Az ivóvíz minőségbiztosítása Svájcban

Átírás

1 A TERMELÉSI FOLYAMAT MINÕSÉGKÉRDÉSEI, VIZSGÁLATOK Az ivóvíz minőségbiztosítása Svájcban a HACCP-elvű minőségbiztosítási rendszer gyakorlati alkalmazásai Tárgyszavak: vízminőség; HACCP; minőségtervezés; minőségbiztosítás; törvényi szabályozás. Vízminőség és élelmiszerjog Az ivóvizet mint az élet semmivel sem helyettesíthető feltételét a svájci jogrend az élelmiszertörvények hatáskörébe utalja. Az új élelmiszer-rendelet szerint az ivóvíz olyan természetes állapotában meghagyott vagy megfelelően kezelt víz, amely ivásra, főzésre, ételek elkészítésére és élelmiszerekkel érintkező tárgyak tisztítására szolgál. A rendelet meghatározza az ivóvízre vonatkozó minimális követelményeket is, amelyek szerint az ivóvíznek mikrobiológiai, kémiai és fizikai szempontból egyaránt élvezhetőnek kell lennie. Az ivóvíz akkor élvezhető, ha fogyasztásának helyén megfelel az ivóvízre vonatkozó higiéniai és mikrobiológiai előírásoknak, nem lépi túl az ivóvízben levő idegen anyagokra és beltartalmakra megállapított határértékeket, végül mind ízére és szagára, mind külsejére nézve kifogástalan. Az ivóvízellátás berendezéseit és szerelvényeit a mindenkor elfogadott műszaki szintnek megfelelően kell kiválasztani, bővíteni, módosítani és üzemeltetni, tulajdonosuknak képzett személyek általi ellenőrzéséről gondoskodni. A svájci élelmiszer-rendelet fontos eleme az elmondottak szerint az ivóvízszektorra is kötelezően előírt önellenőrzés. Ez a fogalom azt jelenti, aki élelmiszereket, adalékokat, vagy elkészítésükhöz, kezelésükhöz eszközöket, használati tárgyakat előállít, terjeszt, árusít, annak tevé-

2 kenysége keretében gondoskodnia kell róla, hogy termékei, árui megfeleljenek a törvényes követelményeknek. A HACCP-koncepció A HACCP-t mint megelőző minőségbiztosítási rendszert eredetileg az élelmiszer-ágazat számára fejlesztették ki, de hamarosan más alkalmazásokban is elterjedt. A ma már világszerte ismert rövidítés a Hazard Analysis Critical Control Points elnevezést képezi le, amelyben (az adott témára vonatkoztatott, értelmező fordítással): hazard = az egészség veszélyeztetése, analysis = a veszélyeztetettség részletes vizsgálata, critical = kritikus, a veszély elhárításában döntő jelentőségű, control = irányítás, a körülmények felügyelete, kézben tartása, point = a folyamatok egy-egy lépése, szakasza, mozzanata. A HACCP alkalmazásának további alapvető fogalmai: a veszélyeztetés, ill. veszélyeztetettség valamely terméket olyan, rossz irányban befolyásoló eseményt vagy körülményt jelöl, amely fogyasztójának egészségét közvetlenül veszélyezteti, a kockázat egy káros esemény bekövetkezésének valószínűségéből és az ezáltal előidézett kár mértékéből képzett szorzat; a gyakorlatban többnyire a veszélyeztetés bekövetkezésének valószínűsége, a kritikus ellenőrzési/irányítási pont (CCP) vagy irányítópont az a hely, lépés vagy szakasz, amelynél a felismert veszélyeztetés célzott és szabályozott intézkedés nyomán megszűnik vagy elfogadható mértékűre csökken. A HACCP ivóvízre való alkalmazásának lépései (I VII.) I. A veszélyeztetések és kockázatok elemzése céljából a vízkivétel helyétől a felhasználónak való átadásáig készített felmérés, majd folyamatdiagramok, helyrajzok és hidraulikai vázlatok* segítségével megállapítandó, hogy mekkora valószí- * Ezeken a (térképszerű) vázlatokon a védelmi övezeten és forráson kívül hivatkozási számokkal fel vannak tüntetve a veszélyt jelentő helyek: folyékonytrágya vagy fűtőolajtartályok, fák a vízkivétel közelében (gyökerek miatti veszély), hulladéklerakók, növényvédőszer-használat (az elszivárgás veszélye), főutak (balesetek során olajkiömlés lehetősége) stb.

3 nűséggel lehet (ill. kell), hol és milyen veszélyeztetésekkel számolni, kockázatelemzés végzendő a helyzettől függő különböző pontossággal, azaz minőségi, mennyiségi vagy a kettőből kombinált szinten múltbeli események kiértékelése, ágazati és helyi vízszolgáltatási tapasztalatok, a szakirodalom és szakvélemények mint információforrások felhasználásával. A vízellátás esetében kizárólag a víz minőségét, ill. a fogyasztók veszélyeztetését kell vizsgálni (pl. pénzügyi problémákat nem). Az intézkedések sürgősségét a kockázat nagysága szabja meg. II. A kritikus helyek ( pontok ) megkeresése után el kell dönteni, hogy megszüntethetők, ill. veszélyük elfogadható szintre mérsékelhető-e. Ellenkező esetben ellenőrző mérésekre vagy állandó felügyeletre van szükség. A vízellátás minőségbiztosítása négy területet ölel fel: a nyersvíz minőségét fenyegető veszélyeket a kivételnél kell elhárítani: a minőség-ellenőrzés módszerei és terjedelme a hidrológiai adottságoktól, a környezettől és a használat módjától függ, a kivétel után a nyers vizeket egy- vagy többfokozatú tisztítási eljárással (1. táblázat) meg kell szabadítani a nem kívánt anyagoktól, részecskéktől, kórokozó mikroorganizmusoktól, a mikroorganizmusok elpusztítására, ill. inaktiválására klór, klórdioxid, ózon vagy ultraibolya sugárzás alkalmas. 1. táblázat Víztisztítás Svájcban (a teljes ivóvízmennyiség százalékában) Kezelés Talajvíz Forrásvíz Tóból nyert víz Összesítve Egyfokozatú 15% 18% 33% Többfokozatú 8% 3% 18% 29% Kezelés nélkül 16% 22% 38% III. Valamennyi kritikus pontra meg kell határozni a kívánt állapotot és a tűréshatárokat. IV. A felügyeleti programhoz minden kritikus pontra ki kell dolgozni egy-egy tervet, amely tartalmazza a megfigyelendő elemet, az el-

4 lenőrzés helyét és gyakoriságát, a felelős személy megnevezését, az eredményeket pedig rendszeres feldolgozásnak és értékelésnek kell alávetni. V. Amennyiben nem teljesülnek az irányítási feltételek, helyesbítő intézkedésekre van szükség. VI. Minthogy a vízellátást veszélyeztető tényezők változnak, a minőségbiztosító rendszer teljesítőképességét és megbízhatóságát szabályos időközönként felül kell vizsgálni auditok megrendezésével és végtermék-ellenőrzéssel. VII. A megfigyelt és mért adatokat tartalmazó dokumentumoknak napra készen rendelkezésre kell állniuk a megbízott személynél. Új minőségbiztosítási rendszer bevezetése a svájci vízellátásba A Svájci Gáz- és Vízügyi Szövetség (Schweizerischer Verein des Gas- und Wasserfaches, SVGW) a vízellátás szolgáltatói számára Wasser-Qualitätssicherung-System, WQS néven kidolgozott egy, az adottságaikhoz alkalmazható minőségbiztosítási rendszert és elvégzi az üzemek WQS-minőségtanúsítvánnyal való ellátásának vizsgálati és elbírálási feladatait is. A WQS a svájci élelmiszertörvényben előírt önellenőrzés gyakorlása mellett a minőséget veszélyeztető tényezők és körülmények feltárására és becslésére, valamint a sérülékeny vagy labilis helyek, műveletek, módszerek, azaz a gyenge pontok megkeresésére és kezelésük lehetőségére terjed ki. A minőségtanúsítvány igazolja, hogy az átvilágított vállalat kifogástalan minőségű ivóvizet szolgáltat, betartja a törvényes előírásokat, a zavaró eseményekre megfelelően előkészített intézkedésekkel tud reagálni, berendezései elérik a mindenkori legmagasabb műszaki szintet, a felfedezett hiányokra, hibákra is kész a javító program és rögzítve van a kijavítás vállalt határideje. Gyakorlati svájci példák a WQS alkalmazására és a WQS-minőségtanúsítvány értékelése 1. Birsfelden A birsfeldeni ivóvíz-szolgáltató üzemnél 1997-ben indultak a minőségbiztosítási rendszer kiépítésének munkálatai, amelyek során meg-

5 szabta a feladatokat új ötletek és megoldások beépítésével együtt. Látható volt, hogy nincs kialakult recept a WQS vezetésére és kialakítására, sem lehetőség egy másik szolgáltató tapasztalatainak egyszerű átvételére. Az elkészítendő kockázatelemzést elsősorban az SVGW direktívái alapozzák meg. A kockázati jelentést a munkatársak bevonásával, esetleg újabb gyenge pontok felfedezésével és a listára való felvételével Svájcban felsőfokú műszaki képzettségű kútmester készíti el. Ezt követi a rendszer gyakorlatba való átültetése, amelynek nem szabad 12 hónapnál hosszabb időt igénybe vennie, mert így is fennáll annak a veszélye, hogy a minőségbiztosítás munkája jelentőségét veszti, értéke elkopik. Érdemes a kockázatelemzéssel külső céget megbízni, még a vízszolgáltató méretétől függő CHF költség sem tekinthető soknak az előítélet-mentes helyzetfeltárásáért, sokéves, csaknem eltemetett tapasztalatok felszínre hozásáért és felülvizsgálatáért, a gyorsan elhárítható egyes veszélyek felismeréséért, a meghozandó intézkedések szakszerű listájáért. Feltétlenül szükség van a kockázati tényezők időnkénti újraértékelésére. Ugyanis megváltozott munkamenet, kibővült ellátási terület, a szivattyútelepek átépítése, a tárolók felújítása stb. következtében igen gyorsan eltolódhatnak a kritikus pontok, és ehhez új ellenőrző lépéseket kell beiktatni és meghatározni. Minderről haladéktalanul tájékoztatni kell az illetékes személyzetet, szükség esetén kellő képzés elindításával. A birsfeldeni városközeli vízmű más nehézségekkel és kockázatokkal szembesül, mint a hegyvidéki vagy tóparti ellátóhálózatok. A levegő és a talaj fokozott környezetterhelése miatt elengedhetetlen a folyamatos vízelemzés, on-line feljegyzéssel. A védőövezetben levő telkek, parcellák megváltozott használata is erőteljes hatással lehet a talajvízre a kivétel környezetében. A víz igencsak hosszú emlékezete miatt a vízellátónak a távoli jövőbe tekintve kell időben terveznie és cselekednie, hogy ne legyen túl késő. Az üzemgazdasági szempontok érvényesítésének jelentőségét jól szemléltetik a szivattyútelepek: ha helyes azok beállítása, hogy melyik szivattyú mikor van be- és kikapcsolva, észrevehetően kisebb az üzemi energiafelhasználás. Érdemes befektetni a vezetékhálózat és a hálózati elemek folyamatos 1,5-2%-os felújítási arányába is. Ezzel csőtöréseket, szivárgási veszteséget, továbbítási költséget stb. lehet megtakarítani és nem utolsó sorban mérsékelni lehet az ivóvízhálózat szennyezésének veszélyét is.

6 2. Igis község vízellátása A 7500-as lélekszámú Igis község ivóvízellátó hálózatának kiépítésével és üzemeltetésével 2000-ben az önálló jogi személyiségű Industrielle Betriebe Igis-Landquart (IBIL) szövetséget bízta meg. Az IBIL évente 1340 M m 3 vizet emel ki 60%-ban forrásokból, 40%-ban talajvízből. A kb. 78 km-es csőhálózat 1280 ügyfelet lát el. Az átdolgozott svájci élelmiszertörvény az ivóvizet is bevonja saját hatáskörébe és követelményrendszerébe, amelynek részét képezi az önellenőrzés. Az üzemi önellenőrzés feltételei: önellenőrzési koncepció meghatározása veszélyelemzéssel, kockázatbecsléssel az irányítási pontok kijelölésével, munkavégzési útmutatók a szabályozandó területekhez és irányítási pontokhoz (ki mit csinál, mikor és hogyan), az utasításokat kísérő feljegyzések (ellenőrzési dokumentumok) és a körültekintő tájékozódás alapján a WQS-rendszert választották, mert a legalkalmasabbnak látszott arra, hogy segítségével eleget tegyenek a felsorolt követelményeknek. A község két kritérium az önellenőrzés a vízellátásban és a műszaki szabályok betartása teljesítését hangsúlyozta. A községi tanács illetékeséből, a vízmű- vagy kútmesterből, a tanácsadó mérnöki iroda szakemberéből, az IBIL igazgatójából 1999 tavaszán megalakult munkacsoport az SVGQW megbízottjával együttműködve 2000 novemberében már auditra kész állapotba hozta a vízművet, amely 2001-ben, elsőként Graubünden kantonban elnyerte a WQS tanúsítványt. Az önálló községi ivóvízellátás költségtételei a felállítására vonatkozó döntéstől a minőségtanúsítvány megszerzéséig eltelt másfél év alatt: a napi munka keretében elkönyvelt összegek kb CHF, a kézikönyv külső megbízással való elkészítése CHF, a szükségesnek ítélt beruházás a 2003-ban megismételt auditig kb CHF költséget jelentett. A WQS haszna Igis község számára: a vízellátás hosszú távú építési és bővítési koncepciója, megfelelő ütemezéssel és költségbecsléssel (elsősorban ez motiválta a községi elöljárók döntését), a meglevő néhány esetben 100 évesnél is régebbi kis vízellátó egységek helyreállítása olykor kicserélése, hitelek felvételével a sürgősnek felismert munkákhoz,

7 a teljes községi ivóvízellátás módszeres felmérése, a munkafolyamatok, ellenőrzések, állapotfelvételek és kárjelentések dokumentálása; így a helyi vízellátás mindenkori helyzetéről rendelkezésre áll jelentés- és adatgyűjtemény, a vezetékhálózatban lyukak, szivárgások helymeghatározására szolgáló rendszer és program kidolgozása mint a továbbiakra kijelölt feladat. 3. Mettmenstetten, a vízellátás minőségbiztosítása A Mettmenstetteni Vízellátó Társulás (Wasserversorgungs-Genossenschaft Mettmenstetten, WVM) 3500-as összlélekszámú falu- és tanyakörzet ivó-, használati és tűzoltóvíz-ellátásáért felelős. A WVM össze van kötve három regionális szolgáltatóval, ami lehetővé teszi a fogyasztási csúcsok lefedését hosszú távon és az átmeneti vízhiányok pótlását. A községek és kisebb települési egységek vízszükségletét 50 80%-ban saját források vize, a fennmaradó részben talajvíz és távvízellátás elégíti ki. A terület napi vízfogyasztása jelenleg átlagosan 850 m 3, 1300 m 3 -es nyári maximummal. A vízvezeték-hálózat teljes hossza kb. 35 km. A WVM vezetősége a Zürich-Kanton Hulladék-, Víz-, Levegő- és Energiaügyi Hivatalának felszólítására az SVGW által 1997-ben kidolgozott WQS adaptálásával készítette el saját vízellátásának minőségbiztosítási rendszerét. A munkát a testület szakértői csoportja tanácsadó cég igénybevétele nélkül végezte el, az önellenőrzés koncepciója alapján. Az első feladat itt is az aktuális állapotfelvétel volt, amelyhez a hidraulikai térképvázlatokat, a szükségállapotra vonatkozó terveket, a szerződéseket és szabályzatokat, valamint a berendezések leírásait használták fel. A WQS központi magját képező Kézikönyv összeállításához rendelkezésre állt az SVGW-koncepció valamennyi konkrét és dokumentum jellegű eleme: az ellenőrök jegyzőkönyvei, a koncessziók, védőövezetek ismertetése, szerződések, vízminták, tervek, tervrajzok.

8 Az állomány- és állapotfelvételt az egyes berendezések veszélyelemzése követte, a csatolt elhárítási javaslattal, majd az elsősorban építési gyenge pontok minősítő meghatározása, azzal a záradékkal, hogy az elsőrendű prioritásúakat három hónapon belül meg kell szüntetni. A WQS kidolgozása és megvalósítása kb. 150 munkaórát vett igénybe; az audit utáni átdolgozásokra és kiegészítésekre további 50 órát kellett fordítani. Az egész átfogó program megvalósítása több mint két éven át tartott. A 2002-ben lefuttatott próbaüzem bebizonyította a WQS gyakorlati értékét és problémamentes alkalmazhatóságát. A WVMnél a rendszer legnagyobb hasznát a vízellátás egész szervezetéről, műszaki és épített egységeiről, folyamatairól és műveleteiről készült állapotfelvételben látják. A WQS-ről 2003-ban tartott audit alkalmával kiderült, hogy a veszélyelemzést szabatosabban és kritikusabban kell elvégezni, az SVGW minőségtanúsítványának megszerzéséhez dokumentálni kell mind a saját munkatársak, mind a beszállítók és a vezetéképítők kompetenciáját (szakértelmét, jártasságát), végül a védelmi övezetek vizsgálata és felügyelete pontosabb elemzésre szorul (aminek a jövőre nézve rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítani). Az SVGW-tanúsítvány három évre szól és további megvalósítandó ajánlásokat tartalmaz. A WQS tehát állandó folyamat és mint feladat, annál kevésbé zárható le, mivel Mettmenstetten fogyó népességű község lévén, infrastrukturális alkalmazkodást, átalakításokat igényel, a műszaki szinten tartás mellett. 4. A romanshorni Elektromos és Vízmű A Wasser- und Elektrizitätswerk (EW) Romanshorn 1894-ben létesült néhány parti község ivóvízellátására a Bodeni tóból, a vízműhöz tartozó vezetékhálózattal együtt. A létesítmény kezdetben csak a vizet továbbító szivattyúk hajtására állított elő villamos energiát, de hamarosan eladásra is termelt. Az EW Romanshorn az elmúlt 100 év alatt újabb vízkiemelővel, víztisztítóval, 1977-ben víztározóval gyarapodott, és az ivóvízzel ellátott terület 1995-ös bővítésével elérte jelenlegi állapotát és méretét. Ekkor lépett hatályba Svájcban az önellenőrzésen és a termékfelelősségen alapuló új ivóvízrendelet. Ezzel kapcsolatban az EW Romanshorn vezetősége elhatározta, hogy megszerzi az SVGW-től a WQS-tanúsítványt, ami különösen nagy feladat volt a partnerközségek-

9 kel együtt főt ivóvízzel ellátó, saját vízkiemelő- és vízkezelőművel rendelkező vállalat számára. Ehhez összegyűjtötték a kivételi és elosztóberendezésekről, a munkavégzésről, a minőségi irányelvek szerinti ellenőrzésekről stb. szóló, 1997 óta rendszeresen vezetett nyilvántartást és feljegyzéseket, majd mindezeket külső tanácsadó segítségével, részben táblázatos formában rendszerezték. A 2000-ben kiállított tanúsítvány igazolja, hogy az EW Romanshornnál teljesülnek a vízellátásban az önellenőrzés, a mindenkori műszaki szintnek megfelelő állapot és üzemelés feltételei, továbbá, hogy a munkavégzés tervszerű, az önellenőrzés szabályos. A 2003 januárjában tartott ismételt audit nyugtázta az első alkalmával megfogalmazott ajánlások végrehajtását, és helyesnek találta a további vállalati célokkal, korrekciókkal és finomításokkal kitűzött utat. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Kamm, U.: HACCP-Methode in der Wasserversorgung. = GWA Gas Wasser Abwasser, 84. k. 4. sz p Brauer, R.: WQS Qualitätssicherung in kleinen Wasserversorgungen. = GWA Gas Wasser, Abwasser, 84. k. 4. sz p