Anton Pavlovics Csehov ( )

Átírás

1 Anton Pavlovics Csehov ( ) 1860-ban Taganrogban született, őse jobbágyparasztok voltak tól a moszkvai egyetem orvosi karán tanult. karcolatai, humoreszkjei jelentek meg különböző élclapokban az egyetem elvégzése után egy ideig orvosként dolgozott, majd fő tevékenysége az alkotás lett 1887-ben bemutatják első drámáját (Ivanov) egy moszkvai magánszínházban a Krím-félszigeti Jaltában építtetett villát itt találkozott Tolsztojjal és Gorkijjal 1904-ben egy fürdővárosban, Badenweilerben halt meg, Moszkvában temették el. Fontosabb elbeszélései: A csinovnyik halála, A 6-os számú kórterem, A kutyás hölgy Fontosabb drámái: Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert. 1. Milyen nehézségekkel szembesültetek a dráma olvasásakor, milyen véleményetek alakult ki a műről az elsődleges olvasat nyomán? 2. A Sirály mely jellemzői nem felelnek meg a dráma műfajhagyományainak? Mért? 3. A tragikum vagy a komikum érvényesül a drámában? (indokoljatok!) 4. Hol és mennyi idő alatt játszódik a drámai cselekmény? 5. Kik a dráma szereplői? Mit tudunk meg róluk? (Melyikük mit tud meg saját magáról, kibe szerelmes, hogyan él, mire vágyik, mit tesz vágyai megvalósulásáért?) 6. Kik a dráma művészszereplői, melyiküknek milyen a művészetfelfogása, a művészethez való viszonya? 7. Kik beszélnek a drámában irodalomról, művészetről? Melyik szereplő milyen álláspontot képvisel? 8. Milyen megfontolások mentén állítható párba a drámavilágon belül Trigorin és Szorin, Arkagyina és Polina, Trepoljov és Mása, Nyina és Dorn? 9. Milyen megfeleltetések olvashatók ki a Sirály hamleti utalásaiból? Vajon mi lehet a szerepe, jelentése, a Shakespeare-drámával teremtett szövegköztiségnek? 10. Hogyan gondolkodott a romantika az életről és a művészetről? 11. Hogyan viszonyul Csehov drámája a romantikus művész-, illetve művészetfelfogáshoz? (Indokoljatok!) 12. Hányszor és milyen szituációkban fordul elő a műben a sirálymotívum? Melyik helyzetben milyen szimbolikus jelentések kapcsolhatók hozzá? Mit jelenthet a dráma címeként? Csehov drámáinak jellemzői - a drámák közt számos összefüggés, motivikus azonosság található - A Sirály (1896) pl. A mezzaninos ház c. novellával szembeötlő - a szerző műveiben a naturalizmus, az impresszionizmus és a szimbolizmus jellemzői egyaránt fellelhetők

2 - színpadi műveiből hiányzik az érdekes történet, a cselekményesség, a drámai hős - drámaiatlan drámáinak szereplői életüket elrontott, önazonosságukat vesztett, kilátástalan helyzetben lévő figurák, akik bár tartalmasabb élet után vágyakoznak, képtelenek az önmegvalósításra, álmaik rendre semmivé foszlanak. - a Sirály az első Csehov darab, mely szinte programszerűen nyilatkoztatja ki a szerző drámaszerkesztési elveit - a szerelem és a művészetről való beszéd átszövi a darabot. A szerelmi láncolat komikuma - Arkagyina Trigorint szereti, akit Nyina fiatalsága és naiv lelkesedése ejt rabul egy irodalmi téma és egy kaland erejéig - Nyina beleszeret Trigorinba, de a lányba Trepljov szerelmes, aki nem vesz tudomást az iránta vonzódó Másáról - Mását a tanító, Medvegyenkó szereti - Polina egész életében Dornba, a körorvosba szerelmes, de ő nem hajlandó elkötelezni magát senki mellett sem. - A szerelmi bonyodalom komikumát ellensúlyozza, hogy a szereplők szenvednek a boldogtalan szerelemtől, és állandóan beszélnek is erről Dialógustechnika - beszédkényszer újszerű párbeszédtechnika - a darabban mindenki a saját érzelmeivel van elfoglalva, arról beszél az egyik monológ átnő a másikba szerteágazó széttartást eredményez. - a csehovi párbeszédek a monológhoz közelítenek párhuzamos monológok, melyekben nem várnak választ, vagy elbeszélnek egymás mellett - ez a dialógustechnika jól érzékelteti az emberek közti kapcsolatok felbomlását, a megvalósult és vágyott élet széttartását, illetve a kommunikációképtelenséget. Művészdráma - a legtöbb értelmező a drámát művészdrámának tartja - kiindulópontja az a romantikában gyökerező közfelfogás, hogy a művészek a különleges, nagy személyiség mintapéldányai, míg a tömegembereknek ki kell egyeznie azzal, hogy élete beteljesületlen, szürke és egyhangú. a művésznek tökéletesen sikerül megvalósítania önmagát. - a művész kiválasztott, kizárólagos joga van az alkotó és boldog élethez - A Sirályban párosan megjelenő művész- és hétköznapi figurák ezt a romantikus hagyományt ironizálják, megkérdőjelezik - a drámában két rutinos kezdő (Trepljov és Nyina) ellenpontozza a rutinos, profi művészek alakját. (Arkagyina és Trigorin) - A négy különböző művészfigurát a drámavilág egy-egy hétköznapi karakterrel is megfelelteti

3 Trigorin és Szorin - a 2 szereplő közti párhuzam viszonylagossá teszi a művész és a hétköznapi ember közti különbséget mindegy, hogy valaki író vagy államtanácsos, ha vágyait beteljesületlennek, életét örömtelennek tapasztalja - Trigorin nem szeret írni 2 okból: 1. bár tehetséges, de mégsem kiváló író, szenved saját középszerűségétől 2. csak a természet ábrázolására képes, az életet másolja (folyamatosan jegyzeteket készít) - fél attól, hogy nem tud a magasabb művészi igényeknek megfelelni - magánélete sem hiteles és boldog; együtt él Arkagyinával, de nem boldog, ugyanakkor akaratgyengesége miatt képtelen elszakadni tőle - bár vonzódik Nyinához, alkalmatlan igazi mély érzésekre. nem lát a lányban mást, mint egy kis elbeszélés témáját - Trigoron sem a művészetben, sem a magánéletben nem képes az önmegvalósításra olyan életről álmodozik, amelyben leküzdhetné az írás szenvedélyét, és csakis horgászna. Innen nézve élete valójában nem különbözik Szorinétól Arkagyina és Polina - Trigorinnal és Szorinnal szemben Arkagyina látszólag tökéletesen elégedett önmagával és életével, minduntalan sikereiről beszél - fokozott én-tudatát nehéz megkülönböztetni az önzéstől. - ellentmondásos viselkedésének oka: 1. fél az öregedéstől és a haláltól. A színészet és a siker alkalmas arra, hogy megerősítse fiatalságának és életteltségének érzésében hatékony eszköz félelmei elfojtására - félelme magánéleti viszonyait is áthatja: fiával igazságtalan ha ránéz, egy meghaladható művésznemzedék képviselőjét, és saját öregségét látja - ugyanerre a félelemre épül Trigorinnal való kapcsolata - Arkagyina is képtelen az önmegvalósításra művészként és magánemberként egyaránt - félelmei megakadályozzák, hogy értelmet adjon művészetének, és hogy a körülötte lévőket önálló személyiségként fogadja el - élete ugyanolyan üres és nyomorúságos, mint párfigurájáé, a hétköznapi Polináé, aki örökös gondoskodásával, féltékenységi rohamaival és birtoklási vágyával gyötri Dorn doktort Nem létezik a romantikus művészeteszmény a művészek ugyanolyan rosszul és unalmasan élnek, mint párfiguráik Trepljov és Mása - Trepljov a fiatal művésznemzedék képviselője - művei nem felelnek meg eszményeinek (az életet olyannak kell ábrázolni, ahogy álmainkban megjelenik) - DE képtelen az eszményeinek megfelelő újításra - bár a drámavilágban ténylegesen író lesz, művészként kudarcot vall

4 - magánéletében is folyamatos kudarc: képtelen kilépni a dacos vagy hízelgő kisfiú szerepéből - betegesen vonzódik anyjához - mivel nem tud felnőni, gyermekként függ szerelme tárgyától, Nyinától is. - önmegvalósítási kísérletének kudarca készteti az életből való elmenekülésre - Párfigurája: a bánatát italba fojtó Mása, nehezen fogadja el az életét olyannak, amilyen Nyina és Dorn - bár mindannyiuk meggyőződése, hogy a művész nagy személyiség, komolyan csak Nyina képes megfogalmazni és vállalni ezt a hitet egy Trigorinformátumú író csak nagy és csodálatos lehet - ezzel a művészfelfogással összeegyezhetetlenek az élet hétköznapi dolgai. furcsának tarja, hogy egy híres színésznő egy semmiség miatt sír, a sikeres író naphosszat horgászik vagy kártyázik, mint bárki más. - kezdetben Nyina életét is a viszonzatlan szerelem és a saját tehetsége iránti kétely érzése határozza meg - végül rátalál hivatására, és értelmet tud adni életének - nem lesz belőle nagy művésznő, de önmegvalósítási kísérlete sikerrel jár - párja, a polgári foglalkozású Dorn szintén elégedett életével, és büszkén gondol vissza pályájára A romantikus művészfelfogás lemondása - a művészfigurák és hétköznapi karakterek szembeállítása mérlegelésre késztetik az olvasót, hogy helytálló-e a romantikus művészfelfogás - a mérlegelés ahhoz a megértéshez is eljuttatja a befogadót, hogy a nagy személyiségről vallott elképzelés puszta fikció, és csak egészen hétköznapi emberek léteznek. - igazi különbség: az életét rosszul élő és a céltudatos, értelmes, önmegvalósításra képes ember között a Sirály lebontja a romantikus művészhagyományt. Élet és művészet vonatkozásában viszonylagossá teszi az olyan fogalmakat, mint önmegvalósítás, boldogság, nagy formátumú személyiség - Csehov nem hagyta figyelmen kívül az egyén önazonosságválságához vezető társadalmi és családi okokat, ugyanakkor drámáiban az egyén felelős saját életének alakításáért - a tragédia halála nem a nagy személyiség tragikuma, hanem hétköznapi emberek komédiája

5 A műfaji hagyományok lebontása - 1. felvonás: rejtett Hamlet-szituáció (Trepljov Hamlet, Arkagyina Gertrudisz, Trigorin Claudius, Nyina Ophelia) Hamlet: a szereplők egy királyi család és magas rangú képviselőik. A szereplők közti viszonyváltást konfliktus és az abból kibomló tettváltássorozat szabta meg, ami késlekedett, de látványos összecsapáshoz vezetett. Hamlet a drámavilágban a megbomlott harmónia visszaállítására tett kísérletet, s halála árán ugyan, de Fortinbrasszal új korszak vette kezdetét új harmónia ígérete - Csehov drámájának szereplői: hétköznapi emberek, többnyire a szereplők közt sem állítható rangsor. A dráma viszonyrendszere nem értékeket ütköztető konfliktus köré épül. A szereplőknek nincsenek egymás ellen feszülő, az életüknél is fontosabb céljaik, így eszközeik, látványos drámai összecsapásaik sincsenek A drámai cselekmény folyamatossága megszakad (a 3. és 4. felvonás közt 2 év telik el a drámavilág a töredezettség érzetét kelti Az emberi kapcsolatok kuszasága mindenki másba szerelmes a hagyományos komédiai helyzet A figurák többségének világ- és önmegértése is rendkívül bizonytalan. Majd minden szereplő élete kettős; mást mutat a látszat és mást a valóság Sokkal kevésbé fontosak az egymáshoz való viszonyaik, mint önmegvalósítási kísérleteik, életkudarcaik vagy sikereik a hamleti utalás nem párhuzamosít, hanem szembeállít a shakespeare-i tragédia dramaturgiai hagyományát írja felül. A Sirály ellen-hamletként is olvasható. Drámaiatlan dráma = a nagy tragédiák hitelvesztése A hagyományos drámaszerkezet átalakulása - a Sirály viszonyváltása egy olyan drámai középpont köré épül, amely a drámai világon belül mindenkire rákényszeríti a hozzá való viszonyulást. Ez az eszmei középpont az önmegvalósítás kérdése, melynek többértelmű szimbóluma a sirály o. - a lehetőségek és a vágyak, a látszat és a valóság, a jó élet és a rossz élet kettősségében a kétszintes dráma elemeire is felfigyelhet a befogadó. Mindez együttesen nemcsak a hagyományos drámaszerkezet felbomlását jelzi, de a modernség egyik jellemzőjeként a drámaműfajok keveredését is mutatja.