EMBERKÖZPONTÚ TÁRSADALOMFÖLDRAJZ. Szerkesztette: Kozma Gábor

Átírás

1

2 EMBERKÖZPONTÚ TÁRSADALOMFÖLDRAJZ Szerkesztette: Kozma Gábor Debrecen, 2013

3 EMBERKÖZPONTÚ TÁRSADALOMFÖLDRAJZ Tiszteletkötet Ekéné Dr. Zamárdi Ilona 70. születésnapjára Szerkesztette: Kozma Gábor Szerzők: Boros Gábor * Bujdosó Zoltán * Czimre Klára * Csorba Péter * Dézsi Gyula * Dövényi Zoltán * Illés Sándor * Kajati György * Kerényi Attila * Kismarjai Balázs * Kovács Krisztina * Kovács Tibor * Kozma Gábor * Lóki József * Martonné Erdős Katalin * Mátyás Szabolcs * Mezősi Gábor * Molnár Ernő * Nagyné Molnár Melinda * Pálóczi Ágnes * Pásztor István Zoltán Patkós Csaba * Pénzes János * Radics Zsolt * Süli-Zakar István * Szabó Dávid Szabó József * Szabó Szilárd * Szegedi Sándor * Teperics Károly * Tóth Antal * Tóth Tamás * Vasvári Mária A dolgozatok tartalmáért a szerzők felelősek. Lektorok: Dávid Lóránt * Matolcsi Lajos Technikai szerkesztő: Erdelicsné Virágos Erzsébet ISBN Kiadta a DIDAKT Kft., Debrecen Felelős kiadó: a DIDAKT Kft. ügyvezetője Nyomdai munkák: Kapitális Nyomdaipari Kft., Debrecen 2

4 Szeretettel köszöntjük Ekéné Dr. Zamárdi Ilona Docens Asszonyt 70. születésnapján! 3

5 TARTALOMJEGYZÉK Bujdosó Zoltán AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ VÁROSODÁSA A XXI. SZÁZADBAN.6 Czimre Klára HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSI TÍPUSOK...16 Dövényi Zoltán TŰNŐDÉSEK A MAGYARORSZÁGOT ÉRINTŐ NEMZETKÖZI VÁNDORLÁSRÓL..29 Csorba Péter MAGUNKKAL VINNI A VIDÉKI TÁJAT Illés Sándor Kismarjai Balázs A VÁNDORMOZGALOM ORSZÁGOS TRENDJEI ÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI SPECIFIKUMAI.41 Kajati György KÖRNYEZETI NEVELÉS ÉS HASZNOS PÉLDÁK A TÁRSADALOMFÖLDRAJZI EREPGYAKORLATON 49 Kerényi Attila VANNAK-E ÉRZÉKENYSÉGI PONTOK A GLOBÁLIS FÖLDI RENDSZERBEN, HA AZ KAOTIKUS? 57 Kovács Krisztina EMBERKÖZPONTÚ TERÜLETFEJLESZTÉS HUMÁN ASPEKTUSÚ VÁROS-REHABILITÁCIÓ.69 Kovács Tibor AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁI..75 Kozma Gábor Teperics Károly Dézsi Gyula AZ ALAPFOKÚ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK TÉRBELI ELHELYEZKEDÉSÉNEK VÁLTOZÁSA DEBRECENBEN 1939 ÉS 2010 KÖZÖTT...92 Martonné Erdős Katalin Vasvári Mária DEBRECEN TURISZTIKAI FEJLESZTÉSEI ÉS AZOK HATÁSAI AZ EZREDFORDULÓ UTÁN..100 Mátyás Szabolcs A BŰNMEGELŐZÉS LEHETSÉGES ALTERNATÍVÁI A DEBRECENI RENDŐRKAPITÁNYSÁGON KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS LEHETŐSÉGEIRE A LIGET LAKÓPARK ÉS A VEZÉR UTCAI LAKÓTELEP TERÜLETÉN

6 Nagyné Molnár Melinda TÉRSTRUKTÚRA- ÉS TÉRSZERVEZŐDÉS VIZSGÁLATOK A FALUKUTATÁS SZOLGÁLATÁBAN 121 Radics Zsolt Molnár Ernő Pénzes János Pásztor István Zoltán Boros Gábor ÁTFORMÁLÓDÓ ETNIKAI TÉRSZERKEZET MEZŐCSÁT JELLEGADÓ KISEBBSÉGEI AZ ELMÚLT KÉT ÉVSZÁZAD TÜKRÉBEN 136 Süli-Zakar István Pálóczi Ágnes Szabó Dávid TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK ÉSZAK-KELET- MAGYARORSZÁG CIGÁNY LAKOSSÁGA KÖRÉBEN Szabó József Lóki József A SZÉLERÓZIÓ ÉS A SZÁRAZSÁG, MINT TERMÉSZETI VESZÉLY MÉRETE, ÉS KAPCSOLATAI MAGYARORSZÁGON..171 Szabó Szilárd Mezősi Gábor ÉLET AZ IMPAKT FAKTOR KÉT OLDALÁN..179 Tóth Antal Patkós Csaba A BŰNÖZÉS TELEPÜLÉSSZINTŰ JELLEMZŐI HAZÁNKBAN A HARMADIK ÉVEZRED ELSŐ ÉVTIZEDÉBEN 189 Tóth Tamás Szegedi Sándor A DENDROMASSZÁRA ALAPOZOTT HŐENERGIA-TERMELÉS REALITÁSA MAGYARORSZÁGON

7 Bujdosó Zoltán 1 AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ VÁROSODÁSA A XXI. SZÁZADBAN Bevezetés A várossá nyilvánítás látványos, közérdeklődésre is számot tartó településpolitikai beavatkozás (Pirisi G. Trócsányi A.,2007). Köszönhető ez annak, hogy mind a folyamat, mind a jogszabályi háttér változása hosszú ideje lehetőséget adott, ad a kutatóknak a témában való elmélyülésre. Több kutató foglalkozott a történelmi Magyarország városainak vizsgálatával (Enyedi Gy., 1988, Csapó T. Kocsis Zs., 1997, Gyáni G. Kövér Gy., 1998, Beluszky P. Győri R., 2005). A várossá nyilvánításban az új országterületen a II. világháború után szigorú kritériumok jelentek meg, erről számos kutató írt (Besnyő K., 1973, Beluszky P., 1977, Szirmai V., 1988, László L. Tóth J., 1998, Szigeti E., 1998, Hajdú Z., 2001, Beluszky P. Győri R., 2006, Dövényi Z., 2006, Kőszegfalvy Gy, 2008). A rendszerváltás után a jogszabályi változásoknak köszönhetően felerősödik a téma iránti érdeklődés és újabb kutatások látnak napvilágot (Csapó T. Kocsis Zs.,1997, Kara P., 1998,. Rudl J., 1998a, 1998b, Tóth K., 2000, 2000b, Rechnitzer J., 2002, Zoltán Z., 2002, Trócsányi A. Pirisi G. Malatyinszky Sz., 2007, Pirisi G. Trócsányi A., 2007, Rácz Sz., 2008, Zsótér B., 2008, Gyüre J, 2009, Németh S., 2009, Pirisi G., 2009, Kiss É. Tiner T. Michalkó G., 2012). Az Észak-magyarországi Régió hazánk városrendszerében Az Észak-magyarországi Régió 2013-ban 40 várossal rendelkezik, ezzel hazánkban a második legvárosodottabb régiója. Hazánk városállományából a régió 12%-al részesedik, ugyanakkor elmondható, hogy sem területileg, sem funkcionálisan nem tekinthető homogénnek a vizsgált terület urbanizációja (Bujdosó Z. Szűcs Cs., 2008). Az új városok megyénkénti területi megoszlását szemléltető 1. ábrán jól látható, hogy az Észak-magyarországi Régió városodása elsősorban Borsod- Abaúj-Zemplén megyének köszönhetően az elmúlt évtizedben országos viszonylatban jelentős volt (1. ábra). Igaz ez annak ellenére, hogy az agglomerációs folyamatoknak megfelelően az új városok közül messze Pest megyéből való a legtöbb. 1 Főiskolai tanár. Károly Róbert Főiskola Turizmus, Területfejlesztési és Idegen Nyelvi Intézet, Gyöngyös 6

8 Jelentős számú várost avattak még az ország keleti, északkeleti részében, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megyében, míg nyugaton Fejér és Győr-Moson-Sopron megyék az éllovasok. Ha a másik végletet nézzük, az ország nyugati és középső régióiban a településhálózati sajátosságoknak (aprófalvas) köszönhetően alacsony az új városok száma (Szepesi G., 2008). 1. ábra: A 2000 utáni városok megoszlása megyénként saját szerkesztés Ki kell emelnünk a vizsgált régióból Nógrád megyét, ahol az évi várossá avatások óta új város nem született, és a jelenlegi jogszabályi környezetben nem is várható, hiszen a megyében még nagyközség sincs. Ennek köszönhetően Nógrád a legkevésbé városodott megyénk is, de az északmagyarországi Heves megye is mindössze 8 várossal és alacsonyabb városi népességaránnyal bír (1. Táblázat). 7

9 1. táblázat: Magyarország megyéinek városodottsága Városi Megye Városok Összes Jogállású Városi népesség Száma Település települések aránya (%) aránya (%) Budapest ,0 100,00 Pest megye ,6 65,65 Közép-Magyarország ,1 85,69 Fejér megye ,1 43,49 Komárom-Esztergom megye ,5 94,73 Veszprém megye ,5 32,23 Közép-Dunántúl ,5 54,47 Győr-Moson-Sopron megye ,0 59,77 Vas megye ,5 60,48 Zala megye ,5 56,61 Nyugat-Dunántúl ,7 59,04 Baranya megye ,65 66,04 Somogy megye ,5 52,34 Tolna megye ,09 56,39 Dél-Dunántúl ,25 59,02 Borsod-Abauj Zemplén megye ,8 58,63 Heves megye ,43 46,13 Nógrád megye ,58 41,96 Észak-Magyarország ,7 52,59 Hajdú-Bihar megye ,6 80,43 Jász-Nagykun-Szolnok megye ,7 70,88 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ,7 54,28 Észak-Alföld ,8 68,14 Bács-Kiskun megye ,4 68,17 Békés megye ,55 Csongrád megye ,6 75,35 Dél-Alföld ,8 72,53 Ország összesen ,8 66,90 Forrás: A Magyar Köztársaság Helységnévtára,

10 Az Észak-magyarországi Régió városodásnak főbb aspektusai Az Észak-Magyarországi Régiót területileg vizsgálva elmondható, hogy néhány térség (Sajó-völgy, Miskolc környéke, Borsodi-Mezőség) erősen városodott, míg elsősorban a határmenti térségben nagy kiterjedésű városhiányos területek találhatók. Ugyanez jellemző a Cserhát és a Cserehát térségére (2. ábra). 2. ábra: Az Észak-magyarországi Régió városai. Szürke háttérrel a vizsgált települések. (Saját szerkesztés) A régió városállománya társadalmi-gazdasági szempontból, ellátottság tekintetében, de akár a funkciókat vizsgálva is meglehetősen heterogén. A funkcionális heterogenitás elsősorban a városodás, a várossá nyilvánítás következtében jött létre. A régió városodásának folyamata a következőképpen zajlott: 1900 előtt: Miskolc, Eger, Gyöngyös 1923: Balassagyarmat 1945: Hatvan 1949: Ózd 1954: Kazincbarcika 1966: Tiszaújváros 1968: Sárospatak 1973: Mezőkövesd 1984: Encs, Heves, Pásztó 1986: Edelény, Szécsény, Tokaj 1989: Bátonyterenye, Füzesabony, Pétervására, Putnok, Rétság, Sajószentpéter, Szikszó 1991: Mezőcsát 1992: Lőrinci 1996: Szendrő 1997: Felsőzsolca 2001: Borsodnádasd, Emőd, Gönc 2003: Nyékládháza 2004: Abaújszántó, Bélapátfalva, Cigánd 2005: Kisköre, Pálháza 2007: Alsózsolca 2008: Rudabánya 2009: Mezőkeresztes, Sajóbábony 9

11 A városok számának folyamatos növekedése is jelzi, hogy a rendszerváltás, majd az ezredforduló után is volt potenciál a településeken. Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt bő két évtizedben több mint 40%-al nőtt a városi rangú települések száma. A vizsgált időszakra vonatkozóan mindenképpen elmondhatjuk, hogy valamennyi olyan évben történt várossá nyilvánítás, amely nem választás éve volt (azaz lehetett), különösen termékeny volt a 2001-es és a 2004-es esztendő, amikor 3-3 nagyközség nyert városi jogállást (2005-ben és 2009-ben 2-2-, míg 2003-ban, ben és 2008-ban 1-1 település) (3. ábra). A városodás folyamatának természetesen vannak bizonyos aspektusai a régióban. Elmondható, hogy a rendszerváltás előtti évekre a régióban a központi funkcióval rendelkező települések zöme már városi jogállású volt. A nagy történelmi múlttal rendelkező, teljes városi szerepkörű központok, szubközpontok tulajdonképpen már a világháborúk idején is rendelkeztek a ranggal, míg a után az első városodási ütem az országos folyamatoknak megfelelően az ipari központok kiépítését, iparvárosok kialakítását jelentette (Hatvan, Ózd, Kazincbarcika, Tiszaújváros anno Leninváros). A korábbi járásközpontok és/vagy egy-egy kisebb táj természetes központjai alkották a második szakasz településeit. Mezőkövesd, Encs, Heves, Pásztó, Edelény, Szécsény, Tokaj, Bátonyterenye, Füzesabony, Pétervására, Putnok, Rétság, Sajószentpéter, Szikszó elsősorban intézményeiknek, középfokú funkcióiknak köszönhették a városi jogot fő db év városi népesség városok száma 3. ábra: A városok számának és a városi népesség változása a rendszerváltás után Magyarországon. (Saját szerkesztés) 10

12 A rendszerváltást követően már jóval polarizáltabb képet kapunk a városok tekintetében. Az új típusként megjelenő nagyváros közeli újonnan városodott települések (Alsózsolca, Felsőzsolca, Nyékládháza, Emőd) mellett egy-egy kisebb iparváros vagy volt iparváros (Lőrinci, Borsodnádasd, Bélapátfalva, Rudabánya, Sajóbábony), természetes kistáji központ (Mezőcsát, Szendrő, Pálháza, Abaújszántó, Gönc, Cigánd) vagy egyéb funkcióval rendelkező (vagy éppen nem rendelkező) város szerepel (Kisköre vagy Mezőkeresztes)a listán. Ennek megfelelően különböző típusok különíthetők el a városfejlődés tekintetében a régióban (2. táblázat). 2. táblázat: A városok típusai kialakulás szerint Települések Típus Nagy történelmi múlttal rendelkező, teljes városi szerepkörű központok, szubközpontok Ipari központok több iparággal Ipari központok egy iparággal Korábbi járásközpontok és/vagy egy-egy kisebb táj természetes központjai Nagyváros közeli újonnan városodott települések Egyéb funkcióval rendelkező vagy funkciónélküli települések (Saját szerkesztés) Eger, Gyöngyös, Miskolc, Balassagyarmat Salgótarján, Hatvan, Ózd, Kazincbarcika, Tiszaújváros, Bátonyterenye, Sajószentpéter, Lőrinci, Borsodnádasd, Bélapátfalva, Rudabánya, Sajóbábony Sárospatak, Mezőkövesd, Encs, Heves, Pásztó, Edelény, Tokaj, Füzesabony, Pétervására, Putnok, Rétság, Szikszó, Mezőcsát, Szendrő, Pálháza, Abaújszántó, Gönc, Cigánd Alsózsolca, Felsőzsolca, Nyékládháza, Emőd Kisköre, Mezőkeresztes Pirisi Gábor szerint az 1990 után városi címet nyert települések jól elkülöníthető csoportokba sorolhatók (Pirisi G., 2009). A vizsgálatom tárgyát képező, csak a 2000 után várossá vált nagyközségeket a 3. Táblázat foglalja össze típusonként. 11

13 3. táblázat: A vizsgált települések csoportosítása Típus Települések Térszerkezeti típus Cigánd, Pálháza, Gönc, Abaújszántó, Mezőkeresztes gazdasági-foglalkoztatási típus Borsodnádasd, Bélapátfalva, Rudabánya, Sajóbábony klasszikus üdülőtelepülések Kisköre agglomerációs típus Alsózsolca, Felsőzsolca, Nyékládháza, Emőd imázsvárosok - (Saját szerkesztés Pirisi G. (2009) módszere alapján) Mint azt a bevezető fejezetben említettem, több esetben felmerült a kérdés, hogy a helyi illetve az országos politika mennyiben befolyásolja a várossá nyilvánítást. Szepesi Gábor szerint csak néhány település esetében lehet kimutatni esetleges kapcsolatot a települések és az őket várossá nyilvánító kormány pártállása között (Szepesi G, 2008). A szerző kijelentését támasztja alá az Északmagyarországi Régió példája, ahol mindössze 2 esetben volt a várossá nyilvánítás időpontjában a kormányzó párthoz hasonló pártállású polgármester (Nyékládháza, Sajóbábony) (4. táblázat). 4. táblázat: A polgármesterek pártállása a várossá nyilvánítás évében Kormánypárt Polgármester Borsodnádasd FIDESZ MSZP-VSZSZ-SZDSZ Emőd FIDESZ MDF Gönc FIDESZ Független Nyékládháza MSZP-SZDSZ MSZP Abaújszántó MSZP-SZDSZ Független Bélapátfalva MSZP-SZDSZ Független Cigánd MSZP-SZDSZ Centrum párt Kisköre MSZP-SZDSZ Független Pálháza MSZP-SZDSZ Zempléni Településszövetség Alsószolca MSZP-SZDSZ Független Rudabánya MSZP-SZDSZ Független Mezőkeresztes MSZP-SZDSZ Független Sajóbábony MSZP-SZDSZ MSZP Adatok forrása: (Saját szerkesztés) 12

14 Konklúzió Összegzésként elmondható, hogy a régió 20. század városfejlődése az ország többi területéhez képest jelentősebb mértékű volt, amely azonban jelentős területi diszparitásokat rejt magában. Míg a 11 új várossal bíró Borsod-Abaúj-Zemplén megye országos viszonyaltban is magas várossá nyilvánítási számmal rendelkezik, addig Nógrád megyében évtizedek óta nem lett új város, sőt a folyamat a jelenlegi szabályozás szerint nem is fog változni. Típusok tekintetében szintén polarizált az új városok képe, hiszen az agglomerációs fejlődés mellett még mindig találkozhatunk térszerkezeti központokkal és gazdasági-foglalkoztatási centromokkal is, de Kisköre esetében az idegenforgalom, mint tényező hatott pozitívan a település fejlődésére. Irodalom BELUSZKY P. (1977): Krasznokvajda egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton Földrajzi Értesítő 3-4. pp BELUSZKY P. GYŐRI R. (2005) Magyar városhálózat a 20. század elején. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs. 259p. BELUSZKY P. GYŐRI R. (2006): Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának gyakorlata és következményei 1990 után). Tér és Társadalom, 2. sz. pp BESNYŐ K. (szerk.) (1973): Államigazgatás A-tól Z-ig Közigazgatási és Jogi Kiadó Budapest 777p. BUJDOSÓ Z. SZŰCS CS. (2008): The utilization of regional development funds int he small towns of Northern Hungary In. (szerk: Csapó T. Kocsis Zs., 2008): Nagyközségek és kisvárosok a térben, Savarai University Press, Szombathely, pp CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (1997): A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat Dunántúlon. Tér és Társadalom, 11. évf., 1. sz. pp DÖVÉNYI Z. (2006): Ez a falu város. Tűnődések a hazai várossá nyilvánítások kapcsán. In: Blahó J. Tóth J. (szerk.): Tanulmányok Mendöl Tibor születésének 100. évfordulójára. Mendöl Tibor Centenáriumi Év Bizottsága. Orosháza-Pécs, pp ENYEDI GY. (1988): A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest 116p. 13

15 GYÁNI G. KÖVÉR GY. (1998) Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest. 228p. GYÜRE J. (2009): Pénzt, paripát, fegyvert - Településfejlődés Magyarországon a várossá nyilvánítás után. Kézirat 98p HAJDÚ Z. (2001): Magyarország közigazgatási földrajza. Dialog Campus, Budapest-Pécs, 241p. KARA P. (1998) Várossá válások az önkormányzati rendszerben. Gazdaság és Gazdálkodás. Április. Pp KISS É. TINER T. MICHALKÓ G. (2012): Szob a várossá válás útján az első évtized tapasztalatai Földrajzi Közlemények pp KŐSZEGFALVY GY. (2008): Agglomerálódó térségnek jól jön az új város Területi Statisztika 4. pp LÁSZLÓ L. TÓTH J. (szerk) (1998): Gondolatok a településről. Településfejlesztési Füzetek Különszám. BM Kiadó Budapest 88p. NÉMETH S. (2009): Mintha-városból mintaváros. Területi Statisztika 12. évf. 1.sz. pp.8-19 PIRISI G. TRÓCSÁNYI A. (2007): A várossá nyilvánítás, mint a területfejlesztés eszköze? A városi cím elnyerésének területpolitikai vonatkozásai Területfejlesztés és innováció 1. évf. 2.sz. pp.2-8. PIRISI G. (2009): Város vagy nem város. Területi Statisztika, pp RÁCZ SZ. (2008): A várossá nyilvánítás aktuális kérdései és folyamata Comitatus 2008/2 pp RECHNITZER J. (2002): A városhálózat az átmenetben, a kilencvenes évek változási irányai. Tér és Társadalom. 3. pp RUDL J.(1998a): Az új kisváros és a városi funkciók. Földrajzi értesítő XLVII. Évf. 1.köt. pp RUDL J. (1998b): Új város és kistérség (néhány gondolat a várossá nyilvánítás problémaköréhez). Földrajzi kaleidoszkóp, Pécs-Szeged. pp SZEPESI G. (2008): A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon Tér és Társadalom 22. évf. 2008/ p. SZIGETI E. (1998): Urbanizáció, városhálózat, várossá nyilvánítás. Területi Statisztika, 1. évf. Bemutatkozó SZIRMAI V.(1988): Csinált városok. Magvető, Budapest, 145p. TÓTH K. (2000b): Városok a városi lét szélén, az 1990 óta várossá nyilvánított települések vizsgálata. In (szerk.: Molnár J.): Földrajz az egész világ, Miskolc pp TÓTH K. (2000a): Városias falvak-falusias városok. Az 1990 óta várossá nyilvánított települések helye a városhálózatban. In: Kovács T. (szerk): Integrált vidékfejlesztés. V. falukonferencia, MTA RKK, Pécs. Pp TRÓCSÁNYI A. PIRISI G. MALATYINSZKI SZ. (2007): A célnál fontosabb a bejárt út. A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon. Falu Város Régió, 3. sz. pp

16 ZOLTÁN Z. (2002;2003): A magyar kisváros-hálózat kiteljesedése az 1990-es évtizedben I.-II. Comitatus, évf. 2002/nov.-dec, ill. 2003/jan-feb., pp ; ZSÓTÉR B. (2008): Változások a délkelet-alföldi Mezőhegyes életében várossá nyilvánítását követően. Területi Statisztika 6. pp

17 Czimre Klára 2 HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSI TÍPUSOK Jelenleg 147 határon átnyúló együttműködés található Európa határai mentén ideértve az Európai Unió belső, külső és azon kívül eső határokat is. Európa határai mentén az eloszlásuk egyenetlen a határok földrajzi helyétől és hosszától függően. Mindezek alapján számos lehetőség nyílik ezek vizsgálatára, és figyelembe véve az eltérő szempontokat és tényezőket különböző csoportokba, illetve kategóriákba is sorolhatjuk őket. A tanulmány a határon átnyúló régiók tanulmányozása során alapvetően kétféle megközelítési módot vesz figyelembe: (1) tudományos megközelítés (deduktív megközelítés), amely az elméleti modellek elemzésére tér ki, valamint a (2) gyakorlati megközelítés (induktív megközelítés), amely során egyedi határjellemzők összehasonlítása eredményeként születnek kategorizálási módszerek. Most ez utóbbi, induktív (vagy alulról jövő) megközelítés kap hangsúlyt, amelynek során néhány kategorizálási módszer bemutatására kerül sor. Az Európai Határmenti Régiók Szövetsége (AEBR) egy kitűnő áttekintést nyújt azokról a megközelítésekről, amelyek az Európa helyi és regionális hatóságai közötti együttműködések elemzésére és tipizálásra születtek. 3 Ezeket többnyire az Európa Tanács (az alapvető terminológia felállításának tisztázása), az Európai Parlament (jelentések készítése Gerlach jelentés, Boot jelentés, Schreiber jelentés, Poetschki jelentés, stb. kifejezetten a helyi és regionális hatóságok közötti határon átnyúló együttműködésekről), a Régiók Bizottsága (jelentéseiben és vélemény nyilvánításaiban külön figyelme szentelve a regionális és helyi hatóságok közötti nemzetközi együttműködések szempontjaira), és kutatók állították fel. Ezeknek a célja legtöbbször az együttműködések különböző szintjeinek az elkülönítése (határmenti, nemzetközi, transznacionális, szövetségek), de nem bonyolódnak részletekbe a határon átnyúló együttműködések kategorizálása céljából a speciális tulajdonságokra alapozva. A határon átnyúló régiók kategorizálása Az eurorégiók kategóriarendszerének a felállítása különösen fontos feladat a különböző összehasonlító elemzések elvégzéséhez, hiszen az egységes szempontrendszereknek köszönhetően az egyes együttműködések egyenrangú entitásokként kerülnek be az Európai Unió megfelelő rendszereibe és elérhető válnak az érintett intézmények számára. Így például a gyakorlati szerepük 2 Egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék 3 Transeuropean Co-operation between Territorial Authorities: New challenges and future steps necessary to improve co-operation (2001). 16

18 megnyilvánulhat akár a pénzügyi támogatási rendszerek igazságosabb és objektívebb odaítélésében is. Hasznosságukat alátámasztja az a tény is, hogy ezáltal átláthatóvá válik az eurorégiók évről-évre szélesedő köre. Az intézményi szinten működő határon átnyúló együttműködések esetében leggyakrabban használt csoportosítási módszer az együttműködések alapításának időpontjához és időtávjához kapcsolható, amely a magyar szakirodalomban is széles körben alkalmazott módszernek számít (Rechnitzer J. 1999, Hardi T. 2001, Süli-Zakar I. 2003, Baranyi B. 2007). Nemzetközi szinten is sokan választják ezt a módszert, amelyet a terület földrajzi kiterjedésével és helyzetével, együttműködési szintjével (Perkmann, M. 2003), hosszú- és rövidtávú fejlettségi szintek (AEBR, 1997), vagy éppen az együttműködő partnerek szintje és a területi érintkezés (AEBR LACE Guide, 2000) elhatárolásával egészítenek ki. Az Európai Unió közötti támogatási programjának összeállításakor a támogatási programokat a megfelelő együttműködési formákhoz igazította, és bevezette az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) intézményi formáját. Földrajzi szempont 1 (Milan Bufon, 1998, 2010) A tipológiát illetően Milan Bufon (Bufon, M. Markelj, V., 2010) azt állítja, hogy Európa határai és hatámenti régiói három alapvető csoportba sorolhatók: nyugateurópai, közép-európai és kelet-európai. (1. táblázat) 1. táblázat Milan Bufon csoportosítása a határok és határmenti régiók megkülönböztetésére nyugat-európai közép-európai kelet-európai régiók régiója régiók a régiókon belül átalakuló régiók A régiók régiója alatt Bufon azokat a határon átnyúló régiókat érti, ahol az egyes közigazgatási egységek egy határon átnyúló intézményi érdekhálózatot alkotnak. A közép-európai határmenti régiókat Bufon magas társadalmi (re)integrációs potenciállal jellemezhető területekként írja le, ami általában funkcionális határon átnyúló rendszerek kialakulásához vezet, mint régiók a régiókon belül. A közép-európai térségben leginkább spontán határon átnyúló együttműködésekkel találkozhatunk. Ugyanakkor a kelet-európai térségben még mindig relatíve korlátozott a határon átnyúló együttműködések és (re)integrációk aktív és intenzív formáinak a kialakítása. Éppen ezért, az itt fellelhető határon átnyúló régiók leggyakrabban csupán névlegesek és átalakuló régiókként érzelmezhetők. 4 4 Bufon, Milan Markelj, Vesna (2010) Regional policies and cross-border co-operation: new challenges and new developement models in Central Europe. In: Revista Română de Geografie Politică. Year XII, no.1, May 2010, pp Article no

19 Földrajzi szempont 2 (DG Regional Policy) Földrajzi értelemben az európai határon átnyúló együttműködéseket a makrorégiók szerinti földrajzi elhelyezkedés alapján is csoportosíthatjuk. A Regionális Politikai Főigazgatóság honlapja szerint a makrorégió egy olyan terület, amely több olyan ország vagy régió területét foglalja magában, amelyek legalább egy tulajdonság vagy problémakör alapján megegyeznek egymással. Az 1. ábra a makrorégiókat a hozzájuk sorolható határon átnyúló együttműködések százalékos megoszlása szerint mutatja be. (1. ábra) 6% 24% 13% 19% 19% Észak-Európa és a Balti Tengeri Régió Közép- és Kelet-Európa Északnyugat-Európa Alpok és Duna Régió Délnyugat-Európa és Nyugati Földközi tenger Délkelet-Európa és a Keleti Földközi-tenger régió 19% 1. ábra Európa határon átnyúló együttműködéseinek megoszlása makrorégiónként AEBR tagság alapján Az AEBR kimutatása alapján a 2012-ben működő 163 határmenti és határon átnyúló együttműködés közül 95 a tagja a Szövetségnek. 2. táblázat Az európai határon átnyúló együttműködések sajátosságai makrorégiónként Makrorégió Jellemzők 1 Észak-Európa és a Balti Tengeri Régió határon átnyúló régiók nagy koncentrációja Skandinávia legészakibb területein és a Balti-tenger déli részén 2 Közép- és Kelet-Európa a határon átnyúló régiók fele AEBR tag 3 Észak-Nyugat Európa Dél-Anglia és Észak-Franciaország kivételével magas az AEBR tagok aránya az egész területen 4 Alpok és Duna Régió korábban magas volt a nagy alapterületű határon átnyúló egyesülések aránya, amelyek AEBR tagok lettek, de általánosságban elmondható, hogy az új struktúrák legtöbbje nem vált AEBR taggá; ezen a területen kifejezetten erős és komplex határon átnyúló együttműködések találhatók 5 Délnyugat-Európa és Nyugati Földközi-tenger régió 6 Délkelet-Európa és Keleti Földközi-tenger régió a tagok magas aránya jellemzi, elsősorban a portugál, spanyol és dél-francia határmenti régiók esetében néhány határmenti régió és határon átnyúló együttműködés AEBR tag, elsősorban Görögország északi részén és Bulgáriában Forrás: AEBR honlapjáról gyűjtött információk alapján szerkesztve (Accessed: 28 July 2012) 18

20 Honlapján az AEBR különbséget tesz az teljes tagok (79%) és a részben tagok (21%) között. A földrajzi elhelyezkedés és a tagság alapján az AEBR bizonyos sajátosságokra és regionális koncentrációkra figyelt fel. (2. táblázat) AEBR kritérium rendszere Az Európai Határmenti Régiók Szövetsége egy kritérium rendszert állított fel a határon átnyúló együttműködések együttműködési intenzitásának mérésére: (1) valamilyen jogi megállapodáson alapuló együttműködés, önálló forrásokkal rendelkezik, amelyet egy közös állandó titkárság felügyel; (2) egyértelműen dokumentált fejlesztési stratégiával rendelkezik; (3) széleskörű együttműködés számos politika területén, hasonlóképpen a hagyományos helyi és regionális hatóságokhoz. (Practical Guide, 1997) Terület és földrajzi szempont (Markus Perkmann, 2003) A földrajzi szempontokra alapozva, Perkmann a mikro határon átnyúló régiók/együttműködések kifejezést használja az egymással szomszédos különböző nemzetállamokhoz tartozó határmenti hatóságok közötti kisméretű együttműködési szerveződéseket. Ezt a kifejezést a pontos szervezeti felépítéstől vagy a résztvevők körének összetételétől függetlenül használja. Az együttműködési intenzitás kifejezés, Perkmann terminológiájában, arra az autonóm szerepnek a mértékére utal, amit a határon átnyúló szervek a résztvevő hatóságok felett szereztek. Az együttműködési intenzitás mérésekor Perkmann az AEBR által javasolt kritériumrendszert vette figyelembe. (3. táblázat) 3. táblázat A határon átnyúló régiók típusai Európában földrajzi szempont kicsi nagy magas együttműködési integrált mikro határon átnyúló régiók skandináv csoportosulások intenzitás ( EUREGIO ) integrált eurorégió (Øresund Tanács) alacsony együttműködési intenzitás alakuló határon átnyúló régiók ( Transmanche Region ) alakuló eurorégió munkaközösségek ( Arge Alp ) legalább négy régió együttműködése Forrás: Perkmann, 2003 Ennek megfelelően, azokat a mikor határon átnyúló régiók, amelyet erős szervezeti struktúra jellemez integráltnak nevezi, míg azokat, amelyeknek lazább szervezeti struktúrájuk van (nincs állandó titkársága, fejlesztési terve, átfogó együttműködési struktúrája, stb.) alakuló mikro határon átnyúló régióknak nevezi. Amennyiben a határon átnyúló régiók nagy alapterületűek akkor vagy Skandináv csoportosulások vagy munkaközösségek, ahol a két struktúra közötti fő különbség a fent említett együttműködési intenzitásban van. Ebben a vonatkozásban a 19

21 Skandináv csoportosulások szervezettebb struktúrák, míg a munkaközösségek képviselik az alakuló együttműködéseket. 6 A résztvevő hatóságok jellege alapján Perkmann csoportosítását véve alapul megállapítható, hogy a kis alapterületű kezdeményezések legtöbbjénél a helyi hatóságok főszereplők míg a nagy alapterületű határon átnyúló együttműködéseket majdnem kizárólag regionális hatóságok irányítják. Természetesen nagy a változás ebben a vonatkozásban az egyes országok területi sajátosságaitól függően. Például, Németországban, a helyi közigazgatás két szintből áll, az önkormányzatokból és a járásokból (Kreise), ahol az utóbbi önkormányzatok csoportjait foglalja magában. Legtöbb esetben a határon átnyúló együttműködések motorja a járás. Ezzel szemben, Olaszországban a középszint hatóságai, a megyék provincia vesznek általában részt a határon átnyúló együttműködési kezdeményezésekben míg az önkormányzatoknak kisebb a szerepük a viszonylag nagyobb elaprózottsága miatt a német járásokhoz viszonyítva. Skandináviában, mint például az Øresund régióban, mind a megyék és a nagy városi önkormányzatok részt vesznek az együttműködésekben. Általában az erős kormányzattal rendelkező országokban a határon átnyúló együttműködéseket gyakran a helyi szereplők kezdeményezik. Ezzel szemben a nem egységes regionális közigazgatással rendelkező országokban és ahol a helyi szintű tevékenységeknek kisebb a szerepe (mint például Olaszországban és Franciaországban), ott a határon átnyúló régiók létrehozása inkább a regionális hatóságok célja. 7 Jogi szempont A határon átnyúló együttműködések nemcsak a földrajzi helyzet, méret vagy a résztvevő régiók alapján különbözhetnek egymástól hanem működési rendjük (modus operandi) is rendkívűl sokszínű lehet: a létező struktúrák egyszerű közös találkozóitól kezdve a közös bizottságok alapításáig, vagy a jogilag nem kötött megegyezésektől a közjogi szervekig. Ami a fentiekben a közös vonás, hogy akár informális akár formális intézményekről van szó a nemzeti vagy a nemzetközi jogi 6 Markus, Perkmann (2003) Cross-border regions in Europe. Significance and drivers of regional cross-border cooperation. HBxr7ZVXNDQxP2H-LWwgpHUh_kvHC70gsmlc_zLfwNUS4BAU3RXD0jlfgv-h3V5TOmuJgxw- 2TM8e-VQTE2vNqBtr7aY3lpVP0afBJAcUG2WRdMmj8s- 1mMFepOj2b4gjI4fnfcJmumUHI2yeuYIvJu3DLOZVg7nncRcQipTNIb47H94K8J5toiyY1uoV4Om1nLY3uQmoSSqekSKgSIvqnwdzejW8PNL_5gVx_5wHR3eoJ 9-oYOOJVQ%3D%3D&attredirects=

22 előírásoknak meg kell felelniük. Mindezek alapján négy kategóriát különböztetünk meg. (2. ábra) 2. ábra A határon átnyúló együttműködések lehetséges típusai a jogi helyzet alapján Forrás: Cross-border co-operation toolkit 8 Funkcionális kategóriák (Czimre 2012) A kategóriarendszer felállítása egy hosszú és alapos kutatás eredménye, amely elsősorban a határon átnyúló régiók aktivitását veszi alapul. A határon átnyúló régiók a területükhöz kapcsolódó tevékenységek alapján kerülnek külön csoportokba, amely során 24 tényező alapján kerül meghatározásra a határon átnyúló együttműködés aktivitása. Ennek a kategorizálási módszernek a lényege annak a funkcionalitás méréséhez alkalmazott komplex megközelítés. A kutatás eredményének európai viszonylatban vett újdonságát az adja, hogy az eddigi kategorizálási javaslatok egyike sem vette figyelembe az egyes eurorégiók tagrégióinak és ezáltal anyaországainak az Európai Unióhoz való csatlakozási évét, körülményeit, illetve az ezáltal kialakult határtípusokból adódó sajátosságokat. A kutatásban alkalmazott rendszerezési javaslat, amely a szerző véleménye szerint az eurorégiók munkájának elemzéséhez elengedhetetlen, a hangsúlyt az Európai Unió bővítési hullámaihoz, a csatlakozás éveihez köti, különös hangsúlyt fektetve az ennek következtében megváltozott határviszonylatokra. Ezt elsősorban az a tény indokolja, hogy az Európai Unió bővítési folyamatainak köszönhető a határon átnyúló együttműködések jogi és pénzügyi hátterének megteremtése és fejlődése is. A kategorizálás elkészítése során háromféle megközelítést alkalmaztam: (1) országok szemszögéből (2) határok szemszögéből (2a) országhatáronként (2b) határtípusonként (3) eurorégiók szemszögéből

23 Határon átnyúló együttműködések elemzése az országok szemszögéből Az eurorégiók és egyéb határon átnyúló együttműködések országonkénti vizsgálatánál az Európai Unió tagországait három szempont alapján vetettem össze: (1) az Európai Unióhoz való csatlakozás éve, (2) a határai mentén működő eurorégiók száma, és (3) a szomszédos országainak száma. Lényegét tekintve e három mutató az eurorégiók számának országonkénti eltérését a szomszédos országok számával összesítésben vizsgálja. Ugyanakkor rávilágít, hogy létezik-e összefüggés a három tényező között, és hogy a csatlakozás évének vagy a szomszédos országok számának van erőteljesebb hatása az eurorégiók számának országonkénti eltéréseire. Természetesen e három tényező összefüggéseit a társadalmi-gazdasági-politika folyamatok is tovább befolyásolják, de a kutatásban alkalmazott három megközelítés szintézise több irányból is rávilágít a csatlakozás évének és az eurorégiók számának összefüggéseire. Az Európai Unió 27 országát a csatlakozásuk éve és a határaik mentén alapított eurorégiók száma szerint vizsgálva világosan látszik, hogy a csatlakozás éve szempontjából két év tekinthető vízválasztónak. Az egyik az alapító országok köréhez kapcsolódik (1957) a másik pedig a rendszerváltást követő első, illetve az azt követő csatlakozási évek (1995, 2004, 2007). Ebben az összefüggésben ez azt mutatja, hogy az együttműködési készség egyrészt az alapító országok között a legszorosabb, másrészt pedig a rendszerváltást követően nyitottá vált országok között. A köztes időszakban csatlakozott országok tekintetében elmondható, hogy nincs köztük egy kiugróan magas számú eurorégióval rendelkező ország sem. A hipotézis, miszerint a szomszédos országok számának növekedésével egyenesen arányosan nő a határon átnyúló együttműködések száma bizonyítottnak tekinthető a vizsgálat alapján. Két ország esetében tapasztalható kiemelkedő eltérés. Az egyik Németország, amely messze kimagasló számú határon átnyúló együttműködésben vesz részt (31) mintegy alátámasztva a tényt, hogy Európa leghosszabb szárazföldi határával (3621 km) és legnagyobb népességszámával (82 millió felett) rendelkezik. Németország aktivitása szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel is, hogy az őt körülvevő szomszédos országok közül Csehország és Lengyelország szintén viszonylag aktívnak tekinthető. A másik Svédország, amely európai viszonylatban szintén hosszú szárazföldi határral rendelkezik, de mindössze 2 országgal szomszédos. Ennek ellenére mindössze három olyan ország van, amely több együttműködésben vesz részt (Németország 31, Lengyelország 18 és Ausztria 17). Köszönhető ez utóbbi a skandináv országok egymás közötti szorosabb együttműködési készségének és a szomszédos országokkal való nagyobb hasonlóságának. Svédország, Dánia, Portugália, Írország és az Egyesült Királyság esetében a szomszédos országok alacsony számának (1-2) ténye mellett az eurorégiók magas száma (6-7, 16) magyarázza, hogy egy-egy ország átlagosan 6-8 együttműködésben vesz részt. Ez természetesen nem egy olyan mutató, amely abszolút értékként valós képet nyújt az egymással szomszédos országok 22

24 részvételéről, de egyfajta aktivitási indexként értékelhetők és viszonyítási alapot nyújthatnak. A fentiekkel összefüggésben a következő kategóriák felállítása javasolható a három tényezőre hivatkozva (4. táblázat): 4. táblázat Az eurorégiók megoszlása az országok szemszögéből szomszédos országok száma alacsony szomszédos országok száma magas eurorégiók száma alacsony Málta, Ciprus, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Belgium, Luxemburg, Észtország Spanyolország eurorégiók száma magas Svédország, Dánia, Hollandia, Portugália, Írország, Egyesült Királyság, Finnország, Csehország, Görögország Románia, Bulgária, Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Franciaország, Lengyelország, Németország, Olaszország A táblázat mezőiben szereplő országok közül a dőlt betűsek az alapító országok (1957) és a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállamok. Itt jól látszik, hogy az ezekben az években csatlakozott országok esetében az eurorégiók száma arányban áll a szomszédos országok számával. Ez azt mutatja, hogy a három tényező között létezik összefüggés, és ezért az eurorégiók vizsgálata indokolt e tényezők vonatkozásában. Határon átnyúló együttműködések elemzése az országhatárok szemszögéből A jelenleg 27 tagú Európai Unión belül a szárazföldi határok száma 63 (törpeállamokkal közös határokkal együtt: 71). Az EU-n belüli helyzetük szempontjából ezeket a határokat tekinthetjük (1) belső, (2) külső, vagy (3) ideiglenes külső határoknak. Ez a megközelítés az egyszerűsített verzió, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió területét egységesnek tekintjük és nem differenciálunk a csatlakozás évéhez viszonyítva. Így azt látjuk, hogy az összes határ 31,7%-a valós külső határ, míg 14,3%-a ideiglenes külső határ. (Mivel az EU határmentiségre vonatkozó politikájában a belső-külső határok dichotómiája érvényesül (eltérő pénzügyi támogatásokat és forrásokat feltételezve), ezért különösképpen is érdekes annak megfigyelése, hogy az ideiglenes külső határok mentén melyek az elérhető források, illetve az érintett régiók milyen aktivitással fordulnak feléjük. A közötti időszakban ennek egyik legjobb példája a magyar-román határterület volt, amely különösen nagy aktivitást mutatott és mutat ma is ebben a vonatkozásban. Tehát Románia már a 2007-es csatlakozása előtt is aktívan jelent meg a pályázati folyamatokban, ezáltal megalapozva a as időszakban eddig tapasztalt sikerességét. A másik, komplexebb megközelítés a 2004-es csatlakozási évet veszi viszonyítási alapnak, amelyet több szempont is indokol: (1) A május 1-jén végbement bővítés volt a legnagyobb volumenű az Európai Unió történelme során 23

25 mind a határok mennyiségét mind a hosszát tekintve. (2) A bővítés következményeként az Európai Unión belüli belső és külső határok aránya felcserélődött mind a hosszuk, mind pedig a számukat tekintve, és ez arány a es bővítést követően, illetve előreláthatóan 2013 után is megmarad. (3) A 2004-ben csatlakozott országok zöme (80%-a) a volt KGST, illetve Szovjetunió tagországainak köréből kerültek ki, ami bizonyos szempontok alapján homogénné teszi őket (pl. határok jellege). (4) Magyarország is ebben az évben csatlakozott. Mindezek alapján a csatlakozási folyamatok összefüggésében történt határvizsgálatok esetében az EU tagországok határai hat határkategóriába sorolhatók, (5. táblázat) amelyek közül kitüntetett szerepe van a jelenleg kilenc öt tagjelölt, illetve két potenciális tagjelölt országgal közös ideiglenes külső határnak. 5. táblázat Az Európa Unió tagállamainak határtípusai (2012) Határok Határok százalékos száma aránya Kumulatív százalékos arány belső határ két régi tagállam között 16 25,4% 25,4% belső határ egy régi és egy új tagállam között 8 12,7% 38,1% belső határ két új tagállam között 10 15,9% 54% ideiglenes külső határ 9 14,3% 68,3% régi tagállam külső határa 7 11,1% 79,4% új tagállam külső határa 13 20,6% 100% összesen % Országonkénti bontásban vizsgálva a határtípusok megoszlását felfigyelhetünk Magyarország speciális helyzetére. Az Európai Unió jelenlegi 27 tagországa közül Magyarország az egyetlen, ahol megtalálható az összes lehetséges határtípus (természetesen a régi tagállamok közötti és a régi tagállamok külső határa kivételével): (1) belső határ régi tagállammal: magyar-osztrák (2) belső határ új tagállammal: magyar-szlovák, magyar-szlovén (3) belső határ még újabb (utóbb csatlakozó) tagállammal: magyar-román (4) ideiglenes külső határ tagjelölt állammal: magyar-horvát (5) ideiglenes külső határ potenciális tagjelölt állammal: magyar-szerb (6) külső határ a tagság reményével nem rendelkező állammal: magyar-ukrán Hogyan hat mindez a határon átnyúló együttműködésekben való részvételre? Az aktivitást tekintve megállapítható, hogy az új tagállamok belső határai és a régi tagállamok külső határai tekinthetők a leginkább aktívnak, hiszen itt olyan határszakaszokkal (magyar-szlovák, illetve svéd-norvég) is találkozunk, amely mentén 10 határon átnyúló együttműködés is kialakult. Magyarország és Szlovákia határszakasza mindkét ország viszonylatában a leghosszabb (677 km) így az 24

26 együttműködésre alkalmas területi egységek is több lehetőséggel bírnak. Összehasonlítva a 63 határszakasz hosszát, mindössze hat olyan határszakasz létezik az Európai Unió országaihoz kapcsolódóan, amelynek hossza meghaladja ezt az értéket. Ezek közül mindössze kettő belső határ (portugál-spanyol: 1214 km, osztrák-német: 784 km), a többi az EU külső határát képezi (svéd-norvég: 1619 km, finn-orosz: 1340 km, finn-norvég: 727 km, olasz-svájci: 740 km). A felsorolt skandináv országokhoz kapcsolódó határok szintén nagy aktivitással jellemezhetőek a határmenti régiók együttműködésekben való részvételét tekintve. Azt is megfigyelhetjük, hogy az új tagországok külső határai és az ideiglenes külső határok között nem létezik olyan, ahol 5-nél több együttműködés jött volna létre, hanem ezek száma leggyakrabban 2-3. Érdekességként érdemes megjegyezni azt is, hogy a vizsgált 63 határszakasz összesen 306 esetben vesz részt határon átnyúló együttműködésben, és kiemelkednek az új tagállamok közötti határszakaszok, ahol átlagosan 8 határon átnyúló együttműködés jut 1 határszakaszra. Azt is megállapíthatjuk, hogy a határszakaszok 50%-a 2 vagy 3, míg egynegyede 4 vagy 5 együttműködésben kooperál (3. ábra) A régi tagállamok közötti belső határok mentén a leggyakoribb a 2 eurorégió jelenléte az egyes határszakaszon, és meglepő módon viszonylag magas értéket (4) képviselnek azok a régi tagországok közötti határszakaszok is, ahol 6 együttműködés is található. 3. ábra Az eurorégiók számának gyakorisági megoszlása 25

27 A határon átnyúló együttműködések szemszögéből A határon átnyúló együttműködések összehasonlításának (eurorégió kártyák) célja egy olyan egységes rendszer felállítása, amely rávilágít az egyes együttműködések sajátosságaira, összehasonlíthatóvá és versenyeztethetővé teszi azokat az európai térben. Ennek érdekében minden egyes határon átnyúló együttműködésnek elkészült az adatlapja, amely 25 szempontot öt fő témakörben elemez: (1) az Európai Unión belüli helyzet, (2) méret, (3) elérhetőség, (4) működés, és (5) az egyéb kategorizálási módszereken belüli hely (lásd a fent bemutatott módszereket). Az adatlapokon szereplő információk alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1. Az alapítás éve és a bővítés éve közötti korreláció a. a tagállamok érintett régióinak esetében (kivéve a hat alapító országot) a határon átnyúló együttműködések 80%-a valamelyik érintett tagország csatlakozása előtti évben alakult b. minden bővítési évre igaz, de kifejezetten releváns a 2004-ben csatlakozott országok esetében, hogy Európában ezek az együttműködési formák egyfajta ugródeszkát vagy mini-laboratóriumot jelentettek, ahol a csatlakozásra váró országok gyakorolni és bizonyítani tudják együttműködési készségüket és képességüket 2. Földrajzi helyzet, méret és a Perkmann-féle intenzitási index a. Európa északi, illetve keleti és délkeleti területein elhelyezkedő eurorégiók nagyobb alapterületűek (munkaközösségek, skandináv csoportosulások), míg a kontinens belső területein inkább jellemző a 2-3 tagországgal és 5-6 tagrégióval működő eurorégiók jelenléte Az elmélyülés mértékét a vizsgált határon átnyúló együttműködések olyan kérdései alapján mértem, mint a szervezeti felépítésében működő munkabizottságok tevékenységi köre, a közös célok, és a projektekben való részvétel. Ez utóbbit természetesen nagyban befolyásolta az adott eurorégiók alapítási éve. Erre vonatkozóan elkülönülten vizsgáltam az egyes bővítési szakaszokra lebontva az együttműködéseket. Míg az 1989 előtt (Interreg I bevezetési éve) alapított eurorégiók részvétele egyenletes volt, addig az ezt követően alapított határon átnyúló együttműködéseknél több olyan eset is előfordult, hogy kifejezetten az Interreg programokhoz való hozzájutást tűzték ki célul a partnerrégiók tehát erre alapozták az együttműködést. A munkabizottságok, a közös célok és együttműködési területek elemzése nyomán kiderült, hogy az eddig a vizsgálatba bevont határon átnyúló együttműködések esetében kiemelkedő szerepet kapnak a kultúra, turizmus és infrastruktúra területei. 26

28 Következtetések Az eurorégiók csoportosítása, a kategóriák tematikus felállítása rávilágít az egyes együttműködések sajátosságaira, összehasonlíthatóvá és versenyeztethetővé teszi azokat az európai térben. A vizsgálatba bevont határon átnyúló együttműködések esetében világossá vált, hogy a földrajzi helyzet és a határszakaszok jellege által okozott determináltság kiegészül a tagországok Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatban való részvételével. Megállapítást nyert, hogy az EU bővítési folyamatai ösztönző hatással voltak és vannak az eurorégiók alapítására. Erre szolgált példával az eurorégiók országonkénti kategorizálása, ahol kiderült, hogy a 2004-es ötödik bővítésben résztvevő országok esetében minél több szomszédos országa van egy adott országnak, annál magasabb a részvételi aránya az eurorégiós együttműködésekben. Az eurorégiók száma szintén jellemző értékeket mutat fel a határtípusok szerinti kategorizálási rendszerben, ahol a régi tagállamok közötti határok mentén és az új tagállamok külső határainál általában a 2-3 eurorégió a jellemző, míg az új tagállamok közötti határok mentén és a régi tagállamok külső határai mentén a magasabb, akár 10, eurorégió megjelenése is előfordul. Ez egyértelműen rávilágít a régi és az új tagállamok közötti különbségekre az eurorégiók földrajzi helyzetét és sűrűségét illetően. Az egyes országok viszonylatában is megfigyelhető néhány kiugró jelenség. Németország a legaktívabb a határon átnyúló együttműködésekben való részvételt tekintve, ami szoros összefüggésben áll azzal, hogy a legnagyobb népességszámmal és legtöbb szomszédos országgal rendelkezik, az EU alapító országai közé tartozik. A másik kiemelkedő példa Svédországé, amely amellett, hogy Európa a leghosszabb szárazföldi határral rendelkező országa, emellett az együttműködésekben való részvételi intenzitásával ebben a viszonylatban Európa egyik motorjának tekinthető. Egyidejűleg hidat is jelentve az EU és Norvégia között, illetve az EU és a skandináv államok között. Az eurorégiók adatlapjai olyan összefüggéseket tártak fel, amelyek eddig csupán sejthetőek voltak, de az elemzés eredményeképpen alátámasztottá váltak. Ilyen például az alapítási év és a bővítési évek, illetve az Interreg program bevezetésének időpontjai közötti kapcsolatrendszerek, a földrajzi terület nagyságára és az alapítás évére vonatkozó megállapítások. Összességében megállapítható, hogy a fenti csoportosítási módszereknek köszönhetően a kutatók, elemzők és különböző szakemberek a jövőben könnyebben megtalálják a helyüket az általuk vizsgált határon átnyúló együttműködéseknek, és ugyanakkor az együttműködések is megtalálják helyüket a bővülő európai földrajzitársadalmi-gazdasági térben. 27

29 Irodalomjegyzék CZIMRE K. (2005): Euroregionális fejlődés az EU csatlakozás küszöbén különös tekintettel Magyarország eurorégióira. Acta Geographica 228p. BARANYI B A határmentiség dimenziói Magyarországon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs, FEJES ZS. (2010): A határon átnyúló együttműködések jogi és közigazgatási feltételei. Doktori értekezés. Szeged, p252. GABBE J. (2006): Legal status of cross-border co-operation structures past, present and prospects. AEBR, Vilnius, December Forrás: HARDI T. (2001): Az egységes határrégiók kialakulásának feltételei lehetséges határrégiók a Kárpát medencében. Doktori értekezés, MTA RKK NYUTI, Győr-Pécs, NOVOTNY G. (2006): A határon átnyúló együttműködés sikerének kulcskérdései nemzetközi minták alapján. In: Kaiser Tamás (szerk.): Hidak vagy sorompók? A határokon átívelő együttműködések szerepe az integrációs folyamatokban. Ú.M.K., Budapest, PERKMANN M (2003): Cross-border regions in Europe. Significance and drivers of regional cross-border co-operation. European Urban and Regional Studies 10(2): RECHNITZER J. (1999): Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon. In: Nárai Márta Rechnitzer János (szerk.): Elválaszt és összeköt a határ: társadalmi és gazdasági változások az osztrák-magyar határ menti térségben. MTA Regionális Kutatások Központja, Győr-Pécs, SÜLI-ZAKAR I. (szerk.) (2003): A határok és a határmentiség az átalakuló Közép- Európában. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, p387. SÜLI-ZAKAR I. CZIMRE K. (2007): A határon átnyúló (CBC) kapcsolatok Magyarország körül. Debreceni Szemle. Debrecen, 2007/1.pp AEBR European Commission: Gyakorlati Útmutató a Határon Átnyúló Együttműködésekhez. Gronau, AEBR European Commission (eds.): Practical Guide to Cross-border Cooperation. Guide 2000 (German) Regional Policy, 3rd edition, Eurorégió kártyák saját gyűjtés az érintett eurorégiók honlapjairól és egyéb internetes forrásokból 28

30 Csorba Péter 9 MAGUNKKAL VINNI A VIDÉKI TÁJAT A vidéki, falusi népesség városba áramlása évszázadok óta az egyik legjellemzőbb migrációs folyamat. Az iparosodásnak a népességet a városba vonzó hatása időben több évtizedes késéssel jelentkezett a kontinens gazdaságilag periférikus területein. Svédországban, Olaszország középső részén, az Alpok területén, vagy Magyarországon ennek tipikus időszaka a XIX. század utolsó harmada volt, amikor a városokba áramlás tömeges méretet öltött. Ennek a migrációnak Magyarország nem tiszta példája, mert a folyószabályozások hatására épp ebben az időszakban megnőtt a jól művelhető, ármentesített földek kiterjedése, s a mezővárosok lakosainak tekintélyes része kiköltözött a tanyavilágba. Ezáltal helyenként nemhogy nőtt volna, de csökkent a városi népesség aránya. Az nagyipari központok felé irányuló népességmozgást, a városban munkát vállalók döntését és életvitelét komoly mértékben befolyásolta a közlekedési lehetőség. A kiépülő vasúti összeköttetés hatására Európa számos helyén megfigyelhető a kétlakiság fenntartását célzó törekvés. A városi bérmunkás családja nem költözött be a városba, a család falun maradt része igyekezett fenntartani a mezőgazdasági tevékenységet is. Ez elsősorban olyan városközeli térségekben lehetett sikeres stratégia, ahol nagy értékű, könnyen piacosítható terméket állítottak elő. A tipikus városkörnyéki zöldség és gyümölcstermesztő övezetekben a mezőgazdasági aktivitást könnyebben fenntarthatta a család helybe maradó része. A Ligur-tenger partján lévő híres Cinque Terre szőlővidéken pl. az 1870-re megépült Genova-Pisa-Firenze vasútvonal révén egyre több korábbi mezőgazdasági munkás ingázott Genova és Livono gyáraiba, de a szőlő termelésével nem hagytak fel. Az első migrációs hullámot természetesen a szőlőbirtokkal nem rendelkezők táplálták, később azonban már a kisbirtokos családok néhány tagja is csatlakozott az ipari bérmunkások tömegéhez, s a mezőgazdasági munka a család helyben maradt részére hárult. Ez a kettős életforma komoly családi, kisközösségi, generációs konfliktusokhoz vezetett. A falusi-városi életvitel, életszemlélet határán egyensúlyozó tömegek mentális problémája komoly szociálpolitikai, szociálpszichológiai kérdéssé vált. Ez a sokszor indentitásválságba, talajvesztettségbe, erkölcsi elbizonytalanodásba torkolló társadalmi jelenség időben eltolódva, de az egyének oldaláról lényegét tekintve mindenütt hasonló módon zajlott le, ill. helyenként még zajlik most is. 9 Intézetigazgató, tanszékvezető egyetemi tanár, Debreceni Egyetem Földtudományi Intézet 29