AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA. Brüsszel, december 20. (OR. en) 18159/13. Intézményközi referenciaszám: 2011/0202 (COD) EF 283 ECOFIN 1188 DELACT 110

Átírás

1 AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Brüsszel, december 20. (OR. en) 18159/13 Intézményközi referenciaszám: 2011/0202 (COD) EF 283 ECOFIN 1188 DELACT 110 FEDŐLAP Küldi: az Európai Bizottság főtitkára részéről Jordi AYET PUIGARNAU igazgató Az átvétel dátuma: december 20. Címzett: Biz. dok. sz.: Tárgy: Uwe CORSEPIUS, az Európai Unió Tanácsának főtitkára C(2013) 9338 final A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az egyedi és az általános hitelkockázati kiigazítások kiszámításának meghatározásáról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a C(2013) 9338 final számú dokumentumot. Melléklet: C(2013) 9338 final 18159/13 DGG1B HU

2 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, C(2013) 9338 final A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az egyedi és az általános hitelkockázati kiigazítások kiszámításának meghatározásáról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) HU HU

3 INDOKOLÁS 1. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE Az 575/2013/EU rendelet (a továbbiakban: a rendelet ) 110. cikkének (4) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy az Európai Bankhatóság (EBH) által előterjesztett standardtervezeteket követően és az 1093/2010/EU rendelet 10. cikkével összhangban fogadjon el felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az egyedi hitelkockázati kiigazítások és az általános hitelkockázati kiigazítások kiszámításának meghatározásáról az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében i. a kitettségértékek meghatározása érdekében a rendelet 111., 166., 168., 246. és 266. cikkeivel összhangban; ii. a várható veszteség értékek kezelésére a rendelet 159. cikkével összhangban; és iii. a rendelet 178. cikkében megfogalmazott nemteljesítés meghatározására. Az EBH-t létrehozó 1095/2010/EU rendelet cikkével összhangban a Bizottság a standardtervezetek kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak jóváhagyásáról. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a standardtervezeteket, figyelemmel az említett cikkekben meghatározott egyedi eljárásra. 2. A JOGI AKTUS ELFOGADÁSA ELŐTTI KONZULTÁCIÓK Az 1093/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az EBH nyilvános konzultációt folytatott a Bizottság részére az 575/2013/EU rendelet 110. cikkének (4) bekezdése szerint benyújtott technikai standardtervezetekről. Az EBH internetes oldalán július 17-én közzétettek egy konzultációs anyagot, és a konzultáció szeptember 30-án zárult le. Ezen felül az EBH meghívta az EBH 1093/2010/EU rendelet 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoportját, hogy tanácsot adjon a konzultációs anyagra vonatkozóan. A technikai standardok tervezetei mellett az EBH magyarázatot is benyújtott arról, hogyan vették figyelembe e konzultáció eredményét a Bizottság számára benyújtott végleges technikai standardtervezetek kialakítása során. A technikai standardok tervezeteivel együtt az 1093/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az EBH benyújtotta a Bizottság részére benyújtott technikai standardtervezetekhez kapcsolódó költség-haszon elemzést. 3. KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS A technikai standardok tervezeteivel együtt és az 1093/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az EBH benyújtotta a Bizottság részére előterjesztett technikai standardtervezetekhez kapcsolódó költség-haszon elemzést. Az elemzés a következő honlapon érhető el: draft_rts_on_credit_risk_adjustments.pdf/9b8e37fe-f50a-4d3a-ab aefe5, és megtalálható a oldalon. HU 2 HU

4 4. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI E felhatalmazáson alapuló jogi aktus valamennyi rendelkezése a hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények meghatározásához kapcsolódik, az előírt számítás ezért korlátozódik a hitelkockázati kiigazítások olyan összegeire, amelyek egyrészt tükrözik a kizárólag a hitelkockázatokhoz kapcsolódó veszteségeket az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint, másrészt pedig csökkentik az intézmény elsődleges alapvető tőkéjét. A rendelet 110. cikke (4) bekezdésében felsorolt célok szempontjából figyelembe vehető minden hitelkockázati kiigazítás összegét az általános hitelkockázati kiigazítások vagy az egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámításához kell hozzárendelni. Ennek biztosítása érdekében a felhatalmazáson alapuló jogi aktus először meghatározza az egyes hitelkockázati kiigazítások összegének általános hitelkockázati kiigazításként való minősítésének kritériumait, így az összes egyéb hitelkockázati kiigazítás összege az egyedi hitelkockázati kiigazítások összegének minősül. Ezen túl, annak érdekében, hogy megkönnyítsék az intézmények számára az általános és az egyedi hitelkockázati kiigazítás közötti különbségtétel feltételeinek hozzárendelését az általuk alkalmazott számviteli szabályozáshoz, a felhatalmazáson alapuló jogi aktus kifejezetten tartalmazza az általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások eseteinek megvitatását. E rendelkezések célja az, hogy az intézmények képessé váljanak a számviteli szabályozásuk szerinti szabályok alkalmazására anélkül, hogy ezekre kifejezett hivatkozás történne. Az e felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó egyes rendelkezések a rendelet 110. cikkének (4) bekezdésével összhangban előírják az egyedi hitelkockázati kiigazítás azonosítását egy egyedi kitettség vagy a kitettségek alcsoportja tekintetében, és így szükségessé teszik az arra vonatkozó döntést, hogyan kezeljék azokat az egyedi hitelkockázati kiigazításokat, amelyek egy egész kitettségcsoport hitelkockázatához kapcsolódó veszteségeket tükröznek. A kérdésnek két oldala van: hogyan sorolható az ilyen egyedi hitelkockázati kiigazításhoz kapcsolódó összeg egyrészt i. a kitettségcsoportban szereplő egyes olyan kitettségek közé, amelyekből az egyedi hitelkockázati kiigazítás származik, vagy ii. a kitettségcsoportban szereplő kitettségek olyan alcsoportjába, amelyre a tőkekövetelmények tekintetében mind a belső minősítésen alapuló módszer, mind pedig a sztenderd módszer vonatkozik. Mindkét esetben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus az egyedi hitelkockázati kiigazítást az egyes kitettségekhez vagy a csoport alcsoportjainak kitettségéhez rendeli hozzá a kockázattal súlyozott kitettségi összegekkel arányosan. Ebből a célból a kitettségi összegek bruttó értékek az egyedi hitelkockázati kiigazítások levonása előtt. Végül pedig a nemteljesítések meghatározása céljából az egyedi hitelkockázati kiigazítások köre azokra korlátozódik, amelyeket egyedileg egyetlen kitettséghez vagy egyetlen kötelezetthez rendelnek hozzá. HU 3 HU

5 A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az egyedi és az általános hitelkockázati kiigazítások kiszámításának meghatározásáról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, Tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet 1 módosításáról szóló június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 110. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére, mivel: (1) Az 575/2013/EU rendelet a hitelkockázati kiigazításokat azon hitelkockázati veszteségekre képzett egyedi és általános hitelkockázati tartalékok összegeként határozza meg, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően szerepelnek az intézmények pénzügyi kimutatásaiban; azonban nem állapít meg egyedi szabályokat az egyedi és általános hitelkockázati kiigazítások meghatározására vonatkozóan. (2) Szabályokat kell előírni a kizárólag a hitelkockázatokhoz kapcsolódó veszteségeket tükröző hitelkockázati kiigazítások kiszámítása során figyelembe veendő összegek meghatározására vonatkozóan. A szavatolótőke-követelmények meghatározását szolgáló hitelkockázati kiigazítások kiszámításának azon összegekre kell korlátozódnia, amelyek csökkentették az intézmény elsődleges alapvető tőkéjét. (3) A folyó üzleti évben az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint megjelenített, kizárólag hitelkockázathoz kapcsolódó veszteségeket akkor kell hitelkockázati kiigazításként megjeleníteni, ha az intézmény megjeleníti az elsődleges alapvető tőkére gyakorolt hatást. Ez az olyan helyzetekre vonatkozik, amikor az üzleti év során rögzített ilyen értékvesztés miatti veszteségek az év során vagy az év végén jelentkeznek az általános évközi nyereségek ellenére, és ezeket nem hagyták jóvá az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése szerint, valamint, ha ezeknek a hitelkockázati kiigazításként történő megjelenítése előbb gyakorolna hatást a kitettségértékekre vagy a járulékos tőkére, mint az elsődleges alapvető tőkére. Az 1 HL L 176., , 1.o. HU 4 HU

6 575/2013/EU rendelet 36. cikkének (1) bekezdése szerinti évközi veszteségek tekintetében nem szükséges ilyen kiigazítás, amennyiben az adott cikk alapján a folyó üzleti év veszteségeit azonnal levonják az elsődleges alapvető tőkéből. (4) Az 575/2013/EU rendeletnek a hitelkockázati kiigazításokhoz kapcsolódó bizonyos rendelkezései kifejezetten mérlegen kívüli tételekre vonatkoznak. Ha ilyen megkülönböztetésre nem kerül sor, akkor a vonatkozó rendelkezéseket mind a mérleg szerinti, mind pedig a mérlegen kívüli tételekre alkalmazni kell. (5) Szabályozni kell az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint megjelenített, kizárólag hitelkockázathoz kapcsolódó azon veszteségeket, amelyek csökkentették egy intézmény elsődleges alapvető tőkéjét. E szabályoknak akkor kell kiterjedniük a pénzügyi eszközök értékvesztéseire és értékelési korrekcióira vagy a mérlegen kívüli tételekre képzett céltartalékokra, ha ezek tükrözik a kizárólag a hitelkockázatokhoz kapcsolódó veszteségeket, és ha ezeket megjelenítik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti eredménykimutatásban. Amennyiben ezek a veszteségek valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumokhoz kapcsolódnak, ezeknek a szabályoknak ki kell terjedniük az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében értékvesztésként megjelenített összegekre vagy a hasonló kiigazításokra is, feltéve, hogy azok tükrözik egy eszköz vagy egy eszköz portfólióállományának hitelminőségében bekövetkező értékvesztéshez kapcsolódó veszteségeket. Ebben a szakaszban nem indokolt más olyan összegek szabályozása, amelyek nem jelentik egy pénzügyi instrumentum értékvesztését az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint, vagy nem tükröznek hasonló természetű koncepciót, még akkor sem, ha ezek a változások hitelkockázati összetevőt is tartalmazhatnak. (6) A számítás teljes hatókörének biztosítása érdekében szükséges, hogy az 575/2013/EU rendelet 110. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében felsorolt célok szempontjából figyelembe vehető minden összeget az általános hitelkockázati kiigazítások (általános hitelkockázati kiigazítások) vagy az egyedi hitelkockázati kiigazítások (egyedi hitelkockázati kiigazítások) kiszámításához kell hozzárendelni. (7) Az egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámításába bevonható összegek azonosításával kapcsolatban az 575/2013/EU rendelet csak azt a feltételt szabja, hogy az egyedi hitelkockázati kiigazítások nem vonhatók be a járulékos tőkébe a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján az 575/2013/EU rendelet 62. cikkének c) pontja szerint. Ezért az egyedi hitelkockázati kiigazításokba, illetve az általános hitelkockázati kiigazításokba bevonandó összegek megkülönböztetését a járulékos tőkébe bevonható források azonosításának feltételivel összhangban kell szabályozni. (8) Az 575/2013/EU rendelet végrehajtja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság bankokra vonatkozó harmadik nemzetközi szabályozási keretrendszerének 2 (a továbbiakban: Bázel III), nemzetközileg elfogadott standardjait. Ennélfogva a hitelkockázati kiigazításokra vonatkozó megfelelő szabályoknak is összhangban kell lenniük a Bázel III. keretrendszerrel, mely szerint az egyedi hitelkockázati kiigazítások, illetve az általános hitelkockázati kiigazítások közötti különbségtétel egyik kritériuma az kell, hogy legyen, hogy az általános céltartalékok vagy az általános hitelveszteségre képzett tartalékok szabadon rendelkezésre álljanak a később jelentkező veszteségek 2 HU 5 HU

7 fedezésére. A Bázel III szerint a jövőbeli, jelenleg nem azonosított veszteségekre tekintettel fenntartott céltartalékok vagy hitelveszteségre képzett tartalékok szabadon felhasználhatók a hitelkockázatból eredően később jelentkező veszteségek fedezésére és ezért bevonhatók a járulékos tőkébe. Ezen felül, az általános hitelkockázati kiigazítások kiszámításába bevont összegeknek ütemezés és összeg vonatkozásában teljes mértékben és folyamatosan rendelkezésre kell állniuk e veszteségek fedezésére a cég felszámolásakor, hogy fizetésképtelenség esetén a tőke képes legyen a veszteségviselésre, mielőtt a betétesek veszteséget szenvednének. (9) Ezen a területen lehetővé kellene tenni, hogy a szabályok az alkalmazandó számviteli szabályozástól függetlenül alkalmazhatók legyenek. Ugyanakkor annak érdekében, hogy az intézmények képessé váljanak az alkalmazandó számviteli szabályozáson belül egységes módon különbséget tenni az egyedi hitelkockázati kiigazítás és az általános hitelkockázati kiigazítás között, a hitelkockázati veszteségek kezelésére vonatkozó kritériumokat a hitelkockázati kiigazítás valamennyi típusára vonatkozóan biztosítani kell. Bár az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint megjelenített, kizárólag hitelkockázatokhoz kapcsolódó veszteségek kezelése ezeknek a feltételeknek a teljesítésétől függ, ezen összegek nagy többsége általában az egyedi hitelkockázati kiigazítások körébe sorolandó, figyelemmel az általános hitelkockázati kiigazítások feltételeinek korlátozó jellegére. (10) A nemzetközi számviteli standardok azonban felülvizsgálat alatt állnak, ami szükségessé teheti az egyedi hitelkockázati kiigazítások és az általános hitelkockázati kiigazítások közötti különbségtétel kritériumainak módosítását. A jelenleg folyó, különösen az értékvesztési modellekre vonatkozó megbeszélések fényében korainak tűnik ezt a modellt a hitelkockázati kiigazítások kritériumai között feltételezni. (11) Az 575/2013/EU rendelet előírja az egyedi hitelkockázati kiigazítás azonosítását egy egyedi kitettség tekintetében. Ezért szükséges dönteni arról, hogyan kezelik azokat az egyedi hitelkockázati kiigazításokat, amelyek egy egész kitettségcsoport hitelkockázatához kapcsolódó veszteségeket tükröznek. Arról is szükséges továbbá dönteni, hogy az egyedi hitelkockázati kiigazításokat a csoport mely kitettségére/kitettségeire, és milyen terjedelemben szerepeltetik. Az ilyen egyedi hitelkockázati kiigazításokból eredő ezen összeg részeinek a csoport kitettségeihez való hozzárendelését a kockázattal súlyozott kitettségi összegekkel arányosan kell elvégezni. E célból a kitettségértékeket az egyedi hitelkockázati kiigazítások figyelembe vétele nélkül kell meghatározni. (12) Az 575/2013/EU rendelet 178. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti nemteljesítés meghatározása céljából csak azon egyedi hitelkockázati kiigazítások bevonása szükséges, amelyeket egyedileg egyetlen kitettséghez vagy egyetlen kötelezetthez rendelnek hozzá, és nem kell bevonni azokat az egyedi hitelkockázati kiigazításokat, amelyek az egész kitettségcsoporthoz rendeltek. Az egész kitettségcsoportokhoz rendelt egyedi hitelkockázati kiigazítások nem azonosítják az olyan csoportokhoz tartozó kitettségek kötelezettjeit, ahol nemteljesítés történt. Különösen egy egyedi hitelkockázati kiigazítás fennállása egy kitettségcsoport tekintetében nem indokolja olyan következtetés levonását, hogy az e csoporthoz tartozó valamennyi kötelezett vagy kitettség vonatkozásában nemteljesítések történtek. (13) Szükséges az, hogy az intézmények képesek legyenek annak bemutatására, hogyan használják az egyedi hitelkockázati kiigazítások és az általános hitelkockázati HU 6 HU

8 kiigazítások közötti különbségtétel kritériumait az alkalmazandó számviteli szabályozás összefüggésében. Ezért az intézményeknek ezt a folyamatot dokumentálniuk kell. (14) Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeteken alapul. (15) Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációkat bonyolított le az e rendelet alapját képező szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznokat az 1093/2010/EU rendelet cikke szerint, továbbá kikérte az 1093/2010/EU rendelet 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Az általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások azonosítása az 575/2013/EU rendelet 111., 159., 166., 167., 168., 178., 246. és 266. cikke alkalmazásában (1) E rendelet alkalmazásában az intézmény által az általános és az egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámításába bevonandó összegek megegyeznek azon összesített összeggel, amennyivel csökkentették egy intézmény elsődleges alapvető tőkéjét annak érdekében, hogy tükrözzék a kizárólag a hitelkockázathoz kapcsolódó veszteségeket az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint, és amelyeket ilyenként jelenítettek meg az eredménykimutatásban, tekintet nélkül arra, hogy ezek értékvesztésből, értékelési korrekciókból vagy mérlegen kívüli tételekre képzett céltartalékokból erednek. Az első albekezdésnek megfelelően kapott bármely olyan összeg, amelyet az üzleti év során megjelenítettek, csak akkor vehető figyelembe az általános és az egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámításában, ha a megfelelő összegeket levonták az intézmény elsődleges alapvető tőkéjéből, vagy az 575/2013/EU rendelet 36. cikkének (1) bekezdésével összhangban, vagy az említett rendelet 26. cikkének (2) bekezdése szerint jóvá nem hagyott évközi nyereség vagy év végi nyereség esetén az elsődleges alapvető tőke azonnali megfelelő csökkentésével a szavatoló tőke meghatározása érdekében. (2) Az (1) bekezdésben említett összegeket szerepeltetni kell az általános hitelkockázati kiigazítás intézmény általi kiszámításában, amennyiben ezek mindkét alábbi feltételnek megfelelnek: a) azok ütemezés és összeg vonatkozásában szabadon és teljes mértékben hozzáférhetők a még fel nem merült hitelkockázati veszteségek fedezésére; 3 Az Európai Parlament és a Tanács november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., , 12.o.). HU 7 HU

9 b) azok tükrözik a kitettségcsoportok azon hitelkockázati veszteségeit, amelyek tekintetében az intézmény jelenleg nem rendelkezik bizonyítékkal arra nézve, hogy bekövetkezett-e veszteséget okozó esemény. (3) Az (1) bekezdésben említett összes egyéb összeget az egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámításában kell szerepeltetni. (4) A (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén az intézménynek a következő veszteségeket kell szerepeltetnie az általános hitelkockázati kiigazítás kiszámításában: a) a korábbi években tapasztalt magasabb átlagos portfólióveszteség fedezése céljából megjelenített veszteségek, annak ellenére, hogy jelenleg nincs bizonyíték a múltban tapasztalt ilyen veszteségi szintre utaló veszteséget okozó eseményekre; b) azok a veszteségek, amelyekre nézve az intézménynek nincs tudomása hitelminőség romlásról a kitettségcsoport tekintetében, de ahol a múltbeli tapasztalatok alapján fennáll a nemfizetés bizonyos mértékű statisztikai valószínűsége. (5) Az intézménynek a következő veszteségeket mindig szerepeltetnie kell a (3) bekezdésben említett egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámításában: a) a valós értéken értékelt instrumentumok eredménykimutatásában megjelenített veszteségek, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint hitelkockázati értékvesztést jelentenek; b) olyan jelentős egyedi kitettséget vagy kitettségeket érintő, jelenlegi vagy múltbeli események eredményeként jelentkező veszteségek, amelyek egyedileg nem jelentősek, és amelyeket egyedileg vagy együttesen elemeznek; c) azok a veszteségek, amelyek tekintetében a jelenleg megfigyelhető adatok alapján kiigazított múltbeli tapasztalat arra utal, hogy a veszteség bekövetkezett, de az intézmény számára még nem ismert, melyik egyedi kitettség szenvedte el e veszteségeket. 2. cikk Kitettségcsoporthoz tartozó egyedi hitelkockázati kiigazítások hozzárendelése a csoporton belüli kitettségekhez (1) Amennyiben az egyedi hitelkockázati kiigazítás egy egész kitettségcsoport hitelkockázatához kapcsolódó veszteségeket tükröz, az intézmények kötelesek ezt az egyedi hitelkockázati kiigazítást a kockázattal súlyozott kitettségi összegek arányában hozzárendelni a csoport valamennyi egyedi kitettségéhez. Ennek céljából a kitettségértékeket az egyedi hitelkockázati kiigazítások figyelembevétele nélkül kell meghatározni. HU 8 HU

10 (2) Teljesítő kitettségcsoportok tekintetében az 575/2013/EU rendelet 159. cikkében említett várható veszteségösszegek kezelésére az intézmények nem kötelesek egy egyedi hitelkockázati kiigazítást a csoport egyes kitettségeihez hozzárendelni. (3) Ha egy egyedi hitelkockázati kiigazítás egy kitettségcsoporthoz kapcsolódik, amelynek hitelkockázati szavatolótőke-követelményeit részben a sztenderd módszer, részben pedig a belső minősítésen alapuló módszer alapján számították ki, akkor az intézménynek ezt az egyedi hitelkockázati kiigazítást az egyes módszerek hatálya alá tartozó kitettségcsoportokhoz a csoport kockázattal súlyozott kitettségi összegeinek arányában kell hozzárendelnie, mielőtt alkalmazná az (1) és (2) bekezdésben említett lépéseket. Ennek érdekében a kitettségértékeket az egyedi hitelkockázati kiigazítások figyelembevétele nélkül kell meghatározni. (4) Az egyedi hitelkockázati kiigazításoknak a kitettségekhez történő hozzárendelésekor az intézmények gondoskodnak arról, hogy egy adott részt ne rendeljenek hozzá kétszer különböző kitettségekhez. 3. cikk Hitelkockázati kiigazítások kiszámítása a kitettségérték meghatározása céljából az 575/2013/EU rendelet 111., 166., 167., 168., 246. és 266. cikke szerint A kitettségértéknek az 575/2013/EU rendelet 111., , 246. és 266. cikke szerinti meghatározása céljából az intézményeknek az egy kitettséghez kapcsolódó egyedi hitelkockázati kiigazításokat mint ezen egyedi kitettség egyedi hitelkockázati kiigazításának összegeit, vagy mint az ehhez kitettséghez az intézmény által a 2. cikk szerint hozzárendelt egyedi hitelkockázati kiigazítások összegeit kell kiszámítaniuk. 4. cikk Az általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámítása a várható veszteségértékek kezelése céljából az 575/2013/EU rendelet 159. cikkével összhangban (1) A várható veszteségértékeknek az 575/2013/EU rendelet 159. cikke szerinti kezelése céljából a várható veszteségértékek kezelésébe tartozó kitettségekhez kapcsolódó teljes általános hitelkockázati kiigazításokat az intézmény úgy számítja ki, hogy az intézmény által az 575/2013/EU rendelet 110. cikkének (3) bekezdése szerint besorolt az e rendelet 1. cikke szerint általános hitelkockázati kiigazításként azonosított összegeket összesíti. (2) A várható veszteségértékeknek az 575/2013/EU rendelet 159. cikke szerinti kezelése céljából a várható veszteségértékek kezelésébe tartozó kitettségekhez kapcsolódó teljes egyedi hitelkockázati kiigazítás kiszámítása az alábbi a) és b) pontokban meghatározott összegek összeadásával történik a nemteljesítő kitettségek kivételével: a) az 1. cikk szerint egyedi hitelkockázati kiigazításként azonosított olyan összegek, amelyek egyetlen kitettség hitelkockázatához kapcsolódnak; HU 9 HU

11 b) az 1. cikk szerint egyedi hitelkockázati kiigazításként azonosított olyan összegek, amelyek egy kitettségcsoport hitelkockázatához kapcsolódnak, és amelyek hozzárendelése a 2. cikk szerint történt. (3) Egy nem teljesítő kitettséghez kapcsolódó összes egyedi hitelkockázati kiigazítást mint ezen egyedi kitettség valamennyi egyedi hitelkockázati kiigazításának összegét, vagy mint az ehhez a kitettséghez az intézmény által a 2. cikk szerint hozzárendelt egyedi hitelkockázati kiigazítások összegeit kell kiszámítani. 5. cikk Az egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámítása a szavatolótőke-követelményekhez az 575/2013/EU rendelet 178. cikke szerinti nemteljesítés meghatározása céljából Az 575/2013/EU rendelet 178. cikke szerinti nemteljesítés meghatározása céljából az egyedi hitelkockázati kiigazításokat egy valamely egyedi kitettség vagy egyetlen kötelezett hitelkockázatához kapcsolódó egyedi hitelkockázati kiigazítások összegeként kell kiszámítani. 6. cikk Dokumentáció Az intézmények kötelesek dokumentálni az általános hitelkockázati kiigazítások és egyedi hitelkockázati kiigazítások azonosítását és kiszámítását. 7. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, én. a Bizottság részéről elnök José Manuel BARROSO HU 10 HU