Átírás

1 Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl 2009/3 Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet március 13.

2 Válogatás a HealthOnLine cikkeiből március 13. EU egészségügy... 2 Új finanszírozási lehetőségek a népegészségügy területén... 2 EU: duplájára kell növelni a rákszűrés intenzitását... 2 Elfogadhatatlan egészségügyi egyenlőtlenségek az EU-ban... 4 Egészségügyi rendszerek működése... 5 Nagyobb választási szabadsága a privatizáció és az utalványrendszer révén?... 5 Az amerikai és a kanadai egészségügyi rendszer eltéréseinek okai... 9 Miért fontosak az egészségügyi kérdések a makroközgazdászok számára? Népegészségügy Egészségben megöregedni - az irányelvek áttekintése OECD Kórházügy A lengyel kormány elindította a kórházak megmentésére irányuló B-tervet Finanszírozás A kötelező betegbiztosítás újra többlettel zárt - Németország A horvát egészségügyi reform kiegészítő anyagi erőforrásokat igényel Gyógyszerügy Két antibiotikum az ultrarezisztens TBC leküzdésére Gyógyszervisszavonás Lengyelországban A gyógyszerpiac gyors növekedésének megtorpanása Romániában Egészségügyi reformok A kórház, a betegek, az egészség és a térségek HPST-törvénytervezet - Franciaország Lengyel egészségügyi reformtörvények Az egészségügyi regulációs díjak mérséklése Csehországban Egészségügyi Világszervezet (WHO) Az 5. Miniszteriális Konferenciát előkészítő harmadik magas szintű találkozó Bonn, április Az egész Európai Régióra vonatkozó influenzajelentés bevezetése... 23

3 EU egészségügy Új finanszírozási lehetőségek a népegészségügy területén Az Európai Bizottság közzétette 2009-es Munkatervét a közösségi cselekvés második programjának megvalósítására az egészségügy területén. A Munkaterv publikálását pályázati felhívások követték. Az Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség (EAHC) pályázatokat tett közzé projektekre, pénzügyi támogatásokra, konferenciákra és közös cselekvésekre. A pályázati felhívások új finanszírozási lehetőségeket kínálnak a népegészségügy területén aktív egészségügyi szervezetek számára. A 2009-es Munkaterv végrehajtására rendelkezésre álló teljes költségvetés 48,2 milliárd euró. A pályázatoknak fontos problémákat kell megcímezniük az európai egészségügy terén és összhangban kell lenniük a Munkatervben megfogalmazott Bizottsági prioritásokkal. A sikeres pályázatoknak a népegészségügy azon aspektusaira kell összpontosítaniuk, amelyek nem teljesíthetők nemzeti szinten. A pályázatoknak biztosítaniuk kell, hogy jelentős hatással legyenek az EU-ban. A pályázatok benyújtásának határideje május 20. (SZL) Forrás: Magyar nyelvű tájékoztató a pályázatokról: :51:52 EU: duplájára kell növelni a rákszűrés intenzitását A daganatos megbetegedések a második leggyakoribb halálokot képezik az Európai Unióban. A mellrák, méhnyakrák és vastagbélrák a nők esetében a daganatos halálozások 32%-áért, a férfiak esetében a 11%-áért felelősek. A lakosság elöregedésének következtében ezek a számadatok tovább növekedhetnek, hacsak nem kerül sor preventív intézkedésekre a daganatos halálozások csökkentése érdekében. Az EU a december 2-i rákszűrésre vonatkozó Tanácsi Ajánlásában (2003/878/EC) kötelezettséget vállalt a megfelelő mellrák-, méhnyakrák- és vastagbélrák-szűrés biztosítására vonatkozóan. Az első implementációs jelentésben a Bizottság rávilágít arra, hogy habár jelentős haladást sikerült elérni a rákszűrés területén, a tagállamoknak a vállalt kötelezettségüket még nem sikerült teljes mértékben teljesíteni. A minimálisan ajánlott szűréseknek ugyanis kevesebb, mint a felét hajtották végre minden évben. A Bizottság riportja a helyzet és a hiányosságok világos leírásával elősegíti az elkötelezettség megújítását a rákszűrések végrehajtásának vonatkozásában, amelyek döntő fontosságú és költség-hatékony intézkedésként a daganatos megbetegedések terheinek csökkentésére irányulnak. Androulla Vassiliou, az EU egészségügyi biztosa a következőket nyilatkozta: Egy ilyen pénzügyileg bizonytalan időszakban még inkább fel kell ismernünk az egészséges jövő tervezésének fontosságát. A rákszűrési programokba való befektetés hosszú távon nyereséges, mivel a prevenció a leghatásosabb és leginkább költség-hatékony módja a daganatos megbetegedések terheinek minimalizására. A Bizottság jelentésének következtetései Habár a rákszűrés területén jelentős haladást sikerült elérni, ennél több szükséges: 2

4 a mellrák esetében csak 22 tagállam folytat vagy vezet be egész lakosságra kiterjedő szűrőprogramot, a méhnyakrák esetében csak 15 tagállam folytat vagy vezet be egész lakosságra kiterjedő szűrőprogramot, a vastagbélrák esetében csak 12 tagország folytat vagy vezet be egész lakosságra kiterjedő szűrőprogramot. Az EU-ban végrehajtott szűrővizsgálatok éves volumene jelentős, ugyanakkor ez a volumen kevesebb, mint a fele annak minimális éves vizsgálati számnak, amelyet a tanácsi ajánlásban határoztak meg a megfelelő korú EU- polgárok számára (hozzávetőlegesen 125 millió vizsgálat évente). A vizsgálatok kevesebb, mint felét (41%-át) hajtják végre lakossági szűrőprogramok keretében, amelyek szervezeti keretet biztosítanak a tanácsi ajánlás által megkövetelt átfogó minőségbiztosítás implementálásának. Hogyan növelhető a szűrések volumene az EU-ban? A tagállamoknak folytatniuk kell a lakossági szűrőprogramok fejlesztését vagy implementálását a tagállamok együttműködése, valamint szakmai, szervezeti és tudományos testületek és szakértők által támogatva. További intézkedéseket kell tenni a magas színvonalú szűrések fejlesztésére és fenntartására a minőség, hatásosság és költség-hatékonyság biztosítása érdekében tagállami és EU-szinten. A helyzetről való világos áttekintést adva a jelentés ösztönözni kívánja a tagállamokat arra, hogy újult erőfeszítéseket tegyenek az ajánlásokban lefektetett kötelezettségek teljesítésére. Milyen további kezdeményezéseket kell tennie a Bizottságnak a daganatos megbetegedések leküzdésére? A Bizottság európai partnerséget kíván létrehozni a rák ellen 2009-ben azáltal, hogy az EU-szerte tevékenykedő érdekelteket összehozza, hogy kollektív erőfeszítéseket tegyenek a daganatos megbetegedések leküzdése érdekében. Ez a partnerség támogatni fogja a tagállamok azon erőfeszítéseit, hogy hatékonyan vegyék fel a küzdelmet a rák ellen. A jövőbeni rákellenes tevékenységek a következők: Egészségügyi információ, összehasonlítható adatok gyűjtése és elemzése, Elsődleges prevenció, A jó gyakorlat azonosítása és előmozdítása a daganatos megbetegedések megelőzése, diagnózisa és kezelése terén, A rákkutatás prioritásai.(azs) Forrás: =EN :11:54 3

5 Elfogadhatatlan egészségügyi egyenlőtlenségek az EU-ban Az Európai Bizottság az év vége előtt egy közlemény publikálását tervezi a növekvő egészségügyi szakadék kérdésében, mely jelen van az Európai Unión belül és a tagállamok között. A szakpolitikai dokumentumot az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság, valamint a Foglalkoztatási Főigazgatóság készíti elő. Androulla Vassiliou egészségügyi biztos elfogadhatatlannak tartja az egészségi állapotban meglevő egyenlőtlenségeket. A biztos valamennyi EU-s állampolgárt jó egészségben szeretne látni, akik hozzáférnek a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz, attól fügétlenül, hogy hol laknak, mivel foglalkoznak és mekkora a jövedelmük. Jelenleg a helyzet másképp áll, és hatalmas szakadékok vannak az országok és a társadalmi csoportok között. Pl. 18 éves szakadék áll fenn az Európai Unióban az egészséges életévek terén a legjobb és a legrosszabb eredményt felmutató ország között. Az 5 milliárd eurós összeg, amely a strukturális alapból áll rendelkezésre a szegényebb régiók egészségügyének támogatására, csak egy cseppet jelent az óceánban. Az egészségügyre fordított pénz befektetésnek számít, mivel egy jó egészségnek örvendő lakosság erős és produktív munkaerőként jelenik meg, kevesebb időt tölt betegállományban, kevesebb egészségügyi ellátást igényel és idősebb korban is munkaképes marad. Néhány népegészségügyi adat: A legutóbbi Eurostat adatok szerint a születéskor várható élettartamban meglevő szakadék az EU-s országok között a nőknél 8 év (Bulgária 76,3, Franciaország 84,4), a férfiaknál 13 év (Lettország 65,4, Svédország 78,8) Több országban (az új és a régi tagállamokban egyaránt) az elmúlt évtizedekben a mortalitási szakadék növekedett Romániában 23-szor annyi a TBC megbetegedés, mint Svédországban Litvániában 12-szer annyian halnak meg szívbetegségben, mint Franciaországban Magyarországon a tüdőrák előfordulási aránya ötször annyi, mint Svédországban (SZL) Forrás: :50:42 4

6 Egészségügyi rendszerek működése Nagyobb választási szabadsága a privatizáció és az utalványrendszer révén? Minden egészségügyi rendszerben megfigyelhető a keresleti és kínálati, illetve a központi tervezés elemeinek egymással történő valamilyen kombinációja. Ennek megfelelő a finanszírozási és a kínálati oldalon megjelenő állami, fél-állami, közhasznú és magán szereplők sokszínűsége. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a piac és a tervezés, valamint az állami és magán szervezetek viszonya mentes lenne a politikai vitáktól. Épp ellenkezőleg: mivel állandóan e két oldal közötti egyensúly megtalálásáról van szó, folyamatosak a viták és a tárgyalások. Világszerte gyakori jelenség főként az alapellátásban és az ambuláns ápolási szolgálat terén, hogy a kínálati oldal magán és nyereségorientált elvek alapján kerül megszervezésre. Ritkábban kerül már sor azonban a kórházak ilyen elvek alapján történő működtetésére. A finanszírozási oldalon legalábbis az iparilag fejlett országokban csaknem mindenütt kollektív rendszerek működnek, melyek az állami vagy a kötelező biztosítás elve alapján kerülnek megszervezésre. Ezekben a rendszerekben egyre jellemzőbb egyfajta részleges privatizáció térhódítása a finanszírozási oldalon, ami növekvő önrészfizetésként jelenik meg és a betegeknek saját zsebükből kell téríteniük. A tapasztalatok szerint a tisztán állami, illetve az állami pénzügyi igazgatás szabályai szerint működtetett rendszerek idővel pusztán kulisszákká vállnak, melyek mögött egy illegális, élénk és különösen szigorú piacgazdaság kiépülése figyelhető meg. A szűkös egészségügyi szolgáltatások adminisztratív racionálása sem valósítható meg minden további nélkül a demokrácia és piacgazdaság feltételi között, aminek oka az adminisztratív rendszerek nehézkességében keresendő. A másik oldalon az eufória a piac egészségügyre gyakorolt áldásos hatásával kapcsolatban a 90-es évek végére kezdett lankadni. Ennek hatására az Egyesült Államokban a piacgazdasági gondolkodás központjában a munkaadók és a konzervatív politikusok is egyre gyakrabban szálltak síkra már síkra egy általános biztosítás és kollektív szervezetei formák kialakítása mellett. A piaccal szemben szkeptikusnak mutatkozók megdönthetetlen érve az aszimmetrikus információ: azoknak ugyanis, akik vásárlóként okosan szeretnének választani, ismerniük kellene a teljes piaci kínálatot és meg kellene tudniuk ítélni azt ami a magasan specializált egészségügyben teljesíthetetlen elvárás. Már maga az a metafora sem állja meg a helyét, hogy a betegek ún. vásárlóként lépnek a piacra: sok beteg ugyanis éppen azok, akiknek a legnagyobb szükséget szenvedik egyáltalán nem is képesek menni. Nem utolsósorban az is egyértelműen bizonyítható, hogy a magán orientáltságú rendszerekben a legmagasabb az egészségügyi költségek GDP-hez viszonyított aránya. Azt, hogy egyes országokban a piacgazdaság elemei, illetve az erőforrások előzetes tervek szerint történő elosztása egymáshoz hogyan aránylik, nem a világszerte érvényes, absztrakt célszerűség elve, hanem sokkal inkább az adott nemzet kultúrája határozza meg. Azokban az országokban jellemzően magas a piaci mechanizmusok jelenléte, melyekben az egyének döntési szabadsága a legmagasabb és általánosan elfogadott az a szemlélet, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa. A régi Európa megszilárdult nemzetállamaiban a korábbi jóléti államok tradíciói szerint az igazságosság és szolidaritás az értékrendszer legfelső fokán helyezkednek el. Ezekben az országokban az általános meggyőződések szerint az erőforrások individuális fizetőerőn alapuló elosztásának ott kell véget érnie, ahol már életről és halálról van szó. Ha ezekben az országokban kerül sor privatizációra, akkor ezek egy olyan spektrumban mozognak, amelyben a hibrid formák széles területeket lefednek. 5

7 Nagykiterjedésű államokban a külföldben rejlő lehetőségek kiaknázása nem működik, hanem sokkal inkább a következő negatív hatás jelentkezhet: ahol alacsony a vásárlóerő egyszerűen nem telepednek le magán szolgáltatók és ezért a lakosok egy része számára fontos ellátások elérhetetlenné válnak. Ahol jelentős a fizetőképes kereslet, azokra a területekre csoportosulnak a specialisták és szükség szerint maguk gerjesztik a keresletet az általuk már egyébként is kitűnően ellátott betegkörükben. Mindkét eset el- illetve odavándorláshoz vezethet. Szingapúr: a legnagyobb igényeket kielégítő egészségügyi rendszer Az egészségügyi rendszer ideológiai értelembe vett tiszta szerveződése valósul meg Szingapúrban. Azonban itt sem csupán arra szorítkozik az állam, hogy állampolgárait betegség esetére egyénileg megtakarításra ösztönözze, hanem a >>MediSave<< egészségmegtakarítási számla rendszert egy kórházi kezeléseket támogató szubvenciós rendszerrel erősítette meg. E rendszer működésének oka Szingapúrban a következő: az egészségügy ott egy jól fejlődő exportszektor, amely az egész világból (főként Ázsiából) betegeket vonz. Nemzetgazdasági szempontból tehát aktív tételnek minősül. A kórházi ágyak állandó drága innovációnak. Amit tehát máshol nemzetgazdasági költségtényezőként tartanak számon és ezért nagy ráfordítások árán leépítenek, Szingapúrban állami támogatással több milliárd dolláros fejlesztési projektek keretében fejlesztenek. Ennek köszönhetően a külföldi betegek száma éves szinten 20 százalékkal növekszik és 2005 között a külföldről érkezők száma 200 ezerről 400 ezerre nőtt (a kormány törekvései szerint 2012-re a következőknek kell megvalósulnia: a külföldről érkező paciensek száma el kell, hogy érje az egymilliót, 13 ezer új munkahely megteremtése, az egészségturizmusból befolyó bevétel el kell, hogy érje a 3 milliárd dollárt). Szingapúrban a kórházi ágyak mintegy 21% magánérdekeltségű (főként részvénytársasági forma jellemző). Az egészségügyi és gazdasági minisztériumok a városfejlesztési hivatallal karöltve keresnek további területek iránt, ahol magánklinikákat lehetne létrehozni. A jövőre vonatkozó terveik között szerepel, hogy külföldiek számára is lehetőség nyílik majd kórházak üzemeltetésére. A kormány már 1993 óta azt a stratégiát követi, amely szerint a kórházi ágyak terén a magán részarányt 20 százalékról 30 százalékra kell növelni (amit a szűk kiterjedésű városállamban a magas ingatlanárak akadályoztak). A kormány stratégiájával szemben a helyi lakosok körében az az általános felfogás uralkodott, hogy a dinamikus fejlődés csak a külföldiek számára lesz kedvező. Különösen nagy volt a szkepszis azzal a gyakorlattal szemben, hogy állami kórházak területén került sor magán osztályok kialakítására. A kormány azonban egy meggyőző érvvel lépett fel ez ellen: különösen a ritka betegségek esetén olyan alacsony a hazai lakosok száma, hogy az orvosok nem képesek elegendő tapasztalatot gyűjteni, ezért 6

8 a nagyszámú külföldi beteg hosszú távon a hazai lakosság számára előnyt jelent. Az ázsiai piacon a becslések szerint az egészségturizmus piaca a következő 5 évben várhatóan 7 milliárd szingapúri dollárral (3,5 milliárd euró) nő. Szingapúr csekély mérete és az abból eredő rugalmasság a közös célok megvalósítása érdekében például a hivatalok szoros együttműködési hajlama igen előnyösnek bizonyul. Dánia: konkurencia az állami kórházak számára Ezzel ellentétes módon használja fel saját céljaira Dánia a külföldi országokat azért, hogy a saját kórházait produktívan versenyeztesse: akiknek állami kórházban egy hónapnál tovább kell műtétre várniuk, kezeltethetik magukat a hazai egészségügy terhére külföldön vagy egy dán magánklinikán. Ez az elv egyébként már 1993 óta érvényben van, azzal az eltéréssel, hogy korábban 3, majd kettő hónapot tett ki a kötelező várakozási idő. Ezt a változást az állami szolgáltatók szkepszissel fogadták; az új várakozási időt túl rövidnek tartották. A finanszírozói oldalon is nagy volt az elégedettség, mivel a magán illetve külföldön történő kezelés legtöbbször drágábbnak bizonyult, mint a dán állami intézményekben. Időközben a reform elérni látszik eredeti célját is Dániában és úgy tűnik az állami intézményekben mégiscsak lehetőség nyílik a kapacitások bővítésére. Néhány regionális kormány ún. garancia klinikákat hozott létre, hogy ott még az előírt határidő előtt megtörténhessen a betegek várólistára történő felvétele. Ezekért az esetekért az intézmények magasabb térítést kapnak a regionális kormánytól. Egyes kórházakban azonban munkaerőhiány következtében (a magánklinikák bérezésből fakadó elszívó ereje miatt) ennek megvalósítása nehézségekbe ütközik. Egy további problémát jelent az un. duális praxisok létrehozásának lehetősége: az orvosok az állami egészségügyi szolgálat számára végzett tevékenységük mellett magánklinikákon is praktizálhatnak. Ebből eredően a jövedelmezőbbnek bizonyuló magán tevékenység gyakran igen jelentős energiákat köt le, ami az állami szolgálat számára végzett tevékenység rovására megy. E folyamat nyertesei minden esetben a magán létesítmények, amelyek körében megindult egy jóval magasabb szintű stabilizáció. Nyertesnek tekinthetőek továbbá a sürgős operáció előtt álló betegek is és indirekt módon maguk az orvosok és más egészségügyi szakmák is, akik így több munkahely közül választhatnak. A magukat külföldön kezeltetők száma a vártnál jóval alacsonyabb volt. A lakóhelyközeli ellátás érdekében az országban a betegek a hosszabb várakozási időt is tolerálják. Azt a gyanút, hogy a magánszolgáltatók igyekeznek maguknak a könnyen és olcsón kezelhető betegeket kifogni a Dán Egészségügyi Intézmény által készített vizsgálat nem támasztotta alá. Franciaország: az ápolók felértékelődése és jobb elosztása Franciaországban a házi betegápolás magán szervezése regionális szinten egyenlőtlenségekhez vezetett. Párizs és környékén, valamint a Côte d'azur mentén jelentős az ellátások terén a túlkínálat, ezzel szemben a vidéki területeken ellátáshiány figyelhető meg. Az államnak ezért be kell avatkoznia. Ennek eszközei az ápolói szolgálatok tevékenységi engedélyének korlátozása lett a túlkínálattal bíró területeken, illetve az ellátási hiánnyal küzdő területeken az ápolók letelepedésének legkülönbözőbb módon történő ösztönzés lettek. Ezek például a következők: a tarifákat (az odautazásé is) általánosságban emelték 7

9 a nővérek felhatalmazása idős emberek részére kiegészítő orvosi szolgáltatások, preventív és egészségfejlesztő intézkedések végrehajtása. Bizonyos kezelési programok követése esetén (cukorbetegek) bonusz megítélése. nagyobb döntési önállósággal gyógyszerek és terápiás eljárások felírása esetén betegápolói vizsga egyenlővé tétele a bachelorral Nemzeti Ápolói Tanács létrehozása (nem állami finanszírozású) Az új rendszer az ápolói foglalkozás elismertségének és attraktivitásának növelését, az otthonápolás területén már tevékeny ápolók országos szinten történő jobb elosztását tűzte ki célul. Az Ápolók Kórházi Szakszervezete nem csatlakozott ehhez a megállapodáshoz. A klinikai területen tevékenykedő ápolók nem profitálnak a pénzügyi ösztönzésekből és tartanak attól, hogy az Ápolási Tanács segítené a privatizációs tendenciákat. Ezenkívül, ellenállások mutatkoznak a regionális felosztás ellen a letelepedett orvosok körében, akik attól tartanak, hogy az ápolók után ők is a földrajzi felosztás tárgyává válhatnak. Finnország alig mutatkozik érdeklődés az utalványrendszer iránt Már 2004 óta áll fenn törvényi keret egy utalványozós rendszer kialakítása céljából Finnországban. Finnországban a betegek az utalványt a kommunális szociális és egészségügyi szolgálatok, illetve különösen az otthonápolás esetében használhatják fel. Az új rendszer bevezetése azonban igen vontatottan halad 2007 elején az önkormányzatok 25 százaléka vezette be ezt a rendszert, aminek oka főként abban keresendő, hogy az önkormányzatok mintegy fele kínál segítséget integrált szolgálat révén a háztartásban és az otthonápolás terén, így saját működő szolgálat esetén az önkormányzatok nem motiváltak az új rendszer keretein belül magán szolgáltatók megbízásában. Számukra a gyakorlatban kevés haszna mutatkozik annak, ha az egyik szolgáltatást az önkormányzat, a másikat utalványos rendszerben egy magán cég kínálná. A ritkán lakott területeken további problémát jelent az is, hogy alig akad szolgáltató. A főváros Helsinki a szokásos utalványrendszer kereteit meghaladva fogászati kezelésekre is adott ki utalványokat. Ennek oka a fővárosban jelentkező fogorvoshiány és az ennek során kialakult hosszú várakozási idő. Az utalvánnyal a betegek magán fogorvosokat is felkereshetnek és ott a kommunális egészségügyi központokhoz hasonló áron gyógyítathatják magukat. Az aktuális kormányzat programjában szerepel e rendszer keretében a magán szolgáltatások további bővítése. (VN. ) Forrás: Sophia Schlette Kerstin Blum Reinhard Busse: Gesundheitspolitik in Industrieländern, Ausgabe 10 (2009), :06:39 8

10 Az amerikai és a kanadai egészségügyi rendszer eltéréseinek okai Más iparosodott országgal összevetve az Egyesült Államok költ a legtöbbet egészségügyre (GDP 15,3%-a, 6714 dollár/fő 2006-ban), mindemellett aránylag alacsony szintet ér el az egészségügyi indikátorok rangsorolásában. Kanadával összehasonlítva 1960-tól 1972-ig az egészségügyi kiadások a GDP százalékában alacsonyabbak voltak, majd egy fordulópont következett 1972-ben. Ettől kezdődően az egészségügyi kiadások magasabbak lettek az Egyesült Államokban mint Kanadában. A két ország elegendően hasonló ahhoz, hogy hasznos összehasonlításokat lehessen végezni közöttük. Az egészségügy kiadásait befolyásoló tényezők összehasonlítása a két országban azt mutatja, hogy az Egyesült Államok magasabb egészségügyi költekezése az adminisztratív költségeknek, az egészségügyi személyzet magas fizetésének és a gyógyszeráraknak tudható be. A magas kiadások és az egészségügyi indikátorok alacsony szintjének paradoxonja nem elsősorban az amerikai egészségügy teljesítményében levő hatékonyság hiányával magyarázható, hanem a szabad választás elterjedtségével és az egyén felelősségének hangsúlyozásával. Kanada és az Egyesült Államok egészségügyi kiadásaiban megmutatkozó különbségek a nemzeti kultúra megnyilvánulásának tűnnek. Az Egyesült Államok erősen hisz az individualizmusban és a kormány korlátozott szerepében, míg Kanada nagy értéket helyez a közösségi kötelezettségekre és az állami szektor szerepére. Az amerikai kultúra az egyén életének felelősségét helyezi előtérbe, szemben az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőségével és a társadalmi védettséggel. Vagyis míg az Egyesült Államok egészségügyében a piac jelenti a domináns irányítási struktúrát, a kanadai egészségügyben ezt a szabályozás jelenti. Ezek a jellemvonások legszembetűnőbben a biztosítási rendszerben tükröződnek: munkáltató alapú biztosítás az Egyesült Államokban, egyfizetős rendszer Kanadában. Ebből a szemszögből a más iparosodott országhoz viszonyított magas egészségügyi költekezés az Egyesült Államokban az irányítási struktúra választásának kérdése. Az ehhez a struktúrához köthető magas kiadások forrásai a differenciált fizetési rendszerből adódó magas adminisztratív költségek, a viszonylag magas szakorvosi díjak és a magas gyógyszerárak. A költekezésben meglevő különbségek mellett a kulturális tényezők megnyilvánulásának tekinthető az egészségügyi indikátorok rangsorolásában meglevő különbségek és a biztosítás nélküli amerikai lakosok millióinak ténye is. Az amerikai kultúra egyik eleme, hogy az emberek felelősek saját jövedelmükért és vagyonukért. A jövedelemben fennálló nagy különbségek a szabad választás és a saját felelősség kultúrájával kapcsolatosak. Mivel a szegénység negatívan befolyásolja az egyének egészségi állapotát, Kanadához képest a jövedelemben fennálló nagyobb különbségek hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyesült Államok néhány egészségügyi indikátor terén rosszabbul teljesít. A jövedelmek egyenlőtlen elosztása áll a magas kiadások és az egészségügyi indikátorok alacsony szintjének paradoxonja mögött is, mely végső soron az általános kultúrában gyökerezik. A mikrogazdasági hatékonyság javítása csökkentheti a paradoxont, de nem oldja meg mindaddig, amíg az Egyesült Államok a szabad választást és a versenyt tekinti az egészségügy benchmarkjának. (SZL) Forrás: A. H. G. M. Spithoven: Why U.S. health care expenditure and ranking on health care indicators are so different from Canada s Int J Health Care Finance Econ (2009) 9: :19:35 9

11 Miért fontosak az egészségügyi kérdések a makroközgazdászok számára? Általában véve az egészségpolitika kérdései nem képezik a makroközgazdászok fő tárgykörét. Csak az utóbbi években, a WHO Makrogazdasági és Egészségügyi Bizottságának 2002-es jelentése óta került a középpontba, hogy az egészségügyi kérdések miért relevánsak a makrogazdasági politikai döntéshozók számára, különösen a pénzügyminiszterek számára. Ez a jelentés további támogatást biztosít az egészségügyi célok fontosságának a Millenniumi Fejlesztési Célok megfogalmazásában (pl. anyai és gyermekhalandósági ráták csökkentése, HIV/AIDS, malária, tuberkulózis prevalenciájának csökkentése). A Makrogazdasági és Egészségügyi Bizottság kezdeményezése elsősorban azt kívánja demonstrálni, hogy az alacsony jövedelmű országok lakossága egészségi állapotának javítása fontos tényezője lehet az ország növekedési potenciáljának. A jelentés feltárta, hogy a jobb egészségi állapot milyen módokon tudja fejleszteni a munkaerő minőségét, növelni a termelékenységet mind rövid, mind hosszú távon, korlátozni annak mértékét, hogy a súlyos betegségek a háztartásokat szegénységbe taszítsák, emelni a háztartások megtakarításait. A jelen cikk érveket sorakoztat fel, amelyek alátámasztják, hogy a makroközgazdászoknak figyelmet kell fordítaniuk az egészségpolitikai kérdésekre. Ezek az érvek nemcsak az alacsony jövedelmű országok esetében érvényesek, hanem a közepes jövedelmű és a fejlett országok esetében is. Az érvek középpontjában az áll, hogy milyen módokon befolyásolja az egészség a makrogazdaságot. Csatornák, amelyeken keresztül az egészség befolyásolhatja a makro- és mikroökonómiai változókat 1. A populáció korstruktúrája 2. Epidemiológiai profil 3. Demográfiai jellemzők (pl. születési ráta, várható élettartam) 4. Gazdasági helyzet 5. Egészséggel kapcsolatos magatartás (táplálkozás, dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás) 1. Egészségpolitikák 2. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 3. Az egészségügyi ellátás minősége 4. Az egészségügyi ellátórendszer szervezete és finanszírozása Egészségi állapot Az új megbetegedések gyakorisága A súlyos betegségek valószínűsége Makroökonómiai változók Inflációs ráta Fiskális egyensúly és fenntarthatóság Bérráták Árfolyam Mikroökonómiai változók Munkaerő részvételi arányok Munkatermelékenység Háztartási és vállalati megtakarítási ráták Szegénységi ráták Orvosi ellátás iránti kereslet Egyéb gyógyászati termékek fogyasztása Potenciális outputnövekedés Abból a felismerésből indul ki, hogy a lakosság egészségi állapotát alapvetően befolyásolja a korstruktúra, a különböző epidemiológiai tényezőknek való kitettség (részben földrajzi tényezők miatt), a gazdasági szinvonal, a viselkedés (táplálkozás, káros epidemiológiai faktoroknak való kitettség), valamint a demográfiai jellemzők (magas vagy alacsony fertilitás). Ez az alapvető kiindulópont nyilvánvalóan befolyásolja az ország egészségügyi rendszerével szembeni igényeket. A Makrogazdasági és Egészségügyi Bizottság megjegyzése szerint a lakosság egészségi állapota 10

12 valószínűleg jelentős hatással van a mikroökonómiai munkaerőpiacra és a megtakarításokra, amelyek befolyásolják a makrogazdaság állapotát. Ugyanakkor a lakosság egészségi állapotára részben a kormány által folytatott egészségpolitikák jellege is hatással van az állami javak ellátása (így pl. immunizáció, védőoltások), a szabályozópolitikák minősége (pl. a gyógyszerek vonatkozásában), az aktivizmus kiterjedése a káros szokások ellenőrzésében (pl. drog- és dohányzás-ellenes politikák), a lakosság számára hozzáférhető egészségügyi ellátás minősége és mennyisége (állami vagy magánszektor által). Összességében véve feltételezhető, hogy az egyének egészségi állapota, valamint az ország egészségügyi rendszerének fejlettsége között pozitív összefüggés van. Annak, hogy egy társadalom hogyan szervezi meg egészségpolitikáinak implementációját, valamint az egészségügyi ellátás finanszírozását, szintén közvetlen és független hatása van a makrogazdasági változókra, elismerve, hogy a hatás mértéke országonként különböző (függ az egészségügyi szektor méretétől és relatív fontosságától). Természetesen a makrogazdasági helyzet különösen a jövedelem szintje és disztribúciója befolyásolja a kormányzat és a magánszektor kapacitását az egészségügyi ellátás biztosítása és az egészségpolitikák implementálása terén. A csatornák, amelyeken keresztül az egészségpolitikák, valamint az egészségügyi szektor szervezete és finanszírozása befolyásolhatják a makroökonómiai változókat, magukban foglalják a következő kapcsolatokat (de nem korlátozódnak csupán azokra): Nyomás új orvosi technológiák és gyógyszerek bevezetésére: ha új technológiák és gyógyszerek jelennek meg, várható, hogy az orvosok felírják őket és a páciensek igényelni fogják a hozzáférést ezekhez a gyógyszerekhez és technológiákhoz. Egy államilag finanszírozott egészségügyi rendszerben, illetve egy olyan rendszerben, ahol egy harmadik fél fizet (munkaadó által finanszírozott biztosítási rendszer), nyomás nehezedik az államra vagy a biztosított lakosságra, hogy kielégítsék ezeket a szükségleteket. Ez fokozza a költségvetési nyomást. Az új termékek és eljárások magasabb költsége a fogyasztói árindexben tükröződik vissza. További keresleti nyomás az egészségügyi kiadások növelésére: a lakosság elöregedéséből, valamint a speciális betegségek (HIV, AIDS) magas prevalenciájából következően tovább fog növekedni az egészségügyi ellátás iránti igény. Különösen akkor nő meg a költségvetésre gyakorolt nyomás, ha az állami finanszírozza az egészségügyi ellátást. Az OECD 2006-ban készített előrejelzései az állami egészségügyi kiadások emelkedésére vonatkozóan illusztrálják ezt a jelenséget. Például az OECD becslése szerint Koreában és Mexikóban az egészségügyi és ápolási kiadások a GDP-n belüli 3,3%-ról (2005) 11,9%-ra fognak növekedni 2050-re költségtakarékossági politikák hiányában (és még költségmegszorító intézkedések mellett is 9%-ra növekedhetnek). Kisebb mértékű, ugyanakkor nem kevésbé lényeges növekedés (40-100%-os) várható az egészségügyi kiadások GDP-n belüli arányában számos iparosodott országban. Az egészségügyi szektor relatív költségének Baumol-hatása: ha az egészségügyi szektorban kevesebb a kapacitás a megnövekedett termelékenységre (munkaintenzív jellege miatt), mint a gazdaság többi szektorában, relatív árnövekedés figyelhető meg a szektorban a szektorális bérek terén, ami növeli a nemzeti termelékenységnövekedési rátát, megelőzve a szektorális termelékenység növekedést. Az egészségügy finanszírozására nehezedő nyomás miatt megnőhet az adó, a biztosítási díjak vagy a termékek árai emelésének szükségessége: a kormányok a magas egészségügyi kiadásokkal összefüggő fiskális egyensúlytalanságokat adóemeléssel próbálják kiküszöbölni, amelynek potenciális káros hatásai vannak a hatékonyságra (tükrözve a túlzott terhet, amelyet a magasabb adók képeznek). Azok a vállalatok, amelyek egészségbiztosítást garantálnak munkavállalóiknak és a 11

13 nyugdíjasoknak, úgy találhatják, hogy a növekvő egészségügyi kiadások a bérköltségek egyre nagyobb hányadát alkotják, nyomást gyakorolva a termékek áraira, és versenyképességi problémákat vetnek föl. Ez a munkavállalók által fizetett önrész növekedéséhez is vezethet. Az egészségügyi finanszírozás szervezete befolyásolja a kulcsfontosságú makroökonómiai változókat: a háztartások által fizetett out-of-pocket kiadások, a társadalombiztosítás és az államilag finanszírozott ellátás (adóbevételeken keresztül) közötti relatív egyensúly megbomlása nyilvánvalóan különböző hatásokat eredményezhet az adóráták és megtakarítási ráták szintjén. Befolyásolhatja az egészségügyi kiadások azon potenciálját, hogy súlyos egészségügyi problémák esetén a háztartásokat szegénységbe taszítsa (azáltal, hogy az ellátás költségei kimerítik a forrásokat, illetve a betegség jövedelemkiesést is okoz). A magasabb egészségügyi kiadások befolyásolhatják a háztartási megtakarításokkal kapcsolatos döntéseket: az USA-ban az idősek hajlamosabbak a vártnál többet megtakarítani, hogy biztosítsák a források rendelkezésre állását pénzügyi csőd esetén, vagy a hosszú távú ápolás finanszírozására a későbbi években. Azokban az országokban, amelyek rá vannak szorulva arra, hogy háztartási megtakarításokból is finanszírozzák az egészségügyi kiadásokat, megfigyelhető a 401 K típusú megtakarítási ösztönző sémák vagy kötelező megtakarítási mechanizmusok bevezetése (pl. Szingapúrban a Medisave). Az egészségügyi kiadások externália-hatásai : számos alacsony jövedelmű ország jelentős külső támogatást kap, hogy kiterjedt egészségügyi ellátást tudjon biztosítani a HIV/AIDS-betegek számára. Legalább rövidtávon az egészségügyi szektor dolgozóinak vonzása és megtartása céljából történő jelentős fizetésemelés nyomást gyakorolhat az állami szektor többi szférájában dolgozók béremelésének irányában. Tőkepiaci kérdések: amennyiben egy ország jövőbeni fiskális fenntarthatóságát a lakosság elöregedése és a növekvő egészségügyi költségek egyidejűleg veszélyeztetik, kockázati kérdések merülhetnek fel a pénzügyi piacokon, amelyek a kormányzati kölcsönök magasabb kockázati díját eredményezhetik. Az egészségügyi kiadások lehetséges hatása a folyó fizetési mérlegre: az egészségügyi szektor számos módon befolyásolhatja a folyó fizetési mérleg egyenlegét. Néhány fejlett országban az egészségügyi szektor és a gyógyszeripar az exportbevételek egyik forrása (a gyógyszerek exportja vagy az egészségügyi szolgáltatások helyi szolgáltatóktól való megvásárlása révén). Az egészségügyi turizmus és az egészségügyi személyzet exportja szintén forrása lehet külföldi jövedelmek cseréjének néhány alacsony és közepes jövedelmű ország számára. Azokban az országokban, ahol az egészségügyi szektor kiadásai a GDP nagy hányadát teszik ki, találgatásokba lehet bocsátkozni, hogy többé vagy kevésbé importintenzív, mint a kiadás egyéb formái. Az egészségügyi szektorból eredő politikai gazdaságtani dinamikák: az egészségügyi szektor politikái fontos politikai gazdaságtani hatásokat indíthatnak el. Azokban az országokban, ahol társadalombiztosítási mechanizmusok működnek, olyan ügyletekkel kell számolni, amelyek megpróbálják az egészségügyi ellátás finanszírozásának magasabb arányát a kormányra hárítani. Az egészségi állapottal kapcsolatos kérdések korlátozhatják a kormányzat kapacitását a politikai reformok megvalósításában: ha magas a rokkantsággal élők incidenciája az ország munkaerejének idősebb tagjai között, ez korlátozhatja a kormányzat azon kapacitását, hogy emelje az állami nyugdíjazási rendszer formális nyugdíjkorhatárát. Nem könnyű meghatározni a kormány és a magánszektor szerepének erősségét az egészségügyi ellátás finanszírozásának és biztosításának vonatkozásában. Ha a kormányzat vonódik be erőteljesebben, akkor politikai gazdaságtani nyomás nehezedhet a magasabb egészségügyi 12

14 költekezésre. Ellenkező esetben, ha a magánszektor az egészségügyi rendszer finanszírozásának fő forrása (a kormányzat csupán csekély szerepével), és miközben nő a nyomás a magasabb egészségügyi kiadásokra, ezt korlátozza a magánszektor költségviselő kapacitása. Ugyanakkor tapasztalati bizonyítékok piaci kudarcokra utalnak. Természetesen az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ahol a magánszektor domináns szerepet játszik, erős marad a nyomás a költekezésre. Megfigyelhető, hogy a háztartások eladósodnak vagy kimerítik saját vagy a rokonaik megtakarításait, hogy finanszírozni tudják egészségügyi ellátásukat. Kínában például a nemzeti egészségügyi kiadások kevesebb, mint 15%-át finanszírozzák adóbevételekből. Ez nem akadályozta meg a reál egészségügyi kiadások évi 15%-kal történő emelkedését, ami lényegesen a GDP növekedési üteme fölött van. A makroközgazdászok szerepének megfogalmazása az egészségügyi szektor kormányzati politikáinak vonatkozásában szintén kihívást jelentő kérdés. A fenti fejtegetés azt sugallja, hogy a lakosság egészségi állapota, valamint az egészségügyi rendszer egyaránt befolyásolhatja a makroökonómiai változókat a fiskális egyensúlyt, az adórátákat, a bérrátákat, a versenyképességet, az árakat, még akár a kamatlábakat és az árfolyamot is. Azzal érvelhetünk, hogy egy olyan rendszerben, ahol a kormány nem vesz részt az egészségügyi rendszer finanszírozásában, a háztartások azon döntését, hogy jövedelmük hányadát az egészségügyre áldozzák, nem kellene megkülönböztetni a háztartások azon döntésétől, hogy jövedelmüket a fogyasztás egyéb formáira allokálják. Amennyiben az egyének nagy értéket tulajdonítanak annak, hogy egészségesek maradjanak, tovább éljenek, egészségesebben éljenek, és amennyiben az egészségügyi ellátás garantálni tudja ezeket a javakat, a makroközgazdászok számára közömbösnek kellene lennie, hogy az egészségügyre fordított nemzeti jövedelem 10% vagy 25%. Ugyanakkor a piaci kudarcok szerepe az egészségügyi szektorban azt sugallja, hogy a magasabb költekezésre irányuló nyomás nemcsak keresleti tényezőkből fakad, így az egészségügyi szektor expanziójából származó bármely káros makrogazdasági hatás nem egyszerűsíthető le szerencsétlen következményre. De a legtöbb fejlett országban, és számos közepesen fejlett országban is, a kormányok erőteljesen részt vesznek az egészségügyi rendszer finanszírozásában. Fontos, hogy ki viseli az egészségügy finanszírozásának terhét (különösen, ha az a családok elszegényedéséhez vezet), valamint az is számít, hogy a költekezésnek makrogazdasági hatásai lehetnek. Ezek különösen problematikus kérdések, mivel az egészségügyi javakból elkerülhetetlenül nagyobb mértékben fognak részesülni a nyugdíjasok, mint azok, akik a finanszírozás aránytalanul nagyobb hányadát viselik (a bérből élők vagy általános adófizetők). Ezek a problémák tovább bonyolódnak, ha olyan kérdések vetődnek fel, mint az egészségügyi ellátás megszervezésének, az egészségügyi rendszer finanszírozásának vagy a különböző beavatkozások értékének relatív hatékonysága az egészségi állapot befolyásolásában. A makrogazdasági politikai döntéshozók (vagy az IMF, ha ellenőrző funkcióját gyakorolja) nem lehetnek teljesen közömbösek abban a kérdésben, hogy egyes országok miért allokálják jövedelmük lényegesen nagyobb hányadát az egészségügybe, ha ugyanakkor nem figyelhető meg az egészségi állapot arányosan jobb szintje (pl. minőséggel kiigazított vagy rokkantsággal kiigazított életévekben mérve)?(azs) Forrás: Hsiao, William Heller, Peter S: What Should Macroeconomists Know about Health Care Policy? IMF Working Paper, :01:49 13

15 Népegészségügy Egészségben megöregedni - az irányelvek áttekintése OECD Az OECD országok lakosságának a következő évtizedekben várható elöregedésével különösen fontossá válik az időskorúak egészségmegőrzése. Sikeres stratégiák alkalmazása révén potenciálisan növekedhet a munkaerő, típusváltás következhet be a szolgáltatásokban, és későbbre tolódhat az idősek krónikus ellátás iránti igénye. A WHO terminológiája szerint az aktív öregedés egy olyan folyamat, mely az egészség, a társasági életben való részvétel és a biztonság révén teremt optimális lehetőséget az életminőség javítására. Az EU az aktív öregedésben az olyan elvek és gyakorlatok felé való orientálódást látja, mint az egész életen át tartó tanulás, a hosszabb ideig történő munkavégzés, a későbbi időre tolódó és fokozatosabb átmenetet képező nyugdíjba vonulás, valamint a teljesítményt növelő és az egészség megőrzésére szolgáló tevékenységek. Ez utóbbiak az egyének átlagos életminőségét és ennek társadalmi szinten érzékelhető javulását, a másokra való ráutaltság csökkenését, illetve jelentős megtakarítást eredményeznek az egészségügyi kiadások és a nyugdíj-folyósítás viszonylatában. A sikerekben gazdag öregedés kifejezést széles körben alkalmazzák a gerontológiai és geriátriai szakirodalomban, és ez a fogalom kifejezetten a fizikális és mentális funkciók megtartásával elért pszichológiai és fizikai erőtartalékokat jelenti, melyek jelentős mértékben járulnak hozzá a stresszhelyzetek leküzdéséhez. Az Egészségben megöregedni fogalom a fizikális, szociális és mentális egészég lehetőségeinek optimalizálódását elősegítő folyamatot jelenti, melynek révén az idős emberek aktívan vehetnek részt a társadalmi életben, és másokra való ráutaltság nélkül folytathatnak megfelelő minőségű önálló életvitelt. Az egészségben való megöregedést célul kitűző irányelvek potenciális skálája igen széles, de a legújabb kutatások eredményei alapján a stratégiák a következő négy főbb csoportba sorolhatóak: 1. a gazdasági életbe és a társadalomba való fokozottabb integráció, 2. jobb életvitel előmozdítása (a fokozottabb fizikai tevékenység és a megfelelő táplálkozás szorgalmazása, dohányzásról való leszokás segítése, stb.) 3. az egészségügyi ellátásnak az idős emberek igényeihez való igazítása (krónikus betegek follow-up vizsgálatának rendszeresebbé tétele, a prevenció kiemelt kezelése, nagyobb figyelem fordítása a mentális állapotra, az egészségi állapotról való öngondoskodás előmozdítása). 4. az egészségben való megöregedést befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezők hatásának enyhítése. A speciális programok áttekintése alapján elmondható, hogy az idősebb korcsoportok egészségének és jólétének jelentős javulása érhető el a különböző feltételek kombinációjával: későbbi időpontban történő nyugdíjba vonulás, a közösségi tevékenységekbe való fokozottabb bekapcsolódás, jobb életvitel, az idősek egészségi állapotához jobban igazodó egészségügyi ellátás, ha ez költség-hatékony prevencióval is párosul. Bár bizonyított tény a különböző stratégiák hatása a jobb egészségi állapot kialakítására, de költséghatékonyságuk mértéke további vizsgálatot igényel. Bármelyik program bizonyul is a legköltség- 14

16 hatékonyabbnak, az egészségben való megöregedést különösen azok az egyénekre szabott programok fogják előmozdítani, melyek szélesebb stratégiai keretek közé helyezve, együttesen fogják alkalmazni az egymás hatását erősítő módszereket. Ebben a kontextusban, az olyan területek előtérbe helyezése tűnhet a legcélszerűbbnek, melyek kevés költséggel járnak, és amelyeken a legnagyobb költségmegtérülés várható. Így a társuló és a non-profit szektor szerepe válik hangsúlyozottá, mivel főként önkéntes és közösségi tevékenységeken alapul, ugyanakkor szakmai felügyeletben és támogatásban is részesül. Az életvitel pozitív irányú megváltoztatása szintén rendkívül fontos, mivel ennek nyomán a dohányzásról való leszokás, az alkoholfogyasztás mérséklése és különösen a fizikai tevékenység rendszeresebbé válása tűnik a legígéretesebb tényezőnek az idősek jobb egészségi állapotának biztosításában. (ZLL) Forrás: :37:11 15

17 Kórházügy A lengyel kormány elindította a kórházak megmentésére irányuló B-tervet Az egészségügyi kormányzat elindította a lengyel kórházak megmentési programját, az. ún. B-tervet, amelyet február 17-én fogadtak el. Már közvetlenül a reformtörvények államfő általi vétója után jelezték, hogy nem mondanak le a kórházak működésének javítására irányuló tervük gyors beindításáról. A program lényege, hogy azok az önkormányzatok, amelyek részt vesznek a B-tervben, illetve részvénytársasággá alakítják át a tulajdonukban levő kórházakat, a kormánytól támogatást kapnak az adósságok rendezésére. A program a közötti időszakra szól, és két hónapot szánnak társadalmi konzultációkra. Ewa Kopacz egészségügyi miniszter nyilatkozata szerint, az előzetes kérdőíves felmérés alapján várható, hogy a struktúra-átalakítást a kórházak kb. 30%-a fogja vállalni. A program teljesítésére 1,1 milliárd zlotyt irányoztak elő, és ha ez kevésnek bizonyul az önkormányzatok nagyobb érdeklődése miatt, pótkeretet is biztosítanak. Az országban 70 részvénytársasággá alakult intézmény működik, amelyek teljes vagy többségi részvényesei az önkormányzatok, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött szerződés alapján látják el a betegeket. További 57 kórház jelentette be szándékát az átalakításra. Az évekre vonatkozó jelentésből kiderül, hogy az összes átalakított kórház nyereséges volt. A miniszter rámutatott arra, hogy a korábbi adósság-mentesítés nem hozott eredményt, 20 milliárd zlotyt költöttek el, ugyanakkor az ellátás nem javult. A mostani kormány a törvények vétója miatt nem várhat a kórházreformmal, mert ellenkező esetben az adósságok meghaladják a lehetőségeiket. A program végrehajtását az Egészségügyi Minisztérium irányítja, együttműködve az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (NFZ), az Állami Gazdasági Bankkal (BGK), és külön erre a célra hoztak létre egy szakértői csoportot. A támogatást azok az önkormányzatok kapják, amelyek eleget tesznek az előírt követelményeknek, előkészítik a struktúra-átalakítás tervét, bemutatják a pénzügyi és gazdálkodási tervet. A programok megvalósítási lehetőségeit az NFZ, illetve a BGK fogja értékelni (audit, gazdasági-pénzügyi elemzés), és a vajdasági vezető jóváhagyása után történik a szerződéskötés az Egészségügyi és a Pénzügyminisztériummal. Az Egészségügyi Minisztérium internetes szolgálatot biztosított a programmal kapcsolatos aktuális információkhoz való hozzáférés céljából. (VM) Forrás:

18 Finanszírozás A kötelező betegbiztosítás újra többlettel zárt - Németország Az előzetes eredmények szerint a német kötelező betegbiztosítás 2008-ban több száz millió eurós többletet könyvelhet el magának. Ulla Schmidt a szövetségi egészségügyi miniszter Berlinben tartott tájékoztatójában elmondta, hogy ezzel a német betegpénztárak ötödik éve folyamatosan többlettel zártak. Ulla Schmidt azt is elmondta, hogy az Új Egészségügyi Alappal szemben korábban heves kritikát megfogalmazók 2008-ra pénzügyi deficitet prognosztizáltak azért, hogy azzal az Alap 2009-es állítólagos alulfinanszírozását támasszák alá. Ezennel ez az érdekvezérelt kritika már tarthatatlannak bizonyul. A szuficittel a kötelező betegbiztosítás az Egészségügyi Alap beindításáig a terveknek megfelelően tehermentesíthetővé vált. A kötelező betegbiztosítók évi összesen 8,3 milliárd eurós adósságával szemben 2008 végén több mint 4 milliárd eurós vagyon állítható szembe. Összességében a bevételek a foglalkoztatás és a tarifanövekedés révén az elmúlt évben a pénzügyi és gazdasági válság itt még nem fejtette ki hatását oly mértékben növekedtek, mint utoljára a 90-es évek elején. Az Egészségügyi Alapból a pénztárak az információk alapján 2009-ben több mint 167 milliárd eurót kapnak, ami az előző évhez viszonyítva 11 milliárd euró növekedést jelent. Forrás: Deutsches Ärzteblatt: Ueberschuss.htm :23:57 A horvát egészségügyi reform kiegészítő anyagi erőforrásokat igényel A Horvát Egészségügyi Minisztérium közzétette legutóbbi reformterveit, melyek célkitűzései a következők: nagyobb hatékonyságra való törekvés, a kiadások középtávú csökkentése, alternatív erőforrások mozgósítása a kiadások fedezésére, és a Horvát Egészségbiztosító Intézet (HZZO) monopóliumhelyzetének megszüntetése. Az egészségügyi kiadások nagymértékű növekedésének tulajdoníthatóan, mely különösen 2005 és 2007 között volt tapasztalható, az állami egészségügyi rendszer veszteségessé vált ben a kórházak adósságállománya már 2,5 milliárd HRK-ra (447 millió USD) volt tehető, és ennek megoldására a kormány intézkedéseket tervez. Amellett, hogy növelni kívánja az egyes létesítményekre lebontott anyagi felelősséget, az elképzelések szerint a betegeket - kiegészítő finanszírozási forrásként az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért 20%-os co-payment megfizetésére fogják kötelezni. A co-payment tervezett összege 15 HRK (2,68USD) lesz az alapellátásban nyújtott kezelésekért és gyógyszerrendelésekért. A terhes anyák, a gyermekek és a 2600 HRK (465 USD) összeget el nem érő nyugdíjból élő idősek mentesek lesznek a díjtétel alól. A kórházi szolgáltatásokra is érvényes lesz a 20%-os tarifa a 3000 HRK-ban megszabott (536 USD) küszöbértékig. Az állam egy 50HRK-ba (5,60 USD) kerülő kiegészítő biztosítási formát is kínál a lakosok számára, mely - választása esetén- minden szolgáltatás díját állja. 17

19 Az egészségügyi szolgáltatások díjkötelessé tételével, a kormány 2,15 milliárd HRK (384 millió USD) összegű bevételre számít, mely nagymértékben csökkentené az egészségügyi rendszer adósságállományát. A Horvát Autonóm Szakszervezeti Szövetség (SSSH) már rávilágított arra, hogy a tervezett modell megosztja az egészségügyi rendszert, és érzékenyen érinti a hátrányos helyzetű állampolgárokat. Horvátországban a GDP arányában kifejezett egészségügyi kiadás értéke jelenleg Közép- és Kelet- Európa viszonylatában a legmagasabbak közé tartozik, a növekvő adósságállomány viszont reformlépéseket igényel. A BMI szerint, ha a díjtételek különösebb akadály nélkül bevezetésre kerülnek, bár ez az intézkedés jelentős kockázatot hordoz, Horvátország egészségügye előreláthatólag szilárdabbá válik. A HZZO monopolhelyzetének megszüntetésével létrejövő verseny jelentős anyagi fellendüléshez is vezethet a jövőben. (ZLL) Forrás: BMI Emerging Europe Pharma and Healthcare Insight, February :39:51 18

20 Gyógyszerügy Két antibiotikum az ultrarezisztens TBC leküzdésére A New York-i Albert Einstein Egyetemen dolgozó John Blanchard, biokémikus professzor és kutatócsoportja egy két antibiotikum együttes hatásán alapuló terápiát talált fel az ultrarezisztens TBC leküzdésére. Kutatási eredményeik kimutatták, hogy a gyógyszerkombináció a betegség 13 különböző baktériumtörzsének szaporodását állítja le. A jelenleg alkalmazott kezelések 4 antibiotikum szedését feltételezik minimum 6 hónapon át. Ha a kombinált terápia hatékonynak bizonyul, akkor ez a kezelés egyszerűsödéséhez vezet a tuberkulózis minden variánsa tekintetében. (ZLL) Forrás: :41:42 Gyógyszervisszavonás Lengyelországban Lengyelország Egészségügyi Minisztériuma több mint 2500 gyógyszer visszavonásáról rendelkezett, ezzel a lengyel gyógyszerszabályozás az EU szabályaihoz közelítő lépést tett. Az intézkedést megelőzően elérhető 9500 medicina dokumentációjának harmonizálása eredményeként, január 1-jétől már csak 6771 gyógyszer maradhat a piacon. A minisztérium 177 termék engedélyét nem hosszabbította meg, 2151 gyógyszer viszont nem rendelkezett aktualizált dokumentációval. A gyógyszergyártó cégek január 15-ig nyújthatták be fellebbezési kérelmüket a döntés megváltoztatására. Azokat a termékeket, melyek forgalmazási engedélyét nem hosszabbították meg, a készletek erejéig lehet még árusítani, de további megrendelésük nem engedélyezett. Az a 6771 medicina, mely dokumentációjához megkapta az engedélyt, további 5 évig hozható forgalomba. Az új szabályozás a helyi gyógyszergyártó cégeket érinti leginkább, minthogy a multinacionális cégek dokumentációja többnyire az EU standardokhoz igazodik, mivel termékeik több országban is forgalmazásra kerülnek. A generikumokat vagy a tradicionális medicinákat előállító egyes kisebb helyi cégeknél problémaként jelentkezhet a hatékonyságot alátámasztó dokumentáció beszerzése és a gyógyszertájékoztatás aktualizálása. Ezeknek a termékeknek a hiányára a helyi vagy a multinacionális cégek áthidaló megoldásokat alkalmazhatnak, de lehetséges, hogy a jóváhagyási eljárások elhúzódása miatt a betegek időközben alternatív kezelési módozatot választanak. A Business Monitor International a gyógyszerdokumentáció EU szabályozással való harmonizálását olyan pozitív lépésnek tekinti, mely javuló gyógyszerpiaci feltételeket teremt a multinacionális cégek számára. (ZLL) Forrás: Emerging Europe Pharma & Healthcare Insight - March :03:06 19