Az önkéntes haderõ személyi szükséglete biztosításának hosszútávú lehetõségei és rövidtávú feladatai

Átírás

1 Az önkéntes haderõ személyi szükséglete biztosításának hosszútávú lehetõségei és rövidtávú feladatai DR. CSABAI KÁROLY nyá. ezredes DR. HÉJJA ISTVÁN nyá. ezredes DR. JÁROSCSÁK MIKLÓS ezredes DR. NAGY LÁSZLÓ nyá. ezredes OCSOVAI JÁNOS ezredes SOMOGYI GERGELY a ZMNE hallgatója a Magyar Hadtudományi Társaság szakmai csoportja A Magyar Köztársaság Kormánya 2043/2003 (III. 14.) sz. határozatában foglaltakkal összhangban július 30-ig meg kell szüntetni a sorkatonai szolgálatot a Magyar Honvédségben. Ebbõl következik, hogy 2006-tól csak hivatásos, szerzõdéses katonák, köztisztviselõk és közalkalmazottak, valamint önkéntes tartalékos katonák alkotják a Magyar Honvédség személyi állományát. 1 Az önkéntes haderõre való áttérés gyökeres változást jelent a honvédelem rendszerében, egy új kultúra meghonosodásával jár együtt, amely a védelmi felülvizsgálatot követõ haderõreformhoz kapcsolódva valósítható meg. Az Alkotmány 40./A -ban meghatározott országvédelmi, illetve a nemzetközi szerzõdésekbõl eredõ, továbbá a Honvédelmi Törvény 22. -ban foglalt feladatok kiemelten az ország fegyveres védelme és az Észak-atlanti Szerzõdésbõl eredõ katonai kötelezettségek teljesítése a XXI. század védelmi követelményei és körülményei között már nem oldhatóak meg kellõ színvonalon a rövid ideig (6 hónapig) sorkatonai szolgálatot teljesítõ állománnyal. 1 A sorszolgálat tényleges megszüntetése, az utolsó sorozott állomány leszerelése már 2004 novemberében megtörtént. 41

2 Ugyancsak az önkéntes haderõre való áttérés szükségességét igazolja az is, hogy (a felmérések és a közvélemény-kutatások szerint) a lakosság több mint 78%-a egyetért ezzel. A változtatás társadalmi hasznosságát és célszerûségét az is alátámasztja, hogy a katonai szolgálatot csak kényszerbõl teljesítõkhöz képest a szolgálatot önként vállalók magasabb szintû teljesítményt képesek nyújtani, ugyanakkor a szolgálat teljesítésébõl kimaradók sokkal hatékonyabban vehetnek részt az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életében és eredményesen járulhatnak hozzá az ország lakosságának boldogulásához. A évi országgyûlési választások után megalakult új kormány folytatta az önkéntes haderõre való áttérés elõkészítésével kapcsolatos feladatok már korábban elkezdett végrehajtását, és kiegészítette azt a választási program azon céljával, hogy a kormányzati ciklus végére a Magyar Honvédség áttér az önkéntes haderõrendszerre. A védelmi felülvizsgálat befejezése után a kormány szeptember 24-én hozott 2236/2003 sz. határozatában jóváhagyta a Magyar Honvédség között történõ átalakításával kapcsolatos terveket, amelyek alapján: A honvédelmi tárca létszáma a jelenlegi 40 ezerrõl 2006-ig 35 ezer fõre (az MH létszáma 30 ezer fõre), 2010-re 32 ezer fõre (ezen belül az MH 28 ezerre), 2013-ra 30 ezer fõre, (ezen belül az MH 26 ezer fõre) csökken; A honvédelmi tárca költségvetési támogatása 2004-ben a hazai össztermék (GDP) 1,71%-a, 2005-ben 1,76%-a, 2006-tól pedig tíz éven át 1,81%-a lesz; A haditechnikai eszközök modernizációjára 2004-ben 67 Mrd Ft-ot, 2010-ben pedig több mint 100 Mrd Ft-ot kell fordítani; A korszerû honvédséggel szemben támasztott kihívásoknak nem létszámnövekedéssel, hanem képességalapú struktúra kialakításával kell megfelelni; Korunkban olyan rugalmasan alkalmazható fegyveres erõkre van szükség, amelyek a nemzeti és a szövetségi feladatok teljes spektrumában felhasználhatók, illetve alkalmazhatók; Az új feladatok végrehajtásához könnyû, mobil és telepíthetõ szárazföldi erõkre van szükség; Olyan modern haditechnikai eszközöket kell rendszeresíteni, amelyek lehetõvé teszik a szövetséges erõkkel való együttes alkalmazást; Az ország területét alkalmassá kell tenni adott esetben a beérkezõ szövetséges erõk befogadó nemzeti támogatására. A honvédelmi miniszter 24/2003 (HK 9) sz. utasításában határozta meg Az önkéntes haderõre történõ áttérés megtervezésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Az utasítás rögzíti, hogy a Honvédelmi törvény 10., 9. pontjában kapott felhatalmazás és a már idézett kormányhatározat alapján, valamint a 61/2002 (IV.21) országgyûlési határozat alapján végrehajtott védelmi felülvizsgálat eredményeként és a NATO novemberi prágai érte- 42

3 AZ ÖNKÉNTES HADERÕ SZEMÉLYI SZÜKSÉGLETÉNEK BIZTOSÍTÁSA kezletén tett felajánlások teljesítése érdekében célunk az önkéntes (hivatásos és szerzõdéses állományból álló) haderõre való áttérés. Az utasítás tartalmazza, hogy: Az áttérés keretében végzendõ egyeztetésekért az MH politikai államtitkár, az áttérés szakmai végrehajtásért a HM közigazgatási államtitkár és a honvéd vezérkar fõnöke (HVKF) felelõs; Az áttéréssel kapcsolatos feladatok összehangolására a HM és a HVK kijelölt személyeibõl irányító testület jön létre, melynek titkára a HM Igazgatási és Jogi Fõosztály vezetõje; Az áttérést Konzultatív Tanácsadó Testület is segíti, amelynek állományába a HM kijelölt fõosztályvezetõi, a HVK Csoportfõnökei, a kijelölt Hivatalok vezetõi tartoznak. A Testület tevékenységét a HVKF helyettese vezeti. A testület munkájában a CUBIC csoport is részt vesz. Az áttéréssel kapcsolatos határidõk szerint az átfogó elemzést május 30-áig kellett elvégezni, majd azt követõen elõ kellett készíteni az erre vonatkozó országgyûlési határozat tervezetét. A honvédelmi miniszter 26/2003 (VII.29.) sz. rendelete (HK 19) szabályozta az önkéntes tartalékos szolgálatot is. Ezek szerint az önkéntes tartalékos beosztásokat a HVKF által jóváhagyott állománytáblák tartalmazzák. A tartalékos állományt a Honvédelmi törvény 47., I. bekezdésében meghatározott tartalékállományból, a hivatásos szolgálatból leszereltekbõl kell toborzás útján biztosítani. Behívásukat a hadkiegészítõ parancsnokságok végzik. Az önkéntes tartalékosokkal szemben támasztott követelményeket a szerzõdéses állományra vonatkozó szabályok tartalmazzák. A honvédelmi miniszter a 01/2003 (HK 22) sz. utasításában a Magyar Honvédség közötti idõszakra vonatkozó átalakításával, az új struktúra kialakításával kapcsolatos feladatokra intézkedik. Ezek szerint: A kormány 2236/2003 sz. határozata és az önkéntes haderõre való áttérést meghatározó 2043/2003 (VI. 14) határozata alapján kell a döntést elõkészíteni; Az elõkészítésre haderõ-átalakítást irányító testület jön létre, amelynek elnöke a HM közigazgatási államtitkár és a honvéd vezérkar fõnöke; A haderõ-átalakítást koordináló Operatív Bizottság vezetõje a HVKF helyettese; Az önkéntes haderõre való áttérés konkrét feladataira negyedévenként a HVKF parancsban intézkedik. A haderõ radikális átalakításának rendkívül sok, egymással összefüggõ tényezõje van: szervezeti, fegyverzeti, anyagi-pénzügyi, személyi, kiképzési, jogi és más összetevõk. Mindezen tényezõk koherens áttekintése hatalmas feladat, amely meghaladja egy adott tanulmány terjedelmi kereteit. A Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) szakértõi csoportja a kutatómunka célját abban jelölte meg, hogy az annak eredményeképpen összeállított tanulmány segítse elõ a Magyar Honvédség átalakítását önkéntes 43

4 haderõvé. Ezen belül hozzá kíván járulni ahhoz, hogy pontosabban meghatározásra kerüljön: A Magyar Honvédségnek milyen feladatokra kell felkészülnie az ország védelmével és a szövetségi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban; A fenti kettõs feladat teljesítéséhez mekkora és milyen összetételû katonai szervezettel kell rendelkeznie; A fentiek tisztázása után kerülhet sor az MH számára ajánlható szervezeti struktúra meghatározására, azon belül az állományarányok kialakítására, továbbá az önkéntes haderõre történõ áttérés végrehajtásához szükséges erõforrások biztosítására; Végül mindezek alapján válik lehetségessé a személyi szükségletek meghatározása, majd azt követõen a személyi állomány kiválasztásával, felkészítésével, szolgálatával, rendszerben tartásával stb. kapcsolatos feladatok meghatározása. Az MHTT szakértõi csoportja természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a Magyar Honvédség gyökeres megújulásának és átalakításának minden aspektusát áttekintse. A csoport tagjai azt az elképzelést fogalmazták meg, hogy a problémakör személyi vonatkozásait teszik elemzés tárgyává, beleértve a létszámviszonyokat, az állományarányokat, a személyi biztosítás rendszerét, a költségkialakításokat. A szakértõi csoport tagjai egy-egy részterület önálló feldolgozásával járultak hozzá a tanulmány összeállításához. Ennek megfelelõen, az elvégzett elemzõ munka eredményeképpen a pályázati anyag négy önálló egymással a vizsgált téma okán összefüggõ fejezetbõl áll. Az elsõ fejezet a személyi állomány biztosításának általános lehetõségeit, illetve az ehhez kapcsolódó feladatokat taglalja, a második fejezet pedig az állománykategóriák szempontjából vizsgálja ugyanezt a problémakört. A harmadik fejezet a személyi állomány biztosításához szükséges erõforrások, összefüggéseit vizsgálja, a negyedik pedig egy sajátos területet, a katonai felsõoktatást. Az önkéntes haderõre történõ áttérésnek sok más vonatkozásával a munkacsoport nem foglalkozott, mert nem is volt feladata a jogi háttér biztosításával, a szükséges korrekciók átvezetésével az Alkotmányban, a Honvédelmi törvényben, amelyek nagy része az Országgyûlés kétharmados többségével szavazható meg. A Magyar Hadtudományi Társaság 2004-ben tervezett és végrehajtott programjaival, rendezvényeivel is támogatta a pályázatban megjelölt célok elérést. A Magyar Köztársaság Kormányának döntése értelmében az utolsó sorozott állomány 2004 novemberében szerel le. Jelen tanulmány végleges formába öntése éppen ennek küszöbén, 2004 októberében történt, mire a kiadvány megjelenik, a Magyar Honvédségben már nem lesznek sorkatonák. A Tisztelt Olvasónak azonban figyelembe kell vennie, hogy a fejezetek többségé- 44

5 AZ ÖNKÉNTES HADERÕ SZEMÉLYI SZÜKSÉGLETÉNEK BIZTOSÍTÁSA nek összeállításakor errõl a változásról (és még sok más, azóta bekövetkezett módosításról) még csak jövõ idõben beszélhettünk (vagy egyik-másikról nem is tudtunk). Ezekre az utólagos korrekciókra az összefoglalóban tudunk utalni. Így többek között a nyomdába adás pillanataiban jelentek meg a Magyar Köztársaság évi költségvetésének irányszámai, amelyek jelentõs megszorításokat vetítettek elõre a honvédség vonatkozásában. A leglényegesebb számadat arról szól, hogy a korábban tervezett arányoknál jóval kevesebb jut a Magyar Honvédség korszerûsítésére: a tárca költségvetése a bruttó hazai termék (GDP) 1,76%-a helyett csupán 1,38% vagy még annál is kevesebb. Máris megjósolható, hogy késni fognak a mûszaki megújulást szolgáló olyan programok, mint a tehergépkocsik vagy a rádiók cseréje. Sajnálatos módon a megszorítások módosíthatják azokat a számszaki adatokat is, amelyek jelen tanulmány egyes fejezeteiben szerepelnek. Ugyancsak megkérdõjelezhetõvé válik az elemzések néhány megállapítása, összefüggése, következtetése. Ma még megjósolhatatlan, hogy hogyan alakulnak a létszámviszonyok, mennyire kell módosítani az eredeti tízéves tervben szereplõ elképzeléseket. A Magyar Hadtudományi Társaság munkacsoportja választás elé került: meghagyjuk a már elkészült anyagokat eredeti formájukban, vagy be sem adjuk pályázatunkat, várva a változások újabb és újabb, de szinte sohasem utolsó hullámát. Az elsõ megoldás mellett döntöttünk, hangsúlyozva, hogy elemzésünk egy adott idõpontban, közepén rendelkezésre álló információk bázisán készült. Figyelembe véve a fentebb említett bizonytalansági tényezõket is célszerûnek látszik leszögezni néhány megállapítást, amelyek hozzájárulhatnak az elemzés jobb megértéséhez. Mindenekelõtt azt kell tisztáznunk, hogy milyen hadsereg-típusokról beszélünk a Magyar Honvédség átalakítása kapcsán. Munkacsoportunk határozottan azon az állásponton van, hogy szigorúan meg kell különböztetni az önkéntes és a professzionális haderõ fogalmát (sajnos a köznapi gyakorlatban sokan pongyolán használják, összekeverik, felcserélik ezeket a fogalmakat). Az elsõ esetben arról van szó, hogy a hadseregben, adott esetben a Magyar Honvédségnél szolgálatot teljesítõ katonák önként vállalják ezt a szolgálatot, akár szerzõdéses, akár hivatásos kategóriába tartoznak. Ebben a vonatkozásban az önkéntes haderõ kifejezetten ellentéte a sorkötelesek szolgálatára is támaszkodó hadseregnek (amelynek rendszerét egyébként vegyes hadkiegészítésû jelzõvel illetjük). Egészen más dolog a professzionális hadsereg, amelynek profi minõsége nem elsõsorban a hadkiegészítés rendszerétõl függ, hiszen a fogalom arra utal, hogy a legmodernebb eszközökkel felszerelt haderõrõl van szó, amelynek személyi állománya az eszközök kezelését és alkalmazását (továbbá a harceljárásokat és minden, a fegyveres küzdelemmel kapcsolatos tevékenységet) a lehetõ legtökéletesebben elsajátította. Elvileg a sorállománnyal ren- 45

6 delkezõ alegységek is lehetnek profik, csak ez nem valószínû, mivel a sorszolgálat idõtartama nem teszi lehetõvé ezen ismeretek maradéktalan elsajátítását. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az önkéntes hadsereg egyben professzionális is. A katonák státusza, szerzõdéses, illetve hivatásos minõsítése csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a színvonalnak. Éppen a Magyar Honvédség példája illusztrálja sajnos, hogy a rövid idõre szerzõdõ, vagy szerzõdésüket idõ elõtt felbontó katonák alig vagy semmivel sem képzettebbek a sorkatonáknál, és semmi esetre sem tekinthetõk profiknak. Az önkéntes haderõtõl a professzionális hadseregig tehát hosszú út vezet. Munkacsoportunk elemzéseinek van (lehet) egy olyan interpretációja is, amely szerint a jelenleg belátható és tervezhetõ, ig terjedõ idõszak valószínûleg nem lesz elegendõ ennek a hosszú útnak a megtételéhez. Filozófiai vitának tûnhet, hogy egyáltalán elérheti-e egy haderõ azt a minõségi szintet, amikor már professzionálisnak tekinthetõ. Hiszen aligha van olyan ismereti szint, kiképzettségi minõség, amelyen ne lehetne javítani. A sportban a profi kategória azokat foglalja magába, akik hivatásszerûen ûzik a sportot, abból élnek. Ezen az alapon azt is mondhatnánk, hogy a hivatásos katonákból álló haderõ egyben professzionális is. Munkacsoportunk úgy véli, hogy ez nem lenne helytálló megállapítás: egyrészt a hivatásos katonák sem automatikusan rendelkeznek az eszközök kezeléséhez és alkalmazásához szükséges ismeretek teljes körével, másrészt egy hadsereget aligha lehet kizárólag hivatásos állományra építeni. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a haderõk zöme, így a Magyar Honvédség is rendelkezik közalkalmazotti, (illetve a Honvédelmi Minisztérium tekintetében köztisztviselõi) állománnyal, az õ minõségük nem függ attól, hogy a katonaállomány sorozott vagy nem. Ugyanakkor viszont a haderõ minõsége, professzionális vagy kevésbé professzionális jellege igenis függ a nem-katona állomány színvonalától. Végül pedig ott van a tartalékosok kérdése: aligha érdemli meg a professzionális minõsítést az a haderõ, amely nem rendelkezik megfelelõ létszámú és mindenekelõtt megfelelõ színvonalon kiképzett tartalékossal. Munkacsoportunk megítélése szerint a tartalékos állomány összetétele és lebiztosítása, a képzés és a rendszeres továbbképzés biztosítása a haderõ-átalakítás egyik legnehezebben megoldható feladata. A bevezetõben szóltunk arról, hogy jelen tanulmány összeállításához segítséget nyújtottak a Magyar Hadtudományi Társaság rendezvényei is. Ezek sorából kiemelésre kívánkozik a szeptember 21-én rendezett tudományos konferencia, amelynek napirendjén a védelmi tervezés kérdései szerepeltek. A konferencia talán legizgalmasabb témája a honvédelmi tárca Védelmi Tervezési Rendszere (közkeletû rövidítéssel TVTR) volt. Az elõadók és a hozzászólók véleménye egybecsengett annak megállapításában, hogy a TVTR 46

7 AZ ÖNKÉNTES HADERÕ SZEMÉLYI SZÜKSÉGLETÉNEK BIZTOSÍTÁSA nehezen túlbecsülhetõ jelentõséggel bír a haderõ-átalakítás folyamatának levezénylésében. Az egyik fontos következtetés pedig az volt, hogy a tervezõ rendszerrel kapcsolatos ismereteket mielõbb oktatás tárgyává kell tenni a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. (Tanulmányunk szempontjából ez azt jelenti, hogy további összekötõ kapocs teremtõdött az egyes fejezetek között). Az alábbiakban összefoglaljuk a haderõ-átalakítással kapcsolatos legfontosabb anyagi-pénzügyi mozzanatokat: 1. A sorállomány kiváltása és az önkéntes haderõre történõ áttérés, továbbá az önkéntes haderõ mûködési feltételeinek megteremtése nagyon sok fontos szakterületen megjeleníti mindazon feladatokat, amelyek erõforrás-igényekkel járnak és amelyekhez a különbözõ normák, normatívák és mutatószámok alapján költségek kapcsolhatók. 2. Az erõforrások költségigényét a évre jóváhagyott éves költségvetés lényegében tartalmazta, az évi feladatok teljesítéséhez az erõforrás-szükségletek alapvetõen rendelkezésre álltak és biztosították a végrehajtást. Ugyanakkor a feladatok zöme a évre maradt, jelentõs költségigények jelentek meg, melyek betervezésre kerültek a évi költségvetésbe. 3. Az áttérés gazdasági tervezésének megalapozottsága a különbözõ szakterületeken eltérõ színvonalú, a legtöbb területen hiányzik a feladatok tételes tisztázása, logikai rendben egymáshoz rendelése. Ezen túlmenõen az erõforrás-szükségletek felmérése sem mindenhol pontos, amibõl következõen az elvégzett költségszámítások sajnos több bizonytalansági tényezõt hordoznak magukban. 4. Bár az önkéntes haderõ bevezetésének összköltség-igénye a tárca forráslehetõségeit figyelembe véve nem éri el a 10%-ot a tervezési bizonytalanság ezt 2 3%-kal befolyásolhatja, mégis alapvetõ tárcaérdek az erõforrás-szükségletek lehetõ legpontosabb felmérése, mert csak így érhetõ el a források legfontosabb feladatokra történõ koncentrálása. 5. A tervek átláthatóságára vonatkozó következtetés szerint helyes megoldás volt a fõ tervezési területekre történõ felosztás és azon belül mindegyik területhez feladatalapú erõforrás-igények hozzárendelésével a szükséges költségek fix áras (2002. vagy évi áron) számvetése. Ez a tervezési eljárás egyszerû és átlátható, mivel a képesség vagy a cél eléréséhez szükséges feladatokat veszi számba, és mindegyik feladathoz külön-külön kapcsolja a végrehajtáshoz szükséges erõforrásokat. Összegzett következtetésként levonható, hogy bármely korábbi feladat gazdasági tervezéséhez viszonyítva egy lényegi és minõségi szintû elmozdulás történt az önkéntes rendszerû, majd perspektívában professzionális haderõre 47

8 történõ áttérés forrásigényének megalapozása terén, ami egyik garanciáját jelenti a haderõ és az ország szempontjából is kiemelt kormányzati feladat teljesítésének. Javaslatok az aktuális feladatok megoldásához: A még el nem kezdett vagy éppen folyamatban lévõ fejlesztésekhez kapcsolódó feladatok erõforrás-terveinek pontosítása és szükségszerû kiegészítése annak érdekében, hogy a költségvetésbõl csak a ténylegesen szükséges ráfordítások kerüljenek finanszírozásra. A már végrehajtott feladatok jelentési rendszerében fennálló hiányosságok felszámolása, mivel jelenleg a tételes felhasználások erõforrásés költség-adatai elnagyoltan, sokszor értékelhetetlen tartalommal jelennek meg. Azzal, hogy a év végén leszerel az utolsó sorkatona, még nem érnek véget az önkéntes haderõ finanszírozási feladatai, ezért indokolt a ra szóló tízéves alapterv gördítésénél a még hátralévõ, áthúzódó vagy nem teljesített feladatok számba vétele és azok erõforrás- illetve költségigényének újratervezése. Az önkéntes rendszerû, professzionális haderõre áttérés, mint program lezárására csak akkor kerüljön sor, ha az erõforrások felhasználásáról az elõírt jelentések beérkeztek és feldolgozásra kerültek. A Magyar Hadtudományi Társaság munkacsoportja örömmel állapítja meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium (konkrétan az Oktatási és tudományszervezõ fõosztály) kiemelt jelentõséget tulajdonít a haderõ-átalakítás tudományos igényû megalapozottságának, ezt jelzi a pályázat kiírása ebben a témakörben, illetve a szükséges pénzügyi keretek biztosítása. Örömmel kapcsolódtunk be a pályázatba, és azzal a meggyõzõdéssel nyújtjuk be pályamûvünket, hogy ha minimális mértékben is, de elemzéseinkkel hozzájárulunk a pályázatot kiírók eredeti szándékának megvalósulásához, a Magyar Honvédség megújításának elméleti megalapozásához. 48