ÁLLAMI GYEREKRABLÁSOK

Átírás

1 ÁLLAMI GYEREKRABLÁSOK 1

2 I.Pf /2019/4 1. Valaki gyerekét miért ne rabolhatnám el? Miért csak közfeladatot ellátó személy teheti? Törvény se biztosít számára ehhez jogot. Jól körülírható, közvetlen, veszélyeztető körülményen alapszik a gyerekvédelmi törvény (továbbiakban: GYVT) is, hogy ilyen cselekmény inkább tűnjön gyerek megsegítésnek, mint gyerekrablásnak. Legmagasabb hatósági vélemény számíthat? Gyerekek elrablásánál nem volt jól körülírható, nem volt közvetlen, nem volt veszélyeztető körülmény, erre jutott a Markó utcai (országosan legfőbb) nyomozóhatóság. Arra, hogy a nyomozásokat (rendőri, Fő-, s Legfőbb Ügyészség-i) követően se sikerült hatósági cselekményre értelmezhető okot találni. Eklatáns példákat szolgáltatva, hogy az állam ok nélkül (egyben felelősségre vonás esélye nélkül) akár embert is rabolhat. A törvénytelenül kialakított, törvénytelen állapotot bátran, korlátlan ideig fenntarthatja: felelősség hatóság embereit (az államot) semmi esetre se terhelheti. Pedig jó rendszer érdeke, ismérve, hogy hibákat javít, elismer. Patkányok által vezetett rendszerben (FIDESZ patkánykormányzás) másak a szempontok? 2. Címlapon igazolt FIDESZ-bűnözők szegmense: Emberrablásokat elnézően támogató (válaszadás, irányítás hiányával) felső vezetőkkel, és gyerekrablásokat alátámasztatlan kérelmekkel (okszerűtlen, indokolatlan elrendeléssel) aktívan gyakorlókkal. 3. Orbán Viktor diktátor (alias O1G Viktátor, továbbiakban: OV) szerepe: án nyilatkozta: "A család fontos, talán a legfontosabb, a gyerek az első.. úgy kell a világunkat berendezni, hogy a gyermekeink biztonságban nőhessenek fel." Felbőszülve felszólítom, hogy szinkronizálja az állam által - gyerekeim részére - kiszabott anyagi követelést, a kifejtett gondolkodásmódjával! Adjon választ, hogy miért kell kiskorúak nevére súlyos százezreket fizetni gyerekrablás jogcímén, amit sérelmeztek a gyerköcök, a bíró ezért őket szépen bünteti!? Emberrablások kapcsán a hibás család helyett, miért a Járási Hivatal felé élt jelzéssel a Főügyészség, ha végül a - saját bevallása szerint bizonyításra eleve jogosulatlan - bíró a családdal cseszett ki? OV az országban zajló folyamatok, gyakorlatok felügyeletében szerepet, felelősséget nem vállal, de legalább évközben is Boldog Karácsonyt! tud kívánni. Ha mástól el is veszik a 2

3 gyereket, örülök, hogy legalább OV unokái biztonságban élhetnek. GYVT rájuk biztos nem vonatkozhat, talán bejelentésre se merne a gyámhatóság (továbbiakban: GYH), a gyerekjóléti szolgálat (továbbiakban: GYERJÓ) családgondozója, esetmenedzsere kimenni hozzájuk környezettanulmányra, családlátogatásra. Talán védőnő se nézhet, se szólhat rájuk. Szülőtől - generációsan - tanult, elsajátított módon szaros pelenkákat az unokák is szórhatják majd bárhová, lásd a fotókat, ahogy OV lánya nem tudja mit kell csinálni egy pelenkával (feltételezhető, hogy már az apja OV se tudta). OV miért nézi, tűri tétlen (bár lehet kifejezetten örül, vezető pozíciókba csicskákat direkt választhat, ahogy EMMI élére is), hogy miniszterelnökségét vezető minisztere (Gulyás Gergely, továbbiakban: GG) egy fabatkát se ér. Szintén nem dolgozik, számára előírt alapvető törvénynek eleget nem téve, az irányítása alatt álló kormánymegbízottat (dr Kancz Csaba, továbbiakban: KCS) válaszadásra - kérelmünkre - se szólítja fel. Jogkövetőként fokozatosság elvén bejártam - mint később kiderült, tapasztalt - a patkányok útját, egészen a főpatkányig. Mint egymás irányításáért - törvényileg is előírt módon - felelős személyek, tojnak dolgozni, bármit cselekedni. Legalább (pozitívumként?) ebben egységes, nagy az összetartás, az egymásért való néma kiállás, talán lapítás. Bár félni sincs okuk: számonkérhetetlenek. (Lásd: OBH elnök, és Legfőbb Ügyész személye; számonkérésre is alkalmas Európai Ügyészséghez való elégtelen csatlakozási hajlandóság; ORFK-Microsoft korrupció;...) Fejétől bűzölődhet a hal, idővel jobb lesz? Perdöntő lehet a következő körülmény alapos vizsgálata: ezredes úr lebuktatta a GYH-t: bár későn (gyerekek elrablását követően) de megírta, hogy ideiglenes elhelyezés -t a GYH visszavonta Helsinkiben. OV az európai - többek közt emberi - jogok védelmének szabályait nem akarja Magyarországon érvényre juttatni, annak ellenére, hogy tagállamként EU része vagyunk. Emberrablás területén (is) világos az EU-s és magyarországi viselkedések különbsége: Helsinkiben zajló incidens: foglyul ejtették családunkat, gépfegyveres urak több órára bezárták, étlenszomjan, megfelelő ruházat nélkül hidegbe a gyerekeket. GYH elrendelte a gyerekek azonnali elvételét. Az ezredes nem elírta, hanem pontosan, szó szerint leírta (gyerekrablást követően lebuktatva a GYH-t), hogy ideiglenes elhelyezés visszavonás történt (ami azonnali gyerekelvétel visszavonásának szaknyelvi fogalmazása). Az ezredesnek köszönhetően kiderült az igazság, hogy a másfél hónapban nem egy, hanem két(!) gyerekrablási kísérlet történt. Az első (Helsinkiben) sikertelen, a második (Magyarországon) sikeres volt. A két esetet párhuzamban.. és azután ki is derülhet, hogy szembe kell állítani a vizsgálat során. Helsinkiben - amikor a gyerekek ellen azonnali kiemelés volt elrendelve - EU jogbiztonságának köszönhetően nem jöhetett létre életellenes cselekedet. Viszont másodjára, ugyanezen elrendelő GYH, ezer kilométerekkel közelebb, sajnos Magyarország területén talált rá a gyerekekre. Ahol bűncselekedeteiből visszavezethető, hogy az EU-s szabályok (ideértve az emberi élet védelmét) érvénytelenek. Sőt, belföldön már nem volt olyan drasztikus a kerestetés, mint első alkalommal Helsinkiben, ahol korábban azonnali - halasztást nem tűrő - kiemelés elrendelésével, ideiglenes elhelyezés volt érvényben. Elrendelő köröztetés másodjára már ilyet nem tartalmazott. A szerintem perdöntő végkövetkeztetés: olyan helyen (belföld), ahol a saját ország hatóságai közvetlenül érintkezhetnek, érzékelhetik a család körülményeit, ahol sokkal kisebb kockázatot valószínűsített a GYH (elrendelő köröztetés legenyhébb fokozatú, elhelyezést nem 3

4 tartalmaz), ahol a gyerekvédelem (továbbiakban: GYV; álszentül és hivatalosan: gyermekvédelem) saját magyar szakemberei láthatták a gyerekeket (annyiszor és oly soká ameddig kedvük tartja), alapvető kérdés, hogy miért vehették el a gyerekeket, ha előzőleg (mérleg másik serpenyője), súlyosabbnak ítélt körülmények idején, idegen országban - nem arra hivatkozva, hogy ott ne lenne illetékességük vagy hatáskörük, hanem arra hivatkozva, hogy elegendő ha tudnak a család hollétéről - Helsinkiben, az azonos GYH sokkal intenzívebb, azonnali fellépésről - vélhetően külföldi, épeszű dolgozók nyomására - viszakozva lemondott. Hagyta, hogy a gyerekek menjenek a világba bármerre, ahová csak akarnak, kisétáljanak a fogságból Comme si de rien n'était, si nihil cuiquam accidisset (mintha mi sem történt volna). Pedig a magyar szándék ha hiteles, őszinte, nem utolsó sorban indokolható is lett volna, akkor Magyarországnak EU tagállamként minden joga - egyben kötelessége - meg lett volna a gyerekek kényszerhazaszállítására (elkerülhetetlen szükséges családszétszakítás érdekében). Talán nem volt adott a kötelessége, lehetősége? Ha ott nem, akkor Magyarországon lehetett? Ha következetes a GYH, és mindkét gyerekrablási kísérletkor törvényesen, becsülettel járt el - figyelemmel arra, hogy mindkét esetben szóról-szóra azonos kifogásokat támasztott a GYH (velünk szemben), leghalványabb új, vagy eltérő körülményt sejtés szintjén se rejtettek a hivatalos dokumentációk - akkor számot kell adnia a GYH-nak, hogy miért vártak (várakozás, tétlenség a GYVT szerint megengedhetetlen, a hatóság által fenntartott súlyos gyerekveszélyeztetésnek, elfogadhatatlan cserbenhagyásnak minősül), miért voltak, miért lehettek a gyerekek Helsinkiben a szülőktől kevésbé veszélyben (mint ugyanolyan körülmények közt belföldön), vagy ha erre az alperes se tud érdemi választ adni, akkor akként dönthet a bíró, hogy a második alkalommal hivatali visszaélések, túlkapások történtek, mely bűnök kint, az EU-ra érvényes jogszabályok földjén (példa Helsinki), emberi élet védelmének törvényi garanciái miatt meghiúsulnak. Fogja kézbe a bíró a sikeres gyerekrablást eredményező határozatot, legyen szíves vetítse a benne foglaltakat a Helsinkiben való tartózkodásunkra (fegyveres foglyul ejtésünkre), konkrétan mutasson rá, arra a szóra vagy mondatrészre stb bármire, mely GYH által indoklásnak nevezett részből (ha ilyet nem talál benne, vegye alapul a teljes határozatot) ne lenne igaz tényállítás, helyzetértékelés a korábbi, Helsinkiben történt napon. Fel kell-e tenni a kérdést a bírónak, hogy az alperes által képviselt GYH miért döntött - megtalálások idején - azonos körülmények észlelésekor egyik alkalommal így, másik alkalommal pedig úgy? (Miközben a vonatkozó GYVT nem változott, állandó volt.) Ezen - az esetleg még mindig - vízszintesen álló mérlegre a bírónak fel kell-e tennie, hogy a sikeresen végrehajtott gyerekrabláskor, közvetlenül azon a napon (délután) rendőrség és GYH vezető közösen azt írta hivatalos dokumentációként, hogy: nagyon jó körülmények közt él a család? GYH vezető nyilatkozta: este 6-kor a GYH-t úgy zárta be, abban a békés lelkiállapotban, nyugodt tudatállapotban, hogy mi családunkkal semmi különös nem történhet. Szerinte, mint szülők teljes biztonságot voltunk képesek a gyerekeinknek nyújtani. Szülők meghallgatásának kísérlete nélkül, 6 óra múlva (éjfél) az alvó gyerekeket elrabolták. (Hajnalban a szülőt, számára teljesen ismeretlen helyen a rendőrök utcára dobva magára hagyták. A rendőrök másnap az édesanyát közterületen való tartózkodásért megbilincseléssel, bezárással megfenyegették, elzavarták annak ellenére, hogy pár órával korábban számára anyanyelvi tolmácsot, konzuli és minden egyéb segítséget megígértek.) GYH 4

5 következetlen (egymással összhangot nem mutató) eljárásait látván (GYH által elismerten ugyanazon - teljesen azonos - körülmények esetén egyszer - belföldön - elveszi a gyerekeket, egyszer - külföldön - nem éri el az ingerküszöbét), komolyan lehet venni az őt képviselő, védeni hivatott alperest? Ilyen mérvű következetlenségben, ahol legalább az egyik magatartásuk logikusan törvénysértés volt (Vagy azért, mert másodjára elvették a gyereket annak ellenére, hogy ilyen szándék a körözésben nem állt/ vagy azért, mert elsőre nem vették el a gyerekeket annak ellenére, hogy a körözés ezt a szándékot rögzítette!), lehetnek egyáltalán értékelésre érdemes magyarázataik? Boldog Karácsonyt!? 4. GYVT betartására képtelenek, betartatásában semelyik hatóság se érdekelt: Bárhogy igyekszek, a rendszer tagjai bárhogy erőlködnének, a GYVT-t nem lehet betartatni. Laikus gondolhatja, hogy fontos alkalmazni, valami felsőrendű, magasztos célokkal párosuló szabályozás, de talán általánosan is a visszaélés eszközévé silányult. Ezt tudja a Megyei Rendőrség, a Fő-, s Legfőbb Ügyészség és még sokan mások, akik az igazságügyi főosztályvezető (dr Gulyás Renáta alperesem, továbbiakban: GR) személyes hangfelvételét meghallgatták. GR (most hatósági főosztályvezetőként) nem hajlandó az általa bevallott, általa elismert törvénysértő gyakorlaton változtatni. Bizonyítékok cáfolhatatlanok, hogy évek óta folyamatosan nem olvasta el, nem tartotta be a GYVT-t, vagy rosszhiszeműen szemlélve: olvasta, azonban betartani nem hajlandó. Bármi is legyen, a hangfelvétel abban egyféle képpen értelmezhető, hogy az adott megyébe a gyerekek s szülők tőle, rendszerétől veszélyben vannak, hogy gyerekvédőként (GYV meghatórózan kiemelkedő pozíciójában) súlyos gyerekveszélyeztetést művel. GYVT-t az eljárásai során saját szavai értelmében biztos nem tartja be. Nincs jele annak, hogy változtatni szeretne. A különbség ő, és az átlagpolgár közt: szerencsétlen szülő, akit hamisan veszélyeztetéssel vádolnak, felelősséggel tartozik az állam felé, elszámoltatható, de a hatósági fővezető, aki tényszerűen valódi veszélyeztetést gyakorol éveken át, nap mint nap, nahát őt semelyik ügyész, nyomozó se meri fülöncsípni, illetve közvetlen feletteseként a kormánymegbízott együtt lapít vele, válaszadáshoz sincs elég bátorságuk, pedig itt nemcsak szavak, köszönet a bejelentő felé, hanem felismerés, tettek, hibajavítás, időre (veszélyeztető tényezőre) tekintettel iparkodás, GYVT betartására jövőbeni garancia, KCS felé is megnyugtatás kellene, hogy elsődlegesen, azonnal történjen. GR, KCS, GG, valamint OV (de őt ne említsem, nincs felettese) szóval ők, így szépen sorban, egymás irányításáért törvényileg kötelezett személyek. Valaki miért nem intézkedhet? Miért nem válaszol egyik se? Illik rájuk, hogy elérhetetlenül, számonkérhetetlenül maffia tevékenységet folytatnak? Nekik éri meg a nemtörődömség, vagy a megye családjainak, hogy ne lehessen továbbra se alkalmazni a GYVT-ben jogokat biztosító garanciákat, hatóságra kötelező előírásokat? (GR és felettesei kötelességszegően, hogy hajlandóság hiányában nem reagálnak, nem javítanak, ez is lehetne vizsgálat tárgya.) GR saját hangján elmondott, sokszor ismételt tény, hogy szerinte: ha akarja se vizsgálhatja felül a kiemelést az elsőfokú hatóság (pedig ez kurvára ellentétes a törvénnyel), ezért rábeszéli ő, s alkalmazottai 5

6 (törvénytelenségben, hivatali visszaélésbe bevonva egyeztet az elsőfokkal) a lakhely szerinti GYH vezetőjével a szülőket, hogy másodfokra küldött fellebbezéseket vonják vissza, mondván: gyermekek érdeke, hogy viszaadásukról elsőfok dönthessen, melynek feltétele, hogy másodfokon ne bírálják el a fellebbezést (azaz elsőfoktól a lehetőséget el ne vegyék, ne akaszthassák meg őket döntéshozatalukban). Valójában ezzel ellentétes GYVT - nagyon helyesen a gyerekek érdekét szem előtt tartva - világosan rögzíti, hogy másodfokra küldött fellebbezés nem lehet, nincs kihatással arra, hogy bármikor visszaadja az elsőfok a gyereket. Sőt, 30 napon belül (át nem léphető, abszolút határidő) - mégha másodfokra időközben az összes létező anyagot fel is küldi az elsőfok (erre hivatkozott a GYH, hogy ezért nem dönthet), akkor is - törvényi kötelessége meghozni a döntést - a tekintetben, hogy saját szülőhöz vissza meri adni gyereket, vagy kötelező fenntartani az állapotot (saját szülőtől a gyerek meg legyen továbbra is óvva). Gyakorlatban az se hatotta meg a GYH-t, hogy felettesük - alperesemék - felszólították őket az abszolút hatáidők betartására, mivel a hónapok csak teltek, ezzel is rá lehet mutatni, hogy GYVT-t nem hogy be se kell tartani, de tájékoztató jelleggel se bír. Bocsánat a kacifántos fogalmazásért, remélem érthető a lényeg, hogy fentiekben vázolt - továbbra is fenntartott hivatali visszaélésekkel kialakított (tarkított) - körülmény (GR) által elvész a gyerek visszaadásának +1 lehetősége. Ha nincs visszavonva a fellebbezés, akkor másodfok is köteles dönteni a visszahelyezhetőség lehetőségéről, például megállapítva azt, hogy ok nélkül történt a gyerekek kiemelése (ahogy ekként vélekedett az első Bíró, s Legfőbb Ügyészség is), ha viszont sikeres a hivatali visszaélés, ha elhitetik a jó szándékot, ha a szülő együttműködő szeretne lenni, ha elhiszi a szülő az első és másodfok azonos tájékoztatását, a színtiszta hazugságot, akkor együttműködően lemond a fellebbezésről, szem előtt tartva a valójában csak hazudott gyerekérdeket, örökre elveszítve ezáltal a későbbi kártérítési lehetőség alapvető követelményét is (mely abban állna, hogy senki ne vonja vissza a fellebbezést). Nem kell bizonyítani, hogy éveken át GYVT-t nem alkalmazták, sőt azzal ellentétes gyakorlatuk volt (ezt már GR hangfelvétele Önöknek igazolta). Lehetne egyszeri bicsaklás GR részéről, lehetne szándék javításra, de 2016 óta ez a gyakorlat, egyszer se jöttek rá (véletlenül vagy szándékosan) saját törvénytelenségükre: se Tatabányán, se Esztergomban. Többi család biztonságának szavatolása érdekében, felém is le kéne hivatalos válasz formában reagálni, hogy észrevették a törvénytelen gyakorlatot, és már be fogják tartani a GYVT-t. Hivatali visszaélések ismeretének birtokában állampolgári kötelességem tudomást szerezni arról, hogy visszajelzésemről értesültek, tartalmát megértették, eredményül a releváns, elkerülhetetlen lépéseket sügősen megtették. Alperesem (GR) és láncolatban a felettesei is, többszörösen kimerített határidőkön túl is, sürgősen fogjanak hozzá a válaszadás megírásához! Mutassanak bármi garanciát (akár kétsoros), hogy GR és felettesei megértették, helyesen fogják alkalmazni a GYVT-t, mert eddig csak az ellenkezője látható: lapítás, elhallgatás. Szakemberek minket ismerve, tudván, hogy velünk nincs gond, még így is, az a meggyőződésük (amit osztok), hogy olyan szülők, akiktől gyereket elvesznek (törvényesen egyetlen használható, köztudatban is létező indokkal: hatóságilag maximális segítséggel is elháríthatatlan a szülői veszélyforrás), az olyan szülők bármennyire igyekeznek, leginkább sose kapják már vissza saját gyereküket. Csodás kivételes esetekben is éveknek kell telniük, lelkileg megnyomorodva. Természetes ha laikus 6

7 társadalom is ilyen érzelmeket (sajnálkozó, akár lenéző) táplál, tart szükséges rossznak a gyerekeiktől kényszermegfosztott szülők felé, gondolván, hogy muszáj nélkül nem szednek szét családot? Valós helyzet nemcsak érthetetlen lenne számukra, de ha ismernék, akkor félelemben élnének tovább, az ép ésszel elfogadhatatlan működésű rendszerről tudomást szerezve, melyben emberség, irgalom, józanság nincs, se biztonságot nyújtó, írásban rögzített GYVT, ha azt betartani, betartatni egyaránt képtelenség. Hol csillan szándék a gyerek érdekét valóban szolgáló törvény formálására? (Talán a baj eredője, hogy törvénybe kellett iktatni az erkölcsi minimumokat?) Valaki objektíven felmérhető kárt okoz, azt büntetik, de az talán nincs rendben, hogy a különböző gyereknevelési módszerek közül, a hatóság szubjektíven szelektál, nemtetszést nyilvánít családokat tönkretéve gyerekrablással, a mindent felülíró gyerekérdek -re való hivatkozással. (Eltérő kultúrák alacsony tisztelete, rasszizmus se lehessen befolyással a GYVT alkalmazásakor!) Ha vannak eszméink, mint például az, hogy az emberi élet minden ezen a világon tartózkodó ember esetében ugyanolyan értékes - ezt mondjuk univerzalizmusnak hívjuk (ha akarják másképp hitnek lehet hívni).. ez milyen területen érvényes? Ha valaki úgy gondolja (mint OV), hogy ez egy szűk területen érvényes, akkor ez ellentmondásba kerül (izolacionizmus), radikális ellentmondásba azzal az elmélettel, aminek itt híján vagyunk (modern egyház, vagy a liberalizmus formái szerint mindenkinek az életéért felelősséggel tartozunk). Mérhetetlenül elszomorító, kétségbeejtő amikor valaki úgy gondolja, mint OV: tényleg bevallva azt, hogy minket nem érdekel más, mint a saját állampolgáraink élete, és mellékesen azok egy részének az élete sem érdekel minket, merthogy ha cigánynak születtek ugyanebbe az országba, akkor mindjárt nem annyira érdekes az életük. Emberi szenvedésről való tudomásvétel, a részvét, azok erkölcsi kategóriák maradtak, amely mögött nincs uralkodó politikai doktrína. Elsősorban bevándorlás kérdésében, de saját állampolgárokkal szemben is, a laikus számára is feltűnően embertelen kilakoltatások, és GYH-i családszétválasztások (legális gyerekrablások) szintén a kormány leghatározottabb jóváhagyásával zajlanak. Olyan irányú törekvések is tapasztalhatóak, hogy testvéreket, de még felnőtt szülőket is szét kívánnak választani, lásd esetünkben: konkrétan szülők elválását szabta logikai érv nélkül a GYH gyerekvisszaszerzési feltételül. Ez tragédia. Bűntársá tesz sok millió magyar embert abban az értelemben, hogy a félelemből szült intézkedések (ellenségnek beállított menekült; ha nem tud valaki fizetni, akkor elveszik könyörtelenül házát; álszent GYERJÓ szolgálatok működtetése, saját szülőknél mindent jobban tudó, vagy csak szimplán tisztességtelen családgondozók, védőnők térnyerése; rosszul funkcionáló - az általános visszaélésekre használható GYVT, és egyéb - életellenes törvények alkotása, értelmetlenül terhelő GYV-i eljárásokkal: alapellátásba vétel, védelembe vétel, nevelésbe vétel, ideiglenes elhelyezés; szülők szemrevételezése nélkül, róluk kiadott igazságügyi vélemények; velük szemben a meghallgatásuk nélkül - arra kísérletet se téve - olyan intézkedések, amik tényszerűen gyerekrablásokat jelentenek) mögötti hamis biztonságnak az ígérete, az az embertelenségre való rábólintás, és ezt én ilyesztőnek tartom. Tudják ezek az emberek azt, hogy amit szeretnének, az másoknak mekkora kárt okoz, végiggondolják? Vagy csak azt nézik, amit egyébként jól felmérnek ezek az országhatáron menekültekkel szemben kerítéssel védekezők, a beteg gyerekeket tranzitzónákban ÉHEZTETVE fogva tartók, ezek kilakoltatók, ezek a "gyerekvédők", hogy nekik csak a sajátjuk a fontos, saját biztonságuk, a saját jövedelmük, a saját 7

8 életminőségük... Jó volna ha a szakemberek éreznék, hogy azokkal az emberekkel szemben is szolidaritással, együttérzéssel tartozunk, kötelességeink vannak, azok az emberek iránt, akik mondjuk elvesztették a szüleiket, akik nem tudnak azonnal a felvett összeghez képest irreálisan magas (felvett kölcsön többszörösét) összeget időben kifizetni, vagy akik másként képzelik el, például az ideális gyereknevelést (szülőkként engedtük a falra firkálást; a gyerek ázsiai módon - ágy helyett - a földön aludt stb, egyedi hozzáállást, saját családi szokásokat merészeltünk kialakítani), vagy akik távolabb élnek, mint mi. Örök kérdés: távolság és a humanizmus között van-e összefüggés? Hány kilométerre érvényes? Nyilván van egy saját kultúránk, saját otthonunk, de az otthonunkat nem lehet egy általános otthontalanságra berendezni. (Ehhez a hosszabb részhez György Péter: Kifordult a sarkából a világ címmel, való médiamegjelenését loptam - vettem alapul -, ami bár a menekültekről szól, abba helyetesíthetőek a kilakoltatások, a GYV, de minden más is, ami a kormánynak, az emberi élet tiszteletben nem tartását reprezentálja.) 5. Miniszterelnökség véleményével egyetértsek? Amit a miniszterelnökség megfogalmazott (KSZ-1/692/4/2019), idézem "gyámhatóság döntés nem volt jogszabálysértő, az eljárást a gyermekvédelmi előírásoknak megfelelően folytatta le", ez mégha a valóságot nem is fedi, belemegyek a játékba, tényként elfogadom. Viszont ezzel a teljes rendszerük létjogosultsága azonnal megkérdőjeleződik: kiindulhatunk az ügyben hozott a Markó utcai (Legfőbb Ügyészség) nyilvános döntéséből (azóta hivatalosan leszögezték, hogy rájuk nem nem lehet hivatkozni, mert nem is döntöttek, csak konkrét véleményükkel szakmailag állást foglaltak), ők konkretizálták, hogy semmilyen ok se volt gyerekkiemelésre, és hogy mellesleg előtte a szülők meghallgatására tehető (kötelező) kísérlet is elmaradt. A bíró ítélete ezzel egybecseng, szerinte említésre se méltó az ország legfőbb nyomozószervének vizsgálati eredménye, mivel - szakmai meglapozott véleményükön kívül - nem lehet rájuk mondani, hogy bármiféle döntést hoztak volna, ezért tevékenységük jelzés értékkel se bírhat. De akkor - szerintem - mi a fasznak van Polt Péter ügyészsége? Tegyük ezen - országosan legfőbb nyomozói pozícióból fakadóan - megkérdőjelezhetetlen vélemény mellé a miniszterelnökségi hozzáállást, miszerint minden megfelelően működött. Szomorúan megállapítandó, hogy a magyar állam (jelenleg regnáló FIDESZ) szerint minden rendben, ha ok nélkül elveszik a gyereket. Ezt a Miniszterelnökség állítja, nem én! (Persze nem kell csodálkozni, szerintük rendben van a menekültek be nem fogadása; a tranzitzónában való éheztetés; a sok esetben beteg és szülővel se rendelkező gyerekek embertelen körülmények közti fogvatartása; a kilakoltatásra várok cserbenhagyása...) Miniszterelnökség minden információ (beleértve legfőbb ügyészi kétszeri azonos döntést) birtokában hozta ezt az álláspontot, melyet hányféle képpen, hogyan máshogy lehet értelmezni? Szerintem vélemény -nyel is a dolgokról ítélet -et hozunk, igazat tudunk adni. Szerintem a Legfőbb Hatóság tulajdonképp döntött, annak ellenére, hogy tagadják, és csak tényfeltáró nyomozati elemzésnek tartják, az általuk lefolytatott munkát. Persze egy esetleges döntés 8

9 elkerülhetetlenül következménnyel járt volna, így a Legfőbb Ügyészség csak - kimerítő nyomozásukat követően - együttérzően igazat adtak a tönkre tett családnak. Igazságot kereső bírók helyében, figyelembe venném, hogy a Legfőbb Ügyészséget a véleménye kialakításában nem befolyásolhatta az a teher, hogy ha vélemény helyett döntést kellett volna hozniuk, akkor, abból háríthataltanul valakinek baja lesz. (Függetlenebb helyzetben voltak felelősség nélkül.) Pozitívnak értékelhető, befolyás nélküli, az igazsághoz való közelséget jobban szolgálhatták az ügyészségi vizsgálatok, melyben bárhogyan döntenek úgy se jár következménnyel, ezáltal szabadabban bátran, lelkiismeret szerint dolgozhattak, formálhattak szakmai véleményt (mely igen, nem döntés, de szerintem hitelt érdemlőbb tényfeltáró, körülményelemző információ csomag, lásd: ügyész által Járási Hivatal vezetőjének címzett - határozottan a hatóságokat hibáztató - hibákat elemző, összefoglaló jelzés). Ha miniszterelnökség szerint tényleg minden rendben volt, hogyan fordulhatott elő a szuper rendszerben, hogy a felperest (azaz a GYH-ot) lenézte, semmibe vette a bíró azzal, hogy tárgyalás megtartása nélkül helyezte a gyereket családjába vissza? Vérlázító? Egyszem bíró létére, a csapatban dolgozó, teljes GYH-gal tulajdonképp tiszteletlenül szembe menve, hatósági véleményeiket annyira figyelmen kívül hagyta, hogy döntéshozatalhoz tárgyalást se tartott fontosnak. Gyerekdobálás ide-oda... ugye játék, ennyi komolyságot érdemel a bíró részéről? (Ez Magyarország!? Ilyen rendszert tartunk fent, amikor újra a FIDESZ-re szavazunk!?) GYH-okat, és GYV-i rendszereket tiszteletben tartja az ilyen könnyelmű bíró? Véleménye nyilván az, hogy okkal vették el a gyerekeket, azért meri a kicsiket ugyanoda a súlyos veszélyeztető forrásba visszadobni? A bíró leszögezte: törvény a bíró számára nem nyújtott lehetőséget arra, hogy minősítse, bírálja az eljárt (bűnös) hatóságot (bírálni csakis közigazgatási perben lehetne, melyre mai napig nem kerülhetett sor, melyre soha nem is kerülhet sor, az irányításért felelős hatalom-gyakorlók érdemeként: a rendszernek érdekellenes). Így a Miniszterelnökség azon véleménye, miszerint az esztergomi bíróság az ügyben eljárt, s a GYH-i eljárás jogszerű volt, igazából véve értelmezhetetlen. FIDESZ-bűnöző létből persze érthető, de azért adódik a kérdés: hogyan viselkedhet így a Miniszterelnökség, ahol tudják, hogy az eljáró bíróság mindkét végkimenetellel törvénytelenül járt volna el: ha azt mondja, hogy törvényes volt a kiemelés, és akkor is ha azt mondja, hogy törvénytelen volt: ugyanis a bírónak - ő maga jelentette ki - ezt a kérdést nem szabad vizsgálnia. Miniszterelnökség válaszát olvasva, fel se merülhet, hogy a bírónak hivatásával ellentétes lett volna, ha kísérletet merészel annak megállapítására, hogy volt-e jogszabálysértés: "Az ügyben.. Esztergomi Járásbíróság.. eljárt, amely során megállapításra került, hogy a gyámhatóság döntése nem volt jogszabálysértő. (KSZ-1/692/4/2019) Kedves olvasó, azt hisz amit jónak vél, de - szerintem - attól még gyerekét az állam bármikor elragadhatja azért mert csak alapon is, hisz úgyse lehet jogszabálysértő a legálisan (állammal) elrabolt gyerek esete. Ez a OV által fenntartott, éltetett patkányok maffiája. Legfelül, a Miniszterelnökségben se találnak okot a cselekményekre, de attól még szerintük teljesen jogszerű, jogszabályokkal egyeztethető, megfeleltethető, törvénnyel leplezhető a gyerekrablás. HAJRÁ FIDESZ! 9

10 6. GG is FIDESZ-bűnöző? Miniszterelnökséget vezető miniszterként hol a válaszadása? Talán nem értette a névre szóló címzést? Személyesen felelne a kormánymegbízott munka-nem-végzéséért, irányításáért törvényben előírt módon, számadással, válasszal tartozik felém, mivel értelmesen felhívtam a figyelmét rá, hogy a kormánymegbízott nem hajlandó válaszadási kötelességével se élni. Továbbra is: KCS (kormánymegbízott) se, GG (Miniszterelnökséget vezető miniszter) se hajlandó válaszadásra. Úgy tűnik, hogy rendőrségi feljelentésekkel se noszogathatóak. Tisztelt nyomozók, ha tehetik fejtsenek ki rájuk, a felső vezetőkre nagyobb nyomást, köszönöm! Az általam helyesen megválasztott, küldött, - GG-re kötelező munkavégzést részletező - ismert jogszabály miért nem köti őket? Hogyan lehetne van-e értelem őket munkavégzésre sarkalni? Sokszoros határidőn kívül se képes GG, KCS válaszolni. Ilyen magatartás tanusítóira nem lehet felnézni, őket kellően tisztelni: feléjük túlzás a jóindulat, a jóhiszeműség? 7. Professzor Kásler Miklós káder miniszter (továbbiakban: KM) - most már - elmehet a picsába: Hogy nem reagál, ez már végleges, olyan mint aki nem is létezik. Hát bármi megengedett vele szemben, mert jó FIDESZ-bűnözőként nem tartja be a törvényt? Mint onkológia vezető, az előző munkahelyén (kórházban) is olvasta a levelemet, erről a titkárnője (akivel többször beszéltem) beszámolt, de válaszra régi helyéről, és új (miniszteri) posztjáról se hajlandó. Olvasta, majd válaszol rá ha akar - tájékoztatott titkárnője. Felsővezetőként telibeszarva az embereket, a GYV-t. EMMI élén mi keresnivalója? 8. EMMI az antidemokratikus beállítottságú FIDESZ irányítása alatt - végletekig - embertelen: Itt most, mi történt? Ok nélküli gyerekrablás?! Az összes véleményező "fórum" (Megyei Rendőrség, Főügyészség, Legfőbb Ügyészség, igazságügyi szakértők) pozitív támogató nyilatkozata (hogy a család nem hibázott) ellenére, lesöpörték ezt, és most már törvényt hoztak rá, hogy ne is kelljen figyelembe venni (gyerekrablások oknélküliségét), és ne is kelljen indokolni azt, hogy valakit miért vesznek ki a családból (vagy miért nem vesznek ki). Ezt a törvényt, hogy - ki nem bontott, ki nem fejtett, önmagában mondvacsinált semmitmondó tartalmatlan, absztrakt indokként - konkrétan a kizárólag együttműködés hiánya miatt is elvehető a gyerek, ezt a törvényt csak a gyerekek elrablását követően hozták meg, így jogosan egyik bíró se érvelhet esetünkben az együttműködés hiánya -ra hivatkozva. Alperes - mintha csak a felperesért lenne - az Ítélőtáblának nyújtott ellenkérelmében világossá teszi, hogy betegség se lehetett ok (lásd: 20-as pontnál). Bujkálás mint indok értelmezhetetlen, mert család önszántából ment be számos GYH-ra segítséget kérni az elfajult esztergomi hatósággal szemben, mely hatóság mellesleg úgy aggódott, hogy az általuk ismert család egyetlen elérhetőségét (bíróságon bevallották) egyszer se 10

11 próbálták meg, hanem közvetlenül (tudakozás nélkül) több alkalommal is - valós szándék nélkül - köröztetést rendeltek el a rendőrséggel. Amikor a család elérhetőségét jelentéktelen alkalmakkor használták, minden esetben válaszoltunk számukra, tehát, hazug a hatóság, amikor azt meri állítani, hogy aggódtak, hogy csak a munkájukat végezték volna, mert kimagyarázhatatlan, hogy legalább egyetlen próbát téve, miért nem akarták volna a családdal felvenni a kapcsolatot. Miért éri meg ez az EMMI-nek vagy hát úgymond a kormányzatnak? Nem éri meg... egész biztos, hogy a lehető legrosszabbat teszik saját szempontjaik okán is. Ez talán semmi más, mint erőfitogtatás, mi megmutatjuk, hogy ha jól viselkedtek..., hogy ha esetleg a gyereknevelésben nem lesz markáns a véleményetek - mert azért tegyük hozzá, mint szülők nem értettünk egyet a GYV-i szakemberekkel a nevelési "normákban".. megfogalmaztunk az utóbbi időben több olyan panaszt, ami bírálja az elmúlt 6 (rabástól +3, összesen 9) évben történteket, a velünk szemben is tanusított GYH-i, és GYV-i hozzáállást, melyekben leírtuk, hogy becsaptak, tisztességtelenek, hazudnak.. hogy több kárt okoznak mint jót; traumatizálták a fegyveres katonnákkal a gyerekeimet, ok nélkül bezáratták cellába a kicsiket, enni-inni se adtak gyerekeimnek a fogvatartásuk alatt, stb.. - magyarul ez (a "gyerekkiemelés") egy figyelmeztetés, hogy ha nem viselkedtek jól... Mikor már a gyereket visszakaptuk, és alapellátásból is kivette a rendszer (helyesen jelezve, hogy semmilyen betegség - így a skizofrénia, pszichopátia - se indokolja a GYV részéről az alapvető odafigyelést se), újra panaszkodni merészeltem az EMMI-nek - írtam nekik, és felhívtam az ott telefonon elérhető legmagasabb beosztású dolgozót dr Forgács Lászlót - de csak azt értem el, hogy újabb erőfitogtatással reagál a rendszer: másnap reggel már kint volt nálunk a helyi GYV, GYH-gal. Kedvesen azt mondták, hogy máskor ne írjak az EMMI-nek, mert akkor ki kell jönniük. (Helyi GYH talán erősíti a szabályt, mert kivételesen jó hatóság emberileg is, szakmailag is korrekt: nem fenyegetéssel, hanem jó tanáccsal látnak el.) EMMI-nél panaszkodtam, hogy gyerekelvételre nem volt ok, kárpótoljanak valahogy, de a telefonban uralkodó módon azt reagálta FL: na majd most mi megnézzük, hogy minden rendben van-e a családdal. GYV felé tett panasz esetében a panaszbejelentő, véleményalkotó család - mindig(?) - elsőszámú célponttá válik. Tiltakozó levelek tucatjait írtuk tisztességes hozzáállást, emberiséget kérve, bírósági feljelentést is tettünk (kényszerültünk) a GYV feje, Tordainé Vida Katalin (továbbiakban: TVK) FIDESZ-bűnöző ellen, a hivatalos - önmaga későbbi beismerése által, saját maga által bizonyított - hivatali visszaélést megvalósító nyílt rágalmazásai miatt. Ilyen előzményekkel (hogy panaszkodtam a rendszerre, volt véleményem) csoda az, hogy a gyerekrablással sok évet vártak. Gyerekorvostól korábban (gyerekrablás előtt) - csak nem hittem neki -, és az óvoda dolgozójától utólag (aki elmondta: titkon imádkozott értünk, hogy haza ne térjünk!) kiderült, hogy kereshették az alkalmat velünk szemben: háttérben eldöntötték, hogy a családot szétválasztják. (Erre utalhat a titokban - szülők értesítése nélkül - megtörtént nevelésbe vétel-ről szóló hatósági döntés is.) Sajnos nem volt elég bátor az óvodai dolgozó ahhoz, hogy figyelmeztessen minket... de mint minden igazság ez is utólag kiderült: TVK megfenyegette: "el leszel intézve, ha segíteni próbálasz nekik". Sírva(!), megfélemlítve távozott a hölgy, aki nem tudván elviselni a felénk tanúsított bánásmódokat, önmagától(!) titokban próbált intézkedni, emberségtől sarkalva, csak jót akart. Tudta, hogy egyenként felhívta a - vélhetően nem rossz szándékú csak paranoid - óvodavezető mind a 10 óvodát, hogy sehova sem szabad a gyerekeimet felvenniük, 11

12 átvenniük, hogy ha apaként érkeznék az ovikhoz, határozottan tagadják meg tőlünk a óvodaváltás lehetőségét = szándékosan, és indokolatlanul rossz híremet keltették. Szóval árradt felénk a rosszindulat, amiről sejtésünk se volt. Mi vagyunk a károsultak, mégis a bíróság gyerekeinktől vár el pénzt, mai napig kísért a múltunk, községünkben már az érkezésünkkor kiközösítéssel fogadtak. Rögtön az elején távoli gyerekorvost kényszerültünk választani: érkezésünkkor a helyi háziorvos megtagadta az ellátásunkat. Ismere minket kérdésre azt mondta kapott rólunk tájékoztatást. Közvetve érezhettük a törődést, azoktól akik átköltözésünkre jó előre felkészítették a védőnőt, gyerekorvost, óvodavezetőt, fogadtatásunk tapasztalatából feltételezhetően rémhírünket keltve. EMMI hozzáállása következetlen, tehetetlensége nevetségesen siralmas. Állami gyerekrablás esetén - ahogy Lázár János is velünk kapcsolatban megtette - az EMMI-hez logikus fordulni. Lázár tapasztalhatta, hogy ez felesleges, egyedül arra szolgált, hogy legfelülről is rekognizálni lehessen az emberrablás tényét. Felmerül a kérdés, mire jó az EMMI, ha megerősíteni (utólag elolvasni, értelmezni) se képesek a hatóságok döntéseit? A minisztérium hivatalos levélben szólította fel(!) egyszerre mindkét (Szob, Esztergom) hatóságot, hogy azok idézem működjenek együtt, és nekem apukának válaszolják meg a gyermekelvétel okát. Jóhiszemű családként újra reménykedhettünk, hogy évek múltán végre kiderül. De csak emberrablás igazolódott be kimondatlanul azzal, hogy ezután semelyik hatóság se volt hajlandó érdemben válaszolni, az okot megválaszolni, minimális ráutalás, sejtetés szintjén se. Azaz nem tettek (nem tehettek?) eleget a minisztériumból érkező felszólításnak, felsőbb utasításnak, parancsnak. Minisztériumi utasítás határozott megtagadása ellenére, az EMMI - mint aki kezeit tehetetlenségében széttárja - végérvényesen lezárta az ügyet, teljes tehetetlenséget mutatva azzal a végső válasszal, hogy: az elsőfokú gyámhatóság Önnek megválaszolta. Tehát azaz ok, hogy meg lett válaszolva? Az ok senki által fel nem idézhető, meg nem említhető? Tehát EMMI szerint is volt ok, de mégsem bírják/ mégse merik leírni? Korrekt magyarázat: szükségtelen, hisz csak pici gyereket raboltak. Bajban kerülne az EMMI, ha a határozatban alá kéne húzni az indokot? Vajon tehettek rá kísérletet? Miféle Minisztréium, ha meg se próbálhatnak okot keresni a szövegben, mondván, hogy felső irányítóként, és gyerekvédelmi törvény szerkesztőiként nem illetékesek? Felőlem ne érdekelje az ügy őket, de lehessen érdemi panaszt tenni az országban legalább 1 helyen valahol, ez minimum lenne. Valójában soha senki nem válaszolta meg az okot, ha ennek ellenkezője lenne igaz, annak lenne írott formában nyoma. Amíg nincs olyan papír, amire okot valaki rögzített, vagy rögzíteni fog, addig az emberrablás ténye áll fenn. Logikusan felmerülő kérdés: ha az EMMI szerint az apuka kérdését megválaszolta az első fokú hatóság, akkor az EMMI miért nem ekként cselekedett már a legeslegelején, miért nem ezt a választ adta elsőre? EMMI képes lett volna a kérdést megválaszolni, vagy azért várt segítséget a GYH-októl, mert nem tudott semmi konkrétat, annak ellenére, hogy ezen - együttműködésre való - felszólítása GYH-ok felé, az államtitkári válasz követően történt, mely EMMI-ben dolgozó felsővezető személy szintént nem talált okot. Kézenfekvő (kiemelő határozatból kiolvasható ) válasz helyett, miért kérte meg inkább mégis a hatóságokat, hogy ők keressék, közösen együttműködve a konkrét választ, az okot találják meg a család számára? EMMI ezt megelőzően is bizonyított, hogy jóval korábban, már magas minisztériumi (államtitkári) szinten próbálták az okot fellelni, 12

13 ebből feltételezendő, hogy ha még ezt követően is, ők is a hatóságoktól várták el a választ (mert ugye a hatóságokat jelölték meg, szólították fel, kötelezték válaszadásra), akkor: ők mint minisztérium se taláhattak okot. Hatóságokat az EMMI csakis azt követően kérte fel, hogy előzőleg saját hatáskörben az államtitkári szinten, államtitkár által vizsgáltatták ki, államtitkárral válaszoltatták meg az ügyet, aki szintén az emberrablásra egyetlen okot se talált, emellett azt kihangsúlyozta, hogy ő nem emberrablásnak tekinti. Kulcsfontosságú kérdéshez érkeztünk: kell oknak lennie emberrabláskor? Mindennek oka van, még annak is ha valaminek nincs oka? Attól, hogy nem volt ok rá, még lehet emberrablás. És attól, hogy lenne ok rá, nem biztos, hogy megtörténik. Minden lehet, és az ellenkezője is. EMMI-nek már a legelején adott volt a feltett kérdés, mégis kétféle képpen (következetlenül) álltak a helyzethez: elsőre saját hatáskörben államtitkárral vitatták meg, másodjára már kibújva illetékességből hárították (felelősséget, problémát) az összes többi GYH-ra, másokat (őket) felkérve, egyazon, ugyanazon, eredetitől el nem térő kérdés megfejtésére: Miért vették el a gyerekeket!? Elsőfokon - mely nem válaszolta meg a kérdést - a gyerekelvétel okát annyira titkolják, hogy egyik nyomozóhatóságnak se árulták el. Ha van ok, de titkolják a minisztérium és a nyomozók elől is, az nyilván törvényellenes magatartás? Ha nem titkolóznak, az még rosszabb, annyit jelent, hogy nincs mit titkolni (nincs ok)? Feloldhatatlan ténybeli probléma, hogy az apának választ (tartalmilag nem) nyújtó, a minisztérium által elsőfokú -nak mondott GYH, az: se nem elsőfokú, se nem másodfokú, hanem a döntéstől teljesen független (eltérő megyében működő) hatóság. (Ha meg a minisztérium szerint a valós elsőfok már megválaszolta a minisztérium által ismételt apai kérdést, akkor a minisztérium miért utasított minden egyes esetlegesen érintett hatóságot - biztosan beleértve valós és nem valós elsőfokot is - hogy válaszolják meg a kérdést, ha ugyanezen minisztérum később azért nem kéri a GYH-ok válaszát, mert a minisztériumi vélemény szerint már meg lett válaszolva?) Ezen - nem valós - elsőfok valahol érthető módon nem kívánt felelősséget felvállalni, felelősséggel az apának, szülőknek értelmesen válaszolni, még így a magas minisztériumi szintű - számára kötelező munkavégzést jelentő - felszólítás ellenére se. Logikus, ha lett volna ok, arról az iratokkal rendelkező, iratokat elolvasó, akár más hatóság is értesülni képes. EMMI által elsőfokú -nak nevezett (valójában szobi) hatóság rendelkezik az ügy összes iratával, minden feltétel adott volt (az is marad) számukra, hogy az EMMI utasítást végre tudják hajtani. Akkor miért nem tették? Spicliskedésért felelősség se terhelhette volna őket, hisz felettesként minisztérium szólított fel válaszadásra őket. Miért nem próbált a GYH-ok valamelyike legalább egy okot írni felettestől érkező felkérésre se? EMMI szerint, az ő minisztériumi közbenjárásukat követően(?), nekem (apának) a kérdést érdemben megválaszolta az elsőfok (csakhogy, se nem elsőfokú a választ nyújtó, se nem válaszolt a minisztérum által konkrétan megfogalmazott kérdésre). Minisztérium csak azt kérdezte a hatóságoktól amit én, a gyerekelvétel okát. Elhallgatással emberrablást ismertek be? Bölcs aki kísérletet se tesz magyarázatra? Ahhoz lenne bátorságuk, hogy azt írnák le, hogy nem volt ok? Hogy tudnának jól kijönni az ügyből? Bele se akarnak kerülni? Ha valaki okot jelölne, az ellent mondana a kiemelést végrehajtó rendőrség jegyzőkönyvével, melyben nagyon jó családi körülmények -et állapítottak meg? A család életébe semmilyen belelátással se bírt - a távolból ítélkező, szülőket meg se kérdező, meg se hallgató - kiemelést 13

14 elrendelő hatóság? Még aznap elrabolták a gyerekeket, pedig az ítéletet hozó PA teljes bizonytalanságban volt = ezt így jelentette ki dr Farkas László. Ő az a GYH vezető volt, akit a bírónak erősen ajánlottam, mint tanút, mert az ügy legközvetlenebb érintettjeként, nyilván leghitelesebben tudná rekonstruálni a történteket. Azt nyilatkozta, hogy soha nem fogja az esetet kiheverni... Lehetne mondani, hogy pusztán együtt nem működés miatt (mint ok, emelték ki a gyereket), azonban ezirányú - ezt a mérhetetlen aljasságot lehetővé tevő - törvénymódosítás csak a gyerekrablás követően történt. Az akkor még elméleti szinten se létező törvényt jogosan alkalmazták? Az embereket miért nem háborítja fel, a szülők miért nem féltik gyereküket, hogy az együtt nem működés bárkire rásüthető, ki nem bontva absztrakt formában? Ha nem közlik, hogy miben kell együttműködni, akkor a hatalom kénye-kedve fogja megszabni, hogy mit ítél együttműködésnek, vagy kire süti rá az együtt nem működés bélyegét. 9. Legfőbb Ügyészség levélben válaszolt, hogy teljesen jogszerűnek találta az ok nélkül gyerekrablást: Furcsaságot nem én állítom, hanem az ügyészségek eredménye. Legfőbb Ügyészség teljességgel oknélkülinek állította be az emberrablást, egyúttal jogszerűnek értékelte: azt a konkrét társadalmi üzenetet hordozva az országban élő családok számára, hogy indoklással (papíron tetszőleges szöveg), bár határozottan ok nélkül (bárkitől-bármikor), a gyerekét mint állami tulajdont(!), a hatalom jogszerűen elragadhatja, korlátlan ideig fenntartva az életellenes állapotot. Ezen helyzetet eséllyel, csak nagyon bátor bíró (állását nem féltő) oldhat fel. Az pedig igen ritka, csodával határos. Legfőbb Ügyészség ezt felismerte, általa végzett (dupla) kivizsgálással alaposan alátámasztotta (Bíró, majd az azt másoló Főügyészség álláspontját harmadikként erősítve). Általa (L.Ügyészség) - mivel felé elégedetlenséget jeleztem - duplán is kivizsgálva, bebetonozva azt, hogy változtatni nem kívánt véleménye szerint nem lehetett ok kiemelésre, bűnt, nyilvánvaló hivatali visszaélést felismerve, legfőbb nyomozószervként se tehet egyebet, közigazgatási jogkörben se mérsékelhet gyakorlatot, se szabhat gátat emberrablásnak: magát - a törvényekből kiolvasva - illetéktelennek véli (nem járhat el). Amit tehet: kizárólag közrendvédelmi feladatot állami (legális) emberrablások esetén felvállalhat, ugyanis - saját biztosítékként - a közrend védelme kizárja(!) számára, hogy egyáltalán döntést hozzon (csak szakmai véleményt formálhat), tehát számára is garantált, hogy semmilyen felelőssége se keletkezhet, véleményével tehermentes marad, így a bűnös is jól jár, mert nem dönthetnek felette. Ezeket a sorokat olvasva elpárologna a jogbiztonságba vetett maradék hitem, erős kétségeim lennének, de amit leírtam, ez a stabil törvényi környezet. Legfőbb nyomozóhatóság kizárólag jogszerű oknélküliség -et támaszthat alá, bátran meg is teszi, sőt ismételten is, mely sajnos persze lényegtelen tényező marad, hisz véleménye egyszerű döntést se képviselhet. Úgy hivatkozni rá (Legfőbb Ügyészségre), hogy döntést hozott, valahogy döntött, ez részemről sokszor ismételt, törvénytelen (valótlanságot jelentő) cselekedetem volt. Kizárólag legfőbb-ügyészségi (tehát legfőként lényegtelen), több ízben tett jelentéktelen véleményéről lehetett szó. Felesleges mellé tenni a jelzőt, hogy hivatalos 14

15 álláspont, az se erősíti a lényegtelen ténymegállapításait. Konkrét üggyel kapcsolatban nyomozhat, de csak jogszerűséget állapíthat meg. Kijelentendő, hogy tevékenysége értelmetlen, érdemtelen: esettől függetlenül állandóan fennáll, hogy az emberrablást elkövető hatóság - önnön létének minőségéből (állami) fakadóan, adódóan - csak jogszerű döntést hozhat. Hiányoznak a rendszerből a fékek, nem lettek beépítve a szabályokba! Gyerekrablásos első bírósági keresetlevelemben Magyar Állam -ot jelöltem felelős alperesemnek. (Ahhoz, hogy tárgyalni lehessen egyáltalán az ügyről, szerintem helytelenül módosítanom kellett az alperes személyén.) Visszadátumozott a Legfőbb Ügyészség, vagy csak csücsült a levélen? = 2019 július 22.-én a postás kihozta a május 13.-án szignózott, utolsó ügyészségi dokumentumot, belőle értésülhettem, felvilágosított, hogy Polt Péter hatósága semmit se ér állami emberrablókkal szemben, semmittevően tehetetlenül bűn-támogatást valósít meg, pedig mint legfőbb hatóság - ideális világban megfelelő törvényi keretek, szabályozás mellett - felléphetne emberrablások ellen. Ha laikusban kérdésként felmerülne, hogy Büntetik az emberrablást? : ki kell határozottan mondani, hogy tűnjön a magyar valóság bármennyire bizarrnak, gyereket rabolni szabad. Helyzet megoldása ezért kilátástalan. 10. Főügyészség: Ők se kívánnak valamit tenni, az általuk 2019-től ismert (továbbra is folyamatosan változatlanul fennálló) törvénysértések ellen, a hiteles hangfelvételes bizonyíték ellenére azt mondván: nincs bizonyíték rá, hogy a többi család kárt szenvedett volna azáltal, hogy az igazságügyi főosztályvezető éveken át nem ismerte a GYVT-t (melyet ő a jövőben se óhajt alkalmazni, ahogy az általa nyújtott hangfelvételén hallható, értelmezhető.) Legalább a jövőre nézve - ami elhárítható, védhető lenne - valamiért ebben se érdekelt a Főügyészség, hogy a hangfelvételre tekintettel, a gyakorlat megváltoztatására felkérje az igazsági főosztályvezetőt, hatósági főosztályvezetőt. Ezáltal, e fényében sajnos a Főügyészség is csak veszélyeztetni képes a családokat, szemet hunynak az vitathatatlan törvénytelenség felett. Persze, hogy nem ismerem más családok ügyét, nem lesz ilyen bizonyíték a birtokomban soha, de miért is fontos kizáró ok ez a Főügyészségnek? Miért nem érdekli a Főügyészséget az, hogy ők se próbálták megcáfolni az általuk is meghallgatott hangfelvételt? Tarthatatlan helyzet ami a felvételen elhangzik, ebben minden jólelkű és épeszű ember nyilvánvalóan egyet kell, hogy értsen. Ideális esetben (jobb helyeken) a helyén se maradhatna olyan vezető (mint GR is), aki nem tartja be a GYVT-t. A hangfelvétel vitathatatlan, egyértelmű: a GYVT-t nem tudják betartani Tatabányán, mivel azt nem is ismerik, a bizonyíték konkrét, hiteles, és mint főosztályvezetőnek, igazán adhatunk a szavára, hiteles fővezető. Visszaélésre a GYVT is alkalmas, takargathajta magát vele embertelen döntést hozó GYH vezető (szubjektívan(!) kell döntenie törvényileg biztosítva), de így, hogy a GYVT-t nem is ismerik - ha fokozható egyáltalán - még inkább visszaélésekre alkalmas a rendszer, melyben alkalmazni se kell GYVT-t (ha akarnák se tudnák annak ismerete nélkül). Talán a Főügyészség nem hitte el amit a hatósági főosztályvezető a hangfelvételre mondott? Elhallgatás, 15

16 válaszadás hiánya a FIDESZ-bűnöző kormánymegbízott (KCS) részéről erősít a törvénytelenségen? Senkit se érdekel a többi család: Főügyészségnek (2019-es bizonyíték hangfelvétellel - rajta főosztályvezető saját maga vallja be) jeleztem, hogy más családokkal szemben is évek óta (már tagadhatatlanul) törvénytelenül járnak el, a GYVT figyelembe nem véve. (Nem kell ehhez ismernem, hogy konkrétan mely családokról van szó - a bizonyítottan törvénytelenségben eltelt három év alatt egy megyének biztosan akadt családokkal ügyük - miért várja el a Főügyészség, hogy nevesítve legyenek a családok?) Nyíltan vallottak többen is, legfelső vezetővel egyöntetűen, hogy a gyerekvisszaadásnak lehetősége nincs az elsőfokú GYH részéről, mialatt másodfokra felküldik az iratokat, amíg másodfok a felülvizsgálatot el nem végzi. Ennyi hazugság, veszélyes tájékozatlanság nem elég arra, hogy a Főügyészség a törvény ismeretére (elolvasására) és betartására legyen képes utasítani a GYV-et? Ezzel égbekiáltó gyerekveszélyeztető probléma az, hogy a törvény konkrétan az ellenkezőjét rögzítette: hogy fellebbezéstől függetlenül is kötelessége (nem mellékesen ráadásul abszolút határidővel) a gyerekvisszaadás lehetőségéről az első foknak dönteni. Persze mit várhatnánk ilyenektől - jó esetben buták -tól, rosszabb esetben szándékos gonoszok -tól - akik a határozatban se számmal (paragrafust kifelejtették), se szöveggel (törvényt kifelejtették) nem feleltek meg a minimális jogszabályi elvárásnak, feltételnek (azaz a GYVT-nek, mely a gyerekvisszaadás elbírálásáról szól, arról, hogy ez nincs relevanciával fellebbezésre, arra utalást se tettek, sőt az ellentétes felvilágosítást szóban hazudták). Egy megfelelő gyerekrabló határozat: köteles konkrétan rögzíteni azt a két szót, hogy fellebbezéstől függetlenül, ha már paragrafus számmal se utaltak az ilyenkor fennálló leglényegesebb jogszabályra (mindig a gyerek érdek az első, és abba a saját szülőnél való nevelkedés, mely csak visszaadással biztosítható, ezért lényeges azon lehetőség ismertetése). Törvényszéki bíró minket hibáztat fellebbezés visszavonása miatt, pedig a szülőnek így esélye se volt rájönni, hogy a Komárom- Esztergom megye hazudik, és ami a legdurvább, hogy a vezető szájából kiderült, minden más családdal is ezt játszották el. Ha érthető felháborodáshoz ez még mindig kevés lenne, az is kiderül a hangfelvételből, hogy tájékoztatom arról, hogy a törvény az ellenkezőről szól, ennek ellenére a vezető - mint aki mentálisan beteg - kitart a rögzült álláspontjához. Aztán védekezni kezd, azzal hárít, hogy mit foglalkozzon ő régi esettel, de ezzel az alperesem csak rontja a helyzetét, megfeledkezik arról, hogy az eset óta a GYVT e téren nem változott, és ő nyíltan vall a GYVT-vel ellentétes saját gyakorlatáról, melynek alkalmazása családveszélyeztetés. Szándékos elkövetés bizonyítást nyer azzal, hogy nem hajlandó figyelembe venni a törvényt. Álláspontjával, tevékenységével a GYVT ellentétes... A törvénynek szerintünk illene, az azt alkalmazásra hivatott személy felett állnia. Esetünkben Putz Anna (alias: Koller Mihályné, továbbiakban: PA) személyesen azt mondta - a GYVT-ben foglalt garanciával ellentétben - hogy ha akarna se dönthetne, mivel az összes iratot felküldte Tatabányára. Tehát hivatali visszaélés, hazugság az amit e trágyban is PA folytatott. Ebben a hazugságban helyeslően, egyetértően, támogatóan részt vett másodfok is: dr Bodor Bálint (az ügyben elsőnek alkalmazott alperesem, továbbiakban: BB). 16

17 11. Domokos Dániel (katonai főügyész, továbbiakban: DD) eltűnése: Javasolnám tanúmeghallgatás lehetőség esetén, hogy idézzék, de nem járna sikerrel, mivel személyazonosságát az állam elrejtette. Hónapokig nyomozott az emberrabló rendőrökkel szemben, feleségemet tanúkihallgatáson alaposan kikérdezte. Szimpatikus DD nekem azt mondta, hogy engem is meg akar hallgatni, erről majd idézést fog küldeni, de ekkor tőle ügyeit úgy elvették, hogy ügyfeleit ki se értesíthette, továbbra is élő címéről nem válaszolhatott, bűnfeltáró dokumentumaim beérkezését vissza nem igazolhatta. Gondolom be se tudott lépni, fiókját helyette senki más se kezelte, én meg csak küldözgettem a leveleket a címére, nem volt aki szóljon, hogy felesleges, ő már nem láthatja, vele már soha többé nem vehetem fel a kapcsolatot. Budapesten titkosított, fedett állományba vették/ vetette magát, titkosszolgát csináltak belőle, köznapi ember elől végleg elrejtették. Korábbi posztját elfoglaló utódja nem vitte tovább a nyomozást, hanem hezitálás, gondolkodás nélkül azonnal megszüntette: bizonyítva, hogy ha akarta se láthatta volna át az ügyet, nem lehetett rá kellő ideje (hatezer oldal). Törvények nem engedik, hogy egyazon ügyben egyszerre két Főügyészség nyomozzon. Esetünkben az ügynek eltérő szálait volt hivatott nyomozni a két Főügyészség: Szegeden a rendőrség mint hatóságnak felelősségét vizsgálták (csak amíg DD vitte), Tatabányán pedig a GYH mint hatóság felelősségét látszat-vizsgálták. Mindezzel ki kell hangsúlyozni az ügyben eljáró szegedi és tatabányai főügyészségek nyomozásmenete közti alapvető különbséget: eltérés, hogy Szegeden tanúmeghallgatásokat tartottak, míg Tatabányán csak hozzáférhető iratanyagot nézegették, esetleg érdemi munka nélkül, pusztán engedve a bírói nyomásnak (abból bajuk nem lehet), bevárva a bírói döntést, azzal egyezően döntve (de legalább foglalkoztak a dologgal, nem úgy mint alattuk lévő minősíthetetlen Esztergomi Ügyészség). Emberrabláskor az elrendelőt fokozottabb felelősség terhelheti, mint a kivitelezőt? Ha a kivitelező (rendőrség) esetében mindkettőnk kihallgatását elkerülhetetlennek tartották a többszáz kilométeres távolság ellenére is, akkor a Tatabányai főügyészség a GYH felelősségének vizsgálatakor, miért nem volt egyik szülő tanúvallomására se kíváncsi? GYH-gal kapcsolatban rendelkezésre állt bírói döntés, gondolhatnánk, hogy ezen okból a szülőkre már nem volt szükség, azonban a bírói döntés leszögezte, hogy nem is vizsgálhatta a jogszerűséget, az ügyészségnek meg ugye talán valami ilyesmi (jogszerűség, törvényesség) vizsgálata lehetne a feladata Esztergomi Ügyészség szégyenteljes viselkedése: Nem lehet velük szemben panaszt tenni. Időpontra érkeztem. Rögtön azzal fogadott a hölgy a kapuban, hogy hazudok. Persze nekem se kellett több, megkértem, hogy korrektül vegyen erről fel jegyzőkönyvet, ha hazugnak nevez. Nyugodtan együttműködve hozzá is kezdett, aztán hamar ráébredhetett, hogy ebből nem jöhet ki jól, kiviharzott a feletteséhez. Az Esztergomi Ügyészség vezetője megérkezett, kijelentette, hogy nem lehet felvenni ilyen jegyzőkönyvet, amiben az alkalmazottja viselkedését kifogásolni szeretném. Annak ellenére se, hogy ott tartozkodásom tervezett volt, vártak engem. Időpontot foglalva, előre egyeztetve, 17

18 szabályokat betartva érkeztem, kulturált módon viselkedtem. Elmondtam, hogy számomra nagyon sértő, hogy hazugnak neveznek az ügyészségen, és ha a vezető ezen az állásponton kíván maradni, hogy panaszt írásban nem lehet tenni, akkor vele szemben vagyok kénytelen panasszal élni. Erre kizavart. Eredeti megbeszélt szándékomat, hogy a GYH-ra szeretnék konkrét panaszt bejelenteni, el se kezdhettem, nem engedték meg. Többé nem engedtek be az ügyészségre. Miért foglalkozok szerencsétlenekkel? Szerintem Esztergom helyi ügyészségének nem kéne a helyi GYH-gal karöltenie, hanem a jelzéseket illene figyelemmel kísérniük, mint helyileg is legközvetlenebb nyomozóhatóság, vagy szakmai kvalitásuk híján a panaszokat terjesszék fel felettes szervükhöz, Főügyészségre. Esztergomi Ügyészség mindent rendben talált a GYH működésében, nem is értem, hogy a távolabbi tatabányai Főügyészség, hogy juthatott olyan eredményre, hogy a GYH rossz. 13. Gyerekvédelmi szakember védelme fontosabb a gyerekeket védő jogszabályoknál: A bűnös nem személy. Tetten van érve: ő a GYVT. Alperes (BB) szerint a törvény teremt lehetőséget rá, hogy teljesen szubjektíven (abba bele másodfok se szólhat) ítélhesse meg az elsőfokú hatóság a döntése okát, így utólag - mivel semmilyen objektív dologhoz, semmilyen mérhető tényezőhöz nem kell az egyéni vezetői döntést alkalmazni, ellenőrizni, viszonyítani - minden esetben maximális jogszerűség állapítandó meg, (tegye azt akár GYV-i másodfok, akár bármely nyomozó szerve, bármely bíróság). Ki mennyire erkölcstelen, és gátlástalan: egyedül ez a saját személyes korlát állhat fenn. Nagyon veszélyes így a törvény (GYVT), mert az elviekben hatalmas felelősséggel járó munkafolyamatokat végzőket, a gyakorlatban későbbi számonkérhetőség, felelősségrevonás esélye alól mentesít. Nem újdonság, hogy gyakran eltávolíthatatlanul azok vannak a GYV területén, akiknek legkevésbé szabadna. Gyerek érdek helyett a gyerekvédelmi szakember van védve... Gyerekotthonokban a vezetők védelme általában megoldhatatlan kihívás elé állítja az őket rács mögé dugni kívánó nyomozókat. Álszentül gyermekek érdekére előszeretettel hivatkozik a GYV, miközben honnan tudhatnák mi jó a gyereknek? Kézenfekvő megoldást, magát a gyereket általában meg se hallgatják. Olyan helyzetben, mikor egy rendőrség és egy GYH is felelősséget vállal a családért, úgy értékelve, dokumentálva, hogy a családdal minden rendben, akkor, hogy fordulhatott elő, hogy egy másik megyéből - ahol rálátásuk, személyes kapcsolatuk sincs a családdal - onnan távolból, a helyi hatóságok garanciáinak ellenére, hogyan hozhatott kiemelésről döntést bárki is? Előfordult, mással is meg fog történni, mert a rendszer szerint így volt helyes (jogszerű). A Törvényszék is kizárólag helyeselt, ítélete társadalom felé vészjelzés: óvakodj a GYH-októl, mindig igazuk van! Milyen információnak kell a birtokában lennie ahhoz, hogy bátran bizonytalanság nélkül, teljes határozottsággal (nem mellesleg ez a törvényi követelmény) úgy ítélje meg valaki, hogy a helyi hatóságok - akik a családdal kapcsolatban állnak - nem képesek a család védelmét garantálni, és majd távolból - bár rá se 18

19 lát a családra, de majd ő (PA) - szépen biztonsággal gyerekkiemelési határozatot hozzon? Nyilván okkal tehető, az meg létező, publikálható, ezért évek óta várom, hogy megmondják: miért vették el a gyerekeinket? 14. Személyiségi jogok sérelmét a törvényszék óhatatlanul megállapította: Bíró által egyszerűen csak személyiségi jogi pernek nevezett eljárásban (amit jobban szerettük volna család egységéhez való jog sérelmi kérdésének nevezni - így indítottuk a pert - melynek hangot is adtunk de a bíró nem kívánta javítani) szóval a perben egyértelműen és kétségbevonhatatlanul személyiségi jog sérelmet az egész család számára a bíró elismerte. Megnyertük a személyiségi jogi pert(?) mondhatnák, csakhogy a bíró ha helyesen gondolkodik, akkor nincs az a jogsérelem (leszámítva talán halálesetet) kiemeléskor, amit ne tudna jogszerűnek tartani, hiszen a törvény alkalmazója kiemeléskor (ami ugye lehető legdurvább kényszerbeavatkozást jelent) már semmit se köteles mérlegelni, már ha akarná se tudna megállítani a beavatkozást. Így például teljesen elfogadható, hogy se pszichológus, se GYV-mel kicsit is kapcsolatban álló szakember, egy se vett részt a kiemelésben (nem volt mit mérlegelni, nem volt mihez segítséget nyújtani; a GYV-nek nem célja segítés nyújtás). Egyetlen dolgot se kell mérlegelni, ha nincs mit. Ebben az esetben mint nálunk - ahol nincs ok kiemelésre - ilyen helyzetben is valóban nem kell (nem lehet) mérlegelni, gondolkodás nélkül lehet elrendelni kiemelést. Persze a sablon szövegezés ne maradjon ki: eset összes körülményét mérlegelve, súlyosan veszélyezteti a gyerekek testi lelki szellemi és értelmi fejlődését a szülő - ezt betéve tudják a a nagybetűs Gecik. Lehet sorakoztatni tényeket, melyeket az emberek egy része (szülők) pozitívumnak tart, mások (hatóság) pedig negatívat látnak benne, szimpla nemtetszés alapon, érdemi, tartalmi érv nélkül. Ezek féltő, túlaggódó, elsősorban hozzáértő, gyerekóvó szakemberek, akik a mi családunkat is szépen tönkre tették? Nagyszerű az állam gondoskodása, ha már mi, így szülőkként ennyire el lettünk cseszve, van aki óvja a gyerekeket? Hogy is jöhetnénk mi ahhoz, hogy hibáztassuk a pusztán jó szándékból segítséget kínáló, teremtő szakembereket? Törvényszéken bíróra nem volt szükség, egyetértünk vele, hogy minden esetben sérül a személyiségi jog, csakhogy így a per tárgyát nem is vizsgálhatta. Nem is dönthetett volna másként, derül ki az ítéletéből: úgy fogalmaz, hogy ilyen eljáráskor óhatatlanul sérülnek a személyiségi jogok. Az, hogy jogaink sérültek, és mindenki másnak is sérül hasonló eljárásban, az vizsgálat tárgyát se kell, hogy képezze. Érdekes, hogy milyen mértékben? Értelmes méricskélni? Ha egyszer elveszik a gyereket, ott a sérelem maximális/ minimális? Van olyan, hogy kicsit veszik el? Vagy elveszik, vagy nem! Ha az elvétel közben kettészakad (meghal) a gyerek, talán akkor ítélhetne a bíró valami kártérítést? Nem elég, hogy szakértő is megállapította a kiemelést követően, hogy a gyerek tikkelő érzelmi sérült? A lélek, a psziché sérült a Törvényszék szerint kizárólag a szülők miatt. (Igazságügyi szakértő is ezt állapította meg!) Bíró szerint a jogalkotó azzal számolt, hogy a személyiségi jogok sérelme természetesen elkerülhetetlenül (óhatatlanul) minden esetben megtörténik, ha családszétszakítáas legalaposabb okokkal történik, még akkor is. Gyereknek ahhoz a szülőhöz is joga van aki őt 19

20 életveszélyben tartja! Bíró saját maga a GYVT-t a személyiségi jogok fölé helyezte azzal a kijelentéssel, hogy a bíróságnak nem is lehet feladata ilyen ügyekben. Mert magától érthetődik, hogy nem lehet figyelemmel lenni a személyiségi jogokra, mivel a gyerekkiemelés már legvégső életmentő drasztikus beavatkozás. (Az lehetne, ha annak szánnák.) A személyiségi jogok elismert sérelmének ügydöntő mértékét a bíró a jogszerűség vizsgálatában látta akként, hogy bizonyítást erre vonatkozóan nem volt jogában lefolytatni. Hiányolom, hogy bíró nem tette részünkre (felpereseknek) világossa azt, hogy neki szabad-e egyáltalán a kiemelés jogszerűséget vizsgálnia. Kijelentette, hogy bizonyítást nem folytathat le. Mit értett alatta? A hatóság, törvényileg biztosítva egyetlen vezető teljesen szubjektív döntése alapján (amit később beállíthat a teljes GYH döntéseként) elvehet gyereket, ezt az alperes (BB) állítja. Azt, hogy törvény egyetlen konkrét objektív okhoz se köti a gyerekelvételt. GYH vezetőként szubjektív alapon kell dönteni, mindentől függetlenül, pont ez a korlátlanság az, ami gyermekek érdekét szolgálja, mely szemlélet tulajdonképp mindent felülír. Törvényekkel, korlátokkal, objektivítással nehéz lenne egyeztetni. Pontosan ezért, hogy az objektivitás lehetőségként ki van zárva, a szubjektív döntést tiszteletben kell tartani a másodfoknak is, BB alperesünk így mondta: Mi abba nem szólhatunk bele, hogy mi alapján dönt PA. A törvény biztosítja számára, hogy szubjektív véleménye alapján - lelkiismeretére hallgatva - hozzon dönést. Mi van ha valakinek döntéskor csal a lelkiismerete? Ez engem nagyon megijeszt... GYV-i gyakorlat, hozzáállás, és a bíró döntése is azon az oldalon van, hogy bárkitől bármikor elvehető gyerek, ha a hatóság szubjektív - szerintem teljesen kétséges, de maguk által meggyőződéssel vallott - okot, érveket sorakoztat. A törvény alkalmas visszaélések elkövetésére? Mivégre a Legfőbb Ügyészség, a Megyei Rendőrség, és a Főügyészség? 3 nyomozó hatóság egyike se látja át, hogy juthatott a bíró arra, hogy velük - akik nyomozhattak - ellentétben nemcsak, hogy okot talált - nyomozás lefolytatása nélkül - de még egyszerre hármat is fel tudott sorolni! Hogy lehet Magyarországon, hogy ezek közül a nagy horderejű - gyerekiemelésre alkalmas - szülői cselekvések (okok) közül a nyomozószervek egyet se találtak? Nyomozások voltak slendriánok (gyatrák, hanyagok, felületesek), vagy a bíró zseni? Adva van egy bíró, aki döntött úgy, hogy bizonyítást saját bevallása szerint nem folytathatott le. Értem, hogy szubjektív értékítélet szerint, bárhogy dönthet a bíró (pont akkora kétségbevonhatatlan hatalommal, mint gyerekrablásról hatóság) is, de annyira se volt hatással rá a sok nyomozás, hogy azok eredményeit említeni se látta szükségesnek, pedig mind egyezett abban, hogy a bíróval ellentétben nem találták meg (nyomzóhatóságuk létének ellenére se) a gyerekkiemelés okát. Vagy ott vannak a hitelt érdemlő szakértők, és tanúk, akik szintén elképzelni se tudnak okot. A bíró ilyen mértékben mindenki más fölé helyezheti magát? Szíve, esze, tudása, vagy mi alapján ítélt? Ha meggyőződése van, dönthetett így, akár mindenki ellenében, de hangsúlyozom: meggyőződés esetén! Olyan bíró, akinek bizonyítás lefolytatása nem állt jogában, és le se folytatott bizonyítást (tanút, szakértőt be nem vonva), annak hogyan lehet meggyőződése? Nem tűnt fel az ítéletben, hogy a bírót foglalkoztatta volna a keresetünk fele, ami nem kártérítést jelent, hanem erkölcsi elismerés, konkrét bocsánatkérésre irányuló igényünk volt. Ha kártérítést valamiért nem állapíthat meg, a bocsánatkérésre, melyre önszántából, és kérésemre se hajlandó első, és másodfok se, erre a lelki tényezőre, 20

21 miért nem fektetett a bíró hangsúlyt? Mivel indokolta, hogy a felperesek kérése túlzó? Sokat írtam ki magamból, soha fel nem dolgozható trauma kompenzálása, enyhítése érdekében, lelki felépülés kényszereként. Akkor is bocsánatot tudok kérni, ha tudom, hogy nem vagyok vétkes. Hatóságok miért nem tehetik meg? Mit veszítenének? Bíró szerint ha óhatatlanul sérültek jogaink, még apropó is lenne a bocsánatkérésre? Megbocsájtottam a FIDESZ-bűnözőknek, de részben a többi család érdekébe, részben a következmény nélküli, hatósági gyerekrablás társadalmi üzenete okán, fontosnak tartom, hogy megnyugató álláspontra tudjanak a rendszer irányítás-felügyeletet hivatott személyek helyezkedni, társadalmilag is elfogadható emberségesebb értékfelfogással, mely nélkül, a hiba elismerése nélkül, saját maguknak ártanak, a rendszer általános megítélésén rontanak. 15. Saját állítása szerint bizonyítást le se folytatható bíró, bizonyító erejű döntése: Elsőfokon Tatabányán az ítéletet hozó, hogy merészelt pro vagy kontra minősíteni eljáró FIDESZbűnözőket, miszerint az emberrablás jogos vagy jogtalan cselekedetük volt? Eljárás irányulhatott rá, hogy megállapítsa a kiemelés jogszerűségét? Ha vizsgálhatta, miért mondta, hogy nem bizonyíthat? Ha érdemben vizsgálta, miért nem vette figyelembe az orvosszakértőket, a gyerekjogi (Hintalovon) alapítványt, a Megyei Rendőrséget, a Fő- s Legfőbb Ügyészséget? Miért nem kérdezhette meg levélben, vagy tanúként - az ügyet legjobban ismerő, tökéletesen rekonstruálni képes, legilletékesebb - dr Farkas László, akkori GYH-i vezetőt? Mindenki egységesen azon a véleményen volt, hogy kiemelésre semmi ok se volt. Nem vitatom, hogy jogszerű, ha valóban abban kell látni, hogy semmilyen körülményt se szabad mérlegelni, elég ha hatóság dönt, elég ha szubjektív, alá nem támasztott, GYVT-ben se szereplő indokkal állnak elő. Magyarázzák el, mit ért a Törvényszék bírója azon, hogy mint bíró, bizonyítást az ügyben nem folytathatott le! Mire terjedt volna ki egy esetleges bizonyítás? Ha ezt így határozottan kijelentette (hogy nem bizonyíthat), miért nem tartotta a szavát, törvényt, miért tudta bizonyítás nélkül bizonyítani a kiemelési okokat? Hogyan állapíthatta meg az ügyben eljárt szakértőkkel ellentétesen, és legfőbb nyomozóhatósággal is ellentétesen, hogy jogszerű volt az emberrablás? Mettől meddig, mit érintően terjedt a bírónak bizonyítás -hoz joga? Ha nem volt joga, és lehetősége bizonyítást lefolytatni (mint azt a jegyzőkönyvbe is mondta), akkor a bizonyítás lefolytatását jogszerűen gyakorló, és eredménnyel zárt ügyészségi munkákat miért nem vehette figyelembe? Megtehette volna? Jogában állt volna? Bírói függetlenségen túlmutató, veszélyes hozzáállás, ha a bíró az ország legfőbb nyomozószervének releváns döntésével (vigyázz hazudok, mert döntés nem volt, csak megállapítás!), nemhogy nem ért egyet, de még utalni se mert rá, említés szintjén se. Bírónak lehet egyéni (tiszteletet érdemlő) véleménye, de csak becsületes látszattal: a korrekt magatartáshoz, szerintem az érintettek, a vizsgálatot lefolytató szerveket, köztük mindegyik ügyészséget, rendőrséget zavarba ejtő kihagyni (főként így, hogy a bíró maga vallotta, hogy biza nem bizonyíthat). Aki bizonyítást hivatásból megtehette, azokat a bíró mind kifelejtette. Megyei Rendőrség is nyomozott: az ügyet lezáró ottani nyomozó 21

22 hangfelvételre mondta, hogy igen, nem volt a kiemelésre ok. Azzal próbált nyugtatni, hogy ő látja mi zajlik a rendszerben, és sokkal durvább példát hozott (úgyhogy mi ezzel a gyerekrablással még könnyen megúsztuk). A bíró gátlástalan? (Szemet húnyt a korábbi bíró döntése, és az igazságügyi szakértők véleménye, valamint a járulékos ügyészségi vizsgálatok eredménye felett is.) 16. Alperes hazugsággal fényesít általa képviselt GYH-ot: A bíróhoz beérkezett dokumentumok kronológiája bizonyítja, hogy az alperes hazudik: szerintük a gyerekvisszaadást követően elállt a hatóság a pertől. Bírósági iratok dátumozása bizonyítja, hogy a gyerekek saját családjukba való kényszervisszahelyezését követően se volt hajlandó a zakkant GYH leállni a családromboló tevékenységével: a bírónak újabb levelet küldött, benne sorakoztatva érveket, hogy a bíró döntését a hatóság miért nem fogadhatja el, hogy a bíró szerintük miért döntött rosszul. (Nem volt nekik elég, hogy a bíró több igazságügyi szakértőre is hivatkozott.) Esztergomi GYH-ról bizonyítottan kijelentendő, hogy ha alkalmaznak egyes ügyekben szakértőt, az eredményt csak akkor hajlandóak figyelembe venni, ha saját hatósági elvárásukkal a szakértő szinkronban van. Álszentül, erkölcsöt nélkülözve, családveszélyeztető viselkedéssel, a szakértések, kirendelések tényét úgy állítják be, mintha azzal törvényességet szolgálnák, az igazságot keresnék. Velejéig romlottak is maradnak, míg nem megoldott felügyeleti (irányítási) rendszerük. GYH-okat felügyelő rendszer a gyakorlatban nincs. Nincs számonkérhetőségük, míg a GYVT tényleg bármit megenged számukra, fognak is élni életellenes munkájukkal, az ilyen homályos szándékú hatóságok. 17. Alperessel kapcsolatos következetesség: Saját lakcíme, vagy munkahelyi címe legyen az alperesnek? Kezdetben nem tatabányai, hanem távolabbi, privát magánlakás címet adott meg a bíróság az alperes meghatározásához. Jelenleg tatabányai cím szerepel. Persze talán lényegtelen az alperes cím szerinti azonosítása, fontosabb tisztázni, hogy kit tekintsünk alperesnek, ami - legalábbis számomra - nagyon nehezen állapítható meg. 18. Alperes helyett általa kijelölt másik alperes, aztán helyette másik alperes, sőt aztán újabb más valaki: Képlékeny forma ez az alperes, mind személyét, mind tartózkodási helyzetét tekintve. Talán érdemes elgondolkodni, hogy Sztán Kingából, hogy lett dr Bodor Bálint, aztán Bálintból hogyan lett Kuti Bernadett, később Bernadettből hogyan lett Gulyás Renáta, mint egyazon pertárgyban, de változatosan megjelölt folyton megújuló konkrét alperes. Lényeges, hogy az alperes személye folyamatosan változó? Talán 22

23 nem, de ha tehetik, kérem döntsék el ki az alperes! Felelősség terelgetésének látszatát keltve a felperesnek akarnak kedvezni? 19. Fizessen a gyerek, aztán ne fizessen, de most mégis inkább fizessen: Fura, hogy egyazon pertárgyban az alperes kérte a gyerekek perköltségben való marasztalását, majd magyarázattal elő nem állva, saját álláspontját megváltoztatta arra, hogy mégse kéri, nemcsak a gyerekektől, de a szülőktől se. Tévedni emberi, jó útra térni sose késő, elfogadható, sőt köszönjük, számunkra előnyös, hogy az alperes meggondolta magát. Viszont talán értékelhetetlen, hogy az alperes ugyanazon pertárgyban ismételten meggondolta magát: így a perköltségben való marasztalást a gyerekek felől, annak visszavonási szándékát, cselekedetét követően, ismét elrendelte a bírótól kérelmezve. Ha több mint labilis az alperesi hozzáállás, kiszámíthatatlansága a szavahihetőségre is kihathat, azt erősítve, hogy a bíróság ne vehesse komolyan az alpereseket, mely kollégák egymással egyeztetni, ezek szerint nem képesek, vagy nem gondolják alaposan át döntéseiket, tudván, hogy utólag bármikor korrigálhatnak, változtathatnak pillanatnyi érdekük szerint, a gyerekek kárára. Kérelmezendő dupla változtatás után a bizonyosságra való rákérdezés? Ítélőtábla legyen szíves megkérdezni az alperest, hogy tervezik megváltoztatni ezen álláspontot, ahogy már kétszer is megtették, vagy készüljünk a fizetésre? Megerősítésért való rákérdezzés indokolt, mert nekem szóban, a jelenlegi alperesi állásponttal teljesen ellentétesen, azt erősítette meg két alperes is (Kinga, Bálint) telefonban, hogy kérés nélküli méltányosságból, önként mondtak le a gyerekek anyagi kihasználásáról, megsarcolásáról. Előzményeket tekintve esélyes, hogy ugyanebben a tárgyban harmadjára is meggondolják magukat? Sőt, ha lehet ilyet, most kifejezetten kérem is őket az alapos átgondolásra. Tisztelt illetékes bíró, mindenképp tisztázza legyen kedves a kérdést, ahogy az alperes személyét is, a háromszori változtatást követően üdvözítőnek tartanám eldöntetni. 20. Alperesnek felperesi kiállása abban, hogy alperes szerint se lehet betegséggel érvelni, rá hivatkozni: Természetesen elfogadom, ha a soron következő bíró az alperessel ebben határozottan egyet fog érteni. A bíróság munkáját könnyíti, ha alperes a felperessel egyet ért, már csak bírói rábólintás kell. Mentális betegség az alperes szerint az ügyben lényegtelen, kihúzandó. Ha az alperes így saját "érdekével" szembe ment, akkor használjuk ki előnyünkre, a bírót kérjük meg (nem kell rá) jóhiszeműségre, az alperes ellenkérelmét a bíró vegye komolyan, melyben konkrétan megfogalmazva van, az alperes javára döntő, törvényszéki bíró ítéletével ellentétes alperesi állásfoglalás. A bíró 3 ok közül egyik, talán legsúlyosabb, egyben egyedüli konkrét gyerekelvételi oknak - pszichés (értelmi, érzelmi) veszélyeztettséget sejtetve - mentális betegséget jelölte. Most viszont az alperes (aki "mellesleg" megyei igazságügyi főosztályvezető) - az ítéletet követően - utólag, ezzel (bíróval) ellentétesen határozott, világos kijelentést tesz, deklarálja 23

24 ellenkérelem formájában azt a saját alperesi álláspontot, miszerint a betegség nem volt (tehát nem lehetett) gyerekkiemelési ok. Még alperesi saját indoklást is hozzáfűz: miszerint a betegség a kiemelést megelőzően is ismert. Alperes az Ítélőtáblának ezt címezte: ideiglenes hatályú elhelyezés elrendelését nem az édesapa pszichés állapota jelentette" - ezt követő sorral ráerősít: "A döntés indoklása az volt" - mely mondatkezdés értelmileg kizár minden előzőekben felsorolt "indoklást", egyértelműsítve, hogy az alperesnek, a saját javára döntő törvényszéki bíró álláspontjával ellentétes véleménye van (ítelethozóval nem ért egyet), és a felperes véleményét határozottan támogatja azzal, hogy mint alperes, szerinte se volt a betegség gyerekkiemelési ok. "A döntés indoklása az volt"-ot követően kétszer szerepel a "hogy" szócska, mely ha szóban hangzana - nem létező indokot keresve - dadogásnak hatna, de egyszerű tévesztés a legvalószínűbb. Azonban játszva fantáziámmal, számomra azt is jelentheti, hogy az írója önmagában (vagy valakivel konzultáltan) megakadt, erősen elmeredt (nem létező ok tudatában alaposan el kell töprengeni), hogy mit is találjon ki, mi szerepeljen az ellenkérelembe döntésük indoklásaként. Kieső hosszú idő gondolatmenet vesztéssel járhat, mely részemről lényegtelen feltételezés, mégis egy lehetséges variáció a hogy csócskának ismétlésére, tanácstalanságban való erőlködésre... Jó, akkor kedves alperes ne gondold meg magad ebben is, még egyszer szóba se hozd a pszichés állapomat! Bár a helyedben, megemlékeztem volna arról, hogy gyereknevelésre alkalmasnak találtak gyerekablás előtt (augusztusban, bíróság által kirendelt szakértővel), de ezt a GYH figyelembe nem véve, továbbra is elsődlegesen pszichés állapotra hivatkozott azzal együtt is, hogy a sok éve rendszeresen felkeresett, engem kontrolláló kezelőorvosom véleményére kíváncsi lett volna. Feleségemmel is bajod van Te alperes, akiről tudod, hogy őt titkos (egyik szülőt se értesítve, se tájékoztatva) nevelésbe vételi dokumentumban, szintén igazságügyi szakértői véleménnyel ellentétesen, GYH önhatalmúlag (saját kútfőből) gyereknevelésre alkalmatlannak mondta ki. Reni, az ellenkérelmedben azt írod, hogy veszekedésem miatt vonták meg a kapcsolattartásom jogát. Nem szokásom sértegetni idegeneket, de ha teszek ilyet, biztos alapos okkal csinálom. Kapcsolattartás ideje alatt a felügyelő személyzet az együttlét zavartalanságát nem tisztelve, konkrétan azzal akadályozta, hogy állandóan odajöttek a szülőkhöz, szóval tartották, nem kizárható módon szándékkal provokálva, melyet alátámaszt az, hogy a rendőrség önként bíróságra helyezte át annak a kopasz verőlegénynek az ügyét, akit a kapcsolattartás-felügyelők vezetője (máltais) előttem telefonon nyíltan rám küldött, beállítva őt a játszótérnek a kapujába, mely személy kéretlenül felém megalázó, becsületsértő kijelentéseket tett. Csak ott állt mint a faszent és gyalázott, vajon mi vezérelhette? Ez az egyedüli ügyem, amit a rendőrség fontosnak tartott átteni a bíróságra. (Talán amit a rendőrség rakat bíróságra, annak lehet alapja. A provokáló kijelentései miatt a rendőrség úgy ítélte meg hogy bíróságra kell tenni. De nem mertem elmenni a bíróságra, féltem, hogy bosszúból meg is ver.) Fizikai bántalmazásban is volt részem a polgármesteri iroda előtti folyosón, ahol polgárőrök vezetője - bármi előjel, bármi magyarázat kísérete nélkül - falnak lökött. Ott a folyosón a földre vittek a portások. Segítségért kiabáltam a támadásuk miatt, de senki nem mert beleavatkozni. Talán nem mertek jönni segíteni, de többször némán kikukucskáltak, cserbenhagytak. Egyik támadom azt mondta: "Mi többen vagyunk, te meg csak egyedül, mit gondolsz kinek fognak hinni?, és visszafogta kollégáját, aki már bántalmazni szeretett 24

25 volna, ő így szólt: "Ha nem itt lennénk már rég leütöttem volna". Nem beszéltem velük csúnyán, ők kötöttek belém, és nem tudom, hogy miért. Szomorú, hogy eltűri a polgármester, a képviselők, az ott dolgozók, hogy magyarázat nélkül így bánjanak az emberrel, aki hivatali időben ügyet próbál intézni. Ragaszkodtam a rendőr kihívásához, de hiába kértem, nem voltak hajlandóak hívni, csak fogva tartottak, talán megfélemlíteni próbáltak, de nem értem miért volt ez nekik jó. Egy idő után már elkerülhetetlenné vált a rendőri jelenlét, kitartóan ragaszkodtam ahhoz, hogy a helyzetet melybe ők hárman kényszerítettek, megismerhessem, megérthessem. A kiérkező rendőröknek nem sikerült kideríteni, hogy miért tartóztattak fel a folyosón. (Ötlet, vagy magyarázat a nyomozást követően se született.) Két oldalról védelmet, rendőri felvezetést kaptam célom eléréséhez (bármit szerettem volna az épületben, a rendőrség mindenben segítette a mozgásomat, a jegyzői irodába is bejuthattam), dolgom végeztével távoztam. A rendőrség írásban vizsgálta az ügyet, azzal lezárva, hogy idézem: "Önben az események nem tudtak félelmet kelteni, ezért nem valósulhatott meg bűncselekmény". Vagyis a szituáció (bántalmazás, szabad mozgás korlátozása - magyarázat nélkül - akkor lesz büntetendő, ha az áldozat bizonyítható módon fél? Tehát bárkit korlátozhatnak a szabad mozgásában, bárkit bántalmazhatnak, ha nem lehet bizonyítani azt, hogy a személyben az esemény félelmet keltett? Ezt így kell elfogadni, az ügyészség is tudja, nem zavartatják magukat. Zsaruk abban a tudatban írták ezt le, hogy általuk ismerten régóta gyógyíthatatlan skizofréniában szenvedek, mely bajban élő személyekről köztudott, hogy indokolatlanul is félnek (ok se kell félelmeik kiváltására). Hatóság szerint a falhoz lökés, a földre vivés, e mellette a fentebb említett verbális fenyegetések is mind kevésnek bizonyulnak személyem megfélemlítéséhez. (Talán túl nagyra tartanak?) Rendőrség a folyosón tett segítségkiabálásomból (melynek több esztergomi dolgozó - akik a kiabálásra néha kikukucskáltak, majd az eseménybe valószínű beleszólni nem merve, gyorsan be is csukták az ajtót, hiába kértem tőlük üvöltve a segítséget - is bizonyosan fültanúja volt) se vont le olyan következtetést, hogy esetleg traumatizálódtam, bennem félelmet kelthettek... Veszekedni? Veled Reni (GR az alperes) igen veszekedtem! Tatabányán az irodádba: vissza is emlékeztél, amikor szóba hoztam, hogy gyerekrablás előtt, személyesen leutaztam hozzád segítséget kérni, leültünk, meghallgattál, illetéktelenségedet kifejezted, veszekedtünk, elzavartál. Hatalmukkal visszaélők bátorsága, a felelősségre vonásuk esélytelenségében rejlik? Jogbiztonságba vetett hitre nem maradt ésszerű alapom, látszik, hogy a rendőrség általában bűnpártoló, tevéketlen rendszerszolga. Arányában 10-ből 9-szer zavartak el rendőrségekről, azzal, hogy szerintük nincs jogomban panaszt, feljelentést tenni. Változott a hozzáállásuk abban a pillanatban amint a gyerekeket visszaadta tárgyalás nélkül a bíró. Pedig panaszom semmiben se változott. Hogyan lehet, hogy előzőleg nem kívántak embernek tekinteni? Hogy lehet, hogy utólag jogom lett állampolgársági jogaim gyakorlásához? GR, KCS, GG személyekkel szemben kezdjenek el nyomozni, érdeklődni Önök is, hogy miért nem teljesítik válaszadási kötelességeiket! Úgy tűnik Önöknek is feleslegesen jeleztem, a rendőrség tehetetlen ilyen hatalmasságokkal szemben? Minden rendben van az Esztergomi Rendőrséggel is ahol 3(!) alkalommal adtak ki körözést úgy, hogy előző napon befáradtam, írásban állapodtak meg(!) velem, hogy nem fognak köröztetni, a másik két alkalommal pedig meg se próbálták az elérhetőségemet használni. Körözéssel traumát és anyagi kárt okoztak (rendőrségtől 25

26 kártérítést kértem, de nem tartják magukat felelősnek a tetteikért), hiába figyelmeztettem a rendőrt, hogy a GYH se próbált minket egyszerű elérhetőségen elérni, a nyomozó nagy ívben szart rá, és ő (a következő alkalomal is) újból köröztetni kezdett, mert ő se talált arra szakmai indokot, hogy köröztetés helyett a család elérhetőségét legalább egy alkalommal megpróbálja. 21. Formai követelményekben hiányos, jogszabállyal nem egyeztethető kiemelő határozat: Alperes határozott véleménye szerint, kiemelő határozatba nem kell (így nem is kellett) beleírni a gyerekvisszaadás lehetőségének jogszabályát, paragrafussal se, szöveggel se. Ez ellentmond a józan paraszti észnek, az erkölcsnek, és persze a GYVT-nek is. Legfőbb szabály-cél: saját családban való nevelkedést kell mindenáron elérni, ha ennek módjáról (miszerint konkrétan fellebbezéstől függetlenül köteles a kiemelő hatóság a visszaadás lehetőségéről dönteni) a hatóság nem ad tájékoztatást határozatában (nem adott), sőt élő beszédben a GYVT-vel teljesen ellentétes felvilágosítást nyújt (azt nyújtott első-, másodfok is), akkor nemcsak alkalmatlanok ellátni feladatukat, hanem súlyos gyerekveszélyeztetést is megvalósítva, törvénytelenül járnak el, esetünkben igazolt módon mindezt szándékossággal tetőzték, hivatali visszaéléseket elkövetve. (Lásd: igazságügyi és hatósági főosztályvezető hangfelvétele.) Törvénysértéseket egyértelműen beazonosítva, a rendőrség, sőt ügyészségek felé jelzéseknek, feljelentéseknek eleget tettem. Hogy ennek ellenére se dolgoznak rajta (jelenleg) érdemben, az már az ő felelősségük. Hogy a témától folyton eltérnek, hogy válaszadással (hiányával) küszködnek, hogy az általuk is ismert felelősöket meg se akarják keresni, és a bizonyítottan mai napig is folyamatosan fennálló törvénytelen gyakorlatnak gátat a nyomozó hatóságok se óhajtank szabni, az bebetonozza a rosszul vagy sehogy, esetleg közömbösen működő, alapvetően cserbenhagyó, hatósági bűnök felett szemet hunyó rendszert. Így lehet, hogy jó előre prognosztizálható akár gyilkosság is, lásd inárcsi GYH elleni - egykoron volt rendőr(!) - (aki, jelenleg is talán teljesen beszámítható, pszichés problémával nem élő személy) által végső elkeseredésben, kilátástalanságban elkövetett késelés. Mely esethez hasonlóból, ha több is fog történni, a hibáiból tanulni hajlandó rendszerben (az összetartó FIDESZ talán nem ilyen, mert abban a lapítás, a félelem az úr), talán a rendszer őrei felfigyelnek, hogy változtatni kéne a rendszeren, törvényein, gyakorlatain. Szerintem a jó rendőrben az elhatározás már rég megvan, csak nem tud mit tenni. Talán elkerülhetetlenül a FIDESZ végét jelentené a szükséges változtatások? Vagy mi a gátja a becsületesebb emberi viselkedésnek? A hatóság tagjainak működésképtelen felügyeleti rendszere fenntartható? Megoldások helyett az ügyeket elhallgatják? Igyekezettel elmaszatolják, ama jószándékú hitben, hogy államot védik? GYVT-t ismerni, betartani valósabb védelmet jelenthetne hatóság, és a védendő családok érdekében is? Meglévő GYVT-t át kell írni jobbra? Esetleg el kell törölni, helyette jobb megoldáson gondolkodni? Perünk piti ügy a bíróságon, de abban mint legapróbb ítélet is, társadalmi üzenetet hordozhat: vesztéssel végeláthatatlanul sokadik megerősítés a hatóság felé, hogy felelősségre vonás esélyétől se kell 26

27 tartani (mérlegelés nélkül rabolhatják a gyerekeket), de esetleges pernyerés figyelmeztetés lehet, hogy a GYVT-t olvassa el, ismerje a hatóság, helyesen alkalmazza, és mindenek előtt emberségesség legyen a fő szempont. Ideális esetben a törvényt átírhatják, hogy a gyerekek garanciákat kapjanak. Elkerülhetetlen, hogy az egy személyben súlyos döntéseket hozó GYH végre felügyelettel (komoly szakmai hátterű mobil csoportot!!!) működjön. Egész életet meghatározó (sorsdöntő) kérdésben, hogy engedhető továbbra is, hogy a gyerekrablásoknál felelősség senkit se terhelhet? Kiszámítható életet, biztonságot gyerekeknek, védelmet a FIDESZ-bűnöző állammal szemben? 22. Elválásra kényszerítő családszétverők: Akkor lehet gyerekvisszaadásról beszélni, ha hajlandó elválni a férjétől, pont ezt ajánlotta a hatóság GYH-i tárgyaláson. Saját családban való nevelkedés engedélyezését, kizárólag eme feltétel megvalósítása esetén tartották esélyesnek. Önmagában is bűncselekmény-szagú hivatali visszaélés? Tanúként se szükséges megidézni az OFFI tolmácsot, két nyelven már hangfelvételekre mondta: GYH-i tárgyaláson a fenti hozzáállást tanúsító hivatal vezetője PA, nejemhez a gyerekvisszaadás lehetőségét csakis ebben látta, ennek teljesítéshez (váláshoz) kötötte. PA viselkedése (válásra kényszerítés) érthető magyarázatot ad elrablásra is, gyerek-visszanemadásra is? Írásomban (20.pont) az alperes (mint GYH felettes) arról vall, hogy betegségnek az ügyben semmi relevanciája, akkor a szülők elválásának szükségét mire alapozták? (Nem mintha betegséggel is indokolható lenne.) Ha mégis orvosszakmai kérdésnek tekinthető, tekintendő egy betegség, akkor GYH miért nem hallgat kezelőorvosomra, vagy az általuk kirendelt IÜ-re, aki szerint a szülőknek muszáj együtt maradni a gyerekneveléshez? Apa melletti orvosszakmai kiállások ellenére - közveszélyes őrültnek kiáltott ki a fikarcnyi releváns kompetenciával se rendelkező GYH?! (Ezen a tárgyaláson ott se voltam, de az általam hivatkozott OFFI tolmács hangfelvételei nyilván cáfolhatatlanok.) Utólag (most Ítélőtáblának) a GYH-t képviselő alperes azt írta GYH-ról, hogy ők nem foglalkoztak a betegségemmel, mivel évek óta ismert volt előttük. Eldöntendő problémaként felmerülő kérdés: akkor ki hazudik? PA (aki betegségemre hivatkozva emelte ki a gyerekeket), vagy felettese (az igazságügyi főosztályezető) hazudott az Ítélőtáblának? (Ítélőtáblának címezve egyértelműsítette, hogy a betegség nem jelenthetett okot, érvrendszert nem képezhetett.) A válás kérést a GYH akkor tette, mikor saját maguk által kirendelt IÜ elmorvos (PP) leírta, hogy a GYH által megvalósított állapotot meg kell szüntetni (mivel az kontraindikált, ellenjavallt), írásba foglalva, hogy a szülőknek tilos elválniuk, azzal indokolva, hogy válás esetén nem leszek alkalmas gyereknevelésére. PP telefonban elhagzott szavaival: Na de, a feleségével együtt nem alkalmatlan a gyerekek nevelésére!!! Remélem a bíróság értelmezni lesz képes amit leírtam! Kérem a Tisztelt Ítélőtáblát, mint - az ügyben részt vevő 3. - bíróságot, hogy tegyen eleget PP IÜ elmeorvos kívánalmának, köszönöm az ő nevében is. Lényeges, hogy a GYH nem kívánt hallgatni az általa kirendelt szakértőre? 27

28 23. Ítélőtábla reméljük a Törvényszéknél figyelmesebb: Bízunk benne, észre fogják venni, hogy a szülők mindvégig megfelelni próbáltak az állami elvárásoknak, mint ahogy azt aranyjelvényes igazságügyi szakértő szépen összefoglalta: "minden cselekedete a család egybentartására irányult". Létezhet tökéletes szülőnek kifejezőbb megfogalmazása? A szakértő nem a szülők figyelmét hívta fel, hogyan kéne viselkedniük, hanem kereteit feszegetve, a GYH-t keményen kioktatta, hülyeségüket felismerve, leírta azt is, hogy mi a GYH feladata. Véleményében tükröződik, hogy a szülő mégha esetleg hibázott is (melyre utalás sincs, adat fel se merült), akkor is a gyerek érdekét tartotta szem előtt. Ugyanez nem mondható el a közfeladatot ellátó személyekről (hatóságokról), akik semmikor se mérlegeltek: esetünkben sok incidens volt: nemcsak gyerekrablás, hanem előzmények, következmények: a vissza nem adás eljárása, annak döntése még a gyerekrablásnál is súlyosabb (még alaposabban átgondolt hivatali visszaélés). Helsinkiben való foglyul ejtés, indokolatlan fegyveres fogva tartás is a GYH-i mű. Teljes bizonytalanság, megalapozatlanság körülményében, mikor csak annak lehetne alapja, hogy családot békén kell hagyni (kiérkező civilruhás bűnügyi nyomozók - nem átlag rendőrök - jegyzőkönyvük szerint: "nagyon jó körülmények"-et mértek fel, találtak, és szinkronban a helyi GYH vezetője is aláírta ezt egyetértésben, hogy a családdal semmilyen teendő nincs), na ilyen helyzetben minden körülmény - hivatalosan is igazoltan - megnyugtató volt, ha valami mellett érvek szóltak, csak amellett lehetett, hogy életünkbe okkal beavatkozni fel se merülhet. Bármi, akárcsak gyanú szintjén körvonalazódott volna, akkor a nyomozók, és a GYH abból miért nem dokumentált semmit, és utólag miért nem adnak magyarázatot? Miért csapták be a családot azzal, hogy Önök most már biztonságban vannak!? Pont aznap, éjfélkor - ők, akik biztonságunkat garantálták - rajtunk ütöttek, a család alvó tagjain, gyerekeket raboltak. 24. Lázár János, mikor még nem volt OV kegyvesztettje: Jól esett, mikor megkeresésemre, felkérésemre ügyünk kapcsán személyesen érdeklődött a minisztériumnál. Időt kért, mielőtt bármilyen véleményt ír. Gyerekrablás a figyelmét felkeltette, saját utánajárással szeretett volna teljeskörűen informálódni. Ellenőrizhető, hogy az állami emberrablások kapcsán számomra leírta: hogy a gyerekrablásokat vissza kell szorítani, egyúttal felelősséget, érdemben való tenni tudást azzal hárított, hogy nem szólhat rá miniszterekre (pedig ekkor még miniszterelnökséget vezető miniszterként dolgozott). Kijelentése arra talán alkalmas, hogy az ügyben miniszteri felelősséget megalapozzon. (Magyarország 3. legbefolyásosabb személyeként, különféle titkosszolgálatok vezetőjeként való, az állami gyerekrablások kapcsán kifejtett, tehetetlen véleménye engem elgondolkodtat.) Balogh Zolika és utódja KM, miniszterekként tudomást se hajlandóak venni - központilag általuk felügyelt, támogatott - emberrablásokról. Abból feltételezhető, hogy számtalan megkeresésük ellenére se válaszoltak (bűnpártoló látszattal), pedig a GYVT-vel összefüggő szakma felettesei, felelősei, a hibákat javítani képes hölgyek-urak az EMMI-ben 28

29 dolgoznak. Már a kórház élén dolgozó igazgatóként is olvasta KM a levelemet, a közvetlen titkárnője szerint, aki kifejtette, hogy ha nem akar, akkor nem is válaszol, az időközben - ha hivatalosan még nem is de - EMMI élére kinevezett személy, akinek új munkahelyére is küldtem a levelet, onnan se kíván GYH-i ügyben véleményt alkotni, válaszolni se, mert megteheti, tudván, hogy intézkedés és válaszadás nélkül is élhet, ez kényelmesebb, emiatt baj nem érheti, felelősség nem terhelheti, a FIDESZ bombabiztosan védi. Fennmaradó kérdés, hogy ilyen semmirekellő emberek minek vállalnak olyan posztot, melyen valódi munkát nem kívánnak folytatni? A kérdésben a válasz? Talán valós munkával és felelősséggel se jár a látszat-miniszterkedés, legrosszabb esetben idővel lecserélik, a problémákat utód se fogja kezelni, lásd Balogh Zolika esetünkben tanúsított viselkedése (és munkahelyi utódja). OV-nál (mint FIDESZ vezetőnél) lehet felelősség, érdemi megoldás kulcs, nem vonhatná ki magát legális gyerekablásokat elnéző, tétlen támogatásának felelőssége alól. FIDESZ-nél az emberrablások csak a jéghegy csúcsa? Hadházy Ákos tudna mesélni? A rendszerre felülről, vagy bírósági ítéletek által érkező nyomás, talán hiányzik, bár lehet túl késő, talán már az se jelethetne megoldásokat? Korrigáló, javító tényezők hiányában, a súlyos hivatali visszaéléseket a Rendőrség és ügyészségek se képesek csökkenteni, hűen mutatja jelen ügyünk is, melyben Polt Péterék feleslegesen állapították meg (egymás után két alkalommal is), hogy gyerekeink elrablásának konkrét oka nem volt, következménnyel mégse járhat. GYVT nem szolgálhatja élő ember érdekét, fel kell hát lépni minden lehetséges fórumon módosítás, emberség kiharcolásáig? Jelen formájában a bűn szolgálója? FIDESZ-t betámadtam, amikor TVK-t - bírósági illetéket rendesen megfizetve - Járásbíróságon feljelentettem. Azzal zárták az ügyet, hogy mint képviselőnek, és mint az egészségügy városi elnökének (hatalma világos: egy személyben dönt a pénzek megítéléséről, kioszthatóságáról, mértékéről is), valamint egyben mint a GYERJÓ vezetőjének (hú de sok pozíciot bitorol!) - én, egyszerű polgárként - nem voltam képes lakcímét, születési adatait meghatározni.. így ellene nem folyhat per a bíróság ítélete szerint (kizárólag személyes adatokkal meghatározott személlyel szemben lehetett volna; amit nem értek, mert a rendőrség egy általam név szerint se ismert alak ügyét azonnal a bíróságra tette, aki becsületsértően bánt velem az utcán). Pedig TVK sok pozíciót lát el ahhoz, hogy pont a bíróság ne ismerné pontosan: a GYV területén folytatott munkája bizonyítottan büntendő: önként, pecsétjével, aláírással ismerte be, hogy hazudott családomról, kizárólag azért, hogy az ismételgetett gyerekkiemlési javaslatainak legyen némi alapja. Pozíciójából fakadóan ennél égbekiáltóbb bűnt, el se tudott volna követni, de mintha misem történt volna, maradhat a helyén (felelősséggel tartozó felettese látszólag nincs, ahogy a GYV-ben az már természetes). Vajon más családokkal szemben is ilyen maximalista, őrült módon hazug? Mi motiválhat ilyen személyiséget, aki a család szétrombolása érdekében, gyerekvédelmi vezetőként, tudottan, szándékkal hazudik családokról? Felszólításomra napokon át - látszat tevékenységként - keresgélni kényszerült, de se orvosi papírt nem talált, se egy orvossal nem konzultált, ennek ellenére merészelt saját kútfőből írni, hogy szerinte tény az, hogy nem tartom orvossal a kapcsolatot, így a gyógyszereimet se szedem, terápiát se tartom, szerinte hát mindez ebben a formában elegendő a gyerekek halasztást nem tűrő azonnali elvételére. (Nagyon vicces, de inkább szomorú, hogy mindketten tudtuk, hogy saját maga találta ki, hazudta az állításait, amiket leírt, mégis 29

30 úgy tett mint aki keresi a papírt, amiből ő dolgozott... Engedte nekem is, hogy én is kereshessem nála, és bevonta ebbe az esetmenedzserét is, de érdekes módon egyikünk se talált semmilyen iratot se. Nem tudom, hogy TVK esszéje készen van-e már, mert évekkel ezelőtt beígérte (félig csukott ajtó mögött kihallatszódott) a GYERJÓ dolgozói számára, hogy Hát ilyen nincs, ezt midenképpen megírom! - történetünkről összefogaló szakmai írást fog készíteni valami szaklapban a gyerekvédelem részére. Talán ez is csak egy felelőtlen ember kijelentése volt?) Szóval figyelem esztergomi szülők! Mindez elegendő, bizonyíték nélkül megalapoz gyerekelvételi kérelmet. Azon vezetők, képviselők akik így őt eltűrik a GYERJÓ élén is, egyesével mind nagyban felelősek, GYV-i rizikó tényező fenntartásában Esztergomban. Ezen állítás bármely állampolgárral szemben - akiről sejthető, hogy már járt pszichiáternél - fennáll, bárkire rásüthető: ő esetükben se fogják vizsgálni, hogy az orvossal tartja-e a kapcsolatot, vagy hogy szed-e gyógyszert. Mert mellékes az igazságügyi szakértőkkel is alátámasztott tény, hogy kezelőorvosommal rendszeresen tartottam a kapcsolatot, hogy orvosok terhemre semmit se róttak. Orvos (akit bárki megkérdezhetett volna - de a GYV-met a dolog, az igazság utáni vágy alapszinten se érdekelte) javaslatként se írt fel gyógyszert. Mellesleg alapbetegség - legyen bármi - nem mérvadó, gyerekek elvételével összefüggésbe se hozható. Nincs törvény mely kimondaná, hogy skizofrének, pszichopaták nem nevelhetnek gyereket. Veszélyeztetés nem alapbetegségben, hanem állapotban mérhető, aminek pedig orvosi kompetenciába kellene tartoznia (józan rendszerben). Hozzám hasonlóan rengeteg ember orvoshoz jár, utasításait is betartja, akkor GYH nem aggódhat. GYH orvosi véleményeket figyelembe nem véve, mégis aggódni merészel, az nem egyszerűen az orvosok szakmai lenézése, hanem szerintem hivatali visszaélés, mert szándékosan nem hajlandó a GYH tiszteletben tartani a hozzá nem tartozó, eltérő kompetencia buborékokat. Minden háttérbe szorul azon legfőbb tényező mögé, hogy a szakember (aki kizárólag orvos lehet) megállapítja, hogy gyerekre veszélyt jelent, vagy sem a szülő betegsége, állapota? Megszületett a rám nézve legsúlyosabb igazságügyi szakértői vélemény, mely a GYH felé a gondnokság alá vételemet javasolta, erre reflektálva a GYH vezetője a védelembe vételi eljárást nemhogy fenntartotta volna, hanem ezen szakértői véleményre alapozva azonnal megszüntette, hatóságilag beigazolva, hogy a betegség a GYH-nak valóban nem is számító tényező. Hogy mennyiben hozható összefüggésbe a gyerekrablással a szakértő véleménye, ehhez az időrendiség számíthat: utolsó, szintén igazságügyi szakvélemény (de még a gyerekrablás előtt egy hónappal, bíró kérésére) kimondta, hogy önállóan is alkalmas vagyok a gyereknevelésre (gyerekveszélyeztetést pedig soha egyik szakértő se állapított meg), mégis a gyerekelvételt a GYH betegségemmel próbálta igazolni, ellentmondva saját korábbi hozzáállásának, mikor hitelesen igazolt, gondnokság alá vételt megalapozó pszichés állapotom ellenére a GYH vezető aggodalmai nyomban elszálltak, megszüntette a védelembe vételt is. Szóval ki az őrült? Nem esetleg PA a GYH vezetője? Pszichés állapot ingadozó. Orvosok által bizonyítottan a legjobb, egyúttal makulátlan állapotomban, időszakomban történt az emberrablás. Pszichiáter a gyerekrablást megelőző napon is vizsgált, az átlagembernél tökéletesebb állapotot regisztrálva (ambuláns lap). Utólag igazságügyi szakértő, bíróság felkérésre kiderítette, hogy még a feltételezett alapbetegséggel se rendelkezem: helyzetünk olyan lehetett, mintha a hivatkozott 30

31 alapbetegséggel se rendelkező emberről valaki - orvosi dokumentációra való hivatkozás nélkül - azt állítja, hogy életveszélyes, kezeletlen betegsége miatt, azonnal el kell tőle venni a gyereket. Az állítás, ilyen gyakorlat, súlyos kockázat a GYV-i rendszerben, és nincs ami jelenleg kiküszöbölhetné, ahol józan ész nem elég ahhoz, hogy orvosszakmai kérdésben orvos véleményét lehessen kikérni, orvosra lehessen alapozni. És hazug TVK által vezetett GYERJÓ véleményére alapozva is egy felelőtlenül működő hatóság a gyerekeket képes elvenni. Az orvosi kompetenciával nem rendelkező személy (GYERJÓ és GYH vezetői), orvosra vagy orvosi dokumentációra se hivatkozott, mégis orvosi indokkal vetetett el gyereket (és ezt a Törvényszék jónak látja!), a hibát (visszaélést) más személyre nem foghatja. Visszaélés nyílt, tudatos, szándékkal a hatóság (GYERJÓ a GYH-t, GYH pedig rendőrséget) megtévesztése volt, nem akármilyen téttel: családszétszakítást kérelmezve. Ezek után TVK változatlanul a város egészségügyi elnökének szerepét zavartalanul töltheti. (Egészségügyi elnök, bár egészségügyhöz tudomásom szerint orvosi vonatkozásban szakmaiság nem köti) Se polgármester, se alpolgármester se képviselőtestületi tagok nem kellően potensek ahhoz, hogy az eléjük tárt, köztük dolgozó kollégával, a szintén FIDESZ-es (bűnöző) TVK képviselővel szemben bármilyen véleményt alkossanak, így mint kiváló megoldással, ők is válaszadás hiányával élnek, léteznek. A FIDESZ-ben pártérdeknek tartják az összetartást bármi áron? Tudván, nem törődvén, hogy más gyerekek veszélyeztetését elháríthatnák, mégse teszik. A polgármester ugyan megkért, hogy szálljak be kocsijába, és mialatt vezetett, a betegségemnek zavarba ejtően mély részleteire irányuló - orvosoktól persze megszokott - kérdésekkel traktált, majd elköszönt, de számomra sose derült ki, hogy hajlandó-e akárcsak vizsgálni, hogy kollégája (TVK) például miért hazudik rólam. 25. Folyton azt tettem amit egyetemet végzett főorvos tenne? Orvos által elsőkézből - bár jelezte, hogy ők (orvosok) nem szeretnek a bíróságra járni - bizonyítható, hogy folyton azt tettem amit egyetemet végzett pszichiáter - legjobb erkölcsi és értelmi tudása szerint - is, a helyemben tett volna!? GYH gyerekeink családban történő felnevelkedés lehetőségének biztosítására (biztonságunkra) semmilyen garanciaadási kísérletett se tett, ennek ellenére elvárta, hogy azonnal közöljem gyerekeim tartózkodási helyét án, a tolmács nélkül értendő 16 (hadseregnyi) fővel tartott tárgyaláson. Nagyon sok tárgyaláson vettem már részt, általában 2 hatósági (1 gépelő, 1 kérdező) és 1-2 GYERJÓ-s családsegítő van jelen. Semmilyen garancia nem hangzott el arra, hogy a gyerekeimet nem veszik el, ha megmondom, hogy hol vannak. Más szülő, akár OV mit tett volna? GYH oly előzmények ellenére se próbált nyugtatni, hogy tatabányai ezredes rendőr a feltalálásért cserébe, az ideiglenes elhelyezés visszavonásáról írt (Helsinki-i incidensünk kapcsán, amikor ország elhagyást orvosok javaslatára tettem.) Mikor rendőrök igazoltattak, felhívtam a pszichiáteremet, aki határozottan azt tanácsolta, hogy ne mondjam el, hogy a gyerekeim és a feleségem hol tartózkodnak. Saját félelemeit (?) - hivatásából adódóan reálisan - felmérni képes személyként (elmeorvosként) attól félt, hogy ha elmondom a 31

32 rendőrnek, akkor a gyerekeimet az állam elveszi. Korábban szintén a főorvost megkérdeztem a júniusi nevelésbe vétel tárgyú, GYH-i, titkosan kezelt (szülők elől eltitkolt, véletlen folytán a GYH tudomásán kívül megszerzett) iromány alapján is, hogy mit javasol, mit tegyek, mit tegyünk. (Se Törvényszéknek, se minisztériumnak, se GYV-nek nem feltűnő, így megengedhető az a gyakorlat, hogy a gyerekek nevelésbe vételéről a szülőket nem kellett kiértesíteni!) Miért nem kötelező kiértesíteni a szülőket? Arra számított a GYH, hogy a család majd úgyis észreveszi, amikor hatóságilag elveszi a gyerekeket? Már sose tudjuk meg, mert nevelésbe vétel helyett, ideiglenes elhelyezést hajtottak végre, arról viszont elég az utolsó pillanatban értesíteni a szülőket, pontosan éjfélkor, amikor alszanak. Gyerekrabláskor (rendőrség) és másnap (GYH), a hatóságok azt hajtva, hogy gyerekek érdeke, és hol azt, hogy mi járunk rosszul, ha nem írjuk alá, hol pedig azt erőltetve, hogy nekik lesz rossz, ha nem írjuk alá,.. erőszakosan kikényszerítették beleegyezésünket a gyerekrablásra, kényszer-aláírattak velünk dokumentumokat. Azt nem értem, hogy miért voltak az aláírások nekik annyira, láthatóan olyan veszettül fontossak, hogy a GYH vezető társával együtt sietve kóválygott a városban, amint megláttak futva üldöztek az utcán aláírásaink kicsikarásáért!? (((( Eszembe ötlött egy helyi geci ügyvéd is: ezen a napon forintot lazán elkért pár percnyi - és ami fontos: eredménytelen - tevékenységéért, egy olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő apától akitől frissen fosztották meg a gyerekét. GYH-nak betelefontált, rögtön kiderült, hogy haveri hangot üt meg velük, hogy pacsipajtársa a közeli GYH dolgozónak. Azt mondta az ügyvéd, hogy a GYH teljesen jogosan vette el a gyerekeinket - hiszen őt erről tájékoztatta a GYH-i barátja -, és hogy semmit nem tud tenni ügyvédként, de a szolgáltatásának díjára természetesen igényt tartott, lévén, hogy 1 (vagy 2) perc erejéig telefonon egyeztetett a barátjával. Velem nem beszélgetett, meg se hallgatott, fel nem tarthattam, mert csak a GYH-tól kívánt telón informálódni, a véleményemre cseppet se volt kíváncsi. Nem voltam emberszámba vehető, hisz a gyerekektől is meg kellett fosztania a hatóságnak, ilyen kiszolgáltatottal szemben könnyen visszaélnek azok, akiknek van egy kis hatalmuk, lásd pl a rendőrségek is sorozatban zavartak el váci, esztergomi, Teve utcai kapitányságokról, mondván, hogy nincs jogom panaszt tenni. Az indoklást ma már értem: mert olyan vagyok akitől gyereket elvettek. Rögtön változott - javult - a helyzet, egyből embernek tekintve viselkedtek a rendőrök, amikor megtudták, hogy a gyerekek visszakerültek. Ennyit számít, nem csak laikus hallgató számára, hanem hatósági személyeknek is az, hogy kivel lehetnek, kivel kell előítélettel bánniuk, kiktől kell megtagadni a panasz lehetőségét is. Gondolom hasonló diszkrimináció éri a cigányokat, hajléktalanokat, migránsokat pláne. Hiányzik az emberség? )))) Ekkor ráadásul már rég elvették a gyerekeinket, vajon mire kellhetett nekik a papír.. tudom paranoid vagyok, de számomra - vagy épp azért - akkor is gyanús. Van aki erre érthető magyarázattal tud szolgálni, hogy olyan súlyú cselkeménynél, amikor kényszerkiemelik a gyereket, akkor miért elmaradhatatlan, hogy a szülőnek kötelező aláírnia? Állítólag mi is, és ők is bajba kerülnek ennek hiányában, azonban az okát nem tudom. Tisztelt Ítélőtábla esetleg felvilágosítana? Tudomásunk nélkül (aláírásaink híján) cselekszenek, akkor tényleg megszívhatták volna? Mi voltunk a hülyék hogy aláírtuk, vagy mindez mellékes? Attól nem lesz valami gyerekrablás, hogy a szülő beleegyezését adja? Ha parancsot kell végrehajtani - 32

33 elkerülhetetlenül ki kell emelni a gyereket a felelőtlen család karmai közül - akkor ugyan mit számíthat, hogy a szülő aláírja vagy sem? Nincs ellentmondás? Másnak ez nem fura? Felelőtlen szülőnek felelős aláírása? Látszódott, hogy aláírás nélkül mintha megakadnának, mintha tehetetlenek lennének, de a rendőrvezető azt mondta nem befolyásol semmit, viszont őt kellemetlen helyzetbe hozom, ha nem vagyok hajlandó aláírni, amúgy meg minden ellenállást, ügyvéd hívás stb értelmetlennek mondott, megígérve, hogy erőszakot alkalmaznak ellenállásunk esetére. Jó lenne tudni, hogy aláírásaink nélkül mi változott volna!? Miért ragaszkodtak mindennél jobban az aláíráshoz!? Felelőtelen szülő törvényesítse a legális gyerekrablást, tegye legálisá? Gyerekeszélyeztetés esetén - legyen akár a hatóság (GYV, GYH) részéről gyakorolva - a gyerekorvosunkra és a pszichiáterünkre kell hallgatni. Az orvosok (kezelőorvosom, IÜ-k, stb), és a szakemberek, és az összes ismerősöm mind engem hibáztatak a gyerekrablásért, mellyel én is mélységessen egyetértek, hogy a kizárólagos felelős én vagyok! Azonban a képet árnyalja, hogy a hibámat abban a konkrétumban látták, hogy olyan hülye naív voltam, hogy megbíztam a hatóságban, és csalógató levelükre haza mertem jönni Magyarországra. (Abban a pillanatban - rögtön azon a napon - amint megtudták a gyerekek tartozkodási helyét, ellopták őket.) GYH-i és GYERJÓ-i helyzetre való tekintettel, kezelőm - mint elmeorvos - egyértelműen kijelentette, hogy a helyemben, helyünkben elmenne Kínába. Gyerekorvos szintén ezzel a javaslattal állt elő a GYEREKEK ÉRDEKÉRE való hivatkozással. (Mivel ráadásul ő hallott is valamit a családunkkal szemben tervezett lépésről, de konkrétumot (hogy kitől, mit) nem mert elárulni.) Ha következetes a hatóság, és az általuk vélt "bizonytalan" lakhatási körülményeket (melyekről bűnügyi nyomozóhatóság úgy írt jegyzőkönyvbe, hogy azok konkrétan "nagyon jó körülmények", ugyanezt kifogás nélkül - egyetértéssel - aláírta GYH helyi vezetője is), - kiemelő határozatban tett - állásfoglalást, mint a gyerekelvétel hatóságilag kiküszöbölhetetlen kényszerét, ha valóban komolyan gondolták, akkor vélhetően kötelességszegést (több mint hivatali mulasztást), tudottan, bűnpártolóan fenntartott gyerekveszélyeztetést gyakoroltak, valósítottak meg a GYH-ban: saját maguk által - utólag már - súlyos veszélyeztető magatartásnak minősített, nevezett állapotott tartott fent PA, aki rajtam kívül 15 szereplőt hívott meg egy védelembe vételnek - egy évig húzódó, mégis soron kívülinek nevezett - annak felülvzsgálatának beharangozott, azonban ott helyben - tájékoztatás nélkül - nevelésbe vétel(!) tárgyura módosított tárgyalásra, de se közben, se a lefolytatott tárgyalás után, nem értesítette a rendőrséget(!!!), pedig a rendőrséget ha kihívja, a gyerekeket veszélyeztető bizonytalan, 100%-ban ismeretlen (el nem árult) lakhatási körülményekre tekintettel, a rendőrség addig korlátozhatott volna (kellett volna korlátoznia szabad mozgásomban), míg a gyerekveszélyeztető állapotot, magatartásomat meg nem szüntetem azzal, hogy esetleg akkor már a hathatós rendőri kérésnek megfelelően (megfelelve) kényszernek engedelmeskedve, a GYH teljes megnyugtatása végett, eláruljam a gyerekek tartozkodási helyét!? Hogy engedheti meg magának a GYH, hogy Kínában való tartózkodásunk alatt, arról értesít, hogy csak egy rutin tárgyalás lenne (amire megkért, hogy jöjjünk haza)!? Hogy lehet ilyen aljas? Hogy mikor már - GYH és GYERJÓ által is becsapottan (titkos nevelésbe vétel, titkos ideiglenes elhelyezés Helsinkiben, elérhetőségen való keresés nélküli köröztetés), 33

34 jóhiszeműségemben is meginogva - elővigyázatosan (eszemet használva) első alkalommal egyedül jelenek meg - mint kiderült a gyerekelvételtől teljesen okkal, jól felfogottan aggódva - akkor kérdezés, informálódás nélkül kész tények elé állít, hogy valójában nevelésbe vétel a tárgyalás tárgya!? Tisztességes játszma? Gyerekelvételre abszolút okot adó tény (bizonytalan, ismeretlen lakhatási körülmények) ellenére, a GYH bűnpártoláshoz (tudott jogsértő állapot fenntartásához tétlenül hozzájárulva) hasonló módon járt el. Eszébe se jutott (talán szándékkal?) rendőri segítséget kérni, pedig azzal rögtön kiderül hol vannak a gyerekek. Ezt megelőzően schengeni körözést adtak ki családomra, melyről Kínában értesített a Shanghai-i konzul, hogy tudok-e róla, és hogy be kéne fáradnom hozzá. Egyszerű kézenfekvő eszközzel, az lakhatási adatok közvetett - rendőrség által - kikényszerítésével a GYH a tárgyalás előtt/ alatt/ után se élt. Így se törvényi, se erkölcsi alapja nincs a szülő bujkáló magatartását kiemelési oknak beállítani. Az, hogy a GYH a rendőrségtől nem kért időben kellő erőt, intézkedést velem szemben, az ugyanazzal felér, mint ha tudja a címünket, de saját maga se árulta volna el a családom lakhelyét. ((( A szemet hunyóan elnéző, érdektelen, intézkedés nélküli magatartás tanusítja, hogy PA teljesen érdektelen volt abban, amit utólag mégis fontosnak vélt, próbált beállítani, hogy állítólag érdekelte őket a lakhely. (Számára kötelező - rendőrségnek jelentő, rendőrségtől segítséget kérő - cselekedetének elmaradása, hiánya nem erre utal, hanem arra, hogy PA kockáztatva a gyerekek épségét, nagyvonalúan nem érdekelte a lakhelyük. Mert ha érdekli valóban, akkor van annyi esze és eszköze, hogy szükséges indormációt még aznap a tárgyaláson beszerez. Talán az hátráltathatta, hogy gyerekkiemelési szándékot titkolt? Lehetett benne bármi szándék a család egybentartására, mely cél mellesleg szakmai szempontból is kívánatos, számára kötelezően előírt nyomvonal, amiről nem szabadna letérnie. De mint tudható a hangfelvételekből, a szülők elválását is szükségesnek tartotta. Nem tudom, hogy PA hol s mikor csúszott így ki a saját szerepéből, mert éveken át kedves, aranyos, hozzáértő szakember volt. Ha jól emlékszem a GYH-ban arra voltak vele kapcsolatban büszkék, hogy még sose emelt ki családból gyereket, olyan aki mindig talál megoldást. ))) Volt alkalma, ideje cselekedni, miért nem lépett? Ugyanazon - általa korábban is ismert - veszélyeztető tényezőkre miért utólag hivatkozott? 16 fő jelenlétében miért nem volt következetes? Gyerekrablásból ismeretes, visszakövetkeztethető, hogy a tárgyaláson az eszem a helyén volt, jól jártam el, félelmem jogosnak (valósnak, helytállónak, teljességgel reálisnak) bizonyult, mert azon a napon, amelyiken a GYH tudomására jutott a gyerekek tartózkodási helye, hezitálás, sőt ami lényegesebb, hogy MÉRLEGELÉS NÉLKÜL a gyerekek elrablására rendőrségnek PA parancsot adott ki. Tűnhet akár úgy, hogy a GYH-nak csak azért fontos a gyerek tartózkodási helye, hogy el tudja rabolni? Tárgyalás idején (akkor még súlyosabb veszélyeztető körülmények álltak fent!!!) nem rendelkeztünk a gyerekrablás napján birtokolt lakhatási szerződéssel. (Bár lakhatásunk mindvégig biztosított volt, akár ideiglenes panziókban, akár rokonoknál. Soha az életben nem voltak lakhatási gondjaink! Az, hogy kormányablakok nem hajlandóak valós lakcímet lakcímkártyára nyomtatni (mert az albérlet tulajdonosát nem lehet kötelezni aláírásra; vagy mert panzióban, szállodában való átmeneti - magas színvonaló lakhatási körülményekkel - élés nem igazolható), az egyedül bürökratikus probléma, az ÁLLAM FELELŐSSÉGE, nem terhelhető 34

35 szülőkre, főleg nem képezheti gyerekrablás alapját.) PA érvrendszerébe változás nem következett be, ha a tárgyaláson elmondom, hogy hol élünk, lehet, hogy elvette volna a gyerekeket, de ha mégse, akkor 14.-én miért vette el? Elsőre (tárgyaláson) nem mondtam el a lakhelyemet, ezzel szemben, ezt követően - és tárgyalást megelőzően is - a GYH-ok segítségét kerestem eltérő megyékben, megosztottam, hogy hol vagyunk és, hogy hol szeretnénk lenni. GYH-gal ellentétben, mi valóban a biztonságot kerestük. A bizonytalannak vélt - annak alperes által mondott - körülmények, a GYH indokolatlanul - okot meg se említően - támadó, veszélyeztető magatartásának is lehet egyenes következménye, elmaradhatatlan velejárója. Ha bizonytalanság forrása a GYH, akkor osztom az álláspontjukat, hogy a helyzet rendkívül veszélyes és kiszámíthatatlan volt. Ők engem tartanak problémának, de mi van ha a veszélyt a GYH jelentette? Hintalovon Gyerekjogi Alapítvány (Gyurkó Szilviáék) hivatalos véleménye, hogy nem voltunk kötelesek nyaralásunkról beszámolni hatóság felé. Ennek ellenére -ben konkrétan kérdeztem a GYH-t, hogy szabad-e elmennünk nyaralni, de válaszra se méltatott a hatóság, tehát szartak rá, hogy nem leszünk otthon. Ha valami védendően fontos, akkor folyamatos védelem jár. A gyerek érdek, melyre folyton hivatkoznak, állandó alapvető érdek, mégis csak akkor egyezett a GYH érdekével, amikor a GYH érdekében állt, vagyis az önös érdek volt egyedül szem előtt tartva, a gyerekre való álszent hivatkozás pedig csak ürügyként szolgált. Elég csak megnézni, hogy a körözések alkalmaival, meg se kísérelték a családot elérni. A körözés csak a hivatalos minősítéshez kellett (hogy megtaláláskor legyen ok gyereket rabolni), a körözés céljával (a megtalálással) már a gyakorlatban nem foglalkoztak, az nem érdekelhette őket, mert nincs olyan őszintén cselekvő ember, aki ilyen esetben meg ne próbálta volna a családot elérhetőségén elérni. (GYH sose próbálta elérni, vagyis hazudik a megtalálási szándékot illetően. Jelentéktelen - de a számukra őszintén fontos - megkereséseikkel mindig sikeressen tudtak kommunikálni velem, válaszunk sose maradt el, az élérhetőségem számukra adott volt.) Az intézkedés nélküli, gyerek helyzetét (beleértve lakcím) feltárni nem is szándékozó tárgyalást megelőzően, a GYH által kért korábbi köröztetés eredménye feltalálásunkkor (Helsinkiben) kizárólag a család indokolatlan traumatizálására volt alkalmas. Az ezredes levele szerint a feltalálás önmagában egyet jelentett azzal, hogy a GYH szerint együttműködünk, ezen együttműködésre tekintettel indokol a GYH, hogy ennek fényében Helsinkiben a GYH visszavonta az ideiglenes elhelyezést (a gyerekrablási tervét). (Közvetve - GYH-ra alapozva - az ezredes a levelében ezzel indokolt.) Mely helyzet nem illeszthető a tárgyalást követő feltalálás körülményeivel, amikor ugyanazt a helyzetet (a konkrét feltalálást) a korábbi helyzetértékelés ellenére, már nem együttműködésnek, hanem együtt nem működésnek minősítette (ugyanaz a GYH, amelyikre az ezredes hivatkozik). Logikus: Helsinki-i feltalálás - ha nem külföldre, hanem Magyarország területére esett volna, már akkor, abban szent minutumban elveszik a gyereket, szinkronban azzal a helyzettel, amit én tapasztaltak a hatóságok, miszerint idézem nagyon jó körülmények közt él a család, mely napon a gyerekek elvételét - melyre utólag következtethető, hogy mindvégig készült a GYH - megvalósították. Ezen okfejtésből látszik, hogy abban igaza van az alperesnek, hogy nem az aznapi GYH zárást követően két órával később (este hétkor) történt olyan változás, ami alapján intézkedés nem tűrt halasztást, hanem valóban, régóta 35

36 (átgondoltan) meg akarta tenni a gyerekekkel ezt a GYH, de törvényi - látszat - feltétele soha sem állt rendelkezésükre, a GYVT nem biztosít olyan lehetőséget amit alkalmazhattak volna. Ominózus éjszakán se volt lehetőség gyerekelvételi törvény alkalmazására (tehát ok nélkül raboltak), viszont amit mindenki tudott, és ENNEK VAN LEGÓRIÁSIBB JELENTŐSÉGE (ITT VAN A KUTYA ELÁSVA), hogy másnap reggel (8 óra 15 perckor) a GYH lehetősége végérvényesen elszáll. Csak azon okból gyereket rabolni, mert most - még utoljára - megtehető, de később nem? (Döntsön az Ítélőtábla, mert úgy tűnik a Törvényszék nem volt elég paranoid!) Az a sok tárgyalás (ami az évek alatt zajlott), az a sok fáradhatatlanul ráfordított energia, kísérleteik a gyerekelvételre, mind-mind mint kidobott pénz, hasztalan időpocsékolás lett volna eredménytelenül? És a presztízsveszteség, hogy nyilvánvalóan röhögtünk a GYH-on? Aznap este felszabadultan vendéglőben lakomáztunk GYH-i halotti tort ültünk, nem sejtve, hogy PA este 7-kor feltámad. Nem feltűnő, vagy dehogyisnem meglepő az, hogy kitartóan 5 (!!!) éven át bírták az idegeik velünk, de 8 órával az érvényességi idejük lejárta előtt bátrak ekkora, ilyen fajsúlyos döntést hozni, fel se merült bennük, hogy esetleg megbünhődhetnek érte. ((( Mindenre és mindenkire tojok nagy ívben - beleértve a most soron lévő Ítélőtáblát is - amikor a gyerekrablásra gondolok, talán ebben azonos vagyok a GYH-gal. Sokszor nem érdekel más ember véleménye, ez súlyos hibám. Istenhez fordultam, amikor az ország légterét elhagytam, hálálkodva, hogy a gyerekeimet nem vették el. Helsinkiben való felszálláskor megígértem az Úrnak, hogy nem térünk haza Magyarországra, de szavamat szegtem, talán ezért is állított további megpróbáltatás elé. Istennel azért hozakodok el, mert minden mögött őt kell látni.. a pár rossz dolog ami történt velünk, arra mindenképpen jó volt, hogy Istenfélő, Istenben bízó lettem. Talán próbálni kell a rossz dolgokból előnyt kovácsolni, ahelyett, hogy elmerüljünk benne. ))) Megye döntött, vagy Esztergom? Megyei szint - akik korábban már felülbírálták (PA-val ellentétesen döntöttek) az esztergomiakat - meg lett kérdezve a nagy horderejű döntés előtt? Megyei szinten már voltak olyan ellenségeim, kialakultak a kormányhivatalban, akik nem szívleltek. Megyei szint (közvetlen alperesem) által parancsban elrendelt védelembe vételt úgy ítélhette meg valaki, hogy az eredményre nem vezetett? Kézenfekvő, hogy teljes bizonytalanságban, sőt tehetetlenségben lévő esztergomi GYH nem döntött kiemelésről? Felhívtam telefonon esztergomi GYH-t, közölve: elnézést, hogy vezetőjüket támadtam, mert tudomásomra jutott, hogy valójában nem is ő, hanem a megye hozta meg a kiemelési döntést.. tudom, hogy a vezetőjük ártatlan, csak tartja a hátát a megyei döntéshozó miatt - mire a hatósági szakember egyetértően csendben hallgatott, majd megköszönte a hívást. Persze ennél jóval konkrétabb az, hogy FL szerint nem döntehettett PA. Ha beteg vagyok, az miért nem lehet orvosi kérdés, miért nem elég betartani azt amit ez ügyben orvos mond? Igazságügyi szakvélemények (nagyon sok) mindegyike értelmében terhemre orvosok semmit se róttak, köszönhetően annak is, hogy rendszeresen tartottam kezelőorvosommal a kapcsolatot, utasításait (javaslatait) betartva, ami nem volt túl nagy feladat, lévén, hogy nem voltak elvárásai velem szemben, gyógyszert javaslat szintjén se írt fel. Gyererablás előtt (augusztus) az utolsó igazságügyi elmeorvos szakértő - a GYH-gal egyetértően, általa is megállapított skizofrénia diag ellenére - 36

37 gyereknevelésre önmagában is alkalmasnak mondott ki, írt le. (Elnézést, hogy sok helyütt ismétlésekbe bocsájtkoztam!) 26. Bujkálás: Bujocska mint gyerekelvételi ok? Helyváltoztatást más is végez, ettől még nem mondják rá, hogy bujkál. Tény s való, hogy szobi, pilisvörösvári, budapesti stb GYH-okat elkezdtem felkeresni, jóval azelőtt még, hogy a gyerekeket elvették volna. Kerestem megértő, normális hivatalt, embereket, de alapvetően elzárkóztak a beszélgetéstől, mondván, hogy nem illetékesek. Sajna a GYV csak helyi kis határokon belül érvényes, ha valaki eltérő helyen bepróbálkozik, ott már se szakmai, se elvi segítséget nem kaphat mindaddig, míg a lakcímkártyáját át nem íratja. Mert a GYH-nak szinte csak - de mindenképpen elsődlegesen - a lakcímkártya a mérvadó, újabb jeléül annak, hogy a gyerek érdeke csak eztán jöhet szóba, ha a lakcímkártyákat ki képes valaki váltani. Kamurendszer, kamutörvénnyel. ((( A törvények az ország eltérő helyein elvileg lehetnének egységesek, de a gyakorlat nagyon más: az olyanban mint GYV nagyon nincs egység, területi eloszlásban heterogén. Nemcsak megtapasztaltam, de az SZGYF vezetője is ilyen álláspontot hangoztatott, hogy a területi eltérések óriásiak. Olyan témában ahol a gyerek az első, amely a gyerek egyszerű tiszta érdekét szolgálhatná, megengedheti magának az ország vezetése, hogy fenntartsa a területi égbekiálltó eltéréseket? Ha törvény az ami szabályoz, ha jogszabályok azok amik a gyerek érdekét szolgálják, akkor miként lehet a valóságban mindenhol másként alkalmazni, értelmezni a GYVT-t? Biztos jó a törvény? Változtatás nélkül jobb lesz a gyerekeknek? Gyakorlatot meghatározó, iránymutató GYVT-ből csak 1 van, de a gyakorlatban talán mindenhol mást értenek alatta. Ha a GYVT jó, betartható és fontos dolgokat rögzít, akkor fenn kell-e tartani azt az országos állapotot, hogy mindenhol mást alkalmaznak GYV címén? ))) EMMI még a látszatra se ad, törvényjavaslat módosítás (EMMI-ben szerkesztik, módosíthatják a vonatkozó törvényeket) javaslatokra reakciója sincs, általános a válasz nélkül hagyás, mert megtehetik, mert úgy tűnik bármit megtehetnek. EMMI-ben lett összevonva mindaz, ami az országbam el van baszva. Ha valaki bujkál, pontosabban nemtörődöm akkor az KM miniszter, és az EMMI dolgozói. Akiknek hiába telefonáltam rengetegszer, egyetlen kompetens, a GYV-ben dolgozót se tudnak kapcsolni. Mellesleg től a telefonálás gyerekvédelmi osztályukra központilag lett letiltva, talán a túl sok panasz zavarhatta őket? Személyes megkeresés szintén nem járt sikerrel, az is lehetetlen. 27. GYV-vel kapcsolatos traumáinkból válogatok, időrendi előzményként: Gyerekorvosunk próbált rábeszélni, hogy öljük meg (vetessük el) fiunkat. Szerinte szegények vagyunk, ezért szükséges. Amúgy se nagy dolog, saját példájával indokolta. (Ebben az lehet elgondolkodtató, hogy a GYV a szülőket tartja ártalmas veszélyforrásnak, miközben a GYV tag halált javasolt.) A helyi kórház 37

38 megtagadta a világrahozatalt (Érvényes igazolványokkal - esztergomi lakcímkártyával, és TAJ kártyával - rendelkező, napok óta bent fekvő, terhesgondozás alatt is oda járó feleségem részére.) Esztergomi - közismerten rossz hírű - kórháznak igazgatója összehívta a szülészorvosokat. Elöttük, mint összes orvos akaratával egyezően, kijelentette, hogy nem járul hozzá, hogy az intézményükben születhessen gyerek. ((( Kisebb sokkot kaptam, nem akartam elhinni. Kérleltem a szülészt is, de azt mondta: nagyon sajnálom, innen el kell menniük, szakmailag is teljesen egyetértek az igazgatóval. Ügyeletes szülésznővel mindhárman hajthatatlanok voltak, nem engedték, hogy a kismama szülni maradjon. Hetek óta bent feküdt, de pont a szülés pillanata előtt kell ilyet közölni? Azt már régóta tudhatták, hogy nem fogunk fizetni hálapénzt, tehát ez talán nem lehetett akkora gond. Felmerülhető komplikációt se említettek. Arra hivatkoztak: "Ez kórház nem tudjuk ellátni a feleségét, szeretnénk megadni számára a legmagasabb szintű ellátást, ami az intézményünkben nem biztosítható". Szerintem ez gyerekveszélyeztető kamu-duma. Valamit leplezni próbálhattak, amit nem árultak el? Más mit tenne ilyen helyzetben? Ha nincs a kórház felkészülve szülésre, miért nem engedte haza a kismamát, amikor még távol volt a szülés ideje? Szabad kockáztatni kórházban a gyerek és anya életét? Ha a szakemberek tudják, hogy nem lehet náluk szülni, miért nem engedték el, miért várnak heteket, míg az anya teljes mértékben kitágul? Esetleg szakmai hibát vétettek, amit ezáltal - hogy másik intézménynek átadják - leplezni próbáltak? Általunk ismeretlen okból, meg akartak szabadulni a családtól. Ha valamilyen felelősség alól akartak kibújni, azt úgy tették, hogy gyerek s anya sorsával nem törődtek. Kihívták a mentőt arra számítva, hogy a mentős szót fogad, és eltávolítja a kismamát másik intézménybe. Mentősök észnél voltak, tudták: ez gyerek- és kismama-veszélyeztetés, sőt bűncselekmény. Megtagadták a szállítást. Hangsúlyozom: nem mi, hanem a mentősök ragaszkodtak ahhoz, hogy nem szállhatunk be a kocsijukba, nem szállíthatnak el kórházból olyan anyát, aki ki van tágulva, csak abból az okból, mert az igazgató úgy óhajtja. Az ügyeletes szülésznő mérgében - hogy a mentősök őt cserbenhagyva, a kismamát ráhagyták mint munka - azt ordította a folyosón: Amíg én itt vagyok, addig itt nem lesz szülés!" A kismamának nem maradt alanyi joga tartózkodni a lakhelye szerinti kórházban. Külföldi állampolgárként talán még nehezebb lehetett ezt a bánásmódot feldolgoznia. Embertelenül bizarr helyzetben, kétségbe esve, próbáltam nyugodt maradni, helyes döntést hozni. A szülésznő végletesen elutasító hozzáállása megijsztett minket. Személyisége csak ekkor vált ismerté. Ilyen fokú bizalom gerjesztés mellett, óckodtam a kismama életét rábízni, másik kórházhoz már mi is ragaszkodtunk. A felhívott mentősök nem voltak hajlandóak kijönni, azt mondták: kórház területén tartózkodunk, hiába kérjük, ők ugyan át nem szállítanak másikba. Akkor se, hogy tisztában vannak azzal, hogy a kórház igazgatója szemlélyesen dobott minket ki. Már egyszer kijöttek, és nem volt ellenünkre, hogy szállításunk nélkül faképnél hagyták az orvosokat. Elegük van, őket ne hívjam. Álláspontjukat, hogy a kórház majd biztos megoldani kényszerül a dolgot, nem éreztem megnyugtatónak. Főleg az agresszív elmeháborodott szülésznő ejtett kétségbe. Kórház álláspontja, hogy menjünk ahová akarnuk, ők nem vállalják a szülést. Két héttel korábban még önakaratából szeretett volna hazamenni a kismama. Jól érezte és tudta, hogy messze még a szülés, de a távozást megtiltotta az intézmény, még úgy is, hogy saját felelősségre kért távozást, és 38

39 orvosi indok nem állt a tiltás hátterében. Szabad mozgásban akarata ellenére, orvosilag indokolatlanul korlátozva, mégis két héttel később, hirtelen már senki se mondta, hogy ne menjen el, sőt azt üvöltötte az ügyeletes szülésznő, hogy ebben a kórházban amíg ő itt van, addig nem lesz szülés, pedig mindenki tudta, hogy már bármelyik percben megindulhat a szülés. Tehát két héttel később - időarányosan a kockázat nő (?) - konkrétan nemcsak letojják hova távozik, de egyenesen elvárják, hogy tűnjön el a szem elől. Esztergomi Kórház által nyíltan meg nem tűrt kismama dolga mit lett volna? Mivel tudtam volna segíteni? Hallgatva az aktuális véleményre (mentősök) próbáltam elérni, hogy a kórház oldja meg a helyzetet. Őket erre nem kényszeríthettem, de talán rendőr nyomást tud majd gyakorolni: tanácstalanságomban - bizarr helyzetre sajnos bizarr választ adva - rendőrséget hívtam, ami feltehetően nem nyerte el az intézmény tetszését. A nálam lévő nagyobbik gyereket - közös szülői akaratunk ellenére - erőszakkal elvették. A kórházban gyakran kényszer-benntartott, regisztrált elmebetegként, kár volt olyan merésznek lennem, hogy rendőrt hívjak. Az intézmény saját felelőségének elismerése, azonnali javítás helyett, a könnyebb utat választva minket állított be felelősnek, sőt elmebetegeknek, jelentékteleneknek, akikkel nem kell törődni. Rendőr - ő végig szemtanú volt - se vette észre, hogy bárki megvizsgált volna, mégis azonnal zártosztályra raktak. Ott se vizsgált orvos, kizárólag nővérek láttak. Orvosra nem volt szükség, mert skizofrénként tartottak nyilván, akivel szemben bármilyen eszköz megengedett, akivel nem ez lesz az első alkalmuk elbánni. Természetesen szerettem volna gyerekem születésénél jelen lenni. Az élet ritka örömétől, önös érdekekből megfosztottak. A kórház dolgozóival ellentétben nem léptem fel agresszívan, fenyegetően. Végig nyugodt maradtam, tudva, hogy bármi ellenállást felhasználnak kényszergyógykezelé hosszabbításának ürügyéül. Saját vagy környezetem veszélyeztetésének jelét nem adva bezártak. Elzárást verbálisan - kultúráltan - ellenezve, fizikai tiltakozást nem fejtettem ki, mégis beinjekcióztak. Ilyen szituációban egészséges ember önkontrollát lehet elvesztette volna, nekem betegként kellett nyugodt maradni. Traumatizált helyzetben a zártosztályon, hogy - szerintem önhibámon kívül - a kismamát magára hagytam, halk sírásban fakadtam ki, melyre az ápolók reakciója nem vígasztalás, vagy legalább békén hagyás, hanem azt leszűrve, hogy ezek szerint az injekció kevés, kívánalmuk ellenére nem álmosodtam, gyorsan rendeltek ismétlő depót, biztosítva, hogy gyerek születésnél ne legyek jelen, elaltattak. (Szerintem mikor valaki pityereg, hagyni kell, olyankor magát gyógyítja, ezáltal oldódhat fel benne természetes módon a stressz.) Leszedálásból felébredve, orvossal továbbra se találkozva, bármiféle engedély nélkül rögtön távoztam. Hát ennyire vették komolyan a skizofrén sub -omat (fellépő súlyos tünetegyüttes) melyre hivatkozva bezártak. (Sub esetén orvosi vizsgálat nélkül tilos a távozás, minimum 1-2 hónapra szokták bezárni az embert. Ami nem lehetőség, hanem orvosszakmai kötelesség.) Friss ön és közveszélyes állapotban, önkényesen távozhattam, igazolva, hogy szakmailag betegségre kizárt, hogy alapoztak. Elmeorvos, aki - vizsgálat nélkül - bezárt, írásban hazudhatta rossz állapotomat, talán megkérhették, hogy mint apukát távolítsanak el, rövid időre vonjanak ki a forgalomból? Ennyit az emberi jogokról? Helyi ellátást megtagadó igazgató, szülész, és szülésznő viselkedésére tekintettel, a kismama szeretett volna másik intézményben kerülni: nyugodt, biztonságos szülés kívánt, találni olyan orvost aki engedi, hogy bízni lehessen benne, aki nem azt üvölti, hogy innen elmehetnek, mert itt nem lesz 39

40 szülés. Kismama szabad orvosválasztáshoz való jogát elvették, tájékoztatása - így tehát - akarata ellenére indították meg a szülést, burkot repesztettek hozzájárulás nélkül. Korábban már szült (tudta mi várható), ezért komolyan kell venni, amit állít: szülőszobában megkínozták. Talán azért akarhatták kidobni, mert nem volt hajlandó beleegyezni a többször is felajánlott, kórház által erőltetett császármetszésbe? Aminek egyetlen orvosi érvét se említették, mindössze valamiért a császármetszést szerették volna a kismamán gyakorolni. Természetes út, természetes dolgok hívei vagyunk. )))... És ezzel a kórházi brutalitás nem ért véget: gyereket nem engedték hazavinni. ((( Elbizonytalaníthatta őket, hogy előző nap elmeosztályra voltam bezárva? Ruha nélkül szerintük tilos kisbabát elvinni. Magyarországgal ellentétben fejlett helyeken - Kínában is - kórház biztosítja az öltözetet, de nem ezt vártuk: eleve nem kívántuk kánikulában öltöztetni. Felelős szülőként hiszem, hogy 30 fok feletti izzasztó melegben, puha pamut törölköző megfelelő volt, hogy a kiadási helytől mindössze 15 méterre, közvetlenül az épület kapujában várakozó forró kocsiig felöltöztetés nélkül megtehesse a pár másodpercig tartó utat. Azért öltöztetni, hogy a kocsiban rögtön vetköztessük: hülyeség. Ilyen időben öltözteti csecsemőt kínzás. ))) Szerencsére odajött valaki, aki leüvöltötte az ápoló fejét, az ellenállás megtört. Hirtelen mégse kellett már védenie az újszülöttet az apától, viszont cserébe - az inkább csak frusztrált, mint valóban értünk aggódó - kórház a GYV felé - mint veszélyes szülőket - feljelentett. Ami megalapozta, hogy a GYERJÓ levakarhatatlanul ránk szálljon. Aminek évekig tartó eredményeként végül minkét gyereket elvették. (Feljelentést nem inkább nekünk kellett volna tenni igazgatóval szemben?) Az ügyben (perben), családunkkal szemben elkövetett embertelenségek átfogó vizsgálat, tehát akár egészen a szüléstől is lehetne kezdeni. Onnan bontakozott ki, gyűrűződött tovább: jelenlegi ott tartunk, hogy ki kell minden bizonnyal fizetni - bíró által gyerekek nevére kiszabott - a súlyos anyagi terhet, gyerekrablás jogcímén? Aki egyszer a GYV látókörükbe kerül (és ahol nem is lenne dolga a GYV-nek) az ottragad, ahol pedig azonnali intézkedés kell, oda helyzetet felmérni se mennek ki. GYV (GYH, GYERJÓ) hatalmukkal teljesen szabadon dolgoznak: ha van gyerekkiemelés, ha nincs, mindent meg lehet - törvényileg biztosítva előírt szubjektív módon - indokolniuk, és annak ellenkezőjét is. Második gyerekünk sajnos Magyarországon született. Innen kell datálni a családom s a minket rossz szemmel, egyre aggódóbb szemmel néző GYV kapcsolatát. Melyben világos, hogy a halált javasoló gyerekeorvos nem is akarta, hogy gyerekünk szülessen, a kórház pedig a szülést sokáig nem is engedte, csak rendőrségi kényszerrel. Ezek fényében mi vagyunk azok, akik gyereket veszélyeztettnek, akiktől el kell rabolni. Védelembe vételre nem kellett sokat várni, beindult a GYV könyörtelen daráló gépezet, annak ellenére, azon előzményekre, hogy a szülők számára negatívumot a GYV nem rótt fel, és mai napig nem talált rá a gyerekrablás okára, leszámítva az olyan szélsőséges viselkedésmintáinkat, ami károsan hat a gyerekek fejlődésére: megengedtük, hogy falra rajzoljanak (VIGYÁZZ SZÜLŐ! EZ GYEREKELVÉTELI OK!!!) Eredetileg felkészülten, csomagoló papír fedte a falakat, de nem győztük időben pótolni, elszakadt.. aztán úgy voltunk vele, had csinálja a gyerek amit szeretne, majd növekedésüket bevárva lefestjük ha zavaró. Bár lehet rosszak voltunk, és már az ősembernek is több esze volt, rászólt a gyerekére, elvégre a barlangrajzok közt gyerek általi ábrázolást nem találták(?) Ha díszítő célzat, 40

41 önmegvalósítás vezérli a gyereket, miért nem lelhetné benne örömét akár a falon? Lehet, hogy az üres falakkal van a gond, nem a gyerek művészkedésével? Össze vannak a falak firkálva, így jellemezte a GYV a lakást, a mi látásmódunk szerint feldíszítve volt, nem firkákkal, hanem gyerekrajzokkal. De ennél szörnyűbbet is tettünk. Talán legdurvább (normális családoktól eltérő túlkapásunk) az volt, hogy a gyerekek kiságyaiból kivettük a matracokat, és a földet választottuk fekhelyül. (VIGYÁZZ SZÜLŐ! EZ GYEREKELVÉTELI OK!!!) Ebben több szempont vezérelt: elsődlegesen a gyerekek biztonsága (sérüléseket szereztek az ágy fájától), és mobil: napközben falnak támasztva több hely jut játékra. Ráfoghatnám keleti kultúra iránti szimpátiámra is, de felesleges, a GYV-nek nyomosabb az ellenérve: az átlagtól eltér (VIGYÁZZ SZÜLŐ! EZ A LEGFŐBB GYEREKELVÉTELI OK!!!) Esztergomi GYV nem nézi jó szemmel, ha a szülő gyerekével együtt alszik. Örökbefogadást vállaló ismerősöm attól fél, nehogy kiderüljön, hogy egy ágyban alszik a ragaszkodó gyerekkel, mert a GYH-ban azt mondták neki, hogy ha ez még egyszer előfordul, a gyereket visszaveszik. Számomra ijesztő, hogy Magyarországon a GYV tiltja az ölelő odabújást, az egy ágyban való alvást. Ha valaki a testiséggel vissza akar élni, az fogja visszatartani, hogy külön ágyban alszik? Ügyvédünk is felhívta a figyelmünket, hogy ne merjük hangoztatni, hogy a gyerekekkel alszunk, mert a GYH akkor nem adja vissza őket, és valóban: a rendőrök pont abban a helyzetben törtek rá a családra, hogy a gyerekek a szülőkkel háltak. Talán ez a konkrét együtt alvás volt a gyerekrablás oka? Máris nem rablást, hanem gyerekmegsegítést jelent? Mert ennél konkrétabb olyat ami a GYV-et igen erősen zavart, nem ismerek. Játszótéren csokit adtam a gyerekeknek, cserébe GYH eltiltott a gyerekektől. Ugye abszurd, és biztos hülyének gondolnak, de ha elolvassák a határozatot ez szerepel GYV-i indoklásként. A GYV (Esztergomban legalább is biztos) épp ésszel emészthetetlen dolgokat mível. Az aranyjelvényes igazságügyi szakértő is kitért rá: gyerekek se értik, miért nem kedveskedhetnek szüleik csokival. Rendőrség - megjelenésemtől tartva - a játszóteret több alkalommal lezáratni, hatósági erővel védeni kényszerült. Megfosztva a környéken élő gyerekeket a szórakozás lehetőségétől. Fokozottan figyeltették, részlegesen elbújtak (kocsijukat nem rejtették el). Veszélyesen betegnek tartanak, mégis ők akik - rend őreiként - rendre elrabolják a gyerekeket. Kapitányságra befáradtam megtudakolni az okát. Kizárólag a FACEBOOK-os bejegyzésemre hivatkoztak. Szerintük az általam megosztott (amerikai horror-vígjáték) film linkje megalapozza - velem kapcsolatban - a szükséges rendőri erő alkalmazását. (Esztergomi Kapitányságon 4 rendőr is ezt állította.) Rendőr máshol is passzívan ott volt: mikor gyereket visszakaptunk, a GYERJÓ tárgyalást tartott szintén kizárólag FACEBOOK-on való posztolásra hivatkozva, melyen elküldhetetlenül kötelező volt a a rendőri jelenlét. Teljes tárgyalás tartamát feszélyezték az ott helyet foglaló rendőrök. GYH önmagában hatóság és a rendőrség felett áll. A hatóságnak picit se számító GYERJÓ által tartott tárgyalás is hatósági tárgyalásnak minősül szerintem, lévén, hogy a rendőröket nem lehetett elzavarni. Nem tudom, hogyan tarthat hatósági tárgyalást a GYERJÓ miközben ilyen jogosítványa nincs. Magasabb szintű (GYH) tárgyaláson se tartózkodik rendőr a helységben. Hogyan várhatnak el a szülőtől őszinte nyilatkozatot, bizalmat, együttműködést, ha rendőrökkel provokál(?), megfélemlít(?) a GYV? FACEBOOK valóban nem játék. 41

42 Posztolásnak és mások posztjának továbboszta következményel jár. GYV megszabja, hogy milyen tartalmakat szabad továbbosztani, posztolni, lásd KÉK VONAL fellépése velem szemben. ((( KÉK VONAL szolgálat felfigyelt a fiókomra. Kiderítette ki vagyok, majd a helyi GYH-nak vészjelzéssel élt. Azt állítva, hogy fiókom mögött veszélyes feltehetően súlyos elmebeteg áll. Annak nyilvánítottak, és felkérték a hatóságot az ellenem való minden lehetséges lépés megtételére, mint írták: Tegyenek meg mindent, hogy a jövőben se online se offline ne tudjon a gyerekeknek ártani!. Kedves túlbuzgó KÉK VONAL-at felhívtam, hogy ha már ennyire veszélyesnek tartanak fiókom alapján, még arra is kérjék meg a GYH-t, hogy rendeljenek ki számomra szakértőt (felmérhesse a valós kockázatokat). KÉK VONAL partnerem volt, segítséget ígért, tartott, persze semmi se ért, mert a GYV területileg eltérő. (Azt jelenti, hogy vannak helyek ahol normális emberek ülnek.) Felmerülhet, hogy a nem kivételező KÉK VONAL, akkor más gyanús fiók kapcsán is nyomozásba kezd, hogy ki állhat mögötte, hatóság felé jelzéseket tesz? Ahhoz miért nem voltak elég bátrak, egyenesek, hogy személyesen rám írtak volna, felmerülő kérdéseik megválaszolásáért? Talán azt gondolták, hogy észbe kapva eltüntetem a veszélyes tartalmat? ))) Esztergomi Rendőrség minősíthetetlen. Előzetes - velük való személyes direkt - egyeztetéseim ellenére, többször elrendelt körözést. Volt mikor csak engem tüntettek ki figyelmükkel, annak ellenére, hogy előző nap személyesen befáradva, helyben írásban állapodtam meg velük, hogy hatósági jóváhagyásukkal az országot elhagyom. (Másnapra már EU szerte ők kiadták rám a körözést.) Volt, mikor közöltem feléjük a kártérítési igényt, mely az általuk indokolatlanul kiadott körözésből, traumát (és anyagi kárt) okozó kényszer-bezáratásunkból fakadt. Tisztáztuk a rendőrséggel, hogy következő hasonló alkalommal véletlenül se hibázzanak ekkorát, körözés előtt általuk is ismert elérhetőségen vegyék a fáradtságot, keressenek. Egyszerű elérési mód helyett ismételten a köröztetést látták legmegfelelőbbnek. Azért is fura, mert az elrendelő személlyel sokat leveleztem, elvileg értenie kellett, tiszteletben tarthatott volna, hogy eltűnésem esetén, hozzám kell fordulni. Ha a rendőr túlbuzgó, ragaszkodik a körözéshez, attól még - mellette párhuzamosan - miért nem értesíti - keresi - a célszemélyt (általa jól ismert elérhetőségén)? Valós keresés nem állhatott szándékában? Feltehetően azért nem keresett rendőrség és a GYH soha se az - esztergomi bíró előtt is általuk bevallottan, bizonyítottan jól ismert - elérhetőségünkön, mivel valódi céljuk megtalálásunk sose volt? A körözésből - Helsinkiben is - súlyos gondok keletkeztek, mely általuk fakadt, melyre magyarázatot ők adhatnának. Valós körözés látszatát sose keltették, engem sose kerestek (elérhetőség mindig ismert), csak a rendszerbe rakták regisztrálható probléma forrásként köröztetésünket. Magyarázat s kártérítés helyett, marad a trauma és anyagi kár. Abszurd az, ahogy családunkkal a GYV, a hatóságok bántak? Ez egyben előnyük is lehet, mert a tapasztalataink őszinte előadása hiteltelen képet sugároz. Hallgatásba burkolózzam, vagy a magam igazát hajtsam? Kussolhatnék, de azzal a többi kiszolgáltatott családnak nem lesz jobb (lehetnék a helyükben). Újra s újra meg kell tenni a feljelentéseket a felelősökkel szemben, hátha beindul valami, a rendőrség szerint is ez a helyes magatartást. Sok jó rendőr van, bízom bennük. Írásom új eljárások indításhoz talán alapot kínálhat, egyben az alperes ellenkérelmére is tartalmas válaszreakció lehet, nem utolsó sorban kisebb társadalmi vízhang jó tehetne hasonló ügyeknek, szerintem most is sok család van 42

43 olyan helyzetben, hogy nem érti miért vették el a gyerekét, sok gyerek van olyan szituációban, hogy nem tudja feldolgozni, nem érti miért nem élhet saját családjában, rajtuk ki segít? Általában a címzettek motiválatlanok intézkedni, változtatni. Eléjük tárt veszélyeket - mint kompetens irányításért felelős személyek - válaszadásra nem méltatják. A jogalkotó által személyiségi jogok fölé helyezett, tarthatatlan GYVT-nek alkotói - hogy csak a legprominensebbeket említsem: Radoszáv Miklós (ügyünkben rádióban hitetlenkedve megszólalt, aztán felkerestem, de kihátrált), Hercogh Mária, Forgács László (állítólag EMMIből kirúgták)... ők sajnos nem állnak fel egységesen (talán nem is tehetnék), pedig számtalanszor szembesülhetnek azzal, hogy amit közösen összehoztak - bármennyire jó szándékkal - az szar (családés emberellenes). Vagy a be nem tarthatósággal van a gond? Akkor azért szar. ((( Talán Szakértői mobil csoportot kéne létrehozni, tevékenységük pedig nyílvánosan ellenőrizhető legyen az interneten? Legyen konkrét felsorolás, hogy adott családból miért veszik el a gyereket. Legyen terv a saját családba való visszakerülésre, hogy min kell változtatni, és milyen segítséget nyújt hozzá az állam. Ítéljen a nép, lehessen közfelháborodás hibás mérlegelés esetén, a tét (emberi életek) nagyságához mérten. Jelenlegi rendszer tarthatatlan, ennél bármi jobb lehet? ))) FIDESZ-nek, mint politikai tényezőnek, az egyeduralkodó hatalomnak szerepe, felelőssége lehet a változatlanságban? Hathatós helyzetének ellenére, az a gyakorlati látszat, hogy családpusztításban és ember-irtásban érdekelt? Kölcsönöket többszörösen visszafizető családok kilakoltatásának szponzorálása, stb. Gyerekelvételt megelőzően is gondjaim voltak a GYV-vel. Álláspontjaimat változatlanul fenntartom, más családokért harcolok. 28. GYV, GYH mire mennyi időt szán/ energiát fektet be, és törvényileg szabályozva mennyit kell? Fontos körülmény az időtartam, és az időpont tényező? GYH, GYERJÓ, gyerekorvos, védőnő (összefoglaló nevükön GYV ) mennyit, mit végzett? Összevethető a gyerekrablások eldöntésére fordított idő mennyisége, a jogszabályban (GYVT) irányadó keretekkel, azzal szinkronban áll? A döntés azonnali volt, vagy tervezett, több napot, hónapot, akár évet vett igénybe? Éveken át alaposan megismerték a családot. Több évig húzódó egyetlen - indokolatlan hosszú - eljárás eredményéül PA a védelembe vételre irányuló eljárást megszüntette. Gyerekeinkhez való hozzáállásban, gyereknevelés kérdésben, hogy bármit változtunk, változtattunk volna, ilyet PA nem tudott megjelölni, mégis szintén ő volt, aki a gyerekek elrablását megvalósította. Összeegyeztethető, hogy valaki a védelembe vételt nem tartja szükségesnek, de a gyerekrablást igen? Persze volt időeltérés a döntései közt, de tudni kéne, hogy milyen körülményre hivatkozik (emberrabláshoz), mely körülmény ne állt volna fent már akkor, amikor a védelembe vételt - több évet ráfordított vizsgálattal - megalapozatlannak tartva megszüntette. Ha kiemelés hirtelen történt, azt követően rendelkezésre álló 30 napon belül miért volt PA döntésképtelen, miközben rájuk nézve ez abszolút, tehát kötött (betartandó) határidő. Törvényileg legszigorúbban rögzített időpontot, következmény nélkül hogy hosszabbíthattak meg önkényesen hónapokkal? Esetünkben 3 év időintervallummal, a védelembe vételre irányuló 43

44 vizsgálat alaposnak mondható, évekig tartó rendkívül elhúzódó tárgyalássorozat, amibe természetesen IÜ is be volt vonva, hogy a döntés szuper-megalapozott lehessen. Rajtunk múlhatott "időhúzás" azzal, hogy minden tárgyaláson megjelentünk? GYH-ban miért nincs alkalmankénti humánus időkeret? Attól, hogy ők a hatóság, minden embertelen elvárásuknak eleget kellett tenni? Hogy jutalmul elrabolják a gyereket? Reggel be kellett ülni a tárgyalóba, és délután már az óvodából telefonáltak, hogy nincs aki a gyerekért érte menjen. Egyhuzamban - szünet nélküli órás tárgyalásra kényszerítve a GYH által súlyosan pszichés betegnek tartott ügyfelet. Viselkedésük paranoid személynek sugallhatja, hogy akár dekompenzált állapotot próbáltak elérni. IÜ-ben elmeorvosként (paranoid gondolatok ellen felvértezve) merült fel ugyanez a gondolat, véleményében pont erről ír: hatósági ügyei kapcsán a fokozott stressz miatt dekompenzált állapotba kerülhet az ügyfél de ez nem lehet egyetlen eljárás célja se. Amikor pedig a tárgyalásra kicsi gyerekkel kényszerültünk menni, arra se adtak időt, engedélyt, helységet se, hogy megszoptassa az anya az elfáradt gyerekét. A tárgyalások a felháborítóan hosszúra nyúlt tartamuk ellenére érdemi dologról nem szóltak. Nincs időkeret? Teljesen kizsákmányolhatják az ügyfelet tűröképességét? Olyan, hogy a tárgyalásról készült jegyzőkönyvet visszaolvasták volna, a rengeteg tárgyalás ellenére, és kérés ellenére egyszer törtéhetett meg. Sőt, arra, hogy a jegyzőkönyvet elolvashassuk aláírás előtt, erre se kaptam engedélyt. Különféle módon alázgattak, a GYH-nak állt feljebb, hogy miért nem vagyok hajlandó aláírni. Majd utólag ráér elolvasni, csak írja alá! ezt nyilatkozta a GYH is, és a kiemelésnél szolgáló rendőrparancsnok is... hatóságoknál ehhez kell hozzászokni (?) GYH egy korai tárgyalásán volt konkrét érdemi döntés: tolmács vett rajta részt, egyesével hívták be a szülőket, mialatt bent voltam, a folyosón várakozó feleségemhez a tolmács azzal a tájékoztató javaslattal fordult, hogy nagyon veszélyes elmebeteg vagyok, ezért nejemnek gyorsan el kell válnia. Nejem mérges lett, hogy a tolmács milyen alapon mondhat ilyet, de a tolmács állítólag nem saját személyes véleményét közölte, csak amit a GYHval négyszemközt - a szülők folyosóra való kizárásával - megbeszéltek. Ugyebár a tolmácsnak ezen aljas megnyilvánulása miatt felelőssége nem keletkezhet (OFFI-ban hiába jeleztem panaszt), mert GYH-ra háríthat, a GYH szintúgy nem lehet felelős, mert természetesen tagadta, hogy a tolmácsot erre megkérték volna. Amikor PA a sulykot már olyannyira elvetette, hogy indokolatlanul emberrablást hajtott végre, azután, már nem csak a GYVT-re, és erkölcsre hányt fittyet, de a látszatra se próbált adni, az abszolút határidők nem érdekelték, önkényesen megszegve azokat, és PA a tárgyaláson a szülők elválásának szükségét nyíltan kezdte nyilatkozni (Erről OFFI tolmács által igazoló hangfelvételek vannak). Vagyis a GYH megteheti, hogy családrombolást végezzen nem csak szülő-gyerek, de szülők relációjában is egyaránt, annak az irányadó, ellentmondó ténynek az ellenére is, hogy általuk kirendelt IÜ kifejezetten tiltotta a szülők elválását. Azzal az indokkal, hogy: különélve nem lenne képes a szülő gyereket nevelni. PA-t, mind minden GYH vezetőt, a törvények nem kötik: 3 hónapig kibővítette a törvényileg garantált, maximálisan 1 hónapos, nem hosszabbítható határidőt. Alperesem - feleslegesen de - felhívta írásban figyelmét Esztergomnak, hogy a gyerekvisszaadásra törvényileg biztosított időkeretet már többszörösen túlhaladták: ejnye-bejnye. Miért fontosa az időkeretek tartása? Talán azért, hogy kevésbé lehessen a döntéshozó a 44

45 döntésében elfogult? Mitől lenne elfogultabb, ha telik az idő? Az időhúzásával (mely szerintem annak tudható be, hogy nem akart szembesülni a vétkével, inkább csodára várt ) a későbbi döntését determinálta: hogy ne kerüljön kártérítési helyzetbe, a gyerek ellen "kénytelen" volt állást foglalni. Ellenkező esetben felelősség keletkezett volna. Szintén idő relevancia: 6 hónapig egyszer se kereste a frissen védelembe vétel alá helyezett családot a GYERJÓ. (Ahogy a GYV többi tagja is azonnal leszállt rólunk, amint védelembe vétel elkezdődött, kimondatott. Ugye abszurd, mert ha valamikor figyelni kell a családra, akkor eme státusz alatt biztosan kötelező.) GYH tárgyaláson megállapodás született, hogy a GYH helységet biztosít a GYERJÓ és a család közös találkozásaira. Melyet a GYERJÓ kezdetben nem volt hajlandó elfogadni, de a GYH ráerőszakolva a helyzetet, beleegyezésre kényszerítette. A megállapodás ellenére a GYERJÓ mégsem élt a lehetőséggel (kötelezettséggel) fél éven keresztül. Tisztességtelennek bebizonyosodott GYERJÓ okán szerette volna a család a GYH által nyújtott helységet. A GYH felteszem azért volt ebben megengedő, támogató partner, mert az évekig tartó eljárásban kiderüt számára, hogy a GYERJÓ folyton hazudik. Talán pici bosszú is volt a GYH-ban, amiért a GYH döntését a GYERJÓ bepanaszolta (hivatalosan: megfellebbezte) az alperesemnél, mely megyei szint vizsgálat nélkül beszopva a GYERJÓ fantazmagóriáit, a GYH eljárást megszüntető határozatával ellentétes döntésként elrendelt az azonnali védelembe vételt, melyhez a szülőket nem kívántak meghallgatni, tárgyalás nem volt. Szerintem, ha úgy van, ahogy FL állítja, és tényleg a megye döntött a gyerekrablásról, akkor e korábbi hiba is reprezentálja, hogy a megye gyakorlata átgondolatlan, szakmaiatlan döntésekből áll. Amit a GYVT-t egyáltalán nem ismerő (megismerni se szándékozó) GR hatósági/ igazságügyi főosztályvezető személye is igazol. Amíg a gyerekek nem voltak védelembe véve, addig folyamatosan "érdeklődött" (piszkálódott) a GYERJÓ, és tette a hazugságait a GYH felé, de amikor a megye - egyetlen tárgyalás, meghallgatás, észérv nélkül - kimondta, hogy a családot igenis védelem alá kell helyezni, onnantól kezdve a GYERJÓ már nem érdeklődött a család iránt. Pedig a GYERJÓ-nak hivatalosan is ettől datálva keletkeztek kötelességei, melyet valamiért nem volt hajlandó figyelembe venni. Pont fél éven át leszarták a hivatalosan is saját felügyeletükre bízott családot. Persze nyilván tudták, hogy valódi okkal nem kell a családdal talákozniuk, hisz semmilyen veszélyre utaló dolog nem volt (tudták, hogy ők csak hazudtak rólunk), de azt elfelejtették, hogy az így megnyert csatának következményei vannak, innentől kezdve valós munkát kellett volna felmutatniuk, hogy illene legalább valamicskét - a nem létező ellenőrzés felé - dokumentálniuk, ehelyett megfeledkeztek rólunk. Ebben azért bátrak, mert nincs ellenőrzésük, teljesen kötetlenek, bár kötné őket többféle szabály is, pl hogy mikor milyen űrlapot kell kitölteniük, de tudva, hogy tétlenségből őket baj nem értheti, lusták bármit írni. Ha mégis kérdezi őket valaki pl a GYH, hogy miért nem foglalkoznak velünk, elég annyit benyögniük: mert ezzel a családdal nem lehet, szegény apuka is beteg, mi megtennénk értük mindent, mindenben segítenénk nekik, de hát ha egyszer nem működnek együtt, akkor tehetetlenek vagyunk, és továbbra is csak azt tudjuk javasolni, amit már sokszor megtettünk: vegyék el tőlük a gyerekeket! Gondozási terv elkészítése stb elmaradhatatlan tevékenységek mind-mind elmaradtak. Minden hibájukat a családra fogták, de nehéz kimagyarázniuk a dolgot úgy, hogy fél évig nem kerestek, és soha semmikor nem 45

46 küldtek levelet, mely pedig elkerülhetetlen, ha állítólag nem tudnak kapcsolatba lépni. És mi volt az első, a fél év után GYH helységben megtartott találkozáskor? Kérdeztek én meg válaszoltam, erre a családsegítő aggódó képet vágva, nagyon nyugodt kedves hangon, le is tegezve, elkezdte nyomni ezt a szöveget: Igen Balázs, most is hallucinál? Ezt is csak hallucinálja? Nem érzi jól magát? Tényleg ez a hozzáállás jelenti a családsegítő részéről az kooperációt? És ha visszakérdezek, hogy miért Ön is csak hallucinál? Van értelme kötelező beszélgetésnek ha szándékosan nem vesznek komolyan? Nagyon provokáló szituációba hoztak úgy, hogy az orvosommal fel se volták hajlandóak venni a kapcsolatot, pedig, ez számukra az alperesem által előírt kötelességük lett volna, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy kezelt elmebeteg vagyok. Ehelyett ő maguk játszották el az orvos szerepét. ((( De olyan szakértelemmel, hogy előttem a Google-ben kereste ki a GYERJÓ, hogy mit jelent a paranoid személyiségzavar, és erősködtek, hogy a Google is kidobta nekik, hogy ugyanaz mint a skizofrénia, hogy nincs különbség. Ebben a butaságukban a GYH is partnerük volt, hárman állították ugyanazt, hogy mindegy, hogy az orvosom csak paranoid személyiségzavarral kezel, szerintük az a paranoid skizofréna másik neve (tehát egyformán veszélyes). Arra, hogy az orvost kérésemre felhívják, vagy, hogy alperes által előírt kötelességüket teljesítsék (tehát, hogy tartsák a kapcsolatot az orvosommal) arra szartak. Tehát mondhatni, hogy nem csak rám, de ami talán súlyosabb, hogy az alperesemre. aki szakmai felettesként kötelességekkel látta el őket, ő rá is tojtak. ))) Védelembe vétel fennállása alatt fél év puszta tétlenség, az rengeteg kiesett időnek számít, ekkora gyerekveszélyeztetést megengedhet magának a GYERJÓ, és annak működésért létező (nincs!) felügyeleti rendszere. Talán érdemes elgondolkodni, hogy az elmúlt 8 év alatt, volt-e akár csak egyetlen egy tértivevényes levél, melyben a minket feljelentgető, számolatlanul gyerekelvételért rimánkodó GYERJÓ kapcsolatfelvételi szándékkal megkeresést küldött volna. (Nem volt.) Hogyan merészelhetik együttműködés hiányának titulálni azt, amikor a GYERJÓ semmit se tesz meg kapcsolatfelvétel érdekében? GYERJÓ-nak évei voltak mindenféle orvosi dolgot összehazudni rólunk, miközben a kezelőorvosommal egyszer se vették fel a kapcsolatot, kifejezett kérésünk ellenére se. A GYH az általa lefolytatott évekig tartó védelembe vételre irányuló eljárást azzal zárta le, hogy egyetlen konkrét veszélyeztetés se volt, sincs, és a GYERJÓ mindenben hazudott, így a GYH megszüntette a védelembe vételre irányuló elnyújtott eljárást azzal, hogy semmi adat nem merült fel az évek alatt. A megalázott GYERJÓ nem nyugodott bele vereségébe, ezért fellebbeztek orbitális hazugságokkal a megyénél (alperesnél), mely megye "beszopta" a kitalációkat. Látható, hogy a törvényben biztosított maximális határidőket a GYH háromszorosan lépte túl. Tény az is, hogy a GYH-t semmilyen szinten se érdekelte, hogy a GYERJÓ a már védelembe vett családdal, fél éven keresztül, a GYH által biztosított helyszínre, nem rendez találkát, pedig a GYH pont az együttműködés létrehozásának segítése céljával garantál helyet. GYERJÓ teljes érdektelenséget mutatott annak ellenére, hogy a védelembe vétellel járó kötelező tevékenységekre lettek - jelen alperesem (megyét vezetők) által - utasítva. Esélyes, életszerű, hogy ugyanaz a GYH, sok évnyi, családdal való megnyugtató tapasztalata ellenére (mely GYH védelembe védelembe vételt se tart indokoltnak), a hivatali zárásukat követően 2 órával (este hétkor) gyerekrablást rendel el? Mert ez történhetett. PA az a vezető, aki védelembe vételre irányuló eljárásban, 46

47 éveken át tartó alapos vizsgálatot követően, védelembe vétel szükségét ellenezve eljárást megszüntet, majd valami oknál fogva (Törvényszék szépen megállapította az okokat) elrabolja a gyerekeket. Milyen tényezők sarkaltál a GYERJÓ-t annyira, hogy gyerekelvételt többször is javasolt a GYH-nak? Ha élt volna a GYERJÓ tértivevényes levéllel, az rájuk nézve kötelező munkavégzést vonzott volna, választott időpontjaikban rendelkezésünkre kellett volna, hogy álljanak. Esetkonferenciát tartottak, szülők értesítése nélkül. Kézzel írt fecni, bedobva postaládába pár perccel a konferenciájuk előtt, az nem jelent értesítést. Tudható, hogy miért titkolták az egyébként kötelezően szülőkkel tartandó esetkonferenciát a szülők elől: GYH-ból kikértem az iratot, de üres lapokat adtak. Visszafáradtak javítani a fénymásoló minőségén, de így is csak üres lapokat adtak. Harmadjára enyhén látszott valami, de nagyrészt kivehetetlen. Ami látszott, azon tartalommal a rajta szereplő óvodavezetőt és a gyerekorvost is felkerestem, akiket szembesítettem a benne foglaltakkal. Azt mondták, hogy ők ilyeneket, amit a GYERJÓ a nevükben (mintha tőlük idézne) leírt, nem is állítottak. Szakemberek véleményét ilyen simán hamisíthatja a GYERJÓ? Vagy a szakemberek hazudtak? Esetleg mindannyian? Csak az óvodavezető? Gyerekorvos azt mondta, hogy nem tudja milyen esetkonferenciáról beszélek, mert ő ilyenen részt se vett, nem hogy olyat mondott volna, amit rá hivatkozva írtak bele. Ennek ellentmondó, hogy a GYERJÓ résztvevőként jelölte meg. Részt se vett, nem is mondott olyanokat = okirathamisítás? ((( Korábbi ügyvédünk bírósági tárgyalásra benyújtott papírján egyéb, a védőnő általi okirathamisítást is (azonosan szövegek időrendi összehasonlításából) tényszerűen valószínűsít. Védőnők irányításáért felelős bár azt állítja, hogy a védőnőt nem büntették, mégis a szakmájában új helyre (valami kórházi feladatkör) pozicionálták. Ami biztos, hogy családokhoz többet nem járhat. Ismereteimben az olyan védőnő aki családot nem látogathat, nem védőnő ))). 29. KCS fontos FIDESZ-bűnöző? Gyerekek biztonsága érdekében anyagiakat, fáradtságot, időt cseppet se sajnálva, több ízben panaszkodni jártam fel - a rossz GYV miatt - Tatabányára, felső vezetőkhöz. KCS se maradt volna ki belőle, de sose engedett a közelébe. Biztonsági őrei, titkárnői akadálynak bizonyultak. Azért próbálkoztam a személyes felkereséssel, mert levelezésben nem mutatkozott aktívnak, ahogy jelenleg már bizonyíthatóan bűnpártolást követ el. Idén rendőrségen feljelentve, de eredmény nincs: KCS jól tájékozódva GR törvénytelenségéről, nemhogy intézkedésre méltónak, de válaszadás szükségét se gondolja fontosnak, kiérdemelve a rendőri feljelentést - mint kormánymegbízottal - szemben. További bűnpártolásért GG-nek is kényszerűen jár - elsődlegesen közérdekből - feljelentés, aki annak a tudásnak a birtokában van, hogy Komárom-Esztergom megyében a gyerekvisszaadás lehetőségétől - GYVT törvénnyel ellentétesen - a családok meg vannak fosztva, valamint a megyei gyakorlat a későbbi kártérítés lehetőségét is elveszi a családoktól, melyen az Igazságügyi Főoszályvezetőjük illetékesként se óhajt változtatni. GR szponzorálja azt, hogy a GYVT-t nem kell betartani. Mindennek tudatában GG, s környezete szintén nem 47

48 szeretne konkrét ügyben konkrét válasszal élni, fenntartva a jelzett megye családjainak biztosan tudott veszélyeztetettségét. GR-hoz bejutottam. Meglepődtem, szerintem indokolatlanul veszekedni kezdett, bár leült és tárgyaltunk sok mindenről. Szerinte nem tartozott a gyerekeink ügye ő rá (viccesen ironikus módon jelenleg a Győri Ítélőtáblán ugyanezen ügyben - gyerekeink vélt/ valós veszélyeztetése - hatóság által elkövetve kapcsán - konkrétan ő az alperes (arra tekintettel, hogy az ellenkérelmet ő látta el alperesi aláírásával). Na Reni! Most mond, hogy nem vagy illetékes! Ugyanaz az ügy, a karma mintha elért volna? Rendőrségre tett feljelentéseim GG, KCS, és GR-rel szemben annak okán, hogy kötelező válaszadásra se képesek, fenntartva a megyében élő családok veszélyeztetését, mind értelmetlen panasznak bizonyult? Nyomozók nem tudnák bevonni magukat az ügybe? GR-t azért kellett feljelenteni, mert szerinte jóvanazúgy, hogy ő nem akarja betartani a szabályokat évek óta, minimális megbánást, javítási szándékot se mutatva. Hangfelvételen önmaga állít, bizonyít, bevall, kinyilatkoztat éveken át tartó, sőt jelenleg is folytatott magatartásáról, mely a GYVT-vel ellenes tevékenység. Ha valaki szándékosan nem tartja a szakma szabályait, sőt GYVT-vel ellentétes gyakorlatot folytat, az miért nem büntetendő? Feltételezhetően egyformán jár el minden más családdal szemben is, a veszély melyet állásával jelent jelentős. Büntető bíró is tárgyalhatná az ügyet, ha alperesem hangfelvétele alapján, az igazságügyi főosztályvezető megbánást se tanúsító bűnös? Talán amikor gyerekrablás előtt tárgyaltam velem (amikor veszekedést provokált), az nyomot hagyhatott benne? Gyerekrablásól talán az alperes, de minden bizonnyal a megyében döntöttek, mint ahogy dr FL szerint történt. Ő beszélt PA-val legutoljára, így szavára ésszerű adni, komolyan kell venni állítását: Én nem hiszem, hogy PA döntött. PA-val rablás napján személyesen konzultált sokat, kimerítően alaposan, és teljes nyugalomban csak úgy térhetett haza, hogy rekognizálta, tudomásul vette, hogy az aznap éjféli gyerekrablást elrendelő személy (PA) a lehető legnagyobb bizonytalanságban leledzik. GYVT ilyen esetben védelmi garancia. Garantálja, hogy a család biztonságban van. Hatósági bizonytalanság esetén kiemelés TILOS. Aki ezt megszegi, mérlegelés nélkül börtönben a helye! Ezt a törvényt tudta PA és FL is. Határozottság alapkövetelmény. (Jól körülírható, közvetlen, veszélyeztető tényező meg ahhoz szükséges, hogy hatósági határozottság létrejöhessen.) Melyben nem a kérlelhetetlenül való végrehajtás határozottsága (mely amúgy is rendőri feladat) számít, hanem hogy PA képbe legyen: meggyőződéssel tudja, hogy meg nem szüntethető (el nem hárítható) veszélyben van gyerek, csak akkor lehet GYH vezetőként - visszafordíthatatlan következményekkel járó - drasztikus lépésre elszánni magát. 30. GR is FIDESZ-bűnöző? Államigazgatási rendszerben továbbra se érdekel senkit, a tényszerűen törvénysértő alperesem (GR) viselkedése, ami hangfelvételével bizonyítottan évek óta áll fenn? Fos rá a Főügyészség, megírták. EMMI se mozdul. ((( Pedig ők - törvényesség, szakmaiság őreiként - legmegfelelőbbek intézkedni. Tétlenség 48

49 alátámasztja, hogy a GYVT-t (ami a hatóságok lehetőségeit, kötelességeit deklarálja) betartani nem kell. Ezután az lesz a hülye, aki feleslegesen dolgozik, betartana olyat, amit nem is kell, amely GYVT alkalmazása nélkül, sokkal szabadabban, bármit megtehet a családokkal szemben. De akkor miért hivatkozhat majd GYVT-re? Idővel arra se fog kelleni, vagy a bűn kereteként fennmarad? ))) GR hangfelvételével bizonyította, hogy más családok mind a mai napig (már három éven át, folyamatosan) ki vannak téve a törvényt minimum elolvasni és betartani se hajlandó Komárom-Esztergom megyei kormányhivatalnak, rosszabb esetben szándékos hivatali visszaélésüknek: nyíltan, számtalanszor megerősíti a hangfelvételén a vezető, hogy elsőfok nem dönthet, míg náluk másodfokon van a fellebbezés. Ez a büntetendő kijelentés józan észnek ellentmond, emberellenes, és törvénnyel semennyire se egyeztethető (törvénytelen). Ez a csalás azért jelentős probléma, mert nemcsak a későbbi kártérítés lehetőségétől esnek így el a családok, hanem a gyerekvisszaadás lehetőségétől is, hisz - mint esetünkben is megtörtént - igazolható, hogy szándékosan lebeszélik a szülőket arról, hogy fellebbezzenek. Illetve ha a fellebbezést mégis megteszik a szülők, akkor megkérik őket a fellebbezés visszavonására. Hivatkozva arra, hogy a gyerek legfőbb érdeke ezt kívánja (a családba történő mihamarabbi visszakerülést). Melynek szerintük csak a szülők által benyújtott fellebbezés a gátja, és ha a "gyerek kedvéért" a fellebbezést visszavonjuk, majd csak akkor lesz - hatósági személyeknek - joguk a gyerek visszaadásáról dönteni, addig bármennyire is akarnának, ők sajnos a családon nem segíthetnek, mert köti őket a törvény. Akit ilyet GYV-i állást betöltve merészel állítani, annak talán börtönben a helye, de biztosan ki kell rúgni. Hogy engedhető meg, hogy GR a helyén marad? Hogy akarhat érzékeny, a gyerekek helyzetébe kicsit is beleélő lenne bárki, aki nincs tiszában a GYVT magjával, alapvető értelmével? Mely értelemmel a törvény ismerete nélkül is rendelkeznie kell annak, aki a szeretet fogalmát ismeri. Amire a GYV épül? Milyen esetekre lett a GYV kitalálva? Csak akkor bújtassák törvényi köntösbe a szeretetet, ha az nem veszíti el magját. Pozíció betöltésének miért nem feltétele, hogy ha a szakma vonatkozó törvényeit GR nem ismeri, legalább tájékozódjon róla? Nem csak hogy nem tájékozódik, hanem ragaszkodik a saját maga által kreált nem létező GYVT-hez éveken át, továbbra is. Ezzel szolgálja az alperes a megyében a gyerekek érdekét? GR és társai a cselekedeteiket a GYVT-ben leírtakkal ellentétesen próbálják igazolni, miközben GYVT-re hivatkoznak. És az a szülő - mint én is - aki megbízik bennük, együttműködik velük, az pórul jár. A Törvényszék erkölcsi alapot nélkülözve, arra merészelt hivatkozni, hogy visszavontuk a fellebbezést, vagyis a GYH-gal egyetértettünk, ezért nincs jogunkban utólag kifogásolni, kártérítést kérni. Törvényszéket nem érdekli, hogy amire hivatkozik, az nem a felperes miatt van, nem a mi felelősségünk ha együttműködtünk (és ők adták az elvárt irányt), hanem az alperes műve. Az irány pedig GYVT ellenes. Mely alperes (dr BB) rábeszélt, hamis-felvilágosított, hogy mi a gyerek érdeke, és hogy mint szülő, azt kéne szem előtt tartani: egyértelműen az ő irányításának megfelelve, és egyben az első fokú PA-val egyetértésben, csak ő értük (hogy ők abszolút gyerekekért vannak, nálunk jobban ismerik a GYVT-t) vontuk vissza a fellebbezést, hogy a gyerekek érdekét (GYV iránymutatása, levezénylése szerint) szolgálhassuk. Azaz, így jog születhessen a kiemelést elrendelő hatóság részére, a gyerekvisszaadás kérdésének megvitatására, a visszaadhatóság elbírálására. Melynek - a csaló hatóságok 49

50 szerint - egyedül a szülők álltak útjában, fellebbezéshez való ragaszkodással. ((( Köröztetéseim alkalmával - szokásos gyakorlatukhoz híven - az ismert elérhetőségem használatát a hatóságok mellőzték, meg se kísérelték, azt a tényállást megvalósítva, hogy valós (érdemi) keresés szándékukban se állhatott. Egyedüli kivétel: rablás idején - hogy az emberrabláshoz nyissak nekik sürgősen kaput - a mobilon (éjjel 11-kor) érdekből azonnal fel tudtak hívni. Körözések alkalmaival ugyanezt - hogy a rendőrség a keresést komolyan venné (teljes Európai Unióra kiterjesztett körözés helyett, megpróbálna ismert elérhetőségeinken elérni) - egyáltalán nem tartották fontosnak. Rámutatva az ügy jelentőségére, vagy jelentéktelenségére? Gyerek a szülőtől veszélyben lehet, ha ilyen elégtelen működést reprezentál a rendőrség és GYH? Többször kértem, hogy ha valóban keresnek, azt tegyék egyszerűen elérhetőségemen keresztül, ne okozzanak anyagi és szellemi károkat indokolatlanul. Reptéri incidens se volt elég elrettentő a rendőrség számára, ugyanők, ugyanazon hatóság, ismételten egyszerű keresésem helyett, a köröztetést tartotta szükséges megoldásnak. Tudván, hogy megint mi történhet: nem érdekli őket, ha ismételten anyagi és pszichés kárt (gyerekeknek gépfegyveres őrökkel való, több órára történő, ablaktalan szűk - mindössze egy ággyal, pléddel rendelkező - cellába bezárással ismételten gyerekkori traumát) okoznak. Ha valakit többször köröztetnek, vagy ahogy miattam játszóteret is rendszeressen lezárnak (félig nyíltan figyeltetnek stb hasonló), az önmagában semmitmondó! Önmagában értékelhetetlen körülmények, tények. Melyek emberrablásra a legcsekélyebb okot se nyújthatják. Esetleg gyanúsnak tarthatják az illetőt, előítéletesek lesznek vele szembe. Volt jó sok IÜ, amiben egységesek, hogy szerintük gyerek veszélyeztetésnek gyanúja se merült fel. Mindössze FACEBOOK-on való tevékenységemre tudnának hivatkozni. (Bár a közösségi portál saját szabályait, önmaga szabja.) A hatóság irreálisan aggódó, paranoid viselkedése, és ezzel a beteg magatartással a Törvényszék egyetértése is azt mutatja, hogy bármikor (legmakulátlanabb állapotomban is) életveszélyes lehetek bárkire (gyerekre-felnőttre, magamra is egyaránt). Bár - a Legfőbb Ügyészség által - bebizonyított, hogy erre pont a gyerekrabláskor egy jel se utalt. Orvost gyerekhez se, szülőhöz se, kiemeléskor se, előtte se, később se, tehát soha se hívtak. Hogyan lehet érvényes (hitelt érdemlő) betegségre hivatkozni, ha a hatóságok cselekedete azt mutatja, hogy őket a család egyik személyének se zavarta fizikai és mentális állapota? A szülő hirtelen gyilkossá válhat!? Kizárólag orvosi kompetenciát igényelhető veszély felméréséhez sose volt jelen orvos. Velem ellentétben, doktor véleményére sose voltak kíváncsiak. Gyakran vizsgáltattam magam, hogy folyton frissített, de évek óta változatlan állapotot mutató orvosszakmai véleményeket figyelembe vehesse a GYH, azaz bennünket békén hagyhasson. Nem tudtam, hogy a betegségem valójában nem is érdekli őket. ((( Ne feledkezzünk meg Lengyel K. Péter (továbbiakban: LKP) kiváló érdemes igazságügyi szakemberről. Aki a GYH felkérésére (bár működési engedély nélkül, ami évek óta fennáll nála, és nem zavartatja érte magát, ahogy felügyeleti/ számonkérési rendszerben se senki - tehát miért is ne hágja át a törvényt), valamint a szülők vizsgálata, puszta szemrevételezésük nélkül is, mégis oly meggyőzően, írásba foglalta, hogy a szülők veszélyesek. Fő bizonyítékul a gyerekekről megállapított érzelmi sérülés szolgált. Egyetértek vele, hogy a gyerekek jóvátehetetlenül megsérültek. Attól, hogy egy gyerek sérült, már önmagában elég tény ahhoz, hogy felelősnek a szülő lehessen kétség nélkül hibáztatható. 50

51 A közvetlenül eljáró - alperesem irányítása alatt álló - hatóság nem lehet ugyanúgy a lehetséges felelősök listáján. Ha minősíteni akarja a szülőket szakértő, nem kell annyira kíváncsinak lennie, hogy találkozni merjen velük, hogy ne csapja le a telefont, hogy hajlandóságot mutasson a vizsgálatukra. Minek kockáztassa testi-lelki épségét, ha a szülők szemrevételezése nélkül is ő képes minősítő véleményt szakérteni róluk. Gyereknek súlyos pszichés sérülését magam is kétség nélkül hiszem, LKP szemmel látható jelekkel is alátámasztotta: tikkelés, szótlanság. Ki okozta az érzelmi károsodásokat a gyerekeknél? Törvényszék döntése értelmében - mivel a kiemelés jogos volt - mi vagyunk felelősek a károsodásért. A Törvényszéket orvosok véleménye se tudta bizonytalanítani, mert doktoroknál jobban ért a területhez. GYH vezető (PA) elmondta: LKP évtizedek alatt még sose hozott rossz döntést, mindig maradéktalanul elégedett vele. Árulkodó, sejtető? Utalhat rá, hogy a szakértő a GYH elvárásainak - finoman fogalmazva - megfelel? Rendőrség nem annyira mocskos, mint a GYH? Esztergomi nyomozó LKP-t évek óta nem alkalmazza, mert kialakult róla a véleménye. LKP saját szakmajától messze állva, részben jelentéktelen, másrészt veszélyes: tevékenysége károkat okozhat. Végleg kell eltiltani az igazságügyi munkáktól! Számára az ilyen rendszer táptalaj, a régóta megvont működési engedély se gát, ahogy ügyészek, és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (ami nála is nagyobb szégyen, fejétől bűzlik a hal) is tehetetlen - pontosabban tenni nem akaró - vele szemben. Vicces, hogy az alperes nem hozakodik elő a GYH oldalán álló szakértővel, azzal, hogy mit állapított meg a gyerekelvételt követően a szülőkről. Vagy rosszul tudom, és az alperes merne a GYH által kirendelt - mindig jól bevált - szakértővel érvelni? Miért nem hivatkoznak rá, ha a gyerekrabló elsőszámú kedvenc IÜ-jéről van szó? Hány családot tett tönkre a bácsi? PA (akit alperes közvetve képvisel) előszeretettel áll ki LKP mellett (teljes mértékben osztja az álláspontját). Ha az alperes nem minket felpereseket képvisel, akkor álljon ki LKP véleményhalmaza mellett! Ítélőtábla is hivatkozhat LKP-re, de úgy is dönthet, hogy inkább egy aranyjelvényes igazságügyi szakértőre hallgat, aki LKP-t porig alázva kielemezte a szakvéleményt. ))) Próbálkozott az alperes olyannal - amivel a GYV - hogy az orvos utasításait rendszeresen felülbíráltam. Javaslom, hogy cáfolatként tárgyilagosan egyeztessék ezzel a gyerekorvos legutolsó - talán irányadóbb (GYH tárgyaláson án jegyzőkönyvben tett) - az eltelt 5 évet összegző nyilatkozatát. Melyben mindössze egyetlen, azt is általa félreértés -nek fogalmazott problémát említ, egyébiránt családra panasza nincs. Védőnő szintén része lehetne a GYV rendszernek. Eltávolításának (családokat többé nem látogat) mi az oka? Szolgálatairól szabályosan (törvényben engedélyezett módon) általa biztosított űrlapokon mondtunk le. Szülők számára orvosok mulasztást soha semmilyen módon, formában nem róttak. Akkor mi az, amit az alperes szerint sérelmezhetően felülbíráltam? Keressenek akár apróságot, mindenképpen konkrétummal hozakodjanak elő, ne a levegőbe beszélve, absztrakt, ki nem bontott formában! Komoly ellenszegülést is kell keresniük, mert gyerekrablás kiváltására volt alkalmas. Amikor a bíró betegségemre, mint okra hivatkozik, azzal nemcsak engem, de mindenkit megbánt, gyereknevelésre alkalmatlannak tart, akik ezzel a vele született betegséggel kénytelenek élni. Függetlenül attól, hogy a gyerekorvos (CSÉ) és a pszichiátereim (AG, MK, NJ) valamint az igazságügy szakértő (MKL) stb egyöntetű elsöprő véleményeik szerint - tehát hivatalosan - nyoma sincs 51

52 bennem az állítólagos alapbetegségnek. Gyerekrablás előtt is tudta - bíróság által értesülve - a GYH, hogy gyereknevelésre önmagában is alkalmas vagyok VM (IÜ) szerint. GYH tudta, hogy gyerekveszélyeztetés a családomban, akár csak egyszer is történt volna, ilyet orvos se, szakértő se, GYH se, azaz soha senki nem állapított meg. Lehetne akár gyerekveszélyeztetés is értelem az összes családra érvényes (mindenhol, mindenkor fennáll mindenkire). Egészséges ember ilyen kockázattal nem számol, csak a GYH, GYERJÓ, összefoglaló nevükön a beteg GYV, melynek aggodalmai álszentek is lehetnek. Beteg ember nem jelenthet kockázatot, ha annak eldöntésében nem engedünk IÜ-nek se, orvosnak se, pszichológusnak se szerepet vállalni. Szorgalmasan írta a GYERJÓ a GYH-nak, unásig ismételgetve, azokat a hivatalos kérelmeket, hogy a családból azonnal emeljék ki a gyerekeket. Gyerekvisszaadás előtt (mely visszaszolgáltatásra a GYH önös érdekből nem lehetett hajlandó), az alperesék (első, másodfok is) értesültek, hogy bíró által felkért IÜ arról ír, hogy orvosszakmailag gyógyíthatatlannak elfogadott betegségben nincs részem. De mégis, a szakértőnek ellentmondva, kérem szépen helyezkedjünk arra a felfogásra, hogy skizofréniával rendelkezem, sőt pszichopata vagyok! Nem szabad, hogy a GYV, vagy bárki, ezt aktuális állapottól teljes mértékben függetlenül (jelen állapotot fel se mérve), gyerekelvételt befolyásoló tényezőként merészelje tekinteni. Arra az orvosok vannak, hogy skizofréniáról véleményt alkossanak. Nem szabad a GYV-nek beleavatkozni. Tartsa távol magát a GYV az orvosi kompetenciát igénylő véleményektől, tartsa tiszteletben a GYV a doktorok véleményét. Sorstársaimért kívánok kiállni. Aki hátrányokkal indulva is gyereket vállal, az igenis had tarthassa meg, az életútjába senki ne merészeljen állni, mert beteg ember is lehet felelős szülő, anyaként és apaként is. Nem az egészséges emberek privilégiuma a gyereknevelés! GYV szálljon le a beteg emberekről, hagyja, hogy az IÜ-k tegyék a dolgukat! Egészséges családnál a skizofrén család se, a pszichopata család se értéktelenebb!!! Bírónak se lehessen érvelnie alapbetegséggel gyereknevelés gátjaként, betegségre hivatkozva! Szigorúan véve, tartozzon kizárólag orvosi hatáskörbe a csak oda illő kompetencia! Kíváncsian várom milyen üzenete lesz másodfoknak (Ítélőtábla) a skizofrének és a pszichopaták felé. 31. Horváth-Szeder Gábor (HSZG) gyerekrablásért felelősséget felvállalni nem merő FIDESZ-maffiózó? Nagyságrendileg 50-szer kerestem (sokszor minden héten hívtam az eltelt évek alatt), de valamiért állandó jelleggel Tatabányán tartózkodik, miközben ő az Esztergomi Járási Hivatal vezetője. Szóba állni, visszahívni, elérhetővé tenni magát nem mer (rosszhiszemű vagyok). Annyi ideig továbbképezte már magát Tatabányán, hogy megérdemelne ott valami magasabb posztot? Megbocsájtottuk neki, hogy ő az elsőszámú gyerekrabló. Velem kapcsolatos kettő dologban is kérte saját kizárását, felmentését, de az alperes nem hagyta jóvá, mondván, hogy el kell tudnia viselnie a megaláztatást (derült ki a hivatalos levélből). Szerintem is ez a minimum az emberrablásokért. Ekkor még az alperessel egyet értettünk... olyat is mondott telóban: Az élet Öt igazolta!. HSZG különös (megérthető) némaságáról juthat eszembe, hogy 52

53 az ügyek kapcsán sokan elvesztették a beszélő, és író képességüket. Közös eredő lehet, hogy érintettségüket próbálják leplezni, tudván, hogy kérdéseimre jó válasz nincs, bűn beismerése lenne. Szóval inkább lapulnak? Megtehetik. Békés város GYH-ának alkalmazottai között volt egy úr és egy hölgy, akik meglehetősen nem kedveltek. Közük lehet a gyerekrabláshoz? én reggel zárt ülést tartottak rólunk a GYH-ban, heves vita bontakozhatott ki, kihallatszódott a hölgy üvöltése: Ne jöjjenek ide, hiába kerülnének ide, mi se hozhatunk más döntést, az alapján ami le van írva. Különben is, nem tudnánk dolgozni, megbénítaná a gyámhatóságot. Kiüvöltözött információból nem csak következtetni lehet, hanem tényként következik, hogy jótékony lehetősége a BÉKÉS város GYH-nak - gyerekeink megmentésére - megvolt? Ha ők nem adhatták volna a gyerekeket vissza, akkor miért tiltakozott eszementen ordibálva a GYH-i dolgozó, hogy ne kerüljenek a gyerekek BÉKÉS-re? Ha senkinek nem volt segítő szándéka, akkor miért volt a GYH-i hölgy olyan mérges, hogy üvöltenie kelljen kollégáival? Feltételezem vezetőjük (FL) próbált hatni rájuk. Későbbi tagadásuk ellenére, a lehetőség talán megvolt. Lévén, hogy aznap a gyerekek lakcímét - kizárólag arra való tekintettel, hogy a szülői felügyeleti jogainktól megfosztottak - a lakcímbejelentő iroda vezetője jóváhagyta. ((( Egyeztetett a BÉKÉS-i GYH-gal is. Szülői jogokkal aktuálisan nem rendelkező mivoltunk ellenére, illetve éppen erre hivatkozva - hogy most már így megtehetjük - kérésünkre kiállított, gyerekek számára szóló, BÉKÉS-i tartózkodásra lakcímkártyákat. Erre a jog, lehetőség (hogy a sok sikertelen próbálkozást követően, végre lehettek már lakcímkártyáink) szerintük így nyílt meg, pontosan azzal, hogy a gyerekeinket elvették. Bármennyire bődületes baromság, csak ezt írhatom, amit átéltünk. Erről tájékoztattak, a kézzel fogható tények (lakcímkártyák kiállítási dátummal) is erről tanúskodnak. ))) én a GYH-i vita, és abban való érdemi döntésükre következtethető elem, miszerint nem engedheti meg a GYH a leállását, kihallatszódott. Következésképp - ha akaratukkal egyező - talán meg tudták volna a gyerekek azonnali visszaadását oldani, a hibákat helyben, időben orvosolni. Főként azért, mert vezetőjük mai napig vallja, hogy szerinte gyerekek elvételére semmi ok se volt. Nem véletlen, hogy az ellenkező oldalra helyezkedő Törvényszék, nem merte tanúként FL-t meghívni. (Ha nem állt jogában a Törvényszéknek beidézni, akkor én kérek elnézést.) Egyrészt a gyerekek ott náluk helyben voltak bejelentve (lakcímkártya alapján hivatalosan oda kell tartozniuk), másrészt a szülők is ott tartózkodtak, oda voltak bejelentve. A városban senki, egyetlen okot se tudott nevesíteni, ami a gyerekek elvételére utalhatna. Talán mulasztott GYH? A hatóságok arra alapoztak, hogy biztosan baj van a családdal, különben nem lett volna elkerülhetetlen a gyerekek elvétele. Magyarországon kizárt, hogy GYV-i hatóság téved. Nem engedheti meg magának a tévedés luxusát, mert emberi életeket ment meg. Tévedéshez túlságosan nagy a tét, a felelősség. Helyesebben kicsi, mert nem lehet felelősségre vonni, még érzékeltetni se lehet feléjük, hogy esetleg valamiben tévedhettek. BÉKÉS-en egyetlen okot se tártak fel, lehetséges ok gyanúja se merült fel, és évek alatt se találtak. Kizárólag meg kellett volna várniuk az esztergomi GYH-ból elküldött anyagot, ami az állítólagos okokat rejtette. És azt átnézni, majd felelősséggel döntést hozni. Horváth Viktor (továbbiakban: HV) becsületes BÉKÉS-i nyomozó állításában senkinek se lehet oka kételkedni. Nem adhatna ki belső információt (Szerintem nem baj, azzal is csak igazságot szolgál. Max kollégáit, vagy GYH-ot, mint 53

54 társhatóságot lebuktatja.), de emberségből kiadott. Kollégája rá is szólt, hogy minek áll velem szóba, de HV azt reagálta, hogy mert megsajnáltam őket. A rendőr is lehet emberi én délelőtt azt mondta, hogy most beszélt PA-val, aki arról tájékoztatta, hogy épp telefonon próbálja elérni a gyerekekért már elküldött, kocsival úton lévő Trexlert, azzal a céllal, hogy megfordítsa, el se utazzon a gyerekekért. De PA még HSZG-vel is beszélni akar, mert az ő jóváhagyására van szükség. (Mindez egybevág azzal a kiabálással, ami a BÉKÉS-i GYH-ból kihallatszódott.) ((( Össze is állhat a kép, hogy miért gondolja FL azt, hogy PA nem hozhatott gyerekkiemelésről döntést. FL zokon vette, hogy őt felkeresték a nyomozók (vélhetően HV), aki próbált mindent tisztázni, és nem értette, hogy FL miért nem védhette meg a családot. ))) HV folytatta PA-tól szerzett belső (tulajdonképpen PA engedélye nélkül ki se adható) információ megosztását velem: ha nem sikerül a telefonon elérnie PA-nak a sofőrt, Ön a legrosszabb esetben se aggódjon, mert rögtön másnap, visszaszállítják a gyerekeket. (Ezen részletes tájékoztatást PA-tól kapta.) Megnyugodhat, sikerült, de azért mi még délután kollégámmal kimegyünk megkérdezni FL-t, hogy mi volt ez. Nagyon sajnálom, mert ha én lettem volna itt szolgálatben este, biztos, hogy nem veszik el a gyerekét. ((( PA tagad. HV nekem ugyan nem mondta, de erősen hiszem, hogy volt aki beszélt a fejével, és a velem való kommunikációt megtiltották számára (valószínű még a rendőrparancsnok is rászolt, mert például a Szegedi Katonai Főgyészség - az idő közben köddé vált DD, lásd 11. pont - vizsgálta a rendőrök érintettségét, esetleges hibáit), hiszen amit HV állított az egyes szereplőkről, az nem összeegyeztethető a szereplők általi tagadással. ))) HV-nak nyomozói és emberi minőségére tekintettel az elmondása hiteles, bíró alapozhatna rá. Tehát PA-ban felmerült, hogy rossz döntést hozott, és igyekezett kijavítani, de HSZG-t se érte el. Amikor meg sikerült egyeztetni vele, HSZG érthető módon nem lehetett partner a változtatásban: előző nap saját nevét adta az emberrabláshoz. Ha meggondolja magát komolytalan-nak tűnhet, sőt talán felelősség fogja terhelni. Azzal viszont, hogy helyben hagyja a súlyos állapotot, ő sose lesz hibáztatható, mert legszorultabb helyzetében is tud majd szépen mutogatni PA-ra, mint szakmai tanácsadóra, elsőszámú döntéshozó felelősre? (Itt a hátránya megmutatkozik annak, ha több személy aláírása szerepel a döntéshez? Az is rossz, ha önálló a döntés, az is rossz, ha közös, áthárítható a felelősség, nagyon nehéz a GYV jó működtetése, de ha jó döntés születik szívvel-ésszel, akkor sikerült a gyerek érdekét szolgálni.) HSZG saját döntéséhez konzultálhatott jelen alperesemmel 15.-én, és 14.-én is? Alperesem utasíthatta, hogy most már mindegy (vállalja fel a következményeket PA és HSZG is), tartson ki a határozatban foglalt gyerekelvétel mellett? Főleg úgy, hogy ekkor 15.-én az alperes értesülhetett arról, hogy ok nélkül történt a gyerekrablás? Az alperes (dr BB) felém nyíltan felvállalta, hogy az nagyon nagy hiba, hogy éjfélkor történt a beavatkozás! De a rendszer ilyenkor összezár, bevédik egymást, házon belül elintézték, azt meg senki se tudhatja, hogy miként, az már örök rejtély. A három hónappal rá következő vissza nem adásban nem csak PA felelőssége merül fel! Vélhetően, mikor letisztult az alperesben, hogy nem volt ok a gyerekrablásra, onnan fogva esetleg átvette a megye (tehát az alperes) az ügy kézben tartását, valódi irányítását, miközben PA látszattevékenykedett saját eljárással. Elképzelhető, hogy PA azt amit HV-nek mondott a telefonban, azért másította meg a gyakorlatban, mivel az alperes erre őt így utasította. Még alibije is van az alperesnek 54

55 (hogy nem ő dönt): írásban jól feltűnően PA figyelmét felhívták, hogy a határidőket tartsa már be, igyekezzen döntést hozni. A döntés, hogy a gyerekeket nem adják vissza, származhatott az alperestől, már egészen korán, szeptemberi elhatározással. Alperes (dr BB) határozottan ki nem mondva (mert nem teheti), de erősen éreztetve közölte, hogy nem fognak tudni más döntést hozni, felesleges a felebbezéssel feltartanom az ügyet. Alperes előtt az eset nyíltan ismert volt, sokat jártam fel hozzá a gyerekrablás előtt. Az alperesnek új információ birtokába kerülésének esélye elhanyagolható volt, mely azért lényeges, mert erre alapozva mondta, hogy akkor ők tőlük ne várjak más döntést (ismerték az ügy részleteit is). Alperesek közül, ha valaki döntött, ha náluk összpontosul a felelősség, akkor szerintem nem lehetett BB a bűnös, mert éreztem az emberségét, tapasztaltam jóra valóságát, azon alkalmak mikor felutaztam hozzá, összességében mind a mai napig szimpatikus ember benyomását keltették. Próbálta ugyan csűrni-csavarni a helyzetet amikor zsákutcába jutott, mert szembesült azzal, hogy ő beszélt le a fellebbezésről, miközben elsőfok akkor is köteles dönteni, ha az ügy fellebbezve másodfokra felkerült. De felettesét tanítóját gondolom hibásnak. Egyértelműen hibáztatható felettese, a legmegfelelőbb célpont GR, aki rögzített telefonbeszélgetésben mondta, amit BB is, GYVT-nyel ellenesen, a GYV-ben nem megengedhető, büntetendő módon. Megértem FL-val szembeni határozott rendőri fellépést (FL nekem panaszkodott, hogy a rendőrök nyomot hagytak benne, hogy lelkiismeretének rosszul esett), mert a HV előző nap megállapodott FL-lel, hogy ők közössen (a Rendőrség a GYH-val karöltve) mint elég magas beosztású személyek, minket együtt megvédenek. A szálak magasra vezethetnek, az alperesemhez, ha figyelünk a gyerekek helyén lévő Bűnügyi Osztály és GYH vezető rangjára. Döntésüket, akartukat a velük azonos szintet jelentő PA-nál, könyebben felülbírálhatja a megyei szintet képviselő alperes. Megyei Rendőrkapitányság hivatali visszaélés alapos gyanújával idézte be PA-t. A rendőrség szórakozásból szokott alapos gyanúsítással élni, ráadásul rendőrségnél magasabb hatóság (GYH) vezetőjével szemben? Nem fura, hogy a legenyhébb gyanú se igazolódott be a kihallgatás alatt? Alaposnak hírdetett gyanúsítás nem foglalt magában egyetlen enyhe nehezményezhető körülményt se? Akkor a Megyei Rendőrkapitányságnak vélhetően én mindent csak hazudtam! Hogy hihet a rendőrség mindkét félnek egyszerre, ha ellentétesek az állítások? Nem ilyen esetre találták fel a bíróságot, nem lett volna kötelesség az ügyet bíróságra tenni? Nem akarom bajba hozni a nyomozót, mert tudom, hogy benne megvolt a jószándék, és sajnálkozott, hogy ilyenek a törvények. A nyomozás lezárását követően is az a véleménye (visszahallgatható), hogy nem volt ok a gyerekek elvételére. ((( Tehát adva van egy nyomozó saját meggyőződéssel, mely a nyomozás végén se változik meg, mely eredetivel egyező álláspontja alapján ugyan alapos hivatali visszaélléssel érzi kötelességének meggyanúsítani PA-t, de ismerve a törvényeket, többre nem futja. Valaki közbeszólt? Szerintem ő kicsit se hibáztatható, nem várható el, hogy hős legyen, hogy állását kockáztassa, hogy feletteseivel szembe merészeljen menni. ))) Oldható, érthető a probléma, ha az alperes - mely tulajdonképpen konkrétan a kormánymegbízott urat jelenti ( alperes: KORMÁNYHIVATAL ) - közbenjárása volt hatással saját rendőrségére? Vagy közvetetten elég volt GRnek, mint Igazságügyi Főosztályvezetőnek hatnia? PA ügyvéddel megjelent a kihallgatáson, azt vallotta, hogy egy bizonyos rendőr, és egy bizonyos GYH-i szakember közös egyetértésével történt a gyerekrablás. 55

56 Plusz a saját GYH-nak teljes taglétszámmal való egyetértésében, tehát vagy mindenki ellenfél ellen fel kell lépni (hogy, senkinek se tűnt fel semmi se a hivatali visszaélésekből), vagy a hatóság emberei makulátlanok. Akkor viszont a Megyei Rendőrség a hülye, amit nem könnyen vállal fel szerintem, ha csak nem kellő hatalommal bíró személyek vannak rájuk befolyással, puszta létükből fakadó nyomással, mint pl valamely befolyásos Fidesz-bűnöző. Tehát még csak meg se kell a rendőrséget kérni, felső vezetők önállóan tudják meddig mehetnek el, mikortól ne érdekelje őket az igazság utáni vágy. Túlnyomó, egyöntetű, egységes többség mégse tévedhet velem (kezelésre szoruló skizofrén pszichopata) szemben? Feleségemet, mint szülőt, mint anyát, nem kell a GYV vonatkozásában megemlíteni. GYH se számolt vele sose. GYH tekintettel semmikor se volt édesanyára: nem véletlen, hogy a létezéséről általánosságban elfeledkeztek. Még le is írták 2016 júniusában, hogy nincs olyan személy a családban, aki a gyerekek gondozását el tudná látni - a határozott, homlokegyenest más tartalmú - IÜ vélemények ellenére. Önkényesen meg merték tenni ezt egy anyával, és gyerekével, mégis teljessen kristálytisztán-jogszerűen. Mert Nekik, szabad. És hol vannak ők az alperes hatalmától? (Nagyon távol.) GYVT garancia: GYH szubjektív értékítélete és döntése törvényileg biztosított, gát nincs, ami a visszaélések ellenében hatna. Egyesével próbáltam felhívni a gyerekrabló GYH-ot, kérdezgetve (tisztelettudóan), hogy legyen szíves elmondani okot a gyerekelvételre, amennyiben Önnek tudomása van róla. Senki nem mert válaszolni. Ez aztán a gyerekek érdeke mellett való kiállás! Persze ugyan, mit mondhatnának, ha ők is azt gondolják mint mi. PA-nak Megyei Rendőrkapitányságon tett vallomását meg tudom erősíteni, nekem is feltűnt a két figura: a konkrét rendőrt telefonon sokszor próbáltam elérni, levélben is, de nem hajlandó nyilatkozni, vagy nem engedik neki. Utólag nem mer kiállni rendőrként a gyerekrabló saját döntése mellett? Nem akar vállalni legalább egy kis bűnrészességet? Megbocsájtottam neki is. BÉKÉS GYH-ban tapasztaltam, hogy FL jólelkű, de sajnos túl fiatal volt, szerintem csak névlegesen látta el a GYH vezetőségét (Belső közös döntéseikben talán megfelelni akart a többség akaratának. Láttam, hogy bántak vele - fordított alá fölé rendelt viszonyt - két dolgozó (a dagi és a hölgy) is érzékeltette, akikről feljebb már írtam, akik közül a hölgy ordított. HSZG elérhetetlensége takar valamit? 32. TVK piti FIDESZ-bűnöző? Maradi Ágnes mediátor több GYERJÓ szolgálatos tanú előtt, az általa írt 4 oldalas dokumentumot nyugodtan, rákészülve - viselkedéséről korrekten előre tájékoztatva - széttépte, hogy meg tudja semmisíteni. Annak átadását felém megtagadta (előzetes fénymásolat készítését is), kizárólag mert abban - saját hivatalos írásában - jó színben mert beállított, de ezt TVK (felettese) nem engedhette meg számára. Mint elsőszámú vezető, az apát fényező dokumentum megsemmisítésére utasította. Idevágó korábbi TVK-os esettel is szolgálhatok: általam ismert óvodai dolgozó (felkérés nélkül, pusztán önszántából, titokban - bár később kiderült) TVK-hoz bement, mert nem bírta elviselni amit a lányunkkal tettek. TVK-tól sírva jött ki, 56

57 meg lett fenyegetve idézem: "Ha a család érdekében kinyitod a szád, el leszel intézve!". Következmény nélkül tehet ilyen súlyos fenyegetéseket is a GYERJÓ! ((( A szolgálat vezetőségével ismételten megbízott FIDESZ-bűnöző. Miért nem veszi át a Fidesz média, vagy EMMI ezt a dumát? 2019-re felállt CSALÁDVÉDELMI AKCIÓTERV Minden egy helyen részeként hangzatos a GYV-i szlogen lehetne, nem? OV mikor lesz elintézve? Úgy tudom, ő is kinyitotta a száját a családok érdekében. ))) Sokszor kérte, hogy vegyék el a gyerekeimet, amit véleményként tiszteletben is tartottam volna, de fel kellett jelentenem, hisz indoklásként okiratot hamisított. Olyat, hogy nem szedek gyógyszert, nem tartok terápiát, és orvosommal a kapcsolatot nem ápolom. Szerencsétlenségére mindezek ellenkezője a dokumentált, bizonyított. TVK továbbra is hasraütésszerűen készíthet gyerekkiemeléseket, azonnalisággal szorgalmazó hivatalos javaslatokat, nulla dokumentumra/ nulla szakemberre hivatkozva. Helyi bíróság, ahol feljelentőként az illetéket is kifizettem, sajna TVK-t védve, elutasította a keresetet, azzal az indoklással, hogy a feljelentő nem volt képes a közismert FIDESZ-bűnöző lakhelyét, és születési adatait bíróság számára megadni. Gyerekrablásokat elnézően, semmittevő támogató, vagy félrebeszélő, tehetetlen felső vezetőknek, kívánok én is annyi törődést a saját családjukban, amennyit kaptunk a GYV-től. Inkább mégse. A többi család érdekében, változtassák inkább a rendszert. Fidesz-patkány-férgek helyetekre! Be a csatornába! 33. Aranyjelvényes igazságügyi elmeorvos szakértelmével fejezem be, akit bíró kirendelt: Az apa minden cselekedete a család egyben tartására irányult - melyből úgy tűnik, a hatóság és a Törvényszék se érzékelt semmit. GYH semmit nem vett észre, esetleg nem volt hajlandó észre venni, tudatosan ártott, hogy ne kerüljenek kártérítési helyzetekbe? 57

58 Nyomozók, és tenni szándékozók (ügyészek, bírók) részére Önök szerint mit lehet tenni, Önök mit tesznek meg közvetve azért, hogy GR elolvassa, megismerje és alkalmazza is a GYVT-t? Kinek kéne rászólnia? Ha nem kívánja senki se irányítani őt, érdemes egyre feljebb panaszkodni? Látható a Miniszterelnökség válaszából is az érdektelenség? Önök Tisztelt rendőrök a legalsó szinteken, mindezt eltűrik, hogy tudomásuk van gyerekveszélyeztető, évek óta fennálló, megszűnni nem látszó gyakorlatról, és érdemben kis lépést se tehetnek? Talán érintetté válnak, amikor az embereket el kell rabolni, mindig Önök lesznek a feladatra alkalmasnak kiválasztva. Cselekményeket követően Önöknek kell együtt élni a tudattal. Korlátaikat megfeszítve mindent megtesznek, akkor hátra dölhetnek, a rendszer változtathatatlan. Ha Önök úgy vélekednek, hogy nem történt ezekben az ügyekben feljelentés, vagy lépés, akkor tekintsék ezt feljelentésnek! Terjedelemért elnézést. Elhihetik, hogy nekem is elegem van. Kiírni próbálom magamból, ha az állam érzékelhetően nem segít ott, ahol elkelne. Hallgassanak OV-ra: Magyarországon a gyerek az első! július elsejével elindult CSALÁDVÉDELMI AKCIÓTERV - ből úgy tűnik számunkra - gyerekrablás jogcímén - annyi fog jutni, hogy a több százezer forintot ami a gyerekek nevére jön - bírónak hála - azt ki kell fizetni. Rosszul esett, hogy azzal vigasztaltak az emberrabló zsaruk, hogy értsem meg, hogy ez a tevékenység nekik is milyen rosszul esik, de törődjek bele, mert ők se tehetnek mást. Felvilágosítom a bizonytalanokat, hogy a GYH-i döntés is rendőr által felülbírálható. Jobb helyeken ésszel-szívvel él a rendőr. Hiába lenne GYH-i határozat, nem enged a kérésnek. Ha a rendőrség hallgatólagos jóváhagyása nincs meg, akkor bűn elkövetése helyett visszadobja a határozatot. Rendőrségekhez eljuttatott útmutató legális gyerekrabláshoz című tájékoztatómat is, remélem fel tudták használni kétségeik alátámasztásához az újabb GYH-i, állami gyerekrablások megrendelésekor. Bírókkal karöltve (bírósági ügyeket generálva), az Orbán-Maffiát apránként, de legyenek szívesek számolják fel, állami gyerekrablásokat akadályozzák meg - kívánatos - rend őreiként! Aggodalomra okot adható utalásaim, konkrét jelzéseim teljeskörű kivizsgálásával, legyenek szívesek próbálják felelősségre vonni az említett személyeket, elkövetett tetteik (szabálysértés/ bűncselekmény) arányában. Legalább a törődést éreztessék velük, hogy átrakják az ügyeket a GYV-i szakmabeliekhez megválaszolni. Továbbítsák kérem minisztériumba, vagy bíróságra is, akár OV főpatkányhoz. Remélem egyre jobban motiválódnak, eredményes vizsgálatokat kívánva, maradok elsődleges kérdéssel, tisztelettel: Miért ne rabolhatnám el valaki gyerekét? Huang Cvi 58

59 Bibliográfia, forrás (GR hangfelvétel, I., III., IV, r. felperesek nyilatkozatait) Útmutató legális gyerekrabláshoz: Támogatóim: CSALÁDBARÁT ORSZÁG CSALAD.HU Ahol otthon vagy! CSALÁDVÉDELMI AKCIÓTERV MINDEN EGY HELYEN! 59