Négy dél-alföldi régészeti lelıhely lehetséges kiterjedésének vizsgálata, valamint kronológiai elemzése

Átírás

1 SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS INFORMATIKAI KAR TERMÉSZETI FÖLDRAZI ÉS GEOINFORMATIKAI TANSZÉK Négy dél-alföldi régészeti lelıhely lehetséges kiterjedésének vizsgálata, valamint kronológiai elemzése SZAKDOLGOZAT Készítette: Krizsán Tímea Földrajz BSc szakos hallgató Témavezetı: Sipos György Egyetemi adjunktus Szeged 2013

2 Tartalmi összefoglaló Bevezetés Elızmények Termolumineszcens kormeghatározás A termolumineszcens kormeghatározás fizikai alapjai Az Egyenérték dózis meghatározásának módszerei A Dózisteljesítmény meghatározásának módszerei Roncsolásmentes vizsgálatokhoz alkalmazható sekély geofizikai módszerek A jövıben alkalmazandó sekély geofizikai módszerek fizikai alapjai Geoelektromos módszer Geomágneses módszer Elektromágneses módszer (Georadar) Szeizmikus kutatási módszer Vizsgálati területek Felszínfejlıdés és üledékek Mintaterületek Régészeti vizsgálatok a mintaterületeken A vizsgált kerámiák és a mintagyőjtés bemutatása Minta elıkészítés Az Egyenérték dózis meghatározásának menete A Dózisteljesítmény meghatározásának menete Geomorfológiai térképezés Eredmények Termolumineszcens kormeghatározás Egyenértékdózis meghatározása Dózisteljesítmény meghatározása A kerámiák kora Geomorfológia térképezés Orosháza Hódmezıvásárhely Makó Geofizikai vizsgálatok tervezése Összegzés Irodalomjegyzék Köszönetnyilvánítás Mellékletek Nyilatkozat

3 Tartalmi összefoglaló A szakdolgozatom keretein belül négy dél-alföldi régészeti lelıhely kronológiai elemzését és kiterjedését vizsgáltam. Errıl a négy területrıl nyolc kerámia származik, amin kormeghatározását végeztünk, mivel a leletek kora nem tisztázott. A kormeghatározás termolumineszcens módszerrel történt (TL). Továbbá kérdésként merült még fel a lelıhelyek kiterjedése, mert ezek a területek csak részlegesen vannak feltárva. Feladatunk volt még a lelıhelyek kiterjedésének vizsgálatához szükséges roncsolás mentes módszerek kiválasztása, majd a vizsgálatok megtervezése. A kormeghatározáshoz a mintagyőjtéskor a kerámiák külsı 2-3 mm-es részét eltávolítva a kerámiák belsejébıl történt a mintagyőjtés. A minta elıkészítésénél a finom szemcsés eljárást alkalmaztuk. A TL mérések során a mintában lévı kvarc és földpát szemcsékben felhalmozódott természetes radioaktív sugárzás hatására létrejövı lumineszcens jelet mértük. A kerámia korának kiszámításához szükséges az egyenérték dózis és a dózisteljesítmény meghatározása is. Az egyenérték dózis kiszámításához a hozzáadott dózis módszerét alkalmaztuk, amit a regenerációs dózis módszerével korrigáltunk. A dózisteljesítményt a radioaktív elem tartalom, a nedvességtartalom és in situ háttérsugárzás mérés segítségével állapítottuk meg. A kutatás során a területek geomorfológiai szempontból is elemezve lettek, amihez 1:10000 méretarányú topgráfiai térképek lettek felhasználva. A térképen megrajzolt formák digitalizálása ArcGIS térinformatikai szoftverrel történt, annak érdekében, hogy geomorfológiai térképek készüljenek belıle. A TL mérés után kapott dózis/lumineszcens válasz görbék legtöbbje egyenesre illeszkedett, kivéve az OSZ 830-as mintát. A Hódmezıvásárhely Gorzsa-Kettıs-halom; 10. lelıhelyrıl származó OSZ 836-os kerámia az Árpád-kor közepén és az OSZ 837-es kerámia pedig a végén készült. A Makó Igási járandó M43, 33. lelıhelyrıl származó OSZ 833-as minta korára 319±206 AD eredményt kaptunk, ami a szarmata korszakot jelöli. A makói lelıhely egy része szigeten, másik része a folyó mederben, a gorzsai övzátonyon az, orosháziak (Orosháza Gádorosi út, Nyíri dőlı, 6. lh., Orosháza Bónum 10. lh) pedig a folyó belsı ívén és a mederben helyezkednek el. Mivel a megtelepedésben jelentıs szerepe lehetett a víz közelségének, ezért arra lehet következtetni, hogy amikor szárazabb idıszak következett a települések közelebb húzódtak a folyóhoz, így klimatikus okok is állhatnak a lelıhelyek elhelyezkedésének hátterében. 3

4 A geofizikai módszerek jövıbeni használatához elızetes szelvényezési tervet készítettem. Mivel a területeink több százezer m 2 kiterjedésőek, így csak a régészek által kijelölt legértékesebb részekre koncentrál a felmérés. A geomágneses módszer alkalmazására a területek nagyságától függıen 2-3 nap áll rendelkezésre, ami m (Hódmezıvásárhely- Gorzsa, Makó), ill m (Orosháza 6. és 10. lh) bejárását teszi lehetıvé A vizsgált lelıhelyeken alkalmazott másik módszer a geoelektromos módszer. Ennél a lelıhelynél is 2-3 nap áll rendelkezésre a területek nagyságától függıen. Így Orosháza 6. lelıhelyen 900 m 2 -t; Orosháza 10. lelıhelyen, Hódmezıvásárhely-Gorzsán és Makón 600 m 2 -t tudunk felmérni (10. táblázat). Kulcsszavak: kerámia, termolumineszcens kormeghatározás, geomorfológia, geofizika 4

5 1. Bevezetés A szakdolgozatom négy dél-alföldi régészeti lelıhelyre terjed ki, ahol több kérdés is felmerül. Errıl a négy területrıl származik az a nyolc lelet, aminek a kormeghatározását végeztük. A régészek által feltárt leletek korának a pontosításában nyújtunk segítséget, mivel számos kronológiával kapcsolatos kérdés merül fel régészeti oldalról. A kerámiák korának datáláshoz a termolumineszcens kormeghatározási módszert alkalmaztuk. A leletek keltezésénél a radiokarbonos módszer is használható, ha a lelıhelyen van szervesanyag vagy találnak pénzérméket, de ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor kerámiák minden bizonnyal elıkerülnek, amiknél viszont a termolumineszcens kormeghatározást el tudjuk végezni. A lelıhelyek kronológiája nem tisztázott, tehát nem ismerjük pontosan a kerámiák korát és azt sem tudjuk, hogy egy vagy esetleg több korszakból maradtak e itt leletek. Kérdésként merül még fel a lelıhelyek kiterjedésének mérete, ugyanis kiterjedésük nem vagy csak részlegesen ismert. A részlegesen ismert lelıhelyeken nagyberuházások keretében történtek meg a feltárások. Ha nincs feltárva egy lelıhely, az adódhat az erıforrások hiányából vagy eszköz hiányból is. Napjainkban egyre fontosabbá válik a roncsolás mentes régészet szerepe a gyakorlatban, aminek a segítségével, nem kell feltárni a régészeti lelıhelyeket, hanem különbözı geofizikai módszerekkel elég bizonyítani a leletek jelenlétét. Ezzel a módszerrel elıre lehet jelezni a lelıhelyek pontos kiterjedését. Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a kerámiák pontos korát a régészek által meghatározott kor adatokat egészítjük ki termolumineszcens mérésekkel, mégpedig úgy, hogy kronológiai adalékokat biztosítunk a kormeghatározáshoz. A területek lehatárolására több féle módszer is rendelkezésre áll, de elsısorban geofizikai módszereket érdemes használni. A pontos lehatárolás érdekében célszerő áttekinteni az összes lehetséges geofizikai módszert, ami ebben az esetben szóba jöhet és ebbıl kiválasztani a legmegfelelıbbeket. Ebben az esetben a geoelektromos kutatási módszert, a geomágneses kutatási módszert, az elektromágneses kutatási módszert (georadar) és a szeizmikus kutatási módszert érdemes használni. Ezen geofizikai módszerek ismeretében megtervezhetık a jövıbeni mérések, amelyekkel a lelıhelyek kiterjedését roncsolás mentesen lehet feltérképezni. 5

6 2. Elızmények 2.1. Termolumineszcens kormeghatározás A termolumineszcens kormeghatározás alkalmazási területeit jelenti például a régészet és az archeometria. A termolumineszcens kormeghatározás alkalmas kerámiák, téglák korának datálására, tehát a kiégetés idıpontjának meghatározására és mőtárgyak eredetiségének bizonyítására is (Vasile 2007). Atiken és kollégái 1964-ben eredményes termolumineszcens vizsgálatokat végeztek, amivel meghatározták pár ezer éves terrakották kiégetésének az idejét (Atiken et al. 1964). Ekkor kezdıdött a lumineszcens kormeghatározás és a régészet együttmőködése. Ugyanakkor 1964 elıttrıl is vannak nyomok a temolumineszcens kormeghatározás alkalmazására (Kennedy és Knopff 1960). A termolumineszcens kormeghatározás a kerámiák kiégetésének az idejét határozza meg, mégpedig a lelet által elnyelt radioaktív dózis mennyiségébıl (Sipos 2010). Késıbb felfedezték, hogy kellı intenzitású és tartósságú napsugárzás mellett, anélkül, hogy az üledék kiégetésen esett volna át, a módszer átalakításával meghatározhatják az üledékek kialakulási idejét. Az elsı kutatók, akik ilyen módszerrel üledékek korának a meghatározásával fogalakoztak Morozov és Shelkoplyas voltak az 1960-as évek vége felé. Nyugat-Európában is folytak ilyen irányú kutatások Bothner és Johnson által 1969-ben mélytengeri üledékeken, de a nagy áttörés 1979-ben valósult meg, amikor Wintle és Huntley. megbízható és más módszerrel is alátámasztott TL koradatok sorozatát reprezentálta mélytengeri üledékekbıl (Novothny és Újházy 2000). Magyarországon termolumineszcens mérések löszökön már az 1970-es és 1980-as években is történtek. A legrészletesebben vizsgált löszfeltárások a paksi, a mendei és a basaharci, ahol TL mérések történtek. Borsy és társai hajtották végre az elsı termolumineszcens kormeghatározást 1979-ben mendei és paksi mintákon. Késıbb Butrym és Maruszczak végzett TL mérést a paksi feltárásból, ami már a szelvény egészére vonatkozott. A pakis, mendei és a tápiósülyei feltárásból Wintle és Packmann (1988) TL vizsgálatai már a radiokarbon kormeghatározással való összehasonlításra összpontosítottak (Novothny és Újházy 2000) ban Magyarországon elıször Benkı és Erdélyi használta a termolumineszcens kormeghatározást kerámiák korának megállapítására, de végül ezek a vizsgálatok abba maradtak, méréseik elsısorban téglákra és égetıkemencékre koncentrálódtak (Sipos és Papp 2009). Ezt a fajta kormeghatározási módszert jó ideig senki nem alkalmazta utánuk, de mára a Szegedi 6

7 Tudomány Egyetem rendelkezik lumineszcens kormeghatározó laboratóriummal, ahol országos szinten egyedüliként foglalkoznak kerámiák korának meghatározásával termolumineszcens módszerrel (Sipos 2010). Ebben a laboratóriumban végezte Tóth (2012) TL és Optikai Stimulált Lumineszcens (OSL) méréseit régészek által pontosan datált római kori téglákon. Vizsgálatának az volt a célja, hogy meghatározza, melyik mintagyőjtési módszerrel lehet az elızetes keltezéshez a legközelebb álló koradatokat kapni a téglákról (Tóth 2012). Sipos és Papp (2009) a Szépmővészeti Múzeum felkérésére végzett eredetiségvizsgálatot szobrokon a TL módszer alkalmazásával. A mérési eredményekbıl az derült ki, hogy a mőalkotások nagy részének kora megegyezett a mővészettörténeti kormeghatározással, de a többi mőtárgy esetén további vizsgálatokra van szükség (Sipos és Papp 2009). Merva et al. (2012) is foglalkozott termolumineszcens kormeghatározással még pedig a soproni Árpád-kori sánc korának datálása kapcsán. Itt az a probléma merült fel, hogy az innen származó lelteknek nem pontosan adták meg a korát és ez a TL mérések által bizonyítást is nyert (Merva et al. 2012) A termolumineszcens kormeghatározás fizikai alapjai A téglák, cserépedények és terrakották esetén hı hatására történik a jelvesztés, mivel ezeket a tárgyakat ki kell égetni ahhoz, hogy használni leessen ıket. Mikor ezek a tárgyak az évek során eltemetıdnek és bekerülnek a földtani közegbe különbözı radioaktív anyagok fogják ıket körül venni, mint például tórium, urán, kálium és rubídium. A radioaktív sugárzás, ami a fent említett tárgyakat éri a K és a Rb radioaktív izotópjaiból, e mellett az U és Th bomlási sorainak izotópjaiból származtatható. Így a szemcséket alfa-, béta- és gamma-sugárzás egyaránt éri. De ezeknek a hatótávolsága nem egyenlı, az alfa-sugárzás hatótávolsága tíz µm, a béta-sugárzásé 1-2 mm-es, a gamma-sugárzás pedig több 10 cm. Az alfa részecskék nincsenek nagy hatással a durva anyagokra és csak a szemcsék legkülsı részét érik el, így két különbözı eljárást kell alkalmazni a finom- ill. durvaszemcsés mintákra. Az ásványszemcsékben ionizáló sugárzás hatására az elektronok csapdázódnak, ezeket nevezzük dozimétereknek (Ann G. Wintle 2008, Novothny és Újházy 2000). Általában kvarc és földpát ásványokat tartalmazó szemcséken történik maga a mérés. Ezek kristályos szerkezető anyagok, melyekben melegítés hatására stimuláljuk a fényt. A kvarc- és földpátkristályok nagyon gyakoriak a természetben. 7

8 1. ábra: Az elektronok csapdázódásának folyamata (Atiken 1998 alapján) A vegyérték sávokon elhelyezkedı elektronok gerjesztıdnek radioaktív sugárzás hatására, ami a közvetlen környezetükbıl származik. Így az elektronok a vegyérték sávból kiszakadnak és elektron lyuk párokat hagynak hátra. Ezután a gerjesztett elektronok a kristályrács hibáiban, csapdákba kerülnek az ionizáló sugárzás hatására, ami a vegyérték és a vezetési sáv között helyezkedik el. Az elektronok mindaddig a csapdákban rekednek, amíg kellı mennyiségő energia nem érkezik a szabaddá válásukhoz (1. ábra). Minél mélyebben van a csapda a vezetı sáv alatt, annál hosszabb az élettartam és annál több energia kell a csapdák ürítéséhez. Ez a természetben fény hatására is létrejöhet a kerámiáknál és az üledékeknél egyaránt. Az OSL módszerrel a fényhatásra történı jelvesztést lehet mérni. Az optikai úton történı jelvesztés a természetben többször is lejátszódhat a kerámiák és az üledékek eltemetıdésével és újra felszínre jutásával (2. ábra). 2. ábra. A lumineszcens jel változása geológiai idıtávlatokban (Sipos 2010) 8

9 A kerámiák esetében a jelvesztés hı hatására történik, így ennél az OSL módszer nem alkalmazható csak a TL vizsgálatok. A csapdázódás folyamata elég lassú, mert kevés az ásványok környezetében lévı radioaktív elem. De annál több elem csapdázódik, minél több idı telik el. Hı hatására, azonban az elektronok újra kiszabadulnak és visszatérnek a vegyérték elektron sávba a vezetı sávon keresztül, hogy a korábban hátrahagyott lyukakkal egyesüljenek. Ezen jelenség alkalmával az elektronok más energia szintre kerülnek, foton leadás történik és létrejön a termolumineszcens fény. Az ilyen fénykibocsájtást termolumineszenciának nevezzük. Ebbıl az a következtetés vonható le, hogy minél több elektron csapdázódik, annál több fog rekombinálódni, így annál nagyobb intenzitású termolumineszcens fényt fog érzékelni a mőszer. Tehát minél több radioaktív sugárzás éri a földpát- vagy kvarckristályt, annál nagyobb lesz a TL jel (Sipos et al. 2010, Novothny és Újházy 2000). A módszer elınye, hogy az eredmények nem szorulnak utólagos kalibrációra és olyan tárgyak kora is megállapítható, amelyekben nincsen szerves anyag. Ez a vizsgálat nagyobb idıtávlatokban alkalmazható, mint a radiokarbon kormeghatározás, nagy az alkalmazhatósági kor. Hátrányaként pedig azt kell megemlíteni, hogy nagyobb hibával alkalmazható, mint a radiokarbonos kormeghatározás (Sipos et al. 2010, Novothny és Újházy 2000). Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a kerámiák kiégetésének idejét, két dolgot kell megvizsgálnunk. Egyrészt a minta által elnyelt összes dózist, amit egyenérték dózisnak nevezünk és indirekt módon lehet mérni termolumineszcens méréssel (jele: D e, mértékegysége: Gy). Másrészt pedig a minta által, egységnyi idı alatt elnyelt dózist, amit dózisteljesítménynek nevezünk és a radioaktív elemtartalom meghatározásával adunk meg (jele: D*, mértékegysége: Gy/ka). Ha megkaptuk a két eredményt, akkor ezzel az egyenlettel számíthatjuk ki a kiégetés korát: Kor (ka) = Egyenérték dózis (Gy) Dózisteljesítmény (Gy/ka) Ahol, ka = ezer évet jelent Gy(Gray) = radioaktív sugárzás hatására az anyag egységnyi tömegében elnyelt energia mennyisége Az egyenérték dózis meghatározásánál lumineszcens méréseket használunk. Ennek a mérésnek az a célja, hogy megtudjuk mekkora radioaktív dózis idézhette elı, a minta melegítésével távozó lumineszcens fény létrejöttét. Figyelembe véve, hogy minden anyag más- 9

10 más összetételő, a meghatározás fıbb alapelvei megegyeznek, mégis szükséges tesztméréseket és elızetes méréseket is elvégezni, hogy meg tudjuk állapítani a legmegfelelıbb mérési módszert. Ez több dologtól is függ, mint például a jel törlıdésének körülményeitıl (fény vagy hı hatására), hogy az anyag melyik frakcióját vizsgáljuk (finom vagy durva) és hogy kvrac- vagy földpátszemcsékkel dolgozunk (Atiken 1985) Ahhoz, hogy az egyenlettel számolni tudjunk meg kell határoznunk a kerámiák és a környezetük dózisteljesítményét, ehhez meg kell mérnünk a természetes radioizotópok U, K és Th mennyiségét, mivel a csapdázódás ütemét a radioaktív anyagokból származó alfa-, béta- és gamma-sugárzás határozza meg (Sipos 2010). A lumineszcens kormeghatározást nehezíti, hogy az éves sugárdózis mennyisége geológiai idıtávlatok során változhat. Vannak tényezık, amik befolyásolják a mérés eredményét, ilyen például a nedvességtartalom és a radioaktív dózis idıben változó mennyisége, ami azt jelenti, hogy ez a dózis nem állandó, hanem idıben változik. A nedvesség tartalom vizsgálata azért elengedhetetlenül fontos, mivel a mintában lévı víz elnyeli egy részét az anyagon áthaladó radioaktív sugárzásnak. Ha ezt kihagyjuk a számításból, nem a valós kort kapjuk meg (Sipos 2010) Az Egyenérték dózis meghatározásának módszerei Kerámiáknál az egyenérték dózis kiszámításához több módszert is lehet alkalmazni. Az egyik ilyen módszer az Egymintás regenerációs protokoll (SAR). Ennél az eljárásnál elsı lépésként meg kell határozni a minta által elnyelt összes dózis mértékét. Ez után következhet a minta mesterséges besugárzása, ami alapján felállítható a dózis /lumineszcens válaszgörbe. Ez szükséges ahhoz, hogy megkapjuk mekkora egyenértékdózis hatására alakulhatott ki a természetes jel. A mintát a mérések elıtt elı kell hevíteni, hogy az instabil csapdák is ürüljenek. Ennek a módszernek azaz elınye, hogy az érzékenység változásából adódó hibák kiküszöbölésére lehetıséget biztosít, mivel a regenerációs periódusok után egy ellenırzı vagy teszt dózist kap a minta. Így a regenerációs dózisok lumineszcens válaszait korrigálni lehet a teszt dózis lumineszcens válaszaival (Sipos et al.). Egy másik alkalmazható módszer a hozzáadott dózis módszere, amit ebben az esetben használni is fogunk. Mielıtt megkezdıdik a mérés korongcsoportok kialakítása szükséges. Minden korong csoport eltérı nagyságú mesterséges besugárzást kap. A besugárzott dózis nagysága egyenletesen növekvı, így vizsgálható a mintában lévı TL jel növekedése (Sipos és Papp 2009). Ennek segítségével megszerkeszthetı a dózis/lumineszcens válaszgörbe. Ha azt 10

11 feltételezzük, hogy a lumineszcens jel növekedése végig egyenletes volt, akkor a meglévı ismereteink alapján visszakövetkeztethetünk a kezdı idıpontra, ahol azt olvashatjuk le, hogy mennyi volt az elnyelt dózis értéke (Sipos és Papp 2009). Azonban azt is fegyelembe kell vennünk, hogy a lumineszcens jel kezdeti növekedése általában nem lineáris. Ezért szükséges az úgynevezett szupralinearitás mértékének a meghatározása (Atiken 1985). A szupralinearitás azt jelenti, hogy a csapdázódás üteme nem egyenletes. Így a hozzáadott dózis módszerrel kapott adatokat korrigálnunk kellett a regenerációs dózis módszerrel. Ennél az eljárásnál is korongcsoportokat alakítottunk ki. Ezekben elıször a csapdákat ürítjük ki egy TL mérés segítségével. Az itt kialakított csoportokat is egyre növekvı dózisokkal sugározzuk be és meghatározzuk a lumineszcens jelek nagyságát. Ha a kezdeti jelnövekedés egyenletes, akkor a görbének az origóba kellene tartania, de általában a vízszintes tengelyt nem itt metszi, ez a jel kezdeti szupralineáris növekedésébıl adódik (3. ábra). 3. ábra. Hozzáadott dózis/lumineszcens válaszgörbe (Tóth 2012) Az origó és a vízszintes tengely metszéspontja között megállapított különbséggel kell korrigálnunk a hozzáadott dózis módszerrel meghatározott egyenérték dózis értékét (4. ábra) (Roberts et al. 1993, Sipos és Papp 2009). 11

12 4. ábra. Regenerációs dózis/lumineszcens válaszgörbe (Tóth 2012) 2.4. A Dózisteljesítmény meghatározásának módszerei A dózisteljesítmény meghatározásának módszere függ attól, hogy milyen szemcseméretet használunk. Ha a vizsgálataink során finomszemcsés módszert alkalmaztunk, akkor a radioaktív sugárzás mind a három fajtáját és a kozmikus sugárzást is meg kell határoznunk (Novothny és Újházy 2000). Az α-, β- és γ-sugárzás a kerámiákban és az ıket körülvevı környezetben található 40 K, 238 U, 232 Th izotópok mennyiségével számolhatók ki (Sipos 2010). Az α-sugárzás hatótávolsága csak µm-es nagyságrendő, a β-sugárzásé már mm-es, a γ- sugárzás elérheti a 30 cm-t is a kerámiák esetében, üledékeknél viszont a γ-sugárzás több 10 cm-es. Ezeket a hatótávolságokat figyelembe véve a kerámiák anyagából az α- és β-sugárzás értékét határoztuk meg, a leleteket körülvevı környezetbıl pedig a γ-sugárzás mennyiségét állapítottuk meg (Merva et al. 2012). Két csoportba lehet sorolni a dózisteljesítmény meghatározására alkalmas módszereket, közvetlen és közvetett. Közvetlen módszerekkel azonnal meghatározható a dózisteljesítmény, ilyen eljárás például a leletek megtalálásának helyszínén történı γ-dózis mérés. Közvetett módszerekkel pedig radioaktív elemek koncentrációját mérjük, amikbıl különbözı számításokkal vagy táblázatok használatával kapjuk meg a dózisteljesítményt (Novothny és Újházy 2000). A kerámiákból származó minták radioaktív elemtartalmának meghatározására több módszer is rendelkezésre áll, mint például az atom abszorpciós vizsgáltok (ICP-AES, ICP- MS) és a gamma-sepektroszkópiás módszer. Ha csak a kálium tartalomra vagyunk kíváncsiak, akkor elegendı a röntgen fluoreszencia használata (XRF). Az alfa-számlálásos módszert pedig az α-sugárzás meghatározására használják (Tóth 2012). 12

13 A nedvesség tartalom vizsgálata is fontos, mivel a víz elnyeli a sugárzás egy részét. A terepi nedvességtartalom idıben változhat, ezért az aktuálisan terepen mért nedvességtartalom nem feltétlenül egyezik a maximális nedvességtartalommal. Ilyen esetekben in situ értékekbıl következtetünk, ha nem nagy idıtávlatokat vizsgálunk. Ha nı a nedvességtartalom, akkor csökken a dózisteljesítmény és nı a számított kor. Viszont ha csökken a nedvességtartalom, akkor nı a dózisteljesítmény és csökken a számított kor (Tóth 2012) 2.5. Roncsolásmentes vizsgálatokhoz alkalmazható sekély geofizikai módszerek A régészeti kutatások során az egyik költséges és idıt igénylı eljárás az eltemetett objektumok, eszközök, épületmaradványok, sírhelyek stb. felkutatása és feltárása. Ilyenkor akár nagy mennyiségő földrétegeket is el kell távolítani és hatalmas területet kell átvizsgálni, hogy elkezdıdhessen a régészeti feltárás. A régészeti kutatások során felmerülı ilyen típusú problémák megoldására kitőnıen alkalmasak a geofizikai módszerek. Potenciális lelıhelynek értékelt területen az objektumok, akkor mutathatók jól ki, ha a mért fizikai tulajdonságaik eltérnek az ıket körülvevı földtani közeg tulajdonságaitól, ugyanis a mérés során anomáliaként mutathatóak ki. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy nem minden anomália köthetı régészeti objektumhoz, ezt csak feltárással lehet ellenırizni. Jelen esetben négy eljárás jöhet szóba, a geoelektromos módszer, a geomágneses módszer, az elektromágneses módszer (georadar) és a szeizmikus módszer (Székely et al. 2006, Hursán 2010, Pethı és Vass 2011). A geofizikai módszerek kiválasztása függ a kutatás céljától valamint a vizsgált terület környezeti paramétereitıl. A környezeti paraméterek alatt értjük a talajt, az üledékek minıségét és a talajvíz szintjét. Ha például a talajunk vízzel átitatott agyagos, iszapos, akkor a földradart nem tudjuk használni, de ha a felszíni üledék homok, akkor már eredményesen használható ez a módszer. A cél az, hogy minél több információt szerezzünk meg adott területrıl, minél kevesebb energia és idı befektetéssel. Fontos még az eltemetett objektumok mélysége is, mert ha túl mélyen helyezkednek el a talajban, akkor sem mutathatók jól ki. Szintén földradar esetében a mélység és a felbontás a mőszer által kibocsátott jel frekvenciájától függ. Ha nagyobb a frekvencia, akkor nagyobb a felbontás, de kisebb a behatolási mélység. Ha kisebb a frekvencia, akkor kisebb a felbontás, de nagyobb a behatolási mélység (Katona et al in print). 13

14 A Budai Várban is történtek geofizikai kutatások Pattantyús et al. (1997) által mivel a történelem során rengeteg üreget és pincét mélyítettek a budai Várhegy puha anyagába (márga). Ezek a járatok nagyon rossz állapotban vannak, egy részük feltárásra vár, más részük beomlás miatt törmelékkel telítıdött. Itt a cél az volt, hogy a feltáratlan pincéket és üregeket megtalálják, ezzel elısegítve a feltárásukat és a megerısítésüket (Pattantyús et al. 1997). Pattantyús ( ) nem csak a Budai várban, hanem a Gellérthegy délnyugati lejtıjén is végzett geofizikai módszerekkel kutatásokat, abból a célból, hogy feltárja a Citadellát körül ölelı kelta-kori földsáncot, illetve a késıbb létrehozott kıfalat (Pattantyús 2002) A jövıben alkalmazandó sekély geofizikai módszerek fizikai alapjai Geoelektromos módszer A geoelektromos módszer (5. ábra) alapelve az eltérı fajlagos ellenállású rétegek, fajlagos ellenállásának és térben elfoglalt helyének feltérképezése. Minél nagyobb a fajlagos ellenállás különbség a keresett tárgy és az ıt körülvevı földtani közeg között, annál eredményesebb a módszer. A fajlagos ellenállás függ a kızet porozitásától, a pórusok nedvességtartalmától és a vízben oldott ionok mennyiségétıl is. Régészeti feltárások esetében a geoelektromos kutatások közül legtöbbször a négyelektródás módszert használják. A négy elektród két tápelektródból és két mérıelektródból áll, melyet egy lineáris, szelvény mentén alkalmazunk. A mérés során a két tápelektródon keresztül áramot bocsájtunk a közegbe és a két mérıelektróddal a köztük létrejövı elektromos tér potenciálkülönbségét mérjük (Hursán 2010). Az elektromos módszer egyik fontos alkalmazási területe eltemetett épületek alapjainak a feltárása, mivel az építkezéshez használt anyag és az ıt körbevevı földtani közeg között a víztartalom, ezzel együtt a fajlagos ellenállás értéke is különbözı, így kitőnıen alkalmas geoelektromos módszerrel való feltárásra. (Szokoli és Gombás 2007). 14

15 5. ábra: Elektromos módszer alkalmazása (EnviArch 2012) Geomágneses módszer A mágneses módszer (6. ábra) is jól és gyakran alkalmazható a régészeti kutatásokban. Ez a kutatási módszer az anyagok mágneses különbözıségén alapszik. Az anyagokat fıleg olyan elemek építik föl, amelyek jórészt semlegesek a mágneses térben. A mágneses tér, amit a vizsgálatok során figyelembe kell venni, két alapvetı részbıl áll, elsıként a Föld magjában generált dipól mágneses térbıl, valamint a litoszférában található mágneses ásványok által elıidézett mágneses térbıl. A módszer alkalmazása során a földtani közeg bolygatása mágneses zavarokat okoz. A térerısséget nanoteslában (nt) határozzuk meg. A felszínhez közeli objektumok nt anomáliát eredményeznek, de a mágnesezhetı fémtárgyaknál már több 1000 nt-ás mágneses anomáliáról beszélünk (Szokoli és Gombás 2007, Hursán 2010). 6. ábra: Geomágneses kutatási módszer 15

16 Szolnoki és Gombás (2007) által végzett geofizikai kutatások egy Esztergom közelében fekvı ókeresztény temetı kápolna felkutatására irányultak. Céljuk az volt, hogy négy geofizikai módszer (szúrópróba módszer, geoelektromos módszer, geomágneses módszer, elektromágneses módszer) alkalmazásával feltérképezzék a kápolna alapját (Szolnoki és Gombás 2007) Elektromágneses módszer (Georadar) A georadar a mágneses és az elektromos mérések ötvözete, mivel elektromágneses jeleket használ a felszín alatti tárgyak, objektumok stb. feltérképezéséhez (7. ábra). Három fı részbıl áll, a jeladóból, a vevıbıl és a vezérlıegységbıl. A jeladó antennája bocsátja ki a jelet a földtani közegbe, amelyek egy része visszaverıdik, más része megtörik, esetleg szóródik (Katona et al in print). 7. ábra: A Georadar (EnviArch 2012) Ha a hullám eléri két különbözı elektromágneses tulajdonsággal rendelkezı közeg határát, egy része visszaverıdik, amit más néven reflexiónak nevezünk, másik része pedig megtörik és tovább halad az új közegbe, ezt a jelenséget refrakciónak nevezzük. Meg kell még említenünk a diffrakció fogalmát, ami akkor következik be, ha a hullám nem egyenes vonalban terjed valamilyen akadály miatt, ennek köszönhetıen az akadály alatti részrıl is kaphatunk információkat. A georadar a kibocsátott impulzus és a visszaverıdése között eltelt idıt méri. A kibocsájtott elektromágneses impulzusok frekvenciája néhány MHz és a pár GHz közé esik. A felszínre visszaérkezı hullámot a vevı regisztrálja. A visszaérkezı hullám információval rendelkezik az ıt ért hatásokról, ami digitális úton rögzítésre is kerül és in situ megtekinthetı. A felbontás minısége és a behatolási mélység a jel frekvenciájától függ. Ha 16

17 nagyobb a frekvencia, akkor nagyobb a felbontás, de kisebb a behatolási mélység. Ha kisebb a frekvencia, akkor kisebb a felbontás, de nagyobb a behatolási mélység. A hullám terjedését több dolog is befolyásolja, többek között a földtani közeg mágneses és elektromos tulajdonságai. A georadar a többi geofizikai módszerrel együtt roncsolásmentes és nagy felbontású képet adhat a felszín alatti esetleges régészeti leletek jelenlétérıl. (Pattantyús et al. 1994, Katona et al in print) Szeizmikus kutatási módszer A szeizmikus kutatások (8. ábra) alkalmasak arra, hogy feltérképezzük a földfelszín alatti objektumok, rétegek, stb. szerkezetét. A módszer lényege, hogy a talajban mesterségesen keltett rezgésekkel a visszaverıdı hullámokat vizsgáljuk. Rezgések elıidézhetık fúrásban történı robbantással, hidraulikus rázószerkezettel vagy pár kg-os kalapáccsal. Ebben az esetben a felszínre visszaérkezı jelet a mágneses módszerhez hasonlóan geofonnal regisztráljuk. A hullámok terjedésének a közegét hullámtérnek nevezzük. A hullámsugarak merılegesek a hullámfelületre. A hullámok, mikor elérik két közeg határát, egy részük visszaverıdik, másik részük megtörik. A rugalmas hullám terjedési sebessége különbözı kızetekben több tényezıtıl is függ, például a kızet repedezettségétıl, porozitásától és a pórusokban lévı anyagtól. A méréseknél a frekvencia hullámforrástól függıen 10 és néhány 100 Hz között mozog. Az alkalmazott frekvencia az elektromágneses módszerhez hasonlóan összefügg a behatolási mélységgel, valamint a felbontással. (Völgyesi 2002, Pethı és Vass 2011). 8. ábra: Szeizmikus kutatási módszer a gyakorlatban (EnviArch 2012) 17

18 3. Vizsgálati területek 3.1. Felszínfejlıdés és üledékek Mind a négy vizsgált terület az Alföld déli részén, a Körös-Maros közén terül el. Ebbıl két terület a Békési-háton, szintén kettı pedig a Csongrádi-síkon fekszik. A síkságot felépítı üledékek fiatalok. A jelenlegi felszín az İs Tisza és az İs Maros hordalék felhalmozó tevékenységének az eredménye. A terület egy részén az İs Maros hordalékkúpja terül el. A felszín délkeletrıl északnyugat felé lejt, 110 m-rıl 80 m-ig (Andó et al. 1969). A pleisztocénben a felszínfejlıdés a folyóvízi akkumulációhoz köthetı. A legyezıszerően szétterülı Maros-hordalékkúp sugara körülbelül km kiterjedéső. A peremeken a felszíni elıbukkanása Orosháza környékén 90 m, Hódmezıvásárhelynél 83 m, Makónál 85 m tszf-i magasságban található (Andó et al. 1969). Az Alföld süllyedékeit feltöltı és hordalékkúpjaikat építı folyók durva szemő hordalékukat a hegységek lábánál rakták le, így az Alföld belseje felé egyre finomodnak az üledékek. Ami azt jelenti, hogy az Alföldön a finomszemő üledékek dominálnak leginkább, ami a homok, agyag és az iszap. A felszínt felépítı üledékek típusa geofizikai szempontból is fontos tényezı. A felszíni formakincs kialakításában nagy mértékben a folyó játszott szerepet, de a szelet, mint másodlagos felszínalakító tényezıt is meg kell említeni, ez a folyamat a pleisztocén végétıl napjainkig tartott. Az egyik fontos felszínközeli képzıdmény a homok. A száraz mederrészekbıl kifújt homok pedig a hordalékkúp szárnyterületein figyelhetı meg parti dőnék formájában. A délkeleti részen csak közép- és finomszemő homok, folyóvízi kavicsos durvahomok van. A felszín felépítésében fontos szerepet játszik még az agyag is. Színük alapján meghatározható a képzıdési idejük, a pleisztocén kori agyagok sárgásbarna, rozsdás, kékesszürke színőek, a holocén koriak pedig szürkésfekete és fekete réti agyagok (Andó et al. 1969). A hordalékkúp mélyedéseiben iszapot találunk. Hazánk löszeinek túlnyomó része helyi és Kárpát-medencei származású. A Tisza a holocénben bevágódott az alluviális síkjába és folyamatosan elegyengette árterét. A felszín kialakításában a Maros áradásai és szintén holocénben történı bevágódása is közrejátszott. Így az infúziós lösz a felszín közeli agyagos üledékeket borítja. Miután mindkét folyó bevágódott az Alföld hordalékkúpjai nem nıttek tovább. Ettıl kezdve a hordalékkúpok méretének a csökkenése volt megfigyelhetı a folyók oldalazó eróziójának következében (Borsy 1989). 18

19 A folyók a bevágódásuk után az alacsonyabb fekvéső ártéri síkságok felszínét kezdték formálni. A Maros bevágódása után fattyúágai lefőzıdtek és jelentıs mértékő csapadék alkalmával teltek újra meg vízzel. A Maros legtovább fennmaradó mellékfolyója a Száraz-ér volt. Az elhagyott medrek majdnem teljesen feltöltıdtek a holocénben, így napjainkban csak sekély mélyedésekben figyelhetık meg. A fennmaradt további elhagyott folyó medrekbıl csatornákat alakítottak ki a belvízmentesítés során (Andó et al. 1969, Frisnyák 1988) Mintaterületek A Békési-háton helyezkedik el a négy lelıhelybıl kettı. A kistáj tszf-i magassága 83 és 105 m tszf-i magasság közötti, felszíne folyóvízi és szélhordta üledékekkel fedett ártéri terület (Somogyi et al. 1990). Mindkét lelıhely (Orosháza 6. lelıhely, Orosháza 10. lelıhely) Orosházán található. Orosháza és környéke a Maros hordalékkúpján fekszik. A felszínt felépítı anyag a homokos lösz, de a mélyebb fekvéső területeken agyagos üledékeket találunk, amik a holocénben képzıdtek. Az Orosházánál meanderezı régi Maros meder ka évvel ezelıtt volt aktív (Kiss et al. 2012), de mára a folyó által elhagyott medrek szinte teljesen feltöltıdtek szintén a holocénben. Amikor a Maros még aktív volt vízhozama 2655 m 3 /s volt (Kiss et al. 2012). Általánosságban a talajvíz mélysége 2-4 m között mozog. A területre jellemzı talajtípus a réti csernozjom, aminek a talajképzı kızete löszös (Andó et al. 1969, Frisnyák 1988). A makói lelıhely (Makó Igási járandó) a Csongrádi-síkon terül el, ami a Maroshordalékkúp nyugati szárnyának felel meg, a kistáj átlagos tszf-i magassága 80 és 101 m közötti (Somogyi et al. 1990). A terület kismértékben lejt a Tisza völgyének irányába. Felszíni formakincsét nagy százalékban a folyóvíz alakította ki, így a legelterjedtebbek az ártéri formák, de a szél felszínalakító tevékenységérıl sem szabad megfeletkeznünk. Az egykori folyómedrek mára már feltöltıdtek, de mikor még a Maros vize folyt bennük 2220 m 3 /s volt a vízhozama (Kiss et al. 2012). A talajvizet itt is 2 és 4 m között találjuk (Somogyi et al. 1990). Az uralkodó talajtípus pedig a csernozjom talaj (Andó et al. 1969, Frisnyák 1988). A hódmezıvásárhelyi (Hódmezıvásárhely-Gorzsa) terület a Tisza árterén foglal helyet, de földtanilag és geomorfológiailag ide tartozik a Maros alsó szakasza is, így a táj déli részét a két folyó együttes munkája alakította ki. A tájat fedı réteg a holocén üledék. A felszín közelében az üledékek elhelyezkedése felülrıl lefelé réti agyag, agyagos iszap, 19

20 finomhomokos iszap, iszapos finom homokfolyóvízi homok, az alsó rétegben pleisztocén üledékek erodált felszínére durvább folyóvízi homok települt (Andó et al. 1969). Az alulról felfelé történı finomodás a folyó hordalékszállító képességének a csökkenését mutatja. Ezen a területen a réti talajok dominálnak a talajvíz hatására, így a nyers öntéstalajoktól kezdve a réti öntéseken és a réti talajokon keresztül a réti csernozjomokig minden típusa megtalálható (Andó et al. 1969) Régészeti vizsgálatok a mintaterületeken A négy vizsgált dél-alföldi lelıhelyrıl régészeti adatok is a rendelkezésünkre állnak. Orosházán két lelıhely fekszik, továbbá Makón és Hódmezıvásárhelyen is található egy-egy lelıhely. Orosházán a 47. számú fıút régészeti megelızı feltárásával találtak rá a lelıhelyekre. Az Orosháza Nyíri dőlı 6. lelıhely jellege telep, ahol századi település objektumokat tártak fel. A lelıhely egy rétegő, ami azt jelneti, hogy egy korszakból tártak fel lelet anyagot, de a feltárás csak részben valósult meg. A lelıhely egy valamikori Árpád-kori falu központja volt, ahol a feltárást Szatmári Imre vezette (Liska 2009). Az Orosháza-Bónum 10. lelıhely telep és temetı jellegő, ami régen egy Árpád-kori falu része volt. A feltárások folyamán a rézkortól az Árpár-korig találtak leleteket, így több rétegbıl áll a lelıhely. A terület csak részben feltárt, a ben folyó ásatást Lichtenstein László vezette Rózsa Zoltánnal, 2006-ban már Sápiné Turcsányi Ildikó végzett itt feltárást. A jövıben tervezett feltárások idıpontja , ahol a feltárásban és a terepbejárásban Gyucha Attila, Kovalovszki Júlia, Olasz Ernı, Rózsa Zoltán és Szatmári Imre vesznek részt (Bozóki-Ernyey 2011a, Bozóki-Ernyey 2011b). A makói lelıhely neve Makó-Igási járandó, ahol szarmata telepet, temetıt és újkori telepet is találtak a ben folyt ásatások során, melyet Kulcsár Valéria és Pintér-Nagy Katalin vezetett. A lelıhely még így is csak részben feltárt állapotban van, de a es évek folyamán további feltárások következnek (Bozóki-Ernyey 2011c). A hódmezıvásárhelyi lelıhelyen (Hódmezıvásárhely Gorzsa-Kettıs-halom, 10. lelıhely) már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején is történt lelt mentés az illegális homokbányászat miatt ben azért folytatták a feltárásokat, mert ezen a területen homokbányát akartak nyitni, az ásatás Wolf Mária vezetésével történt, de a lelıhelyet még így is csak részben sikerült feltárni. A feltárt terület jellege telep és temetı, ahol a feltárt 20

21 objektumok és leletek kora a bronzkortól az Árpád-korig terjed (Szegedi Tudományegyetem 2009). 21

22 4. Anyag és módszer 4.1. A vizsgált kerámiák és a mintagyőjtés bemutatása A nyolc kerámia, amiknek a korát vizsgáltuk Hódmezıvásárhely-Gorzsáró és Makóról származott, az egyik. Az OSZ 830 és az OSZ 833 jelöléső minta Makóról, az OSZ 381, OSZ 832, OSZ 835, OSZ 836, OSZ 837, OSZ 838-as minták pedig Gorzsáról származott (9. ábra). Az OSZ 830-as minta egy kerámia füle volt, aminek a nagysága 17 cm, vastagsága pedig 2 cm volt. A világos színe alapján arra tudunk következtetni, hogy oxidatív környezetben történt a kiégetése. Mivel elég vastag volt a kerámiánk, így a külsı rész eltávolítása közben nem kellett attól tartanunk, hogy nem marad elég minta a kerámia belsejébıl. Az OSZ 831-es minta egy edény perem töredéke, ami jól látszik az alakjáról. Nagysága körülbelül 7 cm, vastagsága 6 mm, súlya pedig a mintagyőjtés után 47,1 g. Fekete színérıl arra lehet következtetni, hogy oxigénmentes környezetben égethették ki. Az objektum jellege, ahonnan elıkerült, kemence bokor gödre. Az OSZ 832-es kerámia egy cserép bogrács perem töredéke, ami körülbelül 6 cm-es nagyságú, vastagsága 0,6 cm-tıl 1,3 cm-ig terjed, tömege pedig a mintagyőjtés után 53,1 g. A kerámia színe világos, ami arra utal, hogy oxidatívabb környezetben történt a kiégetése. Az az objektum, ahonnan elıkerült egy ház volt. Az OSZ 833-as minta egy kézzel formált edény oldaltöredéke, aminek a nagysága 7 cm, Vastagsága 1,2 cm és súlya a mintagyőjtés után 47,2 g. Ezt a kerámiát egy gödörben találták. A kerámia egyik oldala sokkal sötétebb, mint a másik. A kerámia nagy méretei a mintagyőjtést megkönnyítették, de reszelés közben nagyobb darabok pattogtak le róla, ami megnehezítette a mintavételt. Az OSZ 835-ös darab egy sötétszürke oldaltöredék, ami meglehetısen kismérető volt (4 cm). A kerámia vastagsága 6 mm, tömege a mintagyőjtés után 10,2 g. A színérıl itt is az mondható el, hogy a két oldal között nagy a különbség. Mivel ez a kerámia nagyon vékony volt, így nem tudtunk a külsı részébıl 2-3 mm-t lereszelni csak 1-2 mm-t, továbbá kis mérete a mintagyőjtést is megnehezítette. Az OSZ 836-os fekete perem töredék két darabból volt összeragasztva, mivel nyilvánvaló volt, hogy egybe tartoznak. Ez a minta egy méretes darab, 10 cm hosszú és 5 cm széles, vastagsága pedig 7 mm, a pereménél 8 mm, súlya pedig 74.1 g. Fekete színe jól mutatja a kiégetés körülményeit. A külsı rész eltávolítását az nehezítette, hogy felszíne nem egyenes, 22

23 hanem íves, így fokozottan kellett arra figyelni, hogy a homorú oldala aljából is eltávolítsuk a külsı 2-3 mm-t. Az OSZ 837-es sötétbarna oldaltöredék igen apró volt, 3,5 cm, vastagsága 7 mm, tömege pedig a mintagyőjtés után 6,8 g volt. Színe az egyik oldalán vörösebb, a másikon feketébb. A kerámia kis mérete nehezítette a mintagyőjtést. Ez a lelet hajdanán egy kemence része volt. Az OSZ 838-as lelet egy cserép bogrács oldaltöredéke, az objektum, ahol megtalálták egyértelmően egy ház volt. A minta 8 cm-es nagyságú, szélessége körülbelül 4,5 cm, vastagsága 6-8 mm, súlya pedig 56,9 g. Színe világos, így valószínő oxidatívabb környezetben lett kiégetve, mérete a mintagyőjtést megkönnyítette. 23

24 9. ábra: A vizsgált kerámiák Amikor mintát veszünk, különös figyelmet kell arra fordítani, hogy leletünk ne kapjon fényt, ez vonatkozik természetesen az elıkészítési és mérési fázisra is (Novothny és Újházy 2000). Régészeti leletek termolumineszcens kormeghatározása csak úgy hajtható végre, ha a mintagyőjtés során a minta megsérül. Erre azért van szükség, mert a mérésekhez szükséges anyagnak a tárgy belsejébıl kell származnia, tehát eltávolítottuk a külsı 2-3 mm-t. A külsı rész eltávolítására két okból szükséges, mert fény hatására is törlıdhet a lumineszcens jel. Ezért ez a része a mintának nem használható fel kormeghatározásra, viszont a dózisteljesítmény vizsgálatánál már hasznosítani tudjuk. A 2-3 mm-es külsı rész eltávolításával biztosak lehetünk benne, hogy a minta belsejébıl győjtött porított minta lumineszcens jelét felépítı α és β sugárzás a kerámia anyagából származik (10. ábra). 24

25 10. ábra: A kerámiák a külsı 2-3 mm-es rész eltávolítása után 25

26 Ha annak a tárgynak, amibıl mintát veszünk az értéke nem nagy, akkor a külsı 2-3 mmes részt eltávolítva a tárgy porrá zúzásával is létrehozhatjuk a por anyagú mintánkat. Viszont ha értékes tárggyal dolgozunk a legcélszerőbb fúróval mintát venni, ez a módszer kíméletesebb és megırzi a leletet eredeti állapotában. A vizsgálat során porítással történt a mintagyőjtés (reszelı alkalmazásával). Ezt a mőveletet kis nyomású Na fényforrás tompított sárga fényénél hajtottuk végre a jelvesztés optikai úton történı elkerülése érdekében (Novothny és Újházy 2000). Az Na lámpák kibocsátási spektruma 581nm maximummal nagyon szők hullámhossztartományra terjed ki, ami által biztosítható a kvarc és a földpát kristályok fény általi stimulációjának az elkerülése. 26

27 11. ábra: A kerámiák a mintagyőjtés után A győjtött anyag mennyisége függ az anyagon elvégzendı mérések számától (11. ábra). Porítás során körülbelül 1g anyagot győjtöttünk minden kerámiából, mert kellı mennyiségő anyagból gazdálkodhattunk. Mind a 8 mintánál ugyanazzal a technikával dolgoztunk, hasonló anyagmennyiséget győjtve (Sipos et al. 2010) Minta elıkészítés A további munkálatok szintén kis nyomású Na lámpa tompított sárga fényénél történnek. Ebben a munka fázisban a feltárási módszerek közül a finomszemcsés eljárást (12. ábra) alkalmazzuk (4-11 µm-es frakció). Ennek az eljárásnak több lépcsıje van, elıször is a mintáinkból a karbonátot távolítottuk el 20 ml 10%-os HCl segítségével, ez után pedig a szervesanyag tartalmat távolítottuk el 20 ml 10%-os H2O2 alkalmazásával (1. táblázat). A minta savas kezelése sajnos anyagveszteséggel jár, ami közel 20-30%-os. A savas kezelés után beállítjuk a ph értékét semlegesre. Ezek után elvégezzük a minta szemcseméret szerinti szeparációját, ami a Stokes-törvény (különbözı szemcseméreteknek különbözı az ülepedési 27

28 idejük) alapján acetonos ülepítéssel történik. Az ülepítést centrifugacsıben, 6 cm-es aceton oszlopban végeztük. Mivel nekünk a 4-11 µm közötti szemcse frakcióra van szükségünk, ezért le kell választanunk a 4 µm alatti frakciót és a 11 µm feletti frakciót. A 4 µm alatti frakció leválasztásához egy percig folyamatosan ráztuk a centrifugacsıben lévı acetonos szuszpenziót és 20 percet hagytunk az ülepedésnek, így le tudtuk önteni a 4 µm alatti frakciót, a nagyobb frakció leülepedett a centrifugacsı aljába. Ezt a folyamatot addig ismételtük, amíg a folyadékoszlop tiszta nem lett. A következı lépésben a 4-11 µm közötti frakciót választottuk le, itt szintén egy percen keresztül ráztuk a centrifugacsıben lévı szuszpenziót, de már csak 2 perc ülepedési idıt hagytunk és utána választottuk le a folyadék oszlopban lévı 4-11 µm-es frakciót, a nagyobb szemcse frakció a centrifugacsı aljában maradt. A megmaradt anyag mennyiség, amivel dolgoztunk további 40-45%-kal csökkent (Sipos et al. 2010). 12. ábra: A finomszemcsés minta elıkészítés menete Az utolsó lépés a korongra ülepítés folyamata. A folyamat során acetonos szuszpenziót készítettünk, amelyeket kis üveg csövekbe helyezett 9,8 mm átmérıjő alumínium korongokra ülepítünk. Így egy korongra körülbelül 2,0-2,5 mg minta kerül. Az eljárást azzal kezdtük, hogy az alumínium korongokat kis üvegcsövekbe helyeztük, aztán elkészítettük az acetonos szuszpenziót, amit néhány percre ultrahangos fürdıbe helyeztünk, hogy az esetlegesen összetapadt szemcséket szétválasszuk egymástól. Az acetonos szuszpenzió pipetta segítségével kerül a kis üvegcsövekben lévı korongokra, egy üvegcsıben 2,0-2,5 mg anyag és 2 ml aceton kerül. Az összes mintát szárítóba helyezzük 70 C-ra annak érdekében, hogy 28

29 az aceton elpárologjon. Ha 70 C-nál nagyobb hımérsékletre állítanánk a szárítót, akkor már gerjesztenénk a mintákat. Az elkészült korongok %-a alkalmas a további mérésekre, mivel a minta eloszlása a korongon nem mindig egyenletes. (Sipos et al. 2010) 1. táblázat: A mintagyőjtés és a minta elıkészítés folyamatára vonatkozó információk Győjtött anyagmennyiség (g) 4-11 µm tömege (g) HCl-ra való reakció H 2 O 2 -re való reakció Korongok száma OSZ 830 0,6243 0,0493 Reagált Reagált 22 OSZ 831 0,5651 0,0685 Nem reagált Reagált 29 OSZ 832 0,6778 0,0287 Reagált Enyhén reagált 13 OSZ 832/2 1,1026 0,1442 Reagált Enyhén reagált 22 OSZ 833 1,0497 0,1503 Reagált Nem reagált 34 OSZ 835 1,0298 0,1043 Enyhén reagált Hevesen reagált 31 OSZ 836 0,8538 0,1068 Enyhén reagált Hevesen reagált 35 OSZ 837 1,4939 0,0756 Enyhén reagált Hevesen reagált 34 OSZ 838 1,0354 0,2199 Reagált Hevesen reagált Az Egyenérték dózis meghatározásának menete A konkrét méréseket RISOE DA-15 TL/OSL mőszerrel (13. ábra) hajtottuk végre, ami 0, Gy/s dózisteljesítményő 90 Sr/ 90 Y béta sugárforrással rendelkezik alumínium korongokra kalibrálva. A mérés elvégzéséhez a hozzáadott dózis módszerét használtuk, hogy megkapjuk az egyenérték dózis értékét. A hozzáadott dózis módszer használata elıtt egy teszt mérésre is szükség volt. Ehhez a méréshez 2-3 korongra van szükség, attól függıen, hogy mennyi korongból tudunk gazdálkodni. Feltételeztük, hogy a csapdázódott elektronok száma arányos a gerjesztés hatására kibocsájtott fotonok számával. Ennek segítségével laboratóriumi mérésekkel közvetetten megadható volt az egyenérték dózis nagysága. De mint azt már az elıbbiekbıl kiderült a hozzáadott dózis módszerét korrigálni kell a regenerációs dózis módszerével. Ezekhez a mérésekhez minimum 18 korongra volt szükségünk mintánként. Ezek után történik még egy normalizációs mérés, amihez további 3-4 korong szükséges, amit szintén az összes korong száma határoz meg mintánként. 8 mintának határoztuk meg az egyenérték dózisát. Mint ahogy azt már említettem a mérés egy teszt méréssel kezdıdik, ahol mintánként 2 korongot használunk fel. A tesztmérésre azért van szükség, hogy le tudjuk határolni a minta korát, így meghatározhattuk a besugárzási dózis mennyiségét. 29

30 A következı lépés a hozzáadott dózis alkalmazása, ahol 9 korongot használtunk fel. A korongokból hármas csoportokat alakítunk ki, amik egyre növekvı mesterséges besugárzást kaptak. Egy csoportba 3 korong van, így 3 csoportot tudunk kialakítani szintén mintánként. Nem mind a 8 minta ugyanakkora besugárzást kapott. Az OSZ Gy, az OSZ Gy és az OSZ 831, OSZ 832, OSZ 835, OSZ 836, OSZ 837, OSZ Gy besugárzást kapott. Annak ellenére, hogy azt feltételezzük a kezdeti jelnövekedés egyenletes, ez csak ritkán fordul elı. A kezdeti jel növekedése szupralineáris, azaz kezdetben lassabb. Azért van szükségünk a regenerációs dózis módszerre, hogy korrigáljuk a kapott eredményeket. Ennél a módszernél is 3 csoportot különítettünk el minden mintánál és itt is minden egyes csoportban 3 korong volt. Miután megvannak a csoportok a csapdákban lévı elektronokat szabadítottuk ki egy TL mérés segítségével. Ezek után jött az egyre növekvı nagyságú mesterséges besugárzás, aminek a nagysága itt is háromféle volt, az OSZ Gy, az OSZ Gy és az OSZ 831, az OSZ 832, az OSZ 835, az OSZ 836, az OSZ 837, OSZ Gy. A besugárzások után három hetet vártunk, hogy az instabil csapdák is kiürüljenek. 13. ábra: RISOE DA-15 TL/OSL mőszer Miután eltelt a három hét kezdıdik a TL mérés, aminek alkalmával korongonként 450 Cig megy fel a hımérséklet másodpercenként 50 C-al. Amikor elérte a hımérséklet a 230 Cot, ezt 30 másodpercig megtartja, hogy az instabil csapdák biztosan kiürüljenek. A folyamat végén történik egy úgynevezett normalizációs mérés is, ahol minden korong 50 szekundumos besugárzást kap, mert nem minden korong pontosan ugyan olyan tömegő. 30

31 A TL mérés által kapott eredményekbıl megszerkeszthetık a hozzáadott dózis/lumineszcens válaszgörbék. Ha azt feltételezzük, hogy a lumineszcens jel növekedése végig egyenletes volt, akkor a meglévı ismereteink alapján visszakövetkeztethetünk a kezdı idıpontra, ahol azt olvashatjuk le, hogy mennyi volt az elnyelt dózis értéke. A regenerációs dózis módszer végén is szerkeszthetı egy dózis/lumineszcens válasz görbe, ami arra szolgál, hogy ennek az eredményével korrigáljuk a hozzáadott dózis módszernek az eredményeit (Sipos és Papp 2009) A Dózisteljesítmény meghatározásának menete Ahhoz hogy meg tudjuk állapítani a dózisteljesítményt elsısorban a radioaktív elemtartalmat kellett megvizsgálnunk, de figyelembe kellett vennünk a nedvességtartalmat és a kerámiák megtalálási mélységét is, mint módosító tényezıt. A kálium tartalom XRF méréssel volt meg határozva a kerámiákról eltávolított külsı 2-3 mm-es rész anyagából. A méréseket Horiba Jobin Yvone XGT 5000 µxrf készüléken 50kV feszültséggel, 50 ma csıárammal és 100 µm-es nyalábátmérıvel végezték a Szegedi Tudományegyetem Geokémiai és Kızettani Tanszékén. Az összes kálium tartalomból kiszámolható a radioaktív 40 K izotópok mennyisége. A mőszer mőködési elve alapján a mintákat röntgensugarakkal gerjeszti, amelynek következtében minden anyagra a rá jellemzı fluoreszcens sugárzás jön létre. Azért ezt a módszert alkalmaztuk a kálium tartalom meghatározására, mert meg tudja állapítani a különbözı alkotórészek mennyiségét a mintán belül. Az elemek röntgen fluoreszcens sugárzásának erıssége a mintában lévı tömegével arányos (Tóth 2012). A dózisteljesítmény meghatározásához szükségesek az U és Th tartalom mennyiségei is, így ezeknek az értékeit egy másik környékbeli lelıhelyrıl (Hódmezıvásárhely-Kingéc) származó kerámiák alapján határoztuk meg. Háttérméréseket terepen is végeztünk, abból a célból, hogy feltérképezzük a talaj gamma sugárzási összegét és a kozmikus sugárzást. A mérések Canberra inspector 1000 NaI detektorral ellátott háttérsugárzás mérı mőszerrel történtek. A mérés során, a talajba Eijkelkamp fúróval 10 cm-es átmérıjő és különbözı mélységő lyukakat mélyítettünk, azokon a helyeken, ahol a régész szakértık javasolták. Általában 50cm, 100 cm és 150 cm-es mélységekig. A mőszer detektor részét a furatba helyeztük és átlagosan 300 szekundumon keresztül folyat a mérés, ennek segítségével megfelelı következtetéseket tudtunk levonni a 31

32 kerámiát egykor körülvevı földtani közeg gamma sugárzási összegérıl és a kozmikus sugárzásról. A mintavételi pontokat GPS-sel bemértük, így bármikor visszakereshetıek. A mérésekkel egy idıben talajmintákat is győjtöttünk a lelıhelyekrıl, aminek a segítségével a nedvességtartalom számítható. A mérésekkor felhasznált kerámiák raktárból származnak, így nem tudtuk megmérni az in situ nedvességtartalmukat. E helyett a maximális nedvességtartalmukat vizsgáltuk. Elıször megmértük a kerámiák súlyát. Aztán bele tettük ıket egyenként egy-egy mérıhengerbe, amit tele öntöttük vízzel és így hagytuk 24 órára. Ez az idıintervallum elegendı arra, hogy a kerámia felvegye azt a maximális vízmennyiséget, amire képes. Ez után lemértük a kerámiák nedves tömegét is. Végül szárító szekrényben kiszárítottuk ıket és még egyszer megmértük a tömegüket. Az így kapott eredményekbıl kiszámítható a maximális víztartalmuk. A nedvességtartalom mellet még az elıkerülési mélységet is figyelembe kell venni, ami a kerámiák esetében hozzávetılegesen cm közötti. A terepen begyőjtött talajmintáknál már meg tudtuk mérni az in situ nedvesség tartalmat. A folyamat úgy zajlott, hogy lemértük a minták súlyát. Utána 80 C-ra állított szárító szekrénybe helyeztük ıket 24 órára. Miután kivettük a mintákat a szárító szekrénybıl lemértük a súlyukat. Így a nedves és a száraz tömegükbıl ki tudtuk számolni az in situ nedvességtartalmukat. Fontos még, hogy a talajminták milyen mélységekbıl kerültek elı, ez általában cm volt. A terepen begyőjtött talajminták nedvességtartalmát megmérve is tudunk következtetni a kerámiák nedvességtartalmára. Ezekkel az adatokkal megkaptuk a gamma-sugárzás mértékét Geomorfológiai térképezés 1:10000 méretarányú topgráfiai térképeket használtam a területek geomorfológiai feltérképezésére. Elsı lépésként koordináták alapján lehatároltam a régészeti lelıhelyet és annak tágabb környezetét. Miután ezzel végeztem elkezdtem közelebbrıl vizsgálni a lehatárolt területeken belüli geomorfológiai formákat a magasság különbségekre koncentrálva. Ez alapján jól elkülöníthetık a különbözı formák. Mivel mind a négy régészeti lelıhely ártéri területen helyezkedik el, ezért fıként ártéri formákat találtam (egykori meder, lecsapoló meder, sarlólapos, övzátony, folyóhát, zátony, sziget, mocsár), de néhol feltőnt eloikus formakincs is. Ezek a formák mindegyik területen más arányban jelentek meg. A cél a magaslatok és mélyedések elkülönítése és azonosítása volt, melyeket az 1:10000 méretarányú 32

33 topgráfiai térképeken berajzoltam. Négy lelıhelyünk van, de csak három vizsgálati terület, mivel két lelıhely olyan közel van egymáshoz, hogy egy vizsgálati területbe esnek. Az orosházi vizsgálati terület 5 x 9 km 2, a hódmezıvásárhelyi 9 x 11 km 2, a makói 6 x 8 km 2 nagyságú területre terjed ki. A vizsgált területek geomorfológiai szempontú feltérképezése segített a potenciális régészeti területek lehatárolásában, amit késıbb összevetettem a régész szakértık által kijelölt potenciális területtel. A megrajzolt formákat ArcGIS térinformatikai szoftverrel digitalizáltam és geomorfológiai térképet készítettem belıle. A terepbejárások alkalmával alkalmunk nyílt közelebbrıl is szemügyre venni a területeket és megbizonyosodhattunk arról, hogy helyesek az elkészített geomorfológiai térképek. 33

34 5. Eredmények 5.1. Termolumineszcens kormeghatározás Egyenértékdózis meghatározása Az egyenérték dózis meghatározásához a hozzáadott dózis módszerét alkalmaztuk, aminek az eredményeit a regenerációs dózis módszerrel korrigáltuk. Mintánként 9-9 (2. táblázat) korongot használtunk fel a hozzáadott dózis és a regenerációs dózis módszerénél. A regenerációs dózis módszerénél az OSZ 830-as mintánál csak nyolc korongot alkalmaztunk, mert nem állt rendelkezésünkre elegendı minta. Továbbá a természetes TL méréshez 4 korongra volt szükségünk mintánként, de az OSZ 830-as számú minta megint kivétel, itt csak három korongon végeztük el a mérést, a fent említett ok miatt. A vizsgálat során további 2-2 korongra volt szükségünk a teszt mérés elvégzéséhez. A Grozsáról származó kerámiák egyforma besugárzási dózist kaptak. A Makóról származó leletek (OSZ 830, OSZ 833) egyedi besugárzási dózist kapott. Az alábbi táblázatban ezek az adatok rendszerezve láthatók. 2. táblázat: A hozzáadott dózis módszer és a regenerációs dózis módszer során felhasznált korongok és dózisok MAAD korong (db) MAAD dózis (Gy) REG korong (db) REG dózis (Gy) Természetes jel korong (db) OSZ ,6 25,1 37,7 8 4,2 25,1 50,3 3 OSZ ,2 8,4 12,6 9 1,7 8,4 16,8 4 OSZ ,2 8,4 12,6 9 1,7 8,4 16,8 4 OSZ ,4 16,8 25,1 9 1,7 16,8 33,5 4 OSZ ,2 8,4 12,6 9 1,7 8,4 16,8 4 OSZ ,2 8,4 12,6 9 1,7 8,4 16,8 4 OSZ ,2 8,4 12,6 9 1,7 8,4 16,8 4 OSZ ,2 8,4 12,6 9 1,7 8,4 16,8 4 Az egyenérték dózis meghatározása elıtt dózis plató-tesztel határoztuk meg, hogy a minták mely hımérsékletek között viselkednek a legstabilabban, ez mutatja meg, hogy a TL 34

35 görbe melyik intervallumát kell integrálni a hozzáadott dózis/lumineszcens válaszgörbe megszerkesztéséhez. Az OSZ 830 és OSZ 833-as minták C között, az OSZ 831-es minta C, az OSZ 832-es minta C, az OSZ 835-ös minta C, az OSZ 836 és az OSZ 837-es minták C (3. táblázat és 1. számú melléklet) és az OSZ 838-as minta C-on a legstabilabb. A legrosszabb eredményt az OSZ 830-as minta nyújtotta, mert ennek lettek a legnagyobb hibái, a legjobb eredményt pedig az OSZ 831-es minta eredményezte, mert ennek a hımérsékleti tartomány a legszélesebb és minimális hibával rendelkezik (14. ábra). 14. ábra: Az OSZ 830, OSZ 831-es minták egyenértékdózis platói A TL mérés után felállíthatók dózis/lumineszcens válaszgörbék mind a hozzáadott dózis módszerénél mind a regenerációs dózis módszerénél, ahol az egyes pontokra lineáris összefüggést illesztettünk. A dózis/lumineszcens válaszgörbék egyenesre illeszkednek. A regenerációs dózis/lumineszcens válaszgörbékre (16. ábra és 3. számú melléklet) azért van szükségünk, hogy korrigáljuk a hozzáadott dózis/lumineszcens válasz görbéket (16. ábra és 2. számú melléklet). A legnagyobb hibával rendelkezı eredményt a hozzáadott dózis/lumineszcens válaszgörbéknél megint az OSZ 830-as számú minta adta, a többi mintánál viszont igen jó értékeket kaptunk, mivel kis hibával rendelkeztek, ilyen görbét ad például az OSZ 831-es minta is.(15. ábra). A regenerációs dózisoknál a korrekció értéke minimális lett (16. ábra). 35

36 15. ábra: Az OSZ 830, OSZ 831-es minta hozzáadott dózis/lumineszcens válaszgörbéi 16. ábra: Az OSZ 833 és OSZ 837-es minta regenerációs dózis/lumineszcens válaszgörbéi A dózis/lumineszcens válasz görbék alapján meg tudtuk határozni a hozzáadott dózis és a regenerációs dózis értékeit, amibıl az egyenértékdózis számítható, amit az 3. táblázat jól szemléltet. A táblázat tartalmazza azokat a hımérsékleti intervallumokat, ahol a legstabilabban viselkednek a minták, továbbá a hozzáadott és regenerációs dózis értékeit, amiket összeadva kiszámolhatók az egyenértékdózis eredményei. Az egyenérték dózis eredményei csak 1-3 %-os dózis korrekcióra szorulnak. 3. táblázat: A platók, a hozzáadott és regenerációs dózisok értékei, amikbıl az egyenértékdózisok számolhatók Minta szám Int. Plato MAAD (Gy) REG (Gy) De (Gy) OSZ ,34±1,71-1,51±1,19 11,83±2,09 OSZ ,84±0,03 0,10±0,13 3,94±0,13 OSZ ,84±0,08 0,08±0,08 3,91±0,12 OSZ ,23±0,13-0,08±0,09 8,14±0,16 OSZ ,98±0,13 0,08±0,06 4,06±0,14 OSZ ,61±0,09 0,08±0,13 3,69±0,16 OSZ ,86±0,06 0,02±0,06 2,88±0,08 OSZ ,53±0,11 0,04±0,06 4,57±0,12 36

37 Dózisteljesítmény meghatározása A dózisteljesítmény meghatározásánál elsısorban a radioaktív elemtartalmat vizsgáljuk, de fontos még a nedvességtartalom, valamint a kerámiák földtani közegben elfoglalt mélysége és a terepen győjtött talajminták fúrási mélysége is. A terepen történı háttérmérések (4. táblázat) alkalmával lehetıség nyílt a talaj in situ gamma sugárzási összegének és a kozmikus sugárzásának a mérésére, aminek az eredményeit az alábbi táblázat mutatja be. 4. táblázat: Terepi gamma háttérsugárzás mérés eredményei Minta neve Mérés idıpontja In situ gamma µs/h D* in situ (Gy/ka) OH6 G1/ ,070 0,610 OH6 G1/ OH6 G2/ ,065 0,568 OH6 G2/ ,065 0,568 OH6 G2/ ,056 0,494 OH10 G1/ ,084 0,736 OH10 G1/ ,079 0,692 OH10 G1/ ,06 0,526 M43/33 G1/ ,074 0,652 M43/33 G1/ ,074 0,652 HMVH G1 50 (+50)* ,058 0,514 HMVH G2 130 (+50)* ,080 0,698 HMVH G3 210 (+50)* ,094 0,820 HMVH G4 110 (+50)* ,082 0,718 HMVH G5/ (+50)* ,052 0,459 HMVH G5/ (+50)* A kerámiákról eltávolított külsı rész összes kálium tartalmának meghatározására XRF méréseket használtunk. Ebben az esetben kis értékeket kaptunk, ami azt mutatja, hogy sehol sincs nagyobb mennyiségő K tartalom. Az U és Th tartalmat egy másik környékbeli lelıhelyrıl (Hódmezıvásárhely-Kingéc) származó 12 kerámia alapján határoztuk meg (5. táblázat). 37

38 5. táblázat: A vizsgált kerámiák mért, illetve becsült radioaktív elemtartalma Minta száma K (%) U (%) Th (%) OSZ 830 2,16±0,11 2,4±0,48 11,4±2,28 OSZ 831 2,87±0,14 2,4±0,48 11,4±2,28 OSZ 832 2,37±0,12 2,4±0,48 11,4±2,28 OSZ 833 3,37±0,17 2,4±0,48 11,4±2,28 OSZ 835 2,59±0,13 2,4±0,48 11,4±2,28 OSZ 836 2,55±0,13 2,4±0,48 11,4±2,28 OSZ 837 2,18±0,11 2,4±0,48 11,4±2,28 OSZ 838 3,14±0,17 2,4±0,48 11,4±2,28 A terepen győjtött talajmintáknak meg tudtuk mérni az in situ nedvességtartalmát (6. táblázat), de mivel a talaj a tavaszi idıszak miatt elég sok nedvességet tartalmazott egy szárazabb idıszakból való mérés is szükséges lenne. Ez a mérés a késıbbiekben meg fog valósulni. 38

39 6. táblázat: Terepen győjtött talajminták in situ nedvességtartalma Terepi kód EOV X EOV Y Mérés idıpontja Kapcsolódó kerámia Minta nedves tömege (g) Minta száraz tömege (g) w in situ (%) D*(γ) in situ (Gy/ka) OH6 G1/ ,1 81,6 22,7 0,58±0,02 OH6 G1/ , ,5 0,58±0,02 OH6 G2/ ,3 85,6 20,7 0,58±0,02 OH6 G2/ ,6 87,1 24,7 0,58±0,02 OH6 G2/ ,9 82,5 27,2 0,58±0,02 OH10 G1/ ,6 87,8 21,4 0,58±0,02 OH10 G1/ ,4 85,5 20,9 0,58±0,02 OH10 G1/ ,7 81,5 27,2 0,58±0,02 M43/33 G1/ OSZ ,6 79,5 26,5 0,65±0,03 M43/33 G1/ OSZ , ,5 0,65±0,03 HMVH G1 50 (+50)* ,4 75,7 37,9 0,49±0, OSZ 831 HMVH G2 130 (+50)* OSZ ,2 91,4 12,9 0,49±0,04 HMVH G3 210 (+50)* OSZ ,4 96,1 11,8 0,49±0,04 HMVH G4 110 (+50)* OSZ ,5 92,9 16,8 0,49±0, HMVH G5/ (+50)* OSZ ,6 96,8 12,2 0,49±0, OSZ 838 HMVH G5/ (+50)* ,3 91,6 15,0 0,49±0,04 39

40 A kerámiák in situ nedvesség tartalmát nem állt módunkban megmérni, mert egy ideje már raktárban álltak, így csak a maximális nedvességtartalmukat tudtuk vizsgálni. A maximális nedvességtartalmuk, illetve a terepen győjtött üledékminták nedvességtartalma alapján számoltunk egy becsült nedvességtartalmat (7. táblázat). 7. táblázat: A kerámiák maximális és becsült nedvességtartalma Kerámia tömege (g) Kerámia száraz tömege (g) Kerámia nedves tömege (g) Maximális nedvességtartalom (%) Becsült nedvességtartalom (%) OSZ ,1 47,0 50,9 8,3 OSZ ,1 53,0 58,3 10,0 0,1 OSZ ,2 47,1 55,0 16,8 0,14 OSZ ,2 10,2 11,0 7,8 0,078 OSZ ,1 74,0 78,0 5,4 0,054 OSZ 837 6,8 6,8 7,5 10,3 0,1 OSZ ,9 56,9 63,8 12,1 0, A kerámiák kora Ahhoz, hogy megkapjuk a kerámiák kiégetésének korát az egyenértékdózist el kell osztanunk a dózisteljesítménnyel. Az így kapott korokat az 8. táblázat tartalmazza. A naptári korok hiba határára 12% körüli értékeket kaptunk szinte az összes kerámiára kivéve egyre, ez az OSZ 830-as mintára. Itt a hiba határ 20%, ez túl nagy érték ahhoz, hogy számolni tudjuk vele. Sajnos nem minden kerámián lehet eredményesen kormeghatározást végezni. Az összes Gorzsáról származó kerámia kor eredményeire egységesen 1000 év körüli értékeket kaptunk, ami azt jelenti, hogy az a korszak, amibe esik, azaz Árpád-kor. Az OSZ 831, OSZ 832, OSZ 835 és az OSZ 838-as kerámiák ennek a korszaknak az elejét képviselik. Az OSZ 836-os az Árpád-kor közepén és az OSZ 837-es kerámia pedig a végén készült. Így a termolumineszcens mérések eredményeibıl megállapítható, hogy az OSZ 830-as kerámián kívül az összes kerámia visszaadta azokat a korszakokat, ahová a régészek datálták ıket. Az OSZ 830-as mintának túl nagy a hibája, így nem tudjuk megállapítani a korát. Az OSZ 833-as mintára a régészek két korszakot határoztak meg az egyik a szarmata, a másik az újkor 40

41 A minta korára 319±206 AD eredményt kaptunk (8. táblázat), ami a szarmata korszakot jelöli. A kapott eredmények tovább pontosíthatók az U és Th mennyiségének mérésével és a nedvességtartalom további vizsgálatával. 41

42 8. táblázat: Kerámiák dózisteljesítmény és egyenérték dózis adatai, valamint a számított korok Régészeti azonosító Makó M43 33.lh 2011 Lsz HMVH-Gorzsa X.lh Lsz HMVH-Gorzsa X.lh OS1 Lsz Makó M43 33.lh 2011 Lsz HMVH-Gorzsa 10.homokb obj Lsz.10 HMVH-Gorzsa 10.homokb obj Lsz.15 HMVH-Gorzsa 10.homokb /2.obj Lsz.11 HMVH-Gorzsa 10.homokb obj Lsz.13 Labor kód D*(γ) in situ D* teljes D e Kor Naptári kor (Gy/ka) (Gy/ka) (Gy) (ka) (év) OSZ 830 0,65±0,03 3,97±0,33 11,8±2,1 2,98±0,58 969±581 BC OSZ 831 0,49±0,04 4,30±0,35 3,9±0,1 0,92±0, ±80 AD OSZ 832 0,49±0,04 3,95±0,33 3,9±0,1 0,99±0, ±89 AD OSZ 833 0,65±0,03 4,81±0,36 8,1±0,2 1,69±0,13 319±129 AD OSZ 835 0,49±0,04 4,10±0,34 4,1±0,1 0,99±0, ±89 AD OSZ 836 0,49±0,04 4,07±0,34 3,7±0,2 0,91±0, ±85 AD OSZ 837 0,49±0,04 3,82±0,33 2,9±0,1 0,76±0, ±69 AD OSZ 838 0,49±0,04 4,48±0,35 4,6±0,1 1,02±0,08 993±84 AD D*(γ) in situ (Gy/ka) = dózisteljesítmény D e (Gy) = egyenértékdózis 42

43 5.2. Geomorfológia térképezés Orosháza Orosháza keleti felén végzıdik a Maros hordalékkúpjának központi része, ezért ez a terület magasabban fekszik, így alkalmas lehetett az emberi megtelepedésre. A lehatárolt területek (17. ábra) ártéri, illetve hordalékkúpi területek, de az elıbb említett ok miatt a kelti része magasabban helyezkedik el, így ez a része hordalékkúpi felszínnek minısül. Az egész lehatárolt terület átlagos tszf-i magassága 89 m, a tereplépcsıtıl nyugatra az átlag tszf-i magasság m, a tereplépcsıtıl keletre, a hordalékkúpi felszín átlagos magassága 90 m, tehát a 3 m a szintkülönbség a nyugati és a keleti rész között. Mindkét orosházi lelıhely ezen a lehatárolt területen belül helyezkedik el (17. ábra). A lehatárolt terület központjában egy elhagyott Maros meder található, ami évvel ezelıtt volt aktív (Kiss 2012). A legtöbb forma az egykor aktív folyó építı tevékenységének köszönhetı. Az egykori folyómedret a tavak most is jelölik. A vizsgált területen két folyókanyarulat is jól kivehetı. Az északi folyó kanyarulat annyira kiszélesedett, hogy egy nagyobb sziget is kialakult benne. Ez a meder szakasz a sziget miatti két mederágra való szakadás elıtt 430 m széles. Miután a két mederágból ismét egy lesz, a meder szélessége már 1030 m. A déli meder szélessége 600 m. Az északi kanyar belsı ívén övzátonyok és a sarlólaposok alkotta övzátony sor figyelhetı meg. Ennek a kanyarnak a belsı íve 86 m tszf-i magasságú, a külsı íve pedig 87 m tszf-i magasságú. Az övzátonyok hossza m-ig terjed, szélességük m, magasságuk pedig 2 m-rel magasabban helyezkedik el az átlagos tszf-i magasságtól, A déli kanyarulat belsı ívének tszf-i magassága 87 m, a külsı ívének tszf-i magassága pedig m. Övzátonyok a déli kanyarulatban is megtalálhatók, de az északi kanyarulathoz képest kevesebb számban, hosszuk 1100 m, szélességük 90 m és tetıszintjük 5 m-rel magasabb az átlagos tszf-i magasságnál. A középvízi mederhez csatlakozó lecsapoló medrek is jól látszanak a topográfiai térképen. A folyó meder külsı ívén megtaláljuk a folyóhátakat is, melyek hossza m-ig terjed, szélességük m között mozog. A folyóhátak többsége 87,5 m tszf-i magasságú, de van m tszf-i magasságú is köztük. Alakjuk és méretük is különbözı, a középvízi mederhez illeszkedı 43

44 elnyújtott forma a jellemzı rájuk. A területen találunk még tavakat, mocsarakat, egyéb kiemelkedéseket és egyéb mélyedéseket is. 17. ábra: Orosháza Gádorosi út, Nyíri dőlı, 6. lelıhely. És Orosháza Bónum 10. lelıhely Mindkét régészeti lelıhely (17. ábra) a tereplépcsıtıl nyugatra helyezkedik el, átlagos tszf-i magasságuk pedig m. A két lelıhely nagy része a Maros által már elhagyott mederben fekszik, ennek az lehet az oka, hogy szárazabb idıszak miatt, a telepek közelebb húzódtak a folyóhoz. A déli részen fekvı 10. lelıhely nem csak a mederre terjed ki, hanem egy része az övzátony sorra is kiterjed Hódmezıvásárhely Hódmezıvásárhelytıl déli irányba helyezkedik el a harmadik geomorfológiai szempontból vizsgált terület (18. ábra). Ez a terület a Tisza egykori árterének része volt. A 44

45 térség átlagos tszf-i magassága m között változik. A Tisza és a Maros áradási alakították ki a felszínét, tehát itt is ártéri formakincsrıl beszélhetünk. Geomorfológiai formák nagymértékben folyóvízi eredetőek, de a szél munkáját is meg kell említeni, mint másodlagos felszínalakító tényezıt (Pécsi 1969). A terület fı formája az egykor folyómeder, ehhez kapcsolódnak a terület ártéri formái. A folyómeder szélessége m között változik. Az általam vizsgált meder szakaszon több kanyarulat található, ahol övzátonyok és a sarlólaposok helyezkednek el. A legnagyobb kanyarulat az északi részén fekszik, melynek belsı ívének tszf-i magassága m, a külsı ívének tszf-i magassága m magas. Ennek a kanyarnak a belsı ívén elhelyezkedı övzátonyok hossza m- ig terjed, átlagos szélessége 700 m, tszf-i magassága m magas, tehát az övzátonyok csúcsi része 3 m-rel magasodik ki az átlag tszf-i magassághoz képest. A másik folyókanyarulat, ahol övzátony sorok találhatóak közvetlenül az elıbbi kanyar alatt helyezkedik el. Ezen meder kanyarulat belsı íve 78 m tszf-i magasságú, a külsı íve pedig m tszf-i magasságig emelkedik ki. A kanyarulat belsı ívén elhelyezkedı övzátonyok hossza 1200 m, átlagos szélességük 110 m, tetıpontja pedig 2 m-rel emelkednek ki az átlagos tszf-i magassághoz képest. Ezen a két kanyarulaton kívül is találunk még két kanyart, de itt nincsenek övzátony sorok, csak övzátonyokat találunk, ezeknek a belsı íve nyugati irányba néz. Az északabbi kanyar belsı íve 79 m, a külsı íve m tszf-i magasságig emelkedik és övzátonyai maximum 340 m hosszúságúak, szélességük m, tetıpontjaik 3 m-rel magasodnak a felszín fölé. A délebbi meder kanyarulat belsı íve 78 m, a külsı íve szintén 78 m tszf-i magasságú, övzátonyainak hosszúsága m-ig terjed, szélességük m, magasságuk pedig 2-3 m-rel haladják meg az átlagos tszf-i magasságot. Több lecsapoló mederet is találni a meder külsı ívén. Szintén a meder külsı peremén helyezkednek el a folyóhátak, melyeknek a hosszúsága m-ig, szélessége m, magassága 2 m-rel több az átlagos tszf-i magasságnál. A terület érdekességeként említhetık a parti dőnék. Ez a parti dőne egy homokvonulat része, ami Orosháza és Hódmezıvásárhely között húzódik. A parti dőnék kialakulásának folyamatát a szemcsék koptatottsága is alátámasztja, ez a folyamat, a hordalékkúp perem területeire jellemzı (Pécsi 1969). Ezek tszf-i magassága m közötti, ami azt jelenti, hogy 4 m-rel haladják meg az átlagos tszf-i magasságot. 45

46 18. ábra: Hódmezıvásárhely Gorzsa-Kettıs-halom; 10. lelıhely Az övzátony sorral rendelkezı délebbi kanyarulat övzátonyán helyezkedik el az itt lévı régészeti lelıhely, ami 2 m-rel emelkedik ki az átlagos tszf-i magassághoz képest (18. ábra). Ez azt jelenti, hogy árvizek alkalmával is száraz térszín maradt. Ebbıl arra lehet következtetni, hogy alkalmas feltételeket nyújtott az emberi megtelepedésre Makó Az utolsó geomorfológiai célú vizsgálatnak alávetett területünk az M43-as út mellet fekszik. Ez a lelıhely szintén a Maros hordalékkúp nyugati peremén helyezkedik el. A formakincs ezen a területen is jó részt folyóvízi üledékkel takart, így ártéri formákról beszélhetünk. A lehatárolt területünk átlagos tengerszint feletti magassága 83,5 m. A keleti része magasabban fekszik, itt m az átlagos tszf-i magasság. A nyugati részén viszont csak m az átlagos tszf-i magasság, így a szintkülönbség a két területrész között 4-5 m is lehet (19. ábra). 46

47 Ezen a lejhatárolt területen (19. ábra) is jól látszik az egykori folyó meder, aminek egy részén vízfolyás is található. A vizsgált meder résznek három nagyobb kanyarulata van, a negyedik kanyarulat pedig a lefőzıdött meder. A meder szélessége délen 80 m, északabbra már 180 m. A terület közepén elhelyezkedı kanyarulatnak, ami övzátony sorral is rendelkezik tszf-i magassága 84 m. Ennek a kanyarnak a belsı íve 84 m, a külsı íve 84,5 m tszf-i magasságban helyezkedik el. Ehhez a kanyarulathoz tartozó övzátonyok hossza m, szélességük m közé esik, magasságuk pedig az átlagos tszf-i magassághoz képest 0,5-1,5 m-rel magasabb. A kanyarhoz folyóhát is tartozik, aminek hossza 1200 m, szélessége 100 m és magassága az átlagos tszf-i magasság felett 1,5 m-rel helyezkedik el. Ettıl a kanyartól északkeleti irányba elhelyezkedı másik két kanyarulat belsı íveinek magassága 84,5 és 86 m; a külsı ívek magassága pedig 85 m és 86 m tszf-i magasságú. Ezekhez a kanyarokhoz tartozó folyóhátak hossza m-ig terjed, szélessége m között mozog és magasságuk 0,5-2,5 m-rel emelkedik az átlagos tszf-i magasság fölé. A folyómedertıl északnyugati irányban egy morotvát (holtág) találunk, aminek belsı és külsı ívének a magassága meg egyezik, ez 83 m tszf-i magasságú. Mivel egykor a folyómeder része volt, ezért ez is rendelkezik övzátonnyal, sarlólapossal és folyóhátakkal. A legnagyobb övzátonya 800 m hosszú, átlagos szélessége 170 m és 83 m tszf-i magasságú. Folyóhátainak hossza m között változik, szélessége m, tszf-i magasságuk 83 m. A másik három vizsgált területhez képest, ezen a területen jóval több mocsarat találni, amik a déli részen terülnek el. A mocsaraknál is jól érzékelhetı kelet és nyugat közti szintkülönbség. Azok a mocsarak, amik a terület keleti részén foglalnak helyet 85 m tszf-i magasságon vannak, a nyugati vidéken fekvı mocsarak tszf-i magassága pedig csak 80 m. 47

48 19. ábra: Makó Igási járandó M43, 33. lelıhely A régészeti lelıhelyünk (19. ábra) Makótól északkeletre helyezkedik el, abban a folyó kanyarban, ahol egy szigetet és az övzátony sort is megtaláljuk. A lelıhely egy részét a folyó körül határolja, ami védelmi funkciót is betölthetett és amikor a folyó kiszáradt a település határa kiterjeszkedett a folyómederre is Geofizikai vizsgálatok tervezése Geofizikai módszerek alkalmazására azért van szükség, hogy lehatároljuk a lelıhelyek kiterjedését, ezzel is pontosítva a vizsgált területek nagyságát. Szakdolgozatom keretén belül áttekintettem az egyes módszerek alkalmazási lehetıségeit. Ebben az esetben a vizsgálat tárgyát objektumok, eszközök, épületmaradványok és sírhelyek képezik. A felmérendı potenciális területek nagysága változó. A lehatárolt területeken, mérlegeltük a felismerendı objektumok méretét és a megfelelı szelvény sőrőséget. A méréshez szükséges módszert pedig 48

49 a talaj minısége és nedvességtartalma alapján választottuk ki. A kutatás megkezdéséhez elızetes szelvényezési tervet készítettem, melyhez az 1:10000 mértarányú topográfiai térképet és az elkészült geomorfológiai térképeket vettem alapul. Az elkészített szelvényezési terv, területenként tartalmazza a szelvények számát és ez alapján megbecsülhetı a mérésekhez szükséges idı. Az elektromos módszer és a szeizmikus kutatási módszer használata idıigényesebb, mert a szelvényezéshez szükséges kábelek, illetve elektróda és geofonok elhelyezése, valamint a mérés sok idıt vesz igénybe. Ezzel szemben a mágneses módszerrel és a georadarral gyorsabban történik a kutatás, mivel a felmérés mindkét esetben pontszerő és gyors mintavételezéssel jár. A georadar nem használható fel olyan területeken, ahol a talaj agyagos, mert a georadar által kibocsátott impulzus nem tud rajta áthatolni (Meskó és Verı 1988, Székely et al. 2006). Ezen információk birtokában a geomágneses ( sétálós ) és geoelektromos ( fix pontos ) módszert választottuk ki a lelıhelyek vizsgálatára. A georadart az agyagos üledék miatt nem tudnánk használni. Mindegyik lelıhelyen meghatározott számú nap fog a rendelkezésünkre állni, így jól kell beosztani a rendelkezésre álló idıt. Mivel a területeink több százezer m 2 kiterjedésőek (9. táblázat), így csak a régészek által kijelölt legértékesebb részekre koncentrál a felmérés. A vizsgálat egy elızetes geomágneses felméréssel fog kezdıdni, ami 10 m-es szelvényezési távolságot jelent. A geomágneses módszer felvételezési sebessége a sétálási sebesség (2,5 km/h). Ezt figyelembe véve, 2 m-es szelvényközzel és napi 12 munkaórával számolva egy nap alatt m-t tudunk megvizsgálni. Ennek a módszernek az alkalmazására a területek nagyságától függıen 2-3 nap áll rendelkezésre, ami m (Hódmezıvásárhely-Gorzsa, Makó), ill m (Orosháza 6. és 10. lh) bejárását teszi lehetıvé (10. táblázat). Ehhez a módszerhez minimum 3-4 ember szükséges. A vizsgált lelıhelyeken alkalmazott másik módszer a geoelektromos (ERT) módszer (9. táblázat). 49

50 9. táblázat: Geoelektromos felméréshez szükséges idı Lelıhely Terület (m 2 ) Orosháza 6. lh Orosháza 10. lh Hódmezıvásárhely Makó Grid háló Nap (12h) Ennél a módszernél is ki lett számolva a felmérési idı m-es szelvényközökkel, de az eredményül kapott napok száma irreálisan sok idıt igényelne, ezért itt is csak a legfontosabb területre koncentrálódik a vizsgálat. Ennél a lelıhelynél is 2-3 nap áll rendelkezésre a területek nagyságától függıen. Így Orosháza 6. lelıhelyen 900 m 2 -t; Orosháza 10. lelıhelyen, Hódmezıvásárhely-Gorzsán és Makón 600 m 2 -t tudunk felmérni (10. táblázat). 50

51 10. táblázat: A lelıhelyek geofizikai felmérésére fordítható idı Lelıhely Terület (m 2 ) Elızetes felmérés hossza 10 m-es grid háló (m) Elızetes felmérés ideje (óra) Részletes sétás felmérés hossza 2 m-es grid háló (m) Részletes sétás felmérés ideje (óra) Részletes fix pontos felmérés területe (m 2 ) Részletes fix pontos felmérés ideje (óra) Orosháza 6. lh Orosháza 10. lh Hódmezıvásárhely Makó

52 6. Összegzés A vizsgálatok célja négy dél-alföldi lelıhelyrıl származó kerámia korának meghatározása volt termolumineszcens módszerrel. Továbbá a régészeti lelıhelyek geomorfológiai térképezése, kiterjedésének vizsgálata, valamint az ehhez szükséges roncsolás mentes vizsgálatok tervezése volt. A termolumineszcens kormeghatározás eredményei alapján a gorzsai lelıhelyrıl származó kerámiákra egységesen 1000 év körüli értékeket kaptunk, ami az Árpád-kort jelenti. Az OSZ 831, OSZ 832, OSZ 835 és az OSZ 838-as kerámiák ennek a korszaknak az elejét képviselik. Az OSZ 836-os az Árpád-kor közepén és az OSZ 837-es kerámia pedig a végén készült. A Makóról származó OSZ 830-as kerámiának akkora lett a hibája (59 %), hogy nem lehet pontosan megállapítani a korát. Ez a hiba érték meghaladja az átlag hibahatárt, így ezt nem tudjuk figyelembe venni a vizsgálat során. Az OSZ 833-as mintának is nagy lett a hibája (40%), de beleesik abba a korszakba, ahová a régészek datálták. A régészek erre a kerámiára két korszakot határoztak meg az egyik a szarmata, a másik az újkor. A minta korára 319±206 AD eredményt kaptunk, ami a szarmata korszakot jelöli. Így a termolumineszcens mérések eredményeibıl megállapítható, hogy az OSZ 830-as kerámián kívül az összes kerámia visszaadta azokat a korszakokat, ahová a régészek datálták ıket. A geomorfológiai térképezés eredményeképpen kiderült, hogy a lehatárolt területek a Maros hordalékkúpján és a Tisza egykori árterén helyezkednek el. Felszínüket jórészt az egykor aktív folyók alakították, de a szél munkáját is meg kell említeni, mint másodlagos felszínalakító tényezıt. A lehatárolt területeken az ártéri formák dominálnak, többek között övzátonyok, sarlólaposok, folyóhátak, mocsarak, egykori medrek és lecsapoló medrek. Ezek eloszlása területenként változó. A lelıhelyek helyzetébıl azt a következtetést lehet levonni, hogy a megtelepedés helyét befolyásolta az adott korszakra jellemzı klíma. A lelıhelyek roncsolás mentes feltérképezéséhez négy lehetséges geofizikai módszer alkalmazhatóságát vizsgáltuk ez a geoelektromos módszer, a geomágneses módszer, az elektromágneses módszer (georadar) és a szeizmikus kutatási módszer. Ezekkel a módszerekkel felkutathatók az eltemetett épületmaradványok és egyéb objektumok, eszközök. 52

53 A módszerek akkor használhatók eredményesen, ha az általa vizsgált objektumok mért fizikai tulajdonságai eltérnek az ıket körülvevı földtani közeg tulajdonságaitól. A geofizikai módszerek alkalmazásánál figyelembe kell vennünk a talaj minıségét, nedvességtartalmát és az eltemetett objektumok mélységét is. Miután kiválasztottuk a módszereket a következı lépés a geofizikai vizsgálatok megtervezése. Ennek elsı lépéseként a terep bejárásával felmértük azokat az objektumokat, amelyek jól láthatóak voltak a részlegesen feltárt lelıhelyeken és ebbıl kiindulva készítettük el az elızetes szelvényezési tervet. Mivel a területeink több százezer m 2 kiterjedésőek (9. táblázat), így csak a régészek által kijelölt legértékesebb részekre koncentrál a felmérés. A geomágneses módszer alkalmazására a területek nagyságától függıen 2-3 nap áll rendelkezésre, ami m (Hódmezıvásárhely-Gorzsa, Makó), ill m (Orosháza 6. és 10. lh) bejárását teszi lehetıvé (10. táblázat). Ehhez a módszerhez minimum 3-4 ember szükséges. A vizsgált lelıhelyeken alkalmazott másik módszer a geoelektromos (ERT) módszer (10. táblázat). Ennél a lelıhelynél is 2-3 nap áll rendelkezésre a területek nagyságától függıen. Így Orosháza 6. lelıhelyen 900 m 2 -t; Orosháza 10. lelıhelyen, Hódmezıvásárhely- Gorzsán és Makón 600 m 2 -t tudunk felmérni (10. táblázat). A késıbbiek folyamán a következı lépés a geofizikai módszerek használta lesz az egyes lelıhelyeken. 53

54 7. Irodalomjegyzék Andó M, Borsy Z, Jassó F, Lászlóffy W, Loksa I, Papp A, Péczely Gy, Rónai A, Simon T, Somogyi S, Stefanovits P, Szabolcs I, Székely A, Szücs L, Zólyomi B, Zsuffa I A tiszai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest. Aitken M J Thermoluminescence Dating. Academic Press, London. Benea V, Vandenberghe D, Timar A, Haute PVD, Cosma C, Gligor M, Florescu C Luminesence dating of neolithic ceramics from Lumea noua, Romania. Geochronometria 28: Borsy Z Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidıszaki fejlıdéstörténete. Földrajzi Értesítı 38: Frisnyák S Magyarország földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest. Hursán L A Patrimonium projekt keretében a szatmári térségben végzett régészeti célú geofizikai mérésekrıl. Miskolc. Katona O, Sipos Gy, Pál-Molnár E, Mezısi G, Fiala K A georadar mőködése és felhasználási területei, különös tekintettel a hidrológiai kutatásokra. I. rész: mőködési elv, fontosabb alkalmazások. Hidrológiai közlöny. In print Kennedy GC, Knopff L Dating by thermoluminescence. Archaeology 13: Kiss T, Urdea P, Sipos Gy, Sümeghy B, Katona O, Tóth O, Onaca A, Ardelean F, Timofte F, Ardelean C, Kovács Á A folyó múltja. In A Maros folyó múltja, jelen, jövıje, Sipos Gy (szerk). Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Universitatea de Vest din Timişoara, Departamentul de Geografie, Szeged; Liska A Régészeti örökségvédelmi hatástanulmány az Orosháza belterületi csatornahálózat és szennyvíztisztító telep fejlesztési területének terveihez. Békéscsaba. Merva Sz, Sipos Gy, Tóth O Adatok a soproni Árpád-kori sánc építését megelızı kora középkori rétegek kronológiai kérdéséhez. Archeometriai mőhely 3: Meskó A, Verı J Bevezetés a geofizikába. Tankönyvkiadó vállalat, Budapest. Novothny Á, Újházi K A termo- és optikai lumineszcens kormeghatározás elméleti alapjai és gyakorlati kérdései a negyedidıszaki kutatásokban. Földrajzi Értesítı 49: Pattantyús AM A kelta oppidium kutatása Geofizikai módszerekkel a Gellérthegy DNY-i lejtıjén ( ). Budapest Régiségei 35: Pattantyús AM, Hermann L, Prónay Zs, Törös E Komplex geofizikai kutatások a Budai Várban. Magyar Geofizika 38 (1): Pattantyús AM, Neducza B, Prónay Zs, Tırös E A georadar módszerfejlesztés másfél éves tapasztalatai az ELGI-ben. Magyar geofizika 35 (1): Pethı G, Vass P Geofizika alapjai. Digitális Egyetem. A Mőszaki Földtudományi Alapszak tananyagainak kifejlesztése a TÁMOP /1/A pályázat keretében valósult meg 54

55 Roberts RG, Uren CJ, Murray AS Thermolumineszcence dating techniques at the Alligator Rivers Region Research Institute. Australian Government Publishing Service, Canberra. Sipos Gy A lumineszcens kormeghatározás régészeti és mővészettörténeti alkalmazása. Természettudományi Közlöny 141: Sipos Gy, Kiss T, Nyári D, Dezsıfi J, Schubert G, Koroknai L, Horváth Zs. Fotolumineszcens kormeghatározás. Sipos Gy, Kiss T, Pál DG, Tóth O, Schubert G, Tóth M Mintagyőjtés, minta-elıklészítés, mintaveszteség TL kormeghatározás során. Archeometriai mőhely 2: Sipos Gy, Papp Sz Terrakotta mőalkotások eredetiségvizsgálata és kormeghatározása termolumineszcens módszerrel, Szépmővészeti Múzeum, Budapest. Archeometriai Mőhely 1: Székely B, Molnár G, Pattantyús ÁM Különbözı leletfelderítési módszerek találkozása térben és idıben Badacsonytomajon (Villa Rustica). Archeometriai Mőhely 3: Szokoli K, Gombás G Ókeresztény temetıkápolna kutatása geofizikai módszerekkel. Sopron. Somogyi S, Ambrózy P, Ádám L, Galambos J, Juhász Á, Kozma F, Marosi S, Mezısi G, Kajkai K, Somogyi S, Szilárd J Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. Tóth O A TL és OSL módszerek tesztelése régészetileg pontosan datálható téglákon. Szeged. Völgyesi L Geofizika. Mőegyetemi kiadó, Budapest. Wintle AG Luminescence dating: where it has been and where it is going. Boreas Internetes hivatkozás: Bozóki-Ernyey Katalin Ki kicsoda a magyar régészetben on-line kortárs lexikon (megtekintve: ) Bozóki-Ernyey Katalin Ki kicsoda a magyar régészetben on-line kortárs lexikon (megtekintve: ) Bozóki-Ernyey Katalin Ki kicsoda a magyar régészetben on-line kortárs lexikon (megtekintve: ) Szegedi Tudomány Egyetem Gorzsán ástak a régészhallgatók. (megtekintve: ) 55

56 Köszönetnyilvánítás Köszönetet szeretnék mondani témavezetımnek, Dr. Sipos Györgynek a vizsgálatok és a terepi mérések folyamán nyújtott segítségéért. Ezen kívül köszönettel tartozom még Tóth Orsolyának a labor munkában nyújtott segítségéért és Katona Orsolyának a geofizikai módszerek alkalmazása során nyújtott segítségéért. A kutatást a HURO/1101/126/2.2.1 számú pályázata támogatta 56

57 Mellékletek 1. számú melléklet: 20. ábra: Az OSZ 831, OSZ 832, OSZ 835 és OSZ 838-as minták egyenértékdózis platói 57

58 2. számú melléklet: 21. ábra: Az OSZ 831, OSZ 832, OSZ 835 és OSZ 838-es minta hozzáadott dózis/lumineszcens válaszgörbéi 58

59 3. számú melléklet: 22. ábra: Az OSZ 831, OSZ 832, OSZ 835 és OSZ 838-es minta regenerációs dózis/lumineszcens válaszgörbéi 59