ZALAAPÁTI KÖZSÉG MONOGRÁFIÁJA

Átírás

1

2 KARÁCSONY GYÖRGY ZALAAPÁTI KÖZSÉG MONOGRÁFIÁJA 2000.

3 könyv megjelenését Zalaapáti Község Önkormányzata és Nagy József zalaapáti származású balatonlellei vállalkozó anyagi támogatása segítette elő Nyomdai munkák: ASPERJÁN LÁSZLÓ Zalaszentgrót A mai Zalaapáti képeit SÁMEL JÓZSEF készítette

4 AJÁNLÁS Illyés Gyulával szólva: a múltat is alkotni kell, különben elvész. S ha ebben a múltban talál bőven pozitív elemeket, akkor a j elen is épülhet belőle, s a jövő építése is tudatosabb lehet. E könyvet azért ajánlom szeretett tanítványaimnak s mindazoknak, akik Zalaapátiban élnek, éltek, vagy falunkhoz kötődnek, és azoknak is, akiket a történelem vihara határainkon túl sodort. Szeretném, ha az itt élőkben, az innen elszármazottakban, az érdeklődő idegenekben is a megismerésen keresztül kialakulna, erősödne a táj, a település, az emberek szeretete s azt mondanák: Jó itt élni, segítek, hogy még szebb és jobb legyen! Ehhez a megismeréshez, a segítő, építő tevékenység elindításához kíván a könyv for-rást, anyagot adni. A könyv tartalma a részletekre is kiterjed, azaz monográfia jellegű,- a földrajzi jellemzők, a növény- és állatvilág bemutatása mellett az ember minden tevékenységét érinti, s így talán segíthet az ifjabb nemzedéknek is. A könyv kiadását, sajtó alá rendezését Farkas Ernő polgármester és a teljes képviselő-testület egységes akarata, anyagi támogatása, valam int Asperján László kedvező árajánlata tette lehetővé. Külön meg kell em líteni Nagy József balatonlellei lakos, egykori tanítványom lelkes, fáradhatatlan szervező, s anyagiakban is támogató tevékenységét, Katonáné Both Zsuzsanna és Sziliné Varga Kamilla volt tanítványaim készséges segítségéi,- valamint a gépmunkát vállaló Fővárosi Szociális Otthont. László Gyula soraival zárom ajánlásom: "Alázatra késztetően szép dolog, hogy amit az egyik kor embere megtalál, az tudva-tudatlan öröklődik a következő korokra, s így mi is például szinte summája vagyunk mindannak, amit az emberiség eddig átélt és alkotott. Ezt tudva kiszabadulunk múló napjainkból és életünk az emberiség életévé tágul. Csodálatos dolog, ha az ember így látja önmagát!" Zalaapáti, november 12. Tisztelettel és sok szeretettel: Karácsony György 3

5 ELŐSZÓ A magyar nép, a nemzet 1100 év viharait élte át a haza földjén. A millenniumi ünnep-ségeknek is központjába került e tény. A rendezvények méltóképpen tükrözik a küzdelmes, áldozatos, eredményekben gazdag évszázadok történetét. Úgy lehet, csak úgy szabad m indezt elvégezni, hogy m inden magyar okuljon, tanuljon belőle. A magyar hibákból, bajokból okulva, eredményeinket felhasználva megtanulja megalapozni az elkövetkező ezer évet. A nem magyar ismerje és sejtse meg küzdelmünk, munkánk célját, értelmét, eredményét, s így elfogadjon bennünket, támogatólag álljon mellettünk, körülöttünk. A történések, események, tények leírásával, okiratok, képek összegyűjtésével, rendezésével s közzétételével az volt a szándékom, hogy a község lakói megismerjék m indazt, ami itt történt s feljegyzésre került. Megismerjék e táj gazdagságát, szépségét. Érzékeljék, ismerjék meg e küzdelmes múltat, a sok-sok áldozatot kívánó életet, munkát, tevékenységet. Hangsúlyozom, nem tudományos igényű munkát akartam írni, hanem a mindenki számára könnyen érthető, elfogadható ismereteket, tényeket, eseményeket, s képeket tárom az olvasó elé.. Megemlítem még, hogy szülőföldünk története lényegében megegyezik a Zalavári Apátság történetével, annak szerves része, s ezért nem választható szét, abba ágyazva mondom el a legfontosabbakat. Említették többen, hogy könnyű dolgom van, hisz rengeteg írásos anyag készült a zalavári, később Zalaapáti székhelyű apátságról. Ez igaz, sok az anyag, rendkívül nehéz válogatni. Másik gond, hogy az egyszerű, dolgos emberről az elmúlt évszázadokban nem, vagy alig készült feljegyzés. Általában csak akkor, ha rendkívüli dolog történt, tragikus, örömteli, vagy néha törvénybe ütköző. A múltban zömmel az uralkodó osztály dolgait jegyezték fel az írástudók, a dolgos ember történetét csak a velük kapcsolatos eseményekből következtethetjük ki. Ezért van nagy jelentősége egy-egy határjárás leírásának, vagy birtokadományozó levélnek. Feltétlenül sokat mond a kor emberéről a felépült templom, rendház, vagy egyéb épületről készült feljegyzés. Hisz ők, az itt élők építették, az alkotásban Ő, a m indennapi ember jelenik meg. Ahogy Szophoklész írja: "Sok van mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb." Ezt a csodálatos em bert kívánja szolgálni e szerény gyűjteménye a történéseknek. Zalaapáti kedvező fekvésénél és történelmi szereplésénél fogva egyaránt jelentős helyet foglal el megyénk falvai között. Kedvező fekvését nemcsak a találkozó utak jelzik, hanem Hévíz és Keszthely közelsége. Hévíz 9 km, Keszthely 13 km, e távolság ma percnyi időt jelent, így településünk szinte egységet képez e számunkra jelentős városokkal. Keszthely, Hévíz és környéke Zalaapátival együtt a Dunántúl egyik legszebb tája. Ez a táj adott otthont már a kőkorszak emberének, majd Róma fiainak, Pribina szlávjainak, honfoglaló őseinknek. Ma a Balaton és Hévíz közelségét természetesnek tartjuk, szinte nem is érzékeljük e táj nagy- szerűségét. 4

6 Bíró József így ír: "Magyar Tenger, ezt a nevet kapta az idők folyamán a Balaton, Európa egyik legszebb fekvésű édesvizű tava. Vize tükrözte az ősember életét, a kelta, gót, longobárd harcosok vonulását, itatták benne szilaj lovaikat Attila hunjai, s táplálta halaival Pribina szláv fejedelem népét. Partjain előkelő római villák álltak, habjain Galerius gályái ringtak. Halászta a pogány Koppány népe és a zalavári barátok jobbágyai. Látta tatár-török-német hordák dúlását és apáink újra, meg újra virágbaszökkent, megújhodott életét." E csodálatos tó ezüstösen megcsillan, ha Zalaapáti Cseresnyés kiemelkedő pontjáról kelet felé nézünk, ha az Üsthegy tetejéről, az Öreg-hegy csúcsáról tekintünk napkelte irányába. A Zalaapáti panoráma szelíd, hívogató, lankás domboldalaival megkapóan kedves, vendégmarasztaló s ennek ékessége a távolban csillogó Balaton. A Balaton korát geológusaink ezer évre becsülik. Vízfelülete 595 km2, hossza Kenese és Keszthely között 77 km, szélessége 1,5 és 14 km között váltakozik. A hajdani Balaton korunkat megelőzően a mainál jóval nagyobb területet foglalt el. A Balaton egyik öble csaknem Hévízig borította el a Keszthely melletti völgyet. Növelte ezt a területet az akkor még jóval nagyobb Kisbalaton is, amely egészen a múlt század közepéig összefüggött a Balatonnal, felnyúlott a Zalaapáti mocsárvilágon át Kehidáig, Barátszigetig. így tehát Hévíz- Keszthely-Zalavár-Zalaapáti lényegeben ma is területi, gazdasági, politikai egységet alkot. Zalaapáti- Zala folyó-kisbalaton-balaton vízrajzi egységet is alkot termé-szetesen. A Páhok-Zalaapáti között húzódó dombhátról letekintve a Zala folyó csodálatosan kiszélesedő ligetes, legelőkkel, erdőkkel szabdalt völgye tárul ki előttünk, s itt a Zala folyó mellett hosszan elnyúlva fekszik szülőföldünk, Zalaapáti. írja: Eötvös Károly 1908-ban megjelent "Deák Ferenc és családja" c. könyvének I. kötetének 55. oldalán "1854-ben történt. Pápai diák voltam. Társam Dús János szintén pápai diák. Pacsáról kellett volna mennünk Zala-Apátiba s onnan a Zala folyó jobb partján föl Csányba. Ott meg kellett volna néznünk Csány Lászlónak, a nagy vértanúnak egykori úri tanyáját, lelkűnkbe kellett volna szednünk helyi 5

7 emlékének dicső és szomorú hagyományait, s onnan kellett volna átm ennünk Kehidára, a haza bölcsét meglátni, s nála tisztelkedni. Hegyen-völgyön, erdőn-mezőn, tüskön-bokron keresztül törtetve mentünk, - egyszerre csak előttünk állott a Zala völgye. Valahol Hosszufalu körül, a domb tetejéről jól láttuk a Zala völgyének sűrű, fekete erdejét s azon túl nem messze a másik part hegyoldalán egy kis falucska házait. Egerfa volt az erdő. Az égerfát mezőföldi létemre is ismertem már, de erdős sűrűségben még sohase láttam. Valamint a sötét fekete posztó, úgy terült el, úgy húzódott végig a völgyön. Víznek, vízfolyásnak nyomait sem láttuk. Hol van itt a Zala folyam? Leszálltunk az erdőszélbe. Süppedt lábaink alatt a buja fű. Fényes júliusi nap volt felettünk, de azért a berek mély sötétnek látszott, mint az éjszaka. Nos hát, átmegyünk. Csakhogy ezt könnyebb mondani, mint megcselekedni. Ezt nekem látnom kell belül is, s indultunk... A berek magas, fekete égerfái sűrűn álltak egymás mellett. A folyó apadóban volt, nyári alacsony vízállással, az ártérben a fák alatt tehát nem volt víz. De az ártér fenekén mégse lehetett járnunk. Nem azért ám, mert nyirkos volt, s itt-ott az iszap süppedékébe elmerültünk volna. Hanem azért is, mert ez az erdő őserdő volt, mely fejszét még nem látott, embernyomot még nem ismert, s azon kívül vízierdő volt, mely gyökereinek csak hegyével bújt a föld alá, gyökereinek óriási ágazata embermagasságnyira fent volt a levegőben. Meglehet mi éppen a legvadabb helynek vágtunk neki véletlenül. Fejünkkel egyenlő magas-ságban kezdtek a fagyökerek elágazni. A gyökerek alatt bujkálnunk lehetetlen volt. Egyik vastag gyökérágról a másikra úgy kellett átmásznunk, mint a majomnak, vagy a mókusnak, vagy a gébics-madárnak. Csakhogy a majom, mókus, gébics-madár ugrik, szálldos, repülni tud, mi pedig ezt mind nem tanultuk a pápai kollégiumban. S aztán az elaggott, elrevesült, kidőlt vén fák ott feküdtek előttünk keresztül-kasul a fenéken, a gyökérágakon s az élőfák oldalán. Némelyik úgy tele volt gombával, hogy a színe sem látszott. Ha ráléptünk, kettédurrant alattunk s mi estünk, zuhantunk le a fenékre. Az élő fák gyökere körül imitt- amott a megrekedt iszaptól apró sziget támadt. Ezt benőtte a páfrányok, sások, napfény nem látta iszalagok sűrű sövénye. Alig tudtunk rajta áttörtetni. Kezünk vérzett, ruhánk szakadozott. Kalapunkat tízszer is elvesztettük: megint megtaláltuk. Utálatos férgek, csúszómászók, kígyók, békák nyüzsögtek a lábunk alatt. Akkora csiborokat sohasem láttam, m int itt. A bögölyök és dongók m inden színben, majd' kiverték a szemünket. A szúnyogok, kérészek és szitakötők százféle faját vertük föl déli pihenőjükből, s jöttek ránk, mint a felhő. Vidrák, patkányok, teknősbékák osontak el lábaink alatt. Néhány szarka folyton kísért bennünket a fák tetején, s kacagott fölöttünk szakadatlanul. Bizonyos, hogy ők még nem láttak pápai diákot a berekben. Végre világosodni kezdett kelet felől. Láttuk, hogy az erdő széléhez közeledünk. Vidámabban törtettünk előre. Pedig nem az erdő széle volt az, ahonnan világosodott, hanem az erdő közepe. Ott a Zala- folyó igazi ága. Eddig csak az ártéren bukdácsoltunk. Most értünk csak a folyóhoz. Mikor békességes indulatban van, akkor megfér nyugodtan az ágyában. K iértünk a berekből a napvilágra. A m indenféle illattal terhes sötét, fojtó levegőtől megszabadultunk. Vagy egy ölnyi szélességben száraz, gyepes partja volt a folyónak. Pihenni ledőltünk a pázsitra. A folyón, hogy' tudunk átmenni? Föl északnak, s lefelé délnek a folyó m indenütt egyenlő széles. Zavaros a vize, de mindenütt fénylik folyásának csíkja. A vize mély. Gázlónak, malomnak, hídnak, bürünek, zátonynak se föl, se alá semmi nyoma. A folyó mély vize hét-nyolc ölnél nem volt szélesebb. Fél kézzel úszni, s fél kézzel a ruhacsomagot szárazon tartani nem volt nagy dolog. A baloldali berken át csak oly nehéz volt az utunk, mint a túlsó parton. De a berek itt már nem volt olyan széles. Amikor kiértünk, kis falucska állott előttünk északkelet felé. Micsoda falu ez? Szent-György-vár. Amint egy-két órán át hegyen-völgyön kóboroltunk: egyszer csak egy kopasz domb tetejéről 6

8 csodálatos szépségű völgy nyílott ki előttünk. Ez a völgy Hévíz völgye. Messze délnek és délkeletnek végtelen mezők ragyogó zöldje tele utakkal, csapásokkal, óriási jegenyék egyenes soraival. Szemközt és észak felé sötét, magas erdők. Fölöttük Rezi büszke vára. Napkelet felé a távolban, Keszthelyen túl a Balaton szőlőkoszorúja, magas partjai. Lábunk alatt alig egy, vagy kétszáz lépésnyire kis tavacska. Partjain gulya legelész s néhány terebélyes nyárfa álldogál. Lementünk a tó partjára, ott heverészett a gulya. Micsoda tó ez, atyafi? Ezt nem tudják az urak? Ez Hévíz, Hévíz." Ma világhírű fürdő, csodája a természetnek, alig 9 km távolságra Zalaapátitól. Akkor még ismeretlen pocsolya. De a környék bénái, betegei, nyomorékjai akkor is ismerték csodatevő erejét, s ünnepnapokon elvánszorogtak oda fürdőzni. Vittek magukkal enni-, inni-valót, mert ott bizony nem tanyázott egy terem tett lélek sem állandóan. "Fáradtak és éhesek voltunk, mint a farkas. Nem volt már messze az alkony se. Valami csárdához igazított bennünket a gulyás. A Diósi-csárdához"... M indennek 138 éve. Ma a Zala-berke már szabályozva van." - írja vagy ötven évvel később Eötvös Károly. A nagy sötét égerfaerdők eltűntek mind. Nyomukat se találni, Kehida, Csány és Zalaapáti alatt. Zöld mezők, buja kaszálók, itt és amott kákás, gyékényes, csuhés, csádés foltok terülnek el az erdők helyén. Öreg emberek tudják talán csak, milyen volt hajdan a berek. Mégis mit tudhatunk még szülőföldünkről Zalaapátiról? Helyzete, nagysága: Zala megyében a Zala folyó déli kanyarulatához közel, a folyó jobb oldalán, 5 km hosszúságban, a Zala völgyében fekszik. A tengerszínt felett 122 m, a Balaton tükre fölött ló m magasságban. Földrajzi fekvése Greenwichtől számítva: Keleti hosszúságban 170 7', északi szélességben ' Területe: 4065 kateszteri hold = 2339 hektár Határai: Délen a Kispatak, régen 1024-ben Akurpataka, 1335-ben Akorpatakának nevezték Keleten a Zala folyó és a folyón túl az úgynevezett zalavári hát. Északon és Nyugaton nincs természetes határunk. M it tudhatunk ma a Kispatakról? A Kispatak (hajdan Akurpataka, vagy Akorpataka) falunk határában lévő "ördöggödörben" ered, kelet-nyugati irányban folyik, és a Zalába torkollik. Délen Zalaapáti és Esztergály között a természetes határt képezi. A másik a Hegyi-patak,- ősi neve Szemer-pataka. A Hegyi-patak három ágból ered. Az egyik ága a gétyei határban levő Dudari dűlőből, a második és harmadik pedig a Förkend melletti, Dubai dűlőből ered hét forrásból. Az egyik forráskút az Öreghegy alatti "Fingos-kút". Az agyagrétegek közül előtörő víz adja a jellegzetes hangokat, s innen kapta a forrás e "megtisztelő" nevet. A monda szerint a török uralom idején naponta lovas jött a kúthoz vízért. E kitűnő ízű, hűvös, csodálatos erőt adó vizet vitte a kanizsai török basának. E hegyi patakocska, mert bizony csak patakocska, tartósan száraz időben még ki is szárad, nyara is ilyen volt, - még egy malmot is hajtott, az Antal molnármester malmát, mely 7

9 oly kicsi volt, sajnos csak volt, hogy még verset is költöttek róla. "Egy szem kevés, kettő sok Másfél a legjobb, kittyem, kotty." A patakon kőhíd is van a Tóth Péter-dűlőnél és a Kanászdombnál, de a legtöbb helyen csak egy, vagy két szál deszkából készült keskeny "bürü" szolgál az átjárásra. Ez bizony néha megtréfálja a hegy levét m értéktelenül fogyasztó, hazafelé vándorló, de inkább csak tántorgó atyánkfiát, aki a palló helyett a

10 patakocska hűs vizét választja frissítőül. Szomszédos községeink: Keleten: M ánd (Mand, Nandhyda), Szentgyörgyvár - Békavár, 1335 Zenthgerga, Kynesdevecher, Mándhida város, Alsópáhok Pah, - Hosszú - Páh vagy Bőr Páh, - Fel - Páh vagy Német - Páh, - Szentandráspáh, - Boldogasszonypáh Délen: Esztergály, Horváti (Strigar, Horváth), Báránd (Barand, Alsó-Felső Barand) Délnyugaton: Egeraracsa - Dióskál. Dióskálról részletesen, hisz történelmet jelent. Bulcsú apjának, Kál horkának nevét a Balaton mellett fekvő Kál-falvak tartották fenn, így a mai Dióskál, Zalaapátitól délnyugatra. (Szántó Imre: Hévíz tört. 1. köt. 53. oldal) A későbbi török és szláv források szerint Bulcsú volt a magyar történelemben az első törzsfő, aki kereszténnyé lett. A kalandozások korának Európa-szerte rettegett hírű vezérét, társaival 955-ben, a vesztes Lech mezei csata után kivégezték. Diós-Kál őrzi a Kál-törzs (Bulcsú) nevét, valószínű, hogy e falu és környéke, valamint Apáti is a Kál törzs által megszállt terület volt. Nyugaton: Szentmárton (Zentmarthon 1384), Pacsa (Pecha, Pach), Gétye (Getyie, Gethye) Északon: Zalahosszúfalu, ősi neve Tóth-Rokolyán, Bókaháza (Bokahaza 1479), Zala-csány (Chen), Kehida (Keüd 1332, Kehid-hidja). Megjegyzés: Hosszúfalu, ősi neve Tóth Rokolyán ma már nem különálló község, hanem a mi falunk, Zalaapáti folytatása ben Hosszúfalut egyesítették Zalaapátival. Függőleges tagoltsága, domborzati viszonyai: Amíg az észak-déli irányban húzódó Zala-völgye keleten síkságot képez, addig a nyugati részen kisebb-nagyobb dombok váltakoznak. A legnagyobb kiterjedésű kiemelkedése az Öreghegy. Körülötte helyezkednek el a Csúcshegy, a Nagydomb, és a Nyíres. H atárunk legmagasabb pontja a Nyíresi dombon van. Innen szép, tiszta időben jó kilátás nyílik a Balaton ezüstös vizére. Talaj: Zalaapátinak jó minőségű termőföldje van. A talajszelvény a következő: 25 cm fekete televényföld 50 cm sárga agyag 25 cm homokréteg E három talajféleség váltakozik. Némely helyen a homok van fölül, pl. a magasabb helyeken (Szőlőhegy-Üsthegy), míg m ásutt a sárga agyag kerül felül, pl. a dűlőkben ben egy kis földrengést észleltek, de a felszínen változást nem hozott létre. A földrengésről egy Zalaapáti tanú a következőt jegyezte fel: "1934 szeptember 1-én éjfél után 35 perckor 3 másodpercig tartó földindulás volt. Zalaapátiban néhány kémény ledőlt." Éghajlat: Zalaapáti éghajlatát északnyugatról, az Atlanti-óceán felől érkező légáramlások be-folyásolják, s ez enyhíti szárazföldi éghajlatunk szélsőségeit. Nincs, vagy ritkán van kemény tél, s a nyári nagy meleg is elviselhetőbb. Az esőt is a légáramlások szállítják, többségében nyugatról, északnyugatról. Esetenként délről jön a 9

11 nyári vihar,szélvész, többször jégeső kíséretében. Népi megjegyzések az éghajlatra vonatkozóan: - Ha fénylik a Vince, telik a pince. - Gyertyaszentelőkor amilyen messze besüt a nap a kulcslyukon, ugyanolyan messze még a havat is befújja. - Mátyás napján - ha talál jeget bont, - ha nem talál, épít. - Ha Szent György-nap körül a rozs akkora, hogy a varjú elbújhatik benne, akkor bőséges termést várhatunk - M edárd-napi esőcseppek negyven napig esnek. - Száraz március szép májust jövendöl. Népi megfigyelések - esőjelzések: - Alacsonyan szállnak a fecskék,- eső lesz. - Rajzanak a hangyák,- eső lesz. - Hentereg a kutya, macska,- eső lesz. - Fürödnek a tyúkok,- eső lesz. - Későn ülnek el a tyúkok,- eső lesz. - Ha a kányák berepülnek a faluba,- időváltozás, rossz idő lesz. - Közel látszik Szentgyörgyvár,- eső lesz. - Tisztán hallik a szentgyörgyvári harang,- eső lesz. - Vörös az alkonyati égbolt,- másnap szél lesz, 3 nap múlva eső. - Jégeső ellen harangozni és imádkozni kell. Vízrajz: Falunk keleti oldalán folyik Zala megye legnagyobb folyója a Zala. Van egy mellékága a Kis Zala, ez a Zalával majdnem párhuzamosan, de ellenkező irányba folyik. A Kis Zala arra szolgál, hogy a Zala vizét befogadja javítás, töltésépítés idejére. A Zala a falu határában, észak-déli irányban folyik a községgel párhuzamosan. Falunkat elhagyva észak-keleti irányba kanyarodik, majd a Kisbalatonba torkollik. A Zala ma már szabályozott mederben folyik. Szélessége 8-9 méter. Mélysége: 1 méter. Szabályozása idejéig folyónknak méter széles ártere volt a Kisbalatontól Barát-szigetig. E terület náddal, sással, éger és kőrisfával benőtt lápos, mocsaras, mocsárvizes terület volt. Ezen a több mint 8000 holdnyi területen csak télvíz idején, erős fagyok alkalmával lehetett nádat vágni. Az akkori Zala több helyen ágakra szakadt, öl széles volt és helyenként a föld alatt haladt. Amíg a Bogyai-majorig terjedő nagytöltés el nem készült, csak Balaton-hidvégnél és Kehidánál volt kocsiközlekedés. A múlt század elején, a reformkorban megalakult a Zala Szabályozási Társaság és 1836-tól 1865-ig három évtizedig végezte szabályozási munkáját. A Zala völgyének képe meg-változott. A mocsárvízzel borított nagy térség vízmentessé vált. A talaj felszíne süllyedt, megszilárdult. A magasabb területeket szántóföldekké alakították. A kiirtott, vagy megritkított berkekből rétek, legelők lettek. Mivel az áradás továbbra is veszélyeztetett, a Társaság ig folytatta a munkálatokat. A munka eredményes volt, m ert az árvízveszély csökkent, a használható terület lényegesen megnövekedett. 10

12 Zalaapátinál egy közúti híd ívelt át a Zalán. A vasúti híd szerkezetét elvitték, a két tartópillér maradt. A Zalába torkoló Kispatak és Hegyi-patak gyűjti össze esőzéskor, hóolvadáskor a dombokról lefolyó vizet. A telkekről lefolyó vizet az esőlevezető árokrendszer juttatja a Zalába. A rétek, legelők csatornázása is jól megoldott. A talajvíz a felszínhez közel helyezkedik el, s ennek következményeként a kutak az udvarokban 5-6 méter mélységűek, vizük rendszerint fertőzött. A vezetékes, egészséges víz, - sok idült bél- és gyomorbántalmat szüntetett meg. Az állatvilág: Az állatvilágunk gazdag. Az emlős állatok hazai rendjeiből feltűnőbbek: a denevérek: a deres denevér, koránröpködő denevér, kis denevér. A rovarevő emlősök között a vakondok, "puczok" általánosan ismert, ritkább a sün, amely csak gyepükben, erdőszélen, erdőben van. A ragadozók között a vadmacska igen ritka jelenség, csak elvétve fordul elő, a róka az erdőkön általánosan elterjedt,- folyamatosan vadásznak rá. Erdeinkben előfordul a nyuszt, a házak körül a nyest, gyakori a görény, - a házi szárnyasok veszedelme, és a menyét, ritkán a hermelin is látható. A Zala menti tocsogókban, kőrisesben, bozótosokban előfordul a vidra, a borz ritka jelenség. A rágcsálók rendjében a mókus ismert erdei állatunk, ősszel diófáink nagy dézsmálója, nálunk különböző színárnyalatokban fordul elő. Az ürge a mezőkön él, de nem olyan nagy számmal, mint az Alföldön. A pelék családjából a szürke pelét és a mogyorós pelét ismerjük. Néha a padlásokra is bemerészkedik, és rövid időre megtelepszik. Ritka a hörcsög, de a szürke patkány sajnos az istállók, pajták, disznóólak táján gyakran előfordul, és a házi egér sem ritka vendég, az erdei egér erdeinkben él, de ritkábban látjuk. Találkozunk a törpe egér fajokkal is. A vízi pocok, a nép nyelvén "vízi patkány" elég gyakori, különösen a berki kukoricásokban, felmegy a csőig is, és ott eszi le a szemeket. Az mezei pocok, vagy "mezei egér" évről-évre előfordul. A mezei nyúl az utóbbi évtizedekben, a vegyszeres gyomirtás m iatt nagyon megritkult. A párosujjú patások közül a vaddisznó gyakran előfordul. Az őz erdeink rendes lakója, legtöbbször csapatokban látni. A szarvas ritkábban, de m indenütt megtalálható az erdőkben, tóföldekre is kijár táplálkozni. a szán A m adarak osztályából a következő fajok jellemzőek: Éneklők: Az éneklő rigó, és a fenyőrigó ősszel érkeznek, tavasszal visszavonulnak északi hazájukba. A feketerigó egész éven át gyakran látható. A barnabegy a nedves rétek jellemző madara, erdeinkben pedig a vörösbegy gyakori, a kékbegy a Zala sáros, nádas árterén fordul elő. A fülemile erdőszélek lakója, parkunk gyakori vendége: május elejétől június derekáig szól. A poszáták családjába tartozók közül nálunk is fellelhető a habos poszáta, a feketefejű poszáta, a szürke poszáta, a fakó poszáta, s a kis poszáta főleg ligetes-bokros helyeken. A nádiposzáták közül a nádirigó, a volt vasúti töltés melletti nádas, bozótos helyet kedveli. Rikácsoló hangjáról április közepétől könnyen felismerhető. Az ökörszem egész éven át látható. Szálerdeinkben észlelhető a szürke légykapó a kis légykapó és az örvös légykapó. Gyakori és mindenütt látható a füsti fecske az épületek, istállók, pajták belsejében, a fehérhasú fecske a házak külsején építi fészkét. Gyakori még a barázdabillegető. A mezei pacsirta február közepén érkezik s a mezőkön lakik. A búbos pacsirta egész éven át itt van s inkább a legelőkön hallható, látható. 11

13 A pintyfélék családjának közönséges fajai nálunk: a sordély a mezőkön, citromsármány az erdők közelében, a házi veréb a házaknál, a mezei veréb a mezőkön, és az erdőkben is látható. A pintyőke és tengelice télen-nyáron itt vannak. A csíz csak télen, a csicserke tavasztól őszig a szőlőkben, a zöldike m indenütt, a magtörő az erdőkben, gyümölcsösökben. A cinkék következő fajai: a nagy cinke és a kékcinke az erdőben, télen a kertekben is látható. A fakúszófélék két faja ismert a szálerdeinkben. A fakúszó és a harkálycinke. A tövis-szúró gébics bokros helyen gyakori. A seregély csak szőlőérés idején látogatja meg kertjeinket. A sárgarigó kertekben, szőlőkben gyakori. A szajkó az erdőben, szarka az erdőszél, gyepük fáin röpköd. A csóka a berek fáin, a fekete varjú, - nálunk fekete kánya, - a hamvas varjú, nálunk - szürke kánya - az erdőn fészkel. A kúszó m adarak rendjének képviselői vidékünkön: A zöld harkály, a háromféle tarka harkály, továbbá némely télen a fekete harkály fészkel itt. Erdeinkben előfordul a banka és a kakukk. A ragadozó m adarak köréből: Néha látni a Zala folyó felett keringeni halászsast, s kigyászsast. Előfordul a gatyás ölyv is télen, gyakoribb a Zala-híd melletti réten az egerésző ölyv. Az erdőn néha látni darázsölyvet is. A mező felett gyakran villan a bajuszos sólyom, s a feketekarmú sólyom. Feltűnnek a sárgakarmú és a vereslábú vércsék is. A galambász héja, a verebész karvaly gyakoribb. A baglyok közül a gyöngybagoly főleg padlásokon és tornyokban lakik, hasonlóan a kuvik az épületek padlásain, pajtákban és erdőben található. Ritkán előfordul a fülesbagoly és az erdei bagoly is. A galambok rendjének három vad faja él nálunk: Az örvös galamb, a kék galamb, s a vadgerlice. A tyúkfélék közül ritkábban megtalálható: A fogoly a mezőkön, bokros helyeken, a fűrj a mezőn, a szintén ott élő fácán a tenyésztés és védelem következtében igen elszaporodott. A gázló madarak: Zala partján, vizenyős, nádas, sásos, bozontos területeken balatoni, kisbalatoni fészkelő helyeikről ide repülők közül gyakori a szárcsa, a réti haris inkább a kaszálókon. A bibic, az ibisz, a szürke gém és a kis gém. A fehér gólya villanyoszlopokon, kéményeken költ. Az elmúlt évek intézkedései e párból álló csoportot megtizedelték. A fészkeket tartó oszlopok egy részét a berki rétre vagy telkekre helyezték. Természetesen a gólyák nem foglalták el, más vidékre telepedtek. Az úszó madarak rendjéből nagy tömegek látogatják Zalaapátit, a parti rét dús füvét, így: a vadlúd, ősztől tavaszig a vetési lúd. A vadrécék közül a tőkés réce, a fütyülő vagy böjti réce, villásfarkú réce, és a cigányréce. A sirályfélék közül a nagy és kis "bujár". A csúszómászó állatok osztályából említhetők: A zöldgyík s a fürge gyík gyakoriak. A kígyók közül a Zala mellett látható a vízisikló, továbbá a vetés között s az erdőkben a sima sikló. 12

14 A kétéltűek feltűnőbb alakjai: A mocsári béka vizes területeken, a fürge béka, és a zöldbéka vízparton, a levelibéka, az "esőjelző" a fák lombozatán és a varangyos béka a kertekben és füves helyeken. A vizeinkben, a Zalában előforduló halfajok: A csapó sügér, vágó durbincs, tarka menny, tőponty, széles kárász, fenékjáró küllő, hosszú keszeg, ezüstös balin, szélhajtó küsz, ragadozó őn, ónos jász, fejes domolykó, réti csík, közcsuka, leső harcsa, és végül napjainkban sok gondot okozó csíkos angolna. Alsóbbrendű állatok közül általánosan feltűnnek a rovarok osztályából A cingolány fajok a bábrabló az erdőn, csíkbogár a vizekben, a ganéban, a mezőkön az orrszarvú bogár, agabcsár. A diszely a rózsák virágán,a szőlőcserebogár a szőlő leveleit rágja. A közönséges cserebogár, a ganétúróbogár, a "drótféreg" sok kárt tesz. A bűzbogár a házak zúgaiban, a kőrisbogár a kőrisfákon, a kis fekete ormányos, az alma virágrügyét rágja, a kendermagbogár, a szőlők tavaszi rügyeit rágja meg, a földibolha, a katicabogár a levéltetveket eszi, ezért hasznos.a lódarázs gyakori, a közönséges darázs kártékony. A gala-gonyapillangó, a halálfejű pille nem ritka, a nagy pávaszem kékcsillagos hernyói a gyümölcsfákon károsítanak, a kislepke a szilva elférgesedését okozza. A ruhamoly, a gabonamoly, a szúnyog nagy mennyiségben, a nagy fekete légy, az apró kis feketelégy álcája az érett cseresznyében található fehér "kukac".a gyümölcspoloska, a rózsa levéltetű, a pajzstetű svábbogár, zöld szöcske, mezei tücsök, házi tücsök, lóféreg népiesen lótetű, szitakötő. Alsóbbrendű állatok közül megemlítem még: A folyami rákot - sok volt a Zalában korábban, most alig találni, az éticsigát, kerti csigát, csupasz csigát, s végül földi gilisztát. Növényvilág: Vidékünk növényvilága gazdag és változatos. Mezőink, szőlőink, erdőink mind-mind más flórával bírnak. Legfeltűnőbb fajai a következők: A szántóföldeken, tarlókon: búzavirág, konkoly, szarkaláb, pipacs, napraforgó fűtej, folyóka. A kaszálókon és legelőkön: tavaszi pimpó, százszorszép, pitypang, pásztortáska, szíkfű, kakukkfű, közép utilapu, réti perje, réti csenkesz, angol perje. Az utak szélén, mezsgyéken, árokpartokon: fecskefű, kiscsalán, fekete üröm, pemetefű, bürök, mezei zsálya, nagy utilapu, egérárpa, egynyári perje, tarack. A nedves réteken s a vízben: mocsári gólyahír, réti szironták, súlyom, kakukk- mécsvirág, sárga liliom, éles sás, nád, széleslevelű gyékény, káka. A szőlőhegyben a szőlő számos fajtáján kívül diófa, mandulafa, kajszibarack, őszibarack, szelíd gesztenyefa. Ezek m ellett a szilva, cseresznye, meggy, körte, alma számos fajtája, a legvégül a falak 13

15 mellett itt-ott a füge is látható, de ez téli védelmet kíván. Van még naspolya, birs, ribizli, feketeszeder, egres, stb. Az erdőkön uralkodó fanem a kocsánytalan tölgy, cserfa, szórványosabban a kocsányos tölgy, bőséggel található az akácnak különböző fajtája. Van kőrisfa, bükkfa, gyertyánfa, fekete nyárfa, nyírfa, mezei ihar, szilfa, rakottya, lucfenyő, fekete fenyő. Cserjés erdei gyomok: csipkerózsa, mogyoró, kökény, kecskerágó, galagonya, feketeszeder, fagyai, iszalag, veres bodza. Környezetünk állat és növényvilágából a legjelentősebbeket, legjellemzőbbeket kíséreltem meg összefoglalni. Zalaapátiban a kolostor körül kialakított ápolt, gondozott, közel 1 holdnyi parkban található fák koruknál fogva is természetvédelmi értéknek számítanak. Találhatók itt hatalmas nyugati platánok, melyek törzsét 3 ember is nehezen éri körül. A parkban van két tulipánfa is, melyek többszáz évesek. Májusban virágzanak és csodálatosan szépek. Em lítésre érdemes még egy lucfenyő, amelyet 1896-ban a m illennium emlékére ültettek. Megemlítem még, hogy a Szentkirályi-kastély parkjának növényvilága külön tanulmányt érdemelne, hiszen a 8 holdas park természetvédelmi terület csodálatos fákkal, növényekkel. A több százéves óriási cédrus abroncsozott törzse megsemmisült a hatvanas években. Sok évig, mint "Deák-fa" őrizte a "haza bölcse", Deák Ferenc emlékét. Apátiba térve, szívesen időzött a hatalmas fa alatt, s cserélt gondolatokat a haza dolgairól. A kastély hosszú restaurálás, felújítás után ismét eredeti szépségében látható, benne Magyarország egyik legteljesebb antik cserépkályha-gyűjteménye. Fellelhetők itt cserép-kályhák a 17. századtól napjainkig. E helyen kell még szólni a valaha nagy "Ambrus-ban" (angolpark Zalaapáti magyarosítása) lévő két gyönyörűszép közel éves királytölgyről. E fák a park büszkeségei, védettek, csodálatosak. 14 Szentkirályi kastély

16 Összefoglalva: A domboldalak természetes növénytakaróját, az erdőséget falunk határában is kiirtották, és mezőgazdasági művelés alá fogták. Ma már csak a község határának 22 %-át alkotják erdőségek. A kiirtott erdők helyén a domborzati és éghajlati viszonyoknak megfelelően szőlő és gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas területeket nyertek. A község 4064 kateszteri hold összterületéből 70 holdat foglal el a szőlőhegy. Ásványok és kőzetek: Vidékünk szervetlen természeti kincsei nem nagy változatosságot mutatnak. A talaj általában véve nem mély, helyenként az agyagos, homokos, kavicsos altalaj is igen közel van. Kísérlet történt a szénbányászat megindítására (1860), de oly kevés, vékony réteg mutatkozott, hogy a kísérlet eredménytelenül zárult. A korábbi évtizedekben működött a Zalaapáti kőfejtő. Homokkövet és homokot fejtettek, és ezt házépítéshez használták. Sikerült a kőfejtőből olyan kőlapot megmenteni, amely megkövesedett ősjuhar és mocsári tölgy levelének lenyomatát őrzi. A berekben fekete tőzegtalaj található, de ennek külön hasznosítása nem történt meg. Egyéb természeti kincsre nem bukkantak. Van még egy bővizű fúrtkutunk a Vörösmező-Hányás dűlőben. Percenként 120 liter vizet képes adni, hőfoka 28 fok. Hasznosítása nem történt meg. 15

17 ZALAAPÁTI TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Községünk nevének eredete, a név változásai: Faluneveinket fontos történeti kútfőnek kell tekinteni. A falu neve a XIX. század második feléig minden befolyástól mentesen, szabadon alakult. Nem maga az illető község, hanem a környékbeliek, a szomszéd falvak népe adott nevet a falunak. A falu nevének változásai is főleg ebben keresendők. Füssy szerint ( pont) a helynevek nagyon gyakran az alapítók nevéből keletkeztek. A legújabb korban rendeletek és törvények szabályozzák a falu elnevezését. Zalaapáti nevének alakulása, változása, a község története elválaszhatatlan a Zalavári Apátság történetétől. Hiszen a kezdet kezdetétől e terület az apátság tulajdona, birtoka volt. Később az VIII. törvénycikk kimondja, hogy őfelsége kegyes beleegyezésével a Karok és Rendek elrendelték a zalavári konvent helyreállítását, de tekintettel arra, hogy a régi helye mocsaras és egészségtelen volt, így Zalaapátit jelölték a kolostor újraépítésének helyéül, melynek előkészületét Piazol Odiló apát vállalta magára. E történelmi tény ismeretében indokolt, hogy a terület Zalavár-Zalaapáti, legrégibb történetéről is essék szó. A Zalavári Apátság Szent István-kori alapítás, melynek történeti nyomai a magyar kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza. M osaburg-zalavár-salaburg A D unántúlt a rómaiak Krisztus születése táján kezdték elfoglalni, utóbb Pannóniának nevezték és 106 táján Felső- és Alsó-Pannóniára osztották. Északon és keleten a Duna határolta Pannóniát. A Kr. utáni IV század elején mindkét Pannóniát két-két provinciára osztották. Felső-Pannónia északi része "Pannónia Prima", a Dráva és Száva felső vidéke "Savia". Alsó-Pannónia északi része Diocleti- anus császár leányáról, Galerius császár nejéről "Valéria", az alsó Dráva és Száva melléke "Pannónia Secunda" nevet nyerte. Zalavár és vidéke Felső-Pannóniához, majd Pannónia Prímához tartozott. A tartomány polgári kormányzója (praeses) Savariában (Szombathely), katonai főparancsnoka (dux) pedig Carnuntum- ban (Petronell), a dunai határnál székelt. A népvándorlás folyamában a hunok és gepidák, majd longobárdok után az avarok jöttek 569-ben. Mindkét Pannóniát Avariának nevezték el. Az itt élő szlávok is avar uralom alá kerültek, Baján avar kagán udvarában nagy befolyással bírtak. A frankok - Kis Pipin - a ban vívott határháborúban legyőzték az avarokat, akik meghódolásra kényszerültek. Fölszabadulási kísérletek után a végleges legyőzés 803-ban következett be. Avária pusztává lett. A szlávok az írtóháborúban a frankoknak hasznos szolgálatokat tettek, ezért tért igyekeztek hódítani, mellettük főként a bajorok költöztek be a frankoknak meghódolt Pannóniába. A frankok elég enyhén bántak a legyőzöttekkel. A belügyeiket maguk intézhették. A győztes frankok alatt Pannónia a rómaitól eltérő fölosztást nyert. A meghódított területeket helytartók, őrgrófok vagy bánok kormányozták. A meghódított területen a győzők buzgón hozzáfogtak a keresztény vallás terjesztéséhez. A nagy apostoli munka tervezője Alkuin tudós bencés, Nagy Károly legbensőbb barátja és tanácsadója. Alkuin szervezői Arnó salzburgi püspök és Paulinus aqulejai pátriárka a keresztény hit terjesztését megkezdték. A salzburgi névtelen forrás: "De Converzione Bagoariorum et Carantonorum" szerint Pipin akként 16

18 intézkedett, hogy Alsó-Pannóniának a Balaton táján lévő részét a Dráva folyóig Arno salzburgi püspök joghatósága alá helyezzék, és ezt Nagy Károly Pipin fia 803-ban Salzburgban számos híve jelenlétében megerősítette. A Dráván túli részek aqulejai pátriárkához, a Rábán fölüliek a passaui püspökhöz tartoztak. Avarokkal még 870-ben is találkozunk, de kagánokkal (fejedelmekkel) már nem bírtak. Az elpusztult Avaria területeit tehát szlávok és bevándorolt bajorok foglalták el. Az Avariában lakó szlávok elfogadták a kereszténységet. Megtérítésükön leginkább a Benedek-rendi apátból (747) salzburgi püspökké lett Virgil (+784) fáradozott. Őt 1233-ban szentté avatták. A betelepedő bajorok többsége már keresztény. E gyarmatosítás időszakára esik a Zalavári Apátság első alapítása. így kap helyet és szerepet Zalavár és Zalaapáti, helyesebben e terület, a történelm i időben. Német Lajos, Nagy Károly unokája uralkodott a pannóniai részek fölött. A szlávok között kitört forrongás során a keleti morvák fejedelmét Privinát (vagy Pribinát) elűzték Sok hányattatás után Német Lajos király, híveinek közbenjárására, a Zala körül bizonyos területet átadott Privinának hűbérbirtokul. O ott letelepedett, és várat épített a Zala-folyó valamely berkes mocsárjában és oda sok népet gyűjtött. Templomot is építtetett, melyet Liupramm salzburgi érsek a várba érkezvén 850-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére fölszentelt. (Récés-kúti bazilika). Privina fia Kocsil, ejtették Kocelnak is, az egyháznak földeket, erdőt és legelőket adott, és a határt körülzárta. Az egyháznak adományozott földeken a határjárás is megtörtént. Privina saját városában salzburgi munkások segítségével Szent Adorján tiszteletére templomot is építtetett, benne a vértanú Szent Adorján ereklyéivel. Majd még egy templom épült Keresztelő Szent János tiszteletére. (A templom nem a mai értelemben vett építmény. Erős falak, kezdetleges födém, pl. szalma, sás, deszka, fakéreg, s így rendkívül tűzveszélyes.) Privina életében a salzburgi érsek még tizenhárom megnevezett templomot szentelt, ezen felül több más helyen is, valószínű Zalaapátiban is. Az öreg szláv herceg Privina, haláláig híve m aradt a kereszténységnek. A morvák ellen m egújult harcokban között esett el. A salzburgi egyház pannóniai örökébe a szláv Metód lépett. Erről október 11-én Cirill-Metód emlékműavató beszédében (1100. évforduló alkalmával) Dr. Szalay Dénes a következőket mondotta: "Pannónia régóta a különböző kultúrák találkozási helye volt. A föld gazdag régészeti emlékekben, bronzkori sírok, római kövek vallanak az itt élőkről. 840 körül a Nyitráról elmenekült Pribina hűbér- birtokot kapott, az e vidéket birtokló frankoktól, s itt, ahol állunk, kezdte kiépíteni saját területének központját. Ez időben kezdődik itt a keresztény hitre térítés, s 850-ben a salzburgi érsek Pribina várában már Mária tiszteletére templomot szentelt fel. A következő évtizedekben a térítő munkában nagy szerep jutott a két szaloniki testvérpárnak: Konstantinnak és Metódnak. Rómában Konstantin a szerzetesrendben, a Cirill nevet vette fel, s a magyarság általában e néven ismeri. Konstantin (Cirill) és Metód ben mintegy félévet tartózkodott M osaburgban -. Zalaváron, am it akkor németül Mosaburgnak, szlávul Blatnográdnak neveztek. Pribina fia Kocel személyes érdeklődést mutatott Konstantin (Cirill) és Metód tanításai iránt, sőt 50 tanítványt is rendelt tanításuk elsajátítására. Talán nem tévedés, ha azt állítjuk, itt volt az első iskola zalai földön. A testvérpár helyesen ismerte fel, hogy térítő munkájuk a latin nyelvű német papsággal szemben csak akkor lehet eredményes, ha a nép nyelvén szólnak. Mivel ők Szalonikiben születtek, s e város vidékén bolgár jellegű nyelvet beszélő szlávok éltek, a testvérpár is a nyelv birtokában jött missziós m unkára a pannóniai szlávokhoz. A bajor egyház (salzburgi püspökség) sok akadályt gördített munkájuk elé, de az általuk képviselt elv győzedelmeskedett, s a nép nyelvén végzett térítő m unka meghozta gyümölcsét. A két testvér által terem tett szláv nyelvű írásbeliség és kultúra a magyar művelődésre is hatással 17

19 voltahonfoglalás(896)után. A "mocsárvár" Mosaburch 896-ban még fönnállt. A magyarok 897 vagy 898-ban elfoglalták. Utána a Szent Adorjánról nevezett egyháznak, az apátságnak, annak Szent István király általi föltámadásig régi emlékeinkben többé nyoma sincsen. Privina szláv herceg városa, vára, a Szent Adorjánról elnevezett egyház, apátság a mai Zalavár helyén volt. Birtokai, földjei a mai Zalaapátit is magába foglalták. A leírtak során felhasználtam Füssy Tamás 1902-ben kiadott nagy és kitűnő munkáját: A Zalavári Apátság történetét. Füssy Tamás, e jeles férfiú itt halt meg Zalaapátiban és a temető kápolnájában van eltemetve. E korra vonatkozó összefoglalást Bontz József "Keszthely város monográfiája" c., könyvében is olvashatjuk. Megjelent 1896-ban. 6 évvel előzte meg Füssyt. A következőket jegyzi fel: (könyv. 72.,73.,74. old.) Privina a keresztény hitre tért, és a Zala folyó árjainak egyik szigetén a mai Zalavár mellett 840-ben a történeti nevezetességű Mosaburg erődöt építette. Néhány év elteltével a vár közelében keletre, várost alapított, melyet Salaburgnak neveztek. Privina hűbéri birtokain nagy buzgósággal terjesztette a keresztény hitet. Salaburgban a Szent Adorjánról nevezett apátságot alapította, a bencések számára. (843) Ugyanott Szent Adorján, Szent Rupert és Keresztelő Szent János, Mosaburgban pedig Boldog Asszony tiszteletére templomokat állíttatott, a többi hűbéri birtokain összesen 200 templomot építtetett, Fáradozásuk folytán sok község kereszténnyé lett." Privina nagyszerű alkotásait: Mosaburgot, Salaburgot, a bencés apátságot a virágzásnak indult A récéskúti bazilika alapfalai keresztény közösségekkel együtt, a 9. század második felében az Attila örökségét visszafoglaló pogány őseink pusztították el. Szent István a zalavári apátságot 1019-ben állította vissza. De a monostort nem Salaburg területére, hanem az őseink által lerombolt Privina várának helyére építtette. A pápák és királyok által sok kiváltsággal elhalmozott monostor virágzott a török hódítások idejéig. A törökök Kanizsa ostroma, 1574 után pusztították el. A török rabiga széttörése után 1715-ben III. Károly a zalavári bencés monostort visszaállítatta és az alsó-ausztriai göttweihi apátsághoz csatolta oly feltétel alatt, hogy Zalavár- nak külön apátja lesz, akit az apostoli király a göttweihi apát fölterjesztésére nevez ki, és hogy a zalavári apátság jövedelmei ugyanezen apátság szükségleteinek fedezésére fordíttassanak. A Göttweih-hez csatolt zalavári apátok idejében történt az apátságnak a mocsaras területű Zalavárból az egészségesebb vidékű Zala-Apátiba való áthelyezése. Természetesen Zalaapáti

20 addig is az apátság tulajdona volt. A Zalaapátiban lévő monostor és templom, melyek a mai időkben az apátság tulajdonát képezik, ben épültek. A mosaburgi várromokból valók azok a régi kövek, melyek Zala-Apátiban az ispánlakáshoz vezető lépcsők között és az apátsági pince bejárata fölött láthatók. (Rómer régészeti lapokban ismertette ezeket az emlékeket.) Ezek a kövek a régi kereszténykor legértékesebb emlékei. (Képei megvannak az Archeológiái Értesítő XII. évfolyamában) A véseteik, felirataik keresztény ízlésre vallanak. A zalavári várépület anyagát tehát részben a Zalaapáti kolostor és templom építéséhez, részben hidak, utak csinálásához használtak fel. A várnak, a sáncokat kivéve, ma már nyoma sincs. Az egész vár, mint szaktudósok megállapították 34 öl hosszú, 24 öl széles, szögletein vártornyokkal ellátott, észak-déli irányban fekvő erőd volt. Északi oldalán a templom, keleti és déli részén a monostor állt. Ásatások alkalmával a templom helyén koporsószegeket szedtek ki ben az apátságot Göttweihtől elszakították és önálló apátsági rangra emelték. Függetlensége nem sokáig tartott, 1885-ben a pannonhalmi főapátsághoz csatolták. Ez idő óta a pannonhalmi főmonostor fiókapátságát képezi. Vizsgáljuk meg, hogyan látja m indezt Füssy Tamás 1902-ben részleteiben. Szent István király maga alapította és Szent László védelmébe vette a zalavári apátságot. Szent István király a veszprémi egyházmegye területén Zala megyében a Szent Adorján vértanú (templom) által megszentelt helyen, nem is annyira megalapította, mint inkább visszaállította az ősrégi zalavári bencés apátságot 1019-ik évben. A zalavári apátság a Zalavölgyben, a dombos Zalavár községtől nyugatra két kilométernyi távolságban kiemelkedő szigeten épült, a Zala folyónak kiöntései között. Az északi-déli irányban terjedő hosszúdad szigetet mind Zalavárral, mind Báránddal idővel dacoló hatalmas cölöpökre, nem tudni mely időben épített töltés kötötte össze, mely által nyugat és kelet felé fönntarthatták közlekedésüket, bár áradások alkalmával, főleg télvíz idején, midőn a Zala völgye a Balatontól Szent-Grótig szinte tengerré változott, az árral borított töltés sem volt használható. Mezőlaky Ferenc zalavári apát írja m árciusában: "Se lovon, sem kocsin, sem hajón a jeges nagy árvízben ki nem mehettem." A zalavári apátság 1019-i alapító levele nincs meg, de vannak róla hiteles átiratok. E levél szerint az alapítás évében, 1019-ben a Szent István király mellszobra Szent Adorjánról nevezett templom, a Szent György és Szent Lőrinc tiszteletére emelt kápolnák már készen voltak, s ezeket Modent győri és Bonipert pécsi püspökök szentelték föl. A Zala szigetén épült apátságnak hiteles rajza sem ismeretes. Akkori szokás szerint alacsony, szűk, kicsiny ablakokkal ellátott szerény épület lehetett, fakéreg, szalma, vagy sástetőzettel. Az apátságot 19

21 az alapító király tekintélyes birtokkal látta el. Adott falvakat, (pl Hosszúfalu - Rokolyán, 1024 Appathy) pusztákat, tizedeket, kolostorokat, vásár és várjövedelmeket. Az 1019-i alapítólevélben szerepel Hosszúfalu bejegyzés szerint: Rokolyán - Magyar-Rokolyán Szentpéterúrtól nyugatra fekvó' lakos nélküli puszta. Hosszúfalu - Tóth Rokolyán falucska közel Zala-Apátihoz északi irányban Tóth-Rokolán (Slavonica), Magyar-Rokolan (Hungarica) Tovtrokolan Mogor-Rokolan, ahol állítólag várjobbágyok laktak Tóth-Rokolyan, a zalavári apát és konventje állítják, hogy Tóth Rokolyán az apátság b irtokához tartozik. Tóth-Rokolyán, másként Huzuffalv (Hosszúfalu) a határjárásban foglalt többi birtokkal együtt az apátság tulajdona Rokolyán (határjárás) Rokolyán. Iachin (Marczaly) fiának, István mesternek három faluja: Hozyfallv, Rokolyon és Ferkend Roklian. Olivér királyi tárnokm ester e birtokot átveszi Nagymartom Miklóstól Felsó' és Alsó-Rokolyán. Bothka Veronika mindkettőben osztályt kér Magyar-Rokolyán, Rokoláni Kis Gergely birtokos Magyar-Rokolyán több más birtokkal az örvényesi pálosoknak adományozott Hosszúfalu (Tóth-Rokolyán) és Rokolyán (Magyar-Rokolyan) a zalavári apátságnak dézsmát szolgáltattak Rokolyán (Magyar) teljesen el van hagyatva Rakonia (Hosszufalu) a zalavári apátságnak bor és gabonadézsmát szolgáltatott. Szent István király 1024-ben második adomány- és kiváltságlevelet is adott ki. Ebből tudjuk, hogy Szent Lőrinczről nevezett rokolyáni (Hosszúfalu) kápolna papja, a többi ugyanazon apátsághoz tartozó papokkal együtt az apát parancsára összegyülekezzenek az élet igéinek hallgatására. Tehát ebből hitelesen igazolást nyert, hogy 1024-ben Hosszúfalunak kápolnája és papja volt. Megjegyzés: Kápolnák alatt rendesen az anyaegyház fiókjait értették, melyekben a kiküldött papok vásár- és ünnepnapokon isteni szolgálatot végeztek, s e célra hordozható oltárt vittek magukkal, vagy helyben lakó papokkal bírtak, mai nyelven szólva, helyi káplánságokat képeztek. Egy szerzetesre rendesen két ekényi földet számítottak. E mellett a zalavári apátságnak jelentékeny dézs- ma és egyéb jövedelmei is voltak. (Pauler: A magyar nemzet törénete. I első kiadás). Meg kell említeni, hogy ez időben a Szent Benedek Regulája szerint nemcsak imádsággal, hanem kézi munkákkal is foglalkoztak. Rendesen minden monostorban műhely volt, melyben maguk készítettek a házban, gazdaságban szükségeseket. Regula szerint volt víz, malom, kert, kölyü (pistrinum, gabonatörő) és mindenféle mesterségek gyakorlására alkalmas helyiség. Nemcsak terveztek, megfogták a vakolókanalat, művelték kertjeiket, földjeiket, irtották az erdőt. Mindezzel példát m utattak, tanítottak. Ezért bírt nagy jelentőséggel a monostor, a kápolna. Egyéb kiváltságok is illették az apátságot: Az apátság népei felett csak az apát által kijelölt bíró ítélkezhetett,- csak nagyon fontos ügyekben ítélt a királyi bíróság. Az apátság összes birtokain egyik tisztviselő (officialis) pallosjoggal ruháztatott fel a tolvajok, gonosztevők megbüntetésére. Még vádhatósági hatalom m al is föl volt ruházva. A monostor mentes volt az eleség és pénzgyűjtők terheléseitől, s mindennemű, a kamara és fiskus részére való követelésektől. Ha a szükség követeli, jogai, birtokai megtámadói ellen a fölség kegyes lesz párbajvívóról (pugil) gondoskodni. A párbajvívás egyik neme volt az istenítéleteknek (ordália) melyet az egyház is kénytelen volt eltűrni. Párbaj vívásnál a vádló maga párbajt nem vívhatott, vívóért 20

22 a felsőbbséghez kellett folyamodni. így ígérhetett Szent István az apátságnak ("pugilt ), párbajvívót azon korban midőn az ilyenfajta párbajozás még a papok közt sem volt szokatlan. Az 1024-i oklevél további intézkedése még, hogy a szerzetesek és hozzátartozóik az élelem és ruházathoz valókat ne legyen kénytelenek nagyobb távolságból beszerezni, a király Bárándnak hétfőn, Zalavárnak pénteken vásárt engedélyezett. A szent király kibővítette az 1019-ben adományozott Zalavár és Borul tartozékait, odacsatolván a közeleső szigeteket és erdőket. Borul Zalavár és Balaton-Hídvég között fekszik. Az apátság faluja. Ma már nyoma sincs. A Balaton vizében halászati jogot adott tizenkét halássza, és halászati célra az apátság megkapta Plyske vizét (Pölöskei patakot) is. Szent István a zalavári apátság első apátjává a latin Pétert tette. Az 1024-ben adományozott falvak sorába tartozott: Zalaapáti: Füssy a következőket jegyzi fel Zalaapátiról: Appathy Apaty a zalavári apátság birtoka Nagh - Apathy. A zalavári apátság e birtokát háborgatták a békavári várnagyok Apáthy (Nagy) Szent Lőrinczről nevezett plébániatemplomának lelkésze Simon főes-peres Apáthy (Nagy) Szigetvár (1566) eleste után 2 évre a törökök teljesen elhamvasztották, a lakosok az erdőbe menekültek Apáthy (Nagy) A Somogy-Koppányi török szandzsákba volt beosztva Zala-Apáti az 1715-i visszaállítás óta a Zalavári Apátság székhelye, a Zala völgyében a Bakkeszthelyi út mellett. Egervölgv: Egurvelg Egervegh lakatlan puszta a zalavári apátság tótrokolyáni (Hosszúfalu) birtokából kihasítva Egervelg birtokába visszahelyeztetik. Egervölgyi Lám pért Lénárd Egervölgy - puszta a mai zalai Hosszúfalu egy részét képezte. Füssy: 50.o.4.b. A szent király a birtokok összes termesztményeiből a zalavári apátság részére dézsmát is rendelt. ( Füssy: 54.o.) Ezért a reájuk bízott vidéken a szerzetesnek föladata volt, a szellemi és anyagi kultúra emelése. M int a bencés apátságok mindenütt a zalavári is kivette részét a nemzeti kultúra elöbbre- vitelében. (Füssy: okirat 55.o.) december 20. Szent László király Horvátország elfoglalására indult és útba ejtette a Zala szigetén Boldog Adorján monostorát. István zalavári apátot panaszra rendelte, hogy az apátság népei mindenkoron a megyei és egyéb bírák ítélete, hatalma és joghatósága alól ki legyenek véve, azaz elrendelte Szent László, hogy az apátság területi mentességgel bírjon A zalavári apátsági épületét nagy tűzvész hamvasztotta el szeptember 15-én Miklós zalavári apát és királyi káplán jelentette a tűzvészt. A tűz úgy tám adt, hogy levéltáros lefekvésekor 21