JELENTÉS. HU Egyesülve a sokféleségben HU. Európai Parlament A8-0339/

Átírás

1 Európai Parlament Plenárisülés-dokumentum A8-0339/ JELENTÉS a mezőgazdasági piacokon tapasztalható áringadozás csökkentésére szolgáló KAP-eszközökről (2016/2034(INI)) Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság Előadó: Angélique Delahaye RR\ docx PE v02-00 Egyesülve a sokféleségben

2 PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY... 3 INDOKOLÁS VÉLEMÉNY A KÖLTSÉGVETÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN PE v /21 RR\ docx

3 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a mezőgazdasági piacokon tapasztalható áringadozás csökkentésére szolgáló KAPeszközökről (2016/2034(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel az Európai Unió közös agrárpolitikáját meghatározó 1305/2013/EU, 1306/2013/EU, 1307/2013/EU és 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletekre, tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság számára 2016 márciusában készült, A tagállamok által a közötti időszakra kidolgozott kockázatkezelési eszközök áttekintése: nemzeti és uniós keretek című tanulmányra, tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0339/2016), A. mivel a mezőgazdasági piacok mindig is ki voltak téve a bizonytalanságnak és az áringadozásnak, és ezek az elmúlt néhány évben a gyors egymásutánban bekövetkező keresleti, kínálati és ársokkok miatt strukturális jellemzőivé váltak a világ és Európa mezőgazdasági piacának; B. mivel a mezőgazdaságnak szembe kell néznie a világnépesség növekedése jelentette kihívással, miközben a bolygó népességének nagy része továbbra is hiányosan táplálkozik, a mezőgazdasági piacoknak a termelésben és a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyhiányokban bekövetkező változások miatti ingadozása pedig csak fokozódni fog; C. mivel az éghajlatváltozás és a mezőgazdasági kártevők kedvezőtlen hatást gyakorolnak a mezőgazdaság termelési szintjeire, és az éghajlatváltozás megnyilvánulásai, mint például a szárazság és az árvizek, hozzájárulnak az árak ingadozásához; D. mivel a makrogazdasági feltételek többek között olyan strukturális tényezők, mint az árfolyamok, az energia- és a műtrágyaárak, a kamatok, valamint a spekulációk a mezőgazdasági piacokon kulcsszerepet tölthetnek be az áringadozásban; E. mivel a mezőgazdasági piacok EU-n kívüli főbb globális szereplői olyan szakpolitikákat alakítanak ki, melyek célja az áringadozás csökkentése, és mivel a mezőgazdasági G20- csoport keretében a fenntartható fejlődés összefüggésében is születtek ilyen értelmű kötelezettségvállalások azáltal, hogy intézkedést hoztak a mezőgazdasági nyersanyagok áraiban jelentkező túlzott mértékű ingadozás élelmezésbiztonságra gyakorolt negatív hatásainak leküzdése érdekében; F. mivel a világ valamennyi régiója saját termelési modellekkel rendelkezik, valamint különböző intézkedések vannak érvényben a környezet védelmét és az állatjólétet illetően, amelyeknek súlyos következményeik lehetnek a termelés költség-ár arányaira, RR\ docx 3/21 PE v02-00

4 és mivel az európai mezőgazdasági termelőknek versenyképeseknek kell lenniük a világpiacon; G. mivel a mezőgazdasági termékek árának ingadozását politikai döntések például kereskedelmi embargók bevezetése is erősíthetik; H. mivel az Európai Unió jelenleg nem rendelkezik valódi védőhálóval a piaci ingadozások megfékezésére, ami komoly visszatartó erő a mezőgazdasági termelők szempontjából tevékenységüknek az Unió területén való folytatását illetően; I. mivel az utóbbi évtizedekben a piacok megnyitása és a gazdaság globalizációját eredményező döntések különösen a WTO-megállapodások és a kétoldalú kereskedelmi megállapodások ösztönzésére nagyobb piaci rugalmasságot tettek lehetővé, ugyanakkor szerepet játszottak abban is, hogy a mezőgazdaságban erősödött az áringadozás; J. mivel a mezőgazdasági termelők a termelési költségek folyamatos növekedését és a mezőgazdasági üzemek fokozódó eladósodását tapasztalják, és mivel az Unióban 2005 és 2010 között 2,4 millió gazdaságot számoltak fel, így számos munkahely szűnt meg a vidéki térségekben; K. mivel a kereslet és a kínálat találkozási pontjaként működő mezőgazdasági piacok természetükből adódóan instabilak, és mivel a pénzügyi szereplők jelenléte tovább erősíti ezt az instabilitást, illetve a globális élelmiszer-kereslet és mezőgazdasági termékkínálat korlátozott rugalmassága hozzájárul a piaci résztvevők közötti valós vagy vélt egyenlőtlenségek hatásának fokozódásához, amely esetenként megdöbbentő hatással van a mezőgazdasági termékek árára; L. mivel a globális gazdaság pénzügyiesedése és az ezzel együtt járó spekuláció befolyásolhatja a mezőgazdasági piacokat és hozzájárulhat egyensúlyhiányuk növekedéséhez és az árak ingadozásához, miközben a mezőgazdasági nyersanyagok csupán pénzügyi eszközként szolgálnak; amint azt a 2008-ban lezajlott szörnyű éhséglázadások is megerősítették, ez a túlzott pénzügyiesedés igen káros lehet, és etikailag elítélendő, ha a legszegényebbek, a legkevésbé jól táplált emberek élelmezésbiztonságát fenyegeti a világon; M. mivel az Európai Uniónak felelőssége hozzájárulni az európai élelmezésbiztonsághoz és az európai mezőgazdasági termelők és kertészek világpiaci versenypozíciójának megerősítéséhez; N. mivel a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari ágazat fontos szerepet játszik az Unió gazdaságában, és képes hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez; O. mivel az áringadozás jelentős mértékű bizonytalanságot eredményez a termelők és a fogyasztók körében, a termelők ugyanis alacsony árak esetén úgy vélik, veszélyben van bevételük, beruházási képességük és így tevékenységük hosszú távú életképessége, a fogyasztók számára pedig a magas árak veszélybe sodorhatják arra irányuló képességüket, hogy ellássák magukat élelmiszerrel, és hozzájussanak az alapvető termékekhez, és így válsághelyzeteket teremthetnek; PE v /21 RR\ docx

5 P. mivel az áringadozás káros a mezőgazdasági tevékenység, valamint az agrárélelmiszeripari ágazat számára, ami hátrányosan érinti a beruházásokat, a növekedést és a foglalkoztatást, és ami súlyosan káros hatással lehet a fogyasztók ellátására, az élelmezésbiztonságra és a KAP zökkenőmentes működésére; Q. mivel az áringadozás befolyásolja a mezőgazdasági termelők beruházási kapacitását, ezáltal a korszerűsítés, az innováció, a fiatal termelők és a generációs megújulás ellenében hat; R. mivel a jó minőségű élelmiszereket adó fenntartható gazdálkodás csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők olyan megfelelő termelői árakat kapnak, amelyek fedezik a fenntartható termelés valamennyi költségét; S. mivel a digitális forradalom összefüggésében a piacok nagyobb átláthatósága és az információhoz kellő időben való hozzáférés hozzájárulhat több más eszköz mellett a piac és az árak ingadozásának korlátozásához a gazdasági szereplőknek a mezőgazdasági piacok fejleményeire való jobb és objektívebb rálátása révén, elősegítve a mezőgazdasági termelők bevételének hatékonyabb védelmét és korlátozva a mezőgazdasági piacokon zajló spekulációt; T. mivel a 2013-ban megreformált KAP a vidékfejlesztési politika keretében rendelkezik kockázatkezelési eszközökkel, és mivel csupán a második pillér költségvetése 2%-ának és a KAP-költségvetés 0,4%-ának megfelelő összeget költenek ezekre az eszközökre; Jelenlegi helyzet és célok 1. úgy véli, hogy különböző okok, például a mezőgazdasági piacok instabilitása és tökéletlensége, a mezőgazdasági piacok globalizált jellege és összetettsége, a kínálat kiszámíthatatlan időjárás miatti fokozott változékonysága, a fokozott egészségügyi kockázatok, valamint az élelmiszerellátás bizonytalan egyensúlya miatt a mezőgazdasági termelők még jobban ki lesznek téve az áringadozásnak; 2. szükségesnek tartja, hogy mélyrehatóbb és következetesebb szakpolitikát fogadjanak el, uniós és tagállami szintű, célzott eszközökkel a többfunkciós és fenntartható mezőgazdasági termelés, valamint a méltányos és jövedelmező árak biztosítása érdekében, csökkentve különösen az áringadozásnak leginkább kitett szereplőkre ható hátrányos hatásokat; 3. megállapítja, hogy a mezőgazdaság különböző ágazatai eltérő mértékben vannak kitéve az áringadozásnak, valamint hogy a közpolitikai eszközök kalibrálását vagy az érintett szereplők enyhítési stratégiáit a termelés egyes ágazataihoz, valamint a mezőgazdasági termelők előtt álló valós, jelenlegi vagy jövőbeli kockázatokhoz kellene igazítani; 4. megállapítja, hogy míg az Európai Unió leépíti mezőgazdasága stratégiai támogatását, világpiaci versenytársai nevezetesen az Egyesült Államok és Kína közpénzből folyósított, igen komoly és egyre nagyobb összegeket bocsátanak rendelkezésre új kockázatpolitikai modellek kidolgozására és a mezőgazdasági termelőket az áringadozás negatív hatásaitól védő eszközökre; 5. rámutat, hogy az Európai Unió az egyetlen olyan mezőgazdasági szereplő, amely RR\ docx 5/21 PE v02-00

6 mezőgazdasági politikáját a termeléstől függetlenített támogatásokra alapozza, miközben a mezőgazdaság stratégiai támogatását az évek során leépíti; 6. megjegyzi, hogy 2014-es agrártörvényében (Farm Bill) az Egyesült Államok egyedi biztosításokat hozott létre a különböző mezőgazdasági ágazatok számára; 7. rámutat, hogy a KAP az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül, azonban fő céljai: a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a megfizethető árakon történő stabil és biztonságos élelmiszer-ellátás továbbra is érvényes; 8. kiemeli e tekintetben, hogy alapvető szükség van közös európai szakpolitikára annak az ágazatnak a tekintetében, amely gondoskodik az élelmezés- és élelmiszer-biztonságról, és amely főszerepet játszik a természeti erőforrások felhasználásában és a vidéki térségek fenntartható gazdasági és környezeti fejlődésében; 9. hangsúlyozza a KAP és más uniós szakpolitikák közötti szinergiák használatának fontosságát; 10. megállapítja, hogy a KAP legutóbbi reformjai a közvetlen támogatásokat majdnem teljesen függetlenítették a termeléstől, továbbvitték a közvetlen kifizetések felé tartó konvergenciát, és nagyobb mértékben beépítették a társadalmi és különösen a környezetvédelmi megfontolásokat; 11. aggodalommal állapítja meg, hogy az évek során a KAP költségvetési forrásai csökkennek, különösen a közös piacszervezéssel kapcsolatos fellépésre szántak, megnyitva a lehetőséget a KAP nemzeti hatáskörbe való visszahelyezésére, és aláásva az tisztességes feltételeket és egyenlő versenyfeltételeket az egységes uniós piacon; 12. hangsúlyozza, hogy az elmúlt tíz évben az uniós mezőgazdasági termelők éves jövedelme stagnált, sőt csökkent, miközben a termelési költségek folyamatosan emelkedtek, ez pedig a mezőgazdasági üzemek számának jelentős csökkenését eredményezte, ami a vidéki térségekben sok munkahely megszűnésével fenyeget; 13. úgy véli, hogy a Bizottságnak ki kell aknáznia az egységes közös piacszervezés keretében rendelkezésére álló teljes pénzügyi mozgásteret; 14. sajnálattal állapítja meg, hogy az egységes közös piacszervezésnek az áringadozás káros hatása csökkentésére és a piaci zavarok kezelésére szolgáló eszközeit lassan hajtják végre; 15. rámutat, hogy a vidékfejlesztési programok keretében nyújtott kockázatkezelési eszközök, kölcsönös befektetési alapok, jövedelemstabilizáló és biztosítási eszközök többségét egyenlőtlenül és korlátozott költségvetési támogatással hajtják végre; 16. javasolja ezért, hogy a második pillér jelenlegi eszközeit erősítsék meg az európai mezőgazdaság versenyképességének növelése és a termelői szervezetek végrehajtási folyamatba való szoros bevonása érdekében; 17. kéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést a jelenlegi KAP második pillére PE v /21 RR\ docx

7 alatt rendelkezésre álló eszközök alacsony mértékű igénybevételének és az egységes közös piacszervezés nem kielégítő végrehajtásának okairól, a vonatkozó rendelkezések megfelelő felülvizsgálatának céljából; 18. hangsúlyozza hogy a jelenlegi KAP-ban fontos fenntartani a termeléstől független közvetlen támogatásokat és az egységes területalapú támogatási rendszert, amely közszolgáltatásokért járó ellentételezés és a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosításához elengedhetetlenül szükséges elem, továbbá bizonyos szintű pénzügyi stabilitást biztosít számukra; 19. hangsúlyozza azonban, hogy a megfelelő és hatékony eszközöket nélkülöző jelenlegi KAP nem kezeli megfelelően a mezőgazdasági piacokon tapasztalható nagyobb áringadozást, és nem teszi lehetővé a mezőgazdasági termelők számára sem, hogy megoldásokat dolgozzanak ki arra, hogy lépést tudjanak tartani az árváltozásokkal; 20. kéri a Bizottságot, hogy tegyen sürgős intézkedéseket a legkülső, hegyvidéki és hátrányos helyzetű régiók ahol a termeléshez, a betakarításhoz, valamint a termékeknek a termelés helyétől távol eső forgalmazásához kapcsolódó költségek sokkal magasabbak, mint más területeken mezőgazdasági ágazatának támogatása érdekében, és ezen régiók mezőgazdasági ágazatára vonatkozóan alkalmazzon egyedi mutatókat a biztonsági háló intézkedéseinek aktiválásához; 21. úgy véli, hogy az Unió élelmiszer-önrendelkezése és élelmezésbiztonsága, valamint a versenyképes és fenntartható, az állampolgárok szükségleteit kielégítő mezőgazdasági ágazat fejlesztése Unió-szerte továbbra is stratégiai célja kell maradjon a KAP-nak, emellett pedig sürgősen biztosítani kell a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalát; 22. úgy véli, hogy a fenntartható élelmiszer-termelés nem létezhet az európai mezőgazdasági termelők nélkül, akik folyamatosan ki vannak téve az áringadozásnak, és szorosan függenek a stabil piacoktól és áraktól, valamint a megfelelő közfinanszírozástól és a mezőgazdasági üzemek és családi gazdaságok versenyképességét biztosító intézkedésektől; 23. kiemeli e tekintetben a fiatal mezőgazdasági termelők és a termelésbe újonnan bekapcsolódók szerepét az európai mezőgazdaság jövőjének biztosításában; Javaslatok Ágazati szervezetek és szerződéskötési rendszerek 24. úgy véli, hogy az elsődleges termelők az élelmiszer-ellátási lánc leggyengébb tagjai, különösen az európai és tagállami szinten is egyre koncentráltabb és egyre nagyobb kiskereskedelmi ágazattal szemben, ezért számukra engedélyezni kell, hogy szövetkezetekbe, termelői szervezetekbe vagy saját egyesületekbe és ágazatközi szervezetekbe tömörüljenek; 25. kéri a Bizottságot, hogy összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikkével segítse elő a szerződéskötési rendszert az uniós versenyjognak RR\ docx 7/21 PE v02-00

8 a mezőgazdasági ágazat egyedi igényeihez való igazításával, egyforma szabályokkal és végrehajtással valamennyi tagállamban; 26. hangsúlyozza, hogy a termelők tárgyalóerejét meg kell erősíteni az élelmiszerláncban, egységes, átlátható, kiegyensúlyozott, és kollektív tárgyalások során kialakított szerződések révén annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben meg tudják akadályozni a tisztességtelem kereskedelmi gyakorlatokat, növekszik versenyképességük, stabilabbá válnak bevételeik, hozzáadott értéket termelnek és beruháznak az innovációba; 27. hangsúlyozza, hogy e szerződéseknek megfelelő időtartamot kell előírniuk, és rögzíteniük kell az árakat, a fizetési határidőket és a mezőgazdasági termékek szállításával kapcsolatos egyéb feltételeket; 28. úgy véli, hogy a különféle mezőgazdasági ágazatok termelői számára lehetővé kell tenni, hogy a szerződési feltételekről kollektíven tárgyaljanak olyan termelői szervezeteken keresztül, amelyek mérete arányos azoknak az ipari vagy forgalmazó csoportoknak a méretével, amelyekkel tárgyalnak; 29. megjegyzi, hogy a hosszabb távra szóló, integrált ellátási láncra vonatkozó szerződések, a tőzsdén kívüli határidős ügyletek és a rögzített értékkülönbözetű szerződések kínálta lehetőségek, valamint az előállítási költségen alapuló árak meghatározott időre történő rögzítésének lehetősége eszközül szolgálhatna a termelők számára az áringadozásnak az árréseikre gyakorolt hatása kezelésében; 30. úgy véli, hogy lehetővé kell tenni új eszközök alkalmazását a szerződéses kapcsolatokban, továbbá szerződéses mediációs eszközöket is elérhetővé kell tenni; 31. megállapítja, hogy az ágazatközi szervezetek létrehozása elősegíti a különböző szereplők (termelők, feldolgozók és forgalmazók) közötti bizalmat és párbeszédet, valamint lehetővé teszi a hozzáadott érték létrehozását olyan közös fellépések révén, amelyek célja a mezőgazdasági termelők segítése a piacok és a termelés jobb megismerésében, a bevált gyakorlatok és a piac átláthatóságának előmozdítása, a termelési potenciál előrejelzése, a kínálatszabályozás javításának elősegítése és olyan mintaszerződések elkészítése, amelyek megfelelnek az uniós szabályozásnak; 32. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az uniós szintű ágazatközi szervezeteket arra, hogy közösen védjék meg a termelők érdekeit a leginkább a határokon átnyúló piacokra orientált ágazatokban, így például a gyümölcs- és zöldségágazatban; 33. elismeri az európai szövetkezeteknek a termelők egyesítését és az értékláncban elfoglalt pozíciójuk javításának elősegítését célzó törekvéseit, és úgy véli, hogy bátorítani kell őket arra, hogy játsszanak nagyobb szerepet a mezőgazdasági ágazatokban, ezzel enyhítve a túlzott piaci ingadozások hatásait; Kockázatkezelési eszközök 34. ajánlja az éghajlati, egészségügyi és gazdasági kockázatkezelési eszközök, nevezetesen a mezőgazdasági termelésre vonatkozó különböző kockázatbiztosítások, jövedelemstabilizáló eszközök, egyedi tartalékképzési mechanizmusok és kölcsönös PE v /21 RR\ docx

9 biztosítási alapok további fejlesztését a piacorientált KAP keretében annak érdekében, hogy korlátozzák az áringadozás hatásait, és ösztönözzék az előretekintő mezőgazdasági gazdálkodást; 35. kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok tagállamok közti cseréjét, és fejlesszen ki olyan új eszközöket, amelyek nem csupán méltányosak, hatékonyak és reaktívak, hanem megfizethetők és hozzáférhetők is a mezőgazdasági termelők számára, az áringadozással összefüggő kockázatok kezelése és annak érdekében, hogy megalapozzák a KAP jövőbeli reformjairól folytatandó vitát; 36. hangsúlyozza, hogy ezeknek a közvetlen kifizetési rendszer mellett alkalmazott eszközöknek elegendő forrást kell biztosítani annak érdekében, hogy növeljék a mezőgazdasági termelés ellenálló képességét és csökkentsék az utólagos válságkezelés szükségességét; 37. úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők kezdeményezésére létrehozott kölcsönös ágazati biztosítási alapok lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők jövedelmének bizonyos fokú stabilizálását a termékeik eladásából származó haszon változásainak függvényében; 38. úgy véli, hogy ezeket a kölcsönös biztosítási alapok nem helyettesíthetik az uniós támogatást, és ötvözni kell őket a tagállami támogatással; 39. kéri a Bizottságot, hogy ösztönzők alkalmazásával kezdeményezze ilyen alapok létrehozását annak biztosítása mellett, hogy bármely jövőbeli kockázatkezelési rendszer feleljen meg a tagállamok által országos szinten elfogadott biztosítási rendszereknek, és amennyiben szükséges, egészítse ki azt; 40. úgy véli, hogy az áringadozást tagállami szinten is lehet kezelni, és felhívja a tagállamokat hogy adójogszabályaik kialakítása során vegyék figyelembe a piaci ingadozást, és tegyék lehetővé a mezőgazdasági termelők számára adómentes egyedi tartalékképzési mechanizmusok létrehozását; 41. úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők a leginkább kiszolgáltatott gazdasági helyzetben lévő piaci szereplők, különösen azok, akik beruháztak mezőgazdasági üzemeik fejlesztésébe; 42. úgy véli továbbá, hogy a beruházási lendület elvesztésének megakadályozására olyan további KAP-eszközöket kellene létrehozni, mint a hatékony készpénztámogatás vagy az elővigyázatossági megtakarítási rendszer; 43. kiemeli, hogy a mezőgazdasági üzemek csak akkor engedhetik meg maguknak az innovációt, ha a beruházási költségek alacsonyak és vannak likvid készletek; hangsúlyozza, hogy a stabil jövedelem az egyik előfeltétele annak, hogy a mezőgazdasági termelők hitelhez jussanak; 44. tudomásul veszi, hogy a bankszektor megmozdulásai azonnali hatással vannak a mezőgazdasági termelőkre, és hogy a mezőgazdasági üzemekre nehezedő, egyre növekvő adósság további terheket ró az ágazatra ebben az amúgy is áringadozásokkal jellemzett időszakban; RR\ docx 9/21 PE v02-00

10 45. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mezőgazdasági termelőket jobban tájékoztassák az Európai Beruházási Bank vidéki gazdaság támogatásában és fejlesztésében betöltött kulcsfontosságú szerepéről, és arról, hogy hogyan használhatják ki az innovatív pénzügyi eszközöket; 46. úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőket és szervezeteiket jobban kell tájékoztatni a gazdaságaik korszerűsítésével, fenntarthatóságával és versenyképességével kapcsolatos lehetőségekről, ugyanakkor képzést kell számukra biztosítani a kockázatkezelésről, a piaci adatokról, az árrésekről és az áringadozásról; 47. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokkal és a mezőgazdasági termelői csoportokkal szorosan együttműködve fogadjon el a KAP második pillére és az egységes közös piacszervezés keretében elérhető kockázatkezelési eszközök ismertségének növelését célzó tájékoztatási tervet; 48. felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy erősítsék meg az említett szempontokat a mezőgazdasági oktatási és szakmai képzési programjukban; 49. úgy véli, hogy a legjobb eszköz a piacok stabilizálására és az áringadozás csökkentésére a kereslet és kínálat közti jobb egyensúly biztosítása; Mezőgazdasági piac- és árfigyelő központok 50. úgy véli, hogy a mezőgazdasági piacoknak átláthatóknak kell lenniük, és ez leginkább úgy valósítható meg, hogy az árakról és költségekről rendelkezésre álló információkat még inkább időben és a termeléstől a forgalmazásig terjedő ellátási láncban részt vevő valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhető és felhasználható módon teszik közzé, így korlátozva az árakkal kapcsolatos spekulációt és az áringadozást; 51. megjegyzi azonban, hogy az árak átláthatósága önmagában nem javítja a gazdálkodók áringadozással szembeni ellenálló képességét, és a piacszervezés olyan szerkezeti hiányosságait sem oldja meg, mint például a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyhiány; 52. olyan európai térkép létrehozását ösztönzi, amely valós időben mutatja a mezőgazdasági termékek piaci elérhetőségét; 53. üdvözli a piac nyomon követésére szolgáló eszközök más ágazatokra való kiterjesztését; 54. hangsúlyozza, hogy az árképzések és -változások, valamint a kínálati trendek ismerete fontos ütőkártya a mezőgazdasági termelők kezében a szerződésekről más érdekeltekkel folyatott tárgyalások során; 55. javasolja, hogy az egész láncra kiterjedően, a termelői ártól a végső eladási árig a különböző mezőgazdasági ágazatokban hozzák létre az európai mezőgazdasági árak megfigyelőközpontjait, melyek elvégzik a mezőgazdasági piacok ágazatonkénti dinamikus elemzését; 56. javasolja, hogy vonják be a gazdasági szereplőket, amikor havonta vagy kéthavonta a változásokról szóló naprakész fontos adatokat, illetve rövid és középtávú előrejelzéseket PE v /21 RR\ docx

11 készítik a szóban forgó piaci szegmensek konkrét igényeinek megfelelően; 57. sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges forrásokat a megfigyelőközpontok számára annak érdekében, hogy ajánlásokat is tudjanak tenni, ne csupán a piaci zavarokat kövessék nyomon; Válságmegelőzési és -kezelési eszközök 58. véleménye szerint a KAP hagyományos válságkezelési eszköztára (állami beavatkozás és magántárolás) a globális gazdaságban már nem kellően hatékony; 59. felhívja ezért a Bizottságot, hogy fejlesszen ki az állami és a magánszektorhoz tartozó, egymással kombinálható vagy egymást kölcsönösen kiegészítő eszközöket és testreszabott, kötelező erejű korai előrejelző mechanizmust a piac megfelelő működésének biztosítása, és a piaci válságok ellensúlyozása érdekében; 60. úgy véli, hogy a Bizottságnak az egységes közös piacszervezés keretében rendelkezésére álló összes eszközt használnia kellene a válságok leküzdésére; 61. sajnálattal állapítja meg, hogy főképpen a költségvetési szabályok, különösen az évenkéntiség elve miatt a válságtartalékot kevéssé használják ki, és az Európai Bizottságnak van mérlegelési jogköre a tartalék forrásainak felszabadítását illetően; 62. kéri ezért, hogy a válságtartalékot az uniós költségvetésen kívül hozzák létre, és hogy a válságkezelési eszközök finanszírozására fordítsák; 63. elvárja, hogy válságmegelőzési és irányítási eszközként anticiklikus intézkedéseket hozzanak létre, ötvözve őket a kockázatkezelési eszközökkel, amelyek révén az Unió képes beavatkozni a mezőgazdasági piacokon vis major válság esetén a jelentős árcsökkenés elkerülése érdekében; 64. kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy hogyan lehet anticiklikus támogatások használatával az áringadozás okozta válságok megelőzését és leküzdését szolgáló mechanizmusokat kialakítani, és hogy biztosítson nagyobb rugalmasságot az éves költségvetésekben a többéves pénzügyi keret korlátain belül az anticiklikus támogatások figyelembevétele érdekében; 65. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak. RR\ docx 11/21 PE v02-00

12 INDOKOLÁS Az európai mezőgazdasági termelők egyre inkább ki vannak téve a kockázatoknak A mezőgazdasági tevékenység biológiai folyamatoktól függ. Ezért nagyban függ az éghajlati feltételektől és a növények és állatok betegségeitől. 1 A természeti tényezőket a mezőgazdasági termelők nem képesek befolyásolni. A mezőgazdasági üzemek teljesítménye tehát sokkal bizonytalanabb, mint a gazdaság más ágazataiban működő vállalkozásoké. A jövedelem bizonytalansága hátrányosan befolyásolja a beruházásokat és az innovációt, és veszélyeztetheti az üzemek gazdasági életképességét. A mezőgazdasági termelés változásaiból ráadásul egyenesen következik, hogy a mezőgazdasági piacok természetüknél fogva változékonyak. Széles körben elfogadott nézet, hogy az árak túlzott mértékű ingadozása nem kedvez sem a termelőknek (változnak a piaci jelzések, és kiszámíthatatlanná válnak a jövedelmek), sem a fogyasztóknak (változnak az élelmiszerek megválasztásával kapcsolatos döntéseik). Az áringadozás összetett jelenség, kiváltó okai sokfélék és esetenként vitatottak. A mezőgazdasági árak ban tapasztalt világpiaci felszökése és az ezt követő erős áringadozás óta a jelenség a nemzetközi politikai napirend kiemelt pontjai között szerepel 2, különösen a világ élelmezésbiztonságára gyakorolt lehetséges hatása miatt 3. A G20-csoport 2011-ben jóváhagyta az élelmiszerárak ingadozásáról és a mezőgazdaságról szóló cselekvési tervet, ennek nyomán pedig létrejött a mezőgazdasági piaci információs rendszer, melynek célja az átláthatóság növelése a mezőgazdasági termékek piacán 4. Elképzelhető, hogy a következő években a piacokon nagyobb bizonytalanságot, általában pedig nagyobb gazdasági és éghajlati kockázatokat tapasztalunk majd. A mezőgazdasági termékek kereskedelmének növekvő globalizációja egészségügyi kockázatokat hordoz (betegségek terjedése), valamint az Európai Unió kereskedelemre, diplomáciára vagy fejlesztési együttműködésre irányuló külső politikáival kapcsolatos keresleti vagy kínálati külső sokkhatásokból eredő kockázatokat. Következésképpen a mezőgazdasági kockázatkezelés eszközei ismét a figyelem középpontjába kerültek. A növekvő érdeklődést igazolja ezen eszközök fokozatos elterjedése a mezőgazdasági szakpolitikák terén, különösen megjelenésük a évi Farm Billben (az Egyesült Államok agrártörvényében) és a közötti időszakra kiterjedő új KAP-ban. A KAP és az áringadozás A KAP-ot kezdetben a szigorú piacszabályozás jellemezte. Az első intézkedések középpontjában a garantált árak álltak. Ezek alapján a mezőgazdasági termelők válság esetén is biztosan megkapták termékeikért a minimális árat. 1 Climate Change Fifth Assessment Report (Ötödik értékelő jelentés az éghajlatváltozásról), Éghajlat-változási Kormányközi Testület, How to tackle price and income volatility for farmers? An overview of international agricultural policies and instruments (Hogyan kezelhető az árak és jövedelmek ingadozása a mezőgazdasági termelők esetében? A nemzetközi mezőgazdasági szakpolitikák és eszközök áttekintése)(farm Europe, 2016) 3 The 2024 prospects for EU agricultural markets: drivers and uncertainties (Az uniós mezőgazdasági piacok kilátásai 2024-ig: mozgatórugók és bizonytalanságok) (Haniotis, 2014) 4 Miniszteri nyilatkozat, G20-csoport, 2011 PE v /21 RR\ docx

13 Az idők folyamán egymást követő ciklusokban a KAP-on jelentős reformokat hajtottak végre, melyek alapvetően megváltoztatták ezt a fajta működést. Az első ciklusban (ide tartoznak az évi McSharry-féle és az Agenda 2000 reformok) a garantált árakat a KAP legfőbb mechanizmusaként a termeléstől függő közvetlen támogatásokkal váltották fel. A második ciklusba tartozik a évi Fischler-reform, amellyel megkezdődött a közvetlen támogatások termeléstől való függetlenítése (egységes támogatási rendszer). A évi, állapotfelmérésnek nevezett reform továbbvitte ezt a változtatást, és a KAP-nak a mezőgazdasági árak és költségek növekvő ingadozásával kapcsolatos néhány kiigazítását vonta maga után. Első alkalommal vezetett be például olyan intézkedéscsomagot, melynek célja az első pillérbe tartozó kockázatok kezelése (biztosítások és kölcsönös kockázatkezelési alapok a termést ért károk, a kedvezőtlen időjárási események és az állatbetegségek esetére a 73/2009/EK rendelet 68. cikke). A harmadik ciklus a évi reformmal indult, amely meghatározta a közötti időszakra vonatkozó KAP-ot. A jelenlegi KAP megőrizte a kétpilléres szerkezetet. Pontosabban a közvetlen kifizetések új (célzottabb, méltányosabb és környezetbarátabb) rendszere került bevezetésre, megújult a közös piacszervezés keretében működő biztonsági háló, és megtörtént a vidékfejlesztési politika felülvizsgálata. Ezek az eszközök a KAP-ot fokozatosan a piacok felé irányították. Ebben az összefüggésben merültek fel az első elképzelések a kockázatkezelési eszközök lehetséges szerepéről az áringadozás elleni küzdelem és a jövedelmek stabilizálása terén. Kockázatkezelési eszközök a jelenlegi KAP-ban A évi reform utáni KAP új kockázatkezelési intézkedéscsomagot javasol a második pilléren belül (vidékfejlesztés) 1. A tagállamoknak intézkedések egész skálája áll rendelkezésére a termelési és piaci kockázatok ellensúlyozására vagy a jövedelmek stabilizációjára különböző eszközök révén (biztosítások és kölcsönös kockázatkezelési alapok az 1305/2013/EU rendelet 36. cikke). A tagállamok dönthetnek arról, hogy ezeket az eszközöket beépítik-e (nemzeti vagy regionális) vidékfejlesztési programjaikba. A cikk rendelkezik a termény-, állat- és növénybiztosításról, a kölcsönös kockázatkezelési alapokról és az új jövedelemstabilizáló eszközről (a kölcsönös kockázatkezelési alapok számára nyújtott pénzügyi hozzájárulások formájában). A 37. (biztosításokról szóló) és 38. (kölcsönös kockázatkezelési alapokról szóló) cikkben említett támogatások csak abban az esetben nyújthatók, ha a veszteséget kedvezőtlen éghajlati esemény, állat- vagy növénybetegség, kártevőfertőzés vagy környezeti esemény, illetve valamely, a károsító szervezetek behurcolása elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK irányelv alapján elfogadott intézkedés okozta. A jövedelemstabilizáló eszközzel (39. cikk) a KAP először tesz intézkedést a jövedelembiztosítás terén az amerikai agrárpolitika szemléletmódjához hasonlóan. A támogatás csak abban az esetben nyújtható, ha az adott mezőgazdasági termelő esetében a jövedelem visszaesésének mértéke meghaladja a megelőző három év, illetve a megelőző ötéves időszaknak a legmagasabb és a legalacsonyabb 1 Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 37., 38., 39., 40. és 41. cikke. RR\ docx 13/21 PE v02-00

14 érték kizárásával képzett hároméves átlaga alapján kiszámított átlagos éves jövedelem 30%- át. Hozzá kell tenni, hogy a kölcsönös kockázatkezelési alapok kezdő tőkeállományához közpénzből nem nyújtható hozzájárulás. Ezenkívül a biztosítások és kölcsönös kockázatkezelési alapok viszontbiztosítása nem támogatható a vidékfejlesztési alapból. A kockázatkezelési intézkedések tagállami végrehajtása Mivel az új kockázatkezelési eszközök a második pillérben találhatóak, a tagállamok számára nem kötelezőek. Az állapotfelmérés során bevezetett első kockázatkezelési intézkedések mérsékelt sikert arattak, a közötti időszakban kevés tagállam használta ezeket az új eszközöket. A jelenlegi KAP új eszközeivel kapcsolatban a legfrissebb rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy tizenkét államban használják őket (kilencben nemzeti, háromban pedig regionális szinten). Összesen 2,7 milliárd euró közpénzt fordítottak erre a célra (ebből 1,7 milliárdot a vidékfejlesztési alapból). Jóllehet a kiadások a régi KAP eszközeinek szentelt forrásokhoz képest növekedtek, azonban a KAP kiadásainak még mindig csak 0,4%-át teszik ki (a második pillér kiadásainak pedig kevesebb mint 2%-át). Az előadó álláspontja Az előadó úgy véli, hogy a jelenlegi KAP második pillérében biztosított kockázatkezelési eszközök közismerten nem felelnek meg annak a célnak, hogy csökkentsék az áringadozás mezőgazdasági termelői jövedelmekre gyakorolt hatását. Az előadó szerint a mezőgazdasági termékek árának ingadozása az egyik fő okozója a jelenleg sok európai mezőgazdasági termelőt érintő drámai helyzetnek. Az előadó úgy véli, hogy az Európai Unió feladata megoldást találni erre a helyzetre, mégpedig a KAP segítségével. Az előadó szeretne minden mezőgazdasági termelő számára érthető és a KAP következő reformjához új gondolatokkal hozzájáruló dokumentumot készíteni. E szellemben a pragmatikus megközelítést választotta, és rövid, egyértelmű és tömör szöveget javasol, amely három fő gondolat köré épül: az ágazati szervezetek és a szerződéskötési rendszerek megerősítése, a mezőgazdasági termelői jövedelmek jobb védelme az áringadozások jelentette kockázat kezeléséhez megfelelő eszközök létrehozásával, a piacok átláthatóságának megerősítése árfigyelő központok létrehozásával. Az előadó meggyőződése, hogy ahhoz, hogy világos üzenetet küldjünk nemcsak az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak, hanem az állampolgároknak is, és legfőképpen a mezőgazdasági termelőknek, pragmatikus megközelítést kell követni, és egyetlen tárgyra kell összpontosítani: az áringadozás elleni küzdelmet lehetővé tévő eszközökre. Az előadó szándéka mindenekelőtt elkerülni azt, hogy az áringadozás témája elvesszen a mezőgazdasági piacokkal kapcsolatos sok más téma között. Annak érdekében, hogy a PE v /21 RR\ docx

15 Parlament által küldendő végső üzenet hatásos és világos legyen, az előadó úgy döntött, hogy a jelentés tárgyát, amennyire csak lehet, leszűkíti. Így az előadó nem javasol válságkezelési intézkedéseket. Ez más téma, amellyel egy másik parlamenti munka keretében lehetne foglalkozni. Ezért is döntött úgy az előadó, hogy nem foglalkozik a válságkezelési intézkedésnek tekintett anticiklikus támogatásokkal. Az előadó úgy véli, hogy az árképzés és az árszint meghatározása szintén más témát képeznek, ezért nem foglakozott a mezőgazdasági piacokon jellemzően tapasztalható árcsökkenés kérdésével sem. RR\ docx 15/21 PE v02-00

16 VÉLEMÉNY A KÖLTSÉGVETÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére a mezőgazdasági piacokon tapasztalható áringadozás csökkentésére szolgáló KAPeszközökről (2016/2034(INI)) A vélemény előadója: Nedzhmi Ali JAVASLATOK A Költségvetési Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat: A. mivel a globális mezőgazdasági piacokon jelenleg tapasztalható rendkívüli áringadozások egyre nagyobb és egyre gyakoribb fenyegetést jelentenek a világ élelmezésbiztonságára nézve, és növelik a piacok sebezhetőségét, aláássák a beruházásokat és a modernizációt, ezenkívül eltántorítják az új piaci belépőket és a generációváltást a mezőgazdasági ágazatban; B. mivel a magas árszínvonal és a mezőgazdasági termelők bevételeinek ingadozása összefügg a kereslet és kínálat alapvető piaci tényezőivel, melyek hatásai az 1990-es évek óta érezhetők a mezőgazdaság és a piacok közeledése miatt, amit egyrészt a KAP-on belül a közös piacszervezések deregulációja idézett elő, másrészt az, hogy az Unió kereskedelempolitikája nyitottabbá vált a nemzetközi piacokra; mivel azonban az árak és jövedelmek ingadozását felerősíthetik egyéb makrogazdasági változók, az általános politikai és szabályozási környezet, a geopolitika és az embargók, valamint a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos spekuláció, ugyanis ha ezeket pénzügyi eszközökként értékesítik, akkor a kapcsolódó nyersanyagpiacok (pl. energia- és fémpiac) sokkhatásainak vannak kitéve; C. mivel az árak ingadozása fokozza a mezőgazdasági termelők bevételeinek kiszámíthatatlanságát, és súlyos nehézségeket okoz az európai gazdálkodóknak, akiknek a költségei továbbra is nagyon magasak; D. mivel a fokozott kiszolgáltatottságot a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbá válása, a klímaváltozásnak a mezőgazdasági termelési szintekre gyakorolt hatása, PE v /21 RR\ docx

17 valamint strukturális tényezők pl. energia- és műtrágyaárak, átváltási árfolyamok vagy kamatlábak idézik elő; mivel a mezőgazdasági termelőket arra kell ösztönözni, hogy gazdaságaikban jobban ellenőrizzék a termelési tényezők felhasználását, amelyek megvásárlása sokba kerül számukra és hatást gyakorolhatnak a környezetre; E. mivel a tejtermelők az orosz embargó és a 2015 évi katasztrofális szárazság miatt óriási veszteségeket szenvedtek el; F. mivel a gazdaságok nagy részét nagy összegű büntetések sújtják a 2014/2015. évi kvóták túllépése miatt; G. mivel a sertéstermelőket hosszú hónapok óta sújtják az alacsony felvásárlási árak, melyek az orosz embargó és még nagyobb részben az afrikai sertéspestis (ASF) következményei; 1. hangsúlyozza, hogy bár az Unió az agrár-élelmiszeripari termékek legnagyobb importőre és exportőre a világon, mégsem bizonyultak túl sikeresnek a KAP vidékfejlesztési programjainak keretein belül kínált lehetőségek, amelyek a biztosításokhoz, kölcsönös befektetési alapokhoz és a mezőgazdasági termelőket érintő jövedelemstabilizáló rendszerekhez járulnak hozzá; 2. megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések továbbra is jelentős mértékben hozzájárulnak a mezőgazdasági termelők pénzügyi helyzetének stabilitásához, különösen az alacsony árak elhúzódó időszakai során; úgy véli, hogy a közvetlen kifizetésekről bebizonyosodott, hogy jobb ár-érték arányt biztosítanak, mint a közvetlen piaci intervenciók korábbi gyakorlata; hangsúlyozza továbbá, hogy a közvetlen kifizetéseknek 2020 után is fenn kell maradniuk a KAP eszközeként, hogy támogassák és stabilizálják a mezőgazdasági jövedelmeket, ellensúlyozzák a magas színvonalú uniós normák teljesítéséből fakadó költségeket (tekintettel a termelési módokra, különösképpen a környezetvédelmi követelményekre), valamint hogy fenntartsák a mezőgazdasági termelést a leghátrányosabb helyzetű régiókban; hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetéseket ezért a gazdálkodás gazdasági stabilitásának biztosítására, valamint az élelmezés- és a környezeti biztonság garantálására kell használni; e tekintetben hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos a közvetlen kifizetések szintjének kiegyenlítése annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az egyenlő versenyfeltételeket az egységes uniós piacon, valamint hogy fenntartható módon lehessen kiaknázni az erőforrásokat; 3. a KAP és más uniós szakpolitikák közötti jobb szinergiák létrehozására hív fel, különös tekintettel az energiára, a vízellátásra, a földhasználatra, a biodiverzitásra és az ökoszisztémákra, valamint a távoli és hegyvidéki területek fejlesztésére; 4. felszólít a mezőgazdasági piacok nagyobb átláthatóságának biztosítására, hogy az árakra vonatkozó információk minden érintett fél, köztük a fogyasztók számára is hozzáférhetők legyenek; e tekintetben átlátható, és a fogyasztók számára is egyértelmű rendszer bevezetésére szólítja fel a Bizottságot a mezőgazdasági termékek árai alakulásának értékeléséhez, a termeléstől az elosztásig; 5. felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságokkal és a mezőgazdasági termelői csoportokkal szorosan együttműködve hozzanak létre a mezőgazdasági termelők jövedelmét védő rendszert kockázatkezelési eszközök mint a biztosítások és a kölcsönös befektetési alapok szélesebb körben történő ismertté tétele, megértése és RR\ docx 17/21 PE v02-00

18 felhasználása, valamint a válságkezelési és -megelőzési eszközökkel együtt történő felhasználása révén, megváltoztatva a közötti időszakra vonatkozó KAPreform eddigi erőfeszítéseit; úgy véli, hogy bármely jövőbeli kockázatkezelési rendszernek meg kell felelnie a tagállamok által országos szinten elfogadott biztosítási rendszereknek, és amennyiben szükséges, ki kell egészítenie azt, hogy elkerüljék az eddig elért eredmények veszélyeztetését; 6. úgy véli, hogy a szélsőséges áringadozás megfékezéséhez új megoldásokra van szükség, amelyek célja a piacok működésének javítása, és amelyek alapját egy sor, az állami és a magánszektorhoz tartozó eszköz mozgósítása képezi, amelyek egyébként kombinálhatók egymással és/vagy kölcsönösen kiegészíthetik egymást; a jelenleg megélt igen súlyos mezőgazdasági válságok egyik tanulsága, hogy a következő KAP keretében elengedhetetlenül szükséges új a termelés sajátosságaihoz igazított, rugalmas, hatékony és gyorsan mozgósítható válságmegelőzési és piackiigazító intézkedések beillesztése, amelyek szükség esetén azonnal bevethetők a jelentős mértékű piaci zavarok orvoslására; 7. felhív az általános költségvetési eszközök (vagyis az ún. válságtartalék) felhasználásának fontolóra vételére, mint ezen és más bizottsági tevékenységek finanszírozásának forrásaira, melyek célja a mezőgazdasági piacok helyzetének javítása; 8. európai térkép létrehozására szólít fel, amely a termeléstől az elosztásig valós időben mutatja a mezőgazdasági termékek piaci elérhetőségét; 9. kívánatosnak tartja, hogy a mezőgazdasági termelők a kockázatok fedezése céljából részben közvetlen támogatásokon keresztül kötelező elővigyázatossági megtakarítási rendszert hozzanak létre a jelenlegi európai válságtartalék helyett úgy, hogy a jó években valamennyi tartalékot félretesznek, és azt a nehezebb időszakokban használják fel; 10. hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos a közvetlen kifizetések szintjének kiegyenlítése a tagállamok között annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az egyenlő versenyfeltételeket az egységes uniós piacon, valamint hogy uniós szinten fenntartható módon lehessen kiaknázni a mezőgazdasági erőforrásokat; 11. úgy véli, hogy a humanitárius élelmiszersegélyek eszközként szolgálhatnak arra, hogy a termelők számára hasznos biztonsági háló szerepét betöltsék; 12. nyomatékosan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között a különböző mezőgazdasági ágazatokban az európai mezőgazdasági árak megfigyelőközpontjainak létrehozásával kövessék figyelemmel a mezőgazdasági termékek jelentős áringadozását, és ehhez fejlesszék tovább az európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt és lépjenek fel az árspekuláció ellen; úgy véli, hogy naprakész piaci információk birtokában a mezőgazdasági termelők jobban reagálhatnak a piaci ingadozásokra és képesek lesznek ennek megfelelő terveket készíteni; 13. kéri a súlyos természeti katasztrófák által sújtott területeken a mezőgazdasági jövedelmek támogatását szolgáló beavatkozási eszközök megerősítését és felgyorsítását; 14. úgy véli, hogy a vidékfejlesztési programból folyósított finanszírozást arra kellene fordítani, hogy a mezőgazdasági termelők megkapják a kockázatkezelési eszközök megfelelő felhasználásához szükséges képzést és oktatást; úgy véli, hogy ez lehetővé PE v /21 RR\ docx

19 tenné a mezőgazdasági termelők számára az árak ingadozásának jobb előrejelzését és kezelését; 15. konkrét eszközök megalkotására szólít fel, amelyekkel csökkenteni lehet az árak ingadozásának az európai mezőgazdasági termelőkre gyakorolt negatív társadalmi következményeit; 16. felkéri a Bizottságot, hogy elemezze és mérje fel az európai mezőgazdasági alapanyagok származékos piacainak fedezeti funkcióit és a kapcsolódó infrastruktúrát a fizikai mezőgazdasági piacokon. RR\ docx 19/21 PE v02-00

20 A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE Az elfogadás dátuma A zárószavazás eredménye +: : 0: A zárószavazáson jelen lévő tagok A zárószavazáson jelen lévő póttagok A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés) Nedzhmi Ali, Jean Arthuis, Lefteris Christoforou, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Esteban González Pons, Iris Hoffmann, Monika Hohlmeier, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Ernest Maragall, Clare Moody, Siegfried Mureşan, Victor Negrescu, Jan Olbrycht, Urmas Paet, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Paul Tang, Isabelle Thomas, Monika Vana, Daniele Viotti, Marco Zanni, Auke Zijlstra Xabier Benito Ziluaga, Giovanni La Via, Stanisław Ożóg, Pavel Poc, Ivan Štefanec, Tomáš Zdechovský David Coburn, Estefanía Torres Martínez PE v /21 RR\ docx

21 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN Az elfogadás dátuma A zárószavazás eredménye +: : 0: A zárószavazáson jelen lévő tagok A zárószavazáson jelen lévő póttagok John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Edouard Ferrand, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Elisabeth Köstinger, Urszula Krupa, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Florent Marcellesi, Mairead McGuinness, Nuno Melo, Giulia Moi, Ulrike Müller, Maria Noichl, Marijana Petir, Bronis Ropė, Jasenko Selimovic, Maria Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Marco Zullo Angélique Delahaye, Jean-Paul Denanot, Jørn Dohrmann, Ivan Jakovčić, Norbert Lins, Gabriel Mato, Stanislav Polčák, Annie Schreijer-Pierik, Vladimir Urutchev RR\ docx 21/21 PE v02-00