Végh Attila dr. Útravaló. 500 haiku

Átírás

1 Végh Attila dr. Útravaló 500 haiku

2

3 Végh Attila dr. ÚTRAVALÓ 500 haiku Pallas Antikvárium Kft. Gyöngyös 2006

4 Végh Attila dr. Minden jog fenntartva Pallas Antikvárium Kft. Gyöngyös 2006 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is.

5 Haikuim mentén Álomvilágba csöppensz, Habár ez az én világom, Talán Te is magadnak érzed Mert Te is változol és Lelked mélyén ugyanígy érzel Olvasás közben. 5

6 Január hideg; Újabb évvel arcomon Élek. de kinek? Hazug február Tegnap nyílott kisvirág Mára elfagyott. Március koppan; Szerelmet vágytam, jobbat De csak hó esik. Szerelmed s csókod Ittam. Vagy álmodtam én, Április bolond? 6

7 Májusi esõ, Patakból folyam, kunyhó Fala után dõl. Június taván Napkirály s margarétám Koronázódott. Arcod tûzpiros, Szeretsz, vagy csak nap éget? Nyár van. Július. Vénné aszott föld, Ott kazal szíve lobban augusztusban. 7

8 Szeptemberi nyár, Vénasszony pironkodva Sütteti hasát. Sírja októbert Pár elhagyott szõlõszem Dér harapta meg. November fénye, Csillag, krizantém, s gyertya Holtnak szegõdik. December. Fagy. Tél. Újabb számadás. S unod, Hogy bölcsebb lettél. 8

9 Te vagy, akire A szívem palettája Rászínezõdött. Több vagy, mint ének; Nem múló csalogányszót Hallgat a szívem. Korai nyárban Remegõ falevél hull megöregedtem. Méhedben virág, Egyszer gyümölccsé válik S gyermek születik. 9

10 Rezzen az éjjel; Hullócsillag az égrõl Csobban a vízbe. Száz éves fák közt Még nem tart rettegésben A halandóság. Könnycseppnek örül A kiszáradt sivatag Vizet remélve. Cseppkõvé dermedt Hûvös barlangverejték, Mégis megigéz. 10

11 Nedves hópihék Szanaszét heveredtek, Meg sem maradtak. A nap elköszönt S nem maradt utána más, Mint hullámverés. Hallgasd az éjjelt, Mert másfajta dallam ez; csillagszerenád. Még egy csobbanás; A víz sóhajt egy kicsit Mielõtt befagy. 11

12 Szivárvány lelked Még kiismerhetetlen. Oly sokszínû vagy. Írod a jelent, De már történelmet írsz, El is múlt végleg. Lágyító sugár, Szivárvány szeletében Fürdött meg éppen. Utolsó órán A halál suttogása Kilehelt végleg. 12

13 Kezedet fogja. De nem érzed, hogy régen Eltávolodott? Téli estéken Jégcsappá cseperedve Fázik a lelkem. Jégvirág-szirom Nem díszeleg immár, új Tavaszkosárban. Keresztfejfámra Szavakat cseppent a dér Végre hazatért. 13

14 Teremtõ adott, Majd hirtelen levett e Földpalettáról. Éj sötétjében Félhold keresi párját Nem veszi észre. A jég elverte, Hulltában sír még nekem Virágnak rügye. Korhadt hasábra Esõ vize cseppen, már Gyújtósnak se jó. 14

15 Újabb ébredés Tán szerencsém lesz ma is És tán túlélem. Múltban felejtett Álomkép tüze, reggel Felmelegített. Lelkem a testben, Félek, hogy nem éli túl Elmúlásomat. Elmentél végleg Utánad lépted nyomán Csak illat maradt. 15

16 Csillagszekérrõl Fagynak ékköve hullik Szerte a földre. Agg, vén diófa Már harkály sem kopácsol Hasadékain. Összeillenénk, Mint két apró sziget, de A víz köztünk van. Hideg most a tél, látod? És a szelíd víz befagy. Nem pókháló volt A reményem fonalát Szakítottad el. 16

17 Szomorú fûzfán Már madár hangja sem szól, Épp csak vigasztal. Életem felét Elnyûttem gyorsan, s félek, Hogy többet is tán. Homokviharban Eltûnt anyjáért verdes A fecskefiók. Sûrû hópelyhek Nézd, mint fagynak el mind a Barackvirágok. 17

18 Szívem, mint faág Sok nyíló reményvirág Most mind rajta csüng. Új tavasz-illat Kopasz nyárfa ága épp Színes ruhát ölt. Ott maradt Neked Hajad tincsébe szõtten Álmodozásom. Kis téli számtan Hebegek most Elõtted Hetet és havat. 18

19 Negyven évesen Hajamnak vézna tincse Rám havasodott. Igazgyöngy voltál, Könnycseppként gördült ajkán Szelíd koppanás. Jégmadár repít meghaltál. Utad hosszú, Örök szárnyalás. Templom-rom falán Holtak némult sikolya Még visszakondul. 19

20 Érints meg engem! Jól esne néhány elcsent Földi borzongás. Én besurrannék S arcodra csókot fújnék De nem vagyok szél. Most tavirózsa, De holnap szirom leszel, Így visz a víz majd Talán otthonomba el S ott ismét virág leszel. Szép tavaszi völgy Ott szivárványfa minden Éger, bükk és tölgy. 20

21 Sorstalan úton Sötétség szárnya alatt Csizmám se fényes. A víz jéghideg, De ott a tükör alatt Pisztrángok úsznak. Vihar ráncait A nap majd kisimítja Örök körforgás. Már régen nincs hó, Tudod, hogy mit jelent ez? Létünk olvadó. 21

22 Tût s cérnát csentem, Lelked, mint szívem gyöngyét Összekötöttem. Csendes magányban Érzem, mintha porladnék Szív-parazsában. Jövõd tervezed, S közben arra gondolsz, tán Holnap nem is lesz. Villám hasít ott, Kettészelt folyót s benne Hullócsillagot. 22

23 Csókodból ittam, De mi számban maradt ott, Keserû volt az. Kopárló vén hegy Más nem terem rajta, csak Meddõ kõvirág. Esti nyugalom, Magányomban hallgatom Altatódalom. Bús hegycsúcs fölött Egyazon tornyot nézzük Romjai között. 23

24 Tenyered, földem. Lelkem ott kivirágzott, Illata behint. Kertemben bókol Szagtalan krizantémom... Halál illata Órám már lejárt, Testem elhagyott, bár még Szívem kalapál. Templom egere Éhében harapott rá Vén koldusbotra. 24

25 Tükörbe néztem S ugyanezt tette benne Hû tükörképem. Ajkad vértelen, Ott csókom helyén sápadt Jégvirág terem. Kora nyári fény; Újhold újra szõkül, ott Lelkem tüze ég. Tûzpiros nedve Már hulltában lecseppen Érett gyümölcsnek. 25

26 Hangos hullámok Szûk hasadékból vájtak Menedéket ott. Utolsó napom Egyedül töltöm el én Egyszer megszokom. A szívem tükör, Nézheted magad benne Mígnem összetör. Élünk, mint legyek; Pókcsapda foglyai mind A világhálón. 26

27 Nyûtt kapufélfát Virrasztja öregember Melyikük vénebb? Álmom ajándék Együtt porlad a nappal; minek is kaptam. Nyár esõcseppjét, Kalász magvát felejti, Aratásidõ. Romtemetõben Otthagyott kereszt mára Már kivirágzott. 27

28 Mi másnak jelen, Nekünk már történelem Egyazon helyen. Múlt, jelenidõ Üveglift mellett hulló Dúcolt nádtetõ. Gaz rágta kutat Elhagyta víz és halál, Vajon minek áll? Megunt sorsomat Kerülõ csigalépcsõ; Nem visz sehova. 28

29 Templom. Vénülõ; Megtorzult imaszékre Ráült az Idõ. Estében kondult Harang, papját veszítve Lett egértanya. Holt emlékeink Nyomán az Idõ sóhajt, Múltunk keresztez. Látatlan kézzel, Mint szellõ simít éjjel Érintenélek. Ábránd. Egy sosem látott Kézzel vajon mit érek? 29

30 Tavasz-köszöntõ Szerelemvirággal, mondd Mennyi szív dobban? Új haranglábra Pénz nem jutott, így csak a Zsebek konganak. Álarcosbálban Királylány csókját lopom Hófehér lovon. Eltévedt lelkem Esti tûnõdése; Kit És hol talál meg? 30

31 Távoli szívek Csak a filmekben válnak Közös szorzóvá. Kedvesem szava, Madárdallam, hallgatni nincs elég merszem, Kalitka õrzi hangját, Míg félek, abba rejtem. Cipõm lábnyoma Kit õriz meg akkor, ha Te is belelépsz? Írisz kékjébe Bújva, feltûnõ látvány Két apró darázs. 31

32 Liliomtiprás; Cseperedõ virágon Vaddisznócsapás. Megsebzett madár Útját húzza a mélység, Víz vele csobban. Pázsit ölelte Díványra heveredve Unom az estet. Minden reggelen Napjaim rövidülnek Éppen egy nappal. 32

33 Néhány édes szó Elolvadt nyelvem hegyén Kimondatlanul. Tévedt hópihék Tavaszlány szelíd arcát Szeplõsre hordják. Múltunk végtelen Idõfolyam; Létünk csak Egy csobbanásnyi. Oly keservesen Sírt a rügytõl fosztott ág, Amíg letéptem. 33

34 Leejtett órán Megállt mutató mímel Idõtlenséget. Rideg, borús nyár; Az évszakok jártát csak A fákról tudom. Én is változom Idõsebb kint a fám is Mint volt, egykoron. Harmatos nárcisz Elnyelt néhány könnyet is; Fel se tûnt neki. 34

35 Rózsaszínben van Már a lótuszvirág is Buddhák kenyere. Hõhullám ellen Két parti hullám hûsét Hátamra vettem. Most vágott fûben Még a friss zöld illat is Ketté van szelve. Szél szelte partján Az ég kékjét felissza Két szürke bárány. 35

36 Dínom-dánomot Hallgat, imént esketett Templom harangja. Vágyaim talán Meg is maradnak annak; Álomillatnak. Harmat, mi hullott, Nyakad köré csókolt egy Hûs ékszerfoltot. Egyedül játszom S a nézõtéren is csak Magamat látom. 36

37 Egy pár krizantém Ma pont olyannak fest, mint Két halálvirág. A Mindenséget Én is gyakorta járom Semmiségekért. Álmaimmal nem Érek semmit; Míg alszom, Pénztárcám üres. Tavasz után Õsz; Mert szeszély volt a Nyár is, Akár barátnõm. 37

38 Levelet kaptam; Õszi szél kavarta fel S ölembe hullott. Hat rám az idõ Múlása, már gyakorta Nem tûnök szépnek. Virágillattal Hintett csókod, csak sárgult Képeken szólít. Hervadt szirmait Õszi vihar tépdesi Halott virágnak. 38

39 Titkaim minek Gyûjtöm? Hiszen már nincs is Kivel osztanom! Tornádó nyomán Megsebzett hibiszkusz áll El- és megtörten. Megfagyott tóban Eltaposott jégvirág Szilánkját szórtam. Öreganyótól Ma elkértem a rõzsét, Nem hálálta meg. 39

40 Testamentumom Már rég megírtam. Mindent Magamra hagytam. Szerelmes múzsám, Én is. Ám õ mást szeret Ettõl izgalmas. Hányadik érzék, Mikor közeledvén a Vágyam megérzed? Hányfajta tegnap Fér meg múltat idézve Egy emlékkönyvbe? 40

41 Ha lenne Ha lenne rá szó, Amit Neked mondhatnék, Hát kimondanám. Ha kimondhatnám Azt, amit ma is érzek, Akkor volna jó. Akkor volna jó, Ha a szó más is lenne, Mint kimondott szó; Ha lenne rá szó, Én elrohannék Hozzád, Hogy meghallgassál. Sors-ládikómat Titokban kinyitottam. Nem kellett volna. 41

42 Koromsötétben Még a vénasszony arca Is tündérálarc. Ma lefestettem Szerelmem szelíd arcát, Ahogy álmodtam. Széllel álmodtam, Hogy mit, nem tudom. Hûvös Hajnal elfújta. Életem filmje Elkészült. Nem remekmû, Magam rendeztem. 42

43 Tündérkertedben Mitévõ legyek én, mondd: Lehetek kertész? Mint röpke hímzés; Méh-család margarétán, Mézfoltot hagyott. A Holtak útja Nincs kikövezve. Testünk El is porlad rajt. Egy szál magamból Kitekintvén, ott álltam Magamon kívül. 43

44 Kõn követ leltem. Belerúgtam úgy, hogy kõ Kövön nem maradt. Ágyunk megvetem; Talán egy új világban, Tán egy más helyen. Nézem csillagom, Amint a végtelenben Nem tud leesni. Ahogy sárgul a Nyárfalevél, hajam is Úgy õszül vele. 44

45 Hajónaplóból A mi történt eddig -et A víz elmosta. Még õrizgetem Magányos természetem Valaki másnak. Nekem csak egy nap, A kérésznek épp ennyi, Maga az Élet. Tegnap olvasott Tankönyveimnek, már a Címét sem tudom. 45

46 Bezárt tantermek Üresen konganak a Semmittevéstõl. Tétova csókom Az ajkad némaságát Mindig feloldja. Egy leszédült csepp S a barlang némaságát Visszhang töri meg. Tengeri csillag Jutott hozományul a Kis hableánynak. 46

47 A tengeri sün Csókjától minduntalan Izzik a talpam. Az eltûnõdés Egy percnyi menedék a Gondolkodásban. Trombita-virág Elfújta összes zöldjét, Színét és dalát. Anyóka nem ért A betûvetéshez. De Azért jó kertész. 47

48 Megrágalmaztak, Hogy folyton kételkedem? Hiszem is, meg nem. Ma hálótársul Álmodott egy pók s véle Megszõtt fonala. Ma már nincs kivel Álmom megosztanom, hisz Õ is álom volt. Történt valami Magányomból felzavart Két szerelmes légy. 48

49 Letérdepeltem Lába elé, mégis én Voltam magasabb. A Hold útja nem Más, mint hogy Téged kísér, Én csak követlek. Csak követlek én, De Holdad nyomán lépted Utol nem érem. Zöld fûszál hegyén Szelíd pille, épp hogy csak Ellibegõzik. 49

50 Az õszi napfényt Arcodról lecsentem én, Azt a kis sugárt. Lecsentem Rólad Az õszi nap mosolyát S eltettem télre. Köd, szüret után. Lehullt szõlõszemekkel Nem törõdöm. Kár. A kenyértörést Jobbára harag szüli. Nem a jótétel. 50

51 Voltam én már tûz, El is tüzeltem, amit Égetni bírtam. Most már jég vagyok. Kívül parázsló múltam, Mégsem olvadok. Pók fonalában Fennakadtak, mihaszna Mitévõ legyek. Tört angolságom Legfeljebb a kínai Kofa érti meg. 51

52 Pillanatkövek Az Idõ útját állják, Mint emlékeink. Bár lemondhatnék Rólad, de akkor nem lesz Kinek mondanom. A Tudás fáját Kerestem, de nem tudta Senki, merre van. Történeted más, Mint az enyém. Közös szál Egy volt benne csak. 52

53 Kék nefelejcset Kaptál ajándékba. Csak Úgy célzásképpen. Papapírsárkány Dühe másképp mutat: elégeti magát. Még az is lehet, Hogy árnyékom lesz tested S testem árnyékod. Ha két árnyék is Kísér, valószínû, hogy Fény is ennyi van. 53

54 Kitaláltam, hol A labirintus vége: Így találtam ki. Szépségtapasszal Hiába kendõzöd el, Gyönyörûséged! Hinni valamit, S elhinni valakirõl; Csak is rajtad áll. Más tükröt tartok; Nem látod benne, amit Nem akarsz látni. 54

55 Szellemi munka Után, jól esik egy kis Szellemi torna. Vásárra vittem Bõröm, nem vették. Maradt Bõr a képemen. A tükörvilág Fordított kép, de éppúgy Visszabámul rád. Hogy melegedtél Volna mellettem, itt már Csak hûlt helyem van! 55

56 Aránytalanul Sok idõt vesztegettem A felejtésre. Nézem, amint a Nap nem kel fel, nem lángol, Csak ébredezik. Éveket vártunk Egymásra, de sohasem volt Alkalom-adta. Hazaindulnék De merre van a sorsomvisszafordító? 56

57 Bírtam stílusát Rajta kívül mindenki Utált is érte. Olvasni másnak Rosszabb, mint amikor még Neked olvasnak. Csak magadban higgy És ne hidd el azt sem, hogy Mit hisznek rólad! Csipkerózsikát Ma sem csókolta senki: Álmodj, csak tovább! 57

58 Rekonstruálnám Utóbb, halálom napját: Hátha túlélem. Sivatagi nyár; Napszítta csontok mérik, Az idõ multát. Ha biztos lennék, Hogy vár egy másik élet, Könnyebben halnék. Szertetaposott Lépteim nem találom; Csak árnyékukat. 58

59 Kár minden percért, Amit nem osztottam be Percre pontosan. Most lett biztosan Vége a nyárnak: anyám Újra feketén. A pillanatot Hiába vártam. Elmúlt Az idõ fodrán. Nem múlik el nap, Hogy életembõl órák Ne sorvadnának. 59

60 Esti mese, avagy amit hallani akarsz Tükröm, tükröm, mondd Meg nékem! Amit látok, Igaz vagy való? Megválaszthatod Barátaidat, csak a Szerelmedet nem. Ha kutat ásol, Legyél körültekintõ; Ki ne ess alul. Téged keresve Lábnyomomat találtam. Óh, eltévedtem! 60

61 Félreismertem; Hittem olyan, mint a gyöngy, De százszorta szebb. A szemét néztem, Amint túlcsordult könnye Kilépte medrét. Szánalmasnak hat, Tükrömbõl visszatetszõ Ön-ál-arcképem. Azt már megértem Miként csinálják, csak azt Nem értem, miért. 61

62 Mi minden dolgot Gondoltam valójában, Amíg hallgattam! Vírus Eggyé válni most Kedvesemmel, nem kéne; Majd ha felgyógyul. Úgy becsüld meg õt, Mintha utolsó lenne; De el ne ismerd! Kellene még egy Szerelem, egy végsõ az Utolsó elõtt. 62

63 Egy más életben Nem elég hinni. Ahhoz Más világ is kell. Tézis Nem mindig jut el Az okok láncolatja Az okozathoz. Felelõst könnyû Találni; s hogy ki tette? Már nem is lényeg. Több idõt szántam Rád, pedig napjaim meg Voltak számlálva. 63

64 Álmodni inkább, Mint ugyanazt átélni; Így biztonságos. Ha meg szeretnéd Óvni bûnöd, kerüld a Gyóntatószéket! Nekrológokat Ír. Ha elmegy, az övét Ki írja meg majd? Harmadik lettem, Felesleges harmadik És nem bronzérmes. 64

65 Kései napfény, Utolsó útjára kél A harmat cseppjén. Most is csak egy vers Jutott magamból, Neked; Muszáj beérnem. Nem attól vagy SZÉP, Hogy mindenki annak tart: Hanem, mert SZERET Valaki s az Õ szeme Jobbára csalhatatlan. Õszi képeken Sárgás-vörösen sóhajt Hajdan zöld levél. 65

66 Hogy miért vagyok közömbös Korábban válnánk Ellenséggé, mint ahogy Barátkozhatnánk. Én mosolyognék, De tükröm könnyes szemmel Néz vissza reám. Kicsiny ország ez: Ketten se férünk egy Hölgy Tiszta szívébe. Közös helyeken Külön pontjaink sosem Kötõdtek össze. 66

67 Vetkõznek a fák, Ágait takarja át Rideg fagykabát. Mit néhány sorban Leírni nem tudok, az Nem is lényeges. Itt hánykolódom Tér-idõ tengerében, Hely s óra nélkül. Mindegy, hogy kiért Élek s kivel vagy miért Idõm túl kevés. 67

68 Fentrõl is hullott Amikor sírtam. Együtt Csillagkönnyeztünk. Megtanulhatnád: Látszólag mosolyogva Megharagudni. Egyetértettem Veled, így hát mindketten Nagyot tévedtünk. Játékszabályok Sûrûjében éppen a Játék veszett el. 68

69 A konzervatív Hisz a változatlanban S közben változik. Hibátlan nõ nincs Csak tökéletlen férfi, Ki annak tartja. Fejezetek Végigolvastam Minden lehulló levél Fõbb erezetét. Saját lábamban Fõleg én botolhatok, Meg aki követ. 69

70 Távolról úgy fest Álarcot visel, pedig Ez, az Õ arca Így búcsúzott el: Még viszontlátjuk egymást, De maga sem hitte. Búcsúzunk, Ó-év; Az új is ilyen lesz majd: Téltõl, télig tart. Mondd, mi volt elõbb, Harag vagy a szerelem? S ki, vagy mi szülte? 70

71 Mesélj Beszélj a fának Õ meghallgatja mindazt, Mit szólni akarsz. Tégy jót a fûnek Majd meglátod, kertedben Mily gyönyörû lesz. Mesélj a lánynak És történeted végén Szólítsd virágnak, Hátha meghallgat, Hátha megszólít egyszer S tovább nem hallgat. Szerelmes vagyok Õ tán sejti, Te érzed, Én meg csak tudom. 71

72 Összességében Jó a természeted, csak Külön-külön nem. How do you do? Hogy s mint vagy? kérded; A válasz nem érdekel, Hisz nem is ismersz. Szerelmi háromszög, avagy nyelvtanlecke kisiskolásoknak Én Beléd, Õ meg Belém, Te viszont belé Akkor ki s kivel? 72

73 A gólyatábor Arra volt jó, hogy egymást Tanulmányozzuk. Gyermekkoromban Felnéztem rá, ma tudom Azt, mi van rajta. Nincs elég pénzem, Hogy megvegyem. Arra jut Csak, hogy kívánjam. Utolsónak is Sokkal jobb lenni, mint így, Sehanyadiknak. 73

74 Életút Ez az út, irányt Nem mutat; Csak kezdõdik S zárul valahol. Újjászületni Ráérsz késõbb is. Elõbb Szokjad a halált. Ha túl kevés, mi Másnak sok, az épp annyi Is szegénnyé tesz. Természetemet Fogadd el, ahogyan én Is elviselem. 74

75 Genezis A Megteremtés Nem volt a feladatom, Csak megírása. Mérföldkõ lehet; Megéreztem súlyát és Jelentõségét. Megszabadultál Minden kötõdéstõl; Most Hová tartozol? A hipotézis Egyfajta céltudatos Bizonytalanság. 75

76 Elhagyott falu A ki- és bedõlt Kunyhókat, nem a sorsuk Különbözteti. Gyakrabban érzem Szívemen, hangulatom Eldobbanását. Életem vize Sós, keserû és édes. Extrém vegyület. Szerelem elsõ Látásra. Eltartott úgy Viszontlátásig. 76

77 Elfoglaltság A Nõi Testben Elmerülni s számolni Karcsú fodrait. A sötétségbe Mind beleveszett; Képe, Tükre, s árnyéka. Szürrealizmus Kontúrjaiból Felismerhetõ, amit Nem lehet látni. 77

78 Jobban szeretem, Ha perselyem megcsörren, Mintha csak koppan. Költségcsökkentés Számháborúhoz Nem kell más, mint olvasni Tudó, pár gyerek. Egyértelmû Ajkamon rúzsfolt, Galléromon szõke tincs; Ez van. Mese nincs. 78

79 A fûzfa ágán Fennakadt s virágzott a Mandula ága. Kisgyermek panasza Örökbe ne kérd, Már így is megvisel, hogy Oda kell adnom! Megbízhatsz bennem, De csak addig, míg én is Bízok magamban. 79

80 Probléma Egy-egy probléma Felvetése, esély a Megoldás útján. De megoldása Sem teszi a problémát Nem létezõvé. Esendõ lettem Kortalan mamutfenyõk Rengetegében. Hogyha az bûnöm, Hogy nem tudlak feledni, Hát elkárhozom. 80

81 Ma elém tárult Az Öröklét kapuja De hát melyiké? Tenyérjóslást nem Vállalok: bonyolult a Mechanizmusa. Méhedben szunnyad A Létnek kicsi fénye Várj, s születik majd Vonzáskörödbe Már én is bekerültem; SZÍV, húz az Örvény. 81

82 A szereposztás Végén, én lettem a Szörny, Te meg a Szépség. Távoli ódák Zengése mind megkopott, Mint templomharang. Méh Már méterekrõl Érzed virágillatát, Röpte nyomdokán. Ha szakadék van Közöttünk, hágcsót dobjak Vagy inkább ásót? 82

83 Szilvavirágot Gyümölcsétõl, az illat Különbözteti. Szimbolizmusa Érthetetlen: Azt írja Amire gondol. Lehetett volna Szebb; Ajándékba kaptad, Ettõl gyönyörû. A tisztességet Nem lehet megtanulni. Az vagy van, vagy nincs. 83

84 Tükörország Bár átléphetnék Kapuján, ha nem csak egy Fordított világ! Titkolja korát, Pedig fiatalnak sem Akar látszani. Hiába mondta: Forever Love, elhagytam, Mert nem értettem. A lámpatestben Megragadott, a körteformájú fenék. 84

85 Összeütköztek, De nézõpont kérdése, Ki ment és kinek. Ködnek zugában Két kicsiny galamb pilled Egymást nem sejtve. A tél csókolta Jégrózsákat, szokhatod Kunyhód ereszén. Seherezádé Ezeregyedik Volt a sorban, éjjel az Utolsó mese. 85

86 Ottfelejtettem Kezeden, érintésem Lágyuló nyomát. Párbeszédnek tûnt, De a szegény bolond, csak Magában beszél. Ha virágzását Nem csodálod, hidegen Hagy hervadása. Felebarátom Nem kedvelem, Te már a Másik felét sem. 86

87 Képes meglátni Lényegtelen dolgokat; S azok lényegét. Hogyan ismerkedjünk? Kérdezd meg Tõle, Hogy van és ha felel rá, Kérdezd azt, miért. Az élet apró Örömeihez gyûjtök Szemelvényeket. Az eltûnõdõ Nõi lélekben leltem Foszlányaira. 87

88 Enigma Képes vagyok-e (?) Hogy feloldjam szívedrõl, Azt a jégtömböt (?), S ha végre kienged majd, Lesz-e még kedvem hozzá? Tekintetemet Állta, így én néztem Õt, Ameddig bírtam. Az az út, melyet Választottál, nem arra Visz, mit mutattam. 88

89 Kétféle csöndet Ismerek; amit hallok És azt, amit nem. Meg sem kísérlem Végtelen történetét Összefoglalni. Ámor Kilõtte nyilát; Szerelmét találja meg Vagy vacsoráját? Mindig a végsõ Levél a legbiztosabb Téli üzenet. 89

90 Mégis eldobtad Szívemet, ott azt a kis Senkinek kellõt! Tócsa közepén Meddõ kísérlet havat s Pelyhét számolni. Maradi Miközben minden Változik, arra is rest, Hogy észrevegye. Egy életen át Dolgozott s itt hagyott még Több tennivalót. 90

91 Veréb Társát keresi, Aki mellett nyugodtan Ugrabugrálhat. Amnézia Felkereste a Javasasszonyt s múltjáról Kérdezõsködött. A pillangókról Eszembe jutott létem Sokszínûsége. 91

92 Genetika Elöntött a vágy, Hogy ajkára leheljem déenesemet. Tetszhalott Halálát tûrte, Amíg aranyfogát ki Nem ráncigálták. Más életre kelt; Tegnap csalogány volt, ma Már nem énekel. 92

93 Már-már összedõl Falait csak tél-esti Imádság tartja. Meghalni vágyott De szerelemre ébredt És meggondolta. Régi ház Ajtaját rég nem Kopogta senki. Csak vár Csönd fú teraszán. Addig rugdosták, Amíg a fájdalomtól Megerõsödött. 93

94 Virrasztó öreg Mert fél, hogy nem költenék S nem kél magától. Emlékkép Arra emlékszem, Hogy kötött pulóverben Kötött pulóvert. Csigaház-magány Lassan kúszó teherként Tûri otthonát. Szelídségre int Szemed, bár ordítanék Este, Nélküled. 94

95 Ereszthetnének Már holnap Sírom is kész És túl hideg sincs. Kígyózó sor közt Mindig számíthatsz egy kis Sikoltozásra. Rendõr Midig utáltam, Hogyha elintéznek egy Kézlegyintéssel. Végére járok Dolgaimnak Ha tudnám, Be is fejezném. 95

96 Az óra minden Percedet megmutatja, De át nem éli. Végtelenségig Nem várhatok Rád, addig Csak, míg mérhetõ. Ujjaim közül Kiperegnek kõszíved Homokszemei. Reszket a Hold is, Fázik. Odafentrõl a Tél dudorászik. 96

97 Kortalan külsõ; Mások szerint, mindez csak Utóplasztika. Varázsszõnyegem Lusta kacat. Ha kérem Sem repít Hozzád. Holnap utazom; A Hová tartok -ot, a Kivel dönti el. Életvonal Keresd tenyered Mentén, az itt ér véget Mutató jelzést! 97

98 Sötét álomnak Nincsen alanya, tárgya, Se állítmánya. Könyvét a csendrõl Írta, a hallgatagok Imakönyve lett. Ki álmoskönyvem Olvassa, a végére Elszenderedik. Néha elárul A szavak mögött búvó Kimondhatatlan. 98

99 Ellenkezõleg Tájold, Tükörországnak Tükörtérképét! Letagadhatnék Koromból valamennyit Úgy negyven évet. Megkopott már rég a telt és múlt az idõ Utáni vágyam. Mert percrõl-percre Hosszabbodik életem Rajza, utánam. 99

100 Kettõs fronthatás A Don-kanyarnál Seregét utolérte A hidegfront is. Jogérzet Ítéletidõ; Ugyan fellebbezhetnék, De mi értelme? Ismét vétkeztem: Csókjait minduntalan Szájamra vettem. 100

101 Egyszerû játék, Nincsenek szabályok sem; Csak játszani kell. Jövendölésbõl Megbuktam. Mit jósoltam, Tegnap már elmúlt. December fénye; Vasárnaponként Advent Gyertyákra ébredsz. Asszony csókja lett Repedés, tükörsima Képzeletemben. 101

102 Decemberi fagy Hahotájától, térdig Csüggednek a fák. Tested elégett Hamuján, forró szívvel Olvadok én is. A fél karomat Rögvest odaadnám, a Másik feléért. Utadat járta; Remény volt esély nélkül S maradt az álma. 102

103 Ez nem szõke tincs, Csak egy árvalányhaj, mi Éjjel meglegyint. Labirintusban Taposott hó nyom. Megint Rajtatévedtem. Dúlfulta gyermek Kedvét kerestem. Cukor Kell hozzá, más nem. Felejtésemnek Bizonyossága, fehér Lap és üresség. 103

104 Atomjaira Szedtem megbetegedett Molekuláim. Tollam hegyét már Nem bírom. Sûrû tintát Sír az asztalom. HALÁLKAPU -nál Fogadtak ismerõsök S ismeretlenek. Halálhoz festett Arcomon, hamuszínû Lázrózsa pírja. 104

105 December, esõ; Jobban esne egy ritkább Halmazállapot. Korom multával A Holnapjaim Kisebbségbe kerülnek Tegnapjaimmal. Köszönetnyilvánítás Örök hálával Tartozom azoknak, kik Hálásak nekem. 105

106 Nem szeret, szeret, Nem szeret, szeret ez itt Remény szirma lett. Van-e elég hely Szívedben, hogy kiöntsem Belé lelkemet? Szenvedélytelen Lett arcodtól, csókjaim Elcsobbanása. Csendforrás. Néma Fájdalom is felfakad Benne s felkiált. 106

107 Éléskamrából Szegény emberre borult Ki az üresség. Elrendezõdött Bennem a múlt s elfedtem Titkai nyomát. Ütött utolsó Órája. Hangos volt, így Azt is kidobta. Meg kell, hogy osszam A legszebb álmom: kezed Rajtam nyugodva, S csókod selyemillatát Nyújtod hangulatomnak. 107

108 Kritika Köteteibõl Hiányzik a kimondatlan Sokszínûsége! Parlagon hagyták Védtelen természetem Szerelemkertjét. Tanácstalan lett Alternatíváinak Ismeretében. Mikor a könnyed Ráncaid medrét járja, Kiönt a bánat. 108

109 Ismertetõjel A félelemtõl Torzult arcon, tegnapi Mosolymaradvány. Elrendezõdött Benne az Év: nap, mint nap Tegnapja után, S minden nap holnapig tart És egy perccel se tovább. Szemem a Fényt nem Láthatja. Be kell érnem, Hogy tudom, hol van. 109

110 Napnyugta Egyenesen állsz Görbe árnyékod mellett, Majd alátorzulsz. Testébõl, félte Gyökereit kihúzta S ettõl megijedt. Karácsony, ének És mire megtanulnád, Vége az évnek. Pillanatnyilag A hó is sártól veszti El szüzességét. 110

111 Megkerülhetném, De egy kör után ismét Ugyanott lennék. Titokban nézem Kedvesem elfakuló Emlékfürtjeit. Sodródunk tova És Te mentõövet kérsz A merengéshez. Könnyed ragyogás Nézek Rád, hó hull, csókolsz Mind álmodozás. 111

112 Búcsúlevél Feloldottam a Mi értelme éltemnek? Paradoxonát. Kissé fagyos lett Hangulatomnak téli Idõfolyása. Ne kérdezd, honnan, Ne kérdezd, kitõl inkább Ne kérdezz semmit! Januárról, mindig Letûnt fiatalságom Jut az eszembe. 112

113 Megjött várva várt Havunk. Most meg nem nyílik Kunyhónk ajtaja. Fogamzás A testközeli Helyzetektõl nõ a lét Gyakorisága. Patológia Ha már öltenek Mindegy, hogy a zsineget Miként varrják el. 113

114 Pincebogarat Találtam ágyamban. Egy Padlásszobában. Így negyven felé, Nem irigyelnek csak az Ötvenévesek. Öregség jele: Évgyûrûk fojtogatnak És összébb húznak. Szenteste Szentül hitte a Szentem, hogy egyúttal Hívõ is lettem. 114

115 Csak nézett énrám Szemhéja mögötti szép Szivárványszemmel. Tegnapi álmom Elforrásának oka: Az amnézia. Nem utálatból Szakítok, csak Teérted: Tessék, egy virág! Gyertyám, szerelmem S éltem is csak addig ég; Ellobbanásig. 115

116 Naiv kérdés Két összecsengõ Tárgy közül melyik csendül A másikától? Kiderül egyszer, Lesz-e hihetõbb énem, Vagy csak ez az egy. Megkeresheted Az Érted gyötrõdésem Töréspontjait. Szövegértéshez Fûzött magyarázatom: Csak nézd, ne olvasd! 116

117 Nincs különbség, de Inkább vagyok néma bölcs Mint hangos néma. Hangyalogika: Mikro-ökologikus Gondolkodásmód. Ketten szeretünk Mi egyet, nem vághatjuk Azonban ketté. Szakácskönyv Mûveltebb lettem, Mindazonáltal fõzni Nem tanultam meg. 117

118 Közönyösséggel Vádolsz; manapság ez sem Tud érdekelni. Egyfajta szimbiózis Olvadunk egymás Hevében; Mivé válunk Összefolyt testtel? Szerettem. Talán Végtelenbe tûnõdõ Szemét, vagy nem is; Inkább, ahogy rám nézett, Búsan és felejtõen. 118

119 Ecce homo Emberszabású, Mégsem merném rábízni A lovaimat. Dekadencia; Megalvadt fellegek közt Kell meghalnia. Szerelemhárfa érintésre pendült meg Szívem húrja is. Eloldozlak én, Bús kötelékem lehull S szabadulsz bennem. 119

120 Nem kell címkéznem Érzelmeimet; Azok, Minek látszanak. Mert mindig azzá Váltam, minek AKARTÁL, Csak most az egyszer Hagyj látszani olyannak, Amilyennek SZERETNÉL. Jelentõségem Nem nehezedett rajtad Úgy, mint túlsúlyom. Azt álmodtam, hogy Álmunkban elálmodtuk Egymás álmait. 120

121 A kialvatlan Tolatólámpa, nem a Haladás jele. Újévi puzzle Egyenként tudom Csak összerakni létem Tört darabjait. Hirtelen ötlet; Döntéseimnek nem volt gondolatjele. Templom, nyelv, harang, Ima, kondulás teljes Összehasonlás. 121

122 Tavaszi napfény Hóba bélyegzett Lábnyomom, rápárolgott Az elsõ pírra. Nehéz évkezdet, Gondolatom sem tudom Még felemelni. Csipke-köntösöd Ahogy testedhez simul Irigykedem, óh! Lépteimnek se Hossza, se súlya nincsen Helyben libegek. 122

123 Legyünk õszinték: Hazugságainkat is Nyíltan leplezzük! Leírhatatlan Szerelem az, amelyik És attól fogva Már tükörbe sem Tudok nézni egészen Eluntam magam. Beletûnõdtem A semmibe gyönyörû Volt és romlatlan. 123

124 Megfagyott álom; Kényszer-mozdulatlanság, Meg nem esett csók. Szerelmet küldtem, De kézbesíthetetlen, Mert nem kereste. Hiányzik, pedig Azt sem tudom, hogy milyen, Amikor itt van. Tündérmesében Nem hiszek csak Tündérben Aki nem mesél. 124

125 Egzotikus utazás Lehetõsége Pontosan annyi, mennyit Álma megenged. Színtelenebbül Festek, mint egy festõ, de Cifrábban írok! Búcsúzzak Tõled? Vagy csak épp köszönjek el, Mint ahogy szoktam: Viszontlátásra Míg csak reményvirágot Hagysz magad után. 125

126 Téli karcolat; Jégvirág mintázta át Az ablakomat. Ma új életet Kezdek. Mindazonáltal És ettõl fogva. Életmû Háromszögûre Vágta a kört, megunta, Hogy nincsen sarka. Biztos teremtett Szebb világot is ennél, De ezt hagyta itt. 126

127 Vakság Nekem a Hold, mint Siketnek a madárfütty csak elképzellek. Te gyûlölsz engem, Én nem szeretlek Téged Összeillenénk! Függetlenségem Kezdetén, leváltam a Karabinerrõl. Hamis itt minden; A vaskörtét mûanyag Szájjal érinted. 127

128 Ott járt, ahol a Tavasz se járt még, arca Csupa hóesés. Diagnózis Munkakedve nincs, Hivatás-tudattalan Kómában fekszik. Üvegszárnyakat Kaptam; csilingelt, csörrent, Eltört, zuhantam. Elbúcsúzkodtál; Ami elszakadt, csupán Aprócska fonál. 128

129 Ha nem örülsz úgy, Mint én Tenéked, csak az Én szívem dobban. Ólomszárnyait Csapkodta, de emelni Testét nem tudta. Most csak egy jégcsepp Himbálózik a szélben; Elhagyott hinta Látszólag üresen lóg S rója kis félköreit. Érkezésekor Virágfelhõbe bújna; Tavaszodni jött. 129

130 Téli napkelte Hosszú órák múlnak el, Míg észreveszed. Árnyékom elõz Kettõnk közül én vagyok Az óvatosabb. India Ködbe bújt reggel; Ma szerelmespárok is Csókolózhatnak. A szivárványba Tévedt lepkeszárny sokkal Díszesebbnek tûnt. 130

131 Interaktív Feltelepített Programod lettem, emlék, Mely törölhetõ. Egy mese vége: Hajdan volt rút kiskacsa Hattyúhalált halt. Fûzfaerdõn át Vezet az út; szomorú S kilátástalan. A templomkórus Zsoltárai engem is Felénekeltek. 131

132 Testem utóját Elsóhajtottam. Vége S már halott voltam. Nem maradt csak egy Rejtegetnivalója: Maga a rejtek. Verselemzés Sokkal szebben írt, Mikor még sokkal szebben Tudta leírni. 132

133 7köznapok Idõgépemmel Megnéztem a holnapot; Olyan volt, mint ma. Hóember Olvadt mûvérõl Az orrot rég leették, Szénszáj grimaszol. Megfagyott haiku Jégcsap ujjamból tizenhat szótagnyi Gondolat hagy el. 133

134 Utószó A Haiku Óvatos csók, mit imént kaptál; Pillanat, melyben ott maradtál; Kép - máskor tán észre sem vennéd - Gondolat, melytõl bölcsebb lettél. Ott van a gyümölcsben, korhadt fában, Virágzáskor a virágban, Jelen van ódon templomokban Meleget gyújt az otthonodban. Tükröt nyújt fényben, magányban S elmúláskor a halálban. Gyöngyös, február 01. (vegha) 134

135

136 Kiadó: Pallas Antikvárium Kft Gyöngyös, Kossuth L út 42. Tel.: Felelõs kiadó a Kft. igazgatója Borítóterv design: Miroe Design, 2006 Tipográfia: TECHTRIN, Tel.: , Techtrin@ComputerJobAtHome.com Nyomdai munkálatok: Kaposvári Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Pogány Zoltán igazgató Készült 4,25 ív terjedelemben. ISBN x