Néhány megjegyzés a közép és a késő avar kor időrendjéhez

Átírás

1 Néhány megjegyzés a közép és a késő avar kor időrendjéhez MEDGYESI PÁL A közép és késő avar kor belső időrendjéről az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán egyre világosabb kép rajzolódik ki. A 670 körül megjelenő új népesség, összeolvadva az itt talált kora avar lakossággal, a Dunántúlon a frank hódításig, a Tisza vidékén valószínűleg a 830 körüli bolgár támadásig hatalma alatt tartotta a területet. A korszak két nagy periódusra osztható: közép és késő avar korra. A belső kronológia alapját a rangosabb férfiak által viselt veretes öve A: jelentik. Ma már ismerjük a közép avar kori verettípusokat, a késő avar kori anyagban pedig - többek között - Garam Éva próbált időrendet megállapítani. О a Kisköre-halastói temető belső időrendjét vizsgálva a következő eredményre jutott (GARAM ): 1. A késő avar kor legkorábbi szíj végei egytagúak és tokkal kapcsolódnak az övhöz. 2. Ezeket követik időben a kéttagú szíj végek, melyek kis fülekkel vannak felerősítve. 3*. Késeiek a lilomos szíjvégek (ide kapcsolódnak a pikkely díszes, poncolt hátterű darabok is, melyek a nagyszentmiklósi körbe tartoznak). Peter Stadler doktori disszertációjában megpróbálta tovább finomítani a belső kronológiát (STADLER ). О a közép avar koron belül két fázist különített el, a késő avar kort pedig három szakaszra osztotta, s megpróbált egy abszolút kronológiát is kialakítani: Közép avar I Közép avar II _ Késő avar I Késő avar II Késő avar III /830 A kor relatív időrendje többé-kevésbé elfogadhatónak tűnik, bár nyilván számos finomításra van még szükség. Amikor azonban megpróbáljuk az adott övgarnitúrákat a korszakon belül évtizedekhez kötni, számos probléma merül fel. Semmilyen támpontunk sincs, hogy ilyen pontosan be tudjuk osztani a kort. Peter Stadler kronológiájában amúgy is feltűnő, hogy míg a késő avar kor első periódusának mindössze 15 évet ad, addig az utolsónak 50, sőt 70 esztendőt. Sokkal komolyabb probléma azonban az, amiről a következőkben szeretnék szólni. A kronológia alapját jelentő öveket jelenlegi tudásunk szerint nagykorúvá válásukkor kapták az V-X. századi nomádok (LÁSZLÓ , DIENES 1974.

2 58.). A valószínűleg komoly értéket jelentő övet azután egy életen át viselte gazdája, majd magával vitte a sírba is. Bár a leletek alapján az övek díszítése nemigen jelezhette a tulajdonos nemzetségét, az ünnepélyes keretek között a családfőtől vagy a nemzetség vezetőjétől kapott övnek olyan értéke lehetett, amit nem pótolhatott egy vásárolt öv. Az övek egy életen át való használatára utalnak a kopott, néha hiányos példányok is. Erdélyi István ezzel hozza kapcsolatba azokat az öveket, ahol az elveszett veretet ólomból, esetleg csontból készült másolattal pótolták. Példaként hozza a mosonszentjánosi temető 27. sírját, ahol az öv nagyszíjvége készült ólomból, és a szintén innen származó 44. sírt, ahol ólom az övforgó anyaga (ERDÉLYI ). U. Kőhalmi Katalin megállapítása szerint a sztyeppéi harcosok a fegyvertartó övet a rajta függő fegyverekkel és azok tartóival együtt egy egységnek tekintették. Ez az egész sztyeppeterületen abban is megmutatkozott, hogy az öv vereteit, a tartókat, a kard markolatát, az íjvég csontborítását azonos motívumú díszítéssel látták el (KŐHALMI ). De nemcsak megbonthatalan egységnek tekintették az V-X. századi népek az övet és a rajta függő fegyvereket, hanem szemükben ez volt a fegyveres szabad férfinak, a nemzetség és a törzs teljes jogú tagjának ismérve és ezáltal a teljes jogú fegyverforgató harcosok közé tartozásnak a jelképe (KŐHALMI ). Hogy mennyire fontos szerepet játszott az öv a nomád harcos életében, az is bizonyítja, hogy még a sírfeliratok is megemlékeznek róla. Az Eleges mellett előkerült VII-VIII. századi kirgiz sírfeliraton a következőket olvashatjuk Bedé Anna fordításában: Társaimtól, fegyverövemtől, lenge léptű lovamtól, ó jaj, fekete fajtámtól elváltamjaj nekem!" (ÖRÖK 24., KŐHALMI ). Ez alapján állapítja meg U. Kőhalmi Katalin, hogy a fegyveröv, a jólábú paripa itt az asszonyokkal, fiakkal, a közelebbi családdal és a kánnal, néppel azonos értékként említődik (KŐHALMI ). A felövezés valószínűleg együtt járt a gyermeknév elhagyásával és a férfinév felvételével. A VII-VIII. századi Közsilig-pusztai kirgiz felirat részlete is erre utal (szintén Bedé Anna fordításában): Gyermek nevem Subus Inal, férfi nevem Kümül Oge. Ötévesen apátlan, tizenkilenc évesen anyátlan." (OROK 25.). Szintén erre vonatkozik a Kemcsik folyó menti kirgiz felirat részlete: Hősi ruhám nem volt még/ rangos nevem nem volt még/ első hét vitézségim/ távolföldön vittem végbe,/ Hősi nevem Jula lett/ társaim, rokonim, enyéim." (OROK 28. Kakukk Zsuzsa fordításában, NÉPEK 187. BEDÉ ANNA fordításában.) A felövezés pontos idejére nincs adat. Az tény, hogy számos esetben találunk övet olyan gyerekek sírjában, akik még semmiképpen nem számíthattak felnőttnek. Az alattyáni temető 450. sírjában egy fiú feküdt veretes övvel. A veretek az átlagosnál kisebbek voltak (I. tábla 1.). Kovrig Ilona az alattyáni 450. sír, valamint a jánoshidai és az Üllő II. temető gyermekövei alapján arra következtet, hogy azok a gyerekek, akiknek az apja fontos társadalmi szerepet játszott - különösen, ha az apjuk hamar meghalt - már a felnőtt kor elérése előtt övet kaptak (KOVRIG ). Jánoshidán a 113. sír Inf.II. korú (7-14 éves) gyerekénél aranyozott övvereteket találtak (II. tábla 1.). A 116. sírban Inf. I. korú (0-6 éves) fiú mellett volt övgarnitúra (I. tábla 2.) (ERDÉLYI , 59. XXVI.t ). A kiskörei 188. sírban kör alakú veretek kerültek elő (II. tábla 2.) (GARAM , 72., 27.t.), 254

3 a 40. sírban pedig aranyozott bronz verettöredekek voltak. Mindkét sírban év körüli gyerek nyugodott (GARAM , 72.). Trugly Sándor a Komáromhajógyári avar temetőben a 109. és a 132. sírban felszerszámozott lóval, fegyverövvel eltemetett gyerekeket talált (TRUGLY ). A Lesencetomaj-Piroskereszten előkerült Keszthely-kultúrás temető 95. és 96. sírjában gyerekek mellett szintén övveretek kerültek felszínre (PEREMI ). A vörsi temető 393. sírjában 4-7 éves fiú mellett aranyozott bronzveretes övet találtak (SZENPÉTERI ). Ezek a régészeti leletek - melyek száma korántsem teljes - szépen összeegyeztethetők a Kül Tegin feliratán olvasható részlettel: Kagán atyám halálakor hétéves volt öcsém, Kül Tegin. Umaj istennő szépségű katun anyám örömére már tízévesen férfinevet vett fel." (KOVRIG , ÖRÖK 34., GYŐRFFY , KÉPES ). Ezek azonban csak kivételes esetek lehettek, s a kor nomádjai - így a közép és késő avarok zöme is - nyilván valamikor éves koruk körül lettek felavatva, s ekkor kapták övüket is. Peter Stadler 20 év körüli felavatásra gondol (STADLER ), valószínű azonban, hogy Kovrig Ilona véleménye közelebb áll a valósághoz. О az alattyáni 607. sírban egy 16 év körüli fiú mellett nyílhegyet talált, s felteszi, hogy már ekkor felnőttnek számított az illető (KOVRIG ). Tény, hogy nem ritkák a év körüli fiúk sírjából előkerülő övek. A következőkben néhány kiragadott példát említenék. A Kisköre-halastói temető 34. sírjában Juv. korú férfi (15-22 éves) mellett préselt bronz- és aranyveretek voltak (III. tábla 1.) (GARAM és 9. t.). A vörsi temető 308. sírjában éves fiú nyugodott aranyozott bronz övveretekkel, lóval. Ugyanitt a 368. sírban év körüli férfi feküdt aranyozott bronz övgarnitúrával, íjjal, lóval és lószerszámmal (SZENTPETERí ). A környei kora avar temető 130. sírjában éves férfi mellett kerültek elő övveretek (IV. tábla 1.) (SALAMON-ERDÉLYI és 23. t.). A környei 39. sírban pedig egy év közötti férfi sírjában három ezüst kisszíjvég, bronzcsat utal a veretes övre (III. tábla 2.) (SALAMON-ERDÉLYI és 5.t.). Hogy 20 év körül már mindenképpen megtörtént a felövezés, az alattyáni temető adatai szépen igazolják. Itt a 19 fő év közötti férfi közül 10 viselt veretes övet (KOVRIG ). Amennyiben elfogadjuk, hogy a közép és késő avar kor emberei egy életen át viselték övüket, nagyon vigyáznunk kell, mert az öv készítése és földbe kerülése között akár év is eltelhetett. Hogy milyen nagy a szóródása" az övek eltemetésének, azt megint csak az alattyáni temető példája mutatja. Itt a veretes övet viselők kor szerinti megoszlása a következő (KOVRIG ) : 10 fő éves 4 fő éves 3 fő éves 6 fő éves 12 fő éves 5 fő éves Az övek datálásánál látszatra több lehetőség is felmerülhet. Alapul vehetem az övek készítésének idejét vagy megpróbálhatok az eltemetés idejéből kiindulni. Mindenesetre helytelennek tartom, hogy pl. hol azt írjuk az adott sírban talált 255

4 övvereteket a VIII. század első negyedében készítették", majd sokszor ugyanabban a munkában, csak néhány sorral arrébb egy másik sírról, hogy ez az öv a VIII. század utolsó negyedében kerülhetett sírba." Szélsőséges esetben a két megjegyzés akár ugyanarra az övre is igaz lehet! A két kronológiát nem szabad összemosni. Az pedig végképpen nem mond semmit, ha pl. azt írjuk: ezt az övtípust a VIII. század közepén viselték." A VIII. század közepén a nagyapa is viseli még az övét és az éppen felövezett unoka is - és nyilván nem egyformát. A továbbiakban nézzük meg először azt az esetet, amikor az övek készítésének idejét veszem alapul! Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen használható módszer, ám újabb problémát vet fel. Ebben az esetben a közé beszorított kort ki kell tágítanunk. Nem a korszak határairól, hanem az övek készítésének idejéről van szó! Senki sem vitathatja ugyanis, hogy a 670 körül beköltöző népesség nemcsak fiatalokból állt, hanem az idősebb, nagyapa korú férfiak is együtt jönnek a néppel. Az sem vitatható, hogy a veretes öv viselésének szokását, mely ekkor általános Eurázsia nomád népeinél, nem itt veszi át az avarság. így nyilvánvaló, hogy a betelepedés utáni első időszakban olyan övek is sírba kerülnek, melyek akár évvel korábban készültek, még a Kárpátoktól keletre. Közben természetesen már helyi készítésű övek is sírba jutnak a fiatalon elhunytakkal, de még legalább 50 év telik el, mire az összes, még keleten készült övet eltemetik tulajdonosukkal. Mindebből az következik, hogy - ha az övek készítését veszem alapul előtti övekkel is számolnom kell, méghozzá akár 50 évvel korábbiakkal is. Ebbe a rendszerbe az embertani anyag nélküli leletek ugyancsak szépen beilleszthetők. Az Alföldön az övek készítésének felső időhatárát valószínűleg 830-ig számíthatjuk, hisz nyilván az avar állam, illetve maradványa fennállásának utolsó pillanatáig a megfelelő korú fiúkat fel kellett övezni. Még ha bizonyos elszegényesedéssel számolnunk kell is a IX. század eleji bolgár támadás miatt, a rangosabbak beszerezhették öveiket, melyek készítésének valószínűleg a bronz utánpótlás megszűnése vet véget. Mindenesetre Onegabon bolgár tarkán körül még valószínűleg fegyverrel és övvel rendelkező avarok ellen vezet hadjáratot. Nézzük meg mi van akkor, ha az övek sírba kerülését vesszük alapul! Látszatra ez megoldja a problémát, ugyanis ekkor az alsó határ 670 körül van, s a temetkezés folyamatos az avar kor végéig, minimum 830-ig. A helyzet azonban bonyolultabb. Gyönyörűen lehet elemezni egy temetőt, időrendbe állítani az övgarnitúrákat, csak éppen becsapjuk magunkat. Mi van ugyanis akkor, ha például két 704-ben született avart 720-ban felöveznek, de az egyik még abban az évben meghal, a másik viszont csak 770-ben, 66 évesen? A két sírban azonos típusú övet találunk, s azonos korúnak vesszük a két sírt, holott csak az övek készítésének ideje volt azonos. Be kell látnunk, hogy egyes övek azért hasonlóak, mert nagyjából egy időben készültek, s nem azért, mert egyszerre temették el őket! Ezen az úton képtelenség időrendet felállítani. Az embertani leletek nélküli tárgyak pedig végképpen nem lennének értékelhetők. Hogy mennyire bonyolult a dolog, azt megint egy konkrét példán szeretném bemutatni. Ha feltételezzük, hogy egy bizonyos övtípust például között készítettek, a készítés alapján egy jól megfogható 40 éves periódus adódik. Ugyanezeknek az öveknek a földbe kerülése a fiatalon meghaltakkal 710-ben kezdődik, s a 750 körül felövezett, idős korban meghaltakkal 800 körül fejeződik be. Pedig közben már új 256

5 típusú övek is készülnek, sőt földbe is kerülnek a fiatalon meghaltakkal 750 után. Egy 90 éves periódussal a késő avar koron belül nem lehet mit kezdeni, ráadásul az átfedések miatt használhatatlan is az így kialakított rendszer. Ha azonban a készítési idő alapján kialakított kronológiát felhasználva - ismerve a halott életkorát - megpróbálom az eltemetés idejét meghatározni, a következő eredményre jutok, újra az előző példa adatainál maradva: egy X életkorú férfit, akinek között készült típusú öve van, 710-b(X-16) és 750+(X-16) között temettek el, ha a felövezés idejét 16 évnek veszem. Jobban megnézve az eltemetés felső időhatárát, még egy probléma vetődik fel. Mint láttuk, az övek készítése minimum az avar önállóság megszűnéséig tarthatott, vagyis a legkésőbbi övek nem sokkal ez előtt készülhettek. Amennyiben azonban igaz az, hogy az avar állam bukása után nincsenek avarok az Alföldön, akkor a legkésőbbi típusú övekkel fiatal, nemrég felövezetteket kellett eltemetniük. A kevés rendelkezésre álló anyagból gyűjtést végeztem, s megpróbáltam megállapítani, vannak-e idős emberek kései övgarnitúrával eltemetve. Itt csak a Kisköre-Halastó temető néhány sírját említeném. A 70. sírban félhold motívumos, öntött bronzveretes öv volt. Két lemezből álló nagyszíjvégét poncolt hátterű rozetták díszítik. Hasonló kisszíj végek, hármas csoportosítású csüngős veretek és poncolt pitykék egészítik ki az együttest (V. tábla 1.). A férfi év közötti volt (GARAM , SZENTPÉTERI ). Garam Éva (GARAM ) és Szentpéteri József (SZENTPÉTERI ) megállapítása szerint ez a temető egyik legkésőbbi sírja. A 143. sírban poncolt, vésett veretek voltak egy szintén év közötti férfi derekán (V. tábla 2.) (GARAM és 23. t., SZENTPÉTERI , 158.). A 153. sírban ugyanilyen korú férfi sírjában késeinek tartható, poncolt hátterű veretek voltak (IV. tábla 2.) (GARAM és 24.t., SZENTPÉTERI , 159.). Ha figyelembe vesszük a korábban vázoltakat, akkor azt kell mondanunk, hogy ezeket a férfiakat haláluk előtt minimum évvel, maximum évvel övezték fel. Amennyiben ezek az övek a VIII. század végén készültek, a temetés mindenképpen már a IX. században történt. Ha pedig a készítés ideje a IX. század eleje, akkor a temtés már akár a IX. század második felére is átnyúlhat. Sajnos kevés a használható adat, de a gyűjtést tovább folytatva talán sikerül további anyagot találni. Különösen érdekes lenne, ha ilyen kései övekkel éves férfiakat találnánk, mert ebben az esetben még egyértelműbb lenne a temetkezés idejét a IX. század közepére tenni. Felmerül a kérdés, mi a helyzet a többi sírmelléklettel. Sajnos ezeknél nagyon nehéz megmondani, mikor kerülnek a tulajdonosukhoz. Egyedül a lószerszámoknál lehet feltételezni, hogy talán ezt is az avatáskor kapták a kor nomádjai. László Gyula szerint a honfoglaló magyaroknál az avatás felövezéssel történt, s ekkor kapta meg első hátaslovát is az ifjú (LÁSZLÓ ). Talán ezt erősíti az a kínai forrás, mely szerint a türköknél a lószerszámnak különleges értéke volt. A türkök büntetései közül halálbüntetés járt a lázadásért, emberölésért, más asszonyának elcsábításáért és lószerszámlopásért (vagy ló és szerszám, lókantár, azaz harcra kész ló lopásáért). Minden más vétség ellenszolgáltatással megváltható volt: a testi sértés, más lányának elcsábítása és a lopás, sőt még a lólopás is (ECSEDY ). Valószínűleg 257

6 nem egyszerűen a lószerszám értéke miatt büntették ilyen szigorúan az ellopását, hanem mert akárcsak az öv (és esetleg a fegyverzet egyes részei is) az avatási szertartással különleges értéket nyert. Hogy a felszerszamozott ló és valamilyen fegyver része lehetett az avatáskor kapott dolgoknak, bizonyíthatja, hogy ezek nélkül a nomád harcos elképzelhetetlen, s a felövezett férfiak esetében a felnőtté avatás egyben harcossá avatást is jelentett. Kérdés viszont, hogy amikor két felszerszamozott ló is van egy sírban, akkor mi a helyzet, s van-e külön szerszámzata a hadjáratokba magukkal vitt tartalék lovaknak. Még kevesebb az adat a kardokra, szablyákra. Ezek valószínűleg könnyebben gazdát cseréltek, s később szintén vásárolhatták őket, akár idős korban is. Egyedül azt jegyezném meg, hogy a kard pengéjének eltörése, tönkremenetele esetén nyilván nem dobták el a tokot és az értékes szerelékeket, hanem kicserélték a pengét. így egy-egy kard megint csak hosszú ideig - akár egy életen át - szolgálhatta gazdáját. Összefoglalva az elmondottakat, a következő megállapításra juthatunk: 1. Be kell látni, hogy az övek esetében a kronológia kialakításához csak a készítés idejét vehetjük alapul. Mint már megállapítottuk, az öveket egyedül hasonlóságuk alapján tudjuk csoportosítani, s ez a nagyjából egyidejű készítésből - és nem az egyidejű eltemetésből - fakad. Az így kialakított kronológia alapján többé-kevésbé meg lehet mondani a temetés idejét is, ha ismerjük a halott életkorát. 2. Amennyiben az övek készítésének idejét vesszük alapul, számolni kell a Kárpátokról keletre készült, 670 előtti övekkel is. Ezt figyelembe véve nem zsúfolnánk össze egy valójában hosszabb periódus anyagát. Bár nem vagyok híve az abszolút kronológiának, a könnyebb boldogulás érdekében mégis meg kell próbálkoznunk egy rendszer kialakításával, mely az övek készítési idején nyugodna. Közép avar I Közép avar II Késő avar I Késő avar II Késő avar III / Ez egyben megmagyarázná azt is, miért van olyan nagyszámú közép avar sír egy-egy temetőben. Az alattyáni temetőben 733 sírból 230 volt közép avar, a győriben 889-ből 250, Jánoshidán 256-ból 120, Kiskörén 211-ből 132, Üllő I. temetőjében 259-ből 120, Váchartyánon 64-ből 43 (GARAM ). A évre szorított közép avar kor ideje alatt halott csak hatalmas lélekszámú közösség esetében képzelhető el. A kb százalékban feltárt (GARAM ) kiskörei temetőben 132 közép avar sírral szemben 72 késő avar sír volt (GARAM ). Itt a régi rendszer" szerint év alatt több sírt ástak, mint utána a VIII. század elejétől a IX. század elejéig. A készítési időt figyelembe vevő kronológia alapján azonban a közép avar kori övek (s ez az öv nélküli sírokra is vonatkozik!) 670-től kb. 760-ig kerültek földbe, hisz a 710 körül, a legkésőbbi közép avar öveket megkapok közül egyesek 760 körül még élhettek. így a közép avar kori övek (és általában a közép avar sírok) földbe kerülése kb. 90 év alatt történt meg.

7 3. Ha sikerül idősebb férfiak sírjában kései övgarnitúrákat találni, ezeket a férfiakat már mindenképpen a IX. században temették el, különösen akkor, ha esetleg ezek az övek már a IX. század elején készültek. Ha nagyobb számú ilyen sírt sikerülne összegyűjteni az Alföldön, fontos adat lenne az avarság IX. századi továbbélésére. Irodalom DIENES 1974-= Dienes, I.: A honfoglaló magyarok. Hereditas. Budapest, Corvina Kiadó ECSEDY 1979.= Ecsedy, I.: Nomádok és kereskedők Kína határain. Körösi Csorna Kiskönyvtár 16. Budapest, Akadémia Kiadó ERDÉLYI 1958.= Erdélyi, I.: A jánoshidai avarkori temető. (Das avarenzeitliche Gräberfeld von Jánoshida.) RF II GARAM 1979.= Garam, É.: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Kisköre. Fontes ЛЯ GYÓRFFY 1975.= Győrffy, Gy.: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Nemzeti Könyvtár. Budapest, Gondolat Kiadó KÉPES 1982.= Képes, G.: Kőbe vésett eposzok az Orkon és Tola folyók mentén. A magyar őstörténet nyomai. Az eposzokat ótörökből fordította és a bevezetőt írta Képes Géza. Budapest, Helikon Kiadó KOVRIG 1963.= Kovrig, I.: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. AH KŐHALMI U. Kőhalmi, K.: A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Körösi Csorna Kiskönyvtár 12. Budapest, Akadémia Kiadó LÁSZLÓ 1944-= László, Gy.: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, Magyar Élet NÉPEK= Népek költészete. A világirodalom gyöngyszemei. Antológia a világ népköltészetéből. Kozmosz könyvek. Budapest OROK= Örök kőbe vésve. A régi török népek irodalmának kistükre a VH-től a XV. századig. Válogatta és összeállította Kakukk Zsuzsa. Ford. Bedé Anna. Budapest, Európa Kiadó PEREMI 1991 = S. Peremi, A.: A Lesencetomaj-piroskereszti Keszthely-kultúrás temető (Előzetes jelentés). (Ein Gräberfeld der Keszthely-Kultur von Lesencetomaj-Piroskereszt. (Vorbericht.) Могильник культуры Кестхей в. Лешенцетомай-Пирошкерест.) MFMÉ 1984/85-2. (1991) SALAMON-ERDÉLYI 1971.= Salamon, Á. - Erdélyi, I.: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. Studia Archaeologica 5. Budapest 1971.

8 STADLER 1985.= Stadler, P.: Die Seriation awarischer Gürtelgarnituren. Disszertáció. (Kézirat) Wien SZENTPETERI 1990.= Szentpéteri, J.: Kisköre avar kori népességének belső rétegződése. (Die innere Gliederung der awarenzeitlichen Bevölkerung von Kisköre.) SzMMé SZENTPETERI 1991.= Szentpéteri, J.: Késő avar kori lovas temetkezések Vörsön. (Somogy megye.) (Die spätawarenzeitlichen Reitergräber von Vors. Позднеаварские конные захоронения в Вёрше.) MFME 1984/85-2. (1991) TRUGLY 1991.= Trugly, S.: A Komárom-hajógyári avar temető feltárása ( ). (Die Freilegung des awarischen Gräberfeldes von Komárom-Werft Исследование аварского могильника в Комароме, на судоверфи в годах.) MFMÉ 1984/85-2. (1991) К вопросу о хронологии позднеаварской эпохи Основой внутренней хронологии средней и поздней аварской эпох ( ) являются мужские поясные наборы. Относительная хронология, составленная на этой основе, вероятно верна, но абсолютная хронология весьма проблематична. Современные исследователи совершенно непоследовательны в датировке поясов средней и поздней аварской эпох. То мы берём за основу время изготовления поясов, то время использования. А ведь судя по известным данным кочевники той эпохи получали пояс в день совершенолетия и носили их всю жизнь. Пояса, найденные в детских могилах, вероятно, принадлежали рано умершим детям знатных людей. Тюркские надписи доказывают, что в таких случаях детей подвергали обряду совершенолетия уже в раннем возрасте. Так например надпись Кюль Тегина рассказывает о том, что Кюль Тегин уже в возрасте 10 лет принял мужское имя, то есть был посвящен в мужчины. Но это видимо были только исключительные случаи. Вероятно большинство получало пояс в возрасте лет. Это доказывается мужскими погребениями с поясами, где похоронены юноши лет. Если люди средне- и позднеаварской эпохи носили свои пояса на протяжении всей жизни, то между изготовлением и погребением пояса могло пройти лет. Учитывая это обстоятельство хронология поясов может основываться исключительно на времени изготовления, ведь схожесть разных поясных наборов объясняется не одновременным захоронением, а одновременным изготовлением. Иначе говоря время захоронения пояса можно определить только на основе хронологии, составленной по времени изготовления, если известен возраст покойника. Беря за основу изготовление поясов возникает новая проблема. Среди среднеаварских переселенцев были старики и мужчины среднего возраста, 260

9 которые носили пояса, изготовленные к востоку от Карпатского бассейна. Поэтому в хронологии, составленной на основе времени изготовления поясов, нужно считаться с поясами, изготовленными примерно за 50 лет до 670 года, а после 670 года ещё лет 50 в погребения Карпатского бассейна могли попадать восточные пояса. В то же время с мужчинами, умершими в молодом возрасте, с 670 года могли хоронить и пояса местного изготовления. Возникает вопрос, как обстоит дело с поясами конца VIII - начала IX вв. на Венгерской низменности. Если авары исчезают отсюда после болгарских походов в начале IX века, то мы бы находили наиболее поздно датируемые пояса только в погребениях рано умерших мужчин. В могильнике Кишкёре-Халашто три поздних поясных набора обнаружены в погребениях мужчин, умерших в возрасте лет (погребения 70, 143, 153). Эти люди получили пояса минимум за лет, максимум за лет до захоронения. Почти уверенно можно сказать, что захоронения были совершены в первой половине IX века. А если пояса были изготовлены уже в начале IX века (до болгарских нашествий около 830 года пояса ещё могли быть изготовлены), то время захоронения могло достичь второй половины IX века. Если мы будем находить пояса, датируемые концом позднеаварской эпохи, в погребениях людей схожего возраста или старше, это может послужить важными новыми данными к вопросу о дальнейшем существовании аваров в IX веке, которое предполагалось и до сих пор. Пал МЕДДЕШИ Einige Bemerkungen zur Chronologie der Mittleren- und Spätawarenzeit Grundlage der inneren Chronologie der auf die Jahre etwa zwischen anzusetzenden mittleren und späten Awarenzeit bilden die von den Männern getragenen beschlagenen Gürtel. Die aufgrund dessen entwickelte relative Chronologie scheint sich zu bestätigen, während die absolute Chronologie zahlreiche Probleme aufwirft. Von der gegenwärtigen Forschung wird die Feststellung des Alters der mittelund spätawarenzeitlichen Gürtel völlig unsystematisch angewandt. Man geht entweder von der Fertigungszeit der Gürtel, oder vom Zeitpunkt ihrer Grablegung aus, oder aber erwähnt die Benutzugszeit der Gürtel. Obwohl die Daten den Hinweis enthalten, daß die Nomaden jener Epoche ihre Gürtel zum Zeitpunkt ihrer Weihe zum Erwachsenen erhielten und diese ein Leben lang trugen. Die in den Kindergräbern gefundenen Gürtel deuten darauf hin, daß es sich hier vermutlich um früh verstorbene Kinder ranghöherer Person gehandelt hat. Daß in einem solchen Fall bereits das Kind zum Erwachsenen geweiht wurde, belegen auch die türkischen Inschriften, 261

10 unter denen die Inschrift von Kül Tegin berichtet, daß Kül Tegin schon 10-jährig einen Männernamen annahm, also zum Erwachsenen geweiht wurde. Dies können allerdings nur Ausnahmefälle sein. Die Mehrzahl erhielt den Gürtel wohl in einem Alter zwischen Jahren. Als Beweis hierfür dienen die Gräber der Männer, die im Alter zwischen Jahren mit ihren Gürteln bestattet wurden. Im Falle aber, daß die Menschen der mittleren und späten Awarenzeit ihre Gürtel ein Leben lang trugen, kann zwischen deren Fertigung und Grablegung sogar ein Zeitraum von Jahren verstrichen sein. Unter diesen Umständen kann die Chronologie der Gürtel einzig auf dem Fertigungsdatum basieren, sind sich die einzelnen Gürtel doch deshalb ähnlich, weil sie im großen und ganzen zur gleichen Zeit gefertigt, und nicht, weil sie alle zum gleichen Zeitpunkt ins Grab gelegt wurden. Anders ausgedrückt: Nur unter Beachtung der aufgrund des Fertigungsdatums entwickelten Chronologie kann gesagt werden, wann der Gürtel in die Erde gelangte, vorausgesetzt, man weiß das Alter des Verstorbenen. Geht man aber von der Fertigung der Gürtel aus, wirft sich ein neues Problem auf. Unter den einwandernden Menschen der mittleren Awarenzeit waren sowohl ältere als auch Männer mittleren Alters, die noch östlich von den Karpaten gefertigt Gürtel trugen. So müssen wir bei der aufgrund der Gürtelfertigung entwickelten Chronologie auch mit bis zu 50 Jahren vor 670 im Osten gefertigten Gürteln rechnen, und auch ca. 50 Jahre nach 670 noch gelangten im Gebiet des Karpatenbeckens im Osten hergestellte Gürtel in die Erde. In der Zwischenzeit werden aber von 670 an bereits jung Verstorbene mit hier angefertigten Gürteln bestattet. Im weiteren wirft sich die Frage auf, wie ist die Situation im Falle der Gürtel der Ungarischen Tiefebene vom Ende des 8. Jh., Anfang des 9. Jh.? Wenn das Awarentum nach den Bulgarenangriffen vom Beginn des 9. Jh. aus der Tiefebene verschwindet, würden wir mit den auf die späteste Zeit datierbaren Gürteln nur jung verstorbenen Männer finden. Im Gräberfeld von Kisköre-Halastó wurden mit drei späten Gürtelgarnituren Männer im Alter zwischen Jahren bestattet (70., 143., 153. Grab). Diese Männer hatte man mindestens Jahre, maximal Jahre vor der Bestattung begürtet. Fast mit Sicherheit können wir behaupten, daß ihre Beisetzung minimum auf die erste Hälfte des 9. Jh. fällt. Insofern die Gürtel aber schon zu Beginn des 9. Jh. angefertigt wurden (auch bis zum Bulgarenangriff um 830 können noch Gürtel hergestellt worden sein), könnte die Zeit der Bestattung bis in die zweite Hälfte des 9. Jh. hineinreichen. Sollten in den Gräbern von Männern ähnlichen Alters oder noch älteren weitere auf das Ende der spätawarischen Epoche datierbare Gürtel gefunde werden, könnte das eine wichtige Angabe zur Frage des auch bisher schon angenommenen Weiterlebens der A waren im 9. Jh. sein. Pál MEDGYESI Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba (Pf. 46. H-5601) 262

11 I. tábla: 1: Az alattyáni temető 450. gyermek sírjának leletei (Kovrig Ilona nyomán) 2: A jánoshidai temető 116. gyermek sírjának leletei (Erdélyi István nyomán) I. Tafel: 1: Die Funde des 450. Kindergrabes des Gräberfeldes Alattyán (nach Ilona Kovrig) 2: Die Fnnde des 116. Kindergrabes des Gräberfeldes Jánoshida (nach István Erdélyi) Таблица I: 1: Инвентарь детского погребения 450 из могильника Алаттян (по Илоне Ковриг) 2: Инвентарь детского погребения 116 из могильника Яношхида (по Иштвану Эрдели) 263

12 II. tábla: 1: A jánoshidai temető 113. gyermek sírjának leletei (Erdélyi István nyomán) 2: A kiskörei temető 188. gyermek sírjának leletei (Garam Éva nyomán) II. Tafel: 1: Die Funde des 113. Kindergrabes des Gräberfeldes Jánoshida (nach István Erdélyi) 2: Die Funde des 188. Kindergrabes des Gräberfeldes Kisköre (nach Éva Garam) Таблица II: 1: Инвентарь детского погребения 113 из могильника Яношхида (по Иштвану Эрдели) 2: Инвентарь детского погребения 118 из могильника Кишкёре (по Еве Гарам) 264

13 III. tábla: 1: A kiskörei temető 34. gyermek sírjának leletei (Garam Éva nyomán) 2: A környei temető 39. gyermek sírjának leletei (Salamon Agnes - Erdélyi István III. Tafel: 1: Die Funde des 34. Kindergrabes des Gräberfeldes Kisköre (nach Eva Garam) 2: Die Funde des 39. Kindergrabes des Gräberfeldes Környe (nach Ágnes Salamon, István Erdélyi) Таблица III: 1: Инвентарь детского погребения 34 из могильника Кишкёре (по Еве Гарам) 2: Инвентарь детского погребения 39 из могильника Кёрне (по Агнеш Шаламон и Иштвану Эрдели) 265

14 IV. tábla: 1: A környei temető 130. gyermek sírjának leletei (Salamon Ágnes - Erdélyi István nyomán) 2: A kiskörei temető 153. sírjának leletei (Garam Éva nyomán) IV. Tafel: 1: Die Funde des 130. Kindergrabes des Gräberfeldes Környe (nach Ágnes Salamon, István Erdélyi) 2: Die Funde des 153. Grabes des Gräberfeldes Kisköre (nach Éva Garam) Таблица IV: 1: Инвентарь детского погребения 130 из могильника Кёрне (по Агнеш Шаламон и Иштвану Эрдели) 2: Инвентарь погребения 153 из могильника Кишкёре (по Еве Га рам) 266

15 V. tábla: 1: A kiskörei temető 70. sírjának leltei (Garam Éva nyomán) 2: A kiskörei temető 143. sírjának leletei (Garam Éva nyomán) V. Tafel: 1: Die Funde des 70. Grabes des Gräberfeldes Kisköre (nach Eva Garam) 2: Die Funde des 143. Grabes des Gräberfeldes Kisköre (nach Éva Garam) Таблица V: 1: Инвентарь погребения 70 из могильника Кишкёре (по Еве Гарам) 2: Инвентарь погребения 143 из могильника Кишкёре (по Еве Гарам) 267

16