A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben 1

Átírás

1 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 1 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben 1 1. Bevezetés. Jelen tanulmányunkban azt kívánjuk áttekinteni, hogy a magyar nyelv milyen fő jelölő elemeket használ a végpontosság mint szituációs aspektuális jegy kódolására. 2 Célunk, hogy a magyar és a nemzetközi szakirodalom legfrissebb eredményeire támaszkodva megmutassuk, hogy az igei predikátumok végpontos (más néven telikus) értelmezése elsősorban (i) (ii) (iii) eseménymaximalizációs operátort lexikalizáló igekötők és eredményhatározós predikátumok esetében, az egyet, (egy) jót, jókat, (egy) nagyot, nagyokat, hatalmasat stb. áltárgyak révén, és az elfogyasztást és létrehozást kifejező predikátumok kvantált tárgyi argumentuma által válik elérhetővé. KARDOS (2012, 2016) munkája révén demonstráljuk, hogy az igekötők és az eredményhatározós predikátumok egy olyan aspektuális operátort lexikalizálnak, amely az igei predikátum denotációjában lévő esemény legnagyobb, azaz maximális részét ragadja ki. Másrészt, az egyet, (egy) jót, jókat, (egy) nagyot, nagyokat, hatalmasat stb. áltárgyak, amelyek mindezidáig kevesebb figyelmet kaptak az irodalomban, elemzésünk szerint egy olyan operátort kódolnak, amely egy 1 Ez a tanulmány nem jöhetett volna létre a Domus Hungarica Scientiarum et Artium támogatása nélkül, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia nyújtott Farkas Imola-Ágnesnek. Külön köszönet illeti KIEFER FERENCet, É. KISS KATALINt, MARCEL DEN DIKKENt, BENDE-FARKAS ÁGNESt, HALM TAMÁSt, DÉKÁNY ÉVÁt, HEGEDŰS VERONIKÁt és EGEDI BARBARÁt az MTA Nyelvtudományi Intézetében eltöltött idő alatt nyújtott szakmai beszélgetésekért. Ugyanakkor köszönet illeti KÁDÁR EDITet a konzulensi támogatásért és a tanácsokért, valamint azon anyanyelvi beszélőket, akik kitöltötték a grammatikalitási tesztjeinket és így hozzájárultak a mondataink megítéléséhez. Az itt bemutatott elemzés egy korábbi változatát a berlini Humboldt Egyetemen szervezett Endpoints, scales, and results in the decomposition of verbal predicates című műhelykonferencián mutattuk be (2018. január ). 2 SMITH (1991) terminológiáját használva, szituációs aspektusnak nevezzük az eseménytipológia azon szegmensét, amely az eseménytípusokat állapotokra, cselekvésekre, teljesítményekre, szemelfaktívokra, illetve eredményekre osztja a következő, jól meghatározott szituációs jegyek mentén felvett értékek szerint: statikus/dinamikus, duratív/pillanatnyi, illetve telikus/atelikus. Eszerint például az állapotokat a következőképpen lehetne illusztrálni: [+statikus], [+duratív] és [-telikus]. Az említett jegyek közül a tanulmány középpontjába a telicitás jelölésével kapcsolatos kérdéseket állítjuk.

2 2 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben kontextuálisan meghatározott, nem maximális alrészét veszi ki a predikátum denotációjában lévő eseménynek. Végül, az elfogyasztást és létrehozást kifejező igék tárgyi argumentumának esetében megmutatjuk, hogy a telikusság nem jár szükségszerűen együtt eseménymaximalizációval, tehát maximalizáció hiányában is elérhetővé válhat ez az értelmezés. Jelen tanulmány főként az áltárgyas szerkezetek jellemzésével, valamint az igekötők/eredményhatározós predikátumokhoz, illetve az elfogyasztást és létrehozást kifejező predikátumok kvantált tárgyi argumentumaihoz fűzött kiegészítésével kíván átfogóbb képet nyújtani a magyar nyelv telicitásjelölési módjairól. Fontos célunk, hogy megfogalmazzunk néhány új általánosítást a telikusság megjelenéséről a magyarban azáltal, hogy egy olyan generatív-szemantikai, skaláris keretbe helyezzük elemzésünket, amelyet az utóbbi években számos nyelv eseményszerkezeti jelenségeinek leírására használtak a szakirodalomban. A legfontosabb következtetésünk szerint a magyar nyelv legalább három, egymástól szignifikánsan különböző telikussági jelölési elemet használ, így ebben a nyelvben a telikus predikátumok osztálya egyértelműen heterogén. E tekintetben a magyar eltér az angol, német és holland nyelvektől, melyek alapvetően az ige belső argumentumának kvantáltsága révén jelölik a végpontosságot (VERKUYL 1972, 1993; TENNY 1994; KRIFKA 1998). A tanulmány felépítése a következő: a második rész röviden áttekinti a szakirodalomból ismert, jelen tanulmány szempontjából kiemelt fontosságú, főként a három telikusságot jelölő nyelvi elemről szóló munkákat, illetve ez a rész általános bevezetőül is szolgál az elemzésünk elméleti keretének tárgyalásához. A következő három alfejezet részletesen bemutatja, hogy (i) az igekötők, illetve az eredményhatározós vagy rezultatív predikátumok; (ii) az egyet, (egy) jót, jókat, (egy) nagyot, nagyokat, hatalmasat stb. áltárgyak; és (iii) az elfogyasztást és létrehozást kifejező igék belső argumentuma milyen módon járul hozzá az igei predikátumok telikus értelmezéséhez. Végezetül, a hatodik rész összegzi a tanulmányban leírtakat. 2. Szakirodalom és elméleti bevezető. Bár ez a szakasz csupán egy töredékét mutatja be azoknak a munkáknak, amelyek valamiképpen foglalkoznak a fent említett telikusságot kódoló nyelvi elemekkel, mégis elméleti bevezetőként szolgálhat a telikussági jelölés jelenségköréhez a magyarban, mivel az áttekintésben képviselve vannak a főbb elméletek. Hangsúlyozandó, hogy az itt tárgyalt munkák inkább nagyon rövid áttekintés, mintsem kritikai elemzés céljából kerülnek bemutatásra. Az igekötőkkel kapcsolatban a legfontosabb állítás az, hogy másodlagos predikátumok és helyzetbehatárolók, amelyeket a deriváció elején egy ige utáni pozícióban generálunk, és amelyek a predikációs frázis (angolul Predication Phrase, azaz PredP) specifikálójába (É. KISS 2008) vagy akár egy még fentebbi pozícióba, az igeidő frázis (angolul Tense Phrase, azaz TP) specifikálójába (SURÁNYI 2009b) mozognak fel. Ezen jelölők telicizáló hatása a lexikai értelmezésük egyenes következménye (l. még KIEFER LADÁNYI 2000; É. KISS 2004). Az igekötőkhöz hasonlóan, az eredményhatározós predikátumok minden esetben behatárolják az igei predikátum cselekvését, mivel ezen szerkezetek egyik legkevésbé ellentmondásos szemantikai jellemvonása pontosan az, hogy kizárólag telikus, jól meghatározott végponttal rendelkező konstrukciók (l. TENNY 1994; LEVIN RAPPAPORT HOVAV

3 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva ; ROTHSTEIN 2004; GOLDBERG JACKENDOFF 2004; WECHSLER 2005). Az alábbi példák az igekötők és rezultatív predikátumok ezen telicizáló hatását illusztrálják: (1) a) Béla 10 percig/*10 perc alatt festett egy kerítést. b) Béla 10 perc alatt/*10 percig lefestett egy kerítést. c) Béla 10 perc alatt/*10 percig pirosra festett egy kerítést. Az (1a) példa atelikus olvasatot kap, melyet a 10 percig időhatározó elfogadhatósága és a 10 perc alatt időhatározó agrammatikus volta jelez. Ezzel szemben, a le igekötőt tartalmazó (1b) példa és a pirosra rezultatív predikátumot tartalmazó (1c) példa kizárólag telikusan értelmezhető. Az áltárgyak szintén kimérő funkcióval rendelkeznek, és így helyzetbehatárolóként működnek cselekvést vagy mozzanatot kifejező intranzitív igék esetében (l. PIÑÓN 2001; KIEFER 1994, 2006; CSIRMAZ 2008; HALM 2012; FARKAS 2017, FAR- KAS KARDOS 2018). Az igekötőkhöz hasonlóan CSIRMAZ (2008: 183) szerint ezen áltárgyak egy ige utáni pozícióból a PredP specifikálójába mozognak fel, amikor megelőzik a (mozzanatos) igét. Cselekvések esetében az áltárgy az ige után fordul elő semleges mondatokban. Ezzel szemben FARKAS KARDOS (2018) azt állítja, hogy ezen áltárgyakat a vp és a VP közötti aspektuális frázis (AspP) specifikálójában generáljuk. Ami a denotációját illeti, PIÑÓN (2001: 194) a mellett érvel, hogy az áltárgy egy R típusú e eseményt módosít, amelynek futási ideje valódi része egy bizonyos t, kontextuálisan meghatározott időintervallumnak. Nagyon lényeges, hogy t-n belül nem létezik egy más, e' típusú esemény, amely nagyobb, mint e, vagy különbözik tőle. E két feltétel biztosítja azt, hogy az áltárgyas események egyértelműen telikusak. A (2)-es példában az egyet áltárgy mozzanatos igékkel fordul elő, míg a (3)-as példában az egy jót és egy nagyot áltárgyak cselekvést kifejező igékkel fordulnak elő. (2) a) A beteg egyet köhintett. b) Géza egyet pislantott. (3) a) Attila futott egy jót. b) A fiatalok táncoltak egy nagyot. Az elfogyasztást és létrehozást kifejező igék belső argumentumát illetően elmondhatjuk, hogy a magyarban a kvantált referenciával rendelkező tárgyak hozzájárulhatnak a telikus interpretációhoz, a kumulatív referenciával rendelkező belső argumentumokkal ellentétben, amelyek a megfelelő angol szerkezetekhez hasonlóan atelikus olvasatot eredményeznek (l. VERKUYL 1972; É. KISS 2008; KARDOS 2012, 2016). Az alábbi példákon keresztül hasonlítjuk össze a két nyelv ebbe a csoportba tartozó predikátumait. (4) a) Sára 10 perc alatt rajzolt egy virágot. b) Károly 10 perc alatt ivott egy limonádét. (5) a) Sara drew a flower in 10 minutes.

4 4 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben Sára rajzolt egy virág 10 percen.belül Sára 10 perc alatt rajzolt egy virágot. b) Charles drank a lemonade in 10 minutes. Károly ivott egy limonádé 10 percen.belül Károly 10 perc alatt ivott egy limonádét. A fenti mondatok mindegyikében kvantált théma argumentummal fordul elő az igei predikátum. Ennek megfelelően a magyar egy virág és egy limonádé denotációinak nincsen olyan valódi része, amelyre vonatkozhatnak ezek a kifejezések, hasonlóan az angol a flower és a lemonade főnévi csoportokhoz. Ezen théma argumentumok kvantáltsága telikus olvasatot eredményez a magyar és az angol adatok esetében is, melyet a 10 perc alatt (4), illetve az in 10 minutes időhatározók (5) elfogadhatósága mutat minden példában. Ezzel szemben nem kvantált/kumulatív jelöletű théma argumentumok esetében kizárólag atelikus olvasatot kapunk a magyar (6) és az angol (7) adatok esetében is: (6) a) Sára 10 percig/*10 perc alatt virágokat rajzolt. b) Károly 10 percig/*10 perc alatt limonádét ivott. (7) a) Sara drew flowers for 10 minutes /*in 10 minutes. Sára rajzolt virágok 10 percig 10 percen.belül Sára 10 percig/*10 perc alatt virágokat rajzolt. b) Charles drank lemonade for 10 minutes /*in 10 minutes. Károly ivott limonádé 10 percig 10 percen.belül Károly 10 percig/*10 perc alatt limonádét ivott. A továbbiakban a három telikusságut jelölő elemet egy skaláris szemantikai elméleti keretben tárgyaljuk (l. HAY KENNEDY LEVIN 1999; WECHSLER 2005; KENNEDY LEVIN 2008), melyben feltételezzük, hogy az állapotváltozást kifejező predikátumok lexikalizálnak egy skaláris argumentumot, melynek rész-egész szerkezeti tulajdonságait örökli az igei predikátum által leírt esemény rész-egész szerkezete a köztük fennálló homomorfizmusnak köszönhetően (l. KRIFKA 1998 és BEAVERS 2012). FILIP ROTHSTEIN (2006) és FILIP (2008) alapján a telikusság az igei predikátumok egy bizonyos alosztályának esetében eseménymaximalizáció eredménye, melynek bemenetét részbenrendezett események alkotják, kimenetét pedig maximális események (a predikátum által leírt legnagyobb események LANDMAN [1992] szerint). Az eseménymaximalizáció kötelező érvényű a magyarban a nem elfogyasztást és létrehozást, de állapotváltozást leíró predikátumok osztályában, amennyiben az ige kódol inkrementalitást, valamint a théma argumentum által jelölt résztvevő mennyisége és a skála végpontja ismert (KARDOS 2016). 3. Az igekötő és a rezultatív predikátum. Ebben az alfejezetben amellett fogunk érvelni, hogy a telicizáló igekötők az igei predikátumokat azáltal teszik végpontossá, hogy lexikalizálnak egy e s e m é n y m a x i m a l i z á c i ó s o p e r á t o r t, melyet FILIP ROTHSTEIN (2006), FILIP (2008) és KARDOS (2012, 2016) munkái alapján MAX E operátornak nevezünk. Az operátor fontos aspektuális következmé-

5 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 5 nye, hogy a magyarban az igekötős kifejezések kvantáltak, tehát szükségszerűen telikusak. Ezt illusztrálják a következő példák: (8) a) Béla 10 percig/*10 perc alatt festett egy kerítést. b) Béla 10 perc alatt/*10 percig lefestett egy kerítést. (9) a) Sára 10 percig/*10 perc alatt takarított egy szobát. b) Sára 10 perc alatt/*10 percig kitakarított egy szobát. (10) a) Csaba 10 percig/ 10 perc alatt faragott egy fadarabot. b) Csaba 10 perc alatt/ 10 percig kifaragott egy fadarabot. A (8) (10)-es példákban található időhatározók (10 perc alatt és 10 percig) azt jelzik, hogy igekötő hiányában kötelezően atelikus értelmezést kapunk a fest egy kerítést, takarít egy szobát és farag egy fadarabot igei predikátumok esetében, még akkor is, ha van egy behatárolt tárgyi argumentum az ige mellett (egy kerítést, egy szobát és egy fadarabot), míg a le és ki igekötők jelenlétében kizárólag a telikus értelmezés érhető el. Ezen adatok azért is érdekesek, mert más nyelvekben, mint például az angolban (l. [11]) vagy a románban (l. [12]), ugyanazon igék esetében (fest, tisztít/takarít), igekötő hiányában is, csupán a behatárolt tárgyak jelenlétében a telikus értelmezés a preferált. 3 Ez csak olyan igék esetében fordul elő, amelyek által leírt eseményeket a tárgy ki tudja mérni (vö. TENNY 1994; VERKUYL 1993; KRIFKA 1998). (11) a) Béla painted a fence in 10 minutes /??for 10 minutes. Béla festett egy kerítés 10 percen.belül 10 percig Béla 10 perc alatt lefestett egy kerítést. b) Sarah cleaned a room in 10 minutes /??for 10 minutes. Sára tisztított egy szoba 10 percen.belül 10 percig Sára 10 perc alatt kitakarított egy szobát. (12) a) Béla a vopsit un gard în 10 minute /??timp de 10 minute. Béla festett egy kerítés 10 percen.belül 10 percig Béla 10 perc alatt lefestett egy kerítést. b) Sara a curățat o cameră în 10 minute /??timp de 10 minute. Sára tisztított egy szoba 10 percen.belül 10 percig Sára 10 perc alatt kitakarított egy szobát. Az angol adatokat illetően még azt is fontos megjegyezni, hogy az olyan predikátumok esetében, mint a warm melegít, cool hűt és lengthen hosszabbít (angolul degree achievement predikátumok, l. DOWTY 1979: 88 90), aspektuális kétértelműség figyelhető meg: a predikátum behatárolt tárgy jelenlétében a szövegkörnyezettől függően értelmezhető atelikusan és telikusan is: 3 Itt jegyeznénk meg, hogy a román nyelvben (és általában a román nyelvekben) nem léteznek igekötők, így igei predikátumokat ezzel a módszerrel nem lehet behatárolni, l. még FARKAS (2013).

6 6 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben (13) a) John warmed a plate for10 minutes /in 10 minutes. János melegített egy tányér 10 percig 10 percen.belül János 10 percig melegített egy tányért/10 perc alatt felmelegített egy tányért. b) Ben cooled a glass for 10 minutes /in 10 minutes. Ben hűtött egy pohár 10 percig 10 percen.belül Ben 10 percig hűtött egy poharat/10 perc alatt lehűtött egy poharat. c) The tailor lengthened a skirt for 10 minutes /in 10 minutes. a szabó hosszabbított egy szoknya 10 percig 10 percen.belül A szabó 10 percig hosszabbított egy szoknyát/10 perc alatt meghoszszabbított egy szoknyát. Bár az elsődleges értelmezés atelikus a fenti példákban (l. HAY KENNEDY LEVIN 1999: 127), a kontextus elérhetővé teheti a telikus olvasatot is. A (13a)-ban található mondat például értelmezhető úgy, hogy egy tányér elért egy kontextuálisan meghatározott hőmérsékletet (tehát készen áll például arra, hogy felszolgáljuk benne az ételt), a (13b) mondat egy pohárról állíthatja azt, hogy elért egy kontextus által specifikált hőmérsékletet, míg a (13c) szerint egy szoknya érhetett el egy valamilyen, kontextus által specifikált hosszúságot. Hasonló kétértelműség figyelhető meg az angol wipe a table (le)töröl egy asztalt, scrub a bathtub (meg)súrol egy kádat és sweep the floor (fel)sepri a padlót predikátumok esetében is (vö. LEVIN SELLS 2009: 311). (14) a) John wiped a table in10 minutes /for 10 minutes. János törölt egy asztal 10 percen.belül 10 percig János 10 perc alatt letörölt egy asztalt/10 percig törölt egy asztalt. b) Kate scrubbed a bathtub in 10 minutes /for 10 minutes. Kati súrolt egy kád 10 percen.belül 10 percig Kati 10 perc alatt kisúrolt egy kádat/10 percig súrolt egy kádat. c) David swept the floor in 10 minutes /for 10 minutes. Dávid seperte a padló 10 percen.belül 10 percig Dávid 10 perc alatt felseperte a padlót/10 percig seperte a padlót. Míg az elsődleges olvasat mindhárom példa esetében telikus a behatárolt tárgyi argumentumnak köszönhetően, az atelikus értelmezés is elképzelhető bizonyos kontextuális feltételek mellett. Az események akkor kulminálnak, amikor az asztalt teljes terjedelmében letörölte János (14a), a kádat teljes terjedelmében kisúrolta Kati (14b) és a padlót teljes terjedelmében felseperte Dávid (14c). Az atelikus olvasat esetében a predikátum által leírt események többször ismétlődnek; végpont az eseményleírásokhoz nem jelölhető ki. A magyarban ezekben az esetekben nem megengedett az aspektuális variabilitás; az eseménymaximalizációval ez nem egyeztethető össze (l. még KARDOS 2012: 112; illetve KARDOS 2016: 27 példáit is). (15) a) János 10 percig/*10 perc alatt melegített egy tányért.

7 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 7 b) Péter 10 percig/*10 perc alatt hűtött egy tányért. (16) a) János 10 perc alatt/*10 percig megmelegített egy tányért. b) Péter 10 perc alatt/*10 percig lehűtött egy tányért. (17) a) János 10 percig/ 10 perc alatt törölt egy asztalt. b) Kati 10 percig/ 10 perc alatt súrolt egy fürdőkádat. c) Sára 10 percig/ 10 perc alatt seperte a padlót. (18) a) János 10 perc alatt/ 10 percig letörölt egy asztalt. b) Kati 10 perc alatt/ 10 percig megsúrolt egy fürdőkádat. c) Sára 10 perc alatt/ 10 percig felseperte a padlót. Míg a (15)-ös példákban a melegítési és hűtési eseményleírások nem behatároltak, tehát az igei predikátumok egy melegítési és hűtési állapotváltozást fejeznek ki anélkül, hogy megneveznének egy végpontot az eseményhez, a (16)-os példák által kifejezett események szükségszerűen végpontosak. 4 Hasonlóképpen kötelezően atelikusak a (17)-ben található, igekötő nélkül előforduló predikátumok, míg telikusak a (18)-beli igekötős példák. Az igekötők által kódolt eseménymaximalizáció fontos következménye még, hogy a théma argumentum által jelölt entitás mennyiségét specifikálni kell ahhoz, hogy grammatikus mondatot kapjunk. Ezt a szemantikai megkötést szemléltetik a (19)-es és a (20)-as példák: (19) a) *János megmelegített tányérokat. b) János megmelegítette a tányérokat. c) János megmelegített három tányért. (20) a) *Kati lehűtött poharakat. b) Kati lehűtötte a poharakat. c) Kati lehűtött három poharat. Amennyiben feltételezzük, hogy a fenti mondatok neutrálisak (tehát nem tartalmaznak például fókuszt), egyértelműen látható, hogy a megmelegít és lehűt igék környezetében nem fordulhat elő puszta többes számú théma (KIEFER 1992; SZILI 2001; É. KISS 2005, 2008), hiszen az ilyen típusú belső argumentum nem specifikálja az állapotváltozással jellemezhető résztvevő mennyiségét. A határozott névelővel vagy számnévvel előforduló főnevek kvantáltsága viszont, melyet a (b) és (c) példák illusztrálnak, eleget tesz a fenti szemantikai megkötésnek. Érdekes, hogy az angolban előforduló igekötők (mint például az up) nem befolyásolják a tárgyi argumentum referenciális tulajdonságait (BORER 2005) olyan módon, mint ahogy azt a magyar igekötők esetében megfigyelhetjük (KARDOS 2012: 117; 2016: 20). A következő példák ezt illusztrálják: (21) a) The sous chefs warmed up cups for an hour/*in an hour. 4 Az angol nyelvű szakirodalomban degree achievement-ként ismert predikátumok morfológiai és szemantikai tulajdonságait a magyarban többek között SZILI (2015) tárgyalja.

8 8 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben a kukták melegítettek fel csészék egy óráig egy órán.belül A kukták egy órán keresztül csészéket melegítettek. b) The sous chefs warmed up three cups in an hour /*for an hour. a kukták melegítettek fel három csésze egy órán.belül egy óráig A kukták egy óra alatt felmelegítettek három csészét. A magyar igekötőktől eltérően az angol igekötők előfordulhatnak többes számú théma argumentummal, mely esetben atelikus értelmezést kap a predikátum (21a). Amennyiben specifikáljuk a théma által leírt résztvevő mennyiségét, telikusságot kapunk (21b). BORER (2005: 211) megjegyzi, hogy az anyanyelvi beszélők néha eltérő grammatikalitási ítéletet rendelnek az olyan mondatokhoz, mint a (21a). Bizonyos beszélők számára tökéletesek, míg másoknak valamelyest csökkent elfogadhatóságúak az ilyen példák. A magyar beszélők ezzel szemben egyértelműen elutasítják a (19a) és a (20a) típusú mondatokat (feltételezve, hogy ezek neutrális mondatok). Ez az eltérés a két nyelvre jellemző grammatikalitási ítéleteket illetően egyértelmű következménye az angol és a magyar igekötők által kódolt eltérő aspektuális információnak. Egy további szemantikai megkötés is megállapítható az igekötős ige által kódolt skálával kapcsolatban: a skála végpontja specifikusan megjelölhető kell, hogy legyen, mint ahogy ezt a következő mondatok is mutatják: (22) a) János megmelegített egy tányér levest, de az nem lett elég meleg. 5 b) Péter lehűtött egy pohár sört, de az nem lett elég hideg. c) A munkások kiszélesítettek egy utat, de az nem lett elég széles. A fenti példákban azért figyelhető meg szemantikai anomália (amit a # jel mutat), mert a második tagmondat mindhárom esetben tagadja az első tagmondatból következő végpontosságot. A (22a)-ban ez a végpont a leves egy kontextuálisan meghatározható meleg állapotának felel meg, míg a (22b)-ben a sör egy kontextuálisan meghatározható hideg állapotát jelenti. A (22c)-ben egy út kellően széles állapotának elérését tagadjuk le a második tagmondatban, amely azonban nem összeegyeztethető az igekötős kiszélesít egy utat predikátummal az első tagmondatban. Ez az anomália akkor nem áll fenn, ha az első tagmondatban elhagyjuk az igekötőt: (23) a) János melegített egy tányér levest, de az nem lett elég meleg. b) Péter hűtött egy pohár sört, de az nem lett elég hideg. 5 Amint azt az egyik névtelen bíráló is megjegyzi, a magyar nyelvben az igekötős inchoatívumok értelmezéséből nem lehet kizárni a többféle olvasatot is megengedő pragmatikai aspektust. Eszerint a (22a) mondat például kifejezhet egy, a beszélő által teljesnek mondható állapotváltozást, mégis, az elvárásokkal ellentétben, ez az állapotváltozás nem feltétlenül mondható teljesnek, ezért ez a mondat tagadható: János megmelegített egy tányér levest, de Annának nem volt elég meleg. Más szóval, ezen mondatok a pragmatikai aspektus alkalmazásának szükségessége mellett szólnak. A bíráló szerint a megmelegített egy tányér levest szerkezet inkább a létrehozás jelentést fedi le (létrehozott egy tányér meleg levest), így az igazi anomáliát e ténynek a tagadása jelentené: #Megmelegített egy tányér levest, de nem lett egy tányér meleg leves.

9 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 9 c) A munkások szélesítettek egy utat, de az nem lett elég széles. Amint azt PIÑÓN (2008: 93) is kifejti, az ebben a részben bemutatott igekötős szerkezetek ún. erős teljesítményekként (angolul strong accomplishment) működnek. Ilyen értelemben ezen konstrukciók esetében: (i) (ii) (iii) a majdnem határozószó jelenléte kétértelmű mondatot eredményez, amelynek lehet (i) t é n y e l l e n e s (angolul counterfactual) értelmezése, ahol a határozószó tagadja az esemény elkezdését, így a teljes esemény létezését/létrehozását is, vagy (ii) s k a l á r i s (angolul scalar) olvasata, ahol a határozószó tagadja az esemény befejezését, amint azt a (24a)-beli mondat által előidézett értelmezések is mutatják. Ez alátámasztja azt a hipotézist, miszerint ezen konstrukciók komplex, azaz összetett eseményszerkezettel rendelkeznek; amint azt fentebb is láttuk a (19a)-ban és a (20a)-ban, az ige utáni tárgy pozícióját nem foglalhatja el egy puszta, többes számú főnév, l. (24b); az igekötős konstrukció magába kódolja a b e f e j e z é s azon részét, illetve a befejez ige értelmezésének azon komponensét, amely megakadályozza, hogy ezen szerkezetek által kifejezett cselekvés folytatható vagy megismételhető legyen. Ezekben az esetekben az igekötő által kifejezett végpont elérésekor valamilyen állapotváltozás történik vagy utána a cselekvés megszűnik (l. [24c] és [24d]). (24) a) Béla majdnem lefestett egy kerítést. (tényellenes értelmezés: Kati el sem kezdte a cselekvést.) (skaláris értelmezés: Kati elkezdte, de nem fejezte be a cselekvést.) b) *János megmelegített tányérokat. c) Kati kisúrolt egy fürdőkádat, aztán később megint kisúrolta azt. d) Sára reggel kilenc órakor elkezdte kitakarítani a szobát, aztán tíz órakor be is fejezte. Ami a tagadást illeti, (l. PIÑÓN 2008: ), mivel az erős teljesítmények preszuppozíciósak, a bennük kódolt két preszuppozíció megmarad a tagadás esetén is, és így újra kétértelmű mondatot kapunk: (25) Béla nem festett le egy kerítést sem. (1. értelmezés: Béla el sem kezdte a cselekvést.) (2. értelmezés: Béla elkezdte, de nem fejezte be a cselekvést.) Aspektuális szempontból az igekötős igék hasonlóan viselkednek, mint a

10 10 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben rezultatív kifejezésekkel előforduló igei predikátumok. 6 Először is, az ilyen eseményleírások kötelezően telikusak: (26) a) Béla 10 perc alatt/*10 percig pirosra festett egy kerítést. b) Kati 10 perc alatt/*10 percig tisztára súrolt egy kádat. c) Csaba 10 perc alatt/ 10 percig díszesre faragott egy fadarabot. A rezultatívok környezetében sem fordulhat elő olyan théma argumentum, amely nem specifikálja az állapotváltozással leírható résztvevő mennyiségét. (27) a) *Béla pirosra festett kerítéseket. b) *Kati tisztára súrolt kádakat. c) *Csaba díszesre faragott fadarabokat. Továbbá, a rezultatív kifejezés pontosan specifikálja a théma argumentum által leírt résztvevő végállapotát: (28) a) #Béla pirosra festett egy kerítést, de az nem lett piros. b) #Kati tisztára súrolt egy kádat, de az nem lett tiszta. c) #Csaba díszesre faragott egy fadarabot, de az nem lett díszes. Amint a fenti példák is mutatják, szemantikai anomáliához vezet a piros, tiszta és díszes végállapotok tagadása a pirosra, tisztára és díszesre rezultatív predikátumok megjelenése esetén az első tagmondatban. Az igekötők és a rezultatív kifejezések együtt is előfordulhatnak egy eseményleírásban: (29) a) Béla befestett pirosra egy kerítést. b) Kati kisúrolt tisztára egy kádat. A (29)-es példákban a két telikus jelölő aspektuálisan azonos funkciót lát el, hiszen mind a be és a ki igekötők, illetve a pirosra és tisztára rezultatív predikátumok is kódolnak egy eseménymaximalizációs operátort; aspektuálisan tehát redundásnak tekinthető az egyik jelölő. Abban a tekintetben viszont különböznek, hogy míg a rezultatív kifejezések minden esetben pontosan megnevezik a théma argumentum által leírt résztvevő végállapotát (a kerítés piros lett a [29a]-ban, a kád pedig tiszta a [29b]-ben), előfordul, hogy az igekötő az eseményhez csak egy végpontot rendel, anélkül, hogy pontosan specifikálná azt. A befest predikátum esetében például csak azt tudhatjuk pontosan, hogy a kerítés teljes terjedelmében be lett festve, azt viszont nem, hogy milyen színűre festették. Összegezve tehát láthatjuk, hogy az igekötők és rezultatív kifejezések jelenlétében kötelezően telikus olvasatot kapunk a magyarban egy 6 Jelen tanulmányban kizárólag azon állapotváltozást kifejező eredményhatározós szerkezetekre fókuszálunk, amelyeket a sublativusi -ra/-re rag jelöl.

11 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 11 eseménymaximalizációs operátornak köszönhetően, amelynek bemenetéül az igei predikátumok által kifejezett legnagyobb (maximális) események szolgálnak. Ettől valamelyest eltérő aspektusjelölő eszköz figyelhető meg az áltárgyas konstrukciók esetében, melyeket a következő szakaszban tárgyalunk. 4. Az áltárgy. Ez a fejezet az egyet, (egy) jót, jókat, (egy) nagyot, nagyokat, hatalmasat stb. áltárgyakat kívánja bemutatni. Formailag, a tárgyesettel ellátott számnév amely nem rendelkezik sem az ige által kiosztott thematikus szereppel, sem referenciális értékkel az áltárgy szerepét tölti be cselekvést (30) vagy mozzanatot (31) kifejező intranzitív igék esetében: 7 (30) a) Tegnap sétáltunk/táncolt/sírtam/futottak/aludtak egyet. b) Tegnap sétáltunk egy jót. c) A fiatalok jót táncoltak a lagziban. d) Régen jókat/nagyokat buliztunk. (31) A labda pattant/a zár kattant/a beteg köhintett egyet. TENNY (1994), valamint WECHSLER LEE (1996) terminológiáját használva, ezen áltárgyakat h e l y z e t b e h a t á r o l ó nak is tekinthetjük (angolul situation delimiter, l. CSIRMAZ 2008: 169), amelyek szerepe, hogy kimérje/behatárolja az ige által kifejezett cselekvést. Így, míg (32a) atelikus, (32b) telikus cselekvést fejez ki: (32) a) Tegnap sétáltunk. b) Tegnap sétáltunk egyet/egy jót. Ehhez az áltárgyhoz e s e m é n y l é t r e h o z á s értelmezés kapcsolódik (É. KISS 2004: 34). Pontosabban, a fenti esetben a (32b) mondat azt fejezi ki, hogy létrehoztunk egy (bár térben és/vagy időben változó hosszúságú/időtartamú, mégis kontextuálisan meghatározott) sétálási eseményt. CSIRMAZ szavaival élve (l. CSIR- MAZ 2008: 177), az áltárgy egy eredményt vezet be, és azt módosítja, így határolván be az ige cselekvését. Amint azt az alábbiakban is látni fogjuk, a fenti esetben a sétálás során megtett táv lehet kontextustól függően hosszabb vagy rövidebb, és így a sétálás kiinduló és főként végpontja is változhat, mivel itt a hangsúly egy sétálási/sétálásnyi eseményen van. Itt nincs célra irányuló cselekvés, nincs egy jól meghatározott, azaz prominens, természetes (például predikátumban kódolt) végpont, amit a sétálás során el lehet vagy el kell érni, mint például az alábbi, természetes végponttal rendelkező 7 Bár itt megemlítjük, hogy az áltárgy úgy cselekvést, mint mozzanatot kifejező intranzitív igék esetében előfordul, a továbbiakban kizárólag a cselekvést kifejező igék után megjelenő áltárgyakra figyelünk. Ennek az egyik legfőbb oka az, hogy az áltárgy más (szintaktikai) viselkedést mutat a két ige esetében: például a mozzanatot kifejező igék esetében, ahol az egyet megelőzheti az igét (l. fentebb), az áltárgy ellentétbe állítható valós számnevekkel (A labda négyet pattant/a zár kettőt kattant/a beteg hármat köhintett), a részletekért l. még PIÑÓN (2001) észrevételeit. Nem kizárt, hogy lexikális kétértelműséggel magyarázható a jelenség.

12 12 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben események során, amely esetben a ki igekötő (33a), illetve a tóhoz rezultatív predikátum (33b) által kifejezett végpont elérésekor valamilyen állapot- vagy helyváltozás történik, és/vagy amely után a cselekvés megszűnik: (33) a) Kisétáltuk magunkat. b) A tóhoz sétáltunk. A telicizáló igekötőkkel és rezultatív predikátumokkal ellentétben, amelyek magukban kódolnak egy eseménymaximalizációs operátort (MAX E) (l. fentebb), az egyet áltárgyban kódolt aspektuális operátor egy k o n t e x t u á l i s a n s p e c i f i - k á l t, n e m m a x i m á l i s alr é s z é t veszi ki az igei predikátum által kifejezett eseménynek. Az így kapott igei predikátum kvantált, azaz az áltárgyas mondatok [+telikus] olvasatot kapnak. Ezt igazolják az irodalomban használt, a predikátumok telikusságának elkülönítésére használt kritériumok, szemantikai tesztek is, mint például az ún. implikáció tesztje, amely szerint a kétféle igei szerkezetet tartalmazó mondat mellérendelés esetén kétféle implikációt eredményez. Eszerint az alábbiakban szemléltetett mondatokban az atelikus eseményszerűséget jelölő predikátum (l. [34a]) kifejezhet egyetlen eseményt, a telikus eseményszerűséget jelölő predikátum (l. [34b]) viszont kötelezően két jól elkülöníthető eseményt fejez ki (vö. CSIRMAZ 2008: ): (34) a) Mari délelőtt is, és délután is szaladt. b) Mari délelőtt is, és délután is szaladt egyet/egy jót. Átfogalmazva, míg az első mondat értelmezése az, hogy ugyanaz az esemény volt folyamatban délelőtt is és délután is, a második mondat két szaladási eseményt ír le: az egyik délelőtt, a másik délután történt. 8 Az igekötők (és a rezultatív szerkezetek) esetében a közvetlenül érintett belső argumentum által jelölt entitás (az alábbi példákban a haja) az ige cselekvésének következtében egy jól meghatározott végpont felé halad ([35a], [35b], illetve lásd fentebb még a [22]-beli és a [28]-beli mondatokat is), amely elérése után az esemény megszűnik, és nem ismételhető meg (35c); l. még CSIRMAZ 2009 példáit is. Ezzel szemben az áltárgyas mondatok belső szerkezete nem tartalmaz egy jól meghatározott, azaz prominens végpontot, amit a nem közvetlenül érintett argumentum által jelölt entitásnak el kell érnie az esemény következtében ([36a] és [36b]). Ezért ezt az eseményt újra és újra meg lehet ismételni (36c): (35) a) #Megszárította a haját, de az nem lett (teljesen) száraz. 8 A szakirodalom szerint (PIÑÓN 2001: 182; KIEFER 2006: 56; CSIRMAZ 2008: 178; FARKAS 2017: 119, 128) a fenti predikátumok nem kompatibilisek a telikusság egyik legmegbízhatóbb tesztjeként ismert alatt határpontos időmódosítóval, amint azt az olyan példák is illusztrálják, mint *Mari két óra alatt sétált egyet, *Fél óra alatt úsztunk egyet, *Tíz perc alatt pihent egyet. Ellenpéldákért, valamint a belül határpontos időmódosító viselkedéséért, l. É. KISS (2004: 34) vagy CSIRMAZ (2008: 178, 197) mondatait.

13 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 13 b) Megszárította a haját azért, hogy az (teljesen) száraz legyen. c) #Megszárította a haját, aztán később megint megszárította azt. (36) a) Szárított egyet a haján, de az nem lett (teljesen) száraz. b) #Szárított egyet a haján azért, hogy az (teljesen) száraz legyen. c) Szárított egyet a haján, aztán később megint szárított egyet rajta. Mivel az áltárgyas szerkezetek telikusak ahol az igei szerkezet bár nem egy jól meghatározott, azaz prominens, hanem egy kontextuálisan definiált határpontot tartalmaz a konstrukció által kifejezett cselekvés elméletileg nem folytatható a végtelenségig, de megismételhető. Ezt a lényeges különbséget az is alátámasztja, hogy az igekötők társíthatók a m a x i m a l i t á s koncepciójához (a [35a]-beli mondatban a maximalitás tagadása szemantikai anomáliát eredményez), és így ezen típusú szerkezetek összeegyeztethetőek a teljesen, egészen vagy maximálisan határozószavakkal (CSIRMAZ 2009). Az áltárgyas konstrukciók viszont nem köthetőek össze a maximalitás fogalmával, így nem kompatibilisek a teljesen, egészen vagy maximálisan határozószavakkal sem: a (36a)-beli mondatban a maximalitás tagadása nem vezet szemantikai anomáliához. Ellenkezőleg, a maximalitás jelenléte az, ami szemantikai anomáliát eredményez a (36b) mondatban. Ezt az alábbi mondatpárok is igazolják: (37) a) #Megszárította a haját, de még lehet rajta szárítani. b) Teljesen/egészen/maximálisan megszárította a haját. (38) a) Szárított egyet a haján, de még lehet rajta szárítani. b) #Teljesen/egészen/maximálisan szárított egyet a haján. Az unakkuzatív szerkezetekkel ellentétben, ahol az összetett eseményszerkezet következtében nemcsak megismétlésre utaló értelmezést, hanem restitutív olvasatot is kapunk az újra határozószóval (39a), unergatív szerkezetek csak egyszeri, megismétlésre utaló értelmezést engedélyeznek (39b) (l. SURÁNYI 2009a: 62). Az utóbbihoz hasonlóan, az áltárgyas konstrukciók egyszerű eseményszerkezete csak a megismétlésre utaló értelmezést engedélyezi, így ezen mondatok kizárólag egyértelműek (40): (39) a) A kutya belezuhant újra a gödörbe. b) A kutya beleugrott újra a gödörbe. (40) Újra szárított egyet a haján. Azt a tényt, miszerint az áltárgyas szerkezetek esetében nem beszélhetünk az igei predikátumba kódolt, jól meghatározott természetes végeredményről vagy végpontról, alátámasztja az a megfigyelés is, miszerint ezen szerkezetek kiegészíthetők olyan alárendelt mondatokkal, amelyek kihangsúlyozzák egy jól meghatározott végpont létezésének, illetve elérésének hiányát (41), valamint olyan frázisokkal is, amelyek lexikalizálják azt a pontot, ahol az esemény lezárult (42) (l. még FARKAS KARDOS 2018: 373 példáit is):

14 14 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben (41) Attila futott egyet/egy jót anélkül, hogy elért volna valahova. (42) a) Attila futott egyet az egyetemig. b) A gyerekek úsztak egyet a bójákig. Fontos megjegyezni, hogy ez utóbbi esetben az egyetemig, illetve a bójákig adpozíciók adjunktumként (azaz határozóként) szerepelnek és nem határolják be az ige cselekvését, így ezen mondatok nem ellenpéldák arra a megszorításra, miszerint egy mondatnak vagy predikátumnak csak egy behatároló szerepű argumentuma lehet (l. GOLDBERG 1991 és TENNY 1994 egy predikátum egy behatároló elvét). 9 Kétszer behatárolt, következésképpen agrammatikus szerkezetek a (43) alatti mondatok lennének, ahol mind az el igekötő, mind az egyet áltárgy behatárolja az ige cselekvését (l. még CSIRMAZ 2008: 170): (43) a) *Attila elfutott egyet (az egyetemig). b) *A gyerekek elúsztak egyet (a bójákig). Az áltárgyak eddig bemutatott szemantikai jellemvonásai kizárják az eredményeket (44), illetve minden más eleve behatárolt szerkezetet, amelyek maximális eseményt fejeznek ki, tehát igekötőt vagy rezultatív predikátumot tartalmaznak (45). Ez utóbbi megszorítás a két aspektualizáló elem (az áltárgy és az igekötő/rezultatív predikátum) közötti szemantikai inkompatibilitásnak tudható be, mely inkompatibilitás nem létezik az igekötők és a rezultatív kifejezések között, így ezek együtt is előfordulhatnak egy eseményleírásban (a [29]-beli mondatokat a [46]-ban ismételjük meg): (44) a) *A vendég érkezett egy nagyot. b) *A beteg meghalt egyet. (45) a) *Attila elfutott egyet. b) *Béla pirosra festette egyet a kerítést. (46) a) Béla befestett pirosra egy kerítést. b) Kati kisúrolt tisztára egy kádat. A fenti tulajdonságok alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az ebben a részben bemutatott áltárgyas szerkezetek szemantikai viselkedése sokban hasonlít az irodalomból ismert ún. gyenge teljesítmények (angolul weak accomplishment, l. PIÑÓN 2008: ) működéséhez, ahol a tárgyas igét egy nem specifikus belső argumentum követi, mint pl. festett egy képet. Ezekhez hasonlóan az áltárgyas szerkezetek esetében: (i) a majdnem határozószó jelenléte kizárólag tényellenes olvasatot generál, amely tagadja a teljes esemény létezését/létrehozását, amint azt a (47a)-beli mondat által előidézett értelmezés is mutatja. 9 A megszorítás angol megnevezése Unique Path Constraint (GOLDBERG 1991: 368), illetve Single Delimiting Constraint (TENNY 1994: 79).

15 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 15 (ii) (iii) Ez alátámasztja azt a hipotézist, miszerint ezen konstrukciók egyszerű eseményszerkezettel rendelkeznek. az ige előtti/utáni tárgy pozícióját elfoglalhatja egy puszta, többes számú főnév (itt az egyet helyett a mellékhatározói értelmű áltárgyakat használhatjuk, amelyek kötelezően egy ige előtti pozíciót foglalnak el), l. (47b); a konstrukció nem kódolja magába a befejezés fogalmát, ezért nem zárja ki annak a lehetőségét, ahogy azt már fentebb is láttuk, hogy az igei predikátum által kifejezett esemény folytatható vagy megismételhető legyen, l. (47c) és (47d). Ez azt (is) jelenti, hogy a gyenge teljesítmények nem kódolják a befejez ige értelmezésének azt a komponensét, amelyet kizárólag az erős teljesítmények kódolnak, l. (47e). (47) a) Attila majdnem futott egyet. (értelmezés: Attila el sem kezdte a cselekvést/nem futott egyáltalán.) b) Régen jókat/nagyokat buliztunk. c) Szárított egyet a haján, aztán később megint szárított egyet rajta. d) Újra szárított egyet a haján. e) #Attila reggel kilenc órakor lement futni egyet, aztán tíz órakor be is fejezte (azt). Ami a tagadást illeti (l. PIÑÓN 2008: ), mivel a gyenge teljesítmények (és hasonlóképpen az áltárgyas konstrukciók) nem preszuppozíciósak, a nem (és sem) elemek jelenléte egyszerűen tagadja az ige által kifejezett cselekvés létezését. Bár az alábbi mondat nem teljesen grammatikus, mivel az egyet-es szerkezetek nehezen tagadhatók, azon anyanyelvi beszélők, aki nem zárják ki teljes mértékben ezt a mondatot, az Attila nem futott egyáltalán értelmezést kölcsönzik neki: (48) */*?Attila nem futott egyet sem. Végül de nem utolsósorban, hadd ellenőrizzük az áltárgy eddig bemutatott tulajdonságait az igeosztályok skaláris szemantikai osztályozása szempontjából, ahol az ige lexikai szemantikája határozza meg a skála jelenlétét és/vagy típusát, és ahol a skála lehet nyílt vagy zárt szerkezetű. Mivel az áltárgy inkompatibilis a maximalitás fogalmával, nyílt skála alapú melléknévből képzett predikátumok megjelenhetnek az egyet, (egy) jót, jókat, (egy) nagyot, nagyokat, hatalmasat áltárgyakkal (l. [49]), 10 viszont egyes zárt skála alapú melléknevekből képzett predikátumok, 10 Míg az általunk megkérdezett anyanyelvi beszélők eléggé eltérően ítélik meg a (49) és az (50)-beli mondatokat (van, aki egyáltalán nem fogadja el és van, aki teljes mértékben elfogadja azokat, és azok, akik elfogadják ezen mondatokat, az egyet-et csakis az egy fokozatnyi-t, egy egységnyi-t értelemben fogadják el), az (51)-beli mondatok esetében a megítélésben érezhetőbb volt az agrammatikusság felé való tendencia. Ezt jelzi az ötfokozatú Likert-skálán az 1-es fokozat (ami

16 16 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben illetve főként azon zárt skála alapú melléknevekből képzett predikátumok esetében, ahol az ige már eleve magába foglalja a maximális (alsó vagy felső) értéket, az áltárgy jelenléte többnyire elfogadhatatlan mondatot eredményez (l. [50] és [51]). Így az utóbbi igék kizárólag egy telicizáló igekötővel jelenhetnek meg (l. [52]), illetve KARDOS [2016: 22] példáit is): (49) a) */??/ OK A munkások szélesítettek egy nagyot a hídon. b) */??/ OK A kukták hűtöttek/melegítettek egyet a levesen. (50) a) */?? Mari egyenesített egy jót a haján. b) */?? A tanár sötétített egyet az osztálytermen. (51) a) */*?A takarítónő ürített egyet a szobán. b) */*?A folyómeder telt egyet/egy jót. (52) a) A takarítónő kiürítette a szobát. b) A folyómeder megtelt. Az ebben a részben bemutatott áltárgyas szerkezetek sok szempontból különböznek nemcsak az előző fejezetben tárgyalt igekötőktől/rezultatív predikátumoktól, hanem a következő részben bemutatott igék tárgyi argumentumától is. Bár mindhárom esetben a szerkezet alapjában véve telikus, az áltárgyas igei szerkezetek telikussága nem egyenes következménye az eseménymaximalizációs operátor (MAX E) jelenlétének, pontosabban ezen áltárgyak egy olyan aspektuális operátort kódolnak, amely egy nem maximális, kontextuálisan meghatározott alrészét veszi ki a predikátum denotációjában lévő eseménynek. 5. Az elfogyasztást és létrehozást kifejező igék tárgya. Ebben a fejezetben azt mutatjuk meg, hogy az igei predikátumok egy jól körülhatárolható osztályában, az elfogyasztási és létrehozási eseményeket leíró predikátumok osztályában egy behatárolt tárgyi argumentum ki tudja mérni az eseményt, és így telikus olvasatot kapunk (É. KISS 2008; KARDOS 2012, 2016). Az alábbi példák illusztrálják ezt a jelenséget: (53) a) Kati 10 perc alatt evett egy almát. b) Gyuri 10 perc alatt ivott egy sört. c) János egy év alatt épített egy házat. d) Péter egy év alatt írt egy könyvet. A fenti példák egyértelműen mutatják, hogy az angolhoz hasonlóan (l. [54]) bizonyos tárgyi argumentumok lehetnek felelősek a telikus olvasatért. Az (54)-ben található példákban minden esetben kvantált jelöletű a tárgyi argumentum, tehát az igei predikátum is kvantált és telikus lesz. teljesen agrammatikus/elfogadhatatlan-t jelöl, ezt a mondatok elején a * jel mutatja), a 2-es fokozat (ami többnyire agrammatikus/elfogadhatatlan-t jelöl, ezt a mondatok elején a *? jel mutatja), valamint a 3-as fokozat (ami átmeneti grammatikus/agrammatikus-t jelöl, ezt a mondatok elején a?? jel mutatja).

17 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 17 (54) a) Kate ate an apple in 10 minutes. Kati evett egy alma 10 percen.belül Kati 10 perc alatt evett egy almát. b) George drank a beer in 10 minutes. Gyuri ivott egy sör 10 percen.belül Gyuri 10 perc alatt ivott egy sört. c) John built a house in one year. János épített egy ház egy éven.belül János egy év alatt épített egy házat. d) Peter wrote a book in one year. Péter írt egy könyv egy éven.belül Péter egy év alatt írt egy könyvet. Ugyanakkor egy fontos különbség is megfigyelhető az angol és magyar adatok között a tárgyalt igeosztályban az atelikus/telikus olvasatokat illetően. Míg az angolban behatárolt tárgy esetében egyértelműen a telikus olvasat a preferált, a magyarban az atelikus olvasat is könnyedén elérhető, amint azt az alábbi példák is mutatják: (55) a) Kati 10 percig evett egy almát, de nem ette meg az egészet. b) Gyuri 10 percig ivott egy sört, de nem itta mind meg. c) János egy évig épített egy házat, de nem fejezte be. d) Péter egy évig írt egy könyvet, de nem fejezte be. A fenti példák angol megfelelőit a legtöbb anyanyelvi beszélő kizárólag telikusan tudja értelmezni, míg másoknak elfogadható az atelikus olvasat is bizonyos kontextuális feltételek mellett (l. TENNY 1994: 24, 32 33). Amennyiben a magyarban igekötővel vagy rezultatív predikátummal fordulnak elő a fenti példákban található igék, kötelezően telikus olvasatot kapunk, ami könnyen előrejelezhető, ha eseménymaximalizációt feltételezünk az ilyen mondatokban (l. még KARDOS 2016: 29). (56) a) Kati 10 perc alatt/*10 percig megevett egy almát. b) Gyuri 10 perc alatt/*10 percig megivott egy sört. c) János egy év alatt/*egy évig felépített egy házat. d) Péter egy év alatt/*egy évig megírt egy könyvet. További példák szemléltetik, hogy a magyar nyelv aspektusrendszere számára releváns, hogy egy adott predikátum elfogyasztást/létrehozást ír-e le, vagy csupán valamilyen állapotváltozást. Ilyen értelemben, például az (57b) mondat azt fejezi ki, hogy az esemény során a kerítés állapota változik, pl. más lesz a színe (É. KISS 1995, 2005, 2008; KARDOS 2016). (57) a) Béla egy hónap alatt festett egy festményt.

18 18 A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben b) Béla (*egy hónap alatt) festett egy kerítést. (58) a) Csaba egy hónap alatt faragott egy csónakot. b) Csaba (*egy hónap alatt) faragott egy fadarabot. Az (a) példák létrehozási eseményeket írnak le, melyek telikusnak értelmezhetők a behatárolt tárgyaknak köszönhetően. Az állapotváltozást leíró (b) példák ezzel szemben nem értelmezhetőek telikusan csupán egy behatárolt tárgy jelenlétében. Ebben az esetben a telikus olvasathoz egy igekötőre vagy rezultatív kifejezésre van szükség, mint az alábbi példákban: (59) a) Béla egy hónap alatt lefestett/pirosra festett egy kerítést. b) Csaba egy hónap alatt szétfaragott egy fadarabot. Hasonló példákat találunk az eredmények osztályában is (VENDLER 1957/1967), amint azt az alábbi mondatok is illusztrálják (l. még KARDOS 2012: ; illetve KARDOS 2016: 25 mondatait). (60) a) Júlia tört egy darab kenyeret. b) Júlia *(el)tört egy vázát. (61) a) Dorka tépett/szakított egy darab papírt. b) Dorka *(el)tépett/*(el)szakított egy függönyt. Az (a) példák létrehozási eseményeket írnak le, így az igekötő nem szükséges az inherensen telikus eseményleírásokban. A (b) példák ezzel szemben állapotváltozást jellemeznek; ezekben a példákban az igekötő hiánya agrammatikus mondatokat eredményez. Ez utóbbi jelenséget KARDOS (2012, 2016) azzal magyarázza, hogy a magyarban a telikusságot kötelezően jelölni kell egy, a VP által leírt eseményt közvetlenül behatároló jelölő elemmel, ami egy igekötő vagy rezultatív predikátum lehet a (b) példákban Összegzés. Jelen tanulmányban három olyan jelölő elemet mutattunk be, amelyek telikus értelmezéshez vezetnek a magyarban. Egyrészt, az igekötők és a rezultatív predikátumok egy olyan aspektuális operátort lexikalizálnak, amely az igei predikátum denotációjában lévő esemény legnagyobb, azaz maximális részét ragadja ki. Ezzel ellentétben az egyet, (egy) jót, jókat, (egy) nagyot, nagyokat, hatalmasat stb. áltárgyak egy olyan operátort kódolnak, amely egy kontextuálisan meghatározott, nem maximális alrészét veszi ki a predikátum denotációjában lévő eseménynek. Végül, az elfogyasztást és létrehozást kifejező igék esetében, a 11 KARDOS (kézirat) részletesen tárgyalja az elfogyasztást és létrehozást kifejező igei predikátumok aspektuális tulajdonságait a magyarban és az angolban. Elméletének központi állítása szerint az ezen osztályba tartozó telikus predikátumok abban térnek el az egyéb állapotváltozást kifejező telikus predikátumoktól, hogy a végponton kívül az esemény kezdeti pontját is lexikalizálják. Ez annak köszönhető, hogy az elfogyasztott vagy létrehozott théma argumentumok belső szerkezete pontosan meghatározza az ige által kódolt skaláris argumentum szerkezetét. Hasonló kapcsolat a skála és a théma argumentum között egyéb igeosztályokban nem figyelhető meg.

19 Farkas Imola-Ágnes Kardos Éva 19 telikusság nem jelent feltétlenül maximalizációt, hiszen ezen operátor hiányában is beszélhetünk telikusságról. Bár mindhárom esetben telikus szerkezetekről beszélünk, a telikus olvasatot mindhárom esetben másként érjük el. Következésképpen ebben a nyelvben a telikus predikátumok osztálya egyértelműen heterogén. Kulcsszók: szituációs aspektus, igekötő, rezultatív predikátum, áltárgy, elfogyasztást és létrehozást kifejező igék belső argumentuma, telikusság, eseménymaximalizáció, magyar nyelv Hivatkozott irodalom BEAVERS, JOHN Lexical aspect and multiple incremental themes. In: VIOLETA DEMONTE LOUISE MCNALLY szerk., Telicity and change of state in natural language: Implications for event structure. Oxford University Press, Oxford DOI: org/ /acprof:oso/ BORER, HAGIT The normal course of events: Structuring sense, vol. 2. Oxford University Press, Oxford. DOI: oso/ CSIRMAZ ANIKÓ Accusative Case and Aspect. In: É. KISS, KATALIN szerk., Event Structure and the Left Periphery. Studies on Hungarian. Springer, Dordrecht DOI: CSIRMAZ ANIKÓ Scales, verbs and verbal prefixes. The 9 th International Conference on the Structure of Hungarian. Debreceni Egyetem, augusztus 30-szeptember 1. DOWTY, DAVID Word meaning and Montague grammar. Reidel, Dordrecht. DOI: dx.doi.org/ / É. KISS KATALIN The definiteness effect revisited. In: KENESEI, ISTVÁN szerk., Approaches to Hungarian 5. JATE, Szeged É. KISS KATALIN Egy igekötő elmélet vázlata. Magyar Nyelv 100: É. KISS KATALIN First steps towards a theory of the verbal particle. In: PIÑÓN, CHRISTOPHER SIPTÁR, PÉTER szerk., Approaches to Hungarian 9. Akadémiai Kiadó, Budapest É. KISS KATALIN The Function and the Syntax of the Verbal Particle. In: É. KISS, KA- TALIN szerk., Event Structure and the Left Periphery. Studies on Hungarian. Springer, Dordrecht DOI: dx.doi.org/ / _2 FARKAS IMOLA-ÁGNES Resultative Constructions in English and Romanian: A Comparative Analysis. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca. FARKAS IMOLA-ÁGNES Miért nem tud Mari két óra alatt sétálni egyet? Az ige + egyet szerkezet és az alatt határpontos időmódosító összeférhetetlenségéről. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 61/2: FARKAS IMOLA-ÁGNES KARDOS ÉVA Non-maximal event delimitation in Hungarian. Argumentum 14: FILIP, HANA Events and maximalization: The case of telicity and perfectivity. In: ROTHSTEIN, SUSAN szerk., Theoretical and crosslinguistic approaches to the