A magyar francia kapcsolatok története De Gaulle tábornok elnöksége alatt ( ) 1

Átírás

1 A magyar francia kapcsolatok története De Gaulle tábornok elnöksége alatt ( ) 1 A De Gaulle vezette Franciaországgal kialakítandó kapcsolatokra 1958 folyamán a magyarkérdés problémája nyomta rá a bélyegét. Francia részről ennek rendezésétől tették függővé a kétoldalú kapcsolatok alakulását, 2 vagyis ebben a vonatkozásban a IV. és az V. köztársaság külpolitikájában változás nem történt. 3 Magyar részről ugyanakkor szükségét érezték annak, hogy a franciaországi magyar jelenlétet egy magyar követ kiküldésével megerősítsék, 4 és a francia külügyminisztérium sem tartotta kívánatosnak, hogy továbbra is csak ideiglenes ügyvivő képviselje Magyarországot. 5 Ezzel párhuzamosan a magyar Külügyminisztérium egy általános ellenőrzési terv keretében igyekezett a párizsi magyar követség munkájának színvonalát emelni. 6 A franciák is megérezhették az apró változásokat. Ebben erősítette őket a Budapesten megtartott francia könyvvásár (1959. október 24. november 8.) iránt megmutatkozott nem várt magyar figyelem. Ez az érdeklődés hívta fel Párizs figyelmét arra, hogy a magyarok számára Franciaország és a francia nyelv szimbolikus jelentőségű lehet, hiszen nagyszámú látogató ment el a rendezvényre, akik közül nagyon sokan egyáltalán nem tudtak franciául, ami Párizs számára a magyar lakosság Nyugat melletti tüntetését bizonyította. 7 Franciaország politikája Magyarország irányába ugyanakkor nemcsak a kulturális, hanem a gazdasági kapcsolatokban is változni kezdett. Ennek szükségességét egyébként a rendszerrel szemben nagyon ellenséges hangvételt megengedő Jean Paul-Boncour követ is felismerte, 8 és a párizsi magyar követség nagyobb aktivitását szorgalmazta folyamán a politikai és diplomáciai kapcsolatok szintje továbbra sem változott. 10 Mérgesítette a magyar francia viszonyt, hogy a magyar kormány hivatalosan fogadta Ferhat Abbast, az algériai ideiglenes kormány elnökét. 11 Ugyanakkor Franciaország értékelte azt, hogy az algériai konfliktusba a többi szocialista országhoz képest Magyarország csak kulturális vonatkozásban kapcsolódott be. A politikai értelemben hűvös viszonyt mutatja, hogy lényegében a süketek párbeszédéhez volt hasonlítható a francia követ és Sík Endre külügyminiszter megbeszélése tél 157 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:27

2 is (1960. november 2.). A tárgyalás hangnemét alapvetően a német csapatoknak egy franciaországi gyakorlaton való részvétele által kiváltott magyar műfelháborodás, illetve annak francia részről történő elutasítása határozta meg, de a beszélgetés során a két ország viszonyát megterhelő politikai konfliktusok is szóba kerültek. 12 Minimális politikai aktivitást a francia és a magyar parlament közötti kapcsolatfelvétel jelentett. 13 Ebben az időben azonban a magyar elképzelések ellenére továbbra is elsődlegesen a kulturális, illetve a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi együttműködés területén lépett előre a két ország kapcsolata, 14 itt volt viszonylagos fejlődés tapasztalható; vagyis Magyarország esetében is a szakdiplomáciák vették át a kapcsolatépítés szerepét nyarán magyar francia légügyi egyezményt írtak alá, és ugyanezen év szep-temberében megindult a közvetlen Budapest Párizs járat ben a kulturális kapcsolatok is kimozdultak a holtpontról, mivel október 25-én Párizsban kulturális csereprogram aláírására került sor óta ez tekinthető az első alkalomnak, hogy a két ország a kulturális kapcsolatok rendezése és fejlesztése kapcsán hivatalos megállapodást kötött, és a változások szükségességére már a francia fél is jobban odafigyelt. 16 A kulturális kapcsolatok jelentőségét mutatja, hogy magyar részről igyekeztek az abban rejlő politikai-diplomáciai és természetesen ideológiai lehetőségeket kihasználni végén francia és magyar részről is összefoglaló elemzések készültek a kétoldalú kapcsolatok változásaira vonatkozóan; Eduard Hutte tanácsos, ideiglenes ügyvivő készítette az első komolyabb átfogó elemzést Kádár János személyéről és rendszeréről, 18 míg magyar részről számvetést készítettek az előző évi eredményekről. 19 A Politikai Bizottság május 29-én határozatot hozott arról, hogy a fejlett kapitalista országokkal való kapcsolataink a viszonosság elvén alapuljanak. 20 A gazdasági kapcsolatokban a kereskedelmi egyensúlyhiány jelentette a fő nehézséget, de ebben Magyarország egyértelműen osztozott a többi kelet-közép-európai ország sorsában. 21 A magyarkérdésben a franciák álláspontja nem változott érdemben. 22 Magyar részről 1962-ben már a nemzetközi helyzet kedvező változását feltételezték, és Péter János külügyminiszter a követi konferencián (1962. július 30. augusztus 4.), magyar diplomaták előtt tartott beszédében az új magyar külpolitika fő céljaként a nemzetközi aktivitás növelését jelölte meg, és az alábbi tartalmi vonásokat emelte ki: - a nemzetközi partnerekkel (a nyugati országokkal is) a békés egymás mellett élés alapján kell felvenni a kapcsolatot azon cél érdekében, hogy a termonukleáris háborút elkerüljék; - a szocializmus világméretű győzelme érdekében kell dolgozni, és ilyen kontextusban kell keresni az együttműködést a kapitalista országokkal; - gyengíteni kell a nyugati integrációs törekvéseket, és meg kell akadályozni Ausztria ahhoz történő csatlakozását; 158 Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

3 A magyar francia kapcsolatok története - Magyarország helyének megtalálása a szocialista országok között, kihasználva azt a lehetőséget, amit a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat ad, továbbá növelni kell Magyarország nemzetközi tekintélyét. 23 Mindezeket együttvéve, a magyar francia politikai-diplomáciai kapcsolatok a magyar belpolitikai élet konszolidációjának függvényében alakultak, de francia részről is érezték, hogy változtatni kell a magyarországi francia jelenléten. 24 Párizs a kétoldalú kapcsolatok rendezésének megkönnyítése érdekében 1962-ben Pierre Francfort személyében 25 új követet küldött Budapestre. 26 A fő problémát a magyar fél számára így egyre inkább az jelentette, hogy a politikai kapcsolatok tekintetében az ország az 1956-os forradalom utáni megtorlások emléke és a fogvatartottak nagy száma miatt továbbra sem volt szalonképes, és így nem tudott érdemi partnerként megjelenni. A nyitás és a belső enyhülés őszinteségét az általános amnesztiával kellett bizonyítani, és amikor a magyarkérdés végleg lekerült az ENSZ közgyűlésének napirendjéről, egy új szakasz kezdődhetett el. 27 A francia keleti nyitási politika első lépései ( ) A De Gaulle-i külpolitika 1963 elejétől új tartalommal is kiegészült, 28 és már magában foglalta a keleti nyitási lépéseket, amelyet a francia elnök a nemzetállamokra alapozódó európai egyesülés folyamatába helyezett, és a németkérdés rendezése került a kapcsolatépítés fókuszába. 29 A Franciaországgal kialakítandó kapcsolatok jelentősége a keleti tömb országaiban is megerősödött, de ahhoz eltérő alapállásból és eltérő céllal viszonyultak így a kapcsolatépítés formai és tartalmi elemei országonként eltértek egymástól. A keleti kapcsolatok alakulása ugyanakkor szorosan kötődött De Gaullenak a nyugati szövetségi rendszeren belüli pozíciójának változásához; vagyis Párizs és Moszkva viszonyát is döntő mértékben a kelet nyugati szembenállás realitásai és konfliktusai határozták meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Franciaország keleti kapcsolatainak alakulására a Francia Kommunista Párt belpolitikai jelentősége is hatással bírt a párton keresztül a szovjetek befolyása a De Gaulle-i döntéshozatalra erősebb lehetett, mint ahogy azt feltételeznénk. 30 Ennek legfontosabb következménye az volt, hogy Franciaországban 1958 után a Szovjetunióról és a kelet-európai kommunizmusról alapvetően pozitív kép alakult ki, ami a hullámzó kapcsolatépítés és a kölcsönös előítéletek ellenére elősegítette az közötti közeledést. 31 A francia német barátsági szerződés megkötése utáni moszkvai hangulatot jól mutatja, hogy az valósággal sokkolta a szovjeteket, mivel a közös ellenség elleni harcban addig meglévő francia szovjet szolidaritás végét látták benne, és a németek politikai megerősödésétől, illetve atomfegyverhez jutásától tartottak tél 159 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

4 A Szovjetunió és a kelet-közép-európai országok reakciói között eltérés volt, ami a korábbi, egységes politikához képest már változásként értékelhető. Párizsban szükségét érezték annak, hogy hosszú idő után először egy követi konferencián részletekbe menően elemezzék a szocialista államokkal szemben követendő stratégiát. 33 A megbeszélés során arra a következtetésre jutottak, hogy Kelet-Európában a korábbi statikus és monolitikus helyzethez képest a mozgás vált jellemzővé, és a változások megértéséhez három alapvető kérdést kell vizsgálni: - a szocialista országok viszonyát egymáshoz és az európai, illetve a nemzetközi kérdésekhez; - a kínai szovjet konfliktust és annak a blokkon belüli következményeit; - a szocialista országok viszonyát a harmadik világhoz, különös tekintettel Észak- és Fekete-Afrikára, illetve a Közel-Keletre. Összességében a régióban sokkal érzékenyebb helyzetben lévő amerikaiaktól és németektől eltérően a franciák még könnyebben tudták az érdekeiket érvényre juttatni, de egyértelmű volt számukra az is, hogy a szovjetek a hegemóniájuk alatt lévő régióval szoros kapcsolatok fenntartására törekednek. 34 Az év folyamán De Gaulle elnök a szocialista országokkal szemben mérsékeltebb hangot kezdett használni, 35 év végi üzenetében pedig már nyíltan a velük kialakítandó új kapcsolatok szükségességéről beszélt. 36 A francia politika hangsúlya áthelyeződött új céljára, egész Európa politikai egyesítésére, amibe a keleti országokat is be kívánta vonni. De Gaulle számára ugyanakkor a függetlenség hangoztatása az amerikaiakkal szemben, illetve a keleti nyitás politikája egyaránt eszközt jelentett a francia külpolitikai célok elérése érdekében folyamán Franciaország folytatta a kezdeményezést, bizonyítandó a Kelet felé megnyilvánuló külpolitikai nyitás szándékának szilárdságát. 38 A szakdiplomáciai kapcsolatépítés újabb lépését jelentette, hogy az összes szocialista országból hivatalos vendégeket hívtak Párizsba. Bár ebben a helyzetben Magyarország számára elsősorban az 1956-os forradalom következtében még a többi szocialista országhoz képest is teljesen alárendelt szerep jutott. Francia részről a legfontosabb utat Valéry Giscard d Estaing pénzügy- és gazdasági miniszter moszkvai utazása jelentette (1964. január ), amely során a korábbi öt évhez képest a kereskedelem hatvan százalékos fejlesztéséről írtak alá egyezményt, és rögzítették, hogy a szovjet rendelések felét hitelből finanszírozzák. A francia miniszter előkészítette a televíziós SECAM-rendszer szovjet átvételéről szóló szerződést is. A látogatás jelentősége abban rejlik, hogy jól másolható mintát adott a kelet-európai szocialista országok számára a francia politikához való viszonyuk gazdasági érvekkel történő megtámogatásához. 39 Erre alapozva a sokkal érzékenyebb politikai kérdésekben is véleményt tudtak megfogalmazni, amelyhez a vietnami háború miatt ismét erősödő antiamerikanizmus, illetve a német egység miatti 160 Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

5 A magyar francia kapcsolatok története félelem közös nevezőt jelentett. A francia keleti nyitási politikában a másik fontos esemény a diplomáciai kapcsolatok felvétele volt a Kínai Népköztársasággal (1964. január 27.), amivel nyíltan támogatták az Egyesült Államokkal harcban álló Vietnam egyik közvetlen szövetségesét, és egyben az ötvenes években elvesztett délkelet-ázsiai francia pozíciók visszaszerzését is szolgálta. 40 A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezése ( ) Péter János külügyminiszter párizsi útjával 41 a nemzetközi kapcsolatokba visszailleszkedni kívánó Kádár-rendszer első komolyabb megmérettetése valósult meg. 42 Maurice Couve de Murville és Péter János tárgyalásain (1965. január ) a németkérdés és az európai biztonság, az NDK elismerése, a vietnami háború, az ENSZ reformja és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése voltak a fő vitapontok. 43 A magyar lakosság az általános enyhülés megerősödése és egy nagyobb mértékű nyugati nyitás vágya miatt örömmel fogadta a külügyminiszteri út bejelentését. 44 Magyar részről az utat egyértelműen sikeresnek lehetett mondani, hiszen Magyarországnak a nemzetközi ügyekbe történő visszatérésének egyik első formális lépése történt meg. Egy vezető NATO-országba tett külügyminiszteri úttal amellyel lényegében az 1957-ig visszanyúló külpolitikai célt sikerült megvalósítani a magyarok óvatosan folytatták nyitási politikájukat. Áttételesen a francia enyhülési politika és De Gaulle Európa-koncepciója inspirálta az osztrák magyar kapcsolatok alakulását, illetve a magyar vezetőknek a közép-európai együttműködésre vonatkozó külpolitikai megnyilvánulásait is, 45 így a látogatás diplomáciai jelentősége óhatatlanul túlnőtt a két ország kapcsolatain. 46 Franciaország és Magyarország gyakorlati együttműködése azonban elsősorban a bilaterális kapcsolatok terén indult fejlődésnek. 47 A francia diplomácia 1965 végére jutott el arra a szintre, hogy az addigi információkra és tapasztalatokra alapozva, összegző elemzést készítsen a magyar külpolitikáról. A Quai d Orsay Kelet-Európai Aligazgatóságán készített elemzés (1965. október 14.) a magyar Európa-politika lehetséges okaival és céljaival kapcsolatban az alábbi tényezők figyelembevételét emelte ki: - A gazdaság modernizációjának elősegítése a nyugati kapcsolatok fejlesztését teszi szükségessé, amely által nagyobb gazdasági függetlenség elérését szeretnék Kelet-Európában. Magyarország a semleges (és a szovjetekkel is jó viszonyt ápoló) Ausztriával kialakítandó problémamentes kapcsolatokkal a nyugati nyitási politika miatt feléledő szovjet gyanakvást akarja csökkenteni, és így a Közép-Európa, illetve a Duna menti Európa gondolat hangsúlyozásával lényegében az NSZK-hoz fűződő gazdasági kapcsolatait akarja igazolni. - Az NDK elismeréséhez való igen erős magyar kötődés, illetve a németkérdés egészéhez való pragmatikus és kevésbé érzelemmel telített hozzáállás mögött a tél 161 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

6 szovjetekkel egyeztetett szereposztás húzódhat meg, és nem valós függetlenedés. 48 A lehetséges mozgástér pontos koordinátáinak ismerete végett Magyarországon is érdeklődéssel figyelték a pragmatikus alapon kibontakozó francia szovjet diplomáciai közeledést. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a párizsi magyar nagykövetség kiemelt feladatává tették az arra vonatkozó információk gyűjtését, elemzését és a központnak való továbbítását folyamán Couve de Murville francia külügyminiszter Magyarországra látogatott, Péter János franciaországi útjának hivatalos viszontlátogatásaként. 50 A külügyminiszteri vizit fő következménye az volt, hogy Magyarország végérvényesen kikerült a politikai karanténból. 51 A nyugati nyitási politika tekintetében a magyar szándékok több szempontból hasonlítottak a románokéihoz, de sokkal óvatosabbak voltak, a nacionalizmus újjáéledése (annak szovjetellenes éle, illetve a rendszer stabilitására jelentett veszélye) miatt. 52 Francia szemszögből Magyarország egy sajátos, köztes helyzetben volt, amelyben rendszerspecifikus jellegzetességei (1956 öröksége és a Kádár-rendszer konszolidációja), geopolitikai helyzete (az ország elhelyezkedése a germán és a szláv világ között), illetve ideológiai tényezők (a kommunista mozgalmon belüli mérsékelt magatartása) egyaránt meghatározóak voltak. 53 Lényegesen megváltozott azonban Kádár János személyének megítélése. Párizsban Lengyelországot és Magyarországot e tekintetben együtt értékelték, és az összehasonlításban a magyar első titkárról alkotott vélemény kedvezőbb lett. 54 A francia keleti nyitási politika változásai ( ) 1968 elején a francia külügyminisztériumban a keleti nyitási politika eredményességét illetően már az volt az álláspont, hogy a kelet-európai államok közül a jugoszlávok és a románok értették meg leginkább a De Gaulle-i détente entente cooperation üzenetét. Ezen államok ugyanis hajlandóak voltak arra is, hogy nem alkalmazkodva a szigorú szovjet németpolitikához kapcsolataikat rugalmasabban alakítsák Nyugat- Németország irányába, 55 és önállóan is keresték a kétoldalú kapcsolatépítés lehetőségeit a nyugati országokkal. Ezzel párhuzamosan a franciák úgy ítélték meg, hogy a keletközép-európai kisállamok érdekei 1968 elejére már lényegesen eltértek egymástól. Magyarország helyzetét Párizs továbbra is úgy értékelte, hogy az ország az északi csoport (Lengyelország, Csehszlovákia, NDK) és a déli csoport (Románia, Bulgária, Jugoszlávia) között, egyfajta köztes szerepet játszott. Eközben a szocialista országoknak eltérő földrajzi helyzetükből fakadóan már a regionális érdekeik is különböztek. Magyarország elsősorban a Duna menti Európa gondolatát pártolta, mert azzal az Ausztriával kialakítandó kapcsolatokat szándékozta erősíteni Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

7 A magyar francia kapcsolatok története A franciák értékelése szerint amelyben addigi politikai irányvonaluk sikerességét vélték visszaigazolni 1968-ban már a nemzeti kérdés jelentette a kelet-európai anomáliák központi elemét, amihez az 1956-os magyar és lengyel nemzeti mozgalmak adták meg az alapot. Egyben a francia külügyi elemzések középpontjába is a lengyel és a magyar belső változásokra vonatkozó információk kerültek. Lengyelország külpolitikája 1964-től Brezsnyev hatalomra jutásától kezdve fokozatosan visszalépett, és egyre kétségtelenebbé vált, hogy a szovjet külpolitikai irányvonalat tette magáévá, 57 miközben Gomułka első titkár lassanként visszavonta az 1956-os események hatására bevezetett belpolitikai reformokat is. A lengyel rendszer fokozatos megmerevedését mutatta a csehszlovákiai tavasszal szembeni határozott és túlbuzgó varsói ellenszenv. Ebben a helyzetben Párizsban érdeklődéssel kísérték azt, ami Csehszlovákiában és Magyarországon a politikai és gazdasági reformok tekintetében folyamán történt, miközben az önálló külpolitikai utat kereső román diplomácia elismertsége a rendszer köztudottan nacionalista-soviniszta vonásai ellenére szintén egyre növekedett. A francia diplomácia nagyon sokáig azt remélte, hogy Kelet-Közép-Európában Lengyelország betölti történelmi hivatását, és Varsó a franciákkal együttműködve a kelet nyugati együttműködés egyik meghatározó szereplőjévé válik. Ennek az elképzelésnek az illuzórikus volta De Gaulle 1967-es sikertelen útjával egyértelművé vált. Párizsban is szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a hagyományos barátnak számító, de kommunista vezetés alatt élő Lengyelország külpolitikája a lakosság őszinte francia szimpátiája ellenére a szoros lengyel szovjet együttműködés elvére épül. 58 Így 1968 elejére elérkezettnek látták az időt arra, hogy a kelet-közép-európai kisállamok politikáját egyre árnyaltabban elemezzék. Francia értékelés szerint a nemzeti érzelmek újjáéledéséből fakadó problémákat Hruscsov még ideig-óráig palástolni tudta, és ehhez a németkérdést használta fel eszközül annak révén a szocialista országok negatív egységét el tudta érni. Ez a kérdéskör viszont 1967-ben, a németek keleti politikájának újrarendeződésével más dimenziót kapott, miközben a kelet-európai országok már 1963 óta igyekeztek újjáépíteni az 1945 után megszakadt nyugati kapcsolataikat. Ezzel párhuzamosan országonként eltérő módon megerősödtek a nemzeti érzelmek is, aminek jellegzetes példája Románia volt, és ami a szovjet diplomáciát is nagyobb óvatosságra, illetve figyelemre késztette re Párizs számára egyértelművé vált az is, hogy a kelet nyugati détente entente coopération politika központi kérdését lényegében a németkérdéshez való viszony jelenti. Az ugyanis egyszerre foglalta magában a kelet nyugati kapcsolati háló újbóli kibontását és az NSZK-nak e kapcsolati rendszerbe való integrálását. De Gaulle számára az NSZK és a kelet-európai államok közötti détente létrehozása politikai értelemben nélkülözhetetlen eszközt jelentett Európa-politikájának sikeres kibontakoztatása érdekében. E politika első vizsgája 1967 elején volt, és az NSZK diplomáciai elismerésének kérdése körül csúcsosodott ki. 60 Bukarest számára ez a kérdés a román nemzeti tél 163 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

8 függetlenségi politika demonstrálásának eszközéül is szolgált, és egyben üzleti lehetőséget is jelentett a romániai német kisebbség tekintetében. A magyar francia relációban a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok álltak a figyelem középpontjában. Az év folyamán Roland Nungesser, a francia kormány pénzügyi és gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkára érkezett Magyarországra (1967. május ), 61 amit Bíró József külkereskedelmi miniszter viszontlátogatása követett (1967. október ). 62 A tárgyalásokon a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi, illetve a magyar gazdaságirányítási reform bevezetése körüli problémák kerültek megvitatásra. Francia értékelés szerint a magyarok nagy figyelmet szenteltek a gazdasági reform sikerének; azt is észrevették, hogy Budapest számára a nyugati országokkal kialakítandó gazdasági kapcsolatok kiemelt jelentőségűnek számítottak. Magyarország komoly költségvetési egyensúlyi problémákkal küszködött, amelynek megoldását Budapesten a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében látták. Franciaország külkereskedelmi forgalmában azonban Magyarország a nagyon szerény ötvenedik helyet foglalta el, miközben a magyar importból is csak alig két százalékkal részesedtek; vagyis a franciák Magyarországon a térségben egyébként is pozícióelőnyben lévő NSZK-val szemben szinte teljesen periférikus helyzetben voltak, és ez a kétoldalú kapcsolatok egyoldalúságát eredményezte. A gazdasági kapcsolatok fejlődését nehezítette az is, hogy Magyarország Lengyelországhoz és Romániához viszonyítva nem rendelkezett olyan természeti kincsekkel, amelyek a francia gazdaság számára szükségesek lettek volna. Ezen a helyzeten csak az 1966-os kereskedelmi szerződés változtatott, amelynek alapján a francia nagyvállalatok (Alsthom, Neyrpic, Renault) és a magyar vállalatok között együttműködés kezdett kibontakozni. A Magyarországról érkező francia import kétharmadát azonban az élőállat (marha és sertés) és a hús jelentette, miközben a magyar ipari termékeket Franciaországban nem, vagy csak alig ismerték. Így, dacára a franciák ez irányú engedményeinek, az országba irányuló magyar export jelentős részét továbbra is a mezőgazdasági termékek tették ki. A közös erőfeszítéseknek köszönhetően 1966 végére kereskedelmi egyensúly alakult ki, amit valójában csak a nagyarányú magyar húsexport tett lehetővé, amiben viszont a Közös Piac vámszabályai a magyarok számára komoly gondot jelentettek. A magyar gazdaság fejlesztése ugyanakkor egyre nagyobb mértékű hitelfelvételt igényelt, s abban Franciaország számára is új lehetőségek nyíltak. 63 Fock Jenő és Charles de Gaulle tárgyalása A francia köztársasági elnök a magyar Minisztertanács elnökét március 29- én fogadta. 64 Fock Jenő ismét megfogalmazta azt a két világháború közötti francia külpolitikára vonatkozó kritikát, amit 1966-ban Kádár János már közölt a francia 164 Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

9 A magyar francia kapcsolatok története külügyminiszterrel, és lényegében ismételten a magyar francia kapcsolatok politikai jelentőségére hívta fel a figyelmet, de azt egyben a németkérdéshez kapcsolta. A magyar miniszterelnök kifejtette: a nagy nemzetközi kérdésekben (vietnami háború, Közel-Kelet) megegyezik a két ország álláspontja, ezért azokról nem is akar beszélni. Viszont az európai Európa fogalom tisztázására részletesen kitért mivel abban a magyarok értelmezése eltért a francia felfogástól, és világossá tette a magyar német gazdasági kapcsolatok fontosságát, melyek kontrasztot képeztek a politikai kapcsolatok fejletlen szintjével. Ez utóbbiak rendezésének legfőbb akadályát a német keleti politika ellentmondásosságában látta. De Gaulle megértette a magyaroknak a németek iránti érzelmeit, de a szoros francia német kapcsolatok kiépítését azzal magyarázta, hogy a német veszély elmúlt, és éppen annak esetleges újraéledésének elkerülése érdekében kezdték elmélyíteni a viszonyt, amelynek megszakadása már a németeket is érzékenyen érintené. De Gaulle elnöknek a romániai útjára tett utalása kapcsán Fock Jenő visszatért a Trianonra vonatkozó francia felvetésekre, és kijelentette, hogy ha a romániai és a magyarországi utazás között hosszú idő telne el, a nemzetközi sajtó minden bizonnyal a feszült magyar román kapcsolatok összefüggéseibe helyezné azt, amit nem tartott helyesnek. 65 A felvetés jogosságát De Gaulle is elismerte, és hangsúlyozta: a francia kormány nagyra értékelte, hogy Magyarországon soha nem zárták be a Francia Intézetet. A látogatás tapasztalatai alapján az európai biztonság témakörében francia részről kiemelték, hogy a magyar külügyminiszter két- és többoldalú találkozók hálózatán keresztül szeretne előrelépni, de a németkérdés megoldásának alternatívájára vonatkozóan a magyar felfogás lényegében nem változott 1966-hoz képest. Az európai biztonság témaköre iránt erős magyar érdeklődést érzékeltek, viszont érezték azt is, hogy mindezt a magyar diplomácia nem szeretné a nyilvánosság előtt túlhangsúlyozni; vagyis semmilyen további önálló magyar kezdeményezést nem feltételeztek. Így ez a közös nyilatkozatba is csak általános összefüggésekbe helyezve került bele. 66 A francia diplomácia figyelmét ugyanakkor nem kerülte el Fock Jenő megkönnyebbülése és megelégedése, amit azért érzett, hogy az 1956-os forradalommal kapcsolatos kérdések a tárgyalások során nem merültek fel: országa számára ez a látogatás volt az első magas szintű nyugat-európai út, amely megerősítette a nemzetközi közvélemény előtt (az ország) rehabilitációját. 67 A Fock-út egyik legfontosabb közvetlen következménye azonban az volt, hogy Párizsban a magyarországi politikai történéseket már egyre inkább a csehszlovákiai események tükrében elemezték. 68 Francia részről tehát a Kádár-rendszer nemzetközi konszolidációját 1968-ra teljesnek ítélték, és úgy látták, hogy Magyarország (a többi szocialista országtól eltérően) leginkább csak az európai politikában kíván nagyobb politikai mozgásteret önmaga számára. Párizsban a magyar külpolitika tevékenységét elsősorban a németkérdéshez való viszony összefüggéseiben vizsgálták, s abban szoros tél 165 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

10 és nem véletlen azonosságot láttak a szovjet irányvonallal, s egyértelművé vált számukra, hogy Magyarország érdemi diplomáciai aktivitást (vagyis a románokhoz hasonló külpolitikai függetlenedést) nem fog felmutatni. A csehszlovákiai válság következményei a francia keleti nyitási politikára Az 1968-as csehszlovákiai események bebizonyították azt is, hogy a Szovjetunió valójában milyen csekély mozgási lehetőséget ad az érdekszférájába tartozó kelet-európai államoknak, arról pedig, hogy ezek az államok egy francia vezetésű Európa tagjai legyenek, szó sem lehetett. 69 De Gaulle számára az 1968-as csehszlovákiai intervenció volt az a pont, amely kijelölte a keleti nyitási politika határát. 70 A prágai tavaszt és annak leverését a francia külpolitika sajátosan ítélte meg. De Gaulle a nyilvánosság előtt azt állította, a prágai tavasz az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa elve alapján az Európa-koncepció sikerességét igazolta, 71 és a Varsói Szerződés csapatainak intervenciója csak átmeneti zavart okozott, így az enyhülési politika folytatása szempontjából nem volt jelentősége. Ezt igazolja, hogy a francia szovjet kapcsolatok nem épültek le, mivel ez tulajdonképpen egyik félnek sem volt érdeke. A kortársak és az utókor véleménye szerint azonban az intervenció lényegében a De Gaulle-i koncepció kudarcát jelentette, hiszen annak következményeként ismét a blokkok Európája erősödött meg, mivel a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok számára az 1967-es közel-keleti válság után újabb alkalmat teremtett arra, hogy az európai status quo ante fenntartására törekedjenek. Az események után természetesen a francia diplomácia is számot vetett a lehetőségekkel, és egy követi konferenciát tartottak, ahol Michel Debré külügyminiszter adott helyzetértékelést: A csehszlovákiai intervenció egyértelműen komoly gondot jelent a diplomáciánk számára, mivel lefékezte az enyhülési politikánkat, legalábbis abban az értelmezésben, ahogy azt megvalósítani kívántuk. Ha az enyhülés amerikai módra, amely a blokkok egyensúlyára épül, illetve ha az enyhülés orosz módra, amely a párbeszédet kelet és nyugat között moszkvai monopóliumnak tekinti, megmarad, akkor az a détente, amelyet elképzelünk, hatással lehet a szocialista országokra és megteremtheti a közvetlen párbeszéd lehetőségét Kelet-Európa és Nyugat-Európa nemzetei között. 72 Magyar szemszögből nézve az eseményeket, Raymond Gastambide budapesti nagykövet helyzetértékelését kell kiemelni: A magyar irányvonal nem változott 1956 óta. [ ] Kádár kezdetben szimpátiával viselkedett a csehszlovákok iránt, majd ez a szimpátia csökkeni kezdett, amikor az események szovjetellenes élt vettek, de a lehető legkisebb mértékben támogatta a katonai beavatkozást. A magyarokat jelenleg leginkább az foglalkoztatja, hogy elfelejtessék az intervenció rossz emlékét, és folytathassák az 166 Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

11 A magyar francia kapcsolatok története óvatos reformok útját. Szeretnék a lehető leggyorsabban újra felvenni a politikai kapcsolatokat Franciaországgal, és a gazdasági területen az NSZK-val szemben minket előnyben részesíteni, mivel azok jelenléte súlyos teherként nehezedik rájuk. 73 *** Összességében, között Franciaország és a keleti blokk államai között fokozatos és ellentmondásoktól sem mentes közeledés valósult meg, amelynek keretében előbb-utóbb az összes ország sajátosságai megmutatkoztak, és a kezdeti egységes kép a hatvanas évek végére lényegesen árnyaltabbá vált. Ezek a sajátosságok egyrészt azokból a történelmi hagyományokból következtek, amelyekre Franciaországban nagy figyelmet fordítottak, másrészt az adott nemzetközi helyzethez való alkalmazkodás képességéből tól a diplomácia klasszikus területei, vagyis a bilaterális kapcsolatok egyre nagyobb szerepet kaptak, így elhárult az akadály ezen országok előtt abban a vonatkozásban, hogy a nyugati nyitási kapcsolataikat kibontakoztassák. A Kádárrendszer nyugati elfogadtatása oldaláról nézve a francia kapcsolat kiemelt politikai és propagandisztikus jelentőséggel bírt. Magyar szemszögből az 1968-as év nemcsak szimbolikus értelemben jelentette egy korszak végét a kétoldalú kapcsolatok történetében, de a magyar külpolitika 1945 utáni történetének egy szakaszát le is zárta. Magyarország számára között teremtődött meg a nemzetközi elszigeteltségből való kitörés lehetősége, amelyben a Franciaországgal kialakult együttműködés adta meg az egyik de igen fontos kivezető utat április 28-án De Gaulle elnök a francia belpolitikai helyzetben bekövetkezett változások miatt lemondott, az év októberében az NSZK-ban kancellárként a francia elnök által is nagyra értékelt Willy Brandt jutott hatalomra, így a kelet nyugati enyhülés újabb szakasza kezdődött el. Jegyzetek 1 A tanulmány a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült, és a szerzőnek a témával foglalkozó munkái összefoglalóját jelenti, így azokra a lábjegyzetekben történik hivatkozás. A témára vonatkozó dokumentumok magyarul is megjelentek, így ezekre külön hivatkozunk. : Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). Budapest: Gondolat, ( Magyarország és a világ. Diplomáciatörténet. Sorozatszerkesztő: Ormos Mária, Gecsényi Lajos és Vida István). : Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). Budapest: Gondolat, ( Magyarország és a világ. Diplomáciatörténet. Sorozatszerkesztő: Ormos Mária, Gecsényi Lajos és Vida István). A szerző fontosabb tanulmányai: : A békés egymás mellett élés politika lehetőségei a magyar francia kapcsolatok változásain keresztül ( ). In: Eszmék, forradalmak, háborúk. Vadász Sándor 80 éves. Budapest: ELTE, o.; : Franciaország keleti nyitási politikája és a magyar francia kapcsolatok jellegzetességei ( ). In: Nemzetek és birodalmak. Diószegi István 80 éves. Budapest: ELTE, o.; Zoltán Garadnai: Les relations franco hongroises ( ). Öt kontinens, No. 8. (2011) o tél 167 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

12 2 A francia és magyar nyelvű szakirodalom közül az alábbiakat kell kiemelni: Borhi László: A nagyhatalmak kelet-közép-európai politikája 1918 után. Uniós kihívások az ezredfordulón (szerk. Rácz Margit). Budapest: MTA Világgazdasági Kutatóintézet, o.; Pierre Maillard: De Gaulle et l Europe entre la nation et Maastricht. Paris: Tallandier, o.; Chantal Morelle: A francia magyar kapcsolatok De Gaulle elnöksége idején. Magyar Szemle, Vol. 8. No (1999) o.; Salgó László: De Gaulle Európa-(tér)képe. Társadalmi Szemle, Vol. 45. No. 11. (1990) o.; Georges-Henri Soutou: La guerre de Cinquante Ans. Les relations Est Ouest, Paris: Fayard, o.; Maurice Vaïsse: La grandeur. Politique étrangères du général de Gaulle Paris: Fayard, 1998.; Maurice Vaïsse: La puissance ou l infuence? ( ). In: Histoire de la diplomatie française. Paris: Perrin, o. 3 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). 40. dokumentum: o.; dokumentumok: o.; 55. dokumentum: o. 4 Uo. 56. dokumentum: o. 5 Uo dokumentumok: o. 6 Uo. 65. dokumentum: o. 7 Uo. 68. dokumentum: o.; Georges Diener: A Francia Intézet Magyarországon Francia magyar kulturális kapcsolatok. Párizs Budapest: Magvető L Harmattan, o. 8 DDF (Documents Diplomatiques Français) 1959 II. Imprimerie Nationale Paris N 172. (Budapest, október 2.), o.; MOL (Magyar Országos Levéltár)-XIX-J-1-j-Franciaország /2/ d.: Irányelvek Franciaország irányában folytatandó külpolitikánkhoz. 9 MOL-XIX-J-j-Franciaország-4/a /8/ d.: A KÜM és a budapesti francia követség kapcsolata. Feljegyzés Paul-Boncour francia követ által adott ebédről o. 10 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentumok: o. 11 J. Nagy László: Magyarország és az algériai háború: Ferhat Abbas budapesti látogatása. Világtörténet, No (2002) o. 12 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). 73. dokumentum: o.; dokumentumok: o.; dokumentumok: o.; MOL-XIX-J-1-j- Franciaország-4/a /1/ d.:feljegyzés o. 13 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). 87. dokumentum: o.; 94. dokumentum: o.; 96. dokumentum: o. 14 MOL-KS-288. fond. 32./ ő.e.: A Magyar Szocialista Munkáspárt KB. Külügyi Osztálya. II. Országok testvérpártok. 3. Testvérpártokkal kapcsolatos anyagok, levelezések. Franciaország. A Magyar Népköztársaság és Franciaország közötti kapcsolatok alakulás az évben fólió. 15 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentumok: o. 16 Uo dokumentum: o. 17 Uo dokumentum: o.; MOL-XIX-J-1-k-Franciaország-18/b /1/ d.: Franciaország kapcsolatai a szocialista országokkal. 18 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentum: o. 19 Uo dokumentum o. 20 MOL-XIX-J-1-r-Külügyminisztérium Titkársága 107/PJ/ d.: év. Másolat a Politikai Bizottság V. 29-i határozatáról. 21 DDF 1961 II. Imprimerie Nationale Paris Collection des télégrammes. N o.; Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). 89. dokumentum: o. 22 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentumok: o. 23 Uo dokumentumok: o. 24 Uo dokumentum: o.; 111. dokumentum: o. 168 Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

13 A magyar francia kapcsolatok története 25 Uo dokumentumok: o. 26 Uo dokumentumok: o. 27 Kecskés D. Gusztáv: Franciaország és a magyar forradalom. Budapest: MTA Történettudományi Intézete, (História Könyvtár Monográfiák, 22. Szerk. Glatz Ferenc) 230. o. 28 Nicolas Badalassi: Être un centre ou ne pas être. L example de la France du général de Gaulle. In: Ouest Est: dynamique centre périphérie entre les deux moitiés du continent. Des regards pluridisciplinaires. Travaux de l Université d été de Pécs, août Cahiers de la Nouvelle Europe (szerk. Patrick Renaud, Judit Maár és Traian Sandu). Párizs: L Harmattan, o.; Zoltán Garadnai: La place des pays d Europe centrale et orientale dans la politique européenne de Charles de Gaulle ( ), le cas hongrois. In: Ouest Est: dynamique centre périphérie entre les deux moitiés du continent. Des regards pluridisciplinaires. Travaux de l Université d été de Pécs, août Cahiers de la Nouvelle Europe (szerk. Patrick Renaud, Judit Maár és Traian Sandu). Párizs: L Harmattan, o. 29 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) o. 30 Vaïsse: La France dans les rapports Est/Ouest. In: La grandeur o.; Thierry Wolton: La France sous influence, Paris Moscou 30 ans de relations secrètes. Párizs: Grasset, Thomas Gomart: Le dispositif du PCF dans les relations franco-soviétiques ( ). In: De Gaulle et la Russie (szerk. Maurice Vaïsse). Párizs: CNRS Editions, o. 32 DDF 1963 I. Imprimerie Nationale Paris N 31. (Moszkva, január 22.). 71. o.; N 46. (Párizs, január 29.) o. 33 : A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január december 31.). Külügyi Szemle, Vol. 6. No. 1. (2007) o.; : A magyar francia kapcsolatok története, Külpolitika, Vol. 7. No (2001) o.; Vö. Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) o.; M. Szebeni Géza: Nyitott dossziék. Szemelvények a francia magyar politikai kapcsolatok történetéből. Külügyi Szemle, Vol. 5. No (2006) o. 34 CADN Moscou Série B. Carton 452. Note. Politique de l URSS au cours des six derniers mois. 35 Vö. Gazdag Ferenc: La personalité et la politique du général de Gaulle vues de Hongrie. Espoir, No. 89. (1992) o. 36 Allocution radiodiffusée et televisée. Prononcée au Palais de l Élysée. In: Charles de Gaulle. Mémoires d Espoir. II. L effort. Párizs: Plon, o. 37 Thomas Gomert: Double détente. Relations franco-soviétiques de 1958 à Paris: La Publication de Sorbonne, o. 38 Soutou: i. m. 448., 471. o. 39 Marie-Pierre Rey: La tentation du rapprochement. France et l URSS à l heure de la détente ( ). Párizs: Publication de la Sorbonne, o. 40 Vaïsse: La grandeur o.; De Gaulle az január 31-i sajtókonferenciáján történelmi érvekkel indokolta a kapcsolatfelvételt. 41 : Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései. Levéltári Közlemények, Vol. 74. No (2003) o.; Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) o. 42 MOL-XIX-J-1-u. Erdélyi Károly hagyatéka, 14. d. 3. iratjegyzék DDF 1965 I. Peter Lang Bruxelles Nº 19 (Párizs, január 14.) o.;. Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentumok: o. 44 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). 52. dokumentum: o. 45 Uo o. 46 Uo. 53. dokumentum: o.; 55. dokumentum: o.; dokumentumok: o. 47 Uo. 64. dokumentum o. 48 Uo dokumentumok o tél 169 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

14 49 MOL-XIX-J-1-j-Fr / d. Párizsi nagykövetségünk feladatköre túllépi a két ország bilaterális kapcsolatainak határát. Ez adódik mindenekelőtt abból, hogy a francia külpolitikában tükröződik a legjobban az imperialista hatalmak, mindenekelőtt a franciák és az amerikaiak, a franciák és a nyugatnémetek közötti ellentétek mélyülése, és emiatt számos érintkezési felület alakult ki a szocialista országok külpolitikájával. Éppen ezért külpolitikánk kialakításához sok információt, javaslatot várunk párizsi nagykövetségünktől. Másrészt Párizs fontos központja az afrikai, dél-amerikai diplomaták mozgásának, információk szerzésére nagyon alkalmas. 50 : Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai (1966. július ). Levéltári Közlemények, Vol. 75. No. 2. (2004) o. 51 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ). 90. dokumentum: o. 52 Uo dokumentumok o. 53 Uo dokumentumok o.; dokumentumok: o. 54 Uo. 81. dokumentum o.; 105. dokumentum: o. 55 A románok január 31-én, a jugoszlávok január 31-én vették fel a diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val. 56 CADN (Centre des Archives Diplomatiques de Nantes) Budapest, Carton 122. Note. Les Etats d Europe Orientale. 57 Morelle: i. m o. 58 AN (Archives Nationales) 5 AG 1 Carton 182. Dossier Pologne Entretiens , Septennat du général de Gaulle. Entretien de Gaulle Gomułka, Varsovie, le 11 septembre Natalia Vasilieva: L URSS et le développement des relations de la France avec les pays d Europe de l Est (Pologne et Roumanie). In: De Gaulle et la Russie (szerk. Maurice Vaïsse). Párizs: CNRS, o. 60 CADN Série B. Moscou Carton 417. Problèmes du monde communiste. Rapports de l URSS avec la Chine et les pays d Europe Orientale. 61 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentumok: o. 62 Uo dokumentumok: o. 63 CADN Budapest, Carton 114. Note. Relations économiques avec la Hongrie; Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentum: o. 64 Garadnai: Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentum: o. 65 Uo dokumentumok: o. 66 Uo dokumentum: o. 67 Uo o. 68 AMAE (Archives du Ministère des Affaires Étrangères) Série Europe Sous série Hongrie Dossier 205. Visite à Paris du Premier Ministre hongrois Jeno Fock (25 30 mars 1968): A gondjaik és a céljaik ugyan eléggé közel állnak Dubček-hez és annak barátaihoz, de az 1956-os események emléke, a szovjet csapatok jelenléte, a túl korai demokratizálás kockázatának elkerülése, a romló viszony Romániával, Moszkva oldalára állítja őket, és mindezek behatárolják a magyar politikát, amelyeket azonban Prágában Novotny eltávolítása után nem ismernek. 69 Vö. La dimension internationale. Le Printemps tchécoslovaque 1968 (szerk. François Fejtö és Jacques Rupnik) o. Párizs: Éditions Complexe, Vaïsse: La grandeur o. 71 DM (Conférence de presse du 9 septembre 1968). T. V o.; Soutou: i. m o. 72 Garadnai Iratok a magyar francia kapcsolatok történetéhez ( ) dokumentum: o. 73 Uo o. 170 Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

15 A magyar francia kapcsolatok története Résumé History of Hungarian French Relations during the Presidency of Charles de Gaulle ( ) Gradual and sometimes contradictory developments took place in Hungarian French relations during , which corresponded with the Hungarian foreign policy intention of reintegrating the country in the sphere of international relations and was closely related to the internal-external consolidation of the post-1956 regime. The year of 1963 ended the first phase of this consolidation process, during which the Hungarian question was settled at a multilateral level. After 1963, due to new international realities the classical form of diplomacy, bilateral relations, played an increasingly important role. From the perspective of western recognition of the regime, the French connection was important both politically and ideologically, and, from a Hungarian point of view, the year 1968 ended not only symbolically a period in the history of bilateral relations and also brought a phase of post-war Hungarian history to an end. The development of Franco-Hungarian relations shows that it was subordinate to the Soviet connection on the one hand, and to France s traditional relations with the Eastern-Central European countries on the other. From the point of view of Paris, the development of bilateral relations can be evaluated through the changes in the French perception of the national communist regime that came to power after 1956 as well as the French assessment of János Kádár s personality. The curve demonstrates that the relationship had its ups and downs. The nadir of was followed by the slow rapprochement of and then an impressive improvement of relations in The year of 1967 was a low point due to the difficulties of the Hungarian overture to the West (over the German question) followed by the warming of relations from the beginning of 1968 to August, the highest point being the visit paid by the president of the Hungarian Council of Ministers. Hungarian participation in the Czechoslovakian intervention primarily ruined the public reputation of Hungary and reduced cooperation between the two countries in the sphere of political relations as the de Gaullean diplomacy condemned the move. The other great loser for participating in the intervention was Poland. The intervention resulted in cancelling First Secretary Gomulka s invitation to France as de Gaulle s visit to Hungary was also cancelled. A greater problem was that no significant progress was made in the sphere of economic and trade relations between the two countries. For the French, Hungary was not a significant economic partner due to the lack of necessary conditions, partly the lack of goodwill on the part of the leaders in both countries. The French interpretation of the 1968 reforms was that they served the development of the regime s tél 171 Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39

16 internal consolidation. At the same time, the Hungarian economy was dominated by agriculture and that sector caused problems in France, too. The situation was further complicated by the tariff reforms of the EEC in Weak economic relations had an impact on political relationships and due to their one-sided nature, no significant development was achieved in other areas of bilateral relations. Beyond the satisfactory state of political and diplomatic cooperation, Hungary achieved exceptional attention in the sphere of cultural relations. Hungarian French cultural relations developed into a separate field of cooperation between the two countries. This was also influenced by the fact that leading diplomats of the Hungarian Ministry of Foreign Affairs had a strong francophone attitude. On the whole, Hungary played only a secondary role in de Gaulle s policy of eastern overture. Still, compared to its earlier and entirely marginal role (and this is exactly what is examined here in this context), this meant a definite progress, which dominantly influenced the successive French attitude to Hungary and the consequences of which still survive in present Hungarian French relations. 172 Külügyi Szemle Külügyi Szemle 2011_4_foreszvalt.indd :47:39