Transzvízió Mayer Éva grafikus és Majoros Áron szobrászművész kiállítása a Szent Mihály-kápolnában Megnyitja: Jelenits István SchP

HTML
DOWNLOAD

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Transzvízió Mayer Éva grafikus és Majoros Áron szobrászművész kiállítása a Szent Mihály-kápolnában Megnyitja: Jelenits István SchP"

Tibor Bakos
6 évvel ezelőtt
Látták:

1 Transzvízió Mayer Éva grafikus és Majoros Áron szobrászművész kiállítása a Szent Mihály-kápolnában Megnyitja: Jelenits István SchP Ars Sacra Fesztivál, szeptember 19. Az Ars Sacra Fesztivál egy csöndes és meghitt eseménye ez ebben a régi kápolnában, ahová ritkán jutnak manapság látogatók. Nemcsak ezt lehet most megnézni, hanem az itt kiállított modern műalkotásokat, de azért egy kicsit meglepődve nézünk szét itt is. És úgy gondoljuk, hogy csakugyan helyénvaló itt ezt a kiállítást megrendezni. A modern művészetnek sajátos útjai vannak a szentséghöz, de otthon érzik magukat ezek az alkotások egy ilyen környezetben. Én magam nem annyira képzőművészettel foglalkozom, hanem inkább irodalommal és akkor is, amikor szobrok vagy képek között járok, versek jutnak eszembe. Most itt a szobrok láttán Babitsnak egy érdekes költeményét kerestem meg: Psychoanalysis Christiana. Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek vagyunk mi! Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket, hogy bús darabjai még érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen s félig születetlen, hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? Krisztus urunk, segíts meg! Milyen érdekes ez a Babits, hogy a figyelmével nem a közönség számára szánt felületekre összpontosítja érdeklődését, hanem a mögöttes kidolgozatlan formákra. S azután azt mondja, hogy mi magunk, emberek is ilyenek vagyunk, kifelé még csak megszerkesztjük a saját képünket és hordozzuk, de befelé, az énünk mások felén sok tisztázatlanság, törés, megoldatlan gond, fájdalom, vagy vágy rejtőzködik. Majoros Áron első szobra azzal fogad, hogy nem a megszokott szobrászi gonddal, hanem egy másfajta, modernebb technikával egy kifelé forduló arca, felülete nyílik meg az emberi testnek. Mögötte pedig nem elrejtve, hanem szintén a szemek elé tárva, az a hátsó fél, amelyik ürességet, megoldatlanságokat, titkokat, szégyellt vagy fájdalmasan hordozott keserveket hordoz. A modern világ egyébként is fenyeget azzal, mint az a föls ő szobor is, hogy a kirakati bábukat juttatja eszünkbe, amelyeket fel kell öltöztetni, mert nem is a bábukat nézzük, hanem a rájuk rakott ruhát. Ez meztelenre vetkőzik és akkor még a szemek számára szokásosan bejárható táj is személytelenné, kidolgozatlanná válik. Sok mai ember lénye tulajdonképpen kidolgozatlan és még az egymáshoz fordulásunkban is inkább közhelyek vezetnek és nem személyiségünk kulturált arca mutatkozik meg. Erre eszméltetnek rá ezek a szobrok bennünket, hogy ilyenfajta viszonyok között élünk, tapogatózva fordulunk egymáshoz. A magunk sorsában és egymás sorsában mégis csak tájékozódnunk kell.

A másik szobor meglepő felülettel fogad, hogyha először közeledünk hozzá, azt gondolnánk, hogy folytonos, de amikor eljutunk elébe, látjuk, hogy lapokból áll a szobor, át lehet látni köztük.

József Attilának van ez a verssora: Hiányod átjár, mint huzat a házon.

2 A másik szobor meglepő felülettel fogad, hogyha először közeledünk hozzá, azt gondolnánk, hogy folytonos, de amikor eljutunk elébe, látjuk, hogy lapokból áll a szobor, át lehet látni köztük. Furcsa, hogy a test, amelyik kompaktnak tűnik, az egyszercsak áttetszővé lesz. Megint egy vers jut eszembe, talán nem egészen ok nélkül. József Attilának van ez a verssora: Hiányod átjár, mint huzat a házon. Ahogy a házon átjár a huzat, mintha rajtunk is átjárna valamilyen huzatszer ű levegő, s lényünknek az anyagszerű bezártsága lukacsosnak bizonyulna, éppen a lélek számára átjárhatónak, és mintha a testünk önmaga kevés volna ahhoz, hogy a lényünket megjelenítse és hozzátartoznék a lényünknek ez az átjárhatósága, hogy átfúj rajtunk a léleknek a szele. Hiányzik bel őlünk valami, ha ezeket a belső réseinket be nem tölti valami fuvallat, erő.

Milyen érdekes, mintha itt egy tetem előtt állnánk, annak a lenyomatát látnánk. De belőle mégis a repedéseken át fény tör elő. Világít valami belőlünk, a testünkből.

3 Milyen érdekes, mintha itt egy tetem előtt állnánk, annak a lenyomatát látnánk. De belőle mégis a repedéseken át fény tör elő. Világít valami belőlünk, a testünkből. A test most nagyon izgatja a költőket, meg az embereket is. Hogy is van az emberi test? Nemcsak hajléka a léleknek, hanem a személyiségünk valóságos őrzője, megvalósulása. Ugyanakkor mégis nem annyira anyagszer ű, mint gondolnánk, hanem az üresség is átjárja, mint huzat a házat, valami vágy, hiány, szomjúság. Másrészt pedig fények törnek belőle elő, talán akkor is, ha a test halott, az emlékezetnek a fényei, annak a fénye, ami halhatatlan az emberben. Ilyen sejtelmeket hordoznak és őriznek ezek a szobrok. A maguk különös nyelvén, nem tanító módon, mérlegelésre, ámulatra késztetnek minket. Ezeket a sejtelmeket akarják bennünk is felkelteni, megerősíteni, elirányítani. Itt vannak Mayer Éva különös képei. Azért is rejt őzködőek ezek a képek, mert a képek címeit csak a képek hátoldalán lehet elolvasni. Mindenesetre én azért felírtam magamnak. A címek eligazító szerepe igen nagy, és nemcsak egy-egy képnek a megcsodálásával segít bennünket, hanem a képek összetartozását is megfoghatóvá teszi. Mögöttem áll, a Tisztulás és körforgás című kép, Égi fa a másik kép címe. A gyökér és a fának a koronája nem szokásos látvány. A gyökerek valóságosabban, a korona pedig mintha az égbe bodrosodnék felhőkből, vagy ki tudja, miből. A fának az élő híd szerepe, hogy a föld alól sarjad ki és a földből táplálkozik, ugyanakkor az égig ér, mint a mesebeli fák, ott lombosodik ki, ott hajt életet és gazdagodik.

Ezek a szőlőfürtök egy egymásra találó párról szólnak.

Egy ember magában kevés ahhoz, hogy önmagára leljen.

Önmagunkat sem tudjuk a másik nélkül megragadni, megmérni, fölismerni.

A két szőlőfürt viszonya, története jelenik meg ezen a két képen.

4 Ezek a szőlőfürtök egy egymásra találó párról szólnak. Az isteni gyümölcs és a Mérettetés címet viselik. Egy ember magában kevés ahhoz, hogy önmagára leljen. S talán önmagára is akkor lel, hogyha valaki másra rátalál, akivel önmagát megmérheti. Önmagunkat sem tudjuk a másik nélkül megragadni, megmérni, fölismerni. A másik szeretetében, szeme tükrében láthatjuk meg, hogy mi magunk kik vagyunk. A két szőlőfürt viszonya, története jelenik meg ezen a két képen. Az eljegyzés című kép tulajdonképpen egy ünnepi ing. A szív fölött jelek t űnnek föl, álomszerű, mesés világot idéz. Talán ennek a környezetét akkor tudjuk mi magunk is kirajzolni, hogy ha a cím megsegít, hogy hol keressük a kép hátterét.

Elengedés, hit, elfogadás, az eljegyzés témakörével rokon, gyermekek, játékok, babák jelennek meg.

5 Aztán a Négy nap várakozás egy üres, magányos szőnyegen körülkerített ágy, fölötte ollók. A beteg hozzátartozóért, szeretett embertért való aggódásnak négy napjára utal talán, emlékeire, fájdalmaira, keserűségeire. Elengedés, hit, elfogadás, az eljegyzés témakörével rokon, gyermekek, játékok, babák jelennek meg. Eszembe jutnak azok a régi képek, amelyeken Jézus mennybe megy, tulajdonképpen az apostolokat látjuk a képen és Jézusnak már csak a lábát, mert ő már fönt van és a képkereten kívül esik az alakja. Ezen a képen egy befelé húzódó alak van, aki onnan fentről beleereszkedik ebbe a mezőbe, csak a

lábai jelennek meg, de mégis valahogy az egész lényével jelen van és meghatározza a képet, annak hangulatát. Játék és boldogság sejtelmei szövik át ezt a képet. Valami ilyesféle világban élünk.

6 lábai jelennek meg, de mégis valahogy az egész lényével jelen van és meghatározza a képet, annak hangulatát. Játék és boldogság sejtelmei szövik át ezt a képet. Valami ilyesféle világban élünk. És elgondolkodik az ember, hogy a modern m űvészet nem azért keres új utakat, mert mindenáron különbözni akar a régit ől, hanem azért, mert a mai modern ember életének más területei, másféle hangsúlyai vannak, mint a réginek. Nem azokat a h ősies, mutatványos pozíciókat keressük, amiben régen egy szobor által megmintázott alak megmutatkozott, hanem életünknek álomba beszőtt, álomból földerengő gesztusait, mozdulatait, amelyben az életének titkai, sebei, fájdalmai keményen fölsejlenek és közel kerülnek hozzánk. Azt hiszem, sajátos bizalmat, sajátos gyöngéd, játékra kész érdeklődést várnak tőlünk azok az alkotók, akik ezekkel az alkotásokkal megajándékoznak minket. És ha ezek fölébrednek, jelen vannak bennünk, szétnézünk közöttük, örömmel elidőzünk alkotásaik mellett, és később is hűségesek maradunk azokhoz a művészekhez, akik fiatalon érdekes művekkel ajándékoztak meg minket. Ezekkel a gondolatokkal nyitnám meg a kiállítást, kívánom, hogy sokan eljussanak ide és a szentnek ezt a modern, újszerű, gyermeki, csöndes, ámuló megközelítését járják végig, tapasztalják meg. Biztos, hogy gazdagodnak vele. A művészeknek pedig kívánjuk, hogy bátorságot és jókedvet merítsenek egymás munkájából, tapasztalataiból, és új meg új világ elé nyíló alkotásokkal ajándékozzák meg az embereket.

Hasonló dokumentumok

JÉZUS KERESZTÚTJA A CSALÁDBAN

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, JÉZUS KERESZTÚTJA A CSALÁDBAN A keresztút állomásainak végigelmélkedése a család vonatkozásában. 1. Pilátus halálra ítéli Jézust Imádunk Téged Krisztus és áldunk