SZAKDOLGOZAT A JAPÁN NACIONALIZMUS MEGJELENÉSE A POLITIKÁBAN ÉS ENNEK ÚJJÁÉLEDÉSE MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR POLITIKATUDOMÁNYI INTÉZET

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR POLITIKATUDOMÁNYI INTÉZET A JAPÁN NACIONALIZMUS MEGJELENÉSE A POLITIKÁBAN ÉS ENNEK ÚJJÁÉLEDÉSE SZAKDOLGOZAT KÉSZÍTETTE: MÁTYÁS VIKTÓRIA PATRICIA POLITOLÓGIA SZAK (BA) NEPTUN KÓD: VAAO4A KONZULENS OKTATÓ: KASZNÁR ATTILA MEGBÍZOTT OKTATÓ POLITIKATUDOMÁNYI INTÉZET MISKOLC, 2014

2 Tartalomjegyzék 1 Bevezetés Történelmi áttekintés A korai Japán Kofun-korszak ( ) Asuka-kor ( ) A Nara-kor ( ) A Heian-kor ( ) - A szamurájok kora A Kamakura-kor ( ) A Muromachi-kor ( ) - Sógunátus Azucsi-momojama kor ( ) Edo-kor ( ) - A városlakó felemelkedése Meidzsi-kor ( ) Felvilágosodás, terjeszkedés Taiso-kor ( ) Sóva-kor ( ) A sötét völgy A modern Japán (1989-től napjainkig) Japán a felkelő nap országa A második világháború hatása A második világháború utáni események Háború utáni japán-európai viszony Nacionalizmus jellegzetességei A nacionalizmus A nacionalizmus jellemzői és fontosabb típusai A kulturális és etnikai nacionalizmus A sovinizmus

3 4 A japán nacionalizmus sajátosságai Ideológiája A japán nacionalizmus újjáéledése A nacionalizmus újrafelfedezése A nacionalizmus formái Birodalmi nacionalizmus Nosztalgikus nacionalizmus Progresszív nacionalizmus A nacionalizmuson belüli feszültségek kialakulásának okai Nemzetközi szerepvállalás a nacionalizmus tükrében Kormányzati rendszer Belpolitikája Külpolitikája Japán és az Egyesült Államok közötti kapcsolat Japán és Magyarország kapcsolata Japán és Észak-Korea kapcsolata Japán és Dél-Korea viszonya Japán és India kapcsolata Japán Kína viszonya Társadalma Vallása Gazdasága Mezőgazdasága Ipara Művészete A mai japán politikai rendszer

4 5.19 Japán zászló és eredete Japán a XXI. században Pártrendszere A legkiemelkedőbb politikai pártok Japán Demokrata Párt (JDP) Liberális Demokrata Párt (LDP) Japán Kommunista Párt (JKP) A Japán parlament jelenleg Összefoglalás Irodalomjegyzék Idegen nyelvű összefoglaló

5 Köszönetnyilvánítás Köszönöm a segítséget és támogatást a családomnak, oktatóimnak, akik nélkül nem juthattam volna el a Szakdolgozat megírásáig. Külön köszönet illeti a konzulensemet, Kasznár Attila Tanár Urat a dolgozat elkészítéséhez nyújtott szakmai tanácsaiért és mindenkori szíves segítségéért. 5

6 1 Bevezetés Gyerekkorom óta nagy érdeklődést mutatok minden iránt, ami Japánnal kapcsolatos, legyen az politika, kultúra, vagy éppen a művészet. Japán ősidők óta a világ egyik legkülönösebb és legbonyolultabb kultúrája. Elszigeteltsége nem csak földrajzi, hanem etnikai és civilizációs tekintetben is jelentős. A japán szigorúan fegyelmezett nép, ami nem félelemből és kényszerből adódik, hanem lelki adottságaiból, továbbá hatalmas akaraterő, a szívósság, kitartás, dús energia jellemzi. Mindezeket a Sógun korszakból örökölte meg, hiszen jellemző rá az ősök és a múlt megbecsülése, a hagyományhoz és a régiségekhez való ragaszkodás. Japánban az ősök szelleme mélyreható erő. A nép nem bánja, hogy engedelmes eszközévé vált a politikának, hiszen a kormányzati elvek hamar eljutnak a néphez és nem kell attól tartaniuk, hogy a korrupció meghamisítja azokat. Dolgozatom célja, hogy megpróbáljak egy átfogó képet adni arról, hogyan alakult ki a nacionalizmus, és mik ennek a hatásai. Mint tudjuk a nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Az egyik leggyakrabban vitatott politikai nézetrendszer. Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, mely szerint a nemzeti azonosság az emberi élet alapvető értéke, mely erősebb minden más szűkebb és tágabb csoporthoz való tartozástól vagy kötődéstől. A nemzetet a közös nyelv, a kultúra, étrendek, szokások, közös mítoszok, történelem és a területi egység jellemzi. Szakdolgozatomban ezért választottam a Japán nacionalizmus megjelenését, illetve ennek újraéledését a politikában, mert napjainkban is sokat vitatott téma. Napjainkban a világ átalakulóban van, és Japán gazdaságilag, politikailag, társadalmilag úgy tűnik, lemaradt Kína mellett. Kutatásomban segítségemre voltak Japán politikájáról szóló, Magyarországon megjelent könyvek, magyar és nemzetközi újságok, folyóiratok kapcsolódó cikkei, magyar és külföldi politikai szakértők témába illő feljegyzései, Wikipedia honlapján elérhető magyarázatok. 6

7 2 Történelmi áttekintés A japánok eredetileg a mongoloid rasszhoz tartoznak, valamint közeli rokonságban vannak a kínai és koreai szomszédaikkal. A Japán krónikák 712-ből a Kodzsiki (Kojiki) és 720-ból származó Nihonusoki mítoszok felvázolásával kezdődtek. A legenda szól egy legfőbb Nap-Istenről, akinek az unokája földre szállt és az ő unokája Kr.e. 660-ban megalapította a Japán államot. Japán történelme több korszakra bontható, melyek a következők: 2.1 A korai Japán Kofun-korszak ( ) A Kofun 1 - korszakban a rizstermelés a jelenlegi Kansai területén összpontosultvalószínüleg ez volt a 4. századi kínai feljegyzésekben Yamatónak nevezett ország, élén egy női sámánnal, Himiko királynővel. Néhány jellegzetes, kulcslyuk formájú, vizesárokkal övezett sírból gondosan megmunkált tárgyak kerültek elő, többek között emberek, állatok agyagszobrai, bronztükrök, vértek, kardok és ékszerek. Az Oszaka közelében található legnagyobb kofunról azt tartják, hogy Nintoku 5. századi császár maradványait rejti. [5] Asuka-kor ( ) Az Asuka-korban erősödött a kínai kultúra hatása. A buddhista kultúra, melyet az idelátogató koreai államférfiak ismertettek meg Japánnal a 6. század közepén, magába foglalta a kormányzás, a bürokrácia, az orvoslás rendszerét, valamint a geometriát, a konfucianizmust és az írás tudományát. A külföldi kultúra átvételének folyamata felgyorsult Sokotu Taisi ( ), a Szoga-uralkodóház koronahercegének hatalomgyakorlása idején, aki élénk kapcsolatot folytatott Kínával, amely jelentős politikai, oktatási és etikai reformokhoz, az építészet, festészet, szobrászat, zene és költészet kifinomultabb formáinak meghonosodásához vezetett. Halála után ádáz trónviszály következett, fiát megölték és elűzték a Szoga-ház életben hagyott tagjait. 1 régi sír 7

8 A Szoga-ház bukását követő reform során született az első jogi és büntetőjogi törvénytár, valamint a regionális kormányzati rendszer, és ekkor lett a császár az ország szent és sérthetetlen szimbóluma A Nara-kor ( ) Az új nagyobb fővárost 710-ben alapították a jelenlegi Narától nyugatra. A 8. századtól a provinciák fővárosait összekötő új úthálózat egyesítette az országot, így megszilárdította a központi kormányzatot. Folytatódott a buddhizmus térhódítása Somu császár uralkodása alatt. A kormányra fenyegetést jelentett a buddhista papság és a külső területeken élő klánok, akik közül nagy jelentőséggel bír a Fudzsivara 2 család. A politikai rendszer változása a császári udvar szokásait nem érintette. A japánok anélkül buktatták meg uralkodóikat, hogy a politikai és társadalmi rendszert megváltoztatták volna. Egy japán rendszerváltás általában a családok közötti váltást jelentette a hivatali hatalom birtoklásában és az adószedés jogát illetően. Az egyesítés után a legnagyobb fordulatot a Nara kor jelentette. Nara a korabeli kínai főváros, Csangan kicsinyített mása volt. A buddhizmus térhódítása folytatódott a kegyes Somu császár ( ) uralkodása alatt, aki birodalmának minden provinciájában templomokat és kolostorokat építtetett, és a Tódaidzsi- és a Daibucu (Nagy Buddha-szobor) építésével állami rangra emelte az új vallást. Ekkor hat szekta működött a fővárosban. A központi kormányra fenyegetést jelentett a papság, és a külső területeket irányító klán is. A Fudzsivara család igen értett a szövevényes intrikákhoz, felemelkedését annak köszönhette, hogy jól adta férjhez lányait. Somut 749-ben lánya, Koken követte a trónon, akinek anyja a Fudzsivara családból származott. Koken a buddhizmust pártfogolta a világi kormányok rovására, valószínűleg ezért zárták ki csaknem ezer évre a nőket a trónöröklésből. A fővárost 784-ben áthelyezték Nagaokába, feltehetően azzal a szándékkal, hogy a buddhista papságot kizárják a politikából. 2 A kor legbefolyásosabb családja 8

9 2.1.4 A Heian-kor ( ) - A szamurájok kora Az új főváros uralkodója Kammu császár lett ( ), akinek célja az anarchikus állapotok megelőzése és a császár hatalmának megerősítése volt. Megelégelve az összeesküvéseket és orrgyilkosságokat 794-ben megint áthelyezte a fővárost Heian-Kyoba, a későbbi Kiotóba, mely a béke és nyugalom fővárosa volt. Felszámolta a korrupciót, a tartományfőnökök folyamatos ellenőrzése révén megakadályozta azok önállósodását, a nemesek fiaiból ütőképes hadsereget szervezett, leverte a barbárok lázadását, gyengítette a buddhista papok befolyását. Japán így egy időre függetlenedett a kontinens képviselte hatásoktól, és az önálló fejlődés útjára lépett. A kínai mintákat a japán sajátosságokhoz igazították, létrejött a japán szótagírás, a katakana és a hiragana. A későbbiekben egyre dominánsabb vezetőerővé vált a Fudzsivara-nemzetség. Az ország az anarchia felé közeledett, mert egyes tartományok fellázadtak és önállóságra törekedtek. Ez hasonlított a magyarországi Árpád házi királyok alatt történt eseményekre, amikor is a birtokadományok következtében a kiskirályok megerősödtek, így veszélyeztették a királyi hatalmat. Japánban a császár hatalmát isteni eredete miatt nem kérdőjelezték meg, minden föld az ő tulajdonában volt, de az ő általa kinevezett hivatalnokok és nagy nemzetségek egyre erősebbé váltak, állami birtokok kerültek magánkézbe. A kor legbefolyásosabb családja és legnagyobb katonai nemzettség a Fudzsivaráké. A császár nevében uralták Japánt. Egy ideig támogatták a császár hatalmát, de csak addig, amíg a riválisokkal leszámoltak. Nemzetségük felemelkedését Josifusza alapozta meg erélyes kormányzásával ( ), aki megvédte az országot a kalózoktól, előrelátóan a rossz időjárásra számítva az éhínség elkerülésére raktárakat állított fel az élelmiszerhelyzet megoldására. A család hatalmának csúcspontját Micsinaga időszaka jelentette, aki hatalmas vagyonnal, udvari befolyással rendelkezett és több magas állami hivatalt is betöltött. A császár igyekezett adminisztratív vagy katonai lépésekkel kiszorítani a hatalomból a nemzetséget. Rivális nemzetségeket helyezett hivatali és katonai funkciókba, de ez a politika egy polgárháborús időszak kezdetét jelentette, amely elsősorban a szamuráj 3 réteg felemelkedését segítette elő. A buddhizmus térhódítása folytatódott az új szektákkal. A Heian-korszak a művészet és kultúra fénykora volt. Az uralkodó Fudzsivarák jobban értettek az esztétikához, mint a 3 Előjogokkal felruházott nemesi-katonai kaszt a hűbéri japánban, 1868 előtt. 9

10 politikához, így országszerte zavargások törtek ki. Az udvar fényűző életével szemben állt a parasztság megélhetési nehézsége, hiszen fokozódott az adózás, a katonáskodás, esetleg a rossz időjárás következtében kevesebb lett a termés is. A 10. század végére a hiei-hegyi buddhista szerzetesek banditákká züllöttek, és időnként támadásokat intéztek a mai Kiotó ellen A Kamakura-kor ( ) A 13. században honosodott meg Japánban az egyik legismertebb buddhista irányzat, a zen. Az udvar számára a szigorú előírások nem voltak vonzóak, a zen jellegénél fogva sem válhatott tömegvallássá, mert a meditáció olyan aszkézist jelentett, amely csak egy zárt réteg részére volt elérhető. Az udvar helyett a sógun és a szamurájok tetszését nyerte meg az új irányzat. Az első sógun-dinasztiát Minamoto no Joritomo alapította ( ). A sógun új katonai fővárost alapított Kamakurában, annak érdekében, hogy a császárt távol tartsa az államügyektől. Mint önjelölt sógun állt a katonai kormány élére. Amikor ben meghalt, a hatalmat felesége családja, a Hojók ragadták magukhoz, akik a császári házat is ellenőrzésük alá vonták. A Hojókat csődbe vitték a mongol háború 4 előkészületei, és elveszítették a nép támogatását is. A száműzött császár, Godaigo kihasználva a nép elégedetlenségét 1333-ban seregével kiűzte őket Kiotóból, és helyreállította uralmát. Bár ebben az időben háborúk dúltak, a Kamakura-kor számtalan gyönyörű templomot és kiemelkedő műalkotást hozott létre. A zen a kultúra fenntartója és terjesztője, hatása fellelhető a festészetben, költészetben, színházban és a harcművészetekben is. Két nagy irányzata a Rinzai és a Szoto. A Rinzai szekta alapítója Eiszai ( ), ő volt aki meghonosította a teaívást Japánban. Célja az egészség megőrzése volt. Templomot alapított Kamakurában és Kiotóban. A zen követői azt tartották, hogy a megvilágosodás itt és most, a saját erőfeszítéseink által válik elérhetővé. A zen lényegre törő és gyakorlatias, nemcsak ülő meditációban, hanem minden pillanatban, akár munka közben is elérhető a megvilágosodás. A Szoto szekta alapítója Dógen ( ), ő alapította az Eiheidzsi 5 kolostort. Műveiben a meditáció fontosságát helyezte előtérbe, Buddha útjának megismerése önmaga megismerését jelenti. Önmagadat megismerni nem más, mint Örök Béke Temploma 10

11 megfeledkezni önmagadról. Szerinte az ülés a fontos a megvilágosodáshoz, hiszen Buddha is így érte azt el A Muromachi-kor ( ) - Sógunátus Godaigo császár, aki nem nagyon értett a politikához népszerűtlen adók bevezetésével fedezte fényűző életmódját, uralkodásának az vetett véget, hogy Asikaga Takaudzsi sógun újra száműzte. Tartományi törvények születtek, csökkentették az állami költségvetést azzal, hogy a jövedelem egy részét a vidékfejlesztésre fordították. A központi hatalom gyengülésével a tartományok megerősödtek. A szamurájoknak nem lehetett kapcsolatuk más családokkal, évente háromszor kötelesek voltak tiszteletüket tenni a nagyúrnál. A sógun életmódja, a híres adóemelései, a falusi parasztok felkelései az anarchikus állapotok állandósulását eredményezték. Az európaiak megjelenése a központi hatalom megerősítését és az ország egyesítésének szükségességét vonta maga után. A központi hatalom megerősítésének kezdete és Japán egyesítésének folyamata Oda Nobunaga( ) nevéhez fűződik. Oda Nobunaga országegyesítését az alacsony sorból származó, de magasra emelkedő csatlósa, Tojotomi Hidejosi ( ) folytatta, a folyamatot pedig Tokugava Iejaszu, a későbbi sógun fejezte be a híres sekigarai csatát követően, 1600-ban Azucsi-momojama kor ( ) Nobunaga klán hatalmas palotát épített Azucsiban, és innen uralkodott az ország nagy része fölött, akit egyik tábornoka elárult, ezért harakirit 6 követett el. Tojotomi Hidejosi bosszút állt érte és meghódította Japán keleti részét. Hidejosi halála után ismét kitörtek a területi viszályok. Iejaszu akart az egyesített Japán ura lenni, ezért minden ellenfelével leszámolt. A végső győzelmet 1600 október 20-án aratta a sekigarai csabában, majd megalapította a katonai dinasztiát, amely ezután 268 évig uralkodott az országban. 6 Öngyilkos, hasfelmetszés 11

12 2.1.8 Edo-kor ( ) - A városlakó felemelkedése Iejaszu gyenge császári tartománynak tartotta Kiotót, ezért más helyet keresett az új bevehetetlen katonai fővárosnak. Edóra, egy régi előőrsre esett a választása, ahonnan könnyen el lehet jutni az ország minden részébe, földrajzi fekvése miatt pedig kikötőnek is alkalmas volt. Miután kikiáltotta magát egész Japán sógunjának, 1603-ban megalapította az új fővárost Edót, melyet később Tokiónak neveztek el. A kor japán társadalmában hierarchia csúcsán a szamurájok álltak, alattuk a parasztok, a kézművesek és a kereskedők, majd az osztály nélküli színészek, művészek, szórakoztatók és az engedéllyel rendelkező prostituáltak, legalul pedig a társadalmon kívüliek és a bűnözők. Az Edo-kortól a sógun a hűbérbirtokokból létrejött országon uralkodott. Csak kínaiakat engedtek be, Európából pedig a hollandok folytathattak kereskedelmi tevékenységet az országban. Edo a 18. század közepén a világ legnagyobb városa volt. A kereskedést az uralkodó kaszt méltóságon alulinak tartotta, ezért csak a kalmárok foglalkozhattak vele. A kereskedő hercegek száma tízszeresére nőtt a szamurájokénak, ezzel párhuzamosan a vagyonuk is gyarapodott. A pénz megváltoztatta a hatalmi egyensúlyt, ezért a katonai kormány költekezést korlátozó reformokat hozott. Tiltották a vagyonfelhalmozást, ami nem járt sikerrel ben a négyéves éhínség felkeléshez vezetett Oszakában ben megnyíltak a japán kikötők az Egyesült Államok előtt. Amikor 1866-ban egész Japánban zavargások törtek ki, a klánok összefogtak, hogy megdöntsék a régi szamuráj rendszert és visszahelyezzék a hatalomba a császárt. Tokugava sógunátus államcsíny következtében megbukott 1867-ben megbukott Meidzsi-kor ( ) Felvilágosodás, terjeszkedés 1868 áprilisában a 16 éves császár Mucusito Kiotóból Edóba költözött. Az új korszakot Meidzsinek (felvilágosodás) nevezték el. Az új klán tagjai gyors, radikális változásokat vezettek be. Elsőként eltörölték a régi szamuráj kasztrendszert, betiltották a kardviselést, bevezették a kötelező oktatást és hadviselést. Özönlöttek az országba az amerikai és európai kereskedők ben megépült a Tokiót és Jokahamát összekötő vasút, ezután sorra épültek a nyugati stílusú épületek. Gyors volt a modernizáció, új gyárak jöttek létre, fejlődött a bányászat és a nehézipar. 12

13 Taiso 7 -kor ( ) Japán az első világháborúban a szövetséges hatalmak oldalán állt, és kelet-ázsiai és csendes-óceáni területeket hódított el Németországtól ban csatlakozott a Népszövetséghez. Az 1920-as évek japán politikájában új színként jelentek meg a demokratikus törekvések. Társadalmi és politikai forrongás időszaka volt ez, ugyanis megjelentek a külföldi ideológiák és eszmék, többek között a kommunizmus, a szocializmus, a szakszervezeti mozgalom, a küzdelem a nők szavazati jogaiért és a diákmozgalmak Sóva-kor ( ) A sötét völgy Hirohitó koronaherceget 1926-ban koronázták császárrá. Az ország gyors hanyatlásnak indult ben a Wall Street-i tőzsde összeomlásának hatására, a japán export csökkent, nőtt a munkanélküliség. Japán 1933-ban kilépett a Népszövetségből. Az elszigetelődő országban erősödött a nacionalizmus. A nemzetközi nagyhatalmak mindent elkövettek, hogy Japánt megtisztítsák az idegen gondolatoktól és szavaktól, s az ország visszatért a Meidzsi-kor nacionalizmusához, a császárimádathoz, a császárokat és harcosokat hősként bemutató oktatáshoz, valamint a japán faj dicsőítéséhez ban Japán aláírta az antikomintern paktumot, és szövetségre lépett a fasiszta Olaszországgal és a náci Németországgal. Kínában a japán agresszió 1937-ben, Nanking ostromával tetőzött, ahol rengeteg polgári lakost lemészároltak. A hadsereg arra kényszerítette a kormányt, hogy elfogadja a nemzeti mozgósítási törvényt, amely harckészültségbe helyezte az országot ben lemondatták Konoe herceget, a kormányzást pedig a hadsereg vette át, Todzso Hideki tábornok lett a miniszterelnök. A kínai agresszióra válaszul az Egyesült Államok leállította a nyersanyagszállítást, befagyasztotta a japán követeléseket Amerikában, és olajembargót léptetett életbe. Japán megtorlásként vakon belevetette magát a háborúba, és december 7-én megtámadta Pearl Harbort re Japán szinte egész Délkelet-Ázsiát lerohanta augusztus 6-án 7 Nagy Igazságosság 13

14 az Egyesült Államok ledobta Hirosimára az atombombát, amely megsemmisítette a várost és megölt százötvenezer embert, három nappal később Nagaszakira is ledobtak egy atombombát. Egy hét múlva a császár bejelentette, hogy a kapituláció elkerülhetetlen, szeptemberben aláírták a fegyverletételt. Japán katasztrofális helyzetbe került. Okinava kivételével az amerikai megszálló csapatok a japánokra bízták az országot. Amint felszámolták a hadsereget és megtisztították a kormányt a militaristáktól, a megszálló hatóságok a kölcsönös együttműködés alapján kormányoztak ban megszövegezték a mai napig érvényben lévő új, amerikai típusú demokratikus alkotmányt, mely az egyéni teljesítmény és a jogegyenlőség alapján állt, és meghirdette a földreformot, a nők egyenjogúságát és az új oktatási rendszert ben Josida Sigeru ( ) a San Franciscó-i békekonferencián egyezményt írt alá 48 országgal. Egy évvel később véget ért a megszállás. Amikor 1953-ban befejeződött a koreai háború, Japán aláírta a biztonsági szerződést az Egyesült Nemzetekkel, a megállapodás értelmében jelentős amerikai támaszpontok maradhattak a területén. Az 1955-ös választásokon Josida alulmaradt az új Liberális Demokrata Párttal szemben. 2.2 A modern Japán (1989-től napjainkig) Amikor Japán 1956-ban belépett az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, gazdasága kétszer olyan gyorsan növekedett, mint várták. A fejlett ipar, az export és a magas életszínvonal jóvoltából az ország talpra állítását befejezettnek tekintették sorsdöntő év volt Japán életében, megrendezték a tokiói olimpiát, ekkor indították el a világ leggyorsabb vonatát, a sinkaszent, 1970-ben megnyílt az oszakai világkiállítás, ekkor már világszínvonalú gazdasága volt, mely az egyre bővülő minőségi árukat előállító iparon alapult. Átvészelte az 1973-as és 1979-es olajválságot is. Az 1980-as években egyre gazdagabb lett. Sóva császár 1989-es halála után fia, Akihito lépett a trónra Japán a felkelő nap országa A Távol-Kelet egyik jelentős szigetállama Japán, vagy más néven a felkelő nap országa, a külvilágtól elzárkózott országnak tekinthettük, hiszen szárazföldi szomszédja nincs, északi része Oroszország, déli része pedig Dél-Korea közelében található. Manapság viszont az 14

15 egyik legfejlettebb ország. Japán 6852 szigetből áll, melyből a négy legnagyobb Hokkaidó, Honsú, Kjúsú és Sikoku (főszigeteknek is nevezik őket) amelyek Ázsia csendes-óceáni partvidéke mentén fekszenek. Ezeket a szigeteket együttesen japán szigetvilágnak is nevezik. Japán a pacifikus hegységrendszer szeizmikusan aktív területén fekszik, emiatt gyakoriak a földrengések, a szökőárak, a vulkánkitörések, amelyek sok áldozattal járnak és nagy pusztítást okoznak az országban. Japán a harmincadik legsűrűbben lakott ország a világon, lakossága 127,550,000 fő. Legnagyobb városa Tokió, amely egyben a fővárosa is. Az ország legmagasabb pontja a Fuji, ami a japánok szent hegye. Japán éghajlatát főként a monszun szabályozza. Természetes növénytakarójuk főként északra tűlevelűek, délre a vegyes és lombos erdő. Folyói rövidek és bővizűek A második világháború hatása 1936-ban Japán megkötötte az antikomintern paktumot a náci Németországgal amelyhez Olaszország is csatlakozott ben két nagyszabású összecsapás bontakozott ki a szovjet csapatokkal, ahol a japánok mindkét alkalommal vereséget szenvedtek. Amikor 1939-ben Európában is kitört a háború, úgy tűnt, hogy az a japánoknak kedvez, mert elvonja a világ figyelmét Kelet-Ázsiáról. Végül is az európai háború és a háromhatalmi szerződés ébresztette rá Amerikát egy olyan potenciális veszélyre, melyben egy ellenséges Németország tartja uralma alatt egész Nyugat-Európát és egy ellenséges Japán egész Kelet Ázsiát. Ezért fejleszteni kezdte hadierejét. Az 1941-es olajembargó súlyos csapás volt az országnak. Japánnak két választása volt, az egyik, hogy véget vet a kínai háborúnak és Amerika követeléseinek megfelelően visszavonja csapatait, vagy a másik az lett volna, hogy a flottával a délkelet-ázsiai nyersanyagok megszerzésével áttörik a blokádot, így megteremtheti a régóta áhított Kibővített Kelet-Ázsiai Együttes Prosperitási Övezetet. Emiatt Tokió 1941-ben semlegességi szerződést írt alá a Szovjetunióval. A japán kormány kompromisszumot akart kötni Amerikával, de ez nem sikerült. A császár ellenezte a háborút, és tulajdonképpen ez volt az egyetlen próbálkozása befolyásolni a politikát. Sajnos a tanácsadói és a katonák másképp vélekedtek, úgy gondolták, hogy Amerika legyőzésével megteremthetnék a leggazdagabb birodalmat, ezért december 7-én virradóra Jamamoto admirális vezetésével meglepetésszerű támadással porrá bombázták Pearl Harbort, ami azt jelentette, hogy egyetlen csapással megsemmisítették az amerikai 15

16 hadiflottát. A japán hadsereg egészen a második világháború végéig hírhedt volt fanatizmusáról, a hadifoglyokkal és civilekkel szembeni brutalitásáról. A japánok már négy éve harcoltak Kínával, amikor hadba léptek Amerika ellen. Németország május 8-ai kapitulációjával egyértelművé vált, hogy Japán elvesztette a háborút. Az amerikaiak augusztus 6-án és 9-én Hirosimára és Nagaszakira ledobták atombombájukat, amivel majdnem kétszázezer ember életét oltották ki szeptember 2-án Japán hivatalosan megadta magát az Egyesült Államoknak. Ezt követően a Császári Hadsereg számos tisztjét állították bíróság elé, és büntették meg háborús bűneikért. Amerika mindenképpen kiakarta zárni, hogy Japán az Egyesült Államokra nézve bármiféle fenyegetést jelentsen a későbbiekben. Elsőként az 1930-as évek agresszív, terjeszkedő japán politikáját eredményező ultranacionalizmus és militarizmus társadalmi és politikai gyökereit támadták. A megszállás két fő céljaként Washington a demilitarizálást és demokratizálást tűzte ki. Az amerikaiak úgy gondolták, hogy egy demokratikus Japán megbízhatóbb támasza lesz a világbékének, mint egy autokratikus Japán. A politikai reform kezdeteként új alkotmányt dolgoztak ki, amely május 3-án lépett életbe A második világháború utáni események A második világháború utáni nacionalizmust szeretném elemezni. Ezek megoldásához viszont nélkülözhetetlen a japán katonaságra és nemzeti ideológiákra vonatkozó ismeretek. A japán nemzeti ideológiák a sintó és busidó ideológia. A japán gondolkodásmódnak egészen 1945-ig keretet biztosító nemzeti ideológia két összefonódó gondolkodásbeli rendszer, mely a császári hatalmat és a szamuráj uralmat tükröző szemlélet egyvelege volt. A sintóban a kormány és a vallás egysége nyilvánult meg, melyet három alapvető doktrína jellemzett: - a töretlen isteni császár szuverenitásába vetett hit, a császár szent és sérthetetlen, a császár élő isten, az egyén rajongása iránta, - a japán nemzetnek isteni eredetébe vetett hit, a japán nép páratlanul tehetséges, intézményei isteni elrendeltségűek, - Japán isteni küldetésébe vetett hit, miszerint Japánnak az a küldetése, hogy a császár végtelen erényei érvényesüljenek mindenütt a világon. 16

17 A busido 8 értékei a harcos, az önmagáért való erőszak bálványozójának az értékei voltak. A fegyveres erők igen sajátos helyet foglaltak el az ilyen ideológiában, nagymértékben azonosították őket a császárral. A katonai és politikai értékrendszer között semmilyen feszültség nem állhatott fenn után elindult egy hadseregfejlesztés francia és német katonai tanácsadók segítségével, de a japán katonai gondolkodásmódban továbbra is a nép ideológia dominált. A japán inkább harcos, semmint hivatásos katona, harcosként legfontosabb tulajdonsága a bátorság. A japán katonaság számára a szellembe vetett hit a győzelem oka, nem pedig a korszerű modern fegyverek. A japán katona számára az volt a legmagasztosabb cél, vagy legnagyobb megtiszteltetés, hogy a Tenno heika banzai 9 kiáltással elessen a csatában. Minden olyan katonát istenítettek, aki a harctéren esett el és feljegyezték a nevét a nemzeti szentélyben. A harcosok etikai kódexe nem engedte meg a visszavonulást, inkább a halál, mint a megadás. A japán hadseregben a tisztek és katonák között igen szoros volt a kapcsolat. A tisztek ismereteik és adottságaik tekintetében nem alkottak olyan alapvetően más csoportot, amely megkülönböztette volna őket az egyszerű katonáktól Háború utáni japán-európai viszony Az es években a japán-európai viszonyt japán oldalról folyamatosan befolyásolta Amerika hatása. Az 1970-es, 80-as években a kapcsolatokat többnyire gazdasági érdekeltségek és kétoldalú megállapodások jellemezték november 9-én Európában hatalmas változások következtek be a berlini fal leomlásával. A fal nem csupán kelet és nyugat Németországot választotta el egymástól 1961 óta, hanem az európai kontinens fizikai és ideológiai megosztottságát is jelképezte. Lebontása felgyorsította a kommunizmussal való szakítást. A japánok szerint az Európában bekövetkezett változás javított a főbb európai hatalmakkal folytatott kapcsolatuk terén. 8 Szamuráj becsület 9 Éljen a Császár. Ilyen felkiáltással rengetegen mentek a halálba. 17

18 3.1 A nacionalizmus 3 Nacionalizmus jellegzetességei A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának az ideológiája. Európában a XIX. században vált az országon történetét, politikáját meghatározó eszmévé. A nacionalizmusnak a kiindulópontja, hogy mindenkinek van nemzetisége, a politikai közösség, az állam pedig ezen az alapon kell, hogy szerveződjön. 3.2 A nacionalizmus jellemzői és fontosabb típusai A nacionalizmus legfontosabb jellemzője a nemzeti identitás elsődlegességének elve, tehát az a nézet, hogy a nemzethez tartozás érzése megelőz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz való tartozást, kötődést. [3] Magát a nemzetet a kultúra, a közös nyelv, a szokások, a közös történelem és a terület jellemzi. A nemzeti érdek elsődlegesnek számít, mivel az embereknek egy nemzetük van. A nacionalizmus másik fő eleme a nemzet és az állam egysége. Az állam alapja a nemzet. A nacionalizmus a nemzet és az állam azonosságából indul ki, s azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga illeti meg. [3] A nacionalizmusnak két fontosabb típusát különböztethetjük meg egymástól, a kulturális és az etnikai nacionalizmust A kulturális és etnikai nacionalizmus A kulturális nacionalizmus a nemzet alapjának a közös kultúrát tekinti, az etnikai nacionalizmus pedig az etnikumhoz való tartozást helyezi a középpontba. Tulajdonképpen ezért nevezhető az egyik leggyakrabban vitatott politikai eszmerendszernek, mert nem mindegy, hogy pozitív vagy negatív hatást hordoz-e magával A sovinizmus Létezik a nacionalizmusnak egy szélsőséges eltorzult formája is, a sovinizmus, ahol sok esetben hiányzik a kisebbségekkel szembeni tolerancia. Itt problémát jelent annak megállapítása, hogy hol húzódik a határ a nacionalizmus és sovinizmus között. 18

19 4.1 Ideológiája 4 A japán nacionalizmus sajátosságai Japán ideológiáját tekintve a nacionalizmus egyet jelentett azzal, hogy egy gazdag országnak erős a hadserege. A hadsereg főparancsnoka a császár volt. A japán nacionalizmus A gazdag országnak erős hadsereg alaptétel köré épült. Úgy vélték, hogy a japán föld szent és sérthetetlen és a zen, a többi buddhista válfaj és az Állami sintó befolyásból kifolyólag a népe különleges. A Meiji restualizáció alkalmával kiépített állami sintó szerint a császárnak isteni eredete van, illetve az államnak a konfucionista hagyományok szerint feltétlen hűséggel tartoznak. A katonák a busidó-kódnak megfelelően a szamurájként (ami szó szerint szolgálni jelentéssel bírt) szolgáltak az országnak és a császárnak. Soha nem adták fel, az elfogást és a feladást szégyenként értelmezték, míg az országért adott életet pedig dicsőségnek fogták fel. Minden katonát így képeztek ki. Gyakran a banzai (10000 év-örökkévalóság) kifejezést üvöltötték rohamok során. [4] A kormány abban az esetben tudta mozgósítani hadseregét, amikor a kormányban lévő miniszterek mindegyike az adott javaslatra egyhangúlag megegyezett, és ezt a császár is jóváhagyta. Ritkán fordult elő, hogy a kormány miniszterei valamiben nem tudtak megegyezni, ilyenkor a császár véleménye volt a döntő. Így történt ez, hogy a második világháború alatt a japán kormány használta Hirohito császár azon különleges jogát, ennek értelmében 1945-ben a császár rendelete alapján bejelentették Japán kapitulációját. 19

20 5 A japán nacionalizmus újjáéledése 5.1 A nacionalizmus újrafelfedezése A kilencvenes évek elejére Japán kezdte visszanyerni önbizalmát. Politikájának hátterében újra létrejött a nacionalizmus, mely különböző formákban jelent meg. A múlt szégyenteljes emlékének halványítása végett nagy energiákat fektetett a hagyományos japán kultúra védelmezésére és művelésére. Elkezdte a rizs importjának liberalizálását. A második világháború után Japán a Josida-doktrina stratégiát követte, melynek két fő célkitűzése volt, egyrészt a gazdaság újjáépítése, másrészt a nemzetközi politika és hadügyek tekintetében visszahúzódni. Josida meg volt győződve arról, hogy Japánnak vesztesként nem sok beleszólása lehet majd a világháború utáni világrend kialakításába, ezért az országnak olyan helyet kellett elfoglalni, mely nem sérti a Nyugatot, így elkezdhette az ország újjáépítését. Elsődleges feladatának a gazdaság talpra állítását tűzte ki. A nemzetközi életben konfliktusmentes politikai helyzetet akart kialakítani a nyugati világ többi államával. A háború utáni időszakban hatalmas gazdasági fejlődésen ment át, viszont katonai védelme, nemzeti biztonsága szempontjából teljes mértékben az Egyesült Államok katonai támogatására szorult. 5.2 A nacionalizmus formái Napjainkban a japán nacionalizmus különböző formákat ölt, melynek három fő ága van. Ez a három: a császári rendszerhez kötődő birodalmi, a progresszív és a nosztalgikus nacionalizmus. 5.3 Birodalmi nacionalizmus A mai japán nacionalizmus több különböző formában jelentkezik, melynek három főbb áramlását szeretném elemezni: a császári rendhez kötődő birodalmi, a nosztalgikus és a progresszív nacionalizmust. A birodalmi nacionalizmusnak három lényegi eleme van: Japán koncepciójának hangsúlyozása, miszerint a rizstermesztés központi fontosságú a 20

21 japán kultúra megértésének folyamatában, valamint az a meggyőződés, hogy a japán nemzet etnikailag homogén. Eszerint Japán azért volt képes ilyen egyedülálló fejlődést produkálni, mert a világ többi részétől elzárva, az óceántól körülvett szigetek csoportjában létezik. Így a többi országgal és kultúrával sokáig csak korlátozott mértékű volt a kapcsolata, ezért mehetett át egyedi jellegű fejlődésen. Ez a nézőpont olyan elemeket is tartalmaz, amelyek a szigetország tisztaságát és felsőbbrendűségét hangsúlyozzák. Például a rizstermesztő fundamentalizmus -nak nevezhető eszme a japán gazdaságnak a rizstermesztéstől való függését emeli ki, valamint az a nézet, miszerint a szigetcsoportot ősidőktől kezdve egy etnikailag homogén embercsoport népesítette be, mely tisztává és egyedülállóvá tette a japán társadalmat. Amino Josihiko történész szerint ezeket az elképzeléseket azért terjesztették el, hogy elősegítsék a császárság minél szélesebb körben történő elfogadását. Amino amellett is érvel, hogy a rizstermesztő fundamentalizmus iparosodás ellenes felfogást tükröz, ami jellemezte régebben az uralkodó osztályt, aki a mezőgazdasággal foglalkozó sík vidéken élőket fontosnak tekintette, viszont elhanyagolta a kereskedelemből, kézművességből, erdőgazdálkodásból, halászatból és vadászatból élőket. Következtetése szerint az etnikai homogenitás ideológiáját kifejezetten azzal a céllal népszerűsítették, hogy megteremtsék a modern japán nemzetállamot. Mivel gyakoriak voltak a lázadások és összeesküvések, ez mind azt mutatja, hogy a csoportok közötti konfliktusokat itt is a hódítás és a beolvasztás jelensége kísérte. Egészen modern változatai is léteznek annak a felfogásnak, amely Japánt egyedi kultúrájú szigetországnak tekinti. Az egyik ilyen nézet szerint a japánok a történelem során békében és harmóniában éltek és mindig az egyetértésre törekedtek gyönyörű természeti környezetükben, melyet a szárazföldön az örökzöld fák, az óceánon pedig a meleg és a hideg áramlatok találkozása jellemzett. Gyakran elhangzott az az érvelés, hogy Japán azért nem áldozhatja fel a rizstermelést a nemzetközi együttműködés kedvéért, mert ez a mezőgazdasági ágazat kultúrája legbenső lényegének része. E nézetben a természeti környezet védelmének igénye elegyedik a japán nacionalizmussal, miszerint a rizstermesztés öntözéses technológiájának köszönhetően hozzájárul a természeti környezet megóvásához, és a jellegzetes japán táj képének megőrzéséhez. Az etnikailag homogén nemzet eszméje szorosan összefügg a homogén társadaloméval, és központi jelentőségű abból a szempontból, hogy milyennek látják magukat a mai japán emberek. Ezért gondolják azt, hogy a japán társadalom homogenitásának köszönhetően olyan alacsony az országban a 21

22 bűnözési arány, és a konfliktusok is ennek révén oldhatók meg könnyen és harmonikusan. A japánok arról is meg vannak győződve, hogy az intelligencia teszteken elért magas eredményeik magyarázzák magas termelékenységüket, mely alapja az ipari termelésbe elért nagyfokú versenyképességüknek. A modernkori japán állam kialakulásának idején a birodalmi nacionalizmust helyezték előtérbe azért, hogy elősegítsék egyes nemzeti célok megvalósulását, másrészt pedig, hogy lehetővé tegyék az emberi erőforrások háborús mozgósítását. Ugyanez a fajta nacionalizmus az utóbbi időben ismét színre lépett, mégpedig a nemzetközi egymásra utaltság folyamatai által keltett liberalizációra adott válaszként. Példa erre, hogy az 1989-ben átdolgozott tantervek összeállításához nyújtott útmutatók arra bíztatta az iskolákat, hogy kötelező oktatásban vezessék be újra a nemzeti himnusz énekeltetését és a nemzeti lobogó felvonását. A japánokat mélyen megindította a császári rendhez kötődő számtalan ceremónia, amelyre a Sóva-császár, Hirohito elhunytakor került sor. Az érzelmekkel teli reakció abban a rengeteg japán ember által vallott véleményben gyökerezett, mely szerint a Sóva- császár a modernkori Japán kialakulásának elkötelezett híve volt, különösen abban az időszakban, amikor az ország részt vett a második világháborúban, valamint a vereség utáni újjáépítés idején. Ez a tényező nagyban hozzájárult a birodalmi nacionalizmus újbóli megjelenéséhez. A császár halála azonban több kérdést is felvetett a háborúban viselt felelősségéről. Egyesek szerint Sóva- császárnak el kellett volna ismernie felelősségét a japán emberek előtt, mivel sokan úgy érezték, hogy helyénvaló lett volna egy rövid nyilatkozat, mely szerint az uralkodó elismerte volna, hogy hibázott, mikor háborúba sodorta az országot, amikor rosszul irányította a japán háborús részvételt vagy amikor túl sokat késlekedve nyilvánította ki Japán megadását. 5.4 Nosztalgikus nacionalizmus A nosztalgikus nacionalizmus főleg a katonai vereség okozta szégyenérzetet próbálja valamilyen mértékben enyhíteni, ezért megpróbálja igazolni Japánnak a háborút megelőző tetteit. Japánt a 19. században arra kényszerítették a nyugati hatalmak, hogy nyissa meg határait, így csak kevésen múlott, hogy az ország elkerülte a gyarmatosítást, majd arra törekedett, hogy felzárkózzon a nyugati hatalmakhoz, végül pedig belehajszolták egy olyan 22

23 háborúba, melynek a végkimenetele megsemmisítő hatással volt a japán nemzetre és a japán emberekre. A történelmi összefüggésrendszer vizsgálatakor minden országnak szembe kell néznie saját nemzeti identitásának következményeivel. A japán történelemben is azok az irányzatok, melyek figyelmen kívül hagyják ezt, helytelenül ábrázolják az ország nemzeti identitása mögött meghúzódó szellemiséget. A megfelelő önértékelés pszichológiailag szükséges nemcsak az egyén, hanem a nemzet számára is, ám Japán hivatalosan eltévelyedésnek tekinti a második világháborút megelőző időszak cselekedeteit. Ez a megközelítés a modernkori japán történelem megtagadását vonja maga után. Amennyiben japán történelmi viselkedése ésszerűen megmagyarázható és igazolható, akkor a nosztalgikus nacionalizmus érvelése szerint könnyebbé válik őszintébb, tisztességesebb és egységesebb módon leírni a japán nemzeti identitásban tapasztalható folytonosságot, így a japánok is könnyebben értelmezhetik nemzeti identitásukat. Hiszen ez a megközelítés a mai japán identitás kialakulásában játszott szerepének jelentősége miatt tartja lényegesnek a nacionalizmust. Három szálát említeném a nosztalgikus nacionalizmus ideológiájának. Az első a modernkori japán történelem az Ázsia és Európa közötti konfliktus keretein belül bontakozott ki. A modernizáció elkerülhetetlenül nagymértékű elnyugatiasodással jár együtt, ami számos nehézséget okoz a japánoknak, akik etnikailag, földrajzilag és kulturálisan is Ázsiához tartoznak. Történelmi párhuzam vonható Oroszországgal, ahol Nagy Péter cár kora óta tartó modernizációs folyamat konfliktust eredményezett azok között, akik nyugati és akik keleti hatalomnak tekintették az országot. A második narratíva a nemzetközi politika összeesküvés-elméleten alapuló, ám realista értelmezése, a Csendes-óceáni háború -t olyan csapdaként ábrázolja, melyet Európa és Észak-Amerika állított fel Japán számára. A fő problémát az jelentette a 20. század első felében a világpolitikában, hogy nem volt olyan domináns globális hatalom, amely átvehette volna Nagy-Britannia helyét, amely még a század elején kezdte elveszíteni egyeduralmát. Ez a probléma az első világháború után vált nyilvánvalóvá. Ekkor az Egyesült Államok, Szovjetunió, Németország és Japán mind lehetséges jelöltnek tartotta magát arra, hogy ennek a hanyatló világvezető államnak a helyébe lépjen. A világ gazdasági arculatának átformálódása, valamint a rasszizmus ideológiája indította arra az USA-t, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Hollandiát és más országokat, hogy gazdasági szankciók bevezetésével korlátok közé szorítsák Japán hatalmának megerősödését. Tokió itt gyakorlatilag arra kényszerült, hogy válasszon a Kínából való kivonulás és az Egyesült 23

24 Államokkal vívott teljes háború között. A nosztalgikus nacionalizmus harmadik történeti szála szerint a második világháború utáni időszakban elért japán sikerekből kiindulva nem lehet elvetni azt a feltételezést sem, hogy a Csendes-óceáni háború -ban való részvétel tulajdonképpen önmagán túlmutatóan is értelmes célt szolgál. Ez elismeri a háború utáni újrakezdés lehetőségéből származó előnyöket, azonban hangsúlyozza a régebbi intézmények pl: a császári rendszer fenntartásának értékét és a japán politikai és gazdasági rendszer megőrzésének helyességét. Nagy jelentőséget tulajdonít a császári rendszer fennmaradásának az alapján, hogy a császárnak a háborúba való belépésről szóló döntése vetett véget a hadsereg és hadi tengerészet közötti szembenállásnak, amivel sikerült elkerülni a lehetséges államcsínyt és a véres polgárháborút, ami bizonyára bekövetkezett volna. E szerint Japán vezetői közül sokan azért szánták rá magukat a háborúba történő bekapcsolódásba, mert számítottak a vereségre, mivel ráébredtek, hogy ezen kívül nincs más választási lehetőségük. A vereség előre látható valószínűsége miatt könnyebb volt elfogadniuk a győztesek követeléseit, hiszen ez tette lehetővé, hogy a japán nemzet továbbra is fennmaradhasson a vereség után. 5.5 Progresszív nacionalizmus A technológia fejlettsége fokozza egy társadalom életerejét és növeli a termelékenységet. Azok a társadalmak, amelyek hosszabb távon nem képesek az újításra, veszítenek majd hatékonyságukból, és elfogják mulasztani a növekedési lehetőségeket. A század folyamán a világgazdaság egyre inkább integrálódik, összefüggő egységet alkot majd, így minden nemzet kénytelen lesz szembenézni azzal a kihívással, hogy helyesen jelölje ki a saját helyét a globális piacon, és előre cselekedve, aktívan alkalmazkodjon a globális gazdaságban mindenkor kialakuló irányvonalakhoz. Egy élénk kulturális közösség nagyra becsüli saját nyelvét, társadalmi érték-és szociális kapcsolatrendszerét és megpróbálja ezeket összhangba hozni a technológiai innovációval és az erős gazdasággal. A 21. század társadalma kisebb jelentőséget tulajdonít majd annak, hogy a vezetők milyen mértékben képesek hatni a közvéleményre. A században ez a tulajdonság még létfontosságú volt a karizmatikus politikai és diplomáciai irányítás biztosításához azokban az országokban, amelyek jelentős katonai erővel rendelkeztek. Az új évezredben azonban a folyamatos önfejlesztés, az érdekek békés összeegyeztetése és a szilárd nemzeti identitás lesznek a leginkább kritikus tényezők. A japánok némi büszkeséggel állapíthatják meg, 24

25 hogy éppen ezek a tényezők alapozzák meg országuk második világháború utáni sikereit. A szigetországra ennek megfelelően világszerte bizakodva, nagy elvárásokkal tekintenek, hiszen az ország már bebizonyította, hogy bővelkedik a fent említett tulajdonságokban és arra is képes, hogy a jövőben még tovább fejlessze őket. A mai Japán nemzeti kultúrája úgy formálódott ki, hogy a modern nemzetállamnak a Meidzsi-restauráció óta elért eredményei a Tokugava korszakban lefektetett alapokra épültek. A Meidzsi-kortól kezdődően a japán állam mitológiája egyrészt, a szigetország koncepciója, másrészt az a vélekedés, hogy a rizstermesztés kulcsfontosságú a japán kultúra megértésének folyamatában, harmadrészt pedig az a meggyőződés, hogy a japán nemzet etnikailag homogén. E mitológia révén nemcsak a császári rendszer legitimitása szilárdult meg, hanem politikai stabilitás jött létre, és a társadalom is rugalmassá vált, amely megteremtette a gazdasági fejlődés alapjait. A modern állam felépítése folyamán számos nacionalista mítoszt népszerűsítettek. Az ilyen elme szülemények egyes összetevői, így például a fajtisztaságra és a faji felsőbbrendűségre vonatkozó gondolatok később pusztító következményekkel jártak, háborúhoz, elnyomáshoz és hátrányos megkülönböztetéséhez vezettek. Ugyanakkor a korábban hiányzó nemzeti identitás sikeres megteremtéséhez is hozzájárultak. Ez az identitás elengedhetetlen létfeltétele egy olyan nemzetnek, amely viharosan változó, igen intenzíven átpolitizált nemzetközi környezetben megpróbálja fenntartani stabilitását és jólétét. Annak az országnak, amely nem akarja, hogy a történelem erői elsodorják, fel kell ismernie a piaci és katonai erőviszonyokban bekövetkező változásokat és hatékonyan válaszolnia kell rájuk. Japán is képes lenne ilyen válaszokat adni, viszont ahhoz, hogy válaszai valóban értelmet nyerjenek olyan módon kell kifejezésre jutniuk, hogy egyben a nemzeti identitás valamely megfelelő ideálját is alátámasszák. Japán kialakulóban lévő progresszív nemzeti identitása az egyeztetésen, a kompromisszum készségen és az együttműködésen alapszik, célja pedig előmozdítani az ország technológiai innovációs képességét, gazdasága alkalmazkodó készségét és élénk kulturális életét. A történelem folyamán a nemzetközi politikai kezdeményezések általában a katonai vagy gazdasági egyeduralom elérésére tett próbálkozások formájában jelentkeztek, Japán jelenleg kiformálódó nacionalizmusa egészen újszerű abban a tekintetben, hogy progresszív módon megkísérli harmonikusabban kezelni és vezetni a nemzetközi társadalmat. Ez a progresszív nacionalizmus kettős szerepet tölt be a japán nép számára, egyrészt normatív ideált szolgáltat ahhoz, hogy hogyan is kellene kinéznie egy 25

26 21. századi társadalomnak, másrészt pedig megnyugtató módon emlékeztet arra, hogy Japán maga már most is e jövőbeli társadalom sikeres mintaképének tekinthető. 5.6 A nacionalizmuson belüli feszültségek kialakulásának okai Vajon milyen utakra vezették Japánt a nacionalizmus különféle irányzatai? A birodalmi, a nosztalgikus és a progresszív nacionalizmus finoman egymásba olvad, és néha harmonikus elegyet alkot. A nacionalizmus különböző válfajai közötti feszültségeket három jelentős eseményhez lehetne kötni, mégpedig a rizs importjának liberalizálásához, a császár kínai látogatásához, valamint az 1991-es Öböl-háborúhoz. 5.7 Nemzetközi szerepvállalás a nacionalizmus tükrében A japán nacionalizmus újrafogalmazására és új formában való kifejezésére tett kísérlet figyelhető meg abban, ahogyan Japán az Öböl-háborúra tekintett, illetve ahogyan reagált rá. A japán reakció három főbb forrásból táplálkozva alakult ki: az első a hidegháború utáni világban létrejövő nemzetközi rend kilátásai miatt érzett aggodalom volt, a második azokkal a tanulságokkal függött össze, amelyeket Japán a saját történelmi tapasztalataiból vont le, a harmadik pedig az országnak a saját gazdasági erejében gyökerező önbizalmából eredt. Az Öböl-háborúval kapcsolatos reakciónak e három vonulata az újra megerősödőben lévő japán nacionalizmus három különböző oldalát tükrözte. [2] Japánnak fenntartásai voltak a hidegháború utáni új világrend kialakulását illetően, hiszen a legrosszabb is előfordulhat, mégpedig, hogy a második világháborút követően kialakult békés nemzetközi viszonyainak és anyagi jólétének alapja megrendülhet. Azért is fogalmazódott meg ez a gondolat bennük, mert Amerikának nem sikerült a költségvetési hiányát csökkenteni, a gyáriparának versenyképessége romlott. Ekkoriban volt még egy másik aggodalomra adó ok is, mégpedig Japán-szapulás, ami azt jelentette, hogy a nemzetközi közvélemény féltékenységét fejezte ki, hiszen nem jó szemmel nézték, hogy a szigetország is csatlakozott az erős és fejlett államok táborához, valamint a nemzetközi gazdaságban betöltött szerepével. Japán sokat tanult a saját történelméből, amelyből három tapasztalat különösen nagy jelentőséggel bír. 26

27 Az első az, hogy egy ország hosszútávon fenntartsa hadereje fejlesztését, majd külföldre való kihelyezését. A második, hogy Japánnak történelmi adósságai vannak, mivel az emberek úgy érzik, hogy országukat súlyos felelősség terheli azért a pusztításért, amelyet a második világháború alatt ázsiai és a csendes-óceáni térség államaiban okozott. Ezért a szigetország nem szívesen avatkozik be katonai erővel a nemzetközi ügyekbe. A harmadik pedig az, hogy elveti a gyarmati politikát, ami ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a múltban maga is aktív gyarmatosító volt. Többen azt állítják, hogy az ország gyarmatosító törekvései védekező jellegűek voltak, hiszen a nyugati gyarmatosító politikára való reakcióként születtek. A gyarmatosítás ellenzése főként a háború utáni japán-amerikai viszonnyal összefüggésben alakult ki, mivel az ország amerikai megszállása és a két állam közötti biztonsági szerződés értelmében meglévő folyamatos katonai jelenlét sokszor a gyarmati politikát elítélő vélemények megfogalmazására késztette a japán embereket. Ez a gondolkodásmód ma is jelen van a politikában, főleg olyankor érezhető, amikor Amerika megpróbálja nézeteit vagy politikai kezdeményezéseit ráerőltetni a szigetországra. Ez a gondolkodásmód abban gyökerezik, ahogyan most Japán értelmezi saját, az amerikai hatalomnak való alávetettségét, annak történelmi tapasztalatait. Japánt a gazdasági önbizalma és a két alkalommal átvészelt olajválsága arra a következtetésre jutatta, hogy az Öböl-háború által okozott nehézségekkel is könnyen meg fog birkózni. Amerika próbálta rábeszélni a japán vezetést a háborúban való katonai részvételre, emlékeztetve, hogy mennyire függ a perzsa-öbölbeli államok kőolajától. A felelet erre az volt, hogy a folyamatos utánpótlás a megfelelő piaci mechanizmusokon keresztül biztosítható, ehhez nincs szükség katonai beavatkozásra. Továbbá világossá tette saját álláspontját a háború költségeinek megosztott viselésére. A kormányzat végül is a nem katonai jellegű részvétel mellett döntött. Így leszögezhetjük, hogy a magas fokú japán önbizalom olyan nacionalista beállítottságú érzelmekből fakadt, amelyeket csak még jobban erősített az ország önbecsülésének növekedése és a külföldi bírálatok fokozódása. Ezek után természetesnek tűnt, hogy az Öböl-háborúban való katonai részvételre nemleges választ küld Japán Amerikának. 5.8 Kormányzati rendszer Államformáját tekintve alkotmányos monarchia. A Meidzsi császár által adományozott 1868-as első japán alkotmány hozta létre a nagy államtanácsot, vagyis az első polgári 27

28 politikai testületet, de végül 1889-ben dolgozták ki véglegesen a Japán birodalom alkotmányát, amely május 2-ig maradt érvényben. Az alkotmány kimondta, hogy a birodalmat a császárok mindörökre megszakíthatatlan sora 10 irányítja a parlament és a miniszterek tanácsának egyetértése mellett. A kormány a császárnak és nem a parlamentnek felelős, a bírói testület független, de a bírókat az igazságügy miniszter nevezi ki. A polgárok elidegeníthetetlen, de a törvények által korlátozható jussa a hebeas corpus 11 (mely törvényt II. Károly angol király írt alá május 6-án, lényege, hogy senkit nem szabad törvénytelenül fogságban tartani, hanem meghatározott idejű letartóztatás alatt bíróság elé kell állítani, és a bíró dönt a sorsa felől), az otthon és a tulajdon szentsége, a szólás- és vallásszabadság. A császári felségjog és a parlamentáris kormányzat ellentmondásosságát fel nem oldó s így többféle lehetséges értelmezést nyújtó Meidzsikori alkotmány a 20. század első felében nagyban hozzájárult az ország belpolitikájának alakulásához, főleg, mivel a hadsereg fölött a kabinetnek semmiféle hatalmat nem biztosított. A megszállás idején, május 3-án lépett életbe a jelenlegi alkotmány. Ellenzői amerikai alkotmánynak csúfolják, mivel nagyrészt Douglas Mac Arathur vezérkarának kormányzati részlege állította össze, és csak ezután fordították japánra, mindazonáltal a japán nép és politika azóta is egészében elfogadja és helyesli. Elfogadása óta egyetlen alkotmánymódosítást sem fogadtak el. A korabeli japán vezetők legjelentősebb kikötése az volt, hogy a parlament ne egy, hanem kétkamarás legyen. Ennek eredményeként az államhatalom legfőbb szerve a Tokióban ülésező kétkamarás Országgyűlés lett, mely alsóés felsőházból áll. Mindkét ház tagjait a nép választja, az alsóház 480 tagját négyévente, illetve rendkívüli esetben a parlament felosztásakor, a felsőház 242 képviselőjét pedig hatévente. Az Országgyűlés törvényhozó és ellenőrző jogkörökkel rendelkezik. Javasolhat alkotmánymódosítást is, mely elfogadása esetén a népnek kell döntenie. Japánban általános választójog van érvényben, ami azt jelenti, hogy minden huszadik életévét betöltött japán állampolgár szavazhat. A végrehajtói hatalommal a mindenkori kormány rendelkezik, melynek tagjai a miniszterek, élén a miniszterelnökkel, akinek személyét az Országgyűlés házai választják ki soraik közül, de a császár bízza meg a kormányalakítással. Tehát a minisztereknek, 10 Japán birodalom alkotmányából idézet. 11 A személyes szabadság védelme. 28

29 beleértve a miniszterelnököt is, a parlament valamely házában képviselőnek is kell lennie. Egy 2001-ben elfogadott törvény szerint a miniszterek száma a miniszterelnök kivételével tizennégy vagy kevesebb kell, hogy legyen, de különleges igény esetén ez a szám növekedhet is. Az alkotmány értelmében a miniszterelnök nevezi ki a kormánya tagjait. Az egész kormány az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. A miniszterelnök a kormány nevében törvényjavaslatokat tesz, nemzeti és nemzetközi ügyekben tesz jelentéseket, emellett ellenőrző és felügyelő hatalommal bír a közigazgatási szervek felett. A kormánynak és a kormány minden tagjának le kell mondani, ha a parlament bizalmatlansági indítványt fogad el ellene, ha az országgyűlés összeül a parlamenti választások után, és ha a miniszterelnöki szék megüresedik, vagy a miniszterelnök bejelenti lemondási szándékát. Amennyiben a kormány lemond, az új miniszterelnök kinevezéséig hivatalban maradhat. A kormányon lévő miniszterek ellen nem indulhat eljárás a miniszterelnök beleegyezése nélkül. 5.9 Belpolitikája A politikai vezetés a parlamentáris képviseleti demokratikus monarchián belül működik, amelyben a japán miniszterelnök a kormány és a kabinet feje. A törvényhozói hatalmat az országgyűlés irányítja, amely a Képviselőház és a Tanácsosok Házából áll. A bírói hatalmat a Legfelsőbb Bíróság és az Alsóbb Fokú Bíróság gyakorolja. A jelenlegi miniszterelnök Abe Sinzó, aki a Koizumi-féle költségvetési politika folytatása mellett kötelezte el magát. Pénzügyminisztere Omi Kódezsi adónöveléssel kívánta pótolni a költségvetési hiányt, a miniszterelnök azonban ettől elzárkózott és a kiadások csökkentésével kívánja ezt megoldani. Kormányzása alatt a legnagyobb port a történelemkönyvekkel és a második világháborús japán szerepvállalással kapcsolatos nézetei kavarták. Abe már 1997 óta támogatta a történelemtankönyv reformját és az azt szorgalmazó, vitatott csoportosulást. Abe az új tankönyveke nem akarta belefoglalni a második világháborús japán háborús bűnöket (többek között a szexrabszolgaságot). Véleménye szerint a történelemórákon a diákok nemzeti öntudatát építeni, nem pedig rombolni kell. Ellenezte azt is, hogy Dél-Korea és Kína kritizálja a könyveket és ezzel beleszóljon Japán belügyeibe. [8] 29

30 A konzervatív Abe nem támogatta, hogy a japán császári trónra nő is ülhessen. A parlamenttel elfogadtatta azt a törvényt, amely a Védelmi Ügynökséget felújította Honvédelmi Minisztériummá. Törekedett az alkotmány 9. paragrafusának átdolgozására, hogy Japán rendelkezhessen valódi hadsereggel. [8] 5.10 Külpolitikája Japán és az Egyesült Államok közötti kapcsolat Japán közeli gazdasági, politikai és hadügyi kapcsolatokat ápol fő szövetségesével az Egyesült Államokkal. Együttműködésük alapja az 1960-ban megkötött amerikai-japán biztonsági szerződés, mely Japán külpolitikájának egyik mérföldköve. Abe egy öntudatosabb külpolitikát alkalmazott. Japánt a nemzetközi színtéren nagyobb szerephez akarta juttatni. Elődjéhez, Koizumihoz hasonlóan támogatta országa és az Amerikai Egyesült Államok közti szoros politikai és főként katonai szövetséget Japán és Magyarország kapcsolata Magyarország Japánnal először még az Osztrák-Magyar Monarchia idején 1869-ben létesített diplomáciai kapcsolatot, ami 1914-ig maradt fenn, majd az első világháború után ig új szakaszba lépett. A harmadik kapcsolatfelvételre 1959-ben került sor. A diplomáciai viszonyok mellett gazdasági, kulturális és tudományos kötelék is van a két ország között ban Budapesten japán, Tokióban pedig magyar követség létesült. A magyar-japán diplomáciai kacsolatokat kezdetektől fogva az egymás iránti kölcsönös szimplátia és a folyamatos fejlődés jellemezte. A két ország képviselői az 1869-es diplomáciai kapcsolatfelvétel óta több alkalommal is ellátogattak egymás országába. A magyarországi rendszerváltás után a magyar-japán kapcsolatok rohamos fejlődésnek indultak, a kétoldalú viszony megélénkült, több hivatalos kormányzati, kormányfői és államfői magánlátogatás is történt. 30

31 Japán és Észak-Korea kapcsolata Abe Sinzó keményen foglalt állást Észak-Korea és a japán állampolgárok észak-koreai elrablása ügyében ben a Japán Észak-Korea közti tárgyalásokon Koizumi Dzsunicsiró és Kim Dzsongil megegyeztek abban, hogy az elrabolt állampolgárok rövid időre meglátogathatják hazájukat. Az első ilyen látogatás második hetében a Japán Országgyűlés úgy döntött, hogy az elraboltak nem térhetnek vissza családjaikhoz Észak- Koreába. [8] Abe bizalmat szavazott e politikai elhatározásnak. Észak-Korea a japánok döntését a diplomáciai ígéret megszegésének nyilvánította, emiatt a két ország közti tárgyalások megszakadtak július 7-én Észak-Korea rakétakísérleteket hajtott végre a Japán-tenger felett. A külügyminiszter azon elhatározását, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsába Észak-Korea elleni szankciókról szóló tervezetet nyújtson be, Abe, akkor még a Koizumi-kormány főtitkáraként támogatta Japán és Dél-Korea viszonya Abe Dél-Koreába külön megbízottat küldött a szigetvita miatt megromlott kapcsolatok helyrehozása érdekében. Dél-Korea hevesen tiltakozott csütörtökön amiatt, hogy Tokió feltett az internetre egy filmet, amely Japánhoz tartozónak állít be egy vitatott hovatartozású kis szigetcsoportot, és követelte a videó levételét a világhálóról. [6] Japán és India kapcsolata Abe 2007 augusztusában 3 napra Indiába látogatott. Célja egy új ázsiai szövetség kialakítása volt a növekvő kínai gazdasági, politikai és katonai befolyás ellensúlyozására. Az indiai-japán és az indiai-ausztrál kapocs lett volna a szövetség megszületése (az amerikai-ausztrál, amerikai-japán, japán-ausztrál és amerikai-indiai szövetségek akkor már léteztek). Kína az országok közti együttműködést ázsia NATO -nak minősítette. [8] Abe India-politikájának alapja Japán újjáéledő gazdaságának segítése volt, miközben az ország új stratégiai partnert szerzett volna magának. India az egyetlen ázsiai nagyhatalom, amelynek a múltban nem volt komoly katonai összetűzése Japánnal. A legtöbb indiai Japánt az indiai függetlenség segítőjének (a japánok a második világháború alatt támogatták India Nemzeti Hadseregének függetlenségi mozgalmát) és pacifista országnak 31

32 tekintik. Az indiai Radhabinod Pal bíró a Tokiói per alatt egyedül hitt a japán katonai vezetés ártatlanságában, ezzel az indiaiak rokonszervesnek tűnnek a japánok szemében. [8] 5.11 Japán Kína viszonya A két ország területi vitája szeptemberben mérgesedett el, miután a tokiói kormány megvásárolta a szigetcsoport három tagját egy japán magántulajdonostól. A szigetek környékén az utóbbi hónapokban mindennapossá váltak a kínai járőrözések. Abe Sindzó japán kormányfő fogadkozott, hogy országa minden eszközzel megvédi a lakatlan szigetcsoportot a kínai fenyegetésektől. [12] 5.12 Társadalma Japán 47 prefektúrára 12 osztható. Mindegyiknek választott kormányzója, törvényhozói testülete és közigazgatási hivatali szervezete van. A prefektúrák nyolc régióba tömörültek, bár a legnagyobb közigazgatási egységnek mégis a prefektúrákat tekintik. A főváros, Tokió további 23 kerületre oszlik, melyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a városok. Japán népessége kb. 127,1 millió fő. A népesség létszáma csökken a kiöregedés és kevés gyermekszületés következtében, ezért a kormány és más szervek kompenzálni szeretnék azzal, hogy ösztönzik a bevándorlást és a gyermekvállalást. A társadalomban a kisebbségség a külföldi munkásokra korlátozódik, főleg kínaiakra, koreaiakra, brazilokra, peruiakra, filippínóiakra. A legnépesebb bennszülött népcsoport a jamato, akit az ainuk követnek, majd a rjúkjúiak, valamint a burakuminok Vallása A japánok három féle vallást gyakorolnak, ennek többsége a sintonista, azt követi a buddhista, majd pedig a keresztény. A tudomány gyors fejlődése miatt sok japán szembehelyezkedett a vallással, főleg a fiatalok várják a tudománytól a választ a kérdéseikre, így nem igazán hisznek az egyetlen egységes vallásban. A második világháború alatt a japánok sintoisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Tehát nem meglepő, hogy egy japán amint leteszi iskolai vizsgáit elmegy egy sintoista szentélybe 12 Felügyelet 32

33 imádkozni, ugyanakkor ez az ember keresztény templomban esküdhet és részesülhet egy buddhista temetésben Gazdasága Japán gazdasági fejlődése a Meidzsi-korszakban kezdődött. A kor uralkodói amerikai és brit mintára szabad, kapitalista piacgazdaságot akartak teremteni. A japánok egyrészt külföldre utaztak tanulás céljából, másrészt nyugati oktatók érkeztek Japánba, hogy tanítsák őket. A ma működő vállalatok nagy részét ekkor alapították. Japán azóta Ázsia legfejlettebb országa, a világ harmadik legnagyobb gazdasága lett. Ebben segített az, hogy a kormány és az ipar együttműködött, erős volt a munkaerkölcs, fejlett a technológia és a védelmi kiadásokra nem fordítottak sokat. A gazdaságra jellemző, hogy a gyártó cégek, valamint beszállítóik szorosan együttműködnek. A háború végén Japán gazdaságilag romokban hevert. Újjáépítési programot dolgoztak ki, amely hiteleket nyújtott, ösztönözte a tőkebefektetést és az egyének takarékoskodását, valamint korlátozta az importot. Ezt követően az 1950-es évek végén a kereskedelem ismét virágzott, a gazdaság gyorsan növekedett. Mindezek előmozdítója a textilipar és a rengeteg kézimunkát igénylő áruk gyártása volt, amely a gazdaság egész ágazatára kiterjedt. Amikor Japán 1956-ban belépett az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, gazdasága kétszer olyan gyorsan növekedett, mint várták. A fejlett ipar, az export és a magas életszínvonal jóvoltából az ország talpra állítását befejezettnek tekintették sorsdöntő év volt Japán életében, megrendezték a tokiói olimpiát, ekkor indították el a világ leggyorsabb vonatát, a sinkaszent, 1970-ben megnyílt az oszakai világkiállítás, ekkor már világszínvonalú gazdasága volt, mely az egyre bővülő minőségi árukat előállító iparon alapult. Az 1973-as olajválság hatását a jen leértékelésével, a bércsökkenések tudomásulvételével és erőfeszítéseik megkétszerezésével mérsékelték. A hihetetlenül megnövekedett export tovább gyarapította az öt évvel korábban kialakult kereskedelmi többletet. Így lettek úrrá az 1979-es olajválságon is. Az 1980-as években a japán gazdaság még az Egyesült Államokét is felülmúlta. Virágzó gazdaságát a fogyasztói piac, az alacsony kamat és az ingatlanok növekvő értéke révén őrizte meg az ország. Az úgynevezett buborékgazdaságban gyarapodott a japánok vagyona. Ennek köszönhetően Japán a világ legsikeresebb export gazdaságává vált. Ám a kivitel hatalmas többlete láttán a nemzetközi pénzpiac 1985-ben erővel felértékelte a jent, mely a gazdaság megtorpanásához vezetett. 33

34 5.15 Mezőgazdasága Az ország kb. 75 %-a erdős, hegyes terület, mely alkalmatlan a mezőgazdasági, ipari használatra a magas lejtők, az esőzések és gyenge talaj miatt keletkezett földcsuszamlások, a gyakori földrengések miatt, így a területek kb. egy tizede művelhető meg, ezért teraszos földműveléssel foglalkoznak, magas termésátlagokra törekszenek. Mezőgazdasága nagymértékben támogatott és védett. Az állam inkább a kis gazdaságokat támogatja. A gépesítés nagyfokú. Az egyik legfontosabb mezőgazdasági termék a rizs, teák, zöldségfélék, valamint különféle gyümölcsök. A rizs termesztését a kínaiaktól vették át. Gabonafélékből, takarmánynövényekből, cukorból, déligyümölcsből, halfélékből, marhabirkahúsból és szójából importra szorul. Japán nagy piacot jelent az Európai Unió mezőgazdasági exportőreinek Ipara Mivel ásványkincsekben szegény ország, ezért a Föld legtöbb nyersanyag- és energiahordozó importőre. Alumínium, nyersvas- és acél feldolgozásával világélvonalban jár. Sokoldalú gépgyártással foglalkozik, főleg világelső az autó- és hajógyártása, szuperexpressz vonatai világhírűek. Az elektronikai ipar területén csúcstechnológiát alkalmaznak. Japán a Föld legtöbb ipari robotot gyártó országa Művészete A japán ember mindenkit kímél és mindenkivel törődik, nem szitkozódik. A természet iránti szeretete, gyöngédsége páratlan, hiszen képes áhítattal figyelni minden természeti szépséget, gyönyörködni a virágban, a fában, a felhők vonulásában. A japán népnek nagyon fejlett a művészi érzéke, ők a hangszerek mesterei, hiszen lelkük érzéseit szólaltatják meg rajtuk A mai japán politikai rendszer A japán politikai rendszert tanulmányozók szemléletmódjának két gyenge pontja van. Az egyik, hogy ritkán támaszkodnak a japán történelem elemzéséből levonható következtetésekre és tanulságokra. A japán politikát olyan megközelítésbe hozzák, mintha 34

35 a történelmük csak 1945-től kezdődött volna. A másik gyenge pont, hogy Japán politikai rendszerét más országokéval összehasonlítva azt a nyugati politika egy bizonyos idealizált eszméje alapján ítélik meg. Sokszor úgy tűnik, hogy a japán politológiának nincs más célja, mint hogy e tevékenységét folytassa. Elmondható, hogy a japán politikai szakértők hajlamosak kutatásaikat a második világháború utáni időszakra korlátozni, pedig a háború előtti japán történelemről bőségesen állnak adatok a rendelkezésükre. Úgy gondolják, hogy a második világháború elvesztésére adott japán reakció következtében valami gyökeres, mindenre kiható változás történt a japán politikában. Ez amolyan munkamegosztás féléhez vezetett a történészek és a politológusok között. Míg a történészek a háború előtti eseményeket tanulmányozták, addig a politológusok a háború utánit. Nagyon ritka az olyan politikai elemző, aki a történelmi nézőpontból indulna ki. Továbbá az összehasonlító politikatudományi kutatások hiányosak Japánban. Fő céljuk az volt, hogy leírják egyes külföldi országok politikai állapotát, ami azt a célt szolgálta, hogy a különféle ország tanulmányok elősegítsék a külvilágról szóló információk összegyűjtését és rendszerezését. Az egyetemesség igénye megköveteli az embertől az abban való szilárd hitet, mégpedig, hogy a saját gondolkodásmódja az egész világon érvényes. A japánoknak elég magas fokú a kulturális önbizalmuk. A kulturális önbizalom azt jelenti, hogy az ember erősen kötődik azokhoz az értékekhez, kulturális kifejezési formákhoz, gondolkodásmódhoz, amelyek a csoport hovatartozását határozzák meg Japán zászló és eredete A Japán nemzeti zászlót napkorongnak ( hinomarunak), vagy a felkelő nap zászlajának (nisshokinak) nevezik, amely a Napot szimbolizáló piros korongot ábrázol fehér alapon. Ezt a zászlót már a 17. század óta használják, amely a kereskedelmi hajók és a tengeri flotta zászlaja is lett 1870-ben. [13] 1. ábra Japán zászló (forrás: 13 ) 13 Flag_of_Japan.svg.png 35