A székelyföldi fiatalok migrációja 1

Átírás

1 A székelyföldi fiatalok migrációja 1 Bálint Gyöngyvér Kulcsszavak: migráció, elvándorlás, Székelyföld, fiatalok 1. Bevezetés A migráció az a társadalmi folyamat, amelynek hatása úgy a befogadó, mint a kibocsátó közegek, helyi társadalmak és közösségek mindennapjait és jövőjét is alakítja. Régóta köztudott és széles körben terjed az álláspont, miszerint a Székelyföld több mint másfél évszázada folyamatos kibocsátó közegként működik. Több jelentős elvándorlási hullámról is tudunk az elmúlt másfél évszázad folyamán: a XIX. század közepétől 1901-ig Románia, a század elején Amerika 2, a két világháború között a Kárpátokon túli román városok, a bécsi döntés után magyarországi városok, a szövetkezetesítést követően az új városok, 1985-től kezdődően pedig főként Magyarország 3 és néhány Nyugat-Európai ország képezte az elvándorlók célterületeit (Oláh 1996a) 4. A rendszerváltás azonban, a határok megnyitása révén, teljesen új lehetőségeket teremtett a migrációra: egész Románia szintjén megugrott és időközben át is alakult az elvándorlás mértéke és főbb jellemzői. Az 1989 utáni romániai migrációs trendeket Iris Alexe és szerzőtársai 2012-es migrációs ország jelentése (Alexe et al. 2012) alapján foglaljuk össze. A szerzők 6 migráció szempontjából elkülöníthető szakaszra osztják a rendszerváltást követő éveket között elsősorban etnikai (főként németek és magyarok) és politikai menekültjogot kérők migrációja zajlott között visszafogottabb, rövidebb időtartamú migrációk voltak jellemzőek (főként a nyugat-európai korlátozások miatt), ebben az időszakban a romániai magyarok többsége informálisan Magyarországon dolgozott, a romániaiak közül pedig nagyon sokan Törökországban és Izraelben, miközben továbbra is folyt a Franciaországba és Németországba irányuló körkörös migráció. A kilencvenes évek első felében a külföldi munkavállalás a lakosság kb. 5%-át érintette (Sandu et al. 2006, idézi Bodó 2009) között megnövekedett a Nyugat-Európa fele irányuló migráció (lecsökkent a nem EU- 1 A tanulmány eredeti, bővebb változata a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Székelyföld fejlesztésének és fenntarthatósági tényezőinek vizsgálata c. projektje keretében készült 2015-ben között fő a székely megyékből véglegesen Amerikába költözők száma (Venczel 1993, idézi Oláh 1996a ) nyarán Magyarországon menekültet (szinte mind magyarokat) tartottak nyilván (Cspeli és Závecz 1991, idézi Oláh 1996a) ban fő, 1989-ben pedig már romániai állampolgár kért menedékjogot a nyugati országokban (Horváth 2009) - az UNHCR Asylum Applications in Industrialized Countries , United Nations High Commisioner for Refugees-Population Data Unit adatai alapján. 1

2 tagországok irányába), új célországok jelentek meg, mint Olaszország, Spanyolország, Észak-Amerika (az utóbbi jóval kisebb mértékben). Ekkor már hosszú távú, kidolgozott stratégiák mentén történik a kivándorlás, többnyire illegálisan kerülnek ki a személyek, de Olaszország és Németország kezdi kidolgozni a legalizált toborzási politikáit. Erre a szakaszra jellemző, hogy a célország természetes tartózkodási hellyé válik, a migránsok beilleszkednek a többségi társadalomba ben eltörlik a vízumkényszert, ami megkönnyíti a kiutazást, lecsökkenti a migráció kockázatait és így az ezzel járó költségeket is. Ennek hatására között megnövekszik az emigráció, továbbra is a hosszú távú, letelepedési szándékú vándorlás a jellemző. Több nyugati ország, főként Olaszország és Spanyolország lehetővé teszi a hosszú távú hivatalos ott tartózkodást. Ekkor kezdenek a vidéki és Románia keletibb térségei is masszívan bekapcsolódni a migrációba. A külföldi munka tömegessé válik, a lakosság körülbelül egynegyede kapcsolódik be ebbe a folyamatba (Sandu et al. 2006, idézi Bodó 2009). Az EU-s csatlakozás után 2007-től megint megnő a kivándorlás, ugyanakkor tovább formalizálódik, legalizálódik a kint tartózkodás 5. Jellemző a hosszú távú migrációs szándék, de kedvező körülmények esetén a többség inkább visszatérne Romániába. A gazdasági válság nyomán lecsökkent az új emigránsok száma (2009-ben jóval alacsonyabb azok aránya, akik tartózkodási engedélyt kaptak), ugyanakkor a magas munkanélküliséggel társult recesszió 6 nem sokakat győzött meg, hogy hazatérjenek. Ilyen módon a következő években továbbra is magas a külföldre emigrált romániai állampolgárok száma. Az utóbbi évtizedben, ahogyan sok jelentős szociológus is rávilágít (pl. Castles és Miller 2009), az emberiség a migráció egy új korszakához érkezett. Ma már a világ népességének legalább 3 százaléka migránsnak tekinthető és úgy tűnik, lassan megdőlni látszik Ravenstein első és második klasszikus migrációs tétele is (Ravenstein 1885), miszerint a migrációs folyamatok fokozatosan, a földrajzi közelség logikája mentén alakulnak ki (a technológiai fejlődés, a migráció kultúrája, a migráns hálózatok kialakulása 7 és a kumulált okság 8 is nagyban hozzájárult ehhez a változáshoz). Ez köszön vissza úgy a székelyföldi migráció mértékének növekedésében, mind a térségből kivándorlók célországai tekintetében is: a 5 Ez a regularizációs folyamat az Eurostat-os adatsorokon is jól követhető, 2006-hoz képest 2007-re szinte megháromszorozódott az EU-27 területén élő romániai migránsok száma. 6 A gazdasági krízis hatása leginkább a hazaküldött pénzmennyiségeken mérhető, ugyanis 2008-hoz képest 2010-re ez 42%-al csökkent (Alexe et al. 2012) 7 Charles Tilly szerint a migráns hálózatok olyan interperszonális kapcsolatoknak a láncolatát jelentik, amelyek a migránsok, korábbi migránsok és a nem migránsok között szövődnek a származási és a célországban, a rokonsági, baráti kötelékeken és a kibocsátó, eredeti közösséghez fűződő szálakon keresztül (Massey et al. 2001). Ezek fokozzák a nemzetközi mozgás valószínűségét, mert csökkentik a költözés költségeit és kockázatát, valamint növelik a migráció várható hasznát. A migráns hálózatok a küldő társadalom egyre szélesebb rétegeire kiterjed és növeli a migráció növekedésének valószínűségét. 8 Erről jó leírást találunk Massey és munkatársai írásában (Massey at al. 2001). 2

3 korábbi döntő súllyal szereplő úgynevezett ütközőzónabeli (Kelet-Nyugat között húzódó) országok (Wallace et al. 2001) mellett az utóbbi évtizedben jóval hangsúlyosabban megjelennek a kontinens távolabbi országai is, elsősorban Németország, Olaszország és Anglia. Idővel a migrációra vállalkozók csoportja is átalakult: míg eleinte a romániai migránsok jellemzője a magas szakképzettség, felsőfokú iskolai végzettség, városi háttér, éves életkor volt, addig az utóbbi 15 évben (2002 után) a többség vidéki térségből kikerülő, alacsony végzettségű fiatal (15-29 éves) (Horváth 2009). Ezzel párhuzamosan a többnyire letelepedési típusú migráció is átváltozott elsősorban munkavállalási és tanulmányi típusú nem letelepedési szándékú tartózkodássá, miközben a migráció etnikai jellegét átvette a gazdasági (Horváth 2004). Mindezek Revenstein ötödik (nagyobb a vidéki migránsok aránya, mint a városiaké) és főként tizenegyedik migrációs alaptételét igazolják (Ravenstein 1885), amely szerint a migráció elsődleges indítéka gazdasági jellegű. Másfelől a migráció a korábbi időszakokhoz képest diverzifikálódik is, hiszen egyre több a női migráns és egyre többféle társadalmi kategóriát érint (Horváth és Anghel 2009). A migrációs folyamatok Székelyföldre (a statisztikai adatokban Hargita és Kovászna megyékre leszűkítve szerepelnek) és lehetőségek szerint a fiatalokra fókuszáló összegzése során mindvégig a külföldre irányuló migrációra fókuszálunk, hiszen ez az, ami a térségre leginkább jellemző. A tanulmány két nagyobb fejezetre tagolódik: elsőként az elérhető hivatalos statisztikai adatsorokat elemezzük, értékeljük és közelítjük a vizsgált térséghez, majd a térségi vonatkozású szociológiai és antropológiai vizsgálatok néhány lényegi eredményét igyekszünk megragadni. A tanulmányt egy rövid összegzéssel zárjuk. 2. Székelyföldi migráció a statisztikai adatok tükrében A vándorlással (migrációval) kapcsolatos statisztikai adatsorokat az elérhető adatforrások és ezek relevanciája alapján két alfejezetben tárgyaljuk. Elsőként a nemzetközi, elsősorban Eurostat-os adatbázisok alapján alakítjuk ki a romániai migránsokról alkotott általános képet, majd elsősorban a 2011-es népszámlálás végleges eredményei alapján vázolunk egy helyzetképet az ország és a két székelyföldi megye rövid- és hosszú távú nemzetközi migránsairól. 3

4 2.1. Romániai migráció a nemzetközi statisztikákban Az EUROSTAT 2012-es becslése szerint az EU-27 lakosságának 6,6%-a (megközelítőleg 33 millió fő) külföldi állampolgárságú személy, és 9,4%-a a határon túl született 9. De ahogyan az köztudott, a nemzetközi migrációra vonatkozó adatok ritkán pontosak. Ezt mi sem illusztrálja jobban, mint az 1. Táblázatban található adatsorok közötti különbség, amely egyfelől az Eurostat által nyilvántartott hosszú távú (1 évnél hosszabb idejű) legális nemzetközi migrációkat, másfelől pedig az INS (Institutul Național de Statistică Nemzeti Statisztikai Hivatal, Tempo idősoros adatok) által jegyzett végleges (hivatalosan bejelentett külföldi új állandó lakhely) vándorlásokat összesíti. A két hivatalos statisztikai adatsor közötti eltérés túlságosan nagy ahhoz, hogy azt feltételezhessük, hogy ilyen sokan mind visszatérnek az országba. Jogosnak tűnik tehát több romániai migrációs szakértő (pl.: Horváth 2004; Kiss 2013) állítása, amely szerint a romániai Nemzeti Statisztikai Hivatal a külföldre irányuló legális migrációknak is kevesebb, mint 10%-át regisztrálja. Tehát migráció tekintetében sokkal megbízhatóbbak a nemzetközi statisztikai adatsorok. 1. Táblázat. A vizsgált évben Romániából hosszú időre emigráltak/romániába bevándorlók száma (fő) EUROSTAT INS TEMPO Emigránsok Bevándorlók Vándorlási Vándorlási Emigránsok Bevándorlók egyenleg egyenleg Forrás: Eurostat 10, INS TEMPO adatbázis, saját számítás A legfontosabb adatforrás egy országban a népszámlálás. Így ha a 2011-es évet vesszük górcső alá, akkor azt látjuk, hogy a romániai végső népszámlálási adatok összesen fő (ideiglenes és hosszabb idejű) kivándorlót tartottak nyilván. Ezzel szemben az EUROSTAT az általa használt adatbázisok (különböző tagországok adatai, jelentései) alapján főre, vagyis ennek kicsivel több, mint kétszeresére becsüli az EU-27 többi tagállamaiban élő romániai migránsok számát Eurostat, Statistics in Focus, 31/2012 és Eurostat, Statistics in Focus, 34/ és 11 Forrás: EUROSTAT (online data code: migr_pop1ctz) 4

5 A Világbank 2010-ben 2,8 millió főre becsülte a romániai migránsok számát (a lakosság 14-15%-a), amelynek 57%-a Spanyolországra és Olaszországra koncentrálódik, de fő felettire becsülik a Németországba, Izraelbe, Magyarországra és az AEÁ-ba vándoroltak számát is (Alexe et al. 2012) Migráció a romániai népszámlálási adatok alapján A legutóbbi népszámlálás kivételével a korábbi időszakban végzett hivatalos népszámlálások adatfelvételeinek migrációs adatai nagyon nehezen hozzáférhetőek es országos népszámlálási adatokat találunk Dumitru Sandu és munkatársai tanulmányában (Sandu et al. 2004), amely fővel számol az ideiglenes (12 hónapnál kevesebb időre) külföldi migránsok kategóriájára. A Nemzeti Statisztikai Hivatal a 2002-es népszámlálás eredményeit ismertető bevezetőjében főt említ a hosszabb időre külföldön tartózkodó személyek esetére. Vasile Ghețău becslései szerint a külföldi (ideiglenes) migráció mértéke, amely a 2002-es népszámlálás alkalmával nem regisztrálódott kb fő, így a hivatalosan jelzett fővel együtt összesen migránst jelent 2002-ben (Ghețău 2007). Dumitru Sandu 2006-ra 2,5 millió főre becsüli a reális romániai emigránsok számát (Sandu 2006, idézi Horváth 2009). Korábbi évekre vonatkozó megyei szintű migrációs adatok hiányában a továbbiakban a es népszámlálás végleges adatsorait elemezzük (ez volt az első olyan népszámlálás, amelyet Románia az EU-s normák szerint hajtott végre). Ebben két összefoglaló táblázat nyújt információkat a romániai migráció helyzetéről: egyrészt a hosszabb időszakra (1 évet meghaladó periódus), másrészt az ideiglenesen külföldre távozókról tudunk meg korcsoportos, nemek és célország szerinti megyesoros adatokat A hosszú távú külföldi tartózkodások Romániában a 2011-es népszámlálás alkalmával főt (a 2002-es adat 4,6-szorosát), a két székelyföldi megyében pedig együttesen személyt jegyeztek, mint 1 évnél hosszabb időszakra külföldön tartózkodót. A székelyföldi megyékből hosszabb időszakra külföldre távozók nagyságát megbecsülendő, kiszámoltuk a migránsok össznépességen belüli arányait is korcsoportonként. A három vizsgált terület közül a jelzett arány Romániára a legmagasabb (3,6%), ezt Kovászna megye (2,6%), majd Hargita megye (1,1%) követi. A két megye és Románia korcsoportos megoszlásai azt mutatják, hogy országos szinten (16,6%) és Kovászna megyében (19,4%) a 12 pg. XI. (deplasări în străinătate) 5

6 25-29 éves, Hargita megyében pedig a éves korosztály aránya a legnagyobb (21,0%) a hosszú időre külföldre távozók kategóriájában. Az adatsorok azt is jelzik, hogy 2011-ben Romániában, Hargita és Kovászna megyében a hosszú távú migránsok közel egyharmadát a éves korosztály képezte. A hosszabb idejű külföldi tartózkodások célországait vizsgálva már sokkal kiemelkedőbbek a különbségek úgy a két székely megye, mint Románia között: míg Magyarország közel minden második (43,2%) Hargita megyei migránsnak a célországa, addig ez csak közel minden harmadik (29,3%) Kovászna megyei migráns esetében érvényes ben a legtöbb romániai (46,9%) és Kovászna megyei (38,7%) hosszú távon külföldön tartózkodó Olaszországban volt, Hargita megyében ez jóval alacsonyabb (18,7%). Spanyolország és Franciaország minkét székely megyében jóval kevésbé vonzó célterület, mint Romániában, Németország pedig pont fordítva, a Hargita és Kovászna régióban kedveltebb célpont. A hosszabb időre külföldre távozók körében nincs jelentős eltérés a nemi arányok tekintetében. A településtípusú bontást csak országos szinten ismerteti a Nemzeti Statisztikai Hivatal, a hosszabb időre külföldön tartózkodók 54%-a él városon Az ideiglenes külföldi tartózkodások Romániában a 2011-es népszámlálás alkalmával főt, a két székelyföldi megyében pedig együttesen személyt jegyeztek, mint ideiglenesen (1 évnél rövidebb időre távozó) külföldön tartózkodót. A hosszú időtartamra külföldön tartózkodó személyekkel együtt tehát a két megyében a migránsok száma főt tesz ki. Összevetve az ideiglenes és hosszú távú külföldi tartózkodásokat, továbbá azt látjuk, hogy míg Románia szintjén az ideiglenes tartózkodás a hosszú távúaknak valamivel több, mint a fele (52%), addig Hargita megyére ez pontosan fordítva van, vagyis a Hargita megyeiek valamivel több, mint kétszer (2,08-szor) annyian tartózkodnak ideiglenesen külföldön, mint amennyin hosszú távra mentek külföldre. Kovászna megyében nincs számottevő különbség a két adat között. Amennyiben a legveszélyeztetettebb, vagyis a éves korosztályt nézzük, azt kell látnunk, hogy Hargita megyében minden tízedik, Kovászna megyében pedig 100-ból 15 ebben a korban lévő fiatal emigráns (ideiglenes vagy hosszú távú). Romániára nézve ez az adat 100-ból 13,9 fő. A korcsoportos megoszlások hasonlóak a hosszú távú külföldi tartózkodásoknál leírtakhoz, ebben a migráns kategóriában is a évesek vannak túlsúlyban (43-49%). Az ideiglenes migráció célországait tekintve országos szinten nincs jelentősebb változás a hosszú távú migrációhoz képest. Hargita megyét tekintve az ideiglenes tartózkodás esetében 8,5%-al magasabb a Magyarországon, 5,9%-al a Németországban és jóval alacsonyabb az 6

7 Olaszországban és Spanyolországban tartózkodók aránya, mint a hosszú távú migránsok esetében. Kovászna megyében az ideiglenes migránsok közel fele Magyarországon, 16,4%-a Olaszországban és 14,5%-a Németországban tartózkodott a 2011-es népszámlálás idején. Az ideiglenesen külföldre távozók körében a férfiak mindhárom területen enyhén felülreprezentáltak a nőkhöz képest. A településtípusú bontásban egy igen jelentős eltérés figyelhető meg, hiszen az ideiglenes migránsok közel kétharmada (65,2%) vidéki. 3. Migráció a székelyföldi vonatkozású szociológiai és antropológiai kutatások tükrében Ebben az alfejezetben csak megemlítjük az erdélyi vonatkozású kutatásokat, részletesebben két kifejezetten székelyföldi fiatalokat vizsgáló tanulmány eredményeivel foglalkozunk után számos, elméleti, módszertani és területi behatárolás szempontból nem egységes és ezért szinte összehasonlíthatatlan szociológiai és kulturális antropológiai adatfelvétel készült, amely többnyire érintőlegesen tartalmazott székelyföldi migrációt, migrációs potenciált feltérképező témakört is. Ezekről több részletesebb összefoglalót is olvashatunk 13. Az elmúlt 25 év kutatásai közül a legkiemelkedőbbek: a KAM től napjainkig készült munkamigrációs kutatásai, az ELTE-UNESCO Minority Studies Kárpátprojekt és Kárpát Panel , a Balázs Ferenc Intézet (BFI) által készítetett 1997, 1999, 2000 és 2001-es adatfelvételek, Etnobarométer 2000, 2001, 2002, TÁRKI-BFI 2001-es migrációs kutatás, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2001, 2008, 2013-as adatfelvételei, az RMDSZ megbízásából a CCRIT által készített 2003-as országos kutatás, valamint a SEEMIG projekt keretében 2014-ben készült Hargita megyei és sepsiszentgyörgyi adatfelvételek. Ezek mellett számos kisebb, helyi léptékű és kevésbé formalizált keretbe illeszthető kutatás is készült, amelyek eredményeinek összefogására ebben a tanulmányban nem vállalkozunk. A továbbiakban csupán annak a 2014-ben Sepsiszentgyörgyön készült kérdőíves kutatásnak az eredményeit ismertetjük, amely a SEEMIG projekt keretében készült, majd az antropológia módszereivel feltárt migrációs gyakorlat jellemzőit és a mögötte meghúzódó motivációkat foglaljuk röviden össze A SEEMIG projekt keretében készült sepsiszentgyörgyi kérdőíves vizsgálat eredményei A SEEMIG a Délkelet-Európa transznacionális együttműködési program keretében, az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósult stratégiai projekt, Délkelet-Európa hosszabb távú migrációs és demográfiai folyamatait, illetve humán erőforrásait vizsgálta Kiss Tamás és Csata Zsombor 2004; Biró A. Zoltán és Bodó Julianna 2008; Bodó Julianna 2009 stb. 14 KAM - csíkszeredai székhelyű, korábban Kommunikációs és Antropológiai Munkacsoport néven ismert, ma KAM-Regionális és Antropológiai Kutatások Központja nevet viselő kutatóközpont. 7

8 között a munkaerőpiac, valamint a nemzeti és regionális gazdaságok szempontjából. A projekt keretében a térségben két nagy empirikus adatfelvételre került sor 2014 őszén, egyrészt Sepsiszentgyörgyön, majd Hargita megye szintjén. A Sepsiszentgyörgyön október között lezajlott, minden végzős középiskolásra 15 kiterjedő kérdőíves kutatás eredményeit a Bálint Gyöngyvér és Sólyom Andrea által írt kutatási jelentés alapján foglaljuk össze (Bálint és Sólyom 2014). A végzős középiskolások 43,2%-a nem tervez munkába állni a középiskola befejeztével, hanem a továbbtanulást választja, és további közel egyharmad (a középiskola után rögtön munkavállalást tervezők 56,8%-a) külföldi vendégmunkát szeretne vállalni a középiskola befejeztével. A fennmaradó, összesen 147 térségi munkavállalásban gondolkodó fiatal közül a legtöbben Sepsiszentgyörgyön (50 fő), Brassóban (27 fő) és más környékbeli településen (24 fő) terveznek dolgozni. Etnikai megoszlásokat vizsgálva úgy tűnik, hogy a magyar fiatalok nagyobb arányban (35,5%) választanák a külföldi vendégmunkát, mint a román nemzetiségű társaik (22,6%). A tervezett külföldi munkamigráció legfőbb célországai Németország, Anglia és Magyarország. A vendégmunka célországainak etnikum szerinti bontása azt jelzi, hogy a magyar fiatalok közel egyötöde (18,0%) továbbra is Magyarországban gondolkodik, de a többség (39,6%) elsősorban Németországban és Angliában (22,3%) vállalna leginkább munkát. A külföldi vendégmunka tervezett időtartamára vonatkozó kérdésre további 10%-a is válaszolt a diákoknak, ami arra utal, hogy ha nem is rögtön a középiskola után, de a középtávú jövőterveikben benne van a külföldi vendégmunka (így 40-45% körülire becsülhető a vendégmunkában gondolkodó aránya). Ezen fiatalok közel egyharmada 1 évnél rövidebb ideig, 40% néhány évet, 10% 5-10 évet dolgozna külföldön, 15% pedig állandó jelleggel külföldön vállalna munkát. Míg nemek tekintetében nincs jelentős különbség, addig a jobb társadalmi hátterű (anyagi helyzet, iskolázottság, gazdasági státusz) városi fiatalok kisebb arányban tervezik a belföldi és külföldi vendégmunkát, mint gyengébb társadalmi hétterű vidéki társaik (Bálint és Sólyom 2014). A végleges kitelepedésben a sepsiszentgyörgyi végzős középiskolások 72,5%-a gondolkodik. Ez nem függ össze sem a nemmel, sem a középiskola típusával, de még a szülők anyagi helyzetével sem. Ellentétben a munkamigrációval, a kitelepedést nagyobb arányban tervezik a városi és a román fiatalok, mint vidéki magyar nemzetiségű társaik. Az édesanya magasabb iskolai végzettsége növeli a végleges kitelepedési szándékot. A kitelepedésben gondolkodók 15 A 746 középiskolásból 642 diák adott érvényes válaszokat, így az elemzett minta nagysága 642 fő volt. 8

9 közel egyharmada a jobb életkörülményekkel és nagyobb fizetésekkel indokolta emigrálási terveit. A fiatalok további egyötöde (21,4%) a munkahelyek miatt (kedvezőbbnek tartják a szakmában való elhelyezkedési lehetőségeket), 12,6% az ottani jobb fejlődési lehetőségek kihasználása miatt, 10,4% pedig azért telepedne ki, mert ott jobb. A romániai taszító környezetet 8,8%, a külföldön lévő más vonzerőket (mentalitás, önállóság, új kultúra, új lehetőségek, tanulási lehetőségek stb.) pedig 15% hozta fel az emigrálás érveként. Az emigrálás ellen felhozott legfőbb érv a szoros családi, baráti és szülőföldhöz való kötődés volt (ez kevésbé jellemző a román nemzetiségűekre, akiknek egy része az ország más részein lát jobb érvényesülési lehetőségeket). A migráció térségbeli beágyazottságát mutatja az a kutatási eredmény, amely szerint a megkérdezett fiatalok 58%-ának a családján belül is legalább egy személynek volt már migrációs tapasztalata, vagy a kérdezés pillanatában éppen külföldön tartózkodott (24,1% esetében 2 fő, 9,5% esetében 3 fő, 5% pedig 4 főt is megjelölt). Ez az arány jóval nagyobb a magyar, mint a román fiatalok családjára nézve (62,9% - 47,0%) és az eltávozottak között kicsit túlsúlyban vannak a nők. Az összes elvándorló családtag szinte fele munkavállalási céllal költözött ki, 41,1%-uk véglegesen letelepedett, 5% alatt van a tanulási célból való migráció, a fennmaradó 5,6% pedig más célból telepedett ki külföldre. Az elvándorolt családtagok átlagéletkora 38,2 év, az ott tartózkodás átlagos időtartama 11,8 év (inkább fiatalok és hosszú távra telepedtek ki) és a legfőbb célországok Magyarország, Németország, Ausztria, Olaszország, Anglia és az AEÁ A kulturális antropológia módszertanát használó kutatások eredményei és a migráció mélyebb okai A célzottan székelyföldi térségre irányuló, kulturális antropológia módszerét használó számos kutatás (a rendszerváltást követő 17 évben készült több száz interjú, számos esettanulmány és folyamatos résztvevő megfigyelés) lényegi eredményeinek összefoglalásakor elsősorban a Bodó Julianna által készített szintézist használjuk (Bodó 2009). Ahogyan a Bevezetőben már említésre került, a munkamigráció nem új keletű a Székelyföldön, így a rendszerváltás által teremtett új lehetőség (országhatár átlépése) nem egy új modellt jelentett, hanem a korábbiak folytatását (az ország távolabbi vidékei a korábbi migrációk alkalmával is az idegen világot képviselték) után a székelyföldi vendégmunkások hada elsősorban Magyarországra irányult, és többségében középkorúakból tevődött össze, később ez szinte teljes egészében megfordult a fiatalok javára (ahogyan Románia szintjén is megfigyelhető). 9

10 A migráció okainak megértése nem egyszerű feladat. Bodó Julianna szerint a székelyföldi vendégmunka és a migráció gyakorlatának komplex és változó jellege nem látszik teljes mértékben megragadhatónak (Bodó ) a Massey és szerzőtársai által jól leírt, főként gazdasági motivációra épülő, rendszerszerű, viszonylag stabil struktúrájú migrációs megközelítésekkel 16. Ahogyan Biró A. Zoltán egy korábbi tanulmányában olvashatjuk, az egész székelyföldi migrációra érvényes, hogy bár egy közösségen belül az elmenés mellett döntők száma lehet jelentős, sosem közösségi jellegű migrációról van szó, hanem egyéni/családi jellegű migrációk összegéről (Biró ). Éppen ezért a migráció okait csak úgy lehet megérteni, ha megvizsgáljuk az egyéni, családi, mikrokörnyezeti, helyi társadalmi hátteret. Ebben az értelemben pedig a migrációs döntés nem annyira egy gazdasági, mint inkább a társadalmi státus megtartására, illetve megszerzésére irányuló igyekezet (Oláh 1996b). Bodó Julianna és Horváth István (Horváth 2004) is kihangsúlyozza, hogy az erdélyi magyarok migrációja az említett nemzetközi elméletek mellett az úgynevezett lebegtetett migráció 17 fogalmával is megközelíthető, amely szerint a vendégmunkások hosszú időn keresztül úgymond lebegtetik a letelepedés helyét (úgy a végleges kitelepedés, mint a hazatérés lehetőségét fenntartják). A döntés meghozatalában nem a tényszerűen felsorolható számos különbségnek van igazi súlya, hanem annak, hogy a migráns hogyan tudja összeegyeztetni az otthonival, hogyan tudja élhetővé tenni az idegen világot (Bodó 2009). A transznacionális migráció elmélete szintén egy jól használható kiegészítő elméleti megközelítés a migráció megértésében. Az elmélet lényege, hogy a migránsok transznacionális, határokon átnyúló stabil kötődéseik révén mindkét társadalomhoz, a kibocsátóhoz és a befogadóhoz is kapcsolódnak (Schiller-Basch-Szanton-Blanc 1997; Portes 1997; Hannerz 2002; Faist 2002; Kennedy-Roudometof 2002; Vertovec 2002; Sandu 2005 idézi Bodó ). Biró A. Zoltán ezt a kétlakiságot időszakos kilépéseknek (Biró 1996), Dumitru Sandu pedig cirkuláris migrációnak nevezi (Sandu 2000). Mindezek mellett a fiatalok migrációban megfigyelhető növekvő arányának másik komplex székelyföldi sajátossága, hogy a családi, intézményi környezet egyre kevésbé sikeresen 16 Massey és munkatársai összegzése szerint az emigráció megindulásának különféle okai lehetnek: az egyéni jövedelemszerzés vágya (neoklasszikus közgazdaságtan mikroelmélete), a háztartási jövedelmi kockázatok szétterítésére való törekvés (migráció új közgazdaságtana), a munkaadók alacsony bérű munkavállalók iránti keresletét szolgáló toborzó programok (duális munkaerőpiac elmélete), a paraszti gazdálkodásnak a piac terjeszkedése miatt bekövetkező nemzetközi méretű visszaszorulása a periférikus régiókban (világrendszer elmélet), vagy ezeknek a tényezőknek a kombinációja. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy bár a felsorolt okok továbbra is migrációra késztetik az embereket, az új, migráció folyamán kialakuló feltételek maguk is önállóan ható tényezőkké válnak. Ilyen tényezők a migráns hálózatok kiépülése, a nemzetek közötti mozgást elősegítő intézmények kifejlesztése és a munka átalakulásának társadalmi hatása a fogadó országokban. Ezeknek a változásoknak az együttes hatására nő a migráció fennmaradásának valószínűsége. Ezt a folyamatot nevezik kumulált okságnak, amely nagymértékben hozzájárul a migráció időbeni és térbeni fennmaradásához (Bálint, 2004). 17 incomplete migration 10

11 készíti fel a fiatalokat a felnőtt életre. Ezt a jelenség-együttest Bodó Julianna (Bodó 2009) szocializációs deficitként összegzi, amely magába foglalja egyrészt a gazdasági tőke és globalizált piacgazdasági mentalitás teljes hiányával leírható háztartásokat (a családok nem ismerik fel, hogy mire kellett volna vagy kellene felkészíteniük gyerekeiket), az oktatási intézményektől való elfordulást (alacsony a végzettségi szint és ezzel még inkább lecsökken az önálló megélhetés esélye) és az alacsony szinten intézményesült térségi foglalkoztatást (informális alkalmazások 18, alacsony bérek, nagyobb termelő egységek térségbeli hiánya stb.). A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy ez a deficit a fiatalokban egyéni lemaradás érzékelést, hiányérzetet kelt. Mindez nem zárja ki a migrációs folyamatból az anyagiak fontosságát, esetenként a végleges elköltözést sem, azt azonban látnunk kell, hogy a migránsok és a térség viszonyában az előbbiek részéről a viszony rendezésének igénye az alapvető meghatározó tényező. (Bodó ) Ahogyan ez már az előzőekben leírtak alapján nyilvánvaló, akár csak romániai viszonylatban, székelyföldi szinten is sokat változott a migráció jellege, mértéke, főbb jellemzői. A KAM kutatói által (az illegális Magyarországra irányuló vendégmunka) és (az EU-s csatlakozás előtti és vízumkényszer eltörlés utáni szabad mozgások periódusa) között készített két nagy kvalitatív adatfelvétel alapján Bodó Julianna készített több átfogó elemzést a térségi vendégmunka típusú migrációs gyakorlatában bekövetkezett változásokról (Biró és Bodó 2008; Bodó 2008; Biró és Bodó 2009; Bodó 2009). A két jelentős interjúmennyiség arra enged következtetni, hogy míg a kilencvenes években az otthoni és az idegen világ teljesen elkülönül és a migráció egyetlen célja az otthoni társadalmi pozíció megerősítése, addig 10 évvel később már nem az idegen világtól való teljes elzárkózás, hanem a korábban leírt transznacionális migráció modellje szerinti kettős kötődések érvényesek. Ezt a növekvő rugalmasságot, a mindkét világhoz való kapcsolódási és alkalmazkodási folyamatnak a növekedését erősíti meg egy 2009-es, csak fiatalokkal készített interjúsorozat is (Biró és Bodó 2009). Az EU-s csatlakozás utáni években Székelyföldön készült, migrációval kapcsolatos antropológiai adatfelvételek közül kevés került még publikálásra. Blága Ágnes például a székelyföldi idényjellegű, nyugat-európába irányuló (Németország) munkamigráció legújabb (2011-es kutatás) formájába ad betekintést. A résztvevő megfigyelés módszerével is kiegészített interjús kutatás nyomán a szerző ezen típusú migráció főbb jellemzőit a munka meghatározott időtartamában, a hálózatok által biztosított rendszerességben, a biztos 18 Részletes leírást olvashatunk Bálint Gyöngyvér (2011): Foglalkoztatási stratégiák Hargita megyében. (Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2011.) c. könyvében. 11

12 jövedelemben, az otthoniakkal alacsony intenzitású kapcsolattartásban, valamint a klasszikus elszigetelt vendégmunkás értelmében látja (Blága ). A szerző a hálózati, kapcsolati tőke (hálózati migráció) és a kumulált okság Massey és munkatársai által leírt folyamatainak (Massey et al. 2001), a közös etnikai hovatartozásnak (Brubaker nyomán) és főként a bizalmon alapuló kapcsolati tőkének (Coleman nyomán) a szerepét látja rendkívül fontosnak abban, hogy a vizsgált rokoni és baráti kapcsolatok mentén szerveződött migráns csoport 11 éve jól működik és a rendszeresség miatt fennmaradt. A migráció fő motivátora egyéni szinten a gazdasági racionalitás, ugyanakkor az idényjellegű munkák esetén erőteljes a befogadó ország húzóereje is. Összességében tehát a szezonális munkavégzésre irányuló vendégmunkás típusú migránsok idegenként élnek a befogadó országban, nem igyekeznek beépülni a helyi társadalomba, hanem inkább egy átmeneti, otthoninál alacsonyabb komfortszintű életformát alakítanak ki (mert ez így racionális), amelyben a cél a költségminimalizálás és a minél nagyobb profittal való hazatérés (Blága 2014). Ilyen módon tehát a korábbi időszakra jellemző transznacionális migrációt (két lábon élés, párhuzamos életforma) úgy tűnik (legalábbis a migránsok egy részénél), hogy újra felváltja az idegen és az otthoni világ teljes elkülönülése és a vendégmunka típusú migráció egy régiúj formájával szembesülünk. 4. Összegzés A külföldre irányuló migráció több, mint 150 éve jellemzi a székelyföldi térséget. A nemzetközi migráció nagyságának mérése - a jelentős illegális migráció miatt - mindenhol problémás. Az elvándorlás romániai statisztikai adatokban való regisztrálása minden kétséget kizáróan rendkívül hiányos: az éves hivatalos statisztikai adatsorok a nemzetközi statisztikákban jegyzett legális migrációknak a 10%-át sem regisztrálják (hivatalosan között a két székelyföldi megyéből összesen mindössze fő emigrált) és a es népszámlálást megelőzően nincsenek a két székelyföldi megyére vonatkozó megbízható adatok vagy becslések a migránsok számára vonatkozóan. A 2011-es népszámlálásból az derül ki, hogy a székelyföldi megyékben az országosnál nagyobb az 1 évnél rövidebb idejű vendégmunkára kiköltözöttek és kisebb a hosszú távú migránsok aránya. Összesen a két megyében a népszámláláskor migránst jegyeztek (a két megye lakosságának 4,12%-a) és ebbe a folyamatba a éves korosztály kapcsolódott be legintenzívebben. A hosszú távú migráció esetére a Kovászna megyeiek fő célországa Olaszország, a Hargita megyeieknek pedig továbbra is Magyarország. A rövidebb ideig tartó vendégmunkára mindkét megyében Magyarország, Olaszország és Németország a célország. 12

13 Az elvándorlás mértékének megítélésében a legpontosabb adatok a nemzetközi adatsorok, és ezek szerint a 2011-es népszámláláskor jegyzett romániai migránsoknak (a lakosság 5,5%-a) valamivel több, mint a kétszerese él csak az EU tagországain belül. A Világbank 2010-re a romániai lakosság megközelítőleg 15%-át becsülte migránsnak. Ilyen megvilágításban tehát a két székelyföldi megye migránsainak aránya is a két megye lakosságának megközelítőleg a 12-15%-a lehet ( fő). A migránsok kibocsátó közegre gyakorolt hatása rendkívül jelentős, a sepsiszentgyörgyi végzős középiskolások 58%-ának a tágabb családján belül legalább egy személynek volt már migrációs tapasztalata, vagy a kérdezés pillanatában éppen külföldön tartózkodott. Ez az arány jóval nagyobb a magyar, mint a román fiatalok családjára nézve (63% - 47%) és az összes elvándorló családtag szinte fele munkavállalási céllal költözött ki. A megvalósult migrációk legfőbb célországai Magyarország, Németország, Ausztria, Olaszország, Anglia és az AEÁ. A fiatalok közel háromnegyede (72%) tervez a középiskola befejezése után külföldre emigrálni, elsősorban Németországba, Angliába, Magyarországra és az AEÁ-ba. A székelyföldi migráció okai és következményei (külföldi letelepedés vagy hazatérés) sokrétűek, a gazdasági, lebegtetett és transznacionális migráció elméleteinek egyfajta ötvözésével magyarázhatóak. Mindezek megértését pedig jól kiegészíti a szocializációs deficit fogalma és az általa létrehozott egyéni lemaradás érzékelés, amely úgy tűnik a székelyföldi migráció első számú motorja. Bibliográfia Könyv BÁLINT (DEMETER) Gyöngyvér 2004 Migrációs folyamatok és aspirációk a székelyföldi fiatalok körében, in BODÓ Julianna szerk. Székelyföldi mozaik Térségi szociológiai tanulmányok. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, BIRÓ A. Zoltán 1994 Adalékok a vándorló ember ikonográfiájához (Migrációs folyamatok a Székelyföldön ), in SIK Endre - TÓTH Judit szerk. Jönnek? Mennek? Maradnak? MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, BIRÓ A. Zoltán 13

14 1996 Egyéni és kollektív identitás a kilépési gyakorlatban, in BODÓ Julianna szerk. Elvándorlók? Vendégmunka és életforma a Székelyföldön. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, CASTLES, S. DE HAAS, H MILLER, J.M The Age of Migration. International Population Movements in the Modern World [A migráció kora. Nemzetközi népességmozgások a modern világban] (5th edition), Palgrave Macmillan, New York. [on-line] URL: [2017. március 9.] HORVÁTH István 2004 Az erdélyi magyarság vándorlási vesztesége között, in KISS Tamás szerk. Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, RMDSZ Ügyvezető Elnökség Kriterion Könyvkiadó, HORVÁTH István 2009 Aspecte ale culturii migraţiei în România [A romániai migrációs kultúra néhány aspektusa] in ANGHEL, R. G. HORVÁTH, I. ed. Sociologia migrației. Teorii și studii de caz românești. Editura Polirom, Iasi, 2009, MASSEY, D.S. ARANGO, J. GRAEME, H. KOUAOUCI, A. PELLEGRINO, A. TAYLOR, J. E A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés, in SIK Endre szerk. A migráció szociológiája. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, OLÁH Sándor 1996a A székelyföldi migráció előtörténetének áttekintése, in BODÓ Julianna szerk. Elvándorlók? Vendégmunka és életforma a Székelyföldön. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, OLÁH Sándor 1996b A kilépés társadalmi feltételei a Székelyföldön, in BODÓ Julianna szerk. Elvándorlók? Vendégmunka és életforma Székelyföldön. Csíkszereda, ProPrint Könyvkiadó, ROTARIU, Traian 2003 Demografie şi sociologia populaţiei. Fenomene demografice. [Demográfia és népességszociológia. Demográfiai jelenségek] Editura Polirom, Iaşi. ROTARIU, Traian 2009 Demografie şi sociologia populaţiei. Structuri şi procese demografice. [Demográfia és népességszociológia. Demográfiai struktúrák és folyamatok] Editura Polirom, Iaşi. 14

15 WALLACE, C. CHMOULIAR, O. SIDORENKO, E Nyugat-Európa keleti határa: mobilitás az ütközőzónában, in SIK Endre szerk. A migráció szociológiája. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, Folyóirat BIRÓ A. Zoltán BODÓ Julianna 2009 Értékek a transznacionális térben. Székelyföldi munkamigránsok értékorientációi. Antropológiai Műhely BLÁGA Ágnes 2014 Egy Székelyföldön szerveződő kiscsoport sajátos munkamigrációja Németországba. Metszetek 2014/ A Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológiai Intézetének online társadalomtudományi folyóirata. [on-line] URL: [2017. március 9.] BODÓ Julianna 2009 A vendégmunka típusú migráció magatartásmintái a székelyföldi térségben. FÓRUM Társadalomtudományi Szemle, 2009/ Somorja. [on-line] URL: [2017. március 9.] BODÓ Julianna 2009 A vendégmunka típusú migráció magatartásmintái a székelyföldi térségben. FÓRUM Társadalomtudományi Szemle, 2009/ Somorja. [on-line] URL: [2017. március 9.] HORVÁTH István 2007 Focus Migration. Country Profile: Romania. [Fókuszban a migráció. Ország profil: Románia] Hamburg Institute of International Economics No. 9, september [on-line] URL: e/cp_09_romania.pdf [2017. március 9.] RAVENSTEIN, E. G The Laws of Migration. [A migráció törvényei] Journal of the Statistical Society of London 48/2, 1885, SANDU, Dumitru 15

16 2000 Migraţia transnaţională a românilor din perspectiva unui recensământ comunitar. [A románok transznacionális migrációja egy közösségi népszámlálás szemszögéből] Sociologia românească, 2000/3-4, [on-line] URL: [2017. március 9.] Kézirat BÁLINT Gyöngyvér SÓLYOM Andrea 2014 În pragul absolvirii. Raport de cercetare. Anchetă sociologică în rândul absolvenților liceelor din municipiul Sfântu Gheorghe. [A középiskola elvégzésének küszöbén. Kutatási jelentés. Kérdőíves vizsgálat a sepsiszentgyörgyi végzős középiskolások körében] Raport de cercetare socială in cadrul proiectului Gestionarea migrației și a efectelor sale in Europa de Sud-Est (SEEMIG) Municipiul Sfantu Gheorghe. Kézirat. Internetes források ALEXE, I. HORVÁTH, I. NOICA, R. RADU, M Social Impact of Emigration and Rural-Urban Migration in Central and Eastern Europe. Final Country Report Romania. [Az emigráció és a vidék-város vándorlás társadalmi hatásai Közép és Kelet Európában. Romániai országjelentés] Elaborat în cadrul unui proiect inițiat de Comisa Europeană prin DG Employement. URL: ec.europa.eu/social/blobservlet?docid=8834&langid=en [2017. március 9.] EUROSTAT DATABASE URL: [2017. március 9.] GHEŢĂU, V Declinul demografic şi viitorul populaţiei României. O perspectivă din anul 2007 asupra populaţiei României în secolul 21. [Románia lakosságának demográfiai hanyatlása és jövője. Egy 2007-es perspektíva Románia 21. századi népességére] Academia Română, Institutul Național de Cercetări Economice, Centrul de Cercetãri Demografice Vladimir Trebici. Editura ALPHA MDN. URL: %20ro% pdf [2017. március 9.] HORVÁTH, I. KISS, T. 16

17 2013 Dynamic Historical Analysis of Longer Term Migratory, Labour Market and Human Capital Processes in Romania. [A romániai hosszú távú migrációs, munkaerőpiaci és humán erőforrás folyamatok dinamikus történeti elemzése] SEEMIG Project, Conceptual framework for modelling longer term migratory, labour market and human capital processes. URL: [2017. március 9.] INSTITUTUL NAȚIONAL DE STATISTICĂ. Baza de date TEMPO. URL: [2017. március 9.] INSTITUTUL NAȚIONAL DE STATISTICĂ. Recensământul Populației și al Locuințelor URL: [2017. március 9.] KISS, T Analysis of existing migratory data production systems and major data sources in Romania. [A Romániában lévő migrációs adatforrások és az adatok előállításának elemzése] SEEMIG Project, Enhancing data production systems of migration and human capital in the South-East European area. URL: [2017. március 9.] SANDU, D. CONSTANTINESCU, M. RADU, C. CIOBANU, O Romanian Migration Abroad: Stocks and Flows after [Az 1989 utáni romániai emigráció: nagyság és mozgások] Study for Multicultural Center Prague, November URL: broad.pdf [2017. március 9.] 17