Vízbiztonsági stratégiai lehetőségek aszály és belvíz idején

Átírás

1 Mezőgazdasági vízhasznosítás aktuális kérdései A mezőgazdaságicélú vízhasználat minőségi megújulásáért FARMER EXPO 2009 Vízbiztonsági stratégiai lehetőségek aszály és belvíz idején Bozán Csaba tudományos munkatárs Halászati és Öntözési Kutatóintézet () Debrecen, DE AMTC-AVK épület augusztus 26.

2 Klímaváltozás Kárpát medence Alföld A súlyosan aszályos évek gyakorisága az 1990-es évektől kezdve ugrásszerűen megnövekedett, a belvizes éveké pedig valamelyest csökkent. A prognózisok szerint hazánk éghajlata a 21. században jelentősen melegedni fog, a nyári csapadék valószínűleg csökken, ilyenformán az aszálygyakoriság és az aszályok erőssége számottevően növekedhet (PÁLFAI, 2007). A téli csapadékösszeg kisebb mértékű növekedése mellett a hó formájában hulló csapadék csökkenését és a talajfagy mérséklődését tételezhetjük föl, a belvízhidrológiai körülményekben lényeges változás valószínűleg nem lesz. Ezért a szóban lévő két probléma közül éghajlat-változási szempontból a nagyobb figyelmet az aszályprobléma megoldására, a vízhiány leküzdésére érdemes fordítani. Az éghajlatváltozás miatt az öntözés jelentősége növekedni fog, több vizet fognak igényelni és felhasználni öntözési célra, s az öntözendő területek zónája kitolódhat északi irányba. Másfelől viszont a vízkészletek csökkenése várható (NOVÁKY, 2000). A vízkészlet-gazdálkodási egyensúly megteremtéséhez a víztározás fejlesztése és a folyók közötti vízátvezetések kiterjesztése, a különféle vízveszteségek csökkentése különösen fontos lesz. Sürgető a mezőgazdasági üzemek és a gazdák fölkészítése az öntözéses gazdálkodás bevezetésére, illetve szélesebb körű alkalmazására, amely a száraz gazdálkodáshoz képest jóval nagyobb körültekintést, szaktudást és anyagi ráfordítást igényel. Széls lsőséges vízhv zháztartási helyzetek fokozódása

3 A mezőgazdasági vízgazdálkodás az általános vízgazdálkodás speciális ágazata A komplex vízgazdálkodás feladatai (Tamás, 2009): - víznyerő helyekről a vizek kiemelése, szállítása; - energiatakarékos szétosztása; - a csapadék hatékony felhasználása; - a vízkárok, az erózió csökkentése; - az öntözött területek berendezése; - a területek meliorációja; - a káros víztöbbletek távoltartása; - a talajok és a vizek minőségének védelme. => Társadalmi konszenzus Vízkészlet és a mezőgazdaság - A legfontosabb mezőgazdasági és környezeti veszélyt a vízhiány jelenti. - Növekvő vízigények. - Csökkenő vízkészletek (túlzott mértékű kitermelés, szennyezés, egyenetlen elosztás, ágazatok közti vízhasználati konfliktusok, irányítási hiányosságok). -A mezőgazdaság készlethasználata a világon eléri a 80 %-ot, Mo-on 30 %. -Vízminőség romlás, veszélyeztetettség. - Vizes katasztrófák (árvíz, belvíz, aszály).

4 Mezőgazdasági vízgazdálkodás A hazai termelés szerkezet növényeinek jelentős része átlagos csapadék viszonyok esetén öntözés nélkül is eredményesen termelhető; Öntözéses agrotechnika => többletköltségekkel jár => amit nem minden termék árában ismeri el a piac; A vízszolgáltatási rendszerek vízbiztosítási lehetőségeinek eltérései miatt jelentős különbségek mutatkoznak az öntözés költségeiben; a szolgáltatási díj rendszer pedig a szabadáras kategóriába tartozik; A jelenleg üzemelő vízszolgáltató művek között épültek, jelentős részük műszakilag elavult, rekonstrukcióra szorul; A meglévő művek az átalakult földhasználat és a megváltozott birtokviszonyok vízellátására részben alkalmatlanok. A vízbiztonság fogalma A vízbiztonság kifejezés, mely hazánkban újabban kezd elterjedni, a mezőgazdaságban (pontosabban a növénytermesztésben) lényegében a víz szempontjából értékelt termelésbiztonságot jelenti. Olyan környezeti állapotot, amelyben sem a víz hiánya, sem a túl sok víz (árvíz, belvíz), sem a rossz vízminőség nem akadályozza a termelést beleértve a talaj-előkészítő munkálatokat és a betakarítást is, nem okoz kárt (Pálfai, 2008).

5 Javaslatok a vízbiztonság növelésére (1) 1. Az aszály és a belvíz kezelésére vonatkozó vízbiztonsági stratégiának összetettnek kell lennie (üzemi méretű és nagytérségi területek, agronómiai-agrotechnikai és vízügyi-műszaki eszközök, jogi és közgazdasági kérdések, ökológiai és ökonómiai szemlélet => a vidékfejlesztést kell szolgálnia). 2. A vízbiztonsági stratégia egyes elemeivel kapcsolatban általában nem új dologról van szó, inkább az egyes elemek összekapcsolásaösszehangolása (minden szinten!) és következetes végrehajtása az, amely téren előbbre kellene lépni. 3. Különösen fontos a vízbiztonságot szolgáló létesítmények és berendezések rendszeres fenntartása és karbantartása. 4. Az aszály és a belvíz is országosan jelentkező természeti jelenség, azonban elsősorban az Alföld problémája, ahol mindkét jelenség a legsúlyosabb formában fordul elő, ezért ezt a térséget vízháztartási szempontból halmozottan hátrányosnak minősíthetjük => kiemelt állami támogatást érdemelne

6 Javaslatok a vízbiztonság növelésére (2) 5. Az aszálykárok megelőzése, illetve mérséklése szempontjából, elsődleges követelmény, hogy kihasználjunk minden olyan agronómiaiagrotechnikai lehetőséget, amely elősegíti a természetes csapadék jobb hasznosulását (őszi mély m művelm velés, tarlóhánt ntás+elmunkálás, s, jój tápanyagellátás, gyomszabályoz lyozás, növényvn nyvédelem, talajtakarás alkalmazása ültetvényeknél, stb.). Fenntartható mezőgazdasági vízgazdálkodás alsó vezérlés (növény igénye) A talaj vízhv zháztartás-szabályozása - párolgási veszteségek, szivárg rgási veszteségek, felszíni lefolyás csökkent kkentése; - a talaj hasznosíthat tható vízkészletének növeln velése (beszivárg rgás s előseg segítése, se, vízraktározó képesség g növeln velése, holtvíztartalom csökkent kkentése); - drénviszonyok javítása; - aktív v vízforgalmi v beavatkozások (önt( ntözés, drénez nezés). Termőhely-specifikus termesztési technológia => A növény igényeihez, tápanyagfelvételi dinamikájához és a termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodó termesztési technológia (megfelelő művelési ág, vetésszerkezet, vetésváltás, tápanyagellátás, táj-fajták stb.). Mezővédő erdősávok kialakítása.

7 Javaslatok a vízbiztonság növelésére (3) 6. Teljesen újra kell gondolni a melioráció kérdéskörét, főleg szükségességét és gazdaságosságát. 7. Az öntözés, különösen az erősen aszályos régiókban, nagyon hatásos eszköz a vízhiány csökkentésére, de sokba kerül, ezért az öntözést csak nagy körültekintéssel, feltétlenül indokolt esetben (pl. intenzív gazdálkodásnál, nagy termelési kockázatnál), s minden szempontból felkészülten, magas gazdálkodási színvonalon szabad bevezetni. Általában egységében kell szemlélni és kezelni a belvíz és az aszály elleni védelmet és védekezést. 8. Az öntözés hatékonyságának növeléséhez járulhat hozzá többek közt a víz- és energia-takarékos öntözőberendezések alkalmazása, a szivárgási, a párolgási és a különféle műtárgyaknál bekövetkező vízveszteségek csökkentése, az optimális vízadagolás megvalósítása, a helyi vízkészletek, mint kiegészítő vízforrás hasznosítása (amennyiben a víz minősége öntözésre megfelelő), s nem utolsósorban az, hogy az öntözéssel piacképes árut állítsunk elő. 9. Lehetőséget és kellő technikai kínálatot kell teremteni arra, hogy az öntözőberendezéseket az egyszerű vízpótláson kívül más, különleges célokra is felhasználhassák (a szabadföldi növénytermesztésben tápanyag-kijuttatásra, gyümölcsösökben színező öntözésre és fagyvédelemre stb.).

8 Javaslatok a vízbiztonság növelésére (4) 10. A vízbiztonság növelésének nagyon fontos követelménye, hogy a gazdák megfelelő ismeretekkel és eszközökkel rendelkezzenek mind a vízhiány, mind a káros víztöbblet megelőzéséhez, illetve leküzdéséhez. Ehhez praktikusan a falugazdász-hálózat bázisán létrehozandó komplex szaktanácsadó hálózat útján lehetne a legtöbb segítséget adni. 11. A meteorológiai és hidrológiai teendőkhöz, valamint a komplex szaktanácsadáshoz kapcsolódóan, azt elősegítendő, fejleszteni kell az aszály és a belvíz előrejelzési módszereit, és azok gyakorlati alkalmazásának információ-áramlási rendszerét. Ki kell alakítani egy, a mezőgazdasági vízhasználattal kapcsolatos valamennyi információt integráló, jogilag és törvényileg körülhatárolt központi adattárat (Mezőgazdasági Vízhasználati Adattár), melynek célja, hogy az agrárszektor döntéshozói pontos naprakész információkat kapjanak a mezőgazdasági vízhasználat volumenéről, az érintett terület nagyságáról, a felhasználók és a szolgáltatók számáról, és nem utolsó sorban a hatékonyságról (költséghatékonyság). 12. Az öntözési és belvízvédelmi kutatások személyi és tárgyi feltételeit célszerű megerősíteni, és az ilyen tárgyú munkák összefogását, az eredmények gyakorlatba történő átültetését elő kell segíteni.

9 Javaslatok a vízbiztonság növelésére (5) 13. A közelmúltan két Kormány-előterjesztés is készült a vízbiztonság témakörében: 2006-ban az Aszálystratégia (FVM-KvVM közös előterjesztés) és 2008-ban a Belvízreform (KvVM előterjesztés), de egyiket sem tárgyalta meg a Kormány. Ezeket egyesítve volna célszerű most egy Komplex Vízbiztonsági Stratégiát kimunkálni, figyelembe véve a 2008-ban elkészült Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát is. 14. A Nemzeti Aszály Stratégiából az, hogy a fő alapelvek a megelőzés, az integrálás és az élőhelyekre épülő vízgazdálkodás, továbbá, hogy a rendkívüli aszályok alkalmával hatékony biztosítási rendszereket kell alkalmazni, a bekövetkezett aszály kezelésekor pedig az ún. kríziskezelésről át kell térni a kockázatkezelésre. A Belvízreformból azt emelnénk ki, hogy a belvízkockázat csökkentése érdekében a termőhelyi adottságokhoz jobban igazodó földhasználatot kell megvalósítani, s támogatni kell a művelési ág és a művelési mód megváltoztatását, továbbá azt, hogy a belvízvisszatartást és tározást a korábbiaknál nagyobb arányban, de igen körültekintően kell alkalmazni. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint is új víztakarékossági módszereket kell kidolgozni, és a leginkább érintett régiókban elő kell mozdítani a vízvisszatartást, a nedvesség megőrző művelést, a folyamatos növénytakarást, a vizes élőhelyek visszaállítását stb.

10 Javaslatok a vízbiztonság növelésére (6) 15. A vízkészletek rendelkezésre állása, kellő mennyisége és minősége, alapvető kérdés, amely a mezőgazdaságnál sokkal szélesebb kört érint. Felszíni vízkészleteink jelenleg elegendők az öntözési és halászati, valamint ipari vízigények kielégítésére, de a mezőgazdaság számára több helyen gondot jelent, hogy e készletekhez nem férnek hozzá a folyótól való nagy távolság és esetenként a nagy térszíni magasságkülönbségek miatt. 16. Célszerű föltárni a regionális talajvízdúsítás hazai lehetőségeit, kidolgozni ennek módszereit, és elősegíteni hazai bevezetését, különös tekintettel a talajvízszínt-süllyedéssel érintett hátsági területekre. 17. Meg kell teremteni a szennyvizek és az egyéb használt vizek újrahasznosításának jogi, műszaki, környezetvédelmi, közegészségügyi és egyéb feltételeit, s gazdasági ösztönzőkkel elő kell segíteni a szennyvízöntözés elterjedését. 18. A belvízgazdálkodást és a halastó-gazdálkodást jobban össze kell hangolni, annak érdekében, hogy az ebben rejlő előnyök mindkét ágazatnál kiaknázhatók legyenek.

11 A vízbiztonsági stratégia sarokpontjai A stratégiának összetettnek kell lennie, azaz a sok víz (belvíz) és a kevés víz (aszály) kezelését egyaránt szolgálnia kell. A vízbiztonság érdekében teljes mértékben ki kell használni az agrotechnikai módszerek nyújtotta lehetőségeket. A belvízgazdálkodási és öntözési létesítményeket összehangoltan és az agrárstratégia figyelembevételével kell fejleszteni. A belvízvédelmi és öntözőrendszerek, továbbá karbantartását nem szabad elhanyagolni. berendezések fenntartását, Az okszerű üzemi vízgazdálkodás általánossá tétele céljából a gazdákat szaktanácsadó hálózat útján segíteni kell.

12 Köszönöm a figyelmet!

13 Mezőgazdasági Vízhasználati Adattár (MVA) Mi az MVA? Az MVA egy, a mezőgazdasági vízhasználattal kapcsolatos valamennyi információt integráló, jogilag és törvényileg körülhatárolt központi adattár. Az adatbázis egy feldolgozott, rendszerezett, felhasználóbarát formában prezentált információbázis. Mi az MVA célja? - Az adatbázis elsődleges célja, hogy az agrárszektor döntéshozói pontos naprakész információkat kapjanak a mezőgazdasági vízhasználat volumenéről, az érintett terület nagyságáról, a felhasználók és a szolgáltatók számáról, és nem utolsó sorban a hatékonyságról (költséghatékonyság). -Másodsorban a vízszolgáltatás szereplői (szolgáltatók, felhasználók) egymás közötti adatcseréjét, az igények lehetőségek egyeztetését is szolgálja. - Az adatbázis segítené az esetleges állami támogatások igényfelmérését (kiszolgálva több minisztériumot és kapcsolódó hivatalok adatigényét : FVM, KvVM, KSH ), valamint az Uniós támogatási kérelmek alátámasztását. -Emellett a felhasználók többszörös adatszolgáltatási kötelezettségét is csökkenthetné.