Recenziók 129. kérdései. In: Sárospataki Füzetek, sz p. 2. Ahogyan az 1923-as énekeskönyv teszi helyenként.

Átírás

1 RE CE NZIÓK A. MOLNÁR Ferenc OSZLÁNSZKI Éva: Szenci Molnár Albert zsoltárainak szöveghagyományozódásáról. A zsoltárok eredeti és a mai magyar református énekeskönyvben levő szövegeinek összehasonlítása (kommentárokkal). Második, bővített és javított kiadás. Debrecen, Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék, (Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár, Kiadványok 14.) 440 old. Hogyan építsük be Szenci Molnár Albert zsoltárfordításait egy új magyar református gyülekezeti énekeskönyvbe? A végletekig leegyszerűsítve így lehetne megfogalmazni a kérdést, amelyet A. MOLNÁR FERENC és OSZLÁNSZKI ÉVA kötete körbejár. A probléma rendkívül sokrétű, irodalomés művelődéstörténeti szempontból is jelentős. A fordítások (1607) óta eltelt idő alatt a nyelvünk rengeteg változáson esett át. A zsoltárok gyakorlati, folyamatos használatra, gyülekezeti, valamint egyéni éneklésre születtek. Kérdés viszont: nem tudományos vagy irodalmi kiadásban, hanem egy általánosan használt gyülekezeti énekeskönyvben, szükséges-e ragaszkodni a hagyományosan fordított szövegekhez? Lehet-e rajtuk módosítani? Mik azok a pontok, amelyek mentén egy új énekeskönyvet lehet összeállítani és mik azok a kikerülhetetlen szempontok, amelyeket mérlegelni kell? Egyik kérdés a másikba torkollik. A. MOLNÁR FERENC és OSZLÁNSZKI ÉVA munkájának célja a szempontokat figyelembe véve egy bevezetéssel ellátott, kommentált adattár létrehozása volt, amely Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításainak eredeti szövegét veti össze az 1948-ban [1949-ben] kiadott, ma is általánosan használt magyarországi református énekeskönyvekben szereplő változatokkal. Ahogyan ez a szó is mutatja, a szövegeken különböző módokon változtattak a könyvek összeállítói. Egy új énekeskönyv létrehozásához pedig ezeket a változtatásokat mérlegelni kell. A munka erre irányult, segítséget kíván nyújtani ehhez a zsoltárszövegeknél összevet, mérlegel, megoldási lehetőségeket kínál emellett bemutatja magukat a szövegeket, amelyek más kutatási területeken, más kérdésekhez (például nyelvtörténeti vizsgálatok számára, a fordítástechnika területén) is fontos forrásként szolgálhat. Az 1948-as énekeskönyv anyagát összeállító bizottság, mint az előszóban írják is, fontosnak tartotta, hogy különösen a Szenci Molnár-zsoltárok esetében lehetőleg ragaszkodjon az eredeti szöveghez. Ott azonban, ahol ritmikaizenei szempontok, az általános nyelvfejlődés, illetve tartalmi problémák (a túl részletes, hosszú fogalmazás vagy az ószövetségi zsidósághoz, Dávidhoz való sajátos, erős kötődés) megkívánták, a szövegen nem egyszer az énekelhetőség, a befogadás érdekében (némileg) módosítottak, a versszakokból pedig elhagytak. Az énekeskönyv összeállítása elsősorban a bizottság előadójának, Csomasz Tóth Kálmánnak a munkája és érdeme. Az adattár létrehozása előtt ugyanakkor számos (fentebb már röviden

2 Recenziók 129 említett) kérdést figyelembe kell venni. A könyv Bevezetéssel kezdődik, amely a jelzett problémákkal kapcsolatban számba veszi a szakirodalom különböző álláspontjait a problémákat illetően, majd a szerzők véleményét is megfogalmazza, illetőleg bemutatja a kötet koncepcióját, valamint vázlatosan ismerteti számos más (újabb) énekeskönyvnek a Szenci Molnárfordításokhoz való viszonyát. A kiindulópont maga Szenci Molnár Albert. Alakja és munkásságának jelentősége hatalmas, hatása megkérdőjelezhetetlen. A zsoltárfordításai számos szépirodalmi szerzőnek és műalkotásnak parafrázisához szolgálhattak alapul (ez is mutatja, mennyire beépültek a szövegek a köztudatba). Szenci Molnár fordításainak megtartása szükséges cél és érdek, szavait énekeljük, olvassuk, felhasználjuk, azok akaratlanul is felidéződnek. Azonban más tények is közrejátszanak. Nem ismeri mindenki szóról szóra mind a 150 zsoltárt, a gyülekezeti gyakorlat sem azt mutatja, hogy a közösség mindet énekelné. Továbbá a nyelv, mint mind tudjuk, változott. Bizonyos kifejezések régiesnek hatnak, mások elavultak és vannak szavak, melyek jelentése megváltozott vagy nem ismert a szélesebb közönség számára. Mi tehát a teendő? Ki kell hagyni bizonyos zsoltárokat vagy versszakokat zsoltárokon belül? De meddig lehet elmenni és mi a szelektálás alapja? Nyilvánvalóan más szempontokat kell figyelembe venni attól függően, hogy mi a célja a készülő munkának. Egy gyakran használt énekeskönyv összeállítása, mely akár a zsoltárokon kívül más énekeket is tartalmaz, vagy egy olyan énekeskönyvé, amelyből ha nem is énekli a gyülekezet mind a 150 zsoltárt egyforma rendszerességgel, azokat nemcsak éneklésre, hanem egyéni zsoltárolvasásra is ajánlja. A szakirodalom véleményei ellentétesek. Van, aki szerint bizonyos zsoltárok, illetve versszakok (leggyakrabban a különböző átok-zsoltárok) kihagyandók, mások szerint eretnek dolog elvenni az Istentől ihletett írásból: azt a maga teljességében kell vizsgálni és kézre bocsátani. Ami az archaizmusokat és a szövegváltoztatásokat illeti, szintén ütköző véleményekkel és gyakorlattal találkozunk. Olvashatunk olyan kijelentést, hogy az énekeskönyvnek nem kell zsoltármúzeumnak lennie 1 (megőrizni változatlanul minden betűt az eredeti fordításban), de a szavak, netán szövegrészek esetenként (szinte) szabad cserélgetése sem lehet ajánlott. Ennek során a szöveg nem egyszer csak nyomokban tartalmazza az eredeti fordítást. 2 Ez a kérdés (miket változtassunk) már önmagában összetett. Az Adattár is két csoportja osztja a szövegmódosításokat. Máshogy kell közelítenünk a régies formák kisebb, esetleg csak hangalaki változtatásához, mint a szó-, szórend vagy szókapcsolatcserékhez. Az egyszerűbb archaizmusok újabbá tételét a legtöbben elfogadják, hiszen ezek nem okoznak értelmezési problémát, és ezáltal közelebb kerül a szöveg a mai olvasóhoz (példák erre az ki > aki, orca > arc). Érthetőbbé válik a mondanivaló, a nyelv közhasználatából kiszorult alakok (példának itt a tőd, alít) mellőzésével is. Ugyanakkor nem lehet és nem is szabad mindent feláldozni az érthetőség vagy az egyszerűsítés oltárán. Az említett 1 DIENES Dénes: Szenci Molnár Albert életműve és zsoltáréneklésünk felbuzdításának kérdései. In: Sárospataki Füzetek, sz p. 2 Ahogyan az 1923-as énekeskönyv teszi helyenként.

3 130 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) alít vél, gondol jelentésében nem azonos az állít-tal, amire több helyen cserélték. A könyv szerzői (és más szakirodalom is) jegyzeteket, magyarázatokat ajánl, ezek eddigi elmaradását pedig hiányolja. Más a helyzet a nagyobb változtatásokkal (pl.: Ki [az Isten] az szép fölhőkön megyen Ki puszta földeken megyen ; 78. zsoltár). A kötet ilyen ügyekben is tesz javaslatokat: jó, elfogadható vagy inkább mellőzendő az énekeskönyvben lévő (Csomasz Tóth Kálmán-féle) módosítás, vagy mások is ajánlhatók (itt: Ki a felhők szárnyán megyen ; vö. Biblia). Ugyanakkor, mint a szerzők írják is, ajánlásaik javallatok, általában nyilván többféle, más megoldás is lehetséges. A Bevezetés ezeket a problémákat mutatja be több irányból, több énekeskönyv nézőpontjából is. Kiemelendő, hogy mennyire korszerűen közelít a problémához (egy több mint hatvan évvel korábban megfogalmazott véleményt nem feltétlenül tekintene ma már relevánsnak, de a Google-t is segítségül hívja), és a célközönséget is bevonja a kérdések körüljárásába (felmérések a hívők körében, egyes gyülekezeti gyakorlatok vizsgálata). A szerzők saját véleményét röviden foglalja össze, 3 a munka célja nem elsősorban ez, itt pusztán a kérdés kontextusának felvázolására szolgál, bemutatásra, hogy az olvasó hogyan közelítsen a zsoltár szövegek felé, hogy miért volt fontos az Adattár elkészítése. (Mindemellett a Bevezetés önmagában is értékes összefoglalója a zsoltárszövegekkel kapcsolatos kérdéseknek, szakirodalomnak, nemcsak az Adattár bevezetőjeként, hanem a Szenci Molnár Albert zsoltárfordításokkal való munka bemutatásaként is jelentős.) A Bevezetés röviden más, korábbi énekeskönyveknek is kitér a Szenci Molnár-zsoltárokhoz való viszonyára. Részletesebben az 1921/2001-es magyarországi és partiumi, valamint az 1923-as erdélyi énekeskönyveket veti össze. Bemutatja a hibás(nak értékelhető) változtatásokat, hiányolja a már említett szómagyarázó láb- vagy végjegyzeteket. Mindkét énekeskönyv szintén törekszik a konkrét ószövetségi kötődések csökkentésére (ezzel a gyakorlattal több énekeskönyv él, említhető itt a különböző zsidósághoz köthető ókori fogalmak pl. bizonyos hangszerek átnevezése is). Az 1923-as énekeskönyv például szolgál annak a bemutatására is, hogy az a szándék, mely közelebb kívánja hozni a szöveget a mai éneklőhöz, túlzásba vihető, és ott, ahol már eltér a zsoltárok szövegvilágától, kifogásolható. Az Adattár amely a könyv nagy részét teszi ki Szenci Molnár eredeti szövegét és az 1948-as keletű, mai magyarországi énekeskönyvben (Énekeskönyv magyar reformátusok használatára) lévő zsoltárszövegeket hasonlítja össze, táblázatos formában egymás mellé helyezve őket. Egyik oldalon az eredeti, Szenci Molnár Albert fordította zsoltár, a másikon az 1948-as énekeskönyv szövege. A kisebb változtatásokat dőlt, a nagyobbakat 3 Annak megfogalmazására részletesebben ld.: A. MOLNÁR FERENC: Szenci Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben. In: Egyháztörténeti Szemle, sz p. (korábbi cikkeit is felhasználva); OSZLÁNSZKI ÉVA: Változtatások Szenci Molnár Albert zsoltárszövegein a mai magyar református énekeskönyvben. Debrecen, (Kézirat, egyetemi szakdolgozat; témavezető: A. MOLNÁR Ferenc. Online: Debreceni Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék: mnytud.arts. unideb.hu/szakdolgozatok.php február.)

4 Recenziók 131 félkövér kiemeléssel jelölték. Azoknak a versszakoknak a számát, amelyeket az 1996-os úgynevezett találkozás (a Magyar Református Világtalálkozóra készült) énekeskönyv, a Magyar református énekeskönyv is kihagyott, aláhúzással. Minden zsoltár után található egy rövid(ebb) vagy hosszabb kommentár, ami értékel is. A változtatásokat elfogadja vagy elveti, illetve új megoldást ajánl. A kötet szerzői ugyanakkor rámutatnak, hogy nem egyetlen, vitathatatlan megoldás képzelhető el, azok elvetése vagy megfogadása tovább mérlegelhető. Továbbá nem tárgyalnak minden apró (vagy nagyobb) változtatást, elsősorban az új megoldásokra, a kihagyások elfogadására vagy a változtatások feleslegességére, hibáira irányulnak, a nem tárgyaltak a már kommentáltak analógiájára azonban értékelhetők. Fontos az is, hogy a fordításokat kifejezetten a szöveg szempontjából vizsgálták, a dallam, a ritmika (melyek kívül esnek az adott kutatások területén) fölülírhatják a megjegyzéseket. A munka (ahogy magát is megnevezi) a tanár és a (hajdani) diák örvendetes együttműködése. A felosztás szerint A. MOLNÁR FERENC írta a Bevezetést és készítette a zsoltárszövegekhez kapcsolódó kommentárokat, OSZLÁNSZKI ÉVA pedig magukat a szövegeket gondozta, vetette össze és megjelölte a köztük lévő különbségeket. A két szerző véleménye megegyező, ez is indokolja a rájuk vonatkozó többes számú fogalmazást. A Bevezetésben is többször megfogalmazódik a munka szükségessége, hiszen most egy új énekeskönyv összeállításának előkészületei folynak. A vázolt problémák tükrében ennek a fontossága, illetve időlegessége nem kérdéses. Az Adattár összevetései ehhez nyújthatnak majd kapaszkodót, továbbá segítséget a problémák összegzésével, megoldások ajánlásával. Az Adattár bizonyos szempontból teljes, hiszen mind a 150 zsoltárt tárgyalja, bemutatja. A munka azonban befejezetlen is. Egyrészt eszköz valami elkészüléséhez, másrészt további kérdésekhez vezet, önálló megoldások alkotására késztet. Mindezzel teljesíti, ami a célja: összefogja a zsoltárokat, de túl is mutat rajta. Nem csupán egy passzív adatbázis, hanem egy gondolkodásra, kutatásra késztető, gyakorlatban használható munka. (Az interneten is több helyen hozzáférhető. 4 ) (ism.: Fazekas Júlia) 4 Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet ( Debreceni Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék ( Református Egyházzene (

5