Dr. Szlávik János: Környezet- és erőforrásgazdaságtan. Környezeti szabályozás. Dr. Csáfor Hajnalka. A gazdaság nyitott láncainak zárása (ism.

Átírás

1 Dr. Szlávik János: A gazdaság nyitott láncainak zárása (ism.) Környezet- és erőforrásgazdaságtan Környezeti szabályozás Dr. Csáfor Hajnalka tszv. főiskolai docens Regionális és Környezetgazdaságtan Tanszék hcsafor@ektf.hu Eszterházy Károly Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar es tanév II. félév 1 1. Input mérséklése 2. Tisztább termelési eljárások 3. Fogyasztási intenzitás mérséklése 4. Újrahasználat (reuse) 5. Újrahasznosítás (recycling) 6. Hulladékok semlegesítése 2 Az externália gazdaságilag optimális szintje (ism.) Az optimális szennyezési szint közgazdasági tartalma B - az externália gazdaságilag optimális szintje A+B - a tiszta magánhaszon társadalmi optimuma A - a társadalmi tiszta haszon maximuma C+D -az externália azon része, amit el kell kerülni C - a tiszta magánhaszonnak az a része, amit a társadalom nem ismer el Q* - a gazdasági tevékenység társadalmilag optimális szintje 3 Qm - a gazdasági tevékenység azon szintje, amely mellett maximális a magánhaszon 4 Az externáliák internalizálása A pigou-i adó optimális nagysága Arthur Pigou ( ) 1920: Jóléti gazdaságtan (Economics of Welfare) A társadalom ráfordításait a termelésre egységesen kivetett adókkal lehet internalizálni. Az optimális Pigou-i adó megegyezik az optimális szennyezési szinthez tartozó externális határköltséggel

2 Környezeti szabályozás A gazdálkodás hatáslánca (szennyezési lánc) 2. A környezetpolitika fogalma, típusai 3. Környezetszabályozási alapelvek 4. Környezetszabályozási eszközök 4.1. Fő környezetszabályozási típusok 4.2. Közgazdasági szabályzók típusai 4.3. Kritériumok a megfelelő szabályozó eszközök kiválasztásához 4.4. Környezetszabályozási eszközök Magyarországon A környezetpolitika fogalma A környezetvédelem területén megfogalmazott fő célok, alapelvek és a megvalósítás eszközrendszere, valamint a meghozott intézkedések. A lehetséges és hatékony környezetpolitikának a céloknak megfelelően többféle típusa különböztethető meg. 1. Gyógyító 2. Hatásorientált 3. Forrásorientált 4. Szerkezetváltó Típusai 9 1. Gyógyító környezetpolitika A környezetpolitikának ez a típusa a környezetpolitikák tűzoltója vagy mentőorvosa. A gyógyító környezetvédelmi tevékenység iránya, amint az ábránkból is látható, a hatások négyszögére mutat. A már bekövetkezett károsodásokat igyekszik enyhíteni. Általában ez a fajta környezetpolitika a legdrágább és a legkevésbé hatékony megoldás. 2. Hatásorientált környezetpolitika A környezetpolitikának az eszközei ez esetben az immissziós állapoton, a környezetminőségen kívánnak javítani olyan körülmények között, amikor a kibocsátások nem csökkennek. Például: elkerülő utak Forrásorientált környezetpolitika Ez a környezetpolitika eszközeivel és módszereivel együtt a legszélesebb körben elterjedt. Célja a káros-anyag-kibocsátás csökkentése. A klasszikus end of pipe csővégi eljárások többnyire a direkt szabályozóeszközök (normák, határértékek, bírságok) negatív ösztönzésére jöttek létre. 4. Szerkezetváltó, megelőző környezetpolitika A környezetpolitikák közül ez a típusú az, amely a legpozitívabb értékelést kaphatja. Lényegét tekintve ez egy olyan hatásmechanizmus, amely a gazdaságot, ill. az egész társadalmat a környezetbarát irányba tereli. Célja a társadalom mikro- és makroszerkezetének olyan átalakítása, amely a hosszú távú, a természettel harmóniában levő átalakulást segíti elő. E környezetpolitika végső célja a fenntartható fejlődés biztosítása Környezetszabályozási alapelvek A környezetszabályozás alapvető feladata: a gazdaság rövid távon a környezet ellenében ható folyamatait a környezet hosszú távú fennmaradási érdekeivel összhangba hozni. Környezetszabályozási alapelvek: 1. A szennyező fizet elv (Polluter Pays Principle PPP) 2. A szennyező és a felhasználó fizet elv ( Polluter and User Pays Principle P(U)PP) 3. Megelőzés és elővigyázatosság elve 4. Költséghatékonyság alapelve (normák, közgazdasági eszközök) 5. Szubszidiaritás elve (a környezetvédelmi döntések és végrehajtásuk a kormányzat legalacsonyabb szintjén, ami még kezelni tudja) 6. Környezeti információs irányelv (informálás társ. nyomás) Integrált szennyezés megelőzés és csökkentés elve (IPPC) 2

3 4. Környezetszabályozási eszközök Fő környezetszabályozási típusok: Direkt (közvetlen) szabályozó eszközök: közvetlenül a szennyezőre hatnak Command and control utasítás és ellenőrzés Pl. korlátozás, tiltás, átmeneti szüneteltetés, nem teljesítés esetén büntetés Közgazdasági/piaci (indirekt) eszközök: magatartást eredményez. használatuk a motivációra épül, a környezetkímélő viselkedés nagyobb értékkel bír és társadalmilag is ez a kívánatos. A szennyezők maguk döntenek a számukra legelőnyösebb lehetőségről, amely költséghatékony magatartást eredményez. Pl. díjak, adók, adódifferenciálás, anyagi támogatások Egyéb eszközök: a meggyőzés eszközei (közvetett, vagy közvetlen módon). Pl. egyezmények, megállapodások 14 A direkt vagy közvetlen szabályozás struktúrája A gazdasági befolyásolás szabályozási struktúrája A szabályozás közvetlenül hat a szennyezőre. Környezeti hatás környezetpolitika, tervezés közigazgatási eszközök esetleg önkéntes jogkövetés jogalkotás visszacsatolás ellenőrzés szankcionálás, ill. jogkövetkezmény 15 Indirekt szabályozás. Környezeti hatás környezetpolitika, tervezés a környezethasználók értékelik a szabályzást és a piaci reakciókat a piac reagálása jogalkotás visszacsatolás a közigazgatás ellenőrzése, beavatkozás szerkezetváltás, önszabályozás a környezeti és piaci válasz korrekciós intézkedések Közgazdasági szabályozók jellemzői és típusai Jellemzői: Pénzügyi ösztönzők megléte Önkéntes tevékenység lehetősége A szabályozó kormány- (vagy egyéb) hatóságok előírásán alapul Fennáll a környezetminőség fenntartásának vagy javításának szándéka Típusai: 1) Környezeti díjak/adók 2) Piaci engedélyek (szennyezési jogok) rendszere 3) Végrehajtási ösztönzők 4) Támogatások 5) Önkéntes megegyezések 6) Környezeti felelősségbiztosítás Környezeti díjak/adók (Environmental Charges/Taxes) A környezeti díjakat úgy lehet tekinteni, mint a szennyezésért fizetendő árat. A szennyezőknek fizetniük kell a környezeti szolgáltatásokra benyújtott igényeikért, amelyek ennélfogva bizonyos mértékben részét képezik az egyéni költség-haszon számításoknak. 1) Kibocsátási vagy környezetterhelési díjak (Charges on Emissions or Effluent Charges) Ezeket a díjakat a szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy a talajba történő juttatása, vagy zajártalom okozása miatt szabják ki, a szennyező anyagok mennyisége és minősége alapján. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor a szennyezőnek lehetősége van a kibocsátás csökkentésére. Pl.: vízszennyezés, repülőgépek zajterhelése. A szennyező már az első kibocsátott szennyező egység után fizet. 18 3

4 2) Termékdíjak vagy adók (Product Charges or Taxes) A termékdíjakat olyan termékekre vetik ki, amelyek a termelési, a fogyasztási vagy az értékesítési folyamat során veszélyesek a környezetre, amelyek környezeti problémákat okozhatnak mennyiségük miatt, vagy pedig mert a környezetre különösen veszélyes anyagokat tartalmaznak. Helyettesíti a kibocsátási díjat azokban az esetekben, amikor annak pénzügyi szankcionálása nem lehetséges. Pl.: Erőmű (kibocs. díj) gépkocsik (termékdíj) Különösen üzemanyagok estében alkalmazzák, illetve a hulladékgazdálkodásban. Erősen mérgező termék estében nem alkalmazható, zaj és vízszennyezés esetében közepesen. 3) Betétdíjak (letét-visszatérítés) rendszere (Deposit-Refund Systems) A betétdíjat a potenciálisan szennyező termékeknél számolják fel, amelyet visszatérítenek, amikor a terméket visszaviszik a tárolóba, a kezelőhelyre vagy a recycling pontra. Jutalmazza a helyes környezeti magatartást. Pl.: italok csomagolóanyagai (betétdíj) Nagyobb tömegű termékek, pl. autók, hűtőszekrények Az eszköz alkalmas a hulladékmennyiség csökkentésére és a veszélyes anyagok (akkumulátorok, műanyagok, növényvédő szerek) összegyűjtésére és ösztönzi a termékek újrahasznosítását ) Szolgáltatási, felhasználói díjak (User Charges): Ezeket a díjakat a szennyező anyag vagy hulladék közüzemi kezeléséért, annak költségei fejében fizetik, ideértve az adminisztratív szolgáltatásokért történő befizetéseket is. A díjszabás lehet egységes vagy a kezelt kibocsátás mértékétől függően differenciált. Pl.: szemétdíj Piaci engedélyek (szennyezési jogok) rendszere (Tradeable Permits) E sajátos szabályozási forma esetében a cél mesterséges piacok létrehozása, melynek keretében a szereplők jogokat vásárolhatnak valós és potenciális szennyeződésekre vagy ahol eladhatják szennyezési jogaikat. (E szabályozástípust elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazzák, de már megjelent az Európai Unióban is.) Főbb elemei: Buborék politika (Bubble Policy) Emissziókiegyenlítési rendszer (Offset) Emissziós bankügyletek (Banking) Együttes szennyezéskibocsátás (Netting) 22 Buborék politika (Bubble Policy) Alapja az emissziós és az imisszós szabályozás kombinációja. Egy adott terület fölé egy buborékot képzelnek el, amelyben meghatározzák a szennyezettségi szint mértékét (vagyis az imissziós szintet). Ez alatt a búra alatt határozzák meg az imissziós szintet, és osztják szét a szennyezési jogokat, amelyeket összességében a cégek nem léphetnek át. Működéséhez elengedhetetlen: - jelentős különbségeknek kell lenni a szennyezés csökkentés határköltségei között -kellő számú vevő és eladó kell - egyszerű és világos előírások - nem alakulhatnak ki ökológiailag kritikus ún. forró pontok 23 Emissziókiegyenlítési rendszer (Offset) Új beruházásokat egy adott régióban csak akkor valósíthatnak meg, ha a keletkezett újabb szennyezéskibocsátást ellensúlyozza a már meglévő forrásokból származó szennyezéskibocsátás nagyobb mértékű csökkentése. Emissziós bankügyletek (Banking) Lehetővé teszik az előírtnál nagyobb mértékű csökkentések tárolását. Emissziócsökkentési hitel (Emission Reduction Credit): a cégek később is felhasználhatják, de adhatják és vehetik is, vagyis egyfajta valutaként funkcionál. Együttes szennyezéskibocsátás (Netting) Egy adott üzem fölé képzelt mini buborékban lényegesen egyszerűbb lesz egy új beruházás v. technológia bevezetése, ha az nem növeli az üzem összes szennyezőanyag kibocsátását. 24 4

5 3. (Pénzügyi) Végrehajtási ösztönzők (Enforcement Incentives) A gazdasági eszközöknek ezt a kategóriáját inkább jogi, mintsem gazdasági eszköznek tekinthetjük: a hatóságok a nem teljesítést büntetik, vagy előzetesen megkövetelve egy befizetést, ami a teljesítéskor visszafizethető, vagy utólag bírság behajtásával, amikor a nem teljesítés bekövetkezett. Nem teljesítési illeték (ha a szennyező nem tart be bizonyos szabályokat) Teljesítési óvadék (olyan hatósági befizetések, amit a teljesítés megtörténtével visszafizetnek) 4. Támogatások (Subsidies) A támogatások a pénzügyi segítség különböző formáinak általános megfogalmazása. Ösztönzőként működnek a vállalatok számára, hogy az előírt normákat tartsák be. Juttatások (nem visszatérítendő támogatás a szennyezéscsökkentő beruházásra) Kedvezményes puha kölcsönök (alacsonyabb kamatlábak, ha a szennyezéscsökkentés megvalósul Kérdés: Mi lesz a szennyező fizet elvvel? Önkéntes megegyezések Az Európai Unió környezetpolitikájának egyik legújabb potenciális intézménye. Környezetvédelmi célok elérésére önkéntes szerződéseket kötnek vállalatok vagy szakmai vállalatszövetségek az állammal vagy egyéb hatóságokkal. Az állam kötelezettséget vállal hogy a szerződés ideje alatt nem nem hárít újabb kötelezettségeket A cégek arra kötelezik magukat, hogy a szerződésben foglaltakat betartják, és az eredményeket nyilvánosságra hozzák. (A vállalatoknak ez a jó hírüket növelő tényező CSR) 6. Környezeti felelősségbiztosítás Alapvető cél, hogy az olyan kárvallottakat is kártalanítsák, akiknek járna a kártérítés, de a törvény szerint azt nincs kitől behajtani: - a szennyező személye nem állapítható meg - a szennyező személye fizetésképtelen - a kártérítési igény elévült Fajtái: Kötelező körny. felelősségbiztosítás és Önkéntes körny. kockázati bizt. A biztosító társaság a biztosítási díj ellenében vállalja, hogy a biztosított által okozott, a szerződésben foglalt károkért helytáll Kritériumok a megfelelő szabályozó eszközök kiválasztásához 1. Statikus hatékonyság Extenzív környezetvédelem, a szennyezéscsökkentés egy adott technológia és az adott földrajzi környezet elhelyezkedése mellett történik. Optimális díjak, adók és engedélyek. 2. Dinamikus hatékonyság Preventív (forrás- vagy szerkezetváltó) környezetvédelemre ösztönöz. Lehetőséget teremt a technológiák megváltoztatására, vagy más kevésbé szennyezett környékre való áttelepülésre. Díjak, adók és engedélyek meghatározása. 3. Az ellenőrzés és végrehajtás egyszerűsége, információigény Megszabja, hogy mennyi adatnak kell rendelkezésre állnia az ellenőrző hatóságnak, hogy a szóban forgó eszközt használni tudja. Minden eszköz esetében alkalmazható. 4. A gazdasági változásokhoz történő rugalmas alkalmazkodás Az eszközök jól alkalmazkodjanak a gazdaságban végbemenő változásokhoz (pl. árváltozás, infláció, stb.) 5. Politikai megfontolások Az eszközök közötti választás lehetőségét jelenti. Érvrendszer: disztribúció, etika, gazdasági stabilizáció A környezetszabályozás gyakorlata Magyarországon 70-es években kezd kialakulni a környezetpolitikát kialakító és felügyelő intézményi rendszer 1974: a környezetvédelem sajátos elveinek a megfogalmazása 1976: környezetvédelmi törvény (1995-ig) 1995: évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól (összhangban az EU és az ECD szabályozásaival) 2003: környezetterhelési díj bevezetése Magyarországon a levegő- víz és talajterhelés csökkentés érdekében (2004, január 1-től csatornadíj) Indirekt szabályozó eszközök Magyarországon: Termékdíj az alábbi termékekre: gumiabroncs, akkumulátor, elektromos és elektronikai berendezés, csomagolás, kereskedelmi csomagolás, reklámhordozó papír, (hűtőközeg január 1-től már nem) Betétdíj: főleg italcsomagolások esetében Környezetterhelési díj: lásd. fent. Igénybevételi járulék Támogatások: Központi költségvetésből. Központi környezetvédelmi Alaptól, települési önkormányzatok környezetvédelmi alapjaitól Környezetvédelmi bírságok (és díjak) 28 Köszönöm a figyelmet! 29 5