A külföldiek termőföld tulajdon szerzése Magyarországon

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM - ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR AGRÁR - ÉS MUNKA JOGI TANSZÉK A külföldiek termőföld tulajdon szerzése Magyarországon Foreigner agricultural land property acquisition in Hungary Szakdolgozat Készítette: Bakó Annamária J-501 tankör Konzulens: Dr. Olajos István Egyetemi docens Miskolc 2014

2 Tartalomjegyzék Bevezető gondolatok... 4 I. Történeti áttekintés... 5 I.1. Az ókori államok földhasználata... 5 I.1.1 Az ókori Hellász... 5 I.1.2 Az ókori Róma... 5 I.2. A középkori földviszonyok... 7 I.3. Agrárfejlődés a kapitalizmus idején... 8 I.3.1 Anglia... 8 I.3.2 Franciaország... 9 I.3.3 Közép-Kelet Európa... 9 I.4. Magyar földhasználat és földtulajdon I évi I törvény I.5.1. Állami tulajdon I.5.2. Szövetkezeti tulajdon I.5.3. Magánszemélyek tulajdona I.5.4 A földek megváltása I.5.5. A külföldiek tulajdonszerzése I.5.6. Földhasználat I.5.7. A földhasznosításról és a földvédelemről II. Az 1994.évi LV. törvény jellegzetességei II.1. A termőföldtörvény megalkotásának kérdései II.2. Belföldi személyek II.3. A külföldiek tulajdonszerzése II.3.1. A szerződés érvénytelenségére irányadó szabályok II.4. A birtokmaximum kérdései II.5. Zsebszerződések III. A földforgalmi törvény jellemzői III.1. Az átmeneti időszak III.2. Az új földtörvény elfogadásának folyamata III évi CXXII törvény és az 1994.évi LV. törvény összehasonlítása III.3.1. A két törvény hatálya III.3.2. Fogalom meghatározások

3 III.4. Ki szerezheti meg a föld tulajdonjogát? III.4.1. Földszerzési és birtokmaximum III.5. A termőföld tulajdonszerzés közigazgatási engedélyezési eljárása III.6. A haszonbérlet közigazgatási engedélyezési eljárása III.7. Korlátozások hatásági ellenőrzése és a kényszerhasznosítás III.8. Üzemszabályozás IV. Európai Uniós kitekintés IV.1. A földszerzés sajátosságai az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után IV.2. Joggyakorlatok az Európai Unió Bíróságának tükrében Összegzés Irodalomjegyzék: Jogszabályjegyzék:

4 Bevezető gondolatok Napjainkban és ha visszatekintünk a történelmi múltunkra Magyarország lételeme mindig is a föld volt. A Kárpát-medencében a mezőgazdaságilag hasznosítható termőföld magas aránya miatt mindig is lehetőség volt számunkra, hogy a mezőgazdaság virágozzon, melynek éltető eleme a termőföld volt. Úgy vélem, nekünk, magyaroknak nem mindegy az, hogy kinek a kezébe kerül a mi nemzeti kincsünk a föld. Ezért is választottam dolgozatom tárgyának ezt a területet, hiszen számomra sok kérdést vet fel ez a témakör. Ha megfigyeljük az utóbbi évek történései, az Európai Unióhoz való csatlakozás már arra késztetett minket, hogy egy új termőföldtörvény kerüljön kidolgozásra. De vajon ez a új törvény mennyire hat ki a termőföldre, és annak elidegenítésre? Mint már említettem bennem több kérdés is megfogalmazódik, egyrészt az, hogy a nyugat-európai modell miért nem volt alkalmazható Magyarországon? Miért kellett megalkotni az 1994.évi LV. törvényt a termőföldtörvényt, és miért nem tudott az Alkotmány Bíróság sem egyhangú döntésre jutni ebben a kérdésben? Miért ellenezték sokan a 2013.évi CXXII. a mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény létrejöttét és vajon tagállami állampolgár lehet-e magyar termőföld tulajdonosa? Ezekre a kérdésekre próbálok választ adni dolgozatomban, magam és az olvasó számára is, bemutatva egészen az ókori államoktól, hiszen a földtulajdon és a földhasználat kérdése már itt is megmutatkozott. 4

5 I. Történeti áttekintés I.1. Az ókori államok földhasználata I.1.1 Az ókori Hellász A görög földrajzi adottságoknak köszönhetően polisz rendszer működött a görög nyelvterületen, aminek tagja csak teljes jogú polgár lehetett, aki a földet az állam alapítójától kapta. Az állam a magántulajdon sérthetetlenségét is elismerte, és az öröklésére is lehetőséget biztosított. Majd bevezették a lokrisi földbirtoktörvény mely elismerte az állam végrendelkezési jogát a saját földjei tekintetében. Ennek tekintetében a leánygyermek csak akkor örökölhetett, ha nem volt fiúgyermek, így nagy mértékben korlátozták az örökhagyó végrendelkezési jogát. Ez főként Spártára volt jellemző. Továbbá Spártában lényeges volt a lükurgoszi alkotmány, mely értelmében minden felnőtt spártai férfi azonos területű földet és a megműveléshez szükséges helótát 1 kapott az államtól. Ennek értelmében mivel a férfiak fő tevékenysége a katonáskodás volt, így a nők foglalkoztak a földműveléssel. Majd a poliszok bomlása után a termőföld haszonbérlet szerepe lett az elsődleges, és a haszonbérlet díját is csak pénzben lehetett megállapítani, mely 30 drachmára korlátozta a föld bérleti díját. 2 I.1.2 Az ókori Róma Rómában a földek az állam tulajdonában álltak, és csak a törvény rendelkezései alapján lehetett tulajdont szerezniük a polgároknak. Az agre privatus az eredeti családoknak juttatott két iugerum föld volt. Ez volt a feltétele, hogy az agre publikus-ból földet béreljenek. Majd a köztársaság korában változások következtek be. A legfontosabb mérföldkő a polgárok közösségén alapuló magántulajdonú földek voltak. Ez úgy működött, hogy az állam biztosította, hogy a földek magántulajdonban legyenek, de cserében azt várta el, hogy szükség esetén a polgárok katonáskodjanak. Tehát a katonáskodás alapja a föld, a földbérlet megléte. Mindez Marius hadseregreformjával változott úgy, hogy 20 év katonáskodás után a katona veteránföldet kapott, és ezzel a polgársága helyreállt. 1 A helóták az ókori Spárta jobbágysorú, politikai jogokkal nem rendelkező rétege volt a poliszokban. Általában földműveléssel foglalkoztak. 2 PRUGBERGER Tamás: Az egyetemes és a magyar agrár-tulajdonjogi és használati viszonyok alakulásának vázlata In. Fodor László (szerk ) Agrárjog I. Bíbor Kiadó o. (továbbiakban: PRUGBERGER 1) 5

6 Lényeges megemlíteni az ún. assignatio-t. Ez a coloniák keletkezésénél létrejövő tulajdoni forma volt, amely a meghódított földek bizonyos részét adta magántulajdonba az új közösség tagjainak. Ezek szerint a földeket három típusba sorolhatjuk. Az első a felmért és kiosztott földek. Itt a 100 db 200x20 láb területű földrészekre osztották fel a kijelölt határrészeket. Így a 200 iugerum földet centurianak, míg a 25 centuriából álló részt saltusnak nevezték. Miután kimérték a földeket kisorsolták a földigénylők között. A második a felmért, de nem tagolt földek voltak, főként a provinciák területén fordultak elő a veteránok letelepedésekor. A harmadik a természetes és/vagy mesterséges határokkal rendelkező földek voltak, ezek azonban nem kerültek felosztásra. A negyedik a földek questorok útján eladásra került magántulajdon, mely az állami bevételeket képezte. 3 Akik nem rendelkeztek magántulajdonnal szerezhettek bizonyos birtokosi jogosultságokat, úgy hogy az állam felé bért fizettek illetve a használat jogát általában a meghódított területekből kapták meg. Tehát a polgár nem szerzett tulajdont és az állam számított tulajdonosnak. A Licinius-Sextinus féle reformok után Róma állam gyors ütemben kezdett terjeszkedni, és fejlődni. Ennek következtében nagy terültek kerültek az állam fennhatósága alá és a rabszolgaerő áramlása segítségével egyre jobban fejlődésnek indult a földhasználat, melyben nagy szerepe volt a latifundiumok nagy számú megjelenésének. Miután Róma meghódította az itáliai városokat a földeket ugyan az eredeti tulajdonosaik használatában hagyta, de a tulajdonjogot elvette tőlük és bérleti szerződéseket kötött a polgárokkal. Ez volt a foglaló, ami az állami tulajdont növelte. Az elvétel is két módon történt aszerint, hogy Pergamon vagy Bruttium város volt-e. Pergamon esetén Rómára hagyta az országát az utolsó hellenisztikus uralkodó. Így a 3 OLAJOS István- PRUGBERGER Tamás: A földbirtok és földtulajdon szerepe az ókorban és a középkorban. Publicationis Universitatis Miskolcienis Sectin Iuridica et Politica, Tomus XVI. Szerk: Prugeberger Tamás- Fodor László- Szabadfalvi József, Miskolci Egyetemi Kiadó 1999, o. (továbbiakban: OLAJOS- PRUGBERGER) 6

7 földek 1/3át kisajátította az állam, míg a 2/3 részét az alattvalók használatára bízta. Bruttium, egy város volt és annak lakói kitartottak Hannibál mellett, ezért lakosait az állam szolgáinak nyilvánították még a földje az agre publicusba került. 4 A Római köztársaság utolsó századaiban már csak kétfajta földről beszélhetünk, az egyik a fundus Italicus, amely megkapta az adómentességi kiváltságot, illetve a fundus provincialesról, melyért a használója földadót fizetett. A földek után fizetett adó és annak mértéke eltérő volt. A fundi provinciales esetén három forma volt meghatározó: Első kategóriában az állam örökhaszonbérletbe adja az igénylőnek a földet, de vectigal 5 fizetése ellenében, mely függött a föld minőségétől és a beszedési formáktól is. Rómában a földet a provincia tulajdonában hagyták, azonban annak megtartásáért adót kellett fizetni, illetve különböző szolgáltatásokat vetett ki az állam. Második kategóriába a katonai táborok, gyakorlóterek, valamint a lóállomány legeltetésére szolgáló területeket sorolhatjuk. Ezek a provinciák területén fordultak elő. Végül a római közrendűeknek és a hozzá tartózó mentességet élvező telepeseknek juttatott földek sorolhatók a harmadik kategóriába. I.2. A középkori földviszonyok A rabszolgamunkát a colonatus-rendszer váltotta fel, mely a colonus kezébe került, bizonyos szolgáltatások ellenében. Ez a rendszer még a római jogi colonia intézményének mintája volt, mely a Rómát elhagyó közrendű szabadokból alakult ki. Ezt a réteget nem lehetett alávetni a latifundium meghatározott részére, illetve a természetbeli szolgáltatás 1/10-ed részét kellett beszolgáltatniuk. A libertinusok azaz a felszabadított rabszolgák összeolvastak az előző réteggel. Amennyiben nem tartották be a kötelezettségeiket vissza lehetett őket rabszolgának minősíteni. A gyerekeik azonban szabadok voltak, nem rabszolgák. Ehhez a két réteghez tartozott még szabad harcos katona, aki elveszítette a katonáskodási kötelezettségét. Mindez a feudális társadalmi adományozáson is nyugszik, hiszen a földtulajdoni és földhasználati rendszer lépcsőzetesen lett lebontva, melynek legalsó fokán a köznemesek helyezkedtek el. Az adományozó rendszer lényege az volt, hogy az 4 Lásd: OLAJOS - PRUGBERGER op.cit o 5 Az államjavakból, az állami pénztárba folyó jövedelem, mondhatni adó. 7

8 adományozó tulajdonában maradtak a földek, de ellenszolgáltatást kellett nyújtani cserébe. A földek az uralkodó tulajdonában voltak, aki adományozhatott a világi nemeseknek és az egyháznak. Az egyház a bevételét a jobbágyok által fizetett tizedből szerezte. Ha birtokadomány folytán kapott a nemes földet, az adománylevél donatio - tartalmazta az adománybirtok területén élő lakosság szolgáltatási kötelezettségeit. Az urbárium a hospes közösség és a letelepítő földesúr közötti megállapodása volt. 6 Más volt a helyzet azonban Nyugat-Európában és más Kelet-Európában. Nyugaton a földtulajdon főtulajdonra és altulajdonra osztódott, de a földhasználat egységes volt. Jellemző volt még, hogy a jobbágytelek használója viselte az állam minden terhét. Később a jobbágytelkek is elaprózódtak és így az adó is csökkent. Keleten azonban az uralkodónak kellett fizetni az adókat városonként, faluközösség esetén pedig a faluközösség vezetője tartozott felelősséggel. A birtokok beneficium jellegűek voltak, csak az adományozott haláláig vagy a birtok visszavonásáig lehetett birtokolni. Hamarosan kialakult a occupatio intézménye is, tehát a nyomáskényszer és a közösségi szántók elosztásának rendszere, melynek lényege, hogy háttérbe szorította az újraelosztás rendszerét. Először kétnyomású vetésforgórendszer alakult ki, melynek jellemzője, hogy a megművelt föld felét gabonával bevetették, a másik felét pihentetni hagyták, évenkénti váltással. Utána a háromnyomásos vetésforgórendszer került bevezetésre, melybe a gazdák három részre osztották földjeiket, és évenkénti forgással az egyikbe őszi, a másikba tavaszi vetésű növényeket tettek, a harmadikat pedig pihenni hagyták. 7 I.3. Agrárfejlődés a kapitalizmus idején I.3.1 Anglia Angliában a Rózsák háborúja után kialakult egy szabad és egy kötött bérlői réteg, a városiasodás, illetőleg az arisztokrácia szerepe csökkeni kezdett. A 100 éves háború után a nemesség adómentessége megszűnt, és a pajzspénz bevezetésével megválthatták hadkötelezettségüket. Az ipari forradalom és az új találmányok kialakulása után az új vezető réteg két részét különböztethetjük meg, a dzsentriket, akik a vállalkozó nemesek voltak, illetve a yeoman-eket akik szabad bérlőkből vállalkozóvá váltak. A második 6 OLAJOS István: A földtulajdon és földhasználat történeti fejlődése az ókortól a huszadik századig In. Csák Csilla (szerk.) Agrárjog I. Bíbor Kiadó, Miskolc, o. (továbbiakban:olajos 1) 7 PRUGBERGER 1. op.cit o. 8

9 ipari forradalom szakaszában megindult az agrárforradalom, ahol nagy szerepet játszott az vetésforgó, a mezőgazdasági gépek illetve az istállózó állattartás. Saját gyarmatbirodalma lett Angliának, ahonnan az egyre növekvő népesség élelmezését látták el. Angliában állami beavatkozás nélkül a mezőgazdaság lett a mérvadó, akár családi, akár vállalkozók által műveltetett bérmunkásokról legyen is szó. 8 I.3.2 Franciaország Franciaországban a nagy francia forradalom hozta meg a változásokat. Az abszolút hatalom már nem a király kezében összpontosult melyet a municipiális forradalom is segített előidézni. A nemesség nagy része elmenekült így a kormány a földeket a paraszti rétegek tulajdonába adta. Majd megjelent a Code Civil, ami kimondta a tulajdon sérthetetlenségét, szentségét és abszolút voltát. A törvény a föld öröklésével kapcsolatban nem alkotott speciális szabályokat, ezért a 19. századra elég sok probléma alakult ki a földek elaprózódása miatt, hiszen nem tudtak gazdálkodni a földjeiken és inkább földeket béreltek vagy haszonbérletbe vettek néhány évre. Ennek hatására megjelent a minimális felmondási idő, majd a Mezőgazdasági Orientációs törvény a Code Rural is. Az átlagos birtokot 30 ha körül határozták meg és csak addig kapott támogatást a tulajdonos még ő maga vagy a család nagy része művelte a területet. I.3.3 Közép-Kelet Európa Az Elbától keletre elterülő területeken 3 ország, a Porosz királyság, a Lengyel királyság ás a Habsburg birodalom osztozott a 17. század közepéig, mikor a pravoszláv lengyel területeken megjelent és megerősödött az Orosz birodalom. A nagybirtokos nemesség lesz a legfontosabb politikai és gazdasági tényező. A főnemesség osztozik a királyi jövedelmek nagy részén. A nagy földrajzi felfedezések és a mezőgazdasági árak növekedése miatt a nemesség növelte az allódiumok területté és ezzel a jobbágyság terheit. A jobbágyok ezért felkelést szítottak, melynek következtében a parasztfelkelés bukása után még jobban növelték a terheiket és megszűnt a szabad költözködési joguk is. A napóleoni háborúk után hagyományos piacaikról kezdtek kiszorulni a közép-kelet európai nemesek. Az új gazdasági változásokhoz csak a birtokaikat korlátozó feudális előjogok megszületésével lehetett alkalmazkodni. Végül rájöttek, hogy gazdasági és a politikai reformok nélkül nem tud fejlődni a gazdaság. A nemesek előjogaikért és úrbéres földjeikért kaptak ellentételezéseket, valamint az allódiumok polgári 8 OLAJOS 1. op.cit. 30. o 9

10 tulajdonnak maradtak meg. A hitbizomány viszont megmarad, de nem aprózódott el. Azonban a parasztság növekedése miatt nem volt képes a paraszti birtok eltartani az ott élőket. Így a parasztság lesüllyedéséhez és a társadalom elszigetelődéséhez vezetett ez a probléma. I.4. Magyar földhasználat és földtulajdon A honfoglalás előtti időkben a közös szántóterületeket és legelőterületeket meghatározott időre osztották ki bizonyos nagycsaládoknak. Ez az ún.: vad talajváltás csak a letelepedés előtti időkre volt jellemző. A letelepedés során újra sorsolták a legelőket és a termőföldterületeket, később pedig királyi adományozások révén kialakult egy előkelő réteg a földesúri birtokosokból, mely eredménye lett egy jobbágyréteg kialakulásának is. A középkori Magyarországon hasonló volt a helyzet, mint Nyugat-Európában. Majd a 16. századtól a porosz modell volt meghatározó, a jobbágyságot évi egy állami adó megfizetésére kötelezték és heti egy nap robotot írtak elő nekik az 1514-es törvény alapján. Itt kell megemlítenünk Mária Terézia által bevezetett évi Úrbéri Pátenset, mely egységesítette az úrbéri jogi viszonyokat. Az Urbárium meghatározta a jobbágyoknak a jobbágytelek felépítését, mértékét és a jobbágyszolgáltatásokat, tehát a jobbágy személyi kötöttségei szűntek meg. A földesúr csak akkor vonhatta el a jobbágytelket, ha a jobbágy nem tett eleget a Pátensben leírt művelési és szolgáltatási kötelezettségének. A jobbágytelek két részre oszlott egy intra és extravillanumra. II. József biztosított a szabad költözködés és pályaválasztás jogát a Pátensben. 9 A feudalizmus felbomlásával és a polgári átalakulással a jobbágyfelszabadítás alapvető feltétele fogalmazódott meg. Mindez a feudális földtulajdoni-földhasználati rendszer teljes illetve részleges megszűnését jelentette. Meg kell említenünk az örökváltság intézményét is. Az engedőleges örökváltság az antik hűbéri jobbágytelek megváltását jelentette, melyről a földesuraikkal szabadon megegyezhettek, és erre szerződést is kötöttek. Ezután a kötelező örökváltság intézményét kell megemlítenünk, mely a földtulajdonos oldalán szerződéskötési kötelezettséget teremtett, hiszen ha a jobbágy ajánlatot tesz a föld megváltására az nem utasítható vissza. Ha a jobbágy a földesurát kifizeti, akkor mentesül is a jobbágy szolgálat alól. Amennyiben nem tud fizetni a jobbágy, a földhasználatért kell majd fizetnie. Az 1853.évi úrbéri pátens a 9 PRUGBERGER 1. op.cit o. 10

11 jobbágyfelszabadítás által előírt fizetési kötelezettségek végrehajtásáért volt felelős. Azonban 1851 és 1867 között a jobbágy nem fizetett, hiszen nem volt, aki behajtotta volna a követelést. Majd a 80-as években a magyar nemesi vármegye helyreállása után visszamenőleg hajtották be a pénzeket. A 20. század elején felmerült a földreform gondolata. De miért is volt szükség földreformra? A jobbágyok által megszerzett földbirtokok a földörökléssel szétaprózódtak, és életképtelenné váltak gazdasági szempontból. A földek 75%-a a nemesség kezében volt, míg a maradék 25% a jobbágyságnál. Az OPTK öröklésre vonatkozó szabályai értelmében a nemesi birtokokat a hitbizomány védi. A 20.század elején a földek 70%-a az ország 1%-át képviselő birtokosok kezében, 18-20%-a a lakosság 75-80%-át megtestesítő paraszti réteg kezében volt. Az utóbbi réteghez tartozik mindenki, akinek nincs polgári foglalkozása. Mivel 4-5 katasztrális hold nem képes egy családot eltartani, a kisbirtokosok kénytelenek voltak földmunkásnak állni, hogy fenntarthassák a családjaikat. Azonban sokszor eladósodtak, így meg kellett válni a földjeiktől és cselédeknek álltak. A nemesi birtokok azonban megmaradtak. A szegényparaszti rétegek körében szociális feszültségek alakultak ki, amire megoldást kellett találni. Az első próbálkozás a földreform kialakítására, a Károlyi-féle földreform az 1919.évi 18-as néptörvény volt, mely a 100kh-nál nagyobb birtokokat szerette volna felosztani. A másik a Nagyatádi Szabó István féle földreform volt 1924-ből, melynek célja, hogy a háború áldozatának családjait, főhivatású mezőgazdák művelésre alkalmas birtokát, olyan mezőgazdasági munkásokat akiknek nincs földjük, továbbá a tiszteket, hivatalnokokat és a közszolgálatból elbocsájtott alkalmazottakat mezőgazdasági földhöz jutassa. A Darányi Kálmán féle földreform 1936-ból a nem művelt földeket elvette volna a tulajdonosoktól és az állam tulajdonába adta volna, aki haszonbérbe adta volna a nincstelen családoknak művelésre. Továbbá a kisbirtokok megtartását szorgalmazta, mert egy családi munkaerőn alapuló birtokrendszert akart létrehozni. Ezek azonban nem kerültek bevezetésre. Az első földreform az 1945.évi lett, melyet az 1945.évi IV. törvénycikk emelt jogerőre. A földreform kialakulásában szerepet játszott az 1917.évi földről szóló orosz dekrétum. Ez a kollektív földhasználaton alapuló orosz földhasználati viszonyoknál megfelelő volt, azonban a saját tulajdonra alapuló közép-kelet európai földhasználatnál a 11

12 földosztók politikai tőkevesztésével járt volna. Ezért más megoldást kellett keresni. Az 1945-ös földreform célja az volt, hogy átalakítsa a legitim földviszonyokat, úgy, hogy megszüntesse a nagybirtokrendszert, kiszélesítse a paraszti magántulajdont és kialakítsa a kisbirtoki struktúrát. Létrejött az állami földalap. Ennek értelmében a földbirtok tulajdonjoga, minden gazdasági eszközzel és felszereléssel együtt az államra szállt. Továbbá a megváltás ahol meg kellett különböztetni a teljes és a részleges megváltást. A 100 katasztrális holdat meghaladó úri birtokok már megváltásra kerültek. Továbbá 200 kh-ban lett megállapítva a paraszti birtok nagysága. Kisajátították a 10kh feletti erdőket, 20kh feletti szőlőket és gyümölcsösöket. A megváltás minden mezőgazdasági és nem mezőgazdasági ingóra és ingatlanra is kiterjedt. Az elkobzás játszott még nagy szerepet ebben az időszakban. Főként a háborús bűnösöktől, a hazaárulóktól, az állam ellenes szervezetek vezetőitől és a Volksbund tagnak nyilvánítottaktól vették el a földjeiket. A föld juttatása is sajátos módon zajlott. Az igényjogosultaknak tehermentes tulajdonba adták a telekkönyvileg bejegyzett földeket. Egy család 15 kh földterületet kaphatott maximum. Akik azonban nem jutottak földekhez, azokat csoportosan juttatták földhöz. Azonban ha valaki nem művelte a földjét két éven belül, azt bevonták és újra elosztották. Továbbá szabályzásra került az is, hogy mennyi területű földterületet kaphatott az adott igénylő. A földreform megteremtette, hogy a paraszti magántulajdon egy egyéni gazdasági forma legyen, mely a mezőgazdaságban elég domináns tényezővé vált. Azonban bizonyos korlátozó intézkedések is bevezetésre került a paraszti gazdaság ellen. Ilyen volt, mikor bevezetette az állam az előhaszonbérleti jogot, ami kiterjedt a nem tulajdonosa által bérelt terültekre is. Továbbá adásvételi engedélyhez kötötte a mezőgazdasági ingatlanokat. A kulákbirtokokat is korlátozta az állam és kényszerítette a parasztokat, hogy az államnak ajánlják fel földjeiket. Végül kialakították a termelőszövetkezeti gazdálkodást és a nagyüzemi táblák földrendezését. 10 Ezen intézkedések megalkotásával a termelőszövetkezetek nagy számban terjedtek el és a földtulajdonosokat a szövetkezetbe való belépésre kényszerítették. Három csoportja alakult ki a termelőszövetkezeteknek. Az első csoportban növénytermesztéssel foglalkoztak, amit saját földjeiken végeztek a tulajdonosok munkások bevonásával, de egyénileg zajlott a betakarítás. A második csoport, amikor a munkáltatokat szintén közösen végeztek, de már a föld egy része is közös lett. Az utolsó csoportban közös volt 10 CSÁK Csilla: A földtulajdoni-és használati viszonyok változása a nagybirtokrendszer megszűnésétől a rendszerváltás időszakáig In. Csák Csilla (szerk.) Agrárjog Novotni KIadó, Miskolc, o. 12

13 minden, hiszen közösen végezték a munkálatokat és a föld is közös volt. A terménybeszolgáltatást központilag határozták meg, mindig annyi terményt kellett beszolgáltatni, hogy a munkásosztály megélhetését tudják biztosítani. Majd az 1959.évi 7tvr-el bevezetésre került a termelőszövetkezetek szabályozása és a földbeviteli kötelezettségek is megerősítésre kerültek. A földtulajdont és a földhasználatot a közös háztartásban élő személyekhez kötötték és nem egy személyhez. Két évvel később a nagyüzemi táblákat is kialakították, valamint elvált egymástól a földhasználat és a földtulajdon. Az évi IV. törvény a földhasználati és a földtulajdoni viszonyokat próbált rendezni. A törvény célja, hogy a föld használója és tulajdonosa ugyanaz a személy legyen, amit a következőképpen próbált elérni. A szövetkezet részére kötelező megvételt írt elő a termelőszövetkezetek által használt földekre, öt évi részletfizetés ellenében. Köteles volt megváltani a termelőszövetkezet a földeket azoktól, akiknek tagsági jogviszonya megszűnt, illetve ha a tag meghalt és az örökös nem kívánt a tsz-be belépni. Lehetőség nyílt a tsz tagok által közösen művelt földek felajánlására, ami szintén lehetőséget biztosított a földek átvételére. Végül a tsz megvehette az államtól az állami tartalékterületeket is. Az 1976.évi 34 tvr a földjogot szovjet mindtára akarta átalakítani. Mindenekelőtt az állam primátusa volt az elsődleges, és a földek csak kivételes esetben kerülhettek magán és szövetkezeti tulajdonban. I évi I törvény A rendszerváltás előtti években az 1987.évi I törvény 11 volt meghatározó kicsiny hazánk számára, mely magáról a földről tartalmazott rendelkezéseket. Ez a törvény helyezte hatályon kívül a tartós földhasználat szabályozását. A törvény hatálya minden földre, épületre és egyéb építményre kiterjed, amely az ország terültén fekszik. Külön kiemelésre kerül a föld nemzeti kincseinek védelme, valamint a tanyaépülethez tartozó termőföld is. A tulajdonos az állam, a szövetkezet illetve jogi személy és magánszemély lehet. A tulajdonos lesz jogosult az ingatlan használatára, a hasznai szedésére, továbbá a terheket is maga viseli, illetve a károk megtérítése is az ő feladata. Birtokba adhatja az ingatlanát, és annak hasznait más által történő beszedésre átengedheti. De mindenekelőtt köteles rendeltetésszerűen használnia a földjét. A törvény kitér az állami, szövetkezeti és magántulajdonok szabályozására évi I. törvény a földről CompLex Jogtár, 2013.július

14 I.5.1. Állami tulajdon Az állami tulajdonban lévő földek tulajdonosa értelem szerűen az állam, ebből kifolyólag ő is fogja kezelésbe adni az ingatlant illetve visszavonni ezt a jogot. Ezen túlmenően az állam a szövetkezetnek használatba adhat földet. Az állami földek tulajdonosa mindig az lesz, aki jogosult az ingatlant kezelő állami szerv alapítására, és ezt a jogkört a helyi tanács végrehajtó bizottsága gyakorolja. A törvény megállapítja az állami tulajdonban lévő ingatlan kezelőjét is. Ez az állami szerv vagy a társadalmi szervezet lehet. A kezelő jogát az ingatlannyilvántartásba be kell jegyezni. Az ingatlan tulajdonjogát a kezelő átruházhatja a szövetkezetekre, gazdasági társulásokra és társadalmi szervezetekre. Viszont az ingatlan tulajdonjogát nem ruházhatja át jogi személyekre és magánszemélyekre, de a törvény ezen szabályozása alól enged kivételeket. I.5.2. Szövetkezeti tulajdon A szövetkezeti tulajdon esetén az államra, a szövetkezetekre, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásokra és társadalmi szervezetekre ruházhatja át a tulajdonjogot. Ugyanúgy, mint az állami tulajdonú ingatlanok esetén itt sem lehet jogi személyre és magánszemélyre átruházni a tulajdonjogot. Továbbá a törvény ugyan azon kivételeket engedni meg ezen rendelkezése alól mint az állami tulajdon esetén. Lehetőséget biztosít a törvény bérbe, haszonbérletre és használatba adásra is. I.5.3. Magánszemélyek tulajdona Magánszemélyek esetén a lakás, üdülő, lakótelek és az üdülőtelek tulajdonjogáról beszélhetünk. A termőföld tulajdonjogát úgy szerezhetik csak meg, ha hatezer négyzetméternél nem több tulajdonukban álló földjük van. Mindez valamennyi tulajdonszerzésre kiterjed, kivéve az öröklésre, elbirtoklásra és a ráépítésre. Amennyiben a magánszemély több tulajdonnal is rendelkezik köteles azt elidegeníteni. Mezőgazdasági szövetkezetbe bevitt föld esetén közös tulajdonba fog kerülni a föld használata, de a tulajdonos továbbra is az marad, aki a földet bevitte. A földet sem elidegeníteni, sem pedig megterhelni nem lehet. Amennyiben a tulajdonosnak művelésre alkalmas földje van, azt elcserélheti a mezőgazdasági szövetkezet művelésre alkalmatlan földjével, de ahhoz engedélyre van szüksége. 14

15 I.5.4 A földek megváltása A földek megváltása a következő képen történt ezekben az időkben, melyet a törvény szintén szabályoz. A közös használatban lévő földeket a szövetkezet akkor szerzi meg megváltással, ha annak tulajdonosa kilépett a szövetkezetből vagy kizárták, továbbá meghalt és az örököse kívülálló illetve maga a tulajdonosa kívülálló, de a földet szövetkezeti használatba adták. Azonban nem minden esetben van lehetőség megváltásra. Ha a szövetkezet tagjának, annak házastársának, élettársának vagy özvegyének a tulajdonában van a föld nincs lehetőség megváltásra, továbbá akkor ha idős személy tulajdonában van a föld és szövetkezeti használatba került a családtag beviteli kötelezettségei alapján, illetve akkor ha haszonélvezeti joggal terhelték meg vagy még fennáll. Abban az esetbe, ha a tulajdonos örökösét felveszik három hónapon belül a szövetkezetbe, akkor a tulajdonába kell adni a megváltott földet. A felajánlásra is lehetőséget biztosít a törvény kifejezetten a magánszemélyeknek, akik ingyenesen vagy térítés ellenében ajánlhatják fel vagy az államnak vagy a szövetkezeteknek az ingatlanjaikat. Ha az államnak kerül felajánlásra, akkor az állami szerv fog dönteni annak elfogadásáról. Ha a közös használatban van a föld a szövetkezettel, akkor csak a szövetkezetnek lehet felajánlani. A törvény itt is felsorolja, azokat az eseteket melyek esetén nem lehet elfogadni a felajánlást. Viszont akkor ha az államnak ingyenesen ajánlják fel a termőföldet azt köteles elfogadni. I.5.5. A külföldiek tulajdonszerzése A külföldiek tulajdonszerzése még másképp alakult, mint a jelenleg hatályos törvényünkben. Akkor szerezhetett csak külföldi jogi személy, illetve magánszemély tulajdonjogot ha a pénzügyminisztérium előzetesen jóváhagyta, de a megszerzésre is csere, ajándék vagy adásvétel útján volt lehetőség. Továbbá az engedélyt is csak az érdekelt minisztériumok egyetértésével lehetett megadni. Az a magánszemély aki jogellenesen külföldön tartózkodott annak a tulajdonjoga belföldi magánszemélyre szállt, illetve a tulajdonos halála esetén a törvényes öröklés szabályai léptek életbe. A tulajdonjog belföldi személyre való átszállása kérelem alapján történt melyet a közjegyzőnek kellett bejelenteni, aki lefolytatta az eljárást. Viszont ha nem indult eljárás a tulajdonos is kérhette az eljárás lefolytatást a jogellenes külföldi tartózkodástól számított egy éves határidő alatt. 15

16 I.5.6. Földhasználat Földhasználat tekintetében a törvény szövetkezeti közös használtról is rendelkezik. Közös használatba tartozik az a föld, ami eleve a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában van, földbeviteli kötelezettség miatt kerül közös használatba, vagy ingyenes, határidő nélküli földről van szó. Nagyrészt a szövetkezetre vonatkozó rendelkezések irányadóak a közös használatnál is. Abban az esetben, ha az adott szövetkezet megszűnik, egy másik szövetkezetbe fognak átkerülni a földek, viszont ha az átvevő az állam, akkor az állam tulajdonában marad. Használatba adhat földet az állam vagy a szövetkezet a főállású dolgozójának, de mértéke nem haladhatja meg a hatezer négyzetmétert. Ezt illetményföldnek nevezték. Aki viszont mezőgazdasági szövetkezet tagja volt szintén ingyenes földet kapott háztáji gazdálkodás céljára. Földek cseréjére is volt lehetőség, a mezőgazdasági nagyüzem kezelésében, illetve tulajdonában, hiszen földcserével alakították ki a művelésre alkalmas földterületet. Az eltérő földeknél a különbözetet meg kellett téríteni. Amennyiben a földcsere eredménytelen volt földrendezéssel kellett kialakítani a művelésre alkalmas földterületeket. A földrendezés csak a külterületekre terjedt ki. Amikor földrendezésre került sor úgy kellett kialakítani a földeket, hogy ne kerüljön hátrányos helyzetbe a nagyüzem. A magánszemélyeknek kellett kicserélniük a nagyüzemi táblán lévő földeket. Az elcserélt földek értékkülönbözetét itt is meg kellett fizetni. I.5.7. A földhasznosításról és a földvédelemről Földhasznosítás esetén köteles volt a föld használója a termőföldet hasznosítani, termékenységét fenntartani és gondoskodni a termékenység növeléséről. Ha mégis engedélyezték a művelési ágtól való eltérést, akkor csak azt a mezőgazdasági művelést folytathatta, amelyre engedélyt kapott. Abban az esetben, ha síkvidéki erdő felújítást vagy erdő művelési ág vonatkozásában más hasznosítást akartak alkalmazni külön engedélyre volt szükség a hatóságtól. Szinén külön engedély volt szükséges a gyümölcsös és szőlő telepítéséhez és kivágásához. Ahhoz, hogy a termőföldjét megvédje valaki szükség volt arra, hogy talajvédő művelést folytasson, megfelelő talajfedettséget biztosítson a káros hatások ellen, valamint tápanyag gazdálkodást is kellett folytatnia. Fontos volt, hogy a talajt megvédje a környezet káros hatásaitól, mindig a jó termőképességet biztosítsa a földjének. Külön engedélyekre van szükség, ha megváltoztatni szeretnék a termőföld rendeltetését. Szintén csak speciális esetben lehet megvalósítani a beruházást, hiszen csak gyengébb minőségű földeket lehet erre a célra 16

17 igénybe venni, és csak abban a különleges esetben vehető igénybe, ha az átlagosnál jobb minőségű a termőföld. Továbbá mindig a legkisebb területre kell korlátozni. Amennyiben a termőföldben károsodás következik be, akkor egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni. A törvény itt is felsorolja mely esetekben nem kell járulékot fizetni, illetve hogy mikor kell csak fél járulékot fizetni. Bizonyos esetekben a földhivatal földvédelmi bírságot is szabhat ki. Ez általában akkor fordul elő, ha a tulajdonosa nem hasznosítja a termőföldet vagy mulaszt, nem tartja be a környezetvédelmi előírásokat, károsítja a földet, engedély nélkül változtatja meg a művelési ágat. A bírságot évi egy alkalommal lehet kiszabni, ami ismételhető, valamint a bírság alól felmentést és kedvezményt nem lehet kiszabni. Ha földekkel kapcsolatban merültek fel ügyek, akkor első fokon az ingatlan fekvése szerinti illetékes földhivatal, másodfokon a megyei földhivatal volt jogosult eljárni, továbbá az ügyintézési határidő hatvan nap volt. Összességében megállapítható, hogy Európát az állampolgárral egybekötött földhasználat, illetve a katonáskodás egysége jellemezte, melyet a polisz rendszer alakított ki. Rómában vált ketté a földtulajdoni és a földhasználati réteg. A középkorban a földhasználat alapját a colonus rendszer képezte, tehát a földtulajdonos szolgálati kötelezettséggel tartozik. Ez a rendszer a feudumon alapuló földhasználat alapja. Keleten a földközösségi használat jellemző, a település adózik, összegyűjtik az adót, és a földeken a munkákat közösen végzik. Kelet Európában és a Balkánon nem alakult ki tulajdoni szemlélet, közösségekhez való kötődést jelent a föld. Ezek a pravoszláv (ortodox) vallást követő országok. Ezért Magyarországon az volt a cél, hogy a földhasználó a saját földjén gazdálkodjon. A Collon típusú szövetkezet nem vált meghatározóvá. Működőképességét tekintve az jellemezte, hogy kialakultak a szövetkezetek, a háztáji birtokra nézve termelési integráció mutatkozott. Tehát nem kellett a termék értékesítésével foglalkozni a parasztságnak, mert a termelőszövetkezet átvette tőle, és ki is fizette neki a vételárat. A rendszerváltás után a szövetkezetei rendszer megszűnt és a szövetkezet vezető rétege a saját kezébe privatizálta a földeket. A szövetkezetek Korlátolt Felelősségű Társasággá (továbbiakban KFT) és Részvénytársasággá (továbbiakban: Rt) alakultak át, 17

18 főszabályként az üzletrészek után csak egy szavazati jog illette meg a vezetőket, azonban KFT esetén ahány üzletrész volt annyi szavazati jog illette meg őket. Egy ilyen rendszerre kellett felépíteni a törvényeinket, azaz az 1994.évi LV. törvény a Termőföldről szóló törvényt és a 2003.évi CXXII. törvény a Mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényt. 18

19 II. Az 1994.évi LV. törvény jellegzetességei II.1. A termőföldtörvény megalkotásának kérdései A rendszerváltás után mindenki számára egyértelművé vált, hogy egy új földtörvényt kell alkotni, azonban felmerült egy-két vitás kérdés is. Az egyik ilyen volt, hogy földtulajdon megszerzése korlátozva legyen-e, vagy korlátlan maradjon, illetve további kérdés volt a földhaszonbérleti szerződés időtartalmának megállapítása is. Ezek azért voltak lényeges kérdések, mert az ország jövőjében nagy szerepet játszhattak. Ugyan is az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmünket már beadtuk és ha a tulajdonszerzés illetve a haszonbérletbe vétel korlátozva lett volna, akkor az sértette volna az Európai Unió alapokmányát. Mindezek alapján, tehát ha a külföldiek jogát korlátozzák a belföldi termőföldtulajdon szerzésekkel és haszonbérletbe vétellel szemben, akkor az sérti az alapokmányban rögzített szabadságjogokat és az a diszkrimináció tilalmával is ellentétes lesz. Más szemszögből nézve azonban sokan ellenezték azt, hogy a magyar termőföldek idegen, külföldi kézbe kerüljenek. Ebből a szempontból az Európai Unión belül is találunk olyan államokat, akik nem hagyják teljes mértékben földhöz jutni a külföldi állampolgárokat. Végeredményképpen a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok lettek meghatározók, melynek eredménye folytán az Országgyűlés megalkotta a termőföldről szóló évi LV. törvényt (a továbbiakban: Tft.). A törvény hatálya az ország területén található összes termőföldre kiterjed. A Tft. teljes körűségének köszönhetően meghatározta a termőföld fogalmát, mely fogalom a 3. a) pontja alapján az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván. 12 A törvény ezen túlmenően további fogalmakat is meghatároz. A termőföld tulajdonának megszerzését a törvény bármilyen jogcímen megengedni, azonban mégis csak kivételt szab bizonyos esetekre. Kivétel alatt az értendő, hogy ezeken a jogcímeken is elismeri a tulajdonszerzést, azonban az ilyen jogcímeken történő tulajdonszerzés nem tartozik a termőföldről szóló törvény hatálya alá, így annak szerzési korlátai sem évi LV. törvény a termőföldről 3. (a) pont CompLex jogtár in

20 vonatkoznak rá. Kivételek között nevesíti a törvényes öröklést, a ráépítést, az elbirtoklást, a kisajátítást illetve a kárpótlási célú árverésen szerzett tulajdonszerzést. 13 Csere útján történő tulajdonszerzésre is van lehetőség, abban az esetben ha a felek vállalják, hogy a termőföld tulajdonjogát kölcsönösen átruházzák illetve ha a csere által megszerzett földrész azonos településen fekszik a cserével megszerzett földdel, továbbá ha a cserélni kívánt föld azonos közigazgatási területen fekszik az egyik tulajdonos által bejelentett lakóhellyel. Ajándékozni is lehet a termőföld tulajdonjogát, de a törvény ezen esetben is meghatározza azt a kört, amelyben lehetőség van rá, ez a közeli hozzátartozó, a közalapítvány, az egyház, az önkormányzat, valamint az állam. 14 Itt kell meg megemlítenünk, hogy a évi 452 számú Bírósági határozat értelmében a törvény hatályba lépése előtt megszerzett földekre a termőföldre vonatkozó tulajdonszerzési korlátok nem vonatkoznak. A cserére és az ajándékozásra vonatkozó rendelkezéseket a 2008.évi XXXVI. törvény, a termőföldről szóló 1994.évi LV. törvény módosítása vezette be. Ennek oka az volt, hogy egyre többször kerültek kijátszásra az elővásárlásra vonatkozó szabályok, mely úgy tudott megvalósulni, hogy a Tft.-ben az elővásárlás csak adás-vétel esetén volt alkalmazható, de csere és ajándékozás esetén ez a jogintézmény nem jöhet szóba. Ebből kifolyólag a termőföld 1/1 tulajdonjogát illetve tulajdoni hányadát csere vagy ajándékozás jogcímén szerezhetik meg, az elővásárlásra jogosult személyek azonban nem élhetnek az elővásárlási jogukkal, hiszen az csak adásvétel, vételi ajánlat esetén gyakorolható. II.2. Belföldi személyek A belföldi magánszemélyek tulajdonszerzési korlátját jelentette a maximális 300 hektáros területi vagy 6000 aranykoronás értékbeli határ. Erről az adott személynek nyilatkoznia is kell, hogy ezt a határt nem lépte-e túl. A tulajdonjog megszerzésének korlátját jelenti még, hogy belföldi jogi személy akkor nem szerezhet tulajdont, ha a saját vagy közeli hozzátartozójával együtt a föld nagysága meghaladja a termőföld 1/4- ét vagy az 1000 hektárt, továbbá figyelembe kell venni a művelés alól kivett 13 Tft. 4 (1) bekezdés 14 Tft. 4 (3)bekezdés 20

21 földterületet is. De nem kell figyelembe venni a tanya 15 területén lévő termőföldet, ha az önálló ingatlanként van kialakítva és maximum 6000 négyzetméter a területe. Ez azt jelenti, hogy a 300 hektár vagy a 6000 aranykorona értékhatár meghaladható, ha a Tft. hatályba lépése előtt meglévő termőföldjét a kisajátítás folytán kapott kártalanítási összegből vásárolta meg vagy a közös tulajdonának a megszűnésével a tulajdonába került termőföldről van szó. 16 Majd a törvény a korlátokról is szól, oly módon, hogy cserére biztosít lehetőséget azoknak a magánszemélyeknek, akiknek már a törvény hatályba lépése előtt is a tulajdonukban volt a föld, maximum annak területnagyságáig illetve aranykorona értékéig cserélhetik el. Belföldi magánszemélyek esetén akkor haladható meg az előírt 300 hektáros vagy 6000 aranykorona értékben meghatározott termőföld tulajdonának megszerzése, ha a törvény hatályba lépése előtt az adott magánszemélynek a termőföldjét kisajátították és a kártalanítás összegéből vette a földet, valamint ha úgy került a személy tulajdonába a föld, hogy a közös termőföldtulajdon megszűnt. A belföldi jogi személyek és jogi személyiség nélküli más szervezetek főszabály szerint nem szerezhetnek termőföld tulajdonjogot. Kivételt jelentek ez alól a Magyar Állam, a közalapítvány és az önkormányzat minden korlátozás nélkül. Az egyháznak is biztosít lehetőséget jogi személy végintézkedése, tartási-és életjáradéki szerződés és ajándékozás alapján. Jelzálog-hitelintézet is szerezhet termőföldet, de itt egy időbeli korlátot és további korlátozásokat szab az 1997.évi XXX. törvény a jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény. Valamint aki július 27-ét megelőzően szerezte meg a termőföld tulajdonjogát szervezeti változással, társasági formaváltással, szétválással és egyesüléssel az is szerezhet még tulajdonjogot. Azért hoz egy külön bekezdést a törvény a szervezeti átalakulásokra vonatkozóan, mert a törvény hatályba lépése előtt a jogi személyek is szerezhettek földtulajdont, és ezen jogi személyek főként a szövetkezetek voltak. Később a szövetkezetek azonban gazdasági társaságokká alakultak át és a jogutód nem lett átvezetve az ingatlan-nyilvántartásba, 15 A település külterületén lévő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás) céljára létesített lakó-és gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó, legfeljebb 6000 négyzetméter területű föld együttese (Tft. 3 (b)pont) 16 Tft. 5. (6)bek. 21

22 mert a törvény ezt már tiltotta. Ezért próbálja a jelenleg hatályban lévő törvényünk ezt a csorbát módosítani. 17 II.3. A külföldiek tulajdonszerzése A külföldi magánszemélyek illetve jogi személyek főszabály szerint nem szerezhetik meg a termőföld tulajdonjogát. Azonban aki önálló vállalkozó és mezőgazdasági termelőként akar letelepedni Magyarországon illetve három éve lakik folyamatosan, jogszerűen az országban és folytat mezőgazdasági tevékenységet arra a belföldi magánszemélyekre vonatkozó szabályok lesznek a meghatározóak, de csak abban az esetben, ha a letelepedni kívánó az EU tagállamának vagy az EGT társult államának polgára. Külföldi személyek önálló ingatlant csak 6000 négyzetméter tanyaként szerezhetnek meg, de azt is úgy, hogy a termőföldnek nem minősülő ingatlanra vonatkozó szabályokat veszi alapul. Azt a tanyát mely önálló ingatlanként van fenntartva bármikor megszerezheti a külföldi személy. Annak a személynek, aki tagállami állampolgár hatósági igazolásokkal kell igazolnia a tulajdonszerzési feltételeket, és azt magánokirattal vagy teljes bizonyító erejű közokiratba foglalt nyilatkozattal vállalnia is kell. A hatósági igazolásnak tartalmaznia kell, hogy három éve jogszerűen tartózkodik az országban az adott személy, amit az idegenrendészeti hatóság igazol, benyújtotta a tartózkodás iránti kérelmét vagy a tartózkodását bizonyító engedélyét a letelepedési engedéllyel nem rendelkező, de tagállami állampolgárságú személy, továbbá a tulajdonszerzést megelőző három évben saját nevében és felelősségére végezte a mezőgazdasági tevékenységet az országban az adott személy, amit a mezőgazdasági igazgatási szerv igazol. A mezőgazdasági igazgatási szervnek - amik jelenleg a Kormányhivatalok Földművelésügyi Igazgatóságai - kell végeznie egy környezettanulmányt is. Ez után fogják nyilatkoztatni a tagállami állampolgárt. A kormány általános hatáskörű területi szerve, azaz a Kormányhivatal főigazgatója fogja megadni az engedélyt hosszas mérlegelések után, de csak akkor, ha a nem sért önkormányzati vagy egyéb érdekét a tulajdonszerzés. Bizonyos esetekben kötelező megadni az engedélyt ilyen, ha egy külföldi személy önálló vállalkozóként telepedik le az országban és szükséges az ingatlan szerzése a gazdasági tevékenység folytatásához. Védett természeti terület tulajdonjogát külföldi állampolgár nem szerezheti meg évi CXXIV. törvény vezette be XII. 30-tól hatályos 22

23 II.3.1. A szerződés érvénytelenségére irányadó szabályok Az olyan szerződés, amely a tulajdonszerzési korlátba ütközik semmis. Ha azonban mégis korlátozásba ütközne vagy ha a termőföld vagy a védett természeti terület meghaladná az előírt mértéket, akkor az ingatlanügyi hatóság járna el az okirat érvénytelenségére vonatkozó szabályok alapján. Semmisség esetén az ügyész is pert indíthat. Mikor a szerző fél tulajdonjogát bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba a félnek nyilatkoznia kell, hogy nem ütközik korlátok közé a tulajdonszerzés, mely valóságtartalma ellenőrizhető. II.4. A birtokmaximum kérdései Az 1994.évi LV. törvény kihirdetése előtt a köztársasági elnök a törvénytervezetet az Alkotmánybíróságnak küldte megvitatásra. Meg kellett vizsgálnia bizonyos paragrafusokat, hogy alkotmány ellenesek-e vagy sem. Többek között a birtokmaximumok is megvitatásra kerültek, tehát hogyan és milyen módon korlátozható a tulajdon. Abból kell kiindulni, hogy a termőföld mértékének és értékének korlátozása csak abban az esetben lenne alkotmányellenes, ha valamilyen alapjogot sértene. A termőföldet nevezhetjük egy véges jószágnak, aminek feltételként mondható, hogy jó állaga legyen, megfelelő kiterjedtsége és értéke. A termőföld megfelelő ára és a termőföld piaca még nem alakult ki, így a piac létrehozása és az ahhoz szükséges birtokszerkezet létrehozása nem alkotmányellenes. A határozatban megállapításra került, hogy olyan kis mértékben korlátozza a birtokmaximum a tulajdonos rendelkezési jogát, hogy az alkotmányos célhoz viszonyítva nem aránytalan. Nem terjed ki a tulajdonszerzésre a tulajdonhoz való alapjog, tehát a tulajdonszerzés joga nem minősül alapjognak és így nem is ütközik az alkotmányba 18. Megállapításra került az is, hogy nem tesz különbséget a Tft. a földszerzésre jogosult magánszemélyek között. Továbbá a piacgazdaságot és a szabad verseny tartalmi összetevőihez való vállalkozáshoz való alapjogot sem korlátozza aránytalanul a maximálás. Ebből kifolyólag senki sincs akadályoztatva az elől, hogy mezőgazdasági vállalkozó legyen. Magának a birtokmaximum kialakulásának az volt az oka, hogy egy egészséges birtokszerkezet évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 19 35/1994(VI.24.) AB határozat 23

24 kerüljön kialakításra, valamint amíg ki nem alakul a termőföld reális ára addig megakadályozzák a földbirtok koncentrációját. A földbirtok politika meghatározása a Kormány és az Országgyűlés feladata. Az Alkotmánybíróság csak akkor avatkozik be, ha kizárnák a piacgazdaság létét a földbirtok politikából vagy ha ésszerű indok nélkül korlátozna egyéb jogot. Az alkotmánybíróság az ésszerű indok fennállásához köti az átmeneti birtokmaximalizálást, tehát csak addig alkotmányos, míg fennállnak az ésszerű indokai. A külföldiek és a belföldiek megkülönböztetése az alkotmány alapján alkotmányellenese. Így jogosan merült fel az a kérdés is, hogy külföldi magánszemélyek és jogi személyek jogosan lettek-e kizárva a termőföld és a védett természeti terület tulajdonának megszerzése alól. A földtörvény azzal indokolja ezt a problémát, hogy a külföldi és a magyar földára között különbség lényeges és így a külföldiek egyre gyakrabban vásárolnak földeket Magyarországon. Ezt az indoklást az alkotmánybíróság is elfogadta, hiszen ésszerű indoknak vélte. Ugyan így a belföldi jogi személyek és jogi személyiség nélküli más szervezeteket is kizár a tulajdonszerzésből. Azonban a törvény mentesít bizonyos szervezeteket a főszabály alól, amit pozitív diszkriminációnak nevezhetünk. Ezt azonban alkotmányosan elfogadhatónak tekinthetjük. Dr. Sólyom László 20 alkotmánybírónak van egy párhuzamos indoklása a határozathoz, melyben kifejti, hogy egyetért azzal, hogy nem alkotmányellenes a birtokmaximumok szabályozása, a külföldiek és a jogi személyek kizárása sem a termőföld tulajdonszerzésből. Arra világít rá, hogy mindig az adott helyzetet kell vizsgálni és az alapján tudjuk eldönteni, hogy alkotmányellene vagy sem az adott jogalkotói döntés. Ennek bizonyítására az Emberi Jogok Európai Egyezményét említi, mely csak a megszerzett tulajdonra biztosít védelmet. Míg a német alkotmány szerint mező-és erdőgazdálkodási ingatlant csak mező-és erdőgazdaságnak lehet eladni, addig az amerikai Legfelsőbb Bírósági gyakorlat szerint a meglévő vagyoni értékek kerülnek alkotmányjogi védelem alá. Választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a nem alapjogok miként kaphatnak mégis alkotmányjogi védelmet. Mindezt a földtörvényre nézve azt takarja,hogy akinek már van földtulajdona, csak annak a személynek lehet tulajdonjogi sérelme, aki tulajdont kíván szerezni rá még nem vonatkozik a tulajdonjogi védelem. A 20 35/1994(VI.24.) AB határozat 24

25 Ftv. korlátozza ugyan a szerződési szabadságot, de aki földtulajdonos egy normális alapjogi védelmet kell kapnia, azonban aki még nem tulajdonos egy általános alapjogi védelemben fog részesülni. A birtokmaximumok esetén a szerzőképesség és a szerződési szabadság ésszerűségéből kell kiindulnunk. Arra a kérdésre, hogy a birtokmaximum alkalmatlan-e a törvényhozó céljának az elérésére, arra az országgyűlés fog választ adni. Dr. Kilényi Géza alkotmánybíró megfogalmazott egy különvéleményt, melyben a belföldi jogi személyek tulajdonszerzését vizsgálva megállapítja, hogy önkényes és alkotmányellenes a jogi személyek kizárása a tulajdonszerzésből. Szerinte a diszkrimináció tilalma a jogi személyekre is egyaránt kiterjed, és hivatkozik az Alkotmánybíróság azon megállapítására is, hogy megengedhetetlen a megkülönböztetés alanyi és tárgyi tekintetben a személyek között. Véleménye szerint az, hogy a törvény nem engedi a föld tulajdonának megszerzését a jogi személyeknek csak azt eredményezni, hogy mind a belföldi, mind a külföldi jogi személyek a szerzési tilalmat megkerüljék. Példákon keresztül támasztja alá a meggyőződését, mely eredménye szintén az lesz, hogy ésszerű ok nélkül, önkényesen lettek megfosztva a jogi személyek a termőföldtulajdon szabad szerzésétől. Ezen különvéleményhez Dr. Szabó András alkotmánybíró is csatlakozott. Dr. Sólyom László alkotmánybíró különvéleménye, mellyel én is egyetértek az, hogy azért lettek kizárva a külföldi jogi személyek a tulajdonszerzésből és a birtokmaximum is azért lett megállapítva, hogy ne lehessen kijátszani a törvényt. A Tft. által megengedett kivételeknek nincs ésszerű indoka, hiszen a szerzésre jogosult személyek is felhasználhatják szerzési képességüket más földszerzési képességüktől megfosztott személyek tulajdonszerzésére. II.5. Zsebszerződések Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt a külföldiek nem szerezhettek termőföldtulajdont. A csatlakozás után azonban lehetőség nyílt a tulajdonszerzésre a tagállami állampolgároknak abban az esetben, ha betartotta a belföldi jogi személyekre vonatkozó szabályokat, önálló vállalkozó volt, továbbá mezőgazdasági termelőként akar Magyarországon letelepedni, és három éve jogszerűen lakik az országban és folytat 25