A fenyőcsemetenevelés biztonságának fokozása alföldi homokon

Átírás

1 Szulfátos cellulóz feltáiására, továbbá a félcellulóz és minden valószínűség szerint farostlemez előállítására felhasználható ilyen jellegű berendezéseink azonban még ezidőszerint nincsenek üzemben. A laboratóriumi kísérletek során nyert szulfátos feltárású hántolatlan fűzvessző cellulóz szilárdsági értékei eléggé kedvezőek voltak, fehérsége azonban csak 50,8 -ot ért el, így fehérgyártmányokhoz történő felhasználásra nyilvánvalóan nem alkalmas és vegyszerfogyasztása is magasabb némileg a szokásosnál. A fűzvessző hántolására eddig megfelelő megoldás nem ismeretes. Ily módon amennyiben a gazdaságossági feltételeket biztosítani lehet, fűzvessző felhasználása kisebb értékű csomagolópapír gyártásához, megfelelő cellulóz és félcellulóz, továbbá farostlemez gyártására számításba jöhet, esetleg később megépítendő üzemek részére. Ezek a cellulózféleségek csak kisebb értékűek és nem alkalmasak sem a fehér, sem a nagyszilárdságú fenyő, nátroncellulóz teljes mértékű helyettesítésére, mindazonáltal meglenne a megfelelő felhasználási területük. Az eddigi kutatómunka és mai ismereteink alapján még korai volna végleges álláspontot leszögezni. A jövőben sokkal részletesebb kutatómunkával kell a papíriparnak az erdészettel együtt megállapítani, higy a fűzanyag milyen mértékben jöhet számításba mint papíripari nyersanyag. Vámos György, a Papíripari Kutató Intézet igazgatója, a műszaki tudományok kandidátusa A fenyőcsemetenevelés biztonságának fokozása alföldi homokon P A P P LÁSZLÓ tudományos munkatárs ERTI. A szakember állandó törekvése, hogy a csemetét felhasználási helyéhez minél közelebb termelje meg. Különösen vonatkozik ez a szélsőséges termőhelyek erdősítésére. Az alföldi száraz homok fásításainak igen fontos alapanyaga az erdeiés feketefenyő. A feketefenyő csemetéinek nevelése különösebb nehézséget alföldi viszonylatban sem jelent, így a továbbiakban csak az erdeifenyővel foglalkozom. Még nem is olyan régen a szakemberek körében az a vélemény uralkodott, hogy az Alföldön erdeifenyőt öntözés és árnyalás nélkül nevelni nem lehet. Az immár hat esztendeje folyó kísérleteim ezt a nézetet, ha teljesen nem is döntötték meg, de alaposan megingatták és a tétel más megfogalmazását tették szükségessé. A kísérletezés során ugyanis azt tapasztaltam, hogy ha jó a talaj vízháztartása, akkor az Alföldön is lehet igen jó erdeifenyő csemetét nevelni az árnyalás teljes mellőzésével. Az öntözés is csak aszályos idő esetén, a csemete fejlődésének kezdeti időszakára korlátozható. Sőt határozottan kimutatható, hogy az indokolatlan öntözés és árnyalás a csemeték arányos fejlődésének rovására megy. Az erdeifenyő már az első évben hajlamos magas földfeletti rész növesztésére. Ezt a hajlamosságot az árnyalás és öntözés csak fokozza. A túlzott öntözés pedig a kívánatos, dús gyökérzet kifejlődését gátolja. Az eltelt hat esztendő alatt igen eltérő, sőt több esetben szélsőséges időjárás uralkodott. Minden esetben azt tapasztaltam, hogy ha jó volt- a talaj vízháztartása, a csemete a legszélsőségesebb időjárást is elég jól átvészelte. Ennek alapján az erdeifenyő csemetenevelésének útját az alföldi homokon két irányban lehet megszabni: felkeresni azokat a kisebb területű,

2 jó vízgazdáikodású helyeket, amelyek a buckák közé ékelődtek, vagy megfelelő eljárással a talaj vízgazdálkodását kell megjavítani. Az első irányban való haladás a kerekegyházai kísérleti erdészetben megindult,, ahol dr. Babos Imre kezdeményezésére az első csemetetermelési időszak igen jó eredménnyel zárult. Nehezebb a másik úton való elindulás. Viszont, ez is szükséges, mert nem mindig és nem mindenütt találjuk meg a fentjelzett jó vízgazdálkodású talajokat. A sovány, laza homoktalajok gyenge termőképességét két fontos körülmény okozza. Először a humusz-, másodszor az agyagkolloidokban való szegénység. A talajkolloidoknak tehát e két öszetevőjét kell megfelelő formában növelni ahhoz, hogy vízgazdálkodásuk megjavuljon és így termőképességük növekedjék. A talaj humusztartalmát trágyázással fokozzuk. Az eddig szokásosfelületi trágyázás azonban nem gazdaságos, mert a gyors mineralizálódásfolytán a trágyázás hatása igen rövid ideig tart. Ezenkívül feltehető, hogy száraz időjárásban a felszíni trágyázás a talaj vízgazdálkodását tovább rontja. Kézenfekvőnek látszott az Eger szegi-jele aljtrágyázási módszer kipróbálása, amit a mezőgazdasági kísérletekben már igen szép eredménnyel alkalmaznak. Az aljtrágyázás azon a meggondoláson alapszik, hogy a szervestrágyát a talaj mélyebb rétegébe helyezzük el, ahol kevés a levegő, a szerv-es anyagok bomlása anaerob körülmények között megy végbe lassúbb lesz a táplálóanyag felszabadítása. Ezáltal a talaj humuszkolloid tartalmát tartósan növeljük, ami végeredményben a trágyázott réteg víztartóképességének fokozását jelenti. Feltehető, hogy a trágyázott réteg a felső talajrétegen gyorsan áthaladó csapadékvizet visszatartja. Az aljtrágyázási módszernek csemetekerti alkalmazásakor arra a kérdésre kellett elsősorban választ kapni, hogy milyen mélyen és hány rétegben kell a trágyát elhelyezni. A mezőgazdaságban szerzett tapasztalatokat egyszerűen átvenni nem lehetett, mert a mi esetünkben nem a minél nagyobb szervesanyag produkción van a hangsúly, hanem a cél: alacsony törzsű, jó gyökérzetű csemeték nevelése ban kezdtem a kísérletezést és 1957-ben az elért eredményről zárójelentés készült. Az öt esztendő kísérleti anyagának ismertetése e helyen nem lehetséges. Ezért a továbbiakban a zárójelentésnek a gyakorlat számára legfontosabb megállapításait ismertetem. Kísérleteinkben az aljtrágya elhelyezése a rigolozáskor szokásos módon történik. Az alkalmazott trágyakeverék összetétele: 0,5 m 3 komposz, 0,5 m 3 tőzegkorpa, 15 kg pétisó, 18 kg szuperfoszfát, 18 kg 40%-os kálisó, 18 kg bentonit. Az utóbbi, finomra őrölt anyag a talajkolloidok gyarapítását szolgálja. A trágyaréteg vastagsága kb 2. A kísérlet helyéül a csemetekert legsilányabb, futóhomokszerű helyét választottam, hogy az adatok minél inkább kiugróak legyenek. A talaj gyenge víztartóképességére az alábbi adatok igen jellemzőek (I, táblázat). I. Táblázat Talajmélység I Humusz 0/ /o hy % Agyag % Iszap % Finom homok % Durva homok % Kap. vízemelés 5 óra alatt em ,43 0,48 2,80 2,54 35,85 58,84 29, ,66 0,35 2,44 2,08 44,25 51,23 36, ,26 1,80 0,24 46,43 51,53 38,5

3 A kísérlet adatainak helyes értékelése szempontjából elöljáróban szükséges a kísérleti időszak csapadékviszonyainak ismertetése Máriabesnyőre vonakozólag (II. táblázat). II. táblázat Megnevezés X XI XII I II III IV V VI VII VIII IX h ó b a n Évi mm Törzsérték Havi összeg 5l o Eltérés ' Havi összeg lft! ' Eltérés ML' J Havi összeg (ii) !) Eltérés Havi összeg ( ll Eltérés Általánosságban megállapítható, hogy bár az elmúlt négy esztendőben különböző időjárási viszonyok alakultak ki, az mégis túlnyomórészt kedvezőtlen volt a fenyőcsemete nevelése szempontjából. Meg kell még azt is jegyeznem, hogy a kísérletet mindig többszörös ismétléssel állítottuk be. A trágyaréteg mélysége ban Tőserdőn az alábbi kísérletet állítottuk be. 1. variáció: ellenőrző, 2. variáció: felszíni trágyázás (eddig szokásos), 3. variáció: a trágyaréteg 20 mélyen, 4. variáció: a trágyaréteg 40 mélyen. Az ellenőrző parcellában, ahol a talaj csupán ásásban részesült, a gyéren elágazó gyökér mélyre hatolt le. A felszíni trágyázásban csak néhány hitvány pusztuló csemete maradt meg. A csemeték fejlődésére legjobb hatással a 20 mélyre helyezett trágyaréteg volt. 40 mélyre a csemeték gyökere az aszályos idő beálltáig nem tudott lehatolni, a csemeték nagy része kipusztult. A további kísérletezés során számos gyökér feltárást végeztünk. Minden esetben megnyilvánult, hogy az erdeifenyő gyökerének lassú a fejlődési üteme (1. ábra). így a 40 mélyre helyezett trágyaréteg számára már hatástalan. A 20 mélyre helyezett trágya zavarja a művelést. Ezért a további kísérletben a 30 -es mélységet választottuk és ez mindenféle szempontból megfelelt. Hány rétegű trágyázás szükséges? 1954-ben Máriabesnyőn az alábbi formában állítottuk be a kísérletet: 1. variáció: ellenőrző, 2. variáció: a trágyaréteg 30 mélyen. 3. variáció: a trágya két rétegben 20 és 40 mélyen, 4. variáció: a trágya a felszínen 20 mélyen elkeverve. A kísérlet legfontosabb adatait a túloldali III. sz. táblázat fogja össze Látható, hogy a kétrétegű trágyázásban semmivel sem termett több és jobbminőségű csemete. Meglepő, hogy a felületi trágyázásban most is mily

4 D\ 16 <2\ ó 4 -frdeifenyő Fekete fényé április május június július 1. ábra. Az erdei- és feketefenyő főgyökerénék fejlődési üteme augusztus hónap kevés és hitvány csemete termett, sokkal rosszabb még az ellenőrző variációnál is. Ilyen kis sűrűségben azt várnók, hogy a megmaradt csemeték erőteljesen növekednek, ez azonban nem következett bé. Ez a jelenség valamennyi kísérletünket végi kíséri. III. táblázat Variáció kelés után Csemetemennyiség kie meléskor az előbbi %-ában Az átlag csemete tővastagság mm törzsmagasság 1 ím-en termelt zöldtömeg g ,8 4, i ,8 4, ,9 5, ,5 4,5 8 Okát elsősorban a gyökér-feltárás világította meg (2. ábra). + '"l 2. ábra. 1. Ellenőrző, 2. aljtrágya 30 mélyen, 3. aljtrágya 20 és 40 mélyen, 4. felületi trágyázás

5 A mellékelt fénykép igen jól szemlélteti azt a hatást, amit a különböző kezelés a gyökerek fejlődésére kifejt. Az ellenőrzőparcellában kevés oldalgyökér és lefelé törő főgyökér látható. Az egyrétegű aljtrágyázás esetén dús oldalgyökérzet fejlődik egészen a trágyarétegig s az elágazód ás. a rétegben fokozódik. Hasonló a helyzet a kétrétegű trágyázásban is. Itt a gyökérzet áttöri az első réteget és lehatol a második rétegig. A gyökérzet elhelyezkedése emeletszerűen hat. A felületi trágyázásban dús oldalgyökerű, de felszínesen elhelyezkedő a gyökérzet. Céljainknak legjobban megfelelő gyökérzet tehát az egyrétegű trágyázásban fejlődik. Felületi trágyázásban a felszínes gyökérzet a talaj kiszáradása után nem jut nedvességhez és a csemeték tömeges pusztulása következik be. Amint c 17. sz. táblázatban láthatjuk márciusa és áprilisa csapadéktöbblettel zárult. Ennek kedvező hatása a kelésekben nyilvánult meg. Az induló csemetemennyiség az egyes variációkban a szokásos ingáson túlmenő eltérést nem mutatott. Májusban 29 mm-es csapadékhiány volt. A szárazság különösen a hónap második felében jelentkezett. Az 1. és 4. variációkban a csemeték igen gyors és tömeges pusztulása következett be. A másik két variációban a pusztulás a szokásos mértéket nem haladta túl. Látjuk tehát, hogy az erdeifenyő a májusban kezdődő szárazságra milyen érzékenyen reagált az ellenőrzőparcellán. Viszont a felületi trágyázásban a csemeték pusztulása ezt is jóval túlszárnyalta. A csemete mennyiségének alakulása ezt a jelleget mindvégig megtartotta s így a második év őszén az ellenőrző parcellából a kikelt csemetének 32%-át, az egyrétegű és kétrétegű trágyázásból 53%-át, a felületi trágyázásból pedig mindössze 7%-át emeltük ki, mint életben maradt és felnövekedett csemetét. Ez esetben tehát az egvréteoű alitrágvázás a csemetét éppen úgy függetlenítette az időjárás kedvezőtlen hatásától, mint a kétrétegű. Az aljtráqyázás hatásának tartóssága. A kísérletezés további szakaszában 5 variációt állítottunk be: 1. variáció: ellenőrző, 2. variáció: talajforgatás 30 mélyen, 3. variáció: trágyaréteg 30 mélyen, 4. variáció: felszíni trágyázás, 5. variáció: felszíni trágyázás azzal az eltéréssel, hogy az alkalmazott szervestrágyához műtrágyát nem adagoltunk. Mint látható, ebben a kísérletben már csak egyrétegű trágyázást végeztünk. Mivel az altalajtrágya elhelyezésekor végzett talaj forgatás már önmagában is bizonyos hatással lehet a vízgazdálkodásra, a 2. variációt kontroliképpen vettük fel. Az a feltevés is felmerült, hogy a felszíni trágyázáskor a műtrágya lehet kedvezőtlen hatással a csemete vízfelvételében, ezért ugyancsak kontroliképpen a kísérletet egy 5. variációval egészítettük ki őszén ért véget az első fordulószak és a csemetéket kiemeltük tavaszán a területet újra vetettük. A két fordulószak legfontosabb kísérleti adatait a IV. sz. táblázat szemlélteti. (Lásd a következő oldalon.) Az adatokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az első forduló kezdetén a kelés után igen súlyos madárkár következett be. Az első csemeteszámlálás a madárkár lezajlása után történt. Az induló csemetemenynyiség lényeges eltérésében ez a határ érvényesül.

6 IV. táblázat Variáció C iemetemennyisé g 1 folyóméteren első fordulószak második fordulószak kiemeléskor 1957 végén kelés után előbbi kelés után előbbi %-ában %-ában A fenti adatokból megállapítható, hogy az aljtrágyázás a második fordulóban (3., 4. év) éppen olyan kedvező hatású, mint az elsőben. Az első fordulószakban az egyszerű talaj forgatással is közel olyan eredmény érhető el, mint az alj trágyázással, ez a hatás azonban a második fordulóban már elenyészik. A felületen adagolt trágya gyors bomlását szemlélteti az is, hogy hatása a második fordulószakban már lényegtelen. A felületi trágyázásnak az első fordulószakában feltűnően kedvezőtlen hatását a műtrágya fokozta. A műtrágya az ilyen silány homoktalajon aszályos időszakban a fizológiai szárazságot fokozza. A második fordulószakban ez a hatás már nem jelentkezik, nyilván a műtrágya kilúgozódása folytán. Az aljtalajtr ágy ázás hatása a talajnedvességre. A kísérletezés során több ízben vizsgáltuk a talaj nedvességét a felszínen 10, 20, 30 és 40 mélységben. A nedvességvizsgálatokat a szokásos szárítási eljárással végeztük. Az V. táblázat öt különböző időszakban, különböző időjárási adottságok között végzett vizsgálat adatait tartalmazza. Az öt vizsgálat adatainak átlagából megszerkesztettem a talajnedves- A talajnedvesség súly %-ában V. táblázat Idő K e z e l é s m é l y s é g b e n Kontroll 2,68 5,43 5,54 5,97 3,53 VI. 8. Forgatott 2,86 5,04 6,15 6,57 4,22 Aljtrágyázott 3,18 6,05 6,41 17,14 3,80 Felszínen trágyázott 4,12 7,42 5,59 4,59 2, Kontroll 8,05 8,02 7,72 7,85 7,30 VI ,18 8,86 9,31 8,92 8,43 Aljtrágyázott 8,36 6,19 9,21 26,77 4,64 Felszínen trágyázott 12,77 11,55 8,72 7,54 4, Kontroll 3,13 7,44 6,35 7,74 3,92 III. 28. Forgatott 3,28 8,16 7,59 7,85 5,87 Aljtrágyázott 4,36 7,82 8,26 15,59 8,35 Felszínen trágyázott 3,49 7,69 9,16 6,26 4, Kontroll 0,74 5,19 5,55 5,61 4,97 IV. 11. Forgatott 0,70 6,58 6,76 7,43 4,62 Aljtrágyázott 0,55 6,52 6,98 25,37 8,62 Felszínen trágyázott 0,65 5,89 6,29 5,93 4, Kontroll 0,33 4,00 4,08 2,47 3,40 IX. 4. 0,81 3,64 3,84 3,12 3,16 Aljtrágyázott 0,45 3,37 3,89 7,77 3,24 Felszínen trágyázott 0,68 6,51 4,25 3,13 2,74 Átlag Kontroll 2,99 6,02 5,85 5,93 4,62 Forgatott 3,17 6,46 6,73 6,78 5,26 Alj trágyázott 3,38 6,00 6,95 18,53 5,73 Felszínen trágyázott 4,34 7,81 6,80 5,49 3,69 1

7 ség eloszlásának görbéjét a különböző variációkat egymással összehasonlítva (3. ábra). O 40 \ 20 SO j 6 ö sú/</% /le/)órzó forgató/f, 4/jfrágyázoft,, -Felületi frágyazab 3. ábra. Az átlagos talajnedvesség eloszlása A nedvességtartalom az ellenőrzőparcellában a legalacsonyabb. A jelenlévő nedvesség zöme főleg a 20 és 30 -es rétegben helyezkedik el. A forgatott parcella nedvességgörbéje közel azonos íutású, csupán a 20 és 30 -es szintben a nedvesség kissé megemelkedik. A talaj felső 20 -es rétegét a felületi trágyázás teszi legnedvesebbé. Alatta a vízkészlet rohamosan csökken és a es szintben ez a variáció tartalmazza a legkevesebb nedvességet. A felületi trágyázás kedvezőtlen hatását, amit eleinte a csemetemennyiség alakulásában megdöbbenéssel tapasztaltam, éppen ez a vizsgálat világítja meg. A felszínes nedvesség a gyökeieket is felszínesen fejleszti (4. ábra). Amellett a felső szintben maradt nedvességből több a párolgási veszteség is. A leesett csapadékvíz az alsóbb rétegbe csak úgy juthat, miután a felső trágyázott réteg már vízkapacitásáig telített. Mivel a trágyázás a vízkapacitást lényegesen megemelte, kisebb csapadékok vize egyáltalán nem is jut az alsóbb szintekbe. A talaj tehát ott a legszárazabb, ahol a gyökérzet zömének kellene kifejlődnie, hogy a növényzet a száraz időszakot átvészelje. A felső réteg kiszáradásával a gyökérzet növekedése lefelé nem Az erdeifenyö fó'gyökerénem fejlődése iparcella "- ŐO- S "' ábra. A főgyökér növekedése a különböző kezelésben: 1. ellenőrző, 3. aljtrágyázott, 5. felületen trágyázott

8 tud versenyt tartani, de hiába is igyekszik mélyebbre, a gyökér ott száraz környezetet talál. Aljtrágyázás következtében a felszínre került talaj gyorsan átengedi a nedvességet, így kisebb a párolgási veszteség. A talajba jutott nedvesség zömét a trágyázott réteg raktározza el szűkösebb időkre. Így érthető, hogy a gyökérzet fejlődése összefüggésben van a trágyaréteg mélységével. * Az ötéves kutatás eredményét az alábbiakban lehet összefoglalni: 1. Az aljtrágyázás alföldi rossz homokon kedvezőbbé teszi a talaj vízgazdálkodását. Ezáltal a csemetét az időjárás szélsőségeitől nagymértékben függetleníti, s a fenyőcsemete nevelésének biztonságát az alföldi homokon emeli. A kisparcellás kísérletek eredménye alapján az alj trágyázás félüzemi bevezetése javasolható. A bugaci erdészetben Horváth László erdőmérnök 1957-ben az aljtrágyázás félüzemi bevezetését megkísérelte és az 'első esztendő igen jó eredménnyel zárult. 2. Az aljtrágyázás a talaj vízháztartását tartamosán javítja meg és annak kedvező hatásával a következő csemetetermelési fordulóban is számolni lehet. 3. A talaj egyszerű megforgátasával csak kisebb hatás érhető el és ez a hatás a második fordulóban már elenyészik. 4. Csemetekerti vonatkozásban legmegfelelőbb az egyrétegű, 30 mélyre helyezett trágya. Ez biztosítja a kiülte tés szempontjából legkedvezőbb gyökérfejlődést. A felszíni trágyázás és műtrágyázás hatásának vizsgálata nem tartozott a kutatás céljához. Az összehasonlító vizsgálatot a téma minél helyesebb megoldása érdekében végeztem el. így az etekintetben tett megállapítások alapján egyik vonatkozásában sem foglalok el határozott álláspontot, csupán fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a szokásos trágyázási módokat az alföldi silány homoktalajokon nagyobb körültekintéssel kell alkalmazni. IRODALOM 1. Egerszegi Sándor: Az aljtrágyázás rendszerének agrometeorológiai vonatkozásai. Időjárás sz Pogrebnyák, P. Sz.: Erdeifenyő fószkes ültetése homokon. "Lesz i si'tyep p. 3. Nemky Ernő: Az erdeifenyőcsemeték növekedése különös tekintettel a váltakozó fényviszonyokra, kandidátusi értekezés Papp László' Aljtráeyázás csemetekertben. Erdészeti Kutatások sz. 5. Papp László: Fenyőcsemete nevelés sovány, laza homoktalajon, különös tekintettel az aljtrágyázásra. Erdészeti Kutatások sz. Szibéria erdőterülete 627 millió ha, vagyis a Szovjetunió erdőterületének 5t százaléka. Nyugat-Szibéria erdei km szélességben és km hosszúságban húzódnak. Az erdőkben 60 féle erdőtípust különböztetnek meg. A legnagyobb hektáronkénti fatömege az 53,7% területnagyságú vörösfenyőnek (1200 m 3 ) és a lucfenyőnek van. Az évi hektáronkénti átlagos növedék 1,4 m 3. Az összes növedék 1000 millió m 3 -nél több, viszont a fahasználat nem haladja meg az évi 25 millió m 3 -t. Kelet-Szibériában az évi növedék 350 millió m s és az évi kitermelés ennek 10 15%-a. (Leszn. Hozj sz o.) * Jugoszlávia ha paraszterdejének 80%-án a svájciakéval vetekedő jó szálaló erdőgazdálkodás folyik. Az erdőgazdálkodást az állam ellenőrzi és irányítja. A tulajdonos meghatározott menynyiségű bánya- és papírfát köteles leadni. A szabad rendelkezésű fatömeg minden köbmétere után illetéket kell fizetni, amelyet erdőgazdasági célokra fordítanak. (Schw. Z. Fw /11. sz o.)