Nagybajom község egykori közbirtokossági legelőjének vörös erdeihangya faunájáról (Formica mfa csoport, Hymenoptera: Formicidae)

HTML
DOWNLOAD

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Nagybajom község egykori közbirtokossági legelőjének vörös erdeihangya faunájáról (Formica mfa csoport, Hymenoptera: Formicidae)"

Veronika Boros
6 évvel ezelőtt
Látták:

1 Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7: Kaposvár, Nagybajom község egykori közbirtokossági legelőjének vörös erdeihangya faunájáról (Formica mfa csoport, Hymenoptera: Formicidae) HARTNER ANNA HARTNER A.: About the wood-ants fauna of a former commonage pasture in the village of Nagybajom (Fonnica rufa-group, Hymenoptera: Formicidae) Abstract: In the course of the year 1991 the faunal survey of the wood ants of the Formica rufa-group took place in an afforested former woody pasture of the village. During the work the presence of 4 species was proved out their 6 domestic species. These are the following: Formica rufa L., F. pratensis Retz., F. polyctena Foerst., F. truncorum Fabr. Leading species is the F. rufa L. Bevezető 1989 őszén kezdtem el Magyarország faunisztikai szempontból elhanyagolt, de az erdő- és természetvédelem számára igen fontos Formicoidea-inak, a Formica rw/ö-csoport hazai faunájának feldolgozását. E program keretében végeztem faunisztikai felméréseket Nagybajom község felhagyott, majd beerdősült, ill. beerdősített fás legelőinek egyikén. A munka során szereztem tudomást a Boronka-melléki TK területén folyó kutatásokról és kaptam lehetőséget néhány szerény adat hozzátételére a Somogy megyei Múzeum Természettudományi Osztálya által szervezett, a Boronka-melléki TK és környékének természeti képét feltáró programjához. A lehetőséget ezúton is nagyon köszönöm. A terület ismertetése A vizsgált terület a Boronka-melléki TK-től D-i irányban a Kaposvár-Nagykanizsai főút mentén található. Kiterjedése 200 ha. Történetét tekintve: a háború előtt Festetich birtok volt. Az i960, évi felmérések adatai szerint nagybajomi erdő- és legelőbirtokosságok tulajdonát képezte. Ezek megszűnése után kezdődött a terület beerdősülése, ill. beerdősítése. Legelőüzemből való kivonása és erdő művelési ágba való átsorolása az évvel fejeződött be. Jelenlegi állapotát az 1. ábra szemlélteti. 211

2 1.SZ. ábra A vizsgált terület kocsányos tölgy (Quercus robur) D mézgás éger (Alnus glutinosa) nyír (Betula pendula) Л erdeifenyő (Pinus sylvestris) о akác (Robinia pseudoacacia) Természeti viszonyok A táj jellegét az É-D-i irányú, pleisztocén kori, lösz takaróval borított homokbucka sorok határozzák meg. Rajtuk humuszos homok, kovárványos és rozsdabarna erdőtalajok, a közbezárt lapályokon réti talajok alakultak ki. A hidrológiai viszonyai az állandó vízhatásútól a többlet vizhatástól független kategóriák között változik, klímájában a szubmediterrán klímahatás érvényesül. Vegetációja igen változatos: természetes eredetű nyíres-erdeifenyves, borókás-erdeifenyves foltok, kiszáradófélben lévő égerlápok, erdeifenyő, akác monokultúrák jellemzik. 212

3 Anyag és módszer A Formica rufa csoport faunisztikai felvételezését a terület részletes, szisztematikus bejárásával, teljes felvételre törekedve végeztem tavaszától 17 terepnap során 93 boly közel 700 egyedét gyűjtöttem. Faunisztikai áttekintés A Formica rufa-csoport 9 faja közül Magyarország területén 6 él. Közülük a vizsgált területen a következő 4 faj előfordulása bizonyítható (2. ábra): 2. ábra A vizsgált terület Formica-faunája 1 Formica rufa L., 2 F. pratensis Retz., 3 F. polyctena Foerst., 4 F. truncorum Fabr. 213

4 Formica rufa L. (syn.: F. piniphila Schenck, F. mayor Nyl.) Méret: dolgozó: 6-9 mm, hímek, nőstények: mm Leírás: A dolgozók feje és háta fekete-vörösbarna színezetű, tarkója kopasz, álla elálló szőrökkel borított. A hát sötét foltja nem kifejezett, kontúrja elmosódott. A királynők színe sötét, feketésbarna, vörösbarna foltokkal a fejen, háton, toron és az 1. potrohszelvényen. Testük csillogó. A hímek alakja karcsú, potrohúk végén világosan kivehető a párzószerv. Színük egyöntetűen fekete, a világosabb végtagok és a párzószerv kivételével. Tölgyeseink, fenyveseink általánosan elterjedt faja. Inkább az árnyékos részeket kedveli. A gazdagabb lágyszárú-borítást elviseli. Fészekbolya lehet monogyn és polygyn. A vizsgált terület ligetes fenyves-nyíres, fenyves-borókás részein véletlenszerű eloszlásban, egy-két helyen kisebb mértékű aggregálódást mutatva, fenyő monokultúrákban nyiladékok, szúfoltok szélein fordul elő. Behúzódik a kiszáradt égeresek zsombekjai közé is. Az elegyetlen akácosokat - 2 kivétellel - inkább elkerüli. Gyakorisága 65%. Formica pratensis Retz. (syn.: F. nigricans Em., F. congères Nyl.) Méret: dolgozó: 4-9 mm, hím, királynő: 9-11 mm. Leírás: A dolgozók feje és tora fekete-vörösbarna színezetű. A hát fekete foltja kiterjedt, élesen körülhatárolt. A potroh és a nyélpikkely széle matt fekete. Az egész test elálló szőrökkel sűrűn borított. A szemek szőrösek. A királynők teste matt fekete, a fejen, háton és pikkelyen vörösbarna foltokkal. Testüket sűrű szőrzet fedi. Erdőszélek gyeptársulások általánosan elterjedt, igen gyakori faja. A nyílt területeket kedveli. Eltűri a magas aljnövényzetet. Fészekbolyát a rufáénál ill. a polyctenáénál durvább anyagból építi. Lehet mono-, olygo-, és polygyn. A területen inkább erdőszéleken, kis tisztásokon, meleg, napsütötte helyeken, dombtetőkön találhatók meg fészekbolyai, gyakran siskanádtippannal majdnem teljesen körbenőve. Előfordulásának gyakorisága 23%. Formica polyctena Foerst. Méret: dolgozó: 4-7 mm, hím, királynő: 9-10 mm. Leírás: a dolgozók feje és háta fekete-vörösbarna színezetű. A tarkó és áll csupasz, a hát gyengén szőrös is lehet. Az elő- és középhát sötét foltja körülhatárolt. Ritka színváltozata a vörös hát. A királynők színezete megegyezik a Formica rufa L. királynőinek színezetével. Potrohúk matt csillogású. A hímek feketék, toruk gyengén szőrös. Domb- és hegyvidéki faj. Fenyvesekben, fenyőlomb elegyes állományokban, ritkábban tölgyesekben, állományszegélyen és zárt állományokban egyaránt előfordul. A gazdagabb lágyszárú borítású helyeket kerüli. Polygyn faj, A területen való előfordulásának gyakorisága 7%. 214

5 Formica truncorum Fabr. Méret: dolgozó: 4-9 mm, hím, királynő: 9-10 mm. Leírás: A kifejlett dolgozók feje rozsdavörös, a fiatal példányoké enyhén barnás árnyalatú. A hát és a pikkely rozsdavörös, a fiatal példányokon halvány barna folt található. Potrohúk feketésbarna. A szemek szőrösek. Testük hosszú, aranysárga szőrzettel sűrűn borított. A királynők feje, háta, a pikkely, valamint az 1. potrohszelveny egyöntetűen rozsdaszínű. A potroh sötétbarna. Testük szőrözöttsége megegyezik a dolgozóknál elmondottakéval. Inkább hegyvidéki, nem túl gyakori faj. Előfordulása eddig 15 helyről bizonyított. A nyíltabb területeket kedveli. Fészke általában kövek alatt található, néha kis halmot épít. Olygogynfaj. A területen 5%-os gyakorisággal fordul elő. Természetvédelmi értékelés A Formica rufa-csoportba tartozó erdeihangyák - bevezetőben már említett - erdő- és természetvédelmi jelentőségét egyenlőre még nem ritkaságuk, hanem élőhelyükön betöltött szerepük adja. Ez azonban kevéssé ismert -jóval kevésbé, mint pl. az erdei énekesek, békák rovarfogyasztása. Az általános ismerethiánya azonban nem jelenti azezirányú kutatások teljes hiányát. Vonatkozó vizsgálatok WELLENSTEIN (1954) a Formica rw/ö-csoportba tartozó erdeihangyák milliós nagyságredű rovarpusztításáról adnak számot és megállapítanak egy az rovarrendre kiterjedő táplálékspektrumot. így jogosnak látszik az az igény, amely a vörös erdeihangyákat - különösen a Formicapolyctena Foerst. - természetvédelmi szempontból az énekesek mellé kívánja emelni és védelmüket szorgalmazza. Úgy látom, ez az a lépés, amit megtehetünk erdeinkért. Irodalom DANSZKY I. szerk. (1963): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdő fel újítási, erdőtelepítési irányelvei és eljárásai П. Dél-Dunántúl erdőgazdasági tájcsoport, Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. GÖSWALD, K. (1989): Die Waldameise I., Aula Vlg, Wiesbaden GYŐRFI J. (1957): Erdészeti rovartan, Akadémiai Kiadó, Budapest. NIEMEYER, H. (1976): Zur Artansprache von Formica polyctena Foerst. und Formica rufa L. in der Praxis der Ameisenhege. Zeitschr.für Pfl. Krankh. und Pflschutz 1/2/3/76 Stuttgart. WELLENSTEIN, G. (1954): Was können wir von den roten Waldameise im Forstschutz erwarten?, Beitrage zur Entomologie. Bd. 4., Nr. 2., p. 215

6 Über die Waldameisenfauna einer ehemaliger Weide von Nagybajom (Formica rufa-gruppe, Hymenoptera: Formicidae) Anna Hartner Die Durchforschung der heimischen Fauna der zur Formica rufa-gruppe gehörenden Waldameisen begann in den vergangenen Jahren. Im Rahmen dieses Programs bearbeitete ich die Formica-fauna des obigen Gebiets. Im Laufe meiner Arbeit vollendete ich die möglichst völlige Aufnahme der Formica-Fauna auf dem 200 ha großen bewaldeten Gebiet einer ehemaligen weidewirtschaftlichen Gessellschaft. Auf Grund der bisherigen Sammlungen konnte von den heimischen 6 Arten die folgende 4 Arten auf diesem Gebiet nachgewiesen werden: Formica rufa L. (Vorkommenshaufigkeit: 65%), F. pratensis Retz. (23%), F. polyetena Foerst. (7%), F. truncorum Fabr. (5%). Aus der Hinsicht des Wald- und Naturschutzes, mit Rücksicht auf ihre wichtige waldhygienische Rolle haben diese Formica-Arten eine große Bedeutung. A szerző címe (Authors's address): HARTNER Anna H-9400 Sopron Mikoviny S. út 27. Hungary 216

Hasonló dokumentumok

A Formica rufa L. és Formica pratensis Retz. (Hym.: Formicidae) napi aktivitásának vizsgálata belsõ-somogyi mintaterületeken Dráva Völgye Secondary School, H-7570 Barcs, Petõfi S. u. 10., HUNGARY HARTNER,