet, ahol vendégeit vacsorán láthatja. (A régi Esterházy-szálló ma ui. a Magyar Kommunista Párt székháza.) Szokatlan volt a kérés, de a szokatlan körülményeknek megfelelően a Házfőnök megadta az engedélyt. Mintegy 50 személy vett részt a vacsorán Bartha Albert honvédelmi miniszterrel az élen. Ide várták az UNRRA magyarországi főmegbízottját is, de az utolsó pillanatban másfelé kellett mennie. Dánok, svédek, belgák, norvégek, svájciak és oroszok vettek részt a vacsorán. Jellemző, hogy az oroszokat csak akkor hívták meg, mikor nyilvánvaló lett, hogy az angolok és amerikaiak lemondtak [a részvételről], mert féltek, hogy az utóbbiak nem ülnek egy asztalhoz az előbbiekkel. A vacsorán Selmeczi Kovács József és Bátori József rendtársaink francia, illetve angol tolmácsként szerepeltek. A vendégek kö- 45 Végletes esetben meg kell próbálnunk a végletes megoldást

137 1946/ zül néhányan Házunkban kaptak szállást, mert autóbuszuk elromlott, s nem utazhattak tovább. Voltak köztük a Vöröskeresztnek is emberei, akik diákjainknak segélyt helyeztek kilátásba. A Ház konyhájára is maradt sok minden a pazar vacsora után. {Portás } <377> A Házba Zámbori Zoltán asztalos került portási minőségben, aki ellátja a házi asztalosi teendőket is. Tulajdonképpen közös alkalmazottja a Háznak és a kórháznak. Valamikor az elmegyógyintézet ápoltja volt alkoholmérgezés miatt. Mogorva, zárkózott ember. Tulajdonképpeni portási működése a kapunyitásra szorítkozik, mert nap közben elzárkózva szobájában láthatatlan, s sem látja, hogy ki jön be, s így kevés értelme van az ő kapusságának. {Kis Kamara Kórus } A diákok kívánságára Kis Kamara Kórus alakult. A kötelező énekórákon kívül jönnek össze Darvasy szobájában hetenként kétszer. Klasszikus és modern szerzők műveit tanulják. Nagy előny, hogy válogatott énekesek, akik részben könnyen tanulnak, részben önként vállalkoztak, s így gyorsan és szívesen tanulnak. Létszámuk 14. (Okt. 24. első próba.) {Időjárás, tűz } Krisztus király ünnepén jött meg az első hó. A hideg gyors beköszöntésének szomorú következménye, hogy 8 újszülött malacunk megfagyott. A konviktus mostani stúdiumának kamrájába összealmozott holmi kigyulladt. A tüzet a gyerekek segítségével sikerült hamar elfojtani. {Istálló } Dallos István gondnok utánajárása folytán elkészült most a gazdasági épület és az istálló is. Állat még nincs benne, de már jöhet. Akkor tudjuk csak kellően értékelni ezt az eredményt, ha csak pl. a tavalyi helyzettel hasonlítjuk össze. Isten segít bennünket. {Gazdaasszony-csere } A konyha körül is átalakítások és személycserék vannak. Vogler Flóriánné, aki majdnem egy évtizedig volt a Ház alkalmazottja, megvált gazdaasszonyi munkakörétől. A legutóbbi időkben már betegsége is akadályozta, hogy kellő eréllyel vihesse ilyen nagy Háznak a gondját. Alapjában jószívű természete miatt sok mindent elnézett környezetének, s így nem egyszer károsodás is érte a Házat. Azt sem felejthetjük el, hogy a háború és a megszállás legnehezebb napjaiban hűségesen kitartott oldalunkon. Vezérelje Isten sok szerencsével lánya mellett Tapolcán, ahová utazott! Véglegesen november közepén ment el. Egyelőre csak kísérletként, próbafőzésre vett fel Dallos asszonyokat. Pillanatnyilag anyagi helyzetünk ziláltsága miatt nem gondolhatunk apácák alkalmazására, akik szerződtetését a gondnok drágának találja. {Kegyelet } <378> November 1-én diákjainkkal felkerestük a meghalt piaristák és civil tanárok sírját. {Halálozás } November 7-én hosszú szenvedés után tüdőbajban halt meg Zalán István rendi növendékünk 24 éves korában Szegeden. R. I. P.! {Temetés } November 8-án a Ház tagjainak közreműködésével temette el dr. Walter János generális-asszisztens Magyary Zoltán édesanyját a tatai családi sírboltba. {Énektanár ajánlkozása } Kiss Ödön, a bánhidai Szent Cecília Kórus veze-

138 /1947. tője, okleveles egyházzenei karnagy, iskolánkhoz készül énektanárnak. Énektanári oklevelet szeretne szerezni, s iskolánkból kiindulva Tatát egyházzenei központtá szeretné szervezni. Nekünk nagy segítség volna egy ének-szaktanár bekapcsolódása, különösen mióta minden osztályban van ének. Énektanáraink már így is túl vannak terhelve, s így saját szaktárgyaik tanítására jutna több idejük. Kiss valóban alkalmas volna erre a feladatra, csupán anyagi nehézségek vannak, melyek elhárítása nagyon kívánatos volna. {Rektor szabadsága } November 13-án előreláthatólag 3 heti betegszabadságra távozott hazájába, Héhalomra Szűcs János rektor. Helyettesítését Biró Imre vicerektor és Selmeczi Kovács József vicerektor végzik. {Vendég } November 20-án vacsorára volt vendégünk dr. Balogh Ádám, a kórház vezető főorvos-igazgatója, a kiváló sebész. November 22-én Szűcs János vissza is tért pihenőjéből. {Sík Sándor látogatása } November 24-én Sík Sándor asszisztens, egyetemi ny. r. tanár, a Közoktatási Tanács alelnöke, a magyar cserkészet Great Old Man-je vasárnapi diákmisénken szentbeszédet mondott a papi hivatásról. Délután pedig művészestet rendeztünk. Az énekkar Kodály Nagyszalontai köszöntőjével köszöntötte, majd Bátori József a régi tanítvány nevében üdvözölte a lélekben ma is fiatal költő-pedagógus-cserkész-professzort. Sík Sándor műveiből olvasott fel, majd a modern irodalom szellemi képéről beszélt a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Közben Smitzer Paula operaénekesnő, a Milanoi Scala és a Bukaresti Opera volt tagja, aki a jelen viszonyok közt Bokodon él családjánál, s aki már 22-e óta vendége Házunk-

139 1946/ nak, Rossini, Veracini és magyar klasszikusok dalaiból adott elő gyönyörű szoprán hangján, dr. Darvasy Mihály zongorakísérete mellett. Az estet az énekkar Orlandus Lassus A visszhang című művével fejezte be. {Kár } <379> Súlyos kár érte Házunkat. Disznóvész tört ki, s mert az állatokat költségkímélés miatt nem idejében oltották be. A kései oltás nem segített, s egész disznóállományunk: 1 anyadisznó, 1 hízó, és 3 malac elpusztult, vagy kényszervágást kellett alkalmazni. {Tánciskola terve } A Bátori-féle Kongregáció tánciskola indítását is tervbe vette. A tanári kar felfogása e kérdésben megoszlott; egyik részük időszerűtlennek ítélte, s a mai nehéz időkben szükségtelennek vélte; a másik rész úgy vélekedett, hogy meg kell csinálni, mert így a mi felügyeletünk alatt jönnek össze a fiúk és a lányok, ellenkező esetben más rossz felé mennek. A probléma úgy is égető, amióta koedukáció van az iskolánkban. Bátori elkötelezte magát a nagy fiúk felé, s ezért utána nézett a tánctanárnak. Csak a kommunista Heltai jöhetett számításba, ami persze Bátori elképzelésével sem egyezett. Mikor egyszer érdeklődött a dolog után, Selmeczi az iskola érdekével ezt ellenkező lépésnek találta. Szóváltás támadt a dologból, s kínos jelenetben csúcsosodott ki, mert december 1-én Selmeczi tarthatatlannak találva helyzetét, írásban lemondott minden tisztségéről. Szűcs direktor is lemondással fenyegetődzött, ha Selmeczi vissza nem vonja lemondását. A dologból nem lett semmi, csak kellemetlen légkört teremtett. {Házi gyűlés } December 2-án volt a téli házi gyűlés. {Orgonajavítás } December 3-án dr. Mihályi Géza megjavította a törött ablakok miatti hideg következtében megromlott orgonánkat. {Sztájk } December első hetében bérköveteléses sztájk tört ki Tatabányán, mert a kollektív szerződésben kevesebbet kapnak, mint a régi, reakciósnak nevezett korszakban. A sztájkot rábeszéléssel hamarosan megszüntették. {Előadások } A tatai plébánián a katolikus férfiak számára tartott világnézeti előadássorozatban december 10., 11. napjain dr. Walter János generálisasszisztens három előadást tartott Rómáról, a Vatikánról és az Egyház kormányzásainak hivatalairól. 11-én és 12-én dr. Darvasy Mihály ugyancsak három előadásban számolt be az Egyház helyzetéről Európában és a világon. Ugyancsak ő 19-én az egyházi zenéről tartott előadást, melyen a gimnázium szépen fejlődő Kis Kamara Kórusa mutatott be gregorián éneket, polifon és modern szerzők műveiből a nagyszámú és érdeklődő közönségnek a tatai Szent Imre iskola helyiségében. {Gyónás-áldozás } <380> December 15-én volt a közös szentgyónás és áldozás. {Ünnepély } Ugyanezen a napon délután a Tatai Piarista Általános Iskola növendékei jól sikerült és hangulatos karácsonyi ünnepélyt mutattak be sok énekel, szavalattal, színdarabbal. {Betlehemezés } A karácsonyi vakáció előtti utolsó órában az általános iskola V. osztályos növendékeiből alakult betlehemes csoportok kerestek fel minden osztályt. A szervezés és betanítás érdeme Veszprémi Tibor rendtár-

140 /1947. sunké. {Éjféli mise } Templomunkban az apácák kérésére éjféli szentmise volt, amelyen a hívek szép számban jelentek meg. {Kórház pasztoráció } A kórház karácsonyi ünnepélyén Szűcs János rektor és Biró Imre vicerektor elmélkedést vezetett. {1947. } Az esztendőt is elértük Isten segítségével. Minden ilyen határnap mellett megilletődve kell megállnunk, hiszen a közelmúlt szomorú eseményei bizony nagyon sokszor egészen az elmúlás határmezsgyéjéig vittek bennünket, s íme, mégis itt vagyunk. Hála Néki és minden bizalmunk csak Őbenne, hogy megtart ezután is, ha szolgálatainkat igénybe akarja venni! {Piarista szentév } Az elkövetkező esztendő piarista szentév lesz: Szentatyánk halálának 300 éves fordulója. A kerülő utakon hozzánk jutott Ephemerides Calasanctianae évi 3-6. számai alapján dr. Walter János egy papi konferencia során a következőkben számolt be a tatai szerzetes családnak a tudnivalókról: A Piarista Rend egyetemessége 1948-ban emlékezik meg Alapítója halálának háromszázados fordulójáról. Mindegyikünknek tájékozódást kell szereznie e nagy eseményről, s a rá való készülődésről. Leghitelesebben akkor szerzünk róla tudomást, ha közreadjuk az Ephemerides Calasanctianae mellékletéből a legfontosabb részleteket. Az első hang a Rend főnökétől, a Generális Atyától származik. Egy levélben, melyet Picanyol atyához intézett, a következőket mondja: Róma, ápr. 1. Ki akarom fejezni afelett érzett örömömet, hogy az 1948-as ünnepségek előkészítése céljából az Ephemerides Calasanctianae mellékletet ad közre. Helyénvaló volt a figyelmeztetés, hogy a legfőbb rendi hatóság nyilatkozzék, s hívja fel a figyelmet hivatalosan a többszázados fordulóra és adjon esetleg általános vonalakkal megrajzolt programot, amelyek jobban biztosítják az ünnepek sikerét. Terve megérdemelt minden <381> elismerést és támogatást. Nagy a bizalmam, hogy az olasz rendházak és tartományok a mostani nehéz körülmények és anyagi szorongattatottságban is megadják a kívánt támogatást. A döntő segítség azonban kétség kívül a spanyol és amerikai virágzó tartományok nagylelkűségétől várható, amelyek sohasem hazudtolták meg magukat, s ma igen előnyös körülmények közt vannak. Annak bizonyságául, amit mondottam, s hogy a tény mások számára is ösztönző legyen, generálissága emlékére a mostani Generális vállalja az irodalmi program egy kötetének nyomdaköltségét neveléstani tartalma, meg kiválóan lelki iránya miatt azét a kötetét, amely Kalazanti Szent Józsefről szól. Áldja meg az Úr kedves Atyám fáradságát! A Generális Atya levelét követi a szervezés lelkének, Picanyol atyának következő formában közreadott terve. Bővebben szól az irodalmi részről, amelyhez két más gondolat kapcsolódik.

141 1946/ A. Az irodalmi rész. Editiones Calasanctianae címen 6 könyv közzétételéről beszél, köztük 5 Collana Scolopica per le feste centennarie, a cura del P. Leodegario Picanyol összefoglaló cím alatt látna napvilágot. Ezek a következők: 1. Detti ricordi a consigli estratti dalle lettere e manuscritti di S. Giuseppe Calasanzio. Kalazanti Szent József leveleiből és más kézirataiból vett mondások, emlékezések és tanácsok. Összeállította Szent Szilveriusról nevezett Orlandi Jenő atya ( ), amely kéziratban ránk maradt munka a Generális Atyának ajánlva és az ő anyagi segítségével lát napvilágot. 2. Saggi bio-bibliographico degli scrittori Scolopi Italiani. Az olasz piarista szerzőkre vonatkozó életrajzi és könyvészeti tanulmány. Megjelenik az olasz rendtartományok költségén. 3. Epistolario scelto di S. Giuseppe Calasantio. Kalazanci Szt. József válogatott levelei. A spanyol piaristák kiadása. 4. Guida all Archivio Generalizio delle Scuole Pie. A Kegyesrend központi levéltárának kalauza. A katalán rendtartománynak ajánlva. 5. Collectanea di documenti mediti relativi alle beatificatione di S. Giuseppe Calasanzio. Kalazanci Szent József boldoggá avatására vonatkozó <382> kiadatlan okiratok gyűjteménye. Az amerikai piaristák kiadványa. Az eddig említett 5 kötethez valószínűleg még egy hatodik is csatlakozik: Breve compendio storico delle Scuole Pie Italiane. Az olasz kegyes iskolák rövid történeti összefoglalása. Az olasz piarista jelenlegi és volt diákok által lehetővé tett kiadás. 46 A készülődés irányáról és arányairól még többet megtudunk a 3. kötetre vonatkozó tájékoztatásból: 1943-ban felhívta a Rend figyelmét a központi levéltáros, hogy 10 hatalmas kötet levelezése van a Szent Alapítónak a Központi Levéltárban. A tudósok számára hozzáférhetetlen kincs nél több levélről van szó, mi csak kis része az egésznek, mert levelet foglal magában. Firenzében megvan a Szentnek az ottani rektorral, Giovanni Domenico Romani-val folytatott levelezése 1637 és 1640 között. Litomysl-ben, (Csehország) van 25 levél, Budapesten több van 20-nál; több olasz családnál, városnál, könyvtárnál. Mikor a piarista iskolák legnagyobb tanítványa, IX. Pius pápa meglátogatta központi házunkat (1856. aug. hó), a levelek láttára kifejezte óhaját, hogy a 8 kötet (akkor annyi volt meg) napvilágot lásson. Az akkor jelen lévő Amzi Rafael atya azt írja unokaöccsének: az apostoli 46 Az évfordulóra, ebben a tervezett formában egyik kötet sem jelent meg. Viszont az Ephemerides Calasanctianae mellékleteként kiadott L eco dei nostri centenari című sorozat 15 füzetében Leodegario Picanyol a 1945 és 1949 között a tervezettekhez hasonló forrásközléseket, bibliográfiákat és történeti összefoglalókat adott közzé. (a szerk.)

142 /1947. ösztönző szó talán nem esik terméketlen földre. Most itt az ideje, hogy a mulasztásokat helyrehozzuk. A kötet hoz egy bevezető tanulmányt, s a legkiválóbb, legjellegzetesebb levelek teljes szövegét. A központ kéri a távollévő levelek teljes szövegét azoktól, akik azokhoz hozzájuthatnak. A firenzei, budapesti és litomysl-i levelek már ismerősök a Központi levéltár előtt. Hasonlóképpen megvannak azok a levelek is, amelyek 1750-ben magánszemélyek birtokában voltak. (Ez a 3. kötet szomorú nekünk magyaroknak, mert mi vállaltuk ennek közzétételét, ami mostani körülményeink közt lehetetlenné vált. Reméljük, hogy még jutunk olyan körülmények közé, hogy a magyar piaristaság is tehet újra valamit, ami a piarista közösség dicséretét kiérdemli). <383> Minden rendtartomány külön is megadhatná a maga irodalmi kontribúcióját. Mindegyik előállhat érdemeivel, akár házanként. Ha külön kötet nem kerül ki valamelyiktől, nem szabad hiányoznia legalább az 1948-ban elmaradhatatlan névtárból egy bővebb történeti tájékoztatónak. A példa nem volna új. A magyar rendtartomány az 1896/1897-i névtárában minden háznak adta rövid történetét. Adjanak hírt és életjelet magukról a rendtartományok folyóiratai, s kezdjünk harangozni az elkövetkező ünnepségek felé, hogy már jó előre jóindulatú légkört teremtsenek. Lépjenek érintkezésbe a római La voce del Calasanzio lappal, hogy egymást támogassák. B. A szervezés a következő módon történik: Rómában a Generális Atya mellett van a Comitato Centrale, a Központi Bizottság. Vele szoros összeköttetésben dolgoznak a Rendtartományi Bizottságok (Comitati Provinziali). Az első adja a főbb gondolatokat, s az utóbbiak azokat közvetítik a rendtartományoknál, s az újságoknál. S egyben felfelé is adnak eszméket. Például foglalkozhatnának egy eszme kivihetőségének kérdésével. Nem volna-e kívánatos, hogy a valamikor, 1887-ben fennálló piarista harmadrend gondolatával előálljunk, melynek munkarendje az idők folyamán feledésbe ment. Nem akadnának-e az egyes városok tanárai és tanítói, tanárnői közt olyanok, akik szívesen tömörülnének Kalazanti Szent József zászlói alá, az ő iskoláinak mindennemű támogatására? C. A San Pantaleo székházban, vagy a Monte Mario Studentato-jában tervezik a Kegyes Iskolák kiállítását (Monstra Scolopica), a Piarista Rend évszázados, sokirányú tevékenységének bemutatására. Ide várnák a legkülönbözőbb ritkaságokat: könyveket, fényképeket, rajzokat, kiadványokat, térképeket egyszóval mindazt, ami évszázadokon keresztül mutatja a piarista munkát és eredményét. Igen jelentős anyagot szolgáltathatnának a magyar, spanyol és amerikai diákszövetségek. {Vendég } Január 5-én vendége volt a Háznak Vígh Árpád rendtársunk, aki nem is olyan régen még a mi körünkbe tartozott.

143 1946/ {Máriabesnyői kegyszobor } Január 5-én ünnepélyes ájtatosság keretében indult vissza Máriabesnyőre a kegyszobor, melyet a háború elől Tatára mentettek és itt volt a grófi kertben gondosan elásva. Talán a Boldogságos Szűz oltalmának köszönhetjük, hogy városunk nagyobb <384> bajok nélkül vészelte át a megszállást. Az ünnepélyes triduum utolsó napján diákjaink vitték a kegyszobrot, melyet másnap a tervezett zarándoklat kényszerű elmaradása miatt egyszerűen szállítottak Besnyőre a kapucinus atyák, ahol addig egy másolat helyettesítette. {Betegség } Az erős hidegben Medveczky János nesztorunk, a népszerű János bácsi megbetegedett. Magas kora miatt aggódtunk érte, azonban néhány hétig őrizte csak a szobáját, s aztán ismét a tőle megszokott fiatalos virgoncsággal jár-kel újra köztünk. {Fűtési bajok } A fűtéssel elég nehézségünk van ezen a télen, mert helyenkint rosszak a kályhák, más részről elégtelen a fűtőanyag. Bizony, sokszor érezzük a hideget. {Csökkentett tanítás } A nagy hidegre és a vonatok fűtőanyaghiány miatti sok késésére való tekintettel január 10-től áttértünk a csökkentett, napi 4 órás tanításra. Az órák így következnek: , , , Ez a tanítási rend március 5-ig tartott. Az előhaladásra szükséges tárgyakat teljes óraszámban tanítottuk, a többiek számát csökkentettük. {Fa-pótadag } Gondnokunk úgy iparkodik a rendtagok fázásán enyhíteni, hogy a hivatalosan fejenként kiutalt napi 10 kg fához néha pótadagokat is utal ki. {Vendégek } Január 7-én dr. Techlár Miklós Tata-járási főjegyző és Miskolczy László tatai főjegyző meglátogatták házunkat, és vacsorára vendégeink voltak. A hó közepére a hideg valamicskét enyhült. A rendőrség összeírásokat végez, melyben kinek-kinek politikai megbízhatóságát óhajtják megállapítani. {Rajztanárunk kiállítása } Intézetünk rajztanára, Dobroszláv Lajos nagysikerű önálló gyűjteményes képkiállítást rendezett Budapesten az előkelő Szalmásy-galériában, ahonnan a Rádió is helyszíni közvetítést adott. A lapok is igen elismerő hangon nyilatkoztak a kiállított anyag művészi értékéről. Január 22-én, a tartományfőnök úr nevenapján intézetünknek mintegy 50 növendéke utazott fel korán reggel Pestre dr. Darvasy Mihály, Csányi László, Veszprémi Tibor és két Szent Vince-rendi nővér vezetéséve. A velünk utazó leánytanulókat a nővérek központi házukba vitték, a fiuk <385> pedig a pesti piarista házban kaptak szállást. {A Tartományfőnök úr köszöntése } Vaszary Tamás V. osztályos tanuló konviktorunk köszöntötte a Tartományfőnök urat a tatai és általában a vidéki piarista diákok nevében, s a rendfőnök úr hálás és közvetlen szavakkal köszönte meg a jóleső figyelmességet. A tisztelgés után megtekintettük a kiállítást, melyet maga a kiállító művész mutatott végig, s a délutáni vonattal szerencsésen hazaérkeztünk.

144 /1947. {Aknaeltávolítás } Január 25-én tűzszerészek távolították el a ház padlásán lévő fel nem robbant aknát. A szerelés idejére megtettük az óvó intézkedéseket, hogyha robbanás történnék, senki ne tartózkodjék a tóparti front emeletjén, de hála Istennek, baj nem történt. {Szalagavató ünnepély } Január 26-án tartotta a VIII. osztály a szokásos zöld-szalag avatásának ünnepélyét. Mostantól zöldülnek, hogy aztán majd megérjenek. A kis műsor után bált is terveztek a díszteremben, de ez a Dorogon történt bányászszerencsétlenség miatt elrendelt országos gyász miatt elmaradt. Dr. Magyar István osztályfőnök rövid beszédet mondott, melyben a noblesse oblige 47 elvet hangoztatta, majd uzsonnán vettek részt a jelenlévők. A mostani nyolcadikra alaposan ráférne az érés : komolytalanok, nincs bennük elég felelősségérzet. Sajnos, ez a hetedik osztályban is érezhető. Még mindig a háború utóhatásával óhajtják magyarázni fegyelmezetlenségüket, de ez a végtelenségig nem mehet így. {Iskolai botrány } A szalagavató ünnepéllyel kapcsolatos egy nagyra nőtt iskolai botrány. A VIII-osok minden felső osztályból egy-két osztályképviselőt is meghívtak az ünnepélyre. Történetesen a zsidó származásúakat nem hívták meg, nem ugyan faji ellentétek miatt, hanem azért, mert az illetők egyénileg személyükben antipatikusak voltak. Ezek pedig nagyon várták a meghívást és nagyon megsértődtek, mikor a meghívás elmaradt. Egyikükön, Pásztor János VI. osztályos tanuló konviktorunkon keresztül eljutott a hír az MKP ottani szervezetéhez. Ezek, a látszólagos lojális magatartás ellenére is, örömmel kaptak az alkalmon, hogy iskolánknak fajgyűlölet-hirdető hírét keltsék. Ez volt a magyarázata annak, hogy a gyerekek részéről csupán antipátia miatti meghívás mellőzése miatt <386> az egész iskolát megmozgató esemény lett. A tanári kar egyik része jegyzőkönyvezéssel a zsidók sértett hiúságát óhajtotta simogatni, és nagy óvatosságot ajánlott. Az MKP által támogatott zsidók azonban vonakodtak ezek után a nekik nem tetsző jegyzőkönyvet aláírni. A tanári kar másik része radikálisan az iskola belső ügyeit külsők előtt teregető tanulók azonnali eltávolítását sürgette. Sok-sok huzavona volt, végül még az egész VIII. osztályt is in globo idézték meg szembesítésre, de csak az derült ki, hogy a szereplő zsidó származású tanulók pökhendi magatartásukkal ellenszenvesek voltak az egész osztály előtt, s ezért nem hívták meg őket. A végén aztán az egész ügy elaludt. {Hideg } Nagyon hideg idő van, a hőmérő C körül van állandóan. A gyenge fűtés következtében sokat szenvedünk a hidegtől. {Veszélyben a kertünk } A város a Hajdú utcai kertet parcellázni akarja, s egyes verziók szerint 240, mások szerint négyszögöl területet akarnak elvenni. Szó van arról is, hogy az általános iskola részére 3 hold területet kérnének. A kárpótlás elintézését nehezíti, hogy a telek az Esterházy grófok nevén van, mi csupán haszonélvezők vagyunk. 47 A rang kötelez

145 1946/ {Wagner Lajos halála } Február 3-án hirtelenül és váratlanul meghalt Wagner Lajos rendtársunk. Mint ismeretes, asztmatikus bántalmai miatt már hosszabb ideje családjánál tartózkodott. Súlyos rohamokat békés napok követték, s a gyors végre senki sem számított. Az említett este is szokásos szívrohama fogta el, s ő a kályha fölé hajolt, mert a meleg levegő mindig szokott segíteni. Most azonban hirtelen összeesett és azonnal kiszenvedett. A megrémült család, nem találván fel magát, csak másnap reggel értesített bennünket. Gyirmóty plébánost elhívták hozzá, aki abszolucióban részesítette, s az utolsó kenetet is feladta. Főtisztelendő Házfőnök Úr! Szeretett Rendtársak! Fájó szívvel, de Isten szent akaratában megnyugodva közlöm szeretett Rendtársaimmal Wagner Lajos kegyesrendi áldozópap, címzetes gimn. igazgató hirtelen elhunytát. Wagner Lajos Tatán született 1883 március 14-én, jónevű iparos családból. A gimnázium négy alsó osztályát a tatai, négy felső osztályát pedig, mint kredenciális, a váci piarista gimnáziumban végezte. Az érettségi vizsgálat letétele után lépett be a rendbe Vácon aug. 27- én. Teológiai és egyetemi tanulmányait a Kalazantinumban és a tudomány-egyetemen végezte Budapesten. Ünnepélyes fogadalmat december 24-én tett, áldozópappá július 2-án szentelték. Tanári pályáját az 1906/907. tanévben kezdte meg Nagykanizsán. Innen tanév közben Vácra került. Az 1907/1908. tanévben Kecskemétre kapott áthelyezést. Itt tanított az 1923/24. tanév végéig. Az 1914/15. s az 1916/17. tanévekben stúdiumi lelkiatya és helyettes prefektusa volt a rendi növendékeknek. Itt kezdte meg azt a rendszeres önművelést, amely a görög és latin írókban s a keresztény egyházatyák műveiben való ritka jártasságát eredményezte. Főleg Szent Ágoston műveit olvasta nagy buzgalommal és élvezettel. Az olvasott műveket rendszerint gondosan magyarra is fordította. Ezeket a fordításokat szívesen kölcsönadta másoknak is. Egyes részleteket, tanulmányait, tanulmányai eredményét szívesen közölte másokkal, elsősorban tanítványaival, akiknek látókörét így is szélesíteni törekedett. Mint ifjúsági könyvtáros lelkiismeretes gonddal olvasta végég a beszerzendő könyveket, és ily módon is szép irodalmi műveltségre tett szert. Előadásaira nagy gonddal készült, és nagy olvasottságát asszociációkra gyors elméje elsősorban az iskolában törekedett értékesíteni. Nem tudós, hanem tanár és nevelő volt, és akart lenni elsősorban. Ez volt egyéniségének legjellemzőbb vonása. És ez az elsősorban az iskolának és könyveknek élő pedagógus egy időben ( ) az iskolám kívül is jelentős munkát végzett Kecskeméten a gazdakörben. A nyilvános szereplést nem kereste, de nem is ijedt

146 /1947. meg tőle, ha szükség volt rá. Az 1919/20. tanévre rendfőnöke Veszprémbe helyezte házfőnöknek és igazgatónak. Gyenge egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérte e megbízatás alól. Inkább tanár maradt Kecskeméten. Az és tanévben a veszprémi gimnáziumban tanított. Az tanév elején saját kérésére Budapestre került. Evvel az áthelyezéssel régi vágya teljesedik be. Közelebb jut testvéreihez, akikhez meleg rokoni érzéssel vonzódik. Pesti tanársága idején új és neki való munkakörbe jut. Az tanévtől kezdve igazgatója lett az Isteni Üdvözítő Nővérei tanítónőképző-intézetének. Ezt a tisztét az tanév végéig viselte. Ez a tíz év pedagógiai munkásságának a virágkora. Ez az iskola dédelgetett kedvence. Nemcsak a megindulásban segíti, hanem a tanári karra gyakorolt szuggesztív hatással általánosan elismert magas színvonalra is emeli. Akik hallották erről az intézetről és ennek munkájáról, tanárairól és növendékeiről beszélni, azoknak fogalmuk van arról az odaadásról, szinte önfeláldozó szeretetről, amellyel ennek az iskolának minden ügyét intézte. Totus in eis erat. 48 Főtörekvése a hivatás-szeretet ápolása és a tanítói egyéniség kibontakoztatása volt. Az egyházi és világi tanügyi főhatóság teljes elismerését és megbecsülését szerezte meg nemcsak a saját személye és munkája, hanem az egész intézet számára is. Nehezen vált meg az intézettől, az intézet is tőle. Ezután is állandó kapcsolatot tartott fenn vele, és nosztalgiája az intézet iránt talán haláláig sem szűnt meg. Tanítványai nagyon ragaszkodtak hozzá. A volt tanítványok szeretete volt legnagyobb öröme. Számos növendéke őt kérte fel menyasszony korában eskető papul. 1. A másik intézet, amelyet így védőszárnyai alá vett, a Champanat elemi népiskola, amelyben több évig volt miséző, gyóntató és hitelemző. A francia papoknak ezt az iskoláját is szeretettel támogatta munkával, tanáccsal, hasznos útbaigazítással még akkor is, amikor állandó kapcsolata már megszűnt vele. Főleg a szülői értekezletek vezetésében nyújtott értékes segítséget. Gyerekkorába visszanyúló szeretet és kegyeletes ragaszkodás kapcsolta a tatai irgalmas nővérek zárdájához. Rendes misézőjük volt, mióta Tatára került, és előbb is, amikor csak erre módja nyílt. Legutóbb is csak a zord téli idő beálltával szüntette meg mint remélte átmenetileg, a jobb időjárás beálltáig, a zárdai kápolnában való misézést. A zárda minden ügye érdekelte és élénken foglalkozatta. Tanítványai ismerték meg benne elsősorban a jó embert. Sokon segített részint tanulmányi segély, részint tanítvány juttatásával, Soknak állás-szerzésben és az érvényesülésben nyújtott segédkezet. Egyik legszebb vonása e segítőkészség volt. Elismerésben is volt része. Kinevezték a Katolikus Középiskolák 48 Az övéiben minden volt.

147 1946/ Igazgatói és Tanárai Fegyelmi Tanácsának tagjává, a Katolikus Tanügyi Tanács tanítóképző-intézeti szakosztályának tanácsosává, és gimn. igazgatói címet is kapott. A VKM megbízásából évekig volt tanulmányi szakfelügyelő a latin nyelvből és ismételten volt elnök a tanítónői képesítő-vizsgálaton. Volt tanítványai elismeréseképpen választmányi tagja, majd alelnöke, végül társelnöke volt a Váci Piarista Diákszövetségnek. Az tanévre saját kérésére szülővárosába került, Tatára. Öreg korára tanára lett annak az intézetnek, amelynek egykor tanulója volt. Amíg bírta, példás szorgalommal és pontossággal végezte tanári munkáját. Mikor 1945 őszén orvosi javaslatra félbe tellett hagynia a tanítást, egy ideig a rendházban élt, és innen látogatta meg naponként testvéreit. Ez a naponkinti rövid út is később nehézzé vált, mivel légzési zavarok miatt hamar kifulladt. Ekkor rendfőnöki engedéllyel testvérei körében maradt, és csak ritkán jelent meg a rendházban. A rendtársak látogatásának nagyon örült és szívesen elbeszélgetett velük. Rendszeresebb látogatói Walter János és Biró Imre voltak. E beszélgetések alkalmával többször említette, hogy szeretne visszajönni a rendházba, de az éjjel jelentkező rohamok miatt fél az egyedülléttől. Halála előtt való nap is (február 2. de.) említette Biró Imrének, hogy tavasszal visszakészül a rendházba, de testvérei hallani sem akarnak róla. Különben nagyon élénken és jókedvűen beszélgetett. Nagy meglepetés volt tehát ránk nézve, s szinte nem is akartuk elhinni, hogy 3-án este pillanatok alatt fájdalom nélkül meghalt. Szívembólia ölte meg. A gyorsan előhívatott orvosok már csak a bekövetkezett halált állapították meg, míg az odasiető Gyirmóty Gyula plébános csak a feloldozást és az utolsó kenetet adhatta fel. Elhunyt rendtársunkat a rendház kápolnájában ravataloztuk fel. Február 6-án délelőtt 10 órakor mutattuk be érte az engesztelő szentmiseáldozatot. A temetési szertartást Walter János gen. asszisztens végezte rendtársaink segédletével. A tóvárosi családi sírhely előtt Uskert Kálmán megható szavakban búcsúzott tőle. A havas orkán ellenére is sokan megjelentek végtisztességén. A magyaróvári házat Bozi Ferenc házfőnök-igazgató, Budapestet Előd István kalazantinumi lelkiigazgató, teológiai tanár képviselte. A helyi papság, férfi és női szerzet nagy számban kísérte végső útjára. Istenben boldogult rendtársunk lelkét a Főtisztelendő Házfőnök Úr és szeretett rendtársaim imáiba ajánlva vagyok Krisztusban szerető rendtársuk Tata, évi február hó 49 Holttestét kápolnánkban ravataloztuk fel, s ami szegény Berkesnek nem adatott meg, azt Wagner megkapta: a lehető legnagyobb pompával folyt le a temetése. A nagyon zord időjárás miatt csak magyaróvári és a pesti ház 49 A gyászjelentés gépelt szövege a krónikában külön papíron beragasztva található. Darvasy Mihály ezen található jegyzete szerint Biró Imre asszisztens írása. (a szerk.)

148 /1947. képviseltette magát; az előbbit Bozi Ferenc rektor, az utóbbit <387> a Tartományfőnök urat is képviselő dr. Előd István kalazantinumi spirituális képviselte. A Salvator nővérek, kiknek képzőjének oly soká volt igazgatója, szintén nem jöhettek el a temetésére. A temetése 6-án volt régen nem látott nagy tömeg, s az egész iskola jelenlétében. Temetését barátja, s Házunk rangelsője, dr. Walter János generálisasszisztens-vizitátor végezte. Kápolnánkból a menet a tóvárosi temetőben lévő családi sírboltig kísérte Wagner Lajost, ahol Uskert Kálmán klasszikus és megörökítésre méltó gyászbeszédben búcsúztatta. Mindannyian szerettük kedves, mosolygós, mélyen papi és komoly szerzetes-tanári egyéniségét, s akik ismertük, nem fogjuk elfelejteni. R. I. P.! {Walter János betegsége } A temetési menetet nagyon gyors iramban vezették a hosszú úton, mert nagyon hideg idő és erős hóvihar volt. Walter János nagyon kimelegedett a nagy sietésben és már aznap ágynak dűlt. Rövidesen kiderült a szomorú való: kétoldali erős tüdőgyulladás lepte meg betegünket. Ő magas lázában nem is tudott a bajról. Minden lehetőt megtettünk; a második világháborúban kitermelt új csodaszert : penicillint adtak neki az orvosok, és a kórház apácái gondosan ápolták. {Tartományfőnöki látogatás } A rendtársak is gyakran látogatták, sőt február 14-én maga Tomek Vince tartományfőnök úr is meglátogatta. Bizony, sokáig úgy tetszett, hogy áldozata lesz a temetésnek, de hála Istennek, erős szervezete legyőzte a kórt, és közel egy hónapi betegeskedés után újra e- gészségesen köszönthettük őt szerető körünkben. {Időjárás } Közben az idő nagyon változatos: egyszer eső és olvadás köszönt be, majd ismét erős hófúvás következik. {Szén } A tavalyi nagyesztergári cserkész-munkatáborban megszolgált 8 q fejenkénti szénmennyiséget fiaink csak február 7-én kapták meg. {Kimaradás } 8-án kimaradt Abaffy Béla ált. VI. osztályos tanuló konviktorunk, mert szülei nem voltak megelégedve félévi eredményével. {Béke! } Február 11-én kötötték meg Párizsban Magyarországgal a második világháború után a békét a győztes hatalmak. Ez a béke még a trianoninál is rosszabb, s csak akkor válik érvényessé, ha az összes aláíró hatalom a ratifikált <388> békepéldányt a moszkvai állami levéltárban elhelyezi. S csak az ezt követő hónap múlva hagyják el a megszálló orosz csapatok országunk területét! Hogy ez mikor lesz, azt csak a jó Isten tudja! {Időjárás } A hónap közepén rettenetes jeges-esős idő szakadt ránk. A fákon, drótokon ujjnyi vastag jégréteg nehezül. Tündéri látvány, de rengeteg kárral jár. A fáknak nemcsak ágai törnek le, hanem egész fákat is kidönt a szörnyű súly. Villany nincs; távíró- és telefondrótok csodálatos összevisszaságban kavarogva szakadnak el. 1 m 3 m/m átmérőjű dróton pl. 95 dkg súly nehezül! {Operáció } A konviktusban lévő kórházban február 15-én volt az első konviktor-operáció. Dr. Balogh Ádám főorvos Walthier Ferenc IV. osztályos tanuló konviktorunk manduláit vette ki boszorkányos ügyességgel. A kisfi-

149 1946/ únak alig volt szüksége biztatgatásainkra az operáció alatt. {Farsangi ünnepély } 16-án, Farsangvasárnap rendezte az Önképzőkör farsangi ünnepélyét, amelyen egy XVI. sz-i francia bohózatot: Pathelin mestert, néhány Karinthy humoreszket és a Borsos Sándor népi balladát adták elő. A nagysikerű ünnepély rendezése dr. Magyar István rendtársunk érdeme. {Rajztanárunk kiállítása } Dobroszláv Lajos rajztanárunk nagysikerű pesti kiállításának anyagát a díszteremben is bemutatta. Szép erkölcsi sikere mellett bizonyos anyagi sikere is volt, mert néhány képét megvásárolták. Ugyancsak ő adott elő a 23-án tartott szülői értekezleten és a művésziesztétikai nevelés alapjairól beszélt. {Pintér Mihály mutációja } Pintér Mihály rendtársunk, aki üdülési szabadságát töltötte Házunkban, február 24-én Vácra kapott mutációt és oda is költözött. A háború előtt meggyőződéses híve volt a jobboldali pártoknak. Ezért a felszabadulás után törvény elé idézték és a NOT (Népbíróságok Országos Tanácsa) több évi fellebbezés után 1 évi börtönre ítélte, amit Vácon töltött ki. Szabadulása után Mernyére helyezte a Tartományfőnök úr, de Karácsony előtt Tatára hívta üdülni Szűcs rektor. A karácsonyi szünidőre eltávozott, s csak napokig láttuk utána Tatán. Kívánjuk, <389> hogy mostani mutációja megpróbáltatásának helyén igaz örömmel és megnyugvással töltse el! Ismét nagy hóvihar köszöntött be. {Politika } A nemzeti önérzetet nagyon felkavarta az ún. Kovács Béla-ügy. A mostanában kirobbant köztársaság elleni összeesküvés során Kovács Bélát, a Kisgazda Párt főtitkárját, nemzetgyűlési képviselőt gyanúsításra az orosz hatóságok letartóztatták, és külföldre szállították. E fogságából közölték vallomásainak jegyzőkönyvét, végül jelezték, hogy szívszélhűdésben meghalt. {Káptalan! } Március 1-én értesültünk a Generális Atya részéről az Ephemerides Calasantianae-ban január 6-án meghirdetett generálisi káptalanról, melyet aug. 28-ra hívott össze a S. Pantaleo-ba. Célja az új generális és tanácsának megválasztása. Természetesen tartományi káptalant is hirdetnek a vokálisok választására, s azt helyi káptalanoknak kell megelőzniök. {K. K. K } Március 2-án és 16-án a Kis Kamara Kórus a kapucinusok világnézeti tanfolyamán énekszámokkal szerepelt. {Halálozás } Március 4-én halt meg 43 éves Gálik József bácsi, a Ház öreg, hűséges kertésze, aki utolsó pillanatáig dolgozott. R. I. P.! {Újra teljes tanítás } Március 5-én tértünk vissza az év elején megállapított órarendre, melyet január 10-től a fűtési nehézségek és bejárási akadályok miatt napi 4 órára csökkentett órarend váltott fel (ld. 384). {Áradás } Az időjárás megint nagyon szeszélyes. Március első hetében olyan nagy olvadás állott be, hogy a Nagy-tó vize, hosszú idők óta, kiöntött. Nemcsak a parti sétányokat lepte el a víz, hanem a Tópart utcai házaknál komoly veszedelmet is jelentett. A háború alatt a zsilipeknél történt robbantások a gátakat is meglazították, s nem sok választott el attól a veszélytől, hogy a tó felduzzadt vizének szörnyű nyomása átszakítja a gátakat, s a Fé-

150 /1947. nyes felé eső városrészt elpusztítja. Hála Istennek, ezt az utolsó pillanatban meg tudták akadályozni. Az olvadás után két napra ismét hó hullott. {Március idusa } Március 15-én egy VIII. osztályos tanulónk rendezésében zajlott le az ünnepély, melyen diákjaink dramatizált formában emlékeztek meg március idusáról. Diákjaink a város ünnepélyén <390> is szerepeltek szónoklattal és szavalattal. {S. A. S.-előadás } Március 16-án este a Siess Adj Segíts-mozgalom keretében, mely hadifoglyainkon akar segíteni, műsoros est volt a gimnázium dísztermében a Szociális Titkárság rendezésében. Az ünnepélyen, ahol majdnem minden iskola és közület szerepelt, a legnagyobb sikert diákjaink aratták a középkori francia Pathelin mester című vígjáték előadásával. {Ének } Március 19-én a Tatai Piarista Általános Iskola énekkara M. Varga Franciska Lilióza irgalmas nővér vezetésével szerepelt a szentmisén modern szerzők énekszámaival. Meleg ünneplésben részesítették Selmeczi Kovács József igazgatót névünnepe alkalmából. {Lelkigyakorlat } Az ifjúsági lelkigyakorlatokat márc között a gimnazistáknak dr. Előd István kalazantinumi spirituális, az általános iskolások felső tagozatának Veszprémi Tibor rendtársaink tartották. {Lámpa } Kórusunkra kottavilágító lámpát szereltettünk. {Időjárás } Ismét tavaszias idő köszöntött be, de ez már állandóbbnak bizonyult. {Házi káptalan } A káptalani meghirdetésnek megfelelően március 23-án tartottuk házi káptalanunkat. Az előírásoknak megfelelően lezajlott káptalanra a beteg dr. Vass Péter rendtársunk is bejött Felsőgalláról. A káptalannak méltósága folytán csak dr. Walter János generális-asszisztens, vizitátor nem volt tagja. Vokálisnak az első menetben megválasztottuk dr. Magyar István rendtársunkat, pótvokális dr. Kender József lett. Dr. Vass Péter petíciót nyújtott be, melyet a Ház titkos szavazással nagy többségben magáévá tett, amelyben a Ház kéri az idén elmaradt tartományfőnök-választó káptalan meghirdetését, és nemtetszését fejezi ki a tartomány vezetőinek kinevezése felett. A formális záróülést 24-én tartottuk meg. {Cserkészet } Cserkészcsapatunkat mind ez ideig még nem igazolták. Jelenleg mint a Mária Kongregció természetjáró szakosztálya szerepel. Első idei nagyobb teljesítménypróbájukat március 25-én tartották meg. A csapat most készül 25 éves fennállását megünnepelni. Az idei nagytábor helye Császár lesz azon a helyen, ahol negyedszázad előtt az első tatai cserkészek boldogult Berkes József vezetésével táboroztak. Cserkészeink <391> Veszprémi Tibor parancsnok vezetésével részt vettek a Szabadművelési Tanács hangversenyének rendezésében és minden külső munkában is mindig szívesen állnak rendelkezésre. Bátori József dr. vezetésével egy kétszemélyes kajakot építenek, s mozielőadást is rendeztek, melynek jövedelmét csónakállományuk növelésére fordítják. Ugyanis megkezdődött a vízi élet a tatai Nagytavon. A tó most állami halgazdaság céljait szolgálja. Igaz, hogy a fürdés, csónakázás nem hasznos a hal-hizlalás szempontjából, de a TAC (Tatai Atlé-

151 1946/ tikai Club) megszerezte tagjai számára a tó használatának engedélyét. Bátori József ki akarván használni a nagyobb fiúk érdekében a vízi élet jellemfejlesztő adottságait maga is belépett az egyébként nem túlságosan vonzó tagokkal rendelkező TAC-ba, sőt magára vállalta a kajak-tréner feladatát, hogy ezen a réven fiaink is kaphassanak kajakokat és vízi képzésben lehessen részük. A gimnáziummal szemben fekvő szikla és iskolánk között húzható képzeletbeni vonal az a határ, melyből a zsilipek felé eső tórészlet áll a vízi élet kedvelőinek rendelkezésér. {Lelkigyakorlat } Március 31-től április 3-áig voltak lelkigyakorlataink, melyet P. Bögözi Vilmos kapucinus atya vezetett nagy felkészültséggel és remélhetőleg nagy sikerrel. Az érdekes életű páter, aki a Székelyföld régi nemesi családjának a sarja, s aki az orvosi hivatást cserélte fel a kapucinusok kámzsájával, rövid, de alaposan előkészített elmélkedéseket olvasott fel naponta 3 alkalommal. {Szentbeszédek } Ugyanabban az időben, március 31-én, április 1-én és 2-án dr. Darvasy Mihály rendtársunk este 7 órakor missiós szentbeszédeket mondott a tóvárosi kapucinus plébánia híveinek. Húsvét vasárnappal kezdetét vette a nyári időszámítás. {Gazdasági helyzetkép } A Ház körüli gazdasági beruházásokról, új beszerzésekről, általában javításokról és beszerzésekről eddig nem sokat jegyeztünk fel. Alkalmat kerestünk tehát arra, hogy a Ház fiatal, agilis gondnoka, dr. Dallos István rendtársunk maga számolhasson be az eredményekről. Iparkodunk Dallos rendtársunk beszámolóját követni, s csak zárójelben teszünk hozzá megjegyzéseket. {Konyha } <392> Elsőnek említjük meg a konyhakérdést. Voglerné távozása (ld. 377) után kísérleteztem szakácsnékkal, az öreg Magyarnéval és mások is végeztek próbafőzéseket. Február elejéig tartott ez az átmeneti állapot. Akkor megnyugodott a helyzet. Van tehát egy gazdaasszony: Pázmándy Istvánné, egy szakácsné: Müntzenrieder Józsefné, akinek két baji, rendes konyhaleány segít. (A konyha kétségtelenül jobb állapotba került, de még mindig jut ki sok élelem a révükön, a gondnok bízik bennük feltétlenül, s azért ők bizonyos asszonyi diktatúrát kísérelnek meg, ha a hivatalosan gyakran távollévő gondnokot nem érzik a hátuk megett.) {Állatállomány } A disznóállomány decemberig 11 süldővel gazdagodott. {Üvegezés } Az üvegezés eredményei: október folyamán a Ház 140 m2, a gimnázium 60 m2 üveget kapott; novemberben a konviktusba 50 m2-t üvegeztettem be. Január-február hónapokban 50, márciusban újabb 50 m2 üveg jutott a gimnáziumnak. Az üveg árának 2/3-át megtakarítottuk azzal, hogy nem üvegessel, hanem a portással és kertésszel magunk üvegeztük be az ablakokat. Az összes lakás, a fogadó-, vendégszobák, a konviktusi hálók és a föd-ök szobája kettős ablakot kaptak; a folyosó-

152 /1947. kon végig egyes üvegezésű szimpla ablakok készültek el. Gittet, 2 q-t, 500 Ft értékben Tisza Béla mérnök úr (egy konviktorunk édesapja) adott. {Gazdasági udvar } A gazdasági udvar az oroszok kivonulása után (1946. aug. 31.) nagyon szomorú képet nyújtott: csak a csupasz falak és három ajtó maradtak meg. A kórház a gazdaasszony lakását rendbe hozatta (a szakácsné kint lakik családjánál); az asztalos-portás készítette el a többi ajtót és ablakot, hogy a konyhalányoknak is legyen helye. {Őrség } A gazdasági épület inas-szobájába átmenetileg a föd-ök kerültek, hogy férfi is legyen az udvaron, melynek a kapuja, ha el is készült, a kórháziak gyakran nyitva hagyták, ha éjjel kocsival beteget hoztak. {Mosás } A gazdasági épületben teljesen rendbe került a füstölő és a mosoda. A mosás most már ismét kint történik és kétségtelenül jobb, mint eddig. Kézzel mosnak, (de még most is sok a panasz a nem tiszta mosás miatt, s jóllehet a gondnok a maga szobájában számoltatja át a szennyest, még <393> most is gyakran tűnnek el kisebb darabok a mosónők kezén.) {Istálló } Az istálló is teljesen elkészült, benne kapott elhelyezést a Stein konviktorunk tartásdíját képező tehén. A disznóólakat is kijavíttattam. Sikerült visszaszerezni az ekét és a fogasolót és elkészült a szekér. {Állat-gyarapodás } Január közepén egy marhát szereztünk, mely hamarosan meg is ellett. Ugyancsak ebben az időben szereztem egy lovat, Bandi nevűt. Február elején jött hozzá a Bari nevű második ló, egy hidegvérű csikó. A két ló párban nagyon rossznak bizonyult, ezért a Barit elcseréltem a Csillag nevű magyar kancacsikóra. Ezek még mindig nem voltak egy pár, ezért mind a kettőt elcseréltem egy pár magyar lóra: egy 4 éves kancára és egy három éves ménre. Így a szaporulat reménye is megvan. Ezzel a Ház számára egy pár parádéra és igára alkalmas ló került birtokunkba, az áruk összesen 7200 Ft volt, ami elég olcsó, hiszen 7000 Ft-ot bármikor szívesen adnának értük. {Takarmány } Nagy probléma az állatok takarmányozása. Mivel nincs földünk, földbérletet szeretnénk kötni, kb kat. hold területen, mely saját kezelésben a tiszta jövedelemből kiadná az állatok takarmányát. {Cserepezés } A rendház tetőcserepezése ¾ részben ősszel elkészült. A Ház és a gimnázium bádogos-munkáit teljesen elvégeztettem. A kút villanymotorját teljesen rendbe kellett hozatni. Télen a 2 víztartály kifolyói befagytak, ezeket kijavíttattam. {Szerelés } A konviktusban, a WC-ben a tél folyamán 3 nagy fagyás volt; mind ezeket, mind ősszel a mosdókat rendbe kellett hozatni. Ugyancsak a konviktusi WC-ben 2 új pissoir került, s a többi is javítás alatt áll.

153 1946/ {Meszelés } Az ősszel kimeszeltettem a konviktus folyosóit, a rendház emeleti folyosóját és a hátsó lépcsőházat. Tavasszal a földszinti folyosót, a házi WC-ket és a konyhai folyosót meszelték, s elvégezték a hozzá szükséges kőműves munkálatokat. {Festés } A gimnáziumban az oroszok elvonulása után az összes osztálytermeket rendbe kellett hozni; 12 termet kimeszeltetni, az igazgatói irodát, a tanári szobát és a <394> tornatermet ki kellett festeni. {Szerelés } Ugyanott iparkodtam télre a kályhákat kijavíttatni és a WC-ket rendbe hozatni, de sajnos, ez utóbbi nem sikerült. Ennek az oka az, hogy a fagyások miatt a vízlevezető csatornája eldugult, s a házfőnökségen nincs meg a víz-, villanyvezetékek pontos tervrajza.) Valószínűleg a háborúban kallódtak el. Ezeket kétségkívül el kell újra készíttetni, mert egy nagyobb javítás esetén technikailag lehetetlen a hibát megtalálni a fontos rajzok nélkül.). A gimnázium sarok-tetőszerkezeteit is kijavíttattam. {Kert } Még néhány szó a kertünk ügyéről. A kert az Esterházyaké, mi haszonélvezők és a rajta lévő épületek tulajdonosai vagyunk. A Hajdú utcai szomszédok négyszögöl kertkiegészítést kértek fejenként. A Földigénylő Bizottság egyenként 40 négyszögölet meg is szavazott. Miskolczy főjegyző nem szólt bele az ügybe. A sikeren felbuzdulva a Katona utcai szomszédok is kértek és kaptak négyszögölet. Eszerint kertünk 2600 négyszögöléből 1000 leesett volna. Az Igazgató úgy döntött, hogy a Hajdú utcaiak 280 négyszögölébe belemegyünk, de a másikba nem, mert azok eredetileg sem kértek, s az épületeink miatt azt a részt úgysem lehet felosztani. A község kárpótlásul a Csemetekertből akart adni 1:1 arányban; de ez sérelmes, hiszen a mi földünk értékesebb. Legalább 1:4 arány kell a mi javunkra. A házfőnök úr kérte az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, hogy a telekért 4-szeresét kapjuk. Ez most folyamatban van. A telket egyébként most akarjuk az Esterházyak nevéről a miénkre átíratni. {Bérlet } Dallos István dr. oeconomusnak a fentebbi részletes beszámolójához kell még fűzni, hogy az emlegetett földbérletet is megszervezte. A tatai határban bérbevett összesen 21 kat. hold területet 3 évi időtartamra. A Házfőnök ezt a házi káptalan után a Ház tagjainak tudomására hozta, de közben azt a kijelentést is tette, hogy a Dallos által ismertetett terv minden részletéről nincs tudomása. A Ház tatai származású tagjai, akik ismerik a bérbe vett földeket, élénk helytelenítéssel vették tudomásul <395> a bejelentést, mert szerintük az már régen parlagon hagyott föld, melynek munkálása az idén csak ráfizetéssel lehetséges. Mivel azonban fait accompli-ről van szó, már tenni a tények ellen nem igen lehet. Bíznunk kell gondnokunk bizalmában, hogy a bérlet meghozza az állatok takarmányát. Dallos kollégánk érthetően most már presztízs-kérdésnek tekinti az egész ügyet, s nemcsak ellenőrizni jár ki a földre, hanem sokszor maga is ténylegesen dolgozik ott, s sokszor

154 /1947. csak késő este érkezik meg. Az egész bérletnek legsebezhetőbb pontja az, hogy kellő számú munkáskéz nem áll rendelkezésre, s a meglévőket is állandóan szemmel kell tartani, mert különben nagyon keveset dolgoznak. Tisza Béla úr, konviktor-szülő kb. 500 Ft értékű konyhaedényt ajándékozott. {Hangverseny } Április 12-én a Tatai Szabadművelődési Tanács hangversenyt rendezett iskolánk dísztermében. A hangverseny szólistái mind jó nevű pesti előadóművész. Többek között fellépett Farkas Ilonka, a bécsi Staatsoper tagja, aki piarista diáknak vallotta magát, mert az Angolkisaszszonyoknál Pogor (Pusch) Ödön dr. rendtársunk tanította, továbbá R. Simonffy Margot előadó-művésznő. A terem zsúfolásig megtelt az előre megváltott jegyek tulajdonosaival, s a hangversenynek olyan sikere volt, hogy kilátásba helyezték az illetékesek az ünnepély kéthavonkénti megismétlését. {Hivatalos iskolalátogatás } Április között Erdélyi Guidó ciszterci rendi tanulmányi felügyelő hivatalosan általános iskolalátogatást végzett a gimnáziumban és a Tatai Piarista Általános Iskolában és a Háznak vendége volt. {U. a } Selmeczi Kovács József rendtársunk, gimn. igazgatóhelyettes és ált. isk. igazgató a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság megbízásából a budapesti Érseki- és Orsolyita Ált. Iskolában, továbbá a premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziumában és a francia gimnáziumban hivatalos iskolalátogatást végzett. {Időjárás } Szép tavasz köszöntött be, s úgy látszik, hogy az ijesztő nagy jégkár mégsem olyan veszedelmes, mint vélni lehetett; a gyümölcs kilátásai jók. {Kút } Kutunk elromlott ebben az időben, a motort ismét át kell szereltetni Majdnem egy hétig nem volt <396>vízszolgáltatás, ami e nagy létszámú Házban komoly gondot okoz. {Tartományi káptalan } Április 20-án, vasárnap miséinket a tartományi káptalan sikeréért ajánlottuk. A pesti káptalanon Házunkat Szűcs János rektor és dr. Magyar István vokális képviselték. A káptalanra a házból futott be petíció az elmaradt elöljáró-választó káptalan kérelmezésére. A káptalan érdekessége, hogy elejtette a dr. Walter János személyét a generális-asszisztensi méltóságra, és helyébe [első helyen Szita Imrét, második helyen Sörlei Zsigmondot] 50 jelölte. A Provinciális mellé a generálisi káptalanra dr. Magyar László és Szita Imre rendtársainkat jelölték. Ezen a napon az órát ismét egy órával kellett előbbre igazítani a nyári időszámítás keretében. 21-én a késő esti órákban érkezett meg az a teherautó, mely a Bátori József által Budapesten használt állapotban vásárolt versenykenut szállította. 50 A káptalan legelső helyen Zimányi Gyulát választotta meg, de ő betegsége miatt lemondott róla. Ld. PMKL, Magyar rendfőnökség új levéltára (1.1.b), Tartományi káptalanok iratai (1), évi tartományi káptalan iratai.

155 1946/ A 11 személyes, 9 m. hosszú, 2,5 q súlyú, kéz alatt vásárolt hajó nekünk 2000 Ft-ba került, újonnan Ft az ára. Cserkészeink szépen kitatarozták, s nemsokára hajózható állapotban lesz. {Támadás } A budapesti Hírlap című kisgazdapárti napilap ez év április 25- i számának vezető cikke A Stürmer hangja? címen visszautasítja a Politika című hetilapnak a kegyes iskolával és másokkal kapcsolatos támadását. Összefoglalólag ezt a támadást így minősíti: A vallásos katolikus ember csak egy szót tud rá: szentségtörés. A politika nyelvén fogalmazva: a náci újpogányság reneszánsza. Gogolák Lajos volt tanítványunk (Budapest) cikksorozata volt ez írás alapja, aki egészen eltévelyedve a pietástól és egyúttal engesztelve a mostaniak felé nem is oly régen múlt magatartását, a lehető legcsúnyább módon szerkeszti ki piarista tanárait fedőnevek alatt, s minden rosszat ráken az as évek Kegyes Iskoláira. {Előadás } Április 26-án dr. Darvasy Mihály Tehetségkutatás tehetségmentés címen tartott előadást a tatai pedagógusoknak <397> az átképző tanfolyam keretében. Kiss Ödön karnagy, aki komolyan számításba jöhetett volna iskolánk ének-tanszékének betöltésénél, Mosonba kapott meghívást, s így mi elestünk e könnyebbségtől. {Kivonulás } Május 1-én iskolánknak is ki kellett vonulnia a Népparkban (volt Angolpark) rendezett ünnepélyre. Az idén már egészen elviselhető hosszúságú volt a többi elmúlt év arányaihoz hasonlítva. {K. K. K } Május 2-án a Kis Kamara Kórus tagjai dr. Darvasy Mihály vezetésével és egy garde-dame kíséretében kiránduláson vettek részt Vértesszőlős és Baj erdeiben. Ez mintegy jutalma volt egész évi ernyedetlen és szép sikerre vezető munkájuknak. {Barak } Május elején kezdődött meg annak a barakknak a lebontása, melyet még a németek építettek konyhának a gimnázium hátsó udvarán, s amely mostanában a kerékpárszín feladatát töltötte be. Eleinte a kommunisták akarták elvinni, mint orosz hadizsákmányt, de végül is Esterházy vette meg deszkáért, s a Kristály-fürdő újjáépítésénél használják fel. {Rendezés } A quadrum rendbe hozása megkezdődött. Már nagyon rá is fért, hiszen valóságos tohu-va-bohu 51 az egész; még ma is disznók, tüzelőfa, lim-lom van benne, s mindez a háború utóhatása. Ezek ugyan még nem kerültek ki belőle, de legalább látszik a rend felé való törekvés. Még messze vagyunk arról, hogy újra rendezett, szép kis park legyen. Már az a terv is felmerült, hogy egy nyitott uszodát kellene építeni a quadrumban, sőt ilyen terv a Hajdú utcai kerttel kapcsolatban is felmerült, amit diákok segítségével könnyen megépíthetnénk, s akkor önálló diák-strand nyílhatna, mely olcsó is lenne, s erkölcsileg és fegyelmileg is komolyan ellenőrizhetnénk. {Tervek } Merült fel már olyan terv is, hogy a Szülők Szövetségén keresztül 51 őskáosz, a bibliai Teremtés könyve héber szövegéből: A föld puszta és üres volt, Ter 1,2 (a szerk.)

156 /1947. kereskedelmi k.f.t.-t (korlátolt felelősségű társaságot) kellene szervezni, amely eleinte diákjainkat látná el a felszerelési cikkekkel, később pedig a szülőket is előnybe részesítené, mindig olcsóbban a folyó kereskedelmi áraknál, de azért haszonra dolgozva, amit továbbfejlesztésbe lehetne fektetni. Lassan egy nagyon sokágú kereskedelmi szervezet nőhetne ki belőle, amely egész diákságunk és családjaik szükségletét fedezhetné, s amellett a földtelen tatai ház <398> gazdálkodását kereskedelmi irányba terelve megalapozhatná. Még csak megvalósítható terv, mely erőskezű véghezvivőt vár! {Építés } A gimnáziumot a gazdasági udvartól elválasztó és még a németektől tankkal széttaposott kerítés elkészült. Komoly kő és cement alapra vasdrót kerítés is került. Udvar felőli oldalára készült a trágyapalotá -nak humorosan elnevezett építmény, melybe a trágya kerülne, de olyan nagyra készült e beton-fallal körülzárt terület, hogy a behordott trágyán az állatok is mozoghassanak, s így letaposva a trágyát, annak értékét növeljék. Melléje egy másik palota is készült a hamu tárolására. Sajnos eddig a hamut minden más szeméttel együtt az abbamaradt bányászinternátus romjai köré halmozták úgy, hogy a gazdasági udvarunk egyik oldala valóságos szemétdomb. Sok támadás is érte a gondnokot eme paloták elég borsos építési költsége miatt (kb Ft), hiszen van egy csomó, még sürgősebbnek látszó feladat. A gondnok olyan szerencsétlen körülmények között vette át a Házat, amikor nemcsak a háború tépázta azt meg, hanem hosszú évek elhanyagolása most egyszerre sürgős megoldást kíván éppen akkor, mikor anyagilag gyengén állunk. Annál nagyobb dicsősége Dallos rendtársunknak, hogy szemmel látható eredményeket produkál, ha esetleg egyik-másik újítása időszerűtlennek látszik is. {Előadás } VIII. osztályos diákjaink május 3-án a tatabányai Népházban és 10., 11-én a gimnázium dísztermében adták elő nagy sikerrel Gogoly A revizor című vígjátékát. A jövedelmet szegény sorsú osztálytársaik érettségi költségeire fordítják. Az önképzőkör és a cserkészcsapat tagjaiból alakult színtársulat Szomódon és Tardoson 2-2 alkalommal adta elő a középkori Pathelin mester című francia vígjátékot, mindkét helyen nagy erkölcsi sikerrel. A jövedelmet vízicserkészeink csónakállományának megszerzésére fordítják. A már fentebb (ld. 396) emlegetett verseny-kenu kijavítása már elkészült, s a szép jószág az Álomhajó nevet <399> kapta, s a cserkészektől saját kezűleg készített kétszemélyes kajakot Kicsi névre keresztelték. (NB. Álomhajó, mert sokat álmodoztak róla, míg megszületett!) {Szobordöntés } Május 4-én ismeretlen tettesek (a közelben lakó NÉKOSZ kollégisták) ledöntötték a budapesti Károlyi parkban álló Prohászka Ottokár szobrot! Az egész magyar katolicizmus maga elleni támadásnak fogta fel a nagy szociális-apostol püspök szobra elleni merényletett. A rendőrség megindította a nyomozást, de e sorok írásáig nem derítették ki az éjjeli merénylőket.

157 1946/ {Ballagás } A VIII-osok ballagása május 9-én volt. A VII-esek különösen kitettek magukért az egész iskolának és a búcsúzó osztálynak virággal való feldíszítésében. A ballagáson a Kis Kamara Kórus latin-nyelvű búcsúztató énekkel köszöntötte az abiturienseket. Az egész iskolát megmozgató ünnepélyen az általános iskolások a nagy udvaron megajándékozták a ballagókat: nefelejcset és egy cukorból készült vándorbotot kapott minden búcsúzó diák; a bot végén a kis batyuban egy pogácsa és 2 fillér volt, végül a nyolcadikosok átadták az iskola egyszerű nemzetiszínű zászlóját a legöregebbeknek. A szép ünnepség végén Szűcs János direktor búcsúztatta el az érettségizendőket, akik a kápolnában fejezték be ballagásukat. Május 11-én volt a közös áldozásunk és ekkor a szentmisét a Tatán tartózkodó dr. Tomek Vince tartományfőnök úr mondta. A szószékről távozó fiainkat Magyar István dr. osztályfőnök búcsúztatta. {Előadás } Május 10-én dr. Darvasy Mihály Ének és zene a liturgia szolgálatában címen beszédet mondott a kapucinusoknál a Tatai Kamarakórus egyházzenei hangversenyén. {Tanítás időpontja } A szinte szándékosan nagyon megfelelőtlenül elkészített új vasúti menetrend miatt, bejáróinkra való tekintettel, a tanítás 7 órától fél 12-ig tartott. Mivel azonban a bejárók korai felkelésük miatt (egyik-másik már 4 óra körül!) nagyon fáradtaknak és használhatatlannak bizonyultak, május 13. óta a téli órarend szerint fél 9-től fél 12-ig folyik a tanítás most 4 40 perces időbeosztással. {Kimarasztalás } Május 16-án magántanulásra tanácsoltuk Pásztor János VI. osztályos tanuló konviktorunkat, aki tűrhetetlen magatartást <400> tanúsított mind az iskolában, mind a konviktusban. {Versenyvizsga } Május 16-án volt gimnáziumunkban 14 falusi tanulónak versenyvizsgálata, akik közül, sajnos, csak 1-et ajánlhattunk jó szívvel felvételre. {Ünnepély } A Szülők Szövetsége rendezésében május 18-án az általános iskola növendékei a gimnáziumi tanulók közreműködésével nagysikerű iskolai műsor mutattak be a szokatlanul nagyszámú érdeklődő közönség előtt. A János vitéz meséjének keretében dal, ének, ritmikus torna, tánc, balett váltogatta egymást. A szülők részéről Pachmann János tatabányai Központi Üzemi Bizottság alelnök (MKP!) mondott lelkes hangú beszédet, és ebben a szülők hűségét és bizalmát hangoztatta iskolánk iránt. Magánszámokat énekelt dr. Kovács Sándorné, akit férje kísért zongorán. Az ünnepséget bevezette dr. Almády Károly, a szülők szövetségének alelnöke. Ugyancsak ő jelentette be ugyanitt, hogy jövőre a Szent Vince Nővérek vezetésével leányinternátus nyílik meg Tatán. (Ez az intézmény Népi Kollégium helyett jön létre, és híre nagy örömet keltett szerte.) A jól sikerült ünnepéllyel kapcsolatban a gimnáziumban kiállítást is rendeztünk növendékeink legjobb kézimunkáiból és rajzaiból. E kiállítást is nagyon sokan megtekintették. {Érettségi } Az érettségi vizsgálat írásbeli része május 16., 17. és 19. napján volt.

158 /1947. {Vízvezeték } A közben eltelt viszonylagosan eseménytelen időt a gimnázium vízvezetéki szerelése töltötte ki. Mint már említettük, a háború és a fagy igen sok bajt okozott a vízvezetékben, melynek pontos technikai rajza is hiányzik. Dallos gondnok átszereltette a gimnáziumi vezetéket és most az igazgatói iroda előtti falba süllyesztve egy olyan csaprendszert készítettek el, melynek segítségével kellő időben vízteleníteni lehet az egész épületet, s így a fagyrepesztési károktól megmenekülünk. {Találkozók } Május 26-án Szűcs János rektor a 25 év előtt érettségizett diákok találkozóján vett részt Budapesten, mint egykori osztályfőnökük, s a szentmisét mondta. Ugyanakkor Tatán a 15 és 30 <401> éve érettségizettek jelentek meg, akik szeretettel vették körül Tell Sándort és régi civil tanáraikat. Ugyancsak Pünkösd-hétfőn gyülekeztek össze a 25. évét ünneplő cserkészcsapat alapító tagjai Veszprémi Tibor parancsnok körül; kilátásba helyezték, hogy eljönnek a jubileumi táborba és jelentős anyagi segélyt ígértek. {Kongregáció } Június 1-én a Kegyes Iskolák Királynőjéről nevezett Kalazanti Szent József védnöksége alatt álló fiúkongregáció 38 jelöltjét és a Kegyes Iskolák Királynőjéről nevezett, Lisieuxi Kis Szent Teréz pártfogása alatt álló leánykongregáció 11 jelöltjét avatta kongreganistává Horváth József bokodi plébános Veszprémi Tibor prézes és nagyszámú közönség jelenlétében. Hosszú és alapos kongreganista munka betetőzése volt ez a szép ünnepély. Már szóltunk róla (ld. 375), hogy a cserkészet lehetetlenné válása hozta szinte önként magával azt a megoldást, hogy kongregáció alakuljon a cserkészet pótlásának a feladatával is! De rövidesen be kellett látni, hogy a kongregációk jezsuita elgondolású formája az igazi, melyet a sok százados tapasztalat igazolt. Nem lehet megalkudni; az elit[!], az igazi értelemben vett kongregációra van szükség. Veszprémi Tibor, akit a Tartományfőnök úr bízott meg a prézesi munkakörrel, egészen a római kongregációk alapján, az összes illetékes hatóságok támogatásával hozta létre a fiú- és leánykongregációt. Hetenként gyűléseken vettek részt Veszprémi rendtársunk igazán mindenre alkalmas lakásán, és szabályszerű tisztikar irányította őket a prézes vezetése alatt. Adja Isten, hogy a mostani kis csoport egyszer egy naggyá terebélyesedő, igazán a szépre és a mélyebb vallásosságra törekvő, Istennek tetsző intézmény magja legyen! Nos cum Prole pia benedicat Virgo Maria! 52 {Kánikula } Kezdődik a kánikula! Eső nincs, nappal 35 ºC körül ingadozik a hőmérő; napon a 39º-ot is elérte! Az Úrnapi körmeneten a gimnáziumi növendékeink teljes számban megjelentek (jún. 5.). {Zarándoklat } Június 9-én dr. Walter János generális-asszisztens, dr. Bátori József, dr. Darvasy Mihály, Veszprémi Tibor, M. Varga Franciska Lilióza és M. Vágó Angela vezetésével a gimnázium és az általános iskola 250 növen- 52 Kegyes Fiával áldjon meg minket a Boldogságos Szűz Mária!

159 1946/ déke zarándokolt el Győrbe a könnyező Szűz Mária kegyképéhez. <402> A kegyképet a Szentek Szigetéről, Írországból vezérelte Győrbe a gondviselő Isten. Lynch Walter báró, az írországi clonferti egyházmegye püspöke Cromwell Olivér hadai elől 1649-ben menekült el Bécsbe. Itt ismerkedett meg Püsky János kalocsai érsek, győri püspökkel, aki Győrben magához fogadta a menekült főpapot. Ott élt 1655-től 1663-ig. Ő hozta magával a Mária képet, melyet halála után a székesegyház falán helyeztek el, s nagy tiszteletben részesítették március 17-én, Szent Patrik ünnepén a szentkép 6-tól 9 óráig véres könnyeket hullatott, amint erről a hiteles és megbízható források beszámolnak. Ennek a csodának 250. évfordulóján az egész országot megmozgató nemzeti zarándoklat alakult ki és százezres tömegek fordultak meg Győrben magának Magyarország bíboros hercegprímásának vezetése alatt. Iskolánk annak idején nem vett részt a nagy tumultussal járó közös ifjúsági zarándoklaton, s ezért Walter János indítványára rendeztük meg külön a tatai piarista diákok zarándoklatát. Szentmise után Papp Kálmán megyéspüspök úr a püspökvárban fogadta népes küldöttségünket, akit Walter János, aztán egy kis általános iskolás leány, s egy VII-es gimnazista köszöntött. A püspök úr a krisztusi sziklához való hűséges ragaszkodásra figyelmeztetett, s nagy örömének és megelégedésének adott kifejezést, hogy a tatai piarista ifjúságot ilyen nagy számban, külön zarándoklatban látja maga előtt. Alig akart elválni tőlünk, s mikor elbúcsúzva az O Pater parvulorum-ot elénekeltük és még a városban is körül akartunk nézni, a vár kertjét is rendelkezésünkre bocsájtotta. Az idő esős volt, de így is sok érdekeset néztünk meg. A fiúkat a bencés-, a lányokat az orsolyita gimnáziumban helyeztük el. Végül a kármeliták kriptájában felkerestük a hősi halált halt br. altorjai Apor Vilmos püspök sírját, s végül a kármelita templomban litániával fejeztük be a szépen sikerült és sok lelki kincset szerző zarándoklatunkat. Nos cum prole pia benedicat Virgo Maria! {Csányi balesete } <403> A vállalkozó kedvű és nehézségektől meg nem riadó Csányi László rendtársunkat könnyen végzetessé válható szerencsétlenség érte június 11-én. Mikor gyerekek ellenőrzésére ment kerülő úton, egy sziklán megcsúszott és a 6-8 m-es mélységbe zuhant. A bajban is szerencséje volt, hogy lábbal érkezett, mert feje szétloccsanhatott volna a sziklákon. Így is súlyos baloldali csípőficamot szenvedett; a gyerekek találtak rája, s beszállították a kórházba, ahol elaltatták, s úgy igazították helyre a forgócsontot, szobájában kezelték és jó 3 hétig kellett őriznie az ágyat, míg végre mankóra támaszkodva járni kezdhetett. {Előadás } Június 10-én dr. Darvasy Mihály a Tóvárosi Polgári Körben előadást tartott 1848 jelentőségéről a közeledő centenáriummal kapcsolatban. {Kiküldetés } Selmeczi Kovács József általános iskolai igazgató, gimnáziumi igazgatóhelyettes június között a gödöllői premontrei Szent Norbert gimnázium és a francia gimnázium érettségi vizsgálatát vezette. Főleg a francia gimnáziumban mutatkoztak felháborító hanyagságok, s az illetékes hatóságok is a visszaélések láttára komolyan foglalkoztak az intézet felszá-

160 /1947. molásával. Hogy ez mégsem következett be, ez rendtársunk érdeme, akit a premontreiek nagy hálájuk kifejezésére tiszteletbeli premontreinek is megválasztottak. {Litánia } Jézus Szíve ünnepének oktávája alatt kápolnánkban Jézus szíve litániák voltak. {Hangverseny } Június 14-én este a gimnázium dísztermében Schadl János zeneakadémiai növendék, volt tanítványunk és állandó orgonistánk szép sikerű önálló zongorahangversenyt tartott. Tulajdonképpen öccsével együtt tervezték a hangversenyt, mert Tamás öccse is kiváló zongorista, azonban annak hirtelen megbetegedése miatt csak egyedül állhatott a dobogóra. Közreműködött a gimnázium Kis Kamara Kórusa jól összeválogatott önálló műsorral, ennek a kis együttesnek ez volt az első hivatalos nagyobb nyilvánosságú bemutatkozása. A hangverseny nagyszerűen sikerült, értékét az is növeli, hogy egy héttel előbb volt a Tatai Szabadművelési Tanács második hangversenye ismét első vonalbeli művészekkel. Ez a hangverseny tehát nagy konkurrenciát jelentett. Többek között fellépett Máthé Jolán, Eyssen Irén és az ország talán legjobb hegedűse, a piarista hálás tanítvány: Bisztriczky Tibor, aki a Ház <404> vendége volt egy napig. {Érettségi } A június 16., 17. és 18. napjain tartott szóbeli érettségi vizsgálatokon dr. Holenda Barnabás győri szentbenedekrendi gimnáziumi igazgató elnökölt; a felügyeletet, mint kormányképviselő dr. Lőrincz Lajos komáromi koedukációs gimnáziumi igazgató gyakorolta. A magán- és kiegészítőkülönbözeti vizsgálat 19-én volt. Mindketten Házunk vendégei voltak, nagy jóakarattal viseltettek diákjaink iránt és sok szép emléket hagytak maguk után és nagyon jól érezték magukat. {Ég a bazilika } Június 20-án országos megdöbbenést okozott, hogy a budapesti Szent István bazilika kupolája a javítómunkások forrasztó vasától kigyulladt és leégett. A belső kupolát meg lehetett menteni, és még a kommunista miniszterek is gyorssegélyt szavaztak meg. Az ugyancsak ebben az időben másfelé is lévő tüzek, melyek oka gyújtogatás volt, s melyre statáriumot is hirdettek, valószínűvé teszik, hogy itt is tudatos károkozásról van szó. {Önálló általános iskola } Sok körülmény arra kényszerített bennünket, hogy az általános iskola megszervezésében elváljunk a tatai plébániától. Gyirmóty plébánosnak egyáltalán nem volt szívügye a dolog. A megszavazott anyagi hozzájárulásnak alig a nyolcadrészét (500 Ft) sikerült bevasalni tőlük; a terhek reánk nehezedtek, mert miattuk kellett 3-asan párhuzamosított osztályokat nyitnunk. A tulajdonképpeni segítséget a két kedvesnővér jelentette, s egy tanítójuk működött nálunk a gazdasági gyakorlatok vezetésével. A június 20-án befejezett tárgyalások fait accompli elé kerültek, ami miatt a tanítók nagyon megdöbbentek, de a plébánost ez sem nagyon izgatta. Jövőre, ha Isten segít, mi önálló általános iskolát nyitunk, s megnyitjuk az I. osztályt is. Ezt hirdettük is sokfelé az egész városban. A megnyitáshoz már biztosítva is van a kellő tanerő, mégpedig a Rend egy fillérje nélkül. Sel-

161 1946/ meczi Kovács József igazgató megnyerte az állami fizetéssel rendelkező, Felvidékről kiutasított magyar katolikus tanító-házaspár: Kubik László és felesége sz. Mészáros Teréz személyében. {Csónak-megáldás } Június 22-én volt vízi cserkészeink kicsiny flottájának csónakkeresztelője. <405> Mise után Szűcs János rektor megáldotta az Álomhajó és Kicsi nevű csónakokat, majd a nagyszámú érdeklődő előtt Bátori József dr. méltatta a nap jelentőségét. Utána vízi bemutató volt, végül a csónakok megszerzése körül jóakaratot és segítséget produkáló családok hölgytagjait egy kis kéjcsónakázásra vitték a cserkészek. A nap folyamán vízitaxit vezettek be, és félórára 2 Ft-ért csónakáztatták a beváltalkozókat. A befolyt összeget is a csónakok árának kiegyenlítésére fordították. {Te Deum } Június 25-én volt a Te Deum. Hálás szívvel mondtunk köszönetet az Úristennek, hogy annyi vész után megérnünk engedett egy majdnem teljesen zavartalan tanévet. Még így is sok volt a kívánnivaló, de mégis összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a múlt esztendők. Kiosztottuk a bizonyítványokat és a beírásokat is megejtettük. Csak ezen a napon majdnem 600 diák iratkozott be a jövő évre. Spórolásból még az idén sem jelent meg a már három éve ígérgetett nyomtatott évkönyv, melynek pedig ennyi idő történetét kellett volna felölelnie; ellenben az iskolaév zárása után több mint egy hónappal elkészült egy sokszorosított évkönyv. {A föd-ök } Még az iskolaév végével kapcsolatban kell említést tennünk a föd-ök sorsáról. Most már az V. osztályt végezték, eddig nem történt a számukban változása. Az idén azonban kettő lemaradt közülük, mert tanulmányi téren olyan hanyatlást mutattak, hogy az állam nem hajlandó őket közköltségen nevelni. Lecsúszásuknak sok oka van. Kétségtelenül szerepet játszik benne az is, hogy elérték a kamaszkort, s nem volt olyan határozott kezű közvetlen vezető társuk, mint az elmúlt években az azóta piarista novíciusnak ment Kerényi Lajos. Azonban a fő ok, s felelősség nagy része mégis a Házra nehezedik. A háborús nehézségek növekedése és a férfimunka apadása óta egyre több fizikai munka háramlott fiatal vállukra, s ez nemhogy csökkent volna az idővel, hanem csak növekedett. Amióta éppen az ilyenfajta nézeteltérések miatt elkedvetlenedett Selmeczi Kovács József rendtársunk lemondott gondozásuk tisztségéről, akinek vezetése alatt mind tanulmányi, mind erkölcs-fegyelmi szempontból kitűnőek voltak, helyzetük egyre bizonytalanabbá vált. Hiába volt az a megoldás, hogy az egész tanári kar ügyel fel[!] rájuk, ez csak írott malasztnak bizonyult, hiszen konkréte senkihez sem tartoztak. Végül a gondnok alá rendeltettek, mint aki a munkájukat kiszabja. <406> Ő iparkodott is erkölcsi és tanulmányi szempontból is ellenőrizni őket az év folyamán, de az is természetes, hogy neki elsősorban mint kétkézi munkások álltak a szeme előtt, akiknek fizikai erejére a nagy Ház ezernyi munkájában szükség van. Sőt, mikor már elég szép számú személyzet is kezdett kialakulni a Házban, maga a személyzet is szívesen hárította át a munkát a különben ügyes fiúkra. Gyakran az iskolából órákról, később parancs ellenére is elvitték a föd-öket egy-egy hirtelen adódó munka elvég-

162 /1947. zésére. Annyira növekedett a Ház körüli elfoglaltságuk, hogy sokszor még jóakarat mellett sem jutott idő a tanulásra. Úgy érezték sokszor, hogy bőségesen megszolgálták azt, amiért őket a Házban tatjuk. Pedig az sem egészen áll, hiszen őértük az állam fizetett, mindenesetre kevesebbet, mint egy konviktor, de mégis nem ingyen voltak itt. A rektor is érezvén e furcsaságot, többször emlegette azt a tervét, hogy mikor nem szolgálnak fel őket is a konviktorok közé ülteti, mintegy szimbolikusan jelezve egyenjogúságukat. Ez nem történt meg, csak terv maradt. Lassan oda jutottak, hogy mellékes elfoglaltságuk emelkedett főhelyre a tanulás helyébe. Lassan megszokták az excusálást, melyet kénytelenek voltak a tanárok elfogadni, tudva, hogy jogos elfoglaltságukra hivatkoztak. Más kérdés, hogy morálisan lehetett-e őket így elfoglalni de ezt a gyerekek előtt céltalan lett volna feszegetni. A nem tanulás mindenesetre könnyebb a tanulásnál, és az az érzés, hogy a tanárok morálisan kényszerítve vannak az enyhébb klasszifikálásra mindez érthetővé teszi csúszásukat. A tanári kar megtett mindent ez abszurd helyzet javítására, mint erről a tanári konferenciák és a házi gyűlések jegyzőkönyvei is tanúskodnak. Sőt az egyes tanárok meggyőződésük ellenére is jobb jegyet adtak nekik az érdemeltnél, hogy ösztöndíjukat el ne veszítsék. Volt olyan is, aki maga vállalkozott arra a sok összeütközést kilátásba helyező tisztre, amit prefektusságuk jelentett. De nem őt, hanem Gazda István rendtársunkat bízta meg a rektor a feladattal az év vége felé, amitől ez irányban már az idő rövidsége miatt sem lehetett eredményt várni. <407> Hivatalosan fölfelé iparkodtunk egyre gyöngülő eredményüket szépíteni, míg végre kettőt a felsőbb hatóságok elejtettek, pedig az ösztöndíj a főiskolákon is végigkísérte volna őket. Qui vult fines, vult etiam media. 53 Nem szabad tehát olyan feladatokra vállalkozni, amihez csak e fiúk ereje az eszköz, viszont az ő beteljesedésük eszközét, az iskolai munkájukat lehetetlen magunknak akadályozni! {Jubileumi cserkésztábor } Mindjárt a Te Deumot követő napon, június 26- án táborba szállt 25 esztendős cserkészcsapatunk ugyan hivatalosan kongreganista táborba, mivel még nincs igazolva. A táborparancsnok és főszakács Veszprémi Tibor volt, helyettese dr. Darvasy Mihály. A tábor Császártól kb. 3 km-re az erdőben, patak mentén volt. Mintegy 40 volt a cserkészek száma, de a tábor folyamán gyakran, több napra volt vendég a táborban sok 25 éves őscserkész, pl. Techlár Miklós járási főszolgabíró, Miskolczy László tatai főjegyző, Almády Károly ügyvéd, dr. Leőke Béla járásbíró, dr. Halom Géza állatorvos, dr. Emmer ügyvéd és még sokan mások. Mind ők, mind a mostani cserkészek nagyon jól érezték magukat. A tábor most már igazi cserkésztábor volt, cserkészprogrammal és a tavalyi kosztoláshoz képest, de egyébként is pompás ellátású. Ez megint Veszprémi Tibor érdeme, akit az USA-ban élő nagybátyja, Szabó plébános szeretetadományokkal és dollárokkal is hathatósan támogatott. Maga Császár község is hivatalosan és intelligenciája révén is támogatott, s a falu is szívesen támogatott, jóllehet a 53 Aki el akarja érni a célt, akarnia kell a hozzá vezető eszközöket is.

163 1946/ faluban rendezett tábortűzön részeg kommunisták kellemetlenkedtek a csapatnak, ezt azonban a falu közvéleménye hevesen visszautasította. Mindent összevetve a 25 éves jubileumi tábor mely csak pár száz méterre állott az egykori első tábor most vízzel borított helyétől nagyon jól sikerült, és július 12-én mindenki szerencsésen érkezett vissza Tatára. {Renoválás } A vakációban Dallos gondnok megkezdte a Ház és a gimnázium csinosítását. Júliusban elkészült a ház bejáratának és a földszinti folyosónak a csinos kimeszelése, hogy augusztusban a gimnázium egyes helyiségei kerüljenek sorra. Panaszok is akadtak, hogy egyre több munka ellenértéke élelemből áll; volt idő, mikor a 7 rendtag mellett 38 személyzeti alkalmazott kosztolt a konyhánkban. {Kórház-ügy } Külön probléma a kórház ügye. Július 1-re a Ház felmondta azt a szerződéses viszonyt, mely a kórházhoz fűzte. A kórház céljaira a Takarékpénztár épületét szerezték meg <408>, s az átalakítások is folynak, de mostani számításunk szerint szeptember közepéig bajos számítanunk azzal, hogy újra birtokunkba vehessük a konviktus földszintjét. A szerződés értelmében a kórháznak eredeti állapotba kell visszaállítani az épületet. Ők vállalják is, csak éppen a nagy stúdium-terem linóleum padlózatát nem akarják visszaállítani, mivel nagyon drágának találják, viszont mi sem engedhetjük meg, hogy fiaink a mostani hidegpadlón tartózkodjanak. Ezért a kérdést még nem zárták le a megbeszéléseken, és mindkét fél iparkodik valami áthidaló megoldást találni. {Konviktus } Ezzel függ össze, hogy nyilván sok kiadás lesz a konviktusra, és számítani kell a mostani rossz termés következményeire is. Ezért, más konviktusokhoz hasonlóan mi is bevezettük a bánatpénz kérdését és 100 Ft-t kérünk azzal, hogy jövőre teljesen készpénzfizetésre rendezkedünk be. Sajnos, a rektor és gondnok újabb számvetésére bizonyos természetbenieket is kell kívánunk a szülők nem kis bosszankodására. A tudnivalókról a két mellékelt körlevél is beszámol. PIARISTA KONVIKTUS TATA (Tata I., Pintér Elek tér 5.) Mélyen Tisztelt Asszonyom! Uram! Nagybecsű érdeklődésére van szerencsénk a következőkben válaszolni az 1947/48-as iskolai év konviktusi viszonyairól: Mindenekelőtt szeretnénk többet tudni fiáról. Ezért kérjük, ha az alábbi feltételek megfelelnek, szíveskedjék a következő adatokat megküldeni: 1. A felvételt kérő növendék családi és keresztneve, 2. vallása, 3. születési helye, ideje, 4. iskolai végzettsége és ennek eredménye, 5. eddigi nevelését hol nyerte?, 6. helyes fejlődésére nézve eddig milyen bánásmód bizonyult a legjobbnak?, 7. egészségi állapota, 8. temperamentuma, 9. általános tehetségi foka, 10. nehéz-, lassú, vagy gyors felfogású-e?, 11. munkakedve?, 12. vannak-e testvérei és milyen korúak? A szülő neve, állása, állandó címe. Az esetleges helyettes neve és címe.

164 /1947. Megbeszélt időben szívesen vennénk, ha a konviktust megtekinti, egyúttal bemutatná fiát is. A konviktusi tartásdíj eddigi hozzávetőleges számítások szerint évi 2500 Ft, ami havi 250 Ft részletekben fizethető. Ebben a fűtési hónapok tüzelőanyag díja is kent foglaltatik. Ezen a mindenkire egyenlően kötelező díjon kívül kell fizetni az orvosi díjat, továbbá a költőpénzt, amiből a növendék folyó kiadásait fedezzük (tandíj, orvosság, cipész, szabó, könyv, papír, szórakozás stb.) utólagos elszámolásra. Ezért vállaljuk a növendék ellátását, napi ötszöri étkezést, szakszerű felügyeletet, a leckék napi kikérdezését és minden testi-szellemi gondozást. Mosás tetszés szerint otthon, vagy itt, csekély külön díjazásért. A következő felszerelésre van szükség: ÁGYNEMŰ: lepedő, párnák, matrac, huzatok, paplan, ágytakaró (lehetőleg fehér), ágyelőszőnyeg. FEHÉRNEMŰ: 10 ing, 10 alsónadrág, 5 hálóing vagy pizsama, 5 törülköző, 5 lábtörülköző, 12 zsebkendő, 12 pár harisnya. RUHANEMŰ: 3-4 öltöny téli-nyári ruha, télikabát, tavaszi kabát, sál, nyakkendő, pullover, piarista diáksapka, fürdőnadrág, fürdőköpeny. TISZTÍTÓFELSZERELÉSEK: cipőtisztító felszerelés, ruha-, köröm-, fogkefe, varrókészlet, toalettcikkek. LÁBBELI: 2-3 pár cipő, papucs, tornacipő. Az evőeszközöket közösen szerezzük be; ezt a beköltözéskor később megállapítandó árban egy összegben egyszersmindenkorra kell megváltani. A köteles iskolai elfoglaltságon kívül a növendék tanulhat zenét, nyelveket. Sportolásra is van lehetőség. A férőhelyek korlátozott számára való tekintettel kérjük, szíveskedjék lehetőleg postafordultával válaszolni. Válaszát várva, maradunk kiváló tisztelettel Tata, évi Piarista Konviktus Igazgatósága 54 PIARISTA KONVIKTUS TATA (Tata I., Pintér Elek tér 5.) Mélyen Tisztelt Asszonyom! Uram! Tervünkben volt, hogy az 1947/48-as tanévben már ismét a régi módon, készpénzfizetésre rendezzük be Konviktusunkat. Így is számoltunk, sajnos, mégsem vagyunk képesek konviktoraink számára is biztosítani a szükséges mennyiséget éppen az idei gyenge termés következtében. Ezért sajnálatunkra mégis kérnünk kell bizonyos természetbenieket. A tartásdíj tehát egy évre így alakul: 1900 Ft készpénz, 120 kg ke- 54 A fönti gépelt, sokszorosított körlevél a krónikában külön, gépelt papíron beragasztva található. (a szerk.)

165 1946/ nyérliszt, 80 kg fehérliszt, 12 kg zsír. A nyári beszerzési lehetőségekre való tekintettel kérjük, szíveskedjék egy havi tartásdíj pénzbeli részét, 190 Ft-t augusztus 5-ig csekkszámlánkra beküldeni, ezt az összeget december-január hónapokban számítjuk le; a 100 Ft bánatpénzt pedig az utolsó hónapban. A lisztmennyiség végső beszolgáltatási határideje november 1., a zsíré január 31. Módot keresünk arra is, hogy azoknak a Tisztelt Szülőknek számára, akik nem képesek a természetbenieket megszerezni, igyekszünk az ő terhükre megvásárolni a lisztet és zsírt; tehát a mindenkori napi áron válthatják meg a természetbenieket. Szívesen állunk abban is rendelkezésre, hogy azok a Tisztelt Szülők, akiknek módjukban van nagyobb mennyiségű termeszetbenieket szállítani, a Gondnokkal történő személyes megbeszélés alapján a tartásdíj pénzbeli részét is egészben vagy részben természetbeniekkel egyenlítsék ki. Egyben jelezzük, hogy fia konviktusi száma: Ezt a számot szíveskedjék tehát minden felszerelési tárgyán feltüntetni. A magával hozott felszerelésről kérünk 3 példányban készült leltárat. A beköltözés időpontját kellő időben jelezni fogjuk. Tata, a postabélyeg kelte. Kiváló tisztelettel PIARISTA KONVIKTUS IGAZGATÓSÁGA 55 A pénzügyi kezelés könnyítésére a Postatakarékpénztárnál csekkszámlát nyitottunk: Tatai Piarista Konviktus, Tata címmel és az es számmal. A konviktus a múlt évben kimutathatóan ráfizetést jelentett. Így nincs értelme a gazdálkodásnak, ha azt fenntartani sem érdemes, s ha szó sem lehet a konviktus karbantartásáról. Ezért úgy állapodtunk meg, hogy a befizetett összegek (az élelmiszerek beszolgáltatott mennyiségének ára is) 85 %-a a Házat illeti, 15 %-a pedig a konviktusé, jóllehet a 15 % is a gondnok kezén át megy. Célja ennek az, hogy a prefektusi kar is folytonosan láthassa, mennyi az az összeg, melyből mint rendelkezési alapból fedezhetők a felmerülő konviktusi kiadások. Dallos gondnok már be is szerzett 13 mosdót (vízvezetéki) és 2 WC-kagylót a konviktusban tapasztalható károk fedezésére. De még ágyban és egyéb bútorban nagy a hiány, s ezek megoldása még erősen problematikus. {Halálozás } Július 11-én Schandl Béla rendtársunk Veszprémben elhunyt. Egykor tatai tanár volt. Nyugodjék békében! Július 14-én hosszú és kínos tüdőbajban meghalt Budapesten Berke István fiatal rendtársunk 28 éves korában. Házunk <409> fiatalabb tagjai kivétel nélkül ismerték, és nagyra becsülték szeretett ifjú rendtársunkat. Temetésén 55 Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 408. oldalához. A fönti gépelt, sokszorosított körlevél a krónikában külön, gépelt papíron beragasztva található. (a szerk.)

166 /1947. Házunkat Csányi László és Veszprémi Tibor képviselték. R. I. P.! {Nyaralás } Meg kell emlékeznünk arról a szociális szempontból is fontos nyaraltatásról, melyet Csányi László rendtársunk rendezett a balatonszárszói piarista diáküdülőben. Jól megtervezte az egész akciót, melynek célja elsősorban a tatabányai és felsőgallai bányászgyermekeinknek a jó balatoni levegőn való két hetes üdültetése volt. A táborszerűen lebonyolított üdülésben [80] diákunk vett részt. 56 A rendezés egész munkája Csányi László vállára nehezedett. A táborban gyerekeink igen jól érezték magukat, és megerősödve és felfrissülve tértek haza. A meghirdető körlevelet mellékeljük. Kedves Szülők! A Piarista Rend minden időben mélységes felelősségérzettel törekedett arra, hogy tanítványai erkölcsi és szellemi életének fejlesztése mellett a test igényeit is megfelelő módon szóhoz juttassa. Amennyire erőteljesen küzdünk az ellen, hogy tanítványaink a szorgalmi időben korunk túlságos testkultúráját az erkölcsiek és szellemiek rovására szolgálják, épen olyan buzgalommal törekedünk arra, hogy fiaink szabad idejüket jó és egészséges környezetben testük fejlesztésére is felhasználják. Ez az elvi állásfoglalásunk volt szülője a néhány éve létrejött balatonszárszói diáküdülőnknek. A háborús károk ugyan erősen megviselték a szép, fejlődésnek induló üdülőhelyet, de mindent megteszünk, hogy e nagy jövőjű intézményt a nehézségek ellenére is diákjaink javára fordíthassuk. Az üdülő alig 100 méterre a Balatontól, magaslati helyen fekszik. A gyerekek rendelkezésére áll a kirándulásokon és a fürdés örömein kívül a hatalmas sporttér és egyelőre még kicsi, de állandóan fejlődő csónakállományunk is. A Piarista Rend vezetősége a háború utáni első nyaraltatási akció megindításakor elsősorban a bányavidék rossz és egészségtelen környezetében élő, minden megpróbáltatás ellenére is mellettünk híven kitartó diákjaira gondolt. Ismerve nehéz anyagi helyzetüket bányászfiaink nyaraltatását a rend teljesen önköltségi áron vállalja. A nyaralás időtartama két hét a tanítás befejezése után. Tanári felügyeletről a rend gondoskodik. A költségeket úgy állapítottuk meg, hogy abból a napi ötszöri bőséges étkezést és a hazautazásra való élelmet is biztosíthassuk. Az oda- és vissza-utazás közösen tanári felügyelet alatt bonyolódik le. A jelenlegi árakat számítva úgy látjuk, hogy a nyaralás költségei utazással együtt sem haladják meg a 100 Forintot. Ezt az összeget 4 részletben lehet befizetni. Határidők: május 5., május 20., június 5., június 20. A jelentkezéskor a rezsiköltségek fedezésére 10 Ft jelentkezési díjat kell fizetni. 56 Ld. a résztvevőkről készül fényképet: HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák, szerk. Koltai András, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3), 57.

167 1946/ A nyaraláson 80 gyermek vehet részt, létszámfölösleg esetén a döntést a gimnázium igazgatósága eszközli. Kérjük azokat a tehetősebb szülőket, akik a szegény fiúk nyaralási költségeinek csökkentéséhez hozzá tudnak járulni, szíveskedjenek adományaikat a nyaraltatás tatai gimnáziumunknál megbízott vezetőjéhez, Csányi László piarista tanárhoz eljuttatni. Azok a Kedves Szülők, akik a nyaralás tartamára zsákot, papírzsákot, zsírosbödönt, étolajnak demizsont tudnak kölcsönözni, szíveskedjenek ezt nekünk jelezni. Jelentkezési határidő: május 1. Nyilatkozat Alulírott, kérem fiamnak -nak a szárszói nyaraltatásra való előjegyzését. A jelentkezési díjra visszalépés esetén nem tartok igényt. Tudomásul veszem, hogy fiamat a telep előírásai kivétel nélkül kötelezik. Ha valamely okból (betegség, a közösség fegyelmét veszélyeztető magatartás) el kellene távolítani a telepről, a hazakísérő személy útiköltségeit megtérítem. Kelt, évi április 30-án. Kölcsönzők zsákot, zsákot, papírzsákot, zsírosbödönt, demizsont. A szegényebb nyaralók költségének csökkentésére megajánlok Ft-ot. 57 {Vakáció } A nyári hónapokban a Ház tagjai eléggé szétszóródtak, hiszen részint az ifjúság nyaraltatásával voltak elfoglalva, részint maguk is pihentek. Még így is volt Tatán nem egy dolog, amelyben a mieink részt vettek. Így pl. június 26-án az Öreg-várban Anna-bál volt, melyen vízi cserkészeink szerepeltek, 28-án pedig gimnáziumunk dísztermében a Tatai Szabadművelődési Tanács rendezésében a Pécsi Öregdiákok nevű zenehumoristák jól sikerült Kacagó Est -et töltöttek ki bőséges programmal. {Választások } Hosszú időre nyúló választási harc előzte meg az augusztus 31-re rendezett országgyűlési választásokat. Főleg a baloldal kívánságára írták ki alig két év elteltével az új választásokat. Sok panasz volt a választási jegyzékkel kapcsolatban, mert nagyon sok embernek, külföldi hírek szerint több mint 1 millió választópolgárnak vették el a szavazati jogát. Ezzel kapcsolatos visszaélések és a vele összefüggő panaszok a köztörténetből ismerősek. Házunkból Bátori és a kocsis kivételével mindenki megkapta választójogát, s élt is vele. {3 éves terv } Közben augusztus 1-én kezdetét vette az ún. 3 éves terv. A koalíciós kormányzat 3 év alatt akarja az ország gazdasági talpra állítását véghez vinni minden külső politikailag elkötelezettséget jelentő kölcsön nélkül, saját adottságainkra támaszkodva. {Mutáció } Augusztus 5-én kelt a Provinciális úr mutációja, mely Csányi 57 Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 409. oldalához. A fönti gépelt, sokszorosított körlevél a krónikában külön, gépelt papíron beragasztva található. (a szerk.)

168 /1947. László rendtársunkat Debrecenbe helyezte. Csányi már felszentelése óta itt működött, s különleges egyéniségével sok barátot szerzett magának. <410> Az ideálok hívének mutatkozott, és elveiért mindig hajlandó volt harcba szállni. Diákjai szerették benne az ő érdekükért mindent megtevő, játszópajtásukká is váló tanárt, vagy inkább atyát, aki azonban a fegyelem megőrzésében és a számonkérésben kérlelhetetlenül szigorú volt. Nagyon sokat tett a tatabányai bejáró diákjaiért, s az egész bejáró társadalomért, mikor a bejárók ellenőrzését, fegyelmi kérdéseit és egyéb ügyes-bajos dolgait is magára vállalta egészen önzetlenül, s vállalkozásának mindvégig emberül megfelelt. Kívánjuk, hogy új helyén is szertettel gondoljon vissza annyira szeretett Tatájára, és ott is az Úristen kegyelméből ugyanolyan szép kalazanciusi munkát végezhessen, mint első állomáshelyén. {Meggyes János } Az ő helyébe került Meggyes János rendtársunk. Őt még a háború indította el Debrecenből. Katona-papnak vonult be egy kórházvonathoz, s ezzel egész Németországot bejárta. Közvetlenül a Budapest körül bezáródó ostromgyűrű lezárása előtt vitte a parancs a budai Várba, ahol orosz hadifogságba került. Kivitték Oroszországba és 2 és fél évig volt hadifogoly Brianszk mellett egy fakitermelő táborban. Az idén júliusban érkezett haza a hosszú, lélekölő és szenvedésteli fogságból életre elegendő élménnyel megrakodva és a Tartományfőnök úr Tatára helyezte. Adja Isten, hogy kényszerből oly soká nem gyakorolt hivatását friss erővel és egészséggel gyakorolhassa, és ismét örömét lelhesse a kalazanciusi munkában! Szeretettel várjuk! {Walter utazik } Augusztus 5-én indult el Házunkból dr. Walter János generális-asszisztens a Rómába augusztus 28-ra összehívott generálisi káptalanra, mikor szinte legyőzhetetlennek látszó nehézségek után megkapta útlevelét és a vízumot. {Vendég. Kórház } Augusztus 16-án és 17-én Házunk vendége volt egy amerikai tiszt a Vöröskereszt szolgálatában 2-3 férfikísérőjével, akik a kórház ügyében foglalatoskodtak. A kórház csak nem mozdul, s egyelőre nem sok kilátás van arra, hogy az új iskolai évben a konviktus újra régi helyiségeiben nyílhatik meg, jóllehet már hónapokkal előbb ki kellett volna költöznie a szerződés értelmében. A kórház az államtól nem kapja meg az illetményeit, s így képtelen a Takarékpénztár épületében esedékes munkadíjakat kiegyenlíteni; az átalakítás tehát csigalassúsággal halad és a kényszer címén még mindig itt tartózkodnak, s szó sincs a kiköltözésről, még kevésbé a mi céljainknak megfelelő átalakításról! {Szent István körmenet } <411> Augusztus 20-án hihetetlenül nagy, s az Eucharisztikus Kongresszus méreteit is felülmúló tömegek jelenlétében vezette Mindszenty József esztergomi bíboros prímás a Szent István körmenetet Pesten a Bazilikából a Hősök terén felállított óriási Magyarok Nagyaszszonya oltár elé, ahol felejthetetlen és bátor hangú beszédet mondott több mint 600 ezer katolikus jelenlétében. {Kalazancius } Szent Atyánk ünnepét gregorián énekkel és nagymisével

169 1946/ ünnepeltük. Az ebéden a helyi plébánosok jelentek meg. {Káptalan } Augusztus 28-án a Ház tagjai szentmiséiket a Rómában e nap megnyíló 36. generálisi káptalan sikeréért ajánlották fel. A magyar provinciából Walter úron kívül csak Tomek provinciális úr tudott kiutazni, ő is csak különleges protekciók révén, mert a főhatalmat gyakorló Szövetséges Ellenőrző Bizottság nagyon megnehezíti a külföldi utazásokat, főleg papok számára. Így aztán Szita Imre váci házfőnök és Magyar László rendtársaink, a két magyar vokális, nem is utazhattak ki Rómába. {Ratifikáció } Augusztus 29-én érkezett a híre annak, hogy a Szovjetunió legfelsőbb tanácsa ratifikálta a f. év februárjában Párizsban megkötött békeszerződést, és már csak a hivatalos letétbe helyezés van hátra ahhoz, hogy Magyarország szuverenitását visszanyerje. {Választás } Augusztus 31-én, vasárnap zajlott le országszerte a képviselőválasztás. Házunk minden tagja, Bátori és Meggyes kivételével szavazhatott. Tatán is nagyon sok visszaélésről érkezett hír: a legtöbb bajt az okozta, hogy az ún. kék cédulával rendelkező kommunisták többször is szavaztak. Ebben a kerületben indult a katolikus színezetű, ellenzéki Keresztény Női Tábor, Slachta Margit pártja. Tatán ez aratta a legnagyobb győzelmet. Tatán így oszlottak meg a szavazatok: 1. Magyar Kommunista Párt 773; 2. Független Kisgazdapárt 996; 3. Szociáldemokrata Párt 1489; 4. Nemzeti Parasztpárt 375 (1-4. a koalíció pártjai); 5. Keresztény Női Tábor 2896; (a 6. és 7. lista Tatán nem indult); 8. Magyar Radikális Párt 120; 9. Független Magyar Demokrata Párt 629; 10. Polgári Demokrata Párt 67. Az országos eredmények a következők: 1. MKP (22,2684 %); 2. FKP (15,40045 %); 3. SzDP , (14,8978 %); 4. Parasztpárt (8,3121 %). A koalició kapott %-ot. A hat ellenzéki párt: 5) Keresztény Női Tábor (1,3912 %); 6. Demokrata Néppárt (Barankovics István pártja) (16,4145 %), 7. <412> Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer Zoltán pártja) (13,6154 %); 8. MRP (1,6839 %); 9. FMDP (5,2101%), 10) PDP (1,0062 %). {Függöny-színpad } Nagy tervek alakulnak ki a gimnázium továbbfejlesztésére. Hosszú megfontolás után úgy döntöttünk, hogy elsősorban a színpadot hozzuk rendbe. A tervek elkészítésére és tanácsadásra Fábri (Furtkovits) Zoltánt, volt pesti diákunkat, a Nemzeti Színház művészét és rendezőjét kértük fel. {Magyar generális! } Szeptember 3-án délután a Magyar Kurír szerkesztőségéből jelentették Sík Sándor tartományfőnök-helyettesnek, hogy Rómából érkezett jelentés szerint a Piarista Rend egyetemes káptalanja Tomek Vincét, a magyar rendtartomány fejét választotta meg Generális Atyának. Ez a hír váratlanul, de mégis nagy örömet keltve ért mindenkit. Eddig még nem történt meg Rendünk múltjában, hogy magyar ember töltötte volna be Szentatyánk örökét! Hogy a mi nemzedékünk érhette meg ezt a példátlan eseményt! Emberileg ilyesmire még számítani sem lehetett, hiszen az egy közép-európai Groll generálison kívül 300 éven át csak spanyol és olasz gene-

170 /1947. A XXXVI. piarista egyetemes káptalan atyái, Róma, Calasanctianum kollégium (Monte Mario), szept. 3. Az ülő sorban balról: 6. Tomek Vince újonnan választott generális, 7. Luigi Traglia címzetes érsek, római helyettes helynök (a káptalan levezető elnöke), 8. Giuseppe Del Buono exgenerális. A középső sorban balról 7. Walter János gen. asszisztens. A fénykép megjelent: Ephemerides Calasanctianae 16(1947), post 88; Weiner Ferenc másolata a Walter János által hozott fényképről: historia domus, p. 414 után. rálisok kormányozták Rendünket! S hogy éppen most, amikor országunk lesújtva, alig éled a második világháború borzalmai után, akkor éri hazánkat ez a nemzetközi viszonyban is páratlan kitüntetés! Most, midőn állandóan forr provinciánk, hogy miként találja meg helyét a reform útján, hogyan hidalja át jó szándékával a Rómától sürgetett szerzetesibb életszínvonal és a magyar adottságok közt tátongó űrt? Csakugyan a Gondviselés ujját kell látnunk ebben a választási eredményben, mikor olyan valakit emelt a Rend bizalma az első helyre, aki nyilatkozatai, életmódja és szeretete szerint át képes hidalni a magyar nehézségeket, ugyanakkor, mikor a Világegyház távlatai is megnyílnak előtte! Fiúi tisztelettel és ragaszkodással köszöntjük új Generális Atyánkat, mint a Házfőnök a hír vétele után mondta és büszkeséggel köszöntve tekintünk Rá, s kérjük Istent, hogy megnövekedett felelőssége és terhei mellé megnövekedett kegyelmeket adjon! Ad multos annos! Mi csak Sík provinciális-helyettes úr sürgönyére voltunk utalva, s csak lassanként váltak ismertté a részletek. Szeptember 4-én érkezett Pestre Walter generális-asszisztens távirata: Új generális Tomek. Walter. <413> A hírt átvette a legtöbb napilap és hosszabb-rövidebb tudósítást hozott a generálisválasztásról és annak körülményeiről. Legrészletesebben a katolikus Új Ember számolt be a feltűnést keltő eseményről (III. évf. 37. sz szept. 14. ld. a mellékletet.)

171 1946/ A piarista káptalani atyák kihallgatáson XII. Piusz pápánál, Castelgandolfo, szept. 13. A képen a pápától balra állók közül a (pápától) a 2. Tomek Vince, a jobbra térdelők között (a pápától) az 5. Walter János. A fénykép megjelent: Ephemerides Calasanctianae 16(1947), post 88; Weiner Ferenc másolata a Walter János által hozott fényképről: historia domus, p. 414 után. Először a történelemben magyar ember lett az egész világ piaristáinak generálisa A Magyar Kurír jelenti: A Kegyes Tanítórend a nagykáptalan Monte Marión lévő központi székházában most tartotta meg káptalanját és a rend általános főnökévé a magyar rendtartomány főnökét: dr. Tomek Vincét választotta meg. NAGY AZ ÖRÖM a piarista atyák budapesti rendházában. A paptanárok tekintetéből és mosolyából büszkeség és derű fénylik. Még mindannyian a hír hatása alatt állnak, szinte alig akarnak hinni a szemünknek[!], hogy magyar rendtársuk lett a világ piaristáinak újonnan megválasztott főnöke. Igen jelentős esemény ez nemcsak a magyar és a közép-európai kegyes provinciák életében, hanem az egész magyar katolikus egyház életében is, mert ez a világviszonylatban jelentős választás, amely most Rómában Kalazanci Szent József három és fél évszázados rendjének ősi házában lejátszódott, nem csupán a megválasztottat és a magyar piaristákat érő nagy elismerés. hanem a magyar katolicizmusé is. Erről beszélünk Sík Sándorral, a költővel és íróval, aki maga is annak a piarista rendnek a tagja, amely Dugonics Andrástól kezdve rendtársaiban és tanítványaiban annyi nagy írót és államférfit nevelt Magyarországnak. Mi is csak most hallottuk a hírt, mondja Sík Sándor, a részletekről nem tudunk semmit. Alig várjuk azonban az értesítést a választás

172 /1947. körülményeiről, hátteréről és jelentőségéről. Hogy történik a választás? kérdeztük. Rómában jönnek össze a rendtartomány[ok] főnökei és kiküldöttei, hogy hat évre megválasszák a Kegyes Tanítórend generálisát és a mellette működő négytagú tanácsot. A kegyesrend egyetemes főnöke és így a rendalapító utóda mostanáig Del Buono József liguriai atya volt, négy tanácsosa közül pedig az egyik dr. Walter János magyar piarista atya. A világ tizenöt rendtartományából jöttek össze most Rómába a rendtartományok főnökei és kiküldöttel, hogy a Szent Pantaleon anyaházban megválasszák az új generálist óta az ősi házból kormányozzák a piarista rendet, amely a harmincéves háború által földúlt és kipusztított Európában kezdte meg működését, az elhagyott szegény gyermekek tanítását istenfélelemre és a tudományokra. Most is összejöttek az olasz, spanyol és amerikai rendtartományok főnökei és kiküldöttei, csupán az erdélyi rendtartomány nem tudta képviseltetni magát. A magyar provinciális kijutott Rómába, de követei nem vehettek részt a választáson. A választás nincsen különösebb formaságokhoz kötve. A kiküldöttek megbeszélik bizalmas tanácskozásokon, hogy ki legyen a rend generálisa s azután kétharmad többséggel, titkos szavazással választják meg hat évre a rend új egyetemes főnökét. Egyik példája ez annak jegyeztük meg, hogy az egyházban milyen ősi gyökerei vannak a képviseleti rendszernek. Igen feleli mosolyogva Sík Sándor de azért Tomek Vincének, a világon szétszórt százharmincegy piarista rendház kormányzójának nem adták meg a választói jogot Magyarországon, pedig egyike volt annak a három szerzetes papnak, akik a budapesti gettóba rendszeresen bejártak és keresztényi szeretettől vezérelve, mindent megtettek az üldözöttekért, amit csak tehettek. A választás híre mindannyiunkat boldoggá tett folytatta Sík Sándor hiszen ez az első eset, hogy magyar piaristát választanak meg a rend generálisává. Legtöbbször olasz, ritkábban spanyol generálisai voltak a piarista rendnek, csupán egyszer választottak közép-európai rendtartományi főnököt, 1724-ben az osztrák Groll Adolfot, aki azután később győri püspök lett. Hogyan történik a piarista rend kormányzása? kérdeztük. Kormányzás szempontjából három olasz és két spanyol rendház a generális közvetlen joghatósága alatt áll, a többi százhuszonhat pedig tizenöt rendtartományba, provinciába van osztva. Ezekből négy van Olaszországban, éspedig a római, a liguriai, amely a lelépő generálist adta, a nápolyi és az etruriai, öt pedig Spanyolországban és spanyol Amerikában, Cubában, Mexikóban, Chilében és Argentínában. Ezek a katalán, aragon, castíliai, valenciai, baszk rendtartományok. A katalán rendtartományhoz tartozik a cuba-mexikói, az aragónhoz az argentínai, a baszkhoz pedig a chilei vice-tartomány. A többi hat rendtartomány közép-európai, ezek között szerepelnek a cseh-morva, lengyel, a magyar,

173 1946/ az osztrák, a romániai és a szlovákiai rendtartományok. Úgy tudom, hogy a világháború alatt az észak-amerikai egyesült államokban, Los Angelesben is alakult piarista rendház. A közép-európaiak közül a legtöbb rendháza és a legnagyobb taglétszáma a magyar rendtartománynak van, de a romániai provinciákban élő és tanító piaristák is magyar szerzetesek, rendházuk és gimnáziumuk Kolozsvárott van. A világon működő piarista intézetekben, közép- és elemi iskolákban évente mintegy ötvenezer gyermek tanul. Öt nyelven beszél az új generális Sík Sándor meleg, lelkes tekintete felcsillan; amikor az új magyar piarista generálisról beszélgetünk. Mi különösen örülünk annak, hegy rendünk két nagy jubileumát már a magyar rendtartomány főnökéből, a rend egyetemes főnökévé választott Tomek Vince készíti elő ban ünnepeljük a rendalapító Kalazanci Szent József halálának háromszáz éves fordulóját, szentté avatásának pedig kétszáz éves jubileumát. Az új rendfőnök 1892-ben született a sáros-megyei Palocsán ban lépett a Kegyes Tanítórendbe. Tomek Vince jelentős működést fejtett ki az Actio Catholicában, a Szent László Egyesületben és a Katolikus Tanár Egyesületben. Lelkiismeretes pasztorációs munkája mellett több ízben szerzetesrendek egyházmegyei vizitátorává is kinevezték. Mindez azonban alig mond valamit arról, hogy kicsoda is Tomek Vince, a rend új generálisa. Élete nem a nyilvánosság előtt való szereplésben játszódott le, hanem abban a rendkívül mély és alapos munkában, amelyet az egyházjog terén végzett. Világviszonylatban is egyike a legkitűnőbb egyházjogászoknak. A kánoni kódex átdolgozásában kiváló szerepe volt. Különösen a szerzetesi jog revíziója terén kifejtett munkájával vált ki az egyházjogászok közül. Talán éppen ez a munkássága hívta fel reá a figyelmet, s éppen ebben a munkában tűnt ki rendkívüli tudása és roppant felkészültsége is. Azt mondanom sem kell talán, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai fakultása irodalmi működése alapján bekebelezett doktorává avatta. Az új generálisnak széleskörű nyelvismerete nagyon is alkalmassá teszi őt arra, hogy a piarista rendtartományoknak a világon szétszórt tagjaival érintkezést tarthasson fenn. Nagyszerűen beszél németül, szlovákul, franciául, olaszul és természetesen latinul is. Széleskörű irodalmi műveltsége révén eddig is kapcsolatot tartott fenn a külföldi irodalmi világgal, hogy mást ne említsek, igen jó barátja René Bazin, a kitűnő francia író. Tomek Vince egyéniségét végtelenül kedves, nyájas szeretetreméltóság jellemzi mondja Sík Sándor. Minden szélsőségtől, túlzástól mentes komoly határozottság és elmélyültség hatja át. Nem azok közé tartozik, akik akaratukat minden áron keresztül viszik, hanem azok kö-

174 /1947. zé, akik meg tudják nyerni akaratuknak a többieket. Egyike azoknak, akik a piarista rend eredeti konstitúcióihoz való visszatérést szorgalmazzák. A szigorú szerzetesi rend buzgó apostola, ám ebben a törekvésében is végtelen korrektség, finom tapintat és igen meleg érzés vezeti. Mi, akik ismerjük őt, hisszük, hogy kormányzása a piarista rendre a virágzás újabb korszakát fogja jelenteni. Mély szociális érzéstől eltelt lélek, aki átérzi a rend alapítójának gondolatait és a rendi szabályzatnak azt a részét, amely minden piaristát arra int: legyen különös gondja arra, hogy a szegény sorsú gyermekeket semmiképpen meg ne vessék, hanem ellenkezőleg, türelemmel és szeretettel igyekezzenek őket felékesíteni minden erénnyel. Minthogy a társadalom megújhodása a gyermekeknek olyan odaadó nevelésétől függ, aminő a mi szervezetünk sajátos célja, biztosra vehető, hogyha hivatásunk magaslatán állunk, a múlthoz hasonlóan sok város fog falai közé hívni bennünket. A piaristák reguláinak ezek a mondatai mondotta befejezésül Sík Sándor hivatott apostolukra találtak rendünk új generálisában, Tomek Vincében. 58 Tomek provinciális úr augusztus 18-án utazott el Budapestről Bécsen át Rómába. Az eseményekről egyébként pontosan és részletesen beszámol az Ephemerides Calasanctianae szept.-dec.-i száma (Annus XVI. N. 5-6.). {Kajakverseny } Szeptember 6., 7. és 8. napjain az Országos Magyar Kajakszövetség a tatai nagytavon rendezte meg Munkás Európa Bajnoki és Magyar Kajak Bajnoki versenyét, mely a magyar kajakosoknak örvendetes európa-bajnokságát eredményezte. Bátori József rendtársunk s diákjaink, főleg vízicserkészek vettek részt a rendezésben, többnyire tolmácsi minőségben. {Kórházügy } Mivel a konviktusban elhelyezkedő kórház új helyet talált magának a Takarékpénztár e célra átalakítandó épületében, elsőnek a konviktusi betegszobában elhelyezkedő apácák számára készült el új lakásuk. A kedvesnővérek szept. 12-én hagyták el jó két éven át birtokolt helyiségeiket. Mint ismeretes, annakidején menedéket kaptak nálunk, s bár sok kényelmetlenséget jelentett ittlétük, bőven kárpótoltak a kellemetlenségért kedves magatartásukkal, gondos ápolásukkal és szívességükkel, kápolnánk mintaszerű rendben tartásával és hosszú idő óta nem tapasztalt szépségű díszítésével. Távozásuk alkalmával csak még inkább nőtt az a közvéleményt kifejező vágy, hogy háztartásunk vezetését minél előbb megbízható kedvesnővérekre kell bízni. {Gazdaság } Szeptember 13-án szinte házgyűlés-jellegű megbeszélés alakult ki, amelyen Dallos gondnok számolt be az elmúlt gazdasági év eredményeiről, különös tekintettel az általa szorgalmazott bérletről. A Ház szinte 58 Új Ember III. évf. 37. sz szept. 14. Melléklet a tatai háztörténet II. kötet 413. lapjához (Darvasy Mihály jegyzete). A fönti újságcikk a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

175 1946/ egyhangúlag kifogásolta és ráfizetőnek találta az eddigi vállalkozást, s a gondnok sok munkájának teljes elismerése mellett a bérlet felmondása mellett döntött. {Áldás } Szeptember 14-én az Egyház Tatán is, az ország más helyeihez hasonlóan megáldotta a munkaeszközöket a Kossuth téren. E nap délutánján érkeztek meg a konviktorok. {Iskolakezdés } Szeptember 15-én, az állami intézkedésnek megfelelően, kezdetét vette az új iskolai év. Mivel a Provinciális úrnak generálissá választásával előállt új helyzet miatt késik a mutáció, nem innen számítjuk az új évet. Ünnepélyes Veni Sancte-val nyitottuk meg az iskolaévet, a Rektor mondott szentbeszédet {Béke } <414> E nap 17 órakor helyezték letétbe Moszkvában, az Állami Levéltárban a magyar békeszerződés ratifikált példányait. Így innen kell számítani a béke érvénybe lépését. 90 napon belül ki kell vonni az országból a megszálló szovjet haderőket az Ausztriát megszálló haderők útvonalát biztosító csapatok kivételével. {Beszámoló } Most érkezett meg Walter János dr. generális-asszisztens úr rövid beszámolója a római eseményekről, melyet mellékelünk. 1124/1947. A kegyestanítórend magyar rendtartományának főnökétől Főtisztelendő Házfőnök Úr! Kérem Főtisztségedet, szíveskedjék Wa1ter János gen. asszisztens úr közérdekű levelét, mely a generálisi választásokról számol be, a rendház tagjainak jelenlétében felolvasni. Egyben kérem, hogy ha a Rendház még ezután akarná üdvözölni az új Generális Urat, most már Budapestre irányítsa, mert előreláthatóan a napokban hazaérkezik. Budapest, szept. 15. P. H. Sík Sándor s. k. Tata provinciális h. Főtisztelendő Provinciálishelyettes Úr! A legnehezebb napok lepergése után kedves kötelességemnek tartom, hogy igen röviden beszámoljak az eseményekről, melyek legszélesebb körökben terjeszthetők, mint nem kis magyar és piarista dicsőség. Augusztus 21-én érkezett meg a magyar tartományfőnök és rövid S. Pantaleo-i lélegzetvétel után itt a Monte Marión vett szállást, ahová a gyűlés össze volt híva. Pár nap múlva kezdtek jönni a káptalani atyák. Látszólag igen csendesen teltek a napok, de a lelkek mélyén annál erősebben dolgozott a küszöbön lévő káptalan legkényesebb kérdése: Ki legyen sok ország piarista intézményeinek szellemi vezére? A mi felfogásunk, hogy csak olasz vagy spanyol lehet, hamar odamódosult, hogy csak spanyol következhetik most. Közben hallunk hangokat, hogy jó volna P. Tomek. Egyiknek lebilincselően kedves modora tetszett, a másikat jó kedve és hangulata vonzotta, a harmadik tanácsát kérte, és lett szószólója, a negyediket pontossága vette le lábáról stb. S valamennyinek latin szóbősége imponált. Mi először mosolyogtunk a beszédeken, a

176 /1947. választás előtt a 4. nap azonban olyan komollyá és aggasztóvá vált a helyzet, hogy a leszerelésre kellett gondolni. Emberileg minden megtörtént, hogy szóba se kerüljön. S így mondhatjuk, Tomek Vincét közel s távol olyan akadályok választották el a generálisságtól, hogy megválasztását az Úr belenyúlásának kell tartani. Szept. 2-án este már biztosnak kellett tartani, s azért az egész délutánt együtt töltöttük, csak halvány reményéi látva magunk előtt a menekülésnek. Egész éjjel nem aludt. S másnap 11 órára igen szép s talán az egész múltban ritkán történt módon megválasztották 6 évre generálisnak. A Szentszék kivételes módon még hozzáadott 2 évet, ami a gyűlési atyák nagy örömére kihirdettetett. Tehát 8 évre generális. Kalazanti Szent Józsefnek 36. utóda, vagy ha közben néhány spanyol vikáriust számítanak, 42. Első szavára, mellyel a választást megköszönte, (a lelki embernek mélységes megilletődésből származó férfias szavai voltak), a gyűlés fellélegzett, mert attól féltek, hogy lemond; megdöbbentek, mikor szót kért. Ahogy másnap elődjéről, mint generálisról megemlékezett, az a rendtörténet gyönyörű lapjai közé fog tartozni. Az asszisztensek megválasztása után mondott szavait a kormányzati bölcsesség megnyilatkozásának tartják. Általában az eddig mondottakból az látszik, hogy a Rend megtalálta a szükséges embert. Ő pedig, amennyiben tartott a nagy tehertől, 3 nap távlatából mondom, láthatólag helyén van. Azt hiszem, felszabadult egy nehéz lidércnyomás alól, s egy szent munkakörbe dolgozza bele magát jó emberei segítségével. Imádkozzunk érte, hogy a jó Isten árassza el kegyelmeivel, és tervei sikerüljenek. Készülünk haza minél előbb. Otthon többet s igen érdekes részleteket mondunk. Az új generális első látogatói közt volt Őszentsége legközvetlenebb segítsége, a Maestro di Camera. 59 Az itt leírtakat már átgondolva vethettem papírra. Vatikáni és olasz rádió, Osservatore pillanatok alatt kértek telefonon tájékoztatást. Megtörténhetik, hogy valami pontatlanság került beléjük. Róma, szept. 5. Walter János sk. generális asszisztens 60 {Dömők-ügy } Szeptember 16-án érkezett késve Dömők Pál, már régen is konviktorunk, aki a háború miatt 2 évet veszített, s most édesatyja maga hozta el az ellenkező fiút. Hosszú rábeszélés után végre beletörődött, hogy itt kell maradnia, jóllehet ő kenyérkeresethez óhajtott jutni. Másnap még kikísérte édesapját a vonatra, de ide nem tért vissza. A házi vizsgálat nem 59 Pápai főkamarásmester, a pápai audienciák és szertartások menetének intézője. Vö. ERŐSS József, A római kongregációk és pápai udvar, in A Magyar Kegyestanítórend váci gimnáziumának értesítője 1937/1938, 29. (a szerk.) 60 A fönti levél a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

177 1946/ derített fel semmit, s mivel sürgönyünkre nemleges válasz jött szüleitől, kénytelenek voltunk a rendőrség rádiókörözését kérni. Ennek ugyan nem lett meg az eredménye, de utóbb a fiú önként jelentkezett, s tudtunkra adta, hogy atyja belegyezett ipari elhelyezkedésébe. Így ez a kínos ügy szerencsésen befejeződött. {Nagyboldogasszony Év } A közelgő centenáriumi évet a magyar katolikus egyház Nagyboldogasszony éveként is megünnepli. Triduummal ünnepeltük az év megnyitását. Október 1-én a szentmisén a megnyitó szentbeszédet Darvasy Mihály mondta. 1-én, 2-án és 3-án délután az egész ifjúság litánián vet részt. Mindhárom napon a szentbeszédet Veszprémi Tibor mondta. 2-án, 3-án, az első órákon, szentmisén vett részt az ifjúság, 4-én pedig az első közös szentgyónást és szentáldozást végezte el. 3-án este 8 órakor az ország minden katolikus templomának harangjával együtt a mi kis harangunk is ¼ órán át szólva jelezte a Nagyboldogasszony év kezdetét. {Klauzúra } Október 1-én a háború miatt felfüggesztett klauzúra ismét helyre állott szobaklauzúra formájában. Egyelőre csak a fogadószobák kevés száma okoz nehézséget. {Házirend } Ugyanezen a napon lépett életbe az új rendszer, mely szerint a konviktorok vacsoráját elválasztották a Ház vacsorájától; az előbbi ¾ 8-kor, az utóbbi ¼ 9-kor van. Az utóbbi időben elhanyagolt falusi ösztöndíjas tanulóink erősebb megfogása céljából most őket is beosztottuk a konviktorok stúdiumába a rendszeresebb ellenőrzés végett. {Új provinciális } <415> Október 6-án, mikor a szokásosan ünnepeltük az aradi 13 emlékét, ajánlott levél érkezett Rómából Pestre. A Generális Atya kinevezte új magyar tartományfőnökké dr. Sík Sándort. A kinevezés osztatlan örömöt keltett mindenfelé, elsősorban a Rendben, de amellett az egész magyar katolikus közvéleményben is, mint azt az Új Ember mellékelt cikke (III. évf. 42. sz okt. 10.) is bizonyítja. Ugyanez az okmány kinevezte asszisztenseknek dr. Kerkai Józsefet, dr. Karl Jánost, Papp Elemért és dr. Albert Istvánt. A kinevezések két évre érvényesek. Ad multos annos! Sík Sándor a piaristák tartományfőnöke Róma, okt. 10. A Magyar Kurír jelenti: A Kegyes Tanítórend (Piaristák) magyar rendtartományának Tomek Vince egyetemes rendfőnökké történt megválasztásival megüresedett főnöki tisztére kinevezte dr. Sík Sándor egyetemi tanárt, a magyar Actio Catholica országos alelnökét. A kinevezésről szóló dekrétum meg is érkezett Budapestre. Dr. Sík Sándor, a Kegyes Tanítórend magyar rendtartományának új főnöke 1889, január 20-án született Budapesten. Atyja, dr. Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra. Korán árvaságra jutott kisebb testvéreivel együtt. Gödöllőn nevelkedett, ahol a család lakott. Itt végezte az elemi osztályokat, és innen járt be a budapesti piarista gimnáziumba ban lépett a piarista rendbe. A Vácott töltött újoncév után Kecskeméten tett érettségit. A budapesti tudományegyetem bölcseletdokto-

178 /1947. ri[!] karán mint magyar-latin-szakos tanárjelölt bölcseletdoktori diplomát szerzett. Tanári működését az tanévben Vácott kezdte meg. A következő évtől a rend budapesti gimnáziumában működött 1930-ig, amikor Szegeden a tudományegyetemen a magyar irodalomtörténet nyilvános rendes tanára lett ben költözött Budapestre, mint a Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke ban rendfőnöki tanácsos lett, majd október 1-én Rómában kelt egyetemes rendfőnöki határozat alapján október 6-án, mint tartományfőnök átvette a magyar Kegyes Tanítórend vezetését. Már az iskolában feltűnt, mint költő; a magyar cserkészet egyik megalapítója és irányítója volt; írt tudományos értekezéseket, esszéket és színműveket; működött, mint lelkigyakorlat-vezető és előadó; szerkesztett imakönyveket és tankönyveket, részt vett és részt vesz a hitéleti, társadalmi, irodalmi, művészeti és köznevelési társaságok életében és irányításában; általában a politikát kivéve [a]magyar közélet minden téren. Országos alelnöke a Magyar Actio Catholicának. A Magyar Tudományos Akadémia levelező-, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke. A ma élő magyar költőnemzedék egyik élenjáró tagja. Az Új Ember, amelynek már bölcsőjénél ott volt, s azóta is segítő jóakarója és tisztelt munkatársa, különösen örül a kinevezésnek és igaz szeretettel kívánja, hogy nehéz munkája áldásos legyen. 61 {Diákönkormányzat } Október 11-én szervezte meg Bátori József intézetünknél a Központi Diákbizottságot, mely minden ifjúsági megmozdulást az egyes osztályok demokratikusan megválasztott bizottsági tagjain keresztül közösen intéz, és hivatott a különféle ifjúsági szervezetek idejének összehangolására és a diákok szabadidejének rendezésére. {Jön a Generális } Ugyanezen a napon Murakeresztúrról távirat jelezte, hogy a Generális Atya, Walter generális asszisztens társaságában, útban van Pest felé. A már régen várt, de mindig késő vendégek ½ 11-kor szerencsésen megérkeztek, ahol ünnepélyesen fogadták őket. {Walter Tatán } Október 14-én Walter János dr., az ismételten megválasztott generális asszisztens megérkezett kedves és annyira szeretett Tatájába, hogy míg a Generális atya pihen, és elintézi hivatalos ügyeit, kissé ő is pihenjen. Természetesen élőszóban is beszámolt arról a páratlan eseményről, ami Rómában történt. Ő hozta magával azokat a fényképeket is (a mellékelt másolatok dr. Weiner Ferenc rendtársunk munkái), melyek a Generális Káptalant ábrázolják, továbbá a történelmi jelentőségű szeptember 13-i pápai kihallgatást, amikor mint arról a magyar lapok is megemlékeztek XII. Pius pápa kegyesen és szeretettel fogadta az új Generálist és a piaristák küldöttségét több mint fél órán át, és különös kegyként megengedte, hogy a castelgandolfói audienciáról fényképeket is készíthessenek. 61 Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 415. lapjához (Darvasy Mihály jegyzete). A fönti újságcikk a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

179 1946/ Walter János nagyon törődöttnek látszott, s nagy fáradtságról panaszkodott. Másnapra már ki is tört rajta a súlyos betegség, azonnal ágyba kellett fektetni. Az orvosok tüdőgyulladást állapítottak meg rajta, s több mint három hétig kénytelen volt az ágyat őrizni. A betegség annál aggasztóbb volt, mivel ebben az évben, római útja előtt szintén súlyos beteg volt, s szervezetét már az is erősen igénybe vette. A gondos ápolás amit a klauzúrának betegszobává nyilvánítása címén az apácák láttak el, lassan talpra állították. <416> A Generális atya többször is meg akarta látogatni, de a kedvezőbb hírek hallatára fontosabb ügyei miatt mégsem tehette meg. {Új asszisztens } Október 15-én vált nyilvánossá egy, az egész Házat érdeklő nagyfontosságú esemény. E napon Szűcs János rektort és Selmeczi Kovács József ált. isk. igazgatót és gimnáziumi igazgatóhelyettest táviratilag Pestre hívták. Este tértek vissza, s ekkor vált ismertté a változás. A kat. alelnökfőigazgatói munkaköre miatt terhelt Papp Elemér nem vállalhatta az asszisztensi méltóságot; helyébe a legfőbb rendi vezetőség bizalma Szűcs Jánost, a tatai rektort állította! Amennyire váratlan, annyira kellemes meglepetést keltő volt a hír! Rövid idő óta a második tatai rektort és harmadik tatai rendtársat szólította bizalom a Rend legfőbb irányítói közé (cf. Papp Elemér, Péntek József). Szűcs János kedves emberszeretete, óriási munkateljesítménye, a legnehezebb időkben is hősiesen végzett helytállása, a rábízottakról való szorgos gondoskodása a legfontosabb irányító-helyek egyikére emelték. Mint ő maga mondotta, csak felsőbbségének kívánságára foglalja el a mai időkben különösen nehéz, felelősségteljes pozíciót, amit még nehezebbé tesz az, hogy működésének első állomáshelyétől és első rektorságától, az általa annyira szertett Tatától meg kell válnia. Adja a fölséges Isten, hogy új munkahelyén is sikerrel működhessék Rendünk, hazánk és ifjúságunk javára! Az új helyzet természetesen felforgatta az effektíve már folyó iskolai év tervezetét. A Generális úr kései megérkezése miatt maradt el a mutáció, aminek hiányában a tavalyi garnitúrával indult a munka a Csányi Meggyesféle helycserével. Ezt is megzavarta volna a terv, mely Selmeczi Kovács Józsefet dezignálta a kecskeméti rektor-direktori munkakörre. Rendtársunk csak nagy nehézségekkel volt képes elhárítani ezt a megtiszteltetést, mely a tatai kontinuitásnak az utolsó érdemes láncszemét is elszakította volna. {Új vezetők } De a mutáció-kérdés még így sem oldódott meg egy-kettőre. Végre is október 18-án érkezett meg Szűcs asszisztens úr keze által a majdnem teljesen ilyen formában véglegesülő mutáció, mely szerint a tatai rektor Biró Imre lett; a gimnázium mb. igazgatója Selmeczi Kovács József; az általános iskola mb. igazgatója és a gimnázium igazgatóhelyettese dr. Darvasy Mihály. Ide kapott beosztást Fazekas József Nagykanizsáról, aki Darvasytól átveszi a konviktus igazgatását, továbbá tanárként kerül ide Fülöp Gyula Debrecenből, Mihályffy Géza Budapestről, Santora Mihály Mosonmagyaróvárról <417> Dr. Dallos István rendtársunkat Fazekas József helyébe, Nagykani-

180 /1947. zsára helyezte a Tartományfőnök úr. Az egész Ház meleg szeretettel búcsúztatta rövid időn át is lelkes és merészen munkabíró, tehetséges gondnokát, s kívánjuk mindannyian, hogy örömmel dolgozhasson tovább otthonához közelebb eső új helyén az itt megismert erővel és elszánással! {Szülői értekezletek } Közben szülői értekezletek voltak: Bátori József rendtársunk két részletben, szept. 29-én és okt. 19-én adott elő A serdülőkor problémái címen népes hallgatóság előtt. {Tánctanfolyam } Október 25-én indult meg a budapesti Endrédy Imréné tánctanárnő vezetésével az első intézetünk fennállása óta tánctanfolyam gimnáziumi tanulóink részére az intézet dísztermében. Minden péntek délután két csoportban tanulják a táncot és társadalmi illemet növendékeink Bátori József felügyelete mellett. Mivel a gazdasági helyzet az idei szörnyű aszály következtében nagyon súlyosra fordult, s tavaszra még nehezebbé válik, elégségesnek látszó lisztmennyiségünket iparkodtunk szem elől elrejteni. Maguk a rendtagok végezték a nehéz zsákolási munkát éjjel, mikor már az alkalmazottak sem tudhattak a mentési munkálatokról (okt. 28.) {Ünnepélyek } Október 31-én a díszteremben Szent Imre ünnepség volt, azért ekkor, hogy az egész ifjúság részt vehessen rajta a szünet előtt. Ugyancsak ezen a napon búcsúzott a tanári kar, Uskert Kálmán beszédével a most már véglegesen búcsúzó Szűcs János asszisztenstől, akitől az ifjúság is tisztelegve búcsúzott. E napon történt a rendház és a gimnázium hivatalos átadása is új vezetői kezébe. A zsúfolt nap utolsó eseménye volt az egész ifjúság kegyeletes tisztelgése az elhunyt piaristák és világi tanárok mindkét temetőben lévő sírjainál, akikért, s a jótevőkért ünnepélyes Requiemen vett részt diákságunk. {Szentségimádás } November 5-én, szent Imre napján egész napos szentségimádáson vett részt a tatai ifjúság Veszprémi Tibor irányításával. {Vendég } November 8-án vendégünk volt Fábri Zoltán, a Nemzeti Színház művésze és rendezője, aki anyagi viszonyainknak megfelelő terveket dolgozott ki színpadunk újjáépítésére. Fábri Bátori növendéke és Darvasy osztálytársa. {Opera } <418> Hosszú idő óta most történt meg először, hogy ifjúságunkból mintegy 50 tanuló tekinthette meg a budapestvidéki főigazgató segítségével a Nemzeti Színház és az Állami Opera budapesti előadásait Darvasy és Fülöp rendtársaink vezetésével (nov. 8-9.) {Autóbusz-terv } A tatabányai bejárók vonatozása nagyon terhes és veszélyes. A vasúti menetrendet is kedvezőtlenül állították össze. Mivel éppen ezeknek, a hozzánk, adott viszonyok mellett is hűségesen ragaszkodó diákoknak és szüleiknek megőrzése és megtartása túlnő az egyszerű iskolai érdek határán, s egyenesen katolikus misszió-jellege van, mi minden módon segíteni akarunk rajtuk. Már eddig is segítettünk azzal, hogy az iskolai időbeosztás kialakításával (½ 9-kor kezdődik a tanítás) a legmesszebb menően alkalmazkodtunk szépszámú ( ) bejáróink adottságaihoz. De még így

181 1946/ is nagyon terhes a helyzetük, mert csak ¾ 4-kor indul hazafelé a vonatjuk, s van gyerek, aki még a vasutazás mellett is napi km-t, sőt többet is gyalogol. S mindezt egy helyben lévő állami iskola szívóhatása ellenére! Ennyi ragaszkodás és hűség láttára terv készül megvalósulni, melynek intézését dr. Vass Péter rendtársunk végzi. Szó van egy nagy teherautónak a megvételéről, mely a pótkocsival bővítve és autóbuszszerűen kiképezve 2 fordulóban hozná és vinné a bejáró tanulókat. A szülők is lelkesen támogatják a tervet, s köztük kötvényszerű jegyzéssel anyagilag támogatók is akadtak. Az AC, sőt a VKM részéről is helyeztek kilátásba segítséget. Miseintenciókkal is iparkodtak segíteni piaristák. Ezek azonban még mind csak kilátásba helyezések, s még nem valóságok. A Házban bizonyos nyugtalanság volt tapasztalható, mert a házi közvélemény sokszor csak befejezett tényekről értesült, minden előzmény nélkül. {Főigazgató } November 11-én érkezett a hivatalos értesítés, hogy az állami főfelügyeleti jog alapján általános iskolalátogatásra maga a budapest-vidéki főigazgató, dr. Biró Lajos Pál jön intézetünkhöz. Még aznap délután megérkezett maga-vezette autóján. Házunk vendége volt, s 12-én, 13-án és 14-én végiglátogatta a gimnázium és általános iskola osztályait. Tapintatból az újonnan érkezet rendtársak óráira nem ment be. Általában megelégedéséről és elismeréséről számolt be a szintén elég modern módon, a sablonostól elütően tartott záró-konferencián. Igen szimpatikus, jó benyomást keltő, modern embert ismertünk meg benne. {Szülői értekezlet } <419> November 16-án Bátori József a tatabányai ó- telepi Madisz helyiségében megismételte a bejárók szüleinek a Tatán megtartott szülői értekezletet. 18-án, Tildy Zoltán elnök születésnapján, szentmisén vett részt ifjúságunk. Egyébként munkával ünnepeltünk. {Az igazgató kitüntetése } November 19-én Selmeczi Kovács József gimn. mb. igazgatót a budapest-vidéki állami főigazgató a tankerület gimnáziumaira és leánygimnáziumaira kiterjedő francia nyelv és irodalom szaktanulmányi felügyeletével bízta meg. Az igazgatót a katolikus főigazgató is megtisztelte hasonló megbízással. A mai világban, mikor enyhén szólva ferde szemmel tekintenek az Egyházra és annak képviselőire, fokozott jelentősége van az első kinevezésben rejlő megtiszteltetésnek és elismerésnek. {Vendég } November 22-én a Ház vendége volt dr. Manga János, a neves vallási viszonyokat kutató néprajztudós, aki a Közgyűjtemények részéről érdeklődött a Tatai Múzeum centenáris anyaga után. Sajnos, most is csak azt tapasztalhatta, hogy a többszöri felszólamlások ellenére a jogilag rendezetlen Tatai Múzeum mivel helyiséget pillanatnyilag a Ház képtelen rendelkezésére bocsájtani most is elcsomagolva az óvóhelyen pihen, s nem lehet szó újra-megnyitásáról. Az illetékeseknek gyakran hívtuk fel a figyelmét a tatai, Zsigmond-korabeli Öreg-várra, mely történelmi levegőjével, s nagyszerű környezetével elsőrangú helynek kínálkozik múzeumi célokra. Jelenleg a Madisz-Sirály Sportrepülő Egylet használja, a repülők pedig valószínű-

182 /1947. leg a Fényesen lévő repülőtér mellett alkalmasabb helyet is találhatnának, s az Öreg-vár is múltjának jobb megbecsülését kapná múzeum elhelyezésével. {48-as Bizottság } November 23-án tartotta a Tatai 48-as Bizottság, mely elnökének dr. Magyar István rendtársunkat kérte fel, centenáriumi ének- és táncversenyét. Az elődöntő bírálóbizottságába dr. Darvasy Mihály rendtársunkat is meghívták. {Walter elutazik } November 24-én indult el Tatáról a betegségéből felépült dr. Walter János generális-asszisztens. Pesten csatlakozott dr. Tomek Vince generális atyához, aki itthoni tartózkodása alatt elintézte a provinciálisi változással és saját elköltözésével kapcsolatos ügyeket, meglátogatott néhány magyar rendházat és iskolát, és búcsúlátogatást tett az egyházi és világi notabilitásoknál, akik között a Magyar Köztársaság elnöke is fogadta, s a kormánytól megbízást is kapott hazánknak <420> a Vatikánnal való diplomáciai kapcsolatának előkészítő munkálataira. A román vízumot még a kultusz- és külügyminisztérium ismételt támogatására sem kapta meg. Az erre való várakozás miatt nem került sor a könnyebben megközelíthető lengyel provinciánk látogatására sem. Nálunk Pestről kiindulva látogatást tett Veszprémben, Vácott, Kecskeméten, Szegeden; járt többször a noviciátusban és a Kalazantinumban, melynek új kápolnáját is megáldotta. Látogatást tett a Bíboros-Hercegprímásnál, a veszprémi, szombathelyi, váci és csanádi püspöknél. 24-én este búcsúzott el Walter Jánossal a pesti háztól. 25-én utaztak el Rómába Őszentségétől 8 évre emelt megbízásuk végzésére. Nagykanizsán nemzetiszínű szalagos csokorral és az O Pater parvulorum hangjaival búcsúztatták a végek piarista diákjai Generálisunkat. {Fazekas érkezése } November 25-én érkezett meg Nagykanizsáról a már régen idehelyezett Fazekas József, a konviktus új igazgatója, akit eddig súlyos homloküreg-gyulladás akadályozott meg új állomáshelyének elfoglalásában. {Konferencia } November 29-én volt az első félévi ellenőrző konferencia. Ugyanekkor érkezett meg az új familia domus. Tehát innen kell számítanunk az új, 1947/48-as évet.

183 {Familia Domus } <421> AZ 1947/1948. ÉV 1400/1947. sz. A kegyestanítórend magyar rendtartományának főnökétől Az Úr nevében. Amen A tatai rendház szerzetes személyzete az 1947/48. tanévben. Biró Imre, házfőnök, tanügyi főtanácsos, tanár Selmeczi Kovács József, házi másodfőnök és lelkiatya, házfőnöki tanácsos, a gimnázium igazgatója Medveczky János, házi lelkiatya, érdemesült tanár. Tell Sándor, házi lelkiatya, házfőnöki tanácsos, tanár. Jakab János, bölcseletdoktor, házi számvizsgáló, tanár, prefektus. Mihályfy Géza, tanár Santora Mihály, tanár, prefektus. Bátori József, bölcseletdoktor, tanár, prefektus Weiner Ferenc, a hittudományok doktora, házi lelkiatya, tanár, prefektus Kuntár József, házi számvizsgáló, tanár, prefektus Magyar István, bölcseletdoktor, tanár Vass Péter, bölcseletdoktor, tanár Fazekas József, a diákotthon igazgatója, tanár. Kender József, bölcseletdoktor, tanár. Fülöp Gyula, tanár, prefektus. Meggyes János, tanár, prefektus. Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, az általános iskola igazgatója, gimnáziumi igazgatóhelyettes. Gazda István, tanár, prefektus. Veszprémi Tibor, tanár, prefektus. Összesen: 19 A többi tisztségekre (templomgondnok, betegek gondozója stb.) a házfőnököt illeti a kinevezés joga (Konst. 258.) A Házfőnök úr a két házfőnöki tanácsos jelenlétében minél előbb tegye le a professio fidei-t. Budapest, november 26. Sík sk. provinciális P. H. Rokka Pál sk. provinciálisi titkár <422> A házi tisztségek a következőképpen oszlottak meg: Selmeczi Kovács József a rectori adminisztrációban segít, Tell Sándor pincemester, Jakab

184 /1948. János a gazdaság felügyelője, Weiner Ferenc fordítja és olvassa a Konstitúciókat, Kuntár József a fa-ügyek ellenőre, Magyar István a kert gondozója, Darvasy Mihály rector ecclesiae és historiográfus, Gazda István a Ház külső adminisztrációs ügyeit intézi, Veszprémi Tibor a betegek felügyelője. Iskolai vonalon Bátori József az ifjúsági egyesületek felügyelője, Kender József a Dolgozók Gimnáziumának vezetője. {Konviktorok } Konviktoraink: VIII. osztály: Farkasdy József (Sajókaza), Pataky Béla ev. (Bokod), Vígh Imre (Dad), Kövér Vince (Nagyszakácsi) VII. osztály: Berkó Antal (Tardos), Hegel Dezső (Kóny), Hidvégi Egon (Budapest), Pálfalvy István (Rákospalota) VI. osztály: Jakobi Gyula (Kecskéd), Kún József (Pér), Laczkó Ferenc (Budapest), Molnár Dénes (Elek), Tisza Ákos (Budapest), Vaszary Tamás (Szilsárkány) V. osztály: Puskás Imre (Fót), Schlik Aurél (Jászfelsőszentgyörgy), Tóth Pál (Budapest), Walthier Ferenc (Elek), Weszelovszky Gábor (Igló) IV. osztály: Kováts Tibor (Budapest), Lux András (Tatabánya), Sölétormos Egon (Rákospalota), Szidnai László (Tatabánya) ált. 7. osztály: Baktay Ervin (Győr), Bácskai István (Budapest), Jenes Zoltán (Atkár), Kopasz Ernő ref. (Kocs), László Attila ref. (Kömlőd), Sebestyén Dániel ref. (Kocs), Stein József (Dad), Székely László (Győr), Vörös Béla (Tatabánya) ált. 6. osztály: Éles Sándor (Oroszlány), Földi János (Szőny), Földi Tibor (Budapest), Konkoly Thege Imre ref. (Kecskéd), Koroknay Sándor ref. (Lengyeltóti), Lődi György (Tata), Lux Ernő (Tatabánya), Meiszter István (Csákvár), Muzslai Ferenc (Csákvár), Piller Pál (Üllő), Retezár Péter (Budapest), Szerdahelyi Ferenc (Kisbér), Tárnok András ref. (Tata), Watzker Gyula (Rákospalota) ált. 5. osztály: Berkó Béla (Tardos), Horváth Zoltán (Budapest), Kisfaludy Béla (Tatabánya), Papp László (Budapest), Stein Albert (Budapest), Schmidt Antal (Tarján), Szalay Zoltán (Bánhida), Szarka József (Tardos), Tóth György (Budapest). Összesen: [55] Itt kell felemlítenünk a velünk egy fedél alatt lakó falusi ösztöndíjasokat. VI. osztályból: Édes Jenő (Aszófő), Fülöp Tibor (Környe), Freund János (Tatabánya), Hudák István (Környe) V. osztályból: Lengyel Márton (Bana), Varga István (Tatabánya). Értük valamit fizet az állam, de a Ház látja el őket a legtöbb támogatással. Kredenciálisok: Maglóczki István (Tatabánya) VI. o., Papp András (árva) ált. 6. o. A konviktorok között is vannak kedvezményes helyek. {Konferencia } <423>. November 29-én tartottuk meg az első félévi ellenőrző konferenciát. {Toldi-ünnepély } December 1-én Arany János nagy művének centenáriumán Toldi ünnepély volt a díszteremben, melyet az V. osztály rendezett. {Mikulás } December 5-én, este lefekvés után eljött a Mikulás a konviktorokhoz és személyre szabott rigmusok mellett osztotta ki ajándékait minden diákjának. Ugyancsak Mikulás-ünnepély volt az újonnan megnyílt általános iskolai I. osztály tanulóinak, továbbá a leánykongregációnak. {Új beszerzés } Az iskolában két osztály teljesen új padokat kapott és az altiszti lakást cserepezték.

185 1947/ {Tanítók } A Tartományfőnök úr Hadnagy Margitot, Biró Imre rectorassistens unokahúgát nevezte ki a Tatai Piarista Általános Iskolához tanítónőnek és a leánytanulók felügyelőjének. Mellette még két tanító működik: Kubik László és felesége, Mészáros Teréz. {Cserkészünnepély } December 7-én és 8-án volt a cserkészcsapat ünnepélye. Először az ált. isk. I. osztályos tanulói, mint vendégek, egy magyarruhás táncot mutattak be, majd a kisebb cserkészek két egyfelvonásos cserkészszíndarabot, a nagyobbak árnyjátékot, népballadát és a Walesi bárdok dramatizált előadását mutatták be. A rendezés Bátori József, Veszprémi Tibor és Meggyes János érdeme. Ez volt az első alkalom mikor újonnan beszerzett kör- és előfüggönyünket (sáfránysárga aranyos damaszttal) bemutattuk a nyilvánosság előtt. Az előadás szép sikerrel végződött. {Vendégek } December 7-én Páldeák József és Berta Pál (volt pesti diákunk), a Közellátási Minisztérium közlekedési csoportjának vezetői Szűcs János asszisztens társaságában házunk vendégei voltak. {Szűcs János kitüntetése } Ugyanakkor köszöntötte a rektor a körünkben tartózkodó Szűcs János asszisztenst kitüntetése alkalmából. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a miniszterelnök útján tett előterjesztésére a magyar demokrácia körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Tildy Zoltán köztársasági elnök. Az érmet Ortutay Gyula, egykori szegedi tanítványa, vallás- és közoktatásügyi miniszter személyesen adta át Szűcs Jánosnak tatai működése elismeréséül. Szűcs János hangoztatta, hogy személyében nemcsak a Rend, hanem a magyar papság is most kapott elsőnek elismerést a demokráciától. {Konferencia } December 8-án szülői konferencia volt a VI. osztályos tanulók szülei részére. Selmeczi Kovács József igazgató a modern nyelvek tanításáról, Mihályfy Géza a matematika, Kender József a vegytan, Darvasy Mihály osztályfőnök a történelem és a latin tanításáról beszélt a szülőknek. {Az igazgató látogatásai } <424>. Selmeczi Kovács József igazgató a Budapest-vidéki Tankerületi Főigazgató megbízásából a Ceglédi Állami Kossuthgimnáziumban a francia nyelvből szakfelügyelői látogatást tett december 12- én és 13-án. Ugyancsak az állami főigazgató a francia nyelv és az e nyelven tanított tárgyak ellenőrzésével bízta meg a gödöllői Premontrei Gimnáziumnál és annak francia tagozatánál. A Katolikus Tanügyi Főhatóság a gödöllői francia általános iskolánál, a Szent Norbert Gimnáziumnál és a Francia Gimnáziumnál általános tanulmányi látogatással bízta meg. {Szentgyónás, -áldozás. Előadás } December 13-án volt a közös ifjúsági szentgyónás ás szentáldozás. A felsőbb osztályok tanulóinak dr. Tuzon Pál vegyészmérnök, egyetemi magántanár előadást tartott a legújabb fizikaikémiai világképről Az anyag szerkezete címen. {Szülői értekezlet } December 14-én Tatabányán szülői értekezlet volt, melyen Patonay József a 48-as magyar piaristákról, Magyar István dr. pedig a zenei-esztétikai nevelés kérdéseiről adott elő. A rajtuk kívül megjelent tanárok is felvilágosítással szolgáltak, [és lehetővé tették] az érdeklődő szülők-

186 /1948. nek a tanári karral való kapcsolatot. A szülők kérésére volt már ilyen kinti szülői értekezlet, mert üzemi munkájuk nagyon nehézkessé teszi, hogy bejöjjenek Tatára. {Katolikus egyetem } A magyar katolikus társadalom nagy erőfeszítést tesz, hogy Egerben felállítsa a katolikus Szent István Egyetemet. Erre a célra országos gyűjtés volt dec. 8-án minden templomban, így nálunk is, elég szép sikerrel. {Házigyűlés } A téli házigyűlést december 15-én tartottuk meg. December 18-án volt a cserkészkarácsony bensőséges, családi légkörben a Kongregációs otthonban. {Veszprémi betegsége } Szomorú érdekessége volt az estnek, hogy a parancsnok, Veszprémi Tibor csak nagyon nehezen jelenhetett meg. Még tavaly, egy iskolai kiránduláson megsértette az egyik szemét. Azóta gyógyultnak látszott, most azonban heveny szaruhártya-gyulladás vett erőt rajta. A nagyon fájdalmas bajnál az orvosok már-már operatív beavatkozásra gondoltak, de hála Istennek, erre nem került sor, és a gondos szemorvosi kezelés a karácsonyi vakáció végére egészen meggyógyította, sőt próbaképpen most szemüveget sem kell viselnie. {Karácsony } A karácsony előtti utolsó órán az ált. 6. a. osztály tanulóiból alakult betlehemes-csoportok jártak végig minden osztályt. December 21-én volt a leánykongregáció bensőséges karácsonyestje. <425>. Ugyanez nap este a Szerafikumban újra előadták a XI. századi Stellajátékot, Darvasy rendtársunk dallamai szerint, amelyet már 5 [!4] évvel ezelőtt is ugyanígy megtettek (ld. Magyar Kórus 1944, 55. sz.) 62 {Vakáció } A karácsonyi vakáció az idén hosszúra nyúlt. December 20-tól január 18-ig tartott, mert a szénszünetet hozzáfűzték a kevés fűtőanyag miatt. A mi intézetünk ugyanis kellően el van látva fűtőanyaggal, de az intézkedés általános volt. Kissé komikussá teszi az egészet, hogy körülbelül 10 éve nem volt ilyen enyhe tél, mikor szinte mindig 0 fok felett van a hőmérséklet. Olykor még a fák rügyezéséről is lehet hallani. {Újjáépítés } A vakáció alatt újabb tatarozások folytak a gimnáziumban. A padlók repedéseit rendbe hozták, a háború óta először olajozták, a nagy kaput rendbe hozták és megerősítették, újabb üvegezési munkálatokat végeztek el. Már a jövő évre is megkezdtük a szükséges faanyag beszerzését. Az ált. I. osztály szemléltető képeket kapott. Az új esztendő a centenárium éve. 63 A tanári karból alakult munkaközösség centenáriumi évkönyvet szándékozik nyilvánosságra hozni. Rákosi Mátyás éles beszédben helyezte kilátásba a harcot, amint ő említette, az Egyház mögött meghúzódó reakció ellen. Az Új Ember Almanachját elkobozták a centenáriumról írt cikke ellen [!miatt]. {Ajándék } A vakáció alatt a bánhidai erőműtől újjáépítésre 3000 Ft-t kap- 62 A Stella-játék korábbi előadásáról ld. kötetünk 3. sz. függelékét. (a szerk.) 63 Az évi forradalom és szabadságharc centenáriumáról van szó. (a szerk.)

187 1947/ tunk, a VKM-től pedig egy új Terta-vetítőgépet. {Opera } A vakáció alatt december 28-án a Rigoletto és jan. 11-én a Sevillai borbély operaházi előadásait tekintették meg növendékeink. {Nyugdíjazások } Ez alatt az idő alatt változások következtek be a tanári karban. Nyugdíjba helyezték a Rómában tartózkodó dr. Walter János generális-asszisztenst, mint tanárt. Ő már hivatása folytán kikapcsolódott a tatai tanári karból, de a civil tanároknak: Muzslay Jenőnek, Stoll Fülöpnek és Szaif Mártonnak kikapcsolása, akiket szolgálati idejük betöltése miatt nyugdíjaztak, már érezhető hiányt jelent. Biró Imre házfőnök-asszisztenst is felszólították nyugdíjazásának kérésére. A civil tanárok közül kettő még óraadói minőségben szerepel, de így óradíjukat az iskolának kell fedeznie, ami komoly anyagi megterhelés. {Mutáció } Pótlásukra a Tartományfőnök úr Palya Mihályt helyezte hozzánk, mivel nem áll elég ember a rendelkezésére. {Meggyes betegsége } Súlyosbítja a tanárhiányt Meggyes János rendtársunk betegsége. A hadifogság természetesen erősen megviselte, s most ütközik ki rajta a sok nélkülözés következménye. Többször fogta el erős láz, <426> egyszer tüdőgyulladáson ment keresztül. A vakáció alatt alapos belorvosi vizsgálaton esett át Pesten, de komolyabb bajt nem állapítottak meg. Egészséges hízásra volna szüksége. A vakáció alatt, helyesebben utána ismét megbetegedett, s még kénytelen az ágyat őrizni. {Konviktus-ügy } A Ház nyugalmát megzavarja, hogy tudomásunk szerint Konkoly Thege Imre konviktorunk apja, református ember, akinek felvételi kérelmét csak Szűcs János asszisztens, egykori tanárjának személyes közbenjárására teljesítettük, akciót szervez a konviktor-szülők között, panaszokat gyűjt a konviktus ellen, és panaszait nem nálunk, hanem a minisztériumnál akarja előadni. Hasonló nehézséget okoz László Attila, ugyancsak református konviktorunk. Mindenesetre messzemenő türelmünk jele, hogy a nevelés alapjának, a belénk vetett bizalomnak hiánya esetében sem távolították el a konviktusból ezeket a nagy nehezen felvett fiúkat. {Kultúrverseny } Még november 23-án bonyolították le Magyar István rendtársunk elnöklete alatt a Tatai 48-as Bizottság rendezésében az énekkari kultúrversenyt, mely válogató verseny jelleggel küldi a győzteseket a komáromi középdöntőbe. Bírálóbizottsági tagként meghívták dr. Darvasy Mihályt. December 14-én volt a színművek és szavalatok versenye. Ezen bírálóbizottsági tagként szerepelt Bátori József és Darvasy Mihály. A gimnázium VI. osztályából alakult színi együttes a második helyre került, a szavalóversenyben Selmeczi József VII. osztályos tanulónk az első, Halászlaki András VII. osztályos tanulónk a második helyre került. Január 18-án Darvasy Mihály a tatai Nagytemplomban szentbeszédet mondott. Január 23-án dr. Borsa Iván, egykori pesti diákunk, országos levéltárnok járt nálunk, s az Esterházy családi levéltár anyagát felszállította az Országos Levéltárba.

188 /1948. {Az igazgató hivatalos útja } Január 24-én Selmeczi Kovács József igazgató szakfelügyelői konferencián vett részt Pesten, majd 26-tól 28-ig állami megbízásból szakfelügyelői látogatáson volt a gödöllői premontrei intézetnél. {Mutáció } Az ő megérkezésekor tudtuk meg, hogy a Tartományfőnök úr, akit rövidesen paterna visitatiora várunk, Palya Mihály helyett Palotai Mihály latin-magyar szakos rendtársunkat, Zeneakadémiát végzett zenészt helyezte Tatára. Palotai Mihály január 29-én érkezett <427> meg. Szeretettel fogadtuk; adja Isten, hogy Tatán jól érezze magát és sikerrel munkálkodjék a kalazanciusi munkában! {Vendég } Január 30-án vendégünk volt dr. Viczián László, a kultuszminisztérium tisztviselője, aki az autóbusz-terv kivitelezésében van segítségünkre. {Halálozás } Ezen a napon érkezett távirat arról értesített, hogy Tisza Ákos VI. osztályos tanulónk, konviktorunk Budapesten váratlanul meghalt. A szerény tehetségű, szívbajos, de ritka szorgalommal megáldott diákunk hirtelen halála mélyen elszomorított mindannyiunkat. Csak 2 napja vitte el édesanyja; halálára nem számíthattunk. Temetésére, 31-én Darvasy Mihály osztályfőnöke vezetésével osztályából és konviktoraink közül mintegy 30-an utaztak temetésére[!]. R. I. P.! Ezt a könyvet átvizsgáltam és az utolsó paterna visitatio óta rendben vezetettnek találtam. Tata, febr. 1. Sík Sándor rendfőnök Szűcs János titkár {Paterna visitatio } Mint a fenti bejegyzés bizonyítja, megtörtént a paterna visitatio, mely már 9 éve nem volt. A Tartományfőnök urak ez alatt az idő alatt is gyakran felkeresték a Házat, de hivatalos látogatásra sohasem került sor. Január 31-én érkezett Tatára Sík Sándor tartományfőnök úr Szűcs János asszisztens kíséretében. Többszöri időpont-megállapítás előzte meg ezt az érkezést, de a közbejött események végre erre a dátumra módosították a látogatást. Az állomásra Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató ( kollégium = a gimnázium és általános iskola belső jogi egysége) ment a vendégek elé. A postáról telefonon értesítettek az állomási indulásukról. Az atyák a bejáratnál fogadták, és Biró Imre asszisztens-házfőnök köszöntötte Sík Sándort pár keresetlen szóval. Konviktoraink sorfala között, az atyák kíséretében a kápolnába vonult, majd rövid adoráció után visszavonult a szobájába. Itt az atyák felkeresték testületileg, s Biró Imre rövid köszöntésére válaszolva hangoztatta, hogy nem is annyira atyai, mint inkább testvéri látogatásra érkezett. Ezzel kezdetét vette a paterna visitatio. Másnap, február 1-én a Tartományfőnök úr a szentmisén, melyet Szűcs János mondott, szentbeszédet intézett az ifjúsághoz és az egymás iránti fele-

189 1947/ lősségre hívta fel a figyelmüket. Utána fogadta a Szülők Szövetségének tisztelgését, ahol Klapper Gyula helyettes vezető-jegyző <428> köszöntötte, és biztosította a szülői tábor hűségéről. Sík Sándor meglátogatta ezután a gimnáziumot és az általános iskolát, megszemlélte növendékeinket, akiknek feltűnő fegyelmezettsége miatt megelégedését fejezte ki. A délelőtt és a délután folyamán végiglátogatta az atyákat. Este megtekintette a VIII. osztály tanulóitól bemutatott Moliére-vígjátékot, A botcsinálta doktort, illetve annak első felvonását. Az őt melegen ünneplő közönség viharos kívánságának engedve néhány költeményét olvasta fel hálás tapsok között. {Sík-est } Február 2-án reggel kiutazott Tatabányára, ahol szentbeszédet mondott ottani bejáróinknak. Megtekintette a telepet és látogatásokat tett. 6 órakor a tatabányai Madisz nagytermében, melyet diákjaink erre az alkalomara szépen feldíszítettek, és amelyet a szülői tábor és az érdeklődők zsúfolásig megtöltöttek, irodalmi estet tartott. A bányászhimnusz eléneklése után Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató köszöntötte a Tartományfőnök urat Rendünk, a szülői tábor és ifjúságunk nevében. Vass Péter dr. rövid beszédben bemutatta Sík Sándornak a hozzánk oly hűséges tatabányai szülői tábort, majd az 1948-as Irodalmi Diáknaptárban megjelent Benedek Marcell-féle cikkhez alkalmazkodva szólt Sík Sándorról, a költőről, nevelőről, tudósról és vezetőről. Utána a Tartományfőnök úr verseiből adott elő két ízben is, közben nagy beszédben taglalta a katolicizmus helyzetét a demokráciában. A nagyszámú, minden helyet a szorongásig megtöltő közönség lelkes és meleg szeretettel ünnepelte sokáig Sík Sándort. Pihenési ideje alatt a tatabányai vonósnégyes Gounod-, Haydn- és Bihari-számokat adott elő. Diákjaink virággal kedveskedtek Sík Sándornak, Pachmann János pedig a szülők nevében biztosította hűségéről tüzes beszédben Rendünk főnökét. Az est a Himnusz hangjaival végződött. A nagysikerű est után a Tartományfőnök úr szűk körű vacsorán vett részt, ahol Fekete Lajos közp. ált. isk. igazgató köszöntötte. Szállást az esperes-plébánosnál vett, ahonnan másnap reggel Szűcs János asszisztens kíséretében visszatért Pestre. A szép sikerű irodalmi est előkészítésében Vass Péteré az oroszlánrész. Nem titkolhatjuk el megkönnyebbülésünket, mikor az est sikeresen végződött. A mostani erősen kiéleződött helyzetben, mely az Egyház és az állam közt tapasztalható, kockázatos dolog volt <429> Tatabányára vinni a Rend főnökét, aki nemcsak mint egyházi ember, hanem személyében is ki volt téve esetleges inzultusnak ellenfeleink részéről. Némi kellemetlenkedési kísérletek (zajgás, zörgés beszéde alatt) így is történtek, de sikerült a kínos botrányt elsimítani. Igaz, hogy a katolikus életet minden eszközzel ébren kell tartanunk nekünk is éppen Tatabányán, ahol a jövő vezető-osztályával, a munkássággal van módja Rendünknek itt egyedül érintkezni. Nem is kell félni a mi táborunktól, de vannak elegen, akik ellenünk vannak. Sík Sándor beszédében egyenesen és világosan ki is fejtette, hogy a demokrácia és a szocializmus értékes vonásait a kereszténységből meríti: ebben teljesen

190 /1948. egyet értünk és testvérinek érezzük. Van tanításunkban keresztény, katolikus szempontból közömbös rész: intézmények, gazdasági berendezkedések és van ellentétes vonás: amazok materialista felfogása. Véleménye szerint éppen azon fordul a szocializmus jövője, hogy ezt az elavult materialista felfogást a modern természettudományos világképhez alkalmazkodva tudja-e revideálni, mert ha ez sikerül, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy a katolicizmussal közös nevezőre jusson. A Komárom-Esztergom vármegyei Dolgozók Lapja című kommunista lap teljesen félreértve Sík Sándor beszédét, a hercegprímás ellen akarta azt kihasználni, és ellentétet felmutatni. Így még bizonyos barátságos hangot is megpendített Sík Sándor felé. Hogy azonban a papság ellen mégis legyen támadás, ugyanez a lap Gazda István és Csányi László rendtársaink ellen támadó cikket akart hozni az általuk megindított és most érettségihez érkező Dolgozók Gimnáziumának ballagása alkalmából, ahol őket, s a Rendet reakciós színben akarta feltüntetni. Csak nagy nehezen sikerült a cikk megjelenését megakadályozni. Sík Sándor estje tehát támadási felületet adott, de szerencsére kisebb hullámokat indított meg, mint amire számítani reálisan lehetett. {A kollégiumigazgató megbízatása } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató, mint állami szakfelügyelő, szakfelügyelői konferencián vett részt Pesten; a budapest-vidéki állami tankerületi főigazgató megbízásából a gödöllői premontrei Szent Norbert Gimnáziumban, a Francia Gimnáziumban és a Francia Általános Iskolában (melyeket tavalyi érettségi vizsgálati elnökségével ő mentett meg a feloszlatástól), továbbá a kispesti állami és a rákospalotai Wagner Mano magángimnáziumban francia nyelvi szakfelügyelői látogatást végzett. {Kollégák } Január 1-ével Muzslay Jenő és Stoll Fülöp, február 1-ével <430> Szaif Márton civil kollégáinkat, mivel szolgálati idejüket betöltötték, az állam véglegesen nyugdíjazta. Óraadói minőségben tovább is dolgoznak iskolánkban. Részint az ő helyükbe került Tatára Palotai Mihály. Ugyancsak Tatára került óraadói minőségben Nározsni Ilona francia-német szakos tanárnő, boldogult Berkes József rendtársunk unokahúga, aki Tatabányáról bejárva naponta a bejárókat is kíséri. Mindenesetre nehéz a helyzetünk tanerők dolgában. Kevesen vagyunk a 754 diák ellátására. A 20 tagú testületből ember betegség, vagy hivatalos elfoglaltság miatt nem dolgozhatik teljes óraszámmal; a nekik nyújtott kedvezmény pedig 1 ½ tanár heti óraszámát jelentik. Így sok az óradíjas, akiknek illetménye a házra nehezedik, s ez kb. havi 1300 Ft-t jelent. {Vendég } Február 5-7-én vendégünk volt ismét Szűcs János asszisztens, aki a Tartományfőnök úr paterna visitatiót befejező és időhiány miatt akkor fel nem olvasott beszédét hozta Tatára. Téves információ alapján megrovást tartalmazott ez a levél, a sok elismerés mellett, Weiner Ferenc rendtársunk ellen. Azonban a félreértés nyilvánvalóvá vált, s a Tartományfőnök úr magánlevélben rehabilitálta rendtársunkat. Mivel ez azonban a hivatalos levél után csak magánlevélben történt, az utókor számára került be ez így a ház-

191 1947/ történetbe. {Tisza-ügy } Szűcs János váratlan látogatásának másik oka a január 29-én hirtelen meghalt Tisza Ákos konviktornak (ld. 427) ügyével függött össze. A gyermekkorától fogva születési szívbajban szenvedő fiú szülei, hogy a maguk gondatlanságát a gyermek súlyos betegség ellenére való visszahozatalát saját maguk előtt indokolják, illetve mentegessék, egyenesen azt a vádat emelték a konviktus ellen, hogy itt fiúkat rossz kezeléssel, gondatlansággal megölték. Hogy a vádak indokoltsága nyilvánvaló legyen, Szűcs asszisztens vizsgálatot tartott. Mindenkit, aki a fiúval kapcsolatban volt, kihallgatott, sőt vallomását le is íratta. Az egymástól független vallomások egységes képe éppen a vád ellenkezőjét bizonyította, s nyilvánvalóvá vált, hogy különös és szinte kivételező módon bánt mindenki a beteg fiúval, amióta intézetünkbe jött. A szülők szubjektíve érthető, de az objektív szemléletnél tarthatatlan vádjai sorban összeomlottak. {Directorium } <431> Ugyancsak Szűcs János hozta meg a rendi directoriumokat. A háború óta nem kaptunk ilyent; részint eleinte magunk készítettük, később az egyházmegyeit használtuk, végül a váci directorium függvényeként kaptuk meg a piarista directoriumot. Tomek generális atya egyik első cselekedete volt, hogy ezt az új directoriumot kinyomtatta Tarregában, Spanyolországban. Ez már kizárólag piarista igényeknek készült, nagyon gondos és szép kiállításban. {Regulae } Hasonló rendi kiadvány az új Regulae. Ezt azonban nincs módunkban látni, mert csak néhányan kapták meg. A Rend tréfás köznyelvén a bogumil -ok kapták csak hivatalból. Bogumilnek nevezik a rendi reformba teljesen bekapcsolódó rendtársakat. Még Tomek atya a káptalan előtt, a tartományfőnökségben utóda a mostani paterna visitatión említette meg a véglegesnek jelzett reform lehetőségeit. {Reform } Ezek szerint a Kalazantinumból kikerülőkre már áll ez az életforma, a régiek pedig vállalhatják egészben, vagy részleteiben. Aki vállalja, arra kötelező: 1) A szegénység címén nem kap havi járandóságot, mint a többiek (jelenleg 120 Ft), egy összegben egyszerre 20 Ft-t tarthat magánál, s kiadásait mindig a rektor fedezi. Amit keres (pl. stipendium), azt beszolgáltatja a házi kasszába, de annak fedezetéig mindig kaphat kiadásaira. A reformer nem járhat rosszabbul anyagilag, mint aki nem vállalta a reformot. 2) Közös elmélkedésen és más közös imádságon vesz részt, [amely mindenkire kötelező] a ház [azon] tagjain kívül, akik nem reformáltak. 3) Minden nap, havi 1 intenció kivételével, a Rend szándékára misézik. A reformot eddig hivatalból csak Palotai Mihályra terjesztették ki, önként Veszprémi Tibor vállalta eddig. A cél az, hogy minél többen vállalják a Rómától sürgetett életformát önként. Amint egy ház tagjainak a fele már vállalta a reformot, a külön elmélkedés is megkezdődik. Minden rendtagnak joga van a fenti 3 követelményt részben, vagy egészben vállalni. {Meggyes betegsége } Meggyes János rendtársunk közel egy hónapig volt kénytelen az ágyat őrizni. Február közepére szerencsésen felgyógyult, s csu-

192 /1948. pán egy tárgyat tartva meg az iskolában, ismét bekapcsolódott a munkába. Háziorvosunk, dr. Toronyi Ottó ugyan teljes kikapcsolódást ajánlott, de érzése szerint bírja a csökkentett munkát és szívesen végzi azt. {Ifjúsági előadások } Növendékeink Pesten a Madách Színházban Moliére: <432> Zsugoriját, a Nemzetiben pedig az Ember tragédiáját tekintették meg. {Látogatás } Február 6-án a Dolgozók Gimnáziumát bejelentés nélkül akarta megvizsgálni Mészáros Erzsébet tanárnő a VKM részéről. Kellemetlen volt, hogy az előadásokat hivatalosan bejelentve a mieink éppen előző napon fejezték be, és kiadták a szünetet. Így a hivatalos iskolalátogató nem vizsgálhatta meg a mieink munkáját. {Köztársasági ünnep } A február 1-i köztársasági ünnepélyen és a régi helyére emelt új orosz hősi emlékmű felavatásán a rendházat és az iskolákat a két igazgató képviselte. {Bátori } Február 7-én Bátori öccse járt nálunk, aki olyan riasztó híreket hozott, hogy öccsét [!bátyját] ellenfelei keresik. Mintegy 2 hétig tartott ez a bizonytalan helyzet, míg végére a között Bátori Pesten járt, s láthatólag megnyugtató hírekkel, megnyugodva tért vissza. {Szalagavatás } Február 8-án a VIII-osoknak hagyományos szalagavató ünnepélye volt, melyen Patonay József osztályfőnökük beszélt az abiturienseknek. {Táncvizsga } Ugyanekkor zajlott le a díszteremben az Erdélyi [!Endrédy] Imréné tánctanárnő vezetésével két részletben működő tánciskola táncvizsgája. A tanárnő megköszönte a kollégiumi igazgató jóságát, hogy lehetővé tette a tánctanfolyam megrendezését. Az igazgató elismeréssel válaszolt. A növendékek bemutatták, amit tanultak, utána rövid bál következett nagyon jó hangulatban, melyen válogatott vendégek is megjelentek. A mindvégig ellenőrzött és kifogástalan táncmulatság 9 óra után véget ért. {Cserkészet } Veszprémi Tibor úgy értesült, hogy a 146. sz. Révai Miklós cserkészcsapatunkat nem igazolja a Cserkészfiúk Szövetsége Bátori tatai tartózkodása miatt. Úgy látszik, csak pártalapon álló parancsnok vezetése alatt lehet szó igazolásról. {Hideg } Az idei aránylag nagyon enyhe telet február közepén nagyon hideg hét váltotta fel, mely komoly aggodalmakra adott alkalmat a hótakarótól nem védett vetések és a korán rügyező gyümölcsfák miatt. {Fürdés } Február 19-én volt először konviktusi fürdés a háború óta Veszprémi Tibor áldozatossága révén újjáalakított földszinti konviktusi zuhanyfürdőben. {Magyar I. pere } <433> Újabb kellemetlenség híre zavarta meg a Házat. Magyar István rendtársunk még az elmúlt év februárjában Tatabányán, a vasútállomáson beszélgetett munkásokkal, akik előtt politikai viszonyokra terelődött a szó. Egyszer már beidézték a rendőrségre, február 20-án pedig még a múlt év novemberében kiállított népügyészségi vádiratot adtak át neki, melyben [!melyet] a fennálló rend elleni izgatás és szabotálásra való felszólítás címén adtak ki ellene. Járt Győrben a népügyészségen, s 27-én Ta-

193 1947/ tán, a népbíróság kiküldött ötös tanácsa előtt zajlott le a pere. A Kommunista Párt is kiállott mindig demokratikus gondolkodású rendtársunk mellett. A tanúk ellentmondásai miatt a járásbíróságon tárgyalt vádat elejtették, s a hamis eskü gyanúja miatt a tanúkat helyezték vád alá. {Halálozás } Még a háborús idők idején nálunk menekülő Szalay József rendtársunk halálát jelezték Szegedről február 25-én. Rendtársunk tatai származású volt. Isten különös rendelése folytán pár nap múlva jelezték Kecskemétről Bán József rendtársunk halálát is, a kedves öreg járásbíró (ld. 376) elmúlását, aki Szalayval együtt lakott nálunk ugyancsak akkori menekülése idején. A két öreg jó barát szinte egy időben jelent meg az Úristen szent színe előtt. R. I. P.! {Ifj. előadás } Február 29-én növendékeink az Operában a Pillangókisaszszony előadását tekintették meg Veszprémi Tibor és Darvasy Mihály vezetésével. {Betegek } Március elején Biró Imre asszisztens házfőnök néhány napig ágyban fekvő beteg volt epebántalmaival. A hősiesen elviselt betegségből, hála Istennek, rövidesen felépült. De komolyabb baj fenyegette Medveczky János rendtársunkat, a ház nesztorát. Az egyébként vasegészségű, 82 éves öregurat hirtelen szívroham fogta el. Az azonnal megjelenő orvos injekciói eleinte annyira nem hatottak, hogy komolyan kellett számítani János bácsi elköltözésére. Fel is hívtuk figyelmét erre; de hála Istennek erős szervezete legyűrte ezt a megpróbáltatást is, és azóta is frissen, fiatalosan mozog közöttünk. {Iskolalátogatás } A gimnázium és általános iskola felsőbb tagozatában a KTF részéről az általános iskolalátogatást dr. Monsberger Ulrik esztergomi bencés igazgató végezte. Az alsó tagozat egyetlen osztályát Balogh József szentendrei rk. ált. fiúiskolai igazgató látogatta. A látogatás március 9-14-e között zajlott le. Mindkét látogató <434> legteljesebb elismerését fejezte ki. Monsperger dr. gimn. igazgató a példaadó fegyelmet és a minden kritikát kibíró színvonalat emelte ki, különösen a konferencián; Balogh igazgató szerint az I. osztályos gyerekek minden tekintetben II-os színvonalon állanak. Mindketten a Ház vendégei voltak. {A koll. igazgató megbízatása } Alig múlt el az iskolalátogatás, Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a KTF megbízásából hasonló látogatást tett március között Gödöllőn a praemontreieknél a Szent Norbert Gimnáziumban, a Francia Gimnáziumban és a Francia Gimnáziummal kapcsolatos általános iskolában. {Centenárium } Március 15-e az idén volt 100 esztendős nemzeti ünnep. A centenáris ünneplés nagyszabásúnak ígérkezett. Éppen ezért nem is külön házi-ünnepélyen köszöntöttük a nagy napot, hanem részt vettünk a község közös nagy ünnepén, s szinte mi töltöttük ki azt tartalommal. A tatai Öregvár udvarán Magyar István dr. rendtársunk mondta az ünnepi beszédet. Jakab János dr. vezetésével fúvós-zenekarunk Kossuth-nótákat játszott, Palotai Mihály irányításával a gimnázium és általános iskola egyesített énekkarai

194 /1948. Bárdos Lajos: Nemzeti fény a lét, Liszt: Magyar ünnepi dal című műveit és szabadságharci dalokat énekelt[ek]. Az ifjúság nevében Szatmári Sándor VIII. o. tanulónk beszélt. {Előadás } Bánhidán még febr. 29-én az Erőműben Patonay József előadást tartott az 1848-as magyar piaristákról, a VIII. osztály pedig előadta Moliére: A botcsinálta doktor című vígjátékát nagy sikerrel. {Hangverseny } A Tatai Szabadművelődési Tanács március 14-én rendezte meg a gimnázium dísztermében Centenáris hangversenyét. Felléptek: R. Simonffy Margot, Molnár Imre, dr. Rieger Béla, Jancsin Ferenc. A tavalyihoz hasonló színvonalú ünnepély nagy sikerrel zárult. Jancsin Ferenc hegedűművész, a M. Operaház hangversenymestere, házunk vendége volt. {Lelkigyakorlat } Az ifjúsági lelkigyakorlatokat március án tartottuk meg. Az általános iskola növendékeinek Szepes Alfréd bencés tanár, egykori növendékünk, Stoll Fülöp civil-kollégánk fia mondta az 5 szentbeszédet, a gimnazistáknak Meggyes János rendtársunk beszélt, a gimnazista lányoknak pedig Veszprémi Tibor, a Kongregáció prézese mondott külön szentbeszédet. NB. A rendfőnöki titkárrá kinevezett dr. Darvasy Mihálytól Biró Imre vette át a rendház történetének vezetését. 64 {Iskolalátogatások } <435> Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a KTF megbízásából általános iskolai látogatást végzett Gödöllőn a premontreieknél a magyar és francia gimnáziumban és francia ált. iskolában márc között (ld ). Gimnáziumunkban és az ált. iskola felső tagozatában a KTF részéről dr. Monsberger Ulrik esztergomi bencés igazgató tartott iskolalátogatást (márc ). az alsó tagozatot pedig Balogh József szentendrei rk. ált. igazgató látogatta meg márc. 11-én. Monsberger igazgató a ház vendége volt. A márc. 15-i százados évforduló ünnepélyét a tatai Öreg-vár udvarán rendezték. Ide vonult ki az egész ifjúság. Az ünnepi beszédet Magyar István rendtársunk mondta, Jakab János vezényletével az intézet fúvószenekara, Palotai Mihály irányításával pedig a gimn. és az ált. iskola egyesített énekkara szerepelt. Az ifjúság nevében Szatmári Sándor VIII. o. tanulónk beszélt. {Virágvasárnap } Virágvasárnapon hosszú idő után ismét volt barkaszentelés templomunkban. A kórust Palotai Mihály vezette, és tanította be, a passiót Palotai Mihály, Veszprémi Tibor és Magyar István énekelte. A szertartást Darvasy Mihály végezte. {Bejárók új vonata } A bejárók nehéz utazási problémáját részben megoldotta, illetve áthidalta a MÁV új vonatbeállítása, amely lehetővé teszi, hogy a bejárók a tanítás után azonnal hazautazhassanak. Az új vonat engedélyezése ügyében nagy érdeme van Mátray János rendtársunk közbenjárásának. {A konviktus költözése } A húsvéti szünet megkezdése előtt a konviktus eddigi helyiségeiből leköltözött a földszintre, az eredetileg is stúdiumi célokat szolgáló nagyterembe. Ez már majdnem a régi állapotába került vissza, 64 Biró Imre bejegyzése

195 1947/ csupán a linóleum-padló hiányzik, amelyet a kórház annak idején felszedett. A kórház emberei végezték, a falak bontásán kívül, a terem kifestését is. A villanyszerelési munkákat és az ivókutak javítását a rendház végeztette. A linóleum ügyében úgy egyeztünk meg a kórházi főorvossal, hogy a kórház 5000 frt állami [támogatás] kiutalásával kártalanít bennünket a felszedett linóleumért. Ennek az összegnek kiutalása részletekben történik. A kórház 469,68 frtot fordított helyreállítási munkákra. Hosszabb ideig tartott a WC rendbehozatala. A konviktusi fürdőt némi átalakítással (falbontás, ajtóberakás) szintén használhatóvá tettük. A növendékek így kéthetenként vehetnek tusfürdőt. A földszinti prefektusi szoba kifestését a kórház végeztette, a folyosót a rendház festette ki újonnan. A szülők fogadására egyszerű látogató szobát rendeztünk be. {Lelkigyakorlatok } A három napos papi lelkigyakorlatokat a nagyhét első felében tartottuk meg az oratóriumban, a 124/1948. sz. rendfőnöki leirathoz csatolt napirend szoros szemmel tartásával. A lelkigyakorlatokat dr. Erőss József budapesti házfőnök vezette. Nagycsütörtökön, a rendtagok segédletével, ő mondta az ünnepélyes szentmisét, mely alatt a rendtagok énekeltek. A lelkigyakorlatokkal kapcsolatban elvégeztük szabályszerűen a húsvéti renovatio votorum-ot is. Vass Péter rendtársunk lelkigyakorlatokat tartott a nagytemplomban, külön férfiak és külön nők részére. {Telekkisajátítás } A Komárom-Esztergom megyei Földbirtokrendező Tanács jan. 25-én kelt <436> 428/1947. sz. határozatával a megváltás alá kerülő Esterházy-javak között házhelyakcióra jelölt ki a piarista rendház hrsz. alatt felvett Hajdú utcában fekvő kertjéből is kb négyszögöl területet. Az akkori házfőnök, Szűcs János föllebbezést nyújtott be az Országos Földbirtokrendező Tanács-hoz, kérve a sérelmes határozat ránk vonatkozó részének helyreigazítását, illetve helyesbítését. A telekkönyvben telektulajdonosul gr. Esterházy Ferenc szerepel, de a telek haszonélvezője jún. 23. óta a kegyestanító szerzetesrend, és ő a felépítmények tulajdonosa is. A határozat az hrsz. ingatlanból jelölt ki csereterületet 1:1 arányban. A föllebbezés szerint a rendház nem zárkózik el a Hajdú utca vonalába eső házhelyek kiegészítésére szükséges területsáv átengedése elől, csak azt kéri, a csereterület aránya legalább 1:4 legyen, mivel szóban forgó kertünk a község szívében fekszik, a kijelölt csereterület pedig künn a község határában. (A föllebbezés azért beszél csak a Hajdú utcáról, mivel a Katona utca vonalába eső szakasz lakói nem kérték a kisajátítást). Erre a föllebbezésre eddig nem jött válasz. Március 30-án (1948) megjelent Biró Imre házfőnöknél Puhl Aladár mérnök és közölte vele, hogy Esztergomból utasítást kapott az átadandó terület kijelölésére. Kb. 400 négyszögöl területről van szó, nem négyszögölről, és csak udvarkibővítésről, nem kertről is. A mérnöknek adott utasításról nem kapott értesítést a rendház, de nem kaptak az érdekelt háztulajdonosok sem. A márc. 31-én végrehajtott kicövekelésen a ház képviseletében Jakab

196 /1948. János és Magyar István rendtársaink jelentek meg. Mivel nem kaptunk hivatalos értesítést a mérnöknek adott utasításról, és a föllebbezésre sem érkezett még válasz, óvást emeltek a szóban forgó terület kijelölése ellen, de nem gátolták a mérnököt ennek végrehajtásában. A mérnök közölte az érdekelt háztulajdonosokkal is, hogy csak udvar-kiegészítésre szolgáló területről lehet szó. Azt is tudtukra adta, hogy olyan magas kőkerítést kell emeltetniök, hogy azon macska kivételével semmiféle állat se juthasson keresztül. Vitás kérdés volt még a birtokba adás ideje. Magyar István a terület bevetése előtt illetékes egyéntől azt a felvilágosítást kapta, hogy a terület átadására csak a gazdasági év leteltével kerülhet sor. Az érdekeltek a rögtöni átadás mellett érveltek, mivel már befizették a kijelölés költségeit. Ma az a helyzet, hogy az átadandó területet kikarózták, de az átadás még nem történt meg. A terület szép darab föld, de elvesztése nem végzetes még kertünk szempontjából. Ráeső diófasorunkat sajnáljuk leginkább. A kert felügyeletét Magyar István rendtársunk végzi elismerésre méltó szorgalommal, gonddal és buzgalommal. {Válasz a föllebbezésre } Később történt, de ide jegyezzük be, hogy az Országos Földhivatal választ adott május 31-én /1948.II. 4. ügyszám alatt a Komárom Esztergom megyei Földbirtokrendező Tanács 428/1947. sz. határozata ellen beadott föllebbezésre. Részben helyet adott a föllebbezésnek és az igénybe vett ingatlanért 1: 1,5 arányban állapította a cserekártalanítást 1:1 arány helyett (ld ). Ennek a véghatározatnak elvi jelentősége van, mivel a kártalanítás megállapításával elismeri a tulajdonjogot. {Kossuth-díj } <437> A Magyar Köztársaság elnöke, Tildy Zoltán, a szellemi tudományokban kifejtett munkásság elismerésére alapított Kossuth-díjak egyikét Sík Sándor piarista rendfőnöknek adományozta. A díj Ft. A rendfőnök úr márc. 17. kelt 370/1948. sz. iratában tudatta, hogy ő ezt a díjat egyes rendtársak legégetőbb ruházkodási (elsősorban fehérnemű) hiányának pótlására kívánja fordítani. Ez ügyben jelentést kért a házfőnökök útján a segélyre rászoruló rendtagokról. A házfőnök március 25-én terjesztette fel 31/1948. sz. a. a rendtagoknak a segély ügyében benyújtott kérelmét. A rendfőnök úr május 25-én 637/1948. sz. a. küldött leiratában tudatta, hogy a segélykérő rendtagok közül kik kaptak segélyt, és milyen és mennyi ruhaanyagot tudott nekik juttatni. A kapott ajándék kézhez vétele után júl. 12-én 60/1948. sz. a. terjesztette fel a házfőnök a rendtagok köszönetét a rendfőnök úr atyai gondoskodásáért. A rendfőnök úron kívül még Öveges József rendtársunk is kapott Ft összegű Kossuth-díjat. {Tűzbiztosítási szerződés } Az Első Magyar Általános Biztosító Társasággal tűzbiztosítási szerződést kötöttünk. A biztosítási szerződés Ft öszszegről szól. Az évi díj 1000 Ft, de ennek 50 %-a a szerződés záradéka értelmében, a rendház javára visszatérítésre kerül úgy, hogy valójában 5500 Ft díjat kell csak minden évben fizetnünk. Az épületek , ingóságok pedig Ft összegre vannak biztosítva. A gimnázium épülete ,

197 1947/ belső berendezése és felszerelése pedig Ft összegre van biztosítva. A rendház és konviktus épülete , belső berendezése és felszerelése pedig Ft összegre van biztosítva. A gazdasági épület , belső berendezése pedig ; az altiszti ház , belső berendezése pedig Ft összegre van biztosítva. Az altiszti ház belső berendezésén a gimnáziumunk esetleg itt elhelyezendő ingóságait értjük. A kötvény száma: A kötvény jan. 22-én kelt és tíz évre szól. (1948. jan. 1. déli 12 órától jan. 1. déli 12 óráig). {Telekátírási eljárás } Arra a telekre, amelyen házunk áll, és a körülötte lévő telkekre (kert, udvarok) valamint a Hajdú utcában lévő kertre telekkönyvileg biztosított használati joga van a rendháznak. A felépítmények tulajdonjoga a rendre van telekkönyvezve. Novák Rezső, az Esterházy-uradalom volt főtisztje felhívta figyelmünket arra, hogy időszerű lenne ezeknek az ingatlanoknak a rendházra való telekkönyvi átírása. Ezt az átírást már korábban is akarta a rendház, de e terv végrehajtása elmaradt. Novák Rezső, Biró Imre házfőnök és Selmeczi Kovács József gimn. igazgató már tárgyalt is ebben az ügyben Paár Lajos közjegyzővel. Megbeszélték a szükséges teendőket és ezeknek sorrendjét is. Két megoldási terv merült fel: az egyik mód adásvételi, a másik pedig ajándékozási szerződés formájában oldaná meg a kérdést. Az adásvételi szerződés nem árat, hanem kötelezettséget állapítana meg a rendre nézve. A szerződés szerint az ingatlanok ellenértékét úgy állapítaná meg, hogy az ingatlanok átruházása ellenében a vevő, vagyis a rendház tartozik az eladónak vagy jogutódának kijelölése alapján az Esterházy család egy tagjának mindenkor megfelelő külön szobában lakást és teljes ellátást biztosítani. A másik szerződés ajándékképpen juttatná a rendház tulajdonába azokat a telkeket, amelyeknek használati joga számára telekkönyvileg eddig is biztosítva volt. Ez a mód a fundatio teljes bejegyzését jelentené, formai szempontból tehát kétségkívül a szebbik mód lenne. Az átírással <438> járó minden költség a rendet terhelné. Ajándékozás esetén nagyobb az illeték. A telekkönyvben a hitbizomány tulajdonosaként még gr. Esterházy Miklós édesapja, gr. Esterházy Ferenc szerepel. Erről a telekátírási ügyben folytatott tárgyalásról a rendfőnök úrnak is jelentést tettünk, hogy a rendi ügyész véleményét is meghallgathassák. Dr. Péteri Ferenc rendi ügyész felfogása szerint az állandó használat elegendő jogi alap a telekkönyvi átírásra. Tata község elöljárósága kérésünkre bizonyítványt adott ápr. 16-án 1526/1948. sz. alatt arról, hogy ezek a telkek itteni megtelepedésünk óta, illetve jún. 23. óta, amikor elődeinket ezen telkek birtokába ünnepélyesen beiktatták, állandóan a piaristák használatában vannak. Ezt a bizonyítványt megküldtük a rendfőnök úrnak, annak az adásvételi szerződésnek fogalmazványával együtt, amelyet Novák Rezső küldött hozzánk hozzászólás, illetve aláírás végett. A rendi ügyész a rendfőnök úr útján a községi bizonyítványnak némi kiegészítését kívánta az állandó és háborítatlan használat nyomatékosabb kidomborítása érdekében. A

198 /1948. község ilyen értelemben módosította a bizonyítványt. Küldött továbbá egy nyilatkozat-fogalmazványt arról, hogy a hitbizomány jelenlegi tulajdonosa hozzájárul a telekkönyvi átíráshoz. Továbbá a rendfőnök úrnak a járásbíróságnál benyújtandó iratát a telekkönyvi átírás végrehajtása tárgyában. Értesülésünk szerint gr. Esterházy Miklós a beleegyező nyilatkozatot aláírta, és adásvételi szerződés formájában kívánja a telket a rendház tulajdonába bocsátani. Eddig jutott a dolog, mikor megint az a gondolat merült fel (az Esterházy család egy tekintélyes tagja, gr. Esterházy Móric részéről), hogy talán jobb lenne evvel az üggyel várni. Az átírási eljárás tehát pillanatnyilag elintézetlen. {A rendház tetőcsatornája } Javításra került a rendház nagy tetőcsatornahálózata. A munkát Cserfői Ignác szerelő bádogosmester végezte. A csatorna nagyjában jó, de sok kárt okoztak benne a szilánkok, egyes helyeit egészen használhatatlanná tették. A beadott árajánlat 4500 frtról szólt. A munka és a javításra szükséges anyag ára volt benne ebben az összegben. A pótlásra szükséges anyagért folyóméterenként 38 frtot kellett fizetni. Hét folyóméter pótlásra volt szükség. Ez 266 frtba került. A csatornajavítás egész költsége tehát 4766 frt volt. {Üvegezés } Ebben az évben tovább folyt, az újjáépítés keretében, az üvegezés a gimnáziumban, rendházban és konviktusban. 262,39 m2 üvegezése 4587,35 Ft összeget tett ki. {Fűtőanyag } Sokat költött a rendház fűtőanyagra nov. 15-től 131,55 m3 fát vettünk , 20 Ft áron. 328 mázsa szénre 5162,66 Ft-ot költöttünk. Az anyag jó része tartalék a jövő évre. {Mosásügy } A templomi ruhák mosását a Szent Vince nővérekre bíztuk. Felajánlottuk nekik ezért a Hajdú utcában fekvő kertünk kerítésen kívül eső kb 400 négyszögöl területet, amelyet a múlt évben a kórházi apácáknak engedtünk át a kápolna és egyházi fehérnemű gondozásáért. A nővérek hoszszabb tanácskozás után úgy döntöttek, hogy nem vállalják a kertrészt, hanem pénzben kérik a mosási díjazást. Egy alba vagy oltárterítő mosási díja 3 frt, egy karingé 1,50 frt, egy korporálé vagy vállkendő mosási díja 70 f., egy kehelytörlő vagy kéztörlő mosási díja 20 f. A nővérek vállalták az apróbb javítást is. {Ismétlő teológiai vizsgák } ápr. 14-én tartottuk meg az 1538/1947 sz. rendfőnöki leiratban előírt ismétlő teológiai vizsgálatot. A házfőnök és Weiner Ferenc előtt Gazda István, Palotai Mihály és Veszprémi Tibor vizsgáztak, és szép készültséget mutattak fel a rendfőnöki iratban kitűzött tételekből. {1948/49. évi centenáriumi jubileum } <439> A rendfőnök úrnak ápr. 12-én kelt 476/1948. sz. irata intézkedett az 1948/49. évben esedékes centenáriumi jubileum tárgyában. A Szentatyánk halálának 300. és boldoggá avatásának 200. évfordulója alkalmából tartandó jubileum ügyét a rendfőnöki leirat szerint a tavaszi házi gyűlésen kell megbeszélni. Lehetőleg már ezen a gyűlésen kell előterjeszteni és jegyzőkönyvbe is kell foglalni a helyi és országos ünneplésre vonatkozó gondolatokat és ötleteket. Hármas bizottságot

199 1947/ kell alakítani a legalkalmasabbnak látszó rendtagokból. Ők dolgozzák ki részletesen a helyi ünneplést és az országos ünneplésre is benyújtják a fölmerült terveket és gondolatokat. A helyi bizottságok egy-egy tagja részt vesz majd a május végén vagy június elején tartandó központi értekezleten is, amely véglegesen megállapítja az ünneplés módját. A tavaszi házi gyűlésen (1948. máj. 4.) a rendtagok határozata alapján Selmeczi Kovács József gimn. igazgató, Darvasy Mihály ált. isk. igazgató és Bátori József lettek a helyi bizottság tagjai. Templomi és iskolai ünnepség tartását ajánlják a rendtársak, s volt tanítványok bevonásával. Lehetne alkalmi költeményt, esetleg dramolettet íratni Szent Alapítónkról, hogy a jubileumnak irodalmi emléke is maradjon, esetleg pályázatot kellene kiírni. Kép festésével művészi emléket is lehetne állítani, vagy emlékérmet lehetne készíttetni. A templomi ünnepet triduum formájában lehetne megrendezni. A közbejött események miatt jún. 26-án 762/1948. sz. leiratában tudatta a rendfőnök úr, hogy ez a nagyszabású ünneplés, a nehéz helyzetre való tekintettel, halasztást szenved. Egyelőre csak a legintimebb családi körben: Kalazancius-napi misében és prédikációban fogunk a jubileumról megemlékezni. {Szent László, Imre és Erzsébet ünnepe } A rendfőnök úr nov. 7-én 1438/1947. sz. leiratában tudatta, hogy a Szentszék engedélye alapján Szent László, Szent Imre és Szent Erzsébet ünnepét duplex II. classis ranggal, Szent Margit ünnepét pedig (jan. 19.) duplex ranggal ünnepelhetjük. {Új szerződés a kertésszel } A Hajdú utcában fekvő kertünk kertészével nov. 1-én egy évre terjedő új szerződést kötöttünk. A kertész köteles a kertet és a gyümölcsfákat kertészetileg művelni és gondozni, és a naponta szükséges terményeket a rendházba felhozni. Amikor a kerti munka szünetel, a rendház körül neki kijelölt munkát kell elvégeznie. Lakást természetben kap, fűtőanyagul 10 q szenet ad neki a ház. Saját étkezésére használhat fel kerti veteményeket, de ezek nem lehetnek primőr termények. A szerződés pontosan felsorolja, hogy miféle zöldségféléket kap saját használatára és milyen mennyiségben. A gyümölcsfélék teljes egészükben a házat illetik. A kertész fizetése az állami XV. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő törzsfizetés és családi pótlék. Télen 12 napos fizetéses szabadságot kap. Rossz termés esetén a kertészet vezetőjének belátása szerint részesül a terményekből. {Budapesti vendéglátás } Mint a viszonyokra jellemző adatot feljegyezzük a rendfőnök úrnak nov. 7-én kelt 1439/1947. sz. intézkedését. Ennek értelmében minden vidéki házfőnök havonta legalább 10 kilós élelmiszercsomagot küldjön Budapestre vendéglátás céljaira, mivel központi rendházunknak az év alatt sok vendéget kell élelemmel ellátnia. A budapesti rendház vendéglátását napokig élvezni akaró vidéki rendtag rendházának készletéből valami élelmiszert is hozzon magával hozzájárulásul a budapesti vendéglátáshoz. A tatai rendház 10 havi hozzájárulás fejében <440> egy hasított sertés árát (1500 frt), 1q lisztet és 1 zsák zöldségfélét juttatott Budapestre.

200 /1948. {Catalogus Generalis } A rendfőnök úrnak febr. 20-án kelt 246/1948. sz. leiratából örömmel vettük tudomásul, hogy hosszú szünet után újra kiadják a Catalogus Generalist. A kért részletes adatokat febr. 27-én terjesztettük fel Budapestre. {A generale capitulum rendelkezései } Az évi generale capitulum jegyzőkönyvének magyar fordításának megküldése alkalmával tudatta a rendfőnök azonnal végrehajtandó határozatait is. Ennek értelmében beiktattuk a Mindenszentek litániájába a pápáért való könyörgést: V. Oremus pro Pontifice nostro N. R. Dominus conservet eum et vivificet eum et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in animam inimicorum eius! 65 A capitulum elrendelte a director spiritualis kinevezését minden iskolában. Ennek feladata a hivatások ápolása. A rendfőnök úr az intézeti hittanárt nevezte ki. Kimutatást kell felterjeszteni, hogy iskoláink milyen mértékben vannak nyitva szegény fiúk előtt. Jelentettük, hogy van 3 kredenciális, 5 falusi ösztöndíjas, tandíjkedvezményben részesül 82. Ételmaradékot kap 3 család kb. 12 taggal. {Isk. látogatás } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a budapestvidéki áll. főigazg. megbízásából francia nyelvi szakfelügyelői látogatást tett a komáromi állami koedukációs gimnáziumban ápr én. {Ünnepély } Az ápr. 4-i felszabadulási ünnepélyre a gimn. tanulói testületileg kivonultak. {Vendég } Ápr. 10-én és én vendége volt a rendháznak Szűcs János asszisztens. {Tánckurzus } Dr. Endrédy Imréné tánctanárnő vezetésével magyar népi tánckurzus indult meg a gimn. növendékei között. {Pályaválasztási tanácsadó } Ápr. 18-án érettségizni készülő diákjaink számára pályaválasztási tanácsadás volt, amelyet dr. Huszár György budapesti Szent Imre-kollégiumi aligazgató vezetésével három kollégista tartott, akik különböző egyetemi fakultásokat (orvos, mérnök, közgazdász) képviseltek, és részletes felvilágosítással szolgáltak minden felmerülő kérdésre. A tanácsadás iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott, diákjaink szülei is szép számmal jelentek meg. {Kitűnt tanulók } Finta Erzsébet ált. VI. osztályos tanulónk a tatabányai és körzeti sakkversenyen felnőtteket messze megelőzve első helyezést ért el. Téczeli Mária ált. VII. osztályos tanulónk a tatabányai körzeti kultúrversenyen magánéneklésben első helyet nyert. {Hangverseny } A Tatai Szabadművelődési Tanács a gimn. dísztermében rendezte meg ápr. 3-án pesti művészekkel hangversenyét. {Filmvetítés } Iskolánkban újra megindult a filmvetítés. A Bánhidai Erőmű az intézet számára a filmvetítőgéphez ellenállást készített, és akkumulátorainkat rendszeresen tölti. 65 V.: Könyörögjünk N. pápánkért! R.: Az Úr tartsa meg őt, éltesse, tegye boldoggá a földön, és ne adja át ellenségei dühének!

201 1947/ {Zenei kör } A sakk-kör mellett zenei kör is alakult, és vasárnaponként kitűnő és komoly hanglemezek leforgatásával irányítja az érdeklődőket a komoly zene felé. Palotai Mihály a Darvasy Mihálytól szerzett angol lemezeket mutatja be énekeseinek. {Iskolalátogat+ás és kormányképviselet } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a budapest-vidéki tankerületi áll. főigazgató megbízásából francia nyelvi tanulmányi felügyelői látogatást végzett ápr én az aszódi evangélikus Petőfi Sándor Gimnáziumban. Ugyancsak ő megbízást kapott a minisztérium részéről, hogy a gödöllői premontrei gimn. és a francia gimn. érettségi <441> vizsgálatain a kormányképviselői teendőket ellássa. {Mihályfy balesete } Mihályfy Géza rendtársunk ápr. 24-én szerencsétlen esés következtében 3 helyen eltörte a jobb lábát. Hosszabb időt kellett kórházban töltenie. Műtét nem vált szükségessé. Máj. 29-én jött haza a kórházból. {Az olimpiai bizottság szemléi } Április 24-én az olimpiai bizottság tartott helyszíni szemlét a gimnáziumban és internátusban. 27-én az olimpiai keret mintegy 150 főnyi csoportjának elhelyezése érdekében 15 tagú szakértő bizottság tekintette meg a helyiségeket, és azokat alkalmasnak találta. Máj. 1- én Gulyás Kálmán műszaki tanácsos, mérnök felméréseket is végzett. Nagyobb arányú beruházásokra készülnek. Az atlétikai és úszó pályák kivételével minden igényüket a közvetlen környezetben tudják kielégíteni. {A társas ének és zene mint tantárgy } Április 26-tól az ált iskola V. osztályában a latin nyelv helyett a társas éneket és zenét vezettük be. A latin rendkívüli tárgyként szerepel. {Kongregációs tanfolyam } P. Cserjés Sándor jezsuita atya ápr. 29-től máj. 3-ig házunk vendége volt. Kongregációs tanfolyamot vezetett a Tata környéki kongreganistáknak. Máj. 2-án tartotta meg az új kongreganisták avatását Veszprémi Tibor prézes közreműködésével. A szíves vendéglátásért hazulról is meleg köszönetét fejezte ki. A kíséretében volt főiskolai kongreganista is vendégünk volt. {Népünnepély } Máj. 1-én kollégiumunk ifjúsága is megjelent a Népparkban. Délután a gimn. énekkara és diákjaink tréfás számai nagy sikert arattak az ugyanott megtartott ünnepélyen. Palotai Mihály és Meggyes János tanárok vezették az ifjúság szereplését. {Első szentáldozás } Áldozócsütörtökön (1948. jún. 6.) volt első osztályos növendékeink első szentáldozása. Weiner Ferenc hittanár készítette elő őket. Az ünnepélyes szentmisét, szentbeszéddel Darvasy Mihály ált. isk. igazgató mondta. Az előkészítés munkájában nagy része volt tanítónőjüknek, Kubik Lászlónénak. Szentmise után a rendház reggelivel vendégelte meg az elsőáldozókat. A rendház kertjében fényképezés fejezte a szép napot. A fényképezést Weiner Ferenc tanár végezte. {Anyák napja } Máj. 14-én a népparkban rendezett anyák napján az ált. iskola növendékei Kubik László tanító vezetésével szép sikerrel énekeltek. A gimn. ifjúsága nevében Pusztai Erzsébet VI. osztályos tanuló köszöntötte az

202 /1948. anyákat. {Tanítók beosztása } Kubik László és Kubik Lászlóné tanítókat ápr. 30-án osztotta be iskolánkhoz a VKM. Az előző évben a piarista ált. iskolához tartozott Szent Imre iskolába működtek. {Májusi litánia } Május hó folyamán naponként litániákat tartottunk kápolnánkban. {Tanulmányi felügyelők } A Bíboros Hercegprímás Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgatót a KIF jogkörébe tartozó gimnáziumokhoz tanulmányi felügyelővé nevezte ki az 1947/ /50. isk. évekre. Ugyancsak ő Kender József rendtársunkat a természetrajz-földrajzra, Dobroszláv Lajos rendtársunkat pedig a rajzra ált. tanulmányi felügyelőnek nevezte ki a KIF hatáskörébe tartozó középiskolákhoz. {Budó tanár hazaérkezése } Máj. 19-én megérkezett 3 évi hadifogságból Budó Viktor világi tanárunk, aki azután hosszú ideig házunk vendége volt. Júl. 24-én hagyta el a rendházat. {Operai előadás } Máj. 17-én gimnáziumi tanulóink Fazekas József és Darvasy Mihály tanárok vezetésével megtekintették az Operaházban a Francia saláta, Divertimento és Térzene című baletteket. {Tanulmányi kirándulás } Máj. 20-án Péntek József és Fekete Antal budapesti rendtársaink tanulmányi kirándulást vezettek Tatára. {Ballagás } <442> Máj. 21-én volt nyolcadikosaink ballagása. Az ünnepélyes búcsúztatásról a VII. o. gondoskodott. Az udvaron lezajló ünnepségen Selmeczi Kovács József igazgató intézett beszédet az érettségi előtt álló tanulókhoz.

203 1947/ {Dalos, táncos népi bemutató } Május 23-án kollégiumunk nagyszabású dalos-táncos magyar népi bemutatót rendezett a mellékelt műsorral. A gimnázium díszterme alig volt elégséges az érdeklődők befogadására. A rendezés és megvalósítás Bátori József rendtársunk érdeme, de a kivitelezésben az egész tanári kar segédkezett, különösen pedig Veszprémi Tibor és Endrédy Imréné tánctanárnő. Ezen a napon házunk vendége volt Szűcs János asszisztens, Széna Imre és Tölgyesi Márton miniszteri tisztviselők a Közp. Illetményhivatalban. {Versenyvizsga } Az Orsz. Magyar Falusi Tehetségmentés keretében versenyvizsgát tartottunk máj án a gimnáziumban. Az elnöki tisztet dr. Nagy Jenő pszichológus töltötte be a VKM megbízásából. Janson Vilmos volt szegedi tanker. főigazgató a megfigyelői tisztet töltötte be a budapest-vidéki tanker. főigazgató képviseletében. A versenyvizsgán 12 fiú és 7 leánytanuló vett részt. A népi kollégiumok részéről megbízottként Slezák József vett részt a vizsgálaton. {Az Orsz. Sporthivatallal kötött megállapodás } A VKM keretében működő Országos Sporthivatal Tatán helyezi el az évi londoni olimpiára induló versenyzők edzőtáborát. Ezt készítették elő a már említett előzetes szemlék. A versenyzőket a gimnázium és internátus helyiségeiben szállásolják el, a gimnáziumban a férfiakat, az internátusban a nőket. Igénybe veszik a rendház konyháját és nagy raktárhelyiségét is az élelmezés lebonyolítására. Ebben az ügyben május 26-án Melczer Zoltán testnevelési igazgató az Orsz. Sporthivatal részéről és Biró Imre házfőnök a rendház részéről megállapodást kötött. A gimnáziumi irodában megtartott tárgyaláson a házfőnökön

204 /1948. kívül jelen volt Selmeczi Kovács József gimn. igazgató, Darvasy Mihály ált. isk. igazgató, Fazekas József konviktusi igazgató, Jakab János a rendház gazdasági ügyeinek vezetője. A kötött megállapodás pontosan meghatározza, hogy a gimnáziumban és konviktusban milyen helyiségeket ad át a rendház használatba az olimpiai edzőtábor részére jún. 26-tól aug. 15-ig terjedő időre. Az országos Sporthivatal a gimnáziumban a tornatermi öltözőt mosdó és tussoló helyiséggé alakítja át, és ennek berendezését használat után a rendház tulajdonába engedi át. A kis tanári szobát kádas fürdőszobává alakítja át, de használat után eredeti állapotába helyezi vissza. A visszaállítást aug. 25-ig elvégezteti. A helyiségeket kitakarítva veszi át, és használat után kitakarítva adja vissza. A tornaterem tanszereit leltár szerint veszi át és úgy is adja vissza használat után. Az igénybe vett helyiségeket igénybevétel előtt kifesteti. Az Országos Sporthivatal, mivel a rendház konyháját is igénybe veszi, magára vállalja a megállapodás időtartamára a rendházban tartózkodó 20 rendtag élelmezését, továbbá a rendház 23 főnyi személyzetének élelmezését is (egyéb illetményeiket a rendház fizeti). A tábor személyzetét az Edzőtábor vezetésének rendelkezésére bocsájtja, illetve az Edzőtábor személyzetének rendeli alá, kivéve a férfiszemélyzetet, amely részben házon kívüli munkát végez, részben a rendtagok kiszolgálását végzi, de ennek élelmezését is az <443> Országos Sport hivatal vállalja magára. A rendház ebédlője nem esik az átadott helyiségek közé. A házfőnök felterjesztette jóváhagyásra a szerződést a rendfőnök úrhoz (48/1948. sz. a máj. 27.). A rendfőnök úr jóváhagyta (656/1948. máj. 29.) azzal, hogy a múlt évek azonos időszakában fogyasztott villanyáram fölötti mennyiséget az Országos Sporthivatal viselje. {Egyházi hangverseny } Május 29-én a kapucinusok templomában tartott egyházzenei hangversenyen, amelyet a Tatai Kamarakórus rendezett, Darvasy Mihály ismertette az egyes számokat összekötő szöveggel. {Neszmélyi előadás } Máj. 30-án a neszmélyi templom építésére rendezett ünnepélyen kollégiumunk ifjúsága a Sallai Szép Kata című ballada előadásával és népi táncokkal szerepelt szép sikerrel Veszprémi Tibor, Meggyes János és Palotai Mihály tanárok vezetésével. {Felekezeti iskolák államosítása } Május hónapban indult meg a felekezeti iskolák államosítása érdekében a nagy agitáció. A kommunista és a szociáldemokrata párt egyesüléséből keletkezett Magyar Dolgozók Pártja, az egyesült párt hivatalos megalakulása előtt, már kisújszállási ülésén nyilvánítja ki, hogy az államosítást akarja. Ez május 9-én történt. Ezzel elkezdődött a közvélemény előkészítése és megnyerése (rádió, sajtó, gyűlések, aláírások gyűjtése). Május 13-án, Tatabányán a pedagógusokat gyűjtötték össze, hogy állást foglaljanak az államosítás mellett. Az ilyen gyűlésekről sürgönyök mentek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és kívánták az államosítást. Május 15-én Ortutay Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter bejelentette az államosítást. 16-án olvasták fel a templomokban a kat. püspöki kar körlevelét az államosítás ügyében. Ezt a körlevelet több is követte. 20-án Bors Szil-

205 1947/ veszter, a pedagógusok helyi szakszervezetének elnöke a gimnáziumban járt, és azt kérte, hogy mi is kívánjuk táviratban az államosítást. Selmeczi Kovács József igazgató elutasító választ adott. {Leltározás } Esztergom és Komárom megye alispánja az államosítási törvény meghozása előtt elrendelte az iskolák leltározását. Éppen folytak az érettségi vizsgálatok, mikor (jún. 10.) leltározás végett megjelent Miskolczy László főjegyző és Molnár Miklós bíró. Az éppen folyó vizsgálatok és évzáró munka miatt (jún. 11.) (Te Deum, bizonyítványosztás, beírások, magánvizsgák), a leltározás népes bizottság részvételével csak jún. 12-én történt meg. Azt igazgató kötelességszerűen tiltakozott, de nem ellenkezett. {Internátusok zárolása } Jún. 16-án hozta meg az országgyűlés az államosítási törvényt, de a Magyar Köztársaság már előbb zár alá vette 6500/1948. sz. korm. rendeletével a nem állami kisdedóvodák, iskolák és velük összefüggő tanulóotthonok épületeit, berendezését, felszerelését és ezek fenntartásának célját szolgáló egész vagyonát az jan. 1. napján fennállott leltári állapot szerint. A rendelet szerint a kormányrendelet intézkedéseinek végrehajtásáért az iskola igazgatója és nevelőtestületének minden tagja saját beosztásában felelős. {Tárgyalások } Az államosítással kapcsolatban tárgyalások kezdődtek a felekezetekkel bizonyos iskoláknak az államosítás alól leendő mentesítése tárgyában. A protestáns egyházak legfőbb egyházi testületei vették fel előbb a tárgyalást. A Bíboros Hercegprímás a tárgyalások megkezdése előtt bizonyos biztosítékok megadását kívánta a miniszterhez máj. 29-én írt levelében. Erre a miniszter azt válaszolta, hogy a tárgyalások megkezdésének és jó légkörben való lefolytatásának alapvető szükségessége [!feltétele] az, hogy a magyar püspöki kar hasonlóan a protestáns egyházak legfőbb egyházi testületeinek megnyilatkozásaihoz, határozott és világos állásfoglalásban ismerje el, a Magyar Köztársaság kormányát, a magyar demokrácia <444> megtett intézkedéseit, különösen a földreformot és a gazdasági természetű államosításokat. A tárgyalások megkezdéséhez a Magyar Köztársaság iránti elismerésnek ezek a deklaratív biztosítékai szükségesek. Kéri a miniszter a hercegprímást a szükséges intézkedések megtételére, bízva benne, hogy a tárgyalások megkezdése elől az akadályok immár elhárulnak; mert a tárgyalások megkezdésének elhúzódásáért nem a Magyar Köztársaság kormányát terheli a felelősség (Magyar Nemzet, jún. 12. száma). Jún. 29-én jelent meg a hírlapban a Magyar Távirati Iroda jelentése arról, hogy jún. 28-án délelőtt dr. Kürthy Menyhért elnök-főigazgató vezetésével a kat. szerzetesrendek négytagú küldöttsége jelent meg Ortutay Gyula vallásés közoktatásügyi miniszternél és kérte, hogy jelöljön ki bizottságot a szerzetesrendi iskolákról való tárgyalás megkezdésére. Ortutay miniszter még a dél folyamán kijelölte a tárgyaló bizottság tagjait. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban július 1-én a kora délelőtti órákban Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetésével megkezdődtek a tárgyalások a püspöki kar és a szerzetesrendek megbízottaival a katolikus, illetve a szer-

206 /1948. zetes iskolák ügyében. A tárgyaláson Endrédy Vendel és Sárközy Pál apátok, Sík Sándor és Borbély István rendfőnökök vettek részt. (MTI). A MTI a júl. 14-én megjelent hírlapokban adta ki a Magyar Kurír júl. 12-i számában megjelent közleményre válaszát. A Kurír közleménye szerint u. i. az illetékes egyházi hely megállapítása szerint a püspöki kar megbízottai nem tárgyaltak a kultuszminisztériummal, s ha megbeszélések folytak, ezek résztvevői nem a püspöki kar megbízottai voltak. Az illetékes hely válasza szerint a szerzetesi bizottság a tárgyalások során leszögezte, hogy nemcsak a szerzetesi iskolákra vonatkozó megbeszélésekre, hanem általában a katolikus iskolák helyzetének megtárgyalására is felhatalmazást kapott. Sárközi apát a megbeszélések során közölte, hogy a püspöki karral egyetértésben (erre az egyeztetésre Rómából generálisaik utasítása is kötelezi őket) megbeszélést kívánnak folytatni a katolikus iskolákkal kapcsolatban előállott helyzetről A Kurírban közölt nyilatkozat arra indítja az illetékeseket, hogy a jövőben a hasonló jellegű bizottságokat ne tekintse felelős tárgyaló tényezőnek. Az egyházi részről elhangzott nyilatkozat háttere és körülményei illetékes magyarázat hiányában nem ismertek előttünk. Az a valóság, hogy a tárgyalások ebben a stádiumban megszakadtak. Mint a megjelent körlevelek mutatják, a püspöki kar állandóan foglalkozott a kat. iskolák államosításának kérdésével, a rendfőnökök is ismételten tanácskoztak, de a megegyezés kérdése nem jutott előbbre. {Állami tanárokká való átminősítés } Jún. 18-án Selmeczi Kovács József igazgató megkapta állami kinevezését igazgatóvá. A budapest-vidéki tankerületi főigazgatótól jún. 19-i kelettel a következő iratot kapták névre szólóan az egyes tanárok: Értesítem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter /1948. V. számú rendeletével az 1948:XXXIII. tc. 2. -ában foglaltak alapján évi július hó 1-i hatállyal állami gimnáziumi tanárrá átminősítette és jelenlegi szolgálati helyére osztotta be. Illetményének folytatólagos folyósítása iránt jelenlegi besorolásának alapulvételével egyidejűen intézkedés történt. Aláírva: Juhász Imre tankerületi főigazgató. Erre a rendeletre, az igazgatóval együtt, valamennyien ezt közölték a főigazgatóval: nincs módomban elfogadni az átminősítést, kivéve, ha intézetünk a meghagyott iskolák között szerepel, mivel mint szerzetes csak rendfőnököm engedélyével fogadhatok el szolgálati beosztást. A hittanár rendfőnöki engedéllyel elfogadhatta az átminősítést, mivel a hittanítás az államosított iskolákban megmaradt. <445> jún. 26-i kelettel /1948. V. sz. alatt közvetlenül a vallás- és közoktatásügyi minisztériumból újabb névre szóló irat érkezett az átminősítés ügyében: Felhívom, hogy a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában rendelkező 1948: XXXIII. t. c. végrehajtásáról szóló 8000/1948. VKM számú rendelet 42 -ának (7.) bekezdése alapján az évi július hó 10. napjáig nyilatkozzék abban a tekintetben, hogy az állami átminősítést elfogadja-e

207 1947/ vagy sem, Ha évi július hó 10. napjáig az állami átminősítés elfogadását tartalmazó nyilatkozatot postára nem adja, úgy tekintem, mintha állásáról minden jogigény (nyugdíj, végkielégítés, stb.) nélkül lemondott volna. Az átminősítés elfogadását tartalmazó nyilatkozatot az illetékes tankerületi főigazgató címére ajánlott levélben kell postára adni. Nyilatkozatott kell tennie annak az alkalmazottnak is, akinek az iskoláját az 1948:XXXIII. tc. 1. (2.) bekezdése alapján a kormány esetleg mentesíti. Ha az iskolát később mentesítik, az alkalmazott nyilatkozata természetesen hatálytalanná válik. A rendi tanárok és igazgatók idejében megküldték a főigazgató címére az állami alkalmazásról lemondó nyilatkozatokat, de végelbánást kértek. Az eljárásra vonatkozólag a rendfőnökségtől kaptak utasítást az átminősítés ügyében érkezett iratokkal kapcsolatban. {Az intézet átadása. Új igazgatók } A leltározás az államosítással kapcsolatban nálunk jún között történt. Jún. 22-én járt itt dr. Nemes János esztergomi tanfelügyelő és Kubik László tanítót bízta meg az ált. iskolai igazgatói teendők végzésével. Június 26-án Janson Vilmos volt szegedi tankerületi főigazgató, budapest-vidéki tankerületi főigazgató helyettese itt a helyszínen bízta meg Baghy György intézeti világi tanárt a gimn. igazgatói teendők ellátásával. Az átadás június 24-én, illetve 28-án ment végbe. {A konviktus elkülönítése a rendháztól } Az államosítási törvény alapján állami tulajdonba került konviktusunk is. Az államosított konviktus épületének a rendház épületrészeitől való elkülönítése Kiss Sándor miniszteri tanácsos, Viczián Béla miniszteri osztályvezető, Baghy György áll. gimn. megbízott igazgató, Fazekas József volt piarista konviktusi igazgató és Selmeczi Kovács József volt piarista gimn. igazgató jelenlétében július 26-án a következő módon történt meg. Egykori tervrajzból megállapítást nyert, hogy az 1765-ben épült piarista rendház U alakú építményének két üresen hagyott szárnya közé ékelődött be a tatai kegyesrendi társasház költségén 1930-ban a piarista konviktus egyemeletes épülete. Ez az épületrész megy át az állam tulajdonába. Az állami tulajdonba átmenő épületrész két lépcsőház között fekszik. Az északi részen lévő lépcsőház az állam tulajdonába megy át. Ezen megközelíthető a padlás, amelyet a rendház padlásától az állami konviktus igazgatósága elkülönít. A konviktus nagy tanulóterme alápincézett. A pincehelyiségbe vezető ajtó és lejárat közös. A rendház pincéje (kripta) elkülöníthető. A konviktusnak külön bejárata nem volt. A bizottság megállapította, hogy államköltségen a játékszoba egy részéből külön kijárat építendő az utcára. A konviktus déli oldalán lévő lépcső (1930 előtt épült) a piarista rendház tulajdona marad. Ezen megközelíthető a rendház I. emeleti helyiségein kívül a rendház padlása is. A konviktusnak ebédlője, ebédlő-felszerelése, konyhája, konyhafelszerelése nem volt. A piarista rendházét használta. Ezek <446> továbbra

208 /1948. is a rendház tulajdonában maradnak. A villanyfelszerelés elkülöníthető. A vízvezetéki motorház és motor közös megegyezéssel kerül használatba. A konviktusnak udvara, kertje nem volt. Az idézőjelek közé tett bizottsági jelentést terjesztette fel a házfőnök a rendfőnökségre (1948. júl. 28-án 66/1948. sz. a. ). Ugyanez a jelentés ment el VKM-ba is. Aug. 9-én itt járt a konviktusban Juhász Imre budapest-vidéki tankerületi főigazgató helyettesével, Janson Vilmos főigazgatóval. A konviktus elkülönítésére vonatkozó megállapodás nagyon jó szolgálatot tett esetleges külön tervek ellenében. {A konviktus leltározása. Új igazgató } Itt a helyszínén nevezte ki a főigazgató Gyarmati Ernő intézeti testnevelési tanárt konviktusi igazgatóvá, akinek írásos kinevezése 11-én érkezett meg. Aug. 11-én és 12-én folyt le a konviktus leltározása Baghy György áll. gimn. megb. igazgató, Gyarmati Ernő áll. konviktusi igazgató, Tell Sándor házfőnök, Selmeczi Kovács József volt gimn. igazgató és Fazekas József volt konviktusi igazgató részvételével. Gyarmati József orvostanhallgató, Gyarmati Ernő igazgató fia is jelen volt, mint jegyző. Az államosítás ügyének lehetőleg összefoglaló ismertetése következtében némi szakítást szenvedett más események folyamatos bejegyzése. {Kormányképviselői kiküldetés } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a VKM megbízásából kormányképviselői minőségben elnökölt a gödöllői Szent Norbert gimnázium és a francia gimnázium érettségi vizsgáin jún ig. {Tornaünnep } Jún. 6-án, kedvezőtlen idő ellenére, nagy sikerrel rendezte meg a kollégium ifjúsága nagyszabású sportünnepélyét és a tornavizsgát a TAC sportpályán Gyarmati Ernő, Kubik László és Hadnagy Margit vezetésével. Feltűnt a lánytanulók fegyelmezett felvonulása. {Érettségi vizsgálat } Az érettségi vizsgálatok jún között zajlottak le dr. Zibolen Endre tanügyi főtanácsos, ny. áll. gyakorló gimn. igazgató elnöklete és dr. Szabó Lajos esztergomi áll. gimn. igazgató kormányképviselősége alatt. Mindketten a rendház vendégei voltak. {Te Deum } A tanévet jún. 11-én zártuk ünnepélyes Te Deummal. A bizonyítványokat is ezen a napon osztottuk ki. 630 tanuló jelentkezett előjegyzésre. {Az edzőtábor } Jún. 28-án nyílt meg az olimpiai edzőtábor. A 442. lapon ismertetett megállapodás értelmében a mintegy 200 főnyi tábor ellátása keretében kapott élelmet a rendház 20 tagja is. Aug. 3-án mentek el az utolsó olimpikonok. A felszámolás még némi időt vett igénybe, a gazdasági vezetők csak később távoztak. Az olimpikonok között számos volt piarista diák találkozott. Az olimpián szép sikerrel szerepeltek a tábor volt tagjai. Az edzőtábort meglátogatták: Tildy Zoltán köztársasági elnök, Rajk László, Ortutay Gyula, Veres Péter, Vass Zoltán miniszterek. {Ezüstmise } Bátori József rendtársunk júl. 2-án mondotta el ezüstmiséjét

209 1947/ Budapesten. {Alsógallai plébánia } Vass Péter és Meggyes János rendtársaink júl. 1-én vették át az alsógallai plébánia vezetését a távollévő plébános helyettesítőiként. A rendfőnök úr engedélyt adott Vass Péternek, hogy a győri püspök megbízásából ideiglenesen elláthassa a plébánia ügyeit (1948. júl. 22-én, 764/ sz. a.). {Vendégek } Júl. 12-én Szűcs János asszisztens volt vendége a háznak, 26- án a közélelmezési minisztériumból Berta Pál és Kovács László, 31-én Zömbik Miklós a diákjaival rendezett dunántúli kerékpárútja alkalmával Az olimpikonok ittléte alkalmával vendégül látta a ház Előd István budapesti teológiai tanárt, Kerényi Lajos, Divald István és Holl Béla rendi tanárjelölteket. {Esküvő } <447> Szarvas György tanítványunk júl. 11-én déli 1 órakor tartotta esküvőjét kápolnánkban Nádas Ágnessel. Az esketést Öveges József rendtársunk végezte. {Házfőnökváltozás } Biró Imre házfőnök május 14-én tiszte alól való felmentését, és új házfőnök kinevezését kérte. A rendfőnök úr júl. 8-án kelt 816/1948. sz. iratában elfogadta a lemondást és köszönetét és elismerését fejezte ki Biró Imrének házfőnöki működéséért. Utódává ideiglenes minőségben Tell Sándort nevezte ki. A ház átadása illetve átvétele július 17- én történt meg dr. Karl János és Szűcs János asszisztens jelenlétében. {Mutáció } A rendfőnök úr aug. 6-án 964/1948. sz. közölte az 1948/49. tanévre egyelőre elrendelt személyi változásokat. Dr. Darvasy Mihály rendfőnöki titkári minőségben Budapestre került. Évekig vezette nagy gonddal és buzgósággal a rendház történetét. Jakab János Magyaróvárra, Mihályfy Géza pedig Mernyére kapott áthelyezést. Helyükbe jönnek Szűts Ferenc Magyaróvárról, Csányi László és Hegyi Ferenc Debrecenből. {A rendtagok beosztása és foglalkoztatása } Sík Sándor rendfőnök úr július 22-én 879/ sz. a. kérelemmel fordult a győri megyéspüspökhöz, hogy mosonmagyaróvári és tatai rendházunknak az iskolából kiszoruló tagjai számára létalapjuk és papi működésük biztosítása érdekében intézkedjék az esedékes egyházmegyei dispoziciók alkalmával. Magyaróváron 5-6, Tatán pedig atyáról van szó. Valamennyi férfi tanítórendénél nagyobb számunknál és kizárólag tanítói jellegünknél fogva nehéz történelmi helyzetben erre valamennyi testvérrendnél jobban rá is szorulunk. Tell Sándor házfőnök július 30-án volt Győrben a püspök úrnál, akinek szintén az az elgondolása, hogy a kihelyezett rendtagok lehetőleg együtt maradjanak. Az irodaigazgatóval ideiglenesen a következő beosztás történt: Alsógallán működnének Vass Péter, Darvasy Mihály, Gazda István, Palotai Mihály (ő esetleg Bánhidán a kántori teendők végzésére), Hegyi Ferenc (ő esetleg Felsőgallán), Csányi László lelkészi vagy hitoktatói szolgálatban. A sok alsógallai kihelyezésben Tatabánya is számba van véve, mert ezek a helyek aránylag közel vannak egymáshoz. Meggyes János Környén tenne szolgálatot. A többi rendtag Tatán maradna hitoktatói vagy lelkészi minőségben.

210 /1948. Medveczky János és Biró Imre nyugalmazott rendtagok különösebb beosztás nélkül (ők a plébániát segítenék ki misézéssel). Tatáról járna ki Jakab János Naszályra, Veszprémi Tibor pedig Bajra, Mihályfy Géza, Bátori József és Santora Mihály beosztása még bizonytalan. Aug között Tatára jön az irodaigazgató, és velünk együtt elintézi az elhelyezéseket. Kápolnánknak önálló lelkészséggé nyilvánítása a püspök úr szerint könnyen fog menni. Erről a beosztásról tett jelentést a házfőnök a rendfőnök úrnak júl. 31- én, tehát még a személyi változások megérkezése előtt. Csányi László és Hegyi Ferenc neve már szerepel a tervezetben, mivel hallottuk, hogy ide fognak kerülni. Egyébként a beosztásban nem a nevek a fontosak, hanem az elhelyezkedő rendtagok száma. Gyirmóty Gyula tatai plébános aug. 16-án Győrben járt. Utazása előtt mondta, hogy az aulában érdeklődni fog a rendtagok elhelyezése ügyében. Hazaérkezése után felkereste Tell Sándor házfőnök és Selmeczi Kovács József házmásodfőnök. A plébános véleménye szerint helyben az egyik kápláni állás és a hitoktatói állások volnának a rendtagokkal betölthetők. A plébános megígérte, hogy a megbeszélés alapján jelentést fog tenni a püspöki irodának. Az irodaigazgató a házfőnöki jelentésben említett időben nem jött el Tatára. {A generális itthon } <448> Tomek Vince generális úr, aki július 25-én érkezett Budapestre, aug. 16-án indult vissza Bécsen át Rómába. Elutazása előtt felkereste Esztergomban a hercegprímás urat. Nem tudjuk, hogy itthonléte mit jelentett a szőnyegen forgó nagy kérdések elintézésében. A rendfőnök úrnak mindenesetre fontos volt, hogy a hazai viszonyokat ismerő legfőbb elüljáróval három héten át állandóan tanácskozhatott, mikor oly nehéz az eligazodás és irányítás, és oly óriási a megoldandó feladat. Adjon Isten neki erre lelkierőt és kegyelmet! {Szent István napja } A koaliciós pártok, népi szervezetei és a Nemzeti Tanács Szent István napján, aug. 20-án rendezték meg az Öreg-vár udvarán az új kenyér ünnepét. Előző este fáklyás zenés takarodó, reggel zenés ébresztő volt. Szent Istvánról alig esett szó, a szónokok aktuális ügyekkel foglalkoztak. A házhelyhez jutottak részére kiosztották a telekkönyvi végzéseket. A vár udvara tele volt emberrel, ott volt a katonaság, rendőrség képviselete, az éppen itt időző női rendőrtanfolyam közel 100 résztvevője, a SZIT-leánytábor, a munkás érdekeltségek, hivatalok és más érdeklődők. A rendház is kapott meghívót. A házfőnök és több rendtag vett részt az ünnepségen. Délután népünnepély volt a parkban. {Női rendőrtanfolyam a gimnáziumban } Alig távoztak a gimnáziumból az olimpikonok, megjöttek a női rendőrtanfolyam tagjai. Ez volt 6 hónapra terjedő tanfolyamuk befejező időszaka. Legnagyobb részük 4-6 elemi iskolai előképzettséggel került a tanfolyamba, de volt köztük középiskolás, érettségis és felsőbb iskolás is. Voltak köztük asszonyok, sőt anyák is. A gimnáziumban voltak elhelyezve, a gimnázium udvarán főztek részükre. Sok tanulnivalójuk volt, el voltak foglalva. Fegyelmezett viselkedést tanúsítottak, jó emléket hagytak maguk után. Templomban is lehetett női rendőröket látni,

211 1947/ gyónni és áldozni is. A kormányzat látta el őket alsó és felső ruhával, és fizetést is kaptak, úgy hallottuk, hogy leginkább gyermekvédelmi célokra fogják őket használni. Aug. 9-én jöttek és 22-én távoztak el. Fegyelmezetten, vállukon puskával meneteltek. Hat dobos verte a marsot (egy férfi és öt nő). Egy férfi trombitásuk is volt. Nem egészen teljes század volt (92). {A felekezeti iskolák helyreállítása } A felekezeti iskolák államosításával kapcsolatban az újságok mozgalmat indítottak ezen iskolák helyreállítására. Nem tudjuk, valóban oly elhanyagolt állapotban voltak-e ezek országszerte és olyan nagy számban-e, mint az újságok írták. Itt Tatán sem a katolikus, sem a református iskolák nem voltak elhanyagolt állapotban. Mi nagyon sok pénzt költöttünk üvegezésre, padokra, vízvezetékre, festésre. Nem tudom, hány iskola volt az országban olyan jó állapotban, mint a mienk. Elfogulatlan szemlélők ezt sokszor megállapították júl. 17-én megalakult Budapesten Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöksége alatt az államosított iskolák helyreállításának országos bizottsága a helyreállítási munkálatok egységes irányítására. A miniszter szerint az államosítással az iskola a magyar népé lett. Hogy ezt a magyar nép is így akarja, annak bizonyítéka nemcsak az a sok ezer sürgöny, amelyek a törvény megalkotása előtt érkeztek hivatalos helyekre, hanem az a mozgalom is, melyet a magyar dolgozók saját elhatározásukból kezdeményeztek, hogy az elhanyagolt iskolákat helyreállítsák és felszereljék. Ezzel a tevékenységével a magyar nép hozzá akar járulni <449> az államosítási törvény jó végrehajtásához. Az intézőbizottságnak a társadalomhoz intézett kiáltványa szerint 4760 felekezeti iskola közül több mint 3000 olyan állapotban van, hogy azok egyáltalán nem felelnek meg a demokratikus köznevelés korszerű követelményeinek. (Magyar Nemzet, júl. 18. sz.) A nem felekezeti iskolák állapotáról nem esik szó. Az összehasonlításból lehetne tisztán látni a dolgokat. {Új köztársasági elnök } Tildy Zoltán köztársasági elnök júl. 30-án lemondott. Az országgyűlés aug. 3-án közfelkiáltással Szakasits Árpádot, a Magyar Dolgozók Pártjának tagját választotta köztársasági elnökké. {Közös használatba és tulajdonba vett dolgok az államosított internátus részére } Megemlékeztünk arról (ld. 445), hogy megtörtént a konviktus épületének elkülönözése a rendház épületrészeitől. A konviktusnak nem volt külön konyhája és ebédlője, külön saját konyha- és ebédlő-felszerelése. Mint nálunk, úgy sok más helyen is a szerzetesrendi konviktusok állami tulajdonba vétele és elkülönzése alkalmával nem lehetett az államosított tanulóotthonok részére különálló konyhát felállítani, mert a tanulóotthonoknak nem volt külön konyhája, a kibővített rendi konyha látta el a konviktust is. Ezért a VKM aug. 16-án 169/100/1948. sz. alatt külön rendeletet adott ki az államosított tanulóotthonok működésének biztosítása érdekében (Dr. Kovács Máté államtitkár írta alá). Ezt a rendeletet Juhász Imre budapest-vidéki tanker. főigazgató aug. 18-án küldte meg az itteni államosított konviktus igazgatójának, Gyarmati Ernőnek. E rendelet intézkedései:

212 / ) A rendi (nem állami) konyhafelszerelést az iskolai szükséglet kielégítésére szolgált részében a 8000/1948. VKM rendelet 9. 2) bekezdése értelmében állami tulajdonba kell venni. 2) A rend (nem áll. iskolafenntartó) konyhahelyiségeit, tárolóhelyiségeit stb. valamint a szükséglettől függően az állami tulajdonba nem kerülő konyhafelszerelést a 8000/1948. VKM sz. rendelet 8. 2) bekezdése alapján, megállapodással, átmenetileg közös használatba kell venni. A közös használattal járó kiadásokat (fűtőanyag, víz, világítás stb.) arányosan megosztva viseli a rend, ill. az állami tanulóotthon. Az igazgatók ne tekintsék ezt az állapotot véglegesnek, és igyekezzenek lehetőséget keresni, hogy a kérdéses helyiségeknek és esetleg felszereléseknek közös használata mielőbb megszüntethető legyen azzal, hogy a rend a rendtagok aránytalanul kisebb számára való tekintettel kisebb méretű, de a rendtagok szükségleteinek megfelelő hasonló felszerelési tárgyakat kapjon. Gyarmati Ernő még a rendelet vétele előtt járt Budapesten Szűcs János asszisztensnél, és azt kérte, hogy a rend segítse elő az államosított internátus benépesítését és üzembe helyezését. Ebben az ügyben aug. 21-én tárgyalást folytatott az itteni rendház vezetőségével. Az elkülönzést végző bizottság megállapította, hogy az internátus épületében külön konyha, ebédlő és éléstár létesíthető, sőt az utca felé folyosó létesítésével bejáró nyitandó. <450> Tehát a most felvett jegyzőkönyvbe foglalt megállapodás nem terjed ki a rendház konyhahelyiségére, az ebédlőre és éléstárra. A megállapodást Tell Sándor házfőnök és Gyarmati Ernő megb. igazgató kötötte. Tanúk voltak Baghy György megb. gimnáziumi igazgató és Budó Viktor gimn. tanár. Az aug. 21-én kelt egyik jegyzőkönyv leltári melléklete felsorolja a piarista rendháztól közös használatra átvett konyhafelszerelési tárgyakat (főző-, sütő- előkészítő-, tálaló- és mosogató eszközök, edények, konyhamérleg, mázsa, zsíros bödön), berendezéseket (2 konyhai, 3 ebédlői asztal, 30 szék.), tárolóhelyiségek (pincehelyiség, mosókonyha-helyiséget tartozékaival (üst, teknő, öblögető dézsa, benzines hordó fahamu céljára.). A házfőnök ideiglenesen hozzájárult ahhoz, hogy a rendház épületéhez tartozó gazdasági udvar egy részét, amely a gimnáziumot és az internátust összekötő gyalogjáró jobb (tehát utcai) felére esik, a tanulóotthon használhassa. A vízszolgáltató gépház, a kút és a csatorna közös használatba kerül, és az ezzel járó költségeket arányosan megosztva viseli a rend, az állami gimnázium és a tanulóotthon. Közös használatba kerül a rendház folyosójának az a része, amely a rendházon keresztül vezet a tanulóotthonból a kijárathoz. Az ugyanott aug. 21-én kelt másik jegyzőkönyv felsorolja azokat a konyhafelszerelési tárgyakat, amelyek a 8000/1948. VKM sz. rendelet 9. 2) bekezdése értelmében a tanulóotthon tulajdonába mentek át. Leltár szerint a következő tárgyak: 1 db 50 l alumínium fazék 1 db 48 l alumínium lábas

213 1947/ db 30 l alumínium lábas 3 db porcelán főzelékes tál 2 db leveses tál A jegyzőkönyveket és a hozzájuk csatolt leltárakat aláírták Gyarmati Ernő, Baghy György és Budó Viktor. Tell Sándor házfőnök nem írt alá semmit. {Új háztagok } Az idehelyezett rendtagok közül Hegyi Ferenc aug. 24-én, Szűts Ferenc aug. 25-én érkezett meg. A már korábban megjött Csányi László Alsógallán van Vass Péterrel. Meggyes János rendtársunk a házfőnök megbízásából Győrben járt aug. 25-én a püspöki aulában, hogy a rendtársak beosztása ügyében érdeklődjék. Így megtudtuk, hogy Gyirmóty Gyula plébános ebben az ügyben előterjesztést tett püspök úrnak, amint azt Tell Sándor házfőnökkel és Selmeczi Kovács József házi másodfőnökkel előbb megbeszélte. A házi másodfőnök Szűts Ferenccel 28-án Pesten járt a rendfőnökségen és ott értesült arról az átiratról, amelyet a püspök úr a plébános előterjesztése után intézet a rendfőnök úrhoz. Igen dicsérte a püspök úr átiratát. {Újabb személyi változások } Nagy változást is jelentett be hazaérkezése után. Jakab Jánost a rendfőnök úr visszahelyezte Tatára, és megbízta a naszályi hívek adminisztrálásával (pasztoráció). Szűts Ferencnek tatai áthelyezése érvényben hagyásával megengedte, hogy a magyaróvári múzeumban felkínált állást elfogadhassa. Fazekas József Magyaróvárra, Kuntár József Veszprémbe, Palotai Mihály Vácra kapott áthelyezést. Gazda István engedélyt kapott, hogy Szenyéren (Somogy m.), szülőfalujában a hívek adminisztrációját (pasztoráció) végezhesse {Szent Alapítónk ünnepe } Aug. 27-én ünnepélyes szentmisével ünnepeltük meg Kalazanci Szent József napját. Az ünnepélyes misét Fazekas József mondta Veszprémi Tibor rendtársunk és egyházmegyei növendékpapok segédletével. A szentbeszédet Weiner Ferenc rendtársunk mondta. A szokottnál jóval többen jelentek meg hívek és tanítványok a kápolnában. Délben vendégünk volt Bögözi Vilmos, tatai kapucinus házfőnök és Mihálÿ Géza volt főszolgabíró. Hivatalos volt Gyirmóty Gyula tatai <451> plébános is, de ő akkor éppen vidéken tartózkodott.

214 [AZ 1948/1949. ÉV] {Tanév kezdete } Aug. 29-én, a tanév megnyitása előtt, szülői értekezletet tartottak a gimnáziumban. A tanév megnyitását megelőzték az aug. végi szokásos vizsgálatok, szept. első napjaiban pedig a beírások. A gimnáziumban helyezik el a gimn. négy osztályát és az általános iskola négy felső (V- VIII.) osztályát is. A tatabányai tanulók nem járhatnak be. Elmaradásuk miatt megapadt az ifjúság létszáma. A Mernyére helyezett Mihályfy Géza aug. 31-én, a Magyaróvárra helyezett Fazekas József pedig szept. 5-én távozott körünkből. Gazda István is elutazott Szenyérre szept. 2-án. {Veni Sancte } Szept. 5-én volt kápolnánkban a gimnáziumi tanulók Veni Sancte-ja. Az ifjúság a tanári kar vezetésével vonult fel óta ez volt az első eset, hogy a tanulók nem a rendi tanárok vezetésével vonultak föl a Veni Sancte-ra. A szentmisét Weiner Ferenc hittanár mondta. Veszprémi Tibor rendtársunk felolvasta a püspöki karnak erre az alkalomra kiadott, ide mellékelt közös körlevelét. 66 {Tanító rendtársak. Pasztorációs munka } Szept. 6-án kezdődtek meg az előadások. A gimnáziumban Weiner Ferenc, az általános iskolában pedig Selmeczi Kovács József és Fülöp Gyula végzik a hitoktatást. Meggyes János a tatabányai általános iskolában hitoktató, Kender József pedig a felsőgallai általános iskolában. Hegyi Ferenc Környén végez hitoktatói és pasztorációs tevékenységet. Magyar István rendtársunk kórházi lelkész és végzi a vele járó pasztorációs munkát. Különben kerti munkát végez Kuntár Józseffel együtt. Vass Péter Csányi Lászlóval együtt az alsógallai plébániát vezeti és végzi a vele járó hitoktatói és pasztorációs munkát. Jakab János Naszályon hitoktató és miséző. Santora Mihály a tatai nagytemplomban a második káplán teendőit végzi. A győri püspök úr az ő egyházmegyéjében hitoktatói és pasztorációs munkát végző rendtársaknak személyre szóló írásos megbízást adott. Medveczky János és Biró Imre a plébániát segítik ki misézéssel. {Lelkigyakorlatos ház } A tatai rendházban tervezett ifjúsági lelkigyakorlatos háznak Veszprémi Tibor lesz a gazdája. Tell Sándor házfőnök megbeszélte a rendház tagjaival a tatai rendházban létesítendő lelkigyakorlatos ház kérdését és a következő javaslatot terjesztette föl a rendfőnök úrhoz a lelkigyakorlatokon résztvevők elhelyezéséről, a hálótermek, előadóterem kijelöléséről, fölszereléséről, az ellátási díjak megállapításáról,1948. évi szept. hó 5-ik napján. 1. Hálószoba lenne a volt kisháló és a belőle nyíló volt prefektusi szoba, 66 A krónikában megtalálható beragasztva a magyar katolikus püspöki kar körlevele az iskolák államosítása után, amely szept. 1.-én kelt, és szept. 5-én volt fölolvasandó a templomokban. Újabb kiadása: Egyházam és hazám: Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei, III: 1948, s. a. rend. BEKE Margit, Esztergom Budapest, 1997, Közlésétől itt eltekintettünk.

215 1948/ összesen 24 meg 6 ággyal (30 ágy). Rendelkezésre áll 30 db vaságy és kb. 20 db ágyba szükséges matrac. 10 ágy szalmazsákkal látható el. Ágyterítő, lepedő, párna nem áll rendelkezésre. Aa hálószoba mellett mosdószoba van fölszerelt medencékkel, vízvezetékkel. Törülközőink nincsenek. 2. Előadóteremnek megfelelne a nagy betegszoba. Megfelelő számú (30) db) asztal és szék áll a rendelkezésre. 3. Ebédlőnek a rendház ebédlője lesz használható. 4. Rekreációs terem az előadó lehetne. Szükség esetén még egy termet (lakószobát) rendezhetünk be erre a célra. 5. Az ellátási díjra tervezetünk a következő (a jezsuita atyákét vettük alapul, de megnyirbálva. A gyakorlat rövidesen segítségünkre lesz az esetleges tévedés, elszámítás kiküszöbölésében): készpénzfizetés: napi 10 frt. Természetben: napi 25 dkg liszt és napi 5 dkg zsír. Természetbenieket napi áron átveszünk, átszámítunk. <452> 6. A 30 személyre tervezett lelkigyakorlatos ház a házi könyvtár kiürítésével fejleszthető lesz. {P. Fricsy Ádám S. J. látogatása } Szept. 27-én járt nálunk P. Fricsy Ádám jezsuita atya, az AC országos agrár-ifjúsági szervezője. Szervezés alatt álló ifjúsági lelkigyakorlatos házunk ügyében érdeklődött. Megnézte a rendelkezésünkre álló helyiségeket, és ezeket a lelkigyakorlatos ház céljaira kiválóan alkalmasnak találta. Elsősorban a falusi ifjúság elhelyezésére és lelkigyakorlatoztatására gondol nálunk. Megígérte, hogy küld programot, elküldi az ő Balaton mellett lévő falu-manrézás házuk tájékoztatóját, és elvállalta lelkigyakorlatos házunk megindulásakor az első lelkigyakorlatozó csoport vezetését. Megígérte, hogy a lehetőség szerint mindenben támogatni fog bennünket, különösen az AC agrárifjúsági titkárai útján. Ennek a támogatásnak első jele, hogy Tóth Imre egyházasfalui népfőiskolai igazgató már érdeklődött is lelkigyakorlatos házunk iránt. P. Fricsy a megyéspüspök úrnak is megemlítette a lelkigyakorlatos házunk ügyét. A püspök úr igen örült a tervnek és addig is, míg részletesebb jelentést kap, áldását küldte rá. {Végzendő misék } A Generális úr rendelkezéséből szeptembertől kezdve ebben a jubileumi évben minden rendtagnak havonként két (2) misét kell mondania ad int. Generalis 67. Ezeknek egyik fele a Constitutióban előírt 12 mise, a másik fele pedig a Sz. Pantaleon templomának, ill. Szentatyánk sírjának helyreállítására szolgál. Ez rendi jubileumunk programjába tartozik. A rendtartomány jelenlegi ismert helyzete szükségessé teszi, hogy a központ kiadásainak fedezéséhez az eddiginél fokozottabb mértékben járuljanak hozzá a rendtagok. Ezért elrendelte a Generális úr, hogy szeptember hónaptól kezdve minden fölszentelt rendtag havonként 10 (tíz) misét mondjon ad int. Provinciali. 68 E misék elvégzéséről minden hónap végén kell jelentést tenni. 67 A generális szándékára 68 A rendtartomány főnökének (provincialis) szándékára

216 /1949. {Új gimn. igazgató } A vallás- és közoktatási miniszter felmentette állásából Baghy György megbízott áll. gimnáziumi igazgatót, aki az államosított intézet ügyeit, ennek hivatalos átvétele óta vezette. Felmentéséről a tankerületi főigazgató értesítette és egyben tudatta, hogy utódává Antal Gergely komáromi gimn. tanárt nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Antal Gergely új igazgató okt. 18-án érkezett meg és átvette az intézet vezetését. Baghy György, ki a rendtől alkalmazott világi tanár volt, felmentése után nyugalomba vonul, mivel a VKM időközben nyugalomba helyezte. Utóbb Tatáról el is költözött. {Októberi litánia } Okt. hó folyamán (1-től 31-ig) litániát tartottunk kápolnánkban a Boldogságos Szűz tiszteletére, elsősorban az ifjúság részére, rózsfüzér imádkozásával, antifona éneklésével és szentségi áldással. A litániát nagyobbrészt Veszprémi Tibor rector ecclesiae tartotta, szükség esetén Santora Mihály rendtársunk helyettesítette {Favágás } Más esztendőkben is volt, de az idén mégis említésre méltóbb esemény volt, mivel személyzet hiányában a rendtagok nagyobb mértékben részt vettek benne. A fűrészelést villanyos árammal a vállalkozó végezte, de rendtagok adták neki kézhez a hasábokat, az aprítást, behordást és összerakást is a rendtagok végezték. Kb. 100 m3 fa került így vágásra. A munka okt. 18-án kezdődött meg. Az aprítás, behordás és összerakás hosszabb ideig tart, maga a fűrészelés okt. 25-én fejeződött be. {Első lelkigyakorlatozó csoport } <453> Okt. hó 30-án érkezett körünkbe Bulányi György, egyetemi lelkész, debreceni rendtársunk. Azért jött, hogy az első lelkigyakorlatozó csoport lelkigyakorlatait vezesse. E csoport Krisztus király ünnepén kezdte meg a lelkigyakorlatokat. A szentséges misét, szentbeszéddel, Bulányi György mondta. A csoport 7 tanulóból állott. A múlt évben itteni intézetünkben végezték tanulmányaikat, jelenleg a tatabányai áll. gimn. növendékei. A lelkigyakorlatokat nov. 2-án fejezték be. {Szentségimádás } Krisztus király ünnepén résztvettek a rendtagok a plébániatemplomban tartott éjjeli szentségimádáson. Gyirmóty Gyula plébános a papság imaóráját 9-10 óra között osztotta be. A papság imaóráján hívek is szép számmal voltak jelen. {A naszályi kápolna benedikálása } Krisztus király ünnepén benedikálta Viola Mihály győri székesegyházi kanonok, Papp Kálmán győri püspök képviseletében a Naszályon létesített kat. kápolnát. A rend részéről Jakab János rendtársunk vett részt a szép egyházi ünnepségen. A hívek oly nagy számban jelentek meg, hogy be sem fértek a kápolnába. Pasztorálásukat, az ifjúság hitoktatásával együtt Jakab János rendtársunk fogja ezután végezni Kő Antal utódaként. {Szentségimádás } Szent Imre napján (nov. 5.) egész napi szentségimádás volt kápolnánkban. Reggel 6 órakor volt a szentségkitétel. Ettől fogva szentmisék voltak félóránként 10 óráig. Az adorálást félóránként beosztva rendtagok végezték. Déltől kezdve az ifjúság is bekapcsolódott, addig ugyanis előadások voltak az iskolában. Kő Antal káplán és három kapucinus növen-

217 1948/ dék is részt vett az adorálásban. Este 6 órakor volt, litánia után, a szentségbetétel. Felnőttek is elég szép számmal jelentek meg e napon kápolnánkban. Dr. Balanyi György és Szűcs János asszisztensek voltak e napon a ház vendégei Budapestről. Reggel jöttek és délután visszautaztak. {Lelkigyakorlatok } Nov. 6-án érkezett körünkbe nagykanizsai rendtársunk, dr. Juhász Miklós. Azért jött, hogy a gimn. tanulók részére (6-án és 7- én) lelkigyakorlatokat tartson. {Para Imre halála } Nov. 7-én érkezett meg a sürgöny Budapestről, amely Para Imre rendtársunk halálát jelentette. Súlyos betegség okozta halálát. E sorok írójának novíciustársa volt 1899/900-ban Vácon, és sok esztendőt töltöttek együtt a rózsahegyi, szegedi és budapesti rendházban. Kedves társ, előkelő gondolkodású ember, elismerten jó tanár volt. Nyugodjék békében! (Szül nov. 10. Sepsikőröspatakon. Megh nov. 7. Budapesten). {Disznóölés } Nov. 8-án öltük az idei őszön az első disznót. Elhasítva 136 kg volt. Klement György hentes végezte az ölést és feldolgozást. A konyhában Veszprémi Tibor rendtársunk buzgón segédkezett a hentesnek, a két lányunk (Annus és Rézi) mellett. {A plébános halála } nov. 17-én délután 4 órakor, életének 43-ik, áldozópapságának 21-ik, tatai plébánosságának 8-ik évében, a betegek szentségével megerősítve, elhunyt az Úrban Gyirmóty Gyula szentszéki bíró, tatai plébános az állami kórházban. Hetek óta betegeskedett otthon, végre bevitték a kórházba. Mint mondják, szívbaja volt halálának közvetlen oka, előzőleg állandó láz gyötörte. Nagyon buzgó, hivatásának élő plébános és lelkipásztor volt, aki Isten és hívei szolgálatában nem kímélte magát és egészségét. Specialitása és legkedvesebb foglalkozása lelkigyakorlatok vezetése volt zelus domus tuae comedit me (Ps. 68,10) én, pénteki napon, Magyarországi Szent Erzsébet napján, délelőtt 10 órakor tartott engesztelő szentmise után a plébániatemplomból (hol ravatalozva volt) kísérték utolsó <454> földi útján a tatai Környei úti temetőbe, és az egyházközség által adományozott díszsírhelyen temették el. A temetés napján Papp Kálmán győri megyéspüspök mondta a plébániatemplomban nagy papi segédlettel a gyászmisét és ő végezte a ravatalnál a beszentelést. Grábits Henrik szomódi plébános, tankerületi esperes mondott búcsúbeszédet a szószékről; beszédében az elhunyt plébánost az oltáron égő gyertyákhoz hasonlította, így jellemezve önfeláldozó papi és lelkipásztori tevékenységét. A hívek zsúfolásig megtöltötték a templomot, a kerületi papság majdnem teljes számban megjelent, rendházunk tagjai a házfőnök vezetésével vettek részt a gyászszertartáson. A sírnál Mentes Mihály székesegyházi kanonok végezte a beszentelést és dr. Giber János ügyvéd egyházközségi elnök búcsúztatta el Gyirmóty Gyula plébánost. A templomban a papság énekét Magyar István rendtársunk vezette. A temetési menetben a nagyszámú papságon kívül az iskolák ifjúságának képviselete, a vallásos egyesületek, kedvesnővérek, az egyházközség és a hívek 69 Buzgóság emésztett házadért (Zsolt 68,10).

218 /1949. százai vettek részt. {Jubiláris ájtatosság } Nov. 18-án este ½ 6 órakor szentséges litániával kezdtük meg a jubiláris ájtatosságot Szent atyánk születésének 300-ik és boldoggá avatásának 200-ik évfordulója alkalmával. A litániát Veszprémi Tibor rendtársunk végezte, és az éneket Magyar István rendtársunk vezette. A lorettói litániát és a boldogságos Szűz tizenkétcsillagú koronáját imádkoztuk el közösen. Az üdvözlégy mennyország királynéja kezdetű antifonát énekelték. A Kalazanti Szent Józsefhez szóló imádságot a celebrans imádkozta el, az O, pater parvulorum kezdetű éneket a kar énekelte. A litánia elején és végén (a Tantum ergo és Genitori, genitoque intonálásával) az Oltáriszentséggel adott áldást a szertartást végző rendtársunk. Hívek és tanulók is szép számmal vettek részt az ájtatosságon. Nov. 19-én este ½ 6 órakor volt a második szentséges litánia. Nov. 20-án este ½ 6 órakor a harmadik szentséges litánia. Ezek lefolyása ugyanaz volt, mint az első napon tartott litániáé. Nov. 21-én nagymise volt. A misét és alatta az ünnepi szentbeszédet Kalazanti Szt. Józsefről Patonyi Rudolf helybeli kapucinus atya, volt házfőnök mondta. Veszprémi Tibor és Fülöp Gyula rendtagok és három kapucinus növendékpap segédletével mondta a misét. A kar a De profundis gregorián éneket énekelte a mise alatt. {Csillag lovunk balesete } Nov. 20-án szántás közben majdnem végzetes baleset érte jó és szép Csillag nevű lovunkat a Hajdú utcai kertben. Nem az utcára nyíló nagyobb kertben, hanem a kertek felé eső kisebb kertészetben. A szántás alkalmával Schunder József kocsis vezette a lovat, az ekét pedig Borsos József kertészünk tartotta. Mikor fordulóhoz értek, az ekével, a kővel kirakott vízgyűjtő gödör mellett kellett elmenniök. Egyik forduló alkalmával a ló valahogy megcsúszott és farával beleesett a vizesgödörbe úgy, hogy első lábaival a gödör partjához támaszkodott, farával pedig szinte benne ült a vízben. A víz felnyomódott, és a mozdulni sem tudó ló kb. egy óra hosszat szügyig elmerülve állt a vízben. Mikor a nagyobb kertben dolgozó Kuntár József rendtársunkat értesítették a balesetről, rögtön szétfutottak, hogy a szomszédságban kötelet és emelőrudakat szerezzenek. A baleset hírére öszszefutott vagy tizenöt ember, és ezek mindent megpróbálva igyekeztek nehéz helyzetéből kicsalni a vízben vergődő lovat. Végre nagy erőlködéssel sikerült is a partra kiemelniök. A lovat, hogy a hosszas vízben állás meg ne ártson neki, megfuttatták, megdörzsölték és jól betakarták úgy, hogy a balesetnek nem lett súlyosabb következménye. Szerencse, hogy Csillag a farával és nem a szügyével esett bele a vízbe, mert akkor talán bele is fulladt volna. {Változás a hitoktatás ügyében } <455> Az illetékes iskolaigazgatók tudatták a hitoktatással foglalkozó rendtársainkkal, felsőbb utasításra, hogy vallástant nem taníthatnak az iskolákban. Ez a tilalom azon rendtársainkra vonatkozik, akik az állami átminősítést nem fogadták el, tehát Weiner Ferenc hittanár kivétellével valamennyiükre. Ez a rendelkezés egészen új helyzetet teremtett, a hitoktatás ügyében más megoldást kellett keresni és rendtársaink elhelyezésére is más megoldást kellett találni. Nov. 19-én, a temetés nap-

219 1948/ ján, tudatták a házfőnökkel, hogy valaki menjen fel Győrbe 20-án a püspöki irodába. Tüzetesebben nem jelezte az illető Santora Mihály rendtársunknak, aki az üzenetet közvetítette, hogy mi ügyben kell mennie, de sejtettük, hogy erről az új helyzetről van szó. Magyar István rendtársunk utazott el Győrbe. Az irodában azt mondták neki, hogy a házfőnök a rendtagok elhelyezése tárgyában tegyen az új helyzet alapján javaslatot, hogy a püspök úr beosztásuk tekintetében intézkedhessék. Ezt a javaslatot 23-án Veszprémi Tibor rendtársunk vitte el Győrbe, illetve szóval bejelentette, hogy szándékunkban van a Gyirmóty Gyula plébános halálával megürült tatai plébániát megpályázni. A püspök úr nem nyilatkozott, csak annyit mondott, hogy a kérdés igen nehéz lesz. Ugyanúgy vélekedtek a püspöki irodában is. A házfőnök nov. 27-én 114. sz. alatt jelentette a rendfőnök úrnak, hogy felvetődött a megürült tatai plébánia megpályázásának a terve, mivel éppen a temetés napján kapták meg a hitoktató rendtársaink felmentésüket a vallásoktatás alól. A plébánia elnyerésével elfoglaltság nélkül maradt rendtársaink mindnyájan elhelyezkedhetnének. Tervünk szerint a hároméves önálló lelkészi gyakorlattal rendelkező Santora Mihály rendtársunk lenne a plébános, segítői pedig az elfoglaltság nélkül maradt három hitoktató: Fülöp Gyula, Kender József és Selmeczi Kovács József. A hitoktatás kérdését egy most végzett kalazantiner idehelyezésével lehetne megoldani. A plébánia elnyerésével tehát megoldódnék valam[enny]i tatai rendtag elhelyezkedése szerzetespapi mivoltának megfelelően. A püspöki hivatal nem utasította el kérésünket, de nem is biztatott bennünket. A házfőnök hivatalosan és írásban még nem kérte a plébániát, illetve nem adta még be rá pályázatunkat, úgy gondolva, hogy ez a rendfőnökség joga. Kérte ebben az ügyben a rendfőnökség intézkedését. Úgy hallottuk, hogy a rendfőnök úr ez irányban Budapesten már tapogatózott Papp Kálmán püspök úrnál nov. 20-án, mikor a püspök úr ott járt. {Apor püspök exhumálási ügye } Nov. 23-án tervezték br. Apor Vilmos boldog emlékű győri püspök exhumálását és a székesegyházban számára készült művészi síremlékben való eltemetését. Az illetékes közigazgatási hatóság nem engedélyezte az exhumálást, emiatt (24-én) a temetési szertartás sem volt megtartható. Tovább pihen tehát a kármeliták kriptájában, míg a körülmények áttemetését megengedik. A síremlék alkotói: boldogfai Farkas Sándor szobrászművész és Mattioni Eszter művésznő, a hímeskő mestere. Dr. Somogyi Antal egyetemi magántanár, esperesplébános nagy érdemeket szerzett a síremlék tervezése és kivitelezés körül. Az összegyűlt adományokból a költségeknek nem egészen a fele folyt be. {Az első hó. Házi gyűlés } Nov. 27-én, Szent Atyánk pártfogása ünnepén esett ez évben az első hó. Nov. 30-án tartottuk meg az évi őszi házi gyűlést. {Familia domus 1948/49. évre } <456> nov. 27-én kelt 1500/1948. sz. leiratával állapította meg a rendfőnök a tatai rendház szerzetes személyzetét az 1948/49. évre:

220 /1949. Tell Sándor házfőnök, a rendház kápolnájának lelkésze, ny. tanár. Selmeczi Kovács József, másodházfőnök, gondnok, lelkiatya, házfőnöki tanácsos, a győri egyházmegye szolgálatában. Medveczky János, aranymisés, lelkiatya, ny. tanár. Biró Imre, tanügyi főtanácsos, lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató, nyug. tanár. Szűts Ferenc, mosonmagyaróvári múzeum-igazgató Jakab János, bölcs. dr., a győri egyházmegye szogálatában. Santora Mihály, a győri egyházmegye szogálatában. Weiner Ferenc, hittud. dr., hittanár. Kuntár József, számvizsgáló, a házi kert gondozója. Magyar István, bölcs. dr., házfőnöki tanácsos, a házi kert gondozója, a győri egyházmegye szolgálatában. Vass Péter, bölcs. dr., Alsógalla plébánosa. Hegyi Ferenc, bölcs. dr. a győri egyházmegye szolgálatában. Kender József, bölcs. dr., számvizsgáló, a győri egyházmegye szolgálatában. Fülöp Gyula, a győri egyházmegye szolgálatában. Gazda István, a veszprémi egyházmegye szolgálatában. Csányi László, segédlelkész Alsógallán. Veszprémi Tibor, rector ecclesiae, a lelkigyakorlatos ház vezetője. Összesen: 17. {Kimutatás a rendtagokról } A győri püspök nov. 24-én kelt 3121/ sz. iratában kimutatást kért az egyes plébániák területén tartózkodó világi papokról és szerzetesekről (apácákról is). A kimutatásnak a következő adatokat kellett feltüntetnie: 1. név; 2. jelenlegi beosztás; 3. születési hely és év; 4. szülőanyja neve; decemberében hol és milyen beosztásban működött. A kimutatást a rendtagokról beszolgáltattuk felterjesztés végett a plébánia hivatalnak. Úgy tudjuk, hogy e kimutatást a püspökségnek az egyházmegye egész területéről a belügyminisztériumnak kellett megküldenie. {Püspöki kinevezések } Papp Kálmán győri megyéspüspök, a tartományfőnökkel történt megállapodás értemében nov. 29-én Fülöp Gyula rendtársunkat a tatai plébánia segédlelkészévé, Veszprémi Tibor rendtársunkat pedig a tatai piarista lekészség segédlelkészévé és a lelkészi templom gondnokává nevezete ki (3292. és 3294/1948. sz. a.) {Csányi Mernyére helyezése. Meggyes Pestre ment } Csányi Lászlót a rendfőnök úr Mernyére helyezte segédlelkésznek a beteg ifj. Lukács József pótlására. Dec. 3-án vett búcsút a rendháztól. Meggyes János a familia domus megérkezése előtt távozott el új állomáshelyére, Budapestre (nov. 3.). {Leánylelkigyakorlat } Dec. 4-én kezdte meg Kovács Zoltán lazarista atya a háromnapos féligzárt leánylelkigyakorlatot a piarista atyák lelkigyakorlatos termében. A lelkigyakorlat sorrendje a következő: Dec. 4-én, szombaton este 6 órakor ünnepélyes Veni Sancte, bevezető be-

221 1948/ széd a piaristák kápolnájában. Dec. 5-én, 6-án és 7-én, vasárnap, hétfőn és kedden, délelőtt 8 órakor szentmise a piaristáknál, ½ 9 órakor és ½ 11 órakor szentbeszéd. <457> Délután 4 órakor és 6 órakor szentbeszéd. Dec. 8-án, szerdán 10 órakor befejező szentbeszéd, ünnepélyes szentmise, közös szentáldozás és Te Deum a nagytemplomban. {Szűcs assz. nálunk } Dec. 4-én délután Mosonmagyaróvárról jövet meglátogatott bennünket Szűcs János asszisztens. Nálunk időzött szombaton, és vasárnap délelőtt. 5-én du. utazott tovább Budapestre. Vasárnap reggel ő mondta kápolnánkban a ½ 9 órai misét. {A Boldogasszony-év bezárása } Dec. 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén történt meg kápolnánkban az évre meghirdetett Boldogasszony-év ünnepéllyes bezárása. Ez az év megmutatta, hogy milyen mélyen gyökerezik a Boldogságos Szűz tisztelete a magyar nép lelkében. Több mint 900 esztendő sok viszontagsága oltotta belé és erősítette meg benne a Mária-tiszteletet. Du. 5 órakor szentséges litánia volt (lorettói litánia, Esterházy nádor Máriaimádsága, Szűz Mária időszerű antifonája Alma Redemptoris Mater, litánia elején és végén áldás az Oltáriszentséggel). A litániát és előtte az évzáró beszédet Veszprémi Tibor rendtársunk mondta. Az éneket Magyar István rendtársunk vezettek. Az egész ájtatosság a Boldogassszony Anyánk eléneklésével zárult. {Nagy csend a rendház folyosóin } Az állami általános iskola és gimnázium igazgatói megtiltották a tanulóknak, hogy a rendházba bejárjanak, és így a volt rendi tanáraikkal érintkezzenek. Az állami tanulóotthon igazgatója ugyanezen célból elzáratta a földszinten és az emeleten azt az ajtót (a Pintér Elek tér felé), amely az utcai front folyosóját az internátussal összeköti. Az internátus tanulói így nem járhatnak be és ki a főbejáraton, ami azért jó, hogy nem kelthetik azt a látszatot, hogy a rendházból kitiltott tanulók járnak be volt tanáraikhoz. E tiltó intézkedések következtében nagyon csendesekké váltak a folyosók, nem hallani a korábban megszokott gyerekbeszédet és -mozgást. Dec. 11-én a gimnáziumban íveket irattak alá a gimnáziumi tanulókkal, Mindszenty József bíboros hercegprímás ellen való tiltakozásul. A gimn. igazgató, mint mondják, már azt is szóvá tette, hogy a tanulók a mi kápolnánkba járnak misére, nem pedig a plébániatemplomba. {Nagyobb hideg } Dec. 15-én nagyobb hideg kezdődött. Reggel hat és fél fokra süllyedt a hőmérő a fagypont alá. 16-án egész délelőtt esett a hó úgy, hogy egész jelentékeny hóréteg lepte be a földet. Pénteken reggel 5 fok, szombat reggel 10 fok, vasárnap reggel 8 fok, hétfőn reggel pedig 13 fok volt a hideg. A Nagy-tó szélében már korcsolyázni kezdtek a gyerekek. A víz most nem mély, mert az őszi halászat óta még nem eresztették rá a vizet a tóra. Már megkezdték a karácsonyfák árusítását. Általában drágállják a fákat. {Új étkezőhelyiség } Fakímélés végett a jobb idők beálltáig egy kisebb teremben étkezünk, közvetlen a konyha mellett, abban a teremben, amely a nagy ebédlő és a konyha közé esik. Azelőtt a személyzet étkezett benne.

222 /1949. {Renovatio votorum } 19-én este megkezdtük a renovatio votorumot előkészítő esti imádságokat. 21-én este tartottuk meg a karácsonyi szokásos renovatio voturumot. {Az állam és egyház ügyében kiadott nyilatkozatok } A magyar kat. püspöki kar dec. 16-án Esztergomban a bíboros hercegprímás elnöklete alatt konferenciára gyűlt össze. Megjelent a püspöki kar valamennyi tagja. Erről az értekezletről a Magyar Kurír útján dec. 21-én hivatalos nyilatkozatot adott ki: Az egyház és állam viszonyának annyira kiélezett kérdésében, mint tapasztalható, a hívek <458> jóakaratú érdeklődése újabb tájékoztatást vár és kér. Megnyugtatásul és az ellenkező beállításokkal szemben közöljük, hogy az egyház és állam viszonyát rendezni hivatott tárgyalásokra a püspöki kar már régebben kifejezte készségét. Ezen tárgyalások sajnos különböző okokból mindeddig kitolódtak. A készség azonban megvan a kérdésnek olyan rendezésére, amely az egyház tanainak, törvényeinek és jogainak is megfelel. Ennek a készségnek a jele az is, hogy bizonyos részletkérdésben most is tárgyalás folyik az állam és a püspöki kar megbízottjai között. A hivatalos tényezők, úgy véljük, mindkét oldalon tudatában vannak azonban annak, hogy a szóbanforgó kérdés mai stádiumában a római Szentszék közreműködését is igényli. Dec. 21-én a reggeli lapok a Magyar Távirati Iroda útján válasznyilatkozatot közöltek illetékes helyről. Illetékes helyen megállapítják, hogy a határozat annak a jele, hogy a püspöki kar zöme is számol a magyar katolikus demokráciának azzal az egyre sürgetőbb követelésével, mely az állam és a római katolikus egyház viszonyának olyan rendezését kívánja, amilyen a többi felekezettel már létrejött. Illetékes helyen nem tudnak arról, hogy a püspöki kar régebben már kifejezte volna készségét a kérdések rendezésére. A legújabb nyilatkozat értékéből sokat levon az a körülmény, hogy mint a szövegből kiderül nem egyhangú határozatról van szó, tehát a püspöki kar egy része Mindszenty prímással az élén nem fogadja el. A határozat ennek ellenére megkönnyíti a folyamatban lévő anyagi természetű részletkérdések letárgyalását. A sajtó és a rádió a prímást úgy tünteti fel, mint a megegyezésnek szinte egyetlen akadályát és ezért követeli eltávolítását. Sok távirat és irat, különféle gyűléseken, szakszervezetekben, egyesületekben, iskolákban, egyetemeken, üzemekben, stb., hozott határozatokkal és gyűjtött aláírásokkal, szintén ezt kívánja. Újabban kat. intézményekben is gyűjtött aláírásokkal és hozott határozatokkal is ezt a célt kívánják elősegíteni. Papoktól is közölnek nyilatkozatokat. Ezekre vonatkozik az illetékes nyilatkozatnak a magyar katolikus demokráciának egyre sürgetőbb követelésére vonatkozó kitétele. {Éjféli mise } Dec. 24-én énekes éjféli misét mondott kápolnánkban Fülöp Gyula rendtársunk. A kóruson Kubik László tanító orgonált és énekelt. A közönség kb. háromnegyed részben megtöltötte a kápolnát. Ugyanebben az időben még két templomban és két kápolnában volt éjféli mise. {Mindszenty prímás őrizetbe vétele } A hírlapok dec. 28-án közölték a Ma-

223 1948/ gyar Távirati Iroda jelentését: A belügyminisztérium sajtóosztálya közli: Mindszenty József esztergomi érseket hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedését gyanúja alapján a rendőrség őrizetbe vette. A rádió már 27-én közölte ezt az intézkedést de. 10 órai hírei között. A hírlapokban (Magyar Nemzet dec. 29., 30., 31.,1949. jan. 1., 4., 5., 6. számok) a belügyminisztérium sajtóosztálya és illetékes hely megjelöléssel több közlemény jelent meg Mindszenty József bíboros hercegprímás őrizetbevételének előzményeiről és okairól. A rendőrhatóságok dec. 23-án házkutatást tartottak az érseki palotában. A pincében a földben mélyen elásva egy fémtokban megtalálták Mindszenty prímásnak titkos levéltárát. Ebből több iratot közöltek a hírlapok (1949. jan. 1. és 5.). Ebből közölték a földreformra vonatkozó följegyzéseit is. <459> Ezeknek a magyarázattal kísért közleményeknek alapján a felhozott vádak három csoportba sorolhatók: 1. Mindszenty korábbi tevékenysége és politikai felfogása 1919-ig visszamenőleg. (Néhány sajtóközlemény, kommunista-, szociáldemokrata- és szovjetellenes megnyilatkozás). 2. Mindszenty legitimista tevékenysége és ezzel kapcsolatos kísérletei a magyar köztársaság megdöntésére dec. 31-én levelet intézett Tildy Zoltán akkori miniszterelnökhöz, és mint prímás óvást emelt a köztársasági államforma bevezetésének terve ellen ben Kanadában, az ottani Máriaünnepségek alkalmával (jún. 10.) találkozott IV. Károly király özvegyével (Zita királynéval), és vele négyszemközt, egy ottani zárdában, beszélgetést folytatott. Az ünnepség után az Egyesült Államokba utazott és Chicagoban (vagy Chicago mellett) egy apácazárdában (jún. 21. vagy 22.) találkozott IV. Károly király fiával, Ottóval és vele megbeszélést folytatott a magyarországi legitimista mozgalom szervezkedéséről, és vele e tekintetben megállapodást kötött. E megállapodás alapján írást adott Spellmann amerikai bíborosnak arról, hogy Ottó külföldön, különösképpen az Egyesült Államokban, jogosult a magyar katolikusokat teljes joggal képviselni. Az amerikai magyarság körében is igyekezett legitimista propagandát kifejteni. Itthon is legitimista politikusokkal tárgyalt az évi nyári képviselőválasztások előtt. A Pfeiffer- és Schlachta-pártot támogatta. Ottóval egyetértésben a nyugati imperialista körök támogatásával remélte a királyság visszaállítását (harmadik világháború). A legitimista Baranyay Jusztin (cisterci szerzetes) egyetemi tanár tervezetet dolgozott ki a hatalom átvételére és új kormány összeállítására. Eszerint az USA (Egyesült Államok) megszállás bekövetkezése után a prímás veszi át a kormányzói jogkört, és ő nevezi ki a kormányt. Ez lenne az átmenet a királyság visszaállítására. Mintául a görög monarchia visszaállítása szolgál. 3. Mindszenty tevékenységet fejtett ki oly irányban, hogy megakadályozza a Magyar Szent Korona hazahozatalát aug. 31-én levélben kérte Chapin amerikai követet, hogy a szent koronát, amely az Egyesült Államok

224 /1949. hadseregének kezében van, Németországban, Wiesbadenben, a pápának adják át megőrzésre, akinek elődje ajándékozta Szent István királynak az ezredik évben. Ezt a levelet és a követ válaszát a titkos irattárból közölték (Magyar Nemzet, jan. 1. sz.). Ez ügyben levelet intézett Rohracher András salzburgi érsekhez is, aki Spellman bíborosnak (1947. nov. 18.) küldött levelében kérte, Mindszentyre való hivatkozással, a Szent Koronának a pápához leendő juttatását. Ez a levél az említett újság jan. 5. számában jelent meg. Ugyanez a szám közölte Horthy Miklósnak a pápához írt levelét (Weilheim, ápr. 3.), illetve értesítését, hogy az amerikaiak neki (a pápának) nyújtják át a koronát a koronázási jelvényekkel együtt. Az említett újság jan. 1. számában jelent meg Schoenfeld Artur volt budapesti amerikai nagykövet levele (1946. dec. 27.), amelyben Mindszenty három levelére ad választ. (Az első levélben a szlovákiai magyarság ügyében tett intézkedésekről szól; a másik két levél magyarországi ügyekkel foglalkozik: magyar tisztviselők ügyében tett intézkedések, magyarországi helyzetről adott megfigyelések). A válasz utal arra, hogy Mindszenty az Egyesült Államok segítségét kérte, és arra is, hogy az Egyesült Államok kormánya nem avatkozik más államok belügyeibe. A népbírósági tárgyalás, mint hírlik, febr. hónapban lesz. Mint olvassuk, tömegesen <460> küldik mindenfelől a táviratokat, amelyek Mindszenty prímás példás megbüntetését kívánják. A Mindszenty-üggyel kapcsolatban több őrizetbevétel történt. A prímás előtt őrizetbe vették a titkárát, Zakar Andrást. Újabban pedig, a többi között, Nagy Miklóst, az Actio Catholica titkárát; Várady János jezsuita atyát, Vid József jezsuita házfőnököt; Beresztóczy Miklóst, az Actio Catholica igazgatóját; Fábián János érseki levéltárost, Bóka Imre érseki tanácsost, Esterházy Pál földbirtokost, Baranyay Jusztin egyetemi tanárt. A prímás titos irattárát a kiadott hivatalos közlemény szerint Zakar András titkár és Fábián János levéltáros rejtette el november hónapban. A Szabad Nép című lap képüket is közölte az iratokat rejtő fémtokkal. Esterházy Pál, a hivatalos közlemény szerint (saját vallomása) negyedmillió forint értékű dollárcsekket vásárolt Mindszentytől, aki a külföldi dollárjegyeket és csekkeket feketepiacon érétkesítette. Az 1945-ben megszavazott állami juttatást, amely a miniszterelnöki fizetés háromszorosát állapította meg részére, nem fogadta el a prímás, idegen államoktól jelentős anyagi támogatást fogadott el. Köztársaságellenes és legitimista tevékenységet lát ebben a pénzügyben is a hivatalos magyarázat. A vádak politikai természetűek. {Tárgyalások } Dec. 31-én közölték a lapok, hogy Dobi István miniszterelnök jan. 4-re tárgyalásra hívta meg a kat. püspöki kar tagjait a püspöki kar dec. 16-án kiadott ismeretes nyilatkozatával kapcsolatban (ld. 457). Illetékes hely közölte jan. 6-án: a kormány képviselői, s a püspöki kar képviselői megkezdték tárgyalásaikat az egyház és állam viszonyának rendezésére. A tárgyalások, a meglévő nehézségek ellenére, a megértés szellemében folytak. A tárgyalásokat a közeli napokban folytatják.

225 1948/ {Általános népszámlálás év } A kormány a dec. 31-i állapotnak megfelelően általános népszámlálást rendelt el. Nemcsak a személyi, de az anyagi állapot tüzetes feltüntetésére is törekszenek a kiosztott számláló lapok. Az összeírás munkáját kiválogatott tanügyi egyének végzik, részletes utasítások alapján. A népszámlálás munkáját jan. 15-ig kell befejezni. {Disznótor } jan. 11-én volt a második disznóölés. Ezúttal az anyadisznót ölettük le. Súlya leölés után 210 kg. volt. Nem régen a kapucinus atyák vendégül látták a rendház tagjait vacsorára. Viszonzásul 13-án mi hívtuk meg őket disznótoros vacsorára. Vendégünk volt Kő Antal, a tatai plébánia adminisztrátora is, azonkívül Juhász Miklós dr. nagykanizsai rendtársunk is, aki 12-én érkezett Tatára, hogy a kat. gimn. tanulók lelkigyakorlatát vezesse. {Lelkigyakorlatok } A kat. gimn. tanulók lelkigyakorlatai jan. 13-án reggel kezdődtek a kápolnában. Csütörtökön, pénteken, szombaton de. és du. voltak a lelkigyakorlatok. Szombaton du. végezték gyónásukat a résztvevők. Vasárnap (jan. 16.) reggel közös szentáldozást végeztek. A misét és beszédet Weiner Ferenc dr. gimn. hittanár mondta. A lelkigyakorlatok vezetője, Juhász Miklós dr. vasárnap (dec. 16., valószínűleg elírt dátum. Helyesen jan. 16.) reggel távozott körünkből. Kb. a diákság háromnegyed része jelent meg a lelkigyakorlatokon. {Egyházközségi tanács- és kultúrterem } A tatai róm. kat. egyházközség január hótól kezdve bérbe vette az emeleten a volt könyvtárhelyiséget egyházközségi tanács- és kultúrterem céljaira. A megállapodás értelmében e célokra már igénybe is veszi a termet. {Lelkigyakorlatok } Jan. 17-én érkezett meg hozzánk Fricsy Ádám jezsuita atya, aki több napos lelki <461> gyakorlatokat tart falusi fiúk számára a piarista lelkészség kultúrtermében és kápolnájában. A lekigyakolatok 17-én este kezdődtek meg. 6 fiú jelent meg (3 Vértesszőlősről, 2 Neszmélyről és 1 Dunaalmásról). Fricsy Ádám 20-án reggel elutazott. Veszprémi Tibor rendtársunk vezette tovább a lelkigyakorlatokat, amelyek pénteken fejeződtek be (jan. 21.) Te Deummal. A fiúk 22-én mentek el. A lelkigyakorlatokon közreműködtek Weiner Ferenc, Kender József és Magyar István rendtársaink is. {Sík Sándor ünneplése } Jan. 20-án ünnepelte a rend a budapesti rendházban Sík Sándor rendfőnök 60. születése napját. Minden rendház üdvözlő iratot küldött a ház tagjainak aláírásával. A tatai rendház üdvözlő iratát Magyar István rendtársunk fogalmazta. A jan. 20-án déli fél 12 órakor tartott budapesti ünneplésre minden rendház egy képviselőt küldött. A tatai rendházat Fülöp Gyula rendtársunk képviselte. A budapesti rendház társalgótermében az összegyülekezett rendtagok élén és az egész rend nevében Balanyi György asszisztens, egyetemi r. tanár köszöntötte Sík Sándor rendfőnök urat, aki beszédben köszönte meg az üdvözlést. Az üdvözlő táviratok között fölolvasták a pápai államtitkárság táviratát is, amely XII. Pius pápa áldását tudatta az ünnepelt rendfőnökkel. A rend szerény keretek között ünnepelte országos hírű szónok, tudós, előadó, egyetemi tanár és költő rend-

226 /1949. főnökét, akinek ünneplése más körülmények között országos ünneppé szélesedett volna. A sajtóban találtunk egy-két utalást az ünnepre (Magyar Nemzet, jan. 23. és Új Ember, jan. 23.). {Belügyminiszteri engedély a lelkigyakorlatos ház részére } Január én volt az első lelkigyakorlat legények részére. P. Fricsy Ádám S. J. és Veszprémi Tibor vezette. Jan. 24-én lányok számára kezdődött volna lelkigyakorlat, de 22-én de. megjelent Veszprémi Tibornál a tatai rendőrkapitányság vezetője, és bejelentette neki, hogy a lelkigyakorlatokat nem engedélyezi addig, míg egy belügyminisztériumi engedélyt nem kapunk. 27-én, csütörtökön, táviratban kértük a belügyminiszteri engedélyt, és már másnap jelentkezett egy rendőrtiszt Tell Sándor házfőnöknél és közölte, hogy a lelkigyakolatos ház működhetik, ha Tell Sándor és Veszprémi Tibor közösen aláírnak egy nyilatkozatot arról, hogy a lelkigyakorlatokon semmiféle politikai kérdés sem fog szóba jönni és tartózkodnak minden demokráciát sértő kifejezéstől és megjegyzéstől. Az aláírt nyilatkozatot Veszprémi Tibor elvitte a rendőrségre, és most legalább is egyelőre, míg újabb követelményt nem támasztanak működhetik a lelkigyakorlatos ház. Dr. Németh Pál egyházmegyei AC igazgató jan. 24-én tekintette meg a rendházi lelkigyakolatos házat. {Köztársasági ünnep } febr. 1-én volt a köztársaság kikiáltásának harmadik évfordulója. Emlékére nagy ünnepség volt Budapesten az Operaházban. Tatán misére ment az iskolák ifjúsága, és utána iskolai ünnpélyt tartott. Előadások ezen a napon nem voltak. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét (febr. 2.) munkanappá nyilvánították. Az iskolában is rendes előadások voltak. Miséket a szokott időben mondtunk (½8, ½ 9). {Balázsolás } Febr. 3-án, Sz. Balázs napján, megtartottuk a balázsolás szertartását a ½ 8 órakor mondott mise végén. {Nagy hideg } E napon reggel a hőmérő mínusz 15 fokig szállt le. Már 31- én is hideg szél fújt, ez tartott 1-én és 2-án is. A 3-ára virradó éjjel szállt eddig legmélyebbre fagypont alá a hőmérő az idei télen. Az Öreg-tó a gyerekek örömére vastagon befagyott. Át is lehetett rajta jönni a tatai partról a tóvárosira és viszont. A jégvermekbe hordták a jeget {Disznóölés } Febr. 5-én ismét disznóölés volt. Ezúttal két sertést öltek, egy nagyobbat és egy kisebbet. Leölés és szétdarabolás után a kettő súlya kb. 210 kg volt. A munkát Esztergomi József <462> tóvárosi öreg hentes végezte fiatalos buzgalommal. A feldolgozásban a két lányon kívül (Annus és Rézi) tevékenyen részt vett Veszprémi Tibor rendtársunk is. {A Mindszenty-ügy népbírósági tárgyalása } A budapesti népbíróság február hó 3., 4. és 5. napján tárgyalta az dec. hóban őrizetbe vett Mindszenty József bíboros hercegprímás ügyét. A vád anyagát a tárgyalás előtt több nyelven kiadott Sárga könyv és a hírlapi közlemények bőven ismertették és kommentálták. A tárgyalást Olti Vilmos tanácselnök vezette, a vádat pedig Alapi Gyula főállamügyész képviselte. A hercegprímáson kívül dr. Baranyay Jusztin egyetemi tanár, dr. Zakar András hercegprímási titkár, dr.

227 1948/ Esterházy Pál földbirtokos, Nagy Miklós Actio Catholica titkár, dr. Ispánky Béla lelkész és Tóth László dr. hírlapíró voltak a vádlottak. A tárgyalásról bő ismertetést közöltek a hírlapok, és a rádió hangképeket is közvetített. A tárgyaláson külföldi hírlapírók is voltak jelen. A hercegprímás védője dr. Kiczkó Kálmán ügyvéd volt. A per tárgyalása iránt élénk érdeklődést tanúsított a külföld is. Az üggyel az angol és amerikai rádió is foglalkozott. Főleg ez utóbbi, mivel a tárgyalás folyamán Amerika, illetve az Egyesült Államok érintve voltak. A tárgyalás első két napján (febr. 3. és 4.) Olti Vilmos tanácselnök vezetésével folyt le a tulajdonképpeni tárgyalás, a pör anyagának föltárása. A harmadik napon mondta el vádbeszédét Alapi Gyula főállamügyész, és e napon hangzottak el a védőbeszédek is. A Mindszenty prímás ellen emelt vádak: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése (a Habsburgok uralmának visszaállítása, a harmadik világháború árán is), hűtlenség (jelentések az Egyesült Államokhoz, közbenjárás kérése), fizetési eszközökkel elkövetett bejelentés elmulasztása és üzérkedés. Baranyay Jusztin [ellen] emelt vád: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése. Zakar András ellen emelt vád: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és hűtlenség. Esterházy Pál ellen emelt vád: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés lényeges anyagi támogatásában való részvétel, fizetési eszközök bejelentésének elmulasztása és üzérkedés. Nagy Miklós és Ispánky Béla ellen emelt vád: hűtlenség, fizetési eszközök bejelentésének elmulasztása és üzérkedés. Tóth Lászlót hűtlenség bűntettével vádolta az népügyészség. A vádak mind politikai természetűek. Nyomatékosan hangsúlyozták az ítéletben is, hogy a pörnek semmi köze sincs a valláshoz és a kat. egyházhoz. A vádirat ismertetése után felolvasta Olti Vilmos tanácselnök a hercegprímásnak az igazságügyminiszterhez intézett levelét, amely jan. 29- én, a tárgyalás megkezdése előtt kelt: Igazságügyminiszter Úr! Arra kérem igazságügyminiszter urat, méltóztassék bejelentésemet, illeve kérésemet tárgyalás alá venni. Hosszabbrövidebb ideje nyilvánosan és ismételten az a kifogás hangzott el ellenem, hogy az állam és az egyház között a béke létrejöttét nehezítem és a fennálló államrenddel szemben magatartásom ellenséges. Az előbbire nézve tény az, hogy az előfeltételeket valóban mindenkor kihangsúlyozom. Most hozzá akarok járulni az általános helyzeti megenyhüléshez. A küszöbön álló bírósági tárgyalás előtt önként beismerem, hogy az állami büntetőtörvénykönyv alapján vád tárgyává tett cselekményeket lényegében elkövettem. <463> A jövőben a magyar állam külső-belső ügyeit mindenkor a magyar köztársaság teljes szuverenitása alapján ítélem meg. Eme elismerés és kijelentés után személyemet illetően a tárgyalás immár nem feltétlenül látszik szükségesnek. Ezért nem személyemre,

228 /1949. hanem állásomra tekintettel kérem ügyem kiemelését a február 3-i tárgyalásból. Az ilyetén elhatározás mindennél, a legszerencsésebben megalkotott bírói ítéletnél is inkább könnyítené a kibontakozást. 35 napi állandó töprengés után ugyanekkor kijelentem én is, hogy egyrészt egyéb okokon kívül részemről is, fentebb jelzett magatartásomból is késhetett a megbékélés, másrészt az igazi béke létesítését állam és egyház között mindaddig időszerűnek látom, amíg az létre nem jön. Ennek az egyház tanai és törvényei szellemében való megvalósításában magam is részt vennék, ha épp a béke terén nem merült volna fel nehezményezés ellenem. De hogy még csak jelenlétem sem tűnhessen fel a béke akadályaként, és hogy az ilyenkor jelentkező tárgyi akadályok elhárítására legyen fordítható minden idő, ezennel magamtól, minden kényszer nélkül, készségemet nyilvánítom, hogy hivatalom gyakorlásáról egy időre visszavonulok. Ha a püspöki kar bölcsessége a maga egyetemében úgy látja jónak, hogy a békét megköti, egyáltalában nem állok útjába. A kérdés rendezésében a végső szót kimondó Apostoli Szentszéknél sem ellenezném a béke ügyének komolyra fordulását. Ezt a bejelentést abban a tudatban teszem, hogy az igazi békeállapot Államnak, Egyháznak csak javára válhatik, nélküle az ország életét az egyenetlenkedés és sorvadás fenyegeti. Fogadja igazságügyminiszter úr őszinte tiszteletlemet január 29. Mindszenty József, bíbornok-érsek (Magyar Nemzet, febr. 4. sz.) 70 A hercegprímás a pör folyamán ismételten hivatkozott e levélre, mint jelenlegi felfogásának kifejezőjére. A bíróság előtt kijelentette, hogy ő írta a levelet, és fenntartja a benne foglaltakat. Az ügyész ellenezte ügyének kiemelését a főtárgyalás anyagából, a védőügyvéd viszont kérte az ügy kiemelését. A népbíróság különtanácsa tárgyalásra vonult vissza és e tárgyalás után kihirdette, hogy a prímásnak és védőjének kérését elutasítja. A prímás ügyét tehát együtt tárgyalta a bíróság a többi vádlott ügyével. A tárgyalás anyagát itt bajos volna röviden összefoglalni. Bőven közölték a napilapok (Magyar Nemzet, febr. 4., 5., 6.), amint a Sárga könyvvel együtt sokat közöltek már a tárgyalás előtt is a nyomozati anyagról is. Lényegéről tájékoztatnak a vádlottak ellen emelt vádak. Itt csak pro memoria igyekeztünk regisztrálni ezt az egész közvéleményt mélyen érdeklő, sőt a külföldet is erő- 70 A levelet Mindszenty József emlékirataiban hamisítványnak tartotta, és tagadta, hogy bármit írt volna (MINDSZENTY József, Emlékirataim, s. a. rend. Kovács Attila Zoltán Soós Viktor Attila, Bp., 2015, , ). A kérvényről azonban másnap (jan. 30.) beszélt Dudás Miklós gögögkatolikus püspökkel, és febr. 1-én tárgyalt róla a püspöki kar is. Vö. A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásai között: Dokumentumok, I- II, s. a. rend. BOROVI József BALOGH Margit, Budapest, 2008, I, 80-87; BALOGH Margit, Mindszenty József ( ), Budapest, 2015, II, (a szerk.)

229 1948/ sen foglalkoztató nem mindennapi eseményt. A rádió és sajtó terrorja és célja[!] a pör utóhangjaként láthatóan az volt, hogy világos legyen a közvélemény előtt, hogy a pörben egy legenda dőlt meg, és egy bálvány omlott össsze. A népbíróság ítéletét kedden (febr. 8.) reggel hirdette ki Olti Vilmos tanácselnök. A bíróság Mindszenty József hercegprímást életfogytig tartó fegyházra, mint főbüntetésre, továbbá egész vagyonának elkobzására, mint mellékbüntetésre, 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen időre való felfüggesztésére ítéli. Baranyay Jusztin 15 évi fegyház-, Zakar András 6 évi fegyház-, Esterházy Pál 15 évi fegyház-, <464> Nagy Miklós 3 évi fegyház-, Ispánky Béla életfogytig tartó fegyház- és Tóth László 10 évi fegyházbüntetést kapott, mint főbüntetést. Mellékbüntetés: maghatározott idejű tisztségvesztés, politikai jogok felfüggesztése, vagyonelkobzás. A népbíróság különtanácsa Mindszenty Józsefnél enyhítő körülményenek értékelte beismerő vallomását, megbánást tanusító magatartását, azt a tényt, hogy távol állott a gyakorlati élettől, azt, hogy Chapin 71 táplálta reményét, hogy az Egyesült Államok beavatkozik (a tévesen írt beavatkoznak helyett) Magyarország belügyeibe, hogy az USA háborút indít. Terhére értékelte magas egyházi méltóságát, mert ezáltal a katolikus hívők között cselekményével azt a látszatott kelthette, hogy működése az egyház érdekében történik, továbbá cselekményének sorozatban történő elkövetésével megvalósuló bűnhalmazatot, amely megátalkodott szándékra vall és végül magas iskolai végzettségét. A többi vádlottal kapcsolatban is felsorolja az ítélet az enyhítő és súlyosbító körülményeket. Alapi népügyész a Mindszenty József, Baranyay Jusztin, Zakar András, Esterházy Pál, Nagy Miklós és Tóth László vádlottak ellen hozott ítéletekkel szemben súlyosbítás végett panaszt jelentett be. Az Ispánky Béla ügyében hozott ítéletet tudomásul vette. Zakár András és Esterházy Pál megnyugodott ítéletében, a többi vádlott védője semmisségi panasszal élt az ítélet ellen. A vádlottak (Mindszenty József, Baranyay Jusztin, Nagy Miklós, Ispánky Béla) csatlakoztak védőjük előterjesztéséhez. Tóth László fellebbezést jelentett be. A népbíróság elfogadta a vád, védelem és vádlottak által bejelentett semmisségi panaszokat, és ezek a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT) terjeszttettek föl. A népbíróság különtanácsa előzetes letartóztatásban tartja a vádlottakat a Népbíróságok Országos Tanácsa által hozandó jogerős határozatig. Ezzel a nagy pör első része lezárult (ld. 484). (A Magyar Nemzet említett számai e könyvköz vannak mellékelve.) 72 A perről az ítélet után Fekete könyvet adtak ki. Idegen nyelveken is megjelent. {Rendfőnöki látogatás, több rendtag kiséretében } Február 10-én érkezett meg rendházunkba Sík Sándor rendfőnök úr. Útközben leszállt Alsógallán, és megnézte a Vass Péter rendtársunk gondozása alatt álló plébániát. Kísére- 71 Selden Chapin, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete ( ) 72 Az újságkivágatok időközben elvesztek, pótlásuktól eltekintettünk. (a szerk.)

230 /1949. tében volt Budapestről jövet Szűcs János asszisztens és Darvasy Mihály rendfőnöki titkár. Szűcs János asszisztens, aki szintén leszállt Alsógallán, vonattal jött Lőrincz Imre Alsógallán működő rendtársunkkal Tatára, és ők már itt is ebédeltek. A rendfőnök úr később érkezett meg autóval Vass Péter kíséretében. Darvasy Mihály már délelőtt Tatán volt, mivel ő a budapesti vonattal egyenesen ide jött. A rendfőnök úr a házfőnökkel és a rendtagokkal megbeszélést folytatott a nem tanító rendtagok foglalkoztatása ügyében, mivel 11-én reggel Győrbe utazott, hogy ebben az ügyben Papp Kálmán győri megyéspüspökkel tárgyaljon. Itt jelentős ügy az üresedésben lévő tatai plébánia elnyerésének a kérdése, mivel ez nagyon megkönnyítené a rendtagok foglalkoztatását. A rendfőnök úr Győrben találkozott Nagy Vince magyaróvári házfőnökkel, és vele együtt ment a püspök úrhoz. Így voltaképpen a magyaróvári és tatai rendház ügye került megbeszélésre. Ebédre mind a ketten a püspök úr vendégei voltak. A rendfőnök úr délután érkezett vissza Tatára. Mint szavaiból látszik, a tatai plébánia elnyerésének ügye van kilátásban. Darvasy Mihály 11-én du., a rendfőnök úr Szűcs János asszisztenssel 12-én reggel utazott vissza Budapestre. 10-én Tatán járt Gazda István rendtársunk is, aki rendfőnöki <465> engedéllyel szülőfalujában, Szenyéren (Somogy m.) lelkészkedik. Már hosszabb ideje nem láttuk. {Leánylelkigyakorlat } Febr. 14-én este 10 résztvevővel lelkigyakorlat kezdődött (Császár 5, Neszmély 2, Alsógalla 2, Kisbér 1 leány). A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. 17-én Németh Pál dr. győregyházmegyei pap, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója is megjelent a lelkigyakorlatokon. A lelkigyakorlatokon állandóan résztvett Vágó Angela helybeli irgalmas nővér, aki a leányok felett a felügyeletet gyakorolta, éjjel is velük volt Laura irgalmas nővérrel együtt. A lelkigyakorlatok szombaton reggel (febr. 19.) értek véget. {Directorium } Febr. 16-án hozta meg Hegyi Ferenc rendtársunk Budapestről az évre szóló Ordo divini officii persolvendi missaeque celebrandaet. 73 Ebből minden rendtag számára hozott egy példányt. Rómában jelent meg, és a spanyol P. Leodegarius Picanyol procurator generalis állította össze Tomek Vince generális rendeletéből és jóváhagyásával. Ugyancsak Hegyi Ferenc hozta meg az évben kiadott új Catalogus generalist. Az utolsó Catalogus 1931-ben jelent meg XI. Pius pápa uralkodása alatt, amikor Basilius Pompilj bíboros volt a rend protectora és Josephus Del Buono a rend generálisa. A most megjelent Catalogust XII. Pius pápa uralkodása alatt adta ki Tomek Vince generális, aki első a generálisok között a magyar rendtartomány tagjai közül. A Catalogus tehát a magyar provinciára nézve történeti jelentőségű. A protector cardinalis: Franciscus Marchetti-Selvaggiani, Sue Sanctitatis in Urbe vicarius. 74 Az 1947-ben (szept. 3.) megválasztott első magyar generális, Tomek Vince a 36. a rendi generálisok sorá- 73 A misék ünneplésének és az szent imaórák végzésének rendje. 74 Őszentsége [a pápa], helynöke a Városban [Rómában]

231 1948/ ban. Generális asszisztensek: Del Buono József, illetve ennek szept. 20- án bekövetkezett halála után Campora Izidor az itáliai provinciák részére, Pazos Emmanuel a spanyol provinciák részére, Centelles Henrik az Európán kívüli provinciák részére, a magyar Walter János a közép-európai (ultramontán) provinciák részére. Procurator generalis: Picanyol Leodegarius. Status Generalis totius ordinis anno 1948: Domus: 131. Sacerdotes: Clerici professi: 429. Operarii professi: 182. Clerici novitii: 100. Operarii novitii: 40. Summa: Postulantes: 392. Alumni: (inter quos convictores: 5 887, semiconvictores: 1929). 75 {Férfi lelkigyakorlat } Febr. hó 21-én este hat résztvevővel férfi lelkigyakorlat kezdődött Veszprémi Tibor rendtársunk vezetésével. A hat résztvevő több községből jött össze, és csak kis része volt azoknak, akik eredetileg jelentkeztek. Úgy látszik, a plébánosok újabban nem szorgalmazzák eléggé ezeket a lelkigyakolatokat, azért nem jönnek sokan azok közül, akik korábban jelentkeztek részvételre. Dr. Németh Pál egyházmegyei AC igazgató ittléte alkalmával jelezte, hogy a püspök útján irat, vagy maga ír ez ügyben a plébánosoknak, mert ily kisszámú résztvevővel nem eredményes a lelkigyakorlatok fenntartása, anyagilag pedig ráfizetéssel jár a házra nézve. A 26-án befejezett lelkigyakorlatok résztvevői a következő községekből jöttek össze: Szomód 4, Kisbér 2. {Disznóölés } Febr. 22-én disznóölés volt. Az ölést ezúttal is Esztergomi József hentesmester végezte. Kettéhasítás után 208 kg volt a súly: zsír szépen lett. {Új plébános ügye } Febr. 20-án járt le a tatai plébániára meghirdetett pályázat. Kő Antal adminisztrátor felhívta a templomban e napon (vasárnap) a híveket, hogy jó plébános kinevezéséért imádkozzanak. Hír szerint nem sokan (3) pályáztak (Horváth József bokodi plébános, dr. Péntek Kálmán kocsi plébános és Bausz István káplán.). Mi is kíváncsian várjuk a döntést. {Farsang } <466> A házfőnök úr febr. 27-én, farsang vasárnapján délután hazaengedte egy kis farsangolásra, Bajra derék leányainkat (Géber Anna és Lunczer Teréz). Távollétükben a konyha vezetését és magát a főzést is Veszprémi Tibor rendtársunk vállalta. Jól főz. Segítsége a két házi diák (Varga István és Pap András) volt a mosogatásban és a törölgetésben. A leányok húshagyó kedden (márc. 1.) reggel jöttek meg. {Meggyes J. Tatán } Febr. 28-án megjött Budapestről rendházunk volt tagja, Meggyes János rövid látogatásra. Márc. 1-én du. már vissza is utazott Budapestre, ahol jelenleg plébánián működik. {A tatai plébániát nem kapjuk meg } Szűcs János asszisztens leveléből olvasta fel Selmeczi Kovács József házi másodfőnök febr. 28-án este az ebédlő- 75 Az egész rend állapota 1948-ban: Rendházak: 131. Papok: Fogadalmas papnövendékek: 429. Fogadalmas segítők: 182. Papnövendék novíciusok: 100. Segítő novíciusok: 40. Összesen: Jelöltek: 392. Tanítványok: (közüttük konviktorok: 5887, félkonviktorok: 1929).

232 /1949. ben azt az értesítést, hogy a rendház nem kapja meg a tatai plébániát. Nem lepett meg bennünket, mert kiszivárgott hírek után el voltunk rá készülve, de meg kell vallanunk, hogy nem érintett bennünket kellemesen. Ránk nézve tehát már eldűlt a pályázat sorsa. A rendtagok foglalkoztatása tekintetében jó szolgálatot tett volna, átmenetileg is, a plébánia elnyerése. Ott káplánként működő két rendtársunk (Santora Mihály és Fülöp Gyula) már eddig is jó nevet szerzett magának és megbecsülést a rendnek. Várjuk, hogy a pályázók közül kire esik a püspök úr választása. {Kerti munka } A február végi enyhe napokban felengedett a télen megfagyott talaj. Hajdú utcai nagy kertünkben meg is kezdte a tavaszi kerti munkát két buzgó rendtársunk: Kuntár József és Magyar István. A gyümölcsfák rendbe hozatala egyik fő gondjuk. Az ősz is, a tél is száraz volt. Karácsony táján szép hó volt, de gyorsan elenyészett, eső pedig nem esett. A földnek vékony rétege nedves, alul száraz. Nagy szükség lenne jó esőre. Márc. 1-én reggel mínusz 4 fokot mutatott a hőmérő. Kellemetlen hűvös szél fújt, egész nap felhős az ég. Napközben plus 4 fokig emelkedett a hőmérséklet. Örülnénk, ha csapadék lenne, akár hó, akár eső alakjában. Az esőre vagy hóra vonatkozó reményünk, illetve óhajtásunk nem teljesedett. Hamvazó szerdán (márc. 2.) csak minus 1 fokig süllyedt a hőmérő, felhős az idő, de csúnya, szinte viharszerű szél fúj. {Hűvös szelek } A böjti szelek, úgy látszik, tudtunkra akarják adni, hogy az évadnak megfelelően komolyan munkába léptek. A ½ 8 órakor mondott misén Veszprémi Tibor rendtársunk elvégezte a hamvazás szertartását. Fiúk is, lányok is elég szép számban jelentek meg. A farsang három utolsó napján egész napos szentségimádás volt a plébániatemplomban. Az esti litánián vasárnap Santora Mihály, hétfőn pedig Fülöp Gyula rendtársunk mondta az alkalmi szentbeszédet. A befejező beszédet Kő Antal adminisztrátor mondta. A hamvazó szerdán ránk zúdult hűvös, sőt hideg szél nemcsak aznap, de éjjel is folyton fújt, sőt még ma is teljes erővel tart. A hőmérő reggel mínusz 6 ½ (hat és fél) fokig süllyedt. Tavaszias februárvég után, úgy látszik, átmenetileg megint télire fordult az idő. A nagy szél és hideg márc. 4-én is tovább tartott. Reggel minus 6 fokot mutatott a hőmérő. Az ég felhős volt, de semmi sem esett. A hideg előreláthatóan tovább tart. Márc. 5-én reggel minus 5 fok volt. A szél még mindig fúj. A napok óta dühöngő szél miatt nagyon lehűlt a levegő. A szobák is lehűltek, mert az állandó szél kifújja belőlük a meleget. A tavon is jég képződött. Félő, hogy az őszi vetésekben és kerti veteményekben nagy kárt tesz az időjárás. Kertművelő rendtársaink tele vannak aggodalommal miatta. {Esküvő } Márc. 5-én de. esküvő volt a kápolnában. Az esketést Magyar István rendtársunk végezte. <467> A vőlegény Wächter Claus. A menyaszszony Vogel Margit. A vőlegény evangélikus, a menyasszony katolikus vallású. Mindössze egypár ember vett részt az esküvőn. Március 6-án reggel minus 6, március 7-én pedig minus 8 fokot mutatott a hőmérő. 6-án végre elült a szél, és enyhén sütött a nap. 7-re virradó reggel

233 1948/ nagy köd lepte el a tavat. Talán most megjavul az időjárás, bár a meteorológia még a hideg továbbtartását jelentgeti, erős éjjeli lehűléssel. {Templomi beszerzések } Veszprémi Tibor rector ecclesiae buzgólkodásából jelentős templomi beszerzések történtek. Augusztusban (1948): 1 piros ókeresztény kazula 1200 frt értékben. A főoltárra két új oltárterítő. Valamennyi mellékoltárra 2 új oltárterítő és 2 antipendium. A Szociális Missziós Nővérek előnyomása után kongreganista leányok hímezték. 5 csipke nélküli albát liturgikus mintával láttak el a kongreganista lányok. 18 új humerálé, 18 új kehelykészlet is készült. A Szociális Missziós nővérek előnyomása után a kongreganista lányok hímezték. Januárban (1949): Egy zöld bársony antipendiumból bőaranyozású miseruhát készítettek a neszmélyi örökimádó nővérek. 936, 35 frtba került. Értéke meghaladja a 2000 frtot. Februárban (1949): Egy lilabársony antipendiumból egyszerűbb miseruha készült szintén Neszmélyen. Az elkészítés és a hozzávaló beszerzések ára: 413, 60 frt. Értéke 1000 frt körül van. A költségek javarésze úgy került ki, hogy a rendtagok a kapott misestipendiumok 76 összegének egy részéről lemondtak a kápolnai szükséges beszerzések fedezésére. A tavasszal egy ciboriumot kaptunk kölcsön a budapesti rendháztól. {Asszony-lelkigyakorlatok } Március 7-én, hétfőn este 16 résztvevővel aszszony-lelkigyakorlat kezdődött. A 16 közül 15 szomódi, 1 pedig kisbéri aszszony. A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. A lelkigyakorlatokon állandóan részt vett Vágó Angela helybeli irgalmas nővér is, aki az asszonyok fölött a felügyeletet gyakorolta, és éjjel is velük volt Laura irgalmas nővérrel együtt. A lelkigyakorlatok szombaton (márc. 12.) értek véget. Szombaton de. távoztak el a vidéki asszonyok. {Március 15. } Március 15-én, márc. 15-ének 101. évfordulóján, Tóvároson a régi Esterházy szálloda előtt, mely ma a Magyar Dolgozók Pártjának párthelyisége, márciusi ünnepség folyt le. Reggel zenés ébresztővel kezdődött az ünnep. ½ 9 órakor isteni tisztelet volt a templomokban. A politikai pártok, tömegszervezetek és iskolák 10 órára vonultak fel az ünnepség színhelyére. Az ünnepi beszédet Antal Gergely állami gimn. igazgató mondta. Utalt az márc. 15. eseményeire, jelentőségére és a szabadságharc elbukásának okaira, a beszéd nagyobb része azonban a mai eseményekkel és a jövő célkitűzéseivel foglalkozott, kiemelve, hogy a ma a 101. év előtti mozgalom beteljesítése. Dióhéjban ugyanazt mondta lényegében el hosszúra nyúlt ünnepi beszédében, amit Rákosi Mátyás az febr. 1-én megalakított Magyar Függetlenségi Népfront első kongresszusán a pesti Sportcsarnok nagytermében. Az ünnepi beszéden kívül a Himnusz, Talpra magyar, Szózat, cigányzenekar, mozgalmi énekek és az Internacionale váltogatta egymást a műsoron. A közönség között a rendtagok nagyobb része is megje- 76 A szentmisét bemutató papnak a misén kívül adott pénzbeli adomány. (a szerk.)

234 /1949. lent az ünnepélyen. Du. a Hajba-vendéglőben <468> volt műsoros ünnepély. Ezen jutott szerephez iskolánk ifjúsága. {Márciusi hó } Márc. 18-án meglepetés ért bennünket, éjjel hó esett. Napok óta felhősödött az ég, márc. 15-én szemergett is az eső, de nem bírt rendes eső esni, pedig de nagy szükség lenne már kiadós csapadékra a tartós szárazság miatt. A vékony hóréteg gyorsan elolvadt. Az ég borús, ezért reméljük, hogy folytatása is lesz az éjjeli hóesésnek akár hó, akár eső alakjában. Már itt az ideje a kitavaszodásnak. A március inkább télutó volt, mint tavaszelő. Az enyhe februárvég után kedvezőbb márciusi időjárásban reménykedtünk. Nagyon szeles és száraz volt, és általában hűvös is. Sok tüzelőanyagot kellett még ebben a hónapban is fogyasztanunk. {Névnapok } Március 18-a ünnepe [a rendnek] és a rendháznak, kettős ünnep. Ma ünnepli nevenapját Sík Sándor rendfőnök úr ( quem Deus diu sospitem servet ) 77 és Tell Sándor házfőnök urunk. Tegnap este finom somlai borral kedveskedett a házfőnök rendtársainak, mára pedig halat rendelt ebére. Ehhez ritkán jutunk, nagyon hozzájárul tehát az ünnepi hangulat emeléséhez. Ebéd alatt a rendtársak egy része még semmit sem tudott a következő sorokban ismertetett eseményről. {Weiner Ferenc őrizetbe vétele } Március 17-én, csütörtökön este, vacsora után, valamivel fél kilenc óra után megjelent a rendházban két Budapestről vonaton érkezett államvédelmi nyomozó egy tatai államvédelmi nyomozó őrmester kíséretében. Weiner Ferenc rendtársunkat keresték. Történetesen éppen vele találkoztak a folyosón, amint vacsoráról szobája felé ment. Rendtársunk, mikor megtudta tőlük, hogy lakásán házkutatást tartanak, azt kérte, hogy ezen egy rendtársunk is jelen lehessen. Engedélyükkel ő maga hívta el e célból Selmeczi Kovács József házi másodfőnök rendtársunkat, aki a házkutatás folyamán mindvégig jelen volt. A házkutatást a két pesti nyomozó végezte, a tatai nyomozó azalatt a rendház Pintér Elek utcai bejárójánál tartózkodott. A házkutatás kb. két óra hosszat tartott. Jelen volt rendtársunk szerint lefolyását jóindulatúnak lehet minősíteni, nem volt benne semmi bántó mozzanat. A házkutatás eredményeként egy csomó levelet vittek magukkal és litografált dolgokat. Mivel hivatalos papiros nem volt náluk, a házkutatásról szóló jegyzőkönyvet nem készíthették el Weiner rendtársunk szobájában, hanem gyalog lementek hárman Weiner és Selmeczi Kovács József rendtársainkkal a tóvárosi rendőrségre. A nyomozók értesültsége szempontjából érdemes feljegyezni, hogy elindulás előtt felszólították Weiner rendtársunkat, hogy a kék ruháját vegye magára. Mikor ő azt mondta, hogy ilyen ruhája nincsen, megnézték a szekrényét. Mivel a kívánt ruha nem volt benne, rendtársunk reverendában hagyta el a rendházat. A tóvárosi rendőrségen készült el a jegyzőkönyv, amelyet tanúként Selmeczi Kovács József rendtársunk is aláírt. Eddig együtt volt Weiner Ferenc rendtársunkkal. A nyomozók azt mondták aláírás után, hogy most kihallgatás követke- 77 akit Isten minél tovább megmentőjeként szolgáljon

235 1948/ zik, amely kb. két óráig fog tartani. Mivel Selmeczi Kovács József ezen már nem vehetett részt, hazajött. Éjfél volt, mire hazaért. A kihallgatás után rendtársunkat nem engedték vissza a rendházba, hanem éjjel Budapestre vitték. Hallomásunk szerint egy Ámon nevű sofőr vitt autóján két nyomozót és egy papi formájú utast Budapestre. Ez utóbbi hihetőleg Weiner rendtársunk volt. Mivel Budapestre vitték, nem tudjuk, hogy úgy lesz-e, mint a kihallgatást végző <469> államrendőrség vezetője mondta, hogy az őrizetbe vétel csak néhány napig tart. Az őrizetbe vétel körülményeiről Selmeczi Kovács József személyesen tett jelentést a rendfőnökségen márc. 18-án. {Weiner óráinak ideigl. helyettesítése } A rendfőnök úr, nem akarván addig Weiner rendtársunk pótlása ügyében intézkedni, míg ügyéről bővebbet nem tud, márc. 21-én arra kérte Tell Sándor és Biró Imre nyugalmazott rendtársainkat, hogy néhány napra vállalják a hittanórák ellátását. Leirata szerint a következő héten okvetlenül intézkedik ebben az ügyben. Küldött egy hivatalos levelet is Weiner helyettesítése ügyében Antal Gergely gimn. és Inkey Kálmán ált. iskolai igazgató részére azzal az utasítással, hogy a helyettesítésre felkért rendtagok hasznáják fel, ha szükségét látják. Tell Sándor és Biró Imre márc. 23-án megjelent a két igazgatónál és bejelentette, hogy a rendfőnök úr intézkedéséből helyettesíteni fogja Weiner hittanóráit. Ők felsőbb jóváhagyástól feltételezetten elfogadták a jelentkezést. Abban történt megállapodás, hogy a gimnáziumban Tell Sándor, az általános iskolában pedig Biró Imre fogja további intézkedésig a hittanórákat ellátni. {Férfi lelkigyakorlatok } Március 24-én, csütörtökön, férfi lelkigyakorlatok kezdődtek kápolnánkban. Esténként 7 órakor Kiss Gábor tóvárosi kapucinus atya mondja a beszédeket. A lelkigyakorlatokon a helybeli férfiak vesznek részt (csütörtök, péntek és szombat). Szombaton este 6 órakor végzik a lelkigyakorlatozók a gyónást. Vasárnap reggel, márc. 27-én, végzik a közös szentáldozást a 9 órai misén a plébániatemplomban. A következő héten a nők lelkigyakorlata lesz kápolnánkban. Kő Antal adminisztrátor kérte el Tell Sándor házfőnöktől lelkigyakorlatok tartására kápolnánkat. Szerinte kápolnánk e célra alkalmasabb, mint a hibás akusztikájú tágas plébániatemplom. {Meggyes Tatán } Márc. 26-án itt járt Meggyes János, és tőle úgy értesültünk, hogy a Budapestre vitt Weiner Ferenc rendtársunkat a Markóban tartják őrizetben. Rendtag még nem beszélhetett eddig ott vele. Úgy halljuk, hogy Weiner őrizetbe vétele, illetve a vád ellene azon a jegyzőkönyvön alapszik, amelyet a tóvárosi rendőrség a tatai állami (volt piarista) internátus növendékeinek vallomásáról vett fel, és terjesztett fel Budapestre (ld lap, utolsó bekezdés). Ez a kérdés majd a bírósági tárgyaláson fog tisztázódni, a vádirat előterjesztése alkalmával. {Bögözi Vilmos } Kapisztrán Sz. János napján, márc. 28-án, este őrizetbe vette az államvédelmi rendőrség Bögözi Vilmos tóvárosi kapucinus házfőnököt. Nem tudjuk, hová vitte. Később úgy hallottuk, őt is a Markóba vitték. {Női lelkigyakorlatok.) Veszprémi Tibor rendtársunk vezetése alatt női lelkigyakorlatok kezdődtek kápolnánkban csütörtökön este 7 órakor (márc.

236 / ). Pénteken és szombaton este folytak tovább. A résztvevők zsúfolásig megtöltötték a kápolnát. Szombaton este volt a gyónás, vasárnap (ápr. 3.) reggel 8 órakor pedig a közös áldozás a plébániatemplomban. Ritkán lehet ennyi áldozót együtt látni, amilyen nagy számban járultak a hívek ezen a misén a szentáldozáshoz. A misét Biró Imre mondta, és Kender Józseffel együtt ő végezte az áldoztatást is. A gyóntatásban is több rendtag vett részt (Fülöp Tibor [!Gyula], Jakab János, Kender József, Santora Mihály). {XII. Pius pápa aranymiséje } Ápr. 3-án mondta Rómában aranymiséjét XII. Pius pápa. Engedélyével ezen a napon (az idén Feketevasárnapra esett) minden pap két misét mondhatott. Egyet <470> a vasárnapról, egyet pro remissione peccatorum. 78 Kápolnánkban Veszprémi Tibor énekes szentmisét mondott. Ennek keretében fölolvasta Papp Kálmán győri püspök körlevelét a pápai szentmisével kapcsolatban. A végén a Te Deumot intonálta. Mise után elénekeltük a pápai himnuszt. A himnusz éneklése után rögtön elkezdte a votív misét de remissione peccatorum. {Szűcs asszisztens Tatán } Április 3-án este, vacsora végére, váratlanul megérkezett Budapestről Szűcs János asszisztens. Tőle megtudtuk, hogy Meggyes János engedéllyel már beszélhetett a Markóban Weiner Ferenc rendtársunkkal, és elhozta magával azt a levelező lapot, amelyet Weiner Ferenc küldött postán Meggyes címére. Ez még beszélgetésük előtt kelt. Szűcs János hozta meg a hírét annak is, hogy Weiner Ferenc óráinak helyettesítésére Etele György fiatal rendtársunkat helyezi a rendfőnök úr Tatára. Ő azonban csak húsvét után foglalhatja el állomáshelyét, tehát addig Tell Sándor házfőnököt és Biró Imrét kérik az órák további vitelére. {Etele György Tatára helyezése } Az Etele György idehelyezésére vonatkozó rendfőnöki irat 5-én érkezett meg. Előző nap (4-én) itt járt bemutatkozás céljából Etele György, akit november havában ordináltak. Szűcs János 5-én reggel tért vissza Budapestre. {Futballjátékosok } Április 3-án 50 futballjátékos szállt meg az állami internátusban. Az internátusi növendékek itt tartózkodásuk idejére a gimn. rajztermébe telepedtek át. Ezek a játékosok részben Prágába készülnek játékra. Nagyobb részük 7-én már el is utazik, 22-en maradnak csak itt továbbra. A házfőnökséggel történt megállapodás alapján a rendház konyhájában főznek számukra. A főzést a mi ez alkalomra megnagyobbított személyzetünk végzi. A konyha használatáért ők látnak el bennünket is (ebéd, vacsora). 9- én a tovább itt maradt játékosok is eltávoztak. Ezek 10-én Pesten mérkőznek cseh játékosokkal. {Nyári időszámítás } Április 10-én életbe lépett a nyári időszámítás. A 9-ről 10-re virradó éjszakán (éjfél után 2 órakor) egy órával előre kellett csavarni az órákat. {Fülöp Gyula elhelyezése } Április 7-én érkezett a rendfőnök úr ápr. 6-án kelt 356/1949. sz. leirata, amellyel Fülöp Gyula a rendtársunkat Sátoraljaúj- 78 a bűnök bocsánatáért

237 1948/ helyre helyezte ottani plébániánkon való segítésre. Fülöp Gyula tatai kápláni helyének betöltésére Kender Józsefet terjesztette fel kinevezésre a megyéspüspöknek Győrbe. {Lelkigyakorlatok } Ápr. 7., 8. és 9. napján du. 4 órakor tartottuk a húsvéti lelkigyakorlatokat az általános iskola tanulói részére. A beszédeket Kő Antal adminisztrátor, hitoktató mondta a Szent Imre iskola nagytermében. Az ifjúság nagy számban vett rajtuk részt. 9-én du. végezték el a tanulók a gyónást, 10-én reggel pedig a 9 órai misén a szentáldozást. A misét Kender József mondta. A nagyszámú áldozót ő meg Biró Imre áldoztatta meg. Naszályon e napokon szent gyakorlatok voltak a hívek részére. Az esti beszédeket Veszprémi Tibor mondta. A tanulók gyóntatását Jakab János, a híveket ő, Kő Antal és Veszprémi Tibor végezte. {Virágvasárnap } Ápr. 10-én, virágvasárnapon, barkaszentelés volt kápolnánkban. A szentelési szertartást Veszprémi Tibor végezte. A nagymise alatt, melyet Fülöp Tibor [!Gyula] mondott el, elénekelték a virágvasárnapra előírt passiót. Evangélista Kubik László tanító, Jézus Magyar István rendtársunk volt. A többi szereplő nevében Veszprémi Tibor énekelt (Péter, Júdás, Pilátus, stb.). A gimn. tanulók nem vehettek részt ezidén a kórusban. {Fülöp Gyula elutazása } <471> Nagyhétfőn, ápr. 11-én távozott el körünkből Fülöp Gyula rendtársunk, hogy új állomáshelyére, Sátoraljaújhelyre utazzék. Szerény modorú, csendes, művelt lelkű rendtársunkra mindig jó emlékkel gondolunnk Selmeczi Kovács József vicerektor a viszontlátás -ra búcsúztatta délben az ebédlőben. {Helyi és tartományi káptalan meghirdetése } Az Ephemerides Calasanctianae évi jan.-ápr. havi számában közölte Tomek Vince rendi generális úrnak Rómában évi febr. hó 7-én kelt köriratát, amelyben elrendeli helyi és tartományi káptalanok tartását. E rendelet szerint a tartományi káptlanon a generális delegátusa elnököl. Ha ez a delegátus valamilyen okból a kijelölt időre nem érkezhetnék meg, akkor az első asszisztens elnököl, ille nempe, qui inter assistentes primus est vestitione. 79 Sík Sándor rendfőnök úr Budapesten évi ápr. hó 6-án kelt 368/1949. sz. iratában, a generálisi körlevél alapján meghirdette a tartományi káptalant Budapestre, és ezt megelőzőleg a helyi káptalant minden egyes rendházunkban. A tartományi káptalanra való megjelenés napjául évi július hó 4. napját, az első ülés időpontjául pedig július 5. napját tűzte ki. Minden rendházunkból részt vesz a káptalanon a házfőnök és a rendház helyi káptalanában megválasztott egy képviselő. A helyi káptalan két ülésből álljon: a május 15-ig megtartandó első ülésen kell megválasztani a képviselőt (vokális) és azt a bizottságot (3 tag), amely a ház ügyeit a rendfőnöki köriratban felsorolt 12 pont tekintetében megvizsgálja és erről a vizsgálatról bizonyítványt állít ki. A május 22-ig megtartandó befejező, második ülésen a bizottság jelentést tesz az általa 79 az ugyanis, aki az asszisztensek között beöltözés tekintetében az első (tehát legrégebben lépett be a rendbe).

238 /1949. megejtett vizsgálat eredményeiről, és kiállítja az erről szóló bizonyítványt, amelyet a helyi káptalan valamennyi tagja aláír. Ezen a második ülésen kerülnek tárgyalásra az esetleges peticiók is. Ezek tekintetében a helyi káptalan tagjai titkos szavazással (babozás) abszolút szótöbbséggel döntenek. Az elfogadott peticiót a helyi káptalan jegyzőkönyvébe kell foglalni latin nyelven, fel kell tüntetni az indítványozó nevét, az indítvány indokait és a szavazatok arányát is. Minden jelenlegi házunk egy képviselőt és egy pótképviselőt választ. A jegyzőkönyvet a második ülésben írják alá a helyi káptalan tagjai. A helyi káptalanokat a generálisi körirat és Brevis instructio előírásai szerint kell megtartani. A jegyzőkönyvet és a vele kapcsolatos iratokat is latin nyelven kell kiállítani. A rendfőnöki körirat pontosan megállapítja, kinek van a helyi káptalanban aktív választójoga, és ki választható vokálisnak illetve pótvokálisnak. A tartományi káptalanra fel kell terjeszteni a helyi káptalan jegyzőkönyvét és a házfőnök részére kiállított bizonyítványt. A házfőnöknek a tartományi káptalanon be kell mutatnia házfőnöki, a vokálisnak pedig választási okmányát. Az áldozópap rendtagok a káptalan első napján a Szentlélek kegyelmének elnyeréséért ajánlják fel szentmiséjüket, a következő két napon pedig a Collecta de Spiritu Sancto oratiót vegyék. A többi rendtag szentáldozását és imáját ajánlja föl ugyanerre a célra. {Etele György kinevezése } Papp Kálmán győri püspök ápr. 11-én kelt 924/1949. sz. iratával kinevezte Etele Györgyöt a tatai áll (volt piarista) gimnázium hittanárává. Utasítást ad az illetmények kiutalásának biztosítása érdekében szükséges iratok tárgyában. <472> Hitoktatói működésére Isten áldását kéri a püspök úr. A kinevezés a rendfőnök úr előterjesztésére történt, a tanításban akadályozott Weiner Ferenc óráinak ellátására. {Gimnáziumi tanulók húsvéti gyónása } Ápr. 12-én volt a gimn. tanulók húsvéti gyónása, 13-án pedig a közös áldozása. {Renovatio votorum } 13-án este tartottuk meg a húsvéti renovatio votorumot. Ez évben nem volt a nagyhét első három napján papi lelkigyakorlat, mint más években. Más alkalommal fogjuk ezeket megtartani. Nagycsütörtökön ünnepélyes nagymise volt közös áldozással. Nagyszombaton részt vettünk a plébániatemplom föltámadási körmenetén. A hívek igen nagy számmal jelentek meg a körmeneten Tatán is, Tóvároson is. Az ifjúság kisebb számban volt képviselve. A vidéki tanulók persze hazamentek az ünnepekre. {Etele György megkezdte a tanítást } Húsvéthétfőn este érkezett meg Etele György rendtársunk és másnap (ápr. 19.) meg is kezdte hitoktatói működését az általános iskolában. Ezzel Tell Sándor és Biró Imre helyettesítési munkája be is fejeződött. {Zimányi exprovinciális ünneplése } Április 10-én ünnepelték meg a pesti rendházunkban Zimányi Gyula volt rendfőnök 70. születése napját. Az ünneplők élén Sík Sándor rendfőnök üdvözölte beszéddel Zimányi Gyula rendfőnököt, és elszavalta hozzá régebben írt verseit. Ezután átadták neki az albumot, amely a rendtagok egyetemleges üdvözletét foglalta magában az

239 1948/ egyes rendházak tagjainak aláírásával. Zimányi Gyula az ünneplés alkalmával mondott köszönetén kívül levélben is kifejezte a rendházak tagjainak köszönetét az egyetemleges üdvözletért, amelyet élete legnagyobb élményének mond. {Weiner ügye } Április 23-án itt járt Budapestről Meggyes János rendtársunk. Weiner Ferenc rendtársunk ügyében már elkészült a vádirat. A népbírósági tárgyalás május közepére várható. Május 8-án valószínűleg beszélhet Weiner Ferenccel, mert aznap látogatható lesz. Bögözi Vilmos tóvárosi kapucinus házfőnök együtt van Weinerrel. {Medveczky J. betegsége } Ápr. 24-én este rosszul lett Medveczky János öreg rendtársunk. Ismét a szívével van baj. Veszprémi Győző orvos súlyosnak ítélte baját, és igen radikális gyógymódot kezdett. Injekcióval éjjel kb. 5 liter vizet hajtott ki belőle. Szigorú diétára fogta. Négy napig egynapi tápláléka mindössze 8 dl tej. Injekción kívül egyéb gyógyszereket is kellett használnia. A baj rövid idővel ezelőtt is jelentkezett. Ha állapota jobbra fordul, alaptermészete szerint vidám öreg rendtársunk lekicsinyli a bajt, és nem tanúsít kellő elővigyázatot, nem tartja meg pontosan az orvosi rendelkezést, és mindig valami könnyítést igyekszik kialkudni az orvostól. Már ismételten komolyra fordult az állapota, de az alapos orvosi beavatkozás eddig még mindig meg tudta előzni a veszedelmet. Tekintettel arra, hogy 83. évében van, és szíve már nincsen rendben, több elővigyázatra volna szüksége. {Weiner ügye. Tanúk } Meggyes János értesítése szerint Weiner Ferenc ügyében május 10-én de. 9 órakor lesz a népbírósági tárgyalás. Ezt az értesítést ápr. 26-án kaptuk. Darvasy Mihály rendfőnöki titkárnak ápr. 30-án érkezett értesítése szerint a tárgyalást máj. 24-re halasztották, mivel valami fontosabb ügy jött közbe. Az állami (volt piarista) internátusból a következő áll. gimnáziumi tanulók vannak beidézve a vád részéről a tárgyalásra tanúként: Édes Jenő, Fülöp Tibor, Hudák István és Marschall György VII., Havelda Ferenc, Lengyel Márton, Rausch László és Sármán György VI. oszt tanulók. <473> Kívülük még két nem internátusi tanuló: Kovács Emil és Marton Kálmán VI. oszt. tanulók. Édes Jenő, Fülöp Tibor, Hudák István és Lengyel Márton több évig velünk lakott együtt a rendházban mint ösztöndíjas falusi tehetséges tanuló (ld. 469). Úgy hallottuk, hogy Weiner Ferenc rendtársunkat a Markóból elvitték a pestvidéki törvényszékre. {Májusi litániák } Ápr. 30-án este 7 órakor elkezdtük a májusi litániák tartását. Ezek a hó folyamán mindig este 7 órakor lesznek. Tatán a következő időbeosztással tartják az idén a májusi litániákat: az irgalmas nővérek kápolnájában esti 6 órakor, a mi kápolnánkban esti 7 órakor, a plébániatemplomban esti 8 órakor. Van természetesen ilyen májusi ájtatosság a kapucinus atyák tóvárosi templomában is. {A házfőnök Budapesten } Május 3-án reggel Tell Sándor házfőnök Budapestre utazott. A rendfőnök erre a napra Budapestre kérette a házfőnököket, hogy megbeszélést tartson velük a július hónapban megtartandó tartományi káptalan ügyében. Hazaérkezése után máj. 4-én a rendház tagjai rend-

240 /1949. kívüli házi gyűlés alakjában azt a kérelmüket terjesztették a rendfőnökség elé, hogy a nyárra meghirdetett tartományi káptalant halasszák el, mert megtartását most nem látják időszerűnek. {Szárazság } Május 4-én, Szent Monika napján este volt az idei tavaszon először égdörgés és villámlás. A remélt eső sajnos megint elmaradt. A szárazság általános és katasztrofális. Hónapok óta nem volt számottevő eső. A hihetetlen mértékben elszaporodott ürgék, hörcsögök és egerek kiszedik a földből a belé vetett magvakat. A kerti veteményeket is férgek pusztítják. Aggódva nézik az emberek mindezt és biztosra veszik a rossz termést, ha Isten nem küld idejében jótékony esőt. A meleg az évszakhoz mérten igen nagy. Május 5-én árnyékban 28 º-ig emelkedett. A házaknál sok helyen kiszáradtak a kutak. A nagytó vize is szemmel láthatóan csökkent. {Tanúk a Weiner ügyben } Weiner Ferenc rendtársunk ügyének népbírósági tárgyalását május 10-ről 24-re halasztották. Utólag tanúként idézést kapott a tárgyalásra Antal Gergely áll. gimn. igazgató és két rendházban lakó tanuló: Varga István gimn. VII. oszt. és Pap András általános iskolai VIII. oszt. tanuló. {A Mindszenty-ügy az Uno előtt } Egyes külföldi rádiók és lapok a népbírósági ítélet után is bőven foglalkoztak pro és contra a Mindszenty-üggyel. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ( ENSz, Uno ) néhány tagállama (Bolívia, Kuba) azt a javaslatot tette, hogy a Mindszenty-ügyet tűzzék ki az Uno közgyűlésének napirendjére. A magyar kormány nevében Rajk László külügyminiszter ápr. 4-én az ENSz elnökéhez intézett nyilatkozatában óvást emelt, és tiltakozott, hogy az ENSz közgyűlése vita tárgyává tegye a Mindszenty József elleni eljárást és ezzel beleavatkozzék Magyarország belügyeibe (Magyar Nemzet ápr. 6.). Dánia, Izland, Norvégia és Svédország megbízottai is odanyilatkoztak az ENSz közgyűlésén, hogy nem helyeslik Mindszenty és a bulgár prot. lelkészek perének megvitatását. Ez jogtalan beavatkozás lenne az érintett országok belügyeibe. A csehszlovák delegátus szerint a vita Magyarország belügyébe való beavatkozás és az ENSz alapokmányának megsértése lenne (Magyar Nemzet, ápr. 14.). Az ENSz a Mindszenty-ügy közgyűlési megvitatására meghívót küldött a magyar kormánynak is. Rajk László külügyminiszter táviratban tudatta a főtitkárral (Trygve Lie), hogy <474> nem fogadja el a meghívást. A közgyűlés külön politikai bizottságának határozata illetéktelen beavatkozás a magyar belügyekbe (Magyar Nemzet, ápr. 24. ). Bolívia különben a tárgyaláson halasztó javaslatot tett. Azt indítványozta ui., határozzák el, hogy a Mindszenty-ügyet a közgyűlés negyedik ülésszakának napirendjén tartja. Ez az ülésszak szept. havában kezdődik (Magyar Nemzet ápr. 28.). A Mindszenty-ügyet az ápr. 20-án megnyílt párizsi világbéke-kongresszuson is előhozták a magyar delegátusok. Ápr. 21-én Bereczky Albert református püspök kifejtette, hogy ez a kérdés Magyarország belügye, és semmi köze az egyház és a vallás szabadságának ügyéhez. Utalt az északi protestáns államok állásfoglalására. Losonczy Géza államtitkár felszólalásá-

241 1948/ ban Mindszentyt kalandor főpap elnevezéssel illette, aki egy életen át a reakció és népelnyomás propagandistája volt. {Országgyűlési választások } A kormány, a Magyar Függetlenségi Népfront kérésére, előterjesztést tett a köztársasági elnöknek az szept. 10-re öszszehívott országgyűlés feloszlatására. Ez az országgyűlés ápr. 12-én (nagykedden) tartotta utolsó ülését, amelyen Nagy Imre elnök felolvastatta a köztársasági elnöknek ápr. 8-án kelt átiratát az országgyűlés feloszlatása és új országgyűlés összehívása tárgyában jún. 8-ára. A Népfront elnöksége ápr. 12-én tartott ülésében úgy határozott, hogy a Népfrontban tömörült pártok és tömegszervezetek az országgyűlési képviselőválasztáson közös listáról indulnak. Kádár János belügyminiszter máj. 15. napjára tűzte ki a választásokat az egész ország területére. A választás titkos. Eredményének kihirdetése 18-án kezdődik. Ápr. 24-én az egész országban megindult a választási agitáció. Az agitáció főtárgya a hároméves terv eredményeinek fejtegetése és az ötéves népgazdasági terv ismertetése. A népgazdaság ötéves terve januárjában indul a megvalósulás felé. Gerő Ernő miniszter részletesen ismertette ápr. 13-án (nagyszerdán) a Magyar Dolgozók Pártjának politikai akadémiáján. Rákosi Mátyás nagy választási beszédet mondott ápr. 19-én Angyalföldön és máj. 8-án Celldömölkön. {Választási gyűlés } Tatán május 8-án, vasárnap de. volt nagy választási gyűlés a Kossuth téren. Szónoka Váczi Miklósné képviselőjelölt és Antretter Ede ókatolikus püspök volt. (A plakátra ez a szó ó a katolikus szó előtt kötőjellel feltűnően kis betűvel volt szedve). Antretter kecskédi származású. Anyja és óvónő nővére Tatán él. Valamikor róm. kat. pap volt. Utóbb református hitre tért. Mikor lett ókatolikus, nem tudom, azt sem, hogy vannak-e egyáltalán ókatolikusok az országban és hányan vannak. Jó szónok. Az ő beszéde aratott legnagyobb sikert. Délután részt vett az óvodában az anyák ünnepén, és ott is beszédet mondott. {Vendég. Házi gyűlés. Eső } Május 9-én vendégünk volt Berkes Bernát kármelita atya Pápakovácsiból. Ugyanezen a napon megtartottuk a tavaszi házi gyűlést. Május 11-én végre megjött a várva várt eső. Igazi istenáldás volt. A szomjas föld mohón itta be a szép csöndes esőt. Reméljük, hogy még lesz több eső is. 12-én és 13-án is volt eső. {Bánáss püspök halála } Bánáss László veszprémi püspök, budapesti volt ragaszkodó tanítványunk, ápr. 19-én hosszú és súlyos betegség után meghalt az Irgalmasok budai kórházában ápr. 23-án temették el a veszprémi székesegyház kriptájában. Halála előtt adta át máj. 1-re szánt körlevelét a munka megbecsüléséről dr. Hoss József káptalani helynöknek. {A püspöki kar határozata } <475> Grősz József kalocsai érsek tudatta a Magyar Függetlenségi Front válaszó bizottságával a püspöki karnak május 5-én hozott határozatát: Az évi május 15-re kitűzött országgyűlési választással kapcsolatban a püspöki kar megismétli az 1947-ben kiadott azon figyelmeztetését, hogy a katolikus hívek szavazati jogukkal éljenek, és azt lelkiimereti felelősségük átérzésésvel gyakorolják. A püspöki kar szívesen

242 /1949. támogatja azokat a törekvéseket, amelyek az ország igazi javát és magyar népünk életszínvonalának emelését szolgálják. Hivatalból azonban utal az Üdvözítő szavaira, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely az Isten szájából származik. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy népünk leki igényének kielégítése és Egyházunk teljes szabadsága szerves részét képezi az ország építésének. Ugyancsak kifejezésre juttatja bizalmát, hogy az ország építő lendületének fokozásával fokozódni fog a társadalmi igazságosság elvének érvényesülése és ezzel együtt megvalósul az annyira nélkülözhetetlen béke is. (Új Ember, máj. 15. sz. Ennek közlése alapján adtuk a Magyar Kurír felhatalmazással kiadott szövegét. A Magyar Nemzet közlésében hiányzott az utolsó kapcsolt mondat). {Ballagás } Május 12-én volt az áll. gimnáziumban a VIII. oszt. tanulók utolsó előadási napja a szokásos ballagási ünnepséggel. Mint halljuk, a szülők és érdeklődők nagy számmal vettek részt az ünnepségen, amelynek végeztével a VIII. oszt. tanulók a kápolnába is betértek, a nem katolikus tanulók is. {Szavazás a képviselőválasztáson } Május 14-én Rákosi Mátyás félórás beszédet mondott a képviselőválasztások előestéjén, összegezve, hogy mire vár feleletet a Népfront a választóktól. A Kossuth- és Petőfi-rádió közvetítette a beszédet. 15-én voltak országszerte a választások. A szavazás reggel 7 órakor kezdődött és este 8 órakor fejeződött be. A rendtagok mindnyájan szavaztak a 2. szavazókörben. A május 18-án közzétett belügyminiszteri kimutatás szerint a választás országos megközelítő végeredménye a következő: Szavazott A Népfrontra szavazott: ; ellene szavazott: ; érvénytelen szavazat: A választás országos eredményét a nagybudapesti IV. kerületi választási bizottság hirdeti ki. Végeredmény: választójogosultból leszavazott A Népfrontra szavazott: ; ellene szavazott: ; érvénytelen: (Magyar Nemzet, máj. 19.) {Arany Paskál látogatása } Május 18-án este vacsora után beszélgetésre meglátogatott bennünket Arany Paskál jászói premontrei rendi tanár, aki jelenleg Győrben tanít, mint áll. gimn. tanár. Ő már régebben állami státusba osztott tanár, nem vonatkozott rá az iskolák államosítása után történt átminősítés. Tanulókkal járt itt tanulmányi kiránduláson. A rendház látnivalóit is megtekintette velük. A kápolnában misét mondott nekik. {Vendégek } Május 19-én este érkezett meg körünkbe Balanyi György és Szűcs János asszisztens. Másnap délután utaztak vissza Budapestre. 20-án nagy örömünkre megérkezett Sík Sándor rendfőnök is, aki így egy délelőttöt együtt töltött itt Balanyi és Szűcs asszisztenssel. Sík rendfőnök 21-én meglátogatta a Hajdú utcai kertet és egy tóparti és angolparki sétát tett Biró Imre kíséretében. Nagyon élvezte a tóvárosi part felől nyíló kilátást a rendház és gimnázium felé. 20-án délután a tatai parton tett nagyobb sétát. Három kedves vendégünk látogatására szívesen emlékszünk vissza, és örülünk, hogy jól érezték köztünk magukat. Sík rendfőnök vasárnap, 22-én távozott kö-

243 1948/ rünkből. {Esti mise } <476> Május 22-én kezdték meg az újabban engedélyezett vasárnap esti misék mondását a plébániatemplomban. Az első esti misét Biró Imre mondta. A plébániatemplomban az eddigi három délelőtti mise helyett csak kettő lesz (½ 9 és 10 órakor). A korai misére járó közönség ennek következtében valószínűleg nagyobb számmal fogja látogatni a mi hétórai szentmisénket. Az első esti misére nagy számmal jöttek össze hívek. Áldozók is voltak. {Az évi káptalan elmarad } Sík Sándor rendfőnök, a rendkívüli házi gyűlésekről érkezett kérelmek alapján, felterjesztést tett Tomek Vince rendi generálisnak az idei nyárra meghirdetett tartományi káptalan elhalasztása ügyében. A rendfőnök évi május hó 18-án 507/1949. sz. alatt kelt iratában tudatta a rendi generálisnak a felterjesztésre adott következő válaszát: Ad 555/1949. Dilectissime Pater! Cum, secundum litteras mihi die 9 maii anni 1949 sub numero 465/49. datas, in ista alma nostra provincia adsint impedimenta, de quibus in n. 3. litterarum nostrum circulum die 7 februarii a. c. de indicendis Capitulis sub numero 160/1949. datarum agitur, infrascriptus Praepositus Generalis, annuens desiderio Provinciae, tempore opportuno et modo convenienti providebit de renovatione superiorum. Dum libenter mitto Tibi curaeque Tuae commissis paternam meam benedictionem, permaneo in communione precum Tibi amicissimus Datum Romae ad S. Pantaleonem die 13. maii a P. Vincentius Tomek a S. Antonio Patavino mp. Praepositus Generalis 80 {A Weiner-ügy bírósági tárgyalása } Május 24-én volt Budapesten a Markóban Weiner Ferenc rendtársunk ügyének népbírósági tárgyalása Horváth László tanácsa előtt. A tárgyalást dr. Horváth László tanácselnök vezette, a védő ügyvéd tisztét volt debreceni tanítványunk, dr. Giesshaber-Gondos László ügyvéd látta el. A tatai rendház tagjai közül jelen voltak a tárgyaláson Selmeczi Kovács József másodházfőnök, Kuntár József, a védőügyvédnek egykori debreceni tanára és Veszprémi Tibor, a budapesti rendház tagjai közül pedig (Szűcs János assszisztens, mint bejelentett tanú nem lehetett hívás nélkül benn a tárgyalóteremben, csak a folyosón tartózkodott. Nem hallgatták ki.) dr. Darvasy Mihály rendfőnöki titkár és Meggyes János. Mint 80 Legkedvesebb Atya! Mivel az máj. 7-én 465/49. szám alatt nekem küldött levél alapján abban a minket tápláló tartományban olyan akadályok állnak fenn, amelyekről ezen év febr. 7-én, 160/1949. szám alatt kelt, a káptalanok megkezdéséről szóló körlevelünk 3. pontjában szó van, alulírott generális elöljáró, jóváhagyva a a tartomány kívánságát, alkalmas időben és megfelelő módon fog gondoskodni az elöljárók megújításáról. Egyúttal szívesen küldöm Neked és a rádbízottaknak atyai áldásomat, az ima közösségében maradva, a Téged legszeretőbb Páduai Szent Antalról nevezett Tomek Vince generális sk.

244 /1949. mondják, a tárgyalás nyugodt lefolyású volt. Weiner Ferenc rendtársunk is teljes lelki fegyelmezettséggel szerepelt a tárgyaláson. A beidézett tanúkat (ld ) mind kihallgatták. Ezeken kívül a védelem előterjesztésére kihallgatták rendtársunknak tavaly érettségizett három tanítványát is (Noll Miklós, Pataky Béla, Vígh Imre) korábbi magatartása tekintetében (hitleri korszak). A tárgyaláson jelen volt rendtársaink különös dicsérettel emlékeznek meg a védőügyvédnek szép, a vádat nagy hozzáértéssel taglaló, gondosan felépített védőbeszédéről. Az elnökön kívül még a vádló ügyész és négy népbíró volt a tanács tagja (Dr. Horváth László tanácselnök, Dr. Szekeres Károly népügyész, Gusztai Lajos MDP, Galyas József MDP, Erdős Imre FKP, Varga István NPP népbírák, Dr. Juhász Ferenc jegyzőkönyvvezető). A vád részéről beidézett tanulók, rendtársaink előadása szerint, vallomásukban nem mutattak rosszindulatot a tárgyaláson. A tatai rendőrségen tett vallomásuk jegyzőkönyve azonban ott volt a tárgyaláson. {A vád } A vádirat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett bűntettről, izgatás bűntettéről szól, amelyet mint a tatai gimnáziumnak hittanára a hittanórákon tanítványai előtt tett kijelentéseivel <477> követett el. Tanítványai előtt több alkalommal a következő kijelentéseket tette a vádirat szerint: 1. A múltkor beszéltem nektek arról a káoszról, ami a világ megteremtése előtt volt, az a káosz viszont, ami volt, semmi ahhoz képest, ami most van. 2. Mennyi gazemberséget követnek el a demokrácia szent leple alatt. Gúnyosan tette a következő megjegyzést: Folyton-folyvást fejlődünk, de a végén az lesz az eredmény, s milyen szép lesz majd, ha majd dobszóval hívnak evésre, s mi megyünk a csajkával a közös konyhára. 3. Lassan már szabadon még csak álmodni sem lehet, mert reggel elém állhat valaki, s megkérdezi, hogy hogy mert álmodni. 4. Az országos vezetőkre vonatkoztatva mondta, hogy a demokrácia szent leple mögé bújt gazemberek. 5. Elvették tőlünk a tanítás jogát, most civilek vannak bennne, az iskolás gyermekek rongyosak, piszkosak, ez azelőtt nem volt így, de majd ki fog tisztulni. 6. Az általános iskolára vonatkoztatva azt mondta, hogy általános állatkert, ahová marhák járnak. 7. A firkászok azt írják, hogy lesz ingyen tankönyv, de hát ilyen nem volt, nem is lesz. 8. Ha Sztalin és Lenin műveit olvassátok, akkor egy lavór vizet tegyetek mellétek, és a szemeiteket mosogassátok, mert azok olyan szárazok. 9. A kollégistákat úgy hívta csahosok, spiclik, rájuk vonatkoztatva mondta, hogy ezeket a piszkokat és szemeteket majd kisepri a gimnáziumból a tavaszi vihar. 10. Ha a szovjet tudósok akárcsak egy egysejtűt is előállítanak szintézissel, elismerem, hogy tudnak. Keleti szomszédaink csak most döbbennek rá, hogy ők mindent előbb feltaláltak, mint a nyugati feltalálók.

245 1948/ Makarenko Új ember kovácsa című könyvére megjegyezte: a szovjet csak 30 éve jött rá erre a nevelési rendszerre, amit az Egyház már 2000 év óta ismer. Mindezekkel a kijelentéseivel végzi a vádirat a demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgatott és oly valótlan tényeket állított, amelyek alkalmasak arra, hogy az ország külpolitikai érdekeit veszélyeztessék. A vádirat az 1946:VII. tc. 2. b. pontjára, a Btk. 96 -ára, az 1947: XXXVI. tc ára és az 1946: VII bekezdésére utal. Ezekbe ütközik és ezek szerint minősül az elkövetett izgatás bűntette. Weiner Ferenc rendtársunk a vád több pontját egészben vagy részben elismerte (1. pont, 2. pont második rész folyton-folyvást stb., 8. pontban, hogy műveik szárazak, 9. pontban, hogy csahosok, spiclik, 10. és 11. pont), a vád egyéb pontjait nem ismerte el. A tárgyalás folyamán elejtette az ügyész a vád 6. és 11. pontját és a vádnak azt a részét, hogy kijelentései az ország külpolitikai érdekeit veszélyeztethették. A védőügyvéd az izgatás vádjának vétség vádjává való átminősítésre tett kísérletet, de az ügyész ellenzésére ez nem sikerült. Megmaradt tehát a vád olyan alakban, hogy kijelentéseivel a demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgatott. {Ítélet } A tárgyalás befejezése után elhangzott az ítélet: egy (1) évi és két (2) hónapi börtön, öt (5) évi hivatalvesztés és föllelhető vagyona felének elkobzása. Az 1 év és 2 hónapi időből 2 hónapot és 5 napot kitöltöttnek vett a bíróság. Az ügyész nem föllebezett, a védő és vádlott azonban föllebbezett a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT). <478> Az ügy ennek következtében a felsőbb fokú bíróság elé került szóbeli tárgyalásra. A védő kérte a vádlott szabadlábra helyezését, de az ügyész ezt ellenezte. Rendtársunk így továbbra is őrizetben maradt. A tárgyalásra reverendában jelent meg. Kissé megfogyott, de jó kedélyállapotban volt. Selmeczi Kovács Józsefnek az ítélet kihirdetése előtt, míg a bíróság visszavonult, sikerült vele beszélnie. Az ügyész nevét a tárgyalás alkalmával nem sikerült megtudni. Sík Sándor rendfőnök úr 8-án beszélt vele (Weinerrel), amikor a fogságban meglátogatta rendtársunkat. Érdemes följegyezni pro memoria, hogy a Dolgozók gimnáziumának tanulói, kiknek Weiner Ferenc szintén hittanáruk volt, közösen aláírt nyilatkozatban bizonyították, hogy előttük nem tett a demokratikus államrendet sértő kijelentéseket. A védő előterjesztésében ez a nyilatkozat is szerepelt a tárgyaláson (ld. 518). {Sertésműtét } Május 27-én súlyos műtéten esett át sertéstenyészetünk másfél éves kanja. Szecsődi Kálmán állatorvos kimetszette [?]. A fiatal, kifejlett és erős állatnak a kegyetlen és elég sokáig tartó műtétre való lefogása hat embernek is elég munkát adott. Kínjában sokáig és erősen ordított. A seb gyógyulása, úgy látszik, normális lefolyású lesz. Ugyanezen napra virradó éjjel öreg anyadisznónk tíz malacot ellett, egyet élettelenül, egyet agyonnyomott. A nyolc közül egy erősen csenevész, vakarcs. {Szűcs J. Tatán } Szűcs János asszisztens tett nálunk rövid ideig tartó látogatást. 30-án este érkezett és 31-én reggel már vissza is utazott Budapestre.

246 /1949. {Utolsó májusi litánia } Máj. 31-én este tartottuk kápolnánkban ez évben az utolsó májusi litániát. A hó folyamán elég szép számmal látogatták tanulók és felnőttek ezeket a kedves esti ájtatosságokat. {Az eső hatása } A kiadós májusi esőre gyors fejlődésnek indultak a kerti vetemények. Az esőzés miatt több napig nem lehetett kerti munkát végezni. Ennek következtében nagyon ráérett a munka a kertben foglalkozó rendtársainkra. Hogy ebből hátrány ne származzék, néhány napra napszámosokat kellett fogadni. Mint mondják, az eső után egészen megváltozott a határ képe. Az eső előtt, a nagy szárazság miatt igen siralmas állapotban volt. {Szűts Ferenc laicizálása } Sík Sándor rendfőnök évi március hó 24-én kelt 311/1949. sz. leiratában közölte a Szűts Ferenc ügyében hozott generális consistoriumi határozatot, amelyet az idézett szám alatt hozott a tatai házfőnök útján Szűts Ferenc tudomására. A rendfőnökhöz küldött határozat így szól: Faveas P. Franciscum Szűts, nomine nostro admonere, ut vel petat reductionem ad statum laicalem (quod erat convenientissimum), vel invento benevolo receptore episcopo, imploret indultum saecularisationis. Alioquin ad normam can dimittetur ex ordine nostro. 81 A rendfőnök is a laikus állapotba való visszahelyezés kérését látja legmegfelelőbb megoldásnak, mivel nem valószínű, hogy ma benevolus receptor Episcopust sikerül találnia. Erre irányuló kérésének továbbítását a Generális Atya felé vállalja, aki ezt támogatni is fogja. A kérvényhez mellékelendő egy nyilatkozat arról, hogy a coelibatust továbbra is kötelezőnek fogadja el magára. Szüts Ferenc a laikus állapotba való visszahelyezést kérte. Kérelmét a rendfőnök továbbította a rendi Generálishoz, aki a Szentszék elé terjesztette. A rendfőnök jún. 1-én kelt 532/1949. sz. leiratával megküldötte másolatban a kérelemre <479> Rómából érkezett szentszéki iratot. No 1805/49. Copia. Beatissime Pater, P. Francesco Szücs, Sacerdote, professo nell Ordine delle Scuole Pie, Provincia Ungheria, prostrato al bacio de S. Piede, umilmente domanda l Indulto di riduzione allo stato laicale e la dispensa degli oneri della vita religiosa, non sentendosi di sopportere detti oblighi. Che della gratia, ecc. 82 Ex Audientia Sanctissimi diei 10 Maji Legyen szíves Szűts Ferenccet nevünkben figyelmeztetni, hogy vagy kérje visszaminősítését laikusi állapotba (amely a legkényelmesebb lenne), vagy ha jószándékú befogadó püspököt talál, kérjen engedélyt világi papságra. Különben a 688. kánon szerint elbocsáttatik rendünkből. 82 Legkedvesebb Atya! Szűts Ferenc áldozópap, a piarista rend fogadalmas tagja, Szent Lábunkhoz csókkal járulván alázatosan kérte engedélyünket a laikus állapotba való viszszahelyezéséhez és a szerzetesi élet terhei alól való fölmentéséhez, mivel nem képes viselni azok terheit. Akiknek kegyelme

247 1948/ Sanctissimus Dominus Noster Pius PP. XII., referente infrascripto Cardinali Praefecto Sacrae Congregationis Negotiis Religiosorum Sodalium praepositae, benigne adnuit pro gratia reductionis ad statum laicalem cum dispensatione a votis religiosis et ab oneribus Sacro Presbyteratus adnexis, firma manente obligatione servandi coelibatum et sine spe readmissionis ad statum clericalem. Non obstantibus quibuslibet. 83 Datum Romae, die, mense et anno ut supra. L. S. M. Card. Lavitrans mp. Praefectus P. Arc. Lanasna mp. Substitutus Az eredeti iratot a rendfőnök hozzánk másolatban megküldött és Szűts Ferenc mosonmagyaróvári múzeumigazgatónak írott eredeti leveléből kivehetően, megküldötte Szűts Ferencnek. Felhívta, hogy a szentmisékkel netalán még elintézetlen kérdéseket rendezze volt házfőnökével, és papi öltönyét szolgáltassa át a magyaróvári házfőnöknek. A rendfőnök úrnak márc. 24-én Szűts Ferenchez intézett leveléből úgy tűnik ki, hogy az eljárás megindítása motu proprio a Generális úr részéről történt. Valószínűleg tudomást szerzett a megjelent híradásokból megnyilatkozásairól, és az ő hozzájárulásától függött a rendházon kívüli lakásra az engedély megadása is. Szűts Ferenc ui. annak idején a tatai áthelyezés érvényben hagyásával kapott engedélyt a magyaróvári múzeumban fölkínált állás elfogadására aug. 27-én született, dec. 24-én tett ünnepélyes fogadalmat, jún. 29-én szentelték pappá. Ezzel a pápai irattal véget ér rendi pályája. A rendfőnök úr hozzá írt levelében további életére Isten áldását kívánja. Ugyanezt tesszük mi is, mikor megszűnik a rend és a rendház tagja lenni. {Az állam és egyház } Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja központi bizottságának ülésén beszédet mondott a választási győzelemről és a jövő feladatairól. Egyik föladat a népköztársasági alkotmány megvalósítása. Szabályozni fogja ez az alkotmány az állam és az egyház viszonyát is, mégpedig oly módon, hogy szigorúan el fogja választani az államot az egyháztól (Magyar Nemzet, jún. 1.). {Kender kinevezése segédlelkésszé } Papp Kálmán győri megyéspüspök1949. máj. 30. kelt 1370/1949. sz. iratával kinevezte Kender József rendtársunkat a tatai plébánia segédlelkészévé. {Esküvő } Június 4-én, pünkösd szombatján, esküvő volt este fél nyolc órakor kápolnánkban. A menyasszony Bálint Irén, a vőlegény Nagy Zsigmond 83 A Szentatya audienciájáról, máj. 10. Szentséges Urunk, XII. Piusz pápa, a Szerzetesi Szent Kongregáció bíboros prefektusának előterjesztésére kegyesen hozzájárult a laikus állapotba való visszaminősítés kegyéhez, a szerzetesi fogadalmak és a szent papsághoz kapcsolódó terhek alóli fölmentéssel, de szilárdan meghagyva a cölibátus szolgálatának kötelezettségét, és a klerikusi állapotba való visszatérés reménye nélkül. Tiltakozás hiányában.

248 /1949. a tatai tógazdaság tisztviselője. Az esketést a menyasszony édesanyjának bátyja, Jakab János rendtársunk végezte. {Szentségimádás } <480> Pünkösd vasárnap, hétfőn és kedden szentségimádás folyt a kapucinus atyák tóvárosi templomában. Esténkint Veszprémi Tibor rendtársunk mondta az alkalmi szentbeszédet. {Kürti Menyhért kat. elnök-főigazgató halála } Június 7-én kaptuk meg a Ciszterci Rend apátjának és a Katolikus Tanügyi Főigazgatóságnak gyászjelentését a Ciszterci Rend kiváló tagjának, dr. Kürti Menyhért nyug. kat. tanügyi elnök-főigazgatónak haláláról. 74 éves korában halt meg, egy hónappal aranymiséje előtt. Kiemelkedő pályát futott meg. Heves megyében (Vámosgyörkön) született (1875. júl. 29.) aug. 29-én lépett a rendbe. Ünnepélyes fogadalmat jún. 21. tett, és ugyanazon év júl. 2. szentelték áldozópappá. Előbb Egerben tanárkodott ( ), majd házfőnök és igazgató volt Baján ( ), utóbb perjel és igazgató Egerben ( ). Közben rendi főigazgató, egri székhellyel ( ). Szélesebb körű lesz főigazgatói működése, mikor Dunán inneni kat. főigazgató Budapesten ( ) még inkább, mikor a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság elnök-főigazgatója Budapesten ( ) tól nyugalomban élt Budapesten. Az apát a gyászjelentésben nagy testvére és fia elnevezéssel illeti. A rendi gyászjelentés így jellemzi: Erat vir victor annorum. 84 A rend elismerésének jele, hogy a rendi káptalan tiszteleti tagja. Közvetlen munkatársai, a Katolikus Főigazgatóság tagjai így parentálják el: Megboldogult elnök-főigazgatónkban a katolikus tanügy legkiválóbbja távozott körünkből. Egész pedagógiai pályáján világos meglátásával, tapasztalatokban megérlelődött bölcsességével és rendkívüli irányító képességével mindvégig fáradhatatlanul, szívvellélekkel és odaadó hűséggel szolgálta a katolikus nevelés és oktatás ügyét. Neki minden bizonnyal szól a Dániel könyvében olvasható ígéret: akik igazságra oktatnak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. Hosszú szenvedés után, a betegek szentségével megerősítve, jún. 3-án hunyt el csendesen. Jún. 7-én délután 3 órakor szentelték be, és a Kerepesi-temetőben helyezték el a rendi sírboltban. Engesztelő szentmiseáldozatot a ciszterciek plébániatemplomában (Szent Imre város) jún. 8-án de. 9 órakor, a piaristák kápolnájában jún. 13-án de. ½ 9 órakor mutattak be érte. Hivatali működésében rendünk iránt mindig jóindulatot tanúsított. R. in P. {Tavaszi disznóölés } Június 8-án szomorú végre jutott a Gyilkos. Nem ember volt, hanem fiatalabb anyasertés. Azért jutott ehhez a névhez, mert ellés után fölfalta a saját malacait. Kimondták rá a halálos ítéletet, hogy hizlalás után megölik. Mivel jó étvágya volt, és jól evett, tetemesen meghízott. Kettéhasítás után 156 kilót nyomott. Sok zsírja lett. Az ölést és földolgozást egy Legát nevű, daliás termetű fiatal tóvárosi hentes végezte teljes megelégedésünkre. Két leányunk (Annus és Rézi) mellett Selmeczi Kovács József másodfőnök is kivette részét a munkából. A nagy meleg miatt hirtelen kel- 84 Az éveket legyőző férfi volt.

249 1948/ lett a munkát elvégezni, mivel Gyilkos már nem evett. Közfogyasztásra 12 kiló zsírt kellett utána beadnunk (á 8 frt.) {Bérmálás } A tatai bérmálás idejét Papp Kálmán győri megyéspüspök május 15. napjára tűzte ki. Mivel valamivel később ugyanerre a napra tűzte ki a belügyminiszter is az országos képviselőválasztások idejét, azért a püspök június 12. napjára, <481> Szentháromság vasárnapjára halasztotta a tatai bérmálást. Június 11-én, szombaton érkezett meg a püspök délután 5 órára a plébánia elé, hol szép számban összegyülekezett hívek fogadták. Amikor kilépett az autóból, taps és éljenzés hangzott föl. A püspököt láthatóan kellemesen érintette a fogadtatás melegsége. A hívek nevében dr. Giber János hitközségi elnök üdvözölte. A püspök röviden válaszolt az üdvözlésre és utána bevonult a plébánia épületébe. A fogadás külsőségeihez még hozzátartozik, hogy a püspök autója előtt kerékpáros fiúk csoportja és árvalányhajas gazdalegények bandériuma haladt. Előbb Tóvároson is ünnepélyesen fogadták. Este a kapucinus atyáknál volt a püspök vacsorán. Erre hivatalos volt Tell Sándor házfőnökünk is. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a plébániatemplomban történt. A püspök csendes misét mondott, az alkalmi szentbeszédet Grábits Henrik szomódi esperesplébános mondta. A szertartásban a két rendi káplánon kívül (Santora Mihály és Kender József) Veszprémi Tibor rendtársunk is segédkezett. A bérmálkozók száma 670 volt. A városon meglátszott, hogy bérmálás volt: sok fiút és leányt lehetett látni ünnepélyesen kiöltözve hozzátartozóik és bérmaszüleik kíséretében az utcán is. A nagy templom a szertartás alatt zsúfolásig tele volt. Naszály, Baj és az ide tartozó puszták hívei is itt bérmálkoztak. A szertartás után a püspök a plébánián különféle hatóságok és intézmények küldöttségét fogadta. A politikai községet Miskolczy László főjegyző és Molnár Miklós bíró, országgyűlési képviselő képviselte. Mindketten részt vettek a püspök tiszteletére adott ebéden is a plébánián. A papságot Grábits Henrik kerületi esperes vezette a püspök elé. Köszöntőjében utalt arra a buzgó lelkipásztori munkára is, amelyet a rendtagok kifejtenek. Erre a püspök is kitért válaszában, amelyből kitűnt az az elismerés, amellyel a tatai és magyaróvári rendtagok pasztorációs munkája iránt viseltetik. A plébánián 18-an vettek részt az ünnepi ebéden. Köztük voltak rendtársaink közül Tell Sándor házfőnök, Santora Mihály, Kender József és Veszprémi Tibor. Délután megtekintette a püspök az új naszályi kápolnát. Ez útja előtt délután a püspök Németh Antal udvari pap és Grábits Henrik esperes kíséretében rövid látogatást tett a rendházban is. Láthatóan nagyon tetszett neki a kápolnánk. Igen megnyerte tetszését a lépcsőfeljárás is. Az emeleten megnézte a könyvtár helyiségét és az előadótermet. Szíves búcsúval köszönt el tőlünk. Hétfőn, 13-án Budapestre utazott a püspöki konferenciára. {Eső } A nemrégen említett májusi eső után megint igen meleg idő következett. Egyes napokon rekkenő meleg volt (árnyékban ). Vasárnap erősen szeles és borús volt az idő, enyhült a meleg, ami éppen jó volt a bér-

250 /1949. málás napján. Estére szép csendes eső kezdett esni, de rövidesen megállt. Jún. 13-án, páduai Sz. Antal napján de. aztán számottevő jó eső esett. (A meleg miatt megint baj volt a vízzel, a források és kutak elapadtak.) A napközben támadt erős szél, sajnos, gyorsan fogja szárítani megint a földet, és csökkenti a jótékony eső hatását. A meleg léghullámot elsöpörte. {Úrnapja } Június 16-án volt Úrnapja óta most történt meg először, hogy a tatai plébániatemplom úrnapi körmenetén nem a rendi tanárok vezették a gimn. <482> ifjúságot. Etele György hittanár és néhány világi tanár, illetve tanárnő kísérte a tanulókat, akik elég szép számmal jelentek meg a körmeneten. Etelén kívül a többi rendtag karingben vett részt az Oltáriszentség előtt a körmeneten. Becslés szerint kb volt a résztvevők száma. Feltűnést keltett a kórház által állított sátor szépsége. {Te Deum } Június 18-án volt kápolnánkban a gimn. ifjúság Te Deuma. Az első Te Deum azóta, hogy a rendtagok nem tanítanak a gimnáziumban. Etele György hittanár mondott énekes misét és szentbeszédet, melyben főleg a lelki élet állandó ápolásának kötelezettségét fejtegette a tanulóknak. A kórust Magyar István rendtársunk vezette, az orgonán a tóvárosi kapucinus templom művész-kántora játszott. A szép számban megjelent tanulók mise végén az O pater parvulorum himnuszt és a magyar nemzeti himnuszt énekelték. Te Deum után ünnepély volt, és kiosztották a tanulóknak a bizonyítványokat és jutalmakat. {Rekollekció } Június 19-én Etele György és Veszprémi Tibor egynapos rekollekciót tartottak erre vállalkozó lányokkal az emeleti előadóteremben. {Érettségi vizsgálatok } Június hó 20., 21. és 22. napján voltak az 1948/49. tanévi érettségi vizsgálatok az állami (volt piarista) gimnáziumban. Dr. Csonkás Mihály, az esztergomi állami (volt bencés) gimnázium igazgatója volt az érettségi vizsgálatok elnöke. Az elnök tanára és osztályfőnöke volt Selmeczi Kovács József másodfőnöknek az egykori sárbogárdi gimnáziumban. A gimn. érettségi vizsgálatok befejezése után jún. 22-én este vacsorán vendégül láttuk az elnököt, aki láthatóan jól érezte magát körünkben. Jún. 23. és 24. napján voltak az érettségi vizsgálatok a dolgozók gimnáziumában, ugyancsak dr. Csonkás Mihály igazgató elnöklete alatt. Ezen az érettségi vizsgálaton mindenki sikerrel végzett. A gimn. érettségin elégtelenül végzett tanulók mind tehetnek javító vizsgálatot. Úgy halljuk, hogy az elnök magatartásával és tudományával imponált a vizsgázóknak. {Litániák } Jún. 24. napjára esett az idén Jézus Szent Szívének ünnepe. Az ünnep oktávája alatt (jún. 24. júl. 1.) minden este litániát tartunk kápolnánkban. 26-án nagy Jézus Szíve körmenet volt a kapucinusok templomából a plébániatemplomba. {Különös időjárás } Kb. egy hete szokatlanul hűvös és szeles az időjárás. Medárd napján nem volt eső, de azóta többször esett. Este és reggel lehet főleg a hűvös áramlatot érezni. Az évszakhoz képest szokatlan ez a hűvös idő, bár azt mondják, hogy a gabona érlelése tekintetében jobb, mint ha rekkenő meleg lenne, mint amilyen előzőleg volt

251 1948/ {Az érettségizettek miséje } Az érettségi vizsgálatot tett tanulók jún. 26-án misére jöttek össze a kápolnában. A misét egykori osztályfőnökük és igazgatójuk Selmeczi Kovács József mondta. Ezen a misén szokatlanul sokan jelentek meg. A kórus mise végén az O pater parvulorum himnuszt énekelte. Nyilván Te Deumnak szánták a tanulók a misét. {Szent Péter és Pál ünnepe, jún. 29. } Szent Péter és Pál ünnepe. Ezt tekintik az aratás kezdetének. Valamikor nagy diákünnep volt, mert ezen a napon osztották ki a bizonyítványokat, értesítőket és jutalmakat meg ösztöndíjkamatokat. E sorok írója ma 50 esztendeje kapta ki az itteni akkori gimnázium legfelsőbb (negyedik) osztályáról szóló bizonyítványát. Már jó ideje jún. 29. előtt osztják ki a bizonyítványokat, diákvonatkozásban elmúlt az ünnep régi jellege. {Bögözi kapucinus házfőnök ügyének bírósági tárgyalása } <483> Június 30- án volt Bögözi Vilmos tóvárosi kapucinus házfőnök ügyének népbírósági tárgyalása Budapesten. Őrizetbe vétele márc. 28-án este történt. A védő szerepét Prónay Aladár tóvárosi ügyvéd töltötte be. A vád részéről beidézett tanúk a tóvárosi általános iskola tantestületéből kerültek ki: Bors Szilveszter igazgató, Kecskés Lajos és felesége, Ugró Matild. A vád izgatásról szólt. Rendtársaink közül részt vettek a tárgyaláson Kuntár József és Etele György. Ott volt a kapucinus provinciális (Tallós József) is; kívüle még két kapucinus atya Budapestről. A tatai kapucinus atyák közül ott volt Patonyi Rudolf és Salamon László. Ők azonban, mivel mint védő tanúk szerepelhettek volna, a tárgyalás folyamán nem tartózkodhattak benn a tárgyalóteremben. A tárgyalást dr. Horváth László tanácselnök vezette. A tatai két kapucinus atya kihallgatására nem került sor. Bögözi házfőnököt 6 hónapra ítélte el a népbíróság, de ebből kitöltöttnek vette az őrizetbe vétele óta eltelt időt. A 6 hónapon kívül 5 évi hivatalvesztésre és föllelhető vagyona felének elkobzására ítélte a bíróság. Az ítélet ellen az ügyész és védő is föllebbezett a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT). A házfőnököt az ítélet után továbbra is őrizetben tartják, nem helyezték szabadlábra. {20 éves érettségi találkozó } Július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, Kecskemétre utazott 20 éves érettségi találkozóra dr. Jakab János és dr. Magyar István rendtársunk. Az első mint volt tanár, a második pedig mint volt osztálytárs. Az érettségi találkozó ideje júl. 3. napja (pünkösd IV. vasárnapja) volt. A templomban a főoltárnál Jakab János volt osztályfőnök mondta a misét, amely alatt a két mellékoltárnál dr. Erőss József házfőnök-plébános és Magyar István misézett. Mise után ellátogattak a találkozók a temetőbe, délben pedig közös ebéden vettek részt a Katolikus otthonban. {Uskert Kálmán világi tanár halála } Július hó 4-én halt meg Uskert Kálmán, intézetünk világi tanára szept. 20-án született Bars megyében, Karvalyon aug. 27-én, a gimnázium negyedik osztályának elvégzése után, rendünkbe öltözött be Vácon. Novíciustársa és évfolyamtársa volt Tell Sándor jelenlegi tatai házfőnöknek és dr. Biró Vencel történetíró, egyetemi ny. tanárnak, a romániai rendtartomány ezidei rendfőnökének. A gimnázi-

252 /1949. um felső osztályait a rózsahegyi studiumban, illetve gimnáziumban, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Kalazantinumban, illetve egyetemen végezte. Az 1906/7. tanévben, mint harmadéves egyetemi hallgató, kilépett a rendből. 35 tanári szolgálati évből 26 évet tatai rendi gimnáziumunkban, 1 évet államosított iskolánkban töltött. Korábbi szolgálati helyei: Paks, Kisvárda, Arad. Az 1948/49. tanév folyamán szemmel láthatóan mutatkoztak rajta az idegkimerültség jelei, ezért előbb órakedvezményt kellett kérnie, majd egészen ki kellett állnia a tanításból. Több helyen is megvizsgáltatta magát, de a vizsgálatok nem tudták megnyugtatni. Legutóbb a pécsi egyetemi ideggyógyintézetben kezeltette magát, hol egy rokona a főorvos. Itt érte váratlan gyorsasággal a halál júl. 4-én. A család hazahozatta. Itt volt a temetése nagy részvét mellett a Környei úti temetőben júl. 7-én délután 4 órakor. A szertartást Patonyi Rudolf kapucinus atya végezte Selmeczi Kovács József és Kender József rendtársaink segédletével. Engesztelő szentmise-áldozatot 7- én reggel 9 órakor mondtak érte a kapucinusok <484> tóvárosi templomában. A temetőben a sírnál Patonay József tanár az intézet, Antal Gergely gimn. igazgató a pedagógusok szabad szakszervezete, Szűcs Boriska pedig a tanítványok nevében búcsúztatta. Volt rendi tanártársai teljes számban részt vettek a temetésen, egyesek rögtönzött énekkarban is szerepeltek. Júl. 8-án utolsó rendi igazgatója, Selmeczi Kovács József mondott leki üdvéért csendes gyászmisét kápolnánkban. Elhunyt tanártársunkra mindig kegyelettel gondolunk mint lelkismeretes, gondos tanárra, jó kollégára, aki kegyeletes ragaszkodást tanusított mindig rendünk iránt. Requiescat in pace! {A NOT ítélete Mindszenty prímás és társai ügyében. } A Népbíróság Országos Tanácsa július 6-án dr. Jankó Péter elnöklete alatt felülvizsgálta a budapesti népbíróságnak Mindszenty József és társai bűnügyében hozott ítéletét. Az iratok ismertetése után a népfőügyész és a védők megindokolták perorvoslataikat. A Népbíróságok Országos Tanácsa július 9-én hirdette ki ítéletét, és Mindszenty József életfogytiglani fegyházbüntetését helyben hagyta. A többi vádlottak közül Baranyay Jusztint 12 évi, Zakar Andrást 4 évi, Esterházy Pált tizenöt évi, Nagy Miklóst háromévi Ispánki Bélát tizenöt évi, és Tóth Lászlót tíz évi fegyházra ítélték. Az ítélet jogerős. (Magyar Nemzet július 10. sz.). Baranyay Jusztin, Zakar András és Ispánki Béla népbírósági ítéletét enyhítette a NOT (ld ). {Kalazantínumi növendékek nálunk } Július 9-én utaztak vissza Budapestre Herédi Vilmos és Szécsényi János kalazantinumi növendékek, akik június 30. óta vendégei voltak, rövid nyaralásra, a rendháznak. Jól érezték magukat, csak azt sajnálták, hogy az évszakhoz képest hűvös időjárás miatt nem fürödhettek a Fényesen. Mindössze kétszer volt erre alkalmuk. Jó modorú, komoly fiatalemberek benyomását tették ránk és jó emlékeket hagytak maguk után. {A rendfőnök és asszisztensek kinevezése } Július 16-án hirdették ki az ebédlőben a rendfőnök úrnak 683/1949. számú következő leiratát:

253 1948/ Főtisztelendő Házfőnök Úr! Kedves Rendtársaim! Tudomásul adom minden kedves Rendtársamnak, hogy a Generális Atya 842/1949. számú és július 6-án kelt iratával három évi időtartamra provinciálisnak nevezett ki; asszisztenseknek pedig ugyanerre az időre kinevezte Balanyi György, Karl János, Szűcs János és Albert István rendtársainkat. Az előírt hivatali esküt mindannyian a mai napon letettük. Budapest, évi július 13. Sík Sándor s. k. P. H. provinciális {A házfőnök elutazása } Július 17-én volt egy éve annak, hogy Tell Sándor házfőnök átvette elődjétől, Biró Imrétől a rendház ügyeinek vezetését. Mivel egész év folyamán nem volt szabadságon, 16-án elutazott testvéréhez kétheti pihenőre. Távollétében Selmeczi Kovács József másodfőnök helyettesíti. {Vihar } Júl. 16-án délben hirtelen vihar kerekedett. Természetesen jött a hűvös idő után beállt rekkenő melegre. A hőmérő 32º-ig is felmelegedett. A tóba becsapott a villám. Némi jég is <485> esett. Kárt azonban nem ez, hanem az erős, sűrű zápor tett a veteményekben. A vihar utáni napokban megint abnormisan leszállt a hőmérő. 19-én esni kezdett az eső és a 20-ára virradó éjszakán reggelig esett. Egész nap erős, hűvös szél fújt. 21-én reggel 10º-ig süllyedt a hőmérő. Nagyon furcsa, egyenetlen az időjárás az idei nyáron. {Meggyes J. Tatán } Meggyes János, budapesti rendtársunk, aki július 11- én érkezett meg rendházunkba, és egy hétig, mint vendég tartózkodott nálunk, 19-én visszatért Budapestre. {Vendégek } Ezen a héten sokan fordultak meg rendházunkban. Július 26- án este Molnár István újmisés rendtársunk jött 22 fiúval Vácról. Az utat kerékpáron tették meg. Kéthetes túrára indultak, kellő fölszereléssel. Mindöszsze egy éjtszakát töltöttek itt, és másnap de. tovább mentek Veszprémbe. Ugyanaznap este érkezett hozzánk Mészáros Imre kecskeméti rendtársunk két érettségizett fiúval, szintén kerékpáron. Ők nem siettek annyira, és egy kicsit körülnéztek Tatán. A Fényesben is megfürödtek. Ittlétük alatt a rendház élelmezte őket. Ők 28-án reggel mentek tovább Tatáról. Július 26-án du. érkezett ide Medveczky János öreg rendtársunk látogatására unokaöccse, Medveczky János gyöngyösi városi tisztviselő a feleségével. Öreg rendtársunk láthatóan örült a látogatásuknak. Másnap rendtársunk és Jakab János kíséretében megnézték a főbb látnivalókat. Ittlétük alatt a rendház szívesen látott vendégei voltak. 27-én du. utaztak vissza Gyöngyösre. Júl. 27-én érkezett meg váratlanul Szűcs János asszisztens, aki az egyházmegyei alkalmazásban levő rendtagok javadalmazása ügyében jött érdeklődni. 29-én reggel utazott vissza Budapestre. Július 28-án jött üdülés céljából két kalazantinumi növendék: Etele Ágoston, Etele György rendtársunk testvéröccse és Surányi Béla.

254 /1949. {Vihar } Napokon át rekkenő meleg volt. Júl. 28-án 32º-ig, 29-én pedig 33ºig emelkedett árnyékban a hőmérő. 5 óra felé vihar támadt, bő esővel. A Nagy-tóba szokás szerint becsapott a villám. Tóvároson egy asszonyt megütött a villám, egy fiút és egy leányt megsértett. Az eső már nagyon kellett a nagy meleg után. Jelentéktelen jég is volt közte. Eső a 30-ára virradó éjjel is esett, sőt 30-án reggel is volt némi eső. A kapás veteményekre, szőlőre igen kell az eső. {Tell Sándor házfőnöki kinevezése } A rendfőnökség a következő leiratban tudatta Tell Sándor kinevezését 709/1949. sz. Főtisztelendő Házfőnök Úr! A Generális atya évi július hó 19-én kelt, ad 950/1949. számú rendelkezésével kinevezte Főtisztelendőségedet tatai rendházunk rektorává három évi időtartamra Kérem, hogy a professio fideit a ház tagjainak jelenlétében mielőbb letenni és arról jelentést tenni szíveskedjék. Midőn kinevezését örömmel továbbítom, Főtisztelendőséged munkájára a jó Isten sok áldását kérem. Budapest, évi július hó 26. Tell Sándor úrnak Balanyi György s. k. Tata. provinciális-helyettes <486> Aug. 1-én megjött rövid pihenőjéről Tell Sándor házfőnök. Ugyanezen a napon utazott el Kuntár József és Veszprémi Tibor is. Ők is rövid ideig maradnak távol. Aug. 2-án volt a búcsú a tóvárosi kapucinus atyák templomában, a porciunkula. A búcsúi ebédre hivatalos volt házfőnökünk is. Ugyanekkor ünnepelték az új kapucinus házfőnök nevenapját is (Pataki Alfonz, Bögözi Vilmos utóda). {Vendégek } Aug. 3-án utaztak vissza Budapestre Etele Ágoston és Surányi Béla kalazantinumi növendékek, akik júl. 28-tól a rendház vendéglátását élvezték. Jó idejük volt, a Fényesen fürödhettek. Itt időzésük alatt a nagykertben segítettek az öntözési munkában is. Őket felváltották Divald István fölszentelt teológus és Szojka Ödön teológus a kalazantinumból. Aug. 4-én érkeztek meg üdülés céljából. Aug. 4-én ebédre vendégünk volt dr. László Mihály szegedi rendtársunk, aki jelenleg a Torontál megyei Deszken segédlelkész. {Professio fidei } Aug. 5-én este, vacsora előtt az oratoriumban Tell Sándor három évre kinevezett házfőnök, az előző lapon bejegyzett kinevezési irat fölolvasása után, a háztagok jelenlétében letette a professio fideit. {Utazások } Aug. 7-én este hazaérkezett Veszprémi Tibor rendtársunk Budapestről. 8-án reggel elutazott Medveczky János rendtársunk Miskolcra, Jakab János rendtársunk pedig Csopakra üdülésre. {Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság alkotmányáról } Az újságok aug. 7. száma közölte a törvényjavaslatot a Magyar Népköztársaság alkot-

255 1948/ mányáról. A pénteki (aug. 5.) minisztertanács Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes előterjesztésére elfogadta az alkotmányról szóló törvényjavaslatot. A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama (2. ). A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével (3. ). A Magyar Népköztársaság legfelső államhatalmi szerve az országgyűlés. Az országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit (10. ). Az országgyűlés első ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenkét tagból áll (19. ), hatáskörét a 20. állapítja meg. Ő gyakorolja az országgyűlés jogkörét, ha az országgyűlés nem ülésezik. Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa (22. ). A minisztertanácsot, illetőleg egyes tagjait a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára az országgyűlés választja meg és menti fel (23. ). A minisztériumok száma 15. (24. ). A részletezi a minisztertanács hatáskörét. A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. Az államhatalom helyi szerveiről a intézkedik. A bírói szervezetről a , az ügyészségről a , az állampolgárok jogairól és kötelességeiről pedig a szól. A Magyar Népköztársaság védi a házasság és család intézményét (51. ). Biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében az egyházat különválasztja az államtól (50. ). Biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a <487> gyülekezési szabadságot (55. ). Biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és magánlakás tiszteletben tartását (57. ). A munkával szerzett tulajdont az alkotmány elismeri és védi, az öröklési jogot biztosítja (8. ). A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. Hátrányos megkülönböztetésüket nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti (49. ). Biztosítja minden területén lakó nemzetiség számára az anyanyelvén való oktatást és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét (4. ). Polgárai az országgyűlési képviselőket általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással válsztják (62. ). A választójog minden nagykorú polgárát megilleti. A dolgozó nép ellenségeit és az elmebetegeket kirekeszti a törvény a választójogból (63. ). Mindenki képviselővé választható, akinek választójogosultsága van (66. ). {Címer. Zászló. Főváros } A Magyar Népköztársaság címere: kétoladalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag. Zászlaja: piros-fehér-zöld színű lobogó, közepén a Magyar Népköztársaság címerével. Fővárosa: Budapest. Az országgyűlést augusztus 10-re hívták össze a javaslat tárgyalására. {Utazások. Vendégek } Aug. 9-én Santora Mihály, 11-én pedig Selmeczi Ko-

256 /1949. vács József házi másodfőnök rendtársunk utazott el rokonai körébe egy kis nyári üdülésre. 10-én megjött pihenőjéről Kuntár József rendtársunk. Másnap (11-én) érkezett meg hozzánk Csányi László rendtársunk, aki a mernyei plébániához tartozó Szentgáloskéren végez pasztorációs munkát. A hosszú utat Mernyétől Tatáig kerékpáron tette meg. 12-én indult tovább Tatabányára, onnan Budapestre. {Időjárás } Az utóbbi időben igen meleg, szikkasztó időjárás volt. A hőmérő pl. 10-én 31º (fok) fölé emelkedett. 11-én borulni kezdett, miután előző nap szél kerekedett. Este 10 óra előtt esni kezdett az eső, és éjjel kiadós eső öntözte meg a veteményeket. Rájuk nézve már igazán életkérdés volt ez az eső. A kiégés veszedelme fenyegette már őket. Az idő is elviselhetőbbé változott, 12-én reggel 14º-t mutatott a hőmérő, 13-án reggel pedig 11º-t. Erős szél fúj. Éjjel is esett eső. 13-án napközben is többször esett az eső. 14-én sok eső esett, 15-én is többször volt kiadós zápor. E napok alatt összevéve nagyon jelentékeny esőmennyiség érte a földet. Eső után napokon át hűvös idő volt. 19-én reggel 8º-t mutatott a hőmérő. {Utazások. Vendégek } 12-én este Magyar István rendtársunk utazott el rokonaihoz Kistelekre. 13-án megjött Santora Mihály és Jakab János rendtársunk. 14-én két kalazantinumi növendék érkezett hozzánk üdülés céljából: Serfőző István és Bányai Endre. 16-án hazaérkezett Selmeczi Kovács József házi másodfőnök. Szojka Ödön 18-án, Divald István pedig 19-én tért vissza Budapestre. 18-án jött el hozzánk rendházunk volt tagja, Fazekas József Magyaróvárról. {Kolosváry halála } 19-én este kaptuk meg a budapesti házfőnök sürgönyét Kolosváry rendtársunk haláláról. <488> Aknaszlatinán (Mármaros vm.) született jún. 10. A rendbe lépett aug. 27. Ünnepélyes fogadalmat tett ápr. 20. Áldozópappá lett júl. 2. A tanítást a rend gimnáziumaiban az 1906/907. tanévvel kezdte meg. Mennyiségtan és fizika volt a szaktárgya. Több intézetben tanított; ő volt a nagybecskereki gimnázium utolsó rendi igazgatója. A szerb igazgató tőle vette át az intézetet júl. 1-én. Ezután Kolozsvárra került, és ott működött, mint tanár, növendékprefektus, teológiai tanár, rendfőnöki titkár, asszisztens. A romániai rendtartományból visszakerült a magyar rendtartományba, és az 1935/36. évben már Mernyén működött mint uradalmi főszámvevő és főpénztáros. Több évi itt működése után Budapestre került, mint rendi számvevő aug. 18-án 16 órakor hunyt el példás türelemmel viselt betegség (szívtrombózis) után, a nagybetegek szentségeivel megerősítve. Aug. 22-én mondtak érte gyászmisét a budapesti rendház kápolnájában és ugyanaznap du. ½ 3 órakor temették el a Kerepesi temetőben (Fiumei út) levő rendi sírboltba. Rendházunkat a temetésen Etele György rendtársunk képviselte. {Vendégek. Utazások } Bányai Endre és Serfőző István érettségizett rendi növendékek aug. 21-én du. utaztak vissza Budapestre a Kalazantinumba. Távozásuk előtt 19-én nagy munkával rendbehozták a rendház kertjében a felső terasz széles sétaútját. Jó emléket hagytak maguk után, és láthatóan jól

257 1948/ érezték itt magukat. 21-én du. megérkezett üdüléséből Medveczky János rendtársunk. Fazekas József, aki több napig vendégünk volt, 22-én reggel Budapestre távozott. {Új alkotmány } A Magyar Népköztársaság alkotmányának országgyűlési tárgyalása aug. hó 17. és 18. napján volt. Az előadói tisztet Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes tötötte be. A javaslatot egyhangú határozattal fogadta el az országgyűlés. A hírlapok nagy részletességgel ismertették az országgyűlés lefolyását. A Magyar Közlöny aug. 20-i számában közölte az évi XX. törvényt a Magyar Népköztársaság alkotmányáról, ezen a napon vált törvénnyé. Aug. 23-án választotta meg egyhangú határozattal az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a tagjait. Elnök: Szakasits Árpád, alelnökök: Kiss Károly és Nagy Dániel, titkár: Olt Károly. A tagok száma: 17. A Tanács személyi összetételére vonatkozó javaslatot Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes tette meg levélben a Magyar Függetlenségi Népfront nevében. Az országgyűlés közfelkiáltással egyhangúlag fogadta el a javaslatot. {Lelkigyakorlatok } Kalazanci Szent József, rendalapítónk napja előtt tartották a tatai rendház tagjai az évi papi lelkigyakorlatokat. Vezetőjük a rendfőnök úr megbízásából sub ausp. dr. Simon Sándor budapesti rendtársunk volt. Aug. 22-én este kezdődtek bevezető beszéddel. Aug. 23., 24. és 25. napján folytak le a szokott módon (½ 9 órakor reggel közösen mondott prima, ½ 10 órakor első, ½ 12 órakor második beszéd, 1 órakor examen conscientiae, ebéd, után szentségimádás közösen, ½ 6 órakor harmadik beszéd, vacsora után közösen mondott completorium). 25-én gyónás. A veszprémi ház tagjai közül részt vettek a lelkigyakorlatokon: Hesz Ödön, dr. Mikos József és Medvigy Mihály. A lelkigyakorlatok 25-én este értek véget a vacsora után közösen elmondott completoriummal. Simon Sándor és Medvigy Mihály 26- án reggel elutazott. {Püspökszentelés } <489> Aug. 24-én, Szent Bertalan apostol napján szentelte püspökké Grősz József kalocsai érsek P. Badalik Bertalan budapesti szentdomonkosrendi perjelt, az új veszprémi püspököt Budapesten a rend templomában. Meszlényi Zoltán esztergomi és Kovács Vince váci segédpüspök volt a segédkező püspök. Az új püspök volt annak idején az önállóvá lett magyar szentdomonkosrendi provincia első rendfőnöke. E napon kaptuk a hírt, hogy Németh Kálmán az új tatai plébános. {Kalazanci Szent József ünnepe } Aug. 27-én ünnepélyes nagymisével ültük meg Szent Alapítónk, Kalazanci Szent József ünnepét. A főoltár virágdíszben állt, és szépen ki voltak díszítve a mellékoltárok is. A díszítési munkát Veszprémi Tibor rector ecclesiae irányításával volt leánytanulóink végezték. Segítettek Varrónénak (aki állandóan ingyen takarítja) a kápolna rendbehozatalában is. ½ 9 órakor volt az énekes mise, melyet szép hangú Magyar István rendtársunk celebrált népes asszisztenciával. A segédletben részt vett 3 győregyházmegyei és 1 esztergom-egyházmegyei teológus és 2 kapucinus növendék. A kórus, mely fiúkból és lányokból állt, latin misét adott elő

258 /1949. Veszprémi Tibor vezényletével, igazán szépen, kifogástalanul. Az orgonánál régi tanítványunk és évtizedek óta állandó orgonistánk, Mihálÿ Géza ny. főszolgabíró ült. Közönség szokatlanul nagy számban volt a misén. Az egész ünnep a bensőséges áhítat hangulatában folyt le. Az O parer parvulorum himnusz éneklése fejezte be. Egy órakor ebéden vendégeink voltak Kő Antal tatai adminisztrátor, Medgyesi Dezső tóvárosi kapucinus plébános, Pataki Alfonz tóvárosi kapucinus házfőnök, Mihálÿ Géza ny. főszolgabíró, Hesz Ödön és Mikos József veszprémi rendtársaink. Vendégeink jól érezték magukat. Leányaink (Annus: Géber Anna és Rézi: Lunczer Teréz) dicséretet érdemelnek a kitűnően elkészített ebédért. {Szűcs assz. Tatán } Aug. 27-én váratlanul megérkezett Budapestről Szűcs János asszisztens. Másnap ebéd után visszautazott Budapestre. 29-én reggel utazott el Mikos József, aki a lelkigyakorlatok befejezése után néhány napra még itt maradt. Hesz Ödön még itt tartózkodik a városban rokonsága körében, mert szabadságon van. {Érettségi találkozó } Aug. 28-án érettségi találkozóra jött össze 1944-ben érettségizett tanítványainknak egy tagból álló csoportja. Köztük egy szentbenedekrendi főiskolai hallgató Pannonhalmáról (Horváth Pius). Osztályfőnökük annak idején Kolláti István rendtársunk volt, aki nem vett részt a találkozón, sürgönyt küldött. Egyik tanáruk, Wagner Lajos időközben meghalt. Az ő sírját fölkeresték. Itt tartózkodó volt tanáraik (Kuntár József, Magyar István, Selmeczi Kovács József, Kender József) részt vettek a találkozón. ½ 9 órakor misét hallgattak a kápolnában. A misét Selmeczi Kovács József mondta. Utána ellátogattak a gimnáziumba, majd a ház kertjében elbeszélgettek volt tanáraikkal. A temetői látogatás után söröztek. Evvel be is fejeződött a találkozó. {A romániai rendtartomány sorsa } Romániában a Hivatalos Lap évi aug. 1-i számában rendelet jelent meg a szociális, egészségügyi és tanítószerzetek működésének megszüntetéséről. Ebben az ügyben Bukarestbe hívták a szerzetek főnökeit a kultuszminisztériumba. Biró Vencel piarista rendfőnök is felment Cservény Albin rendtag kíséretében. <490> A minisztériumban azokról a módozatokról tárgyaltak, hogy miképpen történjék a szerzetek felszámolása. A tagok elhelyezkedési lehetőségei közül a fiatalság a pasztorációt kérte, pár tag kivételével, helyesebben Csopoti Lajos kivételével, aki építési hivatalba ment. Az öregek nyugdíjat kérnek, aminek az útja meg van könnyítve. A rendfőnök reméli, hogy a kérések teljesülnek. A magyar állampolgárságú rendtagok, akik kisegítésképpen ott működtek (Kolla János, Szemes Ferenc, Börzsei Márton, Szennai Sándor, Gyulai László) a nyert értesülés szerint visszatérnek hazájukba. A nagykárolyi plébánia ügyében járt a rendfőnök Szatmáron, mivel a plébánia egyházmegyei lesz. A volt tagok remélhetőleg ott maradhatnak. A tagok az egyházmegyékbe vannak átírva. A rendfőnöknek (volt egyetemi tanár) nyugdíja rendeződött. Kérte ott (Kolozsvárott) maradását irodalmi munkálkodás címén; reméli, hogy

259 1948/ sikerül. Gyulafehérváron a püspöki palota szerzetközi helyül van kiválasztva, oda mennek, akik szerzetesi közös életet akarnak, vagy akiket oda beutalnak. Az öregek állami aggházakba mehetnek. Állami munkavállalás mindenki részére biztosítva van. Ez a bejegyzés azon rövid összefoglalás alapján történt, amelyet Biró Vencel rendfőnök küldött testvére, Biró Imre volt házfőnök címére, aki az aug. 29-én érkezett iratot 31-én Budapestre küldte Balanyi György asszisztens címére további eljárás végett. Mély megilletődéssel vettük tudomásul, hogy a rend fájának legkeletibb ága elszáradt. A jövő az Isten kezében van.

260 [AZ 1949/1950. ÉV] {Az új plébános Tatán } Németh Kálmán, az új tatai plébános szept. 2-án Tatára érkezett. Vasárnap, szept. 4-én látogatást tett a rendházban. Tell Sándor házfőnök másnap megjelent a plébánián és viszonozta a látogatást. {Rendelet a nem kötelező vallásoktatásról } A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a vallásoktatás tárgyában szept 5-én hozott törvényerejű rendeletét a Magyar Közlöny szept. 6-i számában közölte. Szövege a következő: 1.. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 54. -ban foglalt, az állam és az egyház különválasztására vonatkozó rendelkezésnek megfelelően a vallásoktatás az iskolában nem kötelező. 2.. Ez a törvényerejű rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik. Aláírva: Szakasits Árpád elnök és Olt Károly titkár. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter szept 5-én a következő végrehajtási utasítást adta ki: 1. Az 1949/50. tanévtől kezdődően a vallásoktatás nem kötelező. 2. Azok a szülők, akik gyermekeik vallásoktatását kívánják, legkésőbb szeptember hó 15-éig szóban vagy írásban az iskolában ezt a szándékukat bejelentik. 3. A vallásoktatás költségeinek fedezéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik. 4. A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. A végrehajtási utasítást is a Magyar Közlöny szept. 6-i száma közölte. Ortutay miniszter írta alá. Evvel a rendelettel megindult az egyház és állam szétválasztásának gyakorlati megvalósítása. A szülők vallási hűségén sok fordul meg ezután a <491> vallási oktatás ügyében. Adja Isten, hogy ne valljunk szégyent sem a szülők, sem a gyermekek és hívek buzgósága tekintetében. Örömmel jegyezzük föl, hogy a hitoktatásra jelentkezők száma felülmúlta a 90 %-ot. {A veszprémi püspök beiktatása } Badalik Betalan, az új veszprémi püspök, aug. 30-án foglalta el püspöki székét. A székfoglalás előtt a székesegyház kriptájában fölkereste elődjének sírját, imádkozott előtte, és három szál fehér rózsát tett rá. A beiktatás után átvette egyházmegyéje kormányzását. A beiktatás napjának dátumával megjelent első körlevelében szép emléket állított elődjének, Bánáss László püspöknek. Szól apostoli buzgóságáról, példás életéről, súlyos betegségéről, türelmes szenvedéséről és Isten kezéből alázatos lélekkel elfogadott haláláról. {Etele György hittanári vizsgálata } Etele György rendtársunk szept. 7-én Budapestre utazott, ahol a középiskolai rendi hittanárokat képesítő bizottság előtt vizsgálatot tett, és így hittanításra jogosító oklevelet szerzett. Szept. 10- én jött vissza. Budapesten írásbeli vizsgálatot is tett a pedagógiai vizsgálatból. Szept. 11-én vasárnap Veni Sancte-t tartottunk a gimn. tanulók részére. Az énekes misét Etele György rendtársunk mondta. A kar Veszprémi Tibor rendtársunk vezetésével szép latin misét énekelt. Veszprémi Tibor fölolvasta

261 1949/ evangélium után a püspöki kar közös körlevelét, amelyet a nem kötelező vallástanítás kihirdetése alkalmából adott ki. Ez a körlevél figyelmezteti a szülőket arra a súlyos felelősségre, amely őket gyermekeik vallásos oktatása és nevelése tekintetében terheli. A népköztársasági alkotmányban biztosított lelkiismereti és szabad vallásgyakorlati jogra hivatkozva felhívja őket, hogy e téren félelem nélkül jelentsék be az iskolák igazgatóinál, hogy kívánják gyermekeik vallás- oktatását. {Sub laurea Almae Matris doktor } A debreceni tudományegyetem tanácsa évi augusztus 27-én, déli fél egy órakor az aulában egykori tanítványunkat, Farkas Józsefet a jog- és államtudomány sub laurea Almae Matris doctorává avatta. Evvel a kitüntetéssel felavatott tanítványunknak Selmeczi Kovács József rendtársunk tanára volt. Az avatásra meghívót is kapott. {Szentiványi Béla Tatára helyezése } Sík Sándor rendfőnök szept. 12- én kelt 869/1949. sz. leiratával Szentiványi Béla rendtársunkat Magyaróvárról a tatai házba helyezte át. Dr. Gyurácz Ferenc nagykanizsai rendtársunk, aki Bükön született aug. 30-án, korának 57. évében, szerzetesi életének 39-ik és áldozópapságának 32-ik évében évi szeptember hó 15-én délben, több havi kínos (rákos), de nagy lelki erővel viselt betegség után, a szentségekkel megerősítve a szombathelyi kórházban fejezte be tevékeny életét. Szülőfalujában, Bük községben (Sopron m.) temették el szept 17-én du. 4 órakor. Több helyen tanárkodott (Sátoraljaújhely, Kecskemét, Debrecen, Máramarossziget, Veszprém, Vác, Nagykanizsa). Utolsó évében a szombathelyi egyházmegye területén, Bánszentgyörgyön káplánkodott. {Favágás } Szept. 16-án fűrészelték föl villanyfűrésszel a jövő évre vett fát. Az összevágás és raktárba hordás munkáját maguk a rendtagok végezték. {Az új plébános beiktatása } Dr. Németh Kálmán új tatai plébános ünnepélyes beiktatása szept. 18-án, vasárnap volt a nagytemplomban. A beiktatási szertartást Grábits Henrik esperes, szomódi plébános végezte. A beiktatásra eljött Sík Sándor rendfőnök is Szűcs János asszisztenssel. <492> A szép templomi szertartás után a rendház első emeletén, az egyházközség által használt teremben történt meg az új plébános üdvözlése. A református és evangélikus lelkész is üdvözölte. Délután öt órakor temette az új plébános elsőnek Biró Imre rendtársunk édesapját, Biró Károly 81. évében elhunyt mészáros és hentes mestert, Santora Mihály és Kender József rendtársaink segédletével. A temetésen Sík rendfőnök és Szűcs asszisztens is megjelent a ház tagjaival együtt. A rendfőnök Szűcs asszisztenssel 19-én reggel Győrbe utazott tárgyalásra a megyés püspökhöz. A tárgyalás eredményéről annyit hallottunk, hogy a megyés püspök úr komoly lelkigyakorlatos ház kialakulását óhajtja a rendházban. Részleteket még nem tudunk. {Katolikus Tanárvizsgáló Bizottság } Az illetékes férfi szerzetesrendek főnökei, a Corpus Iuris Canonici kánonjában biztosított joguknál fogva, július 7-én tartott értekezletükön Katolikus Tanárvizsgáló Bizottság

262 /1950. felállítását határozták el oly célból, hogy egyházi személyek, megfelelő előtanulmányok alapján, tanári vizsgálatokat tehessenek kizárólag egyházi szolgálatra szükséges képesítés megszerzésére. A tanári vizsgálatok levezetése az évben a VKM /1932. sz. rendeletével kiadott Középiskolai Tanárvizsgálati Szabályzatnak megfelelően, január 1-től kezdve pedig az ezután megalapítandó Katolikus Tanárvizsgálati Szabályzat szerint történik. A Katolikus Tanárvizsgálati Szabályzatra vonatkozó közös megbeszélés október hó 14-én lesz rendünk budapesti székházában (de. 10 órakor). A Kat. Tanárvizsgáló Bizottság elnöke dr. Sárközy Pál bencés főigazgató-helyettes. Rendfőnöki előterjesztés alapján a következő rendtagok kapták meg a Katolikus Tanárvizsgáló Bizottság vizsgáztatási tagságát: Dr. Sík Sándor (magyar irodalom), dr. Simon Sándor (filozófia), Papp Elemér (pedagógia), Vékey Károly (latin-görög), Selmeczi Kovács József (francia ny.), dr. Balanyi György (történelem), dr. Papp László (történelem), dr. Karl János (földrajz), dr. Maklári Lajos (ásványtan). A szaktanulmányok anyagáról alap- és szakvizsga alkalmával kell beszámolni. Képesítő vizsgálaton a filozófia, társadalomtudomány, lélektan követelményein kívül a neveléstan keretében számot kell adni a szaktárgyak tanítási módszertanában való jártasságról is. Szakvizsgálatra két szakdolgozatot kell teljesen elkészíteni. Alapvizsgálaton elmarad a nem-magyar szakosok magyar irodalmi vizsgálata. {Gyurácz F. suffragiuma } Szept. 23-án este olvastuk föl az ebédlőben azt a szépen megírt jelentést, amelyet dr. Szűcs Imre nagykanizsai házfőnök küldött dr. Gyurácz Ferenc elhunyt rendtársunkról. A betegség körülményeinek ismertetése mellett gondosan és szeretettel megírt jellemrajzot is ad róla. {Egy süldő kénytelen levágása } Szept. 26-án a rendháznak hét fiatal és városszerte híres süldője közül az egyiket, éppen a legszebbet, le kellett vágnunk. Az alig 10 hónapos, első ellés előtt álló állat reggel még jó étvággyal evett a többivel együtt. Fél kilenc óra tájban Selmeczi Kovács József házgondnok gyanúsnak találta merev, mozdulatlan testtartását. Tíz óra körül bizonyos görcsöket vett észre rajta, azonnal hivatta a rend egyik hálás tanítványát, Szecsődy Kálmán ny. egészségügyi tanácsos állatorvost, <493> aki mérgezésgyanúsnak találta az állatot. Az eredménytelen ricinusbeöntés után a szegény állat állapota még rettenetesebb görcsök miatt rosszabbodott. A gondnok jelentette az esetet az állatorvosnak, aki ebéd utáni pihenője megszakításával eljött, és azonnali levágást ajánlott. Mivel hentest a munkaközösség aznap nem tudott rendelkezésre bocsátani, a ház öreg mindenes alkalmazottja, Schunder József a házgondnok segítségével 4 óra körül levágta a rettenetes görcsökben fetrengő és embertelenül szenvedő állatot. A boncolásnál ismét megjelent Szecsődy bácsi, és szakértő szemmel mindjárt észrevette, hogy a kb. háromszorosára felpuffadt gyomor szájánál hatalmas daganat nőtt, amely a gyomor és a belek között teljesen megszüntette a cirkulációt. A süldő feldarabolását a házgondnok Jakab János és Veszprémi Tibor rendtársak segítségével este 11 órára fejezte be. A hús teljes egészében élvezhető volt. Lesütöttük. Szecsődy állatorvosnak kb. 2 kg-ot ajándékoztunk,

263 1949/ mert munkájáért nem volt hajlandó honoráriumot elfogadni. {Szűcs asszisztens nálunk } Szept. 28-án megérkezett Szűcs János asszisztens Budapestről. 29-én reggel gyorsvonattal Győrbe utazott. Reverendaszövet ügyében érdeklődik a püspöki aulában. Ő említette, hogy esetleg házunkba kerül egy időre megfigyelésre két laikus fráternek jelentkezett egyén. Az egyik tanult szakács, a másik falusi legény. {Volt konviktusunk felszerelésének részben való elszállítása } Államosított konviktusunk felszerelésének egy részét szept. 25-én elszállították Tatáról. A rendház udvarán elszállításra váró bútorzatunk címfeliratából tudtuk meg, hogy 10 darab fehér szekrényt küldtek el a Kisbéri Állami Ált. Kollégium címére és ugyanide 10 darab ágyat. Ágyaink mentek még a következő internátusok számára: Állami Bányaipari Kollégium, Felsőgalla és Állami Leánykollégium, Esztergom, Szcitovszky tér 1. szám. Értesülésünk szerint az idősebb növendékek körében zúgolódást váltott ki Gyarmati Ernő kollégiumi igazgató, volt testnevelő tanárunk ellen ezeknek a jó állapotban lévő szekrényeknek és ágyaknak más internátusok részére való átadása. {Októberi litánia } Okt. hó 1-én megkezdtük az esti októberi litániákat. A kart Veszprémi Tibor rendtársunk vezeti, a szertartást Etele György rendtársunk végzi. Az olvasó egy tizedét a kar énekelve végzi. A litánia elején szentségkitétel van. Az áldás előtt Tantum ergot és Genitorit énekel a kar. Szűz Mária antifonáját is énekli a kar. Így történt az ünnepélyesebb litánia. Különben egy teljes rózsafüzért imádkoztunk el egyszerűen és cibóriummal történt az áldás a litánia végén. {Szűcs asszisztens Tatán } Okt. 8-án este váratlanul Tatára érkezett Szűcs János asszisztens. Az estét körünkben töltötte, és 9-én reggel tovább utazott Magyaróvárra, onnan Veszprémbe. {Laczkovits János ny. tanár halála } Okt. 8-án meghalt Laczkovits János nyug. piarista gimn. testnevelési tanár. Ő volt a gimnáziumra előkészítő normális iskolánk ( a főelemi IV. osztály ) utolsó tanítója ( ). Közvetlen előde Láng Kálmán volt. Mint elemi iskolai ny. tanító volt egyúttal a tornatanító a piarista algimnáziumban. Tanítói fizetése évi 1200 korona, tornatanítói fizetése 352 frt volt, mikor működését megkezdte. Mikor a főgimnázium kifejlesztése az V. osztály megnyitásával (1910/11. tanév) megindult, az elemi osztályt megszüntették. Ettől fogva csak testnevelési tanár volt ( ). <494> 29 évi tanügyi szolgálat után nyugalomba vonult és teljes visszavonultságban élt Tóvároson. Jómódú ember volt, és nagyon igénytelenül élt mint agglegény. Halála előtt való napon, mint hallottuk, provideálta P. [Farkas] Kornél kapucinus atya. Elhunytáról kevesen tudtak, azért nem sokan kísérték utolsó útjára. A mostani diákság már alig ismerte. R. in pace! Temetése okt. 10-én de. volt a tóvárosi temetőben. E sorok írója tanítványa volt a gimn. IV. osztályában 1898/1899. tanévben. {Tell házfőnök és Szűcs asszisztens útja } Tell Sándor házfőnök okt. 15-én reggel testvéréhez utazott a Veszprém megyei Somlóvásárhelyre kb. egy heti pihenőre a szüret alkalmából. Szücs János asszisztens 16-án reggel váratla-

264 /1950. nul körünkbe érkezett. {Papi recolletio } Délután ½ 3 órakor visszautazott Budapestre. 17-én recollectio volt a rendházban a tatai esperesi kerületi lelkészkedő papság részére. De. 10 órakor kezdődött és megállapított napirend szerint folyt le. A résztvevők száma 35 volt, az érdekelt rendtagokon kívül. {Vendég } Okt. 19-én ebédre vendégünk volt a debreceni Svetits Intézet nyugalmazott igazgatója, Mellau Márton, aki jelenleg Budán lakik. Dr. Hegyi Ferenc rendtársunkat, debreceni kereskedelmi iskolánk volt igazgatóját jött meglátogatni. {Szentiványi B. Tatán } Szentiványi Béla, akit a rendfőnök úr szeptember 12-én kelt leiratával Tatára helyezett, okt. 17-én este körünkbe érkezett. Mindössze egy napot töltött itt. Mivel engedélyt kapott, hogy márc. haváig Nagycenken tartózkodhassék a nővérénél, 18-án du. Győrön keresztül visszautazott Nagycenkre. {Apácák ügye } A kastélyban, s a volt takarékpénztári kórházban működő kedves nővéreket világi személyzettel váltották föl okt. 20-án. A nővéreknek még aznap távozniok kellett a városból. Ugyanez történt egy nappal előbb Tatabányán a kórházi nővérekkel. Úgy halljuk, hogy országszerte folyamatban van a szociális és egészségügyi szolgálatban működő nővéreknek világi személyzettel való kicserélése. {Utazás. Vendég. Rendfőnöki iratok. Áthelyezés } Okt. 24-én este megjött pihenőjéből Tell Sándor házfőnök. 26-án este érkezett Szűcs János asszisztens. Rendfőnöki iratot hozott magával, melynek értelmében Etele György rendtársunk Sátoraljaújhelybe kapott áthelyezést hittanári minőségben. Helyét Divald István rendtársunkkal töltötte be a rendfőnök. Budapestről jött a Kalazantinumból. Egy másik rendfőnöki irat a Kalazantinum körébe tartozó, vidéken működő fiatal rendtagok életmódja, anyagi ügyei tárgyában tartalmaz nagyon határozott utasításokat. Egy harmadik rendfőnöki irat a papi konferenciákra ajánl tételeket. Szűcs János asszisztens 27-én reggel utazott vissza Budapestre. {Kölcsönjegyzés } Az évvel meginduló ötéves tervre hirdetett belsőkölcsönre a rendház és a rendház tagjai 2150 forint összeget jegyeztek. {Divald megérkezése. Etele távozása } Okt. 30-án este megérkezett a rendház új tagja, dr. Divald István, aki 31-én reggel Győrbe utazott, hogy a megyéspüspök úrral hittanári ügyét elintézze. A Sátoraljaújhelyre áthelyezett Etele György nov. 1-én utazott el Tatáról. Őszintén sajnáljuk távozását. Buzgó hittanár volt. Veszprémi Tiborral ketten végezték az ifjúság pasztorációját. Szíves modorú, közkedveltségben álló fiatal tagja volt a rendháznak. {Skapuláré-napok } <495> Okt. 29-én este skapuláré napokat kezdtek a tatai plébániatemplomban és a tóvárosi kapucinus atyák templomában a győri kármelita atyák. Krisztus király ünnepén (okt. 30.), hétfőn és kedden, Mindenszentek ünnepén minden mise alkalmával beszédet mondtak a skapuláréról, ennek eredetéről, jelentőségéről, a vele járó kegyelmekről és kötelezettségekről. Mise után felvették a Skapuláré Társulat tagjai közé azokat,

265 1949/ akik fölvételre jelentkeztek. A fölvettek, akik a fölvétel alkalmával szent vállruha vagy skapuláré-érem viselésére kötelezték tetszés szerint magukat, egy kis füzetet kaptak. Ez tartalmazza a skapuláré történetét, a társulat kegyelmeit és kötelességeit, a fölajánló imát a Kármelhegyi Boldogasszony oltalmába, a skapuláré éneket. A beöltöztető e füzet címlapjára vezeti rá, hogy az illetőt fölvette a Társulat tagjai közé. Megkapja a Kármelhegyi Boldogasszony képét, hátlapján a búcsúimával. A skapuláré napok mindenszentek estéjén körmenettel fejeződtek be. Az ünnepségek ideje alatt fráter Kristóf győri kármelita laikus testvér a rendházban kapott szállást és ellátást. {Egésznapos szentségimádás } November hó 5-én egésznapos szentségimádás volt kápolnánkban. Reggel 6 órakor tette ki imádásra az Oltáriszentséget Veszprémi Tibor rendtársunk. A kitétel után csendes misét mondott. A rendtagok egymás után, megszakítás nélkül, csendes miséket mondtak 10 óráig. Ettől kezdve este 5 óráig beosztva részt vettek az adorációban is. Az adorációban részt vettek a Mária-leányok, az Oltáregylet tagjai, a kapucinus növendékpapok és többen a tanulók közül is. Este 5 órakor litániát mondott Veszprémi Tibor rendtársunk. A litánia szentségbetéttel végződött. {Nagy halászat } Nov. 4-én kezdődött meg az öreg tavon az idei nagy őszi halászat. A vizet már jóval előbb kezdték leengedni, hogy minél kisebb területre szorítsák a halakat és könnyítsék a halfogást. A különben imponáló nagy tó így víztelenül elég szomorú látványt nyújt. Inkább mocsár, mint tó. A halászatra, mint máskor is, az idén is megjöttek nagy számmal a sirályok. Úgy lászik, jó hírszolgálatuk van. Nov. 5-én nagy társaság jött megnézni a halászatot. Mint hírlik, 6 miniszter, sok riporter és fotográfus. A közebéden 64-en vettek részt. {Lakásbejelentés } A minisztérium általános új lakásbejelentést rendelt el a nov. 1-én 0 órának megfelelő lakóhely szerint. Mindenkinek ott kellett jelentkeznie, ahol ebben az időpontban lakott. A rendház tagjai 5-én kézbesítették a községházán a bejelentést. {Főjegyzőváltozás } Tatáról elhelyezték az eddigi főjegyzőt, Miskolczy Lászlót. Azt hisszük, hogy velünk együtt sokan sajnálják a kiváló közigazgatási vezető-tisztviselőnek távozását. Reméljük, hogy még viszontlátjuk őt derekasan betöltött eddigi munkakörében. Utóda egy régi, nagy gyakorlattal rendelkező városi tisztviselő lesz, Klapper Gyula jegyző. {Eső } Okt. utolsó napjaiban esősre fordult az idő. Örültek a gazdák, mivel már jó ideje szárazság uralkodott. A szőlő érésére jó volt a szép őszi időjárás, de a vetésekre nem volt ideális. Ez az esős időjárás Szent Erzsébet napjáig tartott. Szép mennyiségű csapadék esett ez idő alatt, de nem hatolt túlságos mélyre a nagymértékben kiszáradt földben, a szántási munkát szépen végezni lehetett. A nagy szárazság miatt az angolparkban források apadtak ki az idén, és elapadtak a kutak. Nagy volt a hiány ivóvíz tekintetében. <496> Egyik kúttól a másikig vándorolnak az emberek ivóvízért. Újabban már lajttal hordják a vizet egyik kútról, hogy valamit segítsenek a házak vízhiányán. Hozzánk is be-bekopogtatnak a környéken lakók vízért. Nagyon sok vízre

266 /1950. volna szükség, hogy megint megteljenek a kiszáradt kutak. Emberemlékezet óta nem volt ekkora szükség vízben. {Kalazanci Sz. József pártfogásának ünnepe } Nov. 20-án ünnepeltük meg az idén Kalazanci Sz. József pártfogásának ünnepét. Az ünnepi misét Medgyesi Dezső tóvárosi kapucinus plébános celebrálta. Ugyanő mondta a szentbeszédet is. Magyar István és Kender József rendtársaink segédkeztek diákonusi és subdiákonusi minőségben. A kar Veszprémi Tibor rendtársunk vezetésével, latin miseénekkel emelte az ünnep fényét. Délben vendégül láttuk dr. Németh Kálmán tatai plébánost, Medgyesi Dezső tóvárosi tóvárosi kapucinus plébánost és régi hűséges orgonistánkat, Mihálÿ Géza ny. tatai főszolgabírót. {Síremlékavatás } Nov. 20-án avatták föl a környei úti temetőben az egy éve eltemetett Gyirmóty Gyula tatai plébános síremlékét. A síremlék költségeit nagyobbrészt a hívek adományaiból, kisebbrészt az egyházközség hozzájárulásából fedezték. Dr. Gíber János egyházközségi elnök és dr. Németh Kálmán plébános mondott beszédet. Az egyházközség énekkara és a nagylányok énekkara gyászénekkel vett részt a síremlékavatási ünnepben. Befejezésül a résztvevők közösen énekeltek el két verset a Ments meg Uram kezdetű énekből. A hívek szép számban jelentek meg még ma is sokat emlegetett plébánosuk síremlékének avatásán. Tell Sándor házfőnök és több rendtag is volt jelen az ünnepen. {Házi gyűlés } Nov. 21-én este tartottuk meg az évi őszi házi gyűlést. A fölvett jegyzőkönyv pontosan beszámolt a rendház erkölcsi, szellemi és anyagi ügyeiről. {Familia domus 1949/50/ } Nov. 28-án érkezett meg az 1150/1949. sz. rendfőnöki leirat, amely tudatja a tatai rendház szerzetesi személyzetét az 1949/50. tanévben: Tell Sándor házfőnök, a rendház kápolnájának a lelkésze, ny. tanár. Selmeczi Kovács József, másodfőnök, lelkiatya, gondnok, házfőnöki tanácsos, a Kat. Tanárvizsgáló Bizottság tagja. Medveczky János, aranymisés, lelkiatya, ny. tanár. Biró Imre, tanügyi főtanácsos, érd. házfőnök-igazgató, ny. tanár, a tatai plébánia misézője. Szentiványi Béla, gazdasági főtanácsos, ny. tanár. Jakab János, bölcs. dr., lelkész Naszály lelkészségen. Santora Mihály, segédlelkész Tata plébánián Weiner Ferenc, hittud. dr. Kuntár József, számvizsgáló, a házi kert gondozója. Magyar István, bölcs. dr., házfőnöki tanácsos, a házi kert gondozója, kórházi lelkész. Vass Péter, bölcs. dr., plébánoshelyettes Alsógalla plébánián. Hegyi Ferenc, bölcs. dr., segédlelkész Környe plébánián. Kender József, bölcs. dr., számvizsgáló, segédlelkész Tata plébánián.

267 1949/ Gazda István, lelkész Szenyér lelkészségen. Veszprémi Tibor, rector ecclesiae, a lelkigyakorlatos ház vezetője, a piarista <497> kápolna segédlelkésze, miséző az Irgalmasnővérek zárdájában. Divald István, bölcs. dr., a Kalazantinum tagja, gimn. hittanár és ált. isk. hitoktató. Lőrincz Imre, bölcs. dr., segédlelkész és hitoktató Alsógalla plébánián. Összesen: 17. Budapest, nov. 27-én, Szentatyánk patrociniumának ünnepén. Sík Sándor sk. provinciális Darvasy Mihály sk. provinciálisi titkár P. H. {Generálisi körlevél a Centenáriumi Ünnepségek befejezése alkalmával } A Familia domussal egyidőben küldte meg a rendfőnök úr latinul és magyar fordításban a rendi generális úrnak évi nov. hó 1-én kelt 1475/1949. sz. körlevelét, amelyet a centenáriumi ünnepségek Isten segítségével való befejezésekor bocsátott ki: Páduai Szent Antalról nevezett Tomek Vince atya, a Kegyestanítórend Generálisa, a nagyon tisztelendő főelöljáró atyáknak, a tisztelendő helyi elöljáró atyáknak és a többi szerzetesnek üdvöt kíván az Úrban, aki az igazi üdvösség. Szeretett Atyák, Testvérek és Fiaim! Miután Isten segítségével immár véget értek a Centenáriumi Ünnepségek, rövid közös megfontolást kell tartanunk és legalább vázlatosan fel kell sorolnunk jelentősebb eseményeit, azután össze kell foglalnunk fénypontjait és végül határozott terveket kell kialakítanunk I. A Centenáriumi Ünnepségek nagyobb jelentőségű eseményei a Rendre a következők: 1. A Centenáriumnak legnagyobb jelentőségű emléke és az eljövendő századokra is az marad, az augusztus 13-án kibocsátott Providentissimus Deus kezdetű breve, 85 melyben XII. Pius pápa Kalazanci Szent Józsefet minden keresztény népiskolának Istennél szószóló égi pátronusává nyilvánította. Ám nem kisebb jelentőségű Rendünk számára a most dicsőségesen uralkodó Szentatyánk alulírt generálishoz július 12-én intézett levele, 86 nem kevésbé az a csodálatos beszéde, melyet november 22-én az olasz Kegyes Iskolák növendékeihez és a spanyol küldöttséghez intézet az audiencia alkalmával, 87 végül Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 4-5. sz., Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 4-5. sz., Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 6. sz.,

268 /1950. augusztus 27-én kelt brevéje, mellyel a bécsi ad Virginem Fidelem (Maria Treu) plébániatemplomunkat basilica minor rangjára emelte. 2. Másodsorban meg kell említeni az augusztus és november, továbbá május és augusztus havában, Rómában rendezett ünnepségeket. 88 A május havában tartott központi ünnepségek tanúja lehetett az egész Rendnek segítségével szépen megújított Szent Pantaleon templom. Az Örök Városban gyakoriak az ünnepségek, de a miénkhez hasonlót csak igen ritkán látni. Az ünnepségek méltók voltak Szent Alapítónkhoz, 350 éves hagyományainkhoz és ahhoz az értékhez, mellyel mostanság az Isten Egyházában dicsekedhetünk. 3. Meg kell emlékeznünk továbbá azokról az ünnepségekről, melyeket a Városon kívül rendeztek mindenn provinciánkban, Viceprovinciánkban és minden Házunkban a mieink, a Házakon kívül pedig mások. 89 Ilyennemű ünnepeket most először tartottak az Amerikai Egyesült Államokban (Los Angeles) is. Ezek az ünnepélyek nem egyszer <498> kapcsolatban voltak olyan tényekkel, melyek a jövendő nemzedéknek is emlékezetébe fogják idézni a mi Centenáriumunk dicsőséges emlékét. Szemünk előtt van pl. a petraltai szentélynek a lelkigyakorlatos házzal együtt történt fölavatása, a Szentatyánk tiszteletére Santanderben rendezett Nemzetközi Pedagógiai Kongresszus, új iskolai épületek a Városban a Monte Marión, Firenzében, Campiban és a Kubai szigeten, Havannában, a krakkói novena, utaknak és tereknek Kalazanci Szent Józsefről való elnevezései, Szentatyánk dicsőségére szolgáló különféle hasznos kiadványok, 90 igen sok publikáció különféle lapokban, 91 Kalazancius kiállítás, stb., stb. Nem vetjük el a sulykot, ha azt mondjuk, hogy még a kanonizáció alkalmával sem voltak Szentatyánk tiszteletére ilyen ünnepségek, mint most. 4. Különösen említésre méltó az a triumfus, 92 melyben Kalazanci Szent József szívét és nyelvét földön, vízen és levegőben körülhordozták Spanyolország legtöbb vidékén. Aki csak legalább részben látta az Ereklyék útját az Ibér félsziget felé és a Szent Pantaleonba való visszatérésüket, alig találhat a szentek történetében ahhoz a tiszteletnyilvánításhoz hasonlót, mellyel az Ereklyéket Rómában, Civittavecchiában, a Pizarróról elnevezett hadihajón és Barcelonában övezték. Az az apoteózis, melyben Szentatyánk részesült Spanyolországban az egyházi és világi 88 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 6. sz., (képekkel). 89 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1949, 1-2. sz., (képekkel), és 3-4. sz., (képekkel). 90 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 4-5. sz. (külön címlappal: Mense augusto 1948 recurrente tertio centenario ab obitu S. Josephi Calasanctii altero a beatificatione). L eco dei nostri centenari ( ), N 1-14, a cura di P. Leodegerio Picanyol, Roma, Ld. Ephemerides Calasanctianae 1949, 1-2. sz., és 3-4. sz., Ld. Ephemerides Calasanctianae 1949, 1-2. sz., (képekkel) és 3-4. sz.,

269 1949/ hatóságoktól, a klérustól és a néptől, Kalazanci Szent József fiaitól és leányaitól, felülmúl minden elképzelést. 5. A felsorolásban semmiképpen sem mellőzhetjük azt a körülményt, hogy a Szent Alapítónknak juttatandó tiszteletadásban élénk versenytársainknak bizonyultak azoknak a rokon kongregációknak férfi és női tagjai, akik Kalazanci Szent József zászlaja alatt vitézkednek. Sohasem volt eddig ennyire nyilvánvaló a Szent Atyánk iránt érzett szeretet azonossága, mint ennek a jubileumi évnek folyamán. Ilyen tekintetben főleg a női kongregációk tanusítottak nagy tiszteletet a Közös Atya iránt. Bár a férfi kongregációkban is láttunk olyan gyönyörű megnyilvánulásokat, hogy róluk sohasem feledkezhetünk meg. 6. Az események felsorolásából nem hagyhatjuk ki az argentínai törvényt, mely a Centenáriumi Ünnepségek befejeztével, Kalazanci Szent Józsefet az Argentin Köztársaság tanulóifjúsága patrónusának nyilvánította, s mely őt más tiszteletadásokban is részesítette, így Buenos Aires egy utcáját, továbbá a Pedagógiai Főiskolát Róla nevezték el, és kimondták, hogy ünnepét évenként kell ünnepelni az iskolákban. II. A Centenáriumi ünnepségek változatos történetén való szemlélődés sok mindenre megtanít bennünket, közülük főleg a következő fénypontokat óhajtjuk Rendtársaink emlékezetébe idézni. 1. A múltban sohasem jelentkezett ennyire világosan Kalazanci Szent József gigászi alakja, mint előző évben. Nyilvánvaló módon láthattuk, hogy Szent Alapítónk alakja a jelenben is Rendünknek legdrágább kincse és hogy élete most is <499> mind magunknak, mind másoknak különféle termékeny sugallatok bő forrása. Igen sokan lehettek olyanok, akik eddig szinte semmit sem hallottak Szent Alapítónkról, a Centenárium alatt azonban megismerték Őt, és életének kiváló tulajdonságai miatt a jövőben sohasem feledkeznek meg Róla. 2. Ugyancsak észre kell vennünk a legfőbb Egyházi Hatalomnak és a keresztény közösség véleményének különféle nyilatkozataiból, hogy Szentatyánk nagy dicsősége és érdeme abban a karitatív és szociális munkában gyökerezik, mellyel a szegények és elhagyottak javára Európa első ingyenes népiskoláját alapította. 3. Végül többször, mint valaha tapasztalhattuk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem barátainknak hűséges csapata vesz körül bennünket. Mindig ismeretes volt előttünk tanulóinknak, volt diákjainknak és családjuknak a Kegyes Iskolák iránti szeretete, de volt diákjainktól nem is mertünk volna várni olyan szeretetet, amilyent láttunk a Centenárium lefolyása alatt. Mindig megőrizzük a szeretet jeleinek drága emlékét, melyet a Szentatyától és a különféle egyházi méltóságoktól kaptunk, főleg a rómaiaktól. Ugyancsak nagy vígasztalódással fogadtuk az értékelésnek sok-sok bizonyítékát, amely a föld majd minden tájáról érkezik a

270 /1950. világi méltóságoktól és ez a körülmény annál értékesebb nekünk, minél inkább kell mostanában fájdalmasan éreznünk nem egy helyen az ellenkezőjét. Nem feledkezhetünk meg a rokon szerzetek jóindulatának kifejezéséről, mely nem csupán Szentatyánk, hanem a Kegyes Iskolák felé is irányul. Végül olyan jóbarátokra is találtunk, akik most közelibbek lettek hozzánk. Először általában a népiskolai tanítókra gondolunk, de különösen azokra, akik Kalazanci Szent Józsefet már a hivatalos deklaráció előtt is Patronusuknak tisztelték. III. Ha a közös megfontolásból ezek a fénypontok fölragyognak előttünk, szükséges, hogy következményeik legyenek szándékainkban. Íme, a leginkább szükségesek: 1. Mindent meg kell tenni, hogy Szentatyánk csodálatos alakját mindjobban megismerjék mind a mieink, mind mások. Ezért életét a mieinknek újra meg újra el kell olvasniok és lehetőleg mások között is propagálaniok. Egy püspök, aki nagyon jól ismeri Kalazanci Szent József életét, a Centenáriumi ünnepségek során felkiáltott: Ha más szerzeteknek ilyen elöljárójuk volna, mekkora propagandát fejtenének ki érte! Arra kell tehát törekednünk, hogy Szent Alapítónk élete a művelt körökben is, a keresztény hívők között is a mieink beszédei, életrajzai és más alkalmas eszközök segítségével ismeretes legyen. Ilyen tekintetben semmi munkától sem szabad húzódozni, és semmi áldozatot sem szabad kímélni. 2. A Kegyes Iskolák sohasem feledték el Szent Patriarkánknak azt az intézkedését, melyről Ő Konstitucionknak 5. pontjában a következőket írta: Intézményünknek tehát az lesz a föladata, hogy a gyermekeket tanítsa az elemi foktól kedve olvasni, írni, számolni, és tanítsa a hittanra. A föd bármely részén élő atyáink, akár elemi iskolákban tanítottak, akár Konstituciónk 6. pontjának megfelelően középfokon, addig is <500> ugyanígy mindig eszükben tartották Szentatyánk mondását: És mivel mi magunkat valóban Isten Anyja Szegényeinek valljuk, gondoskodjunk róla, hogy a szegény gyermekeket sohase mellőzzük (Konst. 4. p.). Ám ezeknek a Centenáriumi ünnepségeknek a végeztével, még inkább akarunk dolgozni a népiskolákért és még inkább azon iparkodunk, hogy oltalmazzuk a szegényeket akár elemi iskolákban, akár középiskolákban. Az idő változott körülményei miatt nem tudjuk tökéletesen utánozni Szent Alapítónkat az iskolák teljesen ingyenességében, de törekednünk kell rá, hogy a szegény gyermekek a gazdagok segélyén nevelkedjenek, hogy tudniillik a gazdagoktól fizetett tandíj elegendő legyen mind a mi illő eltartásunkra, mind a szegény gyermekek nevelésére. Ezen az egyetlen úton követhetjük igazán Szentatyánk nyomait. 3. Harmadik feladatunk az lesz, hogy szorosabbra fűzzük az erkölcsi köteléket magunk és azok között, akik a Centenáriumi ünnepségek so-

271 1949/ rán Kalazanci Szent József tisztelőinek és a Kegyes Iskolák barátainak mutatkoztak. Azaz: a) A jövőben is mindent megteszünk, hogy el ne veszítsük sem az egyházi, sem a világi méltóságok megbecsülését, de különösen, hogy megszolgáljuk a Szentszéknek azt a jóakaratát, mellyel az elmúlt évében megtisztelt bennünket. b) Ami a rokon szerzetekhez, főleg valamennyi nővérünkhöz való viszonyunkat illeti, azt, amely bennünket a Belga Nővérekhez fűz, továbbá a nekünk annyira kedves spanyolországi Nővéreink mindkét kongregációjához és az olaszországi Kalazancius Nővérekhez, akiknek olyan jó hírük-nevük van a szentszék előtt, őket minden Rendtársam imáiba és hathatós jóakaratába igen melegen ajánlom. Nemes feladatunk lesz gondoskodni róla, hogy Kalazanci Szent Józsefet ne csak patrónusukként és protektorukként, hanem valóban Közös Atyánkként tiszteljék, amint a Centenárium folyamán csakugyan így is tisztelték. Ugyancsak melengetnünk kell az elmúlt évben különösen megújított kapcsolatunkat a Cavanis atyák alapította Szeretet Iskoláinak Kongregációjával, Ausztria kalazantinusaival, a Timon Dávid alapította marseille-i kongregációval és a veronai Mária-Társasággal. Irántuk való szeretetünk legyen az idősebb testvérnek a fiatalabb testvérek iránti szeretete. c) Még nagyobb lelkesedéssel és iparkodással kell folytatnunk azt az akciót, mely az utóbbi években annyira előrehaladt Volt Diákjaink Szövetségeinek szervezésében. Volt növendékeink az élet küzdelmei közepett legyenek egymás segítségére, támogassák a szegény tanulókat és pajzs módjára oltalmazzák a Kegyes Iskolákat az idő hánytorgatása közben. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy részükre lelki (szellemi) kenyeret törjünk akkor is, ha iskoláik végeztével az élet küzdőterén vívják Isten harcait. Mindez állandó és folytonos szervezés nélkül aligha teljesedhetik. d) Végül ejtsünk szót a legfontosabbról. Szükséges, hogy Szent Alapítónknak <501> a Centenárium alatt annyira megnövekedett számú tisztelői, főként a népiskolák tanítói Harmadrendünkbe egyesüljenek. A spanyol téreken [területeken] már megkezdett munkát mielőbb és minél jobban tökéletesíteni és folytatni kell más vidékeken is. Erre a munkára most van az alkalmas idő, most van a történelmi pillanat, melyet nem szabad sem elkerülni, sem elhanyagolni. Adja Isten, hogy ezt a rövid közös elmélkedést mindenegyesünknek hosszabb és magán-elmélkedése kövesse, és hogy ezt a Centenáriumi ünnepek következményeiről való elmélkedést figyelmesen végezzük, és a belőle származó megvilágosulások mint a Szentléleknek az apostolokra leszálló lángnyelvei és elhatározások szilárdak és igazán gyümölcsözőek legyenek. Jubileumi évünk kétségkívül a Kegyes Iskoláknak Szentatyánk felé

272 /1950. lobogó lángja volt. Bárcsak a pietásnak ez a lángja fényével, melegével és erejével igen sokáig lobogna közöttünk! A Centenárium végén hálás lélekkel gondolunk minden olyan Rendtársunkra, akik hűséges fiak módjára fáradoztak a Centenárium sikeréért, de külön megemlékezünk immár Krisztus békéjében nyugodó Elődünk végzett értékes munkájáról és a Római Központi Bizottság meg a spanyol Nemzeti Bizottság példás buzgalommal elvégzett különféle ténykedéseiről. Végül az Isteni Fölség színe előtt lélekben megindulva és Szentatyánk valamennyi fiának és leányának nevében ünnepélyesen kinyilvánítjuk mélységes hálánk szavát: A szépen befejezett Centenáriumi Ünnepségekért legyen a századok halhatatlan Királyának tisztelet és dicsőség! Valamennyiőtöket, Kedves Rendtársaim, atyai érzéssel megáld az, aki a Centenáriumi ünnepségek során Kalazanci Szent József Utóda volt. Kelt Rómában, Szent Pantaleonnál az év Mindenszentek ünnepén. Páduai Szent Antalról nevezett Tomek Vince atya s. k. generális A legméltóságosabb Oltáriszentségről nevezett Suarez Laurean atya s. k. generálisi titkár P. H. A rendfőnök úr rendelkezése szerint ezt a körlevelet advent első hetében esti oráció helyett felolvastatta a házfőnök a rendtársak előtt, és gondoskodik róla, hogy a körlevélből minden rendtársunk (a kint lakók is) ismeretet szerezzen. {Kiegészítés két szentünk officiumában } A Római Szentszék a következő kiegészítéseket engedélyezte Pirrotti Sz. Pompilius és Kalazanci Sz. József officiumában jún. 24-én (Ephemerides Calasanctianae, évi 3-4. sz., 49). Pirrotti Sz. Pompilius. VI. lectio: coetui adscripsit, ac Pius Papa undecimus, anno millesimo nongentesimo trigesimo quarto, decimonono exeunte saeculo aperacta humani generis redemptione, sanctorum catalogo accensuit. 93 Kalazanci Sz. József. VI. lectio: Pius vero duodecimus, Pontifex Maximus trecentesimo ab obitu recurrente die, omnium scholarum popularium christianorum ubique existentium, caelestem apud Deum patronum constituit ac declaravit. 94 {Fennakadás a hittantanításban } <502> Etele György elhelyezése után a 93 testületébe írta, és XI. Piusz pápa 1934-ben, az emberiség megváltása után 19 évszázaddal, a szentek sorába iktatta. 94 XII. Piusz pápa pedig halálának 300. évfordulóján minden, bárhol létező keresztény népiskola Isten előtt való mennyei patrónusának állította és deklarálta.

273 1949/ hittantanításban egy ideig fennakadás történt. A helyébe jött dr. Divald István okt. 31-én Győrbe utazott, és személyesen járt el hittanári megbízatása ügyében. Megbízatását nov. 2-án bemutatta Antal Gergely gimn. igazgatónak, aki nov. 3-án felterjesztette Esztergomba a tanker. főigazgatáshoz jóváhagyás végett. A jóváhagyás elég soká késett. Az általános iskolára vonatkozó jóváhagyás nov. 21-én érkezett meg, és ezért az általános iskolában csak nov. 22-én kezdhette meg a hittan tanítását. Mivel a gimn. igazgató ezt a jóváhagyást a gimnáziumra vonatkozólag nem fogadta el, azért a gimnáziumban még most sem kezdődhetett meg a hittan tanítása. Divald István nov. 25-én személyesen járt Esztergomban a gimnáziumra vonatkozó jóváhagyás elintézésének megsürgetése érdekében. A jóváhagyás dolgát ottléte alkalmával kedvezően el is intézték. A jóváhagyás a gimnáziumra vonatkozólag nov. 26-án érkezett meg az igazgatóhoz, aki ennek alapján hozzájárult a hittantanítás megkezdéséhez. Divald rendtársunk a gimnáziumban nov. 29-én kezdte meg a hittan tanítását. {Női lelkigyakorlatok } Advent első két hetében nők részére voltak lelkigyakorlatok a tatai lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. A lelkigyakorlatokon állandóan részt vett Vágó Angela helybeli irgalmas nővér, aki a lelkigyakorlatozó nők felett a felügyeletet gyakorolta és éjjel is velük volt. Az első héten asszonyok számára voltak lelkigyakorlatok meghatározott napirenddel. Hétfőn este (nov. 28-án) kezdődtek meg és szombaton reggel (dec. 3-án) értek véget. A vidéki asszonyok szombaton de. távoztak. A résztvevők száma 19 volt. (Tata 2, Vértesszöllős 2, Ászár 3, Kocs 1, Szomód 3, Környe 1, Tatabánya 2, Nagyigmánd 1, Mocsa 3, Dunaalmás 1). Ádvent második hetében leányok számára voltak lelkigyakorlatok Veszprémi Tibor vezetésével és Angela nővér felügyelete mellett. A lelkigyakorlatok hétfőn este (dec. 5-én) kezdődtek meg és szombaton reggel (dec. 10-én) fejeződtek be. Szombaton de. távoztak a vidéki leányok. A résztvevők száma 20 volt. (Vérteszöllős 3, Ászár 1, Kocs 3, Szomód 5, Környe 1, Nagyigmánd 2, Mocsa 2, Kisbér 1, Császár 2). Kovács Kálmán győri hitoktató vezetésével, a tatai plébánia rendezésében, lelkigyakorlatok voltak helybeli leányok számára az egyházközség által bérelt első emeleti nagy teremben, és részben a kápolnában. Reggel 8 órakor mise volt a kápolnában. A nagyteremben naponkint több beszédet mondott a résztvevőknek a lelkigyakorlatok vezetője. Lilióza helybeli irgalmas nővér volt segítségére vezetőnknek a lelkigyakorlatok folyamán a leányok foglalkoztatásában. A lelkigyakorlatok napjai: dec. 5., 6., és 7. A közös áldozás dec. 8-án volt a tíz órai nagymisén a nagytemplomban. A Mária-lányokkal együtt volt a résztvevők száma {Hó } Néhány napja megint esősre fordult az időjárás. Dec. 11-én +3º mellett havas eső esett. 12-én hó szállingózik. Az ég teljesen be van borulva. A hőmérő 0º fölött áll. {Disznóölés } Dec. 11-én disznóölés volt. Egy fiatal anyadisznót öltek le.

274 /1950. Elhasítva 142 kg volt. Az ölést és a földolgozást Klement György hentes végezte. Az állat zsírja véleménye szerint is gyönyörű volt. Az állatot előbb leforrázták, aztán szalmával megpörzsölték. Mivel fiatal állat volt, aránylag sok szalonnát hagytak meg füstölésre. <503> Sonkái nagyon szépek. Remélhetőleg nagyon ízletesek lesznek. A hentes által készített hurkát és kolbászt megdícsérték vacsorán a rendtagok. {Szűcs assz. látogatása } Dec. 11-én de. hozzánk érkezett Budapestről Szűcs János asszisztens. Nagyon rövid ideig volt itt, mert ebéd után visszautazott Budapestre. Úgy hallottuk tőle, hogy a közeljövőben Sík Sándor rendfőnök úr is eljön Tatára. {Férfi lelkigyakorlatok } Advent harmadik hetében férfiak részére voltak lelkigyakorlatok a tatai rendházi lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. Dec. 12-én (hétfőn) érkeztek lelkigyakorlatra. Az egyik jelentkezőt, alighogy megérkezett, életbevágó ügyben hazahívták. A résztvevők száma így 9 maradt. A lelkigyakorlatok 16-án fejeződtek be (pénteken), de egy-két résztvevő már csütörtökön (15-én) eltávozott. (Vértesszöllős 2, Szomód 2, Ászár 6, illetve 5). {Weiner édesanyjának halála } Dec. 20-án tudatta sürgönnyel Darvasy Mihály rendfőnöki titkár Weiner Ferenc rendtársunk 80 évnél idősebb édesanyjának halálát. Dec. 17-én halt meg. Temetése dec. 21-én volt a déli órákban a rákosi temetőben. A rendházunk képviseletében Veszprémi Tibor rendtársunk vett részt a végtisztességen. A Budapesten börtönbüntetését töltő rendtársunkkal Papp Elemér rendtársunk tudatta édesanyja halálát, és megkérdezte tőle, hogy részt óhajtana-e venni temetésen, mert a fogházigazgató szerint csak megvasalva jelenhetnék meg. Ő azt mondta, hogy így is részt kívánna venni. Mátray János rendtársunk eljárt az igazságügyminisztériumban, hogy engedélyt eszközöljön ki rendtársunk részére a temetésen való megjelenésre, de eredménytelenül, a kért engedélyt nem adták meg. Veszprémi Tibor beszámolván a temetésről elmondta, hogy elég sokan voltak a résztvevők, és több koszorú volt ilyen felirattal: Utolsó üdvözletül Feri fia. Nyilván a család barátai tették fia helyett ezeket a koszorúkat, egymástól függetlenül, a koporsóra. {Renovatio votorum } Dec. 21-én tartottuk meg a kápolnában a karácsonyi fogadalomújítást. {Sztálin J. ünneplése } Dec. 21-én ünepelték a Szovjetunióban és más országokban, így Magyarországon is Sztálin Józsefnek, a Szovjetunió vezetőjének 70. születése napját. A magyar rádió és a hírlapok heteken keresztül készítették elő a közönséget erre az ünneplésre. Bőven beszámoltak állandóan a különféle ünnepi előkészületekről. A magyar dogozó nép ajándékait különvonat vitte Moszkvába. Rákosi Mátyás vezetésével a Magyar Népköztársaság dolgozóinak küldöttsége utazott a moszkvai ünnepségre, amelyen Rákosi Mátyás is beszélt. A magyar országgyűlés dec. 21-én tartott ünnepi ülésében, a magyar dolgozó nép nevében, mélységes szeretetét és háláját fejezte ki Sztálin és a Szovjetunió iránt. A rádió és a hírlapok bőven beszámoltak az

275 1949/ országos és a moszkvai ünneplésről. Ami a helyi ünneplést illeti, dec. 20-án este fáklyásmenet vonult végig a városon. 21-én de. iskolai ünnepélyek voltak, este pedig az állami kórház (régi Kastély) parkjában a régi lovarda épületében ünnepelték Szálint 70. születésnapja alkalmából. {Karácsonyi szózat } Dec. 22-én és 23-án este olvasták fel az ebédlőben a rendtagok előtt a rendfőnök úrnak hozzánk érkezett karácsonyi szózatát. {Fekete karácsony } <504> Az idén fekete karácsonyunk volt. 11-én havas eső esett, 12-én pedig hó, de ez gyorsan el is tűnt. A hó folyamán egy-két esetben szállt csak a hőmérő fagypont alá. Karácsony első napján szinte tavaszias nap volt. A rákövetkező éjjel azonban hidegre fordult az idő, a hőmérő 6 fokra szállt le a fagypont alá. Ez az aránylag enyhe decemberi időjárás nagyon jól esett az embereknek, mert nagyon nehéz dolog fűtőanyag beszerzése. Szent István napján reggel erősen ködös és deres volt a táj, de napközben sem volt napsütés. A tél folyamán megint egy kisebb helyiségben étkezünk, a tálalóhelyiségben, nem a nagy ebédlőben, mivel ezt nagyon költséges lenne egész télen fűteni. A Szent István napi köd este esőbe ment át. Szent János evangélista napján de. zuhogó eső volt. Az idő enyhére fordult, úgyhogy Aprószentek napján reggel fagypont fölött állt a hőmérő, 8 º meleget mutatott. Előző éjjel viharszerű szél fújt, és ez szétkergette a felhőket. Az ég kiderült, és este már derült égen világított a hold. {Lelkigyakorlatok a pasztorációs problémákról } A rendfőnök úr dec. 15-én kelt 1191/1949. sz. leiratával tudatta, hogy dec. 29-én, 30-án és 31-én délig a tatai lelkigyakorlatos házunkban lelkigyakorlatok lesznek a negyedik fogadalmunkkal kapcsolatos pasztorációs problémákról rendtársaink részére. Kívánatosnak jelezte, hogy minden házunkból résztvegyen legalább egy rendtag, mégpedig elsősorban azok a fiatal rendtagok, akik ebben a pasztorációs munkában résztvesznek. A résztvevők hozzanak magukkal lepedőt, takarót, kisvánkost, szappant, törülközőt és rendőrségi állandó bejelentőjüket. Visszaindulás Tatáról 31-én 14:56-kor, érkezés Kelenföldre 16:52-kor. Az útiköltséget a rendi központ utólag fedezi. A résztvevők neveit és érkezésük idejét Budapestre jelezni kellett előre a központba. E rendfőnöki intézkedés alapján a következő rendtagok jelentek meg Tatán a lelkigyakorlaton: a budapesti rendházból és a Kalazantinumból és noviciátusból: Dr. Sík Sándor rendfőnök, dr. Albert István rendfőnöki tanácsos, Ohmacht Nándor kalazantinumi házfőnök és főiskolai igazgató, Papp Elemér tanügyi helyettes elnökfőigazgató, dr. Török Jenő, Meggyes János, dr. Juhász Miklós, dr. Maklári Lajos, Szoboszlay András promagister, Ördögh János (10); a debreceni rendházból: Bulányi György, Nádor Ferenc, Szentgyörgyi András (3); a kecskeméti rendházból: Szennai Sándor (1); a szegedi rendházból: Kovács Mihály ifj. (1); a tatai rendházból: dr. Vass Péter, Veszprémi Tibor, dr. Lőrincz Imre, dr. Divald István (4); a váci rendházból: Ludmány Antal és Holl Béla dr. (2). Összesen 25. A lelkigyakorlatok tárgya a különböző szektorokban végzendő csoport-

276 /1950. munka megbeszélése volt. Előadóként szerepeltek: Bulányi György, aki Az igazi Krisztus című előadásával elméleti alapvetést adott a megbeszélések számára. Török Jenő a csoportmunka előzményeivel, szükségeivel, nehézségeivel foglalkozott. Juhász Miklós a <505> csoportmunkának a piarista hagyományba való belekapcsolásáról szól. Szentgyörgyi András a hitoktatásnak és a csoportmunkának a kapcsolatáról beszélt. Kovács Mihály az általános iskolás kisleányok között végzendő csoportmunkáról adott elő. Nádor Ferenc és Molnár István a ministráns csoportokról szólt. A középiskolás fiúk közötti csoportmunkáról Török Jenő és Juhász Miklós, az egyetemi férfihallgatók közötti csoportmunkáról egy debreceni egyetemi hallgató, az egyetemi és középiskolás leányok között végzendő csoportmunkáról egy debreceni egyetemi nőhallgató, a munkásifjak között végzendő csoportmunkáról pedig egy munkásifjú adott elő. Az édesanyák közötti csoportmunkával pedig Murányi Ernőné Piribauer Aranka debreceni tanítónő foglalkozott. Az első nap Ohmacht Nándor házfőnök és főiskolai igazgató, a második és harmadik napon pedig Sík Sándor rendfőnök elnökölt. Befejezésül ő állapította meg a levonható tanulságokat. {Hideg újév } Az esztendő elég kemény hideggel köszöntött ránk. Dec. 31-én egész nap hideg szél fújt, és ez nagyon lehűtötte a levegőt. Jan. 1- én reggel 7º volt fagypont alatt, jan. 2-án reggel pedig 8º-ra szállt le a hőmérő a fagypont alá. Ez a hideg azonban rövidesen végetért. 2-án este már érezni lehetett az enyhülést. Éjjel kevés hó esett. A hegyekben is látni lehetett a hótakarót. A beállott enyhe idő gyorsan eltüntette a havat, harmadikán reggel már fagypont fölött áll a hőmérő (+1 ), negyedikén reggel is. Este másnapra nagy hidegre számítottunk, de 5-én reggel csak két fokot mutatott a hőmérő a fagypont alatt. Vízkereszt vigiliáján este szépen kezdett esni a hó, de ezen való örömünk rövid életű volt, mert reggelre fagypont fölé emelkedett a hőmérő és a hótakaró elolvadt a járdán. A határban talán megmarad tovább a hó, mivel fagyott földre esett. A gyerekek eddig még nem élvezhették a tél örömeit (korcsolyázás, szánkázás, hólabdajáték, csúszkálás), a karácsonyi szünet hótalan volt. {A Hajdú utcai telekkisajátítás ügye. Telekátadás } A historia domus lapján megemlékeztünk a Hajdú utcában fekvő kertünkben történt telekkisajátításról. A házhelyek kiegészítése céljából kisajátított 400, ill. 417 négyszögöl kijelölése márc. 31-én történt meg Jakab János és Magyar István rendtársaink jelenlétében. A kicövekelés munkáját Puhl Aladár mérnök vezette. Megemlékeztünk arról is, hogy a Komárom-Esztergom megyei Földbirtokrendező Tanács határozata ellen beadott föllebbezésünk alapján az Országos Földhivatal máj. 31-én /1948.II.4. ügyszám alatt az igénybe vett ingatlanért 1:15 arányban állapította meg a cserekártalanítást 1:1 arány helyett. A határozatban szereplő lakosok a számukra kiutalat területet az év tavaszán ténylegesen birtokukba vették. Úgy értesültünk, hogy a rendház részére juttatott csereterület pontos kijelölése is megtörtént. Mivel azonban erről hozzánk véghatározat nem érkezett, Tell Sándor házfő-

277 1949/ nök évi május hó 14. napján 46/1949. sz. a. azzal a kéréssel fordult a Megyei Földhivatalhoz, hogy a számunkra kiutalt csereterület pontos megjelölését tartalmazó határozat egy példányát a tatai rendház részére is küldje meg. A Komárom-Esztergom megyei Földhivatal megküldte dec. 5-én kelt 10516/1949. II. számú véghatározatát, melyet a csereterület juttatása ügyében, az Országos Födhivatal /1948. II. 4. sz. döntése és Tata <506> község elöljáróságának előterjesztése alapján hozott meg. Eszerint a Hajdú utcai házhelyek kiegészítése céljából igénybe vett 417 négyszögöl kiterjedésű 7,03 Kor. kataszteri tiszta jövedelmű ingatlan helyett csereterületként a tatai sz. telekkönyvi betétben hrsz. alatt fekvő 8 kh 975 négyzetöl ingatlanból 626 négyzetöl területű 6,65 Kor. kataszteri tiszta jövedelmű ingatlant juttatja a tatai kegyestanítórendi társház részére. A juttatott csereterület évi december 15-iki határidővel adandó birtokba a tatai kegyestanítórendi társház részére. A birtokba vezetést a községi elöljáróság folytatja le 2 példányú jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett, melynek megtörténte után a birtokbaadási jegyzőkönyvet 14 napon belül terjessze be a megyei Földhivatalhoz. Az ingatlanok után megváltási ár nem vetetendő ki, tekintettel arra, hogy igénybe vett ingatlanok helyett történt csereingatlan kiadásáról van szó. A műszaki osztály a csereterületként juttatott ingatlanok műszaki felmérését és kitűzését soron kívül foganatosítsa. A végleges birtokba adás és telekkönyvezés iránti intézkedését a műszaki munkák megtörténte után teszi meg a Földhivatal. A határozat ellen az 1949: XXIV. t. c. 10. szak. alapján csak közérdekből lehet helye jogorvoslatnak az Országos Földhivatalnál. Az indoklás szerint a csereterület kiadására szolgáló ingatlanon a Magyar Államkincstár Földbirtokpolitikai célokra szolgáló ingatlanaként kezeltetik tartalék ingatlanként, a belőle történő kiadást a község elöljárósága hozta javaslatba azzal, hogy ez látszik legcélszerűbbnek a kártalanításra a területnek közelesése folytán gyakorlókert céljára való felhasználás végett. {A juttatott új terület átvétele } A községi elöljáróság a Megyei Földhivatal /1949. II. sz. véghatározata alapján a rendház részére juttatott csereterület birtokbaadásának idejét évi december hó 22-én de. 10 órában állapította meg (1949. dec /1/ sz.). Erről a rendházon kívül a Défosz tatai szervezetét is értesítette. A birtokbaadás és birtokbavétel jegyzőkönyv felvétele mellett történt a községházán dec. 22-én. Jelen voltak Tata község képviseletében Kajtár Géza törvénybíró és Klapper Gyula községi jegyző, a rendház részéről pedig Tell Sándor házfőnök. A tatai Défosz szervezete nem képviseltette magát. A községi jegyző ismertette a Megyei Földhivatal 10516/1949. II. sz. véghatározatát, mely szerint a tatai 1348 sz. telekkönyvi betétben 1363 hr. sz. alatt fekvő 2 kh. 815 öl területű ingatlanból házhelyek kiegészítésére igénybe vett 417 öl kiterjedésű 7 Kor., 03 fillér kataszteri tiszta jövedelmű ingatlan helyett 626 öl 6 Kor. 65 f. tiszta jövedelmű ingatlant kap a rendház a tatai sz. telekkönyvi betétben 5513 hrsz. alatt fekvő 8 kh 975 öl kiterjedésű ingatlanból. A községi elöljá-

278 /1950. róság a juttatott ingatlant évi december 15-iki hatállyal birtokba adja a tatai kegyestanítórendi társház részére, és a társház jelenlévő képviselője azt ezennel birtokba veszi. Az eljárás befejezése után aláírták a négy példányban kiállított jegyzőkönyvet Kajtár bíró, Klapper jegyző és Tell házfőnök (ld. házi levéltár, 46. és 86/1949. sz. a.). Ez az ingatlan, amelyből a juttatás történik, a Kálvária-hegy aljában fekszik, a Környei úti kat. temető szomszédságában, a szentgyörgyi és remeteségi út között, dróttal bekerítve. {Disznótor } <507> jan. 11-én disznóölés volt. Egy két éves kant hizlaltunk meg szép eredménnyel, mert kettéhasítva 265 kg volt. Sok szalonnát hagytak meg, és mégis 90 liter zsírt olvasztottak ki. Az ölést és földolgozást Pál István tímármester, a plébániatemplom derék sekrestyése végezte. Sokfelé hívják erre a munkára, mivel nagy gyakorlata van benne. Géber Anna és Lunczer Teréz derék leányaink mellett több rendtag is kivette részét a munkából. {Kemény idő } Jan. 10-én ismét esni kezdett a hó. A meleg nyugati és hideg keleti légáramlat küzdelme a hidegáramlat győzelmével végződött. A 11-re virradó éjjel, sőt 11-én de. ismét esett a hó, úgy, hogy szép hóréteg borítja a talajt. Az idő keményre fordult. 11-én reggel minus 6, este már minus 9 fokot mutatott a hőmérő, 12-én reggelre pedig már minus 18 fokra szállt le. Az idei télen eddig ez volt a legnagyobb hideg. 12-én éjjel megint havazott. 13- án reggel minus 10 fokot mutatott a hőmérő, 14-én minus 7 fokot. Szóval a hideg tartja magát. A gyerekek között megindult a téli élet (szánkózás, síelés). Házi kápolnánk nagyon kihűlt. Az ember keze és lába nagyon érzi misézés közben a hideget. {Állami eskü } A Szabad Nép című lapban (1949. okt. 23. sz., 7. l.) közlemény jelent meg arról, hogy a közalkalmazottak felesküsznek a Magyar Népköztársaságra. Közölte a lap az eskü szövegét is. Esküt kötelesek tenni a Magyar Népköztársaságra és annak alkotmányára a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak (állam, megye, város, község, MÁV, posta, közalapok és közalapítvnyok tényleges szolgálatban álló alkalmazottai), és a közszolgálat körén kívül működő olyan személyek, akik az állam terhére részesülnek jövedelemkiegészítésben. Papp Antal [!Kálmán] győri püspök jan. 7-én kelt 46/1950. sz. köriratában közölte a papsággal, az eskü letételére vonatkozó /1950. sz. VKM rendeletet. A Magyar Népköztársaságra és annak Alkotmányára teendő eskü tárgyában kiadott 4288/1949. M. T. számú rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 220. számában) 1. -ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a közszolgálat körén kívül működő mindazok a személyek, akik az állam terhére jövedelemkiegészítésben részesülnek, kötelesek az illetékes miniszter rendelkezéséhez képest a Magyar Népköztársaságra és annak Alkotmányára esküt tenni. A miniszter az idézett rendelet 2. -ában foglalt felhatalmazás alapján, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hozzájárulásával és a belügyminiszterrel egyetértésben, a jövedelemkiegészítésben részesülő egyházi (vallásfelekezeti) alkalmazottak eskütételét így szabályozta:

279 1949/ A fent említett rendelet hatálya mindazokra a tényleges alkalmazásban álló egyházi (vallásfelekezeti) alkalmazottakra terjed ki, akik az állam terhére illetménykiegészítésben vagy bármely címen rendszeres járandóságban (pl. családi pótlék) részesülnek. 2. A jövedelemkiegészítésben részesülő személyek esküjének szövege a következő: Én esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és Alkotmányához hű leszek, az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom, az állami hivatalos titkokat megőrzöm; hivatásom körében a nép érdekeinek <508> szolgálatával járok el és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy működésemmel a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam. A rendelet intézkedik részletesen az iránt, hogy az idézett rendelet hatálya alá tartozó személyek mely hatóságok előtt teszik le az esküt. Eszerint itt helyben az illetékes járási főjegyző, illetve az általa megbízott tisztviselő kezébe teszik le az esküt a jövedelemkiegészítésben részesülő egyházi (vallásfelekezeti) alkalmazottak évi január hó napjain. Az eskütétel alkalmával közlik azt az illetményfejtési törzsszámot, amellyel állami jövedelemkiegészítésüket kapják. (A törzsszám a Vel, Vet vagy Veti jelzésből és egy számcsoportból áll, mely a jövedelemkiegészítés folyósítására szolgáló csekkszelvényen az érdekelt személy neve mellett rendszeresen fel van tüntetve.). Az államilag díjazott önálló hitoktatók és vallástanárok az esküt a közoktatási alkalmazottakra megállapított szabályok szerint, tehát az iskola igazgatója előtt teszik le. A püspöki körirataból tehát világosan kitűnik, hogy az esküt a tényleges szolgálatban álló, állami jövedelemkiegészítésben részesülő egyházi (vallásfelekezeti) alkalmazottak kötelesek csak letenni. A nyugalmazottakra nem vonatkozik a rendelet. Valamivel később érkezett meg a rendfőnök úrnak évi január hó 10-én kelt 31/1950. sz. leirata, mely szerint mindazon rendtársaink, akik állami jövedelemkiegészítésben vagy bármilyen rendszeres állami járandóságban részesülnek, a szolgálati helyük szerint illetékes járási főjegyző, városokban a polgármester, Budapesten a kerületi elöljáró előtt, illetve az általuk megbízott tisztviselő kezébe kötelesek letenni az esküt január 11. és 18-a között. A rendfőnöki leiratot jan 12-én este olvasták föl az ebédlőben. Az a vélemény alakult ki, hogy a nyugalmazottakra is érthető, mivel nem emeli ki, hogy csak tényleges szolgálatban álló alkalmazottakra vontkozik. Ezért másnap kérdést intézett Selmeczi Kovács József házi másodfőnök a járási főjegyzőhöz, dr. Tehlár Miklóshoz, hogy a nyugalmazottak kötelesek-e esküt tenni. A főjegyző a Magyar Közlönyben közölt rendelet alapján azt a választ adta, hogy a rendelet rájuk nem vonatkozik. Késznek nyilatkozott, hogy ezt írásban is kiadja, ha a kérdést írásban terjesztik eléje. Az írásos előterjesztés megtörtént, de a főjegyző nem válaszolt rá írásban. Közben az alispánhoz fordult és az alispán utasítására a következő szövegű iratot küldte meg mindenfelé a járáshoz tartozó egyháziaknak (nyu-

280 /1950. galmazottaknak és tényleges szolgálatban állóknak, állami jövedelemkiegészítésben részesülőknek és nem részesülőknek): Felkérem, hogy 4288/1949. (220) M. T. rendelet alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter által /1950. eln. szám alatt kiadott rendelet értelmében a Magyar Népköztársaságra és annak Alkotmányára teendő eskü végett f. hó 18-ig hivatalomban (6. sz. szoba) feltétlenül megjelenni szíveskedjék. Tata évi január hó 14-én. Dr. Tehlár Miklós járási főjegyző. P. H. Ajánlottan, expressz küldték az iratot. Még Weiner Ferenc, büntetését töltő rendtársunk is kapott ilyen iratot, a jövedelemkiegészítésben nem részesülő házi másodfőnök is. <509> Az állami jövedelemkiegészítésben részesülő lelkész rendtagok (Jakab János, Kender József, Santora Mihály) jan. 14-én de. letették az esküt, a jan. 14-én kézbesített személyre szóló felhívások kibocsátása előtt. Úgy volt, hogy ők elhozzák eskütétel alkalmával a nyugalmazottak ügyében kilátásba helyezett főjegyzői iratot, de ezt nem kapták meg. E válasz elmaradása, illetve a személyre szóló felhívások még jobban bonyolították a nyugalmazottak ügyét. Biró Imre jan. 13-án, saját elhatározásából, magánlevélben fordult dr. Darvasy Mihály rendfőnöki titkárhoz és autentikus felvilágosítást kért a rendfőnöki leirat ügyében, vagyis hogy esküt kell-e tenniök a tanári és lelkészi nyugalmat kapó rendtagoknak. Mivel a válasz késett, a házfőnök jan. 16-án sürgönyben kérdezte meg a központtól, hogy az eskü tárgyában kiadott rendelet vonatkozik-e a nyugdíjasokra. Jan. 16-án a következő sürgönyválasz érkezett: Csak Kender Santora Magyar Hegyi Divald = Rendfőnök. Vagyis: a sürgönyben felsoroltak kötelesek esküt tenni. A fent említett három lelkész rendtag és Magyar István kórházi lelkész jan. 14-én már letette az esküt, Hegyi Ferenc pedig 17-én tette le. 17-én délben érkezett meg a rendfőnöki titkárnak Biró Imréhez küldött válasza, hogy a tanári és lelkészi nyugdíjasok nem kötelezettek az eskü letételére. Azért is nem emelte ki őket a körlevél. A válasz 16-án kelt és adatott postára. A rendfőnöki sürgönyből tévedésből kimaradt Jakab János neve. 17-én de. megtudtuk Hegyi Ferenc útján a járási főjegyzőtől, hogy 18-án még lehet esküt tenni. A házfőnök megkérte Veszprémi Tibort, hogy du. utazzék le Pestre, és ismertesse a központban a személyre szóló felhívások következtében előállott helyzetet, és kérje a rendfőnök hozzájárulását a nyugalmazottak esküje ügyében. Közvetlen ebéd előtt jelentette Németh Kálmán plébános, aki eskütételről jött, hogy fél háromig jelentést várnak a főjegyzői hivatalban, hogy Tell Sándor, Biró Imre, Medveczky János, Kuntár József nyugalmazottak jelentkeznek-e eskütételre, mert a hivatalnak jelentést kell tennie az eskü ügyében a minisztériumnak. A négy rendtag átment a hivatalba, és letette az esküt, amelynek letételéről igazolványt kapott. Veszprémi Tibor a központban ennek az eskütételnek megtörténtét jelentette. A központban a tataihoz hasonló eljárásról sehonnan sem kaptak jelentést. Divald István óraadó hitoktató esküügye nem tartozik a járási főjegyzőhöz. Neki a gimn.

281 1949/ igazgatóval kell ezt elintéznie. {Időjárás } Megemlékeztünk a keményebb téli idő beálltáról. 15-én megkezdődött az olvadás, a hőmérő 0 fölé emelkedett. Az enyhébb idő napokon át tartott. 18-án újra esni kezdett a hó, és hidegebbre fordult az időjárás. 19- én reggel már minus 5º fok volt, 21-én minus 10º, sőt este minus 11º. Az ég szép csillagos és holdvilágos volt, reggelre keményebb hidegre számítottunk, meglepetésünkre reggelre enyhült az idő, minus 3 fokot mutatott csak a hőmérő. {A generális nevenapja } Jan. 22-e ünnepnapja az egyetemes rendnek. Tomek Vince generális atyánk nevenapját ünnepeljük világszerte élő piaristák. A szokott egyházi formulával kívánunk neki szívből minden jót, szerencsés és eredményes kormányzást: quem Deus diu sospitem servet. 95 {Időjárás } <510> A hideg idő egész héten tartott. A hőmérő lejjebb szállt, és 23-ától kezdve reggelenkint fokot mutatott 0 alatt. 27-én reggelre valamennyire enyhült a hideg, 11º volt 0 alatt. Az idő borús; lehet, hogy megint havat kapunk. A nagy tó be van fagyva. Korcsolyázókat nem látni rajta. A múltkor esett hó szépen tartja magát. A gyerekek kedvükre szánkáznak. Sielőket is lehet látni. Olyan kocasíelőknek látszanak. {Világi lakók a rendházban } Jan. 24-én lakók költöztek be a földszint 8. sz. szobába, melyet éveken át raktárként használtunk. Utolsó lakói Bán József és Szalay József voltak, amikor az első Kecskemétről, a második Szegedről idemenekült 1944-ben a háború idején ben mind a ketten visszatértek régi állomáshelyükre. Azóta már mind a ketten meg is haltak, Bán József márc. 13. Kecskeméten, Szalay József pedig febr. 25. Szegeden. A most beköltözött lakók szigorló orvosjelöltek, az állami kórházba vannak beosztva gyakorlatra. Név szerint: Emmer Sándor (Kispest), Járfás Lajos (Tatabánya), Nagy Béla (Salgótarján). Igen el vannak foglalva kórházi munkával és tanulással, alig vesszük észre, hogy köztünk laknak. {Disznóölés } Jan. 26-án megint disznóölés volt. Ezúttal egy 7 éves anyadisznót öltek le. Szépen kihízott. Elhasítva 240 kg volt. Zsírját mind kisütötték, szalonnát nem hagytak. A húsrészekből kolbászt készítettek, sonkákat sem hagytak. Az idősebb állat húsát így lehetett a leggazdaságosabban értékesíteni. Az ölést és feldolgozást Legát tóvárosi hentes végezte a feleségével. Leányainkon kívül egyes rendtársak is segédkeztek a feldolgozásban (Selmeczi Kovács József, Veszprémi Tibor). A nagy állat lefogásában is többen segítettek a hentesnek. {Lakásvizsgáló bizottság a rendházban } Jan. 12. előtt egy elég népes bizottság járt a rendházban. Tagjai között volt Tehlár Miklós járási főjegyző és Gáspár rendőrparancsnok is. Az internátusból jöttek át hozzánk az internátusi igazgató, Gyarmati Ernő kalauzolásával. Az első emeleten csatlakozott Tell Sándor házfőnök és Selmeczi Kovács József gondnok. A folyosókon végigjárva azt vizsgálták, hogy mennyire vannak elfoglalva a szobák és egyéb 95 akit Isten minél tovább megmentőjeként szolgáljon

282 /1950. helyiségek. Jövetelük célja tekintetében nem nyilatkoztak; utóbb azt hallottuk, hogy valami gépállomás számára kerestek helyiségeket. Azt is hallottuk, hogy előttünk a kapucinus zárdában is jártak. A városban aztán híre terjedt, hogy összeköltöztetnek bennünket a kapucinusokkal, nálunk vagy náluk. Ezt a hiedelmet, úgy láttuk, Kiss Gábor kapucinus atya is táplálta, mégpedig olyan formában, hogy hozzájuk telepítenek át bennünket. A gazdasági épületben egy egyszobás és konyhás lakást keresett a bizottság, mert értesülése szerint van ilyen lakás. Láthatta, hogy nincs. Viszont az is megtörtént, hogy egy fiatalasszony is járt itt lakás ügyében, először egyedül, majd az urával, tehát csakugyan történhetett valami igénybejelentés. A gazdasági épületben van a volt gazdaasszonyi lakás, ezt két leányunk lakja most, és a lányok volt szobája, ebben jelenleg a mindenesünk lakik. A bizottság itt járásával kapcsolatban azt is hallottuk, hogy Gyarmati Ernő, a konviktus fejlődése esetére, bejelentette igényét a rendház egy részére. Több helyiséget úgy tartunk nyilván, mint az államosított múzeum helyiségeit. Ezeket a tatai múzeum használta azelőtt múzeumi helyiségekül. <511> Az északi front jórészét a kápolna és sekrestye foglalja le. A gazdasági udvar felé eső épületrész első emeletén van az egyházközség által bérelt kultúrterem, a piarista lelkészség terme és a lelkigyakorlatos terem. Ez a nagy ház, úgy látszik, sokaknak a képzeletét izgatja, mert időnként föl-fölmerül más célra való igénybevételének a híre. Eddig, hála Istennek, még elhárult ez a veszedelem. A sok szoba foglalkoztatja a ház nagyságával törődő embereket, nem tudják, hogy ezek mennyire le vannak foglalva lakásul a rendtagok részéről. Jelenleg ugyanis még fennáll az a rendelkezés, hogy minden egyedül álló felnőttet megillet egy egyszobás lakás. Minden nőtlen világi tanárt is, nemcsak a szerzetes tanárokat. {Időjárás } A téli időjárás tovább tartott. Decemberben azt hittük, hogy már nem is lesz tél, de a január ugyancsak rácáfolt erre a hiedelmünkre. Jan. 29-én 12º, 30-án 17º volt a hőmérséklet, reggel 0º alatt. 30-án éjfélkor 15º volt, reggel 12º a fagypont alatt. Febr. 1-én reggel 6º volt 0º alatt, napközben 0º-ig emelkedett a hőmérséklet. Éjjel hó is esett. Gyertyaszentelő Boldogaszszonyra virradó éjjel hó esett, reggel 8º volt 0º alatt. Napközben enyhült a hideg, 1º-ig emelkedett a hőmérő. Kíváncsiak vagyunk, mire határozza el magát az időjárást megfigyelő medve, kinn marad-e, vagy visszafekszik-e barlangjába további téli álomra. Ez utóbbi esetben, a néphit szerint, még szigorú téli idő várható. Az öreg tó vastag jegét jelentékeny hó borítja. A tó körül töretlen, ropogós havon járhat az ember. A tavon nyulakat lát keresztülfutni a mellette sétáló. Feltűnő, hogy jeget alig hordanak a tóból. Nem tudom, a tógazdaság tiltja-e. A medve alighanem visszatért barlangjába további téli álomra, mert a hideg időjárás tovább tartott. Szent Balázs napján reggel minus 12º-t mutatott a hőmérő. Hozzá ezen a napon hideg szél kezdett fújni és ez febr. 5-ére virradó éjjel szinte orkánszerű széllé fejlődött. 4-én minus 11º volt, 5-én minus 9º, de a szél miatt jóval erősebbnek érezte az ember napok óta a hideget. Az

283 1949/ ideiglenes ebédlőben ablakot tört be a szél, a nagy templomba menet egy kis ház kapuját láttam kidöntve. Szélfúvásokat lehet látni, a szabadban valószínűleg nagy hótorlaszok is vannak. Az újság is említ közlekedési zavarokat a havazással és hófúvásokkal kapcsolatban. Reméljük, hogy most kiadja mérgét a tél, és enyhébb idő következik. Csakugyan febr. 6-án +2º volt már reggel a hőmérséklet, nappal még emelkedett (+4º), hetedikén reggel is fagypont fölött állt (+2), 8-án és 9-én 0º volt. Az olvadás megkezdődött, a hó öszszeroskadt, részben már el is olvadt. Az idő borult. Lehet, hogy hó készül esni; lehet, hogy eső lesz majd belőle között napközben 0º fölött járt a hőfok, ennek következtében állandó volt az olvadás. Szerencsére nem volt nagyon gyors, ezért az olvadó hó beivódott a földbe. 12-én eső is esett, átfutó eső volt. 12-én szép napsütéssel kezdődött a nap. Bizakodunk benne, hogy most már enyhébb időjárást várhatunk. {A bécsi basilica minor inauguratiója ( Maria Treu ) } Az Ephemerides Calasanctianae évi szept.-dec. száma közli XII. Pius pápa apostoli levelét, mellyel basilica minor titulussal díszítette a bécsi piaristáknak ad S. Mariam Fidelem nevezett templomát. Az irat aug. 27-én kelt ex Arce Gandulphi. Az Ephemerides C évi jan.-febr. száma közli a bécsi basilica minor <512> ünnepélyes inauguratióját nov. 20-án. Előtte előkészítő hetet tartottak (nov ), majd ünnepélyes triduumot (nov ). Az ünnepségeken részt vett Tomek Vince rendi generális is, aki nov. 15-én hagyta el Rómát, ahová nov. 26-án tért vissza. Nov. 20-án ő mondotta nagy asszisztenciával az ünnepélyes szentmisét. 14 óra 30 perckor megindult Bécs minden részéből az elemi iskolások zarándoklata az új bazilikába, amelyben Innitzer Tivadar bíboros mondott beszédet Kalazanci Szent Józsefről, a keresztény népiskolák patronusáról. Te Deummal záródott a fényes templomi ünnepség. Ebben az évben nov. 20-án ültük Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepét. (Az Ephemeridesnek ez a száma ismerteti a generalis visitatióját is az osztrák rendtartományban.) Az Ephemerides szept.-dec. számában Gulielmus Gärtner delegatus provincialis Schol. Piar. Austriae összefoglaló történeti ismertetést közöl a bécsi ad S. Mariam Fidelem egyházról. I. Lipót császár júl. 13-án kelt decretumában adott engedélyt, hogy Bécsben Kollégiumot és templomot építsenek és iskolát nyissanak a piaristák ( in quo vellent suburbio 96 ). Az alapítás ügyeinek intézésére az alsó-ausztriai Horn piarista kollégiumának rektora, P. Placidus [Feir] a Sancto Bernardo kapott megbízást, mint commissarius generalis. Ő egy bizonyos Malaspina gróftól vett az építkezésre területet a Josefstadt -ban. A templomka alapkövét szept. 2-án tették le a császári család és előkelőségek jelenlétében. Egy év múlva már teljesen készen volt a templomka (sacellum) ápr. 22-én áldotta meg herceg Trautson püspök. Ettől fogva gondozták itt a híveket. Idővel az atyák a plébániai jogok és kötelességek teljes birtokába jutottak. Az évi nagy pes- 96 abban a külvárosban, amelyikben akarnak

284 /1950. tis után rövidesen megvetették a nagy templom alapját. Ebből az időből származik a bold. Szűz szobra, amely a kollégiumok 97 és a templom között áll ben létesült az osztrák provinciába bekebelezett piarista plébánia, melynek titulusa: Ad Virginem Fidelem, helyesebben: Ad Mariam Fidelem, németül: Maria Treu. Az első plébános a kollégium rektora, Groll Adolf, a későbbi generális, majd győri püspök dec. 21-én iktatták be a plébániába. A templom hosszabb idő alatt nyerte el mai nagyságát és szépségét. Terveit [Lukas von] Hildebrandt híres építész készítette. Az építkezés első korszakára esik ( ) a fundamentum és a falak megépítése és a belső falak elkészítése. A második korszakra ( ) a külső falak és a belső díszítés elkészítése. A templom festési munkáját Maulpertsch végezte. A harmadik korszakban ( ) állították föl a monumentális orgonát, ekkor nyerte az elülső homlokzat mai új és fönséges kiképzését, és ekkor emelték a tornyokat 70 méter magasra ban nagy költséggel megújították a festéseket és oltárokat. Bécs szebb templomai közé tartozik mai alakjában. Barokk stílusban van építve. Migazzi bíboros érsek szentelte fel 1771-ben. XIII. Benedek pápa 1727-ben a lateráni Szent János bazilika filiájának nyilvánította. A plébániatemplomban élénk hitélet folyik. {Szent Atyánk ünneplése } Miután XII. Pius pápa aug. 13-án kibocsátott Providentissimus Deus kezdetű brevéjével Kalazanci Szent Józsefet a keresztény népiskolák mennyei pártfogójának jelentette ki, nagyon megnőtt Szent Alapítónk tisztelete. {Spanyolország} Spanyolországban <513> már előbb hivatalosan is az iskolák és a kat. tanítók patrónusának nyilvánították őt, és a pedagógiai főiskolát az ő nevéről nevezték el. Ebben a róla elnevezett főiskolában nemzetközi pedagógiai kongresszust tartottak júl. hó közepén Kalazanci Szent Józsefnek ünneplésére. Hispániából és külföldről 400-nál többen jelentek meg a legkiválóbb pedagógiai intézmények képviseletében. Kiváló előadások hangzottak el Kalazancius és intézményének érdemeiről. A genuai süketnéma intézet vezetője, P. Josephus Olivieri a siketnémák rendi oktatásáról beszélt, Megyer József magyar rendtársunk pedig a magyar iskolák kalazanciusi tanítási módszereit ismertette. Nagy sikerrel szerepeltek a spanyol rendtársak is. A közoktatásügyi miniszter, D. Josephus Ibañez Martin a kongreszszust berekesztő beszédében luculentissima dissertatione 98 rajzolta meg Kalazanci Szent József alakját (Ephemerides Calasanctianae 1949, 5-6. sz., 241). {Olaszország} Olaszországban a katolikus tanítóknak legutóbb tartott kongresszusán maga a kultuszminiszter tett a spanyol eljáráshoz hasonló irányú indítványt. {Argentina} Legkimagaslóbb azonban az argentinai köztársaság 97 A bécsi Maria Treu templom előtti teret egyik oldalról a piarista rendház (kollégium), másik oldalról a Löwenburg-konviktus épülete határolja. (a szerk.) 98 a legalaposabb értekezéssel

285 1949/ Kalazancius-tisztelete sz. a. kelt törvényével Kalazanciust az összes állami elemi és középiskolák, és a velük kapcsolatos nevelési intézmények pártfogójának jelentette ki a köztársaság, és elrendelte, hogy tiszteletére aug. 27-én valamennyi érdekelt iskolában a tanulók bevonásával nyilvános ünnepeket rendezzenek, és ezeken helyezzék kellő megvilágításba pedagógiai működését, és világítsanak rá azokra a szociális előnyökre, amelyek az ő szellemében végzett tanításból és nevelésből folynak. Elrendelték továbbá, hogy a buenos-airesi egyetem filozófiai és irodalmi karával kapcsolatos pedagógiai intézetet az ő nevéről nevezzék el, s végül felszólította Buenos Aires városát, hogy valamelyik utcáját Kalazanci Szent Józsefről nevezze el. (Ephemerides Calasanctianae sz l.) A generális és a generálisi curia már dec. havában óhajtott köszönetet mondani a köztársaság kormányának a Szentszéknél működő követje útján ezért a törvényért, de követváltozás következtében csak jan. 16-án valósíthatta meg ezt a szándékát. A generális vezetésével megjelent küldöttség (Emmanuel Pazos és Henricus Centelles gen. asszisztensek, Eugenius Alfredo volt Buenos Aires-i rektor és Laureanus Suarez gen. titkár) kérte Maximus Etchecopar argentínai követet, hogy tolmácsolja a rend köszönetét Joannes Perón köztársasági elnöknek és a kormánynak a Szent Atyánk dicsőségét emelő törvényért. A követ szívesen fogadta a köszönetnyilvánítást, és szívesen megígérte a kérelem teljesítését (Ephemerides Calasanctianae, évi 1. sz. 23. l.). {Kalazancius levelezésének I. kötete } Nagy jelentőségű esemény hírét hozta meg az Ephemerides Calasanctianae évi 1. száma. P. Leodegarius Picanyol procurator és archivista generalis már évek óta fáradozik Szent Atyánk leveleinek kiadása ügyében. A jubileumi év egyik nagy eredménye a kb levelet magában foglaló I. kötet megjelenése. Ezt Tomek Vince gen. e szám 30. lapján körlevélben tudatja; erit revera monumentum aere perennius gloriae et celsitudini divi Calasanctii nostra aetate erectum, pro quo quidem incepto, ob ejusdem praestantiam et sumptus haud exiguos omnium totius ordinis provinciarum et domorum participatio expostulatur. 99 (1949. dec. 7.) <514> A több kötetre tervezett levélkiadás kb. hat év alatt fejeződik be. Picanyol úgy tervezi, hogy évenkint egy, esetleg két kötetet jelentet meg egy neves itáliai irodalmi társaság közreműködésével. Ennek a társaságnak messzeágazó kapcsolatai vannak (London, Párizs, Washington, Stockholm etc.), így lehetővé válik a kiadásnak széles körökben való elterjesztése. {Piarista misszió Japánban } A legutóbbi egyetemes káptalanon több provincia ajánlatára határozatba ment, hogy más rendek példájára a mienk is keressen módot arra, hogy belekapcsolódjék a missziós munkába. Az első hallásra akkor egy kissé utópisztikusnak látszott ez a gondolat. Sokan nem 99 tisztelet illeti a szent Kalazancius dicsőségének és magasztalásának mi korunkban emelt ércnél maradandóbb emlékét, amely ugyan kezdetét vette, de kiválósága és nem kicsiny költsége miatt kéretik hozzá a teljes rend minden provinciájának és rendházának részvétele

286 /1950. tudták elgondolni, hogy egy tanításra alapított rend, hivatásának sérelme nélkül, hogyan kapcsolódjék bele a hitterjesztés művébe. Azóta három esztendő telt el, és ez az idő megérlelte a gondolatot. A piarista misszió ügye az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban a megvalósulás stádiumába lépett. A generálisi tanács okt. 14-én tartott ülésében elhatározta, hogy az első piarista missziós állomást Japánban rendezi be, a kivitellel pedig a legfiatalabb alapítású rendtartományt, a vaszk provinciát bízza meg. Ebbe a választásba belejátszott az a körülmény is hogy a vaszk tartomány vidéke volt az újkor legnagyobb misszionáriusának, Xavéri Szent Ferencnek szűkebb hazája. Szimbolikus jelentősége volt annak is, hogy a fiatal (1933-ban alapított) provincia éppen dec. 3-án, a nagy hithirdető ünnepén kapta meg a fölhívást a megtisztelő föladat vállalására. Ezt követőleg a Generális atya, dr. Tomek Vince dec. 13-án kelt levelében értesítette a yokohamai püspököt, aki született japán, hogy az iskolai év végén két atyát fog kapni az iskolanyitás előkészítése céljából. Emberi számítás szerint tehát a japán megtelepedés terve megvalósul. Isten áldása legyen a nagy vállalkozáson! Deo volente, siker is fogja koronázni! {Az államosító kettősbizottság bejelentése } A házfőnök február 18-án a következő iratot kapta: Államosító Kettősbizottság. Értesítem Címet, hogy az államosító kettősbizottság f. hó 20-án de. 9 h.-kor veszi állami tulajdonba az XXXIII. t. c. alapján államosított iskolai és közművelődési célvagyont képező ingatlanokat. Kérem címet, hogy a fent jelzett időpontban tartandó értekezleten jelenjék meg, vagy képviseltesse magát. Az értekezlet színhelye: Tata, I. sz. áll. ált. iskola igazgatói iroda. Tata, febr. 10. Jakab s. k. (Jakab József) az államosító kettősbizottság vezetője {Szűcs János asszisztens Tatán } Ugyanezen a napon megérkezett Szűcs János asszisztens. A vele való beszélgetésből gyanítani lehetett, hogy itt előreláthatóan többről lesz szó, mint az 1948-ban már államosított gimnázium és internátus állami tulajdonba vételéről (ld. 445). Szűcs asszisztens vasárnap (febr. 19.) ebéd után utazott vissza Budapestre. {Az államosító kettősbizottság döntései } Február 20-án a gimnáziumi épületben működő általános iskola igazgatói irodájában folyt le az államosító kettősbizottságnak bejelentett értekezlete. A rendház részéről Tell Sándor házfőnök és Selmeczi Kovács József házi másodfőnök vett részt, és képviselte a rendház érdekeit, mert mindjárt kiderült, hogy nem <515> a már államosított gimnázium és internátus állami tulajdonba vételéről van csak szó, hanem további államosításról, és ez az államosítás a rendház épületét érinti, mégpedig súlyosan. Az is látható volt, hogy a kettősbizottság előre megállapított tervvel jött, és hogy a terv megállapítására Tatáról kellett javaslatokat kapnia. A kettősbizottság a vezetőből, Jakab Józsefből és egy nőből állott

287 1949/ volna (Kovács Margit), mivel azonban ez a női bizottsági tag nem jött meg, helyét a bizottságban a helyi viszonyokkal teljesen ismerős Rácz Gyula tóvárosi tanító foglalta el. Jakab József, a főigazgatóságra beosztott tanító, főigazgató-helyettes őt kérte fel erre. Az értekezleten, kettőjükön kívül, az államosításnak minket érdeklő részében tevékenyen közreműködött még a Magyar Dolgozók Pártjának helyi titkára, az itteni Népfront elnöke, Balaskó István, továbbá Antal Gergely, az állami gimnázium igazgatója és Gyarmati Ernő testnevelési tanár, az állami kollégium igazgatója. A bizottság tárgyalása de. és du. óraszámra tartott, és mint látható volt, a rendház ügye volt rá nézve a legfontosabb, mert egyéb államosított ingatlanok állami tulajdonbavételével gyorsan és simán végzett. Új államosítás, a rendházi épületen kívül, csak az irgalmas nővérek zárdaépületének államosítása volt. Ez sem okozott hosszabb tárgyalást. A rendház épületének telekkönyvi tulajdonosa a rend, és a telek használata is iure perpetuo rá van telekkönyvezve. Ez a körülmény lényegesen befolyt az államosítás mértékének megállapítására. Gyanítani lehet, hogy az eredeti terv az egész épületet szándékba vette. A tárgyalást de. és du. is helyszíni szemle szakította meg. Ha a rendház képviseletében megjelent házfőnök és házi másodfőnök szívós, és ha kellett, erélyes érvelése következtében a bizottság fennakadt, tanácskozásra vonult vissza a munkájába résztvevő titkárral, gimn. és kollégiumi igazgatóval. A hosszas tárgyalás alapján kialakult első államosítási terv kb. a rendház felére terjedt ki. Magában foglalta a gazdasági udvart épületeivel együtt; a gazdasági udvar felé eső front a földszintjét egészen és a tóra néző frontot a kerti kijárójáig (tehát még a WC-t is); a gazdasági udvar felé eső front egész emeleti részét, és a tóra néző frontot a kerti kijáró vonaláig (tehát még a WC-t is). Magában foglalta a rendház és a kollégium által körülzárt udvart (quadrum). Mikor képviselőink szóba hozták, hogy a rendház teljesen WC nélkül marad, helyszíni szemlével győződött meg a bizottság e tény valóságáról. A szemlét újabb hosszú tanácskozás követte, és ennek alapján jött létre a második államosítási terv, amely jegyzőkönyvbe került, mint a bizottság döntése (a vezető szerint javaslata). {Az államosított ingatlan } E szerint az államosított ingatlan a következő: a gazdasági udvar épületeivel együtt; a gazdasági udvarra néző front földszinti része egészen az üvegajtóig (clausura), vagyis a pince, nagy éléstár, emeletre vezető lépcső, régi gazdaasszonyi szoba (kézi éléstár), konyha, személyzeti ebédlő; a gazdasági udvarra néző front emeleti része (padlásföljáró, tanári lakás, lelkigyakorlatos terem, tanári lakás, fürdőszoba, piarista lelkészségi terem, [egyházközségi kultúrterem], régi könyvtárhelyiség) és a tóra néző front emeleti része (5 tanári lakás), egészen a WC-ig; a rendház és a kollégium által körülzárt udvar (kvadrum). Az udvaron át szolgalmi utat kap a rendház a kúthoz. Az ebédlő melletti üvegajtó (clausura) helyére kőfal kerül. Kőfal kerül a sekrestye melletti üvegajtó helyébe is. Itt a rendház szolgalmi feljárót kap a padlásra.

288 /1950. Képviselőink nem írták alá a jegyzőkönyvet, óvást, fellebbezést jelentettek be. Este a rendtagok <516> megbeszélték egymás között, képviselőink beszámolója alapján, az államosítás eseményeit, a benyújtandó fellebbezés érveit és a rendfőnökségnek teendő jelentést. Selmeczi Kovács József másodfőnök 21-én reggel Budapestre ment jelentéstétel végett. Este beszámolt útjáról és tárgyalásáról. A rendfőnökök aznap éppen közös értekezletet tartottak. Ebből kifolyólag bizottság azonnali összeállítását kérték a kalocsai érsektől oly célból, hogy ez a bizottság állandóan érintkezésben lehessen a minisztériummal a helyi túlkapások orvoslása ügyében. A rendház államosítási ügyében a rendfőnökség fogja benyújtani a föllebbezést egyfelől a főigazgatóság útján, másfelől közvetlenül is a minisztériumban. A jegyzőkönyvet és fellebbezést később jegyeztük be e könyvbe az 518. lapon. {Disznóölés } Az idei télen febr. 28-án volt az utolsó disznóvágás. Utolsó két hízónkat ölte le Legát tóvárosi hentes. Szépen kihízott állat[ok] volt[ak], az egyik 172 kg-ot, a másik 151 kg-ot nyomott ketté hasítva. A feldolgozásban a hentesnek felesége segített. Leányaink is részt vettek a munkában. {Paár Lajos halála } Február 27-én halt meg a régi tatai úri társadalom igen tisztelt tagja, Paár Lajos közjegyző 78 éves korában. Házunknak jó embere volt. Egyszerű, visszavonult, családi körében élő ember volt. Temetése márc. 1-én volt a tóvárosi temetőben. A szép számmal összegyűlt régi ismerősök megilletődötten állták körül ravatalát. A házból négyen jelentek meg a temetésén. Fájt a családnak, hogy rendi novícius unokája, Vízkelety András nem jöhetett el a temetésére. {Leányok zárt lelkigyakorlata } Február hó 27-én, hétfőn este lelkigyakorlatok kezdődtek a lelkigyakorlatos teremben leányok részére. 20 leány vett rajtuk részt (Tatabánya 1, Alsógalla 8, Vértesszöllős 3, Vérteskethely 2, Szák 2, Szend 3, Ászár 1). A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. Pénteken Juhász Miklós budapesti rendtársunk 4 beszéddel és Németh Pál, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója egy beszéddel vett részt a lelkigyakorlatos munkában. A zárt lelkigyakorlatokon résztvevő leányokkal mindig együtt volt egy-egy helybeli irgalmas nővér, részint a felügyeletet gyakorolva, részint a vezetőnek segítve. Etelka, Leonida és Laura nővérek végezték ezt a segítő munkát. {Disznótoros vacsora } A közelmúltban a tóvárosi kapucinus zárda látta vacsorán vendégül rendházunk több tagját. Viszonzásul rendházunk március negyediki vacsorára hívta meg a kapucinus zárdát. A zárda részéről hárman jelentek meg a vacsorán (Pataky Alfonz házfőnök, Patonyi Rudolf és Gallina Ugod atyák). A héten ölt sertések húsából készült aprólék, hurka, kolbász és sült, jól elkészítve, szolgáltatta a menüt. Volt még pogácsa és alma is. Vendégeink jól érezték magukat, és elég sokáig időztek körünkben. {Kerti munkák } Magyar István és Kuntár József március 1-én megkezdték a kerti munkálatokat. Veszprémi Tibor kiszedte már a virágágyakból az elszáradt virágszárakat. {Nagyböjti rekollekciós nap } A komáromi főesperesi kerület papsága 1950.

289 1949/ március 8-án, szerdán nagyböjti rekollekciós napot tartott rendházunkban a következő sorrenddel: ½ 10 ¼ 11. Elmélkedés. Vezette dr. Németh Kálmán tatai plébános, püspöki tanácsos. ¼ Gyónás. 11 ¾ 12. Szentségimádás. Vezette Böck János szem. lelkiigazgató. <517> 12-kor ebéd a rendház ebédlőjében. Ára 8 frt. Az ebédet a rendház konyhaszemélyzete főzte. 1-kor lelkipásztori tapasztalatok. Előadó Solecki József lelkész. Plébánosok és káplánok 38-an vettek részt a rekollekción. Megjelenésével tüntette ki a papságot Papp Kálmán győri megyéspüspök, aki ebédig mindenen résztvett, és papjaival együtt is ebédelt. Ebéd után utazott vissza Győrbe. {Szentévi búcsú } XII. Pius pápa az évre szentévet hirdetett, közölvén azokat a feltételeket, melyek mellett jubileumi teljes búcsút lehet nyerni. A gyónáson és áldozáson kívül négy kijelölt templomot kell meglátogatni, a meglátogatott templomok mindegyikében el kell imádkozni 3 Miatyánkot, 3 Üdvözlégyet, 3 Dicsőséget, 1 Hiszekegyet. Ezen kívül a Szentatya szándékára 1 Miatyánkot, 1 Üdvözlégyet, 1 Dicsőséget. A Szentatya a Világegyház hívei által elmondott imákat ez alkalommal az Anyaszentegyház terjedéséért, a tévtanok megszűnéséért, a nemzetek egyetértéséért, az egész emberiség nyugalmáért és békéjéért ajánlja fel. A jubileumi búcsú elnyeréséért végzett gyónás és áldozás nem pótolja a húsvéti kötelező gyónást és áldozást. E feltételek teljesítése mellett bárhol, római zarándoklat nélkül is elnyerhető a szentévi teljes búcsú. Tatán nincsen négy templom, a négy templomlátogatást tehát úgy oldották meg, hogy két látogatást kell végezni a tatai nagytemplomban és két látogatást a kapucinus atyák tóvárosi templomában. Mivel a szentévi teljes búcsú elnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a kegyelem teljes állapotában legyen az, aki a búcsút el akarja nyerni, azért ajánlatos már az ájtatosság megkezdése előtt meggyónni és megáldozni. A negyedik templomlátogatás alkalmával elmondjuk a Pápa szentévi imáját. Ez az ima a szentképeken is megvan. A búcsújárás egyenkint is, csoportokban is végezhető. A búcsút valaki annyiszor nyerheti el, ahányszor teljesíti a feltételeket. A búcsú az elhunytakért is feljánlható. {A rendfőnök intézkedése } A rendfőnök úr márc. 1-én kelt 194/1950. sz. leiratában intézkedik a szentévi búcsú elnyerése ügyében. A szentév kegyelmeinek az ifjúság számára való kiaknázása céljából ajánlatosnak tartja szentévi háromnapos áhitat (triduum) rendezését, ami egyszersmind előkészületül is szolgálna a húsvéti szentáldozásra. A szentévi áhitat szolgálná a Pápa nagy szándékaiért való egyetemes imaközösségbe (béke, keresztény egység ügye, hitetlenek megtérése, stb.) belekapcsolódást is. Megküldi a rendfőnök úr felhasználásra a Szentatya szentévi megnyitó beszédét. (Ezt több estére elosztva felolvastuk az ebédlőben a rendtagok előtt.) Ezen kívül ajánlja a szentévi bizottság kiadványait, a szombathelyi püspök körlevelét és az ORA Kultúriroda szentévi ájtatosság-kiadványát. Ezek mind alkalmas anyaggal szolgálnak a triduumra. Ajánlatos a beszédek megtartására vendégszónokokat hívni. A rendtagok közül többen szívesen vállalkoznak a be-

290 /1950. szédsorozat megtartására (pl. Faludi, Juhász, Meggyes, Szennai, Török, Veszprémi, stb.). Az ájtatosság programja lehetne: reggel a tanítás előtti időben szentmise rövid homiliával; délután két beszéd, előtte és utána ének, fájdalmas olvasó egy-egy tizede, keresztút; utána esetleg completorium szentségi áldással. Lehet triduum helyett több napos, esetleg egy hetes sorozat naponkint egy beszéddel, vagy mint minimum péntek, szombat délután, vasárnap délelőtt és délután egy-egy beszéd. Mindenütt alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz. Amennyiben minderre húsvét előtt nem kerülhetne sor, pótolni lehet Szentháromság vasárnapjáig. Divald Isván hittanár veszi kezébe a rendezést. {Templomi triduum } <518> A tatai nagytemplomban márc és 12. napján este tartottak ilyen háromnapos szentévi előkészítő áhítatot (triduum). Pénteken és szombaton beszédből és litániából állott, vasárnap ehhez még esti mise járul. {Memento } Ma egy esztendeje (1949. márc. 17.) vették őrizetbe Weiner Ferenc rendtársunkat. Este történt, vacsora után, miután szobájában házkutatást tartottak. Éjjeli kihallgatása után Budapestre vitték (ld. 468). Ügyének bírósági tárgyalása május 24-én volt Budapesten. Egy évi és kéthavi börtönre ítélték. Ebből 2 hónapot és 5 napot kitöltöttnek vett a bíróság (ld. 476). A védő és vádlott föllebbezett a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT), az ügyész azonban nem föllebbezett. A NOT-nál azonban nem került az ügy tárgyalásra, mivel tárgyalása előtt visszavontuk a föllebezést. Újabban azt hallottuk, hogy Weinert Vácra vitték. {Az államosítási eljárás jegyzőkönyve } Jegyzőkönyv Készült Tatán, az Állami Gimnázium igazgatói irodájában, évi február hó 20-án, a 2766/1949. eln. sz. rendeletre kiküldött államosító kettős bizottság munkájáról. Jelen vannak: Jakab József a bizottság vezetője, Antal Gergely áll. gimn. igazgató, Rácz Gyula áll. tanító, számadó igazgató, Balaskó István a Függetlenségi Népfront elnöke, a helyi MDP városi titkára, Neumann Lajos a Függetlenségi Népfront kiküldöttje, Márkus Jenő dr. ref. lelkész, a tatai ref. egyház elnökhelyettese, Szijj Mihály és Vigh József, [az] egyházközség megbízottjai. Kálovics Imre áll. tanító, a kórházban levő Janky Kálmán igazgató képviselője, Ormos Imréné, Tata község vezetőjegyzője, Tell Sándor, a Magyar Kegyestanítórend tatai rendházának képviseletében, mint rendházfőnök, Selmeczy Kovács József, mint rendházfőnök helyettes, Németh Kálmán dr., a tatai róm. kat. egyház plébánosa, Gyarmaty Ernő áll. gimn. tanár, kollégiumi igazgató és Baranyi József jegyzőkönyvvezető. Kovács Margit, a kettős bizottság egyik tagja betegség miatt nem jelenhetett meg, helyette a bizottság vezetője felkérte Rácz Gyula áll. tanító, számadó igazgatót, hogy a bizottságban Kovács Margit helyét töltse be annál is inkább, mert a helyi körülmé-

291 1949/ nyek tökéletes ismerete őt alkalmassá teszi. A bizottság vezetője röviden ismertette a kiszállás célját, munkáját megkezdette. Állami Gimnázium Tata. A Tatai Telekkönyvi Hivatal 138-as betétjében az 1. sorszám hrsz. alatt ház 8-s szám alatt udvarral a beltelekben a br. Eötvös József téren; 8-s sorszám hrsz. alatt szőlő a beltelekben 5-ös sorszám alatt az hrsz. alatt kert a beltelekben, 6-os sorszám hrsz. alatt szőlő a beltelekben, 7-es sorszám, hrsz. alatt ház 6. szám alatt udvarral ház[!] a br. Eötvös téren, n.öl szerint: 1200 plusz 902 plusz 134 plusz 441 plusz 1 hold 643 négyzetöl. Az es hrsz. ingatlanon fekszik az Állami Gimnázium, és mint különálló épület az altiszti lakás. Ezen ingatlanrész a rajta lévő összes felépítményekkel együtt az Állam tulajdonát képezik, ill. az állam tulajdonába megy át. Ezen ingatlant az évi XXXIII. tc. alapján államosította a VKM, még 1948 nyarán. Annak előtte a jelenlegi állami Gimnázium a Kegyesrendi <519> Gimnázium volt. Az os hrsz.-ú ingatlanokon fekszik a kegyestanítórend rendháza, udvara, gazdasági udvara és melléképületei, valamint a már államosított Kollégium, azelőtt kegyesrendi internátus, jelenleg Állami Középiskolai Kollégium. A rendház Pintér Elek téri frontján van a Piarista Rend kápolnája, a kápolnához tartozó sekrestye, rendfőnöki iroda és a földszinten [az] Állami Múzeum három helyiségben. A bizottság a fent leírt ingatlankomplexummal kapcsolatban az alábbi döntést hozza: Az államosított kollégiumi részt az államosító bizottság teljes egészében az Állam tulajdonába veszi. A továbbiakban újabb épületrészeket államosítva a VKM javára, éspedig a kollégiumra merőlegesen futó épületrészt egészen a rend ebédlője előtti, a folyosó végén épített üvegfalig a földszinten, az emeleten a kollégiumra merőleges épületrészt teljes egészében, s a kollégiummal párhuzamos épületrész melletti helyiségeit egészen az emeleten lévő WC-ig. A bizottság ilyen módon a lehetőséghez képest biztosította a Rend részére szükséges férőhelyeket, a bejárat lehetőségét a pincébe. A bizottság úgy határoz, hogy a kollégiumi szárny végén lévő kápolna előtti folyosót elzáró üvegfalat téglafallal kell kicserélni, s a Rendház megmaradó részét a kollégiumtól ilyen módon elzárni. Az itt építendő falban ki kell hagyni egy ajtót, melyen keresztül a Rend tagjai a padlást megközelíthetik. A bizottság ezért a Rend részére ezen ajtón keresztül útszolgalmi jogot biztosít a rendnek, a padlásajtó felé. A bizottság a kollégium feletti padlást az ajtótól, ill. feljárótól jobbra eső részét a kápolna felé a Piarista Rendnek engedélyezi át. A fent leírt államosított részeket a bizottság javasolja a Rendháztól téglafallal elzárni a megjelölt pontokon. A bizottság úgy határoz, hogy állami tulajdonba veszi a Rendház és Kollégium által bezárt egész udvar területét, azonban szolgalmi jogot

292 /1950. biztosít a Rend részére az udvarban lévő kút felé, és a kút használatát engedélyezi. A fent felsorolt többi ingatlan telkeket a rajta lévő összes középületekkel együtt a magyar államkincstár javára tulajdonba veszi. A bizottság vezetője akkor felhívta a Kegyesrend kiküldöttjét, hogy ha fellebbezéssel óhajtana élni, úgy ezt 15 napon belül a Tankerületi Főigazgatóságon keresztül a VKM felé tegyék meg. A Kegyesrend szerzetesház főnöke, Tell Sándor kéri, hogy az alábbiakat a jegyzőkönyvbe foglaljuk bele: A szerzetesház főnöke az épület megosztása illetve részben állami tulajdonba vétele ellen óvást emel, és tiltakozását jelenti be az évi XXXIII. tc. 3 -a (1) bek., valamint a 8000/1948. V. K. M. sz rendelet 8. (1-2.) bek. alapján, mert a bizottság döntése állami tulajdonba vesz olyan épületrészeket, melyek az 1947/48. iskolai évben és előtte is kizárólag szerzetesi célokat szolgált. Ezen indokok alapján újabb döntést kér. Ezután a bizottság vezetője felteszi a kérdést, van-e még több hozzászólás. Több hozzászólás nem volt. Jelen jegyzőkönyvhöz csatoljuk az összes okmányokat és rajzokat. A Jegyzőkönyvből egy-egy példányt kapnak: VKM Tanker. Főigazgató, Kegyesrend, Református és Katolikus egyházak, a <520> Gimnázium és a Kollégium igazgatói, a Függetlenségi Népfront és az Állami Általános Iskola Tata I. K. m. f. Jakab József sk. Balaskó István sk. Kálovics Imre sk. Rácz Gyula sk. Ifj. Baranyi József sk. Gyarmaty Ernő sk. Antal Gergely sk. {A rendfőnök [Sík Sándor] föllebbezése } 180/1950. sz. A Kegyestanítórend magyar rendtartományának főnökétől. Miniszter Úr! Tatai rendházunkban évi február hó 20-án megjelent a kéttagú államosítási bizottság és a rendház nagy részét államosította. A jegyzőkönyvben is biztosított jogomnál fogva legyen szabad megtennem észrevételeimet, és a Miniszter úrhoz fellebbeznem. A magyar Piarista Rend az államosítások során már többször megmutatta, hogy megértéssel viseltetik az állami nevelés érdekei iránt; tatai konviktusunkban 1948 nyarán olyan helyiségeket is átadtunk, amelyekre a Törvény nem kötelezett bennünket. Viszonzásul most is mindössze azt a méltányosságot kérjük, hogy a rendtagok további szerzetesi életéhez szüksége minimális helyiségeket megtarthassuk használatunkban.

293 1949/ ) A jegyzőkönyv szerint igénybe veszik a kollégiummal párhuzamos épületrész emeleti helyiségeit a WC-ig (összesen 5 szoba). E szerint a rendházban élő 14 rendtag számára mindössze 9 szoba maradna. Ezekben a szobákban mindig rendtagok laktak, az internátushoz nem volt közük. A 8.000/1948. Végrehajtási utasítás 2. (2) szerint még a konviktusokban sem mennek át az állam tulajdonába a rendtagok lakószobái. A szóban forgó 5 szobának a rendház tulajdonában való további meghagyása ezt a sérelmet orvosolná. 2) Az államosító bizottság a jegyzőkönyv szerint igénybe veszi a rendház konyháját a mellette levő éléstárral együtt. Az állami kollégiumnak már eddig is beépített objektumokkal jól felszerelt, tágas kollégiumi ebédlővel közlekedő konyhája van. A rendház konyhájára tehát a kollégiumnak nincsen szüksége. A rendház viszont így konyha nélkül maradna. 3) Az állam birtokba veszi az egész gazdasági udvart a rajta levő középületekkel együtt. (A gazdasági udvarban csak egy középület van, mert a gazdasági épületet nem lehet középületnek nevezni.) A gazdasági épületben van a rendház állatállománya (ló, tehén). Nélkülük a rendház távolabbi kertjének művelése nehezen lehetséges. A gazdasági épületben lakik a rendház mindenese és a konyhaszemélyzet. Az ő elhelyezésük a gazdasági épület elvételével teljesen lehetetlen lenne. A rendház szerzetesi életét a lehetőségekhez képest biztosítaná, ha a földszinten a konyha és az éléstár, az emeleten pedig a tóra nyíló 5 lakószoba továbbra is a rendház birokában maradnának, s ha a gazdasági udvar ténylegesen megosztásba kerülne, amint ezt a bizottság vezetője ígérte, de jegyzőkönyvbe nem vette. Ezzel megoldást nyerne a rendházba kocsival való bejárás is, ami most lehetetlen (tüzelőanyagszállítás, szemétkihordás stb.). <521> A jegyzőkönyvből, valószínűleg tévedésből, kimaradt a bizottság vezetőjének az a kijelentése, hogy a felszerelések nem mennek át állami tulajdonba. A rend igényeitől függetlenül tiltakoznom kell azonban a bizottság azon intézkedése ellen, hogy államosítani kívánja a kollégiumra merőlegesen futó épületrészt teljes egészében az emeleten. Ez a rész u. i. a következő helyiségeket fogalja magában: püspöki intézkedésre, belügyminiszteri engedéllyel és a helyi rendőrség tudtával piarista vezetés alatt működő egyházmegyei lelkigyakorlatos termeket, a piarista lelkészségi termet, és a Tata I. ker. plébánia és egyházközség tanácstermét. Ezeknek az elismert, az egyházhatósági pasztorációs tevékenységet szolgáló helyiségeknek elvétele nyilvánvalóan beleütközik a magyar állam alkotmányában biztosított vallásszabadság elvébe. Mindezek alapján legyen szabad fellebbezésemet Miniszter Úr jól ismert méltányosságába és jóindulatába ajánlanom Budapest, évi február hó 24.

294 /1950. Sík Sándor piarista tartományfőnök {Sándor napja } Március 18-án kettős ünnepe volt a rendháznak: Sík Sándor rendfőnök és Tell Sándor házfőnök nevenapja. Ebéd alatt a házfőnök köszöntötte fel a rendfőnököt, őt viszont Selmeczi Kovács József házi másodfőnök üdvözölte. {XII. Pius pápa szentévi imája } XII. Pius pápa imája a szentév szándékára (Teljes ima az eredeti olasz szöveg alapján. Alábbi beosztás szerint váltakozva is mondható.) Pap: Mindenható örök Isten! Szívünk mélyéből köszönjük neked a szentév nagy kegyelmét. Hívők: Mennyei Atyánk, Te mindent látsz, / mindnyájunk szívét irányítod és vizsgálod / tégy bennünket fogékonnyá az üdvösséges kegyelmek mostani szent idejében, / hogy megszívlelhessük Szent Fiad tanítását. Pap: Legyen a szentév mindnyájunk részére a megtisztulásnak és a megszentelődésnek esztendeje / nagy visszatérésünknek és teljes bocsánatodnak esztendeje. Hívők: Add meg a hitükért szenvedőknek az Erő Lelkét, / hogy elválaszthatatlanul Krisztusba és Egyházába kapcsolódjanak. / Oltalmazd Urunk, Szent Fiad földi helytartóját, / oltalmazd egyházad püspökeit, papjait, szerzeteseit a hívőkkel egyetemben. Pap: Add, hogy mindnyájan, / papok és világiak, ifjak, felnőttek és öregek / egyet gondoló ésszel és együtt dobbanó szívvel szilárd egységet, valóságos gránitsziklát alkossanak, / melyen megtörik ellenségeid dühe. Hívők: Gyújtsa föl kegyelmed minden emberben a testvéri szeretet lángját az iránt a sok szerencsétlen iránt, / akiket a szegénység meg a nyomorúság emberhez nem méltó életkörülmények közé juttatott. Pap: Azoknak a lelkében, akik Téged atyjuknak szólítanak, / gyújtsd föl az éhséget és szomjúságot a társadalmi igazságosság után, / a cselekedetben és igazságban megnyilvánuló felebaráti szeretet után. <522> Hívők: Adj uram békét napjainkban, / adj békét a lelkeknek, békét a családoknak, / békét hazánknak, békét a nemzetek között. / A békességnek és kiengesztelődésnek szivárványa koszorúzza szelíd fényével a földet, / melyet Szent Fiad élete és szenvedése megszentelt. Pap: Minden vigasztalónak Istene! Nagy a mi nyomorúságunk, súlyosak bűneink, mérhetetlen a mi inségünk, / de még sokkal nagyobb a Benned való bizodalmunk. / Tudjuk, hgy méltatlanok vagyunk kegyelmedre, / mégis gyermeki bizalommal tesszük le kezedbe életünket. / Gyarló imánkat egyesítjük a Boldogságos Szűz Máriának és minden szenteknek közbenjárásával és érdemeivel.

295 1949/ Hívők: Adj minden betegnek béketűrést és gyógyulást, / add az ifjaknak a hit erejét, leányainknak szent tisztaságot; / add meg az édasapáknak a családi élet jólétét és szentségét, / add meg az édesanyáknak, hogy eredményesen tölthessék be nevelői hivatásukat. / Adj az árváknak melegszívű oltalmazókat, / a menekülteket és hadifoglyokat vezéreld vissza hazájukba. / Édes mindnyájunknak pedig add kegyelmedet, hogy előkészülhessünk és eljuthassunk a mennyei örök boldogságra. Amen. (Egyszeri elmondásáért 7 évi búcsú, havonként naponta elmondva teljes búcsú). {Vendég } Március 23-án, szerdán ebédre vendégünk volt dr. Rónay György kat. író, a Vigilia munkatársa. Most először volt Tatán, s mint mondta, tetszett neki a hely. Előző nap Alsógallán Vass Péter rendtársunkat látogatta meg. {Lelkigyakorlatok Szegeden } Márc. 24-én Veszprémi Tibor rendtársunk Szegedre utazott. 25. és 26-án lelkigyakorlatokat tartott egyetemi hallgatók részére. Mint mondja, átlag 120-an hallgatták a lelkigyakorlatokat. 27-én érkezett vissza. Elmondta, hogy szegedi rendtársainknak már kézbesítették a lakásfelmondást. A rendház ui. a város tulajdona. Nagy gondot jelent a rendtagok elhelyezkedése. Olyan helyet nem tudnak, ahol valamennyien együtt lehetnének. {Iskolai {gimn. } lelkigyakorlatok } Március 28-án, 29-én és 30-án voltak Divald István rendi hittanár rendezésében, a szentévi előkészítő áhitatot szolgáló lelkigyakolatok (triduum). Esténkint 6 órakor beszéd volt litániával és szentségi áldással. A beszédeket Lőrincz Imre rendtársunk mondta. Témái: a renovatio mentis, renovatio cordis et renovatio voluntatis (hit, remény, szeretet). 100 A gimnázium tanulói hol kisebb, hol nagyobb számban jelentek meg, de mindenesetre többen lehettek volna, ha több lett volna az egyéni buzgóság, hitvalló lelkület és bátorság. Ezek mellett gondolni lehet a mostani iskolák, így az itteni, más világnézetre nevelő hatására és befolyására is, és arra a vallástól elnevelő befolyásra is, amelyet az állami kollégium növendékeire gyakorolnak. Ezt magunk is tapasztaljuk, egyrészt a kollégiumi növendékeknek (köztük az éveken át volt tanítványainkanak) velünk szemben tanusított viselkedésére, másrészt a vallással szemben tanúsított magatartására (hittanórák, templomba járás) vonatkozólag. Végül gondolhatunk arra a más világfelfogású környezetre is, amelyben esetleg otthon él egyikmásik tanuló. Mindezen körülmények mérlegbe eshetnek, mikor a megjelentek számát keveseljük. Sokszor talán csak egyszerűen nemtörődömségről, vagy restségről van szó, mikor egyik vagy másik nem jelent meg a lelkigyakorlatokon. <523> A gyermek könnyen hajlik a lazulásra, ha sem otthon, sem iskolában nem szorgalmazzák a vallási kötelességek teljesítését. Méginkább, ha e tekintetben közömbösséget, vagy éppen vallás ellen irányu- 100 Az értelem, a szív és az akarat megújítása.

296 /1950. ló hajlamot vagy törekvést lát. Antal Gergely gimn. igazgatóról tudjuk, hogy nincs kedvére, ha a tanulók a mi kápolnánkba jönnek misére. Azt is kifogásolja, hogy felmennek a rendház lépcsőjén a kórusra, pedig máshol nem mehetnek fel, mert a kápolnából nincsen közvetlen feljáró. Beszélik, hogy az iskolában is tesz nyilatkozatokat rólunk is, általában a papságról, a vallás ügyében is. A tanulók ma éppen úgy elmondják otthon, vagy másutt is, ami az iskolában történik, mint azelőtt. A mi időnkben is így volt. Nem csoda, ha hozzánk is eljut egy vagy más. Medve Kálmán tanárról is hallunk egyet-mást, ami arra mutat, hogy nem barátja a vallásos szellemű nevelésnek, sőt inkább ellene tesz. Ő a kollégiumi nevelésben is ható tényező. Hallunk arról is, hogy a gimn. tanulók elbírálásában hátrányosan számít be, ha gyakorolják a vallásukat, pedig a Magyar Népköztársaság Alkotmánya biztosítja a polgárok lelkiimereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát (54. ). Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes is kijelentette egyik nagy beszédében, hogy még senkit sem ért bántódás vallásának gyakorlása miatt, és ezentúl is így lesz. {Egy kollégiumi növendék erőszakos bejutása az épületbe } A március 31-ről április 1-re virradó éjtszaka nagy dörömbölés ébresztett föl több rendtagot. A dörömbölés messziről hallatszott, azért nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Annyit a földszinten meg lehetett állapítani, hogy nem a Pintér Elek térre nyíló kijárón dörömbölnek. Reggel tudtuk meg, hogy tulajdonképpen mi történt. Egy állami kollégiumi növendék (Rausch László gimnáziumi VII. osztályos tanuló) jött haza éjjel fél egykor. A konviktus gondnoka szerint szökve, engedély nélkül ment ki. A rendháznak a gazdasági udvarra nyíló kijáróján kellett az épületbe bejönnie. Ez éjjel zárva van, kulcsát a gazdasági épületben lakó konyhaszemélyzet viszi el magához, mikor este lakásába megy éjjeli pihenőre. Az, aki éjjelre kimarad, tőlük kéri el a kulcsot, s így jut be a kollégiumba vezető folyosóra. Rausch nem így járt el. Még mielőtt bejutott valahogy a gazdasági udvarra, bedobálta a kollégiumi konyhalánynak ablakát. Az ő szobájának ablaka az utcára néz. Úgy látszik, így remélte a bejutást. A leány vagy nem ébredt fel, vagy nem mert ijedtében mutatkozni, ez a módja a bejutásnak tehát nem sikerült. Az udvarba bejutva nem kérte el a kulcsot a mi leányainktól, amely esetben feltűnés és zaj nélkül bejöhetett volna az épületbe, hanem valami doronggal kezdte verni az ajtót és szerencsésen bezúzta. Leányaink a dörömbölésre felébredtek ugyan, de ijedtükben nem mertek mutatkozni. Végül mindenesünk, Schunder József jött ki, ő hozta el a kulcsot és beengedte Rausch Lászlót az épületbe. A fiú eljárása arra enged következtetni, hogy aligha volt egészen józan. Másnap elment iskolába. A házfőnök, az igazgató távollétében, a kollégiumi gondnokkal beszélt az esetről és az ajtó kijavítása tárgyában. {Szűcs asszisztens látogatása } Április 1-én este megérkezett Szűcs János asszisztens. Vacsora közben és utána is elbeszélgetett velünk rendi ügyekről. Megtudtuk tőle, hogy elutasították azt a föllebbezést, amelyet a váci házban történt kettős bizottsági államosítás ellen adott be a rend. Itt tartózkodása

297 1949/ alatt vasárnap de. részletesen megbeszélte a házfőnökkel és gondnokkal az itteni helyzetet és a jövő teendőket, minden eshetőségre számítva. Vasárnap ebéd után utazott vissza Budapestre. A váci eset után várjuk a döntést a mi ügyünkben. {Új nemzeti ünnep } <524> A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztérium előterjesztésére, törvényerejű rendelettel nemzeti ünneppé nyilvánította április negyedikét, Magyarország felszabadulásának napját. Az 1. pont szerint ápr. negyedike a legdöntőbb fordulat Magyarország ezeréves történetében, mert a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította az egész ország területét az idegen megszállás és elnyomás alól. Április negyedike nemzeti ünnep, Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a magyar felszabadulás, a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság napja. (3. p.). Április 3-án este díszelőadás volt Budapesten az állami operaházban. Az előadáson megjelentek, a minisztertanács meghívására a magyar politikai, társadalmi és művészi élet képviselői és az ünnepségre érkezett külföldi delegációk tagjai. (Szovjet-Oroszország, Bulgária, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Cseh-Szlovákia, és a külföldi francia, olasz, spanyol, görög kommunista pártok és a kanadai haladó munkáspárt képviseltették magukat.). A szovjet küldöttség vezetője Kliment Jefromovics Vorosilov marsall volt. Az ünnepi beszédet Rákosi Mátyás mondotta. Az ő beszéde és a külföldi delegációk vezetőinek felszólalása után ünnepi műsorral ért véget az operaházi díszelőadás. A jubiláris ünnep alkalmából sok kitüntetést adott a Magyar Népköztásrsaság Enöki Tanácsa. A minisztertanács díszebédet adott, és ezen résztvettek a külföldi delegációk tagjai is. A fővárosban ápr. 4-én tűzérségi dísztűz 30 löveg 30 össztüze köszöntötte a felszabadulás 5. évfordulóját. A Hősök terén nagy ünnepség volt. A magyar hadsereg különféle alakulatai nagy díszfelvonulást rendeztek. A budapesti hírlapok nagy részletességgel számolnak be az ünnepség minden részletéről. Tatán ápr. 3-án este fáklyás fölvonulással kezdődött a helyi ünnepség. 4- én délelőtt a MDP-jának helyisége elé vonultak, és itt volt ünnepség. A szovjet emlékművet megkoszorúzták. Délután a kórház (volt kastély) parkjában, a régi lovardában volt ifjúsági ünnep. Kitűnt a gimnázium tánccsoportja. A felvonulásban szépen menetelt az általános iskola úttörőcsoportja. {Renovatio } Ápr. 5-én este tartottuk meg a kápolnában a húsvéti renovatio votorumot. Másnap, nagycsütörtökön, a kápolnában tartott énekes mise alatt közös áldozás volt. A misét Veszprémi Tibor mondta. A Divald Istvánból és néhány fiúból álló énekkar latinul énekelt. {Föltámadási körmenet } Nagyszombaton este résztvettünk a plébániatemplomban a feltámadási szertartáson és a körmeneten. A hívek feltűnő nagy számban jelentek meg, úgyhogy imponálóan szép körmenet volt, a tanulók nélkül is, akiket tanítóik és tanáraik már nem vezetnek el a körmenetre. A tóvárosi körmenet is igen népes és szép volt. {Vendég } Nagyszombaton délben vendégünk volt dr. Nyers Lajos veszp-

298 /1950. rémi rendtársunk, aki özvegy édesanyját jött meglátogatni. {A tatai plébános ebédje } Húsvét vasárnapján a tatai plébános ebédre vendégül látta Tell Sándor házfőnököt, Biró Imre, Kender József és Veszprémi Tibor rendtársakat. A szintén meghívott Selmeczi Kovács József távolléte miatt nem vett részt az ebéden, Santora Mihály és Jakab János pedig pasztorációs elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg. Hivatalos volt még, és meg is jelent a tóvárosi kapucinus házfőnök (Pataki Alfonz) és plébános is (Medgyesi Dezső). {Eső } <525> Húsvét hetében végre megjött a várva-várt eső. A hét folyamán többször esett, így még fehérvasárnapon is. A vetemények, hatása alatt, fejlődésnek indultak. A fák szépen virágoztak. A szelek nem kedveztek a beporzásnak. {Ismétlő teológiai vizsgálat } Divald István rendtársunk ápr. 17-én du. ismétlő teológiai vizsgálatra utazott Budapestre. 20-án reggel érkezett vissza. Összesen 8-an tettek ismétlő vizsgálatot {Apácabeöltöztetés } Veszprémi Tibor rendtársunk ápr. 18-án egy noviciát (Nagy Erzsébet) öltöztetett be Neszmélyen az örökimádás apácák Maria Reparatrix rendjébe. A novicia kívánsága volt, hogy ő öltöztesse be, mert egyik vezetése alatt (1949. évi febr. hóban) tartott lelkigyakorlaton az ő hatása alatt határozta el magát, hogy belép a rendbe. Új neve: Szent Tamásról nevezett Mária nővér. {A házfőnök távolléte } Ápr. 19-én elutazott Tell Sándor házfőnök rövid üdülésre testvéréhez Somlóvásárhelyre. Ha valami közbe nem jön, május 1- ig lesz távol. A gondnok helyettesíti távolléte alatt. {Vendégek } Ápr. 22-én este megérkezett hozzánk Szűcs János asszisztens Budapestről. Vacsora közben és után elbeszélgetett velünk az időszerű rendi ügyekről. 23-án reggel visszaatért Budapestre. Ápr. 26-án pedig Stadler Frida 101 látogatott meg bennünket Budapestről. A lelkigyakorlatos házat jött megnézni, mert leányokat szereretne itt nyáron, lelkigyakorlatok céljából, Budapesről elhelyezni. Délben ebédre vendégünk volt. Ebéd után visszautazott Budapestre. Ápr. 27-én este Nagy Vince magyaróvári házfőnök lepett meg bennünket. Budapesten járt, és hazamenet kiszállt Tatán. Este velünk vacsorázott. Vacsora alatt és után elbeszélgetett velünk, egészen addig, míg a vonatja Győr felé indult. Jól érezte magát közöttünk. Selmeczi Kovács József gondnok kísérte ki az állomásra. {Hűvösebb idő } Az ápr közötti héten esős volt az időjárás. Elég sok eső esett, a talaj eléggé átázott, ami miatt a kerti munka egy kissé el is akadt. A levegő a korábbi melegebb időhöz képest lehűlt. E hűvösebb áramlat előtt volt rá eset, hogy +20º fölött állt a hőmérő árnyékban is. {Békemozgalom } A világbéke hívei világkongresszusra gyűltek össze a közelmúltban Stockholmban és ott határozatot hoztak az atomfegyver betiltás 101 Stadler Frida ( ) tanítónő, a magyar katolikus leányifjúsági mozgalom megalapítója. (a szerk.)

299 1949/ és használatának megakadályozása tárgyában. Felhívták a világ valamennyi jóakaratú emberét, hogy írják alá ezt a felhívást. Mindenfelé, így Magyarországon is, megindult a tömeges aláírások gyűjtése. A magyar püspöki kar ápr. 28-án tanácskozást tartott ebben az ügyben, s a következő nyilatkozatot tette: A mostani béke-mozgalommal kapcsolatban a Magyar Püspöki Kar ápr. hó 28-án Budpesten tartott tanácskozásából a következő nyilatkozatot tette: Híven Egyházunknak, a béke és szeretet Egyházának szelleméhez, valamint az Egyház Fejének, a római Pápának ismételten kifejezett békeakaratához és a béke érdekében tett rendelkezéseihez, szüntelenül imádkozunk Istenhez, hogy ne az öldöklés, hanem a megbékélés és együttműködés szelleme töltse el a népek valamennyi vezetőjének szívét. Imáink mellett tanításunkkal és munkánkkal is törekszünk a béke megóvására és tartós megvalósítására. Mint a béke fejedelmének, Krisztusnak hívei és tanítványai különösen is elítéljük azokat az öldöklő fegyvereket, melyeknek használata nemcsak a támadó ellenséget, hanem a vétlen emberek tömegeit öli meg, és az anyagi javak mérhetetlen mennyiségét pusztítja el, szenvedést és nyomort okozva hosszú időkre. Kívánjuk, hogy szeretett magyar hazánk és nemzetünk, mely két hosszú háborúban oly kimondhatatlanul sokat szenvedett, egy újabb háború borzalmaitól megóvassék. <526> Ezt a nyilatkozatot a Magyar Püspöki Kar nemcsak a maga, hanem a világi papság, a szerzetesek és szerzetesnők nevében is teszi, és ezzel pótol minden más nyilatkozatot és aláírást. A Magyar Püspöki Kar. 102 Ezt a békenyilatkozatot, amely ápr. 29-én érkezett meg hozzánk, ugyanezen a napon délben ismertette a házi másodfőnök az ebédlőben. Ápr. 29-én du. Medve Kálmán áll. gimn. tanár és Kálovics Imre áll. általános iskolai tanító jelent meg aláírások gyűjtése végett. Egyik rendtársunk, akinél először kopogtak be, felhívta figyelmüket a Püspöki Kar nyilatkozatára, és a távollévő házfőnököt helyettesítő házi másodfőnökhöz utasította őket, akinél megismerhetik a Püspöki Kar szóban forgó nyilatkozatát. Medve tanár a személyes állásfoglalás szükségességét említette, és társával együtt felment az emeletre a házi másodfőnökhöz. Ez éppen a városban járt valami ügyben, és ezért nem találták. Bekopogtattak egy másik lakásba. Ott lakó rendtársunk meg tudta nekik mutatni az éppen nála lévő nyilatkozatot. Medve tanár itt is a személyes állásfoglalást emlegette, míg rendtársunk igyekezett nekik megmagyarázni, hogy e nyilatkozattal el van intézve a rendtagok aláírásának ügye. Ott volt egy harmadik rendtársunk is, mikor ez 102 Ld. A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásai között: Dokumentumok, I-II, s. a. rend. BOROVI József BALOGH Margit, Budapest, 2008, I, 182.

300 /1950. a beszélgetés történt. Mivel így személyes aláírás egyik itt érdekelt rendtag részéről sem történt, Medve tanár nem is folytatta tovább az aláírás gyűjtését, hanem társától elválva, tehát a másik érdekelt aláírásgyűjtő nélkül, a párttitkárhoz sietett és jelentette, hogy a piaristák megtagadták az aláírást. Rövid idő múlva, a házi kertben is hallhatóan, jelentette be Tóvárosról, kellő magyarázattal, a hangszóró, hogy a piaristák megtagadták a békeív aláírását, háborút és hullahegyeket akarnak. Ez a dolog nemcsak minket foglalkoztatott, hanem úgy látszik magában a pártban is tárgyalták, mert a hallott bejelentés után nem is nagyon hosszú idő múlva megjelent a rendházban Balaskó István helyi párttitkár két kísérővel (Neumann Lajos és Esztergomi József). Mint a titkár mondta, a dolgot jöttek tisztázni. Biró Imre rendtársunk szobájában folyt le ez a megbeszélés. Rajta kívül Selmeczi Kovács József és Magyar István rendtársaink voltak jelen. Selmeczi Kovács József másodfőnök erélyesen tette szóvá Medve tanár illojális eljárását. Neki jelentéstétel előtt fel kellett volna keresnie okvetlenül a házfőnök helyettesét, aki a házból való távozása előtt azt az utasítást adta az alkalmazottaknak, hogy ha aláírásgyűjtők jelentkeznek, ők írják alá, és mondják meg nekik, keressék föl a házfőnökhelyettest, aki a rendház nevében alá fogja írni az ívet. Ezt az üzenetet átadták Medve tanárnak, de ő nem kereste föl a házfőnökhelyettest, hanem jelentést ment tenni. Ez mutatja, hogy nem járt el jóindulattal. Az időközben előkerített Medve tanár azzal védekezett, hogy ő három rendtaggal történt találkozás után befejezettnek gondolta az aláírás ügyét. A házi másodfőnök az ő jelenlétében is erélyesen képviselte azt az álláspontot, hogy eljárása nem volt jóhiszemű. A párttitkár menteni próbálta Medve tanárt, másfelől pedig személyes állásfoglalás, vagyis az aláírás érdekében beszélt. Mivel így a körülmények alakulása miatt eléggé látszott, hogy nem tanácsos a másodházfőnök üzenete után az ügyet élére állítani, másfelől mivel a püspöki békenyilatkozat, szelleme szerint, ugyanazt célozza, azért a békeív aláírása mellett döntöttünk. A rendtagok egy része itt írta alá a megbeszélés színhelyén, a távollévők pedig vacsora után az ebédlőben. A párttagok azzal távoztak, hogy az ügy tisztázódott. A rendtagok a következő szöveg békenyilatkozatot írták alá: <527> A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján. (Rákosi) Megvédjük a békét mozgalom országos tanácsa felhívja a béke minden magyar hívét, hogy csatlakozzon a béke hívei világkongresszusa alábbi határozataihoz: Követeljük az atomfegyver, az ember tömeges megsemmisítése szörnyű fegyverének feltétlen betiltását! Követeljük, hogy e rendszabály megvalósítását szigorú nemzetközi ellenőrzéssel biztosítsák! Úgy véljük, hogy az a kormány, amely elsőnek alkalmazza az atomfegyvert valamely országgal szemben, bűnt követ el az emberiség ellen és háborús bűnös.

301 1949/ Felhívjuk a világ valamennyi jóakaratú emberét, írja alá ezt a felhívást! Alulírottak a béke hívei vagyunk, csatlakozunk a Béke Hívei Világkongresszusának felhívásához. Aláírások Medve tanár a püspöki békenyilatkozatot magyarázó rendtársunk előtt elismerte, hogy lényegében azt tartalmazza, mint a fenti szöveg. A püspöki nyilatkozatról, mint a párttitkár egy utalásából látni lehetett, Medve jelentése alapján neki is tudomása volt, már a velünk való tárgyalás előtt is. A püspöki karnak megvan a joga és illetékessége arra, hogy az egész papság, sőt az egész katolikusság nevében tegyen nyilatkozatot, legalább is oly mértékben, mint azoknak, akik a magyar dolgozók, a magyar asszonyok, a magyar nép nevében tesznek szóban vagy írásban nyilatkozatokat. Az elfogulatlan, tárgyilagos, befolyástól mentes bíráló kénytelen elismerni, hogy a püspöki kar békenyilatkozata határozott állásfoglalás a stockholmi határozat szellemében. De most az aláírások tömege volt a fontos, azért sürgették az ívek aláírását, amint mondták, a személyes állásfoglalást. {A házfőnök itthon. Májusi litániák } Május 2-án visszaérkezett rövid szabadságáról Tell Sándor házfőnök. Május hóban ebben az évben is minden este 6 órakor litániát mondtunk a kápolnában. Az első litániát ápr. 30-án, vasárnap mondtuk. A szépen virágzó orgonákkal ízlésesen lehet kápolnát díszíteni. {Május 1. } Tatán is megünnepelték május 1-ét. A házakra kitűzték a zászlókat. Sok épületet feldíszítettek. De. nagy felvonulást tartottak. Du. az angolparkban volt ünnepség. Az iskolák külön is tartottak ünnepélyeket. {Májusi esők } Május 7-én, vasárnap a déli órákban majdnem két óráig tartó hatalmas záporeső hullott a városra és környékére. Ilyen esőre nemigen emlékeznek az emberek. Igen bő eső esett a 8-ra és 10-re virradó éjjel is. Azt mondják, hogy kell ez a májusi eső. Viszont a talajt állandó nedvességben tartja, hátráltatja a kerti munkát, a gaz pedig igen nő utána. {Oltás tífusz ellen } A hatóság büntetés terhe mellett elrendelte a tífusz elleni oltást. Azt mondják, hogy a járásbíróság melletti kút vize fertőzött, ezért történt ez az intézkedés. Tífuszos megbetegedés tudtunkkal egy fordult elő, de aligha ennek a kútnak a vize okozta, mert a beteg gimnazista fiú szülei távol laknak innen. {Papi rekollekció } Május 10-én papi rekollekciót tartottak a rendházban a komáromi főesperesi kerület papjai. A résztvevők száma, a pasztorációban működő rendtagokon kívül 48 volt. Ebédet a rendház ebédlőjében kaptak. Egy teríték ára 8 frt. volt. Az ebéd elkészítését a rendház konyhaszemélyzete végezte. {A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának új elnöke } <528> A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Szakasits Árpád lemondott. Utódát, Rónai Sándort május 8-án választotta meg egyhangúlag az országgyűlés.

302 /1950. {Keresztjáró körmenet. Vendégek } május 17-én, a harmadik keresztjáró napon hozzánk jött a plébániatemplomból a processzió. Ugyanezen a napon este Tatára érkeztek Balanyi György és Szűcs János asszisztensek. Vacsora alatt és után elbeszélgettek a rendtagokkal az időszerű rendi ügyekről. Megnézték a házi és a külső nagy kertet. 18-án du. utaztak vissza Budapestre. 18-án este érkezett meg Nagycenkről Szentiványi Béla, ahol nővérénél tartózkodik. 27-én utazott vissza Nagycenkre. {Weiner ügye } Máj. 24-én Veszprémi sürgönyt kapott, hogy Weiner Ferenc holmijával menjen Budapestre. Számításaink szerint ui. már letelt a büntetési ideje. E számításunkban csalódtunk, mert még nem engedték ki. A váci házfőnök érdeklődött ez ügyben. Azt mondták, hogy majd később érdeklődjék. {Selmeczi távozása } Tell Sándor házfőnök levelet kapott Selmeczi Kovács József házi másodfőnöktől. Arról értesíti a házfőnököt, hogy bejelentette a rendfőnök úrnak a rendből való távozását. Elhatározásom oka annyira sokirányú, hogy célszerűtlen lenne megjelölni. Annyi bizonyos, hogyha továbbra is iskolán belül maradhattunk volna, én lettem volna a rend legmegelégedettebb és egyik leghasznosabb tagja. A hosszú sorvadást nem bírom tovább írja levelében. A levél május 22. kelt Sárbogárdon. Selmeczi ezen a napon még Tatán volt, tehát itt írta a levelet. 23-án reggel távozott a rendházból. A házfőnöknek azt mondta, hogy hazamegy. A postabélyegző szerint a levél Budapesten adatott fel a 72. sz. postahivatalban 50. V (1950. máj. 23. este 20 óra). Tatára máj. 25-én érkezett meg. Úgy hallottuk, hogy Selmeczi 23-án Pesten járt. Így jött Pestről a levél. Ezután egy hét leforgása alatt eljegyezte Legát Margitot (máj. 25.), és megkötötte vele a polgári házasságot (máj. 30.). Legát Margitnak papírkereskedése van Tóvároson, és Selmeczi most ebben foglalatoskodik. Szóval helyben maradt állandóan. Mindenét kivitte aprónként a házból, tehát e lépésre régebben készült. Nem vettünk észre semmit, mert nem gyanakodtunk rá. Utólag tudtunk meg mindent a házi alkalmazottaktól. {Érettségi találkozó pünkösd első napján } Május 28-án 10 éves érettségi találkozóra jött Bojt Lajos rendtársunk osztálya. Ő is megjelent, misét mondott és prédikált. 46-an voltak a találkozón. Mise után megnézték volt osztálytermüket, felkeresték piarista tanáraik és Uskert Kálmán világi tanár sírját. Délben közebéden vettek részt a Hajbában. Magyar István volt tanáruk is részt vett a találkozón. {Kender József ügye } Május 29-én érkezett a rendfőnök úr irata, hogy Kender Józsefet nevezi ki gondnokká. Június 7-én megdöbbentő esemény történt. Este, vacsora előtt, a rendház közelében, az utcán, rajtaütéssel elfogták, és elvitték Kender József rendtársunkat. Szemtanú állítása szerint egy Tatán lakó, de Tatabányán szolgáló államvédelmi rendőr (Német Nándor) tartóztatta fel, amint kerékpáron jött haza édesanyjától. Egy másik rendőr beerőltette az ott álló rendőrségi autóba (Dd 387. sz.) A rendőrségen ismételten érdeklődtünk, de nem tudtuk meg,

303 1949/ hogy hol van, vagy hová vitték. Erre nézve különböző hírek keringenek. A házfőnök jelentést tett a rendfőnöknek. Az elfogó rendőrök nem egyenruhában voltak. {Úrnapi körmenet } Június 8-án volt az úrnapi körmenet. Az ifjúság nem vehetett rajta részt. A gimnazisták a Fényesen töltötték tanári felügyelettel a délelőttöt, az általános iskolásokat de. és du. a kastély parkjában foglalkoztatták felügyelet mellett. A tanerők egy részét vidéken foglalkoztatták. <529> A körmeneten így is imponáló számban jelentek meg a hívek. Jellemző esetként feljegyezzük, hogy négy hetedikes (kollégiumi növendékek) tüntetően cigarettára gyújtott az egyik oltár közelében, amikor odaért a pap az Oltáriszentséggel. {Eucharisztikus nap } Jún. 11-én eucharisztikus napot rendezett a komáromi főesperesi kerület papsága a hívek részére. Helyből és vidékről nem várt nagy számban vettek rajta részt a hívek. Itt volt Papp Kálmán püspök is, aki misét és beszédet mondott. Egész nap csoportokban folyt a szentségimádás. Külön órája volt a papságnak és a hívek egy-egy csoportjának (tanulók, felnőtt ifjúság, hívek). {A klerikális reakció ellen } Dr. Révai József népművelési miniszter bejelentette a harc megindulását a klerikális reakció ellen. A szerzetesrendek létükben vannak a harcban veszélyeztetve. Azóta folyik a támadás a hírlapokban és a rádióban. A miniszternek a hírlapokban is közölt bejelentése mellékelve van. (Magyar Nemzet jún. 7.) 103 {A rendtagok Hatvanban } Az évi június hó 18-ról 19-re virradó éjjel történeti fontosságú esemény játszódott le a tatai rendház életében. 18-án (vasárnap) 11 óra után részint tatai, részint vidéki rendőrök jelentek meg a rendházban Tell Sándor házfőnöknél. Vele együtt szobáról szobára haladva felszólították a rendtagokat, hogy a házfőnök emeleti szobájában gyülekezzenek. Egyesek csak erélyes zörgetésre ébredtek föl első álmukból. A hirtelen felöltözött rendtagokat rendőrök kísérték föl a házfőnök szobájába. Itt várakoztak a falnak fordulva, mindaddig, míg a rendőrkülönítmény világi ruhás vezetője a házfőnökkel hosszabb ideig a rendházban járt. A rendtagok: Biró Imre, Hegyi Ferenc, Magyar István, Jakab János, Kuntár József, Santora Mihály és Veszprémi Tibor ez alatt az idő alatt teljes bizonytalanságban voltak az esemény oka és célja tekintetében. Nem volt jelen Medveczky János rendtársunk, aki ekkor éppen a rendházon kívül tartózkodott. Mikor a különítmény vezetője Tell Sándor házfőnökkel visszaérkezett, a rendtagok mindegyike névre kiállított gépírásos belügyminisztériumi véghatározatot kapott (11/1950. IV. Főo. Biz. B. M. sz. o.), amely a 8.130/1939. M. E. sz. rendelet 1..-ának b. pontja és a / IV/1. B. M. sz. rendelet 2. -a alapján elrendeli kitiltását azzal, hogy tartozik jelenlegi lakóhelyét elhagyni, és Hatvanba kényszertartózkodási helyre távozni. A kényszertartózkodási helyül kijelölt várost a kiutasított személy nem hagyhatja el. E tilalom megszegése 103 Az újságkivágat időközben elveszett, pótlásától eltekintettünk. (a szerk.)

304 /1950. Az Újhatvanba deportált magyaróvári és tatai piaristák, 1950 július végén. Állnak: 1. Galambos László, 2. Santora Mihály, 3. Magyar István, 4. Tóth Lajos, 5. Fazekas József, 6. Biró Imre, 7. Kuntár József, 8. Vida Lajos, 9. Hencz János. Széken ülnek: 1. Tell Sándor, 2. Nagy Vince, 3-6. szalvátor nővérek, 7. Medveczky János. Földön ülnek: 1. Veszprémi Tibor, 2. Bakonyi János, 3. Lengyel József (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény) azonnali rendőrhatósági őrizet alá helyezést (internálást) von maga után. A véghatározat indoklása szerint nevezett eddigi lakóhelyéről való kiutasítása és új lakóhelyének elfoglalása közérdekből szükségessé vált. A véghatározatot az évi XXX. tc a alapján fellebbezésre tekintet nélkül végre kell hajtani. E véghatározat ellen fellebbezésnek helye nincs. Budapest, évi június 18. nap. A miniszter rendeletéből: Veres József főosztályvezető. Ekkor a rendtagok a rendőrök felügyelete mellett visszatértek szobáikba, hogy csomagoljanak. Meg volt határozva, hogy hány kg lehet a csomag. A csomagolással sietni kellett, mert kevés időt adtak rá. A csomaggal együtt tértek aztán vissza a házfőnök szobájába, ahol sokáig várakoztak. Valószínű, hogy ez alatt az idő alatt végig vizsgálták a szobákat. Június 19-én (hétfőn) hajnalban fél három órakor történt az indulás Hatvanba. <530> Egy ponyvával teljesen eltakart teherautón tették meg a rendtagok az utat csomagjaikkal együtt. Nem lehetett látni, merre haladnak. Beszélni és énekelni útközben nem volt szabad. Az esetleges vágó eszközöket indulás előtt számon vették. Egyáltalán megnézték, hogy mi van náluk. Pénzüket magukkal vihették. A házfőnök magához vehette a rendház pénzkészletét is teljes egészében. Ahol a föl- és beszállás történt, ott két fiatal fegyveres rendőr ült egymással szemben egy padon június 19-én reggel fél hét órakor érkeztek meg Hatvanba, ahol az újhatvani ferencesek zárdájában helyezték el őket. Egy óra múlva (½ 8-kor)

305 1949/ Az Újhatvanba deportált magyaróvári és tatai piaristák, 1950 július végén. 1. Galambos László (oldalról), 2. Lengyel József, 3. Vida Lajos (ül), 4. Bakonyi János, 5. Nagy Vince, 6. Kuntár József (háttal), 7. (takarva), 8. Santora Mihály (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény) érkeztek meg ugyanoda a mosonmagyaróvári rendházból ideirányított rendtagok (Nagy Vince házfőnök, Preszeller Ferenc, Tóth Lajos, Fazekas József, Hencz János, 104 Galambos László, Vida Lajos, Bakonyi János). Velük jöttek a Salvator nővérek (Emericana, Hiacintha, Dithilda és Lídia) is, akik az ő háztartásukat vezették. 105 A ferencesek szívesen fogadták a jövevényeket, és jóformán az egész napot elhelyezésük kérdésének megoldásával töltötték fiatalabb rendtársaink közreműködésével. A két teherautó utasainak megérkezése nagy feltűnést keltett, és azt eredményezte, hogy sokan verődtek össze a zárda körül napközben is, este is. Hír szerint attól tartottak, hogy elviszik a ferenceseket. Fölszólításra sem távoztak a zárda környékéről. A rendőrség ezért a ferenceseket, elsősorban a házfőnököt hibáztatta. A zárda körül tartózkodó tömeget 104 Galambos Lászó visszaemlékezése szerint Hencz János június 18-án nem tartózkodott a magyaróvári rendházban, csak később vitették Hatvanba. Vö. BÖSZÖRMÉNYI Géza SchP, A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés (Magyarország piarista múltjából, 2), Budapest, 2007, 107. (a szerk.) 105 A nővérek az Isteni/Legszentebb Üdvözítő Nővérei (Szalvátor nővérek, SDS) rendjéhez tartoztak. Teljes neveik: Schäffer Anna Emerika ( ), Nagy Etelka Celesztin ( ), Mészáros Veronka Dithilda ( ), Huszár Lídia ( ). Vö. DIÓS István VICZIÁN János, Martirologium Hungarorum: Az 1945.I XII.31 között hűségben elhunyt szerzetesnők, szerzetesek emlékezete, kézirat gyanánt, Budapest, (a. szerk.)

306 /1950. Az Újhatvanba deportált magyaróvári és tatai piaristák, 1950 július végén. 1. Fazekas József, 2. Kuntár József, 3. Bakonyi János, 4. Magyar István, 5. Veszprémi Tibor, 6. Nagy Vince, 7. Santora Mihály (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény) Budapestről érkezett rendőrkülönítmény oszlatta szét éjjel. A hosszas rendőri vizsgálat eredményeképpen kedden (20-án) hajnalban elvitték a ferenceseket. 106 Elvitték Hegyi Ferenc rendtársunkat és Dithilda nővért is Budapestre a zsidó kórházba án este ½ 10 óra körül a helyi rendőrség újra csomagoltatott a rendtagokkal és éjfél előtt teherautókon átvitte őket a Mártírok útja 18. sz. házba, hatvani végleges lakóhelyükre. Később idehozták még Nagy Józsefet Kunszigetről (jún. 24.), Lengyel Jánost Toronyból (júl. 2.), Lengyel Józsefet Nagyorosziból (júl. 8.), Medveczky Jánost Gyöngyösről (júl. 11.) és Kender Józsefet Felsőgalláról (aug. 6.). 108 A rendtagok öt kisebb-nagyobb szobában voltak elhelyezve. A padlón feküdtek július 7-ig, amikor matracokat hoztak Budapestről. Ágya csak a legöregebb Medveczky Jánosnak volt. A Salvator nővérek külön szobában voltak elhelyezve. Szekrényeik a rendtagoknak nem voltak. Szegeket vertek a 106 Az itt óvatosságból rendőri vizsgálatnak nevezett kegyetlenkedés részleteiről ld. BÖSZÖRMÉNYI Géza, i. m., 55-56, (a szerk.) 107 Mészáros Veronka Dithilda nővért saját visszaemlékezése szerint puskatussal ütötték le, Hegyi Ferencnek pedig a veséjét verték le. Másnap mindkettőjüket a budapesti Szabolcs utcai (zsidó) kórházba vitték, ahonnan a nővérnek egy hónap múlva vissza kellett költöznie a hatvani internálótáborba. Ld. KULICS Ágnes TÖLGYESI Ágnes, evilágból, Bp., 1989, (a szerk.) 108 Pontosabban a tatabányai rendőrségi fogdából. Vö. BÖSZÖRMÉNYI Géza, i. m., (a szerk.)

307 1949/ Az Újhatvanba deportált magyaróvári piaristák, 1950 július végén. Fazekas József és Bakonyi János fekhelye (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény) falba. Ezekre aggatták ruháikat. Ami kevés bútoruk volt (egy nagy asztal étkezésre, székek), azt kölcsön kapták az egyházközségtől. Téglákra rakott ajtószárnyak szolgáltak padul. Az óváriak konyhafölszerelési tárgyakat és evőeszközöket is hozhattak magukkal. Eleinte szabad tűzhelyet rögtönöztek az udvarra téglákból. Később kaptak egy kis spórhertet. Augusztus 16-ig, míg Dithilda nővér betegsége és lábadozása miatt a főzésben gátolva volt, Veszprémi Tibor főzött közmegelégedésre. A szükséges fát rendtagok (Hencz János és Santora Mihály) fűrészelték föl és aprították össze (Lengyel József és Kender József). Ők végezték a vízhordást is (Kuntár József és Fazekas József). Hencz János a konyhában is segített a nővéreknek és jó kedélyével hangulatossá tette foglalkozásukat. A mosást a nővérek végezték. A ruhateregetésben és a száradt ruha öszszeszedésében a rendtagok segítették őket. A házi orvos szerepét Veszprémi Tibor töltötte be a magával hozott kis házi patikával. <531> A mosás részben a kútnál történt, részben mosdótálban és a régi fürdőszobának használt helyiségben. Napi foglalkozás: könyv- és újságolvasás, beszélgetés, kártya- és sakkjáték, tréfálkozások. A beszélgetések tárgya a napi aktuális események mellett főleg a folyamatban levő egyházi és állami tárgyalások fejleményei és várható eredményei, kilátásai körül forgott. Változatosságot jelentett a püspökök, a rendtagok, rokonok, jóbarátok és volt tanítványok látogatásai. Június 24-én Badalik Bertalan veszprémi, július 8-án pedig Pétery József váci püspök látogatta meg a rendtagokat. Sík Sán-

308 /1950. dor rendfőnök [provinciális], Balanyi György, Karl János, Szűcs János aszszisztensek, Darvasy Mihály rendfőnöki titkár, Mátray János, Nagy Miklós, Lőrincz Imre, Nagy Ernő, Meggyes János, Vass Péter, Szemenyei László, Balogh Lajos, Csányi László rendtagok is meglátogatták őket. Míg korlátozás nélkül ki lehetett járni, kimentek a rendtagok a városba is, sétálni is. Később azonban korlátozták a külső mozgást, mivel egyik rendtársunkat állítólag Lőrincen 109 látta valaki. Nyilván összetévesztették valakivel, mert közülünk senki sem járt ott. Mivel Tell Sándor tatai házfőnök részint korára tekintettel, részint az egységes vezetés érdekében visszalépett a házfőnöki teendők végzésétől, a két rendházból idekerült rendtársakról való gondoskodást a rendtársak bizalmából a nála sokkal fiatalabb és tetterős magyaróvári házfőnök, Nagy Vince vette át. Nagy Vince házfőnöki tisztét nagy körültekintéssel, eréllyel és lelkiismeretes gondossággal töltötte be. Segítőtársai voltak Magyar István és Veszprémi Tibor rendtársaink. Nagy Vince a nagyon is kezdetleges körülmények között elhelyezett rendtagok állapotán tőle telhetőleg igyekezett segíteni. Ebben kezére járt a plébánia is, elsősorban Csík József hatvani prépost, a rend tanítványa. A ferencesek újhatvani templomában, távozásuk után a rendtagok végezték helyettük a pasztorációt, elsősorban Galambos László rendtársunk, rajta kívül Nagy Vince, Fazekas József, Santora Mihály és Veszprémi Tibor. Magában a hatvani plébániatemplomban is kisegítették a rendtagok a világi papságot a hívek lelki gondozásában. Itt Magyar István rendtársunk volt igen szívesen hallgatott szónok. A hívek teljesen megtöltötték a templomot Szent Atyánk ünnepén (aug. 27.), amikor Nagy Vince mondta az ünnepélyes nagymisét, míg az ünnep jelentőségét Csík József prépost méltatta ünnepi beszédében. Ez volt ebben a templomban az első ünnepélyes kalazanciusi mise. A rendtagok lépten-nyomon tapasztalták a templomba járó hívek rokonszenvét és figyelmét. Ezért hálából 100 szentmisét mondtak hatvani jótevőikért. Ezt távozásuk után tudatta a hívekkel a plébánia augusztus 29-én jött létre a megegyezés az Egyház és Állam között. Eszerint megmaradt a budapesti és kecskeméti rendház és gimnázium a rend kezén. Sík Sándor rendfőnök és Szűcs János asszisztens szeptember másodikán tárgyalt a rendtagokkal jövőjüket illetőleg. A Hatvanban időző rendtársak közül Budapestre került Nagy Vince, Magyar István, Galambos László, <532> Kecskeméten kapott beosztást Hencz János, Santora Mihály, Kuntár József, Fazekas József, Kender József és Veszprémi Tibor. Szeptember 7-én jelent meg a szerzetesek működését szabályzó kormányrendelet, a 34. sz. törvényerejű rendelet. Szeptember 15-én nyitnak a katolikus iskolák. A rendtagok engedélyt kaptak, hogy állami iskolákban is vállalhassanak tanári állást. Szeptember 12-én közölte a hatvani rendőrség vezetője, hogy a rendtagok távozhatnak Hatvanból. Ketten rendőrségi engedéllyel 109 Helyesen: Lőrinciben, amely Hatvantól mintegy 10 km-re északra fekszik. (a szerk.)

309 1949/ már korábban távoztak: Jakab János július 12-én és Preszeller Ferenc szeptember 4-én. Szeptember 12-én este 6 órakor távozott Hatvanból Biró Imre, Lengyel János, Lengyel József, Kender József, Fazekas József, Galambos László és Vida Lajos. Szeptember 13-án délelőtt utazott el Medveczky János, Tell Sándor, Bakonyi János, Magyar István, Hencz János, Santora Mihály, Kuntár József, Nagy József és Veszprémi Tibor. Velük együtt távoztak a nővérek is. Utolsónak Nagy Vince házfőnök és Tóth Lajos rendtársunk hagyta el a várost szeptember 13-án délután 3 órakor. Mindent kisöpörve, tisztán hagytak hátra a Hatvanból távozó piaristák a Mártírok útja 18. sz. házban. {A tatai rendház további sorsa } A rendházat [Tatán] minden ingóságával együtt mindjárt a rendtagok kilakoltatása után birtokba vette az állam. A rendház vájárotthon lett. A konviktus állami internátus lett már korábban (1948). A kápolna fölszerelése Kecskemétre került. Murányi Károly és Veszprémi Tibor végezte, kemény téli időben a fölszerelés mozgatható részének leszerelését és vagonokba rakását. Az elszállítás hatósági engedéllyel történt. (1952. febr.)

310

311 FÜGGELÉK 1. Darvasy Mihály beszámolója a komáromi történelemtanári értekezletről, dec. 6. Lelőhely: Piarista Rend Magyar Tartománya (PMKL), Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5). Az írás föltehetően valamelyik helyi lap számára készült. Történelem-szaktanári értekezlet Komáromban Csaplovics József tankerületi királyi főigazgató december 6-án a vármegyeháza nagytermében hívta össze tankerületének történelem-szakos tanárai nagy részét. A főigazgató hódolattal és szeretettel emlékezett meg a Kormányzó Úr névünnepéről, s utána azt fejtegette, hogy mennyire fontos a mai, háborús, bizonytalan világban a történelem tanításából segítséget, útmutatást merítenünk, s nevelőmunkánk folyamán éppen a történelem tanításán keresztül kialakítani a magyar ifjúság biztos alapokra helyezkedő, eligazodni tudó lelkivilágát. Ezután P. Burka Kelemen OFM beszélt a világnézetre nevelésről a történelemtanításban. Ezt a műveletet legkönnyebben és leghatásosabban a történelem oktatásának selymébe szinte észrevétlenül aranyszálként szövi bele a mesteri kéz. A piarista Schütz Antal munkája (Isten a történelemben) fejtegette, hogy ilyen irányú nevelő munkánk első célja a hit meggyökereztetése a fogékony lelkekben. Következő lépés a szociális lelkület megérlelése s végül annak igaz magyarsággal való telítése. Dr. Vas Károly melyen szántó előadást tartott a politikai nevelésről a történelemtanításban, mely alatt a közösségi tudományra való rávezetést, nem pedig az iskolától mindég távolálló napi politikát kell érteni. A gondolatokban gazdag és termékenyítő előadást dr. Vasteleki Jenő szavai követték, melyekkel a magyar önérzetre nevelést világította meg. A történelem tanítása mindig igazolja Zrínyi mondását, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók! Ázsia minden misztikus és gyakorlati kincsét és tudását a kereszténységben megnemesedve büszkén őrzi a magyarság. Nem kevésbé jelentős, csak tárgyában eltérő volt dr. Csonkás Mihály előadása, melyben a helyi történet kutatását s annak a történelem oktatás-nevelő munkájában való felhasználását mutatta be nagyon ügyesen, Esztergomra vonatkoztatott szemléltető példákban. Tartalmas és szemnyitogató felolvasását sorban utolsóként dr. Marcell Árpád követte, aki gazdasági erőforrásaink történelmi áttekintésére volt hivatott. A hosszúra nyúló szaktanári értekezletet a jelenlévő több mint 60 történelemtanár érdeklődéssel és figyelemmel követte, s módszertani szempontból

312 312 FÜGGELÉK gazdagodva távozott. A főigazgató az értekezlet összehívásával igen jelentős kísérletet valósított meg, mely sok olyan nevelési feladatot tudatosított, ami a történelemtanárra vár; elmélyítette a közös célokat, s számítani lehet arra, hogy hatásai nemcsak a pedagógiai élet határvonalain belül, hanem az egész társadalmi életben is érvényesülnek. Az értekezleten gimnáziumunk részéről dr. Jakab János, Kuntár József, dr. Darvasy Mihály és Gazda István; a polgári iskola részéről Juhász Irén jelentek meg. 2. Darvasy Mihály beszámolója a 146. Révai Miklós cserkészcsapat ünnepélyéről, dec. 12. Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5). Az írás föltehetően valamelyik helyi lap számára készült. Cserkészünnepély a gimnáziumban A 146-os Révai Miklós cserkészcsapat december 12-én, vasárnap rendezte meg nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében 8-ra tervezett ünnepélyét. Az eddigi szokásokhoz híven most is egy-egy központi gondolat, mint mag körül csoportosult az ünnepély mondanivalója. Az első rész, a Hős apák fia, Solymos András szavalatával kezdődött, aki Sík Sándor Az acélember című költeményét szavalta belső átérzéssel. A telegráfpóznáról szóló vers mély szimbóluma a magányosságában magára utalt kevés magyarnak, annak, aki jobbnak, magasabbra hivatottnak érzi magát. Az ilyen állja a vártát, s akármilyen hírek, viharok hullámzanak acélteste körül, végzi a munkáját, megbízhatóan, rendületlenül. A hatásos szavalatot az RO 47-nek nem sikerül című kémtörténet követte, főleg a kisebb cserkészek közreműködésével. Ügyesen szemléltette ez a kis színdarab, hogy nem az a lényeges: felnőtt-e az ember már, hanem helyén van-e az esze és a szíve. A fiúk sok kedvességgel és ügyes beleéléssel hozták színre a veszedelmes gyári kém kikutatását és ártalmatlanná tételét. A szünet alatt a közönség nagy tömegben kereste fel a falatozót, mely a háborús időkhöz mért minden jóval várta vendégeit. Itt zeneszó szórakoztatta a halkan zsongó tömeget. A műsor második felében a kereszténységnek és magyarságnak azonossága volt a középpontban. A csapat nagyobb cserkészei adtak elő az ősrégi, Udvarhely megyei Lövéte községben szokásos betlehemi játékot. Kétségtelen, hogy egészen más, tőlünk sajnálatosan kissé távolálló világból hoztak a fiuk ízelítőt. Nagyon helyes volt tehát, hogy Jungerth-Arnóthy Mihály segédtiszt a lehetőségekhez képest csupán pár szóban vázolta ehhez a betlehemes játékhoz szükséges tudnivalókat. S alig hangzottak el a szavai, máris felcsendült a terem ajtajában a betlehemesek jellegzetes éneke, s a közönség sorai között felvonult a színpadra az érdekes ruhákba burkolózó betlehemes

313 FÜGGELÉK 313 csoport. A közönséget méltán meglephette a színpompás felvonulás, s talán egyesek ötletszerűnek vélhették az öltözékek furcsa együttesét, pedig a fiúk az utolsó darabig a lövétei előírásnak megfelelő öltönyben léptek a közönség elé. Előírt sorrendben vonultak a színpad felé: elöl a Kecskepásztor (Hitch P.), aki tréfásan fenyegette baltájával a nagyon elcsodálkozókat, majd a villannyal világított, forgatható csillagot pergető Csillaghordozó (Bozsó J.). Nyomukban lépdelt az első és második nemesember (Faller G., Hidvégi E.), utánuk József (Wlasitsch Gy,) és Mária (Angyal A.), aki szintén csak fiú lehet a lövétei regulák szerint, fején jellegzetes koronájával; majd a kivont kardos Huszár (Princz L.) és Kócsár (Juhász J.) közt az Angyal (Práger I.), őket követte a Vezető (Sólymos A.) és a Furulyás (Szilas L.), majd Muszuj (Pásztor J.), a legvénebb pásztor és Bács (Six L.). Hozzájuk csatlakozott a várost emelő következő pár, a Veres öves (Berkó A.) és Misael (Kőkúti D.), végül a hetedik pár, az istállót hozó Rongyos (Jajczay I.) és Tódor (Lusztig L.) pásztorok. A beköszöntő ének dallama közben elhelyezkedtek az asztal mellett, mint a valóságban Lövétén a házigazda portáján, s kezdetét vette a szent história. Az első nemes ember köszönti a ház népét, s bevezeti a cselekményt. Most látjuk, hogy a Huszár a második nemesnél kér és kap jó ellátást, hogy annál nagyobb legyen a félénken bekopogó Mária és József elutasításán érzett felháborodásunk. Az Istenanyját az első nemes is eltessékeli házától, s ezért kénytelen a Szent Család az istállóba vonulni, mert a városban nincsen helyük az emberek meg nem értése következtében. Közben a Kócsár és a Huszár kíséretében az Angyal felkeresi a csodálkozó és megrettenő pásztorokat, és hívja őket az újonnan született Megváltó imádására. A Kecskepásztor noszogatására el is mennek Jézuskához, s a melegszívű öreg Muszuj felszólítására, egy kis zsukátával, tánccal kedveskednek Neki, s ajándékaikat is odaadják. Végül a nemesember búcsúzó és magyarázó éneke után a beköszöntő dal hangjaira kivonulnak. A dallamok finomságáról, ősi eredetéről, melységéről, igazi karácsonyi hangulatáról külön hosszan lehetne beszélni. De akik hallottak, megérezhették azok különössége mellett is hozzánk olyan közel; álló dallamnak mondókáját. A fiúk lelkes énekéből megsejthettük, hogy mennyire mélyen, gyökerében ölelkezik a szent kereszténység a magyar nép lelkével, hogy ennyire magyar és katolikus játékot tudott a nép géniusza az idők folyamán kialakítani, s azt kellő tisztelettel megőrizni. A karácsonyi hangulathoz szépen illeszkedett hozzá az énekkar szereplése, mely Bárdos Aranyszárnyú angyal című dalát, Gebhardi Glória-kánonját és Volly István Nagykarácsony éjszakáján kezdetű kánonját adta elő ügyesen és átéléssel.

314 314 FÜGGELÉK 3. Darvasy Mihály beszámolója a Stella-játék előadásáról dec. Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), A Stella-játék budapesti és tatai előadásaira vonatk. iratok (4). A Stella játékot 1941 karácsonyán a Kalazantinum növendékei adták elő, a Darvasy Mihály által összeállított gregorián dallamokat énekelve (DARVASY Mihály, Középkori Stella-játék, in Magyar Kórus 12[1942]:45, ). Miután Darvasy Tatára került, diákjaival ismét előadatta. Erről két beszámolót is írt, egy rövidebbet és egy hosszabbat. A rövidebb megjelent: Gimnazisták Stella-játéka, in Magyar Kórus 14(1944):55, A hosszabbat alább közöljük. A Stella játékot 1947 decemberében is előadták Tatán (ld. historia domus, p. 425), illetve ugyanakkor, jan. 6-án a Kalazantinum növendékei is rendeztek egy újabb előadást (meghívója Darvasy iratai között, az id. lelőhelyen). Középkori Stella-játék Tatán Kedves és meghitt karácsonyi ünnepélyt rendeztek a kapucinus Szerafikum növendékei az utolsó tanítási nap előtti estén. Az ünnepély keretében a fiúk ének és zeneszámokkal szerepeltek, s felhasználták az alkalmat arra is, hogy a gimnáziumi igazgató úr [Szűcs János] és a gvárdián úr közelgő, de a vakációra eső névünnepét is bensőségesen megünnepeljék. Ezután került sor az est fénypontjára, a középkori Stella (csillag)-játékra. Ennek a középkorban nem ismeretlen liturgikus játéknak a szövege a XI. század végén lejegyzett Hartvik-kódexben található (vö. Kardos Tibor, Középkori kultúra, Bp. 1940). A magyar szempontból annyira fontos kéziratot Zágrábban őrzik. Az eredeti kódex szövege felett jól felismerhető St. Gallen-i neumák, kótacsoportok jelzik azt, hogy előírt dallamra énekelték annak idején. Sajnos, az eredeti dallamot nem sikerült teljes egészében helyre állítani; az akkorihoz közel álló liturgikus dallamok alapján, készült dallamokkal adták elő a szereplők. A Stella-játék előadása a kódex előírásainak megfelelően történt. A középkorban ezt a játékot a templomban adták elő, mégpedig a Vízkereszt napjára előírt papi zsolozsma, a breviárium úgynevezett kilencedik olvasmánya és az azt követő Te Deum éneklése között. A Stella-játék szövege természetesen latin nyelvű, s a vízkereszti zsolozsma szövegére támaszkodik, több-kevesebb változtatással. A Szerafikum hagy tanulóterme volt most a templom", ahol a szépen feldíszített és kivilágított oltár állt. Az egyik páter elénekelte a nona lectio - t, annak befejezésére az egész szereplő-kar válaszolt. Ezután a három király, a mágusok az oltár elé járultak, s onnan vették magukhoz a misztikus ajándékokat, az aranyat, tömjént és mirhát. Előttük járt mindenütt a csillaghordozó (Szőnyi); innen is kapta a Stella-játék a nevét, mert a Stella csillagot jelent. Az oltár lépcsőjén állt a puer angelicus w, az angyali gyermek (Práger), aki átadta a mágusoknak, Gáspárnak (Sarlós), Menyhértnek (Trojanovich) és Boldizsárnak (Dombay J.), az ajándékokat. Ezeket kezükben tartván, a lecke-

315 FÜGGELÉK 315 oldalon, írástudói közt trónoló Heródes király (Sólymos) elé járultak, s nála érdeklődtek a Gyermek iránt. A király kérdésére előadták, hogy a csillag vezette őket idáig, Heródes kérdésére az írástudók (Koch, Csatlós) kinyilvánították, hogy Betlehemben kell a Megváltót keresni. A kórus egyhangúlag megerősítette ezt a kijelentést. A király elküldi tehát a mágusokat, de viszszavárja őket. A csillaghordozó klerikus most átvonult az evangélium oldalra, ahol klerikusok (Dombay M., Arató, Höbausz, Joó) álltak, kezükben egy képpel, mely a Boldogságos Szüzet és a Gyermeket ábrázolta. A mágusok követték a csillagot, s ide érkeztek, a középkor naiv őszinteségével, digito monstrantes : ujjal mutatva az égi tüneményre énekelték külön-külön: Ecce Stella! Íme a csillag!. A klerikusok tanácskozására és kérdezősködésére bemutatkozták, mint Tharzisz, Szabba és az arabok királyai. A klerikusok a képre mutatva felszólították őket, hogy imádják a világ Megváltóját. A királyok leborulva imádták Jézust és a misztikus ajándékokat. Hódolatuk bemutatása után visszaindultak Heródeshez, de fele úton megállította őket az oltár lépcsőjén álló puer angelicus, és más utat jelölt ki a számukra. A mágusok tehát az oltár felé haladva énekükkel dicsérték, az Urat. Mikor az oltár lépcsőjéhez érkeztek, valamennyien együtt énekelték a Te Deumot, s ezzel ismét visszakapcsolódtak a papi zsolozsma menetéhez. A szereplők előírásszerű öltözékben, ki dalmatikában, ki pluviáléban, ki az úgynevezett Tarzicius-ruhában énekelték végig szerepüket latinul s dicsérendő ügyességgel, nagy odaadással; látszott az előadáson, hogy hosszú és kemény készülő-munkának szép gyümölcsét érlelték meg az előadásra, ilyen szokatlan feladat elvégzésével. Nemcsak a szereplők, hanem a szép számmal összegyülekezett hallgatóságnak is mély nyomot hagyott a lelkében ez a közel 900 esztendős, egyszerűségében is megkapó ás felemelő szent játék. A múlt idők csodálatos, kissé megborzongató és tiszteletet parancsoló fuvalma érintette a lelkeket a karácsonyi hangulatban. Örült és épült mindenki azon. hogy sikerült belekapcsolódni abba a végeláthatatlan sorba, mely időnként más és már formában, de mindég egyformán meleg szívvel köszönti az újszülött Megváltót. 4. Darvasy Mihály beszámolója a gimnáziumi önképzőkör Molière-előadásáról, febr. 7. Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5). Az írás föltehetően valamelyik helyi lap számára készült. A Gimnázium Önképzőköre népes és előkelő közönség jelenlétében adta elő Molière: A fösvény című öt felvonásos vígjátékát. Mindenekelőtt a tárgyválasztás felett kell kifejeznünk őszinte örömünket. A kirobbanó sikerű előadás bizonyította, hogy igenis lehet klasszikus alkotással is előállni, s az nem

316 316 FÜGGELÉK remélt meleg fogadtatásban részesült a közönség részéről. Inkább csak sajnálni lehet, hogy eddig nem szerepeltek ilyen pompás színdarabbal fiaink. S hogy Molière csillogó francia szellemessége mennyire új, mennyire a mának is szóló volt, mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a konvencionális francia vígjátéki kosztümök hiánya nemcsak bántó nem volt, hanem szinte észre sem lehetett venni. A közönség a lüktető, friss előadáson nem is gondolhatott arra, hogy ez a mű egy immár 300 éve halott nagy szellemnek az alkotása. De nemcsak az örök értékű darab, hanem a szereplők nagyszerű alakítása is vitte sikerre A fösvényt. Nem túlozunk, ha az egész együttest méltó dicséretben részesítjük. Mindenki, a neves és a névtelen szereplők egyaránt, megtette a magáét, és derekasan állta meg a helyét. Érdeme szerint ki kell emelnünk a címszereplő Harpagont megszemélyesítő Solymos Andrást, aki nagy színészi tehetséget eláruló módon, annyira közel tudta hozni a hallgatóság szívéhez a nevetséges, olykor bosszúságra ingerlő, de alapjában sajnálatra méltó fösvényt, akinek gyermekeinél, azok boldogságánál sokkal többet ér a pénze. Meggyőzően alakította az öreg pénzimádót, mozgása ügyes és jól kiszámított volt. A 4. felvonás monológjában pedig egyenesen nagy értékű szereplést alkotott. Eleven és hatásos figura volt Schmiedl Gyula, La Fléch-nek, a komornyiknak alakítója, aki el tudta hitetni velünk a mindenbe beleszóló, a háttérben igazgató, bennfentes inasnak a szerepét. De meg kell dicsérnünk Kövesi Pált is, aki Valére szerepkörében nagy ügyességgel, kedvességgel, jó gesztusokkal, kis félfordulatokkal sikeresen elevenítette meg a képtelenségből gazdája minden bogarának behódoló udvarmester alakját. A női szereplők közül a hálás szerepében ügyesen mozgó Pathkó Irén Fruzsináját emeljük ki, s méltán követte őt a csendesebb temperamentumú, de bájos Mariannát alakító Laczó Ilona és a súlyos alávetettség terhét nehezen viselő Elizt fordulatosán alakító Záray Márta. De ugyanilyen módon meg kell dicsérnünk a Cléante-ot alakító Jungerth-Arnóthy Mihályt, az ügyesen forgolódó Hemmerlain Antalt és Karai Istvánt, a jó benyomást keltő Áprily Ernőt és Váradi Tibort, továbbá a többi, kisebb szerepkört betöltő fiút is. A sokszor felzúgó taps nemcsak a szereplők komoly értéket jelentő s jóval a műkedvelői fok felett álló alakítását jutalmazta, hanem önképtelen hódolatot is jelentett Molière szellemes, csipkelődő, a félreértéseket párhuzamosan bonyolító és csattanósan megoldó zsenijének is. Igazán örültünk ennek a jól sikerült, értékes előadásnak, s csak azt kívánjuk, hogy Tatabányán, ahol szintén előadják a darabot, hasonló sikert és meleg megértést kapjanak az Önképzőkör ügyes és lelkes szereplői. (1944. II. 7.)

317 FÜGGELÉK Darvasy Mihály beszámolója a Hősök Vasárnapja tatai megünnepléséről, május Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5). Az írás föltehetően valamelyik helyi lap számára készült. Borúsból derültre aranyosodó időben rendezte meg községünk idén a Hősök Vasárnapját. Szentmise, illetve a felekezetek templomaiban istentisztelet vezette be a napot, s ezeken áldoztunk hőseink emlékének. 11 óra tájban gyülekezni kezdett községünk társadalma az I. kerületi hősi szobor környékén. Ott láttuk a község politikai, vallási, szellemi, katonai vezetőségét, a társadalmi egyesületek képviselőit. Mindenki örömtől csillogó szemmel figyelte a csendőröket, akik a díszszázadot adták. Valóban díszére szolgáltak az ünnepélynek nagyszerű megjelenésükkel, kiemelkedő fegyelmüket; mintha dróton rángatták volna valamennyit, annyira egyöntetű és összegyakorolt volt minden mozdulatuk. 11 órakor a leventezenekar a Himnusz hangjaival nyitotta meg ez ünnepélyt. levente című versét mondta el, majd leventeleány szavalta el című költeményét. Ezután lépett emelvényre az ünnepély szónoka, Bulányi György piarista tanár, s általános érdeklődéstől kísérve mondta el hatásos beszédét. Az ünnepi megemlékezés után a Szózat hangjai csendültek fel s végül Nagy Antal szavalta el lelkesen alkalmi költeményét. Végül a hősi emlékművet megkoszorúzták egymás után a helyőrség (XY százados), az egyházközség, a leventék, a gimnázium, a cserkészek, az uradalom stb, stb. nevében, s egy koszorút indítottak a II. kerületi hősi szobor megkoszorúzására is. A Hiszekegy hangjaival zárult az ünnepély, melyet díszmenet követett. Itt ismét különösen is meg kell dicsérnünk a díszszázadot alkotó csendőröket, akik olyan gyönyörű díszmenetet vágtak ki, amilyent Tatán régen láttunk. Külön dicséretül kell megemlíteni, hogy a leventezenekar rossz ütemezéssel játszott, s a csendőrök ennek a zavaró körülménynek ellenére is szemet gyönyörködtető díszmenetet mutattuk az előkelőségek és a nagyszámú érdeklődő közönség előtt. A csendőrök fegyelmezett lépése nagy nehezen a kellő ütembe verte a leventezenekar játékát is, s így a következő alakulatok: a leventék, a gimnázium cserkészei és leventéi is már szép díszmenetben vághatták a lépést a hősök tiszteletére. A szép ünnepélyt gyorsan kellett megrendezni s ennek ellenére is sikerült. A sok szép szó és a fegyelmezett, katonás fellépés csak erősítette minden egyes résztvevő lelkében a hőseink iránt érzett mély tiszteletet és szeretetet, s mindannyiunk előtt világossá és maradandóvá érett az az igazság, hogy hőseink vére egy jobb magyar jövendő értékes záloga!

318 318 FÜGGELÉK 6. Darvasy Mihály írása a falusi ösztöndíjasokról, szeptember/október Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5). Az írás föltehetően valamelyik helyi lap számára készült. A világ eseményeiről beszélgettem K. Béla barátommal a Hősök terén, mikor egy kis, alig tucatnyi gyerekcsoport vonta magára figyelmünket. Kik ezek vajon? Diáksapkában, párosával, fegyelmezetten vonulnak; egy nagy diák kíséri őket. Nem ismered őket? kérdi Béla Hiszen ezek a falusi ösztöndíjasok! Nem hallottam még róluk. Pedig érdemes volna megismerned őket mondja, mialatt a kis csapat eltűnik a kanyarodóban. Menjünk utánuk! A gondolatot tett követte. A fiúk nyomába szegődünk. Látjuk, hogy a kastély vár melletti kapujában tűnnek el. Nosza, utánuk! A vaskapu mellett foglal helyet a kastély hangulatos, zölddel befuttatott pavilionja, az úgynevezett Vecsera-ház. Ide mennek a gyerekek. Belépünk. Az ajtóban Selmeczi Kovács József tanár úrral találkozunk. Így tőle kérünk felvilágosítást, s egyúttal engedélyt, hogy rövid helyszín szemlét tehessünk. Az igazgatóhelyettes úr néhány szóval ecseteli, hogy a kormány három évvel ezelőtt vette kezébe a szegény, de tehetséges fiúk ügyét, akik az anyagiak hiánya miatt nem végezhetnének középiskolát. Szigorú versenyvizsgán rostálják ki az elemi iskolák tanítóitól ajánlott fiúkat, s csak a legkiválóbbak kaphatnak beutalást a gimnáziumba. Hogyan vetjük közbe már három éve folyik ez a nagyszerű szociális munka, s eddig nem vettünk róla tudomást? Igen viszonozza a tanár úr eddig a gimnáziumi igazgató urak jóvoltából a fiúk a gimnázium egyik helyiségében kaptak elhelyezést; most azonban a katonai igénybevétel miatt kiszorultak onnét. Annál nagyobb hálával kell nemcsak az érdekelteknek, hanem a közösségnek is özv. dr. Esterházy Ferencné grófnő Őméltósága felé fordulni, aki helyet adott a nagy jövőjű intézménynek, s kastélya melléképületében adott helyet a kis falusi tehetségeknek. A fiúk a piarista rendházban kapnak teljes ellátást, s most így, ide-oda vonulás közben tűnnek három év óta először szembe. De talán menjünk beljebb! indítványozza az intézmény lelke és mozgatója, a tanár úr, akinek lelkes szeretetén és komoly nevelésen keresztül a családi élet melege sugárzik a fiúk felé. Beljebb megyünk. A kaputól kis előszoba nyílik: itt lakik az a nyolcadikos fiú, aki állandóan velük van Kerényi Lajos (*1927), 1943-tól, VII. osztályos korától volt a falusi ösztöndíjasok másodnevelője, 1944 novemberétől, a tanítás megszűnése után az almásfüzitői olajgyárban dolgozott, majd katona lett és orosz hadifogságba esett, ahonnét 1945 szeptemberében szabadult. Így a gimáziumot az 1945/1946. tanévben fejezte be, majd piarista lett.

319 FÜGGELÉK 319 Kezet szorítunk vele. Meg is érdemli: színjeles diák, aki a legnagyobb piarista diák-jutalmat, a Kalazancius-érmet is elnyerte már. Ügyes gyorsíró; de még szívesebben viseli apró kenyeres pajtásai gondját. Bekísér a következő helyiségbe: ez a hálóterem. Emeletes ágyak sorakoznak katonás rendben, tiszták és gondozottak. A fiúk maguk takarítanak. A berendezés miatt nagy köszönet illeti Bognár Károly diákszállói igazgató urat, aki szíves volt a növekvő intézményt ilyen emeletes ágyakkal megajándékozni. A tanár úr nevetve említi, hogy milyen csata folyt a fiúk között azért, hogy ki jusson a felső helyre; végre is sorsolással döntöttek. Innen nyílik a szellős és világos fürdőszoba, elsőrangú felszereléssel. De nem nézelődhetünk tovább, máris a harmadik szoba ajtaja tárul ki előttünk. Megragadó kép: hosszú asztalok s mellette tanulnak azok, akiket a nemzet bizalma szólított az iskolapad mellé. Tisztességtudóan felállnak beléptünkre. Tíz apró legényke, tíz csillogó szempár. Ki vagy fiacskám? indítjuk meg a szót. X. Y. harmadikos vagyok. felel bátran a fiú. Elmondja, hogy hatan harmadikosok, egy csak az idén került közéjük; az öregeknek, szóval a régieknek nagyon egyhangú volt a bizonyítványuk: kitűnő rendűek. De a másodikosok sem hagyják magukat, mert hármuk közül egy kitűnő rendű, kettő pedig jeles rendű. Örömmel végzik kötelességüket, nemes verseny, de testvéri szeretet is van közöttük. Jól érzik magukat, otthon sem lennének jobban. Pontos napirend, komoly munka, vidám játék töltik ki napjaikat. Nagy cél lebeg előttük: méltók akarnak lenni a beléjük helyezett bizalomra. Mi is jól érezzük magunkat közöttük, amint elfogódás nélkül beszélgetnek velünk, de éreznünk kell, hogy látogatásunk nem volt napirendjükbe iktatva; feltartjuk őket. Megyünk tehát. Selmeczi tanár úr kikísér s közben méltó büszkeséggel említi, hogy nem minden intézet mellett működő Föd (Falusi Ösztöndíjasok) diákotthon dicsekedhetik ilyen eredménnyel. Alapos kiválogatás, szigorú fegyelem s mindent megédesítő atyai szeretet meghozza a várt eredményt. Ezek a fiúk sokak jóakaratát, szeretetét élvezik pl. ez ideig valamennyien tandíjmentesek nem csoda, ha ki is tesznek magukért. Bár már régen megvolna, s bár mindig virágoznék gondoljuk, míg mögöttünk kattan a vaskapu kilincse. 7. Szűcs János házfőnök följegyzése 1944/1945. évi embermentő tevékenységéről Lelőhely: PMKL, Personalia, 1950 után elhunytak iratai (I.2.c), Szűcs János személyes iratai [N217/1]. Az iratnak két eltérő változata készült. A) Szűcs János által fogal- Életéről ld.: LÉH, Stephanus, Catalogus regiliosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum , Budapestini 1998, 188. KERÉNYI Lajos: Adj nekem lelkeket, Uram!, Budapest, (a szerk.)

320 320 FÜGGELÉK mazott első jegyzőkönyv, ápr. 12., Babos Dezső rendházi másodfőnök és Selmeczi Kovács József gimn. igazgatóhelyettes hitelesítésével. B) Ez alapján készült el máj. 17-én egy második jegyzőkönyv Sebe Andor járási jegyző (Tata, Fazekas u. 7.) és Selmeczi Kovács József, mint jegyzőkönyvvezető előtt. Ennek szövege nagyrészt megegyezik az első jegyzőkönyv szövegével, de bevezetése utal arra, hogy készítésére Szűcs János tatai kegyesrendi gimnáziumi igazgató kitüntetése, illetve Tata község nemzeti bizottságának márc. 8-án tartott ülésén felvett jegyzőkönyv tárgyában volt szükség. (A kitüntetésről ld. a krónika 423. oldalát.) Az alábbiakban az első (A) jegyzőkönyvet közöljük, föltüntetve a második jegyzőkönyvben (B) található fontosabb kiegészítéseket, pontosításokat. Jegyzőkönyv Szücs János tatai piarista gimnáziumi igazgatónak és házfőnöknek az Ellenállási Mozgalomban való részvételéről 1944 karácsonya előtti napokban, mikor a helyzet már nagyon meleg volt itt Tatán, és rendházunk is tele volt SS-katonákkal, egy debreceni volt diákom, Dr. Kaposi György, jelent meg erősen összetörve, fáradtan, megviselve nálam. Elmondta, hogy vonaton nyugatra szállították őket a nagyon is nem kétséges jövendő felé. Nagy bűnük volt: zsidók voltak, és a budapesti ellenállási mozgalomban tevékenykedtek. Tudták, hogy milyen sors vár rájuk, és hárman az éjtszaka sötétjében kiugrottak a robogó vonatból. Puskalövések zúdultak utánuk, két társa eltűnt, neki azonban sikerült elmenekülnie. Azzal a kéréssel jött hozzám, hogy szeretne egy-két napig itt meghúzódni, megpihenni, s azután tovább menni, vissza Budapestre. A vendégszobába vezettem, enni-inni adtam neki, majd jó meleg fürdő után hosszú, mély álomba merült. Másnap hosszas tanácskozás után abban állapodtunk meg, hogy papi ruhában próbál Budapestre bejutni. Bajuszát leberetváltattam, reverendát, övet, hosszú felöltőt adtam rá, azután megtanítottam, hogyan kell reverendában járni-kelni. Mikor már ezt megtanulta, megebédeltettem, 300 P-t adtam át akkor még pénz volt, megölelve útnak eresztettem. Mint később megtudtam, egy Gestapo-autón még aznap, karácsony előestéjén sikerült neki Budapestre, fiatal feleségéhez jutni. Az ostrom alatt papi ruhában többször keresztelve, temetve hiszen három évnek előtte már katolikus vallásra tért át sikerült nemcsak átvészelnie a nehéz napokat, hanem az ellenállási mozgalomban tevékenykednie is. Ma Budapesten a Bicskei út 5. sz. alatt él karácsonya körül egy katona-orvost Hesz Ödön piarista tanár, nagybátyjával együtt azzal a kéréssel kísért hozzám, hogy az illetőnek fontos, bizalmas megbeszélnivalója volna velem. Kitűnt, hogy civil ruhát kér tőlem, mert ott akarja hagyni a nyilas hadsereget. Készséggel átadtam neki a kért ruhadarabokat, s így sikerült is otthagynia a nyilasokat. Nevére már nem emlékszem, jóllehet bemutatkozott, de nem tartottam fontosnak megjegyezni a nevét. [B: Szegi dr. a neve, további sorsáról nem tudok.] Rendi központunktól elvágva, az ideiglenesen megbízott rendi vezetőt (Bozi Ferenc magyaróvári igazgatót) levélben figyelmeztettem, hogy ne kér-

321 FÜGGELÉK 321 jenek államsegélyt a Szálasi-kormánytól, mert annak léte nagyon is labilis, és csak ellenszolgáltatásért nyilas propaganda adna valamit. A levél megakadt a magyaróvári cenzúrán, és Kolláti István piarista tanár személyesen jött hozzám Magyaróvárról engem figyelmeztetni, hogy a Nemzeti Számokerő Bizottság megfigyeltet, és postámat ellenőrzi. Két leventét, Szendi Józsefet és Kiss Lajost, megmentettem az elhurcolástól. Szuronyos nyilas katonák jöttek értük és mindenáron vinni akarták őket. Addig bújtattam, rejtegettem őket, míg sikerült kijátszani és elküldeni a dühös, fenyegetődző két katonát [B: pasast]. Kiss Menyhért 14 éves székely alkalmazottunk lábtöréssel feküdt szobájában. Ót is elhurcolták volna, ha a legerélyesebb szembehelyezkedéssel meg nem szabadítom. Budapesti, tatabányai diákok megszöktek a nyugatra hurcolt leventéktől. Napokig a rendházban rejtegettem őket, míg tovább bírtak szökni. Nevükre már nem emlékszem, jöttek-mentek, ágyúdörgés, szirénázás, bombázások, légicsaták, a nemetekkel való folytonos harcaim közepette nem jutott idő a bevésésre. Lehettek úgy nyolcan- tízen [B: en]. Még csak annyit jegyzek meg, hogy tanári karom [B: és az egész rendház] minden tagja [B: a németek állandó fenyegetésének dacára a mai napig, illetve az utolsó pillanatig] helyén maradt, mindenkit megjegyzés nélkül igazoltak. Tata, évi április hó 12-én. Babos Dezső házi másodfőnök Selmeczi Kovács József gimn. igazgatóhelyettes Szűcs János piarista gimn. igazgató

322 ÉPÜLETRAJZOK A tatai piarista rendház és gimnázium helyszínrajza (1943) A tatai piarista rendház alaprajzi vázlata (1943) Földszint : 1. Főbejárat. 2. Tatai Múzeum. 3. Portásszoba. 4. Főlépcsőház. 5. Raktár. 6. Tanári szobák. 7. WC. 8. Fürdőszoba. 9. Pincelejárat. 10. Ebédlő. 11. Tálaló. 12. Konyha. 13. Folyosó. 14. Szoba. 15. Pincelejárat. 16. Éléskamra. 17. Raktár. 18. Melléklépcsőház. 19. Játékszoba. 20. Tanulószoba. 21. VIII-osok szobája. 22. Fogadószoba. 23. Sekrestye. 24. Házi kápolna. 25. Vendégszoba. 26. Vendégszoba. 27. Folyosó. 28. Szivattyúház. 29. Dohányzó. 30. Zeneszoba. 31. Belső udvar. Emelet: 1. Rektorátus. 2. Főlépcsőház. 3. Tanári szobák. 4. WC. 5. Házi könyvtár. 6. Betegszoba. 7. Fürdőszoba. 8. Orvosi rendelő. 9. Mosdószoba. 10. Hálóterem. 11. Oratórium. 12. Házikápolna. 13. Kórus. 14. Vendégszoba. 15. Folyosó. 16. Szekrényszoba. 17. Raktár. 18. Melléklépcsőház. 19. Belső udvar. Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5).

323 ÉPÜLETRAJZOK 323

324 324 ÉPÜLETRAJZOK A tatai piarista gimnázium alaprajzi vázlata (1943) Földszint: 1. Tanterem (III.B). 2. Tanterem (V.). 3. Tanterem (IV). 4. Folyosó. 5. Folyosó. 6. Tanterem (VI). 7. Tanterem (II.B). 8. Falusi ösztöndíjasok (Föd). 9. Főbejárat. 10. Hátsó bejárat, lépcsőház. 12. Előtér. 13. Igazgatói iroda. 14. Tanári tanácsterem. 15. Tanári szoba. 16. Folyosó. 17. Tornaterem előtér. 18. Torna-öltöző. 19. Tornaterem. 20. Tornaszertár. Első emelet: 1. Fizikai szertár. 2. Tanári dolgozó. 3. Laboratórium. 4. Fizikai előadó. 5. Folyosó. 6. Folyosó. 7. Folyosó. 8. Tanterem (VIII). 9. Tanterem (II.A). 10. Segélyző. 11. Tanári könyvtár. 12. Tanterem (VII). 13. Tanterem (I.A). 14. Leányszoba. 15. Villámszoba. 16. Szertár. 17. Tanterem (III.A). 18. Tanterem (I.B.). 19. Leventeiroda. 20. Ifjúsági könyvtár. 21. WC. 22. Előtér. 23. Lépcsőház. Második emelet: 1. Természetrajzi szertár. 2. Tanári dolgozó. 3. Laboratórium. 4. Természetrajzi előadó. 5. Folyosó. 6. Folyosó. 7. Önképzőköri könyvtár. 8. Váróterem. 9. Díszterem. 10 Színpad. 11. Raktár. 12. Zeneterem. 13. Rajztanári szoba. 14. Rajzterem. 15. Rajszertár. 16. WC. 17. Előtér. 18. Lépcsőház. Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5).