A következő lépés Európa felé

Átírás

1 A következő lépés Európa felé Dr. Boncz Imre PhD a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Központ stratégiai igazgatója, tanszékvezető egyetemi docens, címzetes egyetemi tanár (BCE). Az egészséggazdaságtan iránti érdeklődése egyidős orvosegyetemi diplomájával. Itthon és külföldön végzett tanulmányai és az egészség-gazdaságtan területén végzett kutatásai hiteles véleményformálóvá és szakterülete meghatározó személyiségévé avatták. A Pécsi Tudományegyetem struktúrájáról és fejlesztési terveiről beszélgettünk. A szakember véleményt mondott a hazai egészségügyi reformról is. Nézeteit európai tapasztalatokkal és példákkal támasztotta alá. Radnai Anna Milyen tanulmányok és munkakörök vezettek mai szaktudásához? Meghatározó élményeket és erős alapokat a Ferences Rend esztergomi iskolájában, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban kaptam, ahol 1987-ben érettségiztem ban szereztem meg első diplomámat a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Az egészségügyi közgazdaságtannal és az egészségügyi menedzserképzéssel akkori munkahelyemen, szintén a POTE keretein belül kezdtem foglalkozni. A szomszédos Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karán közgazdasági szakoklevelet szereztem, majd ben világbanki ösztöndíjjal Hollandiába, a rotterdami egyetemre utaztam, ahol tanulmányaim végén Master of Science oklevelet kaptam. A Pécsi Orvostudományi Egyetemet 1999-ben magam mögött hagyva Szombathelyre költöztem, ahol a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója lettem. Itt gyakorlatilag adminisztratív tevékenységet folytattam: munkám fő célja az volt, hogy az egészségügyi ellátásban szereplő szakemberek és intézmények finanszírozása rendben történjék. Ezután az egészségügyi szakterület vezetője lettem az OEP nyugat-dunántúli régiójában: Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyékben. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állományába 2001-ben kerültem, a szakmapolitikai főosztály vezetőjeként tevékenykedtem, ahol stratégiai elemzési kérdésekkel foglalkoztam. Munkaköröm a rendszer számadatok szerinti elemzéséből, stratégiai értékeléséből, és a feladatok irányainak meghatározásából állt. Életem ezen szakasza 2006 őszéig tartott, ezután visszatértem a Pécsi Tudományegyetemre, a néhai Orvostudományi és Janus Pannonius egyetemek integrációjaként létrejött intézménybe. Jelenleg az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ igazgatója, valamint az Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszék tanszékvezető egyetemi docense vagyok. Az oktatás mellett stratégiai fejlesztési kérdésekkel foglalkozom. Milyen területeken végeznek kutatásokat? A kutatások az egészségügy gazdasági vonatkozásainak határterületi kérdéseit feszegetik. Egyik témánk az onkológiai betegellátásra vonatkozik, ezen belül a szervezett onkológiai szűrővizsgálatok: az emlő-, a méhnyakrákszűrés és a vastagbéldaganatok szűrésének gazdasági vonzatait és költséghatékonyságát vizsgáljuk, eredményeinket rendszeresen publikáljuk. Másik nagy területünk a finanszírozási rendszer elemzése elsősorban a finanszírozás makrogazdaságtani összefüggéseinek eredményességi oldalával foglalkozunk, különböző költségvetési, fiskális mutatók alapján többek között a HBCS típusú rendszer hatásait vesszük górcső alá az egyes intézmények, megyék és régiók szintjén. Kutatási eredményeik mennyiben támasztják alá a napjainkban zajló egészségpolitikai intézkedéseket? A szűrővizsgálatoknál, például a szervezett emlőszűrés vagy a méhnyakrákszűrés elindításakor figyelembe vették kutatási eredményeinket. A finanszírozással, így például a teljesítményvolumen-korláttal (TVK) kapcsolatos kutatásainknak nem igazán volt érdemi hatása. Munkánk eljutott az illetékesek asztalára, de eredményeinket egyelőre nem látjuk tükröződni a döntésekben. Reményeink szerint a következő évben már figyelembe veszik elkészített anyagainkat, bár nem vagyok különösebben optimista ezzel kapcsolatban. Milyen új igények merülnek fel Magyarországon az egészségügy gazdasági mutatókra hagyatkozó menedzselésével kapcsolatban? Hazánkban e szakmának sokáig egyáltalán nem volt modern tudományos megalapozottsága. Bár a 70-es 80-as években is jelen volt mint egészségügyi szervezéstan, de a szakemberek alapvetően más problémákra fókuszáltak és más metodikák szerint dolgoztak akkoriban. Érdemi előrelépés a 90-es évek közepén történt, mikor egy világbanki program keretében magyar fiatal lehetőséget kapott arra, hogy különböző nyugat-európai egyetemeken sajátítsák el a szakmai ala- 26 EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5 6.

2 PÁLYAKÉP Dr. Boncz Imre 1987-ben érettségizett a Ferences Rend esztergomi iskolájában (Temesvári Pelbárt Feren ces Gimnázium) ban vég - zett általános orvosként a Pécsi Orvostudományi Egye temen ban közgazdasági szakoklevelet szerzett a Janus Pannonius Tudomány egyetem Közgazdaság-tudományi Karán. Világ banki ösztöndíjjal a rotterdami egyetemen folytatott tanulmányokat, ahol 1997-ben Master of Science-fokozatot kapott (Erasmus University Rotter dam, The Netherlands Institute for Health Sciences) ben Európai Unió szakértô diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán ben tudományos minôsítést (PhD-fokozat) nyert a Pécsi Tudományegyetemen. Több külföldi egyetemen vett részt tanulmányúton, kreditpontos kurzuson (University of Oslo, University of Cambridge, University of Ghent, Karolinska Institute Stockholm, Katholieke Universiteit Nijmegen, Maastricht Limburg University) között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Karán dolgozott, jelenleg az Egészségtudományi Kar Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszékének tanszékvezetô egyetemi docense. Oktatási területe az egészségügy finanszírozása, egészségbiztosítás, népegészségügy között az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál dolgozik, kezdetben a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, a Nyugat-Dunántúli Egészségügyi Területi Fôosztály vezetôjeként Szombathelyen, majd az OEP Szakmapolitikai és Koordináló Fôosztály fôosztályvezetôje Budapesten. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ stratégiai igazgatója és a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára. Számos nemzetközi és hazai tudományos társaság tagja, illetve tisztségviselôje, egyebek mellett az International Society for Pharmacoeconomics and Outcomes Research (ISPOR), az International Health Economics Association (IHEA) és az IHEA Standing Scientific Committee tagja, illetve a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) alapító és elnökségi tagja. pokat. Néhányan Hollandiába mentek ahol én is tanultam, mások Angliába, Spanyolországba vagy Franciaországba, olyan egyetemekre, ahol nemzetközi szinten űzik és tanítják ezt a tudományt. Ezekből a fiatalemberekből áll a mai magyar szakembergárda magja. Könnyen megtalálták a külföldön szerzett szaktudás helyét a hazai viszonyok között? A mai napig nem sikerült érdemben beépíteni ezt a nemzetközileg elismert szaktudást a közigazgatási döntéshozatalba. A csapat egy része külföldön maradt, akik pedig mégis hazatértek, nehezen találtak képesítésüknek megfelelő munkát. Többen a gyógyszeriparban helyezkedtek el, közülük sokan még ma is ezen a területen dolgoznak. Mások a felsőoktatásban találtak tudásukhoz méltó kihívást, a törzsgárda néhány tagja pedig az OEP-hez került. Ismereteim szerint én voltam az utolsó, aki ilyen kvalifikációval az OEP-nél dolgozott, jelenleg nincs ilyen végzettségű szakember az OEP-nél. Az orvosszakmai szabályok nagyon jól működnek például egy új gyógyszer kifejlesztése és piacra dobása közti időszakban. Az egészségügyi gazdaságtan területein sokkal kevésbé kiépült a rendszer, bár az európai uniós csatlakozás következtében elengedhetetlenné vált a szakma jelenléte. A jogharmonizáció keretében honosítani kellett az unió transzparencia-direktíváját, és ennek megfelelően a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának meghatározásakor megkövetelték az egészségügyi gazdaságtani elemzéseket. Az ágazat egyéb területein azonban még nincsenek ilyen típusú előírások, csupán kísérletek és elképzelések vannak erre vonatkozólag. Egy gyógyszer befogadása azonban nem legfelső szintű egészségpolitikai döntés. A törvényalkotás szintjén az egészséggazdaságtan tudományos ismereteit és bizonyítékait nem, vagy adott esetben csak nagyon halványan veszik figyelembe. Az egyetemen ugyanakkor már tanszékek és kutatócsoportok alakultak a szakma oktatása és a kutatómunka céljából az egészségügyi gazdaságtan Magyarországon is önálló tudományág lett. Kutatási eredményeinket rangos, impakt faktoros külföldi folyóiratokban publikáljuk. A szakma meghonosításának következő lépcsője a tudományág beépítése az államigazgatási egészségpolitikai döntéshozatalba. Milyen terveket dolgoztak ki a következő feladat megvalósítására? Jelenleg, az egészségügyi reform felfokozott izgalmi állapotában, nincs napirenden ez a kérdés. Az elmúlt másfél évre visszatekintve kitűnően látszik, hogy a reform alkotói nem igényeltek tudós szakvéleményt. Nem kérdezték meg, hogy miként lehetne elosztani a kórházai ágyakat, hogyan kellene rendezni a gyógyszerkasszát. Az egészségbiztosítási rendszer kialakításában sem vehettünk részt. Bizonyos koncepció alapján elkészítették a törvényeket, majd például kiírták, hogy április elsejétől milyen ágyszámmal működhetnek az egyes kórházaknak. A több-biztosítós rendszer kialakításánál hasonló helyzetbe kerültünk. Valaki kitalálta, hogy a jelenlegi törvénytervezetbe foglalt javaslat az egyedül üdvözítő, az esetleges alternatívákról folytatott tudományos vita pedig elmaradt. Hogyan hasznosítja az OEP-nél szerzett tapasztalatokat jelenlegi munkakörében? Az OEP-nél végzett stratégiai elemző munkáim egyike a magyar rendszer elemzésére volt. Számos hiedelem él a magyar egészségügyi rendszerben azzal kapcsolatban, hogy hol magas és hol alacsony az igénybevétel, mekkorák a költségvetési számok, sokat költünk-e rá vagy keveset. Elemzéseinkben számokat veszünk alapul, hogy el lehessen kerülni a sejtésekre alapozott véleményalkotást. A külföldi tapasztalatokat minden EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/

3 esetben figyelembe vettük. Ha egy országban vizitdíjat, ágyszámleépítést vagy gyógyszerár-támogatási változásokat vezetnek be, akkor fontos, hogy az illetékesek a várható hatásokkal is tisztában legyenek. Arra volna szükség, hogy Magyarországon is kialakuljon az elemzésekre alapozott döntéshozatal kultúrája. Külföldi tanulmányaim során megismert konzulenseim nemzetközi elismertségnek örvendtek. Hollandiában meghatározó jelentőséggel bírt, hogy ez a két szakember miként vélekedik egy-egy egészségpolitikai döntéssel kapcsolatban. Hazánkban még meg kell teremteni a szakmai véleményformálás szervezeti kereteit. A magyar közigazgatásban gyakran előfordul, hogy a miniszter elképzelését pár napon belül valósítják meg, ezt az ad hoc jellegű, tűzoltó munkát a tudományos igényességű kutatás nem tudja támogatni. Egy feladatra koncepcionálisan felkészülni több hónapos kutatást igényel, viszont amint az ágazatvezetők hasznosítani kezdik az így szerzett tapasztalatokat, a türelem meghozza gyümölcsét. 1. ábra. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve E. Alap bevételei és kiadásai között (Forrás: Boncz I. et al., Lancet. 2006;368(9539): ) Expenditure Revenue Ön lát esélyt arra, hogy a kutatások alapján hozott döntések kulturális háttere hazánkban is kiépül? A reformlépések nagy részén már túl vagyunk, nem lesz már késő az egészség-gazdaságtani szempontokat is figyelembe venni? Valóban túl vagyunk a vizitdíj bevezetésén, az ágyszámleépítésen, a gyógyszer-gazdaságossági törvényen, és valószínűleg hamarosan túl leszünk egy egészségbiztosítási reformtörvényen is. Mégis azt gondolom, hogy soha nem késő a hibákat észrevenni és kijavítani, a tapasztalatok alapján más módszerrel nekikezdeni az új kihívásoknak. Ha cinikus akarok lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy mindig lehet még nagyobb butaságot kitalálni, ezeket pedig jobb elkerülni. A szakszerűtlen döntéshozatalnak nyilván meglesz a helye a jövőben is, mégis optimista vagyok. Európa felé indultunk, ott pedig nem ez a gyakorlat. Nincs más lehetőség, mint követni a fejlettebb országok példáját. Megvan az egyéb preferenciák érvényesítésének lehetősége is: nálunk sokkal fejlettebb országokban sem idillikus a helyzet, a szakma véleményével ellentétes döntések is születnek. A különbség talán az, hogy másutt a döntéshozó kiáll a nyilvánosság elé és elmondja, hogy a döntés előtt és nem utána megvitatta a szakmával az adott kérdést, megértette az ellenvéleményeket, de ő mint államtitkár vagy miniszter, vagy kormány másként dönt. És megindokolja, hogy miért döntött másként. Ez egy elfogadhatóbb eljárás, de itthon még ennek is be kell épülnie a kultúrába. Az, hogy döntéshozatalkor úgy teszünk, mintha a rendeletek szakszerűen elő lennének készítve és törvénybe iktatásukat kellő szakmai és társadalmi vita előzte volna meg, miközben szó sincs ilyesmiről, nem európai eljárásmód. Melyik reformlépést tartja leginkább tökéletlennek? A teljesítményvolumen-korlátot 2004-ben vezettek be. A bevezetést egy valós probléma, a fokozott teljesítménypörgetés indokolta. A járóbeteg-intézmények és a kórházak erőteljesen megnövekedett teljesítményét az OEP-kassza már nem tudta finanszírozni. A kiinduló helyzet felmérése tehát reális volt. A probléma kezelésére számos lehetőség lett volna, melyek közül a TVK-ra esett a választás. Megjegyzem, hogy szakmai szabályozással, a szakmai irányelvek erőteljesebb hangsúlyozásával és számonkérésével is orvosolni lehetett volna a helyzetet, de ez egy bonyolultabb, nagyobb erőforrást igénylő és időben is hosszadalmasabb folyamat lett volna. Az egyszerű, gyors megoldást: a teljesítményvolumen-korlátozást is lehetett volna jól, vagy legalábbis jobban csinálni. Hazánkban azonban 2003-ban megállapították, hogy mennyi lesz a következő évben ez a bizonyos korlát, majd leosztották az intézményekre. A TVK-kat 2003-ban állapították meg, anélkül, hogy nyomon követték volna az egyes kórházakra gyakorolt hatását. Több publikációban is beszámoltunk arról, hogy a különböző kórházak különbözőképpen reagáltak. Volt, aki azt mondta, hogy ennyi pénzünk van, tehát ennyi beteget fogunk ellátni: beosztjuk, ütemezzük, és amelyik páciens nem fér bele, azt tovább küldjük. Egy városi kórháznak megvan rá a lehetősége, hogy a hozzá érkező beteget tovább küldje a megyei kórházba, a megyei kórház átirányíthatja a betegeket a regionális központként működő egyetemre. Az egyetemeknek ahová a problémásabb betegek kerülnek nincs hova hátrálniuk. A hazai TVK-rendszer tehát azért bukott meg, mert nem követték nyomon a betegmozgásokat, és ebből következőleg a szükséges korrekciók is elmaradtak. Egyébként a TVK ismert eljárás, számos országban jól is tudják alkalmazni. Billion HUF Year Helyrehozhatóak a hibák? Bölcs emberek belátják a hibáikat és korrigálják őket, az esetek egy részében ugyanakkor már késő a bánat. A belátás és a helyreigazítás nem segíthet bizonyos pszichés sebeken, elhalasztott, elcsúszott gazdasági lehetőségeken. Nem segít azokon az embereken sem, akik esetleg egy rossz TVK-szabályozás miatt hetekig, hónapokig várakoztak betegen. A fő hangsúlyt azonban arra tenném, hogy be kell látni a hibákat, és sosem késő megpróbálni elsajátítani az európai hozzáállást. Mennyire lehet ön szerint a több-biztosítós rendszer bevezetéséről tényként beszélni, mi róla a véleménye? Jelen pillanatban nem érdemes részletesen tárgyalni a törvénytervezetet, hiszen a 170 paragrafusból álló törvény- 28 EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5 6.

4 hez módosító javaslat futott be. A statisztikai átlag alapján minden paragrafust másfélszer átírnak, így nem lehet tudni, hogy mit és hogyan módosítanak. A koncepcióval kapcsolatban azonban mindenképp érvényesek fenntartásaim. Először is vizsgáljuk meg a Magyarországon látható hozzáállást. Két sarkos vélemény dominál. Az egyik szerint a mai magyar egészségügyi rendszerben lévő hibákra, problémákra és torzulásokra egyetlen üdvözítő megoldás van: a többbiztosítós rendszer. Úgy tekintenek rá, mint egy csodaszerre, amely minden problémát megold. Ez egy helytelen álláspont. A több-biztosítós rendszer nem csodafegyver, hanem eszköz: nem célállapot, amit létre kell hozni, hanem eszköz, melyet fel lehet használni bizonyos célok eléréséhez. A másik álláspont szerint ez a több-biztosítós rendszer úgy ahogy van, rossz, foglalkozni sem érdemes vele, mert az ördögtől való. Ez az álláspont is helytelen, az igazság valahol félúton van. A többbiztosítós rendszernek különösen az ellátáshoz kapcsolódó vonatkozásait tekintve van helye a magyar egészségügyi rendszerben, bevezetése azonban hosszú időt igényel, és jellegét tekintve több alternatíva létezik. Magyarországon letettek egy koncepciót az emberek elé, három hétig folyt a társadalmi vita. Hollandiában a gyakran mintaként emlegetett országban 20 év alatt sikerült megvalósítani azokat a több biztosítós elképzeléseket, melyeket valamikor a 80-as évek második felében fogalmaztak meg. Szlovákiát is gyakran például hozták. A szomszédos országban 1994-ben vezették be a több-biztosítós modellt, majd 2004-ben engedélyezték a pénztárak forprofit működését. Még a hollandoknál sokkal bátrabb szlovákok is tíz évet vártak az üzleti biztosítók piacra engedésével! Hazánkban már a kérdést is rosszul tették fel. Ha ugyanis a biztosítási rendszer lehetséges kreációin gondolkozunk, akkor kétség kívül az első dolog, amit el kell dönteni, hogy egy vagy több-biztosító legyen. Az egybiztosítós rendszerről csak annyit, hogy régiónkban Magyarország mellett Szlovéniában működik még jól-rosszul egybiztosítós rendszer, és tény, hogy mindkét ország viszonylag kis vérveszteséggel átvészelte a rendszerváltást követő másfél évtizedet. Adódtak problémák, de a lengyel, a szlovák és a cseh egészségügyben tapasztalt botrányokhoz hasonlóak nem voltak sem nálunk, sem a szlovéneknél. Mi történt a régió többi országában? Már a 90-es években megkezdődtek a több-biztosítós modellre vonatkozó kísérletek Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban. Ezek a rendszerek megbuktak. Szlovákiában 2004-ben nem azért vetették be a forprofit biztosítókat, mert rossz volt az egybiztosítós rendszer, hanem mert nagyon rossz volt az addig működő több-biztosítós rendszer. Hihetetlenül tragikusan működött. A szakpolitikusok úgy döntöttek, hogy mondván, ami régebben volt, azt visszalépés lenne újraalakítani előre menekülnek: megtartották a több-biztosítós rendszert, csak rátettek egy lapáttal, és engedélyezték a forprofit működést. A másik alapvető kérdés egy ilyen rendszer kialakításakor, hogy társadalombiztosítók vagy inkább magánbiztosítók legyenek-e? A francia vagy az osztrák rendszert például nehéz több-biztosítós rendszerként értelmezni, mert a finanszírozás ezekben az országokban jószerivel egycsatornás maradt: társadalombiztosítóként működik. Németországban a lakosság kilencven százalékát társadalombiztosítók látják el. Igaz, hogy csaknem háromszázan vannak az egyetlen OEP-pel szemben, de társadalombiztosítók. A magánbiztosítók a lakosság tíz százalékát látják el, és a németeknek jelen pillanatban az a legnagyobb gondjuk, hogy miként lehetne megszüntetni a tíz százalék elit klub jellegű ellátását. Ha tehát Magyarországon több biztosítót szeretnénk, először is azt kellene, illetve lehetne eldöntenünk, hogy társadalombiztosítókat vagy magánbiztosítókat akarunk. Mondhatjuk hiszen az irány az, hogy magánbiztosító legyen. Amennyiben viszont a magánbiztosítók mellett döntünk, akkor még mindig két lehetőségünk van: az egyik hogy ezek nonprofit alapon, a másik, hogy forprofit alapon működjenek. A nonprofit alapon működő rendszerek közül a belgát emelném ki, ahol mintegy száz biztosító hat nagyobb szövetségbe tömörülve végzi a munkáját, szigorúan nonprofit alapon. Az utolsó eset, amikor egy országban több-biztosítós rendszer van, magánbiztosítók alkotják, és ezek forprofit működésűek. Magyarországon ezt a kérdést úgy tárják elénk, mintha csak erre, a forprofit üzleti biztosítókra volna lehetőség. Nem csak ez a lehetőség létezik, sőt nincs még egy olyan ország, ahol ezt választották volna! Nem úgy alakították át sem a holland, sem a szlovák rendszert, hogy az egybiztosítós modellből egyből forprofit, többbiztosítós üzleti modell legyen, ilyen más civilizált országban 2.ábra. Az OEP éves járó- és fekvőbeteg-szakellátási emlő és vastagbél kezelési költségeinek, és ezen daganatok okozta halálozás megoszlása korcsoportonként (Forrás: Boncz I. et al., Journal of Clinical Oncology. 2007;25(28): ) 3. ábra. A szervezett lakossági emlőszűrés részvételi mutatói: szűrési, diagnosztikus és teljes mammográfiás lefedettség (Forrás: Boncz I. et al., Annal of Oncology, 2007;18(4): ) Distribution (%) Coverage (%) Deaths 71.7 Inpatient Breast 71.1 Outpatient 26.1 Deaths 43.2 Inpatient Colorectal 41.4 Outpatient SCREENING coverage DIAGNOSTIC coverage TOTAL coverage (screening+diagnostic) EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/

5 nem fordul elő. Arra, hogy az egyszereplős rendszerből egyik évről a másikra átugorjunk egy versengő forprofit üzleti biztosító világába, nincs példa a világon. Ön megalapozottnak tartja azt az állítást, hogy a biztonságot az állam többségi tulajdonos szerepe garantálja? Az már látszik, hogy hibrid rendszer lesz, egy szerencsétlen konstrukció, amelynek a hatásait ma még nem lehet felmérni. Nem is készült hatástanulmány, bár az EüM honlapján található egy elemzés, ez az anyag azonban nem nevezető hatástanulmánynak. Minthogy még nem láthatóak a következmények, a garanciát sem lehet felmérni. A törvénytervezetben állítólag a leggyakrabban szereplő kifejezés nem a pénztár vagy a biztosító, hanem az, hogy a részletekről majd külön jogszabály rendelkezik. Ebben az esetben hatványozottan igaz a klasszikus mondás, hogy az ördög a részletekben rejlik. Egy törvénytervezetből nem lehet kihagyni a lényeget azzal a címszóval, hogy majd az egészségügyi miniszter készít rá egy rendeletet. Ez biztos, hogy nem garancia. Docensként és igazgatóként bemutatná a Pécsi Tudományegyetem struktúrát, az itt zajló oktatást és a kutatási tevékenységet? A Pécsi Tudományegyetem Magyarország legrégibb egyeteme: 1367-ben alapították. Az akkori felsőoktatási intézmény létesítése egy pécsi projekt keretében zajlott, melyet a város akkori püspöke, Vilmos szervezett. A fejlesztési programot Nagy Lajos király is támogatta. Nem sokban különböztek a 700 évvel ezelőtti események a maiaktól. A magyarok akkor is elküldték a projekt terveit Európába, hogy az illetékes vezetők véleményezzék az anyagot. V. Orbán pápa volt az akkori európai közösség egyik feje. A Pécsi Egyetem alapító okiratában a következőket válaszolta: Pécs a tudomány magvainak terjesztésére különösen alkalmas. Így kezdődött az egyetem története, mely végigkísérte a város életét több száz éven át. Ma az Európai Unió fejlesztési programjai hivatottak továbblendíteni e folyamatot. Az Egyetem oktatási tevékenységét tekintve a karok száma most már tíz, az országban Pécsett a legnagyobb a hallgatói létszám, több mint 30 ezer fő. A magyar nyelvű orvosképzés mellett angol és német nyelven is folyik az oktatás, nagyon sok külföldi hallgató jön hozzánk szerte Európából. Az utóbbi időben a norvég és a svéd hallgatók száma nőtt, de a világ minden sarkából érkeznek diákok. A képzési paletta széles: az egészségügyi képzések családján belül a orvostudományi, egészségtudományi, gyógyszerészi és fogorvosi képzéseken vehetnek részt, de műszaki, bölcsész, természettudományi, művészeti, közgazdasági és jogi diplomát is lehet szerezni a Pécsi Tudományegyetemen. Kutatási tevékenységünk ennek megfelelően heterogén, hiszen minden szakterület a maga profiljában saját kutatási módszerei szerint dolgozik. Egy ilyen nagy, többkarú és sokprofilú intézményen belül adottak az interdiszciplináris kutatások keretei. Betegellátási tevékenységét tekintve az egyetem az ország egyik legnagyobb kórháza. A jelentős betegforgalomhoz viszonylag magas finanszírozás tartozik. A Pécsi Tudományegyetem a Dunántúl meghatározó egészségügyi intézménye, komoly regionális vonzáskörrel bír: Dél-Dunántúlról, vagyis Baranya, Somogy és Tolna megyékből, de Nyugat- és Közép-Dunántúl megyéiből is számos speciális ellátást igénylő beteg érkezik hozzánk. Milyen helyet foglal el az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ az egyetem struktúrájában? Az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ a néhai Pécsi Orvostudományi Egyetem kereteit fogja össze. Ehhez a centrumhoz tartozik az Általános Orvostudományi Kar, ahol az orvos-, fogorvos- és a gyógyszerészképzés folyik. Reményeink szerint idővel a fogorvos- és a gyógyszerészképzés is önálló karon valósulhat meg. Az egészségtudományi karon ápolókat, dietetikusokat, védőnőket, gyógytornászokat és egészségbiztosítási szakembereket képzünk. Ma már egyre több helyen lehet egyetemi végzettséget szerezni ezekben a szakmákban is. A Pécsi Egyetemen tavaly óta lehetőség van arra, hogy az egészségügyi szakdolgozók is doktoráljanak. A Koordinációs Központ harmadik eleme a Klinikai Központ, ahol a klinikai betegellátás zajlik. Van-e igény és befogadás az egyetemi diplomával rendelkező szakdolgozókra Magyarországon? Ez új jelenség, mely adott esetben sokkoló lehet az orvos számára. Idő kell ahhoz, hogy a betegellátás szereplői megszokják a változást, és kialakuljanak az új kompetenciák. Az egyetemi diplomával rendelkező szakdolgozóknak el kell hitetniük kollégáikkal és főnökeikkel, hogy képesek ellátni az olyan feladatokat is, melyeket adott esetben egy érettségizett vagy főiskolai diplomát szerzett ápoló nem tudna ellátni. A kötözéstől kezdve az adminisztrációs tevékenységen át az ügyvitelszervezésig számos terhet levehet az orvos válláról az egyetemi képzésben részesült ápoló. Az ellátás új szereplője az orvosi munka hatékonyságát is fokozhatja, persze előbb le kell győzni bizonyos gátakat. Az egészségügy területén együtt van jelen a munkanélküliség és a szakemberhiány. Az orvosi pályán a szakosodást tekintve két szempont adódik: az egyik, hogy a friss diplomás orvos milyen szakterületet válasszon, a másik, hogy melyik városban dolgozzon. Vegyünk például egy, a Pécsi Tudományegyetemen végzett orvost, aki Pécsett szeretne sebész lenni, a hatéves képzés végeztével azonban nem talál sebészállást a városban. Dönthet úgy, hogy elmegy sebésznek egy másik városba, vagy ha preferenciája a helyszínre vonatkozott, és mindenképp Pécsen kíván dolgozni, akkor kénytelen másik szakterületet választani. A pályán levőknél már más a helyzet. Egy egészségügyi reform során azt elvárni, hogy valaki, aki március 31-én még a régi munkahelyén operálta betegét, április 1-jén állítson teherautót lakása elé, pakolja fel rá az otthonát, a tetejére a családot és induljon el az ország másik végébe ez egy illuzórikus elképzelés. Hogy várhatják el épp az orvosi munkaerőtől, hogy mobilis legyen, amikor a megszorításoknak köszönhetően az ország valamennyi területéről hiányzik mobilitás? Magyarországon bizonyos területeken például az egyetemi központokban kiemelkedő az orvosellátottság. Előfordul az is, hogy a szakorvosok egy adott területre tömörülnek a fogorvosok esetében az osztrák határszél ellátottsága jól példázza ezt a jelenséget. Egyre több helyen lépnek fel lokális hiányszakmák, melyekre helyi megoldásokat kell találni. Az országos egészségpolitika szintjén jelenleg a szakorvosképzés van terítéken, az állam ki akar vonulni a szakorvosképzés finanszírozásából. Helyzetünktől függetlenül látok logikát a tervben, de nem az egészségügyi reform idején, mikor azt hirdetjük, hogy az orvosok képezzék át magukat. Ilyen időkben fizetőssé tenni az átképzést, groteszk megközelítés. 30 EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/5 6.

6 Pécsett milyen célok kapnak prioritást a fejlesztések során az oktatás, a kutatás és a betegellátás területeit tekintve? A rádióban nemrég hallottam egy miniszterelnökkel készített interjút, melyben az egészségügyben megnyíló európai források kapcsán külön hangsúlyozta a Pécsi Tudományegyetem jelentőségét. Bízunk abban, hogy úgy, mint 700 évvel ezelőtt a mai pécsi projekt is támogatást talál a megyében, az országban és Európában. Az egyetem nemzetközi hírének és versenyképességének fenntartásához elengedhetetlenek a fejlesztések. A városban három tulajdonoshoz tartoznak az egészségügyi intézmények: a Pécsi Tudományegyetem a magyar államé, a megyei kórház a Baranya Megyei Önkormányzat tulajdona, és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának is van járóbeteg-szakrendelője. A betegellátásra vonatkozó elképzelések fő célja, hogy ezen intézményeket integráljuk: a jelenleg működő 26 telephely helyett minél kevesebb épületben valósíthassuk meg a korszerű betegellátást. Az első és optimális elképzelés szerint zöldmezős beruházásként építettünk volna egy európai szintű, új egészségügyi intézményt, amely rendelkezett volna mindazokkal az orvosszakmai, építészeti és műszaki előnyökkel, melyek egy XXI. századi kórházat jellemeznek. A kormányzati tervek a projektre szánt összeggel kapcsolatban azonban állandó változást mutatnak. Volt milliárdos elképzelés, mely milliárdosra, majd 20 milliárdosra csökkent, a végén már 12 milliárd forint körüli összegről volt szó. Jelen állás szerint reméljük, hogy bár több elemből, több pályázati forrásból, de milliárd forint közötti összeget tudunk szerezni, így a 26 telephely 5, 6 vagy 7 épületre redukálható. A tudományos és az oktatási vonalon egy tudásközpont kiépítésére törekszünk, a jövőben itt zajlanának a természettudománnyal kapcsolatos kutatások. A fejlesztés ennek megfelelően az Általános Orvostudományi Kart, az Egészségtudományi Kart, a Természettudományi Kart és a Pollák Mihály Műszaki Főiskolai Kart érinti. Oktatási infrastruktúránk sajnos évvel ezelőtti szinten van, a kiemelkedő képzési kínálat és a nemzetközi népszerűség ellenére. Az egyetem felelőssége, hogy hatásosan fogalmazzuk meg koncepcióinkat a döntéshozók felé, de legalább ekkora a kormányzati oldal felelőssége is, hogy felismerje a pécsi kutatás, oktatás és betegellátás körülményeinek fejlesztésével járó országos hasznot. A klinikai projektünket például csak szétszabdaltan, 4-5 különböző pályázat keretében tudjuk megvalósítani. Egyrészt pályázhatunk az egyetemi és a klinikai célú fejlesztésekre, külön pályázatot képez az integrációs törekvés, a harmadik komponens a sürgősségi betegellátás, a negyedik pedig az onkológiai ellátás. Nehéz lesz az egyetemnek és a kormányzatnak egyaránt úgy ütemezni ezeket a fejlesztéseket, hogy a betegellátás zavartalanul folytatódhasson, hiszen az építkezés során egy-egy klinika betegforgalmát valahová át kell tudnunk helyezni. Ez jelenti majd a legnagyobb kihívást, de bízunk a sikerben. Az építkezés nyilván mindenkinek kellemetlenséget fog okozni, de a végén együtt élvezhetjük a fejlesztések eredményeit. Összességében tehát optimista vagyok a Pécsi Tudományegyetem jövőjével kapcsolatban, a helyi erőfeszítések töretlen elszántságot mutatnak a fejlesztésekre, és reméljük, hogy el is nyerjük az ehhez szükséges forrásokat. EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2007/