Délkelet-Európa és Magyarország migrációs trendek

Átírás

1 Délkelet-Európa és Magyarország migrációs trendek Háttéranyag Sajtótájékoztató, május 22. Délkelet-Európa és az elvándorlás az eddigi SEEMIG elemzések alapján A délkelet-európai térség az európai, észak-amerikai és oroszországi migrációs rendszerek egyik fő migrációs kibocsátója. A világbank adatai szerint több mint 17 millió térségbeli állampolgár élt ben hazáján kívül, több mint felük Európában (Oroszországot és Törökországot leszámítva). A legnagyobb migrációs célpontok Németország, Olaszország és Spanyolország. Oroszországban több mint négymillión, Törökországban félmillióan, míg az USA-ban 1 millió háromszázezren élnek. A kibocsátást tekintve abszolút értelemben Olaszország, Románia és Ukrajna vezet, lakosság arányosan viszont Albániát, Moldáviát és Romániát hagyják el a legtöbben. Németország a térségben fontos célpont lett a térség államaiból kivándorlók számára. Úgy is fogalmazhatunk nagy a versengés a migráns csoportok (beleértve a magyar állampolgárokat is) között a németországi helyekért, de a dinamika eltérő. Az Ausztriából, Horvátországból, Moldáviából, Albániából vagy Ukrajnából érkezők száma már nem emelkedik, a Magyarországról és Szlovákiából érkezőké lassan nő, a Szerbiából és Romániából jövőké viszont megugrott az utóbbi években. Külföldiek száma Németországban Magyarország Összes külföldi Albánia Ausztria Bulgária Görögország Magyarország Moldávia Románia Szerbia Szlovákia Szlovénia Ukrajne Külföldiek összesen Expon. (Magyarország) Forrás: Német Statisztikai Hivatal, 2013

2 Ezer főre jutó migránsok száma A térség egyre inkább függ gazdaságilag a vándorlók hazaküldött pénzétől. Albánia és Moldávia ebből a szempontból világviszonylatban is nagyon erős függésben van: a Világbank adatai szerint náluk a bruttó hazai termék több mint tíz százalékára tehető a vándorlók által hazaküldött pénz. A térség demográfiai szempontból is átalakult és relatíve alacsony termékenységű térséggé alakult, ahol az öregedés folyamata ezért viszonylag gyors. Hosszú távú migrációs fejlődésüket tekintve a térség országai három mintát mutatnak: 1. Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Görögország és Magyarország a múlt század ötvenes és a hatvanas éveiben még alapjában elvándorló országok voltak, és ezután váltak olyan országgá, amelyek egyre nagyobb számban fogadtak bevándorlókat és a vándorlási egyenleg tekintetében már befogadó országokká váltak. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ezek az országok nem bocsátanak ki nagy számban migránsokat más országokba (a Német Statisztikai Hivatal szerint csak Németországban több mint félmillió olasz állampolgár élt 2011-ben és majdnem háromszázezer görög). Mindeközben ezek az országok nagyszámú bevándorlót fogadtak többek között Romániából és Albániából vagy éppen Észak-Afrikából. A csoport jellemzője, hogy a világátlaghoz képest jövedelmi viszonyai relatíve jók, és a térség más országaihoz viszonyítva meg tudta őrizni iparát (kisebb volt az esés még a volt szocialista államok között is), illetve szolgáltatói ipara erős. Magyarország ebben a kategóriában egy viszonylag alacsony intenzitású országot képvisel és lehet, hogy a felgyorsuló elvándorlás miatt az elvándorló egyenlegű országok közé fog kerülni. Ennek részletesebb elemzését lásd lentebb. Nettó migráció a bevándorlóvá váló országokban, Ausztria Csehország Görögország 2 Magyarország 0 Olaszország Szlovénia Szlovákia -4-6 Év Forrás: World Population Prospects, 2010-es revízió 2

3 1000 főre jutó migránsok száma 2. Bulgária, Románia, Albánia és Törökország az elmúlt hatvan évben mindvégig elvándorló ország maradt, sőt ez a tendencia a kilencvenes években felerősödött. A térség ezen országai már jobbára a világátlag alatti térségnek számítanak jövedelmi szempontból. A szocialista államok elvesztették iparuk nagy részét, időlegesen megnőtt az agrárgazdaság jelentősége, ami mind a migrációs nyomás irányába mutat. Albánia és Bulgária egy milliónál több állampolgárt vesztett, míg Románia majd három milliót. Törökország egyre inkább kikerül ebből a csoportból és mind jövedelmi, mind migrációs szempontból átalakul, illetve a balkáni térség egyik fő befogadó államává válik. 5 Nettó migráció a kivándorló országokban Év Albánia Bulgária Románia Törökország Forrás: World Population Prospects, 2010-es revízió 3

4 1000 főre jutó migránsok száma 3. A volt szovjet tagállamok egy része másik történeti pályát futott be és valamikor bevándorlói egyenlegből átalakultak nagyon komoly kivándorlással küszködő országgá. Ukrajna vesztesége elérheti a hat és félmillió főt, a Magyarországnál jóval kisebb méretű Moldávia és Grúzia vesztesége több mint egy millió fő. A volt szovjet térség kisebb délkelet- európai országai Oroszország és az Európai Unió együttes vonzereje (határtérségről van szó), valamint a helyi ipar és gazdaság összeomlása nyomán bekövetkező katasztrofális pozícióromlás miatt ezen államok migrációs és más szempontból is függésbe kerültek. Azerbajdzsán és részben Örményország kivétel lehet ez alól. 20 Nettó migráció a kivándorlóvá váló országokban, Moldávia Örményország Grúzia Ukrajna Azerbajdzsán Forrás: World Population Prospects, 2010-es revízió Melegh Attila, SEEMIG projektvezető melegh@demografia.hu 4

5 Magyarország: változó összetételű bevándorlás, fokozódó elvándorlás Magyarországon a nemzetközi migrációs folyamatokat tekintve az utóbbi években két fontosabb változás figyelhető meg. 1. Változás a bevándorlók összetételében A bevándorlók száma Magyarországon az EU-s csatlakozást követő enyhe emelkedés óta évi ezer fő körül mozog (eltekintve a évi kiugróan magas, több mint 35 ezer fős számtól). Az állampolgárság szerinti összetételük azonban 2005-től változóban van: a szomszédos országokból érkező és zömében magyar nemzetiségű bevándorlók aránya az utóbbi években egyre inkább mérséklődik. Az ezredfordulót követően a négy szomszédos országból (döntően Romániából, továbbá Ukrajnából, Szerbiából, és kis mértékben Szlovákiából) érkező bevándorlók együttes aránya a 70%-ot is meghaladta, a legfőbb kibocsátó ország, Románia, a bevándorlók 50 57%-át adta. Ezzel szemben folyamatosan csökkenő arányuk következtében 2011-ben már csupán a bevándorlók 40%-a érkezett a négy szomszédos országból, és mindössze 26%-uk Romániából (1. ábra). Ez az arány a jövőben feltehetően tovább csökken, mivel a 2011-től életbe lépett állampolgársági törvény következtében már számos új magyar állampolgár él a szomszédos országokban, akik Magyarországra költözésük esetén sem számítanának bevándorlónak. Ezzel együtt az EU15-ből bevándorlók aránya (és száma is) növekedett: míg az ezredfordulón 10% alatti volt, majd a 2005-ös csúcsérték (30%) után is visszaesett, 2009-től már folyamatosan 20% feletti. A régi EU-tagországokból érkezők mintegy fele 2005 óta német állampolgár, arányuk az utóbbi években elérte a 10%-ot az összes bevándorlón belül. Bár összességében a világ minden részéről és több mint száz országból érkeznek bevándorlók Magyarországra, jelentős részük néhány fő kibocsátó országból származik és 2007 között a 10 legfőbb kibocsátó országból érkezett az összes bevándorló 80 90%-a, majd 2008-tól arányuk folyamatosan csökkent, és 2011-ben már csak 66%-ot tett ki. Mindez a bevándorlók származási ország szerinti diverzifikálódását jelzi. Ugyanakkor a magyarországi bevándorlás európai összehasonlításban összességében továbbra is szerénynek mondható, mind a bevándorlók számát (2011-ben fő), mind az ezer lakosra számított arányát (2,2) tekintve. 1. ábra. A bevándorlók megoszlása a főbb állampolgársági csoportok szerint, % 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% más ország Kína EU15 (Németo. nélkül) Németország Szlovákia Szerbia Ukrajna Románia 0% Forrás: Demográfiai évkönyv,

6 2. Növekvő elvándorlás A másik változás a kivándorlásban tapasztalható. Magyarország 2004-es EU-s csatlakozását csak kismértékben követte a kivándorlás fellendülése, jelentős változást a 2000-es évek vége hozott, amikor a gazdasági válság következtében növekedni kezdett az országot elhagyók száma, majd az EUs munkaerő-piacok teljes körű megnyitásával az elmúlt években a folyamat felgyorsult (2. ábra). A hivatalos hazai statisztikában megjelenő kivándorló magyarok száma azonban továbbra is messze elmarad a tükörstatisztikák adataitól, bár a növekvő trendet ez is jelzi. A növekvő kivándorlás mellett visszavándorlás is van, melynek pontos nagysága nem ismert, még ha vannak is olyan vélemények, hogy a távozók jelentős része hazatér. A legfőbb célország, Németország esetében viszont látható, hogy a visszatérők aránya (az adott évben kivándorlókhoz képest) 2009 után jelentősen csökkent (3. ábra). A visszatérések ellenére a tükörstatisztikák, vagyis a fogadó országokban bevándorlóként regisztrált magyar állampolgárok száma alapján a magyarországi kivándorlás 2000-es évek végétől tapasztalható növekedése az utóbbi években felgyorsult. Az európai tükörstatisztikákban magyar állampolgár szerepel bevándorlóként. Ez az Eurostat adatbázis azonban nem tartalmaz adatokat néhány kiemelten fontos célországról. Ha a legfrissebb Eurostat adatokat, illetve az abban nem szereplő fő célországok (Németország, Ausztria és az Egyesül Királyság) saját adatait összesítjük, akkor becslésként elmondható, hogy 2012-ben mintegy 230 ezer hivatalosan bejelentett magyar állampolgár élt az európai országokban: egyharmaduk Németországban, egyötödük az Egyesült Királyságban, 13%-uk Ausztriában (4. ábra). Ez két és félszerese a évi létszámuknak. Fontos kiemelni, hogy ezek az adatok nem tartalmazzák a hivatalosan nem bejelentett kint tartózkodókat, valamint azokat a kivándorlókat sem, akik már megszerezték az adott ország állampolgárságát. Továbbá az összesítés csak az európai, egészen pontosan az Európai Gazdasági Térség országaira korlátozódik, és nincsenek benne az Európán kívüli országokban (USA, Kanada, Oroszország), vagy az Izraelben élők. Az egyes európai országokban élő magyarok számának változása 2001 és 2012 között jól mutatja, hogy a hagyományos célországok mellett számos új célországban is (Egyesült Királyság, Spanyolország, Olaszország, Hollandia) jelentős volt a növekedés (5. ábra). A évi népszámlálás szerint 143 ezer magyar állampolgár élt egy évnél hosszabb ideig külföldön október 1-jén (további fő pedig egy évnél rövidebb ideig). Ez a szám a külföldön élők minimum létszámának tekinthető (KSH 2013), ugyanis a népszámlálás nem alkalmas arra, hogy a már távozott (kint lévő) népesség számát pontosan meghatározza. A kivándorlás mérésével a legtöbb kibocsátó ország küszködik, ezért a SEEMIG projekt egyik célkitűzése az erre alkalmas új módszerek fejlesztése. 6

7 ábra. A Magyarországról kivándorló, illetve az európai (EGT) országokba bevándorló magyar állampolgárok száma, Fő Európai országokba bevándorló magyar állampolgárok (tükörstatisztikák alapján) Kivándorló magyar állampolgárok (a magyarországi statisztika alapján) Forrás: Eurostat adatbázis (2013), re kiegészítve a német és az osztrák statisztikai hivatalok adataival; Demográfiai évkönyv, 2011; (saját adatgyűjtés). Megjegyzés: 2006-tól az összesítésben nem szerepelnek az Egyesült Királyság, 2010-től Hollandia adatai re becsült érték a Németország előzetes adata (Destatis), valamint a többi ország 2011-es adatai alapján. 3. ábra. A Németországba bevándorló magyarok száma és a hazatérők aránya, Fő ,4 83,3 84,9 87,4 78,4 75,3 69,9 58,7 52, % Németországba bevándorlók száma Németországból hazatérők aránya Forrás: DESTATIS (2013). 7

8 4. ábra. Az európai (EGT) országokban bevándorlóként tartózkodó magyar állampolgárok (230 ezer fő) megoszlása, 2012 más országok 13,8% Németország 34,4% Hollandia 3,4% Olaszország 3,4% Írország 3,5% Svájc 3,5% Spanyolország 4,2% Ausztria 13,3% Egyesült Királyság 20,5% Forrás: Eurostat adatbázis (2013), kiegészítve Ausztria (Statistik Austria) és az Egyesült Királyság (Annual Population Survey) 2011-es adataival. 8

9 5. ábra. Az egyes európai országokban bevándorlóként tartózkodó magyar állampolgárok száma, 2001 és 2012 Németország Egyesült Királyság Ausztria Spanyolország Svájc Olaszország Hollandia Svédország Belgium Dánia Fő Forrás: Eurostat adatbázis (2013), kiegészítve az osztrák statisztikai hivatal adataival, és az Annual Population Survey (Egyesült Királyság) adataival (saját adatgyűjtés). További részletek a SEEMIG projekt keretében készülő magyar országtanulmányban olvashatók (várhatóan június elején). Gödri Irén, migrációs szakértő godri@demografia.hu 9

10 Hogyan tudhatunk meg többet a kivándorlókról? Kísérleti jellegű kivándorlókutatás a SEEMIG keretében A kivándorlókról való adatgyűjtés legfontosabb akadálya, hogy ritka, térben szétszórt csoportot alkotnak miközben nincsen róluk egységes nyilvántartás. Emiatt nehéz a csoportból ún. reprezentatív mintát venni, vagyis kiválasztani belőlük egy olyan alcsoportot, amely főbb tulajdonságai alapján kellően hasonlít a külföldön élő magyarok sokaságának egészére. A probléma kezelésére a szakirodalomban többféle megoldási kísérlet ismert (internetes adatgyűjtés, hólabdás módszerek stb.) mindegyik rendelkezik előnyös tulajdonságokkal és szenved kisebbnagyobb hiányosságoktól. A SEEMIG-ben alkalmazott, ugyancsak kísérleti jellegű megoldás közvetett módon célozza meg a migránsok elérését, mégpedig egy viszonylag nagy elemszámú 1, országosan reprezentatív adatfelvétel, a Munkaerő felvétel (MEF) mintáján keresztül. A MEF negyedéves felvétele során megkeresett háztartások közül azokban, ahol legalább egy 15 és 74 év közötti személyt találtak a kérdezőbiztosok, megkérdezték azt is, hogy van-e olyan személy, aki az adott háztartásból költözött külföldre, vagy pedig él-e a háztartástagok valamelyikének testvére külföldön. Az ilyen módon beazonosított elvándoroltakról aztán lekérdeztek néhány alapvető adatot, valamint elérhetőséget kértek hozzájuk. Ennek megfelelően a SEEMIG migráns felvétel célsokaságába azok a éves migránsok tartoznak, akiknek van Magyarországon élő (15-74 éves) testvére vagy úgy vándoroltak külföldre, hogy korábbi háztartásuk legalább egy (15-74 éves) tagja itthon maradt. Ez az elsődleges adatgyűjtés 2013 januárja és áprilisa között zajlott. Az adatok feldolgozása jelenleg is folyik, számszerű eredményekről nem tudunk beszámolni, csupán arról, hogy az eddigiek alapján mennyiben tekinthető sikeresnek a felvétel, és hogy milyen eredményekre lehet belőle számítani előre láthatóan ez év júliusára. Az elsődleges adatfelvétel alapján egy nagyobb és egy kisebb kivándorló minta alakul ki. A nagy SEEMIG minta mindazokat a külföldön élő személyeket tartalmazza, akik a felkeresett háztartásokkal a fent leírt módon meghatározott kapcsolatban állnak, és a kutatás részvevői róluk beszámoltak. Ez a minta mintegy főt tartalmaz, akikről tehát közvetett módon (hazai ismerősük révén) tudunk bizonyos adatokat. E minta elemzésével megállapítható lesz: - a célsokaságon belül a külföldön élők száma; - a csoport megoszlása a következők szerint: nem; életkor; állampolgárság, utolsó magyarországi lakóhely; célország; elvándorlás időpontja; tervezett hazatérés; Magyarországi látogatások gyakorisága; anyagi támogató kapcsolat magyarországi háztartással. A második adatfelvétel alapjául szolgáló kisebb SEEMIG minta mindazokat a külföldön élőket tartalmazza, akik bekerültek a nagy SEEMIG mintába, és a.) a MEF kutatás résztvevői elérhetőséget ( cím, telefonszám stb.) adtak meg hozzájuk, vagy b.) a MEF kutatásban részt vevő ismerőseik által hozzájuk eljuttatott SEEMIG válaszadói kártyával weboldalunkra bejelentkeznek, és ott kitöltik a kérdőívet. 1 Mintegy 27 ezer válaszadó háztartásban évente négyszer, nemzetközi standardok alapján zajló adatfelvétel, melynek fókuszában a munkaerőpiaci részvétel áll. 10

11 KSH Munkaerő-felvételben felkeresett háztartások A háztartásból külföldre költözött / külföldön dolgozó személy NAGY SEEMIG MINTA kb fő Valamelyik háztartástag külföldön élő / külföldön dolgozó testvére VAN ELÉRHETŐSÉG Elérhetőséget ( címet, vagy telefonszámot) kaptunk a külföldön élő / dolgozó személyhez. kb. 500 fő NINCS ELÉRHETŐSÉG Nem kaptunk elérhetőséget, SEEMIG válaszadói kártyát hagytunk és várjuk a honlapos regisztrációt. kb. 800 eset KIS SEEMIG MINTA? FŐ KIS SEEMIG MINTA A minta esetleges bővítése? FŐ RDS segítségével. Online és telefonos kutatás lefolytatása a MEF-mintához kapcsolódó elvándorlók körében. 11

12 A kutatás második fordulójának eredményessége szempontjából kulcsfontosságú, hogy ez az utolsó csoport minél nagyobb legyen, vagyis hogy azokból a háztartásokból, ahol kérdezőbiztosaink SEEMIG válaszadói kártyát hagytak, a háztartástagok eljuttassák a kártyát (vagy a rajta szereplő kódot és web-címet) a külföldön élő ismerősüknek, ők pedig kitöltsék a kérdőívet. A második adatfelvétel tehát közvetlenül a külföldön élők körében zajlik, vagyis első kézből gyűjt majd adatokat külföldre költözésük okáról, a külföldön szerzett tapasztalataikról és hazatérési szándékukról. A tervek szerint május végén kezdünk en és telefonon keresztül kapcsolatba lépni a mintánkba került kivándorlókkal miközben folyamatosan várjuk a SEEMIG kártyával bejelentkező vizsgálati személyeket is. Mivel a jelenlegi adatok fényében kérdéses, hogy elemzéseinkhez kellő számú válaszadó osztja-e meg velünk tapasztalatait, terveink között szerepel a minta esetleges tovább-bővítése is. Erre olyan módszert kellett választanunk, amely megőrzi a kiinduló mintánknak reprezentativitási tulajdonságait. A módszertani-statisztikai szakirodalom szerint erre az ún. Respondent Driven Sampling (magyarul Válaszadó-vezérelt mintavétel) nyújt lehetőséget. Ennél a módszernél minden kérdezettet megkérünk arra, hogy segítsenek nekünk kapcsolatba lépni további migráns személyekkel, hogy aztán tőlük, majd így tovább az ő migráns ismerősüktől is lekérdezhessük a kérdőívünket. Amennyiben erre kellő hajlandóságot tapasztalunk a mintában, úgy vizsgálatunk a nyár végétől egy újabb hullámmal folytatódhat és tovább pontosíthatjuk ismereteinket arról, hogy kik, miért és milyen tervekkel hagyták el Magyarországot. Blaskó Zsuzsa, kutatásvezető blasko@demografia.hu 12

13 A SEEMIG projekt Managing Migration and its Effect in South East Europe Transnational Actions Towards Evidence Based Strategies A migráció és a migrációs hatások kezelése Délkelet Európában Határokon átnyúló együttműködés a tényeken alapuló stratégiákért A SEEMIG stratégiai projektet ( ) a KSH vezeti és a South East Europe Programban az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósul meg. A SEEMIG célja Délkelet - Európa hosszabb távú migrációs, humán erőforrás és demográfiai folyamatainak megértése, hatásuk vizsgálata a munkaerőpiacon, valamint a nemzeti és regionális gazdaságokban. A projekt átfogó célkitűzése, hogy támogassa a közszférát a közpolitikai tervezésben és stratégia-alkotásban. A projekt időtartama: június november 30. A projektben résztvevő országok A SEEMIG széleskörű partnerségre épít. A közreműködő partnerek köre 8 ország (Ausztria, Bulgária, Magyarország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) kutatóintézeteire, egyetemeire, statisztikai hivatalaira, valamint helyi önkormányzataira terjed ki, további három ország (Albánia, Grúzia, Ukrajna) pedig megfigyelő státuszú partnereket delegált a projektre. A projekt főbb tevékenységei A hosszú távú migrációs, demográfiai, munkaerő-piaci és humán tőke folyamatok elemzését és mérését megalapozó fogalmi háttér kialakítása. Történeti ország-profilok megalkotása, amelyek segítségével áttekinthetjük az eddigi tendenciákat, kitapinthatjuk a folyamatok mögött meghúzódó mechanizmusokat, valamint megvizsgálhatjuk, hogy milyen folyamatokra számíthatunk a jövőben. A meglévő adatbázisok áttekintése után egy koherensebb, határokon átívelő migrációs és migrációs folyamatokkal összefüggő kapcsolatos délkelet-európai adatbázis létrehozása. A kivándorlásra vonatkozó új típusú adatok gyűjtése Magyarországon és Szerbiában, innovatív kutatási módszerek segítségével. Népesség-előreszámítások áttekintése, és Magyarországon valamint Szlovákiában új előreszámítások elvégzése, amely bemutatja, hogy a migrációs folyamatok milyen hatással lesznek Délkelet-Európa társadalmaira. Előrejelzési technikák (ún. foresight exercise) segítségével helyi, regionális és nemzeti szintű stratégiák kidolgozásának elősegítése. Helyi, regionális és nemzeti szintű közigazgatási szereplők és politikai döntéshozók segítése a migrációs folyamatok kezelését célzó stratégiák kialakításában, valamint a hatékony adatgyűjtésben. 13

14 A Központi Statisztikai Hivatal látja el a projekt menedzsment feladatait. Bár a projekt egyes résztevékenységeiért egy-egy partnerszervezet felelős, az egymásra épülő munkafolyamatok sikeres megvalósításához a 27 partner folyamatos koordinációja szükséges. Projekt menedzsment: Központi Statisztikai Hivatal Munkacsoport vezetők: KSH Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) Bécsi Egyetem Földrajz és Regionális Kutatások Tanszék, Ausztria Informatikai és Statisztikai Intézet, Szlovákia Településfejlesztési Intézet, Trentói Egyetem, Olaszország Partnerek: Montana Önkormányzata, Bulgária Nemzeti Statisztikai Hivatal, Bulgária Pécs Megyei Jogú Város Harghita Megye Tanácsa, Románia Sepsiszentgyörgy Önkormányzata, Románia Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Románia Társadalomtudományi Intézet, Szerbia Kanjiža Önkormányzata, Szerbia Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala, Szerbia Turčianske Teplice Önkormányzata, Szlovákia Gazdaságkutató Intézet, Szlovénia Maribori Fejlesztési Ügynökség, Szlovénia Szlovén Tudományos Akadémia Kutatóközpontja, Szlovénia Társult partnerek: INSTAT, Albánia Belügyminisztérium, Magyarország Trento Tartomány, Olaszország Szlovén Köztársaság Munka-, Család- és Szociálisügyi Minisztériuma, Szlovénia Megfigyelő partnerek: Belügyminisztérium, Ausztria Tbiliszi Állami Egyetem, Grúzia Európai Migrációs Hálózat Magyar Nemzeti Kapcsolattartó Pont Visegrádi Statisztikai Társaságok, Magyarország Európai Integrációs Ügyekért Felelős Miniszterelnök-helyettesi Iroda, Szerbia Stratégiai Partnerség Központ, Ukrajna További információ: A SEEMIG a South East Europe Programme stratégiai projektje, amely az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósul meg. Az itt közölt tartalom a szerzők véleményét tükrözi és South East Europe Program nem felel a kiadványban szereplő információk bármilyen további felhasználásáért. 14