Az egészség helyreállítása természetes táplálkozás

Átírás

1 Az egészség helyreállítása természetes táplálkozás Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal KOzma Szilárd: A természetes táplálkozásról, avagy: nem a ragadózók vonalán fejlõdött ki az ember (A külsõ és a belsõ természettel való egészséges viszony kialakítása és az életünk értelmével és rendeltetésével való összhangba hozása a természetes táplálkozás utján.) Gyakorló asztrológusként, gyakran kell találkoznom azzal a jelenséggel, hogy, bizonyos jól érzékelhetõ ("szemmel látható") pozitív eredmények után, kauzális sorsfeltárással (szintetikus horoszkópértelmezéssel) rendelkezõ értelmes személyeknél is megáll - elakad valamiért a sors- és egészség-helyreállítás és a továbbfejlõdés folyamata. Azt tehát, hogy a horoszkóp értelmezés által végrehajtott sorsprogram- és életfeladat feltárás csak részben éri el a célját olyanoknál is, akik egész magas fokú hiba- és tévedés-belátási képességgel rendelkeznek és nem hárítják a sorsnehézségeiket a külsõ (családi, vagy szociális) körülményekre, felsõbb rendû és külsõ transzcedentális hatalmak akaratára. Két tényezõt ismertem fel az évek során, mint sors-rendezési, egészség- és boldogságelérést akadályozó tényezõt. Az egyik a kauzális információnak a tovább nem adása, vagyis a kiegyenlítõdés törvényének a nem-mûködtetése ("Akinek van annak még adatik." - vagyis, aki úgy érzi, hogy gazdagodott a kauzális információ által és van amibõl adnia másoknak is, van amit áramoltatnia mások felé is, és "Nem rejti véka alá a fényt", vagyis aki nyíltan vállalja a divatos konvenciókkal szembeni gondolkozását és az annak megfelelõ életvitelt, az tovább fog szellemben, egészségben és boldogságban gyarapodni, aki kevésnek érzi azt, amit kapott és azt a keveset is megtartja magának, attól idõvel elvétetik és ugyanoda jut vissza, ahol kezdte.), amire, egy idõ óta már fel szoktam hívni a horoszkóp-rendelõk figyelmét, de úgy néz ki, igen kevés eredménnyel. Az emberek ma is nehezen értik meg, hogy "nem arra való a fény, hogy azt a véka alatt tartsák" és miután megírják a hálákodó leveleiket - amit, természetesen szívesen veszek, de ugyanakkor nem jó szívvel látom azt, hogy úgy képzelik, hogy ezzel az etikai tettel napirendre is térhetnek a dolgok fölött, és megfeledkeznek arról, hogy a kiegyenlítõdés - avagy az információ áramoltatás -, a spirituális evolúció, a szeretet és az abszolútum törvénye szelemében is tovább kellene adniuk az információt. A hétköznapi életbõl is tudjuk, hogy ott, ahol információ dugulás, vagy zárlat keletkezik, annak természetellenes energiahalmozódás, vagy energia-hiány a következménye. A másik ok egyértelmûen az, hogy civilizált személy lévén, továbbra is ezzel a jellegzetesen szellemi életmóddal és spirituális elvárással ellentétesen: ragadozóknak való táplálékkal él (Annak ellenére tehát, hogy nem folytat ragadozói életmódot, de legalábbis tudatosan nem vállalja azt, hogy õ ragadozóként élne, gondolkozna és cselekedne.), és ez által a szellemét is tovább mérgezi a húsból származó, negatív genetikai (hormonális) információval, vagyis a hullaméreggel. Egyfajta finom, és "szabad szemmel" láthatatlan (érzékelhetetlen) spirituális, értelmi és lelki kábulatban tartja tehát ez által magát, aminek következtében nem képes a teremtést és a létet szabályozó egyetemes törvényekkel harmóniába kerülni, nem engedi, hogy az egyetemes törvények pozitív módon gyakorolják a szervezetében és az életében (a sorsában) a hatásaikat. Az alábbiakban egyértelmûen kiderül majd, hogy az ember szervezete, a genetikai (antropológiai) eredete és felépítettsége szerint, nem képes a legfinomabb szinteken keletkezõ hibás állati génstruktúrákkal, illetve a fertõzött állatok húsában levõ különbözõ bacilusokkal és vírusokkal, való megküzdésre, mint a természeti szelekció fenntartására hivatott ragadozók és a tetem-takarító dögevõk, sõt: igazából még a húsban található természetes (Ami számára, aki eredetileg nem ragadozóként fejlõdött ki, nem természetes!) hullaméreg feldolgozására sem. Ha más nem, hát az utóbbi években civilizációs pánikot keltõ kerge marha kór (a szarvasmarháktól elkapható szivacsos agysorvadás), a juhok körében terjedõ, de az embere is veszélyes száj és köröm fertõzés, valamint a madárinfluenza járványok, amelyek mind rengeteg állat elpusztításának a szükségét idézte elõ, figyelmeztetõ jel lehetne arra vonatkozóan, hogy az ember valami törvényellenes tettet követ el, nem csak akkor, amikor húst fogyaszt, hanem akkor is, amikor ezeket a természetes létformájuktól és képességeiktõl megfosztott "haszon-álatokat" erõltetetten, üzemileg "gyártja" futószalagon és ipari termékként kezeli mint az inggombokat, vagy a háztartási felszereléseket. (Sõt: az utóbbiak tisztaságára jobban odafigyel!) - Persze, hogy ezek elvesztik a kórokozókkal szembeni ellenállásukat és könnyen fertõzõdnek, és persze, hogy a még vadon, de mindenképpen az ember által már megzavart (itt, ott, iparilag fertõzött) természeti környezetben élõ, vándorló társaik is megfertõzõdnek és így, kölcsönösen átadják egymásnak a kórokozókat. De ezért egyáltalán nem az üzemileg "termelt", szerencsétlen állatok a felelõsek, hanem a nagyobb élvezetés anyagi haszon érdekében a teremtés eredeti rendjébe ily módon is belematató ember! A másik módja a hétköznépi és érzékelhetetlen kábulatnak, az alkohol fogyasztás és a cigarettázás, valamint a kávézás mellett (az utóbbi, habár éppen a mesterséges éberségkeltés érdekében fogyasztják, éppen azért hat károsan a spirituális éberségre és így a kiegyenlítõdési - harmonizálódási képességre, mert a mesterséges - pragmatikus! - éberség után a szervezet képtelenné válik a természetes éber állapot fenntartására), a természetellenes anyagokkal történõ természetellenes táplálék-édesítés, aminek következtében, ha csak testi szinten is, de hamis boldogsági (kiegyenlítési) állapotban tartja magát, arról nem is beszélve, hogy a mesterségesen elõállított

2 cukorral, vagyis hamis táplálék-struktúrák fogyasztásával, egyrészt feleslegesen raktároz a szervezetében egyre több olyan tûz elemet, aminek a természetes és egészséges feloldásában (kiélésében) pontosan a mesterségesen elõállított cukor atomstruktúrája (mesterséges kristályai) akadályozzák meg. De vegyük szép sorrendben az éberség-ellenes, vagyis a harmónia-ellenes, mert természet-ellenes táplálkozás kérdéseit: Egészséges életmóddal és életrenddel, harmonikus életvitellel kapcsolatos elõadásokon, ilyen jellegû könyvek ismertetésekor az egészséges táplálkozás is szóba kerül. Ilyenkor gyakran hangzanak el a vegetarianizmushoz fûzõdõ, annak pozitív hatásait ismertetõ, vagy éppenséggel azokat kétségbevonó, sõt: esetleg a vegetarianizmust elítélõ vélemények, ellenvetések. A kérdéshez nem mint orvos, vagy gasztronómus, tehát nem mint "szakértõ" szeretnék hozzászólni. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a természeti világot és a mai ember (a gyermekek és a fiatalok!) természetét éppen a könnyítõ, gyors és élvezet-okozó megoldásokat eredményeket hajszoló, de a spirituális alapokkal, valamint a visszahatásokkal és a kései következményekkel nem számoló, szakemberek tették tönkre. Olyan személyként írok a táplálkozásról, aki több mint hét éve hús- és cukor mentes, valamint más, mesterséges módon elõállított táplálék mellõzésével étkezik és aki valamikor nagy hús faló" és édes szájú ember hírében állt, aki valamikor hús nélkül egyetlen étkezését sem tudta volna elképzelni és aki ma, annak köszönhetõen, hogy tizenkét éve nem eszik húst, ötvenegy évesen sokkal jobb fizikai kondícióban és jobb egészségben tudja magát, mint amilyennek harmincegy évesen tudhatta. Hiteles tanúként írom tehát e sorokat, aki a korábbi klinikai és a kórházi beutalók szerzésétõl, a patikába járástól és a gyógyszerért való sorbaállástól, valamint a külföldi "gyógyszerszerzésektõl" végérvényesen megszabadult. Aki nem elméletben tudja, hanem a folytonos gyulladásoktól megszabadult epéjében, májában, veséjében, prosztatamirigyében és húgyhólyagjában, valamint a valamikori fekélyes gyomrában, patkóbelében és a többi, immár kigyógyult, valamikori hurutos beleiben, vagyis egész "újjászületett" emésztõrendszerében érzi a természetes táplálkozás vitathatatlan elõnyeit. Ebbõl az alapállásból a kezdet kezdetén, figyelmeztetni szeretnék arra, hogy minden közismert tápanyag egészséges az emberi szervezet számára, ami közvetlenül a természetbõl származik, és mértékkel, illetve arányosan adagolt. Ugyanakkor minden, még a legegészségesebb gyógynövények fogyasztása is káros, amit öncélú, együgyû és egyoldalú egészség-nyerési szándékból, élvezethajszolás céljából fogyasztunk, vagy valamilyen könnyítõ technikai megoldás és tudományoskodás következménye. Az öncélú módszereknek, elképzeléseknek, tanításoknak és cselekvési modelleknek a legáltalánosabb ismertetõ jegye az IZMUS szóvég. Ilyen öncélú elméleti - és cselekvési rendszernek bizonyult az összes izmussal végzõdõ mûvészeti áramlat, a XX. században, el egészen a posztmodernizmusig, amely pont az által bizonyult együgyûnek, hogy nem akart együgyû lenni. És ugyanez az öncélúság jellemzi az összes népboldogító "biztos receptként" tálalt társadalmi eszmét is, mint az abszolutizmus, totalitarizmus, a fasizmus, a szocializmus, a kapitalizmus és a kommunizmus. Az izmus szóvég tehát az öncélúság globális ismertetõjegye de aki jól odafigyel, azt is könnyen megérti, hogy a káros öncélúság jellemez minden "biztos receptet" és "biztos módszereket" is. Ezért a vegetarianizmusról is elmondható, hogy önmagában öncélú és a valóságnak csak egy rész-területére figyelõ táplálkozási elmélet (rendszer?), amely tartalmaz ugyan lényegi igazságokat (is) és ezért mindenképpen mutathat fel pozitív eredményeket, de figyelmen kívül hagyja azt a metafizikai tényt, hogy a táplálkozás alkalmával az ember tulajdonképpen fizikai (anyagi) állapotban levõ spirituális információt visz be a fizikai testébe (szervezetébe), annak érdekében, hogy a személyén keresztül, különbözõ természeti elemeket és ezáltal a természetet összekapcsolja és egybehangolja a spirituális létezéssel. A táplálkozás tehát nem más mint, egy egyetemes kiegyenlítõdési (alkímiai) folyamatot leképezõ és annak a megvalósulását szolgáló folyamat, amely során az általunk lenyelt és feldolgozott (a szervezetünk által értelmezett, elosztott, újraértelmezett és felhasznált) fizikai információ egy része újra átalakul (visszaváltozik) szellemi és spirituális információvá azáltal, hogy a mi személyünkön keresztül biológiai, pszichológiai (asztrális), intellektuális - gondolkozási (mentális) és szellemi (spirituális) jelenségekké, folyamatokká változik. A fizikai információ-ellátásunk nem csak a biológiai élet keretei közötti létezésünket biztosítja. Két ellentétes folyamaton megy keresztül, vagyis két ellentétes folyamatot visz végbe személyünk az élet folyamán: a fizikai környezetbõl átvett információ egy részét átalakítja spirituális (szellemi) információvá és viszont: az auratestekbõl a csakrákon keresztül a fizikai testbe áramló spirituális információ-rendszereket átalakítja fizikai információvá (cselekvési, megnyilvánulási energiává). Ebbõl, a szüntelen információ-átalakítási folyamatból származik az a bizonyos életenergia, aminek a növelése érdekében annyi ember gyötri magát különbözõ misztikus módszerek és receptek segítségével, teljesen feleslegesen, megfeledkezvén arról az egyszerû tényrõl, hogy az ember születésétõl kezdve valósággal telítve van a különbözõ életenergiákkal és az egyetlen problémája csak az, hogy öncélú ambíciói és kapkodó szenvedélyessége szolgálatába tett nagyokos értelme, illetve az ösztönös késztetései hatására és az annak megfelelõ primitív mentalitása következtében, a harmónia-rendeltetése beteljesítése helyett, saját szervezetét és környezetét rombolja ezekkel az energiákkal. Ezért jogosnak tekinthetõ az egyes szülõk aggodalma, amikor gyermekük az öncélú (misztikus) vegetarianizmus útjára tér és hitelt lehet adni azoknak a híreszteléseknek is, miszerint egyes fiatalok legyengülnek fizikailag és egészségileg a

3 vegetáriánus étkezés következtében. A Názáreti Jézus, aki a filozófusok összes tanainál érvényesebb és idõt állóbb metafizikai tanítást adott az emberiségnek, nem hallgató-közönséget kápráztató stílus-gyakorlatot végzett, amikor a lét (a teremtés) eredeti rendeltetésérõl és funkciójáról, valamint a természeti életformák, és így az emberi lét-struktúrák spirituális alapjáról és éteri-energetikai szerkezetének a felépítésérõl tudva, azt állította, hogy "AKI MEG AKARJA NYERNI ÉLETÉT, ELVESZTI AZT." Ez, az egyetemesen érvényes metafizikai törvény érvényesül az összes öncélú törekvésünk kudarcba fulladása esetében. A vegetarianizmus ugyanis öncélú és szegényes táplálkozási módszer, amennyiben csak a biológiai egészség visszanyerését és helyreállítását célozza meg és azon felül nem akar tudni olyan komplex kérdésekrõl, mint a lélek és a szellem egészségérõl, azaz nem akar tudni az Egységes Egyetemes Létezésnek, vagyis az Igazi Egészségnek a tõrvényeirõl. Ebbõl a szemszögbõl másképp néznek ki a dolgok mint az öncélú, biológiai egészség-hajszolás szemszögébõl. Mert igaz ugyan, hogy az egészség bizonyos mértékben helyreállítható a hús, valamint az állati származású zsiradék és más állati termékek fogyasztása csökkentésével és megszüntetésével. De az is igaz, hogy amennyiben csak ennyit teszünk az egészségünkért, az nem elég, és évek multával több mint bizonyos, hogy fizikai gyengülés követi ezt, a metafizikai szempontok figyelmen kívül hagyásával történõ étrend váltásunkat. Másfelõl viszont az is igaz, hogy érvénytelen az, amit nagy tudományos komolysággal és fontoskodással a húsfogyasztásról lemondani képtelen maradi orvosok és biológusok állítanak. (És ezzel az õ személyes akaratgyengeségük "tudományos" indoklásával, takargatásával, félrevezetik azokat, akik nagyobb akaraterejüknek köszönhetõen képesek lennének lemondani a húsfogyasztásról az egészségük visszanyerése, vagy megtartása érdekében!) Egyes orvosok szerint ugyanis vannak bizonyos, csak a húsban megtalálható "állati fehérjék" és vitaminok, amiket képtelen "beszerezni" más táplálékokból az emberi szervezet. - Ideje már végleg leszámolni ezekkel a tudományosság köntösébe bujtatott hazug mesékkel! Több személyt - és többek között egy pár orvost is - ismerek, aki hozzám hasonlóan, sok éve nem eszik húst és nem csak hogy egészségesebbek az átlagnál, hanem fizikai erejük is nagyobb. Az általános példák felsorolása és a tudományos érvek helyett, a személyes példa az egyedüli, ami minden elméleti cáfolattal szemben meg állja a helyét, ugyanis a cáfoló "szak- ember" különösen jó érvelõ képességrõl tesz tanúságot és rengeteg cáfolhatatlannak látszó elméleti érvet képes elõállítani akkor, amikor azt akarja bebizonyítani szakmai tekintélye és fõlénye megtartása érdekében, hogy mit és miért nem lehet tenni. E rengeteg tudományos érvvel szemben csak azt tudom mondani, hogy több mint tizenkét évvel ezelõtt, egy tengerparti Karate-edzõtáborban hagytam fel végleg a húsfogyasztással és semmiféle fizikai-erõcsökkenést nem érzékeltem magamon azóta sem. Sõt, amint az imént említettem, ötvenegy évesen jobb erõnlétben érzem magam mint ezelõtt ez elõtt húsz évvel és jelenleg a 2 dannos Karate-mesteri fokozati vizsgám letételére készülök. Ami a szexuális étvágyamat, lehetõségeimet és képességeimet illeti, az sem marad le a húsz évvel ezelõtti potencialitásom mögött. Nem tudom, ilyen körülmények között érdemesnek tartaná-e még valaki megvizsgáltatni azt, hogy hiányzanak-e szervezetembõl azok a bizonyos, csak az állatok húsában fellelhetõ fránya fehérjék és vitaminok, amit állítólag képtelen máshonnan, mint a húsból "beszerezni" az emberi szervezet? (Utólagos bejegyzés: l995 szeptember és október folyamán egy l4, majd kevéssel azután, egy l6 napos "teljes és becsületes" éhségsztrájkot folytattam a nemzetiségi kisebbségek gyermekeit hátrányos helyzetbe hozó román tanügyi törvény elleni tiltakozásul, minden látható és érzékelhetõ egészségi károsodás nélkül, ámulatba ejtve azokat az orvosokat, akik korábban betegségeim miatt kezeltek. Ráadásul 5 napra az éhségsztrájk befejezése után Karate edzésre mentem, semmiféle különbséget nem észlelvén az akkori és a korábbi fizikai erõnlétem között. Sõt: ezúttal kevesebbet izzadtam és könnyebbnek, nyúlékonyabbnak és rugalmasabbnak éreztem magam. Mindez a klasszikus "európai" és fõképp az erdélyi étkezési- táplálkozási szokások követésével nem lett volna lehetséges.) A húsfogyasztásra vonatkozó metafizikai igazság viszont a tudományoskodó érvek és ellenérvek kérdéskörénél jóval összetettebb. - Ezért adok igazat a gyermekeik egészségét vegetarianizmus következményeitõl féltõ szülõknek. A húsfogyasztásról ugyanis nem szabad egyik napról a másikra lemondani a húsfogyasztáshoz hosszú éveken keresztül hozzá szokott (elkényelmesedett) szervezettel. Elsõsorban azt kell tudni, hogy azok a bizonyos "állati vitaminok", "állati fehérjék" és más, "vitális értékû tápanyagot" (információt) tartalmazó anyagok, amiket egyesek szerint csak a húsfogyasztás által vagyunk képesek bevinni a szervezetünkbe, csakugyan nem kerülhetnek belénk és csakugyan nincs ahogy beépüljenek a szervezetbe, ha a húsfogyasztás csökkentése közben és a húsfogyasztásról való lemondás után, sütéssel és fõzéssel, vagy fagyasztás által tönkre tett táplálékot (összezavart információt) viszünk be a szervezetünkbe. Ha az öncélú élvezethajhászás szellemében kialakított régi táplálkozási szokásainkhoz híven, megsütünk és megfõzünk kivétel nélkül minden ételt, vagyis természetellenesen megváltoztatjuk eredeti összetételét, tápértékét és vitamintartalmát a táplálékainknak, ne csodálkozzunk, hogy erõnk csökken és egy bizonyos javulási periódus után az egészségi állapotunk visszazuhan oda, ahonnan elindultunk. És most fel fogok tenni egy vérbelien tudománytalan, de lényegbe vágó kérdést. Nem másért, de már a hideg is ráz, amikor azt a cáfolhatatlannak látszó érvet hallom, hogy valaki, aki nehéz testi munkát végez, ehhez nem lenne elég ereje, amennyiben nyers növényi táplálékon élne. Ugyan honnan szerzik be az olyan elképesztõen erõs növényevõ állatok, mint a ló, a bivaly, a bölény és az elefánt, azokat az erõt adó tápanyagokat és vitaminokat, ha nem a növényekbõl és azok gyümölcseibõl? Ki fõzi, ki süti meg az állatok reggelijét, a vacsoráját és az ebédjét? A ló, a bivaly, az ökör, az elefánt és általában a legszívósabb és a legegészségesebb, "a legerõsebb" állatok

4 hogy bírják ki sült, és pácolt hús nélkül az életet és miért nem sütve és fõzve fogyasztják a szegényes táplálékaikat? Miután a kedves olvasó meggyõzõdött arról, hogy csakugyan képes voltam leírni ezeket a naiv, sõt: egyesek szerint talán az infantilitás fogalmát is kimerítõ kérdéseket, és fölényeskedve kimosolyogta, esetleg jól kikacagta magát, kérem, próbálja mégis elhinni nekem azt, hogy én is egy kétkedõ, kritikus és racionális beállítottságú, eléggé sokat olvasó és bizonyos materialista tananyagok egyetemi kurzusokon történõ elsajátítása révén értelmiségivé alakult, európai ember vagyok és semmi érdekem nem fûzõdik ahhoz, hogy szamárságokat irkáljak. Én is csak több hónapon át tartó metafizikai elõadások sorozata meghallgatása után szántam el magam, hogy vállaljam a hús-mentes, természetes (sütés-fõzés pácolás, stb. nélküli) táplálkozás esetleges negatív következményeit. És ezt is csak azért, mert be kellett látnom, hogy a korábbi hiedelmeimmel és tudományos - értelmiségi gondolkozásommal ellentétes metafizikai információknak a gyakorlati életben történõ alkalmazása, más életterületeken is, pozitív eredményekkel jártak. Azért állítottam azt a fentiekben, hogy önmagában csak a biológiai egészség visszanyerésére irányuló törekvéseink, hosszú távon nem hozhatnak pozitív eredményeket, mert az egészség, amiként az egész-ség szavunk lényegi jelentése és eredeti értelme is bizonyítja, nem csak a testünk jó biológiai mûködését jelenti. Ezért amennyiben pusztán a biológiai szervezetemet akarom átállítani "természetes táplálkozásra", természetes étrendre, többet árthatok vele magamnak mint amennyit használhatok esetleg. Nekem legalábbis, szükségem volt egy hosszú idõszakra, amíg képes lettem egy, a szokványostól eltérõ, pozitív, egészséges, az egyetemes törvényekkel valamelyest összhangban álló, gondolkozási és viselkedésbéli (mentalitásbeli) változásra. Vagyis csak lassan és tudatosan tudtam átnevelni magam, amíg a belsõ figyelmemnek és erõfeszítéseimnek köszönhetõen kialakult egy új mentalitásom és, a humanizmus álcájába rejtett, de a valójában gyávaságból eredõ konfliktuskerülés, és az akaratlanul, mintegy a neveltetésem által felépített civilizált álca mögött megbúvó öncélú kritika, a fölényeskedõ cinizmus (nagyképûsködés) és az ostoba belsõ ellenszegülések, az irigykedés és a féltékenykedés helyét, lassan elfoglalta egy új értékrendre alapozott, mindenre nyitott, de a jól átgondolt és meggyõzõdéssé vált igazságok érvényesítése érdekében harcra-kész, bátor mentalitás hétköznapi gyakorlása. Mondhatni, átfordítottam magam egy pozitív (többnyire megértõ és megbocsátó, de nem megalkuvóan félrenézõ, nem a létkorrupcióval kiegyezõ) erkölcsi alapállás kialakítása és a pozitív cselekvésekben testet öltõ, általam addig még kipróbálatlan, de lassan állandósuló természetes viselkedés gyakorlására. Így, az új táplálkozási formák és az új táplálkozási (étrendi) szokások egyfajta pozitív, mindig a lényegi megismerésre törekvõ spirituális gondolatisághoz és új életrendhez is kötõdtek, ami által nem vált öncélúvá az "újfajta" étkezésem. Sok agresszív "reform-étkezõvel" és nagyon sok, látszatra galamblelkû vegetáriánussal találkoztam, akik azonnal visszavágtak, vagy csak akkor váltak startból agresszívvé, amikor egy új ismerõsük kételkedni mert az új étrendjük értelmében, pozitív értékében és pozitív következményeiben. Minden látszat- egészségi javulásuk ellenére, az új étrendjük láthatóan nem vált javukra. Sõt: egyesek, rejtettebben bár, de lényegében még agresszívebbek lettek annak köszönhetõen, hogy mindegyre harcra kész állapotba állították magukat az öncélú és végeredményben materialista eszméik, életvitelük, megvédése érdekében. Hiszen csak azt érték el az új táplálkozási szokásukkal, hogy elszigetelték magukat addigi közösségüktõl, barátaiktól, és akarva - akaratlanul, sértetten, vagy büszkén, különbnek, esetleg felsõbbrendûnek kezdték hinni magukat a többi embertársuknál. Ezek az emberek EGY OLYAN VALLÁSNAK LETTEK A HÍVEI, AMELY KIZÁRÓLAG A GYOMRUKHOZ ÉS AZ EMÉSZTÉSI PROBLÉMAIKHOZ KÖTÖTTE A FIGYELMÜKET ÉS AZ IRRACIONÁLIS HITRENDSZERÜKET és amely lényegében nem tett mást, mint felszínre hozta az addig homályban maradt szellemi naivitásukat, vagy a mások személyével szemben, és így a közösséggel szemben is, önkéntelenül érzett, de a civilizáló neveltetésük által, a tényleges feloldás helyett, a tudattalanjuk mélyére nyomott agresszivitásukat. Az étrendünk megváltoztatása tehát semmit nem ér, ha azt nem kíséri (sõt, jobb ha azt megelõzi:) tudatos mentalitásbeli átalakulás. És amennyiben nem válunk még nyitottabb szellemû emberekké, mint amilyenek azelõtt voltunk, és nem leszünk nyugodtabbak, szociálisabbak, türelmesebbek, belátóbbak, azaz megszólíthatóbbak mint azelõtt voltunk, minden elképzelhetõ, várt vagy váratlan körülmény között, a mindennapi életünkben is, többet ártunk, mint használunk vele, hiszen a tradicionális koncepciók szerint élõ és étkezõ embertársaink szemében mindössze nevetséges, bogaras és szeszélyes emberekké válunk, akivel nincs amit kezdeni egy normális társaságban. A dolog viszont fordítva is érvényes! - Az egész életrendünk - és így az étrendünknek is - a természetessé történõ átalakítása nélkül hangoztatott, mentalitásbeli pozitív változások, anyagi realizálódást nélkülözõ, szelleminek látszó, de vallójában mindössze intellektuális allûr számába menõ, alaptalan eszme - szajkózás marad, amely úgy fest mintha a természetvédõ aktivisták a kiveszõ félben levõ állatok prém-bundáiban járnának. Természetes, hogy az ilyen mentalitás nem csak, hogy nem hiteles, de az igazi és teljes egészség helyreállítására alkalmatlan is, és hosszú távon nem bizonyul állóképesnek, illetve semmiféle pozitív következménye nincs. Ezért, rendkívülien fontosnak tartom elmondani, hogy a fanatizmussal egyenes arányban káros lehet a felszínesség is a természetes táplálkozás, illetve a természeti információ - fogyasztásának kérdésében. Én legalábbis nagyon megjártam amiért, a fanatizmus elkerülése érdekében, a természeti táplálkozásra való átállásom közben, szinte ugyanakkora mértékben fogyasztottam alkoholt tartalmazó italokat mint azelõtt. Csak a hetedik évben, egy orvosilag vizsgálatlan, vírusos gyomor és bélfertõzés után (amibõl egy hétig tartó radikális böjt: koplalás útján gyógyultam ki) kaptam észbe, hogy itt valami nincs rendben, de még egy másfél évembe telt, amíg teljes mértékben leszoktattam magam még a baráti társaságban történõ sör ivásról is. Csak miután ez teljes mértékben sikerült, döbbentem rá, hogy

5 mi mindent veszítettem a tisztulási hét évem alatt, amely hét év az alkoholos italok - néha mértéktelen - fogyasztása miatt nem lehettem olyan éber mint ma, és sem lelkileg sem fizikailag nem nyertem vissza a teljes egészségemet. Biztos vagyok benne, hogy csakis ennek következtében nem érezhettem magam elég erõsnek ahhoz, hogy jelentkezni merjek a karate-mesteri fokozati vizsgám letételére majdnem tíz éven át. A szükséges színvonalat technikailag, és fizikailag is elértem néha, de a mesteri fokozathoz szükséges erõnlétemet, pontosan egy - egy másnap is folytatott férfias ivászatot követõ, alvási - pihenési nehézségekkel tarkított, formacsökkenés miatt nem tudtam folytonossá tenni. II. Annak ellenére, hogy nem szeretem a misztifikációt, a választott téma eredendõ ellentmondásossága: a hétköznapi egyszerûségével szemben álló metafizikai összetettsége miatt, sehogy nem kerülhetem el, hogy a jelen írásom azt a látszatot keltse, mintha én is a misztika eszközéhez nyúlnék. Pedig nem teszek mást, csak az egyszerû, a tudományos babonákkal és a szüleink, valamint a tanítóink által belénk vert tyúkketrec-logikával még tönkre nem tett, maradék természeti ítélõképességhez folyamodok, mivel e tanulmány keretén belül nincs ahogy körülírjam azt, hogy mit jelentenek a Jin és mit jelent a Jang világalkotó princípiumok és nincs ahogy részletezzem azt a tényt, hogy ez a két egymástól különbözõ és jól elhatárolódó teremtõi lét-esszencia milyen fizikai elemekben és létformában jelentkezik. Ám annak reményében, hogy aki e sorokat olvassa, elolvasta már, vagy a jövõben el fogja olvasni azokat a tanulmányaimat is, amelyekben mindazt ami ide vonatkozik részletesen kifejtettem ( így pl. az egyetemes tõrvényekrõl szóló tanulmány bevezetõ részét), most folytatom a gondolatmenetet e látszólag misztikus bakugrással: Vannak úgymond pozitív és negatív töltetû (Jang és Jin, Maszkulin és Feminin lényegû) táplálékok, mint ahogy vannak negatív és pozitív természet metafizikai (- alkímiai) alapelemeknek megfelelõ természeti elemek, mint amilyenek a természeti víz, vagy a tûz, a föld és a levegõ is azok például. A pozitív elem mindig a megtermékenyítõ, a negatív viszont a megtermékenyülõ kauzális hatalom megtestesülése és így a természetben a pozitív a negatívat, bizonyos körülmények között és azok hatására, képes átváltoztatni, átalakítani. Ezért például a tûz átváltoztatja a víz polaritását pozitívvá, maszkulin energetikai töltetûvé, vagyis maszkulin természetûvé. Ennek az alkímiai folyamatnak a fizikai következményeként mi önkéntelenül átalakítunk pozitív (tûz: maszkulin) töltetûvé minden táplálékot, amit megfõzünk vagy megsütünk. Azáltal tehát, hogy minden önálló racionális vizsgálódás nélkül, egyszerûen csak a belénk nevelt szokások hatására, minden racionális indok nélkül, megfõzzük és megsütjük táplálékainkat, felborítjuk a szervezetünkben az "egészséges" és természetes egyensúlyt. Köztudott (lásd az akupunktúra és a preszopunktúra gyógyászati technikák alapját), hogy a Jin és a Jang, vagyis a negatív és a pozitív töltetû energiák egyensúlya, illetve harmonikus, kiegyenlített állapota a szervezetünkben, elengedhetetlen feltétel az egészségünk fenntartásának. Mi annak a következménye, hogy a természetben található táplálékainknak több mint nyolcvan százalékát Jang, illetve maszkulin töltetûvé alakítjuk a fõzés és a sütés következtében? Az, hogy a civilizált maszkjaink és a jól bejáratott etikai szokásaink alatt, nyolcvan százalékban - nemre való tekintet nélkül! - "férfiasabbak, tehát ambíciósabbak, becsvágyóbbak, önérzetesebbek, akaratosabbak, türelmetlenebbek, harciasabbak (és még jó, ha csupán erélyesebbek), célratörõbbek, reakciókészebbek, (egyoldalúan Jang - szerûek, vagyis:), nyugtalanabbak, provokatívabbak és provokálhatóbbak, és ezért ingerlékenyebbek, egyensúlyunkból könnyebben kimozdíthatóbbak, stresszeltebbek, és ezek összegezõdéseként agresszívebbek vagyunk a természetesnél. És ez, a civilizált viselkedés mögött rejtõzõ, a tudattalanba süllyesztett általános agresszivitás a szellemi mentalitásunk és a képzeleti idea-világunk szintjén is kifejti romboló hatását bennünk és a környezetünkben, minden önuralmunk és neveltségünkbõl adódó önfegyelmünk ellenére! Ennek a fölösleges és káros (szükségtelen, tehát irracionális!) táplálék-átváltoztatásnak csak egyik következménye, hogy az esztétika és a kritika által oly nagyra tartott modern és posztmodern irodalom, a képzõmûvészet és a zene alkotói csak úgy ontják magukból az agresszív, közönség provokáló, elemi érzéseket és intellektuális lázadást, vagy más, katarzis - élményt kiváltani hivatott mûveket, a filmipar sikerre számító produkcióiról nem is beszélve. Ma, ha nem zajos a komédia, nem is számíthat közönségsikerre és még az un. pszichológiai filmek kategóriájában sem nevezhetõ be egy olyan produkció, amelyben nincs egy kis dinamizmust adó, baleset, gyilkosság, vagy öngyilkossági kísérlet, esetleg valami nemi devianciával egybekapcsolt erõszakos cselekedet. A következmények könnyen észlelhetõk, hiszen mindannyian tapasztaltuk, hogy mi a különbség egy állandósultan stresszelt és a természetes (kiegyensúlyozott) állapot, azaz egy nyüzsgõ és egy nyugodt, harmonikus személy melletti élet között. Tudom, hogy naivan és gyermekesen hangzik a "komoly" (és a komoly ma általában azt is azt jelenti, hogy ha orvosságot nem is, de vitamin pótló és energizáló tablettákat folyamatosan szedõ, évente legalább háromszor betegeskedõ...) személyek számára mindaz, amit a fentiekben állítottam. Azonban a természetes táplálkozás pozitív következményeit megtapasztaló konvencionális gondolkozás szûkre szabott határait meghaladó ember számára már egyértelmû, hogy - többek között - a természetben arányos Jin - Jang töltettel létezõ táplálékok

6 állandó kifõzése és kiégetése (illetve a fizikai testbe bevitt és a fizikai szervezet által feldolgozandó természeti információnak a nyolcvan százalékos Jang - töltetre való átállítása) következtében lett úrrá az iparosított civilizációban a céltalan nyüzsgés, a távlati következményeiben elõbb-utóbb ökológiai katasztrófához vezetõ siker- és eredményhajszolás. Ebbõl ered az a sok elégedetlenség, a öntudatlan, vagy tudatosan leplezett harag, az ingerlékenység és ellenségeskedés, az intolerancia és a nyílt vagy fojtott agresszivitás és ezért van végsõ soron a sok boldogtalanság - de itt már nagy a kísértés, hogy eltérjek a tárgytól. Inkább visszatérek a kiindulóponthoz, amely úgy szólt, hogy vajon naivitás-e részemrõl az a kérdés, hogy a maguknak nem sütõ-fõzõ, mesterséges tápanyagot nem fogyasztó, vadállatok miért egészségesebbek mint a tudományos ésszerûséggel és komolysággal létrehozott civilizációs berendezéseivel, programjaival magát stresszelõ (egészségileg leszázalékolt állapotba kerülõ), mesterséges vitaminokat fogyasztó ember? Ehhez szorosan hozzáfûzõdik az a kérdés is, hogy az egyes tudományos és orvosi nézeteken túl, metafizikai szempontból miért káros - sõt: az egész emberiség fennmaradása (genetikai kódjának az épen maradása) szempontjából miért veszélyes - a mértéktelen húsfogyasztás, vagyis az olyan "tápláléknak" a szervezetbe való bevitele, amelyben a halál beálltakor, azonnal és menthetetlenül megjelenik a hormonális (genetikai információkat tartalmazó) hullaméreg? - Minderre részletesen visszatérek, miután sikerült a természetes táplálkozás és a vegetarianizmus közötti különbségeket meghatározni. De azt is le kell szegezni, hogy a vegetarianizmus alapötletét nem kell elvetni, ezért nem is a vegetáriánus étkezés ellen szól ez a tanulmány, és, mint ahogy a késõbbiek folyamán ezt meg fogjuk látni, még húsfogyasztást sem ítéli el egyértelmûen. Amit célul tûztem ugyanis az a táplálkozás metafizikai jelentõségének és lényegi funkciójának az értelmezése, és ennek a kauzális alapnak a fényében a megfelelõ következtetések dogmamentes levonása. A vegetáriánus étkezés nagyon is egészséges étrend és nem csak hogy pozitív hatásai vannak az egészségre nézve, hanem vannak pozitív következményei is. Az az étrend is amit, a többi metafizikus társammal együtt én is követek, végeredményben vegetáriánus, de az általánosan elfogadottól, a "gyakorolt" vegetáriánus táplálkozástól annyiban különbözik, hogy igyekszek mindent, minél nagyobb százalékban nyersen, tehát fõzés és sütés mentesen "fogyasztani" és ezért, a természetes táplálkozás szellemében, nem fogyasztok szintetikusan elõállított termékeket, olyan táplálékot tehát, amely nem található meg készen, vagyis átalakítatlanul a természetben. Így például, amennyiben lehetõségem van erre, egyáltalán nem fogyasztok (és a gyermekeimnek sem adok!) gyárban mesterségesen elõállított cukrot, illetve cukros, vagy cukrozott táplálékot sem. Az a cukor, amit bizonyos üzemi technologiával, magas hõmérsékleten és magas nyomás alatt állítanak elõ cukorrépából és más növényekbõl, erõszakos kristályosítás segítségével, nem lévén természetes információ-forrás, romboló hatást gyakorol a szervezetünk sejtrendszerére. Én valamikor magas fokú hiperglicémiában is szenvedtem, aminek hatására mind több és több cukrot igényelt a szervezetem, hiszen cukor fogyasztás után elmúltak a rosszulléti és a szédülési érzések és megszûnt a migrénszerû halántéktájéki nyomás-érzet. De minél több cukrot fogyasztottam, hosszú távon a folyamat súlyosbodott. Amikor metafizikai szinten is megértettem, hogy mi történik a szervezetemben, erõt vettem magamon és arra szorítottam a szervezetemet, hogy az elfogyasztott zöldségekbõl és gyümölcsökbõl, valamint a kenyérbõl vonja ki a számára szükséges természeti cukrot. Így, rosszulléti állapotok nélkül, sok nyers gyümölcsfogyasztással ellensúlyozva a cukorhiányt, mára meghaladtam ezt, a hasnyálmirigy begyulladásával fenyegetõ és erõs éhségérzetekkel járó betegséget is. Biológiai szervezetünk nem a francia, az olasz és nem kínai, vagy a magyar és nem az erdélyi konyha irracionális szokásrendjére van felépítve és nem az élelmiszergyárak szintetikus termékeinek a megfontolatlan fogyasztása érdekében alakult ki az evolúció során, hanem a természetes információ- igényeink szerint! Ezért nyugodtak lehetünk, hogy a természetben minden olyan információ megtalálható - ha a nyerészkedõ, versengési õrületünkben, a jelenlegi szennyezett állapotánál nem tesszük jobban tönkre! -, amire az egészség és az erõnlét biztosítására szükségünk van. És azok a növények, illetve azok a gabona magvak, gyümölcsök és zöldségek, valamint azoknak az állatoknak a "gyümölcsei" (tej, tojás) megfelelõek és egészségesek számunkra, amelyek abban a környezetben teremnek és élnek, amelybe beleszülettünk és amelyben folytatjuk életünket. És ami szorosan még idetartozik: mindig az érvényben levõ évszaknak megfelelõ, a természeti körülmények között elálló, tehát nem a mesterségesen létrehozott klíma-berendezések által (hûtés, fagyasztás) és a mesterséges állapotban (olvasztás, befõzés, lesütés, stb.), a természetes körülmények között életben tartható gyümölcsöt és zöldséget kell fogyasztani. Nem kell tehát un. befõtt táplálékot fogyasztani még télen sem! Télen is azokat a gyümölcsöket és zöldségeket ajánlatos fogyasztani, amelyek el állnak a kamrában és a pincében (vermekben), illetve más természetes körülmények között. Ezért szeretek télen olyan zöldséget vásárolni, amelynek a gyökerérõl nincs lemosva a föld. Akinek további fenntartásai vannak és még mindig kételkednivalója van a természetes (hús és cukor-fogyasztás nélküli, valamint a tápanyagok hõkezelése: megfõzése, megsütése pácolása, fagyasztása, stb., nélküli) táplálkozás helyességével és egészséges mivoltával szemben, anélkül, hogy meg akarnám gyõzni az ésszerûnek képzelt, tradicionális koncepcióinak helytelenségérõl, arra kérem, hogy gondolkozzon el azon: vajon a biológiai szervezetünk a maga mûködési "természetével" ( tehát a természeti törvények szerint felépített struktúrájával) nem kellene-e természetesen, illetve egy - az egyben hozzákötõdjön és egybe kapcsolódjon a természeti környezete természetes folyamataihoz, vagyis annak az organikus mûködési rendszeréhez? Ha igen, akkor vajon miért lenne káros számára

7 a természeti környezetébõl átvett, fõzéssel és sütéssel és különbözõ más eljárásokkal nem denaturált tápanyag, azaz az eredeti sajátosságait, az eredeti (természetes) információs összetételét (értékét) megõrzõ "élelem", amikor pontosan és elsõdlegesen épp arra van neki (azaz a fizikai testünknek) szüksége? De nem szóltam még a legnagyobb elõnyérõl a természetes étrendnek. Minden látszat, minden tudományos okoskodás és minden közhiedelem ellenére, egy bizonyos idõszak (ami két - három hét) eltelte után, miután a húsfogyasztás következtében eltunyult és a kulináris kezeléssel, a megsütött és megfõzött információval az összezavart (valósággal megbolondított, elkábított) szervezetünknek sikerül vissza állnia a természetes mûködési rendjébe, kiderül, hogy a természetes tápanyagokból kevesebbet kell bevinni a (megenni) szervezetbe és az, hogy ez a táplálkozás SOKKAL OLCSÓBB is mint a megszokott, a húsos és a cukros, a sütéssel-fõzéssel öncélúan ízesebbé tett táplálék. És ráadásul nem kell a sütéssel- fõzéssel, vagyis az elõkészítéssel (és nem utolsó sorban a mosogatással) annyi idõt eltölteni. Rengeteg idõt és rengeteg teret nyerhetünk (én például túladtam a hûtõ szekrényemen és lebontottam a konyha és a kamra közti válaszfalat, ami által meg növekedett a lakásom belsõ térfogata) már csak azért is mert, az aki természetesen táplálkozik, egy bizonyos idõszak után, nem kezdi ismerni a korábban igen gyötrõen fellépõ, sürgetõ éhségérzetet. Ez viszont azt is jelenti természetesen, hogy a korábbinál sokkal értelmesebb, kreatívabb és nyugodtabb (feszültség mentesebb) életet élhetünk és igazán odafigyelhetünk ( hiszen több idõnk van erre!) szeretteinkre, élettársunkra, barátainkra és nem utolsósorban igazi önmagunkra: a fizikai szükségleteinkkel arányosan fontos és szellemi igényeinkre. Ami az idõnyerés, vagyis az idõpocsékolás és az energia-sporlás kérdését illeti, aki metafizikai alapokra (a létezésben mindenkor és mindenütt érvényes alapigazságokra) kívánja helyezni életét, nem kell és nincs amiért állandóan magyarázkodjon, minden tettét mindenki számára megindokolja a pragmatikus racionalista ésszerûség szempontjából. Sõt: mindaddig, amíg a pozitív következményeket nem tapasztalja saját egészségében és saját életében, ezek a materialista-tudományos indoklások, a bizonyítvány- magyarázások csak zavarják a természetellenes fogyasztói kábulatából ébredezõ embert szellemi harmóniájában és elbizonytalanítja, elbátortalanítja realizációs törekvéseiben. Természetesen, a másik véglet: a fanatizmus is épp annyira veszélyes a szellemi életutat választók számára. Ezért mindenek elõtt két tanácsot kell jól megjegyeznünk: 1) semmilyen elméletet, tanácsot, eszmerendszert ne valljunk a magunkénak, addig amíg azt mi magunk, személyesen ki nem próbáltuk és annak alkalmazhatóságát és pozitív következményeit a mi személyes, mindennapi életünkben nem tapasztaltuk és 2) ha valamit kipróbáltunk már és észleljük hosszú távon is annak a pozitív következményeit (nem csak közvetlen eredményeit, hatásait), többet ne kételkedjünk annak valóságos értékében és értelmében és használjunk bátran attól függetlenül, hogy a környezetünkben élõ személyeknek (a komolynak látszó tudományos- gazdasági életszemléletet valló és az akadémikus intellektualizmus által természetesnek elfogadott betegségek nyûgében oly meggyõzõen és fennkölten szenvedõ, panaszkodó ismerõseinknek, rokonainknak, barátainknak, családtagjainknak, esetleg az élettársunknak is) mi a véleménye arról amit mi csinálunk, ahogyan mi élünk és táplálkozunk. Vigyáznunk kell ugyanakkor saját lelkesültségünkre, túladagolt ambícióinkra is: ne akarjunk meggyõzni erõszakkal senkit arról, hogy milyen jó az amit mi csinálunk, abból az elgondolásból, hogy így segíteni fogunk rajta: senkin sem lehet segíteni annak szabad elhatározása, szabad akarata és személyes meggyõzõdése ellenére, a spirituális személyi fejlõdési ritmusa ellenére. Igazi meggyõzõ ereje és pozitív hatása, csak és csakis a pozitív példának lehet. A mi példa erejû egészségünknek, harmonikus családi életünknek, tiszta és kiteljesült párkapcsolatunknak, baráti viszonyainknak, kreatív életvitelünknek, vidámságunknak, barátságos és nyitott magatartásunknak kell legyen meggyõzõ ereje és nem a kacifántosan misztikus elméleteknek, a spekulatív logikai és esztétikai magyarázatoknak, a tudományos okoskodásoknak, a káprázatosan érdekes és izgalmas elméleti okfejtéseknek, bizonyításoknak. A tényleges metafizikai életvitel személyes bizonyosságokon alapuló életgyakorlatból, életvitelbõl áll, amely életgyakorlat természetesen nem irányul senki megsértésére, senki korlátozására és nem keresztezi egyetlen emberi személyi kibontakozási törekvéseit sem. Nem kell szembe szegülnünk senkivel, amennyiben a miénkétõl eltérõek a törekvései és amennyiben õk nem veszik közvetlenül célba a mi szabad életvitelünk meggátolását, a mi ( másoknak az érték-koncepcióit és felelõsség-szempontjait is számba vevõ) szabad akaratunk korlátozását, a természet-közeli és természetbarát életvitelünket, a természettel minél harmonikusabb és mélyebb kapcsolatra törekvõ életformánknak a meggátolását. Amennyiben viszont a természet kímélõ és mások felelõsségteljes szabad akaratát tiszteletben tartó egyéni, vagy családi életvitelünket, felelõs magatartásunkat korlátozni szándékozó késztetéseket észleljük, nem csak hogy elemi emberi jogunkban áll, hanem metafizikailag is indokolt részünkrõl mindenféle jó szándékú megjegyzés egyértelmû és határozott visszautasítása. A természetromboló és természetzavaró gazdasági és politikai nézetekkel: a létkorrupció logikájával kiegyezõ mentalitás ugyanis saját személyiség-tudatunk korrupcióját, kiérlelt pozitív spirituális képességeink összezavarodását, el gyengülését eredményezi. És ugyanúgy, a metafizikai alapigazságokat leíró szövegek nem kell körülményeskedõ magyarázkodásokból, bizonyítási-rendszerekbõl álljanak, hanem egyszerû, tömör kijelentõ mondatokból. Hiszen nincs amiért bebizonyítani azt, ami szemmel látható módon létezik! Ami természetes és normális, tehát összhangban áll a természet zavartalan állapotával és az egyetemes törvényekkel, az nyilvánvaló, attól csak az nem lehet egészséges, boldog, derûs és elégedett akit eleve zavaros, korrupt és természetellenes uralkodási ambíciók és

8 öncélú boldogság- eszmék hajtanak. Csak ami hamis és irreális, az szorul bizonygatásra, indoklásra, a valóság nem. III. Minden felelõsen gondolkozó személynek, aki önmagával szemben bármilyen szintû és jellegû szellemi igényt támaszt, szüksége lenne arra, hogy legalább a saját létével és személyével kapcsolatos végsõ (esetleg "végzetes" és eszkatológiai) kérdéseket is feltegyen magának. Rendeltetésünknél fogva szükségünk van arra, hogy a lelkiismeretünk hangjára (és nem a korrupt élet alapformáit elfogadó egoizmusunk számára érveket, illetve igazat és kibúvót keresõ, hazudozó eszünk sugallatára) hallgatva, õszintén megválaszoljuk magunknak a saját magunk számára feltett végsõ kérdéseket. Sokszor nem is gondoljuk, hogy mekkora szükségünk van arra, hogy megkíséreljük az õszinte és világos válaszainkból származó személyi igazságaink szerint, azokkal összhangban berendezni a mindennapi életünket. Ez utóbbit még akkor is, meg kellene tennünk, ha ezzel a körülöttünk élõ személyek becsmérlõ ellenállását váltjuk ki egy ideig. Ilyen megválaszolandó, végsõ személyes kérdés, a húsfogyasztás kérdése is. A húsevés kérdése ugyanis, elsõsorban nem is tudományos kérdés és a húsfogyasztás teljes abbahagyásakor nem a szervezet kitisztulása a fontos, hanem a lelkiismeret és az egyetemes felelõsség- tudatba ágyazott személyi felelõsségérzet megvilágosodása és felerõsödése a cél. A tudattalan lelki világunk, az auránk legfinomabb rétegeiben, vagyis az emberi szellemünk legmélyebb tartományai szintjén történõ tudat- tisztulás sokkal fontosabb, mint a biológiai funkciók egészséges állapotának a helyreállása. A húsfogyasztásról való lemondás elsõsorban nem a biológiai égészség megõrzése vagy helyreállítása miatt fontos, hanem azért, hogy az ember ne kerüljön teremtés-ellenes állapotba, vagyis, hogy ne maradjon állandó ellentétben kauzális és spirituális önmagával, felettes Énjével és azon keresztül a benne és általa is létezõ abszolút szellemmel: a Teremtõvel. A bennünk is jelenvaló és általunk is megnyilvánuló Teremtõ ugyanis nem azért hozza létre a hely -és irányváltoztatási képességgel, vagyis a szabad mozgási lehetõséggel rendelkezõ individuális létstruktúrákat (állatokat), a mentális testtel, illetve szellemi individualitással rendelkezõ, fejlett lényeket, hogy az ember, mindössze a kényelem és a nagyobb élvezet kedvéért leöldösse azokat. Fizikai-biológiai felépítettségünk folytán és antropológiai eredetünk szerint (fogazatunk rendszere, a bõrpórusokon át, vagy a nyelv kilógatásával történõ testhõmérséklet szabályozása, belek hosszúsága, száj-nyálka és gyomorsav mennyiségi, igen eltérõ különbözések a ragadozók és a növény-evõk között, a genetikai struktúra jellemzõirõl nem is beszélve), nem csak, hogy nem vagyunk ragadozók (húsevõk), de az evolúció nagy rendjében, eredetileg a szervezetünk egyáltalán nem húsfogyasztásra: a hullamérgek és az elhullt - elejtett állatokban levõ baktériumok és vírusok feldolgozására volt a faj-fejlõdés által létrehozva és kifejlesztve. Eredetileg nem voltunk és egyre inkább kiderül, hogy nem is vagyunk képesek a természet minden zavarát a szervezetünk által felfaló, feldolgozó és megemésztõ szanitéc-munkáját elvégezni, mint a nagyragadozó, vagy a dögevõ állatok. Sõt: inkább csak zavart (szennyet) vagyunk képesek kelteni. Ezért egy állat önkényes leölésével mi, pontosan úgy megakadályozzuk az állat individuális szellemében (mentál testében) is jelelevõ Teremtõnek egy egyedi és egyszeri kiegyenlítõdési - harmonizálódási kísérletét, mintha egy embert öltünk volna meg. Az állatnak az egyetemes törvényekkel harmóniában álló szelleme még nincs is annyira összezavarodva, mint egy - egy embernek, az ölés (gyilkolás!) által felsrófolt gyûlölettõl és ambícióktól elsötétülõ lelke! Szelleme (tudattalan lelkiismerete) legmélyén tudja is ezt minden személy és lelkiismerete és spirituális (egyetemes) felelõsségérzete zavaró hangjának az elhallgattatása, felelõsségtudata eltompítása érdekében iszik annyi alkoholt (nem véletlenül volt szokás erõs pálinkát fogyasztani régebb az otthon történõ disznóvágások közben) és talál ki természetidegen, de figyelem-elterelõ és figyelemelfoglaló elméleteket. Az állatok önkényes leölésére és elfogyasztására nem lehet érv az, hogy a ragadozó állatok is meglõnek más állatokat, mert az állatok egyedei, illetve a fajok között normálisan mûködnek az egyetemes tõrvények és a ragadozó és a dög- evõ állatoknak és rovaroknak igen jól meghatározott szerepük van fajok jellegzetes, egészséges és erõs génállományának az erõsítésében és fenntartásában. Metafizikailag: a ragadozók és dögevõk a Teremtés, illetve a Mágia törvénye érvényesítésében, vagyis az Apollói - individualitás szellem mûködtetésében kapnak szerepet, nem csak a gyengébb individuumok kiiktatásban és azok tetemének az eltakarításában. (Idevonatkozóan lásd még: a Nap metafizikai és asztrológiai értelmezését a Bolygók címû leckében, valamint az egy és az individuális tudat értelmezését a Számok alkímiája címû tanulmányban, de fõként a ragadozóknak a fejlõdés törvénye szerinti spirituális szerepének a leírását a Nyolcadik törvény c. tanulmányomban.). Az ember vét a Teremtés, a kiegyenlítõdés, a Hatás-visszahatás és a Fejlõdés törvényei ellen, mert nem a természetes szelekció szerint, nem a gyengébb, a beteges, vagy a fizikailag károsodott (sebzett) állatokat öli meg (ölte és pusztította ki) vadászó és halászó technikájával és technológiájával, hanem lehetõleg és általában a "legszebb, legegészségesebb, legnagyobb és legerõsebb" fajok legegészségesebb genetikai struktúrájával rendelkezõ példányait. Azzal a kegyetlen eljárással viszont, amit ma a "hústermelõ üzemekben" véghez visz az általa

9 önállótlanná tett házi állatokkal, nem csak a Teremtés törvényét sérti meg, hanem a többi kilenc törvényt is és mindenféle barbarizmuson messze túltesz. És az a tény, hogy ilyen üzemileg termelt, a természetes szelekció szûrõjét nélkülözõ génállománnyal rendelkezõ állatok húsát fogyasztja, logikus módon visszahat, nem csak a fizikai egészségére, hanem a lelki és a szellemi egészségére is. Persze, ha valaki nagyon ragaszkodik a húsevéshez, vagyis a nem-húsevés "elõnyeinek" materialista-tudományos elméletek szerinti magyarázatához, akkor az evangélium igazi szelleme elsorvasztását szolgáló szekularizált dogmák és a modern tudományos spekulációk tárházában fog találni bõségesen olyan ellenérveket, amelyek segítségével meggyõzheti saját magát a húsevés jótéteményeirõl és mellõzhetetlen fontosságáról. És ezt meg is fogja tenni még akkor is, ha a mindennapi életében az ellenkezõjét tapasztalhatná, ha lenne bátorsága abban az irányban keresgélni - kutakodni és jól odafigyelni azokra a statisztikai adatokra, ahol a rákos megbetegedések elõfordulási (statisztikai) számaránya a húsevés, illetve a természetes táplálkozás (huzamos és egyértelmû, nyers, növényi eredetû ételek fogyasztása) szempontjából van feltûntetve. Nekem meg volt az a szerencsém, hogy egy adott sorshelyzetben, két hétig rá voltam kényszerülve a húsevésrõl való teljes lemondásra olyankor, amikor maximális fizikai erõfeszítéseket kellett tennem, és napok alatt tapasztalhattam annak pozitív következményét. A tudományos - racionális neveltetéssel elkábított lelkiismeretem és a felsõ fokú (egyetemi) materialista tanulmányokkal eltompított szellemi öntudatom szerint csak egy év múlva értettem meg, hogy voltaképen mirõl is van szó lényeg szerint, pedig a metafizikai útkeresésemnek már az elsõ állomásain ilyen jellegû kérdésekbe ütköztem, mivel az elején egyetlen metafizikai elõadás sem hangzott el anélkül, hogy a húsevésnek a spirituális gondolkozási képességre tett káros - vagyis blokkoló- hatásáról ne essen szó. Biztos vagyok abban, hogy gyermek és fiatal korában, ha csak kívülállóként is, de nagyon sok Erdélyi ember vett részt családi disznóöléseken, sõt, talán nagyobb állatok legyilkolásában is. És ha mindezektõl mégis megkímélt valakit a sors, akkor legalább a csirkék, a tyúkok, kakasok és libák, rucák nyakának az elnyisszantásánál asszisztált legalább. Én a saját kezemmel vágtam el több tucatnyi csirke, tyúk, pulyka és ruca nyakát gyermek és ifjúkoromban, annak ellenére, hogy az elsõ disznóölési élményem közben, a véres látványtól és a disznó visításától elõbb megborzadtam majd a halálhörgésétõl annyira megdöbbentem, hogy öntudatlanul a trágyadombhoz hátráltam és a trágyalébe háttal beleestem. Az esemény jópofa történetként maradt fenn a családi emlékezetben, de én még ma is emlékszem arra az ellentmondásos borzongató élményre, amikor az évrõl - évre megölt disznónk leõrölt húsát gyúrtam, mert - talán skorpiói ízlelõszervem miatt - én voltam a családban a legjobb kolbászízesítõ. Ellentmondó és ellentétes, az elején csak a felnõttek szemében bátornak látszani akaró önérzetem, majd a racionális "emberi" tudatom által a tudattalanba leszorított elemi érzések háborúja dúlt bennem végig: a nem racionális józan eszem, hanem az akkor számomra még fogalomként is ismeretlen spirituális lelkiismeretem lázadt az ellen amit komoly emberként racionálisan tettem. Többszõr tapasztaltam már, hogy minden általánosan képzett, önmagát tájékozottnak tudó személy megsértõdik, amikor arra merem emlékeztetni, hogy léteznek tudattalan lelki folyamatok, amelyek befolyásolják a tudatunkat és az egészségünket. A baj csak az, hogy az orvostudomány még a fizikai, esetleg a pszichének nevezett lelki részünkre vonatkoztatja az egészség fogalmát és úgy képzeli, hogy az egészség tudományos elõállításának a kulcsát elõbb - utóbb meg fogja találni. Az azonban még a spirituális igényeivel meredeken szemben álló húsfogyasztás következtében parkinszon kóróssá vált római pápának sem fordul meg az eszében sajnos, hogy a keresztények "hétszentséges" Úristene az, aki figyel és lázad bennünk lelkiismeret-furdalás és rosszullét, különbözõ allergiák, vagy más testi tüneteket és szorongató érzéseket okozó pszichés jelenségek és betegségek formájában a folyamatos gyilkosságok ellen! Arra, hogy az Úr (a legfõbb törvény megtestesülése) a betegségeink segítségével figyelmeztet minket arra, hogy nem jól tesszük, ha tudat alá szorítjuk ezeket az ellenérzéseket. Amint a nyelvünk és az ínyünk megérzi a hús ízét, sõt, talán már azelõtt is, a tudattalan lelkiismeretünk (az egyetemes spirituális felelõsségtudatunk), azonnal megkapja a jelzést, hogy törvénytelen tettet: káini aktust hajtunk végre, amely jelzések, a bennünk lezajló tudattalan alkímiai folyamatok közben, azok hatására, egyre erõsödnek és a csúcsára érnek, amikor a gyilkosságban való részvétel szellemi tudata bennünk egyértelmûvé válik azáltal, hogy a májunk és a vékonybelek által kiválasztott táp-nedvek információi a véren és a testnedveken keresztül szervezetünk mirigyeihez is és a mirigyeken keresztül a csakrákhoz is eljutnak. Ennek az információ-rendszernek megfelelõen, a hatás - visszahatás törvénye alapján, az auránk legfinomabb rétegeibõl és a világegyetem spirituális dimenzióiból, csakrákon keresztül hozzánk visszaérkezõ információ is telítve lesz ezzel a számunkra hamis és zavaró gyilkolási információval, amely a ragadozók számára egészséges információ (összhangban áll az õk eredeti rendeltetésével) a mi számunkra viszont, hosszú távon egészségtelen. IV Voltaképpen az orvostudományra azért van szükség és az orvoslás és a gyógyszeripar javarésze abból az tévhitbõl és abból az okból jött létre és az intézményes orvoslás hatalmi apparátusa arra van felépítve, hogy "márpedig, lehet hogy a nagy mennyiségben fogyasztott hús káros az egészségre, de ennek a metafizikai (lelkiismereti) magyarázata és

10 az ilyenfajta okok keresése tudománytalan és áltudománynak kell nevezni mindazt az elméletet, ami azt állítja, hogy az ember egészségére károsan hat a az arányos húsfogyasztás". - Fanatikus csõlátásra és intellektuális arroganciára alapozott önámítás szükséges ma már ahhoz, hogy azzal a hazugsággal áltassuk magunkat, hogy annak, a fizikai - természeti környezetünk uralását és kizsákmányolását szolgáló ( energiaforrásokat felszabadító ) ódon tudománynak a logikájával és érvrendszerével bármiféle természet-tisztítást el lehet érni, amely tudományos logika tönkretette és összezavarta - beszennyezte a természet élõ világát és csaknem felszámolta az egész földi életet! Öncsalásra van szükségünk, hogy azt képzeljük: ugyanennek a gyilkos logikának a segítségével, megfelelõ és meggyõzõ gondolatokat és érveket fogunk találni a életsorvasztó technika káprázatában élõ emberiség tévhit - rendszerének az eloszlatására és ezáltal az élõvilágvilág megvédésére - megóvására. Láttam valamikor egy televízió adást, amely egy Angliában létezõ érdekes tudományos intézetnek a tevékenységérõl szólt, ahol a kiveszõ félben levõ növényfajoknak a pontos természettudományos leírása mellett, kórokozó elemektõl (baktériumoktól, vírusoktól, vegyi anyagoktól) tisztított magokat és génállományt hordozó mag-sejteket raktároznak el annak az apokalipszis utáni emberiségnek a számára, amely újra be akarja majd velük telepíteni a földet. Érdekesnek találtam, hogy egy pillanatig sem gondoltak arra sem a tudósok, sem az adáskészítõ tévé riporterek, hogy maga a Biológiai Információt Konzerváló Intézet is, a számottevõ pénzbe ("energiába") kerülõ fogyasztási szükségleteinek fedezésével, a mag és edénytisztításra használt fertõtlenítõ és tisztítószerek megvásárlásával, illetve azok használatával és az elvezetõ szennycsatorna rendszerbe ürítésével, a többi eszköz tisztításával, elmosásával, vagyis az amúgy jó szándékkal létrehozott intézet folyamatos mûködtetését biztosító, de a környezetromboló termelõi tevékenységbõl származó állami (adóból, tehát nagyobbrészt ipari profitból származó), vagy alapítványi (ami ugyanaz csak megcsavarva) pénzek felélésével ( magas technológiát, illetve nagy teljesítményû gépek és más technikai berendezések mûködtetését lehetõvé tevõ villanyáram és más energia- szolgáltatások ellenértéke kifizetésével, a külsõ és belsõ munkatársak, illetve a húsevõ tudósok, laboránsok, takarítónõk, könyvelõk, sofõrök, stb. eltartásával - megfizetésével -, akik ugyanazon társadalmi mentalitás szerint élnek, amely mentalitás a civilizációs apparátusával kiirtotta az eddig elpusztult fajokat) ha áttételesen is, de hozzájárul az általa átmentendõ állat és növény fajok további pusztulásához. De nem is ez a lényeges kérdés. A lényeges kérdés ugyanis az, hogy ugyan honnan a csudából kerül majd elõ az a tiszta emberiség, amelyik ezen tudósok és laboránsok munkájának eredményét felhasználja, a gyümölcsét (sicc!) leszedi? Talán annak a húsevõ emberiségnek a gyilkos képzelete által mûködtetett gondolatrendszere fog kicserélõdni valamikor, amely ma tonna számra gyártja a szemetet és a rombolási eszközöket és civilizáltan rejtett szennycsatornáival sunyi módon és lelkiismeretét csalva a világtengerbe ömleszti a tisztítószerekkel mérgezett megatonnányi vizeket, csak azért mert nem bírja elviselni az öncélú, tüzes, termelõi - fogyasztói tevékenységével járó szemetelést, a húsevõ szervezetébõl kiáramló szagokat, a spray-bûzt? (Az ember által meg nem zavart természetben sehol nincsen piszok, vagy szemét, csak ott, ahol az ember az anyagot a helyérõl elveszi (kivágja, kibányássza), átalakítja és a mesterségesen átalakított, a helyét és funkcióját vesztett anyagot, a természetbe visszadobja. Ennek analogikusan megfelelve, a természetesen táplálkozó személyek bõre minimális mértékben, mondhatni, alig zsírosodik, a testük kipárolgásának és a leheletük illata nem kellemetlen, sõt: a székletük sem annyira szagos mint a húsfogyasztóké. Ezért a ruhák tisztításához nekik elegendõ a természetes szappan használata és illatosító szerekre nincs szükségük.) Ha valaki szolid természettudományos érveket és magyarázatot akar szerezni annak érdekében, hogy önmagát és barátait - ismerõseit meggyõzze a húsfogyasztás elhagyása értelmérõl, jobban teszi ha megmarad ésszerû kételyeinél és annál a tradicionális nézeténél, miszerint a húsfogyasztás kevés mennyiségben nem árt, sõt igenis kell a szervezetnek. Ezeknek a személyeknek, asztrológiai nyelven: Ikrek és Skorpió jellegû gondjaik vannak, illetve hármas és/vagy nyolcas házi - életfeladat felvállalási problémájuk van, és a legtöbb esetben, sajnos a végzetes betegségeik sem, de még a saját, többszörösen bekövetkezett, kézzelfogható pozitív eredményeik sem elegendõek ahhoz, hogy higgyenek azok valóságában. Ezek a személyek, ha nem készíttetik el az élet-probléma és sors-program feltáró horoszkópjukat és ennek fényében nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy saját öncsalási késztetéseiket feloldják és megszüntessék, egész életükre betegeskedésre lesznek ítélve. Õk, a legmagasabb szintû és ezért a legveszélyesebb szellemi káprázatban és lelki kábulatban való szendergésben töltik napjaikat (lelkiismeretaltatásban) és ennek következtében párkapcsolati nyomorúságban (magányban, szexuális elégedetlenségben, vagy szerelmi féltékenységben) és, az esetleges anyagi jólétük mellett, lelki - szellemi nyomorságban. Az ide vonatkozó negatív tapasztalataim sajnos nem csak szakmaiak hanem személyesek is, mivel az évtizedekig tartó, betegeskedések után elért egészségi állapotomban szerzett tapasztalataim mellett, a fent elírt esetekben sajnos tehetetlenül kellett és kell még ma is nézzem, hogy a családi kapcsolatok, vagy korábbi barátság révén hozzám közel - és esetenként igen közel! - álló személyek miként rombolják úgymond tudatosan (tudományosan!) tovább az egészségüket, a magabiztosságot adó intellektuális és/vagy vallásos meggyõzõdéseik segítségével. V

11 Amint korábban állítottam, a húsevés problémája nem biológiai - egészség szintjén tevõdik fel igazából, hanem emberi-spirituális fejlõdési szinten, illetve egyéni öntudati szinten. Minden személyiségzavar kauzális, tehát elsõdleges oka az, hogy az ember igazi (legfõbb) személyisége (szellemi léttudata) spirituális, még akkor is, hogyha írástudatlan. De mivel legyilkolt állatok húsával táplálkozik, a természeti - individuális öntudata az állatokéhoz hasonlóvá: ösztönössé, nyíltan, vagy rejtetten ellenségessé, ijeszthetõvé, agresszívvé, türelmetlenné, kapkodóvá, megfontolatlanná, provokálóvá és provokálhatóvá, stb. válik. Az isteni eredetre (az õsforrására) visszaemlékezni képes emberi tudat, a személy isteni eredetérõl immanensen tudó, spirituális öntudata és léttudata (nem a védekezõ - élvezõ egoját kiszolgáló, un. ésszerû tudata és nem a barlanglakóvá, vagy városlakóvá degradálódott tudata), vagyis az a mélytudatunk, amit ma civilizált tudattalannak, lelkiismeretnek és misztikus - intuitív felelõsségérzetnek nevezünk (H.B. Scientia Sacra I. ) állandóan jelzi számára, hogy az állatok legyilkolása következtében elõállított táplálék (hullamérget: romboló hormonális - genetikai információkat tartalmazó hús) elfogyasztásával valami nincs a rendjén. Ez, a tudattalan lelkiismeret-furdalás észrevehetetlenül, de folyamatosan zavarja az embernek az eredmény-hajszoló, pragmatikus eszét és a tudományos-intellektuális egoizmusát a csillagokig növesztõ emberiségnek. Tudományosan már az is ki van mutatva, hogy a húsevésnek köszönhetõ a technikai-tudományos gondolkozásra képes "eszünk" mai fejlettsége. És ez teljesen hihetõ is. Vagyis az, hogy az életromboló, ózonlyuk-szennyezõ, üvegházhatást elõidézõ, nem csak a földi levegõ-teret, hanem már a világûrt is az elvesztett, vagy tudatosan eldobált ûrszondáink roncsaival tele szemetelõ intellektuális képességeink fejlettségi foka a környezetünkben élõ élõlények elejtésére és elfogyasztására, vagyis a természeti környezetünk kifosztására és kizsákmányolására ösztönzõ (húsban található) gyilkolási hormonok hatására fejlõdött ki. A tudattalan isten-tudata, vagyis a forrásra való emlékezés, alulról, de fölülrõl is, állandóan zaklatja a véletlennek képzelt közúti és munkabalesetekben szenvedõ, a véres és irracionális háborúkba bocsátkozó, kórházakba és klinikákra, kuplerájokba, múlatókba, szegénykonyhákba és komoly szociális intézményekbe, bankokba, minisztériumokba és zenekoncertekre (Scientia Sacra II: Kultusz és kultúra c. fejezete) járó: húsevõ emberiséget. És mert mostanában, a különbözõ állat- és növényfajok irdatlan pusztulását a televízió képernyõjén látva, az embert egyre inkább zavarja a lelkiismerete, ezt a politikusainak kiszolgáltatott "ártatlan" embert, ezt a hatalmas húsipar mellett a gyógyszeripart fenntartó és a húsipar által az ütõképes hadseregeit fenntartó, minden áron" jót akaró ember (Lásd a húskonzervek szerepét a napokig - hetekig a lõállásban tartható katonák ellátásában, a hadtesttõl elszakadt, ismeretlen terepeken harci mûveleteket végrehajtó hadászatban), a korábbinál sokkal személytelenebb, de hosszú távon annál veszélyesebb szennyezésbe fogott: az okos eszével elõállított atomhulladékkal teleszemeteli és védekezõ hadianyag segítségével, ripityára robbantgatja és aknásítja el a földkerekséget. A napnál is világosabb, hogy emberiség szintûvé fejlõdött tudat- zavarnak és az abból következõ planetáris nyomornak, a húsevés az eszkatológiai oka. Ez, a korrupt keresztény dogmák által még mélyebbre rejtett (Lásd Szent Péternek az evangéliumi információ univerzális terjesztése szükségére vonatkozó álom-látomásának a húsevést intézményileg szentesítõ értelmezését.) és a tudományos - orvosi eljárásokkal meg nem szüntethetõ antropológiai (gyilkos) ok az, ami mindent megmérgez a földön és az életünkben. Szomorú arra gondolni, hogy kik is akarják meggyógyítani az embereket a különbözõ személyiségzavaroktól, amelyeknek végsõ soron, egytõl egyig a húsevés az alapja? - Azok a húsevõ orvosok, akik attól is személyiségzavarban szenvednek, hogy naponta nyolc - tíz órán át nem úgy hallják vissza és nem úgy írják le a személynevüket például, hogy Faragó Ágoston, hanem úgy, hogy Doktor Faragó Ágoston. - Ezért nem kell elfogadni semmiféle kiigazítást a lényeges metafizikai kérdésekben és nem kell elfogadni semmiféle metafizikai tárgyú ( persze... "jóindulatú és õszinte" ) kritikát egyetlen jóindulatú húsevõ "szakember" részérõl sem. Nem úgy kell felvenni ugyanis a pozitív spirituális alapállást, hogy megkérdõjelezzük a másik alapállását, hanem úgy, hogy abba hagyjuk a XX. századi tudományos önáltatást és teljességében megpróbáljuk megvalósítani azt, ami az õsi létkorrupciót, a zavart és a kábulatot feloldja az egész személyünkben. És nem úgy leszünk hiteles személyek, hogy metafizikai színezettel, de tovább folytatjuk az okoskodó tudományos elméletek szajkózását és e "nagyokosságokkal" igyekszünk hiteltelenné tenni azt, akinek a döntõ lépéseket sikerült már megtennie. Nem úgy leszek hiteles ember, hogy a saját gyengeségem: lelkiismeret-furdalásom miatt támadom azt, aki nekem a planetáris gyilkosság elemi okáról beszél és nem úgy, hogy becsmérlem õt azért, mert én még nem merem megtenni az õskorrupcióból kiszabadító döntõ lépést a környezetem várható ellenállása és rosszállása miatt. Nem támadva és nem spekulánsan- okoskodva, önmagamnak tovább hazudozva változok meg gyökeresen (születek újjá) és érem el a megváltást, hanem úgy, hogy mindenkitõl függetlenül, megpróbálok elsõsorban önmagam számára hitelesen élni. Az én éhségsztrájkom például nem lett számomra hiteltelen attól, hogy egyesek naiv ostobának, vagy provokátornak nyilvánítottak. Én tudtam, hogy miért kell azt elsõsorban az én lelkiismeretem nyugalmáért azt megtennem és minél tovább végigvinnem. És azáltal, hogy csakugyan megtettem, felfedezhettem, hogy milyen egyszerû dolog saját magammal: erkölcsi igényességemmel, lelkiismeretemmel és felelõsségérzetemmel egyenesben lenni. Azok a lét-elvek tehát, amiket mi tanítunk azoknak, akik kíváncsiak erre, nem veszítik el a hitelességüket, amiért mások materialista elméletek segítségével megkérdõjelezik azért, hogy megnyugtassák a saját korrupt lelkiismeretüket. Hiszen mi nem prédikálunk, hanem megtesszük azt, amirõl állítjuk, hogy jó megtenni és nem tudományos elméletek és nem részeredmények szintjén, hanem az egész életvitelünkben és a személyi élet minden területén és az objektív környezetünkben is jelentkezõ pozitív eredményeink (például a jó szülést

12 inkább zavaró, mint segítõ tudományos orvosi és egészségügyi asszisztencia nélkül született gyermekeink egészsége) igazolnak bennünket. A húsevés szükségérõl szóló elméletek viszont a házi gyógyszertárak és a gyógyszeripar növekedésében, a civilizált társadalmaknak az un. bennszülött népessége fogyásában és immunrendszer gyengülésében, a tömeges depresszióban, vagy a tökéletesedõ korházak "intenzív" osztályain kezelt személyek fölösleges szenvedéseiben nyerik el igazolásukat. - Nem akkor vagyok hiteltelen, ha nem tudok meggyõzõ ész-érvekkel, tudományosan válaszolni (tudományos és ésszerû érvekkel gyõzni és érvekkel visszavágni) a húsevõk érveire, hanem akkor, ha én is épp úgy gyógyszeres kezelésre szorulnék és olyan beteges lennék mint õk. Nem csak akkor vagyok hiteltelen, ha húst eszek, miközben az ellen prédikálok, hanem akkor is, ha olyan gyakran vagyok beteg mint a civilizált húsevõ személyek, vagy akkor ha én is épp úgy gyógyszert vásárolok mint õk. De azon kívül, hogy a karom kirándult a helyébõl, hat éve, hogy hosszú hónapok telnek úgy, hogy még csak meg sem vagyok hûlve. VI. Azok számára, akik még nem botránkoztak meg a tudománytalanságom láttán, illetve azok számára, akiknek az individuális természeti én-tudatot kiszolgáló értelmi-eszüknél fejlettebb, vagy legalább azzal arányosan fejlett a misztikus intuíciójuk, a további olvasás, egyfajta metafizikai beavatássá alakul: Korunkban egyre növekszik a törvényellenes kihágások, gyilkosságok, nemi erõszakok száma és az egyéni és a közösségi tragédiák pszicho-szociális hátterét legtöbbször sikerül felderíteni. Ám senki sem gondolkodik el azon, hogy miért van az, hogy a tragédiákkal végzõdõ merényletek elkövetõi és az áldozatok is szintén húsfogyasztó személyek? A statisztikák szoros összefüggéseket tárnak elénk a húsfogyasztás és a különbözõ rákos megbetegedések (fõképpen a prosztata és a méh, valamint a végbélrák), az érrendszeri, a szív- és agymûködési zavarok, a vérnyomás- és vérkeringési problémák, valamint (és nem utolsó sorban!) a nyirokmirigy rendszer zavarai között. Egyetlen olyan komoly és átfogó tudományos munka sem lát ellenben napvilágot, amely rámutatna ezen megbetegedések szellemi - lelki hátterével szoros kapcsolatban álló táplálkozásbeli okára. Arra tehát, hogy a leölt állatok ízletesen párolt, átsütött húsa a benne található hormonális anyagok, vagyis a hullaméreg miatt, hosszú távon mennyire károsítja (Ha nem is annyira rövid idõn belül jelentkezõ tünetekkel és negatív következményekkel, mint például a drogfogyasztást, vagy az alkoholfogyasztást követõ részegség és a "másnapos fizikai elgyengülés.), nem csak az emberi szervezetet, hanem a lelket és a szellemet is. Ezeknek, az emberi individuum számára hamis genetikai információt (más, általában a fajtársainál gyengébb, vagy egyenesen zavart struktúrájú genetikai kódrendszerrel rendelkezõ individuumok genetikai kódját) tartalmazó hormonális mérgeknek a romboló hatását le kicsinylik és szembeállítják a húsban található, készen kapott, jótevõ fehérjemennyiséggel és minõséggel. Másrészt, ezen kérdéskör "mellõzésével" hallgatólagosan támogatják a világszerte egyik legerõsebb piaci tõkével rendelkezõ iparág gazdasági hatalmát, nem törõdve azzal, hogy ettõl az általános fogyasztói-civilizációs mentalitástól szenved az egész emberiség mind a fizikai, mind a szellemi - lelki dimenziók szintjén. A nyugati típusú civilizációban élõ emberiségnek a (nem döntõ!) többsége továbbra is a húsfogyasztó étkezési szokások szerint éli le a mindennapjait. Mert ezt így szokás, ráadásul az orvostudománya szerint így egészséges, így praktikus és olcsóbbnak tûnik! Valójában a döntõ ok az, hogy az ínycsiklandó sült hús fogyasztása hozzátartozik az öncélú élvezetekhez. Senki se mond le szívesen egy jó flekkenezésrõl, ínycsiklandó marhasültrõl, mustáros virslirõl! Bármennyire is lapos az emberek pénztárcája, legalább egy pár deka felvágott, õrülthús, vagy füstölt szalonna minden házban akad, és amikor arról van szó, hogy ezt a kis finomságot elfogyassza-e vagy ne, az embernek nem jut eszünkbe a szívinfarktus, a vérkeringési zavar a rák, vagy a guta-ütés, mivel a tudományos magyarázatok és mindig az adott objektív (családi, munkahelyi, társadalmi) körülményekhez kapcsolódó indoklások segítségével, mélyen lenyomjuk ezeket az amúgy is fölöslegesen rossz kedvet csináló képeket a tudattalanunkba. Az egészséges és természetes táplálkozástól viszont a hús- és cukor mentes reformkonyha hívei is épp annyira távol állnak, mint a mészárszékek törzsvendégei: az elõbbiek a különbözõ vitaminok, fehérjék és kalóriák vadászásával csupán a kulináris mûvészet által kiszolgált élvezet- és íz- hajhászási szenvedélyüket szeretnék átirányítani egy kevésbé hizlaló, kevésbé egészségkárosító étrend lehetõségére, amivel lényegében semmit nem érnek. A modern ember sem az anyatermészettel, sem a saját lelki természetével nincsen közvetlen kapcsolatban és így harmóniában sem lehet. A technika segítségével a természet jelenségeivel és ciklusaival szemben védekezõ: mesterségesen berendezkedõ - társadalomban a népszerû hot-dog, a hamburger és egyéb gyorsételek mûanyagizével rohangáló ember számára ma már fantasztikusan merész álomnak számít az, ami az élet legtermészetesebb ténye kellene legyen, hogy egyszerûen kisétáljon a természetbe és leszakítván egy gyümölcsöt a fáról, azt csendben és nyugalomban elfogyasztja.

13 Az ember sok dimenziós lény: egyrészt, mint anyagi-biológiai szervezet, a fizikai-földi természetnek része. Másrészt, bonyolult képzeleti (ideatikus), szellemi, értelmi és érzelmi-értelmi tevékenységgel rendelkezõ szellemi struktúra, amely nem csak a fizikai testébõl áll, hanem a testét körülvevõ, azt körülágyazó bio-energetikai erõterek által jelzett és azok által a fizikai testtel kapcsolatban álló spirituális erõtérbõl. A fizikai test és a személyi spirituális erõtér dinamikus kapcsolatát, energia- és információ-cseréjét a fõmirigyek központjában álló, éteri tölcsér-csaptelepek : az un. csakrák biztosítják. Az orvostudomány viszont kimutatta már, a hormonoknak az emberi szervezet felépítésében és mûködésében betöltött fontos szerepét. Azt, tudniillik, hogy számos pszichoszomatikus megbetegedés, a depresszió, a kedély -és a szenvedélybetegség mögött valójában az összezavart hormonrendszer mûködési rendellenessége rejlik. Nézzük meg tehát, hogyan keletkezik a leölt állatok húsában a hormonális hullaméreg. Illetve azt, hogy valójában miben áll az összefüggés a sült és fõtt húsokkal való táplálkozás és a korábban már említett, türelmetlenség és a bûnözési hajlamok között: Az élõ szervezetek elpusztulásakor az utolsó életreakció a megsemmisülõ fizikai testnek a hormonális lemérgezése, az illetõ biológiai struktúra "életkódjának" a megszüntetése. Hogyne lenne akár az ember fizikai, akár a finomabb érzelmimentális állapotára és egészségére nézve mérgezõ egy olyan táplálék, amely az állat szellemi lényében tudatosult halál, a megsemmisülés információját hordozza magában? Hogyan legyen akár fizikailag, akár lelkilegszellemileg, de fõként spirituálisan EGÉSZSÉGES (tehát hogyan lehetne az egyetemes létezés folyamataiba a szellemi, illetve a spirituális öntudatával integrálódó rész-egység) az a személy, aki folytonosan ilyen, halál-információt tartalmazó anyagokat szállít a szervezetébe? A húsfogyasztás és az agresszivitás közötti összefüggés viszont más szinteken jön létre. Téves az a nézet miszerint az ember tetteit, gondolatait és cselekedeteit csupán a vágyainak alávetett értelme és az ösztönei határoznák meg. A szellemi lényében lakozó lelkiismerete, vagyis a tudattalanba lefojtott bûntudat és spirituális felelõsségérzet (amely folytonosan jelzi számára, hogy az állatok leölésével, illetve a fölösleges öldöklés és elfogyasztás céljából történõ tudományos szaporításával fölösleges törvénytelen tetteket hajt végre) ugyanolyan fontos és meghatározó része az ember személyiségének. Ezért a húsevõ személy hiába magyarázza meg saját magának a racionális (tudományos), vagy irracionális (vallásos) eszével, hogy az általa elfogyasztott állatok leölése nem jelent gyilkosságot, mert a tudattalanja legmélyebb rétegei szintjén mûködõ egyetemes lelkiismerete folytonosan közli vele, hogy õ az általános létrontásban, (közvetve vagy közvetlenül: mindegy) részt vesz, illetve, hogy az egyetemes törvények szempontjából korruptan él. Ezzel, a "létért való küzdelem" jelszavával elkövetett planetáris gyilkosságnak a bûntudatával él tehát a modern ember. És ebbõl következõen, a hatás és visszahatás törvénye alapján, egy állandóan õt fenyegetõ, illetve õt, valamint a családtagjait folyton veszélyeztetõ, ellenséges természet képével és egy ellenséges emberi közösség világképévével él a lelkébe és a képzeletében. Hát ez az ellenség-tudat, ez az ellenséges környezetnek (természetnek) a tévképzete teszi õt igazából agresszívé, nem csak a hullaméregnek az agymûködésére tett hatása. Ahhoz hogy az agresszivitás gyökerét megtaláljuk, jóval alább kell ásnunk tehát a szociális-gazdasági-morális problémáink táptalajánál. Mert egyetlen ember sem képes kezelni (különösen a manapság egyre erõsödõ lelki nyomással, megterheléssel együtt járó szociális-gazdasági- magánéleti krízishelyzetekben) sem az ösztöneit, sem indulatait - szenvedélyeit, sem pedig a "közerkölccsel" ellentétben álló személyes vágyait, érzelmeit, gondolatait, amíg a saját lényének szellemi alapjait fel nem fedezte és át nem világította. Az ártatlannak (súlytalannak, sodrástalannak, lényegtelennek) látszó, de rejtett bûntudattal terhelt személyiség viszont képtelen a saját átvilágítására. Ezért nem akarja megérteni az igazán egyszerû élet-tényeket és rafináltan bonyolult tudományos elméletek bástyáival és páncélzatával védi magát az újjászületéshez szükséges katabázissal, a tudattalanba való alászállással szemben. Példaként vizsgáljuk meg a diszharmonikus tömegpszichózis jelenségét. A mindenkori szociális megmozdulások jó példaként szolgálnak arra, hogy mennyire elveszíthetik a józan ítélõképességüket, felelõsségtudatukat, szabad akaratukat a társadalmi - gazdasági igazságtevés nevében erõszakoskodó tömegek. A diktátorok és a hatalomra szomjazó vezetõk jól ismerik a tömegek pszichológiáját: a hangulatkeltõ, a kollektív agresszivitást, a félelmet vagy akár a rémületet, a tömegpánikot kiváltó "közérdekû" jelszavak, uszító jelmondatok tömegmozgató, tömegkábító, a tömeget irracionális cselekedetekre ösztökélõ hatalmát. Ne feledjük, hogy ezen tömeghisztériák bujtogatói, résztvevõi és áldozatai szintén húsevõ személyek. Az olyan feszült helyzetben mint egy forradalom, polgárháború vagy egyéb szociális tömegjelenség kitörése, hogyan tudná a tudattalan lelki és ideavilága (képzeletvilága) mélyrétegeibe leszorított bûntudatában gyökerezõ ellenségképzeteitõl irányított húsevõ ember megõrizni lélekjelenlétét, lelki nyugalmát, személyi higgadtságát? Hogyan maradhatna józan és hogy ne esne pánikba és hogyan nem iramodna meg mint egy sebzett, vagy bõszült állat, az olyan ember, aki a környezõ természetet kiszipolyozni való (magán, vagy kollektív) tulajdonának és végsõ soron tápanyagnak és energiaforrásnak nézi? Aki nem tudja, hogy akkor sem esik az égvilágon semmi baja, ha éppenséggel nem eszik akár egy egész hétig semmit? Sõt: aki úgy képzeli, hogy a gyermeke beteg lesz és energiát veszít már csak attól is, ha egy nap nem adhat húst neki? Hogy ne gerjedne azonnal rombolási haragra, amikor a nála csak kevésbé kábult, de általa tájékozottnak képzelt személyek azt sugallják, vagy éppen azt harsogják neki, hogy az ellenség meg akarja fosztani õt a táplálékot jelentõ környezetétõl és az energiaforrásoktól? Az ilyen, az ösztönös igazságtevési késztetései által hajtott (és nem a spirituális személyisége által vezérelt) ember, hogy ne kerülne egy - két ügyesen megfogalmazott mondat hatására a hisztérikus dühöngés, pánikszerû menekülési kényszer vagy az irracionális agresszivitás hatalmába?!

14 Mindannyian átéltük, tudatosan vagy tudattalanul tapasztaltuk közvetlen környezetünkben azt, hogy minél agresszívebb valaki, annál jobban fél legbelül és minél szorgalmasabban védekezik, hárít és igyekszik a konfliktusokat elkerülni kifelé, annál inkább támad, veszekedik, gyûlölködik, megsemmisít, bosszút áll, gyilkol képzeletben és gondolatban. Nos, ez a két szélsõséges magatartásforma: a béke- keresés állarcába rejtõzõ opportunista gyávaság és a fojtott agresszivitás (amelyeknek a kiegyenlített pólusai a nyitottság és a bátorság) tõr felszínre és válik ellenõrizetlené a hullaméreggel zavart ember személyi tudatában. Miért? Mert tudattalan (természeti!) ellenségképzetekkel élni annyi mint szüntelenül félni, óvatoskodni, védekezni, elhárítani, kikerülni, védekezni, cselezni és stratégiázni és ugyanakkor gondolatban, ha fojtottan és önkéntelenül is, de veszekedni, háborúzni, erõszakoskodni és gyûlölködni. Egyszóval mentálisan és képzeletben (ideák szintjén) támadni. Elgondolkodtató továbbá az a tény is, hogy a húsmentesen táplálkozó személyek, szintén az objektív statisztikai adatok szerint (azon kivételes alkalmaktól eltekintve, amikor a kóros elváltozás már a természetes táplálkozás elkezdése elõtt, már korábbi életfázisban megtörtént, anélkül, hogy a beteg tudott volna róla), nem betegednek meg sem rákban, egyiküknél sem észleltek vérnyomásproblémákat, fertõzõ, járványos megbetegedéseket vagy súlyosabb emésztési és idegrendszeri panaszokat. Már az is figyelemre méltó, hogy egy "kiadósabb" alkoholfogyasztást követõen, a "másnapossági" tünetek a húsevõk illetve a húsmentesen táplálkozók esetében szintén eltérõek: az elõbbiek fizikai szervezetének a zsíros, fûszeres húsételekbõl felszívott hullamérgekkel kell az alkoholban található mérgekkel (a szervezet és a lélek-szellem együttese által feldolgozhatatlan mennyiségû hamis információval) együtt megküzdenie - aminek viszont elviselhetetlen rosszullét, hányinger, fejfájás, szomjúságés éhségérzet, letörtség, bágyadtság vagy akár többórás eszmélet vesztés, emlékezetkihagyás, stb. lesz a kísérõje. A természetesen táplálkozók esetében viszont ezek a tünetek jóval enyhébbek. Hányinger, erõs fejfájás, lelki levertség majdhogynem nem is jelentkezik, nemhogy az ájulás, a fizikai és tudati önkontroll elvesztése. Ez persze nem kell azt jelentse, hogy a lehetõségei szerint természetesen, de mindenképpen hús- és cukormentesen táplálkozó személynek nem kellene elkerülni az alkoholos italok fogyasztását, ha csak lehet. Végezetül elmondható tehát, hogy a húsfogyasztó személyeknek, akár köznapi emberként, akár tudósként, mûvészként és akár magas rangú állami hivatalnokként nagyobb az erõszakos tettek elkövetésére: a rombolásra és az önrombolásra, vagyis a bûnözésre és a kétségbeesésre: a depresszióra, öngyilkosságra való hajlama, hogy inkább hajlamos a következetlen és irracionális viselkedésre. Hogy szélsõséges élethelyzetek, illetve politikai-magánéleti, vagy társadalmi konjunktúrák és természeti katasztrófák esetében sokkal zavartabbakká, nyugtalanabbakká és agresszívebbeké válnak mint a természetesen táplálkozó emberek. Ha e szempontot figyelembe véve, egészen behatóan megvizsgáljuk a tényeket, az emberiség vérrel írt történelme sem más, mint a húsfogyasztó és a húsfogyasztás következtében ember-ölõvé: testvérgyilkossá vált Káini ember története. - Ezért a történelem nem más, mint az agresszív egoizmusnak az útja az idõben. Az elméjében, vagyis a megtört én- tudatban gyökerezõ emberi elme: a szenvedélyes és a ravaszkodó, az élet megnyerése érdekében spekuláló ember útja az idõben. Az általunk tudott : a feltárható és kutatható történelem voltaképpen ezzel, az embergyilkolási lehetõség képzetének a megjelenésével kezdõdik. A növényevõ, növénytermesztõ Ábelnek, a gabonamagvakkal és gyümölccsel táplálkozó embernek a meggyilkolásával és a Káini típusú ember végleges gyõzelmével kezdõdik az a fejlõdésnek képzelt sokezer-éves történelmi öldöklési sorozat, amelyre ma egyesek még büszkék. Az isteni tudatú (az Ádámi) ember viszont csak azután vált képessé az emberölésre, miután sokáig (néhány évszázadig) húst fogyasztott, attól elkábult és ezáltal az egyetemes léttudatát, a szellemi éberségét és felelõsségtudatát elvesztette és az állati szenvedélyeit szolgáló, haszon-szerzõ (gyakorlati) esze kezdte vezérelni tetteiben. Nagyon érdekes a materialista tudomány szokásos következetlensége az ember táplálkozástani és antropológiai megítélésében. A tudósok azt állítják, hogy az ember antropológiai származása szerint húsevõ lény és következésképpen a hús megvonása az egészség megromlásához és az életerõnek a normálison aluli csökkenéséhez vezet, holott a világon több mint kétmilliárd személy él, aki semmivel nem erõtlenebb mint az emberiség húsevõ többsége, csak éppen nem csinál akkora felhajtást maga és az élete körül, mint az utóbbi. De azt is állítják, hogy a phidecantropusnak keresztelt ember szabású majomtól származunk. Eközben a tudósok sehogy sem akarják észrevenni, vagy ha észrevették, nem akarnak arról beszélni, hogy mindazoknak az õs-lényeknek a fogazatából, akiket közös õsünk egy - egy újabban felfedezett példányaként mutatnak be számunkra, de az emberhez legközelebb álló majom fajták fogazatából is hiányoznak azok a bizonyos tépõ fogak, amelyekkel mi el vagyunk látva és amit az ember húsevõ természete bizonyítékaként tartanak számon. Vajon nem érkezett el már az idõ, hogy e kérdésben a különbözõ tudósok és az ember isteni származását (eredetét) valló, húsevõ és nem húsevõ kreacíónisták végre összevessék a tényeket az ide vonatkozó szent szövegekkel és közös nevezõre jussanak? A " Másképpen a szexualitásról", valamint "A teremtés õsforrásánál" c. leckékben azt írtam, hogy egy nõ csak akkor "maradhat terhes", ha akar, vagy ha tudattalanja síkján zavart és bizonytalan, esetleg ha nagyon fél a "teherbe eséstõl". Ezt az állítást feltétlenül ki kell egészítenem e helyen azzal, hogy az abszolútummal - és ezáltal a teremtés õsforrásával, illetve a szülés õserejével - való zavartalan együttmûködés és ezzel együtt a szabad akarat szerinti, vagyis az egyéni elhatározás alapján történõ áldott állapotba való kerülés, valamint a természetes, orvosi asszisztencia nélküli szülés, nem lehetséges azoknak, akik húst fogyasztanak. A korábban leírtak alapján, gondolom, hogy logikus, hogy az

15 a jövendõ anyáknak, az egyetemes létforrással való természetes, vagy tudatos együttmûködés ne legyen lehetséges az egyetemes gyilkosságban való tudatos, vagy önkéntelen részvétel közben. Magyarul: a húsevés kizárja a bennünk levõ teremtõi (mágikus) képesség tudatos és gyakorlását, és így a nõ tudatos teremtési (foganási - szülési) képességét is. A természetes (orvosi felügyelet nélküli) szülés a húsevés által okozott személyiségzavarokkal és más, a húsevés által okozott biológiai (hormonális) és pszichológiai zavarokkal, hormonális alapú egészségi problémákkal, az önáltatásokkal egybekötve veszélyes kísérlet lehet. Nem csak a zavart lelkiismeret miatt, hanem azért is, mert a magzat harmonikus, az egyetemes törvények ( A Ciklus és ritmus törvénye!) szerinti mozgása - helyezõdése az anyától érkezõ információk, vagyis az anya testén keresztül a magzathoz érkezõ, finom (hormonális!) információk - impulzusok alapján történik, amelyeket az elfogyasztott húsban található hormonális méreg (idegen élet-struktúrához tartozó genetikai anyagban található téves információ) megzavar. Innen erednek a tudomány által kiküszöbölhetetlennek tartott, a "soha nem lehet tudni" nagyokos filozófiát igazoló, szülés közben elõreláthatatlanul elõállható klinikai komplikációk"! A gyermekeinket a természetben, majd otthon szülõ feleségem, az elsõ gyermekünk fogantatása elõtt lemondott a húsról és ezért az õ szülései nem csak, hogy majdnem óramû pontossággal folytak le, de arról is meg voltunk gyõzõdve, hogy semmiféle soha nem lehet tudni féle szövõdmény nem is léphet fel szülés közben. VI Az un. ezoterikus elméletek, illetve a spirituális iskolák és mozgalmak gurui ott tévednek, hogy a test fejlõdése és harmonikus mûködtetése illetve testi tapasztalatok és lelki - szellemi konfrontációk nélkül, és a testbe vitt anyag nélkül képzelik el a spirituális fejlõdést. Ez az elképzelés az élet értelmérõl épp annyira helytelen, mint a nyugati típusú civilizációban folytatott fölösleges zabálásért folytatott, stressz okozó hajsza. A bevezetõ sorok zárójeles betétjében említett 12 napos éhségsztrájkot követõ l6 napos éhségsztrájkom teljes mértékben meggyõzött arról, az ELTA nevû metafizikai szabadegyetem sokat hangoztatott alapigazságáról, hogy Európában még senki sem halt éhen csak abban az esetben, ha ezt valamilyen meggyõzõdése (politikai, vallásos) következtében így akarta, vagy akkor ha az élete más területén annyira elvétette a célt, hogy egyszer csak a túlvilágon találta magát. Az éhségsztrájkok alatt tapasztaltak közben meggyõzõdtem arról, hogy egy szellemileg, lelkileg és biológiailag aránylag megtisztult ember, a tudományosan elképzelt, "szükséges" minimális táplálékfogyasztásnál sokkal kevesebb táplálékkal is elélhet nyugodtan és nagyon sokáig. Ellenben az is igaz, hogy amennyiben az általános és az egyéni szellemi fejlõdési - kiegyenlítõdési (megváltási) programjának eleget akar tenni az ember, vagyis ha azokkal az õselemekkel, amelyeket diszharmonikusan testesít meg és amelyekhez õ is diszharmonikusan viszonyul élete elsõ ciklusaiban, konkrétan fel akarja venni a kapcsolatot, akkor fizikailag intenzíven tevékenykednie is kell. Ehhez viszont bizonyos alapanyagoknak (fizikai információ-hordozóknak) a szervezetbe történõ bevitele elengedhetetlenül szükséges. De ahhoz is, hogy e többnyire kellemetlen kapcsolatok következményeit, vagyis az elemek és az õserõk visszahatásait helyesen értelmezhesse és értékelhesse, ahhoz tehát, hogy a természeti környezetében és a saját belsõ természetében észlelt jelenségek és folyamatok helyes értelmezését (megértését) és tudatosítását a gondolkozása által folyamatosan elvégezhesse, egy minimális cukorszint fenntartására van szüksége. Ezt viszont koránt sem kell szintetikusan és mesterségesen elõállított, nagy mennyiségû cukor fogyasztással erõltetni! Sõt: a célnak tökéletesen megfelel az a cukor mennyiség, de fõként az a minõség, amit a szervezetünk az adott természeti környezet természetes cukor-forrásaiból, illetve a zöldségekbõl és a gyümölcsökbõl ki tud választani. Annak érdekében tehát, hogy a gondolkozási képességemet -és így a helyes ítélõképességemet, beszélõ (kommunikáló) képességemet ne veszítsem el, egy endokrinológus orvos barátom tanácsára, aki biztosított afelõl, hogy ezzel nem sértem meg az éhségsztrájk etikáját, az ötödik nap eltelte után, napi O,5 - O,7 liter szõlõlevet kezdtem inni, aminek következtében a tízedik nap után, a korábbi, mozgás közben tapasztalt vérnyomás-ingadozások, a halánték fájdalmak és a fejfájások is kimaradtak és úgy éreztem, hogy nagyon sokáig elélhetnék így, a "normálisnál" csak kevéssel csökkentettebb fizikai aktivitással. Persze mindezt nem kérkedésbõl írom most ide, nem az én egyéni teljesítményemmel akarom szórakoztatni az olvasót, hanem azért, hogy személyi élményemmel is indokoljam azt, hogy EGY KOZMIKUS TÉVEDÉSNEK VAGYUNK VALAMENNYIEN AZ ÁLDOZATAI (ez lenne, többek között annak a bizonyos bûnbeesésnek egy része, amire annyi utalás történik a Bibliában) és úgy képzeljük hogy több kilónyi anyagot kell magunkba tömnünk és gyúrnunk (lapátolnunk) naponta, annak érdekében, hogy ÉLETBEN MARADJUNK és, hogy el tudjuk látni biológiai-társadalmi funkcióinkat. Ez egy olyan elemi, de idõbeni következményeiben annál veszélyesebb és tragikusabb tévedés, mint ahogy hirtelenjében fel tudjuk mérni. Keserves és drámai szenvedésekkel terhelt adót kell fizetnünk, a rákos megbetegedésektõl, a különbözõ korai és értelmetlen halálnemek megéléséig ezért a nevetséges tévedésért, nem beszélve az ebbõl a tévedésünkbõl eredõ a létfenntartásért való küzdelem téveszméjének a

16 következményeirõl, arról az õrült és stresszt okozó hajszáról, amelybe fejetlenül, mint egy húsdaráló gépbe, önként bedobjuk magunkat azért, hogy gazdaságilag úgymond a felszínen maradjunk és megfeleljünk a "társadalmi követelményeknek". Pontosabban azért, hogy a megfelelõ pénzmennyiséget megkeressük a saját magunk, a gyermekeink és általában a szeretteink biológiai szervezetének a fölösleges, emésztenivaló (- a túlterhelt, agyonkínzott szervezetünk által mindössze felében, vagy negyedében, sõt: esetenként egy tízed arányban feldolgozott) anyagokkal történõ teletömködésére. Nem hiába nevezik a nyugati civilizáció társadalmait fogyasztói társadalomnak. E planetáris méretû tévedésünk következtében, mindent el akarunk fogyasztani, attól való tudattalan-tudományos félelmünkben, hogy nehogy éhen haljunk, el egészen addig, hogy egymást is fogyasztandó, "fogyasztási cikként" kezdtük kezelni. - Gondoljunk csak bele a "modern felfogású", emberek szexuális viszonyaira, koncepcióira. A szívesen fogyasztott nagy amerikai filmek, a legsikeresebb reklámok, mind - mind úgy mutatják be a nõt a férfinek és a férfit a nõnek, mint valami finom, elfogyasztani való árucikket. (Lásd: nõi - és férfi - fotómodellek, sztárok, csinos sexszimbólumok fetisizált "futtatása", szerepeltetése, a megvásárlandó házak, autók, kozmetikai, gyógyszeripari és háztartási cikkek, tisztító csodaszerek, élvezeti cikkek és csodaszerszámokkal...) Ez, a fogyasztási ingereltség és zaklatottság az, ami mûködteti az egész audio-vizuális hírcsatornákon keresztül rángatott és szerepeltetett emberiséget, az éhezõ négerektõl, a Keleteurópai munkásokig, a "menõ" rock- zenészekig, a nekik tapsoló, kábítószer fogyasztó fiatalokig, a bulimiás formamûvészekig, a lelki-szellemi sterilitásig kimosdatott és besprayzett európai bank-hercegekig, a cukros filmsztárokig, a menõ üzletemberekig, a dandykig, a gengszterekig és a fotómodellekig (Akik mellékesen nem is lehetnének "modellek", amennyiben mindazt elfogyasztanák, amit fogyasztásra ingerlõ pucér szépségükkel reklámoznak.). De honnan ered e szörnyû tévedés, aminek az ellenõrizhetetlenné beláthatatlanná vált következményeinek köszönhetõen, az ember készül tönkretenni - és fogyaszthatatlanná tenni! - az egész földkerekség természetét, minden természetvédõ szervezet ellenállása és minden nemzetközi táplálkozási intézmény jóindulata és igyekezete ellenére? - Abból az ésszerû és tudományos elképzelésbõl, hogy az embernek nagyon variált és még nagyobb mennyiségû tápanyag elfogyasztására van szüksége ahhoz, hogy minél egészségesebb legyen. Ez viszont nem igaz, mivel az ember nem gõzmozdony és egyáltalán nem fizikai és lelki energia-gép, amelybe minél több kalóriát és vitamint kell belapátolni, ahhoz, hogy jól üzemeljen. Itt teljesen félre van értve a lényeg. Ugyanis az embernek nem kalória és vitaminmennyiségekre van szüksége, hogy üzemelhessen mint egy gép, hanem mint több dimenziós lénynek, vagyis magasrendûen szervezett lelki-szellemi és biológiai struktúrának, információ -és energetikai cserét kell folytatnia az egész (nem csak a fizikai!) világegyetemmel és csak ezen az egyetemes egység-létezésén belül, azzal a környezettel is, amelyben mint biológiai lény (is!) létezik. Ahhoz, hogy spirituális küldetésének eleget tehessen a fizikai dimenzióban, mint biológiai lény, az embernek szüksége van a fizikai dimenzióból eredõ, természeti információra. Ezért fizikai - még egyszer megismétlem: a fizikai, tehát nem az éteri vagy az asztrális- környezetére jellemzõ, közvetlenül a természetbõl eredõ, elemi (tehát egyszerû: nem bonyolult genetikai) információ minõségeket tartalmazó "anyagokat" kell bevinnie és beépítenie a fizikai szervezetébe. Vagyis olyan, a biológiai szervezete által feldolgozható fizikai információt tartalmazó anyagokkal való közvetlen kapcsolatra van szüksége, amely jellemzi azt a természeti környezetét, amelyben éppen tartózkodik. Márpedig az a fizikai környezetére jellemzõ közvetlen (elemi) információt, amelynek segítségével a leginkább harmóniába tud kerülni az adott életterével és amelyet az õ biológiai szervezete normálisan fel is tud dolgozni (meg tud emészteni), elsõsorban a növényekben és a gyümölcsökben található. Másodsorban -mert nem annyira primer formában, vagyis genetikai koncentrációban- a növények (gabona fajták) és a gyümölcsök magjában. Az állatok húsában nem található meg ez az információ elsõdleges (elemi) formában, hanem amellett, hogy hullamérget tartalmaz a hús, a húsban található többi információ is genetikailag és hormonálisan át van rendezõdve, vagyis egy antropológiailag nem ragadozóként kifejlõdõ fajhoz tartozó egyed (a személy) számára, a hús-táplálék össze van zavarva ahhoz képest, hogy a természetben milyen elemi formákban található. Ezt a hormonálisan másképp strukturált információt nehezebb az ember biológiai szervezetének szétbontani és értelmezni-rendszerezni (megemészteni), mint a növényben és a gyümölcsökben található információt. Ezért részesítették elõnyben mindig az un. beavatottak a növényeknek a földdel közvetlenül kapcsolatban álló részeit, vagyis az olyan "zöldségeket", amelyek egyben gyökerek is, mint amilyenek a mi tájainkon a hagyma, a fokhagyma, a sárgarépa, a petrezselyem, a zeller és a cékla. Ezek ugyanis közvetlen információt szolgáltatnak a szervezetünknek a földi létezésnek azokról a minõségi formáiról (elemeirõl és vegyületeirõl) amelyben élünk közvetlenül. A másik logikus és fontos aspektusa ennek a szükségletünknek, amire a Názáreti Jézus is felhívja követõinek figyelmét a Béke Evangéliuma nevezetû apokrif kéziratban az, hogy nem kell az un. idegen tájak (például: déli gyümölcsök) gyümölcseit vadásznunk, hiszen pontosan arra az információra van szükségünk a harmonikus életvitelünk érdekében, amelyek a közvetlen környezetünkben megtalálhatóak. Sajnos nagyon sok olyan "táplálkozás szakértõ" természetgyógyász van, aki nem tudja és nem érti a "táplálkozás" ide vonatkozó metafizikai hátterét és anélkül, hogy meg tudná értetni hallgatóival és olvasóival azt, hogy azok milyen fajta hagyományos, de káros táplálkozási szokásokat miért kell(kellene) megváltoztatniuk. Ezek mindenféle misztikus magyarázatot találnak ki, vagy vesznek át kritikátalanul és más "szakértõtõl", még jobban összezavarva hiszékeny hallgatóikat, mint amennyire össze voltak zavarva azelõtt hogy a táplálkozásuk "reformálásába" bele fogtak volna.

17 Másfelõl az ember - mint olyan lény, aki nem csak a fizikai dimenzióban létezik és a fizikai teste a csakráin (a fizikai testet a spirituális energia-testekkel összekötõ energia-központok) keresztül finomabb, de néha erõsebb és lényegesebb energiákat is kap a spirituális dimenziókból mint a természetbõl, annak függvényében, hogy mennyire tisztította meg a megfelelõ auraestjeit, a Megfelelés, vagyis a Csere Egyetemes Törvényének alapján- annál több fizikai (anyagi) információra (táplálékra) és energia- cserére van szüksége, minél kevesebb harmonikus információ -és energiacserére képes a lelki és a szellemi dimenziók szintjén. (Asztrális és mentális dimenziók szintjén) És viszont: minél harmonikusabb, azaz zökkenõ-mentesebb és konfliktus- mentésebb, tehát minél folyamatosabb az energia -és információcseréje egy embernek a saját pszicho-mentális információs-energetikai forrásával, vagyis minél kiegyenlítettebb õ a lelki és gondolati tevékenysége szintjén, annál kevesebb fizikai "anyagcserére" van szüksége. A kérdés csak az, hogy mit nevez ma harmonikus és kreatív információs-cserének (kommunikációnak) az ember, amely, a fent említett planetáris méretû tévedésébõl kiindulva, szellemi kultúra helyett, természetellenes, mert természet-romboló anyagi-technikai civilizációt hozott létre, azt képzelvén, hogy a csúcstechnológiájával elõállítható (szintén fogyasztói) kényelmi - védelmi és élvezeti berendezések, valamint a maximális precizitással mûködõ romboló fegyverek segítségével, megszabadulhat az egyetemes megváltás aktusa megvalósításához a szükséges egyéni erõfeszítésektõl, vagyis az egyetemes személyi-tudat kialakulásához elengedhetetlenül szükséges elemi és közvetlen tapasztalatoktól. E tévedés a beteges zabálási kényszerhez hasonlóan drámai, ugyanis nem tudunk elbújni a személyi, általános és egyetemes megváltási (kiegyenlítõdési) program kényszerítõ ereje, sors-hatása elõl, amellyel a világra születtünk és amely mindannyiunk tudattalanjába (aurájába) be van kódolva. Mindenkinek tudomásul kell vennie elõbb-utóbb, hogy az egyetemes megismerés és tudatosodás érdekében, vagyis a megváltás érdekében születtünk a világra és kimondottan ennek érsekében, ezzel a céllal fejlõdött ki és jött létre az ember spirituális, szellemi, lelki és nem utolsósorban: biológiai struktúrája. Ez az ember hivatása, ezt jelenti az Adam Kadmon, vagyis Isten elsõ Ideája. Ezt, a biológiai testünkkel együtt járó intellektuális-lelki struktúránkat viszont nem lehet öncélúan, csupán az élvezet-vágyaink kielégítésének és a hiú becsvágyunkból fakadó, Bábeltornya-szerû, öncélú megvalósításokra használni örökösen. Az öncélú nyerészkedést szolgáló tudományába és a vallásos képzelgéseibe beleszédült ember rá fog egyszer ébredni, hogy egész történetében nem tett egyebet, mint félre vezette önmagát (és ezért szokott rá "rosszul járni"!) és ezáltal teljesen fölöslegesen beszennyezte és tönkre tette a természetet. A legnagyobb baj viszont ott van, és ebben áll mindannyiunk tragédiája jelenleg, hogy ha nem is tudjuk világosan, de sejtjük azt lelkünk mélyén valahányan, hogy nem jól éljük meg a mindennapjainkban az életünket és azt is sejtjük, hogy mit kellene tennünk a pozitív változtatások érdekében, csak azt nem tudjuk, hogy hogyan hajthatnánk végre életünk helyrehozását. Mindenki sejti és nagyon sokan tudják, hogy mit kellene tenni, annak érdekében, hogy normálisan és egészségesen élve, végre az ember eredeti funkciójához méltóan cselekedjük meg azt, amit már sok ezer éve szeretnénk megtenni és aminek a leírása ott áll a világ minden õskultuszának vallásos-metafizikai alapszövegeiben. Hamvas Béla szerint az emberek többsége, vagy az elméletbõl, az érdekes gondolatokból, vagy a tetszetõs szavakból (a patetikus szónoklatból és a prédikációból), vagy a puszta, gondolattalan és megfontolatlan cselekvésbõl indul ki. A realizációra, vagyis a gondolatnak és a szónak a tettben való beváltására senki nem képes, mert nem tudja, hogy ezt így kell és csakis így lehet véghezvinni: a megvalósítás érdekében egyszerre a mind háromból: a gondolatból, a szóból és a tettbõl kell kiindulni. Próbáljunk meg, hát annyi tévelygés és zavaros életrecept után, szabad akaratunkból és szabad elhatározásunkból, fantáziánkat a kísérletezés örömével szabadon gyakorolva, a határ- állapotban levõ anyagi információnak az érzelmi, mentális és spirituális információvá történõ zavartalan átváltoztatása szellemében táplálkozni, a tápláléknak az információs-értékére fektetve a hangsúlyt az energia-értékével szemben. Ennek megvalósítása ma már minden természetgyógyász és minden asztrológiai kézikönyvbõl tájékozódhatunk, amelyekben le van írva, hogy melyik növény, illetve, zöldség, gyümölcs és gabona, vagy más mag melyik szervünkkel, melyik tesztrészünkkel, illetve milyen, az asztrológia által a bolygókhoz rendelt õsprincípiummal áll kapcsolatban. Az is baj, hogy hajlamosak vagyunk még mindig az energiát úgy elképzelni, mint valami materiális megnyilvánulási formát. Holott ez nagyon helytelen elképzelés. Az energia nem cél, hanem a célnak a következménye: maga a természetben és a természet által magát állandóan újjászülõ - a természetben átalakuló megújhodó, finomodó, rendezõdõ, tisztuló - Világteremtõi szellem tevékenységének ( munkálkodásának ) a következménye. ("Ez minden erõben az erõnek az ereje", ahogy Hermész Triszmegisztosz mondja a Tabula Smaragdinában.) Már volt szó a világegyetem Feminin (Jin, Szeretet, vagyis az egységbe való visszakapcsolódási képesség elve) és Maszkulin (Jang, Fény, vagyis a tapasztalati ismeretekbõl eredõ értelmi világosság elve) jellegû bipoláris felépítettségérõl. A Feminin- Szeretet- Egységesülési- õselvnek, világalkotó szubsztanciának a mi általunk is tapasztalható és érzékelhetõ közvetlen megfelelõje a megnyilvánult anyagi világ általában, amelyre jellemzõek a tér tulajdonságai, vagyis az idõ és a forma. A Maszkulin - Fény - Tapasztalati Ismeret princípium a XX. század végén élõ ember számára már egyre inkább észlelhetõ: az információs mezõ, vagyis a finomabb dimenziók valóságában megnyilvánuló szellem, amely az egyedüli mozgatója mindannak, amit mi életnek nevezünk és ami az emberi személyben érzelmek és racionális gondolatok, vagyis öntudat és tudattalan érzések formájában jelentkezik. Hogy még plasztikusabban elképzeljük, hogy mit is kell értenünk információs mezõ alatt, gondoljunk egyelõre az egyéni

18 aura-mezõnkre, amelyrõl tudjuk, hogy nem csak egy energetikai erõtér, hanem olyan spirituális mezõ is, amely tartalmazza az egyediségünkre vonatkozó összes sors meghatározó és kiegyenlítõdési lehetõségeket jelölõ információt. A mindennapi történések tudatosítása, értékelése, értelmezése és a kauzális-karmikus szférába történõ "átfinomítási folyamatoknak" a szintjén megérthetjük azt az egyedi és egyéni programot, amely az auramezõnkbe van kódolva. Ez a személyes információs mezõnk tehát nem más mint a tudattalanunk. Nos a Szeretetnek a Fény által történõ áthatása és megtermékenyítése és fordítva: a Fénynek a Szeretetben történõ feloldódása az egyetemes erõ, amit spirituális energiának nevezünk, vagyis a Yen: az Áthatolás, az Inqualieren, az Equador, A Szent Szellem. Ez az egyiptomiak, vagyis a hermetikus bölcsek Phöenix madara, amely a saját porából, vagyis az anyagból, a természetbõl újjá szüli önmagát szüntelenül és ez a magyarok nemzõ õsmadara: a Turul madár. Ez tehát a valódi õsi (Isteni) energia, az egyetemes thélészma, nem a mechanikus fizikai energia, amihez mi hozzászoktattuk konceptuálisan a materialista tudományokba beleragadt tudatunkat. Erre mondja Hermész Triszmegisztosz a Tabula Smaragdinában, hogy "Ez minden erõben az erõ ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja." Errõl a kifogyhatatlan, magát újraalkotó egyetemes energiaforrásról beszélnek a hinduk, amikor azt állítják, hogy õk Párnával élnek. De vigyázat! A különbözõ Joga-módszerek és iskolák által tanított légzési technikák leírásánál, az avatatlanok, arra gondolnak, hogy az így végrehajtott légzéstechnikák segítségével a levegõbõl kiszûrõdik valami finomabb, érzékelhetetlen anyag és ez lenne az a bizonyos párna, amivel az egyes Joga-mesterek élnek. Nincs szó semmiféle finomabb materiális szubsztanciáról, amivel élni lehetne a tradicionális tápanyagok helyett. Ilyet, mármint anyagi táplálék nélkül élni, nem is kell tennünk pontosan az embernek a korábbiakban leírt metafizikai küldetése és funkciója szellemében. A prána- fogyasztás metaforájában a szervezetnek egy megtisztítási és átszellemítési folyamatáról van szó, amelynek segítségével, a korábban leírt Csere Törvénye alapján, a Joga-mesterek tudatosan növelik a kozmikus, mentális információs-energetikai cserefolyamataik mennyiségi és minõségi szintjét és így a köznapi ember étkezési szükségleteitõl eltérõ, mindössze a szükséges - minimális fizikai információs-energetikai cserére (táplálékra) van szükségük. Ezzel az új, kauzális és spirituális energia-képzettel (is) gazdagítva a lét- és életszemléletünket, kell tehát beszereznünk és elõállítanunk természeti táplálékunkat, vagyis az ételeinket és ezáltal az étrendünket. Az elején, vagyis addig amíg az új, spirituális energia-képzeteink kialakulnak, inkább az információ-bõségre, tehát a táplálékunk információs variációjára ügyeljünk. Az semmiképp nem vezethet jó eredményhez (inkább gyengüléshez és egészségi károsodáshoz), ha a megszokott tradicionális (és húsos) étkezés helyett, minden átmenet nélkül hetekig csak almát fogyasztunk, még akkor sem, ha az alma tartalmazza a legtöbb és a szervezetünk számára a legarányosabban összetett, tehát a legegészségesebb vitaminokat a világ összes gyümölcsei közül. Az elején az almát nem árt "összereszelni", más (de nem föltétlenül egzotikus!) gyümölccsel, és különbözõ nyers zöldségekkel: sárgarépával (murokkal), petrezselyemmel, zellerrel, céklával, karalábéval, káposztával, uborkával, hagymával, fokhagymával és így tovább, kinek-kinek a fantáziája, lehetõsége és szájíze szerint. Mindezt ízesíteni és levesíteni lehet tojásból kavart majonézzel. Az átállás idõszakában nem kell kihagyni étrendünkbõl a növényi olajakat, a tejtermékeket, a mézet (az elején minél többet, addig amíg a végen már ezt sem kívánjuk, mert túlságosan édesnek találjuk), a (szintén nyers és ami fontos: mindig a fehérjével együtt elkevert) tojást és a sóban szegény, szárított zöldségbõl készített ételízesítõket sem. Nem baj, ha az elején az az érzésünk, hogy nem lakunk jól. Együnk többszõr és több féle étket kipróbálva, amíg jól lakunk. Ha nem fogyasztunk közben alkoholt és szép lassan, önmagunkkal nem erõszakoskodva, lassan lemondunk a cigarettáról is, ha nem idegeskedünk, rohangálunk és stresszeljük magunkat a régi szokásaink szerint fölöslegesen, egy idõ után, mielõtt elkezdenénk a sovány ételtõl hízni, észre fogjuk venni, hogy mind kevesebb és kevesebb "táplálékra" van szükségünk, el egészen addig, amíg sokkal, de sokkal kevesebb ételt fogunk kívánni mint azelõtt. Annyit fogunk enni, amennyit azelõtt mindössze körítésnek, elõételnek, savanyúságnak, harmadik fogásnak és más ízesítõ ételnek használtunk. Jó lesz az étrend megváltoztatással egy idõben az életrend megváltoztatását is elkezdeni és minél több szabad levegõn való ütemes mozgásra, majd minél hosszabb távú szaladásra rászoktatni magunkat, akkor is ha elmúltunk már hatvan évesek. Meg fogjuk látni, hogy lassan-lassan, minden erõltetettség és minden hiány-érzet nélkül, étrendünkbõl elmarad a hús, az üzleti cukor, a kompót, a különbözõ befõttek, a krémek, a csokoládék, a cukorkák, a tejszínhab és a különbözõ, idõt lopó sütemények. Elmarad a régi, materialista életszemlélethez kapcsolódó igényünk és szokásunk is, hogy amikor valaki meglátogat bennünket, ahelyett, hogy az együttlét örömére, látogatónknak az igazi személyiségére, a lelki és szellemvilágára figyelnénk, minduntalan azzal gyötörjük azt, hogy különbözõ süteményeket, konyha-készítményeket fogyasszon, megzavarván a társalgás, a szellemi és a lelki kommunikáció folyamatát, az információk zavartalan cseréjét. Egyesek itt fel szokták tenni a kérdést, hogy akkor mi marad meg az élet örömeibõl, szépségébõl? Nos, hát köszönöm szépen a kórházban végzõdõ gyönyöröket és élvezeteket! Mert elmarad a sok fölösleges és romboló hatású gyógyszernek a szedése is és ezzel együtt elmaradnak a gyógyszertári és az orvosi rendelõk elõtti sorban állások. A sütés-fõzés kimaradásával és a mosogatási- takarítási mûveletek minimálisra csökkenésével megmarad rengeteg szabad idõnk, amit immár saját magunkra és szeretteinkkel, de fõként az élettársunkkal történõ több és folyamatos lelki- szellemi kommunikációra, sõt, ami a legfontosabb: szeretkezésekre fordíthatunk, az értük való racionális és tudományos aggodalmaskodások helyett. Megmarad rengeteg pénzünk, de leginkább megmarad, vagy visszajön a fiatalos jó

19 kedélyünk, a rugalmasságunk a szexuális étvágyunk, a gyerekkori jó alvási készségünk munkakedvünk és egyensúlyba kerül az egészségünk. - Azonban arra is vigyázzunk, hogy semmiképp ne kezdjük el gyötörni magunkat egy-két éves természetes táplálkozás után, hogy most föltétlenül makkegészségesekké kell változni. A betegség, amennyiben nem a denaturált táplálkozás következménye, spirituális szabályozási funkciót tölt be a szervezetünkben és a fizikai testünk a betegségeinken keresztül figyelmeztet arra, hogy valamit nem jól teszünk. Hogy elvétünk valamit a lelki-gondolkozási, vagy erkölcsi-szellemi életvitelünkben, mentalitásunkban. Ezért a legnagyobb szamárság a betegség elleni harc és a betegségtünetek azonnali elfojtása különbözõ, gyorsan ható orvosságokkal (figyelem: ezek nem gyógyszerek, hanem orvosságok!) és különbözõ terápiákkal, mesterséges, vagy misztikus - mágikus kezelésekkel. Orvosságot csak végsõ (határ-) helyzetekben szedjünk és csak azután miután egészen megbízható és világosan körvonalazott diagnózist kaptunk a betegségünkre vonatkozóan. Olyan diagnózist, amelybõl egész pontosan vissza- következtethetünk azokra a tudattalanunkba lefojtott érzésekre, azokra az elhibázott, öncélú, együgyû, ambíciós és diszharmonikus (agresszív) cselekvésrendszerekre, amelyeknek következtében az egyszerû jelzéseknek indult figyelmeztetõ rendellenességek, a tünetek és a fájdalmak betegségekké fajultak. És betegségekhez érkezvén, nem fejezhetem be a táplálkozásról szóló leckét anélkül, hogy a böjtökrõl szólnék. Elsõsorban azt kell tudni, hogy a böjt nem lehet fogyókra, vagy zavaros spirituális elképzelésekre alapozott öncélú aktus. Mert azon túl, hogy egy biológiai megtisztulást vesz célba általában, a böjt tulajdonképpen és valójában egy mágikus aktus, aminek hatására különbözõ mágikus (pszicho-mentális) képességeink aktiválódnak és kezdik kifejteni pozitív, (vagy negatív!) hatásukat. Nincs szükségünk semmiféle többlet energia nyerésre (vámpírosodásra), sem a természeti elemektõl, sem az élõlényektõl, sem a különbözõ személyektõl. Az egyetemes Cseretörvény alapján, mindazt az energiát, amit úgy elszívunk el, hogy nem adunk érte cserébe semmit, illetve úgy, hogy az által spirituálisan nem fejlõdünk (nem változunk), vagyis amit fölöslegesen eltékozlunk, máshol és másképp vissza is kell adnunk. És ebben a kozmikus világrend (az egyetemes törvény: az Úr) nem ismer személyi protekciót és kivételezést. Az abszolútum törvénye, de már csak a Csere törvénye sem enged és nem is kedvez semmiféle korrupciónak. Érdemtelenül, vagyis anélkül, hogy ténylegesen fejlõdnénk és kiegyenlítõdnénk általa, semmihez nem lehet az életben büntetlenül hozzájutni. Mindenki fölös mennyiségben rendelkezik a sorsa beteljesítéséhez, illetve spirituális kiegyenlítõdési programja megvalósításához szükséges energiával. A baj abban áll, hogy ezekkel az energiákkal többet ártunk önmagunknak és környezetünknek, mint amennyit használunk. A böjt alkalmával, ezek a szellemi szempontból rendezetlen állapotban levõ energiák, amelyek addig a fölösleges "tápanyagokból" (feldolgozatlan információból) származtak, szervezetünk méregtelenítésével, illetve a szervezetünkbe fölöslegesen felgyülemlett (feltorlódott) fizikai információk feloldódásával együtt felszabadulnak. Amennyiben viszont, nem tudunk megfelelõen bánni ezekkel a felszabaduló, fölösleges és rendezetlen egyéni energiákkal, azok vagy a szervezetünkre, idegrendszerünkre, agymûködésünkre fognak károsan visszahatni, vagy kiáramlanak a környezetünkben élõkre és a leghamarabb azokra, akikkel leginkább azonos rezgési fokon élünk, vagyis azokra, akikkel a szeretünk által. szoros lelki kapcsolatban állunk. A böjtöt tehát meg kell elõznie egy, a lelki-szellemi letisztulásunkat célzó mentális (gondolkozás és viselkedésbéli) felkészülésnek és természetesen egy pozitív étrendváltásnak. Semmiképpen nem szabad böjtbe fognunk ideges, stresszelt állapotban vagy zavaros gondolatokat (félelmeket és agresszív ambíciókat) forgatva fejünkben. Bõjthoz csakis az foghat hozzá felelõsen, aki képessé tette magát a hosszan tartó, belsõ kiegyenlítettség megõrzésére, a harmonikus és kiegyensúlyozott képzetek és gondolatok hosszas fenntartására, vagyis az, aki felületen és látszatra akár haragosan veszekedhet, sõt: akár verekedhet is, de szívében és képzeletében teljesen nyugodt (zavartalan) tud maradni. De jóval a böjt kérdésének felmerülése elõtt, a legfontosabb amit meg kell jegyeznünk még az étrendünk és életrendünk pozitív megváltoztatásával kapcsolatban az, hogy nem azért kezdünk mindehhez hozzá, hogy még furcsább, még bonyolultabb és zavarosabb személyek legyünk mint azelõtt, hanem lehetõleg sokkal egyszerûbbek, természetesebbek és szociálisabbak. Nem azért változtatjuk meg étrendünket, hogy még materialistábbak legyünk mint azelõtt és a mikrobiótika meg a különbözõ reformkonyha-mûvészetek receptjeit és tudományoskodó-fontoskodó szakértõk által elõírt tápanyag mennyiségeket, az adagolásokat számítgatva, még jobban bonyolítsuk az étrendünket és az életünket mint azelõtt. A táplálkozási okoskodásnak és fontoskodásnak semmi köze nincs a metafizikához és a spirituális élethez. Mint ahogy nincs köze a harmonikus élethez annak az életmódnak, életgyakorlatnak sem, amely egyes keleti vallások külsõséges dogmarendszerét kritikátalanul átvéve, egyféle egészség-centrikus vallásossághoz vezetett. A keresztény dogmák és meg nem értett szimbólumrendszerek, valamint a világias (korrupt) kereszténység kiüresedett fogásait, ugyancsak emésztetlen távol-keleti misztikával felcserélve, pont olyan irracionális elméletekhez és életrendhez jutunk, mint a keresztény szekták, azzal a különbséggel, hogy a metafizikai alapjából kiforgatott orientalista egzotikum miatt számunkra érdekesebbnek tûnik, mint a Nagy Konstantin elõtti kereszténység metafizikai lényegével szembe fordult hivatalos keresztény vallások értelmetlen fantazmagóriája. Ne csináljunk dogmarendszert és vallást az étkezésünkbõl, hanem térjünk vissza a természetes táplálkozáshoz annak érdekében, hogy szabadok legyünk és nyitottá váljunk mindenféle spirituális információnak a befogadására, illetve a misztikus tanítások értelmes felülvizsgálására és - amennyiben helyesnek: egyetemesen érvényesnek bizonyulnak - a magunkévá tételére. A természetes táplálkozás nem a hagyományosnál is zavarosabb

20 (ésszerûbb) étrendhez, életrendhez és még bonyolultabb gondolati rendszerekhez kell vezessen bennünket, hanem mindezektõl való eltávolodáshoz és függetlenedéshez. A személyes szabadságunkhoz. VII Végezetül, elmondható talán, hogy a táplálkozásról írt tanulmánynak a legfontosabb eszmei mondanivalója, lényegében nem is az, hogy az ember szervezete, antropológiai eredete szerint és ennek következtében a genetikai felépítettsége szerint sem alkalmas arra, hogy az állatok húsában található hormonális mérgeket (számára zavaros és téves genetikai információkat), valamint a gyenge és beteg állatok húsában található baktériumokat és vírusokat, illetve, hogy a génhibás egyedek hús-struktúráit feldolgozza, mint az állatvilág szanitéceinek és génállomány serkentõinek: a ragadozóknak a szervezete. A jelen tanulmányom fõ eszmei mondanivalója az, hogy a táplálkozásunk, illetve a táplálkozás útján a szervezetükbe bevitt anyagi információnk a megemésztése, nem más mint a dimenziók közti egyetemes információcserének is nevezhetõ összetett alkímiai folyamatnak az anyagcsere különbözõ folyamatai és fázisai szintjén történõ leképezõdése, amely az egész világegyetem és a mi egyéni struktúránk között folyamatosan végbemegy, ha akarjuk, ha nem akarjuk tudatosítani ezt a cserefolyamatot, illetve ha van tudomásunk róla, ha nem. Ebben a logikai perspektívában viszont, egészen világos, hogy az emésztési gondjaink, az emésztõrendszerünknek, és durvábban: az un. emésztõcsatornánk különbözõ részeinek a károsodása és betegsége, határozottan jelzi a természeti és a civilizációs környezetünkkel (élettársunkkal - szeretõnkkel, szüleinkkel, gyermekeinkkel, testvéreinkkel, barátainkkal, ismerõseinkkel, munkatársainkkal, stb.), illetve az egész világegyetemmel (a létezés minden dimenziójában létezõ létstruktúrákkal) folytatott információcserénk hibás (téves) mivoltát, az információ-áramoltatási folyamatokkal szembeni diszharmonikus (negatív) magatartási formáinkat. Két példa bõven elegendõ, hogy ezt a metafizikai tényt illusztráljam: azok a személyek, akiknek torok-tájéki gondjuk, betegségük van, az enyhe, de krónikus torokgyulladástól, a torokmirigy problémáig elmenõen, azok információ (külvilági benyomás) elfogadási, befogadási, beengedési: lenyelési problémákkal küszködnek lelki, szellemi és spirituális szinteken is. Azok, viszont akik (mint én is sok éven, évtizeden át) aranyér, végbélhurut, végbélrák és más, végbéllel kapcsolatos problémákban szenvednek, egészen biztos, hogy képtelenek a feldolgozott (vagy, amint látni fogjuk: a fel nem dolgozott) információk (élethelyzetek - életállapotok, lelki állapotok, különbözõ személyekhez való viszonyulási módok, anyagi javak és birtoktárgyak) eleresztésére, elengedésére és képtelenek a lényegi megbocsátásra, akárcsak a finom (csendes) neheztelések formájában is. Arra, hogy az én végbélproblémáim a Skorpiói meghatározódásaim miatt, vagyis az önkéntelen eleresztési - megbocsátási képtelenségembõl fakadóan alakultak ki, már az asztrológiával való beható találkozásom elsõ heteiben kiderült számomra. És arra is rá kellett jönnöm néhány év múlva, hogy ugyancsak ennek a személyiségem legmélyén rejtõzõ rossz mentalitásnak: spirituális - képi képzeti - elengedési képtelenségnek (például a régi szerelmeim iránt érzett, teljesen értelmetlen és ésszerûtlen utólagos féltékenységnek) a következtében gyógyulok nagyon lassan és nagyon nehezen ki ebbõl a családi betegségbõl, amelybe a nagyanyám idejekorán belehalt és amitõl a szintén a Skorpió jegyében született édesanyám, több mûtéten is átesve, egész életében szenvedett, az általam már megvalósultnak képzelt, pozitív lelki átalakulásomhoz (mentalitás-változtatáshoz), valamint a természetes táplálkozásra való átállásomhoz fûzött reményeimhez képest. Arra ugyanis, hogy az elengedés és így az elbocsátás - a megbocsátás feltétele a helyes megértés, vagyis a jó emésztés, tehát a helyes és a teljes szellemi információ- feldolgozás: a helyes és a teljes megértés, csak több év elmúltával, már gyakorló asztrológusi idõszakomba jöttem rá. (Azért is lettek egyre terjedelmesebbek a horoszkóp - értelmezéseim és nyúltak ki két - két és fél óráig az ügyfelekkel folytatott, sorsprogram-feltáró beszélgetéseim, mert nem akartam senkit elengedni úgy, hogy a rá - egészségére, életsorsára nézve legfontosabb információkat, a maga szintjén, mindenki jól és helyesen meg ne értse.) És még több idõ elteltével jöttem rá, lassan - lassan, arra is, hogy a számomra életbe vágóan fontos és teljesnek mondható információ-feldolgozás, csak és csakis akkor történhet meg, ha szellemi válogatás és lelki finnyáskodás nélkül, mindent befogadok - beeresztek a lelkembe, az elmémbe és a képzeletembe, amivel csak találkozok. Erõs testi jelzések: nem csak torokgyulladások, hanem nyakizom rándulások árán is, rá kellett jönnöm, hogy mindenre, amivel csak kapcsolatba kerülök, lényegileg - vagyis egész a kauzális szintû értelmezésekig elmenõen - oda kell figyelnem, és kellemes, vagy kellemetlen jellegtõl függetlenül, finnyáskodás nélkül, le kell nyelnem mindazt, amivel találkozom és kapcsolatba kerülök. Sõt: azok közül is leginkább arra kell a leginkább figyelnem, azt kell elsõsorban elfogadnom és befogadnom, lenyelnem és feldolgoznom, vagyis a lehetõ legrészletesebben megemésztenem szellemileg, amely jelenségek és benyomások elsõ lépésbõl rossz és kellemetlenségi érzéseket keltenek bennem, amit reflex-szerûen a legszívesebben elutasítanék. Többszõr hangzik el mostanában, nem csak a szellemeskedõ amerikai filmekben, de a Magyarországi tévé stúdiók okoskodó tévéadásaiban is az ostoba tanács, hogy Hallgass az ösztöneidre. Ez nem csak azért végzetesen téves, mert az ember nem állat, hogy az ösztöne és ne a szellemi értelme irányítsa, legalább éber állapotában, hanem azért is, mert az ösztöneink szerint kikerülnénk és elutasítanánk mindent, ami