a Magyar Építész Kamara véleménye

Átírás

1 a Magyar Építész Kamara véleménye dr. Szaló Péter helyettes államtitkár úr által készített, Misszió: A Lipcsei Charta érvényesítése című építéspolitikai koncepcionális dokumentumhoz Az alábbi véleményben fekete színnel jelöltük az eredeti szöveget, piros színnel pedig a Magyar Építész Kamara által javasolt szövegmódosításokat és magyarázatokat. Külön fájlban küldjük az alátámasztó dokumentumokat. Misszió: A Lipcsei Charta érvényesítése Örömmel üdvözöljük, hogy az építéspolitikai dokumentum misszióként, idézetekkel hivatkozik a Lipcsei Chartára, amelyre a Magyar Építész Kamara mindeddig hiába hivatkozott az elmúlt évek gyorsító jogszabályalkotási folyamatában. Mi további lényegi Charta-idézeteket illesztettünk be tervezetünkbe, és a javasoltaknál jóval szélesebb körű változtatásokat indítványozunk annak érdekében, hogy a Charta (és ezzel egybevágóan a Magyar Köztársaság Alkotmánya és az Építési Törvény) által előírt minőségi (jól funkcionáló, műszakilag korrekt, energiatudatos, szépen öregedő és látványában is harmonikus), a jó életminőséghez nélkülözhetetlen épített környezet megvalósulhasson és gazdaságosan fenntartható legyen; az eddigieknél sokkal egyszerűbb, közérthető jogi környezet és gyorsabb eljárások szolgálják az építésberuházások jogbiztonságát és hatékony megvalósítását. Tervezetünkben önszabályozó, a minőség érdekében igen szigorú, az építésügyben meghatározó szerepű szakmai kamarákat (MÉK, MMK) feltételeztünk. Tervezetünkben figyelembe vettük a Magyar Mérnöki Kamarának az új kormányhoz címzett 12 pontját, valamint az Országos Főépítészi Kollégium memorandumait is. Mi, az Európai Unió városfejlesztésért felelős miniszterei, a történelem során kialakult európai városokat értékes és pótolhatatlan gazdasági, társadalmi és kulturális értéknek tekintjük. Mi tegyük hozzá: falvainkat is. 1. Az integrált városfejlesztési politika számunkra azt jelenti, hogy a városfejlesztés szempontjából fontos problémákat és érdekeket egyidejűleg és méltányos módon tekintetbe vesszük. Az integrált városfejlesztési politika kialakítása olyan folyamat, melynek során a várospolitika központi területeinek térbeli, tárgyi és időbeli szempontjait koordinálják. Az integrált városfejlesztési politika kulcsfontosságú az európai fenntartható fejlesztési stratégia végrehajtásában. Megvalósítása európai dimenziójú feladat, ahol azonban figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és szükségleteket, és a szubszidiaritás elvét. 2. Az integrált városfejlesztési politika révén összeegyeztetett érdekek megteremtik az állam, a régiók, a városok, a polgárok és a gazdasági szereplők közötti konszenzus alapját. Az integrált városfejlesztési politika bevonja a közigazgatáson kívüli szereplőket, és lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy aktív szerepet játsszanak közvetlen lakókörnyezetük formálásában Az aktív szerephez jog, ismeret és alkalom kell, amelyeket a jogi környezet biztosíthat. 1

2 3....a városok és környezetük erősségeinek és gyengeségeinek a jelenlegi helyzet elemzésén alapuló leírása szükséges 4. a konkrét beruházások hozzájárulnak az adott városrész kiegyensúlyozott fejlődéséhez... (Ez nem ténymegállapítás a Chartában, hanem cél, ezért hozzá kell tenni az eszközöket is) 5. A koordinációt erősíteni kell helyi és város-régió szinten. A cél a város és vidék közötti, valamint a város-környék és az agglomeráción belül a kis-, közép- és nagyvárosok közötti egyenlő partnerség elvének érvényesítése Az egyenlő partnerség elvének az építésügyi jogszabály-előkészítésben is érvényesülnie kell. 6. Az integrált városfejlesztési politika segítheti a lakás-, a gazdaság- és az infrastrukturális fejlesztés előrelátó, időben történő összehangolását, figyelembe véve többek között a meglévő elöregedési és migrációs trendeket és az energiapolitikai feltételeket. 7. Kiváló minőségű közterületek létrehozása és fenntartása A közterületek, az épített környezet, az építészet és a városfejlesztés minősége fontos szerepet játszanak a városi lakosság életkörülményeiben. Ezért erőteljesebben kell érvényesíteni az építészet, az infrastrukturális tervezés és a várostervezés kölcsönhatását, a vonzó, felhasználó-barát közterületek kialakítása és az élhető környezet, a magas színvonalú építési kultúra ( Baukultur ) megteremtése érdekében Az építési kultúra fogalmát a szó legszélesebb jelentése szerint, a tervezés és építés minőségét befolyásoló kulturális, gazdasági, műszaki, társadalmi szociális és ökológiai szempontok összességeként kell értelmezni. Különösen fontos ez az épített örökség megőrzésében. Szükséges a történelmi épületek, közterületek és azok városi és építészeti értékeinek védelme. A használható és jól megtervezett városi terek és infrastrukturális hálózatok kiépítése és fenntartása olyan feladat, mellyel mind az államnak, mind a regionális és helyi hatóságoknak, továbbá a lakosságnak és az üzleti szférának együttműködve kell foglalkozniuk. (Az eredeti szövegben csak az utolsó bekezdésben volt aláhúzás, mi szükségesnek tartjuk a fenti aláhúzásokat is. Köztudottá kell tenni, hogy az építészeti alkotás, a harmonikus közterületi látvány közérdek, egy település, egy közösség önbecsülésének, azonosságtudatának lényeges feltétele (ehhez képest másodlagos fontosságú, de szintén lényeges ennek idegenforgalmi haszna)). 8. a fenntartható, elérhető és megfizethető városi közlekedés, beleértve a kerékpár és gyalogos közlekedési infrastruktúrát is. A városi közlekedést össze kell egyeztetni a lakó- és munkahelyi területek, a környezet és a közterületek egymástól eltérő igényeivel. Fontos a jogalkotásban is, hogy a közlekedés nem önmagáért való, hanem eszköz (mint ahogy maga a jogalkotás is eszköz, amelynek során mindig a célt kell szem előtt tartani). A lényeg: a komplex elemzésen alapuló szervezés. A városi közlekedés fontos része az álló forgalom. 9. A műszaki infrastruktúra, különösen a vízszolgáltatás, a szennyvízkezelés és más közüzemi szolgáltatások már korai szakaszban továbbfejlesztést igényelnek, alkal- 2

3 mazkodva a változó szükségletekhez, a magas színvonalú városi életforma jövőbeli követelményeinek megfelelően. A fenntartható közüzemi szolgáltatások alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása és üzemeltetésük gazdasági hatékonyságának biztosítása. Az épületek energiahatékonyságát javítani szükséges. Ez érvényes a meglévő és az új épületekre is. A lakóépület-állomány műszaki felújítása meghatározó szerepet játszhat az energiahatékonyságban és a lakók életminőségében. Az új jogszabályi környezetben az államnak, vagy egyéb költségviselőnek meg kell előlegeznie a felújítás költségeit a jövőt illetően már kevésbé érdekelt idős tulajdonosok lakrészeire, megterhelve ezzel ingatlanukat, amelyet az örökösök/vásárlók fizetnek majd vissza, akiknek megtérül a korszerűsítés a használatban vagy az értéknövekedésben. 10. Az erőforrások hatékony és fenntartható hasznosításának fontos alapja a kompakt településszerkezet. Ez olyan területi és várostervezés útján érhető el, amely a területhasznosítás és a spekulatív fejlesztés szigorú ellenőrzésével megakadályozza a város túlzott jellegű terjeszkedését. Különösen fenntartható stratégiának bizonyult a városrészekben a lakás, munka, művelődés, szolgáltatás és a rekreációs funkciók vegyes használatának stratégiája. (A túlzott terjeszkedés a központi területek intenzív beépítésének, felmagasításának veszélyét is hordozza.) 11. A jól tervezett városfejlesztés elősegítheti a növekedést úgy is, hogy ez nem jár nagyobb környezetszennyezéssel, sőt, a környezetminőség javulását és a széndioxid kibocsátás csökkentését kell elérni. (Ne felejtsük: a kibocsátott széndioxid a növényzet éltető eleme. De ahhoz, hogy ez működjön, növényzet is kell. Gondoljunk csak az utóbbi húsz évben befektetési célra eladott zöldfelületekre!) Alapelvként vizsgálandó a jövőben az építéshez való jog és a jövőhöz való jog összefüggése, s a települési közösség felismert érdeke. 12. Egy város tudáspotenciáljának teljes körű kihasználása függ az óvodai és az iskolai oktatás minőségétől, az oktatási és szakképzési rendszeren belüli tudástranszferlehetőségektől, a társadalmi és kulturális hálózatoktól, az élethosszig tartó tanulás lehetőségeitől, az egyetemek és más kutatóintézetek színvonalától, illetve az ipar, a vállalkozások és a tudomány közötti transzfer-hálózatoktól. Több és magasabb színvonalú oktatási és képzési lehetőséget kell nyújtani. 13. igen fontos a leromlott városrészek meglévő épületállományának javítása, a tervezés, a fizikai állapot és az energiahatékonyság tekintetében. 14. platform létrehozása, mely összegyűjti a legjobb gyakorlatokat, adatokat, összehasonlító tanulmányokat, értékeléseket és egyéb városokra vonatkozó kutatásokat annak érdekében, hogy segítsék a városfejlesztésbe bevont szereplőket minden szinten és minden ágazatban. 15. Városainknak elégséges cselekvési hatókört kell adni a helyi feladatok felelős módon történő ellátásához, valamint megbízható pénzügyi alapot, mely biztosítja hosszú távon a stabilitást. Európának erős városokra és régiókra van szüksége." Európának és benne Magyarországnak jogbiztonságban, értéktudattal fejlődő településekre van szüksége. 3

4 Stratégiai célok a területrendezéstől az épületig I. A fenntartható fejlődés és építészet 1. A város és a falu, mint egymásra utalt, egymás nélkül nem értelmezhető entitás komplex megközelítése kezelése a fejlesztéspolitikában és a vidékfejlesztésben 2. A települések kiszolgáltatottságát mérséklő társadalmi, kulturális, gazdaság- és infrastruktúrafejlesztési modellek feltárása és szorgalmazása az emberi életminőséget meghatározó fizikai (épített és természeti) környezet minőségének emelése, szinten tartása, de legalábbis romlásának megakadályozása érdekében: A helyi közösségek megtartásának és erősödésének késztetése A kialakult tájegységek erősítése: tájegységre alapozott termelés, felhasználás, ellátás, a piac. Vízvisszatartás és gazdálkodás Belvízrendezés és folyamatos fenntartás Lokális szennyvízkezelési rendszerek Területi, decentralizált energia-rendszerek, biztonságot szolgáló, országos és határon átnyúló hálózatokhoz való kapcsolódásokkal Felkészülés a klímaváltozásra a települések a térségek eszközeivel a térségekés a települések eszközeivel. Táj és építészet összhangjának megteremtése, a kulturális dimenzió elsődlegességének biztosítása, az építési engedélyre kötelezett építési tevékenységek körének a tájjal gazdálkodó önkormányzatok általi szabad bővíthetősége - állami főépítészi ellenőrzés mellett. (Kós Károly: sohasem szabad megfeledkezni arról, ami sajátos érték. Mai művészeinknek is arra kell törekedni, hogy megőrizzék sajátos magyar nemzeti vonásukat. Tegyük hozzá: tájegységenként és településenként is lényeges a sajátosságok megőrzése.) Indoklás: (idézve a Magyar Országgyűlést: JÖVŐKERESŐ) A súlyos ökológiai, gazdasági és erkölcsi válság következményeit látva világszerte egyre többen felismerik, hogy számos lépés, melyet a fejlődés érdekében, vagy nevében tettünk, elhibázott volt Messze vagyunk attól, hogy a társadalom többsége megértse és igényelje a fenntarthatósághoz vezető, nyilván nem is oly diadalmas lépéseket. Nem lehet megkerülni a társadalomban fennálló nézetkülönbségeket... Meg kell kérdőjeleznünk, hogy a gazdasági növekedés szolgálja-e a társadalom egészének jól-létét. Meg kell értenünk, hogy egy véges anyagi világban a növekedésnek, a megkívánt jólétnek, még technikai ismereteink hihetetlenül gyors bővülése esetén is határt szab a környezetünk által kínált feltételrendszer. Fel kell ismernünk, hogy az a társadalom, amely értékeit leszűkíti az anyagi jólétre, intézményeit, emberi és természeti értékeit pedig annak megszerzéséhez szükséges versenynek rendeli alá, szükségszerűen veszíti el a másokkal, a közösséggel szemben tanúsított szolidaritását. Mindezek alapján újra kell értékelnünk a jó erkölcsben rejlő erőt, felismerni, hogy az anyagi értékek miatt elhanyagolt emberi és természeti értékek teremtő ereje nélkül nem létezik sem egyéni, sem társadalmi boldogulás. Mindezeket kell figyelembe vennünk, ha a címben megfogalmazottakat akarjuk szolgálni azzal az - építészekhez és a magyar tájhoz egyaránt méltó - büszke alázattal, amely nélkül nincs fenntarthatóság. II. A fenntartható fejlődés szempontjainak érvényesítése a terület- és településrendezési terveken keresztül 1. A törvényben előírt feladatok végrehajtása során A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve felülvizsgálata A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek felülvizsgálata 2012-ig a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén és a folyók mentén, különös tekintettel a Dunára. Minden eltérő táj, de legalább a kiemelt fejlesztési területek nemzeti parkok környezete kapjon törvényben jogot sajátosságainak érvényre juttatására. (pl. Duna-törvény). 2. Nagyobb rugalmasság biztosítása a területrendezésben. 4

5 A területrendezési hatósági eljárással megoldható kérdések körének szélesítése annak érdekében, hogy a területrendezési terveket alkalmassá tegyük a tervkészítés időszakában még nem ismert beruházások befogadására. Egyszerűsítjük a területrendezési tervek tartalmi követelményeit a térségi övezetek számának csökkentése által (ágazati ellenállás várható). Minden tájra jellemző övezetet beemelünk a törvénybe, hogy azokat a megyei területrendezési tervek méltó és jellemző módon természetesen kellően egyeztetve használják. 3. A gyorsaság és pontosság érdekében Az e-közigazgatás kormányprogramban megfogalmazott célkitűzéseire figyelemmel kidolgozzuk az egységes elektronikus közműnyilvántartás jogszabályi kereteit és meghatározzuk egyéb feltételeit. A közműhálózatok szakma számára hozzáférhető, digitális nyilvántartása, naprakész karbantartása tegye lehetővé az egyablakos adatszolgáltatást, a magyar és nemzetközi közműszolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségével - a használatbavétel feltételeként. A területi nyilvántartások (TeIR) fejlesztésével, a távérzékelési eszközök (űrfelvételek, légifotók) használatával gyorsabb és pontosabb adatszolgáltatást teszünk lehetővé a terület- és településrendezési tervek tartalma tekintetében (nagy anyagi vonzata van). A területrendezési tervekben foglaltak pontosabb térbeli beazonosíthatósága érdekében megvizsgáljuk az ún. kataszteri alaptérkép használatának lehetőségét a területrendezési tervek esetében is (nagy anyagi vonzata van). A földhivatalok finanszírozása tarthatatlan. Az államigazgatás, az önkormányzati szektor és a településrendezés számára ingyenessé kell tenni azoknak az adatoknak a hozzáférését, amelyek a kötelező feladatellátás korrekt végzéséhez elengedhetetlenül szükségesek. 4. A terület- és településrendezés hatékonysága érdekében Kezdeményezzük, hogy az minden közösségi és magán beruházásnál, így az új Széchenyi Tervben is jelenjen meg a beruházások térbeli összehangolásának igénye, más szóval a terület- és településrendezési tervekben foglaltak érvényesítése. Kezdeményezzük, hogy a területi kihatással járó ágazati koncepciók kerüljenek felülvizsgálatra, egyeztetésük a területrendezési tervek egyeztetési rendjét kövesse, különös tekintettel a komplex vízgazdálkodási stratégia kidolgozásának szükségességére. Utóbbi a területrendezési tervezéssel szoros egyeztetéssel kerüljön kidolgozásra a későbbi ellentétek elkerülése érdekében (vízügyileg nem beépíthető v.s. területrendezési tervben beépítésre szánttá tehető területi lehatárolás). A terület- és településrendezési eljárásokban az érdekelt államigazgatási és közműszolgáltatói szervek közreműködést érdemivé kell tenni, hogy végső soron már a szabályozásban teljesen egyértelművé váljon minden ingatlan fejlesztési lehetősége. Az építési beruházások jogbiztonságának, tervezhetőségének, gyors megvalósíthatóságának, az egyszerű és gyors építési engedélyezési eljárásnak ez a legfontosabb előfeltétele. E cél érdekében kell módosítani a tervezői egyeztetések és tervezők rendelkezésére bocsátandó adatszolgáltatások rendjét. Az eljárások hatékonysága érdekében itt is be kell vezetni a hatóság hallgatása (mint jogvesztés miatti egyetértés) jogintézményét. Az érintett államigazgatási szervet ténylegesen kösse az időben jogvesztő hatályú, terület- és településrendezési tervben adott nyilatkozata. Nincs szükség formális papírokra, pótcselekvésre. 5

6 A szakhatóságok munkakörülményeit javítani, a Ket. formai szigorát enyhíteni kell, az elektronikus ügykezelés területén előre kell lépni itt is. Indoklás: A terület- és településrendezési tervnek épp az az egyik célja, hogy rendszerbe foglalja a különböző törvények alapján egymástól függetlenül elrendelt korlátozásokat és a szükséghez képest megteremtse közöttük az összhangot. mondja az AB 3/1997.(I.27.) AB sz. határozatában. Itt tehát meg kellene adniuk az érintett államigazgatási szerveknek mindazon adataikat, amelyek a területés településrendezésre befolyással lehetnek. Ezek komplex, az egyeztetések rendjéről szóló jogszabályok alapján történő egyeztetése teremtené meg az AB által említett összhangot. Részletesebben: ezt a fogyatékosságot ugyanis a törvényalkotó elháríthatta volna, ha maga a Tft. foglalta volna magába mindama korlátozó rendelkezéseket és garanciákat, amelyeket más tárgykörökben külön törvények állapítanak meg Az Alkotmány idézett rendelkezése ugyanis nem akadálya annak, hogy bizonyos tárgykörben a törvény a területi önkormányzathoz telepítse a feladatot és a hozzá kapcsolódó szabályozási jogkört, Tehát fontos jogszabályi módosítás volna megfelelő törvényhozói bátorság és a közreműködők felkészültsége esetén, hogy a területek megkapják azokat a pontosan körülhatárolt, de a táj figyelembevételét lehetővé tévő esélyeket, hogy a szerint szabályozzanak. Természetesen ez a fajta szabadság nem működőképes az etikailag és szakmailag korrekt ellenőrzés nélkül! A megyei területrendezési terv - rendeltetésénél fogva nem pusztán a települési önkormányzatok által elfogadott rendezési tervek mechanikus összegzése, s nem is válhat azzá. Ennek az oka, hogy a természetföldrajzi adottságok pl. a folyók, tavak, hegyek) nem igazodnak a közigazgatási határokhoz, hasonló a helyzet a nyomvonalas létesítményekkel (utakkal, vasutakkal stb.), valamint a természetvédelmi területekkel és más, közérdekből jogi védelem alá helyezett térségekkel, s végül, de nem utolsó sorban - a megye területén belül el kell helyezni olyan létesítményeket (pl. szennyvíztisztító telepeket, hulladéklerakó helyeket, esetleg veszélyeshulladék-ártalmatlanító műveket), amelyek nélkülözhetetlenek ugyan a települések számára, de egyetlen települési önkormányzat sem mutat készséget e létesítmények fogadására. A területrendezési tervben annak léptéke szerinti pontossággal meg kell jeleníteni az utakat, a közműveket, a természet- és tájalkotó elemeket, az ebben a léptékben elmondható tájalakítás kívánalmait, korlátait pontosan és konkrétan. Rendkívül fontos volna a jogszabályok harmonizációjaként akár hogy az ágazati fejlesztések, amelyek a területrendezési, majd a településrendezési tervek adott irányát megszabják, azokkal azonos jóváhagyási folyamaton menjenek át, avagy ne legyenek az ágazat által véglegesíthetők, ha a területrendezési tervben történő pontosításuk nem történt meg. Másik rendkívül fontos jogbiztonsági elv lenne, vagy kellene, hogy legyen az, miszerint az érintett államigazgatási szervet kösse a nyilatkozata, amit tett a területrendezésnél, az a településrendezési terv esetére természetesen a léptékmódosulásnak megfelelően és a településrendezésnél tett, a már szakhatóságot az engedélyezés alkalmával. Mindezek szigorítása akkor történik meg, ha a fontos érintett államigazgatási szervek is megtartják a számukra jogvesztő határidőt, s az önkormányzat nem tart attól, hogy ha nem várja meg az érintett nyilatkozatát sokszor messze a határidőn túl, de visszadátumozva annak módja lesz a következő pl. pályázati alkalommal bosszút állni. Tehát, ha az adott határidőig valamelyik érintett nem nyilatkozik mert csak a jogszabályait tudná leírni tekinthesse a tervkészítő a véleményt beleegyezőnek. (Természetesen ehhez pontosabb postai szolgáltatás és etikus közmorál is szükséges, de ez már messze vezetne.) III. Az integrált városfejlesztés szempontjainak érvényesítése, a településfejlesztés és a településrendezés eszközeinek összehangolása. Kidolgozzuk a településrendezési feladatok egy erre alkalmas részének kistérségi szinten történő közös, összehangolt megoldásának feltételeit. Az egyszerűsítés, valamint a településfejlesztés és rendezés integrációjának (egy nyelvet beszélő akarásának) erősítése érdekében lehetővé tesszük a településfejlesztésre és a településrendezésre vonatkozó távlati koncepciók és tervek közös dokumentumban való előállítását. Megadjuk az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy a településén annak harmonikus fejlődése érdekében mely további építési tevékenységeket írhatnak elő építési engedélykötelesnek, melyeket bejelentéssel vagy anélkül építhetőnek. (Az országos szabályozás alól e tekintetben a bővítése érdekében az állami főépítész eltérést engedélyezhet.) Indoklás: az ország szabályozhat keretszerűen, sőt valószínű, hogy ez a helyes, érthető és jól értelmezhető forma. A települések e kereten belül sajátosságaik, táji, településszerkezeti, környezeti, építészeti, történelmi stb. értékeiknek megfelelően, az azokhoz történő illeszkedés és annak ellenőrizhetősége mint közösségi érték érdekében, helyi építési szabályzatukban írhassák elő, hogy bizonyos övezetekben milyen építési tevékenységet kívánnak az építési engedélyezés körébe emelni. A helyi 6

7 önkormányzatokról szóló törvény (1990. évi LXV. tv. 1. (3) bek.) lehetővé teszi ezt, csak alacsonyabb szintű jogszabály ne tiltsa meg, mondván, hogy önkormányzat nem adhat feladatot egy közigazgatási szervnek. Kezdeményezzük a településrendezés mentesítését az ágazati tervezés által megoldandó feladatok elvégzése alól elég az adott időpontban létező, végiggondolt ágazati állapot és elképzelés rögzítése (ágazati ellenállás várható). Indoklás: az ágazatok (közlekedés, közművek, természetvédelem, régészet, stb.) adott területre, vagy főleg településre vonatkozó alapadatainak, fejlesztési elképzeléseinek megtervezése nem lehet az önkormányzatok önálló feladata. Erre csak törvénnyel lehet azokat kötelezni, úgy, hogy a feladat ellátásához szükséges anyagiakat az Országgyűlés hozzárendeli a feladathoz (1990. évi LXV. tv. 1. (5) bek.). Minden ágazatnak kell(ene) akkora adathalmazzal rendelkeznie, amelyből az ágazati fejlesztéseit megtervezi, ha az önkormányzat tervezésével egyszerre készíti, lehet, de fizesse a tervezés rá eső részét, és így végre rendesen egyeztetve volnának az ágazati tervek. Külön fontos, hogy pl. a régészet a konkrét beruházás ismerete nélkül nézhesse át az adott település fejlesztésre alkalmas területét, hogy ne sajátos érdekek domináljanak a területek értékelésénél. Megteremtjük a lehetőségét a természeti katasztrófákat követő helyreállítás során felmerülő településrendezési döntések gyakorlatilag azonnali, de mélységében azonos figyelmű végrehajthatóságának. Kezdeményezzük egységes rend kialakítását a terület- és településrendezési tervekhez nyújtott adatszolgáltatáshoz és szakhatósági közreműködéshez kötődő igazgatási szolgáltatási díj fizetése, lehetőleg eltörlése tekintetében. Ugyanez vonatkozzon az építészeti-műszaki tervek szakhatósági és közműszolgáltatói egyeztetéseire is. Kezdeményezzük a településrendezési tervek törvényességi ellenőrzése esetén az anyagi jogok teljes körű ellenőrzését is. Indoklás: a katasztrófák utáni helyreállítás, vagy a nemzetgazdasági szempontból jelentő beruházások elhelyezhetőségének döntési mechanizmusa megelőzheti a többit, de ezek nagy, a közösség életét befolyásoló hatása miatt az elkapkodás -nak nyoma sem lehet benne. Fontos tehát, hogy már a koncepció is érzékeltesse, hogy előzésről és nem fejetlen kapkodásról van szó. A törvényességi ellenőrzés tapasztalataink szerint, már csak az adott osztály dolgozóinak felkészültségéből adódóan is az eljárási szabályok, vagy főként azok megtartására terjed ki. Természetesen ugyanakkor egy-egy terület-, vagy településrendezési terv és a róla szóló rendelet lakókat, beruházókat, tervezőket érintő része maga a terv anyagi szabályozása. Ennek ha jóságát nem is, de jogszabályoknak való megfelelőségét ellenőrizni kell, pl. az állami főépítészi irodák hatáskörének bővítésével. IV. Az önkormányzatok építésügyi szerepének megerősítése és rugalmasabbá tétele 1. Az építési engedélyhez és bejelentéshez kötött és nem kötött építési tevékenységek önkormányzati kontrolljának megerősítése (főépítészek) Kötelező Konzultáció lehetőségének biztosítása településkép, az építészeti örökség megóvása érdekében a településrendezési tervben szabályozott területeken (építtető és tervezője, valamint a és főépítész között). A konzultáció tartalma egyszerűsített módon dokumentálva legyen. Tervtanácsi rendszer bővítése és egyszerűsítése, Differenciálása település típusonként, Tervtanács szerepének erősítése (a nem ajánlott tervtanácsi szakmai vélemény esetén építési engedély nem adható), A nem építési engedély köteles munkák köréből pld. a teljes homlokzatot Különösen a közterületi látványt érintő építési tevékenységeket tervtanácskötelessé kell tenni. Legyen építési engedélyköteles a közterületi látványt érintő átalakítás legalább a 21/1994. (VI. 29.) KTM rendelet szintjén. A közterület minősége nem lehet független a határoló térfalak állapotától és a mögöttes tömbök, területek lelakottságától. Lakossági konszenzus nem jöhet létre kirakat-beavatkozásokkal. Komplex analízis szükséges a közérdek elsőbbségével. Az épületen megjelenő reklámot a településkép részeként kell kezelni. Meg kell akadályozni, hogy üzleti megfontolásból megszüntethessenek védettséget, védelmet, hogy elbontható, átépíthető legyen építészeti érték. (Sajnos erre még testületi döntések során is számos példa van.) 7

8 Indoklás: ez egyenesen következik a Lipcsei Charta szövegéből, lásd fentebb: 7. Kiváló minőségű közterületek létrehozása és fenntartása különös tekintettel a hazai jogkövetés és közízlés szintjére. Mindezt a jelenleginél sokkal egyszerűbb és gyorsabb eljárásokkal kell és lehet megvalósítani erre később még visszatérünk. Külön felhívjuk a figyelmet arra az (általunk kihúzott) definícióra, amelyik a teljes homlokzatot érintő kifejezést tartalmazza. Egyszerű példával: ha valakinek csak az orrát vagy az ajkát csonkítják meg, mit jelent számára a teljes arca? Az édesanyja sem biztos, hogy megismeri, pedig a változtatás alig több 10%-nál! Differenciált tervkötelezettség bevezetése az államigazgatási határozat nélkül végezhető településképet befolyásoló építési tevékenységek esetében. Indoklás: jogilag kezelhetetlen és a műszaki biztonságot is kockáztató szándék, mert a jogkövetés mai szintjén szükséges az államigazgatási határozat nem csak esztétikai, hanem tűzvédelmi (homlokzati tűzterjedési, füstterjedési) és energetikai, életminőséget befolyásoló egyéb okból is, de ehhez a jelenleginél sokkal egyszerűbb eljárás is elegendő. 2. A főépítészi rendszer megerősítése A nem teljes körű hálózat miatt az önkormányzati építésügyi feladatok differenciálása településtípusok (község, város, megyei jogú város) szerint, Az önkormányzati építésügyi feladatellátás főépítész alkalmazásához kötése, pl: megyei jogú és lakos számot meghaladó városok esetében kötelező a feladatellátás és a főépítész alkalmazása, ennél kisebb településen a térségi főépítészi feladatellátás erősítése A főépítészi rendszer országos kiterjesztése, legalább megyei jogú, a lakos számot meghaladó városok esetében és kistérségi szinten. A különböző főépítészi tevékenységek összehangolása, egységes feladatgyakorlása, egyeztetési fóruma: országos(?), állami (regionális), megyei, megyei városi, önkormányzati, kistérségi főépítészek együttműködése. Egyeztetési fórum: az Országos Főépítészi Kollégium a Magyar Építész Kamarával szoros együttműködésben. A főépítészi munka minőségének emelése (végzettség és gyakorlat előírása), kötelező kamarai tagság és kötelező kamarai kinevezési és működésetikai kontroll (tervezői tevékenység nélkül csökkentett kamarai díjfizetéssel); a főépítészi tevékenység szakmai súlyának és jogainak jelentős kiterjesztése: szakhatósági erejű vélemény az építésügyi eljárásokban, kötelező részvétel a fejlesztési ügyekben. A jogállami elveknek megfelelően fellebbezési lehetőség az építtető és építésze, ill. a főépítész közötti véleményeltérés esetén hivatalosan az eggyel magasabb szinten működő tervtanácshoz lehessen fellebbezni, de lehetőleg nem jogi értelemben vett fellebbezés útján, hanem a magasabb pozíciójú főépítésszel történő háromoldalú személyes egyeztetés formájában is megoldható, mintegy szakmai mediátor. A főépítészek szakmailag kívánatos saját tervezői tevékenységének jogi és területi szabályozása, saját működési területükön műszaki tervezési tilalommal. Indoklás: az önkormányzatok jogainak, felelősségének ténylegesítésével szükség lesz a valóságos minőségi építészetet a közösség (és nem csak pl. a polgármester) érdekében képviselő hatékony főépítészre mindenhol. Ennek a minőségi megfelelésnek alapja lehet a kamarai minősítés és etikai felelősségre-vonhatóság, mint szakmai-társadalmi kontroll. A közvetlen politikai ráhatás ellensúlyozására megfontolandó e mellett a megyei építési hivatal általi kinevezés/jóváhagyás/ellenőrzés is. A különböző területeken a minőségi építészet követésének összehangolási feltétele, nem elsősorban jogismeret, hanem etikus magatartás, építészeti értékítélet, kiállás és ezáltali közösségbe illeszkedés. A most erősödő tendenciát, miszerint a főépítész elsősorban településmérnök legyen, nem tartjuk jónak, az önkormányzati főépítész nagyon sok kimondottan építészeti ügyben jár el, s így építész végzettségét, kvalitását fontosnak tartjuk, de egyértelmű az is, hogy településrendezési ismeretek nélkül ez nem elég. Ezt szolgálja az OFK. A főépítészi véleménynek is fellebbezhetőnek kell lennie. Az építészethez a jogászok nem értenek. Ha a fellebbezés az építészetnek a jogszabályokban meg nem fogalmazott lényegi részét érinti, arról jogi döntés nem hozható. Szükséges egy egyeztető fórum, amelyik a beruházó, a tervező és a különböző szintű közösség értékeit és érdekeit képviselő főépítészek megegyezésének lehetőségét megteremti. (Alapvető a főépítészi kar etikai-szakmai megújulása, ami presztízsének növekedésével várható.) 8

9 A saját működési területen megengedett főépítészi műszaki tervezés esetén szükséges a pártatlan, egy szinttel magasabb fokú tervtanács véleménye minden esetben, míg saját területén a főépítész településrendezési tervet ne készítsen, mert abban más a feladata. 3. A (kistérségi?) főmérnöki rendszer bevezetése (közlekedéspolitika, infrastruktúra, energetika, felújítás, jókarbantartás, ár- és belvízvédelem, csapadékvíz elvezetés stb.) kamarai (MMK) kinevezési és működésetikai kontroll mellett. 4. Az építészeti értékek védelme érdekében a helyi védetté nyilvánítás egyszerűsítése, önkormányzati hatáskör erősítése (pld: elővédelem főépítészi elrendelése) lehetőleg anyagi támogatással, vagy a pályázati esélyek megnövekedésével, a védelemről való levétel megnehezítésével. 5. A városi (települési) terek komplex szemléletű megvalósítása (a városi élettér összeegyeztetése a településrendezési és építészeti szempontokkal) mind a követelmények, mind a tervezés (pályázatok, településtervezés, építészeti-műszaki tervezés), mind az engedélyezés, mind a megszerettetés, mind a megvalósítás (kivitelezés) és az ellenőrzés területén. Előkészítésükben, bírálatukban a főépítész és a főmérnök (főkertész) meghatározó szerepe. Indoklás: a Charta szellemének és leírt vállalásainak egy a települések egyre jobb minőségű közterületei érdekében az önkormányzatnak, mint gazdának a megbízásából működő csapat, mint szakmai gazda tudna megfelelni. A kérdés anyagi, esztétikai stb. oldalai továbbvihetők, de ez a szakmai alap. 6. Állami és az önkormányzati építésügyi feladatok szétválasztása a területi államigazgatási rendszer átalakítása során (lásd III. 6) Az I. fokú építésügyi hatóságok szakmai megerősítése a tervek kötelező kamarai (MÉK+MMK) ellenőrzésével az épített környezet egyre jobb minősége érdekében. Indoklás: a nagy építészeti és mérnöki műhelyek 20 évvel ezelőtti széthullása után lényegében megszűnt az addig igen szigorú tervellenőrzés, a szakhatóságok jellemzően formális tevékenysége ezt semmiképpen sem helyettesítheti, mindezt tetézik a tömegképzésre kényszerített felsőoktatás ismert problémái és a tervezői jogosultsági rendszer fellazítása, valamint a tűrhetetlen tervezői árversenyből eredő minőségromlás. A már ma is törvényes, de csak kevés helyen alkalmazott kamarai biztosi rendszert általánossá és kötelezővé kell tenni, hogy a két kamara legjobbjai segítsék pl. az építésügyi szakértő helyett, díjazás ellenében a hatósági munkát a tervek műszaki szakszerűsége tekintetében. A kamarai szakértők közreműködése kiterjed a tervtanács véleményének megtartásának ellenőrzésére is. Amennyiben az önkormányzati (ill. kijelölt) jegyzőktől független építésügyi hivatalok jönnének létre, úgy az önkormányzatok jogainak felülvizsgálata az építési engedélyezés esetén elengedhetetlen, illetve a hatóságnál dolgozó kollégák etikai, szakmai segítése és ellenőrzése is megoldandó. Fölvethető az ép. hatósági kollégák kötelező kamarai tagságának kérdése, tehát közvetlen szakmai-etikai ellenőrizhetősége is a helyi politikusi kézivezérlés és a korrupciós kísértés ellensúlyaként. Fölvethető az ép. hatósági kollégák munkajogi értelemben vett függetlenítése is az önkormányzati jegyzőtől, de a helyi kötődés (a jó értelemben vett lokálpatriotizmus) feltétlenül szükséges. Az állandósult átszervezések helyett inkább a tényleges fejlesztésekre (elektr. tájékoztatás és ügyintézés) kellene költeni a pénzt. V. A szakmai önkormányzatok feladatainak, felelősségének és hatáskörének bővítése az oktatás, a továbbképzés, a szakmagyakorlás minőségi javítása területén. 1. A kamarai tagokra vonatkozó kötelező és szabadon választott továbbképzés tekintetében vizsgálandó a kamarák önállóságának törvényességi ellenőrzés melletti megadása (bízzák a továbbképzés szakmai tartalmát és módját a kamarákra!) erősítése, közérdekű tevékenységükhöz a működőképesség biztosítása. 2. Kamarai etikai-fegyelmi eljárás egyszerűsítése, egységesítése (egyfokúvá tétele) és a szakmagyakorlókat sújtó teljes szankciórendszer összehangolása (a kamarai taggá váló önkormányzati főépítészekre és főmérnökökre is kiterjedően) 9

10 3. Vizsgálandó a jogosultsági vizsga szakmai tartalmának erősítése pl.: a továbbképzési rendszerbe történő beillesztésének kiterjesztésével. 4. Vitarendezés gyorsítása, szakmafelügyeleti mediátor-tanács és állandó kamarai választott bíróság létrehozásával A viták lehetőség szerinti megelőzése érdekében szükséges a tervezési díjak banki letétbe helyeztetése. Indoklás: arra kell törekednünk, hogy elsősorban a legnagyobb eleven szakmai tudást megtestesítő kamarák szakmafelügyeleti testületei előtt történjen a vitarendezés, mert ez gyorsabb, szakszerűbb és olcsóbb még a kamarai választott-bíróságnál is. 5. Minőségellenőrzési rendszer kidolgozása a tervellenőrzés új alapokra helyezésével, a szakmai kamarák bázisán. Az építészeti szakági tervek ellenőrzése is szükséges, de ennek nem szerencsés módja az építtető költségeit aránytalanul megnövelő mai (csökevényes) tervellenőri rendszer. Hatékonyabb, ellenőrizhetőbb és olcsóbb a kamrai ellenőrzés szakmai bázisán. 6. Az építés anyagai csakis minősített, és honosított termékek lehetnek (beleértve a hagyományos építési módok, pl. a vályogépítés anyagainak gyártó nélküli, államilag finanszírozott minősítését is), amelyeket műszaki specifikációjuk, típusuk és számuk azonosít. Ezek forgalmazása csak egy központi adatbázisra való felvétel után legyen lehetséges. Ebben a termék fizikai adatai, felhasználás-specifikus jellemzői, méretpontossága, beépítési előírásai szerepeljenek. Ez az adatbázis használható csak az egyenértékű műszaki paraméterek meghatározásakor, és szolgálhat a tervezői nyilatkozat alapjául. 7. Egyszerűsített, egységes és elektronikus ügyintézés és nyilvántartás bevezetése 8. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat és minden egyéb építésügyi és szakhatósági szabályzat felülvizsgálatában való közreműködés a mielőbbi módosítás érdekében. (Az OTSZ és a többi szabályzat az ország jelen- és jövőbeni teherbírásához illeszkedjen a beépített biztonság és a használati biztonság mérlegelésekor, tudva, hogy a beépített elavul, míg a beavatkozási (pl. a tűzoltási) képesség rugalmasabban fejleszthető. A beépített védelem erőltetése helyett inkább a Katasztrófavédelem technikai fejlesztése, beavatkozási hatékonysága legyen támogatva, amelyik minden építménynél igénybe vehető.) 9. Valamennyi, az építésügyet érintő jogszabály egyszerűsítése, közérthetővé, rendszerszintűvé tétele a gyakorlati használhatóság, a mérnöki józanság alapelve mentén. Mindennek egységes, elektronikus kézikönyvként használható informatikai rendszerbe integrálása, összekapcsolva a terület- és településrendezési tervekkel és szabályzatokkal, az ingyenesen elérhetővé tett, magyar nyelvű szabványokkal és minden egyéb, az építésberuházási és ingatlanüzemeltetési, tervezési, hatósági és kivitelezési szakmai tevékenységgel összefüggő, nem jogszabályi jellegű tudásbázissal, kulcsszavas keresőrendszerrel kiegészítve. Ez a legtágabb értelemben vett térinformatikai rendszer lehetővé teszi azt, hogy egy adott ingatlan tulajdonosa vagy potenciális tulajdonosa, ill. az általa megbízott tervező az ingatlan helyrajzi számának beírása után egyértelmű és közhiteles, részletes tájékoztatást kapjon az ingatlan fejlesztésének lehetőségeiről, és a kapott adatok mögötti mindazon jogi, műszaki és gazdasági háttéranyagot is megismerhesse, amely egyaránt köti az (építés)ügy minden szereplőjét. Indoklás: az építésügy és szakhatósági jogrendszer mára követhetetlenül szerteágazóvá, önellentmondásossá, kaotikus jellegűvé vált, ennek egyik legriasztóbb példája az építési engedélyezési eljárások helyzete. Paradox módon ( gyorsítás címén!) egyidejűleg valósult meg az épített környezet minőségének és a műszaki biztonságnak súlyos veszélyeztetése, a hatóságok soha nem volt mértékű leterheltsége, munkájuknak ellehetetlenítése. Utóbbit jól jellemzi a mellékelt (a névazonosítási elemek nélkül közölt) három építéshatósági vezetői levél, amely a Budapesti Építész Kamara elnökének körlevelére érkezett. 10

11 A jogszabályok használhatatlanságára példaként álljon itt egy rövid idézet az ép. engedélyezési rendelet (37/2007.ÖTM) 5.sz. mellékletéből: 12/A. Egyszerűsített építési engedélyezési eljáráshoz szükséges építészeti-műszaki dokumentációnak értelemszerűen a következőket kell tartalmaznia: a) az 1. melléklet II. oszlop aa) 1., 3., 5., 10. és 11. sorában meghatározott építési tevékenységek esetén az 1., 4-7., homlokzat megváltoztatása esetén 8. és 9. pontban foglaltakat, ab) 12. sorában meghatározott építési tevékenység esetén az 1., 5., 7. és 12. pontban foglaltakat, ac) 35. sorában meghatározott építési tevékenység esetén a 6. pontban foglaltakat; b) az 1. melléklet III. oszlop ba) 1., 2., 6., , 13., , és 24. sorában meghatározott építési tevékenységek esetén az 1. és 7., szükség esetén a 2., 3. és 5. pontban foglaltakat, bb) 5., 7. és 14. sorában meghatározott építési tevékenységek esetén a 7. és 8., szükség esetén a 12. pontban foglaltakat, bc) 8. sorában meghatározott építési tevékenység esetén az 5. és 7. pontban foglaltakat, bd) 9. sorában meghatározott építési tevékenység esetén a ba) alpontban meghatározottakat és a kéményseprő-ipari közszolgáltatóval egyeztetett vagy építésügyi műszaki szakértő által ellenjegyzett, a tervezett megvalósítás szakszerűségét igazoló dokumentumot, be) 22. sorában meghatározott építési tevékenység esetén a 12. pont a) és e) alpontjában foglaltakat, a tervező által készített helyszínrajzi elrendezést a telek beépítettségi mértékének változása esetén, egy metszetrajzot és alaprajzot, bf) 35. sorában meghatározott építési tevékenység esetén a 6. pontban foglaltakat. Nyilvánvaló, hogy a fenti javaslatban vázolt jogszabály- és informatikai rendszer csak nagyobb távlatban valósulhat meg, de ha komolyan vesszük a tudásalapú társadalom és a jogállam megteremtésének célját, akkor mostantól fogva ezen kell munkálkodnunk, kezdve a teljes építésügyi jogszabályrendszer minőségelvű és mérnöki józanságú újraszabásán (nem javítgatásán). VI. A Kormány 29 intézkedési pontjának végrehajtásához kapcsolódva 1. Az építésügyért felelős miniszter átfogó, építésügyi egyeztető, véleményező és javaslattevő Építésügyi Fórumot hoz létre az építési törvény felhatalmazása alapján. Az építésügy komplexitása, több tárcához tartozása miatt a Kormánynak alárendelt Országos Építésügyi Tanácsra van szükség, ennek szakbizottságaiban történjék a jogszabály-előkészítés az V.9. pont szellemében. A Tanács dolgozza ki az Országgyűlés által törvénybe iktatandó Nemzeti Építésügyi Programot. Indoklás: A széttagolt építésügy (területfejlesztés terület és településrendezés, építészet vidékfejlesztés építészeti értékvédelem) megkívánja a Charta szellemének megtarthatósága okán is, hogy legyen egy szakmai az egész politikáért felelős kormánynak elszámolni köteles szervezet, amely hatalommal bír az építésügy közreműködőinek egységesítésében, szóljon az a politikáról, vagy az azt szolgáló jogi környezetről. Ebben kell helyet kapnia annak, hogy a tervező évezredek óta az építtető bizalmi embere, a minőség legfőbb ellenőre. Ez közérdek. 2. Komplex és energiatudatos építés elősegítése: az építőanyagok, berendezések, szerkezetek és az építmény, mint késztermék egész életén keresztül feleljen meg a használatba vételkori állapotának, a rendeltetésszerű és biztonságos használat követelményeinek. A követelmények jókarbantartással illetve megfelelő ösztönző rendszerrel történő biztosítása. (lásd nemzetközi példákat az energia visszavásárlás). A hagyományosan energiatudatos építés (falusi föld-házak tájolása, építése, fedettnyitott terei, stb.) késztetése. 3. Biztonság a vállalkozói kifizetésben: az építtetői fedezetkezelés jogintézményének továbbfejlesztése. A fedezetkezelés kiterjesztésének vizsgálata pl. az építőanyag-beszállítókra (ezek kifizetési igazolása tekintetében). 11

12 Garanciák kidolgozása az építészeti tervezés-művezetés egységének, a minőség biztosításához szükséges minimális idejének és díjának biztosítására, díja kifizetése érdekében. A kivitelezői kódexbe vissza kell tenni a kötelező tervezői művezetést. A tervezésnek a minőség érdekében kell, legyen valamilyen rögzített minimális értéke, amíg nem lesz mérvadó a kamarai díjszámítás. A különböző garanciamértékek további mérséklése lehetőségének komplex vizsgálata A választott bíráskodás kiterjesztése, olcsóbbá tétele, a mediátori eljárás elterjesztése Szankciórendszer bővítése a kifizetések hiánya esetére (PTK-BTK-ÉTV, a vállalkozói, építtetői felelősség megállapítása, növelése). Indoklás: Amíg a kifizetetlen számlát vállalkozói felelősség körébe utalja a törvény, amely alól egy felszámolással ki lehet bújni, addig ez a kérdéskör nem oldódik meg. Ha a szerződő felek személyes felelősségévé válik a teljesítés, csakis akkor lesz kevesebb a lánc- és körbetartozás. (Bűnügyi minősítés: csalás, a csaláson belül speciálisabb büntetőjogi tényállás.) Ne lehessen beruházást kezdeni fedezet nélkül. 4. A felsőoktatás és szakképzés korszerűsítése Indokolt felülvizsgálni az építési folyamat szakági területeit, melyek folytatásához szükséges szakterületi szakképzettség szükséges. Az építészeti, településrendezési és az építőipari felsőoktatási és szakképzések tekintetében a gyakorlat és a technikai fejlődést, energiatudatos építést követő oktatási segédanyag, szakmai és vizsgakövetelmények kiadása az építésügyért felelős miniszter egyetértésével történjen. Indoklás: (Beszélhetünk-e minőségi oktatásról, ameddig pl. a BME mérnökképzésében olyan gyakorlati, rajzi tantárgyak vannak, ahol az oktató 2 hetente, adott esetben 1 havonta találkozik a hallgatókkal, 1,5 órára?) Az építészeti tervezésre felkészítést drasztikusan leszűkítendő létszámú évfolyamokban kell végezni, a történeti, az építészi műveltséget adó tárgyak oktatásának fokozásával, tantervi, szakvezetett tanulmányutakkal erőteljesen támogatva, azért, hogy a tervezők a táji és települési környezet óvásában és művükkel való arányos továbbépítésében találják meg hivatásukat. 5. Szemléletváltás a közbeszerzések területén A közbeszerzési törvény hatálya alá eső beszerzések 60 %-a építési beruházás, ezért az építési beruházásra vonatkozó szabályokat kell főszabállyá tenni és az egyéb beszerzésekre vonatkozóak a speciális szabályok. A közbeszerzési törvényt egészen minimális terjedelművé, egyszerűvé és közérthetővé kell tenni, és két önálló (szintén egyszerű és közérthető) rendelet szükséges az építési, ill. az egyéb közbeszerzésekre. Indoklás: életszerűtlen elképzelés, hogy a nem építési jellegű közbeszerzésekre (például írószerbeszerzésre) erőltessék rá az építésberuházás, -felújítás sajátos szabályait. Eltérő jellegű dolgokra eltérő (de egyaránt egyszerű és közérthető!) szabályok kellenek. Településtervezésnél referencia pályázattal, építészeti tervezésnél egyszerűsített, gyors tervpályázattal, ill. tervpályáztatásra nem alkalmas (pl. felújítási) feladatoknál referencia pályázattal történjen a tervező kiválasztása. A minőség ellen ható árversenyt zárja ki a törvény. Legalább a jelentősebb volumenű közbeszerzéseknél érvényesüljön a szakmai kamarák kontrollja. De kamara soha senkit sem javasolhat pályázónak vagy nyertesnek! A közbeszerzési jelentkezéseket sokkal egyszerűbbé kell tenni. Kapjanak ebben meghatározó szerepet a szakmai kamarák az alkalmas tervezők és cégek közhiteles, napra kész közzétételével. Közérdek, hogy a minőséget elsősorban érvényesítő képes (kamarai kontroll alatt álló) tervező a teljes beruházási folyamatban részt vegyen. A közbeszerzés értékén kezelje a tervezési munkát, lehetőleg középértékként a kamarai díjszabással kalkuláljon, és a versenynek ne lehessen meghatározó része a tervezési díj. A beruházás volumenével arányos legyen a szakmai és gazdasági al- 12

13 kalmasság vizsgálata. A biztosítási garanciát a pályázat elbírálása után tegyék kötelezővé a nyertes számára, a munka volumenéhez igazodó mértékben. A közbeszerzés akadályozza meg a kartellek kvázi versenyét. Az árversenynek az értékeken túli szerepe lehet megoldás erre. A tervezési díj összegének sokszorosa térül meg a minőségi terv által már a beruházásban, ezt követően pedig a használat évtizedeiben. Indoklás: Tűrhetetlen, hogy jelenleg egy közbeszerzési pályázónak tervpályázati, vagy referenciapályázati forma esetén is milyen mennyiségű hitelesített papírdokumentumot kell beszereznie jelentkezéséhez, mint ahogy tűrhetetlen az is, hogy követelmény lehet egy település-, vagy építésztervezőtől az utolsó három évben végzett legalább három oktatási létesítmény vagy legalább három városközpont(!) tervezési referenciája. (Köztudottan ezeknek a tervezéseknek az átfutási ideje sokszor hosszabb, mint három év, s a mai helyzetben gyakoriságuk is nagyon csökkent. A valós helyzetben mérlegelhető, s a tervező csapat képességeit tükröző referencia vizsgálata szükséges!) E helyett a szakmai kamarák közhiteles honlapjain kellene közzétenni az egyes szakterületekre a kamarák szakbizottságai által minősített tervezők és cégek jegyzékét, összekapcsolva az APEH és hasonló pénzbeszedő szervezetek tartozásmentességi igazolásával. Egy informatikai társadalomban legyen elég ennyi a pályázóról e mellé persze mutassa be referenciáit is, amelyek pl. az elmúlt tíz évben készültek. A ma irreális mértékű pályázói igazolásigények helyett általában is elvárható az államtól, hogy saját informatikai rendszeréből lehessen informálódni a pályázók köztartozásairól ellenőrizze ezt a pályázatkiíró. 6. Az építészeti és építési minőséget, az élhető környezetet elősegítő építésügyi igazgatás a) Az építésügy három pillére (főépítész rendszer, építésügyi hatósági rendszer és az építésfelügyelet) szervezeti kereteinek összeegyeztetése, pl. a kistérségek (tájegységek) szintjén. b) összevont építésügyi engedélyezési hivatal létrehozása, Indoklás: országosan az ördög és a szabó versenyének meséjéhez jutnánk! Még megyénként is nehéz elképzelni a mindent mindig helyszínelő csapatot Kistérségenként, megfelelő emberekkel, kamarai szakmai háttérrel...igen. Előnyei: A szakmailag és eljárásjogilag is szorosan összefüggő, építésügyi és építésfelügyeleti hatósági tevékenységek egy szervezeti kereten belül egymást kiegészítve, egymásra épülve valósíthatóak meg (az engedélyezés ellenőrzés szankciók végrehajtás egy helyen!). A koncentrált feladatellátás hatékonyabb és gazdaságosabb (létszám takarékosság) Egy hivatal esetén a beruházás megvalósítására vonatkozó összes kérelmet (EGY KÉRELEMKÉNT) egy helyen kellene benyújtani, ahol rendelkezésre állna az összes engedélyezéshez szükséges szakértelem. A végeredmény: egy döntésbe foglalva az összes engedély, egy jogorvoslattal (részjogerővel) Megvalósítható lenne az egységesebb jogalkalmazás és a szakmai irányítás, a hatóságok felügyelete, számonkérése Állami kézben megoldható lenne a ráhatásmentes döntéshozatal Országosan egységes hivatali rendszer (jelenleg minden hatóság más területi szinten működik) Hátránya: a politikai akarat és jelentős szervezeti átalakítás eredményeképpen is csak január 1-ével hozható létre, költségvetési igénye jelentős lehet. c) Az elsőfokú építésügyi hatósági hatáskör állami kézbe adása. Hazai hagyományaink és a jellemző európai gyakorlat szerint az elsőfokú építésügyi hatósági munka önkormányzati (hazánkban jegyzőnek alárendelt) hatáskörben van és (legalább fizikiai értelemben) lehetőleg itt is kell tartani. Lásd az elsőként hivatkozott Charta-idézetet, a szubszidiaritás elvét! 13

14 Fölvethető a jegyzőtől való munkajogi függetlenítés lehetősége de adott helyhez lehetőség szerint személyében is kötődő ügyintézőnek maradnia kell. Indoklás: a táji, épített anyanyelvi jellemzők pontos ismerete, a tájhoz tartozó szabályozás megtartathatósága, a hatóságnak a jogon túl, a minőségért megteremtődő felelőssége csakis helyileg biztosítható. A hatósági ügyintézőnek időt kell biztosítani arra, hogy a rábízott területnek felelős és szerető gazdája lehessen: bizalommal fordulhassanak hozzá az emberek, megértve, hogy a hatóság szigora értük van, saját környezetük biztonságát és harmóniáját szolgálja. A mostaninál sokkal egyszerűbb, a fölösleges bürokratikus elemektől megtisztított hatósági munkát a szakmai kamarák kötelező együttműködésével kell minőségileg magasabb szintre emelni. A tervtanácsok működtetése és a kamarai közreműködés ugyan alapvetően a tervek szakszerűségi ellenőrzésére irányul, de közvetve csökkenti a korrupció és a hatóságok helyi politikusok általi kézi vezérlésének esélyét, amint ennek eszköze lehet a jegyzőtől való munkajogi függetlenítés is (de semmiképpen sem egy új szuperhivatal létrehozásával). d) Ellenőrzés Az engedélyköteles munkák körének további csökkentését tartjuk szükségesnek, az engedélyezési rendszer további könnyítésével párhuzamosan azonban Az építési engedélyeztetést épített környezetünk állapota és a hazai jogkövetés szintje miatt szigorítani kell, európai szintűvé kell tenni (legalább a 21/1994. (VI. 29.) KTM rendelet szintjén) ez a Charta végrehajtásának elkerülhetetlen feltétele, e mellett a szakmai kamarákat be kell vonni az engedélyezési tervek műszaki ellenőrzésébe, továbbá az építésfelügyeleti ellenőrzések számának növelése és szigorítása is szükséges. A hatékony ellenőrzési rendszer megteremtése érdekében tehát az építésfelügyelet további megerősítésére van szükség. Hatékony, európai színvonalú építésfelügyeleti szervezet felállítása a szakmai kamarák (elsősorban a MMK) bevonásával. Mindennek az engedélyezési eljárások lényeges egyszerűsítése, érdemi gyorsítása, a természeti és épített környezettel harmóniában lévő építésberuházások elősegítése mellett kell megtörténnie. (Lásd a VI.7. pontot!) A munka sajátosságai miatt megfontolandó a KET helyett az Étv-ben való szabályozása ami lényegesen gyorsítaná a hatósági és szakhatósági tevékenységet, időt hagyva az érdemi munkára. Indoklás: Az építésfelügyeletnek ellenőriznie kell a használati szabálysértéseket is. (Padlásból lakás, garázsból üzlet, lakásból iroda, egy lakásból két lakás stb.) Funkcióváltozások nem engedhetők meg engedély, de legalább előzetes bejelentés nélkül. Nem elegendő a szomszéd bejelentésére számítani, mert ez esetleges jellegű. Az építésfelügyelet tevékenységét valóban meg kell erősíteni, azonban a bírságolási szabályozás aránytalanságait meg kell szüntetni, mert botrányos, hogy pl. a tervezettnél egy szobával kisebbre épített háznál 3 milliós bírságot kapott az építtető, ugyanannyit, mint egy 400 milliós, tudatos túlépítésre! Természeti és művi (épített) környezetünk állapotát így írta le az Antall-kormány szeptemberében kelt Nemzeti Megújhodás Programja: Hazánkban a környezet állapota hosszabb ideje folyamatosan romlik. Szinte szó szerint ugyanezt állapította meg a Nemzeti Építészeti Tanács 2009-ben! Ebből az engedélyezés szigorítása, nem pedig fellazítása következett volna. Tragikomikus módon úgy történt ez a fellazítás 2007-ben (és folytatódott a kormányváltásig), hogy közben az eljárások lényegesen bonyolultabbá, teljesen kaotikussá váltak. (Lásd az V.8. pontnál jelzett, mellékelt építésügyi hatósági vezetői leveleket.) Semmi szükség sincs egyszerűsített eljárásokra, mert minden eljárásnak egyszerűnek és gyorsnak kell lennie! Nincs szükség bejelentési eljárásra sem, amely legutóbbi, májusában(!) elrendelt változatában már szó szerint tragikomikus: a bejelentéssel egyidejűleg a munka el is kezdhető (például leverhetők egy épület arculatát meghatározó építészeti tagozatok), a hatóság csak tervezői nyilatkozatot kap, és a helyszíni ellenőrzés során (fagyban, tűző napon, esőben ) kell ellenőriznie a tervek (általános és helyi előírásoknak) való megfelelőségét és a szabályszerű kivitelezést 7. Építésügyi eljárások (építésügyi hatósági, építésfelügyeleti, kamarai) elektronizálása, elektronikus ügyintézés bevezetése ( ne utazzon az ügy ) Az eljárásokat teljesen egyszerűvé kell és lehet tenni. Ehhez (jogászi ellenőrzés mellett) mérnöki józanságra van szükség. Teljesen új eljárási rendeletet kell alkotni, sorról-sorra elemezve a meglévő szabályokat, hogy tényleg szükség van-e rájuk különös tekintettel a bürokratikus elemekre. Tehát erősíteni kell az engedélyezés műszaki színvonalát és drasztikusan csökkenteni a bürokráciát. (Szükséges ehhez a Ket. módosítása is.) 14

15 A szakhatóságok szerepét teljesen újra kell gondolni, meg kell tiltani formális jellegű közreműködésüket. Érdemi munkájukat (államigazgatási szervként) elsősorban a rendezési tervezés során kell felelősségteljesen elvégezniük. Egyszerű, gyors eljárásokkal kell megteremteni az építésberuházások jogbiztonságát és megkezdhetőségét. Ennek érdekében a településrendezési (főbb elemiben már a területrendezési) tervezéskor kell a lényegi dolgokat eldönteni: tisztázni egy adott helyen és ingatlanon az építés feltételeit és korlátait, lefolytatni a szakmai és társadalmi egyeztetéseket. A jogkövető építtetőnek csak a rendezési terv előírásait, a vonatkozó általános és helyi anyagi jogi szabályokat kell betartania, e mellett az engedélyezési terv megfelelő műszaki és környezetesztétikai színvonalát kell tervezője útján igazolnia ebben az esetben gyorsan engedélyt kell kapnia. Bátran bele kell nyúlnunk a fellebbezések kérdésébe is, mert ezek miatt a leghoszszabbak az engedélyeztetési időtartamok. Nincs helye műszaki és esztétikai kérdésekben bírósági eljárásnak. Szintén gyors II. fokú eljárással (az I. fokhoz való visszautalás tiltásával), szintén kamarai szakmai támogatással kell lezárni a fellebbezéseket. Közigazgatási bírósági eljárásra csakis a műszaki és esztétikai kérdéseken túlmenő jogi tévedések esetén kerülhet sor. Indoklás: a mostani teljes körű, egyszerűsített (és még jobban egyszerűsített ) eljárások közti különbségek jelentéktelenek az építtető (és tervezője) most rendszeres kálváriájához, a hatóságok túráztatásához képest. Lényegi változtatási javaslataink megvalósítása közérdek, meg kell és lehet találni ehhez a józan mérnökök mellé a józan jogászokat is. Elsősorban nem jogi, hanem műszaki szakmai jellegű kell legyen az államigazgatási-szakhatósági szervek (és közműszolgáltatók) szerepének teljes újraszabályozása. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Példaként mellékelünk néhány (azonosítást lehetővé nem tévő) állásfoglalást, bemutatva, hogy gyakran mennyire formális e szervek-hatóságok közreműködése. A beruházásoknak tehát lényegileg rendezésiszabályozási szinten kell eldőlniük. Engedélyezési szinten az építtető és tervezője (saját jól felfogott érdekében) egyeztet a szakhatósággal és közműszolgáltatóval, de a szakhatóság (a rendelkezésére álló két hét után) csakis akkor adhat ki állásfoglalást, ha a tervben jogszabálysértést talál vagy hiánypótlást ír elő. Egyébként a hatóság hallgatása kötelező. Teljesen fölösleges jogszabályokra, anyagi jogi szabályokra fölhívni a figyelmet, mert azokat be kell tartani (persze előbb közérthetővé és elérhetővé kell tenni őket ) Tűrhetetlen például, hogy közlekedési, környezetvédelmi feltételek merüljenek föl építési engedélyezési szinten. Ezeket településrendezési szinten kell meghatározni, és ezek korlátai között lehet csak építeni. Túllépési igény, a rendezéskor még nem ismert nagyságrendű beruházás esetén a rendezési tervet kell előbb módosítani. A társadalmi vitáknak alapvetően rendezési szinten van helyük illetve kiemelt esetekben indokolt lehet, hogy az épület környezethez való illeszkedése, közterületi látványszínvonala rövid(!) társadalmi vita tárgya legyen az építési engedélyezési terv benyújtása előtt, de szigorúan csak a rendezési terv korlátain belül. Ezeket az eseteket a rendezési terv vitája során kell meghatározni és szabályozási rendeletben rögzíteni. Általában pedig a döntéseikért felelős főépítészek feladata legyen a (felsőbb főépítészi, kamarai szinten megfellebbezhető) esztétikai ítélet. 8. Építésügyi nyilvántartások egyszerűsítése, a tervleadásra kötelezettek és a tervek körének pontosítása, elektronizálása, a Dokumentációs Központ feladatainak (használatának, titoktartásának) kiszélesítése ( minden tudás egy helyen a szerzői jog, adatbiztonság, hozzáférés, jogi garanciák figyelembevételével). 9. A tervezői jogosultság teljes újragondolása szükséges ugyancsak az épített környezet jobb minősége érdekében, így szükséges a vezető tervezői és a belsőépítészeti jogosultság névjegyzéki és hatásköri visszaállítása. Szükséges a tűzvédelmi és a rehabilitációs szakértés beemelése az építészoktatásba és e jogosultságok visszaszerzése az építészek számára. Túlszabályozott, ugyanakkor lyukas is a rendszer: nem rendezi pl. a szakértői jogosultság szakterületi határait a rendelet. 10. A szigorúbbá váló kamarai kontroll alapján ismétlődően bebizonyosodó személyi alkalmatlanságnak legyen következménye a jogosultság visszaminősítése vagy törlése az építészi és mérnöki kar minőségi és erkölcsi megtisztulása. 15

16 11. Az építészeti kultúra terjesztése, bevonása az oktatásba és a közművelődésbe, minőségi megjelenése a médiában. Budapest, augusztus 13. Noll Tamás a Magyar Építész Kamara elnöke távollétében Ertsey Attila a MÉK alelnöke, a Szakmapolitikai MB. vezetője Körmendy János a MÉK elnökségének tagja a Jogi MB. vezetője Melléklet: államigazgatási/szakhatósági vélemények/állásfoglalások példái fővárosi ép.hatósági vezetők véleményei 16