Szak, évfolyam: Gazdálkodási és menedzsment, 2. évfolyam

Átírás

1 Név: Kimpf Eszter Szak, évfolyam: Gazdálkodási és menedzsment, 2. évfolyam Tanév: 2018/2019 Célország, város: Spanyolország, Santander Fogadó intézmény: University of Cantabria Már gimnazista koromban volt szerencsém részt venni egy Erasmus programon, igaz, akkor még csak 10 napra hagytam magam mögött az országot. Azonban ez a 10 nap is elég volt arra, hogy magával ragadjon a nemzetközi környezet, a kultúrák közöti különbségek felfedezése, egy ismeretlen országban való helytállás, hogy azóta az Erasmusról álmodoztam és elhatároztam, ha törik, ha szakad, az egyetemi éveim alatt belevágok ebbe a kalandba. Nem mondhatom, hogy nem voltak előzetes elvárásaim, hiszen nehéz kikerülni a program marketinges szlogenjeit és a volt Erasmusos diákok beszámolóit. Sokaktól hallottam, hogy a külföldi félév megváltoztatta az életüket, mélyebb önismeretet adott nekik és hogy olyan élményeket éltek át, amire egyébként nem biztos, hogy lett volna lehetőségük, kezdve az utazásoktól a nyelvtanuláson át egészen a külföldi barátok szerzéséig. Ilyen előzetes információk alapján elég magasra tettem a lécet az Erasmusnak, amit meg is bántam, nem azért, mert ezek az elvárások nem teljesültek, hanem mert sokszor ezekhez hasonlítottam a saját élményeimet és időbe telt, míg rájöttem, hogy minden Erasmus-élmény egyedi, mindenkinek mást ad és mást jelent. Azt javaslom, hogy mindenki saját elvárásokkal menjen, határozza meg, hogy a saját Erasmusos félévének mi a célja és milyen területeken szeretne fejlődni és ne a korábbi Erasmusos diákok beszámolóihoz próbáljon igazodni. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt, hiszen az ember még nem ismeri ki magát a szituációban, nem áll rendelkezésére elég információ és időbe telik, míg azt megszerzi. Számomra eleinte nehézséget okozott, hogyha szerettem volna venni valamit, amire szükségem volt, nem tudtam, hogy melyik boltba menjek, hol keressem az adott terméket, hol a legolcsóbb vagy a legjobb minőségű, hiszen nem ismertem még ki a várost, de ilyenkor megkérdeztem másokat, mit tudnak ajánlani és mindig akadt olyan, aki tudott hasznos tanácsot adni. Persze ez a probléma csak a kezdetekben áll fenn, később már tudtam, mi hol mennyibe kerül. Ezen kívül nyelvi nehézségek akadtak, de ez is főként az első egy hónapra volt jellemző, ugyanis a spanyol nyelvtudásom elég alapszintű volt, néhány szón kívül nem sokat értettem. Az idő szerencsére

2 ezt is megoldotta, gyorsan tanultam, odafigyeltem arra, ahogy mások beszéltek és próbáltam magamtól rájönni bizonyos szavak jelentésére, amiket az utcai feliratokon láttam. A félév végére már magabiztosan válaszoltam a vásárlás végén elhangzó kérdésre Bolsa? (Szatyrot?) -, hogy No, gracias. Furcsa volt az is, hogy sokkal kevesebb kötelezettséggel kellett szembenéznem, nem kellett dolgozni menni, családi összejövetelekre járni, különböző közösségek tagjaként az ottani feladataimat ellátni, így hirtelen a nyakamba szakadt egy csomó szabadidő, amivel eleinte nem tudtam mit kezdeni, aztán rájöttem, hogy most annak van itt az ideje, hogy magammal foglalkozzak, és olyan dolgokat csináltam a szabadidőmben, amikben örömömet leltem. Na de hogy egy kis szó essen a konkrétumokról: az észak-spanyol Kantábria tartomány fővárosát, Santandert választottam új otthonomnak. A választás során fontos szempont volt számomra a beszélt nyelv, a megélhetési költségek, a választható kurzusok az egyetemen és a célországnak a kultúrája. Ezeket a szempontokat figyelembe véve nem is választhattam volna jobb várost. Szerencsére Budapestről könnyen megközelíthető, a Ryanair közvetlen járatával 3 óra alatt oda is lehet érni, ráadásul nem is kerül egy vagyonba a repjegy. A városról azt kell tudni, hogy közvetlenül az óceánparton fekszik, így számos homokos tengerpart közül választhatunk, ha éppen fürdőzni támad kedvünk. Szintén az elhelyezkedéséből adódik, hogy fontos kikötőváros, illetve a halászat a legjellemzőbb iparág, így számos halétel közül választhatunk, ha igazi helyi gasztronómiai élményre vágyunk. A tenger gyümölcsein kívül az úgynevezett pincho -k - Spanyolország más részein tapas -ként ismert - hódították meg a városlakók szívét, ami egy kis szendvicset takar különféle feltétekkel. Főként ilyen pinchobárokkal lehet találkozni a városban, ahol esténként mindenféle korosztály gyűlik össze, hogy a napi teendők elvégzése után önfeledten beszélgethessenek egymással. Ez talán a legjellemzőbb és mindenki által kedvelt szórakozási forma, de csütörtök estétől vasárnap estig a diszkók is tömve vannak. Érdekesség, hogy a spanyoloknál általában éjfélkor kezdődik az este, előtte üresek a szórakozóhelyek, de a csúcsforgalom csak hajnali 3-4 óra körül van és a legkitartóbbak csak az utolsó diszkó zárásakor, hajnali 5-6 óra körül indulnak haza. Egyéb tudnivalók a városról: az egyetlen helyi tömegközlekedési eszköz a busz, azonban ezt nem gyakran vettük igénybe, mert sokszor hosszabb lett volna a buszút, mintha gyalog mentünk volna, hiszen a legtöbb dolog maximum 40 percnyi sétára volt. A gyalogosok segítségére voltak a város utcáin telepített mozgójárdák és -lépcsők, valamint liftek, mert a város eléggé dimbesdombos, így ezekkel az eszközökkel akarta a városi önkormányzat megkönnyíteni a közlekedést. Az imént felsorolt dolgokon kívül a pálmafák, az óceán és a fölötte tornyosuló

3 havas hegycsúcsok látványa, a csodaszépen díszített házak miatt nem lehet mást mondani Santanderről, csak azt, hogy gyönyörű és mindenképpen megér legalább egy látogatást, de nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen város lehetett a második otthonom. A megélhetési költségek szempontjából is jól jártam, mivel Santander nem olyan nagy város, így az árak sem voltak olyan magasak, de azért a magyarnál magasabb árakkal kell számolni. Mivel az egyetemnek nincsen kollégiuma, ezért szobát kellett bérelnem, ami havi 200 euróba, plusz a rezsiköltségekbe került, ez körülbelül 35 euró volt havonta. Ez a bérleti díj egyébként átlagos, de havi 350 euróért már egy gyönyörűen berendezett és felszerelt szobához is hozzá lehet jutni. Mivel gyalogosan közlekedtünk, ezért buszra nem költöttem, de egy utazás 66 centbe kerül a diákoknak, bérletvásárlásra pedig nincs lehetőség, utazásonként kell fizetni. Az élelmiszer drágább volt, mint Magyarországon, főként a hús, de a tenger gyümölcseihez olcsóbban hozzá lehetett jutni. Én egy héten átlagosan 30 eurót költöttem bevásárlásra. Ezen felül a városban is sokszor ettünk, itt a pincho-k 2-5 euró környékén voltak, de ha hamburgerezni vagy menüzni mentünk, akkor 8-15 eurót is elköltöttünk 1-1 helyen. A fogadó egyetemem a University of Cantabria volt, ami hasonlít a PTE-hez olyan szinten, hogy ennek az egyetemnek is sok kara van, szinte minden területet lefed és több, mint diák tanulmányait koordinálja. A kari épületek ugyanabban az utcában helyezkednek el, a közgáz itt is a jogi kar szomszédságában kap helyet. A kar épülete 4 emeletes, a tantermek mellett egy kávézó, egy könyvtár és egy nyomtató iroda is helyet kap az épületben. Az egyetemen 4 kurzust vettem fel, amik egyenként 6 kreditet értek. Szerencsére olyan kurzusokat is lehetett felvenni, amik az itthoni tantervemben is szerepeltek, így összességében sikerült csak 1 tantárgynyi lemaradással befejeznem a félévet, hiszen egy tantárgyat itthon vizsgaszerződéssel teljesítettem. Minden kinti tárgyam 2 tanórából állt, amik 2 óra hosszúak voltak, bár a tanárok néha lerövidítették az órát, ha előbb befejeztük az anyagot. Általában az egyik óra elméleti volt, a második pedig gyakorlatiasabb feladatok megoldására koncentrált, sokszor voltunk például számítógépes teremben, ahol egyéni kutatás után megbeszéltük az egyes kérdéseket, vagy esettanulmányokat oldottunk meg. Újdonság volt számomra idegen nyelven tanulni, de gyorsan belerázódtam és a végére teljesen természetessé vált, hogy angolul kell tanulnom. A tanárok segítőkészek voltak és ők is élvezték, hogy idegen nyelven taníthatnak, közvetlenek voltak velünk és szívesen beszélgettek, mindenre nyitottak voltak. Spanyol szokásaikat azonban nem vetkőzték le, az órák mindig legalább 10 perces késéssel kezdődtek, de még valamelyik vizsgát is csak 30 perccel a hivatalos kezdés után kezdhettük el. A követelmények teljesíthetőek voltak, főként csoportmunkán alapultak. A vizsga általában 40

4 %-ot ért, emellett 20 % volt az órai munka, további 40 %-ot pedig a csoportban megírt esszé jelentett. Érdekes volt különböző nemzetiségűekkel együtt dolgozni egy ilyen projekten, sokat tanultam belőle, mint ahogy az összes órámból is, nagyon hasznosnak tartottam őket. Az egyetem odafigyelt a cserediákok integrálására is, megérkezésünk után orientációs programot szerveztek nekünk, ami bár végig spanyolul folyt, nagyon érdekes volt, hiszen a 3 napos program alatt elvittek a környék összes nevezetességéhez, amiket egyedül sokkal nehezebb lett volna végig járni. Az integrációs folyamatot ezután a diákszervezetek folytatták, név szerint az ESN és az Aegee, bár a kettő közül inkább az előbbinek volt nagy sikere. Főként a tanév elején szerveztek programokat, minden héten körülbelül kettőt, ahol lehetőség volt az ismerkedésre, a szórakozásra és a spanyol kultúra megismerésére. A különböző utazásoktól kezdve a gasztronómiai programokon át a bulikig mindenféle programokon részt vehettünk nekik köszönhetően. A félév végére kialakultak az Erasmusos helyek is, ahol főleg hétvégén esténként összegyűltek a cserediákok és együtt bulizták át az éjszakát. Sok dolgot lehetne említeni, amiért megéri Erasmusozni, de a legfontosabbak talán azok az élmények, amiket enélkül nem élhettem volna át: utazások, szörfözés, nyelvtanulás anyanyelvi környezetben, külföldiekkel való barátkozás, egy másik kultúra testközelből való megismerése, csak hogy néhányat említsek közülük. Valóban egy életre szóló élmény volt, ami sokat formált a gondolkozásmódomon és új perspektívákat nyitott meg előttem. Ajánlom mindenkinek, aki újat szeretne tanulni, szeretné magát kihívások elé állítani azért, hogy fejlődjön és nyitott arra, hogy a kint szerzett tapasztalatok új utakat nyissanak meg előtte.

5 Most pedig következzen néhány kép összefoglalásként: A Trónok harca sorozatból ismert Sárkánykő A csapatunk bemutatója az általunk megálmodott vállalkozásról

6 A University of Cantabria összes cserediákja Kilátás az óceánra és a hegyekre

7 Partmenti öblök Tenerife szigete

8 Porto Sétány Santanderben

9 Szörfözés Paella, a tipikus spanyol étel sangriával, a tipikus spanyol itallal