14951/18 lg/anp/anp/lg/kk 1 JAI.2 LIMITE HU

Átírás

1 Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, december 3. (OR. en) Intézményközi referenciaszámok: 2015/0288(COD) 2015/0287(COD) 14951/18 LIMITE JAI 1229 JUSTCIV 302 CONSOM 345 CODEC 2155 AUDIO 111 DIGIT 241 DATAPROTECT 262 DAPIX 364 FELJEGYZÉS Küldi: Címzett: az elnökség Előző dok. sz.: ST 14455/1/18 az Állandó Képviselők Bizottsága/a Tanács Biz. dok. sz.: 15251/15, 13927/17 Tárgy: Módosított javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az áruk értékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről Általános megközelítés 14951/18 lg/anp/anp/lg/kk 1 JAI.2 LIMITE HU

2 I. BEVEZETÉS A Bizottság december 9-én elfogadta az áruk internetes és egyéb távértékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelvre irányuló javaslatot (a továbbiakban: az áruértékesítésről szóló javaslat vagy az áruértékesítésről szóló irányelv). A javaslat fő célja hozzájárulni a belső piac megfelelő működéséhez és ezzel egy időben a fogyasztók magas szintű védelméről gondoskodni. A javaslat az európai digitális egységes piaci stratégia 1 egyik fő eredménye. A stratégia keretébe tartozik még az e javaslathoz szorosan kapcsolódó, a digitálistartalom-szolgáltatásra és a digitális szolgáltatásokra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló irányelvre irányuló javaslat (a továbbiakban: a digitális tartalomról szóló irányelv), amellyel kapcsolatban már jól haladnak az Európai Parlamenttel folytatott háromoldalú egyeztetések. Az áruértékesítésről szóló javaslat vizsgálatának korai szakaszában mindkét jogalkotó megfogalmazott bizonyos kételyeket, és világosan leszögezte, hogy el kívánják kerülni, hogy a távértékesítésre és a hagyományos értékesítésre különböző jogi keret vonatkozzon. Ennek eredményeként a Bizottság október 31-én módosította javaslatát 2. A Tanács polgári jogi munkacsoportja (szerződési jog) 2018 májusában fejezte be az áruértékesítésről szóló javaslat első vizsgálatát. E vizsgálat eredményei alapján a bolgár és a soron következő osztrák elnökség 2018 júniusában részben átfogalmazta a szöveget. A módosított szövegtervezetet a munkacsoport az osztrák elnökség hivatali ideje alatt alaposan megvizsgálta azzal a konkrét céllal, hogy megoldásokat találjon a delegációk által megfogalmazott kérdésekre. Az elnökség igyekezett kiegyensúlyozott kompromisszumot találni a delegációk különböző álláspontjai között, hogy olyan szöveg jöjjön létre, amely minden, vagy a lehető legtöbb delegáció számára elfogadható. A szöveget az elnökség ebben a szellemben újrafogalmazta /15. 2 ST 13927/ /18 lg/anp/anp/lg/kk 2 JAI.2 LIMITE HU

3 A polgári jogi munkacsoportban és az IB-tanácsosok ülésén novemberben folytatott legutóbbi megbeszélések alapján az elnökség biztosra veszi, hogy eljött az ideje annak, hogy az áruértékesítésről szóló javaslat módosított szövegét benyújtsa a minisztereknek és felkérje őket általános megközelítés jóváhagyására. A Coreper általi november 28-i vizsgálatot követően az elnökség a 8b. cikkben és a preambulumbekezdésekben eszközölt néhány végső módosítást a szövegben. Az e feljegyzés mellékletében szereplő szövegtervezet nagymértékben figyelembe veszi a tagállamok által kinyilvánított igényeket, és vélhetően megfelelő egyensúlyt teremt az ágazati és a fogyasztói érdekek között. II. A KOMPROMISSZUMOS SZÖVEG KONKRÉT ELEMEI Az áruértékesítésről szóló javaslatban szereplő minden rendelkezésről részletes vizsgálat folyt, de a következő témákat külön ki kell emelni, mivel azoknak a Tanács szakértői szinten különleges figyelmet szentelt. 1. Az áruértékesítésről szóló javaslat és a digitális tartalomról szóló irányelvjavaslat közötti összhang A tagállamok általánosságban egyetértettek abban, hogy a két irányelvnek összhangban kell állnia egymással, mivel az azokban szereplő szabályok szorosan összefüggnek. Ezért erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a megfelelő mértékben biztosítva legyen a két irányelv közötti összhang. E tekintetben az elnökség nagyon figyelt az azonos terminológiára, például a a digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, valamint a két irányelv szövegezésének összehangolására. Az elnökség tisztában van azzal, hogy még szükség lehet további szakértői szintű kiigazításra, de biztos abban, hogy minden még meglévő következetlenséget ki lehet majd küszöbölni az áruértékesítésről és a digitális tartalomról szóló irányelvekről közösen folytatandó háromoldalú egyeztetések során. A két javaslat közötti koherencia érdekében tett erőfeszítések ellenére néhány esetben indokoltnak tűnt speciális megoldásokat beépíteni az áruértékesítésről szóló irányelvbe. Ennek magyarázata, hogy az áruértékesítésről szóló irányelv hatálya szélesebb, mint a digitális tartalomról szóló irányelvé, amely csak a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások nyújtására vonatkozik /18 lg/anp/anp/lg/kk 3 JAI.2 LIMITE HU

4 2. A digitális elemeket tartalmazó áruk szabályozása 3 A szakértői szintű vizsgálat során kulcsfontosságú kérdés volt a digitális elemeket tartalmazó áruk szabályozása. Az (IB) Tanács júniusi ülésén 4 a miniszterek megállapodtak, hogy az ilyen árukra átfogó módon az áruértékesítésről szóló irányelv szabályainak kell vonatkozniuk, és nem a digitális tartalomról szóló irányelv szabályainak, de a kérdéses szabályokat úgy kell meghatározni, hogy azok kiigazíthatók és technológiasemlegesek legyenek. Az elnökség szerint a mellékletben található szöveg megfelel ezeknek az utasításoknak, valamint eloszlatja a szakértői szinten megfogalmazott technikai aggályokat (lásd mindenekelőtt a 2. cikk e) pontjának ii. alpontját és a 2a. cikk (2) bekezdését). A szakértői szintű tárgyalások során a digitális elemeket tartalmazó áruk (korábban intelligens termékek vagy beágyazott digitális tartalmat tartalmazó termékek ) fogalommeghatározását kiterjesztették minden funkcióra (és nem csak a fő funkciókra). E döntés mögött az állt, hogy a gyakorlatban nehéznek tűnt meghatározni, hogy egy bizonyos funkció a digitális elemeket tartalmazó áruk fő funkciója-e. Ugyanakkor az áruértékesítésről szóló irányelv alkalmazásának ebből fakadó kiterjesztett hatályát behatárolta a szétválasztás újonnan bevezetett koncepciója, aminek értelmében csak azok a digitális tartalmak vagy szolgáltatások tartoznak az áruértékesítésről szóló irányelv hatálya alá, amelyek az adásvételi szerződésben szereplő valamely áruba be vannak építve vagy azzal össze vannak kapcsolva. Ezzel ellentétben a digitális tartalomról szóló irányelv hatálya alá a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések tartoznak, amelyek elkülönülnek az adásvételi szerződésektől. Ezen új koncepció következtében a korábbi, tisztán funkcionális megközelítéshez képest sokkal könnyebb különbséget tenni a két irányelv hatálya között. Azonban még van tér az értelmezésre az adásvételi szerződés tartalmára összpontosító új koncepcióval kapcsolatban. Ennek eredményeként az új megközelítés jogszabályi vélelmet tartalmaz a kétséges esetek kezelésére. 3 A bizottsági javaslatban beágyazott digitális tartalom. 4 ST 9261/ /18 lg/anp/anp/lg/kk 4 JAI.2 LIMITE HU

5 3. Az áruk digitális elemeinek frissítésével kapcsolatos kérdés Az áruértékesítésről szóló irányelvbe bevezetésre került, hogy az eladó egyértelmű kötelessége biztosítani a digitális elemeket tartalmazó áruk frissítéseit, ez pedig az egyik legfontosabb újítás a régi 1999/44/EK irányelvhez képest. Az áruk digitális elemeinek frissítésére vonatkozó kötelezettség mértéke és feltételrendszere több megbeszélés tárgya volt. Konkrétabban annak biztosítása volt a figyelem középpontjában, hogy a szabályoknak az egyszeri szolgáltatás és a folyamatos szolgáltatás keretében nyújtott elemekre is megfelelőnek kell lenniük. Az elnökség szerint a mellékelt szöveg 5., 8. és 8a. cikkében szereplő rendelkezéstervezetek e tekintetben megfelelő szabályozásról gondoskodnak, és a tagállami álláspontokat is jól tükrözik. A frissítések biztosításának kötelezettsége az egyik olyan terület, ahol indokoltnak tűnt az áruértékesítésről szóló irányelvben némiképp eltérni a digitális tartalomról szóló irányelv rendelkezéseitől, különös tekintettel a kötelezettség hosszára vonatkozóan. A digitális elemeket tartalmazó áruk tekintetében, ha az adásvételi szerződés a digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra vonatkozóan egyszeri szolgáltatást tartalmaz, az áruértékesítésről szóló irányelv nem követi a digitális tartalomról szóló irányelvben szereplő megközelítést, és az eladót kötelezi, hogy annyi ideig biztosítson frissítéseket, amíg a fogyasztó ezt észszerűen elvárhatja, de e kötelezettséget két évben maximalizálja. Ennek magyarázata, hogy jogbiztonságot kell teremteni az áruértékesítésről szóló irányelv hatálya alá tartozó különböző árutípusok széles köre számára. A digitális tartalomról szóló irányelv megközelítésének követése többéves jogbizonytalansághoz vezetne a frissítési kötelezettség hosszával kapcsolatban, amíg a bíróságok megállapítják a fogyasztók elvárásainak megfelelő időtartamokat a különböző árutípusok esetére /18 lg/anp/anp/lg/kk 5 JAI.2 LIMITE HU

6 4. A szöveg egyszerűsítése és a fogyasztók és a vállalkozások érdekei közötti egyensúly Az elnökség egyik célja az volt, hogy olyan egyszerű szöveget hozzon létre, amely könnyen érthető és alkalmazható a gyakorlatban. Következésképpen az elnökség arra törekedett, hogy az irányelvről szóló megbeszélések az európai szinten szabályozandó főbb aspektusokról szóljanak, a részleteket pedig sok területen csak a tagállami jogszabályok tárgyalják majd. Másrészről az elnökség olyan kiegyensúlyozott megoldásokat kívánt nyújtani, amelyek a fogyasztók és a vállalkozások érdekeit is figyelembe veszik. 5. Az Európai Parlament álláspontja Az Európai Parlament IMCO bizottsága 2018 februárjában fogadta el az áruértékesítésről szóló módosított javaslatra vonatkozó tárgyalási álláspontját, amelyet később a Parlament plenáris ülése is jóváhagyott. A Tanács szerveiben 2018-ban folyó vizsgálat tehát a Parlament álláspontjának tökéletes ismeretében történt, így az elnökség szerint a mellékletben található szöveg alapján a Parlamenttel viszonylag hamar megállapodást lehet majd elérni. III. KONKLÚZIÓ Felkérjük a Tanácsot (Bel- és Igazságügy), hogy a december 6 7-i ülésén a) erősítse meg az áruértékesítésről szóló javaslat kompromisszumos szövegével kapcsolatos általános megközelítést, amely e dokumentum mellékletében található; b) hagyja jóvá, hogy e szöveg legyen az Európai Parlamenttel előreláthatólag 2018 decemberében kezdődő tárgyalások alapja /18 lg/anp/anp/lg/kk 6 JAI.2 LIMITE HU

7 MELLÉKLET Módosított javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az áruk értékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet 5 és a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek részére való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 6, rendes jogalkotási eljárás keretében, 5 Megjegyzés: A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló új (EU) 2017/2394 rendelet hatályon kívül helyezte a 2006/2004/EK rendeletet. 6 HL C 264., , 57. o /18 lg/anp/anp/lg/kk 7

8 mivel: (1) Ahhoz, hogy az Unió megőrizze versenyképességét a világpiacon, javítania kell a belső piac működését és sikeresen kezelnie kell a napjainkban egyre inkább a technológia által vezérelt gazdaság kihívásainak sokaságát. A digitális egységes piaci stratégia 7 olyan átfogó keretet biztosít, amely megkönnyíti a digitális vonatkozások belső piacba illesztését. A stratégia első pillére oly módon kezeli az Unión belüli kereskedelem széttagolódását, hogy a tagállamközi elektronikus kereskedelem fejlődését gátló valamennyi jelentős akadállyal foglalkozik, amely az áruk vállalkozások és fogyasztók közötti határon átnyúló értékesítésének legfontosabb elemét képezi. (2) A belső piac megfelelő működéséhez szükség van az áruk értékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásainak magas szintű fogyasztóvédelmen alapuló harmonizálására. (3) A belső piac fejlődésének egyik motorja az elektronikus kereskedelem. A piac növekedési potenciálja azonban még messze nincs teljesen kihasználva. Az Unió versenyképességének megerősítése és a növekedés serkentése érdekében az Uniónak gyorsan kell cselekednie, és arra kell ösztönöznie a gazdasági szereplőket, hogy a belső piac által kínált lehetőségeket teljes mértékben használják ki. A belső piacban rejlő lehetőségek csak akkor használhatók ki teljesen, ha minden piaci szereplő zökkenőmentesen hozzá tud férni az áruk határon átnyúló értékesítéséhez, többek között az elektronikus kereskedelmi ügyletekben. A szerződési jog azon szabályai, amelyek alapján a piaci szereplők az ügyleteiket bonyolítják, azok közé a legfontosabb tényezők közé tartoznak, amelyek meghatározzák az olyan üzleti döntéseket, hogy egy vállalkozás kínáljon-e árut külföldre. Ezek a szabályok azt is befolyásolják, hogy a fogyasztók hajlandók-e elfogadni a vásárlás ezen formáját, és bíznak-e abban. 7 COM(2015) 192 final /18 lg/anp/anp/lg/kk 8

9 (3a) A technológiai fejlődés az olyan áruk piacának növekedéséhez vezetett, amelyek digitális tartalmat vagy szolgáltatásokat tartalmaznak, vagy ilyenekkel vannak összekapcsolva. Mivel egyre nő az ilyen eszközök száma, és ezek egyre gyorsabban terjednek a fogyasztók körében, uniós szintű intézkedésre van szükség a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása és az ilyen termékek értékesítésére irányuló szerződésekre alkalmazandó szabályokhoz kapcsolódó jogbiztonság növelése érdekében. Ez ugyanis segítene a fogyasztók és a kereskedők bizalmának megerősítésében. (4) A szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettségekre, a távollevők között kötött szerződésektől való elállási jogra és a szállítási feltételekre vonatkozó szabályok teljes körű harmonizációja ellenére az áruk értékesítésére alkalmazandó uniós szabályok tovább sem egységesek. A szerződések más olyan lényeges elemeire vonatkozóan, mint például a megfelelő teljesítési kritériumok, a hibás teljesítés esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok és az ezek érvényesítésére vonatkozó fő módozatok, az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8 jelenleg minimális harmonizációt ír elő. A tagállamoknak lehetőségük van az uniós előírásokon túlmutató, és még magasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosító szabályok bevezetésére. Ezzel a lehetőséggel különböző elemeket illetően és eltérő mértékben éltek, így az 1999/44/EK irányelvet átültető nemzeti rendelkezések olyan lényegi elemek tekintetében, mint például a jogorvoslatok sorrendjének hiánya vagy megléte. 8 Az Európai Parlament és a Tanács május 25-i 1999/44/EK irányelve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., , 12. o.) /18 lg/anp/anp/lg/kk 9

10 (5) A meglévő eltérések hátrányosan érinthetik a vállalkozásokat és a fogyasztókat. Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 9 értelmében amennyiben a kereskedő a tevékenységét egy másik tagállam fogyasztói tekintetében fejti ki, úgy a fogyasztók szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam fogyasztói szerződési jogának kötelező szabályait kell figyelembe vennie. Mivel ezek a szabályok tagállamonként eltérnek, a vállalkozásoknál többletköltségek merülhetnek fel. Következésképpen számos vállalkozás inkább csak belföldön folytatja tevékenységét vagy csak egy-két tagállamba exportál. Ez a költségek és a tagállamközi kereskedelemmel összefüggő kockázatok minimalizálására irányuló döntés azt eredményezi, hogy elveszik a kereskedelem bővítésének és a méretgazdaságosság kihasználásának lehetősége. Ez különösen a kis- és középvállalkozásokat érinti. (6) Noha a fogyasztók az 593/2008/EK rendelet alkalmazásának eredményeként a külföldről történő vásárlásaik során magas szintű fogyasztóvédelemben részesülnek, a széttagolódás kedvezőtlenül befolyásolja a fogyasztók határon átnyúló ügyletekbe vetett bizalmát. A bizalom hiányához számos tényező hozzájárul, azonban a legfontosabb szerződéses jogokkal kapcsolatos bizonytalanság a fogyasztói aggályok között kiemelt helyen szerepel. Ez a bizonytalanság függetlenül attól fennáll, hogy a fogyasztót védik-e a saját országának a fogyasztói szerződésekre vonatkozó kötelező jogi rendelkezései vagy sem abban az esetben, ha az eladó tagállamközi tevékenysége a fogyasztóra irányul, illetve attól, hogy a fogyasztó köt-e olyan eladóval tagállamközi szerződést vagy sem, aki a fogyasztó tagállamában nem folytat kereskedelmi tevékenységet. 9 Az Európai Parlament és a Tanács június 17-i 593/2008/EK rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) (HL L 177., , 6. o.) /18 lg/anp/anp/lg/kk 10

11 (7) Bár az áruk internetes értékesítése teszi ki az Unión belüli, határon átnyúló értékesítés túlnyomó többségét, a nemzeti szerződési jogok eltérései egyaránt érintik a távértékesítési csatornákat használó kiskereskedőket és a személyes értékesítést végző kiskereskedőket, továbbá megakadályozzák őket abban, hogy kiterjesszék tevékenységüket a határokon túlra. A fogyasztók számára árukat értékesítő valamennyi vállalkozás számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében ennek az irányelvnek minden értékesítési csatornára vonatkoznia kell. Az összes értékesítési csatornára vonatkozó egységes szabályok megállapításával ennek az irányelvnek el kell kerülnie az olyan eltéréseket, amelyek aránytalan terheket okoznának az Unión belül egyre nagyobb létszámú omnicsatornás kiskereskedő számára. Az uniós fogyasztói és marketing jog célravezetőségi vizsgálata amely az 1999/44/EK irányelvet is lefedte megerősítette az összes értékesítési csatornára kiterjedő, az értékesítésre és a jótállásra vonatkozó következetes szabályok fenntartásának szükségességét. [ ] (11) Az ezen irányelv áruk köztük a digitális elemeket tartalmazó áruk értékesítésére vonatkozó szabályokra alkalmazandó rendelkezéseinek csak azon fő szerződéses elemeket kell érinteniük, amelyek a belső piacon tapasztalható, szerződési joggal kapcsolatos akadályok felszámolásához szükségesek. E célból a megfelelő teljesítésre, hibás teljesítés esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatokra és a jogorvoslatok érvényesítésének fő módozataira vonatkozó szabályokat teljes körűen harmonizálni kell, és a fogyasztóvédelem szintjét az 1999/44/EK irányelvhez képest növelni kell. A fogyasztói szerződések jogának néhány lényeges elemére vonatkozó, teljeskörűen harmonizált szabályok meg fogják könnyíteni a vállalkozások különösen a kis- és középvállalkozások számára, hogy termékeiket más tagállamokban is kínálják. 10 A kulcsfontosságú szabályok teljes körű harmonizációjának eredményeként a fogyasztók magas szintű fogyasztóvédelemben részesülnek és egyéb jóléti előnyökhöz jutnak A korábbi (9) preambulumbekezdés része. 11 A korábbi (10) preambulumbekezdés része /18 lg/anp/anp/lg/kk 11

12 (11a) Az ezen irányelvben foglalt szabályok kiegészítik a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglalt szabályokat. Míg a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv főként a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre, a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől való elállási jogra, valamint az áruk szállításával és a kárveszély átszállásával kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseket állapít meg, ez az irányelv az áruk szerződésszerűségére, hibás teljesítés esetén a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekre, valamint e jogorvoslatok gyakorlásának módozataira vonatkozó szabályokat vezet be 12. (11a0) Ez az irányelv csak az ezen irányelvben meghatározott áruk fogalma alatt értett ingóságokra alkalmazandó. A tagállamok ezért szabadon szabályozhatják az ingatlan javak, például a lakóépületek és azoknak az ilyen ingatlan javak nagy részét képező fő elemeinek értékesítésére vonatkozó szerződéseket. (11b) Az ezen irányelvben foglalt szabályok kiegészítik a digitális tartalomról szóló [XXX] irányelvben foglalt szabályokat. Míg a digitális tartalomról szóló irányelv a digitálistartalom-szolgáltatásra, illetve digitálisszolgáltatás-nyújtásra irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat, addig ez az irányelv az áruk értékesítésére irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat határozza meg. Ezért a digitális tartalom ideértve a nem tárgyi adathordozón szolgáltatott digitális tartalmat szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására a digitális tartalomról szóló irányelv vonatkozik, amely a DVD-khez és a CDkhez hasonló olyan árukra is alkalmazandó, amelyek csak a digitálistartalom-hordozó szerepét töltik be. Ezzel ellentétben ez az irányelv az áruk értékesítésére irányuló szerződésekre alkalmazandó, ideértve a digitális elemeket tartalmazó olyan árukat is, amelyeknél ahhoz, hogy betöltsék funkciójukat, digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás szükséges Korábban a (15) preambulumbekezdés. 13 Korábban a (13) preambulumbekezdés /18 lg/anp/anp/lg/kk 12

13 (11c) Az ezen irányelv szerinti áru kifejezésbe a digitális elemeket tartalmazó áruknak is bele kell tartozniuk, tehát a meghatározásnak azokra a digitális tartalmakra vagy digitális szolgáltatásokra is vonatkoznia kell, amelyek oly módon vannak ilyen árukba beépítve, vagy ilyenekkel összekapcsolva, hogy az említett digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás nélkül az áruk nem töltenék be funkciójukat. Az áruba beépített vagy azzal összekapcsolt digitális tartalom lehet bármilyen adat, amelyet digitális formában állítottak elő és szolgáltatnak, mint például operációs rendszerek, alkalmazások és bármely egyéb szoftver. A digitális tartalmat lehet előre, az adásvételi szerződés megkötésének pillanatában is telepíteni, ám az a szerződés rendelkezéseinek megfelelően később is telepíthető. Az áruhoz kapcsolt digitális szolgáltatások olyan szolgáltatásokat foglalhatnak magukban, amelyek lehetővé teszik az adatok digitális formában történő létrehozását, adatok digitális formában történő feldolgozását vagy az azokhoz való hozzáférést, illetve tárolását, mint például a számításifelhő-környezetben szolgáltatásként nyújtott szoftverek, a folyamatos forgalmi adatok biztosítása egy navigációs rendszerben, illetve egyénileg kialakított edzéstervek folyamatos biztosítása okosórák esetében /18 lg/anp/anp/lg/kk 13

14 (11d) Ez az irányelv a digitális elemeket tartalmazó áruk értékesítésére irányuló szerződésekre alkalmazandó, amennyiben a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiányában az áruk nem tudják betölteni funkciójukat, és amennyiben az adott digitális tartalmat vagy szolgáltatást adásvételi szerződés keretében, az áruval együtt nyújtják. Az, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása az eladóval kötött adásvételi szerződés részét képezi-e, a szerződés tartalmától függ. A szerződés akkor vonatkozik beépített vagy összekapcsolt digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra, ha annak szolgáltatását, illetve nyújtását a szerződés kifejezetten kimondja. Az irányelv azokra az adásvételi szerződésekre is vonatkozik, amelyek valamely konkrét digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására vonatkozónak értelmezhetők, mivel az azonos fajtájú áruk esetében megszokottnak minősülnek, és mivel az áruk jellegéből adódóan, továbbá figyelembe véve az eladó által vagy az ő nevében, illetve az ügyleti lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek köztük a gyártó által tett nyilvános kijelentéseket, a fogyasztó észszerűen várhatta el ezeket. Ha például egy okostelevízió a hirdetés szerint egy bizonyos videoalkalmazást tartalmaz, ez a videoalkalmazás az adásvételi szerződés részét képezi. Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást előre telepítették-e az árura, vagy azt később kell csak letölteni egy másik eszközre, és amely így csak össze van kapcsolva az áruval. Például egy okostelefon tartalmazhat az adásvételi szerződés szerint nyújtott, szabványosított, előre telepített alkalmazásokat, úgymint ébresztőóra vagy kamera alkalmazást. Egy másik példa az okosóra. Ebben az esetben maga az óra a digitális elemeket tartalmazó áru, amely csak egy olyan alkalmazással töltheti be a funkcióját, amelyet az adásvételi szerződés szerint biztosítottak, ám amelyet a fogyasztónak kell letöltenie az okostelefonjára. Ekkor az alkalmazás lesz az összekapcsolt digitális elem. Ugyanez alkalmazandó akkor, ha a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nem maga az eladó, hanem az adásvételi szerződés értelmében egy harmadik fél nyújtja /18 lg/anp/anp/lg/kk 14

15 Ha nem egyértelmű, hogy az eladó vagy egy független harmadik fél felel-e a digitális tartalom szolgáltatásáért vagy digitális szolgáltatás nyújtásáért, akkor az eladó felel a digitális tartalom szolgáltatásáért vagy digitális szolgáltatás nyújtásáért, kivéve ha bizonyítja, hogy a digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása nem képezi az adásvételi szerződés részét. Ezenkívül az eladó és a fogyasztó közötti olyan kétoldalú szerződéses jogviszony megállapítására, amelynek részét képezi a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása, nem lehet hatással az a puszta tény, hogy a fogyasztónak beleegyezését kell adnia egy harmadik féllel kötendő engedélyezési megállapodáshoz annak érdekében, hogy élvezhesse a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás előnyeit. (11e) Ezzel ellentétben, ha a fogyasztó az adásvételi szerződés részét nem képező digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására köt szerződést, úgy ez a szerződés elkülönül az áruk értékesítésére irányuló szerződéstől még akkor is, ha az eladó az e harmadik fél szolgáltatóval kötendő második szerződésnél közvetítőként jár el, és a digitális tartalomról szóló irányelv hatálya alá tartozhat, ha annak az irányelvnek a feltételei teljesülnek. Például ha egy fogyasztó letölt egy játékalkalmazást az alkalmazásáruházból az okostelefonjára, a játékalkalmazás szolgáltatására irányuló szerződés elkülönül a magának az okostelefonnak az értékesítésére irányuló szerződéstől. Ezért ez az irányelv csak az okostelefon adásvételi szerződésére vonatkozik, míg a játékalkalmazás szolgáltatása a digitális tartalomról szóló irányelv hatálya alá tartozhat. Egy másik példa olyan digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra, amely nem képezi az adásvételi szerződés részét, és ezért nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, amikor a felek kifejezetten megállapodnak abban, hogy a fogyasztó konkrét operációs rendszer nélkül vásárolja meg az okostelefont, és a fogyasztó a későbbiekben szerződést köt egy harmadik féllel operációs rendszer nyújtására. Ebben az esetben a külön megvásárolt operációs rendszer a digitális tartalomról szóló irányelv hatálya alá tartozhat /18 lg/anp/anp/lg/kk 15

16 (12) A jogi egyértelműség érdekében ennek az irányelvnek meg kell határoznia az adásvételi szerződés fogalmát. Ennek a fogalommeghatározásnak elő kell írnia, hogy ezen irányelv hatálya azokra a szerződésekre is kiterjed, amelyek esetében az árukat többek között a fogyasztói igények szerint készülő árukat a szerződéskötést követően állítják elő vagy gyártják le. Ezenkívül az áruk üzembe helyezése az irányelv hatálya alá tartozhat, amennyiben az üzembe helyezés az adásvételi szerződés részét képezi, és azt az eladónak kell végeznie vagy az eladó felelőssége alatt kell végezni. Amennyiben a szerződés áruk értékesítésére és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, a nemzeti jog alapján kell eldönteni, hogy a teljes szerződés az ezen irányelv értelmében vett adásvételi szerződésnek minősül-e. [ ] (14) Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jognak az ebben az irányelvben nem szabályozott, kapcsolódó kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, ideértve különösen az áruk jogszerűségét, a kártérítést és az általános szerződési jogi szempontokat, például a szerződések létrehozását, érvényességét, semmisségét vagy joghatásait. Ugyanez vonatkozik a szerződések felmondásának következményeire és a javítás és a csere bizonyos, ezen irányelv által nem szabályozott szempontjaira. A tagállamoknak továbbra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy maguk szabályozzák a felek azon jogát, hogy a másik fél teljesítéséig visszatartsák a saját kötelezettségeik vagy annak egy részének teljesítését, ideértve különösen azt a lehetőséget, hogy a fogyasztó a hibás teljesítés miatt jogosult-e a vételár visszatartására. A tagállamok azt is maguk dönthetik el, hogy a fogyasztó jogosult-e kártérítésre az eladó által az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése következtében elszenvedett károkért, ideértve azt a lehetőséget, hogy a fogyasztó jogosult-e kártérítésre a hibás teljesítés következtében elszenvedett károkért vagy akkor, ha a javítás vagy a csere jelentős kényelmetlenséget okozott vagy késedelmesen került teljesítésre /18 lg/anp/anp/lg/kk 16

17 Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nem kifejezetten fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, az adásvételi szerződés megkötésekor nem látható hiányosságok tekintetében rendelkeznek specifikus jogorvoslatról, azaz a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek az eladó rejtett hibák esetén fennálló felelősségére különös szabályokat határoznak meg. Nem érinti továbbá a hibás teljesítés esetén a fogyasztó által az ügyleti lánc korábbi szakaszaiban részt vevő személyek például a gyártók vagy az említett személyek kötelezettségeit teljesítő más személyek ellen érvényesíthető nem szerződéses jogorvoslatokat előíró nemzeti jogszabályokat. (14a) Ez az irányelv ugyanúgy nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy speciális jogorvoslatot vegyenek igénybe abban az esetben, ha a hibás teljesítés a szállítástól számított rövid időn belül nyilvánvalóvá válik, azaz a nemzeti jog azon rendelkezéseire, amelyek értelmében a fogyasztó a szállítástól számított rövid időn legfeljebb 30 napon belül jogosult lehet a hibás árut visszautasítani és a szerződést elutasítani, vagy azonnal cserét kérni. (14b) A tagállamok hatásköre rendelkezni az eladónak a szerződés megkötésével kapcsolatban fennálló tájékoztatási követelményeiről vagy az eladónak azon kötelezettségéről, hogy figyelmeztesse a fogyasztót többek között az áru bizonyos jellemzőire, a fogyasztó által biztosított anyagok megfelelőségére, illetve a fogyasztó konkrét kéréseiből például a fogyasztó azon kéréséből, hogy egy konkrét szövetből készítsenek el egy estélyi ruhát eredő esetleges hátrányokra. [ ] 14951/18 lg/anp/anp/lg/kk 17

18 (18) A jogbiztonság követelménye és a jogszabályok megfelelő rugalmassága közötti egyensúly megteremtése érdekében a bármely személytől vagy személy általi elvárhatóságra való hivatkozás alatt az észszerű elvárhatóságra való hivatkozás értendő. Az észszerűséget objektíven, a szerződés jellegére és céljára, az eset körülményeire, valamint az érintett felek irányadó szokásaira és gyakorlataira tekintettel kell felmérni. (19) Ahhoz, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani, hogy a fogyasztó mit várhat el az árutól és az eladó felelőssége mire terjedjen ki, amennyiben nem az elvárásnak megfelelően teljesít, az áruk szerződésszerűségének megállapítására vonatkozó szabályok teljes körű harmonizációja alapvető fontosságú. Ebben az irányelvben a szerződésszerűségre való bármely hivatkozás alatt az áruk adásvételi szerződésnek való megfelelőségét kell érteni, ellentétben például az áruk jogi rendelkezéseknek való megfelelőségével. Az adásvételi szerződésben szereplő mindkét fél jogos érdekeinek védelme érdekében a megfelelő teljesítést objektív és szubjektív kritériumok alapján kell értékelni. (19a) Ennélfogva az áruknak meg kell felelniük azoknak a követelményeknek, amelyekről az eladó és a fogyasztó a szerződésben megállapodott. Ilyen követelmény lehet többek között az áruk mennyisége, minősége, típusa, leírása, továbbá egy konkrét célra való alkalmassága, valamint az áruknak az elfogadott tartozékokkal és utasításokkal együtt történő szállítása. A szerződéses követelmények magukban foglalják a szerződéskötés előtti tájékoztatásból fakadó követelményeket is, amelyek a 2011/83/EU irányelv értelmében a szerződés szerves részét képezik /18 lg/anp/anp/lg/kk 18

19 (19b) (19c) Mivel az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális szolgáltatások folyamatosan fejlődnek, az eladók megállapodhatnak a fogyasztókkal abban, hogy frissítéseket szolgáltatnak az árukhoz. Az adásvételi szerződésben megállapított frissítések javíthatják és fokozhatják az áruk digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elemét, kiterjeszthetik a funkcióikat, hozzáigazíthatják őket a technikai fejlődéshez, megvédhetik őket az új biztonsági fenyegetésektől, valamint egyéb célokat is szolgálhatnak. Az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális szolgáltatások tekintetében az áruk szerződésszerűségének értékelésekor ezért azt is figyelembe kell venni, hogy az ilyen áruk digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elemét az adásvételi szerződésben előírt módon frissítették-e. Az adásvételi szerződésben megállapított frissítések hiányát hibás teljesítésnek kell tekinteni. Emellett a hibás vagy hiányos frissítést is hibás teljesítésnek kell tekinteni, mivel a frissítés ez esetben sem a szerződésnek megfelelően történik. A megfelelő teljesítés biztosítása érdekében az áruknak nemcsak a szerződésben megállapított követelményeknek, hanem a megfelelő teljesítésnek az ebben az irányelvben meghatározott objektív követelményeinek is meg kell felelniük. A megfelelő teljesítés értékelése többek között a következők figyelembevételével történhet: milyen célra használják általában az azonos fajtájú árukat; az áruk a fogyasztó által észszerűen elvárt tartozékokkal és utasításokkal vannak-e ellátva; illetve megfelelnek-e annak a mintának vagy modellnek, amelyet az eladó rendelkezésre bocsátott. Az áruknak továbbá az azonos fajtájú áruk tekintetében szokásos minőséggel és jellemzőkkel kell rendelkezniük, amelyeket a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve az áru jellegét és az eladó által vagy nevében, illetve az ügyleti lánc korábbi szakaszában szereplő más személy által tett bármely nyilvános kijelentést /18 lg/anp/anp/lg/kk 19

20 (19d) A szerződésben megállapodott frissítéseken túl az eladónak további frissítéseket köztük biztonsági frissítéseket is biztosítania kell ahhoz, hogy a digitális elemeket tartalmazó áruk szerződésszerűsége fennmaradjon. Az eladó kötelezettsége olyan frissítésekre korlátozódik, amelyek a szerződésszerűségnek az ezen irányelvben meghatározott objektív és szubjektív követelményeinek teljesítéséhez szükséges. A felek ettől eltérő szerződéses megállapodása hiányában, az eladó a megfelelő teljesítési követelményeken túl nem köteles frissített változatot biztosítani az árukhoz kapcsolódó digitális tartalomhoz vagy digitális szolgáltatáshoz, továbbá nem köteles tovább javítani vagy kiterjeszteni az áruk funkcionalitását. Ha az eladó vagy az adásvételi szerződés alapján a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nyújtó harmadik fél egyik frissítése a digitális elemeket tartalmazó áru szerződésszerűségének hiányát okozza, az eladó köteles az árut ismét szerződésszerűvé tenni. Ez az irányelv nem érinti a biztonsági frissítéseknek a más uniós vagy nemzeti jogszabályban megállapított nyújtására irányuló jogi kötelezettségeket /18 lg/anp/anp/lg/kk 20

21 (19e) A fogyasztási cikkek hosszabb élettartamának biztosítása a fenntarthatóbb fogyasztási szokások és a körforgásos gazdaság megvalósítása szempontjából fontos. Hasonlóképpen a belső piac működése iránti bizalom növeléséhez nélkülözhetetlen, hogy a piacfelügyelet megerősítésével és a gazdasági szereplők számára megfelelő ösztönzők biztosításával elérjük, hogy nem megfelelő áruk ne kerüljenek az Unió piacára. E célból a termékspecifikus uniós jogszabályok jelentik a legalkalmasabb eszközt, amennyiben a termékek egyes típusaira vagy csoportjaira vonatkozóan megfelelő kritériumok alkalmazásával tartóssági követelményeket és a termékkel kapcsolatos egyéb követelményeket kívánunk bevezetni. Ennek az irányelvnek ezért ki kell egészítenie az említett ilyen ágazattermékspecifikus uniós jogszabályokban követett célkitűzéseket, és bele kell vennie a tartósságot a megfelelő teljesítés értékelésének objektív kritériumai közé. Ebben az irányelvben a tartósság mint a megfelelő teljesítés objektív kritériuma azt jelenti, hogy az áruk rendeltetésszerű használat mellett képesek megőrizni funkcionalitásukat és teljesítményüket. Ahhoz, hogy az áruk szerződésszerűek legyenek, az azonos fajtájú áruk tekintetében szokásos tartóssággal kell rendelkezniük, amelyet a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve az adott áru jellegét és az ügyleti láncban szereplő bármely személy által vagy nevében tett bármely nyilvános kijelentést. Az értékelés során figyelembe kell venni továbbá minden egyéb releváns körülményt, például az áru vételárát, illetve azt, hogy a fogyasztó milyen intenzitással vagy gyakorisággal használja az árut. Ezenfelül, amennyiben a szerződéskötést megelőzően tett, az adásvételi szerződés részét képező nyilatkozat a termék tartósságára vonatkozó konkrét információkat tartalmaz, a fogyasztó számára biztosítani kell, hogy ezeket az információkat a megfelelő teljesítés szubjektív kritériumai részének tekinthesse /18 lg/anp/anp/lg/kk 21

22 (19f) Ezen irányelv értelmében az eladó a szállítás időpontjában köteles a szerződésszerű árukat leszállítani a fogyasztó részére. Az eladók használhatnak pótalkatrészeket annak érdekében, hogy az áru szerződésszerűségének a szállítás időpontjában fennálló hiánya esetében az áru cseréjére irányuló kötelezettségüket teljesítsék. Bár ez az irányelv a megfelelő teljesítésre vonatkozó objektív követelményként nem ró olyan kötelezettséget az eladókra, hogy egy bizonyos időtartamon belül biztosítsák a pótalkatrészek rendelkezésre állását, az irányelv nem érinti azokat az egyéb nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, amelyek arra kötelezik az eladót, a gyártót vagy az ügyleti láncban részt vevő személyeket, hogy biztosítsák a pótalkatrészek rendelkezésre állását, illetve tájékoztassák a fogyasztókat ezek elérhetőségéről. (20) Számos fogyasztási cikket üzembe kell helyezni, mielőtt azt a fogyasztó érdemben használni tudja. Ezenkívül a digitális elemeket tartalmazó áruk esetében általában üzembe kell helyezni a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást, mielőtt a fogyasztó az árut a rendeltetésének megfelelően használatba tudja venni. Ezért az áruk szakszerűtlen üzembe helyezéséből eredő ideértve az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális szolgáltatások szakszerűtlen üzembe helyezését bármilyen hibát hibás teljesítésnek kell tekinteni, amennyiben az üzembe helyezést az eladó végezte vagy azt az eladó ellenőrzése alatt hajtották végre. Amennyiben az árut a fogyasztónak kell üzembe helyeznie, a szerződésszerűség szakszerűtlen üzembe helyezésből eredő hiányát hibás teljesítésnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az üzembe helyezést a fogyasztó vagy a fogyasztó felelőssége alatt egy harmadik fél végezte, ha a szakszerűtlen üzembe helyezés olyan üzembe helyezési utasítások hiányosságai például nem teljes körű, illetve nem elég világos üzembe helyezési utasítások miatt következett be, amelyeket egy átlagfogyasztó nehezen tudna követni /18 lg/anp/anp/lg/kk 22

23 (21) A megfelelő teljesítésnek az anyaghibákra és a jogi hibákra egyaránt ki kell terjednie. A harmadik személyek jogainak különösen szellemitulajdon-jogainak megsértéséből eredő korlátozások akadályozhatják vagy korlátozhatják az áruknak a szerződéssel összhangban történő használatát. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ezekben az esetekben a fogyasztó jogosult legyen a hibás teljesítésnek az ebben az irányelvben előírtak szerinti orvoslására, kivéve abban az esetben, ha a nemzeti jog az említett jogsértés esetén a szerződés érvénytelenségéről vagy felbontásáról rendelkezik. (22) A megfelelő rugalmasság biztosítása érdekében például a használt áruk értékesítése esetén lehetővé kell tenni, hogy a szerződő felek eltérhessenek a megfelelő teljesítés objektív követelményeitől. Ilyen eltérés csak akkor lehetséges, ha a fogyasztót arról külön tájékoztatják, és ha a fogyasztó azt más nyilatkozatoktól és megállapodásoktól elkülönítve, aktív és félreérthetetlen magatartás tanúsításával elfogadja. [ ] (24) Ahhoz, hogy a jogbiztonság a fogyasztók és az eladók szempontjából egyaránt nőjön, egyértelműen meg kell határozni azt az időpontot, amikor az áru szerződésszerűségét értékelni kell. Az áruk szerződésszerűségének értékelését az áruk leszállításakor kell végezni. Ez azokra az árukra is vonatkozik, amelyek egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtott digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglalnak magukban vagy azzal vannak összekapcsolva. Ugyanakkor, ha az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmakat vagy digitális szolgáltatásokat egy meghatározott időszakon belül folyamatosan biztosítják, az adott digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elem szerződésszerűségének megállapítását nem egy időpillanatnak, hanem egy időtartamnak kell tekinteni, amely a szállítás időpontjában veszi kezdetét. Jogbiztonsági okokból ez az időtartam megegyezik azzal az időtartammal, amíg az eladó a hibás teljesítésért felel /18 lg/anp/anp/lg/kk 23

24 (24a) (24b) Főszabály szerint a digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, ahol az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmakat vagy digitális szolgáltatásokat egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtják, az eladó kizárólag a szállítás időpontjában fennálló hibás teljesítésért felel. Ugyanakkor a frissítések nyújtására vonatkozó kötelezettség arra a tényre kíván reagálni, hogy az ilyen áruk digitális környezete folyamatosan változik. Ezért frissítések szükségesek annak biztosításához, hogy az áruk ugyanúgy tudjanak működni, mint a szállítás időpontjában. Ezenkívül a hagyományos árukkal ellentétben a digitális elemeket tartalmazó áruk nem teljesen különülnek el az eladó érdekkörétől, mivel az eladó vagy az adásvételi szerződés alapján a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nyújtó harmadik személy távoli eléréssel, általában az interneten keresztül frissíteni tudja az árut. Ezért ha a digitális tartalmakat vagy digitális szolgáltatásokat egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtják, az eladó felel azért, hogy biztosítsa a digitális elemeket tartalmazó áruk szerződésszerűségének fenntartásához szükséges frissítéseket addig az időpontig, ameddig a hibás teljesítésért felel, még abban az esetben is, ha az áruk a szállítás időpontjában szerződésszerűek voltak. Ez az irányelv nem szabályozza a szállítás fogalmát, arról a nemzeti jogban kell rendelkezni. Ez különösen arra vonatkozik, hogy mit kell az eladónak tennie az áruszállítási kötelezettségének teljesítéséhez. Ezenkívül az ebben az irányelvben a szállítás időpontjára tett hivatkozások nem érintik a kárveszély átszállásáról a 2011/83/EU irányelvben megállapított, és a tagállamok által az irányelvnek megfelelően a nemzeti jogba átültetett szabályokat /18 lg/anp/anp/lg/kk 24

25 (24c) (24d) A digitális elemeket tartalmazó áru akkor tekinthető a fogyasztó számára leszállítottnak, ha az áru fizikai része leszállításra került és a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás egyszeri szolgáltatása is megtörtént, illetve a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás egy meghatározott időszakon belüli folyamatos szolgáltatása megkezdődött. Ez annyit jelent, hogy az eladónak oly módon kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátania a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást, illetve számára oly módon kell azt hozzáférhetővé tennie, hogy a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás illetve az ezek letöltésére vagy ezekhez való hozzáférés biztosítására alkalmas eszköz elérje a fogyasztó érdekkörét, és semmilyen további intézkedésre ne legyen szükség az eladó részéről ahhoz, hogy a fogyasztó a szerződéssel összhangban használhassa a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást, például egy hivatkozás vagy letöltési opció biztosításával. Ezért a szerződésszerűség megállapításának időpontja az az időpont, amikor a digitális tartalmat szolgáltatták vagy a digitális szolgáltatást nyújtották, ha az áru fizikai elemét hamarabb leszállították. Ezáltal biztosított, hogy egységes kezdőpontja legyen a jótállási időnek vagy az elévülési időnek egyrészt a fizikai elem, másrészt a digitális elem vonatkozásában. Ezenfelül a fogyasztók nagyon sok esetben nem tudnak a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása előtt megbizonyosodni arról, hogy a fizikai elem hibás-e. Amennyiben az árut az eladónak kell üzembe helyeznie, a fogyasztó az üzembe helyezés befejezése előtt nem tudja használni az árut, illetve nem tudja észlelni a hibát. Ezért, ha az adásvételi szerződés szerint az árut az eladó helyezi üzembe vagy az az eladó felelőssége alatt történik, az árukat akkor kell a fogyasztó számára leszállítottnak tekinteni, amikor az üzembe helyezés befejeződött. [ ] 14951/18 lg/anp/anp/lg/kk 25

26 (25a) (25b) Az eladók számára a jogbiztonság biztosítása és a tagállamközi vásárlások iránti általános fogyasztói bizalom erősítése érdekében meg kell határozni egy időtartamot, amelyen belül a fogyasztó a szerződésszerűség megállapítása időpontjában fennálló hibás teljesítések tekintetében jogorvoslatra jogosult. Figyelembe véve, hogy a tagállamok túlnyomó többsége az 1999/44/EK irányelv végrehajtásakor kétéves időtartamot határozott meg, és a gyakorlatban ezt az időtartamot a piaci szereplők észszerűnek tekintették, ezt az időtartamot fenn kell tartani. Célszerű, hogy ugyanez vonatkozzon a digitális elemeket tartalmazó árukra is. Ugyanakkor, amennyiben a szerződés két éven túli időtartamra írja elő a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás folyamatos szolgáltatását, a fogyasztó a digitális tartalommal vagy digitális szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés tekintetében jogorvoslatra jogosult, amennyiben az azon az időtartamon belül következik be vagy válik ismertté, amelyre kiterjedően a szerződés előírja a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás folyamatos szolgáltatását. Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok rugalmasan növelhessék a fogyasztóvédelem szintjét a nemzeti jogukban, a tagállamok szabadon határozhatnak az ebben az irányelvben megállapított időtartamnál hosszabb jótállási időtartamról az eladók vonatkozásában. A meglévő nemzeti jogrendszerekkel való koherencia érdekében a tagállamok vagy azt írhatják elő, hogy az eladó jótáll a meghatározott időtartamon belül ismertté vált hibás teljesítésért amelyhez esetlegesen elévülési idő is kapcsolódik, vagy azt, hogy a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire csak elévülési idő vonatkozik. Az előbbi esetben a tagállamok biztosítják, hogy az eladó jótállási idejét ne lehessen a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire vonatkozó rövidebb elévülési idővel megkerülni. Az utóbbi esetben a tagállamok kizárólag elévülési időt állapítanak meg vagy tartanak fenn a fogyasztó jogorvoslati lehetőségei tekintetében, és nem határoznak meg olyan időtartamot, amelyen belül a hibás teljesítésnek ismertté kell válnia ahhoz, hogy az eladó jótállását érvényesíteni lehessen. Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztókat mindkét esetben ugyanolyan védelem illesse meg, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha csak elévülési idő alkalmazandó, az nem lehet rövidebb az ezen irányelvben előírt jótállási időnél /18 lg/anp/anp/lg/kk 26

27 (25c) (25d) Bizonyos szempontokból indokolt lehet a használt áruk eltérő kezelése. Bár a kétéves vagy ennél hosszabb jótállási vagy elévülési idő általában egyaránt megfelel az eladó és a fogyasztó érdekeinek, a használt áruk esetében ez nem feltétlenül van így. A tagállamok ezért lehetővé tehetik a felek részére, hogy az ilyen áruk esetében rövidebb jótállási vagy elévülési időről állapodjanak meg. Amennyiben a felek lehetőséget kapnak arra, hogy ezt a kérdést szerződéses megállapodásban rendezzék egymás között, ez egyrészt fokozza a szerződési szabadságot, másrészt biztosítja, hogy a fogyasztó tájékoztatást kapjon mind arról, hogy az áru használt áru, mind pedig a rövidebb jótállási vagy elévülési időről. Az ilyen szerződésben meghatározott időszak azonban nem lehet egy évnél rövidebb. Ez az irányelv nem szabályozza az irányelvben előírt jótállási idő vagy az elévülési idő felfüggesztésének vagy megszakításának feltételeit. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják a jótállási idő vagy az elévülési idő felfüggesztését vagy megszakítását például javítás, csere vagy az eladó és a fogyasztó közötti, a békés rendezés érdekében folytatott tárgyalások esetén /18 lg/anp/anp/lg/kk 27

28 (25e) Egy éven vagy ha a tagállamok a kétéves időtartam alkalmazását választották két éven keresztül a fogyasztónak csak azt kell igazolnia, hogy az áru nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, anélkül, hogy azt is bizonyítania kellene, hogy a hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban is fennállt. A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak azt kellene bizonyítania, hogy a hibás teljesítés az említett időpontban nem állt fenn. Ezenkívül bizonyos esetekben annak vélelmezése, hogy a hibás teljesítés a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban már fennállt, összeegyeztethetetlen lehet az áru jellegével vagy a hibás teljesítés jellegével. Az első esetre példa lehet a jellegüknél fogva nem eltartható áruk, köztük a romlandó termékek, például a virágok, vagy az egyszeri használatra szánt áruk. A második esetre példa lehet az olyan hibás teljesítés, amelyet csakis a fogyasztó vagy nyilvánvaló külső ok idézhetett elő azt követően, hogy az árut a fogyasztónak leszállították. Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amennyiben a szerződés a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás folyamatos nyújtását írja elő, a fogyasztótól nem követelhető meg annak bizonyítása, hogy a digitális tartalommal vagy digitális szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időtartam során fennállt. A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak azt kellene bizonyítania, hogy a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás teljesítése az említett időszakban szerződésszerű volt /18 lg/anp/anp/lg/kk 28