SZAKDOLGOZAT Hideg Judit 2014

Átírás

1 SZAKDOLGOZAT Hideg Judit

2 Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Nemzetközi Jogi Tanszék Az ügyész szerepe a nemzetközi büntető bíráskodásban Konzulens: Dr. Kirs Eszter Egyetemi docens, Tanszékvezető Nemzetközi Jogi Tanszék 2

3 University of Miskolc Faculty of Law Department of International Law The Role of the Prosecutor in Proceedings before International Criminal Courts Consultant: Dr. Eszter Kirs Associate Professor Department of International Law 3

4 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés.... I.Nürnberg: A kezdet.... I.1. A Nürnbergi Katonai Törvényszék II. Az ENSZ Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszéke... II.1. A Törvényszék Ügyészi Hivatala.. 5.o. 6.o. 6.o. 9.o. 9.o. II.2. A nyomozati szakasz 12.o. II.3. Vizsgálati stratégia.. 13.o. II.4. A vádirat.. 14.o. II.5.Az ENSZ Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszékének tárgyi joghatósága o. II.6. A tanúk kategóriái o. II.7. A vádlott letartóztatása, fogva tartása, átadása 18.o. II.8. A tárgyalást előkészítő szakasz.. 18.o. II.9. A tárgyalás o. II o. Fellebbezés... III. Az ENSZ Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszék: A Duško Tadič ügy o. IV. Az ENSZ Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszék: Felelősségre vonás a gyakorlatban o. IV.1. A bűnszervezeti felelősségi koncepció.. 31.o. 4

5 IV.2. A parancsnoki felelősség o. IV.3. A bűnszervezeti felelősségi koncepció és a parancsnoki felelősség együttes alkalmazása. 36.o. IV.4. A Tadič ügy ismét előtérben: néhány megjegyzés az ICTY hagyatékával és törvényességével kapcsolatban.. 37.o. V. Összegzés o. Irodalomjegyzék 43.o.. BEVEZETÉS Dolgozatom témája a nemzetközi büntetőjog tárgykörét érinti, azon belül is az ügyészi tevékenységet. Mindezt két konkrét eset bemutatásán keresztül szeretném megtenni. Az egyik ezek közül a második világháború során, a náci háborús bűnösök által elkövetett bűncselekmények. A második, pedig a nem olyan távoli múltban, a volt Jugoszlávia területén elkövetetett népirtás. A két eset hasonlósága, hogy az elkövetők felelősségre vonását egyik esetben sem bízták a nemzeti bíróságokra. A náci elkövetők esetében az akkori nagyhatalmak, míg a volt Jugoszláviában elkövetett bűntettek következtében az ENSZ határozott egy nemzetközi büntetőtörvényszék felállításáról. Személy szerint fontosnak tartom ezzel a témával foglalkozni, hiszen hiába telt el a bűncselekmények elkövetése óta több év vagy évtized, a jövő generációira nehezedő súlyuk még mindig érezhető. Kell, hogy tudatosuljon minden emberben, ilyen vagy ezekhez hasonló cselekményt elkövetni a legsúlyosabb bűn, melyet saját fajtájával szemben tehet valaki. Úgy vélem, senki nem jogosíthatja fel magát arra, hogy önkényes alapon, esetleg kedvtelésből valósítson meg bármilyen bűncselekményt. A dolgozat írása során számos, a témámhoz kapcsolódó szakirodalomra (folyóiratok, könyvek) sikerült rátalálnom, melyek részletesen bemutatják az ügyészi tevékenységet is, a vádlottak felkutatásától egészen az ítélet meghozataláig. Számomra ezek olvasása nagyon tanulságos volt, 5

6 azonban a valódi okot, a miért -re a választ is igyekeztem felkutatni a bűncselekmények elkövetésével kapcsolatban. A dolgozatomat is a náci elkövetőkkel, vagyis a humanitárius jogot súlyosan sértő magatartásuk miatt felállított Nürnbergi Katonai Törvényszékkel és működése bemutatásával kezdem. Ezt követően térek rá a másik témára, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által létrehozott Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszékre, annak hivatali apparátusára (különös tekintettel az Ügyészi Hivatalra) és működésére. Zárásként pedig a nemzetközi büntetőjog két fontos intézményrendszerével, a parancsnoki felelősséggel és a bűnszervezeti koncepcióval foglalkozom, valamint azok együttes alkalmazásáról a Törvényszék és az előtte zajló ügyek kapcsán. 6

7 I. NÜRNBERG: A KEZDET I.1. A Nürnbergi Katonai Törvényszék november 20-án Nürnbergben elkezdődött a háborús bűnösök elleni per, mely előzményként szolgál a dolgozatom témájához. Az itt zajlott eljárás volt az első a maga nemében, mely olyan katonai, háborús bűncselekmények ügyében zajlott, amikre addig nem volt példa. Még évszázadokkal ezelőtt a háborúzás államérdekből történt, nem voltak rá vonatkozó nemzetközi előírások. A háborúhoz egyszerűen mindenkinek joga volt. A Nürnbergben folyó per előzménye, mint köztudott a második világháború során Németországban, a náci vezetés által elkövetett etnikai tisztogatás, népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények voltak. Az Adolf Hitler és csatlósa Hermann Goering vezetésével megvalósult bűntettek sok ezer ember halálát követelték. Amikor a Németországban folyó eseményekről a négy nagyhatalom (Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország és az akkor még Szovjetunió) tudomást szerzett, közös céljukká vált az elkövetők felelősségre vonása ben, Londonban találkoztak az országok képviselői, mely tárgyalás eredményeként egy megállapodás jött létre közöttük. Ez a megállapodás állította fel a Nürnbergi Katonai Törvényszéket (a volt Igazságügyi Palota adott neki helyet). 1 Ezt az egyezményt aláírta mind a négy ország kivétel nélkül és csatlakozott hozzájuk még tizenkilenc másik ország is. 2 A nagyhatalmak azáltal, hogy bíróság elé állítják a felelősöket, nem bosszút akartak állni, hanem a céljuk egy igazságos ítélet meghozatala volt. Ez volt az első olyan per, ahol katonai vezetőket bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekményekért vontak felelősségre. A Törvényszéket létrehozó megállapodás rendelkezett annak Statútumáról is, mely tartalmazta az úgynevezett nürnbergi elveket, melyek az emberiség békéje és biztonsága ellen elkövetett bűncselekményeket foglalta össze. Az elvek közé tartozik a személyes felelősség elve; a nemzetközi jog erősebb a nemzeti jognál elv; a felségjog elve nem biztosít mentelmet; a felsőbb parancs nem mentesít (parancsnoki felelősség); a törvényes eljárás mindenkit megillet; a béke, a 1 Jordan J. Paust, Forty years after the Nuremberg and Tokyo Tribunals: The impact of the war crimes trials on international and national law, American Society of International Law Proceedings (1986) 58. o. 2 Benjamin Forman, The Nuremberg Trials and conscientions objection to war: Justiciability under United States municipal law, American Society of International Law Proceedings (1969) 168.o. 7

8 háborús és emberiesség elleni bűncselekmények és a nemzetközi jogsértésben vétkes az azt támogató személy is. 3 Ezek az alapelvek jóváhagyásra kerültek az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 95. számú határozatában. 4 Harry S. Truman elnök kérte fel Robert Jackson, amerikai Főügyészt, hogy vegyen részt a perben, legyen az eljárás fővádlója. Ez az ügy nem mutatkozott egyszerűnek, az általános gyakorlatot követve is igen időigényes volt, hiszen, mint minden eljárásban, itt is nagy jelentőséggel bírtak a bizonyítékok. Érthető módon az ügyész egy jól megalapozott vádirattal kívánt előállni, ehhez pedig nagyon sok bizonyítékra, a tanúk és az elkövetők felkutatására és kihallgatására volt szükség. Nyilván ebben az esetben is nélkülözhetetlen volt egy olyan nyomozó apparátus, amely mindezt véghez is vitte. Ezért elutaztak Németországba, hogy a még fellelhető bizonyítékokat összegyűjtsék. Valószínűsíthető, hogy ha az elkövetők fejével próbálunk meg gondolkozni, akkor elsődleges volt számukra megsemmisíteni minden bizonyítékot. Az ügyészek szerencséjére azonban előkerült annyi bizonyíték (halálos ítéleteket elrendelő vezetői parancsok, túlélő és áldozat tanúk vallomásai, a koncentrációs táborokban talált tömegsírok és ott végzett helyszíni vizsgálatok, valamint a kor technikai fejlődésének megfelelő hang- és képfelvételek bemutatására is sor került, sok ezek közül még napjainkban is fellelhető, különösen, ami a koncentrációs táborokban történt eseményeket mutatja be), melyek által több száz elkövető ellen sikerült vádat emelni, köztük huszonnégy életben maradt vezető beosztásban lévő személy ellen. Hermann Goering volt az első rendű vádlott, mivel köztudomású, hogy Goeringet még jóval ezt megelőzően tette Hitler a Harmadik Birodalom második emberévé. Adolf Hitler még elfogása előtt öngyilkosságot követett el, így őt már nem lehetett felelősségre vonni. Robert Jackson vádbeszédje bevezetőjében úgy fogalmazott, hogy Ezek a foglyok baljós hatást jelentenek De mi megmutatjuk, hogy élő szimbólumai vannak a faji gyűlöletnek, a terrorizmusnak és erőszaknak, a hatalom kegyetlenségének és arroganciájának. 5 8 Az ítélethirdetésre szeptember 30-án és október 1-én került sor. A huszonnégy vádlottból végül tizenkilencet találtak bűnösnek. 6 Tizenketten kaptak halálos ítéletet (akasztás), köztük Hermann Goering is, de ő az ítélet végrehajtása előtti éjjelen ciánkapszulával öngyilkosságot követett el. A vádlottak közül heten kaptak tíz évi börtönbüntetést, 3 Benjamin Forman, The Nuremberg Trials and conscientions objection to war: Justiciability under United States municipal law, American Society of International Law Proceedings (1969) 168.o. 4 Uo. 5 Jordan J. Paust, Forty years after the Nuremberg and Tokyo Tribunals: The impact of the war crimes trials on international and national law, American Society of International Law Proceedings (1986) 57. o. 6 Uo. 56. o.

9 három személyt pedig felmentettek. 7 Úgy vélem erről a perről elmondható, hogy nem csak a németek pere volt. A borzalmak, melyeket Hitler Harmadik Birodalma hozott az emberiségre, ugyanúgy, mint a nürnbergi per, kitörölhetetlen hatásként maradt fenn. 8 Véleményem szerint nehéz az eljárás és annak tárgyát képező körülmények kapcsán pártatlannak maradni, hiszen ez is, mint minden háború értelmetlenül oltott ki több ezer ártatlan életet. Nürnberg szimbolikus helyszínné is vált. Egy azóta szálló igévé vált mondást idézve, ahol elkezdődött, ott is fejeződik be. Nürnberg elítélte, ami történt és erősebb elhatározásra jutatta azzal kapcsolatban a jövő generációit, hogy ellenezzék a hasonló magatartások elkövetését. A soha többé mottó egy egész nemzetközi közösséghez tartozik, mely nem egy bosszúálló szlogen, de tükrözi azt az erkölcsi etikai értéket és azt a szellemi elkötelezettséget, mely megvédi a jövő generációit a Nürnberghez hasonló eseményektől. 7 Jordan J. Paust, Forty years after the Nuremberg and Tokyo Tribunals: The impact of the war crimes trials on international and national law, American Society of International Law Proceedings (1986) 56. o. 8 Comments by Professor John H. E. Fried, The Nuremberg Trials and conscientions objection to war: Justiciability under United States municipal law, American Society of International Law Proceedings (1969) 170.o. 9

10 II. Az ENSZ Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszéke II.1. A Törvényszék Ügyészi Hivatala Az ügyész független, nem kérhet vagy fogadhat el utasítást külső szervezetektől, legyen az bármely kormány vagy nemzetközi szervezet, vagy akár a Törvényszék másik két szerve. 9 Nürnberg után, senki nem mert volna arra gondolni, hogy valaha előfordulhat még akárcsak hasonló jellegű és célból elkövetett emberiesség elleni bűncselekmény. Azonban nem telt el sok idő, mindössze fél évszázad és máris egy újabb Törvényszék felállítására került sor. A második világháborút követően először fordult elő, hogy nemzetközi szinten merült fel annak igénye, hogy emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit vonják felelősségre. A Törvényszék konkrét felállításának oka, a volt Jugoszlávia területén, az 1990-es évek elején bekövetkezett etnikai tisztogatások. A történtek hatására az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1992 októberében létre is hozott egy olyan szakértői bizottságot, mely jelentést készített a nemzetközi humanitárius jog megsértéséről. Az ezzel kapcsolatos dokumentumok száma, melyeket nagyon rövid idő alatt sikerült összegyűjteniük, elérte a több ezer oldalt. Az ENSZ Főtitkára egy jelentést készített, a Biztonsági Tanács pedig állásfoglalást adott ki egy létrehozandó Törvényszékről 10. Ezt követően május 25-én el is fogadta a 827. számú határozatot, mellyel felállításra került az Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszék (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, továbbiakban ICTY). 11 Az ICTY számára tizenegy állandó bírót választottak a Közgyűlésen egy lista alapján, méghozzá oly módon, hogy az ENSZ Főtitkára felhívta az államok figyelmét, jelöljenek bírákat a pozíció betöltésére. Ezt követően hatvan napon belül a Főtitkár meghívására minden állam legfeljebb két jelöltet javasolhatott azok közül, akik megfeleltek az ICTY Statútum 13. cikkében foglalt feltételeknek. Az államok által javasolt bíráknak teljesen függetlennek kell lenniük, közülük kettő nem lehet 9 Statute of the International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, (25 May 1993), 16. cikk (2) 10 Minna Schrag, The Yugoslav Crimes Tribunal: A Prosecutor s view, Duke Journal of Comparative & International Law ( ) Vol. 3:187, 188.o. 11 Uo. 189.o. 10

11 ugyanannak az államnak polgára. Ennek értelmében az Elsőfokú Tanácsok mindegyikében három három, míg a Fellebbviteli Tanácsban öten működnek. 12 A megválasztott bírák ezt követően maguk közül választanak Elnököt két évre, aki egyszer újraválasztható. A Törvényszék Statútuma alapján a bírák eljárási és bizonyítási szabályokat fogadnak el a tárgyalást megelőző eljárás, a tárgyalás és a fellebbezési eljárás lefolytatására, a bizonyítékok elfogadására, a sértettek és a tanúk védelmére vonatkozóan. 13 A Statútum rendelkezik a Törvényszék másik két szervéről, az Elsőfokú Tanácsról és a Fellebbviteli Tanácsról is. 14 Harmadik szerve, a nemzeti büntetőjogi rendszerekhez hasonlóan működő, saját Ügyészi Hivatala (Office of the Prosecutor, továbbiakban: OTP). A Hivatal feladata többek között a nyomozás és vádemelés azokkal a személyekkel szemben, akik január 1-jét követően, a volt Jugoszlávia területén olyan magatartást tanúsítottak, amellyel súlyosan megsértették a nemzetközi humanitárius jogot. 15 Az OTP élén az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kinevezett Főügyész áll, aki ezen a poszton négyéves szolgálatot teljesít és újra kinevezhető. Főügyész, csak nagy erkölcsi tekintéllyel rendelkező személy lehet, aki a legmagasabb szintű szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezik a büntetőügyek nyomozásában és a vád képviseletében. Munkavégzésének feltételei pedig megegyeznek az ENSZ Főtitkár helyettesére vonatkozó feltételekkel. Az Ügyészi Hivatal további tisztviselőit pedig a Főügyész ajánlása alapján a Főtitkár nevezi ki, 16 ugyanúgy, mint helyettesét. Ramon Escovar Salom lett volna az első Főügyész, akit megválasztottak 1993-ban erre a pozícióra, azonban soha nem vette át hivatalát. Ennek következtében az első tényleges Főügyész, aki hivatalba is lépett Richard Goldstone volt még 1994 augusztus 15-én. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai és a Törvényszék Statútuma alapján kötelességük a Hivatallal való együttműködés. Feladatkörükbe tartozik, a nemzeti szinten működő kollégáikhoz hasonlóan, hogy segítség az Ügyészi Hivatal munkáját, vezessék a nyomozásokat, dönt a vizsgálatok megindításáról, módjáról és arról, hogy mindezt mely személyekkel szemben tegye meg. 17 A Főügyésznek feladata ezeken túlmenően, hogy 12 Statute of the ICTY, (25 May 1993) 12. cikk 13 Uo. 15. cikk 14 Uo. 11. cikk 15 Uo cikk 16 Uo. 16. cikk 17 Statute of the ICTY, (25 May 1993) 17. cikk 11

12 felkutassa és vád alá helyezze azokat a személyeket, akik felelőssé tehetőek a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményekért. A Főügyésznek teljesen függetlennek kell lennie, önálló szervként tevékenykedik. Nem kérhet és nem is fogadhat el utasítást egyetlen szervtől vagy államtól sem. 18 Azonban, még mielőtt bárkit is vád alá helyeznének és letartóztatnának, a Bíróság által kijelölt bírónak meg kell azt erősítenie, ténylegesen elegendő bizonyíték támasztja alá a vádiratot. Amennyiben a bíró részéről megállapítást nyer, hogy a vád megfelel az előírásoknak, az ügyész benyújthatja a vádiratot az azt alátámasztó bizonyítékokkal együtt. 19 A Törvényszék maga nem rendelkezik saját rendőrséggel, így az Ügyészi Hivatal ügyészei a helyi rendőrséggel, esetleg az Interpollal együttműködve végzik a nyomozói háttérmunkát. Tevékenységi körükbe tartozik még a bizonyítékok megvizsgálása, tanúk és gyanúsítottak kihallgatása, helyszíni vizsgálatok (mint például a tömegsírok exhumálása). A Főügyész megfigyelőket küldhet a nemzeti bíróságokra, akik figyelemmel kísérik az eljárásokat az ő nevében. A Főügyésznek kötelezettsége, hogy a Törvényszék Statútumában foglalt szabályoknak megfelelően végezze el feladatait és ahhoz, hogy azokat a rá vonatkozó szabályok alapján el tudja látni, amennyiben az szükséges, más államok hatóságaitól is kérhet segítséget. A Törvényszék 29. cikke értelmében pedig, az államok kötelesek is együttműködni a humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények elkövetésével vádolt személyek felkutatásában és vád alá helyezésében. Az államok indokolatlan késedelem nélkül kötelesek teljesíteni az Elsőfokú Tanács jogsegélykérelmét vagy határozatát, ideértve (de nem korlátozva) a következőkre: személyek azonosítása és felkutatása; tanúkihallgatások és bizonyítás felvétel; okiratok szolgáltatása; személyek őrizetbe vétele vagy letartóztatása illetőleg a terhelt átadása vagy átszállítása a Törvényszékhez. 20 A helyettes Főügyész, pedig a Főügyész kifejezett utasításai szerint köteles végezni munkáját (a Statútumban leírtaknak megfelelően). Ennek értelmében az általuk végzett nyomozati munka és az ennek eredményeként előálló bizonyítékok képezik az egész eljárás alapját. Így fordulhat elő, hogy azoknak a bűncselekményeknek a bíróság előtt zajló szakasza akár több, mint egy évig is tarthat, hiszen ezek a cselekmények súlyosak és ahhoz, hogy a vád ténylegesen megalapozott legyen, időt nem sajnálva gyűjti össze a 18 Uo. 16. cikk 19 Uo. 18. cikk 20 Uo. 29. cikk 12

13 nyomozóapparátus az ügy legapróbbnak számító részleteit is. Ahogy egy közismert mondás is tartja, az ördög a részletekben rejtőzik. I.2. A nyomozati szakasz Az Ex-jugoszláv Törvényszék Ügyészi Hivatala korábban saját nyomozati osztállyal rendelkezett, de ez az állapot csak 2008-ig állt fenn. Ennek a részlegnek volt a feladata többek között a bizonyítékok összegyűjtése, elemzése, azonosítása; tanúk kihallgatása és a bűncselekmények helyszíneinek vizsgálata óta a nyomozati részleg feladatait az ügyészek vették át, azonban az ICTY még a mai napig több, mint ötven nyomozót alkalmaz. A Törvényszék előtt olyan bűncselekményekről folynak a tárgyalások, melyek természete speciális, az OTP munkáját elősegítendően rendelkezik egy Katonai Elemző Csapattal, melynek tagjai katonai háttérrel, szaktudással rendelkeznek. Ezen kívül az OTP és így a Törvényszék munkáját is segíti a saját Vezető Kutatócsoportja, melynek feladatai közé tartoznak a különböző dokumentumfilmek, melyek a bűntettek helyszínein készültek; a lehallgatott és nyílt forrású anyagok elemzése, ebből következően pedig a bűncselekmények és az azok elkövetésével leginkább felelősnek tekinthető személyek összekapcsolása. A nyomozást a Törvényszék Statútumának 18. cikke értelmében azonban hivatalból a Főtitkár az, aki megindítja, de sor kerülhet erre más forrás alapján is, mint például államok Kormányától, az ENSZ szerveitől, kormányközi és nem kormányközi szervezetektől szerzett információk alapján is. 21 Az eljárásnak úgy vélem nélkülözhetetlen kellékei ezek, hiszen a felelősöket csak akkor lehet ténylegesen felelősségre vonni, ha a vádirat megalapozott. Ehhez pedig nem csak a már említett segítő szervek munkájára van szükség. Fontos, de nem elegendő. A Törvényszék létrehozatala okának alapjául szolgáló bűncselekményeket sok ezer ember ellen követték el. Vannak túlélő áldozatok, akik képesek voltak leküzdeni azt a pszichológiai korlátot, hogy beszélni tudjanak az átélt eseményekről, így olyan, esetleg addig nem ismert tényekről is tudomást szerezhetett az Ügyészség, mely a 21 Statute of ICTY (25 May 1993), 18. cikk 13

14 vád megalapozottságát csak erősítette. A nyomozati szak minden eljárását maga a Főügyész felügyeli. Az ICTY felállított egy multidiszciplináris nyomozó csoportot is az Ügyészi Hivatal tagjaiból, ennek a csoportnak a tagjai a nyomozók, ügyvédek, elemzők és a kutatató hivatalnokok. A felsorolt tagokon kívül a tolmácsoknak nemzetközi szinten is fontos szerepük van. Nagy segítséget nyújtanak a tanúkkal való kapcsolatteremtés során. II.3. Vizsgálati stratégia Kicsit vissza kell tekinteni a nyomozati szakasz elejére, ugyanis fontos eleme az eljárásnak a vizsgálati stratégia, mely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Amikor kijelölnek nyomozásra egy csapatot; a vezetője és a jogi tanácsadók meghatároznak egy stratégiát, mely az egész eljárás alapját képezi. Ennek értelmében az Ügyészi Hivatal úgy döntött, az úgynevezett piramis vizsgálati stratégiát 22 fogja követni az eljárásai során. Ez annyit jelent, hogy az alsó szinttől halad felfelé, vagyis, a bűncselekmény alapjául szolgáló bizonyítékokkal és azokkal az alacsonyabb rangú személyekkel kezdi a nyomozást, akik ténylegesen elkövették a bűntetteket vagy megbízást adtak azok elkövetésére, esetleg felbujtóként, társ-tettesként vettek benne részt. A sok területet átfogó nyomozás így végül kezdetét veheti. A nyomozók menekülttáborokat kerestek fel, valamint az országból elmenekült áldozatokat is igyekeztek felkutatni. Ahogy a bizonyítékok köre egyre nőtt, a piramis elvnek megfelelően úgy tudtak egyre magasabb rangú, magasabb beosztású elkövetőket is eljárás alá vonni. Azt követően, hogy sikerült azonosítani a potenciális gyanúsítottakat, elkészítették a profiljukat az azonosításhoz, az összegyűjtött okiratok, lehallgatások és bennfentes információk alapján. Ezeket a profilokat nem lehetett egyik napról a másik napra elkészíteni, ehhez akár több éves munkára volt szükség az OTP korábbi és jelenlegi elkötelezett tagjai részéről. A legtöbb vizsgálati munkát Hágában végezték el, ahol a dokumentumokat és más bizonyítékokat összegezték és elemezték. A vizsgálatok 22 Ez az eljárás egy napjainkban is gyakran alkalmazott módszer a nemzeti jogrendszerekben. A piramis elv hatékonyon, felgyorsítja és megkönnyíti a nyomozóhatóságok számára az elkövetők felelősségre vonásához szükséges bizonyítékok gyűjtését. 14

15 a tanúkihallgatásokkal kezdődtek. Az így kapott információkat pedig a tolmácsok, a nyomozók és a helyszínen kapott további információkkal erősítették meg. Ezen kívül bizonyítékul szolgáltak a helyszínen készült képek, videók, rajzok és más tárgyak (például golyótöredékek és lövedékek). Ha tömeggyilkosságra utaló jeleket találtak, a nyomozók segítséget kértek a Törvényszék más, nyomozással is foglalkozó szervétől és miután elegendő bizonyíték gyűlt össze a tömegsírok létezéséről, kezdetét vette az exhumálás. A vizsgálat során az OTP a gyanúsítottakat is kihallgatta, akik részére a vádalkut is felajánlhatták, akik pedig éltek ezzel a lehetősséggel, cserébe a Törvényszék őrizetébe kerültek. A kihallgatások során a gyanúsítottaknak mindazonáltal joguk ahhoz, hogy az általuk választott védő közreműködjön az egész eljárás során. Ez azt a jogot is magában foglalja, ha a gyanúsított nem rendelkezik a szükséges agyagi eszközökkel a munkadíj megfizetésére, akkor számára a Bíróság fog védőt kirendelni. 23 II.4. A vádirat Csakúgy, mint nemzeti szinten, az ügyész feladata elkészíteni a vádiratot, melyet azt követően készít el, hogy ha elegendő bizonyíték gyűlt össze annak alátámasztásául. Az Ügyészi Hivatal ügyészei több száz elkövetővel szemben emeltek már vádat, az ő munkájukat is megkönnyítette, hogy egy vádirat több vádlottal szemben is felállítható. Ez az úgynevezett ügyek egyesítése. 24 A Hivatal egy belső értékelést is lefolytatott, a Törvényszéknek pedig azt kellett megvizsgálnia, hogy joghatósága alá tartozik-e az ügy (az ICTY hatáskörébe tartozó bűncselekményekről részletesebben később esik szó). Abban az esetben pedig, ha a Főügyész arra a megállapításra jut, hogy a megalapozott gyanú fennáll, vádiratot készít, melynek tartalmaznia kell a tényállás rövid leírását, azokat a bűncselekményeket vagy bűncselekmény megjelölést, amellyel a terheltet a Statútum alapján vádolják. 25 Ezt követően pedig, a Főügyész elkészíti a vádiratot és az azt alátámasztó bizonyítékokkal együtt továbbítja a Titkárnak, aki konzultál az 23 Rules of Procedure and Evidence (19 November 2012), Rule Az ügyek egyesítése az ENSZ Ex-jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszék munkáját hivatott elősegíteni, mely által a Statútumban foglalt gyorsított eljárásokra vonatkozó rendelkezések megfelelően érvényesülnek. 25 Statute of ICTY (19 November 1993), 18. cikk 15

16 Elnökkel, aki pedig az ügyet továbbutalja az Elnökségnek (tagjai: az alelnök és az Elsőfokú Bíróság elnöklő bírája). Ha az elnökség részéről megállapítást nyer, hogy a vádirat megfelel az előírásoknak, az Elsőfokú Bíróság kijelölt bírájának adják vizsgálatra, aki megvizsgálja a Főügyész által benyújtott vádiratot és a bizonyítékokat. Ha úgy találja, hogy a megállapított alapos gyanú ténylegesen fennáll, elfogadja, megerősíti a vádiratot. 26 Azonban a vádirattal kapcsolatosan több lehetősége is van a bírónak, így, ha nem találja megalapozottnak, elutasítja azt. Ha elutasítja, a Főügyész számára utasításokat adhat további bizonyítékok beszerzésére és a jogkérdések tisztázására. Abban az esetben viszont, ha megerősíti, azt követően az Főügyész kérésére a bíró kiadja a vádlott letartóztatásához, fogva tartásához vagy átadásához szükséges végzést. A vádirat itt sincs kőbe vésve, így ha időközben új bizonyíték merül fel, akkor az esetleg a vádirat megváltoztatásához is vezethet. A vádirat maga lehet titkosított vagy nyilvános is. Titkosított, zárt, ha a Bíróság az igazság érdekében úgy határoz. Ez csökkenti a vádlott elmenekülésének vagy elrejtőzésének kockázatát, még a letartóztatást megelőzően. Abban az esetben viszont, ha a vádlottat letartóztatták vagy esetleg önként feladta magát, a vádiratot nyilvánosságra kell hozni. II.5. Az ENSZ Ex-Jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszékének tárgyi joghatósága A Törvényszék tárgyi joghatósága alá tartozik az 1949-es Genfi Egyezmények 27 súlyos megsértése; a háború, népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmények (a gyilkosság, kínzás, deportálás, üldözés, elnyomás; a városok és falvak kifosztása, öncélú pusztítása és a vallási intézményekben történő szándékos károkozás). Hatáskörébe tartoznak még az elkövetők személyi felelősségével kapcsolatos bűncselekmények, úgy, mint a személyes elkövetés, vagyis a cselekmény elkövetésének megrendelése, megtervezése, az elkövetésre való felbujtás vagy abban való bűnrészesség; valamint a beosztottként történő elkövetés. Ez utóbbi az úgynevezett parancsnoki felelősség. Az Elsőfokú Tanács 26 Statute of ICTY (25 May 1993), 19. cikk Geneva Conventions, (12 August 1949) 3. cikk 16

17 úgy vélte, hogy az 1949-es Genfi Egyezmények 3. cikkének célja, hogy védje és támogassa az egyéneket a benne foglalt emberi méltóság megsértése és az embertelen bánásmód általános tilalmával szemben. 28 Joghatósága azonban nem terjed ki a politikai csoportokra, szervezetekre, intézményekre vagy államokra. Azért sem, mert a Törvényszék létrehozatalának oka nem politikai indíttatású volt és nem is kíván részt venni semmilyen politikai vitás ügyben. Az eljárás megkezdésekor a legelső lépés, annak megvizsgálása, hogy az adott bűncselekmény az ICTY joghatóságába tartozik vagy sem. Ehhez az Ügyészi Hivatal különböző forrásokból bizonyítékokat gyűjt. Legelső lépésként az OTP nyomozói zárójelentést készítenek az elsődleges információkból a Bizottság szakértőinek, egy tényfeltáró testületnek, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozott létre még 1992 októberében, hogy vizsgálják ki a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését okozó bűncselekményeket, melyeket a volt Jugoszlávia területén követtek el. A tanúk döntő fontosságúak minden ügyben. A tanúk helyzete a térségben nehézzé, szinte lehetetlenné vált, így nyomozás kezdődött a menekült központokban szerte a világon, ahol emberek százai kerestek menedéket a kialakult konfliktusok elől. A tanúvallomások felbecsülhetetlen alapjaivá váltak az eljárásnak. A vallomásoknak köszönhetően pedig konkrét személyeket tudtak a bűncselekményekhez kapcsolni, akik ténylegesen elkövették azokat. Az áldozatok, menekültek, kitelepítettek, több szervezet és egyéb más intézmények munkája révén képesek voltak összegyűjteni első kézből a felhasználható bizonyítékokat, melyeket átadtak az Ügyészi Hivatalnak. II.6. A tanúk kategóriái Az ICTY előtti eljárások során a tanúk különböző kategóriájával találkozhatunk, ennek értelmében vannak az áldozatok és túlélők, szakértők, bennfentesek. Közülük a legnagyobb jelentőségűnek az áldozatok és a túlélők számítanak, hiszen az ő vallomásuk során juthat az eljáró hatóság olyan hasznos és terhelő információkhoz, melyek elősegítik az elkövetők felelősségre vonását. Azonban az áldozatok és tanúk 28 The Prosecutor v. Zlatko Aleksovski, Case No. IT-95-14/1-T, Judge Almiro Simões Rodrigues, Presiding, Judge Lal Chand Vohrah, Judge Rafael Nieto-Navia (25 June 1999) 3. cikk 17

18 felkutatása nehéz feladatnak bizonyult. Az ő szempontjukból nézve érthető, hogy sokan közülük, amikor lehetőségük adódott rá, elmenekültek a volt Jugoszlávia területéről. Igyekeztek minél messzebb kerülni az atrocitások helyszínétől. Volt tanú, akire az Amerikai Egyesült Államokban találtak rá. A tanúk felkutatása a megtörtént bűnös cselekmények elkövetését követően csak évekkel később kezdődtek meg és azok, akik az atrocitások kezdetén nem tudtak elmenekülni azonban ez idő alatt elköltöztek vagy meghaltak. A második legnehezebb és legnagyobb problémát a tanúk felkutatásán kívül a vallomástételre történő rávételük jelentette, mivel a vallomások a felszínre hozhattak olyan emlékeket, melyeket el szerettek volna felejteni vagy, mert féltek az esetleges megtorlástól. Ebből következőleg érthető módon voltak, akik megtagadták a vallomástételt. Az idő múlásának jellemző hátránya, hogy a tanúk emlékezete úgymond megkopott, aminek következményeként előfordulhat, hogy nem tudták már azonosítani a gyanúsítottakat vagy esetleg nem tudták elmondani kik adták parancsba a bűncselekmények elkövetését. Az áldozatokon és túlélőkön kívül, mint ahogy az a nemzeti büntetőeljárásokban is gyakran előfordul, szakértők igénybevétele is szükségessé válhat. Az ő feladatuk leginkább a cselekmények és azok körülményeinek elemzése. Tudományos hozzáértésükkel segítik a Törvényszék munkáját. A negyedik kategóriába a bennfentes tanúk tartoznak, akik kapcsolatban álltak az elkövetőkkel, esetleg ők maguk is azok voltak, azonban vádalkut kötöttek az ügyészekkel. Ennek eredményeként ők azok, akik közvetlen kapcsolatot tudtak felállítani a gyanúsítottak és az elkövetett bűncselekmények között. Ahogyan az látható, a tanúk kategorizálása csak az eljáró szerv munkáját segíti és nem tesznek különbséget közöttük, hiszen mindannyian ugyanolyan jelentőséggel bírnak. A Törvényszék ugyanakkor az eljárási és bizonyítási szabályokban rendelkezik, gondoskodik a tanúk védelméről. Ezek a biztonsági intézkedések tartalmazzák, de nem korlátozódnak kizárólag a zárt tárgyalás elrendelésére és a sértettek személyazonosságának védelmére. 29 II.7. A vádlott letartóztatása, fogva tartása, átadása 29 Statute of ICTY (25 May 1993), 22. cikk 18

19 A tárgyalást megelőző utolsó előtti szakaszban kerül sor a vádlott letartóztatására, Hágának történő átadására. Minderre, azt követően kerül sor, hogy az ügyész átadta az általa elkészített vádiratot a Törvényszék által kijelölt bírónak és a bíró annak megalapozottságát megállapította. Az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete alapján minden állam köteles a Törvényszékkel együttműködni a vádlottak átadása, letartóztatása esetén is. A Törvényszék működésének megkezdésekor, az első néhány hétben még érzékelhető volt, hogy a harcban álló felek tartottak a törvényszéki felelősségre vonástól, azonban látván a szükséges állami együttműködés hiányát és a letartóztatásuk elenyésző esélyét, az intézmény létezése ekkor még nem jelentett számukra különösebb visszatartó erőt. 30 A Törvényszék működésének megerősítése céljából azonban a más szervekkel való együttműködés érdekében az Ügyészi Hivatal létrehozott egy úgynevezett tracking team -et, mely a szökevények mozgásáról és tartózkodásáról gyűjt információkat. A vádlott joga, hogy az általa értett nyelven tájékoztassák, az őt megillető jogokról. Mindezek mellett a Törvényszék, a jogállamiság legnagyobb tiszteletben tartása mellett működik, biztosítja a vádlottak jogait a nemzetközi humanitárius joggal összhangban. A vádlottaknak joguk van ahhoz is, hogy a Törvényszék védőt rendeljen ki melléjük, ha anyagilag ezt nem engedhetik meg maguknak, akkor az ezzel járó költségeken a Törvényszékkel megosztozhatnak. II.8. A tárgyalást előkészítő szakasz A tárgyalást megelőző szakasz a vádlott perbefogása a bíróság előtt és a tárgyalás megkezdése közötti időszak. Ez egy fontos szakasz, ami szintén a tisztességes és gyors eljáráshoz való jogot biztosítja, a tárgyalást előkészítő bíró felügyelete alatt. Ebben az időszakban az ügyész egy olyan dokumentumot készít, mely ismerteti azokat a bizonyítékokat, melyeket az ügyész a tárgyalás során felhasználni kíván, amellyel 30 Kirs Eszter: Demokratikus átmenet a háborús bűntettek árnyékában: A nemzetközi büntetőbíróságok és a tényfeltáró bizottságok szerepe az átmeneti igazságszolgáltatásban, Bíbor Kiadó (2012), 17. o. 19

20 felelősségre vonható a vádlott. Ez segít a bizonyítékok ismétlését elkerülni, melyeket már bemutattak és elfogadtak. Az ügyészség elkészít egy listát a tanúkról is, akiket meghallgatnak a tárgyaláson. Fontos döntéseket kell meghoznia az ügyészi csapatnak, mivel a bírák általában korlátozzák a tárgyaláson meghallgatható tanúk számát. A csapatnak is meg kell vizsgálnia az egyes tanúk vallomásait, hogy összhangban van-e a Szabályzat 90. pontjával és írásban be lehet-e nyújtani a bírósághoz. 31 II.9. A tárgyalás Az Elsőfokú Tanácsnak biztosítania kell, hogy a tárgyalás tisztességes és gyors legyen az eljárási és bizonyítási szabályoknak megfelelően, a terhelt jogaira és a tanúk védelmére tekintettel. A bírósági tárgyalás a Bírói Tanács előtt zajlik, melynek három tagja van. Ez alkotja a bírósági rendszer első szintjét, a másodikat pedig a Fellebbviteli Tanács. 32 Az ügyészi csapat feladata ezt megelőzően nem könnyű. Az ártatlanság vélelme fő alapelvként alkalmazandó az itt zajló tárgyalások során is. Az Elsőfokú Tanács először ismerteti a vádiratot és meg kell győződnie arról, hogy a terhelt jogait tiszteletben tartják-e. Meg kell bizonyosodnia arról is, hogy a terhelt érti a vádiratot és fel kell hívnia a terhelt figyelmét arra, hogy nyilatkozzon a bűnösségéről, ezt követően a Tanács tárgyalási határnapot tűz ki. 33 Az eljárások során kérdés az is, hogy az ügyésznek sikerül-e olyan módon bizonyítania a vádlott bűnösségét, hogy a bíró minden kétséget kizáróan megállapíthassa a vádlott bűnösségét. Minden tárgyalás a Főügyész nyitóbeszédével kezdődik, melyben az Ügyészi Hivatal rangidős ügyésze körvonalazza érveléseit a vádlott ellen. Ez akár több órán keresztül is eltarthat. A védelem dönthet úgy is, hogy a nyitóbeszédét később, a vád bizonyítékainak bemutatását követően adja elő. Az eljárás alatt az OTP ügyészei behívják a tanúkat és kihallgatják őket a tárgyalóteremben, melynek célja, hogy demonstrálják az alperesek bűnösségét minden kétséget kizáróan. A per sikeres kimenetele nagyban függ, a tanúk szolgálatkészségétől, attól, hogy a Törvényszék elé járulnak-e és tanúskodnak-e. A Törvényszék Eljárási és 31 Rules of Procedure and Evidence (19 November 2012). Rule Statute of ICTY (25 May 1993), 20. cikk 33 Uo. 20. cikk 20

21 Vizsgálati Szabályzata pedig a tanúk védelmére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a tanúvallomás veszéllyel járna, vagy érzelmileg felkavaró lenne. A bizonyítékok nagy szerepet játszanak, különösen a magas rangú vádlottak esetében. A bizonyítékok listájában szereplő tárgyakat, mint például a katonai, rendőrségi jelentéseket, a fényképeket, video felvételeket a tanúkkal a vallomástétel során megvitatják. A tárgyalást megelőzően próbatárgyalást tartanak, ahol az ügyész találkozik a tanúkkal és felkészíti őket. Ez az úgynevezett tanú-vízhatlanítás, amit néhány nemzeti igazságszolgáltatásban is engedélyeznek (az angolszász jogrendszerre jellemző). Ennek az eljárásnak abból a szempontból is jelentősége van, hogy a tanú és az ügyész között így egyfajta bizalmi viszony is kialakulhat, aminek azért is van jelentősége, mert a tanú a vallomástétel során így felszabadultabban nyilatkozhat a feltett kérdésekre. Azon kívül, hogy a Statútum értelmében a Törvényszék előtt is mindenki egyenlő, mint már említettem a Tanácsnak is tekintettel kell lennie a vádlottak jogaira. A Statútum 21. cikke rendelkezik a terhelt jogairól, melynek értelmében megilleti az is, hogy az ellene felhozott vádról pártatlan és nyilvános tárgyaláson döntsenek, kellő figyelemmel a 22. cikk rendelkezéseire. Általánosan elfogadott és érvényesülő elvként az ártatlanság elve itt is megjelenik, mely alapján a terheltet mindaddig ártatlannak kell tekinteni, amíg a Statútum rendelkezéseinek megfelelően bűnössége megállapítást nem nyer. A vád elbírálásakor pedig joga van ahhoz, hogy a legrövidebb határidőn belül az általa értett nyelven részletes tájékoztatást kapjon az ellen emelt vádról. Joga van ahhoz is, hogy megfelelő idővel és lehetőséggel rendelkezzék védelme előkészítésére és az általa választott védővel való érintkezésre, valamint, hogy ügyét indokolatlan késedelem nélkül tárgyalják. Továbbá megilleti, hogy a tárgyaláson személyesen is részt vehessen, védekezhessen az ellene felhozott vádakkal szemben (vagy védő által, vagy önmaga képviseletén keresztül), kérdéseket tehet fel a vád tanúi számára és ne lehessen kényszeríteni arra, hogy saját maga ellen tegyen tanúvallomást vagy ismerje be bűnösségét. 34 II.10. Fellebbezés 34 Statute of ICTY (25 May 1993), 21. cikk 21

22 A fellebbviteli eljárásról és a felülvizsgálati eljárásról a Statútum 25. és 26. cikke rendelkezik. Ennek értelmében mindkét félnek megvan arra a lehetősége, hogy fellebbezzen az Elsőfokú Tanács által meghozott ítélet ellen a Fellebbviteli Tanácsnál, a Törvényszék kétfokozatú bírósági rendszerének második szintjén. Az ügyészek gyakran élnek a fellebbezés jogával jogkérdésben való tévedés esetén, mely semmissé teszi a döntést, illetőleg olyan ténybeli tévedés esetén, amelyet súlyos bírói hiba okozott. A fellebbezési eljárásban már nem ugyanazok az ügyészek vesznek részt, hiszen ez az első fokú eljárással összehasonlítva más természetű. Akárcsak a nemzeti szintű szabályozások esetén. A fellebbezési eljárás írásbeli nyilatkozatokkal történik és a középpontjában az áll, hogy a Bírói Tanács helyesen alkalmazta-e a jogszabályi előírásokat. A fellebbezési eljárás itt sem egy új pert jelent. A Tanács nem fogja újra meghallgatni a tanúkat, azonban ha a fellebbezési eljárás során újabb bizonyíték kerül elő, a Tanács engedélyezi újabb tanúk kihallgatását vagy új dokumentumok bizonyítékként való felvételét. Az eljárás végén a Fellebbviteli Tanács kibocsát egy végső ítéletet. Ez az ítélet kijavítja azokat a ténybeli vagy törvényes hibákat, melyet a Bírói Tanács követett el, vagyis megváltoztatja az első fokon meghozott döntést, de dönthet úgy, hogy helybenhagyja azt, vagy akár megsemmisíti. 35 Előfordulhat azonban az a helyzet is, hogy új tény merül fel, olyan új bizonyíték kerül elő, melyet az Elsőfokú vagy a Fellebbviteli Tanács előtt folyó eljárásban nem ismertettek és amely döntő tényező lehetett volna az ítélet meghozatalakor. Ebben az esetben az elítélt vagy a Főügyész kérelmet terjeszthet elő az ítélet felülvizsgálata iránt a Törvényszéknél. 36 III. Az ENSZ Ex-jugoszláv Törvényszék: A Duško Tadič ügy 35 Statute of the ICTY, (25 May 1993) 25. cikk 36 U. 26. cikk 22

23 Közel ötven év telt el azóta, hogy a Nemzetközi Katonai Törvényszék Nürnbergben a háborús bűnösök perében meghozta ítéletét, melytől akkor azt várták, hogy az emberiség megérti a nácik által elkövetett bűncselekmények következményeinek súlyát és soha többet nem fog előfordulni még csak hasonló esemény sem. Az akkor meghozott ítéletet követően, ismételten sor került egy háborús bűnös bűntettei miatt egy tárgyalás lefolytatására, a második világháború vége óta először, méghozzá Duško Tadič állítólagos háborús bűnös tárgyalásán. Az ügy, mely alapot szolgáltatott arra, hogy az ENSZ létrehozzon egy Nemzetközi Büntetőtörvényszéket, az 1990-es évek elején történt májusában kezdték meg az elkövetők a muzulmánok lakta területek intenzív bombázását. Ennek hatására több ezren voltak kénytelenek elhagyni otthonukat, hátrahagyni addigi életüket. Voltak köztük, akik megadták magukat, vagy akiket elfogtak a szerb hadsereg katonái. Ezt követően mintegy három héttel, a szerbek erőszakkal átvették a kormány feletti irányítást és nagyszabású katonai támadásokat indítottak a muszlim lakosság ellen, akik közül sokat az Omarskában lévő fogolytáborba vittek. A következő pár hétben a szerb erők további muzulmán és horvát származású lakosokat kutattak fel Kozarač, Prijedor és még más városok területén is. Az Omarskában lévő táborban körülbelül negyven női fogoly tartózkodott, a többiek mind férfiak voltak. A táborban a foglyok három különböző épületben voltak elhelyezve. Volt egy épület, ahol a kihallgatásokra került sor és ahol a nőket tartották fogva. Egy másik épület, az úgynevezett fehér ház volt, ahol a foglyokon különösen súlyos veréseket hajtottak végre és a harmadik az úgynevezett vörös ház ahol az őrök tartózkodtak leginkább. A fogvatartottakat nagyon rossz körülmények között tartották zsúfoltan, a higiéniával nem törődve. Éheztették őket, naponta csak egyszer volt alkalmuk enni, de arra is mindösszesen három percet adtak az őket fogva tartók. A víz, pedig amit kaptak általában állott volt. A táborban mindennaposak voltak a foglyokon elkövetett súlyos verések, fizikai bántalmazások, melyekhez különböző eszközöket is igénybevettek az őrök (mint például gumibot, fém rudak, vastag ipari kábel). A nők és férfiak között nem tettek különbséget, ugyanolyan kegyetlen bánásmódot alkalmaztak ellenük. 37 Annak érdekében, hogy ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetőit felelősségre vonják, hozták létre a Törvényszéket, ahol a függetlenség és pártatlanság megerősítése érdekében mindegyik bíró más országból származott. A legtöbb bíró nagy tapasztalattal 37 Tadič ügy, IT-94-1-I, Vádirat (1995. február 13) 23

24 rendelkezett, három pedig kiváló professzora a nemzetközi jognak. 38 Nürnberghez hasonlóan itt is szükségessé vált egy olyan hivatali apparátus kialakítása, mely képes arra, hogy igazságot szolgáltasson. Ennek érdekében pedig egy olyan Ügyészi Hivatal került felállításra már 1995 októberében, melyre addig nem volt precedens, nem álltak rendelkezésre olyan források, melyek a létrehozatalában és működésében segítségül lettek volna. Minna Schrag szerint az egész hivatal kialakítása olyan volt, mintha egy házat a tetejénél kezdtek volna el építeni, hiszen a bírákat már egy évvel az ügyészek megválasztását megelőzően kinevezték. 39 A Törvényszéket létrehozó határozat rendelkezett annak Statútumáról is, valamint meghatározta az Ügyészi Hivatal joghatóságát és az irányadó elveket. Ennek értelmében a Hivatal joghatósága négy bűncselekményi körre terjed ki 40 : es Genfi Egyezmények súlyos megsértésére; 2. A háború törvényeinek és szokásainak megsértésére; 3. Emberiesség elleni bűncselekményekre és a 4. Népirtásra. Nem csak egy egyszerű Ügyészi Hivatalt próbáltak meg létrehozni, ami még nem volt azelőtt, hanem egy olyan ügyvédeket és nyomozókat alkalmazó irodát, melynek tagjai mind különböző országokból származnak és különböző jogrendszerekben dolgoztak. Fontos volt a Törvényszéket létrehozók számára, hogy az eljárásokat igazságosnak tartsák, ne pedig egy színházi előadásnak, különösen a volt Jugoszlávia területén, így az ügyészek széles mérlegelési jogkört kaptak. Jogkörüket bölcsen és igazságosan kellett és kell is még a mai napig gyakorolniuk. 41 Amikor pedig Duško Tadičot Németországban elfogták és bíróság elé állították, akkortól kezdve éreztette igazán a Törvényszék is joghatósága széles körét. Az ICTY Statútum 9. cikkének (1) bekezdése rendelkezik az úgynevezett párhuzamos joghatóságról, a (2) bekezdés pedig pontosítja az elsőbbség elvét. 42 Ennek értelmében: 38 Minna Schrag, The Yugoslav Crimes Tribunal: A Prosecutor s View, Duke Journal of Comparative & International Law ( ), Vol. 3:187, 189. o. 39 Uo. 189.o. 40 Uo. 188.o. 41 Uo. 194.o 42 Luisa Vierucci, The First steps of the International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia, European Journal of International Law (1995) 136.o. 24

25 1. A Nemzetközi Törvényszék és a nemzeti bíróság párhuzamos joghatósággal rendelkezik azokban a büntetőeljárásokban, melyeket január 1-jét követően követtek el a volt Jugoszlávia területén és melyek súlyosan megsértették a nemzetközi humanitárius jogot. 2. A Nemzetközi Törvényszék joghatóságának elsőbbsége van a nemzeti bíróságok előtt. Az eljárás bármely szakaszában a Nemzetközi Törvényszék hivatalosan kérheti, hogy a nemzeti bíróság függessze fel a Nemzetközi Törvényszék hatáskörébe tartozó, de előtte zajló eljárást. 43 Erre való hivatkozással az ügyész az, aki javaslatot tesz a Bírói Tanács által kijelölt elnöknek, miszerint hivatalos kérelmet kell előterjeszteni annak érdekében, hogy a nemzeti bíróság függessze fel a törvényszék hatáskörébe tartozó eljárást. A 9. cikk (i)- (ii) pontjai szinte szó szerint az Alkotmány 10. cikkének ismétlődése, ami a non-bis-inidem (többszöri eljárás tilalma) elvvel 44 foglalkozik, mely szerint, a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértése fordulna elő, ha a 9. cikk (i) vagy (ii) pontjaiban meghatározott feltételek közül az egyik teljesül. 45 Ennek értelmében, mint már említettem az intézkedés kiadásához hivatalos kérelem szükséges az Elsőfokú Tanácstól, méghozzá annak érdekében, hogy függessze fel a Nemzetközi Törvényszék hatáskörébe tartozó vizsgálati tevékenységet és adjon át minden azzal kapcsolatos dokumentumot. Duško Tadičot a Német Szövetségi Köztársaság Kormánya letartóztatta és őrizetbe vette még február 13-án, a következő gyanú miatt 46 : (i) (ii) (iii) segítője és bűnrészese volt az május 25-én, a volt Jugoszlávia területén elkövetett népirtásokban (Omarska területén), június 15-én vagy 18-án Omarskában kényszerített egy személyt, hogy öljön meg három másikat, 1992 júniusában Omarskában több alkalommal is bántalmazott és kínzott muszlim fogvatartottakat, ami ellentétes a Német Szövetségi Köztársaság törvényi szabályozásával. 43 Duško Tadič ügy, IT-94-1-D (1995) 44 Statute of the ICTY (25 May 1993), 10. cikk 45 Luisa Vierucci, The First steps of the International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia, European Journal of International Law (1995) 138.o. 46 Duško Tadič ügy, IT-94-1-D (1995) 25

26 A Törvényszék törekedett arra, hogy ne befolyásolja a törvényes igazságszolgáltatást a Tadič ügyben, hanem adjon új lendületet a nürnbergi elveknek. 47 Helyénvalónak is tűnik ez a gondolat, éppen a Nürnbergben történt események ötvenedik évfordulója alkalmából. Az ügy során az ügyészeknek nagyon sok bizonyítékot kellett összegyűjteniük a megfelelő eredmény érdekében. Azonban a bizonyítékok beszerzése igen sok időbe telt. Itt is, mint Nürnberg esetében a tanúkkal volt a legnehezebb, ami az ő nézőpontjukból nézve érthető. Végül az ügyész harmincnégy rendbeli emberiesség elleni bűncselekmény elkövetésével vádolta meg Tadičot és társait, valamint azzal, hogy súlyosan megsértették az 1949-es Genfi Egyezményeket 48 is, ideértve a gyilkosság, nemi erőszak és kínzás tilalmát, amit muzulmán férfiak és nők ellen egyaránt elkövettek a hírhedté vált omarskai koncentrációs táborban és azon kívül. Tadič ügyvédei azzal érveltek, hogy ugyan jelen volt, mikor a bűncselekményeket elkövették Kozaračban és a környező területeken, de tagadták, hogy szerb nacionalista lett volna vagy szerb félkatonai szervezetekhez csatlakozott volna. 49 A tárgyalás második hetén az ügyészek azokat a muszlimokat és a horvátokat hívatták be tanúként, akiket megkínoztak és akik tanúi voltak az Észak-Boszniában elkövetett nemi erőszakoknak és gyilkosságoknak. A vád beidézte James Gowt a Londoni Egyetem háborús tanulmányok professzorát is, aki felajánlotta kimerítő történetét a Balkánról. Gow fontos stratégiai célokat szolgált, bár voltak idők, amikor úgy tűnt, csak a bírák türelmét teszi próbára. 50 Gow megjelenése stratégiai fontosságú volt. Tanúskodása száraz, tudományos, szinte nemesi zárkózottságú. A tanúk gyakran kerestek menedéket, miközben a szavakkal leírhatatlan, kimondhatatlan vagy elképzelhetetlen, átélt eseményekről igyekeztek beszámolni. Részletesen beszéltek a kínzások fájdalmairól, elmondták hogyan verték őket addig, míg a vizeletükben is meg nem jelent a vér, hogyan nézték végig tehetetlenül, ahogyan a fiatal muszlim erőket ismét meg nem erőszakolják. A volt Jugoszlávia területén már a konfliktus kirobbanása előtt is az emberek magas fejlettségi szinttel rendelkeztek. Volt egy nagy szakmai osztály, ahol az írni és olvasni tudók aránya magas volt, így az áldozatok és a tanúk, mikor azt kérték tőlük, hogy számoljanak be az őket ért támadásokról, képesek voltak 47 Jose E. Alvarez, Symposium: The International Tribunal for the Former Yugoslavia Comes of Age, European Journal of International Law (1996) 245.o. 48 Statute of the ICTY (25 May 1993), 2. cikk 49 Raymond M. Brown, A Fronte Praecipitium A Tergo Lupi: Towards an assassment of the Trial of Duško Tadič before the ICTY, ILSA Journal of International & Comparative Law ( ), Vol. 3:597, 598.o. 50 Uo. 604.o. 26

27 elmagyarázni a történteket érthetően és világosan. Mint minden ilyen jellegű eljárás során, itt is akadtak kommunikációs problémák, de a legtöbb esetben tolmácsok segítségével ez leküzdhető volt. 51 Suleiman Tibič például azt vallotta, hogy ő és a többiek kénytelenek voltak megcsókolni egy Draza Mihailovičról készült képet, aki a második világháború szerb hőse volt, vagy azt kockáztatták megverik őket. Neki a kezeivel kellett megtisztítani a mellékhelyiséget, végig kellett néznie, ahogyan a fogva tartottaknak egymással szexuális kapcsolatot kellett létesíteniük orálisan és mindeközben még egy Arkan nevű katona is hosszú ideig kínozta őket. Sőt, közben még a barátnőjét is felhívta, hogy ő is végighallgathassa a történteket. Isak Gasi elmondta, végignézették vele, ahogy a tábor őrei keresztet véstek egy muzulmán fogoly homlokára. 52 Mehmed Alič egy muszlim Prijedorból, ismerte még a vádlott anyját is. Alič elveszette Ekrem nevű fiát. Azt vallotta, őt és életben maradt Enver nevű fiát az őrök megverték, köztük Tadič is. Egy ilyen verés alkalmával azonban szem elől tévesztette fiát, akit aztán nem látott már újra. Nihad Seferonič volt az egyetlen tanú, aki vállalta a nyilvánosságot. Azt mondta, látta amikor Tadič elvágta két muszlim rendőr torkát. Nyíltan vallott arról, hogy látta a vádlottat gyilkolni. A tanúk számára a Törvényszék Statútuma lehetővé tette az anonimitásukat, ezáltal is egyfajta védelmet kívánt nyújtani számukra. A nyolcvanegy tanúból a vád több, mint húsz tanút hallgatott csak meg, hogy szembeálljanak Tadič alibijével és bizonyítsák nem csak, hogy ott volt Omarskaban, Keraternilben, Trnopljeben vagy Kozarač közelében májusa és decembere között, de ő maga is követett el a Törvényszék hatáskörébe tartozó bűncselekményeket. Ketten is vallották, látták Tadičot annak a helynek a közelében, ahol az eset történt. A kihallgatások során F tanú elmondta, hogy őt is elvitték Omarskába még 1992 júniusában. Itt Dušan Tadič szándékosan okozott neki nagy szenvedést és nemi erőszakot is elkövetett ellene. Tadič ezáltal is súlyosan megsértette a Törvényszék Statútuma 2. cikkének (c) bekezdését illetve az 1949-es Genfi Egyezmény 3. cikk (1) a) bekezdését Dan Saxon, An explanation as to why the United Nations International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia did not experience the same degree of problems with respect to fact-finding as did other International Criminal Tribunals, American Society of International Law (2011) 323.o. 52 Raymond M. Brown, A Fronte Praecipitium A Tergo Lupi: Towards an assessment of the Trial of Duško Tadič before the ICTY, ILSA Journal of International & Comparative Law ( ), Vol.3:597, 606.o. 53 Tadič ügy, IT-94-1-I, Vádirat (1995. február 15) 27