Ajánlás és gyakorlati útmutató felsőoktatási intézmények részére tudástranszfer tevékenységeik fejlesztéséhez

Átírás

1 Ajánlás és gyakorlati útmutató felsőoktatási intézmények részére tudástranszfer tevékenységeik fejlesztéséhez Debreceni Egyetem október

2 Bevezetés Az állami kutatószervezetek beleértve az egyetemeket és a gazdaság szereplői közötti szorosabb kapcsolat kulcsszerepet játszhat a tudásalapú társadalmat lendületbe hozó ötletek elterjedésének és felhasználásának elősegítésében, valamint a versenyképesség és az életszínvonal növelésében. A világ vezető felsőoktatási intézményei által diktált versenyben a hazai egyetemeket is ösztönözni kell arra, hogy a kutatási eredmények hasznosítása és a tágabb értelemben vett tudástranszfer által biztosított társadalmi és gazdasági előnyöket hatékonyan kiaknázzák. A tudástranszfer tevékenységek erősítését ösztönző, 2008-ban kiadott bizottsági ajánlás 1 (a továbbiakban: Bizottsági Ajánlás) mind tagállami, mind intézményi (egyetemi) szinten javaslatokat fogalmaz meg a tudásátadásra, az intézményi szellemitulajdon-kezelésre és a kutatási együttműködésekre vonatkozó politikákkal kapcsolatos elvek kialakításának tekintetében, ezért az ebben megfogalmazott ajánlásokat és gyakorlati irányelveket az útmutató készítése során is figyelembe vettük. Az állam szerepe a tudásáramlásban A Bizottsági Ajánlás kimondja, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tudásátadást valamennyi állami kutatóhely (egyetem) stratégiai feladatként határozza meg. Elvárásként fogalmazódik meg, hogy támogassák az egyetemek tudásátadással összefüggő teljesítményének és képességeinek fejlesztését, illetve segítsék elő az állami 1 A szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról április 10-én, C(2008) számon kiadott bizottsági ajánlás (Hivatalos Lap L 146, 05/06/2008 o ) 2

3 finanszírozású kutatásokból származó eredmények széles körű terjesztését, szükség szerint gondoskodva a szellemi tulajdon védelméről. A tagállamoknak a Bizottsági Ajánlásban megfogalmazott elveket érdemes alapul venni, amikor az állami kutatószervezetek általi tudásátadásra vonatkozó nemzeti irányelvet vagy szabályozást fogadnak el vagy korszerűsítenek, amikor kutatási együttműködési megállapodásokat kötnek harmadik országokkal, amikor a tudásátadást támogató más intézkedéseket hoznak, amikor új politikát vagy finanszírozási rendszert vezetnek be ezen a területen, vagy amikor alkalmazzák az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat. Ezzel párhuzamosan elvárás, hogy lépéseket tegyenek a Bizottság által kommunikált gyakorlati útmutató lehető legszélesebb körű végrehajtása érdekében akár a közvetlen, akár a kutatásokat finanszírozó nemzeti vagy regionális szervek által elfogadott szabályokon keresztüli alkalmazás útján. Az Ajánlás többek között az alábbi gyakorlati módszereket javasolja az államigazgatási szervek részére az egyetemi tudástranszfer tevékenységgel kapcsolatos teljesítmény és képesség növelésére: az egyetemek és az ipar közötti tudásátadás a tagállamban állami kutatásokat finanszírozó valamennyi szervezet számára stratégiai és gyakorlati prioritás legyen mind nemzeti, mind regionális szinten; az állami kutatószervezetek és az ott dolgozók kapjanak megfelelő forrásokat és ösztönzést arra, hogy részt vegyenek a tudásátadással kapcsolatos tevékenységekben; hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az állami kutatószervezetek könnyebben alkalmazhassanak képzett munkavállalókat (például technológiaátadási szakembereket), indítsanak a spin-off vállalkozások alapítását támogató programokat; 3

4 biztosítanak a szakemberek alkalmazására is kiterjedő állami forrásokat a tudásátadási tevékenységek, valamint a vállalkozásoknak az állami kutatószervezetek felé irányuló kötelezettségvállalásai finanszírozására; alakítsák ki az állami kutatószervezetek által a tudásátadás terén elért fejlődés nyomon követéséhez és elemzéséhez szükséges mechanizmusokat; például kérjék fel ezen intézményeket éves jelentés készítésére. Az Ajánlás szerint tagállami szinten érdemes kijelölni azt a nemzeti kapcsolattartási pontot, amelynek feladatai közé tartozik az állami kutatószervezetek és a magánszféra közötti tudásátadásra vonatkozó intézkedések összehangolása. Úgy véljük, valóban szükséges lenne egy olyan szervezetet kijelölni a tudásátadással kapcsolatos intézkedések összehangolására, amely jelentős tapasztalatokkal rendelkezik az innováció és az innovációt fejlesztő finanszírozások területén, valamint széleskörű nemzetközi kitekintéssel és kapcsolatrendszerrel bír. Tekintettel eddigi tapasztalataira, kapcsolatrendszerére a Nemzeti Innovációs Hivatal alkalmas lenne nemzeti kapcsolattartási pontként és akkreditációs szervezetként működni. Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 A fent említett bizottsági ajánlás elvei a Befektetés a jövőbe: Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 c. dokumentum társadalmi konzultációra készített tervezetében üdvözlendő módon visszaköszönnek. A stratégia három fő elem köré rendeződik: a tudás előállítása, a tudás felhasználása, és közöttük a tudás áramlása, azaz a tudástranszfer alkotják a stratégia alappilléreit. A tudás áramlásához kapcsolódóan a dokumentum rögzíti, hogy a közfinanszírozású akadémiai és felsőoktatási intézmények, valamint a vállalati szektor közötti, a mainál jóval erősebb együttműködés és tudástranszfer szükséges, ez a záloga ugyanis annak, hogy az új tudás valóban beépül a vállalkozásokba, és az újdonság valóban eljut a fogyasztóig. 4

5 A tudástranszfer tevékenységekhez kapcsolódóan a stratégia helyzetelemzése erősségként említi az egyes szegmensekben erősödő egyetemi-vállalati együttműködéseket, azonban gyengeségként jelentkezik az, hogy nem kapnak a kutatásban kellő hangsúlyt a piacitársadalmi igények/elvárások, nem hatékonyak a technológiatranszfer folyamatok, és a spinoff folyamatokat is számos szemléletbeli-intézményi tényező hátráltatja. A fentiek tükrében lehetőségként kínálkozik a gazdasági-társadalmi igényeket jobban kielégítő vállalkozó egyetemek kialakulása és a párbeszéd erősítése az egyetemek és a vállalatok között, melyek azonban megfelelő intézményi támogatás és kiszámítható, támogató jogi környezet nélkül nem, vagy nem elégséges hatásfokkal valósíthatók meg. A stratégia a tudásáramlás, a tudás- és technológiatranszfer hiányosságait is feltárta: ha a tudástranszfer intézményei és szervezetei gyengék, vagyis nem képesek a gazdaság számára is felhasználható módon közvetíteni a kutatás-fejlesztés során teremtett tudást, akkor olyan szűk keresztmetszet alakulhat ki, ami önmagában is megnehezíti a magasabb hozzáadott érték előállítást, tágabb értelemben az ország gazdasági felzárkózását. A nemzeti innovációs rendszer alapját a tudásbázisok képezik (az egyetemi-akadémiai, a versenyszféra és a non-profit szektor tudásbázisai egyaránt), a tudást felhasználó társadalmi és gazdasági szereplők - kiemelten a vállalkozások - elsősorban a hasznosítás és a hozzáadott érték alkotásának folyamatában érdekeltek. A tudáshasznosító szereplők versenyképességi szempontból ugyanakkor erősen függnek nemcsak a tudásbázisok mennyiségi és minőségi kínálatától, hanem a közvetítőrendszer, így a tudás- és technológiatranszfer irodák hatékonyságától is. A stratégia kiemelt célja a tudásáramlás, azaz a technológiatranszfer erősítése és fejlesztése a tudományos és technológiai transzferszervezetek és irodák működésének és az egyetemiipari együttműködések kialakításának ösztönzésén keresztül. 5

6 A tudás- és technológiatranszfer fogalma A felsőoktatási intézmények legfontosabb társadalmi funkciói hagyományosan a tudás létrehozása, megőrzése és megosztása. A tudástranszfer fogalmát a jelen ajánlás tágan értelmezi, azaz minden olyan tevékenységet ide sorol, mely a tudás megosztására irányul. Ide tartoznak jellemzően a szakmai publikálás, konferencia-előadások, a külső partnerekkel végzett kutatási jellegű együttműködések és a formális technológiatranszfer tevékenységek, azaz a licencia és spin-off alapítás útján történő hasznosítás. A technológiatranszfer szűkebb értelemben a technológia piacra juttatását jelenti, azaz a folyamatba beletartozik minden olyan ismeret és dolog átadása és átvétele, amelynek felhasználásával a technológia fogadója képessé válik új termékek vagy szolgáltatások előállítására. Tudás- és technológiatranszfer működési modellek Az egyetemi tudás- és technológiatranszfer szabályozásának kultúrája elsőként Izraelben alakult ki az 1950-es években. A nyolc izraeli állami egyetem mellett az egyetemek által 100%-ban tulajdonolt technológia transzfer cégek látják el kizárólagos jelleggel az adott intézmény tudástranszfer tevékenységeit. Az USA-ban a Bayh-Dole Act 1980-as elfogadását követően alakultak meg az egyetemi technológia transzfer irodák, jellemzően az egyetemek belső, önálló szervezeti egységeként. Európában mindkét modell megtalálható, bár az amerikai gyakorlat terjedt el jobban az intézmények körében. Mindkét modellre jellemző, hogy az egyetemen belül függetlenséget élvező, önálló irányítással és letisztult profillal rendelkező, kizárólag ezen feladatok ellátására specializálódott egység látja el a tudás- és technológiatranszfer tevékenységeket, általában valamely akadémiai vezető (pl. rektorhelyettes, rektori megbízott) felügyelete alatt. Tudás- és technológiatranszfer a hazai felsőoktatásban A hazai felsőoktatási intézmények növekvő innovációs tevékenysége egyértelműen szükségessé teszi olyan önálló szervezeti egységek létrehozását és támogatását, amelyek segítenek az új kutatási eredmények üzleti hasznosításában. Ez kölcsönösen szolgálja a K+F+I folyamatban részt vevő partnerek érdekeit, hiszen növeli a kutatók és intézmények erkölcsi 6

7 és anyagi megbecsülését, illetve gyorsabban és hatékonyabban jutnak el az innovációkat a társadalom szélesebb rétegeihez. Nemzetközi tapasztalatok alapján, intézményi szinten van szükség elkülönült, az egyetemi belső viszonyokat ismerő, tudományos és az üzleti szemlélettel bíró technológia transzfer irodára, mely speciális szaktudással és megfelelő kompetenciával rendelkező munkatársakat foglalkoztat. Ma Magyarországon a legjelentősebb felsőoktatási intézményben folyik intézményesített formában tudástranszfer tevékenység. Ez jellemzően technológia- és tudástranszfer irodákhoz köthető, melyek szervezetbeli elhelyezkedése, tevékenységi portfoliója és finanszírozási forrása igen változatos az egyes intézményeken belül. A hazai technológia transzfer irodákat tömörítő és együttműködésüket elősegítő szervezet a Felsőoktatási Technológia Transzfer Fórum. Jelen Ajánlás és gyakorlati útmutató célja, hogy a fentebb említett Bizottsági Ajánlással összhangban, a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégiában foglaltak megvalósítása érdekében rögzítse a felsőoktatási intézmények számára a tudás- és technológiatranszfer tevékenységgel kapcsolatos elveket és követendő gyakorlatot. Ajánlás és gyakorlati útmutató A Bizottsági Ajánlással összhangban, a nemzeti stratégiában is megfogalmazott célok teljesülésének érdekében két téma köré csoportosítva fogalmazunk meg ajánlásokat a hazai egyetemek vezetése számára. A tudás- és technológiatranszfer tevékenységre irányuló ajánlás A szellemi tulajdonra vonatkozó intézményi politikával kapcsolatos elvek képezik az alapját azon gyakorlatnak, amelyeket a felsőoktatási intézményeknek alkalmazniuk kell a saját 7

8 vagy együttműködés keretében végzett kutatási és fejlesztési projektekből származó szellemi tulajdonjog hatékony kezelése érdekében. A tudásátadásra vonatkozó politikával kapcsolatos elvek kiegészítik a szellemi tulajdonra vonatkozó gyakorlatot, de sokkal inkább a szellemi alkotások és kutatási eredmények tényleges megismertetésére és hasznosítására irányulnak, függetlenül attól, hogy e javak szellemi tulajdonjogokkal védettek-e. Az együttműködés keretében vagy szerződés alapján végzett kutatásokra vonatkozó elveket minden olyan kutatási tevékenységre ajánlott alkalmazni, amelyet egy felsőoktatási intézmény a magánszférával közösen folytat vagy finanszíroz, beleértve különösen azokat az együttműködésen alapuló kutatásokat, amelyek keretében valamennyi szereplő K+F feladatokat lát el, valamint azokat a szerződésen alapuló kutatásokat, amelyek keretében a magáncég alvállalkozásba adja a K+F feladatokat az intézménynek. 1. A kutatási tevékenységet is végző felsőoktatási intézményeknek (a továbbiakban: Intézmény) rendelkezniük kell egy önálló irányítású belső szervezeti egységgel (a továbbiakban: TTI), mely elkülönült profillal látja el az intézményi tudástranszferhez kapcsolódó feladatokat. 2. A TTI az Intézmény által elfogadott középtávú stratégiával rendelkezik, mely tartalmazza a TTI jövőképét, céljait és feladatait, illetve azok illeszkedését az Intézmény stratégiai céljaihoz. 3. Az Intézmények hosszú távú stratégiájának és feladatának részeként ki kell alakítani és mind az Intézményen belül, mind azon kívül népszerűsíteni kell a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozást, melyben a TTI-t kell megjelölni kizárólagos kapcsolattartási pontként. 8

9 4. A TTI a szellemitulajdon-védelemmel és a tudástranszferrel kapcsolatos általános információs pontként szolgál az egyetemi oktatók, kutatók és hallgatók részére. 5. A TTI képzési programokkal emeli az egyetemi hallgatóknak és a kutatóknak a szellemi tulajdonnal és a tudásátadással kapcsolatos tudatosságát, valamint biztosítja, hogy a szellemi tulajdonnal és a tudásátadással összefüggő projektek irányításáért felelős személyek megfelelő képességekkel rendelkezzenek, és részesüljenek a szükséges képzésekben. 6. A TTI felelős az egyetemi szellemitulajdon-kezelés teljes körű megvalósításáért, beleértve a szellemi alkotások nyilvántartását, értékelését, védelmét és hasznosítását. 7. A TTI az állami finanszírozású kutatásokból származó eredmények felhasználásának elősegítése, valamint társadalmi és gazdasági hatásaik optimalizálása érdekében számba vesz minden lehetséges hasznosítási mechanizmust (licenciák vagy spin-off vállalkozások) és a hasznosításba bevonható minden lehetséges partnert (spin-off vagy hagyományos vállalkozások, más állami kutatószervezetek, befektetők, innovációtámogatási szolgálatok vagy ügynökségek), és ezek közül választja ki a legmegfelelőbbeket. 8. Az Intézményeknek olyan, spin-off vállalkozások létrehozására vonatkozó politikát kell kialakítaniuk és közzétenniük, amely lehetővé teszi az ott dolgozók és hallgatók számára, illetve ösztönzi őket arra, hogy adott esetben részt vegyenek spin-off vállalkozások létrehozatalában, valamint amely egyértelművé teszi a spin-off vállalkozások és az Intézmények közötti hosszú távú kapcsolatokat. 9. A TTI támogatást nyújt a kutatóknak és hallgatóknak a spin-off vállalkozások alapításával és menedzselésével kapcsolatosan felmerülő kérdésekben. 9

10 10. A TTI nyomon követi és szükség szerint tanácsadással, közvetítéssel és egyeztetéseken történő részvétellel segíti az Intézmény és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatok kialakítását, fejlesztését és fenntartását a szellemi tulajdonnal kapcsolatos olyan szemléletmód kialakításával, amely lehetővé teszi az önálló és az együttműködés keretében végzett kutatások folytatását, valamint a K+F eredmények elterjesztését akadályozó tényezők kiküszöbölését. 11. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos problémákat a lehető leghamarabb lehetőség szerint a kutatás megkezdése előtt tisztázni kell. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos problémákba beletartozik a kutatás során keletkező szellemi alkotások (a továbbiakban: új ismeretek) tulajdonjoga; a már a kutatás megkezdése előtt a felek tulajdonába tartozó, és a kutatás elvégzéséhez vagy a kutatási eredmények hasznosításához szükséges szellemi alkotások (a továbbiakban: meglévő ismeretek) számbavétele; az új és a meglévő ismeretekhez az említett célokból való hozzáférést biztosító jogok; valamint a bevételek elosztása. A fentiek biztosítása érdekében a szellemi tulajdont érintő megállapodásokat minden esetben a TTI hagyja jóvá, és szükség szerint támogatást nyújt annak előkészítésében, véleményezésében. 12. A TTI a működését illetően évente frissített költségtervvel rendelkezik, melyet az Intézmény vezetése jóváhagy. A költségtervben rögzítésre kerülnek a TTI napi működésének alapvető feltételei. 13. A TTI éves jelentést készít működéséről, melyet nyilvánosságra hoz legkésőbb a tárgyévet követő február hónap végéig. A jelentés szöveges összefoglalót tartalmaz az indikátorokhoz kapcsolódóan elvégzett tevékenységekről és tartalmazza a számszerűsített mutatókat. 14. Az Intézménynek létre kell hoznia egy olyan pénzügyi alapot, mely az intézményi szellemi tulajdon védelmével és hasznosításával kapcsolatos kiadásokat fedezi. 10

11 15. Az Intézmény felismerve, hogy a szellemi alkotások hasznosítása hosszú távú befektetés törekszik egy olyan intézményi pénzügyi alap létrehozására, mely a saját kutatási eredmények továbbfejlesztését támogatja a proof-of-concept fázis eljuttatásáig a hasznosíthatóság elősegítése céljából. 11