KÉSZÜLT AZ EGÉSZSÉGÜGYI, SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI MINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL

Átírás

1

2

3 KÉSZÜLT AZ EGÉSZSÉGÜGYI, SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI MINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL Sorozatcím: Népegészségügyi Jelentés Kiadványcím: Népegészségügyi Jelentés 2004 A kiadás dátuma: 2004 Kiadja: Országos Epidemiológiai Központ, Budapest Felelôs kiadó: Dr. Melles Márta A dokumentum pdf formátumban letölthetô: Kapcsolattartó: Kiss Gábor (kissgabor@oek.antsz.hu)

4

5 ORSZÁGOS EPIDEMIOLÓGIAI KÖZPONT Budapest 2004

6 A KÖTET SZERZÔI DR. BELICZA ÉVA (EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZER) Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Menedzserképzô Központ 1125 Budapest, Kútvölgyi út 2. DR. FÜZESI ZSUZSANNA (EGÉSZSÉGMAGATARTÁS) Fact Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatások Intézete 7624 Pécs, Barbakán tér 3. HABLICSEK LÁSZLÓ (DEMOGRÁFIA EGÉSZSÉGÜNK A JÖVÔBEN: ELÔREBECSLÉSEK 2021-IG) Központi Statisztikai Hivatal 1024 Budapest, Keleti Károly u lhabli@hu.inter.net DR. HOFFER GÁBOR (MORBIDITÁS) Soros Alapítvány hoffer@policy.hu KAMARÁS FERENC (DEMOGRÁFIA DEMOGRÁFIAI HELYZETKÉP) Központi Statisztikai Hivatal 1024 Budapest, Keleti Károly u ferenc.kamaras@office.ksh.hu DR. PÁLDY ANNA (KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY) Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Országos Környezetegészségügyi Intézete 1097 Budapest, Gyáli út 2-6. paldya@okk.antsz.hu 4

7 DR. PÁLL GABRIELLA (GYERMEKEGÉSZSÉGÜGY) Országos Gyermekegészségügyi Intézet 1113 Budapest, Diószegi út 64 DR. SÁNDOR JÁNOS (MORTALITÁS) Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar Alkalmazott Egészségtudományi Intézet Népegészségtani Tanszék (7623 Pécs Rét utca 4.) DR. VITRAI JÓZSEF (BEVEZETÔ, EGÉSZSÉGMODELL) Országos Epidemiológiai Központ, Egészségmonitorozás Osztály 1097 Budapest, Gyáli út 2-6. DR. VOKÓ ZOLTÁN (EGÉSZSÉGMODELL) Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Népegészségügyi Fôosztály 1051 Budapest, Arany János u

8 A KÖTET SZAKBÍRÁLATÁBAN RÉSZT VETTEK DR. ASZMANN ANNA Országos Gyermekegészségügyi Intézet 1113 Budapest, Diószegi út 64. Tel.: /128 anna.aszmann@ogyei.hu PROF. DR. ÁDÁNY RÓZA, DR. JÓZAN PÉTER, DR. KÓSA KAROLINA, DR. KOVÁCS LAJOS, DR. SZÉLES GYÖRGY, VARGÁNÉ DR. HAJDÚ PIROSKA Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Iskola DR. BONCZ IMRE Országos Egészségbiztosítási Pénztár Szakmapolitikai és Koordináló Fôosztály boncz.i@oep.hu CZIBERE KÁROLY, DR. PAPHÁZI TIBOR Nemzeti Család-, és Szociálpolitikai Intézet DR. DARÓCZI ETELKA Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutatóintézet daroczi@mailop.ksh.hu PROF. DR. EMBER ISTVÁN Pécsi Tudományegyetem, Orvosi Népegészségtani Intézet DR. KLINGER ANDRÁS Központi Statisztikai Hivatal LIPP SÁNDOR Országos Egészségbiztosítási Pénztár PROF. DR. MORAVA ENDRE, PROF. DR. SIMON TAMÁS, PROF. DR. SUJBERT LÁSZLÓ, PROF. DR. KÁROLYI GYÖRGY, DR. LELKES MIKLÓS, DR. FORRAI JUDIT, DR. JAKABFI PÉTER, DR. DÁKAY MÁRIA, DR. LEFFELHOLC ELEONÓRA, DR. CSÉPE PÉTER, DR. SIMA ÁGNES, DR. LOBMAYER PÉTER, DR. SOMOSI GYÖRGY, DR. KAPOSVÁRI JÚLIA, DR. ANTMANN KATALIN Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet PROF. DR. NAGYMAJTÉNYI LÁSZLÓ, DR. MÜLLER ANNA, DR. PAULIK EDIT Szegedi Tudományegyetem, Népegészségtani Intézet SUSÁNSZKY ÉVA, DR. SZÁNTÓ ZSUZSA Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet suseva@net.sote.hu, szanzsu@net.sote.hu PROF. DR. UNGVÁRY GYÖRGY Fodor József Országos Közegészségügyi Központ 1096 Nagyvárad tér 2. ungvary@fjokk.hu 6

9 TARTALOMJEGYZÉK ÖSSZEFOGLALÓ BEVEZETÉS EGÉSZSÉGMODELL 9. oldal 17. oldal 1 1 DEMOGRÁFIA DEMOGRÁFIAI HELYZETKÉP EGÉSZSÉGÜNK A JÖVÔBEN: ELÔREBECSLÉSEK 2021-IG MORTALITÁS MORBIDITÁS EGÉSZSÉGMAGATARTÁS KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZER GYERMEKEGÉSZSÉGÜGY

10

11

12 EGÉSZSÉGMODELL A Jelentés elméleti kereteinek egyik lényeges elemét az ebben a fejezetben leírt funkcionális egészségmodell alkotja. A modell szerint több szinten a szervezet, a tevékenység és a közösségi részvétel értelmezett egészséget, az egyéni tulajdonságok, illetve a szûkebb és tágabb társadalmi-gazdasági környezet befolyásolja. DEMOGRÁFIA A népességcsökkenés folyamata a lakosság elöregedésével párhuzamosan zajlik. Eközben a népesség összetételében olyan változások történnek, amelyek az egészségi kockázatnak és a halandóságnak jobban kitett népességcsoportok részarányát és súlyát növelik. Nô az idôskorúak, az elváltak, az özvegyek, a gyermekét egyedül nevelô anyák, és az egyszülôs családok aránya. Gyengülnek a családi kapcsolatok. Az egyedül élô és magányos emberek körében gyakoribb a szorongás, a depresszió és más edélybetegségek elôfordulása. A párkapcsolatok léte vagy hiánya a mortalitást is befolyásolja. A nem házas népesség halandósága mindkét nemnél és a korcsoportok jelentôs hányadánál jóval magasabb, mint a házas népességé. E mögött fôleg az életmód és az életvitel eltérései vagy a tágabb értelemben vett egészség-magatartási attitûdök különbségei húzódnak meg. Az elsô szexuális kapcsolat egyre fiatalabb életkorban történik, miközben az elsô gyermek vállalása késôbbre tolódik. Ezzel nô a felelôsségteljes védekezés idôtartama, nagyobb lesz a nem kívánt terhességek és a terhességmegszakítások kockázata. Az abortuszt követô szüléseknél viszont nagyobb a spontán vetélések, a koraszülések és csecsemôhalálozások esélye. A késôi gyermekvállalás növeli az akaratlanul, illetve szándéka ellenére gyermektelenül maradó nôk, illetve családok arányát. MORTALITÁS Magyarországon a II. világháború utáni lényeges mortalitás-csökkenés a 60-as évek közepére stagnálásba fordult, majd a 70-es évektôl epidemiológiai válság bontakozott ki. Helyzetünk a 80-as években vált kritikussá. A krízis 1993-ban érte el tetôpontját. A születéskor várható élettartam 1993 és 2001 között 3,3 évvel emelkedett. A válság, a daganatokat nem tekintve, minden vezetô haláloki csoportban végbemenô jelentôs javulás eredményeként oldódott. Ugyanakkor az Európai Unióhoz képest még mindig 1,5-szeres a magyar halandóság. A halálozás felét adó kardiovaszkuláris betegségek okozta relatív mortalitásunk 1993 óta is romlik. Ez a betegségcsoport generáljaelsôsorban az EU-referencia halandóságtól való elmaradásunkat. 10

13 A halálesetek 25%-áért felelôs daganatok okozta halálozás szempontjából is távolodunk az EU-átlagtól, pedig annak a 70-es évek óta növekvô trendje megfordult, és az elmúlt 3 évben már javulás figyelhetô meg. Nem Magyarország vezeti az öngyilkos halálozás európai listáját a 90-es évek eleje óta. A motoros jármûbalesetek okozta halálozás az EU-átlag körül alakul. Az emésztôszervi betegségek (azon belül elsôsorban a krónikus májbetegségek) okozta halálozás több, mint kétszer magasabb az EU-országokban regisztráltnál. A légzôszervi betegségek okozta halálozás esetében gyorsabban javulnak a magyarországi halálozási mutatók, mint az EU-ban. A dohányzás a legjelentôsebb népegészségügyi súlyú életmódi tényezô, ami es években közel ember halálát idézte elô hazánkban. A magyarországi népegészségügyi programok sikere ezért elsôsorban azon fog múlni, hogy ezt a kockázati tényezôt miként sikerül visszaszorítani. A halandóság stabil regionális eloszlást mutat. A regionális halandóság Nyugat-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon a legalacsonyabb, Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön pedig a legmagasabb. A 90-es években tovább éltek a nagyobb településeken. Az elmúlt évtizedben az élettartam növekedése hasonló mértékû volt a különbözô településcsoportokban, de az 500 fônél kisebb településeken relatív a halálozás emelkedése. A legrosszabb társadalmi-gazdasági státuszú településeken élôk halálozása (a daganatokat nem tekintve) magasabb volt Magyarországon 1992-ben, mint a legkedvezôbb helyzetû településeken. A különbségek az elmúlt évtizedben növekedtek. A családszerkezet kedvezôtlen alakulása, a házasságban élôk fokozatosan csökkenô aránya meghatározó oka volt a halandósági krízisnek, ami elsôsorban az elvált férfiak eleve magas halandóságának fokozódásában nyilvánult meg. Jelentôs, de nem döntô a gazdasági fejlettség szerepe az élettartam kialakításában. Nagyon valószínû, hogy a gazdasági eredmények élettartam hosszabbításra való konvertálásának rendszerében komoly tartalékok vannak a mai Magyarországon. A képzettség mentén szétszakadt a társadalom folyamatosan javuló, és továbbra is romló életkilátású populációkra. Férfiak között a szakadék-képzôdés extrém mértékû. A 90-es években elsôsorban az ország olyan területein javultak az életkilátások, ahol 1993-ban nem regisztráltak környezetük által cigánynak tartott lakosokat. MORBIDITÁS A morbiditás-elemzés célja az volt, hogy én, az között képzôdött fekvôbeteg adatok alapján, országos szinten a népegészségügyi szempontból legfontosabb megbetegedések prevalenciáját meghatározzuk. Az elemzés során azt is értékeltük, hogy a jelenleg rendelkezésre álló morbiditási adatforrások mennyiben elegendôek a különbözô egészségpolitikai döntések elôkésztéséhez és az egészségpolitikai programok eredményeinek ellenôrzéséhez. 11

14 A vizsgált fôbb betegségcsoportok a következôk voltak: daganatos megbetegedések (C00-D48); endokrin, táplálkozási- és anyagcserezavarok (E00-E90); mentális-és viselkedészavarok (F00-F90); keringésrendszeri betegségek (I00-I99); légzôrendszeri betegségek (J00-J99); emésztôrendszeri betegségek (K00-K93); csont-izomrendszer és kötôszövet betegségei (M00-M99); sérülés, mérgezés és a külsô okok bizonyos egyéb következményei (S00-T98). Az elemzésben azért a fenti betegségcsoportok kerültek kiválasztásra, mert ezek képezik a legfontosabb egészségproblémák alapját a magyar lakosság körében. Az elemzésbôl olyan betegségcsoportok maradtak ki, amely betegségek okozta betegségteher a nagyon alacsony elôfordulási gyakoriságuk miatt, vagy a nagyon hatásos megelôzô tevékenység miatt alacsony. A jelentésben csak másodlagos adatokat használtunk fel, amelyeket a GYÓGYINFOK bocsátott a kutatócsoport rendelkezésére, a évekre vonatkozóan. A GYÓGYIN- FOK fekvôbeteg adatbázisa alapján megbecsültük a 2002-ben a vizsgált betegségfôcsoportonkénti prevalencia arányszámot. A gyakorisági érték kiszámításához a 2002-es év-közepi lakosságszámot használtuk. A morbiditási helyzet elemzése során a 2002-es évre vonatkozóan a következô fô megállapításokat tettük: 1) A magyar lakosság egészségi állapotát a krónikus nem-fertôzô megbetegedések gyakorisága szempontjából vizsgálva, a megbetegedések döntô többségét olyan betegségek alkotják, amelyek incidenciája a primer prevenciós beavatkozások segítségével jelentôsen csökkenhetô, vagy a megbetegedés megjelenésekor várható életkor kitolható. 2) 2002-ben a magyar lakosság körében a leggyakrabban elôforduló betegségek a keringési rendszer megbetegedései. Ezek gyakorisága háromszorosa a második leggyakoribb betegségcsoportnak. 3) A leggyakoribb okok között vannak még más, magas incidenciával és alacsony letalitással rendelkezô okok, mint a légzôrendszeri és emésztôrendszeri megbetegedések, sérülések, mérgezések és külsô okok, csont,- izom és kötôszöveti betegségek, valamint a mentális- és viselkedészavarok. 4) Az elemzett megbetegedések gyakoriság szempontjából jellegzetes eltéréseket mutatnak nemenként és korcsoportonként: a nemenkénti bontásban a fent említett betegségcsoportok között arányeltolódás volt tapasztalható. A férfiak esetében nagyobb volt a jelentôsége a sérüléseknek, a mérgezéseknek és a külsô okoknak. A nôk esetében a morbiditást vezetô fôcsoportokon belül, az elôbbi csoporttal szemben nagyobb volt a hangsúlya a csont, -izomrendszeri és kötôszöveti betegségeknek. 5) Az életkor változásával az egyes betegségek relatív súlya (a többi betegségcsoporthoz viszonyított relatív gyakorisága) folyamatosan változik.: a) Az élet elsô két évtizedében a morbiditás jelentôs részéért a légzôrendszeri megbetegedések felelôsek. A fiatalkortól kezdve, egészen a harmincas évek közepéig nagy a Sérülések, mérgezések és külsô okok szerepe a morbiditás alakításában. A fiatal felnôtt férfiak és nôk esetében is, azok 20-as éveitôl kezdve nô a mentális- és viselkedészavarok szerepe, amely trend mintegy két-három évtizeden át fennmarad. 12

15 b) A keringésrendszeri betegségek szerepe a középkorú lakosságnál kezd nôni és ettôl kezdve minden korcsoportban folyamatosan emelkedik. c) A férfiak esetében az idôs korosztályokban nô jelentôs mértékben a rosszindulatú daganatos megbetegedések elôfordulási gyakorisága. d) A középkorú nôk körében a csont-izomrendszer és kötôszöveti betegségek relatív jelentôsége nagyobb, mint a férfiak esetében. A jelenleg rendelkezésre álló morbiditási adatok számos helyen a valós morbiditás alul vagy felülbecslését eredményezik. Ebbôl kifolyólag betegségek etiológiáját firtató epidemiológiai kérdések megválaszolására csak korlátozott mértékben alkalmasak. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egészségügyi ellátás rendszerébe épített, az ellátás során keletkezô adatok validitásának fejlesztése jelenti az alapját a jövôbeni morbiditási adatgyûjtéseknek. Továbbá, a jelenleg rendelkezésre álló morbiditási adatok alkalmasak a jól megfogalmazott egészségpolitikai és népegészség-politikai kérdések megválaszolására. EGÉSZSÉGMAGATARTÁS Az egészségre ártalmas magatartásformák elterjedtsége a népesség jelentôs részénél regisztrálható, de egyes demográfiai és társadalmi csoportokban különösen kedvezôtlen tendenciákat mutat. E csoportok közül kiemelkednek a fiatalok, a nôk, az alacsonyan urbanizált településen élôk, a munkából kiesettek és a leszakadók. A felnôtt népesség közel egyharmada naponta dohányzik. A nôk között növekszik a rendszeresen dohányzók aránya, a fiatalok pedig egyre korábbi életkorban próbálják ki a cigarettát. A lakosság 8-10%-a alkoholfüggô. Különösen kedvezôtlen tendencia regisztrálható a fogyasztás növekedése tekintetében a nôknél, a nagyivás és a lerészegedés gyakorisága esetében pedig a fiatal korosztályoknál. A férfiak alkoholfogyasztása magas szinten stagnál. A drogfogyasztás a fiatalabb korosztályokat és a budapestieket érinti elsôsorban. Mindkét csoportban növekszik azok aránya, akik életükben már kipróbáltak valamilyen tiltott kábítószert. A 18 évesnél idôsebb felnôtt népesség 2,3%-a tekinthetô folyamatos drogfogyasztónak. Minden második felnôtt túlsúlyos vagy elhízott, melyhez a táplálkozási szokások mellett a fizikai aktivitás, a testmozgás hiánya is hozzájárul. A nôk kétötöde, a férfiak harmada ritkábban, mint hetente vagy soha nem végez testmozgást. Az egyének életmódja, egészségmagatartása, a kockázati tényezôk jelenléte és az egészségvédô magatartásokhoz való hozzáférhetôség társadalmilag-gazdaságilag nagymértékben meghatározott, s kevésbé függ az egyének választásától, döntéseitôl. Másként fogalmazva: az egészségmagatartásban a társadalmi egyenlôtlenségek éppúgy jelen vannak, mint az egészségi állapot mutatóiban (a megbetegedésekben, a korlátozottsággal járó állapotokban, a halálozásokban) és az egészségügyi ellátásban. Az egészségmagatartás 13

16 szinte teljes egészében az egészségügyön kívüli eszközökkel alakítható (oktatás, képzés, egyenlôtlenségek csökkentése, adó- és árpolitika, stabil társadalmi értékek és normák, a közösségek és a civil szféra felértékelôdése, az autonóm módon gondolkodó és cselekvô emberek számára az egészséges élet feltételeinek megteremtése). Befolyásolásukhoz tényleges politikai szándék és összehangolt kormányzati cselekvés szükséges. KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY A környezet-egészségügyi helyzetet a WHO szakmai irányításával kialakított európai környezet-egészségügyi indikátor rendszerben ajánlott és az közötti idôszakra, néhány esetben 2003-ra vonatkozóan gyûjtött mutatók levegôminôség, közlekedés biztonság, veszélyes hulladékok kezelése, vízminôség, globális klímaváltozás egészségi hatásai és elemzô módszer alapján mutatják be. Legfontosabb megállapítások: A levegôszennyezés egészségkárosító hatásainak csökkentése érdekében szükség van a kémiai légszennyezôk, elsôsorban a közlekedés eredetû szennyezések kibocsátásának, valamint a biológiai légszennyezôk koncentrációjának csökkenésére. A levegôszennyezéssel összefüggésbe hozható halálozás és potenciális életév vesztés kedvezôbb eredményeket mutat a megfigyelési idôszak végén, mint a kezdô idôszakban, a fôként közlekedés eredetû szálló por koncentráció csökkentésének jelentôs, kedvezô hatását igazolták. Az elsôsorban biológiai légszenynyezettséggel összefüggésbe hozható allergiás eredetû légúti betegségek elôfordulása igen jelentôs növekedést mutatott az elmúlt 10 évben. Az elmúlt néhány évben a közlekedési balesetek okozta halálozás és sérülések alakulása változatlan tendenciájú. Az Országos Közút Biztonsági Program céljainak megvalósítása a helyzet javulását eredményezheti. Az EU-jogharmonizáció során több új hulladékkezelést és talajszennyezést érintô jogszabály került kihirdetésre, amelyek az ország talajhigiénés helyzetét kedvezôen befolyásolják. Az európai uniós követelményeknek való fokozatos megfelelés révén elérhetô lesz az, hogy csökkenjen a környezeti terhelés és ezáltal a környezet-egészségügyi veszélyeztetettség. A magyar lakosság vezetékes ivóvízzel való ellátottsága csaknem teljes körû, az ivóvíz minôségi paraméterei azonban jelenleg még kb településen nem felelnek meg az érvényes hazai, valamint az EU és WHO határértékeknek. A víz útján terjedô járványok felismert száma meglehetôsen alacsony. Az öt év alatti gyerekeknél elôforduló hasmenéses megbetegedések száma kissé növekedett. Hasonlóan változott a lakosság azon részaránya, akiket legalább biológiai (másodlagos) szennyvíztisztítási technológiát alkalmazó vízmû szolgál ki. Fokozatosan csökkent a kötelezô vizsgálati paraméterek tekintetében nem megfelelô rekreációs fürdôvízminták aránya. 14

17 A magyar adatok is alátámasztják az extrém hômérsékletek és a napi halálozás összefüggését, a káros ultraibolya sugárzás (UVB) daganatkeltô hatását, valamint a vektorok által terjesztett betegségek alakulásának és a globális klímaváltozás kapcsolatát. A klímaváltozás egészségkárosító hatásainak megelôzése, illetve mérséklése érdekében feltétlenül szükséges a humán adaptációt elôsegítô cselekvési programok kidolgozása. AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZER A nemzetközi kutatások szerint az egészségügyi ellátás tevékenysége 10-15%-ban felelôs a lakosság egészségi állapotának alakulásáért, de ez az arány magasabb az idôs népesség körében. Az egyének kockázati tényezôinek szûrése, az érintett lakosok oktatása, tájékoztatása, egészséges életmódra nevelése amely az alapellátás feladata a különbözô ellátórendszerekben az egyik legtöbb egészségnyereséget hozó tevékenység. A betegségek szûrése csupán két betegségre vonatkozóan mutat pozitív eredményeket az európai országokban: az emlôtumor és a méhnyakrák szûrése esetén. A magasvérnyomás-betegség tömeges szûrésével szemben a dohányzási szokások visszaszorítása több elônnyel járhat. A legtöbb eredményt az ellátásban közremûködô szolgáltatók együttmûködésével lehet elérni. Magyarországon az ellátást leíró adatok validitási problémái miatt a hatalmas adatbázisok korlátozottan használhatók a valós ellátási gyakorlat megismerésére. Az adatok minôségének szisztematikus felügyeleti rendszerének kiépítése, az adatok több célra történô felhasználása, az adatszolgáltatók érdekeltté tétele a valós adatok közlésében együttesen járulhatnak hozzá az adatok minôségének javulásához. A finanszírozási ösztönzôk erôsen befolyásolják az ellátás igénybevételét és megfelelô voltát. GYERMEKEGÉSZSÉGÜGY A 0-17 éves korcsoport a folyamatosan csökkenô népesség 20,1%-át teszi ki. A fokozatosan csökkenô születésszámmal felértékelôdik a gyermekek szerepe. Az európai átlagot még mindig jelentôsen meghaladó, de folyamatosan csökkenô csecsemôhalálozás tovább javítható a várandósgondozás és a preventív szemléletû neonatológia eszközeivel. Az alacsony születési testtömeg fokozza a felnôttkori betegségek kockázatát. A gyermekkorban elszenvedett egészségkárosító ártalmak alapvetôen befolyásolják a felnôttkori egészségi állapotot. Gyermekkorban az egyéves kor feletti halálozásban a többségében megelôzhetô külsô halálokok (balesetek) vezetnek. A gyermekek morbiditási és mortalitási adataiban egyre csökken a fertôzô betegségek szerepe, ugyanakkor az életmóddal és 15

18 környezettel összefüggô krónikus betegségek jelentôsége nô. A civilizációs betegségek megelôzése gyermekkorban kezdôdik, ezért a gyermekek egészségével foglalkozók egyben a felnövekvô generáció idôsebb kori egészségi állapotáért is felelôsek. A már gyakran gyermekkorban elkezdôdô krónikus betegségek megelôzése így a magasvérnyomás-betegség, az elhízás, a cukorbetegség, az allergia, a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatok, a mozgásszervi betegségek, a pszichés zavarok ma már tudományos módszerekkel biztosítható. A gyermek nem kis felnôtt. Korából, elesettségébôl, kiszolgáltatottságából adódó speciális igényeit az esélyegyenlôség szellemében maradéktalanul biztosítani kell. 16

19

20 BEVEZETÔ Célok A lakosság egészségét bemutató jelentések, beszámolók, összefoglalók elsôsorban a döntéshozók számára készülnek. A készítôk reményei szerint a döntéshozók majd a jelentésbe foglalt tények alapján fognak a lakosság egészségét érintô kérdésekben intézkedni. A szándék megvalósítása, azaz hogy a jelentéssel a döntésekhez felhasználandó tudást próbálják módosítani, különleges információ átadási eljárást igényel. El kell ugyanis érni, hogy a döntéshozatal szereplôi az ôket érô információáradatban a jelentést végigolvassák. Ehhez azonban döntésekhez felhasználható üzenetekre, tömör, de érthetô fogalmazásra és vonzó kiadványra van szükség. A jelen kötet a Népegészségügyi Jelentés Szakértôi Változata a fenti célok megvalósítására törekvô jelentés, a késôbbiekben megjelenô Döntéshozói Változat alapjául szolgál majd. Elôzmények A lakosság egészségének védelmében már évszázadok óta készítenek jelentéseket. Betegségek gyakoriságának feltérképezését és azok meghatározó tényezôit próbálta azonosítani már William Petty ( ), Louis René Villermé ( ), William Farr ( ) vagy akár a svéd Sundhetskommissionen társadalomorvosai (1746) is. A lakosság egészségének javítására. Magyarországon az évi VI. törvény rendelte el a rendszeres jelentéseket. Ma már természetesnek tekintjük, hogy nemcsak az egyes országok (sôt azok régiói), de a legnagyobb nemzetközi szervezetek is idôrôl-idôre egészségjelentéseket tesznek közzé. A legjelentôsebbek közé tartozik a WHO által évenként megjelentetett World Health Report vagy az EU által 2003-ban kiadott The health status of the European Union; Narrowing the health gap. A jelentések tartalma, formája gyakran jelentôsen eltér egymástól, igaz, az utóbbi években fôként az EU Népegészségügyi Programjának támogatásával megindult a harmonizáció. A Népegészségügyi Jelentés elôkészítése Magyarországon 2003 elején indult, amikor az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) megalakította az Egészségügyi és Szociális Információs Bizottságot, amelybe meghívást kapott valamennyi, az egészséginformáció elôállításával és hasznosításával foglalkozó országos szervezet. Egyben megbízta az Országos Epidemiológiai Központot (OEK), hogy a Bizottság tagjainak bevonásával alakítsa meg a Népegészségügyi Jelentés Munkacsoportot. A munkacsoport feladata a magyar népegészségügyi jelentési rendszer koncepciójának kidolgozása, kialakítása volt. A munkát a koordinálást végzô OEK-en kívül az 18

21 ESZCSM, az Országos Közegészségügyi Központ, a MEDINFO (újabban Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet), a GYÓGYINFOK, az OEP, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), valamint a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet képviselôi végezték. Háttér A munkacsoport által elfogadott koncepció a Népegészségügyi Jelentést alapvetôen három eltérô tartalommal és formával összeállított kiadványként értelmezi. A rendszeresen megjelenô döntéshozóknak szánt tömör összefoglalók mellett a szakértôk számára készített részletesebb átfogó vagy egy-egy kiemelt jelentôségû témát feldolgozó tematikus szakértôi jelentés is a kiadványsorozat eleme. A jelentési rendszer kialakítása egy átfogó szakértôi (jelen kötet) és az arra épülô, 2005 tavaszára tervezett döntéshozói jelentéssel indul. A szakértôi változatokat a munkacsoport döntése szerint nyílt pályázat útján kiválasztott szakértôi csoport írta, míg a döntéshozói változatot felkért szerkesztôk állítják össze. A szakértôi változat lektorálását vezetô tudományos központok végezték; a döntéshozói változat szakbírálatára az MTA Epidemiológiai Szakbizottságát, illetve a jelentésírásban tapasztalt külföldi szakembereket kértek fel. A Népegészségügyi Jelentés 2004 a továbbiakban: Jelentés témáinak kiválasztásakor, szerkezetének kialakításakor a szerzôk és a szerkesztôk egyidejûleg próbálták figyelembe venni a népegészségügyi jelentési rendszer célkitûzéseit, a hazai lakosság sajátos egészségi problémáit, valamint az egészségjelentések készítésében eddig felhalmozott nemzetközi, különösen az angol, a holland és az EU Népegészségügyi Programja kutatásaiban nyert tapasztalatokat. Mivel a Jelentés a kiadványsorozat elsô darabja, (nem számítva a formai kísérletnek tekintethetô Népegészségügyi Gyorsjelentés 2003-at) minden valószínûség szerint több szempontból is továbbfejleszthetô. Technikai információk Az egyes fejezetek kivételt képezve az egészségjelentés elméleti hátterét bemutató Egészségmodell címû fejezetet hasonló felépítésûek. A szakirodalmi áttekintést a lakosság egészségének adott szempontú leírása követi, majd a helyzet értelmezése, esetleges intézkedések felvázolása zárja a fejezetet. 19

22

23

24