Talpalatnyi kő. Elveszett emlékeink nyomában. A darázskő

Átírás

1 Talpalatnyi kő Elveszett emlékeink nyomában A darázskő

2 Talpalatnyi kő Elveszett emlékeink nyomában A DARÁZSKŐ

3 Rocks Under Our Feet In The Trail of Our Lost Treasures Honeycomb Rock U stopama izgubljenih sećanja Ritski krečnjak

4 Talpalatnyi kő Elveszett emlékeink nyomában A DARÁZSKŐ Szerkesztette: Kustár Rozália Balázs Réka Kecskemét, 2016

5 KISKUNSÁGI NEMZETI PARK Fordítás: Biacsi Karolina, Cormac Franclin, Ferenczi Krisztina, Marta Palić Nyelvi lektor: Ph.D. Dubravka Đukanović Fotók: Balázs Réka, Nedeljko Marković, Oroszi Zoltán, Prof. Dr. Sümegi Pál, Szarka József, Szarvas Eszter ISBN Második kiadás Kiadja: Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány 1975 NATIONAL PARK Készítette: Majsa Lapnyomda Bt. Felelős vezető: Szekeres Béla Nyomdai előkészítés: Veszely Ferenc

6 TARTALOM Köszöntő Szarka József: Miért? Előszó helyett Dr. Iványosi Szabó András: Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület Sümegi Pál Gulyás Sándor Törőcsik Tünde: A kiskunsági édesvízi mészkő és dolomitképződés folyamata a geológiai, a geokémiai és a környezettörténeti elemzések tükrében Kustár Rozália Szarka József: A réti mészkő felhasználása a Duna Tisza közén Dr. Dubravka Đukanović Sava Stražmešterov Ljiljana Ćirić: A réti mészkő felhasználásának kutatása a Bácska és Bánát északi részén a CULT-NAT HERIT elnevezésű Magyarország Szerbia IPA határon átnyúló együttműködési program keretében Balázs Réka: Varangykő túraútvonal Csólyospáloson Képek

7

8 Köszöntő K Darázskő szunnyad lejjebb a pagonyban / Fodor Géza / A réti mészkő az Alföld ma már szinte teljesen elfeledett geológiai képződménye, mely tartóssága miatt nem vetekedhetett a hegyvidéki kőzetekkel, de helybeli bányászata, s így olcsósága miatt a térségben építőanyagként használták az Árpád-kortól folyamatosan egészen a 1970-es évekig. A modern építőanyagok alkalmazása, hajdani épültek lebontása és gondozatlansága következtében ma már szinte alig-alig ismerhetjük. A réti mészkő természetes előfordulásainak, a hozzá kapcsolódó tájtörténeti, történelmi és néprajzi hagyományaink megőrzése érdekében a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, mint projektpartner részt vesz a Magyarország Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programban Csólyospálos és a szerbiai Novi Bečej (Törökbecse) településekkel közösen. A projekt megvalósítása során elsődleges feladat a réti mészkő, mint a szerb magyar határ menti régió közös természeti, történelmi és kulturális örökségének megőrzése tudományos igényű megalapozó kutatáson, turisztikai tematikus útvonal kijelölésén és népszerűsítő, marketing cselekvési program megvalósításán keresztül. Jelen kötet ismeretterjesztő szándékkal készült. Célja a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, továbbá a szerb határ menti régióban megtalálható réti mészkő természetes előfordulásainak és felhasználásának bemutatása, vizsgálatukkal kapcsolatos eredmények, kérdések felvillantása múltunk, kulturális és természeti örökségünk megőrzésének érdekében és további kutatások reményében. Kecskemét, november 6. Dr. Boros Emil igazgató Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 7

9 WELCOME Dobrodošli K Honeycomb slumbers in the heathland / Géza Fodor / Ritski krečnjak koji spava u pustarama / Fodor Géza / Marsh limestone is an almost completely forgotten geological formation of the Great Hungarian Plain that cannot compete with mountain rocks in durability but due to its local availability for quarrying and its subsequent low cost, it was used continually as construction material from the Age of the Árpád House up until the 1970s. As a consequence of using moden construction materials, the demolition and neglected state of old buildings, it is hardly known these days. In order to preserve the natural deposits of marsh limestone, and the associated landscape historical, historical and folklore traditions, the Directorate of Kiskunság National Park participated in the Hungary-Serbia IPA Cross-border Cooperation Programme together with the settlements of Csólyospálos and Novi Bečej (Törökbecse) in Serbia. During the implementation of the project the primary goal is the preservation of marsh limestone as the joint natural, historical and cultural heritage of the Serbian-Hungarian cross-border region through scientific foundational research, by establishing a thematic Ritski krečnjak je skoro potpuno zaboravljena geološka formacija Panonske nizije, koja zbog svoje izdržljivosti nije mogla da se takmiči sa ostalim planinskim stenama. Usled svoje niske cene i dostupnosti, lokalno se koristio kao građevinski materijal od doba dinastije Arpadovića do 1970-tih godina. Kako zbog upotrebe savremenjih građevinskih materijala, kao i zbog rušenja i zapuštenosti starih građevinskih objekata u današnjici, malo je poznat. Zbog očuvanja prirodnih nalazišta ovog materijala, očuvanja istorijske i etnogafske tradicije krečnjakih livada, Direktorat Nacionalnog Parka Kiskunšagi, kao partner učestvuje u projektu IPA prekograničnog programa Mađarska-Srbija, u saradnji sa Čoljospaljoš lokalnom zajednicom i opštinom Novi Bečej. Implementacijom projekta, primarni cilj je očuvanje ritskog krečnjaka kao zajedničke kulturne, prirodne i istorijske baštine srpsko- madjarskog pograničnog regiona kroz fundamentalna naučna istraživanja, implementaciju tematskog puta i razvoj marketinškog i promotivnog programa. 8

10 tourist trail and by implementing a promotional, marketing action programme. This volume was written for educational /promotional purposes. Its objective is to describe the natural deposits and use of marsh limestone located in the operational area of Kiskunság National Park, furthermore, to describe the natural deposits and use of marsh limestone located in the Serbian cross-border region, to highlight findings and questions regarding their studies in order to preserve our past, cultural and natural heritage, and in the hope to encourage further research. Kecskemét, 6 November 2013 Dr. Emil Boros Director Kiskunság National Park Directorate Ovaj tekst je napisan u edukativne i promotivne svrhe sa ciljem da se opišu prirodna nalazišta ovog materijala, kao i njegova upotreba na području Nacionalnog Parka Kiskunšag a isto tako i u pograničnom regionu Srbije. Sastoji se u objavi rezultata istraživanja ritskog krečnjaka u pograničnom regionu kako bi se dali odgovori na pojave iz prošlosti, kako bi se sačuvala kulturna i prirodna baština i kako bi se ohrabrila buduća istraživanja. Kečkemet, Dr Emil Boroš Direktor Direktorat Nacionalnog Parka Kiskunšagi 9

11 Szarka József: Miért? Előszó helyett Gyermekként találtam egy nagy, vagy csak nagynak tűnő követ Tiszainokán, amiről nem tudtam, hogy micsoda és hogyan került oda. Az, fiam termískű válaszolta nagyapám sokadik kérdésemre. Nem mondom, hogy a válasz kielégítette a kíváncsiságomat, de nem kérdezősködtem tovább, innentől kezdve tudtam, hogy a kerítés tövében a téglák mellett fekvő kődarabok a terméskövek. Tizenkét éves korom körül már csak nyaralni jártam Tiszainokára, ebbe a tiszazugi kis faluba, amikor felbolydította a falut egy ásatás a Csonkatorony -nál. Persze nem figyeltem fel arra, hogy a templomot a határban található kövekből építették. Fel sem tűnt valószínűleg, meg persze azon sem gondolkoztam, hogy honnan származik a terméskő. De nem tudja más sem a faluban. A nagyapámnál fiatalabb generációk tagjai csodálkozva néznek rám, hogy hogyan is lehetne kőbánya az Alföldön. Aztán felnőtt fejjel újra elvetődtem a Buzássziget -re. Sétám közben elértem azokat a nagy kráterszerű gödröket, melyekről tudtam ugyan, de kiestek az emlékezetemből. Ekkor eszembe jutott, hogy több mint két évtizeddel ezelőtt itt láttam elszórva az első terméskövet is. Lelkesen megkapargattam az egyik gödör partján a füvet, és az egykori munka emlékét őrző morzsalékos, diónyi vagy annál kisebb réti mészkő darabokat találtam ott az első nyomokat a tiszazugi kőbányászásról. Persze ma már egész más szemmel nézem a határt. Tudom, hogy a Sziget -en valamikor a középkorban falu volt és talán ennek a településnek a temploma lehetett az, melynek romjait még Pesty Frigyes korában lehetett látni az Inoka és Kürt közti határvonalhoz közel. Szomorú is vagyok az ilyen kirándulások során, hiszen azt is tudom, hogy ma már nem iható a Tisza vize, és a réti mészkőnél sokkal szilárdabb útburkolatokat építenek egykori templomok, temetők, települések és kőbányák fölé. A legszomorúbbá az tesz, hogy tudom azt is, hogy nagyszüleim generációjával, a túzokokkal, a tanyákkal, a házak kemencéivel és a földrajzi nevekkel együtt tűnik el az ezeréves kultúra, melynek képviselői harmóniában éltek környezetükkel, és a helyben található nádat, fát és terméskövet használták templomaik, házaik, kemencéik építéséhez. Ennek a kultúrának és az egykori természeti környezetnek halvány emlékeit rövidesen már csak az írott források és a régészeti ásatások eredményei hozhatják felszínre. 10

12 József Szarka: Why? In Place of a Preface Sarka Jožef: Zasto? Umesto uvoda When I was a child, I found a large, or just seemingly large rock in Tiszainoka of which I did not know what it was or where it came from. That, my boy, is limestone answered my grandfather after my umpteenth question. I would not say that satified my curiosity but I asked no further questions, and from then on I knew that the large pieces of rocks lying beside the bricks by the bottom of the fence were limestone. At about the age of 12 I only went on summer holidays to Tiszainoka, to this small village in the Tiszazug, when an excavation at the Truncated Tower disturbed the village. I certainly did not take notice of the fact that the church was built from stones found at the boundary. More than likely I did not even notice, and of course, I did not think about where limestone came from. But nobody else in the village knows it either. Members of generations younger than that of my grandfather s look at me in disbelief as to how could there be a stone quarry on the Great Plain. Then as an adult I got to Buzássziget again. During my walk I reached those huge, crater like holes that I had known of but completely forgot about. At that point I remembered that it was there that I had seen the first scattered pieces of limestone over two Kad sam bio dete, u Tisainoki sam naišao na jedan, kako mi se tad činio, veliki kamen za koji nisam znao šta je niti odakle se tu stvorio. Ispitivao sam dedu koji mi je odgovorio: Dete, to je krečnjak. Odgovor baš i nije zadovoljio moju radoznalnost, ali nisam više ništa pitao. Od tada sam znao da veliki komadi stena koji su ispod ograde od opeke, predstavljaju ritski krečnjak. Kad sam imao 12 godina, otišao sam na letnji raspust u Tisainoku, malo selo u Tiszaug oblasti kad je iskopina Čonka tornja crkve iznenadila celo selo. Nikada do tada nisam primetio da je crkva sagradjena od ovog mističnog kamena. Nikada nisam razmisljao o tome odakle potiče ovaj kamen. Niko ni u selu nije znao ništa o tome. Generacije mlađe od mog dede su gledale u neverici i pitale se odakle ovakav kamen u velikoj ravnici. Dve decenije kasnije, šetajuci Buzasigetom, naišao sam na jame koje su podsećale na kratere na koje sam u potpunosti zaboravio. Setio sam se da sam na tom mestu našao komadiće krečnjaka skoro dve decenije ranije. Sa entuzijazmom sam razgrnuo travu sa ivice jame gde sam našao manje, istrošene delove krečnjaka veličine oraha koji su predstavljali tragove prethodne upotrebeprve tragove vađenja ritskog krečnjaka. 11

13 decades before. Enthusiastically I scraped the grass on the edge of one of the holes, and I found nut-sized or smaller crumbling pieces of marsh limestone preserving the traces of former work the first traces of stone quarrying in the Tiszazug. Of course, these days I look at the boundary through different eyes. I know that on the Island there was a village sometime in the Middle Ages and it may have been the church of this settlement whose ruins could still be seen at the time of Frigyes Pesty close to the boundary line between Inoka and Kürt. I am also sad on these trips since I know that the water of the Tisza is not suitable for drinking any more, and that above the former churches, graveyards, settlements and quarries much more solid road surfaces are laid. What makes me the saddest is that I also know that with the generation of my grandparents with the bustard, the farmsteads, with the kitchen stoves of the houses and geographical names a thousand year-old culture is disappearing whose representatives lived in harmony with their surroundings, and used the locally sourced reeds, timber and limestone to build their churches, houses and kitchen stoves. The fading mementos of this culture and the former natural environment will soon only be revealed by written sources and the findings of archaeological excavations. Razmišljajući, shvatio sam da je nekada, u periodu srednjeg veka, na ovom mestu postojalo selo, i da je krečnjak koji sam našao, najverovatnije služio za izgradnju crkve, čiji se ostaci i dalje mogu videti. Tužan sam kad se vratim u realnost i setim da se voda iz Tise više ne može piti i da se današnje crkve, groblja, naseljena mesta više ne grade od krečnjaka nego od modernijih i drugačijih materijala. Najtužniji sam jer sa generacijom mog dede, koja je živela u skladu sa prirodom, nestaje i kultura i tradicija koja je trajala hiljadu godina. Ljudi su tad koristili trsku, drvo i krečnjak da bi sagradili crkve, kuće i kaljeve peći. U današnjici, kulturu i prirodnu okolinu starih vremena, mogu dočarati samo zastareli zapisi i iskopine iz prošlosti. 12

14 Dr. Iványosi Szabó András: Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület A CSÓLYOSPÁLOSI FÖLDTANI FELTÁRÁS A csólyospálosi földtani feltárás egyike azon kevés síkvidéki geológiai értékünknek, amely idejekorán kiérdemelte a természetvédelemmel foglalkozók figyelmét. Sajnos csak lassan finomodik az a természetvédelmi gyakorlati alapállás, amely a geotudományok szempontjából izgalmas és jelentős területekre és tereptárgyakra is elsősorban mint élőhelyekre tekint, és kevéssé hajlandó azokat saját értékükön kezelni. Szerencsére a Csólyospálos határában hosszú időn át művelt kővágóhely sorsa kedvezőbben alakult. Kedvezőbben, mert ez a feltárás alig 35 km-re ÉNy-ra fekszik Szegedtől, ahol a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén a síkvidéki üledékföldtani kutatásoknak hat évtizedes, erős szakmai hagyománya van. Az 1960-as évektől másfél évtizeden át e tanszék munkatársa volt dr. Mucsi Mihály, a község szülötte. Neki köszönhető, hogy az egykori kővágó geológiai jelentősségére úgy szóban, mint publikációiban felhívta tanszéki kollégái és a tanítványai közül kikerült hivatásos természetvédők figyelmét. Ennek nyomán a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közreműködésével nyilvánították azt országos jelentőségű természetvédelmi területté. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 14/1978. számú határozata egy hektár kiterjedésű területre terjesztette ki a védelmet. A CSÓLYOSPÁLOSI RÉTI MÉSZKŐ- ÉS DOLOMITFELTÁRÁS Csólyospálos a Duna Tisza közi hátság DK-i lejtőjén települt község. Határában, a falutól 1,5 km-re ÉK-re egy tágas, ÉNy DK-i irányban elnyúló, 3 km hosszú deflációs medence húzódik. Ennek középső részét hajdan szikes tó, majd semlyék töltötte ki. A környék kővágói fölismerve a kőelőfordulást évtizedeken át bányászták itt ezt az értékes építőanyagot. A hajdani kővágó helyen 2008-ban alakította ki a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság ezt a nemzetközi összehasonlításban is figyelmet érdemlő bemutatóhelyet. A helyszín tulajdonképp kőzettani típusszelvény. Olyan feltárás, amilyen a Duna Tisza közén nagyon sok másik semlyékben (vízjárta szikes laposban) is kialakítható lenne. Ám miközben itt, Magyarország közepén térségi léptékben is jellemző ez az óholocén üledékképződési 13

15 folyamat és képződmény, addig ehhez hasonlót világviszonylatban csak néhány helyről (Kalifornia, Belső-Anatólia, Irán, Dél-Ausztrália) ismerünk (Molnár 1980). A csólyospálos karbonát-összlet apró szemű futóhomokra települ. A szelvény alján 30 cm vastag vörös vasfoltos, laza szerkezetű, homokos dolomitos mészkő van. Fölötte 40 cm vastag világosszürke, kemény dolomitos mészkő jelenik meg. A következő rész 8-10 cm vastag sötétszürke, kemény dolomitos mészkő (pecsmeg). Végül a szelvény a cm vastag, világosszürke dolomitiszappal fejeződik be. A Csólyospálosi réti mészkő- és dolomit-feltárás (ez a természetvédelmi terület hivatalos neve) jelentős kultúrtörténeti értékkel is bír, hiszen egy évszázadokon át művelt népi foglalatosság: a kővágás (tehát a Duna Tisza közi kőbányászat) emlékhelye. Óhatatlanul kiváltja a réti mészkő előfordulásával szembesülők csodálkozását és érdeklődését: Hogyan keletkezhetett ez az Alföldre vonatkozó általános ismereteiktől gyökeresen különböző képződmény? Az alábbiakban ennek rövid összefoglalására teszünk kísérletet. SZIKES TAVAK A DUNA TISZA KÖZÉN Magyarországon a vízszabályozások előtt hatalmas területeket, a mai országterület közel ¼-ét foglalták el felszíni vizek: kisebb hányadban tartós vízborítottságú tavak, nagyobbrészt pedig átmeneti (időszakos) folyómenti elöntések (Pálfai 1992). Az alföldi állóvizek döntő hányadukban kifejezetten sekélyek: néhány dm-től 1-2 m-ig terjedő mélységűek voltak. Figyelemre méltó nyelvünk találékony színessége e vizek jelölésére: a láp, mocsár, fertő, turján, berek, sárrét, posvány, fenék, semlyék, lapos, bogárzó, szék szavak mindegyike más-más víztípust, növényborítottságot, tehát ökotópot jelöl. A bő másfél évszázada megkezdett ár- és belvízmentesítések nyomán ez a vízben gazdag állapot mára gyökeresen megváltozott, s hazánk állóvizekben szegény országgá vált. A tájléptékű átalakulás mindenekelőtt alföldi sekély vizeinket érintette-szegényítette, amelynek környezeti hatásai mindmáig tovagyűrűzők. A kontinentális állóvizeknek világszerte gyakori csoportja a sós tavaké, kiterjedésük megközelíti az édesvizű tavakét! Az összes földrész száraz éghajlatú területein előfordulnak. Ázsiában, Észak-Amerikában, Ausztráliában vannak közöttük akár több ezer km2 kiterjedésűek is. Európában a Kárpát-medence a sós/szikes tavak elterjedésének keleti határa. Hazánk szikes vizei (a székek, semlyékek, laposok, fenekek, bogárzók) összehasonlíthatatlanul kisebbek: jellemzően néhány száz m 2 -től néhány km 2 -ig terjedő nagyságúak. Tipikusan alföldi, sekély állóvizek. Vizük csapadékból és talajvízből származik/pótlódik. Mivel mélységük alig 14

16 néhány dm, ezért vízkészletük jellemzően nagy szezonális ingadozású, vízhiányos években/ évszakokban (és napjainkban) pedig egyértelműen kiszáradó. Kialakulásukat topográfiai és hidrogeológiai sajátosságaik magyarázzák. A hajdani ártereken lehetnek morotva-eredetűek, kitölthetnek elgátolt sorvadt medreket, vagy a mélyárterek tágabb lefolyási pásztáit. A homokvidékeken deflációs medencékben vagy buckaközi szélbarázdákban alakulhattak ki. Szikes tavak az Alföldön belül a Duna Tisza közén fordultak elő a leggyakrabban. A Duna és a Tisza egykori árterén éppúgy gyakoriak voltak, mint a Hátság gerincén a szélmozgatta nagy akkumulációs homokmezők előterében vagy a buckaközi laposokban. Legsűrűbben azonban a Hátság csekély terepesésű, mérsékelt tagoltságú délkeleti lejtőjén sorjáztak. A Duna Tisza közi szikes tavaink természetes állapotukban jobbára felszíni vízhálózati kapcsolat nélküli, lefolyástalan (legföljebb nagyritkán túlcsorduló), autonóm vízterek. Elterjedtségüket és állapotukat (előbb az ártereken) a folyószabályozások, majd (különösen a Hátságon) a belvízrendezések formálták át tegyük hozzá: gyökeresen és a szikes tavak többségére nézve végzetesen. De vízfelszínük még az 1951-ben megjelent Hidrológiai Atlasz adatai szerint is 6,950 ha, számuk pedig 230 volt. A századfordulóra összetett antropogén hatások és a klímaváltozás eredőjeként a szikes állóvizek válságos helyzetbe kerültek, 80%-uk kiszáradt (Boros Biró 1999). A SZIKES ÁLLÓVIZEK VÍZÖSSZETÉTELE ÉS ÜLEDÉKKÉPZŐDÉSE A medence belsőben található szikes tavak már a jégkorszak végén kialakultak és a jelenkor kezdetén már többek között a Duna Tisza köze jellegzetes tájalkotó elemét alkották. Az, hogy a Kárpát-medence síkvidéki részén szikesedés és szikes tavak jöhettek létre, több tényező együttes eredménye. Ezek: a nagytérségi medence-jelleg, amely biztosította a feltöltött medence-belsőben a szikesedést előidézhető ásványi komponensek felhalmozódását, a legújabb matematikai modellek feltételezik, hogy a medencebelső nagy vastagságú, jellemzően laza üledékkitöltése jó közege lehetett a vízben oldódó kőzetalkotó ionösszetevők dinamikájának, ezért a mélységi vizek feláramlási zónáiban a felszín felé irányuló elemszállításnak (Tóth 1995). Bár ez ideig nem sikerült természettudományi módszerekkel ezt bizonyítani, de mély feláramlási zónák hatása a szikes vízterek kialakulására matematikailag feltételezhető. 15

17 síkvidéki tájaink finom felszínalaktani tagoltsága, amely (főleg homokvidékeinken) lokális talajvíz-áramlási rendszerek kialakulásához vezet, a száraz/félszáraz kontinentális éghajlat, amely a nyári időszakban előidézi az erős párolgást, ezáltal a sekély felszíni vizek és a talajvizek betöményedését, a felszínközeli talajvíz, amely mintegy sóoldatként a felszínre vagy a tómedrekbe szállítja/emeli a szikesedést biztosító sókat. A szikes vizek a kontinentális sós állóvizeknek egy olyan csoportja, amelyet a Na+, a HCO3- és a CO3-ionok túlsúlya különít el a többi sós víztípustól. Ezek mellé változó arányban más ionok társulnak. Ezáltal a szikes vizek további iondominancia-csoportjai különíthetők el, amelyek tájegységenként és az egyes tavanként is változók lehetnek (Boros Vörös 2010). A szikes tavak oldott ásványianyag-koncentrációja időben (akár az egymást követő években és szezonálisan is) változékony, de mindenképpen magas: mg/l közötti. Kémhatásuk lúgos, ph-juk 8-11 közötti. A szikes tóvizek szélsőségesen magas sókoncentrációjának, nagy lebegőanyag-tartalmának és vízdinamikájának következménye az az üledékkiválás, amely azután e tavak huzamosabb fennmaradásának feltételévé lép elő (Molnár 1980). Az Alsó-Dunamentén a szikes tavak fenéküledéke karbonátiszap, amely változatos szemcseösszetételű ártéri üledékekre települt. Csak mérsékelten tömörödött, színe világosszürke. A Hátság ÉNy-i lejtőjén, Kecskemétig ugyancsak karbonátiszap a szikes tavak fenékszintje, amely itt futóhomokra, olykor löszre települt. A fenékiszap vastagsága jellemzően cm. A hátsági vízválasztó gerincén és a Homokság 1-2 m/km terepesésű keleti lejtőjén (Ceglédtől a vajdasági Magyarkanizsáig) összetettebb kifejlődésű a fenéküledék. Tipusszelvénye amely legföljebb egy-egy rétegvastagsági adatában tér el a csólyospálositól a következő: alapkőzete általában itt is futóhomok, ritkábban würm kori lösz, erre alul mintegy 30 cm-nyi vörös vasfoltos, laza homokos karbonát települ, majd cm vastag, vasoxidtól barnásfehér, máskor világosszürke, kemény karbonátszint következik. A népnyelv és a néprajzi irodalom ezt az üledéket lyukacsos, darázsfészekre emlékeztető szerkezete alapján darázskő néven tartja számon, a következő réteg jobbára alig 5-6 cm vastag, anyaga sötétszürke kemény karbonát. Pecsmeg elnevezését szintén a népnyelvből emelte át a szakirodalom, a kifejlődés zárótagja cm vastag laza, világosszürke karbonátiszap, a felszínen mérsékelt talajosodással. 16

18 Az összes szikes vízi karbonátüledék jellemzője a hullóporos szennyezés. A szikes tavak néhány száz vagy ezer éves élettartama alatt ugyanis változó intenzitású futóhomok-mozgások zajlottak, így a vízbe hulló homokszemcsék beépültek a képződményekbe. Ugyanígy a vizek esetenkénti benövényesedése kőzetszöveti maradvány-jelenségeket idézhetett elő: a darázskövek sejtes-porózus szerkezete jórészt organikus hatásokra vezethető vissza. A hazai szikes tavak keletkezésének, múltbéli és jelenkori elterjedésének tisztázásában a szegedi egyetem geológusai (Miháltz I., Molnár B., Mucsi M., Szónoky M.) végeztek eredményes kutató és feltáró munkát. Az alábbiakban a szikes állóvizek üledékképződési folyamatának fő lépcsőfokait tekintjük át (Molnár 1980). A szikes tavak Az éghajlati adottságai egyértelműen meghatározzák a szikesedés kialakítását (Sümegi Persaits Gulyás 2012). A szikes tavak medre ősztől tavaszig csapadékvízzel töltődik föl. Magas vízállású, ám felhígult sókoncentrációjú állapot alakul ki. Tavaszutón megkezdődik a vízszintcsökkenés, de ezt még eleinte mérsékli a tavak magasabb peremterületéről a meder felé szivárgó talajvíz. Ez a víz ugyanakkor töményebb, oldott sókban gazdagabb, tehát ilyenkor nem csak víz-, de sóbeszállítás is végbemegy. A folyamat évszázadokon át folytatódva olyan sóakkumulációt idéz elő, amely alapja lesz a fenéküledék kiválásának. A gyorsuló nyári párolgás és a talajvíz-utánpótlás elapadása nyomán ugyanis egyre növekszik a tóvíz sókoncentrációja. Nyáron a magas hőmérséklet és a megnövekedett ph mellett megindul az elemkiválási sorrendnek megfelelő sókiválás, vagyis elsőként a karbonátok kicsapódása. A tavi karbonátiszapok képződésének közvetlen kiváltója a CO 2 -vesztés vagy elvonás (Müller et al. 1972). A karbonátiszapok kémiailag kalcit vagy dolomit összetételűek. Kalcit összetételű iszapok jellemzően a tőzeges tavaknál jelennek meg, ott, ahol a CO 2 -elvonás kiváltója a mikro-és makrofiton növényzet asszimilációja (ez témánk szempontjából most közömbös üledékképződési irány). A szikes tavakban a CO 2 -vesztés az erős evaporáció következménye a mind magasabb nyári sókoncentráció és ph hatására a magnézium a kalcittal szemben legalább 7 12:1 arányú többletbe kerül. Ilyen körülmények között valószínű, hogy először nagy magnéziumtartalmú kalcit válik ki a tóvízből, amely azután koradiagenetikus úton dolomittá alakul át. 17

19 A semlyékek A töményedés előrehaladtával további sók kiválására is sor kerül. Nem ritka a teljes kiszáradás, amelynek látványos következménye a fölcserepesedett tómeder és a sziksó (nátrium-karbonát) kivirágzása. Az őszi csapadékhullás azután újra feltölt(het)i a medret. A tóvíz sókoncentrációja ilyenkor alacsony, de a megemelkedett magnézium/kalcium arány továbbra is a dolomitiszap-képződést támogatja. Ez a folyamat a Fairbridge, R W. (1967) szerinti szindiagenezis, amelynek szabályozója, dinamizáló közege a változó töménységű, de jobbára bőséges pórusvíz. Az olyan egykori szikes tavak helyén, ahol a feltöltődés előrehaladott, vagy a talajvízszint (akár éghajlati okokból, akár vízrendezés hatására) tartósan és olyan mértékben csökken, hogy ott tó már nem maradhat fönn, jobbára csak rövid időtartamú tavaszi vízborítottság alakulhat ki. Az ilyen kisvizek a semlyékek. Fenékszintjükben a korábban keletkezett dolomitiszap a talajvíz-ingadozás zónájába kerül. Ezért az üledék folyadéktartalma is erősen ingadozó, összmenynyisége lecsökken. Megindul a dolomitiszap póruskitöltése, amely azonban kalcit anyagú (miután a talajvízben a Ca-Mg arány már nem megfelelő a dolomitképződéshez). A kalcitkristályok beépülése eredményeként megy végbe a kemény karbonátkőzetté szerveződés: a litifikáció, vagyis a réti mészkő vagy darázskő kialakulása. A KARBONÁTÜLEDÉKEK HASZNOSÍTÁSA A laza karbonátiszapok felhasználására korlátozottak a lehetőségek. Még leginkább elterjedt hasznosítási módja a vályogvetés volt. Az iszapok más irányú felhasználására tudomásunk szerint csak ritka próbálkozások történtek. Az Ásotthalom mellett bányászott karbonátiszapot a Tisza Maros szögben a savanyú öntéstalajok meszezésére használták (Molnár 1991). Ugyancsak az 1980-as években a Dunaföldvári-út déli oldalán, a Hosszú-rétben a Fülöpházi Zrínyi Szakszövetkezet nyitott mésziszap-bányát. A tiszta, 80% fölötti karbonát-tartalmú anyagot festőföldként kívánták értékesíteni nem nagy sikerrel. Sokkal elterjedtebb és értékesebb volt a szilárd karbonátkőzetek építőkőként való felhasználása. A szilárd építőkőzeteket gyakorlatilag nélkülöző és a hegyvidéki bányaterületektől is igencsak távol fekvő Duna Tisza közén az Árpád-kor óta folyamatosan bányászták a da- 18

20 rázskövet. (A továbbiakban azért is ezt a szép és kifejező népi elnevezést használjuk, hogy elkerüljük a tényleges kőzettani jelleg a dolomit [és a bevett elnevezés] a réti mészkő körüli ismétlődő magyarázkodást. Megjegyezzük, hogy a sárkő, gyepkő, mocsárkő, varangykő, cupák népi elnevezésekkel is találkozhatunk.) A darázskő bányászatának elnevezéseként a kővágás szó honosodott meg, amely utal a munkavégzés technikájára. Nehéz kézi munkával, mintegy 20 kg-os, két végén hegyezett vasrudat zuhogtatva repesztették le a közel mázsás tömböket a bányahelyeken. Juhász A ben (a még élő kővágókat megszólaltatva) rögzítette a bányászat összes lépését és technikai részletét. A darázskövet mindenekelőtt lakó- és melléképületek alapozására használták. Felmenő falazatokban jellemzően vakoltan (tapasztottan) alkalmazták, mert a kőzet fagyállósága nem kiegyenlített. Szólnak leírások ásott kutak falazatakénti felhasználásáról, sírhalom kiépítéséről is. Ugyancsak tudunk (persze helyi jelentőséggel) mészégetésről is. A darázskő felhasználására mindazokon a településeken sor került, ahol a lakosság rábukkant erre a kőzetre. A népi tapasztalat pedig jó hatásfokkal és kiterjedten ismerte fel a számba jöhető lelőhelyeket. Vályogvető anyagnyerő-helyeken, kútásás vagy mezőgazdasági munkák közben éppúgy rátalálhattak darázskő-előfordulásokra, mint a kővágók terepismeretére alapozva. Ennek maradandó tanúi a földrajzi elnevezések: számos településünk határában találkozhatunk Kővágó-ér, Kővágó-lapos, Kővágó semlyék, Kőtörés, Kőkút vagy Kővágó-sor elnevezésekkel. A darázskő Duna Tisza közi felhasználásáról Juhász A. (1982) és Sztrinkó I. (1982) dolgozataiból sokrétű tájékoztatást kaphatunk, és jelen kötet tematikus szemelvényei is számos példát adnak. Számos Árpád-kori, nem ritkán a tatárjárás idején elromosodott, vagy késő középkori templom alapozása és falazata épült darázskőből (közülük a legismertebbek Szer monostora, a csongrádi Ellés-monostor, vagy a kecskeméti Szent Miklós templom támpillérei és hajdani temetőkertjének csontháza). Figyelemre méltó darázskőből épült középkori emlék a Csengelén talált kun sírkamra. Az újkori (a török kiűzése utáni) építkezések közül kiragadott példaként említjük a dinamikusan fejlődő Kecskemétre vonatkozó adatok számosságát.. Városi, egyházi számadási könyvek árulkodnak /a réti mészkő/ legfontosabb előfordulási helyeiről Kecskemét építkezéseihez Köncsögön, Orgoványon, Jakabszálláson, Szentkirályon, Pusztaszeren vágattak követ templomokhoz, városházához, kaszárnyákhoz stb. (Juhász 1998). Közülük kiragadott példaként említjük a Nagytemplomot, amelynek alapozásához Szentkirályról szállították a követ. De még a század fordulóján épült módosabb polgárházak sokaságát is darázskő alapra építették, amely azután az 1970-es évek nagy városközponti szanálásai során hatalmas tömegben került a város körüli hulladékdepókba. 19

21 Kecskeméthez hasonlóan más Duna Tisza közi városokban is számottevő lehetett a darázskő-felhasználás. Így volt ez ceglédi középületeknél, Kiskunfélegyházán (a Kiskun Kapitányság vagy az Óvárosháza falazatában) vagy Szabadkán (amint az a Ferences templom mögötti falfeltárásban látható). A 20. század eleji építkezéseken találkozhatunk darázskővel módosabb gazdák borospincéiben, az es nagy belvíz utáni tanyasi újjáépítés épületalapjaiban, melléképületek falazatában. A legutolsó nagyléptékű, mintegy két évtizedes fellendülést a tanyaközségek kijelölése hozta el, amikor a belterületi egyen-sátortetős lakóházak sokaságát alapozták darázskővel. Az 1960-as években termelőszövetkezeti istállók, hodályok raktárak építkezésein még szintén használták a kőzetanyagot. A kővágás 1970 táján sorvadt el. A betonalapozás és a tégla-falazatok általánossá válása, no meg a munkaerő drágulása véget vetett ennek a csak vidékünkre jellemző, még ha nem is sokaknak kenyeret adó kismesterségnek. IRODALOM BOROS E. BIRÓ Cs A Duna Tisza közi szikes tavak ökológiai állapotváltozásai a XVIII XX. században. Acta Biologica Debrecina Debrecen IVÁNYOSI SZABÓ A A Duna Tisza közi hátságon bekövetkezett talajvízszint-süllyedés hatása természetvédelmi területeinkre. In: A Duna Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái. A Nagyalföld Alapítvány Kötetei Békéscsaba 1996 A KNP természetföldrajzi környezete. In: Tóth K. (szerk.): 20 éves a KNP Kecskemét JUHÁSZ A A réti mészkő kitermelése és felhasználása a Duna Tisza köze déli részén. Közlemények a magyar ásványi nyersanyagok történetéből Miskolc JUHÁSZ I Kecskemét város építéstörténete. Kecskeméti Füzetek Kecskemét KISS I Magyarország szikes tavainak áttekintése szikes tájcsoportok szerint. Hidrológiai Tájékoztató Budapest 20

22 MÁDLNÉ SZŐNYI J. SIMON Sz. TÓTH J. POGÁCSÁS Gy Felszíni és felszín alatti vizek kapcsolata a Duna Tisza közi Kelemen-szék és Kolon-tó esetében. Általános Földtani Szemle Budapest MIHÁLTZ I. FARAGÓ M A Duna Tisza közi édesvízi mészkőképződmények. Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve MOLNÁR B Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna Tisza közén. Földtani Közlöny Budapest MOLNÁR B. JENEI M. é.n. A Duna Tisza közi karbonátok elterjedése, keletkezése és hasznosítása. A földrajz dimenziói MUCSI M Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édesvízi mészkőképződményekben. Földtani Közlöny Budapest PÁLFAI I. (szerk.) 1996 Tanulmányok a Duna Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak rendezésére ( ). OVF, 122. Budapest Sümegi P A csólyospálosi mészkõ kronológiai és környezettörténeti vizsgálata. Hidrológiai Tájékozató, Sümegi P. Bodor E. Törőcsik T A hortobágyi szikesedés eredete. In: Kiss A. Mezősi G. Sümeghy Z. (szerk.): Táj, környezet és társadalom. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony tiszteletére. SZTE Kiadványa Szeged Sümegi P. Gulyás S. Persaits G. Szelepcsényi Z Az erdőssztyepp hosszú távú fejlődése az Alföldön paleoökológiai adatok alapján. In: Rakonczai Z. Ladányi Zs. Pál-Molnár E. (szerk.): Sokarcú klímaváltozás. GeoLitera Szeged Sümegi P. Magyari E. Daniel P. Hertelendi E. Rudner E A kardoskúti Fehér-tó negyedidőszaki fejlődéstörténetének rekonstrukciója. Földtani Közlöny, Sümegi, P. Persaits, G. Gulyás, S Woodland-Grassland Ecotonal Shifts in Environmental Mosaics: Lessons Learnt from the Environmental History of the Carpathian Basin (Central Europe) During the Holocene and the Last Ice Age Based on Investigation of Paleobotanical and Mollusk Remains. Myster, R.W. ed. Ecotones Between Forest and Grassland. Springer Press New York 21

23 SZTRINKÓ I A réti mészkő a Duna Tisza közi építészetben. In: Balassa Iván Ujváry Zoltán (szerk): Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére Debrecen TÓTH A A víz tájformáló szerepe az Alföldön. In: Pálfai Imre (szerk.): A víz szerepe és jelentősége az Alföldön. A Nagyalföld Alapítvány Kötetei Békéscsaba TÓTH J A nagy kiterjedésű üledékes medencék felszín alatti vizeinek hidraulikai folytonossága. Hidrológiai közlemények Budapest 22

24 Dr. Iványosi Szabó András: Geological Excavation Site and Nature Reserve of Csólyospálos Dr. Ivanjoši Sabo Andraš: Lokalitet geoloških iskopina i park prirode Čojošpaloš The Geological Excavation Site of Csólyospálos is one of the earliest stone quarries located in the south-east of the Danube-Tisza Interfluve where as a resut of stone quarrying marsh limestone and dolomite mud can be studied in profiles. The excavation site next to the village is an abandoned quarry where the stone was quarried with handtools after the 0.5 m thick top layer had been removed The area is a lithological type profile. It is such an excavation that could be established in a many other ponds, waterlogged saline flatland in the Danube-Tisza Interfluve. While this sedimentary process and formation from the Holocene period are characteristic here in the middle of Hungary on a regional scale, similar formations are known only in a few places all over the world (such as in the regions of California, Inner-Anatolia, Iran, Southern Australia). The marsh limestone and dolomite excavation site of Csólyospálos is not only a geological and nature conservation treasure, but is also of cultural and historical value since it is the memorial place of a centuries long popular trade, stone cutting (that is stone quarrying in the Danube-Tisza Interfluve), which was declared a nature reserve of na- Lokalitet geoloških iskopina Čojošpaloš je jedan od najranijih kamenoloma lociranih u jugoistočnom međurečju Dunava i Tise, u kome se, kao rezultat vađenja kamena, ritski krečnjak i dolomitni mulj (karbonatni sedimentni nanos) mogu proučavati u profilu.iskop lociran neposredno uz selo je napušteni kamenolom u kome se kamen vadio ručnim alatima nakon uklanjanja tankog gornjeg sloja zemlje debljine 0,5 m. Ovo područje ima tipični litološki profil, koji se može sresti prilikom iskopavanja i na mnogim drugim plitkim slatinastim jezerima (semlyékek) u međurečju Dunava i Tise. Geološke formacije nastale sedimentnim procesima u periodu Holocena su karakteristične za regiju centralne Mađarske, dok se slične sedimentne formacije sreću samo na još nekoliko destinacija širom sveta (regioni u Kaliforniji, središnjoj Anatoliji, Iranu, južnoj Australiji). Lokalitet iskopina ritskog krečnjaka i dolomitnih stena Čojošpaloš ne predstavlja samo sačuvano geološko i prirodno blago, već i kulturno-istorijsku vrednost, koja kao znamenito mesto svedoči o vekovima prisutnoj, u narodu omiljenoj delatnosti vađenja kamena (kamenolomi u međurečju 23

25 tional importance in 1978 with the help of the Directorate of Kiskunság National Park. Visitors to the site can not only participate in geological time-travel but can also observe the still existing colourful flora and fauna of the former saline lake, a long-forgotten skill and the richness of folk architecture. Dunava i Tise). Lokalit Čojošpaloš je godine, uz pomoć uprave Nacionalnog parka Kiškunšag, proglašen za prirodno dobro od nacionalnog značaja. Pored učešća u putovanju kroz geološke periode, posetioci lokaliteta mogu i da posmatraju još uvek prisutnu raznorodnu floru i faunu nekadašnjih slatinastih jezera, davno zaboravljene veštine i bogatstvo narodne arhitekture. 24

26 Sümegi Pál Gulyás Sándor Törőcsik Tünde: A kiskunsági édesvízi mészkő és dolomitképződés folyamata a geológiai, a geokémiai és a környezettörténeti elemzések tükrében Bevezetés Az Alföldet csak gépkocsiról, autópályáról, elsuhanó foltokból ismerő emberek között sokféle hiedelem létezik erről a területről. Az egyik az, hogy lapos, egyhangú, unalmas síkság kezdődik az Alföld peremén és ez kitart a másik pereméig. A másik az, hogy kalapálható természetes helyzetben lévő kőzeteket az Alföldön nem találhatunk, azok a középhegységi területeken, Mecsekben, Dunántúli középhegységben, Kárpátok peremén és a Kárpátokban bukkannak csak fel. Mindkét téves elképzelés látványos cáfolatát láthatjuk a Duna Tisza közén, hogyha vállaljuk, hogy gyalog, kerékpárral, lovas kocsival, esetleg lóháton, azaz biológiai erővel hajtva, és emberi léptékben haladva fedezzük fel ezt csodálatos alföldi tájat. Ugyanis a Duna Tisza közének a legjelentősebb vonása, hogy felszínét változatos formájú, helyenként több méter magasságú homokbuckák, lösszel fedett területek, és közöttük található mélyedésekben kialakult édesvízi karbonátok, köztük tavi/réti mészkő, tavi/réti dolomit képződmények alkotják. Ezek az édesvízi tavi környezetben kialakult magnéziumkarbonátos üledékes kőzetek, a tavi és réti dolomitok egyedülálló geológiai formációt alkotnak Európában. Ugyanis legközelebbi kőzettani és földtani párhuzamai ennek az üledéktípusnak a kis-ázsiai - anatóliai tavakban ismeretes. Itt bemutatásra kerülő anyagunkban a kiskunsági tavi karbonátok, és elsősorban a tavi mészkő és dolomit kialakulását, és azokat a földtani folyamatokat, őskörnyezeti tényezőket kívánjuk bemutatni, amelyek ezen ritka, édesvízi környezetben kifejlődő üledékes kőzetek kialakulásához vezettek. Mindezek mellett kitérünk a tavi karbonátok típusaira, a képződéséhez vezető biológiai, földtani és geokémiai folyamatokra és a képződmény kialakulásának időkereteire, valamint arra is, hogy a területen megtelepedő különböző emberi kultúrák hogyan hasznosították a kiskunsági tavi karbonátos képződményeket. Kutatástörténet A kiskunsági tavi karbonátokat az 1930-as években ismerték fel (1-2. kép), és írták le a magyar geológusok (Faragó 1938, Miháltz 1938, Miháltz-Faragó 1945). A felismerés két olyan 25

27 legendás, földtudományi, földtani és őslénytani vizsgálatokat végzett kutatóhoz, Faragó Máriához ( ) és Miháltz Istvánhoz ( ben) kötődik, akik később házaspárként megalapozták a szegedi földtani és őslénytani iskolát, és kialakították az Alföld jégkori és jelenkori (negyedidőszaki) képződmények, rétegek üledékföldtani, pollenanalitikai vizsgálatainak módszereit, és megkezdték ezen üledékes kőzetek rendszeres és módszeres kutatását. A kutatás a szegedi földtani iskola két nagy egyéniségének, a Budapesten élő Sümeghy József, és a Szegeden alkotó Miháltz István professzoroknak a vezetésével megindított alföldi földtani térképezési munkával kezdődött el a második világháború után (Miháltz 1953, Sümeghy 1955). Ezen földtani térképező munka, a Duna Tisza közi negyedidőszaki képződmények feldolgozása során emelkedtek ki azok a kutató egyéniségek, akiknek munkája nyomán megismerhettük a Duna Tisza köze földtani felépítését. Közülük elsősorban az Európa díjas Dobos Irma hidrogeológust, Kriván Pált, a hazai löszkutatás korát messze megelőző alakját, az integrált geomorfológiát exogeológiát hazánkban megalapozó Moldvay Lórántot, a hazai hidrogeológia kiemelkedő alakját, Urbancsek Jánost, az üledékföldtani vizsgálatok terén maradandót alkotó Ungár Tibort és Dávid Pétert emeljük ki itt. Ekkor alakult ki a szegedi Földtani és Őslénytani Tanszéken több évtizeden át oktató és kutató tanári kara is, és ekkor lépett a tudomány színterére és kezdte el a kiskunsági földtani képződmények, köztük a kiskunsági negyedidőszaki édesvízi (tavi és réti) karbonátok, szedimentológiai, geokémiai és őslénytani vizsgálatát Molnár Béla professzor, Szónoky Miklós docens, Mucsi Mihály adjunktus is Szegeden. A szegedi földtani iskola ezen tanárai, és tanítványaik, többek között Kuti László, Jenei Mária, Tóth Ágota azok, akik mindmáig meghatározó vizsgálatokat végeztek a kiskunsági édesvízi karbonátokon (Mucsi 1963, Miháltz Mucsi 1964, Miháltzné Faragó 1966, 1969, Miháltzné Faragó Mucsi 1971, Molnár 1970, 1980, 1984). Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a Duna Tisza közi édesvízi karbonátok, köztük a tavi és réti dolomitok kialakulásának és fejlődésének, környezeti hátterének feltárását a szegedi földtani iskola kutatói végezték el (Jenei et al. 2007, Molnár et al. 1981, Molnár Botz 1996, Molnár Jenei 2006, Molnár Kuti 1978, Molnár Morvai 1976, Sümegi et al. 2005, Sümegi 2006, Sümegi et al Tóth Molnár 1996). Az elmúlt 75 év során elvégzett vizsgálatok nyomán egyértelműen kiderült, hogy a kiskunsági tavi és réti karbonátok egy jól körülhatárolható időkeretben, és jól lehatárolható környezeti feltételek mellett alakultak ki. Ezek a környezeti feltételek egy földtani fejlődéssorozat, időben egymást követő változásai nyomán jöttek létre. Így, ha meg akarjuk érteni az Európában egyedülálló kiskunsági 26

28 édesvízi karbonátok, benne tavi és réti dolomitok képződését, elhelyezkedését (1. ábra) és kifejlődését, akkor meg kell ismerkednünk a terület geológiai fejlődéstörténetével, az üledékes kőzetek kialakulásának idejével és körülményeivel is. A Duna Tisza közének negyedidőszaki földtani fejlődéstörténete, az édesvízi karbonátok kialakulásának geológiai, geomorfológiai és éghajlati háttere A kiskunsági homokbuckák közötti mélyedésekben (helyi elnevezéssel semlyékekben) kialakult karbonátos képződmények eredete, de magának a semlyékek kifejlődése önmagában is izgalmas földtani kérdéskör. Ugyanis a Duna Tisza köze kialakulásának döntő része a Duna folyóhoz kötődik. A Duna folyó a negyedidőszak kezdetétől előbb ÉNY DK-i irányban (megközelítőleg Szolnok Szentes vonalában) keresztülfolyt az Alföldön és ennek az ősi állapotnak a maradványa például a tiszántúli Tiszazugban található dunai hordalékkúp lösszel fedett maradványa. Majd az utolsó 1-1,5 millió év során már a mai Pest Kecskemét Szeged vonalában húzódhattak a Duna folyóágai, ugyanis valószínűsíthető, hogy a kiskunsági, több ezer négyzetkilométeres kiterjedésű dunai törmelékkúpon több és szétágazó dunai folyóág alakulhatott ki. Ezt az ősi, párhuzamos medrekből álló Duna folyót az intenzívebben süllyedő területek kialakulása, a mai Csongrád Szeged Makó közötti fióksüllyedék mélyebb felszínének kifejlődése vonzotta a területre (2. ábra). A hordalékkúp kiépülése során tekintélyes vastagságú folyóvízi rétegsor rakódott le a Duna Tisza közén és a rétegekben jelentős mennyiségű, folyóvízi eredetű homoküledék akkumulálódott, amelyek később döntő jelentőséggel bírtak a kiskunsági táj felszínközeli rétegeinek és formáinak a kifejlődésében. Ugyanis a folyóágak ciklikus áthelyeződése, fluktuáló vízellátása, esetleges bevágódása nyomán jelentős felszíneket borító folyóvízi homokréteg száradt ki, és halmozódhatott át eolikus (szélhordta) úton, miközben más területeken folytatódott a folyóvízi rétegek felhalmozódása. Így a Duna Tisza közének folyóvízi és futóhomok rétegeknek mind horizontálisan, mind vertikálisan váltakozó sorozata alakult ki (3a-c. ábra). A negyedidőszak végi hullóporos üledékképződés hatása A Duna Tisza közének negyedidőszaki geológiai rétegsorának sokszínűségét még tovább növelte, hogy a futóhomok lokális kifejlődése mellett a jégkor végén az egész terület a hulló 27

29 poros akkumulációs térszínt alkotott, melynek nyomán a különböző folyóvízi és eolikus felszíneket helyenként több méter vastagságú löszréteg is boríthatta. A lösz alapanyaga, a lösszé alakult hulló por nem csak száraz térszíneken, hanem az egykori nedvesebb árterek különböző pontjain is felhalmozódott és a klasszikus száraztérszíni (eolikus) löszhöz képest tömöttebb, jelentősebb agyagtartalmú, vízi csigákat is tartalmazó vízhatású (infúziós) lösz fejlődött ki ebből a képződményből. A száraztérszíni és a nedves térszíni löszös képződmények, és a futóhomok területek, valamint a folyóvízi rétegek és a futóhomok rétegek között vertikálisan és horizontálisan is szinte mindenféle átmeneti üledékes kőzet formáció kifejlődött a Duna Tisza közén. Így üledékes kőzettani szempontból rendkívül heterogén negyedidőszaki laza üledékes kőzeteket ismerhettünk fel a kiskunsági területen, de a legfontosabb geológiai fejlődéstörténeti mozzanatnak a terület fejlődés szempontjából a dunai törmelékkúp felszínének eolikus átalakulását tekinthetjük (3a-c. ábra). A dunai hordalékkúp felszínének eolikus átalakulása A legjelentősebb futóhomokmozgás, az utolsó interglaciálistól, mintegy ezer évtől kezdődően alakult ki, és foltokban, sávokban egészen ezer évig fennmaradt. A legjelentősebb porakkumuláció és ezt követő löszképződés ezt követően 30 és 15 ezer évek között alakult ki a vizsgált területen. Megközelítőleg ekkor, a jégkor utolsó nagy eljegesedési fázisában történt a legjelentősebb felszíntörténeti változás a Kiskunságban, mert mintegy 40 ezer évvel ezelőtt a Duna folyó a kialakuló kalocsai Sárköz süllyedék hatására felvette a napjainkban is jellemző észak déli futásirányát, bevágódásnak indult és elkezdte kialakítani ma is fejlődő allúviumát. A futásirány változást egy a mai Solt Bajai Síkságon kialakult intenzívebb süllyedés kialakulása okozhatta, mert ennek nyomán a terület legmélyebb pontja áthelyeződött és ennek nyomán a Duna folyó nyugat felé mozdult el. A Duna folyó így lecsúszott a Duna Tisza közötti hordalékkúpjáról, bevágódott saját hordalékkúpjának nyugati peremébe. Így a hordalékkúp központi része relatíve kiemelt helyzetbe került, az egész területen lecsökkent a talajvíz szintje, és egész régióban megindult a futóhomokmozgás, amely több ezer négyzetkilométerre, szinte az egész Kiskunság területére kiterjedt (3a-c. ábra). A magashegységi régiók kifejlődésének éghajlatmódosító hatása a Duna Tisza közén A futóhomokmozgás kialakulásában ez az intenzívebb süllyedést követő dunai folyómeder nyugati irányú elmozdulása játszotta a döntő szerepet, de kiemelkedő jelentőségű volt, hogy 28

30 az Alföld centrális része a negyedidőszak során intenzívebbé váló hegységkoszorú kiemelkedésével a Kárpátok, az Alpok, a Dinári hegység fokozatos emelkedésével (4a-b. ábra), és a magashegységi régiók kifejlődésével egyre erőteljesebben medencehatás alá került (Sümegi et al. 2012, 2013). Ugyanis minél jelentősebb kiterjedésű és magasságú hegységrendszerré formálódott a Kárpát-medencét övező fiatal lánchegységek koszorúja az Alföld körül, annál erőteljesebben jelentkezett ennek a hegykoszorúnak az éghajlat-módosító hatása a medence belső területein. Az eddigi negyedidőszaki őslénytani, elsősorban a malakológiai vizsgálatok nyomán a medence centrális és déli része a középső pleisztocén második felében szárazabbá vált, mint a többi terület, és ennek a régiónak mind a malakofaunája, mind a vegetációja eltért a Kárpát-medence többi területétől. Ekkor tűntek el az alföldi területről azok a kaukázusi kis-ázsiai égeikumi pontikumi rokonsági körű faunaelemek, amelyek korábban az egész Kárpát-medencében szinte minden területen azonos arányban jelentkeztek. Ezen fauna összetételbeli változások az egykori, a jégkor középső szakaszának környezeti, és a Kárpát-medence egykori biogeográfiai helyzetének markáns átalakulását tükrözik vissza, és azt jelzik, hogy a medence déli részén korábban működő faunafolyosó (idegen eredetű névvel korridor) a kiemelkedő hegységkoszorú hatása nyomán lezárult. A bezáródás nyomán a DK-európai kis-ázsiai kaukázusi elterjedésű faunaelemek beáramlása megszűnt, másrészt a kárpáti közép-európai elterjedésű, sok esetben endemikus faunaelemek aránya fokozatosan megnövekedett a Kárpát-medencében. Úgy tűnik, hogy mintegy ezer évvel ezelőtt az Eurázsiai hegykoszorú (Alpok, Kárpátok, Dinári-hegység) az Alföld körül már olyan jelentős magasságot érhetett el, és olyan tömeget jelenthetett, hogy ennek nyomán a Kárpát-medencében esőárnyékoló hatással jelentkezett. Ez az esőárnyékoló hatás elsősorban az Alföldön, annak a centrumában és déli részén, köztük a Duna Tisza közén és a Kiskunságban fejthette ki hatását, és ennek nyomán szárazabb éghajlati régió, az alsó vagy más néven szárazsági erdőhatár, sztyepp-, és erdőfoltokból álló átmeneti (ecoton) vegetáció, a mai pannon erdőssztyepp terület (Sümegi et al. 2012a, b, 2013) fejlődött ki ezen a területen (4a-b. ábra). A szárazabb medencebelső éghajlati régió (Szelepcsényi 2012, Szelepcsényi et al. 2009) kifejlődése nyomán regionális szinten ekkor formálódott a Kárpát-medence éghajlati és ennek nyomán vegetációs szempontból is mozaikos területté (Sümegi et al. 2012a, b). A jégkor középső szakaszának második felében, mintegy 300 ezer évvel ezelőtt a kiemelkedő Alpok előterében atlantikus és alpi éghajlati hatások (alpin szubalpin régió), a kiemelkedő Kárpátok területén és előterében a kárpáti szubkárpáti éghajlati hatások, míg a medence centrumában és déli 29

31 részén a kontinentális és szubmediterrán éghajlati hatások váltak dominánssá. Ezek az éghajlati és vegetációs mozaikok a jégkor középső szakaszában, mintegy 300 ezer éve formálódtak ki és mind a mai napig meghatározzák a medence karakterét. A negyedidőszakbeli hideg száraz, illetve meleg száraz éghajlati szakaszok tájformáló hatásai Az Alföldi régiónak az éghajlati jellegzetessége, hogy a hegykoszorútól enyhébb és szárazabb klímával jellemezhető területén a vízhiány vált az egyik legfontosabb limitáló környezeti tényezővé, amelynek hatása a felmelegedések során erőteljesebben jelentkezik a magasabb hőmérsékleten történő intenzívebb párolgás és párologtatás következtében. A fákat különösen hátrányosan érinti ez a vízhiány-hatásra bekövetkezett változás, és ezen keresztül a biomassza termelésük akadályozása, mivel más növényekkel összehasonlítva úgy lehetnek versenyképesek, ha jelentős biomasszát halmoznak fel egyedeikben, és ezzel mintegy túlnövik, háttérbe szorítják a többi növényt. A vízhiány, szárazság nyomán a fák, cserjék visszaszorulása a sztyeppei növényzet, a lágyszárú borítás terjedésének kedvez, amelynek a megbomlása egy-egy szárazabb köztük is elsősorban a meleg és száraz időszakokban, igen gyorsan növényzettől mentes, szél által mozgatni képes szabad homokfelszínek kialakulásához vezetett a kiskunsági dunai hordalékkúpon a középső jégkor második felében és a jégkor utolsó szakaszában. Mivel a dunai hordalékkúp valószínűleg oldalirányban gyorsan elmozduló, több, eltérő vízmennyiséget befogadó és továbbító ágból állt, ezért a szárazabb és enyhébb éghajlati szakaszokban igen gyorsan kialakulhatott olyan földtani helyzet, amely kedvezett a futóhomokmozgásnak és a kiszáradó folyóágakban a homok eolikus áthalmozódásának. Ilyennek kell tekintenünk, ha a folyómeder oldalirányba elmozdult, vagy a vízelvezetés irányának változása következtében kiszáradt egy-egy oldalági meder, és ennek nyomán a meder peremén, a meder felszínén növényzeti borítástól mentes, nyers, fokozatosan kiszáradó, szélnek kitett folyóvízi homoklepel jött létre. Ekkor rendkívül gyorsan megindult az elhagyott, vagy kiszáradt mederből, mederperemről a folyóvízi homok szél által történő mozgatása, áthalmozódása, vagyis megindult a futóhomok képződés, amely egy öngeneráló folyamatot alkothatott. Ugyanis a futóhomokmozgás kialakulásától kifejlődő futóhomoklepel betakarta a megindulás helyétől távolabbi területek növényzetét is, a növényzet ennek nyomán elpusztult, és a növényi takaró hiányában újabb és újabb területek kapcsolódtak be így a futóhomok-képződésbe. Ezt a folyamatot felgyorsíthatták a enyhe és száraz klímaszakaszokban kialakult erdő- és sztyeppetüzek, a növényzeti takaró tűzben történő megsemmisülése, mert ugyancsak 30

32 szabad, száraz és növényzettől mentes futóhomok felszínek kialakulásához és ennek nyomán futóhomok képződéshez vezetettek. Bár hazánkban a geomorfológiai irodalomban elsősorban a hideg száraz éghajlati szakaszokban hangsúlyozzák a futóhomok képződését, de a kiskunsági környezettörténti adatok azt bizonyítják, hogy legalább ilyen kiemelkedő jelentősége volt a futóhomok területek felszínfejlődésében az enyhe éghajlati szakaszokban, köztük az utolsó interglaciális során, az Alföld centrális és déli részén történő futóhomok mozgásnak is. Ugyanis az utolsó interglaciálisban, mintegy ezer évvel ezelőtt, napjaink hőmérsékletét 1-2 ºC fokkal meghaladó felmelegedések is kifejlődtek. Hogy ennek a mintegy ezer évvel ezelőtti erőteljes felmelegedésnek a hatását érzékeltessük, tudnunk kell, hogy ebben a periódusban zárt tajga erdők nőttek a mai norvég, kanadai, grönlandi tundraterületeken, vízilovak éltek az angliai Temzében és a németországi Rajna folyóban, valamint Finnország déli részén, a mai tajga helyén pedig tölgy és mogyoró dominanciával jellemezhető lombhullató erdők terjedtek el. Különösen a nyári félév során alakulhatott ki erőteljesebb felmelegedés ebben a két jégkorszak közötti kedvezőbb éghajlati szakasszal jellemezhető interglaciálisban, és ennek nyomán intenzívebb párolgás és párologtatás fejlődhetett ki. Az alföldi területeken ezek a változások az ariditás (kiszáradás) erőteljes fokozódásához, a dunai hordalékkúpon a növényzeti borítás csökkenéséhez, minimalizálódásához, és ennek nyomán a futóhomokmozgások megindulásához vezethetett. A futóhomokformák kifejlődése és elhelyezkedése a kiskunsági területen A jégkor végén, különböző időben, de elsősorban a száraz éghajlati szakaszokhoz kötődő futóhomok mozgások nyomán a dunai hordalékkúpot alkotó folyóvízi rétegsor felszínén így egy jelentős vastagságú, szél által (eolikusan) átformálódott üledéksorozat, futóhomok rétegek alakultak ki, amelyek jellegzetes formákba, köztük látványos buckákba rendeződtek. Ezek a buckák bár az utolsó 12 ezer év, a jelenkor (holocén) során kisebb-nagyobb változásokon estek át, többek között emberi hatásra is, ennek ellenére a kiskunsági táj felszínét alapvetően a jégkor utolsó nagy eljegesedése során futóhomokból kifejlődött formák határozzák meg (3a-c. ábra). A futóhomokformák kifejlődése és elhelyezkedése a kiskunsági területen nem véletlenszerű, mivel a dunai hordalékkúp felszínén ÉNY DK irányú lefutású dunai medrek fejlődtek ki, és ezek a hosszan elnyúló mélyedések nyomán a futóhomok képződés is ÉNY DK irányú sávokba rendeződve indult meg (Borsy 1977a, b, 1989, 1991, Kiss et al. 2006, Nyári Kiss 2005, Nyári et al. 2006, 2009, 2012). 31

33 A hordalékkúp felszínén fennmaradt, az élővíz rendszertől levált egykori dunai folyómedrek a terület legmélyebb, csatornaszerűen elnyúlt formáit alkotják, amelyek a dunai árvizek idején árvíz-, és az árvíz emelte talajvíz-elvezető rendszerekké és csatornákká alakultak át. Ennek nyomán ezekben a hosszan elnyúló, akár több kilométer hosszúságú mélyedésekben jelentős mennyiségű és mélységű víztestek, hosszan elnyúló, minimális szerves anyagot tartalmazó, mállatlan ásványi törmelékkel feltöltődő tavak, ún. minerorganikus oligotróf (Oldfield 1977) tavi rendszerek fejlődhettek ki a jégkor végén (Sümegi et al. 1999, 2003a, 2011, 2013). Ezek a változó vízborítású kiskunsági jégkori tavak, amelyek áradmányvíz és talajvíz utánpótlással jellemezhetőek, alapvetően meghatározták a kiskunsági futóhomokformák kifejlődésének irányát, mivel olyan hosszan elnyúló, nedves felszíneket alkottak, amelyeknek a területén és felszínén a futóhomokmozgás lelassulhatott, illetve megállt. A futóhomokformák jelentősége a tavi és réti karbonátok kialakulása szempontjából A Duna Tisza közi homokterületeken így egy sajátos eolikus felszín-átformálódás, egy speciális, a félig kötött futóhomok területekre jellemző futóhomok képződés zajlott le a jégkor végén. Ez a geomorfológiai változás rendkívül izgalmas kérdéskörét alkotja az exogeológiának (Moldvay 1966, 1970, 1972, 1978), amely szakterület a geológiai és geomorfológiai folyamatokat együttesen értelmezve rajzolja meg egy terület komplex felszínfejlődésének változásait. A geológiai és a felszínmorfológiai változások alapján a kiskunsági területen a jégkor végén több jellegzetes félig kötött futóhomokforma alakult ki, és ezek közül több fontos szerepet játszott a jégkor végétől a tavi és réti karbonátok, köztük is az édesvízi dolomit képződésében. Ezen futóhomokformák közül kiemelkedő jelentőségűek a negatív, eróziós tevékenység nyomán kialakuló formák, mint a széllyuk, a szélbarázda és a deflációs mélyedés, mivel ezeken a helyeken a karbonátban, közte jelentős magnéziumkarbonátban dús fekükőzetben alakult ki a jelentősebb vízborítás. Ugyancsak fontosak a pozitív formák az édesvízi karbonátképződés szempontjából, mert a közöttük lévő relatíve mélyebb helyzetű homokfelszíneken is kialakultak azok az időszakos, epizodikusan vagy periodikusan kialakuló karbonátos tavak, amelyekben a jégkor végén és a holocén folyamán, az elmúlt ezer év során felhalmozódhatott az édesvízi karbonát üledékanyaga (3a-c. ábra). A pozitív futóhomokformák olyan kiemelkedő felszínek, amelyek az eredeti homokfelszíneken alakulnak ki. Ezek közé soroljuk a maradékgerincet, a garmadát, a parabolabuckát is. A maradékgerinc párhuzamosan kifejlődött szélbarázdák között marad fenn olyan módon, hogy ezeken a területeken a homokfelszín nem erodálódott, nem pusztult le, így a lepusztulá- 32

34 si felszínekből kiemelkedő, eredeti felszínt alkotó hosszan elnyúló, gátszerű forma alakul ki. A gátszerűen elnyúlt, kiemelkedő eredeti felszínek közötti mélyedésekben hasonlóan a negatív formákhoz szintén kialakulhattak a tavi és a réti karbonát képződéshez vezető tavi és mocsári rendszerek. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű futóhomokforma az futóhomok anyagának felhalmozódásából, akkumulációjából származtatható garmada, amely a szélbarázdákból kifújt homokból képződött, és több típusát (Borsy 1972, 1977a, b, 1980, 1989, 1991) is elkülönítjük, mint hoszszanti garmada, garmadasor, parabolaszerű garmada, esetleg homoklepel, ez utóbbi abban az esetben, ha a szélbarázdából kifújt anyag nem halmozódott garmadába, hanem lepelszerűen szétszóródott a szélbarázda vagy szélbarázdasor végénél. Széles, ovális szélbarázda, vagy a deflációs medence végén parabolabucka formálódhatott ki. Nevét onnan kapta, hogy ennek a futóhomokformának a gerince parabolaszerűen meghajlott. A parabolabucka belső, szél felőli lejtője lankásabb, mint a szélárnyékos oldala, és ezek 10 -nál enyhébb lejtésűek, míg a külső lejtők 26 -nál meredekebbek. A parabolabuckák aszimmetrikus formák is lehetnek, különösen akkor, ha mozgásuk során az egyik száruk a mélyebb fekvésű, nedvesebb területekre ér, és ennek nyomán a nedves sáv peremén felhalmozódik a további mozgásra képtelen futóhomok anyaga, ezáltal egyre jobban elnyúló, kiegyenesedő parabolaszárat alkotva. A futóhomokból álló, sok esetben a mai felszínig nyúló, vagy lösszel fedett formák kifejlődése egy jellegzetes tájat: a magasabb térszínek együttesét (buckák tetőszintje) és mélyebb fekvésű területeket (buckák közötti mélyedéseket) alakított ki a Kiskunságban. A buckák kifejlődését követően a mélyebb kifejlődésű felszínek, a bucka közi mélyedések lettek a színterei a tavi és réti karbonátképződésnek (3a-c. ábra). Kiemelkedő jelentőségű folyamat volt a kunsági édesvízi karbonátok kialakulásához vezető földtani és morfológiai, exogeológiai folyamatok esetében, hogy a dunai, ÉNY DK-i irányú mederrendszert az ÉÉK irányú jégkor végi szelek futóhomokkal, részlegesen futóhomok lepellel temették be. Így ezek a mederrendszerek részekre tagolódtak, és sok esetben a már kiemelt helyzetben, hordalékkúp felszínén lévő, fokozatosan kiszáradó medreket, mélyedéseket különböző vastagságú futóhomok réteg takarta be. Ennek a részekre osztó (fragmentáló) folyamatnak a végeredménye lett, hogy a Kiskunságban megközelítőleg Kunszentmiklós és Szeged városok között ÉNY DK irányban tavak mocsarak párhuzamos sorozata alakult ki, és maradt fenn egészen a mai napig. Ezek az eltérő genetikájú, folyóvízi és eolikus eredetű, térben párhuzamos sorokat alkotó kiskunsági üledékgyűjtő medencék lettek a térszínei az édesvízi karbonát képződésének. 33

35 Az édesvízi karbonátok kialakulásának, képződésének folyamata A kiskunsági dunai törmelékkúp kémiai és ásványtani összetétele A tavi és réti karbonátok kialakulása szempontjából nem csak a geomorfológiai exogeológiai folyamatok, a hordalékkúp és a futóhomok felszíneken kifejlődött különböző genetikájú vízgyűjtő medencék, mélyedések voltak jelentősek. Legalább ennyire fontos volt az édesvízi karbonátok képződésénél, hogy a kiskunsági dunai törmelékkúp kémiai és ásványtani összetétele erőteljesen különbözött a többi alföldi hordalékanyagtól, a tiszai lehordási (vízvidéki) területektől (Miháltz 1953, Sümeghy 1955, Szabó 1955, Molnár 1963, 1965, 1966, 1973, Pál-Molnár Bozsó 2007a, b). Ugyanis dunai törmelékanyag és ennek nyomán a szél által helyben áthalmozott futóhomok döntő részét kvarc (SiO 2 ) alkotja. A kvarc mellett igen jelentős mennyiségben kerültek elő mind a folyóvízi (fluviális), mind az eolikus üledékből kalcit (CaCO3) és dolomit (Ca,Mg)[CaCO3]2 ásványok. Ezeknek az ásványoknak a jelenléte és jelentősebb aránya azt mutatja, hogy a kiskunsági dunai törmelékkúpban az észak-alpi, dunántúli középhegységi tengeri mészkő és dolomit területekről származó hordalékanyag halmozódott fel, és ezen ásványok, és kőzetdarabok például a nummuliteszes mészkő törmeléke nyomán a dunai hordalékkúp folyóvízi kavics és homokanyaga világosan elkülöníthető a többi alföldi folyó hordalékától. A dunai folyóvízi rétegek jellegzetes csiga- és kagylófaunája Ezen különbségek mellett ki kell emelnünk, hogy a dunai és a tiszai vízvidéki folyóvizek egykori csiga- és kagyló (Mollusca) faunája is karakterisztikusan különbözött egymástól. Így a Duna Tisza közén több százezer évvel ezelőtt lerakódott folyóvízi rétegekben megtalálhatjuk csak a Dunában és mellékfolyóiban élő dunai rajzos csigák, folyamcsigák, pettyes csigák, óriás borsókagyló héjait, és ezen maradványok nyomán is kitűnően el tudjuk különíteni a dunai folyóvízi rétegeket az Alföldön (Krolopp 1973, 1983). A Duna Tisza közi áthalmozódott futóhomok kémiai és ásványtani összetétele A dunai folyóvízi rétegek jellegzetes, magnéziumban és dolomit (Ca,Mg)[CaCO 3 ]2 ásványban dúsabb összetétele nyomán a folyóvízi rétegekből áthalmozódott futóhomokban is jelentős mennyiségű magnéziumot és dolomitot mutathatunk ki (Miháltz 1953, Sümeghy 1955, Rónai 1985, Molnár 1963, 1965, 1966). Vagyis a folyóvízi homokból a futóhomok képződés során áthal- 34

36 mozódtak a tengeri karbonátos, benne a tengeri dolomitos képződmények törmelékei, ásványai és ezekből a képződményekből származó elemösszetétel vizes közegben könnyen oldódásnak indulhatott. Ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű, hogy a kiskunsági folyóvízi homokban, futóhomokban, helyenként a homoktalajokban is kimutatható tengeri mészkő és dolomit anyagának, törmelékének az izotópösszetétele alapvetően különbözik az édesvízi környezetben kialakult karbonátok, köztük a tavi és réti mészkő és dolomit karbonátos anyagából kinyert izotópok összetételétől. A kiskunsági édesvízi mészkövek és dolomitok izotóp-geokémiai és ásványtani összetétele A kiskunsági édesvízi, az utolsó 13 ezer év során felhalmozódott meszes üledékből diagenezis során kifejlődött tavi és réti mészkövek és dolomitok karbonátos anyagából kinyert, egymástól függetlenül végzett szén- és oxigénizotópos vizsgálatok (Molnár Botz 1996, Sümegi 2004, 2006, Sümegi et al. 2004, 2005, Barna Fórizs 2007, Hertelendi et al. 1995) ugyanarra az eredményre vezettek. Nevezetesen, hogy a kiskunsági (és más magyarországi) megszilárduláson átesett réti mészkövek és dolomitok nem az áthalmozódott tengeri mészkövek és dolomitok törmelékének beépüléséből származnak, mivel ezeknek a tengeri, valamint az édesvízi karbonátoknak a szén- és oxigénizotóp összetétele, és ennek nyomán a képződési környezete markánsan különböznek egymástól. Így azok az utóbbi időben megjelent publikációk, amelyek mindenféle konkrét vizsgálat nélkül, hipotetikusan a tengeri dolomit anyag beépüléséből származtatja az édesvízi dolomitok kialakulását (Fügedi et al. 2008, Kuti et al. 2003) teljes mértékben téves megközelítésnek bizonyultak. Az édesvízi karbonátok képződésének folyamata a Kárpát-medencében Területi lehatárolás, módszertan Természetesen akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan alakulhatott ki az Alföld centrumában egy laza üledékes, elsősorban futóhomokból álló fekü felett egy kalapálható, építőiparban is kiválóan használható édesvízi mészkő és dolomit? Az eddigi adatok alapján a jégkor végén, a holocén kezdetén megindult környezeti és éghajlati változás indította el az édesvízi karbonát képződését mind a Kárpát-medencében, mind a Kiskunságban (Sümegi 2003, 2004, 2006, 2007, Sümegi et al. 2004, 2005, Jenei et al. 2007). A jégkorban fluviális úton vagy futóhomok mozgás nyomán kialakult mélyedéseket (folyómedrek, szélfútta mélyedések, buckák közötti laposok) a jégkor végén a holocén kezdetén, mintegy évvel ezelőtt, évszakosan változó mélységű víz borította. A vízborítás nyomán a vizes 35

37 közegben fontos biológiai és kémiai folyamatok indultak meg, amelyeknek együttes hatására megindult az édesvízi mészkőképződés. Vagyis az édesvízi, akár tavi, akár réti mészkőképződés egy mélyebb helyzetű üledékgyűjtő medencében stabilabb vízborítással jellemezhető tavi, vagy időszakosan kiszáradó mocsári környezet kialakulásával vette a kezdetét. Az édesvízi karbonátképződés különböző formáinak (tavi karbonát, tavi mésziszap, tavi dolomit, réti mészkő, réti dolomit) kialakulásában alapvetően ugyanazok a biológiai geológiai geokémiai folyamatok vettek részt, de a folyamatokban eltérő volt ezeknek a komponenseknek az aránya, a dominanciája és ennek nyomán alakultak ki az édesvízi mészkő különböző típusai. Az édesvízi karbonátok és típusaik kialakulását különböző magyarországi, közte kiskunsági példákon, üledékföldtani, geokémiai, kronológiai, pollenanalitikai, makrobotanikai, malakológiai szempontból már feldolgozott szelvényeken keresztül tudjuk bemutatni, mivel ezek nyomán lehet legjobban az egyes típusok közötti különbséget bemutatni. A szelvényeken egymástól függetlenül végzett kronológiai és negyedidőszaki geológiai geokémiai és őslénytani vizsgálatok adatai alapján rajzolhattuk meg az édesvízi karbonátok képződésének egykori környezeti, éghajlati vonásait, az üledékgyűjtő medencében kifejlődő édesvízi karbonátos rendszereket kialakító geológiai geokémiai paleobiológiai folyamatokat és az egykori emberi kultúrák képződés menetére gyakorolt befolyásoló hatását. Az itt bemutatott anyagban azért szerepelnek Kiskunság területén kívüli édesvízi karbonátot tartalmazó szelvények is, mert ezeken keresztül lehet legjobban megérteni azokat a különbözőségeket, amelyek a kiskunsági édesvízi mészkő- és dolomitképződés egyedi vonásaihoz, specialitásihoz vezettek. Magyarországon édesvízi (tavi és réti) karbonátok a Kiskunságon kívül a Fertő-tóban, a Hanságban, Kis-Balatonban, Balatonban, a dunántúli Sárréten, a Duna jégkor végétől fejlődésnek indult jelenkori allúviumán, a Körös-Maros hordalékkúpon, a Nyírségben és az Alföld keleti peremén, a Partiumban alakultak ki (1. ábra). Ez utóbbi helyen már meleg vizes és hideg vizes karsztforrások is befolyásolták az édesvízi mészkőképződést, hasonlóan a Gerecse, Budai-hegység, Bükk-hegységi forrás mészkövekhez. Viszont itt a publikációnkban nem foglalkoztunk a karsztjelenségekhez kötődő édesvízi forrásmészkő képződésével. A nádasdladányi fúrásszelvény tanúságai I. Az ún. Chara tavak biológiai irányítású üledékképződése A felsorolt képződési területek közül az egyik legjelentősebb vastagságú, helyenként több méteres vastagságú édesvízi karbonátos összlet, nevezetes tavi mésziszap halmozódott fel a dunántúli Sárréten (Sümegi 2003, 2007a, b). A Sárrét lecsapolt, talajvíz elvezető csatornákkal szabályozott, méter tengerszint feletti magasságban húzódó mocsaras mélyedése ÉK 36

38 DNy irányban 12 km hosszúságú, ÉNy DK irányban pedig 5-8 km között változó szélességű (Persaits Sümegi 2007). A süllyedéket északról mezozoikus mészkő és dolomit hegységek, keleti és déli irányból lösszel fedett harmadidőszaki tavi tengeri homokos és agyagos üledékek övezik (Cserny Sümegi 2003). A sárréti üledékgyűjtő medencét a Dunántúli középhegység előterében, a Balaton medencéjét és a Velencei-tavat is magába foglaló süllyedékek vonalában fejlődött ki (Cserny Sümegi 2003). A felszínét mindenütt talajosodott tőzeg, hidromorf talaj borítja, amely az 1825-ben megindult csatornázás nyomán alakult ki. Csatornázott, mocsaras területe a középhegységi zónából eredő két patak, a Séd és a Galaj medencéje, és egy ma már teljes mértékben csatornázott, de eredetileg természetes vízfolyás, a Sárvíz vezeti le a terület vízfeleslegét a Duna folyó irányába. A terület mérsékelten hűvös és a mérsékelten meleg típus határán fekvő száraz éghajlatú. A feltöltődött sárréti medencében több fúrást is mélyítettünk, de itt a mésziszap képződés megindulásának, kifejlődésének és lezárulásának az egyik legtanulságosabb fúrásszelvényét, a nádasdladányi fúrásszelvényt és vizsgálatának eredményeit mutatjuk be (5. ábra). A sárréti medence keleti részén mélyített zavartalan magfúrás 398 cm vastagságban tárta fel a sárréti üledékgyűjtő medencében a negyedidőszak során felhalmozódott üledéket. A mintegy 4 méteres vastagságú rétegsor kronológiai besorolását C14 radiokarbon vizsgálat nyomán valósítottuk meg. A rétegsorban három határozottan elkülönülő szintet különítettünk el. A cm közötti feküszinten fehéresszürke színű folyóvízi homokos kavicsos sávokból, valamint ártéren felhalmozódott, nedvesen zöldesszürke, szürkésbarna színű durvakőzetlisztes finomkőzetliszt sávokból álló összletet sikerült feltárni. Ez a mintegy méteres vastagságú fluviális üledékes rétegsor a radiokarbon adatok alapján évvel ezelőtt, megközelítőleg 700 év alatt halmozódott fel (5. ábra). A fluviális összlet fedőjében, 300 cm és 160 cm között egy folyamatosan növekvő karbonáttartalmú mésziszap halmozódott fel. A karbonáttartalom kezdetben, évnél még 40-50% közötti volt, de évtől kezdődően már meghaladta a 80%-os arányt. Ez a karbonátban dús, mésziszapos réteg kifejlődése egészen 9500/9600 évig fennmaradt, majd mintegy év alatt a karbonáttartalom előbb 40%-ra, majd ezt követően 10% alá csökkent, és egy újabb, szerves anyagban dús tőzegréteg kifejlődése vette kezdetét. A radiokarbon vizsgálatok alapján az 1,5-1,6 méter vastagságú mésziszap réteg 5000 év alatt fejlődött ki (5. ábra). A mésziszap fedő szintjében úszóláp, majd zárt tőzegláp alakult ki, és mintegy 1,5 méter vastag tőzegréteg fejlődött ki 9500 és 4500 év között. Valószínűsíthető, hogy a tőzegréteg legfiatalabb szintje, az utolsó 4500 évben képződött tőzegréteg a XIX. században elkezdődött csatornázás nyomán kiszáradt, kotusodott és megsemmisült. 37

39 A sárréti üledékgyűjtő medencében kifejlődött rétegek geokémiai és őslénytani elemzése nyomán rajzolhattuk meg a sárréti édesvízi karbonátos összlet, a mésziszapos szint kifejlődésének környezeti tényezőit és földtani geokémiai paleobiológiai okait. Ugyanis a az üledéksorozatban a geokémiai elemzések és a geokémia adatok nyomán jól elkülöníthető geokémiai fejlődés és három jól lehatárolható kémiai környezetet sikerült rekonstruálnunk. A geokémiai adatok statisztikai (biplot főkomponens) elemzés alapján a jégkor utolsó szakaszában kifejlődött folyóvízi rétegben a mállatlan szilikátos kőzetekre, ásványokra jellemző szilícium (Si), alumínium (Al), lítium (Li), rubídium (Rb), kálium (K), cobalt (Co), króm (Cr) és a mangán (Mn), valamint a szervetlen anyag volt a jellemző. Ez mellett a cink (Zn), a vas (Fe) is jelentősebb arányban jelentkezett, de ezek az elemek a rétegsor fedőjében kialakult tőzegben is jelentősebb arányban jelentek meg. A kémiai összetétel alapján a folyóvízi összletben a gránitos lehordási területre jellemző kvarc, biotit, káliföldpát dominálhatott, és a durvább szemű homokos és kavicsos ásványtörmelékekben ezek az ásványok makroszkóposan is felismerhetőek voltak. A Co, Cr, Fe valószínűleg magnetit (Fe 3 O4), ilmenit (FeTiO3) ásványokból származhatott. A Li, Rb tartalom elsősorban csillámokhoz, mindenekelőtt biotithoz (K(FeMg)3- Al2[AlSi3O10](OH)2), valamint káliföldpát (K[AlSi3O8]) ásványokhoz kötődik. A folyóvízi rétegsor Zn-tartalma a plagioklászok (Na[AlSi3O8] Ca[Al2Si2O8]), a biotit, a klorit ásványokból, valamint a montmorillonit, a kaolinit agyagásványokból származtathatjuk. Ezen kívül a nehézásvány-frakció számos képviselője (magnetit Fe2O3, olivin (FeMg)2[SiO4] ), staurolit (2Al2[SiO5]*FeOH2), gránát ásványok, többek között a vasgránát (Fe3Al2[Si3O12] ), piroxének, amfibolok) rejthetik. Legjobb Zn hordozók a magnetit és a klorit. Az elemösszetétel alapján metamorf és magmás kőzetek lehordásából származik a jégkor végi sárréti folyóvízi összlet döntő része. A fekü képződményből előkerült Mollusca fauna összetétele egyértelműen alátámasztja a réteg folyóvízi fluviális eredetét, mivel a mozgóvízi, patakokban, kisebb-nagyobb folyókban élő fajok (változékony kerekszájú csiga Valvata piscinalis, folyami kavicscsiga Lithoglyphus naticoides, tompa folyami kagyló Unio crassus, óriási borsókagyló Pisidium amnicum) domináltak a rétegből előkerült csiga és kagylófaunában (Sümegi 2003). Egy oxfordi kutató, Katherine Jane Willis professzornő vizsgálta pollenösszetétel alapján a sárréti medencét, és megállapította, hogy a fekü folyóvízi rétegsor kialakulása során a területet, lombos fákat és cserjéket, elsősorban nyírfákat és mogyorót is tartalmazó döntően erdei fenyőkből álló vegyeslombozatú tajga borította (Willis 1997). A fajgazdag fenyvesek kifejlődését a fajösszetétel alapján úgy kell elképzelnünk, mint a folyó- és patakmedreket kísérő galéria erdőket. Napjainkban hasonló erdőket találhatunk, az Ural hegység délkeleti részén, a tűlevelű 38

40 és lombos erdei vegetáció keveredési zónájában, a kétféle növényzet átmeneti részén (Sümegi et al. 1999, 2013). A sárréti fekü folyóvízi réteg és a fedő tavi karbonát, mésziszap szint között egy átmeneti szilíciumban és karbonátban egyaránt gazdag szint alakult ki, majd a tavi mésziszap rétegben a szilikátokra jellemző elemek már visszaszorultak. Ezzel párhuzamosan a karbonátok, elsősorban a kalciumkarbonátok (kalcit, aragonit), alárendelten Mg tartalmú karbonátok, a röntgendiffrakciós elemzések alapján alacsony Mg-tartalmú kalcit halmozódtak fel a sárréti üledékgyűjtő medencében. Az alacsony magnéziumtartalmú kalcitban a Ca/Mg arány 98:2 volt a vizsgálatok alapján, és a karbonátos ásványokra jellemző elemek, a kalcium és a magnézium kationok, valamint ezekben a karbonátokban rejtetten jelentkező elemek, mint a stroncium és bárium váltak dominánssá (Cserny Sümegi 2003). A Sr, Ba tartalom a kalcithoz kötődve jelenhetett meg elsősorban. Viszont ennek a mésziszap rétegnek döntő részét, mintegy 80-85%-át mészkiválásokkal jellemezhető csillárkamoszatok (Chara maradványok) alkották (Sümegi 2007a, b). A csillárkamoszatok a zöldalgák törzsének egyik csoportját (osztályát) alkotják, amelyek mindig többsejtes formában jelennek meg, és sejtek halmazából telepéből állnak. Ezek a rendkívül fejlett, többsejtes, telepes mészalgák szőnyegként borítják el a megfelelő környezetet jelentő tavak iszapfelszínét. A csillárkamoszatok a tiszta, hidrokarbonátban gazdag, semleges, vagy enyhén lúgos ph-val jellemezhető, átvilágított, napfényben gazdag aljzattal jellemezhető tavakban szaporodnak legjobban el, és ebben a környezetben halmozódnak fel leggyorsabban a sejtjeik falában kivált karbonátos anyagaik. Ennek nyomán képződött és képződnek a csillárkamoszatok meszes sejtfalai és a csillárkamoszatok elmeszesedett szaporító sejtjei, az oogóniumok. Így a mésziszap rétegen végzett kémiai elemzésünk alapján elsősorban egy teleptestes szerveződési szinten lévő, magasabb rendű növényekhez hasonló megjelenésű növénynek, a zöldalgákhoz sorolható csillárkamoszatoknak biogeokémiai folyamatok nyomán kialakított, sejtfalában kivált karbonátos anyagnak az elemösszetételét határoztuk meg. Így nem véletlen, hogy a Ca mellett jelentősebb mennyiségben jelentkezett a Mg, Sr, mivel a csillárkamoszatok karbonátos anyaga gazdag ezekben az elemekben. A csillárkamoszat töredékek mellett még jelentős számban kerültek elő ebből a szintből csigák, kagylók és kagylósrákok (Ostracoda félék) héjmaradványai is. Ezek a héjak a mésziszap réteg aragonit és teljesen tiszta, magnéziumtól mentes kalcit (CaCO 3 ) tartalmát növelték meg. Kiemelkedő jelentőségű a csillárkamoszat töredékekből álló mésziszap réteg rendkívül alacsony foszfor tartalma is. Ugyanis a csillárkamoszat növények elterjedését és ökológiai igényét elsősorban vízmélység, a ph és a foszfortartalom határozza meg. Jelentősebb foszfortartalomnál ezek a vízi növények visszaszorulnak és kipusztulnak, így kiváló bioindikátorai az egykori vízi 39

41 élettér eutrofizációjának. A kémiai paraméterek, a mésziszapban talált tömeges csillárkamoszat meszes maradványai alapján 1-2 méteres vízmélységű, foszforban szegény, karbonátban gazdag, enyhén lúgos, oligomezotróf, mezotróf vízi környezet fejlődött ki a sárréti üledékgyűjtő medencében a tavi karbonátos réteg, a mésziszap szint kialakulásakor. Ezzel párhuzamosan a malakofauna is megváltozott, a mozgó vízi környezetet kedvelő és igénylő faunaelemek, fajok közül egyedül a hullámverési övezetben is megélni képes változékony kerekszájú csiga (Valvata piscinalis) maradt fenn, és mellette meszes, mezotróf tavi környezetet kedvelő fajok, mint a rácsos tányércsiga (Gyraulus albus), szárnyas hólyagcsiga (Physa fontinalis), hosszúcsápú csőröscsiga (Bithynia tentaculata), zömök vándor pocsolyacsiga (Lymnaea peregra f. ovata) és a hasas gömbkagyló (Sphaerium corneum) terjedtek el. A korábbi szinthez képest a mésziszap rétegben a tüdőscsiga fajok száma erőteljesen megemelkedett, de a faunában továbbra is a kopoltyús csigák és kagylók egyedszáma, valamint aránya volt a meghatározó. A csiga- és kagylófauna alapján tófenékig átvilágított és jól átszellőzött, oxigénben gazdag aljzattal rendelkező, a tenyészidőszak döntő részében jelentős mértékig felmelegedő, minimális szervesanyagot, lebegő növényzetet tartalmazó mezotróf, hidrokarbonátos tavi rendszer fejlődött ki évvel ezelőtt (5. ábra). Mivel a magasabb rendű növényeknek (spórások, nyitvatermők, zárvatermők) viszonylag jelentős a foszforigényük, ezért a minimális szervesanyag tartalmú, foszforszegény tavakban, vagy a tavak foszforszegény fejlődési fázisában a csillárkamoszatok (Chara), az algák lehettek a szinte egyeduralkodó növények. Nem véletlen, hogy ezeket a foszforszegény, tiszta vizű, kalcium-hidrogénkarbonátban gazdag és csillárkamoszatokkal jellemezhető karbonátos tavakat, Chara tavaknak nevezi a nemzetközi kutatás. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence centrumában, így a Kiskunságban is a jégkor végén, a jelenkor kezdetén a tavi környezetben ilyen Chara tavak alakulhattak ki, amelyekben a biológiai irányítású üledékképződés, az egykori tavi rendszer üledékképződésének menetét meghatározó biogeokémiai folyamatok fejlődtek ki. A nádasdladányi fúrásszelvény tanúságai II. Jelenkori (holocén) környezeti viszonyokra jellemző geokémiai, mállási folyamatok kifejlődése Önkéntelenül adódik a kérdés, mi történt a jégkor végén, a jelenkor kezdetén, miféle környezeti változások játszódhattak le a kárpát-medencei, közte a kiskunsági tavakban, a tavak környezetében, hogy az addig a tavakban csak minimális arányban jelentkező csillárkamoszatok aránya lassan dominánssá vált? 40

42 Ebben a kérdéskörben kiemelkedő jelentőségű, hogy a sárréti mésziszap rétegben az elemváltás, a karbonátos közegre jellemző Ca, Mg, Ba, Sr dús elemösszetétel kialakulása, a Si, Al, Fe, Mn, Cr és a ritkaföldfémek tartalom visszaszorulása mellett jellegzetes agyagásvány összetételbeli változás is kimutatható volt. Ez az agyagásvány összetételbeli változás az elemösszetétel változással párhuzamosan és fokozatosan fejlődött ki évet követően. Így a jégkor végén jelentkező egyeduralkodó szmektit agyagásvánnyal szemben előbb illit, majd a kaolinit agyagásvány jelentkezett a jelenkor kezdetén, majd fokozatosan ezek az agyagásványok lettek dominánsak. Ezen változások alapján egyértelmű, hogy a tavi rendszer környezetében, a szárazföldi ökoszisztémában egy a korábbi, jégkori környezettel szemben egy attól eltérő, fokozatosan új, jelenkori környezeti viszonyokra jellemző geokémiai, benne mállási folyamat fejlődött ki (5. ábra). A nádasdladányi fúrásszelvény tanúságai III. Jelenkori (holocén) környezet kialakulása Növényzeti változások A jégkor végén, a jelenkor kezdetén kialakult új környezet leginkább a növényzeti változás nyomán érhető tetten, és a pollenvizsgálat, valamint a növényi makromaradványok alapján a következő növényzeti változást rekonstruálhattuk a sárréti medence környezetében: A sárréti feküszintben kimutatott 50%-ot meghaladó tűlevelű dominancia (Juniperus, Picea, Pinus) alapján a sárréti üledékgyűjtő mélyedésben formálódó tavi fázis kezdetén erdei fenyves uralmával, elszórtan lucfenyő, boróka jelenlétével jellemezhető kontinentális jellegű sztyepp és tajga foltokból álló erdőssztyeppét rekonstruálhattunk. A vörösfenyő (Larix) elszórt, rendkívül diffúz jelenléte, a nyírfa (Betula), a fűfélék (Gramineae), a sásfélék (Cyperaceae), valamint a tűlevelűek jelentős aránya, a melegkedvelő, széles-levelű, mérsékeltövi fajok (Carpinus, Quercus, Ulmus, Corylus) jelenléte igen fontos jelzőértékkel rendelkezik. Ezek alapján a napjainkban Ukrajna ÉK-i részén, az erdőssztyepp, tölgyes és kontinentális tajga, boreális erdő zóna találkozásánál kialakult, fenyő dominanciájával jellemezhető erdőssztyepphez hasonlítható a sárréti jégkor végi vegetáció. A jelenkor (holocén) kezdetén mintegy évvel ezelőtt az erdei fenyők (Pinus sylvestris) pollenaránya fokozatosan szinte egyeduralkodóvá vált a sárréti szelvényben, és ennek a fenyő taxonnak a pollenaránya a 80-85%-ot is meghaladta a holocén első szakaszában. Az erdei fenyő mellett nyírfélék, fűfélék és ürömfélék aránya maradt csak jelentős. A pollenösszetétel nyomán elszórtan erdei tisztásokkal, apró sztyeppfoltokkal tagolt kontinentális típusú, de döntően zárt fenyőerdő jellemezhette a jégkor holocén átmeneti szint vegetációját. 41

43 Ezt követően az erdei fenyő és a nyír pollenaránya fokozatosan, de erőteljesen lecsökkent, és ezzel párhuzamosan az enyhébb éghajlati környezetet kedvelő, széles levelű, mérsékeltövi lombos fák, cserjék (szil, hárs, tölgy, mogyoró) pollenaránya emelkedett meg. Meglepő módon ezzel párhuzamosan az ürömfélék és a fűfélék aránya is megemelkedett, és ennek nyomán a sárréti üledékgyűjtő medence körül a holocén kezdetén kontinentális és szubmediterrán elemeket is tartalmazó mérsékletövi erdőssztyepp kialakulását rekonstruálhatjuk. Ez az erdőtípus később sem indult záródásnak. Valószínűsíthető, hogy a jégkor végén és a holocén kezdetén kialakult a fajgazdag pannon erdőssztyepp, amely a domináns növényzetet alkotta a holocén kezdetétől az Alföldön és az Alföld nyugati peremén, a Mezőföldön, így a dunántúli Sárrét környékén is. A nádasdladányi fúrásszelvény tanúságai IV. A mésziszap-felhalmozódás feltételeinek kialakulása A pollenösszetétel és a geokémiai változások, közte az üledékgyűjtő medence környezetében kialakult mállást jelző agyagásvány összetétel változása, valamint az éghajlati indikátor elemek, a sárréti medencén kívül, a medence anyagától függetlenül végzett paleoklimatológiai vizsgálatok, azt mutatják, hogy az egykori éghajlat átalakulása szinte teljesen szinkronban történt. Így valószínűsíthető, hogy ezek a változások egy láncreakcióként egymásba kapcsolódó eseménysorozatot, egy folyamatot alkottak, és ezeknek a környezeti változásoknak az üledékgyűjtő medencében betemetődött, fennmaradt anyagait (szemcséket, kémiai összetétel, virágporszemeket, növényi maradványokat, csiga és kagylóhéjakat) vizsgálhattuk meg (6. ábra). A legújabb globális és regionális éghajlati modellek alapján a Kárpát-medencében a jégkor végén, az ún. késő-glaciális korban megindult felmelegedés hatására a növényzet átalakult, és a jégkor utolsó jelentős lehűlése során kialakult hideg sztyepp tundra fenyőerdő foltokból álló löszsztyepp erdőssztyepp vegetációt előbb felváltotta a boreális erdőssztyepp, majd egy rövidebb erdei fenyőerdő záródás után mérsékeltövi, pannon erdőssztyepp növényzet alakult ki. Az adatok alapján a növényzet átalakulása egyértelműen az éghajlati változás nyomán alakult ki, és a növényzeti változást követően jött létre a mállás és a geokémiai folyamatok átalakulása. A vegetációs és geokémiai változásoknál ki kell emelnünk, hogy a boreális fenyőerdők, erdőssztyeppék kifejlődése során a sárréti üledékeknek elsősorban az Al, Si, Fe, Mn, valamint a ritkaföld elemtartalma emelkedett meg, viszont a lombosfák megjelenésével és fokozatos aránynövekedésével párhuzamosan emelkedett meg a Ca, Mg tartalom (5. ábra). A növényeken, különböző erdőket alkotó növényfajokon végzett eddigi kémiai vizsgálatok alapján ez nem véletlen, mivel a fenyőerdők alatt általában enyhén savas savas ph 42

44 viszonyok alakulnak ki, és ilyen ph környezetben az Al, Fe, Mn oldódik (Willis et al. 1997) és az oldódás nyomán kerülhettek, mosódhattak ezek az elemek az üledékgyűjtő medencékbe, míg a Si tartalmú törmeléket a folyóvíz szállíthatta a medencébe. A lombos fák, mérsékeltövi erdők alatt ezzel szemben semleges, enyhén lúgos ph környezet alakul ki, és a podzolos savas mállással szemben semleges sziallitos mállás fejlődött ki. Mindezek mellett kiemelkedő jelentőségű, hogy a lombos fák, valamint a mérsékeltövi sztyeppnövények Ca-, és Mg-akkumuláló élőlények, és ezeket az elemeket elsősorban a leveleikben koncentrálják. A talaj felszínére lehulló, a talaj felső rétegeibe keveredő levelekből az akkumulálódott Ca, Mg kationok a nedvesség és eső hatására oldódásnak indultak és a vízben oldódott kalciumot és magnéziumot a vízfolyások és a talajvíz a sárréti üledékgyűjtő medencébe szállították. Így a jégkor végén a lombos fák arányának hatásra az üledékgyűjtő medence környezetében a talajban, és ezt követően az üledékgyűjtő medencében is a Ca, Mg elemek koncentrációja erőteljesen megemelkedett, és ennek nyomán a mészakkumuláló szervezetek, mint a csillárkamoszatok, elszaporodhattak és felszaporodásuk, és elpusztult maradványaiknak a felhalmozódás révén megindult a mésziszap képződése (5. ábra). Így a kétféle növényzeti típusnak, a boreális fenyőerdőnek és a mérsékeltövi lomboserdőnek az elemösszetételbeli különbözősége egyértelműen azt mutatja, hogy ezen eltérő növényzeti összetételű vegetációs borítás alatt eltérő geokémiai folyamatok alakultak ki, vagyis a jégkor végi és jelenkor kezdeti terresztris geokémiai folyamatok biológiai kontrolljáról beszélhetünk. Ha figyelembe vesszük, hogy a növényzet változása a jégkor végén és a jelenkor kezdetén egyértelműen éghajlati hatásra következett be, akkor láthatóvá válik, hogy az éghajlati változások nyomán átalakult növényzet írja rá az éghajlat hatását a föld felszínére. Vagyis az éghajlat változását követő növényzeti változás a ph és az elemösszetételbeli különbözősége révén átalakítja a földfelszín geokémiai folyamatait, és ennek nyomán a mállás, a talajképződés átalakul. A mállás és a talajképződés átalakulását követően a felszínközeli elemösszetétel változás a felszíni és talajvízrendszerbe oldódó elemösszetételt is megváltoztatja, és ennek nyomán az üledékgyűjtő medencékben kialakult tavak, mocsarak, lápok elemösszetétele is megváltozik. Az itt bemutatott földtani geokémiai paleobiológiai változás sorozat során a szárazföldi környezet (terresztris ökoszisztéma) fokozatosan átalakult, ennek a folyamatnak a részeként az eredetileg tiszta és hideg vizű tavi rendszer kalcium-hidrokarbonátban gazdag, fenékszintjén algákkal borított, tenyészidőszakban felmelegedő víztestté alakult át. Ebben a minőségileg új, a jégkort követő posztglaciális jelenkorra jellemző közegben indult meg a mésziszap felhalmozódása (5. ábra). 43

45 A nádasdladányi fúrásszelvény tanúságai V. A mésziszap kifejlődésének lezárulása A mésziszap képződésének kialakulása és kifejlődése mellett legalább ilyen érdekes a sárréti mésziszap kifejlődésének lezárulása. A fúrások alapján a 80 km 2 kiterjedésű sárréti üledékgyűjtő medence különböző pontjain eltérő időben zárult le a mésziszap képződése, vagyis a mésziszap képződésének feltételei fokozatosan szűntek meg a vizsgált területen. A vizsgálataink alapján a legkorábban az általunk vizsgálat alá vont és itt bemutatásra kerülő nádasdladányi területen zárult le a mésziszap képződése. A mésziszap képződésének lezárulása előtt a mésziszap szintben a csillárkamoszatok (Chara) abszolút dominanciája fejlődött ki, majd a Chara- és a karbonátkoncentráció erőteljesen visszaesett, és ezzel párhuzamosan a szervesanyag, foszfor, foszfát, kén tartalom erőteljesen megemelkedett. A makrobotanikai maradványok alapján a hínárfélék, az úszólápokat alkotó nád és tőzegpáfrány koncentrációja növekedett meg ugrásszerűen. Ezeknek a növényeknek a dominánssá válásával a sárréti medence nádasdladányi területén a mésziszap képződése lezárult és tőzeges réteg felhalmozódása indult meg 9500 évvel ezelőtt. A tőzegréteg kialakulása és felhalmozódása egy úszóláp szint kialakulásával vette kezdetét és ez az úszóláp réteg mind vertikálisan, mind horizontálisan kiterjedt, majd mintegy 9200 évvel ezelőtt nád- és gyékénytőzeg képződés indult meg (5. ábra). A tőzegréteg kifejlődésével, a foszfor, valamint a szervesanyag tartalom növekedésének és maximumának (74-82%) kialakulásával párhuzamosan a rétegsor agyagásvány tartalma is megváltozott, és a jégkori rétegek szmektit, a kora holocén illit, illit-szmektit típusú agyagásványok mellett a kaolinit agyagásvány jelent meg, és aránya a tőzeges szelvényszakaszban fokozatosan uralkodóvá vált. Ez a geokémiai adat azt jelzi, hogy az üledékgyűjtő medence vízgyűjtő területén, a medence környezetében jelentős változás alakulhatott ki, és ennek nyomán egy másfajta mállással és agyagásvány képződéssel számolhatunk a tőzegréteg kialakulása során. Ezekkel a változásokkal párhuzamosan a szárazföldi növényzet is átalakult, és a tölgy lett az uralkodó fás szárú elem, de a pollenösszetétel alapján a tölgyerdőket kiterjedt füves rétek tagolhatták. Feltételezhetően a barna erdei talaj, valamint a csernozjom talaj kora holocén kifejlődése nyomán alakult át a medence környezetében az agyagásvány képződése, és ennek nyomán jelent meg a kaolinit a vizsgált rétegsorban. A vízi élettér ilyen erőteljes átalakulása nyomán a csiga és kagylófauna is drasztikusan átalakult. A kopoltyús csigafajok eltűntek a szelvényből, a tőzegrétegben a jelentős tűrőképességű tüdős vízi csiga taxonok aránya vált uralkodóvá és megjelentek a higrofil szárazföldi fajok, köztük is a nedves réteken, lápokban, mocsarakban, víz fölé hajló ágakon, nád- és gyékényszárakon élő borostyánkő csigák (Succinea félék). Adataink nyomán egyértelműen kije- 44

46 lenthetjük, hogy a sárréti szárazföldi és vízi élettér 9200 évvel ezelőtt, a földművelő civilizációk Kárpát-medencebeli megtelepedése előtt drasztikusan átalakult. Az átalakulás fő mozgató rugója a sárréti karbonátos tó eutrófizációja, szervesanyag és foszfor, foszfát, kén tartalmának növekedése volt. Ezen változások nyomán a magasabb rendű vízi növények előnybe kerültek az algákkal, a csillárkamoszatokkal szemben, és expanziójuk nyomán a vízi élettér eutrofizálódott és úszóláp fázist követően síkláppá alakult. A sárréti tó üledékképződésének megváltozásában a korábbi biogén irányítású mésziszapképződést követően egyértelműen egy újabb biogén feltöltődési fázis kialakulását, a tőzegképződést rekonstruálhattuk. Így a mésziszap képződésének kezdete és lezárulása is biogén hatásokkal magyarázható (5. ábra). A nádasdladányi fúrásszelvény tanúságai VI. A vizsgálati eredmények alkalmazhatósága a Duna Tisza közén Természetesen jogosan merül fel az olvasóban, hogy vajon a sárréti, a magyarországi területek egyik legjellegzetesebb mésziszapképződés folyamatai és törvényszerűségei alkalmazhatók-e a Duna Tisza közi üledékgyűjtő medencékben is? Vagyis hasonló módon alakulhattak-e ki a kiskunsági édesvízi karbonátok, köztük a mésziszap szintek, mint azt a sárréti területen a különböző geológiai, geokémiai és őslénytani vizsgálatok alapján rekonstruáltuk? Éppen ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat a Duna Tisza közén található izsáki Kolon-tó üledékrétegeinek vizsgálata során, mivel a kolontavi rendszer mérete (76 hektár) és kifejlődése igen sok hasonlóságot mutatott a sárréti süllyedék területtel (6. ábra). Természetesen jelentős különbségek is kimutathatóak a két terület között. Ugyanis a kolontavi üledékgyűjtő rendszer alapját, a medence feküjét egyértelműen a dunai hordalékkúp fluviális homokanyaga és annak a felszínén képződött futóhomok alkotja. Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei I. Negyedidőszak végi folyamatok A kiskunsági homokterület nyugati peremén található Kolon-tavon mélyített, geológiai keresztszelvényt alkotó 20 fúrással feltárt rétegsorok litológiai kifejlődésének elemzése során több geológiai törvényszerűséget tudtunk megállapítani. A Kolon-tó valószínűleg egy ősi, ma még tisztázatlan korú Duna-mederben alakult ki, de ebben a folyómederben a pleisztocén végén jelentős mennyiségű futóhomok akkumulálódott. A felső pleisztocén kezdetén a futóhomok nem egy egységes leplet alkotott a hordalékkúp peremén húzódó dunai eredetű mélyedésben, hanem igen változatos felszínű fekü képződményt. A változatos felszínű futóhomok-felszín, a 45

47 maradékbarázdák és a kifújásos mélyedések kifejlődése következében a megemelkedő talajvíz nyomán eltérő mélységű vízterek, eltérő talajvízmagasság és eltérő mélységű tavak, mocsarak, köztük lévő kiemeltebb helyzetű homokhátak mozaikos rendszere jellemezte már a pleisztocén végén a Kolon-tó területét. A Kolon-tó kelet-nyugati irányú kiterjedése már az említett negyedidőszak végi időszakban is jóval szélesebb volt a mai, szabályozott állapotánál. A differenciált vízborítású, mozaikos aljzattal és vízmélységgel jellemezhető Kolon-tónak a kelet - nyugat irányú kiterjedése a fúrások alapján valószínűleg meghaladhatta a 6-7 km-t is. Ez a mozaikos tengerszint feletti magasságokkal jellemezhető geomorfológiai állapot meghatározta az üledékes rendszerek kifejlődésének a lehetőségét is. Így a vízborítás, talajvíz magasság, ún. hidroszeriesz kialakulását követően egymással párhuzamosan fejlődő, de eltérő szemcseösszetétellel, növényzeti borítással, karbonát-, szervesanyag tartalommal jellemezhető üledékes egységek, rétegek fejlődtek ki. A pleisztocén végén a Kolon-tó területén az eltérő morfológiai adottságok és az eltérő vízmélység következtében eltérő kifejlődésű, vastagságú tavi rétegsorok alakultak ki. A pleisztocén tavi üledékekben a porfrakció (durva kőzetliszt: 0,02 0,06 mm átmérő) dominált, így jól elkülöníthető, oligotróf tavi környezetben felhalmozódott minerorganikus üledék jellemezte a pleisztocén tavi rétegeket. A minerorganikus tavi rétegekben több futóhomokban gazdagabb sáv mellett a medence déli részén sikerült kimutatni egy láposodott, szerves anyagban dúsabb sávot is. Hasonló réteget nem sikerült kimutatni a medence északi részén, ahol vékonyabb kifejlődésű a pleisztocén tavi rétegsor, és valószínűsíthető, hogy míg a déli medencében folyamatos tavi üledékképződés zajlott, addig a medence magasabb helyzetű északi része a pleisztocén végén hosszabb ideig száraz maradhatott. Ezt bizonyítja a medence északi részén kimutatott, faszenekben gazdag, futóhomok rétegek közé ékelődött fosszilis talajszint is. Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei II. Kora holocén fejlődéstörténet A Kolon-tó fejlődésében a kora holocén fejlődéstörténet tartalmazza a legfontosabb mozzanatokat, mert ekkor volt optimális a tavi rendszer fejlődése és a mozaikos környezet kifejlődése, továbbá a mezotróf tavi, eutróf tavi, lápi, mocsaras környezeti mozaikok kiterjedése is megfelelő volt. Így a tómedencét igen változatos vízi környezet kifejlődése, nyílt vízfelületek, mélyebb és sekélyebb vízterek kialakulása, erőteljesen eltérő növényzeti borítás kifejlődése jellemezte. Az északi medencében a holocén második felében a meszes tavi üledékképződés lezárult, és a tőzegképződés, az eutróf tavi üledékfelhalmozódás vált domináns tényezővé. A tőzegképződés során karbonátos, Mollusca héjakban gazdag karbonátos tőzeg halmozódott 46

48 fel, és vele párhuzamosan Mollusca héjakban gazdag, szerves anyagban dús tavi rétegsor rakódott le (6. ábra). A pleisztocén tavi képződmények folyamatosan fejlődtek át holocén tavi rétegekké, nem ékelődött közbe futóhomok réteg, és a területen nem történt jelentős hatású kiszáradás. Mind a medence északi, mind a déli részén egy növekvő szervesanyag- és jelentősebb karbonáttartalommal jellemezhető átmeneti sávval alakultak ki a holocén tavi lápi képződmények. A holocén kezdetén a déli medencében általánosan a tavi mésziszapképződés indult meg, míg a magasabb tengerszint feletti magassággal jellemezhető északi medencében csak a legmélyebb medence részletekben fejlődött ki mésziszapos tavi képződmény, a sekélyebb részeken szerves anyagban relatíve gazdagabb, mezotróf eutróf tavi üledék halmozódott fel (6. ábra). Ugyanakkor a parti régióban már ekkor megindult a tőzegképződés, vagyis a Kolon-tó északi részén már ekkor kialakult a lápokkal, jelentősebb növényzeti borítással megszakított mozaikos tavi állapot. Ez a mozaikos növényzeti borítás végig jellemező maradt erre a területre, míg a medence déli részén szinte egészen a vízszabályozásig a meszes tavi üledék akkumulációja marad fenn. A folyó- és vízszabályozás hatására a területen a felszínközeli rétegek kiszáradtak, talajosodtak és a tavi rendszer peremén futóhomokmozgás indult meg. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a történelmi időkben a nagyállattartó népek megtelepedésének hatására a futóhomokmozgás ciklikusan fejlődött ki. Ugyanakkor a felszín közeli réteg utólagos átalakulása rendkívül fiatal, középkor végi és újkori események hatására következett be. Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei III. A tómeder közepén végzett fúrás negyedidőszaki eredményei A tómeder centrumában mélyített fúrás feküszintjét szürkéssárga színű, jól koptatott, lekerekített, jól osztályozott enyhén karbonátos futóhomok alkotja. A futóhomok 4,4 méter és 2,8 m között húzódik. A futóhomok réteget egy finomabb, kőzetliszt frakcióban és agyag frakcióban gazdag, apró égett faszeneket tartalmazó vörösbarna színű, mintegy 10 cm vastagságban kifejlődött fosszilis talajszint (4,2-4,1 m között) osztotta ketté. A faszenek az anthrakológiai vizsgálatok nyomán erdei fenyő (Pinus sylvestris) fajhoz tartoztak. A radiokarbon vizsgálat alapján a faszenes talajhorizont ezer éve alakult ki. Ennek nyomán a futóhomok képződése a felső würm végén, a késő glaciális kor kezdetén történhetett (6. ábra). A futóhomok rétegre egy világosszürke színű, kőzetlisztben gazdag, Mollusca héjmaradványos, karbonátos, ásványi feltöltődésű, ún. minerorganikus tavi üledék települt (2,8-2,2 mé- 47

49 ter között). Rétegtani helyzete és a radiokarbon adatok alapján ez a szint 20 ezer és 13 ezer évek között fejlődhetett ki. Ennek az üledéknek a képződését úgy modellezik (Sümegi 2004), hogy a pleisztocén kori hidegvízű tavi környezetben eolikus por akkumulálódott. Ezt tükrözi vissza a minerorganikus üledék jelentős durvakőzetliszt tartalma. A durvakőzetliszt a löszös rétegek legjelentősebb arányban megjelenő szemcsefrakciója, amelynek eredetét szél által lebegtetve szállított porból származtatják (Pécsi 1993). Így a pleisztocén tavi környezetben felhalmozódott eolikus por minimális kémiai mállással jellemezhető, csak az alapkőzetből kioldódott karbonátot tartalmazó, oligotróf, hidegvízű környezetben mállatlan szilikátokat, ásványokat igen, de szerves anyagot nem tartalmazó kőzettörmelékként akkumulálódott. A zónát alacsony makrofosszília koncentrációk jellemzik. Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei IV. Növényzeti borítás a meder környékén a negyedidőszak végén A medret magas vízszint és alacsony növényzeti borítottság jellemezte. A medret nádas szegélyezte csőrös sással, mocsári sással, iszapzsurlóval. A pollen adatok azt bizonyítják, hogy a 2,7 és az 1,5 méter közötti szelvényszakasz kialakulásakor, megközelítőleg és évek között a fásszárú növények közül a legjelentősebb arányban a fenyők jelentkeztek a Kolon-tó környékén. Mivel az erdei fenyők általában igen jelentős mennyiségű pollenszemcsét bocsátanak ki, így kiemelkedő dominanciájuk a pleisztocén rétegek esetében nem meglepő, de biztosnak mondható lokális jelenlétükre a recens paleoökológiai vizsgálatok alapján csak 60-70% feletti pollendominancia értékeik nyomán lehet következtetni. Ilyen értékeket elsősorban a késő-glaciális pollenhorizontban sikerült kimutatni és ennek nyomán egyértelműnek tűnik, hogy a tavat a pleisztocén végén, mintegy 15 és 10 ezer évek között fenyőerdő övezte, míg a ezer évek között valószínűsíthető, hogy egy lazább szerkezetű erdőssztyepp jellegű fenyves vette körül, amely a késő-glaciális során záródásnak indult. Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei V. Negyedidőszak végi faunaelemek A pleisztocén végi, felső würm és késő glaciális korú csiga és kagyló fauna legfontosabb vízi faunaelemeit az elsősorban északkelet-európai elterjedésű, hidegtűrő, a pleisztocén végén, a holocén kezdetén a Kárpát-medencében kihalt, illetve visszaszorult ritka kerekszájú csiga (Valvata puchella), hasas csőröscsiga (Bithynia leachi), vízi korongcsiga (Anisus leucostoma), parti tányércsigácska (Gyraulus riparius) fajok alkották. Hideg, oligotróf, oxigénben dús aljzatú, 48

50 enyhén karbonátos, mállatlan szilikátokból álló aljzattal jellemezhető tavi (állóvízi) környezetre jellemző fauna jellemezte ezt a szintet. Ritka kerekszájú csiga hasas csőröscsiga parti tányércsigácska lokális zóna (malakológiai zonula) szintje fejlődött ki és / évek között. Ezek a vízi fajok és ez a faunaasszociáció napjainkban elsősorban a Germán-Lengyel-síkság tavaiban jellemző. A szárazföldi faunában a higrofil, hidegtűrő kis borostyánkő csiga (Succinea oblonga) dominált (6. ábra). Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei VI. A tómeder közepén végzett fúrás klímajavulásra vonatkozó adatai A 2,2 métertől 1,7 méterig tartó szelvényszakaszban, a és évvel ezelőttre keltezhető időszakban, a karbonát- és az agyagtartalom fokozatosan megemelkedett, a durvább homokfrakció aránya - és elsősorban a szervetlenanyag-tartalom - viszont drasztikusan lecsökkent. A változások nyomán az üledékréteg kialakulásakor erőteljes mállásra, talajképződésre és a képződött talajanyag tavi rendszerbe történő bemosódására következtethetünk. Az üledékképződés ilyen jelentős átalakulása az egykori éghajlat és környezet jelentős átalakulását tükrözi vissza. Valószínűleg a késő-glaciálisban megindult fokozatos klímajavulás hatására alakult át a tó üledékképződése. A kronológiai adatok alapján ezek a változások mintegy / évvel ezelőtt kezdődtek el. A felső würm végén, a késő glaciális folyamán a vízoldható Ca tartalom folyamatosan és erőteljesen megemelkedett, míg a Fe, Mn tartalom fokozatosan emelkedett. Ugyanakkor a Mg, Na tartalom szintén fokozatosan emelkedni kezdett. A vízoldható elemtartalom ilyen irányú változásai nyomán a fitomassza-tartalom fokozatos növekedését és a mállás erőteljesebbé válását rekonstruálhattuk. A kémiai elemzés egy fokozatos éghajlati javulást, emelkedő hőmérsékletet és növekvő csapadékmennyiséget mutat. A hőmérséklet- és csapadékváltozás hatására a növényzeti borítás és a kémiai mállás is erőteljesebb lett, és egy erőteljesebb talajképződés zajlott a Kolon-tó környékén. A Fe, Mn tartalom növekedése nyomán a talajképződés podzolos jellegű lehetett. Talán meglepő, hogy a Ca tartalomnövekedése mellett egy időben a Fe, Mn tartalom is növekedésnek indult: a kémiai mállás itt két jelentős folyamatot indított el. Egyrészt a fekükőzetből a karbonát indult oldódásnak, másrészt a környező terresztris (szárazföldi) területeken záródó fenyvesek alatt képződő podzol talajból szabadult fel a Fe és Mn tartalom. 49

51 Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei VII. A mésziszap-felhalmozódás feltételeinek kialakulása a tóban A makrobotanikai anyagok alapján a Kolon tóban a késő glaciálisban a vízszint emelkedik, a víz mélysége ekkor lehetett a legjelentősebb. A nád koncentrációja nem, de a többi makrobotanikai anyag koncentrációja lecsökkent. A csillárkamoszatok (Chara) oogoniumok koncentrációja igen jelentőssé vált, és több taxonjuk is megjelent (közönséges csillárkamoszat, ellentétes csillárkamoszat, ragyogó csillárkamoszat). A ragyogó csillárkamoszat jelenléte egy állandó mély vizű tó kialakulására utal. A faj optimálisan 2-3 méter vízmélységben él, de akár 10 méteres vizekben is előfordul, és a kisebb fénymennyiséget is elviseli. A karbonát-, Ca-, Mg-tartalom növekedése alapján a mésziszap képződése a Kolon-tó esetében egy hidegvízű, oligotróf tavi környezet megváltozásával indult meg, és a csillárkamoszat koncentráció növekedésével párhuzamosan vált egyre jelentősebbé a jégkor végi és a kora holocén tavi üledék mésziszap-tartalma. Folyamatos változást lehetett kimutatni / évtől kezdődően, amelynek csúcspontján, a évvel ezelőtti időszakban zárt mésziszap-réteg fejlődött ki, 80-85%-os csillárkamoszat koncentrációval, Ca, Mg koncentráció maximummal. A vizsgálatok alapján a Ca/Mg arány ekkor átlagosan 9:1 lehetett, bár a különböző medencerészekben igen eltérő értékeket kaptunk. A ragyogó csillárkamoszat aránya lecsökkent, majd ez a taxon a tavi mésziszapképződés dominánssá válásával eltűnt az üledékből. A Kolon-tó fenékszintjében a Chara flórából ezt követően egyedül a közönséges csillárkamoszat maradt fenn, amely zárt szőnyeget alkothatott a holocén kezdetén, a holocén legkorábbi szakaszában (6. ábra). Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei VIII. A növényzeti borítás változása a kora holocén időszakban Ugyanekkor történt meg a szárazföldi vegetációban a glaciális interglaciális növényzeti váltás, a tundra elemek eltűntek, a tajga elemek visszaszorultak, és a termomezofil lombos erdei taxonok (Corylus mogyoró, Tilia hárs, Ulmus szil, Quercus tölgy), valamint a vízparti területre jellemző fák (Salix fűz, Alnus éger, Betula nyír) pollenaránya emelkedett meg erőteljesen. A változások ellenére a fűfélék (Poaceae), ürömfélék (Artemisia) pollenaránya nem csökkent, így a tó környékén a lombos fák mellett a mérsékelt enyhébb sztyeppekre, erdőssztyeppekre jellemző növények is elterjedtek. A pleisztocén végi morfológiai és vízborítási talajvíz adottságokat, az ún. hidroszerieszt követő növényzetet ebben a periódusban váltotta fel a jelenkori 50

52 (holocén) hidroszerieszt követő vegetáció, lomboserdei fákkal, cserjékkel. A Kolon-tavi kora holocén réteg pollenösszetételére jellemző, hogy a dunántúli és kelet-alföldi szelvényekkel szemben a mogyoró pollenaránya alárendelten jelentkezett (6. ábra). A pollenösszetétel alapján a Kolon-tó környezetében lombos fákkal, kisebb szikesekkel tagolt mérsékelt övi sztyeppék, elsősorban ürmös füves vegetáció terjedt el. Közvetlenül a tóparton lombhullató keményfás és puhafás ligeterdők voltak, míg a vízparton sás, nád és gyékényes övezet alakult ki. A pollen- és a makrobotanikai változások alapján a Kolon-tó késő glaciális korra jellemző maximális kiterjedése és jelentős vízmélysége kb évtől megváltozott, és mind a vízfelülete, mind a vízmélysége lecsökkent (6. ábra). Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei IX. A faunaelemek változása a kora holocén időszakban A pleisztocén végén, a holocén kezdetén, a jégkor/jelenkor átmeneti szintjében jelentek meg a holocén során elterjedő faunaelemek, mint a hosszúcsápú csőrös csiga (Bithynia tentaculata), szárnyas hólyagcsiga (Physa fontinalis). Ekkor jelentek meg a szelvényben utoljára a ritka kerekszájú csiga és hasas csőröscsiga fajok egyedei. A pleisztocén/holocén határfaunát követően a szárnyas hólyagcsiga, örvényes tányércsiga, rácsos tányércsiga dominanciaszintje fejlődött ki a szelvényben. Felmelegedő, kalcium-hidrokarbonátban gazdag, sekélyebb vízi környezet fejlődött ki ekkor, immár a pleisztocén folyamán elterjedt faunaelemek nélkül. A fauna fokozatos változása / évtől kezdődött meg. Viszont az enyhébb éghajlati szakasszal jellemezhető faunaszint holocén kezdetének mintegy és évek között teljesedett ki, ami teljes mértékben megfeleltethető a nádasdladányi szelvény mésziszap szintjében feltárt malakofaunának. Az izsáki Kolon-tó vizsgálati eredményei X. A mésziszapképződés lezárulása A kolon tavi rétegsorban a legjelentősebb változást 9500 évnél rekonstruáltuk. Az agyag, a finomkőzetliszt és a szervesanyag tartalom erőteljesen megemelkedett, az üledékképződés erőteljesen megváltozott, és tőzegfelhalmozódás indult meg. A tőzegréteg üledékföldtani jellege közül kiemelkedik a jelentősebb karbonáttartalom, az, hogy jelentős mennyiségű csiga- és kagylóhéjat tartalmaz, valamint igen sok, centiméternél vékonyabb kőzetlisztben illetve szerves anyagban dúsabb laminákból áll. Ez az üledékképző környezet többszöri és gyors változását jelzi, valamint azt, hogy a tőzegképződés mozaikos jellegű lápos tavi környezetben zajlott, ahol egymás mellett történt a tavi üledék és a tőzeg felhalmozódása, és az adott víz- illetve növényzeti borítás nyomán hol az egyik, hol a másik üledékképző tényező vált dominánssá. 51

53 A mésziszap képződése ettől a szinttől megszűnt, annak ellenére, hogy a csillárkamoszatok elmeszesedett női szaporítószervei, az oogóniumok elszórtan még előkerültek a tőzegrétegben is. A tőzegréteg döntő részét nádmaradványok alkotják, de ezzel párhuzamosan a zsombéksás, bodros békaszőlő is tőzegalkotó mennyiségben van jelen. Ez alapján a kolontavi üledékgyűjtő medencében egy szerves anyagban dús, növényzettel, elsősorban náddal borított eutróf lápos tavi állapot stabilizálódhatott valamikor 9500 évvel ezelőtt. Ebben a lápos tavi tőzegképző környezetben megjelentek az édesvízi szivacsok, ágascsápú rákok és tegzes maradványok is. A malakofauna is átalakult, és a tőzegrétegben már a vízi növények gázcsere nyílásánál élő, oxigénparazita lapos kerekszájú csiga (Valvata cristata), az abszolút kétlaki, nedves réteken, víz feletti növényi szárakon, mohapárnán, harmatcseppben is megélni képes hasas kétéltűcsiga (Carychium minimum), és a törpecsigák (Vertigo-félék) váltak uralkodó fajokká. A pollenösszetétel a makrobotanikai anyaggal teljesen azonos változást mutat. A nád, sás, fűz, éger pollenek aránya a tőzegképződés kezdetén erőteljesen megemelkedett, és ezzel párhuzamosan a mérsékeltövi fák és cserjék, elsősorban a tölgy, szil, kőris, hárs, mogyoró aránya erőteljes maradt. A fűfélék és az ürömfélék aránya is jelentős maradt. A pollenösszetétel nyomán feltételezhető, hogy a sekély, eutróf jellegű lápos tóban zárt nádas és zsombéksásos mozaikok, tőzegképző régiók fejlődtek ki, míg a vízparton puhafás ligeterdő övezet, ekörül keményfás ligeterdő zóna alakult ki, míg a magasabb régióban, a homokhátakon, löszterületeken füves-ürmös foltokkal tagolt erdőssztyepp alakulhatott ki. A geokémiai vizsgálat alapján a szervesanyag-tartalom mellett a tőzegképződés kezdetén a foszfor, a foszfát, a kén, és a szerves anyaghoz kötődő elemek, mint a cink- és a réztartalom emelkedett meg erőteljesen (6. ábra). A kolon-tavi mésziszap-képződés környezeti feltételei teljes mértékben megfeleltethetőek a dunántúli Sárréten az előzőekben taglalt környezetnek. Az egyetlen különbség, hogy a kolontavi szelvényben a jégkor végi, hideg és tisztavizű (oligotróf), ásványi feltöltődésű tó alakult át mezotróf, karbonátos tavi rendszerré. A jégkor végén, a holocén kezdetén, fokozatosan felmelegedő környezetben a Kolon-tavat övező jégkor végi kontinentális típusú tajgás erdőssztyepp alakult át szubmediterrán és kontinentális elemeket is tartalmazó tölgyes erdőssztyepp területté. Ezzel párhuzamosan a vízi élettér is átalakult: a hidegtűrő és hidegkedvelő észak-európai, paleoarktikus elterjedésű elemek fokozatosan visszaszorultak, és a közép-délkelet-európai fajok, valamint holarktikus, jelentős elterjedésű csiga- és kagylófajok terjedtek el a kialakuló tavi rendszerben, amelynek aljzatát a jégkor végén, a holocén kezdetén a csillárkamoszat taxonok borították el. A mésziszap, hasonlóan a sárréti medencéhez fokozatosan fejlődött ki a jégkor végétől, mintegy / évtől kezdődően és megközelítőleg és évek között fejlődött 52

54 ki a mésziszap legtisztább formájában a Kolon-tó centrális részén. A mésziszap képződésének kezdete és fő szakasza mellett a mésziszap képződésének lezárulása is teljesen hasonló folyamatok eredményeként, foszfor, foszfát, kén és szervesanyag tartalom növekedése, a lápos tavi állapot kialakulását követően alakulhatott ki. Az eddigi ökológiai vizsgálatok alapján a foszfor tartalom növekedése okozhatta a karbonátos, Chara tavi állapot összeomlását, mivel a foszfor tartalom emelkedésével a magasabb rendű növények előnybe kerültek a mésziszap felhalmozódásában szerepet játszó csillárkamoszatokkal szemben. A magasabb rendű növények növekvő mennyisége egy szervesanyagban dús, növényi maradványokat tartalmazó tavi környezet kialakulásához, a tavi rendszer eutrófizációjához vezet, amely nyomán szervesanyagban gazdag iszap, majd a növényzet (fitomassza) növekedésével tőzeg kialakulásához vezet. Ezen üledékréteg kialakulása és a magasabb rendű növények elszaporodása okozza karbonátos tavi rendszerek átalakulását és a mésziszap képződés lezárulását (6. ábra). A tavi és réti karbonátképződés általános törvényszerűségei A sárréti, kolon-tavi, bátorligeti és az ócsai szelvények összehasonlítása A sárréti, kolon-tavi szelvények mellett teljesen hasonló mésziszapos réteg kifejlődést sikerült kimutatnunk a Fertő-tavon, a nyírségi Bátorliget védett területén található egykori tavi rétegsoron (Willis et al. 1995, Sümegi 1996, Sümegi Gulyás 2004, Sümegi et al. 2003b), a kardoskúti Fehér-tavi szelvényen (Sümegi et al. 1999, 2013b), a kerekegyházi Kerek-tó esetében, az ócsai Öreg Turjánosnál (Veres et al. 2011), a kis-balatoni szelvényeken (Sümegi et al. 2009) és a balatonedericsi öblözetben mélyített fúrásban (Sümegi et al. 2008). Bár a nádasdladányi, kolontavi szelvényekben teljesen hasonló időkeretekben zárult le a mésziszap kifejlődése, tudnunk kell, hogy ennél jóval változatosabb korokban sikerült kimutatni a mésziszap-felhalmozódás lezárulását, 9500, 8000, 4500, 3300 évvel ezelőtti adatokat is kaptunk a mésziszap képződésének lezárulására, sőt ismeretesek olyan területek, ahol napjainkban is zajlik a mésziszap képződése, például a Balaton központi mederrendszerében, vagy a ma is aktívan fejlődő kiskunsági karbonátos tavakban. Ezeknek a jelenlegi aktív mésziszap lerakódásoknak és az egykori mésziszap felhalmozódásoknak az összehasonlítása révén a tavi és réti karbonátképződés általános törvényszerűségeit állapíthatjuk meg, de lehetőségünk nyílik arra is, hogy az édesvízi karbonátképződésnek a különbözőségeit, az üledékföldtani, a geokémiai, és a paleobiológiai környezetében kimutatható eltéréseket megrajzoljuk és megfogalmazzuk. A szelvények összehasonlító elemzése alapján egyértelmű különbségek rajzolódnak ki a különböző területen a tavi és réti karbonátok képződésében. Kiemelkedő jelentőségű ebben a 53

55 kérdéskörben a bátorligeti lápon végzett komplex környezettörténeti rekonstrukció. Ugyanis a Sárréten és a Kolon-tavon kifejlődött időkeretben a nyírségi hordalékkúp felszínén kialakult egy futóhomok felszín, melyen két maradékgerinc közötti szélfútta szélbarázda mélyedésében az utolsó eljegesedés folyamán kialakult szilikátban, alumíniumban, vasban, mangánban relatíve gazdag, jégkori oligotróf tavi rendszer mintegy évvel ezelőtt fokozatosan karbonátos tavi rendszerré alakult át (7. ábra). A karbonátos tavi állapot majd 5000 évig fennállt, amikor is 8000 évvel ezelőtt, a kora neolit közösségek megtelepedésével párhuzamosan a sekélytavi rendszerben jelentős menynyiségű foszfor, foszfát és szerves anyag mosódott be, és ennek nyomán az üledékképződés jellege megváltozott, a karbonátos tavi rendszer a bátorligeti üledékgyűjtő medencében eutróf tavi rendszerré alakult át (7. ábra). A bátorligeti láp környezetfejlődésében néhány különbséget lehet kimutatni a kiskunsági (kolon-tavi) és a sárréti medencéhez képest, mégpedig azt, hogy a bátorligeti területen a jégkor végén zárt vegyeslombozatú tajgaerdő alakult ki, amely a holocén kezdetén előbb zárt hársfa dominanciával jellemezhető lomboserdő, majd ugyanitt zárt tölgyeserdő fejlődött ki. A mésziszap felhalmozódása során tehát a bátorligeti üledékgyűjtő medencét előbb zárt vegyeslombozatú tajga, majd zárt lomboserdő és nem erdőssztyepp vette körül, mind az Alföld centrumába, vagy a Mezőföldön (7. ábra). Ugyancsak jelentős különbség, hogy a mésziszap képződése egészen a kora neolit közösségek megtelepedéséig, a Körös kultúra alföldi, bátorligeti megtelepedéséig fennmaradt, és csak a neolit közösségek megtelepedése, erdőirtása, települések, utak, legelők, gabonakertek kialakítása nyomán bemosódott talaj okozta eutrófizáció nyomán zárult le a mésziszap képződése (Willis et al. 1995, Sümegi 1996, Sümegi Gulyás 2004, Sümegi et al. 2006). Teljesen hasonló folyamatokat sikerült kimutatnunk az ócsai láp (Selyemrét, Öreg Turjános) területén is, viszont itt éven át, szinte az egész holocénen keresztül, egészen a késő bronzkorig (3300 évvel ezelőttiig) fennmaradt a mésziszap képződése. Az ócsai területen a bronzkori közösségek megtelepedése és erdőirtása nyomán kialakult tavi eutrófizáció következtében zárult a mésziszap képződése. Ugyancsak a bronzkorban zárult le a mésziszap képződése a fenékpusztai öblözetben (Sümegi et al. 2009) és a Sárrét keleti felében, Sárkeszi környékén (Sümegi 2007a, b). Ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű, hogy a bátorligeti területen sikerült kimutatni a mésziszap mellett a kifejlődött édesvízi mészkőréteget (7. ábra) is (Sümegi et al. 2004), bár itt mészkőszint döntően rendkívül nagy tisztaságú kalcitot tartalmazott, és egyes szintekben maximum 1-2% Mg-tartalmú magnezitokalcitot lehetett kimutatni (Sümegi et al. 2004). 54

56 Miért és hogyan alakulnak ki a laza mésziszapos üledékből az tavi és réti mészkövek? Ezen a ponton érkeztünk el az édesvízi karbonátok, a réti és tavi karbonátok képződésének legfontosabb kérdéséhez. Miért és hogyan alakulnak ki a laza mésziszapos üledékből az tavi és réti mészkövek? A természetvédelem szempontjából még kiemelkedőbb kérdéskör, hogy a világon is egyedülálló, unikális kiskunsági réti/tavi dolomit hogyan és milyen folyamatok hatására fejlődött ki? A kiskunsági édesvízi dolomitok kifejlődése szempontjából kiemelkedő kérdéskör, hogy hogyan és mikor alakulhatott át a döntően biogén eredetű, minimális magnéziumtartalmú kalcit jelentős mennyiségű magnéziumot tartalmazó (Ca,Mg)[CaCO 3 ]2 dolomit képződménynyé? Ugyanis a fentebb bemutatott mésziszapképződéseknél láthattuk, hogy az eredetileg elenyésző, 1-2% Mg-tartalmú kalcit halmozódott fel a folyamat során és alakult át végül dolomittá. Ennek a kérdéskörnek a megválaszolásához meg kell ismerkednünk a réti mészkő-képződmény legklasszikusabb kiskunsági, réti karbonát rétegeket tartalmazó réti mészkő és dolomit feltárással Csólyospáloson (8. ábra). A csólyospálosi réti mészkő és dolomit feltárás Kutatástörténet A csólyospálosi réti mészkő és dolomit feltárást a második világháború előtt ismerte fel és vonta vizsgálat alá Miháltz István és felesége Faragó Mária (Miháltz Faragó 1945). A képződmény részletes vizsgálatát a második világháborút követően kezdték el a szegedi kutatók, Miháltz István professzor tanítványai (Mucsi 1963). Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a kiskunsági réti mészkövet és annak építéskőként való felhasználását a Magyar Minerológia kiadványában már 1786-ban megemlítették (Benkő 1786). Mucsi Mihály a csólyospálosi szelvény geológiai rétegeit, köztük a mészkőrétegét finomabb szintekre, finomrétegtani (10-20 cm-es) mintákra bontotta, és a mintákon üledékföldtani, malakológiai vizsgálatokat, valamint Faragó Mária segítségével pollenanalitikai elemzéseket végzett. A malakológiai és a pollenanyagokat elsősorban a szelvény kronológiai elemzésére használta fel, és az egész vizsgálat célja az édesvízi mészkőréteg kronológiai, rétegtani leírása volt. A feltárt malakológiai anyag meghaladta a 37 ezer darabot, de a pollenanyag mennyisége nem volt alkalmas a statisztikai elemzésekre és részletes értelmezésre. A malakológiai elemzéseknél jelentős, több ezer darab csillárkamoszat oogóniumot is feltártak, de ezeknek a maradványoknak a meghatározása és értelmezése nem történt még meg eddig. Ezt követően Molnár Béla professzor végzett átfogó üledékföldtani, kőzetszövettani, geokémiai vizsgálatokat a kiskunsági, közte a csólyospálosi édesvízi karbonátos képződményeken. 55

57 Munkája során először használta Germán Müller német szedimentológus recens hiperszalin tavi karbonátképződési adatait a réti mészkőképződés modellezésére, a réti dolomit kialakulásának megfogalmazására (Molnár 1970, 1980, 1984, Molnár et al. 1981). Jelenlegi ismereteinknek döntő részét ekkor fogalmazták meg a szegedi földtani iskolában. A csólyospálosi szelvényből 1957-ben Mucsi Mihály által kiemelt monoliton 1-4 cm-enként kivett mintákon a Sümegi Pál vezetésével részletes radiokarbon, oxigén és szénizotópos elemzéseket végeztek, és ennek nyomán a csólyospálosi mészkő képződésének kronológiai kereteit és képződési környezetét (8-9. ábra) a korábbinál pontosabb sikerült meghatározni (Sümegi et al. 2005, Sümegi 2006). Az itt megemlített munkák alapján mutatjuk be a csólyospálosi réti mészkő kifejlődését és ennek nyomán a kiskunsági réti mészkő- és dolomitképződés törvényszerűségeit. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a Kiskunságban élők a középkortól kezdődően jól ismerték ezt a képződményt, és felhasználták építkezéseik során. A fennmaradt népi elnevezései ennek a képződménynek, mint darázskő, pecsmeg, terméskő, acélaskő a különböző réti mészkő típusok gyakorlati felhasználása során alakulhattak ki (8. ábra). A csólyospálosi réti mészkő és dolomit feltárás Földrajzi és éghajlati jellemzés A csólyospálosi lelőhely a Dorozsma Kiskunmajsa kistájon helyezkedik el. A kistáj területe km2 és tengerszint feletti magassága m közötti, a felszíne egyhangú, enyhén hullámos. A kissé mélyebb medencék csapása ÉNy DK-i irányú, hosszan elnyúlva helyezkednek el és a Tisza völgyéig futnak. Ezeken az alacsonyabb területeken szikesek, illetve mésziszapos laposok alakultak ki, továbbá helyenként a semlyékekben réti mészkő is kifejlődött. A karbonátos padok kialakulásában fontos szerepet játszhatott a talajvíz oldott sóinak a bepárolódása is. A holocén kori lepelhomok-rétegek, köztük az ókori, népvándorlás kori és középkori emberi hatásokra (szarmata, avar, kun közösségek megtelepedése nyomán) kialakult futóhomok rétegek sok helyen elfedik a réti dolomit kifejlődéseket (8. ábra). Hőmérséklet szempontjából a kistérség éghajlata meleg és száraz a nyugati részek éghajlata meleg-mérsékelten száraz, melyet részben a kontinentális éghajlat, részben a sajátos helyi földrajzi, mezo- és mikroklimatikus viszonyok alakítanak. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,3 ºC, a tenyészidőszaké 17,2 ºC. A legmagasabb nyári maximum hőmérsékletek sokévi átlaga 34,0-34,4 ºC, a leghidegebb téli minimumok átlaga -16,0 és -16,5 ºC közötti, azonban a szélsőséges éghajlati események: a 35 ºC-ot meghaladó nyári melegek, és -25 ºC-ot meghaladó téli fagyok gyakoriak. A kistérség az ország egyik napfényben leginkább telített területe, a napsütéses órák 56

58 évi összege közötti. Ezen klimatikus okok, főképp a nyári hőmérsékleti maximumok és aszályos évszakok döntő jelentőségűek a réti mészkő keletkezése szempontjából. Csapadékot tekintve a csapadékösszeg évi átlaga mm Ny-ról Kelet fele csökken, a vegetációs időszaké mm. A párolgás éves átlagos értéke szabad vízfelületen mm közötti, vagyis a párolgás jelentős mértékben meghaladja a csapadékbevételt (Pálfai 1989). Az erőteljes párolgást és a relatíve kisebb csapadékbevételt a Duna felől a Tisza felé áramló talajvíz ellensúlyozta a folyószabályozás előtt, és így igen jelentős szerepet játszottak a Duna Tisza köze, közte kiskunsági terület, a Dorozsma Kiskunmajsa kistáj talajvízrendszerében a dunai árvizek is. Ugyanis ezen árvizek során az egykori dunai hordalékkúpon a homokszemcsékkel, kavicsos mederanyaggal kitöltött medrek áradmány- és talajvíz elvezető rendszerekké alakultak át, és a dunai árvizek során a dunai allúviumon megjelent, a Bajor-medencéből, az Alpokból, a Kisalföldről a csapadékból, gleccserek olvadásából, hóolvadásból származó víztöbbletet a Kiskunság belső területeire vezették. Így ezek az egykori medrek igen jelentős szerepet játszottak az éghajlati okok miatt a nyári hónapokban és ősz kezdetén jelentős vízhiánnyal jellemezhető terület vízforgalmában. A hárommaximumos dunai árvizek, a hó- és gleccserolvadás okozta kora tavaszi, a csapadék bevételi többlet nyomán kifejlődött tavasz végi nyár eleji és a szubmediterrán éghajlati hatás nyomán kialakuló késő őszi csapadékmaximum során kialakult magas dunai vízállások, árvizek felszín alatt, vagy a felszínen a részekre osztott dunai medrekben, a futóhomok buckák közében jelentős vízszintemelkedést, a helyi tavak-mocsarak vízborításának erőteljes növekedését okozták. Tehát a területen a helyi csapadékviszonyoktól függetlenül idegen területeken keletkezett víztöbblet jelenhetett meg, elsősorban a vegetációs időszak kezdetén. Ennek nyomán a tavakban magasabb vízállás volt jellemző, illetve időszakosan megjelenő tavak alakultak ki. A nyár második felében, az ősz kezdetén az árvízmentes és csapadékszegény időszakban ezekben a tavakban jelentős vízszintcsökkenés, esetenként időszakos kiszáradás volt jellemző, és ennek nyomán az állandó és az epizodikus tavak oldott só, köztük hidrokarbonát tartalma jelentős mértékben megemelkedett, azaz hiperszalin állapot alakulhatott ki. A csólyospálosi mészkő kifejlődése és az egyes rétegek kora A pleisztocén/holocén határán A csólyospálosi mészkő kifejlődése és az egyes rétegek kora a következőképpen alakult egy helyi, kézzel kifejtett mészkőbánya szelvénye nyomán. A fekü réteget karbonátban gazdag dunai hordalékkúpból származó futóhomok (szélfútta homok) alkotta, majd ez felett egy változatos vastagságban kifejlődött helyenként 5-10 cm, de döntően cm vastagságú sárgásvöröses 57

59 színárnyalatú homokos dolomitos tavi mészkőréteg feküdt. Ebben a rétegben jelentős mennyiségű, egykori növényi maradványok kikorhadásából származó lyukacsos szerkezetet lehetett felismerni (darázskő szerkezet). Az egykori mocsári-tavi környezetben jelentős mennyiségű nád, gyékénymaradvány képződött, amelyek a karbonát kiválását, felhalmozódását követően kioldódtak a mészkőből, ezáltal a helyükön változatos nagyságú pórusok alakultak ki, és innen származik a kőzet népi elnevezése. A réteg kialakulásában szerepet játszott a talajvíz intenzívebb mozgása is, amely a fekü felől talajvízben oldott vas ionokat, a felszín felől a rétegre rakódott mésziszapból pedig vízben oldott magnézium-hidrokarbonátot, kalcium-hidrokarbonátot szállított, és ezen a határfelületen a karbonátok a ritmikus kiszáradás és vízzel elöntés hatására kicsapódtak, kiváltak, így az eredeti karbonátos réteg utólag erőteljesen átalakult. Fontos tudni, hogy ebben a rétegben kimutatott vízparti növényzet (gyékény, nád) gyökerein, gyöktörzsén jelentős mennyiségű vasbaktériumot koncentráló bakteriális nyák alakul ki. A bakteriális nyák olyan vasas kérget, amorf kiválásokat, egészen pontosan vasoxihidrátokat alakított ki az üledékben, amely a kemoszintetizáló, kémiai energiát felhasználó baktériumok élettevékenysége során alakult ki. Így a mocsári környezetben a vas kiválása nem csak utólag talajvízből, hanem egyidejűleg a vasbaktériumok hatására is megtörténhetett. A karbonátok kiválása és a vasoxihidroxidok kiválása így össze is kapcsolódhatott, mert a tavaszi-őszi nagyobb csapadék bevételű időszakokban karbonátban gazdag tavi rendszer, míg nyáron a fokozatos kiszáradás nyomán egy nádassal, gyékényessel, sásossal borított mocsár alakulhatott ki, és ez utóbbi növények jelentős mértékben segíthették a vasoxihidroxidok kiválását az üledékrétegben. Ebből a szintből készített vékonycsiszolat vizsgálatok alapján a vasas kiválások egyébként mindenütt a karbonátos tavakban élő csigák és kagylók héjait, valamint a meszes üledékben található csillárkamoszat maradványokat is bekérgezték. A réteg kifejlődését, a karbonátos rendszer kialakulását napjainktól számítva évvel ezelőtti időszakra tehetjük. Vagyis a karbonátos réteg kifejlődése, a meszes iszap felhalmozódása még a jégkor végén, a pleisztocén/holocén határán megindulhatott, így a mésziszap és mészkőképződés nem a boreális korban történt, mint azt korábban gondolták (Mucsi 1963). A boreális időszakot kalibrálatlan naptári év, azaz kalibráltan naptári évek (radiokarbon naptári év 1950-től értendő) közé tehetjük. Az idősebb kormeghatározást támasztja alá a rétegben feltárt Mollusca fauna összetétele is, a ritka kerekszájú csiga (Valvata pulchella), a hasas csőröscsiga (Bithynia leachi), a hosszúcsápú csőrös csiga (Bithynia tentaculata), a pannoncsiga (Cepaea vindobonensis) együttes előfordulása, mert ez rendkívüli módon jellemző Magyarországon a pleisztocén holocén átmeneti faunákra (Sümegi 1989, 1996, 2004). A pollenösszetétel alapján a mésziszap felhalmozódásának kezdetén erdőssztyepp volt az uralkodó 58

60 növényzet, erdei fenyő, nyír dominanciájú erdei elemekkel, alárendelten tölgy, szil, kőris, mogyoró jelenlétével, míg a lágyszárúak között a fűfélék és az ürömfélék aránya volt a meghatározó (9 ábra). A jégkor végén, a jégkor/jelenkor átmenti időszakában kialakult karbonátos tónak ciklikusan, évszakosan eltérő kémiai összetétele (kemizmusa), változó vízborítása alakulhatott ki mintegy évvel ezelőtt. A mélyebb és hidegebb vizet kedvelő ritka kerekszájú csiga, a hasas csőrös csiga, a mozgó vizet kedvelő, patakokban, folyókban, tavak hullámverési övében élő változékony kerekszájú csiga (Valvata piscinalis), a melegebb, hidrokarbonátos, a tiszta vizeket kedvelő zömök vándor pocsolyacsiga (Lymnaea peregra f. ovata), a hosszúcsápú csőrös csiga és a szikes, sekélyebb vizeket is elviselő májmétely csiga (Lymnaea truncatula), az ajakos tányércsiga (Anisus spirorbis) fajok megközelítőleg azonos arányban jelentkeztek a szelvénynek ebben a szakaszában. Az adatok alapján a pleisztocén végén, a holocén kezdetén kialakult tó vízszintje a holocén kezdetén rendkívül mértékben ingadozóvá vált (9. ábra). A csólyospálosi mészkő kifejlődése és az egyes rétegek kora Kora holocén változások A vegetációs periódus, a tenyészidőszak kezdetén, tavasszal a tó megközelítőleg 3 méter mély, és viszonylag hidegebb vizű lehetett, míg a nyári hónapokban vízszint 1 méter alá is csökkenthetett, de a vízszintváltozást nem követte a szervesanyag-terhelés növekedése, a tó vízének eutrófizációja vagy felszíni növényzeti borítása, a víz mindvégig mezotróf jellegű lehetett. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a tó környékén vagy stabilabb növényzeti borítás alakulhatott ki, így nem alakulhatott ki jelentősebb erózió, vagy nem volt erőteljes talajképződés. Valószínűleg mindkét folyamat szerepet játszhatott, mert a pleisztocén végén még az erdei/nem erdei pollenek aránya egyértelműen erdőssztyepp vegetáció kialakulását valószínűsíti (9. ábra). A holocén kezdetén, mintegy éve az erdei pollenek, a lombos fák és cserjék aránya ugrásszerűen megemelkedett, arányuk többszörösen meghaladta a lágyszárú pollenek arányát a pollen elemzések alapján (Mucsi 1963). A karbonátos tavi rendszernek ez a ciklikus változása mintegy 2500 éven át, egészen 8000 évvel ezelőtti időszakig fennmaradt. Ekkor fejlődött ki a világosszürke színű, a vizsgált szelvényszakaszon 40 cm vastagságú (9. ábra), de helyenként 1-2 méteres kifejlődésű, masszív, kemény kőzetet alkotó dolomitos mészkőréteg. A malakofaunában bekövetkezett változások azt bizonyítják, hogy a vízi élettér fokozatosan felmelegedhetett, mert a pleisztocén végén a mainál még valamivel hűvösebb tenyészidőszakok középhőmérséklete tovább emelkedett, és a holocén kezdetén az egykori júliusi hőmérséklet valószínűleg elérhette, és talán meg is haladhatta a napjainkban is megfigyelhető 22 ºC fokot. 59

61 A csólyospálosi mészkő kifejlődése és az egyes rétegek kora 8000 évtől kezdődő változások, a kőzetképződés lezárulása A radiokarbon adatok alapján mintegy 8000 évvel ezelőtt jelentősebb változás történt a malakofaunában. A holarktikus fajok aránya jelentősen lecsökkent, a palearktikus fajok aránya jelentős mértékben megemelkedett, az észak-európai, hidegtűrő, ritka kerekszájú csiga visszaszorult. Ezek a változások nem szinkronizálhatók a vízmélység csökkenésével, mert a mélyebb, oxigénben dúsabb vizet kedvelő változékony kerekszájú csiga faj fennmaradt, és aránya igen jelentős volt a évek között. Valószínűsíthető, hogy a víz hőmérsékletében következett be jelentősebb változás, mert a hidegtűrő hasas csőröscsiga is visszaszorult, míg az enyhébb vízhőmérsékletet kedvelő zömök vándor pocsolyacsiga faj aránya továbbra is jelentősebb maradt (9. ábra). Ekkor a bemutatásra kiválasztott csólyospálosi szelvényrészben egy 10 cm vastagságú, igen kemény, de nagy pórusokat tartalmazó dolomitos mészkőréteg (kiskunsági elnevezése alapján pecsmeg) fejlődött ki megközelítőleg a 8000 és 5500 évek között. Ez a réteg több helyen kivastagodik, és több helyen félméteres, ritkán méteres kifejlődésű is lehet. Ennek nyomán feltételezhető, hogy igen jelentős utólagos hatások, szilárd kőzetté válás (litifikáció és diagenezis) érte az üledékgyűjtő medencében, és ennek nyomán alakult ki ez a relatíve vékony, kemény, padszerűen megjelenő kőzetréteg. Ebből a vékony lemezes elválású mészkőből Mucsi Mihály (1963) szerint még töredékben sem került elő egyetlen csigahéj sem. Hiányukat a teljes beszáradást követő utólagos kioldódással, vagy a szódatartalom erős emelkedésével magyarázta. Az általa vizsgált szelvényrészből 1992-ben sikerült kimutatnunk visszaoldódott héjakkal rendelkező (héjmentes) kőbeleket, illetve ugyanennek a rétegnek megfelelő szintjéből, de a medence belső részéből határozható és statisztikailag értékelhető mennyiségű Mollusca héjakat és faunát is (Sümegi et al. 2006). Ezen maradványok alapján 8000 és 5500 évek között a vízi élettér is átalakult, a változékony kerekszájú csiga, a hosszúcsápú csőrös csiga, a nagy tányércsiga, a borsókagyló fajok eltűntek a szelvényből, az éles csiga (Planorbis planorbis) aránya erőteljesen lecsökkent. Nem csak a mozgó vizet kedvelő fajok szorultak vissza, hanem a jelentősebb vízborítást igénylő, álló és mozgó vízben egyaránt előforduló fajok aránya is erőteljesen lecsökkent. Ugyanekkor a mocsári és a vízparti területeken élő fajok aránya ugrásszerűen megemelkedett, különösen az euroszibériai, egészen pontosan európai és nyugat-ázsiai elterjedésű, hidegtűrő kis borostyánkő csiga (Succinea oblonga) aránya növekedett meg. Ugyanekkor növekedett meg az enyhébb éghajlatot kedvelő, európai és nyugat-ázsiai elterjedésű, ligeterdőkben elterjedt márványozott csiga (Bra- 60

62 dybaena fruticum) faj aránya is. Meglepő, hogy ugyanakkor szorult vissza a vízparti részeken, mocsarakban élő kétéltű csiga (Carychium minimum). Ezekkel a változásokkal párhuzamosan az erdei elemek, sztyeppei és erdőssztyeppei fajok aránya egy időben emelkedett meg. Ezen egymásnak sokszor ellentmondó változások nyomán az erózió erőteljes növekedését, a vízszint erőteljes csökkenését, az üledékgyűjtő rendszer gyors feltöltődését rekonstruálhatjuk, és feltételezzük, hogy a szárazföldi élettérből a megnövekedett talajerózió nyomán kerültek be jelentősebb arányban az üledékgyűjtő medencébe a terresztrikus fajok. Ezzel párhuzamosan az édesvízi mészkő és dolomit képződése lezárult és 5500 évvel ezelőtt fokozatosan mésziszap-felhalmozás kezdődött el, amely már nem litifikálódott, azaz nem alakult át kemény, kalapálható kőzetté (9. ábra). A csólyospálosi mészkő összehasonlító értékelése A csólyospálosi mészkőből kiemelt monoliton 1 cm-ként végzett szén- és oxigénizotópos elemzések alapján az izotópos adatok egyrészt teljesen egységesek voltak a diagenetikus csólyospálosi mészkő és dolomitminták esetében, másrészt teljesen elkülönültek a geológiai középidő (mezozoikum) során felhalmozódott tengeri eredetű mészkövek és dolomitok izotópösszetételétől. A diagenizált mészkő és dolomit izotópösszetételétől alig különbözött a felszínén felhalmozódott mésziszap réteg szén- és oxigénizotóp összetétele, és ott is elsősorban a szénizotóp összetételben jelentkezett minimális különbség. Ennek nyomán elsősorban az oldott szerves anyag mennyiségében és összetételében jelentkezett különbség az utólagos kőzetté alakuláson átesett csólyospálosi mészkő és dolomitrétegek, valamint a fedőben jelentkező, 5500 évnél fiatalabb mésziszap szint között (9. ábra). Ugyanakkor az eltérő környezetet kedvelő sztyeppei, erdőssztyeppei, erdei, vízparti elemek egyidejű növekedése azt bizonyítja, hogy az üledékgyűjtő tavi rendszer körül mozaikos vegetáció vagy a talajvíz magasságától függő vegetációs sorozat, egy hidroszeriesz, vízparti mocsár ligeterdő homoki erdőssztyepp sztyepp sorozat alakulhatott ki. Mintegy 5500 évtől a hidroszeriesz hatására kialakult vegetációs mozaikok, övezetek eredeti aránya fokozatosan megváltozhatott, mert a mezofil, xerofil terresztris faunaelemek dominanciája a felszín felé haladva fokozatosan növekedett, valószínűleg a nyitottabb vegetációval jellemezhető életterek kiterjedése következtében. A jelentősebb erózió folyamatosan fennállt 5500 évtől, vagyis Krisztus előtti 3500 évektől kezdődően. Ebben az időben, vagyis a rézkor utolsó harmadában már termelő gazdálkodást folytató (Proto-Boleráz, Boleráz/Baden, majd Baden és gödörsíros) kultúrák telepedtek meg a 61

63 vizsgált területen. Ezek a produktív kultúrák már jelentős növényzeti változásokat okozhattak Csólyospálos környékén is, mert a tenyésztett állatállomány fenntartásához kiterjedt legelőket, másodlagosan, emberi hatásra kialakult fátlan területeket alakíthattak ki (Bálint 2003). Ezt támasztja alá a pollenelemzés is, mert a holocén legkorábbi szakaszában jelentkező lombos fák pollen dominanciájával jellemezhető pollenkép évtől fokozatosan megváltozott, a fapollenek visszaszorultak, viszont lágyszárú fajok törtek előre, és antropogén hatásokkal (gyomokkal, elszórtan gabonák megjelenésével) is jellemezhető mérsékeltövi sztyepp dominanciájú erdőssztyepp fejlődött ki. Az emberi hatások a szelvényben rendkívül alárendelten jelentkeztek egészen a rézkor második feléig (5500 évig). Viszont ezután a legeltetés, taposás hatását visszatükröző gyomok mennyisége jelentősen megemelkedett. A pollenösszetétel nyomán az emberi hatások, elsősorban az állattartásnak a növekedésére, növekvő emberi létszámra, erőteljesebb megtelepedésre és kialakuló földutakra következtethetünk a rézkor végén. Ezek az emberi hatások még nem okoztak futóhomokmozgást, viszont átalakították a csólyospálosi üledékgyűjtő környékének növényzetét és ennek nyomán a vízi élettér is megváltozhatott. Valószínűsíthető, hogy az üledékgyűjtő medence átalakulása a medence feltöltődésének előrehaladtával, a tavi fenékszintet borító meszes üledékréteg kivastagodásával, a dunai allúvium erőteljesebb kifejlődése, az árvizek hatására kialakult talajvíz mennyiségének csökkenése és a felerősödő emberi hatások nyomán együttesen történhetett meg (9. ábra). A csólyospálosi mészkő kifejlődése és az egyes rétegek kora A kőzetképződés lezárulása utáni időszak A csólyospálosi malakofauna összetétele alapján évek (Krisztus előtti évek) között egy fokozatosan csökkenő hőmérsékletű tenyészidőszakkal jellemezhető, hűvösebb éghajlati szakasz alakult ki, de a fauna összetétele alapján ez csak minimális mértékben érintette a júliusi hőmérsékleti maximumokat, vagy a nyár második felében, ősz kezdetén kialakult szárazabb időszakokat. Ebben a több mint kétezer éves periódusban laza szerkezetű, cm vastagságú mésziszap réteg képződött, elszórtan növényi maradványokkal (nád, gyékény), csökkenő mennyiségű Chara oogóniumokkal és egyre több, szikesedést is elviselő hínármaradvánnyal (tüskéshínár, békaszőlő). Ebben a mésziszap szintben a savban nem oldódó, szilikátos maradék mennyisége már megemelkedett, ennek nyomán egyértelműen megemelkedett a szárazföldi területekről az üledék behordódása. Ezen karbonátos iszap alsó részében a Chara oogóniumok száma 660-ról 194-re esik vissza. A dominancia az időszakos vízzel is beérő és tág élettérigényű, szikesedést, extrémen lúgos ph értéket, jelentős mennyiségű vízben oldott nátrium-hidrokarbonát (szóda) koncentrációt is jól viselő (Horváth 1950, Richnovszky 1970, Szabó 62

64 1990, 2003) ajakos tányércsiga (Anisus spirorbis) javára tolódott el. A fauna összetételének változása alapján a tavaszi, és talán az őszi félévben kialakult időszakos karbonátos tavi rendszer vízének magas szódatartalmára (nátrium-hidrokarbonát koncentrációjára) és hosszabb ideig tartó nyári kiszáradásra következtethetünk. Meglepő, hogy bár a fekü dolomitos, a magnezitokalcitos diagenizált édesvízi karbonátok Mg tartalma is kiemelkedő, de a geokémiai és fajsúly elemzések alapján a rétegsoron belül ennek a legfelső mésziszap szintnek a legkiemelkedőbb a Mg tartalma. A csólyospálosi kőfejtő területén ez volt a legfiatalabb mésziszap kifejlődési szint, ezt követően, mintegy 3300 évvel ezelőtt az üledékréteg jellege megváltozott, a karbonáttartalom erőteljesen visszaesett. A mésziszap szint helyett jelentős szervesanyag-tartalmú, jelentős mennyiségű vízben oldható Ca, Mg, Na kationokat tartalmazó, feketésbarna színű, agyagos, kőzetlisztes tavi üledék halmozódott fel. Érdekes módon a területtel foglalkozó geológiai publikációk talajosodott mésziszap szintnek tüntették fel ezt a horizontot, annak ellenére, hogy ebből a szintből jelentős mennyiségű vízi csiga, elsősorban ajakos tányércsiga, hasas csőröscsiga (Bithynia leachi), lapos kerekszájú csiga (Valvata cristata) került elő. Ez a mások által talajosodott rétegnek tartott geológiai szint egyértelműen egy szerves anyagban dús, de még jelentős sziksót tartalmazó tavi környezetben halmozódott fel a bronzkor utolsó harmadától, 3300 (Krisztus előtti 1300) évtől kezdődően (9. ábra). A rendelkezésünkre álló üledékföldtani, malakológiai adatok alapján a bronzkor utolsó harmadában a korábban fehér vizű szikes karbonátos tavi környezet (fácies) a feliszapolódás és a magasabb rendű növények elszaporodása, a növényi eredetű szervesanyag aljzaton történő felszaporodása, az eutrófizáció hatására fekete szikessé (Boros Vörös 2010, Boros et al. 2006) alakulhatott át. Az ún. fekete színű szikes tavak sárgásbarna, olajos színét a lúgos kémhatás nyomán feloldódott szerves anyagok alakítják ki. A recens biológiai felmérések alapján (Boros 2002) a fekete szikes vízterek már nem nyílt vízfelületek, ugyanis ezekben rendszerint gazdag vízi és mocsári növényzet jelenik meg, ahol a nyílt vízfelület már csak foltokra korlátozódik. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a hidegtűrő, jégkorban elterjedt, de a holocén korábbi szakaszában visszaszorult, és a területről kihalt csigák (például a hasas csőröscsiga) ismételt jelenléte alapján egy erőteljesebb klímaromlást is rekonstruálhatunk. Az üledékföldtani és a malakológiai adatok alapján egyértelműen egy hűvösebb, csapadékosabb éghajlati szakaszban erőteljes emberi hatás alakult ki a csólyospálosi üledékgyűjtő medence környezetében a késő bronzkorban. Ennek az eutróf tavi üledéknek a felszínközeli része talajosodott, és igen jelentős futóhomok mennyiséget tartalmazott. Ez utóbbi valószínűleg az utolsó 2000 év során emberi hatásra kialakult futóhomokmozgás során rakódott le a csólyospálosi üledékgyűjtő medencében (8-9. ábra). 63

65 A csólyospálosi mészkő kifejlődése Mitől is különleges annyira? Összességében elmondhatjuk, hogy a csólyospálosi édesvízi mészkő és dolomitképződés hazánkban az egyik legtipikusabb negyedidőszaki végi tavi és mocsári környezetben lezajlott karbonátképződés, amelyet a csólyospálosi, természetvédelmi védettség alatt álló egykori kőfejtő szelvényének részletes kronológiai, geológiai, geokémiai és őslénytani elemzése alapján rekonstruálhattuk. A legkülönlegesebbek az itt feltárt karbonátos képződményekből az édesvízi dolomitrétegek, mivel hazánkhoz legközelebb ilyen képződmények csak kis-ázsiai tavakban képződnek. A rétegsor kialakulásában több összetevő játszott szerepet, a kiskunsági üledékgyűjtő medencék genetikája, az aljzatot alkotó, dunai eredetű homoküledék jelentős karbonáttartalma, amely a dunai, hárommaximumos árvizek nyomán ritmikusan megemelkedő talajvízbe oldódva jelentős mértékben megemelhette a talajvizek és talajvizek által is táplált tavak oldott elemtartalmát. Önmagában ezek a folyamatok nem vezetnek karbonátos, közte dolomitos iszap képződéséhez. Mégis a területen a nyár második felében jelentkező erőteljes kontinentális és szubmediterrán éghajlati hatás, amely 35 ºC fokot meghaladó júliusi hőmérsékletekben és a nyár második felében és ősz kezdetén kialakuló lokális aszályban jól tetten érhető, kombinálódva az árvizek, csapadék szélsőséges eloszlásával már önmagában jelentős mértékben hozzájárulhatott a karbonátos, közte dolomitos iszap kifejlődéséhez. Ugyanakkor láthattuk, hogy a karbonátos összlet kifejlődése csak a jégkor végén, az ún. késő-glaciális időszakban, mintegy évvel ezelőtt indult meg a csólyospálosi (és a többi magyarországi édesvízi karbonátos) lelőhelyen. Ebben az időhorizontban az éghajlat fokozatos változása nyomán megindult a növényzet átalakulása és ezzel párhuzamosan a talajképződés, és a korábbi váztalajképződést felválthatta a különböző talajok kialakulása, az üledékgyűjtő medencéket erőteljesebb növényzeti borítás vehette körül. Így valószínűsíthető, hogy a pleisztocén végén még kevésbé intenzív mállással, talajképződéssel számolhatunk a területen, majd a holocén kezdetén a jelentősebb növényzeti borítás következtében nem alakulhatott ki erőteljesebb erózió, valamint a csólyospálosi üledékgyűjtő medencében ennek nyomán a szerves anyag mennyiségének növekedése. Ezek a tényezők stabilizálhatták a csólyospálosi üledékgyűjtőben kialakult tó vizének oldott szervesanyag-tartalmát, és megakadályozhatták a tavi rendszer felszíni növényzeti borítottságának kialakulását. Mint azt a sárréti medencénél leírtaknál láthattuk, az alacsony foszfor- és szervesanyag tartalmú, kalcium- és magnézium-hidrokarbonátban gazdag vizekben a tófeneket borító Chara növények, a csillárkamoszatok jelentős előnyben vannak a magasabb 64

66 rendű növényekkel szemben. Vagyis a csólyospálosi területen is kialakult a csillárkamoszattal borított karbonátos tavi állapot, és ezt bizonyítják a csólyospálosi réti mészkőben és dolomitban tömegesen kimutatható csillárkamoszat szaporító szervek, a karbonátos oogóniumok. Ennek nyomán a folyamat, a meszes, csillárkamoszat maradványokból álló tavi iszap kialakulásának biológiai szabályozása, a biogén üledékfelhalmozódás a csólyospálosi üledékgyűjtő rendszerben is megkérdőjelezhetetlenül lejátszódott. Csólyospálosi üledékgyűjtő medencében viszont nemcsak mésziszap halmozódott fel, hanem dolomitiszap is akkumulálódott, valamint édesvízi mészkő, és édesvízi dolomit is képződött (Mucsi 1963, Molnár et al. 1981). Ez alapján ebben az üledékgyűjtő medencében a korábban megismert üledékképző folyamatokhoz képest új és másfajta folyamatok is lejátszódhattak, mivel a biogén édesvízi mésziszap (édesvízi kréta) felhalmozódása önmagában nem vezet édesvízi mészkő és dolomit képződéséhez. Az adataink alapján az édesvízi mészkő-, és dolomitképződésben igen jelentős szerepet játszott a mésziszap felhalmozódása mellett a felszíni (topogén csapadék táplálta) és a felszín alatti vizek (soligén talajvíz) által táplált csólyospálosi tavi rendszer vízszintjének változása és ezzel párhuzamosan a víz kemizmusának átalakulása is. Így a biogén folyamatok mellett kémiai folyamatok is jelentős szerepet játszhattak a csólyospálosi édesvízi karbonát képződésben. Mindkét folyamat alapvetően éghajlat determinált hidrológiai hidrokémiai változáshoz köthető, ugyanis a Duna Tisza közén nyári időszakban ezekben a kisebb, homokbuckák közötti tavakban a felmelegedő víz párolgása rendkívül jelentős, és ezt még felerősítik a meleg vízben felszaporodó algák, köztük csillárkamoszatok élettani folyamatai is. Ez utóbbi azért kiemelkedő jelentőségű, mert a napfény energiájának segítségével kialakított fotószintézis során az algák (például az egész karbonátos tavi rendszer aljzatát borító csillárkamoszatok) széndioxidot vonnak ki a vízből, kötnek meg különböző szervesanyagok formájában. Ennek a szén-dioxid elvonó hatásnak tudható be, hogy a széndioxid csökkenése nyomán a relatíve túltelített vízből karbonátos iszap válik ki. Azaz a biogén mésziszap mellett kémiai eredetű (kemogén) karbonátok váltak/vállnak ki a kiskunsági karbonátos tavakban, de a kémiai karbonátok kialakulásában, kicsapódásában is jelentős szerepet játszott az algák életműködése, a biogén folyamatok. 65

67 A kiskunsági édesvízi dolomitképződés geológiai geokémiai háttere és menete A karbonátos tavak vizének sótartalma és a sóösszetétele A kiskunsági tavakban a vízben oldott sók elsősorban a nátrium-tartalmúak koncentrálódnak, de kalcium, magnézium és egyéb vízben oldódott elemek is egészen jelentős koncentrációban jelennek meg. A vizek összes sótartalma tavasztól nyár végéig - késő őszig a kora tavaszi száz mg/literről nyár végére mg/literre nő. Vagyis a sótartalom egy félév alatt akár százszorosára is növekedhet, amely nyomán elképesztően dinamikusan változó kiskunsági tavi rendszereket rajzolhatunk meg, ahol a kémiai sóforgalom évszakos változása az európai kontinensen a legjelentősebb. A kiskunsági tavakban az elpárolgott víz egy része oldalirányból, a buckák felől a tavakba szivárgó vízből pótlódik, amely további oldott sóanyagot, mondhatni sótartalékot szállít az üledékgyűjtő medencékbe (a talajvizek sótartalma is sok esetben igen jelentős, mg/l közötti). Ennek eredménye az, hogy a karbonátok képződéshez szükséges kalcium és magnézium mennyisége rendelkezésre állt és áll a kiskunsági tavakban, sőt a magnézium mennyisége a kalcium mennyiségét jelentős mértékben meg is haladhatja. A kiskunsági tavakban a víz ph értéke eléri a 9-10-es értéket, sőt ritkán még a 11-et is, azaz az oldott (hidro)karbonáttartalom mellett a kiskunsági tavak, közte a csólyospálosi üledékgyűjtőben kialakult tó, erőteljesen szikes jelleget is mutatott a múltban és mutat még napjainkban is. Az erősen lúgos, szikes karakter következtében a kiskunsági, dél-alföldi karbonátos tavak jelentős mértékben elkülönültek a sárréti, balatoni, nyírségi karbonátos tavaktól. Az eddigi adatok alapján a szikes jelleg és a rendkívül jelentős mennyiségű oldott sótartalom igen fontos szerepet játszottak abban, hogy a kiskunsági tavakban dolomit és jelentős magnézium tartalmú kalcit halmozódhatott fel. Ugyanis a különböző sótartalmú vizek keveredésének hatására a Mg ion beépülése lehetővé válik a tavi üledékben felhalmozódó és oldatból kialakuló karbonátos rendszerekben, mivel egyébként a kristályrács nagyfokú rendezettsége a Ca2+ Mg 2+ és a CO3 2+ ionok hidratációs viselkedése következtében a dolomit kiválását termodinamikailag akadályozhatja. Ugyancsak fontos tényező a tavi karbonátok Ca és Mg tartalma szempontjából, hogy a telített oldatok hígulása csökkenti a kristályosodási arányt. Így a nyár végén bepárlódó kiskunsági tavaknál a szubmediterrán éghajlati hatásra megjelenő őszi, másodlagos csapadékmaximum: az epizódszerű vagy hosszabb idejű őszi esők nyomán a tavi vízrendszer felhígul, ami fontos szerepet játszott és játszik a vizsgált területen felhalmozódó karbonátok Ca/Mg arányának alakulásában. 66

68 A különböző sótartalmú vizek keveredése mellett további három folyamat segítheti, illetve gátolhatja az édesvízi környezetben a dolomit képződését. Az első meghatározó tényező a vizes oldatból kialakuló szilárd karbonátásványok kristályosodási sebessége, mivel a sebesség a kicsapódó Ca- és Mg-karbonát kristálytani rendezettségét határozza meg. Éppen ezért kiemelkedő jelentőségűek a nyár végi bepárlódó vizekben az algák élettevékenysége nyomán kialakuló, széndioxid elvonás hatására történő gyors karbonátkiválások, mert csökkentik a rendezettséget, és ennek nyomán a dolomit kialakulásának kedveznek. Másik kiemelkedő tényező a tavi/réti dolomit képződésében, ha az oldatok CO 3 /Ca aránya az 1/1 aránynál a Ca javára eltér, mivel ez a dolomit kicsapódását segíti elő. Ebben a folyamatban kiemelt jelentőségű az algák széndioxid elvonó tevékenysége a tenyészidőszaki aktivitási maximumuk során, mivel az algák csökkentik az oldatok CO 3 tartalmát, és ennek nyomán a dolomitképződés irányába tolják el a kiskunsági tavi rendszereket. Harmadik kiemelkedő tényezőkör, amely befolyásolja, hogy milyen összetételű karbonátok válnak ki a tavi rendszerből, az maga az oldatok Mg/Ca aránya, mivel ez meghatározza, hogy a Ca-Mg-karbonáton belül a karbonátba mennyi Mg2+ épül be. Ez a Mg/Ca arány a kalcit, az aragonit (a kalcittól eltérő szerkezetű CaCO3), valamint a kalciumszulfátok, mint a gipsz (CaSO4.2H2O) és az anhidrit (CaSO4) kicsapódását követően gyakran megemelkedik, mert ezeknek az ásványoknak a kiválása a Ca kationt felhasználja, és ennek nyomán Mg-többlet alakul ki az oldatban, és ez a dolomitosodás folyamatára kedvezően hat. Recens karbonátos tavak osztályozása és a kiskunsági tavak, édesvízi karbonátos képződmények besorolása a kémiai, szerveskémiai, izotópgeokémiai összetétel alapján German Müller német professzor vezette hidrogeológus kutatócsoport különböző kontinenseken található recens karbonátos tavakon végzett geokémiai elemzései alapján megállapította, hogy a tó vizének, illetve a tó feküszintjében felhalmozódott üledék pórusaiban elhelyezkedő víznek (a pórusvíznek) a magnézium/kalcium aránya, valamint a tó vízszintjének változása, avagy állandósága döntő jelentőséggel bír a lerakódott karbonát minőségére vonatkozóan (Müller et al. 1972). Összehasonlító elemzést végeztek arra vonatkozóan, hogy a tavi vizek oldatában milyen Mg/Ca arány közepette milyen karbonátok válnak ki. Az arid Anatóliai síkság és a humid Nyugat Európa közötti 25 különböző vízkémiájú és sótartalmú tóvíz vizsgálata alapján a magnézium- és kalciumforgalom szempontjából két alapvető tótípust különítettek el. 67

69 Az első csoportba azokat a tavakat sorolták, amelyekben a Mg/Ca arány állandónak mutatkozott, a másik csoportba pedig a dinamikusan változókat, amelyeknél a kémiai mutatók évszakonként szélsőséges értékek között ingadoznak. Az első csoportnál, ha a víz Mg/Ca aránya 2-nél kisebb volt, úgy a vízből kis magnézium-tartalmú kalcit válik ki. Mint láthattuk, ilyen tavi rendszernek bizonyultak a késő-glaciális végén és a kora holocén során a bátorligeti, az ócsai, a sárréti, a balatonedericsi, a fenékpusztai tavak és a Kolon-tó üledékgyűjtő medencéjében kifejlődött csillárkamoszatos (Chara) karbonátos tavak. Valószínűsíthető, hogy ezeknek a tavaknak a Mg/Ca arány állandóságát a jelentősebb vízmélység, stabilabb vízellátás, az adott időszakban jelentkező, kevésbé intenzív szárazföldi mállás, a kisebb mértékű erózió, a medencében elfoglalt helyzet következtében kevésbé kifejezett kontinentális éghajlati hatás, és ezen tavak fenékszintjét borító, jelentős mennyiségű alacsony Mg tartalmú kalcitot kiválasztó csillárkamoszatok tömege okozhatta. A második csoportot alkotó dinamikusan változó Mg/Ca aránnyal jellemezhető tavak esetében a 2-7 közötti Mg/Ca aránynál nagy magnézium-tartalmú kalcit csapódik ki, de diagenetikus átalakulás itt még nem történik, ebből az üledéktípusból nem alakult ki az üledék felhalmozódás során dolomitásvány-tartalmú iszap. Ugyanakkor a 7-12 közötti Mg/Ca aránynál ugyancsak nagy magnézium tartalmú kalcit válik ki, viszont itt a kalcium rovására a korai kőzetképződés során (diagenetikus úton) dolomit keletkezik, mert a rendezetlen szerkezetű kalcit rácsszerkezetébe már jelentős mennyiségű magnézium épül be. A dinamikusan változó tavaknál még ennél is jelentősebb magnéziumtartalom is kialakulhat, és a megállapítások szerint, ha a Mg/Ca arány 12-nél jelentősebb, akkor víztartalmú magnézium-karbonátok és magnezit (MgCO 3 ) kialakulása várható. A napjainkban végzett vízkémiai elemzések alapján (Molnár, 1984) a kiskunsági tavak esetében bár rövid ideig, de ilyen extrém hidrogeokémiai helyzetek is kifejlődhetnek. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy ezek a sekély kiskunsági tavak a szélsőséges Mg/Ca arányok kialakulásánál, az erőteljes bepárlódásnál ki is száradnak, és ennek nyomán a magnezit kiválásának lehetősége meg is szűnik a területen. A Müller-féle hidrogeológiai megállapítások alapján az olyan egykori dinamikusan változó tavi környezetben, mint az a kiskunsági tavaknál is kialakulhatott és napjainkban is kialakul a 7-12 közötti Mg/Ca arányérték. Ekkor jelentős magnéziumtartalmú kalcit akkumulálódik, viszont, ha ez érték a pórusvíz Mg/Ca arányának hétnél nagyobb értékével kombinálódik, akkor dolomittartalmú iszap halmozódik fel (Müller et al. 1972). Molnár Béla professzor és tanítványainak vizsgálatai világítottak rá, hogy a kiskunsági szikes karbonátos dinamikusan változó kémiai összetételű tavakban közepes (7-12 közötti) Mg/Ca tartalom és 7-nél jelentősebb Mg/ Ca arányú pórusvíz mutatható ki napjainkban és alakulhatott ki a múltban is. Így az édesvízi 68

70 karbonát, benne a dolomit képződésének kémiai háttere, és a szervetlen úton történő dolomit, a jelentős magnéziumtartalmú magnezitokalcit kialakulása adott volt és adott a csólyospálosi üledékgyűjtőben és más kiskunsági tavakban. Geológiailag ez a folyamat azért jelentős, mert laboratóriumi körülmények között dolomit 100 ºC alatt nem állítható elő, itt viszont az éghajlati oldhatósági széndioxid oldott sótartalmi viszonyok következtében úgy válik ki a tó vízéből, hogy annak hőmérséklete a legmelegebb nyári napokon is csak legfeljebb ºC fok. Kiemelkedő jelentőségű a kiskunsági édesvízi karbonátok kialakulása szempontjából végzett szén- és oxigénizotóp elemzés, mert ennek adatai megerősítik, hogy ezek a karbonátok nem a tengeri mészkő és dolomit képződmények áthalmozódásából, törmelékként történő beépüléséből származnak, hanem egyértelműen a negyedidőszak végi tavi rendszerekből váltak ki. A vizsgálati adatok azt bizonyítják, hogy a kiskunsági dolomitok a legkisebb negatívitással, vagy éppen pozitív stabil izotópértékekkel rendelkeznek, tehát a legmelegebb időszakban, a legerősebb sókiválás (evaprozáció) idején, döntően kémiai úton csapódtak ki. Ugyanakkor a kiskunsági édesvízi karbonátokban található kalcit, a kisebb magnézium-tartalmú kalcitok a kora tavaszi időszakban alakulhattak ki, amikor még az evaporációs hatás kevésbé jelentős, illetve nyáron, amikor a növények (elsősorban az algák) jelentősebb széndioxid elvonó hatással voltak a tavakra. Ugyanezt támasztja alá a kiskunsági karbonátok szervesgeokémiai elemzése is, mivel a feltárt karbonátokban a szervesanyag-tartalom alapján szintén két típus különíthető el. A kalcit dominanciájú karbonátokban jelentősebb szervesanyag-tartalom jelentkezett, amely humuszból, cellulózból, szenült magasabb rendű növényi maradványokból, növényi eredetű zsírokból és pollenszemcsékből állt. Ezeknek a kalcit dominanciájú karbonátoknak a kiválását uralkodóan a növények széndioxid elvonó hatása idézhette elő. A dolomit dominanciájú karbonátokban kevés a szervesanyag, amely elsősorban állati eredetű zsírokból áll, és ezeknek a karbonátoknak a kiválását döntően a kémiai sókiválások (evaporáció) okozták. Mint a fentebb leírtak alapján láthattuk, a kiskunsági, közte a csólyospálosi édesvízi mészkő, dolomit és mésziszap képződése egy rendkívül heterogén kémiai összetételű szikes karbonátos tavi rendszerben alakult ki, ahol a tó kémiai összetétele éghajlati, talajvíz- és biogén tényezők hatására folyamatosan és dinamikusan változott. Így nem meglepő, hogy a különböző kiskunsági tavakban kialakult és felhalmozódott karbonátos iszapok is eltérő kémiai összetételt mutatnak: a különböző magnéziumtartalmú kalcittól kezdődően a kalcitdolomiton keresztül a dolomit iszapig mindenféle formában megjelentek a karbonátok. Az eddigi adatok alapján a Kiskunság északnyugati részén a jelentősebb Mg tartalmú dolomitos jelentős magnéziumtartalmú kalcit iszapos szikes karbonátos (ún. ródliszéki típusú) tavak, míg a táj délkeleti részén kalcit és alacsony Mg tartalmú kalcit iszapos karbonátos tavak (ún. ásotthalmi típusú) tavak fejlődtek ki. 69

71 A kőzetté alakulás (diagenezis) és a kőzetkeményedés (litifikáció) rekonstrukciója a kiskunsági édesvízi karbonátokon Diagenezis a legújabb tudományos felfogás alapján magában foglalja mindazokat a fizikai, kémiai, fizikokémiai, biológiai változásokat, amelyek az üledéket a felszín közelében, azaz kis nyomáson és alacsony hőmérsékleten érik. Litifikációnak nevezzük a kőzetkeményedést, azt a folyamategyüttest, amikor a lerakódott üledék szilárd kőzetté alakul át, miközben a folyadék tartalma intenzíven mozog az üledékes kőzetben és a folyadék mennyisége erőteljesen csökken. A kőzetkeményedés (litifikáció) a nemzetközi szakirodalom alapján a kőzetté alakulás, a diagenezis legfontosabb részfolyamata. A kőzetkeményedés (litifikáció) folyamatában a legfontosabb tényezők a rétegtömörödés (kompakció), a cementáció, az átkristályosodás és a nyomási oldás. A kiskunsági, benne a csólyospálosi édesvízi karbonátok, dolomitok kialakulása is diagenetikus, közte litifikációs folyamatok eredménye, mivel a dolomitiszap és a jelentős Mg-tartalmú magnezitokalcit-tartalmú iszap felhalmozódása, bár egyértelműen egyedülálló jelenség térségünkben, de még nem magyarázza meg a kemény, kalapálható, kőzetté vált karbonátok kialakulását a kiskunsági, és közte a csólyospálosi üledékgyűjtő medencékben (10. ábra). Ezeknek a folyamatoknak a megértéséhez meg kell ismerkednünk a laza üledékeknek a kőzetté válás és kőzetté keményedés (diagenezis és litifikáció) részfolyamataival és a kemény kőzetek szerkezetét feltáró vékonycsiszolatok világával. Ugyanis a keménnyé vált, kőzetté váláson átesett üledékes kőzetekből a geológusok vékony szeleteket vágnak le, majd ezeket a kőzetszeleteket speciális ragasztóval üveglapra ragasztják. Ezután olyan vékonyra csiszolják a felragasztott kőzetmetszeteket (30-5 mikron), hogy átvilágíthatóvá válnak. Ezt követően a metszeteket mikroszkóp alatt átvilágítva az üledékes kőzet szerkezete, az üledéket alkotó szemcsék alakja, ásványtani összetétele, az üledék lerakódása során (szingenetikus) és az üledék lerakódását követő (posztgenetikus) változások követhetőek nyomon. A dolomit és a kalcit elkülönítésére külön festési eljárást (nátrium-alizarin-szulfonát jelölést) is használnak a metszeteknél, amely nyomán a kétféle karbonát ásvány jól elkülöníthető (9. ábra). A karbonátok diagenetikus folyamatait olyan fizikai és kémiai tényezők határozzák meg, mint például az üledék természete. Ilyen tényezők az üledéket alkotó szemcsék, a szemcséket cementáló anyag összetétele és a pórusvíz minősége, beleértve az üledék ásványi és kémiai öszszetételét, valamint a pórusban található folyadék kémiai és fizikai tartalmát és a folyadék mozgásának sebességét a pórusrendszerben. A kiskunsági, közte a csólyospálosi karbonátokon végzett csiszolatelemzések alapján elmondhatjuk, hogy a különböző területeken kialakult karbonátos összletek kisebb eltéréseket 70

72 tartalmaztak. A karbonátok képződéséhez vezető folyamatok hasonlósága ellenére a csiszolatok elemzése során sikerült olyan törvényszerűségeket feltárni, amelyek általánosságban igazak a kiskunsági édesvízi karbonátos képződményekre, köztük az édesvízi dolomitokra is (10. ábra). A csiszolatok alapján levonható legfontosabb törvényszerűség, hogy a kiskunsági dolomitos kőzetek alapanyagában a rendkívül finom, 1-4 mikron méretű dolomit ásványokból álló szemcsék uralkodnak. Ennek alapján rendkívül gyors kristályosodásra, ásványkiválásokra következtethetünk, amikor a folyadék fázisból a szilárd fázisba történő átalakulás annyira rövid ideig tartott, hogy a kialakuló ásványoknak nem volt lehetősége meghízni, nagyobb méretűre nőni. Ez a tényező is alátámasztja, hogy a kiskunsági szikes karbonátos vizekben igen jelentős lehetett a Mg/Ca arány, mivel a jelentős sókoncentráció és magnézium-tartalom a gyors karbonát kiválást, a karbonát ásványok kialakulását okozza. Ugyanakkor fontos tényező, hogy a kiskunsági dolomitos kőzetekben található, pórusokat kitöltő karbonátos anyag már a dolomitoktól eltérő összetételű, elsősorban kisebb Mg-tartalmú kalcit alkotja. Ezen eltérő összetétel nyomán egyértelmű, hogy a dolomitiszap kiválását követően a Mg kation aránya a kialakuló üledékben lecsökkent, ezért a kőzetté válás kései fázisában már döntően kalcit vált ki. A pórusokat így a pórusvízből kiváló alacsony Mg-tartalmú kalcit töltötte ki, és a lassúbb, fokozatos kristályképződés nyomán a pórusok falán már 15 mikron nagyságúnál nagyobb kalcit ásványok képződtek (10. ábra). Bár a diagenezis és a litifikáció a kiskunsági karbonátos összletek különböző részén eltérő részfolyamatokkal és kifejlődéssel jellemezhető, mégis a legfontosabb kőzetté válási kőzetkeményedési folyamat esetében a kiskunsági édesvízi dolomitok és mészkövek esetében sikerült több azonos vonást feltárni. Az első ilyen közös vonás, hogy a karbonátos összlet alján vasas (vasoxihidroxidos) kiválások alakultak ki. A vasoxihidroxid [FeO(OH)] mindenütt a karbonátos kiválásokat, csiga-és kagylóhéjakat, csillárkamoszat-maradványokat övezi kéregszerűen, ezért feltételezhető, hogy a karbonátok kiválását követően ebben a szintben a talajvízből kivált vasas anyagok alakították ki a vasoxihidroxidos kérget. Ugyanakkor vasas kiválásokat sikerült kimutatni a pórusterek és csigahéjak belső részében is, és ennek nyomán feltételezhető, hogy a karbonátkiválással párhuzamosan, azzal egy időben, szingenetikusan is történhetett vasoxihidroxid kicsapódás. A vasoxihidroxidok kiválását bakteriális tevékenység is segíthette, mivel a sekély, időszakos (epizodikus) tavak fenékszintjében, különböző növények, elsősorban gyékény gyökérzetének felszínén alakul ki gyakran vasbaktériumokból álló nyák. Ezek a vizes, nedves szerves anyagok (gyökerek, vízben lévő növényi szárak, tófenéken, aljzaton felhalmozódó növényi törmelék) felszínén nyákot alkotó vasbaktériumok (pl.: Siderophilic bacteria) életműködésűk során 71

73 vashidroxid ásványokat választanak ki a nyákuk felszínén, miközben ezzel párhuzamosan a megtelepedési felszínüket alkotó szerves anyagokat a működés során felszabaduló oxigénnel feloxidálták (H 2 O + Fe2O3 2Fe(OH)2 + O2). A bakteriális eredetű vashidroxid [Fe(OH)2] jól átszellőzött, ciklikusan változó vízborítású tavi rendszerekben feloxidálódhat és vasoxihidroxid [FeO(OH)] kiválások alakulhatnak ki. A vasas kiválások egy része kémiai folyamatok eredménye lehetett a kiskunsági karbonátos összlet alján, de mellette a fészkes, csomós, nyákszerű vasas kiválások alapján egyértelműen bakteriális eredetű vasas kiválások is megjelentek ebben a szintben. Már ezek a kiválások is jelzik, hogy a kiskunsági karbonátos kőzetek kiválásában jelentős szerepet játszhattak a baktériumok (10. ábra). A vasas karbonátos szint feletti dolomitos és kalcitban dúsabb karbonátos összletben finom szemű, az egykori tó vízéből kivált dolomit-alapanyagot, póruskitöltő Mg-tartalmú kalcitot, szemcsék közötti pórusokat és minimális mennyiségű gázpórust lehetett kimutatni. Kiemelkedő jelentőségű, hogy ebben a dolomitos összletben már megjelentek az egykori kiszáradás nyomán kifejlődött zsugorodási pórusok, amelyek a felszín felé haladva egyre jelentősebb számban figyelhetőek meg. A zsugorodási pórusok falával párhuzamos vasas kiválások itt egyértelműen az egykori gyökerek felszínén kifejlődött bakteriális nyák hatását jelzik. Ugyancsak fontosak ebben a döntően dolomit karbonátból álló rétegben a csiszolatokban feltárt oldódási üregek és pórusok is, mert jelzik az egykori intenzív vízmozgásokat, amelyek nyomán a réteg ciklikusan kiszáradhatott, majd ismételten vízzel borítottá vált. A ciklikus vízzel való borítás nyomán alakulhattak ki az oldódási üregek és pórusok, amelyek ennek a rétegtannak a jellegzetes szerkezeti elemeit alkotják. Külön ki kell emelnünk, hogy chara oogóniumok ebben a dolomitos rétegben csak elszórtan kerültek elő, viszont több oldódott csillárkamoszat maradványt is megfigyeltek fedő dolomitos iszap horizontban (10. ábra). Ezek a szerkezeti jegyek egyértelműen bizonyítják, hogy a dolomitos rétegtag a tóból kivált dolomitiszap felhalmozódását követően, azaz posztgenetikus módon a ritmikus kiszáradás és vízzel borítás hatására továbbfejlődött. Az édesvízi dolomitos réteg szerkezetének kőzetté keményedésének folyamatában alapvető szerepe volt a több ezer éven át lejátszódó, a tóvízéből kiváló karbonátos iszap lerakódását követő posztgenetikus, késő diagenetikus ciklikus kiszáradásoknak, oldódásoknak, másodlagos kiválásoknak és cementanyag lerakódásoknak. Így a korábban ismertetett laza szerkezetű mésziszapok és a kemény, kalapálható kőzetté vált édesvízi mészkövek és dolomitok közötti kőzetfizikai különbség ebben a ciklikus kiszáradás újbóli elöntések oldódások másodlagos kiválások - cementáció folyamat sorozatában alakult ki. Azokban az üledékgyűjtő medencékben, ahol az üledékgyűjtő mélysége jelentősebb volt, vagy állandóbb jellegű vízborítás fejlődött ki, azokon a területeken nem következhetett be karbonátos 72

74 iszap kőzetté alakulása, és a kőzet megkeményedése. Így ezeken a területeken fennmaradt a döntően biogén eredetű karbonátos iszap laza, konszolidálatlan, diagenezis előtti állapota. A dolomitkőzet réteg felső részét alkotó pórusos szerkezetű rétegtagban (köznépi nevén a pecsmegben) az üledék szerkezete ugrásszerűen megváltozott. A mikroszkopikus méretű pórusok aránya ugrásszerűen megemelkedett, jelentős mennyiségű száradási repedés jelent ebben a szintben, a zsugorodási pórusok és az iszapberogyási szerkezeti jegyek aránya dominánssá vált. Mindezeket a szerkezeteket jelentős mennyiségű cementanyag, illetve még folyós karbonátos iszap töltötte ki. A csiszolatokban megfigyelhető szerkezeti jegyek nyomán a pecsmeg kialakulásakor számolhatunk a csólyospálosi üledékgyűjtő rendszerben kialakult tavi rendszer gyors, drasztikus, ciklikus kiszáradásával, a tavi állapot rendkívül gyors (éves szintű), ritmikus visszaállásával, a legszélsőségesebb éghajlati változásokkal. Ennek nyomán a leggyorsabb üledékképződés és a legintenzívebb kőzetté alakulás ebben a szintben fejlődött ki, de az üledék többszörös kiszáradása és újranedvesedése nyomán itt alakulhatott ki a legtömöttebb rétegszerkezet. Csillárkamoszat maradványt ebben a szintben nem lehetett megfigyelni, feltételezhető, hogy a szélsőségesen változó hidrokémiai környezetben a csillárkamoszatok biogén eredetű karbonátos kiválásai feloldódtak, és a karbonátkőzet ma már felismerhetetlen alapanyagát alkotják. A pecsmeg feletti laza mésziszapos szintben jelentős mennyiségű chara oogóniumot, kitöltetlen pórusteret, gázpórusokat és a cementanyag teljes hiányát lehetett rekonstruálni. Az üledékszerkezeti jegyek alapján ebben a szintben már nem alakult ki ritmikus kiszáradás és újraoldódás, és ennek nyomán nem történt meg a kőzetkeményedés és kőzetté válás. Az üledékszerkezeti jegyek alapján az utolsó 5500 évben a csólyospálosi üledékgyűjtő rendszer természetes állapotában már nem száradt ki olyan mértékig, hogy ezt a rétegtagot érintette volna. Így a csólyospálosi legfiatalabb, emberi léptékkel a késő-rézkor (5500, a Krisztus előtti 3500 év) és a késő bronzkor (3300, a Krisztus előtti 1300) közötti 2200 év alatt olyan laza szerkezetű karbonátos iszap maradt fenn, mint amik a balatoni, a sárréti, a nyírségi medencékben, illetve a kolontavi rendszerben a kora-holocén során kialakultak. Viszont kiemelkedő jelentőségű, hogy a csólyospálosi karbonátos iszapot döntően olyan dolomit alkotja, ahol a Mg/Ca karbonát aránya 45/55 körüli, szemben a fentebb említett üledékgyűjtő medencékben a kora holocén során kialakult mésziszapokkal, ahol ugyanez az arány 2/98 körüli. Ezen különbségek nyomán a megjelenési és szerkezeti párhuzamok ellenére jelentős geokémiai különbségek alakultak ki a kiskunsági és a többi üledékgyűjtő kémiai karaktere között a jelenkor (holocén) során. A mésziszap szint felett pedig már eutróf szikes tavakra jellemző szervesanyagban és alkáliákban dús, jelentős mennyiségű korhadáson, rothadáson átesett növényi maradványokat tartalmazó laza szerkezetű iszap halmozódott fel. A rétegben jelentős mennyiségű átégett növé- 73

75 nyi maradványt és cementanyag nélküli, de agyagos betöltést tartalmazó, jelentős mennyiségű gázpórust lehetett megfigyelni. A szerkezeti jegyek alapján a bronzkor végétől kifejlődött réteg egy eutróf tavi rendszerben alakult ki, de a tavi rendszert borító magasabb rendű növényzet ciklikusan leéghetett vagy leégethették. Összefoglalás A negyedidőszak végén (a jégkor végén), mintegy évvel ezelőtt, a jégkori éghajlati és környezeti tényezők megváltozásával indult meg a Kárpát-medencében az édesvízi karbonátképződés. Az eddigi éghajlati adatok alapján a folyamatosan emelkedő hőmérséklet és növekvő csapadékmennyiség hatására a jégkori tundra tajga hideg sztyepp vegetáció megváltozott, és jelentős számú lombos fát és cserjét tartalmazó tűlevelű vegetáció és mérsékletövi sztyeppei növényzet, boreális típusú erdőssztyepp fejlődött ki a Kárpá-medence belső területein. Ezzel párhuzamosan a biogeokémiai anyagforgalom és a mállás jellege is erőteljesen megváltozott, mivel egyre jelentősebbé váltak a Ca, Mg elemeket a növényi testrészeikben felhalmozó mérsékeltövi szárazföldi növényfajok. Az évente lehulló levelekből, a talaj felső rétegében felhalmozódó növényi részekből mind a kalcium, mind a magnézium viszonylag gyorsan kioldódhatott, és az üledékgyűjtő medencékben kialakult tavakba szállítódhatott. Ezekben a jégkor végi, tiszta vizű, alacsony szerves anyag és foszfor-foszfát tartalmú tavakban tömegesen terjedtek el a hidrokarbonátban és fényben gazdag vizeket kedvelő csillárkamoszatok. A csillárkamoszatok karbonátot, egészen pontosan alacsony Mg-tartalmú kalcitot választanak ki a sejtfalukban és ennek nyomán a Chara tavak fenékszintjében jellegzetes mésziszap halmozódott fel. Ilyen karbonátos karakterű Chara tavak nem csak a Kárpát-medence belső területein, hanem egész Európában kialakultak a jégkor végén, a holocén kezdetén. Ezzel párhuzamosan a Kiskunságban is kialakultak ezek a karbonátos tavak, de a Homokhátság területén kémiai karakterükben, fejlődésükben több különbség is megfigyelhető a Kárpát-medence többi területén található karbonátos tavakkal szemben. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kiskunsági tavak vize lúgosabb, és az oldott alkáliák következtében szikes jellegű volt, valamint a dunai eredetű hordalékkúp következtében jóval jelentősebb Mg-tartalommal rendelkezett, mint azt a többi tavi rendszerben megfigyelhettük. A kiskunsági tavakban már ekkor kialakult a fehér szikes tavi állapot, amelyben a rendkívül jelentős mennyiségű oldott karbonát [HCO 3 ] 2- mellett jelentős mennyiségű vízben oldott nátrium, kalcium, magnézium kation is található. 74

76 Ezek a geokémiai és hidrokémiai eltérések még jobban felerősödtek a holocén kezdetén, amikor a napjainkban megfigyelhető hőmérsékleti maximumokat is meghaladó felmelegedés alakult ki a Kárpát-medence centrumában. Ennek nyomán a jégkor végi boreális jellegű fenyvesekkel tagolt kontinentális jellegű erdőssztyepp is átalakult, és kifejlődött a szubmediterrán elemeket is tartalmazó holocén kezdeti mérsékeltövi (pannon) erdőssztyepp. A mésziszap képződés ebben a periódusban a Kárpát-medence belső területein teljesen általánossá vált. A Kiskunság területén a holocén kezdetén kifejlődött hőmérsékleti viszonyok között erőteljesen bepárlódó tavak alakultak ki, amelyekben a kémiai úton kialakuló dolomitiszaphoz szükséges Mg/Ca arány a nyár végén, ősz kezdetén ritmikusan kifejlődhetett. Ugyancsak jelentős szerepet játszhattak az ezekben a tavakban elterjedő algák, köztük a csillárkamoszatok, mivel a széndioxid elvonásuk nyomán jelentős mértékben elősegíthették a nagy magnéziumtartalmú karbonátos iszapok kialakulását. A kiskunsági tavakban a jelentős oldott magnézium-tartalom, a széndioxid-megkötődés mellett a szikes, alkalikus oldott sótartalom is fontos tényezőjét alkothatta a dolomitiszap kiválásának. Így kémiai és biológiai tényezők egyaránt szerepet játszottak a dolomitiszap felhalmozódásában. Mintegy 9500 évvel ezelőtt, jóval a környezetét jelentősen átalakító, produktív gazdálkodást folytató földművelő kultúrák megjelenése előtt több karbonátos tavunkban az eutrofizáció és a foszfortartalom növekedése nyomán magasabb rendű növények terjedtek el, és tőzegszintek, tőzeges lápos tavak alakultak ki. Ugyanakkor más karbonátos tavakban folytatódott a mésziszap, a Kiskunságban a dolomitos iszap felhalmozódása. A kiskunsági tavak területén ebben a periódusban megindult a ciklikus, valószínűleg évszakonként ismétlődő kiszáradás és az újbóli tavi elöntés. Ezen változások nyomán megindult a már lerakódott karbonátos iszap átalakulása, a felhalmozódott szemcsék, kivált karbonátos ásványok cementálódása, a ritmikus oldódás és ásványok kiválása, a pórusterek kitöltődése, a kőzetkeményedés és végül a szilárd kőzetté válás. Azokban az üledékgyűjtő medencékben, ahol az üledékgyűjtő medence mélysége, stabilabb vízbevétele, állandóbb jellegű vízborítása miatt ezek a kiszáradási és újraoldódási folyamatok nem indultak meg, ott a jégkor végén a kora holocén kezdetén kialakult mésziszapos szintek laza, konszolidálatlan állapotban maradtak fenn (lásd sárréti példa). A kiskunsági tavakban (és más területeken, például bátorligeti medencében) viszont ezek a kőzetszilárdulási folyamatok megindultak, és több ezer éven át tartottak. Így a kiskunsági tavakban felhalmozódott dolomitos kalcitos karbonátos iszap átalakult és beszáradási, újraoldódási és újra kristályosodási szerkezeti jegyeket is megőrző édesvízi dolomittá, édesvízi mészkővé alakult át. Az éghajlati hatásokat, aszályokat és a hárommaximumos árvizek talajvíz-duzzasztó hatását érzékelő-követő kiskunsági tavakban az édesvízi mésziszap és dolomitiszap-felhalmo- 75

77 zódás, és az édesvízi mészkő dolomit kialakulás a rézkorban érte el a csúcspontját. Ekkor olyan dinamikusan változó tavi rendszerek alakultak ki a kiskunsági területen, amelyekben tavasszal és ősz végén méteres vízborítás alakulhatott ki, míg nyár végén és ősz kezdetén drasztikusan, iszapfenékig kiszáradtak. Talán ebben a fázisban láthatjuk legjobban, hogy a kétféle elnevezés, hogy tavi, illetve réti karbonát mennyire nem fejezi ki a területen képződött karbonátok lényegét, mivel mind a tavi állapot, mind annak kiszáradása, a réti állapot kialakulása egyaránt szükséges a kiskunsági édesvízi mészkövek, közte a dolomit kialakulásához. A tavi állapot nélkül nem alakulnak ki azok a biológiai és kémiai folyamatok, amelyek a mésziszap, közte a dolomitiszap kialakulásához vezetnek. Viszont a ritmikus kiszáradás, ingadozó vízszint talajvíztükör, ritmikus kiszáradás az ún. réti állapot nélkül viszont a felhalmozódott mész- és dolomitiszap nem alakul át szilárd kőzetté. Így a kétféle elnevezés valójában az édesvízi mészkövek és dolomitkőzetek kialakulásának kétféle részfolyamatára koncentrálnak csak, és nem foglalják magukba a folyamat egészét. A rézkor végétől, 5500 (a Krisztus előtti 3500) évtől már megszilárdult, szilárd kőzetté vált édesvízi mészkő és dolomit nem alakult ki a Kiskunságban, hanem laza szerkezetű dolomitiszap, elszórtan kalcit dominanciájú mésziszap fejlődött ki 5500 és 3300 (a Krisztus előtti 3500 és 1300) évek, rézkor és a bronzkor utolsó szakasza között. Úgy tűnik, hogy a rézkor végétől a megnövekedett csapadék, és talán a lecsökkent hőmérséklet hatására a kiskunsági tavak kiszáradása, és ennek nyomán réti állapot kialakulása és a kőzetszilárdulás már nem következett be. A laza dolomitos iszapszintben a szervesanyag és a foszfortartalom növekvő mennyisége alapján a rézkor végén már jelentősebb emberi hatások alakultak ki a csólyospálosi üledékgyűjtő medence környezetében. Ennek nyomán a rézkor végi Protoboleráz, a Boleráz/Baden és a Baden kultúrák, majd kora és középső bronzkori Nagyrév, Hatvan, Vatyai kultúra közösségei már jelentős számban megtelepedhettek a Kiskunság területén. Ezen termelő gazdálkodás folytató magaskultúrák közösségeinek megtelepedése, gazdálkodása nyomán, valamint a megnövekedett csapadék nyomán a talajerózió felerősödhetett és az üledékgyűjtő hidrológiai rendszer fokozatosan megváltozhatott. A csólyospálosi tavi környezet átalakulása a bronzkor végén következett be, akkor a fehérszikes karbonátos tavi állapot a tavi rendszer feltöltődése és szervesanyag akkumulációja nyomán lezárult, és fekete szikes tavi rendszer alakult ki, amelyben már karbonátos iszap nem képződött. Ez a fekete szikes tavi üledék a talajvíz-szabályozást követően, az elmúlt mintegy év során talajosodott. Mint láthattuk, a kiskunsági karbonátos üledékképződésnek vannak olyan elemei, amelyek globálisan is megfigyelhetőek, de az Európában egyedülálló édesvízi dolomitképződés a lokális 76

78 geológiai biológiai hidrológiai éghajlati feltételek unikális összekapcsolódásának köszönhető. Az is nyilvánvaló, hogy a csólyospálosi édesvízi karbonát képződése a felerősödött emberi hatásra szűnt meg, bár az emberi hatások mellett természetes változások (csapadék mennyiségének növekedése) is befolyásolták a karbonát képződésének alakulását. Így egyértelmű, hogy azok a kiskunsági területek, ahol napjainkban még zajlik az édesvízi karbonát képződése, azok rendkívül érzékenyek az emberi hatásokra. Éppen ezért kiemelt természetvédelmi kezelésük, társadalmi védelmük rendkívül indokolt. Rajtunk is múlik, hogy ez az Európában egyedülálló geológiai folyamat, mely a jégkor végén, mintegy évvel ezelőtt indult meg, az édesvízi dolomit és mészkőképződés fennmarad-e a Kiskunságban és tovább gazdagítja gyermekeinkre, unokáinkra hagyott örökségünk. Irodalom Bálint, M Landscape development and soil formation in the Danube Tisza Interfluve. In: Laszlovszky, J. Szabó, P. (eds.): People and Nature in Historical Perspective. Archaeolingua Press Budapest Barna G. Fórizs I A Balaton stabilizotóp-hidrológiai karakterisztikája. Térbeli eloszlás és a párolgási izotóp-effektus. Hidrológiai Közlöny, Benkő F Magyar Minerológia azaz a Kövek és Értzek tudománya. Kolozsvár, Református kollégium kiadványa (reprint kiadás, ELTE Könyvkiadó, 1986) Boros E Szikes tavak. Környezetvédelmi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest 2007 A kiskunsági szikes puszták; a kiskunsági szikes tavak. In: Tardy, J. (szerk.): Mocsarak, tömpölyök, csermelyek. Magyarország nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyei: a Ramsari területek. Alexandra Kiadó Pécs Budapest Boros E. Molnár A. Olajos P. Takács A. Jakab G. Dévai Gy Nyílt vízfelszínű szikes élőhelyek elterjedése, térinformatikai adatbázisa és természetvédelmi helyzete a pannon biogeográfiai régióban. Hidrológiai Közlöny,

79 Boros E. Vörös L A magyarországi szikes tavak sótartalma és ionösszetétele. Acta Biologica Debrecina Oecologica Hungaricae, Borsy Z A szélerózió vizsgálata a magyar országi futóhomok területeken. Földrajzi Közlemények, a A Duna Tisza köze homokformái és a homokmozgás szakaszai. Alföldi tanulmányok, b A magyarországi futóhomok területek felszínfejlődése. Földrajzi Közlemények, A Nyírség geomorfológiai kutatásának gyakorlati vonatkozású eredményei. Acta Academiae Pedagogicae Nyíregyháziensis, Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki fejlődéstörténete. Földrajzi Közlemények, 37: Blown sand territories in Hungary. Zeischrift für Geomorphologie, Cserny, T. Sümegi, P Late Quaternary geohistory of Sárrét Basin based on core Sárrét-2, Hungary. Acta Geologica Hungarica, Fügedi U. Pocsai T. Kuti L. Horváth I. Vatai J A mészfelhalmozódás földtani okai Közép-Magyarország talajaiban. Agrokémia és Talajtan Hertelendi, E. Veres, M. Futó, I. Svingor, É. Mikó, L. Lénárt, L Environmental isotope study of karst systems national report of Hungary: COST action 65. In: Hydrogeological aspects of groundwater protection in karstic areas: Isokarst 94. International workshop on Environmental Isotope Studyof Karst Systems, International Workshop on Environmental Isotope Study of Karst Systems. Miskolc Horváth A A szegedi Fehértó Mollusca faunája. Annales Biologicae Universitatis Szegediensis, Jenei, M. Gulyás, S. Sümegi, P. Molnár, M Holocene lacustrine carbonate formation: old ideas in the light of new radiocarbon data from a single site in Central Hungary. Radiocarbon, Faragó M Nagykőrös környékének felszíni képződményei. Földtani Közlöny, Kiss, T. Nyári, D. Sipos, Gy Blown sand movement in historical times in the territory of Csengele. In: Kiss, A. Mezősi, G. Sümeghy, Z. (eds.): Landscape, Environment and Society. Szegedi Tudományegyetem Szeged Kuti L. Tóth T. Kalmár J. Kovács-Pálffy P Szikes talajok ásványi összetétele és recens ásványképződés Apajpusztán és Zabszék térségében. Agrokémia és Talajtan,

80 Miháltz I A Duna Tisza közi futóhomok. Földtani Értesítő, A Duna Tisza csatorna geológiai viszonyainak tanulmányozása. A Duna Tisza csatorna Egyetemi Nyomda. Budapest 1953 Az Észak-Alföld keleti részének földtani térképezése. Földtani Intézet jelentése 1951-ről Miháltz I. Faragó M A Duna Tisza közi édesvízi mészkőképződmények. Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve ről. 14. Miháltz I. Mucsi M A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, Miháltzné Faragó M A soltvadkerti Petőfi-tó rétegeinek kronológiája palinológiai vizsgálatok alapján. Őslénytani Viták, A dél-alföldi szikes tavak kutatásáról és azok eredményeiről. Hidrológiai Tájékoztató, Miháltzné Faragó, M. Mucsi, M Geologische Entwicklungsgeschichte von Natronteichen auf Grund Palynologische Untersuchungen. Acta Geographica Szegediensis, Moldvay L A negyedkori szerkezetalakulás kérdései a Mecsek hegységben és a Magyar Középhegységben. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1964-ről A neotektonikus felszínalakulás jelenségei a magyarországi közép-hegységekben. I. rész Magyar Állami Földtani Intézet Kiadványa. Budapest 1972 A neotektonikus felszínalakulás jelenségei a magyarországi közép-hegységekben. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az évről Megjegyzések a mérnökgeológia, a talajmechanika és a földtan viszonyáról. Műszaki Kiadó. Budapest Molnár B A délalföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolása nehézásvány-összetétel alapján. Földtani Közlöny, Adatok a Duna Tisza köze fiatal harmadidőszaki és negyedkori rétegeinek tagolásához és származásához nehézásvány-összetétel alapján. Földtani Közlöny, Pliocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön. Földtani Közlöny, A dél-alföldi szikes tavak keletkezése. Hidrológiai Tájékoztató, Az Alföld harmadidőszak-végi és negyedkori feltöltődési ciklusai. Földtani Közlöny, Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna Tisza közén. Földtani Közlöny,

81 1984 A Duna Tisza közi tavak keletkezése, fejlődéstörténete és hasznosítása. Akadémiai Doktori Értekezés. Szeged Molnár, B. Botz, R Geochemistry and stable isotope ratio of modern carbonates in natron lakes of the Danube Tisza Interfluve, Hungary. Acta Geologica Hungarica, Molnár B. Jenei M A Kiskunsági Nemzeti Park talaj- és felszíni vizek hidrodinamikai és hidrokémiai változásainak összefüggése a tavi karbonát képződéssel. Hidrológiai Tájékoztató, Molnár B. Kuti L A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék-tavak keletkezése és limnogeológiai története. I II. Hidrológiai Közlöny, , Molnár B. Murvai I A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani története. Hidrológiai Közlöny, Molnár, B. Szónoky, M On the Origin and Geohistorical Evolution the Natron Lakes of the Bugac Region. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Molnár B. Szónoky M. Kovács S Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus és litifikációs folyamatai a Duna Tisza közén. Földtani Közlöny, Mucsi M Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édesvízi karbonát-képződményeken. Földtani Közlöny, Müller, G. Irion, G. Förstner, U Formation and diagenesis of inorganic Ca-Mg carbonates in the lacustrine environment. Naturwissenschaften, Nyári D. Kiss T Holocén futóhomok-mozgások Bács-Kiskun megyében régészeti leletek tükrében. Cumania, Kecskemét Nyári D. Kiss T. Sipos Gy. Knipl I. Wicker E Az emberi tevékenység tájformáló hatása: futóhomok-mozgások a történelmi időkben Apostag környékén. In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Település a tájban konferencia kiadványa. Gödöllői Szent István Egyetem kiadványa Gödöllő Nyári D. Knipl I. Kiss T. Sipos Gy Környezeti változások a történeti időkben Kecel környékén. Régészeti kutatás és OSL kormeghatározás. Archeometriai Műhely,

82 Nyári D. Knipl I. Kiss T. Wicker E Természet és ember találkozása: futóhomok-mozgások az elmúlt 2000 évben Apostag környékén. Tisicum, Oldfield, F Lakes and their drainage basins as units of sediment-based ecological study. Progress in Physical Geography, Pálfai I Az Alföld aszályossága. Alföldi Tanulmányok, Pál-Molnár E. Bozsó G. 2007a Szikes tavi üledékek komplex környezet-geokémiai vizsgálata. IX. Bányászati, Kohászati, Földtani Konferencia összefoglaló kötete b Complex environmental geochemistry of saline lake sediments. Cereal Research Communications, Pécsi M Negyedkor és löszkutatás. Akadémia Kiadó. Budapest Persaits, G. Sümegi, P The geomorphology of the Sárkeszi sampling location. In: Zatykó, Cs. Juhász, I. Sümegi, P. (eds.): Environmental Archaeology in Transdanubia (Hungary). Varia Archaeologica Hungarica sorozat XX. kötet, MTA Régészeti Intézet Budapest Richnovszky A Adatok az Alföld szikes vizeinek Mollusca faunájáról. Hidrológiai Tájékoztató, Rónai A Az Alföld negyedidőszaki földtana. Acta Geologica Hungarica Series Geologica, Sümeghy J A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése. Földtani Intézet Évi Jelentése 1953-ról, A bátorligeti láp fejlődéstörténete. Calandrella, Sümegi, P New chronological and malacological data from the Quaternary of the Sárrét area, Transdanubia, Hungary. Acta Geologica Hungarica, The results of paleoenvironmental reconstruction and comparative geoarcheological analysis for the examined area. In: Sümegi, P. Gulyás, S. (eds.): The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press Budapest 2006 A csólyospálosi mészkő kronológiai és környezettörténeti vizsgálata. Hidrológiai Tájékozató, a Magyarország negyedidőszak végi környezettörténete. MTA Doktori Értekezés. Budapest Szeged 81

83 2007b Environmental history of the Sárkeszi area. In: Zatykó, Cs. Juhász, I. Sümegi, P. (eds.): Environmental Archaeology in Transdanubia (Hungary). Varia Archaeologica Hungarica sorozat XX. kötet, MTA Régészeti Intézet Budapest Sümegi, P. Dániel, P. Kovács-Pálffy, P The results of abiotic components analysis. In: Sümegi, P. Gulyás, S. (eds.): The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press Budapest Sümegi P. Dániel P. Kovács-Pálffy P. Juhász I. Deli T. Szántó Zs. 2003b A bátorligeti láp fejlődéstörténete. Tájökológiai Lapok, Sümegi, P. Gulyás, S. (eds.) 2004 The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press. Budapest Sümegi, P. Gulyás, S. Jakab, G Holocene paleoclimatic and paleohydrological changes in Lake Balaton as inferred from a complex quantitative environmental historical study of a lacustrine sequence of the Szigliget embayment. Documenta Praehistorica, Sümegi P. Juhász I. Hunyadfalvi Z. Molnár S. Herbich K. 2003a Szeged Kiskundorozsma régészeti lelőhelyek geoarcheológiai vizsgálata. In: Szalontay Cs. (szerk.): Úton útfélen: múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán Móra F. Múzeum Kiadványa Szeged Sümegi P. Magyari E. Daniel P. Hertelendi E. Rudner E A kardoskúti Fehér-tó negyedidőszaki fejlődéstörténetének rekonstrukciója. Földtani Közlöny, Sümegi, P. Magyari, E. Dániel, P. Molnár, M. Törőcsik, T. 2013b 28,000-year record of environmental change in SE Hungary: terrestrial response to Dansgaard-Oeshger cycles and Heinrich-events. Quaternary International, Sümegi, P. Molnár, M. Jakab, G. Persaits, G. Majkut, P. Páll, D. G. Gulyás, S. Jull, A. J. T. Törőcsik, T Radiocarbon-dated paleoenvironmental changes on a lake and peat sediment sequence from the central part of the Great Hungarian Plains (Central Europe) during the last years. Radiocarbon, Sümegi, P. Mucsi, M. Fényes, J. Gulyás, S First radiocarbon dates from the freshwater carbonates of the Danube Tisza Interfluve. In: Hum, L. Gulyás, S. Sümegi, P. (eds.): Environmental Historical Studies from the Late Tertiary and Quaternary of Hungary. University of Szeged Szeged Sümegi, P. Persaits, G. Gulyás, S Woodland-Grassland Ecotonal Shifts in Environmental Mosaics: Lessons Learnt from the Environmental History of the Carpathian Basin (Central Europe) During the Holocene and the Last Ice Age Based on Investigation of Paleobotanical and Mollusk Remains. Myster, R.W. ed. Ecotones Between Forest and Grassland. Springer Press New York 82

84 Sümegi, P. Szilágyi, G. Gulyás, S. Jakab, G. Molnár, A. 2013a The Late Quaternary Paleoecology and Environmental History of the Hortobágy, an unique Mosaic Alkaline Steppe from the Heart of the Carpathian Basin, Central Europe. In: Prieto, M. B. M. Diaz, T. B. (eds.): Steppe Ecosystems Biological Diversity, Management and Restoration. Nova Publishers New York Sümegi, P. Törőcsik, T. Jakab, G. Gulyás, S. Pomázi, P. Majkut, P. Páll, G. D. Persaits, G. Bodor, E The environmental history of Fenékpuszta with a special attention to the climate and precipitation of the last 2000 years. Journal of Environmental Geography, Szabó P A Duna Tisza köz felső pleisztocén homokrétegek származása ásványos összetétel alapján. Földtani Közlöny, Szabó, S Malacological observations on the Háromszögi-tó (1978 to 1989). Malakológiai Tájékoztató, Két évtized a Felső-Kiskunság szikes vizeiben élő Molluscák kutatásában. Természetvédelmi Közlemények (Magyar Biológiai Társaság, Környezet- és Természetvédelmi Szakosztályának kiadványa), Szelepcsényi Z A Kárpát-medence éghajlata a XX. században Holdridge életforma rendszere alapján. OFKD dolgozat. XIII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia. 33. Veszprém Szelepcsényi Z. Breuer H. Ács F. Kozma I Biofizikai klímaklasszifikációk (1. rész: a módszerek bemutatása). Légkör, Tóth, Á. Molnár, B A Paleoecological Study of the Lacustrine Deposits of the Kiskunság Natiolnal Park. In: Pécsi, M. Kordos, L. (eds.): Holocene Environment in Hungary. Contribution of the INQUA Hungarian Nationaal Committee to the XII-th INQUA Congress Budapest Veres Zs. Sümegi P. Törőcsik T Az ócsai láp archeomalakológiai vizsgálata. A Pomatias elegans első radiokarbon adatokkal korolt holocén előfordulása Magyarországon. Archeometriai Műhely, 2011/ Willis, K. J The Impact of Early Agriculture upon the Hungarian Landscape. In: Chapman, J. Dolukhanov, P. (eds.): Landscapes in Flux Central and Eastern Europe in Antiquity. Oxbow Books Oxford Willis, K. J. Sümegi, P. Braun, M. Tóth, A The Late Quaternary environmental history of Bátorliget, NE Hungary. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology,

85 Pál Sümegi Sándor Gulyás Tünde Törőcsik: The Formation Process of Freshwater Limestone and Dolomite in the Kiskunság in the Light of Geological, Geochemical and Environmental Historical Analyses According to the detailed radiocarbon analyses, the accumulation of carbonate sediments in the lacustrine basins of Csólyospálos must have initiated about cal BP years in relatively deeper and colder waters, although as implied by the composition of the malacofauna, the water temperatures and the extension of water coverage might have suffered significant changes even during this period as well. By about cal BP years, the terrestrial habitat had been highly altered, accompanied by a similar large- scale change in the aquatic habitat as well by about cal BP years. These alterations are characterized by an expansion of plants dwelling in temperate forest steppe, and an increase in the water temperatures, reaching values similar to those observable during the summer today, in the majority of the growth season. As shown by the composition of the Mollusc fauna, a special hydroseries corresponding to the spatial and temporal fluctuations of the groundwater table as well as varia- Pal Šumegi Šandor Gulaš Tunde Toročik: Proces nastanka slatkovodnog krečnjaka i dolomita u Kiškunšagu u svetlu geoloških, gemohemijskih i ekoloških istorijskih analiza Na osnovu sprovedenih detaljnih radiokarbonskih analiza, akumulacija karbonatnih sedimenata u ritskim-jezerskim bazenima Čojošpaloša je morala početi pre oko cal. BP (radiokarbonske starosne godine) u relativno dubokim i hladnim vodama, iako su, kako proizilazi iz sastava malakofaune, temperatura vode i povećanje vodenih površina mogle doživeti značajne promene, čak i tokom ovog perioda. Pre oko cal. BP, kopnena staništa su bila značajno izmenjena. Tu pojavu su pratile slične promene vodenih staništa, takođe veoma obimne, koje su se dogodile oko cal. BP. Ove promene je obeležila ekspanzija biljnih staništa u šumskim stepama umerenog pojasa, kao i povećanje temperature vode u većem delu sezone vegetacije, koja je dostizala vrednosti slične onima koje se danas uočavaju tokom leta. Kao što je prikazano u sastavu faune mekušaca, posebni hidro-nizovi odgovaraju prostornim i vremenskim promenama datim na prikazu podzemnih voda. Morale su se pojaviti i varijacije u morfologiji, 84

86 tions in the morphology must have emerged, starting off from the littoral part of the pond, and made up of littoral swamp-gallery forest-sandy forest-steppe-and steppe elements. This milder climate must have been preserved till about cal BP (3 500 cal BC) years, and was followed by a relative cooling afterwards, as shown by the findings of our investigations. Parallel with these climatic changes, an intensification of erosion accompanied by a more rapid shoaling of the pond could have been observed in the studied area from the Late Copper Age, referring to the settlement of cultural groups engaged in intensive agricultural production into the wider neighbourhood of the pond. Precipitation of calcareous muds must have continued as long as the end of the Bronze Age, but the facies and composition of the sediments accumulated suffered a gradual transformation. The end of the Bronze Age marked the complete cessation of lacustrine carbonate precipitation in the pond of Csólyospálos. Furthermore, the appearance of bronze age tell cultures and a more dense population, as well as the technical advancement of agricultural production must have initiated an intensified and more rapid soil erosion, contributing to an increase of the organic content of the sediments accumulating in the lacustrine basin and thus the cessation of carbonate formation. počevši od obalskog dela jezera, koje čine obalske močvare galerijske šume peščarne šume stepe i stepski elementi. Ova blaža klima se morala sačuvati do oko cal. BP (3 500 cal. BP), nakon čega je usledilo relativno zahlađenje, kao što je predstavljeno i u rezultatima naših istraživanja. Istovremeno sa ovim klimatskim promenana, pojačanu eroziju je pratilo rapidno smanjenje nivoa jezerske vode, što se može uočiti na proučavanom području iz kasnog bronzanog doba, a što se odrazilo na naselja kulturnih grupa koje su se bavile intenzivnom zemljoradnjom u širem području oko jezera. Taloženje krečnjačkog mulja moralo je biti nastavljeno do kraja Bronzanog doba, ali su facije i sastav akumliranih sedimenata pretrpeli postepene transformacije. Kraj bronzanog doba je obeležio postepeni prestanak taloženja slatkovodnog karbonata u jezeru Čojošpaloš. Takodje pojava kulture bronzanog doba i brojnija ljudska populacija, kao i tehnički napredak u poljoprivrednoj proizvodnji su pokrenuli su intenzivniju i bržu eroziju tla, što je doprinelo povećanju organskog sastava sedimentnih akumulacija u slatkovodnom basenu, pa tako i prestanak stvaranja karbonatnih formacija. Najstariji poznati radiokarbonski starosni datumi evolucije slatkovodnih karbonata u međurečju Dunava i Tise su predsta- 85

87 The first radiocarbon dates available on the evolution of the freshwater carbonates of the Danube-Tisza Interfluve are presented in this work along with their possible uses to precisely date palaeoecological and palaeoenvironmental changes. This work also gives the basis of a comparative analysis of the Holocene radiocarbon-dated profile of Csólyospálos. with other Hungarian radiocarbon-dated freshwater chalk and carbonate muds and diagenetic carbonate rock profiles of the same age (Marshland at Bátorliget, Sárrét, Lake Kolon, Balatonederics, Fenékpuszta) and the implementation of a detailed chronological and regional palaeo environmental study. Furthermore, our findings clearly demonstrate the importance of radiocarbon analysis in the study of end-pleistocene and Holocene Hungarian sedimentary sequences for accurately dating and reconstructing the chronological order of palaeo environmental changes as well as the evolution of the natural endowments plus the regional comparison of the various profiles. vljeni u ovom radu, kao i njihova moguća upotreba u tačnijem odredjivanju vremena paleoekoloških i paleoambijentalnih (paleoekoloških) promena. Ovaj rad takođe predstavlja osnovu za komparativne analize radiokarbonski starosno datovanih profila iz perioda Holocena u Čološpajošu sa drugim radiokarbonski starosno datovanim slatkovodnim kredama i karbonskim talozima u Mađarskoj i dijageneze (procesa stvrdnjavanja) karbonatnih stenskih profila istog perioda (ritski baseni u Batorligetu, Šaritu, na jezeru Kolon, Balatonederiku, Fenekpusti), kao i primenu u detaljnim hronološkim i regionalnim paleoambijentlanim (paleoekološkim) studijama. Takodje rezultati jasno pokazuju važnost radiokarbonske analize za studiju kraja Paleogena i Holocena u definisanju perioda stvaranja sedimenata u Madjarskoj, za precizno datiranje i rekonstrukciju hronologije paleoambijentalnih promena i razvoj prirodnih tvorevina, kao i za poredjenje različitih profila u regiji. 86

88 Kustár Rozália Szarka József: A réti mészkő felhasználása a Duna Tisza közén A réti mészkő felhasználása a Duna Tisza közén az elmúlt ezer év templomépítészetében, középületeiben és népi építészetében változó arányban és eltérő módon a beton térhódításáig jelen volt. A ma itt élő ember már meglepődik, ha kő után érdeklődünk, csak a legöregebb nemzedék tudja, hogy néhol kő terem a határban. Míg a képződési folyamatok általában időszámításunk előtt mintegy 1200-ig lezárultak, a földfelszín alatt cm mélységben található, általában cm vastagságot elérő kőzet kibányászására, emberi felhasználására csak jóval későbbi korokból vannak adataink. A megvalósult kutatásról Az Elfelejtett kulturális és természeti örökségünk felfedezése a magyar szerb határ menti régióban (CULT-NAT HERIT) elnevezésű HUSRB/1203/2.1.2./117. számú közös szerb magyar IPA projekt keretén belül a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága megbízásából kutatói csapat alakult. A kutatás célja a réti mészkő egykori előfordulására, bányászatára és felhasználására vonatkozó régészeti, történeti, műemlékvédelmi, néprajzi és természettudományos kutatások eredményeként felgyűjtött adatok adatbázisba rendezése és azok általánosan hozzáférhetővé tétele. Emellett elkezdtük számos adat terepi hitelesítését is. Az adatbázis geológiai része az édesvízi mészkő előfordulást térképezi (jelenleg mintegy 1700 rekord). A kapcsolódó, Prof. Dr. Sümegi Pál DSc dr. Gulyás Sándor Törőcsik Tünde által írt tanulmány a kiskunsági édesvízi mészkő és dolomitképződés folyamatát mutatja be a geológiai, a geokémiai és a környezettörténeti elemzések tükrében. Jelen tanulmány az adatbázis réti mészkő bányászatára és felhasználására vonatkozó régészeti, történeti, építészettörténeti és néprajzi adatokat tekinti át. A jelenleg mintegy 500 rekord az újkori felhasználásnak csak markánsabb, adatolt példáit tartalmazza, a széles körben elterjedt épületalapozások, népi építészetben való használat részletező felgyűjtése még további feladat. Régészeti, tájtörténeti kutatások által, a történeti források áttanulmányozásával és néprajzi gyűjtésekkel számos adat nyerhető még napjainkban is az egykori kővágás módjára, szervezésére, gazdasági hátterére, a darázskő felhasználására vonatkozóan. Az adatgyűjtés keretében 87

89 kidolgozásra került egy kérdőív is, melynek célja az érintett területen élő helytörténettel foglalkozó vagy a település határát jól ismerő emberek megszólítása volt. Megpróbáltuk a kutatásba bevonni továbbá az egyházak képviselőit, a művészettörténész, műemlékes, építész, régész, természetvédelmi szakember és néprajzkutató kollégákat, s reményeink szerint a megkezdett munka további közös kutatásokat ösztönöz majd. A projekt legnagyobb hozadéka, hogy több tudományág eredményét együtt kezelve bekapcsolja a vonatkozó szerbiai adatokat is (lásd jelen kötetben Dr. Dubravka Đukanović Sava Stražmešterov Ljiljana Ćirić tanulmányát). Sajnos az adatgyűjtést, kutatást nagyban nehezíti, hogy gyakran még a műemléki épületek részletes leírásánál sem térnek ki a felhasznált kőanyagra. A templomásatások esetében sem általános gyakorlat, hogy a feltárt kövekből legalább mintavételezés szintjén építőanyagok kerüljenek a múzeumba. Nyilván egy régésztől el sem várható, hogy pontosan meghatározza a talált kőanyagot, a képződési területen belül is általában csak a jellegzetes darázsköves szerkezet meglétekor, illetve korábbi ismereteik alapján sorolják a talált követ ezen kőzettípushoz. Több esetben csak a kőanyag meglétére van adatunk (különösen igaz ez pl. falufeltárások esetében), az előkerült kőzet további meghatározásáról, fajtáiról hitelesítés nélkül mit sem sejthetünk. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a Homokhátságon nagy biztonsággal használták a templomépítészetben, míg kiemelt problémaként jelentkezik a meghatározás a felhasználási peremterületek lehatárolásánál. Kutatástörténeti áttekintés Míg a 19. században és a 20. század elején született történeti munkák számos helyen utalnak a réti mészkő felhasználására (pl. Bedekovich Lőrinc, Vályi András, Fényes Elek, Pesty Frigyes, Galgóczy Károly leírásaiban), a tudományos feltárás igényével a természettudományok és társadalomtudományok vonatkozásában is csak a háború utáni időszakban élénkült fel a kutatás (lásd még Sümegi Pál kutatástörténeti áttekintését). A réti mészkő felhasználásának jelentőségére először Tálasi István hívta fel a figyelmet 1946-ban az Alföld néprajzi kutatásainak irányvonalát megszabó tanulmányában (Tálasi 1946). Nem véletlen tehát, hogy noha néhány évtizedes csúszással éppen két néprajzos tollából születtek meg a réti mészkő kitermelésére és felhasználására vonatkozó összefoglaló tanulmányok. Juhász Antal a szegedi egyetem professzora, a népi építészet jeles kutatója 1982-ben jelentette meg tanulmányát a réti mészkőről, melyben kiemelten a Duna Tisza közének déli részé- 88

90 vel és a századi népi építészettel foglalkozik (Juhász 1982). Emellett szerepelnek benne írott források a 18. századtól, megtalálhatóak az országleírások adatai, foglalkozik a helynévtárakkal, és kitér a kérdés geológiai aspektusaira is. Régészeti példákkal támasztja alá a kőzetanyag középkori bányászatát és felhasználását. Ugyanebben az évben jelent meg a kecskeméti múzeum néprajzosának, Sztrinkó Istvánnak a tollából A réti mészkő a Duna Tisza közi építészetben című tanulmánya (Sztrinkó 1982). Már a címből kiderül, hogy Sztrinkó István hasonló szemszögből közelíti meg a témát, mint Juhász Antal. Jelentős mennyiségű 18. századi forrásanyagot közöl. A két alapozó, feltáró közlés nagyban kiegészíti egymást azáltal, hogy Juhász Antal Csongrád megyei adataihoz számos Bács-Kiskun megyei példát csatol. Szónoky Miklós 2003-ban a III. Díszítőkő Konferencián tartott előadást Az alföldi tavi-dolomitos mészkő, a»darázskő«egyedülálló szerepe a DK-alföldi műemlék építészetben és műemléki helyreállításban címmel, szerzőtársai Horváth Ferenc, Vályi Katalin és Gulyás Sándor voltak, ahol számos példán keresztül bizonyította, hogy a 11. századtól a délkelet-alföldi templomépítészetben elsődleges volt a réti mészkő alkalmazása (Horváth Szónoky Vályi 2003). Az elmúlt évtizedek örvendetesen fellendülő helytörténeti kutatásainak és régészeti publikációinak köszönhetően jócskán nőtt az e téma kapcsán rendelkezésünkre álló adatmennyiség, melyet 2008-ban szakdolgozata keretében Szarka József rendszerezett. Munkája akkor kéziratban maradt, bár kutatása alapos volta miatt számos kutató hivatkozott megállapításaira. Az elmúlt időszakban Kelemen Éva kezdett kiemelten foglalkozni a középkori szakrális építészet építőanyag meghatározásával, mely kutatás során területi egységekben dolgozta fel Csongrád és Békés megye templomaiban használt építőkő anyagot (Kelemen 2011; Kelemen et kol. 2012; Kelemen Tóth Bajnóczy 2012). Csongrád Ellésmonostor templomának kőanyagát pedig Iványosi-Szabó Andrea elemezte (1998). Reményeink szerint ez a munka idővel kiegészülhet a Bács-Kiskun megyei és vajdasági anyagok elemzésével, mely segít átfogóbb képet kapni a felhasználás módjáról, intenzitásáról. Talpalatnyi kő Kővágóhelyek Tájtörténeti összefüggések A réti felhasználásának alapvető kérdése a kibányászható kőzet rétegvastagsága. Általában a 20 cm-nél vastagabb kőzetrétegeket volt érdemes kitermelni (Juhász 1982). Ez alapján a további felhasználásra alkalmas réti mészkő természetes előfordulási helyeit elsősorban a Duna egykori ártéri hordalékkúpján kialakult Dunamenti-síkság Pesti hordalékkúp-síkság 89

91 kistáján és főként a Duna Tisza közi síkvidéken, melyet gyakran Homokhátságként is emlegetnek, kereshetjük. Ez utóbbi táj több kistájra tagolható, ide tartozik a Gerje-Perje-sík, a Pilis Alpári-homokhát, a Kiskunsági-homokhát, a Bugaci-homokhát, a Dorozsma Majsai-homokhát és a Kiskunsági-löszöshát. A kővágóhelyek előfordulása alapján megrajzolható terület északi határa a Nagykőrös Bugyi vonalon található. Keleten a Tisza határolja a területet, bár hozzá tartoznak a Tiszazug földrajzilag a Homokhátsághoz tartozó, vagy pontosabban ahhoz hasonló részei. Ide tartoznak Csongrád megye Duna Tisza közi részei, és a kapcsolódó délvidéki részek. Nyugaton a Duna, illetve a Kalocsai Sárköz mélyebb területei határolják. Az egykori Duna-mederről, a tájválasztó Örjegről írja monográfiájában Galgóczy Károly (1877), hogy Ezen őrjegi részek zsombékosak s ingoványosak. Rajtok nagy turfarétegek, s a talaj alatt félméternyire csiga kövületek és porhanyó homokkő rétegek vannak. Bár a magasártéri szintek peremén a Kalocsai Sárközben is van adatunk mészkőkifejlődésre pl. Homokmégy, Öregcsertő, Harta néhány vizsgált régészeti lelőhelyén itt a mésziszapból cementálódott réteg csupán néhány centiméter vastagságot ér el, így legfeljebb alapba vagy kitöltő anyagnak volt használható. Az elterjedés déli határát szemléletesen mutatja Dr. Dubravka Đukanović Sava Stražmešterov Ljiljana Ćirić jelen kötetben lévő tanulmánya. Köves élőhelyek Jelzőnövényzet A Duna Tisza köze legkiterjedtebb tájtípusa a meszes, száraz, lankás-buckás homoki táj. A mélyedésekben lápi, illetve sziki vegetációt találunk, a hátakon pedig naprózsás, árvalányhajas, nyíltabb és zártabb homoki gyepeket, ligetesebb vagy zártabb homoki erdőket (Molnár 2003). A Duna Tisza köze pannon-kontinentális jellegű homokbuckás vidéke a magyar Alföld egyik legjellegzetesebb tájtípusa. Az üde élőhelyekkel, lápokkal, szikes laposokkal tagolt, helyenként szinte félsivatagi jellegű buckás táj különlegességét élőhelyeinek több léptéknél is megnyilvánuló mozaikossága, valamint vizes élőhelyeinek és a szélsőségesen száraz homok növényzetének épp napjainkban elhalványuló kettőssége adja (Biró Horváth Révész Molnár Vajda 2011). A tájon belüli kétarcúság, melyet leginkább a szél formálta homokformák és köztes mélyfekvésű részek jellemeznek, meghatározza azoknak a helyeknek az arculatát, ahol a kőzet előfordulásával leginkább számolni lehet. A mai ÉNy DK irányban lefutó felszínformák azonban csak részben tükrözik azt a képet, mely a kőzet fő képződési időszakában a holocén kezdetétől mintegy 3200 évvel ezelőttig éppen az emberi környezetalakító hatás felerősödéséig is folyamatosan változott (a képződési folyamatokat jelen kötetben Sümegi Pál Gulyás Sándor Törőcsik Tünde tanulmánya elemzi). A kőzetképződési folyamat lezárulása teljes vízzáró 90

92 réteg kialakulásával nagyban meghatározta ezen területek későbbi talajképződési folyamatait és növényzeti borítását, mely ezen területeken leginkább láprétek kialakulásával jellemezhető. Az egykori buckaközi semlyékekben, vizes erekben a klimatikus és biogén hatások függvényében kialakult cementálódott mésziszaprétegen képződött talaj növényzeti borítása később emberi hatásra alakult közvetve vagy közvetlenül tovább (legeltetés, foszfátterhelés növekedése, nagyobb homokfúvások vagy éppen buckaelhúzások általi elfedés hatására). A felsorolt hatások mellett témánk szempontjából kiemelt helyen kell megemlíteni az anyagnyerést, mely az Árpád-korig általában a kőzet fölötti réteg vályogos talajának elhordásában nyilvánult meg. Elvétve van adatunk a korábbi korokból a kőréteg további felhasználására, ami alapján esetleg a tudatos bányászatra gondolhatnánk, de inkább lehet szó ilyen esetben a pl. vályogszedéskor, gödör, árok, kutak ásásakor áttört kőréteg további hasznosítására. Az Árpád-kortól viszont az ember aktívan alakította környezetét azáltal is, hogy a kőzetképződés helyeit anyagnyerőként hasznosította. Mivel sok természetközeli élőhely több évszázados emberi használat során vált olyanná, amilyennek ma ismerjük, érdekes lehet körbejárni annak kérdését, hogy a kővágás milyen hatással lehetett az eredeti élőhely átalakulására. Jelen ismereteink alapján merészség lenne felbecsülni, hogy az egykori kővágóhelyek milyen mértékben alakították át a táj arculatát. Helyi szinten azonban az egykori kővágóhelyek azonosításával, felmérésével következtethetünk bizonyos folyamatokra, melyek főként a talaj vízháztartásának megváltozásával hatottak a mikrokörnyezetre, ezáltal a környéken lakók gazdálkodási lehetőségeire ( ábra). A táj jellege emberi behatás nélkül is átalakul, ahogy azt mutatja pl. az 1835-ös dunai árvíz hatása. Szabadszállás Tekehalom dűlő : A halom táján ismét egy más kopolya, hajdan a Duna árvize által készitve; a kopolya kiszáradt fenekén, a szikes agyag talajon ollyan széksót sepertek ez előtt, mely minden további mütétet nélkül a marháknak kedves tápúl adatott; ha pedig marha nyomban valami kis viz futott össze, ennek felületén apró széksó jegeczek úsztak, mint kis üveglap, melyek meg szántás után össze zúzatván épen olyan szegletes darabokra törtek, mint az üveg szokott. - Az 1835ik évben a Duna árja elboritván a kopolya medrét: a hátra hagyott iszap kiölte a széksót külömben e dülö is szántó, és kaszálókból áll (Pesty 1978). A réti mészkő természetes előfordulási helyeit a legmélyebb buckaközöket egészen a 20. századig bővizű zsombéksásosok, fűzlápok és üde láprétek jellemezték. E rétek domináns fajai a réti sás (Carex distans), a fehér tippan (Agrostis stolonifera), a réti csenkesz (Festuca pratensis) (Molnár Varga 2006). A Homokhátságon viszont a 19. századtól nagyarányú tájátalakításokra került sor, elég az Alföld fásítási programjára, a belvízlevezető csatornák kiépítésére, vagy a homokbuckák nagyüzemi elhúzására gondolni (Biró Horváth Révész Molnár Vajda 2011), így a poten- 91

93 ciális kőrétegek azonosítása pusztán jelenkori növényzeti térkép alapján lehetetlen. Az elkövetkező kutatás során fontos lesz az Alföld térképezési munkálatai során geológiai fúrásokkal azonosított mésziszap mészkő előfordulási helyeket (mely adatok adatbázisba rendezésére éppen jelen projekt keretében történt meg) összevetni a történeti térképek és történeti adatok alapján megrajzolt vegetációs térképpekel (Biró 1998; Biró Gulyás 1999, Biró Révész és mtsai 2005). Tanúságos Molnár Zsolt megállapítása, aki példákon keresztül vezeti le, hogy A táj tehát nem eljellegtelenedett, hanem csak»újrarendeződött«az utóbbi száz év során (Molnár Varga 2006). Például a Duna-mente legnagyobb pusztáján, az Apaj-kunszentmiklósi pusztán, a mai ürmös szikesek helyén még a századelőn is többfelé nagy kiterjedésű, ún. székszénás (mézpázsitos Puccinellia-s) gyepeket jegyzett fel az arra járó botanikus, Moesz Gusztáv 1926-ban (Moesz 1940 in Molnár Varga 2006), a mai ecsetpázsitos rétek helyén pedig zsiókás (csatakos Bolboschoenus-os) mocsarak voltak. Szabadszállás környékén az 52-es főúttól északra a táj legmélyebb részén napjainkban szépen fejlett mézpázsitos szikfok növényzet él, a padkaperemen rövid füvű ürmöspusztát találunk. E tájban még száz éve is láprétek és mocsarak váltogatták egymást a mai száraz sztyeppek és szikesek helyén (Molnár Varga 2006). Az egykori Ferencszállás pusztán, ma Petőfiszállás határában a 18. században a föld minőségéről a korabeli határjárások tudósítanak. A vizitálók homokhalmokon, zsombókon haladtak keresztül, olykor kemény gyephomokon. Az 1770-es években a Kővágó-érben álltak az ellető- és fejőhelynek használt istrongák (Bánkiné Molnár 2001).»Kővágó-ér«a puszta közepén egész hosszában, és szélessen terjedő lapályos kaszálló, hól épitésre, és mész égetésre alkalmas kő ásatott magánosok, és kőzségi használatra (Pesty 1978). Azok a parasztemberek, akik rendszeresen foglalkoztak kővágással és megfigyelték a termeskő lelőhelyek környékét, tapasztalatból tudták, hol lehet követ találni. Ilyet hogy találtunk? Egyszerű. Ott mindenütt nagy fűcsomók nyőttek, följött a fű bokrosra. Olyan helyt kerestük a követ (H. S.). Egy másik kővágó tapasztalata: Mikor elmöntem egy rétbe, már láttam, hol van kő. Ahol kőréteg van, ott van olyan hely, ahol a gáz a föld alól kijön Ott magosabb volt a fű. Azt a helyet kalapnak neveztük (F. A.) (Juhász 1982). Az idősebb kővágók egybehangzó véleménye szerint ott volt érdemes a kő bányászását megkezdeni, ahol sok kővirág, vagy ismertebb nevén papsajt (Malva silvestris) nyílott. Ilyen helyen a felső talajréteget ellapátolva egészen biztosan kőre bukkantak (Sztrinkó 1982). 92

94 Kővágás után A mészkőpad kibányászásával, mely addig vízzáró rétegként működött, teljesen megváltozott a felszínközeli talajvíz mozgása, és ezáltal az élőhely jellege, ami visszahatott a környéken megtelepedők gazdálkodási lehetőségeire. Az egykori bányahelyek feltérképezése segíthet megérteni egyes kapcsolódó tájváltozásokat, tájhasználati módokat. Az addig leginkább időszakos vízállással jellemezhető legelőként hasznosított területen kővágót nyitva a talajvíz áramlási folyamatok megváltoztak. Vajon vannak-e olyan helyek a Duna Tisza közén, ahol a megfigyelt vegetációváltozások hátterében esetleg a kiterjedt, évszázadokon folyó kővágó tevékenység állhatott? Ezt nyilván a beazonosított többhektáros bányák vizsgálatával lehetne érzékeltetni (Cegléd, Nyársapáti, Orgovány, Petőfiszállás/Pálmonostora Péteri-tó környékén vagy pl. Zsanán) (3. kép). Csizmazia Gy. megállapítása szerint a csólyospálosi vályogvető gödrök alján és a darázskövek bányagödreinek helyén uralkodó növényzet a sziki kákás (Bolboschoenetum maritimi) (Csizmazia 1995). Juhász Antal gyűjtései is azt bizonyítják, hogy a kitermelt kő helyén legtöbbször fölfakadt a talajvíz, ezért a kővágók a vizet vagy elvezették, vagy rendszeresen merték vödörrel, vagy a kő fölül lehányt földet visszalapátolták a gödörbe, hogy a fakadó víz útját elrekesszék (Juhász 1982). Az elmúlt évszázadokban határozottan szabályozták a legelő, kaszáló védelme érdekében a terület visszarendezését. Valószínűleg a legtöbb helyen így visszatemették a kővágóhelyet, és ott lassan újra megtelepedett az egykori gyepborítás. A regenerációs potenciál tudjuk, hogy a vizes élőhelyeken és a szikes pusztákon a vízellátottságtól függően közepes jó. Ez a fajta területkezelés a 18. századtól követhető nyomon: A században a mezővárosi hatóság gondosan felügyelt a kővágókra. Például 1792-ben a kecskeméti tanács előírta, hogy köteles lesz mind azáltal ezentúl is követ vágató a Város cassájába minden öltől 5 garast be fizetni, a kővágók pedig a kivágott kőnek gödreit bé temetni, mint az elött is köteleztettek. (Novák 1989). A kecskeméti magisztrátus 1811-ben hasonló ügyben intézkedett, előírták, hogy a kővágó köteles a föld tulajdonosának két forintot fizetni minden öl kő után, s tartozik a kőbányát behúzni, betemetni, nehogy a gazdát valamilyen baleset érje. Mindenkit köteleztek arra, hogy a követ még az ősszel vagy a télen hordassa el szekéren, mert ellenkező esetben kétszeresen kell fizetnie: meg kell térítenie azt a kárt, amelyet a kőszállító fuvarosok jószágai okoznak az illető tulajdonos földjén termett fű legázolásáért, lelegeléséért, s ráadásul büntetést is fizetniük kell (Novák 1989). Kérdeztem: miért nem láthatóak a kő bányászására utaló gödrök, mélyedések. Azt mondta az ismerősöm, azért, mert a régi földesurak megengedték a kő kitermelését, de a helyét földdel kellett visz- 93

95 szapótolni (Pauk S. gyűjtése 2013). A 20. század 50-es, 60-as éveiben erre már kevesebb gondot fordítottak. Ebből is következik, hogy legnagyobb biztonsággal a legújabb kori kővágóhelyek azonosíthatók terepen. Általában kerek, öt-hat méter átmérőjű bányát nyitottak, és a kő természetét, hasadását figyelve folytatták a fejtést (Juhász 1982). A kővágó helyen feltörő vizet azonban tovább is hasznosíthatták, pl.: Kanyó Antalék húsz méter hosszú, vert falú tanyája összeomlott, de ismét vert fallal építették fel. Ők is saját földjük agyagos részéből termelték ki a szükséges földet. A földnyerő kubikgödör az idők során hetven méter körüli hosszúságú és ötven méter körüli szélességű lett, keresztülfolyt rajta a Kővágó-ér vize, ezért halászni lehetett benne. A tanyaépítésekor visszamaradt kubikgödröket később kacsa- és libaúsztatónak, kenderáztatónak használták (Bánkiné Molnár 2001). Jelen példa is mutatja, hogy a kővágó helyen kialakult gödör kis alakítással halastóként is működhetett (talán erre példa pl. a Lajosmizse belterületén található, ma szinte teljes felületén nádassal borított Iskola-tó Sümegi Pál közlése). Ezt a tényt kihasználhatták a középkorban is, pl. számos középkori templom közelében találhatók olyan többé-kevésbé szabályos alakú mélyedések, melyek ma általában időszakos vízborításúak. Ilyen halastavak feltételezhetők a zentai Paphalom mellett Csecstó (Foltiny Korek 1946), Csévharaszt Pótharaszt, a Mikebudai pusztatemplom közelében (Tari 2000), Kerekegyháza Kunpuszta temploma (Siklósi 1999), vagy éppen Bugac Felsőmonostor Pétermonostora mellett (Rosta Szabolcs szíves közlése). Ennek bizonyítására további vizsgálatokat kell eszközölni (a bányagödrök halastóként való használatát egyértelműen jelzik a fúrásokban talált halpikkelyek) (4. kép). A sándorfalvi Kővágó-dűlőt szőlőtelepítés céljából parcellázták fel, Soltvadkert leírásánál már a múlt században is szántóföldet említenek: Kővágó szántóföld dűlő Az ott kivágni szokott s építésre használható terméskőről (vízkő) kapta a nevét (Pesty 1984; Nagy-Pál 1975). Nyilván erre is, arra is lehet példa, reméljük, konkrét helyszínekre irányuló további kutatások pontosítják ismereteinket, segítve ezáltal is a bányahelyek tájtörténeti változások összefüggéseinek feltárását. Ezért csak halkan kérdezzük, hogy vajon a Pesty Frigyes helynévtárában az egykor kővágó helyeiről nevezetes Jakabszállás puszta határában lévő (ma Fülöpjakabhoz tartozó), Templom rétre vonatkozó leírás zsombékos, gazos, 1/10 részben szép nádat termő mélyedés (Pesty 1978 ) nádasa esetleg nem a 18. századi, több történetíró által említett kővágóhelyet takarja (Bedekovich idézi Juhász 1982, Horváth 1801; Fényes 1847). Kecskemét városa adós lévén a Cath. Ecclesianak 260 öl kővel, azért Jakabszálláson a város által vágatott 372 öl kőbül azon adóság meg adattatván, a többi a Stal haz epületire maradjon határozott a magisztrátus május 5-én (Novák 1989), majd az új kaszárnya épületeire 1779-ben hordtak innen kőanyagot (Iványosi-Szabó 1991, Iványosi-Szabó 2002), de Jakabszállás bányájából épült az izsáki reformá- 94

96 tus templom is között. Nem tudjuk, mennyire van ez a terület attól, ahol még a 19. század 2. felében is vágtak követ: A jakabszállási határban lévő a Kővágólapos onnan nyerte nevét, hogy darázskövet ásnak belőle (Pesty 1978), hiszen egy település határában akár több helyen, vagy egy-egy kőér kimerültével új helyen nyitottak bányát (12. ábra). További kutatási feladat a réti mészkő természetes előfordulási helyein nyerhető további termékek, mint a zsombék, mésziszap illetve gyephant népi építészetben történő felhasználásának jelentőségének párhuzamos értékelése (a gyephant használatáról részletesen pl. Juhász 2007). A gyephantokat a mély fekvésű, jó fűvű semlyéken ásóval vágták ki. A kötött, kissé agyagos föld volt erre alkalmas, amit a fű gyökérzete jól egybentart (Juhász 2007). Bástyát sombékokból és pásitos hantokból hányattattak (Szarvas Simonyi ). Hasonlóan fontos feladat a kővágás által kialakított, majd felhagyott helyek másodlagos funkciójának fúrásokkal történő vizsgálata és terepi hitelesítése is. Kővágóhelyek és köves helyek A földrajzi nevek tanúsága A kő előtagú helynevek számos alakját megtaláljuk a térségben. A legkorábbi adatok a tihanyi apátság alapítólevelében találhatók, mely első eredetiben fennmaradt középkori oklevelünk. Az oklevél területünkre vonatkozó része így hangzik: Van egy hely a lovak legeltetésére, amely kezdődik U[gr]in bálványánál, innen egy völgyig, ezután előhomokig, innen három tóig, majd egy rókalyukig és innen három hegyig, innen Iohtucou-ig, utána Báb homokjáig, innen pedig Alap helyéig, utána Kövesdig, innen a Kolonnak hívott víz közepén át fekete homokig, onnan fövenyes homokig, utána köves homokig, majd Gunasara-ig, innen egészen Szakadátig és onnan Sernyehalmáig, utána egy árokig, amely egészen a bálványig halad (Piti 2006). A terület Györffy György azonosítása szerint a mai Izsák település határát takarja, sőt még a határvonal is jórészt egyezik a mai határokkal (Györffy 1956). A leírásból kitűnik, hogy a birtokon a tihanyi apátság lovászai éltek, azaz ez a birtok nagyállattartó jellegű lehetett. Földrajzilag a homokbuckák szabatos leírása és a köztük lévő mocsarak és tavak megléte érdekes. Számunkra mégis a Kövesd és a köves homok elnevezések a fontosabbak, hiszen ezekben a réti mészkő első írásos említéseit sejthetjük, feltehetőleg nem régészeti lelőhelyként, hanem természetes előfordulási helyként (lásd még Tóber 2012). Ugyanerről a területről részletesebben szól az apátság birtokait megerősítő 1211-es oklevél. A leírásokból és az elemzésből kirajzolódik előttünk Kolon birtok egykori képe. A terület a jellegzetes Kiskunsági táj arculatát mutatja, melyen megtalálhatók a homokbuckák, a köztük 95

97 található semlyékek, laposok rétjei, mocsarai, a természetes növénytakaró, de megjelennek a falutelepülések és az utak, árkok is. Számunkra a fenti leírásokból a réti mészkőre utaló adatok (1055: Cuesti, cues humuc; 1211: Couaches, Cuest, alium montem Cuest, Cohache?) a kiemelkedőek. A környékről még egy részletes leírás fennmaradt 1359-ből, amikor a szomszédos Ágasegyház határát írják le (Gyárfás 1883). Számunkra Vgronbanya a legérdekesebb elnevezés, hiszen ez azonosítható a tihanyi leírásban szereplő Ugron (1055: U[gr]in baluuana, 1211: villa Huguron; 1409: possessio Vgron) településsel (Gyárfás 1883; Györffy 1956; ÁMTF II.; Zellinger 2006). Az Ugronbánya elnevezés mögött a középkori Ugron falu határában található kőbányát sejtjük. Ezt az állításunkat a természeti környezet, a környéken található kőlelőhelyek is alátámasztják, de analógiával szolgálhat erre egy ugyancsak határjárásban előforduló kőbánya, mely Felalpár 1488-as határjárásában szerepel, a középkori Szentkirály határvonalán (Gyárfás 1883). A budai káptalan határjárása szerint valahol a Szentkirályról Felalpárra vezető út és a Szentkirályról Kécskére vezető út között, Felalpár és Szentkirály határvonalán található egy Kőbánya nevű határpont (Kewbanya alakban) (Gyárfás 1883). A középkori helyneveket böngészve megemlítendő még Cegléd Kőegyház (Keweghaz), mely egy 1434-es határjáró oklevélben szerepel, helyét Tari Editnek nem sikerült pontosan lokalizálni, de elképzelhetőnek tartja, hogy azonos a Kőhalom néven szereplő ismert régészeti lelőhellyel (Tari 2000). Kiskunmajsán Árpád-kori templom maradványai sejthetők azon a helyen, melynek neve már egy 1451-es oklevélben is szerepel Keweshalom formában (Gyárfás 1883; Pesty 1978; Gallina 1999; V. Székely 2000). Az újkori névanyagban a Kővágó-ér, Kővágólapos általában a réti mészkő természetes előfordulására utal, olyan helyre, ahol a kitermeléshez megfelelő rétegvastagságú és minőségű kőzet volt a talajréteg alatt (Kiskunfélegyháza, Petőfiszállás Pesty 1978, Bánkiné Molnár 2001) Helvécia Sztrinkó 1982, Jakabszállás Pesty 1978, Hajdújárás [ma Hajdukovo] Szekeres 1994, Örkény Sztrinkó 1982, Szabadszállás Pesty 1978, Soltvadkert Udvarhelyi 1985, Tiszakécske Smaroglay 1939, Sándorfalva Inczefi 1958). A névalakkal találkozunk többes számú formában is, mint kővágó erek, utalva a Kővágó-éri csatorna kimélyítése előtti semlyékek láncolatára. Mint családnév a 18. századtól szintén megjelenik a Kővágó név, így pl. egy tanya nevében megjelenve inkább a követ vágókra utalhat, bár ők sejthetően nem telepedtek messze a bányahelytől egyik adatközlőnk a II. katonai térképezés során Tiszakécske határában Kővágó tanyaként feltüntetett hely közelében lakott gyermekkorában: Elmondása szerint ő nem ismeri úgy, ahogyan a térképen van, Kővágó tanyaként. Az mondta, hogy gyerekkorában egy jó félméter mélyre leásva már található volt ez a köves réteg, amit nagyon nehéz volt széthasítani (Pauk S. gyűjtése 2013). 96

98 Időnként egyszerűen csak Kűlaposként találunk utalást kő előfordulásra (Horgos [ma Horgoš] Szekeres 1972). A helybéli kővágásra utal a Dóc határában található Kőtörés földrajzi név (Inczefi 1958), vagy a Köves gerinc elnevezés Kocsér határában, mely Pesty Frigyes helynévtára szerint nevezete onnan ered, mert kevéssé felhajtva róla a földet, darázskő találtatik alatta (Pesty 1978). A Kőkút határnév bizonyosan előfordul a 18. századi iratokban, amikor kővágóhely értelemben is használták (Kiskunmajsa Pesty 1978, Szank Janó 2011, Tatárszentgyörgy Czagányi 1990), Cegléden pl. Kőkútlaposa formában (Hidvégi 1984). Kőkútnak nevezték a ma a zsanai határrészhez tartozó kiskunhalasi városi kővágóhelyeket is, ahol a 19. század közepéig biztosan vágtak követ. Erre a kővágóként sokszorosan adatolt helyre vonatkozik Pesty Frigyes érdekes etimológiai magyarázata: A Keleti rész Kőkutnak is neveztetik, mivel kutásáskor a felső föld rétegen alól vastag termés kő réteget kellett keresztül vágni (Pesty 1978). Kérdés, ilyen vagy valós kőkútra vonatkozhat az a 18. századi irat, mikor kőkút képezi a Csólyos és Pálos határára vonatkozó vita egyik tárgyát: 1724-ben megjelent egy bizottság a határok megállapítása céljából, mert a Pálost bérlő szegedi pásztorok és Csólyosnak kecskeméti pásztorai be-becsaptak egymás pusztájába. A Kőhalom, vagy Főzőhalom nevű dombnál az urak sokat diskuráltak és végül is megállapították, hogy itt találkozik Csólyos, Pálos és Ágasegyháza határa. Innen az ország útján lementek a Gyapjas telke irányában lévő határig. A villongást a határ közelében lévő vendégfogadó és egy kőkút okozta. Mindkettőre egyaránt számot tartottak Csólyos és Pálos puszta bérlői. A tanúk egy része azt vallotta, hogy a csárda és a kőkút mindig Csólyos földjén volt, mások viszont azt állították, hogy a vendégfogadó Páloshoz tartozott. A tanúkat gyakran megvesztegették, még az egyik határvizsgáló bírót is azzal vádolták, hogy a kőkutat azért akarta Csólyoshoz elragasztani, mert egy kecskeméti gazda ígért neki két tehenet és két lovat (Fodor 1995a). Igen elgondolkodtató, mikor Kiskunhalas határában kútról és kútbányáról is olvasunk, amibe egy kanca beledöglött: Nem közönséges haszonvételre való kút vagy kút bánya volt, hanem Vas Gergelynek tsak különös maga hasznára ásott ivó kút vagy gödör (Bellon 2001). A kőkutak felépítése sem olyan egyértelmű, mit ahogy elsőre gondolnánk itt a kő a tartós anyag szinonímája, mint az újkori építészet kőkéményei esetében, itt is jelenthetett téglát is. Tálasi István leírását idézve: A bányakutak és azok tökéletesebb, bélelt formái mellett a 19. század elején megkezdik a kőkutak létesítését. Ezeknek bélése a süllyesztőre (bodon) rakott kő, melyet Halason és Félegyházán a kővágó-erekből termeltek ki, vagy tégla. A kőkutak létesítése a félreeső pusztákon nagyon nehéz volt és főleg igen drága, ezért a bányakút a hatvanas évekig még mindig több (Tálasi 1936). A legkorábbról továbbélő helynevek egyike az Alsónémedi határában lévő Kőhalom vagy Kóhalom, mely névvel egy hosszan elnyúló magas homokdombot illetnek a helyiek ben 97

99 Keohalm formában jelenik meg (Bártfai Szabó 1938), Balassa Iván pedig a település monográfiájában megjegyzi: Mikor bejártam a Kóhalom közvetlen környékét, akkor ott helyenként könnyen málló köveket, ahogy itt mondják»mészhomokot«találtam. Mivel az e tájon ritkaság számba megy, ezért elképzelhető, hogy ettől kaphatta nevét (Balassa 1980). Az ilyen Kőhatár vagy Kőhalom kifejezések a régészeti kutatások alapján általában mesterségesen keletkezett kőrakásokra, határhalmokra, romokra leginkább templomépületekre utalnak. Kiskunfélegyháza Felsőgalambos Templompart régészeti lelőhely másik ismert neve Kőpart (Rosta 2004). Kőhalmot pedig számos település határában találunk, pl. Balotaszálláson, melynek kömaradványait e század elején hordták el, a szomszéd tanyai lakosok, e halmat jelenleg is áskálják keservesen ott a monda szerint Balta Kapitánynak egy csomokba elásott pénzét (Pesty 1978; Gallina 1999); de továbbá Cegléden (Tari 1995; Tari 2000), Kiskunmajsa Bodogláron (Pesty 1978; Gallina 1999; V. Székely 2000), Zentán (ma Senta, Foltiny Korek 1946) vagy Zsanán (Pesty 1978; Gallina 1999). Csongrádon Kiskőhalom és Nagykőhalom helynév is ismert (Horváth H. Simon 1996). Előfordul azonban, hogy elsődleges képződési helyszínként értelmezik Kiskundorozsma Kőhalom a várostul északnak távolabb fekvő halom, nevét az alatta felfedezett terméskő rétegről nyerte (Pesty 1978), amiről bár tudjuk, hogy templomos hely volt is (Szegfű Kürti Nagy Horváth 1983; Nagy 1995), így lehet, hogy a templom anyagát hordták szét a helyiek. Különösen szemléletes példa a névváltozatok párhuzamos meglétére, a népi emlékezet és a funkciók keveredésére a Kisszállás és Tompa határából fennmaradt térképi anyag, melyre Pánya István térinformatikus kollégánk hívta fel a figyelmünket (köszönet érte). A régészeti terepbejárások alapján azóta Árpád-kori templomos helyként azonosított lelőhelyre vonatkozik a Magyar Országos Levéltár digitális térképtárában elérhető Orczy-család térképei között található 1777 és 1785 között készült térképanyag. A térképeken többféle módon jelölik a helyszínt: Egy Tompát ábrázoló évi térképen mint Kamenátz halmocska (kamen = kő szlávul, Kő-halom) szerepel, egy Tompát ábrázoló évi térképen pedig Monticulus Kamenaty se Zöld halom -ként (Kőhegy azaz Zöld halom) jelölik. Az évi térképen Templomhely, temető felirat található. Az egyik évi térképen Templom Hely és Temető szerepel, egy másik évi térképen Temető és Jeles kő épületnek láczatos helye (13. ábra), és ugyanekkor, még szintén 1781-re keltezve egy másik Kisszállást ábrázoló térképlapon csupán a dűlő neve szerepel Kő bánya alakban (Pánya István szíves közlése). 98

100 A kővágás arányai Áttekintve azt a területet, melyen építésre alkalmas minőségű követ lehetett bányászni, nézzük meg, hogy mit tudunk az egykori bányahelyekről. Jelenleg közel hetven olyan határrészt ismerünk, ahol egykor követ vágtak ( ábra). Számuk ennél bizonyosan jóval nagyobb, hiszen egy-egy épület alapozásához külön is szinte bárhol kitermelhették a követ, viszont jelentősebb bánya ezek közül kb. egy tucatnyi, ha volt. A jó kőbányát igyekeztek kihasználni: addig vágták, amíg csak követ találtak. A réteg széle felé a kőréteg elvékonyodik, majd megszűnik. A réti mészkő általában szürkés vagy sárgás színű, változó minőségű. Vannak kevésbé és jobban fagyálló változatai. Épületalapba megtették a mésziszappal elegyes kisebb kövek is, míg falazáshoz igyekeztek formára vágni, vagy ha ez nem ment, kisebb kövekkel, téglával vegyesen használták. Érdekesnek mutatkozik megvizsgálni, mire mennyi kő szükségeltetett. Csuliga György 10 öl kőért folyamodott Kőrös város tanácsához 1772-ben, amelyet Háza fundamentomára kívánt felhasználni (Novák 1989). Az 1960-as években a kockaházak alapozásához 5-6 kubira volt szükség (Juhász 1980). Mennyi a köböl (kubi)?: Balástya, Kistelek, Pusztaszer, Pálmonostora határában a kővágók 1 öl széles, 2 öl hosszú, 1/2 öl (95 cm) magas kőrakást raktak, ami tulajdonképpen 1 köböl (lc). Ha ezt visszavetítjük a kőréteg vastagságára, kb cm alapterületen kb. három sornyi követ halmoztak fel, ami annyit jelent, hogy 1 köböl kinyeréséhez mintegy m2 területre volt szükség. A kubi kb. 6,5 m 3 -nek felelt meg, 1 m 3 terméskő súlya pedig a kő minőségétől függően q. Egy átlagos teljesítményű kővágó specialista a néprajzi gyűjtések alapján egy hét alatt 2 kubi 13 m3, vagyis q követ termelt ki és hordott szabályos rakásokba (Juhász 1982). Egy családi ház alapozásához szükséges kőmenynyiséget tehát m 2 területről nyerhették. A 20. században a csólyospálosi templom alapjához 70 m3 terméskövet használtak fel (Fodor 1995b). Sztrinkó István és Juhász Antal gyűjtései alapján máshol a kivágott követ négyzetölbe rakták össze: olyan kupacba, melynek minden oldala 190 cm, magassága pedig 95 cm volt. Egy-egy ilyen négyzetölnyi kőrakás q-nak felelt meg (Sztrinkó 1982), vagyis a köböl fele. 1 négyzetöl = 3,596 m2, az ehhez szükséges kővágás területigénye arányosan kevesebb. Az újkorban leginkább a bécsi rendszer szerint mérték a térfogatot (1 köb öl = 6,82 m3), így a történeti források adatainak összevetésekor az első adattal lehet számolni. A templomépületek vonatkozásában kevés adatunk van a pontosan felhasznált kőmenynyiségre, arányukra a többi építőanyaghoz pl. tégla, vályog, egyéb kő, illetve másodlagosan beépített kőanyag viszonyítva. Nem könnyíti meg a becslést az sem, hogy tudjuk, időnként 99

101 a kőanyagot is több helyről hozták vagy többszöri nekifutásra. Legjobban talán a kiskundorozsmai templom építéséről kaphatunk képet: Az 1790-es években nagy mennyiségű réti mészkövet használtak fel. A Tanács 200 öl terméskövet is vágatott a Lápostó és Ménesjárás dűlőben levő homokkőbányákból, amelyet a lakosok ingyen fuvaroztak be a községbe Az előző éveken át gyűjtött homokkövekkel együtt 367 öl homokkövet építettek a templom és torony falába. A falak egyharmada vágott kőből van. A homokkő ölit 1 frt 18 krajcárért vágták ki (Sztriha 1937). Vagyis a több, mint 6 tonna követ ideális esetben 0,8 hektáron vághattak volna ki, de mivel eleve két terület kőbányáiból (Ménesjárás ma Zsombóhoz tartozik) hordták a követ, és a kőrétegek felületi kiterjedése változó, a bányaterület összességében a kalkulált többszöröse is lehetett. Sztrinkó István (1982) adatai szerint a négyzetölnyi kőrakás kb. vendégoldalakkal felszerelt szekerekkel hordva 4 fordulóra fogyott el, így amikor szekérnyi kőről olvasunk, annak átváltása 1 köböl kb. 8 szekérnyi fuvarral volt egyenlő. Cegléd 1820-ból származó birtokkönyve a közös legelő felosztásakor mindig külön megemlékezik a kővágó helyekről, és ezek területét is feltünteti három tétel alatt (Sztrinkó 1982): Kővágók négyszögöl Kővágó négyszögöl Kővágó négyszögöl, mely területek m2-re átszámítva: m m m 2 vagyis Cegléd határában a kővágásra kijelölt területek 1820-ban összesen minimum hektárnyit tettek ki! A Gerje-ér keresztülfolyt a városi legelőn, ennek közelében lehetett a legtöbb kőlelőhely. Hidvégi Lajos a Gerje, a Büdös-árok és az Új-árok oldalában figyelte meg a réti mészkő rétegeket, de a Kőkútlaposa határrész is a bányászható kőről kapta a nevét (Hidvégi 1984). Megjegyezendő, hogy pl. a tiszakécskei templom építéséhez 1816-ban Ceglédről szállítottak 300 öl követ (Sztrinkó 1982). A kővágás véges voltára utal, hogy nem sokkal később, 1836-ban a ceglédi főbíró ezt jegyzi fel: A közönséges legelőbül leendő Kővágás eránt, az Uradalmi Tisztségnek olly észre vétellel valo felelet ki-adatni rendeltetett, hogy nyomásunkban kevés mennyiségű kő találtatik, melly a múlt 1834ik Eszt tűz által elpusztult épületekre kétes hogy elég legyen (Novák 1989). S bizony idővel a minőség sem volt a régi: Túri József azért fordult panaszával a tanácshoz 1821-ben Cegléden, hogy ő építeni szándékozván és e végre a Méltóságos Uraságtól több öl követ vevén s azoknak némely részét a Télen haza is hordatván, most midőn a fagy bellőle ki engedt több felénél merő agyaggá vált és öszve omlott, de az ölek is olly rosszul és tsalárdul vagynak rakva, hogy a vevő mind a két esetben tsalodik (Novák 1989). 100

102 Kővágóhelyek Cegléddel az imént elkezdve a sort, vegyük számba a legnagyobb, legjelentősebb bányahelyeket. Az elterjedési terület Árpád-kori templomainak nyersanyagait vizsgálva feltűnő, hogy szinte kivételszámba megy az az épület, ahol valamilyen formában, legalább az alapozás megerősítéséhez ne használták volna fel a réti mészkövet. Ezt azokon a területeken lehet jól megfigyelni, ahol módszeres templomkutatások voltak, mint például Nagykőrös (Balanyi 1989), Cegléd (Tari 1995; Tari 2000), Kiskunfélegyháza (Rosta 2004) vagy Kiskunhalas környékén (Gallina 1999; V. Székely 2000). Korai jelentősebb kőbányászatra utaló adatunk az Ópusztaszeren előkerült legkorábbi templom, mely bizonyosan 11. századi építésű és alapozásához már nagyobb mennyiségű réti mészkövet használtak fel (Trogmayer Zombori 1980). Hasonlóan korai bányászati tevékenységet feltételezhetünk a Bugac Felsőmonostor Pétermonostora lelőhely legújabb kutatási eredményei alapján (Rosta Szabolcs szíves közlése) (5. kép). Bizonyosan lehet középkori kővágóhellyel számolni még Nyársapát, Cegléd, Szentkirály, Kunbaracs, Lajosmizse, Ladánybene, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, és Zenta, Szabadka környékén. Ezt az állításunkat leginkább a felhasznált kő becsült mennyisége és előfordulásának gyakoriságára alapozzuk (6 7. kép). Sajnos a középkori bányahelyek azonosítása még erőnket meghaladó feladat, melyben az egykori alföldi halastavak azonosítása jelölhet talán ki egy irányt. A régészeti kutatástól csak szerencsés esetben várhatunk kézzelfogható, kronológiailag megalapozott eredményeket, ugyanakkor a geológiai vizsgálatok a kőbánya megásásának és feltöltődésének korából információkat adhatnak a természetes környezetről, a mezőgazdasági tevékenységről és azok változásairól is. Ilyen vizsgálatot csupán Szentkirály középkori bányájában végzett a Szegedi Egyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke, de ezen kutatási eredmények még közöletlenek. Vizsgálatok hiányában csak sejtésként jelezhetjük, hogy a templomok melletti semlyékeken, a templomok közvetlen közelében lévő rablógödrökben, kincskereső helyekben, agyagnyerő helyekben, kutakban, kopolyákban vagy legalábbis egy részükben szintén kőbányákat kereshetünk, s addig feltételesen kell kezelni a nyársapáti Templom-halomtól délre azonosított kőbányát is (Bálint 1962). Írott forrásokban biztos adat a kőbányászatról csak igen későn, 1488-ban bukkan fel (fodinam Kewbanya). A budai káptalan határjárása szerint valahol a Szentkirályról Felalpárra vezető út és a Szentkirályról Kécskére vezető út között, Felalpár és Szentkirály határvonalán található egy Kőbánya nevű határpont (Gyárfás 1883; Pálóczi Horváth 1976). Szentkirály középkori településén Sárosi Edit tárta fel egy század fordulóján épített épület részletét, melynek kör- 101

103 nyékén, illetve ezen belül több nagyméretű, kövekkel teli gödröt dokumentált, melyek kisméretű, természetes alakú darázskő darabokkal voltak tele. Mivel a köveken megmunkálás vagy habarcsmaradvány, égés nyoma nem látszott, inkább valamiféle gazdasági tevékenységhez, alapanyagtároló depóként értelmezi őket a kutató (Sárosi 2011), ami szintén a közeli bányahely meglétét erősítheti. Kővágás az újkorban A 18. században felgyorsuló városépítészettel bizony a kővágókról is egyre több adattal bírunk: ebben az időben bizonyosan a munkára bér ellenében megfogadott kővágók vágták a követ. A kővágás mestermunkának, foglalkozásnak számított. A városban is éltek kővágók, de alkalomadtán idegeneket is megbíztak a munka elvégzésével. A nagykőrösi számadó bíró augusztus 7-én Kovács András kűvágónak több társával edgyütt 96 öl kűért fizetett összesen 108 forintot és 87 dénárt (Novák 1989). A ceglédi kőbányászat jelentőségét már felvillantottuk, de lásuk a többit: Orgovány 1681-ben állították ki azt a török nyelvű okiratot, melyben Ahmed Zaim és Mahmud budai szpáhi aláírásával az szerepel, hogy ezen sorainkat előmutató kecskeméti lakosoknak megengedtük, hogy Orgovány nevű bérelt pusztánkon mintegy 40 szekér követ vághassanak (Hornyik 1861). A követ a kecskeméti református templom építésére használták fel. Viszont ugyanebből az időből van arra adatunk, hogy az orgoványi bánya ellenére a kunszentmiklósi református templom építésekor az Orgovány Kápolna-dűlő középkori templomának kőanyagát használták alapozáskor (H. Tóth 1990; Somogyi 2001). Nyársapát A ceglédi mellett az egyik legjelentősebb bánya a ceglédi legelővel határos nyársapáti volt, melyet Nagykőrös birtokolt. Nyársapát területének jelentős részét is rétség alkotja. A város, illetve a kőrösi gazdák kaszálói a Büdösben voltak. Itt folyik kelet felé a Büdös-ér. A nyársapáti rétség jelentőségét nem annyira szénatermesztés, mint inkább a kőbányászat adta meg (Novák 1996). Rendszerint a nagyobb középületek, de a lakóházak, istállók fundamentumát is készítették belőle. Továbbá ilyen kőbánya működött a Besnyőben, Csókásban is, ahonnan a jászberényiek 102

104 alsópusztai csárdáik (Lajos, Mizse) felújítására hordattak követ: A pusztában építendő kortsmáknak szükséges köveinek megszerzésiben is el járván, referálták, hogy a körösi Csókásban épen alkalmatos kő találtatik és már ugyan a körösi Professor úrnak ki rakott kövei is volnának, róla is referáltattak, azért azon kész követ meg akarnánk venni, szükséges említett Professor úrt megkeresni (Kürti 2003) ban megtörtént, hogy Cegléd város testületi földesura, a katolikus Clarissa apácarend a cuius regio, eius religio elv alapján fokozatosan előtérbe helyezte a katolikusságot Cegléden, az ellenreformáció szellemében visszavette az egykori katolikus templomot a reformátusoktól, akik új templom építésébe kezdtek. A 11 öl hosszú és 5 öl széles templom torony nélkül épült fel, s erős kőkerítés vette körbe. Viszont a templomhoz a clarissák építőanyagot nem adtak a ceglédi kőbányákból, így a kőrösi református magisztrátus bocsátott ingyen rendelkezésükre megfelelő mennyiségű darázskövet Nyársapáton. Mogyoródról is hoztak jobb minőségű követ (Novák 1989). Nagykőrös református közössége viszont támogatta a helyi római katolikus templom építését is: többek között 100 öl követ ajánlott meg, amit Nyársapáton termeltek ki. Mivel ez a menynyiség nem bizonyult elegendőnek, a katolikus egyház további segítséget is nyújtott a tanács: még 200 öl kő vágását engedélyezték a NKőrösi Catholica Ekklásia építéséhez Czeglédi Plébánus Ur Nyárs Apáthi Puszta határjában a NKőrösi Tanács által kimutatandó helyen, azon pápista ekklesia Kölcségével (Novák 1989, Novák 1996). A ceglédi és nyársapáti kőbányászat a bányák kimerülése miatt szűnt meg a 19. században. Galgóczy Károly írja 1896-ban Nagy-Kőrös monographiájában, hogy: a nyárs-apáti laposokon hajdanában több felé fordult elő egész területeken és elég vastag rétegekben a gyepkő, melyet régente az épületek falazatához is szoktak fejteni mostanában ez már kevésbé használtatik, részint mert nagyon kifogyott, részint mert mióta a vasúti szállítás megindult, távolabbról se nehéz többé, ha kell jobbféle kőanyagot is szállítani (Galgóczy 1896). Kecskemét környékén, Kiskunfélegyháza Kővágóér, Kiskunhalas és Szeged körzetében viszont még az utóbbi időben is foglalkoztak kővágással. Bedekovich Lőrinc, a Jászkun kerületek földmérője 18. század végi kéziratos könyvében három, Kiskunsághoz tartozó település: Majsa, Ferentzszállása (később Pálosszentkút, ma Petőfiszállás) és Jakabszállása határában említ terméskő-feltárást illetőleg kőbányákat (Juhász 1982). Kecskemét város bányái Kecskemétnek pl. Jakabszálláson volt jelentős bányája, ahonnan, mint arra már a tájtörténeti részben utaltunk, 1767-ben 372 öl kő vágásáról van adatunk (Novák 1989), de további 103

105 nagy építkezésekhez is hordtak innen követ (Iványosi-Szabó 1991; Iványosi-Szabó 2002; Pesty 1978). A kevés történeti adat alapján is feltételezhető, hogy Jakabszállásról minimum 700 öl követ vágtak ki. Kecskemét másik bányája Péteri pusztán (ez ma Pálmonostora település) volt: Adámovics Pál Csongrádi Tiszttartó Úr kérésére megengedtetett, hogy Pederin a már tudva levő és meg kezdett kőbányából egy-egy márjásával 30 öl követ vágattathasson (Novák 1989). További kővágó Pusztaszer pusztáján volt. A kecskeméti magisztrátus 1796-ban elutasította a mindszentiek kérelmét, akik templomuk átépítéséhez kívántak volna követ vágni Pusztaszeren. E tettét a tanács azzal magyarázta, hogy Maguknak is lévén a Mindszentieknek Pusztaszeren birtoka fel sem tehető, hogy azon a részen is kő ne teremne, ugyan azért ez úttal semmi engedelem nem adathatott. Viszont az akkor kivágott kő nyilván a város nyakán maradt, mert két év múlva a kivágott kő mállását, széthordását látva, ami rész szerént omladozván a földbe el is süllyedezne, úgy határoztak, hogy eladják két forintjával ölét, mivel a város maga építkezni nem kíván belőle, s csupán annyit hagynak meg belőle, amennyi a fogadók javításához szükséges (Novák 1989). A kővágás vonzatáról, szervezéséről is olvashatunk a város szentkirályi bányájával kapcsolatban ban a tanács úgy rendelkezett, hogy Ki vévén a Várost és az Ecclesiakat, ennekutanna akarmelly Lakos akar Sztkirályon akar más helyen valamelly Gazdának kertén követ vágat, tartozik minden egy quadrat öl kőtül a Gazdanak 5 garast fizetni, a Kővágó bérén kívül (Novák 1989) ben még egy kecskeméti városi kővágóhelyről van adatunk a ma Helvéciához tartozó Köncsög pusztán (Novák 1989). Kiskunhalas bányái A Kiskunhalas város bányája több évszázadon keresztül Tajó, és főleg a zsanai Kőkút határrészben volt ban a templom újjáépítéséhez a város Mérgesi pusztán vágott követ használták fel (Bellon 1999) ben arról értesülünk, hogy terméskövek határunkban fundamentumnak elegendők találtatván, a tehetősebb lakosok kőkéményeknek építésére fognak kénszeríttetni (lc) ban a városi protocollumban azt olvashatjuk, hogy hegyesi lakosok Retzicza János és Szajkó György, nemkülönben Fénszaruból származó Madatskai János és Czeglédi Kámhál János ez előtt harmad nappal maga személlyében, most pedig tiszt, plebánus uram által megjelenvén, épületeknek fundállására ház fundusokat is vévén, kővágókat is hozott avégre, hogy a közönséges bányában követ vágattasson. Mivel nem redemptusok voltak, így a tanács nekik megtiltotta, mind a kővágást, mind az építkezést. Kamhal János 1790-ben is felbukkan a forrásokban, ekkor Kőkútról a raktár építésére 104

106 behordott 24 öl kő árát követelte a tanácstól. A követ majsai lakosok vágták, ahogy az a tanács vizsgálatából kiderült ban Pap Mihály kéri az atyja által kivágott 42 öl kő kifizetését a várostól ben Nyúl Ferenc bognár kap megbízást a várostól a kővágónál lévő talicskák kerekeinek megújítására ben Fejér János azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy mivel régóta szolgálja a várost kővágással, adjanak neki házhelyet, a város azt válaszolja, hogy vegyen magának pénzért, kővágónk így feltehetőleg továbbra is zsellérsorban maradt (Bellon 1999). Kiskunmajsán szintén Kőkútnak nevezték a félegyházi úttól keletre Jászszentlászló határáig, délre Csengeléig, valamint a Csongrádi útig terjedő részét (Pesty 1978; Csík Kozma Takács 1981). Fényes Elek monográfiájában is szerepel a Szék-tó partján bányászható, mészégetésre is alkalmas terméskő, de ugyanezt említi Palugyay Imre is (Fényes 1847; Palugyay 1854). Kiskunfélegyháza kővágója A félegyházi Ferencszállás (ma Petőfiszállás) melletti érből is bányásztak terméskövet. Szerelemhegyi Tivadar (1882), Kiskunfélegyháza monográfusa is megemlékezik a kővágásról: E kőereket ezelőtt, mikor meg a város rendelkezett a földek felett, nagyjából mivelték amennyiben néhány köz- és magánépületnek ha szükség volt, vágták, sőt a szomszéd helységeknek is megengedték a vágátást. A Kővágóérből hodtak követ a kiskunfélegyházi ótemplom építéséhez is 1749-ben (Sztrinkó 1982). és egy kisebb bánya A tiszakécskei templom építése kapcsán arról értesülünk, hogy 1816-ban Ceglédről szállították a réti mészkövet (Sztrinkó 1982). Valószínűsíthető azonban, hogy helyben bányászott követ is felhasználtak, hiszen a II. katonai térképezés térképlapján megjelenik egy Kővágó tanya felirat. Tudjuk, hogy ennek környékén a helyi visszaemlékezések szerint akad kő. Az anyakönyvi bejegyzések pedig arról tanúskodnak, hogy a közötti időben éltek Kécskén Kővágó nevűek (István, János, Ilona) valószínűleg testvérek lehettek. A Kővágó család származási helye valószínűleg PusztaPéteri. Ők élhettek a Kővágó tanya jelzésű helyen után viszont már nincsenek Kővágók a kécskei anyakönyvekben elképzelhető, hogy valamikor ezután visszaköltöztek oda, ahonnan jöttek. Mivel a kécskei katolikus templom között épült, lehet, hogy ezért költöztek erre a vidékre (Pauk Sándor szíves közlése 2013). 105

107 20. századi kővágók A legtöbb adatot adó néprajzi gyűjtés ott végezhető, ahol még a 20. században is folyt kővágás, így pl. Kisteleken Pusztaszeren, Csólyospáloson, Kömpöcön, Csengelén, Algyőn, Sándorfalván, Benén, Örkényben, Üllésen és Balástyán. Kiskunmajsa határában még a második világháború utáni időkben is nyitottak kőbányákat (Juhász 1982; Sztrinkó 1982). A kisteleki kővágók két világháború között néhány év alatt több, mint száz kubi (legalább 700 m 3 ) terméskövet vágtak ki uradalmi istállók építéséhez (Juhász 1982). Csengele határában az es években körülbelül 2 katasztrális holdnyi semlyékről termeltek ki mészkövet közutak és épületek alapozásához (lc). A munkaszervezés a korábbi időszakokhoz képest teljesen átalakult, általában mezőgazdasági munkával foglalkozó nincstelen napszámosok és egy-két holdas szegényparasztok vállaltak kővágást a betakarítási időszakon kívül, majd néhány esetben még a tsz keretein belül is dolgoztak kővágók, pl. Kömpöcön, Kistelken és Balástyán) (Juhász 1982) (8. kép). Vajon készen beszerezni érdemesebb? Mészégetés A mészkőből égetett meszet a középkori alföldi építészetben is használták. Származásáról mégis csak kevés adatunk van. Szekeres László a hajdújárási templomnál az alapozás kövei közé tett égetett kődarabokat is megfigyelt, melyet szerinte tudatosan, a kötés megerősítése miatt tettek így a többi kő közé (Szekeres 2004). A réti mészkő alkalmas mészégetésre is, mely tulajdonságát viszont csak viszonylag ritkán használták ki az Alföldön. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a mészégetés magas mesterségbeli tudást igényel, így azt csak megfelelő szakértelemmel bíró emberek végezhették, nyilván inkább eseti megbízás alapján, egy-egy nagyobb épület építéséhez kapcsolódóan. Másik fogas kérdés az Alföldön az égetéshez szükséges megfelelő faanyag biztosítása volt, hiszen a nagyobb kiterjedésű keményfaerdők az árterek kivételével a középkor végére bizonyosan eltűntek a Duna Tisza közéről. Tudjuk, hogy szalmával, cserjékkel is égettek meszet, de nyilván ez még munkaigényesebbé tette a folyamatot. Ennek ellenére erre még az évszázados mészégető hagyományokkal rendelkező Pilisben is volt példa, Szőnyi József egykori pilisszántói mészégető visszaemlékezését idézzük: Voltak szegényebb családok, akik nem tudták megvenni az ölfát, sem a bányakövet. Ők q meszet adó kis kemencékbe maguk gyűjtötték az erdőkben, szántóföldeken összeszedett ingyenköveket, amelyet egyedül vagy családtagokkal elhul- 106

108 lott száraz rőzsével, gallyakkal fűtötte ki. Rengeteg csipkebokrot kellett eltüzelni ahhoz, hogy pótolja a komoly, kemény ölfa tűzerejét (Szőnyi 2001), így ezzel számolni lehet vidékünkön is, bár inkább valószínűleg a már adott épületromokból gyűjtött követ égethették így ki. Kővágóhely közelében egy adatunk van mészégetésre: Zsana Kőkúton a kiskunhalasi városi kővágóban sőt még templom s torony épitéshez a kövekből meszet is égettek, melyet a tégla és körakás közé használtak, épület meszelésre nem alkalmas, mert kékes sárga, az úgy nevezett kőbánya s több mészégető kemenczék maradványa, jelenleg Gyárfás István birtoka (Pesty 1978). Győri Nagy Sándor (évsz. n.) a kiskundorozsmai történetírót, Sztriha Kálmánt idézve említi, hogy a helyi mészkőből szalma tüzeléssel meszet is oltottak. Szegeden az 1522-es tizedjegyzék Kőégető utca elnevezése sejteti a helyi mészégetést. Reizner János a szegedi mészégetésről azt írja, hogy régebben a felső Tiszaparton, az ártereken voltak a városnak mészégető kemenczéi, melyeket egyes vállalkozók vettek bérbe. Később az alsó Tiszaparton Egresy Péter, majd Tóth Mihály állítottak ilyeneket (Reizner 1900). A helyszínt tekintve a legtöbb forrásból nem derül ki, hol történt a tényleges mészégetés, még ha helyi darázskövet használtak is, így pl. a Kiskunfélegyháza/Petőfiszállás Kővágóérből, Kiskunmajsa határában bányászott erős, mészégetésre alkalmas kövek esetében sem (Pesty 1978; Juhász 1982). A kőgyűjtésre példa, hogy a bátmonostori egyház alapjaiból termésköveket szedtek, és mészégető kemencékbe hurcolták el azokat (Pesty 1973). Trogmayer Ottó ópusztaszeri ásatásán 1974-ben is előkerült két újkori mészégető kemence, melynek kör alakú téglából épített falazata egy 40 cm széles padkán áll, a gödör falát béleli, metszete enyhén tölcsér formájú. Közvetlenül mellette egy ugyanilyen, de kisebb kemence állt a monostor romjainak újrahasznosítására (Trogmayer Zombori 1980; Iparrégészeti Adatbázis Gömöri J. szíves közlése). A ma Fülöpjakabhoz tartozó Templomrét közelében két kőépületet is megfigyeltek a régészek. Pesty Frigyestől viszont arról értesülünk, hogy egy része még 1830 táján hordatott el A község kocsmát építtetvén a kövekből meszet égettetett (Pesty 1978). A mész beszerzésének azonban lehetett egy ennél egyszerűbb módja is más területről elhozni. Az égetés során a mészkő súlyának majdnem felét elveszti, így az égetett mész szállítása lényegesen olcsóbb, mint a nyers mészkőé. Bár feltételezik a kutatók, hogy a középkorban inkább az adott felhasználási helyszínen, pl. a templomok mellett égették a meszet (Müller 1981), erre a Kiskunságból nincs adatunk. Az újkorban bizonyosan inkább a nyersanyaglelőhelyek közelében égették a meszet, és úgy szállították, majd helyben oltották a meszet: A meszet távolabbi vidékről hozták Nagykőrösre. Többek között a Cserhát vidékéről, Püspökhatvanból, Nézsáról. A csőváriak is szállítottak rendszeresen meszet a városba. A város számadó bírája többek között május 8-án kisnémediektől vásá- 107

109 rolt oltatlan meszet, amit a kaszárnya építéséhez használtak fel (Novák 1994). Tudjuk, hogy még a Szepességből is lejártak Kecskemétre: faárut, faragványokat, égetett meszet, faszenet, fémárut hordva oda, csakúgy mint Debrecenbe, leginkább búzát és gyümölcsöt fuvarozván hazafelé (Viga 2010). Tekintettel arra, hogy már a középkortól van adatunk arra, hogy bizonyos települések specializálódhattak a mészégető mesterségre (Holl 1959), és hogy a Dunán bizonyosan már a középkortól szállítottak meszet, a dunai úton kívüli jobb utak használata is felmerülhet. Tudjuk, hogy szárazföldi sóút nyomvonala az erdélyi sóbányáktól Szolnokot érintve Abony Monor Üllő Pest irányában haladt tovább, és hasonló út haladt Szegedtől a Duna felé. A 12. századból már oklevél bizonyítja a szegedi királyi sóelosztó központ működését (Vályi 1995). A só fuvarozása kapcsán az északabbi megyékből sóért érkezők a 18. században üres kocsik helyett mésszel, borral megpakolva jöttek, mint ahogy azt a összeírásokban olvashatjuk pl. Vácrátót esetében: Beneficium azis, hogy Szegedre és Szolnokra Só alá fuvarúl el mennek, és azon alkalmatossággal meszet, Bort le vihetnek, visza jővetelekkel pedig a Király Sót Bérben hozhattyák, de például ezt nyilatkozzák a domonyiak, aki évente egyszer-kétszer hordanak sót, illetve meszet és pálinkát (Novák 2006). Az acsaiak és tótgyörkiek (galgagyörkiek) hasonlóan vallanak: Sóó=Házához hol Szegedrül, hol Szolnokbúl esztendő által edgyszer, ollykor kétszer pénzért Sóót hordunk, s- le menetünkkel meszet Csővárrúl, és Nésárúl pénzért viszünk (Novák 2006). Emellett pl. a 13. századtól a Bükk hegység hasznosításának sajátos formáját jelentette a mészégetés, melyhez kapcsolódott a mészfuvarosok tevékenysége. A hegyvidék meszesei az Alföld egész területét beszekerezték, s tevékenységük révén igen komoly mennyiségű gabonához és más élelemhez jutott a hegyes vidékek népessége. A fuvarozás kiegészítő jövedelmet jelentett a mezőgazdálkodás munkája mellett (Viga 2010). Cegléd városháza a város szélén, ben épült, a városháza költségeit pontosan feljegyezték: meszet Nézsáról (100 mérő); Csővárról (196 mérő), követ helyben (70 öl) szerezték be (Novák 1989). Ugyanebben az időben (1794-ben) Kecskemét város magisztrátusa úgy határozott, mint hogy a Város jövendőben teendő épületjeihez a mész szükségképpen megkévántatnék s a fuvarozó Tótok mostanság itt volnának, 100 mérő mész eránt teendő alku Ferentzy Gergely és Kiss Mihály Urakra bízattatik (Novák 1989). A Kiskunságban számolni kell azonban olyan anyagok használatával is, melyek alkalmasak lehettek a mész helyettesítésére, bár nyilván ennek inkább csak helyi jelentősége volt: Kocsér Agyagos nevű határészében a benne található fehér agyagot mész helyett szokták használni a Kocsériak (Pesty 1978). Kőalapozás esetében a kötésre rakott kőtömbök kötőanyagaként törekkel összekevert agyagos sarat használtak (Sztrinkó 1982). A mészfelhasználás tekintetében érdekesek a Csongrád megyei kőanyagon végzett vizsgálatok: Az Árpád-kor korai szaka- 108

110 szához magas karbonát/mész felhasználás köthető (Bokros Kiskőhalom), míg a kései periódusban ( század) jóval kevesebb mész felhasználásával készültek a falazóhabarcsok (pl. Szer, Székkutas). Az alapozáshoz használt habarcsok mintegy kétszer annyi karbonátot tartalmaznak, mint a falazatban és egyéb helyen alkalmazott habarcsok (Kelemen Tóth Bajnóczy 2012). Itt kell felidéznünk a kecskeméti magisztrátus rendeletét 1780-ból, mellyel a kontárok és a kőműves céh közti viszályt zárta le: az Chéhesek nekik megengedtek a vályokbul sárbul akármely épületeket csinálni, de mésszel, kővel és téglával ne munkálkodjanak hanem ha valamely gazda maga Épülete alá követ vagy téglát fundamentumul tetetne, azt is csak sárral és nem mésszel fogják rakni (Iványosi-Szabó 2002). Épületkő A réti mészkő felhasználási területe nagyjából megegyezik azzal a területtel, ahol természetes előfordulásával is számolni lehet. Kivételszámba megy az a középkori templom, ahol nem használták ezt az építőanyagot. Feltűnő, hogy a távoli vidékekről hozott kőanyagot tartalmazó általában reprezentatívabb épületek anyagában is megtalálható mindig a réti mészkő, pl. Ópusztaszeren, Bátmonostoron, Ellésmonostornál és a tiszántúli Szőregnél is. Az idegen kőanyag jelenléte az egyszerűbb épületekben (pl. Soltszentimre, Fülöpháza Kerekegyháza [Szalai József gyűjtése 2013]) (9. kép) viszont jelzi, hogy a réti mészkő jelentőségét a helyén kell kezelni: ezen a területen a középkortól jelentős szerepet játszhatott a kőkereskedelem is. Az újkorban van adatunk a darázskő más területekre szállításáról is, jellemzően olyan esetekben, amikor tudjuk, hogy városok építkezéseikhez saját pusztáikról szállíthatták a kőanyagot, így pl. sokáig a szegediek is béreltek pusztákat vagy Jászberényhez tartoztak bizonyos területek. Mivel a kő vágása monopólium volt, a tulajdonos rendelkezett róla, a területet legfeljebb bérbe adta a vágatónak, aki ezután a kővágók bérén felül neki is tartozott ellentételezéssel (Juhász 1982, Sztrinkó 1982, Novák 1989). A kő értékét mutatja, hogy középkori templomépületeink romjait is általában alapig elhordták, így a falazat kőanyagának meghatározására kevés adatunk van. A népi építészet esetében a helyi kő felhasználása dominál, más kő építőkőként való használatával csak ritkán, az úthálózat fejlődésével találkozunk (Viga 2010). Bár tudjuk, hogy Alsónémediben réti mészkő előfordulással is lehet számolni (lásd a helynevekről írt alfejezetet), ennek ellenére a 17. század végén a 18. század elején követ a pesti kőbányából hordtak maguknak, pl. ebből építették Némedi falu pincéjét is (Lakatos 1980). Lakatos 109

111 Ernő tanulmányából értesülünk arról is, hogy a kecskeméti templom építéséhez az as években a némediek is hordtak követ a pesti kőbányából nem fizetésért, hanem jóakaratért és szekereseknek jó ital borok volt fizetségök fáradtságokért vallotta Józan Mihály egy pesti határperben. A kövek származásáról csak átfogó mintavételezés után lehetne többet megtudni, bár a kép torz marad a számos középkori emlék újrahasznosítása miatt. Feltételezzük, hogy itt szétválik a réti mészkő felhasználásában egységes terület, s a területhez közelebb eső pl. mecseki, egyéb dunántúli vagy budai, észak-magyarországi vagy éppen erdélyi bányák eltérő arányban szolgáltattak anyagot az építkezésekhez. Néhány Csongrád megyei lelőhelyről, melynek anyagába réti mészkő is beépítésre került, a kövek geológiai elemzése alapján főleg Erdélyből (pl. Arad, Fehér, Hunyad megyékből) szállítottak követ: andezitet, durva homokkövet a Maroson, míg a Tiszán és mellette húzódó utakon Tokaj-hegységből került ide épületkő-anyag (Kelemen Tóth Bajnóczy 2012). Kő kövön épített emlékek A legkorábbi felhasználás példái A réti mészkő legkorábbi adatolt előfordulására egy későbbi Kővágó közeléből, Sándorfalváról van adatunk: A Gyevi Fertő szikes tavából kiemelkedő félköríves sziget legmagasabb részén feltárt hunkori szarmata temető 3. sírjában a tarkónak megfelelő helyen a sír alján lapos réti mészkő darab került elő. Az ásató régész, Vörös Gabriella szerint teljes vastagságával a szűz talajba nyomták (méretei: cm Vörös 1983). A népvándorlás kortól - az avarok megtelepedésével terjed el felhasználása tűzhelyek kialakításához (Petőfiszállás), örlőköveknél (Felgyő) (Szarka 2008). Középkori felhasználás Széles körű felhasználása helybeli bányászata, s így olcsósága miatt a templomépítésben az Árpád-kortól 11. század kísérhető nyomon, mint erre kitértünk már a bányahelyek bemutatásánál is. A templomok építési idejét tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy réti mészkövet folyamatosan használtak ezeknél az épületeknél, az alapanyag kronológiai tekintetben semmilyen támpontot nem ad (vö. Balanyi 1989 az idézett templomos helyekhez kapcsolódó részletes irodalom: Szarka 2008). Már a 11. században megjelent ez az építőanyag Ópusztaszeren a 110

112 monostor legkorábbi építési periódusánál, de a 11. századra tehető a Hetényegyháza belsőnyíri templom és a Nagykőrös Ludas dűlői rotunda is. A századra keltezhetőek a Cegléd nyúlfülehalmi, a Balotaszállás kőhalmi épületek és ekkor készülhetett Ellésmonostor is. A 12. század elején épülhetett a Csongrád kiskőhalmi templom. A 12. század végén kezdték építeni Bátmonostort és ekkor épülhetett Cegléd Kőhalom temploma is. A század fordulóján épült a kerekegyházi kerektemplom és ekkortájt készülhetett Cegléd Madarászhalom egyháza is. Az ópusztaszeri plébániatemplom 2. periódusa, melyben réti mészkövet használtak, a 13. század elején épülhetett. A Tatárjárás utánra tehető a Csengele bogárháti templom második periódusának építése és ugyanekkor épülhetett Csongrád Kiskőhalom harmadik periódusa is. A század fordulójára tehető Nagykőrös Szőrhalom temploma és ekkor épült az Ópusztaszeri plébániatemplom 3. periódusa is. A 14. századra tehető a soltszentimrei, az öttömösi, a lajosmizsei és a kiskunmajsa bodoglár kőhalmi templomok építése, de ekkor készülhetett a nagykőrösi református templom legkorábbi épülete is. A század közepére tehető a Szentes mellett található ecseri rom építési ideje, és a század végén épülhetett a kecskeméti ferences templom (7. és 9. kép). A század fordulóján épült Nyárlőrinc egyháza. 15. századi a nyársapáti templom és a század végén épült fel a nagykőrösi templom nagyobb méretű kőépülete. A templomok alapárka általában lefelé szűkülő volt, melyet sokszor U vagy V alakú alapozási ároknak neveznek. Ilyet figyelt meg Horváth Ferenc Csengelén és az Ópusztaszeri plébániatemplomnál, Szekeres László a hajdújárási templomnál és Tari Edit több Cegléd környéki épületnél. A legelterjedtebb alapozási technika a rétegesen döngölt agyagalapozás volt, mely úgy készült, hogy az egyes rétegeket hagyták megszáradni, esetleg egy vékony homokréteggel is elválasztották egymástól. Az ilyen kőkemény, nagyon stabil alapozásra építhettek sár, sövényfalat, fatemplomot, de akár kő- és téglaépületet is. A vizsgált templomok közül ilyen technikával készült az alapozás Cegléd Madarászhalmon, Csengele Bogárháton, Csongrád Kiskőhalmon, Nagykáta Kenderhalmon, az ópusztaszeri plébániatemplomnál és a Szabadka határában található Kelebia pusztai templomnál. Ez az alapozási technika egészen a 20. századig megfigyelhető volt a népi építészetben is. A réteges alapozásnál sokszor megfigyelhető, hogy azt kövekkel erősítették meg. Volt olyan, hogy az agyag alapozás alá tettek kő, vagy téglasorokat, pl. a bátmonostori Árpád-kori plébániatemplomnál. Elterjedt forma volt a réteges agyag és kő vegyes alapozás. Ilyen volt például Bátmonostoron, Cegléd Nyúlfülehalmon, Ludas Hajdújáráson, Kerekegyháza Hercegegyházán, a ladánybenei pusztatemplomnál, Nagykőrös Szőrhalmon, Nyársapáton és Törtel 111

113 Besnyőn. Az agyagrétegnek itt a szabálytalan kövek közötti szint kiegyenlítése volt a szerepe. Cegléd Öregszőlőkön úgy képezték ezt az alapozást, hogy alulra egy kősort tettek, arra réteges agyagalapozás készült, melyre legvégül puha agyagba rakott réti mészkövek kerültek. Hasonlóan készült alapozást figyelt meg Szekeres László Horgoson. Érdekes példája az alapozásnak, amikor a döngölt agyag alapra nagyméretű termésköveket tesznek. Reizner János Csengele Templomhalomnál méteres termésköveket említ, Csongrád Mámai dűlőn hatalmas terméskövekről, Mikebuda pusztatemplománál mázsás darázskövekről szólnak. Szeged Öttömös templománál Móra Ferenc centiméter hosszú, centiméter széles köveket említ. Zenta Paphalmon a nagyobb kövek közeit kisebb kövekkel és habarcscsal töltötték ki. Ludas Hajdújáráson a nagyobb kövek közeit törmelékkel töltötték ki és oltott mésszel öntötték le őket. A kövek között voltak előzetesen égetett darabok is, melyeknek szintén a kötés megerősítése lehetett a célja. A réteges alapozások közé tartoznak még azok, melyeknél habarcsos és köves rétegek váltják egymást, mint például Csemő Hosszúdűlő templománál. De előfordult a tégla és kő felhasználásával kialakított réteges alapozás is, mint amilyet például Ellésmonostoron figyeltek meg. Elterjedt alapozási technika volt a habarcsba rakott kőalapozás is. Ilyet figyeltek meg Csongrád Kiskőhalmon, Kiskunmajsa Bodoglár Kőhalom templománál, Nagykáta Kenderhalmon, Nyársapáton, Ópusztaszeren és Zsanán. Ilyen technikával készült a Nagykőrös Boldogasszonyhalmi templom kerítése is. Habarcsos kő és téglatörmelék volt az alapozás Csongrád Kiskőhalmon. Homokkal kevert kőtörmelék képezte az alapozást Ludas Hajdújáráson. Száraz technikával rakott szabálytalan alapozás került elő Horgoson. A templomoknak sajnos csak ritkán kerülnek elő a felmenő falai, vagy felmenő falainak részletei, így azok anyagára sok esetben csak a lelőhelyeken előkerülő kövekből, téglákból következtethetünk, de ez nem feltétlenül mérvadó, hiszen az előkerülő kő és tégladarabok jelölhetik a különböző építési periódusok különböző nyersanyagát is. A felmenő falaknál is használták sok esetben a réti mészkövet. A kocséri templomromnál például faragás nélküli nagyobb kövek, a ladánybenei pusztatemplomnál habarcsba ágyazott tört kövek képezik a falat. Több templomnál kerültek elő réti mészkőből faragott kváderkövek, melyek a felmenő fal részeit képezhették. Ilyen fordult elő pl. Csengele Templomhalmon, Csongrád Ellésmonostornál, Kiskunfélegyháza Pákán, az ópusztaszeri plébániatemplomnál. Cegléd Nyúlfülehalmon homorúan faragott kváderkő került elő vakolatnyomokkal, Ludas Hajdújáráson pedig jellemző volt, hogy csak a kövek külső oldala volt megmunkált és úgy rakták őket a falba. Az egyik legkiemelkedőbb példa Bugac Felsőmonostor Pétermonostora, ahol az 1200-as évek elején egyes részeket visszabontottak, az alapokat megerősíttették, miáltal általában 2 méter széles alapot kaptak, 112

114 melyre cm széles, tisztán réti mészkő kváderkövekből raktak falat. Mindezek egy masszív, mindenképpen emeletes kolostor épületet mutatnak (Rosta Szabolcs szíves közlése) (5. kép). Gyakran fordul elő a tégla és kő vegyes falazás is, például Cegléd Madarászhalmon, Csemő Hosszúdűlőn, Csengle Bogárháton, Csongrád Bokroson, Ellésmonostornál, Csongrád Kiskőhalmon, Kiskunfélegyháza Templomhalmon, Soltszentimrén. Jellegzetes építési technika, hogy a falazásban előforduló réti mészkő rétegeket kiegyenlítő téglasorokkal erősítik meg. Szentes Ecseren például egy vagy két sor tégla után három sor faragás nélküli terméskő következik, de ilyen kiegyenlítő téglasorok vannak a kecskeméti barátok templománál és a Nyárlőrinc Hangár utcai és a tiszaalpári katolikus templomban is. A szabálytalan kövekből rakott és vegyes falazású épületekre jellemző a nagyon erős habarcsos, oltott meszes kötés (9. kép). Különlegesnek mondható az a falazástechnika, melyet úgy képeztek, hogy a fal külső és belső oldalát falazták fel kváderkövekkel, a két fal közét pedig törmelékkővel és mésszel keverve töltötték fel. Rendkívül erős, szilárd falat kaptak így. Ilyet templomok esetében Cegléd Nyúlfülehalmon figyeltek meg, de előfordult a Nyársapáti udvarháznál és a szegedi vár épületénél is. Faragványokat is készíthettek réti mészkőből, melyek azt jelzik, hogy a kő nyersanyag igen értékes lehetett és így a rosszabb minőségű terméskőből készült faragványokkal igyekeztek pótolni az értékesebb kő nyersanyag hiányát. Ópusztaszeren a plébániatemplomnál került elő egy faragott oszlopfő töredéke, Cegléd Nyúlfülehalmon ugyancsak egy faragott féloszlop került elő, de ívesen faragott vakolt töredék is fordult elő ugyanitt. Kapubéllethez tartozó töredékeket ismertet Szekeres László Ludas Hajdújárásról. A templomok, cintermek kerítését vagy kerítésének alapozását is gyakran készítették terméskőből. Kő kerítése volt az abonyi katolikus templomnak és a csévharaszt-pótharaszti templomnak, ilyen került elő Cegléd Madarászhalmon, Kerekegyháza Hercegegyházon, a baracsi templomnál, Nyárlőric Hangár utcán, Nyársapáton. Ópusztaszeren kő alapozású téglafal nyomait tárták fel. A 15. században építették a kecskeméti ferences templom kő kerítését, ekkor készülhetett a nagykőrösi református templom körüli fal is és erre a korra keltezhető a Nagykőrös Boldogasszonyhalmon előkerült nyolcszögű kőkerítése is. Érdekesek azok a példák, melyek a darázskő természetes előfordulásának határterületeiről származnak. Ilyen például a szőregi monostor épülete, ahová a Tisza túloldaláról szállíthatták a réti mészkövet, de ilyen lehet a Szentes melletti Ecser és Fábiánsebestyén Ormok temploma, ahová szintén a folyó másik partjáról került át a kő nyersanyag (10. kép). A Tiszazugban előforduló réti mészkő alapján helyben bányászhatták a réti mészkövet Tiszakürt és Tiszainoka templomához, és feltételesen megengedhetjük ezt a természetföldrajzi értelemben ugyancsak a Tiszazughoz tartozó Ellésmonostor esetében is (Pávai 2000). 113

115 Középkori temetkezésekben Néhány esetben középkori temetkezésekből is van adatunk réti mészkő elhelyezésére fejtámasz gyanánt pl. Kiskunfélegyháza Külsőgalamboson, Nyársapáton, sírkonstrukció részeként Cegléd környékén (Szarka 2008). A Csengelén előkerült kun főember temetkezésénél is felhasználták a réti mészkövet. A lovat és a férfi temetkezését elválasztó centiméter széles, fél méter magas kőfalat is ebből építették, de a halom földjébe is tettek terméskődarabokat. A sírhoz tartozhatott az a kettős oszlop is, melynek megerősítéséül is darázsköveket használtak fel. Horváth Ferenc a sír értékelésekor felhívja a figyelmet arra, hogy nem volt idegen a kunoktól a kövekből és/vagy földből felhordott halom. Steppei párhuzamokat hoz a sírkamrában épített választófalra és megemlíti, hogy a fej alá is tettek követ (Horváth 2001). A kövekből épített sírhalom nem volt idegen a honfoglaló magyaroktól sem, a réti mészkő elterjedési területén ilyen Tiszajenő Kecskéspartról ismert, ahol a váz szájából Orseoló Péter denárja került elő (Selmeczi 1969; Szarka 2003). Kemencékben, tüzelőberendezésekben Ahol rendelkezésre állt kő nyersanyag, ott az alföldi területeken is továbbélt a kőkemencés kelet európai eredetű házépítési hagyomány. Ilyen házak kerültek elő, réti mészkő kemencével Ópusztaszeren, Nagykőrös Ludas-dűlőn, Kiskunfélegyháza határában több lelőhelyen (Belsőgalambos, Halesz, Amler-bánya). A házakhoz nem köthető Árpád-kori külső kemencék esetében is megfigyelhető a réti mészkő alkalmazása pl. Ópusztaszeren és Nagykőrös Csipvár dűlőn. A réti mészkőből épült kőkemencés házak legkésőbbi előfordulása a területen Kiskunfélegyháza-Belsőgalambos századi telepén, Kiskunfélegyháza Amler-bánya késő Árpád-korinak meghatározott lelőhelyén figyelhető meg, de Csengelén egy már bizonyosan a kunokhoz köthető felszíni boronaház is kő kemencével épült. A késő középkorban kialakult háromosztatú lakóházak tüzelőberendezéseinél is gyakori volt a kő nyersanyag felhasználása a külső kemencék, szemeskályhák, nyílt tűzhelyek alapozásánál, szájának megépítésénél, padkáinál, erre számos példa akad (Szarka 2008). Kiskunfélegyháza Lidl lelőhelyen Lantos Andrea 2007-ben tárt fel egy Árpád- és késő középkori településrészletet, melynek több házában a kemence vagy annak szája réti mészkővel volt kirakva. Legjelentősebb talán a műhelynek feltehetően kovácsműhely meghatározott objektum, melyben egy teljes egészében mészkőből kialakított kemence volt (Lantos Andrea szíves közlése). 114

116 Középkori házak anyagában Szabó Kálmán figyelte meg először, hogy a réti mészkövet felhasználják házak építéséhez, igaz, hogy ő csak a bejáratnál a küszöb alapozásánál, illetve kemence padkáknál találkozott réti mészkővel (Szabó 1938). Réti mészkőből készült alapozás kevés esetben került elő ásatásokon (pl. Kunbaracson, Nyársapáton, Ópusztaszeren). A kő alapozású házakról általánosan elterjedtnek mondható az a nézet, hogy azt csak az előkelőbbek engedhették meg maguknak, így a nemesi házaknál, műhelyeknél, paplakoknál fordulhatott elő (Pálóczi Horváth 2005). Jellemző lehetett ez az építőanyag a területen előforduló olyan előkelő nemesi épületekre, udvarházakra, mint pl. a nyársapáti kúria. Hasonló létét sejthetjük Ópusztaszeren és Bátmonostoron, ahol kő alapozású pincék kerültek elő, melyek talán a nyársapátihoz hasonló udvarház alatt lehettek. A terméskövet nagy mennyiségben felhasználták a szegedi vár építéséhez is. Újkori felhasználás A legtöbb történeti forrás az újkori kővágásra és kőfelhasználásra vonatkozik, ennek feldolgozása még számos lehetőséget rejt. A török kor nem a nagyméretű templomépítkezéseiről híres, mégis a kecskeméti református templom építéséhez, a török hatóságok engedélyével, az orgoványi pusztán vágatták a követ (Hornyik 1861). A török idők után nagy lendületet kapó alföldi városfejlődésben, és az újratelepült községek templomépítészetében nagy szerepe volt a jó minőségű építőanyagoknak. Homokon az alapot előszeretettel erősítették meg tört kővel, illetve a felmenő falakba is került kő. A templomok építéséhez területünkön a 20. századig folyamatosan használták a réti mészkövet. A 18. századtól a mezővárosi építészetben is elterjedtek a kőalapozású, kőkéményes, kőpincés épületek, de jellemzően darázskő alapozással épültek a csárdák és a szélmalmok is. Nem csupán középületekhez használták, hanem magánházak építésekor is. Emellett felhasználták a pusztásodott települések egykori épületeinek főleg templomainak anyagát is, kitermelve azokat egészen az alapokig. Erre olyan vidéken is sor került, ahol pedig bizonyítottan előfordult bányászható réti mészkő. A 19. század első felétől már számos városrendezési törekvés mutatkozik meg, melynek köszönhetően pl. Cegléden is egyben ismételten szorgalmazták a gyúlékony anyagok helyett a téglából, kőből történő építkezést, cserépfedést (Novák 1989). 115

117 Kősors másodlagos beépítés Viszonylag kevés olyan újkori épület volt, mely középkori előzményeket felhasználva épült újjá pl. Akasztón, vagy a városokon belül, jellemzőbb inkább, hogy a köveket elhordva éledt újjá egy-egy templom fala. Kerekegyháza Templom sori dűlőről megtudjuk, hogy ezelőtt falu lehetett itt, mert templom volt rajta, s csak 1795-ben hordták be a városon épített templomhoz (Pesty 1978), máskor kocsmát építettek (Jakabszállás, Pálmonostora) esetleg iskolát: 1805-ben a ferencszállási pusztatemplom köveiből építik fel Kiskunfélegyházán az Ótemplom melletti iskolát (Bánkiné 2001) vagy úttöltésbe hordták el, mint a kiskunhalasi Templomhegyet (Pesty 1978). A soltvadkerti református templomot 1794-ben a szabadszállási tisztilakhoz hasonló módon, a bócsai pusztatemplom köveit hasznosítva építették fel (Pesty 1984). Az orgoványi középkori kápolna köveiből készítették a kunszentmiklósi református templom alapozását (Somogyi 2001). A kisteleki templom építéséhez a felső csengelei pusztatemplomból szállítottak köveket (Reizner 1892), de nyilván hosszasan sorolhatnánk még a példákat. Az egyik legérdekesebb története a másodlagos beépítésnek az ágasegyházi I. világháborús emlékmű: március havában iskolás gyermekek a régi ágasegyházi templom romjait keresték fel. A szétszórt kövek között ülve, beszélgetés közben az egyik hatodik osztályos leányka felemelt egy jókora követ, és ezt mondta: Ha ez a kő tudna beszélni, de sok szépet, de talán még több borzalmasat hallhatnánk most tőle! Ez a kő igenis tud beszélni, csakhogy nem a fülnek, hanem a szívnek válaszolt tanítójuk. A történelmi beszélgetés után a tanulók hamarosan összeszedtek a régi templom köveiből egy kocsira valót. A föld tulajdonosa, Csapó András félábú hadirokkant elszállítota az iskola udvarába. Ezekből a kövekből készíttette az emlékművet Csősz Lajos tanító, az I. számú iskola növendékeivel (Szórád Csősz 1975). És egy példa a műemlékvédelem korai időszakából: 1926-ban Kecskemét város tanácsa engedélyt kér a Műemlékek Országos Bizottságától, hogy az új bugacmonostori templom építéséhez az ott található két romtemplom anyagát felhasználhassa. Az engedélyt azzal a feltétellel kapják meg, hogy a városi múzeum vezetésével szakszerű feltárások folyjanak a területen. Azok el is kezdődnek ekkor és a feltárásokat Szabó Kálmán vezeti (Czakó 1995). Az újkori épületeket is tovább hasznosították: Nagykőrösön a vármegyei katonai volt szénaraktár részben réti mészkőből épült, az épületet az 1870-es évek végén bontották le és kőanyagát a ceglédi kőút építéséhez használták fel (Galgóczy 1896). Az épületek anyagát tovább is értékesítették: így történt ez a kecskeméti földrengés után, vagy pl. a nagykőrösi Régi városi kőpince és kocsma lebontásakor, melynek anyagából 709 forint bevétele volt a városnak (Galgóczy 1896). 116

118 Építésmódok az újkorban Mint már a középkori templomépítészetben is megfigyelhető, úgy az újkorban is ugyanazon templom újjáépítésekor más technikát, építőanyagokat használhatott az építtető, pl. Szabadszálláson a református templomról jegyzik le: 1756-ban, hogy sárral és mésszel egymáshoz rögzített silány kövekből készült és a templom egész kerületében kivájt alapzata miatt könnyen romba dőlhet. A renoválás után 1775-ben ezt írják: Vagyon Felséges Asszonyunk engedelmébül, Kőbül és Téglábul épült Helv. Confession lévőkhez tartozó Templom (Tóth 2001). A szabadszállási tiszti lakról 1783-ban így írnak: az egész fundamentom és szinte az földszínén fejül is Három Suknyi magasságra termés Kőből, azon fejül Téglából és Vályogból vagyon készülve, Kő Kéményre (Tóth 2001). A kecskeméti tanács 1757-ben adott ki utasítást tiszti lakás építésére: A szomszéd quartír háznál az innenső egész tractust újonnan kell építeni kőbül az allyat az többit vályogbul (Iványosi-Szabó 2002). A példák alapján jól látszik, hogy a réti mészkövet az újkorban döntően alapozáshoz használták, nem voltak kivételek a szélmalmok sem, melyekből a Duna Tisza közén 1894-ben 534 működött. Ezeknek a szélmalmoknak az alapjába réti mészkövet, a fal aljába téglát raktak, a felfelé keskenyedő malomfal pedig általában vályogból épült, ez jellemezte a kiskunhalasi, kiskunmajsai és félegyházi szélmalmokat is. A termésköveket malterba, habarcsba rakták egy öl magasra, vagy addig, míg az építtető tulajdonos kövéből telt (Fazekas 1989). Az útmenti keresztek alapzatát Lajosmizse, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza környékén szintén általában helyi kőből alakították ki, míg a korpuszt megrendelésre kőfaragóval készíttették el (Kürti Hajdik 2001). Tiszta kőből rakva a kőpincéken kívül egy épülettípusra van adatunk Kecskeméten (bár valószínűleg azért több volt): A Kőhíd utca neve máig őrzi a régi híd emlékét ben rendelik el a Vágón aluli nagy kőhíd építését ben újabb két hidat említenek: Alku lett Kőműves József mesterrel a kőrösi úton építendő híd végett egészen kőbül, egy bolthajtással, s oly formán, amint a vásár mellyéki hídunk vagyon, ti. oly szélű és vastagságú legyen, s illendő magasságú (Iványosi-Szabó 2002). Réti mészkő a népi építészetben és a ház körül A 18. század végén felsőbb utasításra a mezővárosi hatóság is szorgalmazta a tűzi veszedelmek elhárítása érdekében a vályog és tégla falú épületek készítését. Ehhez a porózus szerkezetű réti mészkő kiváló alap volt, hiszen a talajból felszivárgó nedvességet a lukacsos kő elpárologtatta, s így az nem szivárgott fel a falba (Novák 1991). Ezt a tulajdonságát kihasználva viszont 117

119 falun csak több, mint száz évvel később, a 19. század végén, tanyákon az as években kezdtek tégla- és kőalapot alkalmazni, főleg azokon a területeken, ahol a belvíz problémát okozott. A cm magas kőalapot rövidre vágott nádréteggel szigetelték, majd erre tették a vályogfalat, de ez az eljárás korántsem volt általánosan elterjedt (Sztrinkó 1982). Általában a vályogház alá, miként a hantház alá sem, nem raktak alapot, de később, vizes esztendők után több házat terméskővel aláraktak (Égető 1978). Ritkán, de előfordult, hogy a falat is kőből rakták, ekkor általában egyszerűen egymás mellé illesztették a kődarabokat, hasonlóan a téglához, kötésre. Kötőanyagként törekkel összekevert sarat használtak (Sztrinkó 1982) (11. kép). A sátortetős kockaházak megjelenésétől általában a követ a betonalapba keverték, hogy csökkentsék a költségeket, illetve lábazatot készítettek réti mészkőből (Sztrinkó 1982; Juhász 1982). Az apróbb követ inkább a gazdasági épületekhez alkalmazták, amit gyakran a kisparasztok maguk termeltek ki a közeli réten. A disznóólat alapozták vele, vagy a kifutót rakták ki kővel, hogy az állatok ne bírják olyan hamar tönkre tenni. A házak körül ezen kívül is előfordult réti mészkő: káposztára nehezékként tették, esetleg itatónak, hálónehezékként használták. Szórványosan használtak követ egyéb gazdasági épületeknél, mint pl. az olajsutúknál Csúlyospáloson a 20. században. Az olajsutú épülete a következő helyiségekből állt: keringélő, vajszház, sutúház és a fűtőház. A keringélő mintegy 16 m átmérőjű, kör alakú helyiség volt. Itt volt elhelyezve az a függőleges oszlopra, bálvány/ám felerősített, hatalmas kört képező fa, amely fogak segítségével erőátviteli szerkezetként szolgált. A keringető falát vályogból építették, két méterenként oszlopokkal (pillérekkel) erősítették az egyébként futósoros falat. A fal alá legtöbbször terméskövet, réti mészkövet tettek (Fodor 1995c). Bár a réti mészkő felhasználása a népi építészetben nem volt általános, előfordulásának viszont mindenképpen lehetett jelentősége s ez, ahogy a példa mutatja, feltételezhető már az Árpád-kortól): Valószínűleg sosem építették a házat olyan helyre, ahol a föld alatt viszonylag közel kőréteg volt, hiszen a darázskő közelségének két hátránya is van, mint azt mutatják az ópusztaszeri Kísérleti Régészeti Telep építése során nyert tapasztalatok, ahol váratlanul e kőréteg állta a tervezők útját Árpád-kori veremházat rekonstruálva: A kardoskúti»földbeásott lakóház«esetében nem tudtuk reprodukálni gödrének eredeti cm mélységét. A rekonstrukció padlóját mindössze 60 cm mélyen süllyesztettük a külső járószint alá. A»fölbeásott lakóház«alatt a tulajdonképpeni vízzáró réteget egy kemény, ámde igen rugalmas réti mészkő alkotja. Ez a réteg a padló alatt mintegy 50 cm mélyen található Ezt a réteget az ágasfák számára ásott padló alá mélyedő lyukakkal sem üthettük át. A vízzáró réteg közelségének másik hátránya pedig az, hogy a felülről alászálló víz a talajban nem tud mélyre süllyedni. A jelenség magyarázata igen természetes: a réti mészkő nemcsak alulról felfelé zár, hanem fordítva, felülről lefelé is. Hóolvadás idején, vagy nagyobb esőzések 118

120 hatására, a talajban felgyülemlett víz a réti mészkő felett oldalirányban elindul. A talajban szabályos felszín alatti áramlatok alakulnak ki. Az áramlatokat követő víz a földbe mélyített gödrök oldalfalát megnedvesíti. Eddigi tapasztalataink szerint ezen áramlatok iránya meglehetősen állandó: a felszín alatt mozgó víz a gödrökbe mindig ugyanabból az irányból szivárog be (Szentgyörgyi 2001). S a kő az úr Az Alföld régészeti kutatásában többször találkozunk azzal, hogy a kutatók arra hivatkoznak, hogy a homokmozgások által bizonyos lelőhelyek eltemetődtek, steril, bolygatatlannak tűnő réteg alól csak a nagyobb földmunkákkal tárul fel a múlt. Viszont annak bizonyítására, hogy a mésziszap is képes hasonló tréfára, álljon itt két példa. Korek József visszaemlékezéseiben idézi fel, hogy 1942 szeptemberében Ószentiván VIII. lelőhelyen Banner János és Párducz Mihály ásatásán működött közre. A lelőhely különösen azért érdekes, mert a korábban itt végzett feltárás nyomán különítette el Banner J. a Vinča kultúra hagyatékát bánáti kultúra néven. Korek József azonban feljegyzi azt is, hogy Rövid, de eredményes ásatás volt. Ha nem vagyok ott, éppen úgy elmennek mellette, mint 1928-ban. A kemény, szikes réteget szűz talajnak nézték, pedig mikor kicsákányoztam, kisült, hogy a szik utólagos képződmény, és alatta volt a nagy gödör csodálatos anyaggal. Nekem nagy ismeretem volt a szikben, ahhoz kötődött gyermekkorom. Azóta is izgat a szikesedés kérdése. Együtt éltem vele, minden formáját láttam a tanyai iskolában, ahol felnőttem. Nyár végén olyan volt a tó alja, mint a fehér só, söpörték, és az utcai árusok zsákban, vállukon hordva, literenként mérték. A VIM őse volt. Láttam az összegyűlt tócsát, amely a sör minden színű árnyalatát adta. Össze is áll, mint a kő, ez a darázskő, alkalmas házépítésre; fejtették is az Alföldön, disznóólakat csináltak belőle (Korek in Kőhegyi Anders 2000). A Kalocsai Sárköz magasárteri területén egy agyagnyerőként hasznosított terület feltárásán, mely a Harta Freifelt lelőhelynevet kapta, 2002-ben küzdöttünk meg a talajosodott réteg alatt foltokban jelentkező vékony köves réteg, és az az alatti tömör réteg feltörésével. A gréder tolólapjával nem boldogult, inkább egy eső után hátsó tüskéivel kétszer fellazította a területet, melynek nyomán először egy ház és egy vasolvasztó kemence munkagödrei kerültek elő, majd egy közeli üres területen a munkások által a szódásballon számára ásott gödörben szintén vassalakot találtunk. Kiderült, hogy a kb. 30 cm vastag fehéres most már tudjuk mésziszapréteg alatt egy nagyobb objektum rejtőzik a kerámialeletek alapján századra keltezhető telep leggazdagabb leletanyagú háza (Kustár R. feltárása). 119

121 Izgalmas kérdés, hogy milyen, az említett korok után bekövetkezett éghajlati/környezeti változásokat adatolunk így régészeti módszerekkel. Mindkét példa felhívja a figyelmet a táj ismeretének fontosságára, a többszempontú, geoarcheológiai megközelítés jelentőségére. Darázskő szunnyad lejjebb a pagonyban Áttekintve majd ezer év távlatában a Duna Tisza köze egyedülálló holocénkori geológiai képződményének bányászatát és felhasználását, összegzés helyett néhány gondolatot szeretnénk megfogalmazni: Számos helyen szunnyad a Duna Tisza közén még ma is a réti mészkő, bár a legtöbb ittlakónak erről fogalma sincs. Az egykori kővágók emlékezete is elsüllyed a földbe, felidézve a pusztaszeri kő esetét Pusztaszeren vágatott kövekről fő Bíró Úr azon relatiot tevén, hogy ott kő rész szerént széllyel hordatnék, rész szerént szét hányatnák, rész szerént omladozván a földbe el is süllyedezne (Novák 1989). Pedig ereje, s nyoma van a kőnek a homokos talajban biztos alapot képezett az ember környezetével szembeni domináns viselkedésének, térhódításának: templomok, monostorok, nívós középületek, a városi építészet számos példája bizonyítják ezt. Ennek ellenére emlékeztet civilizációnk törékeny voltára, s még a mai technikát is megállásra kényszeríti. Történt ugyanis pl nyarán, hogy az Üllés Zsana közötti MOL-vezeték Csongrád megyei szakaszán, a Móra Ferenc Múzeum által végzett régészeti szakfelügyelet során az alábbiakat jegyezte fel Varga Sándor jelentésében: án a Darázs J.-tanya É-i oldalához értek a vezeték építésével. Ezen a részen egy kb. 50 méteres szakaszon, az árok aljában egy vékony agyagréteg alatt, rendkívül kemény, részben vízben álló réti mészkő réteg húzódott. Ezen a szakaszon a markoló kanalának épsége miatt felfüggesztették a munkát. Ezt a réti mészköves szakaszt később, én egy légkalapácsos munkagép segítségével feltörték, így ezen a részen is ki tudták alakítani a cső árkát. Az ember a kő kinyerése által megváltoztatta a tájat, ami visszahatott gazdálkodási lehetőségeire jó gazdaként művelve az egykori kővágó legelőként vagy halastóként hasznosult tovább, míg hányavetin felhagyva azóta is keresi új gazdáját. A réti mészkő természetes előfordulásainak és a kapcsolódó tájtörténeti, történelmi és néprajzi adatok felkutatása és megőrzése nagy jelentőséggel bír, s mindamellett számos kérdést is felvet a további kutatás kezelés számára. 120

122 Irodalom ÁMTF Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I IV. Szerk.: Györffy György. Budapest BALANYI Béla 1989 Nagykőrös középkori falvai és építményei. In: Novák László Selmeczi László (szerk.): Építészet az Alföldön 1. Acta Musei De János Arany Nominati Nagykőrös BALASSA Iván (szerk.) 1980 Alsónémedi története és néprajza. Alsónémedi telepulesek_ertekei/alsonemedi/index_tort_es_neprajz.htm BÁLINT Alajos 1962 A középkori Nyársapát lakóházai. MFMÉ BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2001 Petőfiszállás. Budapest, Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. BÁRTFAI SZABÓ László 1938 Pest megye történetének okleveles emlékei ig. Budapest BELLON Tibor 1999 A város szép rendjének megtartása. In: Szakál Aurél (szerk): Halasi Múzeum. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára Kiskunhalas 2001 Kiskunhalas gazdálkodása a században. In: Ö. Kovács József Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a századból. Kiskunhalas Városi önkormányzat kiadványa Kiskunhalas BIRÓ Marianna 1998 A Duna Tisza köze vegetációja a 18. században. Áttekintő térkép, eredeti méretarány 1: In: Molnár Zsolt (szerk.) (2003): A Kiskunság száraz homoki növényzete. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó. 30. (Digitális folttérkép: MTA ÖK, GIS-Laboratorium adatbázisai, Vácrátót). Budapest BIRÓ Marianna GULYÁS Györgyi 1999 A Duna Tisza köze élőhelyeinek és tájhasználatának térképe a 19. század végén. Áttekintő térkép, eredeti méretarány 1: In: Molnár Zsolt (szerk.) (2003): A Kiskunság száraz homoki növényzete. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó. 32. (Georeferált 1: méretarányú térkép: MTA ÖK, GIS-Laboratorium adatbázisai, Vácrátót). Budapest Biró Marianna Révész András és mtsai A Duna Tisza köze aktuális élőhelytérképe. Digitális folttérkép, MTA ÖK, GIS-Laboratorium adatbázisai, Vácrátót 121

123 Biró Marianna Horváth Ferenc Révész András Molnár Zsolt Vajda Zoltán 2011 Száraz homoki élőhelyek és átalakulásuk a Duna Tisza közén a 18. századtól napjainkig. In: Verő Gy. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Duna Tisza közi homokhátságon. Rosalia CZAGÁNYI László 1990 Czagányi László: Tatárszentgyörgy története. Budapest CZAKÓ Ferenc 1995 Bugac történelme. Fejezetek Monostor és Bugac puszták történelméből. Bugac CSÍK Antal KOZMA Huba TAKÁCS András 1981 Kiskunmajsa története. Kecskemét CSIZMAZIA György 1995 Adatok Csólyospálos élővilágának arculatához. In: Fodor Ferenc (szerk.): Csólyospálos. Tanulmányok Csólyospálos történetéről és népéletéről. Csólyospálos. oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/csolyospalos/pages/002_adatok_csolyospalos.html CSŐSZ Lajos SZÓRÁD István 1975 Ágasegyháza ÉGETŐ Melinda 1978 A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben Cumania 5. Ethnographia Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei Kecskemét FAZEKAS István 1989 Szélmalmok a Kiskunságon. Kiskunfélegyháza FÉNYES Elek 1847 Magyarország leírása. Pest FODOR Ferenc 1995a Csólyos és Pálos puszták története. In: Fodor Ferenc (szerk.): Csólyospálos. Tanulmányok Csólyospálos történetéről és népéletéről Csólyospálos 1995b Templomépítés, egyházszervezés. In: Fodor Ferenc (szerk.): Csólyospálos. Tanulmányok Csólyospálos történetéről és népéletéről Csólyospálos 1995c A gazdálkodás fejlődése. In: Fodor Ferenc (szerk.): Csólyospálos. Tanulmányok Csólyospálos történetéről és népéletéről. Csólyospálos. FOLTINY István KOREK József 1946 A csecstói középkori templom és temetők. In: Bartucz Lajos (szerk.): Az Alföldi Tudományos Intézet évkönyve Szeged GALGÓCZY Károly 1896 Nagy-Kőrös város monographiája. Budapest 122

124 GALLINA Zsolt 1999 Árpád-kori és középkori templomok Kiskunhalas környékén. In: Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára Kiskunhalas GYÁRFÁS István 1883 A jász-kúnok története ig. Szolnok GYŐRI-NAGY Sándor é.n. Kiskunmajsa Csólsospálos Zsombó Dorozsma. Táj- és Kultúrökológia egy helynévláncban. GYÖRFFY György 1956 A tihanyi lapítólevél földrajzinév-azonosításaihoz. In: Bárczi Géza Benkő Loránd (szerk.): Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára Budapest HIDVÉGI Lajos 1984 Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján. Kiegészítette és sajtó alá rendezte: Torma István. Cegléd HOLL Imre 1959 Jelentés a nyéki kastélyépületek területén 1956-ban végzett hitelesítő ásatásról. Budapest Régiségei HORNYIK János 1861 Kecskemét város története 2. Kecskemét HORVÁTH Ferenc 2001 A csengelei kunok ura és népe. Budapest HORVÁTH Ferenc SZÓNOKY Miklós VÁLYI Katalin GULYÁS Sándor 2003 Az alföldi tavi-dolomitos mészkő, a darázskő egyedülálló szerepe a DK-alföldi műemlék építészetben és műemléki helyreállításban. Előadás a III. Díszítőkő Konferencián. Esztergom szeptember HORVÁTH László H. SIMON Katalin 1996 Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez Historische und archäologische Angaben zur feudalzeitlichen Geschichte eines Dorfes in der Grossen Ungarischen Tiefebene. MFMÉ Studia Archaeologica 2 (1996) HORVÁTH Péter 1801 Commentatio de initiis, ac maioribus Jazygum et Cumanorum eorumque constitutionibus. Pest INCZEFI Géza 1958 Sövényháza és vidékének földrajzi nevei. Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958/ IVÁNYOSI-SZABÓ Andrea 1998 A Csongrád-ellésmonostori Árpád-kori templom építő és díszítőkőanyagának kőzettani, földrajzi vizsgálata. Műemlékvédelmi Szemle 1998/

125 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991 Kecskeméti szabályrendeletek 1. ( ). Kecskemét 2002 Kecskemét a kései feudalizmus korában ( ). In: Bárth János (szerk.): Kecskemét története 1849-ig. Kecskemét Monográfiája Kecskemét JANÓ Ákos 2011 Hortobágy pusztáról fú a szél Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. Debrecen JUHÁSZ Antal 1978 A község külterületének földrajzi nevei. In: id. Juhász Antal (szerk.): Sándorfalva története és népélete Sándorfalva 1982 A réti mészkő kitermelése és felhasználása a Duna Tisza köze déli részén. In: Zsámboki László (szerk.): Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből Miskolc 2007 Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére. Az Arany János Múzeum Közleményei XII Nagykőrös Debrecen KELEMEN Éva 2011 Dél-Alföldi Árpád- és késő középkori egyházak építőanyagainak összehasonlító archeometriai vizsgálata. PhD értekezés DE TTK Debrecen KELEMEN Éva TÓTH Mária BAJNÓCZY Bernadett 2012 Csongrád megyei Árpád- és későközépkori építőanyagok archeometriai vizsgálata. In: Kreiter A. Pető Á. Tugya B. (szerk.): Környezet Ember Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ október 6 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete Budapest KELEMEN ET KOL Kelemen Éva Kristály Ferenc Tóth Mária Rózsa Péter Bajnóczi Bernadett Nyilas István Papp István: Archeometriai vizsgálatok Békés megyei középkori templomok építőanyagain. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei KŐHEGYI Mihály ANDERS Alexandra 2000 Korek József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátva. MFMÉ-Studia Archaeologica KÜRTI László 2003 Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez. Zounuk 18. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve Szolnok KÜRTI László HAJDIK Sándor 2001 Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok. Cumania Kecskemét 124

126 LAKATOS Ernő 1980 Alsónémedi története a X. századtól 1944-ig. In: Balassa Iván (szerk.): Alsónémedi története és néprajza. Alsónémedi. MOLNÁR Zsolt 2003 A Kiskunság száraz homoki növényzete. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest MOLNÁR Zsolt VARGA Zoltán 2006 Dunai-Alföld. In: Fekete G. Varga Z. (szerk.): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. MTA Társadalomtudományi Központ Budapest MÜLLER Róbert 1981 Mészégető kemencék Magyarországon / On lime kilns found in Hungary. Iparrégészet égetőkemencék I. MTA VEAB Értesítő Veszprém NAGY Erzsébet 1995 Az őskortól a magyar honfoglalásig. In: Kövér Lajos Tóth Sándor László (szerk.): Kiskundorozsma Szeged NAGY-PÁL István 1975 Soltvadkert Soltvadkert NOVÁK László 1989 A három város építészete. Nagykőrös 1991 A nagykőrösi ház a században. Ház és ember a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményei 7. sz. Szentendre 1994 Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig I II. Nagykőrös 1996 Hej, Nagykőrös híres város. Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig. Nagykőrös NOVÁK László Ferenc 2006 Pest-Pilis-Solt Vármegye népe a XVIII. században. Archivum de János Arany Nominati. Nagykőrös PÁLÓCZI HORVÁTH András 1976 A Lászlófalván ben végzett ásatások eredményei. Cumania IV Kecskemét 2001 A késő középkori népi építészet régészeti kutatásának újabb eredményei. In: Cseri Miklós Tárnoki Judit (szerk.): Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig Szentendre Szolnok 2005 Az alföldi késő középkori falusi lakóház: vázszerkezetek és falazatok. In: Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában. Tanulmányok a hatvan esztendős Dám László tiszteletére. A Józsa András Múzeum Kiadványai Nyíregyháza PALUGYAY Imre 1854 Jász-kún kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. Pest 125

127 PÁVAI Éva 2000 Ellésmonostor kutatása. In: Kollár Tibor (szerk.): A középkori Dél-Alföld és Szer. (Dél-Alföldi Évszázadok 13.) Csongrád Megyei Levéltár Szeged PESTY Frigyes 1978 Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából 1. Jászkunság. Közzéteszi: Bognár András. Kecskemét Szolnok 1984 Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest Pilis Solt vármegye és a kiegészítések. Közreadja: Bognár András. Pest Megyei Téka 6. Szentendre PITI Ferenc 2006 A tihanyi monostor alapítólevele (1055). Fordította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Piti Ferenc. In: Makk Ferenc Thoroczkay Gábor (szerk.): Írott források az közötti magyar történelemről. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár Szeged REIZNER János 1892 Ásatások Csengelén. Archaeológiai Értesítő Szeged története 3. Szeged ROSTA Szabolcs 2004 Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén. Cumania Kecskemét SÁROSI Edit 2011 Újabb régészeti kutatások a középkori Szentkirály faluban. In: Rosta Szabolcs (szerk.): Kun- Kép. A magyarországi kunok hagyatéka. Tanulmányok Horváth Ferenc 60. születésnapja tiszteletére. (2009) Kiskunfélegyháza SELMECZI László 1969 Tiszajenő Kecskéspart. RégFüz Ser. I. No. 22., 52. SIKLÓSI Gyula 1999 Kerekegyháza középkori települései, templomai. Budapest SMAROGLAY Ferenc 1939 Bugac szikes tavai. Budapest SOMOGYI Harold 2001 Orgovány. 100 éves település. Budapest SZARKA József 2003 A kalandozó magyarok temetkezéseiről. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Studia Archaeologica A réti mészkő elterjedése és felhasználása a középkori Magyarországon. Szakdolgozat. Kézirat Szeged SZARVAS Gábor SIMONYI Zsigmont Magyar nyelvtörténeti szótár 1 3. Budapest 126

128 SZEKERES László 1972 Egy 13. századi falusi templom maradványai Horgoson. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei Hajdújárás Kővágó. Egy Árpád-kori templomrom Szabadka határában. In: Lőrinczy Gábor (szerk.): A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára Szeged SZENTGYÖRGYI Viktor 2001 A földbeásott lakóház. Ház és Ember SZERELEMHEGYI Tivadar 1882 Kis-Kun-Félegyháza város monographiája. Nagy-Kőrös V. SZÉKELY György 2000 Árpád-kori települések a történeti Halas határában. In: Ö. Kovács József Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig Kiskunhalas SZEGFŰ László KÜRTI Béla NAGY Zoltán HORVÁTH Ferenc 1983 A táj falvai. In: Kristó Gyula (szerk.): Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig Szeged SZŐNYI József 2001 Így égettem meszet. Budapest SZTRIHA Kálmán 1937 Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma SZTRINKÓ István 1982 A réti mészkő a Duna Tisza közi építészetben. In: Balassa Iván Ujváry Zoltán (szerk.): Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére Debrecen TÁLASI István 1936 Itatók és itatás a Kiskúnságon. Népünk és Nyelvünk, VIII. évf. 1936; Az Alföld néprajzi kutatásának kérdései és problémái. In: Bartucz Lajos (szerk.): Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve Szeged TARI Edit 1995 Árpád-kori falusi templomok Cegléd környékén. Árpádian age rural churches surroundings of Cegléd. Ceglédi Füzetek 31. Cegléd 2000 Pest megye középkori templomai. Studia Comitatensia 27. Szentendre TÓBER Márta 2012 Sárga homokdombok emelkednek, miket épít s dönt a szélvész VI. Magyar Földrajzi Konferencia Tanulmánykötete H. TÓTH Elvira 1990 Négy évtized régészeti kutatásai Bács-Kiskun megyében ( ). Cumania Kecskemét 127

129 TÓTH Sándor 2001 Szabadszállás múltjából. Szabadszállás TROGMAYER Ottó ZOMBORI István 1980 Szer monostorától Ópusztaszerig (gyorsuló idő). Budapest VÁLYI Katalin 1995 Szermonostor és a mezőváros középkori kereskedelmének európai kapcsolatai. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve. Studia archaeologica VIGA Gyula György 2010 A tájak közötti gazdasági kapcsolatok néprajza. A Felföld népeinek gazdasági kapcsolatai a században. Akadémiai Doktori Értekezés. VÖRÖS Gabriella 1985 Hunkori szarmata temető Sándorfalva Eperjesen. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve / ZELLIGER Erzsébet 2006 A Tihanyi alapítólevél u[gr]in baluuana adata. In: Hofmann István Tóth Valéria (szerk.): Helynévtörténeti tanulmányok 2. A Magyar Névarchívum Kiadványai Debrecen 128

130 Rozalia Kustar József Szarka: The Utilization of Freshwater Limestone Rozalija Kuštar Jožef Sarka: Primena slatkovodnog krečnjaka The Discovery of our forgotten cultural and natural heritage in the Hungarian-Serbian border region (CULT-NAT HERIT) named project with number HUSRB/1203/2.1.2./ 117. is a Serbian-Hungarian IPA project. Within the project by the commission of the Kiskunság National Park we make a research with respect to the former occurrence, mining and utilization of the freshwater limestone The aim of our work is the sorting of the collected data to a database, the setting of tourist routes and to make a universally available site for them on the web. While the formation processes ended until 1200 BC, the mining and human utilization of the cm thick rock, which lies between cm beneath the surface, started later based on the data The reason for that may come from the characters of the rock: it is frost sensitive and unsuitable for making tools. The first data for its usage derive from Sarmatian sites, however their utilization for making hearths spread in the Migration period, with the settling of the Avars. Its widespread mining and usage in church building can be traced from the Arpadian Age in the 11th century. Its further Projekat pod nazivom Otkrivanje zajedničkog kulturnog i prirodnog nasleđa u pograničnom regionu Mađarska-Srbija (CULT- NAT HERIT), koji se vodi pod brojem HUSRB/1203/2.1.2./117. je projekat u okviru programa prekogranicne saradnje Mađarska-Srbija. Kao deo projekta koji realizuje Kiškunšag Nacionalni Park vršeno je istraživanje pojavljivanja, iskopavanja i upotrebe slatkovodnog krečnjaka. Cilj našeg istraživanja je klasifikovanje prikupljenih informacija i pravljenje baze podataka, definisanje turističke ture, kao i njeno predstavljene na široko dostupnom internet sajtu. Procesi formiranja slojeva sedimentnih stena debljine cm, koje leže na dubini cm ispod površine tla su završeni do 1200 godine pre naše ere. Vađenje ovog kamena i njegovo korišćenje je, kako je konstatovano na osnovu prikupljenih podataka, počelo kasnije. Razlog za to možda leži u samim osobinama stene, koja je osetljiva na mraz i nepogodna za pravljenje alata. Izvor najstarijih podataka o korišćenju ovog materijala su sarmatska nalazišta, ali je do široko rasprostranjene primene ritskog 129

131 utilization is known as building rock of combustion equipments, the stone foundation of the grave of the kun leader in Csengele or the foundation of wealthy houses from the 14th 15 th century After the Ottoman Occupation of Hungary it was widespread in church and urban architecture, for road construction and for the foundation of houses and farm buildings (windmills). The secondary use of the mined and built-up rocks was significant in the course of time as stone or quicklime. The mining of the limestone come to an end in the 1970s by the expansion of concrete. Today, only the oldest generation knows that here and there rocks grow in the fields. krečnjaka, kao materijala od koga su pravljenja ognjišta, došlo tek sa naseljavanjem Avara u vreme velikih seoba naroda. Široko rasprostranjena eksploatacija i korišćenje ritskog krečnjaka pri izgradnji crkava mogu se pratiti od vremena Arpadove ere u 11. veku. Kao građevinski materijal ritski krečnjak je dalje korišćen za izgradnju (ognjišta i) peći, kamenih temelja groba kunskog vođe u Čengelu ili temelja bogatih kuća u 14. i 15. veku. Nakon Otomanske okupacije Ugarske široko je bio primenjen u sakralnoj i profanoj arhitekturi, kao material za izgradnju puteva i izgradnju temelja kuća i ekonomskih zgrada (vetrenjača). Sekundarna upotreba vađenih i sve prisutnijih stena je bila značajna tokom vremena kao (gradjevinski) kamen ili gašeni kreč. Eksploatacija krečnjaka je zamrla sedamdesetih godina 20. veka usled ekspanzije upotrebe betona. Danas, samo najstarije generacije znaju da su tu i tamo stene rasle iz zemlje. 130

132 Dr. Dubravka Đukanović Sava Stražmešterov Ljiljana Ćirić: A réti mészkő felhasználásának kutatása a Bácska és Bánát északi részén a CULT-NAT HERIT elnevezésű Magyarország Szerbia IPA határon átnyúló együttműködési program keretében A réti mészkő felhasználásának kutatása a Vajdaság északi részének határ menti községeiben a Duna Tisza közén folyt az Elfelejtett kulturális és természeti örökségünk felfedezése a magyar szerb határ menti régióban című Magyarország Szerbia IPA határon átnyúló együttműködési projekt (IPA HUSRB/1203/2.1.2./117, CULT-NAT HERIT) keretében. A réti mészkő felhasználásának kutatására irányuló projekt azon részét, amelyet a szerb partner, Törökbecse község kezdeményezett, 2013 júniusa és októbere között a péterváradi Tartományi Műemlékvédelmi Intézet (Pokrajinski zavod za zaštitu spomenika kulture) CULT-NAT HERIT munkacsoportja végezte, Dr. Dubravka Đukanović, Sava Stražmešterov és Ljiljana Ćirić építészmérnökök és Nedeljko Marković fényképész részvételével. A vizsgálatok a magyar partner által meghatározott módszertanon alapulnak és felölelik a korábbi kutatási eredményeket. A vizsgálatok eredményeképpen létrejött egy adatbázis, amely a későbbiekben további kutatások és következtetések levonásának alapjául szolgálhat. A projekt legnagyobb részét a terepi vizsgálatok tették ki, amelyek kiterjedtek a Bácska és Bánát szerb magyar határ menti északi községeinek teljes területére. A vizsgált területen a réti mészkő előfordulását kutattuk, annak potenciális lelőhelyeit és felhasználását valamennyi építmény esetében, a középkori régészeti lelőhelyektől, épületmaradványoktól a kisebb-nagyobb világi és vallási jellegű építményekig egészen a 20. század elejéig. A terepi munka során külön hangsúlyt kapott a helyi lakossággal való kapcsolatfelvétel, valamint a vizsgált témakörről folytatott közvetlen beszélgetések, ami után a begyűjtött adatokat feldolgoztuk és rendszereztük. A terepi munkával párhuzamosan folyt a hozzáférhető levéltári és egyéb adattári források, továbbá a vonatkozó irodalom és a korábbi kutatások publikált eredményeinek kutatása is. A vizsgálatok végső céljaként megfogalmazódott, hogy rendszerezni kell a jelen kutatási projekt különböző szegmentumaiban begyűjtött adatokat, és alapvető adatbázist kell létrehozni a réti mészkő jelenlétéről Vajdaság északi, határ menti övezetében. A vizsgálatok eredményei a továbbiakban felhasználást nyernek a CULT-NAT HERIT-projekt keretében, alapját képezve a témakörre vonatkozó különféle tájékoztató web-prezentációk és turisztikai körutak kidolgozásakor, a réti mészkő további szakmai és tudományos kutatásának, hiszen ez egy viszonylag ritka építészeti anyag, amelynek létrejötte a helyi specifikus földrajzi-földtani adottságoknak köszönhető. 131

133 Tekintettel arra, hogy a vizsgált területen ez a kutatás első lépést jelentett a réti mészkő jelenlétének és felhasználásának azonosításában, a kutatói csoportot szerb részről építészmérnök-műemlékvédelmi szakértők alkották, akik azon fáradoztak, hogy létrehozzanak a kutatott anyagra vonatkozó alapvető adatbázist, azzal a céllal, hogy azonosítsák a réti mészkő esetleges jelenlétét és felhasználását a Bácska és Bánát északi részén. Elsődleges cél a réti mészkő építőanyagként való felhasználásának feltérképezése a Bácska és Bánát északi részén, a Duna és a Tisza által határolt területen. A kutatásnak ebben a fázisában sikerült elérni azt az alapvető célt, hogy feltérképeztük és rendszereztük az összes olyan előfordulást, amelyet a vizsgált témában az adott területen begyűjtöttünk. Beazonosítottuk a területet, amelyen a réti mészkő fellelhető, és amelyen korábban fejtették. Beazonosítottuk továbbá a réti mészkő építőanyagként való felhasználását is: hol, milyen módon és milyen mértékben használták ezt az anyagot a vizsgált területen különböző történelmi időszakok folyamán. A begyűjtött adatok alapján el lehet kezdeni az első földtani vizsgálatokat, a további tudományos kutatások pedig szerteágazhatnak és összefonódhatnak a vizsgált terület szedimentációs, paleoklimatológiai, hidrogeológiai és geomorfológiai jellegzetességeire vonatkozó adatok gyűjtésével. A vizsgálat alapvető kiindulópontját az a feltételezés képezte, hogy a réti mészkövet a mai Vajdaság északi részeiben is használták, mint ahogyan használták a mai Magyarország kapcsolódó déli részein is. A Duna Tisza köze, amelyen vizsgálódtunk, egységet alkot, mind történelmi és kulturális, mind pedig földrajzi, földtani és klimatológiai értelemben véve. A teljes területen komplex kutatást végeztünk, amely a tevékenységek több szinten való megvalósításában jutott kifejezésre. Területi lehatárolás Földrajzi környezet A péterváradi Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkacsoportjának tevékenysége a Duna Tisza köze azon területére terjedt ki, amely közigazgatásilag a Szerb Köztársasághoz, illetve Vajdaság Autonóm Tartományhoz tartozik (14. ábra). Ez a terület földrajzilag a Pannon-síkság, e hatalmas, közigazgatásilag több közép-európai ország között megoszló Alföld déli része. A vizsgált terület három vajdasági közigazgatási körzethez tartozik. A Nyugat-bácskai körzethez tartozik Zombor 17 településsel és összesen km2 területtel. Az Észak-bácskai körzethez tartozik Szabadka, Zenta, Topolya és Kishegyes. E települések területe ( ) km 2 -t tesz ki, melyhez még további 50 kisebb település tartozik. Az Észak-bánáti körzet területén van Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Csóka és Ada, összesen 35 kisebb településsel és km 2 ( ) területtel. 132

134 A vizsgált térség összterülete km2, amelyen 102 település található. Ez a vidék 70-től 130 méterig terjedő tengerszint feletti magasságon fekszik. A vizsgált terület kisebb része, mintegy 28%-a, a Bánát vajdasági részére esik, és annak a nagy bánáti síkságnak a részét képezi, amely a Tisza folyótól keletre húzódik, és mely közigazgatásilag a Szerb Köztársaság, Magyarország, illetve Románia területe. A Bánát egyhangú domborzatú térség alacsony síkság deflációs homokos vagy üledékes alakzatokkal. A vizsgált terület nagyobb része, mintegy 72%-a, amelyen a réti mészkő jelenlétét és felhasználását tanulmányoztuk, a bácskai térségben található. A Bácska északi részét nyugatról a Duna és keletről a Tisza folyók, délről pedig a Titeli-fennsík határolja, egy löszplató, amely északnyugat-délkelet irányban húzódik és 130 m tengerszint feletti magasságig emelkedik. A Duna és számtalan mellékága mentén mocsaras, erdős területekkel jellemezhetők, amelyet Felső-Duna mentének nevezünk, és két kistájra a Monostorszegire (Bački Monoštor) és az Apatinire oszlik. Bácska vizsgált területe az északkeleti oldalon a szabadkai-horgosi homokvidékkel határos, amely két sekély alföldi tavat, a Palicsit és a Ludasit táplálja vízzel. A tavak a szél eróziós hatására alakultak ki a Bácskai löszplató és a homokvidék érintkezésénél, amely utóbbin, a 18. század végén végrehajtott fásítás óta erdők, füves puszták és mocsarak váltakoznak. A homokvidék keleten mocsaras rétekből és szikes részekből álló pusztaságba megy át, amelyet Királyhalom (Bački Vinogradi) és Horgos települések között elterülő Szelevényi erdőnek neveznek. Külön tájegységet alkotnak a Krivaja folyó mentén (Kishegyes körzetében) található löszvölgyek, amelyek az egykori tágas vajdasági sztyeppék maradványait őrzik. Ilyen földrajzi környezetben számolhatunk a réti mészkő természetes előfordulásával. Ennek a sekély alföldi tavakban képződött természetes anyagnak a leggazdagabb lelőhelyei Magyarország déli részén, a Duna Tisza közén találhatók (lásd jelen kötet további tanulmányait). Az a tény, hogy az a természetes környezet, amelyben a sekély szikes tavak kialakulásával létrejöttek a réti mészkő kialakulásához szükséges feltételek, folytatódik a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területétől délre is, és kiterjed a Bácska és Bánát északi vidékeire is, alapul szolgált ahhoz, hogy ennek az anyagnak a jelenlétét kutatni kezdjük a Szerb Köztársaság területén is. A réti mészkő alföldi sekély, buckaközi területeken, karbonátban gazdag homokos üledékből alakult ki. Az üledékes anyagból laza karbonátiszap képződött, valamint cm vastagságú kemény karbonát kőzet, amely ma helyenként 1-2 m mélységben a felszín alatt húzódik. Mivel a vizsgált területen sok volt a szikes állóvíz, és azok viszonylag kis felületűek, a réti mészkő (vagy ahogyan még nevezik, tavi mészkő, mocsárkő) kialakult karbonátos rétegei is viszonylag kis kiterjedésűek és nem összefüggőek, párducbőr mintához hasonlíthatóak. 133

135 A réti mészkő porózus, lyukacsos szerkezetű anyag, ami valószínűleg annak az eredménye, hogy a kőzetet alkotó anyagok oldott állapotban apró növényi organizmusok köré ülepedtek le, s amikor azok elhaltak, üregeket hagytak maguk után. Nem tartozik a kemény kőzetek közé, viszont helyben hozzáférhető anyag, amelyet egyszerűen lehet fejteni kis mélységről, és amíg tart a természetes nedvessége, kézi szerszámokkal könnyű megmunkálni. Szívesen használták építőanyagnak, különösen a régebbi időszakokban (Magyarországi felhasználásáról lásd Kustár Rozália és Szarka József kötetben lévő tanulmányát). A kutatás célja, alkalmazott módszerek Az észak-bácskai és bánáti régióban a réti mészkő jelenlétének meghatározására szerveződött kutatás célja volt, hogy a vizsgált területen egyfelől azonosítsuk és feltérképezzük e kőzet természetes előfordulási helyeit. Másfelől eredményekre számítottunk abban a tekintetben, hogy hogyan és milyen mértékben használták fel ezt az anyagot a különböző korokban, ami alapján követni lehet a helyi lakosság gondolkodásmódjának változását. Vizsgáltuk, hogy milyen előnyei voltak a helyben található építőanyagnak, amely könnyen hozzáférhető, kiaknázása és szállítása olcsó, a megmunkálása pedig könnyű és egyszerű. Annak bizonyítására, hogy a Bácska és Bánát északi részeiben vannak lehetséges természetes előfordulásai a réti mészkőnek, és hogy a térségben használták építőanyagnak, összetett metodológiát alkalmazunk, amely több kutatási fázist és minden egyes helyszín, illetve objektum szisztematikus vizsgálatát és elemzését öleli fel, több meghatározott kritérium alapján. A vizsgálat előirányzott céljaira és a kutatás problémáinak és tárgyának szerkezetére tekintettel meghatároztuk a módszertant, amelyet a munka során alkalmazunk, és definiáltunk az alapvető feladatcsoportokat: 1. Adatgyűjtés az ezzel vagy hasonló témával foglalkozó korábbi kutatások publikált eredményeiről, a hozzáférhető vonatkozó irodalom, történelmi dokumentumok, illetve levéltári és egyéb anyagok kutatása, amelyek a vizsgált témakörre vonatkoznak. A levéltári anyagot és a réti mészkőnek, mint építőanyagnak a Bácska és Bánát északi részeiben való felhasználására vagy a kutatásokkal érintett területre vonatkozó forrásokat az újvidéki Vajdasági Levéltárban, a budapesti Magyar Országos Levéltárban, vajdasági helyi és regionális történelmi levéltárakban és múzeumokban (Szabadka, Zombor, Zenta, Mohol ), valamint a vizsgált egyházi létesítmények melletti plébániai levéltárakban kutattuk 134

136 2. A terepi kutatómunka során azt vizsgáltuk, léteznek-e a réti mészkő lokális tartalékai, olyan esetleges kővágó helyek, ahol ezt az anyagot régebben fejtették, továbbá hogy használták-e építőanyaként a réti mészkövet. Minden megvizsgált helyszínről komplett fotódokumentáció és műszaki segédanyag készült, amely térben definiálja a helyszínt. A vizsgált egyházi és világi építményekről is elkészült a komplett fotódokumentáció és az adott helyzetről a részletes műszaki dokumentáció. A terepi kutatásokkal párhuzamosan szisztematikusan töltöttük ki a kérdőíveket is, amelyben a vizsgált helységek lakosait szólaltattuk meg. Az előre meghatározott protokoll szerint a kérdőívezés során sor került a helyi közigazgatásban tevékeny hivatalos személyek megszólaltatására, olyan emberek megkérdezésére, akiknek a múltban munkájuk vagy egyéb ok miatt közük lehetett a réti mészkő fejtéséhez vagy felhasználásához, továbbá olyan emberek bevonására is, akik hivatásuknál fogva közvetve vagy közvetlenül értesüléseket vagy adatokat szerezhettek a réti mészkő vidékünkön való felhasználásáról. 3. Tekintettel arra, hogy a kutatás több mint km2 területet ölelt fel, amelyen több mint 100 település van és számtalan vizsgált épület, amely különböző korokban alkalmazott különböző építészeti stílusokhoz tartozik, a begyűjtött adatok rendszerezése és feldolgozása lényeges fontosságú egy jó minőségű adatbázis létrehozásához, amely idővel alapul szolgál a további kutatásokhoz, a munka jelenlegi fázisában pedig lehetőséget kínál következtetések levonására. 4. A következő jelentős tevékenység a kapott eredmények térképi azonosítása volt. Amellett, hogy földrajzilag feltérképezzük a területet, amelyen jelen vannak réti mészkő lelőhelyek, kiválasztottuk és meghatároztuk azokat a módokat, ahogyan különböző korokban a Bácska és Bánát északi részeiben a réti mészkövet felhasználták. 5. Az előző feladatok végrehajtásának összefoglaló eredménye egy adatbázis, amely tartalmazza a kutatás jelenlegi fázisában begyűjtött összes adatot. A végső adatbázis tartalmazza a helyszínek és objektumok térképét és fotódokumentációját, valamint mindazoknak a helyszíneknek a részletes műszaki dokumentációját és leírását, amelyeken megállapítást nyert a réti mészkő jelenléte vagy felhasználása. 6. A munka jelenlegi fázisában a vizsgált témakörrel kapcsolatos általános elméleti ismeretek meghatározását összetett kutatási folyamat és a begyűjtött adatok átfogó elemzése előzte meg. A megvizsgált helyszínek rendszerezését a kőzetréteg szerkezetének és vastagságának jellegzetességei, valamint a helyszínen gyűjtött anyag különböző korszakokban történő felhasználása alapján végeztük el. A felhasználásnak a szélesebb régióban fellelhető példáival való összehasonlítás alapján a réti mészkő jelenlétét és 135

137 felhasználását a munka jelenlegi fázisában úgy is értelmezhetjük, mint a dél-magyarországi és az észak-szerbiai régiók építészeti hagyatéka közötti összekötő kapcsot. 7. A kutatások során elért eredményekről szóló végleges jelentés kidolgozása a projekt keretében tervezett tevékenységek záró és utolsó része. A megvizsgált helyszínekre és adatokra vonatkozó adatbázisból eredő kutatási eredményekről konklúzió formájában egy végleges jelentésben számolunk majd be, szerb és angol nyelven. Az itt bemutatott eredmények összesen négy hónap kutatómunkáját tükrözik. A fellelhető anyag kutatása hét hetet vett igénybe, a terepi vizsgálatok a tervezett hét helyett tíz hétig tartottak, míg az elemzés, a rendszerezés és a dokumentáció előkészítése a végső jelentésekkel nyolc hetet igényelt. Ezek a tevékenységek a munka során átfedték egymást. A kutatást a következő vajdasági körzetek területén végeztük: Szabadka, Topolya, Kishegyes, Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Törökkanizsa és Csóka. A projekt keretében a Bácska és Bánát északi részeiben végrehajtott tevékenység számos kérdést vetett fel, amelynek jelentősége van a vizsgált témakör tekintetében. A helyi lakosság ismeretei a réti mészkő jelenlétéről és felhasználásáról A terepi kutatások során a meglátogatott települések jelentős számában kérdőíves kutatást végeztünk a helyi lakosság körében. A kérdőíves kutatás eddig 37 személyt ölel fel a következő 26 településről: Szabadka, Tavankút, Hajdújárás, Bajmok, Martonos, Adorján, Magyarkanizsa, Horgos, Aleksa Šantić, Pacsér, Regőce, Kerény, Csonoplya, Nemesmilitics, Őrszállás, Gákova, Mohol, Ada, Padé, Csóka, Tiszaszentmiklós, Szikics, Kishegyes, Feketics, Topolya, Bajsa. A közigazgatási szervek illetékesein vagy a helyi hatóságok szakmai kérdésekért felelős személyein kívül azok közül választottuk ki beszélgetőtársainkat/adatközlőinket, akik személyes tapasztalataik és hivatásuk révén hosszabb ideig személyesen és munkájuk okán kötődnek a vizsgált területhez/településhez vagy a témakörhöz, amely a kutatások tárgyát képezi. A réti mészkőnek a Bácska és Bánát északi részeiben való felhasználására vonatkozó kutatási projekt keretében megszólaltatott személyek szakmai összetétele a következő: a megkérdezettek 2,5%-a magas szakképzettségű, 54%-a középiskolát végzett (többségük közigazgatási dolgozó), 43,5%-uk pedig földműveléssel foglalkozik. A megkérdezett polgároknak csupán 22%-a kötődik a témához a munkájával (hidrogeológusok, a vízművek és csatornázási közvállalatok igazgatói, kútfúrók ), szakmai elhivatottságával (művelődési intézmények kutató munkatársai) vagy kutatói tevékenységével (amatőr kutatók, akik rendszerint helytörténettel foglalkoz- 136

138 nak). A csólyospálosi bányáról a megkérdezetteknek mindössze a 22%-a hallott. 77%-uk sosem hallott, és csupán 1% hiszi, hogy talán valamikor találkozott az információval, miszerint Magyarországon létezik réti mészkő bánya. A megkérdezettek valamivel nagyobb aránya hallott már a réti mészkőről, 35%. A többiek nem is hallottak arról, hogy létezik ilyen fajta (építő) anyag. A kérdőíves kutatás eredményeit összegezve megállapítottuk, hogy a réti mészkő létezéséről szóló információk az esetek többségében szájhagyomány útján terjednek (az esetek mintegy 65%-a), míg a réti mészkő felhasználásáról építkezés során hallott a polgárok 10%-a. Sőt, a megkérdezettek 73%-a úgy véli, hogy sosem hallott a réti mészkő felhasználásáról, miközben alig 8% véli, hogy talán valamikor hallott ennek az építőanyagnak a felhasználásáról. A helyi lakosság körében végzett ankét eredményei afféle iránymutatóként szolgáltak arra nézve, hogy merre kell keresni a terepi és az elméleti vizsgálatok során a réti (tavi) mészkő jelenlétének és felhasználásának nyomait. Egyes hivatkozások igen értékesnek bizonyultak és olyan helyszínekre vezettek el bennünket, amelyek a jelen kutatások fényében külön figyelmet érdemelnek. Másfelől viszont olyan értesüléseknek és hivatkozásoknak is a birtokába jutottunk, amelyeket nem állt módunkban megerősíteni, de megcáfolni sem. A kutatások eredményeinek további bemutatása során feltüntettük ezeket is, azokat is, és rámutattunk a tényre, hogy eddig megerősítést nyertek-e vagy sem. A réti (tavi) mészkő lelőhelyei Vajdaság területén Tekintettel arra, hogy a szerb fél által a projekt keretében alkalmazott kutatócsoport építészmérnökökből áll, a réti mészkő lelőhelyeinek, esetleges bányáinak felfedezése és Vajdaság északi részében való felhasználása, továbbá a kapott eredmények feltérképezése került a kutatás fókuszába (15. ábra). Megállapítást nyert, hogy a vizsgált terület legészakabbi részén, a Tavankút, Szabadka, Palics és Horgos településeket összekötő vonalon a múltban fejtették és építőanyagként használták a réti mészkövet, ami esetenként ma is fellelhető és használatban is van. Ez a terület, amelyen a Vajdaság vizsgált északi térségében a réti mészkő legintenzívebb jelenlétét azonosítottuk, nagyjából egybeesik a Szabadkai-horgosi homokpuszta déli határával és a Szelevényi erdő területével. A Szabadkai-Horgosi homokpuszta területének határát Kelebia, Szabadka, Palics, Hajdújárás és Királyhalom települések lakott övezeteinek peremrészei képezik, míg a Szelevényi erdő keskeny övezete a Palicsi- és a Ludasi-tótól északkeletre terül el, Királyhalom, Kispiac és Horgos települések és a magyar határ között. 137

139 Mint azt az előző, bevezető fejezetekben említettük, a löszplató és a homokvidék határövezetében jellemző természeti adottságok kedveznek a karbonátos üledékes kőzetek kialakulásának. Annak ellenére, hogy ezen a területen nincsenek működő kővágóhelyek, megállapítottuk, hogy a réti mészkövet itt is fejtették egy korábbi időszakban, de ez a tevékenység már jó ideje teljesen leállt. A réti mészkő korábbi fejtőhelyeinek létezéséről a helyi lakosoktól értesültünk, akik még emlékeznek arra az időre, amikor ezt az anyagot lokálisan fejtették és használták. A helybeliek emlékezete szerint Palics környékén létezett egy Kővágóként ismert bánya (szerbül Kevago), amelynek már a neve is olyan helyszínre utal, amelyen kő létezett. Manapság itt legelő van, közvetlenül Palics település bejáratánál található, és nincsenek látható nyomai a kőanyag egykori kiaknázásának. A helybeliek emlékezete szerint Horgos környékén a kőzetréteg vastagsága körülbelül 60 cm volt, és ezt a felismerhető porózus, morzsálódó szürke követ gyakran lehetett látni a Hajdújárás körüli szőlőkben és a régió tanyáin is. Megállapítást nyert, hogy réti mészkőt fejtettek a Tavankút melletti Kisbosznia tanyán és a Hajdújárásnál levő 437- es tanyán, a föld felszínétől számított mintegy fél méteres mélységből. Amikor nemrégiben földmunkálatokat végeztek a Hajdújárás közelében levő Sovin Salaš nevezetű tanyán (12. kép) (egykoron Kolapoš/Kőlapos néven volt ismert) és a mesterséges Bálint-tóhoz ásták ki a földet, mintegy 2,5-3,0 m mélységben rábukkantak mészkő cm vastag rétegére, amely alatt víz volt (13. kép). A helybeliek azt is észlelték, hogy Kishomok és Kispiac határrészek között egyes helyeken állandóan megáll a víz. Hasonló jelenség tapasztalható Vajdaság más részeiben is, aminek alapján ők arra következtetnek, hogy ott kőzetrétegek találhatók. Feltételezhető, hogy ezeken a helyeken szikes állóvizekről, de a kutatások jelen fázisában, a jelenségre vonatkozó részletesebb adatgyűjtés hiányában nem lehet következtetést levonni. A szélesebb vizsgált területen, amely sugár irányú a Tavankút és Horgos közötti legjelentősebb lelőhelyekhez viszonyítva, a helyi lakosok kutak és emésztőgödrök fúrásakor 1 m-re a felszíntől és mélyebben szintén kőzetrétegre bukkantak. Ilyen üledékes, mintegy 10 cm vastagságú mészkőréteget találni azon a területen is, amely nyugaton Csonoplyánál kezdődik és délkeleten Bajsával zárul. A kútfúró mesterek, akikkel módunkban állt beszélgetni, emlékeznek rá, hogy amikor Csonoplya környékén (Zombor, illetve Pacsér irányában) kutat fúrtak, a faluban pedig emésztőgödröt és házalapot ástak (Strossmayer utca, Marko Orešković utca), mintegy 10 cm vastagságú kőzetrétegekre bukkantak, amelyek kb. 1,0 és 2,0 m közötti mélységben húzódtak, alattuk pedig homokréteg volt. Amikor újabban Bajsa és Kishegyes környékén a terep újbóli megművelésén dolgoztak vagy különféle célú próbafúrásokat végeztek, megállapították, hogy m mélységben vékony, cm-es kőzetréteg húzódik, alatta pedig víz volt. A sugár irányban még szélesebb övezet, amelyet északkeleten Magyarkanizsa, délkeleten Mohol és Ada, délen Bajsa, 138

140 nyugaton pedig Gákova határol, olyan terület, amelyen úgynevezett löszbabák találhatók, apró mészkonkréciók a löszben és más anyagban. Magyarkanizsán a nagy kiterjedésű földbányában, amelyből a téglagyár (Tondach) számára termelik ki a földet, egyes részeken a löszbabák 3-4 m mélyről bukkannak elő (14. kép). A felhagyott bánya szelvényében egyértelműen kivehetők e kőzet töredékes rétegei. Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk a bajsai téglagyár felhagyott bányájában is. Egy egykori téglagyári munkás elmondása szerint, amikor még működött a bánya, sokkal nagyobb kődarabokat is találtak, szinte életnagyságú szoborméretűeket is. Löszbabák láthatók a Tisza mentén a löszben is, és hogy a szélesebb feltérképezett területen is előfordulnak, azt a helyi lakosok tanúsítják. Mindazokról a szemrevételezéssel réti mészkő előfordulási és felhasználási helyszínekről, amelyeken megállapítottuk a kőhasználatot, az anyag szerkezetének és összetételének további vizsgálata céljából begyűjtöttük, megjelöltük és elraktároztuk a talált kőzet mintáit. Ahhoz, hogy bizonyossággal állíthassuk, hogy minden lelőhelyen réti mészkövet használtak, feltétlenül szükséges, hogy a továbbiakban ennek vagy egy másik kutatási projektnek a keretében további részletes laboratóriumi-kémiai vizsgálatoknak vessük alá a begyűjtött kőzetmintákat. A kapott eredmények alapján lehet majd létrehozni az alapvető adatbázist a vizsgált üledékes kőzetekről, amely azon kívül, hogy fényt vet a réti mészkő jelenlétére és kialakulására, segíthet a térség geológiai történetének megértésében, a történeti éghajlati és geológiai változások kutatásában és kronológiájában, valamint a felszín alatti vizek jelenlétének és mozgásának tanulmányozásában a vizsgált terület talajában és kőzeteiben. A réti mészkő építőanyagként való felhasználása Ami a réti mészkő alkalmazását illeti, kijelenthető, hogy ezt a követ a vizsgált területen építőanyagként használták több évszázadon keresztül egészen a középkortól a 20. század elejéig. Tekintettel arra, hogy ezen a vidéken igen csekély számú történelmi, túlnyomórészt egyházi épület maradt fenn a középkor időszakából, ez nagyban befolyásolja elképzelésünket arról, hogyan alakultak és fejlődtek a körülmények, amelyek a vajdasági középkori építészetére hatást gyakoroltak, és ez vonatkozik a felhasznált anyagokra is. Mivel a középkorban a mai Vajdaság területe különböző közigazgatási-politikai egységekhez tartozott, túlnyomórészt a Magyar Királyság, majd a Habsburg Monarchia keretében, a Vajdaság területén megőrzött középkori egyházi építészet maradványait a magyar szakrális építészet fejlődésének fényében kell vizsgálni és értelmezni. A monumentális román stílusú kőkatedrálisok és a bencés kolosto- 139

141 rok templomainak mintájára, amelyek a 11. és a 12. században épültek Magyarország területén, az összehasonlíthatatlanul szerényebb, a királyság peremvidékein később emelt templomok építésekor is követ használtak az épületek alapanyagaként. A 12. és a 13. század időszakára jellemző a szerzetesrendek településhálózatának terjedése és a plébániatemplomok építése a várak és települések közelében. A Vajdaság északi részén található legrégebbi műemlékek vizsgálata alapján, illetve az egykori létezésükről tanúskodó régészeti lelőhelyek alapján, amelyek valószínűsítik, hogy a 13. és a 15. század között épült kis, egyhajós plébániatemplomok hálózatához tartoztak, megállapítható, hogy a réti mészkövet használták, mint építészeti alapanyagot. A Palics és Hajdújárás közötti Salatornya (Stara Torina) vagy Kővágó, illetve a Szabadka melletti Kishorgos vagy Crkvine nevű lelőhelyeken feltárt templomi épületek régészeti maradványait a 13. század első felére keltezték (15. kép). Mindkét építmény kicsi, egyhajós templom négyszögletű szentéllyel és egyidejűleg emelt (Kishorgos) vagy később hozzáépített (Stara Torina) harangtoronnyal, amelyek alapjait habarccsal megkötött tört kőből készítették. A begyűjtött minták alapján feltételezhető, hogy ezeknek az épületeknek az építéséhez a helyi porózus követ használták, amely kevésbé tömör, ami pedig a réti mészkő felhasználásának valószínűségére utal. Ugyanezt az anyagot használták a Tavankút melletti Kaponya lelőhelyen a középkori templom építésekor, ahol 2013 folyamán a szabadkai Járási Műemlékvédelmi Intézet szakszolgálata szisztematikus régészeti ásatásokat végez a Tavankút faluban levő Kaponya helyszínén, Szabadka községben. A helyi lakosok, akik Hajdújárás és Szabadka közelében egy felüljáró (nem egészen világos, hogy melyik) építésén dolgoztak, azt állítják, hogy a földmunkálatok közben szintén rábukkantak egy kőből készült kis templom maradványaira. Vajdaság egykoron gazdag középkori vallási hagyatéka, a csekély számú romos vagy régészeti leletek formájában megőrzött objektum kivételével, majdnem teljesen elpusztult a 16. és a 17. század folyamán, amelyekre a Közép-Európa felé szélesedő török terjeszkedés nyomta rá bélyegét. Az évi mohácsi csata és a Magyar Királyság nagy részeinek török megszállása után következő közel két évszázadban megtorpant a keresztény épületek addig folyamatos építése és leálltak a nagy építkezések. Csak az osztrák török háborúk után, amelyeknek az évi karlócai béke vetett véget, és minden magyar területnek a török hódoltság alóli as végleges felszabadulása után lehet beszélni ismét az építkezések fellendüléséről ezen a tájon a 18. és a 19. század folyamán, amikor sor került a Vajdaság területén máig megőrzött műemlékek java részének építésére. A szabadkai ferences rendház épületegyüttesének, és a közvetlen környezetében található épületeknek a leletei alapján bizonyossággal állítható, hogy réti mészkövet használtak alapve- 140

142 tő építőanyagként, amikor ezeknek az épületeknek az alapjait és pincehelyiségeit alakították ki, de ezt használták másodlagos anyagként a kései középkorban is, amikor meghatározóan téglával építkeztek. A rendház 1717-től volt a ferencesek birtoka, és 1723-ban királyi rendelettel a ferences szerzetesek rendelkezésére bocsátották a középkori szabadkai várat (az 1439-ből való szabadkai tornyot/castellumot), amelynek földszinti nagytermében a szerzetesek előbb kápolnát rendeztek be, majd a kápolna későbbi bővítésével a vár egy részét templommá alakították, amelyet Szt. Mihálynak szenteltek ( ), és melynek mai térelrendezése, terjedelme és külalakja a 20. század elején alkalmazott felújítás eredménye ( ). A templomon és a rendházon több helyen is látható (a homlokzatán bemutatva is) a kő építőanyag (16. kép). Mivel a harangtorony, amely a rendházra támaszkodik (az egykori háromemeletes vártorony), valamint a rendház épületének legrégebbi (utcai) része az egykori középkori vár részét alkotta, valószínűsíthető, hogy az épített szerkezet azon maradványai, amelyek között kő is van, továbbá a pince tiszta kő épített szerkezete, a vakolatmentes falak és boltozatok a középkori vár maradványai közé tartoznak. A 15. század végéről, 16. század elejéről származó szabadkai vár közvetlen környezetében alakult ki a legrégebbi település, amely körül a 18. század után a mai Szabadka urbánus része kifejlődött. A régi Szabadka első házait a helybeli kapitányok építették, miután el kellett hagyniuk a várat, amikor azt 1724-ben a ferencesek kapták használatra (Iványi 1892). Feltételezik, hogy abból az időszakból származik a Jovan Nenad cár tér 11 alatti ház, amely valószínűleg a 18. század elején épült, később pedig több fázisban is kiegészítették. Ebben a házban ma fogorvosi rendelő működik. A ház udvari szárnyának falában tégla és kő sorok váltakoznak, ami látható is a bemutatott részen, míg a pince külső fala teljes egészében kőből épült (vagy a követ téglaszerkezetbe ágyazták). A kő szerkezete és kinézete alapján joggal feltételezhető, hogy réti mészkőről van szó (17. kép). Idősebb emberek, akikkel a térség terepi kutatása során beszélgettünk, gyakran állították, hogy köztudott, hogy az előző két évszázadban gyakran használtak követ az építkezéshez, erre azonban látható bizonyítékot keveset találtunk. Horgos lakosai emlékeznek rá, hogy láttak követ a paplak épületének falában és kerítésében, mely a Nepomuki Szent János római katolikus templom mellett épült (1776). A plébánia épületének felújítása után a kő nem látható a fal szerkezetében (még a pince falai is téglából vannak), de kődarabokat látni az udvaron és a kert épület melletti részében. A helybeliek elmondása szerint Horgoson, a Kálvária utca 16. alatti ház építésekor a réti mészkövet, amelyből emelték, a paplak épületének rekonstrukciójakor az ottani építkezésről hordták (18. kép). A horgosi Nepomuki Szent János római katolikus templom udvarán vallási célokra egy dekoratív szoborkompozíciót állítottak fel, amelynek keretét 141

143 ( barlang ) vágott kő, valószínűleg réti mészkő alkotja (19. kép). Horgos közvetlen közelében, a Kamarás dűlőben megmaradtak egy befejezetlen kastély maradványai, melyet 1857-ben kezdtek el építeni. A bajor stílusban, erdő és tó melletti nagyvilági nyaralóhelynek tervezett kastély ambiciózus projektjét sosem fejezték be, mert annak eszmei atyja és az építés finanszírozója, a gazdag Kárász család utódja, csődbement. A 19. század végén és a 20. század elején réti mészkövet használtak keresztek és a sírhelyek feletti kereszteket tartó szerkezeti elemként szolgáló párnák készítéséhez. A kereszt, amelyet 1913-ban emeltek az adorjáni Sarlós Boldogasszony római katolikus templom bejárata előtt (1858) teljes egészében kőből készült, amely a szerkezetét és a kinézetét tekintve réti mészkő lehet. Hasonló követ használtak a 19. század folyamán és a 20. század elején a keresztek párnáinak (talapzatának) készítéséhez. Ilyen elemeket találunk a szabadkai Zsidó temetőben vagy számos síron a feketicsi temetőben. A helybeliek tanúsága szerint réti mészkövet használtak a II. világháború alatt is, mégpedig a védőárkok építéséhez. A helyi lakosok emlékeznek ezekre az árkokra Tavankút környékéről, de köztudott, hogy a határ mentén végig kiépítették őket. Összegzés A Vajdaság északi részének határ menti községeiben a Magyarország Szerbia IPA határon átnyúló együttműködés (IPA HUSRB/1203/2.1.2./117, CULT-NAT HERIT) keretében a réti mészkő természetes előfordulására és felhasználására elvégzett vizsgálat 2013 júniusa és októbere közötti időszakban valósult meg. A Tartományi Műemlékvédelmi Intézet szakemberei Észak-Vajdaság területén a magyar partner (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság) által meghatározott tematika és módszertan alapján végezték az előzetes kutatásokat. Célja egy olyan adatbázis létrehozása, amely alapul szolgálhat a további kutatásokhoz és vizsgálatokhoz. A végrehajtott terepi és elméleti kutatások alapján megállapítást nyert, hogy Bácska és Bánát északi részeinek vizsgált területén réti mészkő vagy tavi mészkő található, amelyet kitermeltek és építőanyagként használtak fel ezen a vidéken. Ez a kőzet 60 cm-ig terjedő vastagságú rétegben található körülbelül 1 m-re a földfelszín alatt előfordulása azon a területen koncentrálódik, amely természetes találkozási övezete a homokvidéknek és a löszplatónak, s ami kedvezett az alföldi tavak és kisebb szikes állóvizek kialakulásának. Ezen a vonalon helyezkednek el Tavankút, Szabadka, Palics és Horgos települések. Hogy a réti mészkő ezen a területen nagy mennyiségben és könnyen hozzáférhető, bizonyítja az is, hogy itt sikerült a legnagyobb számban példákat gyűjteni ennek az anyagnak építőanyagként való felhasználására a közép- 142

144 kortól egészen valamivel több, mint fél évszázaddal ezelőttig. A legintenzívebb felhasználási területhez viszonyítva sugárszerűen bővülő övezetben találhatók az üledékes mészkő képződmények vékonyabb rétegei, 10-től 15 cm vastagságban, amelyek 1-3 m mélységig helyezkednek el. Ebben az övben a réti mészkő lelőhelyei kevésbé bőségesek, ezzel magyarázható, hogy kevésbé használták építkezéshez. A vizsgált terület legnagyobb része olyan terület, amelyen úgynevezett löszbabákat, apróbb kődarabkákat lehet találni egyéb föld- vagy löszszerkezetekbe vegyülve. Ennek az övezetnek a határait a Magyarkanizsa Tiszaszentmiklós Mohol / Ada Bajsa / Kishegyes Csonoplya Gákova települések vonala képezi. Ezen a területen a réti mészkő felhasználásával csak elvétve találkozunk, és megállapítást nyert, hogy ezen a területen kívül cementálódott kőzet nincs a földben, így nem találtunk egyetlen példát sem ennek az anyagnak a felhasználására. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatok viszonylag rövid ideig tartottak, és a munka jelenlegi fázisának alapvető feladata az volt, hogy azonosítsuk a réti mészkő előfordulását és felhasználását Vajdaság északi részében, továbbá hogy a begyűjtött információkból létrehozzuk egy adatbázist, a vizsgált témakörre vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek bővítése céljából a megkezdett kutatásokat folytatni kell. Tekintettel arra, hogy a munka jelenlegi fázisában a helyszínekről összegyűlt bizonyos mennyiségű kőzetminta, a kutatások következő fázisában a munkacsoportot ki kell bővíteni a szedimentológia, a paleoklimatológia és a hidrogeológia szakértőivel a kőzetminták vizsgálatának és beazonosításának érdekében. Irodalom IVÁNYI I Szabadka szabad királyi város története, I II., 1886, Szabadka 143

145 Dr Dubravka Đukanović Sava Stražmešterov Ljiljana Ćirić: Research on the Use of Marsh Limestone From Northern Banat and Backa Within the Framework of IPA Project CULT-NAT HERIT Exploring the presence and use of marsh limestone in the border municipalities of the northern part of Vojvodina, between the Danube and Tisza took the form of preliminary research work, in order to confirm the presence of marsh limestone and to form the main database, which will be the basis for further research and conclusions. It was noted in the study that in the area of northern Banat and Backa a calcareous sediment, which is like a riparian or lacustrine limestone, is exploited and used as a building material. The concentration of sedimentary limestone formations is encountered in layers of up to 60 cm, at a depth of 1.0 m below the surface soil, in a line, a natural touch zone between sandstone areas and loess plateau, between Tavankut Subotica Palic Horgos. The easy availability of large quantities of marsh limestone in this area was confirmed by the high number of identified cases of the application of this material for construction purposes, from the Middle Ages to a little more than half a century ago. Thinner layers of sedimentary limestone formation, with a Dr. Dubravka Đukanović Sava Stražmešterov Ljiljana Ćirić: Istraživanje primene ritskog krečnjaka na podrčuju severne Bačke i Banata u okviru IPA projekta CULT-NAT HERIT Istraživanje prisustva I primene ritskog krečnjaka u pograničnim opštinama severnog dela Vojvodne, u međurečju Dunava i Tise, je sprovedeno u vidu preliminarnih istraživačkih radova, sa ciljem da se identifikuju evenutalna nalazišta ritskog krečnjaka i da se formira osnovna baza podataka, koja će biti osnova za dalja istraživanja i zaključivanja. Konstatovano je da na istraživanom podrčuju severne Bačke i Banata ima krečnjačkog sedimenta, koji je kao ritski ili jezerski krečnjak eksploatisan i korišćen u ovim krajevima kao građevinski materijal. Koncentracija sedimentnih krečnjačkih formacija koje se sreću u slojevima debljine do 60 cm, na dubini od oko 1,0 m ispod površinskog sloja zemlje, je na potezu koja predstavlja prirodnu dodirnu zonu peščarskog područja i lesne zaravni, između mesta Tavankut Subotica Palić Horgoš. Laka dostupnost većih količina ritskog krečnjaka na ovom području potvrđena je i najvećim brojem identifkovanih slučajeva primene ovog materijala u građevinske svrhe, od srednjeg veka do pre nešto više od pola veka. Tanji slojevi krečnjačkih sedimentnih formacija, debljine od 10 do 15 cm, koji se 144

146 thickness of 10 to 15 cm, at a depth of 1.0 to 3.0 m can be found in a wide strip that expands radially from the area of greatest concentration. Less abundant deposits of marsh limestone in these areas resulted in less application of the material in construction. In the largest study area (the radial boundary zone) fortunately the so-called loess dolls smaller stone pieces that are part of the loess or other earthen structures, can be found. The boundry includes the area bounded by the settlements, Kanjiza Ostojicevo Mol / Ada Baisa / Mali Idjos Conoplja Gakovo. In this area, the use of marsh limestone was encountered in trace amounts. It was concluded that these sedimentary rock formations are not present out of this territory as there was not a single example of the application of this material. nalaze na dubini od 1,0 do 3,0 m sreću se u širem pojasu koji se radijalno širi u odnosu na zonu najveće koncentracije. Manje izdašna nalazišta ritskog krečnjaka u ovom podrčuju uslovila su i slabiju primenu ovog materijala za gradnju. Najveća površina istraživanog područja (rubni radijalni pojas) predstavlja područuje na kome se sreću takozvane lesne lutkice, sitniji kameni komadi koji se nalaze u sastavu drugih zemljanih ili lesnih struktura. Ovaj potez obuhvata područje omeđeno naseljima Kanjiža Ostojićevo Mol / Ada Bajša / Mali Iđoš Čonoplja Gakovo. Na ovom području se upotreba ritskog krečnjaka sreće u tragovima, a van ove teritorije je konstatovano da sedimentnih kamenih formacija u sastavu zemljišta ni nema, tako da nije pronađen ni jedan primer primene ovog materijala. 145

147 Balázs Réka: Varangykő túraútvonal Csólyospáloson A csólyospálosi földtani feltárás egyike a Duna Tisza köze DK-i részén korábban létrejött kővágó helyeknek, ahol a kőfejtés révén feltárt szelvényben jól tanulmányozható a réti mészkő és dolomitiszap előfordulása. A falu melletti feltárás egy felhagyott bánya, melynek anyagát kb. fél méter vastag fedőréteg elhordása után kézi szerszámokkal fejtették ki. A településen a kőzet bányászata az 1970-es években szűnt meg. A túraútvonal bebarangolása során hiteles képet kaphatunk a darázskő természeti és néprajzi örökségéről. A túrázni vágyókat az útvonal mentén elhelyezett információs táblák segíti a tájékozódásban. Aki ellátogat ide, nemcsak egy geológia időutazásnak lehet tanúja, hanem megfigyelheti az egykori szikes tó még napjainkig is fennmaradt színes élővilágát, egy elfelejtett mesterség és a népi építészet gazdag szeletét. A Varangykő túraútvonal Hossza: 3 km Típusa: tájékoztató táblás Nyelve: magyar Látogatásra ajánlott időszak: egész évben gyalogosan Megközelítés: A feltárás Csólyospálos településtől ÉK-re, a temetővel szemben lévő dűlőúton közelíthető meg. Parkolni a polgármesteri hivatal vagy a községi temető melletti parkolóban lehet. Ajánlott felszerelés: időjárásnak megfelelő öltözet A földtani feltárás fokozottan védett természeti terület, ezért hatósági engedély nélkül kizárólag a helyszínen kialakított feltáró út (pallósor) mentén látogatható! A Varangykő túraútvonal állomásai 1. állomás: Polgármesteri Hivatal A Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület (dolomitos mészkő és dolomitiszap feltárás) 146

148 2. állomás: Községi Temető Emlékkönyv 3. állomás: Földtani Feltárás A darázskő építéstörténeti és néprajzi értékei 4. állomás: Földtani Feltárás A darázskő földtani értékei A túraútvonal Jobbágy Judit, Kovács Ferenc építészmérnök (Kovács Építész Mű-Hely Kft.), Szabó Ágnes tájépítészmérnök (Kerekliget Táj és Kertépítész Műhely Kft.) tervezők és Balázs Réka természetvédelmi szakreferens (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság) tervei, valamint a Kriolit Kft. építőipari kivitelezésével készült el ( kép, 16. ábra). Réka Balázs: Limestone Hiking Trail (Csólyospálos) The Geological Excavation Site of Csólyospálos is one of the earliest stone quarries located in the southeast of the Danube-Tisza Interfluve, where due to stone quarrying marsh limestone and dolomite mud can be studied in profiles. The excavation site next to the village is an abandoned quarry where the stone was quarried with handtools after the 0.5 m thick top layer had been removed. Quarrying the stone ended in the 1970s. The Geological Excavation Site and Nature Reserve of Csólyospálos displaying dolomite limestone and dolomite mud is located in the south-east of County Bács-Kiskun, at the village boundary of Csólyospálos. The stone cutting place (quarry) was declared a nature reserve of national importance in 1978 with the help of the Directorate of Kiskunság National Park. Reka Balaž: Ritski krečnjak pešačka staza (Čojošpaloš) Geološki majdan kod Čojošpaloša je jedan od najstarijih rudnika u jugoistočnom delu međutoka Dunava i Tise, gde se zahvaljujući vađenju kamena sa ovog područja, livadski krečnjak i dolomit mogu izučavati po profilima. Kop koji se nalazi blizu sela, u stvari je napušten kamenolom, gde se kamen vadio uz pomoć ručnih alata nakon što je površinski sloj debljine 0.5 metra uklonjen. Sa vađenjem kamena se završilo godine. Geološki majdan i Prirodni rezervat Čojošpaloša predstavlja mesto u jugoistočnom delu oblasti Bač-Kiškun, na ivici sela Čojošpaloš, gde se može videti livadski krečnjak i dolomit. Nalazište ovog kamena je proglašeno prirodnim rezervatom od nacionalnog značaja uz pomoć Direktorata Kiškunšag Nacionalnog parka. 147

149 By roaming the hiking trail we can get a genuine impression of the natural and ethnographic heritage of honeycomb rock. Hikers are assisted in orientation by the information board placed along the track. Visitors can not only participate in geological time-travel but can also observe the still existing colourful flora and fauna of the former saline lake, a long-forgotten skill and the richness of folk architecture. The Limestone Hiking Trail Length: 3 km Type: Information boards Language: Hungarian Suggested time of visit: On foot all year around Access: The excavation site can be accessed on the dirt road opposite the cemetery, northeast of the village of Csólyospálos. Parking is available in the parking lots beside the mayor s office or the village cemetery. Recommended gear: Weather-appropriate clothing Stations Station 1: Mayor s Office Geological Excavation Site and Nature Reserve of Csólyospálos (dolomite limestone and dolomite mud excavation) Station 2: Village Cemetery Memorial Book Station 3: Geological Excavation Site Ethnographic and architectural historical treasures of Honeycomb rock Station 4: Geological Excavation Site Honeycomb rock Šetnjom pešačkom stazom može se stvoriti pravi utisak o prirodnom i etnografskom nasleđu stene saće. Tokom šetnje posetioci se mogu orijentisati uz pomoć informativnih tabli koje su postavljenje celom dužinom staze. Pored geološkog putovanja kroz vreme posetioci mogu uživati u živopisnoj flori i fauni nekadašnjeg slanog jezera, davno zaboravljenim veštinama i bogatstvu narodne arhitekture. Ritski krečnjak pešačka staza Dužina: 3 km Tip: sa informacionim tablama Jezik: mađarski Predloženo vreme posete: tokom cele godine peške Pristup: nalazištu se može pristupiti putem zemljanog puta preko puta groblja, severoistočno od naselja Čojošpaloš. Parkiranje je moguće na parkingu pored zgrade lokalne samouprave ili na parkingu groblja. Preporučena oprema: odelo prilagođeno vremenskim uslovima Stanice Stanica 1: Gradska kuća Geološka Iskopavanja su rezervat prirode u Čojošpalošu (iskopina dolomitni krečnjak dolomitsko blato) Stanica 2: Seosko groblje Spomen knjiga Stanica 3: Geološki iskop Etnografske i arhitektonske vrednosti Stena saće Stanica 4: Geološki iskop Stena saće 148

150 KÉPEK / PICTURES / SLIKE

151 1 2. kép. A kiskunsági mész- és dolomitiszap, szilárd kőzetté alakuláson átesett édesvízi dolomitképződmények (réti mészkő) első tudományos felismerésének és leírásának színterei a Kiskunságban, Szatymaz Jánosszállás futóhomok felszínek és réti mészkővel kitöltött laposok világa, valamint a csólyospálosi Wolff-malom melletti kőfejtő a réti mészkő-feltárással. (Miháltz István professzor felvételei, 1936-ból) Picture 1 2. The sites of the first scientific recognition and description of lime and dolomite mud, freshwater dolomite formations (marsh limestone) that turned into solid rock in the Kiskunság, Szatymaz Jánosszállás shifting sands surfaces and the world of flatlands filled by marsh limestone, and the quarry next to the Wolff mill in Csólyospálos with marsh limestone excavation. (Photos by professor István Miháltz, from 1936) Slika 1 2. Mesta prvih naučnih otkrića i opisa krečnjaka i krečnjačkog blata, formacija slatkovodnog krečnjaka koja su pretvorena u tvrde stene u Kiškunšagu, Szatymaz Janosszallas na površinama sa živim peskom i svetom močvara ispunjenim ritskim krečnjakom, kao i kamenolom ritskog krečnjaka pored Wolff mill u Čojošpalošu. (Snimci profesora Miháltz Ištvana iz 1936) 150

152 151

153 1. ábra. A szövegben megemlített mésziszap, tavi és réti karbonát lelőhelyek: 1. Dunántúli Sárrét, a szövegben bemutatott Nádasdladányi szelvénnyel, 2. Balatonederics, Edericsi öblözet, 3. Fenékpuszta, 4. Ócsa Selyemrét, Öreg Turjános, 5. Izsák Kolon-tó, 6. Csólyospálos és Kömpöc környéki édesvízi karbonát lelőhelyek, 7. Jakabháza Ródliszék, Bogárzó-tó, Kerek-tó, 8. Bátorliget védett mocsár, 9. Kardoskút Fehér-tó, 10. Fülöpháza környéki édesvízi karbonát lelőhelyek: Szappanosszéki-tó, Szívósszék-tó, Hattyússzék-tó, 11. Orgovány Bugac és Bócsa környéki édesvízi karbonát lelőhelyek: Szekercésszék-tó, Vész-tó, Gáspárszék-tó, Szappanos-tó, Feketeszék-tó, Mangalicaszék-tó, 12. Csongrád megyei lelőhelyek: Mórahalom Madarász-tó, Domaszék semlyékek, Kiskundorozsma Sziksóstó, Sándorfalva Fehér-tó, Ásotthalom semlyékek Figure 1. Deposits of lime mud, lacustrine and marsh carbonate mentioned in the text: 1. Sárrét in Transdanubia, with the profile in Nádasladány featured in the text, 2. Balatonederics, bay of Edericsi, 3. Fenékpuszta, 4. Ócsa Selyemrét, Öreg Turjános, 5. Izsák Kolon-tó, 6. Freshwater carbonate deposits near Csólyospálos and Kömpöc, 7. Jakabháza Ródliszék, Bogárzó-tó, Kerek-tó, 8. Bátorliget protected swamp, 9. Kardoskút Fehér-tó, 10. Freshwater carbonate deposits near Fülöpháza: Szappanosszéki-tó, Szívósszék-tó, Hattyússzék-tó, 11. Freshwater carbonate deposits near Orgovány Bugac and Bócsa: Szekercésszék-tó, Vész-tó, Gáspárszék-tó, Szappanos-tó, Feketeszék-tó, Mangalicaszék-tó, 12. Deposits in County Csongrád: Mórahalom Madarász-tó, Domaszék semlyékek (temporary ponds), Kiskundorozsma Sziksóstó, Sándorfalva Fehér-tó, Ásotthalom semlyékek (temporary ponds) Ilustracija 1. Nalazišta u tekstu pomenutog krečnog blata, jezerskog i ritskog karbonata: 1. Prekodunavski Sárrét sa odeljkom Nádasdladány pomenutom u tekstu, 2. Balatonederics, zaliv Ederics, 3. Fenékpuszta, 4. Ócsa Selyemrét, Öreg Turjános, 5. Izsák Kolon jezero, 6. Nalazišta slatkovodenog karbonata u okolini Csólyospálos i Kömpöc, 7. Jakabháza Ródliszék, Bogárzó jezero, Kerek jezereo, 8. Bátorliget zaštićena močvara, 9. Kardoskút Fehér jezero, 10. Nalazišta slatkovodenog karbonata u okolini Fülöpháza: Szappanosszék jezeo, Szívósszék jezero, Hattyúszék jezero, 11. Nalazišta slatkovodenog karbonata u okolini Bugac i Bócsa: Jezero Szekercésszék, Jezero Vész, Jezero Gáspárszék, Jezero Szappanos, Feketeszék i Managalica, 12. Nalazišta u opštini Csongrád: Mórahalom Jezero Madarász, Domaszék livade, Kiskundorozsma Sziksóstó, Sándorfalva Fehér jezero, Ásothalom livade 152

154 153

155 2. ábra. Az ősi Duna folyó kiskunsági területen kialakított szétágazó hordalékkúpot építő mederrendszere a pleisztocén középső szakaszában Figure 2. The branched alluvial riverbed system of the ancient River Danube in the area of the Kiskunság in the middle period of the Pleistocene Ilustracija 2. Sistem bazena izgrađenog od divergentnog aluvijalnog kupa drevnog Dunava u oblasti kiškunšaga u periodu srednjeg pleistocena 154

156 3a. ábra. A Duna Tisza közének morfológiai viszonyai, a 3b. ábrán bemutatott földtani szelvény helyzete, és a keceli és a csólyospálosi mintaterület elhelyezkedése Figure 3a. Morphological conditions of the Danube Tisza Interfluve, the position of the geological profile featured in figure 3b, the location of the sample areas of Kecel and Csólyospálos Ilustracija 3a. Morfolški odnosi u međurečju Dunava i Tise, stanje odeljka prikazanog na 3b. ilustraciji, i lokacija uzorne oblasti u čoljošpalošu i kecelu 155

157 3b. ábra. A Duna Tisza közének felszínközeli rétegeinek morfológiai viszonyai és földtani felépítése (Miháltz 1953 nyomán) Figure 3b. Morphological conditions and geological structure of the subsurface layers of the Danube Tisza Interfluve (after Miháltz 1953) Ilustracija 3b. Morfološki odnosi i geološka struktura blizu površine u Međurečju Dunav Tisa (po Miháltz 1953) 156

158 3c. ábra. A keceli mintaterületen található futóhomokformák (Nyári et al nyomán) és az édesvízi mésziszap dolomitiszap kiválási színterének, a lokális üledékgyűjtő medencének, karbonátos szikes tavaknak a morfológiai kapcsolata Figure 3c. Shifting sands formations located in the sample area of Kecel (after Nyári et al. 2012) and the morphological connections of the site of precipitation of freshwater lime mud dolomite mud, the local sedimentary basins, carbonate saline lakes Ilustracija 3c. Tipovi živog peska u kecelskoj uzornoj oblasti (po Nyári et-al-2012) i prizor secesije slatkovodenog krečnog blata-dolmitnog blata, odnos morfolgije karbonatnih slanih jezera sa prikupnim bazebima taloga 157

159 4a. ábra. Pannon erdőssztyepp kifejlődése a Kárpát-medence centrumában és a különböző vegetációtípusok elhelyezkedése a medence peremén a módosított Holdridge módszer alapján (Szelepcsényi et al. 2009, Szelepcsényi 2012) Figure 4a. The development of Pannon forest steppe in the centre of the Carpathian Basin and the location of different groups of vegetation on the periphery of the basin on the basis of the modified Holdridge method (Szelepcsényi et al. 2009, Szelepcsényi 2012) Ilustracija 4a. Razvoj Panonskog šumskog stepa u centru Karpatskog bazena i lokacija raznih tipova vegetacije na ivici bazena po modifikovanom Holdridge sistemu (Szelepcsényi et al.2009, Szelepcsényi 2012) 158

160 4b. ábra. Az 4a. ábra ábramagyarázója Figure 4b. Explanation to Figure 4a Ilustracija 4b. Objašnjenje ilustracije 4a 159

161 5. ábra. A sárréti nádasdladányi mésziszap lelőhely földtani szelvénye és a szelvény környezettörténeti vizsgálatának eredményei (Sümegi 2003 nyomán) Figure 5. The geological profile of the lime mud deposit of Sárrét Nádasladány and the findings of the environmental historical study of the profile (after Sümegi 2003) Ilustracija 5. Geološki odeljak nalazišta krečnog blata u Sárrét Nádasdladány i rezultati istorijata okoline odeljka (po Sümegi 2003) 160

162 6. ábra. Az izsáki kolontavi mésziszap lelőhely földtani szelvénye és a szelvény környezettörténeti vizsgálatának eredményei (Sümegi, 2007a nyomán) Figure 6. The geological profile of the lime mud deposit of Lake Kolon in Izsák and the findings of the environmental historical study of the profile (after Sümegi 2007a) Ilustracija 6. Geološki odeljak nalazišta krečnog blata Izsák Kolon jezero i rezultati istorijata okoline odeljka (po Sümegi, 2007a) 161

163 7. ábra. A bátorligeti édesvízi mésziszap és mészkő lelőhely földtani szelvénye és a szelvény környezettörténeti vizsgálatának eredményei (Sümegi 2004 nyomán) Figure 7. The geological profile of the lime mud deposit of Bátorliget and the findings of the environmental historical study of the profile (after Sümegi 2004) Ilustracija 7. Geološki odeljak nalazišta slatkovodenog krečnog blata Bátorligeti i rezultati istorijata okoline odeljka (po Sümegi 2004) 162

164 8. ábra. A csólyospálosi réti mészkő és dolomit, valamint dolomitiszap lelőhely földtani szelvénye a kőfejtő helyzetével (Mucsi 1963 nyomán) Figure 8. Geological profile of the marsh limestone, dolomite and dolomite mud deposits of Csólyospálos with the position of the quarry (after Mucsi 1963) Ilustracija 8. Geološki odeljak nalazišta ritskog kamena, dolomita i dolmitnog blata u čoljošpalošu sa pozicijom kamenoloma (po Mucsi 1963) 10. ábra. A csólyospálosi karbonátszelvény édesvízi mészkő és dolomit rétegeiből kiemelt monolit és a monolitból kiemelt, nátrium-alizarin-szulfonáttal megfestett, rétegre merőleges készített, kőzetmikroszkóppal megvizsgált csiszolati képei, a feltárt kőzetszerkezeti jegyekkel, kalcit, illetve dolomit ásványi kiválásokkal betöltődésekkel (Molnár 1984 nyomán) Figure 10. The monolith extracted from the freshwater carbonate and dolomite layers of the carbonate profile of Csólyospálos and the polished surface finish from the monolith, coloured with sodium-alizarine-sulfonate, perpendicular to the profile, studied with a petrographic microscope, with the structural features of the excavated rock, with calcite and dolomite precipitation penetration. (after Molnár 1984) Ilustracija 10. Slika monolita i iz monlita izdvojenog, sa natrium-alizarin sulfonatom obojen, na sloj površine pod pravim uglom pravljen, sa mikroskopom ispitan tanki polir, sa istraženim odlikama, kalcita, odnosno sa mineralnom secesijom i dopunom dolomita izdvojen iz slatkovodenog i dolmitnog sloja čoljošpaloškog karbonatnog odeljka. (po Molnár 1984) 163

165 9. ábra. A csólyospálosi réti mészkő és dolomit, valamint dolomitiszap lelőhely földtani szelvénye és a szelvény környezettörténeti vizsgálatának eredményei (Sümegi et al. 2005) Figure 9. Geological profile of the marsh limestone, dolomite and dolomite mud quarry of Csólyospálos and the findings of the environmental historical study of the profile (Sümegi et al. 2005) Ilustracija 9. Geološki odeljak nalazišta ritskog krečnjaka i dolomita, i geološki odeljak nalazišta dolmitnog blata u čoljošpalošu i rezultati istorijata okoline odeljka (po Sümegi et al 2005) 164

166 11. ábra. A réti mészkő előfordulása fúráspontok alapján és egykori kővágóhelyek a Duna Tisza közén. (Kustár Sümegi: Réti mészkő adatbázis 2013 alapján készítette Pánya István) Figure 11. Deposits of marsh limestone according to drilling points and former quarries in the Danube Tisza Interfluve. (Made by István Pánya on the basis of Kustár Sümegi: Réti mészkő adatbázis 2013 [Marsh limestone database 2013]) Ilustracija 11. Naslage livadskog krečnjaka na nekadašnjim bušotinama i kamenolomu u međurečju Tise i Dunava. (István Pánya na osnovu Kustár Sümegi: Baza podataka o ritskom krečnjaku 2013) 165

167 12. ábra. A réti mészkő előfordulása fúráspontok alapján, középkori lelőhelyek és kőfelhasználás adatai Orgovány, Jakabszállás és Fülöpjakab településeken. (Kustár Sümegi: Réti mészkő adatbázis 2013 alapján az I. katonai térképre vetítette Pánya István) Figure 12. Deposits of marsh limestone according to drilling points, data on mediaeval quarries and use of stones in the settlements of Orgovány, Jakabszállás and Fülöpjakab. (Transposed to military map 1 by István Pánya on the basis of Kustár Sümegi: Réti mészkő adatbázis 2013 [Marsh limestone database 2013]) Ilustracija 12. Naslage livadskog krečnjaka na bušotinama, podaci o srednjovekovnim kamenolomima i upotrebi kamena u naseljima Orgovány, Jakabszállás and Fülöpjakab. (Nanešeno na vojnu mapu I. István Pánya na osnovu Kustár Sümegi: Baza podataka o ritskom krečnjaku 2013) 166

168 3. kép. Orgovány határában lévő egykori kővágóhely. (Szarka József felvétele) Picture 3. Former stone quarry at the boundary of Orgovány (Photo: József Szarka) Slika 3. Nekadašnji kamenolom na granici Orgovány (Foto: József Szarka) 4. kép. Balástya határában lévő egykori kővágóhely. (Balázs Réka felvétele). Picture 4. Former stone quarry at the boundary of Balástya (Photo: Réka Balázs). Slika 4. Nekadašnji kamenolom na granici Balástya (Foto: Réka Balázs)

169 13. ábra. Temető és Jeles Kőépületnek láczatos helye Kisszállás Magyar Országos Levéltár. Jelzet: S 21 No 0051: Delineatio geometrica praediorum Mada, Ivánka, Kis Szállás ex parte una, altera praedii Tompa, et partis terreni possessionis Mély-Kút (térképkivágat) Figure 13. Temető és Jeles Kőépületnek láczatos helye ( Spectacular place of the Cemetery and Famous stone building ) Kisszállás Hungarian National Archives, S 21 No 0051: Delineatio geometrica praediorum Mada, Ivánka, Kis Szállás ex parte una, altera praedii Tompa, et partis terreni possessionis Mély-Kút (detail) Ilustracija 13. Temető és Jeles Kőépületnek láczatos helye (Groblje i poznata zgrada od kamena) Kisszállás Nacionalna Mađarska arhiva, S 21 No 0051: Delineatio geometrica praediorum Mada, Ivánka, Kis Szállás ex parte una, altera praedii Tompa, et partis terreni possessionis Mély-Kút (detalj) 168

170 5. kép. Bugac Felsőmonostor Pétermonostora. A monostor falának részlete. Rosta Szabolcs feltárása (Balázs Réka felvétele) Picture 5. Bugac Felsőmonostor Pétermonostora. Part of the wall of the monastery. Excavation by Szabolcs Rosta (Photo: Réka Balázs) Slika 5. Bugac Felsőmonostor Pétermonostora. Deo zida manastira, ekskavacija Szabolcs Rosta (Foto: Réka Balázs) 6. kép. Kunbaracs Baracsi templomrom (Oroszi Zoltán felvétele) Picture 6. Kunbaracs Church ruins of Baracs (Photo: Zoltán Oroszi) Slika 6. Kunbaracs Baracsi ruševine crkve (Foto: Zoltán Oroszi) 169

171 kép. Rudalás egy 20. századi kővágóhelyen (Juhász Antal felvétele. Móra Ferenc Múzeum Fotótára) Picture 8. Splitting at a 20 th century quarry (Photo: Antal Juhász, Photo Gallery of Móra Ferenc Museum) Slika 8. Kamenolom u 20. veku (Foto: Antal Juhász, Móra Ferenc Muzejska Fotogalerija) 170

172 kép. Lajosmizse Pusztatemplom. Falrészlet (Balázs Réka felvétele) Picture 7. Lajosmizse Puszta church. Part of a wall (Photo: Réka Balázs) Slika 7. Lajosmizse Puszta crkva. Deo zida (Foto: Réka Balázs) 9. kép. Soltszetimre Csonkatorony. Falrészlet (Szarka József felvétele) Picture 9. Soltszetimre Truncated Tower. Part of a wall (Photo: József Szarka) Slika 9. Soltszetimre kula. Deo zida (Foto: József Szarka) 10. kép. Szentes Ecseri templomrom. Falrészlet (Szarvas Eszter felvétele) Picture 10. Szentes Ecseri church ruins. Part of a wall (Photo: Eszter Szarvas) Slika 10. Szentes Ruševine crkve Ecser. Deo zida (Foto: Eszter Szarvas) 11. kép. Pusztaszer réti mészkő a 20. századi népi építészetben (Balázs Réka felvétele) Picture 11. Pusztaszer marsh limestone in 20 th century popular architecture (Photo: Réka Balázs) Slika 11. Pusztaszer livadski krečnjak u popularnoj arhitekturi 20. veka (Foto: Réka Balázs) 171

173 172

174 ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése Figure Location of the studied area Ilustracija Lokalitet istraživanog područja 173

175 12. kép. Földmunka során feltárt réti mészkő a Hajdújárás közelében levő Sovin Salaš tanyán Picture 12. Marsh limestone excavated at the farmstead called Sovin Salaš near Hajdújárás Slika 12. Zemljani radovi na Sovinom salašu u blizini Hajdújárás 13. kép. A Bálint-tó ásása közben feltárt réti mészkő Picture 13. Marsh limestone excavated during the digging of Lake Bálint Slika 13. Iskopan livadski krečnjak prilikom iskopavanja jezera Bálint 174

176 14. kép. Löszbaba Picture 14. Loess doll Slika 14. Lesna lutka 175

177

178 16. kép. A szabadkai Ferences Rendház Picture 16. The Franciscan Monastery in Subotica Slika 16. Franjevački manastir u Subotici 15. kép. Kishorgos/Crkvine lelőhelyen feltárt középkori templom alapja Picture 15. Ruins of church excavated sites in Kishorgos/Crkvine Slika 15. Ruševine crkve u Crkvinama 177

179 17. kép. Szabadka, Jovan Nenad cár tér 11. sz. alatti ház Picture 17. House at 11 Jovan Nenad Tzar Square, Subotica Slika 17. Kuća na Trgu cara Jovana Nenada 11, Subotica 178

180 18. kép. Horgos, Kálvária u. 16. sz. alatti ház Picture 18. House at 16 Kálvária Str., Horgos Slika 18. Kuća u Kálvária ulici 16, Horgoš 19. kép. A horgosi Nepomuki Szent János szobra Picture 19. The Statue of Nepomuki St. John of Horgos Slika 19. Statua Svetog Jana Nepomuka u Horgošu 179

181 20. kép. A Csólyospálosi Földtani Feltárás (Fotó: Balázs Réka) Picture 20. The Geological Excavation Site of Csólyospálos (Photo: Réka Balázs) Slika 20. Mesto geološkog iskopavanja u Csólyospálos (Foto: Réka Balázs) 180

182 21. kép. Földtani szelvény, Csólyospálos (Fotó: Balázs Réka) Picture 21. Geological profile (Photo: Réka Balázs) Slika 21. Geološki profil (Foto: Réka Balázs) 181

183 16. ábra. Megközelítési útvonal (Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság) Figure 16. The Csólyospálos Access route (Kiskunság National Park Directorate) Ilustracija 16. Pristupni put Csólyospálos (Direkcija Nacionalnog Parka Kiškunšag) 182

184