SODORVONALON. Tanulmányok Virányi Gergely 60. születésnapja tiszteletére

Átírás

1 SODORVONALON Tanulmányok Virányi Gergely 60. születésnapja tiszteletére 1

2 E kötet a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával készült 2

3 Sodorvonalon Tanulmányok Virányi Gergely 60. születésnapja tiszteletére Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozat Budapest

4 Kiadja a Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozata Felelős kiadó: Varga János elnök Szerkesztette: Hautzinger Zoltán Verhóczki János ISBN: Nyomdai munkák: Kódex Nyomda Kft ( ) Felelős vezető: Simon Béla 4

5 Dr. Virányi Gergely nyá. határőr dandártábornok főiskolai tanár

6

7 TARTALOMJEGYZÉK Köszöntő...7 Balla Zoltán: A nemzetbiztonsági igazgatás egyes kérdései...9 Blaskó Béla: Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények terjedésében...15 Bleszity János: A felsőfokú hazai katasztrófavédelmi képzés első évtizede, különös tekintettel az RTF-en folyó oktatásra...31 Csernyikné Póth Ágnes:Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája...37 Finszter Géza: Tanítások a rendészetről...61 Görbe Attiláné Zán Krisztina: A görög-török fal = Határbiztonság...77 Hautzinger Zoltán: A katonai jogi képzésről...85 Irk Ferenc: A kriminológia prioritásai ma holnap...95 Janza Frigyes: Összefoglaló a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megalakulásának helyzetéről (Pro domo) Kiss Lajos: A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra és képzésre Korinek László: A rendőrség szerepe, funkciói és típusai Kovács Gábor: Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre irányuló törekvések Kozáry Andrea: A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben Major Róbert: Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében Németh József: Mérföldkövek a terrorizmus elleni tevékenységben Németh Zsolt: Helyzetvázlat a rendészeti működésről

8 Ritecz György: A migráció trendje hosszabb távon Ruzsonyi Péter: Kriminálpedagógia alapvetések Sárkány István: Az erőszakos bűnözés és az öngyilkosság etiológiája Szabó Andrea: Változások és új irányok az Európai Rendőrakadémia jövőjében Teke András: Integráció, modell, mintakövetés és a valóság Tolnainé Kabók Zsuzsa: A magyar rendőrnők pervazív és professzionális szerepe nemzetközi összehasonlításban Valcsicsák Imre: Gondolatok az egyénről, a közösségről két szólamra Varga János: Egy nemzetközi tudományos konferencia utóélete és reményteli jövője Verhóczki János: A schengeni integrált határbiztonsági rendszer Zámbó Péter: Tükör helyett, gondolatok Virányi Gergely születésnapjára Zsigovits László: Zrínyis évek. Az osztályelső Bibliográfia

9 KÖSZÖNTŐ Sodorvonalon hirdeti e kötet, s mielőtt belelapoznánk érdemes elgondolkodni, hogy mire is utalhat e szó. A sodorvonal a hajózható határfolyókon a határvonal húzódását jelenti két szomszédos ország között. A határvonal jelzi azt a rendkívül keskeny ösvényt, amely elválasztja jót a rossztól, azt a vékony kötelet, amelyen egy vezetőnek folyamatosan egyensúlyoznia kell, hogy megfeleljen mind a vezetője elvárásainak, mind pedig alárendeltjei igényeinek. A sodorvonal állandóan változik, attól függően, ahogy a folyó formálja, változtatja medrét. A sodrás egyszerre jelent lendületet, erőt, mobilitást, amelynek segítségével megváltoztathatjuk környezetünket, de értelmezhető úgy is, hogy életünk menetét nagyon sok külső hatás befolyásolja és a sodrásban minden erőnkre, legjobb tudásunkra szükség van, hogy ne kiszolgáltatott papírhajók legyünk az élet folyamán, hanem a vágtató hullámok között is a felszínen maradjunk, és mi határozzuk meg azt, hová is akarunk menni, mit is akarunk elérni. Bizonyos tekintetben így van ez utóbbi helyzettel e kötet címzettje Virányi Gergely is, aki hosszú oktatói, tudományos, nem utolsó sorban határőr és rendőr vezetői életútja során sokszor került szembe hatalmasnak tűnő sziklákkal, akadályokkal, amelyeket azonban rátermettségével, kitartásával és hatalmas munkabírásával módszeresen leküzdött. Visszatekintve az életútra, sok minden belefért ebbe a hat évtizedbe március 5- én született egy kis Baranya megyei településen, Hidason. A középiskolát már Pécsett járta ki, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakos hallgatója lett. Mielőtt 1974-ben határőr tiszti és pedagógia szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett, az országos diákköri konferencián először 1973-ban szerzőtársával Szegeden második helyezést ért el, majd egy évvel később Szombathelyen kiemelt első díjat nyert. Főiskolai tanulmányait követően újabb diplomát pontosabban magasabb képesítésű határőr tiszt egyetemi képesítést és oklevelet 1984-ben szerzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia határőr szakán. Az Akadémia hallgatójaként, az intézményi tudományos diákkörben három pályamunkát is készített. Egyetemi doktori értekezését 1991-ben védte meg, majd úgynevezett ekvivalencia-eljárásban 1997-ben doktori (PhD) fokozatot szerzett A főiskolai határőr tisztképzés helyzete, korszerűsítésének feladatai, lehetőségei című disszertációjával. A katonai és a rendészeti felsőoktatásban három és fél évtizednyi oktatói gyakorlattal rendelkezik, amelynek keretében alapító tanszékvezetője volt a Rendőrtiszti Főiskola Határrendészeti Tanszékének. Huszonhárom évet töltött főiskolai vezetőként a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán és a Rendőrtiszti Főiskolán, ebből tizenegy évet tanszékvezetőként, illetve tizenkét esztendőt főigazgató-helyettesként, illetve rektorhelyettesként től főiskolai tanár. A Határőrségnél 1988-tól tizenkilenc éven át volt tagja a Határőrség Tudományos Tanácsának, majd a Határőrség és a Rendőrség integrációját követően a Rendőrség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanácsának. Alapító tagja a Magyar 7

10 Rendészettudományi Társaságnak és alapító elnöke a Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozatának. Az újonnan megalapított Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozásában mint az Oktatási Előkészítő Bizottság vezetője és az Egyetem első oktatási rektorhelyettese meghatározó szerepet játszott. Impozáns életút, amelynek során azonban a sodrás kifejezetten nem a kiszolgáltatottságot és a tehetetlenséget, sokkal inkább a lendületet, a tenni akarást és a hatékony munkavégzést jelenti. Ahogy napjaink sodrásában tapasztalhatjuk egyremásra újabb kihívások adódnak. Virányi Gergely ezt egy tanulmányában úgy fogalmazta meg, hogy az új évezred új kihívásaira tudományosan rendszerezett, elméletileg megalapozott, kísérletekkel igazolt, módszer-gazdag, változatos és meglepetésszerű, támadólagos, kezdeményező és nem lépéshátrányos, eseménykövető és esemény-regisztráló rendészettel leszünk képesek hatásos válaszokat adni. Őszintén reméljük, hogy a válaszok megadásában e jubileumi kötetben megjelenő tanulmányok is segítenek. A közzétett írások a rendészet széles spektrumát ölelik át, de olvashatunk köztük olyanokat is, amelyek kevésbé a tudomány, inkább a nosztalgia hangján szólnak. Bármilyenek is legyenek e könyvben mostantól megismerhető alkotások összeköti őket Virányi Gergely nyugállományú határőr dandártábornok, aki eddigi szüntelen sodorvonalon töltött életével, emberségével és munkásságával kiérdemelte, hogy pályatársai, előjárói és beosztottai, kollégái és tanítványai hatvanadik születésnapja tiszteletére e tanulmánykötettel köszöntsék, és kívánjanak hivatásához további jó erőt és egészséget, magánéletéhez békességet és boldogságot! Budapest, március 5. Szerkesztők 8

11 A nemzetbiztonsági igazgatás egyes kérdései Balla Zoltán nyá. rendőr alezredes, tanszékvezető főiskolai tanár Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Tanszék A nemzetbiztonsági igazgatás egyes kérdései Kedves Gergely! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezzel a tanulmánnyal köszönthetem kollégámat és barátomat Virányi Gergelyt 60. születésnapja alkalmából. Isten éltessen Gergely! A nemzetbiztonsági igazgatás körébe tartozó néhány alapkérdést szeretnék felvetni, nem áttekintő, hanem betekintő jelleggel. 1. Tudományos alapok Ha számba vesszük a közigazgatási jog nemzetbiztonsági alágazatának elmúlt 15 évben megjelent publikációit, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy ez a tárgy adekvát paradigmarendszerrel nem rendelkezik. Számos kiváló szerző foglalkozott ezzel a sajátos területtel, mint például Cséve Lajos, Hajas Gábor, Finszter Géza, Szikinger István, Hetesy Zsolt, de mind a mai napig elmaradt a Thomas Kuhn i értelmezés 1 szerinti tudományos megközelítés. Ez az állami entitás nélkülözi az általánosan elismert tudományos elméletek halmazát. A nemzetbiztonsági tevékenység megítélése, elemzése nem tartalmazza a különböző szemszögű tudományos nézetek azon szoros szövedékét, amelyek magukba foglalnák a tárgyhoz kötött kiérlelt elméleti fogalmak, törvényszerűségek explicit megfogalmazását, illetve ezek szimbolikus általánosítását. A fenti állítás bizonyítására a tárgybeli évi CXXV. törvény legfontosabb alapfogalmának citálása szolgáljon: a jogszabály 3. -a a nemzetbiztonsági szolgálatok társadalmi rendeltetését határozza meg. Kimondja, hogy a szervezetek alapfeladata hazánk nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése (amit aztán különböző hatáskörgyakorlásokkal realizál). A nemzetbiztonsági törvényhez hasonló a Rendőrségi törvény, amely a szervezet alapfeladatát, a közbiztonság, közrend (határrend, stb.) védelmében jelöli meg. 2 Amíg azonban a közbiztonság és a közrend fogalma, annak tartalma és rendészethez való viszonya a közigazgatás tudomány művelői 1 2 Lásd erről bővebben Thomas Kuhn: A tudományos forradalom szerkezete, Osiris, évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 9

12 Balla Zoltán részéről kidolgozásra került, 3 addig a nemzetbiztonsági érdek tudományos megközelítése, elemzése elmaradt. A szolgálatokról szóló törvény értelmező rendelkezése ad ugyan egy teleologikus magyarázatot, mely szerint a nemzetbiztonsági érdek keretét a Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének védelme, szuverenitásának biztosítása jelenti. Ezen kereten belül olyan sztereotípiák szerepelnek, mint az országunk területi épsége elleni támadások felderítése, a társadalmi, politikai, gazdasági érdekeinket sértő, veszélyeztető konspirált törekvések felfedése és kivédése, a kormányzati döntésekhez felhasználható kifelé irányuló, illetve más országból származó információk megszerzése, a többpárti demokrácia, az alapvető jogok védelme, bizonyos bűncselekmények, mint például a terrorcselekmények, a kábítószer és fegyverkereskedelem felderítése, akadályozása. Álláspontom szerint a nemzetbiztonsági érdek fenti meghatározása úgy az elmélet, mint a szakma művelői számára kevésbé használható. A tudománynak fel kell tárnia ennek az alapfogalomnak diferencia specifikáit a fent említett közbiztonság, közrend vagy a rendészet fogalmához hasonlóan. 4 Ezen belül a kutatás tárgya lehet egyebek között annak vizsgálata, hogy a terrorelhárítás normatív és jogalkalmazói oldalról hol határolható el nemzetbiztonsági, illetve rendőri szemszögből. Továbbá a nemzetbiztonsági érdek, mint védett jogi tárgy, hol és mennyiben választható el a belső rend védelmének, fenntartásának kérdésétől, milyen minőséget és mélységi kapcsolatot mutat a közbiztonsági érdek és a nemzetbiztonsági rendészet. A fentiekhez képest kérdésként lehet azt is felvetni, hogy lehet-e nemzetbiztonsági igazgatás tudományos diszciplina? A közigazgatási jog művelői között elfogadott tény, hogy a tudománynak a közigazgatás terén három sajátossága van: önálló tárgy, önálló szervezet, személyzet, illetve önálló tevékenység. Álláspontom szerint a nemzetbiztonsági tevékenységet, mint igazgatást csakis a közigazgatás tudomány rendszerében lehet elhelyezni, ezen belül aztán a kutatásnak kellene feltárnia, hogy pontosan a közigazgatási jogtudományban vagy a közigazgatástanban, esetleg a közigazgatás tudományban. A válaszkereséshez egyfajta szempontként szolgálhat az az állítás, mely szerint a nemzetbiztonsági igazgatás a rendészeti igazgatás rendszerébe tartozik. A rendészeti igazgatás pedig a központi államigazgatás koherens eleme. A évi XLIII. törvény taxatíve felsorolja a magyar államigazgatás szerveit, melyek között a rendészeti szervek alrendszerében nevesíti a polgári titkosszolgálatokat. Pontosabban szólva nem rendészeti, hanem rendvédelmi struktúrát jelöl a norma. Véleményem szerint kutatás tárgya lehetne a két terminus-technikum közötti különbség feltárása. 3 4 Szamel Lajos, Dános Valér, Szikinger István, Finszter Géza, Kántás Péter, Nyíry Sándor, Tóth József, Christián László, Buzás Gábor és sokan mások Lásd erről például Szikinger István: A közrend és a közbiztonság, Rendészeti Szemle, szám 10

13 A nemzetbiztonsági igazgatás egyes kérdései Tény, hogy a rendészet és a rendvédelem kifejezések teljes következetlenséggel használatosak a jogalkalmazói oldalon, mind a mai napig elmaradt a rendvédelem kifejezésnek a szakmai köztudatba történő bekerülési okainak precíz feltárása. Meglátásom szerint némi zavar mutatkozik a védelmi igazgatás meghatározásának tárgyában is. A magyar felsőoktatásban szervezeti oldalról kimutatható az az álláspont, mely szerint ennek része a nemzetbiztonsági igazgatás. Ha azonban csak a nemzetbiztonsági érdek pusztán fent körülírt jogszabályi értelmezését vesszük alapul, már akkor sem tartható ez a felállás. Elég csak arra gondolni, hogy a kataszrófavédelmi vagy a polgári védelmi, esetleg a honvédelmi igazgatás feladatában, hatáskörében, jogkörében abszolút értelemben kizárja a nemzetbiztonsági védelem feladatát, hatáskörét, jogkörét. 2. A hatályos jogi szabályozás problémái Az évi többször módosított CXXV. törvény (továbbiakban: Nbtv.) a nemzetbiztonsági szolgálatok feladat- és hatáskörét több vonatkozásban túlzottan általánosan határozza meg, ami értelmezési problémák forrásává válhat. A feladat- és hatáskör rendelkezések között átfedések és inkonzisztenciák fedezhetők fel, amelyek párhuzamos szervezeti, személyi és működési kapacitások kiépítéséhez és lekötéséhez vezethetnek. Hiányzik a megfelelő összhang az Nbtv. és más kapcsolódó törvények feladat- és hatásköri szabályai között. Ennek következtében a feladat- és hatásköri bizonytalanság, illetve a párhuzamos működés veszélye megjelenik a nemzetbiztonsági szolgálatok és más szervek viszonyában is. Az Nbtv. ben nevesített Alkotmányvédelmi Hivatal, Információs Hivatal, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, mint polgári titkosszolgálatok mellett katonai titkosszolgálatként végéig Katonai Biztonsági Hivatal és Katonai Felderítő Hivatal januárjától ez utóbbiak Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatként a Kormány irányítása alatt önálló, országos hatáskörű és saját gazdálkodási joggal rendelkező költségvetési szervként működnek. Az Nbtv. több vonatkozásban egymást átfedő, párhuzamos feladat és hatásköri rendelkezésekkel állapítja meg az egyes nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait és jogköreit. Így például az egyértelműen differenciált feladat- és hatásköri határok hiánya jellemzi a törvény alábbi rendelkezéseit: a 4. e) pontja, az 5. k) pontja, a 6. e) pontja és a 7. e) pontjai. Ezek a jogszabályi helyek érthetetlen módon valamennyi szolgálat számára azonos, illetve nagymértékben hasonló feladat- és hatáskört biztosítanak a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében és megelőzésében. Hasonló problémát vetnek fel az Nbtv. 4. b) és az 5. a) pontjai. Ezek a jogszabályi felhatalmazások az Információs Hivatal és az Alkotmányvédelmi Hivatal számára egyaránt lehetővé teszik hazánk szuverenitását, politikai, gazdasági, védelmi vagy más fontos érdekét sértő vagy veszélyeztető külföldi titkosszolgálati 11

14 Balla Zoltán törekvések és tevékenységek felderítését, ráadásul ezekben a kérdésekben a rendőrségi törvény is hatáskört biztosít a bűnüldöző szervek számára. Az Nbtv. 5. d) pontja és a 7. d) pontja az Alkotmányvédelmi Hivatal, illetve a katonai elhárítás számára a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem vonatkozásában biztosít lehetőséget a párhuzamos titkosszolgálati működésre. Mint köztudott itt is megállapíthatóak rendőrségi hatáskörök. Az Nbtv. 5. h) pontja és a 7. i) pontja a nyomozás elrendeléséig az állam elleni, az emberiség elleni bűncselekmények, a külföldre szökés, a zendülés, a harckészültség veszélyeztetése bűncselekmények felderítésében teremt hatásköri zűrzavart főleg arra tekintettel, hogy ezekben a tárgykörökben szintén rendelkezik hatáskörrel a rendőrség. Az Nbtv. 7. k) pontja (2011. év végi jogszabály rendelkezés szerint) kimondja: a Katonai Biztonsági Hivatal működési területén információkat szerez a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjai elleni erőszak (Btk. 174/B. ), a visszaélés szigorúan titkos és titkos minősítésű adattal (Btk ), a közveszély okozás (Btk )... a rémhírterjesztés (Btk ), a közveszéllyel fenyegetés (Btk A ) bűncselekményekre vonatkozóan, felderíti továbbá mindazon bűncselekményeket, amelyek veszélyeztetik a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium és a Magyar Honvédség alkotmányos feladatainak végrehajtását. Kérdéses, hogy miként értelmezendő a fent meghivatkozott, de az Nbtv. egyéb helyein is szereplő (pld. 7. b), i), j) pontjaiban) működési terület kifejezés. Abból következően, hogy az Nbtv. feladat- és hatásköri szabályai 7. -on belül is használják a hatáskör és az illetékességi kör kifejezéseket feltételezhető, hogy a működési kört ezek egyikével sem kívánja a jogalkotó azonosítani. Véleményem szerint a működési kör jelentés tartalmának megfoghatatlansága, jogi értelemben vett determinálatlansága további az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat hatásköri viszonyában felmerülő problémák forrása lehet. Az Nbtv bekezdésének a) pontja szerint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat jogszabályi keretek között, de mindig írásbeli megkeresésre szolgáltatást végez olyan szervezetek számára, amelyek tárgybeli törvény felhatalmazása alapján titkos információgyűjtést végezhetnek. Jelen tanulmány készítésekor a következő szervezetek rendelkeznek hatáskörrel törvényi felhatalmazás alapján titkos információszerzésre: Alkotmányvédelmi Hivatal Információs Hivatal Katonai Biztonsági Hivatal Katonai Felderítő Hivatal (ez utóbbi kettő együttesen a jövőben Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat) Ügyészség Rendőrség (bűnügyi és terror-elhárítási szolgálatok) Nemzeti Védelmi Szolgálat Nemzeti Adó- és Vámhivatal. 12

15 A nemzetbiztonsági igazgatás egyes kérdései Az Nbtv. fent hivatkozott rendelkezése tehát a Szakszolgálat titkos információgyűjtéssel összefüggő szolgáltató feladatát határozza meg. Ugyanakkor ténykérdés, hogy a fent felsorolt szervek szervezeti törvénye lehetővé teszi, hogy titkos információgyűjtést maguk is folytathatnak saját speciális eszközeik és infrastruktúrájuk felhasználásával. Rögzíthető tehát, hogy a vonatkozó jogszabályok a titkos információgyűjtés területén nem választják el a vonatkozó jogszabályok a megrendelő és a szolgáltató szervek pozícióját. A fenti gondolattal rá kívántam mutatni arra, hogy más szervek viszonylatában is felmerülnek a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz hasonló hatásköri problémák. A szolgálatok, illetve a titkos információgyűjtő tevékenységre felhatalmazott más szervek között lényeges és alapvető különbség, hogy az Nbtv bekezdése értelmében a szolgálatok nyomozóhatósági jogkört nem gyakorolhatnak, addig a többi szervezet a Nemzeti Védelmi Szolgálat kivételével ilyen hatáskör birtokában végzik tevékenységüket. Ez azonban nem zárja ki a feladat- és hatásköri kolliziót. Az Nbtv bekezdése szerint a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezetek és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat közötti együttműködést a Kormány határozza meg. Ugyanezen jogszabályi hely 2. bekezdése felhatalmazza a Kormányt arra, hogy normatív kormányhatározatban állapítsa meg a nemzetbiztonsági szolgálatok egymással és más szervekkel történő együttműködésének szabályait. Ebben a normatívában lehetne kizárni azt a súlyos problémát, amely a különböző titkos eszközöket felhasználó szervezetek közötti gyakran párhuzamos felderítői munkában jelentkezik. Jelenleg ugyanis semmi nem zárja ki, hogy a külügyminiszter által irányított Információs Hivatal és a belügyminiszter által irányított Alkotmányvédelmi Hivatal például terrorcselekmény felderítésében párhuzamosan adja le megrendelését, mondjuk lehallgató készülék elhelyezésére a célszemélyre vonatkozóan. De ugyanígy valamely súlyos bűncselekmény okán az Alkotmányvédő Hivatal, a Rendőrség és a NAV egyaránt titkos megfigyelést végezhet ugyanazon alanyra nézve. Az érintett szervezeteknek szakmai-egzisztenciális érdeke a minél eredményesebb produkció, e miatt, illetve a kogens normatív háttér alaphiányában nem tájékoztatják egymást. Az irányító miniszter sokszor csak jelentős fáziskéséssel értesül az adott ügyről, így megfelelő kormány koordinációs szerv hiányában a központi államigazgatás is tehetetlen. Megoldást jelenthetett volna a létrehozandó Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ (NIBEK), amely szervezet az eredeti elképzelések szerint valamennyi tárgybeli adatkezelési rendszerből közvetlen elektronikus hozzáférhetőséget kapott volna, így azonnali információt a fent körülírtak kérdésében. Ezzel megteremtődött volna a központi koordináció lehetősége. A NIBEK jogi státuszkója jelen tanulmány készítésekor még nem ismert. 13

16 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények Blaskó Béla rendőr vezérőrnagy, tanszékvezető egyetemi tanár Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar oktatási dékánhelyettese Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények terjedésében 1 1. Bevezetés. Néhány, a jogelvek és intézmények terjedését befolyásoló tényező Az európai felbomló nemzetségi-törzsi társadalmakban a feudális viszonyok kifejlődése szükségszerűen sietette a régi jogelemek meghaladását, az új társadalmi formáció kibontakozásának, megszilárdításának folyamatát. Ezen V-XVIII. század közötti hatások koronként és országonként eltérőek voltak a feudalizmus korai, majd a virágzó, és végül a hanyatló korszakában. Ezen túl egyes keleti rabszolgatartó társadalmakban korábban kialakult vallási jog-, és bűnfelelősségi elvek is továbbéltek s még évszázadokon, évezredeken át alá- vagy mellérendelten hatottak, sőt kivételesen egyes vallási alapokon szervezett államokban a XX. század második felében, a dekolonizációt követően újjászülettek és napjainkban is áthatják pl. az iszlám országok állam- és jogrendjét, jogéletét, törvényeit, büntető stb. jogát. 2 A korai feudális állam- és jogrendje kialakulására, megszilárdítására, majd fejlődésére meghatározó befolyással voltak: A népvándorlás utóhullámai. A nomád népek terjeszkedései, területhódításai. A szomszédos népek közötti ismétlődő, pusztító háborúk, összecsapások. A feudális termelési mód és termelési viszonyok eltérő feltételek közötti kialakulása. A korai feudális állam és jogviszonyok megszilárdításának bonyolult folyamata. Az egyház kiváltságos helyzete, a világi és az egyházi arisztokrácia erősödő összefonódása a hatalom gyakorlásában. A feudalizmusra áttérő népek egyenlőtlen társadalmi, gazdasági, civilizációs fejlettségi szintje, az elő-ázsiai országokban a feudalizmusra áttérés korábbi bekövetkezte, az európai országok késedelme. Az európai társadalmak sajátos, öröklődő szokás- és hagyományrendszerei, az íratlan szokásjog uralma, az írott, egyesített szokásjog nagyon lassú, elhúzódó kialakulása. 1 2 Kivonatos közlés. Blaskó Béla: A büntetőjog előtörténete, eredete, kialakulása és fejlődéstörténeti vázlata az ókortól a XVIII. század végéig. RTF-Budapest, Hassan-Itscherenska: Az iszlám büntetőjog újjáélesztése Iránban. (Asian, Africa, Latin-America, sz.) Tudományos Folyóirat Szemle 1. sz. IM kiadványa. Budapest, 1987, o. 15

17 Blaskó Béla Az uralkodó osztályok között kialakult magánharcok. A feudális jogrendszerek, jogterületek, jogcsoportok kialakulása, fejlődése, szélesedése, változásai. Az észak-afrikai és az ibériai félszigeti mór megszállás/arab uralom és következményeik. A virágzó feudalizmusban az állam- és jogfejlődést, ezen belül a büntetőjog fejlődését, a bűnfelelősségi, büntetési elvek, szankciórendszerek és szankciók országok közötti terjedését is közvetve és közvetlenül egy sor, sajátos külső és belső, régiónként eltérő történelmi helyzetből, társadalmi-gazdasági viszonyokból eredő tényező befolyásolta. A feudális állam- és jogfejlődés e szakaszára gyakorolt hatásainál fogva külön is kiemelhetők: A görög (keleti) és a nyugat-római egyház között, évszázadokkal korábban kezdődött/keletkezett, majd 1054-ben bekövetkezett végleges szakadás. Az között Jeruzsálem felszabadítására indított hét keresztes hadjárat. Az idegen hódítók elleni függetlenségi háborúk megindulása Spanyolország és Portugália területén, a VIII-XII. század között folyó harc az arab erők teljes kiszorítására. A központi hatalom és a királyi törvényhozás megszilárdítására, illetve a feudális széttagoltság felszámolására tett erőfeszítések, a feudális rendi államok kialakulása. A pápai és a világi hatalom elsőségéért, a kereszt vagy a kard uralmáért a római pápa és a német-római császár között ( ) kialakult s a Worms-i konkordátummal lezáruló, és a pápai győzelemmel végződő hatalmi küzdelem. Az egyház megerősödött szerepe a világi hatalom befolyásolásában, az egyházi kiváltságok szélesedése, az egyházi bíráskodás kialakulása. A XIII. század elején a mongol világbirodalom megalapítása ( ), a XII-XIII. századi ázsiai és közép-európai tatárjárás, az ázsiai mongol hódítás, az orosz fejedelemségek elfoglalása, a mongol-tatár hordák középeurópai országokba való betörései, pusztításai (az évi lengyel- és magyarországi betörések), illetve ezek társadalmi, politikai, gazdasági és demográfiai következményei. A százéves háború ( ) Anglia és Franciaország között. Az európai közállapotok általános romlása, a hűbéri széttagoltság, a késő középkorra is áthúzódó magánháborúk ismétlődő kitörései. A központi hatalom és a királyi törvényhozás megszilárdítására, illetve a feudális széttagoltság felszámolására tett erőfeszítések, a feudális rendi monarchia kialakulása. 16

18 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények A fő- és a földesúri, valamint a helyi hatalmi törekvések erősödése egyik oldalról, másik oldalról ugyanezek a tényezők következményeikben a központi hatalom erősítéséhez, a túlhaladott ősi szokásjogi felelősségi elvek fokozatos visszaszorításához, a magánharc, az önbíráskodás korlátozásához, a jogélet fejlesztéséhez is hozzájárultak. A jogegység, jogegyesítés megteremtésével párhuzamosan a fejlettebb jogelvek átvétele. A XV. századi cseh huszitizmus ellen vezetett négy keresztes hadjárat. Az oszmán-török hódítás kezdete a Balkánon (1354), a Balkán és Kis-Ázsia országainak elfoglalása ( ), a török terjeszkedés (1440) a magyar határokig, majd a 150 éves török hódoltság hazánkban, s a közel 450 évig tartó török uralom a Balkánon. A haladóbb jogviszonyok átvételét, átadását, meghonosítását és érvényre juttatását történelmileg segítette a feudális államok megszilárdulása, a Német-Római Birodalom kivételével a központi államhatalom és jogalkotás fokozatos kialakulása. A jogágak megindult fokozatos elkülönülése, a büntetőjog felgyorsult fejlődése, a büntető jogszabályok külön fejezetekbe majd önálló törvényekbe, törvénykönyvekbe való felvétele. A Kelet- és Dél-kelet, valamint Közép-Európa államaiban más külső és belső, sajátos történelmi tényezők/hatások is késleltették vagy éppen siettették, illetve kedvezőtlenül befolyásolták a feudális állam és jogviszonyok fejlődését a virágzó feudalizmus korában. A hanyatló feudalizmus állam- és jogrendje kialakulását, fejlődését Európában a meghatározó társadalmi-gazdasági viszonyokon túl más jelentős, újabb történelmi sajátosságok is befolyásolták. Így: Az 1517-től kibontakozó reformáció, majd a tridenti zsinat határozatával az ellenreformáció ( ), a kálvini tanok elterjedése (1535) ben az anglikán egyház megalapítása VIII. Henrik által (aki magát nyilvánította az angol egyház fejévé). A katolikusok és a protestánsok közötti, 1555-ben kötött augsburgi vallási béke ( akié a föld, azé a vallás ). Az között zajló vallásháborúk. A protestánsok és a katolikusok között kirobbant 30 éves háború ( ), amelyben Németország teljes lakosságának közel harmadát veszítette el, s amely fokozatosan európai háborúvá vált. Az Amerika felfedezését (1492) követő s az es évekig tartó, és Ázsia, Ausztrália, Afrika, valamint Észak-, Közép- és Dél-Amerika országaira is fokozatosan kiterjedő spanyol, portugál, holland, francia, angol, 17

19 Blaskó Béla belga, német stb. nagy gyarmatosítás korszaka, a gyarmatbirodalmak kialakulása, az európai jogrendszerek meghonosítása a gyarmatokon. A feudális állam és a jogviszonyok fejlődése, a feudális abszolutizmus késői kialakulása. A természet- és a társadalomtudományok fokozatos szétválása, elkülönülése, a társadalom- és a humántudományok fejlődése, új, önálló tudományok kialakulása. A felvilágosodás eszméinek térhódítása hatására a büntetőjog és a büntetőjog-tudomány felgyorsult fejlődése, a büntetőeljárás-jogi és anyagi jogi szabályok fokozatos elkülönülése, az első kódex-szerű büntetőtörvénykönyvek megjelenése, majd a klasszikus jogelvek győzelme és nemzetközi hatályosulása. A felsorolt (hallatlanul sokrétű és összetett) tényezők köréből a következőkben az erőszaknak mint a kutatott időszak társadalmi mozgásaira talán az egyik legnagyobb hatással bíró faktornak a jog-, a büntetőjogelvek, normák, intézményrendszerek társadalmak közötti elterjedésében a szerepéről szólok röviden. 2. Az erőszak szerepe a jogelvek, normák, intézmények terjedésében Az erőszaknak az őstársadalmi viszonyok kezdeteitől, az egymástól elkülönülő nemzetségek, idegen törzsek kialakulásától a létfenntartásért, a fennmaradásért, a természeti erőkkel és a vadállatokkal vívott küzdelemben mindvégig jelentős volt és maradt a szerepe. Az erőszak minden negatív jelentése és következményei ellenére az emberi társadalom, a közösségek belső életében és a közösségek közötti viszonylatokban kedvező tartalmat is takar. Ezért nem kerülhető meg az erőszak többoldalú, a humán társadalmak életében történelmileg betöltött kedvező, a haladást segítő, valamint a haladást megtörő, visszavető kedvezőtlen szerepének vázlatos áttekintése. Sumnerre hivatkozva és őt idézve: ha felismerjük, milyen nagy szerep jutott az erőszaknak mindabban, ami a társadalomban napjainkban végbemegy, nem döbbenünk meg többé azon, milyen nagymértékben hatott a civilizáció egész története során. 3 A nemzetségi-törzsi viszonyok felbomlásától, a rabszolgatartó állam és jog kialakulásától az erőszak új arculatot nyert. A szokásokon, jogszokásokon, szokásjogon alapuló korabeli egyéni, családi, nemzetségi, törzsi, vezéri, vallási erőszak mellett kialakult és megjelent a jog által körülbástyázott, s a fokozatosan erősödő állam által előbb szűkebb körben átvett, majd az elnyomott osztályokkal és az idegen népekkel szemben növekvő mértékben alkalmazott erőszak. Az erőszak a korai államberendezés, a társadalmi-gazdasági viszonyok megszilárdításában, védelmében egyre jelentősebb szerephez jutott s az államszervezet 3 Sumner, William Graham: Népszokások. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1978, 107. o. 18

20 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények kiépítésével párhuzamosan kiterjedt a normasértő magatartások elleni fellépésre, majd állami kényszer alkalmazásának feltételei megteremtésére, illetve az igazságszolgáltatás kialakulására. Az erőszak jelentősége és szerepe történelmi értelmezésben, témánk szempontjából az államon belüli és az azok közötti viszonylatokban elemezhető. Az erőszaknak, a kényszernek az ó- és a középkori széttagoltság időszakában, az új állam és a jogviszonyok megszilárdításában, majd a központi feudális hatalom és törvényhozás megteremtésében, a feudális tartományok, fejedelemségek egyesítésében a szokások, a szokásjogi szabályok és törvények megtartásában, megtartatásában és fejlesztésében különösen jelentős szerepe volt. Sumner emelte ki, hogy a népszokásokban is jelentős tényező volt mindenkor a kényszer. A törzsfőnökök és varázslók vezetésével megszervezett társadalom jelentősen megnövekedett erővel láthatott hozzá ahhoz, hogy saját érdekeit érvényesítse. A kezükben koncentrálódó hatalommal, valamint tekint éjükkel a királyok, törzsfőnökök, papok, harcosok, egyéb államférfiak elérték, hogy az általuk kényszerített társadalmi szerveződések az érdekeik kiszolgálóivá váljanak. Az uralkodó osztály által irányított erőszak az magának a társadalomnak az erőszaka. A viselkedési normákban megjelenő kényszer azok szerves elemévé válik. A belső kényszer megvalósítását az uralkodó osztály az államhatalom útján a jog eszközeivel biztosítja. A kényszer mindenhol a tulajdon, a házasság és a vallás valamennyi formájában megjelenik, melyet különböző módon lepleznek az egyes viselkedési normákban. Ennek ellenére mindenkor fellelhető. Minden viselkedési norma fejlődésében még a legkiválóbbaknak és legnemesebbeknek tartottak esetén is széleskörűen jelen van a durva és kegyetlen erőszak. Sumner külön is kiemelte: ha valami megtörtént és erőszakkal meg is szilárdították, úgy jog, jogok, kötelezettségek származnak belőle, amelyeket semmiképpen sem ront le az általa tartalmazott kényszer elem. Hangsúlyozta, hogy olyan cselekedetek sorozatából áll az emberiség egész története, melyeknek az igazságosságát, jogosságát lehet ugyan vitatni, bírálni, de az ezutáni történelem nem térhetett ki a következmények vállalása alól. Éppen ezért akár a múltban, úgy a mai időkben a jogot mindig a hatalom fogja megszabni. 4 E megállapításokat korai hazai, államalapításkori viszonyaink is megerősítik. Államalapításunk időszakára eső történelmi példánál maradva Szent István a kereszténység felvételével, az európai államszervezési és jogelvek átvételével a haladást szolgálva tűzzel-vassal, erőszakkal, a kivont kardról szóló törvény alkalmazásával, proskribálással, az ellenállások letörésével kényszerítette ki az új, haladóbb feudális társadalom, állam és jogviszonyainak megszilárdítását. A társadalmon belüli erőszak mellett a jogviszonyok, jogelemek terjedésében meghatározó a szerepe a népek vándorlásához, a hódításokhoz kapcsolódó külső erőszaknak. A társadalmi és jogviszonyok népek közötti terjesztésében alkalmazott 4 Sumner: i. m o. 19

21 Blaskó Béla erőszak történelmileg koronként változó. Más volt az ókorban a polgári lakosság gyakori lemészárlásával járó elő-ázsiai, észak-afrikai és a dél-európai rabszolgatartó városállamok/államok közötti hódítások során, majd szükségszerűen humanizálódott a társadalmi munkamegosztás szélesedésével, illetve az emberi élet értékének és a munka szerepének, jelentőségének felismerésével. Ezek után két alcímben az erőszakos megoldások köréből előbb a népvándorlások és hódítások, majd a gyarmatosítás állam- és jogelvek terjedésében betöltött szerepét tekintem át Népvándorlás - hódítások - állam- és jogviszonyok Az anyag e részében a jogelemek erőszakos jellegű terjedésének fő történelmi vonulatait kísérlem meg összefoglalni. A Kr. e tól megindult, több hullámban zajló népvándorlások és az ezzel járó területhódítások jelentősen befolyásolták a népek hazaváltását, keresését, államés jogviszonyaik kényszerű változásait. Illés József mutatott rá, hogy a germán és a római jog elemeinek keveredése a maga teljes nagyságában akkor kezdődött, amikor megindult a népvándorlás. 5 A népvándorlások során a kelet- és a belső-ázsiai térségben még nemzetségitörzsi viszonyok között élő nomád népek, és a különböző társadalmi fejlettségi szinten lévő rabszolgatartó társadalmak népei kerültek egymással összeütközésbe. A lovas nomád népek a fejlettebb és gazdagabb társadalmakat folyamatosan támadták, nyugtalanították és szorították ki területükről. Betöréseikkel, dúlásaikkal és területhódításaikkal a fejlettebb ázsiai rabszolgatartó városállamok, falvak létét, népeit és javait veszélyeztették, visszavetették állam- és jogéletüket. A rabszolgatartó államok a barbár népek nyomulásainak igyekeztek ellenállni. Az elő- és közép-ázsiai városállamok már a Kr. e. III. évezredben szárított agyagtéglából emelt falakkal, bástyákkal, belső építészeti megoldásokkal védekeztek, a kínaiak a többezer kilométer hosszú Nagy Fallal kísérelték meg sikertelenül elhárítani a nomádok betöréseit. Athént Kr. e. 479-ben vették fallal körül. Az évezredeken át tartó népvándorlások az ókori Keleten, majd Európában is hatalmas népességmozgások előidézőivé váltak. A nomád népek pusztító vonulásai, területhódításai mozgásba hozták az egész eurázsiai társadalmakat, a kelet- és közép-ázsiai népeket. 6 Az ázsiai területekről nyugati irányban áramló nomád népek, az Afrika felől az Ibériai-félszigetre terjeszkedő mórok nyomulása, valamint a Keletés az Észak-Európából délre, a Római Birodalomba nyomuló germán törzsek győzelme fokozatosan átrendezte az európai viszonyokat. A Duna-Rajna-i, eddig 5 6 Illés József: Bevezetés az európai jogtörténetbe. Politzer Zsigmond és Fia Könyvkiadása, Budapest, 1933, 99. o. Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása (1734). Kossuth Kiadó, Budapest, 1997, o. 20

22 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények jelentős területeken élő germánokat Északról a normannok, Keletről a hunok vándorlása kezdte kiszorítani. Az egyre szűkebb területekre szorulás miatt a germán törzseknek meg kellett indulniuk azért, hogy új hazát találjanak. 7 Népek cseréltek helyet, nagyhatalmak roppantak össze és új hatalmak születtek a beáramló barbár törzsek nyomása alatt. 476-ban a nyugat-római császárság, a roppant római birodalom, amely egy sereg monarchia romján keletkezett összeomlott és romjain egy sor új monarchia alakult. Azok a barbár népek, melyek oly hirtelen és ismeretlenül jelentek meg, amennyire ismeretlenek voltak földjeik; elözönölve, kifosztva és feldarabolva a római birodalmat, létrehozták a ma is ismert európai országokat. 8 A népvándorlások során Keletről és Északról Európába érkezett barbár népek megismerkedhettek az európai viszonyokkal és felvehették a keresztény vallást, átvehették a fejlett civilizáció, kultúra eredményeit, államszervezeti-, államszervezési- és jogelveit, kifejleszthették a saját, korai feudális állam- és jogviszonyaikat. A IV-V. évszázadra a társadalmi-gazdasági fejlődés, a társadalmi munkamegosztás szélesedése, a hatalmi viszonyok módosulása hatására Európában (is) kialakultak a rabszolgatartó társadalmak felváltásának és a korai feudalizmus létrejöttének, illetve az új állam- és jogviszonyok kibontakozásának az előfeltételei. (Az előázsiai és az észak-afrikai térség fejlettebb rabszolgatartó társadalmaiban az európainál jóval korábban kialakulhattak a feudális állam- és jogviszonyok létrejöttének feltételei.) A társadalmi, gazdasági fejlődéssel, a népesség növekedésével, az állattartás meghonosodásával elterjedtté vált a nemzetségi, törzsi területek hódítással történő megszerzésének és bővítésének a gyakorlata. Az, hogy egy állam mit tett az általa meghódított ország lakosságával, állam- és jogélete befolyásolásával, a történelmi, társadalmi-gazdasági fejlődés korai szakaszán a hódítás céljától, a hódítók civilizáltságától, az ellenállás jellegétől, a megadás körülményeitől is függően változott. Az ókori, ősi szokásokon alapuló gyakorlat szerint a más államot meghódító állam a meghódítottal négyféle módon bánhat. Lehetséges, hogy ezután is ennek a törvényei szerint folytatja a kormányzást, mert csak a politikai, gazdasági hatalmat kívánja gyakorolni. Megteheti azt is, hogy a legyőzött állam területén teljesen új politikai és gazdasági kormányzást vezet be. Az is egy lehetőség, hogy a meghódított államot egyszerűen elpusztítja és felosztja más államok között. Szélsőséges esetben pedig akár ki is irthatja a legyőzött állam polgárait. 9 Az ó- és a középkorban a Montesquieu által jelzett valamennyi, a meghódított népek állam- és jogélete befolyásolásának változatára találhatunk példákat. A hódítók döntését meghatározta a békés behódolás, megadás ideje, illetve az ellenállás módja és mértéke. Békés megadás, behódolás esetén többnyire megkímél Illés: i. m o. Montesquieu: Perzsa levelek (1721). Európa Kiadó, Budapest, 1981, 315. o. Montesquieu: A törvények szelleméről (1748). Osiris Attraktor, Budapest, 2000, o. 21

23 Blaskó Béla ték a lakosság életét. Az ókori hódításokat megadás hiányában a győztesek kegyetlen leszámolásai, a férfiak és fiúgyermekek, sőt még a nők lemészárlásával, javaik teljes prédálásával, a városállam, a falvak lerombolásával, felégetésével végződő megtorlásai követhették. A legyőzött/meghódított népekkel való ókori bánásmód eltérő szabályait és gyakorlatát a bibliai leírások is tartalmazzák. A hadviselés törvényeiről szóló bibliai rendelkezések szerint (Mózes, V. könyve. 20. Rész, Verse) a meghódítani kiszemelt város falai alá érkezve az ostrom előtt békét kell ajánlani és, ha a város elfogadja a békét, s kapuit kinyitja, akkor az ott lévő nép adófizetővé válik. Ha viszont nem köt békességet, hanem harcra kél, úgy a várost körül kell zárni, majd elfoglalása után az asszonyok, a kisgyermekek, a prédálni és zsákmányolni való elfogyasztható barmok kivételével fegyver élével, minden finemüt le kell vágni. Így kell eljárni mindazokkal a városokkal is, amelyek igen messze esnek és, amelyek nem a hódító nemzet városai közül valók. E népek városaiban egyetlen lelket sem szabad élve hagyni, hanem valamennyit mindenestől el kell veszíteni, azért, hogy szokásaikat, utálatosságaikat a győztesek nehogy később átvehessék. Ugyanilyen előírásokat tartalmaz Józsué Könyve honfoglalásról szóló (1., 6., 8. és ) részeiben. Az izraelieknek a Midiánitákon való bosszúállásáról és a préda megosztásáról szóló bibliai elbeszélés (Mózes IV. Könyve 31. Rész) szerint a Midiánon aratott győzelem után minden férfit és Midián királyait népével együtt legyilkolták. A Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, minden vagyonukkal együtt prédára vitték, városukat és falvaikat pedig felégették. A fogságba hurcolt asszonyokat hűtlenségre felbujtásuk miatt azonban Mózes utasítására meg kellett ölni. Így a kisdedek közül minden finemüt és minden asszonyt aki férfit ismert azzal való hálás végett megöltek, s csak a férfival nem hált leánygyermekeket hagyhatták életben és tarthatták meg maguknak az izraeliek, a zsákmányolt javak pedig az előírt megtisztítás után szétosztásra kerültek. A bibliai előírások (Mózes, V. Könyve 13. Rész Verse) szerint a bálványimádás és az istentelenség útjára lépett város lakóit mindenestől kardélre kellett hányni, majd a várost és annak minden prédáját tűzzel kellett elpusztítani, örökre rommá tenni, hogy soha többé fel ne építhessék. Az ókorban a meghódított városok lakossága egyébként teljesen a győztesek önkényének volt kitéve. A Kr. e ben VI. Mithridatész pontoszi király győzelme után legyilkoltatta a több tízezer Kis-Ázsiában élő itáliaikat és leromboltatta az Égei-tenger kereskedelmi központját, Déloszt. Végülis történelmi, társadalmi, gazdasági szükségszerűségből eredeztethetően győzött az ésszerűség és a humanitás. A végletesség történelmileg fokozatosan viszszaszorult. A hódítók a hadifoglyok és a lakosság életét megkímélve rabszolgává tették őket és munkájukat hasznosítva befogadhatták saját társadalmukba. Fokozatosan általánossá vált, hogy a hódító állam, fenntartva magának a politikai és gazda- 22

24 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények sági hatalom gyakorlását, továbbra is a legyőzöttek törvényei szerint kormányzott, illetve új politikai és gazdasági kormányzatot vezetett be a legyőzött országban. Az állam bekebelezése, beolvasztása vagy szétosztása azonban sokáig követett gyakorlat maradt. A területhódítások, államalapítások, rablóhadjáratok jellegüktől, eredeti céljuktól, módjuktól és következményeiktől függően szükségszerűen befolyásolták a meghódított népek állam- és jogviszonyait, jogéletét. Az ókorban az elő-ázsiai államokban a leigázott népeket a hódítás körülményeitől függően eltérő módon kormányozták. A meghódolt mezopotámiai államok pl. más elbánásban részesültek, mint a kegyetlen harcok árán szerzett szíriai területek. A keleti, szigorúan centralizált despotikus perzsa birodalom a leigázott népek történelmileg kialakult közigazgatási, bíráskodási rendjét a lehetőség szerint többnyire nem változtatta meg, és helytartóik alá rendelten s irányításuk mellett a helyi kormányzókat is a helyükön hagyta. 10 A Perzsiától Britanniáig, Galliától-Germániától Közép Afrikáig terjedő Római Birodalom általában nem kényszerítette rá a meghódított népekre joga követését és intézményrendszere átvételét, mégis a római jog kitörölhetetlen nyomokat hagyott e területek népeinek későbbi jogában. Az izraeli állam- és jogfejlődés harmadik korszakában (városi, szertartásokhoz kötött vallási és jogi élet stb.) köszöntött be a római uralom. A zsidókat (Kr. u. 79) leverték és római fennhatóság alá kerültek. A rómaiak a vallási kérdésekben toleránsak voltak velük szemben, a zsidókat sem fosztották meg vallásuk szabad gyakorlásától, csak a papi kódexek vallási szankcióinak jogi érvényesítését másították meg, azzal, hogy a jogi parancsok végrehajtása a római fórum hozzájárulása mellett volt foganatosítható. Az ősi vallási szabályok azonban a hívő nép számára változatlanul továbbra is parancsok maradtak. 11 Angliában a római jog a viselkedési normákat is csak korlátozott mértékben befolyásolta. A rómaiak kiszorításával később Anglia részben követte, átvette és alkalmazta a régi hódítók politikáját, taktikáját és stratégiáját a leigázott népekkel való bánásmódban. Amennyiben elkerülhető volt, nem avatkoztak erőszakkal a helyi szokásokba. 12 A bizánci birodalom a bolgárok feletti hatalmát először a VI. század után, majd a XI. századtól ismét kiterjesztette és a jogrendjét is uralkodóvá tette Horváth: Az Európa-jog ősforrásai. (A kontinentális jogi kultúrák fejlődéstörténete.) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000, 39. o. 11 Illés: i. m o. 12 Sumner: i. m o. 13 Hajdú Lajos Horváth Pál Nagy Lászlóné (szerk.): Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba. (A feudális jog forrásai) 1-2. Füzet. Egységes jegyzet. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, (1966) 1966/1-2, 1966/2. Füzet o. 23

25 Blaskó Béla Jusztiniánusz uralkodása idején a korábban érvényesülő vallási türelem már megszűnt. Valamennyi meghódított alattvalótól egységes vallási nézeteket követeltek. Montesquieu ókori történelmi források alapján írja, hogy a rómaiak birodalmuk naggyá tétele érdekében minden vallás szabadságát meghagyták. Később majd az uralkodó szerepet nem játszó szektákkal egymás után végeztek, még abban az esetben is, ha ezek a szekták teljes népeket érintettek. A zsidók és szamaritánusok a római hódítást követően is megőrizték ősi vallásukat. Montanus követői és mások azonban szétszóródtak egy országban, Phrügiában; a manicheusok, a szombatosok, az ariánusok más provinciákban; Ráadásul még mindig bálványimádó volt a falusi lakosság jelentős része, megrögzötten ragaszkodva az éppoly közönséges vallásához, mint amilyen ő maga volt. Jusztinianosznak a szekták elleni fegyveres, valamint törvényekkel való támadása lázadásra kényszerítette őket. Emiatt viszont ki kellett irtani őket, mely egyenlő volt jónéhány provincia pusztasággá tételével. Így vált pusztasággá Palesztina, miután kiirtották a szamaritánusokat. Különösnek talán az tekinthető, hogy a birodalmat gyengítő vallási buzgalom pont ott volt jellemző, ahol néhány emberöltő múlva a birodalom végleges megdöntésének a szándékával megjelentek az arabok. 14 A civilizálatlan hódító állam rákényszeríthette a leigázott állam polgárait az alacsonyabb jog-, és bűnfelelősségi elveinek, intézményeinek elfogadására, átvételére és érvényesítésére. Az akkor, a civilizációs fejlődés alacsonyabb fokán álló mohamedán, arab, mongol, tatár és török hódítók az elfoglalt területeken élő népeket államszervezeti elveik és joguk követésére kényszerítették. A Hispániában élő népek sorsát egyidőben a külső hódítások által befolyásolt állam és jogviszonyok határozták meg. A latin-román jogterülethez tartozó középkori spanyol-portugál jogfejlődésre az arabok uralma nyomta rá bélyegét. A spanyolportugál állam- és jogfejlődés szempontjából a feudális jellegű államberendezkedés megjelenése kiemelkedő jelentőséggel bír. De ki kell emelni a mohamedán hódítás korát, a felszabadító háborúkat (reconquista) és az állami központosítást, továbbá a spanyol feudális abszolutizmus megjelenését is. Az V. századtól figyelemmel kísérhető, egyszerűnek nem tekinthető történeti eseménysor kezdeteként a nyugati gótoknak az e területeken végbement viszonylag állandó jellegű állam-szervezet kialakítása említhető (Euric ). A VIII. század elejéig fennmaradó nyugati gótok államának jelentős hatása volt a feudális viszonyok kialakulására. A nyugatigót eredetű államéletnek miután ezt a Hispániát elözönlő arabok uralma felszámolta csupán az aszturiai hegyvidéken maradt valamennyi töredéke. Az Omajjad-emirség, később kalifátus (756-tól emírség, 929-től kalifátus 1031-ig) uralma évszázadokon át tartott. 15 A XIII. század közepén az elő-ázsiai, a kelet- és a közép-európai feudális országok állam- és jog, illetve büntetőjog fejlődését a tatárdúlás zavarta meg. 14 Montesquieu: i. m. 1997, 145. o. 15 Hajdu-Horváth-Nagyné: i. m. 1966/2. Füzet 25. o. 24

26 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények Motesquieu 1715-ben írt egyik levelében a következőképpen jellemezte és dicsőítette a korai tatárdúlásokat és ezek következményeit: nincs a világnak olyan népe, amely hódításainak nagyságára és dicsőségére nézve fölülmúlná a tatárokat. A földkerekség igazi urai ők, és mintha minden más nép csak az ő szolgálatukra született volna; birodalmak alapítói és megdöntői ők; hatalmik bélyegét minden korban rányomták a világra, s minden időkben a nemzetek ostorai voltak. Kínát kétszer is sikerült meghódítaniuk és a Nagymogul birodalmához tartozó hatalmas országokban is uralkodtak. Perzsia uraiként Cirusz és Gusztaszpe trónján ültek és Moszkvát is leigázták. Hatalmas területeket hódítottak meg a törökök neve alatt. Hatalmuk Európában, Ázsiában, Afrikában, a mindenség e három részére is kiterjedt. Még távolabbra nézve: a római birodalmat megdöntő népek is belőlük támadtak. Mit számít Nagy Sándor minden hódítása Dzsingisz kánéhoz képest! 16 Az idegen, mongol-tatár uralom alá került orosz fejedelemségekben a hódítás az írott jog fejlődését visszavetette. A fejedelmi jogalkotás háttérbe szorult, egyidejűleg növekedett a partikuláris helyi szokásjog, a különböző egyházjogi gyűjtemények és a túlhaladott XI. századi Ruszkaja Pravda rendelkezéseinek jogalkalmazásbeli szerepe. A XVI-XVIII. században viszont, amikor Oroszország a közép- és kelet-európai soknemzetiségű birodalmak egyikévé vált újabb és újabb népekre terjesztette ki feudális rendjének uralmát. Az elő-ázsiai, a balkáni, és a közép-európai népek megismerkedni kényszerültek a XV. századtól betörő törökök, és a nyomukban időről időre velük érkező tatár segédcsapatok pusztításaival, s ennek a demográfiai helyzetre, a gazdasági, valamint az állam- és jogéletre gyakorolt következményeivel. A török terjeszkedés és hódítás következtében a XVIII. század végéig, a XIX. század elejéig, hazánkban és a balkáni országokban a fejlett hazai jogok együtt élni kényszerültek a jóval fejletlenebb a vérbosszút és a talio-t, továbbá a bűncselekmény tettese ismeretlensége esetén a több közigazgatási egység, település kollektív felelőssége szabályait is érvényesítő muzulmán joggal. Az állam- és jogfejlődésben történelmileg jelentős kölcsönhatások is ismertté váltak. Gyakran előfordult, hogy a meghódított népek fejlettebb jogéletét átvéve a hódító maga volt az, aki azt továbbfejlesztette. 17 A hódítások, a népvándorlások után szükséges megvilágítani a vérrel és könnyel írt gyarmatosításnak az állam- és jogviszonyok erőszakos meghonosításában játszott szerepét is A kolonizáció hatása a jogrendszerek terjedésére A jog-, a bűnfelelősségi, büntetőjogi elvek, büntetési rendszerek, büntetőszabályok terjedésében jelentős szerep jutott a XV. századtól a földrajzi felfedezéseket köve- 16 Montesquieu: i. m. 1981, 190. o. 17 Horváth: i. m. 49. o. 25

27 Blaskó Béla tően nagy lendületet vett világméretű gyarmatosításnak, a kolonizált területek felosztásának, majd újraosztásának. A XVI. századtól fokozatosan az anyaországok területét és népességét többszörösen meghaladó hatalmas gyarmatbirodalmak alakultak ki. 18 A XVI. századtól a XX. század közepéig, a gyarmatosítás hatására változtak, területileg szélesedtek az egyes jogterületek. A barbár népjogi (vizigót), illetve a római talajon fogant spanyol feudális jog a XVI. századtól, a spanyol világbirodalom kiépültével a közép- és a dél-amerikai országok egy részének jogfejlődését is meghatározta. Ázsia, Amerika, Ausztrália és Óceánia felfedezése és egyes területeinek gyarmatosítása teremtette meg a feltételeit az európaitól sajátosan elkülönülő angol precedens jogrendszer meghonosításának. A holland és a portugál feudális jog szerepe ugyancsak a nagy földrajzi felfedezések után vált jelentőssé. Afrikában a portugál, a belga, a francia és a német feudális joghatások terjedésének a feltételei erősödtek és teremtődtek meg. A gyarmattartó államok jogrendszerüket rákényszerítették, az anyaország törvényei hatályát kiterjesztették a gyarmatosított országokra. Az amerikai földrészen Franciaország és Anglia meghonosította a rabszolgamunkát. Franciaország még külön törvényeket is alkotott az amerikai kontinensre behurcolt rabszolgák jogairól és védelmének csúfolt szabályairól. Az európai országok az újkor kezdetén az amerikai kontinensen, Délkelet- Ázsiában, Afrikában a gyarmatosítással meghonosították hazai jog-, büntetőjogrendszereiket, büntető-törvénykönyveiket. A kolonizált országokba, szigetekre addig, ott ismeretlen bűncselekmények tényállásait és európai szankcióikat, kegyetlen büntetésnemeikkel, végrehajtási módjaikkal együtt exportálták. Anglia és Franciaország tengerentúli országokban alapított gyarmatbörtönökre száműzte kora bűnözőit. Franciaország Újvilágba történt behatolása a XVI. században kezdődött meg. 19 A XVII. században kialakuló hatalmas észak- és közép-amerikai francia gyarmatbirodalom a mai Kanada, a Karib-tengeri szigetek és az Egyesült Államok egy részének területét foglalta el. A francia királyok ezt a gyarmatbirodalmat olyannak tekintették, mint saját személyes birtokukat. A rabszolgatartó, nagyültetvényes főnemesek sorából nevezték kis a gyarmati területek kormányzóit. Az ültetvényeseknek, valamint a gyarmatosító nemességnek a francia abszolutizmus hivatali apparátusa szerint a vidéki Franciaországiéhoz hasonló gyarmati társadalmat kellett létrehozniuk Amerikában. A gyarmati termelés alapvető formája rövid időn belül a feketék kizsákmányolására, a rabszolgatartásra alapított ültetvényes gazdaság lett. Ehhez az árut, vagyis az Afrikában elfogott és szabadságuktól erőszakkal megfosztott feketéket akár csak a francia, úgy a spanyol és portugál gyarmatosítók számára is a francia és angol kereskedő burzsoázia szállította. A rabszolgák dolgoztatására főként azokon az óriási cukornád ültetvényeken került sor, melyek a nyugat-indiai 18 Montesquieu: i. m. 1981, o. 19 Hajdu-Horváth-Nagyné: i. m. 1966/1. Füzet o.; Horváth: i. m o. 26

28 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények szigeteken terültek el. A fekete rabszolgákkal úgy bántak gazdáik, mint az állatokkal, hiszen annak is tekintették őket. Ilyen bánásmód mellett Haitin, Martinique-on és a többi nyugat-indiai francia gyarmaton hat-hét év volt csupán az egyébként életerőtől duzzadó rabszolgák átlagos élettartama. Mindaddig ez volt a helyzet, amíg a magas rabszolgaárak, a gazdasági szükségszerűség az eddigiek megváltoztatására nem kényszerítették az ültetvényeseket, vagyis arra, hogy dolgaik -at az eddiginél jobban becsüljék meg. A rabszolgák jogi helyzetét (valójában jogból való kirekesztettségüket) speciális jogszabályok rögzítették, amelyek valamennyi francia gyarmaton hatályosak voltak. Közülük az egyik, az 1685-ben XIV. Lajos korában megalkotott, hatvan cikkelyt tartalmazó, a rabszolgaság intézményére vonatkozó jogi normákat egységbe foglaló, többször módosított és kiegészített ordonnance, a Code Noir (Fekete Kódex) a legjelentősebb jogforrás. A Kódex tükre a francia feudális uralkodó osztály rabszolgaság intézményéről vallott felfogásának. A törvény kísérletet tett az ültetvényesek túlkapásainak korlátozására is. Viszont a gyarmati gyűlések, az ültetvényesek akaratának kifejezői szilárdan tartották magukat ahhoz a (feudális) elvhez, amely szerint törvényekkel nem lehet módosítani a földesúr (ültetvényes) és jobbágy (illetve rabszolga) közötti viszonyt. Az ültetvényesi jogfelfogás ugyanis megengedhetetlennek tartott minden olyan törvényi beavatkozást, amely a tulajdonost gátolja az ingó vagyonával (így a rabszolgáival) való szabad rendelkezésben, a tulajdonosi jogosultságok élvezetében. Ezért minden jogszabályból csak az került alkalmazásra a francia gyarmatokon, amely az ültetvényesek érdekeit szolgálta, egyéb előírásai pedig holt betűk maradtak. Így a Fekete Kódexnek a rabszolgák javára vonatkozó részei a gyakorlatban soha nem érvényesülhettek. A XVIII. században a Fekete Kódex rendelkezéseit több ízben kiegészítették új jogszabályokkal (pl. az októberi ediktum, az december 15-i Deklaráció stb.). Említésre méltó közülük az június 15-i Deklaráció, amely megtiltotta a rabszolgák eddig szokásos módon történő felszabadítását, és előírta, hogy a felszabadítás érvényességéhez a gyarmat főkormányzójának (intendásának) írásbeli hozzájárulása szükséges. Az február 1-i Deklaráció egy sor büntetőjogi rendelkezést tartalmaz a rabszolgákkal szemben. Így halálbüntetést rendel el azokkal a rabszolgákkal szemben, akiket valamilyen fegyverrel a kezükben fognak el. Ugyanezt a büntetést kellett alkalmazni azzal a rabszolgával szemben is, aki csónakot lopott szökése megkönynyítésére (még akkor is, ha ez az önmagában vett magatartás csak előkészületi cselekménye a szökésnek és általában az előkészület nem büntethető, hanem csak a kísérlet). A rabszolgák helyzetét rendező jogforrások közül cinikus szókimondásával tűnik ki a XV. Lajos uralkodása alatt kiadott évi januári ediktum. Ez a következőket mondta ki: Nagyon fontos a társadalmi rend megőrzése érdekében, hogy ne gyengüljön a fekete fajhoz tartozók lealázottsága, bármilyen formában jelentkezik is ez [ ], ezért Őfelsége megparancsolta: támogassuk azokat az előíté- 27

29 Blaskó Béla leteket, amelyek egyszer s mindenkorra megfosztják a színes bőrűeket és utódaikat mindazon javaktól, amelyeket a fehérek élveznek. A rabszolgaság intézménye a francia gyarmatokon még a francia forradalom első éveiben is érintetlenül maradt, csak a Jakobinus konvent deklarálta február 4- én a rabszolgaság teljes megszüntetését. A konvent eme rendelkezése azonban nem maradt hosszú ideig érvényben, mert a napóleoni diktatúra kialakulását követően - Martinique és Guadelupe szigetén - az ültetvényesek kérésére, érdekeinek megfelelően visszaállították a rabszolgaságot. Annak ellenére, hogy Franciaország területén már 1815-re tilalom alá esett a rabszolgákkal való kereskedés, a rabszolgatartás intézménye végleg csak az 1848-as februári forradalom idején szűnt meg. Az országok, szigetek gyarmatosításában és a jogrendszerek, jogelvek meghonosításában más európai országok is élenjártak. A XVI. századi Habsburgok hatalmuk növelése érdekében a német birodalmi területeken kívülre is terjeszkedni kívántak. V. Károly, Miksa unokája miután császárrá választották, hatalmat nyert Németalföld, Dél-Itália, Spanyolország, valamint az amerikai spanyol gyarmatok fölött is. Anglia idővel hatalmas, az anyaország méreteit sokszorosan meghaladó gyarmatterületekre terjesztette ki befolyását és jogrendszerét. Elsősorban Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, India és Ausztrália tartozott az angolok által gyarmatosított országok közé. Az angol jog behatolása nemcsak az előbb említett területeken, hanem nagyszámú gyarmati, majd védnökségi területen is észlelhető. Ugyanakkor az angol jog nem volt képes kiszorítani pl. a Dél-Afrikai Unióból, Új-Zélandról, Ceylonról a korábbi holland és francia gyarmatosítóknak a jogra gyakorolt hatását. Voltak olyan földrajzi területek pl. Kenya, Uganda, Szomália ahol viszont az angol jog keveredett a helyi szokásjoggal és a modern árutermelő jog alapjává. 20 A gyarmatosítók büntető anyagi és eljárásjogának átadása a meghódított országokban addig ismeretlen bűncselekmények meghonosításával, törvényes üldözésével is járt. A boszorkányhit pestisét Angliából hurcolták be az Amerikai Egyesült Államokba és Mexikóba. 21 A spanyol, portugál, francia, angol gyarmatosítás a XVII-XIX. században büntető gyarmatok kialakításával, bűntettesek deportálásával és elítéltek exportálásával is együtt járt. Oroszország a Szahalin szigetre deportálta bűnözőit. Az amerikai gyarmatok közül a bűnözők exportja ellen Maryland sikertelenül ugyan, de már 1676-ban tiltakozott. Egyre több gyarmat protestált a XVIII. században a bűnözök oda szállítása miatt. Franklin Benjámin híressé vált kérdése szerint: mit szólnának az angolok, ha minden bűntettes-szállítmányért ugyanannyi csörgőkígyót küldenének az anyaországba. A XVIII. század végétől Amerika elszakadását követően a bűnözők transzportjai Ausztrália felé vették az irányt től 1837-ig kb főt szállítottak Ausztráliába, mindaddig, amíg, mint büntetési nem a transzportáció megszűnt, és ezzel egyidejűleg megszűntek a büntető gyarmatok is. Ausztráliában 20 Horváth: i. m és 160. o. 21 Raskó Gabriella: A női bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978, 71. o. 28

30 Gondolatok az erőszak szerepéről az V-XVIII. századok közötti jogelvek, normák, intézmények mintegy ötven éven át erdőt írtó, út-, kikötő és a várost építő munkáikkal igen nagy terhet vettek le a szabad gyarmatlakók válláról a transzportáltak. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy Ausztrália naggyá válása a transzportáltaknak lenne köszönhető. Az 1851-ben elkezdődött korlátozások nélküli, szabad, Ausztráliába irányuló bevándorlási hullám gyakorlatilag elnyelte a transzportáltakat. 22 Az állam- és jogrendszerek világméretű elterjedésében szerephez jutó gyarmatosításnak az előzőekben ismertetett kedvezőtlen következményein túl külön is ki lehet emelni Angliának még a francia gyarmatosításnál is jelentősebb, következményeiben az Amerikai Egyesült Államok és Anglia közötti évi szakításához vezető agresszivitását és hatalmi visszaéléseit. A szakítás előzményeit foglalja öszsze és tükrözi az Amerikai Egyesült Államok (Philadelphia) évi július 4-i Függetlenségi Nyilatkozata. 23 A Nyilatkozat preambulumában az államok közötti egyenlőség és szuverenitás jegyében kötött szerződéses kötelezettségek be nem tartásának, illetve Anglia és hatalmi apparátusai által az előírt megállapodások folyamatos mellőzésére, szerződésszegéseire és az Egyesült Államok elemi érdekei súlyos sérelmeire utalással a szerződés felbontásának elvi indokait foglalja össze. Nagy Lászlóné kiemeli: Nagy-Britannia jelenlegi királyának története nem más, mint (a szünet nélküli) ismételt sérelmeknek és hatalmi túlkapásoknak a története. Ezeknek pedig az a határozott célja, hogy sikerüljön megteremteni az államok közötti korlátlan zsarnokságot. Az évi Függetlenségi Nyilatkozat részletesen kifejtett tételei egyértelműen bizonyítják, hogy Anglia megalázóan bánt tengeren túli gyarmatával, az Amerikai Egyesült Államokkal, és milyen erőszakos eszközökkel kísérelte meg hatalmát és jogviszonyait erőszakkal érvényesíteni és fenntartani. A XX. század közepi dekolonizációval de jure véget ért a gyarmati uralom, de facto azonban az anyaországokkal való kulturális, politikai és gazdasági kapcsolat és együttműködés többnyire fennmaradt. A volt gyarmatok egy részében, különösen Afrikában a gyarmati uralom más, kedvezőtlen, permanens politikai, gazdasági válságokban, polgár- és etnikai háborúkban, törzsi összecsapásokban jelentkező késői sajnálatos következményeinek az emberiség a XXI. század elején is tanúja lehet. A XX. század második felében végbement dekolonizáció ellenére a honosított jogviszonyok a volt gyarmati országokban többnyire fennmaradtak és az új társadalmi viszonyokhoz igazodó kiegészítésekkel, recipiálásokkal máig hatnak. A 22 Vámbéry: Büntetőgyarmatok. In: Márkus Dezső (szerk.): Magyar Jogi Lexikon öt kötetben, számos szakférfiú közreműködésével. II. kötet. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1899, 392. o. 23 Nagy Lászlóné (szerk.): Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba. (Burzsoá források) I. Füzet. Egységes jegyzet. Kézirat. 6. változatlan kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988, o. 29

31 Blaskó Béla volt angol gyarmatbirodalom országaiban lényegében változatlanul a precedens jogelvek az uralkodók. A spanyol, a portugál, a francia, a holland, a belga jog stb. Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Afrikában hagyta lenyomatát. A jogelemek erőszakos jellegű terjedését idővel meghaladták és felváltották az államok közötti békés kapcsolatok, a jogrendszerek, jogterületek, jogcsoportok nemzetközi kölcsönhatásai, valamint a korszerű jogelvek, normák, intézmények recipiálásai. Tisztelt Tábornok Úr! Kedves Gergely! Jubileumi kötetedben jelenik meg fentebbi pár gondolatom, ezért a végén talán nem tűnik udvariatlanságnak, ha személyesebb hangvétellel folytatom, illetve fejezem be írásom. Talán feljogosít erre az, hogy két évtizede ismerlek, ebből majd egy évtizedig szoros, közvetlen, mindennapi munkatársi kapcsolatban láttuk el vállalt szolgálati feladatainkat reményeim szerint az utókor kritikáját is kiálló tevékenységünkkel, a 40. évét betöltött Rendőrtiszti Főiskola (és minden, ami Intézményünk jövőjéhez köthető) épülésére, jobbítására. Olyan parancsnokot, vezetőt, főtisztet, tábornokot, tanárt, kollégát és embert ismerhettem meg benned, aki kiváló szakmai tudással, következetességgel, irigylésreméltó higgadtsággal végzi nem kis felelősséggel terhelt feladatait. Diplomás pedagógusként jól tudod, hogy a jól végzett munka mellett, mennyire fontos az a légkör, amit az ember megteremt, fenntart maga körül. Azok közé tartozol erre a vezetőid, kollégáid, beosztottaid részéről feléd megnyilvánuló nagyrabecsülésük, szeretetük is utal -, akik ezzel tisztában vannak. Szívből kívánom, hogy még hosszú évekig járhasd azt az utat, amiben hiszel és sikeresen elvégezhesd mindazt, amit célként kitűztél. Az elkövetkező évtizedekhez jó egészséget és családi boldogságot, valamint további szakmai sikereket kívánok! Boldog Születésnapot! Isten éltessen sokáig! 30

32 A felsőfokú hazai katasztrófavédelmi képzés első évtizede, különös tekintettel az RTF-en folyó Bleszity János tű. vezérőrnagy, intézetvezető egyetemi tanár Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Katasztrófavédelmi Intézet A felsőfokú hazai katasztrófavédelmi képzés első évtizede, különös tekintettel az RTF-en folyó oktatásra Amikor a felsőfokú hazai katasztrófavédelmi képzés első évtizedére visszatekintünk szükségszerű, hogy az ennek alapot adó jogi szabályozásról ejtsünk néhány szót. Hazánkban a múlt század 80-as éveinek közepére jutott el az akkori politikai és állami vezetés arra az elhatározásra, hogy a katasztrófák elleni védekezés általános szervezeti rendszerét indokolt lenne kialakítani. Ezt azok a világban és esetenként Magyarországon is egyre sűrűbben jelentkező katasztrófák indikálták, amelyeknél egy-egy ágazat vagy szakterület már nem rendelkezett kellő erővel és eszközzel a hatékony védekezéshez. Megindultak az elsődleges kutatások és nemzetközi tájékozódások, hogy miként lehetne a védekezést hatékonyabbá tenni. A döntést sürgette, hogy 1986-ban több olyan kiemelkedő veszélyességű tűzeset történt az idősebbek számára bizonyára ismerősen cseng a mikroelektronikai vállalat neve amelyeknél ha a körülmények kedvezőtlenebbül alakulnak olyan katasztrófahelyzet következik be, amely akár ezrek életét is közvetlenül veszélyeztette volna. A katasztrófahelyzettel kapcsolatos felmérések megtörténtek, ám a konkrét döntéshozatalig az akkor vezetés nem jutott el. Az új katasztrófavédelmi stratégia kialakítása a rendszerváltást követően megalakult új államszervezet feladata lett. Több kísérlet is történt a szervezeti feltételek megformálására, ezek azonban sem szakmailag sem jogilag nem voltak megalapozottak, így az érdemi változásokig közel egy évtized telt el. Az Országgyűlés nyarán fogadta el a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényt, amelyet a szakma a maga sajátos zsargonjával ma már csak katasztrófavédelmi törvényként emleget. Ez az alapvető jogi szabályozás tette egyfelől lehetővé. másfelől szükségessé, hogy a hatékonyabb szakmai munkához kellő felkészültséggel rendelkező szakemberek képzésére is megkezdődjenek az előkészületek. A képzés szervezeti rendszerének kialakításakor egyszerre több körülményt is figyelembe kell venni, így alaposan át kell gondolni, hogy pontosan milyen feladatok megoldására kell szakembereket képezni milyen szintű legyen a képzés milyen körből kerüljenek ki a képzendő személyek milyen legyen a képzés formája milyen legyen a képzendők létszáma. 31

33 Bleszity János Mindezek birtokában lehet reális döntést hozni arról, hogy a képzés szervezeti feltételeit új intézmény alapításával, már működő intézmény feladatkörének kibővítésével vagy egyéb módon (pl.: külföldi képzéssel) célszerű megvalósítani. A képzés természetesen csak egyik feltétele a hatékony katasztrófa-elhárításnak, az eredményes beavatkozás feltételei ettől bővebbek. Ezek közül is a legfontosabb a korszerű eszközpark. Mindezeket és a katasztrófavédelmi törvényben foglaltakat figyelembe véve fogadta el a katasztrófavédelmi képzés koncepcióját még első felében a Belügyminisztérium vezetése. A koncepcióból egyértelműen kitűnik, hogy nemcsak a katasztrófa-elhárítás szakember garnitúrájának felkészítését kívánta meghatározni, hanem figyelembe vette azt is, hogy ez milyen módon hat ki a kapcsolódó szakterületek: a tűzvédelem, a tűzoltóság és a polgári védelem hatályos képzési rendszerére. Természetesen mint minden más koncepció csak akkor tud hatékonyan érvényesülni, ha alkotói folyamatosan figyelemmel kísérik a való élet viszonyait és ha szükséges a korrekciókat végrehajtják az eredeti elgondolásokon. Ezek közül egyet emelek ki: Miután az új katasztrófavédelmi szervezet nem rendelkezett kellő működési gyakorlattal, a koncepció abból az általános gyakorlatból indult ki, hogy valamennyi szakterület képzésénél érvényesíteni kell az egymásra épülés követelményeit. Ezért részletesen foglalkozott az alap-, a közép- és a felsőfokú képzéssel, meghatározva az egyes szintekhez kapcsolódó elvárásokat, a képzések rendszerét, a megszerezhető képesítési követelményeket és állást foglalt abban is, hogy a különböző szintű képzéseket milyen oktatási formában kell megvalósítani. Időközben egyértelművé vált, hogy a katasztrófavédelmi igazgatás alapvető célkitűzése, hogy összehangolja, szervezze és szükség esetén irányítsa a védekezésben résztvevő különféle szintű szervezetek és eltérő szakmai feladatokat ellátó munkacsoportok megelőzési, beavatkozási illetőleg helyreállítási tevékenységét. Ebből a feladatrendszerből egyértelműen adódott, hogy ezt az igazgatási tevékenységet csak felsőfokú szakmai képesítéssel rendelkezők végezhetik hatékonyan. Amíg a tűzoltóságnál és a polgári védelemben a végzendő feladatok bonyolultsága, összetettsége eltérő szintű felkészültségű személyeket kíván és a képzésüket is ehhez indokolt igazítani, így ott a 3-as szintű képzést változatlanul megtartották. Ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a katasztrófavédelmi képzést főiskolai vagy egyetemi szinten célszerű megszervezni. A szóba jöhető felsőoktatási intézmények közül a Belügyminisztérium vezetésének döntése a Rendőrtiszti Főiskolára esett. A katasztrófavédelmi szak létrehozásának célja a Rendőrtiszti Főiskolán az alábbiak voltak: a főiskolai szintű katasztrófavédelmi oktatás biztosítása a hazai általános katasztrófavédelmi tudományterület kialakítása közreműködés a katasztrófavédelmi szakemberek szakmai továbbképzésében 32

34 A felsőfokú hazai katasztrófavédelmi képzés első évtizede, különös tekintettel az RTF-en folyó más rendészeti szakok hallgatóinak katasztrófavédelmi és veszélyhelyzet kezelési felkészítése Így szeptember 1-én létrehozásra került a Katasztrófavédelmi Tanszék, mely elkészítette a szükséges oktatási dokumentumokat. A viszonylag hosszadalmas akkreditációs eljárás következtében a képzés nappali tagozaton 2004/2005-ös tanévben kezdődött meg. A levelező képzés a következő, 2005/2006-os tanévben indult. A 2009/2010-es tanévben a tűzvédelmi specifikáció képzés is megindult. Ha megvizsgáljuk a katasztrófavédelmi szakirány tantárgy, óra- és vizsgarendjét, akkor látható, hogy a hallgatók a hat félév során rendkívül széleskörű ismerethalmazból szerzik meg a tudásukat. A főiskolai tantárgyszerkezethez kapcsolódóan a szakon is helyet kapnak az általános alapozótárgyak, amelyek közül számunkra kiemelkedő fontosságú a pszichológia és a pedagógia oktatása, mert ezek közvetlenül hozzájárulnak a lakosságfelkészítés célirányos műveléséhez, illetőleg a vezetői munkakörben dolgozóknál a szakmai képzés szervezéséhez illetőleg a továbbképzésekhez nélkülözhetetlen andragógiai ismeretekhez. A jogi alapozó tárgyak közül a közigazgatási jogot indokolt kiemelni, tekintettel arra, hogy a katasztrófavédelmi igazgatás az általános közigazgatási ismeretek birtokában sajátítható el a kívánt szinten és biztonsággal. Ezért is határozza meg a vizsgarend, hogy a záróvizsga egyik alaptárgya a közigazgatási jog. A szakmai tárgyak körét vizsgálva tizenkilenc tantárgyat tartalmaz a képzési dokumentum. Ezek egyrészt egymásra épülnek, kiegészítik ismeretanyagaikban egymást, másrészt kellő alapot adnak ahhoz, hogy a szakirányon végzettek a katasztrófavédelem mellett tűzvédelemből és polgári védelemből is felsőfokú képesítést szerezzenek. A képzésben fontos szerepet kapnak a fizikai felkészítést szolgáló testnevelési és önvédelmi tárgyak, valamint a főiskolai oklevél megszerzéséhez nélkülözhetetlen, a,,c" típusú középfokú nyelvvizsgát is megalapozó szakmai nyelvismeretek. Az évek során egyre inkább sürgető követelménnyé vált, hogy a gyakorlati ismereteket nyomatékos hangsúllyal oktassuk. A nappali tagozatos hallgatók esetében hiányoznak azok a szakmai tapasztalatok,amelyekre a levelező tagozatosoknál alapozni lehet, és így, ha nem kapnak elegendő gyakorlati felkészítést a szolgálatba lépésüknél elbizonytalanodnak, mert érthető módon a gyakorlat nélkül csak nehezen tudják teljesíteni a velük szemben támasztott jogos elvárásokat. Ebből kiindulva igyekeztünk a gyakorlati órák mellett az elméleti képzésnél is a leadott tananyag gyakorlati oldalát előtérbe helyezni, másrészt a gyakorlatokat életszerűvé, lehetőség szerint a katasztrófavédelem, a tűzoltóság és a polgári védelem szervei által végrehajtott gyakorlatokhoz kapcsolva valódivá tenni. Hasznosítva a korábbi tapasztalatokat a nyári gyakorlatoknál célszerűbb volt egy helyre koncentrálni és azonos követelmények szerint meghatározni a gyakorlat menetét, másrészt a második nyári gyakorlati ciklusban a gyakorlat felét a megyei igazgatóságokon szervezni, míg a fennmaradó időben a hallgató jövőbeni pályavá- 33

35 Bleszity János lasztásához alkalmazkodva lehetővé tenni, hogy maga válassza meg, hogy a szakdolgozatát előkészítendő hol kíván szakmai tapasztalatokat szerezni. Így akadt, aki a rendőrségnél, mások veszélyes ipari üzemekben, megint mások különféle társszerveknél (mentőszolgálat, speciális mentők) töltötték el a nyári gyakorlat utolsó két hetét. Jelentős változás történt a szakirány hallgatóinak körében is őszén az alapkiképzést követően 11-en kezdték meg tanulmányaikat, 2010 szeptemberében pedig 132 volt a szakirányra beiratkozottak létszáma. Nem csak a több mint tízszeres növekedést mutatják a következő táblázatok, hanem azt is jelzik, hogy a szakirány változatlanul az érdeklődés középpontjában áll a szakmaválasztók körében. 1. sz. táblázat Nappali tagozat Hallgatók 1. jelentkezők a 15 férőhelyre: fő (pótfelvétel kiírásával) fő fő fő fő fő fő /alsó ponthatár: 386/ lemorzsolódás alapkiképzés során 1-2 fő más szakra összesen 11 fő (ebből 2008-ban 7 fő) végzett hallgatók száma 50 fő ( ) 34

36 A felsőfokú hazai katasztrófavédelmi képzés első évtizede, különös tekintettel az RTF-en folyó 2. sz. táblázat Hallgatók 2. Levelező tagozat jelentkezők a 15 férőhelyre: évente fő (zárt rendszer) lemorzsolódás % az I. félévet követően végzett hallgatók száma 18 fő ( ) 35

37 Bleszity János 3. sz. táblázat Hallgatók 3. Jelenlegi létszám Nappali I. 13 fő + 1 februártól II. 11 fő + 1 februártól III. 9 fő Összesen: 23 fő Levelező Katasztrófavédelmi Tűzvédelmi specifikáció Összesen I fő 37 fő II. 9 fő 39 fő 48 fő III. 13 fő - 13 fő IV. 11 fő - 11 fő Összesen: 33 fő 76 fő Összes hallgatói létszám 2010: 132 fő A képzés indítása óta egy évtized, az oktatás kezdetétől hat esztendő telt el. Látszólag rövid ez az idő, hogy egy újként induló képzési szakterület mérlegét megvonjuk. Túl kevés azoknak a szakembereknek a száma. Akik nálunk tanultak és a katasztrófavédelemben bizonyíthatják a tudásukat. Ennek ellenére és nem csak a kerek évforduló miatt szükségesnek tartottuk a konferencia megrendezését, hiszen egy új rendészeti igazgatási terület feltételrendszereit formáló tevékenységnek hasznára válik, ha minél többször, minél őszintébben és segítő jelleggel mondanak véleményt erényeiről, hibáiról és jelzik, hogy mit várnak el tőle. 36

38 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Csernyikné Póth Ágnes tanszékvezető főiskolai tanár Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Magatartástudományi és Pszichológiai Tanszék Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Tisztelt Oktatási Rektorhelyettes Úr! Kedves Gergely! Néhány hónappal ezelőtt bizonyos műhelytanácskozás résztvevői kaptak egy meghívót, amelyben ez állt: szeptember 12-én órától (előreláthatóan óráig) műhelytanácskozást tartok a Főépület 126-os nagytanácstermében, amelyre meghívom. Ez a meghívó és annak tartalma, valamint kerek születésnapod alkalma indította el bennem a gondolatot, hogy az idővel való gazdálkodásról írjak, arról, hogy a vezetői munkában mit jelent a tartalom, a mód, a vezetői stílus mellett az idői tényező. Mit, hogyan és főként mikor célszerű tenni? Mely tulajdonságok a sikeres vezetők, sikeres emberek jellemzői? Egyszerűbben fogalmazva: milyen egy jó rendészeti, rendvédelmi területen felelős vezető? A kérdésfeltevés igen egyszerű, a megválaszolás viszont sokrétű, nem fér bele egy ünnepi kötetbe! Arra viszont van lehetőség, hogy a vezetői munka, az emberi viselkedés minőségének kicsi, ámde igen fontos és sajátos jellemzőjét, az idővel való gazdálkodást, és annak különféle emberi szempontjait áttekintsem, és mint születésnapi ajándékot e kötetben átadjam. Isten éltessen és tartson meg sokáig erőben, egészségben munkatársaid és szerető családod körében! Ezen a héten nagyelőadást tartottam a főiskolán. Az előadás témája a stressz és a stresszel való megküzdés volt. Azzal kezdtem az órát, miután tisztáztuk a stressz fogalmát, hogy megkérdeztem a levelező tagozatos, rendészeti munkatapasztalattal bíró hallgatókat: Mi okozza Önök számára a legnagyobb stresszt? Hangosan és szinte gondolkodás nélkül, egybehangzóan azt válaszolták: a határidők! Természetesen azután felsoroltak még egy halom egyéb stresszt kiváltó okot, a munkaeszközök mennyiségétől és minőségétől kezdve a legkülönbözőbb emberi tényezőkig. A határidők! Körülbelül a közelmúltban röpdolgozatot írattam az egyik nappali tagozatos szakaszom hallgatóival, mert úgy láttam, célszerű időben figyelmeztetni a hallgatóimat, közeleg a félév vége, jön a vizsgaidőszak, ráadásul már második évfolyamosok 37

39 Csernyikné Póth Ágnes és nehéz vizsgák előtt állnak. Ne hagyjanak minden tanulást az utolsó napokra, órákra. Gazdálkodjanak jobban az idejükkel! Osszák be jobban az idejüket! Mi oktatók, szinte minden évben megtapasztaljuk a szakdolgozatot készítő hallgatók lázas küzdelmét a szakdolgozat elkészítésének időpontját, az írásbeli munka benyújtásának határidejét illetően, de már a szakdolgozatokra való jelentkezési lapok aláíratása a konzulens tanárokkal is sokszor az utolsó napokban, órákban, általában pénteki napon, déltájban történik, az utolsó pillanatokban. Időbeosztás, idővel való gazdálkodás, határidők! Mi oktatók is, hallgatók is, sokszor lobogó hajjal érkezünk a körterembe (Györök terembe), a tantermekbe, tisztelet a jó példát mutató, az időre gondosan odafigyelő tanároknak és diákoknak. Az időre való odafigyelés nemcsak az óra kezdését, hanem a pontos befejezését és a szünetidő betartását is jelenti. Pontosság, figyelem, egymás tisztelete! Nem említettem még a szinte naponta zajló egyéb főiskolai eseményeket, amelyekre szintén időben szükséges érkezni. Minden munkahelyen, de a fegyveres testületi munkaterületeken a pontosság fontos követelmény. A Rendőrtiszti Főiskola profiljánál fogva különféle rendészeti, rendvédelmi munka minőségi végzésére készíti fel a hallgatóit, legyenek azok nappali vagy levelező tagozatos, MA-képzésben részt vevő vagy rendőrszervező hallgatók. A fegyveres testületi munka, a hivatás tartalmi, alaki és időkeretek között történik. Az egyenruha kötelez, tartást igényel minden szinten, minden helyzetben. A főiskola hazánk, Magyarország, egyetlen rendészeti felsőoktatási intézményeként sajátos arculattal, feladattal rendelkezik. Ahogy a főiskola Küldetésnyilatkozatában is megfogalmaztuk: A főiskola feladata: korszerű ismereteket hatékonyan alkalmazni képes szakértelmiség képzése és nevelése, akik szolgálatba állásukat követően, a szükséges vezetési készségek birtokában, jogszabályokban meghatározott feladatokat látnak el az ország belső rendjének és biztonságának alakításában és megőrzésében. 1 Képzés alatt a főiskolán nem csak az oktatás, tanítás-tanulás folyamata értendő, hanem a nevelés, magatartásformálás, személyiségfejlesztés is szervesen beletartozik a képzésbe, kezdve az alapkiképzéstől a főiskola befejezéséig, a diploma átvételéig, megalapozva ezzel hallgatóinkban az egy életen át tartó tanulás vágyát, belső igényét. A képzési cél nem csak a szaktudás megszerzése, hanem a szakmai erkölcs kialakítása, a hivatástudat megalapozása, a kívánatos magatartásformák, viselkedésminták elsajátítása is. 2 A rendészeti tisztekkel szemben követelmény, hogy a munkájukat a jog szellemében, de eredményesen, a hon javára, az állampolgárok jogainak és igényeinek figyelembe vételével, szakszerűen, ugyanakkor humánusan végezzék. 1 2 RTF Küldetésnyilatkozata Uo. 38

40 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája A főiskola a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karaként, továbbra is a magyar közigazgatás egyik legjelentősebb területének, a rendészetnek hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert tudományos-kutatási és oktatási bázisa kell, hogy legyen, amely korszerű felkészültségű, magas műveltségű rendészeti szakembereket és vezetőket képez a jövőben is. Milyen rendészeti szakembereket és vezetőket kívánunk képezni? A munkahelyek, a munka világa változik és ez alól a rendőrség sem kivétel. A rendőri vezetőknek is változni kell, és ez a változás folyamatban van. 3 A rendőri vezetőknek kezdeményezni és menedzselni kell a szervezeti változásokat. Egyre nehezebb és komolyabb kihívásokkal kell szembenézniük. Szervezet átalakítás, decentralizáció, integráció azok a főbb törekvések, amelyek meghatározzák a mindennapokat. A rendőrségen belül a napi munkában váratlan, előre nem tervezhető, de különös jelentőségű események történhetnek. Gyakoriak az ún. azonnali, ad hoc feladatok, vagy az igen rövid határidejű munkák, megbízások. A szervezetben utasítások, intézkedések vannak. Igen gyakran gyorsan kell, ráadásul nagy horderejű döntéseket hozni. Olykor még azt is nagyon gyorsan kell eldönteni, hogy nem kell most dönteni! Ha a 2006-os, mindenki által ismert zavargásokra és a rendőri eseményekre gondolunk, látjuk, hogy milyen óriási egy rendőri vezető felelőssége! Gyorsan és nagy horderejű döntéseket kell rövid időn belül meghozni és azt követően a döntéseiért a felelősséget vállalni. Az intézkedéseket, változtatásokat egy vezetőnek végig kell vinni, menedzselni kell, és, ha szükséges, változtatni, módosítani kell az elképzeléseken. Fontos szempont a rugalmasság, a nyitott gondolkodás képessége is. Mindeközben a munkavállalók is változnak. A beosztottak között egyre több a nagyobb szakértelemmel rendelkező, felkészült többdiplomás és emberileg is kiemelkedő beosztott, azok a munkavállalók, akik fejlődni, előbbre lépni szeretnének és nagyobb önállóságra vágynak. Egy vezetőnek figyelnie kell mind az egyéni fejlődési lehetőségekre, mind a csapatmunkára, de elsősorban az eredményességre, aminek egyik előfeltétele, hogy az egyén akarjon és tudjon csapatban dolgozni, motivált és érdekelt legyen a szervezeti eredményességben is. Hova vezet azonban, ha a rendőrség, mint szervezet, élén a vezetőivel, elsősorban az eredményességre törekszik? Ráadásul az idő és a médiumok nyomásában! Gondoljunk csak a móri mészárlás nyomozásával, kivizsgálásával kapcsolatos történésekre! Anélkül, hogy ezt most részletesen megvizsgálnánk, csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy a 3 Napjainkban humán erőforrás szakemberek, pszichológusok végzik a felsőszintű és középszintű rendőri vezetők felmérését, a szervezetenkénti vezetői adatbankok kialakítása céljából. A felmérés többszintű, jól szervezett és átgondolt, korszerű humán erőforrás gazdálkodáshoz szükséges módszerekkel történik. Célja az emberi erőforrások áttekintése, felmérése a tudatos kiválasztás, fejlesztés érdekében. 39

41 Csernyikné Póth Ágnes rendőri munka végzése minden szinten óriási felelősséget jelent. Ez különösen igaz a vezetői munkára. Milyen követelmények, milyen tulajdonságok szükségesek a hatékony rendészeti/rendvédelmi vezetői, irányítói munkakör beöltéséhez? Az már bizonyított, hogy önmagában a szakmai tudás, a szakma mélyreható, alapos ismerete nem elégséges! A mindennapokban gyakran találkozhatunk olyan emberekkel, akik intelligensek, szakmailag felkészültek, de szakmai karrierjük nem úgy alakul, ahogy az a képességeik és a szakmai tudásuk alapján elvárható lenne. Ez sem a szervezetnek, sem az egyénnek nem jó. Az utóbbi időben fontosabbá vált a rendészeti munkakörök hatékony ellátásához szükséges kompetenciák meghatározása, a stratégiai szemlélet kialakítása a rendészeti személyügyi divatos szóval a rendészeti HR-es munkában ben indult a közös német-magyar EU Twinning HR-projekt, amelynek alapvető célja egy kompetencia alapú, fejlesztés központú, egységes emberi erőforrás-gazdálkodási képzési, továbbképzési rendszer kialakítása, amely hozzájárul a szervezeti struktúraváltás felgyorsításához, és elősegíti egy ösztönző jellegű, ügyfélorientált típusú szolgáltatás megvalósítását. 4 Mit jelent ez a ma oly gyakran használt kompetencia kifejezés? A kompetenciát sokan és sokféleképpen határozták meg. Spencer és Spencer (1993) szerint a kompetencia definíciója a következő: Az egyén olyan személyiségjellemzője, amely okokozati viszonyban áll egy munkakörben vagy szituációban mutatott, előzetes kritériumok által meghatározott, hatékony és/vagy kiváló teljesítménnyel. 5 Boyatzis (2000) szerint a kompetencia hatékony munkaköri teljesítményt jelent, amelynek eredményeként a munkakör betöltője bizonyos cselekvések elvégzése és a viselkedések kimutatása által eleget tesz a munkaköri követelményeknek, miközben mindvégig konzisztens marad a szervezeti környezetpolitikával, folyamataival és feltételeivel. 6 Parry (2000) megközelítése szerint a kompetencia hatással van a munka valamely fő aspektusára; korrelál a munkateljesítménnyel; mérhető; fejleszthető Szelestey Judit Kompetencia modul. In: Összefoglaló tanulmány a kompetencia alapú HR rendszer alkalmazásához (Human Resource Management, European Twinning Project). Duna Palota, Kulturális Kht. Kiadó, Budapest, o. Szelestey Judit: i. m. 34. o. Uo. Uo. 40

42 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Leplat (2007) szerint a kompetencia strukturált, dinamikus módon kombinálja, rekonstruálja elemeit (a tudást, a know how-t, a következtetéseket, stb.) azért, hogy megfeleljen az alkalmazkodási követelményeknek (adott cél megvalósításának) függvényében. 8 Lucia és Lepsinger (2000) szerint a különböző kompetenciák rendszert képeznek, és a hatékony teljesítményhez szükséges tudás, képességek és jellemvonások sajátos kombinációját jelentik, amelyek felhasználható eszközök lehetnek a kiválasztásban, a képzésben, a fejlesztésben, az értékelésben (a minőségbiztosításban) és a tervezésben. 9 Az EU Twinning projekt keretében a Spencer és Spencer (1993) által kidolgozott rövidített modell (Short Job Competency Assessment) lépéseit követték a megbízott szakemberek, és az alábbiakban követhető nyomon a rendészeti munkakörökre vonatkozó kompetencia-rendszer kialakítása. A kompetencia rendszer kialakításának folyamata a rendészeti munkakörökre vonatkozóan Munkakör feladatainak, specifikumainak meghatározása, a hatékony teljesítményhez szükséges kompetenciák definiálása Elvárt kompetenciák azonosítása (alap- és vezetői kompetenciák) Kiváló mukakör-betöltők azonosítása Adatgyűjtés: munkakörelemzés, 360 -os értékelés 10, szakértői csoportok Elvárt kompetenciák munkaköri feladatok, valóság egybevetése kompetenciaszintek meghatározása A rendszer validálása A rendszer alkalmazása a teljesítményértékelésben, kiválasztásban, képzésben, karriertervezésben. 11 A vizsgálat alapján a rendészeti szervek különböző munkaköreinek hatékony ellátásához az alábbiakban felsorolt alapkompetenciák szükségesek: 8 Uo. 9 Szelestey Judit: i.m. 35. o. 10 A 360 -os értékelés egy olyan vizsgálati módszer, amely a kompetenciát és a beválást vizsgálja úgy, hogy a személy munkahelyi viselkedését különböző önmaga, csoport vezetője, kollégák, stb. értékelése alapján. 11 Szelestey Judit: i.m. 36. o. 41

43 Csernyikné Póth Ágnes alkalmazkodó-képesség és készség, döntési képesség, empátia, kommunikációs képesség, együttműködés, minőségre törekvés, felelősségvállalás, önállóság, önbizalom, önkontroll, önfejlesztési, tanulási készség, problémamegoldó képesség, szabálytudat, teljesítményorientáció. A rendészeti, rendvédelmi vezetői-irányítói munkakörök betöltéséhez a fenti alapkompetenciákon felül szükségesek még az alábbiakban felsorolt vezetői kompetenciák: csapatmunka szervezése, előrelátás, jövőorientáltság, elvárások támasztása és számonkérése, irányítás, szervezés, mások megismerése, figyelem, motiválás. A továbbiakban tekintsük át a felső- és középvezetői szinteken nélkülözhetetlen alap- és vezetői kompetenciák tartalmát! Alkalmazkodó képesség: az egyén képes és hajlandó alkalmazkodni másokhoz, a környezethez, a különböző munkahelyzetekhez, szituációkhoz, feladatokhoz. Rugalmas, nyitott az új ismeretekre és a változásokra. Csapatmunka: fontos számára a csapatmunka, bizalommal fordul mások felé, szívesen működik együtt másokkal. Döntési képesség: az egyén képes arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű információt összegyűjtsön és ennek alapján az alternatívákat felmérje, majd határozott és gyors döntést hozzon. Ez a képesség azt is igényli, hogy képes legyen észrevenni az információ hiányokat, tudjon gazdálkodni az idővel és figyelembe tudja venni mások véleményét, szempontjait is. Együttműködés: Képes a társakkal való együttműködésre. Közös cél érdekében képes egyéni érdekeit háttérbe szorítani, alkalmazkodni. Előrelátás: képes az ok-okozati összefüggéseket, következményeket felmérni, előre tekinteni és feltárni a lehetséges kimeneteleket. Képes előrevételezni (anticipálni) a döntéseinek várható következményeit. 42

44 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Elvárások támasztása: az egyén azon képessége, hogy pontosan meg tudja fogalmazni a feladatokat, teendőket és a feladatvégzéssel szemben támasztott elvárásait, igényeit. Képes azt is pontosan megítélni, hogy kit, milyen feladatokkal lehet megbízni, kit, milyen feladatok elvégzésével érdemes foglalkoztatni. Empátia: képes legyen az ember beleképzelni magát mások helyzetébe, képes legyen figyelembe venni és megérteni mások szempontjait. Képes legyen meghallgatni mások kéréseit és a helyzethez, személyhez illő módon tudjon reagálni. Felelősségvállalás: az egyén képes legyen döntéseiért vállalni a felelősséget. Átérezni és tudatában lenni annak, hogy egyes helyzetekben mekkora a felelősség. Irányítás: A vezetők alapvető feladata a munkatevékenységek megtervezése, megszervezése és irányítása, a határidők meghatározása, a feladatok kiadása és számonkérése, ami egyben azt is jelenti, hogy az egyén képes jól kiválasztani, kinek milyen feladatot oszt, milyen határidőket jelöl ki, mely feladatoknak ad elsőbbséget és azt hogyan adja ki, hogyan kéri számon. Jövőorientáció: az egyén határozott elképzelésekkel rendelkezik a jövőre vonatkozóan. Vannak elképzelései és azt hatékonyan kommunikálja közvetlen felettesei, valamint a munkatársai felé is. Kommunikáció: mind a felső-, mind a középszintű vezetői kommunikáció lényeges és nélkülözhetetlen követelménye, hogy képes legyen önmagát érthetően, pontosan, magabiztosan kifejezni, írásban és szóban egyaránt. Képes legyen igazítani a kommunikációjának a módját, stílusát a partnerhez, képes legyen visszakérdezni, pontosítani, ha szükséges hallgatni, megértetni másokkal magát. Mások megismerése: megfelelő szociális és érzelmi intelligenciával arra törekszik, hogy másokat a lehető legpontosabban megismerhessen, észlelhessen. Ismeri a személyészlelés összetett pszichológiai folyamatát, tisztában van a torzítási hibákkal, az ok-, tulajdonság- és szándéktulajdonítási folyamatok személyészlelésben való szerepével. Képes mások viselkedésének, reakciójának bejóslására, alapos megfigyelésére és befolyásolására. Minőségre törekvés: munkavégzését a munka minőségével szemben támasztott igényessége, alapossága, precizitása, szakszerűsége határozza meg. Motiválás: példamutató viselkedésű, és képes munkatársait úgy ösztönözni, hogy ők a lehető legjobbat hozzák ki önmagukból és társaikból. Ehhez képes elismerni a minőségi munkát és helytállást, de képes elmarasztalni a nem megfelelő munkát végző munkavállalót. Tisztában van a vezetői munka során alkalmazható ösztönző módszerek hatásaival, alkalmazási lehetőségeivel, és megfelelő időben és módon képes alkalmazni is azokat. Önállóság: az egyén képes közvetlen irányítás nélkül a munkáját megszervezni és végezni. Önbizalom: az egyén bízik önmagában. Képesnek érzi magát az emberek irányítására, a rendészeti/rendvédelmi munka megszervezésére, irányítására. 43

45 Csernyikné Póth Ágnes Önfejlesztés: az egyén azon tulajdonsága és törekvése, hogy a munkaköri követelményeknek megfelelően folyamatosan fejlessze, gyarapítsa szaktudását, ismereteit (long-life learning). Önkontroll: annak a képessége, hogy a vezető indulatait, feszültségeit kezelni, szabályozni tudja. Problémamegoldó képesség: az egyénnek fontos észrevenni a felmerülő gondokat, problémákat, és azok megoldására alternatív lehetőséget feltárni, kiválasztani és megvalósítani a lehető legkedvezőbbet. Szabálytudat: a rendészeti/rendvédelmi munkát alapvetően meghatározzák az előírások, utasítások, szabályok, törvények, ezért a vezetői munkakörökben elsődleges a szabályok, előírások stb. követése és ennek megkövetelése a munkahelyi környezetben. Teljesítménymotiváció: a rendvédelmi munkakörökben nemcsak a törvények betartása és tisztelete fontos, hanem az eredmények elérése is. A vezető feladata, hogy reális célokat tűzzön ki és törekedjen az eredményes munkavégzésre, a sikeres teljesítésre. 12 A szükséges alap- és vezetői kompetenciák rövid ismertetése után arról is érdemes szót ejteni, hogy mire jó az, hogy ismerjük a rendészeti munkához szükséges kompetenciákat. A megfogalmazott kompetenciák személyenkénti vizsgálata szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, kik felelnek meg és kik nem felelnek meg a speciális, fegyveres testületi munkára, kik alkalmasak emberek irányítására, de ezen túlmenően a kompetenciavizsgálatok szerepe a képzés, továbbképzés, fejlesztés terén az erősségek és a hiányosságok, gyengeségek feltárása, a fejlesztendő területek beazonosítása. Fejlesztéskor fontos az egyén saját értékelését (önértékelését) is figyelembe venni, de fontos mások róla kialakított értékelésével is egybevetni, és ennek megfelelően meghatározni a fejlesztési szükségleteket, irányokat. A fejlesztő programok kigondolása után számolni kell azzal, hogy bizonyos szakmai képességek könnyebben fejleszthetők, mint például a személyiség, bizonyos tulajdonságok, melyek nehezebben változtathatók, nehezebben változnak. Annak is van bár csekélyebb jelentősége, hogy milyen speciális felelősségi körrel és konkrét feladatokkal rendelkezik egy vezető. Más hangsúlya van a különböző kompetenciáknak egy technikai projektért felelős vezetőnek, mint egy csapatszolgálati munkát irányító parancsnoknak. 12 Csernyikné Dr. Póth Ágnes. Pedagógiai és pszichológiai ismeretek rendőri vezetőknek (MA szak) o. 44

46 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Változás-változtatás a rendőrségben Régebben a rendvédelmi vezetők körében az volt a természetes, hogy a jól teljesítő, stabil, megbízható, a szervezethez hűséges szakemberek szinte egy helyen, vagy legalábbis egy szervezethez tartozva, törzsgárda-tagként mentek nyugdíjba. (A Rendőrtiszti Főiskolán is dolgoztak ilyen, a szervezet iránt elkötelezett vezetők.) Fontos volt a szakmai hozzáértés, az eltöltött évek száma és a kapcsolatrendszer. Napjainkban ez nem teljesen így van, sőt, sokszor a szakmai hozzáértést az segíti inkább, ha a személy többször változtat munkahelyet, munkakört, többféle munkatapasztalatot szerez. Ma a változó világban a sikerhez szükséges a sokféle vezetői tapasztalat, a különféle helyzetekben mobilizálható vezetői tudás, a rugalmasság, a kezdeményezőkészség a váltásra, a változtatásra való nyitottság, az alkalmazkodóés együttműködési képesség, de fontos az optimizmus, a pozitív gondolkodás és az idővel való gazdálkodás is. A szervezetek jövőjét meghatározza a csapatszervezés, a team-építés, a humán erőforrással való gazdálkodás milyensége (minősége) és a változáshoz, változtatáshoz való alkalmazkodás képessége. Azok a szervezetek lesznek eredményesebbek, melyek felismerik a változás szükségességét és képesek a változásra, figyelmet fordítanak a kiválasztásra, a fejlesztésre és a motiválásra. Ahogy a bevezető soraimban megjelent: egy műhelytanácskozásra szóló meghívó nemcsak azt tartalmazza, hogy kik lesznek ott, mi lesz a tanácskozás témája, hol lesz megtartva, mikor kezdődik, hanem azt is, hogy előreláthatólag meddig fog tartani! A meghívó ezen része azt jelenti, hogy az idő mindenki számára fontos és tiszteletben tartandó, hogy a vezető felelősséget vállal az állomány tagjainak időbeosztása iránt is. Hogy a szervezet, a vezető figyelmességet kér és vár el a dolgozóitól, de önmaga is figyelmes a dolgozóival szemben. Felelősséget és tiszteletet önmaguktól és másoktól. Egy szervezet életében a különböző szinteken lévő vezetők játsszák a kulcsszerepet. Döntően meghatározzák, hogy a munkavállalók hogyan gondolkodnak, hogyan dolgoznak, hogyan éreznek, mennyire eredményesek, mennyire tevékenyek. Jó vezetőnek lenni nehéz, felelősségteljes és időt igénylő feladat. Természetesen a vezetés milyenségét, a vezető vezetési stílusát több tényező befolyásolja, amelyek közül a legfontosabbak: maga a vezető személyisége, annak teljes komplexitásában, a szervezet és a vezető céljai (összehangoltan), a munkavállalók (csoporttagok) személyiségei, a csapat szakmai felkészültsége, tudása, stb., a munkavállalók céljai, motivációi, a feladat tartalma, a szervezeti kultúra, a szervezet és a tagok értékrendje. 45

47 Csernyikné Póth Ágnes Hosszasan lehetne sorolni a meghatározó, befolyásoló tényezőket: pl. a vezetés módját, stílusát. A vezetői stílusokra vonatkozóan sokféle elképzelés, elemzési mód, sokféle értekezés született. Még a személyiségközpontú elméletek szerint is megkülönböztethetőek a vezetők attól függően, hogy figyelmük mire irányul jobban: a feladatra vagy az emberekre. A megkülönböztetés inkább elméleti. A feladatcentrikus vezető is igyekszik a különböző feladatokra a legmegfelelőbb embert kiválasztani, de az ember- és kapcsolatcentrikus vezető is igyekszik az önbizalommal teli, békés, összetartó, jó hangulatú munkacsoporttól a legmagasabb szintű feladatteljesítést megkapni. A hangsúly azon van, hogy a vezető feladat- és emberismerete alapján hogyan találja meg munkatársainak, vagy a munkavállalók hogyan találják meg maguknak a számukra legmegfelelőbb munkát, beleértve a szakmai tartalmat, minőséget és időt. A vezető egyik fontos kompetenciája, hogyan gazdálkodik az embereivel, hogyan méri fel és szervezi meg a munkát. Mennyire serkenti az elkötelezett munkavégzést. Az elkötelezettség megléte feleslegessé teszi az állandó és szoros ellenőrzést, ugyanis, aki hivatástudatból látja el a feladatát, az egyúttal bármely kívülállónál szorosabb kontrollt gyakorol saját maga felett. 13 Nincs egyetlen, legjobb vezetési módszer! Az a jó vezető, aki képes a változásra, változtatásra, a helyzethez való folyamatos alkalmazkodásra. Ez nem alávetettséget, hanem nagyfokú rugalmasságot és komplexitásban való gondolkodást, a szempontváltás képességét jelenti. Például átgondolja az emberek időgazdálkodásával kapcsolatos tapasztalatait. Levonja tanulságait. Mindezt megteremti önmagával szemben is. Elemzi, hogy ő maga hogyan teszi ezt, s ha szükségét látja, változtatásokat eszközöl. Tekintsük át az emberek időgazdálkodással kapcsolatos jellegzetességeit, szokásait, az idővel való gazdálkodás különféle módjait és következményeit! Az idővel való gazdálkodás egyéni jellegzetességei, zavarai Hallgatóink különösen vizsgaidőszakban szoktak panaszkodni arról, hogy amikor a legjobban kellene, akkor megy a legnehezebben a tanulás. Csak ülök a könyv fölött és azt sem tudom, mit olvastam. Elment az egész napom a semmivel. Biztosan mások is éreztek már olyant, hogy pont akkor nem csinál az ember semmit, amikor a legeslegtöbb dolga lenne. Csak panaszkodik, hogy mennyi teendője lenne, de egyikhez sem kezd hozzá. Néha olyan nyomás nehezedik az emberre, hogy úgy érzi, képtelen úrrá lenni egy helyzeten. Teljesen tehetetlennek érzi magát, mint aki lelkileg megbénult. A tranzakcióanalízis Eric Berne elmélete kézzelfogható, elgondolkodtató magyarázatot ad a lelki, illetve cselekvésbeli bénultság okára, az időzavar magyarázatára. 13 Hughes, S. Wilcock, L.: Az emberek vezetése. Omegaglen Kft. Budapest, o. 46

48 Lássuk a magyarázatot! Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Az ember természetes állapota az aktivitás. Veszi a külső és belső környezetéből az ingereket, önálló módon érez, gondolkodik, emlékezik, cselekszik, megismeri és változtatja a környezetét, tudását a problémák megoldására fordítja. Aktív. Előfordul azonban, hogy energiáit éppen ellenkezőleg, arra fordítja, hogyan ne tegye a dolgokat, sokszor annyira, hogy még arra sem gondol, hogy miért nem tesz semmit. Passzív lesz. A passzív viselkedés abból ered, hogy az ember nem ismeri fel a képességeit, a lehetőségeit, félreismeri saját problémamegoldó képességét, helyzetét. A passzív viselkedés öt fő típusát lehet megkülönböztetni. 1. Az egyik ilyen passzív viselkedés: a semmittevés. A személy nem tudatos módon energiáját arra fordítja, hogy a helyzetet, a problémát, a lehetőségeket ne mérje fel, tagadja. Amennyiben aktív lenne, fontossági vagy sürgősségi sorrend felállítása után legalább az egyik feladatát a sok közül elvégezné. Az is aktív megoldás lehetne, ha döntést hozna arról, hogy lefekszik és alszik, mert annak is több haszna lenne az egyén számára, mint a lelkiismeret-furdalással teli semmittevésnek, feladatvégzés-halogatásnak. 2. A másik passzív viselkedés, szintén az idői zavar jele, a belső sürgetettség, zaklatottság, nyugtalanság érzése. A személy céltalanul ismétlődő mozgásokat végez, izgalmi állapotban van. Az izgatottság, zaklatottság nemcsak a mozdulatokban (pl. lábrángatásban, széken történő hintázásban, toll, vagy ceruza forgatásában, stb.) jelenik meg, hanem szökdécselő, ide-oda kapkodó gondolatokban, összefüggéstelen, következetesség nélküli beszédben. Az ismétlődő mozgások nem tudatosak, sokszor a személy maga észre sem veszi, amikor ezt teszi, csak a nap végén érzi, hogy nagyon elfáradt a sok mozgatástól a lába, vagy fájnak a nyakizmai, a válla, a háta, olykor még a feje is a feszítettségtől. 3. Passzív viselkedés még a túlalkalmazkodás is, ami azt jelenti, hogy a túlalkalmazkodó személynek nincs elég ereje saját céljainak, saját szempontjainak a megfogalmazására, összpontosítására. Mások igényeinek akar nem tudatos módon, de megfelelni, pedig ettől elnyomottnak, háttérbe szorítottnak fogja magát érezni, és ezzel is veszti az ember az energiáit. 4. Passzív viselkedésfajta még a tehetetlenség, ami valóban magában a megnevezésben is hordozza a passzivitást. A tehetetlen ember nem képes magáról gondoskodni, akár betegségbe is menekül, hogy ne tehessen semmit önmagáért, vagy így menekül el egy számára túlzottan nehéz feladat vagy munkahelyi konfliktus elől. 5. Ide tartozik még a látszólag nagyon is aktív, de pszichológiailag mégis passzív viselkedésnek tartott erőszakos viselkedés, ugyanis egyszerűbb nem tudatossággal agresszívnek, támadónak lenni, ahelyett, hogy aktívan keressük egy-egy konfliktushelyzet eredményesebb megoldási módját. Pl. egyszerűbb megütni egy gyermeket, mint elmagyarázni neki, hogy mi lenne a helyes megoldás, vagy egyszerűbb 47

49 Csernyikné Póth Ágnes kiabálni egy beosztott munkatárssal ahelyett, hogy együttműködésre bírnánk az illetőt. Jó, ha ismerjük a passzív viselkedésformák jellegzetességeit! Könnyebb mozgósítani aktivitásunkat, problémamegoldást segítő akcióinkat, különösen, ha felismerjük saját passzív megakadásaink módját, különböző megnyilvánulási formáit, s ha tudatosan megvizsgáljuk, mire fordítjuk időnk legjavát és az energiánkat. A szociális szükségletek rendszere Eric Berne tranzakcióanalitikus elméletében azt mondja, hogy az embernek négyféle szociális alapszükséglete van: 1. Szüksége van ingerlésre, az érzékszerveit dolgoztató fényekre, hangokra, szagokra, illatokra, ízekre, mozgásra, érintésre, azaz simogatásra is. Amennyiben az emberi szervezet nem kap elégséges mennyiségű és minőségű ingert, hiányállapotba kerül, s ennek lesz a következménye, hogy egy számára unalmas órán elalszik a diák, a kamionsofőr egy éjjeli hosszú út közben életveszélyesen elbóbiskol, vagy átéli az ún. országúti hipnózist: mintha átszaladt volna valami előtte az úton. 2. Az emberek egyik legfontosabb szociális szükséglete: az elismerés iránti vágy. Eric Berne az elismerés megnevezésére a gazdag jelentéstartalmú sztrók kifejezést használta, a szükségletet magát sztrókéhség -nek nevezte, és azt bizonyította, hogy az ember testi és lelki fejlődését, közérzetét, teljesítőképességét is meghatározza a sztrókok mennyisége és minősége. 3. Szociális szükséglet az is, hogy az ember kialakíthassa a pozícióját embertársai körében. Ez a pozíciószükséglet, melynek során meghatározza pozícióját, gondolatait, véleményét önmagára és embertársaira, a világra vonatkozóan. 4. Majd a struktúraszükséglet, ami az idő eltöltésével, annak megszervezésével és kivitelezésével kapcsolatos szükséglet. Az idő eltöltésének különböző formái összefüggésbe hozhatók az igényelt sztrókok mennyiségével. Eric Berne azt írta: Az élet egyik legnagyobb problémája az idő strukturálása. Feladatunk nem könnyű, hiszen valamivel ki kell töltenünk az életünket, azaz a nap 24 óráját, a hét 168 óráját, az év 52 hetét és azt az esztendőt, aminek elébe nézünk. 14 A struktúraéhség nagyon veszélyes! Veszélyes, mert ha az embernek nincs mit tennie, elhatalmasodik rajta az unalom és könnyen életveszélyes bonyodalmakba sodorja magát 15. Ez az egyik oka lehet annak, hogy az emberek kemény és pusztító játékokat képesek játszani önmagukkal és másokkal. Drogozni kezdenek, unaloműzésből elkövetnek bűncselekményeket, s nem képesek leülni még gondolkodni sem! Az ún. cselekvési kényszer az idő hibás strukturálásának a tünete. A Sátán 14 Eric Berne: Szex a szerelemben. Budapest: Osiris, o. 15 Uo. 48

50 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája mindig tudja, hogy mit kell a tétlen emberek kezébe adni. (Isaac Watts) 16 A kóros netezés, az unaloműző vásárlások, az időt elpocsékoló játékgépezés és a szerencsejátékokban való elmerülés az értelmes időeltöltés hiányának eredményei és megnyilvánulásai. A hadsereg tisztjei, a hajóskapitányok és más régi vezetők nemcsak megértették Watts üzenetét, hanem igyekeztek módot találni, hogyan szálljanak szembe a tétlenség veszélyével: Mindig adj a csapatoknak elfoglaltságot (nem számít, milyet), különben elveszítik erkölcsi tartásukat és tőled való félelmüket is. Még a legtevékenyebb embereket is néha hatalmába ejti a most mit tegyek bénító érzése. Egy munkaalkoholista típusú ember például nem tud mit kezdeni a szabadidejével, a hétvégi pihenőnapja alatt sem tud kikapcsolódni, mást, pihentető tevékenységet végezni, akár szó szerint, pihenni. Hasonló a probléma a hirtelen munkanélkülivé vált emberekkel, vagy nyugdíjasokkal, akiknek nyakába szakad az idő, s nem tudnak hasznos elfoglaltságot találni maguknak. A feszítő üresség előli menekülés kóros végletekbe torkollik: túlzott alvásmennyiség vagy a túlprogramozás, az állandó rohanás. Mindkettő veszélyes! A struktúraéhség az a szükséglet, amely bennünket az idő, számunkra pszichológiailag kielégítő eltöltésére késztet, olyan helyzetek megteremtésére, amelyekben módunk van másokkal tranzakciókba lépni és sztrókokat cserélni velük. 17 Defoe Robinson Crusoe-jában, Golding A legyek ura című alkotásaiban nyomon követhetjük, hogy a megszokott környezetéből kiszakadva mit kezd magával az ember, ha magára marad, az életben maradását hogyan képesek biztosítani azok a minták, amelyeket, például az idő eltöltését, kezelését, megszervezését illetően egy adott kultúrában elsajátított. A struktúraéhség kielégítetlensége, a kínzó ürességérzés csaknem olyan veszélyes, mint az idő túlzó felhasználása, a hajszoltság, az idői sürgetettség állandó érzése. Eric Berne azt vizsgálta, hogy az időstrukturálásnak milyen fajtái vannak és hogyan függnek össze az időfelhasználási módok az elismerések iránti szükségletekkel. Ennek alapján hatféle időstrukturálási fajtát különböztetett meg: a visszahúzódást, a rítust, rítusokat, az időtöltést, a tevékenységet, a játszmákat (játszmázást) és az intimitást. 16 Eric Berne: i.m o. 17 Járó Katalin Juhász Erzsébet Elemzés és személyiségváltozás. In: Járó Katalin (szerk.) TA A játszmák világa. Háttér Kiadó, Budapest, o. 49

51 Az idő strukturálásának fajtái Csernyikné Póth Ágnes A visszahúzódás az időstrukturálásnak az a módja, amikor az egyén nem lép tranzakcióba másokkal. Nem akar, vagy nem tud, de ezzel teljesen elkerüli a kapcsolat kockázatát, örömét vagy bánatát. A céltól függ az idő visszahúzódáson alapuló felhasználása. A visszahúzódás, mint időgazdálkodási mód nem káros egy vezető esetében. Sőt! Időnként minden vezetőnek szüksége lehet arra, hogy magában tudjon lenni, tudjon átgondolni dolgokat. Rövid időre, de tudja becsukni az ajtaját! Rítus(ok): olyan időstrukturálási módok, amelyeknek során a résztvevők jól bejáratott módon cserélnek sztrókokat: ilyenek a köszönés, egymás üdvözlése, szokásos rituális mondatok, melyek egy adott kultúrkörben tanultak, biztonságot adnak és tehermentesítik az emberi kapcsolatokat, nem kell újakat kitalálniuk az embereknek. A találkozások, melyek megállnak a rítusok szintjén, érzelmileg szegények. Időtöltés ahogy a fogalom is mutatja, az időstrukturálás olyan módja, amelyben az emberek laza, felszínes módon tesztelik egymást, ki mire alkalmas, érdemese vele kapcsolatba lépni. Beszélnek olyan témákról, amellyel együtt töltik az időt. A férfiak autókról, sportról, nőkről, a nők pedig divatról, családról, gyerekről, háztartásról. Felszínes a sztrókok cseréje, de igyekeznek egymás számára érdekes témákat felvetni, ezzel mintegy félrituális keretek között olykor-olykor sztrókokat váltani. A tevékenység olyan időstrukturálási mód, amelyben a résztvevők törekszenek valamilyen nyíltan megfogalmazott cél elérésére. Nem csupán beszélnek róla, hanem tevékenykednek, együtt dolgoznak. Akcióik vannak. Tudatos módon a helyzetet kontrollálva dolgoznak, együttműködnek. Játszma, Eric Berne klasszikus és eredeti fogalma, ami az időstrukturálásnak olyan módja az emberek életében, ami rejtett motívumok által inspirált, erős érzelmekkel kísért érintkezés, amely egy előre jól látható kimenet felé halad. Mivel nem érik el vele a felek titkolt vágyaikat, gyakran ismétlődik, és a játszmában részt vevők a játszmák során kínosan érzik magukat. Eric Berne szerint a játszmák elsősorban a hibásan megkötött szerződések, a nem tiszta beszéd (rejtett tranzakciók sora) és az elismerések hiánya miatt jönnek létre. A munkahelyeken gyakori játszmák (Üldöző, Megmentő vagy Áldozat típusú játszmák) arra hívják fel a figyelmet, hogy az embereknek sztrókihányuk van és kóros módon szeretnének több figyelmet kapni. A játszmázás tragédiákba torkolló formái is lehetnek: az alkohol- és drogfüggőség, a bűnözés, az öngyilkosság, de lehetnek munkahelyi eredményességet gátló egyéb formái is, mint például a munkahelyi féltékenykedés, beteges rivalizáció, egymás durva kritizálása és semmibevétele. Az intimitás az eddigiektől minőségileg eltérő időstrukturálási mód, melynek lényege (a magyar szóhasználattól eltérően), hogy a személyek képesek őszintén beszélve, önmagukat megmutatni, sztrókokat kérni és adni, elfogadni és visszautasítani, megbeszélni, mit és hogyan tehetnek egymás kedvére. 50

52 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Az időgazdálkodás fajtái közül egy vezetőnek fontos felismerni a munkahelyi játszmákat, az időt csak haszontalanul töltögető munkatársakat és az igenis célirányos tevékenységeket. Egy munkát lehet rituálisan is végezni és lehet teljes odaadással, koncentrációval is csinálni. Az eredményességen kívül azért is fontos az időstrukturálás módozataival foglalkozni, mert az időstrukturálás fajtái szorosan összefüggésbe hozhatók a munkatársak közötti sztrókok cseréjével. Figyelemre méltó az összefüggés: minél több a sztrókcsere lehetősége, annál nagyobb a kockázat az egyén számára, de annál nagyobb érték is, ha egy munkahelyen is van lehetőség az őszinte, tiszta kommunikációra. Egy munkahelyen a hangsúly nem az intimitásban töltött időn van, hanem a tevékenységen, melynek célja a nyíltan megfogalmazott munkafeladatok végzése, míg a magánéletben intimitásnak számítanak azok a rendkívüli pillanatok, amelyekben félelmek és gátlások nélkül fejezhetjük ki önmagunkat. Az időstrukturálás elemzését segítő eszköz, ha egy vezető átgondolja, elemzi intuitív becslése alapján a saját időgazdálkodását. Ébren töltött idejéből milyen gyakorisággal fordulnak elő a különböző időstrukturálási módok? Hogyan néznek ki azok a napok, amikor rendben mennek a dolgok, és hogyan, mikor fennforgás van? Össze lehet hasonlítani a munkanapokat a vasárnapokkal, ünnepnapokkal és a szabadság napjaival! Hol érezzük hasznosabbnak magunkat? Hol kielégítőbbek számunkra a sztrókok? Hol játszunk fájdalmas játszmákat? A vezetők időstrukturálási módjait össze is lehet hasonlítani. Százalékban kifejezve az értékeket összehasonlítva észre lehet venni a hétköznapok és ünnepnapok közötti különbségeket, a különböző beosztott vezetők munka-idő profiljait és a munkával kapcsolatos jellegzetességeket. Az időstrukturálás elemzése alkalmas eszköz az önvizsgálatra, de fontos eszköz lehet a munkahelyi légkör feltárásában és a szervezetfejlesztésben is. A hatalommal való elégedetlenség pszichikus szinten sokszor az idő strukturálásával van összefüggésben. Az ellenállás, tiltakozás kifejeződik az imitált munkatevékenységben, a késésekben, lógásokban, hiányzásokban. Egy munkahely szervezeti kultúráját meghatározzák az időstrukturálási módok és fordítva: a szervezeti kultúra hogyan befolyásolja az időstrukturálás módját. Felsőoktatási intézményben nagy jelentősége van, hogy a tanórákon mennyi lesz a visszahúzódás, a rítusok, az időtöltés, a tevékenység és a játszmázások aránya. A főiskolai hallgatók igen jól tudják tölteni az időt, ha nem akarnak dolgozatot írni, és igen tevékenyek tudnak lenni, ha a tanár kezében tartja a gyeplőt és pedagógiai eszközeivel, személyiségével munkára motiválni tudja hallgatóit. 51

53 Csernyikné Póth Ágnes Egy oktató tanárnak is célszerű önvizsgálatot és óratartási hatékonyságvizsgálatot végezni, mind a nagyelőadásokra, mind a szemináriumi és a gyakorlati foglalkozásokra vonatkozóan. Még egy számonkérő vizsgáztatáson, kollokviumi vizsgán is lehetnek különböző strukturálási módok: a visszahúzódástól kezdve az intimitásig, de a legeredményesebb, ha a tanár célirányosan kérdez, s a hallgató legjobb tudása szerint vagy a feltett kérdésekre válaszol, vagy önállóan s összefüggően beszámol a tudásáról, ismereteiről. Siess! Sorskönyvi üzeneteink szerepe a viselkedés alakításában A tranzakcióanalízis szerint személyiségünk alakulását sok minden befolyásolja, aminek részletezése meghaladná e publikáció kereteit, de az idővel való gazdálkodásról azt vallja, hogy a Szülői énállapotunk 18 tartalmazza, hogyan bánjunk az idővel. Sorskönyvi üzenetként 19 kaphatjuk, belső hajtóerőként (driverként) a különféle előírásokat (belső parancsokat), mint például: Légy tökéletes! Tégy erőfeszítéseket! Szerezz örömöt másoknak! Légy erős! ( Ne mutasd ki az érzelmeidet! ) és Siess! Témánk és a személyiségünk, viselkedésünk szempontjából mind az öt előírás meghatározó lehet. Akinek erős belső késztetése a tökéletességre való törekvés, az az ember nagyon alapos, a hibátlan, tökéletes munkára törekszik. Nagyon rosszul viseli saját és a mások hibáit. Az ilyen típusú embernek biztosítani szükséges a munkához az időt, se többet, se kevesebbet! Viszont, akinek a Siess! előírása erőteljes, az az ember sokszor rosszul bánik az idővel, mert egyszerre túl sokat vállal magára, vagy állandó időzavarban, idői sürgetettségben harcol az idővel. Sokszor elkésik egy fontos megbeszéléskor, gyorsan gondolkodik, gyorsan beszél, de még a folyosón is lobogó hajjal láthatjuk. Mivel sorskönyvi előírásokról van szó, könnyebb belső parancsok helyett belső engedélyeket adni, ami például így hangzik: Mindig sietnem kell, ezért időben fogok elindulni vagy Úgy oszthatom be az időmet, hogy ne kelljen kapkodnom vagy Ez nem fog beleférni a napomba, holnap fogom megtenni. 18 Szülői énállapot: Eric Berne fogalma, aki úgy határozta meg ezt a működési módot, személyiség összetevőt, mint a szülőkről, vagy szülőfigurákról másolt, tőlük tanult viselkedések, gondolatok és érzések készletét. Vö: Ian Stewart Vann Joines: A TA-MA. Bevezetés a korszerű tranzakcióanalízisbe. Budapest: Xénia Kiadó, o. 19 Sorskönyvi üzenet: a szülőktől származó verbális vagy nemverbális üzenet, amelynek kapcsán a gyermek a sorskönyvkészítés folyamatában önmagára, másokra és a világra vonatkozó következtetéseket von le. In: Stewart-Jones: i.m o. 52

54 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Minden előírásnak megvan a maga engedélye, de ehhez és az engedélyeknek a bevetésére a felnőtti 20 tudatosságra van szükség. Az idő múlásának észlelése Egy érett, egészséges, jól szocializált emberben kialakul az idő észlelése. Pontosan meg tudja ítélni az idő múlását, meg tudja ítélni, hogy egy munka elvégzéséhez mennyi időre van szüksége, vagy hogy mikor kell valahova elindulnia ahhoz, hogy időben érkezzen. Az idő folyama nehezen definiálható, van mennyisége, amely másodpercekben, percekben, órákban, hónapokban, években, stb. mérhető. Van belső időnk is, belső óránk, amely a napi életritmushoz és a napszakokhoz igazodik. Kinek pontosabb, kinek pontatlanabb az idő múlásának észlelése. Ez tanulási folyamat eredménye. Kísérleti eredmények igazolták, hogy az antiszociális személyiségzavar egyik jellemző megnyilvánulási módja, hogy az ember nem képes jól megítélni az idő múlását, és nehezen tudja a jövőt és a jövő várható eseményeit előrevételezni. Az időészlelés pontossága a szituációtól is függ. Egy rablótámadást a sértett tanúk sokkal hosszabbnak ítélnek meg. Váratlan események jobban igénybe veszik az időérzékünket, az agyban lezajló izgalmi állapot miatt hosszabbnak tűnik a kellemetlenül eltöltött idő. Munkával, aktivitással gyorsan telik a nap! Szórakozásnál pedig repülnek a percek. Az idő észlelése sokszor szubjektív tényezőkön múlik. Az idő fontosságát is akkor érzékeljük leginkább, ha időhiányunk van, vagy személyesen érintettek vagyunk. Az idővel való gazdálkodás segítő eszközei A sikeres embereknek általában jut idejük arra, amit el akarnak érni. Arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen szoktuk mondani. Így van ez? Gyorsan változó világunkban, a technika és technológia rohamos fejlődésével ma már személyi számítógépekben, notebookokban, különféle számítógépes programok is segíthetik egy vezető munkáját, a gyorsan változó tennivalók szervezését, az adatok gyűjtését és feldolgozását. A modern eszközök hatékonyabbá teszik az időkihasználást, az üzenetek rögzítését, dokumentálását, lehetővé teszik a távolságok leküzdését, az információk gyors cseréjét, sokszorosan felülmúlják a hagyományos menedzsernaptárakat, határidőnaplókat, de az adatok bevitele és elővarázsolása hozzáértést, gyakorlottságot és 20 Felnőtti énállapot: az itt és most -ra adott, nem a szülőktől, vagy szülőfiguráktól másolt, és nem is az egyén gyerekkorából felidézett közvetlen válaszokat magába foglaló viselkedések, gondolatok és érzések készlete. 53

55 Csernyikné Póth Ágnes nem utolsósorban, de időt igényel. 21 Fontos az adatok folyamatos karbantartása, mentése, másolása, rendezése. Megéri a fáradságot és mondhatni, a mai kor igénye. A vezetővel szembeni mai elvárás az is, hogy tudjon lépést tartani a technológiai fejlődéssel, haladjon az idővel! Felelős vezetők sokszor arról panaszkodnak, hogy küzdenek az idővel, az időhiánnyal. Általában a kulcsvezetők túlterheltek, ezért az idővel való hatékony gazdálkodás az ő esetükben meghatározó jelentőségű. Az idő adott, a beosztása egyéntől függő. Vannak proaktív és reaktív beállítottságú emberek. A proaktív emberek olyan dolgokra, eseményekre fordítják az energiáikat, amelyeket lehet vagy tudnak befolyásolni, amelyekkel kapcsolatban tehetnek valamit. A reaktív emberek mások hibás működésével foglalkoznak. 22 Az idővel való gazdálkodás nem más, mint gondolkodás és cselekvés. Döntések meghozatala és végig vitele. A fontos és nem fontos feladatok megkülönböztetése, a sürgős feladatok és a nem sürgős feladatok sorrendbe állítása, olykor e négyféle feladatfajtának a rangsorolása, amelyek közül gyakran a nem fontos és nem sürgős feladatok kapnak elsőbbséget, mert azokon könnyebb túlesni, pedig azok elhagyása, vagy hátrább sorolása nem okozna túl nagy gondot. Vannak feladatok, amelyek sohasem válnak sürgőssé, noha életbe vágóan fontosak és fordítva. Az optimális sorrend felállítása vezetői döntés eredménye. Rendészeti területeken előfordul, hogy a nem fontos feladatok nagyobb sürgősséget igényelnek, vagy a mennyiségi elvárások többször minőségi hibákhoz vezethetnek a sürgősség miatt. Az eredményesség titka lehet, hogy a fontos feladatokat megtanuljuk sürgősként kezelni. Az időhiány tünet! Jelzése annak, hogy lehetnek hibák a szelektálásban, a rangsorolásban, a prioritások meghatározásában, a vezetői képességekben. Gyakori hiba, hogy egy tökéletességre törekvő vezető nehezen adja ki a kezéből a munkát, nem delegálja a feladatokat. A delegálás hatékony eszköz, mert a cél, hogy mindenki érezze úgy, hogy rajta is múlik a szervezet sikere. Emberek kiválasztása; A feladatok delegálása A legmegfelelőbb emberek kiválasztása, a feladatok átruházása, kiosztása (delegálása) egy vezető munkájában a szakmai hozzáértés és az idővel való jó gazdálkodás jele. Sokszor azonban az alábbi okok miatt nem él a vezető eléggé a feladatátadással. Miért? nem jut eszébe, 21 Ray Josephs: Időgazdálkodás vezetőknek. Több, mint 500 ötlet a hatékony időbeosztáshoz. Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek hét szokása. Az önkifejezés kézikönyve. Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest,

56 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája azt gondolja, hogy ez a gyengeség jele (pedig ellenkezőleg!), a vezető maga szeretné megcsinálni, félti a pozícióját, annyira elfoglalt, hogy egyszerűbb megcsinálnia, mint elmondania, fél a népszerűtlenségtől, tökéletességre törekszik, a megbízottak nem vállalják a felelősséget, fontos vagyok érzése jó, igényt tart a vezető mások csodálatára, ne lásson bele más is a dolgaiba. Eredményes feladat-átruházásnál fontos az alábbi szempontok figyelembe vétele: jó katona, a kompetens személy kiválasztása és megbízása, információ átadása, a helyettesnek is lehessenek eszközei, pontosan meghatározni a helyettesítés lényegét (sokféle megbízás lehetséges!), érdemleges feladatokat kiadni, nem engedni, hogy a feladat elvégzése visszaszálljon a vezetőre, jogot biztosítani a visszakérdezésre, a tévedésre és az önállóságra, 23 utasítás helyett kérések alkalmazása (a fegyveres testületi munkában mindkét delegálási formának létjogosultsága van), a felelősséget vállalni kell annak is, akinek átadja, s magának is a munka átadásáért. A személyi titkár és/vagy titkárnő kiválasztása, foglalkoztatása meghatározó, segítsége aranyat ér. Kulcspozíció a vezető mellett, mert: érti az elveket, ismeri a szervezetet, a munkatársakat, rendet tart, előkészíti a feladatvégzést, önálló és alkalmazkodó is egyben, figyelmeztet az időpontokra, gazdálkodik az idővel, adminisztrációt végzi, jó benyomást biztosít az irodában, megbízható az információk kezelésében, kontrollt is gyakorolhat a környezete felett. 24 A titkárnő legyen tapintatos, mint egy diplomata, állhatatos, mint egy öszvér, sokszínű, mint egy kaméleon, lelkes, mint egy ügynök, precíz, mint egy óramű, sebes, akár a fény, valamint legyen rinocérosz bőre, testvéri lojalitása, anyai szeretete, einsteini esze és Jób türelme. (Ismeretlen forrás) Lothar J. Sliwert az időgazdálkodás ABC-jének tartja a következőket: 23 Michael LeBoeuf: Az önszervezés iskolája. Budapest: Bagolyvár Kiadó, Uo. 55

57 Csernyikné Póth Ágnes 1. Egy vezető használja ki jól az időt, állítson fontossági sorrendet a feladatok között! 2. Fogja el az időtolvajt! Ne hagyja, hogy mások elrabolják az idejét! 3. Határozza meg a célokat, rövid és hosszú távon! 4. Tervezzen írásban! 5. Készítsen napi terveket! 6. Rangsorolja a napi igényeket attól függően, hogy átruházhatók vagy nem átruházhatók a feladatok! 7. Kezdje jó érzésekkel, kellemesen a napot! 8. Ügyeljen a napi teljesítménygörbére, mikor milyen típusú feladatokat érdemes végezni! (Egyéni hatékonyság általában a délelőttök során jellemző, de figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat.) 9. Visszavonulásra (visszahúzódásra) való csendes időt tartalékolni, hogy tudjon tervezni, gondolkodni. A rend szerepe az időbeosztásban Az időgazdálkodás még ennél is jóval összetettebb teendők sorozata. Például egy idejével jól bánó vezetőnek a környezetében, az íróasztalán is rend van, mert nagy időveszteség, ha a papírok halmazában kell egy fontos dokumentumot megkeresnie. Mutasd az íróasztalod, megmondom, ki vagy! egyszer egy újságcikkben taglalta a szerző, hogy mire lehet következtetni egy vezető íróasztalából. Lehet azonban az íróasztalon való rendcsinálás pótcselekvés is. Ennek megítélése önvizsgálat eredménye. Hasonló a helyzet az iktatási fegyelemmel, a rendszeres és pontos adminisztrációval, és ezek folyamatos követésével, figyelemmel kísérésével. Rendszerető környezetben rendszerető és rendet teremtő emberek dolgoznak. Az idő mint stressz tényező A határidők szorítása nem stressz, csak akkor, ha mi azt stressznek ítéljük. Ha urai vagyunk a helyzetnek, nem stresszként éljük meg, hogy valamit időre kell megcsinálni. Általában kellemetlen érzés nem maga az időkorlát, hanem a félelem, hogy nem leszünk készen a feladatvégzéssel. 25 Az is kérdés, hogy ha nincs befolyásunk egy helyzetre, hogyan hat ránk. Tapasztalatok szerint a saját helyzetünk feletti kontroll lehetősége csökkenti a stresszt, ezért jó, ha meghatározott időkeretek között mindenki maga döntheti el, hogy mikor teljesíti a feladatot. Lehetnek rövidebb és hosszabb időkeretek, de egy vezető kompetenciája, milyen keretek között határozza meg a feladatot. 25 Stefan Klein: Az idő titkos lüktetése. Miből áll az élet? Laurus Kiadó, Győr,

58 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája A stresszel szembeni megküzdés alapján megkülönböztethetőek az ún. A - típusú személyiségek, akik másként viselkednek az ún. B típusú személyiségűekkel összehasonlítva. A kétféle elnevezés a stresszel való megküzdés módjait jelenti. A A viselkedésmintájú emberek sokkal veszélyeztetettebbek a szív- és érrendszeri megbetegedésekre, mert mindennapjaikban ingerlékenyebbek, sürgetettebbek, versengőbbek, pozícióhalmozóbbak, mint a B típusúak, akikre mindezen tulajdonságok nem jellemzők, ezért az infarktustól is védettebbek. 26 A halogatás stresszforrás; Szakítás a halogatással Egy feladat halogatására mindig akad mentség! Van tudatos halogatás és nem tudatos halogatás. A sok halogatás pedig az élet, a személyiség szerves részévé válik. Kísérő jelenségei lehetnek: a megromlott egészség, balesetek, középszerű karrier, állásajánlatok elszalasztása, határozatlanság, döntés képtelensége, szegényes emberi kapcsolatok, kimerültség, fáradtság. Feltételezett okai: 1. érzelmi okok: menekülés a nyomasztó, vagy kellemetlen feladatok elől, magyarázkodás a silány munkára ( kevés időm maradt ), mások végezzék helyettem, kedvezőtlen énkép leplezése (távol tartani a sikert), ne kelljen változtatni a munkamódon; 2. egyéb okok: rossz célkitűzések, elégtelen információk, határidő nélküli feladatok, túlvállalás, irreális időbecslés, passzív viselkedésfajták. Vannak lendületteremtő módszerek: Észre kell venni, hogy a halogatás nem jó módszer! A nagyobb feladatokat részekre kell bontani! 26 Fogarasi Mihály A stressz és a stressz megküzdés. In: Csernyikné Dr. Póth Ágnes, Fogarasi Mihály (szerk.) Kriminálpszichológia. Rejtjel Kiadó, Budapest, o. 57

59 Csernyikné Póth Ágnes Szembenézni a feladatokkal, még ha nehezek is! Kezdetben olyan munkákat végezni, amelyek lendületbe hoznak! Kihasználni a leghatékonyabb órákat! Átgondolni, hogy a halogatásnak milyen negatív következményei lehetnek, illetve a munkavégzés mit hoz létre! Az idő mint társadalmi erőforrás Az a mód, ahogy az egyén a rendelkezésre álló időt nap, mint nap eltölti, összefügg a társadalomban elfoglalt pozíciójával. Az időfelhasználás társadalmi dimenzióval is rendelkezik, mert a napi teendők során az időfelhasználást a kapcsolatok, a tevékenységszerkezet befolyásolja. Nem mindegy, hogy ki, hogyan tölti másokkal az időt. Másokkal hasznosan együtt eltöltött idő társadalmi tőkefelhalmozást jelent. A korlátok, lehetőségek kihatnak a társadalmi tőke, a kapcsolati befektetés alakulására. Nem lineáris az összefüggés, mert nem a nagyobb befektetés jelent nagyobb kapcsolati tőkét, hanem a társadalmi normák és az időgazdálkodás módjai, a tevékenységek mibenléte, intenzitása és szubjektív értékelése. 27 Hazánkban, a család szerepe a társas kapcsolatokkal szemben visszaszorult a társas szabadidő eltöltésben, mert a kapcsolati erőforrásoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, persze a társadalmi helyzet függvényében nagy a változatosság. 28 Személyiségfejlődési szakaszok az életkoronkénti krízisek tükrében Erik Erikson, fejlődés- és személyiséglélektannal foglalkozó szakember azt vallja, hogy az ember személyiségfejlődése egy életen át, életünk végéig tartó folyamat. Elképzelése szerint az életben vannak fejlődési szakaszok, fejlődési stádiumok, amelyekhez egy-egy életkori krízis tartozik. A fejlődés akkor harmonikus, ha mindegyik krízist a maga idejében sikerül megoldani. Ellenkező esetben elhúzódó, belső személyiségbeli konfliktus áll elő, és a személyiség nem tud továbbfejlődni a kompetencia (hatóerő) és az identitás (azonosságtudat) erősödésében. A kompetencia Eriksonnál azt jelenti, hogy az egyén képes befolyásolni, uralni a vele és a környezetében történteket, illetékes a saját életében, hatással van a környezetésre, befolyással bír arra, hogy mi fog vele történni Murinkó Lívia A társas kapcsolatok ápolására fordított idő az ezredforduló Magyarországán. A társadalmi tőke az időfelhasználás tükrében. In: S. Nagy Katalin Orbán Annamária (szerk.): Értékek és normák interdiszciplináris megközelítésben. Gondolat Kiadó, Budapest, Murinkó Lívia: i. m. 29 Magyar Judit A személyiség. In: Csondorné dr. Schüller Gabriella (szerk.): Pszichológiai alapismeretek. Rejtjel Kiadó, Budapest, o. 58

60 Az idővel való gazdálkodás mint a vezetői munka szükséges kompetenciája Az identitás lényege, hogy egységes és önálló egészként éljük meg magunkat. Legyen önazonosságunk, annak tudata, hogy kik vagyunk, merre tartunk, mik a céljaink. Ha elérjük az identitás megfelelő fokát, meg tudunk felelni mind a magunk, mind a környezetünk elvárásainak, a társadalomba való beilleszkedés elsajátításával a társadalom hasznos tagjaivá válhatunk. Erikson pszichoszociális szakaszai szerint: a csecsemőkor dilemmája a bizalom vagy a bizalmatlanság; a kisgyerekkor megoldandó problémája az autonómia vagy a kétségbeesés; az óvodáskoré a kezdeményezés, akaratérvényesítés vagy a bűntudat; az iskoláskorban: a teljesítmény, illetve a kisebbrendűség; serdülőkorban a legfontosabb feladat az identitás kialakulása, s ha nem, akkor a szerepkonfúzió; fiatal felnőttkorban az intimitás képessége és igénye, ami azt jelenti, hogy az ember képes legyen meghitt kapcsolatot/kapcsolatokat létesíteni embertársaival, ellenkező esetben izolálódik; felnőttkorban az alkotóképesség, a munkahelyi, munkával kapcsolatos sikerek és a maradandó mű(vek) (család, utódok, tanítványok) létrehozása vagy a stagnálás; időskorban pedig az ember, végignézve az életét, mérleget készít: megfelelően élt-e? Céljait, álmait, vágyait, elképzeléseit megvalósította-e, vagy sem? Jól gazdálkodott-e az idejével? Kétségbeesés akkor kínozza az embert, ha visszatekintve úgy érzi, elvesztegette az életét, haszontalanul, eredménytelenül töltötte éveit, életének idejét. Nem mindegy, hogyan éljük az életünket, mind a magánéletünkben, mind a munkánk során, munkahelyeinken. Ha választhatunk, időben válasszunk és ennek megfelelően tegyük! Az időskorban kétségbe akarunk esni vagy magas fokú énintegritással, megbékéléssel és büszkén tekintünk majd vissza éveinkre. A sorsunk a kezünkben van. Egy vezető felelőssége nemcsak önmaga munkavitelének, életének alakítása, hanem munkatársai, beosztottai egyéni boldogulásának, a munkaidő hatékony eltöltésének elősegítése és biztosítása is. 59

61 Tanítások a rendészetről Finszter Géza egyetemi tanár Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék Tanítások a rendészetről A tanulmánnyal egykori munkatársamat, Virányi Gergely tábornok urat szeretném köszönteni születésnapján. Mindenekelőtt az iskolaszervezőt, a rendészeti képzés egyetemi rangra emeléséért fáradozó pedagógust tisztelhetjük a rektor-helyettesben, aki nem kis mértékben ösztönzött az itt következő dolgozat megírására. A jogtudományoktól a rendészetelméletig Az állam és jogtudományok művelői hosszú időn keresztül zavarba voltak, ha a rendészeti igazgatás jelenségeivel találkoztak. Márpedig találkoztak, úgy is, mint tételes közjogi szabályok tömegével, ami átfogja a rendészeti anyagi- eljárási- és szervezeti jogszabályok összességét; úgy is, mint a rendészeti szervek jogalkalmazó tevékenységével; és úgy is, mint rendészeti intézményekkel (institúciókkal), rendőrhivatalokkal. Mi volt a zavar oka? A jogtudósok beleütköztek a rendészet mítoszába. Egy olyan eredet-magyarázatba és legitimációs forrásba, ami más jogi jelenségeket nem kísér annyira következetesen és ellentmondást nem tűrően, mint ahogyan befonja a rendészetnek úgyszólván valamennyi területét. Noha minden társadalmi intézmény változik, a módosulásaik lassúak és kismértékűek, következésképpen észrevehetetlenek lehetnek A létező rend a létezés rendje, és nem is lehet másképpen. Ám ez a rend igazolást kíván, és szokványosan az eredete legitimálja. Az emberiség számára az eredet általi legitimáció legősibb formája a mítosz. 1 Minden távoli múltban gyökerező kultúrának szüksége van mítoszokra, és minden értékeket bőséggel halmozó társadalom meg is teremti a maga legendáit. Az ilyen mítoszok megbecsülésre és ápolásra méltóak. De mítoszra azoknak az intézményeknek is szükségük van, amelyek elutasítanak minden külső kíváncsiskodást, feltétlenül meg kívánják őrizni zártságukat, nem tűrik a kritikát, de nem vállalják a változás, a megújulás kockázatát sem. Az erőszak mítosza A rendőrség birtokolja a legitim fizikai erőszak monopóliumát. Ez a felhatalmazás a jogállamban is nélkülözhetetlen, de a legalitáshoz három feltétel kell: a törvény ereje, 1 Heller Ágnes: A történelem elmélete, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, o. 61

62 Finszter Géza továbbá szakmai felkészültség az erőszak kontroll alatt tartására és felelősségvállalás az alkalmazás a jogszerűségéért. Mítosszá akkor válik az erőszak, amikor azt jogi korlátokon átlépve, hozzáértés nélkül alkalmazzák, abban a biztos tudatban, hogy nem kell tartani a felelősségre vonástól. Az imént leírt torzulásoknak lehet oka az elégtelen jogi szabályozás, az alacsony színvonalú kiképzés, de leginkább az erkölcsi értékzavar. Az utóbbiról most csak egyetlen jellemzőt említünk. Hiába tantárgy a rendőriskolákban az emberi jogok ismerete, ha a pályakezdők olyan szervezeti kultúrába kerülnek, ahol az első tanács így szól: felejtsétek el azt, amit az iskolában tanultatok. Aki ebben a közegben előre akar jutni, bizony gyorsan el is felejti. Az erőszakot kordába tartó kontrollok áthágásának lehet motívuma a jó ügy szolgálata, ami gyakran a biztonságát féltő társadalmat is elnézővé teszi. Az eredmény türelmetlen követelése akkor válik súlyossá, amikor a végrehajtó hatalom attól valamilyen politikai előnyt remél. Ha a hivatásnak nincs megfelelő szakmai tekintélye, akkor úgyszólván védtelenné válhat az illetéktelen beavatkozásokkal szemben. Ha pedig már hivatás sincs, akkor hiába való az erőszak legitimitását követelni. A hierarchia mítosza Minden közhivatal igényli a hierarchikus rendet, így lehet tevékenysége jogszerű, szakszerű és szolgálatszerű. A felépítés akkor felel meg a demokratikus berendezkedésnek, ha összhangban van a jogrenddel, megfelel a hivatali feladatok természetének és elősegíti a szakmai értékek gyarapodását. A hierarchia mítosza akkor jelenik meg, amikor az alá-fölé rendeltség alkalmat kínál a jogi normák megsértésére, a szervezeti struktúra ellentmond a rendészet társadalmi rendeltetésének, olyan feudális piramishoz hasonlatos, amely nem tűri a szakmai erényeket. Ebben a hierarchiában ahogyan azt az Alkotmánybíróság is megerősítette még a jogsértő parancsnak is engedelmeskedni kell. Az egységes rendőrségi felépítés továbbá azzal jár, hogy minőségében eltérő szolgálati feladatokat azonos alaki rendben kell végrehajtani. A feltétlen engedelmesség az egyik esetben nélkülözhetetlen (lásd csapaterő bevetése, ahol a parancsnak való engedelmesség nélkül a rendőri egység maga is szervezetlen tömeggé válhat), a másik esetben értelmetlen (lásd közbiztonsági jelenlét, ahol a rendőr olyan azonnali reagálást igényelő helyzet elé kerülhet, amelynek megoldásához nem várhat parancsra), a harmadik esetben egyenesen elfogadhatatlan (lásd bűnügyi nyomozás, ahol a büntetőeljárási szabályok betartása a legfőbb parancs). A feladatnak ellentmondó szervezeti felépítés akadályozza a szakmai fejlődést. Egy olyan hierarchiában, ahol az anyagi és erkölcsi elismerés nem a szaktudással elért teljesítményhez, hanem a ranglétrán elfoglalt helyhez kötődik, nem alakulhat 62

63 Tanítások a rendészetről ki vonzó életpálya-kínálat, annak a szervezetnek nincs megtartó ereje, azt lehetetlen modernizálni. A végletesen centralizált struktúra nélkülözhetetlenné teszi az eredményesség statisztikai mérését, akkor is, ha tudjuk, hogy ezeknek az adatoknak a tényleges teljesítményekhez semmi közük nincs. Arra azonban alkalmasak, hogy néhány ember sok ember munkáját kevés adatból ellentmondást nem tűrő módon ítélje meg, vagy el. Az a rendőrség, amelyik nem rendelkezik a professzionalizmus erényeivel, magát szolgáltatja ki a mindenkori politika hatalmi rögtönzéseinek. A szakmai feladatokkal össze nem egyeztethető szervezeti struktúra végtelenül pazarlóan bánik a rendelkezésére álló anyagi- és pénzügyi forrásokkal, de legfőképpen elherdálja a szellemi energiákat. Nem alakulhat ki kooperatív vezetés, mert a parancs nem a bizalomra, hanem a gyanakvásra épít, az ellenőrzés pedig nem hozzáértő segítségnyújtás, hanem laikus hibakeresés. A megtartó erő nélküli szervezetből eltűnnek a tehetségek, sőt eltűnnek egész korosztályok, éppen azok a legtapasztaltabb munkatársak, akiktől a szakma fogásai és a hivatás erkölcsi erényei megtanulhatók lennének. A titok mítosza A rendőri szolgálat nélkülözhetetlen eleme a hivatali titok, ami egyszerre jelent jogi minősítést, valamint szakmai- és szervezeti követelményt. Ha a titok jogi fogalma összhangban van a szakma érdekeivel és segíti a szervezet hatékony működését, akkor betölti küldetését. A titok mítosza akkor alakul ki, ha a jogi meghatározás nem nyújt jól követhető eligazítást, ha az önkényes titkossá minősítésnek semmi köze nincs a szakmai kívánalmakhoz, és ha a titok egyetlen funkciója a rosszul működő szervezet belső bajainak eltagadása, a civil társadalom kontrolljának kizárása. Létrejön a valóságtól elszigetelt zárt világ, ami erősíti azt a hitet, hogy itt más normák érvényesülnek, hogy mi a törvények felett állunk, hogy számunkra minden megengedett. A titkolózásnak ez a sűrű szövete a testület tagjait végletesen kiszolgáltatottá teszi. Nem csak a beosztottak fegyelemsértései kerülnek bizalmas kezelésre, de a vezetőknek a függésből eredő igazságtalan döntései sem lesznek orvosolhatóak. Egy amerikai vizsgálat szerint a rendőrségnél előforduló foglalkozási betegségeknek csaknem hetven százalékáért nem a bűnnel való küzdelem, hanem a felettesekkel kialakult munkahelyi feszültség a felelős. Ezek a konfliktusok kerülnek kompenzálásra akkor, amikor a rendőr saját kiszolgáltatottságát az ügyféllel való kapcsolatban vezeti le. A titok okozza azt az ismerethiányt, ami a társadalmat a rendőrséggel szemben előítéletessé teszi, amelyre azután a testület tagjai maguk is előítéletekkel válaszolnak, akkor, amikor kialakítják a civilekről vallott felfogásukat. A rendőr nemes hivatása akkor válik erkölcsi aknamezővé, ha ez a három mítosz egyszerre sújtja a testületeket. Az erőszak mítosza a keménységet összekeveri a kegyetlenséggel, az eredményességet a cél szentesíti az eszköz elvével. A hierarchia 63

64 Finszter Géza mítosza azt a látszatot kelti, hogy a szervezet információs monopóliummal is rendelkezik. Kontroll nélkül végezheti a társadalom megfigyelését, és a megszerzett adatokkal szabadon rendelkezik, holott a bűnügyi felderítés egyetlen legitim célja csak az igazságszolgáltatás előkészítése lehet. A titok mítosza elhiteti, hogy a jogsértésekért nem kell felelősséget vállalni. És a felelősségre vonás valóban nagyon gyakran elmarad. A modern jogállami rendőrség a mítoszok helyébe valóságos értékeket helyez, a jog úralmát, a szakmai hozzáértést és az emberi jogok tiszteletét. A jogállami fordulat A demokratikusan működő, a jog uralma alá helyezett, a hatalmi ágak megosztása elvével összhangban lévő, és az emberi jogokat tiszteletbe tartó rendészet nem születhetett volna meg elméleti alapvetések hiányában. Hasonlóan ahhoz, hogy a modern ipar, a közlekedés, avagy az informatika mai színvonala nem gondolható el a természettudományok fejlődése nélkül. A rendészet elméletének megteremtése társadalomtudományi feladat. Habermas a történelemtudományok eredményének tekinti, hogy a felvilágosított szubjektumot felszabadítják a viselkedésszabályozó hagyományok spontán hatalma alól. 2 A rendészet elméletének megteremtésében ugyanilyen szerepet játszottak az állam- és jogtudományok. Habermas szóhasználatát kölcsönvéve, a jogi tanok is a cselekvéstudományok közé sorolhatóak, amelyeknek az a feladata, hogy a társadalmi cselekvés irányítására ugyanúgy technikákat hozzanak létre, mint a természettudományok a természetfeletti uralom céljából. Minden társadalomtudománynak az a legfontosabb teljesítménye, hogy a kompetenciájába tartozó társadalmi jelenségeket kritikailag kutatható tárgyi világgá változtatja. 3 Ez a célja és értelme a rendészet elméletének. És ez a magyarázata a közhatalmat gyakorlók idegenkedésének, amellyel az ilyen elméleteket fogadják. Lehetséges, hogy az elutasítás mögött a felelősség kerülése húzódik meg, ugyanis amikor egy társadalmi tevékenység megismerhetővé válik, akkor az abban résztvevők számon kérhetősége mérhetetlenül megnő. Az elmélet nem csupán a hibákat leplezi le, de azok okaira magyarázatokkal is szolgál, mi több, képes megoldásokat ajánlani a működési zavarok elhárításához. A rendészet elmélete a rendőri hivatás gyakorlóit hozzásegíti ahhoz, hogy ösztönös és spontán cselekedeteiket értő, rendszerező és tanulható szakmai teljesítményekké fejlesszék. Az elméleti munkásság arról ismerszik meg, hogy magas fokú általánosításra törekszik. Képes elvonatkoztatni a vizsgált tárgy sok egyedi vonásától, a részletektől 2 3 Jürgen Habermas: A társadalomtudományok logikája, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, o. Habermas: i. m. 33. o. 64

65 Tanítások a rendészetről és árnyalatoktól, és a téma, a megválaszolásra váró kérdés szempontjából legfontosabb, legáltalánosabb érvényességű tulajdonságaira összpontosítani. 4 A kérdés csak az, hogy a rendőrség igényt tart-e működésének magas fokú általánosítására olyan körülmények között, amikor a rendészet működése a mindennapokban fejti ki hatását, az élet sötét oldalán kénytelen tevékenykedni, az emberi gonoszság és a bűn olyan megnyilvánulásaira kell válaszolnia, amelyek úgy látszik ellenállnak minden tudósi okoskodásnak. A rendészeti intézkedéseknek sincs igazán jól felhasználható receptje. A rendőr nagyon is magára van hagyva egy veszélyekkel teli helyzetben. Vajon mit is kell most tennie? Erre senki nem ad tanácsot, ellenben utólag kutatók hada tör pálcát a hatóság teljesítménye felett. Csoda-e, ha a rendőrök nem szívlelik azt az elméletet, ami legalább is látszólag számukra semmiféle segítséget nem ad. Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy egy közigazgatási szervezet tagja átélje a meggondolatlan, kapkodó átszervezések terhét, tapasztalja a szakmai felkészítésének hiányosságait, megszenvedje a hektikus hivatalnok-jogalkotás következményeit, érzékelje vezetőinek bizonytalanságát, az anyagi-technikai feltételek hiányát. Annak az elméletnek mindjárt tekintélye támadna, amelyik alkalmas ezeknek a zavaroknak a felismerésére és segítséget ad az elhárításukhoz is. De honnan várható az ilyen támogatás? Sokáig hittük, hogy a jogtudományoktól. A jogtudományok és a rendészet A tételes és a teoretikus jogtudományi ágazatok mindegyike tartogathat mondanivalót a rendészet számára, de kétségtelen, hogy azok a területek állnak a legközelebb a rendőri tevékenységekhez, amelyek a közjog territóriumát alkotják. Az alkotmányjog elsősorban a rendészet jogállami fundamentumainak megteremtésében vállal szerepet, a közigazgatási jogtudomány kompetenciája pedig annál erőteljesebb, minél inkább része a rendészeti igazgatás a civil közigazgatásnak. A közigazgatási jogtudomány A közigazgatási jogtudomány tana nem azonos az általános igazgatás-, szervezésés vezetéselmélettel, hanem annál mindenképpen szűkebb terület, ennek ellenére mégis a jogtudományok azon ágának tekinthető, amelyik nem csupán a rendészet normatív alapjait képes tanulmányozni, hanem annak tényleges működését is. A közigazgatás az állami feladatokat közhatalmi jogosítványokkal ellátó igazgatás, amelynek sajátos viszonya van a politikai hatalommal, de azzal szemben relatív önállóságot is kapnia kell. Az állami feladatok azokból a közösségi szükségletekből vezethetőek le, amelyek kielégítésére az egyének és a civil összefogásaik nem ké- 4 Kornai János: Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás, Akadémiai Kiadó, Budapest, o. 65

66 Finszter Géza pesek a közhatalom támogatása nélkül. Ezen társadalmi szükségletek rendkívül heterogének és jelentős tartalmi eltéréseket mutatnak. A közigazgatás a társadalom legnagyobb igazgatási komplexusa, amelynek belső szerkezete jól tükrözi a feladatok egymástól jelentősen eltérő sajátosságait. Ezt az összetettséget is hangsúlyozza Magyary Zoltán, amikor a közigazgatást szervezetként megragadva kiemeli, hogy a közigazgatás az állam szervezete a közfeladatoknak ezek természete által megszabott módszerrel a jogrend keretében való eredményes megoldására. 5 A közigazgatás kompetenciája állandóan változik. Az állam kötelezettségvállalása újabb és újabb szükségletekkel bővül, más szükségletek viszont társadalmasodnak, amikor az egyesek és közösségeik képesnek mutatkoznak azok teljesítésére közhatalmi eszközök nélkül is. A demokratikus berendezkedések tapasztalatai szerint a közjót a leghatásosabban azok a teljesítmények szolgálják, amelyekhez nem szükséges hatósági eszközöket igénybe venni. Ha pedig a kényszer alkalmazása elkerülhetetlen, akkor az ilyen természetű ügyeket lehetőleg az önkormányzatok közigazgatási feladatai sorában célszerű elhelyezni. Amennyiben jogi, szakmai és gazdaságossági szempontok az államigazgatási kompetenciát indokolják, akkor feladatot az ügyfelekhez legközelebb eső szintre kívánatos telepíteni. A közigazgatás alanya az államszervezetben, a hatalmi ágak elkülönülésének elve szerint, a végrehajtó hatalom, illetve az önkormányzatok által közvetlenül irányított közigazgatási szervezet. A közigazgatást ezen az alapon jogosan bontjuk két nagy ágazatra, az államigazgatásra és az önkormányzati igazgatásra. Tartalma a végrehajtó rendelkező tevékenység, ami a társadalom közös feladatainak teljesítését biztosítja. A közigazgatás a jog uralma alatt áll, az itt keletkező jogviszonyok szabályozása a közjog, pontosabban azon belül a közigazgatási jogág feladata. A közjog része a jogrendszernek, a közigazgatási szervezet pedig több áttételen keresztül kapcsolódik az államszervezet egészéhez, illetve egy még szélesebb társadalmi komplexushoz, a politikai rendszerhez. A neves amerikai szerző ezt igen egyszerű formulába foglalja, amikor akként fogalmaz, hogy a közigazgatás a közjog részletes és rendszerszerű végrehajtása. 6 Megjegyezzük, hogy a szakirodalom a közigazgatás mellett önálló ágazatnak tekinti a pénzügyi igazgatást és az annak szabályozásra szolgáló pénzügyi jogot. A közigazgatás a hatósági tevékenység, a közigazgatási szervek szakirányú, külső igazgatási aktusai mellett magában foglalja e szervezetek belső igazgatását, a szervi működést, továbbá a közszolgáltatások ellátását. (Iskolák kórházak, színházak, rendőrség stb. fenntartása.) A most ismertetett felfogása a közjog-magánjog elkülönülésére alapoz, amit a kontinentális rendszer tekint magáénak. Az angol 5 6 Idézi Papp Judit: A közigazgatási jog alapjai. Rejtjel Kiadó, Budapest, o. Woodrow Wilson: A közigazgatás tanulmányozása. Közigazgatás-tudományi antológia, I. kötet, Államigazgatási Főiskola és az ELTE Államigazgatási Jogi Tanszék kiadványa, Budapest, o. 66

67 Tanítások a rendészetről jogfelfogás szerint ugyanis eredeti közhatalmat csak a törvényhozás és a bíróság gyakorol. A közigazgatásnak a hatalmi ágak elválasztásából való levezetése azzal a kötelezettséggel jár, hogy tisztázni szükséges a közigazgatás és a politika kapcsolatát. Ami a politikai rendszer és a közigazgatás viszonyát illeti, három tényezőt érdemes kiemelni: A politikai rendszer szélesebb fogalom az állami szervek együttesénél és az államéletnél, minthogy magában foglalja a politikai pártokat és azok tevékenységét. Alkotmányos rendszerekben a politikai pártok, amelyek közvetlenül állami szerveket nem irányíthatnak, demokratikus eszközökkel törekednek a hatalom megszerzésére. Küzdelmük végső soron a szabad választásokon dől el. A politikai győzelem azt jelenti, hogy a választásokon diadalmaskodó pártok a kormány megalakításával, illetve az önkormányzati testületekben a többség megszerzésével kezükbe kapják a közigazgatás irányításának jogát, közhatalmi jogosítványok birtokába kerülnek. A közigazgatás a kormányzati és részben az önkormányzati irányítás alatt áll. A közhatalom önkorlátozó módon működik, akaratát csak az alkotmányosság próbájának is megfelelő jogrend keretei között érvényesítheti. A jog uralma a közhatalmat is köti. A hatalomgyakorlás egyik leghatásosabb kontrollja a hatalmi ágak elkülönülése és az emberi jogok tisztelete. A közhatalom megszerzése sem jelent tehát korlátlan uralmat. Az uralkodó politika az államakarat kifejezője, a közigazgatás pedig ennek végrehajtója. Demokratikus berendezkedésekben a politika akaratának érvényre juttatásához közvetlenül soha nem vehet igénybe közhatalmat, hanem azt csak a kormányzati (önkormányzati) szervezeten keresztül érvényesítheti. További megfigyelés, hogy a politikai akarat a társadalom jövőjére tekintve kevés számú, de meghatározó jelentőségű feladatra koncentrálja erőit, míg a közigazgatás nagy tömegű és a mindennapi élet szempontjából fontos, de a társadalmi fejlődés tekintetében nem jelentős ügyek intézésétől sem zárkózhat el. A szolgáltató közigazgatás gyakran közvetítők nélkül, szakmai hozzáértésével hat a társadalomra és valósítja meg céljait. A közigazgatásnak ez a közvetlensége azt is jelenti, hogy a társadalom jóléte, a szabadság foka összehasonlíthatatlanul jobban függ a közigazgatástól, mint az Alkotmánytól. Vagyis az alkotmányos demokrácia legmagasztosabb eszméi sem valósulhatnak meg a hatékonyan és törvényesen működő közigazgatás nélkül. A közigazgatás viszonylagos önállósággal rendelkezik. Ennek az autonómiának három forrása van, a jog uralma, a szakmai hozzáértés és közigazgatás társadalmi kontrollja. A közigazgatás joghoz kötöttsége a kormányzat számára azt jelenti, hogy a közigazgatásnak feladatokat csak ennek a jogrendnek a keretei között adhat és kérhet számon. A közigazgatás szakmai szabályai kötik a végrehajtó hatalmat, eredményes és hatékony közszolgálat nem valósulhat meg a szakmai kritériumok teljesítése nélkül. A közigazgatás szakmai ágazat, távol áll a politikai törtetéstől és küzdelmektől, ugyanakkor azonban messze felette áll a technikai részletek száraz 67

68 Finszter Géza szintjének azáltal, hogy magasabb eszméin keresztül közvetlenül kötődik a politikai bölcsesség tartós, időtálló alapelveihez, a politikai fejlődés örök igazságaihoz. 7 A közigazgatás a demokratikus társadalom közvéleményének kontrollja alatt áll. Teljesítményének értékelésével a kormányzati munkáról alakul ki a lakosság ítélete, amely a politikai hatalom gyakorlóinak jövőbeli helyzetét is meghatározza. Olyan országokban, ahol a rendészeti igazgatás a centralizált államigazgatás egyik legfontosabb ágazat, és ahol a rendőrség irányítása erős kormányzati eszközökkel történik, ott különösen fontos a közigazgatás önállóságának és joghoz kötöttségének a hangsúlyozása. Természetesen csak akkor, ha az alkotmányos berendezkedés nem hagy kétséget abban, hogy a rendészet is része a civil közigazgatásnak. A büntető-jogtudományok A közigazgatási jog mellett a büntető-jogtudományok módszerei sem nélkülözhetőek a rendőri eljárások normatív alapjainak feltárásában. Ezek azonban a rendészet működését meghatározó tételes jog tanulmányozásán túl semmit nem tudnak mondani arról, ahogyan a rendőrségi szervezetek ténylegesen működnek. Nem is véletlen, hogy a büntető jogdogmatika, de a büntetőeljárási jog tudománya maga is hűvös távolságtartással tekint a rendészetre, a nyomozókat, a bűnüldözés szakembereit a tények robotosainak tekinti, és az ügyészben a bűnügy első jogi értékelőjét tiszteli. A bűnözés kontroll-mechanizmusait tanulmányozó kriminológiát, annak művelői alkalmasnak tartják a rendészet napi gyakorlatának feltárására. Valójában azonban a bűnözéstan kompetenciája nagyon is korlátozott. A látenciát keresők példának okáért helyesen ismerték fel a rendőrségi tevékenység minősége, a rendőr társadalmi elfogadottsága és a lakosság feljelentési készsége között mutatkozó összefüggéseket. A bűncselekmények statisztikai elemzése indokoltan vetette fel annak gyanúját, hogy ezek a számok nem a valóságos bűnözést, hanem a bűnüldözés felvevő kapacitását mérik. A bűn megismerése azonban kriminalisztikai feladvány is, ami gyakran a legjobb infrastruktúra és szakértelem mellett sem vezet eredményre. Erről a komoly gondról a kriminológia hallgatni kényszerül. Nem tárgya a kriminológiai érdeklődésnek az sem, hogy miként alakulnak a rendészeti beavatkozások, továbbá hogyan mérhető azok jogszerűsége és hatékonysága. A közbiztonsági szolgálat teljesítményét elemezve a rendészeti jelenlét és a jogkövető helyi társadalommal való kooperációs készség a szituációs bűnmegelőzés kulcskérdése lett, ennyiben kriminológiai felismerések ösztönözték a közösségi rendőrségi modellek megalkotását. Ellenben a rendészet aktuális veszélykezelő manőverei, és főleg a legitim erőszak bevetésének technikái, meghaladják a bűnözés kutatóinak módszertani lehetőségeit. A kriminalisztika sem válhatott a rendészet teljes színképét befogadó kutatási ágazattá, minthogy annak tárgya kizárólag a múlt büntetőjogilag releváns részének 7 Wilson: i. m. 45. o 68

69 Tanítások a rendészetről a megismerése a tételes jog adta keretek között. Ebben pedig nem fér el a kockázatelemzés, a jelen és a jövő megismerése, noha a bűnügyi hírszerzésnek, a titkosrendőri munkának ezek is a tárgyai. Főleg pedig a legitim fizikai erőszak alkalmazása maradt parlagon, ahol máig a mindennapok diktálta rögtönzések a meghatározóak. A rendészettudomány kezdetei A terület önállósodásának vannak módszertani feltételei is. A rendészeti kutatások, tudományrendszerbeli elhelyezkedésüktől függetlenül, eddig is viaskodtak egy jelentős problémával. A rendőri empíria megismerése ugyanis sem a szociológia, sem a kriminológia hagyományos eszközeivel nem biztosítható. Az egyik akadály a rendészeti beavatkozások titkossága, a másik pedig a személyiségi jogok védelme, ami mellesleg az ügyészségi és a bírósági akták tanulmányozását is megnehezíti. De a legkomolyabb kételyt az intézkedési helyzetek egyszeri és megismételhetetlen jellege veti fel. A felületes szemlélő a rendészeti cselekvések többségében semmiféle törvényszerűséget nem képes felfedezni. Ez az adottság sugallja a vélekedést, miszerint a rendőrködés színtiszta praktikum, ahol az elméletképzésnek nincs helye. A rendészet tanától várhatóak olyan módszertani lelemények, amelyek ezeket a fenntartásokat eloszlatják. A kriminológiai metodológiában találkozhattunk igen bizarr megoldásokkal, például, amikor a kutató maga is rendőrként tevékenykedve figyeli meg annak a csapatnak a viselkedését, amelyben részt vesz, vagy ami még meghökkentőbb, a bűnözői környezetbe való alászállás megfigyelési célzattal. 8 Azokban az országokban, ahol a rendészet szakmává válása első számú fejlesztési célként került meghatározásra, az esetelemzés, a rendészeti módszerekkel elhárítható veszélyek diagnosztikája és a hatósági beavatkozásokat modellező kísérletek jelentették annak az eredeti módszertannak az alapjait, amelyet e kutatások a maguk számára alakítottak ki. Az új tudományterület alapításának az igénye az 1990-et követő esztendőkben először a rendszerváltó régióban merült fel. Hamarosan azonban több uniós ország is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Az első áttörést az új szuverenitásként létrejött Szlovákia és Szlovénia frissen létesült tudományos akadémiái tették meg, amikor önálló tudományágként fogadták be a rendészeti tant. Ennek alapján történt például a Pozsonyi Rendőrtiszti Akadémia akkreditálása, ahol egy időben doktori iskola is működött. Ausztriában, Németországban és Hollandiában ugyancsak a rendőri felsőoktatásnak a civil egyetemi rendszerhez történő csatlakozási terve sürgette a kérdés napirendre tűzését Korinek László: A kriminológiai kutatási módszerek. Tanulmányok Erdősy Emil professzor tiszteletére, Pécs, PTE, ÁJK, o. Holcr, K. Doz, Sc. Chalka, R.: Rendőrtudományok és ambícióik. Bratislava, Nyersfordítás, RTF 69

70 Finszter Géza Magyarországon hasonló törekvések a rendszerváltás után fogalmazódtak meg. Érdemes összefoglalni azokat a szakmai tényezőket, amelyek hazánkban az új tudományág létrejöttét igényelhetik: Az elmúlt évtizedek legjelesebb rendőrségi kutatásai az állam- és jogtudományok területére összpontosultak, ami azt erősítheti, hogy a rendészet itt találhatja meg végleges helyét. Felmerül azonban számos olyan témakör, ami a jog számára zárva marad. Ilyennek tekinthetjük a rendőri csapaterők tevékenységét, a kommandós műveleteket, a bűnügyi hírszerzést, és a rendészeti veszélyelhárítás más területeit, amelyek nem viselik magukon a jogalkalmazás általános sajátosságait. Alkotmányos jogállamtól elvárható, hogy a hatósági erőszaknak ezeket a legsúlyosabb formáit is demokratikus kontrollokkal övezze. Vannak, akik mindezek elméleti megalapozását a rendészet tanától várják. A demokratikus átalakulás megkövetelte a rendészet jogi szabályozását, valamint a szervezeti reformot. Az említett folyamatok egy jogi rendszerváltás részeivé váltak. 10 Az új szükségletek távlatos gondolkodást és elméleti diagnózist igényeltek. Kiderült, hogy a közjogi tanítások, beleértve a közigazgatás elméletét, nem alkalmasak ennek a feladatnak a végrehajtására. Igaz, több értékes dolgozat született, amelyek mindegyike közigazgatási megközelítésben elemzi a rendészetet. 11 Azonban éppen ezek a munkák hívták fel a figyelmet olyan speciális problémákra, amelyek a közigazgatási elmélet módszertanával nem oldhatóak meg. (közbiztonság, magánbiztonság, rendészeti jelenlét, a legitim erőszak szükségessége és arányossága, a rendészet társadalmasításának és piacosításának határai, a rendészeti menedzsment, teljesítménymérés és minőségfejlesztés stb. A rendőrség munkáját vizsgáló kutatásokkal szemben nem csupán az a követelmény, hogy segítsék elő és igazolják a különböző empirikus kutatásokkal a létező intézmények működésének hatékonyságát, hanem az is, hogy tárják fel azok történeti gyökereit és dolgozzanak ki alternatívákat, gazdaságosabb és célszerűbb változatokat. Ez utóbbi jelent igazi társadalomtudományi megközelítést, míg az elsőként említett módszer nem több szociotechnikánál. 12 Az alkalmazott tudományos módszertan hitelességének a próbájára kerül sor akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy a vizsgálati eljárások a megrendelők szándékaitól függetlenül, mintegy a realizmus diadalaként kritikai mondanivalót indukálnak, egészen egyszerűen csak azzal, hogy a létező valóságot tükrözik vissza. Ismeretes, hogy a látencia kutatások eredetileg a bűnözés egy része rejtve maradásának az 10 Szabó András: Jogállami forradalom és a büntetőjog alkotmányos legitimitása. Belügyi Szemle, 1999/10. szám 11 Kántás Péter: A közrend elleni jogsértések természetéhez. PhD. értekezés, Budapest, 2002, Kézirat; Balla Zoltán: A rendészeti jog egyes kérdései, különös tekintettel a nemzetbiztonsági törvény problémáira. PhD. értekezés, Budapest, 2001, Kézirat Murányi Zoltán: Az erőszakszervek jogállásának és jogi szabályozásának alapelvei. Budapest, 2000, Kézirat 12 Szigeti Péter: Vázlat a közbiztonság három dimenziójáról. Jogtudományi Közlöny, 2001/ 4. szám, 153. o. 70

71 Tanítások a rendészetről okait kívánták megismerni, eközben rávilágítottak a bűnüldöző szervek különféle szervezeti és működési problémáira, így például a szelekciós munkamódszerre. 13 Nálunk a rendészeti tisztképzés hagyományosan egy ágazata a civil felsőoktatásnak, ami felvetette, hogy az ilyen tanintézet mely tudományok kritériumai szerint akkreditálható. A Rendőrtiszti Főiskolát hadtudományi szakon hitelesítették, de ezt minden szakember kényszermegoldásnak érezte. Éppen a leginkább specifikációt igénylő olyan ágazatok tudomány-rendszertani minősítése a legbizonytalanabb, mint a közrendvédelem és a bűnügyi felderítés. Az elméleti alapvetés hiánya a jövőben akadálya lehet a tisztképzés egyetemi rangra emelésének és doktori iskola működtetésének. Holott ezek a fejlesztések a rendőri professzió kialakításában nélkülözhetetlennek látszanak. Tapasztalat, hogy a rendészet az államigazgatásnak az a területe, ami a leginkább kiszolgáltatott a napi rögtönzéseknek, a politikai csatározásoknak és a legjobban nélkülözi a stratégiai szemléletet, a közszolgálat szakmaként való elismerését. Az okok sorában ott találjuk a tudományos kutatások hiányát. Ezt az űrt a lendületesen fejlődő állam- és jogtudományok, valamint a szervezéselmélet eredményei sem tudták kitölteni. Egyesek a rendészet tanától várják a kedvező fordulatot. 14 A rendőri munka természete módszertani kérdéseket is felvet. Vajon tanulmányozható-e egy olyan társadalmilag történetileg meghatározott cselekvés, amelyre a folyamatos változékonyság, a cseppfolyós jelleg nyomja rá a bélyegét. Van-e szintetizált tudásunk az olyan veszélyelhárító tettről, amely előre nem kiszámítható, nem szorítható szabályok közé, és ahol nem hivatkozhatunk egy korábbi hasonlóra. 15 A rendőri akciók egyedisége olyan módszertant kíván, amely ebben az állandó változékonyságban is képes felismerni lényeges, tartós ismétlődéseket. Mindezek elvezethetnek a rendészeti veszélyelhárítás törvényszerűségeinek meghatározásához. Ez idáig nem sikerült pontosan leírni a rendőri szakma tartalmát, kijelölni azokat a funkciókat, amelyeket valamely speciális tudás birtokában mindenki másnál jobban végeznek azok, akik ezeket az ismereteket elsajátították. 16 A rendőrképzésnek természetesen megvannak a maga hagyományai, de olyan tanterv és oktatási program még nem született, amelyet a rendészet természetrajzát birtokba vevő kutatásokra alapítottak volna. Hogyan képezzük rendőreinket, ha nem mutatjuk ki reálisan elfoglaltságaikat, feladataik hatékonyságát, ha az információk pontatlanok és hiányosak A rendőri szolgálati helyek megnyitása a kívülálló figyelő részére, a rendőrökkel folytatott konzultációk, valamint az elvégzett kutatás eredményeinek 13 Korinek László: A rejtett bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. 14 Szabó András: A rendészettudomány meghatározása és értelmezése. Magyar Rendészet, RTF, Budapest, szám, 10. o. 15 Mannheim Károly: Ideológia és utópia. Atlantisz, Budapest, o. 16 Emile Durkheim: Az öngyilkosság. Osiris Kiadó, Budapest, o. 71

72 Finszter Géza megvitatása és hozzáférhetővé tétele lenne a nemzeti rendőrség számára az első lépés, amit a jövőben meg kell tennie. 17 A rendészeti tan művelése valószínűleg meg fogja változtatni a rendvédelem történetének feltárásában eddig követett módszereket. A leíró forráselemzések mellett, aminek a jelentőségét egyáltalán nem kívánjuk lebecsülni, megjelenhet a kritikai értékelés, ami arra keresi a választ, hogy a múltban milyen tényezők befolyásolták a rendészeti struktúrák és funkciók alakulását, melyek voltak a legitimációs források, hogyan alakult a külföldi minták átvétele és mivel magyarázhatóak a taktikában és a stratégiában mutatkozó állandó jegyek. Rendőrségi kutatások a rendszerváltó országokban Magyarországon 1990 után a rendőrségi kutatások három irányba indultak el. Megkezdődött az addig alig ismert nyugati eredmények és kutatási módszerek átvétele. Tanulmányok születtek a hazai rendőrség helyzetéről, elképzelések láttak napvilágot a rendőrségi modernizációról. A leginkább sikeresnek a külföldi tapasztalatok átvétele bizonyult. Eredményesnek mondható a rendőrség állapotáról adott diagnózis is, de itt a kutatásoknak hibája, hogy az erőteljes kritikai hang mellett szinte semmit nem tudtak mondani a gyakorlatban is hasznosítható új megoldásokról. Végül teljes kudarcnak érzékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyek a modernizációra irányultak. Azt lehet mondani, hogy a rendszerváltás idején két irányzat jelent meg, a reformerek és a fontolva haladók koncepciója. A reformerek az elmélet képviselői voltak, akik gyökeres átalakítást akartak. Meghirdették a demilitarizálás, a depolitizálás és a decentralizálás programját. A fontolva haladók gyakorlati szakemberek és a politikusok, akik az elbizonytalanodott rendőrség cselekvőképességének a helyreállítását, a fegyelem megszilárdítását és a hatékonyság gyors növelését kívánták. Az utóbbi valósult meg. A kutatók tapasztalhatták, hogy ez a program nem kíván annyi elméleti megalapozást, mint a reform. A politika fogadókészsége igen szelektív lett. Azokat a kutatási eredményeket, amelyek gyakorlati elképzeléseiket erősítették, szívesen látták, amelyek azonban kritikai tartalmakat hordoztak, azokról tudomást sem vettek. A bürokrácia megpróbált önellátó lenni feladatai tudományos támogatásában. A hivatalnokoktól tudományos teljesítményeket vártak el, a kutatókat pedig megpróbálták hivatalnokká fegyelmezni. 18 Ebben a helyzetben az elmélet munkásai azt tehették, hogy önkritikusan felülvizsgálták teljesítményüket. Felismerték, hogy alaposabban kell tanulmányozni a rendészeti praxist, nagyobb megértést szükséges tanúsítani a gyakorlat igényeivel 17 Dominique Monjardet: Rendőrségi kutatás és modernizáció. Új Rendészeti Tanulmányok, RTF kiadványa, Budapest, 1995/1. szám 18 Finszter Géza: The Political Changeover and the Police. Police in Transition. Central European University Press,

73 Tanítások a rendészetről szemben, miközben meg kell őrizni autonómiájukat és tudományos igényességüket. Ehhez tudomány-rendszertani kérdések tisztázására is szükség van. Arra kell válaszolni, hogy a rendőrséggel foglalkozó kutatásokat mely tudományágak kritériumai szerint kell folytatni. Egyes nézetek szerint kívánatos megtartani az állam- és jogtudományok elsődlegességét. Ennek a megoldásnak előnye, hogy komoly nyomatékot kapnak az alkotmányos jogállam követelményei, viszont hátránya, hogy nem kerülnek tudományos művelésre azok a rendészeti területek, amelyek részben a jogi jelenségeken kívül esnek, illetve olyan közbiztonságot védelmező, avagy helyreállító műveletek, amelyeknek a jog csak a kereteit, korlátait, és sohasem a tartalmát képes meghatározni. (Ilyen téma egyebek mellett a titkos információgyűjtés, vagy a tömegzavargások csapatrendőri erővel történő megfékezése, általában a legitim fizikai erőszak aktuális bevetése, olyan közbiztonságot fenyegető veszélyek esetében, amelyek egyéb módon nem háríthatóak el.) Más elgondolás szerint elfogadható egy multidiszciplináris megoldás, amikor a kutatási tárgy és az alkalmazandó módszer együttesen dönti el a tudomány illetékességét. Ennek előnye, hogy minden elméleti probléma a reá jellemző speciális szakértelemmel közelíthető meg, viszont akadály a különböző területek között nehezen megteremthető együttműködés, és nem különben nehézségekbe ütközik az eredmények szintézisbe foglalása. Törekvés mutatkozik arra is, hogy a hadtudomány terjessze ki kompetenciáját a rendészetre. Ennek előnye, hogy bizonyos korábbi együttműködési formákra építhet, hátránya viszont, hogy a rendőri tevékenységnek csak egy kis szeletét képes hozzáértéssel vizsgálni, miközben a militarista szervezetet konzerválja ott is, ahol a rendészetnek a közszolgálathoz kellene közelednie. Az utolsóként említett elgondolás szerint helye van egy új tudományágnak, amelyiket nevezhetünk a rendészet tanának is. Ennek előnye, hogy a számtalan kutatási szempontot képes szintetizálni, hátránya viszont, hogy hagyományok hiányában alacsonyabb szakértelemre támaszkodhat, a tudományos közélettől elszigetelődhet, ami nehezíti a rendészet visszaintegrálását a civil közigazgatásba. Az elméleti problémát pedig az okozza, hogy vajon egy ilyen tan kijelölhet-e a maga számára más tudományterületek által nem művelt speciális kutatási tárgyat, továbbá lehet-e esélye egy semmi mással nem helyettesíthető rendészeti metodológia megteremtésére? A szakemberek közül mind többen állítják, hogy szükség van önálló rendészeti tudományágra, amely társadalomtudományként a bűnügyi tudományokkal és a közigazgatás tanával egyaránt szoros kapcsolatot mutat, de kialakíthatóak a kapcsolódási pontok a szociológiához, az etikához, a politológiához és a pszichológiához, valamint a szervezés-tudományhoz is. 19 Ez utóbbiak úgynevezett kötőjeles tudományterületekként a megalkotásra kerülő rendészeti diszciplína alrendszereiben működhetnek, de nem válnak el teljesen azoktól a tudományágaktól sem, ahonnan 19 Szabó András: Helyet kér a rendészettudomány. Magyar Rendészet, RTF, Budapest, 2004/ 1. szám, o. 73

74 Finszter Géza módszereiket, fogalmaikat kölcsönzik, és amelyek törvényszerűségeire a kutatásokban figyelemmel vannak. Ezek: a rendőr-szociológia, a rendőretika, a rendőrpszichológia és a rendőrségi szervezéselmélet. A rendészeti tudomány része lehet a rendőrségi kriminalisztika, amely a hagyományos nyomozástani területeken kívül magába foglalja a kriminállogisztika, a kriminálinformatika és a kriminálstratégia ismeretanyagát is. Mindez ismételten felveti a kriminalisztika természettudományos megalapozású ágazatainak a rendszertani helyét. Az igazságügyi orvostan nem kétségesen az orvostudomány részeként kerül művelésre, minthogy ennek hagyományos egyetemi katedrája az orvosi univerzitászokon szerveződött meg. Ezzel szemben a kriminalisztikai fizika, kémia, biológia és az igazságügyi vegytan a természettudományos műhelyektől távolabb, a különböző azonosító laboratóriumokban kapott helyet, hasonlóan a klasszikus kriminalisztikai szakterületekhez, mint a nyomtan, a fegyver-szakértés, a daktiloszkópia, valamint az okmány- és írásszakértői tevékenység. (Magyarországon történt egy kísérlet ezeknek a területeknek a természettudományos rendszerekbe történő visszaintegrálására, amikor rövid ideig kriminalisztikai kutató laboratórium működött a Budapesti Műszaki Egyetemen.) Egyes európai országok az új tudományág megalapozásának különböző fázisaiban vannak. Szlovákiában például a rendészeti kutatások önállósodása már többéves múltra tekint vissza, Németországban viszont az első lépéseket teszik a kutatók. Az utóbbiak helyzetét nehezíti, hogy az NSZK-ban a hatvanas évek elején történt már egy alapítási kísérlet, ami azonban akkor teljes kudarccal végződött, maga a törekvés pedig hosszú időre feledésbe is merült. Ennek okát a hamburgi profeszszor, Fritz Sack abban látta, hogy a szövetségi köztársaság rendőrsége a legutóbbi időkig magán viselte a katonai mintákat követő, a civil társadalomtól izoláltan működő porosz hagyományokat, amelyek pedig kevéssé tűrik a független kutató intézetek tudományos érdeklődését. (Les Polices en Europe, Les Cahiers de la securité interieure, Paris, 1992)) Mindazonáltal napjainkban éppen a rendészettel szemben támasztott uniós normák hangsúlyozzák a rendészeti tan önálló létének a fontosságát, mondván, hogy az elengedhetetlen az alkotmányosság szempontjából is, mert a rendészet elmélete biztosíthatja a jog uralmát, a szervezetek átláthatóságát, de ez teheti valóságos szakmává a rendőrködést, továbbá jelentősen segítheti a hatóságok és a társadalom kooperációját. Mások ezt a törekvést azért tartották időszerűnek, mert az új évszázad hajnalán a rendészeti veszélyelhárító funkciók olyan jelentőségre tettek szert, ami korábban a közigazgatásnak nem volt jellemzője. Nyilvánvalóan a bűnözés elsőszámú globális problémává válása idézte elő ezt a helyzetet. Sajátos kutatási tárgy a rendőri jelenlét is, amelynek célszerű megszervezése stratégiai kérdés, és amire a szervezéstudomány általános felismerései kielégítő választ nem képesek adni. A titkos információgyűjtésről is kiderült, hogy az olyan bizonyítási műveletek sorát jelenti, amelynek elméleti feltárásához sem a hagyományos 74

75 Tanítások a rendészetről kriminalisztikai szemlélet, sem pedig a büntetőeljárási jog tudományán belül művelt bizonyításelmélet nem szolgál alkalmazható módszerekkel. A legitim fizikai erőszak tanulmányozása egy különleges kockázatelemzést igényel, amelynek esetében a korábban javasolt hadtudományi megközelítés mutatkozott hatástalannak. A legújabb kutatások a közbiztonság értelmezése kapcsán számos kriminológiai metodikát használtak fel eredménnyel, de a rendészet számára nélkülözhetetlen krízismenedzseléshez merőben új módszerek szükségesek, amelyek kidolgozása minden bizonnyal a rendészeti diszciplínára vár. A rendőri munka eredményességének a mérése nélkülözhetetlen lenne annak érdekében, hogy ezen a területen is meggyökeresedjenek a közigazgatás más ágazataiban elfogadott minőségbiztosítási módszerek. Úgy látszik, hogy ez a feladat is sajátos szemléletet igényel. 20 A módszertani kérdések egész sora megválaszolatlan. Egyetértés mutatkozik abban, miszerint a rendészeti tudománynak szoros kapcsolatot kell tartania a gyakorlattal, megállapításait empirikus elemzésekre célszerű alapozni. A kutatási eredményeknek az a legfontosabb próbája, hogy azok a gyakorlatban miként alkalmazhatóak. Ennek ellenére a tudomány nem mondhat le kritikai természetéről, és arról sem, hogy a valóság feltárásának elsődleges célja a szükséges változtatások megalapozása lehet. Tudományos igényesség nélkül nem gondolható el messzire tekintő rendészeti reform, de elméleti alapok szükségesek a rendészeti jog megteremtéséhez is. Az analitikus és a szintetizáló megközelítésnek egyaránt helye van, de egyúttal két elkerülendő szélsőségre is felhívjuk a figyelmet. Az alkalmazott kutatások nem téveszthetőek össze a rendészeti gyakorlattal, a rendőrködés nem laboratóriumban történik, a szolgálati jelentés nem töltheti be a tudományos dolgozat funkcióját, a hivatásos rendőr nem kutató. Ilyen udvari tudomány kialakításának vannak jelei a miniszteriális és a rendőrségi igazgatásban. Másfelől viszont a rendészet elmélete nem emelkedhet az alapkutatási magasságba, fő forrása az esettanulmány, és a teljesítményt a gyakorlati alkalmazhatóság is minősíti. Vannak tapasztalatok, miszerint a kutatók egy része nehezen kooperál a gyakorlattal, nem ismeri eléggé a rendészeti munka természetét, kritikai mondanivalóját időnként felesleges indulatokkal fogalmazza meg. Az alkalmazott és a teoretikus tudományok mellett nem kevesen hangoztatják azt, hogy a rendőrségi munka számára a legértékesebb forrás a mindennapi praxis, amelyből tudomány előtti felismerések nyerhetőek. 21 Ezek sajátossága, hogy a rendőrségi végrehajtó-rendelkező tevékenység során keletkeznek, egyedi intézkedési helyzetekhez kapcsolódnak, megfogalmazói a szolgálat munkatársai, hasznosításuk a szolgálat racionalizálásában, parancsok és utasítások kiadásában történik, a tapasztalatok átvétele esetleges, sok bennük a pontatlanság, ezért általános elterjesztésük csak nagy megszorításokkal képzelhető el. A tudomány előtti felismerések korlátjai igazolják, hogy a rendészeti gyakorlatnak tudományos támogatásra van 20 Dános Valér: Mérhető-e a rendőrségi munka hatékonysága? Belügyi Szemle, 1992/4. szám 21 Holcr, K. Doz, Sc. Chalka, R.: i. m. 75

76 Finszter Géza szüksége. Az elméletileg is megalapozott tapasztalatok általánosíthatóak, megfigyeléssel, kísérletekkel, modellezéssel, teljesítménymérésekkel verifikálhatóak, általuk a munka tervezhetővé és gazdaságossá tehető, az eredmények tudományos fogalmakban, kategóriákban és definíciókban pontos nyelvi formát öltenek, végül pedig tanítható szakmai ismeretek alapjául szolgálhatnak. A rendészeti teória megszületéséhez azonban a szolgálatok fogadókészsége nem elegendő, ehhez a tudományos kutatás önálló objektumaira van szükség, kutató intézetekre és szakiskolákra. (Jellemzőnek találjuk, hogy a rendőri hierarchia már ettől a viszonylagos önállóságtól is tartva azt szorgalmazta, hogy maguk a rendőrségi egységek kapjanak kutatóhelyi státuszt.) A tudományos bázis létrehozása a rendészeti felsőoktatás feladata. Ezért arra kell törekedni, hogy a vezető rendészeti szakemberek képzése egyetemi rangú tanintézetekben történjék, ahol a doktori iskolák is működhetnek. Ehhez azonban a hagyományos rendőr akadémiáknak el kell érni az akkreditációhoz szükséges minőséget. A rendészet tana nem azonos a tantárgyi struktúrával és a tanszéki tagozódással sem. A felsőoktatás egyszerre műhelye és felhasználója a kutatásoknak, de a tanintézet szervezetének kialakítása a tudomány-rendszertani megfontolások mellett didaktikai szempontokat is követ. Fontos az is, hogy a rendészeti tudomány művelése ne elszigetelten, hanem a legszélesebb tudományos közvélemény előtt, a nemzetközi megmérettetést is vállalva történjék. Nélkülözhetetlen a nemzetközileg elfogadott, egységes kutatási terminológia kialakítása. Tiszta, világos és egyértelmű fogalmi rendre van szükség, olyan szaknyelvi apparátusra, amely idegen nyelvekre is lefordítható. A tudományos teljesítmények egyik mércéje az univerzális alkalmazhatóság, amelyhez viszont elengedhetetlen az internacionális kutatási programok elindítása. 76

77 A görög-török fal = Határbiztonság Görbe Attiláné Zán Krisztina rendőr alezredes Belügyi Tudományos Tanácsa titkára A görög-török fal = Határbiztonság Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek (Az Emberi Jogok Nyilatkozatának 1. cikke) A 2002-ben megjelent Pécsi Határőr Tudományos Közlemények I. kötetében Gondolatok a rendészettudományhoz címmel a rendészettudomány egy elkötelezett, megszállott híve a szerző nevesíti ily módon saját magát tollából olvashatunk máig érdeklődésre számot tartó gondolatokat, okfejtést a rendészettudomány helyéről, szerepéről. Bár már lassan egy évtized telt el, mind a ma napig találunk a tanulmányban megválaszolatlan kérdéseket és ez nem a szerző hibája! A biztonság megteremtésében, fenntartásában, szavatolásában a globalizáció minden pozitív és negatív hatása ellenére új értelmet nyert a belső biztonság, a köznyugalom, a közrend, közbiztonság, amelyek hagyományos szerepe át- és felértékelődött. Nagyon is szükséges kutatni, elemezni és a különböző elemek rendszerbe kapcsolásával felépíteni a rendészettudományt, mert az előzőekben felvezetett biztonság és a biztonságot garantáló összetevők prioritásaikat tekintve is megváltoztak. a biztonság jövőbeni garanciája elsősorban nem a hadtudomány és a katonai műveletek milyenségén múlik, hanem a civil közigazgatás, illetve a rendészeti és nemzetbiztonsági szervek tevékenységének összhangján. Az új évezred új kihívásaira tudományosan rendszerezett, elméletileg megalapozott, kísérletekkel igazolt, módszer-gazdag, változatos és meglepetésszerű, támadólagos, kezdeményező és nem lépéshátrányos, eseménykövető és esemény-regisztráló rendészettel leszünk képesek hatásos válaszokat adni. 1 Nem vehetem és nem is veszem a bátorságot a közel tíz éve rendezetlen helyzet megoldására, csupán szerény eszközeimmel jelen esetben egy pár, a migrációval foglalkozó gondolat összefoglalásával kívánok a rendészettudomány elkötelezett és megszállott híveinek táborához csatlakozni, folytatva azt a harcot, amit Virányi tábornok úr, a Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozatának alapító vezetője megkezdett. 1 Virányi Gergely: Gondolatok a rendészettudományhoz. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények I. Pécs, o. 77

78 Görbe Attiláné Zán Krisztina A 2011-es év talán első migrációval kapcsolatos híreként napvilágot látott az az információ, miszerint az USA és Mexikó közötti virtuális határ mintájára a kéretlen bevándorlást megakadályozandó fal építését tervezi az athéni kormány. A 206 kilométer hosszú görög-török határ mentén húzódó akadály tervéről Hrisztosz Papucisz polgárvédelmi miniszter, volt görög EU-biztos beszélt egy év eleji interjúban. Törökország megérti azt a görög tervet, hogy a két ország határának egy részén az illegális bevándorlás elleni küzdelem jegyében kerítést akarnak építeni. A török miniszterelnök szerint nem lenne igazságos ezt egy falnak hívni: ez csak egy kerítés. Nem új jelenségről van szó. A bevándorlókkal szembeni falak az Európai Közösségen belül folyamatosan erősödnek, még ha kifinomultabb formában is. Egyrészt ezt szolgálják a törvények: egyre nehezebb megszerezni az állampolgárságot, egyre ritkábban egyesülhetnek a családok. Másrészt az európai társadalom nem fogadja be a bevándorlókat: ők az elsők, akik a munkaerőpiacon kívül kerülnek, nincsenek állampolgári jogaik stb. A rasszizmus és az előítéletek láthatatlan, de áttörhetetlen gátjai ha úgy tetszik falai tartják távol a bevándorlókat az európai társadalomtól. Ezek a falak azonban azt is mutatják, hogy Európa elárulja saját alapvető értékeit nemcsak azzal, hogy a társadalom külső és belső határai mentén mindennapos jelenség az emberi jogok megsértése, hanem elsősorban azt az alapelvet tagadják meg, amelyre az európai társadalom felépül: az egyenlőség és a társadalmi igazságosság ígéretét. Görögország és Törökország az elmúlt években találták szemben magukat a bevándorlók számának erőteljes növekedésével. Ezt a jelenséget meghatározó módon befolyásolja a két ország földrajzi helyzete is. Görögország hivatalos nevén a Görög Köztársaság Európa délkeleti részén, a Balkán-félsziget déli végén helyezkedik el. Északon Albániával, Macedóniával és Bulgáriával, keleten pedig Törökországgal határos. A kontinentális Görögország keleti és déli partjain az Égei-tenger, míg nyugati partjain a Jón-tenger képezi a határt. Mindkettő a Földközi-tenger keleti medencéjének része, ahol sok sziget található. Erősen tagolt partvonal jellemzi, partvidéke km hosszú. Dél felé a part egyre inkább csipkéződik, a szárazföld parthossza km. Az összefüggő szárazföld csak km 2, a többi km 2 sziget. Törökország olyan állam, amelynek területe kisebb részben Európában, nagyobb részben Ázsia délnyugati részén fekszik. A Fekete-tenger és a Földközi-tenger között elhelyezkedő Anatóliai-félsziget alkotja az ország fő területét. Északról Grúzia és Örményország, keletről Irán, délről Irak és Szíria, míg nyugatról az Égei-tenger szigetei, Görögország és Bulgária határolja. Keleti határát magas hegylánc védi, szárazföldi határait a 20. században véglegesítették különböző egyezményekben. Görögországgal közös határát a Lausanne-i béke határozta meg 1923-ban, mely megoldotta a Trákiával kapcsolatos határproblémákat, és kikötötte a lakosság kicse- 78

79 A görög-török fal = Határbiztonság rélését, amelynek értelmében a népes görög lakosság kénytelen volt Görögországba költözni, a görög területen lakó török anyanyelvűek pedig Törökországba települtek Görögország és Törökország jelenleg az illegális bevándorlókkal szembeni közös fal kiépítését tervezi, de a két ország 20. századi történetében már létrejött és ma is létezik Ciprus szigetén egy igen sajátos helyzetet jelentő fal. Ciprus hivatalos nevén a Ciprusi Köztársaság szigetország a Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökországtól délre. Szicília és Szardínia után a Földközitenger harmadik legnagyobb szigete. Míg a sziget földrajzi szempontból Ázsiához tartozik (mivel az ázsiai kontinentális talapzaton található), addig az ország kulturális és politikai szempontból is Európa része. Az ország fővárosa Nicosia, mely a sziget középső részén található, s amelyet (a szigethez hasonlóan) kettéoszt a déli, szabad és főként görög-, illetve az északi, Törökország által megszállt töröklakta részeket elválasztó Zöld vonal. A megszállt területeken 1983 óta létezik a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár állam. A Zöld Vonal megközelítőleg 180 kilométer hosszan osztja ketté a szigetet. Nagyjából követi a Tróodosz-hegység északi vonalát, keresztülfut a fővároson, majd ismét a hegyek mentén délkeleti, később keleti irányba folytatódik, és Famagusta kikötővárosánál éri el a tengert. A demarkációs vonal hármas ellenőrzés alatt áll: északról Törökország csapatai, délről a ciprusi hadsereg felügyeli, míg a két felet egy ENSZ által kijelölt és az UNFICYP által ellenőrzött, méter szélességű ütközőzóna választja el. Az ütközőzóna területe nagyrészt megközelíthetetlen, elaknásított, ahova 1974 óta kizárólag az ENSZ-erők léphetnek be. A Magyar Köztársaság 84 katona állomásoztatásával vesz rész a ciprusi békefenntartó misszióban. A béketárgyalások eredményeként először 2003-ban nyitottak határátkelőt Nicosiában, a korábban a tárgyalások helyszínéül szolgált Ledra Palace Hotel mellett. 79

80 Görbe Attiláné Zán Krisztina Idővel az átlépésre és a megszállt területeken tölthető időre vonatkozó szabályok is enyhültek. Három évvel ezelőtt még azt ünnepelte a világ, hogy lyukat ütöttek a görög-török falon, s három évtized után egyesült Nicosia görög és török fele. A ciprusi példa, a Ledra utca megnyitása azonban nem lett ragadós, sőt inkább az ellenkezője történt. Megszületett a görög-török fal újabb terve. Az Európai Bizottság szóvivője útján Athén tudtára adta, hogy nem nagyon tetszik neki az építmény ötlete. A Barroso-bizottság szerint az efféle kerítések csupán rövid távú intézkedésként működnek, más kérdés, hogy a határellenőrzés nemzeti hatáskörbe tartozik, azaz a görögök azt csinálnak, amit akarnak. Athén érteni látszik a szóból, és a görög tárcavezető önmagát korrigálva már kijelentette, hogy a három méter magas műszaki zárat egyelőre csak 12,5 kilométer hosszan tervezik felhúzni a két ország természetes határának számító Évrosz folyó gyenge pontjainál, Oresztiada város térségében. Görögország jó ideje küzd az illegális bevándorlók egyre növekvő özönével, akik újabban a túlságosan veszélyes vízi utat szárazföldire cserélték, s nem Olaszországon, hanem Görögországon keresztül próbálnak bejutni a schengeni övezetbe. 2 Athén októberben az Európai Unió határőrizeti ügynökségének, a Frontex 3 -nek a segítségét kérte, jelezve, hogy egyedül képtelen megbirkózni a problémával. Az Európai Bizottság külügyi biztosa jelezte, hogy Görögország számíthat az európai szolidaritásra, és konkrét segítséget kap az unió külső határainak őrizetéhez. Görögország és Törökország szárazföldi határán mindennap tömegesen próbálnak belépni Görögországba harmadik országból érkező illegális bevándorlók. Az emiatt növekvő nyomás európai probléma, amire európai válasz szükséges - mondta Papucisz, hozzátéve, hogy a görög kormány azt szeretné, ha az Európai Unió járőröket telepítene a görög-török határra. A határőr-egységek, amelyek a Frontex felügyelete alatt működnek, öt napon belül bevethetőek azokban az országokban, amelyeket sürgős és kivételes illegális migrációs hullám fenyeget. A megállapodás szerint az egységekbe mind a 27 tagállam küld határőröket. 4 A tagállamok célja, hogy kezeljék a mediterrán térségből és az atlanti óceán partjai felől érkező illegális bevándorlók által okozott problémákat. A múlt évben az eddiginél sokkal nagyobb létszámú afrikai menekült indult Európa felé, s több mint 31 ezer illegális bevándorló érte el a spanyol partokat. Ez hatszorosa a 2005-ben érkezett bevándorlóknak, és Olaszország, valamint Málta sem kerülte el a rohamot. Noha november óta a Frontex által küldött 200 határőr segítségével jelentősen csökkent az Évrosz folyón átkelő illegális határátlépők száma, ennek ellenére még Becslések szerint évente 120 ezer illegális bevándorló érkezik Görögországba. Európai Unió Tagállamainak Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség A határőr-egységek tevékenységéről lásd bővebben: Ávár Imre Lipics László: Akcióban az EU határvédelmi csapatai A RABIT bevetése. www. biztonsagpolitika.hu 80

81 A görög-török fal = Határbiztonság mindig megközelíti a napi kétszázat. Az ENSZ adatai szerint 2008-ban az EU területén őrizetbe vett illegális bevándorlók 50 százalékát fogták el Görögországban, míg első nyolc hónapjában már 90 százalékra emelkedett ez az arány. A Frontex arról számolt be, hogy 2010 első felében az unió határain őrizetbe vett illegális bevándorló több mint háromnegyede Görögországban lépett be, és elsősorban Törökország felől érkezett. Az Ázsia, Afrika felől tömegesen érkező illegális bevándorlók megállítására kialakítandó görög-török fal elképzelése nem példa nélküli. Az Európai Unió saját piacának előnyös helyzetbe hozatalával, a külső szereplőkkel szemben alkotta meg az új Európa-erődöt 5, amelyet először csak gazdaságilag fogalmaztak meg, az utóbbi években viszont sokkal inkább a személyek szabad áramlásával, a menekült kérdéssel kapcsolatban kerül elő a kifejezés. Az Európa-erőd két világ Nyugat-Európa és Afrika, Ázsia között épül. Koncepciója a szigorúbb ellenőrzés, és a méltatlan személyek kiszűrése. Felhívja a figyelmet a bevándorlás szabálytalan formájára, az ebben rejlő kockázatra, a gazdasági és társadalmi stabilitás gyengeségeire, de ellentmond a szabadságot és nyitottságot deklaráló európai uniós politikának. A koncepció kettőssége magában foglalja a bevándorlás negatív és pozitív konzekvenciáit is: egyik oldalról kiválasztja azokat a tanult, képzett külföldieket, akik az európai munkaerő-piac hiányait pótolják, másik oldalról kiszűri azokat, akik veszélyt jelentenek a társadalomra. Felmerül azonban annak a kérdése is, hogy azokkal mi történjen, akik ugyan szabálytalanul érkeznek Európába, alacsonyan képzettek, de dolgoznak és dolgozni is szeretnének, miközben az otthonmaradás az elemi életfeltételeket sem biztosítja a számukra. Az Európa-erődről a szakirodalom csak elméleti szinten beszél, de a láthatatlan erőd Ceutában 6, Melillában 7 kézzelfogható módon létező határkerítés a két spanyol enklávé és Marokkó között. És nem csak ott. George Bush amerikai elnök októberében írta alá a törvényt arról, hogy 700 mérföld hosszan kerítést emelnek az Egyesült Államok mexikói határán az illegális bevándorlók és a kábítószercsempészek visszatartására. A határzár felépítéséra az elnök 1,2 milliárd dollárt különített el. A határ védelmét nemcsak a kerítés megépítésével erősítették. Az amerikai határőrizeti szervek számára hatáskörüket kibővítve lehetővé tették, hogy akár erőszak alkalmazásával megállítsák az ellenőrzést elkerülő, határon átszáguldó járműveket szeptember 1-jétől egy MQ-1 Predator UAV 8 -kből álló UAS 9 kezdte meg működését a mexikói határ közelében Az első Európa-erődöt 1452-ben II. Mehmed építette a Boszporusz partján, hogy ennek segítségével ellenőrizze az ostromlott város vízi forgalmát. Ceuta Spanyolország autonóm tartománya Afrikában, Marokkó tengerpartján helyezkedik el. A spanyol hatóságok az illegális bevándorlás visszaszorítására Ceuta város határán egy három méter magas kerítést emeltek, melyeket szögesdrótokkal és mozgásérzékelőkkel erősítettek meg. Melilla városa spanyol exklávé Észak-Afrikában, a Földközi-tenger partján, Marokkó tengerpartján. Unmanned Aerial Vehicle Pilóta Nélküli Légi Jármű 81

82 Görbe Attiláné Zán Krisztina A belbiztonsági minisztérium június óta két úgynevezett drónt 10 állított szolgálatba a déli határvidék őrzésére, s a texasi Corpus Christiben került bevetésre a harmadik, Predator B típusú távirányítású repülőgép, így lehetővé vált a közel 3200 kilométer hosszú, Kaliforniától a Mexikói-öbölig négy szövetségi állam mentén húzódó határ utolsó, eddig lefedetlen szakaszának légi megfigyelése is. Az amerikai kormány őszén a Nemzeti Gárda 1200 katonáját vezényelte a határ őrizetére, és 1500 fővel bővítette a határrendőrség állományát annak a törvénynek az értelmében, amelyet augusztus 13-án írt alá Barack Obama elnök. A törvény összesen 600 millió dollárt biztosít a határ védelmének erősítésére. Az összegből a létszámnövelés mellett hat gépre bővítik a határrendőrség drónflottáját, továbbá gammasugaras szkennerek és kábítószer-kereső kutyák beszerezését tervezik. A Predator B felderítő gépek éjjellátó kamerákkal segítenek a drog- és embercsempészek terepen való felkutatásában, s egy-egy bevetés alkalmával akár 30 órán át is a levegőben tudnak maradni. A fenti lépések, intézkedések alapvetően és elsősorban az adott országok, régiók, illetve az Európai Unió határai biztonságának szavatolását kívánják megteremteni. A stockholmi program célja a határbiztonság szavatolásának és a migrációs áramlások megkönnyítésének összeegyeztetése. Az Uniónak folytatnia kell a tagállamai területére történő jogszerű beutazás megkönnyítését, ezzel párhuzamosan pedig intézkedéseket kell hoznia az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés ellen, valamint magas szintű biztonságot kell fenntartania. Ennek érdekében alapvető fontosságú, hogy a Frontex és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal tevékenységei a migránsoknak az Unió külső határain való fogadása tekintetében és különösen a vegyes összetételű migránscsoportok azonosítása érdekében össze legyenek hangolva. A határellenőrzés optimalizálása érdekében továbbra is kiemelt célkitűzés marad a Schengeni Információs Rendszer második generációjának működésbe léptetése és a vízuminformációs rendszer bevezetése. Ezenfelül folytatódik az európai határőrizeti rendszernek 11 a déli és keleti határokon való fokozatos kiépítése. Az Eurosur célja, hogy korszerű technológiákat alkalmazó, az interoperabilitást és egységes határőrizeti normák alkalmazását támogató rendszer kerüljön bevezetésre. Miközben az illegális bevándorlás, a határokon átnyúló bűnözés, a terrorizmus veszélye ellen a határbiztonság magas szintű garantálása jogos és nemzetközi összefogást igénylő törekvés, aközben az integrációs- és bevándorlás politikában elsősorban a társadalom tudatának radikális megváltozása jelenthet elfogadható megoldást. A társadalmi tudat változása természetesen nem egyik napról a másikra bekö- 9 Unmanned Aerial System pilóta nélküli légi rendszer, maga a gép és az üzemeltetéshez szükséges egyéb rendszerek összessége 10 pilóta nélküli repülőgép 11 Eurosur = European Border Surveillance System 82

83 A görög-török fal = Határbiztonság vetkező változás, de nem is lehetetlen elképzelés, Előfeltétele, hogy a politikának alapvetően másként kell kezelnie a migrációt. Az erőd, a fal, a kerítés csak konstrukció, de zárt Európa sohasem létezett, és a jövőben Európának egyre több bevándorlóval lesz dolga. Viszont nem léteznek áthatolhatatlan falak és az erőd falait is mindennap kisebb robbanások gyengítik. Ennek következtében Európa lőporos hordóvá vált, de a gyújtózsinórt még el lehet oltani. 12 Felhasznált irodalom 1. A görögök falat építenének a bevándorlók ellen, Törökország nem ellenzi Forrás: bevandorlo.wordpress.com ( ) 2. A Tanács 2007/2004/EK rendelete (2004. október 26.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség létrehozásáról 3. ÁVÁR Imre LIPICS László: Akcióban az EU határvédelmi csapatai A RABIT bevetése. ( ) 4. Brüsszelnek nem tetszik a görög fal Forrás: nol.hu/kulfold ( ) 5. GÖRBE Attiláné ZÁN Krisztina: A magyarországi migráció helyzete, kezelésének feltételei és lehetőségei. PhD értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, Bp., LIPICS László: A Stockholmi Program hatása az integrált határbiztonsági rendszerre. ( ) 7. MILBORN Corina: Európa: az ostromlott erőd. Alexandra Kiadó, TEKE András: Határbiztonság az EU bővítése után. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények III. Pécs, VIRÁNYI Gergely: Gondolatok a rendészettudományhoz. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények I. Pécs, ( ) 12 Milborn Corina: Európa: az ostromlott erőd. Alexandra Kiadó, o. 83

84 A katonai jogi képzésről Hautzinger Zoltán rendőr alezredes, adjunktus Rendőrség Tudományos Tanácsa elnöke A katonai jogi képzésről Bevezetés, avagy Virányi gondolatok a rendészeti felsőoktatásról Virányi Gergely szerint a magyar felsőoktatás egész történetén átívelő kérdés, hogy az egyetemi képzés rendeltetése csupán a tudományos, elméleti ismeretek átadása és elsajátítása, valamint a tudományos szemlélet, gondolkodás kialakítása vagy csak egy választott szakma magas szintű gyakorlásához szükséges, felsőfokú jártasságok, készségek kialakítása? 1 A válasz a rendészeti felsőoktatásra még mindig a hivatkozott nézetet követve úgy adható meg, hogy annak mindkét követelményt teljesítenie kell. A fenti megállapítás ellenére Virányi egy újabb gondolatát idézve sem a polgári, sem a katonai felsőoktatásban létező egyetemi szakok és az ott megszerezhető képesítések nem elégítik ki maradéktalanul a rendészeti szervek sajátos és szakmaspecifikus elvárásait, igényeit. Különösen az egyetemi végzettséghez kötött azon szakmai beosztások esetében kedvezőtlen a helyzet, amelyekhez szakirányú egyetemi végzettség nem biztosítható, éppen a szakirányú egyetemi képzés nevén nevezve: a rendészeti egyetemi képzés, illetve tudomány-rendszertani megközelítésben a rendészettudományi egyetemi képzés hiánya miatt. 2 A citált mondatok az eltelt idő alatt azonban meghallgatásra találtak, hiszen a évtől a rendészeti képzés egyetemi karon folyhat tovább. Ahogy az a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítéséről szóló törvény általános indokolásában olvasható, az Egyetem létesítésének célja, hogy a közszolgálaton belül a polgári közigazgatás, a rendvédelem, honvédelem és a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományában a hivatástudat és a szakértelem erősítése összehangolt és tervezett utánpótlásképzésen, a közszolgálati felsőfokú szakemberképzés egységes intézményi bázison alapuljon. 3 Ebben kap helyet a rendészettudomány egyúttal kielégítve azt a követelményt, hogy a jövőben a rendészeti képzésnek ne csak főiskolai, hanem egyetemi kimenete is legyen. Sőt, e diszciplínából az Egyetem keretében működő Doktori Iskola révén tudományos fokozatot is lehessen szerezni. Ezzel a rendészettudomány a felsőoktatás szintjén felzárkózott a hadtudomány mellé, amelynek már hosszú ideje megvolt a területe arra, hogy egyetemi és azon túl tudományos szinten is művelhessék Virányi Gergely: Gondolatok a rendészettudományhoz. In: Hautzinger Zoltán (szerk.): Tanulmányok a Határőrség és rendészet című tudományos konferenciához. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények I. 47. o. Virányi Gergely: A rendészeti felsőoktatás alakulása után, különös tekintettel a Bologna Folyamatra. Forrás: (letöltés ideje: ) A Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítéséről szóló évi XXXVI. törvény általános indokolása 85

85 Hautzinger Zoltán A hadtudomány és a rendészettudomány kapcsolatának egyes sajátos jellemzői A hadtudomány és a rendészettudomány egyetemi szintű összekapcsolása mindemellett nem tekinthető szokványos megoldásnak, mivel ezek a tudományterületek alapvetően nem állnak (állhatnak) közel egymáshoz. Ennek indoka lehet például, hogy a jogállami értékeket elfogadó országok alapvető követelményként tisztelik azt az elvet, miszerint a legitim polgári hatalom ellenőrzése alatt álló fegyveres erő közhatalmat nem gyakorolhat. Korinek László szinte alapelvi éllel szögezi le, hogy a rendőri és katonai tevékenység éles elválasztása alkotmányos követelmény, a béketeremtő kriminológia irányzata helyesen és sokoldalúan kimutatta a bűnözés vagy annak egyes részjelenségei (pl. kábítószerek) elleni fellépés háborúként felfogásának helytelen, sőt, káros voltát. 4 Finszter Géza alapján pedig az állítható, hogy a nemzetállami lét világossá tette a belső és külső veszélyek közötti minőségi különbséget. Az emberi jogok új felfogása a hatósági kényszer jogi szabályozásában, a felhasznált eszközökben és a szükséges erő bevetésének mértékében, céljában a katonai és a rendőri legitim erőszak alkalmazásának merőben eltérő módszereit hozta el. 5 Hétköznapibb elhatárolást olvashatunk Karsai Krisztinától atekintetben, hogy a katonai rend és fegyelem hogyan illeszthető össze a közszolgálattal. Karsai szerint az a rend és az a fegyelem, ami a katonai habitust jellemzi kifejezetten nem kívánatos a közszolgálatban. 6 Az előbbiekben feltárt megkülönböztetések ugyanakkor nem jelentik azt, hogy a hadtudomány és a rendészettudomány élesen elhatárolandó terrénumokat alkotnának. Eleve nem állítható, hogy a katonaság semmilyen rendészeti feladatot nem gyakorolhat, igaz fontos szabály, hogy egy hatalomkoncentrációt elutasító demokratikus állam ezeket a főleg rendfenntartói tevékenységhez kötött rendészeti feladatok ellátását szigorú feltételekhez kösse. 7 A katonaság rendészeti jellegű alkalmazásának ugyanakkor nemcsak jogállami, hanem szakmai feltételei is vannak. Erre utal Boda József állítása, miszerint válságkezelés során csak a harcoló felek szétválasztása és a fegyverszünet biztosítása érdekében van szükség katonai alakulatokra, a törvényes rend és közbiztonság létrehozása már a rendvédelmi szervek feladata. 8 További igaz inkább negatív kapcsolódási pontként hozható fel a katonai jog, amelynek művelése és kutatása annak ellenére, hogy bizonyítottan kapcsolódó ha Korinek László: Kriminológia I. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest, o. Finszter Géza: A rendészet elmélete. KJK-Kerszöv Kiadó. Budapest, o. Karsai Krisztina: A Rend és a Fegyelem egyeteme, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Zsigovits László) Forrás: (letöltés ideje: ) Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban. Sík Kiadó. Budapest, o. Boda József: A katonai, rendőri és civil (nem katonai) feladatok kölcsönkapcsolata, komplex értelmezése. Hadtudomány 2010/1-2. szám 26. o. 86

86 A katonai jogi képzésről tárterületekről van szó, sem a hadtudósokhoz, sem a rendészettudomány iránt érdeklődőkhöz nem áll túl közel. A katonai jog azt a normarendszert jeleníti meg, amely a katonai berendezkedés legfontosabb tételeit kötelező érvénnyel adja közre. A Katonai Lexikon szerint a katonai jog azoknak a jogszabályoknak az összességét jelenti, amelyek meghatározzák a fegyveres erők szervezeti felépítését, működését valamint a katonák jogait és kötelességeit. 9 A fenti szűkebb fogalom azonban nem ad teljes definíciót. A katonákra vonatkozó normák ugyanis nemcsak jogszabályokból ismerhetők meg, hanem azokat kiegészítendő más, a katonai hierarchiában elhelyezkedő vezetőktől származó belső szabályzókból, vagy a katonai életviszonyokat jellemző, sokszor íratlan erkölcsi elvekből, szokásokból is. Ennek megfelelően ahogy a jogot a törvényeken, jogszabályokon túl a jogszokások, a bírói gyakorlat és a jogilag releváns magatartások alkotják, 10 úgy a katonai jog fogalmi meghatározása sem szűkíthető le a jogszabályokra és a jogi normákra, mivel az tágabb értelemben mindazokat az írt és íratlan normákat és tételeket magában foglalja, amelyek a katonai élet- és szolgálati viszonyra jellemző a katonai szellemmel áthatott 11 érintkezési vagy magatartási szabályokat megfogalmazzák. A katonai jog és a hadtudomány elsősorban funkciójukat tekintve nincsenek messze egymástól. Közös céljuk annak biztosítása, hogy az egyes katonai szervezeteken belül a katonai rend és fegyelem ne sérüljön, a katona mind szolgálatában, mind azon kívül alkalmas legyen arra, hogy a katonai életviszonyokkal együtt járó, az általánoshoz képest szigorúbb kötelezettségeknek és feltételeknek megfeleljen. A hadtudomány a katonai jog alkalmazásának közvetlen környezetét, a katonai életviszonyok sajátos, más közösségekben nem érvényesülő tendenciáit, jellemzőit vizsgálja, végső soron ajánlásokat fogalmazhat meg arra vonatkozóan, milyen eszközökkel és hogyan tartható fenn a katonai rend, milyen eszközökkel és hogyan biztosítható a katonai szerv tekintélye. A rendészettudomány alapvetően más módon kapcsolódik a katonai joghoz. Míg az előbbi a fentiek szerint magát a katonai büntetőjog személyi hatályát vizsgálja, utóbbi azt mutatja meg, hogy a katonai szerven belül hogyan értelmezhető a katonai rendészet. Ez megvalósulhat kifelé, mikor a katonai büntetőjog nem katonai személyekre is vonatkozik, de befelé is, amely a katonai büntetőjog (ez esetben többnyire fegyelmi jog) illetékes parancsnok általi alkalmazásának lehetőségeit vizsgálja. A katonai jog és a rendészettudomány további kapcsolódási pontját jelenti az is, amikor a katonákra vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket rendészeti (rendvédelmi) szervek személyi állományára is kiterjesztik. Ezzel elismerhető az, hogy e szervek is katonai rend szerint szerveződnek, az általuk elkövetett bűncselekmé- 9 Katonai Lexikon. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest, o. 10 Maczonkai Mihály: Jogszociológia. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, o. 11 Emil Dangelmaier: Militär-Reichtliche und Militär-Ethische Abbandlungen. Wilhelm Braumüller. Wien und Leipzig, Vorrede. VII. o. 87

87 Hautzinger Zoltán nyekkel szembeni fellépés során ugyanazok a sajátos elvek érvényesülnek, mint a hagyományos katonák esetében. 12 A katonai jog művelésének és oktatásának aktuális helyzete A hazai felsőoktatási intézmények oktatási tematikáinak megismerése után nem kis meglepetésre állítható, hogy sem az alapképzések, sem a szakirányú továbbképzések jelenlegi kínálatában nem találunk katonai jogi képzést. Mindezekre figyelemmel okkal állítható, hogy a katonai jogi ismeretek az elhanyagolt jogterületek közé tartozik, holott az értelmezhető az alkotmányjogban, a közigazgatási jogban, a büntetőjogban, a nemzetközi jogban, a munkajogban és bizonyos kérdéseket illetően még a polgári jogban is. Az említett jogi tantárgyak általános tételei természetesen nem hiányoznak sem a rendészettudományi (rendőrtiszti), sem a hadtudományi (katonai felsőfokú) tematikákból. Különösen igaz ez a rendészeti képzésre, ahol az egyes fent már említett jogi tantárgyak az egyetemi jogi képzéshez hasonló óraszámmal és alapossággal történik. Emiatt többek között a rendőrtiszti főiskolai diplomával rendelkezők óralátogatási kedvezményekkel kapcsolódhatnak be az egyetemi jogi képzésbe. Érdemes külön megvizsgálni a katonai büntetőjog helyzetét, amellyel kapcsolatban Blaskó Béla úgy fogalmaz, hogy a katonai büntetőjog a jogtudomány és a jogirodalom legmostohábban kezelt témája, mivel az egyetemek jogi karain az nem tananyag, az egyetemi tankönyvek és jegyzetek nem, vagy csak érintőlegesen foglalkoznak e témakörrel. 13 Ez főleg annak köszönhető, hogy a katonai büntetőjogon belül az anyagi büntetőjog oktatása, előadása, magyarázata és számonkérése nem szerves része az általános büntetőjog oktatásának, az legfeljebb szabadon választható szemináriumok, egyéb stúdiumok vagy speciális kollégiumok keretében valósul meg. Mostohábbnak mondható a katonai büntetés-végrehajtási jog tudománya és oktatása, amely nemcsak az általános büntetés-végrehajtási jogon, hanem a katonai büntetőjogon belül is csak marginális szerepet játszik. Számottevően jobb azonban a katonai büntetőeljárás oktatásának megítélése, amely az általános büntetőeljárási szabályoktól eltérő rendelkezések mint a magánvádas eljárás, a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás, a bíróság elé állítás stb. mellett rendszerint része a teljes büntető eljárásjogi tananyagnak. Más a katonai büntetőjog oktatásának megítélése a szakirányú felső- és középszintű oktatási intézményekben. Az egyetemi integrációt megelőzően a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a Jogtudományi és Politikaelméleti Tanszék Jogtudományi Szakcsoportja volt a felelős a hadtudományi karon belüli szakképzés jogi tárgyainak oktatásáért. E tárgyak között külön jelent meg a nemzetközi hadijog és a katonai büntetőjog. Előbbi tárgy mint a nemzetközi jog része több jogi fakultáson is szerves része a tananyagnak, de külön tantárgyként 12 Hautzinger Zoltán: A katonai büntetőjog rendszertana. AndAnn. Pécs, o. 13 Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános rész. Tankönyv. Rejtjel Kiadó. Budapest, o. 88

88 A katonai jogi képzésről szintén csak a nemzetvédelmi egyetemen jelenik meg, igaz, Katona Katalin szerint csak mérsékelt óraszámban. 14 A katonai jogi képzés egy lehetséges formája Azzal, hogy a katonai jog sem az egyetemi jogi, sem a hadtudományi (katonai) és a rendészettudományi (rendőrtiszti) oktatási programokban nem szerepel, magától adódik a felvetés, hogy e diszciplína oktatásának akár más egyetemi környezetben - meg kell találni a megfelelő helyet. A válasz e kérdésre azonban nem tűnik könynyűnek, hiszen egyfelől a katonai jog oktatása csak megfelelő jogi alapismeretek birtokában, másfelől olyan közösségben célszerű, ahol a megszerzett elméleti tudás gyakorlati hasznosulással párosulhat. Erre figyelemmel a képzés nem tűnik egyszerű feladatnak a katonai szektorban, illetve meglehetősen sajátosnak tekinthető az egyetemi jogi és a rendészettudományi oktatásban. Ennélfogva a katonai jogi tárgyak előadására és hallgatására elsősorban kiegészítő képzés keretében célszerű gondolni. Így dolgozta ki és akkreditáltatta ezt a Pécsi Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kara az egyetem szenátusa támogatásával, és illesztette be egyetemi jogi végzettségű hallgatók számára szakjogászi, 15 illetve nem jogi egyetemi képzettségű személyek számára szakokleveles tanácsadó továbbképzési programjába a katonai jog oktatását. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara a közelmúltban kiemelt figyelmet szentelt a katonai és a rendvédelmi terület elméleti fejlesztésére. Ezutóbbi keretében külön doktori (PhD) program is indult, amely során már számos disszertáció nyilvános vitájára került sor. A katonai jog pécsi művelése továbbá elsősorban a büntető eljárásjog oktatásában és kutatásában mondható figyelemre méltónak, továbbá nem mellékes az a körülmény sem, hogy a pécsi jogi kar adott otthont az évben Ónodon elfogadott első katonai büntetőtörvények háromszázadik (tricentenáriumi) évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferenciának is. A katonai jog oktatása több jogág speciális joganyagának elméleti és gyakorlati kérdéseit komplex módon bemutatni szándékozó képzés, amely a jogtörténeti előzmények és az összehasonlító jog eredményeire széles körűen kíván támaszkodni. Alapvető jogi és igazgatási ismeretek megszerzésére építve kiegészítő szakismeretek elsajátítását biztosítja, amelyek elengedhetetlenek a katonai és rendvédelmi szervek magyar jogrendszerben betöltött szerepének megismeréséhez és helyes értelmezéséhez, valamint az említett szervek személyi állományát érintő egyes (büntetőjogi, munkajogi, szabálysértési vagy egyéb igazgatási) kérdések megalapozott megválaszolásához. A hallgatók három fő irányban szereznek elméleti és gya- 14 Katona Katalin: Néhány gondolat a hadijog oktatásáról. Acta Humana szám o. 15 Az Oktatási Hivatal május 12-én az OH-FIF/180-6/2011. ügyszámú határozatával a Pécsi Tudományegyetem rektora által benyújtott kérelem alapján vette nyilvántartásba a Pécsett indítandó katonai jogi szakjogász szakirányú továbbképzési szakot. 89

89 Hautzinger Zoltán korlati ismereteket, amely ismeretek megszerzésével egyben elsajátítanak bizonyos kompetenciákat is. Ezek az ismeretek, kompetenciák, tudáselemek a következők: a) A katonai jog és igazgatás határterületei, elsősorban a hadtudomány, a rendészettudomány, a szociológia és a kriminológia megismerésével kapcsolatos hazai, nemzetközi és európai tényezőket, folyamatokat, tendenciákat felölelő, azokat bemutató és elemző interdiszciplináris ismeretek. b) A katonai jog alapvető területeire vonatkozó nemzetközi jogi, közösségi jogi, valamint a magyar (alkotmány-, büntető-, közigazgatási-, munka- és polgári) jogi szabályozást felölelő, e szabályozást bemutató és elemző jogi szakismeretek. c) Az interdiszciplináris ismeretekhez és a jogi szakismeretekhez kapcsolódó gyakorlati-alkalmazási és módszertani ismeretek, azaz speciális ismeretek. d) Az interdiszciplináris ismeretek, a jogi szakismeretek, valamint a speciális ismeretek önálló alkalmazásához szükséges kompetenciák. A fentiekkel összhangban a katonai képzésben érintett személy képessé válik: A katonai és rendvédelmi szerveket érintő jogi normák helyes értelmezésére, az egyes jogi (büntetőjogi, közigazgatási jogi, munkajogi, polgári jogi) területek alapvető sajátosságainak felismerésére. A katonai és rendvédelmi szerveknél szabályozott munkajogi és fegyelmi eljárások lefolytatására vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazására. A katonai bűncselekmények helyes értelmezésére és elemzésére. A katonai büntetőeljárás (elsősorban az állományilletékes parancsnok hatáskörébe tartozó nyomozó tevékenység) lefolytatására vonatkozó jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazására. Az egyes polgári jogi normák katonai (rendvédelmi) alkalmazására. A katonai és rendvédelmi igazgatás megkívánta jogi követelmények alkalmazására. A képzés főként a probléma-felismerési és probléma-megoldási, az áttekintő és alkotó, valamint a tárgyalási és konfliktuskezelési képesség, azaz a biztos ismeretekre támaszkodó, önálló és felelős fellépéshez szükséges képességek fejlesztésére törekszik. A képzésben való részvétel ennek megfelelően képessé teszi a szakembert arra, hogy önállóan tájékozódjék a katonai jogi kérdéssel kapcsolatos jogi és nem jogi szakirodalomban, a vonatkozó nemzetközi jogi, közösségi jogi és hazai joganyagban és esetjogban. A képzés során megismerhetővé válnak az egyes katonai jogi szakterületek problémái, fejlődési tendenciái, megszerezhetők a felelős munkavégzés sajátos feltételei. Az elsajátítható kompetenciák, ismeretek, tudáselemek és készségek elsősorban azok számára ajánlott, akiknek szakmai tevékenysége kapcsolódik a katonai igazgatáshoz, a katonai rend és fegyelem, valamint egyéb jogi ismeretek kérdéseihez, függetlenül attól, hogy a kormányzati munkában, a katonai vagy rendészeti igazgatásban, az oktatásban, a tömegtájékoztatásban, avagy bármely más szférában dolgoznak vagy kívánnak dolgoz- 90

90 A katonai jogi képzésről ni. A szakképzettség szempontjából meghatározó ismeretkörök és a főbb ismeretkörökhöz rendelt kreditérték az alábbiak szerint értelmezhető: Interdiszciplináris ismeretkör: A katonai jog határterületei, így az állam- és jogtudományi ismeretek mellett a hadtudomány, a rendészettudomány és a kriminalisztika dimenziói. Szakjogi és szakismereti kör: A katonai jog alapvető területeire vonatkozó nemzetközi jogi, közösségi jogi, valamint a magyar (alkotmány-, büntető-, közigazgatási-, munka- és polgári) jogi szabályozást felölelő, e szabályozást bemutató és elemző szakismeretek. Speciális és gyakorlati ismeretkör: Katonai esetjog, igazságügyi gyakorlat és szakdolgozati kutatás. A Pécsi Tudományegyetem rektora kérelmére nyilvántartásba vett katonai jogi szakjogász szakirányú, illetve szakokleveles tanácsadó továbbképzési szak programjába a fentiek szerint olyan tantárgyak szerepelnek, amelyek kellő módon ötvözik az általános jogi (alap)ismereteket a sajátos katonai jogi ismeretekkel. Az általános jogi ismeretek körében elsősorban azokra a közjogi ágakra kell gondolni, amelyek egy katonai vagy rendvédelmi szerv működésére egyébként is vonatkoznak, illetve az egyes katonai jogi ismeretek megértéséhez a kellő alapismereti tudást biztosítják. Ilyen az alkotmányjog és a közigazgatási jog, valamint a büntetőjog, a büntető eljárásjog, a kriminalisztika és a civilisztika. Ezek mellett gondolni kell a katonai és a rendvédelmi működést nem jogi, inkább tudományos oldalról vizsgáló olyan szintén alapozó tárgyakra is, mint a hadtudományi ismeretek és a rendészettudományi ismeretek. A katonai szakjogi képzés valódi rendeltetését az egyes katonai jogi tárgyakon keresztül érheti el. Ezen belül is léteznek közjogi (alkotmányjogi és közigazgatási jogi), büntetőjogi (anyagi-, eljárás- és végrehajtási jogi), illetve egyéb szaktantárgyak. Ezek egyenkénti rövid bemutatásra is érdemesek. Katonai jogi alapismeretek A katonai jogi alapismeretek olyan alapozó tantárgy, amely az általános jogi alapok mellett rendszerezi és összefoglalja azokat a főbb témaköröket, amelyek a katonai jog származásának gyökereit jelenthetik. Ennélfogva e tantárgy nemcsak a hagyományos értelemben vett jogi normák bemutatására törekszik, hanem minden olyan (írott és íratlan) forrást számba vesz, amelyek a katonai életviszonyok szabályozására kihathatnak. E tárgy keretében kerül bemutatásra a katonai jog fogalma, elvei, tudománya, határterületei, forrásai, tagozódása, nem utolsó sorban a katonai jog fejlesztésének lehetőségei, sőt, szépirodalmi példái is. Katonai jogtörténet A katonai jogtörténet elsődleges célja áttekinteni mindazokat a történeti emlékeket és forrásokat, amelyek a katonai normatív szabályokat adják közre. A külföldi kite- 91

91 Hautzinger Zoltán kintést és a hazai jogtörténet feldolgozását segítő tantárgy olyan ismeretek elsajátítását segíti, amelyek a katonai jog egyes területeinek hatályos anyagának megismeréséhez is elengedhetetlenek. A tantárgy témakörei kiterjednek a katonai jog evolúciójára a kezdetleges emberi szerveződésektől a római jogi példákon keresztül egészen a modern kori megjelenési formákig. Külön tárgyalja a katonai jog magyar fejődését az ősmagyarság korától, az árpád házi királyok alkotta rendelkezéseken, a fejedelmi jogalkotáson, az osztrák jog magyarországi uralmán és a világháborúk deformálta jogalkotáson és -alkalmazáson át a szocialista kor jellemezte szabályokig bezárólag. A katonai és rendvédelmi szervek alkotmányi szabályozása A katonai és rendvédelmi szervek alkotmányi szabályozása az alkotmányjogi alapismeretekre épülő tantárgy, amely a Magyar Honvédségre és a rendvédelmi szervekre vonatkozó alaptörvényi rendelkezéseket dolgozza fel. Emellett a tárgy kitér a rendkívüli állapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet alkotmányjogi összetevőire, az egyes állami szervek irányítási jogosítványaira, illetve a katonai és a rendvédelmi szolgálati jogok alapjogi összefüggéseire is. Katonai és rendvédelmi igazgatás A katonai és rendvédelmi igazgatás tantárgy az alkotmányjogi és a közigazgatási jogi alapismeretek, továbbá a rendészettudományi alapismeretek tantárgyra épülve mutatja be a Magyar Honvédséghez és az egyes rendvédelmi szervek igazgatásához kapcsolódó főbb szabályokat. Bemutatja a közigazgatási jog különös részének jellemzőit, a honvédelmi és a rendészeti igazgatás alapvonásait. A Magyar Honvédség és a Rendőrség mellett számba veszi a katasztrófavédelem és a pénzügyőr szervezet, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok igazgatási kérdéseit. A fegyveres szolgálat joga A fegyveres szolgálat jogát bemutató tantárgy alapozó és szakismereti óra is egyben. Egyfelől bevezetést nyújt a magyar munkajogi szabályozás rendszerébe, másfelől tételesen áttekinti a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses, tartalékos, valamint a fegyveres szervek hivatásos és egyéb (pl. szenior) állományú tagjainak szolgálati viszonyára vonatkozó jogi normákat. Katonai büntetőjog A katonai büntetőjog a katonai jog egyik legismertebb, egyben legsajátosabb területe. Általános része feldolgozza a katona büntetőjogi fogalmát, a katonai bűncselekmény fogalmi elemeit, a katonákra vonatkozó sajátos büntethetőséget kizáró és 92

92 A katonai jogi képzésről megszüntető okokat és a katonai szankciórendszert. Különös része pedig számba veszi a csak katona mint speciális alany által elkövethető háborús, szolgálati, elöljárói bűncselekményeket, valamint függelemsértéseket. Katonai büntető eljárásjog Az általános büntető eljárásjogi ismeretekre épülő tantárgy tételesen számba veszi és elemzi a katonai büntetőeljárásra mint az általánostól eltérő eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezéseket, jogi intézményeket és eljárási sajátosságokat. Elemzi a katonai büntetőeljárás alapelveit, hatályát, alanyait, az eljárás során felmerülő sajátos bizonyítási eszközöket, illetve a kényszerintézkedések alkalmazásának lehetőségeit. Részletezi a katonai büntetőeljárás menetére vonatkozó speciális szabályokat. Katonai büntetés-végrehajtási jog A tantárgy a büntetés-végrehajtási jog általános ismeretei mellett bemutatja és feltárja mindazokat az ismereteket, amelyek a katonákkal kapcsolatos büntetésvégrehajtási szabályokon alapulnak. Idetartozik a katonai büntetés-végrehajtási jog forrásai, alapelvei, a szabadságvesztés végrehajtásának katonákra vonatkozó szabályai, valamint a katonai büntetés-végrehajtási intézet bemutatása. Katonai kriminológia A katonai kriminológia a kriminológia általános tanainak bemutatása mellett azt tűzi ki célul, hogy elemezze a büntetőjogi értelemben vett katonák által megvalósított bűncselekmények törvényszerűségeit. E körben figyelmet fordít mind a katonai bűncselekmények elkövetésének törvényszerűségeire, mind a katonák által elkövetett civil bűncselekmények társadalmi következményeire. Katonai jog nemzetközi vonásai A katonai jog nemzetközi vonásai azokat a szabályokat dolgozza fel, amelyek túlmutatnak a nemzeti jogalkotáson. Így kerül terítékre a katonai jog nemzetközi szabályozásának alapjai és a hadijog alapvető fogalmai (mint a harcos meghatározása vagy a hadifogoly státusz jellemzői). Katonai jog a nemzetközi bíráskodás gyakorlatában E tantárgy a katonai jog nemzetközi alkalmazásának vetületeit mutatja be, számba véve a nemzetközi bíróságokat, illetve különös figyelmet szentelve az Európai Emberi Jogi Bíróság jogfejlesztő hatására. Így kerül szóba a katonai igazságszolgáltatás külföldi és nemzetközi modelljei, a nemzetközi bíróságok büntető igazságszolgálta- 93

93 Hautzinger Zoltán tásban betöltött szerepe és a strasbourgi ítéletek közvetlen alkalmazása a magyar büntetőeljárásban. Katonai igazságügyi gyakorlat A katonai igazságügyi gyakorlat a megszerzett elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazását segíti elő. Betekintést nyújt a katonai nyomozói, ügyészi, ülnöki és bírói feladatok végrehajtásába, lezárva ezzel az egész katonai jogi képzést. Összegzés Virányi Gergely gondolatai alapján látjuk, hogy egy felsőfokú képzésnek nemcsak az adott elméleti tudásanyag közvetítését és számonkérését kell vállalnia, hanem feladatául kell tekintenie a kiválasztott szakma magas szintű gyakorlásához szükséges jártasságok és készségek kialakítását. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrejöttével e követelmény teljesülése már nemcsak a hadtudomány, hanem a rendészettudomány területén is egyetemi szinten lehetséges. Hiátus érezhető azonban továbbra is a katonai jog oktatása terén. A hadtudományhoz és a rendészettudományhoz is köthető diszciplína egyik képzési struktúrában sem jelenik meg. Amíg ugyanis a hadtudományi képzés elsősorban a klasszikus katonai parancsnoki tárgyakra fókuszál, addig a rendészettudományi felsősoktatásban főleg a rendészeti (rendvédelmi) tevékenységgel összefüggő feladatok teljesítéséhez szükséges rendőri (katasztrófavédelmi, pénzügyőri, büntetés-végrehajtási, titkosszolgálati) ismeretek és jogi (büntetőjogi, közigazgatás jogi stb.) tárgyak dominálnak. A katonai jog, azaz az egyes jogágak katonai és rendvédelmi területre vonatkozó, az általánostól e jellemzőre figyelemmel eltérő szabályok összességeként jellemezhető normahalmaz oktatása így a fent említett két tudományterület holtterében található. Ennélfogva a katonai jog intézményesített képzésére egyik egyetemi kar keretében sem történt kísérlet. Ezt ismerte fel a Pécsi Tudományegyetem, amely mint szakirányú továbbképzést vette fel a katonai szakjogász, illetve a katonai jogi szakokleveles tanácsadó képzést az Állam- és Jogtudományi Kar oktatási rendszerébe olyan sajátos eddig sehol sem oktatott tantárgyak bevonásával, mint a katonai jogtörténet, a fegyveres szolgálat joga, a katonai büntetőjog, avagy a katonai kriminológia. Az elsajátítandó kompetenciákat, megszerezhető ismereteket, tudáselemeket és készségeket látva e képzés elsősorban azoknak ajánlható, akiknek szakmai tevékenysége kapcsolódik a katonai vagy rendvédelmi munka, a katonai rend és fegyelem jogi tételeihez, függetlenül attól, hogy a kormányzati munkában, a katonai vagy rendészeti igazgatásban, az oktatásban, a tömegtájékoztatásban, avagy bármely más szférában dolgoznak vagy kívánnak dolgozni. 94

94 A kriminológia prioritásai ma holnap Irk Ferenc professor emeritus Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Közbiztonsági Tanszék A kriminológia prioritásai ma holnap A társadalmi-gazdasági változások folyamata az utóbbi évtizedekben egyre gyorsul. Ez újra meg újra arra készteti a tudomány művelőit, hogy átgondolják a korábban megszokott ténykedéseiket és nézeteiket. S vizsgálják felül rutintevékenységeiket, válogassák ki közülük azokat, amelyeket fokozott ellenőrzés alá kell vonniuk abból a célból, hogy eldöntsék: melyek váltak az idő multával meghaladottá, s melyek azok, amelyek megőrizhetők. Ahhoz, hogy a jelen körülmények között elvégzendő feladatainkat kellő mélységben áttekinthessük, röviden vissza kell pillantanunk a múltba. Ezért emlékezzünk vissza, hogy mit vallott (vall még részben ma is) a kriminológia a társadalmi jelenségek és a bűnözés, a bűncselekmények összefüggéséről. Az elmúlt évszázad második felében, eminensen abban a régióban, amelyikhez Magyarország is tartozik, általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy a mindenkor hatályos büntető törvénykönyv egésze, illetve annak egy-egy fejezete ( címe ) határozza meg a kriminológiai kutatások határait. Az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy az ő elődeik nem győzték figyelmeztetni az érdeklődőket (így az egyetemi oktatásban résztvevőket) arra: amennyiben ettől a vezérelvtől eltávolodnának, kutatási területük parttalanná válna. Eközben a kriminológusok a társadalom és az egyén megismerésével összefüggésben számos új felfedezést tettek, azonban a fogódzók egy része mindmáig megmaradt. Ma is a tankönyvek és a kutatások jelentős része a Btk. egyes paragrafusaiban rögzített elnevezéseket követi még ha az utóbbi évtizedekben egyre bővülő kapcsolt ismeretekkel. Valójában nagyjából az ezredfordulóval egyidőben a modernizációt (modernitást), mint a világ változásának fő irányát meghaladó második modernizáció (modernitás) az a szemlélet- és gondolkodásmód, amelyik véglegesen felváltotta a korábbit. 1 Kimondva vagy kimondatlanul a rizikótársadalom létének elismerése vezetett el ahhoz, hogy rákényszerüljünk egy újfajta gondolkodási és cselekvési mód lehetőségeinek, előfeltételeinek megismerésére, s a folytonosan és gyorsan változó világ kihívásaira adandó válaszok megfogalmazására és cselekvésekbe öntésére. Az imént mondottak nem jelentik azt, hogy az eleink által felismert és rendszerbe foglalt összefüggéseket elavult kacatként ki kellene vetnünk. Ellenkezőleg! A 1 Erről részletesen ld. Borbíró A.: Kriminálpolitika és bűnmegelőzés a késő modernitásban. Ph.D. disszertáció. Kézirat,

95 Irk Ferenc modernitás hosszú időszaka alatt megszerzett ismeretek, a korábban feltárt összefüggések különösen a már említett huszadik század második felében megszerezett ismeretek nélkül a következő generáció nem sokra menne akár a jelen kor kihívásainak felismerésében, akár az ezekre lehetséges adekvát válaszok kimunkálásában. Ezek közül különösen a következőkre látszik célszerűnek a figyelmet felhívni. A bűnelkövetés racionális magatartás Tudtommal Szabó András 2 deklarálta elsőként Magyarországon, hogy a bűnelkövető cselekvésekor racionális magatartást tanúsít, mert bizonyos szükségleteit elégíti ki, viselkedése problémáinak megoldására irányul. Igaz e megállapítás akár a tudatosan, akár a tudattalanul elkövetett tettre. Egyik irányból lényegében ez a szemlélet járul hozzá a magukat a korral haladónak képzelő, a múlt valamennyi (jó és rossz) hagyományát is elvető véleményformálók által a büntetőjogból kiirtandónak megjelölt társadalmi veszélyesség meghatározásához. 3 Másik irányból a társadalomtudomány elsősorban külföldi művelői szállították a muníciót. Előbb a Római Klubba tömörült tudósok, utóbb Ulrich Beck által bőségesen interpretált irányzat, illetve ennek képviselői világítottak rá arra, hogy mely szempontok azok, amelyek mentén újra kell osztanunk a lapokat, újból meg kell határoznunk, hogy melyek a második modernizáció idején megvalósuló tettek társadalmi veszélyességi nézőpontból való rangsorba állításának szempontjai. Hiszen arról van szó, hogy képletes értelemben olyan cölöpöket verünk le, amelyekhez hozzá tudjuk rögzíteni azokat a kritériumokat, amelyek segítségével előbb meghatározhatjuk a társadalmi veszélyesség tényét (meglétét), hiányát, majd meglét esetén annak súlyosságát, s ezek segítségével utóbb eldönthetjük, hogy melyek súrolják a legalitás-illegalitás határát, vagy éppenséggel melyek tekintendők illegálisaknak. Itt rögtön utalnom célszerű arra, hogy a társadalmi veszélyesség véleményem szerint a bűnözés és a bűnelkövetés megértésének egyik fundamentuma, továbbá arra, hogy a társadalmi veszélyesség megléte, illetve ennek hiánya nem feltétlenül esik egybe a legalitás-illegalitás kategóriáival. Az előbbi a társadalomszociológia, az utóbbi a jogpolitika terrénumának része. Azon természetesen el lehet merengeni, hogy e fogalom a jogi alapvetésekre építkező büntetőjogi kódex szerves részét kelle, hogy képezze. Azt viszont hiba volna tagadni, hogy ezen alapfogalom segedelme nélkül nem lehet eljutni a bűn geneziséhez. A bűnözés társadalmi produktum. Ezt 2 3 Szabó A.: Igazságosan vagy okosan? Akadémiai Kiadó. Budapest, Erről korábban ld. részletesen a következő kritikai írásaimat, így: Irk F.: Társadalomra veszélyesség rendszerváltáson innen és túl. In: Farkas Á. & Görgényi I. & Lévai M. (szerk.): Ünnepi tanulmányok II. Horváth Tibor 70. születésnapja tiszteletére. Bíbor Kiadó. Miskolc, o. Legújabban: Földesi Tamás tette le a voksot e fogalom további életképessége mellett. Ld. Földesi T. : Mi jár a bűnért a jogban? Belügyi Szemle 2011/9. szám o. (17. és o.) 96

96 A kriminológia prioritásai ma holnap az állítást megint csak Szabó Andrástól veszem át, bár korántsem csak ő hangsúlyozta az elmúlt évtizedekben honi és külföldi (keleti és nyugati!) szakmai fórumokon. Ami tény: az idézett logikai kapcsolat mára az evidencia-szintjére emelkedett. Akkor miért foglalkozunk mégis vele? Azért, mert a bűnt a bűncselekmények halmazától: a bűnözéstől az választja el, hogy míg az előbbi minősége változó lehet (tehát elkövetése pl. kis, közepes vagy nagy mértékben is veszélyt jelenthet a közösségre), addig az utóbbi minden esetben nagy mértékben (s itt a mérték-szó jelenthet akár minőséget, akár mennyiséget, akár mindkettőt) veszélyes a társadalomra. Ugyanakkor már ehelyütt hangsúlyozom: véleményem szerint a társadalmi veszélyesség, mint objektív entitás, és annak szubjektíválódása (megélése) között folytonos átalakulásban levő, változó összetételű és gyakran más prioritásokat felmutató társadalmi-gazdasági jelenségek a meghatározó jelentőségű tényezők. Változások a társadalmi veszélyesség megítélésében. A változások indukálói egyrészről a megfigyelő-beavatkozó ember szemszögéből nézve objektív tényezők, másrészről ezek megélése (szubjektíválódása). A bűnügyi tudományok művelő régtől tudják, hogy időről időre bizonyos cselekmények hol elszaporodnak, hol meggyérülnek. A bűnelkövetői kör összetétele is olykor átstrukturálódik. Különféle, jórészt környezeti feltételek hatására a bűn iránti érzékenység (pl. a félelem és a szorongás) szintúgy megerősödik, vagy elgyengül. Időről időre más-más tettek kerülnek az érzékenységi küszöb fölé, vagy szorulnak e küszöb alá. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi veszélyesség megélésében folyamatosan hangsúlyeltolódások keletkeznek. Baj akkor következik be, ha a társadalomra ténylegesen nagy veszélyt jelentő és a veszélyesként megélt tettek között keletkezik nagy szakadék. Amennyiben a megélés szintje az objektíve mérhető mértéknél sokkal magasabb: az egyénben, közösségben szükségtelenül, irreálisan és veszélyesen megemelkedhet a frusztráció szintje. Fordított esetben viszont azzal a veszéllyel nézhetünk szembe, hogy az objektíve nagy veszélyt jelentő tettek (ide értve a mulasztásokat is) és ezek lehetséges következményei nem érik el azt a szintet (nevezhetnénk ezt akár észlelési vagy éberségi szintnek is), ami ahhoz szükséges, hogy a társadalmak és/vagy a közösségek, azok tagjai képesek legyenek a lehetséges vagy a tényleges kárkövetkezmények megfelelő kezelésére. 4 4 Vö.: Barabás A. T.: Victimology, latency and other questions (The characteristics of victimisation in Hungary). In: Fenyvesi Cs. Herke Cs. Mészáros B. (Eds. 2006): Bizonyítékok Tiszteletkötet Tremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára. Pécs, o.; Barabás A. T.: A victim survey. In: 20 years - report on the activities of the Sasakawa Young Leaders Fellowship Fund in Hungary (CD-attachment). HAS-SYLFF Secretariat, Budapest,

97 Irk Ferenc A jelenlegi globalizált világban a rizikótársadalmakból összetevődő világformáció idejét éljük, ami a második modernizáció szerves velejárója. Ennek egyik lényegi jellemzője, hogy nagy tömegekben olyan tényezőkkel élünk együtt, amelyeknek káros következményei kiszámíthatatlanok, s ezért e következmények hatékony kezelése is kizárt. Még súlyosabb probléma, hogy az előzőekben a társadalmi veszélyesség tárgyalásakor már megemlített érzékenységi küszöböt e jelenségek egy része el sem éri, ezért a védekező beavatkozás, illetve a veszély-kezelés eleve kizárt. 5 A következőkben kísérletet teszek arra, hogy jelen világunk kihívásait, ezek lehetséges következményeit, valamint a kihívásokra adható (és adott) válaszok adekvátságát, illetve ezek következményeit, mintegy rendszerbe foglalva, röviden felvázoljam. A kriminológus számára általános szinten a vizsgálódás objektumai a társadalmi zavaroknak, az ezek között felfedhető összefüggéseknek az okai. Tehát: miért következnek be ezek a zavarok? Különös szinten pedig arra keresi a választ, hogy a társadalmi beilleszkedésnek milyen tipikus zavarai vezethetők le az említett általános szinten megnyilvánuló zavarokból, s hogy ezek a zavarok miért következnek be. Az említett szinteken a tájékozódást több közvetítő szint segíti. Ilyen lehet például a társadalompolitikán belül a kockázatkezelés módja, vagy a büntető törvénykönyv szerkezete, a bűncselekményeknek és azok elkövetése esetén kilátásba helyezett büntetések mértéke, sőt az egész büntetőpolitika, annak változásai. A társadalomtudós számára ezeken a szinteken jön el az igazság órája, mert a társadalompolitikai prioritások, ezek változásai adnak számot arról, hogy a mindenkori hatalom miről beszél és miről nem, a különböző jelenségeket a társadalomkezelési folyamatban hogyan árazza be, azaz viszonylagosan milyen fontosságot tulajdonít a különféle veszély- vagy károkozásoknak, mennyire képes a populizmustól elrugaszkodni és távlatos célokat kitűzni, s e célok megvalósítása érdekében mit tesz (vagy nem tesz), és így tovább. Fix cölöpökre van szükség A társadalomra veszélyt jelentő, vagy a társadalomnak kárt okozó tettek végső fokon egyfajta értékorientáció szerint determináltak. A következőkben röviden azt tekintjük át, hogy a különböző értékeket milyen determináló tényezők (determinán- 5 Ld. erről részletesen a Római Klub jelentéseit, illetve Ulrich Beck több évtizedes munkásságának eklatáns ópuszait, így elsősorban: Peccei, A.: Kezünkben a jövő. A Római Klub elnöke világproblémákról. Gondolat. Budapest, (Eredeti megjelenés időpontja: 1981.) ; Beck, U. & Giddens, A. & Lash, S.: Reflexive Modernisierung. Eine Kontroverse. Suhrkamp Beck, U.: A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság Századvég Kiadó. Budapest, 2003.; Beck, U.: Weltrisikogesellschaft. Suhrkamp

98 A kriminológia prioritásai ma holnap sok) határozzák meg. Ugyanis ezeket a determinánsokat kell független változóknak tekintenünk, s az imént említett cölöpökhöz kikötnünk. E sorban első helyen áll a kultúra és a gazdaság. ( Óbeszédben ezt a két fogalmat nevezték tudatnak és létnek, s a gazdaságfilozófia egyes prominens képviselői úgy vélték: a lét határozza meg a tudatot.) Ezúttal nem térek ki a két fogalom részletes kibontására. Csupán aktuális összefüggéseikről szólok röviden. A kultúra és a gazdaság két irányban játszik determináló szerepet. Ezek egyike a bűnelkövetésben mint már említettem döntő fontossággal bíró szükségletek meghatározása, azok kielégítésének repertoárja. Az erősen értékfüggő, hogy történelmi léptékkel is mérve térben és időben mely szükségletek milyen fontossággal bírnak, s hogy e szükségletek kielégítésének melyek az elfogadott (ezen belül: jogilag preferált, de legalábbis nem tiltott), és melyek a nem helyeselt, illetve kifejezetten meg nem engedett (esetleg jogilag is tilalmazott) formái. A másik irány a társadalmi hasznosságról vagy károsságról a közvéleményben, réteg- és egyedi szinten kialakított vélemény. Ebben a véleményalkotásban korlátozott mértékben szerepet játszhatnak kvantitatív adatokkal alátámasztott (de legalábbis elvileg alátámasztható) információk, mégis a szubjektív (tradíció, benyomás) momentumok viszik a prímet. Ha nem így volna: a közvélemény-formálók nem folyamodnának a megszokotthoz hasonló gyakorisággal populista kijelentésekhez, üres lózungokhoz, amelyek tényszerű bizonyítékait az emberek többsége azért nem keresi, mert ezek a gyakran semmi konkrétumot nem tartalmazó állítások tökéletesen beleillenek az egyének kisebb vagy nagyobb köre által vallott nézetrendszerébe, ami így lényegében a hitvilág egyik megnyilvánulási formája. ( Ha ő mondja, elhiszem, eszembe se jut kételkedni szavaiban. ) A szükségletek halmaza egyik oldalról, a társadalmi hasznosságról (károsságról) alkotott hitvilág a másik oldalról determinálja a társadalmi veszélyesség megélését. Ez utóbbi bizonyos esetekben normákban ölt testet, amelyek egy része már a közhatalmat gyakorló intézmény formális megerősítése által rögzül jogi (büntetőjogi) normákban. A társadalmi veszélyesség objektív és szubjektív fogalma a régmúltban sem esett mindig egybe, manapság pedig, a második modernizáció hatására egyre gyakrabban és mind nagyobb szakadék tátong a kettő között. A közvélemény elsősorban a tradíciókra támaszkodva a múltba tekint, s onnan veszi a mintákat. Mivel a politikusok gyakran (sőt: többnyire) prioritást engednek a közigénynek, ezért nem ritkán elmulasztják figyelembe venni a közvélemény által nem észlelt, ám a tudomány jeles képviselői által bizonyított olyan tényeket, amelyek a jövő alakulása szempontjából meghatározó fontosságúak. A rizikótársadalom speciális jellemzőinek kimunkálását magas színvonalon, bizonyítékokkal alátámasztottan számos tudós, tudományos műhely végezte és végzi. Az általuk felmutatott determinisztikus összefüggé- 99

99 Irk Ferenc sek elfogadása azonban jórészt az imént említett okokra visszavezethetően késik. Ennek a belátható időn belül súlyos következményei lesznek. Szcenáriók és funkció-zavarok A történelmi léptékben mérve rendkívül gyors tempóban többpólusúvá vált világ részben ismert, részben azonban korábban nem ismert kihívások elé állította és állítja az embert. Régi szükségletek kielégítésének igénye keveredik új, korábban ismeretlenekkel. S amíg a megszokott, bizonyos mértékig rutinszerűvé vált, mélyen rögzült szükségletek kielégítési módjainak következményei többnyire ismertek, és (még több lehetséges kimenetel esetén is) előre láthatóak, addig az új szükségletek kielégítésének részben a módja, részben a kimenetele (sőt gyakran mindkettő) ismeretlen. Ez jelenti a korábban szokatlan kockázatok önkéntes vagy kényszerű vállalását, s számos egyéb, itt nem tárgyalt sajátosság mellett ez alapozza meg a rizikótársadalom másságát minden korábbi társadalmi-gazdasági formációhoz képest. Jelen világunkban a társadalmi változásoknak (némi leegyszerűsítéssel) kétféle szcenáriója fogalmazható meg. Az első egy inkább optimista, a második egy inkább pesszimista jövőképet ad az elkövetkező időszakban bekövetkező lehetséges változások iránt érdeklődőnek. Az optimista szcenárió szerint továbbra is létezik fenntartható fejlődés, méghozzá a világ valamennyi régiója számára. Ez ugyan visszalépés a korábbi jövőképpel szemben, amelyik még azt képzelte, hogy a fenntartható növekedés nem korlátlan, mint azt sokan korábban vélték, ám bizonyos határokon belül továbbra is lehetséges. A növekedés kifejezést felváltó fejlődés egyértelműen jelzi, hogy a mennyiség prioritása helyébe a minőség elsőbbsége lépett. Néhány évtizede még részint a Római Klub mint intézmény 6, részint annak legismertebb képviselői erről számoltak be 7, s később saját prognózisuk kontrollját is elvégezték. 8 A pesszimista szcenárió képviselői úgy vélik, hogy a fejlődés eljutott arra a szintre, ahonnan nem képes tovább lépni. Más szavakkal: a fejlődés immár fenntarthatatlan. Több mint figyelemre méltó, hogy a fenntartható fejlődés egyik, korábban feltétlen híve, a Római Klub alapító atyái közé tartozó Dennis Meadows a régebben prognosztizált és a később bekövetkezett változások elemzése folytán kénytelen volt saját és munkatársai eddigi elméletét felülvizsgálni. Ennek eredményeként azt a következtetést vonta le, hogy a világ, téziseik megfogalmazása óta, Peccei, A.: Kezünkben a jövő. A Római Klub elnöke világproblémákról. Gondolat. Budapest, Meadows, D. H. & Meadows, D. L. & Randers, J. & Behrens, W. W.: The Limits To Growth. A Report to The Club of Rome. Universe, Meadows D. H. & Randers J. & Meadows D. L. (szerk.): A növekedés határai 30 év múltán. Kossuth Kiadó. Budapest,

100 A kriminológia prioritásai ma holnap eljutott abba az állapotba, ahol a fejlődés fenntarthatósága már nem lehetséges alternatíva. 9 Az optimista szemlélet győzelme a mai, kozmopolita világ sikertörténete lehetett volna, a dolgok jelen állása szerint azonban ez a vonat véglegesen elment, ami azt is jelenti, hogy bár a földkerekség minden ellentmondásossága ellenére a valóság kényszerei szorításában továbbra is kozmopolita marad, azonban a jelek arra utalnak, hogy a sikertörténet helyett kudarcok sorozata előtt állunk, amiből jelenleg semmiféle kívánatos kiút nem kínálkozik. A fenntarthatatlan fejlődés és néhány megold(hat)atlan rendészeti feladat Egyelőre az látszik nyilvánvalónak, hogy a fenntarthatatlan fejlődés, mint tendencia csak a gazdaság területére vonatkoztatható. Amennyiben azonban igaz az a közgazdasági összefüggés, amit néhány évtizeddel ezelőtt úgy tanultunk, hogy a lét határozza meg a tudatot (márpedig szerintem igaz), akkor az is egyértelmű fejleménynek látszik, hogy a gazdasági fejlődés lelassulása, leállása az élet más területén is keményen érezteti hatását. A fejlődés fenntarthatatlansága fogalom ma még nyilvánosan viszonylag ritkán hangzik el, és akkor is inkább csak szóbeszéd formájában ölt testet. Beszélnek (beszélünk) a környezetszennyezés, a klímaváltozás, a vízhiány és több más kedvezőtlen tényező, jelenség lehetséges fejleményeiről. Közben említés sem történik arról, hogy a világ jelentős részén ez az időszak már beköszöntött, s hogy ennek olyan kihatásai vannak már ma is, mint a különböző kultúrák harcában felszínre kerülő gazdagság-szegénység ellentéte, az ún. harmadik világban folyó háborúk, éhínség, ettől egyáltalán nem függetlenül a terrorizmus és a népvándorlás, a menekültkérdés láthatóan egyre kezelhetetlenebb állapota s a sor még folytatható. Egy ideig (de mind kevésbé) sikeresen lehet határ- és idegenrendészeti eszközökkel és módszerekkel kordában tartani ezeket a komplikációkat, de a mennyiség növekedése olyan minőségbeli változásokat involvál, amelyek rövid időn belül megoldhatatlan feladatok elé állítja mind a határ-, mind a belső ország(régió) rendvédelmi szerveit, olyan újabb szociális bajok halmazát generálja, amelyek hatásai és következményei ma még jórészt ismeretlenek. A problémakör eszkalálódását más időszerű fejlemények is gyorsítják, amelyek között kiemelést igényel a globalizáció, valamint (az előbbitől nem függetlenül) a határok átjárhatóságának, mint egyébként a nemzetközi kapcsolatok kedvező fejleményének a kiteljesedése. 9 Ld. erről Hargitai Miklós: Meadows: Nem hiszek a fenntartható fejlődésben. Népszabadság szeptember o. A szerző által készített interjú talán legfontosabb gondolata az, hogy Meadows szerint a kiút a jó minőségű hozzáférhető információk biztosítása, a döntések átláthatóvá tétele lenne, de ezt pont azok akadályozzák, akiknek hatalmukban állna a változás. Miért? Mert a fejlődés alatt ma az életszínvonal és a termelés szakadatlan növekedését értik, és ehhez egyszerűen nincsenek források. 101

101 Irk Ferenc Nem kétséges, hogy a világ működésének súlyos funkció-zavarával állunk szemben, s ennek következménye mind az a tény, hogy a világ fejlődésében megakadt, mind az, hogy a fennálló funkciózavar egyre újabbakat generál. A világ kihívásaira az államok és polgáraik egyre kevésbé képesek a rutinválaszoktól eltérő, a kihívásoknak megfelelő, adekvát válaszokat adni. Divatos kifejezéssel élve maszatolás, amit a kormányok, a mögöttük álló pártok, érdekcsoportok adnak az egyre bonyolultabb összefüggésekre. Valójában nem látunk mást, mint egyfajta rövidlátó törekvést arra, hogy rövidtávon sikerüljön a problémákat elodázva, a tényleges megoldásokat megkerülve talpon maradni, megúszni a nagyobb bajokat. A hatalom (amiből sokfajta adódik, kezdve a kormányzatitól a vallásin át a gazdasági, vagy a kulturális hatalomig) képviselői igyekeznek nem tudomást venni a tudomány számukra olykor kellemetlen téziseiről. Ezért a hatalmi beállítódásért közép- és hosszú távon valamennyien súlyos árat fizetünk. 10 Rizikótársadalom és értékhierarchia Rövid történelmi visszapillantásként talán elegendő csupán utalni arra, hogy vannak olyan értékek, amelyek kortalanok, azaz többé-kevésbé valamennyi, a mai civilizáció előfutárának tekinthető társadalmi formációban is stabilan léteztek, s vannak olyanok, amelyek civilizáció-függőnek tekinthetők, azaz a múlt egyes konkrétan megnevezhető társadalmi berendezkedésének voltak a sajátjai. Jelen körülményeink között az figyelhető meg, hogy noha a társadalmak berendezkedése (különösen látványosan az ún. első világban 11 ) az elsőből a második modernitásba 12 megy át, s az osztálytársadalom fundamentumán (egyesek szerint a romjain) a rizikótársadalom építménye teljesedik ki, mégis az értékrendszerekben mindezidáig elmaradtak e változó társadalmi formációk eredményes működéséhez elengedhetetlen értékváltozások ezek körén belül eminensen az értékhierarchiában megnyilvánuló átalakulási folyamatok. A kulturális hagyományokon alapuló s részben még premodern, részben már modern időszakot idéző értékrend annyira szilárdan rögzült, hogy a posztmodern időszak változásait képtelen tudomásul ven- 10 A megállapítást a történelem sokszorosan igazolja. Szabadjon ezúttal csak a római birodalom tündöklésére, majd az akkor hatalmon levők szemszögéből tekintve váratlan és gyors bukására, s e bukás ma már történelemkönyvekben olvasható legfőbb okaira utalnom. 11 Az első világ jellegzetes értékeit mutatja be Oravecz Imre: Az első világ pusztulása című költeményében. Imigyen: és elég az első világ színe: a sárga, / és elég az első világ ásványa: az arany, / és elég az első világ iránya: a nyugat, / és elég az első világ növénye: a négylevél, / és elég az első világ állata: a kígyó A fogalmakat ld. pl. Heller Ágnes: Mi a modernitás? 102

102 A kriminológia prioritásai ma holnap ni. Témánk szempontjából ennek kiemelkedő bizonyítéka, hogy a társadalom és (mások mellett a jogalkotó és jogalkalmazó) reprezentánsai a deviancia egész jelenségét továbbra is a korábbról megőrzött formájában értelmezik. Mint régebben, a beilleszkedési problémák kezelése esetén ma is az exklúziót (kirekesztést) alkalmazzák az inklúzió (befogadás) helyett. Ebből egyenesen következik, hogy a szakértőknek az első világban egybehangzónak tekinthető nézeteivel ellenében a büntetést, a minél szigorúbb büntetést helyes és hatékony eszköznek tekintik. Ilyen beállítódás mellett viszont aligha lehet elvárni, hogy az Új Világban amire egyebek mellett a globalizáció és a mind szélesebb körben meghonosodó digitalizáció jellemző, s amikor (minden látszat ellenére) a nemzetállamok alkonyának és, a műszaki-technikai-technológiai fejlesztések által is generált, robbanásszerű életmód- és életminőség változásának időszakát éljük, a társadalmak boldogulásáért felelős döntéshozók adekvát megoldásokra legyenek képesek. Értékvédelem korlátokkal Érvényességüket tekintve, az értékeknek két nagy csoportját különböztethetjük meg: a lokálisakat és a globálisakat. Az előbbi kategóriába tartozók értelmezésével és érvényre juttatási lehetőségével ezúttal kevesebbet foglalkozunk, mert ezek többnyire megmaradnak a hagyományos keretek között. A globális értékek definiálása és széles körben, konszenzusos elfogadása annál bonyolultabb feladat, hiszen itt részint korábbi lokális értékek globalizálódásával éppúgy szembetaláljuk magunkat, mint globális értékek lokális szintű érvényre juttatásával (más szóval: glokalizálódásával). Az azonos vagy hasonló kultúrkörbe tartozó régiókban mind az új értékek általános elfogadtatása, mind azok harmonizálása viszonylag(!) egyszerűbben megy végbe, mint a már eleve teljesen eltérő értékrendet magukénak vallók körében. Bár ez a megállapítás sem minden kétség nélküli, hiszen az előbbiekben láthattuk, hogy (most az első világot némi túlzással homogén értékrendűnek tekintve) ezen a körön belül sem megy vezényszóra akár az új értékek lakossági és/vagy uralmi elfogadtatása, akár a tradicionális értékhierarchia megváltoztatása. Az értékrendben és az érdekekben bekövetkező változások mint erről máshelyütt már említést tettem kölcsönösen és jelentősen befolyásolják egymást. Maga a kölcsönhatás a premodern és a modern világ keretei között megszokott dimenziókban viszonylag stabilan és kielégítően működött. Mindkettőre nagyfokú statikusság volt jellemző, ellentétben a posztmodern időszakkal, amikoris a dinamikus, (összefüggéseiben, kölcsönhatásaiban is) gyors változásoknak vagyunk tanúi. Ehhez társul a tradicionálisan múltba tekintő jog, ezen belül különösen a büntetőjog, amelyik ezzel a dinamikus változással végképp képtelen szinkronba kerülni. Következmény: a rövidtávú hatásokat kiváltani kívánó pótcselekvések, továbbá a hosszú távon veszélyt vagy kárt okozó problémákra adandó válaszok kikerülése. 103

103 Irk Ferenc Mindezek végül oda vezetnek, hogy a társadalomra nagy veszélyt jelentő cselekmények teljes mértékben kikerülnek a büntetőjog hatóköréből. Érdekes színfoltja lehet ennek a folyamatnak, amikor a fegyveres testületek (rendőrség, katasztrófavédelem, honvédség) olyan tettekkel és személyekkel szemben alkalmaz kényszerintézkedéseket, amelyek, illetve akiknek tettei esetében a későbbiek során nincs lehetősége arra, hogy adekvát (tettarányos) büntetőjogi válaszreakciók kieszközlésében is részt kapjon. A társadalmi veszélyesség kriminológiai tartalma A társadalmi veszélyesség tartalmi elemeit két részre oszthatjuk: egy mennyiségi és egy minőségi dimenzióra. Mindkettő megismerésére szükségünk van ahhoz, hogy a potenciális vagy tényleges kárkövetkezményt helyesen tudjuk értékelni. Ezek egyike amelyik a tettel közvetlen oksági összefüggésbe hozható általában részét képezi a tett megítélésének, a másik azonban nem. Ám a tett értékelésekor (legyen az bűncselekmény, szabálysértés vagy csupán egyszerű normasértés) az ítélet meghozatalakor a tett által okozott kárnak is csak a felismert mennyiségi tartományát hasonlítjuk össze az elvárható magatartás lehetséges kimenetelével. A fel nem ismert (többnyire a valószínűség szintjén levő, s esetleg csak a távoli jövőben realizálódó) kárral nem tudunk számolni. Pedig ennek a tartománynak mind a mennyisége, mind a minősége jelentősen meghaladhatja a felismert tartományét. Még bonyolultabb a helyzet, ha a tettel közvetlen oksági összefüggésbe nem hozható, azaz a minőségi tartományba sorolt dimenziók súlyát próbáljuk megbecsülni. Ide sorolódik a korábbi események által kiváltott hatások közül mind a félelem, mind a szorongás. A premodern, a modern és a posztmodern társadalmi formációkat összehasonlítva és ezúttal a rizikótársadalom jelen idejét előtérbe helyezve megállapítható, hogy az egyes korszakok közötti különbözőségeket vizsgálva ezeken a területeken figyelhető meg leginkább az eltérés. Ha ezt a tézist elfogadjuk, akkor önként adódik az a régről ismert feladat, miszerint célunk továbbra sem lehet más, mint korábban: az aktuális társadalmigazdasági körülmények előtérbe helyezésével megérteni a bűnözést. Ennek fontos eleme az ún. kiemelt bűncselekmények meghatározása és szerepük, illetve összefüggéseik feltárása a deviancia keretei között. Előre kívánom bocsátani, hogy egy kriminológus rangsorolása nem feltétlenül esik egybe sem a közvélemény, sem a közt kiszolgálni hivatott politika aktuális preferencia-rendjével. Sőt azt is mondhatjuk, hogy legalábbis részleteiben a kettő általában nem esik egybe. S az a tény, hogy a politika (az aktuálisan regnáló kormányzat) nem fogadja el, nem teszi magáévá a tudomány álláspontját, egyrészt természetes, másrészt ésszerű következmény. Ugyanis a két fél logikai rendszere gyökeresen különböző, s más-más érdekek vezérlik. Legfeljebb a moralitás az, ami 104

104 A kriminológia prioritásai ma holnap kedvező esetben a felek azonos tartományán belül van, s ez segítheti közeledni az eltérő álláspontokat. A bűnözés és a bűnözéstől való félelem kölcsönhatásait vizsgálva egyrészt azt tapasztaljuk, hogy a lakosságot többnyire a lokális, potenciálisan bármikor bekövetkező sérelem, kár előidézésére alkalmas tettek érdeklik, s hogy a hatalom, mint a közvélemény kiszolgálója, ezekre fókuszál. (Akkor is, ha felderítési mutató közelíti a 100%-ot, akkor is, ha nem éri el az 50-et.) Másrészt megfigyelhető, hogy a komplex, esetlegesen megvalósuló, időben és térben távoli veszélyek bekövetkezésének rémképét felfestő tettek akkor is kikerülnek kisebb mértékben a lakosság, nagyobb mértékben a hatalom figyelmének fókuszából, ha netán a büntetőjogi büntetés lehetősége biztosított. A negligálás vagy a háttérbe szorulás több oldalról is jól védhető. Ebben szerepet játszanak egyszerű kényelmi szempontok (pl. bizonyítási nehézség formájában), tudásbeli hiányosságok (pl. az atomenergia tárolásának problémái), a tudományon belül vitatott álláspontok ütközése (pl. épp az előbbi esetben), de talán leginkább az ok-okozati kapcsolatok fel nem ismerése vagy hibás értékelése. Szívesen foglalkoznak (mellesleg a kriminológusok közül is sokan) külön-külön a terrorizmussal, a gazdasági bűnözéssel, az illegális migrációval, a kábítószerekkel való visszaélés különböző formáival, a számítógépes bűnözéssel vagy éppenséggel a határokon átnyúló bűnözéssel. Alig találni olyan monográfiát, tanulmányt, nemigen találkozni olyan konferenciával, amelyik a most felsorolt jelenségek interdependenciájának rendszerszintű elemzését tűzte volna ki célul. S akkor még szó sem esett a társadalmi életben bekövetkezett változásoknak az említett témakörökre gyakorolt hatásáról, vagy arról, hogy hol mi számít deviánsnak, bűnnek, mint ahogy arról sem, hogy a következő évtizedekben mely devianciák következményei becsülhetők össztársadalmilag (értsd: világméretű, ezen belül regionális keretek között) legsúlyosabbaknak. Az előzőekből az a következtetés vonható le, hogy a kriminológián belül is paradigma-váltásra van szükség, méghozzá lehetőleg azonnal, s ennek egyik kulcsjellemzője, hogy egy-egy jelenség vizsgálata mellett/helyett a rendszerösszefüggéseknek, a társadalomra egyenként is káros vagy kárveszéllyel járó egyes jelenségek kölcsönös egymásra hatásának bemutatása kívánatos. Az egy-egy területen történő erőfeszítések ugyanis járhatnak látszólag kedvező eredménnyel, de egyúttal (az előbbi beavatkozás következményeképp) más területeken sokkal nagyobb károkat idézhetnek elő, mint amilyen haszonnal járhatnak a beavatkozás területén. Itt csak villanásszerűen utalok arra, hogy a kábítószer-üldözés eredményeinek bemutatása során nem szokás sem arról említést tenni, hogy ez a bűnüldözés önmagában mibe kerül, s hogy más káros szenvedélyek esetleg ugyanekkora befektetés árán vajon mekkora (esetleg lényegesen nagyobb?) hozadékkal kecsegtetnének. Mégkevésbé szól a fáma arról, hogy milyen más bűncselekmények, károkozások eredeztethetők a már említett bűnözési forma üldözésének sikereiből. Az említett esetben levon- 105

105 Irk Ferenc ható a rövid következtetés: a rendszer lyukas, az aktivitás pedig gyakran improduktív. Ennek az állapotnak a megváltoztatásához a kölcsönös összefüggések elemzésére (is) szükség van, a kriminológia pedig ki kell, hogy terjessze tevékenyégét a relatív kutatásokra. A társadalmi veszélyesség kezelésének jövője Az imént felvázolt megközelítésben az állítások mellé egyre gyakrabban kerülnek nyitott vagy félig nyitott kérdések. A megváltozott világhoz alkalmazkodni kívánó tudós két irányból közelítheti meg a jövőt. Az egyik egy tartalmi, a másik egy módszertani dimenzió. Ami a tartalmi dimenziót illeti: a globalizáció és a lokalitás olykor egymást kiegészítő, olykor egymással szembe menő folyamatait szemlézve a következő három főszereplő megváltozó pozícióira mindenképp figyelmet kell fordítanunk. Ezek: a tett, a tettes és a sértett. Figyelembe kell vennünk, hogy a tett hol és mikor tekinthető bűnnek. Továbbá: hol és mikor tekinthető bűncselekménynek, s hol és mikor nem? Amikor és ahol a társadalmi veszélyesség foka eléri a bűn/bűncselekmény érzékenységi küszöbét, akkor ez milyen hatásokra vezethető vissza, s milyen feltételek erősítik, vagy erőtlenítik e hatásokat? Jól tudjuk, hogy a deviáns tettek megvalósítóinak nem elhanyagolható része ún. utazó bűnöző. A globalizált világban nem hagyható figyelmen kívül az a kevéssé elemzett kérdés, hogy az elkövetés megbízói, megrendelői (büntetőjogias fogalmi kategorizálást követve: a felbujtók, esetleg a bűnsegédek is) milyen morális alapból kiindulva döntöttek az elkövetés mellett, milyen moralitás mentén kívánták, vagy csak egyszerűen vették tudomásul, számoltak a sérelemokozás célszemélyeivel? Ez a megközelítés teheti termékennyé a régiónkban számos okból mindezideg háttérbe szorult, a hatalom és a bűnözés közötti kapcsolatokkal foglalkozó kutatásokat. Az adekvát módszertani megközelítés kialakításához újból végig kell gondolnunk a módszertan egyes részterületeit. Ismételten meg kell kérdeznünk magunktól (és a kriminológia társtudományainak művelőitől is), hogy mit mérünk, miért épp azt mérjük, s miért nem mást. Amit mérünk azt miért az adott módszerrel mérjük, van-e más módszer, s ha igen, miért nem azt használjuk? S mi van azokkal a területekkel, amiket nem mérünk, bár mérhetnénk? Miért nem mérünk? Csak nem azért nem, mert amit nem mérünk, az nincs is? Az előzőekben szorgalmazott, kiemelt bűncselekmények vizsgálata előtt rögzíteni célszerű: ezek a bűncselekmények jellemzően összefüggenek egymással. Épp a különböző bűncselekmények összefüggéseinek eredményes kutatásához van szükség annak felfedéséhez, hogy melyik (vagy melyek) az ún. gyenge láncszem(ek), amely(ek) a többinél döntőbb hatással van(nak) a cselekmény megvalósítására, vagy elmaradására. Tekintettel arra, hogy akár a hatalmi, akár a közösségi devian- 106

106 A kriminológia prioritásai ma holnap ciakezelés lehetőségei végesek: erre, illetve ezekre a gyenge láncszem(ek)re kell koncentrálni. Mindazonáltal tényként szögezhető le, hogy ezekről az összefüggésekről jelenleg még csak meglehetősen keveset tudunk. Főleg akkor igaz ezen állítás, ha a tudás részének tekintjük bizonyos hipotézisek verifikálását is. Amit bizton állíthatunk, hogy a prevenció jelenleg inkább összpontosít valamely társadalomra veszélyesnek vélelmezett tett megvalósításának megakadályozása érdekében az ingadozók félelmére vagy meggyőzésére (azaz valami módon e kör befolyásolására), mint a morális és jogi konfliktusok közötti kapcsolatok tisztázására. Ennek az igyekezetnek alapja az ún. tabu-szerep előtérbe helyezése. Tegyük nyomban hozzá: helyesen, hiszen a társadalom morális rendje összeroppanna, ha az emberek nem kapnának egyértelmű eligazítást arra vonatkozóan, hogy egyrészről a társadalom, másrészről a hatalom oldaláról megközelítve a kérdést, mely tettek tartoznak a támogatott, a tűrt, és a tiltott kategóriába. De mi történik akkor, ha valamely veszély kívül esik e dimenziókon? Erre manapság alapvetően két relációban kerülhet sor. Közülük az egyik, amikor új környezetben a régi értékek időtállósága kérdőjeleződik meg. Ebből adódik, a globalizáció keretei között, napjainkban számos helyen nagy vita, amit röviden a német leitkultur fogalom időtállósága (és korszerűsége/meghaladottsága) körül kibontakozó disputában kísérhetünk figyelemmel. 13 A másik viszonylatban az előbb valamely kisebbség által elfogadott és esetleg szélesebb körben elterjeszteni kívánt új értékek körüli bizonytalansággal szembesülünk. Gyakran a társadalom és a (többnyire a többséget kiszolgálni kívánó) hatalom először egyszerűen nem vesz tudomást a kisebbség tőle eltérő új értékeiről (többségi érdektelenség), vagy kifejezetten elutasítja azt (többségi negáció). Felmerül a kérdés, hogy mitől függ egy társadalomban (a fent említett mindkét esetben) az érzékenységi küszöb átlépése. Mikor kerül egy közösség (és miért akkor) abba a helyzetbe, hogy úgy érzi: valamely kockázatos jelenség/esemény általánossá válhat, s ezért mindenkit (így engem is, mint a közösség tagját) veszélyeztethet? Mikor és milyen hatásokra alakul ki az az érzés, hogy van mitől félnem? (Hangsúlyozom: ezeket a kérdéseket nem az évszázadok-évezredek alatt rögzült jelenségekre, azok többé-kevésbé ismert összefüggéseire, hanem kifejezetten az új történésekre vonatkoztatom.) Ezúttal csak példálódzó felsorolás keretében volt lehetőségem annak bemutatására, hogy a társadalomtudós egyre kevésbé képes határozott, bizonyítékokkal alátámasztott állításaival elvarázsolni a társadalom döntéshozóit. A kutató jövőbeli feladata új kérdések feltétele, a már elfogadott, akár közhely-számba menő állítások 13 Wikipedia, the free encyclopedia. (letöltés ideje: 2011.) 107

107 Irk Ferenc megkérdőjelezése, de legalábbis szerény kétkedés a megingathatatlannak látszó dogmákban, a priori elfogadott tézisekben. Ez a szemlélet részben a fő kutatási irányok átstrukturálódását is eredményezheti, részben új területek megnyitására ad alkalmat. Ezek közül két kriminológiai áramlat tűnik úgy, hogy nemcsak nagy jövő előtt áll, de egyúttal hozzájárulhat ahhoz is, hogy a társadalmi jelenségek megértésének folyamatát elősegítse. Ezek egyike a béketeremtő, másika a kozmopolita kriminológiának elnevezett irányzat. Mindkettő figyelmének fókuszában a század fordulóján kibontakozó új veszélyek megértése és értékhelyén való kezelése áll, s már csak ebből a szempontból is figyelemre méltó nóvumokkal szolgál. A béketeremtő kriminológia legfőbb téziseinek összegezéséhez nyújt segítséget Fuller és Wozniak 14, akik a következőkben összegezhető összefüggésekkel és javaslatokkal szolgálnak: Minél inkább teljesül valakinek a szükséglete, annál kevésbé kerül kapcsolatba a bűnelkövetéssel és a viktimizációval. Minél jelentősebb az elmozdulás a béketeremtő kriminológia irányába és eltávolodás a kriminológia főáramlatától / büntető igazságszolgáltatástól, annál kisebb a bűnelkövetés / viktimizáció. Minél nagyobb az ellenállás a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben, annál kisebb a bűnelkövetés és a viktimizáció. Minél inkább szexista, rasszista és humánumellenes a gazdaság és a kormányzat, annál nagyobb a bűnözés és a viktimizáció. Az előbbi látomástól nem áll messze a kozmopolita vízió. E nézet képviselői szerint 15 a kriminológia nem távolodott el eléggé az egyéni logika bázisától, és nem volt képes mindezidáig megalapozni a sokszínűség logikáját. A kriminológusok a másság garmadáját alkották meg, amelyek kívülrekednek az inklúzió határvonalán, az igazságosság és a jog uralmán; a mássághoz soroltak tömegeit tárják fel, amelyek részesei a kriminalizációnak, az igazságszolgáltatásnak és a biztonságnak. Természetesen sokkal látványosabb faji, etnikai és globalizációs következményekről eszmefuttatásokat folytatni, mert ezek végül is olyan más csoportokhoz vezetnek el, amelyek jellemvonásainak kihangsúlyozása végső soron megkülönbözteti őket a jog és az igazság követését jellemző normális csoportoktól. 14 Fuller, J. R., & Wozniak, J. F.: Peacemaking criminology: Past, present, and future. In: Cullen, F. T. & Wright, J. P. & Blevins, K. R. (szerk.): Taking stock: The status of criminological theory, advances in criminological theory. Transaction o. ( o.) Idézi: Wozniak, J. F.: Poverty and Peacemaking Criminology: Beyond Mainstream Criminology. Critical Criminology : pp. (220. p.) E témáról bővebben ld. még: Korinek László: Kriminológia. I. kötet. Magyar Közlöny, Lap- és Könyvkiadó, Budapest, o.. 15 Így: Hudson, B.: Difference, diversity and criminology: The cosmopolitan vision. Theoretical Criminology Vol. 12(3) o. ( o.) 108

108 A kriminológia prioritásai ma holnap A kozmopolita szemléletmód nem feltételezi, hogy a racionális szubjektumok közösségén belül megszokott ez a szemléletmód. Hiszen legtöbben nem foglalkoznak az igazságosság elveinek a megértésével és ebből következően az igazság lényegét nem is képesek megérteni. A kozmopolitanizmus ugyanakkor feltételezi, hogy az emberek önmagukban és csoportjaikban sok szempontból különböznek egymástól, azonban tulajdonságaik között lennie kell elégséges átfedésnek ahhoz, hogy megértsék egymást, és képesek legyenek egymáshoz alkalmazkodni. Egy ilyen vízió szükséges a megértés elmélyítéséhez, ahhoz tehát, hogy vannak intézmények és konvenciók, amelyek válaszolni képesek a háborúskodás elhárítására, tiszteletben tartják az emberi jogokat, és segítséget nyújtanak a hatalomnélkülieknek azért, hogy a második modernitás globalizált világában is távol tarthassák magukat a globalizáció bűneitől és a hatalommal bírók megtorló, erőszakos stratégiáitól. A kozmopolita vízió egyaránt szükséges és gyümölcsöző a kriminológiai megértés és beavatkozás elősegítéséhez társadalmon belül és társadalmak között. A bűn általi sebezhetőség csökkentése, sokkal inkább a biztonságosabb társadalom elősegítésén és a mérsékelt büntetések figyelembe vételén, s az egyenlőtlenségek csökkentésén alapszik, nemkülönben az önmeghatározás lehetőségei érzetének a fokozásán, továbbá a világ sokszínűségének a szabadságán, mintsem a félelmen és az ellenségeskedéseken, amik olyan politikákat és attitűdöket váltanak ki, amelyek azt a látszatot keltik, hogy az állam nem képes szembeszállni a veszélyekkel és képtelen az offenzív cselekvésekre. 109

109 Összefoglaló a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megalakulásának helyzetéről Janza Frigyes nyá. rendőr vezérőrnagy Magyar Rendészettudományi Társaság főtitkára Összefoglaló a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megalakulásának helyzetéről (Pro domo) A Nemzeti Közszolgálati Egyetem január 1-jén megkezdheti törvényes működését. Az NKE létrehozásának előzményei A Kormány júniusban kezdeményezte az illetékes tárcáknál, hogy kezdjék meg egy olyan, a közszolgálatot támogató egyetem kialakítását, amely elsősorban annak három nagy területét integráló képzési szerkezetével, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE), a Rendőrtiszti Főiskola (RTF), a Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara (a volt Államigazgatási Főiskola) összevonásával, a közigazgatás és közszolgálat felsőoktatási háttérintézményeként, jól képzett, elkötelezett fiatalok kibocsátásával járuljon hozzá a magyar közszolgálat megújításához. A létrehozás előkészítő szakasza A fenntartókat képviselő (KIM, BM, HM), valamint az átalakításban érintett tárcák (NEFMI, NGM, NFM) kijelölt képviselőiből álló előkészítő bizottság július 7-én tartotta alakuló ülését. A feladatot koordináló KIM, miniszteri biztost nevezett ki Dr. Kiss Norbert úr személyében, a HM Dr. Szarka Gábor kabinetfőnök urat delegálta, a BM megbízottja Dr. Janza Frigyes úr lett. Az előkészítő bizottságot kiszolgáló intézményi hátteret a KIM megbízott Dr. Kiss Norbert főigazgató úr által vezetett Nemzeti Közigazgatási Intézet biztosította. Az előkészítés gyakorlati szakasza Gyorsan kialakult az összevonást megalapozó elvi alapvetések és gyakorlati feladatok kidolgozásának és végrehajtásának mechanizmusa. A felek közös előterjesztése eredményeként megszületett a 1278/2010 (XII.15.) számú, az NKE létrehozásáról szóló Korm. határozat. E dokumentum kiemelkedő jelentőségű, mivel ebben lettek rögzítve a felek által közösen kialakított elképzelések az új egyetem hatásköri, jogi, szervezeti, működési és gazdálkodási feltételeiről. Ugyanezen a napon fogadta el a Kormány a rendvédelmi szervek egységes moduláris képzési rendszerének kialakításához szükséges intézkedésekről szóló 1282/2010. (XII. 15.) számú Korm. hatá- 111

110 Janza Frigyes rozatot, amely megnyitotta az utat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretébe integrálódó rendészeti felsőoktatás, illetve a rendészeti szakképzés és felsőfokú szakképzés teljes vertikumának összehangolása felé. Jogi előkészítés A Korm. határozat feladatszabása szerint, a kormányhatározat alapján létrejött tárcaközi bizottság által kidolgozott formában és tartalommal, a fenntartók előterjesztésében, március 16-án az Országgyűlés megalkotta a évi XXXVI. törvényt, az NKE létesítéséről. E törvényben lettek meghatározva a létrehozás szervezeti, eljárási, humán és határidős feltételei. Az NKE működésének kezdő határnapjaként január 1. lett kijelölve. A törvény rendelkezett az NKE Fenntartói Testületének (FT) létrehozásáról, amelynek feladatává tette az NKE zökkenőmentes indításához szükséges további törvényalkotási, oktatásigazgatási, vagyonjogi, gazdálkodási és személyi feltételek kialakítását. A Fenntartói Testület tagjai a fenntartók korábban kijelölt képviselői lettek. A törvény meghatározta az előkészítő bizottságok és az Ideiglenes Szenátus feladatait, tevékenységük ütemezését. Jelentős változást sikerült elérni a felsőoktatási képzési területek és ágak vonatkozásában. Az új felsőoktatási terület elnevezése, közigazgatási, rendészeti és katonai lett. A rendészettudomány képzési ágának megnevezése rendészeti, a hadtudományi képzési ág megnevezése honvédelmi és katonai lett. Az NKE fenntartásában érintett miniszterek jogosultsága kiterjed valamennyi felsőoktatási intézményre, amelyben az adott képzési ágban szakot létesítenek vagy fenntartanak. Az NKE-re felvehető létszámkeretet, valamint a hallgatókra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket a kormány külön eljárásban határozza meg, miként a közszolgálati életpályák egyes képzési területei közötti átjárást és elismerést lehetővé tévő speciális szabályozást is. Megjegyzendő: hátrányosan befolyásolta az FT munkáját az új felsőoktatási, szakképzési, köznevelési és felnőttképzési törvények megszületésének elhúzódása, késedelme. Emiatt az Országgyűlés a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló évi CXXXII. törvényt úgy volt kénytelen megalkotni, hogy a lehető legszélesebb területen érintse az új egyetem működési szabályait, vélelmezve, hogy ezek a szabályok harmonizálni fognak a megszületésre váró kerettörvényekkel. Most, hogy e törvények megszülettek, megállapítható, hogy az NKE működését szabályozó törvények és az említett kerettörvények között nincs jelentős feszültség. Ez a kedvező helyzet mindenekelőtt az előkészítő bizottságok, az FT, és az FT Hivatala minden részletre kiterjedő egyeztető tevékenységének köszönhető. Kívánatos, hogy az esetenként mégis felszínre kerülő eltérőségek és szabályozatlanságok, ne kényszerüljenek a kerettörvényhez alkalmazkodni. A beüzemelés időszakában, vagyis 2013 szeptemberéig, az 112

111 Összefoglaló a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megalakulásának helyzetéről új szakok indításának első lehetséges időpontjáig, nem lenne szerencsés a már elfogadott szabályokon változtatni, vagy a felsőoktatási törvénytől eltérő szabályokat, illetve szabályozatlan területeket a kerettörvényhez igazítani. További szabályozási feladatot jelent majd - az új egyetem központjának és két karának elhelyezését biztosító Ludovika épületegyüttes felújítását és új elhelyezési körletek építését szolgáló Ludovika Projekt részeként, az ingatlanon használati joggal rendelkezőkkel való együttműködés, a Bárka színház sorsa, valamint a Tattersall vagyonkezelői jogát megszerző Magyar Lovas Szövetséggel való stratégiai együttműködési megállapodás megkötése. Szervezeti előkészítés A év áprilisában létrejött a háromtagú FT. (Dr. Kiss Norbert, Dr. Szarka Gábor, Dr. Janza Frigyes) A Nemzeti Közigazgatási Intézet bázisán megalakult az FT Hivatala. Létrejöttek a legfontosabb előkészítő bizottságok: GEB: gazdasági előkészítő bizottság. Elnök: Dr. Horváth József (Államkincstár) OEB: oktatás előkészítő bizottság. Elnök: Dr. Virányi Gergely (RTF) SIB: stratégiai és intézményfejlesztési bizottság. Elnök: Prof. Dr. Padányi József (ZMNE) KÖB: közszolgálati munkabizottság. Elnök: Dr. Imre Miklós (BCE Közig. Kar) júliusban a jövendő Karok képviselőiből létrejött, és megkezdte működését az NKE Ideiglenes Szenátusa (ISZ). Elnök: Prof. Dr. Sárkány István (RTF). Az FT döntött az NKE szervezetéről, az egyetemi központi adminisztráció, a karok és az intézetek elnevezéséről, létszámáról és foglalkoztatási szabályairól. Meghatározta a vezetés és az irányítás kereteit. Működési előkészítés Az FT és a munkabizottságok kidolgozták az NKE működéséhez szükséges alapdokumentumokat (alapító és megszüntető okiratok, SZMSZ és a hozzá kapcsolódó Szabályzatok). A Szabályzatok kidolgozására a hatályos Ftv. és az NKE-re vonatkozó két törvény által előírtak betartásával került sor. A Szabályzat tervezeteket az Ideiglenes Szenátus megvitatta és elfogadta. A Szenátusi döntéseket az FT jóváhagyta. A HM saját hatáskörében jelentős létszámleépítést és oktatásszervezési változtatásokat hajtott végre a ZMNE-n. Létrehozta a Ludovika Zászlóaljat, mint a honvéd tisztjelölt hallgatókat foglalkoztató katonai szervezetet. Katonai objektummá nyil- 113

112 Janza Frigyes vánította a ZMNE Hungária körúti telephelyének jelentős részét, amelyen az NKEnek csak korlátozott, de térítésmentes használati jogot biztosít. A KIM gesztorságával megszületett a Ludovika projekt, amely az új egyetem elhelyezésével kapcsolatos felújítási, építési, tereprendezési feladatokat tartalmazza. Ez alapján a volt Ludovika Akadémia épületében nyer elhelyezést az NKE Rektori törzse, a Közigazgatás-tudományi Kar (KTK), valamint az épülethez kapcsolódóan kerül sor a Rendészettudományi Kar (RTK) elhelyezését biztosító új oktatási és elhelyezési körletek felépítésére, A felújítási tervben foglalt elképzelés a KTK részére a már meglévő épületekben biztosít elhelyezést, míg az RTK elhelyezésére újonnan épített ingatlanokban kerül sor. A Ludovika projekt legköltségesebb része tehát nem a felújítás, hanem az építés. Reméljük, hogy a Rendészettudományi Kar és a Katasztrófavédelmi Intézet elhelyezési körleteinek 2014-re tervezett felépítése, nem szenved késedelmet, illetve nem hiúsul meg a megadott építési szükségletek, források hiányával indokolt csökkentése miatt. A terv tartalmazza az ingatlanhoz kapcsolt Orczy kert újjáalakítását, valamint egy sportközpont felépítésének koncepcióját is. A Ludovika projekt kormánybiztosa Fürjes Balázs úr, az NKE fejlesztéséért felelős kormánybiztos Dr. Gál András Levente úr lett. Az FT munkabizottságai és azok albizottságai megalkották a működés beindításához szükséges eljárási és működési részlet-szabályokat. A hallgatói önkormányzatok bevonásával megszülettek a hallgatók jogait és kötelességeit, valamint a térítési és juttatási kötelezettségeket részletesen szabályozó okmányok. Kiépültek a működést kiszolgáló informatikai felületek. Elkészült az NKE szimbólum rendszere január 1-vel megkezdi működését az NKE honlapja. A Hadtudományi és Honvédtisztképző (HHK), valamint a Rendészettudományi Karon a csapatzászlók bevonásra kerültek, az új szimbólumokkal ellátott okmányok és nyomtatvány jellegű iratok gyártása megkezdődött. A NEFMI által felügyelt felsőoktatási rendszerhez való kapcsolódáshoz szükséges érintkezési végpontok és technikai kiszolgáló egységek működőképesek. A Rektor és a rektori törzs (helyettesek, hivatal, gazdálkodó szervezet központi elemei) elfoglalták körleteiket a ZMNE főépületében. Elhelyezésüket és az elfoglalt infrastruktúra üzemeltetését a HM térítésmentesen biztosítja. Amennyiben a Ludovika épületének felújítása ütemesen halad, 2012 év végéig a Rektor és hivatala elfoglalhatja végleges helyét a Ludovika központi épületében. Költségvetési előkészítés Az FT határidőre elkészítette az NKE évi költségvetési tervezetét. Ezt többszöri módosítást (csökkentést) követően a fejezet gazda KIM befogadta. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetési törvényben az NKE-re vonatkozó költségvetési kondíciók nem képesek maradéktalanul kiszolgálni az alapítók által remélt színvonalat. A 618 fős engedélyezett alkalmazotti lét- 114

113 Összefoglaló a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megalakulásának helyzetéről számkerettel, 2.868,4 Mrd forintos támogatással és 1.834,2 Mrd forintos bevételi kötelezettséggel engedélyezett működés csak a jelenlegi (kifutó) képzések feszes végrehajtását biztosítja. Az ismert kondíciók mellett az NKE, a működésének első éveiben (ha a későbbiekben az ez évi lesz a bázis) csak a remélt ütemtől lassabban lesz képes képzési struktúráját a valós közszolgálati igényekhez igazítani. Átmenetileg, az első egy-két évben, segíthetnek a különböző pályázatok keretében biztosított források, de a fenntarthatósághoz az NKE költségvetésének ütemes növelésére lesz szükség. A vagyonleltárok határidőre elkészültek. Az FT több alkalommal napirendre tűzte a vagyonátvevő jelentést. A végső döntés határideje: december 30. Személyügyi előkészítés Az NKE-t érintő törvények rendezik a fenntartói irányítás helyzetét. Az FT háromtagú. A tagok a fenntartó megbízottjai, azok képviseletében gyakorolják hatáskörüket és végzik feladataikat. Az FT a határozatait egyhangúan hozza. Ez, gyakorlatilag a fenntartók vétójogát biztosítja. A kötelezően meghozandó döntéseknél az FT, kellő együttműködési készségről bizonyságot téve, egyhangúan hozta meg a döntéseit. Az FT döntésképtelensége miatt, a három fenntartó miniszter elé nem kerültek eldöntendő kérdések. A felsőoktatási törvénytől szigorúbban, az FT hatásköre kiterjed a korábbi rektori és szenátusi hatáskörök egy részére is. Az FT határidőben kiírta a rektori és magasabb vezetői pályázatokat. Az FT javaslatára, a fenntartó miniszterek támogatásával, Magyarország Köztársasági Elnöke kinevezte Prof. Dr. Patyi Andrást, az NKE rektorává. A kinevezett rektor folyamatosan veszi át az FT- től a feladatok végrehajtását. Az Ideiglenes Szenátus szinte egyhangú rangsorolásával született FT döntés alapján nyerték el kinevezésüket az NKE felsőbb vezetői: Oktatási rektor-helyettes: Dr. Virányi Gergely ny. á. határőr dandártábornok, főiskolai tanár, az RTF rektor-helyettese, Stratégiai és Intézményfejlesztési rektorhelyettes: Prof. Dr. Padányi József mérnök ezredes, egyetemi tanár, a ZMNE megbízott rektora, Közszolgálati rektor-helyettes: Dr. Imre Miklós főiskolai tanár, a BCE Közig. Kar dékánja, Nemzetközi és Tudományos rektor-helyettes: Dr. Nemeslaki András tanszékvezető egyetemi docens (BCE, Nemzeti Közigazgatási Intézet) Egyetemi főtitkár: Dr. Horváth József vezető főtanácsos, a Magyar Államkincstár alkalmazottja, Gazdasági Főigazgató: újabb pályázat kiírásáig, megbízással: Dr. Szedres László ny.á. ezredes, az RTF gazdasági igazgatója. Személyzeti vezető: Dr. Sipos Csilla, az RTF személyügyi vezetője lett. Az FT kiírta a dékáni pályázatokat a Hadtudományi és Honvéd Tisztképző Karra, valamint a Közigazgatás-tudományi Karra. Az NKE Rendészettudományi Karának vezetését január 1-től, törvény alapján a jelenlegi rektor, Prof. Dr. Sárkány István, 115

114 Janza Frigyes dékánként látja el. Az Ideiglenes Szenátus rangsorolta a pályázatokat. Dékánok lettek a kinevezett rektorral történt egyeztetést követő - FT döntés alapján: a HHK-án Dr. Boldizsár Gábor ezredes úr, a KTK-án Dr. Csernyi Ákos úr. Az FT kiírta az Intézetvezetői (Katasztrófavédelmi, Nemzetbiztonsági, Nemzetközi) pályázatokat is. Elbírálásuk folyamatban van. A évi CXXXII. törvény előírása alapján, január 31.-ig, a Rendészettudományi Karon létre kell hozni a rendészeti Kiképzési Nevelési szervezeti egységet. Az előkészítés folyamatban van. Az oktatók és a tanárok tekintetében, a hivatásos állomány vezényléssel (beleegyezésével), a közalkalmazottak kinevezés, a tisztviselők kinevezés, vagy kirendelés (beleegyezésével) alapján látják el feladataikat. A beosztott vezetők és a személyi állomány jogviszonya folyamatos. A további személyügyi intézkedéseket a Rektor, hatáskörében hozza meg. Mindenekelőtt indokolt az FT által meghatározott oktatási klaszterek (azonos témaköröket oktató szervezeti egységek) személyzeti optimalizálása. Összességében Az FT ügyvivője december 21-én, vezetői értekezleten áttekintette a működés feltételeinek meglétét. Az értekezlet megállapította, hogy a törvényes előírásoknak az FT és az ISZ eleget tett, a feltételek adottak ahhoz, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem január 1-én, a kormány szándéka és az Országgyűlés akarata szerint meghatározott keretek között és célkitűzéssel, megkezdje törvényes és színvonalas működését. Javaslatok A Kormány, 1) továbbra is kísérje megkülönböztetett figyelemmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működtetésének helyzetét, költségvetési pozícióit, 2) az ismert költségvetési nehézségek ellenére is biztosítsa a Ludovika projekt igények szerinti végrehajtásához szükséges forrásokat, 3) biztosítsa, hogy a fenntartók, a saját költségvetésük tervezése során továbbra is szerepeltessék a fenntartói irányításuk alatt működő karok és központi intézetek speciális igényeit, 4) a felsőoktatás általános felügyelete és irányítása keretében továbbra is biztosítsa az NKE általánostól eltérő irányítási, felügyeleti és szervezeti jogosultságait, 5) pályázati lehetőségek megnyitásával támogassa az NKE-t, az átalakulás folyamata során, 116

115 Összefoglaló a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megalakulásának helyzetéről 6) augusztus-szeptember hónapban tűzze napirendre az NKE helyzetével kapcsolatos fenntartói előterjesztés megvitatását, hogy állásfoglalását a évi költségvetés tervezésénél figyelembe lehessen venni, 7) a felsőoktatási törvény végrehajtási rendeleteinek kidolgozása során támogassa az egyetemet, a speciális szabályok megalkotására irányuló törekvésében. A Belügyminiszter úr képviselőjeként köszönetemet és elismerésemet fejezem ki az integráció előkészítésében kimagasló szerepet vállaló Munkabizottságok vezetőinek, a rendészeti szakterületre megkülönböztetett tekintettel, Dr. Virányi Gergely tábornok úrnak, aki az oktatási dokumentumok és jogszabály tervezetek kidolgozása során, valamint az integrációs folyamatok összehangolása terén bizonyította kivételes szorgalmát, áttekintő és rendszerező képességét. 117

116 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra Kiss Lajos rendőr alezredes, főiskolai docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Határrendészeti Tanszék A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra és képzésre A schengeni térség kialakulása és folyamatos bővülése, a schengeni vívmányok egyre hatékonyabb megvalósítása a térségen belül a korábban meghatározóan nemzeti szinten szabályozott és végzett határellenőrzési tevékenységeket teljesen új alapokra helyezték. A külső és belső határok létrejötte, a térségen belüli egységes határellenőrzési követelmények megfogalmazása és megteremtése, a határforgalom ellenőrzésnek és a határőrizetnek a külső határokra történő áthelyezése megteremtette a kölcsönös bizalom és felelősség vállalás elvét az együttműködésben résztvevő államok között. Ez az elv kifejezi azt is, hogy a schengeni térség külső határán mindenütt azonos színvonalú határellenőrzést kell megvalósítani. Ez a határellenőrzés jelenleg nemzeti hatáskörben kerül végrehajtásra, amelyet különböző szintű és formájú nemzetközi együttműködések segítenek. A kezdeti helyi szintű együttműködések egyre jobban kiteljesednek. A FRONTEX létrejötte soha nem látott lendületet adott az európai határrendészeti együttműködésnek. Ma már teljesen elfogadott és megszokott, hogy a focal pointokon és az úgynevezett közös műveletekben a helyi szervek képviselői a különböző európai országokból érkezett tisztviselőkkel együtt hajtanak végre határrendészeti célú feladatokat. Az egyre szorosabb és hatékonyabb nemzetközi határrendészeti együttműködés nyilvánvalóvá tette, hogy az egységes és magas színvonalú határellenőrzés megvalósításának elengedhetetlen feltétele az azonos tartalmú oktatás és képzés. E tanulmány a közös európai határrendészeti oktatás és képzés kialakulásának legfontosabb jogi alapjait, a megvalósítás meghatározó állomásait, aktuális kihívásait és ezek hatásait a nemzeti határrendészeti oktatásra és képzésre kívánom bemutatni. A FRONTEX más területeken elért eredményei közül csak azokkal kívánok foglalkozni, amelyek hatással vannak az oktatásra és képzésre. 1. Az egységes európai határrendészeti oktatás és képzés szükségességének megfogalmazása és fokozatos megvalósulása A második világháborút követően Európa nyugati felének vezetői felismerték, hogy a térség jövőbeni hatékony fejlődése érdekében az egymással szembeni ellenségeskedést az együttműködésnek kell felváltania. A demokratikus államoknak meg kell 119

117 Kiss Lajos találni azokat a területeket és eszközöket, ahol, és amelyekkel a bizalom és az együttműködés erősíthető. Ezen az úton az egyik legfontosabb lépés volt a Római Szerződések elfogadása, melyen belül az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló szerződés célul tűzte ki, hogy a tagállamokban elősegíti a gazdasági fejlődés növelését, a stabilitás megteremtését, az életszínvonal emelését és a szerződő felek közötti kapcsolatok szorosabbá tételét. Ennek elérése érdekében a szerződő felek számos intézkedés végrehajtását fogalmazták meg, többek között: az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlését. A fenti tervezett intézkedések megvalósítása közül, a személyek szabad mozgása megteremtésének voltak közvetlen határrendészeti vonatkozásai, melyek a gyakorlatban azt jelentették, hogy a tagállamok közös határain meg kell megszüntetni a mozgást gátló akadályokat, vagyis a határellenőrzést. A közösség ennek az állapotnak az elérését az átmeneti időszak végéig 1 határozta meg, a gyakorlatban azonban ennek megvalósítása csak 1985-ben a Schengeni Egyezmény aláírásával kezdődött meg. Az egyezmény a megvalósítás érdekében rövid- és hosszú távon megvalósítandó intézkedéseket fogalmazott meg. A rövidtávon megvalósítandó intézkedések között többek között az alábbiakat határozta meg: a határrendészeti és vámhatóságok főszabályként csak vizuálisan ellenőrzik a közös határon csökkentett sebességgel áthaladó személygépjárműveket, anélkül, hogy ezeket a járműveket megállítanák. A hosszú távon megvalósítandó intézkedések között, a határellenőrzésre vonatkozó megállapítás a következő volt: A személyek mozgása tekintetében a Felek törekednek arra, hogy közös határaikon megszüntessék az ellenőrzéseket, és ezeket az ellenőrzéseket külső határaikra helyezzék át. A fenti intézkedések megkezdték egy belső határok nélküli térség formálását, azonban a tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a térségnek az eredményes működtetéséhez részletesebb szabályozás szükséges. A résztvevő államok ennek érdekében kidolgozták és június 19-én aláírták a Schengeni Végrehajtási Egyezményt. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény március 26-án lépett hatályba a korábbi egyezményt aláíró Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a később csatlakozó Spanyolország és Portugália területén. Az egyezmény hatályba lépésével létrejött a schengeni térség. 1 Az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló dokumentum a közös piacot egy 12 éves átmeneti időszak alatt kívánta létrehozni, amely további három négy éves időszakra került felosztásra. 120

118 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra 1.1. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény A Schengeni Egyezmény a határellenőrzés területén elsődlegesen azokat az intézkedéseket valósította meg, amelyek a belső határok átlépését könnyítették meg. Ebben az időszakban megalkotói még nem határoztak meg konkrét feladatokat az egységes képzésre és oktatásra vonatkozóan, azonban felismerték, hogy a Schengeni határellenőrzési rendszer csak egy sokkal hatékonyabb szabályozás keretében működhet eredményesen. Ennek megvalósítása érdekében a Szerződő Felek június 19-én aláírták a Schengeni Végrehajtási Egyezményt. A határellenőrzésre vonatkozóan a szabályozás legfontosabb eredményei közé tatozott, hogy meghatározta a rendszer működését biztosító legfontosabb alapfogalmakat és a belső és külső határok átlépésére vonatkozó szabályokat. A külső határok átlépésére vonatkozó szabályok keretében egységes elveket fogadtak el a nemzeti hatáskörben végrehajtásra kerülő határellenőrzés végrehajtására. Az egyezmény 2. fejezete 6. cikkének 5. pontjában a jogszabály készítői általános követelményként az alábbiakat fogalmazták meg: A külső határokon egyforma szintű ellenőrzést kell végezni. E követelmény megvalósítása érdekében a 4. pont a következőket határozta meg: A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a külső határok mentén történő ellenőrzések és őrizet végrehajtásához megfelelő létszámú és képzettségű személyi állományt biztosítanak. A 7. cikk az oktatásra és képzésre vonatkozóan az alábbiakat fogalmazta meg: támogatják az ellenőrzést végző személyi állomány egységes ki- és továbbképzését. Összességében megállapítható, hogy a Schengeni Egyezmény végrehajtási tapasztalatai alapján elkészített Schengeni Végrehajtási Egyezmény egy átfogó szabályozást adott a Schengeni Térség működtetésére vonatkozóan és ez volt az első dokumentum, amely európai szinten megfogalmazta a határőr oktatásban és képzésben az egységes követelmények kialakításának szükségességét Terv az Európai Unió tagállamai külső határainak igazgatásáról A Schengeni Végrehajtási Egyezmény március 26-án lépett hatályba Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Portugália és Spanyolország területén. A schengeni térség gyorsan fejlődött végére a térséghez tartozó országok száma, területe és lakossága a Schengeni Egyezményt aláíró országokhoz viszonyítva megháromszorozódott, a további tervezett keleti bővítések, pedig a folyamat további folytatását vetítették előre. Az év folyamán szintén új biztonsági kihívásként jelentkezett a szeptember 11-i terrortámadás, amely jelentősen megváltoztatta a világ biztonsági helyzetét. Ebben a helyzetben a schengeni térséghez tartozó és a velük együttműködő államok is új válaszokat kerestek a biztonsági kihívások kezelésére, köztük a schengeni térség működtetésére. A terv volt az első dokumentum, amely a Schengeni Végrehaj- 121

119 Kiss Lajos tási Egyezmény addigi megvalósítását átfogóan értékelte és európai szintű válaszokat keresett a felmerült problémák megoldására. A dokumentum az értékelés során a legfontosabb problémaként nevezte meg az eltérő nemzeti szabályozási és végrehajtási gyakorlatból adódó biztonsági eltéréseket, az egyes nemzetállamok határszakaszain. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében többek között az alábbi feladatok végrehajtásának szükségességét fogalmazta meg: egy sokkal szorosabb gyakorlati együttműködés és koordináció kialakítását a külső határok ellenőrzésében résztvevő hatóságok között, a külső határokon a határőrizetért és a határforgalom ellenőrzésért felelős nemzeti szervezetek gyakorlatának harmonizálását, közös követelményrendszer kialakítását a határőr képzésben. A fenti feladatok eredményes megvalósítása érdekében a terv integrált határellenőrzési rendszer kialakítását javasolta, amely a következő elemeket tartalmazta: közös irányítási és együttműködési rendszert, közös integrált kockázatelemzést, személyzeti és technikai együttműködést, közös jogszabályok kialakítását, költségmegosztást a tagállamok és az unió között. A képzésre vonatkozóan az első és a harmadik elem tartalmazott rövid és hosszú távon megvalósítandó feladatokat, amelyek közül az alábbiakat emelem ki: ideiglenes központok létrehozását a megfogalmazott feladatok és intézkedések megvalósítása érdekében, közös képzési program és követelményrendszer kialakítását a határőrök és közép szintű vezetőik részére, valamint továbbképzések szervezését, amelyek a nemzeti képzési intézmények bázisán kerülnek végrehajtásra. A terv legvégül szervezeti fejlesztést vázol fel, amely egy európai határőr szervezet létrehozását javasolja, koordináló, tanácsadó szereppel, a nemzeti határőr szervezetek önállóságának meghagyásával. A Terv az Európai Unió tagállamai külső határainak ellenőrzésére, az európai határellenőrzés fejlesztését hosszútávra meghatározó dokumentum. Az integrált határellenőrzés legfontosabb elemeinek és a megvalósításukhoz szükséges legfontosabb intézkedések meghatározásával biztosította, hogy az integrált határellenőrzés európai szintű megvalósítása megkezdődjön. Az azonos és magas színvonalú határellenőrzés megvalósítása érdekében a külső határokon a dokumentum kiemelt figyelmet fordít az európai szintű egységes képzési követelmények és továbbképzési rendszerek kialakítására. Ezeknek a tervezett intézkedéseknek a megvalósítása érdekében a terv szervezeti fejlesztésekre is javaslatot tesz, első lépcsőben az ad-hoc centerek, majd európai szintű koordináló szervezet létrehozására. 122

120 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra 1.3. Az Európai Tanács Sevilla-i ülése 2 Az Európai Tanács Sevilla-i ülésén megerősítette a Terv az Európai Unió tagállamai külső határainak igazgatásáról dokumentumban foglaltakat, amelyet meghatározóan a koordinált és integrált határellenőrzés fokozatos bevezetése a külső határokon fejezetben fogalmazott meg. A dokumentumban megfogalmazott célkitűzések eredményes megvalósítása érdekében az Európai Tanács 2002 végéig az alábbi feladatok végrehajtását határozta meg: közös műveletek végrehajtását a külső határokon, kísérleti projektek azonnali indításának kezdeményezését valamennyi érdeklődő tagállam részvételével, a tagállamok bevándorlási összekötő tisztjei hálózatának létrehozását júniusáig a Tanács az alábbi feladatok végrehajtását tervezte: közös kockázatelemzési modell kidolgozását, a közös integrált kockázatelemzés megteremtése érdekében, közös határőr képzési program kialakítását, az államhatárokra vonatkozó szabályozások európai szintű megerősítését, tanulmány elkészítését a tagállamok és az Unió között a külső határok ellenőrzésére vonatkozó költségmegosztásra vonatkozóan. A Terv az Európai Unió tagállamai külső határainak igazgatásáról dokumentumban foglaltakat az Európai Tanács megerősítette és ezzel megnyitotta az utat az európai szintű gyakorlati határellenőrzési együttműködés megvalósítása előtt. A kísérleti projektek indítása többek között megteremtette a különböző ad-hoc centerek (ideiglenes központok) létrehozásának a feltételeit, melyeken belül később megkezdődött az integrált határellenőrzés megteremtése érdekében az egyes szakterületek európai szintű koordinálása és segítése. A külső határok ellenőrzésére vonatkozó költségmegosztás pedig feloldotta a szárazföldi és tengeri külső határokkal rendelkező és nem rendelkező tagállamok közötti esetleges ellentéteket A Core Curriculum kidolgozása és az Ad hoc Centre for Border Guard Training létrehozása A Core Curriculum kidolgozásának megkezdése A Terv az Európai Unió tagállamai külső határainak igazgatásáról megnevezésű dokumentum elfogadása megnyitotta az utat az európai szintű integrált határellenőrzés megteremtése előtt. A tervben megfogalmazott célok megvalósítása érdekében kísérleti projektek kezdődtek el és megkezdődött az úgynevezett ad-hoc cente- 2 Az eredeti dokumentum: Council of the European Union: Seville European Council 21 and 22 June

121 Kiss Lajos rek létrehozása, az egyes határellenőrzési szakterületek koordinálása és segítése érdekében. A képzés területén ez a munka 2002 júliusában kezdődött el, amikor Ausztria és Svédország egy közös projekt javaslatot dolgozott ki Core Curriculum for borderguard training 3 címmel, amelyet a SCIFA júliusi ülésén elfogadott. A projekt javaslat célul tűzte ki, hogy a tagállamok, a schengeni térség államai és a tagjelölt országok bevonásával, széleskörű adatgyűjtést követően 2003 júniusáig kidolgoznak egy Common Core Curriculumot 5 a folyamatban résztvevő országok határőrei számára. Az elkészült javaslatokat a résztvevők képviselői két munkacsoport ülés keretében megtárgyalták majd véglegesítették, melyet a projekt vezetősége 2003 júniusában mutatott be az Európai Tanács Thessaloniki ülésén. A projekt eredményeként a résztvevők meghatározták a képzés szintjeit (first, second, mid) 6, kidolgozták a tervezett oktatás tantárgyszerkezetét, időkereteit, az oktatás módszereit és az elérendő kompetencia szinteket. Az elkészített program nem tartalmazta a képzés részletes tartalmát. A projekt másik jelentős eredménye volt, hogy javasolta egy jövőbeni ideiglenes képzési központ felállítását, valamint felvázolta annak lehetséges szervezetét és feladatait Ad hoc Centre for Border Guard Training 2003 júliusában Ausztria képviselői javaslatot dolgoztak ki és mutattak be a Common Unit-nak 7 a Common Integrated Unit for Border Guard Training 8 létrehozására, szervezetére és feladataira vonatkozóan. A Common Unit elfogadta a jelentést és felkérte Ausztriát, hogy dolgozzon ki egy részletes tervet a Common Integrated Unit for Border Guard Training állománytáblájára és működésére vonat A Core kifejezés ebben az összefüggésben egy törzsanyagot, egy mindenki számára elsajátítandó tartalmat foglalt magában. A Core Curriculum for borderguard training pedig egy minden határőr által elsajátítandó minimum oktatási programot tartalmazott a végrehajtó és a közvetlen vezetői állomány részére. A SCIFA júliusában alakult, amelynek részét képezte a Strategic Committee on Imigration, Frontiers and Asylum, valamint a résztvevő országok határellenőrzésért felelős szervezeteinek vezetői. A Common Core Curriculum megnevezés, a Közös (határőr) Képzési Programot jelölte, melynek később leggyakrabban csak a rövidítését használták (CCC). A Közös Képzési Program legvitatottabb eleme volt a képzési szintek meghatározása, ugyanis az egyes résztvevő államokban jelentős nemzeti eltéréssel működött a határellenőrzés. Annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél igényét tartalmazza, került kialakításra a háromszintű modell. First level officer: A kényszerítő eszköz alkalmazásának jogával nem rendelkező tisztviselő. Second level officer: A kényszerítő eszköz alkalmazásának jogával rendelkező tisztviselő. Midlevel officer a határőrök kisebb csoportjának vezetési jogával rendelkező tisztviselő. A Common Unit az együttműködésben résztvevő országok határellenőrzésért felelős szervezeteinek a vezetőiből állt. Az osztrák javaslatban ezen a néven szerepelt a létrehozandó határőr képzési szervezet. 124

122 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra kozóan. A kiegészítő jelentést követően a Common Unit a javaslatot elfogadta az Ad hoc Centre for Border Guard Training 9 Ausztriában történő megalapítására októberében a SIAK 10 megkezdte az ideiglenes központ kialakítását traiskircheni objektumában. A központ a gyakorlatilag november 3-án kezdte meg működését, amikor az osztrák, a finn, az olasz és a lengyel szakértők megérkeztek Traiskirchenbe. A német és a magyar szakértő november 17-én illetve december 15-én kezdte meg munkáját a központban. A központ munkájának megkezdését követően a nemzetközi szakértők csoportja tovább folytatta a képzési program kidolgozását. Az első szakasz eredményeire építve, a kidolgozás három szinten (first, second and mid-level) folytatódott tovább, amely nyolc modult foglalt magában (Emberi erőforrás gazdálkodás, Nemzetközi jog, Nemzeti jog, Gyakorlati képzés, Kriminalisztika, Informatika, Alkalmazott munkamódszerek és Ügyvitel, amely 27 tantárgyat tartalmazott.) A szakértők kidolgozták és véglegesítették az oktatási program oktatási céljait és módszereit, az elérni kívánt kompetencia célokat, az egyes tantárgyak részletes tartalmát, valamint az alkalmazásra vonatkozó ajánlásokat. A kidolgozó munkával párhuzamosan a központ az együttműködésben résztvevő államokban a folyamatos és hatékony együttműködés érdekében kialakította a kapcsolattartó személyek hálózatát és az International Advisory Board-ot (IAB). 11 Az IAB első ülésén a résztvevők elfogadták az ACT 12 működési szabályzatát, az elkészült Core Curriculum for border guard training anyagát, mint minimum oktatási programot az európai határőrök számára, valamint vállalták, hogy a résztvevő országok határellenőrzésért felelős szervei a program gyakorlati alkalmazását június 15-én megkezdik. Az ACT működési szabályzatának megfelelően a központ megszervezte a CCC alkalmazását, folyamatosan elemezte és értékelte az alkalmazás helyzetét és vizsgálta a továbbfejlesztés lehetséges irányait. Az oktatási program alkalmazásával párhuzamosan az ACT megkezdte továbbképzések és továbbképzési anyagok európai szintű szervezését és kidolgozását. Ennek a munkának egyik legmeghatározóbb eredménye volt, egy a tagállamok széleskörű összefogásával elkészített 16 és 40 órás oktatási anyag, amely segítette a hamis és hamisított okmányok felismerését és az ezzel kapcsolatos angol terminológia elsajátítását. 9 Ideiglenes Határőr Képzési Központ 10 A Sicherheitsakademie osztrák kifejezés rövidítése, amely az osztrák Szövetségi Belügyminisztérium és Menekültügyi Hivatal ki és továbbképzési rendszere. 11 Nemzetközi Tanácsadó Testület, melynek a határrendészeti oktatásért felelős nemzeti vezetők voltak a tagjai. 12 Az ACT az Ad hoc Centre for Border Guard Training (Ideiglenes Határőr Képzési Központ) angol kifejezés rövidítése. 125

123 Kiss Lajos A központ speciális képzéseket kezdett el szervezni az FPO 13 programban résztvevők, a légi és tengeri határok központok részére és speciális munkakapcsolatot alakított ki Litvániával a kutyakiképzés területén. A nemzeti határőr szervezetek tevékenységének jobb megismerése és a képzési tevékenység elősegítése érdekében a központ kialakította az European Traininig Day 14 (EUTD) hagyományát. Az EUTD anyaga egy informatív és egy oktatási részt tartalmazott. Az informatív rész tájékoztatta a résztvevő államokat a nemzeti határőr szervezetek aktuális szervezetéről, feladatairól és legfontosabb eredményeiről, míg az oktatási rész egy a határőr szervezetek jobb feladat végrehajtását segítő tananyagot tartalmazott. Az ACT tevékenysége során létrehozta a határőr akadémiák hálózatát, valamint egy képzési és tanári katalógust, a speciális határőr témák oktatásának elősegítése érdekében. Tevékenységének végén a központ végrehajtotta a képzési program első értékelését, melynek alapján megkezdte annak első módosítását, valamint a mid-level képzés tervezését. A központ 2005 végén fejezte be tevékenységét az ausztriai Traiskirchenben, melynek tevékenységeit a FRONTEX Képzési Egysége folytatta tovább. Összességében az Ad hoc Centre for Border Guard Training volt az első európai intézmény, amely megkezdte a határőr oktatás harmonizálását és segítését a Schengeni Térségben és az együttműködésben résztvevő országokban. A centrum tevékenységének legfontosabb eredményét azonban abban látom, hogy létrehozott egy olyan speciális kapcsolatrendszert és munkamódszert, amely megalapozta a FRONTEX 15 Képzési Egységének jövőbeni eredményes működését A FRONTEX Képzési Egysége Az előzőekben leírt folyamat folytatásának következő meghatározó állomása volt a FRONTEX ügynökség létrehozása 2004-ben. A Tanács 2007/2004 számú rendeletével 16 október 26-án alapította meg az ügynökséget, amelyben meghatározta annak feladatait is. A rendelet II. fejezetének 2. cikkében határozza meg a felállításra kerülő ügynökség fő feladatait: a külső határok igazgatása terén a tagállamok közötti operatív együttműködés összehangolását, a tagállamok segítését a nemzeti határőrök képzésében, beleértve közös képzési követelmények kialakítását, kockázatelemzés végzését, a külső határok ellenőrzését és határőrizetét érintő kutatási ered- 13 FPO a Focal Point Office angol kifejezés rövidítése, amely FRONTEX és az együttműködő államok által kijelölt, a határellenőrzés szempontjából meghatározó határátkelőhelyeket és határszakaszokat foglalja magában. Vendég tisztviselők a legtöbbször ezeken a helyeken látnak el szolgálatot. 14 Európai Képzési Nap 15 Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség 16 A Tanács 2007/2004/EK rendelete (2004. október 26.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról 126

124 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra mények nyomon követését, a külső határokon fokozottabb technikai és operatív segítség nyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamok segítését, a közös visszatérési műveletek megszervezéséhez szükséges támogatás biztosítását a tagállamok részére. A képzés területén végrehajtandó konkrét feladatokat a rendelet ugyanezen fejezetének 5. cikke határozta meg, amely az alábbiakat tartalmazta: Az Ügynökség létrehozza és továbbfejleszti a határőrök képzésének egységes alaptantervét, illetve európai szinten képzést biztosít a tagállamok nemzeti határőreinek oktatói részére. A tagállamok illetékes nemzeti szolgálatai tisztviselőinek részére az Ügynökség a külső határok ellenőrzésének és őrizetének, illetve a harmadik országbeli állampolgárok visszatérésének tárgyához kapcsolódó további képzéseket és szemináriumokat is biztosít. Az Ügynökség a tagállamokkal együttműködve képzési programokat szervezhet a tagállamok területén. A létrehozásának pillanatától folyamatosan fejlődő Képzési Egység anyagi lehetőségeinek megfelelően igyekezett kiszélesíteni oktatási és képzési tevékenységét, melynek a jelenlegi helyzetét és állapotát legjobban a FRONTEX évi munkaprogramjában 17 megfogalmazott oktatási és képzési feladatok tükrözik vissza. Ezek az alábbi területeket foglalják magukba: Oktatási programok fejlesztését A Common Core Curriculum for European Border Guard Basic Training (CCC) 18 a FRONTEX alapszintű oktatási programja határőrök részére. A modul rendszerű oktatási program egy minden határőr számára kötelező általános részt, valamint a nemzeti oktatási igényeknek megfelelő szárazföldi, légi és tengeri modult tartalmaz. Az oktatási program jelenleg módosítás alatt áll és meghatározóan az emberjogi aspektusokkal kerül bővítésre. Az elkészült új változat eddig még nem került bemutatásra. Új elemként jelent meg az elmúlt évben a CCC hatékonyabb alkalmazása érdekében megkezdett kísérleti tanárcsere program, amelyet a kezdeti pozitív tapasztalatok alapján a FRONTEX a jövőben is folytatni kíván. A CCC-t valamilyen mértékben valamennyi schengeni tagállam alkalmazza, nem megoldott még az alkalmazás eredményességének mérése, ennek ellenére eddig ezt tartom a képzési szakterület legeredményesebb termékének. 17 FRONTEX Programme of Work (letöltés ideje: ) 18 A Common Core Curriculum for European Border Guard Basic Training (CCC) kifejezés már pontosan meghatározza, hogy egy alapszintű oktatási programról van szó. A CCC rövidítés nem követte a tartalmi változást, de a FRONTEX terminológiában egyértelműen az alapszintű képzési programot jelöli. 127

125 Kiss Lajos Common Core Curriculum for EU Border Guard Mid-Level Education (CMC) 19 oktatási program kidolgozása keretében a FRONTEX Képzési Egysége egy a bolognai folyamatnak megfelelő bachelor képzés határrendészeti törzsanyagát kívánja kidolgozni. Ennek első változata elkészült, azonban ez csak egy szűk körben került bemutatásra. Az a körülmény, hogy ezzel párhuzamosan a Képzési Egység megkezdte a bachelor és a master képzés kompetencia térképének elkészítését, arra utalnak, hogy a CMC oktatási program még további fejlesztést igényel. A CMC programhoz kapcsolódva a FRONTEX egy ERASMUS típusú diákcsere program megvalósítását is tervezi. Common Core Curriculum for EU Border Guard High-Level Education (CHC) 20 oktatási program kidolgozása megkezdődött, amely a CMC-hez hasonlóan a bolognai követelményeknek megfelelő határrendészeti oktatási programot kíván kidolgozni a mesterképézésben résztvevő hallgatók számára, a határrendészeti oktatásban résztvevő egyetemek széleskörű bevonásával. A kidolgozó munka eredményeit a FRONTEX eddig még nem hozta nyilvánosságra. A FRONTEX munkaprogram a Frontex Course for BG Mid-level Officers (MLC) 21 képzést az oktatási programok között mutatja be, holott ez tartalmát tekintve egy működő (tovább)képzést takar a határrendészeti szakterületen dolgozó, közelmúltban végzett fiatal tisztek részére. Ezt a megközelítést sok tekintetben az indokolhatja, hogy hosszú ideig a FRONTEX az alapszintű képzési programján kívül, más oktatási programmal nem rendelkezett és a Mid-level képzés volt az egyetlen, amely valamilyen módon az összes többi szintet is lefedte. A képzés 2007-ben történt elindítása óta tartalmát tekintve sokat változott és megítélésem szerint napjainkban inkább továbbképzésként, mint oktatásként működik és ez jövőbeni helyére és szerepére is kihathat a FRONTEX oktatási és képzési rendszerében A képzések és továbbképzések szervezését A FRONTEX Képzési Egysége tovább folytatta az ACT keretében megkezdett munkát és fokozatosan igyekezett lefedni a határrendészeti munka valamennyi területét különböző képzésekkel. Tekintettel a képzések nagy számára ezeket alapvetően csak téma csoportokként, felsorolás szerűen mutatom be. A FRONTEX ben az alábbi tartalmú képzések végrehajtását tervezte: 19 Common Core Curriculum for EU Border Guard Mid-Level Education kifejezés és a (CMC) rövidítés a FRONTEX terminológiában a bachelor képzés oktatási programját jelenti. 20 Common Core Curriculum for EU Border Guard High-Level Education kifejezés és a (CHC) rövidítés a FRONTEX terminológiában a master képzés oktatási programját jelenti. 21 A Frontex Course for BG Mid-level Officers kifejezés és az (MLC) rövidítés a FRONTEX terminológiájában a határrendészeti szakterületen közelmúltban végzett fiatal tisztek részére szervezett 5 hetes, 5 különböző országban végrehajtott képzést jelenti, amelyen alkalmanként 16 különböző nemzetiségű fiatal tiszt vesz részt. 128

126 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra az okmányvizsgálói felkészítés keretében alap, haladó és szakértői szintű okmányvizsgálói tanfolyamok szervezését, a légi személyzet felkészítése keretében a tengeri és légi tevékenységek összehangolását, a különböző éjjellátó eszközök alkalmazását, tengeri és hegyvidéki túlélést segítő tanfolyamok és a személyzet felkészítését segítő csereprogramok szervezését, valamint egy közös képzési kézikönyv elkészítését tervezték, RABIT 22 felkészítő képzéseket és workshopokat a közös feladatok eredményes végrehajtása érdekében, a lopott gépjárművek felderítésének elősegítése érdekében kezdő és haladó képzéseket, a programhoz újonnan csatlakozók részére fordítói workshopok szervezését, a schengeni ellenőrzések hatékony végrehajtása érdekében alapszintű és vezető szakértői felkészítéseket, a kutyakiképzés területén közös képzési követelmények kialakítását, a határellenőrzés során az alapjogok védelmének hatékonyabb elősegítése érdekében az alapjogok oktatási módszertanának kidolgozását az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének és az UNHCR-nak a bevonásával, a visszatérési műveletek hatékony végrehajtása érdekében felkészítéseket a szállítmányok vezetői részére, A képzési tevékenységek szervezését és végrehajtását segítő rendezvényeket és hálózatokat a Nemzeti Képzési Koordinátorok értekezleteit, amelyek mint összekötő kapocs működnek a FRONTEX Képzési Egysége és a nemzeti szervezetek között a képzési igények felmérése, a képzések előkészítése, végrehajtása és értékelése során, az egyre bővülő FRONTEX Partner Akadémiák rendszerét, amely az oktatások és képzések gyakorlati lebonyolításában nyújt segítséget a Képzési Egységnek, a FRONTEX Virtual Aula működtetését, amely tájékoztat a rendszerben résztvevő országok határrendészeti szervezeteiről és ezek tevékenységeiről, valamint a FRONTEX képzési tevékenységéről. A fejezetben leírtak összegzéseként megállapíthatjuk, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezményben megfogalmazott célkitűzések a határrendészeti oktatás és 22 Az Európai Parlament és a Tanács 863/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről, valamint a 2007/2004/EK tanácsi rendeletnek ezen eljárás tekintetében történő módosításáról és a kiküldött határőrök feladatai és hatáskörei szabályozásáról 129

127 Kiss Lajos képzés területén fokozatosan valósulnak meg. A FRONTEX létrehozása, az ügynökségen belül a Képzési Egység megalakítása új lendületet adott ennek a folyamatnak, hisz egy stabil szervezeti, anyagi és szakmai hátteret biztosít az oktatási és képzési tevékenységek harmonizálásához és végzéséhez. Szintén pozitívan értékelhető a folyamatban, hogy a folyamat résztvevői valamennyi időszakban igyekeztek a képzés területén keletkezett pozitív értékeket megőrizni és továbbfejleszteni, amelyet az előzőekben leírt képzések egyre szélesedő rendszere is bizonyít. Nem mondhatjuk azonban, hogy a határrendészeti oktatás és képzés területén európai szinten már nincs több tennivalónk. A bachelor és master képzés oktatási programjainak sikere vagy sikertelensége nagymértékben meg fogja határozni, hogy az oktatási és képzési tevékenység mennyire lesz eredményes és szintén nagy kihívásnak tekinthető, hogy az oktatási és képzési tevékenységek hatékonysága milyen módon lesz mindenki számára elfogadható módon mérhető. 2. Az európai határrendészeti oktatás és képzés fejlesztését befolyásoló legfontosabb körülmények Gyorsan változó világunkban és ezen belül is a sokszínű, eltérő kulturális és oktatási hagyományokkal rendelkező Európában nem könnyű mindenki számára elfogadható megoldásokat találni a határrendészeti oktatás és képzés területén sem. Ebben a fejezetben, a teljesség igénye nélkül, azt szeretném röviden bemutatni, melyek azok a legfontosabb kihívások, amelyek rövid- és középtávon befolyásolhatják a határrendészeti oktatást és képzést A stockholmi programban megfogalmazott követelmények Az Európai Tanács 2009 decemberében elfogadta a stockholmi programot, amely a közötti időszakra határozza meg a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés európai térségének kialakítása érdekében megvalósítandó prioritásokat. Ezek megvalósítása érdekében a program számos célt és követelményt fogalmaz meg az igazságügyi és rendészeti szakterületre vonatkozóan, annak érdekében, hogy a polgárok élhessenek a jogaikkal és teljes mértékben élvezhessék az integráció előnyeit. Ezek közül én csak a határrendészeti oktatást és képzést is befolyásoló követelményeket mutatom be. A program az fejezetében fogalmazza meg a képzés területén jelentkező célkitűzéseket, melyek általános része az alábbiakat tartalmazza: A hiteles európai igazságügyi és rendészeti kultúra támogatása érdekében rendkívül fontos az Unióval kapcsolatos kérdésekről szóló képzések számának növelése és szisztematikus biztosítása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósításában érintett valamennyi szakma számára. Ez magában foglalja majd a bírákat, ügyészeket, igazságügyi alkalmazottakat, a rendőrségi és vámtisztviselő- 130

128 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra ket, valamint a határőröket. Ennek a meghatározásnak a jelentőségét a határrendészeti oktatásra és képzésre vonatkozóan az adja, hogy konkrétan megnevezi a határőröket, mint szakmai csoportot, akiknek ezekben a képzésekben részt kell vennie. A megvalósítandó konkrét célok és feladatok között az alábbiakat sorolja fel: minden érintett személy számára hozzáférhető európai képzési rendszerek létrehozását, 2015-ig a szakemberek jelentős része vegyen részt valamely európai képzési rendszerben vagy szakmai csereprogramban, a képzések során elsődlegesen a meglévő képzési intézményekre kell támaszkodni, az uniós és nemzetközi együttműködésnek a nemzeti tantervek részét kell képeznie, uniós eszközöket alkalmazó szakemberek esetében a hangsúlyt az európai dimenzióra kell helyezni, a CEPOL-nak és a FRONTEX-nek központi szerepet kell játszania a rendészeti személyzet és a határőrök képzésében, a határőrök és vámtisztviselők képzése különösen fontos az integrált határigazgatásra vonatkozó közös megközelítés támogatása céljából, európai szintű megoldásokra kell törekedni az európai képzési rendszerek megerősítése céljából, távoktatási közös képzési programok kidolgozását, a hiteles európai bűnüldözési kultúra elősegítése érdekében közös képzések és gyakorlatok szervezését. A program eredményes végrehatása érdekében az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet a program eredményes végrehajtása érdekében, amely az igazságügyi és rendészeti oktatással és képzéssel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza: javaslatot arra vonatkozóan, milyen módon nyújtható képzés az európai képzési rendszerekben az európai rendőrségi együttműködésben részt vevő rendőrségi tisztviselők harmadának, valamint az európai igazságügyi együttműködésben részt vevő bírók, ügyészek es bírósági alkalmazottak felének, továbbá az európai együttműködésben érintett egyéb szakemberek felének, (így a határőröknek is), annak biztosítását, hogy a közös kurzusokon, gyakorlatokon és csereprogramokban történő részvételről a feladatok alapján szülessen döntés, mit jelent az európai képzési rendszer és hogyan biztosítható annak európai dimenziója, ERASMUS típusú csereprogramok létrehozását. 131

129 Kiss Lajos Az említett cselekvési terv és ezen belül a program végrehajtását biztosító tervek ütemezése elkészült, így a tartalmi végrehajtás biztosított, a 2013 utáni végrehatást biztosító anyagi forrásokról azonban még nem született döntés Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) fejlesztése Az európai határőrizeti rendszer 2008-ban történő fejlesztésének megkezdése azt a célt szolgálta, hogy egy részről segítse a korszerű technológiák határőrizeti célra történő felhasználását, míg más részről egy fejlett technikai feltételekre épülő együttműködést és kommunikációt építsen ki az érintett tagállamok között. A megvalósítás három lépcsője az alábbi fokozatokat foglalja magába: a nemzeti határőrizeti rendszerek korszerűsítését és bővítését, az EU déli és keleti külső határszakaszain nemzeti koordinációs központok kialakítását, a megfigyelési eszközök hatékonyabb felhasználását uniós szinten, a tengeri területekre vonatkozó közös információ megosztási környezet létrehozását A schengeni térség irányításának megerősítésére vonatkozó bizottsági közlemény megjelenése A Bizottság a Schengeni igazgatás A belső határellenőrzés nélküli térség megerősítése című szeptember 16-án megjelent közleményében foglalkozott a schengeni térség irányításának megerősítésével. A közlemény megállapítja, hogy a térségen belül a határellenőrzés a szerződő felek közötti kölcsönös bizalomra épül, amely feltételezi, hogy minden egyes résztvevő képes és kész végrehajtani a schengeni vívmányokat képező jogi aktusokat. Az alkalmazás hatékonyságát a schengeni ellenőrzési mechanizmus biztosítja, melynek eredményességével kapcsolatban a Bizottság az alábbiakat állapította meg: A jelenlegi mechanizmus, amely a kormányközi szakmai értékelési rendszeren alapul, nem elég erős az összes hiányosság hatékony orvoslásához. A dokumentum a helyzet hatékonyabb kezelése érdekében egy új két lépcsős megközelítést körvonalaz, amely először az alábbi intézkedéscsomag alkalmazását javasolja: a Bizottság által vezetett csoportok más tagállamok és a Frontex szakértőivel együtt előre bejelentett, illetve be nem jelentett látogatást tegyenek egy adott tagállamban azzal a céllal, hogy ellenőrizzék a schengeni vívmányok alkalmazását. Az egyes látogatásokat követően elkészített jelentések azonosítanák az esetleges hiányosságokat, valamint egyértelmű ajánlásokat fogalmaznának meg a korrekciós intézkedésekkel és azok végrehajtásának határidejével kapcsolatban. Az értékelt tagállamnak ezt követően cselekvési tervet kellene készítenie, amelyben meghatározná, milyen módon kíván foglalkozni ezen ajánlásokkal. A cselekvési tervek végrehajtásának uniós szintű ellenőrzése további látogatásokat foglalhat magában. 132

130 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra Abban az esetben, ha az intézkedési tervben meghatározott intézkedések nem vezetnek eredményre, a közlemény az alábbi további lehetőségek alkalmazását körvonalazza: Azokban az esetekben tehát, amikor az uniós vagy nemzeti szintű intézkedések nem javítják a helyzetet, szükség lehet a mulasztó tagállammal fennálló belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására, amennyiben a helyzet uniós vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszélyt jelent. Ilyen intézkedést azonban csak végső esetben lehet alkalmazni, csak olyan mértékben és időtartamig, amely a kivételes körülmények által okozott káros következmények arányos enyhítéséhez szükséges. Az ilyen lehetőségnek a schengeni igazgatási rendszerbe való belefoglalása elrettentő hatású, megelőző intézkedésként is szolgálna Az intelligens határellenőrzés kihívásai A Bizottság az Intelligens határellenőrzés választási lehetőségek és a követendő út címmel október 25-én jelentette meg közleményét. A dokumentum kötelezettségvállalás nélkül az egységes értelmezés és döntés előkészítés érdekében mutatja be az úgynevezett intelligens határellenőrzés tervezett elemeit és a megvalósítási lehetőségeket. Az intelligens határellenőrzés kiemelt prioritásként a biztonság fokozását és az utazás megkönnyítését kívánja elősegíteni. A kérdéskör fontosságát támasztja alá, hogy jelenleg is az illegális migráció legmeghatározóbb forrása az Európai Unión belül, az engedélyezett tartózkodási idő túllépése. Az intelligens határellenőrzés a jelenlegi elgondolás szerint egy határregisztrációs rendszert és egy regisztrált utas programot foglalna magába. Ezek a programok azt is biztosítanák, hogy a határrendészeti szervek az egyre növekvő utasforgalmat a személyi állomány bővítése nélkül is képesek lennének hatékonyan kezelni. A határregisztrációs rendszer biztosítaná a tartózkodási idő pontos és megbízható kiszámítását, valamint az egyéni utazói múlt ellenőrzését. Az útlevelek bélyegzését elektromos nyilvántartás váltaná fel. A regisztrált utas program a harmadik országok azon polgárainak könnyítené meg a külső határok átlépését, akik gyakran utaznak az unió területére, növelné a biztonságot és lecsökkentené a várakozási időt. 3. A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra és képzésre Az 1. és 2. fejezetben leírtak bizonyítják, hogy a schengeni vívmányok folyamatos fejlődése megteremtette a feltételeit az egyre hatékonyabb európai határrendészeti oktatásnak és képzésnek. A FRONTEX létrehozása pedig új dimenziókat nyitott az európai határrendészeti tevékenységek koordinálása, többek között a határrendészeti oktatás és képzés területén. Ezeknek a tevékenységeknek fokozatosan jelentkeznek az eredményei, az alapszintű oktatási program elkészült, a bachelor és master 133

131 Kiss Lajos elkészítése folyamatban van. A Képzési Egység a különböző képzések széles skáláját ajánlja fel az együttműködésben résztvevő szervezetek számára. A stockholmi program tovább bővíti az európai képzési lehetőségeket a határőrök számára, melyek megvalósításában kulcs szerepet szán az ügynökségnek. Az ügynökség által megkezdett és tervezett európai szintű fejlesztések szintén azt vetítik előre, hogy ezeknek a rendszereknek a rendszerbe állítása és hatékony üzemeltetése szoros együttműködést követel meg az ügynökséggel. A tervezett új schengeni ellenőrzési mechanizmus pedig egy új fejezetet nyithat az európai határellenőrzésben. Felmerül a kérdés, milyen válaszokat adhatunk nemzeti szinten ezekre a változásokra és kihívásokra. Ha feltételezzük, hogy a schengeni térséghez történő tartozás számunkra hasznos, hosszú távon arra kell törekednünk, hogy minimálisra csökkentsük azokat a körülményeket, amelyek teljes jogú schengen tagságunkat veszélyeztetik és maximálisan ki tudjuk használni a rendszer által biztosított lehetőségeket. Hogyan járulhatunk hozzá ennek a célnak az eléréséhez a nemzeti oktatás és képzés segítségével? A fent leírtak megerősítik, a hogy a határellenőrzés, a határigazgatás nemzetközi dimenziói egyre szélesednek, az ezen a területen dolgozó szakemberek egyre nagyobb részének kell nemzetközi környezetben, munkacsoportokban dolgoznia vagy ilyen csoportokkal itthon vagy külföldön együttműködnie. Ezért az oktatás valamennyi szintjén kiemelt szerepet kell kapnia a nemzetközi együttműködésre történő felkészítésnek. Ennek része lehet a magas színvonalú nemzeti és nemzetközi szakmai felkészítés, és az ehhez szorosan kapcsolódó alkalmazóképes szakmai nyelvismeret. Különösen fontosnak tartanám ezt a vezetői felkészítésben, ahol ez hozzájárulna a gyors, hatékony és szakszerű intézkedések megtételéhez. Szintén ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik a stockholmi programban is említett közös gyakorlatok szervezése. Ennek első lépcsőjeként a képzési szintnek megfelelő hadijátékok (gyakorlatok) szervezését tartanám célszerűnek, majd kedvező esetben a későbbiek folyamán ezeknek a gyakorlatoknak a nemzetközi szintre emelését. Ez a felkészítési módszer hatékonyan segíthetné a vezetői és team munkára történő felkészítést és kedvező esetben ezeket a képzéseket más országok számára is felajánlhatnánk. Az új tervezett schengeni ellenőrzési mechanizmus is hatással lehet a határrendészeti felkészítésre, ugyanis ha előre be nem jelentett ellenőrzésekre is sor kerülhet, akkor ez az állomány ismereteinek folyamatos magas színvonalon tartását követelheti meg, ez felértékelheti a továbbképzések jelentőségét. Ha a Bizottság vezeti az ellenőrzést ez új lehetőséget nyit a FRONTEX oktatási programjai és egyéb képzési anyagai nemzeti alkalmazásának nyomon követésére. Ez szükségessé teszi a megjelent képzési anyagok mielőbbi nemzeti alkalmazását. 134

132 A FRONTEX oktatási és képzési tevékenységének várható hatása a nemzeti határrendészeti oktatásra A FRONTEX által vezetett technikai fejlesztések jelentős hatással lesznek az egész jelenlegi határellenőrzési rendszerre, sőt lehetséges, hogy annak teljes megváltozásához vezetnek, ezért ezen a területen a Frontex-szel történő szoros együttműködés, ezen elemeknek a nemzeti tananyagokba történő beépítése megkerülhetetlen. Jelen körülmények között úgy ítélhető meg, hogy a FRONTEX egyre jelentősebb befolyást gyakorol a határrendészeti tevékenységek valamennyi területére és a határrendészeti oktatás számára közvetlen és közvetett előnyöket is jelentene egy partnerintézményi kapcsolat kialakítása az ügynökséggel. 4. Összefoglalás Összességében megállapítható, hogy a schengeni térség eredményes működtetéséhez szükséges nemzeti hozzájárulás a schengeni vívmányok hatékony alkalmazása nélkül nem lehetséges. Az erre történő felkészítés meghatározó részét pedig a nemzeti határrendészeti oktatásnak és képzésnek kell biztosítania szoros együttműködésben a FRONTEX Képzési Egységével. A schengeni térség az unió egyik legfontosabb és legsikeresebb vívmánya. Eredményeinek megőrzése és továbbfejlesztése egy új és hiteles európai határellenőrzési kultúra kialakítását követeli meg. Ez a kultúra csak lépésről lépésre alakítható ki, valamennyi érdekelt fél aktív közreműködésével. E cél elérésének egyik legfontosabb eleme a külső határok azonos és magas színvonalú ellenőrzésének megteremtése, melynek meghatározó feltétele a személyi állomány egységes tartalmú felkészítése. Ebben a folyamatban a FRONTEX, a FRONTEX Képzési Egységének koordináló szerepe egyre növekvő szakmai és anyagi befolyásának köszönhetően elvitathatatlan. A FRONTEX-nak kell kidolgoznia a tagállamok széleskörű bevonásával azokat az oktatási és képzési törzsanyag részeket, az európai képzési keretrendszerre alapozva, amelyek a nemzeti oktatási intézmények oktatási programjaiban vagy a képzési tematikákban megjelenve biztosítani fogják az európai szintű egységes határrendészeti felkészítést, az új típusú határellenőrzési kultúra kialakítását. 135

133 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai Korinek László akadémikus Magyar Rendészettudományi Társaság elnöke A rendőrség szerepe, funkciói és típusai A bűnüldözés a XX. század második feléig legfeljebb csak érintőlegesen tartozott a kriminológia tárgykörébe. Az után azonban egyre erősödött az a felismerés, hogy a közhatalmi és társadalmi kontroll intézményeinek mélyebb megismerése nélkül magáról a kriminalitásról sem lehet megalapozott ismereteket szerezni. A tudomány egyre inkább elfogadta a klasszikus kérdések vizsgálatán alapuló kutatások új területekre történő kiterjesztését és ezen új ismeretanyag kriminológiába integrálását. Finszter Géza a hagyományos (oksági), illetve a bűnözés kezelésében részt vevő szervezetekre kiterjedő (kontroll-) kriminológia közötti különbségeket a működés tárgyában (jogellenes magatartás, illetőleg a rendészeti működés), a megismerés problémáiban, a kontrollhoz való kritikai viszonyulás különbségeiben (az oksági megközelítés nem tárja fel a bűnüldözés problémáit), az ajánlások terjedelmében és gyakorlati alkalmazhatóságában (az oksági kriminológia ajánlásai szűkebb körre korlátozódnak, de a gyakorlatban alkalmazhatók, a kontrollkriminológiában ez fordítva van), a rendészeti működésből adódó sajátosságokhoz (például titkosság) való viszonyulásban (az oksági kriminológusok nem törekednek a rendvédelem titkainak feltárására, a kontrollkriminológiában ez nem így van) látja. Szerinte az oksági kriminológia célja a rendészet szolgálata, a rendőrséget és más hatóságokat vizsgáló kutatók inkább az intézmények reformjára, modernizálására törekednek. 1 Ezekkel a megállapításokkal alapvetően egyet lehet érteni. Tény azonban, hogy a bűnözésre való közhatalmi reagálás már a hagyományos: a bűnös emberi magatartást, a kriminalitás okait feltárni törekvő irányzatokban is felvetődött problémaként. A címkézési elméletek például igen aktív szerepet tulajdonítanak a hatóságok szerepének a deviáns viselkedés alakításában és megerősítésében. A bűnözés okait a társadalmi elnyomásban kereső szociológiai elméletek is szükségképpen eljutnak a fizikai erőszakot (is) alkalmazó rendőrség kritikai elemzéséhez. A kontrollkriminológia mindenekelőtt azzal hozott újat a kutatásokba, hogy vizsgálódásait olyan területekre is kiterjesztette, amelyek korábban elkerülték a bűnügyi tudományok érdeklődését, noha azok számára is hasznos ismereteket produkálhatnak. Példaként említhető az ismertté vált cselekményekről szóló statisztika, amely hagyományosan fontos tényező a kriminológia számára. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a számok alakítása és feldolgozása már közvetlenül összefügg azokkal a belső 1 Finszter Géza: A bűnüldözés működési modelljei. In: Gönczöl Katalin Kerezsi Klára Korinek László Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia Szakkriminológia, Complex Kiadó, Budapest, o. 137

134 Korinek László szervezeti viszonyokkal, sőt azzal az elvekkel (lásd a továbbiakban: Compstat) is, amelyek nem érintik közvetlenül a tradicionális kutatási témákat. A rendőrségek feladataikat, szervezetüket tekintve és még igen sok jellemzőjükben rendkívül nagy változatosságot mutatnak a világban. Éppen ezért itt is mint oly sok más területen nehéz általánosan érvényes meghatározásokat, még nehezebb azokhoz kapcsolódóan közös működési elveket, egyáltalán: viszonyítási alapokat kidolgozni. Vonatkozik ez magára a bűnüldözésre is, hiszen vannak olyan testületek (igazságügyi, bűnügyi rendőrségek), amelyek kizárólag nyomozással (esetleg még amellett felderítéssel) foglalkoznak, másrészt olyan rendőrinek nevezett szervezetek is léteznek, amelyek nem vagy legfeljebb csak szűk körben, fő tevékenységüknek alárendelten végeznek nyomozati munkát (közlekedési rendőrségek). Mindazonáltal az is igaz, hogy a közbiztonság oltalmazását szolgáló erők többsége hasonló funkciókat lát el, legfeljebb más-más struktúrában. Ez azt jelenti, hogy egyes alrendszerek elkülönülhetnek a többitől, magának a közhatalomnak a szintjén azonban a legfontosabb rendőri funkciók bizonyosan képviseltetik magukat. Lehetséges tehát, hogy elválasztják a szó szűkebb értelmében vett közrendvédelmet a bűnüldözéstől, a modern államokban azonban mindkét feladatot el kell látni. Természetesen korábban is léteztek ugyanezek a tevékenységi területek, de a munkamegosztás a polgári demokráciák kialakulása előtt kevésbé tette szükségessé önálló, professzionális rendvédelmi alakulatok létrehozását és működtetését. A mai értelemben vett rendőrségek Európában akkor jöttek létre, amikor a civil társadalom és a politikai állam éles elválasztása mellett az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme társadalmi igényként, egyben az alkotmányosság keretei között korlátként is jelentkezett a közhatalom gyakorlói számára. 2 Miközben a rendfenntartás tényleges működése, megnyilvánulásai ma már meglehetősen jól összehasonlíthatók egymással, még mindig meglehetősen eltérnek az álláspontok abban a kérdésben, hogy voltaképpen mi is a rendőrség (vagy a rendőri funkció ellátásában közreműködő szervezetek együttesének) társadalmi rendeltetése, általános szerepe. Az ellentétek részben a kriminológiába is befogadott különböző (szociológiai, jogtudományi, pszichológiai stb.) tudományos megközelítésekből adódnak. Más lehet a törvényekben megfogalmazott feladatrendszer, és más a napi közbiztonság-védelmi tevékenységet tanulmányozó kutató megállapítása. A Sollen és a Sein közötti különbség a jog és a jogalkalmazás világában is természetes jelenség, önmagában nem kell hogy riadalomra adjon okot. A hadseregek tipikus feladata a haza fegyveres védelme, békeidőben azonban a katonák is egészen más tevékenységet végeznek. 2 Finszter Géza: A rendészet elmélete. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, o. 138

135 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai A rendőrség társadalmi rendeltetése, szerepe A mondottaknak megfelelően kriminológiai szempontból is szükséges áttekinteni a közbiztonság védelmére létrejött szervezetek alkotmányos és valóságos rendeltetését, hiszen a megállapításoktól függően lehet következtetni a bűnözéssel való összefüggésekre, ami pedig a helyzet javítását szolgáló lépések megalapozása szempontjából is fontos. A rend és a biztonság iránti általános, a közhatalom létezésétől független igény felismerése alapján számos olyan meghatározás létezik, amelyek értelmében a szervezet teljesen (vagy legalábbis jelentős mértékben) független a közhatalom gyakorlásának intézményrendszerétől. Vannak olyan felfogások is, amelyek az államhoz és/vagy a helyi önkormányzatokhoz való kötődést a realitások miatt nem utasítják el, mégis kiemelik valamilyen módon a közbiztonság védelmét az egész rendszerből. Ilyen megközelítés például az, amelyben a jogi szabályozás, a törvénynek való alávetettség követelménye legalábbis alárendelt jelentőséget kap. Gyakran idézik Egon Bittner definícióját, amely a rendőrséget a társadalomban szükséges kényszerítő erő elosztási mechanizmusának tekinti. E szerint a fejlettebb együttélésekben is vannak olyan helyzetek, amikor szükségessé válik az ellentmondást nem tűrő, akár fizikai erőszakkal is alátámasztott beavatkozás. Az ilyen esetek azonban normatív módon és a jövőre vonatkozóan nem írhatók le, a döntésnek az adott körülmények helyszíni értékelése alapján, lényegében intuitív módon kell megszületnie. 3 A meghatározásból logikusan következik, hogy nem jogalkalmazásról van szó, a testület irányítása is korlátokba ütközik, hiszen semmilyen felsőbb szerv nem láthatja előre, mi várja a rendőrt a hívásra vagy küldés alapján felkeresett helyszínen. Lehetséges persze bizonyos kereteket szabni a kényszer alkalmazásának, ami ebben a megközelítésben a testület megkülönböztető jegye. Krémer Ferenc elutasítja a rendőrség kényszerítő, fizikai erőszakot alkalmazó hatalmát mint a testület lényegét kifejező fogalmi elemet. Szerinte az ilyen megközelítések feltételezik egy társadalmon belüli elképzelt határ létezését, amelynek védelme erőszak alkalmazásával a közbiztonság védelmére rendelt szervezet feladata, ami az együttélésben szükségképpen meglévő különbségek és a velük járó konfliktusok megértésének hiánya miatt elfogadhatatlan. 4 A rendőrséget tehát más oldalról kell megközelíteni. Krémer Ferenc álláspontja szerint a funkció abban ragadható meg, hogy a társadalomban meglévő esetlegességek, szabályozatlanság kezelése érdekében esetről esetre kell normát illeszteni a kiszámíthatatlanságra. 5 E szerint Egon Bittner: The Functions of the Police in Modern Society. Oelgeschlager, Gunn and Hain, Cambridge, o. Krémer Ferenc: A rendőri hatalom természete társadalmi szerep és foglalkozási kultúra. Napvilág Kiadó, Budapest, o. Uo. 40. o. 139

136 Korinek László tehát egyfajta kiegészítő, a jogszabályokban (és más társadalmi regulációban) nem rendezett helyzetekre kell megtalálni a megfelelő megoldást. Egon Bittner és Krémer Ferenc nézetei élesen különböznek a kényszerítő hatalomnak a rendőri tevékenység körében betöltött szerepét illetően, közös vonásuk mégis, hogy a működést közvetlen, tehát nem az államszervezet vagy/és az önkormányzatok részéről normatív módon visszatükrözött társadalmi szükségletek kielégítéséhez kapcsolják. Másképpen fogalmazva: a rendőrség nem a közhatalom meghosszabbított karja, hanem olyan igényeket elégít ki, amelyek kiszolgálására az állam és a helyi igazgatás egyébként képtelen. Hasonló felfogás érvényesült hivatalos szinten is Angliában és Walesben egészen a legutóbbi időkig. E szerint a bobbyk nem a kormányt, de közvetlenül még csak nem is a helyi hatalmat szolgálták, hanem egyszerű polgárként hivatásszerűen végezték azt, ami különben is a kötelességük volt: ügyelni a közösség rendjére és biztonságára. Az ilyen beállítás persze korábban sem felelt meg a helyzetnek, ha a szervezeti alá- és fölé rendeltségi viszonyokat, vagy akár a hatásköröket vesszük alapul. Mára már meghaladott a rendőrségnek és a rendőröknek ez a meghatározása. 6 Általánosságban el lehet mondani, hogy a kormányoktól és a helyi hatalomtól is független, kizárólag a népet szolgáló rendőrség képe elszakad a valóságtól. A hatalmi struktúrában elfoglalt hely, de a tényleges működés (különösen tömegdemonstrációk, széles körű engedetlenség kezelése) alapján is megállapítható: a testület a politikai állam és az annak kereteihez illeszkedő helyi közintézmények rendszerébe tartozik. Társadalmi igényeket elégít ki, de csak a hatalom által közvetített módon. Mindezzel nem kívánjuk tagadni, hogy a szociológiai értelemben vett működés (miként más szervezeteknél is) eltérhet a hivatalos elvárásoktól, továbbá azt sem, hogy léteznek további olyan biztonsági szükségletek, amelyek kielégítésére az állami és/vagy önkormányzati rendőrségek képtelenek. Ez a probléma azonban elvezet a magánrendőrségek, az önkéntes közbiztonság-védelmi alakulatok, továbbá a vigilantizmus kérdéseihez, amelyeket a későbbiekben tárgyalunk. A meghatározások másik csoportja az államszervezet és az önkormányzatok felépítése és működése oldaláról ragadja meg a rendőrséget. Ezen belül is jellemzőnek mondható a rendészeti funkció keretében történő értelmezés. Különösen nagy hagyománya van az ilyen felfogásnak a német közjogi szakirodalomban. E szerint a rendőrség voltaképpen nem más, mint a közrend és a közbiztonság védelmét szolgáló, alapvetően veszélyelhárító feladatokat végző rendészeti közigazgatás végrehajtó-kikényszerítő teendőket ellátó szervezete (Vollzugspolizei). A történeti kutatások feltárták, hogy a Polizei kifejezés a XV. századtól kezdődően honosodott meg a német jogalkotásban, majd különböző jelentésváltozásokon ment keresztül. Ennek során kétségtelenül a Polizeistaat, vagyis a rendészeti eszközöket széles körben alkalmazó igazgatási állam időszakában bontakozott ki az az eszköztár, amelyet azután a polgári demokrácia és azzal együtt a jogállam keretei közé kellett szelídí- 6 Geoffrey Marshall: Constitutional Conventions. Clarendon Press, Oxford, o. 140

137 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai teni, kiiktatva vagy legalábbis minimalizálva az önkény lehetőségét. 7 Ez az átalakítás lényegében a rendészeti tevékenységnek és ezen belül a rendőri végrehajtásnak a törvények uralma alá helyezését követelte meg. A veszélyek sokfélesége, előre kiszámíthatatlansága és a jogbiztonság iránti igény közötti ellentmondást először úgy oldották fel, hogy a pozitív, alakító közigazgatástól elhatárolták a védekező jellegű rendészetet, és annak fogalma egyben általános felhatalmazást adott a külön tételes törvényi szabályozás alá nem tartozó, de beavatkozást igénylő esetek kezelésére. Ez a fajta generálklauzula annyiban jelentett előrelépést, hogy megengedte ugyan a hatósági reagálást a jogilag nem rendezett (extra legem) viszonyokra, az azonban nem sérthette a meglévő rendelkezéseket, vagyis a contra legem működés nem volt elfogadható. A továbbiakban azután a közigazgatási bíráskodás és a jogalkotás további megszorításokat, garanciákat vitt be az egyre kevésbé kötetlen rendészeti jogalkalmazásba. 8 Ilyen megközelítésben tehát a rendőrség a közigazgatás intézményrendszerébe tagozódik be (kivételt jelenthetnek egyes kizárólag igazságügyi-bűnügyi feladatokat ellátó szervezetek), azon belül a rendészet keretében lát el alapvetően végrehajtó-kikényszerítő teendőket. Utóbbiakat meg szokták különböztetni az érdemi döntések meghozatalát jelentő rendőrhatósági funkcióktól (amelyeket a közigazgatás legkülönbözőbb szervezetei látnak el), tény viszont az is, hogy a rendőrségek többségének működése túlmutat a pusztán kikényszerítőmegvalósító tevékenységen. A rendőrségnek a társadalomban, illetőleg a közhatalom intézményrendszerében betöltött szerepéről szóló viták nem jutottak nyugvópontra. Maga a szervezet is jelentős átalakulásokon ment és megy keresztül a világ országaiban. A biztonságról vallott felfogás, a rizikótársadalom megváltozott szükségletei, valamint a bűnözés új jelenségei mellett számos egyéb tényező így a nemzetközi és nemzeti bírósági, alkotmánybírósági döntések hatására igen sok reformot hajtottak végre a közbiztonság védelmének szervezetét érintően. A rendvédelem, a rendőri és a katonai funkciók elhatárolása A rendészet és a rendőrség mellett az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb körben használja a magyar jogalkotás a rendvédelem kifejezést. Olyannyira, hogy alkotmányunk VIII. fejezetének címében is szerepel ez a megjelölés. Sajnálatos módon azonban sem az alaptörvény e tárgyban született módosításakor (2004. évi CIV. törvény), sem a fogalmat egyébként használó más jogszabályok megalkotása során nem vált világossá: mi tulajdonképpen ennek a fogalomnak a tényleges jelentése, hogyan viszonyul a rendészethez, miért volt szükség egyáltalán a bevezetésére? Megjegyzendő, hogy még szervezeti oldalról is nehéz bármit mondani, hiszen az 7 8 Peter Preu: Polizeibegriff und Staatszwecklehre. Verl. Otto Schwarz und Co., Göttingen, Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban. Sik Kiadó, Budapest, o. 141

138 Korinek László egyes törvényi rendelkezések más-más módon jelölik meg a rendvédelmi szervek körét is. Finszter Géza kimutatta, hogy ez a szóhasználat valójában azért vált szükségessé, mert az es rendszerváltozás utáni jogalkotás a magyar és a mértékadó nemzetközi hagyományoktól elszakadva ki akarta venni és ki is vette a rendőrséget, valamint azon túlmenően is a rendészeti végrehajtás jelentős részét a civil közigazgatásból 9, sőt az egész jogrendszerből. A rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: rendőrségi törvény) 3. -ához fűzött indokolás szerint: A rendészeti szerv, mint ismérv a rendészeti típusú feladatellátásra utal. A rendészeti tevékenység jogérvényesítési módozat, így jogági sajátosságokkal nem rendelkezik. Fő jellegzetessége szemben a jogalkalmazással a jogszabályi előírások közvetlen kikényszerítésében nyilvánul meg. Ennek megfelelően a jogszabály nem is szólt arról, hogy a közigazgatási (akkor: államigazgatási) eljárás szabályai egyáltalán alkalmazhatók-e speciális előírások híján a rendőrségi eljárásokban. A Legfelsőbb Bíróság azonban nem fogadta el ezt az álláspontot. Az 1/1999. Közigazgatási Jogegységi Határozatban kimondta, hogy a rendészeti feladatot ellátó rendőri szerv és az érintettek között létrejött jogviszony jellegét vizsgálva megállapítható: a rendőrség részéről a törvényben meghatározott rendészeti feladatok ellátása során kifejtett tevékenység közigazgatási jellegű tevékenység, mert az eljáró szerv közhatalmi jogosítvánnyal élve egyoldalú akaratnyilvánítással intézkedik, amelynek során az ügyfél terhére kötelezettséget állapít meg, és intézkedésének maga szerez érvényt. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a rendőri és katonai tevékenység éles elválasztása alkotmányos követelmény. A béketeremtő kriminológia irányzata helyesen és sokoldalúan kimutatta a bűnözés vagy annak egyes részjelenségei (például kábítószerek) elleni fellépés háborúként történő felfogásának helytelen, sőt: káros voltát. Az elkövető nem ellenség, akinek a megsemmisítésére kell törekedni. Még a halálbüntetést ismerő és alkalmazó rendszerekben is csak a legutolsó eszköz lehet az élet elvétele akkor, ha a bíróság egyáltalán nem lát esélyt az illető eredményes visszailleszkedésére a társadalomba. A hadseregnek azonban a totális győzelem a célja. Más tehát a szellemiség, más a kiképzés, a felszerelés a rendőrök, illetőleg a katonák esetében. 10 A polgári élet értékeinek megőrzése a militarizmus romboló következményeivel szemben a demokratikus berendezkedésű államokban a mondottak miatt fontos politikai, jogalkotási és gyakorlati cél. 11 A német alaptörvény 87/A -a szigorú feltételekhez köti a hadsereg belső, rendvédelmi célú alkalmazását. Erre csak akkor 9 Finszter Géza: i. m., o. 10 Uo o. 11 Christopher J. Whelan: Military Intervention in Democratic Societies: The Role of Law. In: Whelan, Christopher J. Rowe, Peter J. (eds.): Military Intervention in Democratic Societies. Croom Helm, London, o. 142

139 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai kerülhet sor, ha a rendőri erők nem elegendőek. Az Egyesült Államokban 1878-ban a Posse Comitatus Act kifejezetten és határozottan megtiltotta, hogy a hadsereget a civil közbiztonság-védelem kisegítésére vegyék igénybe. A posse comitatus egyébként azoknak a férfiakból álló csapatoknak a megnevezése, amelyek a helyi rendőrfőnök kíséretében vagy anélkül a bűnözők nyomába eredtek. Ezeknek a rendelkezéseknek a sorába illeszkedik a Magyar Köztársaság alkotmánya 40/B -ának (2) bekezdése is: A Magyar Honvédséget az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén, az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő. Megjegyzendő mindamellett, hogy a XX. század végétől a katonaság és a belső rend fenntartása szigorú szétválasztásának követelménye egyéb garanciákhoz hasonlóan már nem mindenütt érvényesül teljes következetességgel. A hadsereg túlhatalmától történelme sőt: előtörténete során mindvégig rettegő Egyesült Államokban a közösségi rendőrség térhódításával párhuzamosan megfigyelhetők a közbiztonság-védelemben a militarizálódás megnyilvánulásai 12, amelyek a szeptemberi terrortámadás után tovább erősödtek. 13 A kétfajta szervezet közötti távolságok csökkenésének másik oka a hadseregek átalakulásában keresendő. A hagyományos értelemben vett hadviselés háttérbe szorulásával a különböző béketeremtő, de még inkább: a békefenntartó feladatok ellátása vált egyre gyakoribbá, ahol értelemszerűen érvényesíteni kell a rendvédelem alkotmányos követelményeit. Ezért nem kizárható, hogy a jövőben megfelelő garanciák alkalmazása mellett tovább oldódik a katonaságot a közrendvédelemtől elkülönítő szabályozás szigora. Az engedmények elvi alapja azonban nem a katonai módszereknek a civil közigazgatásba történő beengedése, hanem a polgári alkotmányosság követelményeinek minden közbiztonság-védelmi tevékenység során való feltétlen érvényesítése kell hogy legyen. A magyar rendőrségről Magyarországon a modern értelemben vett rendőrség kiépítésének igénye az es forradalom és szabadságharc időszakában vetődött fel, erre vonatkozóan Szemere Bertalan adott iránymutatást. 14 A nemzeti őrseregről szóló évi XXII. 12 Peter B. Kraska Victor E. Kappeler: Militarizing American Police: The Rise and Normalization of Paramilitary Units. Social Problems, vol. 44., 1/ o. 13 Radley Balko: Overkill: The Rise of Paramilitary Police Raids in America. Cato Institute, Washington D. C., Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye az i szabadságharc alatt. Levéltári Közlemények, évf., o. 143

140 Korinek László törvénycikk már egy milícia jellegű közbiztonság-védelmi szervezet felállításáról rendelkezett. A Habsburg-uralom visszaállítása után azonban a nemzeti rendőrség megszervezésének kérdése lekerült a napirendről. A kiegyezés után a közrendvédelem és a bűnüldözés nem tartozott a közös ügyek sorába. A rendőri munka a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozott, amelyek változó színvonalon tettek eleget e kötelezettségüknek. A budapesti államrendőrség létrehozását az évi XXI. törvénycikk tette lehetővé, miután a fővárosról szóló törvény (1872. évi XXXVI. tc.) már elvileg eldöntötte a közbiztonság-védelemnek ezt a fajta megoldását. Megjegyzendő, hogy az új szervezet nem csupán végrehajtó-kikényszerítő funkciókat kapott, hanem érdemi döntési lehetőséget is a biztonságot érintő ügyekben. A továbbiakban folytatódott a centralizáció, újabb államrendőrségek (fiumei, határrendőrség) jöttek létre, majd 1919-ben rendeleti úton államosították a városi közbiztonság-védelmet is. Az ilyen módon le nem fedett területeken a csendőrség látta el a közhatalmi erőszak alkalmazását is szükségessé vagy legalábbis lehetővé tevő feladatokat. Az m. kir. rendőrség átszervezéséről szóló 2300/1944. ME rendelet kimondta, hogy a rendőrség katonailag szervezett testületté alakíttatik és a csendőrséggel egységes vezetés alá helyeztetik. Ez a katonai típusú szervezet maradt fenn a második világháború után, majd a szocialista hatalomgyakorlás időszakában is. A funkciók tekintetében annyi változás volt, hogy az államvédelmi tevékenység hol külön apparátus hatáskörébe tartozott (ÁVH), hol pedig a rendőri munka része volt, bár meg kell jegyezni, hogy utóbbi esetben (1956 végétől 1990-ig) azon belül igen jelentős önállóságot mutatott. E korszak jellemzője a rendőri munka tudatos és nyílt átpolitizálása (az államvédelem mindenkori hovatartozásától függetlenül), valamint a törvényi, egyáltalán: a jogi szabályozás rendkívül hézagos volta. A rendszerváltás után 1994-ben került sor a rendőrség szervezetének és tevékenységének átfogó törvényi meghatározására. A hatáskörök részletes kibontása mellett a jogalkotó nem változtatott az egész szervezet jogállásán és a belső viszonyok katonai jellegén. Ezt a megközelítést utóbb a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvény is megerősítette. A rendőrség fajtái, modellek és stílusok Szakmai működési körükre tekintettel megkülönböztethetők az általános, valamint a különös feladat- és hatáskörű rendőrségek. Az előbbiek ellátják mind a bűnüldözési, mind pedig a szakmai zsargonban közrendvédelmi -nek nevezett teendőket. A specializált szervezetek ezzel szemben meghatározott életviszonyokra vonatkozóan tevékenykednek. Ilyenek például az adórendőrségek, de a vám- és pénzügyőrségek 144

141 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai szintén idesorolhatók. A professzionális behatárolás járhat területi korlátozással is, mint a határrendőrségek vagy a kikötői rendőrségek esetében. Különös feladat- és hatáskörű rendőrségként foghatók fel a nemzetbiztonsági szolgálatok, amelyeknek, illetőleg tagjaiknak, Magyarországon nincs nyomozati hatáskörük, de rendőri intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának joga megilleti őket, beleértve a fegyverhasználat lehetőségét is. Másutt ez kevésbé jellemző, a titkosszolgálatok és a rendőrség szigorú elválasztása a hadseregtől hasonlóan alkotmányos követelmény. Nem vonatkozik ez mindenütt a belső rend védelmére, amely számos helyen rendőrségi feladat. Bármilyen struktúrában figyelembe kell venni a politikai vagyis az alkotmányos rendet veszélyeztető jelenségek ellen fellépő, illetőleg a közrendészet közötti különbségeket. Az előbbit magas rendőrségnek is szokás nevezni. Hazánkban többször változott az államvédelem (nemzetbiztonsági szolgálatok), valamint az általános hatáskörű rendőrség egymáshoz való viszonya től a különállás a meghatározó, amellett a titkosszolgálatok maguk is több önálló szervezetben teljesítik feladataikat. Megjegyzendő azonban, hogy a hatáskörök szabályozásában átfedések vannak (például terrorelhárítás), amellett a módszerek alapján is nehéz az elhatárolás, hiszen nincs olyan lényeges információszerzési technika, amelyet a közbiztonság őrei ne vehetnének igénybe. A feladatok ellátásának szakmai (és esetlegesen ahhoz kapcsolódó területi) tagolásán túlmenően modelleket lehet leírni az egész rendészeti szervezet, illetőleg az egyes alrendszerek struktúrája, a közhatalom más egységeihez való viszonya és jogi szabályozása alapján. Finszter Géza a következő csoportosítást alkalmazza: A közigazgatásban elfoglalt hely alapján megkülönböztethetünk dekoncentrált államrendőrségi, valamint önkormányzati rendőrségi modellt. A feladat- és hatáskörmegosztás szerint beszélhetünk centralizált (kontinentális) vagy decentralizált (angolszász) rendszerekről. Az alkalmazott rendvédelmi stratégia fő irányától függően a rendőrség lehet reaktív (reagáló) vagy proaktív (a megelőzés érdekében tevőlegesen befolyásoló). Az igazságszolgáltatáshoz fűződő viszony tükrében a rendőrség vagy felderítő vagy pedig processzuális típusú. Szakmai, ágazati feladatai alapján különbséget tehetünk közbiztonsági, illetve bűnügyi rendőrség között. Számunkra egyre fontosabb az európai integráció szempontjából történő csoportosítás is, e szerint vannak rendőrségek a tagországokban, működnek uniós (például Europol), továbbá szakosodott intézmények (például Középeurópai Rendőrakadémia). A magyar rendőrség ezen ismérveknek megfelelően dekoncentrált államigazgatási szervezet erősen centralizált hatáskörökkel. Reagáló típust képvisel, ami részben összefügg a processzuális jelleggel. A szervezet egységes, tehát csak a belső mun- 145

142 Korinek László kamegosztásban válik el a közbiztonsági szolgálat a bűnügyitől. Az európai integrációhoz való kapcsolódás szervezetileg és jogilag problémamentesnek nevezhető. 15 A professzionális rendőrség Amint arról szó volt, a tudomány világa hosszú időn keresztül alig mutatott érdeklődést a rendőrség iránt. A közbiztonság fenntartását elsősorban döntően a hagyományok és az éppen aktuális vezetés elvárásai befolyásolták. Az Egyesült Államokban August Vollmer nevéhez fűződnek az első jelentősebbnek nevezhető reformok, illetőleg a változtatás igényének megfogalmazása. Ő Kaliforniában töltött be több rendőrségi vezetői állást (Berkeley, Los Angeles). Munkásságát elsősorban a rendőrségek modernizációjára irányuló törekvés jellemzi. Ezen belül szorgalmazta a képzettségi szint emelését, a technikai fejlesztést és a hatékonyság növelését. Öszszességében a professzionalitás az az érték, amelynek érvényesítése Vollmer és követői szerint a rendőri munka színvonalának javításához, ezen keresztül pedig a közbiztonság megszilárdításához vezethet. 16 A közösségi rendőrség A múlt század hatvanas éveinek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a szakmai színvonal növelése és a technikai korszerűsítés együttesen sem képes érzékelhetően javítani a közbiztonság helyenként súlyos válságjeleket mutató állapotán. Egyre erősödött az a felismerés, hogy az eredményesség kulcsa a közösséghez fűződő viszony új alapokra helyezése, az emberek problémáinak megismerése és közreműködés azok megoldásában. Kézenfekvő volt tehát a következtetés: vissza kell vezetni a rendőrséget a társadalomba. Ki kell szállni az autókból, gyalogos járőrözés keretében kell kapcsolatot teremteni az emberekkel, megismerni gondjaikat, a rendőrséggel kapcsolatos igényeiket. Ily módon tehát a megújulás érdekében kifejlesztett új működési filozófia, a közösségi rendőrség (community policing) bizonyos értelemben visszatérés a régi modellhez. A közösségi rendőrség azonban nem pusztán és egyszerűen visszafordulást jelent. A múlt század utolsó harmadában történt kiépítése során már sok olyan tapasztalatra lehetett építeni, amely a modern rendőrség kialakulásakor (ezt hagyományosan a londoni Metropolitan Police 1829-es létrehozásához kapcsolják, amely Robert Peel nevéhez fűződik) még nem volt meg, illetőleg nem volt tudományosan feldolgozva. Az is tény, hogy az immár partnerként tekintett közösségi intézmények maguk is jelentős fejlődésen mentek keresztül. 15 Finszter Géza: i. m., 2003, o. 16 Cynthia Morris Bryan Vila: The Role of Police in American Society: A Documentary History. Greenwood Press, Westport, 1999, o. 146

143 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai A kifejtettekből következik, hogy a hagyományos bűnüldözési és reaktív (tehát a lakosságtól érkező hívásokra mozgásba jövő) megközelítés helyett fontos célként jelenik meg a bűnözéstől való félelem csökkentése, valamint az életviszonyok megelőzési szempontból (is) kedvező alakításában való közreműködés. Magától értődik, hogy mindez csak az emberekkel és az egyéb közösségi intézményekkel való, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés keretében lehetséges. Ebből pedig logikusan következik a rendőrség társadalom előtti felelősségének növelése, az emberekkel és azok jogaival való fokozott törődés. Alapvetően ezek az elemek tükröződnek Robert R. Friedmann meghatározásában, amely szerint: A közösségi rendőrség olyan irányvonal és stratégia, amely a bűnözés kontrolljának eredményesebbé és hatékonyabbá tételét, a bűnözéstől való félelem csökkentését, az életminőség javítását, a rendőri szolgáltatások és a rendőrség elfogadottságának magasabb szintre emelését célozza a közösségi forrásokra építő proaktív működéssel, a bűnözést keletkeztető körülmények megváltoztatása útján. Feltételezi a rendőrség megnövekedett felelősségét, a közösség nagyobb arányú részvételét a döntéshozatalban, továbbá fokozott figyelmet az alapjogok és a polgári szabadságok érvényesülése iránt 17. A közösségi rendőrség idézett meghatározásából adódóan különösen fontos a közbiztonság fenntartására irányuló tevékenység ellenőrzése, ezen belül is a külső, civil kontroll. 18 Nem véletlen tehát, hogy a közösségi rendőrség elterjedésével együtt a rendőrség szakmai és társadalmi felelősségének érvényesítését szolgáló új intézmények jelentek meg és vertek gyökeret. Maga a közösségi rendőrségi modell a XX. század egyértelműen legnagyobb hatású újítása, amelyet az Egyesült Államokon kívül a világ igen sok országában próbáltak meghonosítani, több-kevesebb sikerrel. Magyarországon az 1996-ban kinevezett rendőri vezetés tűzte ki célul a közösségi rendőrség megvalósítását, az 1998-ban bekövetkezett kormányváltás után azonban a kérdés lekerült a napirendről. A későbbiekben azonban újból fevetődött a community policing magyarországi meghonosításának gondolata. Említést érdemel például az a gondosan előkészített projekt, amelynek keretében Pécsett célozták meg a közbiztonság védelmének a társadalom igényeihez és problémáihoz erőteljesebben kötődő rendszerét kiépíteni. A mi rendőrünk elnevezésű kezdeményezés hazai realitásokkal, az intézményi és jogszabályi adottságokkal számolva készített elő olyan változtatásokat, amelyek a community policing lényeges elemeit vinnék bele a városi rendőrség munkájába. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata számos településhez hasonlóan elkészítette közbiztonsági és bűnmegelőzési koncepcióját, amelyben megfogalmazta a 17 Robert R. Friedmann: Community Policing: Comparative Perspectives and Prospects. St. Martin s Press, New York, o. 18 Richard J. Terrill: Citizens Oversight of Police: Developments in the West. In: Pagon, Milan (ed.): Policing in Central and Eastern Europe. College of Police and Security Studies, Ljubljana, o. 147

144 Korinek László közösségi biztonságkezelés eszméjének és módszertanának a meghonosítását határozta el [125/2004. ( ) számú határozat]. A közösségi rendőrségi terv központi gondolata az egyes rendőrök önállóságának, nem csupán jogi, hanem társadalmi felelősségének is a fokozása. Ez természetesen a hierarchikus függésnek a közösségi kontroll javára történő oldását tételezné fel. A koncepció kidolgozói tisztában voltak azzal, hogy a hazai rendvédelmi modellben egy ilyen változtatásnak korlátai vannak, bár a szervezeten belüli decentralizáció jogilag sem lehetetlen. A mi rendőrünknek, vagyis a lakossághoz az eddigieknél sokkal jobban kötődő tiszthelyettesnek vagy tisztnek a megszokott rutin helyett új szerepfelfogásban kell ellátnia a feladatait. Helyeselhető éppen ezért, hogy az előkészítés egyik legfontosabb eleme az állomány tagjainak tartott tréning volt, amelynek során a résztvevők megismerték a közösségi rendőrségi modellt, annak pozitívumaival és problémáival együtt. A projekt sikere feltételezi, hogy a közbiztonság őrei nem csupán új ismereteket és készségeket sajátítanak el, hanem szemléletmódjukban is olyan változások következnek be, amelyek az eddigi elvárások miatt kevésbé tudtak kibontakozni. A közösségi rendőr autonóm lény, aki viseli saját tevékenységéért a felelősséget, jól tud kommunikálni, tűri a stresszt, és vállalja a konfliktusokat, nyitott az együttműködésre, döntésképes, járatos az új technikák alkalmazásában, meg tud újulni, nagy munkabírás jellemzi, és idegen nyelve(ke)n is meg tudja értetni magát. Az önállóságból és a helyi társadalomhoz való kötődésből természetesen az is következik, hogy maguknak a feladatoknak a részletes meghatározása sem jöhet kívülről, azokat az emberekkel való együttműködés folyamatában kell pontosan kialakítani és a végrehajtás során a szükséghez képest korrigálni. A projekt keretében lebonyolított tréning számos tanulsággal szolgált. Mindenekelőtt azzal, hogy a közösségi rendőrség megvalósításának ma Magyarországon még számos feltételét ki kell alakítani. A jelen körülmények között egy ilyen változtatás nem csupán eredményekkel kecsegtet, hanem új problémákat is felvet (például a rendőr magánszférája válik védtelenebbé, ha személyiségét, adatait szélesebb körben megismerik). Mindezzel együtt a projekt kezdeményezői szerint a mérleg az előnyök felé billen. Egyet lehet érteni azzal a következtetéssel, amely szerint a közösségi rendőrség létrehozása nem egyszerűen valamilyen ideális állapotra való törekvésként vetődik fel, hanem az felismert szükségszerűség. 19 Anglia és Wales rendőrségeinek társadalmi kontrollját egyebek mellett a ben létrehozott Independent Police Complaints Commission erősíti, amely a korábbi, hasonló funkciójú szervezet felváltásával adott esetben akár saját nyomozást folytathat a rendőrség elleni panaszok megalapozottságának vizsgálata során Cserép Attila Molnár Katalin: Egy helyi közösségi rendőrségi projekt kezdeti lépései. Magyar Rendészet, 2005/ o. 20 James Harrison Mary Cunneen: An Independent Police Complaints Commission. Liberty, London, o. 148

145 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai Megjegyzendő, hogy az Egyesült Királyságban a rendőrség civil kontrollja ennél jóval többet foglal magában, hiszen a rendőrséget irányító, fontos kérdésekben döntő szervek (Police Authorities) munkájában a helyi önkormányzatok, valamint az igazságszolgáltatás képviselői mellett a civil társadalom képviselői (független tagok) is részt vesznek. A társadalmi ellenőrzés azonban nem csupán szervezeti kereteket jelent, hiszen a helyi szinten is közzétett rendőrségi tervek (Policing Plans) mindenki számára lehetővé teszik az ígéretek, elhatározások teljesülésének nyomon követését. A közösségi rendőrség Európából származó ideája az egyik kidolgozója, Jean- Paul Brodeaur szerint az Egyesült Államokban jelentős átalakuláson, sőt torzuláson ment keresztül, mint ahogy azt Finszter Géza 21 remekül írja le. A bizalomépítő rendőrség Érdekes, figyelmet érdemlő új irányzatnak tekinthető a bizalomépítő rendőrség (reassurance policing), amelyet az Egyesült Királyság kormánya kezdeményezett, az évezred elején megindított reformfolyamat keretében. Közvetlenül arra adott válaszként fogható fel, hogy a kriminalitás mutatószámainak csökkenése mellett a lakosság a felmérések szerint továbbra is emelkedő bűnözést érzett. A reassurance, vagyis a bizalomépítés,megnyugtatás, meggyőzés tehát azt jelenti, hogy a pozitív változásokat, a rend fenntartása mellett tudatosítani kell a társadalomban. Másképpen fogalmazva: a bizalomépítő rendőrség nem más, mint a szubjektív biztonságot, annak erősítését előtérbe helyező közbiztonság-védelmi működés és 2005 között több rendőrség működési területén vezették be kísérleti jelleggel az új modellt, a nemzeti bizalomépítő rendőrségi program (National Reassurance Policing Programme) keretében. A koncepció bevallottan kapcsolódik a közösségi rendőrségi működés felfogásához, kidolgozói abból merítettek. Mindenekelőtt abból a fontos felismerésből, hogy a különböző bűncselekmények nem feltétlenül a törvényi értékelés szerinti súlyuk alapján hatnak a társadalomra és annak szubjektív biztonságára, hanem számos egyéb meghatározó tényező függvényében. Ebből a szempontból tehát nem jogi, hanem szociológiai, szociálpszichológiai értelmezési keretek között azonosíthatók az úgynevezett jeladó bűncselekmények (signal crimes), amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják az emberek magatartására, de legalábbis a kriminalitáshoz való tudati viszonyulásukra. A bizalomépítő rendőri működés a jeladó bűncselekményekre fordítja a legnagyobb figyelmet. Azok kapnak elsőséget a tevékenység végzése során. Mivel pedig éppen a helyi társadalmat leginkább megmozgató jogsértésekről van szó, az ellenük való fellépésben lehet és kell számítani a lakosság közreműködésére. E tekintetben a bizalomépítő közbiztonság-védelem ismét a közösségi rendőrségi modellhez kö- 21 Finszter Géza: i. m o. 149

146 Korinek László zelít. A szubjektív biztonság erősítése céljából fontos a rendőrök és a feladatban szerepet vállaló más hivatalos, illetőleg magánszemélyek érzékelhető jelenléte, elérhetősége. Az irányzat épít azokra a tételekre (például Wilson és Kelling betört ablakok - elméletére), amelyek szerint a bűnözéstől való félelem, illetőleg annak hiánya hatással van a tényleges, vagyis az objektív bűnözési helyzetre. A reassurance policing tehát a lakosság tudatára összpontosít, nem mond le azonban a kriminalitás csökkentésének céljáról sem. A lefolytatott kutatások megállapításai szerint a bizalomépítő rendőrségi működés tapasztalatai egyértelműen pozitívnak mondhatók. A kísérleti területeken mind az elkövetett cselekmények statisztikai számai, mind pedig az egyéb mutatók kedvező változásokat jeleztek. 22 Mindazonáltal a rendőrség teljesítményének országos mérési rendje még mindig a hagyományos, nálunk is jól ismert statisztikai szemléletre épül, amely egyelőre nem képes kellő rugalmassággal kezelni a helyi szubjektív szempontokhoz dinamikusan alkalmazkodó új működést. Ebből adódóan feszültségek érzékelhetők, az értékelésnek jobban kellene igazodnia a megfogalmazott prioritásokhoz. 23 Amint e rövid ismertetésből kitűnik, a bizalomépítő rendőrség voltaképpen a közösségi rendőrség sajátos brit adaptációjának tekinthető, közvetlenül illeszkedik az egyébként is hagyományosan helyi meghatározottságú, az utóbbi évtizedekben újra erőteljesen a kisebb lakóterületekre összpontosító közbiztonság-védelemhez (neighborhood policing). A bűncselekmények és a felderítés szubjektív biztonsági alapon történő súlyozása felvet ugyan elvi problémákat, a gyakorlatban azonban nincs éles szakadék a törvényi és a társadalmi értékelés között. Az viszont már alkotmányosan is aggályos, hogy a jogalkotás a jogalkalmazással együtt a helyi közvéleményt kiszolgálva akkor is fellépést tesz lehetővé, illetőleg szükségessé egyes negatív megítélésű magatartások ellen, amikor azok nem érik el a formális kriminalizáláshoz megkívánt társadalmi veszélyességet. Az antiszociális magatartás közhatalmi szankcionálása a nulla tolerancia felfogásához hasonló megfontolásokra épül. Összességében azt lehet mondani tehát, hogy a bizalomépítő rendőrség helyes felismerésekre épülő, alapvetően pozitívan értékelhető modell. Nyilvánvaló azonban, hogy megvalósítása csak az alkotmányos kereteken belül, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett járhat tartós sikerrel. Ellenkező esetben a nulla toleranciához hasonlóan a legalább közvetett diszkrimináció hatásai már középtávon is gátolni fogják az eredmények megszilárdítását, megtartását. 22 Rachel Tuffin Julia Morris Alexis Poole: An Evaluation of the Impact of the National Reassurance Policing Programme. Home Office Research Study, 296. Home Office, London, Victoria Herrington Andrew Millie: Applying Reassurance Policing: Is it Business as Usual? Policing and Society, vol. 16., 2/ o. 150

147 A problémaorientált rendőrség A rendőrség szerepe, funkciói és típusai A közösségi rendőrség azokat a problémákat célozza meg, amelyek akár esetlegesen és többszörös áttétellel bűncselekmények elkövetéséhez, illetőleg elszenvedéséhez vezethetnek. Ebben az értelemben tehát a közösségi rendőrség egyben problémaorientált rendőrség. Az is tény, hogy a most tárgyalt rendőri működési irányzat kidolgozója és máig legnagyobb hatású mestere, az amerikai Herman Goldstein maga is a közösségi rendőrségi munka javítását, továbbfejlesztését célozta meg kutatásaival, munkásságával. 24 A problémaorientált rendőrség elméleti fejlődése és gyakorlati alkalmazása során azonban olyan vonásokkal gazdagodott, amelyek ma már nem teszik lehetővé, hogy egyszerűen a közösségi rendőrség gondolatkörén belül helyezzük el. Hangsúlyozni kell mindazonáltal, hogy változatlanul rokon gyökerű és hasonló célokat kitűző irányzatokról van szó, amelyek nem zárják ki, bizonyos körben át is fedik egymást, egyidejű alkalmazásuk alapvetően lehetséges. A különbségek mindenekelőtt a reformok körében ragadhatók meg. A közösségi rendőrség egyetlen, ámde kiemelkedően fontos rendőrségi szükségletet elégít ki: nevezetesen a társadalomhoz való kötődést. A problémaorientált rendőrség ehhez képest a rendőri működés egészét kívánja új alapokra helyezni. Ehhez kapcsolódik a másik eltérés: a problémaorientált rendőrség az adatoknak nem csupán esetleges (például a gyalogos járőrözés során történő), hanem szisztematikus gyűjtését, feldolgozását és visszaáramoltatását tekinti döntő jelentőségűnek a közbiztonság fenntartása során. Helyesen állapította meg Jean-Paul Brodeur 1998-ban, hogy éppen ez a vonás mutat a jövő rendőri működése felé. 25 Az egyszerűség kedvéért azt is lehet mondani, hogy a közösségi rendőrség általában mindig problémaorientált rendőrség, az utóbbi azonban nem szükségszerűen és nem is minden vonatkozásában közösségi (hiszen a problémák feltárásában és a megoldás keresésében nem csupán a társadalmi tapasztalat, hanem a szakértői munka, a tudományos elemzés is segíthet). A problémaorientált rendőri munka abból indul ki, hogy a közbiztonság védelme során a problémás helyzetek hihetetlen sokféleségével kell foglalkozni. Egyidejűleg figyelemmel kell lenni azokra a korlátokra, amelyek között a tevékenységet végezni lehet. E tényezők tudatában kell törekedni a problémák hatékony és igazságos megoldására. 26 Fontos mindenekelőtt, hogy jól ragadjuk meg magát a problémát. Ennek során a munka parttalanná válása és az akármennyire kiterjesztetten értelmezett rendőri eszköztár sikertelenségének elkerülése érdekében szem előtt kell tartani, hogy a 24 Herman Goldstein: Towards Community-Oriented Policing: Potential, Basic Requirements and Threshold Question. Crime & Delinquency, vol. 33., 1/ o. 25 Jean-Paul Brodeur: Taylor-Made Policing: A Conceptual Investigation. In: Brodeur, Jean-Paul (ed.): How to Recognize Good Policing? Problems and Issues. SAGE, Thousand Oaks London New Delhi, o. 26 Herman Goldstein: Problem-Oriented Policing. McGraw-Hill, New York, o. 151

148 Korinek László közbiztonság védelme emberi magatartásokra való reagálást jelent. A kábítószerprobléma lényege e szerint nem a drogokban, hanem a hozzájuk kapcsolódó egyes emberi cselekedetekben és mulasztásokban keresendő. 27 A rendőri szempontból kezelendő és kezelhető problémák meghatározása nem könnyű, hiszen a szó köznapi értelmében ilyennek minősül minden egyes megoldandó, megválaszolandó eset, lakossági hívás, bejelentés, illetőleg a mögöttük lévő történések. Ezekkel azonban a működés fejlesztése érdekében csak akkor érdemes foglalkozni, ha valami általánosítható tartalmat hordoznak. A probléma azonosítása tehát már önmagában is jelentős szellemi teljesítmény lehet, fontos azonban, hiszen a helyes felismerés nyilvánvalóan alapfeltétele a helyes megoldásnak. 28 A feltárt problémákat azután vizsgálni, elemezni kell. A vizsgálat feltételezi további információk beszerzését, az adatgyűjtés és elemzés egymásra épülve folytatódik. Hangsúlyozni kell, hogy nem egy meghatározott adattömeget, hanem magát a problémát kell vizsgálni, elemezni. A felmerülő összefüggések további információs igényeket támaszthatnak. 29 A rendőrségnek a források lehető legszélesebb körére kell támaszkodnia. Magától értődik, hogy ezen belül kiemelkedő, de nem kizárólagos jelentősége van a lakosság tapasztalatainak. Ezen túlmenően azonban szükség lehet akár saját felmérések végzésére, akár tudományos kutatások eredményeinek a felhasználására, akár egyéb (szakértői vagy intézményi) kútfők keresésére. Mindez nem öncélú, hanem végső soron a rendőri munka hatékonyságát és igazságosságát szolgálja. Magától értődik, hogy a probléma feltárását és elemzését a következtetések levonásának, a megoldás vázolásának kell követnie. Ez azonban az esetek igen jelentős részében túlmutat a rendőri funkciókon, még inkább a hatáskörökön. A problémaorientált rendőrség válasza: meg kell találni a kapcsolatokat és törvényes eszközöket a megoldásban érintett, illetve azért tenni tudó egyéb tényezők megmozdítására. Ezt az esettől függően felvilágosítással, együttműködéssel, de adott esetben akár a probléma keletkezésében vagy rendezésének elmulasztásában felelős szervvel szembeni fellépéssel (például polgári per útján) lehet és kell megkísérelni. A problémaorientált rendőrséget egyebek mellett éppen az jellemzi, hogy tudja: céljai eléréséhez a jelenléten és a kényszer bevetésén kívül számtalan törvényes eszköz alkalmazható. 30 A folyamat végén természetesen nem maradhat el az értékelés. A nulla (zéró) tolerancia elve és rendőrségi gyakorlata a problémaorientált rendőrséghez hasonlóan a közösségi rendőrség eszmekörében jött létre, de attól szintén elkülönült, sőt: bizonyos kérdésekben azzal szembe is helyezkedett. Az irányzat 27 Michael S. Scott: Problem-Oriented Policing: Reflections on the First 20 Years. US Department of Justice, Office of Community Oriented Policing Services, Washington D. C., o. 28 Herman Goldstein Charles E. Susmilch: The Problem-Oriented Approach to Improving Police Service. National Institute of Justice, Washington D. C o. 29 Herman Goldstein: i. m o. 30 Michael S. Scott: Problem-Oriented Policing: Reflections on the First 20 Years. US Department of Justice, Office of Community Oriented Policing Services, Washington D. C o. 152

149 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai kimunkálója és egyben gyakorlati meghonosítója, William Bratton, volt New Yorki (jelen munka írásakor Los Angeles-i) rendőrfőnök mindig is hangsúlyozta a közösségi rendőrségi gyökereket, kedvelt példája volt Wilson és Kelling említett írására utalva a betört ablakok és a közbiztonság összefüggése. 31 Maguk a felhívott szerzők azonban például egy olyan tanácskozáson, amelyen Bratton is jelen volt, és ismét rájuk hivatkozott határozottan jelezték, hogy a betört ablakok elméletén nyugvó rendvédelem nem azonos a nulla toleranciával. 32 Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy maga Bratton nem a nulla tolerancia kifejezéssel jellemezte a saját maga által kifejlesztett működési rendet. 33 Kétségtelen tény, hogy a kilencvenes évek közepére meghonosodó New York-i modell olyan elemeket is tartalmaz, amelyek nem közvetlenül és nem feltétlenül kötődnek a nulla toleranciához. A közbiztonság védelmének decentralizálása, nem utolsósorban pedig a szisztematikus adatgyűjtésen alapuló számítógépes támogatottságú, de személyes konzultációkon elvégzett, szintén Bratton által bevezetett rendszeres heti értékelés (Compstat, illetve Compstat-tanácskozások) részben valóban a közösségi rendőrség, részben pedig a problémaorientált rendőrség módszereinek adaptálását jelentik. 34 Vannak azonban olyan nézetek is, amelyek szerint a Compstat átlépte a közösségi rendőrség kereteit, egyenesen annak tagadásáig jutott el. A statisztikaieredményességi mutatók előtérbe helyezése és a változások hetente történő értékelése elterelheti a figyelmet a közösség problémáiról, hiszen azok megismerése, de még megoldásuk sem hat ki ilyen közvetlenül a statisztikára. Ezzel egyes szerzők szerint a Compstat eszközből és módszerből önálló, jelentős rendvédelmi paradigmává nőtte ki magát, amelyet a közösségi rendőrség elveivel szemben a racionálislegális-bürokratikus (weberi) megközelítés jellemez, vagy legalábbis a közösségi és problémamegoldó rendőrség felfogásának az üzleti életre jellemző kalkulációs metódusával történő szintézise megteremtésére való törekvés. 35 Mindazonáltal Bratton sem tagadta, sőt kifejezetten hangsúlyozta, hogy a mások által nulla (zéró) toleranciának nevezett felfogás a New York-i modell lényeges része. 36 E szerint a leghatározottabban, a törvény teljes szigorával fel kell lépni a 31 William J. Bratton: Crime is Down in New York City: Blame the Police. In: Dennis, Norman (ed.): Zero Tolerance: Policing a Free Society. IEA Health and Welfare Unit, London, és 43. o. 32 William J. Bratton James Q. Wilson George L. Kelling Eugene Rivers Peter Cove: This Works: Crime Prevention and the Future of Broken Windows Policing. Transcript of a conference held at the Milken Institute in Santa Monica, on December 4, Manhattan Institute for Policy Research, Civic Bulletin, April, o. 33 William J. Bratton: i. m o. 34 Uo. 35 William F. Walsh Gennaro F. Vito: The Meaning of Compstat: Analysis and Response. Journal of Contemporary Criminal Justice, vol. 20., 1/ o. Jeffrey S. Magers (2004): Compstat: A New Paradigm or a Repudiation of Community Policing? Journal of Contemporary Criminal Justice, vol. 20., 1/ o. 36 William J. Bratton: i. m o. 153

150 Korinek László kevésbé súlyos, de a polgárok biztonságérzetét és a közállapotokat igencsak rontó magatartások (közúti szélvédőmosás, falfirkálás, prostitúció, agresszív koldulás stb.) ellen. Így lehet mindenkihez eljuttatni a törvénytisztelet és a következetesség üzenetét, közvetve pedig a betört ablakok példájára utalva megelőzni a nagyobb társadalmi veszélyességű cselekmények bekövetkezését. A különbséget éppen a betört ablakok példáján lehet érzékeltetni. Wilson és Kelling nem az ablakot betörő személy (tipikusan gyermek vagy fiatal) felkutatását és megbüntetését tartotta fontosnak, hanem mindenekelőtt az ablak beüvegezését. A közösségi rendőrséget megalapozó gondolatban a törődés, a közös ügyekkel való foglalkozás játssza a legfontosabb szerepet. Elsődleges szempont a prevenció, vagyis az elkövető azonosítása esetén a nevelés. Különösen akkor, ha gyermekről van szó. A nulla tolerancia ezzel szemben határozottan represszív. Az ablak betöréséért büntetés jár, abból fogja megtanulni a tettes és a társadalom is, hogy így viselkedni nem szabad, nem is beszélve a még súlyosabban normasértő magatartásról. A legcsekélyebb mértékben közösségellenes magatartást tanúsító gyermekeket és fiatalokat határozott szankciókkal például az iskolából kicsapatással kell figyelmeztetni: a társadalom semmiféle normasértést nem tűr el. 37 A nulla tolerancia felfogását és gyakorlatát számos bírálat érte. Tény, hogy még a kriminálstatisztikai értelemben vett legnagyobb sikeresség feltételezése esetén is számolni kell olyan társadalmi hatásokkal és alkotmányos aggályokkal, amelyek megkérdőjelezik a hosszabb távra szólóan és széles értelemben számításba vett hatékonyságot. Ilyen mindenekelőtt a kisebbségekre gyakorolt hatás. A nulla tolerancia rendőrsége a dolog lényegéből adódóan fokozott figyelmet fordít az utcán élőkre, a mindennapjaikat zömmel a közterületen töltő személyekre. A hajléktalanok, a szegények, a munkanélküliek között pedig az összlakosságon belüli számarányukhoz képest jóval nagyobb rész jut a kisebbségekhez tartozókra. Így azután a nulla tolerancia gyakorlatában a rendőri kontroll is egyre inkább feléjük fordul. A kisebbségek kriminalizálása a rendőri és azon keresztül a társadalmi tudatban ezért törvényszerűen bekövetkezik. A társadalomban uralkodó általános légkör (ezen belül a kisebbségek és a többség viszonya) legalább a szubjektív biztonságon keresztül összefügg a közbiztonsággal. Ilyen megközelítésben a nulla tolerancia a nyomor elleni hadviseléssel óhatatlanul a feszültségek növeléséhez, ezáltal pedig a helyzet romlásához járul hozzá. 38 Ugyanilyen következtetésre jut WACQUANT 39, aki úgy találja, hogy a szegénység önmagában is kriminalizálhat, és a nulla toleran- 37 Eric Blumenson Eva S. Nilsen: One Strike and You re Out? Constitutional Constraints on Zero Tolerance in Public Education. Washington University Law Quarterly, vol. 81., 1/ o. 38 Thomas Feltes: Alltagskriminalität, Verbrechensfurcht und Polizei: Von dem Problem, etwas zu bekämpfen, was sich nicht bekämpfenlässt. In: Günther Dreher Thomas Feltes (Hrsg.): Das Modell New York. Kriminalprävention durch Zero Tolerance? Felix Verlag, Holzkirchen, o. 39 Loïc Wacquant: A nyomor börtönei. Helikon Kiadó, Budapest,

151 A rendőrség szerepe, funkciói és típusai cia ideája voltaképpen egy olyan élethelyzetet büntet, amelyről az érintett maga nem is tehet. Az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrség (intelligence led policing) Brodeur-nek igaza lett. 40 A rendőri munka alapvető, meghatározó elemévé az információk gyűjtése, szisztematikus feldolgozása és a közbiztonság-védelmi tevékenység végzése során történő felhasználása vált. A bizonyítékokon alapuló, lényegében a tudományos kritériumoknak megfelelni szándékozó rendőri működés koncepciója 41 már ebbe az irányba mutatott, de alkalmazása nem vált általánossá. Az új, immár széles körben elterjedt irányzat, az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrség (intelligence led policing) kidolgozói nem titkolják, hogy a változtatás szükségességére és halaszthatatlanságára az Egyesült Államok ellen szeptember 11-én elkövetett terrorista támadás, illetőleg az azzal összefüggő rendvédelmi hiányosságok hívták fel a figyelmet. 42 Az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrségi modell olyan együttműködésen alapuló feladatellátás, amely az adatok szisztematikus gyűjtését és értékelését összekapcsolja a közösségi rendőrség és a problémaorientált rendőrség hosszú évek óta bevált gyakorlatával. Az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrség működtetése érdekében a rendőri szervezeteknek újra kell értékelniük jelenlegi tevékenységüket és annak rendjét. Az adatgyűjtésnek és -feldolgozásnak a közösségi problémák kezelését kell szolgálnia. Az adatok cseréje az egyes szervek között kivételből fő szabálylyá kell hogy váljon, az elemzés minőségét pedig képzéssel és egyéb módon is javítani kell. 43 Ezzel a meghatározással összefüggésben kiemelést érdemel, hogy az új irányzat nem a közösségi rendőrség és a problémaorientált rendőrség működési elveinek megváltoztatását, hanem azok hatékonyabbá tételét célozza. A rendészetre, rendvédelemre vonatkozó számos angol kifejezéshez hasonlóan az intelligence-led policing magyarra fordítása is meglehetősen nehéz. A gond az, hogy az angolban több jelentésben használt intelligence kifejezést (a mindkét nyelven hasonló tartalmú intelligencia szó használata mellett) a témánkhoz kapcsolódó értelmezésben szokásosan hírszerzésnek fordítják. A továbbiakban azonban kiderül, hogy ez a dolog lényegének félreértéséhez vezethetne, ezért pontosabb a kissé körülményes, de az eredeti jelentéshez közelebb álló magyar megnevezés: adat- 40 Jean-Paul Brodeur: i. m o. 41 Lawrence H. Sherman: Evidence-Based Policing. Police Foundation, Washington D. C David P. Farrington: Evidence-Based Policy on Crime and Justice. Third International Inter- Disciplinary Evidence-Based Policies and Indicator Systems Conference. CEM Centre University of Durham, United Kingdom, 4 7 July Marilyn Peterson: Intelligence-led Policing: The New Intelligence Architecture. Bureau of Justice Assistance, Washington D. C., o. 43 Uo. 155

152 Korinek László feldolgozás által vezérelt rendőrség. Az adatfeldolgozás ebben az esetben nem csupán a technikai, hanem azzal együtt a mögöttes, érdemi adatkezelési műveleteket is magában foglalja. Maga az intelligence (főnévi értelemben és témánkhoz kapcsolódóan) lényegében az információ elemzett formáját jelenti. 44 Forrása, és a helyzettől függően tartalma is lehet titkos, magának az egész modellnek azonban nem a titkosság a lényege, ezért is kerültük a hírszerzésre való utalást az intelligence szó fordításában. Ami a tapasztalatok hasznosításának megfontolása során rendkívül fontos: az adatok és ez vonatkozik a titkos információgyűjtés eredményeire is nem maradnak valamiféle titokvédelmi falakkal körülvett rendvédelmi adatkezelés körén belül, hanem fő rendeltetésük éppenséggel az, hogy visszaáramoljanak oda, ahol azokat a fő célok: a bűnüldözés és a bűnmegelőzés érdekében fel tudják használni. Mivel pedig a mondottak szerint az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrség alapvető céljait és jellegét illetően nem különbözik a közösségi rendőrségtől és a problémaorientált rendőrségtől, ezért az adatoknak értelemszerűen zömmel a civil társadalomba kell visszajutniuk. Nem szűrés nélkül, hanem éppenséggel a fő célok (bűnözéscsökkentés és -megelőzés) által meghatározott módon és csoportosításban. A szubjektív és objektív biztonság alakulása szempontjából releváns adatok és következtetések visszacsatolása azután természetesen újabb adatok keletkezését mozdítja elő, amelyek ismét elemzésre szorulnak. Az adatoknak ez a fajta körforgása különösen a bűnmegelőzés szempontjából fontos, hiszen a közhatalom, de különösen a civil társadalom nem rendvédelemmel foglalkozó szervei a prevenció területén felbecsülhetetlenül értékes szerepet játszhatnak. 45 Ugyancsak a közösségi, illetőleg a problémaorientált rendőrséghez fűződő szoros tartalmi kötődéssel függ össze, hogy az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrség kidolgozói és az ilyen működés irányítói fontosnak tartják kiemelni az intézményesítéssel új dimenziókat és lehetőségeket kapó elemzőmunkának a kisebbségi problémák kezelése terén nyújtott előnyeit. Az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrség irányzata sem maradt meg az Egyesült Államok közbiztonság-védelmi rendszerében. Olyannyira nem, hogy ma az Európai Unió belügyi és igazságügyi téren megvalósuló együttműködésének fejlesztési alapdokumentuma, a 2004-ben elfogadott hágai program is célul tűzi ki e modell uniós szintű megvalósítását. 46 Kérdés persze, hogy a közösségi, illetőleg problémaorientált rendőrség európai elterjedésének csekélyebb volta mellett menynyiben valósulhat meg az amerikai irányvonalnak azokra épülő koncepciója. Nyilvánvaló ilyen körülmények között, hogy az intelligence led policing kontinensünkön valóban a hírszerzésre épülő közbiztonság-védelemhez kerülhet közel, amenynyiben nem kap kellő súlyt a közösségi kapcsolatok fejlesztésének szükségessége. 44 Uo. 3. o. 45 Jerry H. Ratcliffe: Intelligence-led Policing. Trends and Issues in Crime and Criminal Justice, no. 248., Australian Institute of Criminology, Canberra, o. 46 III/2.3. pont, az intelligence led policinget hírszerzésre épülő bűnüldözés -nek fordítva 156

153 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre Kovács Gábor rendőr ezredes, tanszékvezető egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Vezetéselméleti Tanszék Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre irányuló törekvések Bevezetés 2005-ben lehetőségem nyílott a TR 04-IB-JH-05 számú Training System for Border Police A Török Határrendőrség képzési rendszerének kialakítása EU-s Twinning program keretében tanulmányozni Törökország államhatárainak őrizetében résztvevő szervezetek feladatrendszerét, és képzési szerkezetét ben és 2011-ben a Magyar Köztársaság Rendőrsége és junior partnerként a North Ireland Public Sector Ltd (NI-CO) által végrehajtott TR 07 IB JH 04 Action Plan on Integrated Border Management-Phase 1. Akció Terv az Integrált Határigazgatás Létrehozására 1 fázis 18 hónapos európai uniós projektben hosszútávú szakértőként tevékenykedtem. Törökországi tartózkodásom során részt vettem a határigazgatás rendszerének korszerűsítésére irányuló munkában. A médiában szinte naponta hallhatunk híreket az Európai Unió bővítéséről. A csatlakozni kívánó országok között szerepel Törökország is, ahol a politikai vezetés ez irányba teljesen elkötelezett. Az uniós csatlakozási feltételek egyik meghatározóan fontos részét képezi a törökországi államhatárok mint leendő uniós és később majd schengeni külső határ megbízható őrzése. Az uniós követelmények szigorúak, az uniós tagság egyik alapfeltétele a határigazgatási és határellenőrzési 1 rendszer korszerűsítése. Törökország jelenlegi határellenőrzési rendszerének megerősítése az uniós országok közös érdeke, hiszen az Integrált Határigazgatási Modell egyik eleme a szomszédos országok határellenőrzési rendszerének támogatása. A jelenlegi török rendszer nem felel meg sem az uniós, sem a schengeni követelményeknek. Hiányzik az államhatár biztonságáért felelős szervezet, hiányzik a jelenlegi végrehajtó szervezetek közötti információcsere és az integrált határigazgatás szervezeti elemei sem működnek együtt. Törökország meghatározó szerepet tölt be a kelet-nyugati irányultságú illegális migráció vonatkozásában. A korábbi években az országot, mint migráció kibocsátó államot tartottuk számon, mostanra inkább, mint tranzit ország kerül előtérbe. Az 1 A határellenőrzés a tanulmányban a határforgalom ellenőrzés és a szárazföldi és tengeri határőrizeti feladatokat foglalja magába, kiegészítve az idegenrendészeti és menekültügyi feladatokkal. A határrendészettel kapcsolatos bűnügyi felderítő feladatokat a török rendőrség hajtja végre a szerző megjegyzése. 157

154 Kovács Gábor országon áthaladó illegális migráció jelentős, melynek iránya kelet-nyugati, fő irányultsága Görögország és Bulgária, majd a Nyugat-európai országok Törökország közigazgatási rendszere A kb. 78 millió lakosú Törökország közigazgatási szempontból 81 régiós tartományra, azon belül 923 provinciára oszlik. A régiókban és a provinciákban a kormányzók vezetésével történik a közigazgatási megszervezése. A kormányzó felelős a közigazgatási egység területén illetékes államigazgatási és rendészeti szervek működéséért. A szakmai irányítást a rendvédelmi szerv vezetője gyakorolja, de beszámolási kötelezettséggel tartozik az illetékes kormányzó irányába. 1. sz. ábra: Törökország közigazgatási rendszere és az államhatárok A rendvédelmi szervezetek tevékenysége Törökországban sajátos rendszert képez. A Rendőrség és a Csendőrség gyakorlatilag azonos feladatrendszeren dolgozik együtt. Mindkét szervezet a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartozik, a szervezeti felépítésük, az állományuk és az illetékességi területük azonban különböző. Az ország területén település található, amelynek 92%-ában a Csendőrség hajtja végre a közrendvédelmi feladatokat, ez a feladatkör összességében a lakosság 35%-át, hozzávetőlegesen 25 millió embert érinti. A többi település (jellemzően a nagyobb városok) a Török Rendőrség illetékességébe tartoznak. Ez mindössze a 158

155 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre települések 8%-át teszi ki, ennek ellenére ezeken a településeken él a lakosság 65%- a, kb. 53 millió ember. Jelenleg öt meghatározó szervezet foglalkozik a határellenőrzéssel: a török szárazföldi erők, a nemzeti rendőrség (Biztonsági Főigazgatóság), a csendőrség, a parti őrség és a vámőrség. Ezen szervezeteken kívül, persze más szervezetek is jelen vannak az államhatárokon, melyek közül kiemelhető az Egészségügyi Minisztérium tevékenysége, amely az általános egészségügyi- (human), valamint az állat- és növény-egészségügyi rendszabályok betartását ellenőrzi. A fenti szervezetek feladatrendszere alapvetően teljesen eltérő, de a jelenlegi rendszerben, mindegyik szervezet végrehajt valamilyen részfeladatot az államhatárokon. A jelen időszakban a szervezetek közötti együttműködés és információcsere minimális, így a hatásfokuk nem elegendő ahhoz, hogy ebben a formában megfeleljenek az uniós normáknak. Minden szervezet csak a saját részfeladatának ellátásával törődik, a rendszerből teljes egészben hiányzik a közös kockázatelemzés és az összehangolt tevékenyégrendszer. A vizsgált időszakban, minden szervezet mereven ragaszkodik az államhatárral kapcsolatos tevékenységi köréhez, egyik sem akar igazából lemondani az államhatár rendészetével kapcsolatos jelenlegi feladatairól, mert azt pozícióvesztésnek értékelik (főleg a szárazföldi erők és a parti őrség helye és szerepe változhat a jövőben). A török állami vezetés eltökélt szándéka, 2 hogy a jelenlegi több szervezet együttes tevékenységével megvalósuló határellenőrzési rendszer helyett, létrehozásra kerüljön egy teljesen új, önálló, hivatásos állománnyal működő, nem katonai jellegű határőr szervezet, amelyet az európai uniós legjobb gyakorlatra adaptálva hoznak létre. A projektben dolgozó uniós szakértők véleménye szerint, ez a folyamat minimálisan 10 évet vehet igénybe A török szárazföldi határok általános jellemzői Törökország földrajzi elhelyezkedése kedvező, Európát köti össze Ázsiával és Afrikával. Kelet és nyugat találkozása, ezáltal az Ázsiából és Afrika irányából érkező kelet-nyugati illegális migráció egyik fő útvonalába esik. Az elmúlt években az illegális határsértők (migránsok) száma Törökországban is komoly nemzetbiztonsági problémákat okozott. Sokan vállalnak fekete munkát az országban. A migránsok fő úticélja viszont nem Törökország, hanem Európa. Törökország nyugati határain jelentős az illegális migránsok kifelé irányuló mozgása, ezáltal erős nyomás hárul az európai uniós és a schengen tagországok külső határaira. Az illegális migránsok megjelenése és Törökországon való áthaladása komoly belbiztonsági kockázatot jelent az országnak. A megjelenő illegális migránsok (elfogottak) létszáma folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Míg 2006 és 2009 kö- 2 Recep Tayip Erdoğan török miniszterelnök e témában referendumot adott ki 2010 tavaszán a szerző megjegyzése. 159

156 Kovács Gábor zött fő ellen jártak el a hatóságok, addig 2010-re ez a szám re nőtt. Az illegális határátlépések több mint fele az ország délkeleleti határainál következett be (Irak, Irán, Szíria). A török-iráni határviszonylatban évente kb jogellenes határátlépés következik be. Ezen határsértők mintegy 30%-a a Van-Ağrı-Kars- Iğdır régióban jelenik meg és kisérli meg az illegális határátlépést. A határigazgatási rendszerben ennek a régiónak a szerepe elsődleges, a technikai fejlesztést a jövőben erre a területre összpontosítják, hiszen itt a legnagyobb a határsértők megjelenésének lehetősége és a szervezett bűnözés (ember- és árucsempészet, terror veszély) is jelentős. Az államhatár mellett a török területen, ezen a részen is aknamező van telepítve. A szárazföldi határok őrizetéért, az egész ország szárazföldi határainak vonatkozásában, a Török Szárazföldi Erők speciális határőr egységei felelősek. Az Iraki határviszonylat egy kisebb szakaszát (kb. 200 km) a Török Csendőrség ellenőrzi, 3 amely a hadsereg által alkalmazott szolgálat-ellátási módokkal (járőrözés, figyelés, stb.) hajtja végre a feladatát. A törökországi teljes szárazföldi határszakaszon (2.949 km) összesen 390 katonai (és csendőr) objektum 4 található. Ez kb. a magyar határőr őrsnek megfelelő objektumnak felel meg, önellátóak, biztonságukról maguk gondoskodnak, az állomány sorállomány - néhány tiszt vezetésével, létszámuk igen változó. A határőrizetben modern eszközöket és felszereléseket alkalmaznak (hőkamera, elektromos érzékelők), de alapvetően a rendszer alapja a járőrszolgálat és figyelő járőrök. A határőrizeti objektumokat az államhatárhoz a lehető legközelebb telepítik, a magasfigyelőkből folyamatos figyelést folytatnak az államhatár irányába. A végrehajtó állomány, figyelő eszközökkel és hőkamerákkal van megerősítve. Azokon a területeken, ahol a terepviszonyok nem teszik lehetővé a technikai eszközök hatékony alkalmazását, ott mozgó járőröket és figyelő-, éjszakai időszakban pedig fülelő járőröket alkalmaznak. A katonák az illetékességi terület teljes mélységében együttműködnek a rendőrség és a csendőrség erőivel. Az elfogott személyeket további eljárás lefolytatására nekik adják át. A hadsereg szervezetében, az egymással szomszédos 3-4 határőr őrs alkot egy századot, amelyek zászlóaljakat alkotnak, azok ezredeket, azok pedig dandárokat. Az erők és eszközök elhelyezésénél általában figyelembe vették a földrajzi-, az időjárási viszonyokat és a kockázatelemzés eredményeit. 3 4 Körülbelül 10 évvel ezelőtt, a csendőrség volt felelős a török szárazföldi határok biztonságáért, de az erősödő terrorfenyegetés és egyéb okok miatt, a feladatrendszer fokozatosan átadásra került a szárazföldi erők részére. Napjainkra csak az Iraki határviszonylat egy szakaszának őrizete tartozik csak a csendőrség feladatkörébe a szerző megjegyzése. A könyebb érthetőség miatt, a továbbiakban határőr őrs megnevezés kerül alkalmazásra. A Határőrségnél április 25-ig sorállományú határőrök teljesítettek szolgálatot az államhatár mentén. Ezen őrsök állományának létszáma kb. 20 és 150 fő között volt. Az állomány könnyű lövész fegyvezettel volt ellátva. (szerző megjegyzése) 160

157 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre Törökország és a szomszédos országok államhatárainak nagyságrendje A Török állam teljes államhatárának hossza: km /szárazföldi: km; tengeri: km/ (2. sz. ábra: Törökország államhatárai). 2. sz. ábra: Törökország államhatárai Törökország államhatárainak hossza, viszonylati megosztásban részletezve: Bulgária 269 km Görögország 203 km Szíria 991 km Irak 384 km Irán 560 km Azerbajdzsán (Nachevan) 5 18 km Örményország 328 km Grúzia 276 km 5 Egy 18 km-es határszakasz Azerbajdzsánhoz tartozik, így földrajzilag Törökország vele is határos (szerző megjegyzése) 161

158 Kovács Gábor A domborzati térkép alapján megállapítható, hogy a szárazföldi határszakasz túlnyomó többsége főleg a keleti- és déli határok (65%-a) hegység, ahol esetenként 8-10 órás hegymászás után érthető el egy-egy hegyi határőr őrs. Itt az időjárási körülmények esetenként rendkívül mostohák. A kapcsolattartáshoz műholdakat használnak, határfigyelő rendszert építettek ki, a hegyekben /hőkamerákat és földi radarokat alkalmaznak/. Az egyes határviszonylatok jellemzői 1.3. A bulgár-török határviszonylat A terület többnyire erdővel fedett hegyes, ahol a téli időjárás havas és általában hideg. Néhány folyó is határolja a két országot, esetenként ezek a heves esőzések hatására kiáradnak. A határőr őrsök átlagos felelősségi területének határszakasza 9,5 km. Minden őrs átlagosan 2-4 db. magasfigyelővel rendelkezik, amely fel van szerelve hőkamerával és szárazföldi radarral. Ezeket az eszközöket a szolgálatban lévő állomány kezeli, távolról való működtetésük nem megoldott. Őrsönként 6-12 db. kézi éjjellátó eszközzel rendelkeznek. Ezen a határszakaszon a fő veszélyt az illegális migráció jelenti, e mellett jelentős a csempész tevékenység. A viszonylatban Kapikule a legnagyobb közúti- és vasúti határátkelőhely, ahol a többi határellenőrzésben résztvevő szervezettel együtt, a rendőrség hajtja végre a határforgalom ellenőrzési feladatokat. A törökök a bolgár határrendészeti szervekkel szoros kapcsolatot ápolnak, a közös járőrszolgálat ellátásra és az információk cseréjére megállapodást tevezetet készítettek elő A görög-török viszonylat A görögországi határszakasz többnyire sík terület, helyenként erdővel fedett. A határvonal közelében mezőgazdasági művelés alatt álló területek és gazdasági épületek találhatók. Ezen a határszakaszon is a fő veszélyt az illegális migráció jelenti, másodsorban a csempésztevékenység is jelentős. A határőr őrsök felelősségi területei kb. 3-5 kilométer hosszúságú határszakaszokat foglalnak magukba, mélységi kitejedésük változó 1-5 km. Őrsönként átlagosan 4 db. magasfigyelő található, amelyek hőkamerával vagy földi radarral vannak felszerelve. Ezen kívül megtalálhatóak még az egyéb optikai felderítő eszközök is (távcsövek, és kézi éjjellátó eszközök is). A határellenőrzési rendszer hatékonysága nem elégséges, ezt bizonyítja a görög hatóságok által elfogott, törökországból érkező migránsok magas száma. 162

159 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre A Görögország irányába tartó illegális migránsok jelentős száma miatt, a Frontex 6 időszakonként segítséget nyújt a görög határrendészeti szerveknek. A gyors reagálású, nemzetközi határrendészeti erőkből (RABIT) 7 álló szervezettel, időszakonként akciókat szervez és hajt végre főleg a görög-török határviszonylat görög oldalán. A végrehajtott akciók eredményeként, statisztikailag is kimutatható az illegális határátlépések csökkenése az akciók alatt és az azokat követő időszakokban A szíriai-török viszonylat A terület domborzata változó, megtalálható rajta a síkság és a magashegyi terület, amely sűrű erdővel fedett. A területen esetenként nagy esőzések fordulnak elő, amely megrongálja az utakat, ez gyakran megnehezíti a területen való szállítást és a közlekedést. A határvonal mindkét oldalán viszonylag közel, települések találhatók. A legjellemzőbb államhatárral kapcsolatos jogsértő cselekmény az áru- és embercsempészet. A terrorveszély is jelentős veszélyforrás ebben a határviszonylatban első félévében a szíriában lezajlott zavargások miatt, több ezer menekült érkezett Törökország területére, ahol ideiglenes menedéket biztosítottak számukra a török hatóságok. Ezek a menekültek a helyzet rendeződését követően visszatértek hazájukba. A határőr őrsök felelősségi területének nagysága változó, az ehhez tartozó államhatár hossza a m-től a m-ig terjed. A magasfigyelők száma is változó, a viszonylat nyugati szakaszán átlagosan 6 db általában betonból található egy határőr őrsön, míg a kelet részen lévő őrsökön átlagosan 15 db. magasfigyelő van, amelyek fémből készültek. A figyelőtornyok helyei a kockázatelemzés eredményeit figyelembe véve lettek kiválasztva. A határőr őrsök 1-2 stabil hőkamerával vannak felszerelve, mindegyikben 1 db. nagy felbontású távcső, 4-13 db. kisebb felbontású távcső és 6-16 db. kézi éjjellátó készülék található. A felderítő eszközökkel lefedetlen területek nagysága a nyugati 6 7 Frontex: Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség 2007/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 349., ) A FRONTEX a tagállamok közötti operatív szintű együttműködést koordinálja a külső határok kezelésének területén; támogatást nyújt a tagállamok részére a nemzeti határőrök kiképzésében, illetve a közös képzési szabványok kialakításában; kockázatelemzést végez; figyelemmel kíséri a külső határok ellenőrzésének és felügyeletének területére irányuló kutatás fejlődését; segíti a tagállamokat a külső határokon felmerülő magas technikai és operatív támogatást igénylő helyzetekben; és biztosítja a tagállamok számára a szükséges támogatást a közös visszatérítési műveletek során. Forrás: (Letöltés: ) Gyors Reagálású Határvédelmi Egységek Ez egy főből álló egység amely különlegesen kiképzett, több nemzet képviselőiből álló olyan stratégiai tartalék, amely az uniós tagállamoknak nyújt segítséget a határokon kialakult illegális migrációs krízishelyzet illegális bevándorlók nagy számú megjelenése esetén - gyors és hatékony kezelésére. 163

160 Kovács Gábor részen 10% míg a keleti hegyes területeken a 60%. Ez megkönnyíti a határsértők illegális bejutását az országba. A viszonylatban, az államhatár mentén aknamező található Az iraki-török viszonylat Ebben a határviszonylatban a legmeghatározóbb veszélyforrás a terrorveszély. A határőrizeti feladatokat itt a csendőrség hajtja végre. A területen - a mélységben - a hadsereg is jelen van, esetenként megelőző csapásokat hajtanak végre az iraki területen megbújó a PKK terroristák és bázisaik ellen. E mellett, jelentős az ember-, az áru- és a kábítószer csempészet. Ennek a jelenségnek a megakadályozása jelentős erőt igényel és köt le a rendészeti és a honvédelmi szervektől. A terepviszonyok ezen a területen meglehetősen mostohák, az időjárás hideg hegyvidéki, téli időszakban sok a hó és heves esőzések vannak. Nyáron homokviharok és magas hőmérséklet a jellemző. A határőr őrsök határszakasza 4 és 5 km között változik. Néhány határőr őrs nem rendelkezik magasfigyelővel, némelyik területén viszont 4-5 darab található. A határőr őrsökön általában 2 hőkamera található, nagy felbontású távcső 1-3 darab, kézi éjjellátó eszköz 1-15 darab. A határőr őrök biztonsági (riasztó) berendezéssel vannak felszerelve. A működési területen a technikai eszközökkel nem lefedett terület nagysága kb. 20%. A viszonylatban, az államhatár mentén aknamező található Az iráni-török viszonylat Hasonlóan az iraki határhoz, az iráni viszonylatban is a terrorfenyegetettség meghatározó veszélyforrást képez. A határszakaszon, az államhatáron átnyúló bűnözés nagyon jelentős. Legjellemzőbb az embercsempészet, és a kábítószer- és árucsempészet. A csempészek a nehezen járható utak miatt, öszvéreket és lovakat használnak közelekdési eszköz gyanánt. A határvonal közelében itt is gyakran taláhatunk településeket, mely megnehezíti a jogellenes cselekmények felfedését. A határterület a tengerszint felett m magasságban terül el, a határőrizeti munkát számos vízmosás, völgy, folyómeder nehezíti meg, a hegységek magasak és nehezen járhatóak, az időjárási viszonyok főleg a téli időszakban mostohák. A heves hóesések következtében a közelekedés télen néha lehetetlen. Téli időjárás uralkodik az év 10 hónapjában. A határőr őrsök felelősségébe tartozó határszakaszok hossza rendkívül változó - átlagosan 7 kilométer, de a terepviszonyok függvényében az métertől 10 kilométerig is terjedhet. Az őrsök legtöbbször fel vannak szerelve hőkamerákkal (1-3 db), nagy felbontású és hatótávolságú távcsövekkel (1-3 db), kézi távcsövekkel és éjjellátó eszközökkel (7-17 db). Néhány őrsön földi radar is megtalálható. A technikai eszközökkel le 164

161 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre nem fedett területek nagysága a viszonylatban őrsönként változó, 8 és 70% között van. A viszonylatban, az államhatár mentén aknamező található Az örmény-török viszonylat Az örmény és a grúz határviszonylat a határrendészet szempontjából a legproblémamentesebb viszonylat. Ennek a fő oka, hogy az államhatár mindkét oldalán erős a határőrizeti tevékenység. Az örmény határviszonylat a határforgalom elől le van zárva. Örmény viszonylatban is változóak a terepviszonyok, a terület egy része hegyvidéki, erdővel borított, más részeken hegyes, de nincsennek rajta erdők, néhány helyen a terület sík és nyílt. Esetenként folyók határolják a területet. Az időjárási viszonyok változóak, a magashegyi időjárás megnehezíti a határőrizetet. Az alacsonnyabban fekvő területek időjárása kedvezőbb. A határőr őrsök határszakasza 12 km és 24 km között változik. A magasfigyelők száma őrsönként 1-4 db., de van olyan őrs is, ahol összesen 8 db. magasfigyelő található. A határfelderítő eszközök száma őrsönként: 1-2 hőkamera, 1-3 nagy teljesítményű távcső, 3-10 kézi távcső, 8-16 éjjellátó eszköz. Néhány őrs földi radarral is rendelkezik. A technikai eszközzel le nem fedett területek nagysága változó az 10 és 40% között van. A határsértők száma csekély. Az államhatár mentén aknamező található A grúziai-török viszonylat Jelenleg a grúziai-török viszonylat képezi a legkisebb kockázatot. A határsértők száma elenyésző. A terület domborzata és időjárási viszonyai rendkívül mostohák. A területet hegyek borítják, amely sűrű erdővel fedett, a téli havas és hideg időjárási körülmények megnehezítik a határőrizeti munkát. Télen, több mint hat hónapon keresztül hatalmas hó van, az utak gépjárművekkel járhatatlanok. Az őrsök határszakaszának hossza a 6 km és 30 km között van. A magasfigyelők száma őrsönként 1-5 db. között változik. A határfelderítő eszközök száma hasonló más viszonylatokéhoz, hőkamera 1-2 db, nagy teljesítményű távcső 2 db, kézi éjjellátó eszközök db. között találhatók meg egy őrsön. Néhány helyen földi radarral is rendelkeznek. A technikai eszközökkel le nem fedett területek nagysága 35 és 100% között változik őrsönként. Az aknamezők az államhatár mentén az Örmény, az Azerbajdzsáni, az Iráni, az Iraki és a Szíriai határviszonylatban találhatóak. A határsáv és a műszaki zár rendszer célja, hogy megakadályozzák az államhtáron kersztül ható illegális migrációt és csempész tevékenységet. 165

162 Kovács Gábor 2. A törökországi tengeri határok bemutatása Törökország tengeri határainak hossza (6.530 km) számottevően nagyobb, mint a szárazföldi határoké (török szárazföldi határ km). A tengereken a határrendészeti feladatokat a Belügyminisztérium alárendeltségében lévő Parti Őrség hajtja végre. Az illegális migránsok főleg az Égei-tengeren kísérlik meg a tiltott határátlépést Görögország irányába Fekete-tengeri határok A Fekete-tengeri határok mentén, általában azzal párhuzamosan, hegyvidéki terület húzódik, amely keskeny tengeri partvonalat eredményez. A hegyek magasak, és erdővel fedettek. A tengerparton főutvonalak haladnak az egész régióban. Néhány helyen az utak a szárazföld irányába fordulnak, így biztosítva a tengerparti területek összeköttetését a szárazföldi területekkel. A közelekedési lehetőségek a határsértők számára kedveznek, megkönnyítik a tengerpartra történő eljutást. Ebben a viszonylatban főleg a befelé irányuló migráció és csempészet a jelentős. A Fekete-tenger térségének időjárási jellemzői: enyhe tél, nagy esőkkel és nagyobb mennyiségű hóval a hegyi területeken. A tenger többnyire hullámos és szeles, nem kedvez a vízi közlekedésnek. A legtöbb gondot az illegális halászat okozza, ezt az árucsempészet és az üzemanyag csempészet követi. A Parti Őrség hajóinak típusa és azok állapota változó, megtalálhatóak benne a régebbi és a legmodernebb hajótípusok is. Többnyire a nagyobb hajókat használják a szolgálati feladatok ellátására, ennek célja a kedvezőtlen tengeri viszonyok ellensúlyozása. A hajók radar eszközökkel ellátottak, a felderítő képességük jó. Nem minden hajó rendelkezik navigációs rendszerrel, és hőkamerával. A hajókon nincsennek okmányvizsgáló- és olvasó berendezések, kábítószer kimutatására szolgáló indikátorok és műszerek. Emberek felderítésére szolgáló műszerekkel sem rendelkeznek (pl.: szívdobbanás érzékelő, CO mérő stb). A Parti Őrség nem végez tevékenységet a szárazföldön (pl.: járőrözés, egyéb ellenőrzések) A Márvány-tengeri határok A tengerparti terület főleg síkság, amelyben a tenger kis öblöket formázott. A tengerparti területek lakossága főleg a nyári időszakban megnövekszik, a várokban nagyszámú turista tartózkodik. A Márvány-tenger törökországban beltengernek számít, de a tengeri hajóforgalom ezen a tengerszakaszon számottevően jelentős. A legfőbb problémát az illegális migráció és az illegális halászat okozza. 166

163 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre 2.3. Az Égei-tengeri határok Az Égei-tengeri klíma tipikusan mediterrán, hosszú forró nyár és télen esős, enyhe időjárás a jellemző. Az északi területek klímája valamivel hűvösebb, a tenger szeles, esetenként viharos. A meghatározó domborzati viszonyok a magas hegyek, amelyek követlenül a tengerparthoz csatlakoznak. A partvonal viszonylag keskeny. A török partok közelében számos görög sziget található. A szárazföld nagy részét fenyőerdő borítja. Főleg nyári időszakban a turisták által látogatott helyek zsúfoltak. Van olyan partszakasz, ahol nincs település és nincsennek utak sem, amelyek a szárazföld belsejébe vezetnek. Néhány területen szabadidő hajók és yachtok horgonyoznak, amelyek kiváló lehetőséget biztosítanak az embercsempészeknek. Ezen a tengeren a fő probléma az illegális migráció és a jogellenes halászati tevékenység. A határsértők száma évente fő között mozog, de az az utóbbi időszak átlagát tekintve fokozatosan növekszik. A határsértők valószínű mozgási iránya az Égei-tengeren a következő városokhoz köthetőek: Kuşadası 1056 fő, Ayvalık 944 fő, Çeşme 478 fő, Behramkale 431fő, Didim 437 fő és Ayvacık 258 fő 8 elfogott migráns. A Parti Őrség feladata még a vízi közlekedési eszközöknek az ellenőrzése (teherszállító hajók, tankerek, kompok, üdülőhajók, és egyéb hajók). (3. sz. ábra: Az Égei-tengeri határszakasz). 3. sz. ábra: Az Égei-tengeri határszakasz 8 Az adatok évre vonatkoznak Forrás IBM Bureau 167

164 Kovács Gábor 2.4. A Földközi-tengeri határok A Földközi-tengeri terület földrajzi jellemzői hasonlóak az Égei-tengeri területeken találhatóval. A fő kockázati tényező itt is a hajóforgalom ellenőrzése, mivel ezeken a vízi járműveken jellemző a cigaretta, az alkohol, az üzemanyag, a kozmetikumok és a tea csempészete. A területen a terrorfenyegetettség folyamatosan jelen van. 3. Törökország államhatárának biztonságát fenyegető veszélyek Törökországnak a szomszédos országokkal kapcsolatos problémái Törökországot a szárazföldön nyugatról két ország, keletről és délről hat ország határolja. Határbiztonsági szempontból a keleti- és déli államhatárok jelenthetnek veszélyt Törökország irányába A Határbiztonságot veszélyeztető (nehezítő) tényezők: a szomszédos országokban lévő eltérő jogrendszer; a szomszédos államok az illegális migráció visszaszorításában esetenként nem partnerek; a határőrizeti rendszerük és eljárásuk nem eléggé modern és nem kompatibilisek a törökországi rendszerrel; néhány szomszédos országban, az embercsempészés, a szervezett bűnözés és a terrorista szervezetek száma évről évre nő; némelyik szomszédos ország nem fordít kellő figyelmet saját határainak őrizetére; egyes szomszédos országok támogatják az illegális migrációt és a politikai okokból történő kivándorlást (legális migráció); Törökország déli és keleti határainál lévő államok gyenge gazdasági háttérrel rendelkeznek A határőrizeti rendszer elemei, a határműszaki rendszer fizikai akadályrendszerek (aknamező, szögesdrót akadályok); telepített figyelő berendezések (mozgás és lépésérzékelők); többvonalas járőrözési rendszer; egyéb technikai eszközök alkalmazása (éjjellátók, hőkamerák stb). A határműszaki rendszer felépítése (4. sz. ábra) a) A határbiztonságot biztosító műszaki rendszer és elemei 168

165 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre Egyes határszakaszokon a határvonaltól a honi terület felé 11 méter mélységben szögesdróttal és összecsukható akadályokkal, valamint aknákkal elzárt terület található, majd a 7 méter széles nyomsáv, a manőverúttal és a világítással, azt a 12 méter széles, jelzőeszközökkel telepített sáv követi. A rendszert az úgynevezett vadfogó kerítés zárja. b) A határfigyelő és érzékelő rendszer és elemei Az elektronikus figyelő és értékelő rendszer részei: földalatti érzékelők (aknák); drótakadályok rendszere; világítási rendszer (egyes határszakaszokon); drótháló; nyomsáv; manőverút; magasfigyelők; elektronikus figyelő berendezések (telepített és mobil hőkamerák, földi radarok). A határműszaki, figyelő és ellenőrző rendszer kiépítettsége természetesen a határszakasz fontosságának megfelelően változik. 4. sz. ábra: A határműszaki rendszer felépítése 169

166 Kovács Gábor 4. A határellenőrzésben részvevő erők és fő feladatai 4.1. A török szárazföldi erők Az 1980-as években a megnövekedett terrorfenyegetés miatt, a csendőrségtől a szárazföldi erők vették át a határőrizeti feladatokat. A szárazföldi határok biztonságáról és védelméről szóló sz. törvény alapján, ma a török hadsereg szárazföldi erőinek feladatkörébe tartozik Törökország szárazföldi határai sérthetelenségének biztosítása. A katonák gyakorlatilag határvédelmet folytatnak, mely fő módszere az államhatár közelében /az általában két kilométer szélességű határsávban/ végzett járőrözés. A hadsereg által elfogott személyeket a rendőrségnek adják át. A Török Hadsereg alkalmazása a határőrizeti feladatok ellátása során A Török Hadsereg speciális egységei és alegységei szerves részét képezik a határbiztonsági rendszernek, amely felkészítés magába foglalja: Az alegységparancsnokok és helyettesek (tisztek) a várható alkalmazás helyén 2-4 hetes határbiztonsági felkészítésen vesznek részt. A határbiztonsági felkészítés célja, hogy a tiszti állomány megismerje a határőrizeti feladatrendszert, és a technikai eszközök és berendezések kezelését, szolgálati alkalmazását. A tiszthelyetteseket szintén a várható alkalmazási helyen készítik fel a feladat-végrehajtásra, a határbiztonsági tanfolyami képzés periodikus, amely 2-5 hétig tart. A specialisták felkészítése a leendő szolgálati helyen történik, változó időtartamban általában 9 hétig. A hadsereg sorállományának felkészítése a határőrizeti feladatok ellátására, hat héttől - tíz hétig tartó alapképzésen történik, amelyet a határvonal közelébe települt határszolgálatot végrehajtó honvédségi erőknél vezetnek le. A képzés magába foglalja a határőrzetben résztvevő honvéd erők hatékony alkalmazására történő felkészítést. Alapvetően gyakorlati felkészítést ad, megtanítja a katonákat a technikai eszközök kezelésére és alkalmazására. A felkészítés csak a jövőbeni várható szolgálati feladatok ellátására terjed ki. 170

167 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre 4.2. A Török Nemzeti Rendőrség A határforgalom ellenőrzését az összes határátkelőhelyen (szárazföldi, vízi, légi) a Rendőrség, a Belügyminisztérium Biztonsági Főigazgatóságának (Nemzeti Rendőrség) szervezete végzi. A Rendőrség felelős az ország belső biztonságáért, valamint a határforgalom ellenőrzési feladatok koordinálásáért és végrehajtásáért. Az országban rendőrőrs, 756 kerületi és 81 tartományi igazgatóság működik az ankarai központon kívül kb fős állománnyal. Szervezetében megtalálható az Idegenrendészeti, Határrendészeti és Menekültügyi Főosztály, melynek fő feladatai: a vízumra, tartózkodási engedélyre, a menedékjogra vonatkozó kérelmek elbírálása. Feladata még a menekültek és menedékkérők fogadása, honosítási eljárás, az emberkereskedelemre vonatkozó nemzeti bejelentési rendszer koordinálása. A biometrikus útlevél júniusi bevezetésével, az útlevéllel kapcsolatos feladatok kikerültek a rendőrség hatásköréből, és egy civil egységhez tartozik a Belügyminisztérium szervezetén belül. A Csempészés- és Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály foglalkozik - egyebek mellett - az illegális migráció, az embercsempészés és az emberkereskedelem elleni küzdelemmel A Csendőrség A Csendőrség szervezetéről, feladat- és hatásköréről szóló számú törvény alapján a csendőrség kettős feladatrendszerű szervezet. Rendészeti feladatkörében ellátja a közrend és a közbiztonság fenntartását. Katonai jellegű fegyveres testületként, - mint a hadsereg része - a Honvéd Vezérkar alárendeltségében tevékenykedik, veszélyeztetettség esetén és háborúban támogatja a hadsereget. Testületi jellemzői miatt közelebb áll a hadsereghez, mint a rendőrséghez. A Csendőrség hivatásos és sorozott állománnyal hajtja végre feladatait. A Török Csendőrség illetékességi területe: általánosságban a rendőrség illetékességi területén kívüli terület (városokon kívüli terület), ez az ország területének 92%-át foglalja magába. A Csendőrség felelős a teljes Iraki viszonylat egy szakaszának (kb. 200 km) a biztonságáért. A Csendőrség szervezetében a határőrizeti feladatok ellátását - a hivatásosok vezetésével - a sorállomány végzi. A szervezet összlétszáma fő, ebből a ha- 171

168 Kovács Gábor tárőrizeti feladatok ellátásába mindösszesen kb főt vonnak be. A határőrizeti feladatok átadása a hadsereg részére még napjainkban is folyamatban van. A Török Csendőrség felfegyverzett, a biztonság és törvényesség (törvények) végrehajtására létrehozott alapvetően katonai státuszban lévő szervezet, amelynek a legfontosabb feladatai a következők: közigazgatási feladatok; büntetés-végrehajtási feladatok; katonai védelmi feladatok határőrizeti feladatok; egyéb (pl.: őrzés-védelemi, környezetvédelemi, közlekedésrendészeti) feladatok. A Török Csendőrség szervezeti felépítése és fő feladatai A Csendőrség Főparancsnoksága az ország fővárosában, Ankarában található. A feladatrendszer megosztásából adódóan, a Határőr Főosztálynak a feladata az államhatárral kapcsolatos tevékenységrendszert végrehajtó szervezeti elemek szakirányítása és vezetése, az államhatár rendjét veszélyeztető jogsértő cselekményeket magakadályozó szervezet közvetlen felügyelete. A Csendőrség szervezete 14 regionális parancsnokságra oszlik, amely 3-9 provinciális csendőr-parancsnokságot (öszszesen 81 van belőle) foglal magába. A provinciális csendőrparancsnokságok (összesen 901 db) szervezetében megtalálhatók a Csendőr parancsnokságok, a Bűnügyi és nyomozó csoport, a Közlekedési csoport, a Börtönőrök és az Objektumőrzési egységek. A provinciális csendőrparancsnokságok 2-4 helyi szintű csendőrőrsből állnak. A provinciális szervezetben helyet kaptak a büntetés-végrehajtás, kommandó és speciális bevetési egységek is. A provinciális csendőrparancsnokság érdekében tevékenykednek a különleges csendőr alakulatok, a Bűnügyi helyszínelő és nyomozó csoport, az Autópálya rendőrség, a Kutató és mentő csoport, a Vízi rendészet, a Kábítószer-kereső kutyás csoport, Hegyi lovasjárőr csoport, Környezetvédelmi csoport és a Természetvédelmi csoport. A helyi csendőrőrsök (2.679 db) tartják fenn a rendet az országban. A Török Csendőrség mobil kirendeltségekkel is rendelkezik, amelyeket főleg a turisták által látogatott körzetekben alkalmaznak. A kommandót és a speciális egységeket a terroristák ellen alkalmazzák, de igénybe vehetők a természeti katasztrófák áldozatainak felkutatására és a mentési feladatok ellátására. A Csendőrségen belül létrehozásra kerültek az objektumőri egységek, melyek fő feladata a kiemelten fontos létesítmények (olajkutak és vezetékek, repülőterek, gá- 172

169 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre tak) őrzése és védelme. A büntetés-végrehajtási, őrzési feladatokat (külső őrzés) is a csendőrség erői hajtják végre. A Csendőrség határőrizeti egységeihez vezényeltek képzése A csendőr tiszti- és tiszthelyettesi állomány képzése közvetlenül kapcsolódik az államhatárrral kapcsolatos ismeretek elsajátításához. A határőrizeti feladatok ellátására történő felkészítés főbb témakörei a következők, amelyek természetesen differenciálva kerülnek feldolgozásra a tiszthelyettesés tisztképzés során: A csendőrség csempészet elleni tevékenysége (az egyes szervezeti elemek ezirányú feladatai). Határőrizeti, határvédelmi szolgálati szabályzat. A minősített időszaki határőrizet elvei és tevékenységi formái. A határőr parancsnokok (vezetők) és törzsek szolgálati feladatai, és felelőssége. A határműszaki, -biztonsági és -figyelő berendezések rendszere és üzemeltetése. A polgári és katonai együttműködés rendszere. Az illegális migráció jellemzői és megjelenése az államhatáron. A Genfi Konvenció (1951), a menekültek speciális státusza. Törökország jelenlegi menekültügyi eljárása, a menekültekkel való eljárás rendje, a csendőrség feladatai a menekültügyi eljárásban. Az illegális határátlépőkkel szembeni eljárás rendje. Elméleti és gyakorlati oktatás, egyéb határincidensek kezelésére. A specialisták és a sorállományú határőrizeti feladatot végrehajtó alegységek, a szakképzést megelőzően, általános katonai alapkiképzésen (15 hónap) vesznek részt, ezután a kiképző zászlóaljnál 15 napos általános képzében részesülnek. Ezt követően megkezdődik a szakfeladatra történő egyéni és kötelékben történő speciális felkészítésük. Az egyéni- és csapaterős felkészítés főbb témakörei Az oktatási program a következő témaköröket tartalmazza: A határőrizet, az ország biztonságát veszélyezetető fő kihívások. A csendőrség határőrizeti feladatokat ellátó alegységeinek szolgálati szabályzata. A határbiztonsági rendszerek. Az illegális határátlépőkkel szembeni eljárás rendje. A zárás, kutatás, egyéb csapaterős tevékenységek. 173

170 Kovács Gábor A csempészet jellemzői, jelensége. A határőr harcászat és a csempészet elleni csapaterős eljárások. A csempészek elleni hatósági eljárás rendszere. A képzés magába foglalja a katonai felkészítést, valamint a specialisták és a sorállomány képzését is. A képzés egyéni és kötelékkiképzést is magába foglal, melynek alapja az alkalmazásra történő felkészítés A Parti Őrség A Parti Őrség, mint fegyveres rendészeti szerv, békeidőben a Belügyminisztériumhoz tartozik, háborúban és válsághelyzetben a Haditengerészet irányítása alatt működik. A szervezet állományának döntő része korábban a haditengerészetnél teljesített szolgálatot. A két szervezet közötti mobilizáció biztosított, szoros kapcsolatuk van a haditengerészettel. A Parti Őrség illetékességi területe a Törökország területéhez tartózó vizeket fedi le (Földközi-tenger, Égei-tenger, Fekete-tenger, Márvány-tenger) ez a terület összesen km 2. A Parti Őrség Parancsnoksága az illetékességi területén belül lát el határellenőrzési feladatot. A Parti Őrség szervezeti felépítése: Főparancsnokság (Ankara), Fekete-tengeri Régió Parancsnoksága (Samsun), Márvány-tenger és Tengerszorosok Parancsnoksága (Isztambul), Égei-tengeri Régió Parancsnoksága, Földközi-tengeri Régió Parancsnoksága (Mersin), Légi Parancsnokság (Izmir), Kiképzési Parancsnokság (Antalya), Ellátó Központ Parancsnokság (Isztambul). A Parti Őrség létszámát főre becsülik, hivatásos állománnyal dolgoznak. A szervezet csak a tengeri határokért felelős, nincs hatásköre a határátkelőhelyeken. A határátkelőhelyek az útiokmányok ellenőrzést a török rendőri erők végzik. Fő feladatait a számú törvény határozza meg, mint a tengeren hatáskörrel rendelkező rendvédelmi szerv: Törökország tengerei biztonságának biztosítása és védelme; az élet és vagyon védelme a tengeren; a területi vizekre érkező menekültek lefegyverzése, az illetékes hatóságnak történő átadása; a tengeren történő mindenfajta csempészés megelőzése; csónakok és hajók jogszabályokat sértő tevékenységének megakadályozása; kutatási és mentési tevékenység folytatása, környezetvédelmi feladatok ellátása A Vámőrség A Vámőrség Helyettes Államtitkársága felelős a járműforgalom és az áruk határátlépésért, az embercsempészet felderítéséért, valamint a határátkelőhelyek biztonságáért. A Vámőrség szervezetéről és hatásköréről szóló rendelet alapján a fő feladatai közé tartozik mindenfajta csempészés megelőzése, felderítése és nyomozása. A 174

171 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre Vámőrség a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik. Központi egységei a helyettes államtitkárság és a főigazgatóságok, regionális és helyi igazgatóságok. A Vámőrség széleskörű hazai- és nemzetközi együttműködést folytat a társszervekkel. A határátkelőhelyek rendjének fenntartását is a Vámőrség hajtja végre. A török határátkelőhelyeken jelenleg a Rendőrség csak az útiokmányokkal kapcsolatos tevékenyégekért felelős, minden egyéb feladatot a Vámőrség lát el. 5. Törökország határigazgatási rendszerének korszerűsítésére irányuló törekvések A jelenlegi határigazgatási rendszer fő jellemzője, hogy a szervezetek közötti információ áramlás hatásfoka gyenge. Minden szervezet a legjobb tudása szerint végzi feladatát, de az együttműködés hiánya az eredményesség rovására megy. Időszerű a szabályzók, a szervezeti felépítés, a munkamódszerek korszerűsítése Törökországban, ha meg szeretnének felelni az uniós elvárásoknak. Az utóbbi időszakban, ezen elvárások teljesítésére projektek indultak az országban. A továbbiakban ezek kerülnek röviden bemutatásra Az Integrált Határigazgatás Megvalósítási Terve 1. fázis Az Integrált Határellenőrzésről szóló Nemzeti Cselekvési Terv alapján, jelenleg folyamatban van a jogszabályok felülvizsgálata és az Integrált Határigazgatási Rendszer (IBM) kialakítása. A Belügyminisztérium szervezetében létrehozásra került az Integrált Határmenedzsment Hivatal, amelynek a feladata, hogy koordinálja a jövőbeni Határőrség létrehozásra irányuló tevékenységet. A hivatal felelős az IBM rendszerének kialakításáért és az önálló Határőr szervezet létrehozásának koordinálásáért. Az új szervezeti modell kialakításában kiemelkedő jelentőségű volt a TR 07 IB JH 04 számú, az Integrált Határigazgatás Megvalósítási Terve 1. fázis elnevezésű 18 hónapig tartó Twinning projekt megkezdése június hónapban, mely projekt előkészítette az Integrated Border Management (IBM) bevezetésével kapcsolatos tevékenységeket. Magyarország, a projekt vezető országa, konzorciumban az Egyesült Királysággal. A két vezető szervezet a Magyar Köztársaság Rendőrsége és a Northern Ireland Co-operation Overseas (NI-CO). A projekten belül, a magyar szakértők munkáját támogatják még az International Centre for Migration Policy Development (ICMPD) által küldött szakértők is. Összességében, e projekt nemzetközi alapokon biztosította Törökország számára a legjobb európai uniós- és schengen gyakorlat adaptációját. A projekt indítását megelőzően, a török miniszterelnök kiadta az integrált határellenőrzés megteremtéséről szóló referandumot, mely kötelező jelleggel, magas szin- 175

172 Kovács Gábor tű koordinációt és együttműködést ír elő a szervezeteknek, e-mellett miniszteri szinten megalakította az Integrált Határellenőrzési Koordinációs Tanácsot, amely negyedévente ülésezik. A projekt megvalósításának fő célja olyan integrált határrendészeti szervezeti struktúra megalkotása, amely garantálni tudja Törökország államhatárainak sérthetetlenségét. Amennyiben létrejön az Integrált Határellenőrzési Rendszer (IBM), az majd remélhetően biztosítani fogja a hatékony és eredményes határellenőrzést (határőrizet, határforgalom ellenőrzést) a török szárazföldi-, légi-, vízi határokon. A Török Kormány felismerte azt is, hogy az új szervezet mellett, az IBM-ben résztvevő szervezetek közötti hatékonyabb együttműködéssel és koordinációval jelentősen növelhető a határellenőrzési rendszer hatékonysága. A török IBM kialakítását megcélzó projekt egyik eleme a határrendészeti képzés, ezen belül 45 trainer felkészítése és a 150 török résztvevő oktatása. A projekt eredményeként - a jövőben - fontos változások várhatók az államhatáron jelenlévő hatóságok hatáskörében és illetékességében. Az IBM kialakításának egyik eredményeként, hivatásos állományú, új határőrizeti egység (Türk Sinir Mohafizi Török Határőrség) jön létre. A szervezet létrehozása és az átalakítás ütemezve megy majd végbe, az új szervezet - megalakítását követően - először a kevésbé veszélyeztetett nyugati határszakaszokon veszi át a határrendészeti feladatokat (bolgár-török viszonylat), majd az ütemtervnek megfelelően, a maradék határszakaszokon kezdi meg az ellenőrzést. Az IBM rendszer is megalakul, Közös Koordinációs- és Kockázatelemző Központ létrehozását tervezik, amelybe mindegyik, az IBM-ben érdekelt szervezet képviselteti magát. Az uniós szakértők és a török partnerek közös munkája eredményeként december hónapban elkészült a Török Határőrség szervezetének létrehozására szolgáló törvény tervezete, amely jelenleg a Török Belügyminisztériumban van véleményezésen. Ezzel a munkával párhuzamosan folyt a projekt többi elemének az előkészítése és megvalósítása, többek között a Schengen Katalógus adaptálása, a többlépcsős határrendészeti képzés rendszerének kialakítása és a képzési stratégia elkészítése, valamint a külföldi tanulmányutak végrehajtása (összesen hat országba, hét alkalommal). A projekt kézzel fogható végeredménye a Nemzeti Akcióterv és a Road Map aktualizálása, valamint a tervezett Törökországi Integrált Határellenőrzési Rendszert részletesen bemutató összefoglaló jelentés elkészítése. A Záró Konferenciára a magyar Belügyminiszter úr is meghívásra került, amit el is fogadott Az Integrált Határigazgatás Megvalósítási Terve 2. fázis Az IBM Kockázatelemző Központ Létrehozására irányuló projekt TR 08 IB JH 04 sz. megvalósításának jogát Finnország nyerte el, melynek témája az Európai Unió legjobb gyakorlata alapján, a kockázatelemző tevékenység fejlesztése Török- 176

173 Törökország határviszonylatai, a határellenőrzés jelenlegi rendszere és a korszerűsítésre országban. Ez a program január 11-én vette kezdetét és 18 hónapig tart. A második fázis megvalósítása az első fázis eredményeire támaszkodik, cél a Közös Kockázatelemző Központ létrehozása, amely a határrendészeti kérdésekkel fog foglalkozni A Török Határőrök Képzése TR 07 IB JH 02 oktatási projekt A szervezet létrehozása mellett, napirenden van a török határrendészeti képzés rendszerének kialakítása, ennek a tevékenységnek a vezetője Németország. Ez a projekt december hónapban indult, és 15 hónapig tart. Hazánkhoz ez a program is kapcsolódik, hiszen négy évvel ezelőtt, a spanyol-magyar konzorcium keretében a TR 04 IB JH 05 számú projekt keretében a magyar szakemberek tevékenyen részt vállaltak a török határrendészeti képzés (tiszthelyettes és tisztképzés) rendszerének kidolgozásában. A német szakértők munkájuk során felhasználták a korábbi oktatási projekt eredményeit, és a jelenlegi IBM projekt jelentéseit. A párhuzamosságok elkerülésére a projektvezetéssel történő folyamatos koordináció és együttműködés napi szintű volt. Közösen kidolgozásra került a Török Határőrök Képzési Rendszerének Stratégiája című munkaanyag. A török Belügyminiszter terve alapján, a Török Rendőr Akadémián a 2011/2012- es tanévre már létrehozzák a határrendész szakmai felkészítést koordináló Határőr Fakultációt. Az Akadémián jelenleg már három évfolyamon folyik határrendészeti oktatás, az első határrendész hallgatók jövőre fejezik be tanulmányaikat. A hosszú távú tervek között szerepel az önálló Határőr Akadémia megalapítása, amely a határőr tisztképzés igényeit elégítené ki. A határőr tiszthelyettesképző intézetek megalapítása napirenden van Összefoglalás Megállapítható, hogy Törökországban elindult egy fejlődési folyamat, amely az integrált határigazgatási rendszer elemei közötti együttműködést hozza létre, megalakítja a határőrség szervezetét, valamint az a jelenlegi határellenőrzési rendszer főbb meglévő elemeinek a korszerűsítésére irányul. A megvalósuló projektek eredményeit felhasználva a török partnerek előtt megvan a lehetőség, hogy éven belül, egy az Európai Unió és a Schengeni előírásoknak megfelelő integrált határigazgatási rendszer jöjjön létre. Befejezés Törökország határviszonylatai és határellenőrzési szervei tevékenységeinek bemutatása után megállapítható, hogy az a jelenlegi szerkezetében és formájában nem 177

174 Kovács Gábor felel meg az uniós és a schengeni határbiztonsági követelményeknek. Szükséges egy olyan szervezet létrehozása, amely felelős az államhatárral kapcsolatos tevékenységrendszer irányításáért. Az, hogy ez a létrejövő új hatóság a jövőben milyen szervezettel és milyen módszerekkel fogja ezt a feladatot ellátni, az a török politikai és szakmai vezetés felelőssége. A projektek során minden olyan háttéranyag a török partnerek birtokába került, amely elméleti és gyakorlati alapokat biztosít ahhoz, hogy sikeres integrált határigazgatási rendszer és határellenőrző szervezet alakuljon meg. Hazánk mindig is vezető szerepet töltött be a schengeni vívmányok elméleti és gyakorlati megvalósításában. A Magyar Köztársaság Rendőrsége határrendészeti szakembereinek szakmai tapasztalatait egész európában elismerik. Jó példa erre az Action Plan on Integrated Border Management Phase-1 twinning projekt, melynek kivitelezésében összességében 35 magyar határrendészeti szakértő vett rész. Megállapítható, hogy a rendészeti kutatások gyakorlati eredménye ezekben a projektekben csúcsosodik ki, amelyben eredményesen ötvöződik az legjobb európai uniós elmélet és a gyakorlat. Felhasznált irodalom: 1. A szárazföldi határok biztonságáról és védelméről szóló sz. törvény; IBM Unit irattár Ankara 2. A számú törvény a Parti Őrség tevékenységéről, IBM Unit irattár Ankara 3. TR 07 IB JH 04 számú, az Integrált Határigazgatás Megvalósítási Terve 1. fázis IBM Unit irattár Ankara 4. TR 08 IB JH 04 számú, az IBM Kockázatelemző Központ Létrehozására irányuló projekt 2 fázis; IBM Unit irattár Ankara 5. TR 07 IB JH 02 számú, a Török Határőrök Képzése oktatási projekt; IBM Unit irattár Ankara 6. TR 04 IB JH 05 számú, a Török Határőrség képzési rendszere projekt, IBM Unit irattár Ankara 7. Training System for Border Police ( A Török határrendőrség képzési rendszerének kialakítása ) Twinning program, IBM Unit irattár Ankara 8. List of equipment Letöltés: General Command of Gendarmeie. Offers information on organization, history, mission, personnel, and photographs. Letöltés:

175 A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben Kozáry Andrea tanszékvezető főiskolai tanár Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Társadalomtudományi Tanszék A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben A tudomány a szó modern értelmében nem csupán egzakt tudás és olyan ismeret, amelyhez tudományos módszerrel jutottunk, hanem arra való törekvés, hogy úgy lássuk a világot, amilyen, nem pedig amilyennek lennie kellene. Hogy lássuk azt, ami van, láthatóvá kell tennünk. Machiavelli ezt így fogalmazta meg: Az értőknek kívánván hasznos dolgot írni, helyesebbnek ítélem a dolog valódi igazságának kifürkészését ahelyett, hogy megelégednék a róla alkotott elképzeléssel. Nagy a távolság a valódi és képzelt életmódunk, valóságos és feltételezett tetteink között, aki az utóbbiak alapján okoskodik, inkább saját romlásának okozója, mintsem sikeres előmenetelének 1 A tudomány alapvetően olyan demokratikus intézmény, mely nem ismer tekintélyt, és eredményei mindenki számára elérhető publikációk formájában jelennek meg. Így lehetőség van az állítások és az elméletek felülvizsgálatára, megvitatására, kritikájára és cáfolatára. Az olyan új, a 19. század második felében létrejött társadalomtudományok, mint pl. a politológia, úgy születtek, hogy az azokat művelők, azzal foglalkozók kidolgozták saját kutatásaik elméleti kereteit, utánpótlást neveltek, akik továbbfejlesztették a hagyományokat, létrehozták a diszciplína könyvtárnyi irodalmát, és megalapították az egyetemi tanszékeket. A tudományterületek egyre kevésbé zárkóznak be saját elméleteikbe, igyekeznek a határterületeket is igénybe venni, nem is beszélve a tudományágak egymásra hatásáról, az átjárhatóságról, az interdiszciplinaritásról! A közrend és a közbiztonság megteremtésére, fenntartására irányuló törekvés egyidős az emberi társadalommal. Köztudomású, hogy a rendőrség a közrendet biztosító hatalom leglátványosabb megtestesítője. Mind külső megjelenésénél, mind működési közegénél, mind pedig jogosítványainál fogva különleges szerep hárul rá a tevékenysége által védett jogi értékek közvetítésében. A rendőrség, rendőr szó eredete is erre utal. Számos indoeurópai nyelv rendőrség szava a görög politeia, illetve a latin politia szóból származik, amelynek jelentése az állam helyes kormányzásának tudománya. Magyarországon a rendészet és a rendőrség kifejezéseket többnyire szinonimaként használják. Az 1807-ben megalkotott rendészet Magyary Zoltánnak a Magyar Közigazgatás című, 1942-ben megjelent egyetemi tankönyvében megfogalmazottak szerint a közigazgatási tevékenységet foglalta 1 Machiavelli, Niccolo: A fejedelem, Európa Könyvkiadó, Budapest o. 179

176 Kozáry Andrea magába. Az 1823-ban született rendőrség tartalma többnyire a mainak felel meg, akkoriban a közrendet fenntartó (lovas) karhatalmi szervezetet jelentette. A rendőrség természetéről és a rendőri működésről az 1870-es évektől élénk vita folyt a magyar társadalomban. Ezt a vitát összegezte és bizonyos fokig lezárta az 1881-es rendőrségi törvény, amely a legmagasabb szintű jogszabályban rögzítette a rendőrség feladatait, határozta meg működésének feltételeit és kereteit. Az elfogadott törvény a feladatok között első helyen a személyi és vagyoni biztonság megőrzését, a béke és a közrend fenntartását mondta ki. Csak ezután következett minden más: a törvények megszegőivel szembeni fellépés, a véletlenségből vagy mulasztásból eredhető veszélyek és károk megakadályozása. A rendőrségi problematikával foglalkozó szerzők közül feltétlenül meg kell említenünk Concha Győző nevét, aki meglehetősen sajátos álláspontot képviselt az 1901-ben megjelent A rendőrség természete és állása a szabad államban" c. munkájában. Azt állítja, hogy a rendőri működés olyan viszonyban van az állam többi feladataihoz, minőben a pénzügyi. Mindenik közvetve járul csak az állam céljához, ezért nehezebb megérteni szükségességüket, ezért sohasem lehetnek népszerűek a rendőr és a finánc. 2 Concha munkássága ma is figyelemre méltó, hiszen a szabadság és jogállamiság mint alapértékek tisztelete mellett rámutat a rendőrség természetének és működésének olyan általános sajátosságaira, amelyeket sem a rendőrség, sem az állampolgár, sem pedig a demokratikus jogállam nem hagyhat figyelmen kívül, ha a rendőri működés megítéléséről van szó. A rend állapítja meg végkövetkeztetésként Concha az emberi erőknek, javaknak, tevékenységeknek belső összefüggése, a rendőrség pedig e belső folyamatnak csak időleges, külső támogatója őrködő szolgálatával, hozzávetőleges, hamaros eszközeivel. Mint a jó orvos óvhatja, támogathatja, időleg helyettesítheti az organismus működéseit, de nem teremtheti. 3 A rendőrség 1918 előtt a közigazgatás részeként funkcionált, ebben a későbbiekben is csak részleges módosítás történt. Az évi II. tc. államosította a rendőrséget, kivonta a városi közigazgatás hatásköréből, és a belügyminiszter hatásköre alá helyezte. Korábbi ügykörének többi része a városi hatóságoknál maradt. A rendőrség országos szintű szervezeti kiépítése a 30-as években fejeződött be. A vidék rendjét a dualizmus kori állapotoknak megfelelően a csendőrség biztosította, melyet a belső szolgálati hierarchia tekintetében is a katonai függelmi viszonyok jellemeztek. A fegyveres testületek szoros kapcsolatát, centralizálását, szakszerűsítését és a végrehajtó hatalomnak való egyre nagyobb mértékű alárendelését indokolta a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek és a kisantant országok ébersége kijátszásának igénye. A trianoni béke ugyanis a magyar fegyveres erő létszámát 35 ezer főben maximálta a tisztikarral és a pótalakulatokkal együtt. A 2 3 Concha Győző: A rendőrség természete és állása a szabad államban. Székfoglaló értekezés o. u.o.: 344. o. 180

177 A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben rendszer jellegéről a történettudományban sok vita folyt és folyik a mai napig is. A két világháború közötti periódusban nagyobb mértékben konzervatív, kisebb mértékben liberális többpártrendszerű polgári parlamentarizmussal állunk szemben, mely legalábbis a formális jogállamiság kritériumainak mindenképpen megfelelt. A politikai rendszer belső erőviszonyai folyamatosan változtak, de legalábbis 1938-ig ezek a változások nem vezettek a rendszer stabilitásának megbomlásához. Az 1930-as években elhatalmasodó világgazdasági válság hatására egész rétegek szegényedtek el, ami a bűnözés megerősödéséhez és a radikális politikai mozgalmak kialakulásához vezetett. A rendvédelmi szervek ameddig politikamentesek tudtak maradni többé-kevésbé jól kezelték a felmerülő problémákat, például a két bécsi döntés által megnövelt területtel együtt járó többletterheket. Az ország politikai jobbratolódása (zsidótörvények, háromhatalmi egyezmény stb.) és a II. világháborúba sodródás a rendvédelmet is magával rántotta. A háborúban részben hátországvédelmet ellátó és a szovjet csapatokkal esélytelenül szembeszálló rendvédelmi szervek állományából sokan elestek, hadifogságba kerültek, illetve Nyugatra menekültek. A háború után megszerveződő új politikai hatalom teljesen szakított az addigi társadalmi-politikai berendezkedéssel, ami természetesen a rendvédelmi szerveket is érintette. Igaz mindenekelőtt az, hogy a magyar rendőrség, noha nem tartozott a magyar adminisztráció legsötétebb pontjai közé, feltétlenül rászorul frissítésre, és feltétlenül kell, hogy átalakuljon a jól öltözött emberek biztonságát védő apparátusból a mindenki biztonságát őrző apparátussá. Igaz az is, hogy ott, ahol a rendőrséget valóban a nép öntevékenysége állította fel, a rendőrség meg tudta találni a népi igazságtevésnek azokat az elemi formáit, melyek egy radikális átalakulás szempontjából komoly értékűek A rendőrségi túlkapások ügyében közkeletű az a replika, hogy történelmi, forradalmi időket élünk, és ilyenkor egyéni sérelmek nem olyan fontosak. Ez történelmi távlatban lehet igaz, de az eseményeken belül élő ember erre nem hivatkozhatik. Aki benne él egy konkrét felelősségben, annak, ha arról hall, hogy a maga felelőssége körében igazságtalanság és embertelen szenvedés történik, nincs joga történelemre és forradalmi időkre hivatkoznia, hanem az a dolga, hogy odarohanjon és orvosoljon. Ha ezt elmulasztja, akkor a történelem s a történetíró mondja meg, s nem ő, hogy amit azalatt alkotott, mialatt ezt az orvoslást elmulasztotta, történelmi cselekedet volt-e vagy sem. 4 Elvonatkoztatva a konkrét történelmi aspektusoktól 1945-ben még nagyon közeli és fájdalmas a vesztes háború emléke, az iszonyatos ember- és anyagi veszteség, a szovjet hadsereg megszállása Bibó gondolatai ma is, több mint 60 év távlatából is, időtállóak. A fejlett nyugati társadalmaktól a vasfüggöny által elzárt, egyre anakronisztikusabbá váló országban a pártállami rendőrség egy, sokak által ma visszasírt, jó 4 Bibó István: Válogatott tanulmányok, Második kötet A magyar demokrácia válsága, Magvető Könyvkiadó. Budapest, o. 181

178 Kozáry Andrea közbiztonságot volt képes garantálni, azzal a feltétellel, hogy alapjaiban korlátoztak egyes alapvető, alkotmányos jogokat. A totális rendszerek erőszakra építenek, és ehhez igénybe kell venniük azt az állami apparátust, amely hivatásszerűen képes erőszakot alkalmazni. A diktatúrák ehhez az egyszerű összefüggéshez elméletet is gyártanak. Ebben a kezdeti kemény időszakban a rendőr olyan személy, aki abszolút megbízható, a politikai hatalom kiválasztottja, akitől félnek az emberek, és akik el is hiszik magukról, hogy a társadalmi fejlődés az ő kezükbe van letéve, és tevékenységük minden másnál fontosabb. Amikor viszont a totális rendszer megbukik, az élcsapatból egyszerre üldözött bűnös lesz, amelyre a diktatúra politikusai a maguk bűnét is áthárítani igyekeznek. 5 A különböző politikai rendszerekben, legyenek azok demokratikus, arisztokratikus vagy akár autokratikus rendszerek, különböznek egymástól a legitimációs források, a társadalmi ellenőrzés technikái, de mindegyik megfelelhet a közrend és a társadalmi béke fenntartása, megteremtése vagy helyreállítása céljának. Nyilvánvaló, hogy a szabadság, az egyenlőség és az igazságosság terminusaira "átszámítva" az egyes politikai rendszerek ráfordításai változóak, de mindenki elismeri a békés együttélés biztosításának és a rend fenntartásának alapvető fontosságát. Az elmúlt évszázadokra visszatekintve láthatjuk, hogy a történelem egyes mozzanatainak milyen formáló erejük van. Nagyhatalmak és rendszereik jönnek létre, és ugyanúgy szűnnek meg egy pillanat alatt. A rendőrség szervezete se kivétel ez alól. Ahogyan a körülötte lévő társadalom és a társadalomban rejlő lehetőségek, úgy változik ő is. A rendőrséggel foglalkozó társadalomtudományok egyik feladata előmozdítani a rendőrök és a társadalom, azaz a civil individuumok és a szervezeti rendszerek közötti megfelelést, és ezen keresztül, közvetve hatást gyakorolni a rendőrök társadalmi problémákkal való kapcsolatára. Magyarországon az elmúlt 20 évben történt meg a politikatudomány intézményesülése, berendezkedése és konszolidációja, hiszen mint azt Carl Joachim Friedrich, német politológus mondta még a hatvanas évek elején: A politikatudomány csak egy szabad államban virágozhat, mivel olyan dolgok után kutakodik, amelyeket az uralom hordozói szívesebben titokban tartanának. 6 Ehhez a folyamathoz természetesen a nemzetközi modellek, kutatási irányok segítsége is nagyban hozzájárult. A professzionalizmus a jogállami rendőrséggel szembeni egyik legfontosabb követelmény, vagyis a szervezetnek magas színvonalon kell alkalmaznia a legújabb tudományos eredményeket, a legkorszerűbb technikai eszközöket, mindezt hatékony nemzetközi együttműködés keretében. Egyesek számára a politikatudomány túlságosan elvont, tudálékos és érthetetlen nyelvezetével a valóságtól távol áll, és nem képes konkrét segítséget adni ahhoz, hogy a politika útvesztőjében eligazodjunk. Mások éppen az ellenkezőjét állítják, szerintük túl közel van a politikai gyakorlathoz, elfogult a politikai küzdelmekben, ezért nem tekinthető valódi tudománynak. E vélekedések, bár van bennük némi 5 6 Bodonyi Ilona Kozáry Andrea Tarján Gábor: Politológia Rejtjel Kiadó, Budapest, o. Friedrich,Carl Joachim: Die politische Wissenschaft, Verlag Karl Alber. Freiburg/München,

179 A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben igazság, nem állják meg a helyüket. Ugyanis minden tudománynak ki kell alakítania a maga fogalomrendszerét, és a társadalomtudományoknak mindenek előtt a szélesebb közönséghez kell szólniuk, és az alapvető szakkifejezéseket velük kell elfogadtatniuk. A politológia, amikor nyelvet és fogalmakat adott a rendszerváltozás körüli küzdelmek lebonyolításához, fontos kulturális missziót töltött be. A kelet-közép-európai társadalmakban a rendszerváltozás a társadalom mélyreható átrétegződését eredményezte. A nyilvánosságban először a régi és az új elitcsoportok kérdései jelentek meg, ami érthető, hiszen a politikai, gazdasági és tulajdonviszonyok átalakításának ezek a csoportok valóságos alanyai, és meghatározó szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi struktúra egészében. A rendvédelmi szervek azonban nem alkalmazkodnak automatikusan a társadalom demokratikus átalakulásához. Éppen ezért megválaszolandó kérdés, hogy hol helyezkednek el a politikai rendszerben, milyen a hatalomhoz és milyen a társadalomhoz való viszonyuk, működésük hogyan felel meg a jogállamiság követelményeinek és az európai normáknak. A politizáló ember számára mindig az a legfontosabb kérdés, hogy mit és hogyan kell tennie, tehát természetes, ha válaszát a közeli vagy a távoli múltból meríti. A történelemből akar tehát tanulni, de egyrészt soha nem tanulhat eleget, másrészt különböző problémák tanulságaira van szüksége, harmadrészt pedig a jelenben elfoglalt pozíciói meglehetősen befolyásolják múltértelmező igényeit. Ebben a helyzetben segíti a politikatudomány, mely oktatásának általános célja tehát, hogy az egyes társadalmi problémák elemzéséhez és értelmezéséhez a szükséges információk rendszerezett és jól értékelhető formában elsajátíthatóvá váljanak óta, amikor a Rendőrtiszti Főiskolán, a többi magyarországi felsőoktatási intézményhez hasonlóan, bevezetésre került a politológia tantárgy kötelező jellegű oktatása, ugyanez vonatkozik a hallgatókra, azzal a kiegészítéssel, hogy a politológia tantárgy segítségével elsajátított ismereteket a későbbiekben a munkájuk során alkalmazniuk is tudni kell. Hiába léteznek ugyanis a demokratikus intézmények, ha nem alakul ki megbecsülésük és használatuk készsége tulajdonosaik, az állampolgárok körében. A politika lételeme a konfliktus és a vita, ezekhez pedig a felek, a résztvevők általában a teoretikus hagyományból merítenek fogalmi eszközöket. Az elméletekre ezzel párhuzamosan természetesen jelentősen hatnak a korszak politikai történései, s a politikai nyilvánosságban polgárjogot nyert eszmék terjedése is befolyásolja alakulásukat. A jog és a törvény, a hatalom és az igazságosság, a konszenzus és a kötelesség fogalmai koronként mást és mást jelentettek, jelentenek. A legújabb kori teóriákban fontos témakörök a politikai társadalom és a jog természetére, a parancsolás és az engedelmesség viszonyára, a kötelesség és felelősség kapcsolatára vonatkozó kérdések.ennek megfelelően a demokratikus közélet és a polgári lét kérdéseit elsősorban a gyakorlatban felmerülő kérdések oldaláról kívánjuk megragadni. A rendészet területén dolgozó, hivatásukat gyakorló szakemberek munkájának sikeressége alapvetően azoktól az elsajátított ismeretektől és kompetenciáktól függ, 183

180 Kozáry Andrea amelyek egy tágabb társadalomtudományi képzettségre építve a közélet és a közszolgálat mélyebb összefüggéseinek strukturált tudásán alapulnak. A tantárgy elsajátítása során a hallgatók rendszerezett ismereteket szereznek a politikatudomány tartalmi sajátosságairól, módszertani jellegzetességeiről és a politika világának törvényszerűségeiről. E törvényszerűségek feltárása során bepillantást nyernek a politikum egyetemes értékeibe, és megtanulnak eligazodni a politikai érdekek és eszmék, a hatalom és az uralom, a politikai, a választási, a kormányzati és a pártrendszerek, a demokrácia dilemmái, az alkotmányos állam tartalmi és formai kritériumai, valamint a politikai ideológiák között. A politológia oktatásának célja, hogy a közszolgálat bármely területén dolgozó majdani szakemberek megismerjék a demokratikus társadalom lényegéhez köthető eszméket, értékeket, normákat és azokat munkájukban alkalmazni tudják. Arra kell törekednünk, hogy hivatásuk gyakorlása során a megszerzett tudás és elsajátított gondolkodásmód segítségével ne csupán a jog betűjének, hanem szellemének megfelelően cselekedjenek. A tantárgy fejleszti az előadás- és kifejezőkészséget, és segít eligazodni a politikatudományok rendszerében, a társadalomtudományok tágabb horizontjaira is kitekintve. E kompetenciák alkalmazásával a hallgatók képessé válnak a közszféra mindennapjaiban igényes és kreatív alkotómunkát végezni. Az eszmetörténeti részek a felmerülő problémák megfogalmazásához szükséges alapokat tartalmazzák, ezért elsősorban arra kell törekednünk, hogy megismertessük a hallgatókat az önálló véleményformáláshoz nélkülözhetetlen történeti előzményekkel, valamint a politikatudomány fejlődésével, az elméleti és módszertani sajátosságokkal és az alapvető politológiai fogalmakkal. A politikáról való gondolkodásunk keretét ugyanis máig azok a koncepciók és fogalmak alkotják, amelyek évszázadok történéseiben és politikai gondolkodásában kristályosodtak ki. A demokratikus közéletben való eligazodás tehát mindenki számára egyaránt fontos. A tisztánlátás különösen nagy jelentőséggel bír minden olyan szakma számára, melynek bármi köze van a hatalomhoz. Annak tanulmányozása, hogy a rendőrök hogyan foglalkoznak az állampolgárokkal, a közpolitika fontos területe. A rendőrök munkájának hatása nagyon nagy lehet az állampolgári attitűdök fejlődésére a hatalommal szemben, a rendőri munkának a jog kikényszerítésében játszott meghatározó szerepének következtében. Rendőrség, határrendészet, vámellenőrzés a legdemokratikusabb társadalomban is szükséges, a legdemokratikusabb hatalom is alkalmaz szankciókat a törvények megsértőivel szemben, tehát az előbbiek mellett még a büntetés-végrehajtás is szerepet kap. A polgári demokratikus állam is rendelkezik a legitim erőszak eszközével, melynek feladata ebben az esetben a közrend és közbiztonság biztosítása. Nem mindegy tehát, milyen az erőszak mértéke és alkalmazásának minősége. A rendőrség tehát olyan testület, amely az államhatalom egyik lényegi összetevőjének, a legitim erőszaknak a monopóliumát testesíti meg. A demokratikus jogállamot az különbözteti meg más rendszerektől, hogy itt a fizikai kényszert szigorúan a 184

181 A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben jog keretein belül és kizárólag azért alkalmazza a hatalom, hogy az egyéneket a törvényes magatartásra szorítsa. A rendőrség sajátos módon dolgozza fel az állami, intézményes és a politikai rendszerből jövő impulzusokat. A rendőri tudás a rendőrségnek a társadalmipolitikai környezetről kialakított képe, amely azokat a feltételezéseket alapozza meg, hogy mely csoportok veszélyesek a közrendre, mely tiltakozási formák veszélyesek, és hogy milyen legyen a rendőri erő alkalmazása ezekkel szemben, s minderre hogyan reagál majd a szélesebb társadalmi és politikai rendszer. Az önkényes és ellenőrizhetetlen hatalom és uralom ellentéte a szabadságnak. A modern államra és társadalmi viszonyokra és erőszakon és a kényszerítésen alapuló hatalom visszaszorulása jellemző. Ez azon a belátáson is alapul, hogy nyers erővel nem lehet minőségi együttműködést elérni; egy szabad társadalomban csak a hatalmi eszközök szelektív jellegű, önkorlátozó alkalmazása vezethet a kívánt hatás eléréséhez. 7 A rendőrség nem helyezkedhet a jog fölé. A rendőrség nem jogalkotó vagy jogváltoztató hatalom, hatáskörét, eszközeit a jogalkotó hatalomtól kapja. Mégis, bármennyire szabályozza a törvényhozás a rendőri működést, a tényállást a törvény legtöbbször nem írhatja körül, annak meghatározása a kormány, ill. a rendőri hatóság feladata. Ezen a ponton válik a rendőrség önálló hatalommá, amely a közrendnek a jog által nem szabályozott tényezőit, erőit irányítja. A rendőrség tevékenységét természetesen nemcsak a jog, hanem a politikai kultúra íratlan normái is szabályozzák. Alapvető, hogy hogyan értik és értékelik az adott politikai kultúrában az állampolgári jogok szerepét, valamint az államigazgatás és konkrétan a rendőrség hatalmát a társadalom felett, illetve a két problémakör egymáshoz való viszonyát. Jóllehet a rendőrség az alkotmányos demokráciákban politikailag neutrális államigazgatási szervezet, azonban a konkrét eljárásokban és konfliktusokban nem függetlenedhet teljesen attól a politikai vitától és a benne kialakult álláspontok súlyától, amelyek a közéletben és a politikában jelen vannak. Egy demokrácia konstitutív eleme az állampolgárok politikai elkötelezettsége és részvétele a folyamatos politikai szándékkialakítási folyamatban. A jogot és a törvényeket mint e folyamat eredményét dinamikus és változó jellegük határozza meg. Következésképp a demokratikus rendőrség együtt kell, hogy működjön a változás esélyének megőrzésében. Ez azt jelenti, hogy különleges állami védelem illet meg olyan alapjogokat, mint a véleményszabadság, a gyülekezési vagy egyesülési szabadság, melyek a demokratikus folyamatban való részvétel szükségszerű előfeltételei. A demokratikus döntési folyamat ezen nyitottsága garantálja a politikai rendszer alkalmazkodását a társadalmi változáshoz és a lakosság ezzel kapcsolatos beállítódás-módosulásaihoz. 7 Bayer József: A politikatudomány alapjai Napvilág, o. 185

182 Kozáry Andrea A demokráciában a rendőrség a társadalom számára közszolgálati funkciókat lát el, célja, hogy minden állampolgár számára garantálja a törvény adta jogok és szabadságok békés gyakorlását. Ezért biztosítandó a) a rendőri intézkedések politikamentessége, b) az alapvető személyi és állampolgári jogok teljes tisztelete, c) a tevékenység áttekinthetősége és ezen tevékenységek, valamint igazgatási központok törvényhozói és jogi oldalról történő ellenőrzése, d) a rendőrség tevékenységének a bűnüldözésre való korlátozása. Demokratikus társadalmakban a rendvédelmi munka megrendelője maga a közösség, melyben és melynek támogatásával, az Emberi Jogok Európai Chartájának szellemében munkálkodva tudja rendfenntartó és szolgáltató feladatait közmegelégedésre elvégezni. A rendvédelmi szerveknek egy kiterjedt, multikulturális, demokratikus társadalom keretei között kell megfelelniük az amszterdami kormányközi konferencia döntésének, nevezetesen annak, hogy meg kell teremteni a szabadság, biztonság és igazságosság európai övezetét. A politikatudomány segítségével tudunk képet adni egyrészt a társadalomról, az államról, a politikai rendszerről, másrészt a rendőrségnek az államban és társadalomban betöltött szerepének meghatározásáról, valamint a rendőri önértelmezésről. Ez utóbbi két (ideáltipikus) alapmintában fogalmazható meg: először a rendőrség, mint államrendőrség, másodszor a rendőrség, mint polgárbarát rendőrség. Az államrendőrség védi az uralkodó jogrendet, és gondolkodásrendjében a jogérvényesítés, bűnüldözés és a törvényesség élvez abszolút prioritást. Etatista önértelmezésének jellemző értékei a biztonság és a rend. Alapfeladatát az állam létének és hatalmi monopóliumának mint a civilizált ember legnagyobb kulturális vívmányának védelme és a törvényes rend megőrzése alkotja. Az államrend radikális kritikusai és megzavarói megszemélyesült ellenségei az államnak, és a rendőrségnek következetesen fel kell lépnie ellenük. A polgárbarát rendőrség a jogrend változtathatóságát hangsúlyozza. Más prioritásokat állít fel, mint az államrendőrség: az alkotmány védelme fontosabb, mint az egyszerű jogérvényesítés. Politikájuk alapgondolata, hogy védjék a változási lehetőségek demokratikus kereteit. Legfőbb prioritással az alkotmány és annak értékdöntései bírnak. A polgárrendőrök nem a kormány, hanem az alkotmány és a köztársaság intézményének tekintik magukat. Egy angolszász mottó szerint: To serve the people rather than the state. (Inkább az embereket szolgálni, mint az államot) E két ideáltípus, rendőri önértelmezés vagy rendőri filozófia közül még az államrendőrség elemei dominálnak, azonban a 90-es évektől megindult már egy lassú elmozdulás a polgárbarát rendőrség felé. Az erőszak minimalizálása révén kevesebb súrlódási felület kínálkozik a nyilvános kritika részére, az átláthatóság és a polgárral való kommunikáció vágyát a nyilvánosság tájékoztatásának instrumentális megoldása váltja fel, melynek az a célja, hogy a rendőri intézkedéseket lehetőleg pozitívan adja el a közvéleménynek. 186

183 A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben A rendszerváltást megelőzően a sajtó egyértelműen rendpárti és rendőrségpárti volt. Általánosnak mondható az a vélekedés, hogy minél több a demokratikus ellenőrzés a rendőrség működése felett, annál inkább polgárbarát, toleráns és liberális lesz a működése. A társadalomtudományi stúdiumok azt az üzenetet közvetítik, hogy az Európai Unió tagjaként Magyarország a közös politikai értékek és a gazdasági integráció elfogadása mellett ezt is szem előtt kell, hogy tartsa. 187

184 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében Major Róbert tanszékvezető főiskolai docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Közbiztonsági Tanszék Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében A gépjárműközlekedés már több mint egy évszázados történelme során számos teória született a balesetek okairól. A legaktívabbak a pszichológusok voltak, akik világszerte többnyire a nagy elméletek változásával párhuzamosan többféle elképzelést vázoltak fel az okokról és számos, az alkalmasság és a beválás egzakt mérésére alkalmasnak vélt módszert dolgoztak ki. Ezek a technikák az évtizedek során sokat fejlődtek, finomodtak, s mind a mai napig több ország pályaalkalmassági vizsgálatában döntő szerepet játszanak. Nem kevésbé fejlődtek azok a módszerek, amelyek a jármű ergonómiai tökéletesítése által illetve az információs rendszer fejlesztésén keresztül biztosítottak mind megbízhatóbb munkahelyet a közlekedő ember számára. Az ismeretek gyarapodásával és a statisztikai adatfelvétel és adatkiértékelés tökéletesedésével sor került a baleseti okok rendszerezésére. Az alapvető kiindulás az volt, hogy a közlekedési rendszer hármas felépítése szerint (ember jármű környezet) csoportosítsák a baleseteket előidéző okokat. Így alakult ki a mai napig elfogadott felosztás: a közlekedő ember hibája, mint baleseti ok, a közlekedésben résztvevő jármű hibája, mint baleseti ok és a közlekedés környezetében lévő hiba, mint baleseti ok. Hatékony balesetmegelőzési munka elképzelhetetlen megfelelő szintű és színvonalú adatelemzés nélkül: a balesetmegelőzés alapja az egzakt balesetanalízis 1 A technika fejlődése az adatfeldolgozás, elemzés és értékelés területén egyre kisebb kapacitással, egyre pontosabb és szélesebb körű elemzést tesz lehetővé. Ugyanakkor a balesetek okainak felkutatásakor elengedhetetlen, hogy elvégezzük azokat a mozzanatokat is, melyek meghaladják a baleset büntetőjogi, vagy szabálysértési jogi értékeléséhez szükséges mértéket. Praktikusan: nem csak azt kell megvizsgálni, hogy a baleset melyik közlekedési résztvevő szabályszegő magatartása miatt következett be, hanem azt is, hogy milyen körülmények vezettek a szabályszegéshez. Ez utóbbi vizsgálatára a baleset helyszínén eljáró rendőrhatóság általában nem képes. Ilyen másodlagos oknak nevezhető körülmények nem csak az ember tekintetében fordulnak elő. 1 Klobusitzky György Irk Ferenc: Bevezetés a közlekedési ismeretekbe, főiskolai jegyzet, Rendőrtiszti Főiskola, Budapest,

185 Major Róbert A közlekedési környezet hibájából, általában az útpálya hibájából bekövetkező balesetek esetében is fel kell tárni, hogy miért alakult ki az a hiba, továbbá azt is, hogy milyen szerv, vagy mely személy nem teljesítette kötelezettségét, vagy mulasztotta el a számára előírt magatartást. Ugyanakkor azt is vizsgálni kell, hogy a járművezető a pálya hibáját miért nem észlelte, elvárható lett volna tőle, hogy azt észlelje, történt-e részéről olyan szabályszegő magatartás, mely a pálya hibájának észlelését gátolta? A közlekedésben részt vevő jármű hibájára visszavezethető balesetek tekintetében is vizsgálandó a műszaki hiba jellege, előre láthatósága, illetve a gyártástechnológia megfelelősége. Mindemellett a karbantartási kötelezettség, illetve az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása is előfordulhat, mint másodlagos ok. A közlekedő ember hibájából bekövetkező balesetek alkotják a balesetek túlnyomó többségét, a statisztikai adatok alapján ez az arány évről évre 98-99%. A megelőzés alapfeladatát szem előtt tartva az emberi hibák hátterét is fel kell tárni. Nyilvánvaló hibás, szabályszegő magatartást jelent, ha a járművezető a fényjelző készülék tilos jelzése ellenére nem áll meg a kereszteződésben. Helytelen volna ugyanakkor eleve azt feltételezni, hogy a járművezető hibás magatartásával nem lehet mit kezdeni: bár ismerte, mégis megszegte a szabályt, és vétett a hozzá tartozó kötelező magatartásforma ellen is. Az emberi hibáknak is van magyarázata, még ha ennek felismerése olykor nem is egyszerű feladat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a normaszegés okának megismerése a jogi értelemben vett felelősség kérdését feltétlenül megváltoztatná (azonban a büntetés mértékét esetleg jelentős mértékben befolyásolhatja), csak azt, hogy a hibás magatartás okának felderítése a balesetmegelőzés alappillérét jelenti. Az emberi hibák tekintetében tehát meg kell állapítani a hibás magatartást előidéző vagy magyarázó körülményeket is, melyek körébe sorolhatók tipikusan a fáradtság, felindultság, helyismeret hiánya, vagy akár a forgalmi rend nehéz felismerhetősége. Más csoportosításban beszélhetünk szubjektív és objektív okokról. Objektívnek nevezzük azon emberi hibát előidéző körülményeket, melyek alapvetően az embertől független körülményként a közlekedésre általában jelentenek veszélyt. Ilyen objektív ok a látás korlátozottsága, például a köd, vagy az útfelület tapadási viszonyainak megváltozása, pl. a csúszós úttest. Szubjektív ok pedig ebben a felosztásban maga a hibás magatartás, és természetesen a hibás magatartást előidéző vagy magyarázó körülmény is, melyek közvetlenül jelentenek veszélyt a közlekedés biztonságára. A balesethez vezető emberi, járműbeli, vagy környezeti hibák feltárását kell követnie a közlekedési rendszerbe történő célirányos beavatkozásnak abból a célból, hogy a hibák száma az elviselhető szint alá csökkenjen. A XX. század második feléig a bűnmegelőzést kizárólag rendészeti eszközökkel végrehajtható tevékenységként kezelték. A meggyőződés az volt, hogy a megfelelő jogi szabályozás és a szabályok végrehajtásának kikényszerítése, valamint a súlyos szankció kilátásba helyezése, illetve az elkövetők súlyos megbüntetése a bűncse- 190

186 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében lekmények visszaszorulásához vezet. Ebben az időszakban a biztonság megteremtését és a bűnözés elleni küzdelem folytatását kizárólagosan rendőri feladatnak tekintették. 2 A rendészeti eszközök tehetetlensége a kutatók figyelmét a kriminológia egyéb eszköztára felé irányította. Előtérbe kerültek a bűnmegelőzés jogon kívüli eszközei. Olyan egyszerű intézkedésekre kell gondolni, mint például a gyermekektől való mobiltelefon rablások megelőzése érdekében a nyakban hordott telefont a ruházat alá kell tenni, vagy a lakótelepi zöld övezetekben az épített környezetet és a növényzetet úgy kell kialakítani, hogy szemmagasságban nagy terület átlátható legyen. A szituációs bűnmegelőzés tehát nem más, mint azon bűnalkalom-csökkentő intézkedések összessége, melyek speciális bűncselekményformákra irányulnak, és a közvetlen környezet szisztematikus és strukturális változtatását jelentik annak érdekében, hogy a bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá, nehezebben megvalósíthatóvá tegyék, és ezáltal csökkentsék az elkövető hasznát. 3 A racionális választás elmélete tulajdonképpen a bűnelkövető költség-haszon elemzésén alapszik: ha túl nagy a lebukás és a büntetés kockázata a cselekménnyel elérni kívánt haszonhoz képest, nem követi el a bűncselekményt. A szituációs bűnmegelőzés alapfilozófiája, hogy a bűnözés visszaszorítása elsősorban bűnalkalmak csökkentésén keresztül érhető el. 4 A közlekedési bűncselekmények döntő többsége (a balesetokozások mindenképpen) gondatlan cselekmény, így a költség-haszon elemzés kizárólag a balesethez vezető szabályszegés tekintetében értelmezhető. A járművezető reménybeli haszonként könyveli el, hogy ha tudatosan megszegi a szabályt, ezáltal hamarabb ér céljához. Ennek megvalósítása során azonban jelentősen növeli a baleset bekövetkezésének, illetve a szabályszegés miatti felelősségre vonásnak a kockázatát, ami viszont költségként jelentkezik. A szituációs megelőzés tehát létjogosult lehet a közlekedési balesetek, mint gondatlan bűncselekmények megelőzése területén is abban az esetben, ha az egyén számára egyértelművé sikerül tenni: a költség valószínűsége nagyobb, mint a reménybeli haszoné. A baleseti okkutatás és a baleseti góckutatás eredményeinek értékelése után meghatározhatók azon beavatkozási területek, melyek alkalmasak arra, hogy a járművezetőt akár tudati szinten, akár tudat alatti szinten visszatartsák a balesethez Christian Weicht: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei eine Aufgabe auch für Architekten und Stadtplaner? Die Kriminalprävention 1/2002. Ronald V. Clark: Situational crime prevention. In: Michael Tonry David P. Farrington (eds.): Building a safer society. Strategic approach to crime prevention. The University of Chicago Press, Chicago-London, Irk Ferenc: Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás Tünde (szerk.): Épített környezet bűnözés szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest,

187 Major Róbert vezető szabályszegésektől. A járművezetőt olyan járművel, olyan környezetbe, úgy kell kiengedni, hogy a hibázás lehetősége a lehető legkisebb legyen. A közlekedésbiztonsági beavatkozások alapvetően három területet ölelnek fel: a mérnöki tevékenységet, mely alatt sokszor csak a forgalomszervezést értik, pedig ide tartozik a járműbiztonság területe is, a forgalomellenőrzést, mely a szabálykövető magatartás kikényszerítésének alapvető eszköze, az oktatást, mely nem csak a tényleges oktatást, hanem a biztonságos közlekedésre nevelést is magában foglalja. A beavatkozási területek angol elnevezése után a 3E elnevezéssel illetett (Engineering mérnöki tevékenység, Enforcement ellenőrzés, Education nevelés) szisztéma nem csupán a feltárt közlekedésbiztonsági problémák kezelésére alkalmas, hanem a megtörtént beavatkozások elemzésére is. 5 Education A balesetek elkerülésének legkézenfekvőbb módja a közlekedésben résztvevőket rávenni a szabálykövető, felelősségteljes magatartás tanúsítására. Meg kell értenie valamennyi közlekedőnek, hogy a szabályszegésekkel maguk és mások életét, testi épségét és vagyonát súlyos veszélynek teszik ki. A közúti közlekedésről szóló évi I. törvény 17. -a értelmében: a közlekedés biztonságának fokozása, a közlekedési kultúra növelése, a közlekedési szabályok és a helyes közlekedési magatartásformák megismertetése érdekében rendszeressé kell tenni az erre irányuló nevelést, oktatást, felvilágosító- és propagandamunkát. Az oktatás-nevelés többlépcsős folyamat. Ide tartozik a járművezetők képzése, mely során a szabályismeret mellett a szabályok alkalmazásának készségét is el kell sajátítani, illetve a veszélyhelyzetek felismerésére kell hangsúlyt fektetni. A járművezető képzést megelőzik a gyermekek biztonságos közlekedésre nevelését megalapozó óvodai és iskolai oktatási programok. Ugyancsak e célt szolgálják a különböző gyakoriságú és célú rendezvények, versenyek, táborok. A járművezető képzést követi viszont egyes, közszolgálatinak nevezhető járművezetők fokozott tudati befolyásolása. Elengedhetetlen, hogy e járművezetők (rendőrök, közösségi közlekedés járműveinek vezetői, politikusok, közismert médiaszemélyiségek) példamutató jelleggel vegyenek részt a közlekedésben. A balesetmegelőzési rendszer e pilléréhez tartozik a tömegkommunikációs tevékenység (PR) is, hiszen azáltal is egyfajta nevelő hatás érhető el. E körbe sorolhatóak a reklámfilmek, plakátok, szórólapok, és természetesen a másik két pillér a 5 A témáról részletesen ld: Hilse, J. Schneider, G.: Verkehrssicherheit. Handbuch für Entwicklung von Konzepten. Boorberg Verlag, Stuttgart etc

188 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében mérnöki tevékenység és a forgalomellenőrzés intézkedéseinek a közvélemény számára való közvetítése is. A jó vezető Jó vezető rossz vezető, halljuk minden nap a közlekedésben résztvevők egymást minősítő megjegyzéseit. Kit is nevezhetünk jó vezetőnek? Természetesen alapvetés, hogy jó vezető az aki nem okoz balesetet, illetve nem keveredik baleseti helyzetbe, tehát a más által előidézett balesetveszélyes helyzetben is úgy képes eljárni, hogy a tényleges baleset bekövetkezése elmaradjon. Ez több tényező együttese alapján alakulhat ki: egyrészt meg kell lennie az egyén megfelelő jellembeli tulajdonságának, másrészt rendelkezni kell olyan képességekkel, melyeket egyszerűen ügyességnek nevezhetünk, illetve harmadrészt fel kell ismernie a veszélyes helyzeteket, ami kizárólag tanulási folyamat eredménye lehet. Egyes kutatások szerint a jó vezető tulajdonságait viszonylag könnyű összefoglalni, s egyszerűen felismerhetők a legfőbb viselkedési mutatók. Irk szerint ezek a következők 6 : A jó vezető mindig észreveszi a forgalomirányító jelzőlámpa állj! jelzését, a rendőr állj! jelzését, a forgalomirányítást, az útszűkületet, a sebességkorlátozás végének jelzését, a sebességellenőrző radart, a járművét követő rendőrségi gépkocsit, mindig a menetirány szerinti helyes oldalon tartózkodik. A jó vezető mindig tekintettel van az iskola közelségére, a sebességkorlátozásra, a főútvonal előtti megállási kötelezettségre. A járművezetők kategóriákba sorolásakor a jó vezetőt szokták alapul venni. A jó és az átlagvezető közé gyakran egyenlőségjelet tesznek. Az átlagos pszichikai, fiziológiai állapot kedvező szociális háttérrel és jó szabályismerettel társul. Igaz ez annak ellenére, hogy a közlekedési előírásokat néha még meg is szegi, de elsősorban tudatosan. Fontos alapvetés, hogy a tudatos szabályszegés általában lényegesen veszélytelenebb, mint a nem tudatosan elkövetett szabályszegés. Ez a tétel könnyen belátható, ha egy egyszerű példára gondolunk, a jelzőlámpa tilos jelzésének figyelmen kívül hagyására. Ha a járművezető tudatában van annak, hogy a reá vonatkozó jelzés tilos, de azt figyelmen kívül hagyja, mert siet, akkor nyilvánvalóan körültekint, és meggyőződik arról, hogy szabályszegése a közlekedés más résztvevőit nem (s ennek folyományaként saját magát sem) veszélyezteti. Ha azonban a tilos jelzéssel nincs tisztában, mert azt nem vette észre, akkor körültekintés nélkül halad tovább, és a baleset bekövetkezése, vagy elmaradása csupán a véletlenen múlik. Az ergonómia tudományán keresztül is bizonyított, hogy az ember, tevékenységei során így a járművezetés közben is képtelen tartósan hibamentesen tevékenykedni. Egyes kutatók 7 szerint az átlagvezető napi egyórányi vezetés esetén 6 7 Irk Ferenc.: Közúti balesetek, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,1979. Baker, R.: The highway risk problem: policy issues in highway safety. Wiley-Interscience, New York,

189 Major Róbert minden 2 percben tesz hibát; minden 1-2 órában belekerül egy kockázatos szituációba; havonta 1-2 alkalommal majdnem balesetet okoz. A balesetmentesség nem feltétlenül követeli meg a legnagyobb járművezetési ügyességet, sőt az sem teljesen bizonyított, hogy az intelligenciával szoros kapcsolatban van-e. A jó vagy rossz vezető meghatározására önmagában a balesetmentes közlekedés kevés. A megbízható gépkocsivezető egyben alkalmazkodó is. Az alkalmazkodó gépkocsivezető pedig hajlik arra is, hogy a személyi képességeket és készségeket kétkedéssel ítélje meg, így vezetési jártasságának értékelése szerint ő saját maga kisebb mértékben rendelkezik azzal, mint ahogyan a szabályszegés és a baleset elkövetésére irányuló hajlammal relatíve nagymértékben felruházott gépkocsivezető hiszi ugyanezt magáról. Az alkalmazkodó járművezetőt tehát a következő készségek jellemzik: nem számítja önmagát a kormánykerék nagyjai közé, igyekszik elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek pszichofizikális képességeinek túlzottan nagyfokú igénybevételével járnának, "vezetési tere" viszonylag szorosan behatárolt; nem keresi azokat a réseket, amelyek lehetővé teszik a gyorsabb előrehaladást, kitér minden olyan forgalmi helyzet elől, amelyik lelki egyensúlyát megrendíthetné. A jó és alkalmazkodó vezetővel szemben a kiváló vezető (aki viszonylag igen ritkán hibázik, nem okoz és nem szenved el baleseteket) pszichofizikálisan az átlag feletti kedvező jellemzőkkel rendelkezik, és: a közlekedési előírásokat ő is néha megszegi, részint tudatosan, részint tudattalanul, de a legfőbb szabályokat mindenkor betartja, a többi szabályt a mindenkori forgalom érdekeinek alávetve rugalmasan alkalmazza. a veszélyhelyzetek kialakulásának lehetőségét annyira messziről látja, hogy a kibontakozásig már intézkedik is a veszélylehetőség megszűntéről. Mindezekkel szemben a rossz vezető akinek alapvetően rosszabb a szellemi teljesítménye, és szabálykövetési készsége tulajdonságait a következőkben foglalhatjuk össze: a szabályokat igen gyakran megszegi, gyakran nem ismeri a szabályokat, nem tudja alkalmazni azokat, nem veszi észre a szabályszegést, tudatos szabályszegése pedig felelőtlen, minden kritikát nélkülöz, csak saját előrejutásával törődik, tudatában a közlekedés egésze, a szituáció, mint összetett jelenség általában meg sem jelenik. 194

190 Járművezető képzés Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében A járművezető képzés jelenlegi rendszerében a B kategóriás vezetői engedély megszerzéséhez szükséges elméleti oktatás minimális ideje 28 óra, míg a gyakorlati képzés minimális ideje 29 óra 8. A szabályok elsajátítására a jogszabályban meghatározott 28 óra elégséges, ám meggyőződésem, hogy a jövőben szakítani kell azzal a képzési metódussal, amikor a hangsúly a jogszabályismeretre helyeződik. Sőt kimondhatjuk, hogy szinte kizárólag a jogszabályismeretről szól az elméleti oktatás, ahelyett, hogy a járművezetés lényegéről, a veszélyes szituációkról, az emberi hibák mibenlétéről, illetőleg a veszélyhelyzetek felismeréséről, és egyáltalán a tényleges közlekedési helyzetek értékeléséről szólna. 9 Minden oktatási rendszerre jellemző, hogy a vizsgakövetelmények a képzéshez igazodnak. Amikor egy oktatási intézmény megkezdi működését legyen az akár alapfokú, középfokú, vagy felsőfokú oktatási intézmény, vagy esetleg szakképző intézmény a képzési program kidolgozására illetőleg az oktatás lebonyolítására helyezik a hangsúlyt. Amikor az oktatásban elérnek a vizsga időszakához, megjelennek a számonkéréssel kapcsolatos kérdések: tételek, a vizsga lebonyolításának módja, és hasonló praktikus kérdések. A kívánatos azonban a fordított megoldás lenne: először tisztázni kell a kompetenciák mérésének módszerét, a vizsgáztatás módját, a vizsgakérdéseket, és ezután lehet meghatározni azt, hogy az adott kompetencia megszerzéshez milyen oktatásra van szükség. A járművezető oktatásban ez a következőket jelenti. A járművezetői vizsgán elsősorban a gyorsaság és az egyszerűség, valamint a könnyű javíthatóság ürügyén tesztkérdéseket kell megoldani. Korábban ezek a tesztkérdések hagyományos tesztlapon, ma a technika fejlődésével már elektronikus úton, számítógépen jelennek meg a vizsgázó előtt. 10 Ezen kérdések közül kizárólag az elsőbbségi szabályok alkalmazására vonatkozó, úgynevezett rajzos kérdések elfogadhatók, hiszen azok a megtanult jogszabály alkalmazását kívánják meg. Az összes többi kérdés mechanikus szabályismeretre kérdez rá. A helyes elméleti vizsgáztatás kérdéseiben szinte kizárólag valamely forgalmi szituációnak, egy forgalmi helyszínnek, egy járműnek, egy úttestnek, vagy bármi közlekedő emberrel, járművel, vagy a közlekedés környezetével kapcsolatos rész- 8 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól 3. számú melléklet pont 9 Toldi Miklós: Hasznosítsuk közösen tapasztalatainkat!, ORFK, 2006, továbbá Gyuris István: A helyes közlekedési gondolkodás lényegesebb összetevői szituációk, Autóvezető évi 2. szám. 10 Sajnálatos tény, hogy a számítógépes vizsgáztatásra való áttérés semmiféle fejlődést nem hozott, mert egyszerűen a korábbi tesztlapok kérdései szkennelés útján kerültek digitalizálásra, és ezek a beszkennelt kérdések jelennek meg a monitoron. 195

191 Major Róbert letnek, illetőleg átfogó képének bemutatásával kellene kezdődnie, és a tanulónak konkrét szituációs kérdésre kellene válaszolnia, például: mit tehet, vagy mit nem tehet az adott szituációban, elindulhat-e az adott járművel, mekkora sebességgel haladhat az adott útszakaszon, stb. Ilyen típusú vizsgához kell a képzést átalakítani, azaz a mechanikus szabályismeret helyett, a szabályok készségszintű alkalmazását kell elsajátítani. Az alapképzés során a közlekedési ismeretek tanítása és a járművezetői készségek kialakítása mellett foglalkozni kell a közlekedésbiztonság szempontjából fontos beállítódások és viszonyulások (un. attitűdök) és ösztönzések (motivációk) elemzésével, befolyásolásával is. Különösen fontos a sebességgel, az alkohol és kábítószer hatása alatti vezetéssel, a passzív biztonsági eszközök használatával ( ), a védtelen közlekedőkkel ( ) kapcsolatos attitűdök biztonságközpontú befolyásolása. 11 Az már csak az adott iskola eleganciáján múlik, hogy az oktatásban olyan szituációs elemeket alkalmaz, amely elemekkel az iskola tanulói a gyakorlati képzés során ténylegesen találkozhatnak. Praktikusan ez azt jelenti, hogy az adott területen készített felvételeket használnak az oktatásban. Természetesen ideális megoldás az lenne, ha az elméleti vizsga is a helyi a későbbiekben ismerőssé váló környezetre utalna. Szimuláció A járművezető képzésben ma már egyértelműen alkalmazható a szimulátortechnika. Ez az eszköz már egyáltalán nem tekinthető játéknak. Ha csak a pilóták képzésére gondolunk, könnyen beláthatjuk, hogy a veszélyes helyzetek, balesetveszélyes forgalmi vagy műszaki szituációk kezelésnek egyetlen gyakorlati oktatási módszere a szimulátor alkalmazása. A személygépkocsi szimulátort autósiskolák és vezetéstechnikával foglalkozó cégek számára fejlesztették ki. A berendezés eredeti járműalkatrészeket tartalmaz (kormány, kapcsolók, kézifék és sebességváltó, pedálok stb.) annak érdekében, hogy a használó élethű vezetésélményben részesüljön. A műszerfal egy kisméretű monitoron jelenik meg, míg a látképet egy vagy több képernyőből álló megjelenítő-rendszer biztosítja. A visszapillantó tükrök a monitorokon életszerű pozícióban digitálisan jelennek meg. A kormány motoros ellenállásmechanikával van ellátva, így érzékelteti a gépkocsi és az út közti kapcsolatot. A hangeffektusokat beépített többcsatornás hangrendszerrel biztosítják. Az elsősorban B kategóriás oktatásra szolgáló személygépjármű szimulátor professzionális, sokoldalú szoftverrel rendelkezik, mely segít például az üzemanyag-takarékos vezetés tréningben és alapvetően a vezetési készség felmérésében. A szimulációs technika fejlődése rendkívül nagy lehetőséget rejt magában. Számos olcsóbb és drágább 11 Ipolyi-Keller Imre: A fiatal közlekedők és a kezdő járművezetők biztonságáért, Autóvezető, évi 2. szám 196

192 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében megoldás áll rendelkezésre. Van olyan megoldás is, amikor valódi járműbe ül be a járművezető és jóval nagyobb képernyőre vetítik a közlekedési környezetet. Természetesen ilyen jellegű szimulátorok nem csak személygépkocsik vezetésének gyakorlásához, hanem egyéb járműkategóriák oktatásához is rendelkezésre állnak. A szimuláció természetesen nem helyettesítheti a valódi járművezetést. Az ezzel ellentétes állítások tévútra vihetik a járművezető képzést. A szimulátor csupán kiegészítő eszköz, alkalmas a veszélyes szituációk felismerésének és kezelésének gyakorlására, reakcióidő mérésére, stb. A közlekedési, járművezetési folyamat imitálása nem feltétlenül a teljes járművezetési tevékenységre irányul, lehetséges egyes jellemzők kiemelése is. Ilyen imitációt tesznek lehetővé a vezetéstechnikai pályák, illetve a járműre szerelt a jármű kereke és az útfelület közötti tapadást mesterségesen csökkentő technikai eszközök. A vezetéstechnikai pályák, amelyek speciális burkolattal, speciális technikával felszereltek és a jármű stabilitásvesztését külső beavatkozással idézik elő, alkalmasak - a valódi járműben ülve - a stabilitását vesztő jármű vezetésének élményét nyújtani, és természetesen alkalmasak a helyes reakciók gyakorlati megtanítására is. Ilyen technikai eszköz alkalmazása már a közeljövőben a járművezető képzés alapkövetelményévé kell, hogy váljon, első lépésben a megkülönböztető jelzések használatára jogosult járművek vezetői, második lépésben a közösségi közlekedésben dolgozó járművezetők, harmadik lépésben a hivatásos, elsősorban nehéz tehergépjárművekkel és autóbuszokkal közlekedő járművezetők körében. Hosszabb távon pedig biztosítani kell, hogy olyan járművezető, aki legalább szimulált körülmények között nem tapasztalta járműve megcsúszását, ne kerülhessen ki a forgalomba. Kezdő vezetői engedély A kezdő vezetői engedély lényege, hogy a frissen végzett járművezető a forgalomban tekintettel arra, hogy valódi jártassággal nem rendelkezik csak bizonyos korlátozásokkal vehet részt. A két év alatti vezetési gyakorlattal rendelkező kezdő vezetők a gépjárművezetők által okozott balesetek mintegy 8-9 %-át okozzák. Ahhoz képest, hogy a kezdő vezetők gondolnánk jobban vigyáznak, óvatosabban közlekednek, mint gyakorlott társaik, ez az arány magasnak mondható. A kezdő vezetői engedélyhez kapcsolódó korlátozás feloldásának elvi feltétele a jártasság megszerzése. Ennek ellenére a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a kezdő vezetői engedély minősítés két év eltelte után automatikusan megszűnik. 12 Tehát mindenféle jártasságigazolás nélkül önmagában az idő múlásával. Hosszútávon elengedhetetlen, hogy a kezdő vezetői engedélyhez kapcsolódó rendszer valóban többfázisú képzéssé alakuljon át. Ez sokkal hatékonyabb volna a biztonságközpontú járművezetői magatartás és hozzáállás kialakításában. Problémát jelenthet 12 35/2000 BM rendelet 5. (1) bekezdés 197

193 Major Róbert azonban az önálló gyakorlás lehetőségét biztosító köztes szakasz, ha a szükséges óraszámot vagy vezetett kilométert nem határozzák meg, vagy nem ellenőrzik egyértelműen. 13 Megítélésem szerint a kezdő vezetők, az önálló gyakorlás időszakát követően végleges vezetői engedélyhez csak akkor juthatnának, ha ténylegesen igazolták járművezetői jártasságukat. A két éves időintervallum általában megfelelő, de végleges vezetői engedély kiadása feltétlenül gyakorlati vizsgához kötendő. Egy ilyen jellegű vizsga nagyon egyszerűen lefolytatható, hiszen a szakoktató kis túlzással már abból, ahogy a jelölt beül a járműbe és elindul vele, pontosan látja, hogy rendelkezi-e a megfelelő jártassággal (járműkezelés, helyzetfelismerés, vezetéstechnika, veszélyfelismerő készség, stb.). Természetesen a vizsgakövetelményeket, és a vizsga pontos menetét jogszabályban kell rögzíteni. Ugyanakkor tisztázni kell, hogy a kezdő vezető milyen korlátozásokkal vehet részt a közúti közlekedésben. Jelenlegi szabályozás szerint a kezdő vezetői engedéllyel rendelkező járművezető nem vontathat pótkocsit, és motorkerékpáron nem szállíthat utast. E korlátozások kiegészítendők legalább az autópályán sebességkorlátozás elrendelésével, illetőleg az A kategória kivételével, a vezetésben jártas személy kíséretében történő vezetés előírásával. Ugyancsak a biztonság fokozását célozza az a javaslat is, hogy a kezdő vezetői engedéllyel rendelkező személy csak meghatározott teljesítmény alatti járművet vezethessen. (Tulajdonképpen a motorkerékpároknál az A1 és A korlátozott kategóriákat bevezető és elfogadott elvek alapján.) Ugyancsak megfontolandó, a T betűjel kötelező alkalmazásának előírása is. Valamennyi javaslat e tanulmány terjedelmét meghaladó részletes vizsgálatot igényel, egyfelől a kezdő vezetői engedély időszakának megállapítása, másfelől a bevezetendő korlátozások és egyéb szabályok tekintetében. Elengedhetetlen, hogy e vizsgálat kiterjedjen a nemzetközi tapasztalatokra is. 14 Továbbképzés A jelenlegi járművezető képzési rendszerben a vezetői engedélyt szerzett járművezető mind elméleti ismeretekből, mind gyakorlati készségekből örökre (egészségi alkalmasságának idejére) járművezetői jogosultságot szerez és eközben sem elméleti, sem gyakorlati tudása nem kerül górcső alá. Javaslatom szerint hasonlóan az orvosi alkalmassági vizsgálatok időszakos rendszeréhez öt-tíz évente minden 13 Gyuris István: A járművezető-képzés és vizsgáztatás rendszerének felülvizsgálata, 3. rész Autóvezető, évi 2. szám (1. és 2. rész: évi 1. és 2. szám) 14 Például Németországban 21. életév betöltéséig csak meghatározott köbcentiméter hengerűrtartalmú motorral szerelt jármű vezethető, míg a T jelzést a vezető engedély megszerzésétől egy évig kell alkalmazni. Ezzel szemben az Egyesült Államokban, vagy Ausztráliában szinte nincs is járművezető képzés, a jártasságot bárki otthon is megszerezheti, majd egy egyszerű vizsga sikeres letétele után vezetői engedélyt kaphat. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak az előbbi utat kell követnie. 198

194 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében vezetői engedéllyel rendelkező személynek kötelező továbbképzésen kellene részt vennie. Ez nem feltétlenül iskolapadban töltendő időt jelent, mindössze arról van szó, hogy a számára postai, vagy a korral haladva elektronikus úton kézbesített küldeményben felhívják figyelmét a közlekedést érintő jogszabályok, elsősorban a KRESZ jogszabály változásaira, illetőleg a vezetéstechnikában, a járműtechnikában, vagy a forgalomtechnikában bekövetkezett változásokra. Az anyag áttanulmányozása után a járművezető egy rövid, egyszerű, ám összetett (elmélet és gyakorlat) vizsgán bizonyíthatja, hogy elméleti tudását frissítette, és gyakorlati képességeit, jártasságát nem veszített el. Mindezt javaslom annak ellenére, hogy szakmai körökben köztudomású: a balesetet okozó járművezetők jogszabályismerete nem rosszabb, mint a balesetmentesen közlekedő társaiké. A tudatos szabályszegések mellett ritkán ugyan de előfordulnak olyan szabályszegések, melyek a szabályismeret hiányára vezethetők vissza. Az ilyen jellegű balesetek csekély száma miatt a képzésben szükséges változtatásoknak nem a szabályismeretre, hanem a korábban kifejtettek szerint a veszélyelhárításra kell irányulniuk. Nevelés A közúti közlekedésről szóló évi I. tv. a közlekedési balesetmegelőzési és propaganda tevékenységet állami feladatként határozza meg 15, melynek alapvető végrehajtását a kormány 2002/1992. határozatában a rendőrség közlekedési szolgálatának hatáskörébe utalta. Annak elfogadása nélkül, hogy a közbiztonság megteremtése, így a balesetmegelőzés is össztársadalmi feladat, valódi eredmény nem érhető el. Az oktatás, mint járművezető képzés természetes, hogy központi állami feladat, melyet a fentiekben már bemutattam. Azonban az oktatás, mint közoktatás, mint általános tudati befolyásolás az egyes oktatási intézmények kompetencia körébe tartozik. Mindazonáltal a Nemzeti Alaptanterv évi megjelenése óta az intézményi tanterveknek kötelező eleme a biztonságos közlekedésre nevelés: A helyi tantervnek biztosítania kell, hogy a tanulók életkorához, az egyes tantárgyak sajátosságaihoz igazodva a tanulók elsajátíthassák az egészségfejlesztéssel, a fogyasztóvédelemmel, a környezetvédelemmel, a közlekedésre neveléssel, a társadalmi bűnmegelőzéssel, az áldozattá válással, az erőszakmentes konfliktuskezelő technikákkal összefüggő ismereteket, 16 A Nemzeti Alaptanterv hangsúlyozza, hogy az iskolára nagy feladat és felelősség hárul a felnövekvő nemzedékek egészséges életmódra nevelésében, és ezért minden 15 A közúti közlekedésről szóló évi I. törvény 8. (1) bek. e) pont 16 A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet 2 (10) bek. 199

195 Major Róbert tevékenységével szolgálnia kell a tanulók egészséges testi, lelki és szociális fejlődését. Kiemeli, hogy a gyermekeknek meg kell ismerniük a háztartás, az iskola és a közlekedés egészséget, testi épséget veszélyeztető leggyakoribb tényezőit. A gyermekeket fel kell készíteni a veszélyhelyzetek egyéni és közösségi szintű megelőzésére, kezelésére. Az iskola feladata az is, hogy felkészítsen az önálló gyalogos közlekedésre, a közösségi közlekedési eszközök használatára, az utasbalesetek elkerülésének módjaira. A Nemzeti Alaptanterv a műveltségterület fő témakörei háztartáskultúra, munkakultúra, környezetkultúra, egészségkultúra stb. között is szerepelteti a közlekedéskultúrát, mint a közlekedés rendszerének, a közlekedési eszközeinek, a közlekedési szabályainak ismeretét, megértését. Az általános iskola első osztályában már megtanulják a gyermekek, hogy az egyes járműfajtáknak mik a jellemzőik, azoknak hol kell közlekedniük, a gyalogosoknak hol és hogyan kell közlekedniük, milyen alapszabályok vonatkoznak a kerékpáros közlekedésre. Ugyanakkor néhány alapvető közúti jelzéssel is megismerkednek, mint pl.: jelzőlámpa jelzései; egyes jelzőtáblák: megállóhelyek, kerékpárút, kerékpárral behajtani tilos, kijelölt gyalogos átkelőhely, elsőbbségadás kötelező és Állj! Elsőbbségadás kötelező. Ezen alapismereteket minden évfolyamon az egymásra épültség alapján szélesítik. 17 A biztonságos és kulturált közlekedésre nevelés tehát fontos állami és össztársadalmi feladat. Valamennyi társadalmi szereplőnek van feladata a biztonságos közlekedésre nevelés területén, és szükséges, hogy lehetőségeit és eszközeit felhasználva igyekezzen hozzájárulni a közlekedésbiztonság és a közlekedési morál javításához. Cél, hogy a közlekedés résztvevői minél fiatalabb korban elsajátítsák a biztonságos közlekedés alapjait. A társadalmi együttműködés irányítója, és alappillére az Országos Balesetmegelőzési Bizottság kellene, hogy legyen. Együttműködést az iskoláktól, a közlekedési vállalkozásoktól és talán kimondható, hogy elsősorban a biztosítótársaságoktól várnánk. A közlekedésbiztonságot érintő ráfordítások jellemzője, hogy a költségek általában nem közvetlenül ott jelentkeznek, ahol a ráfordítás miatti haszon, vagy megtakarítás alakul ki (Pl. forgalomtechnikai beavatkozás az önkormányzat részéről, egészségügyi kiadás elmaradását eredményezi). Ezen alapvetés nem érvényesül azokban a konkrét esetekben, amelyekben a közlekedési vállalkozások, akár szállítmányozók, akár fuvarozók, akár személyszállítással foglalkozók is legyenek, vagy a biztosítótársaságok áldoznak (fektetnek be) a közlekedésbiztonság javítása érdekében. Ilyenkor a társaság konkrét haszon elé néz, hiszen, ha elma- 17 Természetes, hogy az egyes intézmények eltérő mértékben és eltérő hangsúllyal foglalkoznak a közlekedésbiztonság kérdésével, de azon általános iskolák, ahol a közlekedésbiztonság témakörét egyáltalán nem dolgozzák fel, jogszabálysértően működnek. 200

196 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében rad a baleset, a biztosítótársaságnak nem kell kártérítést fizetnie, vagy a fuvarozó vállalkozás nem szenved kárt. 18 Hasonló partneri együttműködés várható el a járművezető képző intézményektől is. E szervezetek együttműködésben, az OBB irányítása és koordinálása mellett képzelhető el a hatékony nevelési program megvalósítása. A nevelés két fő stratégiai iránya a következő kell, hogy legyen: az óvodás- és iskolás- korú gyermekek kulturált és biztonságos közlekedésre nevelése, a tanárok nevelőmunkájának bővítése. Ez utóbbi hatékonyságát erőteljesen segíti, ha a pedagógusok továbbképzési rendszerében akkreditált képzésként szerepelnének ilyen jellegű képzések. Előremutató, hogy egyes autósiskolák már élnek e lehetőséggel, és a fenti együttműködési keretek között akkreditált pedagógus-továbbképzésekkel segítik azt az iskolákban folyó munkát, melynek eredménye a biztonságosabb közlekedés lehet. Az együttműködés lehetősége nem merül ki a pedagógusok felkészítésében, hanem a későbbiekben a pedagógus által tartott foglalkozásokhoz az együttműködő képző intézmény tárgyi feltételeket is biztosíthat. A képzést folytató intézményekkel együttműködve lehetőség van KRESZ szakkörök működtetésére is, ahol a gyermekek életkoruknak megfelelő szinten a KRESZ jogszabály rendelkezéseivel és logikájával ismerkedhetnek meg. A hosszú távú együttműködést természetesen úgy képzelem el, hogy néhány foglalkozás után a már felkészült pedagógusok önállóan tartják a foglalkozásokat, de meghatározott időközönként ismeret felújítási céllal, vagy újabb ismeretek megszerzése érdekében a képző intézmény be- bekapcsolódik a foglalkozásokba. 19 A biztonságos közlekedésre nevelés területén munkálkodó szakember számára különös örömöt és büszkeséget jelent, ha azt látja az utcán, hogy a gyermek akivel korábban találkozott nem engedi szüleit a tilos jelzésen áthaladni, hanem rájuk szól és kikényszeríti a szabad jelzés kivárását. Köztudott, hogy a gyermekek nevelésének döntő része a minták átadásával történik. Mondhat bármit a szülő a szabálykövetésről, a biztonságos közlekedésről, ha a gyermek pont az ellenkezőjét látja a hozzá érzelmileg legközelebb álló személyektől. Az általános iskolai programokba kell beolvasztani a szülőkre irányuló felvilágosító, nevelő munkát. Talán ez a terület a legnehezebb a pedagógusnak, hiszen a szülők jelentős része a pedagógustól várja a gyermek megfelelő kiképzését sőt nevelését is, és mélyen felháborodik, ha a pedagógus felhívja a figyelmét, hogy a 18 A közlekedési vállalkozások esetében a haszon nem csupán a tényleges kár elmaradásában jelentkezik, hanem a gyorsaság, pontosság, megbízhatóság miatt a piaci megbecsülés erősödése is haszonként értelmezhető. 19 Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács működésének idejében működött egy úgynevezett szakreferensi rendszer, mely az itt vázolt elvekhez hasonlóan, és hatékonyan szolgálta a biztonságos közlekedésre nevelést, így a balesetmegelőzést. 201

197 Major Róbert gyermek nevelése elsősorban az ő feladata, és ha nem tudatosan végzi e tevékenységet, a gyermek akkor is az ő mintáját követi. A közlekedési balesetek túlnyomó többségét előidéző emberi hibák visszaszorítását szolgáló tudati befolyásolás, nevelés alapvető eszköze lehet a tömegkommunikációs eszközök igénybevétele. A tömegkommunikációs eszközök segítségével a legtöbb járművezetőhöz eljuthat az üzenet. Az üzenetnek azonban figyelemfelkeltőnek és emellett vagy sokkolónak, azaz az érzelmekre hatónak, vagy tárgyilagosnak, azaz az értelemre hatónak kell lennie. A megfelelő kommunikációs technika vagy a technikák vegyes alkalmazásának kiválasztása csak reklámkommunikációs szakember segítségével történhet. Ugyanakkor valamennyi balesetmegelőzési propaganda tevékenységnek szakmailag hibátlannak kell lennie: nem juthat fals információ a közlekedőkhöz, olyan amelyben egy esetleges balesetet követően csalódnia kell az ügydöntő határozat tanulmányozásakor. Példaként hagy említsem meg a már a szándéknak is elsőbbsége van kampányt, mely helyes célt szolgát ugyan, de hibás, hiszen a KRESZ jogszabály értelmében a szándéknak nincs elsőbbsége, sőt a gyalogos a gyalogos átkelőhelyen is csak akkor léphet az úttestre, ha előtte meggyőződött annak veszélytelenségéről. Helyesebb megoldás lett volna a járművezetők figyelmét a KRESZ jogszabály szerinti tényleges kötelezettségére felhívni: a lassításra és az elsőbbségadás kötelezettségére. A leghatékonyabb tömegkommunikációs eszköz a televízió. Szinte valamennyi háztartásban megtalálható, így a sugárzott műsor a közlekedők széles rétegéhez eljuthat. A televíziós adásokkal két szinten lehet a balesetmegelőzés érdekében tenni. Első szinten rövid távú hatást fejtenek ki a konkrét biztonsági ismereteket és magatartási formákat átadó célirányos filmek. Ha a filmek szakszerűek és rendszeresen ismétlődnek és frissülnek, akkor közvetlenül járulnak hozzá a balesetmegelőzési tevékenységhez. A második szinten, hosszabb távú hatás érhető el általánosabb megközelítésű műsorokkal, amelyek nem csupán konkrét tényekről tájékoztatnak, konkrét helyzetekre hívják fel a figyelmet, hanem az attitűdök folyamatos, kedvező irányú befolyásolására is alkalmasak. Gyakran sokkal hatásosabb a helyi média bevonása a balesetmegelőzési kampányba, hiszen a helyi viszonyok közepette bemutatott helyzetek jobban megfogják a nézőt. Hitelesebb, ha a tévében azt a helyszínt, azt az útkereszteződést, vagy gyalogos átkelőhelyet látja, ahol nap mint nap közlekedik, illetve annak a balesetnek tanulságokra épülő feldolgozást ismerheti meg, amely balesetnek korábban maga is szemtanúja volt, vagy amelyről hallott. A rádió is hatásos kampányoknak adhat teret, amellett, hogy a rendszeres híröszszefoglalók kiegészíthetők közlekedési összefoglalókkal, rövid közlekedésbiztonsági információkkal. Fontos, hogy amennyiben konkrét ügyről szóló kampányról van szó: a televíziós és a rádiós kampány a szlogenek ismétlésével, egymásra utalásával jelentősen fokozhatja a hatékonyságot. 202

198 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében Az írott sajtó tekintetében megjegyzendő, hogy szívesen tudósítanak balesetekről, emberi tragédiákról, ám ezen tudósítások, nélkülözik a nevelő hatást. Az Országos Balesetmegelőzési Bizottság és a Magyar Újságírók Szövetségének együttműködése jelentheti a megoldást atekintetben, hogy elérjük: ne csak a balesetek és következményeik tényszerű közlése jelenjen meg, hanem a baleset okainak feltárásával, természetesen rendőri segítséggel, járuljon hozzá a balesetmegelőzési propaganda tevékenységhez. A balesetmegelőzési kampány meghirdetése mindig konkrét időszakra és konkrét céllal történjen. A cél lehet általában ittas vezetések megelőzése, biztonsági öv használatának fokozása, a sebességtúllépések visszaszorítása, vagy bármely olyan terület, amely az adott helyen jelentős baleseti forrást jelent. A kampány során különböző helyszíneken különböző rendezvényeken célszerű a kiszemelt célcsoport figyelmét lekötni. Ilyen alkalmakkor a megcélzott közönség, az akció céljának megfelelő jellegű információhoz juthat. Lehetnek különböző vetélkedők, kvízjátékok írásbeli totók, KRESZ tesztek, vezetéstechnikai pályák. A hatékonysághoz összehangolt médiakampányra van szükség: csak így érhető el, hogy a rendezvények résztvevőiben tudatosuljanak a tapasztaltak. Ehhez kapcsolódhatnak az óriásplakátok és a szórólapok, valamint igen hatékony a tömegközlekedési járműveken elhelyezett reklámok is. A versenyeken, illetve az elméleti tesztlapok kitöltésekor a részvételi hajlandóság nagymértékben fokozható, ha az értékes nyeremények kisorsolásával kecsegtet. Hatékony eszköznek bizonyult már több esetben a baleseti képek, vagy baleseti roncsok kihelyezése azokon a szakaszokon, amelyek baleseti gócpontnak tekinthetők. Például a 27-es számú főközlekedési út szendrői szakaszán év első negyedévében tizenegy baleset történt, a balesetek fotóinak kihelyezését követő hónapokban pedig egyetlen egy sem. Minden kampány, akció megszervezéséhez az Országos Balesetmegelőzési Bizottság hozzájárulási jogát kellene jogszabályban rögzíteni, hiszen így lehetne garantálni a kampányok, akciók szakszerűségét. A járművezetéstől eltiltás és az alkalmassá tétel A járművezetéstől eltiltás, mint szankció megjelenik a Btk. és a Sztv. szankciórendszerében is. A kérdés súlyát az is igazolja, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága is foglalkozott a témával atekintetben, hogy a közlekedéshez való jog alkotmányos alapjog-e, egyáltalán korlátozható-e valaki közlekedésben való részvétele járművezetéstől eltiltás szankció alkalmazásával. Az alkotmánybíróság szerint: A szabad mozgáshoz való jog, a közlekedés szabadsága nem fogható fel abszolút jellegű, korlátozhatatlan jogosultságként. A jogalkotó a kellő indokok alapján - alapvetően a közúti közlekedés valamennyi résztvevője életének, biztonságának védelme érdekében - határozza meg azokat a szabályokat, amelyek a közúti közlekedésben részt vevő személyekre vonatkoznak. Így a gépjárművet vezető személytől 203

199 Major Róbert megkívánja, hogy vezetésre alkalmas állapotban legyen, az előírt vezetői engedélylyel rendelkezzen, a közúti közlekedés rendjére vonatkozó jogszabályi előírásokat betartsa.. 20 Az idézet szerint, tehát alkotmányos a járművezetéstől eltiltás szankció alkalmazása. A Btk. a 38. szakasz (1) bekezdésében, a büntetések között találhatjuk a járművezetéstől eltiltást (korábban a (2) bekezdésben felsorolt mellékbüntetések között szerepelt). A Btk. 58. szakasza határozza meg azt, hogy milyen elkövetőt lehet a járművezetéstől eltiltani. Eszerint: járművezetéstől el lehet tiltani azt, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. Az Sztv. 13. szakasz (2) bekezdése viszont nem büntetésnek, hanem intézkedésnek minősíti a járművezetéstől eltiltást. A Sztv. 18. szakasza szerint: Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály lehetővé teszi, a pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként az eljárás alá vont személy eltiltható a járművezetéstől, ha a szabálysértést engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követte el. A két törvényhely összevetéséből az alábbi következtetések vonhatók le: A Btk. büntetésként, a Sztv. intézkedésként kezeli a járművezetéstől eltiltást. Ebből következően a jármű használatával elkövetett többnyire vagyon elleni bűncselekmények szankcionálása keretében a Sztv.-ben járművezetéstől eltiltás annak intézkedés jellege miatt nem szerepelhet. Alapkérdésként felvetődik, hogy elvonatkoztatva a hatályos szabályozástól a járművezetéstől eltiltás büntetés jellegű, vagy intézkedés jellegű jogkövetkezmény-e. Büntetés jellegű, azaz célja nem más, mint hogy az elkövető hátrányt szenvedjen, érezze a büntetés súlyát, hogy a kiszabott általában pénzbüntetés mellett még járművét sem vezetheti, avagy intézkedés jellegű és a célja a közlekedésben résztvevők védelme a deviáns magatartású, mások életét testi épségét közvetlenül fenyegető járművezetővel szemben. Előrebocsátom, hogy az Alkotmánybíróság fent hivatkozott határozatában igaz, hogy nem a bíróság által alkalmazott büntetés vonatkozásában, hanem a vezetői engedély rendőrség általi helyszíni elvételével kapcsolatban intézkedésnek minősíti a vezetői engedély visszavonását: A jogalkotó a közlekedés rendjét szabályozó előírások betartását különböző - igazgatási, szabálysértési, büntető - szankciók kilátásba helyezésével is elősegíteni kívánja. Az engedély visszavonása nem előrehozott büntetés: ezt az intézkedést a közlekedési bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja alapozza meg, s éppen erre figyelemmel a közúti közlekedés biztonságának megóvása érdekében történik. 21 Ezt a nézetet tükrözte a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló 35/2000. BM rendelet a vezetésre jogosító okmányok helyszíni elvételét szabályozó 27. szakaszának fejlődése, hiszen korábban szinte valamennyi közlekedési bűncselekmény elkövetőjének a helyszínen el lehetett venni a vezetői engedélyét, ám a 20 3/1992 ABH 21 3/1992 ABH 204

200 Az oktatás és a nevelés szerepe a közlekedésbiztonság megteremtésében fejlődés azt az irányt mutatja, hogy a vezetői engedély elvétele nem helyszíni büntetés, hanem a közlekedés biztonságát szolgáló megelőző jellegű intézkedés. További észrevétel a Btk. és a Sztv. összevetése kapcsán, hogy a Btk. szerint alkalmatlan is lehet valaki a járművezetésre, és őt végleges hatállyal lehet eltiltani a járművezetéstől, míg a Sztv. nem ismeri az alkalmatlanság fogalmát. Ezek alapján újabb kérdés fogalmazható meg: Aki alkalmatlan az bizonytalan eredményességgel eltiltandó-e a járművezetéstől, vagy inkább intézkedni kellene az alkalmassá tétele felől? A járművezetéstől eltiltás alkalmazásának bírói gyakorlata szerint általában eltiltják azt a járművezetőt, aki magatartásával szándékosan veszélyeztet másokat, aki agresszíven vezet, aki szándékos és durva szabályszegéssel okoz balesetet, sőt az eltiltást indokolja az elkövető vezetési tapasztalatlansága, járatlansága, vezetési képességének olyan hiánya, amely őt a biztonságos járművezetésben jelentősen korlátozza. 22 Ebből az következik, hogy a járművezetéstől eltiltás egyszerű büntetés, szóba sem kerül a járművezető kezelése, sőt a gyakorlatlan járművezetőt az eltiltással méginkább akadályozzuk a jártasság megszerzésében. Az ittas járművezetés önmagában is a járművezetéstől eltiltás szükségességére nyújthat következtetési alapot. Különösen indokolt az eltiltás, ha az ittasság mérve vagy annak az elkövetőre gyakorolt hatása súlyos fokú, ha ittas vezetés miatt az elkövetőt már korábban is felelősségre vonták, ha egyébként is rendszeresen italozó életmódot folytat, ha idült alkoholista, ha ittasan tömegszállító járművet vezet, vagy ha súlyosabb megítélésű balesetet okoz. 23 Itt már megjelenik közlekedésben résztvevők személyek életének, testi épségének védelme. Megjegyzendő azonban, hogy az eltiltás önmagában a további esetek elkerülésének tekintetében hatástalan, amit a visszaesési statisztika is jól mutat. 24 Hatékony eszköze-e a balesetmegelőzésnek a járművezetéstől eltiltás? Meggyőződésem szerint önmagában nem. A mai modernnek nevezett világban, a közúti közlekedésben járművezetőként való részvétel, annyira a mindennapok részévé vált, hogy az eltiltás gyakran lehetetlenné teszi emberek, családok életét. A szabadságvesztéshez hasonlóan korlátozza mozgásszabadságukat, ezért tartom fontosnak, hogy a járművezetéstől eltiltás csak olyan esetekben kerüljön alkalmazásra, amikor a járművezető ténylegesen veszélyt jelent a közlekedés többi résztvevőjére, és pl. a járatlanság ne adhasson okot az eltiltásra. Ha valaki veszélyt jelent a közlekedés biztonságára járművezetőként nem vált be esetleg alkalmatlan arra, az állam feladata nem csupán a többi közlekedő védelme érdekében a forgalomban való részvétel megakadályozása, hanem az alkalmassá tétel. A végleges hatályú jármű- 22 Bkv Bkv Aranyos Judit Major Róbert: Kezelő jellegű intézkedés megalkotása a közlekedési bűncselekmények körében, Belügyi Szemle évi 4. szám 205

201 Major Róbert vezetéstől eltiltást igen ritkán alkalmazzák a bíróságok, azaz úgy ítélik meg, hogy a balesetet okozó járművezető nem alkalmatlan a közlekedésben való részvételre, hanem csupán a hátrány okozásának az igényével a büntetésként a járművezetéstől is eltiltják. A büntetés célja a megelőzés, mely alapelv szem előtt tartásával kell az ítéletet meghozni. Ha valakinek lételeme a közlekedés, a bíróság hiába tiltja el a járművezetéstől, tovább fog vezetni. Tehát az eltiltással nem megelőztünk, hanem újabb jogsértésre sarkalltunk. A járművezetéstől eltiltást, tehát a mainál jóval csekélyebb körben, szándékos durva szabályszegésekre visszavezethető súlyos baleseteknél, illetve az ittas vagy bódult vezetésnél tartom indokoltnak, és kifejezetten ellenzem az egyszerű sebességtúllépés, vagy anyagi káros baleset okozása, mint szabálysértések elkövetése esetén. A jelzett szűkebb körben, viszont következetesen, sőt abszolút határozott szankcióként, kötelezően elrendelendő intézkedésként javaslom alkalmazni. A fentiekből kitűnik, hogy a járművezetéstől eltiltás jogintézménye, célját is tekintve inkább intézkedés jellegű szankció, ezért a Btk-ban is ezt a szemléletet kellene meghonosítani: a járművezetéstől eltiltás büntetés helyett, egy olyan intézkedést kell törvényesíteni, amely során, nem csak szünetel a járművezető vezetési jogosultsága és egy szintén csupán büntetésként megélt utánképzésen kell részt vennie, hanem ténylegesen intézkedés történik a járművezető beválásának elősegítése érdekében. Ezt a büntetőjogi intézkedés lehetne az alkalmassá tétel. 25 A járművezetői alkalmassá tétel elképzelése túlmutat azon az egyszerűnek tűnő megoldáson, hogy a büntetőjogi büntetés helyett egy intézkedést alakítsunk ki valami ilyesforma megfogalmazással: A bíróság alkalmassá tételi eljárásra kötelezheti azt a járművezetőt, akinek magatartása pszichológiai, vagy egészségügyi korrekciót tesz szükségessé. Az alkalmassá tétel teljesen általános, a büntetőjogtól is független és lényege pont az automatizmusban rejlik. Minden közlekedési devianciával kapcsolatba kerülő járművezető kerüljön be az alkalmassá tétel rendszerébe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy büntetőjogi intézkedésnek nem alkalmas az alkalmassá tétel rendszere. A büntetőeljárás alatt szakértői vélemény beszerzésével egyenértékű alkalmassági szűrőn átesett járművezetőről eldöntheti a bíróság, hogy a balesethez vezető szabályszegés oka mennyire keresendő az elkövető személyiségében, ennek alapján pedig eldöntheti, hogy kezelő jellegű intézkedésre vagy megtorló jellegű büntetésre van szükség. 25 Lásd részletesen: Aranyos Judit Major Róbert: Kezelő jellegű intézkedés megalkotása a közlekedési bűncselekmények körében, Belügyi Szemle évi 4. szám 206

202 Mérföldkövek a terrorizmus elleni tevékenységben Németh József rendőr alezredes ellenőrzési szolgálatvezető, Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Mérföldkövek a terrorizmus elleni tevékenységben Több, mint tíz évvel a véres amerikai terrorcselekmények után feltehetjük a kérdést, vajon megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy biztonságos világban éljünk. A terrorizmussal foglalkozó kutatók egybehangzó véleménye szerint szeptember 11-ét követően a bevezetett intézkedések hatásai érezhetően nagyobb biztonságot adtak, azonban a terrorcselekményeket elkövetők tevékenysége átstruktúrálódott, sokszor magányos farkasként követik el cselekményeiket. Ha csak az elmúlt egy évben Európában bekövetkezett eseményeket nézzük - Németország, Oroszország, Norvégia, Bosznia-Hercegovina, Belgium, ahol bekövetkezett a váratlan erőszak - megállapíthajuk, hogy az elért eredmények ellenére is jelen van a terrorizmus, teljes mértékben megakadályozni képtelenség, meg kell tanulnunk együtt élni a veszéllyel. Charles Townshend A terrorizmus című könyvének első soraiban nagyon jól érzékeltette a terrorizmus természetét. A terrorizmus felkavarja az embereket, mégpedig szándékosan. Pontosan ez a célja, és ez az, ami miatt a XXI. század első éveiben újból a figyelmünk középpontjába került. A bizonytalanság sokféle formát ölthet, de leginkább a terror kelti fel bennünk a sebezhetőség érzését szeptember 11-e után állandó és tartósnak ígérkező szükségállapotban találtuk magunkat, és a terrorizmus elleni háború következményei épp annyira átláthatatlanok, mint maga a terrorizmus. 1 Az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke Bill Clinton fogalmazta meg elég világosan a XXI. század új kihívásának lényegét, az általunk természetesnek tekintett nyitott határokat, utazási lehetőségeket, technológiai és információs eszközökhöz való könnyű hozzáférést használták ki. 2 A terrorcselekmények legitimációjául többnyire a megfelelő politikai, etnikai, ideológiai motívumokat használják fel azok a marginalizálódott csoportok vagy személyek, akik céljaikat a terror eszközeivel igyekeznek elérni. A terrorizmus napjainkra az egyik legnagyobb globális biztonsági kihívásává vált, amely nem ismer határokat, és amelyet a nemzetállamok önmaguk nem képesek hatékonyan és tartósan kezelni. A probléma megoldási lehetőségei a komplex megközelítésben keresendők, amihez hathatós segítséget az államok együttműködése, a nemzetközi szervezetek és szövetségek fellépése, összefogása nyújthat. 1 Charles Townshend: A terrorizmus. Magyar Világ Kiadó o. 2 Bill Clinton: Vezetni vagy uralni? HVG XXIV. 1. szám 44.o. 207

203 Németh József Az EU védelmi mechanizmusa szeptember 11-e után Az Amszterdami Szerződéssel szorosabb együttműködés kezdődött az Unió bel- és igazságügy területén. Az 1999-ben elindított Tamperei Program, amely a tagállamok határőrizeti, menekültügyi, bevándorlási és vízumpolitikájának összehangolását tűzte célul a 2004-ig terjedő időszakban, a megnevezett területeken igazán látványos sikert nem tudott elérni. A Tamperei Program végrehajtása más területeken is felgyorsult december 12-én az Európai Tanács Biztonságos Európa egy jobb világban címmel elfogadta az európai biztonsági stratégiát 3, amely az Európát fenyegető kihívások között említi a terrorizmust, és a szervezett bűnözést, és hangsúlyozza, hogy a külső fellépések és a bel- és igazságügyi politikák jobb összhangja egyaránt kulcsfontosságú a fenti veszélyek elleni küzdelemben. A terrorizmus ellenes intézkedések az Európai Unióban szeptembere előtt szinte kizárólagosan a belügyi és igazságügyi miniszterek, illetve szakértőik kompetenciájába tartoztak. A szeptember 21-én elfogadott terrorizmus ellenes akciótervét az Unió a madridi (2004. március 11.) robbantásokat követően felülvizsgálta és új elemekkel egészítette ki. 4 Az új akcióterv a következő hét fő célkitűzést tartalmazza: 1. meg kell erősíteni a nemzetközi együttműködést, 2. el kell apasztani a terroristák pénzügyi és gazdasági forrásait, 3. erősíteni kell a tagállamokban az eljáró igazságügyi szervek hatékonyságát, 4. növelni kell a nemzetközi közlekedés biztonságát, hatékony ellenőrzési rendszereket szükséges létrehozni; 5. javítani kell a koordinációt a tagállamok között a terrortámadások megelőzése, illetve azok következményeinek a kezelése érdekében; 6. fel kell tárni a terroristatoborzást tápláló és támogató tényezőket, 7. bátorítani szükséges más országokat abban, hogy fokozzák terroristaellenes erőfeszítéseiket. A Tamperei Program 5 értékelésekor előre látható volt egy új Terv létrehozása, amely a korábbi időszak tapasztalataira épít, majd a következő program 3 Biztonságos Európa egy jobb világban, Európai Biztonsági Stratégia, Forrás: (letöltve: ) 4 Kendernay János: Az Európai Unió terrorizmusellenes politikája, Európai tükör 2008/2 február 76.o. 5 Az Amszterdami Szerződés 1999-es hatályba lépését követően a szabadság, biztonság és jog érvényesülésén alapuló térség megteremtése az Unió egyik fő célkitűzésévé vált. Az Európai Tanács október án a finnországi Tamperében tartott csúcstalálkozóján az ASZ-ben kitűzött célok megvalósítása érdekében politikai 208

204 Mérföldkövek a terrorizmus elleni tevékenységben megalkotásáig az Európai Bizottság rendkívül figyelemre méltó előkészítő munkát végzett, melynek végén az új programot az Európai Tanács november 4-5-én Hágában elfogadta, innen származik a Hágai Program megnevezés. A Hágai Program pozitív aspektusai. A célok határidőhöz kötése. Konkrét célok például: 1. Közös Európai Menekültügyi Rendszer 2010-ig, 2. Európai Visszafogadási Alap 2007-ig, 3. Közösségi Határellenőrzési Alap létrehozása 2006-ig, 4. SIS II., ( Schengeni Információs Rendszer II.) Frontex ( Európai Határrendészeti Ügynökség) létrehozása, felállítása. A Hágai Programban önálló fejezetként szerepel a biztonság megerősítése, melynek alfejezetében helyet kapott a terrorizmus elleni küzdelem feladatai. Ebben az alfejezetben rögzítették, hogy a terrorizmus hatékony megakadályozása és az ellene való hatékony küzdelem - az alapvetőjogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett - megkívánja a tagállamoktól, hogy intézkedéseiket ne csupán saját biztonságuk megőrzésére korlátozzák, hanem az Unió egészének biztonságát tartsák szem előtt. A biztonság eléréséhez az alábbi célokat határozták meg: a tagállamok hírszerzési és biztonsági szolgálatainak hatáskörét szükség esetén a többi tagállam belső biztonságának védelmére is felhasználhatják, a rendelkezésre álló információkat a tagállamok szolgálatai, a többi tagállam illetékes hatóságának tudomására hozzák; a terrorista fenyegetésekkel kapcsolatosan biztonsági szolgálati felügyelet alatt álló személyek és áruk esetében a tagállamok biztosítják, hogy azok határátlépése során a felügyeletben nem történik fennakadás / Frontex lehetséges szerepe/. Az Európai Tanács megítélése szerint az Unió egészén belül a szabadság, jog érvényesülését a külső határok ellenőrzését, a belső biztonságot és a terrorizmus elleni küzdelmet egymástól nem elválaszthatatlan feladatnak kell tekinteni. A decemberében, Brüsszelben megtartott EU belügyminisztereinek értekezletén, a terrorizmus elleni küzdelem egyik fontos területeként került meghatározásra az Európai Határrendészeti Ügynökség, a Frontex. Új terrorellenes stratégia került elfogadásra, amelynek négy pillére van. A megelőzés, a védelem, a követés és a válaszadás. A dokumentumban a tagállamok az internet hatékony ellenőrzését, a radikalizálódás és a toborzások elleni hatékony fellépést szorgalmazták. A találkozón elhangzott, hogy a tagállamok kezdik behozni lemaradásukat a terrorizmus ellenes jogszabályok megalkotását érintően. irányelveket, prioritásokat és cselekvési tervet tartalmazó átfogó programot fogadott el a következő öt évre. 209

205 Németh József A nemzetközi terrorizmus elleni harc további mérföldkövei a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a következők. A Lisszaboni Szerződés 71. cikke előírja egy állandó Bizottság felállítását a Tanácson belül, amely biztosítja a belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködés Unión belüli előmozdítását és erősítését. A belbiztonsági bizottság rövidítése COSI. A COSI célja a belső biztonság területén az Uniós tagállamok közötti operatív tevékenységek koordinálásának megkönnyítése, előmozdítása és megerősítése. Ez magában foglalja többek között a belső biztonság területére vonatkozó operatív együttműködéssel kapcsolatos rendőrségi és vámügyi együttműködést, a külső határok védelmét és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést. A bizottság rendszeresen jelentést tesz tevékenységeiről a Tanácsnak, a Tanács pedig folyamatosan tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. A COSI maga nem vesz részt jogalkotási aktusok előkészítésében vagy műveletek végrehajtásában. Szintén a COSI feladata az operatív együttműködés általános irányának és eredményességének értékelése, melynek célja az esetleges hiányosságok feltárása, és az orvosolásukra vonatkozó ajánlások elfogadása. A COSI az üléseire meghívhatja az Eurojust, az Europol, a Frontex és más érintett szervek képviselőit, és segíti az említett szervek intézkedéseinek egységességét. A COSI feladata lesz továbbá a Politikai és Biztonsági Bizottsággal együtt, hogy az úgynevezett szolidaritási klauzulával összhangban segítse a Tanácsot. 6 A COSI tagjait a tagállamok minisztériumai küldik ki. Minden tagállam eldönti, hogy az összes kérdés tekintetében egy képviselőt delegál vagy a különböző kérdések tekintetében különböző küldöttek képviselik. A bizottság által végzett munka hatékonyságának biztosítása érdekében a küldöttek számát korlátozni kell. A COSI tagjait a tagállamok EU melletti brüsszeli állandó képviseletei és a Tanács Főtitkársága segíti munkájukban. A COSI felállításával megteremtődött az EU belbiztonsági rendszerének alapja, amelyre a további szorosabb együttműködés kiindulópontja lehet többek között a terrorizmus elleni tevékenységnek. Az Európai Unió a Hágai Program lezárását követően a terrorizmus elleni feladatok folytatását a Stockholmi Programban 7 jeleníti meg. A dokumentum fontos területként jelöli az elvégzendő feladatokat és úgy fogalmaz, hogy időszerű tehát egy új menetrend kidolgozása annak érdekében, hogy az Unió és tagállamai felhasználásának az eddigi eredményeket, és 6 A szolidaritási klauzula előírja, hogy ha egy tagállamot terrortámadás, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa ér, az EU minden rendelkezésére álló eszközt mozgósít e tagállam segítése érdekében. 7 Az Európai Tanács es időszakra elfogadott programja, melyet másképp A stockholmi program - A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa néven is ismert. 210

206 Mérföldkövek a terrorizmus elleni tevékenységben hatékonyan kezelhessék a jövőbeli kihívásokat 8. A Program foglalkozik a terrorizmusellenes stratégia megerősítésével, amely négy tevékenységi pillére épül, ezek a megelőzés, a üldözés, a védekezés és a reagálás. Az Európai Tanács felhívta a tagállamok figyelmét, hogy dolgozzanak ki megelőzési mechanizmusokat annak érdekében, hogy a radikalizálódás jeleinek vagy a veszélyek korai felismerésére lehetőség nyíljék. A tagállami politikák hatékonyságának értékelése alapján olyan kezdeményezések kidolgozása szükséges, amelyek a radikalizmus ellen irányulnak, valamint a tagállamoknak meg kell határozniuk a más tagállamokkal megosztandó legjobb gyakorlatokat és konkrét operatív eszközöket. A kormányzati intézmények és civil társadalom közösen fokozzák erőfeszítéseiket a terrorizmus gyökerét képező tényezők megértése, és a terrorizmussal való szakításra ösztönző stratégiák előmozdítsa érdekében. Továbbá létre kell hozni a helyi szakemberek hálózatát, valamint a megelőzéssel kapcsolatos gyakorlatok cseréjét. A terrorista propaganda terjesztésére alkalmas módszerek, pl: az internetes terjesztés megismerése az egyik cél, ehhez megfelelő műszaki erőforrásokra és elméleti tudásra van szükség. Nagyobb figyelmet kell fordítani a potenciális célpontokra, olyanokra, mint a városi tömegközlekedés, és a nagysebességű vasúthálózatok, valamint az energetikai és a vízi infrastruktúrák. Az Európai Tanács álláspontja szerint a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem eszközeit ki kell igazítani a pénzügyi rendszer lehetséges új sebezhető pontjai vonatkozásában, a terroristák által alkamazott új fizetési módok figyelembe vételével. A terrorizmus elleni tevékenység Magyarországon után A rendelkezésre álló információk alapján Magyarország ma nem célpontja a nemzetközi terrorizmusnak, azonban beigazolódott, hogy a nyitott határok, az utazási lehetőségek, a fejlett technológia és az informatikai eszközök megkönnyítették a terrorcselekmények elkövetését. Hazánk Európai Uniós csatlakozását követően meghatározó lett a rendvédelmi szervek szerepvállalása a komplex biztonság megteremtésében, fenntartásában. A márciusi madridi, majd a 2005-ös londoni események kapcsán a nemzetközi, az Európai Uniós és a hazai igények következményeként tovább folytatódott a terrorizmus elleni feladatok szabályozása, így került kiadásra a 29/2005. (BK 15.) BM utasítás a terrorizmus elleni fellépés egységes végrehajtására. A rendőrség és a határőrség integrációja (2007. december 31.) után továbbra is prioritás, a többi biztonsági szervezettel egyeztetett, a terrorizmus elleni harc körébe 8 Stockholmi Program, 17024/1/09 REV 1 (hu) 2.o. (letöltve: ) 211

207 Németh József tartozó feladatok végrehajtása. A mindennapi határrendészeti, idegenrendészeti tevékenysége során a rendőrség kijelölt személyi állománya végrehajtja azokat a fokozott ellenőrzéseket, illetve másodlagos intézkedéseket, amelyeket a vonatkozó jogszabályok részükre előírnak. Az elmúlt időszakban bekövetkezett terrorcselekmények rámutattak többek között a határbiztonság érvényesítésének fontosságára is. Így a rendőrségnek a már korábban végrehajtott feladatain kívül, a bevezetett intézkedésein túlmenően továbbra is számolnia kell a reális veszélyek, veszélyforrások jelenlétével, azok kezelésével. A 2006-os és a 2010-es parlamenti választások után az új kormányzati struktúrák kialakítását követően, a feladatok végrehajtását az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, majd az újra felállított Belügyminisztérium végzi. További lényeges változás, hogy a 232/2010. (VIII. 19.) Korm. rendelet, melyben a Terrorelhárítási Központ felállítása és feladatai kerültek rögzítésre, tovább erősíti és specializálja a terrorizmus ellenes tevékenységet. Magyarország így eleget tett az egyik legfontosabb Európai Uniós elvárásnak is, ami arról szól, hogy az információk lehetőleg egy kézben összpontosuljanak, illetve a szervezetek közötti párhuzamosságok csökkenjenek. Magyarország a spanyol-belga-magyar elnökségi trió tagjaként 2011-től töltötte be az EU soros elnöki tisztségét. Nem kis feladat hárult az elnökségi trióra. Olyan időszakban látták el az elnökségi feladatokat, amikor is a Hágai Program lejárt és a bel- és igazságügyi együttműködés új kereteit, prioritásait meghatározó Stockholmi Program hatályba lépésével megkezdődött a Cselekvési Tervben meghatározott feladatok végrehajtása. Az elnökségi feladatok ellátása a kihívás és a felelősség mellett lehetőséget is adott Magyarország számára. Magyarország az elnökségi ciklus befejező tagjaként a földrajzi prioritások terén kiegyensúlyozó szerepet kívánt betölteni, melynek során az alábbiak prioritást kaptak: Nyugat-balkáni országok vonatkozásában a régió stabilitása, Globális kihívások elleni fellépés erősítése, Regionális együttműködés előmozdítása, A térség európai integrációs törekvéseinek támogatása, EU keleti határai mentén a biztonság, stabilitás növelése. Az elnökségek ideje alatt meg kell vizsgálni a meglévő Uniós eszközök hatékonysága maximálásának lehetőségeit az operatív együttműködés megerősítése és az integrált uniós belső biztonsági stratégián belüli szinergiák kialakítása érdekében. 9 Magyarország elnökségének idején az észak-afrikai instabil helyzet tovább fokozódott, melynek során az arab tavasz néven ismertté vált eseményeken belül magyar evakuációra is sor került Líbiában /09 DQPG as/as/kk részlet az EU elnökségi programból 212

208 Mérföldkövek a terrorizmus elleni tevékenységben A magyar kormány bátor döntést hozott, amikor a Terrorelhárítási Központ bevonásával intézkedett a magyar állampolgárok kimenekítésére. A magyar diplomácia folyamatosan jelen volt a térségben, ami lehetővé tette az EU polgári védelmi mechanizmusának eredményes működését. Zárógondolat A terrorizmus elleni tevékenység színvonala az elmúlt tíz évben sokat fejlődött. Az erre a célra fordított pénzek megsokszorozódtak, jobb az együttműködés a nemzetközi és a nemzeti ügynökségek és a bűnüldöző szervek között, valamint kiemelt figyelmet kapott a humánhírszerzés. A jelenlegi globális folyamatok, melyek a biztonságra is hatnak, felerősítik a szélsőséges megnyilvánulásokat, így a jövőben megszaporodhatnak a terrorcselekmények. Az elmúlt időszak eseményei, különösen az Észak-Afrikában és az európai kontinensen történtek megerősítik azt a tényt, hogy a belbiztonságért felelős szervezetek válságkezelő, terrorizmusellenes képességeit tovább kell erősíteni. 213

209 Helyzetvázlat a rendészeti működésről Németh Zsolt nyá. r. ezredes, főiskolai tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Helyzetvázlat a rendészeti működésről A rendészet állami, hatósági tevékenység, köznapi szavakkal: a rend fenntartása az ország területén belül, elősorban represszív eszközökkel, de nem nélkülözhetően más állami és társadalmi (civil szféra) organizációk közreműködésével. A rendészeti (korábban rendvédelmi) szervek működését törvények és alacsonyabb szintű jogforrások mereven és meglehetős részletességgel meghatározzák, a gyakorlatban azonban vannak diszkrecionális jogosítványai a végrehajtásban résztvevőnek, az opportunitást (célszerűségi elv a kriminálpolitikában) pedig, noha nem megengedett, különösen a rendőrségen, széles körűen alkalmazzák. Mindezt nem hatja át a tisztességes eljárás alapelvi meghatározottsága, etikai követelmények nem érvényesülnek, ezért nincs kívánatos szintű társadalmi beágyazottság, ennek következményeként a hatékonyság elégtelen (bár látványos statisztikai eredményeket így is lehet felmutatni). Végül aztán mindenki elégedetlen és rossz közérzetű: biztonságra vágyó országlakó, rendőr, rendőrfőnök, politikus). A rendészet fogalomkörébe tartozó szervezetek közül elsősorban a rendőrségre vonatkoznak megállapításaink, azonban mutatis mutandis, a többiekre is érvényesek: a vám- és pénzügyőri szervezetre, a büntetés-végrehajtásra, a katasztrófavédelemre, de még a közterület-felügyeletre, a polgárőrségre, vagy akár polgári titkosszolgálatokra is. A bűnüldözési funkció étékelése 1 Folyamatosan növekvő bűnözés, változó struktúra, jelleg és elkövetési módszerek. Az igazságszolgáltatás mindezt csak késve tudja követni (személyi, anyagitechnikai, szervezeti vonatkozásokban), mind jelentősebb a felderítetlenül maradó bűncselekmények száma. Az igazságszolgáltatás rendszere a felderített bűncselekményeket sem képes feldolgozni, (létszámnövelés, szervezetmódosítás, anyagi ráfordítás növelése sem segít) ennek következtében informális majd formális útjai nyílnak az opportunitásnak. Az alkotmányos emberi jogi garanciák a terhelt és védője eljárásjogi pozícióit megerősítették, a bűnüldözés mozgásterét szűkítették, az eredményesség ezzel is csökkenve, törvénysértő gyakorlat terjed. (A szervezett bűnözésre tekintettel lazuló alapelvi kötelmek ellenére is.) 1 Farkas Ákos: A büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának alapkérdései, In.: Gönczöl- Korinek-Lévai: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll, Corvina,

210 Németh Zsolt A reformok tendenciái az eljárás egyszerűsítését, gyorsítását, az ügyek konszenzusos alapon történő elintézését mutatják. (Ezzel rendszerint az anyagi igazság elvének érvényesítéséről valamint a kontradiktórius eljárás elvéről mondanak le.) Mindezek következtében az igazságszolgáltatás működése bürokratikus öncélok irányába tart, a bűnüldözési érdek abszolutizálása felé, lényege szerint saját belső hatékonysági mércének megfelelés számít csak. Következmény: a büntető igazságszolgáltatás sem a bűnözésre, sem a bűnözőre nem tud számottevő hatást gyakorolni, tehát valójában nem is hatékony. A büntető igazságszolgáltatási rendszer puszta létével, és nem többel tölti be társadalmi funkcióját: bizonyos fenyegetettség a jogsértő számára, hogy a bűncselekmény elkövetését felelősségre vonás követi. Ugyanakkor kiegyensúlyozott és törvényes működésével felmutatja, és ezzel erősíti a társadalmi értékeket, ezzel pedig egyensúlyt teremt a társadalmi biztonsága iránti igény és a bűnözés között. Az intézményrendszer egyik fontos eleme a rendőrség, a társadalmi gyakorlatban, a mindennapi életben, mindegyik intézménynél közvetlenebb kapcsolatban van az országlakókkal. Munkájának jelentős része az emberek szeme előtt, kritikus közegben, gyakran indulatokkal terhes pillanatokban megy végbe, éppen ezért tényleg nehéz a helyzete, különösen, hogy gyorsan és látványosan kell eredményeket felmutatnia, mert a politikai váltógazdálkodás ezt követeli meg. Egy korábbi, de ma is érvényes helyzetértékelés: Noha mindenki elismeri, sokkal többet kell költeni a biztonságra, mint azt bárki is gondolta, merthogy csak az tud biztonságot szolgáltatni, aki maga is biztonságban van, de a fejlesztés rendre elmaradt, mindig a napi feladatokra kell(ett) koncentrálni. Az átszervezések valójában soha nem követték a bűnügyi helyzet tényleges alakulását, állandó a létszámhiány, a jól képzett szakemberek folyamatosan mennek el, fiataljaink tapasztalatlanok, identitászavarral küszködnek, nincs egységes akarat, nincs stabil célrendszer, jellemző a motiválatlanság, a testülethez való kötődés hiánya, aggasztó méretű korrupció, állandó a költségvetési hiány, nyomasztóan szűk elhelyezési feltételek, korszerűtlen épületek festik még sötétebbre a képet. Ugyanakkor a közvélemény elvárja, hogy a rendőrség profi legyen, eredményes, de egyúttal törvényes is, nem is tudunk ennek megfelelni, még a polgárőrség segítségével sem. 2 A problémák esszenciája a bizalomhiány a magyar rendőrség kapcsán: egyéni (ügyféli, tisztviselői, munkatársi) és kollektív (szervezeti kultúra, politikai viszonyok) vonatkozásaiban egyaránt. 2 Salgó László tábornok, országos rendőrfőkapitány előadása a Magyar Kriminológiai Társaság tudományos ülésén, november

211 Helyzetvázlat a rendészeti működésről Ennek legalább három vetülete van: 1. a társadalom bizalma a rendőrség iránt, 2. a rendőrség bizalma a polgárokban és végül 3. a bizalom a rendőrségi testületen belül. 3 Az okok szerteágazóak. A magyar rendőrség nem tűri a civilkontrollt, munkájába, helyi szinten, nem avatja be a polgárokat, nem teszi világossá feladatait, nem ismerteti munkájára vonatkozó szabályzatokat, jogait és kötelességeit. Úgy kívánja a lakosságtól az együttműködést, hogy annak rá vonatkozó alapjait, szabályait és kereteit nem teszi közzé. Gyakran hivatkozik különféle szintű titkosságra, munkájának természetébe, korlátaiba nem enged bepillantást. Mindig többletforrásokat és többlet jogosítványokat követel. Arra hivatkozik, hogy jobb lenne a közbiztonság, ha mindezeket megkapná. A tudomány hiába hirdeti, hogy a közbiztonság nem egyenlő a bűnözés hiányával vagy annak alacsony szintjével, és, hogy a közbiztonság kollektív társadalmi termék, amelyre ráadásul költeni is kell. A rendőrség szívesen veszi magára a felelősséget: ha javul a bűnügyi statisztika (vagy javulást mutat, jól ismert technikák következtében) tüstént hirdeti, hogy ez neki köszönhető, ha romlik, magyarázkodni kényszerül, de aztán esetleg felállítják a helyéről. A rendőrség nem szereti, nem engedni a tudományos érdeklődést, hisz az, magától értetődően, kritikai szemléletű. Pedig komoly támaszt lelhetne a politikusok türelmetlenségével szemben, ha tudományosan megalapozott érvkészlete lenne, hogy feladatait a kor színvonalán, a rendelkezésre álló technikai eszközöket jól kihasználva végzi, ezzel bizonyos védettségre tenne szert. A Magyar Rendészettudományi Társaságban Jenei Zoltán, a BM közgazdasági helyettes-államtitkára, egy alkalommal arról számolt be, hogy a költségvetési vitákban rendre alulmarad, mert a döntéshozók felé nem tud hitelesen érvelni a többlet forrás-igények mellett. A lakossági szintű bizalomhiány információ vákumot eredményez a törvényhozói pedig szűkös anyagi feltételeket. A rendőrség bezárkózása abból fakad, hogy nem ismeri, és nem ismeri el, más, ugyancsak az emberrel foglalkozó szakmák, hivatások kompetenciáját. Az a határozott véleménye a rendőri vezetésnek is -, hogy mindenki törődjön a saját dolgával, a civil pedig ne vegye a bátorságot, hogy beleszóljon a rendőrébe. A helyi rendőrségek nem ismerik a településükön működő civilszervezeteket, nem keresik velük az együttműködést, noha célcsoportjuk, céljuk erősen átfedi egymást. A nyugati rendőr már rájött, hogy amit csak lehet, át kell engedni a civil szférának, hadd csinálják ők, persze közben vigyázó szemét, a szakmai felelősségi kontrollt rajtuk tartja. A civilek működése nem csak erőforrás kímélő, gyakran sokkal hatékonyabb, mint az állami-hatósági beavatkozás. Jól példázza a helyzetet, hogy a drogügyben 3 Ld. bővebben, Németh Zsolt: Bizalomhiány a magyar rendőrségnél okok és következmények. In: Jacsó Judit (szerk.): BIZALOM TÁRSADALOM BŰNÖZÉS, V. Országos Kriminológiai Vándorgyűlés, Szeged, X Bíbor Kiadó, Miskolc,

212 Németh Zsolt ma már világszerte elismert ártalomcsökkentő tevékenységi formákat (többek között a tűcsere programokat) jellemzően inkább akadályozza, mintsem támogatja. De helyi szinten gyakran még a deklaráltan rendőrségi segédcsapatnak ajánlkozó polgárőröket sem képesek partnerként kezelni. Az ügyvédi karról vallott átgondolatlan, durván általánosító felfogás pedig egyenesen megengedhetetlen. Az igazságszolgáltatás rendszerét, alapelveit nem ismerve, az ügyvédet a nyomozás akadályozójának, mit több, olykor egyenesen ellenségnek tartják. Különösen érzékeny pontja a közönséggel (közösséggel) való viszonynak, a mulasztások, tévedések, olykor hatalommal való visszaélések tisztázása és rendezése. Az ilyesfajta panaszokat rendszerint maga a testület vizsgálja ki, és ez már önmagában is baj. Nyilvánvaló, hogy a panaszosok nem fogják elhinni a mégoly pártatlan és körültekintő vizsgálat eredményét sem. Angliában például erre olyan mechanizmus van, amely független testületek vizsgálódását teszi lehetővé. A súlyosabb minősítésű jogsértések gyanúja ugyan nálunk is a büntető-igazságszolgáltatás hatókörébe tartozik, ám az elmarasztalások történetei nem forognak közkézen, szakmai fórumokon, a különféle rendőri ballépések tanulságai a rendőrképzést is elkerülik. Pedig bizonyos jelzéseket érdemes volna felfogni, mint a Baranya Megyei Bíróságét, amikor három rendőrt felmentettek ugyan, akik egy randalírozó férfi megbilincselése közben eltörték annak karját, ám az indoklás során a bíró megjegyezte: a felmentés ellenére az intézkedésben résztvevő rendőrök sem távozhatnak a bíróságról emelt fővel. Az időközben nálunk is létrejött Független Rendészeti Panasztestület pedig távolról sem tölti be azt a szerepet, ami érdemi civilkontrollt jelentene. A bizalomhiány súlyos megnyilvánulásaként értékelte a laikus és a szakmai közvélemény egyaránt az elhíresült Kulcsár-ügyben az ügyészség magatartását. Még ma sem tudjuk, miféle indoka volt annak, hogy a gyanúsítottat birtokba vegyék és a rendőrség által megkezdett, alaposan megtervezett kihallgatásának folyamatát megtörjék, a kriminalisztika törvényeit félre dobva. Közterületen a rendőrrel kapcsolat leggyakrabban igazoltatás keretében létesülhet, ennek törvényi alapja is kérdésessé tehető (nevezetesen, hogy szinte korlátlanul megállítható és ellenőrizhető a polgár), azonban a gyakorlata, biztosan több kárt hoz, mint hasznot. Persze ez is csak feltételezés, ám nem tudunk tényleges költséghaszon elemzésről, hogy az igazoltatásokra fordított rendőrségi kapacitás vajon mekkora mérhető (körözöttek elfogása pl.) és becsülhető (közbiztonságérzet) hasznot eredményez. Feltételezzük, hogy veszteséges a művelet, azonban legalábbis demoralizáló, mégpedig a polgár és rendőr vonatkozásában egyaránt. Noha a közvélemény-kutatások a rendőrség iránti bizalom emelkedését jelzik, kétséges, hogy az ilyen megkérdezésekre a válaszolónak volt-e módja, ideje átgondolni a helyzetet, vajon elegendő információ birtokában volt-e, hogy megalapozottan megítélje azt. A nyilvános beszédet a rendvédők nem szeretik, és legyünk megértők, nem is nagyon van ehhez merszük és terepük. De gyakorlatuk sincs a műfajban: a magyar rendvédelmi szakmának nincs fóruma, a munkaerő csak végrehajtó szerepet kap, a 218

213 Helyzetvázlat a rendészeti működésről tervezésben, a visszacsatolásban, a jogalkalmazói problémák exponálásában és megvitatásában nem számítanak rá Európai törekvés, hogy a rendőri tevékenység járuljon hozzá az emberek közötti béke fenntartásához és a társadalmi harmóniához. Ez a gondolat a rendészeti gyakorlatunkban idegen, különösen rosszul jár a valamilyen tekintetben kisebbségi létben élő. Legyen az bűnelkövető, vagy csupán prostituált, homoszexuális, cigány, vagy hajléktalan, róla fölényes gúnnyal, vagy gyűlölettől áthatva szokás beszélgetni. Hogy a kisebbségi lét kiszolgáltatott helyzetet jelent, hogy velük kapcsolatban szakmai kérdések merülnek fel, amelyeket tárgyilagosan, a szakmánkra valamint az emberre vonatkozó tudományos ismeretek és törvényes előírások szerint meg kell oldani, fel sem merül. Napjaink új fejleménye a művelt Európában a gyermekbarát büntetőigazságszolgáltatás iránti igény 4. Félő, hogy kampányeseményekkel fogjuk letudni, ugyanis az ENSZ gyermekjogi konvenciója, de a gyermekvédelmi törvényünk is alapelvi szinten követeli meg valamennyi hatóságtól, hogy egy gyermek ügyében hozott döntésnél a gyermek mindenekfelett való érdekét kell szem előtt tartani. A rendőrségi gyakorlatban ez a kérdés még fel sem merül: igaz, hogy a büntetőjog a maga szerepét a gyermek védelmében, nem pedig a társadalomvédelemben jelöli meg, a közbiztonsági, itt a bűnügyi statisztikai érdek mindent felülír. A testületen belüli bizalomhiány is sokirányú. A parancsnok-beosztott viszonyban is felleljük oda-vissza. A katonai büntetőjogon alapuló fegyelmezés-irányítás is pusztán megrendszabályozandó alanyként kezeli a rendőrt, ezen keresztül jól látható, hogy nincs igény a munkatársak meggyőzésére, hogy egyáltalán nem a gondolkodó, kreatív emberre van szükség. 5 A vezetők kiválasztása ugyanakkor nem nyilvános, indoklást nem kap a közösség a főnöke mellé. A (sokszor váratlan) leváltások, menesztések háttere a pletykákban is zavaros. A rendőr munkaköréből és szerepéből adódóan mindentudónak érzi, vagy inkább szereti hinni magát, miközben nála jobban senki nem tudja, hogy mennyi mindent nem képes elvégezni. A rendőr mint munkaerő közismerten rossz helyzetben van: két ombudsmani vizsgálat is megállapította, hogy valósággal kizsákmányolják, feltétel nélkül követelnek tőle és nincsenek tekintettel személyes szükségleteire (magánélet, testi és mentális karbantartás, stb.). Nincsenek rendőregyletek, társas kapcsolati színterek, nincsenek ápolható hagyományok, szokások. A rendőrember meglehetősen atomizáltan létezik, pedig szennyező környezetben, csábító hatásokkal körbevéve dolgozik. Nincs felette segítő kontroll, munkáját, személyisége alakulását nem segíti szupervízió. Nincs semmi motiváció vagy kötelezés a rendszeres továbbképzésre, sőt erre ma már nincs sem idő, sem pénz. Ráadásul a belterjes, saját körön belüli to- 4 5 Az Európa Tanács a 2012-es évet ezzel fémjelzi. Lásd: Schubauer László: A katonai bűncselekmények problematikája c. tanulmányát, Magyar Rendészet, 2011/2. szám 219

214 Németh Zsolt vábbképzés csak a rossz beidegződéseket konzerválja, miközben az együttműködőkkel közös képzés igénye és módszere régóta sürgető. A rendőrnek a bűnnel a kapcsolata távolról sem rendezett: általános, hogy a rendőr a bűnt és a bűnelkövetőt gyűlöli, miközben ő maga gyakran és büntetlenül megengedhet magának különféle normasértéseket. A bűnt nem közösségi terméknek, hanem egyéni morális defektusnak tartja, érzelmeit szabadon engedi, ezzel pedig feleslegesen koptatja magát, a keze közé került klienst pedig emberi méltóságában megalázza, és egyáltalán nem kivételesen fizikai valóságában is bántalmazza. 6 A testületen belüli és a testületek közötti bizalomhiány a teljesítménymérés szinte kizárólagos statisztikai (ERÜBS) módszerének köszönhető. Ennek káros hatásairól (csalásra késztet, tisztességtelen versenyre kényszerít) már több évtizede nyilvános disputa folyik, változásról nincsenek híreink. A legnagyobb munkaérték, az információ: visszatartása, önző felhasználása, mindennapos. Pedig brutális jelzés is érkezett már. Kovács Tamás legfőbb ügyész 2010 nyarán levelet intézett Pintér Sándor belügyminiszterhez. A levélben figyelemfelhívás olvasható: nem lehet valós képet kapni az ország bűnügyi helyzetéről, mert hamis statisztikai adatszolgáltatás történik a rendőrségen, és most már elkerülhetetlen a felelősségre vonás. Ennek nyomán az országos rendőrfőkapitány rendőrségi vezetők ellen tett feljelentést. A sajtó a maga szokás hatáskeltő szalagcímében realitás is megbújik: Szakmai anomália miatt bűnözhettek a rendőrök. 7 A beszámoló arról tudósít, hogy több tízezres nagyságrendben találtak hamis adatokat a rendőrségi anyagokban. A szakmai anomália a sajtóközlemény szerint régi probléma: a rendőrkapitányságok és a parancsnokok munkájának eredményességét mindig a bűnügyi statisztikával mérik és ettől a gyakorlattól elszakadni nem képesek, pedig a változtatás szükségességéről szakmai tanulmányok sora szól. A bizalomhiány tehát lappangva és nyíltan, de számos jellel mutatkozik a magyar rendőrségen és annak működésében. Az okok szerteágazóak, ám ezzel együtt is állítjuk, hogy lényegét tekintve az ember és az állam viszonyáról van szó, vagyis, hogy melyik az előbbre való. Érdemes felidézni erről Albin Eser gondolatait: A helyes rangsor: ember állam! Az államnak az embert kell szolgálnia, mégis bizonyos fokig felette áll, amikor békéltet vagy kártalanít, akkor is. Szükségesek-e a tilalmak, a szankciók a közösség működéséhez? Igen, a konfliktusok elkerülhetetlenek, az erősebb megfékezése jogos igény: a konfliktus azonban az állam működése révén elszemélytelenedik, a felelősség(érzet) elenyészik a büntető hatalom öncélúvá válik. Az állam önmagát is védi, valóságos szentséggé válik, ugyanakkor az állam szolgáját (a tisztviselőt) omnipotencia érzés keríti hatalmába, miközben tudja, hogy korlátozott eszközök birtokában van. A gyanúsított az eljárás (személytelen) 6 7 Ld. bővebben, Németh Zsolt: A kényszervallatás kriminológiája Belügyi Szemle, 2000/7-8., o. HVG, október

215 Helyzetvázlat a rendészeti működésről tárgya lesz, a sértettet a konfliktusból kirekesztik főszereplő az eljáró hatósági ember lesz, a sértett pedig csalódott! Minél erősebbek az állami jogosítványai a polgárok viszonylatában, annál erősebb kontroll kell! 8 Mindez pedig nem pusztán elméleti, hanem nagyon is gyakorlati kérdés. Ennek a viszonynak a tisztázatlansága, a problémák ki nem beszélése, nevezetesen, hogy ma a magyar társadalom valójában milyen rendőrséget szeretne, ez a bajok eredeti forrása. Tartanuk kell attól, hogy a védeni és szolgálni jól ismert szlogen tartalma felettébb bizonytalan, biztosan mást gondol erről a polgár és a hatósági ember. Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy nincs megfelelő, mindenki által elismert eredmény, hatás a bűnözésre, a közbiztonságra, miközben sérülnek jogállami alapelvek és állampolgári jogok, de eredményezi azt is, hogy a rendőrség szervezetében diszfunkciók vannak, mellébeszélések és látványtervezés, végül, pedig maga a munkavégző ember, a szolgálatát teljesítő ember is rosszul jár, ritkán érezheti a jól végzett munka örömét, a valódi siker élményét. 8 Albin Eser akadémiai székfoglalója. Forrás: (letöltés ideje: ) Magyar Tudomány szám 221

216 Ritecz György nyá. határőr alezredes A migráció trendje hosszabb távon A migráció trendje hosszabb távon Soha ne rombolj le kerítést addig, míg ki nem deríted, miért emelték! (Robert Frost) Több mint húsz évvel a szocialista világrendszer összeomlása, illetve a rendszerváltás után, a hét éves európai uniós tagságunk és három éves teljes jogú schengen tagságunk tapasztalataival a hátunk mögött talán érdemes áttekinteni, milyen főbb trendek láthatók a migráció, ezen belül is az illegális migráció területén. Erre talán azért is szükség lehet, mert nem egyszer igencsak ellentmondásos vélemények és tények látnak napvilágot. Például az észak-afrikai tavasz kapcsán nem egy politikus hatalmas migrációs nyomás rémképét festette Európa egére és ezen migrációs nyomás kezelhetősége érdekében a Schengeni Egyezmény módosítását követeli. Nézzük a tényeket. Az IOM és az UNHCR adatai 1 szerint júliusáig Líbiából 740 ezren menekültek el, melyből 640 ezer fő nem is líbiai állampolgár. Vagyis ők azok a külföldiek, akik jó pénzért, vendégmunkásként dolgoztak Libiában, és így a konfliktus elől amint tehették haza-, vagy legalábbis biztonságos helyre menekültek. Végülis a féléves felkelés ideje alatt kevesebb, mint 80 ezer 2 fő próbált menedéket keresni, bejutni Európa valamelyik országába. Vagyis a Líbiából menekülők mindössze tizede terhelte meg a vén Európát. Eszerint sokkalta nagyobb migrációs nyomás és feszültség jelentkezett az európai közösség külső határain kívül, mint a belső határok térségében. Ez alapján elgondolkodtató, hogy miért mégis a belső határok ellenőrzése foglalkoztatja a politikai szférát és a médiát. Jelen tanulmányban arra vállalkoztam, hogy a migráció, az illegális migráció kihívásait veszem számba, az elmúlt évtizedek adatai alapján, hazánk és az Európai Unió vonatkozásában, azért hogy térben és időben átfogó képet kaphassunk a témában, megismerhessük a főbb trendeket és, hogy ezen ismeretek alapján reálisabban tudjuk megítélni a továbblépés irányait. 1 2 Libyan Arab Jamahriya Crisis Situation Report no July United Nations Office for the Coordination of Humanitarian Affers 2. o. Frontex adatai alapján. FRAN meeting június

217 Ritecz György Globálisan 1. számú ábra Bevándorlók földrészenként, időszakonként Ázsia Afrika Európa Amerika és Óceánia Forrás: IOM REGIONAL OVERVIEW SELECTED GEOGRAPHIC REGIONS Indulásként nézzük meg, hogy az IOM 3 adatai alapján az elmúlt félévszázadban hogyan is alakultak a bevándorlók adatai földrészenként. E szerint az európai kontinenst mindig is jelentős mértékben érintette a bevándorlás, de az is egyértelműen érzékelhető, hogy a II. világháborút követően az 1980-as évekig ez egyre csökkenő mértéket is jelentett. A szocialista világrendszer összeomlása viszont, hatalmas vándorlási hullámot generált földrészünkön, miközben másoknál (más földrészeken) ez minimális szinten maradt. Viszont már ezen grafikon is jelzi, hogy az ezred fordulóra szinte felére esett a bevándorlók száma. Mondhatni a hullám elült. 3 International Organization for Migration 224

218 A migráció trendje hosszabb távon 2. számú ábra Menekült* (ezer főben) Afrika Ázsia Európa Latin Amerika és Karib térség Észak Amerika Óceánia *Estimates prepared by the United Nations Population Division based on data supplied by the United Nations High Commisioner for Refugees. Forrás: ENSZ adatbázis - Az utolsó két évtized menekült adatait vizsgálva jól érzékelhető, hogy míg Ázsiában egyfajta emelkedés mutatkozik, addig Afrikában és Európában is egyértelműen csökkenő a trend, olyan formában, hogy a fekete kontinensen még így is közel másfélszer annyi menekülő emberen kell segíteni és ügyét rendezni, mint a fejlett Európában. Az ezred forduló óta is már eltelt egy évtized, lássuk mi is történt azóta ezen a területen. 225

219 Ritecz György 3. számú ábra Forrás: Asylum Levels and Trends in Industrialized Countries 2010 UNHCR Sajnos itt csak az euró-atlanti térség adatai láthatóak, de azért jól értelmezhetők az EU tekintetében megmutatkozó változások. Vagyis az, hogy az iparilag fejlett térségekben mindenhol csökkenés figyelhető meg. Ezen belül is az Európában regisztrált menekült kérelmek száma lényegében felére csökkent az egy évtizeddel ez előtti adatoknak. Hogy mégis érzékelhető legyen a benyújtott menekült kérelmek száma/aránya, ezért a évi adatok alapján vessük össze más földrészek ilyen adatával. 226

220 A migráció trendje hosszabb távon 4. számú ábra Asylum-seekers Africa Asia Europe Latin America and the Caribbean Northern America Oceania Forrás: Table 22. Refugees, asylum-seekers, internally displaced persons (IDPs), returnees (refugees and IDPs), stateless persons, and others of concern to UNHCR by region, Jól látható, hogy Afrikában közel másfélszer annyi menedék iránti kérelmet nyújtottak be, mint Európában, sőt az előbbi grafikonon láthattuk, hogy 2010-ben ez még tovább csökkent EU-ban. Az Unió Az Európai közösség által gyűjtött és publikált adatokon is érdemes lehet áttekinteni a kérdés. 227

221 Ritecz György 5. számú ábra Visszaírányítottak CIREFI adat csatlakozó országok EU össz EU Sp nélkül Forrás: A CIREFI havi és negyedéves adatai alapján a szerző összesítése. Sajnálatos módon a CIREFI 4 kezdeti időszakában ( ) az országoknak csak egy része szolgáltatott adatot, így az adatsorba ezen időszak be sem került, de a nagyobb gond, hogy egy évtized után meg is szüntették ezen adatok gyűjtését, elemzését és publikálását, és átadták e feladatot a Frontex 5 számára. A fogalmi félreértésekkel 6 együtt is megállapítható, hogy a huszonkilenc adatszolgáltató ország hatóságai által a határokon visszairányítottak száma az elmúlt években szinte folyamatosan csökkent, az ún. magországokban és az eltelt évtizedben csatlakozott és az arra aspirálók esetében (ez utóbbi két kategóriába tartozó országok adatai kerültek a csatlakozók néven megjelenítésre) Centre for Information, Discussion and Exchange on the Crossing of Frontiers and Immigration Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség - European Agency for the Management of Operational Cooperation at the External Borders Spanyolország teljesen másként értelmezte a visszairányítottak definícióját, mint a többi adatszolgáltató, ezért került megjelenítésre, a nélküle kimutatható adatok is. 228

222 A migráció trendje hosszabb távon 6. számú ábra Felfedett illegális migránsok EU-ban EU csatlakozók Forrás: A CIREFI havi és negyedéves adatai alapján a szerző összesítése. Az illegális migránsok vonatkozásában az ezredforduló után egy hirtelen esés jelentkezett, azóta viszont stagnálás, illetve némi emelkedés tapasztalható. Pontosabban, míg a régebbi tagállamok esetében némi emelkedés, addig a csatlakozók vonatkozásában egyértelmű, folyamatos esés tapasztalható. A Frontex adatai 7 alapján tovább pontosítható a kép. 7 Időszakos jelentésekből 229

223 Ritecz György 7. számú ábra Forrás: Roman Fantini (Frontex Risk Analysis Unit): Regional Overview of illegal migration in 2009 and 2010 (presentation) - EB-RAN annual conference, October 2010 Az un. tízek teljes jogú Schengen csatlakozása után lényegében folytatódni látszik a csökkenő tendencia. Például a felfedett illegális határátlépések száma ban: a reptereken havi három ezer körül stagnál, míg a tengeri és szárazföldi határszakaszokon havi 5-11 ezer kísérletet fedtek fel a határrendészek, némileg csökkenő mennyiségben (8 ezerre tendál). 230

224 A migráció trendje hosszabb távon 8. számú ábra Forrás: Roman Fantini (Frontex Risk Analysis Unit): Regional Overview of illegal migration in 2009 and 2010 (presentation) - EB-RAN annual conference, October 2010 A Frontex elemző szerve által vizsgált főbb paramétereinek ábrái is a migrációs nyomás csökkenését jelzik (kivéve az okmányhamisítás 8 ). 8 Bár itt meg rövidebb az adatok sora, illetve a negyedéves szinten 2,5 ezer hamis okmány felfedése talán nem is olyan nagy mennyiség, amikor néhány évvel ezelőtt a magyar Határőrség évente több mint 5 ezer ilyen esetet detektált. 231