Tánczos Vilmos. Madárnyelven

Átírás

1

2 Tánczos Vilmos adárnyelven

3

4 Tánczos Vilmos adárnyelven A moldvai csángók nyelvéről Kolozsvár 2011

5 egjelent a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával. rdélyi úzeum-gyesület Tánczos Vilmos Felelős kiadó: Biró Annamária Borítóterv: Tánczos András Térképmelléklet: Tánczos Vilmos Veress Ilka Korrektúra:. Kovács mma űszaki szerkesztés: etaforma Kft., Kolozsvár Nyomdai munkálatok: Gloria Nyomda, Kolozsvár Felelős vezető: Nagy Péter Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României TÁNCZOS, VILOS adárnyelven : a moldvai csángók nyelvéről / Tánczos Vilmos. - Cluj-Napoca : Societatea uzeului Ardelean, 2011 ISBN (= Ceangăi)(498.3)

6 Tartalom Tanulmányok A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában... 9 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben A moldvai csángók nyelvészeti kutatása Csángó nyelvideológiák sszék, egyéb írások Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! A csángó nyelvi identitás tényezői: helyzetjelentés a 2011-es népszámlálás kapcsán Hivatkozott szakirodalom Településjegyzék és -mutató A kötet írásainak eredeti megjelenési helye

7

8 Tanulmányok

9

10 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában A moldvai csángó etnonima Románia keleti országrészében, a zömmel ortodox (görögkeleti) román lakosságú oldvában a 2002-es hivatalos népszámlálás adatai szerint közel negyedmillió egészen pontosan: fő római katolikus lakos is élt. 1 z a katolikus népesség a csekély számúnak mondható román, német, lengyel, olasz és cigány eredetű beolvadt népelemektől eltekintve magyar származású. 2 Sőt ezen túlmenően az is valószínűnek látszik, hogy oldva román lakosságának bizonyos része valaha ugyancsak magyar etnikumú volt, de kifejezetten erre vonatkozó tudományos kutatásokról alig beszélhetünk. 3 egfelelő adatok hiányában ma csak sejthetjük, hogy a moldvai magyar katolikusok asszimilációja a századok folyamán nemcsak nyelvi, hanem vallási természetű is volt, ugyanis bizonyos falvakban nemcsak nyelvüket, hanem bojári, fejedelmi nyomásra, illetve a paphiány következtében vallásukat is elveszítették. oldva egyes településnevei, az országrész 1 A hét moldvai megyében a 2002-es népszámlálás szerint összesen római katolikus élt: Bacău megyében , Neamţ megyében , Iaşi megyében , Vaslui megyében 6607, Vrancea megyében 5145, Galaţi megyében 1999 és Botoşani megyében 896 fő. z a szám magában foglalja az egykori Csík megyétől az 1960-as évek elején Bacău megyéhez csatolt Gyimesbükk/Ghimeş Făget adatait is, de az itt összeírt 3099 katolikust nem számítjuk a moldvai csángók közé. Gyimesbükk katolikus lakossága nélkül a moldvai katolikusok (csángók) száma fő. Az összesített szám továbbá nem tartalmazza Suceava megye 8564 fős katolikus lakosságát, mivel a megye területe csaknem teljes egészében az egykori Bukovinához tartozik, és az itteni katolikusok többsége lengyel, német és ukrán etnikumú, akiknek nincs közük a csángósághoz. Ugyanerre a területre vonatkoztatva a moldvai csángók száma az 1992-es népszámlálás szerint fő volt, de ez a szám között a kivándorlás következtében 7993 fővel csökkent. 2 zt a tényt a jelentős román kutatók is elismerik. Ilyen értelemben nyilatkoznak a következő munkák: Lahovari et alii , Rosetti 1905, Auner 1908, Năstase 1934/1935. A nemzetközi szakirodalomból kiemelem Robin Baker és Bernard Le Calloc h, tanulmányait. zek a jól tájékozott szerzők felsorakoztatják a vitatott kérdésekkel kapcsolatos legfontosabb nyelvészeti, néprajzi és történettudományi érveket, majd arra az álláspontra helyezkednek, hogy a moldvai csángók első csoportjait a középkorban a magyar királyok telepítették oldvába. (Baker 1996, 1997; Calloc h 1992, 2005) A csángók magyar eredetét csak a román nemzetállami ideológia jegyében fogant áltudományos munkák tagadják (pl. ărtinaş 1985; Bucur 1997 stb.). 3 Legfeljebb néhány olyan szakmunkát említhetünk, melyek olyan történelmi tényeket tárnak fel, vagy olyan földrajzi név- és családnévanyagra vonatkozó nyelvi adatokat tartalmaznak, amelyek alapján egy ilyen jellegű tudományos hipotézis megfogalmazható. Például: Racoviţă 1895, Lahovari et alii , Cândea 1917, Lükő 1936, akkai 1936, Lecca 1937, Năstase , ikecs 1941 és 1943, Siculus 1942, Iordan 1963 és 1983, Hajdú 1980, Benkő 1989 stb. 9

11 adárnyelven földrajzi névanyaga 4, a családnévanyag, valamint az említett történeti tudósítások kétségkívül ilyen jellegű folyamatokra engednek következtetni. A fordított irányú asszimiláció, azaz a román anyanyelvű görögkeleti lakosság beolvadása a római katolikus magyar népességbe, sokkal kisebb arányú lehetett, a katolikus falvakban fellelhető román eredetű családnevek mégis arra figyelmeztetnek, hogy ilyen irányú folyamat is létezett. A oldvában élő katolikus lakosság egészét moldvai csángó néven tartja számon a tudományos irodalom és a köztudat. 5 A moldvai csángó etnikum azonban sem történeti, sem nyelvi néprajzi szempontból nem egységes. A kutatók többsége az egységesítő csángó kifejezés használatát is elhibázottnak tartja, elkülönítve a középkorban telepített régebbi moldvai magyarságot a században (legfőképpen a 18. század végén) kisebb-nagyobb hullámokban érkező székely menekülőktől. gyesek moldvai magyarságról és moldvai székelységről beszélnek (Lükő 1936; ikecs 1941), mások a nyilvánvaló kulturális különbözőségeket a csángó-magyarok és a székely-magyarok terminusok által vélik megragadhatónak (például Benkő 1989). A moldvai csángó népnév kiterjesztett használata ma mégis általánosnak mondható nemcsak a köznapi szóhasználatban, hanem a történészek, nyelvészek és néprajzkutatók körében is. A oldvában zajló asszimilációs és akkulturációs folyamatok egyre inkább egybemossák a hagyományos népi kultúrában, nyelvben, történeti tudatban stb. rejlő kulturális különbségeket, úgyhogy a székely eredetű népesség, amely korábban egyáltalán nem tartotta magát csángónak, mintha ma magára nézve ugyancsak elfogadni látszana a csángó megnevezést. z a szó ma mindkét csoport számára a se ide, se oda nem tartozót, illetőleg a románságtól és a magyarságtól egyaránt eltávolodottat jelenti, és ugyanakkor magában hordozza az elfajzottság, keveredettség, tökéletlenség pejoratív jelentéstartalmát is. Végezetül megemlítjük, hogy a csángókról szóló magyar irodalomban sokszor találkozunk azzal a leszűkítő szemlélettel is, amely csak a magyarul még beszélő, azaz kétnyelvű katolikus népességet tekinti moldvai csángónak, és az etnikai csoport nyelvileg teljesen elrománosodott részéről (amely ma a moldvai katolikus lakosság közel 80%-a!) nem vesz tudomást. z a szemlélet alapvetően hibás, 4 Például az Ungureni, Secuieni, Slobozia, Bejenari stb. típusú nevek. 5 zen felül ugyancsak csángónak nevezik a Gyimesi-szorosban és a Brassó közelében fekvő Hétfaluban (Săcele) élő magyar etnikumú népességet, sőt olykor elhibázott módon a 18. század végén Bukovinába kivándorolt, majd onnan később a Kárpát-medencébe visszatelepített székelyeket is. A néprész nevének etimológiája fontos adalék a csángóság történetére vonatkozóan is: egy széles körben vallott és tudományosan leginkább elfogadott, de többek által megkérdőjelezett nézet szerint a csángó szó a kószál, csavarog, vándorol, elkóborol stb. jelentésű csang ~ csáng ige származéka, eszerint tehát a népcsoport neve világosan utal az etnikum költöző, telepes mivoltára. 10

12 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában ugyanis a moldvai katolikus lakosság egésze magát egyetlen egységes etnikai-vallási csoportnak tekinti, és minden vonatkozásban ennek megfelelően is viselkedik. Vagyis a moldvai csángónak nevezett etnikai csoport a magyar nyelvi kompetenciák mértékétől függetlenül mind a fő kulturális sajátosságokat, mind az identitás fő tényezőit tekintve egységes. Az eredet kérdése A moldvai magyarokat a történeti források a 13. századtól kezdve említik. redetük kérdésében azonban máig sincs megnyugtató tudományos álláspont. A csángókat a kunok leszármazottainak tekintő romantikus felfogás ( Jerney 1851; unkácsi 1902b; Veress 1934) régóta megdőlt, és ma már csak elvétve jelentkeznek annak az elméletnek a hívei is, amely a Kárpátokon kívül maradt, a honfoglalásban részt nem vett magyar töredéknek tekinti a moldvai magyarság alaprétegét (Rubinyi 1901a; Domokos 1931; Gunda 1988). ára általánosan elfogadottá vált az a nézet, hogy a moldvai magyarok nem keletről, hanem nyugatról, a Kárpát-medencéből érkeztek mai településhelyükre valamikor a középkor folyamán (Auner 1908; Lükő 1936; Năstase ; ikecs 1941 és 1943; Benda 1989; Benkő 1989). A vélemények viszont megoszlanak arra nézve, hogy az első telepítés mikor és milyen céllal következett be, továbbá, hogy a magyar nyelvterület melyik vidékéről történt kitelepedés oldvába. A kutatók többsége a Szamos-völgyi, sőt Felső-Tisza vidéki magyarokkal hozza rokonságba (Lükő 1936; Năstase 1934; ikecs 1941 és 1943; Benda 1989), egy nyelvföldrajzi megalapozású elmélet szerint viszont a csángóság zöme a belső-erdélyi ezőség magyarságából szakadt ki (Benkő 1989). Feltehető, hogy a nem székely eredetű magyar népesség mellett oldva betelepítésében már a középkor folyamán székelyek is részt vettek, jelenlétük főleg a déli részeken (a Szeret és a Tatros alsó folyásánál) feltételezhető (Györffy , 1942; Lükő 1936; ikecs 1941). Általánosan elfogadott nézet, hogy a csángók ősei tervszerű magyar birodalmi politika támogatásával érkeztek oldvába, feladatuk a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzése, védelme volt. z a határvonal a Szeret vonalánál húzódott, tehát a magyar etnikum középkori keletre húzódása nem állt meg a Kárpátoknál. A magyar királyok még a gyepűvonalon túli területeket is igyekeztek katonailag birtokolni, megfigyelőhelyeiket, őrségeiket, végváraikat a Dnyeszter és a Duna vonaláig tolva előre (Kilia, Dnyeszterfehérvár/ Akkerman, Braila, Orhei/Várhely stb.). A gyepűvédelmi célokat szolgáló tervszerű áttelepítés semmiképpen nem lehet korábbi a 13. század legvégénél. Az első moldvai határőr-települések legkorábban az es tatárjárás után, majd a 11

13 adárnyelven 14. század elején létesülhettek. A 15. században a moldvai magyarok számát a Dél-agyarországról idemenekült, az inkvizíció által üldözött huszita eretnekek is gyarapították. inden tudományos alapot nélkülöz az a román felfogás, amely a moldvai csángókat a katolikus egyház által elmagyarosított románoknak tekinti. z az ideológiai indíttatásból született elmélet ma a csángók visszarománosítását hivatott szolgálni. 6 A történelmi oklevelek, a helynév- és személynévanyag, a néprajzi tények azt bizonyítják, hogy oldva bizonyos területein főleg a Kárpátok szorosainak előterében álló folyóvölgyekben, azaz a katonai-stratégiai szempontból kulcsfontossággal bíró helyeken a magyar etnikum jelenléte megelőzte a románság betelepedését. A moldvai magyarság a mohácsi vész (1526) idejéig az erős, központosított agyar Királyság védelmét élvezte, hiszen ez az etnikum ekkor a birodalmi politika egyik fontos tényezője volt. Történeti forrásokkal igazolható, hogy a század fordulóján az etnikailag sokszínű oldva lakosságának legszámosabb nem-román népe a mintegy ezer főnyi magyarság volt (Domokos 1938; ikecs 1941; Benda 1989), bár a vajdaság lakosainak össz-számát megbecsülni csaknem lehetetlen. A Sánta Péter (Petre Şchiopul) vajda által 1591-ben készíttetett kimutatás szerint oldvának ekkor mindössze lakosa lett volna, de alig hihető, hogy ez a szám oldva egész területére vonatkozna (ikecs ). A román történészek félmillióra teszik mindkét vajdaság lélekszámát a középkor végén, de ennek a becslésnek nincs semmi alapja, a valós számot valószínűleg valahol a két adat között kell keresnünk (lekes ; ikecs ). A magyarság demográfiai súlya mindenképpen nagy volt, amit a magyar etnikum társadalmi, gazdasági és politikai szerepe még inkább kihangsúlyozott. A középkori moldvai magyarság összetett társadalmi rétegzettsége A betelepülő magyar etnikum a legnagyobb folyó, a Szeret széles és termékeny árterületét, különösképpen a nyugatról beleömlő mellékfolyók (oldva, Beszterce, Tatros) torkolatvidékének környékét foglalta el. kkor a moldvai magyar településterület zárt, egymáshoz közel eső és kapcsolatban álló egységekből állt (pl. Szucsáva és Románvásár között, Bákó környékén, a Szeret jobb partján, a Tatros alsó folyásánál stb.), ahol a települések összefüggő láncot alkottak. A gazdasági, kereskedelmi, katonai-stratégiai szempontból kulcsfontosságú helyeken városok is alakultak (Roman = Román[vásár]i, Bacău = Bákó, Adjud = gyed[halma], 6 Az ún. ărtinaş-elmélet (Pal 1941; Râmneanţu 1943, 1944; ărtinaş 1985/1998; Bucur 1997 stb.) lényegét a jelen kötet egy másik tanulmányában (A moldvai csángók nyelvészeti kutatása) ismertetem. 12

14 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában Trotuş = Tat[á]ros, Târgu-Ocna = Aknavásár, Baia = [oldva]bánya, Iaşi = Jász[vásár], Husz, Barlád stb.), melyeknek lakossága magyar és részben német volt. oldvában a városi élet, a kereskedelem mindenekelőtt a magyarok és a németek tevékenysége nyomán bontakozott ki a században, bár ezekben a gazdasági folyamatokban az olasz, örmény és görög kereskedők is jelentős szerepet játszottak. 7 Sokatmondó például, hogy a román oraş szó a magyar város átvétele. A román és magyar történészek egyöntetű véleménye szerint a moldvai vásáros helyek és városok kialakulása megelőzte a moldvai vajdaság 14. századi létrejöttét, azaz a Dragoş vajda korabeli ( ) államalapítást. A polgári fejlődés azonban a kedvezőtlen politikai-katonai viszonyok miatt már a 16. század végén elakadt, és a 17. századi tatár-kozák hadjáratok következtében végleg felszámolódott. A mezővárosok jobbára magyar etnikumú iparos- és kereskedőnépessége a városokban ekkor már többségben lévő románsághoz aszszimilálódott. (ikecs ; Benda ) A síkvidékre települt, elsődlegesen növénytermesztéssel foglalkozó, etnikailag és vallásilag homogén csángó falvak lakosai eredetileg szabadparasztok voltak, azaz a faluközösségek testületileg és közvetlenül, bojári közvetítés nélkül a vajdának adóztak, de később, a század folyamán sokan eljobbágyosodtak. Feltételezhető, hogy a szabad moldvai román falvak tőlük vettek át bizonyos gazdálkodási technikákat és jogszokásokat (pl. az önkormányzat formái, a faluhatár földjének időszakonkénti nyilas osztása, a nemzetségi csoportok szerepe a föld birtoklásában stb.). A moldvai szabadparaszt jogállású falvak népét a középkorban răzeşi -eknek nevezték, ami a magyar részes szó származéka (ikecs ). A nemzetségi viszonyokat leképező telekcsoportos zsákutcás településrendszer egyes falvakban még ma is eleven. (Kós Szentimrei Nagy ) A moldvai csángók őseiről, azaz a századi magyar etnikumról szólva ki kell emelnünk, hogy ez a népesség a későbbi korokhoz képest társadalmilag erősen rétegzett volt, azaz különböző osztályok, csoportok révén képviseltette magát oldva társadalmában. oldva középkori magyar lakosságának alaprétegét kétségkívül a városi kézműves- és kereskedőtársadalom, valamint a falusi szabadparaszt-társadalom alkotta, de a magyarok arányszáma más társadalmi csoportok esetében is magas volt. A 15. és 16. században a vajdai udvarban a tanácsurak és az ország fő birtokosai között Domonkos, Korlát, iklea/iklós, Sándor, György, János nevű 7 A moldvai városok kialakulására vonatkozóan alapmunka C. Constantin Giurescu Târguri sau oraşe şi cetăţi moldovene din secolul al X-lea pînă la mijlocul secolului al XVI-lea [Vásároshelyek vagy városok és moldvai várak a X. századtól a XVI. század közepéig] című alapvető könyve (Giurescu 1967), de a kérdést a román történelmi kézikönyvek is kellő súllyal, és a magyar és német történészekkel megegyező perspektívából tárgyalják (pl. C. C. Giurescu I III). 13

15 adárnyelven bojárokat találunk 8, vagyis a magyarok nagy számban voltak jelen az ország legfelső vezetői között is. Sokatmondó például, hogy az 1564-ben meggyilkolt Despot vajdának Suceava várában magyar testőrsége volt, és hogy a vajda meggyilkolásának körülményeiről egy Stanciu nevű aprod magyarul számolt be. A zsoldosok lázadását magyar nevű személyek (árton Farkas és Székely Péter) vezették. (Holban ) A 20. század első évtizedeiben a Ioan Bogdan és ihail Costăchescu által megjelentetett román oklevélgyűjtemények (Bogdan 1913; Costăchescu , 1933, 1943, 1948) valamint a Veress ndre által összegyűjtött, csak részben kiadott oklevelek (Veress 1914) 9 arról tanúskodnak, hogy a moldvai falvakat alapító bojárok között is szép számmal voltak magyarok, így például iclăuşeni, Tamaş, Birăeşti/ma: Gherăeşti falvak alapítói magyar bojárok voltak (Veress ). Az oklevelek alapján Radu Rosetti és Nicolae Iorga megállapítják, hogy Tatros tartománya ezen a folyó alsó szakaszának kiszélesedett vidéke, azaz a mai Aknavásár és Onyest környéke értendő lakosságának nagyobbik része már oldva alapítása előtt is magyar volt (Rosetti 1905; Iorga , 239.). A moldvai keleti végvárakban és véghelyeken (Dnyeszterfehérvár/Akkerman/ Cetatea Albă, Kilia/Chilia, Várhely/Orhei, Csöbörcsök/Ciuburciu és környéke stb.), továbbá más moldvai várakban és a vajdák környezetében is különböző korszakokban jelentős magyar katonai népesség is élt. A fentiek alapján érthető, hogy a román nyelvben a városi életre, a jogra és közigazgatásra, a mesterségekre, a katonai életre vonatkozó román terminológia számottevő része magyar eredetű. 10 zt egészíti ki az említett dokumentumgyűjteményekben 8 Az erre vonatkozó magyar és román szakirodalom igen gazdag. egemlíthetjük Nicolae Iorga, Radu Rosetti, Veress ndre, ikecs László, Benda Kálmán, Jakó Klára stb. idevágó tanulmányait. 9 Veress ndre az rdélyi Történelmi Források sorozatban további oklevelek tömeges közzétételét tervezte, de a kiadás kivitelezését a történelmi körülmények megakadályozták. Iratgyűjteménye a csángó okmánytárhoz az TA Könyvtárának Kézirattárában található. Ismertetése: Kovách Géza: Veress ndre hagyatéka. In: uropa 3. Annales, A fent említett oklevélközlésekben (Ioan Bogdan, ihai Costăchescu, Veress ndre) például a következő magyar eredetű szavak fordulnak elő (a felsorolás nem teljes): - hivatali élet, közigazgatás, jog: bir = adó, iliş = élés (adónem), hotar = határ, birău = bíró, diac = diák, vamă = vám, vameş = vámos, pâră = per, florini ungureşti = forint, tarcan = tárkán (adómentes), megiaş = megyés, szomszéd ; katonai élet: hotnog = hadnagy, pârcălab = porkoláb, pradă = préda, sabie = szablya, jold = zsold, strajă = strázsa, viteaz = vitéz, katona (miles); udvari élet: păharnic = pohárnok, cămăraş = kamarás, aprod = apród, ban = bán, hiclean = hűtlen (felségárulás bűne); mesterségek, kereskedelem: chezăş = kezes, cheltui = költeni, cântar = mérleg (a kantár szóból), mertic = mérték, cărciumă = korcsoma, heleşteu = halastó, majă = mázsa, nădragi = nadrág, şapcă = sapka, bărbânţă = berbence (kisebb hordó, faedény), berbeci = berbécs, fertal = fertály, helgie = menyéthölgy, ocna = akna, veg = vég (posztó); településszerkezet, lakóhely: oraş = város, bîlciu = búcsú, vásár, sălaş = szállás, şetrar = sátoros. 14

16 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában fellelhető, ugyancsak bőséges magyar személynévanyag. A oldvában igen sűrűn felbukkanó magyar eredetű hely- és víznevekkel számos magyar, román és német szerző foglalkozott, hiszen a csángók történelmére vonatkozó kutatások már a 19. század közepétől kezdve forrásértékűeknek tekintették, és sűrűn felhasználták a toponímiai adatokat is. 11 Belső táji, történeti és nyelvi tagolódás oldva helynévanyagából, az időközben elrománosodott falvak elhelyezkedéséből, a fennmaradt írott emlékekből egyértelműen következtethetünk arra, hogy a középkorban oldvába települt magyarság településterülete jóval nagyobb volt, mint az a vidék, ahol e népesség mai leszármazottai élnek. A háborús dúlások és a nyelvi-vallási asszimiláció miatt bizonyos vidékekről teljesen eltűnt a magyar etnikum, a falvak lánca több helyen megszakadt, a településterület összezsugorodott. A középkori eredetű, nem székely származású moldvai magyarság utódai ma csupán két nyelvszigeten, a Románvásártól északra (ún. északi csángók) és néhány Bákótól délre eső faluban (ún. déli csángók) élnek. A máig fennmaradt falvak központi földrajzi helyzete, előnyös gazdasági feltételei arra utalnak, hogy lakóik az országrész első betelepítői közé tartoztak. Az északi és a déli csángóságot egyaránt jellemzi az erősen archaikus nyelv (pl. az s hang s és sz közötti sziszegő ejtése, a ma ly-nal jelölt lj hangkapcsolat régies ejtése stb.), továbbá a sok régi elemet megőrzött népi kultúra. A 16. és 17. századi háborús dúlások, járványok és nem utolsósorban a románsághoz való nyelvi és vallási asszimiláció miatt a magyarok száma oldvában erősen megfogyatkozott, és csak a 18. század közepétől, az erősödő székely kivándorlás folytán kezdett ismét jelentős mértékben gyarapodni. Székelyek különösen a madéfalvi veszedelem (1764) idején a keleti székelység köréből a katolikus Csíkból és Gyergyóból, valamint Háromszékről érkeztek igen nagy számban, úgyhogy a ma is meglévő ún. székelyes csángó falvak többsége ekkor keletkezett. ivel a gazdaságilag fejletlen Székelyföld nagy részén a földművelésre alkalmas termőterület is korlátozott volt, a túlnépesedés miatt még a 19. században is folytatódott a oldvába való átszivárgás. A kivándorlás üteme a századforduló táján ismét megélénkült, de ekkorra már a Kárpátokon túlra kényszerült székelyek fő kivándorlási célpontjaivá a Román Királyság (Regat) nagyobb városai váltak. Azok a moldvai települések, amelyeken székelyes csángók élnek, egymástól igen elütők: 11 Csak a szerzőket soroljuk fel hozzávetőleges időrendben, a munkák megnevezése nélkül: Jerney János, Rosetti Radu, Weigand Gustaw, Auner Károly, Iorga Nicolae, Bitay Árpád, Năstase Gheorghe, Veress ndre, Domokos Pál Péter, Lükő Gábor, akkai László, lekes Lajos, ikecs László, Besenyő Sándor (Siculus), Kniezsa István, Giurescu C. Constantin, Benda Kálmán, Kiss Lajos, Iordan Iorgu, Spinei Victor, Hajdú-oharos József, Halász Péter stb. 15

17 adárnyelven a.) A menekülési hullám tetőzése idején (a 18. század végén) nagy, összetartozó tömegek keltek útra kelet felé, és ezek a csoportok többnyire oldvában is együtt maradtak. A lakatlan vagy gyér népességű területeken ekkor keletkezhettek a moldvai székelyek legnagyobb, etnikailag-vallásilag homogén falvai ( Pusztina, Frumósza, Lészped, Szőlőhegy és környéke, agyarfalu, Lábnik, Kalugarén stb.). ivel a jobb termőterületek ekkor már foglaltak voltak, az ekkor érkezőknek meg kellett elégedniük a kisebb folyók és patakok szűkebb völgyeivel, így még ezeket a viszonylag nagy moldvai székely falvakat is bizonyos hegyvidéki jelleg jellemzi. b.) Több falu esetében feltételezhetjük, hogy egy meglévő olykor bizonyíthatóan középkori eredetű régebbi magyar népességre székelyek telepedtek rá, jelentősen megváltoztatva az illető település nyelvét és népi kultúráját. A Szeret terében biztosan ilyen faluk Diószén, Lujzikalagor, Klézse és Forrófalva, esetleg Külsőrekecsin és Szászkút is. A Tatros és mellékpatakai mentén régebbi magyar lakossága lehetett Gorzafalvának, Tatrosnak és talán Onyestnek is. ivel az erőteljes székely hatás miatt az eredeti nyelvjárás elhomályosult, az ilyen típusú falvak nyelvjárási besorolása a nyelvföldrajzi módszerrel kutató nyelvészek számára problematikusnak bizonyult. Érdekes, hogy az északi csángóság székelyekkel való keveredése sehol nem történt meg, ami az északi csángók településterületének nagyobb népsűrűségével, szapora falvaik népesség-kibocsátó jellegével magyarázható. c.) A kisebb csoportokban elszigetelten szállingózó vagy a később (a 19. század folyamán) érkező, esetleg a már meglévő moldvai falvakból kirajzó székelyek román falvakba vagy ezek környékére is letelepedtek. lképzelhető, hogy bizonyos településeket a székelyek és a románok egyidőben népesítettek be. A székelyes csángó falvak ez utóbbi, etnikailag vegyes harmadik csoportjába sorolhatjuk a kisebb folyók ( Tatros, Tázló, Aranyos-Beszterce, egyéb patakok) völgyeinek vegyes lakosságú kis településeit ( Gerlény, Lilijecs, Szaloncka, Szerbek, Gyidráska, Jenekest, Turluján, Bogáta, Dormánfalva, Szárazpatak stb.), sőt még a Szeret terében is találunk ilyen falvakat ( Ketris, Furnikár, Dózsa/ Újfalu stb.). A Kárpátok hegyvidékein ugyancsak végbement hasonló etnikai keveredés (Csügés, Bruszturósza, Gutinázs, Fűrészfalva, Vizánta stb.). Kis lélekszámú magyar települések vagy falurészek a hegyi patakok forrásvidékénél, a patak alsó folyásánál fekvő román falvak felett is akadnak ( Kukujéc, Ripa, Lárga, sztrugár/ Neszujest, Rosszpatak, Berzencze, Szálka, Szalánc, Cserdák, Kápota, Prála stb.). gészében véve azt mondhatjuk, hogy a század folyamán oldvába érkező székelyek a még be nem telepedett, jobbára hegyi jellegű csak korlátozott mértékű mezőgazdálkodásra, szőlőművelésre alkalmas, de állattartásra, erdőgazdálkodásra is megfelelő vidékeket szállták meg, és viszonylag nagy területen szóródtak szét. Falvaik lélekszáma általában kisebb a középkori telepítésű moldvai magyar falvakénál, és sok helyen élnek etnikailag-vallásilag vegyes, szórványjellegű környezetben, ami elősegíti a románsághoz való nyelvi asszimilálódásukat. indazonáltal ki 16

18 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában kell emelnünk, hogy a moldvai csángóságnak ez a székely eredetű része kevésbé asszimilálódott, mint a középkorban telepített magyar lakosság, így ma az anyanyelvüket megőrző moldvai katolikusoknak mintegy 80 százaléka a székelyes réteghez tartozik. eg kell említenünk, hogy a oldvába áttelepülő székelyek között kisebb arányban voltak reformátusok is, akik rövid időn belül a többségi katolikusokhoz asszimilálódtak. Bizonyos falvakban (pl. Szászkút, Prála, Vizánta) a reformátusok alkottak többséget, de eredeti vallásukat még itt sem őrizték meg. A moldvai csángók lélekszámának alakulása a században A századból származó források alapján a moldvai katolikusok számának történeti alakulását csak megközelítő pontossággal lehet megbecsülni. A korszakra vonatkozó egyházi összeírások, utazói feljegyzések, katonai térképek adatai stb. gyakran nem egészen pontosak vagy egymással nehezen összevethetők. A demográfiai folyamatokra vonatkozó elsődleges források a misszionáriusi jelentések, amelyeknek adatait azonban még nem értelmezte kellő alapossággal a történettudomány. A forrástípusban fellelhető adatok részletes, egyes településekre kiterjedő történeti számbavétele és rendszeres feldolgozása még nem történt meg, noha a jelentések adatai a megjelent nagy forrásközleményekben ma már könnyen hozzáférhetők. 12 A demográfiai és településtörténeti kutatások terén különösen fontosak a korabeli térképek és a hozzájuk kapcsolódó esetleges magyarázatok, útleírások stb. zek közül elsőként I. Ferdinánd császár nagyszebeni szász származású követének, Georgius Reycherstorffernek 1550-ben Bécsben kiadott oldva-leírását (oldaviae que olim Daciae pars chorographia) és a benne található térképmellékletet (oldaviae finitimarumque regionum typus) kell említenünk, amely Petru Rareş korában, ben ábrázolja oldvát, rajta 46 város és vásároshely nevével, víznevekkel stb. A térkép csatolt kommentárjában a városok jórészt magyar nevükön szerepelnek (Nester Feiérwár, Swczowa, Tataros, Huztwaras, Bahloiizwar, Romanwasar, Barlat, Wazlo stb.) 13 A későbbi századokban a korszellemnek megfelelően pontos térképek helyett inkább csak képzelgések készültek, ezért kiemelkedő jelentőségű Dimitrie Cantemir oldva-térképe, amelyet a fejedelem 1716-ban állított össze oroszországi 12 A moldvai katolikusokra vonatkozó misszionáriusi jelentések legfontosabb szövegközlései a Diplomatarium Italicum sorozat köteteiben (Călinescu I IV.), a Călători străini despre Ţările Române sorozat köteteiben (Holban I X.) és a oldvai csángó-magyar okmánytárban (Benda 1989/2003. I II.) találhatók. 13 Rövidített magyar fordítása: Szamota István (szerk.): Régi utazások agyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest, Reprodukcióját közli: Al. Papiu Ilarian: Tezaur de monumente istorice. III. Bucureşti, Rövid magyar ismertető a térképről: ikecs

19 adárnyelven menekülése idején, és amely csak 1737-ben jelent meg Amszterdamban. z a térkép már 978 geográfiai elemet tartalmaz, amiből 654 falunév és 182 víznév. 14 Később a Törökország elleni közötti háborúk idején osztrák katonai térképek készültek oldváról, és ezek jelentőségére már Domokos Pál Péter és Lükő Gábor is felfigyelt (Domokos ; Lükő 1936). A csángókutatók eddig elmulasztották viszont feldolgozni azt az 1835-ben készült, majd 1853-ban kiegészített, 10 darab nagyméretű (82 x 59,5 cm) térképlapot tartalmazó orosz katonai térképet, ami az első modern térkép oldváról, részletes, megbízható statisztikai adatokat tartalmaz, és amit emiatt a román földrajz- és történelemtudomány egyöntetűen csodálatos kartográfiai munkának tart. 16 A csángó demográfiai kutatások vonatkozásában a földrajzi névanyag mellett rendkívül fontos adalék, hogy az orosz térkép amelynek elsődleges célja a hadsereg ellátásával, szálláslehetőségekkel stb. kapcsolatos tájékoztatás minden település esetében megadja az ott élő családok számát is, és ebből következtetni lehet a lakosság számára is. (A korabeli gyakorlat szerint a körülbelüli lakosságszámot az 5-tel való szorzás révén lehet megállapítani.) 17 A 19. század első felétől, de főleg a század közepétől az egyházi sematizmusok, a fejedelmek által elrendelt felmérések, majd az első hivatalos népszámlálások (1859, 1899) alapján viszonylag pontos képet alkothatunk a moldvai csángók főbb demográfiai viszonyairól. A 20. század modern módszereket alkalmazó népszámlálásai közül voltaképpen csak az 1930-as, az 1941-es és az 1992-es felmérésekre lehet alapozni, ugyanis csak ezek tettek közzé falusoros felekezeti adatokat. A szocialista korszak népszámlálásai (1956, 1966, 1977) az eredményeket csak nagyobb adminisztratív egységek szintjén tették közzé, vagy ha közöltek is falusoros adatokat (1966), a vallási hovatartozásra nem kérdeztek rá, úgyhogy a moldvai csángóságot illetően nem alkalmasak következtetések megfogalmazására. A 2002-es népszámlálás falusoros felekezeti, anyanyelvi és nemzetiségi adatai a tágabb nyilvánosság előtt ugyancsak nem hozzáférhetők. A fenti források alapján a moldvai csángók (katolikusok) abszolút száma a történelem folyamán a következőképpen alakult: 14 Ismertetései: Gh. Vîlsan: Harta oldovei de Dimitrie Cantemir. In: em. Secţ. Ist. Acad. Rom., s. 3. t. VI ; Constantin C. Giurescu: Istoria Românilor III. 2. Bucureşti, A könyv a Codex Bandinus fordítását és egy 18. századi osztrák katonai térképvázlat kommentárját tartalmazza. 16 A térkép eredetijét Gh. Vîlsan román történész a berlini könyvtárban találta meg a századfordulón. Az O fază în popularea ţărilor româneşti című könyvében (Bucureşti, 1912) egyéb térképek ismertetése mellett beszámolt erről a felfedezésről is. 17 A térképről készült, mutatókkal ellátott monografikus feldolgozás: Constantin C. Giurescu: Principatele Române la începutul secolului XIX. Constatări istorice, geografice, economice şi statistice pe temeiul hărţii ruse din Bucureşti, ditura Ştiinţifică,

20 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában 1. táblázat. A moldvai katolikusok számának történeti alakulása Év A katolikusok lélekszáma Forrás XVI. sz. eleje ebből magyar: ikecs 1941 (becsült adat) kb gyh. összeírás (B. Brutti) gyh. összeírás (. Bandinus) gyh. összeírás (R. Jezierski) Hammer konzul Jerney János Hiv. népszáml Hiv. népszáml Hiv. népszáml Hiv. népszáml Hiv. népszáml A különbség a szász katolikusok nagy számából adódik. 19 Lásd: Auner és ikecs Bandinus 42 településre lebontva közli ezeket az adatokat. Lásd: ikecs Auner és ikecs Auner és ikecs Jerney I. 24. Jerney János egy 1844-ből származó egyházi kimutatás lélekszámra vonatkozó kimutatásait közli a négy jászvásári, szereti, besztercei és tatrosi moldvai egyházmegye (kerület, districtus) és a bennük található 18 parókia adatainak külön-külön való feltüntetésével, de a számokat csak hozzávetőleges értékűnek tekinti főleg amiatt, hogy az adózó családatyák vétetvén jegyzékbe, a lélekszám meghatározására gond nem fordíttatik (uo. 25). 24 A moldvai fejedelemség 13 megyéjére vonatkozó idevágó adatokat könnyen hozzáférhető helyen Szabados ihály közli és értelmezi. Lásd: Szabados Szabados A népszámlálási felmérésben olyan ideiglenesen oldvában tartózkodó katolikusok is szerepelnek, akik munkavállalás céljából (erdőkitermelés, vasútépítés, sóbányák stb.) érkeztek az Osztrák agyar onarchiából. A népszámlálás ugyancsak a katolikusok közé számítja az rdélyből jött román görög katolikusokat (ezek folyamatosan tértek át a görögkeleti vallásra) és a mintegy 2000 olasz erdőmunkást. (Györffy ) 26 Szabados Bukovina és Besszarábia nélkül. 27 Gyimesbükk és Suceava megye (Bukovina) katolikusai nélkül. Gyimesbükkön 1992-ben 3095, Suceava megyében pedig 9542 katolikust regisztráltak. 28 Gyimesbükk és Suceava megye (Bukovina) katolikusai nélkül. Gyimesbükkön 2002-ben 3099, Suceava megyében pedig 8564 katolikust regisztráltak. Az 1992-es népszámláláshoz képest a számbeli fogyás részben a természetes szaporulat csökkenésének, másfelől a külföldi munkavállalásnak tulajdonítható. gyházi adatok szerint 2002-ben a 8 moldvai megyében Gyimesbükk nélkül katolikus élt (Almanah ). Ha ebből kivonjuk Suceava megye egyházi kimutatás szerinti 8743 fő katolikus lakosságát (Almanah ), a hét szóban forgó moldvai megyében fő katolikushoz jutunk, ami 9496 fővel magasabb az ugyanezen a területen regisztrált fős hivatalos népszámlálási adatnál. 19

21 adárnyelven Ugyanez grafikusan ábrázolva: 1. grafikon Vallási konverziók a században A moldvai katolikusok 16. századtól megfigyelhető erős számbeli fogyása a háborús pusztításoknak, továbbá az ezekkel együtt járó éhínségeknek és pusztító járványos betegségeknek, valamint a kétségkívül nagyarányú vallási és etnikai aszszimilációnak tulajdonítható. A rendelkezésre álló történelmi források alapján a vallási asszimilációs folyamatokra csak következtetni lehet, még a hozzávetőleges számok megállapítása is teljesen lehetetlen. A különböző forrásokban felbukkanó ilyen értelmű adatok azonban sokatmondóak. gy november 14-i keltezésű pápai levél alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a románság már a 13. század elején nagy tömegekben volt jelen a kun püspökség területén. Sőt a levél alapján az is valószínűsíthető, hogy a románok már ekkor asszimilálták az rdélyből jött katolikus magyarokat, szászokat és székelyeket, a dokumentum egy népet alkotván velük kifejezése ( populus unus facti cum eisdem Walathis ) legalábbis erre utal (Spinei ). Itt bizonyára vallási asszimilációról is szó lehet, hiszen a pápai levél szerint a oldvában élő románok is keresztények, és az ott lakó többi néptől nem különböznek egyébben, mint sajátos görög rítusaikban, tehát voltaképpen nem eretnekek. ivel az általuk gyakorolt eltérő rítus forrása, hogy eretnek álpüspököktől kapják a szentségeket, ezért IX. Gergely pápa megparancsolja Teodorik kun püspöknek, hogy 20

22 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában saját helyetteseként a románok számára nevezzen ki egy katolikus püspököt az ők nemzetségükből, aki saját nyelvükön és rítusuk szerint ( illi nationi confermem ) szolgáljon (Ferenţ 1925). A oldvában megtelepedett vándornépek (besenyők, kunok, úzok, tatárok, oszmán törökök stb.) asszimilációja vallási, etnikai és nyelvi természetű volt, és viszonylag hosszú idő alatt következett be. 29 Tudjuk például, hogy a Neamţ vidéki kunok még a 15. század végén is léteztek, noha a német lovagok sokat közülük katolikus, a románok pedig ortodox hitre térítettek, és ugyanezen a vidéken a tatárok ekkori jelenléte is oklevelekkel igazolható (Veress ). A középkori német etnikum (jobbára erdélyi eredetű szászok) is a románsághoz asszimilálódott elsősorban, de Zöld Péter 1781-ben kelt jelentése szerint a magyarságba is sokan beolvadtak közülük, megőrizve katolikus hitüket (Zöld ). oldva középkori kereskedő népei (örmények, görögök és a 16. századtól zsidók is) ugyancsak jelentős számban éltek a vajdaságban. A cigányság a bojári udvarokban folytatott különböző mesterségeket, Gegő lek szolgálattevőknek nevezi őket (Gegő ). A moldvai magyarok leghamarább asszimilálódott csoportja az ország legfelső vezetésében is résztvevő uralkodói réteg volt, amely jelentős földbirtokokkal is rendelkezett. Radu Rosetti szerint a falusi kenézek, bírák mint a magyar falvak vezetői elöljárókként már az államalapításkor ( ) jelen voltak a Szeret és a Tatros völgyében, de száz évnél rövidebb idő alatt teljesen vallásilag is asszimilálódtak a moldvai bojárokhoz (Rosetti ). zek az önkéntes asszimilációs törekvések érthetőek, hiszen az idegen felekezetűekhez való viszony, a tolerancia szintje oldvában korszakonként és vajdánként változott ben például egy székely névtelen, a székely határőrség egyik informátora, magyar nyelvű jelentést készített az rdélyt megszálló Ferdinánd császár Castoldo nevű generálisának, amelyben közölte, hogy megfordult Karácsonykő (Karachon Kewwa) és Szucsáva (Zuchwa) nevű városokban, aminek kapcsán tájékoztatott arról is, hogy Ştefăniţă Rareş akkori fejedelem az ország minden lakosát keleti rítus szerint ( oláh módra ) akarja újrakereszteltetni, ami a magyarok részéről nagy ellenállásba ütközik. kkor a vajda György (George) nevű titkára sem akart áttérni, ami miatt a vajda őt is elfogatta. (Holban II. 99.) A vallási asszimiláció sajátos esetének tekinthető a 15. században oldvába telepedett magyar husziták katolikus hitre való visszatérítése is, ami a 16. század utolsó harmadában következett be. gyik erre vonatkozó adat, hogy 1571-ben Vásári György, a kamenyeci püspök titkára levélben jelenti a lengyelországi pápai nunciusnak, hogy Thabuk ihály szegedi plébános Tatroson, Husztvárosban 29 A oldva területén élt századi vándornépek beolvadásáról az oklevelek, a toponímia, a személynévanyag stb. felhasználásával monografikus összefoglalás igényével írt szakmunka: Spinei 1996, illetve ennek tovább bővített változata, Spinei

23 adárnyelven (Husztwaras), Románvárosban (Romanwaras) és a környező falvakban 2000 magyart térített a katolikus hitre, akik addig huszita eretnekségben tévelyegtek. Thabuk kérésére a püspök 12 papot szentelt fel és küldött oldvába, hogy munkáját segítsék. (Holban II. 56.) Zöld Péter a 18. század végén Husz város lakóit a katolikus hitre visszatért magyar husziták leszármazottainak tartja. eglepőnek mondható, hogy vallási asszimiláció még a 18. század végi nagy székely kivándorlás idején, sőt ezt követően, a 19. század első felében is erőteljesen zajlott. Az 1836-ban oldvában járó Gegő lek például egy helyen az áttérés közösségi rítusát is leírja: A moldvai magyar plébániák messze kiterjedő filiáit a missionáriusok gyéren látogatván meg, körüljárják most az oláh pópák; s ígéret, szép szó és kecsegtetés által az őr nélküli nyájból igen sokat átvisznek egy más akolba, hol szőr és nyelv változtatva mekegniök kell. z akkor történik leginkább, midőn a földesúr keresztatyának ajánlkozik. Illy esetekben a kat. keresztség elégtelennek tartatván, a szegény áttérő egy nagy kád vízbe háromszor bedöböcsköltetik (batiso); s miután előbbeni vallását és rokonit megátkozta, felöltöztetik. zzel meg van a vallás, meg habár néha egy szót sem is tud oláhul a nyelvváltoztatás. Szomorú csere! elyben minden ígéretek helyett többnyire egy új gatya és ing szokott lenni a felüladás, egy pohár bor vagy hallerka [pálinka] a beigtatási áldomás. (Gegő ) Valamivel odébb pedig megjegyzi, hogy a Székelyföldről menekült görög katolikus magyarok törvényszerűen átállnak a görögkeleti hitre, mert a rítus átédesíti őket, ezenfelül pedig még sokan mások is, akik a fegyver felvétele elől vagy büntetések miatt menekültek oldvába, vagyis azok, akiket az oláhok közt a vallás leple rejt el (uo. 60.). Nyelvi asszimiláció a 19. és 20. században A nyelvi asszimilációról szóló híradásokkal először az olasz misszionáriusok tevékenységével kapcsolatos történeti dokumentumokban (pl. csángó folyamodványok, levelek a Szentszékhez, az erdélyi püspökhöz, a ferencesekhez; a misszionáriusok által küldött jelentések stb.) találkozunk. A vallásgyakorlás körüli nyelvi problémák (például a gyónás nyelvének kérdése) és az idegen misszionáriusok körüli különféle botrányok (ezekről bővebben: Tóth 1988, 1999) idővel már akkora nyilvánosságot kaptak, hogy 1774-ben a De Propaganda Fidei missziós szervezet XIV. Kelemen pápa hozzájárulásával rendeletileg megköveteli a helyi nyelv ismeretét a misszionáriusoktól. Csakhogy ezt a moldvai misszió már ekkor úgy értelmezi, hogy ezzel a felsőbb utasítással voltaképpen a román államnyelv megtanulására kötelezték őket. (Veszely Imets Kovács ) (Érdekes, hogy az ilyen felülről, illetve kívülről jövő ajánlások értelmezése, pontosabban félreértelmezése tekintetében a mai helyzet is analóg a két és fél évszázaddal korábbival.) 22

24 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában Ugyanebben az időben a madéfalvi veszedelem menekültjeivel oldvát járó Zöld Péter arról tudósítja Batthyány Ignác erdélyi püspököt, hogy az olasz miszszionárius atyák más nemzetek iránt oly túlbuzgó megvetéstől lángolnak, hogy semmiképpen sem képesek maguk között főként a magyart megtűrni. zért azt tanácsolja egyházi elöljárójának, hogy próbálja kieszközölni a hittérítő szent kongregációnál, hogy az olaszokat a moldvai fejedelemségből mozdítsák el, és helyükbe magyarul és románul tudó erdélyi papokat küldjenek. (Zöld ) A püspök a Zöld Péter által szolgáltatott adatok ismeretében 1787-ben levélben fordul a római pápához, és ezt írja: Ne higgyje, Szentséged, hogy keveset számít, ha az összes misszionáriusok nem ismerik a magyar nyelvet, mert nemcsak egynéhány szétszórt és ide-oda vándorolt magyarról van szó. Sok család van, kik egész helységeket tartanak megszállva, és éppen úgy nem jártasok az oláhban, mint amilyen erősen ragaszkodnak hazai nyelvükhöz. (Szőcs ) A 19. századi magyar utazó értelmiség tudósításai, útleírásai (Gegő lek, Jerney János, Petrás Ince János, Veszely Károly Imets Fülöp Jákó Kovács Ferenc, Ballagi Aladár stb.) a nyelvi asszimilációs folyamatok érzékeltetése tekintetében kétségkívül forrásértékűek. Például helyesen világítanak rá a falvak közötti különbségekre a nyelvvesztés fokozatait illetően, érzékelik a generációs különbségeket a nyelvhasználatban stb. Gegő lek például már 1836-ban megállapítja, hogy a déli csángó tömbben, nevezetesen Klézse, Forrófalva és Bogdánfalva favakban vannak nevendékek, kik kisértő oláh kérdésemre nem értemmel felelének (Gegő ). zzel cseng egybe Jerney János tudósítása 1844-ből, aki Bogdánfalva, Forrófalva és Lujzikalagor nyelvállapota kapcsán megjegyzi, hogy a férfiak jobbára az oláh nyelvet is beszélik, a nők közül azonban sokan soha sem lépvén ki völgyeikből, oláhul nem tudnak; ezek nyakára ennélfogva magyarul nem tudó olasz papot tolni nehezen sikerül (Jerney I. 25.). A Szabófalva környéki északi csángó falvak (Tamásfalva, Dsidafalva, Domafalva, Lakosfalva) kapcsán viszont Gegő már arról tudósít, hogy ezek nyelv, öltözet és minden szokásaikra nézve igen oláhosodnak: minek egyik fő oka a magyar papok hiánya; mert jelenleg is a románi kerületben keblezett magyar plébániákban olasz missionariusok lelkészkednek (Gegő ). egállapításait pár év múlva Jerney is megerősíti: Szabófalvában neki még arról panaszkodnak, hogy noha a lakosság egyáltalán nem tud románul lelki pásztoruk magyarul nem tud, oláhul gyóntat, ellenben a Szeret túlsó partján már más a helyzet: Tamásfalva, Dsidafalva, iklósfalva, Dumafalva, mindannyi csángó faluk; de lakosi már alig, vagy éppen nem tudnak magyarul írja (Jerney I. 30.). Jászvásáron Gegő 1600 magyar katolikust talál, de panaszolja, hogy az olasz misszionáriusok nem engedik magyarul prédikálni az olykor arra vetődő magyar papokat, s a templomi magyar éneklést is tiltják (Gegő ). A 19. század elejétől már rendszeres egyházi összeírásokkal rendelkezünk, amelyek a hivatalos népszámlálási adatokkal, esetenként egyéb összeírásokkal is összevethetők, és ezek alapján a korábbi korszakokhoz képest jóval megbízhatóbb 23

25 adárnyelven képet tudunk kialakítani a demográfiai viszonyokról, ideértve nemcsak a lakosság abszolút számának, hanem az asszimilációs folyamatoknak az alakulását is. egfigyelhető ugyanakkor, hogy bizonyos korszakokban a párhuzamos (egyházi állami) összeírások adatai nem mindig esnek egybe. 30 A hivatalos népszámlálások azonban nem adnak képet a moldvai csángók nyelvi asszimilációjának alakulásáról, ugyanis a tényleges magyar nyelvismeretre általában nem lehet a hivatalos felmérésekből következtetni, még akkor sem, ha a népszámlálási eredmények közzétett adatsoraiban esetenként szerepelnek olyan kategóriák mint anyanyelv (limbă maternă), etnikai eredet ( origine etnică ), etnikum ( etnie, nemzetiség (naţionalitate ) stb. nnek okai egyfelől a moldvai csángók sajátos etnikai és nyelvi tudatában keresendők, amely az adatfelvétel bevallásai során is megnyilvánult (például az általuk beszélt tájnyelvet nem tartják magyarnak, a vallástól függetlenített etnikum fogalma számukra nem értelmezhető stb.), másfelől az is nyilvánvaló, hogy a hivatalos román népszámlálási felmérések általában nem törekedtek arra, hogy a romántól különböző identititásokat (pl. magyar, csángó ) a moldvai csángók által lakott falvakban megjelenítsék, azaz a felmérések harci statisztika jellege az 1930-as népszámlálástól kezdve mindig érvényesült. A moldvai katolikusok (csángók) abszolút számának alakulását illetően a népszámlálási eredmények általában megbízhatók, de a tényleges magyar nyelvismeretet illetően mind történeti vonatkozásban, mind a jelenlegi állapotot illetően különböző módszerekkel végzett becslésekre vagyunk utalva. A 19. és 20. század fordulóján a még magyarul beszélők számát Gustaw Weigand német nyelvész mintegy főre becsülte (Weigand 1902b) 31. Domokos Pál Péter 1931-es fős becslését (Domokos ) ikecs László 1941-ben kicsit optimistának tartotta (ikecs ). agam az között végzett terepmunkám nyomán, falusoros becslést alkalmazva a még magyarul is beszélők számát főre tettem (Tánczos 1997, 1998a, 1999a, 1999b, 2001a, 2002a, 2002b, 2002c, 2008b). A mintegy 90 településre kiterjedő kutatást ben megismételtem oly módon, hogy ezúttal a településeken belül az egyes generációkra jellemző magyar nyelvi kompetenciaszinteket is igyekeztem megbecsülni. nnek eredményeként megállapítottam, hogy a nagy fokú nyelvromlás és 30 A két forráscsoport adatainak különbözősége például abból is származhat, hogy a mindenkori migrációs jelenségeket (pl. a 19. század végének székely idénymunkásainak, vasútépítő osztrák állampolgárainak tömeges moldvai jelenlétét, a jelenlegi nyugat-európai munkavállalásból származó hiányokat stb.) a különböző felmérések nem azonos szempontok szerint rögzítették. 31 Gustaw Weigand ekkor a magyar származású moldvai katolikusok teljes számát főre tette (45000 fő ősi magyarság, azaz csángó, fő székely bevándorló és 2000 egyéb magyar), de a katolikusok száma ennél valamivel nagyobb volt, ugyanis az 1899-es népszámlálás az ideiglenesen ott tartózkodókkal együtt fő moldvai katolikust mutatott ki. 24

26 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában a külföldre való intenzív kivándorlás következtében a még magyarul is beszélő moldvai csángók száma másfél évtized alatt főre csökkent táblázat. A római katolikusok (A), a hivatalosan is magyar nemzetiségűek (B) és a magyar nyelvet ténylegesen ismerők (C) számának alakulása a 16. századtól napjainkig 33 Évszám A) A katolikusok számának alakulása B) A magyar nemzetiségű katolikusok számának alakulása C) A magyar nyelvet (csángó dialektust) ismerők becsült számának alakulása 16. sz. eleje (ebből magyar kb ) (. Dicţ. Geogr.) 33 kb (Weigand 1902) kb (ikecs ) 32 A csökkenés aránya voltaképpen még drasztikusabb, ugyanis a es felmérés nyomán megállapított végösszeg tartalmazza a moldvai nagyvárosokban becsült 4483 fő beszélőt is, akikre vonatkozóan másfél évtizeddel korábban nem végeztem becslést. 33 Az évi moldvai népszámlálás sajnos nem vizsgálta az anyanyelvi-nemzetiségi viszonyokat. A népszámlálás hiányosságait azonban valamelyest pótolja az azidőtájt öt kötetben megjelent nagy román földrajzi szótár (arele Dicţionar Geografic al României, lásd: Lahovari Brătianu Tocilescu I V.). z az igényes szerkesztésű tudományos munka helységek szerinti bontásban tesz közzé hivatalos forrásokból származó adatokat, utalva a katolikus lakosságú települések etnikai hovatartozására, illetve anyanyelvére is. Az itt közölt demográfiai adatok alapján arra következtethetünk, hogy a magukat magyaroknak valló katolikusok arányszáma a 19. század második felében Bákó és Roman megyékben is jelentősen visszaesett. Szabados ihály számításai szerint Bákó és Roman megye ama 31 községében ahol a Nagy Földrajzi Szótár magyar etnikumúakat jelez, a magyarok arányszáma a 19. század utolsó négy évtizedében 89,6 százalékról 71,1 százalékra csökkent, tehát harmincöt év alatt a magyar nemzetiségűek egyharmada románná vált (Szabados ). Szabados az 1859-es nemzetiségi adatokat a két megye teljes katolikus lakosságára vonatkoztatja (89,6%), és mivel 1898-ból ilyen adattal nem rendelkezik, csak a arele Dicţionar Geograficban említett 31 falu katolikus lakosságán belül számolva jut a 71,1 százalékos arányszámhoz. A teljes megyeterületeket tekintve azonban még nagyobb mérvű aszszimilációra lehetne következtetni: a szótár Roman megye fő katolikus lakosából magyarként említ 8728 főt (az 1859-es 94,6% helyett 37,7%), Bákó megye fő katolikusából pedig főt (86,6% helyett 43,7%). A beolvadás azonban a valóságban nem volt ilyen mértékű: a forrásmunka ugyanis nem tesz említést több teljesen magyar lakosságú faluról, és a szórványmagyarsággal rendelkező nem említett falvak lakosságszáma is jelentékeny. A szótár ezen hiányosságait Domokos Pál Péter 25

27 adárnyelven Évszám A) A katolikusok számának alakulása B) A magyar nemzetiségű katolikusok számának alakulása C) A magyar nyelvet (csángó dialektust) ismerők becsült számának alakulása (Tánczos 1997) (Tánczos 2011) 35 Illetve ugyanez grafikusan: 2. grafikon. A) a katolikusok számának alakulása, B) a magyar nemzetiségű katolikusok számának alakulása, C) a magyar nyelvet (csángó dialektust) ismerők becsült számának alakulása sorolja fel, aki a Hitelben megjelent tanulmányában 71 olyan moldvai települést említ, ahol magyarok is élnek (Domokos ). A Lükő Gábor által közölt több száz falunevet felsorakoztató jegyzék (Lükő 1936), illetve térképmelléklet nem pontos, sok olyan helyen nem tüntet fel magyarokat, ahol még ma is élnek, illetve magyar lakosságot jelez ott is, ahol ennek léte fölöttébb kérdéses. Noha hivatalos forrásból származó adatokról van szó, a Nagy Földrajzi Szótár felméréseinek körülményei ismeretlenek: nem tudjuk, hogy egy-egy csángó falu katolikus lakosságán belül milyen ismérvek alapján minősítették a lakosság egy részét magyarnak, másrészét románnak. Az asszimiláció mértékének becslése során továbbá figyelembe kell vennünk azt is, hogy a katolikusok 1899-es népszámlálás szerinti összlélekszáma magában foglalja az rdélyből 1859 óta érkezett nem magyar etnikumúakat is. 34 Lásd: Tánczos 1997, 1998a, 1999a, 1999b, 2001a, 2002a, 2002b, 2002c, 2008b. zek a magyar, angol, német és román nyelven megjelent tanulmányok voltaképpen egymás átdolgozásai, bővítései. A bennük közölt számadatok természetszerűen azonosak. A számadatok internetes elérhetőségei: oszk.hu/00900/00983/pdf/index.html (agyar lektronikus Könyvtár) és erdely/nepes.htm (Kulturális Innovációs Alapítvány). 35 Lásd: Tánczos 2011a. Ugyanez a tanulmány (A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben) olvasható a jelen kötetben. 26

28 A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában Amint látható, a hivatalos román népszámlálások szerint a moldvai magyarok száma és aránya fokozatosan csökkent, míg végül ez az etnikum gyarkorlatilag eltűnt a népszámlálási adatsorokból. zt a nulla változat felé tartó hivatalos tendenciát hivatottak szemléltetni az alábbi kördiagramok: 1859 (oldva) 1859 ( Bákó megye) 1859 (Roman megye) 5,4% 29,0% 13,4% 71,0% 86,6% 94,6% magyarok Összesen: (100%) bből magyar: (71%) Összesen: (100%) bből magyar: (86,6%) Összesen: (100%) bből magyar: (94,6%) Forrás: Hivatalos népszámlálási adatok (Szabados 1989) 1899 (oldva) 1930 (oldva) 1992 (oldva) 0,8% 27,3% 21,7% 72,7% 78,3% 99,2% magyarok Összesen: (100%) bből magyar: (27,3%) Összesen: (100%) bből magyar: (21,7%) Összesen: (100%) bből magyar: 1826 (0,8%) Forrás: arele Dicţionar Geografic I II., Bucureşti grafikon Forrás: S. anuilă 1938 Forrás: Rec. populaţiei, Bucureşti,

29 adárnyelven Nyelvismeret és etnikai identitás A jelen tanulmányban csak a moldvai csángók magyar nyelvismeretéről volt szó, és a közölt számadatok is erre vonatkoznak, vagyis az igen összetett szerkezetű csángó etnikai tudat elemzésével egyáltalán nem foglalkoztunk, noha kétségtelen, hogy a nyelvismeret szintje bizonyos mértékig az etnikai identitást is meghatározza mind egyéni, mind pedig közösségi vonatkozásban. A 2011-es népszámlálás alkalmával Bogdánfalvában népszámlálási biztosként dolgozva megfigyeltem, hogy sok idős személy azon a nyelvi alapon nyilvánította magát csángó etnikumúnak, hogy a mindennapi érintkezésben ő rendszeresen beszéli a helyi tájnyelvet, míg a fiatalabbak, akik már nem rendelkeztek ezzel a nyelvi kompetenciával, magukat egyöntetűen román etnikumúnak deklarálták. zekben a döntésekben kétségkívül egyéb tényezők is közrejátszottak, de a nyelvi kompetencia szempontjának is megvolt a maga jelentősége. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy maguk a moldvai csángók olyan helyzetekben, amikor meg kell határozniuk az általuk beszélt nyelvet, ezt a nyelvi idiómát általában nem tekintik azonosnak a magyar nyelvvel, és nem is fogják fel úgy, mint ennek tájnyelvi változatát. A román magyar keveréknyelvnek, a minden szinten alulértékelt és megbélyegzett korcsitúrának csak pragmatikus, kommunikatív célokat szolgáló funkciót és értéket tulajdonítanak, azaz a nyelvhez való ideologikus viszonyulás körükben nem létezik, sőt még annak sincsenek tudatában, hogy a nyelvre lehet úgy tekinteni, mint közösségformáló szimbolikus tényezőre. z az archaikus, prenacionális nyelvi viszonyulás, amely a modern polgári nemzettudatok kialakulása előtt lehetett érvényben urópában, azért általános a moldvai csángók között, mert ez a magyar népcsoport a 19. század első felében kimaradt a polgári magyar nemzet létrejöttének folyamatából. ivel ideológiamentesen viszonyulnak a nyelvhasználat kérdéseihez, emiatt a helyi magyar tájnyelv halálát és általában a nyelvcsere jelenségét sem valamiféle tragikus értékveszteségként, hanem a modernizáció szükségszerű velejárójaként, sőt előrelépésként, a társadalmi emancipáció lehetőségeként fogják fel. 28

30 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Bevezetés: néhány alapfogalom A moldvai csángók nyelvhasználatával és etnicitásával kapcsolatban viták zajlanak a szakirodalomban, amit egyfajta terminológiai bizonytalanság is tükröz. Tehát mindenekelőtt meg kell határoznunk néhány alapfogalmat: 1. ás szerzőkhöz hasonlóan moldvai csángónak nevezem Románia oldva nevű országrészének csaknem teljes, ma a nyelvcsere falvanként különböző stádiumában lévő katolikus népességét. z a népcsoport zömében néhány jobbára beolvadt, kisebb lélekszámú más közösségtől eltekintve magyar eredetű. bben az értelmezésben a moldvai csángók (katolikusok) lélekszáma megközelíti a negyedmilliót, a 2002-es népszámlálás szerint egészen pontosan fő Az moldvai csángók által beszélt hagyományos nyelvet a magyar nyelv archaikus változatának, azaz magyar dialektusnak tekintem. Természetesen van tudomásom a téma körül zajló nyelvészeti vitákról (pl. önálló nyelv vagy csak nyelvjárás?), valamint tudatában vagyok annak is, hogy maguk a beszélők egy része az általuk használt hagyományos nyelvet bizonyos nyelvpszichológiai okok folytán és ideológiai hatások eredményeként nem tekinti egyértelműen magyarnak. 3. A moldvai csángók eredeti, ma már eltűnő félben lévő nyelvét a közösség egészére vonatkoztatva anyanyelvnek tekintem, noha tudom, hogy az egyes személyekre vonatkoztatva ezt a terminust csak akkor célszerű használni, ha az illető személy kisgyermek korban elsőként ezt a nyelvet sajátította el, és ha ezeket a nyelvi ismereteket későbbi élete folyamán is megőrizte. 4. A moldvai magyar etnikum táji, történeti, nyelvi és néprajzi szempontból erősen differenciált, a különböző csoportok közötti kulturális különbségek igen nagyok. zért célszerű külön-külön vizsgálni az ún. északi csángók, az ún. déli csángók és az ún. székelyes csángók nyelvi helyzetét, sőt ezen belül a települések földrajzi 1 Az ugyancsak Bákó megyéhez tartozó, de nem moldvai, hanem gyimesi csángónak minősülő Gyimesbükk (Ghimeş Făget) 3099 katolikus lakosa nélkül. Továbbá nem számítom a moldvai csángók közé a bukovinai Suceava megye 8564 fős katolikus lakosságát sem, amelynek többsége lengyel, német és ukrán etnikumú. 29

31 adárnyelven elhelyezkedésére is szükséges tekintettel lenni (pl. Szeret menti, Tázló menti és Tatros menti székelyes csángók). 2 I. iért van szükség a nyelvi kompetenciát tükröző számokra? A nyelvismereti felmérés előzményei A moldvai csángók magyar nyelvismeretére vonatkozóan először között folklórkutatói munkámmal párhuzamosan, illetve mintegy annak mellékleteként végeztem átfogó, minden csángó településre kiterjedő alapkutatást. rre azért volt szükség, mert a hivatalos román népszámlálások adatsoraiból a 20. század folyamán gyakorlatilag eltűnt a moldvai magyar etnikum 3, miközben nyilvánvaló volt, hogy oldvában a nagy fokú nyelvi asszimiláció ellenére még mindig jelentős azoknak a katolikusoknak (csángóknak) a száma, akik még ismerik őseik anyanyelvét, illetve rendelkeznek egy sajátos csángó identitástudattal. A népszámlálások nulla változata tehát mindenképpen magyarázatra, illetve kiegészítésre szorult, de ilyen természetű adatok nem álltak az érdeklődők rendelkezésére. A kiegészítést voltaképpen a tényleges magyar nyelvismeretre vonatkozó, terepkutatáson alapuló, falusoros becslés jelentette, aminek végeredményeként végül megállapítottam, hogy oldvában 83 településen még mintegy katolikus csángó ismer és használ magyar tájnyelvet, de az etnikum háromnegyed része, mintegy személy azonban már nyelvileg teljesen elrománosodott. 4 Az 1990-es évek közepén végzett terepkutatás óta másfél évtized telt el. z alatt az idő alatt a moldvai csángók magyar nyelvismeretében és nyelvhasználatában is gyökeres változások történtek. zek legfontosabbjai a következők: 1. Felgyorsultak a modernizációs folyamatok, például az elektronikus civilizáció és a nagy mérvű mobilitás oldvában is ugyanúgy általánossá vált, mint bárhol máshol a világon. indezek következtében a már korábban is fellazult 2 z a táji-történeti, néprajzi és nyelvi alapon megvalósított belső tagolás a Szabó T. Attila által irányított kolozsvári nyelvföldrajzi iskola terepkutatásai ( ) óta általánosan használtnak és elfogadottnak számít a csángókról szóló magyar néprajzi és nyelvészeti szakirodalomban. 3 Az erre vonatkozó főbb adatokat közlöm a jelen kötet első tanulmányában (A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában), valamint a korábban megjelent munkáimban (Tánczos 2006, 2008b). 4 A terepkutatás nyomán a témakörben több tanulmányom jelent meg magyar, angol, német és román nyelven, melyek egymás átdolgozott, illetve bővített változatai (Tánczos 1997, 1998a, 1999a, 1999b, 2001a, 2002a, 2002b, 2002c, 2008a), de a közölt számsorok mindegyikben természetszerűen azonosak. A tanulmány magyar, angol és német változata interneten elérhető a agyar lektronikus Könyvtárban ( és a Kulturális Innovációs Alapítvány honlapján ( 30

32 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben hagyományos életvilágok itt is eltűnőfélben vannak, a hagyományos kulturális értékek eltűnése (akkulturáció) éppen ebben az időszakban fejeződik be. A csángó falvak nyelvismeretében és nyelvhasználatában gyökeres változást hozott az is, hogy épp a legutóbb eltelt másfél évtized alatt halt ki, illetve fogyatkozott meg az az idős nemzedék, amelyik fiatal korában (kb. az 1940-es évek végéig, azaz a szocializmus mélyreható társadalmi változásai előtt) teljesen hagyományos életmódot folytatott, következésképpen anyanyelvi szinten ismerte még a csángó hagyományos kultúrát, ideértve a helyi tájnyelveket is. 2. A Nyugat-urópában és máshol történő külföldi munkavállalások következtében hatalmas méreteket öltött a külföldre történő migráció, aminek mélyreható kulturális következményei is vannak, ideértve a nyelvhasználat kérdését is. A migrációs jelenségek egyik következménye, hogy a lakosság korábban látványos számbeli növekedése megtorpant, sőt a népesség abszolút száma is visszaesett, amire a moldvai katolikusok körében a század óta nem volt példa. 3. Az új társadalmi kommunikációs formák oldvában is olyan transznacionális tudatot alakítottak ki, amelyben lehetséges a különböző kulturális közegekben való egyidejű jelenlét. nnek a kulturális jelenségnek mélyreható nyelvi következményei is vannak. Például a moldvai csángók között is gyakori a különböző nyelvek vagy egyazon nyelv különböző változatainak, szintjeinek könnyed váltogatása. A nyelvi szintek keveredése egyszersmind kifejezi a különböző értékrendek, mentalitások keveredését is és egyidejű érvényesülését is A modernizációs jelenségek és a migráció eredményeként a csángók által lakott településeken megváltozott a hagyományokhoz és a magyar nyelvűséghez való mentális viszony. A nyelvi tudatosság növekedett, aminek eredményeként a magyar nyelv vagy fel- vagy éppenséggel aláértékelődött. A nyelvi tudatosság jegyében a szülők a családban a gyermekeket kizárólag románul tanítják, mert a helyi tájnyelvet (amelyet nem azonosítanak a magyar irodalmi nyelvvel!) csökkent értékűnek tartják, amely nem teszi lehetővé gyermekeik majdani társadalmi érvényesülését. nnek a nyelvi attitűdnek következtében a fiatal generációk körében szemmel látható a nyelvi romlás, illetve a nyelvismeret teljes hiánya. ásfelől a nyelvi tudatosság növekedésének eredményeként egyes csángó falvakban az utóbbi évtizedben sikerült létrehozni a magyar nyelvű oktatás bizonyos, korlátozott formáit, ami azonban a magyar nyelvet ismerő gyermekeknek csak mintegy 5 Bodó Csanád több tanulmányában szociolingvisztikai szempontokat követve beszél a jelenkori nyelvi változásokról (Bodó 2004a, 2004b, 2005). Lajos Veronika a migráció és egyéb modernizációs jelenségek hatását vizsgálja a csángó önazonosság-tudatra (Lajos 2006). A ohácsek agdolna Vitos Katalin szerzőpáros a modern fogyasztói magatartás megjelenését mutatja be a csángó vendégmunkások körében (ohácsek Vitos 2005). Peti Lehel a moldvai csángó falvakban megfigyelhető új vallásos jelenségeket (például a szekták térhódítását) ugyancsak a transznacionális közösségi tudat és életformák jelenlétével magyarázza (Peti 2008, 2009). 31

33 adárnyelven 10 12%-át érintette. 6 A szülők az ún. magyaróra program keretében a magyar irodalmi nyelv elsajátítását tartják kívánatosnak gyermekeik számára, és ennek érdekében vállalják, hogy a helyi román világi és egyházi értelmiség rosszallása, sőt megfélemlítő nyomása ellenére gyermekeik számára évről évre kérvényezzék a heti 3-4 iskolai magyarórát, és hogy gyermekeiket délután fakultatív magyarórára is járassák. 7 gészében véve azt mondhatjuk, hogy az 1989-es rendszerváltást követően a különböző nyelven kívüli modernizációs tényezők a nyelvhasználat és a nyelvi mentalitás terén is gyökeresen új helyzetet teremtettek a moldvai csángó településeken. Nyilvánvalóvá lett tehát, hogy oldvában a magyar nyelv helyzete már nem azonos a másfél évtizeddel korábbival, következésképpen az aktuális nyelvi viszonyok leírása csak egy új terepkutatás révén történhet. zt a felmérést ben végeztem el, a 2010-es évben pedig több helyszínen utólagos terepmunkát végeztem, kiegészítve és pontosítva az adataimat. 8 A nyelvismeret fontossága: a nyelvhasználat emberjogi vetületei Az között végzett terepkutatásom végeredménye szerint a mintegy negyedmilliós moldvai csángóságnak több mint háromnegyed része nyelvében a többségi románsághoz asszimilálódott, és a végbement nyelvcsere eredményeként a népcsoportnak ekkor már csak mintegy egynegyede 9 beszélte még valamilyen mértékben ősei anyanyelvét, és őrzött egyszersmind egy igen archaikus hagyományos kultúrát (nyelv, népi vallásos képzetek, hiedelemvilág, közösségi rítusok, tárgyi kultúra stb.). A még magyarul is beszélő népesség viszonylag nagy területen szétszórva, mintegy településen élt. 6 rről szóló beszámolók: Borbáth 1996, 1997, 2006; Hegyeli 2001a, 2001b, Az oktatási programról átfogó, falusorosan adatolt képet nyújt a oldvai Csángómagyarok Szövetsége által kiadott Tíz év oldvában című kötet (Kosztándi 2010). A kiadvány szerint a oldvai Csángómagyarok Szövetsége által a 2000/2001-es tanévben elindított oktatási program fokozatosan bővült, és a 2009/2010-es tanévben már 14 településen ( Buda [ Klézse része], Klézse, Csík, Diószén, Frumósza, Külsőrekecsin, Lábnik, agyarfalu, Pusztina, Somoska, Trunk, Kostelek, Bákó) zajlott heti 3-4 órás magyar nyelvű (anyanyelvi) oktatás hivatalos állami iskolákban, és ezek mellett még további 8 településen ( Gajdár, Lujzikalagor, Nagypatak, Diószeg, Pokolpatak, Szitás, Dumbravén [ Külsőrekecsin része], Újfalu/Belcseszku) sikerült megszervezni az iskolán kívüli fakultatív magyar nyelvű foglalkozásokat. 7 Az ún. magyaróra program társadalom- és nyelvpszichológiai hátteréről bővebben lásd a Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez című, jelen kötetben található tanulmányt. 8 Tatros menti székelyes csángók nyelvismeretére vonatkozó terepmunkát az rdélyi Szövetség kutatási programja keretében 2008-ban az NCA Nemzeti Civil kapcsolatok és urópai Integráció Kollégiuma támogatta. A másik négy tájegység (északi csángók, déli csángók, Tázló és Szeret menti székelyes csángók) nyelvi kompetenciáinak felmérése 2008 végétől intézményi kereteken kívül, egyéni kutatási program keretében történt. 9 Az között végzett felmérés szerint mintegy személy. Lásd: Tánczos 1997, 1998a, 1999a, 1999b, 2001a, 2002a, 2002b, 2002c, 2008a. 32

34 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben A legutóbbi hivatalos román népszámlálások (1992, 2002) vallási hovatartozásra vonatkozó adataiból viszonylag pontos képet nyerhetünk a moldvai katolikusok (csángók) területi megoszlásáról, az egyes települések lélekszámáról. zek a felmérések azonban a moldvai csángókat kevés kivételtől eltekintve román etnikumúaknak és román anyanyelvűeknek tekintik, tehát belőlük nem következtethetünk sem a közösség etnikai identitására, sem a nyelvi asszimiláció tényleges helyzetére. Az 1992-es hivatalos népszámlálás szerint oldvában a katolikus lakos közül mindössze 1826 személy (0,76%) tartotta magát magyarnak, ezen belül a csángó falvakban magyar etnikumú személyként összeírt katolikusok száma pedig csupán 526 (!) fő volt. Hasonló eredmény született a 2002-es népszámlálás során is: az ekkor felvett katolikus közül 2015 személy (0,86%) nyilvánította magát magyarnak oldvában. gyes falvakban valamelyest nőtt a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma (erről bővebben: Hegyeli 2003), de ez a növekmény a moldvai csángó etnikai közösség egészét tekintve nem volt számottevő, vagyis a 2002-es népszámlálás voltaképpen az 1992-eshez hasonló eredménnyel zárult. Amint látjuk, a hivatalos népszámlálási felmérésekből az ezredfordulóra csaknem teljesen eltűntek a magyar etnikumú moldvai katolikusok. A népszámlálások nulla változata alátámasztja azt a hivatalosnak mondható az adminisztratív állami intézmények alkalmazottai, a tanintézményekben dolgozó román értelmiségiek, a helyi római katolikus klérus tagjai, a mass media képviselői, a különböző román nacionalista szervezetekhez tartozó személyek, az ország vezető politikusai stb. által terjesztett ideológiát, miszerint a csángókérdés voltaképpen nem is létezik Romániában, ugyanis a magyar nyelvhez és a magyar etnikai identitásukhoz ragaszkodó moldvai katolikusok egészen elenyésző kisebbséget alkotnak. A tényleges helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Az adott körülmények között adott módszerekkel felvett hivatalos népszámlálási adatok kétségkívül elmondanak valamit a moldvai csángó népcsoport nyelvi helyzetéről és etnikai identitástudatáról, de ezeket az adatokat úgy kell értelmeznünk, hogy a hivatalos felmérések különböző okoknál fogva képtelenek tükrözni a moldvai csángó népcsoport mai tényleges és bonyolult nyelvállapotát, valamint egészen sajátos közösségi identitástudatát. iközben a hivatalos a statisztikák a nyelvi asszimilációs folyamatokról és az etnikai identitás alakulásáról keveset mondanak, ugyanezek a jelenségek a rendszerváltás után eltelt időszakban a tudományos kutatások kiemelt fontosságú témáivá lettek. A tényleges nyelvismeretre és nyelvhasználatra vonatkozó kutatásoknak azért van központi jelentőségük, mert ezeknek a kérdéseknek jogi vonatkozásaik is vannak. Nyilvánvaló például, hogy a nyelvi kompetencia és a nyelvi öntudat egyszersmind a jogérvényesítésre való lehetőséget, sőt képességet is jelenti. Az urópa 33

35 adárnyelven Tanács 2001-ben elfogadott számú Ajánlása 10 Románia számára kötelezővé teszi a moldvai csángó hagyományos kultúra és nyelv védelmét, de erre csak akkor van lehetőség, ha a csángó népcsoport maga is ragaszkodik ezekhez az értékekhez, illetve ha még egyáltalán rendelkezik ezekkel a tradicionális kulturális értékekkel, ideértve magát a nyelvet is. II. Kutatás-módszertani kérdések A terepmunka dokumentumai A ben végzett terepmunka keretében azokat a moldvai csángó falvakat kerestem fel, amelyek esetében feltételezhető volt, hogy a katolikus lakosság egy része valamilyen mértékben ismeri a magyar nyelv helyi dialektusát. 11 zenfelül szükségesnek mutatkozott valamilyen módon megbecsülni a nagyobb városokban (pl. Bákó, Karácsonykő, Románvásár, Onyest stb.) élő katolikusok magyar nyelvismeretét is. Az egy-egy faluban végzett helyszíni terepmunka alapvető célja az előzetesen kidolgozott Adatlap kitöltése volt, amely számszerűsíthető információkat is tartalmaz az illető település nyelvi helyzetére vonatkozóan. Az adatlap kitöltése résztvevő megfigyelés, interjúkészítés és egyéb helyszíni adatgyűjtés után történt. A települések adatlapjaira rákerültek más információk is, amelyek ugyancsak jellemzőek az illető település élő nyelvi helyzetére (az egyházi élet és az oktatás nyelvére vonatkozó adatok, családnév-változtatások, helynevek stb.). A települések adatlapjainak kitöltése mellett a terepmunka során egyéb kutatási háttéranyag gyűjtésére is sor került, ami a nyelvi adatok értelmezése során is hasznosíthatónak bizonyult. Például minden felkeresett településen magnóval rögzítettem bizonyos mennyiségű nyelvi szöveget, azzal a céllal, hogy a kutatás időpontjában létező nyelvállapotot dokumentáljam. Az interjúhelyzetben rögzített hagyományos folklórműfajok (pl. mondák, vallásos legendák, hiedelmek, 10 Az ajánlást előkészítő raportőri jelentések keletkezéséről lásd a jelen kötet Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál című írását. 11 Az közötti kutatás során 83 ilyen települést találtam, de az új kutatás során célszerű volt bizonyos, tradicionálisan több egységből álló településeket ezúttal külön-külön kezelni, így a magyar nyelvet még ismerő csángó települések száma valamelyest nagyobb lett. Például a Tatros mentén Bruszturósza községen belül az új felmérésben már külön kezeltem Bruszturósza, Kökényes és Burjányos falvakat, hasonlóképpen Dofteána község esetében Dofteána, Szálka, Valea Câmpului és Bogáta falvakat. A Szeret mentén célszerűnek láttam külön feltüntetni a Szászkút községhez tartozó Sascut-Târg adatait, mert itt időközben egy új, katolikus lakossággal is rendelkező falurész, az ún. Cartier jött létre. Úgy vélem, ezzel a megoldással árnyaltabb kép nyerhető egyes nagyobb vagy felekezeti szempontból inhomogén, esetleg földrajzilag kiterjedtebb települések nyelvi viszonyairól. 34

36 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben szokásleírások, énekelt folklórműfajok stb.) mellett felvettem élménytörténeteket, igaztörténeteket is és mindenekelőtt olyan élőnyelvi szövegeket, amelyek természetes beszédhelyzetben hangzottak el. inden településen rögzítésre kerültek a temetői keresztek családnevei (ideértve a nevek gyakoriságát is) és a teljességre való törekvés igénye nélkül a legfontosabb külső és belső helynevek is, bár ez utóbbi vonatkozásban nem törekedhettem teljes körű rendszeres gyűjtésre. A gyűjtési archívumot digitális fényképezőgéppel készített fényképgyűjtemény egészíti ki. 12 Amint látjuk, a terepkutatás központi része az előre kidolgozott módszerrel történő számszerű becslés volt, amelynek lényege, hogy az egyes csángó településeken megkíséreltem megállapítani a helyi magyar nyelvet anyanyelvi szinten beszélő (1), ezt a nyelvet második nyelvként használó (2), továbbá a csak passzív nyelvismerettel rendelkező, vagyis magyarul csak értő (3) és végül a magyarul már egyáltalán nem tudó személyek (4) lélekszámát. Az erőteljesen ható nyelvi asszimilációs folyamatok közepette egy személy magyar nyelvi kompetenciaszintje alapvetően két tényezőtől függ: egyfelől az illető település nyelvi asszimilációs folyamatainak előrehaladottságától (1), másfelől a beszélő generációs hovatartozásától (2). A fenti két döntő körülmény mellett olykor egyéb tényezők (3) is befolyásolhatják egy-egy személy nyelvismeretét és nyelvhasználatát (pl. a csángó falvak egy részében néhány éve tartott magyarórák nyelvi hatása, a székelyföldi iskoláztatás hatása, a migráció nyelvi következményei, a magyar nyelvűséghez való családokon belüli eltérő viszonyulások stb.), de ezek az egyedi, eseti hatások nem kérdőjelezik meg az első két tényező meghatározó jelentőségét. A moldvai csángó települések nyelvismeretre vonatkozó becslés keretszámait a 2002-es hivatalos népszámlálás adatai jelentették. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a csángó falvak felekezeti összetételére vonatkozó népszámlálási adatokat egyszersmind etnikai adatoknak is tekinthetjük, ugyanis a ritka kivételektől eltekintve az ortodox vallásúként regisztrált személyek rendszerint román etnikumúak, a római katolikus vallásúként számba vett személyek pedig magyar eredetű csángóknak tekinthetők. gy-egy településen belül a különböző generációkhoz tartozó személyek abszolút számának megállapításakor a 2002-es népszámlálás korfáit használtam fel. ivel a népszámlálási összesítések nem falusorosan, hanem csupán községsorosan adják meg az egy évjárathoz tartozó személyek lélekszámát, az egyes falvak katolikus lakosságának korfáját arányosan állapítottam meg zekből a fényképekből közöl válogatást Gazda László Csángómagyar falvak című, háromkötetes településtörténeti adattára (Gazda I III.). 13 Itt mondok köszönetet Kiss Tamásnak, az RDSZ Ügyvezető lnökség Demográfiai unkacsoport kolozsvári kutatójának, valamint az azóta elhunyt Varga. Árpádnak, a budapesti Kulturális Innovációs Alapítvány munkatársának a 2002-es népszámlálási felmérés rendelkezésemre bocsátott adataiért és minden szakmai segítségükért. 35

37 adárnyelven it értünk a csángók magyar nyelvén? A nyelvismeret három szintje A félreértések elkerülése végett mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy amikor a moldvai csángók magyar nyelvismeretéről beszélek, ezen a nyelven a helyi magyar tájnyelvet értem. zt a román kölcsönszavakkal, frazeológiai szerkezetekkel, nyelvi tükörfordításokkal stb. kevert nyelvet a magyar nyelv dialektusának tekintem 14, még akkor is, ha a nyelvi identifikáció során maguk a csángók ezt a helyi nyelvváltozatot nem tartják a magyar nyelvvel azonosnak. 15 ár az os felméréskor kiderült, hogy a vizsgálat során alkalmazott magyarul tudó kategóriát célszerű volna finomítani, hiszen a nyelvi kompetenciáknak különböző szintjei vannak a magyarul értők körében, csakhogy egy már zajló felmérés közben a kutatás során alkalmazott operatív fogalmak megváltoztatására már nem nyílt lehetőség. A es felméréskor a nyelvi asszimiláció folyamatának érzékeltetése végett bevezettem az anyanyelvi szintű nyelvismeret, a második nyelvként való nyelvhasználat és a passzív nyelvismeret fogalmait. A nyelvi kompetencia három fenti szintjének elkülönítése révén ugyanis megállapítható, hogy egy adott településen a különböző generációk milyen szinten beszélnek/értenek magyarul, és ily módon az illető településen a nyelvi asszimiláció előrehaladottságára is rá lehet világítani. A nyelvi asszimilációs folyamatok természetéből adódóan a nyelvcsere köztudottan generációról generációra halad előre, és településenként is eltérő előrehaladottságot mutat a nyelvi kompetenciák mértéke a különböző csángó falvakban nem azonos. Általában véve kijelenthetjük, hogy a csángó tájnyelvet anyanyelvi szinten (1) ma már csak az idős- vagy esetenként a középgeneráció ismeri, az iskolás korú gyermekek ma már mindenütt csak második nyelvként (2) használják ezt a nyelvet, sőt egyre gyakoribb az, hogy a gyermekek magyar nyelvtudása ma már csak passzív nyelvtudás (3). A még magyarul is beszélő falvakban egyre gyakoribb az, 14 Sándor Klára magyarországi nyelvész ezzel szemben önálló csángó nyelvről beszél, és írásaiban a helyi nyelvjárásokból elvont csángó sztenderd kialakítását és oktatásban való bevezetését szorgalmazta (Sándor és ). zt a felvetést azonban Bodó Csanád és munkatársai kritikával fogadták (Bodó 2004b és 2005), és más nyelvészek sem ilyen értelemben foglaltak állást a kérdésben (Szilágyi 2002, 2006; Juhász 2003b; Kiss 2003a, 2003b). 15 A magyar köznyelvtől való elkülönítés legfőbb oka a csángó nyelvváltozatokban megfigyelhető rendkívül erőteljes román kölcsönszóhasználat, ami az igaz magyarokkal való kommunikációt a moldvai csángók számára nehézkessé teszi. aguk a beszélők ezeket a szókészleti eltéréseket érzik alapvetőnek, nem pedig a nyelvtani rendszer magyarral való azonosságát. Se nem magyar, se nem román így jellemzik saját nyelvüket a leggyakrabban, ha valaki a nyelvük identifikációját kéri tőlük. Szilágyi N. Sándor azonban kimutatta, hogy a spontán nyelvi megnyilatkozásokban a moldvai csángók a saját nyelvüket rendszerint magyarnak nevezik, különösen akkor, ha a helyi dialektus román nyelvvel való szembenállását akarják kifejezni, a csángó szót pedig rendszerint akkor vonatkoztatják a helyi dialektusra, amikor ennek a magyar köznyelvtől való eltérését akarják jelezni (Szilágyi és ). 36

38 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben hogy a gyermekek és a fiatalabb generációk már egyáltalán nem értenek magyarul, tehát körükben a teljes nyelvvesztés állapota (4) következett be. A nyelvi kompetenciák itt megnevezett négy szintjét a következő jellemző sajátosságokkal írhatjuk le: A. Az anyanyelvi szintű magyar nyelvhasználat jellemzői: könnyed, folyékony, természetes beszéd, a magyar nyelvi megnyilatkozás a beszélőnek nem okoz erőfeszítést; a beszédszituáció azonnali és pontos lereagálása, az azonnali válaszadás képessége; a népnyelvre jellemző költői képek, metaforák, proverbiumok gyakori használata; a román kölcsönszóhasználat természetes, de a beszélő nem vált át románba, illetve csak olyankor, ha a beszédtéma ezt kifejezetten megköveteli (pl. technikai kérdések, modern életvilág, román beszéd reprodukálása) stb.; a beszélő kisgyermekkorban először magyarul tanult meg beszélni, és a nyelvet azóta is folyamatosan használja. B. A második nyelvként való használatának jellemzői: az illető személy a köznapi nyelvi megnyilatkozások többségében jobbára románul szólal meg, de képes magyarul is folyamatosan beszélni; a nyelvi kompetencia korlátozott: a beszélő érzékelhetően nehezen beszél, olykor keresi a magyar szavakat; a beszéd gyakran vált át románba nemcsak szavak, hanem szószerkezetek, mondatok, sőt nagyobb szövegegységek szintjén is; a nyelv ezen a szinten voltaképpen már nem él : az egyéni, metaforikus kifejezések, a nyelvi sztereotípiák (proverbiumok) jobbára hiányzanak; a használt szókincs erősen korlátozott; a beszélő kisgyermekkorban először románul tanult meg beszélni, a magyar nyelvtudás egy késleltetett másodnyelvi (értsd: magyar nyelvi) szocializáció 16 eredménye vagy pedig időközben körülötte megszűnt a magyar nyelvi közeg, ami a nyelvismeret romlását eredményezte. Itt jegyzem meg, hogy megfigyelésem szerint a magyar nyelv két úton válhat második nyelvvé: a) Ha a gyereket már eleve románul tanítják a családban, a később megtanult magyar nyelv ismerete korlátozott mértékű lesz, és a nyelvhasználat kisebbnagyobb intellektuális erőfeszítést igényel majd. z a jelenség oldva-szerte 16 A csángó gyermekek elsődleges és másodlagos magyar nyelvi szocializációjáról lásd: Bodó és 2004b (utóbbiban részletes, kifejtett módon); Hegyeli

39 adárnyelven teljesen általános, hiszen ma már nincsen egyetlen olyan csángó falu sem, ahol a gyerekeket a családban magyarul tanítanák beszélni. b) A tömeges nyelvvesztés során gyakran fordul elő az is, hogy az illető személy gyermekkorában a családban először ugyan magyarul tanult meg, de később a tágabb társadalmi környezetben román dominanciájú közegbe került. Ha az életút során valami okból megszűnik az anyanyelvi környezet (pl. tömeges nyelvi asszimiláció, migráció stb. miatt) az egyén a szó szoros értelmében elveszíti az anyanyelvét, és egy idegen nyelven kezd beszélni, gondolkodni. Ha egy egyén környezetében a valamikori anyanyelv már nem él, mindenképpen a nyelvi kompetencia romlásával kell számolni. (A felejtésnek egyéni életúton belüli analóg folyamatát figyeltem meg a kötött szövegű folklóralkotások esetében is: sok olyan személlyel találkoztam oldvában, akik fiatal korukban ismertek magyar nyelvű népdalokat, balladákat, rítusénekeket, vallásos népénekeket, liturgikus vagy archaikus népi imádságokat, de ezeket a kötött szövegeket később részben vagy teljesen elfelejtették.) C. A passzív nyelvismeret jellemzői: a beszélő a nyelvet nem, vagy csak igen ritkán használja; a beszélő a nyelvismeretre passzív módon tett szert, mintegy véletlenül szedte fel ezt a tudást; a beszélő, ha valami miatt megszólalni kényszerül, nehezen, intellektuális erőfeszítéssel beszél; az ismert magyar szókincs erősen korlátozott, és csak az élet bizonyos területeire korlátozódik; a beszéd minduntalan, akarva-akaratlan románra vált át, a beszélő bizonyos fogalmi körökben (pl. modernizáció jelenségei) egyáltalán nem ismer magyar szavakat; az artikuláció rendkívül idegenszerű, a magyar köznyelvet beszélők számára a beszéd nehezen érthető; ezen a szinten a beszélő egyáltalán nem érzékeli azt, hogy a magyar nyelvnek vannak különböző nyelvi változatai. D. A nyelvvesztés utáni állapot jellemzői: a nyelv elfelejtődött, de a lelki válsághelyzetekben való megnyilatkozások során olykor felbukkanhatnak magyar törmelékszavak, szókapcsolatok (pl. magyar káromkodások, obszcén kifejezések stb.); a magyar titkos nyelvvé változik, amit az idősebbek olykor gyerekek vagy idegenek előtt használnak; a közösségben él még annak tudata, hogy az ősök magyarul beszéltek, ami létrehozhat bizonyos érzelmi affinitást, de lehet averzió forrása is. 38

40 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben A generációk közötti nyelvi különbségek Amióta a csángók nyelvi asszimilációjáról beszélnek, sokan felhívják a figyelmet arra, hogy a magyar nyelvi kompetenciát illetően egy faluközösségen belül nagy különbségek lehetnek az egyes generációk között (sztereotípia: az öregek tudnak, a fiatalok nem ). Az ilyenszerű megállapításokon túl ezekről a folyamatokról, amelyek végül nyelvcseréhez vezetnek, viszonylag keveset tudunk, holott különböző módszerekkel egzakt módon is mérhető nyelvi jelenségekről van szó. A nemzetközi szociolingvisztikai szakirodalomból is az tűnik ki, hogy a generációs hovatartozás döntő és elsőrendű tényező a nyelvcserére ható faktorok (pl. lakóhely típusa, társadalmi státus, iskolázottság, nem, a nyelvhasználat tere, a nyelvtudás mértéke stb.) között, bár a nyelvválasztást meghatározó tényezők természetesen együtt érvényesülnek. 17 A jelen alapkutatásban a népszámlálási adatokból kiindulva a terepkutatás eredményei alapján számszerű becslésre tettem kísérletet. A módszer lényege, hogy minden csángók által lakott településen megpróbáltam megállapítani az egyes generációkra jellemző nyelvismereti szinteket. Abból indultam ki, hogy a népszámlálási adatok alapján településenként meghatároztam az illető település korszerkezetét, az ún. korfákat. ivel évjáratok szerinti népszámlálási adatok csak községsorosan álltak rendelkezésemre, a csángó falvak egyes generációihoz tartozó személyek lélekszámát arányos leosztással számítottam ki az illető falu katolikusainak összlélekszáma szerint. 18 A nyelvismeretre vonatkozó becslés során a következő generációs csoportokkal dolgoztam: gy1 = kis gyermekek (0 4 év), gy2 = gyermekek (5 9 év), gy3 = nagy gyermekek (10 14 év), f = serdülőkorúak, fiatalok (15 29 év), k1 = alsó középgeneráció (30 44 év), k2 = felső középnemzedék (45 59 év), i = idős nemzedék (60 év felett). 17 Borbély Anna erre vonatkozóan például egy amerikai kínai kutató, Wen Lang Li kutatásainak eredményeit ismerteti, aki az gyesült Államokban élő kínai közösségek nyelvcseréjét vizsgálta. A magyar kutató a magyarországi románok nyelvcseréjére vonatkozóan saját kutatási eredményeivel is alátámasztja a generációs faktor elsőrendű szerepét a nyelvválasztásban. Lásd: Borbély és A vegyes lakosságú településeken adott esetben mutatkozhat némi különbség az ortodox és a katolikus lakosság korszerkezetét illetően, de ez sehol sem annyira számottevő, hogy a nyelvismeretre vonatkozó becslést lényegileg befolyásolná. 39

41 adárnyelven Az ún. korfák azért fontosak, mert egyes települések szemlátomást elöregedettebbek, mint mások. nnek illusztrálására alább a csaknem teljesen székelyes csángók által lakott Szőlőhegy község 19 és Onyest város (ennek része Ónfalva) korfáját közlöm. lőbbiben a 30 év alatti generációk aránya 47,7%, utóbbiban pedig csak 38,6%. 1. táblázat. Szőlőhegy (Pârgăreşti) község és Onyest (Oneşti) város korfája Szőlőhegy községonyest város Lélekszám (fő) % Lélekszám (fő) % gy1 (0-4 év) 319 6, ,0 gy2 (5-9 év) 358 7, ,0 gy3 (10-14 év) 463 9, ,9 f (15-29 év) , ,7 k1 (30-44 év) , ,3 k2 (45-59 év) , ,9 i (60 év felett) , ,2 Összesen Az egyes generációs csoportokhoz tartozó személyek számának megállapítása azért fontos, mert nyelvi asszimiláció esetén a magyar nyelvismeret szintje alapvetően generációfüggő. Általános törvényszerűség az, hogy a nyelvi kompetencia romlása a legfiatalabb generációkkal kezdődik, és fokozatosan tart az idősebb generációk felé. Olyan esetről nem tud a csángó szakirodalom, hogy két egymást követő generáció között megfordult volna a sorrend, vagy hogy a nyelvromlás folyamatából kimaradt volna egy generáció. Legföljebb a generációk asszimilációs magatartásának bizonyos szintű elbizonytalanodásáról, sőt újabban a modernizációs, illetve migrációs folyamatoknak köszönhetően összezavarodásáról beszélhetünk. De még ilyen esetekben is általánosan megfigyelhető jelenség, hogy az idősebb generációk magyar nyelvi kompetenciája jobb, mint a fiatalabb nemzedékeké. Vannak generációk, amelyek anyanyelvi szinten beszélnek csángóul, mások csak második nyelvként használják ezt a dialektust, ismét mások értenek ugyan, de nem szoktak megszólalni csángósan (passzív nyelvismeret), míg végül vannak olyanok is, akik már egyáltalán nem is értenek magyarul. A 15 év alatti gyermekek generációjának három alcsoportba (gy1, gy2, gy3) való osztását a nyelvi kompetenciák eltérő volta indokolta: a nemzetközi szakirodalomban is többen (pl. Joshua Fishman, Susan Gal stb.) írtak már arról, hogy az idősebb gyermekek rendszerint jobban ismerik a kisebbség nyelvét, mint a fiatalabbak A község falvai: Szőlőhegy, Újfalu, Szitás, Bahána és a jobbára románok által lakott Bagolypatak. 20 Gal ; Borbély

42 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Nagy általánosságban tehát érvényes a következő kijelentés: a csángó falvakban egy adott generációra egy adott nyelvismereti szint jellemző. Vagy másképpen fogalmazva: a generációs határok a nyelvi kompetenciák szintjeinek határai is. (lső ránézésre is szembeötlő, hogy a nyelvi kompetenciát illetően a generációk között eltérések mutatkoznak az idősebb generációk javára.) szerint egyik legfontosabb kutatási premisszánk az volt, hogy ha egy adott településen belül sikerül megállapítani a generációkra jellemző fentebb leírt nyelvismereti szinteket, ezzel már az illető település nyelvi asszimilációs folyamatainak előrehaladottságára is rávilágítottunk. A generációhoz tartozó személyek nyelvismeretében mutatkozó látványos különbségek rendszerint ritkák, és valamilyen sajátos helyi körülménnyel magyarázhatók. Nyelvi szempontból minden település egységet képez, azaz a generációk adott nyelvismereti szintje, illetve bevett nyelvhasználati gyakorlata jellemző az illető településre. z alól a nagyvárosok, sőt az egészen nagy csángó falvak jelenthetnek kivételt, ahol ma már a generációkhoz kötött nyelvi kompetenciák nehezebben tipizálhatók. A migrációs jelenségek pl. távoli nagyvárosokból való hazaköltözések ugyancsak atipikus helyzeteket teremthetnek, amelyekre a terepmunka során tekintettel kell lenni. A csángó falvak közötti eltérések A csángó falvakban utazók már a 19. század derekán jelezték, hogy a csángó falvak a nyelvi asszimiláció különböző fokozatain állnak, vagyis az egyes generációk néhol jobban, máshol kevésbé jól tudnak magyarul. ár ekkor is voltak olyan katolikus települések (főleg a nagy északi és déli tömb peremvidékein), amelyeknek katolikus lakossága már ekkor teljesen elrománosodott, máshol például az északi csángó tömb legtöbb falujában éppen ekkor gyorsult fel a nyelvi asszimiláció, míg máshol például a székelyes csángó falvakban vagy a Bákó környéki ún. déli csángó településeken még nem volt észlelhető a nyelvi romlás. gyes falvak tehát már a 19. században vagy még korábban nyelvcserén mentek keresztül, másokból csak a 20. század első felében tűnt el a magyar nyelv. Az utóbbi településeken az öregek még emlékeznek arra, hogy szüleik vagy nagyszüleik magyarul beszéltek, és a hajdani magyar nyelv emlékét családnevek, helynevek, magyar és a román beszédbe kevert magyar nyelvi relikviák őrzik ergem la aprosentec [megyünk aprószentekelni] hallottam a Bákó melletti Barátban, azaz egy olyan faluban, ahol régóta senki nem tud már magyarul. Az elrománosodott falvak magyar nyelvi relikviáiból gazdag gyűjtemény állítható össze például Ion H. Ciubotaru néprajzi kiadványsorozatából (Ciobotaru I III ). Noha ez a kiadvány szakmai-módszertani szempontból erősen vitatható (lásd: Gazda et passim), de az kétségtelen, hogy a szerzőt a nyelvcserén már átment északi csángó falvak nyelvjárását illetően hiteles adatközlőnek tekinthetjük. 41

43 adárnyelven Hogy miért indult be egyik faluban az asszimiláció, a másikban pedig miért nem zajlott le ugyanez a folyamat, illetve, hogy a nyelvi kompetenciát illetően voltaképpen miből származnak a települések közötti hatalmas különbségek, rejtélyes kérdésnek tűnik. Vajon miért, hogyan románosodott el teljesen Talpa, ardzsinén vagy Barát lakossága már a 19. században, illetve a 20. század legelején, holott a közelükben fekvő és anyaegyházközségüknek számító Lujzikalagorban csak a század legvégén indult be az erőteljes nyelvi asszimiláció? Bármennyire is meglepőek ezek a jelenségek, az ilyen típusú talányos kérdések is megválaszolhatók. A nyelvcsere soha nem valamiféle misztikus, hanem inkább adott körülmények között törvényszerűen bekövetkező jelenség. Az egyes meghökkentő helyzetek magyarázatát keresve tudatában kell lennünk annak, hogy a gyorsabb románosodás irányába ható tényezők lehetnek a következők: 1. inél nagyobb az ortodox vallású román lakosság jelenléte egy katolikus közösségben, annál előrehaladottabb a nyelvi asszimiláció foka. (Például Fűrészfalván azért rosszabb a magyar nyelvállapot, mint a szomszédos Gorzafalván, mert az előbbi faluban a katolikus lakosság szétszórtan él az ortodox románok között, az utóbbiban pedig a falu egyik részében tömbben él a mintegy 4000 főt számláló katolikus közösség.) 2. A modernizációs tényezőkkel (pl. úthálózat, városok vagy ipartelepek közelsége, adminisztratív közigazgatási vagy egyházi központ jelleg stb.) való intenzívebb kapcsolat ugyancsak elősegíti a nyelvi asszimilációt. 3. A magyar nyelvvel szemben fellépő helyi nacionalista román értelmiségnek a katolikus papoknak, az iskolákban működő tanároknak, a közigazgatási alkalmazottaknak stb. jelentős hatásuk van a nyelvi asszimilációs folyamatokra. Ritkán bár, de találkozunk olyan példákkal is, amikor a magyarul is szolgáló papok jelenléte és határozott állásfoglalása ideig-óráig elodázta a nyelvi asszimilációt egy-egy településen. 22 Hasonló szerepük lehetett a csángó falvakban magyarul szolgáló parasztkántoroknak, az ún. deákoknak is (Tánczos 1995c). 4. Az előrehaladottabb nyelvi asszimiláció olykor bizonyos településtörténeti és történeti demográfiai tényezőkkel is magyarázható. Fontos tényező lehet az is, hogy honnan, mikor, milyen etnikai összetételben, kinek a birtokára telepedett le egy-egy falu lakossága. A nyelvi asszimiláció előrehaladottsága minden településen meghatározható, sőt akár számszerűen is kifejezhető. A népszámlálási korfákra alapozott helyszíni becslésekkel megállapítható, hogy egy adott faluban egy adott generáció milyen nyelvi kompetenciával rendelkezik. 22 Például a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben Bogdánfalván szolgáló Petrus Neumann vagy a második világháború után Lészpeden tevékenykedő Gyergyina János plébánosok működésére gondolhatunk. 42

44 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Az analógia törvénye a nyelvi asszimilációs folyamatokban egfigyelhető, hogy a nyelvi asszimilációs folyamatok minden településen nagyjából hasonló módon zajlanak, ez alól csak a városok vagy egyes újonnan létrehozott települések jelentenek bizonyos szempontból kivételt. Az analógia törvénye több vonatkozásban is érvényes: 1. Vannak települések, amelyek a nyelvi asszimiláció megközelítőleg azonos szintjén állnak. z azt jelenti, hogy az illető településeken az egyes korosztályok nyelvi kompetenciaszintje is nagyjából azonos. gyedi eltérésekkel, az asszimilációs tényezők különbözőségéből adódó különbségekkel természetesen gyakran találkozunk, de a fenti általános törvényszerűség mégis megfogalmazható. 2. A különböző közösségek (települések) asszimilációs folyamatai hasonló módon zajlanak: hasonlóak vagy azonosak az asszimilációt kiváltó okok, az egyes nyelvi fokozatokat jellemző szimptómák, a közösség által választott asszimilációs stratégiák stb. Az analógia törvénye alapján egy-egy közösség egészének nyelvállapotára, akár valamely részadat alapján is jó bizonyossággal következtetni lehet. Például elegendő ismerni egyik generáció nyelvállapotát egy településen, hogy ebből a szomszédos generációk nyelvi kompetenciájára következtessünk. Ha tehát kutatási premiszszaként elfogadjuk azt, hogy a nyelvi asszimilációs folyamatok minden településen nagyvonalakban azonos módon, azonos fokozatokat követve zajlanak, lehetségessé válik az, hogy a múltba visszatekintve évtizedes pontossággal megállapítsuk a nyelvcseréhez vezető folyamat beindulásának kezdetét vagy pedig hogy a jövőre nézve bizonyos prognózisokba bocsátkozzunk. 23 Az analógia törvényének alapján elképzelhetőnek tartom például, hogy a 17. század óta szórványosan, de azért mégis elég sűrűn felbukkanó történeti adatokból kiindulva főbb vonalaiban leírjuk a moldvai csángó népcsoport nyelvi asszimilációjának egész történeti folyamatát. Noha a nyelvi asszimiláció minden településen nagyjából azonos forgatókönyv szerint történik, de az analógia törvényét ennek ellenére nem célszerű abszolutizálni, ugyanis az egyes települések nyelvcseréjének folyamata lehet némiképp különböző, az egyedi körülmények egyedi helyzeteket teremthetnek. egfigyelhető például, hogy egyes falvakban egy-egy generáció nyelvállapota jól artikulálható, azaz a nyelvi kompetenciák generációs határai viszonylag élesek. z azt jelzi, hogy az illető közösség egyértelműen a nyelvváltás mellett döntött, a fiatalabb nemzedékek nem akarnak már 23 Ilyesféle módszertani lehetőségre utal Borbély Anna is, amikor a magyarországi román közösségek nyelvcseréjéről írott könyvének utolsó bekezdésében ezt írja: Befejezésül még egy megjegyzés. A mintában szereplő felnőttek adataiból ki lehet következtetni a nyelvcsere kezdetének körülbelüli évtizedeit ( ), az 1990-ben román általános iskolába járó gyermekek adataiból pedig a folyamat közeli befejeződését is. (Borbély ) 43

45 adárnyelven Nem ért Passzív nyelvtudás ásodik nyelvként beszél Anyanyelvi szinten beszél 1. grafikon. Vizánta (Vizantea ănăstirească) generációinak magyar nyelvállapota megtanulni magyarul, tehát az ilyen településeken gyors nyelvcserére lehet számítani. (Például a Tatros menti térségben a települések többsége ebbe a csoportba sorolható. Legtöbbjükben már-már befejeződött a nyelvvesztés, de az asszimiláció iránya és lefolyása ott sem kétséges, ahol viszonylag többen ismerik még a magyar nyelvet. z utóbbiak közé sorolhatók Vizánta, Prála, Váliszáka, Degettes és Fűrészfalva katolikus közösségei.) ás falvakban viszont a generációs határok a nyelvi kompetenciák terén átfolyóbbak, ami nyelvi küzdelemre, az asszimiláció kérdésében tanúsított bizonytalanságra utal. De az általános trend, miszerint a fiatalabbak rosszabbul, az idősebbek pedig jobban beszélnek magyarul, nagy vonalakban ezeken a településeken is érvényes, csakhogy itt viszonylag sűrűn fordulnak elő kivételek, mégpedig mindkét irányban: ilyen falvakban gyakran találkozunk idősebbekkel, akik meglepően rosszul, illetve fiatalokkal, akik meglepően jól beszélnek magyarul. (A Tatros mentén ide sorolom például Tatros, Gorzafalva és részben Ónfalva falu közösségeit.) A két fenti településtípus generációinak nyelvállapotát az 1. és 2. grafikonnal szemléltetjük. Az 1115 fő katolikus lakossággal rendelkező Vizántán a gyermekek (gy1 = 5 éves kor alatt, gy2 = 5 9 év, gy3 = év) és a fiatalok (f = év) már egyáltalán nem tudnak magyarul, az alsó és felső középnemzedéknek (k1 = év, k2 = év) is csak kisebbik része érti passzív módon a nyelvet. Az idősebbek körében (i = 60 év felett) általános ugyan a magyar nyelvismeret, sőt a generációhoz tartozók többsége anyanyelvi szinten beszél magyarul, de gyakorlatilag semmi esély nincs arra, hogy a magyar nyelvet a fiatalabbak is megtanulják, hiszen már a középnemzedék nagyobbik része sem ért magyarul, és a magyarul értők 44

46 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Nem ért Passzív nyelvtudás ásodik nyelvként beszél Anyanyelvi szinten beszél 2. grafikon. Gorzafalva (Oituz) generációinak magyar nyelvállapota is legfeljebb csak passzív nyelvtudással rendelkeznek. A 4269 katolikus lakosú Gorzafalva nyelvi helyzete ennél bonyolultabb. Az idősek és a felső középgeneráció körében itt is teljesen általános a magyar nyelvismeret. A kisebb gyermekek (gy1 és gy2) ugyanúgy mint Vizántán itt sem tudnak magyarul, de már a nagyobb gyermekek között (gy3) sokan vannak, akik értik a nyelvet. nnek alapján meglepőnek tűnik, hogy a következő generáció, azaz az éves fiatalok nemzedéke is csak mintegy fele-fele arányban ért úgy-ahogy magyarul. A generáción belüli egyneműség hiányának további megnyilvánulása az is, hogy már az alsó középgeneráció (k1) többségére is ugyanaz a passzív nyelvismeret jellemző, mint a fiatalok felére, és a nagyobb gyermekek egyik részére. A grafikon tehát jelzi, hogy a nyelvcsere Gorzafalván is határozottan halad előre, de a nyelvről való lemondás itt már sokkal problematikusabb, a folyamat a generációk között jobban elhúzódik, és emiatt később is következik majd be. A terepmunka gyakorlati módszerei Hogyan lehetséges a generációk nyelvi kompetenciájának megállapítása? olyan alapvető kérdés ez, amelyre már a nyelvismeret vizsgálatát célzó terepmunka kezdetén választ kellett adnunk. 1. A terepmunka során mindenekelőtt az élő nyelvi helyzetek külső megfigyelésére törekedtem: igyekeztem megfigyelni a nyilvános (de nem hivatalos) terekben utcákon, üzletekben, kocsmákban, temetőkben, mezei munkavégzés során stb. kialakult spontán beszédszituációkat, és amikor csak alkalom adódott rá, 45

47 adárnyelven figyelemmel követtem a családtagok egymás közötti nyelvi megnyilatkozásait, tehát a privát térben megvalósuló nyelvhasználatot is. 2. egbízható eredményre vezető módszernek tekintem a nyelvismereti szint élő nyelvi szituációban történő tesztelését is. A terepkutatás során gyakran igyekeztem olyan beszédszituációkat teremteni, amelyeknek célja az volt, hogy a beszélők kihozzák magukból a maximális magyar nyelvtudást. nnek egyik jól bevált, sokszor alkalmazott módja az volt, hogy a kapcsolatteremtés pillanatában azonnal magyarul (a székelyes csángó falvakban pedig rendszerint székelyül, azaz mindkettőnk közös anyanyelvén) szóltam a beszédpartneremhez, és olyan reálisnak ható tájékozódó kérdéseket tettem fel, amelyekre a megszólított ismerte a választ. Például: Jó napot! Hogy tudok én evvel az autóval innen kimenni a fő útra? Jó napot! A papházat keresem. Hol ül (lakik) a papjuk? Jó napot! Hát hova indult maga evvel a kapával! Bocsásson meg, nem tud-e maga egy kicsit magyarul? stb. Ilyen esetekben, mivel a beszédszituáció teljesen valódi volt, a megkérdezett rendszerint megpróbálkozott a magyar nyelvű válaszadással, ha valamilyen mértékben ismerte a nyelvet. Az ilyen kapcsolatfelvételek a maguk meghökkentő mivoltában is (ti. nem számítottak arra, hogy egy román rendszámot viselő autó lehúzott ablakából kérdező vagy éppen az oldalán fényképezőgépet lógató idegen magyarul fog hozzájuk szólalni) természetesek és valószerűek voltak, tehát valós beszédszituációkat eredményeztek. Az így megszólított emberek, miután elmúlt a meglepetésük, rendszerint segítőkésznek mutatkoztak, és ha tudtak, igyekeztek is magyarul válaszolni, esetleg csak később kérdezték meg, hogy nem tudok-e én is románul, ha már egy kolozsvári autóval járok. Olykor előfordult, hogy mivel szerettem volna, ha továbbra is magyarul beszélnek velem, azt állítottam, hogy én nem is tudok románul egyáltalán. zt az idősebbek rendszerint el is hitték, mert nem voltak tisztában az erdélyi nyelvi viszonyokkal (például a románul nem, vagy csak rosszul tudó székely oldvában nem ritkaság), és sokan voltak olyanok is, akik azt sem tudták, hogy Kolozsvár vagy rdély Romániában vagy agyarországon van-e. Természetesen gyakran előfordult olyan eset is, hogy a magyarul megszólított személy elzárkózott a válaszadástól, de ilyen esetekben rendszerint azonnal ki lehetett deríteni, hogy az elutasító magatartást a nyelvismeret hiánya, illetve hézagos volta okozza-e, vagy pedig egyéb okok rejlenek a háttérben (pl. az idegentől való félelem, a nagyobb nyilvánosság előtti megilletődöttség vagy szégyenkezés, bizalmatlanság, félreértés, a magyarokkal és a magyar nyelvvel szembeni averzió stb.). A meghökkentésnek ez a módszere még kisgyerekek esetében is jól működött. Ha például azt szerettem volna megtudni, hogy a nagyanyja szoknyájába kapaszkodó kisgyerek egyáltalán ért-e magyarul, búcsúzáskor így szóltam hozzá tréfásan, anélkül, hogy a megszólítást egyéb gesztusokkal kísértem volna: Gyere, mert most én tégedet viszlek el! Hagyd itt ezt a csúf bábát, és gyere el velem! 46

48 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Közben pedig figyeltem a gyerek reakcióját, ami lehetett nyelvi természetű is, de gyakran csak egy arcmozdulatban, egy gesztusban vagy ezek hiányában mutatkozott meg. Ha valóban egyáltalán nem értett magyarul, egy ilyen mondat hallatán szeme sem rebbent, ha ellenben megértette a személye ellen irányuló fenyegetést, akkor megriadva még szorosabban kapaszkodott bele a nagyanyja, anyja vagy testvére szoknyaráncába, sőt esetleg románul tiltakozni kezdett. A meghökkentés előre megtervezett élőnyelvi helyzeteit a jó előre bekapcsolt magnóval mindig igyekeztem rögzíteni, és a magnóra már előre rámondtam a gyűjtési szituáció legfontosabb körülményeit is. 3. A szabályos interjúhelyzetek ugyancsak eredményezhetnek hiteles nyelvi megnyilatkozásokat. Ha például a nyelvvesztés végső stádiumába jutott faluban egy idős embernek akár román nyelven is elmagyarázzuk, hogy mi vele azon a nyelven szeretnénk beszélgetni, amelyet ő szüleitől tanult, mert ezt a beszédet rögzíteni, megörökíteni akarjuk, szinte bizonyosak lehetünk, hogy az illető öregember a népes család, rokonság, szomszédság előtt büszkén fog velünk magyarul beszélgetni az életéről, családjáról, falujáról stb. Tapasztalatom szerint az öregek ilyenkor igyekeztek magukból kiadni mindent, amit csak tudtak, mert abban a pillanatban rájuk figyelt a közösség, és az általuk megőrzött nyelv amiről esetleg sokan nem is tudtak már a környezetükben abban a pillanatban érdekes kuriózumnak számított. Az ilyen interjúk közben igyekeztem figyelni az interjúbeszélgetést kívülről szemlélő közönség spontán nyelvi megnyilatkozásaira is, és az interjúval együtt ezeket is rögzíteni. Az analógia törvényének nevezett szabályszerűségek általában segítettek abban, hogy egy adott település nyelvi helyzetéről valós képet alkossak. Amint erre már utaltam, az asszimilációs folyamatok minden településen nagyjából hasonló módon zajlanak le, és az asszimilációs fokozatok is azonosak. Tehát voltaképpen mindig azt kellett megállapítanom, hogy hol tart az illető település a nyelvvesztés felé tartó úton. Olykor természetesen előfordultak az általános trendet zavaró, a ténymegállapítást nehezítő sajátos tényezők. Például a tömeges külföldi munkavállalás esetében megnőhet a nyelvet passzív módon ismerők száma, miközben az anyanyelv elvesztésének folyamata folytatódik (ez történt például a Tatros folyó menti Tatros vagy a Bákó melletti Újfalu/Belcseszku falu esetében), vagy a magyar nyelv iskolai oktatásának bevezetése, a Székelyfölddel való intenzívebb családi kapcsolatok stb. sajátos, nehezebben tipizálható helyzeteket teremthetnek. Úgy gondolom, hogy előzetes tereptapasztalataim, az, hogy egy-egy falu nyelvhasználatának alakulását már viszonylag jól ismerem (a moldvai csángók között 1980 óta végzek néprajzi gyűjtéseket), segítségemre voltak a megfigyelt nyelvi helyzetek adekvát megítélésében. gy vizsgált településről mindenesetre csak akkor távoztam, és töltöttem ki a rá vonatkozó adatlapot, amikor már 47

49 adárnyelven megbizonyosodtam arról, hogy elegendő információm van a generációkon belüli és a generációk közötti nyelvhasználatra vonatkozóan. Van-e létjogosultságuk a kemény számoknak? A kutatási módszer és cél lényege tehát az volt, hogy a népszámlálási adatokra alapozva, helyszíni becslések révén olyan kemény számokhoz jussak, amelyek többé-kevésbé jellemzik egy-egy katolikus közösség generációinak mai nyelvállapotát. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a nyelvi helyzetek és identitásviszonyok rendkívüli bonyolultsága megnehezíti és kockázatossá teszi az eredmények számszerűsítését, de a hozzávetőleges tájékozódás érdekében szükség van a számszerű adatokra is. A nyelvi változásokat, amelyeket nem véletlenül nevezünk nyelvi folyamatoknak, kénytelenek vagyunk kimerevíteni és számszerűsítve megragadni, azért, hogy a nyelvi asszimilációs folyamatokat a teljes csángó közösségre vonatkozóan egységes szempontrendszerben le tudjuk írni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy bármennyire is keményeknek látszanak ezek a számok, voltaképpen nehezen számszerűsíthető nyelvi folyamatokat takarnak. A kemény számok tehát noha mindig pontos és ellenőrizhető számításokra törekedtem mindig csak nagyvonalakban érvényesek, úgy viszont valóban érvényesek, mert ténylegesen létező nyelvi állapotokat tükröznek. A zárt számsorok alkalmasak arra, hogy egyértelműen rávilágítsanak bizonyos nyelvi folyamatokra, hogy összehasonlításokat tegyenek lehetővé falvak, generációk nyelvi állapotai között. A nyelvismeretre vonatkozó számokra különböző művelődés- és szociálpolitikai, valamint tudományos tevékenységeket (pl. oktatást, folklórgyűjtést, társadalomvizsgálatot, nyelvi kutatást stb.) lehet alapozni, tehát a kemény számok gyakorlati hasznossága kétségbevonhatatlan. Például a folklórkutatót mindenekelőtt az érdekelheti, hogy az idős korosztály beszél-e még anyanyelvi szinten az adott településen, az oktatásszervezőt pedig inkább az, hogy az iskolás korú gyermekek milyen magyar nyelvi kompetenciával rendelkeznek. A számmisztikától azonban mindenképpen óvakodunk kell. Tudatában kell lennünk annak, hogy a nyelvi szintek az egzaktnak tűnő számok és százalékarányok által is csak hozzávetőlegesen írhatók körül, ami természetes is, hiszen a bonyolult nyelvi folyamatokban sohasem lehet kimerevíteni és számszerűen, pontosan megragadni a nyelvi változás egy-egy pillanatát. Nagyobb települések esetében például viszonylag gyakran fordul elő, hogy egy adott generációs csoport nyelvismereti szintje nem egységes, azaz hogy az előbb ismertetett A, B, C és D nyelvi kompetenciaszintek valamelyikével nem jellemezhető. Például lehetséges, hogy bizonyos településen egy adott nemzedéki csoportban vannak olyan személyek, akik a magyar nyelvet második nyelvként használják (B szint), de a 48

50 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben generációs csoporthoz tartozó többi személy nyelvtudása valamelyik szomszédos nyelvi kompetenciaszinttel jellemezhető. Ha a falu a nyelvi asszimiláció kevésbé előrehaladott állapotában van, egyazon generáción belül a második nyelvként való nyelvhasználat (B szint) és az anyanyelvi szintű nyelvhasználat (A szint) egyszerre figyelhető meg, ellenben a nyelvvesztés előrehaladottabb állapotában egy generáción belül lehetnek olyanok, akik a magyart második nyelvként használják (B szint), de olyanok is, akik csak értenek valamelyest, de nem beszélnek magyarul (C szint). Ilyen esetekben a korosztályon belüli nyelvismeret szintjét a kemény számok által is árnyalni lehetett oly módon, hogy ugyanazon generáción belül a két nyelvi kompetenciaszinthez tartozó személyek arányát is igyekeztem megbecsülni. gészen nagy falvak, városok esetében vagy a modernizációs hatásoknak (pl. iparosítás, városközelség, a település hétvégi üdülőteleppé való válása stb.), esetleg erős migrációnak kitett (pl. az ország távoli városaiban elrománosodott személyek tömeges hazatelepedése) településeken előfordul, hogy egy generációs csoport nyelvhasználata kettőnél is több nyelvi szinttel jellemezhető. III. A nyelvismereti felmérés számszerű eredményei 1. Északi csángók Az északi csángó népcsoporton a moldvai csángók Románvásár környékén, azaz jobbára Neamţ megye területén és Iaşi megye déli részén élő katolikus közösségeit értem, ide sorolva az innen távolabbra (főleg Iaşi megye távolabbi részeire, kisebb részben Vrancea megye területére) kirajzott közösségeket is. z a magyar eredetű etnikai csoport a moldvai csángóság legarchaikusabb rétege, amelynek eredete a századra megy vissza (magyar katonai telepítés eredményeként kerültek oldvába), és mivel a 16. század óta alig érték őket a Kárpátmedencéből jövő magyar kulturális hatások, az itt beszélt magyar dialektus és népi kultúra középkorias jellege ma is nyilvánvaló. A moldvai csángók legrégibb írott nyelvemléke egy északi csángó dialektusban írt, 1585-ből származó folyamodvány ( Jakubovich 1918). Az északi csángó nyelvjárás egyik legjellegzetesebb, feltűnő hangtani sajátossága az, hogy az s hangokat is sz-nek ejtik (ún. sziszegés vagy selypelés ). Az sz-elés eredetét illetően a magyar nyelvészek egyetértenek abban, hogy ez a fonetikai jelenség az északi csángó nyelvjárásban megőrzött régiség, és minden bizonnyal egy sz ~ s megfelelésű ómagyar nyelvjárási különbség maradványa (Gálffy 1964a és 1964b), ugyanis a Kárpát-medencében való letelepedéskor a magyarságnak volt s-ező és sz-ező nyelvjárása, aminek emlékét a mai nyelvben szóalakpárok őrzik (például: szenved senyved, szőr sörény, sző sövény, ország uraság, szőldisznó sündisznó stb.) (Bárczi Géza et alii ). 49

51 adárnyelven Az északi csángó etnikai csoport kutatásában rendkívüli jelentőségű volt Yrjö Wichmann finn nyelvész ben végzett terepmunkája. Az északi csángó nyelvjárás szótára 1936-ban Helsinkiben jelent meg Csűry Bálint és Kannisto Artturi szerkesztésében, Wichmann halála után (Wichmann 1936). Wichmann rendszeres szókincsgyűjtést végzett, megkísérelte összegyűjteni az alaktani nyelvi rendszer leírásához szükséges legfontosabb nyelvészeti anyagot, és a hangtani feldolgozás során ő alkalmazta először az ún. jelenségmonográfiai módszert, ami egy-egy hangtani jelenségcsoport monografikus vizsgálatát jelenti. Az Yrjö Wichmann-féle északi csángó szótárról Pop Sever kolozsvári román nyelvészprofesszor írt elismerő ismertetést a Bulletin Linguistique című párizsi szakfolyóiratban, amelyben az északi csángó nyelvjárásban fellelhető román kölcsönszók kérdésével foglalkozott, és elismerte a csángók magyar eredetét (Pop 1940). gy másik román nyelvész, Borcilă ircea az északi csángók nyelvében megfigyelhető sziszegést a különböző dákoromán nyelvjárásokban felbukkanó sziszegéssel hozza kapcsolatba, és úgy vélekedik, hogy ez a hangtani jelenség román dialektusokban sehol nem külső nyelvi hatásoknak tulajdonítható, hanem a román nyelven belüli régi jelenségről van szó (Borcilă 1965). A 20. század derekán a román nacionalista eszmeiség létrehozza a csángók román származtatásának áltudományos (Pal 1941), sőt olykor fasiszta fajelméleten alapuló (Râmneanţu 1943 és 1944) teóriáját. A csángók román származásának dilettáns elmélete később, a nacionálkommunista diktatúra korszakában a ărtinaş Dumitru könyve (ărtinaş 1985/1998) által vált olyan hivatalos állásponttá, amitől a román tudományos élet ma is nehezen tud megszabadulni, a moldvai római katolikus egyház például ma is ehhez az elmélethez ragaszkodik. Az elmélet hívei egyrészt történeti forrásokban (például misszionáriusi jelentésekben) keresnek olyan bizonyítékokat, amelyek a csángók valamikori román nyelvűségére utalnak, másfelől az élő csángó nyelv bizonyos jelenségeiből vonnak le a csángók román származtatására vonatkozó következtetéseket. A moldvai csángók egy részének selypes beszéde, az ún. sziszegés jelensége ami a magyar nyelvtudományban is hosszan tartó viták forrása volt, de amellyel kapcsolatban végül megnyugtató nyelvészeti álláspont született 24 a ărtinaş-elméletben a csángók román eredetének egyik bizonyítékává vált. Az északi csángók kulturális örökségét a néprajzkutatók és a nyelvészek csak kis részben tudták felgyűjteni és archiválni 25, ugyanis a nyelvi asszimilációs folyamatok és a modernizációs hatásokra bekövetkezett kultúraváltás itt korábban kezdődtek el (a falvak többsége már a 19. században elrománosodott), és a teljes nyelvcsere ma a legutolsó falvakban is küszöbön áll. 24 a is érvényes nyelvészeti összefoglalása ennek a kérdésnek: Gálffy 1964b 25 Reprezentatív válogatás az északi csángó magyar nyelvű folklórból: Harangozó

52 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Az északi csángók összlélekszáma mintegy főre tehető, de ez a népesség mára csaknem teljesen elrománosodott, a magyar nyelvet még beszélők száma ma nem éri el a 4000 főt sem 26. zek a beszélők ma gyakorlatilag öt településen Szabófalva/Săbăoani, Kelgyest/Pildeşti, Traján ( Újfalu)/ Traian, Balusest/ Băluşeşti és Ploszkucény/Ploscuţeni falvakban élnek, két faluból ( Borgován/ Bârgăuani, Jugán/Iugani) pedig a közelmúltban tűnt el teljesen a magyar nyelv. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szakirodalomban északi csángónak nevezett régi moldvai népcsoport önmagát soha nem nevezte csángónak (ők maguk csak a Bákó környéki, ún. déli csángókat tartják csángónak), magukra nézve ma is a magyar (románul: ungur) etnonimát használják, illetve akárcsak a többi moldvai csángó csoport esetében a többségi ortodox románságtól megkülönböztető katolikus (románul: catolic) vallási terminus is előléphet etnonimává. egfigyelésem szerint a környező román falvakban még a már teljesen elrománosodott északi csángó falvakra is az ungurii (a magyarok), ungurii noştri (a mi magyarjaink), catolicii (a katolikusok) stb. terminusokat használják. Az északi csángók nyelvi kompetenciáinak megállapítását a 2009-es év folyamán két alkalommal néhány napos terepmunka során végeztem, a korábbi évek néprajzi gyűjtései során szerzett nyelvi tapasztalatokra is alapozva. A nyelvismereti szintekre vonatkozó becslésem keretszámait (települések lélekszáma, ezen belül a katolikusok száma) az közötti terepkutatás során az 1992-es hivatalos népszámlálás adatai jelentették, de 2009-ben csak részben sikerült az időközben lezajlott 2002-es népszámlálás eredményeire alapozni. Gondot jelentett ugyanis, hogy a 2002-es népszámlálás esetében a fenti, számomra szükséges adatokat hivatalosan nem tették közzé, és elektronikus formában csak a Bákó megyére vonatkozó adatsort tudtam megszerezni, a többi, még magyarul is beszélő csángók által lakott megyék (Neamţ, Iaşi, Vrancea) esetében pedig csak az egyes települések összlélekszáma volt számomra elérhető, 27 vagyis sem az egyes települések felekezeti megoszlását, sem a katolikus lakosság korfáját nem ismertem. ivel az északi csángók elsősorban Neamţi, illetve kisebb részben Iaşi és Vrancea megye területén, vagyis nem Bákó megyében élnek, esetükben különböző számításokkal kaptam meg a szükséges keretszámokat, tehát olykor származtatott adatokkal voltam kénytelen dolgozni. A településeken belül a katolikusok számához az 1992-es adatok arányos átszámításával jutottam, feltételezve, hogy egy-egy falun belül a felekezeti arányok jelentős mértékben nem változtak. ivel a legtöbb északi csángó falu csaknem teljesen katolikus, tehát esetükben ilyen módszertani probléma voltaképpen fel sem merül, de az 26 Lásd a jelen tanulmány számításainak végeredményeit. szerint 3740 fő. 27 Lásd például a budapesti Kulturális Innovációs Alapítvány honlapján ( erdely/erd2002.htm) a Teljes adatsorok Romániában 2002 cím alatt. 51

53 adárnyelven alkalmazott módszer úgy vélem a vegyes felekezetű falvak esetében is nagyvonalakban helyes eredményekhez vezetett. A generációs korfák kiszámításakor minden északi csángó település esetében egy arányos demográfiai szerkezetű nagy Bákó megyei csángó falu, mégpedig Klézse adatait vettem alapul, feltételezve, hogy az északi csángó falvak demográfiai szerkezete nagyjából ehhez hasonló lehet. A nagy falvak ( Szabófalva, Kelgyest, Ploszkucény/Ploscuţeni) estében ez bizonyára így is van. Az elzártabb falvak ( Borgován, Balusest, esetleg Jugán) lehetnek valamivel elöregedettebbek, de esetükben a korfa megállapításának módszertani problémáját voltaképpen tárgytalanná teszi az, hogy ezeken a településeken a nyelvcsere gyakorlatilag már befejeződött, ugyanis legföljebb néhány idős személy beszél még magyarul. A fenti módszerrel a 2. táblázatbeli eredményekhez jutottam: A közölt számsorok az értelmezés többféle lehetőségét is nyújtják. Alább a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány szempontot, illetve a szempont alapján megfogalmazható következtetést: 1. Az északi csángó magyar dialektusnak ma már csak 3740 beszélője van, és ezek közül is csak 2073 személyről mondható el, hogy anyanyelvi szinten (A szint) beszél magyarul, 1667 személyre csak a korlátozottabb nyelvismereti szint, a második nyelvként való nyelvhasználat (B szint) jellemző. Az anyanyelvi beszélők jobbára az idős, 60 év feletti korosztályhoz tartoznak, a nyelvjárásnak csak két faluban ( Kelgyest, Szabófalva) vannak a felső középgenerációhoz (k2) tartozó beszélői. gy faluban ( Borgován) az utóbbi egy-két évtizedben az északi csángó nyelvjárás utolsó beszélői is meghaltak, egy másik faluban ( Jugán) pedig a helyi dialektusnak már csak egyetlen nagyon idős beszélője volt. A nyelvészeknek komolyan és sürgősen meg kell fontolniuk tehát, hogy akarják-e, illetve ha igen, milyen módszerekkel akarják ezt a hangsúlyosan középkori jellegű magyar dialektust korszerű digitális technikával az utókor és a nyelvtudomány számára megörökíteni. 2. Az északi csángó falvakban a 30 év alatti generációk (gy1, gy2, gy3, f ) már egyetlen faluban sem beszélnek magyarul (A és B szint), sőt esetükben a korlátozott megértés, illetve valamelyes passzív nyelvismeret szintjével (C szint) sem találkozunk, tehát a nyelv továbbélésére gyakorlatilag nincs esély. A helyi nyelvjárás eltűnése így csupán biológiai kérdés, a teljes nyelvhalál időpontja egyszerű módszerekkel megjósolható. 3. A másfél évtizeddel korábban, között végzett felméréshez képest, miközben a még magyarul is beszélő/értő falvakban a lakosság száma nagyjából azonos maradt (1992-ben fő, 2002-ben fő), 2009-re több mint felére csökkent a nyelv beszélőinek száma (az A és B szinten 8180 fő helyett 3740 fő, illetve 39% helyett 18%). 52

54 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben 2. táblázat. Az északi csángók magyar nyelvismerete 1996-ban és 2009-ben Település 28 Év 29 Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (31%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? agyarul értők száma és aránya (A+B+C) D. Nem ért magyarul Szabó falva (Săbă oani) Kel gyest (Pil deşti) (23%) (82%) (27%) (100%) 3740 (18%) 2964 (32%) 548 (k2) 706 (i) 548 (k2) 352 (i) 810 (k1) 723 (gy1) 762 (gy2) 848 (gy3) 2656 (f ) 988 (k1) 121 (k2) 118 (i) 31? (38%) 5527 (27%) 254 (k2) 326 (i) 2073 (10%) 100 (k1) 200 (k2) 163 (i) 1667 (8%) 348 (k1) 53 (k2) 1787 (9%) 302 (gy1) 317 (gy2) 353 (gy3) 1106 (f ) 300 (k1) (73%) 28 Hivatalos magyar helységnévtár hiányában mindig volt egyfajta bizonytalanság és ingadozás a csángó településnevek magyar nyelvű névalakjait illetően. Örvendetes, hogy a magyar nyelvészeti, néprajzi és történettudományi szakirodalomban ez a névhasználat az utóbbi időben egységesülni látszik. agam mind az közötti, mind a közötti felmérés eredményeinek közzétételekor ehhez az egységesülő névhasználathoz (lásd például: Szabó T. 1959/1981; Lelkes 1992; Lükő 1936/2002; Gazda ) igyekeztem igazodni, de néhány esetben az ingadozások miatt saját belátásom szerint kellett a használt névalakról döntenem. 29 Az között, különböző időpontokban végzett terepmunka esetében az egyszerűség végett mindenütt a kutatás befejeződésének évét, vagyis 1996-ot írtam a táblázatba. Az északi csángók körében a második terepmunkára 2009 elején két gyűjtőút alkalmával került sor, de a becslések során a korábbi években végzett néprajzi gyűjtések tereptapasztalataira is alapoztam. 30 A táblázatban zárójelben feltüntettem azt a generációt is, amelyben a nyelvismeretet becsültem: gy1 = kisgyermekkor (5 év alatt), gy2 = gyermekkor (5 9 év között), nagygyermekkor (10 14 év között), f = fiatal kor (15 29 év között), k1 = alsó középgeneráció (30 44 év között), k2 = felső középgeneráció (45 59 év között), i = idős generáció (60 év fölött) 31 Szabófalva Balázok (Balázsok) nevű északi részében régtől fogva román nyelvű katolikusok élnek, akik valamelyest mindig is elkülönültek a falu többi részétől. Az összlakosságon belüli arányukat mintegy 10%-ra becsültem és ezt a nyelvismereti szintek generációs megoszlásának számításakor is figyelembe vettem. 53

55 adárnyelven Település Év Összlakosság Katoli kusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (31%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul Újfalu ( Traian) Jugán (Iugani) Balu sest (Bălu şesti) (13%) (2,5%) (0%) (47%) (9%) (3%) 191 (19%) 80 (i) 46 (i) 65 (k2) 77 (gy1) 81 (gy2) 90 (gy3) 283 (f ) 192 (k1) 65 (k2)? (1%) 1 (i) 0 5 (k2) 15 (i)? (19%) 58 (i) 58 (i) 90 (k2) 57 (i)? (gy1) 166 (gy2) 184 (gy3) 578 (f ) 391 (k1) 260 (k2) 240 (i) 107 (gy1) 112 (gy2) 125 (gy3) 391 (f ) 265 (k1) 90 (k2) Borgo ván (Bârgă uani) (0%) 0 (0%) (gy1) 81 (gy2) 90 (gy3) 283 (f ) 191 (k1) 130 (k2) 125 (i) 54

56 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Plosz kucény (Plos cuţeni) Összesen: Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (50%) (13%) (100%) (100%) 8180 (39%) 3740 (18%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (28%) 100 (i) 100 (k2) 100 (i)? 8180 (39%) 5527 (27%) 2073 (10%) 1667 (8%) 50 (f ) 100 (k1) 100 (k2) 94 (i) 1787 (9%) D. Nem ért magyarul (61%) 180 (gy1) 191 (gy2) 212 (gy3) 614 (f ) 350 (k1) 104 (k2) (73%) 3. A másfél évtizeddel korábban, között végzett felméréshez képest, miközben a még magyarul is beszélő/értő falvakban a lakosság száma nagyjából azonos maradt (1992-ben fő, 2002-ben fő), 2009-re több mint felére csökkent a nyelv beszélőinek száma (az A és B szinten 8180 fő helyett 3740 fő, illetve 39% helyett 18%). 4. Feltűnő továbbá, hogy a még magyarul is beszélő személyek által használt nyelvet a nyelvi erózió jellemzi, azaz a magyar nyelv minősége is erősen romlik. Korábban a korlátozott passzív nyelvismeret (C szint) és a nyelvismeret teljes hiánya (D szint) személy nyelvállapotát, azaz a vizsgált hét falu teljes lakosságának 61%-át jellemezte, de 2009-re ez a szám főre, illetve 82%-ra emelkedett (1787 a C szinten, a D szinten). ivel a még magyarul is beszélő északi csángó falvakban a lakosság 82%-a ma már nem ért magyarul, és a nyelvet használók is csak bizonyos nyelvi helyzetekben szólalnak meg magyarul, így előfordulhat, hogy az ide látogató idegenek számára a magyar nyelvismeret megléte olykor fel sem tűnik. 55

57 adárnyelven 2. Déli csángók A déli csángó nyelvjáráscsoporthoz 32 Szabó T. Attila a kolozsvári nyelvészek között végzett nyelvföldrajzi terepkutatásaira alapozva Bogdánfalva 33, Újfalu (Nicoale Bălcescu) 34, Trunk, Diószén, Nagypatak és Szeketura falvakat sorolta. A hat faluban összesen katolikus lakos él. A déli csángók egymás közelében fekvő települései Bákó városától délre, ugyancsak a Szeret völgyében találhatók, de mintegy kilométernyi távolságra az északi csángóktól. A déli csángók eredete, akárcsak az északi csángóké, szintén a századra megy vissza, amikor a középkori agyarország királyai a stratégiailag fontos helyeken magyar határőr-településeket hoztak létre oldvában a tatárok elleni védekezés céljából. (rről összefoglaló igénnyel, térképvázlatokkal: ikecs 1941, 1943; Benda 1989.) A moldvai katolikusok (csángók) településterülete a 17. századig a mainál jóval kiterjedtebb volt, de a századi háborús dúlások, járványok és az asszimilációs folyamatok következtében ez a településterület összezsugorodott (Benda I ). A legészakibb területről ( Szucsáva oldvabánya Kutnár térsége) és a városokból lassan teljesen eltűnt a magyarság, a Szeret folyó termékeny árterületét benépesítő magyar katolikus falvak lánca két helyen is megszakadt, és így a 17. századra a Szeretbe ömlő oldva folyó torkolatánál, Románvásártól északra kialakult az északi csángó nyelvsziget, a Beszterce folyó torkolatánál, Bákótól délre pedig a déli csángó nyelvsziget. A déli csángók nyelvének monografikus leírását először Csűry Bálint kísérelte meg, aki a kolozsvári Református Kollégium tanáraként között nyaranta egy déli csángó szótár anyagának összegyűjtésén dolgozott a nyelvjárássziget középpontjában, Bogdánfalvában. Az elmélyült módszerességgel kutató Csűry Bálintnak azonban 1941-ben bekövetkezett korai halála miatt csak néhány tanulmányát és útirajzát sikerült befejeznie, köztük a csángó igeragozásról szóló monográfiát (Csűry 1932a), de tervezett főműve, a déli csángó szótár, amely az Yrjö Wichmann-féle északi csángó szótár (Wichmann 1936) párja lehetett volna, már nem készült el, sőt 1944 őszén Debrecenben, háborús körülmények közepette a már megírt részekkel együtt 32 A nyelvjáráscsoport terminust a magyar dialektológiában használatos értelemben alkalmazom, azaz a helyi nyelvjárás (ez általában egy-egy falura jellemző) és a nyelvjárási régió (pl. dél-dunántúli, palóc, székely stb.) közötti nyelvi alakulatot értek rajta, amely csak viszonylagos nyelvi egységgel rendelkezik. (rről bővebben: Kiss 2003a ) 33 Szabó T. 1959/ Szabó T. Attila külön településnek tekinti az ortodox román lakossággal is rendelkező Albény/Albeni falut, amely voltaképpen Bogdánfalva szerves része. 34 Bogdánfalva kirajzása az első világháború után. 56

58 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben a szótár összegyűjtött anyaga is megsemmisült. Csűry Bálint nyelvészeti kutatásait a tanítványa, Szabó T. Attila 35 által irányított kolozsvári nyelvföldrajzi munkacsoport folytatta. A déli csángóság által beszélt magyar dialektus az északi csángóhoz hasonlóan ugyancsak sok archaikus, középkori elemet őriz, például jellemző rá az s hang ún. sziszegő ejtése is. Lényeges különbség azonban, hogy déli csángók nyelvében és népi kultúrájában erős székely hatások mutathatók ki, hiszen az általuk lakott településterületre a század folyamán (zömmel a 18. század végén) igen jelentős számban székely menekült csoportok érkeztek. miatt a déli csángók nyelve inkább hasonlít a Kárpát-medencében használt magyar köznyelvhez, azaz egy dialektológiai terminussal élve: regionalitásfoka alapján valahol középen áll az északi csángó nyelvjárás és a magyar köznyelvtől legkevésbé eltérő székely nyelvjárások között (Kiss 2003b ). Bizonyos régi moldvai települések esetében olyan erős volt a székely hatás, hogy ennek következtében ezeket a falvakat a Szabó T. Attiláék munkacsoportja már az ún. székelyes csángó falvak közé sorolta (pl. Lujzikalagor, Forrófalva, Klézse, Külsőrekecsin, agyarfalu stb.), kiemelve, hogy e falvak nyelvében szórványosan, többé vagy kevésbé hangsúlyosan felfedezhetők déli csángó nyelvjárási sajátosságok is. Az egyazon földrajzi területen, azaz a Bákótól délre fekvő Szeret menti térségben található déli csángó és székelyes csángó falvak között azonban sem nyelvi, sem néprajzi vonatkozásban nem húzhatunk éles határt. A két, különböző eredetű magyar etnikai csoport nyelvi-kulturális kölcsönhatását ma árnyaltan lehet kifejezni a régebben és az újonnan gyűjtött adatok elektronikus feldolgozásával. Például a kolozsvári nyelvföldrajzi munkacsoport által között gyűjtött hatalmas nyelvi adatbázis számítógépes feldolgozása, kiegészítve az új terepkutatások és más forrásértékű nyelvi dokumentumok elektronikus értékelésével, minden bizonnyal új megvilágításba fogja helyezni a moldvai székely nem székely nyelvi kölcsönhatás kérdését is. 36 (3. táblázat.) 35 A pályakezdő Szabó T. Attilát a Csűry Bálinttal való személyes kapcsolat, mégpedig az 1930 nyarán közösen végzett bogdánfalvi kutatás és a mester csángó közleményeinek ösztönző hatása indította el a csángó nyelvföldrajzi kutatások útján. Helyszíni kutatásokra Szabó T. Attilának a két világháború között nem nyílt alkalma. Csűry Bálint 1941-ben történt halála után szó volt arról, hogy a déli csángó szótár munkálatainak befejezésére ő kap megbízást, de a háborús helyzetben megbízása halasztódott, míg végül 1944-ben maga a Csűry által összegyűjtött szótári anyag is megsemmisült. 36 z a munka a budapesti LT dialektológiai tanszékén már elkezdődött (lásd például: Bodó Vargha 2007). A kolozsvári BBT nyelvészeti tanszékén Péntek János irányításával 2003 óta folyamatban van egy csángó szótár összeállítása, melynek törzsanyagát a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola által között gyűjtött nyelvi gyűjtés képezi. 57

59 adárnyelven 3. táblázat. A déli csángók magyar nyelvismerete 1996-ban és 2009-ben Település Sze ke tu ra (Pă du re ni) Bog dán fal va (Va lea Sea că) 39 Új falu ( Nico lae Băl ces cu) Trunk (Gal beni) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (6%) (1%) (85%) (41%) (65%) (41%) (69%) (62%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) 5 (2%) 1715 (70%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul 0 2 (i) 3 (k2) 21 (gy1) 23 (gy2) 26 (gy3) 64 (f ) 51 (k1) 36 (k2) 44 (i)? (k2) 417 (i) 232 (k1) 177 (k2) 80 (gy3) 400 (f ) 231 (k1)? (60%) 264 (k2) 619 (i) 344 (k1) 264 (k2) 90 (gy3) 262 (f ) 344 (k1)? (83%) 186 (k2) 218 (i) 152 (f ) 242 (k1) 38 (gy2) 82 (gy3) 152 (f ) 193 (gy1) 213 (gy2) 157 (gy3) 180 (f ) 287 (gy1) 316 (gy2) 263 (gy3) 600 (f ) 101 (gy1) 74 (gy2) 42 (gy3) 37 z a szám bizonyára nagyobb a valóságosnál. Lásd a következő jegyzetet. 38 gyházi adat (Almanahul ). Kénytelen vagyok ezt az egyházi adatot használni, mert az 1992-es és a 2002-es népszámlálási adatok a felekezeti arányokat illetően ellentmondanak egymásnak. Az 1992-es népszámlálás Szeketura (Pădureni) falu 355 fő összlakosságából csak 10 fő ortodox lakost és 345 fő katolikust, míg a 2002-es népszámlálás a 428 fő összlakosságból már 353 fő ortodoxot és csak 73 fő katolikust mutat ki. Utóbbi szám irreálisan alacsony, a 270 katolikust nyilvántartó egyházi adat a megbízhatóbb. A népszámlálási adatok ellentmondásai vélhetően onnan származnak, hogy az egybeépült Szeketura (Pădureni), Terebes (Trebiş) és Crihan (utóbbi a teljesen ortodox lakosságú ăgura községhez tartozik) határait a két felmérés során eltérő módon vonták meg. 39 Az 1930-as népszámlálás még külön tünteti fel Bogdánfalva (Valea Seacă) falurészeit: Valea Seacă, Albeni, Buchila, Dămuc, Valea de Sus, Floreşti, Frăsinoaia és Rujinca ben és 2002-ben már csak Valea Seacă ( Bogdánfalva) és Buchila ( Bukila) szerepel külön. ivel egyetlen faluról van szó, Bukila (Buchila) népszámlálási adatait hozzáadtam a bogdánfalvi adatokhoz. 58

60 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (69%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul Trunk (Gal beni) Dió szén (Gio seni) 40 Nagy patak (Va lea a re) 41 Összesen: (62%) (87%) (50%) (70%) (51%) (100%) (100%) 9520 (73%) 5676 (46%) 1070 (83%) 186 (k2) 218 (i) 152 (f ) 242 (k1) 38 (gy2) 82 (gy3) 152 (f )? (64%) 237 (k1) 364 (k2) 426 (i) 237 (k1) 50 (gy3) 300 (f )? (71%) 368 (i) 443 (k1) 306 (k2)? 9520 (73%) 8125 (66%) 3277 (27%) 2399 (19%) 65 (gy3) 352 (f ) 2449 (20%) 101 (gy1) 74 (gy2) 42 (gy3) 197 (gy1) 218 (gy2) 193 (gy3) 294 (f ) 170 (gy1) 160 (gy2) 130 (gy3) 176 (f ) 3459 (27%) 4229 (34%) A hat faluból álló déli csángó nyelvsziget központi faluja Bogdánfalva a leggyorsabban románosodó csángó települések közé tartozik. Itt a nyelvet aktív módon használók (A és B szint) száma az utóbbi tizenöt év alatt 85%-ról 41%-ra (!) esett vissza, miközben nagyon megnőtt a passzív nyelvtudással rendelkező, nagyobbrészt a fiatalabb generációkhoz tartozó személyek száma és aránya (C szint, 29%), 40 A falu felső részén, a katolikus magyaroktól elkülönülten cigányok élnek. Vallásuk ortodox és pün kös dista. 41 A népszámlálások Forrófalva (Faraoani) és Nagypatak (Valea are) adatait csak együtt adják meg. Lásd Forrófalva jegyzeteit! 42 gyházi adat. Lásd Forrófalva jegyzeteit! 43 Népszámlálási adatok alapján számított adat. Lásd Forrófalva jegyzeteit! 59

61 adárnyelven a fiatalok kisebbik része és a gyermekek ritka kivételektől eltekintve pedig ma már nem is értenek magyarul (D szint, 30%). A Bogdánfalvából kirajzott, a Bákó városától csupán 6-7 kilométernyi távolságra fekvő Újfaluban (N. Bălcescu) a város közelsége miatt a magyar nyelvtudás valamivel mindig is rosszabb volt, mint Bogdánfalvában. A déli csángó falvak közül a kisebb lakosságszámmal rendelkező, teljesen katolikus Trunkban tudnak a legjobban magyarul, ami a falu viszonylagos elzártságának tulajdonítható (A és B szinten 62%). A Szeret bal partján fekvő Diószénben nagyon élesen elkülönül a generációk nyelvismerete: az idős, de még a középgeneráció is egészen jól beszéli a helyi dialektust, de a 30 év alatti fiatalok egy része és a gyermekek már nem értenek magyarul. A délebbre fekvő Nagypatakon a nyelvismeret generációs határa nem ennyire éles, a nyelvi kompetencia a fiatalabb nemzedékek felé közeledve fokozatosan romlik. A nyelvsziget középpontjától távolabb fekvő Szeketurában hosszas keresgélés után mindössze két olyan idős személyt találtam, aki nehézkesen és törten beszélte még a helyi nyelvjárást (ennek egyik feltűnő jellegzetessége a vala segédigével képzett összetett múlt idő gyakorisága volt). A nyelv beszélőinek becsült száma ebben a kis faluban tizenöt évvel korábban még 20 fő volt, tehát a nyelvhalál azóta következett be. Domokos Pál Péter Szeketurában még régi stílusú népdalokat és egy klasszikus magyar balladát (A sárig hasú kígyó) jegyzett le ún. sziszegő nyelvjárásban, de megjegyezte, hogy a faluban már ekkor is feltűnően rosszul beszéltek magyarul (Domokos 1931/ ). gykor ugyancsak a déli csángó nyelvjárást beszélte ardzsinén és Prezest (Prăjeşti) falvak lakossága is, ugyanis Gustaw Weigand lipcsei nyelvészprofesszor 1900-ban még ezeknek a falvaknak a selypes magyar beszédét is tanulmányozta. 44 A déli csángó falvak lakossága csaknem teljesen katolikus ( főből fő, azaz 88%), csupán néhány falunak van kisebb lélekszámú ortodox román ( Bogdánfalva, Szeketura) esetleg ortodox és pünkösdista cigány ( Diószén) lakossága, akik a katolikus csángóktól földrajzilag is elkülönülten, külön falurészekben élnek (például Bogdánfalva Albény nevű falurésze régóta román lakosságú). miatt a homogén jelleg és egyéb tényezők miatt a nyelvi asszimiláció viszonylag későn, csak az 1980-as években indult be, de az utóbbi évtizedben a nyelvcseréhez vezető nyelvi asszimilációs folyamatok erősen felgyorsultak. iközben a katolikusok száma nagyjából állandó maradt (1992-ben fő, 2002-ben fő), a nyelvet beszélők (A és B szint) száma és aránya erősen csökkent (1996-ban 9520 személy, azaz 73%, 2009-ben pedig csak 5676 személy, azaz 46%). Intenzíven zajló nyelvi asszimilációs folyamatokra utal az is, hogy a teljes Csángóföld viszonylatában itt a legmagasabb (mintegy 20%) az erősen 44 Weigand 1902a Gustaw Weigand terepkutatásaira kritikai észrevételekkel hivatkoznak a későbbi magyar kutatók is (lásd például: Domokos 1931/ ; Györffy ). Lükő Gábor településtörténeti adattára ugyancsak felhasználja Weigand adatait (Lükő 1936/ et passim). 60

62 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben korlátozott nyelvismerettel, passzív nyelvtudással rendelkező személyek (C szint) aránya, vagyis azoké, akik személy szerint is a nyelvcsere állapotában vannak. 3. Szeret menti székelyes csángók A Szeret, Tatros és Tázló folyók vidékére a század folyamán legintenzívebben a 18. század utolsó harmadában, a madéfalvi veszedelem idején tömegesen érkezett a székely népesség, de bőven vannak olyan történeti adatok is, amelyek jóval korábbi székely jelenlétről tanúskodnak. zek ismeretében a csángó történelem több kutatója vélekedik úgy, hogy oldva több vidékén (például a Tatros alsó folyása mentén) már a században is igen jelentős székely lakosság élt, azaz a forrásokban magyarként vagy magyarul beszélőként meghatározott településeken voltaképpen már akkor is székelyek éltek (Györffy ; Lükő 1936/ ; ikecs ). Ha a oldvában élő székely lakosságot is a csángó etnonimával nevezzük meg, tudatában kell lennünk, hogy ez esetben olyan fogalmi kiterjesztést teszünk, amelyet sem a népi, sem a tudományos diskurzusban nem fogad el mindenki. A Székelyföldön maradt székelyek ugyan csángóknak nevezik a oldvában élő teljes magyarul beszélő katolikus lakosságot, de nincsenek is tudatában annak, hogy oldvában kétféle magyar népesség él. aguk a oldvába menekült székelyek önmagukra nézve sokáig nem fogadták el a csángó terminust, továbbra is székelynek tartották magukat, és ők maguk csak a Bákótól délre fekvő, nem székely eredetű, régebbi falvak lakosságát tekintették igazi csángóknak. ára ez a helyzet jelentős mértékben megváltozott: ma a teljes moldvai katolikus lakosság identitását ugyanazok az alapvető tényezők határozzák meg ezek legfontosabbjai: a se ide, se oda nem tartozás tudta, a helyi hagyományos kultúra külső és belső stigmatizációja, a nyelvcsere felé tartó nyelvi asszimilációs folyamatok, a tradicionális kultúra eltűnéséhez vezető akkulturációs folyamatok stb., ennek következtében az eredettudatban, a hagyományos népi kultúrában és a helyi nyelvjárásokban megmutatkozó történeti különbözőségek jelentősége egyre csökken, és úgy tűnik, hogy ma a oldvában élő székely eredetű népesség magára nézve ugyancsak elfogadja a csángó megnevezést, bár ezt a terminust pejoratívnak érzi A csángó etnonima helyett a moldvai római katolikus egyház a moldvai katolikus (catolic din oldova) etnonima használatát szorgalmazza, azzal utasítva el a csángó terminust, hogy ez a szó tökéletlen, primitív, elmaradott jelentésű. ivel a csángó szónak magában a népnyelvben is van se ide, se oda nem tartozó, keveredett, korcs, elfajzott stb. jelentése, és mivel a csángó terminus a népi felfogásban sem alkalmazható problémamentesen a történetileg, néprajzilag és nyelvileg erősen rétegzett moldvai katolikus lakosság egészére, ezért az egyház által erősen propagált moldvai katolikus terminust és a hozzá kapcsolódó érvelést ma egyre szélesebb körben elfogadják. A moldvai római katolikus egyház ugyanakkor a moldvai katolikusok (csángók) román eredetét deklarálja, és a 19. század közepe óta a román nacionalizmus egyéb intézményeivel együttműködve minden eszközzel igyekszik kierőszakolni a népcsoport teljes nyelvcseréjét. 61

63 adárnyelven A jelen tanulmányban ugyancsak ebben a kiterjesztett értelemben használjuk a csángó etnonimát, de hangsúlyozzuk, hogy a moldvai magyarság két csoportjának megkülönböztetése igen fontos. Lükő Gábor például aki ugyancsak a csángó gyűjtőnévvel nevezte meg mindkét csoportot az elkülönítés végett következetesen használta a moldvai-magyar és moldvai-székely terminusokat (Lükő 1936/ ). A moldvai székely nyelvjáráscsoport külön egységként való elkülönítése leíró nyelvészeti szempontból is indokolt, hiszen a székely nem székely dialektológiai különbségek olykor valóban igen szembeötlők. A agyar dialektológia című, ban Budapesten kiadott egyetemi tankönyv (Kiss szerk. 2003) például moldvai csángó nyelvjárási régióról beszél, és éles különbséget tesz a csángó nyelvjáráscsoportok (kizárólag az északi és déli csángók), valamint a moldvai székely nyelvjárások között, kiemelve azt is, hogy a oldvába telepedett székelyek nyelve belsőleg ugyancsak nagyon differenciált (Juhász 2003b ). Ha azonban a leíró nyelvészeti szemponton túl a nyelvi identitásra és a nyelvi attitűdökre is tekintettel vagyunk, úgy vélem, továbbra is célszerű a korábbi szakirodalomban elterjedt székelyes csángó vagy székely-csángó megnevezést használni 46, ugyanis az egységesítő csángó terminus által egy valóban létező közösségi identitástudat ragadható meg. Sőt a fent említett, erőteljesen érvényesülő székely nem székely magyar nyelvi kölcsönhatás miatt a két, különböző eredetű etnikai csoport merev szembeállítása voltaképpen még nyelvészeti szempontból sem egészen indokolt. A székely nem székely történeti nyelvi interferenciák jelentősége oldvában ugyanis sokkal nagyobb, mint ahogyan ezt a magyar nyelvészeti szakirodalom eddig bemutatta. gyfelől azért, mert a belső tipológiát tudományosan megalapozó kolozsvári nyelvföldrajzi kutatások 47 székelyesnek minősítettek olyan falvakat is ( Lujzikalagor, Forrófalva, Klézse, Csík, Külsőrekecsin stb.), amelyek nyelvében igen erősen jelen vannak a nem székely nyelvjárási sajátosságok is, másfelől a hat déli csángónak tekintett falu ( Bogdánfalva, Újfalu, Trunk, Nagypatak, Diószén, Szeketura) mindegyikében igen erősen jelentkeznek a székely nyelvi sajátosságok is. A két csoport közötti átmenet olyannyira folyékony, hogy a nyelvi különbözőségeknek maguk a beszélők sem tulajdonítanak különösebb jelentőséget az egymás közötti kapcsolatokban, sőt olykor ezekre nem is figyelnek fel. Ha a rendelkezésre álló ma már egyre inkább történetivé váló nyelvi adatok elektronikus feldolgozására egyszer majd sor 46 zt használta a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola is, amely először írta le máig ható érvénnyel és részletekre kiterjedő pontossággal a moldvai csángó népcsoport belső nyelvi tagolódását, ami ugyanakkor megfelel a történeti és néprajzi belső tagolódásnak is (északi csángók, déli csángók, székelyes csángók). Lásd: Szabó T. 1959/ Ugyanezt a tipológiát csak hipotézisként fogalmazta meg 1936-ban Lükő Gábor, aki 1932-ben és 1933-ban az északi csángók között ( Jugán, Szabófalva stb.) végzett több hónapos néprajzi terepmunkát, majd a déli csángóknál ( Bogdánfalva, Trunk) és egyes déli csángó-székely keveredést mutató falvakban ( Lujzikalagor, Klézse) is gyűjtött, de a Romániából való gyors kiutasítása (1933) miatt nem jutott el a teljesen székelyes jellegű Tatros és Tázló menti moldvai magyar falvakba (Lükő 1936/2002). 62

64 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben kerül, várható, hogy a két nyelvjárási csoport (csángó székely) merev szembenállása a tudományos gondolkodásban is relativizálódik, anélkül a kolozsvári nyelvföldrajzi munkacsoport (Szabó T. Attila, Gálffy ózes, árton Gyula, urádin László és mások lásd: Szabó T. 1959/1981; Gálffy 1964a, 1964b; árton 1972) által felállított belső tagolódás helyessége megkérdőjeleződne. z a belső nyelvi tagolódásról kialakult tudományos szemlélet érvényesül A romániai magyar nyelvjárások atlaszában (RNyA ) is, ugyanis az atlasz négy moldvai gyűjtőpontja közül egy az északi csángó ( Szabófalva), egy a déli csángó ( Bogdánfalva) és kettő a székelyes csángó ( Pusztina a Tázló mentéről, Diószeg a Tatros mentéről) nyelvjáráscsoportot képviseli. Alább a Szeret menti csángó falvak közül Szabó T. Attila nyelvföldrajzi iskolája nyomán 25-öt minősítünk székelyes nyelvűnek, de ez a besorolás túl tág, hiszen ezek közül csak 10 falu (Kalugarény, Lészped, Rácsila, Lilijecs, Gerlény, Bergyila, Somoska, Berendfalva, Lábnik és Ketris) tekinthető teljesen és egyértelműen székely jellegűnek, a többiek esetében a székely nyelvi sajátosságok mellett többé vagy kevésbé erősen érvényesülnek a déli csángó nyelvi jellegzetességek is. z a kevert jelleg épp a legnagyobb, legismertebb csángó falvak ( Lujzikalagor, Forrófalva, Klézse, Külsőrekecsin, Csík, agyarfalu stb.) esetében a legnyilvánvalóbb. (4. táblázat) A Szeret menti székely nyelvjárási régióba tartozó 25 falu nyelvi helyzete különböző, mert más és más módon hatottak rájuk a nyelvcserét előidéző tényezők. A nyelvtudás a legjobb azokon a teljesen székely jellegű településeken, amelyeknek nincs vagy alig van román lakossága. A nyelv aktív beszélőinek (A és B szint) aránya Lábnikban 89%, Lészpeden és Rácsilán 88%, Somoskán 79%. zeken a településeken a gyerekeket csak az utóbbi egy-két évtizedben kezdték kizárólag románul tanítani, ezért ennek a generációnak (gy1, gy2, gy3) a nyelvállapota csak nemrég kezdett romlani. A déli csángó székely nyelvi keveredést mutató, román lakossággal ugyancsak nem rendelkező nagy csángó falvakban az aktív nyelvismeret jelentős mértékben gyengébb: Klézsén 72%, Lujzikalagorban 55%, Forrófalvában 51%. A mutató csak a városoktól távolabbi, elzártabb településeken mutat javulást: Külsőrekecsinben 79%, Csíkban 84%, Pokolpatakon 83%. A döntő mértékben székelyes nyelvjárású, nehezen megközelíthető agyarfalu a legmagyarabb csángó falu egész oldvában, itt a nyelvet beszélők aránya 93% (A és B szint). A román lakosság településen belüli jelenléte egyértelműen rontja a magyar nyelv helyzetét és sietteti a nyelvcsere folyamatát ( Gerlény 58%, Újfalu/Dózsa 50%, Berendfalva 58%). Ott, ahol a magyarok aránya a településen belül túlságosan kicsi volt, a magyar nyelvet jól-rosszul már csak az idősebbek beszélik, tehát a nyelvvesztésre ezekben a falvakban belátható időn belül sor kerül ( Bergyila 36%, Lilijecs 21%, Ketris 17%, Kápota 18%). A csoporton belül van néhány olyan falu is, ahol a teljes nyelvhalál a közelmúltban következett be ( Tamás, Furnikár). Ide sorolható Terebes is, amelynek nincsen magyarul beszélő lakossága, csupán néhány ide költözött személy beszél magyarul a településen. (4. táblázat.) 63

65 adárnyelven 4. táblázat. A Szeret menti székelyes csángók magyar nyelvismerete 1996-ban és 2009-ben 48 Település Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (32%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B +C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul Ka lu ga rén (Că lu gă reni) Lész ped (Les pezi) (28%) (100%) 446 (51%) 1917 (100%) (88%) 2118 (96%) 50 (i) 70 (k1) 64 (k2) 62 (i) 163 (f ) 230 (k1) 300 (k2) 352 (i) 50 (f ) 100 (k1) 50 (k2) (gy2) 211 (gy3) 380 (f ) 231 (k1) 87 (gy1) 82 (gy2) 64 (gy1) 72 (gy2) 80 (gy3) 200 (f ) 88 (gy1) Rá csila (Gâr le nii de Sus) 48 Lili jecs (Li lieci) Ger lény (Gâr leni) (100%) (88%) (33%) (21%) (79%) (58%) 1398 (100%) 1402 (96%) 110 (f ) 153 (k1) 198 (k2) 233 (i) (gy2) 140 (gy3) 250 (f ) 152 (k1) 58 (gy1) 54 (gy2)? (29%) 70 (i) 32 (k2) 38 (i) 58 (gy1) 60 (k2) 52 (gy1) 52 (gy2) 66 (gy3) 166 (f ) 142 (k1)? (66%) 23 (k1) 48 (k2) 56 (i) 28 (f ) 50 (k1) 29 (f ) 28 (gy1) 26 (gy2) 34 (gy3) 29 (f ) 48 Rácsila voltaképpen (pl. egyházilag) Lészped része, kirajzása. 64

66 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Ber gyi la (Ber di lă) 49 Te re bes (Tre beş) Luj zi ka la gor (Lui zi-că lu găra) For ró fal va (Fa ra oani) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (70%) (36%) (1%) (0%) (90%) (55%) (75%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B +C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (44%) 11 (i) 5 (k2) 5 (k2) 5 (k1) D. Nem ért magyarul 5 (k1) 6 (gy1) 5 (gy2) 7 (gy3) 17 (f ) 5 (k1)? (0%) (gy1) 55 (gy2) 43 (gy3) 126 (f ) 96 (k1) 98 (k2) 116 (i)? (71%) 250 (k1) 772 (k2) 900 (i) 331 (f ) 249 (k1) 165 (gy3) 331 (f ) 249 (k1)? (gy1) 420 (gy2) 165 (gy3) 330 (f ) 49 Bergyila a Racova községközponthoz tartozó Gura Văii falu egyik része. Népszámlálási adatait önállóan sem 1992-ben, sem 2002-ben nem tüntették fel, de bizonyos, hogy a Gura Văiin kimutatott katolikusok zöme Bergyilában él. 50 Adminisztratív szempontból Forrófalva (Faraoani) és Nagypatak (Valea are) egy községet alkot, és a hivatalos népszámlálások szokatlan módon adataikat külön-külön nem adják meg. Az 1992-es népszámlálás Forrófalvában és Nagypatakon összesen 5400 katolikus és 51 ortodox személyt talált. Az 1995-ös egyházi kimutatás szerint Forrófalvának 3472, Nagypataknak pedig 2825 katolikus lakosa van (Almanahul és 135.), vagyis a két falu teljes katolikus lakosságszáma 6297 fő. A 897 fős növekmény minden bizonnyal nem jelent tényleges szaporulatot, hanem jobbára csak az adatfelvétel különbözőségéből származik (pl. eltérő lehetett a Nyugat-urópában dolgozó vendégmunkások státusának megítélése). 51 gyházi kimutatás szerint és a kis létszámú Forrófalvában és Nagypatakon 1992-ben összesen 51 fő ortodox lakosság nélkül. (Lásd még az előző jegyzetet.) 65

67 adárnyelven Település For ró fal va (Fa ra oani) Klézse (Cleja) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (51%) (90%) (72%) (100%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B +C) 2103 (71%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul 505 (i) 606 (k1) 420 (k2) C. Passzív magyar nyelvtudás 90 (gy3) 482 (f )? (88%) 1659 (100%) 214 (k1) 424 (k2) 559 (i) 201 (gy3) 947 (f ) 641 (k1) 155 (k2) 182 (gy2) 202 (gy3) 316 (f ) D. Nem ért magyarul 232 (gy1) 220 (gy1) 178 (gy3) 240 (f ) 344 (gy1) 181 (gy2) So mos ka (Şo muş ca) Pokol patak (Valea ică) (79%) (88%) (83%) 1448 (90%) 158 (k1) 214 (k2) 207 (i) 75 (gy3) 467 (f ) 158 (k1) 27 (gy1) 67 (gy2) 75 (gy3)? (89%) 144 (k1) 97 (k2) 94 (i) 68 (gy3) 213 (f ) 100 (gy1) 67 (gy2) 41 (gy2) 58 (gy1) 20 (gy2) 52 A 2002-es népszámlálás szerint a két falunak összesen 5143 katolikus és 29 ortodox lakosa van. gyházi adat szerint 2009-ben Forrófalva katolikus lakossága 2820 fő (Almanahul ), Nagypatak katolikus lakossága pedig 2060 fő (uo. 315.) volt, azaz a két falu katolikus lakossága 263 fővel csökkent (összesen 4880 fő). A nem túl számottevő különbség lehet a közötti fogyás eredménye is (pl. vendégmunka-vállalás), de származhat a felmérések különbözőségéből (pl. a vendégmunkások státusának megítélése) is. ivel a táblázatot a 2002-es népszámlálás hivatalos adatai alapján szerkesztettem, célszerűnek láttam ehhez a szemponthoz itt is ragaszkodni, és a két falu hivatalos népszámlálás (2002) szerinti katolikus összlakosságának (5143) számát az egyházi kimutatás arányainak megfelelően megosztani. Így számítva Forrófalva katolikus lakosainak száma 2002-ben 2973 fő (57,8%), Nagypataké pedig 2170 fő (42,2%). 53 Arányosan számított adat 2002-es népszámlálás Nagypatakra és Forrófalvára összesítve vonatkozó adatai alapján és a kis létszámú Nagypatakon és Forrófalvában összesen 29 fő ortodox lakosság nélkül. (Lásd még az előző jegyzeteket.) 66

68 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Új fa lu/dó zsa ( Gheor ghe Doja) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (81%) (50%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B +C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (75%) 92 (k2) 88 (i) D. Nem ért magyarul 128 (k1) 158 (f ) 48 (gy1) 52 (gy2) 54 (gy3) Csík (Ciu cani) Külső reke csin (Fun du Răcă ciuni) Ká po ta (Ca pă ta) 54 Be rend fal va (Berin deşti) (81%) (84%) (100%) (79%) (42%) (18%) (54%) (58%)? (89%) 1903 (100%) 1815 (90%) 60 (k1) 86 (k2) 83 (i) 413 (k1) 297 (k2) 285 (i) 51 (gy3) 147 (f ) 60 (k1) 30 (gy2) 45 (gy1) 18 (gy2) (gy3) 507 (f ) 56 (gy1) 83 (gy2) 87 (gy3)? (18%) 5 (k2) 10 (i) 5 (k1) 5 (i) 100 (gy1) 83 (gy2) 0 11 (gy1) 12 (gy2) 12 (gy3) 35 (f ) 24 (k1) 15 (k2) 5 (i)? (83%) 62 (k2) 60 (i) 35 (f ) 86 (k1) 15 (gy2) 16 (gy3) 71 (f ) 32 (gy1) 20 (gy2) 20 (gy3) 54 Kápota lakossága valójában elöregedettebb, mint amit a községi korfa alapján számított adatai mutatnak. A helybéli katolikusok közül csak néhány öreg tud még magyarul, továbbá a máshonnan idekerültek, főleg férjhezjöttek. 55 Berendfalva népszámlálási adatait Gestény falunál találjuk, a megadott számok tehát erre a két falura összesítve vonatkoznak. Katolikus egyházszervezeti szempontból Berendfalva Csík, Gestény pedig Újfalu/Dózsa ( Gheorghe Doja) filiája. Berendfalva zömmel katolikus lakosságú, a zömmel ortodox Gestényben pedig csak néhány, később betelepedett katolikus család van, vagyis a közölt számsor voltaképpen Berendfalva nyelvállapotát jellemzi. 67

69 adárnyelven Település Reke csin (Răcă ciuni) a gyar falu (Arini) Láb nik (Vlad nic) Szász kút (Sas cut- Sat/ Fân tâ nele) 56 Szász kút ( Car tier ) (Sas cut-târg) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (26%) (20%) (100%) (93%) (100%) (89%) (65%) (40%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B +C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (39%) 1325 (100%) 1270 (95%) 904 (100%) 835 (96%) 5 (f ) 10 (k1) 10 (k2) 10 (i) 150 (f ) 213 (k1) 222 (k2) 303 (i) 103 (f ) 138 (k1) 144 (k2) 197 (i) 29 (f ) 20 (k1) 10 (k2) 10 (gy3) 40 (f ) 20 (k1) 10 (k2) 10 (i) (gy2) 104 (gy3) 167 (f ) D. Nem ért magyarul 37 (gy1) 38 (gy2) 31 (gy3) 45 (f ) 47 (k1) 40 (k2) 47 (i) 30 (gy1) 62 (gy1) (gy2) 52 (gy3) 103 (f ) 30 (gy1) 20 (gy2) 15 (gy3)? (75%) 50 (k2) 75 (i) 55 (k1) 28 (k2) 133 (f ) 54 (k1) ?? 57??? (38%) 56 (74%) 6 (k2) 11 (i) 8 (k1) 4 (k2) 19 (f ) 8 (k1) 30 (gy1) 41 (gy1) 44 (gy2) 46 (gy3) 6 (gy1) 7 (gy2) 7 (gy3) 56 Szászkút régi katolikus részét Fântânele néven tartják számon. z a településrész Sascut-Sat része. Újabban a mellette fekvő Sascut-Târg szélén létrejött az ún. Cartier nevű településrész, amelynek katolikus lakossága jobbára a hagyományos katolikus falurészből (Fântânele) költözött ide ban Szászkút község új teleprészén, az ún. Cartier negyedben nem volt becslés. Azóta itt templom is épült. 68

70 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Összesen: Fur ni kár (Fur ni cari) Ket ris (Chet riş) Tamás (Tămaşi) Település Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (5%) (0%) (20%) (17%) (10%) (0%) (100%) (100%) (82%) (63%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B +C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (0%) D. Nem ért magyarul (gy1) 21 (gy2) 24 (gy3) 74 (f ) 50 (k1) 34 (k2) 33 (i)? (36%) 12 (i) 12 (k2) 24 (i)? (0%) 27 (k1) 26 (k2) 22 (gy1) 24 (gy2) 26 (gy3) 82 (f ) 28 (k1) (gy1) 27 (gy2) 30 (gy3) 93 (f ) 63 (k1) 42 (k2) 41 (i)? (82%) (77%) 9740 (34%) 8226 (29%) 3770 (14%) 5190 (18%) 6572 (23%) gészében véve az öt moldvai csángó nyelvjárási régió közül a Szeret menti székelyes csángók körében a legjobb a helyi magyar nyelv állapota: anyanyelvi (A) vagy második nyelvi (B) szinten a katolikus lakosságnak még mintegy 2/3 része (63%), összesen mintegy személy beszél, de ez a magasabb szintű nyelvi kompetencia itt is főleg az idős- és középgenerációra jellemző ban a katolikusok számát 194 fő (1992-es népszámlálási adat) helyett hibásan 94 főben adtam meg. 69

71 adárnyelven A térségben viszonylag kevés a már teljesen elrománosodott zömmel katolikusok által lakott falu. Ilyeneket főleg Bákó közvetlen közelében ( ardzsinén, Barát, Szeráta) vagy a várostól távolabbi völgyekben, román falvak között ( Prezest, Traján, Juráskó Pojánája, Újfalu [ Bijghir], Horgyest, Valény) találunk. z utóbbiak esetében nem mindig állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy lakóik eredetileg a székelyes csángó vagy a déli csángó nyelvjárást beszélték-e. 4. Tázló menti székelyes csángók A mintegy kilométer hosszú Tázló folyó árterületét kísérő magasabb teraszokon és a folyó mellékpatakjai mentén található falvakban vegyesen él a román ortodox és a magyar eredetű katolikus lakosság. Az itteni katolikusok ősei a 18. század végi nagy székely kivándorlás idején, az ún. madéfalvi veszedelem (1764) idején az osztrák sorozóbizottság kegyetlenkedései elől a Székelyföld keleti részéből menekültek ide, tehát a moldvai csángóságnak ez a része egyértelműen a székelyes csángó nyelvi-néprajzi csoportba sorolható. lképzelhető ugyan, hogy a székelyek néhol ezen a vidéken is a korábban már létező magyar falvakban telepedtek le, de okleveles adatokkal ez egyértelműen nem bizonyítható, és a falvak mai nyelvében, népi kultúrájában sem mutathatók ki nem székely eredetű jellegzetességek. A Tázló mentén élő katolikus lakosságra vonatkozó első egyértelmű írásos adatok kivétel nélkül a 18. század végéről származnak. A vidék legjelentősebb csángó faluját, Pusztinát először Zöld Péter, a oldvába menekült csíki katolikus pap említi 1781-ben Batthyány Ignác erdélyi püspökhöz írott levelében, bár ez az említés ekkor még a szomszéd falu, Kömpén nevén történik. 59 gy 1792-ből származó osztrák katonai térképen Pusztina már saját nevén mint tekintélyes falu szerepel ( Pustiian, 62 ház, 24 családfő, 40 szolgálatra alkalmas személy). (Domokos 1931/ ) Ugyanezen a térképen a katolikus csángók által is lakott falvak közül megjelenik még Balanyásza ( Beleneassa, 16 ház, 20 családfő), Rosszpatak ( Sekui ot Walerea, 54 ház és 86 családfő Orescha szomszédos faluval együtt), Gyidráska ( Widraschka, 11 ház, 6 családfő), Szoloncka/Kicsiszalonc ( Solonzu mik, 9 ház, 12 családfő), Nádas ( Nadischa, 35 ház, 19 családfő) és Turluján ( Turluiu, 34 ház, 29 családfő). (Domokos 1931/ ) Több ma létező falu hiányzik a térképről, ami lehet hiányosság is (például Kukujéc a 18. századtól, Berzencze pedig már a 14. századtól folyamatosan adatolható), de magyarázható azzal is, hogy a hiányzó települések a felvétel időpontjában még nem léteztek 59 Bernardo Silvestri konventuális missszionárius ferencrendi szerzetes 1697-ben írt, Rómába küldött olasz nyelvű beszámolójában a bákói katolikus püspökséghez tartozó eklézsiák között szerepel egy Pisciata nevű falu is, amelyet Benda Kálmán feltételesen Pusztinával azonosított (Benda II és 13. jegyz.), de ez a megfeleltetés erősen kérdéses. A szóban forgó jelentésben szereplő falvak jelentős részét nem lehet azonosítani. 70

72 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben 5. táblázat. A Tázló menti székelyes csángók magyar nyelvismerete 1996-ban és 2009-ben Település Frumósza (Frumoasa) Pusztiana (Pustiana) Ripa Jepi (Bogdăneşti) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (90%) (76%) (100%) (90%) (66%) (39%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) 1953 (88%) 2055 (100%) 1876 (96%) 15 (39%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (k1) 227 (k2) 420 (i) 200 (f ) 350 (k1) 322 (k2) 470 (i) 94 (gy3) 400 (f ) 335 (k1) 100 (k2) 97 (gy2) 94 (gy3) 86 (f ) (gy2) 146 (gy3) 190 (f ) 40 (gy1) 79 (gy2)? (i) 4 (i) 6 (k2) D. Nem ért magyarul 159 (gy1) 97 (gy2) 86 (gy1) 0 3 (gy1) 3 (gy3) 4 (gy4) 7 (f ) 6 (k1) vagy csak ekkor voltak formálódóban ( Frumósza, Szerbek, Gajdár, áriafalva stb.). Valószínű az is, hogy több falu eredeti földrajzi helye nem volt azonos a maival, erre olykor a néphagyomány is utal ( Pusztina, Balanyásza). A vegyes lakosságú (ortodox román katolikus csángó) falvakban az etnikumok földrajzi elhelyezkedése egyértelműen jelzi a letelepedés sorrendjét, hiszen a később érkező telepesek a völgyek és teraszok kevésbé termékeny, szűkebb részeit voltak kénytelenek elfoglalni. A Tázló mentén négy olyan falu van, amelynek lakossága csaknem teljes egészében katolikus ( Pusztina, áriafalva, Gajdár és Nádas), két másik nagyobb ( Frumósza, Szerbek) és két kisebb ( Ripa Jepi, Berzujok) faluban pedig a katolikusok abszolút többséget alkotnak. A többi falvakra (11 település) azonban kivétel nélkül az erős szórványhelyzet jellemző, ami a nyelvi asszimilációs folyamatokat is alapvetően befolyásolta. (5. táblázat.) 60 agyarul is beszélő idősebb ortodox románok és cigányok. 71

73 adárnyelven Település Szoloncka/Kicsiszalonc (Tărâţa) Kukujéc (Cucuieţi) Szerbek (Floreşti) sztrugár (Strugari) 61 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (20%) (8%) (27%) (6%) (55%) (55%) (18%) ( 8%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) 50 (13%) 11 (11%) 372 (66%) 15 (12%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (i) 10 (k2) 5 (i) 10 (k2) 5 (k1) 5 (i)? D. Nem ért magyarul 25 (gy1) 27 (gy2) 28 (gy3) 77 (f ) 65 (k1) 44 (k2) 66 (i) 0 6 (i) 5 (i) 7 (gy1) 8 (gy2) 8 (gy3) 20 (f ) 18 (k1) 7 (i)? (i) 82 (k1) 94 (k2) 10 (gy3) 30 (f ) 20 (k1)? (gy1) 40 (gy2) 32 (gy3) 85 (f ) 0 10 (i) 5 (i) 10 (gy1) 9 (gy2) 10 (gy3) 21 (f ) 21 (k1) 21 (k2) 22 (i) 61 Az adatok a Strugari községhez tartozó Strugari, Cetăţuia és Răchitiş falvakra vonatkoznak. ivel az utóbbi kettőben a katolikusok egyáltalán nem tudnak már magyarul, a nyelvismeretre vonatkozó adatok csak a sztrugár (Strugari) faluban élő katolikusokat jelölik, akik a Neszujest (Nesuieşti) falurészében élnek. A községhez tartozó Kövesalja (Petricica) falut külön tartjuk számon. 72

74 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település áriafalva/ Lárga (Lărguţa) Gajdár (Coman) Nádas (Stufu) Rosszpatak (Valea Rea) 62 Balanyásza (Bălăneasa) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (85%) (73%) (91%) (82%) (70%) (52%) (46%) (43%) (14%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) 226 (86%) 924 (90%) 279 (74%) 136 (66%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (k2) 63 (i) 37 (f ) 47 (k1) 6 (gy2) 15 (gy3) 16 (f )? (k1) 70 (k2) 344 (i) 64 (gy3) 165 (f ) 84 (k1) 33 (k2) 60 (gy2) 20 (gy3)? (i) 31 (k1) 38 (k2) 11 (gy3) 41 (f ) 31 (k1)? (k2) 69 (i) 13 (f ) 34 (k1)? (17%) 43 (36%) 0 20 (i) 8 (k2) 15 (i) D. Nem ért magyarul 17 (gy1) 13 (gy2) 5 (gy3) 83 (gy1) 18 (gy2) 31 (gy1) 29 (gy2) 20 (gy3) 20 (f ) 17 (gy1) 16 (gy2) 17 (gy3) 20 (f ) 10 (gy1) 9 (gy2) 10 (gy3) 19 (f ) 20 (k1) 8 (k2) 62 Rosszpatak (vagy más néven: Rosszárok) ma az újonnan épült ortodox Livezi különálló része ban még Valea Rea néven szerepelt a népszámlálásban. 73

75 adárnyelven Település Jenekest (năcheşti) Turluján (Turluianu) Gyidráska (Verşeşti) Berzencze/Berzunc (Berzunţi) 63 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (20%) (0%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) 0 (0%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul (gy1) 8 (gy2) 9 (gy3) 20 (f ) 18 (k1) 17 (k2) 25 (i) (6%)? (0,6%) 1 (0,6%) 0 1 (i) 0 11 (gy1) 12 (gy2) 13 (gy3) 34 (f ) 30 (k1) 27 (k2) 39 (i) (10%) (2%) (13%) (13%) 23 (12%) 286 (35%)? (i) 20 (i) 12 (gy1) 13 (gy2) 14 (gy3) 37 (f ) 34 (k1) 31 (k2) 23 (i)? (i) 35 (k2) 50 (i) 46 (k1) 55 (k2) 80 (i) 53 (gy1) 57 (gy2) 60 (gy3) 162 (f ) 100 (k1) 44 (k2) 45 (i) 63 Berzenczének van egy Butukár/Butucar nevű katolikusok által lakott falurésze. 74

76 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Berzujok (Bârzuleşti) Kövesalja (Petricica) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (16%) (3%) (16%) (1%) (10%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) 10 (6%) 2 (1%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul 0 5 (i) 5 (i) 11 (gy1) 12 (gy2) 12 (gy3) 33 (f ) 30 (k1) 27 (k2) 30 (i)? (i) 0 11 (gy1) 12 (gy2) 13 (gy3) 34 (f ) 32 (k1) 28 (k2) 39 (i)? 5 43 Ardeván (Ardeoani) (12%) 10 (24%) 0 5 (i) 5 (i) (100%) 6100 (68%)? 6100 (68%) 2844 (32%) Összesen: (100%) 5266 (58%) 6232 (68%) 2996 (33%) 2270 (25%) 966 (11%) 2765 (31%) 75

77 adárnyelven A táblázatból kitűnik, hogy a 19 település közül a magyar nyelvnek már csak négy faluban van annyi beszélője ( Pusztina, Frumósza, áriafalva és Gajdár), hogy ez a közösségi nyelvhasználatot is lehetővé tegye. Három további falu esetében ( Szerbek, Nádas, Rosszpatak) az idős- és középnemzedék egy része még rendelkezik valamelyes magyar nyelvtudással, de a nyelvismeret kedvezőtlen generációs megoszlása miatt ezekben a falvakban nyilvános térben alig hangzik már el magyar szó. gy falu esetében ( Berzencze) idősek körében egyes családokban elképzelhető még otthoni magyar nyelvhasználat, de a többi 11 faluban ( Ripa Jepi, Szoloncka, Kukujéc, Neszujest, Balanyásza, Jenekest, Turluján, Gyidráska, Berzujok, Kövesalja és Ardeván) az erős szórványhelyzet miatt a magyar nyelv már gyakorlatilag kihaltnak tekinthető, utolsó idős beszélőit is csak körülményes módon lehetett megtalálni. A táblázatból látszik, hogy a Tázló mentén a szórványhelyzet főleg a kisebb katolikus közösségeket jellemzi. A tájegység 8997 főnyi katolikus lakosságának mintegy 2/3 része (6004 személy) öt olyan faluban él, ahol a katolikusok vannak erős többségben Pusztina (1942 fő), Frumósza (2209 fő), Gajdár (1025 fő), Szerbek (566 fő) és áriafalva (262 fő), és ahol ennek következtében a magyar nyelv ismerete egészében véve még viszonylag jónak mondható. A nyelvcseréhez vezető nyelvi asszimilációs folyamatok azonban ezekben a falvakban is erősek, és ez a fiatalabbak nyelvhasználatában számszerűen is kimutatható. 5. Tatros menti székelyes csángók A Keleti-Kárpátok hegyei közül kilépő Tatros folyó alsó szakasza mentén olyan kiszélesedett sík vidék terül el, amely mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas. zen a területen, az Aknavásár és Onyest városok körüli térségben a magyar katolikusok jelenléte bizonyítható módon a középkorig nyúlik vissza. A vidék földrajzi névanyagának csaknem teljesen magyar voltára elsőként Radu Rosetti román történész figyelt fel, majd nyomában Carol Auner, Nicolae Iorga és Veress ndre okleveles források alapján is arra következtettek, hogy a tájegységet a moldvai állam megalapítása idején a 14. században a magyar etnikum népesítette be. (inderről összefoglaló igénnyel: ikecs ) lsősorban a vidék birtokosainak névanyagából következtetve Radu Rosetti és Nicolae Iorga megállapították, hogy Tatros tartománya lakosságának nagyobbik része már oldva alapítása előtt is magyar volt (Rosetti ; Iorga és 239.). Györffy István már 1924-ben azt igyekezett bizonyítani, hogy a Székelyföld néprajzi határa a középkorban és a későbbi századokban is keletebbre volt a politikai határnál, amely maga is keletebbre van a vízválasztónál (Györffy ). Később ikecs László ugyancsak úgy vélte, hogy a székelyek kelet felé való terjeszkedése a 13. században nem állt meg 76

78 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben a Kárpátoknál, hanem a Szeret vonaláig haladt tovább (ikecs ), Lükő Gábor pedig azt írja, hogy a Tatros völgyében és ettől délre a moldvai székelység ugyanolyan régi telepes, mint az észak-moldvai nem székely magyarság (Lükő 1936/ ). Az idézett magyar kutatók szerint tehát a Tatros tartományában élő régi magyar lakosság ugyancsak székely eredetű volt, vagyis az itteni első magyar telepek nem az újabb kori székely bevándorlás folytán jöttek létre, hanem ennél sokkal régebbiek. A századi nagy pusztítások és járványok nyomán azonban a régi magyar (székely) lakosság ebben a térségben is erősen megfogyatkozott, és számos település amelyeket a 17. századi források említenek még teljesen eltűnt. A Codex Bandinus szerint 1646-ban 42 moldvai helységben 5577 katolikus élt, és ebből csak 516 személy esik a Tatros vidékére (ikecs ), bár az is igaz, hogy Bandinus ebből a térségből sem említ néhány az idő tájt biztosan létező jelentős magyar falut, például Ónfalvát és Dormánfalvát. A ma létező Tatros vidéki csángó települések zöme azonban mindenképpen a 18. század végi nagy székely menekülthullámok letelepedése következtében jött létre, és a megelőző idők magyar lakossága kis számánál fogva beolvadt az ekkor nagy számban érkező székelységbe. A régi magyar népességnek művelődéstörténeti emlékei is fennmaradtak (például építészeti emlékek, harangok, az 1466-ban Tatroson másolt ún. Huszita Biblia stb.), és egyes falvakban (például Gorzafalva, Tatros, Ónfalva esetében) a folklór és a nyelvjárás archaikus elemei is igen régi helyi magyar kulturális örökségre utalnak. A túlnépesedett Székelyföldről való szórványos átszivárgás még a 19. században is folytatódott, ami a földrajzi közelség folytán természetes jelenségnek mondható. A hagyományos világban Tatros tartományának székely eredetű magyarsága a Gyimesi-szoroson át Csíkkal, az Ojtozi-szoroson át Háromszékkel, az Úz-völgyén keresztül pedig Kászonnal és Alcsíkkal tartott fenn kereskedelmi és rokoni kapcsolatokat, és ez a kapcsolattartás többé-kevésbé ma is fennáll. A Tatros vidéki ma létező katolikus magyar falvainak népességszámáról tehát a korábbi századi misszionáriusi jelentések adatait ezúttal nem említve először az 1900-ban oldvában járó Gustaw Weigand lipcsei német nyelvész tett közzé falvankénti adatokat egyházi statisztikák és helyszíni megfigyelés alapján (Weigand 1902a, 1902b). Weigand tanulmányát 1925-ben Györffy István így ismertette: Weigand saját megfigyelése alapján a következőket találta: Gorzafalván (Grozeşti) az Ojtoz völgyében 3000 lakos fele székely. A Gorzafalva és Akna között fekvő Bahnának 60, Nicureştinek 64 50, Újfalunak 64 Nicoreşti ( Szitás) 77

79 adárnyelven (Satunou) 80, Pîrgăreşti-nek 100, Tutának székely háza van. Slănic 66 és Păcurele 67 lakossága túlnyomólag székely. A Tatros völgyében Bogdanának 68, Borzeşti-nek egyharmada, Oneşti-nek 69, Kománfalvának 70 fele székely. Tatrost túlnyomólag székelyek lakják. Doftánának negyedrésze székely. Dormánfalván a lakosság 75%-a, Bruszturaosă-n 71 16%-a székely. (Györffy ) Gustaw Weigand 1900-ban a tatrosi esperesség öt parókiájához tartozó mintegy 70 kisebb-nagyobb faluban katolikus személyt talált. Az 1930-as román népszámlálás szerint katolikus élt a térségben, akiket az 1929-ben és 1932-ben oldvában utazó Domokos Pál Péter még 87%-ban magyar nyelvűeknek mondott (Domokos 1931/ ). 72 Azóta ez a nyelvi helyzet gyökeresen megváltozott: az 1990-es évek közepén magam az itt élő katolikusnak már kevesebb mint felét, főt (47%) minősítettem magyarul (is) beszélőnek, mára pedig ez szám és arány amint ez az alább következő adatokból kiderül a katolikus közül főre, illetve 37%-ra esett vissza. A Tatros menti székelyes csángó településeken 2008 elején végeztem helyszíni terepmunkát. A kutatás során felkerestem mindazokat a falvakat, amelyekben a katolikus (csángó) jelenlét számottevőnek vagy legalább történeti vonatkozásban említésre érdemesnek mondható. Összesen 36 település nyelvi helyzetét figyeltem meg. A magyar nyelvismeretre vonatkozó adatokat a falvak földrajzi helye szerint, a Tatros vízfolyását követve közlöm. (6. táblázat.) Amint látjuk, a táblázatban benne vannak a Tatros menti székelyes csángók településterületén található városok adatai is. zt az indokolja, hogy ezekhez a városokhoz rendszerint katolikus csángó lakosságú peremfaluk is tartoznak (közigazgatásilag Kománfalva városhoz tartozik Vermest, ojnesthez Gazărie, Aknavásárhoz Degettes és Szalánctorka, Szlanikfürdőhöz Szalánc és Cserdák, Onyest városhoz a régi Ónfalva és Borzfalva), vagy pedig a közigazgatásilag várossá minősített település voltaképpen maga is egy nagyobb falu (például Dormánfalva). A térség kisvárosaiban 65 Tuta ( Diószeg) 66 A Slănic névvel megnevezett településen a Szalánc völgyében lévő, egymással összeépült összes település értendő: Slănic oldova ( Szlanikfürdő ma fürdőváros), Cerdac ( Cserdák) és Cireşoaia ( Szalánc, régebben: Templomfalva). 67 Păcurele/Păcuri ( Degettes) 68 Bizonyára a Degetteshez közeli Bogata ( Bogáta) településről van szó, ahol ma a 874 lakosból 344 személy katolikus, tehát az egyharmados jelzett arány ma is megvan (ma: 39 %). A környéken nincs Bogdana nevű katolikus falu, a Gorzafalva melletti Bogdăneşti lakossága mindig teljesen ortodox volt. 69 Oneşti ( Ónfalva) A falu mellett a mai város ebben az időben még nem létezett. 70 Comăneşti ( Kománfalva) 71 Bruszturósza (Brusturoasa) településnek több jól elkülöníthető része van: Kökényes (Cuchiniş), Bruszturósza (Brusturoasa) és Burjányos (Buruieniş) 72 z a becslés a dormánfalvi, a tatrosi és a gorzafalvi plébániák hívére, tehát a Tatros alsó folyása mentén élő katolikus lakosság zömére vonatkozik. 78

80 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben 6. táblázat. A Tatros menti székelyes csángók magyar nyelvismerete 1996-ban és 2008-ban Település Palánka (Palanca) Románcsügés 73 (Ciugheş) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (16%) (8%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 10 8% A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul 5 (i) 5 (k2) 0 9 (gy1) 7 (gy2) 10 (gy3) 30 (f ) 24 (k1) 20 (k2) 24 (i) (1200) 75????? (40%) 625 (48%) 138 (i) 236 (k2) 138 (i) 113 (k1) 91 (gy1) 70 (gy2) 99 (gy3) 287 (f ) 120 (k1) élő katolikusok túlnyomó többsége mindenképpen a székelyes csángóság köréből származik. A falu város megoszlásra a katolikus lakosság magyar nyelvismeretét illetően azonban mindenképp tekintettel kell lenni, ezért az összesített adatokat a 7. táblázatban foglalom össze. A települések és generációk szerinti részletes adatokat a 6. táblázat tartalmazza Románcsügésen az idősebb ortodox románok is beszélnek, értenek magyarul. Számukat kb. 250 főre becsülöm ban Románcsügés (Ciugheş) adatait együtt kezeltem agyarcsügéssel (Cădăreşti). Az összevonás azonban nem célszerű, mert az 1948 előtt jobbára görög katolikus vallású agyarcsügés mai római katolikus lakossága egyházi szempontból a gyulafehérvári egyházmegyéhez, Kostelek plébániájához tartozik, és kulturálisan is inkább a gyimesi csángó kultúrkörhöz áll közelebb, ezért a moldvai katolikus települések között való szerepeltetése nem indokolt. A két faluban a magyarul értők számát 1996-ban mind a katolikusok, mind az ortodoxok viszonylatában túlbecsültem (1200, illetve 800 fő). A magyarcsügési ortodoxok ma is beszélnek magyarul, valamint a románcsügésiek egyrésze is. 75 Románcsügés és agyarcsügés együtt. 79

81 adárnyelven Település Bruszturósza (Brusturoasa) (teljes község) 76 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (14%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) (4%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként be szél magyarul C. Passzív ma gyar nyelvtudás? (i) 754 D. Nem ért magyarul Bruszturósz (Brusturoasa) (2%) (i) 19 (gy1) 15 (gy2) 21 (gy3) 60 (f ) 48 (k1) 50 (k2) 54 (k2) Kökényes (Cuchiniş) Burjányos (Buruieniş) (7%) (2%) (i) 20 (gy1) 16 (gy2) 22 (gy3) 65 (f ) 51 (k1) 54 (k2) 43 (i) (i) 10 (gy1) 7 (gy2) 10 (gy3) 31 (f ) 24 (k1) 25 (k2) 26 (i) 76 A népszámlálások külön feltüntetik Bruszturósza község falurészeit. A teljes községre vonatkozó számsorokban benne vannak a jobbára csak ortodox román lakossággal rendelkező Camenca falurész adatai is. A 2008-as falusoros adatok csak a községhez tartozó, számottevő katolikus lakossággal is rendelkező települések számsorait tartalmazzák. 77 Camenca falurésszel együtt, ahol az 1021 lakosból 38 fő katolikus. 78 A Bruszturósza községhez tartozó Burjányos településnek két része van: Alsóburjányos (Buruieniş, 233 lélekből 48 fő katolikus) és Felsőburjányos (Buruieniş de Sus, 125 főből 88 fő katolikus). A katolikus lakosság zöme tehát Felsőburjányos településen él, ahol abszolút többségben is van. 80

82 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Ágas (Agăș) 79 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (3%) (12%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 1 (3%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás D. Nem ért magyarul 0 1 (i) 0 2 (gy1) 2 (gy2) 3 (gy3) 7 (f ) 6 (k1) 6 (k2) 6 (i)? Kománfalva (Comăneşti) (teljes város) (2%) 35 (3%) Kománfalva Comăneşti (központ) 80 Vermest (Vermeşti) 81 ojnest (oineşti) (teljes város) (3%) 25 3% (3%) (4%) (4%) 60 (5%) 10 (i) 5 (k2) 5 (k1) 5 (k2) 0 69 (gy1) 53 (gy2) 75 (gy3) 218 (f ) 168 (k1) 171 (k2) 201 (i) (i) 27 (gy1) 21 (gy2) 30 (gy3) 86 (f ) 69 (k1) 72 (k2) 74 (i)? Cotumba falurészben. 80 A városközpont és a Podei nevű városrész együtt. Utóbbi összlakossága 561 fő, ebből 20 fő katolikus. 81 Katolikus lakosság hagyományos településszerkezetben a várostól távolabb fekvő Vermeşti peremközségben él. agyarul csak az ide férjhez jött idősebb nők beszélnek, mintegy 10 személy. 81

83 adárnyelven Település ojnest (oineşti) (városközpont) Gazărie Dormánfalva (Dărmăneşti) 82 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (3,5%) (%) (34%) (6%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 50 (4%) 10 (10%) 300 (18%) A. Anyanyelvként beszél magyarul 10 (i) 10 (k1) 10 (k2) B. ásodik nyelvként be szél magyarul 5 (k1) 5 (k2) C. Passzív ma gyar nyelvtudás 5 (k1) 5 (k2) D. Nem ért magyarul 79 (gy1) 61 (gy2) 87 (gy3) 252 (f ) 180 (k1) 189 (k2) 234 (i) 0 5 (i) 5 (i) 7 (gy1) 6 (gy2) 7 (gy3) 22 (f ) 17 (k1) 18 (k2) 11 (i)? (i) 80 (i) 100 (k2) 100 (i) % (gy1) 89 (gy2) 125 (gy3) 362 (f ) 288 (k1) 201 (k2) 152 (i) Doftána (Dofteana) % (gy1) 9 (gy2) 11 (gy3) 33 (f ) 27 (k1) 28 (k2) 32 (i) 82 Katolikusok főleg agyardormán (Brătuleşti) településrészben. 83 A Dofteana településközpontban szétszórtan élő katolikus családokban már nem értenek magyarul. A községhez tartozó egyéb települések ( Szálka, Valea Câmpului, Ştefan Vodă, Bogáta) adatait külön tüntetjük fel. 82

84 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Szálka (Seaca) Valea Câmpului és Ştefan Vodă 85 Bogáta (Bogata) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (53%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) (10%) (9%) (7%) (9%) (6%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? D. Nem ért magyarul (i) 28 (gy1) 21 (gy2) 30 (gy3) 88 (f ) 70 (k1) 73 (k2) 45 (i)? (i) 15 (gy1) 12 (gy2) 17 (gy3) 49 (f ) 39 (k1) 41 (k2) 33 (i)? (i) 24 (gy1) 19 (gy2) 26 (gy3) 76 (f ) 61 (k1) 64 (k2) 54 (i) 84 Az 1995 szeptemberében végzett felmérés során Szálka falu magyarul tudó lakosainak számát felülbecsültem. Tévedésem oka az lehetett, hogy akkor még az idős generáció jól tudott magyarul, és körükben számottevő magyar folklóranyagot gyűjtöttem. 85 A jobbára katolikusok által lakott Valea Câmpului ma a vele összeépült Ştefan Vodă falu egyik része, ahol ugyancsak élnek elszórtan katolikusok. A népszámlálási adatok az egész falura vonatkoznak. 83

85 adárnyelven Település Aknavásár (Târgu Ocna) 86 Szalánctorka (Gura Slănic) 89 Degettes (Păcuri) 90 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként be szél magyarul C. Passzív ma gyar nyelvtudás ?????? (2%) 1996? (18%) 2008? 80 5 (6%) 30 (3%) 10 (12%) 5 (k2) 5 (i) (70%) 91? (16%) 70 (32%) 5 (k1) 5 (k2)? (k1) 5 (f )3 D. Nem ért magyarul 62 (gy1) 50 (gy2) 67 (gy3) 192 (f ) 147 (k1) 154 (k2) 186 (i) 0 5 (i) 5 (i) 6 (gy1) 4 (gy2) 6 (gy3) 18 (f ) 14 (k1) 15 (k2) 7 (i) 15 (i) 10 (k2) 10 (i) (k1) 10 (k2) 10 (i) 15 (gy1) 12 (gy2) 17 (gy3) 49 (f ) 24 (k1) 20 (k2) 12 (i) 86 Szalánctorkát, ami Aknavásár peremfaluja és templommal rendelkező egyházi filiája, sem a népszámlálások, sem a katolikus egyházi összeírások nem tüntetik fel külön közigazgatási egységként, azaz demográfiai adatait csak a várossal együtt adják meg. A táblázatban a szalánctorkai katolikusok helyszínen becsült számát (1996-ban 110 fő, 2008-ban 80 fő) kivontam a katolikusok össz-számából (1996-ban 1220 fő, 2008-ban 968 fő), és így jutottam Aknavásár város katolikusainak számához (1996-ban 1110 fő, 2008-ban 888 fő). 87 Szalánctorka 110 főre becsült katolikus lakossága nélkül. 88 Szalánctorka 80 főre becsült katolikus lakossága nélkül. 89 Lásd az Aknavásárra vonatkozó előző három jegyzetet. 90 A csaknem teljesen katolikus lakosságú Degettes (Păcuri) az ortodox Poieni falu része, ami Aknavásár peremközsége. Degettes a Tatros bal, Poieni a jobb partján fekszik, a két település jól elkülöníthető. A közölt népszámlálási adatok Poieni-ra vonatkoznak, Degettes adatait a hivatalos népszámlálás külön nem adja meg. 91 Az 1995 szeptemberében Degettesen az idősebbek körében jelentős magyar nyelvű archaikus imaanyagot gyűjtöttem. nnek alapján a magyarul tudók számát valamelyest felülbecsültem. 84

86 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Szalánc (Cireşoaia) Cserdák (Cerdac) 92 Szlanikfürdő (Slănic oldova) Tatros (Târgu Trotuş) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (62%) (45%) (42%) (33%) (6%) (2%) (48%) (47%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 1200 (65%) 180 (42%) 30 (4%) 875 (69%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (k2) 300 (i) 200 (k1) 160 (k2) 30 (gy3) 150 (f ) 200 (k1)? (i) 70 (k2) 30 (i)? (i) 5 (k2) D. Nem ért magyarul 137 (gy1) 109 (gy2) 119 (gy3) 266 (f ) 40 (k1) 29 (gy1) 23 (gy2) 32 (gy3) 93 (f ) 34 (k1) 20 (k2) 8 (i) 10 (k2) 5 (k1)? (k2) 230 (i) 170 (k1) 100 ( k2) 25 (gy3) 150 (f ) 100 (k1) 49 (gy1) 38 (gy2) 53 (gy3) 154 (f ) 118 (k1) 113 (k2) 139 (i) 78 (gy1) 90 (gy2) 81 (gy3) 143 (f ) 92 A településnek van valamelyes magyarul értő-beszélő ortodox lakossága is. zek számát 1996-ban mintegy 50 főre, 2008-ban mintegy 20 főre becsülöm. 85

87 adárnyelven Település Diószeg (Tuta) Szőlőhegy (Pârgăreşti) 93 Újfalu ( Satu Nou) Szitás (Nicoreşti) Bahána (Bahna) 94 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (88%) (87%) (77%) (81%) (100%) (93%) (100%) (93%) (77%) (73%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 1905 (91%) 900 (89%) 1687% 100% 1614 (93%) 901 (100%) 882 (93%) 460 (82%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként be szél magyarul C. Passzív ma gyar nyelvtudás? (k2) 390 (i) 70 (gy2) 120 (gy3) 460 (f ) 460 (k1) 50 (k2) 30 (gy2) 50 (gy3)? (k1) 140 (k2) 160 (i) 50 (gy3) 240 (f ) 100 (k1) (f ) 390 (k1) 246 (k2) 268 (i) 126 (gy2) 164 (gy3) 220 (f ) (f ) 212 (k1) 134 (k2) 147 (i) 70 (gy2) 90 (gy3) 129 (f ) 30 (gy2) 50 (gy3)? (k2) 86 (i) 20 (gy3) 135 (f ) 125 (k1) D. Nem ért magyarul 130 (gy1) 60 (gy2) 65 (gy1) 40 (gy2) (gy1) 0 64 (gy1) 20 (gy2) 34 (gy3) 48 (gy1) 50 (gy2) 93 Szőlőhegyen néhány ortodox román család is él. Az idősebb románok mintegy 10 személy beszélnek magyarul is. 94 A Bahánában magyarul beszélő ortodoxok számát 1996-ban 50 főre, 2008-ban 10 főre becsülöm. 86

88 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Gorzafalva 95, 96 (Oituz) Fűrészfalva (Ferestrău- Oituz) 97, 98 Onyest/ Ónfalva (Oneşti) Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (60%) (36%) (70%) (24%) (25%) (81%) (13%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 2820 (66%) 230 (54%) 1300 (86%) 760 (20%) A. Anyanyelvként be szél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (k2) 660 (i) 300 (k1) 300 (k2) 100 (gy3) 500 (f ) 660 (k1)? (k2) 70 (i) 100 (k1) 30 (k2)? (k1) 210 (k2) 230 (i) 30 (f ) 60 (k1) 70 (k2) 100 (i) 30 (gy2) 50 (gy3) 360 (f ) 170 (k1) 10 (gy2) 10 (gy3) 20 (f ) 50 (k1) 60 (k2) 100 (i) 30 (gy2) 50 (gy3) 10 (gy2) 10 (gy3) 20 (f ) 50 (k1) 60 (k2) 100 (i) D. Nem ért magyarul 295 (gy1) 316 (gy2) 308 (gy3) 530 (f ) 27 (gy1) 29 (gy2) 38 (gy3) 99 (f ) 100 (gy1) 50 (gy2) 50 (gy3) 152 (gy1) 172 (gy2) 317 (gy3) 717 (f ) 876 (k1) 606 (k2) 203 (i) 95 A népszámlálásokban külön településként jelzett Călcâi falu Gorzafalva nyugati része, lakossága csaknem teljesen katolikus. A településrész népszámlálási adatait hozzáadtam Gorzafalva adataihoz. 96 A Gorzafalvában magyarul beszélő ortodoxok számát 1996-ban 100 főre, 2008-ban 50 főre becsülöm. 97 A 2002-es népszámlálás szerint az fő összlakosságú Onyest municípiumnak 5303 katolikus lakosa volt (10,5%), egyházi kimutatás szerint viszont a katolikusok száma 2006-ban 6150 fő (Almanahul ), ami 847 fővel több, mint a népszámlálási adat. A különbség feltehetően a külföldön dolgozók és a falura visszatelepedettek helyzetének eltérő megítéléséből adódik. 87

89 adárnyelven Település Borzfalva (Borzeşti) 99 Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként be szél magyarul C. Passzív ma gyar nyelvtudás 1996???????? 2008? (3%) 2 (3%) D. Nem ért magyarul 2 (i) 0 0 3(gy1) 4(gy2) 5(gy3) 11 (f ) 13 (k1) 12 (k2) 11 (i) Az onyesti katolikusok egy része a város hagyományos, magyar eredetű, túlnyomó részben katolikus lakosságú peremközségében ( Ónfalva) él, amely nem képez külön közigazgatási egységet, tehát népszámlálási adatait külön nem ismerjük. A kommunizmus alatt a falu egy részét lebontották, a település megmaradt részének katolikus lakosságát kb főre becsülöm. A nyelvismeretre vonatkozó, generációk szerinti becslések erre a régi katolikus falura vonatkoznak. ivel Ónfalva korfájának demográfiai adatait külön nem ismerjük, az egyes generációk lélekszámának kiszámításakor a nagyjából hasonló demográfiai szerkezetű Szőlőhegy község korfájának százalékarányait alkalmaztam. rre azért volt szükség, mert a teljes Onyest municípium korfája ami a 20 év alatti populáció meghökkentően kis százalékarányát mutatja nem jellemző a csángó lakosságú peremközségre, aminek lakossága arányosabb szerkezetű, mint az elöregedett municípiumé. Utóbbi esetében a város 2002-es népszámlálási korfáját alkalmaztam a katolikus lakosságra is. A tömbháznegyedekben élő további 3803 katolikus nyelvállapotáról alig van adatunk. Bizonyos azonban, hogy a tömbházakban élők egy része valamilyen mértékben ugyancsak ismeri a magyar nyelvet, ugyanis ez a népesség jobbára a környező katolikus falvakból ( Diószeg, Tatros, Szőlőhegy község falvai stb.) vagy más, távolabbi falvakból (pl. Pusztina) származik, ahol viszonylag jól tudnak még magyarul. A nyelvismeret szintjét azonban a városban jóval alacsonyabbnak kell tekintenünk (ti. városba a nyelvet már kevésbé ismerő fiatalabb generációk költöztek be, a városi környezet az elmúlt évtizedekben az asszimiláció színtere volt, már elrománosodott csángó falvakból is települtek ide családok stb.). A fenti meggondolás alapján feltételezem, hogy a tömbháznegyedekben élőknek mintegy 20%-a (kb. 760 lélek) ismerheti valamilyen szinten a magyar nyelvet. 98 A népszámlálásokban Borzfalva (Borzeşti) néven azonosított peremközség nagyobbik részét az 1992-es népszámlálás még Onyest városközponttal együtt, a 2002-es népszámlálás pedig külön vette fel (ekkori összlakossága 4141 fő volt, amelyből katolikus 1641 fő). Az igazi, régi Borzfalva azonban ennél jóval kisebb, ma a város szélén található, ahol csak néhány katolikus család él. (Lásd még a következő jegyzetet.) 99 A népszámlálások Onyest (Oneşti) város egyik lakónegyedét nevezik Borzeşti-nek, amely azonban nem azonos a régi faluval. A közigazgatásilag Onyesthez tartozó, annak utcájaként kezelt Borzest (régen: Borzfalva) nevű kis városszéli településen egyházi adat szerint csak 61 katolikus személy él 32 családban (Almanahul ). 100 Benne foglaltatik Onyest összlakosságában. 88

90 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben Település Szárazpatak (Valea Seacă) 101 Gutinázs (Gutinaş) Prála (Pralea) Vizánta (Vizantea ănăstirească) 102 Összesen: Év Összlakosság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (25%) (20%) (16%) (4%) (15%) (13%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 170 (37%) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás? (i) 20 (k2) 50 (k1) 40 (k2)? D. Nem ért magyarul 28 (gy1) 30 (gy2) 38 (gy3) 98 (f ) 40 (k1) 8 (8%) 0 4 (i) 4 (i) 105? (23%) 50 (i) 50 (i) 60 (k2) 20 (i) (69%) 103? (15%) (100%) (100%) (47%) (37%) 390 (35%) (48%) 100 (i) 70 (i) 120 (k1) 100 (k2)? (47%) 6023 (19%) 5598 (18%) 3529 (11%) 52 (gy1) 56 (gy2) 72 (gy3) 183 (f ) 170 (k1) 43 (k2) 77 (gy1) 82 (gy2) 107 (gy3) 270 (f ) 131 (k1) 58 (k2) (53%) (52%) 101 Szárazpatak (Valea Seacă) Ştefan cel are falu része. A közölt számok a két falura összesítve vonatkoznak. 102 Vizánta ma Vrancea megyéhez tartozik. A 2002-es népszámlálás vonatkozó adatait nem ismerem. A katolikus lakosság lélekszámát (1115 személy) egyházi forrás alapján közlöm (Almanahul ). Az összlakosságot az ismert 1992-es népszámlálási adat alapján arányosan számítottam ki, a generációk lélekszáma pedig megfelel a hasonló demográfiai szerkezetű csángó falvak korfájának ban a magyarul is beszélők számát felülbecsültem. 104 Ide számítottam Bruszturósza község teljes lakosságát (3532 fő), de nem számítottam ide a korábbi, 1996-os felmérésben nem szereplő Ágas 1562 fős lakosságát. 89

91 adárnyelven A közölt adatokat értelmezve a következőket emelem ki: 1. A nyelvi asszimilációs folyamatokat itt is alapvetően befolyásolja az, hogy a katolikus csángó lakosság milyen arányban él egy-egy településen. Amint látjuk, a 36 vizsgált település közül a katolikusok csak 15 faluban alkotnak többséget. A Tatros vidéki székelyes csángók klasszikus központi tömbjét voltaképpen néhány csaknem teljes egészében katolikus, egymás közvetlen szomszédságában fekvő Aknavásár (Târgu Ocna) környéki falu alkotja: Diószeg (2095 fő, 99%) 105, Szőlőhegy (1039 fő, 86%), Újfalu (1732 fő, 100%), Szitás (946 fő, 100%), Bahána (558 fő, 89%) és Tatros (1267 fő, 61%). A tömbhöz tartozónak tekinthetjük a jelentős ortodox román lakossággal is rendelkező Gorzafalvát (4269, 59%), a valamivel távolabbi régi Ónfalvát (ma Onyest város peremfaluja mintegy 1500 fő katolikus lakossal) és a Szalánc völgyi katolikusokat is, akik Szalánc/Templomfalva faluban alkotnak abszolút többséget (1906 fő, 96%). A felsorolt kilenc faluban több mint katolikus él, vagyis a Tatros menti székelyes csángó népesség (összesen fő) mintegy fele. A tömbön kívül élő katolikusok a Tatros folyó középső és alsó folyása mentén viszonylag nagy területen elszórtan élnek, és még további hat kisebb-nagyobb településen alkotnak többséget. A Tatros folyása mentén haladva ezek a következők: Románcsügés (1292 fő, 65%), Kökényes (291 fő, 81%), Szálka (395 fő, 78%), Degettes (219 fő 106 ), Prála (756 fő, 84%), valamint a Vrancea megyében lévő, a Tatros menti csángók közé csak némi önkénnyel sorolható Vizánta (1115 fő 107, 61%). Néhány további, többségében ortodox románok által lakott falunak van többé-kevésbé körülhatárolható katolikus csángó része. Ide sorolható a következő nyolc település: Vermest (389 fő, 31%) 108, Dormánfalva (1631 fő, 12%) 109, Bogáta (344 fő, 39%), Cserdák (419 fő, 32%), Szlanikfürdő (694 fő, 39%), Fűrészfalva (423 fő, 39%), Szárazpatak (404 fő, 43%) és Gutinázs (103 fő, 20%). A többi 13 település katolikus csángó lakossága egészen kis lélekszámú, és minden tekintetben szórványnak minősíthető. indez azért fontos, mert a szórványhelyzet a nyelv megőrzésének egyik legfőbb gátló tényezője lehet, hiszen a kisebbségi közösség így minden beszédszituációban ki van téve a többséggel való érintkezésnek és a kis lélekszám tudata 105 Zárójelben a katolikusok lélekszáma és falun belüli aránya. 106 Degettes (Păcuri) az ortodox román Poieni falu része, illetve együtt az egész település Aknavásár (Târgu Ocna) város peremfaluja. Degettes összlakosságát külön nem ismerjük. 107 gyházi adat. Az összlakosság számáról 2002-es népszámlálási adat nem áll rendelkezésemre. Az 1992-es népszámlálás szerint Vizánta 1658 lakosából 1018 katolikus volt, azaz a katolikusok aránya 61% a faluban. 108 Vermest Kománfalva (Comăneşti) város peremfaluja. 109 A katolikusok tömbben élnek Dormánfalva (Dărmăneşti) város Bratulest (Brătuleşti) nevű településrészében. 90

92 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben 7. táblázat. A Tatros menti székelyes csángók magyar nyelvismeretének megoszlása 2008-ban településtípusok szerint Településtípus Katolikusok száma Város 9128 (100%) Városhoz csatolt peremfalu 4597 (100%) Falu (100%) Összesen (100%) agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) 710 (8%) 2227 (49%) 8684 (48%) (37%) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) 1195 (13%) 2782 (61%) (62%) (48%) A. Anyanyelvként beszél magyarul 335 (4%) 1127 (25%) 4561 (25%) (19%) B. ásodik nyelvként beszél magyarul 375 (4%) 1100 (24%) 4123 (23%) 5598 (18%) C. Passzív magyar nyelvtudás 485 (5%) 555 (12%) 2489 (14%) 3529 (11%) D. Nem ért magyarul 7933 (87%) 1815 (39%) 6768 (38%) (52%) általában pesszimizmushoz is vezet. 110 A Tatros menti központi tömb falvainak magyar lakossága az itt talált kis létszámú régebbi székely csoportokat nem számítva a 18. század végén egyszerre telepedett meg ezen a területen, de a tömbön kívüli, román többségű településeken a katolikus lakosság gyakran nemcsak kisebbségnek, hanem olykor bevándorlónak is számít. A Székelyfölddel szomszédos Tatros vidékére ugyanis még a 19., sőt a 20. században is érkeztek székely családok, akik mivel migrációval kerültek kisebbségi helyzetbe, nyelvvesztésük is gyorsabban zajlik/zajlott le A 6. táblázat számsoraiból egyfajta sorrendet, rangsort állíthatunk fel a települések között a nyelvi asszimiláció előrehaladottságát illetően. Korábban már esett szó arról, hogy a nyelvi asszimilációs folyamatokat sok tényező befolyásolja, és ennek megfelelően a magyar nyelv helyzete az egyes falvakban erősen különböző. A táblázat adataiból kitűnik, hogy a Tatros mentén a magyar nyelvet első és második nyelvként használó nyelvközösség összesen 10 faluban, nevezetesen Románcsügés, Szalánc, Tatros, Diószeg, Szőlőhegy, Újfalu, Szitás, Bahána, Gorzafalva és Ónfalva településeken él. További 7 településen Dormánfalva, Degettes, Cserdák, Fűrészfalva, Szárazpatak, Prála és Vizánta falvakban a nyelvcsere rövidesen bekövetkezik, hiszen a nyelvet itt már csak korlátozott számú idős személy ismeri, és a nyelvtudás átörökítésére nincsen semmi 110 kérdéskör nemzetközi szakirodalmát felsorolja: Borbély Az emigráns közösségek nyelvcseréjének általános jellemzőit Bartha Csilla foglalja össze amerikai magyar közösségek példáján. Lásd: Bartha

93 adárnyelven esély. A vizsgált települések mintegy felében, általában olyan falvakban, ahol a katolikus csángó lakosság erős kisebbségben él, a nyelvcsere már befejeződött, hiszen a nyelv már csak néhány idős személy passzív emlékezetében él. A Tatros folyása mentén lefelé haladva a következő 15 faluban a magyar nyelv gyakorlatilag már kihaltnak tekinthető: Bruszturósza, Kökényes, Alsó- és Felsőburjányos, Ágas, Vermest, Gazărie, Doftána, Szálka, Valea Câmpului, Ştefan Vodă, Bogáta, Szalánctorka, Szlanikfürdő, Borzfalva és Gutinázs. Végezetül van néhány olyan település is, ahol a helybeli katolikus szórványlakosság ugyan már elrománosodott, de a településre máshonnan költözöttek között akadnak, akik még viszonylag jól beszélnek magyarul, csakhogy mivel ritkán kerülnek kapcsolatba egymással, esetükben is inkább passzív, tovább nem örökíthető nyelvismeretről beszélhetünk. Utóbbiak közé soroltam a Palánka faluban, valamint Kománfalva, ojnest és Aknavásár városokban élő katolikusokat. 3. gy további következtetés a generációk nyelvtudására vonatkozhat. Sokatmondó, hogy a gyermekek (gy1, gy2 és gy2) már egyetlen településen sem beszélik első nyelvként a magyar nyelvet, mindenhol könnyebben szólalnak meg románul, mint magyarul. A valóban anyanyelvinek mondható magyar nyelvismeret a év közötti fiatalokra (f ) is csupán két faluban (Szitáson és Újfaluban) mondható jellemzőnek, de ott sem a korosztály minden tagjára, hanem csupán a nemzedék mintegy felére. Az ilyen magas szintű nyelvtudás még a év közötti alsó középgeneráció (k1) körében is viszonylag ritka, az említett két falun kívül csupán Szőlőhegy és Ónfalva falvakban fordul elő. A teljesen katolikus lakosságú Diószegen, ahol néhány évtizeddel ezelőtt még igen jó volt a magyar nyelv állapota, ma már csak a felső középgeneráció (k2) beszél jól és könnyedén magyarul. A 60 év fölötti idős generáció (i) a városokba máshonnan beköltözötteket nem számítva még összesen 18 településen beszéli anyanyelvi szinten a magyar nyelvet, de a középgeneráció (k1 és k2) körében az ilyen szintű nyelvismeret már csak 5 faluban ( Szitás, Újfalu, Szőlőhegy, Ónfalva, Diószeg) általános, illetve további 4 faluban (Tatros, Szalánc, Bahána, Gorzafalva) jellemző részben a nemzedék kisebb-nagyobb részére. 5. Az összesített számsorokból kitűnik, hogy a Tatros tartományában élő katolikus személy közül személy (52%) egyáltalán nem ért már magyarul, további 3529 személy (11%) pedig csak gyenge nyelvtudással, azaz egyáltalán nem használt passzív nyelvismerettel rendelkezik, tehát a katolikus népesség közel kétharmada (63%) már átment a nyelvcserén. Anyanyelvi szinten 6023 jobbára idős és középgenerációhoz tartozó személy (19%) beszél ma még, további 5598 személy (18%) pedig bár ugyancsak jól ismeri a magyar nyelvet, de első nyelvként már inkább a románt használja. Az első és második nyelvként magyarul (is) beszélők abszolút száma tehát 2008-ban fő (37%), ami 92

94 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben kétségkívül visszaesés az ban rögzített főhöz, illetve az akkori 47%-os arányhoz képest. 6. Rejtőzködő magyar nyelvismeret a városokban A moldvai városokban élő katolikusok rejtőzködő magyar nyelvismeretét a 19. század óta folyamatosan említik a oldvában járó utazók és csángókutatók, de ilyen vonatkozású terepkutatásokkal egyik korszakból sem rendelkezünk, a népszámlálások eredményei pedig a tényleges helyzetet nem tükrözik. A továbbiakban magam is csak becsléseket fogalmazok meg, amelyek nem konkrét helyszíni terepmunkán alapulnak, hanem a városi katolikus lakosságra vonatkozó ismert demográfiai adatokból (a generációk korfái, a városra való migráció irányai, a lakosságszám történeti alakulása a városokon belül stb.) valamelyest mégis kikövetkeztethetők. oldva katolikusainak lélekszáma fő, ebből a 2002-es népszámlálás szerint városi környezetben a vizsgált hét megye 32 városában fő él összesen. 112 A tényleges városlakók száma ennél azonban valamivel kisebb, ugyanis a mai közigazgatási beosztás szerint a városokhoz néhol peremfaluk, sőt olykor a várostól távolabb eső falvak is tartoznak. Különösen sok katolikus (csángó) él a Tatros menti városok peremfaluiban (lásd: 6. és 7. táblázat.), ezek 4597 főt kitevő lélekszámának kivonása mindenképpen indokolt, hogy a katolikus városlakók valódi számához jussunk. szerint a moldvai katolikus közül városlakó személy (27,3%), falun pedig (72,7%) személy él. Városi környezetben a legtöbb katolikus a déli csángó és székelyes csángó tömb középpontjában, Bákóban (Bacău, fő), az északi csángó tömb középpontjában, Románvásáron (Roman, fő), valamint az országrész fővárosában, Jászvásáron (Iaşi, 9655 fő) él. Az előbbi kettő esetében feltételezhető, hogy katolikus lakosságának nagyobbik része a város közvetlen környékéről, azaz a környező csángó falvakból áramlott be a két városba. A megyeszékhely Bákónak 1930-ban , 1966-ban , 1992-ben és 2002-ben fő lakosa volt, ezen belül a katolikusok száma 1930-ban 1893 fő, 2002-ben pedig fő volt, vagyis hetven év alatt a katolikus csángók száma a városban több mint tízszeresére emelkedett, miközben az ortodox román lakosság gyarapodása ugyanebben az időszakban csak ötszörös volt. Románvásár lélekszámának gyarapodása nem volt ennyire intenzív, de a városba való beáramlás mértéke itt is számottevő: a városnak ban , 1966-ban , 1992-ben és 2002-ben lakosa volt. 112 Suceava megyét mivel területének nagyobbik része Bukovinában található és katolikus lakosságának zöme lengyel, német és ukrán eredetű nem számítom a moldvai megyék közé. Lásd: 1. jegyzet. 93

95 adárnyelven A városokba való migráció legintenzívebb időszaka egész Romániában az es és 1980-as évek nagy szocialista iparosításának korszaka volt. Ha tehát feltételezzük, hogy Bákó és Románvásár katolikus lakossága mindenekelőtt a két város környékéről származik (Bákó esetében zömmel déli csángó és székelyes csángó, Románvásár esetében zömmel északi csángó), akkor ebből az következik, hogy a népességet kibocsátó csángó falvak magyar nyelvállapota valami módon megfeleltethető a városba költözöttek nyelvállapotának. Természetesen nem közvetlen, egy az egyben történő megfeleltetésről van szó, hiszen a városi környezet másként alakította a beszélők nyelvállapotát, de a falu város korreláció valamilyen formában, többé-kevésbé áttételes módon, de mégis létezik. A Bákó megyéhez tartozó déli csángó és székelyes csángó falvakban végzett előbb ismertetett terepfelmérés végeredménye szerint (lásd 7. és 11. táblázat) a Bákó megyében falusi környezetben élő összes katolikus ( fő) közül fő (23,7%) anyanyelvi (A) szinten 113, fő (19,8%) második nyelvi (B) szinten 114 beszél magyarul, fő (11,2%) csak passzív nyelvismerettel (C) rendelkezik 115, és a lakosság csaknem fele, személy (45,2%) már egyáltalán nem érti a nyelvet (D) 116. Nos, ha ezeket az arányokat Bákó városának katolikus lakosságára vetítjük, akkor azt kapjuk, hogy a bákói katolikus közül 4535 főnek (23,7%) anyanyelvi (A) szinten, 3785 főnek (19,8%) második nyelvi (B) szinten kellene beszélnie magyarul, továbbá 2136 főnek (11,2%) kellene értenie a nyelvet (C), míg a nyelvileg teljesen elrománosodottak száma 8638 fő (45,2%) lehetne abban az esetben, ha a városbeli mai nyelvi viszonyok ugyanolyanok volnának, mint a falvakban. A valóságban a helyzet egészen másként áll, mindenekelőtt azért, mert a városba való betelepedés óta eltelt évtizedek alatt ez a városi lakosság erős nyelvi asszimilációnak volt kitéve, másfelől meg azért, mert a város demográfiai korfája nem egyezik meg a falusi környezetben helyén maradt lakosság demográfiai 113 bből 3277 déli csángó, 9740 Szeret menti székelyes csángó, 2966 Tázló menti székelyes csángó és 5688 Tatros menti székelyes csángó. 114 bből 2399 déli csángó, 8266 Szeret menti székelyes csángó, 2270 Tázló menti székelyes csángó és 5223 Tatros menti székelyes csángó. 115 bből 2449 déli csángó, 3770 Szeret menti székelyes csángó, 966 Tázló menti székelyes csángó és 3044 Tatros menti székelyes csángó. 116 A nyelvet egyáltalán nem ismerők közül 4229 személy a déli csángó falvakban, 6572 személy a Szeret menti székelyes csángó falvakban, 2765 személy a Tázló menti székelyes csángó falvakban, 8583 személy a Tatros menti székelyes csángó falvakban és 7933 személy a Tatros menti kisvárosokban él. Továbbá a nyelvet nem értők közé tartozik a megye teljesen elrománosodott, tehát a jelen felmérésben nem szereplő falvainak fős katolikus lakossága is. z utóbbi számhoz úgy jutottam, hogy a felmérésben Bákó város nélkül szereplő összes katolikus számát ( fő) és Bákó város katolikusainak számát (19 094) kivontam a teljes megye katolikusainak számából ( ). 94

96 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben korfájával, tehát a nyelvi kompetenciák falun számított arányai a városban nem lehetnek pontosan érvényesek. lőbb vegyük szemügyre a korfák különbségeit a falvak és a városok között: 8. táblázat. Bákó város, Onyest város és néhány csángók által lakott község korfája Bákó összesen (fő) Bákói római katolikusok (fő) Bákói római katolikusok korfája (%) Oneşti (Onyest) város korfája (%) Csángó községek korfái Pârjol község 117 (%) Balcani község 118 (%) Cleja (Klézse) község 119 (%) Faraoani (Forrófalva) község 120 (%) Pârgăreşti (Szőlőhegy) község 121 (%) gy1 (0-4 év) ,1 4,0 6,5 7,2 7,9 7,8 6,6 gy2 (5-9 év) ,6 5,0 7,1 8,7 8,3 7,4 7,4 gy3 (10-14 év) ,1 8,9 7,5 8,5 9,2 9,0 9,6 f (15-29 év) ,6 20,7 20,0 22,1 28,9 24,3 24,2 k1 (30-44 év) ,2 27,3 18,1 19,7 19,6 20,5 22,5 k2 (45-59 év) ,6 20,9 16,6 14,7 13,3 14,1 14,2 i (60 év felett) ,8 13,2 24,2 19,1 12,8 16,9 15,5 Összesen Bákó városának korfáját összevetve a régió csángó falvainak korfáival, néhány ponton lényeges különbséget tapasztalunk, és ezekből a különbségekből az egyes generációk migrációjának körülményeit figyelembe véve a nyelvismeret szintjeire is lehet valamelyest következtetni: A legkisebb gyermekek (gy1, gy2) aránya városon jóval kisebb, mint falun (a gy1 és gy2 csoportokban a falusi átlag 7,2% és 7,8% a teljes lakosságon belül, míg a két város átlagát tekintve városon ugyanez az arány csak 4,1% és 4,8%). nnek a nagy különbségnek azonban a magyar nyelvismeret vonatkozásában nincsen jelentősége, hiszen amint előbb már láttuk, a 10 év alatti gyermekek többsége már falusi környezetben sem beszél magyarul, városon pedig a gyermekek között magyar nyelvismeret csak egészen elvétve fordulhat elő. 117 A községhez tartoznak Pusztina és Szoloncka csángó falvak, valamint még öt kisebb, ortodox románok által lakott falu. 118 A községhez tartozik a nagyobb részben csángók által lakott Frumósza és még három kisebb ortodox románok által lakott falu: Balcani, Ludaşi, Schitu. 119 A községhez három csángó falu tartozik: Klézse, Somoska és Pokolpatak. 120 A községhez két nagy csángó falu tartozik: Forrófalva és Nagypatak. 121 A községhez tartozó falvak közül Szőlőhegy, Újfalu, Szitás és Bahána csángó falu. Ide tartozik még a jobbára románok által lakott Bagolypatak (Pârâu Boghii). 95

97 adárnyelven A generációs korfán előrehaladva azt látjuk, hogy a legfiatalabbak körében tapasztalt város falu különbség előbb kiegyenlítődik (a év közötti gy3 generáció esetében 8,5% városon és 8,7% falun), majd a generációk nagyságának aránya az összlakosságon belül fokozatosan a város javára fordul meg (a év közötti f generáció számbeli aránya 23,1% városon és 23,9% falun, a év közötti k1 generációé 25,7% városon és 20,1% falun, a év közötti k2 generációé pedig már 20,6% Bákóban, 27,2% Onyesten és csak 14,5% falun). A generációk arányszámainak átfordulása a nyelvismeret vonatkozásban a helyszíni tereptapasztalatok alapján kialakított saját véleményem szerint a következőket jelenti: a városi nagyobb gyerekek (gy3) és az között született fiatalok (f ) túlnyomó többsége egyáltalán nem ért magyarul, a magyar nyelv számukra már családi körben is a szülők titkos nyelvévé változott, abban az esetben, ha a szülők még egyáltalán beszélnek magyarul. Sőt már az között született mai alsó középgeneráció (k1) nyelvi szocializációja is városon történt, hiszen az ő gyermekkoruk éppen a szocialista iparosítás legintenzívebb időszakára esett, következésképpen körükben is legföljebb bizonyos korlátozott passzív nyelvismerettel célszerű számolni. Az között született felső középnemzedék (k2) volt az, amelyik az 1970-es és 1980-as években a legnagyobb arányban költözött városra, ami a generáció falu város arányszámában mutatkozó igen nagy különbséget is (20,7% városon és 14,5% falun!) megmagyarázza. z a generáció jobbára még falun nőtt fel az 1950-es és 1960-as években, azaz olyan korszakban, amikor a Bákó környéki csángó falvak többségében a magas szintű magyar nyelvhasználat még a fiatalok körében is általános volt. ivel ennek a nemzedéknek a migrációja serdülő- vagy fiatal korban történt, ez a generáció következésképpen megőrzött még bizonyos aktív vagy passzív magyar nyelvismeretet, noha magyar nyelvhasználatát kétségkívül erőteljes nyelvi erózió jellemzi. Becslésem szerint Bákó városában ennek a lélekszámnak legfeljebb 45 50%-a beszélheti, illetve ismerheti a helyi magyar tájnyelvet, figyelembe véve, hogy a falusi csángó lakosság körében a teljesen elrománosodott falvakat is ideszámítva ugyanez az arány 60-70% körüli. Az 1949 előtt született idős generáció esetében az arányok ismét látványosan megfordulnak, ezúttal a falu javára: falun az idősek aránya átlagosan 17,7%, Bákó városában pedig csak 12,8%, ami 2444 személyt jelent. nemzedék körében Bákóban a magyar nyelvismeretet 50-55% körülire becsülöm, ideértve a csak passzív nyelvismerettel rendelkezőket is. Tehát a városi lakosság korfája, a városi lakosság feltételezett származáshelye és az egyes generációkat ért nyelvi asszimilációs hatások alapján megkísérelhetjük abszolút számokban is megbecsülni a városok katolikus lakosságának megoszlását a generációk nyelvismereti szintjei szerint. (Lásd: 9. táblázat) Az így becsült 96

98 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben számadatok azt mutatják, hogy a gondolatmenet elején feltételezett falu város korreláció az egyes generációk nyelvismereti szintjét illetően valóban létezik, de a városban lezajlott intenzívebb nyelvi asszimilációs folyamatok miatt a városok generációinak nyelvismerete sokkal rosszabb, mint a megfelelő falusi generációké, tehát a falu város megfeleltetést nem lehet egy az egyben végezni. A fentiek alapján becslésem szerint a bákói katolikus közül nem a falusi nyelvismereti szintből arányosan következő, ennek megfelelő 4535 személy (23,7%) beszél anyanyelvi szinten (A) magyarul, hanem csak mintegy 1500 személy (7,8%). A második nyelvi szint (B) beszélőinek száma 3785 fő (19,8%) helyett csupán 1770 fő (9,3%), a nyelv passzív ismerőinek (C) száma pedig 2136 fő (11,2%) helyett 1450 fő (7,6%). nnek megfelelően a nyelvileg teljesen elrománosodottak (D) száma a virtuálisan arányosan számított 8638 főről (45,2%) a valóságban főre emelkedett (75,3%), vagyis ha a városra történő migrációra nem került volna sor, falusi környezetben a teljes elrománosodás nem lett volna ilyen mértékű. Hasonló gondolatmenettel, illetve számításokkal becsülhetjük meg Román vásár (Roman, összes lakosság fő, ebből katolikus fő) és Karácsonykő (Piatra Neamţ, összes lakosság fő, ebből katolikus 3152 fő) katolikus lakosságának magyar nyelvismeretét. Kiindulásképpen itt is azt feltétezzük, hogy a két Neamţ megyei nagyobb város katolikus lakosságának zöme a városok környékéről származik. Románvásár esetében ez a feltételezés biztosan helytálló, hiszen ez a város a túlnépesedett északi csángó tömb középpontja. Karácsonykő esetében bizonyára Bákó megyéből is történt betelepedés, de mivel a nyelvcsere mindkét megyében előrehaladott állapotban van, ez a megosztottság a generációk nyelvi helyzetére vonatkozó következtetéseinket számottevő mértékben nem módosítja. Az északi csángó tömb falvainak már megbecsült nyelvi helyzetét Románvásár katolikus lakosságára vetítve azt kapjuk, hogy ha a nyelvcsere ugyanúgy zajlana városon, mint falun, akkor a város fő katolikus lakosa közül 421 fő (4,2%) anyanyelvi szinten (A), 313 fő (3,1%) második nyelvi szinten (B) beszélne magyarul, továbbá még 308 személynek (3,1%) lenne paszszív nyelvismerete, a nyelvileg teljesen elrománosodott személyek száma pedig 9045 fő (89,7%) lenne. 122 Csakhogy ahhoz, hogy a valós nyelvismeretet kifejező 122 A számítást a nyelvjárási szempontból ide tartozó, de földrajzilag távolabb eső Ploszkucény nélkül végeztem. A még magyarul is beszélő északi csángó falvakban Ploszkucény nélkül anyanyelvi szinten beszél 1973 személy (4,2%), második nyelvi szinten beszél 1467 személy (3,1%) és passzív nyelvismerettel rendelkezik 1443 személy (3,1%). Neamţ megye nyelvileg teljesen elrománosodott katolikus lakosságának csak kisebbik része ( személy) él a még magyarul is beszélő vagy legalább értő falvakban és kisvárosokban, a többség ( személy) a nyelvcserén már átment északi csángó falvakból származik. A két nagyobb városon ( Románvásár és Karácsonykő) kívül élő, magyarul már nem is értő katolikusok száma fő (89,7%). 97

99 adárnyelven számokhoz jussunk, itt is számolnunk kell a városi környezetben lezajlott erősebb nyelvi asszimilációs folyamatokkal, tehát ezeket az abszolút számokat, valamint a nekik megfelelő arányokat ez esetben is csökkentenünk kell. Ha ezt ugyanúgy hajtjuk végre, mint Bákó esetében, a számítás végeredményeként azt kapjuk, hogy Románvásár és Karácsonykő városainak katolikusai közül anyanyelvi (A) szinten beszél magyarul 150, illetve 47 személy (egyaránt 1,5%), második nyelvi (B) szinten beszél 158, illetve 50 személy (1,6%), passzív nyelvtudással rendelkezik 239, illetve 68 személy (2,2%), nem ért magyarul 9540, illetve 2987 személy (94,8%). A következő feladat a nyelvismereti szintek lebontása generációk szerint. Ha azt feltételezzük, hogy az egyes nemzedékek városba való migrációja ugyanúgy történt, illetve nyelvi vonatkozásban ugyanazt eredményezte, mint Bákó esetében, továbbá hogy a Neamţ megyei városok generációs korfája nagyjából megfelel Bákó és Onyest előbb bemutatott korfájának 123, akkor az egyes generációk nyelvismereti szintjeire vonatkozóan is elvégezhetjük ugyanazokat a becsléseket, mint amelyeket Bákó esetében elvégeztünk. (Lásd a 9. számú táblázatban.) Az országrész fővárosa, Jászvásár (Iași, összlakosság fő, ebből római katolikus 9655 fő) esetében a teljes oldva falusi lakosságának magyar nyelvismeretéből célszerű kiindulni (lásd hátrébb: 9. táblázat), és ezeket az arányokat vonatkoztatni a városi környezet miatti megfelelő csökkentéssel a város katolikus lakosságára. zzel az arányosítással, a megfelelő számítások elvégzése után, azt kapjuk, hogy Jászvásár 9655 fő római katolikus lakosa közül 1361 fő (14,1%) anyanyelvi (A) szinten, 1139 fő (11,8%) második nyelvi (B) szinten beszélhetné a nyelvet, 685 fő (7,1%) passzív nyelvtudással (C) rendelkezhetne és 6478 fő (67,1%) lenne a teljesen elrománosodottak (D) száma. De mivel a nagyvárosban a nyelvcsere nem úgy zajlik, mint a moldvai falvakban, ez esetben is számszerűsítenünk kell a nyelvcserét gyorsító különböző tényezők (nagyvárosi környezet, erős szórványhelyzet, a kibocsátó falusi közösségtől való viszonylag nagy földrajzi távolság stb.) eredményét. Ha némiképp optimista módon csak ugyanolyan arányban csökkentjük a magyar nyelvet ismerők számát, mint a többi városok (Bákó, Románvásár és Karácsonykő) esetében, akkor azt kapjuk, hogy Jászvásár 9655 katolikusa közül 484 személy (5,0%) anyanyelvi (A) szinten, 574 személy (5,9%) második nyelvi (B) szinten beszél magyarul, 500 személy (5,2%) valamelyest érti a nyelvet (C), és 8097 főre (83,9%) tehető az egyáltalán nem értők száma. 123 Csak Bákó megye városainak és községeinek korfái állnak rendelkezésemre. 98

100 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben 9. táblázat. A moldvai csángók becsült magyar nyelvismerete a nagyobb moldvai városokban Település 124 Bákó (Bacău) Románvásár (Roman) Karácsonykő (Piatra Neamţ) Jászvásár (Iaşi) C. Passzív magyar nyelvtudás Összesen: Év 125 Összlakos ság Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) (16%) (3%) (3%) (11%) (100%) 4483 (11%) agyarul ér tők száma és aránya (A+B+C) 4720 (25%) 547 (5%) 165 (5%) 1558 (16%) 6990 (17%) A. Anyanyelvként beszél magyarul 150 (k1) 600 (k2) 500 (i) 40 (k1) 60 (k2) 50 (i) 10 (k1) 10 (k2) 27 (i) 120 (k1) 120 (k2) 244 (i) 1931 (5%) B. ásodik nyelvként beszél magyarul 20 (gy3) 150 (f ) 400 (k1) 700 (k2) 500 (i) 20 (f ) 30 (k1) 70 (k2) 38 (i) 5 (f ) 5 (k1) 15 (k2) 25 (i) 100 (f ) 150 (k1) 150 (k2) 174 (i) 2552 (6%) 50 (gy3) 300 (f ) 350 (k1) 700 (k2) 300 (i) 20 (f ) 50 k1 80 k2 89 (i) 10 (f ) 15 (k1) 30 (k2) 13 (i) 100 (f ) 150 (k1) 150 (k2) 100 (i) 2507 (6%) D. Nem ért magyarul 781 (gy1) 876 (gy2) 1474 (gy3) 4442 (f ) 3724 (k1) 1933 (k2) 1144 (i) 413 (gy1) 463 (gy2) 816 (gy3) 2544 (f ) 2322 (k1) 1868 (k2) 1114 (i) 129 (gy1) 145 (gy2) 255 (gy3) 793 (f ) 733 (k1) 594 (k2) 338 (i) 395 (gy1) 443 (gy2) 780 (gy3) 2274 (f ) 1918 (k1) 1569 (k2) 718 (i) (83%) 124 A Tatros menti kisvárosok Kománfalva, ojnest, Dormánfalva, Aknavásár, Szlanikfürdő és Onyest nélkül. zek adatait a 6. táblázat tartalmazza. ivel ezeknek a városoknak van hagyományos csángó részük (általában peremfalujuk), adataikat nem itt, hanem a Tatros menti falvak között tüntettem fel. 125 A keretszámok a 2002-es hivatalos népszámlálás adatai. A becslés a ben végzett terepmunka alapján történt. 99

101 adárnyelven A fentieken kívül a moldvai városok közül a Prut folyó mentén fekvő Husztvárosnak (Huşi) van még jelentős katolikus népessége (5826 fő), de ezen a vidéken a nyelvcsere már a 20. század előtt befejeződött, ideértve a vidék legnagyobb csángók által is lakott faluját, Radukanént (Răducăneni) is. A város messze esik a Szeret menti, még magyarul is beszélő csángó falvaktól is, ezért itt értékelhető számú magyarul beszélővel nem számolhatunk. Ugyanígy nem jelzek magyarul beszélőket és értőket néhány más, a klaszszikus csángó nyelvterülettől távolabb eső moldvai városból, ahol a katolikusok néhány száz fős szórványközösségben élnek. z utóbbiak közé sorolom Botosány (710 fő), Foksány (679 fő), gyedhalma (408 fő), Buhus (264 fő) városokat és a többi még ezeknél is kisebb létszámú városi katolikus közösséget. Összesített adatok A nyelvi kompetenciákra vonatkozó becslések során mindenképp indokolt különbséget tenni a városi és a falusi települések között. gyfelől azért, mert a nyelvi asszimilációs folyamatok másként zajlanak városon, mint falun, másrészt pedig azért, mert amint látjuk, magának a becslésnek a módszerei is eltérőek. ivel a városi környezetet az erős szórványhelyzet, a magyar intézmények hiánya és mindenekelőtt a nyelvi tudatosság hiánya miatt a gyors nyelvcsere színtereinek tekintem, az között végzett első nyelvismereti felmérés során egyáltalán nem is törekedtem a moldvai városokban élő katolikusok becsült nyelvismeretének számszerűsítésére. Kivételt csak a Tatros menti kisvárosokkal tettem, ugyanis ezekhez csángó peremfaluk is tartoznak, illetve maguk is falusias települések, ezért becsült adataikat már akkor is közzétettem. A es új felmérés eredményeit összefoglaló adatsorba felvettem ugyan a többi város becsült adatait is, de korábbi véleményem nem változott meg: kimutatásom szerint a moldvai városokban ma mintegy 5000 személy (egészen pontosan : 5193 fő) beszél anyanyelvi (A) vagy második nyelvi (B) szinten magyarul, de a városi környezetben élő katolikusok magyar nyelvismerete ún. rejtőzködő magyar nyelvismeret, olyan, amelynek közösségi intézményesített nyelvhasználati formái, alkalmai egyáltalán nincsenek, és amelynek megmaradására ilyen körülmények között nincsen esély. A családi környezetbe visszaszorult magyar nyelv városon nagyon hamar a felnőttek titkos nyelvévé változik, amelyet akkor használnak a gyermekek és fiatalok előtt, ha azt akarják, hogy azok ne értsék őket. Az átörökítés szándéka nélkül a nyelv csak ideig-óráig maradhat fenn. 100

102 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben 10. táblázat. A moldvai csángók becsült magyar nyelvismerete oldva városaiban (összesítés): Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként be szél magyarul B. ásodik nyelvként be szél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás D. Nem ért magya rul A Tatros menti kisvárosokban Nagy vá rosok ban Vá ro sok becsült magyar nyelvismeret nél kül Összesen (100%) 5193 (8%) 8185 (13%) 2266 (3%) 2927 (5%) 2992 (5%) (87%) A falusi környezetben élő moldvai katolikusok közül a jelen felmérés szerint (lásd: 2., 3., 4., 5. és 6. táblázat) a Tatros menti városok peremfaluival együtt személy anyanyelvi (A) szinten, személy második nyelvi (B) szinten beszél magyarul és személy érti még valamelyest a nyelvet (C). A magyarul már nem beszélő (D), összesen főt kitevő falusi lakosság egyik része a felmérésben szereplő falvakban él, amelyek a nyelvcsere különböző stádiumában vannak ( fő), másik része ( fő) pedig a nyelvcserén már átment falvakban él, amelyekre a jelen felmérés természetszerűleg nem terjedt ki. 126 Kománfalva, ojnest, Dormánfalva, Aknavásár, Szlanikfürdő és Onyest városok. Részletes adataik a 6. táblázatban. 127 Bákó, Románvásár, Karácsonykő és Jászvásár városokban. Részletezve lásd a 9. táblázatban. 128 A hét megye területén 22 város, zárójelben a katolikusok lélekszámával: Neamţ megyében Békás/ Bicaz (143) és Németvásár/Târgu Neamţ (58), Bacău megyében Buhus/Buhuşi (264), Vaslui megyében Vaszló/Vaslui (388), Barlád/Bârlad (205), Husztváros/Huşi (5826) és Negreşti (19), Iaşi megyében Páskán/Paşcani (1214), Herló/Hârlău (50) és Szépváros/Târgu Frumos (237), Botoşani megyében Botosány/Botoşani (710), Dorohoi (52), Darabani (1) és Szövény/Săveni (6), Galaţi megyében Galac/ Galaţi (1733), Tekucs/Tecuci (91) és Târgu Bujor (1), Vrancea megyében Foksány/Focşani (679), gyedhalma/adjud (408), ărăşeşti (29), Odobest/Odobeşti (49) és Panciu (46). 101

103 adárnyelven 11. táblázat. A moldvai csángók becsült magyar nyelvismerete a moldvai falvakban (összesítés) Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként beszél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás D. Nem ért magyarul Északi csángók Déli csángók Szeret menti székelyes csángók Tázló menti székelyes csángók Tatros menti székelyes csángók Nyelvvesztésen átment falvak Összesen (100%) (26%) (33%) (14%) (12%) (7%) (67%) A nyelvcserén átment falvak esetében a Bákó környéki térségben nem mindig lehet egyértelműen megállapítani, hogy az illető falu eredeti magyar nyelve a déli csángó vagy a székelyes csángó aldialektushoz tartozott-e. nnek eldöntése azért is problematikus, mert amint láttuk, a két nyelvjárási csoport gyakran egy falun belül is összekeveredett. A fenti számadatokat szemlélteti a 3. grafikon. Az ábra a még magyar nyelvismerettel rendelkező moldvai csángó falvak nyelvi helyzetét szemlélteti, de igazán teljes, pontos és szemléletes akkor lenne, ha a teljesen elrománosodott falvak lakossága esetében is meg lehetne állapítani, hogy eredetileg melyik nyelvjárási régióba tartoztak. Amint láttuk, a 11. táblázat nyelvvesztésen átment falvak kategóriájába a moldvai csángó falusi lakosság 67%-át, azaz kétharmad részét (!) soroltuk, tehát ha egy ilyen besorolás megvalósulna, az ábrán a D nyelvi szinthez tartozók száma többszörösére emelkedne. Az ilyen számításhoz azonban nem rendelkezünk elegendő megbízható történeti adattal indazonáltal egy ilyen történeti besorolással a moldvai csángókra vonatkozó 19. századi tudósítások, a 19. és 20. század fordulóján készült nyelvészeti munkák (unkácsi Bernát, Rubinyi ózes, Weigand Gustaw stb.), sőt levéltári források alapján is megalapozott módon lehetne próbálkozni, de mindez túlságosan messzire vezetne. 102

104 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben D. C. D. C. B. D. D. C. D. B. C. C. B. B. B. A. A. A. A. A. 3. grafikon. A nyelvi asszimiláció előrehaladottsága az öt nagy nyelvjárási régióban Nem beszélnek már magyarul ( ), 79% Északi csángó nyelvjárás beszélői beszélõi (3740), 1,6% (3 740) Déli csángó nyelvjárás beszélői beszélõi (5676), 2,4% (5 676) Szeret, Tázló és Tatros menti székelyes nyelvjárás beszélői beszélõi (34 143), 14,7% agyarul beszélõk beszélők a városokban városokban (5193), 2,2% (5193) 4. grafikon. A moldvai csángó nyelvjárások beszélőinek száma és aránya a teljes katolikus (csángó) lakosságon belül ( ) A 4. grafikon viszont már a teljes moldvai csángó lakosság nyelvismeretét tükrözi. Amint előbb láttuk, a moldvai csángók közel háromnegyed része (73%) falun él, és csak alig több mint egynegyed része (27%) városlakó. A falvak és városok nyelvi helyzetének összesített adatait a következő táblázat tartalmazza: 103

105 adárnyelven 12. táblázat. A moldvai csángók becsült magyar nyelvismerete ben (összesítés): Katolikusok száma agyar nyelvismeret szintje generációnként a katolikus lakosságon belül agyarul beszélők száma és aránya (A+B) agyarul értők száma és aránya (A+B+C) A. Anyanyelvként beszél magyarul B. ásodik nyelvként be szél magyarul C. Passzív magyar nyelvtudás D. Nem ért magyarul Falvakban Városokban Összesen (100%) (21%) (27%) (11%) (10%) (6%) (73%) IV. Következtetések 1. Az között végzett felmérés során a még magyarul beszélő moldvai csángók számát főre becsültem. A es felmérés során a magyar nyelvet anyanyelvi (A) szinten és második nyelvi szinten (B) használók számát főben állapítottam meg. szerint a két felmérés között eltelt másfél évtized alatt a beszélők száma fővel (21,7%) esett vissza. A csökkenés mértéke valójában ennél nagyobb, ugyanis az új felmérésben benne vannak a moldvai nagyvárosok magyarul beszélői is, míg a korábbi felmérésben csak a Tatros menti, csángó peremfalukkal is rendelkező kisvárosok adatai szerepeltek. A moldvai nagyvárosok katolikus lakossága körében becsült 4483 fő beszélő nélkül a moldvai csángó nyelvjárás aktív használóinak száma csak fő, vagyis a csökkenés mértéke másfél évtized alatt valójában fő (28,9%). z a drasztikus számbeli visszaesés egyértelműen jelzi a nyelvcsere folyamatának felgyorsulását. Az os felmérés eredményeinek közzététele után azt tapasztaltam, hogy közölt adatokat, különösen a magyar nyelv beszélőinek végső öszszegét sokan hajlamosak felkerekíteni és a számokat a lehető legoptimistább módon értelmezni. A négy nyelvi kompetenciaszint (A, B, C, D) elkülönítése, illetve számszerűsítése a es felmérésben még inkább lehetővé teszi a táblázatokban közölt adatok optimista kezelését. A realitástól való eltávolodás a számok értelmezése során több irányban is megtörténhet, itt három lehetséges jó szándékú tévedésre hívom fel a figyelmet: a) A passzív nyelvismerettel, illetve töredékes nyelvtudással rendelkező, magyarul még jól-rosszul értők (C nyelvi kompetenciaszint) jelentékeny számát (öszszesen fő, a teljes katolikus lakosság 6%-a) semmilyen vonatkozásban nem indokolt hozzáadni a ténylegesen beszélők (A és B szint) főt kitevő számához, mert ezzel csak elterelnénk a figyelmet a nyelvcsere intenzív voltáról. Az ilyen aritmetika azért nem indokolt, mert azok a személyek, akiknek magyar 104

106 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben nyelvi kompetenciáját a C szinttel minősítettem, egyénileg is a nyelvcsere állapotában vannak, azaz gyenge nyelvismeretük az egyéni életút során is tovább romlik, míg végül a nyelvet maguk is elfelejtik. b) A csángó nyelvjárás A és B szinten kimutatott főnyi beszélője közül jelentős számban élnek olyan környezetben, ahol a nyelv átörökítésére egyáltalán nincsen esély. Ilyennek minősül a városi környezet (5193 fő beszélő), az északi csángó nyelvjárási régió egésze (3740 beszélő), valamint mindazok az erősebben elrománosodott falvak, amelyekben az A vagy legalább a B nyelvi kompetenciaszintet a 30 éven aluliak körében egyáltalán nem lehet kimutatni. árpedig a megfelelő nyelvi környezet, vagyis magának a nyelvnek élő és közösségi volta olyan feltétel, amely nélkül egy nyelv továbbélése nem lehetséges. 130 Péntek János ennek kapcsán joggal használja a nyelv ritkuló légköre metaforikus kifejezést (Péntek 2001). Amint a közölt számadatokból kitűnik, a szórványhelyzetben élő közösségekben vagy a nyelvileg jobban elrománosodott csángó falvakban nincsen már meg az a tömegbázis, ami egy nyelv továbbélésének alapvető feltétele. A hagyományos magyar nyelv légköre a legtöbb helyen már nem elég sűrű ahhoz, hogy a nyelv fennmaradhasson. A találó metaforikus képet szárazabb szakszerűséggel is megfogalmazhatjuk: a helyi magyar nyelv anyanyelvi szintű ismerete és megfelelően nagy számú beszélő által történő használata már csak viszonylag kevés számú faluban adott. Az a tény, hogy a generációk közötti nyelvismereti szintek különbségei még a magyarul viszonylag jól beszélő falvakban is elég nagyok, tovább rontja a nyelv továbbélésének esélyét. Ha ugyanis az anyanyelvi szintű nyelvismeret (A szint) egy adott közösségben egy adott kritikus szint alá süllyed, a nyelv az illető közösségben már nem menthető meg, mert a nyelvet csak második nyelvként használók (B szint) már nem képesek teljes értékű nyelvet átörökíteni, sőt rendszerint ők azok, akik gyermekeik román nyelvi szocializációja mellett döntenek. A csángó falvak többségében a helyi magyar nyelv az átörökítés lehetetlenné válásának kritikus szintjét már elérte. c) A jelen tanulmányban közölt számsorok csak az egyes települések szerint tartalmazzák a nyelvi kompetenciaszintek generációk szerinti megoszlásának számadatait, de nem tartalmaznak összesített adatokat a generációk nyelvismereti szintjeiről. nnek hiányában ránézésre is megállapítható, hogy a nyelvismereti szintek generációs megoszlása nagyon rossz: a gyermekek és a fiatalok körében a nyelvismeret gyenge, a magasabb nyelvi kompetenciaszintek inkább a közép- és idős generációkra jellemzőek. 130 Kivételt csupán a nagy tudatossággal végzett nyelvi revitalizáció jelenthet, de esetünkben ilyesmiről úgy vélem, nem beszélhetünk. 105

107 adárnyelven A moldvai csángók nyelvcseréjének létező jelenségére tehát nemcsak a nyelv tényleges beszélőinek (A és B szint) számbeli csökkenése utal, hanem ezt jelzik a nyelvi helyzet egyéb jellemzőit kifejező számszerű adatok is. Az elvégzett nyelvi vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a kollektív értelemben felfogott nyelvcsere (language shift) terminus használata helyénvaló, hiszen a nyelvi változások eredményeként a magyar egynyelvűséget a moldvai csángók körében a román egynyelvűség váltja fel. A magyar nyelvismeretre vonatkozó adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a nyelvi romlás minden településen igen erőteljes. Bár a nyelvcsere előrehaladottságának tekintetében nagy különbségek vannak az egyes falvak között, a fiatalabb generációk nyelvismerete kivétel nélkül minden településen látványosan rosszabb, mint az idősebb nemzedékeké. Két angol kutató, a Hamers Blanc szerzőpáros kétnyelvűségről szóló monográfiájukban olyan egydimenziós egyszerűsített modellt dolgozott ki, amivel folyamat jellegében lehet szemléltetni a nyelvcsere jelenségét (Hamers Blanc agyar ismertetései: Borbély ; Bodó 2004b ). Felfogásukban a folyamat egymás után következő szakaszai a következők: egynyelvűség a kisebbség eredeti nyelvén (L X ), kétnyelvűség a kisebbségi nyelv dominanciájával (L X > L Y ), kiegyensúlyozott kétnyelvűség (L X = L Y ), kétnyelvűség a többségi nyelv dominanciájával (L X < L Y ), egynyelvűség a többség nyelvén (L Y ). A folyamat tehát az egynyelvűségtől a kétnyelvűségen át tart az újabb egynyelvűség felé. A nyelvcsere képlete: L X L X > L Y L X = L Y L X < L Y L Y. Az egyszerűsített modellt a moldvai csángók nyelvváltásának értelmezésekor úgy alkalmazhatjuk, ha a nyelvváltás folyamatának ezeket a szintjeit nem egy-egy faluközösség egészére, hanem csak egy-egy generáció nyelvhasználatára vonatkoztatjuk, hiszen amint láttuk, a nyelvcsere előrehaladottsági foka egy közösségen belül nem egységes. A modell alkalmazásakor még ezzel a generációs finomítással is fennáll a megalapozatlan általánosítás veszélye, ugyanis elképzelhető, hogy egy adott generáció más-más nyelvi helyzetekben más-más módon viselkedik, azaz nyelvi megnyilatkozásai a körülményektől függően más-más szintekkel jellemezhetők. A csángóság vonatkozásában már kétnyelvűségről beszélni is rendkívül problematikus, hiszen olykor a magyar román vagy román magyar kódváltások anynyira sűrűn történnek (pl. egy beszédszituáción, egy szövegegységen vagy akár egy mondaton belül is), hogy emiatt a két nyelv még az egyazon generáción belüli nyelvhasználatban, sőt még egy adott beszédszituáción belül sem elkülöníthető. zért van az, hogy a beszélők gyakran a se nem magyarul, se nem románul, 106

108 A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben csak így csángóson terminussal (lingvonimával) jellemzik a saját beszédüket. 131 A Hamers Blanc szerzőpáros modelljében szereplő kétnyelvűség mint állapot tehát csupán elméleti, hipotetikus fogalom, vagyis olyan nyelvi helyzet, ami gyakorlatilag nehezen körülírható. De még ha valamilyen megszorító fogalmi körülírással 132 létezőnek tekintjük is a kétnyelvűséget, annyit mindenképpen megállapíthatunk róla, hogy ez minden csángó településen és minden generáció körében rendkívül instabil (átmeneti) jelenség. 2. A településenként más és más számsorok, arányok világosan jelzik, hogy a nyelvcsere folyamata nem egyszerre kezdődött el az egyes csángó falvakban, azaz egyesek közülük előrébb, mások pedig valamivel hátrébb tartanak a teljes nyelvvesztéshez vezető úton. A rendelkezésre álló történeti adatokból arra következtethetünk, hogy a maihoz hasonló nyelvi asszimilációs jelenségek már a 19. század folyamán is léteztek a térségben, sőt esetenként már korábban is számolhatunk velük. folyamatok eredményeként a oldva területén élő közel negyedmilliós csángó népcsoport nagyobbik része mára teljesen elrománosodott, és csak kisebbik része, mintegy 20%-a minősíthető ma kétnyelvűnek 133. A moldvai csángók nyelvcseréjét tehát az egész közösségen belül egységben kell szemlélni, és ezt a folyamatot célszerű nagyobb időtávlatba helyezni. Az és között megvalósult két felmérés számadatait tehát úgy foghatjuk fel, mint amelyek települések szerint jelzik egy régóta zajló nyelvi asszimilációs folyamat mai állapotát. 3. A nyelvi folyamatok alakulását szemlélve természetszerűen merül fel az a kérdés, hogy törvényszerűek-e, illetve netán megállíthatók-e a nyelvi asszimilációs folyamatok, amelyek végül óhatatlanul nyelvcseréhez vezetnek. A szociolingvisztikai és nyelvpszichológiai szakirodalomban ma egyöntetű az a nézet, hogy a nyelvcserét kiváltó és meghatározó tényezőik összetettek, következésképpen a nyelvcsere lassítása, megállítása, sőt nyelvi revitalizáció révén való visszafordítása csak akkor lehet sikeres, ha ezeket a tényezőket összességükben 131 A csángó beszéd kódváltásainak szintjeit, valamint a román nyelvi hatás egyéb vonatkozásait (pl. tükörszerkezetek, szórendi változások, kölcsönszóhasználat stb.) Benő Attila egyik tanulmánya mutatja be (Benő 2004). Hegyeli Attila azt figyelte meg, hogy a magyar nyelvi oktatásnak milyen hatása van a csángó gyermekek beszédében jelen lévő kódváltásokra (Hegyeli 2004). 132 Például ilyen fogalom lehet a kevert kétnyelvűség, illetve az ennek szinonimájaként használt kevertnyelvűség, amivel Péntek János a szórványterületek és a nyelvi szigetek nyelvállapotát jellemzi, kimutatva, hogy az ilyen beszéd a nyelvhasználat minden szintjén (pl. szövegértés, mondatszerkesztés, szemantika, intonáció stb.) kommunikációs zavarokat okoz, tehát voltaképpen nem kétnyelvűséggel, hanem nyelvi erózióval állunk szemben (Péntek ). A moldvai csángók kétnyelvűségéről a néprajzkutató Pozsony Ferenc is azt állapította meg, hogy a nyelvi asszimilációs folyamatok előbb román dominanciájú bilingvizmus felé tartanak, amikor a magyar nyelv használata funkcionális síkon korlátozódik, de ez az fokozat csak közbülső állomás a teljes nyelvcsere felé vezető úton (Pozsony ). 133 A kétnyelvű beszélőközösség terminus körüli nyelvészeti problémákról lásd: Bodó 2004a. 107

109 adárnyelven változtatjuk meg. 134 Az élő nyelvre mint egységes ökológiai rendszerre kell tekintenünk és tudatában kell lennünk annak, hogy a nyelvi kód megválasztását egy-egy kommunikációs helyzetben nagyon sok tényező befolyásolja, amelyeknek erőssége és tekintélye különböző, tehát a nyelvre tett hatásuk is változó A moldvai csángók nyelvcseréjének összetett tényezőire jól rávilágít a Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében című 2004-ben kiadott tanulmánykötet (Kiss szerk. 2004), különösen Bodó Csanád egyik kötetben található tanulmánya, amely az elemzés keretéül Joshua A. Fishman nyelvcsere viszszafordítására szolgáló modelljét használja (Bodó 2004b). A nyelvcsere folyamatáról Borbély Anna írt kitűnő monográfiát a magyarországi román közösségek nyelvcseréjét elemezve (Borbély 2001). Könyvének elméleti-módszertani fogalmai a moldvai csángók nyelvcseréjének leírására is jól alkalmazhatók lennének. 135 bben az értelmezési keretben kell értékelnünk az adott körülmények között immár tíz éve, a 2000/2001-es tanév óta sikeresen működő ún. magyaróra programot is, amelynek eredményei sok faluban a gyermekek és fiatalok második nyelvi kompetenciaszintjének (B szint) megváltozásában számszerűleg is mérhetők. (A programról szóló részletes beszámoló a Tíz év oldvában című kötet: Kosztándi 2010.) ttől a programtól azonban illúzió volna azt elvárni, hogy a gyermekek anyanyelvévé (A szint) tegye a magyar nyelvet, és hogy egy-egy faluközösségben megállítsa, sőt mi több visszafordítsa a nyelvcsere folyamatát. Látnunk kell, hogy a rendszer egészében sokkal erősebb, nagyobb presztízzsel rendelkező hatások érvényesülnek, amelyek a nyelvpszichológiai attitűdöket döntő mértékben kialakítják: a gyermekek és fiatalok nyelvi szocializációja ma mind a családban, mind a tágabb intézményi környezetben (egyház, iskola, közigazgatás, elektronikus média stb.) kizárólag románul történik. (A nyelvi státus, presztízs és attitűdök kérdéséről bővebben: Péntek 2003.) A korlátozott lehetőségek és esélyek ellenére a nyelvi beavatkozás és nyelvi revitalizáció minden formájához pozitívan és optimista módon lehet viszonyulni, ugyanis a nyelvtanulásra még a nyelvvesztés szélén álló falvakban is igény mutatkozik. A nagy fokú nyelvi erózió korántsem jelenti azt, hogy a magyar nyelv az illető közösségben ne volna tanítható, illetve hogy nem kellene az érdeklődő fiataloknak a nyelvet tanítani. (rről a témáról kifejtettebben lesz szó a Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez című írásban.) 108

110 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása 1. Kutatástörténeti összefoglalók, előzmények A moldvai csángók nyelvét és nyelvhasználatát a 19. század közepe óta vizsgálják a nyelvészek, és azóta a kérdéskör szakirodalma is impozáns méretűre növekedett. A jelen kutatástörténeti összefoglaló és a hozzá tartozó könyvészet tematikusan mutatja be a több mint másfél évszázada tartó tudományos munka közben felmerült fő nyelvészeti kérdéseket, az elért eredményeket és alkalmazott nyelvtudományi módszereket, mindegyik területen jelezve a még meg nem oldott kérdéseket és az aktuális kutatási irányokat is. Az áttekintés célja megkönnyíteni mindazok tájékozódását, akik tudományos vagy egyéb indíttatásból érdeklődnek a csángók nyelve és nyelvhasználati gyakorlata iránt. Csángók című könyvének végén először ikecs László foglalta össze és értékelte külön-külön tételenként a moldvai csángókra vonatkozó teljes addigi irodalmat (ikecs 1941). z a kritikai összefoglalás a maga korában igen fontos és időszerű volt, mert a 20. század első felében még számos zavaros, egymással ellentmondásban álló romantikus nézet volt forgalomban a népcsoport nyelvével, eredetével, belső tagolódásával és a csángó népnév eredetével kapcsolatban. zek a kérdések csak a második világháború után, a Kolozsvári Bolyai gyetem magyar nyelvtudományi tanszéke keretében között végzett intenzív és átfogó terepmunkának köszönhetően tisztázódtak végérvényesen, amikor a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola kutatói az addigi nyelvészeti kutatások eredményeit is értékelték. lőször árton Gyula készített nem kizárólag nyelvészeti szempontokat követő kutatástörténeti összefoglalót (árton 1954a), amelynek a Tanulmányok a moldvai csángókról című gyűjteményes tanulmánykötetben kellett volna megjelennie, de a kötet nyomdai munkálatait a cenzúra leállította. Így a csángó nyelvészeti kutatások első összefoglalóját Szabó T. Attila, a kolozsvári munkacsoport irányítója készítette el 1959-ben, amely később kisebb módosításokkal a szerző Nyelv és irodalom című tanulmánygyűjteményében is megjelent, így ma is könnyen hozzáférhető (Szabó T. 1959/1981). z a tanulmány mindenekelőtt a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola moldvai terepmunkájának eredményeit veszi számba, de vázlatosan értékeli a korábbi kutatásokat is. A kommunista diktatúra utolsó évtizedeiben a csángó kérdés fokozatosan tabutémává vált Romániában, ezért a nyelvészeti, néprajzi és történettudományi kutatások aktuális helyzetére sem lehetett reflektálni. lőbb 1962 táján az intézményes nyelvészeti és néprajzi terepkutatások szűntek meg, majd ezt követően a tudományos közlemények megjelentetése is egyre nehezebbé vált, míg végül 109

111 adárnyelven az 1980-as években már magát a csángó szót is tilos volt leírni nyomtatott szövegben. Az 1989-es rendszerváltás után előbb Benő Attila és urádin László készítettek egy angol nyelvű összefoglalót, amelyben a csángókra vonatkozó magyar és román nyelvészeti kutatások főbb eredményeit értékelik, és egységben mutatják be a kutatások egészét (Benő urádin 2002). agam egy összefoglalóban az közötti időszak magyar és román nyelvészeti szakirodalmát vettem számba, teljességre törekedve a korszakon belül (Tánczos 2004a). A jelen, időben átfogóbb és nem kronologikusan, hanem inkább tematikusan szerkesztett áttekintés csaknem teljes mértékben tartalmazza az előző kutatástörténeti tanulmány adatait is. A kérdés legújabb általános összefoglalója Heltai János Imre 2009-ben megvédett doktori értekezésében található (Heltai 2009). A Kriza János Néprajzi Társaság égisze alatt, nagyobb csoportmunka eredményeként Ilyés Sándor összeállításában megjelent, elektronikusan is hozzáférhető csángó néprajzi bibliográfiának (Ilyés 2006) van nyelvészeti része is. 2. agyar nyelv-e a csángók nyelve? Az, hogy a moldvai csángók nyelve a magyar nyelv egyik változata, már a 19. században sem volt kérdéses, csupán azt kellett megválaszolni, hogy a csángók menynyire tisztán beszélnek magyarul, azaz hogy mi volt az évszázadok óta tartó nyelvi elszigeteltség és a román nyelvi hatás következménye. Nos, ennek a korszaknak a magyar értelmisége a romantikus ősiségkultusz és a nemzeti autenticitás keresése jegyében a csángók nyelvét a magyar nyelv legősibb, legeredetibb formájának tekinti. A magyar értelmiségiek, ideértve a nyelvészek bizonyos részét is, egy ideig nem is tudtak világos különbséget tenni a moldvai csángók nyelve és az rdély keleti részén élő székelyek nyelve között, így sokan a csángók nyelvét is székelynek tartották. Például Imets Fülöp Jákó, aki maga is csíki székely származású volt, 1868-ban úgy vélekedett, hogy néhány helyi sajátosságtól például a néhol tapasztalható sziszegő kiejtéstől eltekintve, a csángók nyelve székely sajátosságokkal teljes tiszta magyar nyelv, következésképpen még csak dialektusnak sem nevezhető, oly ép és ősmagyaros (Imets ). A kor romantikus felfogásában a moldvai csángók nyelve ugyanúgy, mint a székelyek nyelve ősjelenség (Urphaenomenon), amely kifejezi az autochton magyar jelleget. A 19. századi romantika kora óta ma is folyamatosan találkozunk olyan elméletekkel, amelyek a moldvai csángók nyelvét nem tekintik a magyar nyelv egyik változatának, és azt más nyelvekből eredeztetik. A finnugor alapnyelvből, a hun nyelvből, a török nyelvekből (kun) vagy a román nyelvből való származtatás teóriái mind teljesen tudománytalan álláspontok, amelyek inkább különböző ide- 110

112 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása ológiai elképzelések lenyomatai, és teljes mértékben nélkülözik a történeti vagy nyelvészeti bizonyítékokat. A nyelv eredetével kapcsolatban egyetlen reális tudományos kérdés, hogy a középkori agyarország melyik részéről származik a moldvai csángóság alaprétege, amely tervszerű birodalmi katonai és gazdasági politika eredményeként a 13., de inkább a 14. században az akkor multietnikus jellegű oldvában (lásd pl. Baker 1996, 1997; Spinei 1999; Benda 1989 stb.) megtelepedett. A 20. század elején a történész Karácsonyi János azt igyekezett bizonyítani, hogy a legrégebbi moldvai magyar településeket a 15. században a Dél-agyarországi Szerémségből elmenekült husziták alapították (Karácsonyi 1914). zt az elméletet Losonczi Zoltán közös archaikus nyelvjárási adatok felsorakoztatásával (például az sz-elés megléte a délvidéki nyelvjárásokban, az igeragozás egyes hasonlóságai, a kicsinyítő és gyakorító képzők gyakorisága stb.) igyekezett megerősíteni (Losonczi 1915). Később a történettudomány és a művelődéstörténet valóban beigazolta, hogy a 15. században magyar husziták telepedtek meg oldvában (például 1466-ban Tatros városában ők másolták az első magyar bibliafordítást), de számuk nem volt annyira jelentős, hogy a teljes moldvai csángóság alaprétegét tőlük lehetne eredeztetni. Lükő Gábor 1936-ban megjelent könyvében a Nagy-Szamos és a Felső- Tisza vidékéről származtatta a csángókat (Lükő 1936). Feltételezése szerint a középkorban Észak-rdélyből a Borgói- és a Radnai-hágókon magyar népesség telepedett át Észak-oldvába, és itt a nyelvterület is folytonos volt. zt az álláspontot sokáig egyöntetűen elfogadták. Lükő eredményeire alapozva Bura László úgy vélekedik, hogy az a-zást az északi csángók a Szamos völgyéből és a Felső- Tisza vidékéről vitték magukkal még a 14. században (Bura 1986). Benkő Loránd az 1950-es években a agyar nyelvjárástörténet című könyvében (Benkő 1957) a csángók a-zásából ugyancsak felső-tiszai kapcsolatokra következtetett, de később A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből című tanulmányában (Benkő 1989) már megváltoztatta ezt az álláspontját, és amellett érvelt, hogy a Románvásár környéki (északi csángók) és a Bákó környéki (déli csángók) nyelve inkább az erdélyi Közép-ezőség (a aros középső folyása és az Aranyos torkolatvidéke) magyar nyelvjárásával áll közelebbi kapcsolatban mind hangtani, mind morfológiai szempontból. A romániai magyar nyelvjárások atlasza (RNyA I XI ) és egyéb források alapján Juhász Dezső azt mutatta ki, hogy a szabófalvi északi csángók nyelvjárása az észak-mezőségi helyi dialektusokkal mutat szoros rokonságot ( Juhász 2002, 2003a, 2004b). zekkel a nyelvészeti hipotézisekkel szemben álló, igen meggondolkodtató, de egészen elszigetelt történeti adatot közöl Szabó T. Attila A moldvai Zekel videk kérdéséhez című tanulmányában (Szabó T. 1958): Udvarhelyszék ítélőszéke előtt egy tanúvallomást tevő csíkszéki lófő, a csíkcsicsói Silló árton ban arról beszél, hogy lengyelországi fogságából szabadulva alájött a Románvásár 111

113 adárnyelven környéki Zekel videk -re. Az idézett adat alapján Szabó T. Attila feltételezi, hogy minden más nézettel ellentétben székely eredetű lehet a Románvásár környéki északi és a Bákó környéki déli csángóság is, akik a középkornak közelebbről meg nem határozható időpontjától tartó szinte szakadatlan székely kitelepülés során kerültek oldvának különböző részeire. A román nyelvészek a csángó nyelvjárás kutatásával beható módon sohasem foglalkoztak, voltaképpen még a nyelvváltáson már átment falvak nyelvét sem kutatták. nnek ellenére a két világháború közötti korszakban, sőt még a kommunista diktatúra első évtizedeiben is, a legnevesebb román tudósok ismételten nyilvánították ki azt a véleményüket, hogy a moldvai csángó nyelvjárás a magyar nyelv egyik archaikus dialektusa. Ilyen értelemben nyilatkozott azonban az Yrjö Wichmann csángó szótárát (Wichmann 1936) recenzáló Pop Sever (Pop 1940/1966), majd a szótár román eredetű lexikai elemeit számbavevő, és ezáltal az eredeti magyar szavakat a román jövevényszavaktól elkülönítő Drimba Vladimir is (Drimba 1960). (Nézeteikről a szókészlettani kutatásokat bemutató fejezetben hátrább még szó lesz.) zek a vélemények nem voltak elszigeteltek, sőt mondhatni természetesek voltak a 20. század jelentős román nyelvészei között. A Bandinus-kódex értelmezése során az Arhivele Basarabiei hasábjain hasonló módon nyilatkozott Năstase I. Gheorghe is, a jászvásári egyetem történészprofesszora, aki a csángó betelepedés kérdésében a kortárs Lükő Gáborhoz hasonló nézeteket fogalmazott meg a moldvai magyar lakosság két rétegéről, azaz a középkori eredetű valódi magyar és a később betelepedett székely eredetű csángóságról (Năstase ). Később, a kommunista korszak első évtizedeiben a hasonló megnyilatkozások folytatódtak. Todoran Romulus a Cercetări de lingvistică szaklapban úgy vélekedett, hogy a csángó nyelvjárás a magyar nyelv egyik helyi, nyelvi elszigeteltségben kialakult változata, ami azonban az erős román nyelvi hatás következtében fokozatosan el fog tűnni (Todoran ). Petrovici mil professzor egyik tanulmányában arról ír, hogy a moldvai magyarok, akiken nyilvánvalóan a csángókat érti, a v mássalhangzó bilabiális ejtését (ß) őrizték meg (Petrovici ). A korszak egyik legnevesebb román nyelvésze, Graur Alexandru az ötvenes évek végén arról tudósított, hogy a Bolyai gyetem magyar nyelvészcsoportja a moldvai csángó dialektust tanulmányozza, és kutatásaik kiterjednek a nyelvileg már asszimilálódott csángók román nyelvjárásának vizsgálatára is (Graur ). ég a diktatúra legnehezebb korszakában is a Sala arius és Vintilă-Rădulescu Ioana által szerkesztett Limbile lumii (A világ nyelvei) című kötetben (Sala Vintilă-Rădulescu 1981) a csángó nyelvjárást mint a magyar nyelv egyik dialektusát említik meg. z az álláspont a román tudományos élet részéről tehát egészen az 1980-as évekig, az ún. ărtinaş-elmélet megjelenéséig természetes volt. 112

114 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása Azok az állásfoglalások, amelyek ma a moldvai csángók által beszélt nyelv magyar mivoltát tagadják, kivétel nélkül ideologikus gyökerűek, és sem nyelvészetileg, sem történetileg nem megalapozottak. Jellemzőjük, hogy tudományosnak mutatkozó, de voltaképpen szelektív érvrendszert és módszertant használnak egy-egy előre adott ideológiai konstrukció igazolására. Ide sorolhatjuk mindenekelőtt azokat az áltudományos, teljesen vagy részben dilettáns nyelvészeti munkákat, amelyeknek céljuk, hogy úgymond tudományosan is igazolják a magyarul beszélő csángók elrománosítását célul kitűző román nacionalista gyakorlatot. A csángók román származását és nyelvük eredendően román voltát állító teóriát megalkotójának nevéről ărtinaş-elméletnek nevezik. Dumitru ărtinaş középiskolai tanár hírhedt könyve 1985-ben az egységes román nemzetállam ideológiáját hirdető Ceauşescu-korszakban jelent meg (ărtinaş 1985), majd olaszra és angolra is lefordították (ărtinaş 1987, 1999), és nagy nemzetközi propagandával terjesztették. A könyv már több mint húsz évvel korábban, 1963-ban elkészült, de megjelentetni nem sikerült, ugyanis a lektorok dilettáns munkának minősítették. A csángók román származását hirdető könyv eszméi csak a román nacionálkommunista diktatúra korszakában váltak időszerűvé, és végül a kommunista diktatúra legvadabb korszakában, hat évvel az 1979-ben elhunyt szerző halála után adták ki, úgy, hogy az eredetileg mintegy 100 oldalas kéziratot a diktatúra korszakának történészei, V.. Ungureanu és Ion Coja, átírták és újabb 60 oldallal bővítették (Vincze ). Ion Coja a csángók román nyelvére vonatkozó, ărtinaş szellemében fogant bizonyítékokat egyik saját írásában németül is összefoglalta (Coja 1987). A nemzetközi nyelveken megjelentetett csángó tárgyú munkák (ărtinaş 1987, Coja 1987) a agyarországon 1986-ban három kötetben megjelentetett rdély története (Köpeczi et alii 1986) ellen folytatott román propagandakampányban is fontos szerephez jutottak (Arens 2005; Vincze 2006). Azóta a román értelmiség és politikai elit körében hivatalos és mérvadó álláspontnak számít a moldvai csángók kérdésében, olyan elméletnek, amelytől még a román nyelvtudomány is nehezen tud megszabadulni. Noha teljesen tudománytalan elképzelésről van szó, széles körű társadalmi elterjedtsége és a csángók nyelvi attitűdjét is erősen befolyásoló hatása miatt alább részletesebben ki kell térnem az ismertetésére. A román nacionalista eszmeiség a csángók román származtatásának áltudományos teóriáját a 20. század derekán, a második világháború alatti román totalitárius diktatúra idején hozta létre (Pal 1941, Râmneanţu 1943, 1944), és később a ărtinaş-elméletben voltaképpen ez a régebbi teória teljesedett ki. szerint a csángók ősei erdélyi románok voltak, akiket szülőföldjükön, a Székelyföldön magyarosítottak el, de ez csak félig sikerült innen származik nyelvük mai kevert jellege, mert a nemzeti elnyomás elől a században oldvába menekültek. A menekülteket az erdélyi magyar papok oldvába is követték, ahol tovább 113

115 adárnyelven folytatták nacionalista, magyarosító ténykedésüket, például magyarul végezték az egyházi liturgiát, magyar neveket adtak a katolikusoknak stb., ezért a csángók egy részének román nyelve és román identitástudata megzavarodott és kultúrájuk kevertté vált. Bár történelmileg, nyelvészetileg és néprajzilag is anakronisztikus, megalapozatlan elképzelésről van szó, az elméleti rendszer a maga logikája szerint koherens. A konstrukció felépítésében a nyelvészeti érveknek is szerepük van, tehát a főbb nyelvészeti alappillérek ismertetésére szükséges kitérnünk: 1. Az elmélet hívei egyrészt történeti forrásokban, például misszionáriusi jelentésekben, útleírásokban stb. keresnek olyan bizonyítékokat, amelyek a csángók valamikori román nyelvűségére utalnak, másfelől az élő csángó nyelv bizonyos jelenségeiből vonnak le ilyen jellegű következtetéseket. Az elmélet hívei ma is sűrűn idézik például Zöld Péter, a Habsburgok elől oldvába menekült csíki katolikus pap egyik beszámolójának megjegyzését, amely először tudósít a csángók sz-elő (azaz s helyett sz-et ejtő, vagyis ún. sziszegő ) nyelvi sajátosságáról: Az Oláh és agyar nyelvet egyenlőképpen értik, s mind kettővel helyesen élnek: tsak az, hogy a agyart tisztán, de selypesen ejtik (idézi: Szabó T. 1959/ ). A ărtinaş-elmélet hívei ezt a feljegyzést úgy értelmezik, hogy a 18. században azért beszéltek selypesen, mert voltaképpen elmagyarosított románok voltak, akik emiatt nehezen beszéltek magyarul (ărtinaş 1985/ ; Stan Weber ). Zöld Péter feljegyzése ezzel szemben arról szól, hogy a oldvában már évszázadok óta ott élő csángók az állam román nyelvét is beszélik, és magyar anyanyelvüket a ma is jellegzetes sz-elő ejtéssel, azaz selypesen (az eredeti latin szövegében: multo blesius ) ejtik. 2. A csángók sziszegő, selypes beszéde azért is válhatott a román nyelvi eredet egyik fő bizonyítékává, mert az s hang sz-ként való ejtése több román nyelvjárásban is (például a Szörénységben és a Bánságban) valóban létező hangtani jelenség, amellyel a román nyelvészek sokat foglalkoztak, és amit általában igen ősi, dákoromán örökségnek tartottak. A román nyelvjárásokban felbukkanó sziszegés kérdésének eredetével foglalkozik Borcilă ircea tanulmánya, amely a kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem szakfolyóiratában, a Studiában jelent meg (Borcilă 1965). Borcilă szerint a sziszegés a román nyelvjárásokban nem tulajdonítható külső (például kun vagy magyar!) nyelvi hatásoknak, amint ezt korábban Gustaw Weigand német nyelvész feltételezte (Weigand 1902a, 1902b), hanem a román nyelven belüli hangfejlődésről van szó. Amellett érvel, hogy a Szörénységben (az olténiai Gorj és Dolj megyékben) és a Bánságban fellelhető sziszegés egymástól független belső fejlődés eredményeként alakult ki, amelynek során a sipító hangok (s és zs) sziflánsokká (sz és z) alakultak. Borcilă a belső nyelvi fejlődésre vonatkozó összes következtetését kizárólag szörénységi és bánsági román nyelvi adatokból vonja le, 114

116 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása de ezeket természetesen noha ezt expressis verbis nem mondja ki az északi moldvai csángók román nyelvére is érvényesnek tartja. Fel sem veti azt a kézenfekvő magyarázatot, hogy a szörénységi és bánsági sz-elés nincs ugyan közvetlen összefüggésben a moldvai csángó nyelvjárással, de esetleg ugyanolyan eredetű lehet, mint az, vagyis középkori magyar. Gustaw Weigand a 20. század elején amellett érvelt, hogy a román nyelvjárásokban felbukkanó sziszegés mindenhol külső nyelvi hatás eredménye, mégpedig magyar örökség (Weigand 1902a, 1902b). Bizonyítékként azt hozza fel, hogy a kérdéses területeken a középkorban mindenhol jelentős magyar jelenléttel kell számolni, ami a magyar helynevek tömkelegével bizonyítható. Később Lükő Gábor és ikecs László magyar csángókutatók, akik a Kárpátokon kívüli magyar helynevek kérdésével foglalkoztak, Gustaw Weigand adatait kiegészítve magyar helynevek sokaságát mutatták ki Olténiából is. Folyó- és pataknevek: Amaradia < magy. Homoród, Almaş/Almaj < magy. Almás, Ciocadia < magy. Csókád, Arpadia < magy. Árpád, Beica < magy. Béka; vármegye neve: ehedinţi < magy. éhed; falunevek: Corlate, Corlăteşti, Colăţelu < magy. Korlát, Boroşeşti < magy. Boros, Botoşeşti < magy. Botos, Dudaşu < magy. Dudás, Fărcăşeşti, Fărcaşu, Fărcăşele < magy. Farkas, Ienoşeşt < magy. János stb. (Lükő 1935b ; ikecs ). zek a nevek nyilvánvalóan csak a Szörénységet a kora középkorban betelepítő magyarságtól származnak, akik vélhetően ugyanúgy sziszegtek, mint a Románvásár környékén élő északi és a Bákó környékén élő déli csángók. indazonáltal a román nyelvjárásokban fellelhető sz-elés (sziszegés) magyar eredetét a kora középkori magyar jelenléttel még nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani. Azt azonban a magyar nyelvtörténet régóta megnyugtató módon tisztázta, hogy a középkori magyar nyelvnek volt egy s-elő és egy sz-elő (sziszegő) dialektusa, és hogy a moldvai csángók sz-elése ebből az utóbbiból származtatható, vagyis ez esetben is megőrzött magyar nyelvi archaizmusról van szó (Gálffy 1964b; Bárczi Géza et alii 1967/ ). Az sz-elés kérdésére a jelen tanulmány hangtani alfejezetében még visszatérek. 3. A csángók román származásának másik nyelvi, ezúttal szókészlettani bizonyítéka a magyar és román csángó nyelvjárások lér ( lérike ) ~ rér, illetve ler ( lerule ) szavának latin eredetű levir etimonja (ărtinaş ). zzel kapcsolatban urádin László megjegyzi, hogy a nyelvtudományban szokatlan jelenség egyetlen nyelvi adatra építeni egy népcsoport származtatásának teóriáját (urádin ). Annál is inkább így van ez, mert az idősebb nőtestvér férje jelentésű, a magyar nyelvbe és ennek dialektusaiba, így a csángóba is a középkori egyházi latinból ( levir ) bekerült lér ~ rér szóval kapcsolatban felmerülő kérdéseket Pais Dezső, J. Lőrinczi Réka és mások munkásságának köszönhetően ugyancsak megnyugtatóan megoldotta már a magyar nyelvtudomány. 115

117 adárnyelven szerint a lér szó a moldvai csángóban valóban latin eredetű, de a középkori egyházi latinitásból származik, ugyanúgy, mint a magyar nyelv sok más szava. Az északi csángó nyelvjárásban való felbukkanása természetes, és erre vonatkozóan hitelesnek, azaz forrásértékűnek kell elfogadnunk ărtinaş Dumitrunak és azon követőinek közléseit, akik származásuk folytán tökéletesen ismerik ezt a dialektust. Következtetésükkel ellenben, miszerint ez a nyelvi adat a csángóság román (latin) eredetének nyilvánvaló bizonyítéka, semmiképpen sem lehet egyetérteni. Ugyanis sem ő, sem elméletének hívei nem veszik tekintetbe azt, hogy a lér szó a román nyelvben csak a románul beszélő (értsd: elrománosodott) csángók körében használatos, míg a magyar nyelvben történetileg is jól adatolható, és a csángón kívül több magyar nyelvjárás is megőrizte, mint ahogyan azt sem, hogy a magyarban a lér ~ rér szó olyan sajátos jelentésben él ( idősebb nőtestvér férje, tehát egyfajta sógor ), ami nincs meg sem a latinban, sem a románban, ellenben egészen jól beilleszthető a magyar rokonsági terminológia történeti rendszerébe, amely megkülönbözteti az idősebb és fiatalabb rokonokat (öcs bátya, húg nővér stb.). z a szembenállás figyelhető meg a süv lér (rér) szópár esetében is, itt ugyanis az előbbi a fiatalabb nőtestvér, azaz húg férje az utóbbi pedig az idősebb nőtestvér, azaz néne férje jelentést hordozta a régi magyar nyelvben, és a csángón kívül több más archaikus magyar nyelvjárásban is fennmaradt (Szilágyi N ; Benő urádin ). A ărtinaş-elmélet tudományos szempontból teljesen megalapozatlan teória. Valódi jelentősége abban áll, hogy Romániában dogmává merevedett, és széles körű elterjedtségénél fogva alkalmas arra, hogy a rá való hivatkozással évtizedek óta megakadályozzák a nyelvi jogok érvényesülését a csángók körében. Az elmélet propagálása ma is intenzíven zajlik, a teória szellemében újabb és újabb áltudományos kiadványok jelennek meg (Bucur 1997; Stan Weber 1998; Nouzille 2003; Dănilă 2005). ai hívei nézeteiket fontos nemzetközi emberjogi fórumokon (Stan Weber 1998; Nouzille 2003), sőt olykor kifejezetten tudományos rendezvényeken (Dănilă 2004, 2005) is hangoztatják, megtévesztve a csángó kérdésben kevéssé járatos diplomatákat, sőt nyelvész szakembereket is. Nem mellékes az sem, hogy amint ezt arius Diaconescu román történész is bemutatta a népi körökben is terjesztett zavaros historiográfiai és nyelvészeti mítosz a hozzá kapcsolódó nacionalista diskurzussal együtt nagyban hozzájárult a moldvai csángók mai identitáskrízisének elmélyüléséhez (Diaconescu 2008). Végezetül meg kell említenünk azokat a nyelvészeti nézeteket is, amelyek nem nyelvi tények alapján, hanem a beszélők vélekedéseiből, azaz a külső ideológiák gyakran épp a román nacionalista ărtinaş-elmélet által befolyásolt népi nyelvi attitűdökből kiindulva tagadják a csángók nyelvének magyar mivoltát. Sándor Klára magyar nyelvész a csángók önmegnevezésre használt belső lingvonimáiból kiindulva állítja, hogy a moldvai csángók nyelvét nem lehet a 116

118 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása magyar nyelv egyik nyelvjárásának tekinteni, a csángó tehát a magyartól különböző nyelv, a csángók csángóul beszélnek stb. Következésképpen ezen az ideológiai alapon (a nemzeti nyelv dekonstrukciója) megkérdőjelezi a csángó nyelvi jogvédelem, az ún. csángómentés gyakorlatának (magyar mise, magyar oktatás stb.) jogszerűségét, és ehelyett a csángó nyelv standardizálását, tehát egy önálló csángó koiné kialakítását tartja cél- és jogszerűnek (Sándor , , 2005; nézeteinek kritikája: Bodó 2005). A csángók nyelve körüli ideológiai természetű vitákra utalva, Péntek János egyik tanulmánya összegző gondolataként ezt írja: A szóföldrajzi elemzés alapján is beigazolódik, hogy a moldvai magyarok nyelve szorosan kapcsolódik a magyar nyelvhez általában és még több szállal az erdélyi magyar nyelvhez: kétségtelenül a magyar nyelv táji, regionális, szigetjellegű változata. [ ] Ugyanakkor ideológiai alapon folyamatosan manipulálják a moldvai magyarok identitását: politikusok, egyháziak és még nyelvészek is kétségbe vonják magyar identitásukat. A nyelvészet, a dialektológia ennek az ellenkezőjét igazolja (Péntek ). A magyar dialektológia nagyon nagy energiát fektetett a moldvai csángók által beszélt nyelv kutatásába. A 19. század második felében elkezdődött kutatói munka bizonyos korszakokban a legnagyobb magyar nyelvészek irányításával és aktív terepmunkájával valósult meg. zt a nyelvváltozatot a nyelvészek egyértelműen magyar nyelvi rendszerként írták le. A jelen kutatástörténeti tanulmány további részei reflektálnak a nyelvészeti kutatások legfontosabb eredményeire. 3. A 19. századi nemzeti romantika kérdésfelvetései agyarországon a moldvai csángók iránti érdeklődés az 1830-as és 1840-es években ébredt fel. z az időszak a modern polgári magyar nemzettudat kialakulásának korszaka. A kor eszmeiségének megfelelően a magyar értelmiséget élénken kezdte foglalkoztatni a Kárpát-medencén kívül élő és magyarul beszélő népcsoport nyelve, eredete, történelme és népi kultúrája. A csángókhoz való viszonyt illetően a nyelv kérdése alapvető volt, hiszen a kor felfogása szerint a nemzethez mindenekelőtt azok tartoztak, akik magyarul beszéltek. A 19. század közepén több magyar értelmiségi tett hosszabb-rövidebb utazást a moldvai csángók között, hangsúlyosan figyelve a nyelvi kérdésekre. lsőként Gegő lek ferences szerzetes a agyar Tudományos Akadémia támogatásával és előre megfogalmazott kérdéseivel utazott oldvába (Gegő 1838) 1. Őt Jerney 1 A legelső 19. századi csángókutató, P. Gegő lek tevékenységével, a nyelvészeti szempontok hangsúlyos szem előtt tartásával D. átai ária foglalkozott, aki ebben a tárgykörben több tanulmányt (átai 1976a, 1976b, 1977, 1979) és végül egy monográfiát (átai 1990) jelentetett meg. 117

119 adárnyelven János őstörténész és régész követte, aki ben a magyar őshazát kereste telközben, azaz oldvában és Besszarábiában ( Jerney 1851). Később, ban a Szent László Társulat megbízásából egy három tagból álló egyházi küldöttség (Veszely Károly, Imets Fülöp Jákó, Kovács Ferenc) azért utazott oldvába és Havasalföldre, hogy felmérjék az ottani katolikusok vallási helyzetét (Veszely Imets Kovács 1870). A korszak legfontosabb és leghitelesebb dokumentumai a moldvai csángó származású és oldvában élő Petrás Ince János minorita szerzetes munkái (Észrevételek 1838, Feleletek 1841), Döbrentei Gábor akadémiai titkárhoz írt levelei és folklórgyűjtései, amelyeket összegyűjtve, jegyzetekkel és magyarázatokkal Domokos Pál Péter adott ki 1979-ben (Petrás 1842, illetve 1979). zek az útleírások, beszámolók, levelek és egyéb dokumentumok tudósítanak a moldvai csángók 19. századi nyelvi viszonyairól is, és egyszersmind tükrözik a magyar nemzeti romantika korának álláspontját is a csángókérdésről A kun származtatás elmélete A romantikus ősiségkeresés egyik megnyilvánulása volt az is, hogy sokan a csángók nyelvét és magát a népcsoportot is kun eredetűnek vélték. A ma már egyértelműen elvetett kun eredeztetés teóriájának az volt az alapja, hogy a 19. század második felében még a magyar, a hun és a kun nyelveket rokonnyelveknek, sőt némi különbséggel azonos nyelveknek tartották, nem lévén tisztában a kun nyelv török és a magyar nyelv finnugor eredetével. Így ezen az alapon lehetséges volt, hogy a moldvai csángókat az es tatárjárás következtében megsemmisült Kárpátokon kívüli kun birodalom őslakosainak tekintsék. A romantika korszakának csángó kutatói közül Gegő lek és Jerney János képviselték ezt az álláspontot, de később így vélekedett Veress ndre történész is (Veress 1934), sőt a századforduló több nyelvésze is. unkácsi Bernát, aki korábban a csángó nyelvi archaizmusokat helyesen! a Kárpát-medencéből származó megőrzött magyar régiségeknek tartotta (unkácsi ), egy kései magyarul és németül megjelent tanulmányában a kun eredeztetés mellett érvelt (unkácsi 1902a, 1902b). rre az álláspontra helyezkedett Gustaw Weigand lipcsei német nyelvészprofesszor is, akit a csángók sz-elése vezetett tévútra. Weigand ugyanis, aki tudott a magyar tudományos életet foglalkoztató kunelméletről, maga is úgy vélekedett, hogy az sz-elő moldvai csángók és az ugyancsak sz-elő bánsági és olténiai románok is kun eredetűek lehetnek, akik egyaránt elveszítették eredeti nyelvüket (Weigand 1902a, 1902b). Csakhamar bebizonyosodott azonban, hogy unkácsi és Weigand tévedtek, mert a csángók sz-elésének nincs köze a kunok eltűnt nyelvéhez, amelynek sz-elő jellege amúgy sem bizonyítható (elich 1903). A román 118

120 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása nyelvészek később ugyancsak elvetették azt a feltételezést, hogy az archaikus román dialektusokban is fellelhető sz-elés kun eredetű lehetne (Borcilă 1965). Noha a kun származtatás elmélete biztosan megdőlt, meg kell jegyeznünk, hogy a kun kultúrának valóban volt hatása a moldvai magyar (csángó) és moldvai román műveltségre. A 14. és 15. század folyamán oldvában megtelepedő magyar etnikum ugyanis kétségkívül hosszú időn át érintkezett a tatárjárásban el nem pusztult és még sokáig nem asszimilálódott kun népességgel. Aydemir Hakan turkológus nyelvész szerint a csángó (és székely) nyelvjárás metsz, ró jelentésű ír lexémája az urk uruk ( lasszó, hurok ), a dzsepü ( gyapjú ), a kórhány ( domb, kisebb hegy ) szavakkal együtt kun-kipcsak eredetű, és a kunoknak talán lehetett valamiféle kapcsolatuk a székely rovásírással is (Aydemir 2002). A román és magyar történészek, nyelvészek közül többen is vélekednek úgy, hogy oldvában bizonyos helyeken még a 15. században is jelentős kun lakosság élt, amely később a többi keleti eredetű néptöredékekkel pl. a tatárokkal együtt beolvadt a románságba. A kunok tatárjárás utáni moldvai jelenléte régészeti leletekkel, a megtérítésükre vonatkozó későbbi okleveles adatokkal, bizonyos turáni eredetű román családnevek meglétével (Balaban, Basarab, Coman, Talabă, Toxabă stb.), román nyelvtörténeti adatokkal és a nagy számban előforduló tatár elnevezésű helynevekkel is bizonyítható, amelyek általában vonatkoznak az Arany Horda kánság kun-kipcsak etnikumaira (Spinei ; Aydemir ). oldva nagy számú koman népnévből származó földrajzi neve és a többi kun eredetű moldvai helynév (pl. korhány, korhán = domb, kisebb hegy ) egyértelműen utalnak arra, hogy a területen nagy számú kun népesség élt valaha. zek a kulturális jelenségek tehát egy kun magyar (csángó) együttélés eredményeként alakultak ki, de semmiképpen nem a moldvai magyarok (csángók) kun eredetének bizonyítékai Az telközben maradt magyaroktól való származtatás elmélete A 19. században merült fel először az a ma is kísértő és újra és újra felbukkanó romantikus gondolat, hogy a moldvai csángók ősei a magyar honfoglalásban részt nem vett, azaz a 9. század végén telközben maradt magyarok utódai is lehetnek. zt az elképzelést 1901-ben a nyelvész Rubinyi ózes is felvetette (Rubinyi 1901a), majd a néprajzos Györffy István (Györffy ) és a történész Bitay Árpád (Bitay ) érveltek mellette, de a felvetést a történészek és nyelvészek túlnyomó többsége a 20. században még hipotézisként is egyértelműen elutasította. Az elmélet kései és tekintélyes híve, aki minden ellentmondó nyelvészeti és történettudományi érv dacára a honfoglalásban részt nem vett magyarság leszármazottjának tartotta a csángóságot, a néprajzos Gunda Béla volt (Gunda 119

121 adárnyelven 1984, 1988, 1989), de álláspontját bizonyítékokkal ő sem tudta alátámasztani, és inkább csak hipotéziseket fogalmazott meg. Felvetette például, hogy a Pruton túli (besszarábiai) településneveket (pl. Csöbörcsök, Hotin, ohilev, Őrhely 2, Tighina, Dnyeszterfehérvár stb.), helyneveket és anyakönyveket azért volna fontos kutatni, mert ezek bizonyíthatják a magyarság autochton voltát ezeken a területeken, és általuk fény derülhet az ottani 18. század utáni asszimiláció nagymérvű voltára is (Gunda ). Kiss Lajosnak a agyar helységnevek a Keleti-Kárpátokon túl című, a agyar Nyelvőrben megjelent tanulmánya (Kiss 1987) ezzel szemben 80 moldvai, besszarábiai és bukovinai helységnév közelebbi vizsgálata alapján azt mutatja ki, hogy a moldvai csángó helységnevek közül hiányzik a két legősibb magyar helységnévtípus, nevezetesen a puszta törzsnévből és a puszta vezérnévből képzett helységnevek, de nincsenek olyan helységnevek sem, amelyeknek előzménye templomi védőszentnév (patrocínium) vagy templomcím (titulus) lett volna (uo. 216.). Következésképpen a szóban forgó települések nem lehetnek Árpád-koriak, hanem későbbiek. Középkori eredetre utalnak viszont a -falva utótagú gyakori településnevek ( Bogdánfalva, Forrófalva, iklósfalva stb.). bből a tanulmányból az az érdekesség is kiderül, hogy Besszarábiában viszont voltak a templomok védőszentjeivel azonos, tehát Árpád-kori magyar helységnevek, például Szentpéter, Szentjános, Szentantal a Dnyeszter vidékén, Csöbörcsök közelében. Gunda Béla egy következő írásában (Gunda 1989) vitába száll ezzel a véleménnyel, és továbbra is az etelközi származás, a honfoglalókról való leszakadás elméletét vallva, a következő érveket hozza fel: 1. lveszhettek azok a források, amelyekben a Kiss Lajos által hiányolt helynevek szerepeltek, és mivel ezek később az élő nyelvhasználatból is eltűntek, ezért ma már nincs semmilyen adat ilyen települések nevére. 2. ltérő szemlélet is érvényesülhet a helynévadásban. 3. A honfoglalás kori Gyula helynév, ami esetleg Gyula törzsfőre vagy Gyula vajdára emlékeztethetett, esetleg megvolt oldvában is (a Balhoj völgyében fekvő Giuleştii-vel lehet azonos). 4. Fodor István a Kárpátoktól keletre feltárt archeológiai leletei ráirányították a figyelmet a leszakadt magyar népcsoportokra. 5. A honfoglalás a Keleti-Kárpátok szorosain át történt, tehát néptöredékek lemaradhattak a Kárpátok előterében (uo ). A moldvai magyarság honfoglalásig visszamenő ősisége mellett érvel Hajdú oharos József is, aki a csángók etelközi eredeztetésének gondolatát településföldrajzi érvekkel is igyekszik bizonyítani (Hajdú oharos ). A történettudomány mai álláspontja az, hogy a népvándorlás viharos körülményei közepette a Kárpátokon kívül, a mai oldva területén magyar etnikum 2 Román alakja Orhei, mely a magyar Várhely román megfelelője. Az Őrhely tudatos nem helytálló feltételezés. rre nézve lásd: Kiss

122 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása nem maradhatott meg a 9. századtól a 13. századig. A moldvai csángók ősei tehát nem keletről, hanem nyugatról érkeztek ide a században A csángó népnév eredete A csángó népnév első hiteles említése csak a 18. század végéről származik, tehát viszonylag késői (Szabó T. 1954a. 175.), de már első előfordulásai is egyértelműen moldvai magyarság jelentésűek (uo. 178.). A népnév első használója Zöld Péter oldvában bújdosó csíki pap, aki Batthyány Ignác erdélyi püspök számára január 11-én kelt latin jelentésében magyarul írja le a csángómagyarok kifejezést (eredetiben közli: Kovács 1870/ ; magyar fordítása: Domokos ). A csángó szó eredetét és jelentését illetően a 19. század közepe óta viták zajlanak, és máig sincs teljes egyetértés a nyelvészek között, bár a hivatalos akadémiai álláspontot a hivatásos nyelvészek túlnyomó többsége nem kérdőjelezi meg. szerint a csángó székely nyelvjárási szó, amelynek alapszava az ide s tova kereng, kószál, vándorol, csavarog jelentésű csáng székely igető, tehát az etnonima jelentése egyfelől utal a csángó népcsoport magyarságtól elszakadt, telepes voltára, továbbá tartalmazza az elkóborlás (székelyül: elcsángálás ) eredményeként létrejött elkorcsosul, eltévelyedik, összekeveredik jelentést is, tehát a csángó etnonima a székely nyelvjárásban gúnyos, pejoratív értelmű (unkácsi ; Rubinyi 1901b. 171.; Benkő 1989/ ; Gunda ; Szabó T. 1954a; 1959/ ; urádin 1979a, 1979b, 1979c stb.). A csángó népnevet már első értelmezője, Teleki Domokos is az elkóborlásból, elkószálásból magyarázta 1796-ban: Lehet, hogy ez a Nevezet onnan jön, mivel ők vándorló mberek és Lak helyeket el hagyták: az a szó Tsángó pedig ollyan értelemben vétetik, mint kóborló, vándorló (idézi: urádin 1979a; Teleki útirajzáról lásd még: Bitay 1928; ikecs ). Aranka György marosvásárhelyi nyelvész és költő ugyanebben az évben, 1796-ban a kezébe akadt, közelebbről meg nem nevezett régi iratról egyik levelében azt írja, hogy ebben Turci, Hungari, Csángo Hungari és Siculi megkülönböztetnek; hasonlóképpen Terra Turcorum, Blacorum, Csangorum, Siculorum és Ultrasilvania (Alföldi ). A fenti kézenfekvő etimológiai magyarázatot azonban nem mindenki fogadta el, és ma is vannak ellenzői. gyesek a cseng, kong, harangoz jelentésű cseng ~ csáng szótőt tartják a csángó szó gyökének, és ehhez az etimológiához meg is találják a megfelelő művelődéstörténeti magyarázatot (például jeladó, vészjelző tevékenység, harangozás stb. Horger 1905 és 1913; Szőcs 1979; olnár V. 2001). ások úgy érvelnek, hogy a csángó népnév szabályos hangfejlődéssel előbb a román nyelvben alakult ki a magyar sóvágó szóból (m: sóvágó r: şaugău ~ şalgău ~ şangău), majd innen került ismét a magyarba visszakölcsönzéssel (r: şangău m: csángó). z utóbbi elméletnek az lehet a történeti háttere, 121

123 adárnyelven hogy az aknavásári (Târgu Ocna) sóbányákban magyar sóvágók is nagy számban dolgoztak (Alexics 1913; Iorga ; ikecs , ). Végül akadnak olyanok is, akik szerint egy ismeretlen keleti népnévvel állunk szemben ( Jerney ; Veress 1934; Ferenczi 1979, 1999; Szilágyi N. 1979). Teleki Domokos 18. század végi szófejtése után az ben oldvában utazó Jerney János foglalkozott a csángó szó etimológiájával, akit később hivatásos nyelvészek is Ballagi Aladár, Szarvas Gábor, unkácsi Bernát, illetve a legelmélyültebben Horger Antal követtek, úgyhogy a Gombocz Zoltán elich János-féle agyar tymologiai Szótár (Budapest, 1916) a csángó címszó alatt már összefoglalja a szó eredeztetésére vonatkozó addigi irodalmat. ivel a nép és népnév eredeztetésében ezután sem alakult ki konszenzus, 1979-ben A Hét című bukaresti hetilap hasábjain sor kerülhetett a csángó népnév eredetéről szóló vitára. A vitát urádin László egyik cikke (1979a) indította el, aki olvasói levélre válaszolva megjegyezte, hogy a csángó kérdésről az idő tájt csak egyetlen könynyebben hozzáférhető tanulmányt lehet találni, mégpedig Szabó T. Attila Kik és hol élnek a csángók? című írását a szerző Nyelv és múlt című kötetében (Szabó T. 1972). urádin László elmondja, hogy a nyelvtudomány álláspontja szerint a szó alapját az ide s tova kereng jelentésű csáng ige képezi, tehát a csángó szó jelentése kóborló, kószáló [magyar], ami eredetileg is gúnynév volt, azaz nem olyan népnévről van szó, mint a jász, a kun, a besenyő stb. A régész-történész Ferenczi Géza vitába szállt a csángó szó hivatalos etimológiájával (Ferenczi 1979), amely szerint a csángó szó a kóborol jelentésű csáng ige melléknévi igeneve lenne, és hogy összefüggne a csángók rdélyből történő kiköltözésével, ami a középkor végén kezdődött el. A hivatalos álláspont, amit A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Budapest I. 167., csángó címszó) és urádin László is képvisel, szerinte elfogadhatatlan. Az ő álláspontjának lényege ezzel szemben a következő: 1. Az ősibb csángók a 13. századi gyepűőrök, várőrök származékai, akik a 12. század második felében, illetve felétől védelmi célú telepítés eredményeként kerültek oldva folyóvölgyeibe a magyar birodalmi védelmi vonal keletre tolásának utolsó szakaszában. 2. tnikai eredetüket tekintve voltak köztük menekült kipcsáki [így!] néptöredékek is, akik hamar elmagyarosodtak. 3. A csángó szó valóban kóborlót, csángálót jelent, de ez a határőrség portyázásával függ össze. (Tehát a szó etimológiáját elfogadja, csak más történelmi háttérrel magyarázza.) 4. Az es tatárjárás után maga az etnikum és a nevük is (csángó) fennmaradt, de eredeti szerepük megszűnt. 4. Az ún. székely csángók betelepedése jóval korábbi a 17. századnál, bár erről a folyamatról adatok hiányában szinte semmit nem lehet tudni (pl. időbeli rétegződés, a települések helye stb.). Később vélhetően folyamatos volt a székelyek oldvába való átszivárgása. 122

124 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása Ferenczi Géza két évtized múltával A moldvai ősibb csángók című könyvében is (Ferenczi 1999) visszatér ugyanerre a kérdésre, és korábbi nézeteivel összhangban úgy véli, hogy a csángó népnév eredetileg csak az ún. déli csángók őseié volt, azaz egy a század fordulóján oldvába vezényelt kipcsáki és oguz török népességé, és csak később vált a szintén védelmi feladatokat ellátó északi csángó népesség nevévé is. urádin László válaszcikkében (urádin 1979b) felhívja a figyelmet a csángó történeti kutatások korábbi eredményeire, amelyekről Ferenczi Géza nem beszél, és helyettük más tudományos hipotézist állít fel. egjegyzi, hogy a székely eredeztetés kérdésében például már Lükő Gábor és ikecs László megállapították, hogy az északi csángóság rdélyből, pontosabban a Szamos völgyéből került oldvába, tehát nem székely eredetű. Szilágyi N. Sándor az Amit még nem mondtak el a csángó névről című cikkében (Szilágyi N. 1979) bizarr különvéleményt fogalmaz meg. Ferenczi Gézával vitázva megjegyzi, hogy a határokat, végvárakat máshol is őrizték, de a védőket mégsem nevezték csángónak. A csángó szerinte az ugyancsak nomád, kóborló, elfutó jelentésű kazár népnév tükörfordítása lehet, sőt még az is lehetséges, hogy a csángók ősei valamely török néptől származnak. Itt jegyezzük meg, hogy 1914-ben a történész Karácsonyi János is felvetette még a csángók kazár származásának gondolatát (Karácsonyi 1914). A vitába bekapcsolódó Szőcs István a népnév egyik olyan értelmezési lehetőségét veti fel (Szőcs 1979), amelyet korábban már mások is vallottak, és amelyhez időnként A Hét vitája óta is visszatér egyik-másik kutató. z az álláspont a csángó szót a cseng, kong jelentésű hangadásra vonatkozó szavak családjába tartozónak véli. Szőcs István emlékeztet arra, hogy a Ballagi ór-féle szótárban (A magyar nyelv teljes szótára. Budapest, ) még benne vannak a csenget szónak a következő származékszavai: csangás = rossz hangzás, csángat = lármásan harangoz, csangó = rosszul, tompán hangzó (pl. csangó kolomp). Tehát megvizsgálandó a régi feltevés, miszerint a csángó szó a hangadás minőségére vonatkozó szóból származik. A csángókat csangó -nak a székelyek nevezhették el 1. beszédmódjuk, 2. szokatlan zenélési módjuk, 3. harangozásuk, kolompolásuk vagy esetleg más hangjeladásuk miatt. Szőcs István szerint ez a valószínűségi sorrend is, de esetleg a három körülmény együttesen is hathatott. A hasonló értelmezést vallóktól eltérő, saját véleménye, hogy ő nem a vészjelző harangszóra, hanem a templomok harangozási módjára gondol, ami szerinte szokatlan, nevetséges lehetett a székelyeknek. A vitában harmadszor is megszólaló urádin László a korábban elhangzott véleményekkel vitatkozva (1979c), összefoglalja a csángó népnév származtatásával összefüggő legfontosabb tudományos eredményeket, melyekre mint végleges tudományos álláspontra tekint. szerint a csáng hangfestő igéből származtatott 123

125 adárnyelven csángó melléknévi igenév menekülő, kóborló jelentésű volt, amivel a székelyek illették gúnyosan a oldvába, Gyimesbe, sőt Bukovinába kivándorolt, elbujdosott székelyeket. ivel a kimenekült székelyek összekeveredtek a középkor óta oldvában található, a gyepűk védelmére odatelepített magyar lakossággal, idővel a csángó ragadványnevet rájuk is kezdték vonatkoztatni, tehát a moldvai magyarság egészét csángónak nevezték. ivel a csángók önmagukat magyarnak, illetve székelynek nevezték és a csángó ragadványnevet gúnyosnak, megbélyegzőnek érezték, ezért a csángó név későn bukkan fel az írott moldvai forrásokban. urádin Lászlónak ez az írása voltaképpen lezárja A Hétben zajló vitát, de ugyanebben a lapszámban még két másik hozzászólás is olvasható. Portik Imre írása (Portik 1979) a csángó szó kóborló, kószáló jelentése mellett a vándorló jelentésre is felhívja a figyelmet, és a népnevet a székelyek történelmi vándorpásztorkodásával hozza összefüggésbe. Vita Zsigmond A csángani ige és a csángók című írásában (Vita 1979) Áprily Lajos Álom a vár alatt című versét hozza fel az elcsángálni szó legjellemzőbb jelentésének megvilágítására ( Ugyan biza, merrefelé / Csángáltok a háztól? ), miszerint csángó az, aki elhagyja eredeti lakóhelyét, elkóborol. A cikk felemlíti azt a hivatalos nyelvtudományi állásponttal nehezen összebékíthető tényt is, hogy oldvában miért a régebbi, már letelepedett moldvai magyar lakosságot nevezik csángóknak, és miért nem a valóban elkóborolt székelyeket. Vita Zsigmond ezt azzal magyarázza, hogy az újonnan betelepült székelyek magukra nézve nem fogadták el a lekicsinylő csángó kifejezést, magukat továbbra is székelyeknek tartották, és ők maguk a Szeret völgyében élő, régebbi magyarságot nevezték csángóknak, akiket alacsonyabb műveltségűeknek tartottak, s akiknek beszéde a románnal jobban keveredett. A cikk tehát végső soron kiegészíti a urádin László által képviselt hivatalos véleményt, és megkísérli megmagyarázni annak egyik kényes pontját, ti. hogy oldvában miért nem a valóban csángáló székelyeket hívják csángóknak, hanem a középkor óta letelepedett, zárt faluközösségekben élő magyarokat. (urádin László előző írásaiban ennek az ellentmondásnak a taglalására nem tért ki.) A Hét csángó -vitája 1979-ben befejeződött, de voltaképpen nem zárult le. A vitatott kérdésekben azóta is megoszlanak a vélemények. olnár V. József A csángatók népe. Adalékok a csángó népnév eredetéhez című tanulmánya (olnár V. 2001) például a csángó szót továbbra is a híradó vészjelző szerepű csengő ~ csángó szavakból származtatja. Szőcs Istvántól eltérően azonban ő úgy vélekedik, hogy a csángó szó nem a békés harangozásra, hanem a csángó etnikai csoport őrző, riasztó feladatkörére utal, azaz a csángók jeladás céljával harangoztak, a csángó szó jelentése pedig harangocska. Véleményét hétfalusi, moldvai és főleg gyimesi néprajzi adatokkal bizonyítja, de a megelőző bő szakirodalomra egyáltalán nem hivatkozik. 124

126 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása 4. A pozitivista és az összehasonlító-történeti módszer A csángó dialektus valódi tudományos vizsgálata a 19. század utolsó harmadában, a pozitivista kutatási módszertan és tudományeszmény általános érvényűvé válásával kezdődött, amikor a agyar Tudományos Akadémia megbízásából egymást követően több neves magyar nyelvész Szarvas Gábor, unkácsi Bernát, Rubinyi ózes is kutatott a csángók között A székely-csángó nyelvi kapcsolat kérdése Amint már láttuk, Imets Fülöp Jákó a csángók nyelvjárását 1868-ban alapvetően székelynek tartotta. Utazótársa, Kovács Ferenc ugyanekkor már észreveszi a belső nyelvi tagolódás regionális különbségeit is, azt, hogy a Szeret térségében élő igazi csángó magyarok másként beszélnek, mint a Tatros és a Tázló melletti székely települések lakói és népi kultúrájuk is különbözik. Ő a csángó nyelvváltozatot a selypeskedő ejtés (s helyett sz, cs helyett cz stb.), a kicsinyítő képzők gyakorisága, a román szavak sokasága és egyéb eltérések miatt sajátos magyar dialektusként fogja fel (Kovács ). A pozitivista korszak első nagy kutatója, Szarvas Gábor 1873 őszén végzett terepmunkát oldvában, és a következő évben, 1874-ben a agyar Nyelvőr című folyóiratban közzé is tette A moldvai csángó nyelvről című tanulmányát (Szarvas 1874), amelyben módszeres rendszerességgel mutatja be a csángó nyelvjárás hangtani, szótani és mondattani sajátosságait. ivel nyelvi adatainak nagy részét egyetlen faluban, a székelyes csángó nyelvjárást beszélő Klézsén gyűjtötte, arra a hibás következtetésre jutott, hogy a moldvai csángó nyelvjárás egésze közös eredetű a székellyel: Tartsa bár a történetírás a csángó népet besenyő, kun vagy akár hun maradékoknak, hanem a nyelv eltagadhatatlan tényei azt az egyet kétségtelenné teszik, hogy bármikor szakadtak is el egymástól, de a székely néppel hajdanában egy fajt, egy családot képeztek (uo. 54.). A Szarvas Gábort követő unkácsi Bernát 1880 nyarán már jóval nagyobb terepen tájékozódott, és így A moldvai csángók nyelvjárása című monografikus tanulmányában (unkácsi ) helyesen állapította meg, hogy a moldvai csángók nyelve nem egységes: a voltaképpeni csángó nyelvjárást mai fogalmaink szerint ennek beszélői a Románvásár és Bákó városok környékén élő sz-elő északi csángók és déli csángók szerinte el kell különíteni attól a székelyes jellegű magyar nyelvjárástól, amelyet a moldvai magyarok másik része beszél. Szarvas Gáborral szembehelyezkedve unkácsi azt állította, hogy az sz-elő csángó nyelvjárásnak alig van a székely nyelvjárással közös vonása. Az igazi 125

127 adárnyelven csángó nyelvjárás archaikus elemeit (például: s helyett sz, cs helyett c, zs helyett z ejtése) ő megőrzött archaizmusoknak tartotta. unkácsi hangsúlyosan érvényesítette a történeti-összehasonlító szempontot is, és ennek jegyében azt is helyesen vette észre, hogy ezek az archaikus nyelvi elemek a magyar nyelvterület más elszigetelt peremvidékein (például Szlavóniában) is megtalálhatók, tehát a csángók középkori magyar eredete kétségtelen. A nem székely jellegű csángó nyelvjárásra jellemző sz-elés (sziszegés, selypítés) pontos eredetét azonban ő sem tudta még megmagyarázni. A történeti-összehasonlító módszert alkalmazva unkácsi kimutatta azt is, hogy a moldvai csángó nyelvjárásban és a magyar köznyelvben azonos alakban találhatók meg a régi szláv jövevényszavak, azonban az újabb német jövevényszavak, amelyek a 16. századtól kezdve kerültek be a magyar nyelvbe, már hiányoznak a csángó nyelvjárásból. bből az észrevételből helytálló következtetést fogalmazott meg a csángók eredetére vonatkozóan: joggal vonhatjuk le a történeti tanulságot, hogy a csángók magyar földről kerültek ki mai hazájukba, s hogy e kivándorlás határozottan a szláv hatás után s a német hatás, tehát a Habsburg-ház uralma előtt történhetett (uo ). A nyelvészeti, a néprajzi és a történettudományi adatok együttes felhasználását illetően a régebbi kutatók közül talán Lükő Gábor ment a legtovább, amikor A moldvai csángók című könyvében (Lükő 1936) a rendelkezésre álló adatok együttes felhasználásával világosan elkülönítette a középkorban rdélyből betelepült magyar és a később oldvába menekült szórványosan betelepült székely etnikai csoportok nyelvi és néprajzi sajátosságait. záltal Lükő egy régóta kísértő bizonytalanságot szüntetett meg a moldvai csángók nyelvészeti kutatásában Szógyűjtések és az első csángó szótárak Szarvas Gábor és unkácsi Bernát után 1900-ban és 1901-ben Rubinyi ózes budapesti nyelvész végzett alapos terepmunkát a moldvai csángók között. Ő a legnagyobb figyelmet a hangtani kérdéseknek szentelte, és nézetei a csángó selypítő (sz-elő) ejtés kérdésében élénk tudományos vitát eredményeztek. Ugyanakkor leíró szempontú alaktani vizsgálatokat is végzett (például az ige- és névszóragozás témájában), és jelentősek csángó szövegközlései, valamint szókészlettani gyűjtései is (Rubinyi 1901b, 1902, 1905, 1908, 1931, 1933, 1935). Az első világháborút megelőző nyelvészeti gyűjtések sorát Yrjö Wichmann neves finn nyelvész kutatásai zárják, aki a Románvásár környéki északi csángók között, mindenekelőtt Szabófalván kutatott október 31-től március 27-ig. Öthónapnyi moldvai tartózkodása során Wichmann megkísérelte összegyűjteni az alaktani rendszer leírásához szükséges legfontosabb nyelvészeti anyagot, de fő célja a rendszeres szókincsgyűjtés volt, aminek eredményeként sikerült 126

128 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása öszegyűjtenie az északi csángó szótár anyagát. unkája csak halála után, ban jelent meg Helsinkiben német nyelven Csűry Bálint és Kannisto Artturi szerkesztésében (Wichmann 1936). Wichmann nagy érdeme, hogy rendkívül pontos hangtani lejegyzést alkalmazott. (Ismertetései: Csűry 1936, 1939; Pop 1940/1966; Drimba 1960; Benkő 1988) ivel Yrjö Wichmann nem jutott el a Bákó környéki déli csángókhoz, az ő szókincsgyűjtő munkáját között Csűry Bálint folytatta, aki az idő tájt a kolozsvári református kollégium tanára volt. Csűry a déli csángó nyelvjárássziget középpontjában, Bogdánfalvában kutatott elmélyült módszerességgel és a szókincsgyűjtés mellett a nyelvi rendszer monografikus leírását tűzte ki célul. Sajnos 1941-ben bekövetkezett korai halála miatt csak néhány tanulmányát (Csűry 1930a, 1930b, 1931, 1932a, 1932b, 1933, 1935) és útirajzát (Csűry 1934) sikerült befejeznie, köztük a csángó igeragozásról szóló monográfiát (Csűry 1932a), de tervezett főműve, az Yrjö Wichmann-féle északi csángó szótárához hasonló, mintegy azt kiegészítő déli csángó szótár már nem készülhetett el. Halála után szó volt arról, hogy a déli csángó szótár munkálatainak befejezésére Szabó T. Attila kap megbízást, aki egyetemi hallgatóként első moldvai útját 1930-ban éppen Csűry társaságában tette, de megbízása halasztódott, míg végül a csángó nyelvtudomány pótolhatatlan veszteségére 1944 őszén Debrecenben, háborús körülmények között a déli csángó szótár összegyűjtött anyaga is megsemmisült, és elpusztultak a már megírt fejezetrészek is (lásd: Szabó T. 1959/ , 36. jegyz.; Prohászka ) A nyelvtörténeti szemlélet: a földrajzi névanyag elemzése ivel a csángó eredetkérdés és történelem alapvető kérdései még megválaszolatlanok voltak, a 20. század első felének kutatói a történeti nyelvészetre is úgy tekintettek mint a történettudomány egyik fontos segédtudományára (például: rdélyi 1908a, 1908b, 1930). A kutatók elsőként a moldvai földrajzi nevek elemzése alapján próbáltak történeti következtetéseket megfogalmazni. Gustaw Weigand német nyelvész azt feltételezte, hogy egy adott területen a folyónevek a legállandóbb részei a toponímiai névanyagnak, ezért megvizsgálta teljes oldva és Havasalföld folyóneveinek eredetét, és arra a meglepő következtetésre jutott, hogy az akkori Románia területén a folyónevek többsége szláv, török és jelentős arányban magyar (28 folyónév) eredetű. Abból, hogy a román folyónevek száma igen kevés, arra a következtetésre jutott, hogy a románok nem települhettek meg itt a 13. század előtt (Weigand ; Weigand német tanulmányát ismerteti: ikecs ). A német nyelvész hasonló eredményre jutott a román vármegyék nevének vizsgálata során is (Weigand 1928). 127

129 adárnyelven A Tatros folyó alsó szakaszának magyar helynévanyagára a 20. század elején Radu Rosetti román történész és Carol Auner egyháztörténész hívták fel a figyelmet (Rosetti 1905; Auner 1908), akik ebből arra következtettek, hogy a tájegységet már a 14. században, azaz a moldvai állam megalapítása idején is magyarok lakták. zt a feltételezést később Nicolae Iorga román és Veress ndre magyar történészek okleveles források alapján is megerősítették (Iorga 1915; Veress 1934; erről lásd még: ikecs ). Az 1930-as években Domokos Pál Péter, Lükő Gábor magyar néprajzkutatók, valamint Gheorghe Năstase román történész moldvai és havasalföldi földrajzi nevek és településnevek sokaságáról mutatták ki ezek magyar eredetét (Domokos 1931; Lükő 1935b, 1936; Năstase ). ikecs László 1941-ben megjelent Csángók című monográfiája (ikecs 1941) kétségkívül a korszak legjelentősebb és minden tekintetben teljesen megbízható tudományos szintézise. ikecs könyvében a földrajzi névanyag vizsgálatának addigi eredményeit is ismerteti, és máig helytálló következtetéseit jelentős mértékben ezekre az eredményekre alapozza. A földrajzi névanyag történeti szempontú értékelése még hangsúlyosabb szerephez jut A Kárpátokon túli magyarság című impozáns terjedelmű és rendkívül meggyőző tanulmányában (ikecs ), amelynek egyik következtetése, hogy a középkorban a Kárpátokon kívül élő magyar etnikum az erős agyar Királyság politikai támogatását élvezve jelentős szerepet játszott oldva és Havaselve gazdasági és művelődési életében, és amikor a 14. század derekán a két román állam (vajdaság) magyar protektorátus alatt létrejött, a maga társadalmi szervezettségével és műveltségével nagyban támogatta a friss politikai alakulatokat (uo. 467.). A történeti helynévkutatás terén meg kell említenünk Kniezsa István Kelet- agyarország történeti helyneveire irányuló kutatásainak moldvai vonatkozásait, amelyek oldva vízneveinek vizsgálatára is kiterjedtek (Kniezsa 1942, 1943, 1948). Kniezsa 1948-ban oldva történelmi vízrajza címmel tartotta akadémiai székfoglalóját is, amely azonban nyomtatásban nem jelent meg (lásd: Hajdú 1997b. 323.). Kiemelkedő jelentőségű Kiss Lajos agyar Nyelvőrben megjelent tanulmánya a Keleti-Kárpátokon túli moldvai, besszarábiai és bukovinai magyar helységnevekről (Kiss 1987). A csángó földrajzi nevek tanulmányozásához forrásul szolgálhatnak a román névtani kutatásokat összegző munkák is, például Iorgu Iordan Toponimia românească című könyve (Iordan 1963). 128

130 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása 5. A nyelvföldrajzi módszer és eredményei Kutatástörténet, intézményi keretek A tudományos igényű nyelvészeti kutatások megindulása óta a 20. század derekáig jobbára egyéni kutatási programok zajlottak (Szarvas Gábor, unkácsi Bernát, Rubinyi ózes, Horger Antal, Yrjö Wichmann, Csűry Bálint stb.) komolyabb intézményi támogatások nélkül. z a helyzet közvetlenül a második világháború után mind Romániában, mind agyarországon kedvezően változott meg, ugyanis ekkor tervszerűen alakított intézményes kutatásokra nyílt lehetőség, amelyek az ötvenes években és a hatvanas években rendkívüli tudományos teljesítményeket eredményeztek. Később, 1962 táján ez a viszonylag kedvezőnek mondható konjunktúra megszűnt, előbb a terepkutatások váltak lehetetlenné, majd a publikációs lehetőségek is beszűkültek. A tudományos kutatóműhelyekben, az egyetemi tanszékek keretében zajló intézményes kutatások csak 1990 után szerveződtek ismét újjá. rdélyben a kolozsvári magyar Bolyai gyetem nyelvtudományi tanszékének keretében szerveződött meg az a nyelvföldrajzi iskola, amelynek eredményei máig hatóan határozzák meg a csángó nyelvészeti kutatásokat is. A tudományos műhely kialakulásának közvetlen előzményei a harmincas évekig nyúlnak vissza. Noha a két világháború között a kolozsvári román egyetemen magyar nyelvészeti oktatás egyáltalán nem folyt, a harmincas évek végére Kolozsváron mégis felnőtt egy jó szakmai felkészültséggel rendelkező nyelvésznemzedék. A fiatalok számára mindenekelőtt Csűry Bálint nyelvészeti munkássága volt példamutató. Szemléletimódszertani szempontból különösen a Szamosháti Szótár ( I II.) hatása volt számottevő. Csűry csángó kutatásainak hatására 1933 nyarán a Gyimes szomszédságában fekvő, de már moldvai csángó Csügésen Balogh Ödön végzett a szókincs felgyűjtésére törő néprajzi és nyelvészeti gyűjtést, de anyagát csak egy évtized múltán tudta megjelentetni (Balogh 1942). A pályakezdő Szabó T. Attilát, a nyelvföldrajzi kutatások későbbi vezetőjét ugyancsak a Csűry Bálinttal való személyes kapcsolat, az 1930 nyarán 3 közösen végzett bogdánfalvi kutatás és a mester csángó közleményeinek ösztönző hatása indította el a csángó kutatások útjára. Helyszíni kutatásokra azonban a két világháború között nem nyílt 3 A szakirodalom alapján nem lehet eldönteni, hogy Szabó T. Attila első moldvai gyűjtőútjára Csűry Bálint kíséretében 1929-ben vagy pedig 1930-ban került-e sor. Korai írásaiban Szabó T. Attila 1929-et (1949a. 12., ), később 1930-at (1959/ ) említ. Balassa Iván Szabó T. Attilamonográfiájában szintén 1930 szerepel (Balassa I ). 129

131 adárnyelven alkalma. lőbb 1935-ben 4 a Jászvásárban rendezett román nyelvtanfolyamról eltávozva Csutak Vilmos és Pálfi árton társaságában próbálkozott Szabófalván gyűjteni, de mielőtt még bárkivel is szóba állhattak volna, a csendőrség kiutasította őket a faluból. Így első csángó nyelvészeti gyűjtésére 1937-ben Kolozsváron került sor, amikor is tanítványával, árton Gyulával együtt a kántorságot tanulni odavetődött magyarfalusi csángó legény, a tizennyolc éves Pógár Antal beszédét tanulmányozták, és ezzel a székelyes csángó nyelvjárás tudományos kutatása is elkezdődött. Szabó T. Attila a gyűjtött anyagból három kisebb közleményt tett közzé. lőbb helynév-, illetve szókincsanyagot adott közre a agyar Nyelvben (Szabó T. 1940a, 1940b), majd a agyar Népnyelvben megjelent tanulmányában (Szabó T. 1942) Csűry Bálint igeragozási mintáit alapul véve, 31 igető jeles és ragos alakjait közölte, bár a paradigmasorok nem teljesek. ivel adatközlőjük más céllal tartózkodott Kolozsváron, a nyelvészeknek nem maradt elég idejük a kimerítő gyűjtésre. A Csűry Bálint által képviselt kutatásmódszertan összhangban állt a két világháború közötti korszerű tudományos felfogásokkal, így az elsősorban francia mintákat követő kolozsvári román nyelvjáráskutató iskola által képviselt nézetekkel is, amelyekkel a nyelvésznek készülő fiatal magyar kutatók a harmincas évek végén a kolozsvári román nyelvészeti tanszék tanárai révén behatóan megismerkedtek. Pop Sever professzor, aki a román nyelvjárástan előadója és a román nyelvatlasz (Atlasul lingvistic român) első sorozatának gyűjtője és szerkesztője volt, szemináriumain a készülő román nyelvatlasz munkamódszerét ismertette. zeket a szemináriumokat a harmincas évek végén több magyar hallgató, köztük árton Gyula és Gálffy ózes is rendszeresen látogatta. A leendő magyar nyelvészek Petrovici mil professzor laboratóriumában a hiteles fonetikai lejegyzés követelményeit sajátították el, Puşcariu Sextil professzor pedig a nyelvjárási jelenségek nyelvtörténeti és összehasonlító nyelvészeti jelentőségére hívta fel a figyelmüket, továbbá az elkészült nyelvtérképlapok magyarázási módszereit is tanította (lásd: árton ). A kezdeteket illetően joggal állíthatjuk, hogy a kolozsvári magyar nyelvföldrajzi iskola kutatásmódszertanát a legkorszerűbb nyelvészeti tudományos irányzatok alapján voltaképpen már a harmincas évek végén megalapozták, úgyhogy az 1940-es évek legelején az rdélyi Tudományos Intézet és a agyar Nyelvtudományi Tanszék kutatóinak részvételével rendszeres, tervszerű kutatómunka bontakozhatott ki a Kolozsvár szomszédságában fekvő Kalotaszegen és a Borsa völgyében (lásd: árton Gy ). 4 Némi bizonytalanság e körül az évszám körül is van. Szabó T. Attila általában 1935-öt említ (1949a. 12., 1959/ ), de egy helyen 1934-et is ír ( ). 130

132 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása A nyelvföldrajzi módszerrel történő kutatások alapvető célja szerte a világon a nyelvészeti anyag összegyűjtése, térképre vetítése és értelmezése volt. A kutatók a terepen egyaránt törekedtek szókincsgyűjtésre, nyelvi paradigmasorok gyűjtésére, ugyanakkor élő nyelvi szövegek gyűjtésére is. Végső gyakorlati célul rendszerint nyelvatlaszok szerkesztését, szókincsközlések megvalósítását, a különböző nyelvi jelenségek tanulmányokban, kötetekben történő monografikus feldolgozását tűzték ki. (A módszerről bővebben: Juhász 2004a.) zek a célkitűzések a módszer erdélyi alkalmazóira is jellemzőek, akik az 1940-es évek végén újraszerveződő nyelvészeti kutatások kezdetekor, az első munkacsoportok megszervezésekor és a későbbiek során is arra törekedtek, hogy minél gazdagabb és minél megbízhatóbb anyagot gyűjtsenek össze valamennyi romániai magyar nyelvjárásból, de közben maguk is sejtették, hogy egy ilyen kitűzött eszményi célt a teljesség igényével megvalósítani eleve lehetetlen. A Szabó T. Attila irányításával dolgozó munkacsoportnak már a kezdet kezdetén választania kellett a teljességre törekvő anyaggyűjtés és a folyamatos elméleti feldolgozás között. árton Gyula két évtized múltán így fogalmazza meg a dilemma lényegét: Az egyik lehető út ez lett volna: megelégszünk kisebb mértékű anyaggyűjtéssel, hogy így az anyag elméleti kiaknázását is elvégezhessük. A másik alternatíva: kezdetben az erőket az anyaggyűjtésre összpontosítjuk, későbbre hagyva a gyűjtött anyag elméleti feldolgozását. ivel a nyelvjárások háttérbe szorulása napjainkban különösen szembeötlő, nyilván a második utat választottuk (árton ). Az azonban mindenki előtt világos volt, hogy egy ilyen nagyszabású tudományos feladat elvégzésére csak tervszerűen és összehangoltan dolgozó munkaközösség képes, ezért kezdettől fogva közös kutatási programokat szerveztek, de ugyanakkor ezen belül az egyéni kutatási programoknak is teret biztosítottak (uo. 185.). int előbb láttuk, a kolozsvári nyelvészeti iskola világháború utáni intenzív csoportos gyűjtései, majd a terepmunkát követő elméleti feldolgozásai módszertani szempontból voltaképpen csak újrakezdést és elmélyülést jelentenek, de az 1949 nyarán megkezdődött csángó nyelvészeti kutatások gyakorlati szempontból abszolút kezdetnek minősíthetők: a nagyszabású gyűjtés, ami a Bolyai gyetem magyar nyelvtudományi tanszéke tanárainak, majd később a Román Akadémia Kolozsvári Nyelvtudományi Intézete kutatóinak részvételével is zajlott, minden idők legnagyobb csángó nyelvjáráskutatása volt, és eredményei is mind a mai napig a legjelentősebbek. A munkacsoport közötti tudományos tevékenysége ideértve az intézményi keretek alakulását, az alkalmazott kutatási módszerek ismertetését, az eredmények számbavételét és olykor a hiányosságok, nehézségek felsorolását is a korabeli beszámolókból (Szabó T. 1949a, 1949b, 1953, 1959/1981, 1970d, 1972a, 1972b; árton 1954a, 1962, 1973; Szabó T. Gálffy árton 1963; 131

133 adárnyelven Lőrincze 1953), az évtizedek múltán közreadott visszaemlékezésekből (Nagy 1990; Benkő 1994), az összefoglaló, nagyobb lélegzetű munkák előszóiból, jegyzeteiből (árton 1972, 1974; CsángNyA 1991) és mindenekelőtt a folyamatosan megjelenő kisebb-nagyobb tudományos közleményekből jól nyomon követhető. Az első moldvai csángó nyelvészeti gyűjtésben 1949 nyarán főleg a nyelvészeti tanszék tagjai vettek részt, akiknek irányítására az egyetem vezetőségétől Szabó T. Attila kapott megbízást. A kérdőívekkel kutató nyelvészek munkacsoportokban dolgoztak. A főként kerékpárral közlekedő első csoport (Szabó T. Attila és árton Gyula) feladata az volt, hogy kutasson fel és keressen is fel minden csángó települést, tájékozódjék arról, melyek azok, amelyek még beszélik a csángómagyar nyelvjárást, adatfelvétellel állapítsa meg e falvak mindegyikének, illetve az egész csángómagyar településterület alapvető hang-, alak- és mondattani sajátosságait, továbbá, hogy a felvett adatok alapján jelölje ki azokat a legjellegzetesebb kutatópontokat, amelyeken a második csoport tagjai (Gálffy ózes és Vámszer árta) mélyrehatóbb kutatást végeznek. bből a szervezési formából nyilvánvaló, hogy a munkacsoport tagjai már a terepmunka első pillanatától kezdve két nyelvi atlasz anyagának összegyűjtését igyekeztek elvégezni: egyfelől egy minden falura kiterjedő sűrű kutatópont-hálózattal rendelkező, kevesebb nyelvi adatot feldolgozó csángó tájnyelvi térképet akartak szerkeszteni (első kutatócsoport), másfelől azt tervezték, hogy a legjellegzetesebb csángó települések a romániai magyar nyelvjárások atlaszának kutatópont-hálózatába is bekerülnek majd, ezért itt eleve alaposabb adatfelvételt végeztek (második kutatócsoport). A moldvai nyelvtérkép anyaggyűjtése tehát tervünkben részint önálló gyűjtőmunkaként, részint meg egy nagyobb terv részeként szerepelt írja Szabó T. Attila 1953-ban (Szabó T ). A második csoporthoz csatlakozott a néprajzkutató Dr. Kós Károly is, azzal a speciális feladattal, hogy a néprajzi vonatkozású nyelvi adatokat rajz- és fényképanyag készítésével megvilágítsa. Ugyancsak 1949 augusztusában a magyar munkacsoporttal párhuzamosan a csángó falvakban dolgozott a kolozsvári román Babeş gyetem két nyelvésze is, Todoran Romulus és ircea Dumitru, akik a kétnyelvűség kérdésével foglalkoztak, és néhány teljesen elrománosodott csángó falu nyelvét vizsgálták. A következő évben, 1950 nyarán már csak két kutató (Szabó T. Attila és Gálffy ózes) vett részt a terepmunkában, és ezt elsősorban a hiányok pótlása céljából szervezték. A későbbi nyelvi gyűjtésekbe az ötvenes évek folyamán más nyelvészek Balogh Dezső, Bura László, urádin László, Nagy Jenő, Teiszler Pál is bekapcsolódtak. A világháború után a kolozsvári nyelvföldrajzi kutatásokkal párhuzamosan a magyarországi nyelvészek is elkezdték vizsgálni az 1941-ben Bácskába telepített, majd onnan telén a Dunántúlra menekült csángók nyelvét és népi kultúráját. Hegedűs Lajos nyelvész előbb a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet munkatársaként ( ), majd az TA Nyelvtudományi Intézetének kutatójaként 132

134 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása ( ) akkoriban korszerűnek számító hangfelvevő gépekkel végzett intenzív gyűjtőmunkát. z a kutatás előbb néhány kisebb nyelvészeti közleményt eredményezett (Hegedűs , 1950, 1951), de legfőbb eredménye a oldvai csángó népmesék és beszélgetések című gyűjteményes kötet (Hegedűs 1952), amely fonetikusan lejegyzett összefüggő csángó nyelvjárási szövegeket, ún. beszélgetéseket tartalmaz. A mintegy 350 oldal terjedelmű kötetet tájszójegyzék egészíti ki. A agyarországra telepített moldvai csángók között Benkő Loránd is megfordult az ötvenes évek elején. kkor szerzett tapasztalatai beépültek a nyelvész monografikus, illetve szintetizáló jellegű nyelvészeti munkáiba (Benkő 1957, 1989), de a gyűjtőutak közvetlen és konkrét eredményeként egy fonetikai tárgyú tanulmányt is megjelentetett (Benkő 1953). Nyelvészeti vonatkozásai is vannak Domokos Pál Péter sokirányú munkásságának (Domokos 1958, 1959), aki az ötvenes években ugyancsak huzamosabb időt töltött a kitelepített csángók között, és 1958-ban ismét eljutott oldvába is. Az 1960-as évek elejétől a kedvezőtlen politikai-ideológiai viszonyoknak tulajdoníthatóan a lehetőségek mind Romániában, mind agyarországon beszűkültek. lőbb a terepmunka vált tiltott tevékenységgé, majd fokozatosan a csángó témával való foglalkozás is. Bizonyos tudományos eredmények azonban mégis születtek. Az ötvenes évek nagy moldvai terepmunkáját irányító kolozsvári triász (Szabó T. Attila, Gálffy ózes, árton Gyula) a gyűjtött anyag egy-egy részét feldolgozva, később a közlemények egész sorát jelentette meg. Időközben Kolozsváron felnőtt egy újabb nemzedék is (Bura László, Kósa Ferenc, urádin László, Vöő István, Zsemlyei János), amelyik az ötvenes évek végén, illetve a hatvanas évek elején szintén bekapcsolódott a gyűjtésbe, és részben saját tereptapasztalatok révén, de a korábbi módszertan és tudományos szemlélet alapján publikálni is kezdett. A hetvenes években újabb fiatal kutatók jelentkeztek az erdélyi tudományos életben (Kósa-Szánthó Vilma, Lőrinczi Réka), akik a témaválasztás (a rokonsági rendszer terminológiai kérdései) és az alkalmazott módszertan (interdiszciplinaritás, történeti szemlélet stb.) révén sajátos színfoltot jelentettek a moldvai csángók nyelvészeti kutatásában (lásd: Kósa-Szánthó 1980; Lőrinczi 1980). A Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének kutatója, urádin László egyszemélyes intézménye volt a romániai nyelvjáráskutatásnak, közleményei jórészt ugyancsak ebben a korszakban jelentek meg. Az általa szerkesztett Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben közel négy évtized alatt csángó tárgyú nyelvészeti írások sora jelent meg (urádin 1965, 1966a, 1966b, , 1978, 1980, 1981b, 1985, 1987a, 1987b, 1988, 1990, 1991, 1992a, 1992b, 1993, 2000). agyarországon, ahol a határon túli magyarság hosszú évtizedeken át tabutémának számított, még kedvezőtlenebb volt a helyzet. Nyelvészeti tárgyú terepkutatást a rendszerváltás előtti évtizedekben voltaképpen egyedül Halász Péternek sikerült végeznie, aki illegális földalatti kutatása eredményeként néhány 133

135 adárnyelven falu helynévanyagát gyűjtötte össze és jelentette meg az LT agyar Névtani Dolgozatok sorozatában (Halász 1981, 1983a, 1983b, 1986, 1987). Az LT magyar nyelvészeti tanszékei már ekkor a csángó tárgyú nyelvészeti kutatások egyik jelentős intézményévé váltak, hiszen Halász Péter említett helynévgyűjtései mellett kiadták Hajdú ihály Az évi Bandinus-féle összeírás névstatisztikái című munkáját is (Hajdú 1980), majd az TA Nyelvtudományi Intézetével közösen, nyelvtudományi munkának álcázva, megfelelő filológiai apparátus (pl. tájszójegyzék) kíséretében a agyar Csoportnyelvi Dolgozatok sorozatában megjelentették Lakatos Demeter csángó költő első verseskötetét (Lakatos 1986). A agyar Nyelvőr folyóirat, amely alapítása óta folyamatosan közölt csángó tárgyú közleményeket, ezt a hagyományt a kedvezőtlen ideológiai-politikai körülmények ellenére is folytatta. Itt jelent meg Kiss Lajos előbb már említett nagy jelentőségű tanulmánya is a Keleti-Kárpátokon túli magyar helységnevekről (Kiss 1987) A csángó nyelvjárás belső tagolódása unkácsi Bernát korai észrevétele, miszerint oldvában két magyar nyelvjárás egy újabb eredetű székely és egy középkori eredetű archaikus magyar dialektus él egymás mellett (unkácsi ), kétségkívül helyes volt, de ez a megkülönböztető szemlélet még sokáig nem érvényesült egyértelműen a nyelvtudományban. Horger Antal például még a két világháború között sem tartotta indokoltnak, hogy A magyar nyelvjárások című 1934-ben megjelent kézikönyvben a csángó nyelvjárást a székelytől elkülönítve kezelje (Horger 1934), sőt az egységesítő szemlélet még a későbbi nyelvészeti szakmunkákban és dialektológiai kézikönyvekben is tetten érhető. Például a sok kiadást megért Nyelvjárásaink című egyetemi tankönyv Székely és csángó nyelvjárástípus című fejezete (Kálmán ) a székely nyelvjárás bemutatása mellett csak utal a moldvai csángó nyelvjárás főbb sajátosságaira, a agyar dialektológia című tankönyv (Kiss szerk. 2003) ellenben már külön nyelvjárási régióként mutatja be a moldvai csángót ( Juhász 2003b ). Az elhúzódó bizonytalanság oka az, hogy a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola 1949 nyarán elkezdett nagyarányú terepkutatásai előtt sem a nyelvészeknek, sem más tudományterületek képviselőinek nem volt rálátásuk a moldvai csángóság egészére. z a hiányosság abból származott, hogy korábban a kutatók csak néhány településen végeztek gyűjtéseket, a nyelvészek például összességében is csak a falvaknak mintegy egynegyedében kutattak. lőttünk legfontosabb, valóban úttörő feladatként az állott, hogy végre az elszórt moldvai csángó-magyar települések népnyelvi összefüggéseit visszatükröztető teljes képet adjunk írja Szabó T. Attila 1949-ben az Utunkban a munkacsoport első kutatási beszámolójában (Szabó T. 1949a. 12.). A második, 1950-es gyűjtőút után a kollektíva által kitűzött 134

136 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása célt már teljesítettnek látja: elértük kutatásunk egyik legfontosabb célkitűzését: pontosan megállapítottuk a moldvai csángó-magyar települések számát és helyét fogalmaz 1950 decemberében (Szabó T ). A célkitűzés gyors megvalósítása úgy volt lehetséges, hogy a kolozsvári nyelvészek már a legelső gyűjtőúttól kezdve eszményien sűrű kutatópont-hálózattal dolgoztak, azaz minden településre összesen 92 falura kiterjedő nyelvföldrajzi gyűjtést végeztek, és így a nyelvjárási különbségek alapján kisebb csoportokba sorolták a moldvai csángó településeket. zzel egyszersmind a falvak történeti és néprajzi szempontú csoportosítását is megvalósították, hiszen a vizsgált nyelvészeti jelenségek különbözőségei, ha nem is feleltethetők meg teljesen a néprajzi sajátosságoknak (ez utóbbiak mindenekelőtt a falvak eredetével, településtörténetével magyarázhatók), de szorosan összefüggnek velük. A nyelvészek végső következtetései a csángó falvak nyelvi szempontú tagolódását illetően (lásd: Szabó T. 1959/ ) voltaképpen igazolták a nyelvi, a néprajzi és a történeti adatokat együttesen használó Lükő Gábor 1936-ban megfogalmazott hipotézisét (Lükő 1936), miszerint a moldvai csángóságon belül el kell különítenünk a középkori magyar eredetű északi csángók ( Románvásár környéke) és déli csángók (hat Bákó környéki falu: Bogdánfalva, Újfalu/Belcseszku, Trunk, Nagypatak, Szeketura és Diószén), továbbá az újabban betelepült, a csángómagyarságnak mintegy kétharmad részét kitevő székelyes csángók (elszórtan a Tatros, a Tázló és részben a Szeret mentén) csoportjait. A kolozsvári nyelvészek következtetései falvanként is máig helytállóknak bizonyultak, legalábbis nagyvonalakban elfogadhatjuk a besorolásaikat. 5 Azzal, hogy felkerestek, azonosítottak és valamelyik 5 Szabó T. Attila az 1959-ben írt kutatástörténeti összefoglalójában (1959/ ) jelzi, hogy bizonyos Bákó környéki falvak nyelvében keverednek a déli csángó és a székelyes nyelvjárási sajátosságok. Így a déli csángó falvak közé sorolt Diószén esetében székely, a székelyes csángó falvak közé sorolt Forrófalva, Klézse és Lujzikalagor esetében pedig déli csángó nyelvi sajátságok meglétére utal, amit a neves nyelvész a déli csángóság elszékelyesedésével, azaz értelmezésem szerint a székelyek középkori magyarságra való tömeges rátelepedésével magyaráz. szerint a déli csángó jelleg 6 + 3, tehát összesen kilenc faluban mutatható ki, de közülük csak öt van olyan, amelyik a kolozsvári nyelvészek szerint nem volt erős székely hatásnak kitéve ( Bogdánfalva, Újfalu/Belcseszku, Trunk, Nagypatak és Szeketura). Talán nem teljesen megalapozatlan azonban az a feltételezés, hogy a déli csángó, azaz középkori magyar jelleg ennél jóval több, a kolozsvári kutatók által egyértelműen székelyesnek minősített faluban van jelen ebben a térségben. A hipotézis jogosságát már a nagy székely kivándorlás előtti időkből származó történeti adatok is alátámasztják, de az eddig feltárt néprajzi és nyelvészeti adatokból is lehetne talán olyan következtetéseket levonni, amelyek tovább árnyalnák, pontosítanák a moldvai magyarság táji-etnikai tagolódásának az ötvenes évek nyelvészeti kutatásai nyomán kialakított, alapjaiban helyes képét. A még magyarul is beszélő települések közül a Szabó T. Attila által említett Forrófalva, Klézse és Lujzikalagor mellett magam még Gorzafalva, Tatros és Onyest falvakat (a Tatros vidékéről), továbbá Külsőrekecsin, Csík és agyarfalu falvakat (a Szeret térségéből) veszem gyanúba, mint olyanokat, amelyek a déli csángó és a székelyes csángó kultúrák keveredését mutatják. Ha még azt is számításba vesszük, hogy a Bákó környéki, mára már teljesen elrománosodott falvak között (pl. Terebes, ardzsinén, Barát, Talpa, Horgyest, Valény, Tamás stb.) is bizonyára voltak olyanok, amelyek eredetileg alapvetően nem székelyes, hanem inkább déli csángó jellegűek voltak (egyesek esetében erre utaló adatokkal is rendelkezünk), akkor fogalmat alkothatunk a Bákó környékén élő középkori eredetű magyar népesség nagyságáról. 135

137 adárnyelven táji-néprajzi-nyelvi csoportba besoroltak minden olyan települést, ahol még magyarul beszéltek, valóban olyan úttörő munkát végeztek, amivel megalapozták a később kibontakozó néprajzi, szövegfolklorisztikai és népzenei kutatásokat is. ivel a kutatók korábban nem voltak tisztában a csángó kultúra belső tagolódásával, illetve egységesnek tekintették az egész csángóságot, ez megnehezítette a feltárt adatok értékelését, összefüggésrendszerbe helyezését, továbbá azzal a következménnyel is járt, hogy sokszor nem is lokalizálták a nyelvi vagy néprajzi adatokat. A csángó nyelvjáráskutatás eredményeit összefoglaló, már többször idézett tudománytörténeti tanulmányában (1959/1981) Szabó T. Attila teljes joggal állapította meg, hogy az elődök nyelvészeti kutatásainak gazdag eredményei is csak a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola eredményeinek fényében kaptak megfelelő távlatot, és csak ezen eredmények alapján helyezhetők el a csángókra vonatkozó tudományos kutatások összefüggő rendszerében. A csángó nyelvjárás pontos körülhatárolása, a csángó települések földrajzi elhelyezkedésének és számának megállapítása, a belső tagolódás végleges tisztázása után a korábbi tudományos eredmények is új megvilágításba kerültek, és minden korábban rögzített adat jelentősége megnőtt A csángó tájnyelv és a magyar nyelvjárások viszonya A kolozsvári munkacsoport kezdeti céljai között szerepelt a csángó nyelvjárás és az erdélyi magyar nyelvjárások viszonyának megállapítása is, amire természetszerűen csak az erdélyi és moldvai nyelvföldrajzi kutatások utolsó, összefoglaló korszakában kerülhetett volna sor. zt a célkitűzést is sikerült részben megvalósítaniuk, hiszen a oldvában és rdélyben felgyűjtött hatalmas adatmennyiségre alapozva számos összehasonlító és összefoglaló jellegű, ún. jelenségtanulmány készült el a hangtan (urádin 1980, 1981b), a szókészlettan (Kósa 1965, árton 1966b, árton Péntek Vöő 1973, 1977, urádin , 1987a, 1987b, 1988, 1990), a névtan (Szabó T. 1971a d), az alaktan (urádin 1985, 1992a, 1992b; Szabó T. 1972d) és a jelentéstan (urádin 1978) területéről, amelyekbe természetesen rendre bekerültek a csángó nyelvészeti kutatások eredményei is. int látjuk, e jelenségtanulmányok legtöbbjét urádin László írta, az a kutató, aki az adatgyűjtés munkáját a csángóföldi terepmunka 1962-ben történt lezárulása után rdélyben is folytatta, és ily módon A romániai magyar nyelvjárások atlasza (RNyA) 11 kötetének (RNyA I XI ) megjelenését lehetővé tette. Péntek János a romániai magyar nyelvjárási atlasz és az ugyancsak elkészült és elektronikusan is feldolgozott csángó nyelvatlasz (CsángNyA I II. 1991; Bodó Vargha 2007; ismertetései: Bodó Vargha 2008; Fodor 2004) anyagának alapján nemrég szóföldrajzi vizsgálatokat végzett, melynek eredményei egyértelműen alátámasztják a csángó nyelvjárási régió belső tagolódásáról kialakított 136

138 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása álláspontot, nevezetesen azt, hogy a Csángóföld keleti, Szeret menti részén élő csángó falvak szókincse a belső-erdélyi (mezőségi) nyelvjárás szókincséhez áll közelebb, a Csángóföld nyugati részének (Tatros, Tázló és Aranyos-Beszterce menti székelyes csángók) szóhasználata pedig egyértelműen székely jellegű (Péntek 2008). nnek alapján tehát helyesebb két moldvai csángó nyelvjárásról beszélni: az egyik, a régebbi a mezőségi magyar nyelvjárással ( század), a másik a keleti székely nyelvjárással (18. század) áll történeti kapcsolatban. A moldvai csángó nyelvjárás belső tagolódására vonatkozó tudományos eredmények a magyar nyelv alapvető kézikönyveibe, egyetemi tankönyveibe is bekerültek, sőt az is előfordul, hogy egyik-másik összefoglaló szerzője új tudományos eredményt ad közre. A Bárczi Géza-féle nyelvtörténeti monográfia (A magyar nyelv története. Bárczi et alii 1967/1980) megállapítja, hogy mivel a nyelvi változások a nyelvterület belsejéből indulnak ki, ezért a nyelvterület peremvidékein archaikus maradványokat találunk. Így a moldvai csángóban is megőrződtek bizonyos fonetikai archaizmusok (pl. sz-elés, a j hang ly-ként ejtése, a gy hang dzs vagy dzś ejtése stb.) vagy régi lexikai elemek (pl. túr = seb, var ). ásfelől a csángó nyelvjárás román jövevényszavai a peremterületen keletkezett, szűk körben maradt újítások (uo. 15.). A Kiss Jenő által szerkesztett agyar dialektológia című egyetemi tankönyvben (Kiss szerk. 2003) két fejezet is ismerteti a csángó nyelvjárásokat. Az egyik fejezetben Juhász Dezső összefogottan, de sok idézett nyelvi példával mutatja be a moldvai nyelvjárási régió főbb hangtani, alaktani és lexikális (tájszóhasználati) jellegzetességeit ( Juhász 2003b), kitérve az egyes nyelvjárási csoportok különbségeire is. Az összefoglalóban Juhász Dezső a magyar nyelvészeti irodalomban elsőként veti fel azt a problémát, hogy a moldvai székely nyelvjárás belső tagolódásának megállapítása még nem történt meg, és kísérletet is tesz három alcsoport (egy Lészped és Balanyásza között fekvő nyugati, egy Degettes és Szászkút közötti déli, valamint egy Szeret menti keleti) elkülönítésére, jelezve azt is hogy a moldvai nyelvjárási régió szélén fekvő néhány falu helyi nyelvjárása (pl. a nyitódó diftongusos Vizánta, az erős nyílt ä-ket használó Ketris és Frumósza) szigetszerűen különül el a környezetétől (uo. 308.). A tankönyv egy másik fejezetében Kiss Jenő állapítja meg, hogy a magyar dialektusok közül a moldvai magyar nyelvjárásokat 6 jellemzi a legnagyobb nyelvjárásiasság, aminek okai a következők: 1. A román jövevényszavak nagy száma. 2. Az archaizmusok nagy száma és ezek régisége (pl. délebid = ebéd, ösztiliebid = vacsora, mëgbüzli = megszagolja, mízül folyó = mézként folyó, sérelëm = fizikai fájdalom, sérik = fáj stb.). 3. A belső neologizmusok 6 A szerző következetesen többes számot használ. 137

139 adárnyelven nagy száma (pl. cinige = hegedű, egér szárnyakval = denevér, filesz = nyúl, kettődik ösém = unokatestvér, leszentül = leáldozik (a nap), szültü = furulya ). 4. A hangzás szintjén érzékelhető (szupraszegmentális) eltérések jelentős volta. Következtetése, hogy a felsorolt jelentős különbségek ellenére a csángó nyelvjárásokat mégis a magyar nyelv dialektusainak kell tekintenünk: Tekintettel arra a tényre, hogy a moldvai magyar nyelvjárások nyelvtani szerkezete és szabályai, valamint alapszókincsének döntő hányada ma is minden kétséget kizáróan megegyezik a többi magyar nyelvváltozatéval, illetőleg ahhoz nagy mértékben hasonló, e nyelvjárások a nyelvi kritérium alapján egyértelműen a magyar nyelv változatainak tekintendők (Kiss 2003b. 199) A Csángó Atlasz A kolozsvári nyelvészeti munkacsoport csángóföldi kutatásainak egyik elsődrendű célja egy moldvai csángó tájnyelvi atlasz (tájnyelvi térkép) anyagának összegyűjtése, majd megszerkesztése és megjelentetése volt. Az atlasz, amelynek megszerkesztésén a kollektíva tagjai 1949-től kezdődően évtizedeken át következetesen dolgoztak, elsősorban szókészlettani szempontokat követett, hiszen mindenekelőtt a csángó nyelvjárások szókincsének összetevőit kívánta bemutatni, de a munkálatok irányítói a szókészlet tanulmányozása során fonetikai szempontokat és követelményeket is szem előtt tartottak. A tájnyelvi térkép anyagának gyűjtése során a kutatók két kérdőívet alkalmaztak: 1. Az állandóan bővülő ún. kis kérdőív szóföldrajzi, továbbá hang- és alaktani kérdéseket tartalmazott. árton Gyula szerint végül mintegy 1400 nyelvi tényt ölelt fel (árton ), ami megfelel az irányítók által a kutatás végeztével közölt Tájékoztató azon adatának, miszerint ez az állandóan bővülő kérdőfüzet 1372 kérdést és 12 ige paradigmáit tartalmazta (Szabó T. Gálffy árton 1963). A kis kérdőívvel végzett adatfelvétel ponthálózata kezdetben abszolút sűrűségű volt, azaz minden még magyarul (is) beszélő csángó településre kiterjedt. A terepmunka első évében, amikor a munkacsoport célja még a terepszemle és a nyelvismeret, nyelvhasználat feltérképezése volt, főleg ezzel a kis kérdőívvel dolgoztak. 2. Az ún. nagy kérdőív vagy kérdőfüzet, amit végül a moldvai csángó nyelvjárás nyolc jellegzetes pontján ( Szabófalva, Ploszkucény, Bogdánfalva, agyarfalu, Klézse, Lészped, Onyest, Pusztina) két kutató kérdezett ki, mintegy 2200 alapkérdést ölelt fel, de összesen 3500 nyelvi adatot tartalmazott, és ezenfelül gazdag orvanyagot is eredményezett. zt a kérdőívet Szabó T. Attila irányításával Gálffy ózes és árton Gyula szerkesztette még 1942-ben az akkor még újdonságnak számító nyelvföldrajzi módszer alkalmazása céljából, és e kérdőfüzet segítségével között el is végezték az első nyelvföldrajzi felméréseket Borsavölgye és Kalotaszeg 59 falujában. Vagyis a Szabó T. Attila irányításával 138

140 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása dolgozó munkacsoport voltaképpen a világháború idején végzett Kolozsvár környéki kutatásokban tett szert azokra a tapasztalatokra, melyeket később a csángókutatásokban is hasznosítottak (pl. a kutatópontok kijelölése, az adatközlők kiválasztása, a kérdezés módszerei, a megbízható fonetikus lejegyzés stb.). A két kérdőív tehát összesen több mint 3500 nyelvi jelenségre kérdezett rá 92 olyan moldvai csángó faluban, ahol a gyűjtők még magyarul tudó lakosságra bukkantak, bár hangsúlyozni kell, hogy bizonyos települések erősen romlott, olykor csak egy-két személy által beszélt nyelve már nem tette lehetővé a kis kérdőív kikérdezését sem. Azt is ki kell emelnünk, hogy a nagy kérdőív teljes egészében csak a reprezentatívnak minősített néhány faluban került kikérdezésre. A munkacsoport a kérdőívek kikérdezésével viszonylag rövid idő alatt akart végezni, mindenekelőtt azért, hogy viszonylag egységes nyelvállapotot tudjanak rögzíteni. A Csángó Atlasz gyűjtőmunkáját és a vállalkozás befejezését azonban különböző külső körülmények is hátráltatták. (zekről lásd: Szabó T. 1959/ ). Jelentős esemény volt az, hogy az ötvenes évek elején a kutatásvezető Szabó T. Attila professzort arr-ellenes beállítottsága miatt 7 két évre eltávolították az egyetem magyar tanszékéről, és emiatt egy időre kivált a munkaközösségből től árton Gyula vette át a nyelvészeti tanszék vezetését, aki ugyanúgy szívén viselte a csángó nyelvatlasz sorsát, és 1954-ben a agyar Nyelvőrben megjelent beszámolójában már arról tudósított, hogy egy-két éven belül az atlasz mindkét kötete elkészül (árton 1954c. 380.). A csángó atlasz terepmunkálatait azonban az időközben visszatért Szabó T. Attila csak 1959-ben tekintette befejezettnek, és ekkor meg is írta a munkacsoport csángókutatásait összegző már említett tudománytörténeti tanulmányát (1959/1981). Rövidesen kiderült azonban, hogy még egy újabb ellenőrző és kiegészítő gyűjtésre van szükség, amit 1962 nyarán meg is valósítottak, de ekkor már csak a kiadás előtt álló 900 térképlap kétes adatainak ellenőrzésére szorítkoztak. bben a munkában hat kutató Balogh Dezső, Gálffy ózes, árton Gyula, urádin László, Teiszler Pál és Vámszer árta vett részt (árton ). A munkacsoport ebben az évben szakított az adatfelvétel eredeti elképzelésével is. A nyelvi gyűjtés addig összesen 92 moldvai csángó faluban zajlott, ugyanis arra törekedtek, hogy a nyelvtérkép eszményien legsűrűbb ponthálózatú legyen. nnek eredményeképpen a gyűjtés minden egyes csángó lakossággal rendelkező faluból hozott valamelyes nyelvjárási anyagot. Különböző szakmai megfontolások folytán azonban (pl. a nyelvismeret foka, a települések lélekszáma és egymáshoz 7 A szovjet nyelvtudományban az 1940-es években ideológiai-politikai okok miatt eluralkodtak a Nyikolaj Jakovlevics arr ( ) nyelvész és történész nevéhez fűződő spekulatív nézetek a nyelv eredetéről, fejlődéséről stb., amelyek egyéb tudományterületekre (régészet, történettudomány stb.) is behatoltak. Aki akkortájt ezeket az eszméket legalább látszólag, felszínesen nem fogadta el, állásával, sőt életével játszott. 139

141 adárnyelven való viszonya stb.) közlésre 1962-ben végül csak 43 moldvai csángó kutatópontont adatait készítették elő és vetítették térképre, amelyek között 4 északi csángó, 6 déli csángó és 33 székelyes csángó település található. A csökkentést az indokolta, hogy a nyelvvesztés folyamatának előrehaladott volta következtében sok településen már nem lehetett élő, közösségileg is használt anyanyelv-használatról beszélni, sok helyen alig néhány személy beszélte a nyelvet igen fogyatékosan, máshol pedig a kirajzott fióktelepülések adatait felesleges lett volna feltüntetni. A csökkentés során azonban gondosan ügyeltek arra, hogy a nyelvjárási szempontból legjellegzetesebb települések rajta maradjanak az alaptérképen. Az adatellenőrzés nyomán újabb néhány év alatt valóban elkészült az atlasz végleges változata, és 1969-ben kezdetét vette a megjelentetésért folytatott küzdelem, ami már egy újabb fejezetet jelent a csángó nyelvi térkép történetében. A monumentális munka megjelentetésének elodázásához kezdetben az is hozzájárult, hogy a gyenge technikai kivitelezésben elkészült térképlapokat a nyomdák nem tudták kinyomtatni, de később egyre inkább a politikai természetű akadályok kerültek előtérbe, míg végül már a kézirat biztonságos megőrzése is kérdőjelessé vált a diktatúra viszonyai között. Az elkészült munkát végül a rendszerváltás után urádin László és Péntek János előkészítő munkája után A moldvai csángó nyelvjárás atlasza címmel két kötetben a agyar Nyelvtudományi Társaság jelentette meg Budapesten 1991-ben (CsángNyA I II.), de ekkor már a munkálatokat kezdeményező és megvalósító nagy kolozsvári nyelvészeti triász egyik tagja sem volt életben. (árton Gyula 1976-ban, Szabó T. Attila 1987-ben, Gálffy ózes 1988-ban hunyt el.) Sorsunk szomorú iróniája, hogy amit az előző nemzedék mint nagy tudományos eredményt valósított meg, a következő nemzedéknek kopjafás kegyeleti jelként kell felmutatnia írja Péntek János az lőszóban. A kiadott két kötet nyelvtérképet tartalmaz, továbbá két tájékoztató térképet is a gyűjtőterületről. A munkacsoport által utólag szerkesztett harmadik, nyelvtani kötet, mely a már térképezett nyelvi jelenségeket bemutató összesítő térképlapokat (összesen 312 címszó) és igei paradigmasorokat (lásd a kis kérdőív 12 igei paradigmáját) tartalmazott nem jelent meg. A csángó atlasz anyagának közreadása nagy jelentőségű tudománytörténeti esemény volt, ami voltaképpen lezárta a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola csángókutatásainak hőskorszakát. A monumentális munkának köszönhetően ma rálátásunk van a csángó nyelvjárás egészére. Az atlasz gazdag és megbízható adatállománya felhasználható fonológiai kutatásokhoz (például a csángó hangrendszer leírásához), lexikológiai jelenségek tanulmányozásához, de még alaktani vizsgálatokhoz is. ás tudományterületek művelői, mindenekelőtt a néprajzosok és a történészek, a legkülönbözőbb kutatási szempontok alapján hasznosíthatják. Szabó T. Ádám például a tájszótár szókészlettani értékeit 140

142 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása emeli ki, és azt hangsúlyozza, hogy az atlaszból fény derül a csángó szókincs gazdagságára, egyediségére, a belső szóalkotás leleményességére (Szabó T. Á. 1994). Balassa Iván szerint az atlasz szerepet játszhat a moldvai csángó nyelvi-etnikai csoportok máig tisztázatlan eredetének felderítésében: A szókincs megmutatja, hogy a három fő nyelvjárást beszélő csángók elődei melyik erdélyi magyar nyelvterületről származhatnak, esetleg merre fele tartottak kapcsolatot (Balassa ). A Csángó Atlasz nyomtatott anyagának megjelentetése után az LT agyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékéhez kapcsolódó Geolingvisztikai űhely elnevezésű kutatócsoport 2005-ben elkezdett és 2009-re be is fejezett egy kutatási programot, amelynek célja egy új digitális diakrón csángó nyelvatlasz elkészítése volt. A kutatócsoportot Bodó Csanád irányította, de a kutatási koncepció kialakításában több fiatal kutató is fontos szerephez jutott (Heltai János Imre, riş lvira, Vargha Fruzsina Sára stb.). Az elkészült munka (Diakrón moldvai nyelvatlasz) interneten is hozzáférhető. A csoport részben digitálisan feldolgozta a Csángó Atlasz két megjelent és harmadik, meg nem jelent, ún. nyelvtani kötetének anyagát (Bodó Vargha 2007, illetve ismertetése: Bodó Vargha 2008 és Fodor 2004), részben pedig tovább is fejlesztette és aktualizálta a régi adatbázist azzal, hogy 21 faluban elvégzett új terepkutatás során az ötven évvel korábbi felmérést részben megismételte. Az új atlasz kutatási pontjai azok a falvak lettek, amelyekben a magyarul beszélő lakosság számaránya meghaladta a helyi katolikus népesség 20 százalékát. A kutatócsoport tagjai a régi atlasz három kötetének 1200 címszavából 250-et válogattak ki, amelyek közül 25 szociolingvisztikai jellegű volt. Utóbbiakkal a kutatók az adatközlők nyelvhasználati szokásait, nyelvi attitűdjét és nyelvi életrajzát szándékoztak felmérni. ivel a zárt, strukturált interjúk új adatai alapján kialakított elektronikus adatbázisba bekerültek az 1950-es években felvett régi adatok is, így az elektronikus nyelvatlasz alkalmassá vált arra is, hogy belőle a nyelvészek diakronikus következtetéseket vonjanak le a beszélők nyelvi szokásait illetően. zek az új kutatási eredmények tehát egyfelől a nagy tradícióval rendelkező geolingvisztikai nyelvészeti kutatásokat folytatják, másfelől az 1990 után megerősödött szociolingvisztikai szemléletet is képviselik. A csoport tagjai az utóbbi években számos olyan közleményt jelentettek meg, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak ehhez a kutatási programhoz (Bodó 2002, 2003, 2004a, 2004b, 2005, 2006a, 2006b, 2007a, 2007b, 2007c; Bodó riş 2004; Bodó Heltai Tarsoly 2003; Bodó Vargha 2007, 2008; Heltai 2004, 2005, 2006, 2007a, 2007b, 2008; Heltai Tarsoly 2004). Heltai János Imre Nyelvcsere és nyelvi revitalizáció lehetőségei oldvában című, 2009-ben megvédett doktori disszertációja ugyancsak jelentős mértékben támaszkodik ezekre a kutatási eredményekre (Heltai 2009). 141

143 adárnyelven A romániai magyar nyelvjárások atlasza és csángó adatai A csángó nyelvjárás atlaszának a Bolyai gyetem magyar nyelvészeti tanszékén folyó munkálatai átfogóbb román és magyar akadémiai kutatási programokba is beilleszkedtek: 1. gyfelől a kolozsvári magyar nyelvjáráskutatók tevékenysége sem módszertani, sem pedig intézményi-szervezési szempontból nem függetleníthető a román nyelvjáráskutatók tevékenységétől. Amint előbb erről már szó esett, a kolozsvári magyar nyelvföldrajzi iskola létrejöttében a harmincas években nagy szerepet játszottak a román egyetem nyelvészprofesszorai. Később a román akadémia Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetében a román nyelvi atlaszok anyagának gyűjtésével és szerkesztésével párhuzamosan elkezdődtek A romániai magyar nyelvjárások atlaszának előkészítő munkálatai is. zeket a munkálatokat szintén a magyar nyelvészeti tanszék oktatói készítettek elő ugyancsak Szabó T. Attila irányításával, de miután 1948-ban létrehozták a Kolozsvári Akadémiai Nyelvtudományi Intézetet, és néhány évvel később Gazda Ferenc és Nagy Jenő személyében teljes állásban két magyar kutatót is alkalmaztak, a magyar munkatársakat a romániai magyar nyelvjárások nagy atlaszának szerkesztésével bízták meg. Az atlasz 3379 kérdést tartalmazó kérdőfüzetét 1955-tel kezdődően, továbbra is Szabó T. Attila irányításával, még ez a két intézeti munkatárs szerkesztette, de miután ők sajnálatos módon az ötvenes évek végén ideológiai tisztogatások, sőt koncepciós perek áldozataivá váltak (Gazda Ferenc ellen 1957-ben, Nagy Jenő ellen 1959-ben indult eljárás), a Gazda Ferencet követő, 1957-től alkalmazott urádin Lászlónak egyedül kellett végeznie az anyaggyűjtés hatalmas munkáját, amit között meg is valósított, majd 1974-re a munka első kötetét is elkészítette. A nagy atlasz kutatópont-hálózata 136 településből állt, amelyek közül 4 település moldvai csángó falu volt: az északi csángó Szabófalvában, a déli csángó Bogdánfalvában, a Tázló menti székelyes csángó Pusztinában és a Tatros menti székelyes csángó Diószegen ugyancsak urádin László kérdezett a kérdőívre. 2. A két romániai magyar tájnyelvi atlasz készítői a nyelvészeti tanszéken készülő csángó tájnyelvi atlasz és az akadémiai fiókintézetben készülő nagy atlasz munkatársai az 1950-es évek első felében már-már hivatalosnak mondható szakmai kapcsolatot tartottak a magyarországi nyelvészekkel is decemberében Lőrincze Lajos és Benkő Loránd magyarországi nyelvészek látogattak Bukarestbe, ahol a kolozsvári árton Gyulával együtt egy közös román magyar nyelvatlasz-megbeszélésen vettek részt. Lőrincze Lajos a tanácskozásról szóló, agyar Nyelvben megjelent beszámolójában (Lőrincze 1953) röviden érinti a kolozsvári magyar kollégák moldvai nyelvatlasz-munkálatait is, a folyóirat 142

144 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása következő száma pedig Szabó T. Attila tollából közöl szakszerű, tájékoztató jellegű beszámolót erről a kutatási programról (Szabó T. 1953). Benkő Loránd évtizedek múltával a Néprajzi Látóhatárban emlékezik az 1952 decemberében történt hivatalos bukaresti akadémiai látogatásra, valamint a árton Gyula társaságában tett moldvai csángó gyűjtőútjukra (Benkő 1994). A kolozsvári magyar nyelvészek a későbbiekben is figyeltek arra, hogy az általuk szerkesztett atlaszok összhangban legyenek a agyarországon zajló hasonló kutatásokkal. Az együttműködés természetes folyománya, hogy a romániai magyar nyelvjárások atlaszának urádin László és Juhász Dezső által összeállított 11 kötete a agyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában jelent meg között (RNyA I XI ). A kolozsvári nyelvföldrajzi iskola kutatói az összesen vizsgált 92 moldvai csángó település közül abból a négy fentebb említett faluból gyűjtötték a leggazdagabb nyelvjárási anyagot, amelyek A romániai magyar nyelvjárások atlaszában is szerepelnek. Ha elkészül az atlasz köteteinek elektronikus változata (erről lásd: Juhász 2003a. 43.), ez az adatbázis nagyon sok kutatási feladatra alkalmazható lesz A Csángó Szótár munkálatai A moldvai csángó nyelvjárási szótár összeállításának terve régóta foglalkoztatja a magyar tudományosságot. Az előzmények amint előbb láttuk Yrjö Wichmann és Csűry Bálint munkásságára mennek vissza. A teljes csángó nyelvjárásterület tájszavait magába foglaló nyelvjárási szótár elkészítésének terve a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola kezdeti nagyszabású tervei között bukkant fel először (lásd: Szabó T. 1959/ ), de egyéb kutatási prioritások előtérbe helyezése és az egyre kedvezőtlenebbé váló külső körülmények közepette az iskola képviselőinek ezt a munkát nem sikerült tető alá hozniuk. Az első nagy kolozsvári nyelvésznemzedék tagjai közül utoljára Gálffy ózes foglalkozott az összegyűjtött anyag ilyen célú feldolgozásával és a szótár összeállításával, de munkáját váratlan halála félbeszakította. A kolozsvári agyar Nyelvészeti Tanszék keretében egy munkacsoport Péntek János irányításával 2003 óta dolgozik A moldvai magyar nyelv szótára összeállításán. A készülő csángó nyelvjárási szótár törzsanyagát a tanszéken ma is rendelkezésre álló, évtizedekkel ezelőtt összeállított gyűjtési cédulaanyag képezi, de a csoport az elődök munkájára alapozva céltudatosan feldolgozza a régebbi és az újabb nyelvészeti és néprajzi gyűjtéseket is. A szótár célja, hogy tükrözze a moldvai hagyományos kultúra egészét. nnek megfelelően a feldolgozott változatos szóanyag néprajzi terminus technicusok sokaságát tartalmazza, és a közszók mellett szerepelnek majd benne az összegyűjtött településnevek és helynevek is (Péntek 2004). 143

145 adárnyelven 6. Nyelvjárási szövegek gyűjtése és közlése Nyelvészeti szempontú szövegközlések Élő nyelvjárási szövegek hiteles gyűjtéséhez, arhiválásához és közzétételéhez a szakmai kompetencia mellett megfelelő technikai feltételek is szükségesek. A hangzó szövegek első rögzítői a csángó folklór két világháború közötti gyűjtői voltak. Veress Sándor, Domokos Pál Péter, Lükő Gábor és Balla Péter tól használtak fonográfhengereket a népdalok dallamainak rögzítése céljából, de ezeknek a gyűjtéseknek nyelvi vonatkozásaik is vannak. A kötetlen élőbeszéd rögzítése azonban ekkor még nem volt lehetséges, ugyanis a fonográfhengerekre csupán néhány perces szövegeket lehetett felvenni. A hiteles élőnyelvi gyűjtés csak mintegy két évtized múltán, a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kezdődött el, amikor a magnetofonos gyűjtés már lehetővé tette a nyelvi nyilatkozatok hangfelvétel formájában való rögzítését, és természetesen ezek értékelését új, korábban nehezen tanulmányozható szupraszegmentális szempontok (pl. hanglejtés, hangsúly, időtartam, hangszín stb.) szerint. A magnetofont csángó nyelvjárási szövegek rögzítése céljából először Hegedűs Lajos alkalmazta, aki között megszakításokkal körülbelül egy évet töltött a világháború idején agyarországra, közelebbről Baranyába áttelepített csángók között és körükben élőnyelvi szövegeket vett hangszalagra. A oldvai csángó népmesék és beszélgetések című, ma már könyvritkaságnak számító könyvében (Hegedűs 1952) nyolc moldvai csángó falu Lészped, Pusztina, Klézse, Somoska, Pokolpatak, Diószén (nála: Diósfalu), Lábnyik, agyarfalu (nála: Gajcsána) volt lakóitól részletes fonetikus átírásban, mellékjeles betűkkel közöl nyelvjárási szövegeket, ún. beszélgetéseket. Hegedűs elsősorban nyelvészeti céllal végezte a gyűjtést ( az itt közölt moldvai csángó szövegekkel a különböző szempontú nyelvi elemzéshez kívánunk alapot adni uo. 15.), ezért könyvében nagyon pontos fonetikai lejegyzést használt, de adatai folklorisztikai szempontból is rendkívül értékesek. Az igényesen szerkesztett könyvet a agyar Nyelvjárások II. kötetében Imre Samu recenzálta (Imre ), aki felhívta a figyelmet arra, hogy a kitelepedés óta eltelt tíz évben már változás következett be a csángók nyelvében és kultúrájában, a megjelent kötet tehát már ezt a megváltozott nyelvállapotot rögzíti. A gyűjtő-szerkesztő által alkalmazott fonetikus átírással sem tud mindenben egyetérteni, a bizonytalanságok és következetlenségek miatt a közreadott szövegek fonetikai szempontból szerinte csak ellenőrzés, a hanglemezekkel való újabb egybevetés után 144

146 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása használhatóak, ellenben a nyelvi adatok mondattani, alaktani és főként szókészlettani szempontú felhasználhatóságát nem kérdőjelezi meg, forrásértékűeknek tartja őket. Kiemeli, hogy a kötet szójegyzékében található mintegy 1800 szó kivételesen értékes szóanyagot foglal magába. Imre Samu megállapításait később Szabó T. Attila is megerősítette (Szabó T. 1959/ ). A megfogalmazott fenntartások ellenére Hegedűs Lajos kezdeményezését a kolozsvári nyelvészek is útmutató jellegűnek, példaértékűnek tekintették mind a terepmunka módszerét, mind a szövegközlés módját illetően, de hasonló kiadvánnyal mégsem tudtak előrukkolni. nnek egyik oka kétségkívül a szükséges technikai felszerelés hiánya volt. Fontos körülmény ugyanis, hogy a kolozsvári nyelvészek első magnetofonos gyűjtésére csak 1953 őszén került sor, amikor Gálffy ózes magnetofonnal felszerelt bukaresti és kolozsvári folkloristák társaságában néhány csángó faluban ( Trunk, Külsőrekecsin, Klézse, Bogdánfalva, Gajdár, Pusztina, Szabófalva) rögzített hangszalagra népmeséket és ún. beszélgetéseket. Az új technikai eszközökkel megvalósítandó további szövegrögzítés ekkortól kezdve a munkacsoport egyik dédelgetett tervévé vált, amitől mindenekelőtt a mondattani kutatások elmélyülését és egy csángó nyelvjárási szöveggyűjtemény megjelentetését várták (lásd: árton 1954c. 380.). Összefüggő nyelvi szövegek gyűjtésére a munkacsoport tagjai már gondoltak ugyan, de erre gyakorlatilag alig törekedtek. A szövegközlések elmaradását tulajdonképpen nem a technikai felszereltség hiánya, hanem egy kutatás-módszertani szempont indokolja: mivel a kolozsvári nyelvészek a terepmunkát alapvetően a kérdőíves nyelvföldrajzi módszerre alapozták, és a kutatás első szakaszában, minden más lehetséges tudományos célt, például az elméleti feldolgozást is háttérbe szorítva, csaknem kizárólag az adatgyűjtésre összpontosítottak, így elegendő nyelvi anyag hiányában ilyen jellegű nagyobb szövegközlésekre voltaképpen nem is kerülhetett sor. A kutatási program végéhez közeledve, az 1959-es összegzésében Szabó T. Attila fel is említi, hogy önhibájukon kívül nem tudtak a kívánt mértékben haladni sem a gyűjtött nyelvészeti anyag elméleti feldolgozásával, sem pedig a felvett nyelvi adatok közzétételével. A szövegközlés területén a kolozsváriak részéről voltaképpen csak két kisebb közleményről tudunk számot adni. A agyar Nyelvőr 1957/1-es számában a Kolozsvári Bolyai gyetem magyar nyelvészeti tanszékének munkaközössége aláírással két trunki mese (A kardos oficér, A bacsó és a bába) található ezek a munkaközösség által közzétett első olyan összefüggő szövegek, amelyek pontos fonetikus lejegyzésben jelentek meg (urádin 1957). Néhány évvel később a agyar Nyelvjárások VI. kötetében hasonló módon egy klézsei mese (A rest leány) látott napvilágot (urádin 1960), de további ilyen közleményről nincs tudomásunk. 145

147 adárnyelven A néprajzi gyűjtések, ritualizált szövegek nyelvészeti forrásértéke A folklórkutatók által gyűjtött és közreadott nyelvjárási szövegek nyelvészeti forrásértékét a nyelvészek korán felismerték, és a nyelvi elemzések során ma is felhasználnak ilyen típusú élőnyelvi vagy ritualizált szövegeket (például: Péntek 1996; Szilágyi N. 2002, 2006; Kádár 2007). A folklorisztikai élőnyelvi vagy ritualizált szövegek nyelvészeti szempontból is igényes rögzítését és közzétételét a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola is fontosnak tartotta. z talán azzal bizonyítható leginkább, hogy a nyelvészek olykor szerepet vállaltak a különböző folklórkiadványok szövegeinek kiadói előkészítésében. Kézenfekvő itt arra az ismert tudománytörténeti tényre utalni, hogy Kallós Zoltán első nagy folklórgyűjteménye, a Balladák könyve (Kallós 1970) Szabó T. Attila gondozásában és előszójával jelent meg. lőbb már szó esett arról, hogy a fiatal néprajzkutató tanársegédet, Dr. Kós Károlyt 1949-ben azért vitte magával a Szabó T. Attila által irányított nyelvész munkacsoport, hogy az előttük ismeretlen néprajzi jelenségeket megmagyarázza. Dr. Kós Károly később is szoros kapcsolatban maradt a csángókutató nyelvészkollégákkal, ami azt eredményezte, hogy a kolozsvári tárgyi néprajzi kutatások eredményei itt mindenekelőtt A moldvai csángó népművészet című kötetre gondolunk (Kós Szentimrei Nagy 1981) lexikológiai szempontból is jól hasznosíthatók. ásfelől arra is bőven találunk példát, hogy bizonyos nyelvészeti kutatásokat a néprajztudomány is számon tart. Ilyenek például a népi mesterségek szókincsét feldolgozó tanulmányok (pl. Kósa 1965; Kósa Vöő Zsemlyei 1966; Nagy 1957; Vöő 1964, 1965), az etnobotanikai tárgyú nyelvészeti írások (pl. Halászné Zelnik 1981, 1987; Halász 2010), a rokonságterminológiával foglalkozó tanulmányok (Kósa-Szánthó 1980; Lőrinczi 1980), számos névtani jellegű közlemény, helynévgyűjtemény stb. Hegedűs Lajos nyelvész oldvai csángó népmesék és beszélgetések című, szigorú és részletes fonetikai lejegyzést alkalmazó könyve (Hegedűs 1952) egyszersmind az egyik legfontosabb csángó folklórkiadvány. A diszciplínák összefonódásának bizonyítéka az is, hogy a kultúra bizonyos jelenségeinek kutatása határterületnek számít a különböző tudományterületek között. A népi írásbeliség pl. levelek, naplók, önéletírások, énekesfüzetek stb. tanulmányozásával például a nyelvészet is és a folklorisztika is foglalkozik. Nyelvtörténeti vonatkozásban különösen a ritualizált folklórszövegek forrásértéke jelentős. ivel ezeknek a nyelvi megnyilatkozásoknak nagyobb az időbeli állandóságuk, és mivel kevésbé hatnak rájuk a nyelvi változások törvényszerűségei, így voltaképpen a régi korok nyelvi kövületeinek tekinthetők, és ez a moldvai csángó folklór kötött szövegeire még fokozottabban érvényes. gy sajátos ritualizált folklórszövegtípus, az archaikus népi imádságok nyelvészeti szempontú 146

148 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása elemzésével Piro Krisztina és magam próbálkoztunk (Piro 2001a, 2001b; Tánczos 1995a, 2000a). Az élő nyelv kutatására a néprajzi szövegek természetesen csak abban az esetben alkalmasak, ha a kutatók hitelesen rögzítik és adják vissza azt a nyelvi helyzetet is, amiben ezek a közlések elhangzottak. Régebb a folkloristák elsősorban a kötött folklórszövegekre fordítottak figyelmet, de egy újabb, a népi kultúra integrált jellegét jobban tiszteletben tartó tudományszemlélet és -módszertan jegyében ez a hagyományos viszonyulás lassan megváltozni látszik, következésképpen a folklórszövegek nyelvészeti hasznosíthatósága is növekszik. Szabó T. Attila a már több ízben idézett 1959-ben kelt tudománytörténeti összefoglalójában megjegyzi, hogy az újabb magyar nyelvjáráskutatás a tárgy és a szó egységének elvét vallja, és ennek az újszerű felfogásnak a jegyében szemlét tart a nyelvészeti szempontból is hasznosítható néprajzi kiadványok fölött (Szabó T. 1959/ ). A folklórszövegek szerinte még akkor is alkalmasak dialektológiai vizsgálódásokra, ha a folkloristák csak az ún. nagyolt átírást alkalmazzák a közzététel során. ár ekkor igen jelentősnek tartja a Kolozsvári Folklór Intézet magnetofonszalagon rögzített gyűjtéseinek nyelvészeti forrásértékét, és sajnálatosnak találja, hogy lassú ütemben halad az között egybegyűjtött hatalmas folklorisztikai anyag közzététele (uo. 509.). A folklór- és néprajzkutatók impozáns gyűjtési eredményeit tudomásul véve, a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola nyelvészei azt tervezték, hogy néhány nagyobb vállalkozásuk például a csángó nyelvjárási szótár, a csángó nyelvjárási szöveggyűjtemény, a csángó nyelvatlasz elkészítése során a Folklór Intézetben tárolt magnetofon-felvételek és kéziratos gyűjtések felhasználásával kiegészítik majd a saját gyűjtéseiket. Ilyen kiegészítést azonban csak árton Gyula végzett, aki A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai című munkájához a Folklór Intézet archívumát is felhasználta (lásd: árton ). Petrás Ince János óta több mint 40 moldvai csángó szövegfolklórt tartalmazó folklórkiadvány jelent meg, nem számítva a kisebb közléseket. 8 A moldvai csángó folklór hangzó népzenei kiadványokon való közzétételéről Pávai István készített jól használható repertóriumot (Pávai ). A folklórszövegek kifejezetten nyelvészeti célú felhasználásának azonban eddig alig néhány példájával találkozunk (árton 1972; Faragó 1996; Piro 2001a, 2001b). A kutatók 8 A moldvai csángó szövegfolklórt tartalmazó kiadványok időrendi sorrendben a következők: Petrás Ince János: oldvahoni Csángó-agyar Dallok In: Domokos Pál Péter Rajeczky Benjamin: Csángó népzene I. Budapest, ; Petrás Ince János: [Közleményei sorozatban Rokonföldi álnév alatt] agyar Nyelvőr III. (1874) , , , , , , , , IV. (1875) , , , , , , V. (1876) X. (1881) Domokos Pál Péter jegyzetekkel újra közli minden fellelhető gyűjtését: Tudósítások. In:...édes hazámnak akartam szolgálni... Összeállította Domokos Pál Péter. Budapest, ; Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Csíksomlyó, (népdalszövegek is); 147

149 adárnyelven csak az utóbbi időben figyeltek fel arra is, hogy a folklórközlések a nyelvi identitás vizsgálata szempontjából is forrásértékűek lehetnek (Sándor 1996a, 1996b, 2003; Szilágyi N. 2002; Tánczos 1995b, 2000a; Heltai 2009). A néprajzi és nyelvészeti archívumokban különböző hordozókon rendelkezésre álló csángó nyelvjárási szövegek számítógépes és multimédiás feldolgozása hatalmas kihívást jelent a jövő kutatói számára. Az új technikai lehetőségek és módszerek minden bizonnyal a régebben gyűjtött adatok értékét is megnövelik, azáltal, hogy a feldolgozás és értelmezés új lehetőségei nyílnak meg a nyelvészek előtt Az írott csángó szövegek nyelvészeti forrásértéke Az közötti rövid időszakot leszámítva, egészen a közelmúltig, a moldvai csángó falvakban soha nem volt magyar nyelvű oktatás, és így nem alakulhatott ki a magyar kultúrát ismerő, ahhoz ragaszkodó csángó értelmiség sem. Bizonyos kapcsolódási pontok ennek ellenére léteztek például a csángó falvakban szolgáló deákok (parasztkántorok) gyakran erdélyi magyar egyházi iskolákban szereztek képesítést, előfordult, hogy csángó fiatalok magyarországi vagy erdélyi iskolákban, teológiákon tanultak, majd innen hazakerültek (ilyen személy volt a folklórgyűjtő Petrás Ince János is) stb., és így egy szűk, a magyar kultúrához is kötődő értelmiségi réteggel voltaképpen minden korszakban számolhatunk. Domokos Pál Péter: ert akkor az idő napkeletre fordul. Ötven csángómagyar népdal. Kolozsvár, 1940.; Hegedűs Lajos: oldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől. Bp., 1952.; Domokos Pál Péter: Rezeda. 96 csángómagyar népdal. Bp., 1953.; Faragó József Jagamas János Szegő Júlia (szerk.): oldvai csángó népdalok és népballadák. Buk., 1954.; Domokos Pál Péter Rajeczky Benjamin: Csángó népzene. I. III. Bp., 1956., 1961., 1991.; Kallós Zoltán: Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Szabó T. Attila gondozásában. Buk., 1970.; ándoki László: oldvai magyar találós kérdések. Janus Pannonius úzeum Évkönyve XIII Pécs, ; Kallós Zoltán: Új guzsalyam mellett. Éneklettem én özvegyasszon iklós Gyurkáné Szályka Rózsa hetvenhat esztendős koromban Klézsén oldvában. Buk., (Új kiadása: lindulék este guzsalyasba. oldvai magyar népköltészet. Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, két CD-melléklettel); Várnai Ferenc: Kicsi madár, jaj be fenn jársz. gyházaskozár, (Harminc népdal Gyurka ihályné, Simon Ferenc Józsefné és Demse Dávidné dalaiból); Bosnyák Sándor: A moldvai magyarok hitvilága. Bp., 1980; Faragó József Jagamas János Szegő Júlia (szerk.): Romániai magyar népdalok. Buk., 1974.; Domokos Pál Péter: Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángó magyarokkal. Népdalok, népmesék, népszokások, eredetmondák a magyar nyelvterület legkeletibb részéről. Bp., 1981.; Szabó T. Ádám: oldvai csángó és erdélyi népballadák. Bp., 1982.; Szegő Júlia: Ismeretlen moldvai nótafák. Bp., 1988.; Veress Sándor: oldvai gyűjtés. Szerk.: Berlász elinda és Szalay Olga. Bp., 1989.; Seres András Szabó Csaba: Csángómagyar daloskönyv. oldva Bp., é. n. [1991.]; Harangozó Imre: Anyám, anyám, szép Szűz árjám... Újkígyós, 1992.; Gazda József: Hát én hogyne siratnám. Csángók sodró időben. Bp., é. n. [1993]; Pozsony Ferenc: Szeret vize martján. oldvai csángómagyar népköltészet. A klézsei Lőrinc Györgyné Hodorog Lucától gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta. Kolozsvár, 1994.; Forrai Ibolya (szerk.): Csángók a XX. században. Élettörténetek. Bp., 1994.; Tánczos Vilmos: Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Csíkszereda, 1995.; Kallós Zoltán: z az utazólevelem. Balladák új könyve. Bp., (nyolc hangzókazettával); Szenik Ilona: rdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek. 148

150 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása A csángó kultúrát és nyelvet belülről ismerők között akadtak olyanok is, akik magyar nyelven leveleztek, írtak emlékiratot, sőt szépirodalmi szövegeket. A nyelvészek korán felismerték ezeknek az írásos megnyilatkozásoknak nyelvi értékét. Rubinyi ózes a agyar Nyelvőr szerkesztőinek biztatására adja közre ártonos Antal szabófalvi gazda hozzá intézett leveleit (Rubinyi 1905), majd Yrjö Wichmann szótárának szerkesztői is közlik a finn nyelvész szabófalvi házigazdájának, Robu Antal parasztembernek Wichmannhoz írt, 1907-ben kelt levelét (Wichmann ). Az ugyancsak szabófalvi rdős Szászka Péter (szül. 1917), valamint a lábnyiki származású Laczkó István (szül. 1908) a legnagyobb tudatossággal írják meg magyar nyelvű önéletírásaikat (rdős Szászka 1994; Laczkó 1989, 1994). Nyelvészeti és néprajzi szempontból ugyancsak forrásértékűek lehetnek azoknak az értelmiségieknek a publicisztikai írásai, akik elkerültek ugyan a Csángóföldről, de írásaikban gyermekkoruk világát idézik meg (Demse árton, Laczkó ihály, Ősz rős Péter stb.). lvitathatatlan művészi értékük mellett nyelvi forrásként is különösen figyelemre méltóak Lakatos Demeter ( ) szabófalvi csángó költő versei, ugyanis szerzőjük csak ebben az életvilágban és nyelvi világban mozgott otthonosan, és megnyilatkozásai minden vonatkozásban hitelesek. Verseinek nyelvi forrásértékét korán felismerték a csángó kultúra kutatói, Domokos Pál Péter például Lakatos Demeter egyetlen szaváról, a tréfál jelentésű pogocsál igéről egész tanulmányt tett közzé (Domokos 1959). A csángó költő verseinek kötetekben történt megjelentetése óta (Lakatos 1986, 1988, 1992, 2003) Bukarest Kolozsvár, 1996.; Harangozó Imre: Krisztusz háze arangyosz... Archaikus imák, ráolvasások, kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából. Újkígyós, 1998.; Tánczos Vilmos: Csapdosó angyal. oldvai archaikus imádságok és életterük. Csíkszereda, 1999.; Harangozó Imre (szerk.): Ott hul éltek vala a magyarok... Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós, 2001.; Faragó József: Csángómagyar népballadák. Kolozsvár, 2002.; Iancu Laura: Johófiú Jankó. agyarfalusi csángó népmesék és más beszédek. Szerk. és bev.: Benedek Katalin. Velence, é.n. [2002.]; Faragó József: Baka András tréfás beszédei. oldvai csángómagyar népmesék. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2003.; P. Daczó Árpád Lukács: Hosszú utak megszomorodának... Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek rdélyből és oldvából. P. Daczó Árpád Lukács szentferencrendi atya gyűjtése ( ). Budapest, agyar Napló, 2003.; Kallós Zoltán: Világszárnya. oldvai magyar népmesék. lmesélte a lészpedi Demeter Antiné Jánó Anna, a agyar Népművészet estere. Gyűjtötte Kallós Zoltán 1956 és 1964 között. Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2003.; Harangozó Imre Kővári Réka: telközi fohászok. Válogatás a moldvai magyarság vallásos népköltészetének kincstárából. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola, CD-melléklettel, 2005; Iancu Laura: Az aranyréce. esék oldvából. Iancu Laura gyűjtése. Budapest, ezőgazda Kiadó, 2006.; Kóka Rozália: Bételjesítem Isten akaratját... A lészpedi szent leány látomásai. Budapest, L Harmattan PT Néprajz Kulturális Antropológia Tanszék, 2006.; Zakariás rzsébet (szerk.): Vót, hol nem vót. oldvai csángó népmesék. Kolozsvár, Koinónia, A megjelent munkák mellett említést kell tennünk az ötvenes évek végén Faragó József által összeállított és kiadásra előkészített oldvai csángó népmesék és anekdoták című gyűjteményről, amit a csángó nyelvjárás román kölcsönszavainak vizsgálatakor árton Gyula is felhasznált. A máig publikálatlan kézirat között gyűjtött csángó népmesét tartalmaz 482 gépelt lapnyi terjedelemben. A mesék többségét Faragó József gyűjtötte, de néhány darabbal jelen van a tervezett kötetben Bura László, Kallós Zoltán, itruly iklós, Nagy Jenő és Szabó Gyula is. Részben ugyanezt az anyagot közölte 2009-ben Zakariás rzsébet saját szöveglejegyzésében. 149

151 adárnyelven még inkább ráterelődött a nyelvészek figyelme ezekre a szövegekre (Szabó T. Á. 1993; Juhász 1995). A csángó nyelvjárásban írott szövegek szerzősége nem mindig kideríthető. lőfordul például, hogy a magyar írásjeleket egyáltalán nem vagy csak rosszul ismerő személyek román betűk segítségével írnak leveleket, emlékiratokat, jegyeznek fel imákat, vallásos népénekeket stb., amelyek ugyancsak hiteles nyelvi megnyilatkozásoknak számítanak, és így méltán tartanak számot a nyelvészek és esetenként a folklórkutatók érdeklődésére. A agyar Nyelv nyelvészeti szakfolyóirat több ízben adott közre már ilyen szövegeket (Domokos 1958; Szabó T. Á. 1981), de jelentek már meg néprajzi kiadványokban (Csoma 1994, 2004) és irodalmi folyóiratokban (Bajor 1990; Csoma 2002) is. szövegek nyelvészeti szempontú feldolgozásával eddig D. átai ária és Fodor Katalin foglalkozott (átai 1992a, 1992b; Fodor 1995b), akik elsősorban a hangjelölés kérdéskörét, a betű hang viszonyát vizsgálták ezekben a közleményekben. átai ária igen részletes és alapos elemzésnek veti alá (átai 1992a) egy 16 éves diószéni csángó leány 1989-ben írt, Bajor Andor által közreadott búcsúlevelét (Bajor 1990), majd a tanulmány egyik következtetéseként megállapítja, hogy a szövegben az ómagyar kori hangjelölés problémáival találkozunk, és hogy e problémák megoldásának módja is hasonló. Például egy hangot ha nem tud átvenni a románból hasonló betűjelet a levélíró a rokon hang betűjével jelöl (az e betű következetesen ö hangot, az a betű a legalsó nyelvállású ä-t jelöli), egyes betűket váltakozva alkalmaz ugyanannak a hangnak a jelölésére (pl. o ~ a), olykor nem írja ki a v betűt a bilabiális ß jelölésére stb. Bármily meglepő is, a csángó leánynak a hangjelölés során hasonló problémákat kellett megoldania, mint az ómagyar kori nyelvemlékek szerzőinek, így levelének nyelvészeti szempontú elemzése rendkívül tanulságos. A modernitás körülményei között az íráshoz való viszony is megváltozott. A hagyományos társadalomban a magyar nyelvű, de rendszerint román betűkkel írt szövegeket mindenekelőtt vallásos céllal (vallásos népénekek, imák), esetleg kifejezetten mágikus szándékkal (ráolvasások, ún. szentlevelek ) használták. Keszeg Vilmos egyik tanulmányában jelzi, hogy a csángó nyelv írott szövegemlékeinek kutatása, azaz az írásszokások, írásfunkciók és írásszerepek tudományos vizsgálata még a jövő feladata (Keszeg 2003) A csángó nyelvjárás történeti emlékeinek kutatása A moldvai csángók legrégibb írott nyelvemlékét, egy északi csángó dialektusban írt, 1585-ből származó folyamodványt Jakubovich mil tette közzé az első világháború idején ( Jakubovich 1918). zután Kelemen Lajos figyelmet felkeltő megjegyzése nyomán Csűry Bálint közölt egy 1556-ból és egy 1675-ből való 150

152 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása moldvai, de vélhetően nem csángó szerzőtől származó levelet az rdélyi Nemzeti úzeum levéltárából (Csűry 1931). zek kapcsán Szabó T. Attila megjegyzi, hogy mindkét levélben megfigyelhető az a-zás rejtélyes jelensége, még abban is, amelyik 1675-ben a székelyes csángó Dormánfalvában kelt. (Szabó 1959/ ). Bitay Árpád hívta fel a figyelmet Radu ihnea moldvai fejedelem 1623-ban Dániel ihály háromszéki főkirálybíróhoz intézett magyar nyelvű levelére, amely csángó nyelvjárási sajátosságokat mutat, tehát a fejedelem csángó diákja vagy titkára írhatta (Bitay 1924). A moldvai és a havasalföldi vajdák magyar nyelvű levelezése a 16. és 17. században nem volt szokatlan jelenség ( Jakó 1996). ikecs Lászlónak a Bandinus-kódex (1648) csángó névanyagáról írt tanulmánya (ikecs 1944), amelynek megjelenését az orosz hadifogságban elpusztult szerző már nem érte meg, a csángó névkutatás egyik alapvető munkája. Benne a szerző megállapítja, hogy a 17. századi összeírásból a névadás archaikus, középkorias vonásaira derül fény, továbbá, hogy a névadási mód a korabeli társadalmi viszonyokról is árulkodik (vö.: Benkő 1948). A több mint kétezer névelemet tartalmazó 17. századi forrás ikecs általi feldolgozása művelődéstörténeti, nyelvészeti, településtörténeti stb. szempontokat érvényesített, viszont nem adott számszerű képet a Bandinus-kódexben előforduló család- és keresztnevekről, aminek következtében a közreadott névanyag nehezen áttekinthető, és összehasonlításokra ebben a formában kevésbé alkalmazható. A névelemek strukturális vizsgálatát (a családnevek betűrendes felsorolása, gyakorisági sorrendje, eredet szerinti összetétele stb.) Hajdú ihály végezte el Az évi Bandinus-féle összeírás névstatisztikái című munkájában, melyet az LT keretében működő agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége jelentetett meg a agyar Személynévi Adattárak sorozatban (Hajdú 1980). Hajdú ihály feldolgozása egyebek mellett megállapítja, hogy az összeírásban szereplő 966 katolikus személy családneve közül 832 magyar vagy magyar eredetű. A leggyakoribb keresztnevek a János (15,9%), a Péter (10,3%), a ihály (9,5%), a árton (8,9%) és a György (7,0%), illetve a Katalin (22,7%), az Anna (19,7%), az Ilona (10,6%), a argit (10,6%) és a Zsuzsanna (6,1%). Érdekes következtetése az is, hogy a 17. században a csángó személynevek kizárólag kételeműek voltak, ami nem felel meg a mai állapotnak, ma ugyanis többnyire három- vagy négyeleműek. Hajdú ihály hasonló névtani elemzést végzett (Hajdú 1997a) egy ötven évvel későbbi, évi egyházi összeírás kapcsán is, amelyet a Benda Kálmán által szerkesztett oldvai csángó-magyar okmánytár adott közre (Benda ). Bernardo Silvestri misszionárius Rómába küldött jelentésének melléklete 21 település és környéke katolikusainak, összesen mintegy 1600 személynek a neveit tartalmazza. A két forrás adatait összevetve Hajdú ihály megállapítja, hogy 151

153 adárnyelven a csángóság 17. századi nyelvében és névhasználatában jelentős változás nem következett be: egőrizték nyelvi-nyelvjárási konzervativizmusukat, némi késéssel követték a magyarországi névdivatot, de azt helyi sajátosságokkal színezték is írja az összefoglalóban (Hajdú 1997a. 207.). Ugyancsak nyelvtörténeti forrást, egy az 1960-as években Onyesten felfedezett 19. századi dokumentumot dolgoz fel Halász Péter Az 1866-os földosztáskor készült onyesti névsor néhány tanulsága című tanulmányában, elemezve a család- és keresztnevek gyakoriságát (Halász 1993). A forrásban összesen 230 személy családi és keresztneve szerepel, akik közül 101 személy magyar ( catolici ), a többiek románok ( moldoveni ). Történeti vonatkozásai vannak Szabó T. Attila egyik névtani tanulmányának is (Szabó T. 1960), amelyben a székely Söltyős családnevet a furulya jelentésű sültü ~ szültü csángó szóval hozza összefüggésbe, illetőleg egy régi magyar melléknévi igenévből származtatja (vö. süvöltő ~ süvöltyű). Néhány további kisebb írásában a para ~ parányi, kaluger ~ kalugyer, fiadalom, állat régi magyar szavak jelentését és művelődéstörténeti hátterét világítja meg bő hivatkozással a moldvai csángó nyelvjárás adataira (Szabó T. 1971a, 1971b, 1971c, 1971d). ivel a csángó nyelvjárás írásos emlékei rendkívül kis számban állnak a kutatók rendelkezésére, a folklór nyelvi kövületeinek forrásértéke nyelvtörténeti vonatkozásban felértékelődik. gyes középkori eredetű kötött szövegű folklórműfajokra (pl. klasszikus ballada, archaikus népi ima, ráolvasás, szokásköltészet rítusénekei stb.) a nyelvészeknek is figyelniük kellene. A nyelvi kövületek nyelvészeti szempontú felhasználhatóságának meggyőző példáját nyújtja Csűry Bálint, amikor egyik tanulmányában (Csűry 1930a) az ún. csángó iatyánk szövegei kapcsán vont le mélyreható nyelvjárás-történeti következtetéseket. Csűry történeti szemléletét már azért is értékelnünk kell, mert a néhány kivételtől eltekintve (például Yrjö Wichmann hangtörténeti tanulmányai) addig a csángó nyelvjáráskutatásban a leíró megközelítések voltak hangsúlyosak. (z a helyzet voltaképpen csak 1990 után módosult.) A vallásos jellegű csángó folklórban, illetve a megjelent folklórgyűjteményekben bőven találunk olyan liturgikus és népi apokrif imaszövegeket, katekizmusszövegeket, népénekszövegeket, himnuszfordításokat stb., melyek igen régi korok egyházi költészetének folklorizálódott nyelvi emlékei, de ezek tanulmányozására a magyar nyelvtudomány eddig kevés figyelmet fordított. Csűry Bálint felvetése nyomán a kódexekben, bibliafordításokban, katekizmusokban fellelhető századi régi magyar iatyánk-szövegek vizsgálatával több kutató is foglalkozott (Décsy Gyula, Tarnai Andor), és a folklorizálódott változatok is ezeket a üncheni kódex (1466) tudományos kiadását elvégző Décsy Gyula kora középkori eredetűeknek véli kutatás tárgyaivá váltak (Szigeti Jenő, Nyáry Zsigmond, ohay Tamás stb.). A szóbeliségben fennmaradt moldvai csángó iatyánkok szövegváltozatainak vizsgálatához, hetven évvel Csűry 152

154 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása Bálint után, a néprajzkutató ohay Tamás tért vissza, aki újabb változatokat tett közzé, és ezek, valamint a már megjelent szövegközlések alapján számba vette a bennük fellelhető nyelvi archaizmusokat (latinos szórend, névelők és igekötők hiánya, archaikus nyelvi szerkezetek [pl. adjad Uram Isten mindennapi élő kenyerünket ]), egyszersmind megvilágítva a szövegek művelődéstörténeti hátterét is (ohay 2002). A csángó folklórban fellelhető egyéb liturgikus eredetű ima- és katekizmusszövegekről nem készült hasonló összefoglaló. 7. A nyelvi rendszer monografikus leírásának kísérlete A moldvai csángó nyelvészeti kutatásoknak a 19. század végétől kezdve két alapvető irányultsága volt: a kutatók egyfelől a szókincs számbavételére törekedtek (ennek eredményéről előbb már szó volt), és ugyanakkor a nyelvtani rendszer leíró jellegű bemutatását, azaz a hangtani, szókészlettani, alaktani és mondattani sajátosságok számbavételét is el szerették volna végezni. célkitűzések előtérbe helyezése miatt háttérbe szorult a nyelvi jelenségek történeti változásának kutatása, a nyelv társadalmi összefüggéseinek feltárása, a nyelvet alakító lélektani tényezők vizsgálata és így tovább. A csángó nyelvjárás teljes nyelvi rendszerének monografikus feldolgozását a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola szerette volna megvalósítani, vagyis az a munkacsoport, amely a nyelvi adatgyűjtés terén is monografikus célkitűzéseket fogalmazott meg. A nyelvi rendszer elméleti konstrukciójának felépítése érdekében a kolozsvári nyelvészek a már feltárt nyelvföldrajzi összefüggések ismeretében a legjellegzetesebb településpontokon igyekeztek részletekig menő kutatásokat végezni. Az összegyűjtött nyelvi adatok alapján, a monografikus igényű leírás célkitűzését követve, az iskolához tartozók az évek során számos hangtani, szókészlettani, névtani, alaktani és kisebb számú jelentéstani tanulmányt készítettek el, csak a mondattani kérdésekkel nem tudtak különböző okok folytán érdemben foglalkozni. Velük párhuzamosan más, jobbára egyénileg dolgozó kutatók is foglalkoztak hasonló kérdések megvilágításával, akiknek eredményeit alább a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola eredményeivel együtt mutatom be Hangtan A fonetikai hitelességre, a pontos lejegyzésre való törekvés mindig is természetes követelménye volt a nyelvjárási kutatásoknak. A csángó nyelvészeti kutatások első tudományos vitája is, ami Yrjö Wichmann és Rubinyi ózes között a cs hangértékű híres csángó cz kérdésében 1908-ban a Nyelvtudományi Közlemények hasábjain robbant ki, fonetikai jellegű volt. Bizonyos hangtani kérdésekben később 153

155 adárnyelven is voltak nézetkülönbségek a nyelvészek között (pl. hangtani jelenségek származtatását illetően, a csángó szó eredetének és hangalakja fejlődésének kérdésében stb.), amelyek foglalkoztatták a tudományos életet, de ennek ellenére viszonylag kevés hangtani tanulmány készült el. A kolozsvári nyelvföldrajzi iskola kutatói közül mindenekelőtt Gálffy ózes foglalkozott fonetikai kérdésekkel. Két tanulmányában monografikus igénnyel ismertette a moldvai csángó nyelvjárás magánhangzó, illetve mássalhangzó-rendszerét (Gálffy 1964a, 1964b), majd egy harmadik összefoglaló tanulmányban a fonémavariáns rendszer bemutatását végezte el (Gálffy 1965). bben megállapította, hogy a csángó nyelvjárásban minden magyar köznyelvi fonéma megvan, sőt a csángó fonémák funkció szerint is teljesen azonosak a magyar köznyelvi fonémákkal, következésképpen a csángó nyelvjárás hangtani szempontból is a magyar köznyelv egyik változatának tekinthető, mégpedig olyan változatnak, amely igen gazdag fonémavariánsokban. Olykor előfordul, hogy bizonyos fonémáknak olyan fővariánsuk van, amelyik ejtésben jelentősen különbözik a köznyelvitől (például az ly-ezés és az l-ezés az északi területen, a zárt ë következetes használata a székelyes területen), továbbá az egyes fonémák megterheltsége is eltérő a köznyelvitől (a magánhangzók közül az a, i és általában a rövid hangok megterheltsége nagyobb, a mássalhangzók közül pedig az sz, s, ly és d, továbbá egy-két affrikáta, például a dzs és a cs megterheltsége nagyobb, fonémavariánsként előfordul a w), de ez a lényegi azonosságot nem kérdőjelezi meg. A sajátos csángó mássalhangzók közül Gálffy ózes megőrzött nyelvi régiségnek minősíti a palatális ly-t, (például: hely ~ hëly, humály, kölyök, ilyen, ulyan, zendely ~ zsëndely stb.), ellenben a bilabiális ß szerinte csak részben tekinthető nyelvi archaizmusnak, mert kialakulásában a hasonulás is szerepet játszhatott (például: loßa, haßas ~ hoßas ~ hoßasz, üßeg ~ éßeg, ßornyik stb.). z utóbbi álláspontja aligha helyes. Petrovici mil neves román nyelvész például (Petrovici 1952), majd később urádin László is igen archaikus nyelvi elemnek tartják a csángó bilabiális ß-t. Gálffy ugyancsak külön nyelvi fejlődés eredményének véli a két ajak pergetésével ejtett ψ zöngétlen bilabiális tremulánst (például: ψücsök, ψüszköl, a ψψψ állatterelő hang stb.), bár ez esetben is vannak kutatók (pl. Hegedűs Lajos), akik ezt ómagyar nyelvi sajátságnak tekintik (vö. Gálffy 1964b ). Gálffy ózes átfogó előmunkálatokon alapuló fenti összefoglalói (1964a, 1964b, 1965) nyugvópontra juttatták a csángó nyelvjárás hangtani kérdéseiben kialakult nyelvészeti vitákat, legalábbis a magyar nyelvtudományon belül. Az ún. csángó sziszegés, szelypelés jelenségét ennek lényege, hogy bizonyos csángó falvakban az s, zs, cs köznyelvi hangok helyén sz, z, c hangokat ejtenek Zöld Péter már a 18. század végén észrevette, majd Petrás Ince János, Jerney János, Imets Fülöp Jákó, Kovács Ferenc, Ballagi Aladár is említette, míg végül a kérdéssel a nyelvészek is (Szarvas Gábor, unkácsi Bernát, Rubinyi ózes, Wichmann 154

156 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása György, Horger Antal stb.) foglalkozni kezdtek, olykor merőben ellentétes véleményeknek adva hangot. A jelenség hatósugarát illetően Gálffy ózes megállapítja, hogy a szelypelés még az északi csángó, ún. sz-elő falvakban sem egészen következetes, az általa átmeneti tájegységnek nevezett Bákó környéki déli falvakban pedig ( Bogdánfalva és környéke) méginkább ingadozik, míg a székelyes csángó falvakban teljesen ismeretlen. Az sz-elés eredetét illetően minden magyar kutató megegyezik abban, hogy ez a csángó nyelvjárásban megőrzött régiség, és minden bizonnyal egy sz ~ s megfelelésű ómagyar nyelvjárási különbség maradványa. A nyelvészek közül már korábban így vélekedett elich János, Gombocz Zoltán, Hegedűs Lajos és mások (lásd: Gálffy 1964b. 160.). A magyar nyelv története című kézikönyv (Bárczi Géza et alii 1967/1980) szerint a honfoglaló magyarságnak volt egy s-ező és egy szező nyelvjárása, aminek emlékét a mai magyar nyelvben alakpárok őrzik (például: szenved senyved, szőr sörény, sző sövény, ország uraság, szőldisznó sündisznó stb., lásd uo. 503). A dzs és a dzś hang kapcsán ugyancsak a Bárczi-féle kézikönyv említi, hogy ez a hang már a honfoglalás idejében gy-vel váltakozhatott, de a gy-ben való megállapodás már a nyelvtörténet ómagyar korában (tehát a honfoglalástól a mohácsi vészig) végbement. Vagyis ez az ősi dzś nem találkozhatott az oszmán-török dzs-vel. A román nyelvbe a magyarból átkerült jövevényszavak azt jelzik, hogy a gy-vé való átalakulás a magyarban a 14. században még nem vált teljessé. Keleten a folyamat lezáródásának időpontját még későbbre kell tenni. A nyugati nyelvjárásszigeten (Felsőőr, Ausztria) máig megőrződött a dzs (például: dzsënge, dzserëk, ëdzsiël stb. lásd: Bárczi G. et alii 1967/ ), de talán hasonló maradvány lehet a csángó nyelvjárásban (a legfeltűnőbb Lujzikalagorban) fellelhető dzs, illetve jésített dzś is. urádin László tanulmánya (urádin 1965) az egyik legjellegzetesebb csángó hang, a palatális ly és a palatalizált l (átmenet az ly és az l között) átfogó igényű ismertetését végzi el. A tanulmány adattári részében a kolozsvári nyelvész 216 ly-ező csángó szót ad közre, megjelölve falvanként az adatok származási helyét, és azt is, hogy az ly-ezés szókezdő (22 szó), szóbelseji (142 szó) vagy szóvégi (52 szó) helyzetben fordul-e elő. A szavak között egyaránt vannak a hagyományosan ly-ező, más archaikus magyar nyelvjárásokban is (például a palócban és a jászban) fellelhető régi magyar szavak, valamint újabban kölcsönzött román eredetű szavak. Nyelvföldrajzi vonatkozásban érdekes következtetése, hogy az ly-ezés köre nem szorítkozik csupán az északi csángó és a déli csángó falvakra, hanem egyes székelyes csángó falvakban is megfigyelhető, nevezetesen azokban, amelyek a déli csángó falvak közvetlen szomszédságában találhatók. Így a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola által székelyeseknek minősített falvak közül (lásd: Szabó T. 1959/1981) teljesnek mondható ly-ezés van Forrófalvában, Klézsében, 155

157 adárnyelven Somoskában, Külsőrekecsinben és áriafalvában (Lárga), két másik faluban pedig, Dózsában és Csíkban, az ly-es és j-s adatok ingadoznak, míg Lujzikalagorban és Pusztinában csak szórványosan bukkan fel az ly-ezés jelensége. szerint a Kárpát-medencén belül a században uralomra jutott j-zés oldvában nem hatott a középkori eredetű északi és déli csángók körében, amelyek megőrizték az archaikusabb ly-ező hangalakokat. Az ly hang fennmaradását a kolozsvári nyelvészek által más nyelvjárási sajátosságok alapján székelyeseknek minősített falvakban urádin László nyelvjárási kölcsönhatás következményének tekinti, amire azért kerülhetett sor, mert ezek a falvak a déli csángó telepek tőszomszédságában helyezkednek el (uo. 96.). A csángó nyelvjárás neves kutatója vélhetően arra gondol itt, hogy a Bákó alatt elterülő déli csángó tömb amúgy székelyeseknek minősített falvainak egyrésze például Klézse, Somoska, Forrófalva, Külsőrekecsin és esetleg még mások is eredetileg nem székelyek, hanem ugyancsak ly-ező déli csángó falvak voltak, amelyekben később, a század folyamán nagyobb számú székely lakosság telepedett meg, de velük a j-zés, ami akkortájt rdélyben is éppen csak hogy terjedőben lévő nyelvi jelenség lehetett, mégsem hatolt be, hiszen a középkori, ún. déli csángó falvak (pl. Bogdánfalva, Trunk, Diószén, Nagypatak stb.) közelsége miatt a régies nyelvi formák erősebbeknek bizonyultak. z a tudományos hipotézis azért is meggondolkodtató, mert ezáltal az említett falvak nyelvének és népi kultúrájának számos más, nem székely jellegű jelensége megmagyarázható. A rátelepedés lehetőségére a fent említett írásában egyébként Szabó T. Attila is utal, de nem ad kimerítő magyarázatot arra nézve, hogy ezeket a falvakat a kolozsvári iskola milyen érvek alapján minősíti székelyeseknek. Az összegyűjtött nyelvi adatok összessége alapján bizonyára levonható egy ilyen következtetés. urádin László egy másik tanulmányában (urádin 1981b) az sz-elő északi és déli csángó falvakban megfigyelhető asszociatív rövid a. -zás kérdését vizsgálja. egállapítja, hogy ezekben a falvakban az á előtti helyzetben a köznyelvi a helyén található rövid illabiális a. hang (pl. ka. lász, da. rázs, ka. pál ) megőrzött nyelvi régiség, nem pedig későbbi nyelvi fejlődés (pl. az á hasonító hatása, azaz illabiális asszimiláció) eredménye. zt a felfogását az is alátámasztja, hogy az előbb ismertetett ly-ezés és az asszociatív a. -zás területileg egybeesik, tehát voltaképpen több megőrzött fonetikai régiség (ly-ezés, asszociatív a. -zás) együttes megjelenéséről van szó. A magyar nyelvjárások hangrendszeréről szóló publikációkban központi jelentőségű kérdés az e ~ ë fonémakülönbség megléte, illetőleg hiánya. A kétféle e hang fonematikus különbségéből származó, még az uráli-finnugor korból eredő, majd az ősmagyar és ómagyar korban is a teljes nyelvi közösségen belül fennálló örökség egyes nyelvjárástípusokban megszűnt, és ezt a szembenállást a köznyelv sem ismeri. A fonémapusztulásnak ezzel a jelenségével urádin László egyik 156

158 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása tanulmánya foglalkozik, a romániai magyar nyelvjárások egészének vonatkozásában (urádin 1980). A csángó nyelvjárást illetően bőséges nyelvi adat idézésével megállapítja, hogy a zárt ë fonetikailag mindhárom nyelvjárásváltozatban hallható, de használatának gyakorisága és következetessége területileg változó. A székelyes csángó falvak és a Bákó környéki déli csángó falvak nyelvében a zárt ë hang (vagy ennek változatai) és a nyílt e hang (vagy ennek változatai) önálló fonémáknak tekinthetők, ellenben a Románvásár környéki északi csángók körében a hangváltozatok közötti fonematikus különbség már megszűnt, itt a zárt ë csak mint az e fonéma egyik helyzeti variánsa bukkan fel olykor, és használata is erősen ingadozik (uo ). A kolozsvári iskola egyik képviselője, Bura László a moldvai csángó nyelvjárás egy másik archaikus hangtani jelenségét, az a-zás kérdését vizsgálja (Bura 1986). Tanulmányában vázolja az a-zás jelentkezését különböző nyelvi helyzetekben, illetve a hangtani jelenség területi elterjedtségét. egállapítja, hogy a jelenség leginkább a legrégebben oldvában lakó északi és a déli ( átmeneti ) csángó falvakban fordul elő. ivel az a-zás a székelységnek semmiképp nem lehetett jellemző, általánosan elterjedt nyelvi sajátossága, feltételezi, hogy az északi csángók a Nagy-Szamos völgyéből és a Felső-Tisza vidékéről vitték magukkal még az ómagyar korban, pontosabban a 14. században. Bura László itt mindenekelőtt Lükő Gábor korábbi eredményeit teszi magáévá (Lükő 1936), miszerint az északi csángók a Nagy-Szamos-völgyén és a Borgói-hágón át vándoroltak át oldvába. zt más kutatók is vallják, például Bakó Géza a csángók eredetéről írt, román nyelvű szakfolyóiratban megjelent tanulmányában (Bakó 1962). Benkő Loránd a agyar nyelvtörténet c. könyvében (Benkő 1957) még egyetért Lükő Gábor nézeteivel, de egy későbbi nagylélegzetű tanulmányában már a középerdélyi ezőségről származtatja a csángók őseit (Benkő 1989), és elméletét épp arra alapozza, hogy az északi csángók körében tapasztalható a-zás főleg a mezőségi magyar nyelvjárás jellemző sajátossága. Gunda Béla ellenben, aki a csángók eredetét illetően másként vélekedik (a csángókat a honfoglalásban részt nem vett magyar néptöredék utódainak tartja), egyik tudománytörténeti összefoglalójában óvatosságra int a nyelvészek következtetéseit illetően, és felveti, hogy az a-zás nemcsak az északi csángók körében, hanem például az Ojtozi-szoros közelében fekvő csángó falvakban, így Gorzafalvában is megfigyelhető (Gunda ). árton Gyula, aki a csángó nyelvjárást ért román nyelvi kölcsönhatást kutatta, e tárgykörön belül a hangtani vonatkozásokkal is foglalkozott, és több fonetikai tanulmányt is publikált, amelyek magyar, román és francia nyelven jelentek meg. A román eredetű kölcsönszavakban vizsgálta a mássalhangzó-torlódás feloldásának módját (árton 1963a, 1963b), valamint az átvett szavak kiejtését és a magánhangzók időtartamának változását (árton 1966d). A moldvai csángó dialektus hangrendszerét és fonológiai struktúráját ért román nyelvi hatásról készített 157

159 adárnyelven összefoglalója előbb magyarul jelent meg a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtörténeti Közleményekben (árton 1965), majd franciául a bukaresti Revue roumaine de linguistique című szakfolyóiratban (árton 1967). A mintegy 2600 román eredetű lexikális elem vizsgálatán alapuló tanulmány főbb következtetései: a román kölcsönszók beilleszkedése azt eredményezte, hogy a csángó nyelvjárásban a román nyelv sajátos hangjai is meghonosodtak (pl. az ă és î), több magánhangzó-kettőshangzó, a mássalhangzók jésült variánsai stb., a labiális ü és ű hangok román hatásra gyakran illabiálissá (i-vé) váltak, megváltoztak a csángó nyelvjárás eredeti időtartamviszonyai, különösen szembeötlő a felső nyelvállású hosszú magánhangzók (í, ű) rövidülése, román hatásra a csángó nyelvjárásban megváltoztak a magyar nyelv régi és jellegzetes hangtani sajátosságai (például a hangrendiség szabályai és a mássalhangzó-torlódás feloldása). Fonológiai vonatkozásban lényeges árton Gyulának az a következtetése, hogy noha a csángó nyelvjárás hangrendszere román hatásra számos elemmel bővült, a struktúra szintjén mégsem következtek be lényeges változások, a magyar nyelvre jellemző alapvető szerkezeti vonások, például fonológiai korrelációk, szembenállások megmaradtak. A magyarországi nyelvészek fonetikai jellegű kutatásokkal csak a világháborút követő években foglalkoztak. Számukra a romániai helyszíni terepmunka politikai akadályokba ütközött, ezért ők a agyarországra kitelepített csángó közösségek körében kutattak, de mivel az áttelepültek nyelve rohamosan változott és ezek a változások éppen az artikulációs bázist érintették leginkább, tudományos kutatásaik lassan megszűntek. Hegedűs Lajos terepmunkájáról és megjelentetett fonetikus szöveglejegyzéséről (Hegedűs 1952) előbb már volt szó. B. Lőrinczy Éva igen alapos tanulmányt írt a moldvai csángó nyelvjárás hangvariánsairól (Lőrinczy 1953). A Hegedűs Lajos könyvében szereplő beszélők nyelvi megnyilatkozásait hangtani szempontból elemezve kimutatja, hogy a csángó nyelvjárásban igen nagyok az artikulációs ingadozások, hiszen a vizsgált 41 beszélő közül 33 nyelvében találhatók variánsok. A variánsokat egyrészt időtartambeli eltérések, a hosszú és rövid alakok váltakozásai (kvantitatív variánsok), másrészt a képzés helyének és módjának különbségei (kvalitatív variánsok) hozzák létre. B. Lőrinczy Évának ez a következtetése lényegében megerősíti Szarvas Gábornak, a csángó nyelvjárás legelső hivatásos nyelvész kutatójának azt az észrevételét, miszerint egyes hangok ejtésében erős ingadozás tapasztalható, mégpedig nemcsak egy településen belül, hanem még ugyanazon személy nyelvében is, sőt előfordul az is, hogy egyazon személy egyazon szó ejtésekor több kiejtést is használ (vö. Szarvas 1874). Szarvas Gábor az ingadozás jelenségére a cs ~ cz, zs ~ sz, s ~ sz hangok váltakozását említette, de B. Lőrinczy Éva kimutatta, hogy jóval tágabb körű jelenségről van szó. Benkő Loránd ugyancsak a kitelepítettek körében, a pusztinai székelyek által lakott Szárászon figyelt fel egy érdekes csángó hangtani jelenségre, mégpedig arra, hogy a szókezdő v 158

160 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása hang az előtte álló billabiális zárhangokhoz, a p-hez és b-hez minden esetben hasonul (például: küssebb bagy, nagyobb bagyok, jób bóna stb.), de egyéb mássalhangzók után ez a hasonulás nem következik be, még a -val/-vel ragban sem (szekervel, késvel, kézvel stb., de: lábbal!) 9 (Benkő 1953) Szókészlettan A csángó nyelvjárás lexikológiai kutatásának fő törekvése mindig maga a szógyűjtés volt, de ez az igyekezet soha nem volt öncélú. z a célkitűzés határozta meg már A moldvai csángó nyelvjárás atlaszának munkálatait is, amikor is a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola tagjai úgy tervezték, hogy az összegyűjtött szóanyag alapján majd lexikológiai jelenségmonográfiákat is készítenek, de ezekből végül kevés készült el. A munkacsoport tagjai közül összefoglaló jelenségtanulmányok írására következetes módon voltaképpen csak urádin László vállalkozott, aki A romániai magyar nyelvjárások atlasza (RNyA I XI ) és A moldvai csángó nyelvjárás atlasza (CsángNyA I II. 1991) anyaga alapján az 1970-es és 1980-as években, tehát jóval a csoport terepmunkájának lezárulta után megírt néhány ilyen típusú összegzést például az állathívogató és állatűző szavak erdélyi nyelvföldrajzáról, az állathangutánzó igék nyelvjárási alakjairól, az ekés földművelés szókincséről, a rovarnevek nyelvjárási szókincséről, a virág- és növénynevekről (urádin , 1987a, 1987b, 1988, 1990), amelyekben szórványosan felbukkannak moldvai csángó nyelvi adatok is. A csángó nyelvjárás rokonságneveiről és általában a rokonságnevek csángó tájszavainak osztályozásáról a kolozsvári iskola által összegyűjtött adatok alapján Szabó T. Attila készített összefoglalót, ami még későbben, csak másfél évtizeddel a nyelvész halála után jelent meg (Szabó T. 2001). A csángó nyelvjárás szókincsének vizsgálata azonban egyéb vonatkozásokban is eredményekre vezetett. urádin László A nyelvújítási szók csángó megfeleléseihez című tanulmányában (urádin 1958) a csángó szókincs egészét tekintve lényeges és azóta is sokat idézett következtetésre jutott. egállapította, hogy a moldvai csángó nyelvjárásból a magyar nyelvújítási szavak jóformán teljesen hiányzanak, és a csángó nyelvjárás ezek pótlására leginkább román kölcsönszókat és ritkábban belső alkotású szavakat használ. árton Gyula később a román kölcsönszóhasználatot vizsgálva alátámasztotta urádin Lászlónak ezt a megfigyelését (árton 1969/1972), és így ez a nyelvészeti kutatási eredmény is megerősítette a csángók oldvába telepedésének két időbeli korszakára vonatkozó történettudományi álláspontot. 9 Alcsíki szülőfalumban, Csíkszentkirályon a v hang mindkét említett nyelvi helyzetben ugyanígy viselkedik. Pl. hamarébb bót, szép pót stb. (T. V.) 159

161 adárnyelven Péntek Jánosnak a nyelvi atlaszok szóanyaga alapján végzett újabb szóföldrajzi vizsgálatai beigazolták a moldvai csángó nyelvjárási régió belső tagolódásáról és ezeknek a belső nyelvjárási csoportoknak erdélyi kapcsolatairól kialakult korábbi nyelvészeti álláspontok helyes voltát (Péntek 2008). A lexikológiai kutatási eredmények nyelvtörténeti és nyelvföldrajzi vonatkozásban végső soron megerősítették a korábbi fonetikai jellegű következtetések érvényességét, és így a belső nyelvi tagolódás, eredet stb. alaptételei dialektológiai szempontból ma már bizonyítottnak tekinthetők. árton Gyula már az 1950-es években szorgalmazta a részdiszciplínák (például fonetika és szóföldrajz) közötti konvergencia módszertani elvének gyakorlati alkalmazását a csángó nyelvészeti kutatásokban (árton 1954a. 39.), de ennek akkor még nem voltak meg a feltételei. zek után tekintsük át a csángó szókészlet kutatásának eredményeit a nyelvészek által kutatott fogalomkörök szerint. 1. A csángó növénynevek kutatását Csűry Bálint kezdte el, aki 1933-ban a agyar Nyelvben mutatványt tett közé a bogdánfalvi gyűjtéséből (Csűry 1933), de helykímélés végett sajnos elhagyta a növényekhez kapcsolódó összegyűjtött néprajzi adatokat. Halászné Zelnik Katalin budapesti kutató között 12 csángó faluban, legalaposabban Külsőrekecsinben és Pusztinában, elsőként gyűjtött etnobotanikai adatokat, amikor is 191 növényfaj népi elnevezését, illetve 103 faj esetében a hozzájuk fűződő gyógyítási eljárásokat, szokásokat, hiedelmeket jegyezte fel. A gyűjtött anyagból előbb egy kisebb közleményt tett közzé az ürömnek a halottkultuszban játszott szerepéről (Halászné Zelnik 1980), majd a Gyógyszerészet című szakfolyóiratban gazdag néprajzi vonatkozásokat (pl. hiedelem, halottas szokás stb.) is tartalmazó összefoglaló adattárt közölt (Halászné Zelnik 1981) a csángók gyógynövényismeretéről a növénynevek tudományos alfabetikus sorrendje szerint. A tanulmány kibővített változata oldvai csángó növénynevek címmel a agyar Csoportnyelvi Dolgozatok sorozat 36. füzeteként jelent meg (Halászné Zelnik 1987). Benne a szerző 13 csángó faluból közli a növényneveket és a növények felhasználási módját mind gazdasági (táplálkozás, gyógyítás stb.), mind pedig mágikus-kultikus céllal (ráolvasás, szentelmény stb.). A közlemény vallási néprajzi szempontból fontos, ugyanis kiderül belőle, hogy a csángó vadnövények jelentős részének vallásos nevük van (pl. Szent János bojtja, Szent Antal botikó, Szent Antal mák, Szentkereszti burján, Szent Ilona virág, Isten gyümölcse, ennyország kapuja stb.). A növénynevek jelentős része a csángók székelyföldi kapcsolataira, vagyis az egyes falvak eredetére is utal. Például a galagonya (Crataegus monogyna) neve Külsőrekecsinben és Onyesten galagonya, ellenben Pusztinában és Csügésen ugyanúgy istengyümőcs, mint Csíkban vagy Udvarhelyen, a hárs (Tilia cordata) neve a székelyes csángók körében szádokfa vagy szádopfa, míg a nem székely Szabófalvában hárs. A szerzőnek egy további, a csángók sebgyógyításával foglalkozó tanulmánya (Halászné Zelnik 1993) 24, erre 160

162 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása a célra felhasználható növényfajt ismertet, ugyanannyit, amennyit amint ezt iklóssy V. Vilmos, Péntek János és Szabó Attila kutatásaiból ismerjük hasonló célra Csíkban és Háromszéken is használnak. Halász Péter több évtizedes adatgyűjtésének köszönhetően elkészült a moldvai csángó etnobotanikai monográfia is. A Növények a moldvai magyarok hagyományaiban és mindennapjaiban című ötszáz oldalas néprajzi kötet egyszersmind gazdag tájszógyűjtemény is (Halász 2010). 2. A rokonságterminológiáról szóló nyelvészeti írásoknak rendkívül komoly társadalomnéprajzi hozadékuk van. Kósa-Szánthó Vilma A rokonságterminológia városiasodásának folyamata című tanulmánya a Népismereti Dolgozatokban jelent meg (Kósa-Szánthó 1980) és egy 1976-ban végzett gyűjtés alapján három település (Sepsiszentgyörgy, Csíkmenaság, Külsőrekecsin) rokonságterminológiáját ismerteti, amelyek különböző családszervezeti típusoknak felelnek meg. A tanulmány rögzíti a hasonlóságokat és a fennálló eltéréseket. egállapítja például, hogy a külsőrekecsini terminológia őrzi a legtöbb archaikus elemet, aminek egyik legfőbb megnyilvánulása, hogy itt megőrződött a nagycsaládtípusú rokonságterminológia is, noha az adatközlők nem tudnak arról, hogy a faluban élt volna ez a családszervezeti forma. A tanulmányt ismertető Gunda Béla mindezt saját tereptapasztalatai alapján is megerősíti, megjegyezvén, hogy Külsőrekecsinben nem talált a nagycsaládrendszerre utaló nyomokat, arról azonban tudnak a falu lakói, hogy a vérrokonok ( nemzet ) egymás szomszédságába települtek (Gunda ). Dr. Kós Károly a csángó építkezésről készített monográfiájában azt írja, hogy a nemzetségi zsákutcás-telekcsoportos településrendszer a Szeret, a Tázló és a Tatros völgyi csángó falvakra egyaránt jellemző, és végső soron megegyezik a székely falvak településszerkezetével (Kós Szentimrei Nagy ). A Kósa- Szánthó Vilma által bemutatott külsőrekecsini családszerkezet archaikus jellegének egy másik megnyilvánulása, hogy ebben a faluban is él a sokat vitatott lér rokonságnév a testvérnéne férje, valamint az idősebb leány unokatestvér férje jelentésben. J. Lőrinczi Réka A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai című monográfiája (Lőrinczi 1980) a magyar rokonsági terminológia alakulásának történeti áttekintését adja. A magyar rokonsági terminológia igen archaikus családszerkezeti formákra enged következtetni, így például kimutatható belőle a nagycsalád megléte, sőt a nagycsaládon belüli viszonyokra is következtetni lehet. Noha a szerző nem néprajzi tájak szerint, hanem a történeti korok szerint vonja le következtetéseit, munkájában bőven foglalkozik a moldvai csángó rokonságterminológiával is, gyakran idézve csángó adatokat. A moldvai csángók között elterjedt rér ~ lér rokonságnévről (lásd: Csángó Atlasz, 134.), amit A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a nővér, (anyai) nagynéni férje, sógor jelentésben határoz meg, például elmondja, hogy a latin eredetű szó már az 1395-ös Besztercei 161

163 adárnyelven Szójegyzékben megtalálható a nővér férje jelentésben. Pais Dezső az idősebb nőtestvér férje vagy nagynéne férje jelentésű lér ~ rér szót a latin levir átvételének tartja (Pais 1943), és az egyházi úton elterjedt latin nyelvemlékek közé sorolja, ami levir lér rér hangfejlődéssel alakult ki. A szó a sógorházasság, a levirátus intézményével függ össze, mégpedig úgy, hogy a középkori egyház ellenezte az özvegynek az elhalt férj testvéréhez vagy rokonához való hozzáerőltetését (uo. 323.). A lér ~ rér a magyar nyelvemlékekben már a 15. század legelején felbukkan, később már a nyelvterület több pontján sűrűn adatolható, és az archaikusabb magyar nyelvjárások (pl. szlavóniai, moldvai csángó) is megőrizték. Pais Dezső szerint egyik jelentése a magyarban nőtestvér férje lehetett (férfira nézve), és ebből fejlődött ki az idősebb nőtestvér férje jelentés mindkét nemre nézve, valamint a nagynéne férje jelentés is (uo. 320.). Pais Dezső nyomán J. Lőrinczi Réka is valószínűnek tartja, hogy a magyarság körében létezett a levirátus (sógorházasság, azaz az elhunyt férj fivérével való házasság) intézménye. A sajátos magyar házasodási szokásoknak megfelelően a férj fivére jelentésű levir latin szó a magyarban sajátos jelentés(eke)t kapott, de általában a viszonyítási személy idősebb házassági férfirokonait jelenti. Kósa-Szánthó Vilma előbb ismertetett tanulmányában a lér ugyancsak a testvérnéne férje vagy idősebb leány unokatestvér férje jelentésben bukkan fel (Kósa-Szánthó ). A csángó személynevek kutatásának is vannak társadalomnéprajzi vonatkozásai. A történeti forrásokban fellelhető személynevek elemzéseiről (ikecs 1944; Hajdú 1980, 1997a; Halász 1993) előbb már szóltunk. Több magyar kutató is felfigyelt arra, hogy a magyar személynevek kutatása során is jól hasznosítható Iorgu Iordan román családnévszótára (Iordan 1983). Az élő személynévanyag kutatása rendkívül szórványos, alig néhány faluból vannak adataink. Ősz rős Péter 1950-es évekből származó pusztinai személynévgyűjtése a agyar Személynévi Adattárak sorozatban (45. sz.) jelent meg Barthas János álnév alatt (Barthas 1982). A közleményből megismerjük a nevek öröklésének rendszerét a pusztinai nagycsaládon belül. Kiderül például, hogy az elsőszülöttek az apa és az anya, esetleg a nagyapa és a nagyanya, ritkábban a nagybátya és a nagynéne nevét kapják. Az utóbbi gyakorlat talán az avunkulátus emlékét őrzi. Sokan kapják a falu védőszentjének (Szent István magyar király) nevét is. A családneveket illetően a faluban megkülönböztetik a hivatalos dokumentumokban előforduló hivatalos családnevet (ún. román név ) és a köznapi érintkezésben általánosan használt helyettesítő vagy megkülönböztető neveket (ún. magyar név ), amelyeknek nagyobbik része keresztnévből keletkezett, és amelyeket a családnév előtt használnak. Az ún magyar név lehet a hivatalos név népies formája, illetve a magyar névhez tartozhatnak ragadvány- és gúnynevek is. Utóbbiakra azért van szükség, mert voltaképpen 4 5 család alkotja a falu zömét. Pusztina mai személynévanyagát Lőrinczi arinella mutatta be, kitérve a 162

164 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása névhasználat társadalmi hátterére, így a nevek elrománosítási gyakorlatára, ennek módozataira is (Lőrinczi 2005). Ugyancsak a agyar Személynévi Adattárak sorozatban (91. sz.) jelent meg Bura László leíró jellegű közleménye Bogdánfalva személyneveiről (Bura 1989). A kutató egyik korábbi közleménye (Bura 1966) a falu ragadványneveit (megkülönböztető nevek és csúfnevek) ismerteti. Az adatközlésből kiderül, hogy a bogdánfalvi személynevek, akárcsak más csángó vidékeken, rendszerint háromeleműek (családnév keresztnév apa neve), de ehhez negyedik elemként ragadványnév is járulhat. Például: Petrás Péter Péter Antika, Benkő Antal ihály Bacsó, Tankó Péter Antal Cáp, Dobos ihály György Dudi stb. Bálint mese és Bodó Csanád a névrendszer egészének funkcióviszonyait és a névadási szokások történeti alakulását is szem előtt tartva, alapos tanulmányt készítettek egy kisebb csángó falu (Csíkfalu) személyneveiről (családnevek, keresztnevek, ragadványnevek, említőnevek), közreadva a nevek statisztikai mutatóit és a családnevek jelentéstani rendszerezését is (Bálint Bodó 1999). A csángó falvak amúgy is bonyolult névadási rendszerét még tovább bonyolította a román anyakönyvezés, illetve a magyaros hangzású vezetéknevek románra cserélése, amire főleg 1920 után került sor, de amire már korábban is volt példa. Harangozó Imre egyik írása (Harangozó 2001) a személynevek elrománosításából adódó problematikus helyzetekre, az ún. román és magyar nevek párhuzamos használatának következményeire világít rá példák felsorakoztatásával. A csángó nevek elrománosításáról összefoglaló, jól adatolt nyelvészeti munka sajnos még nem készült. Hajdú ihály a csángó személynévkutatás helyzetét össszefoglaló tanulmányában azt írja, hogy voltaképpen csupán a 17. század névanyagának feltárásával lehetünk megelégedve, de a 18. századból már semmiféle adatunk nincs. A 19. századi lehetséges források névtani jellegű feldolgozása még nem valósult meg (kivétel: Halász 1993), a jelenkori névanyag összegyűjtése pedig erősen szórványos, hiszen a vizsgálatok csupán egy-két csángó településre terjedtek ki (Hajdú ). A személynévkutatást a terepmunka különféle módszertani nehézségei mellett nagyon megnehezíti, hogy a helyi (plébániai) és a központi (püspöki) egyházi levéltárak egyházpolitikai okok miatt nem hozzáférhetők a magyar kutatók számára. 3. A csángó településekre vonatkozó helynevek és egyéb földrajzi nevek összegyűjtése, illetve kutatása viszonylag későn kezdődött el. A csángó településnevekre vonatkozóan a különféle történeti források már a századtól kezdve tartalmaznak adatokat, de a történeti adatok egymással való azonosítása, illetve a mai falvak ezekkel való megfeleltetése nagyon sok esetben problematikus. A két világháború közötti magyar monografikus munkák szerzői (Domokos 1931; Lükő 1936) korábbi források felhasználásával (pl. Codex 163

165 adárnyelven Bandinus, Jerney János és Kovács Ferenc útleírásai, Sebestyén de A romániai magyarok élete című, 1904-ben megjelent könyvének egyházi statisztikája, a román vármegyék földrajzi szótárai, a hivatalos román népszámlálási közlemények stb.) és saját terepgyűjtések alapján igyekeztek összeállítani a csángó települések jegyzékét, de munkáikban sok a bizonytalanság. Szemmel látható például, hogy a közölt névváltozatok ingadoznak (ez különösen a magyar nevekre érvényes), egy-egy település sokszor nehezen azonosítható és lokalizálható, nem lehet tudni, hogy az illető településnek mekkora csángó lakossága van, illetőleg, hogy ez a lakosság beszél-e még magyarul, kérdéses, hogy ma léteznek-e egyáltalán a történeti forrásokban említett bizonyos települések stb. Domokos Pál Péter könyvének újabb, átdolgozott kiadásaihoz Szalay Olga készített helységnév-mutatót (Szalay 1987 és 2001), munkája elején vázolva a felmerülő módszertani nehézségeket. Lükő Gábor könyve, A moldvai csángók 488 olyan moldvai és besszarábiai települést sorol fel, amelyekben a felhasznált történeti forrásmunkák szerint magyar, illetve katolikus lakosok éltek, és jelzi a települések korábbi forrásokban való felbukkanását is (Lükő ). A könyv 2002-es újrakiadásában a szerkesztők (Pozsgai Péter, Heilig Balázs) a települések adattárát felújítva és ellenőrizve, jegyzetek kíséretében adják közre. A világháború után a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola terepkutatásai nyomán véglegesedett a magyarul is beszélő lakossággal rendelkező csángó falvak jegyzéke, továbbá nagyjából rögzült a települések névalakja is (lásd: Szabó T. 1959/ ; Szabó T. Gálffy árton szerk I. 8.), de a Lelkes György-féle agyar helységnév-azonosító szótár (Lelkes 1992) nem mindig fogadja el ezeket a névalakokat főváltozatként, illetve jelzi a különféle névalakok közötti ingadozást. 10 A korábbi térképek (Györffy 1916, Domokos 1931, Lükő 1936, Tánczos Sebők 1998), valamint a csángókra vonatkozó népszámlálási adatok és nyelvismereti becslések (Tánczos 1997) felhasználásával Sasi Attila szerkesztésében elkészült a Csángóföld térképe. A munka településnév-mutatót is tartalmaz (Sasi 2002). Az említett előmunkálatok nyomán a csángó települések nevének használata a magyar nyelvű csángó irodalomban lassan egységesülni látszik. A csángó falvak határneveinek célirányos tudományos gyűjtése Lükő Gábor 1933-as lujzikalagori, korántsem teljes helynévgyűjtésével kezdődik, aminek eredményét a kutató a agyar Nyelvben adta közre (Lükő 1935a). Néhány évvel később ugyanitt jelent meg Szabó T. Attila mintegy 120 helynevet 10 A szótár néhány csángó települést rosszul azonosít. Helyesen: Váliri/ Rosszpatak (vagy: Rosszárok) = Valea Rea (Livezi része), Pokolpatak = Valea ică, Szoloncka = Tărâţa, Vizánta = Vizantea ănăstirească. 164

166 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása tartalmazó kis jegyzéke (Szabó T. 1940a) a Gajcsánához tartozó agyarfalu helyneveiből, amelynek forrása egy Kolozsváron 1937-ben végzett gyűjtés az ideiglenesen ott tartózkodó Polgár Antal nevű csángó fiútól. Néhány évtizeddel később a helyszínen tartózkodó Halász Péternek mintegy 70 magyarfalusi helynévvel sikerült bővítenie Szabó T. Attila anyagát, tisztázva a földrajzi nevek elhelyezkedését, és kibővítve a hozzájuk kapcsolódó néprajzi-helytörténeti ismeretanyagot (Halász 1981). Halász Péter több csángó faluban végzett következetes helynévgyűjtést. A agyar Névtani Dolgozatok sorozatban összesen nyolc falu sorrendben agyarfalu (1981), Lészped (1983a), Ónfalva (1983b), Klézse (1986), Pusztina (1987), Lábnyik (1994a), Külsőrekecsin (1994b) és Szabófalva (1997) helynévanyagát adta közre, majd kilencedikként Diószén (2005) helyneveit is megjelentette. Gyűjtése amint ezt maga is megfogalmazza (vö. Halász 2001) nemcsak nyelvészeti, hanem helytörténeti és néprajzi jellegű és jelentőségű is. Adatokat közöl például a falvak településtörténetéről, a nagycsaládok, nemzetségek szerinti alakuló településszerkezetről, a falu határában zajló gazdasági életről, közreadja a helynevekhez kapcsolódó népmondákat (történeti és eredetmondák, hiedelemmondák, kincsmondák stb.) és egyéb kapcsolódó folklórműfajokat (pl. helyi balladák, proverbiumok stb.) is. Az itt felsorolt kilenc illetve Lujzikalagorral tíz (Lükő 1935a) falut leszámítva, a csángó települések földrajzi névanyagáról nem készült gyűjtés és összefoglaló. Kívánatos volna nemcsak a további helyszíni terepmunka, hanem az írott történeti forrásokban fellelhető adatok feldolgozása is. A földrajzi névanyagról szólva, végezetül megemlítem, hogy Szabó T. Attila saját gyűjtés alapján a agyar Nyelvőrben átfogó tanulmányt tett közzé a moldvai csángó csillagnevekről (Szabó T. 1957). A csángó nyelvjárásban igen gazdag névés alakváltozatai élnek a Fiastyúk ( fiastyúk, fiascsillag, csürkéscsillag, katló piszlenekvel, gejinusza, hetevény, hetemény stb.), a Göncölszekér ( szekér, szeker, natyszekér, szekercsillag, Szent Péter szekere ), a Kisgöncöl ( kicsiszekér, küzsdegszekér stb.), a Tejút ( hadak uttya, rabok uttya ), az Orion csillagképhez tartozó, a csillagászatban Jákob botjaként ismert három csillag ( Szempéterpácája, Szempéter kulcsaji ), a Vénusz ( hajnali csillag, reggeli csillag, illetve vacsoracsillag, estéji csillag ) csillagképeknek. llenben nem ismert a Sarkcsillag csángó neve. Nyilvánvaló, hogy bizonyos csillagnevek ( hetevény ~ hetemény, Szempéterpácája, hadak úttya stb.) a moldvai csángók székelyföldi kapcsolataira utalnak, illetve székely eredetűek. A csángó nyelvjárást ért román nyelvi hatást vizsgáló nyelvészek mindenekelőtt a szókölcsönzés jelenségét kutatták, hangsúlyos figyelmet fordítva a jelentéstani vonatkozásokra, így például a jelentésmezők alakulása a kölcsönzés során. A román kölcsönszók kérdésével Pop Sever román nyelvész foglalkozott először 165

167 adárnyelven az Yrjö Wichmann-féle északi csángó szótárról írt ismertetésében. A Bulletin Linguistique című szakfolyóiratban közreadott tanulmányában (Pop 1940), amely az emigráns tudós halála után szerkesztett posztumusz gyűjteményes kötetben 1966-ban Rómában jelent meg újra, a kolozsvári román nyelvészprofesszor nagy elismeréssel ír Yrjö Wichmann szótáráról (Wichmann 1936), elismerve a csángók magyar eredetét. Az ismertetésben mintegy 15 olyan csángó szó román megfelelőjét adja meg, amelyre a szótár szerkesztői (Csűry Bálint és Artturi Kannisto, valamint az őket segítő O. J. Tuulio) nem utaltak. Később egy másik román nyelvész, Drimba Vladimir, a nyelvi kölcsönhatás szempontjából elemezve a Wichmann-féle csángó szótár adatait, megállapítja, hogy a szerkesztőktől is román kölcsönelemeknek minősített szavakon felül a szótárban még további 72 román kölcsönszó található. zután még 39 másik szó esetében helyesbíti a szótár származtatását (Drimba ). A két román nyelvész értékelését elfogadva, árton Gyula megállapítja, hogy a Wichmann-szótár szerkesztői akiknek mentségére az szolgálhat, hogy finn és magyar nemzetiségűek voltak nem ismertek fel minden román kölcsönszót, és néhány esetben a felismertek eredeztetése is kiigazításra szorult (árton és ). A magyar kutatók közül mindenekelőtt árton Gyula volt az, aki a román nyelvi hatás kérdésével hosszú időn át következetesen foglalkozott, dolgozataiban érintve a hangtan (1963a, 1963b, 1965, 1966d, 1967), a szókészlettan (1955, 1956, 1958a, 1958b, , 1961, 1966a, 1966c, 1968), az alaktan (1966b) és a jelentéstan ( , 1961, 1966a, 1968) területeit, míg végül megfelelő elméleti összegzés kíséretében megjelentette A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai című szótárát (árton 1972), ami a csángó nyelvészeti kutatások egyik legjelentősebb addigi eredményének tekinthető. A monográfia elméleti fejezetei az adattári rész nélkül előbb külön jelentek meg a Nyelvtudományi Értekezések 66. köteteként (árton 1969). monográfiát értékelve, Gunda Béla megállapította, hogy a közölt terminológiák a néprajzos számára is forrásértékűek, például a rokonságterminológia, az öltözködés, a táplálkozás, a földművelés, az állattartás, a hiedelmek, a népi mesterségek szókincse stb. vonatkozásában (Gunda ). árton Gyula monográfiája megállapítja, hogy a csángó a leggazdagabb román kölcsönszóréteggel rendelkező magyar nyelvjárás, ezért a jelenség átfogó, elmélyült vizsgálatot igényel. Ő maga először 1949-ben, első moldvai gyűjtőútja alkalmával figyelt fel a szóátvétel jelenségére, és kezdte el a tervszerűen végzett terepkutatást. A szótár anyagának összeállításakor a saját között végzett terepmunkájának eredményei mellett felhasználta a nyelvészeti munkacsoport által gyűjtött nyelvi adatokat, ugyanis mindkét Kolozsváron készülő nyelvi atlasz (Csángó Nyelvjárás Atlasza, Romániai agyar Nyelvjárások Atlasza) előkészítő munkálatai során gazdag kölcsönszó anyag került felszínre, 166

168 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása alakváltozatokkal együtt. Forrásértékűeknek bizonyultak számára a Kolozsvári Folklór Intézet munkatársai által gyűjtött folklórszövegek is, továbbá kicédulázta a korábbi nyelvészeti, folklorisztikai és etnográfiai csángókutatás irodalmát is. A fenti források alapján megszerkesztett szótára 2690 román kölcsönszót mutat ki a csángó nyelvjárásban, amelyeket 14 fogalmi körbe sorolva mutat be és elemez különböző nyelvtani szempontok (szókészlettan, jelentéstan, hangtan, alaktan) szerint. A szerző az előszóban megjegyzi, hogy eredetileg csak a szókölcsönzés jelenségével kívánt foglalkozni, azaz csak a kölcsönszók adattárát tervezte megszerkeszteni, valamint az alapvető lexikológiai és jelentéstani tanulságokat kívánta összefoglalni, de később a munka során tudatosodott benne, hogy foglalkoznia kell a kölcsönszavak beilleszkedésének hangtani és alaktani kérdéseivel is, így végül a monográfiának ezek a fejezetei is elkészültek. Tudatában van annak, hogy munkája nem lehet teljes, hiszen amint mondja például a fejlettebb műveltségre, technikára vonatkozó kölcsönszavak számbavétele nem történt meg. árton Gyula már a készülő monográfia egyik, a agyar Nyelvben két részben közreadott előtanulmányában (árton ) megvilágítja a szókölcsönzés jelentéstani jellegű összefüggéseit, motivációit. Példák sokaságával mutatja be, hogy a csángó nyelvjárásban léteznek olyan, látszólag funkciótlan magyar román szinonimapárok, amelyek tulajdonképpen mégsem funkciótlanok, mert a jelentések nem teljesen azonosak, sőt idővel határozottan elkülönülnek. Például: ángy = fiatalabb ángy matusa = idősebb ángy ; cserép = cserépdarab cigla = tetőcserép ; fűrész = kézi fűrész bészkia = nagyfűrész, harcsafűrész ; gyöngy = perle hurmuz fényes üveggyöngy ; kalapács = kicsi kalapács csokán = nagykalapács ; pince = kezdetlegesebb pince bécs = kőpince ; tányér = cseréptányér fárfuria = porcelántányér stb. A szinonimia tehát funkciót nyer, a szókölcsönzés révén a nyelv kifejezőkészsége gazdagodik. gy román kölcsönszó beilleszkedése mindkét szó fennmaradása esetén elvezet mind az eredeti szó, mind a kölcsönszó jelentésszűküléséhez. gy másik, részben az előzővel ellentétes nyelvi jelenség, amikor román nyelvi hatás eredményeként bővül az eredeti magyar szavak jelentése, ami a megfelelő román szó tágabb jelentéstartalmához való igazodás eredménye. Így a bír, csinál, csuda, elfogad, hordoz, húz, megáll szenved, ül, verekedés, világ, visz magyar szavak jelentésköre tágabb a csángóban, mint a köznyelvi magyarban. Például: bír menni, [a fa] gyümölcsöt csinált, a bojér elpukkant csudájába, nem szenvedték egymást, hol ül? (= hol lakik? ), verekedés (= háború ), kigyűlt az egész világ, jól fogod vinni velünk (= jó sorod lesz velünk ) stb. A román nyelvi hatás kutatásába egy-egy részkérdés vizsgálatának erejéig más kutatók is bekapcsolódtak. Nagy Jenő a csángó nyelvjárásterület mindhárom részének 1951-ben, 1953-ban és 1957-ben történt tanulmányozása után tette közzé a A moldvai csángó öltözet szókincsének román jövevényszavai című 167

169 adárnyelven tanulmányát (Nagy 1957), amelyben mintegy 160 kölcsönszót közöl ebből a fogalomkörből. Balogh Ödön az 1930-as évek elején végzett és magyarul már korábban megjelentetett gyűjtéséből (1942) kiválogatta a román kölcsönszavakat, és 1963-ban egy román szaklapban újra közzétette őket (Balogh 1963). A népzenekutató Almási István a moldvai csángó népdalokban megjelenő román refréneket vizsgálta (Almási 1966). A nyelvészeti iskola második, fiatalabb nemzedékéhez tartozó Kósa Ferenc, Vöő István és Zsemlyei János a romániai magyar fazekasság szókincsének összegyűjtésén dolgozva, egy 1959-cel elkezdődött kutatás keretében felkeresett öt moldvai csángó fazekasközpontot is ( Gorzafalva, Frumósza, Lészped, Kukujéc, Pusztina), és egyik tanulmányukban (Kósa Vöő Zsemlyei 1966) számba vették a csángó fazekasság szakszókincsének román elemeit. Ilyen jelentős tudományos alapkutatások után természetesnek mondható, hogy az 1977-ben napvilágot látott A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai című szótárban (árton Péntek Vöő 1977), amely a magyar nyelvjárások valamennyi, addig előkerült román kölcsönszavát tartalmazza, jelentős arányban vannak jelen a moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai Alaktan A csángó nyelvjárás morfológiai rendszerét már a oldvában kutató legelső nyelvészek is nagy figyelemmel vizsgálták (Szarvas 1874; unkácsi ; Rubinyi 1901b, 1902, 1908; Wichmann 1936). A csángó igeragozás kérdése például mindig is az érdeklődés homlokterében állt (a fentiek mellett: Losonczi 1915; Csűry 1932a; Szabó T stb.). Az első csángó szótár anyagának gyűjtője, Yrjö Wichmann ben az északi csángók körében nemcsak a szókincs összegyűjtésére törekedett, hanem az alaktani rendszer leírásához is gyűjtötte az anyagot. A halála után kiadott szótárba így kerülhettek bele a nyelvtani mellékletek, melyek a névszó- és igeragozási rendszer példatárát tartalmazzák. A szótár mellékletében ötvenhat, gondosan kiválasztott igető paradigmasora is megtalálható (Wichmann 1936). Csűry Bálint célja a déli csángók körében hasonló jellegű volt, mint északon a Wichmanné. Vélhetően tudatosan törekedett is arra, hogy Wichmann gyűjtését kiegészítse, de korai halála miatt csak néhány tanulmányt sikerült megírnia, köztük éppen az igeragozásról szóló monográfiát (Csűry 1932a), amelynek következtetéseit 43 déli csángó igető paradigmasorára alapozza. Balassa Iván szerint Csűrynek ez a tanulmánya döntően hatott Szabó T. Attila és az egész kolozsvári nyelvföldrajzi iskola módszerére (Balassa ). Az elkészült résztanulmányok után a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola kutatói 1949-ben a csángó nyelvjárás teljes alaktani rendszerének leírását is célul tűzték maguk elé, és ennek érdekében több mint egy évtizeden át gyűjtötték a nyelvi 168

170 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása anyagot. A gyűjtés megkezdése előtt nagy tudatossággal készítették elő a kérdőíveket, választották meg a kutatópontokat, majd az első gyűjtési eredmények értékelése után bizonyos nyelvi jelenségek tanulmányozása (pl. az igeragozás megismerése) érdekében a gyűjtési pontok hálózatát sűrítették (árton ). A kollektíva által az 1950-es években gyűjtött anyag és a korábbi összefoglalások (Wichmann 1936; Csűry 1932a; Szabó T. 1942) alapján árton Gyula elkészítette a csángó nyelvjárás igeragozási rendszerének monográfiáját (árton 1974). Amint az Igetövek, igei jelek és igei személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban című könyvének előszójában írja, még ez a munka sem tekinthető teljesnek a rendelkezésére álló adatok hézagossága miatt. Különösen az igealakok funkciójának további vizsgálatát tartja fontosnak, valamint az igetőtípusokra vonatkozó ismeretek mennyiségét hiányolja, és az utóbbi vonatkozásban további terepmunkát tart szükségesnek (uo ). onográfiája leíró szemlélettel készült, és a tárgyalt jelenségeket mindig az irodalmi nyelv rendszeréhez viszonyította. Az igealakok funkciójának árton Gyula által is szükségesnek tartott behatóbb vizsgálatára Gálffy ózes vállalkozott, de az ő tanulmánya végül nem készült el. A névszóragozás kérdéskörében nem született hasonló jelentőségű monografikus feldolgozás. árton Gyula 1974-ben azt írja, hogy erről a témáról Vámszer árta készült tanulmányt készíteni (árton , 9. jegyz.). eg kell itt jegyeznünk azonban, hogy abban a csángó tárgyú monografikus tanulmánykötetben, amelynek megjelenését 1954-ben a cenzúra az utolsó pillanatban megakadályozta 11, Vámszer árta írta az alaktani fejezetet. z a kitűnő 57 gépelt oldal terjedelmű, történeti szemléletet érvényesítő tanulmány (Vámszer 1954) összefoglalja a csángó névszó- és igeragozás legfőbb kérdéseit, kiemelve mind a nyelvi archaizmusokat, mind a finnugor rokonnyelvekben fellelhető analógiákat. A kéziratos Vámszer-tanulmány igeragozásra vonatkozó részére később árton Gyula az igeragozásról szóló könyvében (árton 1974) a tudománytörténeti előzmények felsorolásakor nem hivatkozik. A cenzúra által leállított es kötet nyelvész és néprajzos szerzőinek többsége (árton Gyula, Gálffy ózes, Dr. Kós Károly stb.) később megjelent munkáikba beledolgozták korábban megírt tanulmányaik anyagát, de Vámszer árta alaktani összefoglalója utólag sem jelent meg. Ugyanez történt Szegő Júlia népzenei fejezetével és a kötet néhány más részével is. Az alaktan területén számottevő eredmény, hogy Szabó T. Attila A kicsinyítő-becéző képzők a moldvai csángó nyelvjárásban címmel terjedelmes tanulmányt írt (Szabó T. 1956/1980) a csángó dialektus egyik jellegzetes nyelvjárási sajátosságáról. z a valóban jellegzetes csángó nyelvi jelenség már jóval korábban feltűnt a 11 Az 1954-ben történtekről, valamint a kötet tartalmáról és a kézirat sorsáról Antal Árpád közöl fontos információkat a Székelyföldben megjelent emlékezésében (Antal ). 169

171 adárnyelven nyelvészeknek (Szarvas Gábor, unkácsi Bernát és Rubinyi ózes is írtak róla), de érdemben csak a jelenséget társadalomlélektani oldalról megközelítő, a csángó beszéd nagy fokú érzelmi telítettségével magyarázó Csűry Bálint (Csűry 1932b) és a Bandinus-kódex személynévanyagát feldolgozó ikecs László (ikecs1944a, 1944b) foglalkozott vele ondattan és szövegtan ondattani vagy szövegtani kérdésekkel a terepen huzamosabb időt töltő kolozsvári nyelvészek legföljebb érintőlegesen foglalkoztak, az iskola képviselőinek kifejezetten ilyen tárgyú közleményei nincsenek. árton Gyula már a munkacsoport eredményeiről és terveiről szóló egyik legelső beszámolóban (árton 1954c ) hiányosságként említi, hogy a kollektíva a mondattani jelenségek kutatását következetesen mellőzte, ami szerinte legfőképpen azzal magyarázható, hogy a mondattani jelenségekre nehéz volt rákérdezni, a kérdőíves nyelvföldrajzi módszerrel ebben a tudományágban voltaképpen lehetetlen volt kutatni, de egyéb előre nem látott nehézségekkel is szembe kellett nézni (a csángó nyelvjárás gyors beszédtempója, szokatlan hangrendszere, a magnetofon hiánya stb.). Így a csángó nyelvészeti kutatások eredményei a mondattan és a szövegtan területén voltaképpen csak mellékesen, mintegy az alaktani kérdések kiterjesztéseiként fogalmazódtak meg (vö. Kádár ). Ilyen előzmények után kiemelt fontosságúak Ivácsony Zsuzsa Bákó környéki falvakban ( Pusztina, Klézse, Forrófalva, Nagypatak) végzett mondattani és szövegtani kutatásai (Ivácsony 2005). A fiatal kolozsvári kutató az újabb magyar nyelvészeti kutatások módszertanát követve tanulmányában rámutatott a mondatszerkezeten belüli időszemlélet (aspektualitás), az egyeztetés (kongruencia), a nyelvjárási modális alapértékek (például kijelentés, felszólítás, óhajtás, kérdés stb.), a mondatbeli szórend, a román tükörszerkezetek néhány jellegzetességére, és bemutatta a csángó szövegszerkesztés (például szövegkohézió, szövegkapcsoló eszközök stb.) és szövegpragmatika néhány sajátosságát is. A ige-igekötő szórend érdekes kérdését a csángó beszélt nyelvben Kádár dit vizsgálta archív szöveganyag alapján (Kádár 2007) Jelentéstan A csángó nyelvjárás kutatói jelentéstani tanulmányokat alig készítettek. A jelentés kérdése legföljebb a román nyelvi hatással foglalkozó dolgozatokban bukkan fel. Például árton Gyula nyelvi elemzései, amelyek a csángó nyelvjárás román kölcsönszavairól szólnak, voltaképpen az egész nyelvi rendszerre vonatkoznak és így jelentéstani vonatkozásaik is hangsúlyosak (árton 1955, 1956, 1969/1972, 170

172 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása , 1961, 1968, 1969). tekintetben kiemelendő könyvének jelentéstani fejezete (árton ). zeken kívül de már mint kifejezetten jelentéstani jellegű vizsgálatokat legfeljebb urádin László két tanulmányát említhetjük. gyik dolgozatában (urádin 1978) a tulajdont őrző személy jelentésmező jelölését és tagolását vizsgálja a romániai magyar nyelvjárásokban, kitérve a csángó nyelvjárásra is. gy másik jelentéstani tanulmányában (urádin 2000), amely kifejezetten a csángó nyelvjárással foglalkozik, azt fejti ki, hogy a nyelvjárás északi és déli alegységében, tehát a régebben oldvába települt, nem székelyes csángók körében, az összefoglaló fogalmak nevei jobbára hiányoznak, illetve olykor román kölcsönszók fejeznek ki ilyen fogalmakat. Sem az északi, sem a déli nyelvjáráscsoportban nincsen szó a takarmány, baromfi, szerszám, vásárfia, ágynemű, lábbeli, fűszer, szülő, kincs, szarvazat, szállás fogalmakra, az északi csángóban nem él a gyümölcs és az étel fogalmainak összefoglaló neve, a család fogalmát a familye román szó fejezi ki (a déliben megvannak mindezek a szavak). A déli csángóban viszont nincs neve a násznép -nek (északon: menekezüsszek ), a rokon -nak (északon a román nyám használatos), a bútor -nak (északon a román mobil ), illetve mindkét területen román neve van a hozomány -nak ( ziésztre, ësztre stb.). Csak egyetlen hagyományos magyar összefoglaló név, a gabona fordul elő mindkét területen, a ruha jelentésre pedig északon a ronygyaji, délen a gúnya szót használják. A jelenség magyarázatát urádin László abban látja, hogy amikor a Szeret menti csángóság alaprétege elszigetelődött a magyarság tömbjétől, a fent felsorolt, hiányzó szavak többsége még meg sem volt a magyar nyelvben, többségük ugyanis a században keletkezett belső alkotású szó. A csángó nyelvjárás megrekedt a nyelvfejlődés bizonyos fokán, az elvont gondolkodás hiányában nem fejleszthetett ki az összefoglaló fogalmak megjelölésére belső keletkezésű szavakat, ha pedig ennek szükségét érezte, a románból való kölcsönelemekkel pótolta írja (uo. 127.). Azok a szavak ellenben, amelyek már a korai századokban megvoltak a magyarság nyelvében (pl. gabona, gyümölcs, esetleg család, ruha ), mint látjuk, ma is felbukkannak egyik vagy másik, esetleg mindkét csángó aldialektusban Hanglejtés, intonáció A csángó nyelvjárás szupraszegmentális szerkezetének kérdésével a A székely és csángó mondathanglejtés című tanulmányában először Csűry Bálint foglalkozott (Csűry 1930b), majd a Hegedűs Lajos által a kitelepültek körében között magnetofonnal gyűjtött tekintélyes nyelvi anyagnak egy kisebb részét Bartók János vizsgálta az intonáció szempontjából (Bartók 1983). A csángó beszéd néhány szupraszegmentális jelenségének percepcióját szabófalvi és ploszkucényi 171

173 adárnyelven északi csángó szövegek alapján budapesti egyetemisták körében újabban Fodor Katalin tanulmányozta (Fodor 1991, 2007), megállapítva, hogy a csángó beszéd idegenszerűségének hatása a nagyobb szövegegységek intonációs összhatásából származik. A két budapesti nyelvész a csángó intonációs sajátságok közül kiemeli a következőket: 1. A csángó beszéd ritmusa gyorsabb a magyar nyelvben megszokotténál, bár a nyelvi bizonytalanság folytán sokszor töredezett. 2. A szóhangsúly sok esetben nem első szótagi, sűrűn fordul elő más helyzetben is. 3. A csángó beszéd dallamára jellemző a lebegő-szökő dallamforma, az egyéni hangterjedelem felső régióinak kihasználása sajátos színt kölcsönöz a nyelvjárásnak. A beszédszakaszok lezárása igen intenzíven történik, a magyar nyelvre jellemző lassú ereszkedő vagy emelkedő lezárás alig van. Amint a fentiekből kiderül, a csángó nyelvjárás teljes rendszerének monografikus leírását a magyar nyelvtudománynak nem sikerült még megvalósítania. A kolozsvári nyelvföldrajzi iskola között gyűjtött hatalmas nyelvi anyagát, valamint a más kutatók által gyűjtött nyelvi anyagot, ideértve a folklorisztikai jellegű gyűjtéseket is, csak részben sikerült elméleti szempontból feldolgozni. A tervezett hangtani és alaktani jelenségmonográfiák közül alig néhány készült el, a mondattani és szövegtani kutatások pedig szinte teljesen hiányoznak. A kolozsvári kutatók egyik-másikának bizonyos megnyilatkozásaiból arra lehet következtetni, hogy a nyelvjárás monografikus leírásának megvalósulását nem pusztán az egyes nyelvi jelenségekről megjelentetett jelenségtanulmányok összességeként képzelték el, hanem ezek alapján egy összefoglaló jellegű valódi nyelvjárási nagymonográfia megírását is tervezték: az anyagfeldolgozás fő célkitűzése a csángó nyelvjárás atlaszának, továbbá egy szöveggyűjteménynek az összeállítása. Távolabbi célként lebeg szemünk előtt a moldvai csángó nyelvjárás monográfiájának megírása írta árton Gyula a agyar Nyelvőrben 1954-ben (árton 1954c. 381.), de ez az összesítő csángó nyelvjárási monográfia végül csak terv maradt. Noha a teljes nyelvi rendszer monografikus leírását, úgy, ahogyan azt a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola első nemzedéke megálmodta, nem sikerült megvalósítani, de az iskola eredményei mind a gyűjtés mennyiségét, mind a gyűjtött anyag elméleti feldolgozását tekintve így is rendkívül jelentősek, és a jövő kutatói számára is hasznosíthatók. Itt említem meg, hogy A romániai magyar nyelvjárások atlaszának köteteit szerkesztő Juhász Dezső a feltárt gazdag anyag alapján ma is lehetségesnek tartja, hogy az atlasz kutatópontjairól, így a benne szereplő négy moldvai településről is ( Szabófalva, Bogdánfalva, Pusztina és Diószeg) nyelvjárási kismonográfiák készüljenek ( Juhász 2003a. 43.). 172

174 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása 8. Az 1990 utáni kutatások irányai A rendszerváltás után mind Romániában, mind agyarországon kialakultak olyan tudományos műhelyek, amelyek az elődök munkásságához többé vagy kevésbé szorosan kapcsolódva új csángó tárgyú kutatási programokat kezdeményeztek és tudományos közleményeket jelentettek meg. A kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén nyomban a rendszerváltás után Péntek János és urádin László előkészítették a Csángó Atlasz korábban gyűjtött anyagának kiadását (Szabó T. Gálffy árton 1991), és ugyanezen a tanszéken szerveződött meg az ún. Csángó Szótár munkálatainak folytatását megvalósító munkacsoport is. A tanszék oktatóinak kutatásai sok esetben egyenes ágon kapcsolódtak a korábbi kolozsvári nyelvföldrajzi csángó kutatásokhoz, vagy az élő nyelv jelenségeinek vizsgálatát célozták (Benő 2004, 2008; Benő urádin 2002; Kádár 2007; Lőrinczi 1995; Péntek 1991, 1996, 2003, 2004, 2007, 2008, 2010; Szilágyi 2002, 2006). agyar nyelv és irodalom szakon több olyan hallgató is diplomázott, akik később csángó tárgyú közleményeket jelentettek meg (Bálint Bodó 1999; Ivácsony 2005; Simon 2005a, 2005b; Simon Péter 2004; Sántha 2009, 2010). A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság által koordinált kutatási programoknak, amelyekben a néprajzosok mellett sok fiatal nyelvész is részt vett, ugyancsak vannak csángó nyelvészeti vonatkozásai. A programokat a BBT agyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanárai, Gazda Klára, Pozsony Ferenc és Tánczos Vilmos irányították, akik maguk is több ilyen jellegű munkát adtak közre (Gazda 2006; Pozsony 1993, 2002, 2004, 2011; Tánczos 1995a, 1995b, 1997, 2000a, 2004a, 2004b, 2006, 2007a, 2007b, 2008a, 2008b, 2008c, 2009, 2010, 2011a, 2011b). A Társaság archívumában összegyűlt vagy nyomtatásban is megjelentetett gazdag csángó nyelvjárási anyagnak nyelvészeti forrásértéke is van. Csángó tárgyú nyelvészeti kutatások 1990 után Budapesten is zajlanak, ami az esetek többségében ugyancsak intézményi hagyományok folytatását is jelenti. Az LT nyelvészeti tanszékeinek oktatói (Fodor Katalin, Hajdú ihály, Juhász Dezső, Kiss Jenő, D. átai ária, Szabó T. Ádám stb.), valamint az TA Nyelvtudományi Intézetének kutatói (Kontra iklós, Sándor Klára) következetesen végeztek ilyen irányú kutatásokat, és az általuk szerkesztett-írt nyelvészeti összefoglalókba, kézikönyvekben rendre bekerültek a moldvai csángó vonatkozások is. Az LT agyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke keretében Bodó Csanád irányításával 2005-ben fiatal kutatókból (Heltai János Imre, Vargha Fruzsina Sára, riş lvira, Vékás Domokos) szerveződött a Geolingvisztikai űhely elnevezésű kutatócsoport, amely a moldvai csángó nyelvatlasz anyagának informatizálásán és új terepmunkával 173

175 adárnyelven való kiegészítésén dolgozik eredményeik ismertetésére előbb már sor került. Ugyanezen a tanszéken már korábban, 2001-től zajlott A moldvai csángók nyelvhasználatának szociolingvisztikai és nyelvföldrajzi vizsgálata című összetett kutatási program is. A továbbiakban megpróbálom röviden számba venni ezeket a kutatási eredményeket a nyelvészeti részterületek és az alkalmazott módszerek szerint Az élő nyelv vizsgálata szociolingvisztikai kutatások Az élő nyelv működését, a nyelv társadalmi szerepét csak a legújabb időkben kezdték vizsgálni a moldvai csángók nyelvész kutatói. A legjelentősebb ilyen kutatási program kétségkívül a Bodó Csanád által irányított munkaközösség 2001 utáni moldvai terepkutatása. A fiatal budapesti nyelvészek félig strukturált kérdőívekkel végeztek terepmunkát oldvában, ami 14 moldvai kutatópontról nagy mennyiségű kvalitatív jellegű nyelvi adatot (lejegyzett hangfelvételt) és számos már megjelent tanulmányt eredményezett. A csoport tagjai mind a terepmunkát mind az adatfeldolgozást az etnolingvisztikai vitalitás elméletének alapján végezték, és több szempont alapján törekedtek leírni a vizsgált beszélőközösség mai nyelvi helyzetét. z az elmélet és a hozzá tartozó módszertan, amelyet angol nyelvészek Howard Giles és munkatársai dolgoztak ki még az 1970-es években, a nyelvi alapon elkülönülő társadalmi csoportok egymáshoz való viszonyát vizsgálja. A kutatók a nyelvi vitalitást úgy értelmezik mint olyan késztetést, amelynek alapján egy nyelvi közösség csoportközi helyzetben elkülönülő és cselekvő entitásként viselkedik (minderről bővebben a csángókra vonatkoztatva: Bodó 2004a, 2007c; Heltai 2005). A nyelvi vitalitás tényezőinek (pl. demográfiai viszonyok, társadalmi státus, intézményes támogatottság stb.) elemzése lehetővé teszi, hogy a nyelvészek analitikus módon hasonlítsák össze az egyes nyelvváltozatok közösségi szerepét, megvizsgálják fennmaradásuk és visszaszorulásuk esélyeit és leírják a nyelvi változás folyamatait. z az elméleti keret lehetővé tette, hogy jelentős tudományos eredmények szülessenek a moldvai csángók nyelvi szocializációjának (Bodó 2004b) és nyelvcseréjének (Heltai 2004, 2009; Heltai Tarsoly 2004) vizsgálatában, valamint azt is, hogy a nyelvészek a nyelvi attitűdök ismeretében (Heltai 2007a) adekvát módon foglaljanak állást a nyelvi tervezéssel kapcsolatban (Bodó 2002, 2006a, 2006b; Bodó Heltai Tarsoly 2003; Heltai 2006). A nyelvi revitalizáció problémakörét taglaló munkák közül kiemelkedik Heltai János Imre doktori disszertációja (Heltai 2009), amely a kérdéskör szociolingvisztikai megalapozású monografikus megközelítése. Amint ezt a kutatócsoport vezetője, Bodó Csanád egyik mérvadó tanulmányában (Bodó 2005) kifejti, ez a munkaközösség ideológiamentes, semleges nyelvészeti szemléletre törekszik és eleve elhatárolódik az etnicitás bonyolult kérdéskörétől. 174

176 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása Nyelvi kölcsönhatás, nyelvi asszimiláció, nyelvcsere és nyelvhalál Az élő nyelvi szociolingvisztikai kutatások legfontosabb iránya kétségkívül a hagyományos magyar nyelv visszaszorulásának majd teljes eltűnésének vizsgálata. A román nyelvi hatást kezdetben a nyelvészek sajátos nyelvi kölcsönhatásként fogták fel, a csángó nyelvbe bekerült román jövevényszavakról beszéltek (például árton Gyula), és csak az utóbbi egy-két évtizedben vált teljesen világossá, hogy itt voltaképpen olyan erős nyelvi asszimilációs folyamatokról van szó, amelyek végül minden csángó településen teljes nyelvcseréhez, a hagyományos magyar nyelv halálához vezetnek. Az között folytatott kolozsvári nyelvföldrajzi kutatások irányítói kezdetben azt is tervezték, hogy a nyelvi identitásra vonatkozóan is gyűjtenek adatokat, így például érdekelte őket a nyelvi hovatartozás tudatára és a csángó népnév eredetére vonatkozó népi elképzelések (vö. Szabó T. 1954a, 1959/ ) alakulása is, de a hangsúlyt végül is nem a nyelv társadalmi környezetének kutatására helyezték, így eredményeiknek ma csupán egy része foglalkoztatja a nyelvészeket, akik a leíró jellegű, a történeti összehasonlító vagy a nyelvföldrajzi szempontú kutatások helyett egyre inkább a nyelvi változás, a nyelvi identitás prob lémáit igyekeznek vizsgálni. a is látnunk kell ugyanakkor, hogy az közötti gyűjtések feldolgozása során a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola képviselőinek érdeklődése bizonyos mértékig kiterjedt a nyelvi folyamatokra is. Például a árton Gyula által vizsgált román nyelvi hatás ráirányította a figyelmet a nyelvi változás kérdéseire, és a szókölcsönzést vizsgáló kutató amint ezt előbb már láttuk fontos megállapításokat tett például a jelentésmezők átalakulásának kérdésében. árton Gyula azonban még alapvetően a csángók kétnyelvűségéről és a román kölcsönszók beilleszkedéséről beszélt egy teljes értékű, állandónak hitt nyelvváltozatba, és nem vetette fel a kevertnyelvűség, illetve a román dominanciájú kétnyelvűségtől a teljes nyelvvesztésig tartó folyamat nehezen megválaszolható kérdéseit. Noha az a régebbi szemléleti alap, amely a nyelvi veszélyeztetettség helyett az egymás mellett élő nyelvek kölcsönhatását hangsúlyozta, alapvetően téves volt, a csángó nyelvjárást ért román nyelvi hatás vizsgálata az évek során jelentős tudományos eredményeket hozott. zeket előbb a csángó szókészlettant bemutató fejezetben vettem számba, ugyanis a nyelvi kölcsönhatást vizsgáló nyelvészek mindenekelőtt a szókölcsönzés kérdésével foglalkoztak. Később, amikor oldvában és az erdélyi szórványvidékeken is nyilvánvalóvá lett a nyelvi erózió, a nyelvészek sem kerülhették meg a nyelvi lepusztulással való tudományos foglalkozást, aminek eredményeképpen a nyelvi csángósodás kifejezés már-már bevett szociolingvisztikai terminus technicusszá lett a magyar 175

177 adárnyelven nyelvészetben. A szemléletváltást több tudományos munka is jelzi. Fodor Katalin egyik tanulmányában így jellemzi a oldvában kialakult nyelvi helyzetet: A több évszázada érvényesülő erőteljes román hatás a sok régiséget őrző csángó nyelvjárást folyamatosan átalakította, a nyelvérzéket kikezdte, igen sok kölcsönszó, grammatikai, frazeológiai elem került át a román nyelvből a csángók magyar nyelvjárásába (Fodor ). Vagy egy másik helyen: A»csángósodás«a korábbi pejoratív jelentést még tovább fokozva a halmozottan hátrányos nyelvi helyzet, a nyelvi elsivatagosodás szinonimájává vált (Fodor ). A budapesti kutató a román szóátvételekre és a nyelvi tükörfordításokra mint a nyelvváltáshoz vezető út egyik stádiumára, a nyelvi elbizonytalanodás megnyilvánulásaira tekint (Fodor 2001). urádin László A kétnyelvűség egy sajátos megnyilvánulása a moldvai csángómagyarok nyelvi tudatában című tanulmányában (urádin 1993) a magyar román szinonimapárok meglétét (pl. abroncs csërk, akácfa szálkëmfa, anyatárs kruszkra, árva orfán, bimbó bobok, cövek cerus, boroszlán liliják, cserep cigla, káró herág, patkánféreg guzgán, lakadalom nunta stb.) mint a nyelvváltás egyik kísérőjelenségét fogja fel. Érdekes megfigyelése, hogy a csángó nyelvjárásban léteznek csak magyar vagy csak román elemekből álló szópárok is, és a csángóság nyelvi tudata ezek egyikét román eredetű szónak, másikát pedig magyar eredetű szónak érzékeli. Például a sasfa jelentésű ësztelp szërëmpoly ( Bogdánfalva), az egyéves bárány jelentésű nyißara killán ( Bogdánfalva), a szőlőkacs jelentésű lësztár gyica ( Diószeg), a csökönyös makrancos (ló) jelentésű narábos mocokos ( Diószeg) szópárok mind román eredetű szavak, de az azonos jelentésűnek tekintett szópárok első tagját magyar, második tagját pedig román eredetű szónak tartják. Ugyanez érvényes a magyar szinonimákra is: az adatközlők szerint a szotyós (körte) jelentésű piépesz beliélágyuluó ( Bogdánfalva), a gabonaőrlemény melléktermék jelentésű dërce korpa ( Diószeg) párok első tagja román, második tagja pedig magyar szó (uo. 162.). Péntek János az interetnikus kapcsolatok nyelvi vonatkozásaival foglalkozó tanulmányában (Péntek 1996) árton Gyula már korábban közzétett nyelvi adatai alapján megállapítja, hogy a kétnyelvű szinonimák bősége természetes velejárója az aktív és domináns kétnyelvűségnek, csakhogy ezekben a nyelvi folyamatokban a domináns nyelv elemei (lexémák, szerkezetek) fokozatosan foglalják el az anyanyelv megfelelő elemeinek helyét, míg végül teljesen kiszorítják azokat. A modernitás körülményei között történő nagymérvű szókölcsönzés szintén egyenlőtlenségi állapotot fejez ki: Az átvételek törzsanyaga denotatív funkciójú elemekből áll, olyan elemekből, amelyek kulturálisan és fogalmilag újak, korábban ismeretlenek az átvevő nyelvben. zek némelykor szinte teljes fogalmi köröket jelentenek, mint például a fejős juhászat román nyelvű terminológiájában, a népi mitológia és népszokások némely vonatkozásában. áskor az átadó nyelv csupán 176

178 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása közvetítője némely újdonságnak, a nyelvi átvétel iránya így az új tárgyak, jelenségek elterjedési irányára utal (uo ). Az ilyen egyenlőtlen helyzet a teljes nyelvvesztés jelenségét, a modern fogalmak jelölésére szavakkal nem rendelkező tradicionális nyelv eltűnését készíti elő. ár árton Gyula felhívta a figyelmet arra is, hogy a román nyelvi hatás nem egyforma intenzitással jelentkezik a különböző kommunikációs helyzetekben és szövegtípusokban (árton ). Péntek János szóban forgó írásában megállapította, hogy a ritualizált szövegek jobban ellenállnak a románosodásnak, mint az élőnyelvi szövegek (Péntek ). agam a könyv nélkül ismert, nap mint nap használt ritualizált imaszövegekben, azaz az egyéni nyelvhasználat egyik jól körülírható területén követtem nyomon a nyelvváltás folyamatát, ennek fokozatait (Tánczos 1995a). A 20. század második felében a hivatalos népszámlálási felmérések a moldvai katolikus lakosság (csángók) körében magyarul beszélőket gyakorlatilag nem mutatnak ki (erről lásd: Szabados 1989). ivel a népszámlálások (1992, 2002) adatfelvételi módja nem tette lehetővé, hogy a moldvai csángók tényleges magyar nyelvismeretéről valós képet kapjunk, ezért a hagyományos helyi magyar nyelv és az ezt kiszorító román köznyelv funkcionális változására figyelve között számszerű felmérést végeztem a moldvai csángók magyar nyelvismeretére vonatkozóan az összes olyan településen, ahol még élt a magyar nyelv. Összesen 110 településen jártam, és magyarul beszélőket akkor 83 településen találtam. (Tánczos 1997, 2008a, 2008b). ásfél évtized múlva, ben ezt a felmérést megismételtem, amikor is a korábbi módszereket finomítva a nyelvismereti kompetenciák szintjeit (anyanyelvi szint, második nyelvi szint, passzív nyelvtudás, teljes nyelvvesztés) az egyes generációkon belül (gyermekkor, fiatal kor, alsó és felső középnemzedék, idős kor) igyekeztem megállapítani (Tánczos 2009, 2010, 2011a). szerint a csángó nyelvjárást a 2002-es népszámlálás szerint főt kitevő moldvai csángóságnak ma már csak 21%-a, azaz lélek beszéli még (ebből 3740 északi, 5676 déli, székelyes csángó és 5193 városon élő katolikus), a népcsoport többi része (79%) pedig már nyelvében elrománosodott. ás tanulmányaimban igyekeztem történeti perspektívába helyezni a nyelvi asszimiláció és identitásváltás folyamatát (Tánczos 2006, 2011b) és bemutatni azokat a nyelvpszichológiai és nyelvszociológiai tényezőket, amelyek a nyelvi asszimiláció számszerűen is megragadható folyamatát meghatározzák (Tánczos 1995a, 1995b, 2000a, 2007a, 2007b, 2008c). A csángó nyelvjárásban bekövetkező nyelvi változások nyelven kívüli okainak vizsgálata 1990 után előtérbe került a megújult csángó nyelvészeti kutatásokban. A nyelvészek számára nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a teljes nyelvvesztés felé tartó nyelvi folyamatok nem magyarázhatók meg sem a nyelv belső fejlődésével, sem a valóban igen nagymérvű román nyelvi kölcsönhatással, hanem egyéb 177

179 adárnyelven társadalomlélektani tényezőket is figyelembe kell venni, amelyek a nyelvi megnyilatkozásokat erősen befolyásolják. Ferro Tereza és Tóth István György művelődéstörténeti tanulmányai a De Propaganda Fidei római missziós szervezet oldvába küldött olasz misszionáriusainak századi tevékenységét mutatják be, kitérve működésük nyelvi következményeire is (Ferro 1998, 1999, 2005; Tóth 1988, 1999, 2006). Sándor Klára egyik tanulmánya (Sándor 1996b) a vallásgyakorlás megváltozott nyelve és a nyelvcsere összefüggését kutatja. Kimutatja, hogy ezeknek a nyelvi változásoknak csak akkor van döntő hatásuk egy-egy személy többi nyelvhasználati tartományára (pl. gondolkodás, számolás, köznapi érintkezés, intimitás nyelve stb.), ha a vallás nyelvének változása a közösségi szolidaritást is érinti. agyarán: a hivatalos egyházi vallásosság nyelve kevéssé befolyásolja a mindennapok nyelvét ( a csángók évszázadok alatt hozzászoktak ahhoz, hogy vallásuk hivatalos nyelve és anyanyelvük különbözik ), de a népi vallásosság cselekményeiben vagy a családi vallásosságban bekövetkező nyelvi változások a nyelvcsere irányába hatnak. szerint helyesbítésre szorul az a feltételezés, miszerint a vallásosság nyelve alapvetően határozza meg a közösség mindennapi nyelvhasználatát. A modernitás körülményei között, amikor a társadalmi értékrendek átszerveződnek, bonyolultabbakká válnak, a nyelvcserét sem lehet már egyetlen tényezőre visszavezetni, mert manapság az ilyen folyamatokat sokkal több, azonos irányba ható tényező irányítja. zért valószínűsíthető, hogy a magyar nyelvű egyházi szolgálat bevezetése önmagában nem állítaná meg a nyelvi asszimiláció folyamatát. A szerzőnek egy másik, angol nyelvű tanulmánya (Sándor 1999) a moldvai római katolikus papság emberi és nyelvi jogokat sértő megnyilatkozásait sorolja fel, megállapítva, hogy a megfélemlítő és megalázó intézkedések által az egyház semmibe veszi az európai politikai és emberjogi fórumokon garantált emberi és nyelvi jogokat. Az egyházi nyelvhasználat, vagyis az ún. magyar mise kérdését Szilágyi N. Sándor a nyelvi jogok érvényesülése szempontból vizsgálja, bemutatva a jogi szabályozás érvényben lévő világi és egyházi kereteit. Tanulmányának végkonklúziója pesszimista, ugyanis arra a következtetésre jut, hogy a csángók nyelvcserét kierőszakoló moldvai katolikus egyházat semmi módon nem lehet rákényszeríteni arra, hogy teljesítse a hívei egy részének jogos kérését (Szilágyi N. 2006). Bodó Csanád szociolingvisztikai kutatásai a kétnyelvűség, majd a nyelvjárásvesztés társadalmi és társadalomlélektani hátterét elemzik (Bodó 2002, 2004a, 2004b). Fodor Katalin egyik tanulmánya azokat a nyelvi és nyelven kívüli (pl. a külön utas történelem fontos eseményei) tényezőket veszi számba, amelyek miatt a csángók és a magyarországi magyarok nem értik meg egymást, azaz a kétféle nyelvi megnyilatkozás különbözőségének okait tárja fel (Fodor 1995a). Több magyar nyelvész is (árton Gyula, urádin László, Péntek János, Szilágyi N. Sándor stb.) felhívta a figyelmet a nyelvcserén már átment csángók 178

180 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása román nyelvjárása tanulmányozásának fontosságára. Jóformán semmit sem tudunk arról például, hogy kerültek-e át magyar elemek ebbe a román nyelvjárásba. lképzelhető ugyanis, hogy ezekben a román nyelvűvé lett falvakban a magyar szókincs archaikus rétege őrződött meg. urádin László sajnálatosnak találja, hogy az új román moldvai tájnyelvi atlasz (Noul atlas lingvistic al României oldova şi Bucovina), noha sűrű ponthálózattal közli az adatait, csak néhány csángó települést Dochia (Dókia), Gioseni ( Diószén), Pralea ( Prála), Valea Rea/ Livezi ( Rosszpatak/Rosszárok) vett fel a kutatópontjai közé, és még ezek esetében sem közli, hogy román (ortodox) vagy románul beszélő katolikus csángók voltak-e az adatközlők (urádin 1993). A Csángó Atlasz ugyan hat kutatópontról közöl román nyelvjárási adatokat is, de ezek között nincs egyetlen csak kizárólag románul beszélő csángó falu sem, a román nyelvjárási adatok mind ortodox vallású román személyektől származnak. Az elrománosodott csángók román nyelvjárásával végső soron eddig sem a román, sem a magyar nyelvészek nem foglalkoztak, és így semmit sem tudunk sem a mai, sem a korábbi nyelvi állapotokról, sem pedig a lejátszódó nyelvi folyamatokról. A csángó nyelvjáráskutatásnak ezt a szembeötlő hiányosságát Szilágyi N. Sándor is sajnálatosnak tartja. Szerinte a román köznyelvi hatásra eltűnő román csángó dialektus tanulmányozásának elmulasztásával a nyelvtudomány pótolhatatlan adatokat veszít el, amelyek ismeretében a nyelvészek jobban megérthetnék a nyelvvesztés folyamatát (Szilágyi N ). Kérdés azonban, hogy a moldvai csángók nyelvcseréjét fel lehet-e úgy fogni mint olyan folyamatot, amely a tájnyelvi magyar egynyelvűségtől román tájnyelvi dialektuson át tart a román köznyelv felé. A már régen elrománosodott falvak esetében a folyamatot talán így is lehet modellálni, de a mai nyelvcsere meglátásom szerint a közbülső fokozat kiiktatásával történik, azaz a csángók voltaképpen nem a regionális moldvai román tájnyelvet, hanem azonnal a román köznyelvet veszik át. A nyelvváltás folyamatának megértését és leírását akadályozza, hogy a kérdéssel foglalkozó magyar nyelvészek jelentős része nem ért románul, de az igazi nagy problémát az okozza, hogy az erős ideológiai terheltség miatt a román nyelvészek között ma nincsen senki, aki a csángók eredeti nyelvét magyarnak tartaná és elismerné a nyelvi asszimilációs folyamatok létét, vagyis azt, hogy a csángók hagyományos magyar nyelvét napjainkban a román köznyelv váltja fel. A legjelentősebb román nyelvész szakemberek óvakodnak attól, hogy állást foglaljanak a moldvai csángók nyelvcseréjének kérdésében. miatt a csángók nyelvi helyzetéről kialakult román diskurzust ma is olyan áltudományos és ideologikus állásfoglalások uralják, amelyek a nacionalizmus szolgálatában állnak és ideológiailag alátámasztják a csángók elrománosításának gyakorlatát. zek az áltudományos nyelvészeti munkák lényegében a Dumitru ărtinaş-elmélet mai folytatásainak tekinthetők. Ide sorolhatjuk például a Jászvásári Római Katolikus Püspökség 179

181 adárnyelven égisze alatt és anyagi támogatásával megjelentetett csángó falumonográfiákat, de néhány további egyetemi oktatói vagy tudományos intézeti státussal rendelkező szerző munkáit is. Utóbbiak közül Ioan Dănilă 2005-ben megjelent könyve (Dănilă 2005) és egyéb kisebb munkái (pl. Dănilă 2004) érdemelnek figyelmet, hiszen a szerző, a Bákói gyetem oktatója, 29 csángó faluban végzett terepmunkát és eredményeit nemzetközi konferenciákon is ismertette. Felfogása végső soron kifejezi a csángók nyelvi kérdésével kapcsolatos hivatalos mai román álláspontot és a moldvai római katolikus egyház nézeteit is. Dănilă abból indul ki, hogy a moldvai római katolikusok (tehát nem csángók!) egy kis részének nyelve egyformán román és magyar. zen az alapon elmarasztalja a magyar nyelvészeket, amikor a csángó nyelvjárási atlasz összeállításakor és általában a csángó nyelvjárás kutatása során csak félmunkát végeztek, hiszen ebben a sajátos román magyar nyelvjárásban mindig csak kizárólag a magyar nyelvi elemeket tanulmányozták. A magyar nyelvészek továbbá szerinte elmulasztották hangsúlyozni, hogy ez a kettősséget mutató tájnyelv, amit a magyarok magyarnak, a románok románnak tartanak, voltaképpen csak a moldvai katolikusok kis részének a nyelve, a csángók többsége ugyanis román nyelvű, akik az ortodox románokhoz hasonló kitűnő román nyelvi kompetenciákkal rendelkeznek. bben a felfogásban tehát szó sincs semmiféle nyelvi asszimilációról vagy nyelvcseréről. A bákói nyelvész kutató 2005-ben megjelentetett könyvének már a címe is sokatmondó (Limba română în graiul ceangăilor din oldova [A román nyelv a csángók nyelvjárásában]), hiszen elárulja, hogy a szerző célja megszüntetni azt az aránytalanságot, amelyet a magyar nyelvészek a csángó nyelvjáráskutatásban kialakítottak. A jövő tervei között megemlíti, hogy várható a római katolikus tájnyelvek atlaszának megjelenése, amely be fogja bizonyítani, hogy a román komponens ezekben a nyelvjárásokban nagyon erős, életképes és hatékony Nyelvi identitás etnikai identitás A nyelvhasználat és az etnikai identitás összefüggése már a nyelvészeti kutatások 19. századi kezdete óta érdekelte az értelmiséget, de a kérdéssel maguk a nyelvészek behatóbban csak 1990 után kezdtek foglalkozni. A rendszerváltás után tapasztalható intenzív mobilitás aktualitást adott ennek a kutatási témának, és a szabad politikai viszonyok között a terepkutatások is lehetővé váltak. ár az előbbiekben említett, a nyelvi változásokkal foglalkozó munkáknak is vannak olyan vonatkozásaik, amelyek az etnikai identitás kérdéskörét érintik, de néhány tanulmány esetében kifejezetten ez a kérdés áll a vizsgálat középpontjában. Pozsony Ferenc négy csángó településen ben végzett csoportos jelenkutatás eredményeit ismertetve (Pozsony 1993) összefüggéseket keres a 180

182 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása családon belüli nyelvhasználat időbeli változása és a deklarált nemzeti identitás (pl. magyar, román, csángó, katolikus stb.) között, rámutatva a lejátszódó folyamatok bonyolultságára. Péntek János a nyelvi és etnikai asszimiláció kérdéséről szólva szokatlan keménységgel fogalmaz, és leszámol az olykor még kutatói körökben is dédelgetett illúziókkal: A 19. század végén felgyorsult és azóta is tartó erőszakos asszimiláció következményeként az eredetében magyar, vallásában római katolikus népcsoport számottevő része ma már román anyanyelvű és román identitású. A csángók tehát nem eredetükben kapcsolódnak a románsághoz, mint a mai politikai indíttatású áltudományos elmélet mondja, hanem abban, hogy a nyelvcsere következtében románokká válnak (Péntek ). A moldvai csángók bizonytalan, helyzetfüggő identitását, illetve identitászavarát jól kifejezik azok az etnonimek, amelyeket ők maguk használnak saját megnevezésükre. Pávai István egyik tanulmánya (Pávai 1995) ezeket veszi számba (pl. román, magyar, székely, csángó, katolikus stb.). A szerző megadja az etnonim használóinak körét (pl. erdélyi magyarok, ortodox románok, ortodox cigányok, egyik csángó falu a másikra használja, önmagukra vonatkoztatják stb.), interjúszövegek közreadásával értelmezi az etnonimek jelentését is, kitérve az egyes terminusokhoz társuló mellékjelentések érzékeny kérdésére is (pl. pejoratív, lekicsinylő, gúnyos stb.). Az önmegnevezésre használt kifejezések sokasága és bizonytalan volta a moldvai csángók modern kori identitáskrízisének (erről bővebben: Diaconescu 2008) egyik szimptomatikus jele. A csángó nyelvi identitás viszonylagosságára és az identitást meghatározó különféle társadalomlélektani tényezők fontosságára világít rá Szilágyi N. Sándor egyik románul közölt írása is (Szilágyi N. 2002). A tanulmány szerint a spontán nyelvhasználat szintjén a csángók a román nyelvvel szemben magyar nyelvként határozzák meg a saját nyelvjárásukat, ellenben a köznyelvi magyarral szemben csángónak nevezik ugyanezt a nyelvjárást. A népszámlálások alkalmával ugyanakkor rendszerint román anyanyelvű -nek vallják magukat, hiszen a román értelmiség által erősen stigmatizált csángó nyelvjárást ( madárnyelv, korcsitura stb.), amit beszélnek, nem tartják azonosnak a magyar köznyelvvel, sőt voltaképpen nem is érzik olyan valódi nyelvnek, ami hivatalosan, például egy népszámlálást végző biztosnak nyelvként deklarálható A nyelvi jogok kérdése. gyház és iskola A nyelvi tervezés és a nyelvi jogok kérdése mint tudományos problematika csángó vonatkozásban az 1990 utáni demokratikus viszonyok között vált időszerű kutatási témává, amikor oldvában is bizonyos lehetőség nyílt az önszerveződésre, a nyelvi jogok érvényesítésére valamint arra, hogy a magyar értelmiség is 181

183 adárnyelven tevőlegesen beavatkozzék ezekbe a nyelvi folyamatokba. Az új évezred elején fontos esemény volt, hogy a csángók nyelvi jogainak problematikája iránt különböző romániai és nemzetközi emberjogi fórumok és érdekvédelmi szervezetek kezdtek érdeklődni (ezekről lásd: Isohookana-Asunmaa 2002, 2011b; Tánczos 2007b), és elkészült néhány tájékoztató jellegű jelentés is ebben a kérdésben (Andreescu nache 2002, 2011a, 2011b; Isohookana-Asunmaa 2001, 2011a). A nyelvi jogok érvényesítése, így az ún. magyar mise ügye vagy az rdélyben, agyarországon és oldvában magyarul tanuló csángó fiatalok oktatása számos olyan kérdést vetett fel, amelyek joggal tarthatnak számot a nyelvészek érdeklődésére. Borbáth rzsébet csíkszeredai gyakorló pedagógus egy sor tanulságos közleményben számolt be a Székelyföldön és oldvában magyar nyelven tanuló kétnyelvű csángó fiatalok nyelvi, didaktikai és pszichológiai természetű nehézségeiről (Borbáth 1994a, 1994b, 1995, 1996, 1997). Hegyeli Attila, az iskolán kívüli moldvai fakultatív magyar oktatási program vezetője rendszeresen tudósított az oktatás helyzetéről, a felmerülő oktatás-módszertani és oktatáspolitikai kérdésekről. Írásai ugyanakkor olyan fontos jelenségekre reflektálnak mint a csángó gyermekek vernakuláris nyelvének megváltozása, a körükben megfigyelhető aszimmetrikus kétnyelvűség stb. (Hegyeli 2001a, 2001b, 2001c, 2004, 2005, 2009). Az oktatási programhoz kapcsolódó különböző kiadványok, például az oktatási programról beszámoló Tíz év oldvában című kötet (Kosztándi 2010), a Reverinda című gyermeklap és a programhoz kapcsolódó különböző oktatási segédanyagok nyelvészeti kutatások fontos forrásdokumentumai lehetnek. Csicsó Antal moldvai származású pedagógus Apró ábécé Abecedar mărunt címmel (Csicsó 1995) elkészítette a csángók anyanyelvi oktatására szolgáló első tankönyvet, amely sajátos didaktikai módszerrel készült: a csángó kisiskolás gyermekek nyelvjárási és román nyelvi ismeretiből kiindulva igyekszik eljuttatni a tanulókat a magyar köznyelvig. A tankönyv szerzője számára kétségkívül módszertani nehézséget jelent az, hogy a csángó nyelvjárás aldialektusai között nagyobbak a hangtani, grammatikai és lexikai eltérések, mint a székelyes csángó aldialektus és a sztenderd magyar nyelv között. A nyelvészek érthető módon figyeltek fel a tankönyvre (Péntek 1995; Sándor 1996a), hiszen maga a munka is, illetve a tankönyvnek a gyakorlati oktatásban való felhasználása nagyon sok nyelvelméleti, nyelvlélektani és oktatás-módszertani kérdést vet fel. Péntek János nagyra értékeli azt, hogy a tankönyv alkalmazkodik a tanulók nyelvi környezetéhez. A célszerűség kívánja ezt meg írja, és az a bölcs belátás, hogy mindhárom változatra szükség van: a csángóra a szűkebb közösség és a hagyomány nyelveként, a magyarra a nemzeti műveltség nyelveként, a románra pedig környezeti nyelvként. Sándor Klára számára ezzel szemben kérdésként merül fel, hogy kell-e egyáltalán a magyar irodalmi nyelvet tanítani a csángó falvakban, és szerinte a tankönyv egyik hibája éppen az, hogy a benne a 7 8. leckétől kezdve a csángó nyelvváltozatot felváltja a 182

184 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása magyar köznyelv (1996a. 55.). Álláspontja védelmében egyebek mellett azt hozza fel, hogy a magyar irodalmi nyelv iskolai bevezetése az amúgy is alacsony presztízsű csángó nyelvjárást még inkább leértékelné a használók szemében, vagyis a magyar sztenderdet favorizáló eljárás az anyanyelv gondatlanságból elkövetett kiirtásával lenne egyenlő (uo. 52.). A csángóföldi anyanyelvi oktatás ügyét Kontra iklós is különösen fogas kérdésnek tekinti, amikor az előbbihez hasonló álláspontot fogalmaz meg (Kontra 2003). Okfejtését teljes terjedelmében idézem: A csángó és a nem csángó beszélők között csak korlátozott mértékben áll fenn a kölcsönös érthetőség, ezért a csángóknak írt ábécéskönyv nyelvezete valamilyen csángó dialektus kellene hogy legyen. A csángó falvakban az anyanyelv a falubeli használatra korlátozódik, ha iskoláikban standard magyart tanítanának, az diglossziát teremtene a magyar és a csángó között. A diglosszia olyan nyelvi helyzet, amelyben a presztízzsel rendelkező standard vagy»emelkedett«változatnak nincsenek anyanyelvi beszélői, azt mindenki az iskolában tanulja meg. z a változat rokona a közösség anyanyelveként beszélt»közönséges«változatnak, de attól lényegesen eltér. Az emelkedett változatot írásban és választékos (magas státusú) beszédet kívánó helyzetekben, pl. egyetemi előadásokon használják. ás esetekben a közönséges változatot használják a közösség tagjai. Ilyen helyzet van például az arabul beszélő országokban vagy német Svájcban. Ha a moldvai csángó iskoláiban standard magyar nyelven folyna az oktatás, olyan diglosszia keletkezhetne, amelyben az emelkedett funkciók nyelve, a standard magyar használhatatlan lenne, mivel ezekben a funkciókban kizárólag a románt használ(hat)ják a csángók (uo ). A fenti véleményekkel ellentétben illetve a nyelvi környezet fontosságának hangsúlyozását illetően azokkal összhangban Péntek János a Nyelvjárásaink és a román nyelvi hatás című írásában (Péntek 1991) úgy vélekedik, hogy a magyar nyelv eróziójának megállítása végett az erdélyi szórványvidéken és a moldvai csángók körében is biztosítani kell a magyar irodalmi nyelv állandó jelenlétét és hatását, amelyet elsősorban a tömegkommunikáció, az iskola és az egyházak közvetítenek. z a hatás szerinte élesztheti a szunnyadó nyelvi öntudatot is. Érdekes megjegyzése, hogy a nyelvi romlás közepette az anyanyelv identifikációs szerepe mindkét térségben csökkent, de ezt más, nyelven kívüli kommunikációs formák kompenzálják, mint például a hagyományos vokális és hangszeres népzene és a népi tánc (uo. 888.). Azok a nyelvészek azonban, akik a magyar köznyelv moldvai tanítását fenntartásokkal fogadják, a csángók nyelvélesztésének kérdésében is kételyeknek adnak hangot. A nyelvpolitika és a nyelvi jogok kérdéseivel foglalkozó Sándor Klára például, aki több tanulmányt is publikált ebben a tárgykörben magyar és angol nyelven (Sándor 1996a, 2000, 2003), igen szkeptikusan viszonyul a mesterséges nyelvélesztés és a csángó fiatalok magyarországi és székelyföldi oktatásának 183

185 adárnyelven eredményeihez: felhívja a figyelmet a nyelvélesztési akciók szakmai megalapozatlanságára, politikai-ideológiai indíttatásukra, illetőleg arra, hogy a személyes nyelvhasználat megváltoztatásának jogi és etikai vonatkozásai is vannak, amelyekre tekintettel kell lenni. A demitizáló és a nyelvi realitást szem előtt tartó szemlélet mások nyelvészeti elemzéseit is jellemzi (Pálffy 1999; Bodó 2002, 2004a, 2004b; Bodó Heltai Tarsoly 2003; Heltai 2006; Tánczos 2008c, 2011a), de korántsem mindenki tartja jogszerűtlennek és utasítja el ab ovo a nyelvi folyamatokba való beavatkozást, sőt vannak, akik a nyelvi revitalizáció elméleti megalapozására törekednek (Heltai 2009). Az újabb nyelvészeti kutatásokról összegzés gyanánt megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtizedre két irányú érdeklődés jellemző mind Romániában, mind agyarországon: 1. gyfelől a csángó nyelvészeti kutatások a megelőző időszak hagyományait folytatják, és a nyelvre mint önelvű rendszerre tekintenek. Például továbbra is hangsúlyos a geolingvisztikai és nyelvtörténeti érdeklődés, és több hosszabb távra tervezett program célja a korábban gyűjtött archív nyelvi anyag feldolgozása és informatizálása, sőt újabb terepgyűjtéssel történő kiegészítése (Csángó Atlasz, Csángó Szótár stb.). Sorra jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek a nyelvészek és folkloristák régebbi nyelvi gyűjtéseit új módszerekkel dolgozzák fel. 2. Ugyanakkor kialakult egy erős, korábban nem tapasztalt szociolingvisztikai és részben nyelvpszichológiai érdeklődés az élő nyelvi jelenségek iránt. z a paradigmaváltás, azaz a pragmatikus nyelvhasználat kutatásának előtérbe kerülése voltaképpen egyetemesen jellemző a mai nyelvtudományra, de a moldvai csángók egészen sajátos nyelvi helyzete még indokoltabbá teszi ezt a hangsúlyos nyelvszociológiai és nyelvpszichológiai irányultságot. Úgy tűnik, a mai nyelvészek számára elméleti szempontból is izgalmas kihívás a moldvai élő nyelvhasználat bonyolult világa. A moldvai csángók mai nyelvi helyzetének egyedisége, ami a körükben zajló nyelvészeti kutatásokat továbbra is izgalmassá teszi, a következőkből adódik: a) Csángóföldön egy egészen archaikus nyelv és nyelvi mentalitás került hirtelen a modernitás és transznacionális migráció körülményei közé, aminek következtében a nyelvhasználat és a nyelvi mentalitás rendkívül gyorsan alakul át. b) A moldvai csángó népcsoport a 19. században kimaradt mind a magyar, mind a román nemzetté alakulás folyamatából, következésképpen a csángók közösségi identitása ma egyszerre prenacionális és posztnacionális jellegű, aminek a nyelvi identitásra vonatkozóan is mélyreható következményei vannak. A mai posztmodern világra jellemző kulturális töredezettség, vagyis a kihívó ellentmondások békés egymásmellettisége ma oldvában mintha még hangsúlyozottabb volna, mint máshol urópában. 184

186 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása c) A modernizációval egyidejűleg felgyorsult a népcsoport román nyelvi aszszimilációja, ami szemmel láthatóan a helyi nyelv gyors eltűnéséhez, nyelvcseréhez vezet. d) A nyelvi változás folyamatai közepette a közösségen belül noha különböző intenzitással, de egyidejűleg hatnak a helyi nyelv megőrzését célzó, a magyar nemzeti kultúrába való integrálódást szorgalmazó és legerősebben a román nyelvi asszimilációra ösztönző tendenciák, ami ugyancsak bonyolult tudati helyzetet és összetett nyelvhasználatot teremt. 185

187

188 Csángó nyelvideológiák Bevezetés: a nyelvideológiák A nyelvideológia terminus tág értelemben az élő nyelvről szóló teljes gondolatrendszert jelenti. szerint ide tartoznak mindazok az eszmék, nézetek és hiedelmek, amelyek megmagyarázzák a nyelvhasználatot (pl. mire jó a nyelv?, mit jeleznek a nyelvi különbségek?, hogyan viszonyuljunk a nyelvi változásokhoz?, hogyan alakítsuk a gyermekek nyelvi szocializációs gyakorlatát? stb.), és ennek megfelelően kijelölik a közösség által követendő nyelvi eszményt. 1 A nyelvideológiák úgy szabályozzák a nyelvhasználatot, hogy ezt a gyakorlatot egy magasabb tudományos vagy vallásos-filozófiai-morális szinten is igyekeznek megalapozni. Nyelvideológiai tételeket nemcsak a politika és a nyelvtudomány, azaz az értelmiség fogalmaz meg. Léteznek népi nyelvideológiák is, amelyek egy adott közösségen belül megszabják a nyelvhasználatot, ugyanis minden közösségnek szüksége van arra, hogy a nyelvi helyzeteket értelmezze, ezért az alapvető nyelvi kérdésekről mindig kialakul egy közvélekedés, amely ideologikus formában mutatkozik meg. A népi eszmerendszer a nyelvről kialakított tudást ugyanúgy igazságként jeleníti meg, mint a nem népi ideológiák. A népi nyelvideológiákat azért kell komolyan vennünk, mert míg a felülről jövő politikai és nyelvészeti nyelvideológiák csak közvetett kapcsolatban vannak az élő nyelvvel, azaz mindig csak valamilyen viszonyulásra kényszerülnek, a népi nyelvideológiák valóban gyakorlati jellegűek. Amazok csak a nyelvről alkotott külső, olykor egymással vitatkozó vélekedések, emezek pedig a közösség előtt elfogadott igazságok, amelyeknek vitathatatlanul közük van a valós nyelvi folyamatokhoz. A népi nyelvi kategorizációk mindig hétköznapi tapasztalatokra épülnek, létük alapvető feltétele, hogy kiállják a gyakorlat próbáját. A népi nyelvideológiák az autentikus népi kultúra részei, és figyelemmel követésük azért is fontos, mert végső soron maguknak a nyelv használóinak a vélekedéséről van szó saját nyelvi gyakorlatukról. A népi nyelvideológiák tételei megfogalmazódhatnak explicit kijelentésekben is (Például: Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. ; Román kenyeret eszel, beszélj hát románul! ; lőbb románul tanítjuk otthon, aztán úgyis megtanul az utcán magyarul. stb.), de ahhoz, hogy ilyen proverbiumszerű kijelentések elhangozzanak, a nyelvi tudatosság pillanatnyi felébresztésére, azaz különleges nyelvi helyzetre van szükség. A népi nyelvideológiák tételei általában implicit 1 A fogalmat ilyen tág értelemben használó ichael Silverstein (1979), Judith Irvine (1989), Susan Gal (2002) és Jeff Verschueren (2004) nézeteit összefoglalja: Laihonen

189 adárnyelven módon vannak jelen a nyelvi megnyilatkozásokban, azaz működésük nem tudatos, de bármelyik pillanatban tudatosítható és explicitté tehető. Felfoghatjuk úgy is, hogy a verbálisan meg nem fogalmazott implicit ideológiák voltaképpen szociálpszichológiai jelenségek. Vannak olyan kutatók, akik a nyelvi ideológia és nyelvi attitűd terminusokat szinonimaként kezelik. (Összefoglalásukat lásd: Bartha ) Az implicit jelleg a népi nyelvideológiák alapvető jellemzője. miatt vizsgálatuk jellegzetesen diskurzuselemzés: a kutatónak mindig arra kell figyelnie, hogy a különböző diskurzusokban hogyan fogalmazódnak meg a nyelvhasználatról szóló normák, hogyan szabályozza egy közösség a nyelvhasználatot. z tehát a nyelv metapragmatikai elemeinek vizsgálata. 2 A népi nyelvideológia is ugyanúgy történeti jelenség, mint minden más ideológia vagy mint a népi kultúra egésze. zért a nyelvről való népi vélekedések kapcsolatát az ún. magaskultúrából jövő ideológiákkal történeti perspektívában kell vizsgálni. Fontos kérdés, hogy a nyelv népi értelmezésébe hogyan épültek be az értelmiség által kialakított diskurzusok. Az egyházi élet, a politika, az oktatás, a média, a tudományos nyelvelméletek értelmezései ugyanis bekerülhetnek a népi vélekedések közé, annál is inkább, mivel ezeknek a kívülről jövő ideológiai rendszereknek gyakran éppen az a céljuk, hogy a népi nyelvideológát a rendelkezésükre álló eszközökkel átalakítsák. Általában sem a népi, sem a nem népi nyelvideológiák nem érthetők meg a történeti perspektíva figyelmen kívül hagyásával és a tágabb, nem nyelvi természetű ideológiai összefüggések ismerete nélkül. A jelen tanulmány a moldvai csángók (a továbbiakban: csángók) nyelvére és nyelvhasználatára vonatkozó legfontosabb nyelvideológiai tételeket veszi számba, kitérve az értelmiség részéről jövő nyelvideológiák népi recepciójára. 1. A felvilágosult nyelvszemlélet: a barbár idióma A De Propaganda Fidei római szervezet misszionáriusai a moldvai csángók nyelvét a század folyamán a művelt nyelvekkel, mindenekelőtt az olasszal és a latinnal, illetve a román államnyelvvel állítják szembe, és ebben az összefüggésben általában barbár nyelvnek tartják. z a megbélyegző nyelvi attitűd ekkor még nem a nyelvi nacionalizmus megnyilvánulása, hanem egy sokkal régebbi, a középkori latinos műveltségben gyökerező felvilágosult nyelvideológia kifejeződése, amely által az egyházi értelmiség a népnyelvhez való viszonyát urópa-szerte megfogalmazta. oldvában, ahol az idegen misszionáriusok és a helyi vallásos 2 A nyelvészek elkülönítik az explicit és implicit nyelvideológiákat (ismertetésüket lásd: Bodó ), de ez a merev szembeállítás, nem helyénvaló, hiszen egyetlen egységes tudati rendszerről van szó. Úgy vélem, helyesebb a nyelvideológiai tételek explicit és implicit kifejeződéséről beszélünk. 188

190 Csángó nyelvideológiák közösségek viszonya éppen a nyelv nem ismerete miatt, de egyéb okok miatt is mindig feszült volt ( Jerney I. 34.; Benda I ; Tóth ), a helyi nyelv leértékelése a magyarul nem beszélő egyházi értelmiség részéről teljesen érthető volt. z a régi gyökerekkel rendelkező lekicsinylő értelmiségi attitűd a 19. század első harmadában bekerült, majd máig ható érvénnyel beépült az ébredő modern román nacionalizmus ideológiai rendszerébe. Petrás Ince Jánostól tudjuk, hogy az 1830-as évek második felében C. J. agni, a moldvai misszió pápai prefektusa a magyar nyelvet úton-útfélen gúnyolja, ökörbőgésnek, szamár ordítású kiejtési nyelvnek nevezi, misszionáriusait a román nyelv használatára kényszeríti, román nyelvű iskolákat szervez. miatt és egyéb visszaélések miatt összeütközésbe kerül a oldvában szolgáló magyar minorita lelkészekkel, akik felszólaltak és nyelvüket férfiasan védeni kezdették, sőt elöljárójuk magatartása ellen tiltakozva Rómához fordulnak. Az apostoli vizitátor attól való féltében, hogy a magyar diplomáciai nyomás következtében elveszti hivatalát, 1837-ben behízelgő levelet ír a agyar Akadémiához, amelyben román nyelvű magyar nyelvtanokért folyamodik, azt állítván, hogy hívei már nem tudnak magyarul, és így tanulhatják újra a nyelvüket. (Petrás ) zzel a régi gyökerű nyelvi attitűddel függ össze, hogy a moldvai csángó falvakban beszélt archaikus nyelvet a román közgondolkodás ma is alacsony értékű nyelvnek, a maradiság kifejezőjének, nevetségesnek, komolytalannak tartja, és nap mint nap stigmatizálja. A nyelvi stigmatizációt fejezik ki a következő, megbélyegző román kifejezések: corcitură ( kevert, korcs ), talmeş-balmeş ( összevisszaság, zűrzavar ), limbă păsărească ( madárnyelv ), idiomă aiurea ( céltalan, összevissza idióma ), grai aparte ( sajátságos nyelvjárás gúnyos hangsúllyal mondva) stb. szemlélet szerint maga a csángó (román: ceangău) szó is korcsiturát, alacsonyrendűt, elmaradottat jelent, helyette a moldvai katolikus (román: catolic din oldova) lenne az értéksemleges, modern terminus, amelyet a csángók etnonimaként használhatnának. A csángók hagyományos nyelvének megőrzését célzó agyarországról vagy rdélyből jövő egészen más, hátrább tárgyalandó ideológiai kontextusokban értelmezhető törekvéseket a román nacionalizmus ezen az ideológiai alapon minősíti úgy, hogy a lokális tradíciókhoz való ragaszkodás nem más, mint a csángók erőszakos kirekesztése az általuk is óhajtott modernizációs folyamatokból. A nyelvcserét kierőszakoló román nyelvi nacionalizmus az államnyelven történő modernizációt tekinti legfőbb értéknek, és a csángó hagyományos kultúra magyar oldalról jövő romantikus eszményítését, a kulturális primitivizmus átesztétizálását pedig vehemensen elutasítja. Sever esca, a szélsőségesen nacionalista Nagyrománia Párt (PR) alelnöke egyik parlamenti beszédében 2000-ben így fogalmazott: Azt javaslom, hallgassák meg ezeknek a románoknak, pontosabban 189

191 adárnyelven a csángóknak a felháborodott kiáltásait, akiket úgy csalogatnak, mint a évvel ezelőtti Afrika vadjait a jelenkor gyöngyeivel (Tampu ). Felix ăriuţ, Budapesten szolgáló csángó pap január 30-án egy általa szervezett fórumon sértésnek nevezte azt a képet, amelyet a magyar média, internetes oldalak és könyvek a Csángóföldről forgalmaznak, mert ezek csak az ottani elmaradottságot tárják fel. 3 A tradicionális barbár nyelv elutasítása és a korszerű román nyelven történő nyelvi szocializáció igenlése ma az egyik legfontosabb tényezője a moldvai csángók nyelvcseréjének. bben az ideológiai kontextusban az oldvai Csángómagyarok Szövetsége (a továbbiakban: CSSZ) magyaróra programjához is a korszerűtlenség, a barbárság, a műveletlenség konnotációi társulnak, ami miatt az egész program szimbolikusan aláértékelődik. Az oktatási program egyik tanára így számol be egy ilyen nyelvi eseményről Újfalu ( Nicolae Bălcescu) faluból, ahol épp akkor szervezték meg az oktatást: Amikor megkérdeztem, hogy mi a véleményük, hogy lesz magyar tanítás, azt kérdezték, a magyar nyelv az milyen nyelv? De az idősebbek beszélnek rendesen a gyerekeikkel, az utcán is magyarul köszönnek egymásra, sokszor hallani lehet:»dícsértesszék az Isztennek!«gy napon, amikor a gyerekek mentek haza a magyaróráról, a szomszédok azt mondták nekik, hogy megint»paraszt órára voltak«. Néhány embernek a magyar egyet jelent a parasztsággal, butasággal. Nem számba véve ezeket a beszédeket, megkezdtem az új tanévet, a gyerekek jönnek az órákra. 4 Az értékítéletet kifejező paraszt szó itt az egyszerű, közönséges, nyers, durva egyértelműen pejoratív jelentésben szerepel, amely a szó elsődleges, melléknévi jelentése volt a régi magyar nyelvben, és amelyet a moldvai csángó nyelvjárás máig megőrzött. 2. A romantikus nyelvszemlélet ideológiái A nemzeti nyelv egysége A magyar értelmiségi elit érdeklődése a 19. század 30-as és 40-es éveiben ébredt fel a moldvai csángók iránt, és ez az érdeklődés hangsúlyozottan irányult a nyelv kérdésére. A 19. század első felének nemzeti romantikája a nemzeti nyelvet goethei ősjelenségként (Urphaenomenon) fogja fel, olyan kulturális termékként, amely kifejezi a magyar nemzeti szellem igazi, eredeti természetét. Az egyetlen tiszta magyar nyelvtől való eltéréseket romlás eredményének tulajdonítják, amely különböző okokkal (például mostoha történelmi viszonyok, értelmiség hiánya, idegen nyelvi 3 Forrás: Forrás:

192 Csángó nyelvideológiák hatás stb.) megmagyarázható, de ugyanakkor a nyelvi tisztaság megőrzése etikai imperatívusz is. Petrás Ince János moldvai csángó származású katolikus pap, folklórgyűjtő 1838-ban a agyar Akadémiához írt levelében vitába száll Schedel (Toldy) Ferenccel, az akadémia titkárával, aki úgy vélekedik, hogy a moldvai magyarok egy része megfeledkezett nemzeti nyelvéről, más része pedig elromlottan beszél. Petrás tagadja a nyelv romlott mivoltát, noha elismeri, hogy a moldvai magyarok nem beszélnek grammatica szerint, de megjegyzi, hogy vannak falvaik, ahol olyan tiszta a beszédük, hogy már az a magyar hazában is elegendő volna, sőt nyelvük könnyebben érthető, mint egyik-másik magyarországi tájegység magyar nyelve (Petrás ). A reformkori értelmiség tehát magyarnak ismeri el a moldvai csángók nyelvét, csupán a romlottság mértéke képezi a vita tárgyát. rre vonatkozóan 1941-ben Döbrentei Gábor is több kérdést intéz Petrás Ince Jánoshoz A nyelvi eszményítés és irányai A romantikus korszak nyelvideológiájának van néhány olyan tétele, amely azóta is újra és újra felbukkan a csángók nyelvéről való magyar közgondolkodásban. a) Ősiségkeresés, mitizálódás A nemzet őseredeti nyelvének keresése tipikus romantikus gondolat. ivel a nemzeti nyelvet ősjelenségként fogják fel, és a népre úgy tekintenek, mint az ősi magyar kultúra őrzőjére, így természetszerű, hogy a romantika korában oldva titokzatos eredetű magyar lakóit azzal gyanúsítják meg, hogy ők a magyar nyelv őseredeti változatát beszélik. zek az eredetelméletek (például a honfoglalás kori magyarságtól való származtatás elmélete, az ún. kun elmélet stb.) sorra megdőltek ugyan, de az a nyelvideológiai tétel, miszerint a moldvai csángók nyelvére úgy tekinthetünk, mint a nemzeti autenticitás kifejeződésére, ma is fel-felbukkan a mai magyar művelődési életben, irodalomban és politikai gondolkodásban. A kétségkívül archaikus és egyedi nyelvi elemek jelentősége megnő, mitizálódik. gy budapesti vállalkozó nemrég arról próbálta meggyőzni a nála dolgozó csángó vendégmunkást, hogy az ő nyelve a legszebb, legeredetibb magyar nyelv, aki viszont kinevette a pátront emiatt, és a csángó nyelv romlottságára, elrománosodott jellegére hivatkozott (Csík, 2009, saját gyűjtés). Lükő Gábor 1932-ben egy csaknem teljesen elrománosodott istenhátamögötti kis csángó faluban, a Jugánból messze kirajzott Jázu Porkulujban, ahol már csak a házigazda családja beszélt magyarul, a háziak legnagyobb csodálkozására azt fejtegette, hogy ő magyarul tanulni jött ide, mert itt még nem németesítették el a nyelvüket, úgy, mint Budapesten. (Interjú Lükő Gáborral. Budapest, jún. 16.) 191

193 adárnyelven b) Nyelvi esztétizálás A mítoszok természetrajzának megfelelően a csángó nyelvi archaizmusok feletti lelkesedés gyakran kapcsolódik össze nyelvi esztétizálással. Ami népi, az ősi, és ami ősi, az szép is hangzik a kulturális primitivizmus esztétikájának romantikus tétele. A moldvai és gyimesi csángó nyelv költői képei, metaforái a legnagyobb magyar költőket, írókat is varázslatba ejtették, és ma is lépten-nyomon lehet találkozni a csángó belső keletkezésű szavak szépsége, találó képszerűsége feletti lelkesedéssel. (Néhány példa az eredeti szemléletet, metaforikus képi látást kifejező belső keletkezésű csángó kifejezésekből: fődingás = földrengés, naputánjáró = napraforgó, esőtartó = esőernyő, buwóka = kullancs, megmásodegyesedik = teherbe esik, serény vonat = sebes vonat, csudaváró = cirkuszi bűvész stb.) c) gzotikumkeresés Ugyanebben a romantikus gondolatkörben értelmezhető a nyelvi egzotikumok iránti fogékonyság is. A nyelvi archaizmusokat tartalmazó csángó folklórgyűjtések, hanglemezek, filmek iránti mai nagy piaci érdeklődés bizonyára a kulturális termékek egzotikus, érdekes voltának is szól. a is sokan vélekednek úgy, hogy a moldvai csángó nyelv és folklór mitikus megalapozottságú: a) köze van a magyarság ázsiai eredetéhez; b) kifejez egy kereszténység előtti világképet; c) a nyelv egészen egyedi és magas szellemi minőségekkel teremt kapcsolatot, következésképpen maga is magasabb rendű. A moldvai csángók felfedezése a 19. század 30-as és 40-es éveiben történt, amikor agyarországon különösen nagy volt az érdeklődés a mesés kelet iránt. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a felfedezés egy magyar orientalizmusba integrálódott. Jerney János őstörténész, aki az ún. kun elmélet híveként az 1844-ben a agyarok őshelyeinek kinyomozása végett érkezik oldvába, egy számára meglepő nyelvi realitással, az olasz misszionáriusok által megvalósított durva nyelvirtással találkozik itt, és 1851-ben megjelent könyvében már le is számol a romantikus illúziókkal: Forduljunk el e szívlázító képektől, miknek vidorra alakítása végett már minden kigondolható módok hasztalan kísértettek meg a nagy befolyású magyarok előtt ( Jerney I. 34.). Az egzotikumkeresés a mai magyarországi, nyugat-európai és amerikai szerzők munkáiban is fellelhető. Sokan a moldvai csángók kapcsán sűrűn emlegetik a népcsoport ősiségét, ázsiai eredetét, telközt, Attila hunjait és így tovább. A National Geographic csángó száma 2005-ben In the shadow of Attila [Attila árnyékában] főcímmel jelent meg, és a népcsoportot az ázsiai nomádok örökösének tartja (Viviano Tomaszevski ). 192

194 Csángó nyelvideológiák A nyelvi veszélyeztetettség: a csángó nyelvhalál mint magyar sorsszimbólum Az a tragikumközpontú nézet, amely a magyar nemzeti nyelv egészére vonatkozóan már a 19. század eleje óta jelen van a magyar közgondolkodásban, a moldvai csángók nyelvére vonatkozó értelmezésekben a század második felében jelenik meg. nnek fenntartói a magyar nyelvet külső erők által üldözött, magányos és minőségében is egyedülálló rendszernek tekintik. A magyar nyelv ekkor azonosul a magyar nyelvet beszélők közösségével, közvetlenül a magyar nemzettel, így annak tragikusan értelmezett történetével foglalja össze e szemléletnek a lényegét Tolcsvai Nagy Gábor (Tolcsvai Nagy ). z a tényező a moldvai csángó nyelvről kialakított ideológiai elképzelések esetében különösen fontos, hiszen a nyelvi veszélyeztetettség ténye, illetve az erre való értelmiségi reflexiók egyidősek a moldvai csángóság felfedezésével, és azóta is folyamatosan jelen vannak a nyelvértelmezésekben. A nyelv és a népcsoport árvaságára, elszakadtságára való hivatkozás ( a világ legárvább, legelfelejtettebb népcsoportja ) és az ebből fakadó nyelvi veszélyeztetettség már a század második felében keletkezett ún. Csángó himnuszban is benne van ( ágról szakadt madár vagy te, / elvettetve elfelejtve, csángómagyart el ne veszítsd stb.). Némileg ellentmondásos, hogy a csángó nyelv már felfedezése és romantikus eszményítése idején kezd a magyar nyelv haláláról szóló herderi prófécia metaforájává válni. A jelenséget lényeglátó tömörséggel fogalmazza meg Hatos Pál: z a perifériát és távolságot mozgósító narratíva (ti. az árvaság, elszakadtság és elfelejtettség narratívája T. V.) színre lépése óta a prognózis és prófécia intenzív és szimbolikus együttlétére van utalva. Kezdetét a modern paradoxon határozza meg: ahhoz, hogy az ébredő magyar nemzeti mozgalom felismerje a csángókban a rokont, mint elszakadtakat kellett számba venni őket (Hatos ). a a korszerűsödést és nyelvi egyneműsödést szorgalmazó román intézmények (iskola, egyház, hivatali élet, sajtó stb.) természetesen nem értik, illetve nem akarják megérteni sem a nyelvi veszélyeztetettség, sem a nyelvi eszményítés romantikus ideológiai tételeit. Ők a helyi magyar nyelv romantikus mitizálását egyfelől azért utasítják el, mert ezt a nyelvi kulturális primitivizmus indokolatlan eszményítésének fogják fel, másfelől meg azért, mert mögötte magyar nacionalizmust sejtenek, amely szemben áll a modernizálódás jegyében történő nyelvi homogenizációval. Az CSSZ magyaróra programja igen helyes módon rugalmasan viszonyul a magyar sztenderd nyelv és a helyi nyelv szembenállásához, azaz számos jelét adja annak, hogy értéket és jelentőséget tulajdonít a hivatalos intézmények 193

195 adárnyelven által barbárnak és nevetségesnek tartott csángó tájnyelvnek is. A didaktikai program nyelvideológiája az így is lehet, úgy is lehet toleráns elvet követi, miközben végső célul a sztenderd magyar nyelv megtanítását és a lokális kultúra értékeinek tudatosítását tűzi ki. z a nyelvi értékeket relativizáló magatartás egyfelől egy esztétizáló nyelvszemléletben gyökerezik ( a csángó nyelv szép! ), másfelől pedig hatottak rá azok a modern pragmatikus nyelvelméletek is, amelyek a funkcionalitásban és működőképességben látják bármilyen élő nyelv értékét ( a használt nyelv betölti a maga funkcióját! ). A helyi nyelv és a magyar köznyelv szembenállásának kérdésében a népi nyelvideológia szintjén egy harmadik álláspont fogalmazódik meg, amely kifejezetten pragmatista. Azok a szülők, akik gyermekeiknek magyarórákat és faluközösségüknek magyar nyelvű misét követelnek, világosan megfogalmazzák, hogy ezt a harcot a helyi hatalmasságokkal szemben ők csak az igaz magyar nyelv megtanulása révén nyerhető haszonért hajlandók felvállalni, a helyi csökkent értékű dialektusért semmiképpen nem. Értelmezésükben az igaz magyar a valódi, köznyelvi, irodalmi, tiszta szinonimája, amelyet elképzelésük szerint agyarország fővárosában, Budapesztában beszélnek, és a magyaróra - programtól ők azt várják el, hogy ezt a nyelvet a gyermekeiknek megtanítsák. Az anyanyelvi vallásgyakorlás érdekében a jászvásári püspökséghez intézett többször megismételt és mindig teljes mértékben sikertelen beadványok mindegyike kifejezetten a magyar mise, nem pedig valamiféle csángó mise érdekében történt. 3. A pozitivista-strukturalista nyelvelmélet ideológiai rendszere A nyelvi identifikáció kérdése: nyelvjárás vagy nyelv? A 19. században a szinonimaként kezelt ősit és népit a tiszta magyarság, azaz a nemzeti jelleg kifejeződésének fogták fel, és a század végére megszilárduló pozitivista tudományeszmény is a népnyelv és az irodalmi nyelv egységes szemléletét hirdette, megpróbálva a kettőt összekapcsolni (Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond stb.). A 20. században e nyelvfelfogás folytatásának tekinthető az a pozitivista előzményekre visszamenő, de elméleti megalapozottságában saussure-i strukturalista szemlélet, amely szerint a magyar nyelv egyetlen egységes, önelvű, a homogén nyelvközösség egészére kiterjedő rendszer. A legnevesebb magyar nyelvészek (Gombocz Zoltán, Pais Dezső, Bárczi Géza stb.) által képviselt felfogásban a sztenderd magyar nyelv a nyelvjárások egységesülésének eredményeként jött létre, és olyan önelvű, a mindenkori élő nyelvhasználattól, azaz a tényleges beszélőktől független abszolút nyelvi rendszert jelent, amelyben a magyar nyelv mintegy kiteljesítette önmagát, és amely eszközként mindig a beszélők rendelkezésére áll. z a nyelvfelfogás 194

196 Csángó nyelvideológiák egyidejűleg és egyformán értékeli, egységben látja a mai irodalmi nyelvet és a nyelvjárásokat, amelyek mind az egységes magyar kultúra lenyomatai. (rről bővebben, összefoglaló igénnyel: Tolcsvai Nagy ) z a nyelvértelmezés természetesen nem más, mint a nyelvtudomány világában alkalmazott nyelvideológia. Ideologikus gyökere abban áll, hogy ebben a felfogásban a nyelvi területi változatok megnevezésére szolgáló összes kategória mint például: nemzeti nyelv, nyelvjárási régió és alrégió, nyelvjáráscsoport, helyi nyelvjárás stb. elvont és pusztán elméleti jellegű fogalmak, és e kategóriák egymástól való elkülönítésének nincs is biztos, egzakt módon tudományosnak nevezhető alapja, ugyanis a nyelvjárási jegyek folyamatos kontinuumából nem lehet kiemelni olyan általános szempontokat, amelyek alapján egy-egy ilyen kategorizációt mindig ugyanúgy lehetne elvégezni. A megalapozás elméleti bizonytalansága ellenére ez a nyelvértelmezés széles körű és eredményesnek mondható gyakorlati alkalmazást nyert a 20. századi nyelvészeti kutatásokban. A moldvai csángók nyelvére vonatkozó legjelentősebb kutatások is eszerint a pozitivista-strukturalista nyelvfelfogás szellemében szerveződtek. bben a megközelítésben a csángók nyelve az elvont abszolútumként tételezett magyar nyelv egyik nyelvjárása lett, amelyen belül a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola kutatói (Szabó T. Attila, Gálffy ózes, árton Gyula, urádin László és mások) az között végzett hatalmas terepmunka eredményeként elkülönítették az északi csángó, a déli csángó és a székelyes csángó nyelvjárási csoportokat. (rről bővebben: Szabó T. 1959/ ; árton 1954c , ; Tánczos 2004a ) a vannak nyelvészek, akik a belső tagolás további részletezését is lehetségesnek tartják ( Juhász 2003b. 308.). lméleti szempontból ugyanilyen rangú, és ugyancsak inkább ideologikus fogantatású, mintsem biztos tudományos megalapozottságú az a nézet is, amely nem a magyar köznyelv egyik nyelvjárásaként, hanem önálló nyelvként fogja fel a csángók által beszélt nyelvet. rre az álláspontra azért érdemes különös módon odafigyelni, mert úgy tűnik, hogy a csángók nyelvének nemzetközi jogi védelme inkább ebben a nyelvideológiai értelmezésben valósítható meg, ugyanis a magyar nemzeti nyelv egyik nyelvjárásaként nem számíthat akkora odafigyelésre, mint ha veszélyeztetett önálló nyelvként definiálja önmagát. zt az értelmezést szorgalmazza például Tytti Isohookana-Asunmaa európai diplomata is, aki kitartó munkájával elérte, hogy az urópa Tanács parlamentje 2001-ben elfogadta az számú ajánlást, amely Románia számára kötelezővé teszi a moldvai csángó kultúra, hagyományok és nyelv védelmét (Isohookana-Asunmaa 2001). A neves finn diplomata a magyar nyelvű misét és magyar nyelvű oktatást kérvényező Csángó szervezet vezetőinek 2002-ben (tehát már az ajánlás elfogadása után!) kifejtette, hogy az urópa Tanács a jogvédelmet csak a csángó nyelv és kultúra vonatkozásában tudja elképzelni, magyar nyelvként vagy magyar nyelvjárásként 195

197 adárnyelven nem lehet, és nem is érdemes a csángók nyelvét megvédeni ( a nagy magyar nemzetet nem szükséges megvédeni ). Azt, hogy az egyedül tudományosnak tartott leíró-strukturalista nyelvi kategorizációk nem evidencia jellegűek, hanem maguk is ideologikus alapon születtek, az is jelzi, hogy a népi pragmatikus nyelvszemlélet számára sem evidencia az, amit a nyelvtudomány egyértelműen annak vél: maguk a csángók nem tekintik saját nyelvüket sem önálló nyelvnek, sem a magyar nyelv dialektusának. z azért történik így, mert maguk a beszélők nem elméleti premisszák, fogalmi kategóriák alapján, hanem kizárólag gyakorlati oldalról közelednek ezekhez a kérdésekhez, és emiatt másként vélekednek mind a nyelvi identifikációról, mind a regionális belső nyelvi tagolódásról, mind a nyelvi kölcsönhatásokról. Amikor árton Gyula a leíró-strukturalista nyelvszemlélet alapján összeállította A csángó nyelvjárás román kölcsönszavai című gyűjteményét (árton 1972), azt feltételezte, hogy a szótárba felvett több ezer (egészen pontosan 2690) lexéma kölcsönszóként került be ebbe az alapvetően magyar dialektusba, azaz úgy vélekedett, hogy létezik egy rendszerszerűen leírható tiszta magyar nyelv, amelyben bizonyos fogalmi területeken jelen vannak román kölcsönszavak is. Csakhogy a nyelvi kölcsönhatások újabb vizsgálatai azt mutatják, hogy egy nyelv nem egyszerűen szavakat kölcsönöz egy másik nyelvből, a hatás sokkal összetettebb és ha szabad így mondani mélyrehatóbb. A csángók nyelvének vizsgálataiból is kitűnik, hogy a kódváltások nemcsak szavak szintjén, hanem frazeológiai kapcsolatok, mondatok sőt egészen nagy szövegegységek szintjén is végbemennek az okok megvilágítása pedig a legbonyolultabb nyelvpszichológiai kérdések közé tartozik. Ha tehát árton Gyula valahogy így fogta volna fel a román nyelv kölcsönhatását a csángóra, akkor akár a román nyelv egész szókincsét felvehette volna A csángó nyelvjárás román kölcsönszavai című munkájába. (zzel a problémával ma a készülő Csángó Szótár szerző-szerkesztőinek, a Péntek János által irányított kolozsvári munkacsoportnak is szembe kell néznie.) Lexikális és nyelvi pragmatikai szinten tehát a csángók nyelve valamiféle erős egyveleg. A kódváltások gyakoriak, természetesek, a nyelvi szintek mindegyikére jellemzőek. bből kifolyólag a beszélők gyakran maguk sem nagyon tudják, hogy mikor milyen nyelven is beszélnek, és ezt rendszerint világosan meg is fogalmazzák: se románul, se magyarul, románul es, magyarul es, csak így csángóson lehet hallani úton-útfélen. A magyar értelmiség szemlátomást nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a népi pragmatikus nyelvszemlélettel, hiszen a 19. század eleje óta megtanulta, hogy a nyelvhez előre kialakított fogalmi kategóriákkal, vagyis ideologikusan kell viszonyulni. eghökkenünk és méltatlankodunk akkor, amikor a csángók saját nyelvüket nem tartják magyarnak, hanem magyar román, sőt olykor román magyar keveréknyelvnek, olyan korcsiturának, amelyben a román és magyar nyelv 196

198 Csángó nyelvideológiák egyformán van jelen. (Itt most nem térek ki azoknak a mulatságos eseteknek a példázására, amikor saját nyelvükben magyar szavakat tartanak románnak, román szavakat pedig magyarnak. A lényeg az, hogy tudnak a nyelvi keveredés tényéről.) A csángók értetlenkednek és húzódoznak akkor, amikor a nyelvüket a magyarok ideologikus kontextusban magyarnak nevezik, holott nem ideologikus viszonyulásaikban ezt a nyelvet amint ezt Szilágyi N. Sándor kimutatta rendszerint ők maguk is magyar nyelvnek mondják (Szilágyi N , ) gy gyakorlati célkitűzés: a nyelvmegőrzés Amennyiben öröknek és abszolútumnak fogjuk fel a nemzeti nyelveket és ezek regionális változatait, ezen az elméleti alapon csak a nyelvmegőrzés célkitűzését lehet logikusan követhető nyelvideológiai célként és egyszersmind etikai imperatívuszként megfogalmazni. A nyelvmegőrzés az abszolútumként, a priori létezőként felfogott nyelvi változat (értsd: csángó nyelv) megőrzését, tisztaságának és önmagával való azonosságának hosszú távú biztosítását jelenti. A moldvai csángókra vonatkozó diskurzusban erre vonatkozóan terjedtek el a nyelvmentés, illetve csángómentés terminusok, és a nyelvmegőrzés igénye nagyon sok közéleti fórumon erőteljesen megfogalmazódott. Az ideológiai tétel kapcsán azonnal felmerülő, jogos kérdés az, hogy a csángómentő értelmezésben vajon ún. skanzen nyelv lesz-e a csángó nyelv? a is vannak ugyanis neves nyelvészek, akik a veszélyeztetett nyelvek beszélőit a hagyományos kommunikációs magatartások megőrzésére és folytatására buzdítják (például David Crystal a nyelvhalálról szóló híres könyvében Crystal 2000), akiket mások azzal vádolnak, hogy eközben nem tulajdonítanak jelentőséget a modernizációnak és a megváltozó ökológiai környezetnek. (Lásd összefoglalva: Kontra ) Végső soron nyelvmegőrzésre ösztönöz az urópa Tanács 2001-ben elfogadott 1521-es számú ajánlása is, amely Románia számára kötelezővé teszi a moldvai csángó kultúra, hagyományok és nyelv védelmét. De lehet-e egy skanzennyelv beszélésére kényszeríteni a beszélőket? A kérdésnek mindkét vonatkozása érdekes: lehetséges-e, illetve jogszerű-e az ilyenszerű nyelvi befolyásolás egyáltalán. Ami a gyakorlati megvalósíthatóságot illeti, több nyelvész vélekedik úgy, hogy a nyelvi magatartás profitvezérelt magatartás, tehát a beszélők a lehető legtermészetesebben, logikusan viselkednek akkor, amikor a globalizáció és a piac érdekeinek megfelelően feladják az anyanyelvüket, vagyis mindig inkább önmagukat akarják megmenteni, nem pedig a nyelvüket. (rről bővebben: Kontra ) z a pragmatizmus a moldvai csángók körében is megtapasztalható. lőbb láttuk, hogy amikor az egyházi értelmiség 1884 táján a román utat választotta, a csángó nyelv beszélői követték őket ezen az úton. A nyelv feladását 197

199 adárnyelven illetően a csángó falvakban (mármint ott, ahol a nyelvcsere nem következett be már korábban) az 1962-ben lezárult kollektivizálás körüli időnek, majd az es és 1980-as évek szocialista iparosításának volt döntő jelentősége, és ezen a nyelvpszichológiai beállítódáson az 1989-es rendszerváltás sem változtatott, a társadalmi-gazdasági ökológiai változásokhoz való adaptálódás tovább zajlott. indenképp úgy tűnik tehát, hogy a nyelvcsere folyamatát a beszélők opciói határozzák meg alapvetően, nem pedig a nyelv intézményi környezete. Van olyan csángómentő nyelvideológia is, amely nem a globalizáció feladásában, nem a nyelvi zárványok megteremtésében látja a megoldást, hanem épp ellenkezőleg, a Csángóföld gazdasági felemelkedését, a modernizációs folyamatokkal való lépéstartást tűzi ki követendő célul. z a cél a CSSZ programjában is benne van, de a modernizáció mint csángómentő ideológia mindenekelőtt Budapesten fogalmazódik meg. szerint a csángók gazdasági megsegítésének, az egészségügyi kérdések korszerű megoldásának, az új oktatási formák létrehozásának alapvető célja a szülőföldön magyarként való megmaradás. zek a célok és a hozzá vezető utak akár reálisak is lehetnének, hiszen a nyelvcsere-megállításnak modernizációs elméleteit megfogalmazó nyelvészek között is sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy egy népcsoport nyelvcseréje csak akkor állítható meg, ha a teljes ökológiai környezetet gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásban egyaránt a kihaló nyelv javára sikerül gyökeresen megváltoztatni, azaz, ha a beavatkozás nyomán olyan helyzet alakul ki, hogy a beszélőknek akiknek nyelvi magatartása tudvalevőleg profitvezérelt magatartás (Pierre Bourdieu és Salikoko ufwene idevágó nézeteit idézi: Kontra ) megéri a saját anyanyelvüket (is) választani. De vajon mennyi lehetősége van az ilyen ideológia gyakorlatba ültetésének oldvában? Tudjuk azt, hogy a nyelvcsere az ökológiai környezet megváltozása miatt kollektivizálás, iparosítás, ingázás, a tömegkommunikációs eszközök és egyéb kulturális intézmények által teremtett nyelvi környezet stb. miatt indul be és válik visszafordíthatatlanná. A nyelv átörökítésében megnyilvánuló nyelvpszichológiai következmények (pl. miért kezdek a csecsemővel és a kisgyermekkel kizárólag románul beszélni a családban?) csak ennek a folyományai. Következésképpen a nyelvcsere visszafordításának reális feltétele ugyancsak az ökológiai környezet megváltozása. De milyen irányba alakítsuk ezt a társadalmi-gazdasági és kulturális ökológiai környezetet? 1. Az egyik út a skanzenesítés lehetne, amelyről az imént derült ki, hogy nem járható. 2. A másik logikus? lehetőség az volna, hogy az ökológiai környezetnek épp azokat a tényezőit változtassuk meg, amelyek a nyelvcserét az elmúlt évtizedekben előidézték. Csakhogy ez történelmi anakronizmus, mert hogyan lehetne 198

200 Csángó nyelvideológiák ma semlegesíteni, illetve visszafordítani a mezőgazdaság átalakítását vagy a szocialista iparosítást, hogy csak a legfontosabb ökológiai tényezőket említsük? Pierre Bourdieu-nek igaz van, amikor azt írja, hogy nem lehet egy nyelvi kompetencia értékét megmenteni anélkül, hogy megmentenénk a piacot is, vagyis a termelők/fogyasztók termelésének politikai és társadalmi feltételeit. (Language and Symbolic Power. Cambridge, ass., Harvard University Press, Idézi: Kontra ) árpedig a csángók hagyományos életvilágának megmentése lehetetlen, az a piac, amely ezt a nyelvet fenntartotta, odalett. 3. Nyilvánvaló tehát, hogy a történelem kerekének visszafordítása helyett az ökológiai környezet korszerű átalakításában, a globalizációs kihívások felvállalásában kell/lehet gondolkodni. zt a cselekvési tervet azonban a magyar alkalmazott nyelvészet elmulasztotta elméletileg megalapozni. Jelen pillanatban nem tudjuk megválaszolni a következő kérdéseket: a társadalmi-gazdasági és kulturális ökológiai környezet megváltoztatása hogyan hat(na) vissza a moldvai csángók hagyományos nyelvére és hagyományos kultúrájára, a modernizációs folyamatokba való beavatkozással hogyan érjük el a kitűzött alapcélt, a veszélyeztetett nyelv megmentését. (De hogyan is válaszolhatnának erre a kérdésre a magyar nyelvészek, amikor még az előző, a szemük előtt lezajlott fázisnak, magának a csángók nyelvcseréjének mozgatórugóit sem értették meg, tehát nem is írták le?) Következtetésként megfogalmazhatjuk, hogy a csángók nyelvcseréjének soktényezős folyamatát nem lehet egy-két tényező részleges alakításával hathatósan befolyásolni. zt meggyőzően bizonyította be a Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében című 2004-ben Budapesten megjelent kötet (Kiss szerk. 2004) néhány nyelvszociológiai tanulmánya, amelyeket Bodó Csanád és a vele együtt szociolingvisztikai kutatásokat végző többi fiatal kutató jelentetett meg. Az ökológiai környezet megváltoztatásának nyelvi ideológiája tehát utópisztikusnak bizonyul. z a magyar oldalról jövő ideológia legalábbis csángóföldi vonatkozásban elméletileg megalapozatlan, és gyakorlatba ültetésének eddigi kísérletei is csírájukban haltak el. A Csángóföld modernizációjának kérdése azonban mindenféle nyelvi tervezéstől függetlenül megoldódni látszik. Csakhogy azok a modernizációs folyamatok, amelyek hitelesen, természetes módon illeszkednek a régió ökológiai rendszerének egészébe, a hagyományos csángó nyelvet és kultúrát belátható időn belül felszámolják. A hagyományos kultúráról való önkéntes lemondás is része ennek a folyamatnak. (rről lásd: Tánczos 1995a , 2007a ) 199

201 adárnyelven gy másik gyakorlati célkitűzés: a nyelv megörökítése Ha a nyelvet nem lehet már megmenteni, ha a nyelvfenntartás nem lehetséges, akkor a nyelvet a beszélőktől független kulturális értékként meghatározó nyelvfelfogás szerint az egyetlen teendő a kihalás előtt álló nyelv megörökítése. a a világ sok jelentős nyelvésze vélekedik úgy, hogy a kellő szakmai távolságtartással végzett megörökítés a nyelvészek kötelező feladata. (rről összefoglaló igénnyel: Kontra ) A nyelv megörökítését először a leíró nyelvtudomány tűzte ki célul. Az eredetkutató romantikus nyelvészkedés után (Gegő lek, Jerney János), miután a pozitivista tudományos szemlélet az 1880-as években egyeduralkodóvá vált agyarországon, a moldvai csángók nyelvének leírását különböző célokkal és különböző módszerekkel végezték a kutatók. A 19. század utolsó évtizedei (Szarvas Gábor, unkácsi Bernát, Rubinyi ózes), a századforduló (Gustaw Weigand, Yrjö Wichmann) és a két világháború közötti időszak (Csűry Bálint) nagy nyelvészeinek munkássága mellett ide sorolhatjuk a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola (Szabó T. Attila, árton Gyula, Gálffy ózes, Vámszer árta, urádin László és mások) által 1949 után képviselt eszmeiségét is, hiszen utóbbi esetében a fonetikus lejegyzéssel, előre kidolgozott kérdőívek alapján történő nyelvi adatgyűjtés és a nyelvi atlaszban való rendszerszerű közzététel igénye alapvetően leíró jellegű volt, bár ezek alapján kétségkívül sikerült megoldani olyan kérdéseket, amelyek történeti és összehasonlító történeti kutatásokat igényeltek (például a csángók eredetének és belső nyelvi és néprajzi tagolódásának vonatkozásában). A pozitivizmus tisztelte a nyelvi adatot, de lehetőségeinek a technika szabott határt. Az ötvenes évek legelején a nyelvföldrajzi vizsgálatokat végző kolozsvári nyelvészek sóvárogva tekintettek a folkloristákra, akiknek már volt magnójuk, míg ők ennek híján képtelenek voltak a csángó nyelv szupraszegmentális elemeit vizsgálni vagy szövegtani kutatásokat végezni (árton 1954c ). A technikai behatároltság egy másik megnyilvánulása volt az is, hogy a nagy erőfeszítéssel, között összegyűjtött Csángó Atlasz két kötetben közzétett anyaga a gyenge nyomdai kivitelezés miatt nehezen használható. Így az 1950-es évekbeli nyelvföldrajzi gyűjtés anyagának mai elektronikus feldolgozása igen időszerű, és a benne rejlő lehetőségek igen nagyok. (A feldolgozás kezdetét jelző első CD- RO kiadvány: Bodó Vargha Az elektronikus feldolgozás lehetőségeiről lásd még: Bodó 2007a; Bodó Vargha 2008.) 200

202 Csángó nyelvideológiák 4. A nyelvi liberalizmus új perspektívái és kérdőjelei A nyelvet eleve adott kész abszolútumként tételező tradicionális nyelvészeti paradigmával szemben az utóbbi két évtizedben a csángók nyelvének kutatása terén is megerősödtek azok az újabb nyelvfelfogások, amelyek nem a priori fogalmakból indultak ki, hanem az élő nyelvi helyzetekre, azaz a nyelv gyakorlati működésére, a nyelv és ember kapcsolatára helyezték a hangsúlyt. ivel ez a nyelvszemlélet csaknem minden ponton azaz mind elméleti, mind gyakorlati kutatás-módszertani, mind ideológiai téren szembefordult az addig szerves módon alakult nyelvészeti tradíciókkal, és saját módszertanát kizárólag az élő nyelvi jelenségekből kiindulva kívánta alakítani, ezért ezt az új irányultságot a továbbiakban nyelvi liberalizmusnak nevezem, még akkor is, ha nem egységes nyelvfelfogásról és semmiképpen nem teljes elméleti-módszertani rendszerről van szó. A liberális nyelvfelfogás képviselői azonban néhány alapelvben egyetértenek: 1. A nyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem szubsztancia. inden nyelv szerves módon hozzátartozik egy kultúrához, a kultúrát létrehozó és működtető közösséghez, azaz a nyelv voltaképpen csakis ebben él. 2. Nincsenek eleve adott, logikai megalapozottságú nyelvi kategorizációk. A nyelvi variabilitás mindig természetes válasz a környezeti kihívásokra, tehát nincsen olyan abszolút nyelv (például egységes nemzeti nyelv vagy nagyobb időtávlatban állandó nyelvjárás), amelyhez a nyelvi változásokat mérni, értékelni lehetne. 3. A nyelvi változások mindig belső funkcionális okokra vezethetők vissza, azaz ezeket a változásokat nem értelmiségiek irányítják. Az értelmiségnek nincs is jogalapja kívülről beavatkozni a nyelvi folyamatokba. 4. Az értelmiség által nyelvnek tulajdonított szimbolikus értékjelentések csak tulajdonított jelentések, amelyeknek nincs közük a nyelv valós funkcióihoz. Ugyanakkor ezek a megalapozatlanul és etikailag jogtalanul létrehozott, csak virtuálisan létező értékjelentések veszélyesek, mert a nyelvi nacionalizmus forrásai lehetnek. A nyelv és nemzet kapcsolat nem létezik. 5. A nyelvtörténeti kérdések lényegtelenek, mert a nyelv minden korban betölti a maga funkcióját, és ennek megfelelően a funkciójukat vesztett nyelvi elemek maguktól eltűnnek, vizsgálatukkal tehát nem is érdemes foglalkozni. A nyelvi liberalizmusnak e tételei az elmúlt húsz évben a moldvai csángók nyelvére vonatkozó nyelvtudományi, oktatás- és egyházpolitikai diskurzusokban is megjelentek. Időszerű tehát összefoglalni a legfontosabb kérdésekre adott liberális válaszokat, megvilágítva azt a kontextust is, ahogyan ezek az eszmék más nyelvideológiákhoz, valamint az élő csángó nyelvi gyakorlathoz viszonyulnak. 201

203 adárnyelven A nyelvi besorolás kérdése: van-e csángó nyelv? A nyelvi liberalizmus tiszteletben tartja a beszélők által megfogalmazott se nem román, se nem magyar opciót, és nem mondja a csángók nyelvét sem magyarnak, sem a magyar nyelv egyik dialektusának. zt a vélekedést a pragmatista liberális nyelvideológiák nemcsak elméletileg alapozzák meg (az abszolút, a priori nyelvfelfogások elutasítása, dekonstrukciója), hanem mindenekelőtt arra a népi vélekedésre hivatkoznak hangsúlyosan, hogy a beszélők egy része sem nevezi saját nyelvét magyarnak, hanem inkább csángónak. A népi öndefinícióra való hivatkozás azonban több vonatkozásban is sántít: 1. A moldvai csángók körében a magyartól való elhatárolódást kifejező csángó lingvonima célja a Kárpát-medencei magyarságtól való gyakorlati, tehát az egységes magyar nyelven belüli megkülönböztetés, nem pedig a nyelvi egység ideologikus kikezdése. 2. A csángók a maguk nyelvét csak ideologikus beszédben (például egy népszámlálási kérdezőbiztos vagy egy idegenből jött kutató előtt) nevezik csángónak, a hétköznapi, nem ideologikus nyelvhasználatban legtöbbször úgy nyilatkoznak, hogy ők magyarul beszélnek és a nyelvüket is magyarnak nevezik ( magyarul, magyar szóval, magyar beszédvel, magyarosan stb.). (Szilágyi N. Sándor néprajzi interjúk nem ideologikus megnyilatkozásait statisztikailag elemezve jutott erre a következtetésre: Szilágyi N Bodó Csanád több falura kiterjedő terepkutatás alapján mutatta ki, hogy a magukat nem románnak valló beszélők variábilisan használják a különböző lingvonimákat: Bodó ) 3. A csángó etnonima eredetileg csak a Bákó környéki nem székely falvakra (ún. déli csángók ) vonatkozott, azaz mind a Szeret, a Tázló és a Tatros menti székely eredetű katolikusok (ún. székelyes csángók ), mind a Románvásár környéki középkori magyar népesség (ún. északi csángók ) a leghatározottabban elhatárolódott attól, hogy őket mások csángónak nevezzék. (A székely eredetű csoportok attitűdbeli különbözőségéről lásd: Pávai 1995/ ; Tánczos 2000b. 141.; Bodó ) a ugyan úgy tűnik, hogy a moldvai katolikusok egésze elfogadni látszik a csángó megnevezést, de ez a folyamat külső hatás eredménye, azaz a népcsoport valós belső tagolódását nem ismerő székelység, a magyar média stb. egységesítő szemléletét fejezi ki. A csángó terminus történetileg soha nem volt a teljes népcsoport egységes belső neve, és ma is csak a magyarságon belüli megkülönböztetésre szolgál a nyelvhez és etnicitáshoz való ideologikus megnyilatkozásokban. A szó egységes lingvonimaként való használata egy külső nyelvideológiai szemlélet erőltetett érvényesítése jegyében semmiképpen nem indokolt. zen a ponton a liberális nyelvideológia sajátos módon találkozik a csángókra vonatkozó román nacionalista nyelvideológiával. Utóbbi, amely szintén hallani 202

204 Csángó nyelvideológiák sem akar arról, hogy a csángók magyarul beszélnének, nem teoretikusan közeledik a kérdéshez, és nem is a belső önmegnevezés nem magyar (csángó) voltát hangsúlyozza, hanem a nyelvi kevertséget, nyelvi meghatározhatatlanságot tekinti a moldvai katolikusok által beszélt népnyelv fő jellemzőjének. A korcsitura, a madárnyelv, a különös idióma, a talmeş-balmeş és a többi ehhez hasonló megbélyegző lingvonimák mögött az a szemlélet húzódik meg, hogy ebbe a nevetséges tájnyelvbe akár magyar elemek is bekerülhettek valaha (ezt nacionalista magyar papok moldvai működésének, esetleg székely nyelvi hatásnak tulajdonítják), de alapvetően szó sincs arról, hogy a nyelv magyar lenne, a korcsitúra idióma ugyanúgy lehet román is. Ha tehát a katolikus egyház kanonikus rendelkezései anyanyelvi misézést írnak elő, és ha ehhez a hívek egészen kis töredéke nagyon ragaszkodik, akkor természetszerűen a helyi püspökség tisztje, joga és kötelessége, kidolgozni a mise nyelvét ezen a nyelven, eldöntve természetesen azt is, hogy mi a hívek voltaképpeni vallásos anyanyelve. (A moldvai katolikus egyház nyelvi logikájáról és a magyar misét kérő híveihez való jogszerűtlen viszonyulásáról lásd: Szilágyi N ) A jászvásári püspökség, amikor a magyar nyelvészeti liberalizmushoz hasonlóan a csángók nyelvét önálló nyelvnek fogja fel, és ezáltal leválasztja azt a magyar köznyelvről, arra hivatkozik, hogy a magyar mise celebrálásával épp a csángók jogait sértenék meg, és így az őket ért kulturális, ideológiai hatás veszélyeztetné valódi anyanyelvüket (Szilágyi N ). Az az álláspont, miszerint a csángók nem magyarul, hanem csángóul beszélnek, további kérdéseket is felvet. setünkben a probléma nem elsősorban teoretikus-ideologikus jellegű a kérdés természetesen így feltéve is jogszerű: ha a beszélők fölötti, egységes nemzeti nyelv létének nincs szemléleti alapja, akkor milyen szemléleti alapja van a beszélők feletti egységes csángó nyelv létezésének?, hanem inkább gyakorlati természetű. Lévén, hogy oldvában óriási, már-már a megértés határáig menő különbségek vannak a beszélt magyar nyelvi változatok között, ez gyakorlatilag is megkérdőjelezi a csángó nyelvközösség (illetőleg: az egységes csángó nyelvjárási régió) létét is: milyen nyelven kell a magyaróra programban a gyermekeket tanítani? milyen nyelven kell a tankönyveket szerkeszteni? milyen nyelven kellene misézni? stb. (A nyelvközösséget Tolcsvai Nagy Gábor az egy nyelvet anyanyelvükként beszélők közösségeként határozza meg: Tolcsvai Nagy ) bben az ideológiai-politikai kontextusban az önálló csángó nyelv tételezése tehát a korszerű európai jogi paradigmát jelenti, a moldvai magyar dialektus feltételezése ezzel szemben a kollektivista (értsd: nacionalista) paradigma. Csakhogy a csángó nyelvet védő, a nemzeti nyelveket dekonstruáló européer liberális jogi paradigma képviselőinek azzal a liberális eszmerendszeren belül megoldhatatlan gyakorlati problémával kell szembenézniük, hogy amint ezt előbb láttuk maguk a csángók azok, akik nem akarják a saját anyanyelvüket intézményes keretek 203

205 adárnyelven között használni és megtanulni, mert ezt a nyelvet csökkent értékűnek vélik, aminek alapján a hivatalos intézmények által propagált nyelvi stigmatizációt is elfogadják és megalapozottnak tekintik. A liberális nyelvideológia eme buktatójának a nyelvészek is tudatában vannak: Jan Bloomert egy szociolingvisztikai nyelvészeti szimpozionon (2002) azt hányta a veszélyeztetett nyelveket védő nyelvészek, az ún. nyelvi jogi paradigma képviselői (pl. Tove Skutnabb-Kangas, Robert Phillipson) szemére, hogy amikor az őshonos nyelveket az oktatás és közélet nyelveként favorizálják, ezzel megakadályozzák az érintett csoportokat a társadalmi mobilitásban. (Idézi: Kontra ) A csángók, akik nem csekély áldozatot hozva magyarul akarnak tanulni, ezt azért teszik, mert a magyarországi vagy az erdélyi magyar társadalmi-kulturális közegben akarnak érvényesülni. (rről a nyelvpszichológiai magatartásról bővebben: Tánczos 2008c ) Úgy is fogalmazhatunk, hogy amikor a csángók igaz románul (kivétel nélkül mindenki), illetve emellett igaz magyarul is (ma már egy elég jelentős csángó kisebbség) akarnak tanulni, akkor ők maguk lesznek azok, akik nem támogatják a nyelvfenntartó oktatást, értve ezalatt a helyi tájnyelvet, az ún. csángó nyelvet (már amennyiben ilyen létezik). Azt, hogy ehhez a döntéshez, ami végső soron saját nyelvi kultúrájuk feladását jelenti, joguk van, liberális alapon elég nehéz volna megkérdőjelezni. z az önellentmondás akkor válik nyilvánvalóvá, ha szembehelyezzük azokkal a nyelvideológiákkal, amelyek az egyén nyelvcseréhez való jogát és a személyes identitáshoz való jogát védelmezve, nem tartják jogszerűnek a privát etnicitás közintézmények általi támogatását, és ennek megfelelően azt is helyeslik, ha egy társadalomban az oktatást is a nyelvcsere szolgálatába állítják, vagyis ha az iskolákban is megvalósítják az oktatási nyelvirtást. Például John dwards kanadai nyelvész írta 1984-ben: [A nyelvfenntartó oktatás] direkt adminisztratív beavatkozás az identitás megtartásába, vagyis azt a nézetet tükrözi, hogy a sokféleség nemcsak helyeslendő, hanem támogatása a hivatalos politika szintjére emelendő. J. dwards ilyen értelmű nézeteit Kontra iklós ismerteti, egyszersmind rámutatva arra is, hogy ez a nyelvideológia figyelmen kívül hagyja a hatalom és az erőszak kérdéseit (Kontra ). árpedig az erőszak és a megfélemlítés tényezője a moldvai csángók nyelvcseréjében is igen lényeges szerepet játszott, ezt tanúsítják az 1830-as évek óta folyamatosan érkező tudósítások. Ilyen körülmények között a oldvában zajló nyelvcserét nem lehet, illetve nem szabad választásnak, valamiféle természetes jelenségnek tekinteni. Az a nyelvész, aki azért, hogy saját merőben elméleti nyelvpolitikai modelljét működőképesnek higgye, eltekint az erőszak és a megfélemlítés külső körülményétől, attól, hogy adott esetben a nyelvcsere kikényszerítéséről (is!) szó van, nemcsak tájékozatlan (ehhez talán még volna joga), de etikátlan is. Úgy tűnik tehát, hogy a liberális nyelvideológiákat a hatalmi erőszaktól évszázadok óta 204

206 Csángó nyelvideológiák meghatározott csángó nyelv vonatkozásában csak némi cinizmus árán lehet működtetni. A paradox helyezet kialakulása szükségszerű, hiszen az ún. csángó nyelv tételezése ugyanúgy nem liberális képzet, mint a nemzeti nyelvek vagy ezek dialektusainak elméleti és gyakorlati megszerkesztése. Nem lehet úgy szembehelyezkedni az egyik kollektivista ideológiával (nemzeti nyelv, dialektusok stb.), hogy ez a szembehelyezkedés maga is kollektivista jellegű legyen ( csángó nyelv ), amely ráadásul gyakorlati vonatkozásban sem állja meg a helyét (nagy nyelvi különbségek oldvában, a beszélők elutasító magatartása az ún. csángó nyelvvel szemben) A csángómentés elutasítása A kutatás tárgyához való viszonyulás etikai kérdése minden társadalomtudomány örök dilemmája. Az egészen sajátos helyzetben lévő moldvai csángók esetében a nyelvi és kulturális veszélyeztetettség tagadhatatlan ténye mindenekelőtt a saját értelmiség hiánya különösen élesen vetette fel ezt a kérdést. A Kárpát-medencei magyar értelmiség nagyobbik része a 19. század középső harmada óta sokszor kinyilvánította, hogy cselekvően kíván beavatkozni a moldvai nyelvi asszimilációs folyamatokba, és kívánatosnak tartaná, ha ezek a folyamatok leállnának, illetve visszafordulnának. Gyakorlatilag azonban hathatós külső beavatkozásra alig volt lehetőség, aminek az lett az eredménye, hogy a román nacionalizmus szolgálatában álló helyi egyházi és világi értelmiség, a természetes nyelvi asszimilációs folyamatokra ráerősítve, mára a teljes népcsoportot a nyelvcsere utolsó stádiumába juttatta. A beavatkozás gyakorlati lehetőségei ma is erősen korlátozottak, tehát a liberális nyelvészeti ideológiák ezzel kapcsolatos mai kérdésfelvetései merőben elméletinek tűnnek. nnek ellenére érdemes kitérni rájuk, egyfelől azért, mert a moldvai csángók nyelvi helyzetének elemzése sok vonatkozásban valóban újszerű nyelvészeti következtetésekkel kecsegtet, másfelől azért, mert ezekre a felvetett kérdésekre a gyakorlat szintjén is választ kell adni. A nyelvi skanzen előbb részben már tárgyalt etikai vonatkozását illetően a liberális nyelvi ideológia határozott álláspontja az, hogy jogi szempontból maga a beszélő ember mindig fontosabb a nyelvénél, következésképpen a nyelvésznek hagynia kell, hogy a beszélők saját jól felfogott kommunikatív gyakorlatukat követve veszítsék/veszejtsék el a nyelvüket. ás szóval: magukat a csángókat kellene/ lehetne menteni, nem pedig a csángók nyelvét. bből a nyelvészeti perspektívából nagyon élesen fogalmazódik meg az a jogi és etikai természetű vád, hogy a kollektivista eszméket valló magyar értelmiség egy túlhaladott 19. századi szemlélet jegyében paternalista módon cselekszik akkor, amikor a nyelvet és a hagyományos 205

207 adárnyelven kultúrát a beszélők akarata ellenére kívánja megmenteni. (Az elméleti kérdés öszszefoglalása a csángókra is vonatkoztatva: Kontra ) A másik oldalról viszont ugyanilyen éles az elefántcsonttorony magatartás elutasítása és etikátlannak minősítése. (rről a szembenállásról lásd: Tánczos 2001b ) A beavatkozás gyakorlati lehetetlenségét ismervén, kérdés, hogy a liberális nyelvideológia nem dimenzionálja-e túl a csángómentő nyelvideológiában rejlő valós veszélyeket és a kérdés jogi-etikai vonatkozását. A csángómentő alkalmazott nyelvészetnek ugyanis amint előbb már láttuk ma igen kevés esélye van arra, hogy oldvában valódi veszélyforrássá legyen és a nyelvi közösséggel szemben etikai vétséget követhessen el. bben hinni kétségkívül dicséretes, a nyelvészet etikai kérdéseihez való lelkiismeretes hozzáállás jele, de a nyelvészek részéről talán mégis naiv szakmai optimizmus. Úgy tűnik, mintha a nyelvészeti liberalizmus híveinek nem is magával a problémával, hanem a problémát másként látó nyelvészkollégákkal és a politikusokkal volna bajuk. A moldvai csángók vonatkozásában Kontra iklós is túldimenzionálja a nyelvészek gyakorlati lehetőségeit, az általuk teremthető veszedelmeket, amikor erről az etikai kérdésről Salikoko ufwene-re hivatkozva, vele egyetértően így elmélkedik: ufwene szerintem jogosan kérdezi, hogy azok a nyelvészek, akik a veszélyeztetett nyelvek megőrzése vagy megörökítése mellett érvelnek, milyen gazdasági alternatívákat ajánlanak e nyelv beszélőinek. Hiszen a veszélyeztetett nyelvek megőrzése a társadalmi-gazdasági ökológiai változások nélkül a beszélők anyagi romba döntéséhez vezethet. Hogyan lehet fenntartani egy nyelvet anélkül, hogy a beszélők aspirációit ne ölnénk ki? ilyen természetes körülmények kellenek a két- vagy többnyelvűség fenntartásához? Netán azt hiszik a nyelvészek, hogy a nyelvi veszélyeztetettség fogas kérdéseire a globalizáció feladás/elkerülése a válasz? (Kontra ) Végezetül megemlítendő, hogy a nyelvészeti liberalizmus kritikája nemcsak a nyelvi beavatkozások jogi-etikai vonatkozására, hanem gyakorlati hatékonyságára is kiterjed. A beavatkozások ellenzői úgy vélik, hogy mivel az ún. csángómentők hibásan szemlélik a nyelvi folyamatok valós természetét, tevékenységük nem vezet a kívánt eredményre Az értékhárító magatartás A liberális nyelvideológia és nyelvpolitika a nyelvi asszimilációs folyamatokat igyekszik természetesnek tekinteni, olyanoknak, amelyek magából a nyelvi ökológiai rendszer működéséből logikusan következnek. ivel a rendszer egészébe a hatalmi viszonyok is szerves módon beletartoznak, ez az eszmerendszer nem szívesen vesz tudomást a hatalmi erőszak jelenlétéről, és hajlamos akkor is 206

208 Csángó nyelvideológiák szabad választásról beszélni, amikor messzemenően nem erről van szó. A liberális modernizáció hívei és a laissez faire elvét doktrinér módon alkalmazva még a nyelvhalált is szívesen mondják természetesnek, szükségszerűnek, a modernizáció szempontjából célszerűnek stb. hozzáállás következményeként elutasítják mind a nyelvnek tulajdonított szimbolikus értékeket (szép, archaikus, egzotikus stb.), mind a nyelvi asszimiláció jelenségeihez való érzelmi viszonyulásokat, hiszen minden értéktulajdonítás és értékkel való azonosulás mögött kollektivista, tehát nem liberális eszmék húzódhatnak meg. A fenti ideológiai premisszák alapján a nyelvi liberalizmus elhatárolódik a nyelvi veszélyeztetettség tudatosításától is, nem is szólva az ebből származó nyelvi nacionalizmusokról. z a nyelvideológia végső soron természetesnek és fájdalommentesnek tekinti a nyelvi asszimilációt, és a nyelvi egyenlőtlenségi helyzetek érzelemmentes elfogadásában látja a megoldást. A nyelvi asszimiláció, nyelvcsere vizsgálata nem témája a liberális szemléletű nyelvészeti kutatásoknak, sőt ez az ideológia nemegyszer kifejezetten tagadja azt is, hogy nyelvi asszimilációs folyamatok egyáltalán léteznének oldvában. nnek az ideológiának a lecsapódása a román csángók és magyar csángók megkülönböztetés is, ti. ezzel a kategorizációval kikerülhető a nyelvi románosodás kényes kérdésének felvetése. (Például Stan Weber 1998, illetve ennek kritikai recenziója: Tánczos 1998b ) A nyelvi asszimiláció tagadásának egyik kifejeződése az is, ha úgy tekintünk a sajátos csángó nyelvet és sajátos csángó identitást ki nem mutató román népszámlálási eredményekre mint az egyetlen jogszerű és hivatalos hozzáállásra a csángókérdéshez. A csángókérdés ilyetén kezelése a nyugat-európai tudományos és diplomáciai életben és természetesen a román nacionalista oldalon szinte általánosnak mondható. a, amikor a nyelvcsere felgyorsulása mindenki számára nyilvánvaló, kissé időszerűtlennek hat komoly tudományos diskurzusban a kiegyensúlyozott kétnyelvűség gondolatát felvetni. z az utópikus elképzelés is a liberális konfliktuskezelés egyik leggyakrabban alkalmazott módjának, mégpedig az egyenlőség virtuális megteremtésének egyik eszmei megnyilvánulása. ivel előszeretettel hangoztatott elvről van szó, emiatt a csángó nyelvideológiák világában is számolnunk kell vele: vannak magyar csángók, vannak román csángók éljenek békében egymás mellett; vannak magyar nacionalisták is, vannak román nacionalisták is harcoljunk közösen ellenük; nekünk is vannak múltbeli sérelmeink, nekik is vannak múltbeli sérelmeik felejtsük hát el őket közösen; a csángók tanuljanak meg románul és tanulják meg a saját nyelvüket is legyenek ily módon teljes értékű emberek stb. A gond ezekkel a szép eszmékkel rendszerint az, hogy a megteremtett egyenlőség csupán az eszmék szintjén, tehát csak virtuálisan létezik, a valóságban pedig rendszerint erős egyenlőtlenségi helyzetek állnak fenn, amelyeket épp ezekkel a szép utópikus teóriákkal lehet elfedni. 207

209 adárnyelven (Lehet, hogy ezek az elméletek épp ezért bizonyulnak olyan hasznosnak a politikusok számára?) A moldvai csángók nyelvére vonatkozóan a Joshua Fishmann-féle bilingvis diglosszia (sőt esetleg triglosszia!) 5 teóriájaként ismert elméletnek a lecsapódása volt az a felvetés, hogy amennyiben a moldvai csángók nyelvhasználatára vonatkozóan sikerülne kidolgozni ennek gyakorlati modelljét, és kodifikálni, majd megerősíteni az egyes nyelvváltozatokat, ez megállíthatná az erőteljes nyelvi aszszimilációs folyamatokat, és gyakorlatilag is megmentheti a szórványhelyzetbe került, és erősen stigmatizált moldvai magyar nyelvváltozatokat. A csángókkal foglalkozó magyar nyelvészek közül Sándor Klára képviselte ezt az álláspontot (Sándor 1996a, 2000). zeknek az utópikus elképzeléseknek az volt a hátrányos következményük, hogy elterelték a figyelmet a moldvai csángók között zajló valós asszimilációs folyamatokról és a nyelvi tervezés szükségességéről. A diglosszia gyakorlati működőképessége és a nyelvi egyensúlyi helyzet kialakítása kapcsán Péntek János már az erdélyi magyar nyelvjárásokról szólva is erős kételyeket fogalmazott meg (Péntek ), tehát az ilyesféle modell működésének oldvában nyilvánvalóan még ennyi esélye sincs. Az elméletek utópikus jellege és valóságtól elrugaszkodott mivolta csángó vonatkozásban akkor vált valóban nyilvánvalóvá, amikor az ezredforduló táján tényleges szociolingvisztikai kutatásokra került sor oldvában, és ennek nyomán a csángóföldi nyelvi folyamatok megítélésében egy realisztikusabb szemlélet vált meghatározóvá (Bodó Heltai Tarsoly ; Bodó 2004b , , 2006a , 2007b , 2007c ; Bodó riş ; Heltai ; Heltai Tarsoly ; Benő stb.). A valóságban nem egyenlő minőségek egyenlőnek nyilvánítása a legveszedelmesebb ideológiai elfogultságok közé tartozik, és a gyakorlat szintjén romboló hatása lehet. Alkalmas arra, hogy ennek leple alatt a valóságban a legnagyobb egyenlőtlenségek újratermelődhessenek. Továbbá alkalmas a másként gondolkodók diabolizálására, kirekesztésére is, arra, hogy a nyelvi jogvédelem valós formáit nacionalistának, szélsőségesnek minősíthessék. Aki nem akar békét, egyenlőséget, az szélsőséges. Így az ún. csángómentők lesznek azok, akik 5 A diglosszia klasszikus értelemben, Charles A. Ferguson szerint a beszélőnek azt a képességét és beszélési gyakorlatát jelenti, hogy a beszédhelyzetnek megfelelően képes váltogatni a köznyelvet ( változat) és anyanyelvjárását (K változat). (Lásd: Ch. Ferguson: Diglosszia. In: Pap ária Szépe György szerk.: Társadalom és nyelv. Budapest, ) Joshua Fishmann szerint a diglosszia sajátos esete, amikor az anyanyelvjárás (K változat) mellett egy ettől különböző idegen államnyelv lesz az változat. (Lásd: J. Fishmann: Bilingualism with and without diglossia; diglossia with and withouth bilingulism. Journal of Social Issues XXIII ) A moldvai csángóban elképzelhető a fenti helyzet, sőt itt triglossziát jelenthet az az eset, amikor valaki ismer és használ egy kevert anyanyelvjárást (K változat), továbbá ismeri és használja mind a magyar, mind a román nyelv sztenderd változatait (1 és 2 nyelvváltozat) is. 208

210 Csángó nyelvideológiák nyelvi agressziókat követnek el, a kollektivizmust szem előtt tartva az egyént elhanyagolják, kihasználják, archaizmusokat őrző csángó vademberként kezelik; gyakorlati tevékenységük nem hatékony, utópisztikus eszmeiségen alapszik, tudományosnak mondott szemléletük korszerűtlen, dilettáns stb. z az ideológia ugyanakkor alkalmas önmagunk heroizálására és martirizálására is, hiszen ebben a paradigmában a népek és nyelvek békés egymás mellett élését és egyenlőségét hirdető européerek, a haladó eszmeiséget képviselők lesznek a hősök, az egyenlőtlenségi helyzet felmutatói pedig a retrográdok, a nacionalisták, a maradiak, a haladás kerékkötői, akiknek a történelem süllyesztőiben volna a helyük, de akik veszedelmesek, tehát a velük folytatott harc legitim. Az ötvenes évek jelzőinek és magatartásának felbukkanása ebben a kontextusban nem véletlen, hiszen ez az européernek mondott egalitarizmus és a kommunista internacionalizmus eszmerendszere sok tekintetben hasonlít egymáshoz, ideértve az eszme érvényesítésének módszereit is. A nemzet és nyelv természetes kapcsolatát tagadó, a kapcsolat meglétét hirdetőket diabolizáló magyar nyelvészekről írja Tolcsvai Nagy Gábor, hogy módszereikben anakronisztikusan ezredvégi fogalomértelmezéseket alkalmaznak 19. századi és későbbi történeti jelenségekre, és miközben politikailag korrekt beszédet követelnek, rendkívül elfogultak: Az ideológiaellenességet hirdetők maguk is rendkívül erős ideológiai alapon állnak, egy ideológia keretéből támadják a többi ideológiát. Nem veszik figyelembe a társadalmi, kulturális fogalmak történeti jellegét, az átértelmezések történeti meghatározottságát, az értelmező ember antropológiáját. (Tolcsvai Nagy ) A nyelvi liberalizmus nem egységes eszmerendszer, ab ovo nem is törekszik arra, hogy az legyen, és ennek megfelelően sokféle nyelvészeti módszert alkalmaz valóban liberális sokszínűségben. A liberális szemlélet új perspektívákat nyitott a nyelvészeti kutatások előtt, amelyeknek eredményei a csángó nyelvi tervezést illetően is tanulságosak. Ugyanakkor a nyelvi liberalizmusnak vannak szélsőséges, doktriner ideológiai irányultságai és megnyilvánulásai, amelyeket szükséges tudatosítani. * A nyelvi identitás az egyéni és közösségi identitás egyik legfőbb tényezője. Tehát a nyelvről való gondolkodás az identitásról való gondolkodás is. Amikor a nyelvideológiákról beszélünk, a közösségi identitás szerveződéséről is beszélünk. Amint láttuk, a csángók nyelvére vonatkozó különböző nyelvideológiák történeti jellegűek, amint történeti jellegű az identitás alakulása is. zért a nyelvideológiai fogalmak szemantikája is az adott történeti korra jellemző diskurzusok elemzéséből érthető meg. Örvendetes, hogy a magyar nyelvtudomány ma hajlandó kritikailag reflektálni a csángókkal kapcsolatos saját múltbéli és jelenlegi diskurzusaira. 209

211

212 sszék, egyéb írások

213

214 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál gy moldvai út feljegyzései szept lőzmények Az 1990-es években a különböző hivatalos állami intézmények és a moldvai katolikus egyház a moldvai csángó közösséggel szemben nyilvánvaló jogsértések sorozatát követte el. Az 1992-es (majd a 2002-es) hivatalos népszámlálások előtt a moldvai katolikus klérus következetes kitartással román nacionalista propagandát fejtett ki, a templomokban püspöki körleveleket olvastak fel, és a helyi papság sok faluban megfélemlítette, az egyházi szolgáltatások elmaradásával fenyegette a magukat magyar nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek valló katolikus híveket. Több helyen jelezték, hogy a nemzetiségre és az anyanyelvre vonatkozó adatokat az összeírás során különböző módon manipulálták. A jászvásári katolikus püspökség a hívek sorozatos kérvényezései ellenére sem engedélyezte a magyar nyelvű misézést. A csángó templomokban még a helyi vallásos népénekek éneklése vagy a liturgia bizonyos részeinek magyar nyelvű végzése (például az evangélium felolvasása) sem volt lehetséges. A Bákó megyei tanfelügyelőség újra és újra megakadályozta a magyar nyelv iskolai oktatását, még olyan estekben is, amikor erre a román oktatási miniszter hosszas politikai huzavona után egyértelmű rendeleteket adott. Az államhatalmi szervek és a katolikus egyház még a magánházaknál folytatott magyar nyelvű oktatást sem tűrték el. Olyan esetek is előfordultak, hogy a saját házuknál magyarul tanítókat a rendőrség meghurcolta és egy esetben alkotmányellenes tevékenység folytatása miatt pénzbírsággal is sújtotta. Az ismétlődő jogsértések ellen a oldvai Csángómagyarok Szövetsége különböző román és nemzetközi fórumoknál több ízben is tiltakozott. Az is előfordult, hogy egy-egy adott kérdésben az RDSZ politikusai is közbeléptek, bár a romániai magyarok érdekvédelmi szervezetének álláspontja a kényelmetlen moldvai csángó kérdésben nem volt egyértelmű, és vezető politikusai rendszerint nem léptek fel a jogsérelmek ellen. A csángókérdés az 1990-es években folyamatosan jelen volt a médiában és a magyar tudományos életben. Néhány fontos hírközlés a moldvai csángók erőszakos asszimilációjáról a nyugat-európai médiában is megjelent. Ilyen előzmények után 1999 júliusában az urópa Tanács és a FUV (urópai Népcsoportok Föderatív Uniója) közösen küldött jelentéstevő küldöttséget 213

215 adárnyelven oldvába a csángók helyzetének megvizsgálására. Az előbbi szervezet részéről a volt finn oktatási miniszter Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az urópa Tanács parlamenti közgyűlésének tagja kívánt a helyszínen tájékozódni, a FUV részéről pedig az erdélyi származású Komlóssy József FUV-alelnök vett részt a helyszíni szemlén. agam ezen az utazáson Komlóssy József meghívására szakértőként voltam jelen. A delegáció előbb Gyimesközéplokon az Árpádházi Szent rzsébet Gimnáziumban tanuló moldvai csángó diákokat látogatta meg, majd több moldvai falut is felkeresett. mlékeim szerint az addig kevéssé tájékozott T-raportőr a csángó dialektus magyar voltáról a lészpedi Fazekas (Colonel) József vasárnapi iskolájában győződött meg, amikor a gyerekek a testrészek nevét finnugor eredetű magyar (csángó) szavakkal nevezték meg. ivel a látogatás csak az urópa Tanács és a FUV részéről számított hivatalosnak, de a helyi hivatalos szerveknek nem volt bejelentve, a küldöttséget Bákóban sem a Prefektúrán, sem a egyei Tanfelügyelőségen nem fogadták, amit a delegáció értetlenkedve és megütközéssel vett tudomásul. Tytti Isohookana-Asunmaa útjáról hazatérve az urópa Tanács kulturális és oktatási bizottsága számára jelentést készített, amiben a moldvai csángókat urópa legrejtélyesebb kisebbségének nevezte. A nyolc javaslati pontot tartalmazó dokumentum szorgalmazta a magyar tannyelvű oktatás megindítását, az anyanyelvi misék bevezetését, a kétnyelvű helységnévtáblák és feliratok elhelyezését stb. A helyzetjelentés, amely a csángó kultúra védelmét irányozta elő, a kulturális bizottságban éles vitát eredményezett. A szakanyagot mindenekelőtt a testület román képviselői támadták. ivel a vizsgálati anyag ellentmondásos fogadtatásban részesült, ezért az T újabb helyszíni szemlére és újabb jelentés elkészítésére kérte fel João Aryt, a kulturális és oktatási bizottság portugál származású alelnökét, aki egy év múlva, szeptember 5-én hivatalos látogatásra meg is érkezett Romániába. A João Ary körül szerveződött küldöttségben a már említett Komlóssy József FUV-alelnök, Szilágyi Zsolt RDSZ-es román parlamenti képviselő, Sántha Attila miniszteri tanácsos és a moldvai csángó szervezetek vezetői (Bartha András a csángó szövetség elnöke, Duma András a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke, Ilinca Cecília a csángó szervezet jogásza stb.) vettek részt. agam Komlóssy József felkérésére szakértőként voltam jelen ezen a helyszíni szemlén is. Nyomban a szept között történt moldvai utazás után, a helyszínen készített feljegyzéseim és hangfelvételeim alapján, elkészítettem az itt következő beszámolót, aminek közreadására korábban azért nem gondoltam, mert attól tartottam, hogy ezzel esetleg negatív irányba befolyásolhatom a moldvai csángók érdekvédelmét célzó nemzetközi diplomáciai törekvéseket. z a veszély úgy vélem már elmúlt, a néhány évvel ezelőtt megírt beszámoló történelmi 214

216 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál kordokumentum, ami ma már nem politikai, hanem csak kutatói érdeklődésre tarthat számot. Úti beszámoló szeptember 5 8. Szeptember 5., kedd João Ary főtitkár látogatásának tétje igen nagy, hiszen amennyiben beszámolója megerősíti Isohookana-Asunmaa asszony tavalyi jelentését, várható, hogy a kulturális és oktatási bizottság egyszerű többséggel történő határozattal, tehát a román tiltakozás ellenére is a Parlament, majd a nagykövetekből álló iniszteri Tanács elé terjeszti a moldvai csángók ügyét. nnek nyomán a két testület dönt majd arról, hogy az T küld-e részletes tényfeltárást végző, több tagból álló újabb bizottságot oldvába. Amennyiben egy ilyen bizottság kinevezése és helyszíni szemléje megtörténik, várható, hogy az T nyomást gyakorol majd Romániára a csángók jogainak tiszteletben tartásáért. Amint látjuk, az európai diplomáciától gyors döntések nem várhatók, ellenben remélni lehet, hogy a beindult bonyolult gépezet nem ejti el az egyszer már felvetett problémát. Biztató előzmény például, hogy az T korábban néhány más veszélyeztetett európai kisebbség kultúrájával is foglalkozott. Tanulmány készült például az arumuny kultúráról is, amelynek nyomán az T felszólította az athéni vezetést a kisebbségi követelések teljesítésére. Délután fél öt tájban Kolozsvár főterének sarkán találkozom João Ary és Komlóssy József urakkal. Reggel indultak Budapestről, ahová az T kulturális és oktatási bizottságának főtitkára repülővel érkezett, majd Komlóssy úr terepjáró kisautójával folytatták az utat Romániába. Útközben Kolozsvár előtt megálltak már Nagyváradon, majd a Kalotaszegen, megnézték a bánffyhunyadi református templomot is. Bemutatkozásom a Continental szálló előtt történik. Néhány csángó kiadványt, tanulmányt hoztam magammal, köztük a sajátjaimat is, kezdetnek ezeket mutogatom. ár első pillanatban látszik, hogy Ary úr jól tájékozott, és hogy valójában nem a kiadványok érdeklik igazán, hanem az élő helyzetre kíváncsi. Később, a három és félnapos út alatt sem esik sok szó a csángó szakirodalomról, hanem a megtapasztalt élményeket igyekszik feldolgozni, a látottakra kér magyarázatot. A média természetesen tud érkezésükről, de Ary és Komlóssy interjúkat csak a helyszíni szemle végére ígérnek. gyelőre csak a Krónika fotósa kattogtatja a gépét körülöttük, akit be is mutatok nekik, megmagyarázva, hogy a képek nem a román titkosszolgálat számára készülnek. A főtér nyugati oldalán zajos tömeg hömpölyög, valami többnapos sörfesztivál van itt, amit úgy mellesleg a katolikus egyház és a kolozsvári magyarok 215

217 adárnyelven bosszantására találtak ki. A Szent ihály-templom bejárata előtt füstoszlopok kanyarognak, itt sütik a flekkent, a mititéjt. A sörreklámokkal telemázolt autók tömkelege közvetlenül a templomajtó előtti kis téren áll, alig lehet bejutni tőlük a templomba. A déli oldalon a románok sokezer éves itteni kontinuitását bizonyítani hivatott éktelen gödör és a római Traianus-oszlop felépítendő másolatának helyét jelző kő áll. Arrébb, a román főtéren (egykor: Bocskai tér) az autóból megmutatom még a világ legmonumentálisabb giccsét, az ortodox katedrális előtt álló Avram Iancu-szobrot, majd Ary úr érdeklődésére rövid történelmi magyarázat következik a magyar szabadságharcról és az erdélyi románok ebben játszott szerepéről. gy másik kérdés Kolozsvár jelenlegi és múltbéli etnikai viszonyaira vonatkozik. Aranyosgerend után az útjavítások miatt nehezen haladunk, sokszor kell várakoznunk. Tapasztalataim szerint a nyugati embert egy rövid ideig szórakoztatják a kényelmetlenségek, amelyekhez nem szokott hozzá, de egy idő után nyűgös, ideges lesz. João Ary úr, úgy látszik, kivétel: érdeklődéssel figyeli az autóból elénk táruló látványt, megjegyzéseket tesz, kérdez ezt, amazt. Észreveszi például, hogy az előttünk haladó autó hátuljának bal oldalára a tulajdonos a román nemzeti színeket, jobb oldalára pedig az egyesült urópa jelvényét (kék alapon tizenkét sárga csillagokból álló kör, eredetileg a Napbaöltözött Asszony koronája, tehát keresztény jelkép) helyezte el, és derülten konstatálja, hogy az előbbi szimbólum alatt a behajtani tilos, az utóbbi alatt pedig az előírt kötelező haladási irány jelentésű közlekedési jelek állanak. Az autó CV jelzetére, következésképpen a jármű tulajdonosának vélhetően székely mivoltára én hívom fel a figyelmét. A nyárádtői letérőnél elérjük a Székelyföld nyugati határát. Az Alsó- Nyárádmentén táblaháború dúl: a kétnyelvű helységnévtáblák magyar feliratait a legtöbb helyen bemázolták. Nyárádkarácsonyfalva végén, egy csuporékban mint a gomba, három tábla is áll: két egynyelvű román, és egy kétnyelvű, amelyen a magyar felirat le van festve. egállunk, mert Ary úr fényképezni akar, és szerfölött csodálkozik. Balavásár után a helyzet módosul. Kelementelke, Gyulakuta, rdőszentgyörgy, Hármasfalu, akfalva, Kibéd, Sóvárad, Szováta bejáratánál két-két tábla áll: egy egynyelvű román és egy kétnyelvű román magyar utóbbiakon a magyar felirat néhol festékkel lefújva. Az előbbieket, gondolom, a megye, az utóbbiakat a helyi tanácsok állíttatták. Parajdtól kezdődően már csak kétnyelvű táblák vannak, mert itt már a nyolcvanhárom százalékban magyarok által lakott Hargita megyében járunk. A közigazgatási egységek és a kistájak közötti kulturális, etnikai különbségeket, a Székelyföld szalámitaktikával történő feldarabolását Ary úr pontosan érzékeli, ami nem kis dolog egy nyugati ember részéről. A régi falu békés arcát mutató Hármasfalu és akfalva, de különösképpen Kibéd nagyon tetszik neki, 216

218 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál szépnek találja ezt a vidéket. ire Korondra érünk, már teljesen besötétedik, a vásárosok bódéi jobbára üresen állanak. De azért bemegyünk az egyik boltba, hogy megmutassuk neki a modernizáció viszonyaihoz alkalmazkodott népművészet gazdagságát. A korondiak leleményességét Komlóssy úr viccekkel példázza. Az a történet, miszerint Kolumbusszal már szembejöttek a korondi vásárosok Amerikában, nagyon tetszik az U-főtitkárnak, és megkérdezi, hogy vajon az Apollo 11 űrhajósait is, N. A. Armstrongot és.. Aldrint, nem fogadták-e már korondiak a Holdon. Udvarhelyen vacsora következik egy kis magánvendéglőben. Nagyszerű báránysültet eszünk, de előbb két-két kupica valódi szilvapálinkával vetjük meg neki az ágyat. A vacsora alatt előbb a székely-magyar viszonyról, majd Ary úr hazájáról, Portugáliáról beszélgetünk: Kolumbusz származása (állítólag nem genovai, hanem portugál volt) és utazásai, a embert elpusztító 1755-ös nagy lisszaboni földrengés, a fatimai ária-kegyhely kerülnek szóba, végül a spanyolországi katalán és baszk kérdés a téma. Csíksomlyón a Jakab Antal Tanulmányi Házban, ahol megszállunk este, Gergely István plébános (rdély-szerte közismert nevén: Tiszti ) fogad, és itt várakozik ránk Szilágyi Zsolt nagyváradi román parlamenti képviselő is, akit a moldvai csángószervezet kért fel a csángók ügyének képviseletére. Noha meglehetősen késő van már, a bemutatkozások után sor kerül az első munkaértekezletre. Komlóssy úr teljesen hivatalos hangnemben és tárgyszerűséggel nevezi meg az utazás célját, a várható programot, felkérve bennünket a közreműködésre. zután az első mélyinterjú következik: Ary úr hosszasan kérdezgeti a moldvai csángókkal több vonatkozásban is szoros kapcsolatot tartó Gergely István plébánost. kkor döbbenek rá, hogy bizonyos dolgokat elég nehéz lesz majd megértetni vele: hogyan is van az, hogy egy erdélyi katolikus papnak nem lehet misét mondani a szintén katolikus moldvai csángók falvaiban? miért nincs baráti viszony a gyulafehérvári és a jászvásári püspökségek papjai között? a csángó papok, ha ők is értenek magyarul, miért nem védik meg saját népüket az asszimilációtól? és így tovább. gymást felváltva magyarázzuk neki a katolikus egyház hierarchikus szervezetét, a Vatikán kétkulacsos egyházpolitikáját, a saját népük janicsárjaivá lett csángó papok lélektanát, az értelmiség hiányából adódó kiszolgáltatottságot, de éreznünk kell, hogy a helyzet nem teljesen világos előtte. ert ugye, értjük, értjük, hogy mindenki fél valakitől (a csángó hívek a papjaiktól, a papok a püspöktől, a két püspökség egymástól, az erdélyi egyházvezetés a Vatikántól stb.), de mi a félelem végső forrása? ez az alapkérdés, amire válaszolni kellene. Ha a diktatúra lélektana nem is világos Ary úr előtt, a felsorolt tények (pl. aláírásgyűjtések a magyar miséért, az erdélyiekkel kapcsolatot tartó csángókkal szembeni retorziók formái stb.) megdöbbentik. Nagy érdeklődéssel hallgatja Gergely tisztelendő urat, aki nemrég a jászvásári püspöktől kért engedélyt arra, hogy egy magyar 217

219 adárnyelven misét celebrálhasson a moldvai Pusztinában, de mivel a folyamodvány ellenére sem engedték be a falu templomába, ezért egy magánháznál kellett a szertartást elvégeznie, és a dologból még így is egyházdiplomáciai ügy kerekedett. Az éjszakába nyúló beszélgetés nyomán már itt Csíksomlyón mindegyikünk fejében ott kavarog a csángó probléma a maga minden ellentmondásosságával. Holnap a helyszíni terepszemle során arra kell törekednünk, hogy ezt a helyzetet valamelyest világossá tegyük. ert ami nekünk többé-kevésbé érthető, egy nyugat-európai számára lehet, hogy teljesen érthetetlen. És most nagy a tét. Vigyázni kell, hogy a raportőr megbízzon bennünk, illetve, hogy bennünk, és ne az ellenfélben bízzon. Jobban, sokkal jobban kellene beszélnem angolul. Szerencsére Ary úr már elég tájékozottnak tűnik, a helyzet tehát nem reménytelen. indazonáltal későre alszom el. Szeptember 6., szerda A korai reggeli után a magyar Fatima bemutatása következik. lmagyarázzuk a csíksomlyói búcsú és kegyhely történeti jelentőségét a csángók vallásos életében, majd bemegyünk a ferences templomba is, ahol megmutatjuk urópa legnagyobb fából készült reneszánsz ária-szobrát. A holdsarlón álló Napbaöltözött Asszony jelképiségének (a nyugati kereszténység védelme az eretnekséggel és a keletről jövő támadásokkal szemben) magyarázásával azt akarjuk a vendéggel érzékeltetni, hogy az európai kultúrkör legkeletibb peremén vagyunk. A csobotfalvi (és egyszersmind csíksomlyói) plébánián, ahová egy gyors reggeli látogatásra és kávéra még betérünk, Gergely István tisztelendő úr Bálványos havasának asztalra terített régi térképével és a Historia Domus köteteivel fogad bennünket, amelyek egyikében világosan meg van írva, hogy Ghica moldvai vajda azért adományozta ezt a hold alapterületű havast az egyházközségnek, hogy ennek fejében a nagy csíksomlyói búcsúba érkező moldvai csángóknak három napig minden évben élelmet és szállást biztosítsanak. A dokumentumok meggyőzően tanúskodnak arról, hogy a csángók Csíksomlyóval való történeti kapcsolatai egykor igen erősek voltak. Csapatunk itt Csíksomlyón egy Kolozsvárról érkezett mikrobuszba száll. A plébánián két hátizsákos magyarországi diáklány is felkérezkedik hozzánk, hogy vinnénk el őket valahová a csángókhoz. Az eset kapcsán megjegyzem, hogy a csángók számára az elmúlt évtizedekben ezek a oldvát járó, kalandvágytól, kíváncsiságtól hajtott hátizsákos fiatalok is megjelenítették a velük egy nyelvet beszélő kárpát-medencei magyarságot. Gyimesfelsőlokon megállunk, hogy találkozzunk az itt tanuló moldvai csángó gyerekekkel, akik összesen mintegy hetvenen vannak a különböző osztályokban, gyimesi csángókkal, sőt csíki székelyekkel vegyesen. Jöttek volna többen is, de szálláshelyek hiányában és egyéb anyagi nehézségek miatt ennél nagyobb 218

220 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál létszámban már nem lehetett őket fogadni. A helyzetet jól jellemzi az a tény, hogy az épület folyosóján is találunk ágyakat. A középiskolások oktatása a nemrég elkészült hatalmas épületben, a Szent rzsébet Tanulmányi Házban folyik, amit a gyimesiekkel szoros kapcsolatot tartó, például a csíksomlyói búcsúba is velük együtt elgyalogló magyarországi katolikus hívek kezdeményezésére és hathatós támogatásával építettek. Berszán Lajos tisztelendő úrral, aki az egész ügy lelke itt, több osztályba is bemegyünk. indenhol akadnak olyan gyerekek, akik meg tudnak szólalni angolul. Az érettségi előtt álló tizenkettedikesek és tizenegyedikesek között sokan vannak, akik egyetemre akarnak menni. lmondják, hogy jogászok, orvosok, tanítók, színészek, informatikusok szeretnének lenni, és szemmel láthatóan hisznek is abban, hogy terveik megvalósíthatók. gy hetedikes mojnesti kislány ugyancsak angolul mondja el, hogy otthon a városban a szülei már csak románul beszélnek egymással, úgyhogy ő itt Gyimesben egy év alatt egyszerre tanult meg magyarul és valamelyest angolul. Berszán atyának további építkezési tervei vannak, hogy még több moldvai gyereket fogadhasson. Búcsúzáskor a magyar kormánytámogatással felhúzandó épület helyszínét mutogatja. Azzal, hogy az iskolában a gyerekek egy részét moldvai, más részét gyimesi csángóként, harmadik részét pedig székelyként mutatták be, betettük a bogarat Ary úr fülébe. Az autóban a gyimesi csángók kulturális sajátosságairól kérdez, arra kíváncsi, hogy mi is a különbség a moldvai és a gyimesi csángók, illetve a csángók és a székelyek között. Hát ezt is elég nehéz egy nyugati embernek világosan megmagyarázni, de megteszünk mindent, amit lehet. Gyimesfelsőlokon és Gyimesközéplokon szó nélkül haladunk át, majd néhány szót váltva egymással, úgy döntünk, hogy a Bákó megyéhez szakított Gyimesbükk közigazgatási hovatartozásának ecsetelésével nem bonyolítjuk a csángó problémát, de a harmadik gyimesi csángó község sajátos helyzetére Ary úr a táblák alapján magától felfigyel, úgyhogy megint benne vagyunk egy nehéz magyarázkodásban. Szerencsére hamar megért mindent, nem kell sokáig magyaráznunk a Székelyföld megcsonkításának problematikáját. Rövidesen az ezeréves magyar határhoz érünk, aminek pontos helye felől Ary úr már a tegnap is ismételten érdeklődött. Így aztán az autóból megmutatjuk neki a hajdani vasúti határállomás épületét, majd a vasúti vashíd végénél megállunk a Rákóczi vár romjai alatt. Az elhagyott bakterház előtt megcsonkítva bár, de megvan még magyar korona kőtömbje, rajta a vaspántok és a kereszt helye. ivel Ary úr egészen pontosan kíváncsi a valamikori országhatár helyére, szemben megmutatom neki a Tatrosba balról beleömlő egyik kis mellékpatak völgyét is, ahonnan már valóban oldva és vele egy másik kultúrkör kezdődik. z az a hely, ahol 1944 őszén a gyimesi szorost védő, jobbára székely katonákból álló magyar zászlóalj több héten keresztül sikeresen tartotta fel a sokszoros túlerővel támadó 219

221 adárnyelven orosz hadsereget, és Hidegségen, majd Jávárdi patakán át csak akkor vonult viszsza Csíkszentdomokos irányába, amikor a teljes bekerítés miatt kénytelen volt feladni az ezeréves határon kiépített hadállásokat. ivel nemrég olvastam Sebő Ödön parancsnok visszaemlékezéseit a gyimesi harcokról (A halálraítélt zászlóalj. Budapest, 1999.), sokkal több információm van minderről, mintsem amennyire itt most szükség lehet. zután már csak Kománfalván (Comăneşti) állunk meg némi kenyeret vásárolni, úgyhogy jó óra múlva már helyszíni szemlénk első állomására, Pusztinába érkezünk. Dani Péterné Nyisztor Ilona néninél már várnak ránk a moldvai csángószervezetek vezetői. Itt van Bartha András, a oldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke (ő egyébként is pusztinai születésű), itt van Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke, aki néhány fiatal férfi társaságában kisbusszal érkezett, aztán itt van több fiatal fiú a Via Spei nevű csángó ifjúsági szervezet részéről, itt van Nyisztor ihály, az Ilonka néni fia, aki ugyancsak a csángószervezetben tevékenykedik, és legfőképpen itt van az ő felesége, az onyesti óvónő Nyisztor Ilonka, aki a csángó vallásos énekek, népdalok gyűjtője és előadója is, és már több kazettája, CD-je jelent meg. Néhány évvel ezelőtt a bákói román hatóságok, hogy a gyakori magyarországi fellépéseknek elejét vegyék, bevonták a Nyisztor Ilonka útlevelét. A tavaly, Tytti Isohookana- Asunmaa asszony látogatásakor, az akkori rögtönzött pusztinai folklórelőadás után természetesen erről is tájékoztattuk a volt finn oktatási minisztert, aki anynyira megkedvelte a fiatalasszonyt, hogy ezen a nyáron a moldvai zenészekkel együtt meghívta őt egy finnországi turnéra, és így a csángókérdés őáltaluk a finn újságok címlapjaira is rákerült. Nyisztor Ilonka most a helyi népművészet darabjait szőtteseket, bundákat, bútorokat mutogatja anyósa tisztaszobájában, majd átmegyünk a Bartha Andrásék családjához ebédelni. Itt halljuk az első híreket az iskolában kialakult helyzetről: fakultatív magyarórák érdekében több tucat aláírás, illetve személyes kérvény gyűlt össze a faluban (pontos számot nem tudni, egyesek ötven körüli számról beszélnek), de az iskola igazgatónője a tegnapelőtt behívatta szülőket, és visszavonatta velük a kérvényeket. Az aláírások gyűjtésében a Csángó Szervezet is segített, ezt a közbenjárást az érvényben lévő törvények lehetővé teszik. Bartha András ennek kapcsán elmondja, hogy a húga, aki Székelyudvarhelyen végzett óvónőképzőt, most itthon tanít (természetesen csakis románul) az iskolában, és azáltal, hogy állást adtak a testvérének, most már ő is zsarolhatóvá vált: a jelen helyzetben például elvárják tőle, hogy hagyjon fel a magyarórák érdekében végzett aláírásgyűjtéssel, különben felmondanak a húgának. béd után egy régi ismerősömhöz, a hatvanöt esztendős László Kati nénihez látogatunk el, aki noha nem tud írást, a hagyományos csángó folklór egyik leghíresebb adatközlője. Így válik a folklórtudás ideológiatényezővé, a politika 220

222 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál részévé. A Kati néni házánál Nyisztor Ilonka folklórműsort készített elő a falubeli asszonyokkal. Valójában nem is műsorról van szó, hiszen a guzsalyas, amit előadnak, még ma is élő hagyomány Pusztinában. Téli estéken az asszonyok ma is összejárnak szőni-fonni, gyapjút fésülni, kézimunkázni, és ott el-elhangzanak még azok a folklórműfajok is, amelyeket most a mi kedvünkre szervezetten előadnak. A sort László Kati néni nyitja egy tréfás mesével, majd népdalok, balladák, szentes énekek következnek. Kérésemre eléneklik a iatyánk és az Üdvözlégy énekelt változatát (népi gregorián dallammal), majd a Nyisztor Ilonka által felfedezett és felgyűjtött középkori Szent István himnuszt ( Ó, Szent István dicsértessél ). Rövid magyarázatokat fűzünk az énekekhez, de Ary úr e nélkül is érzékeli, hogy itt nem mindennapi szellemi örökséggel találkozott. Végezetül Ilonka átadja neki azt a saját CD-t, ami egyebek mellett az imént elhangzott vallásos énekek egyikét-másikát is tartalmazza. Innen az iskola igazgatónőjéhez megyünk, akit a lakásán keresünk fel. Itt már jóformán csak az idegenek vagyunk jelen, a pusztinaiak nem tartják célszerűnek a falu hivatalosságai előtt velünk mutatkozni. Az igazgatónő, aki az egyik szomszédos román faluból, Grigoreni-ből származik, de helybéli férje után katolizált, végül a közeli iskola tanári szobájában fogad bennünket. Noha ez a találkozás nem volt előzetesen megszervezve, van tudomása már az ittlétünkről, és várta is, hogy a délelőtt folyamán az iskolában felkeressük. lőbb hosszasan beszél különféle semleges dolgokról, és úgy tetszik, hogy az oktatás szokványos ügyes-bajos dolgainak, sirámainak ecsetelésével véget is ér ez a találkozás, amikor Ary úr felteszi neki az első keresztkérdést: Hogyan lehetséges az, hogy amint ez az igazgatónő szavaiból kiderült, itt mindenféle nyelven lehet tanulni, csak éppen magyarul nem, ami ugyebár a gyermekek anyanyelve? it tesz az iskola a tanulók anyanyelvi oktatásáért? A válasz nyakatekert és hosszadalmas, az igazgatónő nyelve szapora összevisszasággal pereg, úgyhogy Ary úr alig győz jegyzetelni. A lényeg, hogy végül is elhangzanak mindazok az érvek, amelyekkel másnap is újra és újra találkozunk, és amelyek úgymond mind-mind a magyarórák bevezetése ellen szólnak: Igaz ugyan, hogy beszélnek a faluban egy csángónak nevezett dialektust, de ez semmiképpen nem azonos a magyar nyelvvel. Igaz az is, hogy a szülők közel ötven gyerek számára kérték magyarórák bevezetését az iskolába, de később ezeket a kérvényeket majdnem mind visszavonták, miután megmagyarázták mindenkinek, hogy effélére nincsen semmi szükség. A szülők megértették, hogy az úgynevezett Csángó Szövetség aktivistáinak áldozataivá lettek, és ők maguk voltaképpen nem is akarják azt, amit kérvényeztek. Csak néhány kérvény van már itt a vasszekrényben, azoknak a szülőknek a kérvényei, akik nem jöttek még be az iskolába, hogy megbeszéljék ezt a dolgot. Aztán amúgy sem volna tanár, aki magyarul tanítsa a gyerekeket, de még ha volna is ilyen személy, akkor sem volna, amiből kifizetni az órákat. Igaz 221

223 adárnyelven ugyan, hogy az iskolában dolgozik két olyan helybéli születésű fiatal pedagógus is, akik Székelyudvarhelyen végezték a pedagógiai szakközépiskolát, de az ott kapott diplomák erre a célra nem megfelelők, és a nevezett iratok egyébként is a bákói tanfelügyelőségen vannak, itt nem látta őket senki, tehát nem is tudják, hogy mi áll bennük. A magyarórákat egyébként be sem lehet iktatni a gyerekek heti órarendjébe, mert a heti egy-két fakultatív órával túllépnék a törvény által megszabott maximális óraszámot, ha pedig heti három-négy órában anyanyelvi óraként vezetnék be (ámbár itt a faluban amint erről már szó esett nincsenek is magyar anyanyelvűek, csak úgynevezett csángók ), ezzel olyan követelmények elé állítanák a gyerekeket, amelyeknek biztosan nem tudnának megfelelni (évharmadi dolgozatírás, nyolcadik osztály utáni záróvizsga stb.). Szóval, a magyarórákkal mindenképpen túlterhelnék a kérvényező gyerekeket, akik amúgy is a leggyengébb képességűek az iskolában. rre az utóbbi érvre a már korábban is értetlenkedő Ary úr felkapta a fejét, mire az igazgatónő kifejtette: Igen, igen, a magyarórát kérvényező gyerekek közepes, hogy ne mondjam, gyenge képességűek, intelligenciahányadosuk rendkívül alacsony, akik még a román nyelvű törzsanyagot sem képesek elsajátítani, hogyan akarnak hát még ezen felül magyarul is tanulni? Ary urat a körmönfont okfejtést lezáró IQ-érv valóban végleg meggyőzte, csak nem úgy, ahogyan az igazgatónő szerette volna. A későbbiek során, a Bákó felé tartó autóbuszban majd az esti vacsora során kétszer-háromszor is méltatlankodva hozta szóba az IQ-ügyet. egdöbbentette az, hogy itt a pedagógusok tucatjával minősítenek értelmi fogyatékosoknak gyerekeket. Azt hiszem, megértem őt, mert Nyugaton élve, ő eddig inkább ahhoz szokott hozzá, hogy a valóban fogyatékos gyerekekkel is pedagógusok tömkelege foglalkozik, és igyekszik bekapcsolni őket a társadalom életébe. A pusztinai iskolában kialakult helyzetet mindenesetre később úgy értékelte, hogy az iskola 150 tanulója közül csak azért kértek csupán 50 gyermek számára magyarórákat, mert a többi gyermek szüleit megfélemlítették. Az iskolából csak estefelé szabadulunk, de még két fontos találkozásra sikerül Pusztinában sort keríteni. A falu plébánosához megyünk, de mivel épp most kezdődött meg az esti mise, hát akkor előbb rős Józsefet, a helyi csángó szervezet elnökét látogatjuk meg, aki újabb adalékokkal szolgál az imént elhangzottak értelmezéséhez: Az igazgatónő minden szülőt lebeszélt a magyarórákról, nem is kellett nagy erőfeszítést tennie, mert errefelé az emberek megszokták, hogy ne mondjanak ellent a hatalomnak. Az ő kérvénye csak azért van még mindig ott az iskolában, mert ő nem ment el a minap a szülői értekezletre, ugyanis a Kisebbségi inisztérium tanácsosát, Sántha Attilát várja, aki megígérte neki, hogy együtt mennek majd be az iskolába. A szülőket itt megfélemlítik, például azt mondják nekik, hogy nem adják ki a gyermekpénzt, 222

224 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál ha magyarórákat követelnek, hogy vihetik innen a gyermekeiket más iskolába, ha ez itt így nem tetszik stb. rős úr úgy véli, hogy mindennek az iskola igazgatónője az oka, ha őt sikerülne innen eltávolítani, megoldódnék a helyzet. agatartásában számomra az a megdöbbentő, hogy a kialakult helyzetet ő nem tágabb összefüggésben szemléli, nem politikai harc egyik részeként, a csángók elnyomott helyzetét szemléltető szimbólumként fogja fel, hanem itt és most vár konkrét megoldást a szülőfalujában kialakult konkrét problémára. A mi ideérkezésünket is kizárólag ebben a konkrét összefüggésben értelmezi. ert ha ebben a magyaróra ügyben most nem sikerül győzni, akkor a faluban még az a néhány család is végleg elfordul a magyar ügytől, aki eddig kitartott mellette. Úgy érzem, hogy ez a kézzelfogható eredményt váró földhözragadt magatartás, ez a parasztosan egyszerű kőkemény logika sokkal tisztességesebb annál, mint aminek a jegyében én magam is és talán még néhány jelenlévő társam is cselekszik. intha restellném most, hogy számunkra a pusztinai helyzet elsősorban nem megoldandó problémát, hanem mindenekelőtt olyan érvet jelent, amivel meggyőzhetjük a raportőrt arról, hogy a moldvai csángók érdekében az urópa Tanácsnak fel kell lépnie. De ez a kishitű önvád csak bennem ötlik fel a beszélgetés során, tudom, hogy igazi diplomata politikus nem keveri össze a szerepeket, és nincsenek kételyei munkája végső értelmét, célját illetően. ire visszaérünk a templomhoz, már valóban vége az esti szentmisének. Az oltárképet mutatjuk meg Ary úrnak, ami a koronáját áriának felajánló Szent István magyar királyt ábrázolja, majd elmondom neki, hogy a magyar szentek patrocíniumait a pusztinai kivételével oldvában mindenhol megszüntették. De úgy tűnik, hogy ő ennek a témának nem tulajdonít különösebb fontosságot, mert mindez inkább a múlthoz, az ideológiák világához tartozik, aminek kevés köze van a jelen megoldandó problémáihoz. A segédlelkész személye viszont, akivel a templomkertben találkozunk, határozottan érdekli. A sűrűsödő sötétségben élénken figyeli, hogy a fiatal pap, akit magyarul szólítunk meg, vontatottan bár, de magyarul válaszol nekünk, majd a bemutatkozást követő rövid eszmecsere után, amikor elmondjuk, hogy mi voltaképpen a plébánossal kívánunk találkozni, a közvetítő szerepet megtagadva, esetlenül és udvariatlanul eloldalog a plébánia felé. Nyilvánvaló, hogy a maga nemében szimpatikus fiatalember nem akar a főnöke szeme elé kerülni ezzel a díszes társasággal. A sekrestyében tevő-vevő Deac ugen plébánosnak már románul mutatkozunk be, noha tudom, hogy jól beszél magyarul is, hiszen néhány évvel ezelőtt a szülőfalujában, Nagypatakon járva, az édesanyjával is találkoztam, és fel is vettem tőle néhány magyar imádságot. Riadtan hárítja el a velünk való beszélgetés gondolatát, arra hivatkozik, hogy ilyenkor éjszaka (kb. este nyolc óra lehet, és még világos van) nem állhat szóba velünk. ivel ily módon ki vagyunk dobva, a dolgok velejébe vágva, nyomban azt a püspökhöz intézett kérvényt hozzuk szóba, 223

225 adárnyelven amit a pusztinai hívek a jászvásári püspökséghez juttattak el a kilencvenes évek elején, és amiben magyar nyelvű misét kértek. A plébános ezt a problémát nem tartja valóságosnak ( nu e o problemă reală ), mert mint mondja, később maguk az aláírók sem vállalták a saját aláírásukat. z talán igaz is lehet, hiszen mindenki tudja a faluban, hogy rögtön a több mint száz aláírást tartalmazó kérvény benyújtása után a püspökség kiküldött emberei végigjárták a falut, és visszavonatták az emberekkel saját aláírásukat vagy hamisaknak minősítették a kézjegyeket. int látjuk, néhány év múlva a magyarórák kapcsán ugyanez a forgatókönyv ismétlődött meg. Deac ugen megjegyzi, hogy ő valóban beszéli és az igényeknek megfelelően használja is az itteni nép nyelvét, de ezt a nyelvet semmiképpen nem tartja a magyar nyelvvel azonosnak, hanem csak egy sajátos helyi dialektusnak, ami fejletlensége folytán nem alkalmas arra, hogy hivatalos egyházi szövegek hangozzanak el rajta. Itt tehát más összefüggésben, ezúttal a csángó nyelvre vonatkoztatva, bukkan fel az a gondolat, ami egy órával előbb az IQ-problémában jelenítődött meg: minden olyan identitás felvállalása, ami szemben áll a modern román világ értékrendjével, csak csökkent értékű lehet, amihez csak csökkent értelmi képességű emberek ragaszkodhatnak. Szállásunk egy bákói szállodában van, ahol meglehetősen borsosnak találván az árakat, Szilágyi Zsolt képviselővel együtt úgy döntünk, hogy a fölösleges pénzszórást kerülendő, elalszunk mi ketten egy szobában is. A régi idők reflexeinek engedve, amikor vacsorázni megyünk, iratainkat nem hagyjuk fent a szállodai szobában. És mit ad Isten, lent az utcán ugyanez jut eszébe Komlóssy úrnak is, úgyhogy ő is sietve visszamegy a táskájáért. Pedig ő csak hatéves volt, amikor végleg eltávozott urópának ebből a feléből A vacsora alatt, amit egy szerényebb vendéglőben költünk el, az asztal egyik végén Komlóssy úrral életpályájáról, székely gyökereiről beszélgetek. Édesanyja gyergyóditrói származású volt, de a család még az ő gyerekkorában Nyugatra került. Nehéz életút során jutott el odáig (fiatal éveiben még erdővágó munkás is volt Kanadában), hogy ma kisebbségjogi kérdésekben ő az európai diplomácia egyik meghatározó személyisége. Úgy gondolja, hogy a felvállalt múlt, a származás, a közösség nagyon fontos az ember életében, mert csak ez mutathat irányt, e nélkül semmi nincs, csak kusza rendetlenség. A születés helye nemcsak földrajzi tér, hanem olyan metafizikai adottság is, amit minden körülmények között vállalni kell. A székely gondolkodásmódról azt vallja, hogy ez sem megtanulható, hanem velünk született genetikus adottság. agam erről nem így vélekedem, de azért néhány székely viccet elmondunk még előbb egymásnak, majd később az egész asztaltársaságnak. A vacsora fő témája azonban a másnapi program. Faxok, telefonok tömkelege ment jobbra és balra, így most nem világos, hogy holnap lesz-e a tanfelügyelőségen is látogatás vagy csak a prefektúrán fogadnak bennünket. (A tavaly Tytti 224

226 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál Isohookana asszonnyal meglepetésszerűen jelentünk meg a tanfelügyelőségen, de ezt az idén már nem lehet megcsinálni, túl nagy a felhajtás körülöttünk.) Én úgy vélekedem, hogy a bákói hivatalosságok el akarják kerülni azt, hogy az oktatás témája központi helyre kerüljön a látogatás során, ezért vélhetően a prefektúrára fogják majd hívni a főtanfelügyelőnőt is, hogy egyéb általánosságok között kisebb jelentőségűnek tüntethessék fel a legégetőbb problémát. rre a lehetőségre figyelmeztetem Ary urat is. Végül abban maradunk, hogy 10 órakor a prefektúrán találkozunk, és utána déli 12 órakor elmegyünk a tanfelügyelőségre is. ivel Ary úr minél több csángó faluban akar tájékozódni, ezért korai felkelésben egyezünk meg, hogy reggel még kimehessünk a közeli Lujzikalagorba is. Délután majd Klézse, Somoska, sőt esetleg más csángó falvak is következhetnek. Szeptember 7., csütörtök Reggel 8 után valóban útban vagyunk már. Az első jelzőlámpánál megvesszük az aznapi helyi újságokat (Deşteptarea, onitorul). A Deşteptareában valóban benne vagyunk már. A cikket Szilágyi Zsolt rögtön lefordítja: agyar csapdák a megye hivatalosságai előtt. gy európai küldöttség újra feléleszti a hamis csángókérdést hangzik az iromány címe, ami hemzseg a tévedésektől. Azt írják például, hogy João Ary úr titokban van jelen a küldöttségben, voltaképpen nem is szerepel a hivatalos jegyzékben. zeket az újságírókat jó szolgálataikért nekünk valóban meg kellene fizetnünk. A tavaly is hasonló forgatókönyv szerint és hasonló színvonalon zajlott a félretájékoztatás, úgyhogy a látogatás során Tytti Isohookana-Asunmaa asszony a helyszíni szemle végén elhárította a korábban beígért sajtótájékoztatót, és csak néhány pontosítást adott az újságíróknak a már megjelent cikkekkel kapcsolatosan. Azt, hogy miként vélekedik a cikkek tartalmáról, egy arcrezdüléssel sem árulta el, de a sajtóértekezlet lemondása sokatmondó volt. gy európai diplomata annak a lapnak az újságírójával, amelyikben ilyen cikk jelenik meg róla, többé már nem áll szóba. A tavaly jócskán betelt a pohár Bákóban, és az idén sem lesz ez másként. Ary úrnak, akit szemmel láthatóan érdekel a sajtó véleménye, megígérjük, hogy utánaküldjük majd a látogatás visszhangjáról szóló román és magyar cikkeket. A Lujzikalagorban tett látogatásnak, noha a rendelkezésre álló idő alig volt több egy óránál, szintén megvoltak a maga tanulságai. Régi ismerősömmel, Csernik Anti bácsival, aki a diktatúra idején sem félt engem a házába befogadni, előbb azt mondatom el, hogyan is alakult gyermekeinek eddigi életpályája. Abból, hogy a nyolc gyerek (három fiú és öt lány) közül ma hárman Olaszországban, hárman pedig Budapesten élnek, megértheti Ary úr, hogy manapság teli van olyan csángó fiatalokkal urópa, akik itthon nem találtak maguk számára megélhetést. A Csángóföldön végbement demográfiai robbanást egyébként a falu bejáratánál, a 225

227 adárnyelven nyílt mezőn létrejött hatalmas falurész újdonatúj házai is példázzák. zután szóba kerül az is, hogy néhány évvel ezelőtt a magyarokkal való kapcsolattartásuk miatt, de legfőképpen azért, mert a faluból gyerekeket küldtek ki tanulni Csíkszeredába, a Csernik családdal a bákói újságok is foglalkoztak, és ekkor a pap is kiprédikálta őket a templomban, mondván hogy a pokol mélységes fenekére kerülnek majd azért, mert a csángó gyerekeket segélyadományokért, valójában csak néhány féllábas cipőért kiárusították a magyaroknak. De ez már régebb volt, újabban nincs senkinek bajuk velük, hiszen most csak csendben élnek, arica nénivel kettecskén. Ő egyébként istenfélő ember, még az apja is búcsúvezető volt, aki a falu népét minden évben elvitte a csíksomlyói pünkösdi búcsúba. nnek bizonyságaként a szekrényből előveszi a Kájoni-féle Cantionale Catholicum 1805-ös kiadását, amit az apjától örökölt. A könyvben csupa magyar ének van, melyeknek tetemes részét ő maga is ismeri, és néha szokott is ebből a könyvből énekelni. A falun a kisbusszal végighajtva, itt-ott parabolaantennák tűnnek a szemünkbe Duna Tévé felirattal. A községháza és az iskola előtti téren világháborús emlékmű áll csupa elferdített vagy románra lefordított magyar családnévvel. Az emlékmű útra néző oldalának felirata: Românii ori şi unde cresc! (Románok mindenütt nőnek!) Talán ezek a szemünk előtt elfutó látványok is hordoznak némi információt az élesen figyelő Ary úr számára, különösen, ha egy-két magyarázó szó is kapcsolódik hozzájuk. Délelőtt 10 órára pontosan ott vagyunk már a megyeházánál, de csakhamar kiderül, hogy túl korán jöttünk. Tudniillik a prefektúra a tegnap telefaxon értesítette a csángó szervezetet, hogy csak 12 órára várnak bennünket. Nem tudjuk, hogyan történt a félreértés, nem is keressük a bűnbakot a történtekért, hanem inkább arról kezdünk el tanácskozni, hogyan is lehetne minél hasznosabban eltölteni az előttünk álló két órát. Én legszívesebben a egyei Tanfelügyelőségre vinném a küldöttséget (most már bizonyos, hogy el akarják bagatellizálni az oktatás kérdését), de belátom, hogy ez most nem volna a legjobb megoldás. Valószínű ugyanis érvel Szilágyi Zsolt képviselő, hogy a tanfelügyelőségen arra való hivatkozással, hogy a fő-tanfelügyelőnő házon kívül van, nem fogadnak majd bennünket. A hölgy egyébként is jelen lesz a déli találkozón, ahol mégiscsak meg lehet majd tőle kérdezni egyet és mást. Rövid időn belül úgy döntünk, hogy inkább kimegyünk az ide 15 kilométerre lévő Lészpedre, ahol szintén gyűjtöttek aláírásokat a magyarórák ügyében, és ahol a hivatalosságok ellehetetlenítették a gyerekekkel saját házánál foglalkozó Fazakas (Colonel) József és Fehér Kati helyzetét. lőbb az iskolába vonulunk be, ahol csak a titkárnővel tudunk szóba állni, aki az igazgatónőt csak hosszas szaladgálás, telefonálás után tudja előkeríteni. Amíg ezek a szervezési munkálatok zajlanak az igazgatói irodában, az ajtó előtt unalmamban megszólítok egy csángó asszonyt, aki ott álldogál a kihalt 226

228 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál folyosón, és nem mer az igazgatói irodához közelíteni, ahol most zsibong az élet. Az asszony, akivel természetesen magyarul beszélgetünk, elmondja, hogy valamiféle igazolásért jött a lejes (értéke kb. 3 dollár) havi gyermeksegély ügyében, de nem mer bemenni az irodába, mert a most mások előtt rendkívül szelíd, meghunyászkodó titkárnő egyéb alkalmakkor erősen szokott rikójtozni az emberekre. ost aztán különösen nem volna jó bosszantani, mert ugye ő is kérte a magyarórát a gyereke számára Hát ezek után még mondja azt valaki, hogy nem isteni elrendelés alapján történnek a világ dolgai! Lészpeden ugyanis, ahol 1960-ig erős magyar iskola működött, most mindössze öt szülő kérte a magyarórát összesen nyolc gyerek számára, és lám, ezek egyikét ebben a kulcspillanatban iderendelte Jóisten. A se holt se eleven asszonyt egy rövid interjú erejéig azonmód beinvitáljuk az igazgatói irodába, ahol az addig oly szelíd titkárnőt már a legelső magyar szótól elönti az epe, és éles hangon kér meg bennünket arra, hogy beszéljünk olyan nyelven, amit mindenki ért. A helyzetet tisztázandó, megkérdezem a hölgytől, hogy ő milyen vallású, de erre a kérdésre semmit nem válaszol. Így aztán élek a gyanúperrel, hogy csángó származású lévén, voltaképpen jól ért magyarul is, csak ezt most éppen jobbnak látja titokban tartani. De mivel mindezt nem tudhatjuk, kérése ebben a helyzetben természetesnek mondható, és voltaképpen jól is jön a szerencsétlenül járt asszonynak is (mit fog ő még kapni ezért, ha mi elmegyünk!), mert vélhetően nem is merne megszólalni csángósan, vagyis az anyanyelvén ebben a közegben. Így aztán románul beszélgetünk, de az interjúalany a félelem miatt rendkívül határozatlanul nyilatkozik a kért magyarórákat illetően. Az egész interjújelenet arra mégiscsak jó, hogy valóban megértsük a letett kérvények önkéntes visszavonásának lélektanát: egy-egy viseletbe öltözött csángó asszonytól, vagy kalapját izzadt tenyérrel gyűrögető munkanélküli csángó férfitól hogyan is várhatjuk el, hogy felemelt fejjel álljon meg a perzsaszőnyegen rikójtozó, elegánsan öltözött, szépen kifestett, minden hatalmasságtól támogatott igazgatónők előtt, akik millió érvvel tudják neki megmagyarázni, hogy micsoda értelmetlen, gyalázatos és törvényellenes dolog az, amit ő voltaképpen a maga egyszerű eszével akar, vagy talán nem is egészen biztos, hogy már akar. És ráadásul ezek a hatalmasságok még azt az aláírást és pecsétet is megtagadhatják, ami feljogosít arra, hogy a gyermekek után járó kis gyermeksegélyt a postán felvehesse Az interjú közben megérkezik az igazgatónő is, aki a bemutatkozás után kérdőn tekint az asztal mellé ültetett asszonykára, aki ebben a pillanatban már se holt se eleven, szemlátomást halálra van rémülve. De mivel az igazgatónő személyében újabb interjúalany érkezett, ő most megszabadulhat, és az "igazolást" is feledve, kisurran az irodából. A titkárnő még epésen megjegyzi, hogy az aszszony jelenléte semmiképpen sem lehetett véletlen. A gyanúsítást, miszerint a lejátszódott eseményeket mi szerveztük volna meg, végül is nem sikerül meggyőző 227

229 adárnyelven érveléssel elhárítanunk, hiszen a nagy számok törvénye valóban ellenünk szól: a Rácsilával együtt közel négyezer lakosú faluból vajon miért épp ezt az asszonyt vetette ide ebben a pillanatban a véletlen? Később, távozásunkkor hiába keresem már a szememmel, sem a folyosón, sem az udvaron, sem az utcán nem találom. Csak annyit tehetek még az érdekében, hogy utolsónak maradván, az ajtóban nyomatékosan megkérem az igazgatónőt és a titkárnőt, hogy a történtektől függetlenül adják majd ki neki azt a papirost, amiért voltaképpen idejött. zt ők egyébként természetesnek mondják, és úgy tesznek, mintha nem értenék az én látszólag indokolatlan kérésemet. A lészpedi beszélgetés a pusztinaihoz hasonlóan alakul, a magyarórák elleni érvek csaknem egy az egyben megismétlődnek, legfeljebb itt-ott elmélyül, részletezőbbé válik a nem lehet -re vonatkozó okfejtés. Új érvnek csak az számít, hogy a szülők nem adták be időben a kéréseket, de ezt a csángó szervezet vezetői, Bartha András és Farkas János, azonnal cáfolják. A többit már Pusztinában jobbára hallottuk: agyarórákat opcionálisként nem lehet, mert az túlhaladná a lehetséges maximális óraszámot, de kötelezőként ( trunch comun ) sem lehet, mert nincs rá pénz, és nem is magyar nyelv ez, hanem csángó, aminek nincs írott változata, a kéréseket sem adták be idejében, ha be is adták volna, nincsen tanár, aki a magyar nyelvet tanítsa (itt Hegyeli Attila, Klézsében élő és tanító, Kolozsváron végzett magyartanár közbeszól, hogy ő szívesen tanítana hivatalos keretek között Lészpeden), a törvény nem egyértelmű, a szülők nem is akarják igazából a magyarórákat, már vissza is vonták a kéréseket, egyébként is csak közepes vagy gyenge képességű gyerekek szülei kérik ezt, akik amúgy sem bírnák meg a túlzott megterhelést, mert még románul is nehezen tanulnak, mert igen alacsony az IQ-juk zen a ponton, a csángó IQ-probléma újabb felvetésekor, hirtelen szokatlan dolog történik: Ary úr minden megjegyzés nélkül felugrik, öszszecsapja a mappát, amibe addig jegyzetelt, és megköszönve a beszélgetést azonnal távozik. ár csak lent az utcán érjük utól, a történteket hallatlannak nevezi. A bákói megyeházán nagy tömeg fogad, alig lehet előrehaladni az újságírók, tévések között. indenki lázban van, igen élénk a hangulat. Szép nagy tanácsterembe vezetnek bennünket, középen hosszú asztallal és a francia nyelven beszélő tolmácsok segítségével mindenkit bemutatnak. A mintegy főből álló társaság valóban válogatott, benne minden fontos hivatalos intézmény magas szinten képviselteti magát. Jelen vannak a következő személyek: Adrian ironescu prefektus, Ion Chiriac a egyei Tanács alelnöke, D. Nadă a Prefektúra főigazgatója, Ruxandra Iosipescu megyei fő-tanfelügyelőnő, Ştefan rdeş püspöki helynök, Dumitru Gabor vallásos nevelés ügyében felelős püspöki referens, ihaela Drăghici a román európa tanácsi delegáció főtitkára, Zaharia Dumitru jászvásári történészprofesszor, továbbá több nagy csángó falu: Klézse, Pusztina (Pârjol község), Lészped (Gârleni község), és Forrófalva polgármesterei, helyi 228

230 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál plébánosok és még sokan mások. A oldvai Csángómagyarok Szövetségének hét vezetője João Ary úr delegációjának tagjaként van jelen a megbeszélésen, ők nem kaptak meghívót a prefektúra részéről. A bemutatkozások után ironescu prefektus bejelenti a napirendet: azért hívta meg a jelenlevő szervezetek képviselőit, mert a moldvai katolikusok történelmére vonatkozó minden kérdésben vitatkozni akarnak. Ary úr ezzel kategorikusan nem ért egyet. Kifejti, hogy az urópa Tanács számára a csángókérdés se nem történettudományi, se nem nyelvészeti, se nem etnográfiai, hanem kizárólag emberjogi probléma. És mivel úgy tapasztalják, hogy a vallásgyakorlás és az oktatás terén vannak súlyos ügyek, ezekről ő az urópa Tanács parlamentje számára jelentést fog készíteni, ezért kéri, hogy kizárólag ezekről a kérdésekről beszéljenek, történelmi és nyelvészeti vitát, egyszóval az ideológiákat ő nem is hajlandó meghallgatni, hiszen a megoldást nem a múltban, hanem a jelenben kell keresni. z a bejelentés, a problémának ilyen megközelítése egészen meghökkentő, a jelenlévők nem erre készültek. zután az Ary úr által rendre felvetett konkrét kérdések körül (miért nincs magyar oktatás, holott ezt 1995 óta kérvényezik a szülők? miért nem informálják helyesen az embereket a törvényes lehetőségekről? egyáltalán miért nem tartják be az ország törvényeit? miért nincs magyar nyelvhasználat az egyházban? miért nem vezetik be a hívek által ismert magyar nyelvű vallásos népénekeket a templomokba? a csángó származású papság miért nem használja a csángó nyelvet a vallásos életben? miért nem engedik be a templomokba az rdélyből érkező magyarul miséző papokat? miért félemlítik meg az embereket? stb.) csapongó és ingerült beszélgetés kezdődik, amiben mindenféle érvek elhangzanak: Az ország törvényeit, az alkotmányt tiszteletben kell tartani, minden felforgatástól őrizkedni kell. A törvények alkalmazásával kapcsolatban különböző víziók vannak, és sokan nem úgy értelmezik a törvényt, mint azok, akik a törvényre hivatkozva felforgatják a rendet. (Adrian ironescu prefektus) A magyar nyelv iskolai oktatásának nincs metodológiája, a szülők visszavonták a kéréseket, amikor megtudták, hogy a magyar nyelvet nem heti egyórás fakultatív tárgyként, hanem többórás kötelező tárgyként akarják bevezetni. A félretájékoztatásokért a propagandát kifejtő csángó szervezetet terheli a felelősség. A gyermekek túlterheltek, ezért a szülők visszavonták a kéréseket, a magyarórákat csak a leggyengébb képességűek kérik. (Ruxandra Iosipescu főtanfelügyelő) A csángók anyanyelve nem magyar, tehát a magyar nyelvet nem lehet anyanyelvként bevezetni az iskolákba. (Adrian ironescu prefektus) Az ötvenes évek magyar iskoláit moszkvai kommunista nyomásra hozták létre, ami hiba, kisíklás ( eşec) volt. (Ştefan rdeş püspöki helynök) A csángó gyermekek évszázadok óta románul beszélnek, erre megvannak az írásos dokumentumok. ( Joca klézsei polgármester) 229

231 adárnyelven oldvában egyáltalán nincsenek etnikai problémák, csak Budapestről bujtogatják a moldvai katolikusokat, a agyarországról érkező adományok mögött is magyar nacionalista szándékok rejtőznek. egalázó, hogy a gyermekeket kiviszik tanulni agyarországra és rdélybe. Az iskolákban inkább az angol és francia, nem pedig a magyar nyelvet kell tanítani, hiszen sokan vállalnak munkát idegenben. (Lenghen Valentin gerlényi polgármester) A misék nyelvéért a püspök és az általa megbízott papok felelnek, de ez a nyelv nem lehet a magyar nyelv, ami oldvában idegen nyelv. A csángók lokális kulturális értékei elvesznek, ha magyarosítják őket. (Ştefan rdeş püspöki helynök) Csíksomlyón a moldvai katolikusok számára románul is kellene misézni, ugyanúgy, mint a bukovinai Cacicában. Vajon már ahhoz is az urópa Tanács engedélye szükséges, hogy Romániában román nyelvű misét tartsanak? (Dumitru Gabor püspöki tanácsos) Az ülés végén a fenti érvrendszerre a koronát Dumitru Zaharia idős történészprofesszor teszi fel, aki mindeddig hallgatott, és most sztentori hangon amiatt méltatlankodik, hogy saját hazájában belefojtják a szót, majd így fejezi be a hozzászólását: Ha az urópa Tanács képviselői nem is hajlandók meghallgatni a történelmi tényeket, akkor legalább nyissák ki a szemüket, és nézzék meg jól a csángó szervezet jelenlévő képviselőinek koponyaalkatát (és a professzor úr ekkor az asztalnál sorban egymás mellett ülő hét személyre mutat), majd ezután feleljenek arra, hogy ezek a koponyák itt hasonlítanak-e a magyar koponyákra?! Nyilvánvaló, hogy nem, mert ezek itt mind román katolikusok (români catolici) arcai. És ha a diplomaták nem tudták otthon Strasbourgban megtanulni a leckéjüket, akkor jöjjenek csak ide még máskor is, mert itt megtanítjuk nekik azt a leckét! Ary úr, aki ilyen típusú érvekkel korábban még nyilván sehol nem találkozott, kikerekedett szemmel, döbbent elszörnyedéssel néz a professzorra, valóban nem akar hinni se a szemének, se a fülének. A találkozó végül is a bákói hivatalok részéről az öngólok sorozata. A kommunista pártgyűlések hangnemére emlékeztető előre elkészített hitvallások (ez különösen a községi polgármesterek részéről volt szembeötlő) nem győzik meg a raportőrt. A gyenge IQ-ra való aznapi harmadszori utalás, majd a koponyaalkat emlegetése visszatetsző, az otthon meg nem tanult lecke pedig egyenesen személyes sértés. bben a pillanatban úgy tűnik tehát, hogy a csata eldőlt. A Somoskán, csángó háznál elkészített ebédre már felszabadultan megyünk Klézse felé. Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke ugyan azt fejtegeti, hogy szerinte jobb lenne, ha a külső úton mennénk Klézsébe, mert a katolikus pap ilyen alkalmakra le szokta itatni az embereket, hogy magyarellenes jelszavakat kiabáljanak, és ezek 230

232 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál a részeg hangadók várhatnak ránk valahol a belső úton. De a figyelmeztetésre nem hallgat senki, a főúton megyünk, és nincs incidens sehol. Somoskában Benke Pavel házigazdánk a raportőrrel angolul beszél, vendégmunkásként tanulta meg a nyelvet. béd után az udvaron több olyan klézsei és somoskai fiatalemberrel (Istók, Farcádi, Benke nevűek) is beszélünk még, akik Nyugat-urópában jártak, és most gyermekeiknek a magyar oktatást kérvényezik. Ők már értik az új, a demokratikus világot, ezért felszabadultan nyilatkoznak, nevetgélnek, egyáltalán nem félnek. Ary úr azt magyarázza nekik, hogy a mi jelenlétünk nemcsak bajt, hanem védettséget is jelent. De tudni kell azt is, hogy az emberjogi harcot itthon kell felvállalni, a csángóságot kívülről nem lehet megváltani, a belső kezdeményezések rendkívül fontosak. Lám, Lészpeden már csak öt szülő mert magyar nyelvű oktatást kérni összesen nyolc gyermeknek, és ebből európai ügy lett. Ha nincs az az öt szülő, az urópa Tanácsnak nem lett volna mit keresnie a faluban. A raportőr tehát világosan megértett mindent. A csata tényleg eldőlt. Délután még egy újabb helyszíni szemle van tervbe véve, de ennek már nincs igazi jelentősége. A Duma András által irányított Szeret-Klézse Alapítvány tulajdonában lévő klézsei csángó házban, ami még nincsen kész teljesen, Hegyeli Attila és Bogdán elinda tanárok gyerekek sokaságával foglalkoznak, a magyarórák igen népszerűek. Van egy kis könyvtár is, vannak számítógépek, és a pedagógusok nemcsak tanítanak, hanem valóban foglalkoznak a gyermekekkel. stefelé elindulunk vissza rdély felé. A hangulat kifejezetten jó, a korábbi feszültségek feloldódtak. A gyimesek utáni vízválasztónál Komlóssy úr egy-egy pohárka jóféle hazai szilvóriumot diktál belénk, úgyhogy ott helyben még énekelünk is egy kicsit. stére ismét Csíksomlyón, a szálláson vagyunk. Szeptember 8., péntek João Ary a Székelyföldet és a Szászföldet akarja látni, úgyhogy reggel Komlóssy József a terepjáróval Sepsiszentgyörgy, majd Segesvár és edgyes felé veszi az irányt. edgyesen igazi erdélyi élményben van részünk. A szászok szép templomából gyönyörű zene hallatszik ki. Orgonakoncert van, de a padokban alig van néhány jól öltözött idősebb személy. A nyitott templomajtóban fiatalasszony, a bent orgonáló fiatalember felesége áll, karján olyan egyéves forma gyerekkel. Hozzánk magyarul, a gyerekhez németül szól, de mintha furcsán ejtené a német szavakat, úgyhogy megkérdezem. ilyen dialektusra tanítja a gyereket? A segesvárira. És miért erre? Hát mert az apja tanítja a medgyesire hangzik a válasz a legtermészetesebb hangon. Hát ez az, amit megint magyarázni kell a portugál úrnak, csakhogy ez már kicsit nekünk, erdélyieknek is sok. Itt van egy gyülekezet, egy város, egy ország, 231

233 adárnyelven ahonnan majdnem mind elmentek Németországba a szászok, és akkor mégis itt van egy magyarul jól beszélő szász fiatalasszony, aki ebben a helyzetben sem az irodalmi németre, hanem a segesvári szász dialektusra tanítja a gyerekét, mert hát ugye, az édesapja megtanítja majd a medgyesire. stére Kolozsvárra érünk, szerény vacsora következik egy kerthelyiségben, amit négyesben költünk el: João Ary T-raportőr, Komlóssy József FUVkiküldött, Szilágyi Zsolt román parlamenti képviselő és magam. Ary úr, aki mindeddig tartózkodó volt, most vall színt előttünk először: ő a mi oldalunkon áll, mert teljesen világos előtte, hogy mi történik oldvában, úgyhogy az általa rövidesen elkészítendő szakanyag tartalmához és irányultságához nem fér kétség. ost már a következő lépésen, a szövetségesek keresésén kell gondolkodni, hiszen nagyon valószínű, hogy a csángó ügy a Kulturális Bizottságból előbb-utóbb a parlament és a minisztertanács elé kerül. Következmények és folytatás Strasbourgba való visszatérése után, João Ary felettesei számára 2000 októberében elkészítette a jelentését. A dokumentum következtetéseiben kifejti, hogy néhány csángó faluban reális igény van a magyar nyelvű oktatásra, amit az is bizonyít, hogy sok szülő rdélyben taníttatja a gyermekeit. Noha a törvények ezt lehetővé teszik, a helyi iskolaigazgatók és a papság rendre elgáncsolják a szülői kezdeményezéseket. ivel helyi szinten nincs meg a kellő akarat, nem lehet gyakorlatba ültetni a törvényeket, és a központi, minisztériumi kezdeményezések nem elégségesek. A jogaikért küzdő csángók részéről hiányzik a szervezettség, és nagy a tapasztalatlanság a szervezeteikben. Javasolja a csángó szervezetek tanácsadással való támogatását. Ugyanakkor a román hatóságokat meg kell győzni arról, hogy a csángók nem veszélyt jelentenek, hanem sokkal inkább kulturális értékeket képviselnek. Ha a helyzet rövid távon nem javul, más eszközökhöz kell folyamodni: előbb európai színtérre kell vinni a csángókérdést, majd ha ez sem lesz elég, nyomást kell gyakorolni a román hatóságokra. A jelentés készítésnek idején érdekes fejlemény volt, hogy nem sokkal hazaérkezése után, szeptember 20-án Ary urat és felettesét, Grayson urat felkereste a strasbourgi állandó román diplomáciai képviselet (vezetője bizonyos Pop úr), és arra kérték őket, hogy a román választási kampányra való tekintettel (!) egyelőre ne hozzanak nyilvánosságra olyan információkat, amelyek negatív oldalról mutatják be a csángók helyzetét. A fenti látogatást a később történtek alapján egyszerű időhúzásnak kell tekintenünk. A román diplomáciának ugyanis ebben a pillanatban időre volt szüksége, hogy az ellenlépéseket előkészítse. Az Ary-féle jelentés nyomán ugyanis az T politikai képviselőkből álló csoportja megszavazta, hogy készüljön jelentés a 232

234 Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál parlament és a minisztertanács számára is, és az előterjesztő raportőrt is megnevezték Tytti Isohookana-Asunmaa asszony személyében. A játszma tehát a végéhez közeledett, az urópa Tanács malmai, ha lassan és bürokratikusan is, de biztosan őröltek. Várható volt tehát, hogy a parlamenti és minisztertanácsi döntés rövidesen felszólítja Romániát a csángók jogainak tiszteletben tartására. bben a kiélezett helyzetben román részről hallatlanul merész, sőt szemtelennek is joggal nevezhető diplomáciai lépésre került sor: 2000 novemberében az T parlamenti széksoraiban a kijelölt raportőr Tytti Isohookana-Asunmaa aszszony tudta nélkül, de az ő tájékoztató szakanyagaként! megjelent a The Changos of oldavia című brosúra, amit szerzőként egy Jean Nouzille nevű személy jegyzett, akinek tényleges kilétére máig sem derült fény. A röpirat természetesen a román nacionalista érdekek szerint tájékoztatta félre a csángókérdésben teljesen tájékozatlan politikusokat. Végkövetkeztetése az volt, hogy csángókérdés nincs is, mert a csángók románok. De ha esetleg mégis volna, akkor sem kell nemzetközi fórumoknak foglalkozni az alig kétezer főt kitevő csángóság ügyével, mert a katolikus püspökség és a demokratikus törvényes rend mindent megold (pl. a püspökség által kinevezett bizottság fogja kidolgozni a csángó dialektus írott formáját), a hagyományokat és a kulturális értékeket voltaképpen csak egyedül a modernizációs folyamatok veszélyeztetik stb. A röpirat óva inti az urópa Tanácsot attól is, hogy az olyan helyzetben, amikor Délkelet-urópa nehéz válsághelyzetben van, a csángókérdés felvetésével újabb feszültséget teremtsen a térségben. Ugyanebben az időszakban a román tiltakozások minden szinten erősödtek, olykor hisztérikus formát is öltöttek. ég Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek is levelet írt az urópa Tanácsnak, amelyben kifejtette, hogy a csángókat egyedül a magyar sovinizmus miatt kell veszélyeztetett népcsoportnak tekinteni, a magyar propaganda ugyanis meg akarja változtatni a csángók eredeti identitását elején Bákóban megalakult a Dumitru ărtinaş Római Katolikus gyesület, amelynek fő célja a magyar nyelv moldvai térhódításának megakadályozása. Az egyesületet több hivatalos állami szervezet is például a Bákó megyei prefektus, a főtanfelügyelő, a kormánypárt alelnöke stb. támogatásáról biztosította. A Jean Nouzille-féle röpirat nyomán kialakult kínos helyzetben a kijelölt raportőr Tytti Isohookana-Asunmaa asszony noha természetesen fel volt háborodva, kezdetben nem tiltakozott sem a diverzió, sem a személyével való visszaélés ellen, hanem elkészítette saját jelentését, amit 2001 áprilisában a Kulturális Bizottság elé terjesztett, amit a testület el is fogadott. gyszersmind elfogadták a népcsoport nevének magyaros írásmódját is, ami ettől kezdve csango formában került be a hivatalos dokumentumokba. A szavazást megelőző vitában Corneliu Vadim Tudor szélsőjobboldali román politikus ingerült hangoskodással akarta elérni, hogy a téma kerüljön le a napirendről. A végül elfogadott dokumentum 233

235 adárnyelven leszögezi, hogy a csángó népcsoportnak joga van saját kultúrájának ápolásához és az anyanyelven történő szabad vallásgyakorláshoz. indenekelőtt Tytti Isohookana-Asunmaa asszony kitartó és következetes diplomáciai munkájának köszönhető, hogy az urópa Tanács parlamentje Állandó Bizottságának isztambuli kihelyezett ülésén május 23-án elfogadták az 1521/2001. számú Ajánlást, ami Románia számára kötelezővé teszi a moldvai csángó kultúra, hagyományok és nyelv védelmét. A dokumentum egyik legfontosabb kitétele amellyel kapcsolatban a parlamenti elfogadást megelőzően a bizottságok szintjén is élénk viták zajlottak, hogy a csángók a magyar nyelv egyik korai, archaikus változatát beszélik. Az T-ajánlás jelentőségét azonban természetesen nem kell túlértékelni. lfogadásával nem történtek látványos változások a tényleges joggyakorlás különböző területein, különösen nem egyik napról a másikra. A bukaresti központi hatalom viszonylag hamar megértette az új idők új eszméit, de az új szellemiség csak lassan és nehezen jutott el helyi hatalmi intézményekig. A dokumentum jelentősége inkább abban áll, hogy általános jogi keretet teremtett jogvédelemre, olyan tárgyalási alapot jelentett, amit ettől kezdve nem lehetett megkerülni. Fontos eredmény volt az is, hogy az előkészítését és elfogadását megelőző, több évig tartó diplomáciai hercehurca ráirányította a kisebbségvédelemmel foglalkozó nemzetközi diplomácia figyelmet az ún. csángókérdésre. bben a légkörben a román nacionalisták egyre óvatosabbak és visszafogottabbak, a jogaikhoz ragaszkodók pedig valamivel bátrabbak lettek. A magyar nyelvű vallásgyakorlást illetően azonban azóta sem történt érdemi változás, hiszen a moldvai katolikus egyház vezető személyiségei élen Petru Gherghel püspökkel ismételten kijelentették, hogy az egyház autonóm, következésképpen magára nézve nem tartja sem irányadóknak, sem követendőknek a hasonló, egyházon kívül létrejött dokumentumokat. Tényleges eredmények csak a magyar nyelvű oktatás területén mutatkoznak, de ez már az 1521-es Ajánlás elfogadását követő évek helyi szintű, szívós következetességgel végzett mindennapi munkájának köszönhető, aminek összegző igényű számbavételét mindenekelőtt azoktól várja a jelenkortörténet, akik tevékenyen részt vettek benne. Kolozsvár, január

236 Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez* A Szeret Klézse Alapítvány kuratóriuma arra kért fel, hogy mondjam el gondolataimat a néhány év óta zajló csángóföldi magyar nyelvű oktatásról. lőre kell bocsátanom, hogy a témának csupán néhány, általam kiemelt vonatkozásához fogok hozzászólni, ami azt hiszem, természetes is, hiszen a magyarórák körül felmerülő pedagógiai, oktatás-módszertani, emberjogi, nyelvszociológiai és más jellegű kérdések rendkívül szerteágazóak. elyik magyar nyelvváltozatot tanítjuk? z az egyik legelső kérdés, amivel a csángó oktatási programban résztvevő pedagógus szembesül. rre a kérdésre a magyarórákon résztvevő gyermekek, illetve ezek szülei teljesen egyértelmű, világos és ésszerűen megindokolt választ szoktak adni, aminek tartalma nagyvonalakban a következő: i magyarul, mégpedig igaz magyarul akarunk tanulni, mert úgy gondoljuk, hogy ezt a nyelvet adott esetben ténylegesen használni tudjuk. A magyar nyelvtudásért bizonyos áldozatot is tudunk hozni. Vállaljuk nemcsak a plusz szellemi és fizikai erőfeszítést, hanem ha kell, a társadalmi megbélyegzést is: elszenvedjük érte a helyi román értelmiség és az egyház rosszallását, valamint a faluközösség nagyobbik részéről jövő elutasítást. z tehát világos, magyar beszéd: a nyelvtanulás indítéka a nyelv gyakorlati hasznossága. Azok a román iskolaigazgatók, akik újabban a csángó falvakban a magyarórák helyett inkább olaszórákat vezetnek be, épp erre a gyakorlati hasznossági elvre hivatkoznak (pl. fel kell készíteni a gyermekeket az Olaszországban, Spanyolországban dolgozó szülőkhöz való kitelepedésre), és mivel ésszerűen gondolkodnak, a csángó társadalomban rendszerint sok értő fülre is találnak. Azonban az európai értelmiség körében a 19. század óta létezik és ma már az európai közösség legmagasabb fórumain politikai irányelvként is megfogalmazódik egy olyan ideológia, amely értéknek tekinti a lokális kultúrák különböző jelenségeit. nnek jegyében nemcsak leírni, rögzíteni, hanem átörökíteni, menteni is kívánja a helyi szellemi és anyagi értékeket, és mindezt egy-egy nemzeti * lhangzott május 2-án a Petrás Ince János Klézsei Napok keretében, a Szeret Klézse Alapítvány által szervezett kerekasztal-beszélgetésen. 235

237 adárnyelven kultúrába integrálja. A csángó oktatási programot megtervező és kivitelező magyar értelmiség tehát nemcsak a magyar irodalmi nyelv (a továbbiakban: magyar köznyelv) tanítására gondol, hanem a helyi tájnyelv és népi kultúra átörökítésére, értékeinek tudatosítására, valamint a program magyar nemzeti kontextusban való ideológiai elhelyezésére is. Csakhogy ezt az ideológiát a gyakorlatias szemléletű moldvai csángó gyermekek, valamint szüleik értetlenkedve és kétkedve fogadják. A számukra homályos és gyakorlatilag hasznosíthatatlan eszméért ők már nem vállalják az áldozatot, amire márpedig óhatatlanul szükség van, hiszen e nélkül nincsenek magyarórák. zért van az, hogy ha a helyzet úgy hozza, akármikor el is árulják azt az ügyet, amelyért pedig mások, az ideálokban gondolkodók életüket és vérüket is, de legalábbis kis nyugdíjuk egy részét biztosan odaadják. A csángóságra jellemző nemzet előtti (prenacionális) gondolkodásnak sok közös pontja van azzal a nemzet utáni (posztnacionális) gondolkodással, ami felé ma urópa népei tartanak. Arról, hogy a csángó nyelv vagy magyar nyelv fenti dilemmája valóban létezik, és hogy tulajdonképpen paradox helyzetről van szó, július 6-án este Jászvásáron, a Román Akadémia által szervezett nemzetközi csángó konferenciát záró ünnepi vacsorán győződtem meg végképpen, amikor is Tytti Isohookana- Asunmaa asszony, az urópa Tanács csángó raportőre odajött az asztalunkhoz, és nekünk szegezett egy világos kérdést. Azt mondta, hogy mivel a szeminárium két napja alatt mindenki összehordott a csángókról mindent, mindettől most már egy kicsit ő maga is össze kezdett zavarodni, úgyhogy most tőlünk, a magyar szakértéktől szeretné megtudni, hogy a csángók inkább a magyar vagy inkább a kiveszőben lévő hagyományos csángó nyelvet és kultúrát akarják-e elsajátítani. Az élére állított kérdéstől némiképp meghökkenve, hirtelenjében csak annyit tudtunk mondani, hogy ezt talán a Csángó Szövetség jelen lévő képviselőitől kellene megkérdezni, mert ebben a kérdésben jogszerűen csakis ők nyilatkozhatnak. Azonnal oda is hívtuk az asztalhoz a csángó szervezet akkori elnökét és jogászát, akik az újra feltett kérdésre habozás nélkül azt válaszolták, hogy a csángók magyar nyelvű oktatást és magyar nyelvű liturgiát akarnak, hiszen minden általuk letett kérvény, folyamodvány, aláírásgyűjtés erről szól. A raportőr erre hosszan elgondolkodott, majd tétován ezt mondta: árpedig az urópa Tanács nemrég elfogadott és Románia számára kötelezővé tett 1521-es Ajánlása nem a magyar, hanem a csángó kultúra védelmét célozza. gy tizenötmillió ember által beszélt nyelvet és a nagy magyar nemzeti kultúrát nem kell megvédeni. A csángó vagy magyar dilemmát elméletileg azóta sem sikerült végiggondolni, még kevésbé megoldani. Gyakorlatilag viszont több területen is, így például a csángó oktatási programban is, valamilyen módon megvalósult a két távlati cél együttes követése. Azt senki sem vitatja, hogy a végső cél a magyar irodalmi nyelv (értsd: magyar köznyelv) tanítása, de ehhez a nyelvhez a csángó oktatási 236

238 Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez* programban résztvevő oktatók a helyi csángómagyar nyelvjárástól elindulva akarnak eljutni. Azt a törekvést, hogy a csángó gyermekeket a saját nyelvi kultúrájuk szépségeire, értékére próbáljuk rávezetni, hogy a nyelvi stigmatizáció hatását (Lásd: madárnyelv, az ördög nyelve, korcsitúra nyelv, talmeş-balmeş, idiomă aiurea stb.) ily módon is próbáljuk semlegesíteni, mindenképpen üdvözlendőnek tartom. De a helyi dialektus tanítása körül mégis marad egy sereg nehezen megválaszolható kérdés. zek egyikét-másikát talán nem árt itt is felvetni: 1. Értik-e egyáltalán a gyakran évről évre változó, gyakran agyarországról jövő tanítók azt a helyi dialektust, amin a gyermekek beszélnek? Nos, lehet hogy nem értik, de a helyi tájnyelvvel szembeni toleráns pedagógusi magatartást csak helyeselni lehet. 2. it kezdjünk a helyi dialektusok magyar eredetű lexikális elemeivel (filesz = nyúl, sérik = fáj, szültü = furulya stb.), amelyekkel a csángó gyermekek sűrűn élnek? Nos, azt gondolom, hogy ezeket a szavakat semmiképpen nem szabad pirossal aláhúzni a gyerekek füzeteiben, ugyanakkor meg kell tanítani nekik a tájszavak és nyelvi archaizmusok mai magyar köznyelvi megfelelőit. A gyereknek tudnia kell, hogy nyelvi helyzet függvényében választhat két vagy több azonos jelentésű magyar szó között. De lehetünk-e ugyanilyen toleránsak a román kölcsönszavakkal ( veverica = mókus, klásza = osztály, szkára = létra stb.) szemben is? Szerintem nem. Úgy gondolom, a román idegen szavak áradatával szemben ugyanolyan könyörteleneknek kell lennünk itt is, mint rdélyben. A tolerancia nem jelenthet olyan nyelvi relativizmust, amiben elmosódik a két nyelv közötti világos határvonal. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a magyarórákra járó gyerekek akár tetszik, akár nem ma már minden faluban szívesebben, könnyebben beszélnek románul, mint magyarul. nnek tudatában még inkább kell törekednünk a nyelvi tudatosságra, vagyis még kevésbé lehetünk elnézőek idegen szavakkal szemben. 3. A csángó nyelvjárások nemcsak szókészlet, hanem a hangzás tekintetében is eltérnek a magyar köznyelvtől. nnek megtanulása talán még nehezebb, mint a szókészlettani elemek, az igaz magyar szavak megtanulása. A nyelvtanárnak tudnia kell, hogy bizonyos falvakban a csángó gyerek akármennyire hihetetlen is! egyszerűen nem hallja a nyílt a és a valamivel zártabb o közötti egy nyelvállás-fokozatnyi különbséget, és ennek megfelelően sem ejtésben sem írásban nem tud különbséget tenni a pap ~ pop, a barát ~ borát vagy a bor ~ bar között. gy másik faluban esetleg az ü és i ( sült ~ silt, süt ~ sit ) vagy az ë és ö ( jëvëk ~ jövök, tërëk ~ török ) közötti labiális-illabiális szembenállás lehet ugyanilyen irreleváns, hogy ne is szóljunk a magyar nyelvben alapvető jelentőségű hosszú-rövid szembenállás (török ~ törők ~ tőrök, hal ~ hall, kezd ~ kezdd stb.) román hatásra történő eltűnéséről. A tanárnak ilyen esetekben nagyon figyelmesnek és határozottnak kell lennie. Úgy gondolom, hogy a tanár 237

239 adárnyelven ilyenkor sem lehet toleráns, mert a tolerancia ebben az esetben egyet jelent a nyelvi hanyagsággal. 4. A szavak jelentésén túl minden élő nyelvnek vannak ún. szupraszegmentális elemei is. A rádióban vagy utcán hallott spanyol vagy kínai beszédre akkor is ráismerünk, ha úgy-amúgy egy vak hangot sem tudunk ezeken a nyelveken. A csángó beszéd is mindenekelőtt a sajátos prozódiájáról ismerszik meg (pl. gyorsabb a ritmusa, egészen sajátos a hanglejtése stb.), hasonlóan a székely vagy akármilyen más magyar dialektushoz. Azt hiszem, az egyik legnehezebb dolog megtanítani magyarosan beszélni valakit. Az évek óta agyarországon vagy rdélyben élő moldvai csángók beszédén még hosszú évek múltán is érződik az, hogy valamelyik moldvai csángó nyelvjárás az anyadialektusuk. De az ilyen irányú pedagógiai erőfeszítések mégsem hiábavalók, a nyelvi tudatosság ezen a téren is sokat számít. 5. oldvában a lokális magyar nyelvváltozatok között nagyon nagyok a különbségek, ami önmagában is lehetetlenné teszi azt, hogy egy részletekig kidolgozott oktatási módszertan születhessen arra nézve, hogy miképp is történjen meg a magyar irodalmi nyelv (köznyelv) helyi tájnyelvre alapozott tanítása. A lokális nyelv értékének előbb említett tudatosításán mint követendő alapelven túl tehát nem nagyon lehet menni, azaz egy tájnyelvre alapozott, merev szigorúságú gyakorlati módszertan kidolgozása, úgy tűnik, szinte lehetetlen. A jó didaktikai érzékkel és alapos terepismeret birtokában szerkesztett, ma is alkalmazásban lévő Apró ábécé Abecedar mărunt (Kolozsvár, 1995) és Buchet Bokréta (ger, 2006) című tankönyvek jól szemléltetik azt, hogy a csángó gyermekek által ismert nyelvjárásoktól hogyan lehet eljutni a magyar irodalmi nyelvváltozatig. Idegen nyelv vagy anyanyelv a magyar oldvában? A nyelvi asszimilációs folyamatok természetéből adódóan ez a folyamat köztudottan generációról generációra halad előre, és településenként is eltérő előrehaladottságot mutat a nyelvi kompetenciák mértéke a különböző csángó falvakban nem azonos. Általában véve kijelenthetjük, hogy a csángó tájnyelvet anyanyelvi szinten (1) ma már csak az idős- vagy esetenként a középgeneráció ismeri, az iskolás korú gyermekek ma már csak második nyelvként (2) használják a nyelvet, sőt a még magyarul is beszélő falvak többségében a gyermekek magyar nyelvtudása ma már csak passzív nyelvtudás (3). Úgy gondolom, hogy a csángó oktatási program kivitelezőinek a jövőben arra is fel kell készülniük, hogy a magyar nyelvet az érdeklődők számára a nyelvvesztés utáni állapotban is (4) tanítsák. A rendszerváltás után ilyen kezdeményezés volt például a szabófalvi agyar Nyelvkör, ami azonban a fellángoló nacionalista légkörben hamar alkotmányellenesnek minősült, azonnal betiltásra került, és a kezdeményező helyi pedagógusoknak 238

240 Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez* különféle retorziókat kellett miatta elszenvedniük. A román nacionalizmus a nyelvi revitalizáció bármilyen kísérletét, sőt magát a magyaróra -programot is, egykettőre a agyarországról jövő erőszakos magyarosítás címkéjével látja el, de mindez nem akadályozhat meg abban, hogy egy ilyen nyelvi revitalizációs programra a legtermészetesebb módon tekintsünk, és a lehető legszakszerűbben felkészüljünk rá. ivel az egész magyar oktatási program megvalósítása során a nyelvi kompetenciák szintjeinek különbözőségéből kell kiindulnunk, nem árt, ha mindenekelőtt tudatosítjuk a valós tényállást, majd levonjuk a belőle származó következtetéseket. i jellemzi tehát a nyelvi kompetenciák négy fenti szintjét? Anyanyelvi szinten (A) általában azok beszélnek magyarul, akik otthon a családban első nyelvként tanulták meg a nyelvet, és ezt a nyelvet ma is gyakran használják. A magyar beszéd ezen a szinten természetes, és a nyelvhasználat a beszélő számára nem okoz intellektuális erőfeszítést. Román kölcsönszavak már ezen a szinten is előfordulnak, de a beszélő belső indíttatásból, pusztán a könnyebb önkifejezés végett magától nem vált át románba, csupán akkor, ha ezt a beszédkörnyezet (pl. a beszédpartnerek között vannak, akik jobban értenek románul) vagy a beszéd tárgya (pl. technikai szavak, modern életvilág, román beszéd reprodukálása) kifejezetten megköveteli stb. Azok a moldvai csángók, akik anyanyelvi szinten beszélik őseik nyelvét, gyakran használnak a népnyelvre jellemző költői képeket, metaforákat, proverbiumokat. Amint tudjuk, a csángó nyelv költői képszerűsége, kifejezőereje sokak érdeklődését felkeltette. Azok, akik ma második nyelvként (B) használják a csángó tájnyelvet, rendszerint először románul tanultak meg beszélni, és emiatt nyelvhasználatukat később is a román nyelvi dominancia jellemezte. A magyar nyelvet ezen a szinten használják továbbá azok is, akik első nyelvként a helyi magyar nyelvet sajátították el, de nyelvi kompetenciájuk az idők folyamán megromlott, mert életük folyamán a román nyelvi környezet hatására a beszédszituációk többségében már románul beszéltek. A nyelvi kompetenciák korlátozott volta ezen a szinten jól tetten érhető: az illető személy érzékelhetően nehezebben beszél már magyarul, keresi a szavakat, szókincse korlátozott, gyakoriak a nyelvi következetlenségek. A beszélő ezen a szinten gyakran vált át románba nemcsak szavak, hanem szószerkezetek, mondatok, sőt nagyobb szövegegységek szintjén is, és ezek a kódváltások általában nem külső, hanem inkább belső tényezőkkel magyarázhatók. zen a nyelvi kompetenciaszinten az egyéni metaforikus kifejezések, a proverbiumok már jobbára hiányzanak, tehát a nyelv voltaképpen már nem él. A nyelvcsere különböző állapotában lévő moldvai csángó falvakban gyakran találkozunk passzív nyelvismerettel (C) rendelkező személyekkel, akik a magyar nyelvet mintegy véletlenül szedték fel, és általában nem, vagy csak igen ritkán használják, úgyhogy környezetük olykor egyáltalán nem is tud erről a passzív 239

241 adárnyelven nyelvismeretről. Amikor mégis megszólalni kényszerülnek, akkor nehezen, helytelenül, igen korlátozott szókinccsel és idegenszerűen beszélnek. A moldvai csángóság nagyobbik része, ma már mintegy százaléka a nyelvvesztés utáni állapotban (D) van, azaz már nem is érti meg a magyar beszédet. Attól függően, hogy a nyelvvesztés mikor következett be, egy-egy közösségben vagy egy-egy egyéni emlékezetben élhet még annak tudata, hogy az ősök magyarul beszéltek, és ez létrehozhat bizonyos érzelmi affinitást a magyar nyelvűség iránt, de lehet averzió forrása is. Az esetek többségében a nyelvhez és a nyelvvesztéshez való érzelmi viszonyulás hiányzik, azaz a moldvai csángók többsége nem ideologikusan, vagyis pozitív vagy negatív attitűddel, hanem csak gyakorlatiasan viszonyul a nyelvhasználat és a nyelvcsere kérdéseihez, és a hasznosságot tekinti a legfőbb értékszempontnak. A nyelvi kompetenciák fenti szintjeire a magyar nyelv szervezett keretek között történő tanítása során mindenképpen tekintettel kell lenni. indenekelőtt el kell tudnunk fogadni, hogy amint erről előbb már szó esett a nyelvi asszimiláció előrehaladottsága miatt a magyar nyelv a moldvai csángó falvakban ma már csak mint második nyelv tanítható. gy adott csángó dialektus jó ismerete, azaz egy magasabb nyelvi kompetenciaszint, természetesen megkönnyíti a magyar köznyelv megtanulását, de tudomásul kell vennünk, hogy a magyarórák keretében tanult magyar nyelv az egyéni nyelvhasználat szintjén már csak mint második nyelv jöhet számításba. Csak olyasmit várhatunk el tehát a magyaróráktól, ami általuk valóban elérhető. Jó tisztában lenni például azzal is, hogy a csángó gyermekeket érő nyelvi hatások egészen sokrétűek, amelyek között az iskola csak egyetlen és még az is lehet, hogy nem a legalapvetőbb tényező. A heti két-három órában tartott magyarórák szerepét tehát nem szabad túlértékelni. A magyarórákon tanult magyar nyelv nem válhat már a gyermekek első nyelvévé, és a magyarórák által a moldvai csángó közösség egészét érintő nyelvi asszimiláció sem megállítható. gy közösség élő anyanyelvét tehát csak megőrizni, átörökíteni lehet, és ha elveszett, visszaszerezni már lehetetlen. i várható el a magyaróra -programtól? A magyaróráktól tehát nem várhatjuk el azt, hogy a magyar nyelv valamelyik változata a gyermekek első nyelvévé legyen. ég ennél is fájdalmasabb azonban azzal szembesülnünk, hogy még az sem várható el tőlük, hogy a moldvai csángók nyelvi asszimilációja általuk megtorpanjon. fféléről csak olyasvalaki álmodozhat, akinek a nyelvi asszimiláció természetéről, a nyelvvesztés fokozatairól, az ehhez vezető tényezőkről fogalma sincs. A nyelvi asszimiláció a csángó településeken ma már olyan erőteljes, hogy semmilyen eszközzel nem megállítható. 240

242 Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez* (Talán ha a hagyományos életvilág felbomlásakor, az 1940-es évek végén sikerült volna valóban kiépíteni és a későbbiekben is megtartani a magyar iskolákat, bevezetni a templomokba a magyar misét, kinevelni a csángó értelmiséget, megnövelni a magyar nyelv társadalmi presztízsét, akkor talán a moldvai csángó falvak egyik részében ma minden egészen másként volna. De egy ilyen kérdés, mint minden mi lett volna ha? típusú kérdésfelvetés teljesen értelmetlen.) Azt, hogy a csángó falvak nyelvi asszimilációjára a magyaróra -programnak kicsi a hatása, leginkább azok tudják, akik a program cselekvő résztvevői. De ezt nyilvánosan kimondani és elmagyarázni nem célszerű, hiszen az oktatási program anyagi háttere az asszimiláció megállíthatóságának széles körben elterjedt mítoszára van alapozva. z a mítosz döntő szerepet kapott mind a rendszeres bár egyre kisebb mértékű magyar kormánytámogatás, mind az ún. keresztapa. program ideológiai megalapozásában. Ha tehát összeomlik a mítosz, félő, hogy összeomlik maga a program is. És ez valóban nagyon nagy kár, végzetes hiba volna. ert noha a magyar nyelv tömegméretekben nem tehető a csángó gyermekek első nyelvévé és a csángó falvak nyelvi asszimilációjára sincs döntő hatással, a program jelentősége személyes szinten mégis óriási. Éspedig azért, mert a magyarórák által minden évben száz meg száz csángó gyermek tesz szert egy bizonyos magyar nyelvi kompetenciára, tágul a kulturális horizontja és alakul a közösségi identitástudata. És ez a jelenlegi moldvai helyzetben gondoljunk bele: nincs magyar anyanyelvű oktatás, a katolikus egyház deklaráltan a román nacionalizmus szolgálatában áll stb. igen-igen nagy dolog. A csángó oktatási program egyik rendkívül sebezhető pontja, hogy a valóságos célok és lehetőségek megfogalmazásával nem lehet ezt a minden nehézség dacára jól működő programot fenntartani, sőt a valós helyzet és valós lehetőségek megfogalmazása akár az egész program összeomlását is eredményezheti. Ahhoz tehát, hogy az úgymond szerényebb célok megvalósulhassanak, egy hittel hitt mítoszra van szükség. inderre azért, mert mind a programot működtető politikai szféra, mind a közvéleményt formáló média kizárólag mítoszokat, ideálokat, illetve ezeket kifejező jelszavakat és sztereotípiákat ismer, a racionális, oknyomozó diskurzusoknak és a meg nem ideologizálható gyakorlati céloknak ezekben a közegekben nincs helyük. Itt van a program körüli másik nagy dilemma tehát: hagyjunk működni egy mítoszt, vagy pedig próbáljunk reálisan és hosszú távon, akár a nyelvvesztés utáni stádiumig előretekintve, megalapozni egy programot, miközben tudjuk, hogy ezzel a megalapozással esetleg végleg meg is semmisíthetjük azt? 241

243

244 tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról gyik legelső, terepen megoldandó etnológiai problémám nyelvi természetű volt, aminek tisztázására szerencsémre nem került sor. Amikor 1980 februárjában legelső moldvai gyűjtőutamra elsőéves magyar nyelv és irodalom szakos hallgatóként részben Kallós Zoltán biztatására és három-négy tőle kapott moldvai névvel, azaz biztos emberekhez irányítva népi imagyűjtés végett elindultam, Péntek János tanár úr, akinél épp akkortájt vizsgáztam általános nyelvészetből, behívott magához a tanszéki kabinetbe, és miután terveimet meghallgatta, egy kis cédulát nyomott a markomba. Román nyelven írt igazolásféle volt, amiben az állt, hogy a kolozsvári magyar katedra hallgatójaként az átmeneti rítusokat ( riturile de trecere ) tanulmányozom a moldvai csángók között. A cédulához rövid szóbeli használati útmutatást is kaptam tőle, hogy ezt az írást csak végszükség esetén vegyem elő, akkor, ha a milícia vagy más hatósági közegek kezébe kerültem, és a szorult helyzetből másképpen megszabadulni már nem tudok. indebből megértettem, hogy ez idő tájt a magyar tanszéktől sem veszik jó néven, ha diákokat küldözget a csángók közé, ezért nem kell a cédula dolgát nagydobra verni, hacsak nem nagyon muszáj. A lehetséges illetéktelen faggatódzásokra gondolva, annyit azért szerettem volna még megkérdezni, hogy mifélék is azok az átmeneti rítusok, amikkel én ott őszerinte foglalkozom, de restelltem elárulni tudatlanságomat, inkább beletörődtem abba, hogy az akkortájt már egészen sokoldalúan kifejlődött szocialista társadalomban valóban sokkal okosabb ezt a sejtelmes, de a laikusok számára szakszerűnek ható terminus technicust írni az elbocsátó kis cédulára, mint az archaikus népi imádságokat emlegetni. A cédula elővételére azonban szerencsére sem akkor, sem a későbbi gyűjtőutakon nem volt szükség, és én is megmaradtam bölcs tudatlanságomban egészen addig, amíg másodéves koromban a tanár úr fakultatív általános etnológia kurzusa Arnold van Gennep elmélete terén is eligazított valamelyest, és így az átmeneti rítusok nyelvi problémája, ami megvallom furta egy kicsit közben az oldalamat, végül magától megoldódott. Igaz, csak elméletileg, a tanteremben. A nyelvi természetű kérdésektől azonban néprajzosként sem lehetett a terepen megszabadulni, hiszen a kultúra, amit az etnográfus vizsgál, mindenekelőtt a nyelvben él. A nyelv minden kulturális jelenség szeizmográfja. ég a kifejezetten rituális megnyilvánulásoknak is rendszerint van nyelvi vonatkozásuk. Bár másfelől igaz az is, hogy sokszor a nyelv is működhet rítusként, azaz ritualizáltan. 243

245 adárnyelven A nyelvre tehát a néprajzosnak mindig figyelnie kell. gy hangsúly, egy intonáció, vagy éppen a némaság gyakran igen sokat elárul a megfigyelt jelenség lényegéről. Alább pár csángó vonatkozású nyelvi emlékemet és ezek tanulságait próbálom meg leírni, tisztelgésképpen volt tanárom előtt. Két rajtakapott csángó kislány Az önkéntelen, hirtelen jött nyelvi megnyilatkozások tény- és igazságfeltáró ereje például egészen meghökkentő lehet. mlékszem, egyszer Bogdánfalvában egy hat-hétévesforma hallgatag kislányt adtak mellém kalauzul, hogy valakinek házát a falu alsó katunjában megmutassa. Édesanyja, aki addig magyarul, jobban mondva csángósan beszélt velem, a leánykát már románul látta el utasításokkal. Úgy beszélt hozzá, mintha a kislány nem is lett volna jelen addigi beszélgetésünknél: mindent újra és részletesen elmagyarázott neki, a leányka pedig románul felelgetett. eghökkentett, hogy mindaz, ami korábban a leányka előtt elhangzott, egyszerre érvénytelen lett, voltaképpen nem is létezett. A nyelvi kódváltásnak több oka is lehetett. Lehet, hogy mivel a csángó falvakban az ilyen korú gyerekekhez a felnőttek már rendszerint románul szólnak, ebben a családban is ez volt a megszokott családi nyelvhasználat. Sőt lehet, hogy a leányka egyáltalán nem is értett már magyarul. Vagy lehet, hogy értett ugyan valamennyire, de mivel az útbaigazítás felelősségteljes feladata világos megértést kívánt, az anya olyan nyelvhez folyamodott, amit semmiképpen nem lehetett félreérteni, merthát a leányka románul jobban tudott már, mint csángósan. Lehet az is, hogy a beszéd tárgya indokolta a nyelvváltást, az, hogy az útvonal leírásában sűrűn fordultak elő a falu nyilvános tereinek román megnevezései, amelyekről rendszerint románul szoktak beszélni. De arra is gondolhattam, hogy az anya csak énelőttem nem akar a gyerekkel csángósan beszélni, mert a nem közülük való idegennel való hivatalos érintkezés a valódi nyelven szokott történni, nem pedig az elkorcsosult, lenézett madárnyelven, ahogyan errefelé a csángó nyelvjárást megítélik. Lehet, hogy a nyelvi kódot illetően nem is a pillantnyi körülmények voltak a legfontosabbak, hanem az, hogy valami mély belső kollektív lélektani oknál fogva az egész csángó közösség a nyelvváltás mellett döntött már, és ez idő tájt a gyermekekkel többé már nem akartak csángósan beszélni. gyszóval nem lehetett tudni, hogy mi volt a nyelvi váltás pontos és valódi motivációja, ezt talán ők maguk sem tudták. ost mindenesetre úgy tűnt, hogy mindenki számára ez a biztos és helyes megoldás. zután ketten a kislánnyal kanyargós mellékutcák és patakmeredélyek mély sarában csúszkálva haladtunk az alszó katun felé. Az eltévedéstől tartva, én egyre kérdezgettem románul a leánykát az útirány felől, de ő csak szűkszavúan egyegy da -val vagy nu -val, esetleg ide-oda való néma mutogatással felelgetett, és 244

246 tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról ezt is csak minden harmadik-negyedik kérdésnél. De egyszer csak valami történt. A leányka megsokallhatta a sok ostoba kérdést, amit feltettem neki, ezek egyikénél hirtelen szembefordult velem, csípőre vágta a kezét, és gumicsizmácskájával a sárban erősen toppantva, gyorsan pergő hangon, felháborodva veszekedni, csármálni kezdett velem, valahogy ilyenformán: Há kied hod lehet lesz nem iérti z olá szút? Há moszt mondam magának mazarul, hod iérsze meg jul, Szabatár Andrász ott ül patakan tul z alszó katunba, z ulica fenekbe, háza ide teccik! Há iérti-e moszt, lássza-e moszt má kied?! Csak hallgattam lesütött szemmel, mint akit joggal szidtak meg. De közben ámulva nézegettem a megelevenedett, öntudatos, pöttöm kislányra (no, majd lesz elege a férjének!), aki most maga volt előttem az élő nyelvi csoda. De ő, miután egy szuszra kiöntötte mindazt, ami a szívén feküdt, megmondta a véleményét úgymond magyarán, ezután már nem szólalt meg csángósan többé. Talán úgy gondolta, hogy megtett mindent, amit megtehetett, ennél többet most már a Jóisten sem kívánhat tőle. ostanáig csizmácskáit el-elhagyogatva sokáig cuppogott a sárban ezzel a holdról pottyant, értetlen idegennel, akivel sehogyan sem tudott szót érteni, s most végül, amikor már nagyon felgerjedt benne a harag, lesz, ami lesz, kipróbált még egy jól ismert, de addig valamiért eltitkolt, elrejtett kódot, amiről azért valahol legbelül érezte, hogy talán mégis ez lehet az a nyelv, amit ez az értetlen-értelmetlen ember is megért. Hiszen korábban az édesanyja is ezen a nyelven beszélt vele. A másik csángó leányka, akit, ha jól emlékszem, Ramonának hívtak, szabófalvi volt, és talán két-három évvel lehetett idősebb a bogdánfalvi kis kalauznál. Ő aztán már valóban biztosan nem tudott magyarul, ezt apja-anyja és nagyanyja is határozottan állították. Csakhogy ez sem volt igaz teljes mértékben. A kislány ugyanis egyszer önkéntelenül elárulta magát. A dolog úgy történt, hogy a tisztaszobában ültünk, ahol a nagyanyja, Pers ária, aki talán a legszebben beszélte az eltűnőfélben lévő szabófalvi nyelvjárást, miután elénekelte a Sengitének menyországba kezdetű középkori archaikus népi imádságot, egy esti imádságba is belefogott: Jézusz, Jézusz, kelárăm, / lejik nekem dzsomolom, / dzsalo testem nyugodzsik, / szüvem el ne aladzsik. / Z apasztal az ablakba, / buldogszág ez ejtuba, / kerül[d] kereszt házămăt, / őrözd andzsal lelkemet! És ekkor az unokájának, aki a szoba távolabbi sarkában, félrehúzódva ült egyedül, alig észrevehetően mozogni kezdett az ajka, jelezve, hogy ő is ismeri ezt az imaszöveget. Kiderült, hogy ez a pár sornyi középkori, mai fülnek nehezen érthető ima minden, amit a kislány magyarul el tud mondani. Immá moszt kell tanyisszam madzsarul a nyáron! mondta az akkor már beteg nagyanyja, de közben tudtuk mindnyájan, hogy mindez csak afféle szép jámbor óhaj, amiről talán ő maga sem hiszi, hogy lehet belőle valaha valami. Ién immá menek túl! mondogatta már akkor Pers ária egyre, s most már valóban csak onnan túlról szól olykor a kis Ramonához, aki bizonyára soha nem tanul már meg magyarul, hiszen szülei sem ismerik már ezt a nyelvet. 245

247 adárnyelven Két rajtakapott csángó fiú Szóval, nem tudni hányadán is állunk a huncut kis csángó cinkákkal. De bizony olykor a csángó legényekkel se tudni. rről szól az itt következő két budapesti történet. Éjszakába hajló szombat este volt, és a Rákoskeresztúrról az Örs vezér tér felé haladó külvárosi autóbuszon diszkóba induló vidám fiatalok hangoskodtak, fiúk és lányok vegyesen. iközben őket nézegettem, térképpel a kezemben azon gondolkodtam, hogy vajon hol kell nekem átszállnom a Kőbánya felé tartó másik, talán utolsónak induló autóbuszra, de sehogy sem tudtam dülőre jutni az átszállás helyét illetően, a megállók pedig sűrűn és gyorsan követték egymást. Amikor úgy ítéltem meg, hogy tovább már semmiképpen sem várhatok, épp amikor az egyik megállóban pár pillanatig nyitott ajtókkal állt az autóbusz, megszólítottam egy tetőtől talpig fényes fekete bőrbe öltözött, rikító hajú fiatalembert, és tudakozódni kezdtem. ast! ast! Ittigyen, mast kell leszállani! jött az izgatott, sürgető válasz eredeti csángó szavakkal és hanglejtésben. Hát ott menen ott elé! mutatott a fiú az éppen érkező másik autóbuszra. Nyomban leugrottam, az ajtók becsapódtak mögöttem, és már csak a másik járművön tudtam elgondolkodni azon, hogy voltaképpen mi is történt az előbb, mi volt az, amit hallottam az imént. Hát ott menen ott elé! csengett a fülemben egyre, mert ez a félmondat szakasztott olyan volt, mint a csángó népi imádságok egyik jól ismert sora: hát menen ott elé Szent Lukács evángélista, / s kérdi, mit sírsz, mit keseregsz mü urunk Jézus Krisztus? z a segítőkész csángó fiú abbéli ijedelmében, hogy én itt az éjszakai külvárosban elmulasztom a leszállás még pár pillanatig adott lehetőségét, és az orrom előtt hagyom elmenni az utolsó autóbuszt, hirtelen elfelejtett kódot váltani, és a dekoratív pesti diszkózó társaság kellős közepén éppen úgy szólalt meg, mint ahogyan otthon, a Tázló vagy a Tatros mellett szokott. Az öntudatlan-önkéntelen nyelvi megnyilatkozások területén van egy másik tanulságos csángó néprajzi gyűjtésem is, ami ugyancsak a magyar fővárosban történt nem sokkal a rendszerváltozás után, akkoriban, amikor a székelyek és csángók mint vendégmunkások épp elárasztani készültek agyarországot, és hogy jobban érvényesüljenek, igyekeztek egykettőre megtanulni igaz magyarul, gyorsan elfelejtve az otthoni tájnyelvet. Az anyanyelv gyors, szándékolt vagy öntudatlan elhagyása és az új nyelv hézagos ismerete azonban zavarodottságot, bizonytalanságot, sebezhetőséget is jelent. A kódváltás olyan, mint az elkövetett bűntény, amire egyszer csak fény derül. rről szól a következő történet. z idő tájt egyszer egy Batthyány téri nagyobb üzletbe igyekeztem bemenni, csakhogy szórakozottságom folytán nem ott, ahol kellett volna, hanem a kijárati oldalon, szemben a kifelé tartó tömeggel. rőlködésemet és idétlen 246

248 tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról udvariaskodásomat látva, egyszer csak elém ugrott egy vörös overállba öltözött áruházi fiú, aki a biztos helyismeret tudatában gyorsan, otthonosan mozogva, a legnagyobb budapesti öntudattal, lesajnáló méltatlankodással ezt mondta, elém állva: zen a felén nem lehet ám bejönni! A hangsúly, az intonáció és legfőképpen az ám pesties akart lenni, de a mondat úgy egészében mégis erősen csángós volt, pontosabban pestiesen csángós, valamiféle mesterkélt nyafogás. A hanglejtés és a felén szó világosan tanúskodtak arról, hogy a fiú valamelyik székelyes csángó falu, talán Pusztina vagy Lészped szülötte, akinek ősei Csíkból mehettek bé óduvába jó kétszáz esztendővel ezelőtt, míg végül ott maguk is csángókká lettek. Szóval a gyerek szemvillanásnyi idő alatt menthetetlenül lebukott, mert a mondatban benne volt a teljes csángó történelem adéfalvától oldván át egészen a Batthyány téri nagyáruházig. Bennem, aki abban a pillanatban egy kicsit le voltam főzve, merthogy ki lettem okítva a forgóajtó képviselte civilizációból, megmozdulhatott valami kis kaján ördög is, amikor vidoran, jó erősen csíkiasan, élesen, de mégis inkább barátságosan és viccesen, kiigazítottam: Felin-ë?! jiszë inkább az oldalán! Szegény fiú olyan vörös lett ettől, mint a hirtelenpiros overáll. Azt vártam, hogy mond, válaszol valamit, de ő szó nélkül hátat fordított nekem, és otthagyott, hadd viaskodjam tovább egyedül a forgóajtóval és a kifelé igyekvő tömeggel. Pedig én csak beszélgetni, tréfálkodni akartam vele mint földi a földivel, de a bemutatkozás valami miatt nem jól sikerült. Álltam az ajtó mellett, néztem utána, és azon gondolkodtam, hogy vajon mit rontottam itt el. Én csak viccnek, valamiféle hazai névjegykártyának szántam azt a bizonyos mondatot, merthogy ugyebár mégiscsak egyfélék, románok volnánk mi itt Budapesten, de ő szemlátomást elszégyellte magát. Vajon miért vörösödött el, és fordított hátat nekem? A leleplezett anyanyelvét restellte-e, vagy inkább az anyanyelv elárulását, amin végül is rajtakaptam? Azt hiszem, ezt is, azt is, de mindenekelőtt valami mást, amiről tudtunk mind a ketten. aga a leleplezés is kegyetlen lehetett számára, de a legkegyetlenebb talán mégis az volt, hogy székelyül szóltam rá, otthoniasan és mégis otthoni idegenként. Pedig én csak a közös erdélyi, székely gyökereinkre akartam apellálni, össze akartam kacsintani vele, de nem ezt, hanem inkább az ellenkezőjét értem el vele. Hebehurgyán gondolkodtam, és végül akaratlanul bár, de megsértettem. ert a közös gyökerek léteznek ugyan, de a fiú tudott a székely csángó különbségekről is, és tudta azt is, hogy ezekről én is tudok. Lehet, hogy itt Budapesten őt is, és engem is akármikor lerománoznak, de mindketten tudjuk jól, hogy mi ketten nem egészen egyféle románok vagyunk. zért ő a szavaimban nem a közösségvállalás kinyilvánítását érzékelte, hanem az igaz magyar nyelv nem ismerete miatti rendreutasítást, ami ráadásul székelyül történt, azaz már megint azt fitogtatta előtte valaki, hogy a szekujok még itt Budapesztában is jobban tudnak igaz magyarul, mint ő, aki pedig erősen törekszik az igaz magyar nyelvismeretre. Hát nem bosszantó, hogy ezeknek a szekujoknak még az 247

249 adárnyelven otthoni nyelv elhagyása is jobban megy, mint nekik, moldovaiaknak, és ezt nem is átallják vidoran, gúnyosan kifejezésre is juttatni? Hát nem rettenetes, hogy a nyelvi elmaradottságtól, attól a bizonyos sokat gúnyolt madárnyelvtől, az úgynevezett csángó idiómától még itt Budapesten sem lehet megszabadulni? Hát ott az áruházi ajtóban azt hiszem ezért fordított hátat nekem az a vörös overállos budapesti fiú. gy másik történet a nyelvi stigmatizációról Annak bizonyságaként, hogy valóban létezik a nyelvben való legyőzettetés és a nyelvben való felülkerekedés, amiről az előbbi történet szólt, álljon itt egy másik történet is, ami humoros bár, de benne szintén orcák valódi pirulásáról esik szó. A több epizódból álló, folytatásos történet akár anekdota is lehetne, ha nem esett volna meg valóban, és ha nem volna megrendítően tanulságos a csángó nyelvjárás székelyek általi megbélyegzését illetően. Jó tíz esztendővel ezelőtt Szőlőhegy székelyes csángó faluban az aknavásári autóbuszra igyekeztem, aminek végállomása a faluközpontban, a kocsma előtt volt. Látva, hogy az autóbusz még nem érkezett meg, kicsit távolabb egy asszonynyal elegyedtem szóba, aki libákat legeltetett a háza előtt. Látva, hogy idegen, mégpedig magyar vagyok, elmesélte nekem a magyarokkal és a magyar nyelvvel való találkozásának egyik eseményét. aga az a tény, hogy az autóbuszérkezés előtti néhány rövid percben épp ez a történet kívánkozott ki belőle, mutatja, hogy fontos személyes emlékét idézte fel, és talán a véleményemre is kíváncsi lehetett, hogy végleg a helyére tegye magában azt, ami valamikor megesett vele. A kezemben tartott kis magnóra ügyet sem vetve, mesélte: Véllem ëccër megtörtént, hogy Szëngyörgyön, tudja, odaki Sepszibe, árultam el a sërësnyét a piacon. Ëccër odajő héjzám ëgy asszon, s aszongya nekëm:»én vënnék többeskét, de nem birom hazavinni.«hát én mondom neki:»ha maga vëszën többet, én segéttëk elvinni. Há hol ül 7 maga?«s képzëlje el, erre ő aszongya nekëm:»én a picsám végin ülök, s tova lakom, né!«iközben jóízűen hahotáztunk a történet csattanóján, közben visszaforgattam a szalagot, és újra meghallgattattam vele a felvételt. De melléfogtam vele: i?! Hát ezt maga rëdzsisztrálta?! S most nekëm ide kicsaptassa?! Hogy kacagjanak valahol ingemet? Na, eltakarodék innét hamar, eleget bolondot csinált belőllem! A történet néhány év elmúltával folytatódott. gy ugyanilyen szép nyári napon délidőtájt, ugyanezen a helyszínen, néhány néprajzos diákommal a nyári szakmai gyakorlatról hazatérőben, ugyanerre az autóbuszra várakoztam. A megálló melletti, jobbára üres kocsmában az egyik asztal körül zajos asszonytársaság 7 A lakik jelentésű ül a román stă tükörfordítása a csángó nyelvjárásban. 248

250 tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról ült, akiket ugyanazzal a kis fekete magnóval a kezemben megszólítottam. Hát uramisten, egyszer csak egyikük elkezdi: Képzelje el, most három esztendeje ëppe egy olyannak, mind maga, én itt a kapu előtt elmondtam, hogy ëccër árultam el a sërësnyét Szëngyörgyön, s odajött hëzzám ëgy asszon És folytatta ugyanúgy egészen az ominózus csattanóig, sőt el egészen addig, hogy az a bizonyos szemtelen idegen, aki szakasztott olyanforma volt, mint most én, nem átallotta az ápárátval rëdzsisztrálni és azután kicsaptatni az ő világra szóló megszégyenülésének történetét. Nagy volt a vidámság, hangzavar a kocsmai asztal körül, úgyhogy csak nehezen jutottam szóhoz: Hát figyeljen ide, jó asszony! Három évvel ezelőtt is én redzsisztráltam evvel a kicsi ápárátval, s én csaptattam ki, éppen úgy, ahogy redzsisztráltam most is. Hát akarja-e, hogy itt most kicsaptassam megint?! Csángó nyelvi fokozatok A nyelv elutasítása az identitás elutasítása is, a nyelv győzelme pedig az identitás győzelme is. oldvában a csángók között a magyar nyelv változatainak értékfokozatai vannak. Legtisztábban Budapesztában beszélnek magyarul, ezt ugyebár senki nem vonja kétségbe. De az a magyar nyelv, amit odakint rdélyben vagy ahogy régen mondták oldvában: odaki Hedbe beszélnek, az már nem egészen tiszta magyar beszéd. A oldvába menekült székelyek az ún. székelyes csángók, akik régebben, egészen a legutóbbi időkig nem fogadták el magukra nézve a csángó kifejezést a maguk magyar beszédét az igaz magyartól még ennél is távolabbinak, romlottabbnak érzik. De ezen túl van még egy legeslegutolsó fokozat is. Nem egy gyűjtésem tanúskodik arról, hogy a székely eredetű csángók fitymálólag, gúnyosan szólnak a Szeret mentén élő nagykalapos csángók már-már érthetetlen, nevetséges beszédéről, és a maguk nyelvét emennél szebbnek, értékesebbnek, tisztábbnak tartják. A nyolcvanon túl járó ketrisi Sugár Vilszon például aki szokatlanul ritka nevét a Trianon utáni Romániában méltán nagyrabecsült Thomas Wilson amerikai államelnökről kapta még a húszas évek elején nem győzte sorolni, hogy a szomszédos Diószénben miféle dolgokat mondanak a csángók, hogy ott a lejánkát lejánkölöknek, a lúdtojást lúdtikmonynak, a récetojást récetikmonynak mondják, és így tovább. Hát most má vaj lúd, vaj tik! Vaj lejánka, vaj kölök! Nálunk a lejánka az lejánka, s a kölök az kölök! méltatlankodott nagy malíciával, és nagy nyelvi büszkeséggel. Pedig ekkor már a székely eredetű Ketrisben rajta kívül alig volt néhány öreg, aki tudott még jól-rosszul magyarul. Hasonlóképpen beszélt a Szeret mentén élő csángók nevetségesen érthetetlen nyelvéről a hasonló korban járó pusztinai sztán Péter is, amikor egyik régi gyerekkori emlékét idézte fel. A dolog úgy történt, hogy édesapjával deszkát 249

251 adárnyelven árulva ide-oda szekereztek oldova-szerte, és egyszer Nagypatakon, miközben a felnőttek ürítették a deszkát az egyik udvaron, így szólította őt meg egy ottani csángó asszony: Szökd meg a hákszot, sz a kárászokot szütyörgeszd le! zzel a mondattal a jó asszony szőlőevésre biztatta az idegen gyereket, a gerezdeket nevezve kárászoknak, amiket csak úgy lehetett volna leszütyörgetni, azaz leszedegetni, ha a gyerek előbb a kerítéshez támasztott hákszo nevű deszkaalkalmatosság segítségével átlépik a szőlőbe, vagyis ha megszöki a hákszot. De a pusztinai kisfiú ehelyett sírva fakadt a jószívű biztatásától, mert arra gondolt, hogy itt most neki a patakokban, forrásokban élő utálatos rovarokat, a kárászokat kell a foga között szütyörgetnie. ég a hákszo sem terelhette a kerítésen túli szőlőparadicsom felé a képzeletét, mert azt otthon náluk becsületes nevén hágdosónak hívják. rőst nagyot ne szökjél, met nekëd ës az ëgyik szárnyad libëg! Igen, nem jó valahol idegennek lenni. Azért vagyunk a világban, hogy otthon legyünk benne. És ehhez legelőször is a nyelvben kell otthon lenni. mlékszem, egyszer Kászonban az utcán, számomra idegen helyi férfiak között véletlenül Felszeget mondtam Feltíz helyett. A felcsattanó hangos kacajban és a helyreigazításban benne volt az egész kászoni morál: a mi tudat büszkesége, a kizárólagosság, az esendő idegen iránti szánalom, a lesajnálás, sőt úgy éreztem, hogy valami megvetésféle is. A nyelvek világában is törvény a vae victis. Jaj a legyőzöttnek, jaj annak, amit stigmatizálnak! A nyelvek háborúja kérlelhetetlen, kegyetlen, nincs hely benne a filantrópiának. A nyelvi agresszió ráadásul gyakran rejtőzködő természetű. lőfordul az is, hogy költőiségbe, játékba vagy csak játékosságba burkolódzik, amit csak az ért meg, akinek van füle hozzá. Utolsó történetünk szóljon egy ilyen költőiségbe emelkedett nyelvi játékról, amit kissé távolabbról kell elkezdenünk. Az első világháború előtti években megkezdődött, és hellyel-közzel azóta is tart a csángók Székelyföldre való visszaszivárgása. Csíkszentkirályon, ebben az iparosodott alcsíki faluban, az első, Gyimesből jött csángók a századfordulón, az ún. tagosítás alkalmával vásároltak nagyobb legelőterületet a falutól távol eső Bakóalján, majd később betelepedtek a faluba is, és utódaik összeházasodtak a székelyekkel. Időközben újabb csángók is érkeztek a túlnépesedett Gyimesekből, a Csíki-havasok hegyi tanyáiról, és gyakoriak voltak a beházasodások, az ún. elszállások is. Az idegenből jöttek nyelvi, kulturális asszimilálódása (vagy visszaasszimilálódása?) könnyen ment, hiszen azok, akik a faluba megérkeztek, jól ismerték az itteni kultúra lényegét, mert voltaképpen el sem felejtették azt soha. Ismerték például a metaforikus képi gondolkodását is, ami rendkívül fontos kulturális sajátossága a székelységnek, enélkül az ember nem lehet igazán otthon 250

252 tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról errefelé, mert akármikor veszélybe, csapdába vagy nevetséges helyzetbe kerülhet, ráadásul úgy, hogy nem is vesz tudomást a neki állított csapdáról. Történt egyszer, hogy a vasárnap délutáni kapu előtti kiülések alkalmával Csíkszentkirályon a gyimesi csángók faluba történt betelepedésére terelődött a szó, aminek kapcsán az egyik jómódú, nagygazda fiatalember élesen megjegyezte: Űgyeljünk, met a csángók immá Szënkirályt békerittëtték egésszen! A békerítés tudvalevőleg elfoglalást jelent, ugyanis valamit vagy valakit körbejárni, megkerülni, megkeríteni, békeríteni stb. székelyül annyit tesz, mint az illető dolgot vagy személyt birtokba venni, a magunk szolgálatába állítani. Az elhangzott éles szóra a padon ülő egyik menyecske, aki a csángó Csinódból jött ide férjhez, s akire a megjegyzéstevő bizonyára nem is gondolt, hasonló élességgel azonnal visszavágott, ugyancsak képes beszéddel: Te elébb űgyelj csak magadra, s erőst nagyot ne szökjél, met nekëd ës az ëgyik szárnyad libëg! A megszólaló csak ekkor kapott észbe, hogy neki magának is csángó származású a felesége, amit a falu talán nem is nagyon tart számon, de a megszólaló menyecske igen, hiszen szegről-végről még rokonok is. Úgy elhallgatott hát, mint a lakat. Családja egyik szárnyának libegésére való utalás olyan összetett költői kép volt, ami pontos ugyan, de mégis sejtelmes, mert benne jelentések rakódnak egymásra, így csak céloz de pontosan céloz! a lényegre. Alapvetően a kieresztett csángó ing lebegéséről volt szó benne, de mivel a szárny erőjelkép is, így a mondatba másodlagosan beleérezzük a kivagyiság hivalkodó szárnyalásának megbicsaklását is: akinek a szárnya libeg, az ne tegyen úgy, mintha a szárnya nem libegne, azaz ne szárnyaljon sasként az, akinek belsőleg bizonytalan a szárnyalása. Az etnográfiában aligha van szebb, érdekesebb kihívás, mint a határhelyzetek megfigyelése és megértése. És ezen a téren a nyelvi megnyilatkozások nagy segítségére lehetnek az etnográfusnak. A nyelv ugyanis a beszélő szándékától függetlenül is mindig kifecsegi a kultúra lényegét, ezért biztos fogódzó lehet. Izgalmas határhelyzetek pedig bőven akadnak mifelénk rdélyországban, ami és ebben azt hiszem, egyetért velünk Péntek tanár úr is a nyelvész etnológusoknak és az etnológus nyelvészeknek valóságos paradicsoma. 251

253

254 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! A csángó nyelvi identitás tényezői: helyzetjelentés a 2011-es népszámlálás kapcsán 1. A kutatói helyzet A október között lezajlott romániai népszámláláson hivatalos összeíróként dolgoztam az egyik moldvai csángó faluban. A népszámlálóbiztosi tisztség elnyeréséhez némi szerencse is kellett, ugyanis a oldvai Csángó agyarok Szövetsége (a továbbiakban: CSSZ) 1 által előterjesztett, eredetileg 60 nevet tartalmazó, majd hétről hétre egyre fogyatkozó névjegyzékből, amelyre 2011 júniusában 8 kolozsvári néprajzos diákommal együtt magam is felkerültem, végül csak 12-en kaptunk megbízatást, a többiek áldozatul estek az összeírást megelőző, több hónapig tartó hivatali hercehurcának, és néhányan akadtak olyanok is, akik önként visszaléptek. ivel ezekben a hónapokban csak ritkán fordultam meg Bákóban, mindezekről az eseményekről keveset tudok, ezért a magyar népszámlálóbiztosok jegyzéke körüli politikai-diplomáciai háború ütközeteit és kisebb-nagyobb csetepatéit itt nem ismertetem, egyébként sem ez a jelen írás célja. rre mindenekelőtt az CSSZ vezetősége volna illetékes, ha a gyakorló érdekvédelmi-politikai tevékenységet folyató szervezetnek volna ideje, kapacitása a mindennapi iszapbirkózások megörökítésére. 1 A oldvai Csángómagyarok Szövetsége (CSSZ) a moldvai csángók érdekvédelmi szervezete. A szervezet célja a közösség képviselete és érdekeinek védelme. Tevékenysége ezért az identitástudat és az összetartozás erősítése, az örökölt nyelvi, kulturális, művészeti és tudományos ismeretek elsajátítása. (részlet az Alapszabályzatból) Az CSSZ 1990-ben alakult meg Sepsiszentgyörgyön, 1995 óta Bákó székhellyel működik, ugyanettől az évtől a Romániai agyar Demokrata Szövetség (RDSZ) társult tagja. A szervezet ma 25 csángó településen mintegy 50 alkalmazott pedagógussal működtet iskolán kívüli fakultatív magyar nyelvoktatást, és ugyanakkor támogatja az rdélyben magyarul tanuló csángó gyermekeket és fiatalokat is. egalakulása óta harcol az egyházi magyar nyelvhasználatért, több ízben gyűjtött aláírásokat a magyar mise bevezetéséért a helyi templomokba, de ez a küzdelem eddig teljesen eredménytelen volt. A szervezet internetes honlapja: ( ) Itt köszönöm meg az CSSZ vezetőinek, hogy támogatásuk révén diákjaimmal együtt népszámlálóbiztosként lehettem jelen oldvában a okt között tartott népszámláláson. Továbbá köszönöm azt is, hogy a népszámlálás ideje alatt szállást biztosítottak számunkra, és hogy a népszámlálás alatt, október 22-én és 29-én megszervezték azt a két tapasztalatcserét, amelynek információira a jelen tanulmány is jelentős mértékben támaszkodik. 253

255 adárnyelven A hivatali ügyintézés bürokráciája és akadékoskodása mögött állhatott egyszerű helyi ellenérdekeltség, a rendszeren kívüli idegenektől való ódzkodás és minden bizonnyal román nacionalizmus is. Annyit mindenestre külső emberként Kolozsvárról is meg lehetett figyelni, hogy a magyar népszámlálóbiztosok kinevezésével szemben minden illetékes bákói hivatal bizonyos ellenállást tanúsított. A nyári és kora őszi hónapokban lezajlott bürokratikus hivatali ügyintézés során a Bákó egyei Prefektúra, a egyei Statisztikai Hivatal, de legfőképpen a helyi polgármesteri hivatalok ismételten félreérthetetlen jelét adták annak, hogy valójában azt szeretnék, ha az CSSZ listájáról nem sokan kerülnének tényleges funkcióba, és így a magyar biztosok nem zavarnák össze a moldvai csángók identitástudatát, illetve népszámlálási adatait. Az CSSZ előterjesztett jegyzékének fő támogatója az ekkor kormányon lévő egyik magyar politikai párt, a Romániai agyar Demokrata Szövetség (RDSZ) volt, amelynek egyik-másik bukaresti politikusa közvetlen kapcsolatban állt nemcsak a Bákó megyei intézményekkel (prefektúra, statisztikai hivatal), hanem a községi polgármesteri hivatalokkal is. Azt hiszem, a népszámlálás során végül azért jutottunk páran valódi szerephez néhány csángó faluban, mert ezek a polgármesterek a bákói RDSZ helyi szervezetén és az CSSZ-en keresztül kormánytámogatást reméltek különböző pénzigényes projektjeik (pl. közművesítés a faluban) kivitelezéséhez, és ezért hajlandók voltak egy-két kisebb békát is lenyelni a politikai alkuban. A dilemma számukra nehéz lehetett, amire abból is következtetek, hogy a magyar biztosok jelentős részét csak október 18-án, tehát a népszámlálás megkezdése előtt két nappal utasították vissza véglegesen egy megyei szintű tanácskozás végeredményeként, amikor is az RDSZ által megpuhított prefektúrának több községi polgármestert mégsem sikerült jobb belátásra bírnia. Érdekes, hogy ezek a keményen ellenálló és végsőkig kitartó polgármesterek épp a viszonylag jó magyar nyelvismerettel rendelkező községekből kerültek ki. A mi kis kilencfős kolozsvári csapatunk a nyár folyamán előbb hatfősre olvadt, majd végül a népszámlálás előtt két nappal a még talpon álló és utazásra kész társaságból is kiesett további három egyetemi hallgató, holott a hónapokig tartó bürokratikus eljárás során ők is minden feltételt teljesítettek, például Bákóban saját költségen népszámlálóbiztosi felkészítőn vettek részt, és ezt követően a vizsgát is sikeresen letették. Őket az CSSZ Lészpedre és a Szőlőhegy községhez tartozó kisebb falvakba ( Szőlőhegy, Újfalu, Szitás), tehát viszonylag jó nyelvállapotú székelyes csángó településekre jelölte, ahová végül nem neveztek ki egyetlen magyar biztost sem. Hárman, akik végül megmaradtunk, emezeknél rosszabb nyelvállapotú déli csángó településekre kerültünk. A Csángó Szövetség eredetileg 60 fős, majd egyre fogyatkozó listájáról végül 12 népszámlálóbiztos került Külsőrekecsin (3 személy), Pusztina (3), Nagypatak (2), Csík (1), Bogdánfalva (1), Lujzikalagor (1) és áriafalva/lárga (1) falvakba, 254

256 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! továbbá egy hivatalos megfigyelő Lábnyikba. A még magyarul beszélő moldvai csángók közel félszázezres lélekszámához viszonyítva a magyar összeírók létszáma elenyészően kevés, de a korábbi népszámlálásokhoz viszonyítva, amikor is egyáltalán nem alkalmaztak magyar biztosokat, mégis valamelyes előrelépés. Kétségkívül megalapozott az a feltevés, hogy a magyar összeírók hiányának köze van ahhoz, hogy az 1992-es és 2002-es hivatalos népszámlálások alig mutattak ki magyar anyanyelvűeket és nemzetiségűeket a moldvai csángó falvakban, ahol pedig köztudottan több tízezer ember beszél magyarul. A népszámlálási végeredményt azonban nemcsak ez a hiányosság befolyásolta, hanem amint látni fogjuk a joggal megkérdőjelezhető népszámlálási végeredmény magyarázata voltaképpen a moldvai csángók sajátos nyelvi és etnikai identitásában rejlik. Én magam, hivatalos népszámlálóként elsősorban a vállalt hivatali feladatot igyekeztem szabályosan és jól elvégezni, ugyanakkor természetes volt, hogy néprajzos-antropológus szemmel is megfigyeljem és értelmezzem azokat a helyzeteket, amelyeknek részese voltam. Az elmélyültebb kutatói beszélgetéseknek sajnálatos módon határt szabott az, hogy a nekem kiosztott 84 családnál a rendelkezésemre álló viszonylag rövid idő alatt helyesen kellett kitöltenem az elég bonyolult és terjedelmes népszámlálási íveket, majd végül összesítenem az adatokat. Így az igazán tartalmas, de az elvégzendő hivatali feladathoz alig kapcsolódó beszélgetésekre csak késő este, egy-egy családnál elborozgatva tudtam sort keríteni. A korábban, ben elvégzett saját nyelvismereti felmérésem adatai szerint a falu 2458 katolikus lakosából már csak 1044 személy, azaz a katolikus lakosság 41%-a beszél magyarul, főleg a középgeneráció és az idősebb korosztály tagjai. A 2002-es népszámlálás szerint összesen 2708 lakost számláló faluban 2011 októberében tíz népszámlálóbiztos dolgozott, a kollégáim mind helybeli román hivatalnokok és pedagógusok voltak. Jelen elemzés a népszámlálás során tanúsított, előbb említett antropológusi magatartás eredményeként született meg. eggyőződésem, hogy közzétételével nem követek el hivatali szabálysértést, hiszen nem kemény népszámlálási adatokat hozok nyilvánosságra, hanem a népszámlálás helyzeteit lágy módszerekkel elemezve próbálok rávilágítani a moldvai csángók nyelvi identitására. A sajátos kutatói helyzet miatt azonban sem falubeli beszélgetőtársaim, sem a Bákó megyei népszámlálásban részt vett többi magyar népszámlálóbiztos nevét nem hozom nyilvánosságra, akikkel tapasztalataikról ugyancsak elbeszélgettem. Az elemzés során felhasználtam továbbá azokat a magnófelvételeket, amelyeket az CSSZ által Bákóban szervezett két tapasztalatcserén készítettem, amelyekre a népszámlálás kezdetén és végén, október 22-én és 29-én került sor, és amelyen a magyar népszámlálóbiztosok mellett a csángó érdekvédelmi szervezet vezetői is részt vettek. A beszélgetés résztvevőitől idézett szövegrészek után csak 255

257 adárnyelven zárójelbe tett arab számmal utalok a nyelvi információt közlő biztostársam személyére, de egyéb információt róluk nem közlök, csupán annyit, hogy mindanynyian az CSSZ alkalmazásában álló, a szervezet által működtetett magyar oktatási program pedagógusai, akik vagy helyi (csángó) származásúak, vagy pedig rdélyből költöztek időlegesen oldvába. 2. A prenacionális csángó identitás A csángó szakirodalomban sokan leírták már, hogy a moldvai csángó népcsoport a 19. században nem ment át a polgári nemzetté való átalakulás folyamatán, következésképpen az európai polgári nemzeteket létrehozó és létüket még ma is meghatározó alapvető tudati tényezők (közös eredettudat, közös történelmi tudat, a közösen beszélt nyelvhez mint összetartó tényezőhöz való pozitív viszonyulás, a közös népi kultúrához és egyéb kulturális értékekhez való pozitív viszonyulás stb.) körükben hiányzanak. Azt természetesen korántsem lehet állítani, hogy ma az etnikai közösség egésze ebben a nemzet előtti (prenacionális) állapotban van, hiszen szemmel látható, hogy a csángók között sokan vannak olyanok, akik kapcsolatba kerültek a román vagy magyar nemzeti gondolattal. A prenacionális közösségi identitás azonban a moldvai csángó lakosság nagyobbik részére jellemző ma is, az idősebbek körében egészen szembeötlő, tehát jelentősége a csángó társadalom egészére nézve is alapvető. Nézzük tehát, hogy mi jellemzi ma ezt a hagyományos, középkori gyökerekig visszanyúló, nemzet előtti identitást. Ha a hagyományos csángó embertől saját identitása felől érdeklődünk, két dolgot tud magáról teljes bizonyossággal állítani és tiszta szívvel, őszintén megvallani: 1. Legelőször is azt mondja magáról, hogy ő katolikus, azaz hogy Jézus Krisztus megváltott gyermeke, aki örök üdvösséget ígért neki, és ha megtagadná az élő Isten fiát, akkor Jézus mindörökre ellökné magától. Következésképpen a csángó ember ezt a vallásos identitást minden körülmények között vállalja, ha kell, a keresztre is felmegy érte. A római katolikus anyaszentegyház tagjának lenni egyszersmind azt is jelenti, hogy ő nem oláh, mert az oláhok köztudottan más hitűek, más templomba járnak, és nem tartoznak a római pápához. Az oláh szónak a moldvai csángók körében természetesen semmilyen pejoratív jelentése nincsen, a hagyományos világban ez a szó egyszerűen egy olyan jól ismert másik etnikumot jelölt, amelyhez viszonyítva a moldvai katolikus csángók meghatározták önmagukat. Hangsúlyoznunk kell, hogy az oláh is ugyanolyan prenacionális fogalom, mint a katolikus, és semmiképpen nem a román szinonimája. z utóbbi fogalom ugyanis egy teljesen más identitásszerkezethez, mégpedig az identitás modern 256

258 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! nemzeti (nacionális) szintjéhez tartozik, következésképpen valaki más és más kontextusban minősül oláhnak, illetőleg románnak, tehát a két fogalom nem azonosítható. A fogalmi distinkciót jól illusztrálja a következő, jó nyelvismerettel rendelkező székelyes csángó faluban megesett népszámlálási történet: Az úton egyszer egy idősebb nénivel mentem egy darabig, és mondom neki, hogy ma megyünk hozzá népszámlálni, legyen otthon.»jó, jó, jó.de mondom vajon olyan kérdés is, amelyik azt kérdezi meg kendtől, hogy milyen etnikumú.«néz, néz, nem érti, és azt mondja:»hát én ezt nem tudom, hát kend mondja meg!hát mondom én ezt kendnek nem mondhatom meg, de itt arról van szó, hogy kend oláh-e vagy nem oláh.«rre aztán nagy felháborodva azt mondja:»hát mü itt nem vagyunk oláhok, hát itt nincsen oláh! Itt oláh még egy sincs a faluba!na, hát jól van, hát akkor kendnek meg kell mondani, hogy ha kend nem oláh, hát akkor micsoda.«na, jó, bemegyünk a házba, magyarul tanácsol velem, és amikor elérkezünk ezekhez a kényes etnokulturális kérdésekhez, hát akkor egyszer minden csak román, román és román. inden csak román. Állampolgárság, anyanyelv, etnikum, szóval minden, még a vallás is»román kátolik«. bből kitéríteni nem lehetett. Úgyhogy, ha a faluban végül lesz tíz csángó család, az nagy szám lesz, és magyar még kevesebb. (1) Természetesen nem arról van szó, hogy a néni időközben meggondolta volna magát. Ő magát teljes meggyőződéssel vallotta katolikusnak és románnak, de semmiképpen nem oláhnak. (Arról, hogy miért vallja magát románnak az, aki semmiképpen nem oláh, a továbbiakban szó lesz.) 2. A mindenek fölött álló katolikus hit mellett a csángó ember annak is mindig tudatában volt, hogy ő egy országban él, amely törvényeivel és védelmező erejével az emberi életnek általános keretet biztosít ( van, ki megtartson az országba ), és ezt az országot, amelyhez tartozik, minden korban meg is tudta nevezni. Az ország régi magyar szó, és e szó jelentése a moldvai csángók számára mindig egyértelmű volt, bármi is volt az éppen aktuális államalakulat, amelyben éltek. a minden csángó tudja, hogy ő egy Romániának nevezett ország állampolgára, de korábban nevezhették az országot másnak is, például oldovának, sőt azt is beszélték az öregek, hogy valamikor nagyon régen a Szeretnél volt a magyar foglalás határa. A moldvai csángók lojalitása a román államhoz igen erős, ezt számos, román hazafias öntudatról tanúskodó történeti monda is kifejezi. Római katolikus, aki Romániában él a hagyományos világban ennyi tökéletesen elég is volt a tág értelemben vett önazonosság meghatározásához mind ezen a földön, mind a túlvilágon. Szűkebb vonatkozásban mondjuk a falu határán belül egy adott személy identitását és jogállását természetesen további tényezők írták pontosan körül, mint amilyen például a társadalmi rendhez, a nagycsaládhoz, a korosztályi csoporthoz vagy a megfelelő nemhez való odatartozás. 257

259 adárnyelven 3. A népszámlálás identitáskategóriái A mai népszámlálás során azonban, amint ezt a fenti néni esete is tanúsítja, olyan kérdéseket is feltesznek, amelyekre a moldvai csángók a legjobb indulattal sem tudnak helyesen felelni. Ugyanis a modern európai nemzetállamok által szervezett népszámlálások oldvában 1859-ben került sor az első ilyen összeírásra nem a körükben még ma is általánosabb prenacionális, hanem a még le nem tisztult nacionális identitás tényezőire kérdeznek rá. ivel a modern nemzeti identitásszerkezet a moldvai csángók között nem alakult ki, illetve nem szilárdult meg, a szerkezetet alkotó identitástényezők számukra vagy teljesen ismeretlenek ( etnikum, etnikai eredet, nemzetiség stb.), vagy pedig nem túl lényegesek, és az önazonosság igazi lényegét nem érintik ( beszélt nyelv, anyanyelv stb.). Az állampolgárság (cetăţenie) és a vallási hovatartozás (apartenenţă religioasă) megválaszolása a prenacionális szinten sem okoz problémát, hiszen ebben a tudati rendszerben is jól ismert fogalmakról van szó. A népszámlálási űrlapnak ezeket a pontjait mindig könnyű is volt kitölteni. De a másik két etnokulturális sajátosság, vagyis az anyanyelv (limbă maternă) és az etnikai hovatartozás (apartenenţă etnică) tisztázása már jóval nehezebb diónak bizonyult. Nézzük tehát ezt a két identitástényezőt kissé alaposabban Az anyanyelv kérdése A még magyarul is beszélő moldvai csángó falvakban a gyakorlati nyelvhasználat bonyolult, de tökéletesen működő nyelvpszichológiai törvényszerűségek szerint alakul, például a magyar román kódváltások gyakoriak, de emiatt a kommunikációban mégsem fordulnak elő nehézségek. A közösség a nyelvet mindig gazdaságosan használja (nyelvi ökonómia), és nincs tekintettel a nyelvészek által kitalált elméleti konstrukciókra vagy a csak nyelvtankönyvekben létező szabályokra. A moldvai csángók nyelvével foglalkozó szakirodalomban azt is sokszor leírták már, hogy a beszélők az ökonomikusan használt nyelvnek mindenekelőtt gyakorlati, funkcionális értéket tulajdonítanak, és nem viszonyulnak hozzá szimbolikus módon (pl. nem büszkék rá, nem védelmezik stb.), sőt még annak sincsenek tudatában, hogy a nyelvnek egyáltalán lehet ilyen funkciót is tulajdonítani. A nyelvhez való szimbolikus viszonyulás teszi lehetővé, hogy a nyelv közösségi öntudat alapja legyen. Például ennek jegyében a magunk nyelvét felértékelhetjük, a másik csoport nyelvét pedig aláértékelhetjük. ivel a nyelvhez való szimbolikus-ideologikus viszonyulás a prenacionális szinten álló etnikai közösségek esetében még nem alakult ki, a nyelv számukra korántsem annyira fontos, mint 258

260 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! a már nemzetté alakult közösségek számára, amelyek a nyelvhez már nem csak gyakorlatiasan, hanem ideologikus módon is viszonyulnak (nacionális szint). Nem ideologikus vonatkozásban, vagyis prenacionális szinten a moldvai csángók saját hagyományos nyelvüket általában magyarnak vagy csángónak, a román nyelvet pedig amelyet ma már ugyancsak általánosan ismernek románnak vagy oláhnak nevezik. A hogy beszélnek itthon? vagy a hogy tanult meg az édesanyjától beszélni? kérdésekre az így magyaroson, így csángósan, magyarul, csángóul stb. választ szokták adni, és egyöntetűen így válaszolnának a népszámlálóbiztos anyanyelvet firtató kérdésére is, ha az utóbbi másfél évszázad folyamán nem jelent volna meg már körükben is a nyelvhez való ideologikusszimbolikus viszonyulás. Hogy a népszámlálóbiztos a csángó falvakban mégsem kapja mindig ezt a választ, annak alapvetően két oka van: egyfelől az, hogy a csángók között is létezik már a nyelvhez való ideologikus viszonyulás, másfelől az, hogy a nyelvcsere folyamatának előrehaladtával ténylegesen is ritkábban használják már a csángónak vagy magyarnak nevezett nyelvet, tehát ha igazat akarnak mondani, akkor a népszámlálóbiztosnak nem is nyilatkozhatnak úgy, hogy ez a nyelv az édesanyjuktól tanult anyanyelvük vagy a családban legtöbbet használt nyelvük. A fentiek alapján világos, hogy az anyanyelv kérdésére adott választ három tényező határozza meg: 1. a prenacionális szintre jellemző, a csángók között ma is még létező nyelvi tudat; 2. a nyelvhez való, hellyel-közzel már létező ideologikus-szimbolikus viszonyulás és 3. a tényleges nyelvhasználat, illetve nyelvi kompetencia. Nézzük tehát, hogy a három tényező együttes hatásának eredményeként milyen válaszokat kaphat a népszámlálóbiztos. A kitöltött népszámlálási ívek azt tanúsítják, hogy az anyanyelv kérdésére a román, magyar és csángó választ lehet adni e három válaszon kívül egyéb nem fordul elő. agam a meglátogatott 84 családban 195 személytől kaptam választ erre a kérdésre, akik közül 167-en román, 10-en magyar és 18-an csángó anyanyelvűnek vallották magukat. Lényeges körülmény, hogy ebben a faluban saját korábbi felmérésem szerint már csak a lakosság 41%-a beszéli a magyar nyelvet. 2 De miért alakultak épp így ezek a válaszok? i áll a nyilatkozatok hátterében? 2 A jobb magyar nyelvismerettel rendelkező falvakban, ha ugyancsak magyar népszámlálóbiztos végzi az összeírást, a román (R), a magyar () és a csángó (Cs) anyanyelvűek aránya a magyarok számára kedvezőbb lehet. A körülbelüli érzékeltetés céljából megadom még három további magyar népszámlálóbiztos adatait is, közölve a magyar nyelvet ismerők arányát is az adott településen a ben végzett terepfelmérésem szerint: 1. 79%-os magyar nyelvismerettel rendelkező faluban: 103 R Cs; 2. 51%-os nyelvismeretnél: 107 R Cs; 3. 73%-os nyelvismeretnél: 96 R 95 3 Cs; 4. 41%-os nyelvismeret mellett: 167 R Cs (utóbbi az általam felmért falurészben). 259

261 adárnyelven a) A román anyanyelvi tudat háttere A nyelvcsere folyamatának felgyorsulása következtében a moldvai csángók háromnegyed része ma már csak románul beszél, és a még magyarul is beszélők ma már kétnyelvűek. Az elmúlt néhány évtizedben minden településen kihalt az az idős generáció, amelyik rosszul vagy egyáltalán nem tudott románul. A kétnyelvűség következtében természetes, hogy a népszámlálás erősen ideologikus beszédhelyzetében anyanyelvként a nagy társadalmi presztízzsel rendelkező államnyelvet, azaz a románt jelölik meg, amelyen kitűnően beszélnek. Ilyen irányba hat az is, hogy a nyelv kérdése erős ideológiai kontextusba kerülve nem függetlenül a közösségi identitás kérdésétől, vagyis azért is román anyanyelvűnek mondják magukat, mert az etnikai hovatartozásukat ( Romániában élünk! ), sőt a vallásukat ( Román katolikusok vagyunk! ) is románként határozzák meg. Nagy a jelentősége annak is, hogy a társadalmi környezet összes intézménye (egyház, közigazgatás, iskola, elektronikus média, írott sajtó stb.) ezt a felülértékelt presztízsnyelvet ismeri el és terjeszti, gyakran erőszakos módszerekkel is ( Hát megmondta a pap, hogy beszéljünk románul! ). A már román egynyelvű személyek vagy közösségek esetében igen ritka kivételektől eltekintve általában fel sem merül, hogy anyanyelvként a románon kívül más nyelvet nevezzenek meg. b) A csángó anyanyelvi tudat háttere A moldvai csángó falvak egy részében valóban létezik a csángó tudat, amely tipikus prenacionális kategória. nnek kapcsán utalnunk kell arra is, hogy a moldvai csángók jelentős része a 20. századig nem tartotta magát csángónak, hanem székelynek (ún. székelyes csángók ) vagy magyarnak (ilyenek voltak például az ún. északi csángók ), valódi csángónak csak a Bákó környéki katolikusokat tekintették. Újabban a teljesen székely eredetű falvakban és az északi csángók körében is kialakult a csángó tudat, ugyanis rdélyben és agyarországon egységesen csángónak nevezték a teljes moldvai katolikus lakosságot. Akármelyik belső csoportról legyen is szó, magyar vagy csángó anyanyelvűnek csak azok mondhatják magukat, akik valóban beszélik őseik nyelvét. Azzal egyenes arányban, ahogy egy-egy településen a magyarul ( csángóul ) tudók száma csökken, a magukat csángó és magyar anyanyelvűnek deklarálók köre is erősen beszűkül. A kört tovább szűkíti a hagyományos csángó nyelvjárás alulértékelése, az, hogy ezt a nyelvet maguk a beszélői voltaképpen nem is tartják olyan valódi nyelvnek, amely egyenértékű lehetne a modern nemzeti nyelvekkel. Az alulértékeltséghez (önstigmatizáció) ráadásul még külső megbélyegzés is járul: a helyi egyházi és világi értelmiség évszázadok óta barbár idiómának, durva parasztbeszédnek, román magyar korcsitúrának (tökéletlen egyvelegnek), érthetetlen 260

262 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! madárnyelvnek, sőt az ördög nyelvének nevezi ezt a nyelvet. Ilyen körülmények között, amikor egy nyelvváltozatot nem is tartanak igazi nyelvnek és széles körben stigmatizálnak, ezt a nyelvet kevesen vallják anyanyelvüknek, azaz szívesebben mondják magukat román anyanyelvűnek, hiszen ezen a nagy társadalmi presztízzsel rendelkező nyelven is jól beszélnek. gyik rdélyből jött népszámlálóbiztos kollégám így foglalta össze ezt a nyelvi attitűdöt: A nyelvet nagyon sokan csángónak mondják, amiről azt mondják, hogy nem az igazi magyar nyelv, hanem csak olyan kitekert nyelv. Úgy érzem, hogy alsóbb rendűnek érzik a magyarhoz viszonyítva, és szégyellik, hogy ezt beszélik. ég akkor is, ha egymás között és velem is magyarul beszélnek, akkor is ragaszkodnak ahhoz, hogy románt írjak be, mert a román a hivatalos nyelv. (2) A 2011-es népszámlálási eredmények feldolgozásakor nincs lehetőség megjeleníteni a csángó anyanyelv kategóriát, ugyanis ez a nyelv nem kapott kódot, és így a magukat csángó anyanyelvűnek deklarálók a más anyanyelvű kategóriához sorolódnak. Az összeírást megelőzően maga a romániai magyar érdekképviselet határolódott el az önálló megjelenítés lehetőségtől, abból az ideológiai megfontolásból kiindulva, hogy hiba volna erősíteni azt a tudatot, miszerint létezik a magyartól különböző csángó nyelv. A népszámlálás előkészítésekor kormányon lévő RDSZ könnyen el tudta volna érni azt, hogy a csángó anyanyelv kategóriát a népszámlálási összesítő ívekre is bevezessék, ám miután széles körű társadalmi konzultációra került sor, amelyben az erdélyi magyar egyetemi nyelvésztársadalom képviselői is kifejtették véleményüket, ezt a lehetőséget végül elvetették. A döntés helyes volta vitatható, ugyanis így a magukat oldva-szerte elég nagy számban csángó anyanyelvűnek deklarálók a magyarság számára elvesztek. Ha volna rá mód, a népszámlálási eredmények elektronikus összesítéseiben a csángó anyanyelvet kétségkívül a magyar anyanyelv szinonimájaként kellene számba venni. c) A magyar anyanyelvi tudat háttere Azzal mindenki tisztában van, hogy a csángó nyelv végső soron valami magyarféle, de alapvetően mégis a magyarországi tiszta magyartól való különbözőséget, valamint a nyelvi kevertséget érzik döntőnek, és emiatt rendszerint élénken tiltakoznak, ha valaki ideologikus összefüggésben például a népszámlálás alkalmával a nyelvüket magyarnak nyilvánítja. Nem ideologikus beszédhelyzetben ellenben maguk is azt mondják, hogy csak így csángósan, így magyarosan beszélnek. miatt az elhatárolódó nyelvi attitűd miatt viszonylag kevesen vannak, akik a magyart hivatalosan anyanyelvüknek deklarálják. 261

263 adárnyelven Az etnikai tudat kérdése Népszámlálóbiztosként azt tapasztaltam, hogy az etnikai hovatartozás fogalma a moldvai csángók számára teljességgel értelmezhetetlen, és az öndefiníció szempontjából szükségtelen fogalom. gy olyan tudati rendszerben, amelyben a katolikus vallás már önmagában tökéletesen meghatározza a moldvai csángóságot mint etnikai közösséget, és e tényező révén elkülönülnek a környező ortodox románságtól is, nincsen szükség egy újabb, nehezen értelmezhető fogalomra az etnicitás kifejezésére. Amint előbb láttuk, a románságtól való elkülönülés nem nyelvi alapon történik, ugyanis a nemzet előtti (prenacionális) állapotban a beszélt nyelv kérdésének nincs magasabb szintű identifikációs szerepe. Az etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdés kapcsán a népszámlálás alkalmával sokan voltak, akik visszakérdeztek, és magyarázatot kértek. ások többkevesebb meggyőződéssel azonnal román etnikumúnak mondták magukat, miközben tudatában voltak annak, hogy ők, akik katolikusok, nem úgy románok, mint az ortodox vallásúak. A magyarázatot várók rendszerint értetlenkedve hallgatták az etnikum fogalmát illusztráló nem túl meggyőző példáimat és magyarázatkísérleteimet. Azt tapasztaltam, hogy leginkább a nemzet, nemzetség hagyományos fogalmakkal lehetett ezt a ködös fogalmat valamelyest körülírni, ugyanis ezeket a terminusokat a csángók nem a modern polgári nemzet értelemben, hanem archaikus, népi szóhasználat szerint ősök, rokonság, faj értelemben használják, amely valóban rokonítható az etnikum és a kommunista korszakban használt nemzetiség fogalmakkal. De mit lehet az etnikai hovatartozás kérdésére válaszolni, amely szerepel a népszámlálási űrlapon? A magam és népszámlálóbiztos kollégáim űrlapjain ugyancsak a román, magyar és csángó válaszok fordultak elő, akárcsak az anyanyelv esetében, az etnikai adatok azonban magyar szempontból az anyanyelvieknél valamelyest roszszabbul alakultak. 3 a) A román etnikai tudat háttere A legtöbben román etnikumúnak mondták magukat, és ebben több tényező játszott szerepet: 1. A beszélt nyelv kérdése ebben a vonatkozásban is döntőnek bizonyult: aki csak románul tud vagy nyelvhasználatát a román dominanciájú kétnyelvűség %-os magyar nyelvismerettel rendelkező faluban: 151 R Cs; 2. 51%-os nyelvismeretnél: 124 R Cs; 3. 73%-os nyelvismeretnél: 101 R Cs; 4. 41%-os nyelvismeretnél: 168 R 1 26 Cs. 262

264 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! jellemzi, nyelvi alapon nagy valószínűséggel román etnikumúnak mondja magát, annál is inkább, mert az etnikum fogalmát nem tudja értelmezni, és még kevésbé a nyelvtől függetlenítve meghatározni. Nekem is az a tapasztalatom, hogy aki már nem beszél [magyarul], az nem vallja magát csángónak. ég akkor sem, ha azt tartja magáról, hogy ő szent Istvánnak egyenes ágú leszármazottja. (10) A nyelv elfelejtése az identitásszerkezet teljes átalakulását, a hagyományos világgal való teljes szakítást eredményezi, hiszen a nyelvvel együtt elvész az a világ is, amelyet a nyelv kifejez. Az új, román nyelv egy másik új, román világot jelent. gyik népszámlálóbiztos kollégám így fogalmazta meg ezt a felismerést: Rájöttem arra, hogy milyen tragikus ez a nyelvváltás, hogy a nyelv nemcsak nyelv, hanem egy teljes világ. Az öregekkel már nincsen kommunikáció, mert a fiatalok nem beszélik a nyelvüket. A fiataloknak pedig tudniuk kellene dolgokat a falu, a család történetéből, de ezeket a fontos dolgokat csak az eredeti nyelven lehet elmesélni, ami ahhoz a világhoz tartozott. Hogy hogy volt a család története, hogy hogy volt az, amikor Csicsó Jánost leütötték. De ha a fiatalok nem tudják a nyelvet, akkor nem tudják a múltat sem. A nyelv elfelejtése teljes agymosás is. Aki nem tudja jól a nyelvet, az másnak nem vallhatja magát csak románnak. (5) 2. Teljesen általános, hogy az etnikum és az állampolgárság fogalmát azonosnak tartják. Igen gyakran fordult elő, hogy az anyanyelvre vagy az etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdés kapcsán azonnal az asztalon fekvő piros-sárga-kék személyi igazolványra mutattak ( Hát mit ír itt? Hát nem román?! kérdezték akár magyarul is), vagy pedig úgy érezték, hogy a román állampolgárság megjelölése után a többi ilyen kérdés (anyanyelv, etnikum) már fölösleges: Hát már nem odaírta, hogy román?! A kollégáim ugyancsak tapasztalták a személyi igazolvány mágikus erejét: Azt mondják, hogy ők»român catolic«-ok. De ebből még ki lehet mozdítani, még el lehet magyarázni, hogy a vallásuk nem román vallás. De a buletinból, már nem lehet kimozdítani. Ha a buletint az asztalra kitetted, akkor szevasz!»it ír a buletinba? Azok vagyunk!«amikor 2002-ben volt a népszámlálás, a papot megkérdezték, hogy minek vallják magukat. A pap azt mondta, hogy amit ír a buletinba, azok! És ez így bennük azóta megmaradt. (5) 3. A népszámlálás során gyakorlatban győződtem meg arról, hogy a katolikus egyház által régóta, immár másfél évszázada terjesztett hibás etimológia miszerint a romano catolic ( római katolikus ) voltaképpen român catolic (román katolikus) jelentésű, általánosan ismertté vált a csángók körében, és ma döntő módon határozza meg az identitásukat. Természetes hogy román etnikumúaknak mondják magukat, hiszen nemcsak nyelvük (lásd előbb), hanem vallásuk szerint is román katolikusok. Romániában élek, és román katolikus vagyok ebben foglalható össze ma a legtöbb moldvai csángó identitásának lényege. A moldvai csángók kutatói már a 19. század közepén megfigyelték, hogy a római katolikus vallás a legfőbb identifikációs tényező, és a román nacionalizmust 263

265 adárnyelven kiszolgáló katolikus egyház jó érzékkel vette észre a szándékos jelentésferdítésben rejlő hatalmas lehetőséget, azt, hogy ezzel a kis, mindössze egy betűnyi (roman român) csúsztatással az identitás teljes területét román irányba lehet befolyásolni. gy öreg ember volt, akitől akármit kérdeztem, ő mindenre azt mondta, hogy ő román kátólik. Kérdem, hogy maga milyen nyelven beszél. Hát erre is azt mondja, hogy román kátólik! (10) A romano catolic, illetve român catolic vallásmegnevezés egyetemes identifikációs kategóriává való átminősülése a román népszámlálóbiztosoknak is gondot okozott, hiszen emiatt a népszámlálási ívet ők is nehezen tudták kitölteni: Hát ők hivatalból nem is kérdezték a»cetăţeniá«-t (állampolgárságot). Anélkül, hogy én szóltam volna nekik, ők fordítva kezdték kérdezni a kérdéseket. ert azt mondja a tornatanár, hogy ő rájött már első nap, hogy ha ezt előbb megkérdezi, akkor akármit kérdez utána, mindenre azt mondják, hogy»romano catolic«. Hát ezt egyszer beírta, és ezt sok helyen meg is nézték a háziak, mert a pap többször is elmondta nekik, hogy nehogy»greco catolic«(görög katolikus) legyen valaki. Nekem le is fordították a falusiak, hogy az»román katolikus«. Tehát ők a»romano catolic«-ot úgy értelmezik, hogy az»román katolikus«. Hiába kezded magyarázni, hogy Róma Itália fővárosa és így tovább. Román katolikus és kész, ennyi. (1) Az állampolgárság és etnikum fogalmait összekeverő, illetve a kettőt azonosnak tartó csángók mentségére meg kell jegyeznünk, hogy a két fogalom distinkciója iskolázottságot, bizonyos műveltséget feltételez, de sok csángó embernek csak négy elemi osztálya van. A két fogalmat a politikai nemzet koncepciója jegyében urópa-szerte magasabb szinteken is összekeverik ( aki Romániában él, az román ), miért várnánk el tehát épp a kevéssé iskolázott moldvai csángóktól, hogy saját identitásukat a politikai nemzet fogalma helyett a kultúrnemzet fogalmában gondolkodva határozzák meg? b) A csángó etnikai tudat háttere lőbb láttuk, hogy aki nem tud már magyarul ( csángóul ), az anyanyelvként, illetve családban beszélt nyelvként a csángót nem jelöli meg. A tényleges és viszonylag jó nyelvtudás azonban nemcsak a csángó anyanyelvűségnek, hanem a csángó etnicitásnak is alapfeltétele. A nyelvükben teljesen elrománosodott csángók nem mondják magukról azt, hogy ők csángók, mert nem tudnak csángóul beszélni. A 2002-es népszámlálási eredményeket áttekintve is azt látjuk, hogy csángó etnikumúak csak olyan falvakban bukkannak fel, ahol még beszélnek magyarul. Aki tehát magát csángó etnikumúnak mondja, az tud is csángóul. indenesetre a csángó etnikai tudat népi (prenacionális) szinten még ma is létezik, és ennek tulajdoníthatóan viszonylag sokan vannak, akik a népszámlálás során is csángónak nyilvánítják magukat. 264

266 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! Találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor úgy tűnik, hogy ez a bizonytalan, prenacionális csángó identitás tudatossá és felvállalt nemzeti csángó identitássá válik: Azt éreztem, hogy a gazdagabbak sokkal könnyebben jutnak el a nyelvcseréhez. Hamarabb és könnyebben, és az etnikumuk is könnyebben lesz román. llenben érdekes, hogy a falu leggazdagabb embere öntudatosan csángó. Ő szépen magyarul mondta nekem, hogy ő csángó. [...] Nyelv is nemzetiség is csángó. Szentgyörgyön lakik a lánya, és a veje román. Éppen ott volt egy bukaresti román pasi kétmilliárdos autóval, nem is tudom, hogy vitte oda be. Hát ő ragaszkodott, hogy ő csángó. Láttam, hogy ebből aztán őt nem lehet kitéríteni, és be is írtam, hogy csángó, csángó (ti. az anyanyelvhez is és az etnikai hovatartozáshoz is). Teljesen nyitott volt arra, hogy csináljunk ott magyar iskolát. (3) Itt kell megjegyeznünk, hogy a fiatal csángó értelmiség körében létezik egy új csángó öntudat is, azaz már vannak olyan csángó fiatalok, akik saját identitásukat egy posztnacionális közösségfelfogás jegyében nem elsősorban románként vagy magyarként, hanem tudatosan csángóként próbálják meghatározni, és élénken érdeklődnek az autentikus helyi hagyományok és eltűnő félben lévő nyelv iránt. nnek az új csángó öntudatnak és attitűdnek azonban már nem feltétlenül szükséges alapeleme a tényleges magyar (csángó) nyelvismeret. Az önálló csángó út lehetősége mind a nyelvüket már elveszített, mind a még magyarul is beszélő, kétnyelvű csángó fiatalok között megjelenik mint alternatíva, de egyelőre nagyon szűk, statisztikailag nem mérhető rétegről van szó. A Nyugat-urópából mindenekelőtt Olaszországból, esetleg Spanyolországból hazatértek körében magam is találkoztam olyan magyarul már nem beszélő fiatalokkal, akik magukat román anyanyelvűnek, de csángó nemzetiségűnek nyilvánították. c) A magyar etnikai tudat háttere Az a tudat, hogy a oldvában beszélt csángós nyelv más, mint a Budapesten beszélt tiszta magyar nyelv, a közösségi identitás etnikus szintjén is elhatárolódást eredményez. ( ü nem vagyunk magyarok, mert beszédünk nem egyezik meg a tiszta magyar beszéddel! ). Az elhatárolódást jelzi, hogy a csángó falvakban a magyarság irányából jövő kezdeményezéseket a magyarok kifejezéssel nevezik meg. A magyarok azok, akik a gyermekeket magyarul tanítják, akik időnként egészségügyi szűréseket végeznek, akik segélyadományokat osztogatnak stb. Az etnikum fogalmának érthetetlensége miatt a moldvai csángók etnikai és nyelvi identitásának kérdését voltaképpen nem is érdemes külön kezelni. A két fogalom mindenképpen összekeveredik, és általában azt mondhatjuk, hogy az etnikai identitás ha egyáltalán sikerül ezt valahogyan körülírni mindig a nyelvi identitás és a nyelvhasználat által meghatározott. A népszámlálás során az anyanyelv fogalmát a nyelvhasználatból kiindulva rendszerint könnyebb volt meghatározni (milyen nyelven tanult beszélni, amikor gyermek volt? hogyan beszélnek most 265

267 adárnyelven egymás között? stb.), de a válaszadás során a nyelvi kérdések is óhatatlanul ideológiai összefüggésbe kerültek, és így gyakran a nyelvi tényekkel ellentétes válaszokat könyveltem el. ( ü így csángóson beszélgettünk otthon, nem es igen tudtunk másképpen beszélni, de hát az csak olyan nem tiszta beszéd, írja azt, hogy román vagyok, s románul beszélek. ost beszélünk itthon románul es, magyarul es, így csángóson, de hát románok vagyunk, ugye, egyebek nem lehetünk. stb.) Az anyanyelvet és etnikumot mint két különálló etnokulturális jellemzőt csak az űrlap különbözteti meg. Amint láttuk, maguk a moldvai csángók az elsőt valójában irrelevánsnak tartják, a másikat pedig nem is tudják értelmezni. Ilyenkor a népszámlálási biztos különbséget tehet a nyelv és az etnikum között, a maga módján értelmezheti a nyilatkozatot például a magát csángó nyelvűnek vallót beírhatja akár magyar etnikumúnak is a beszélt nyelv alapján, de ez a különbség a nyilatkozó tudatában nem létezik. Következésképpen: a modern nemzetállamokra jellemző és a népszámlálási ívekben is szereplő identitás-összetevők a moldvai csángók számára vagy értelmezhetetlenek ( etnikum ) vagy többé-kevésbé mellékesek ( anyanyelv ). miatt az így megfogalmazott fogalmi kategóriákra adott válasz bizonytalan lesz. Például előfordulhat, hogy valaki egy adott helyzetben így, egy másik helyzetben pedig amúgy nyilatkozik. A bizonytalanság jele az is, hogy az irreleváns vagy értelmezhetetlen kérdésre adott saját válaszhoz saját maguk sem ragaszkodnak igazán ( írjon azt, amit gondol, hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok stb.), vagy pedig arról érdeklődnek, hogy a faluban mások mit nyilatkoztak: Kérdezték, hogy hát a többiek mit mondtak, a többiek mit deklaráltak. ondom, én kendtől kérdezem, nem azt kell írjam, amit a szomszéd mond, hanem kendtől kérdezem. (10) A népszámlálóbiztosnak azonban mindenképp ki kell töltenie az űrlapot. A törvényt képviselve azt még megteheti, hogy egy feltett értelmetlen vagy a válaszadó számára kevéssé fontos kérdésre kicsikarjon valamiféle választ, de arra már sem neki, sem az általa képviselt törvénynek nincs hatalma, hogy ezeket a feleleteket belső meggyőződéssé is tegye. 4. A nemzeti ideológiákhoz való viszony kérdése A moldvai csángókról szóló magyar és olykor nemzetközi szakirodalomban gyakran találkozunk azzal a megállapítással, hogy a moldvai csángók a 19. században nem mentek át a polgári nemzetté való alakulás folyamatán, és hogy emiatt egészen sajátos, középkorias identitásszerkezettel rendelkeznek. Tévedés volna azonban a problémát leegyszerűesítve azt állítani, hogy a moldvai csángó etnikai közösség egészének identitását kizárólag ez a prenacionális szint jellemzi. A román és kisebb mértékben a magyar nemzeti gondolat ugyanis már a 19. században behatolt a csángók közé is, de az adott történelmi, társadalmi, vallási, 266

268 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! kulturális, nyelvi stb. körülmények között ez az eszmeiség valóban nem hatotta át a teljes társadalmat, és a közösségi identitás egészét illetően nem vált meghatározó jelentőségűvé. A nemzeti ideológiák azonban kétségkívül jelen vannak a csángó társadalomban és a népszámlálási eredményeket is meghatározzák. ennyire vannak jelen ezek az ideológiák konkrétan az egyéni tudatban? ilyen ideológiák léteznek egyáltalán? iből építkeznek ezek az ideológiák? ilyen a különböző korosztályok és társadalmi csoportok viszonya ezekhez az ideológiákhoz? zekre a fontos kérdésekre vonatkozóan a népszámlálás éles és egyénre szabott helyzetei igen tanulságosak voltak. A népszámlálási helyzet nem a prenacionális szinten megfogalmazható identitáskategóriákkal (oláh, csángó, katolikus, szektás stb.) való azonosulást kéri, hanem azt, hogy a nyilatkozó a modern polgári nemzetekre jellemző identitáskategóriákkal (román magyar csángó nyelv és etnikum, ortodox katolikus vallás stb.) fogalmazza meg önmagát, és egyszersmind képes legyen oppozíció párokba állítani ezeket a fogalmakat. A prenacionális szint nyilvánvalóan érvénytelenné válik akkor, amikor a másik, nacionális szint kategóriáira követeljük a választ (állampolgárság, etnikum, anyanyelv, vallás). ivel mindezek a fogalmak csak a modern ideológiai mezőben értelmezhetők, alapvető jelentőségű kérdéssé válik, hogy a nyilatkozó személyhez melyik ideológia jutott el, melyikkel azonosul, következésképpen melyik határozza döntő mértékben meg a válaszadást. Noha már oldvában is a 19. század közepe óta zajlik a nemzeti ideológiák harca, még mindig nagyon sokan vannak, akiknek gondolkodása a prenacionális szint kategóriáival jellemezhető. Nagy különbségek vannak a generációk és a falvak között, de ezeket a szempontokat nem lehet abszolutizálni és az idősebb generációt a fiatalabbal vagy az elzártabb falvakat a városközeliekkel szembeállítani. A mai idős generáció már mindenhol iskolát végzett, aktív éveiben városi gyárakban dolgozott, újságot olvas és tévét néz, vagyis a legelzártabb falvakba is jelen van a modernizáció. Sokkal lényegesebb inkább azt a kérdést vetni fel, hogy a múltban volt-e személyes, illetve közösségi kapcsolat a nemzeti ideológiák körüli konfrontációkkal, ugyanis egy-egy ilyen egyéni vagy közösségi konfliktus, határhelyzet a nyelvi és etnikai tudatosság növekedését eredményezhette. Például azt tapasztaltam, hogy Lészpeden, ebben a jó nyelvállapotú székely faluban az 1960-ban bezárt magyar iskola, a magyar miséért folytatott harc kudarca és az ezekkel járó személyes meghurcoltatások, tragédiák olyan kudarcélményt jelentettek az egész közösség számára, amelynek következtében a falu 1990 után sem nagyon akart hallani a magyar útról. gy másik faluban, Külsőrekecsinben fontos esemény volt az 1949-es kommunistaellenes, és ugyanakkor a magyar út jelszavait hangoztató ( Jos limba română, sus limba maghiară! Le a román nyelvvel, fel 267

269 adárnyelven a magyar nyelvvel! ) lázadást követő megtorlás. A Lészpedhez hasonló nyelvállapotú Pusztinában, ahol a múltat ilyen súlyos események nem terhelték, az 1990-es rendszerváltás után a magyar útnak nagyobb volt a támogatottsága, és a faluban azonnal kialakult a magyar párt és a román párt, tehát a magyar út könnyebben és hangsúlyosabban artikulálódott. Ilyen kudarcélmények egy-egy csángó család múltját is terhelhetik, és az utódok körében rendszerint a magyar identitástól való elfordulást eredményezik. A magukat minden tekintetben románnak vallók még a magyarul beszélők körében is túlnyomó többségben vannak. Amint láttuk, román utat a tényleges nyelvi helyzet tényleges romlása indokolja, de a nyelvi asszimilációra a teljesen homogén, nagy lélekszámú moldvai csángó falvakban nem spontán nyelvi folyamatok, hanem erőszakos asszimiláció következtében került sor. A román utat ma is a teljes hatalmi szerkezet, az egyházi és világi intézményrendszer támogatja, amelynek tevékenysége a 19. század közepe óta a román nacionalizmus jegyében szerveződött. A 2011-es népszámlálás során több magyar népszámlálóbiztos is megfigyelte, hogy a hivatalos állami intézményekhez és a katolikus egyházhoz közel álló vagy ezektől egzisztenciálisan is függő családok hangsúlyosan kötelezik el magukat a román identitás mellett, sőt olykor kirívóan magyarellenesek. setükben a román állami és egyházi hatalom iránti hála és lojalitás alapvető jelentőségű identitást meghatározó tényező. gy rendőrfeleség, aki a szomszédokkal jól beszélt csángósan magyarul is, velem, aki hivatalos minőségben voltam jelen, csak románul volt hajlandó megszólalni, és kifejtette, hogy ő egyenesen utálja ( îmi e silă ) azt az elmaradott korcs nyelvet, amit a faluban még az öregek beszélnek, és örül annak, hogy ez a szégyenteljes valami hamarosan végleg eltűnik. Hasonló esetekkel, amikor is a hatalomba beépült emberek és ezek családjai erős román identitásúnak bizonyultak, a népszámlálást végző kollégák is gyakran találkoztak: gy férfi leíratta, hogy távollétében mit válaszoljon az asszony. Ő maga is népszámláló a szomszédos Bogdánfalvában. z egy fiatalember, három gyereke van, akik tényleg semmit nem értenek magyarul, és a családban a szellemiség is teljesen román. Az anyósa iskolai takarítónő, aki nem is akart megszólalni magyarul. Ott nagyon kioktattak engem, hogy hát ők nem beszélnek»aşa bozgoreşte«(bozgor, hazátlan nyelven). Aki közel van a hivatalhoz, az nem beszél magyarul. Sugárzik róluk messziről, hogy ők románok, és feltétlenül ragaszkodnak is ehhez. Az asszony törte össze magát, hogy románul beszéljen. Románul elismeri, hogy ők szoktak magyarul beszélni, de megszólalni ténylegesen nem hajlandó. Ilyenkor hagyni kell, nem lehet feszíteni a húrt. (3) A takarítónő esetéből az a következtetés, hogy ők hálából úgy érzik, hogy muszáj románnak mondaniuk magukat. Általában nem áll fenn a félelem tényezője. Ők hálából a kenyérért, amit kapnak, úgy érzik, hogy ők románok. (4) 268

270 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! De gyakori az is, hogy ezekben a viszonyulásokban nem a hála és lojalitás, hanem a hatalomnak való egzisztenciális kiszolgáltatottság, vagyis a félelem a meghatározó: A férfiakon tapasztalom, hogy olyan helyen dolgoznak, állami munkahelyük van, hogy egy kicsit félnek, amikor a nemzetiségüket tudakolom s meghallják, hogy azt is mondhatják, hogy magyar. Volt egy esetem, amikor azt mondta egy aszony, hogy most vett pensziét (nyugdíjat) az embere, és aztán nehogy valami baja legyen ebből. Szóval még mindig ott van a félelem. De volt olyan fiatal is, aki azt mondta, hogy magyar vagyok, mámám (édesanyám) magyar, tátám (édesapám) magyar, hát persze hogy magyar vagyok. (5) A román hatalmi intézmények fizikai jelenléte vagy ennek hiánya földrajzi értelemben is befolyásolja az identitást. A templom közelében és általában a falu középpontjában csaknem mindenki románnak mondja magát, a magukat magyarnak vallók pedig rendszerint a perifériákról kerülnek ki: Ahogy a falu alsó felétől közeledtem a központ, a templom felé, akkor azok a családok már mind csak románnak vallották magukat. Akik a paphoz, a templomhoz közel laknak, akkor azok mind románok. Ráadásul egy bogban (csomóban), egy utcában ülnek (laknak), és akkor, ha az első kapunál valaki román, akkor az egész utca román. egbeszélték előre. (5) Nekem pont a templom környéke jutott. indenkivel magyarul beszéltem, még azzal is, aki magát nagyon románnak tartotta. De ők sem értették meg a kérdőív román kérdéseit, el kellett nekik magyarul is mondani, hogy mit akarnak tőlük. z jellemző volt. nnek ellenére nagyon sokan románnak tartották magukat. (10) Ugyanilyen szerepe van a társadalmi kapcsolatoknak is. Annak, hogy kinek az érdekszférájába tartozik egy család, döntő jelentősége van. Több kollégám nyilatkozta, hogy a megyebírók és más egyházi tisztségviselők rokonságában nincs magyar vagy csángó identitás: A rokonság nagyon sokat számít. A templom körül mindenki a pappal tart, ott nagyon kellett vigyázzak, hogyan viselkedem. Ahol én laktam, ahol az én rokonságom él, ott 70% körüli volt a magyarok aránya. De a templomnál, ahol nem is nagyon ismertek, ott nem mertem feszíteni a húrt, ott nehezebb volt. Ha valahol volt egy magyar rokon, akkor ott könnyebb volt. (5) Nagyon fontos volna megvizsgálni, hogy a moldvai csángók román öntudata voltaképpen milyen elemekből áll. A népszámlálás során ugyanis csak ideológiai attitűdökkel és érzelmi viszonyulásokkal találkozhatunk, amelyek alapján valaki románnak mondja magát, miközben nyilvánvaló, hogy az ilyen meghatározatlan, valós tartalom nélküli identitás nem építkezik szerves módon a klasszikus európai nemzeti identitások kulturális összetevőiből. A nyilatkozók végső soron teljesen bizonytalan identitástudatukat deklarálják románnak kívülről jövő erős hatások eredményeként: Érdekes, hogy amikor a nyelv és etnikum kérdéseihez érünk, akkor úgy tűnik, hogy nagyon nagy zavarban vannak. intha be lennének oltva, hogy itt most vissza kell lépni. És ez nem természetes. Nekem úgy tűnik, hogy fentről valahonnan sugárzik egy ellenállás: ezt nem tanultuk az iskolában, ezt nem mondta a pap. 269

271 adárnyelven Nagyon zavarban vannak. (gyik kolléga közbevág:»saját maguknak bizonygatják, hogy ők románok, nem is nekem!«[2]) Amikor ehhez a témához érünk, a természetes beszédmód megszűnik, és átveszi a helyét valami mesterkélt ideologikus beszéd. (9) A magukat ideologikusan, tehát a modern polgári magyar nemzettudatra jellemző kategóriákkal magyarnak vallók száma a moldvai csángók között nagyon kevés. Az ilyen fokú öntudatosság, azaz a prenacionális tudati szint átlépéséhez az szükséges, hogy az identitás körüli problémák kiéleződjenek, és az illető személy valamilyen külső tényező folytán ne a román, hanem a magyar identitás mellett kötelezze el magát. Az ilyen döntés alapfeltétele általában a jó magyar nyelvismeret, de még további pozitív megerősítő körülmények is szükségesek. Ilyen lehet például a agyarországon vagy Székelyföldön élő rokonság, magyar iskolázottság, az erdélyi római katolikus egyházzal való kapcsolat és egyéb kulturális tényezők. Olyan falvakban, ahol a modern magyar nemzettudat intézményeivel, illetve az ezt képviselő személyekkel soha nem volt semmilyen kapcsolat, ilyen magas szintű magyar elkötelezettség nem alakul ki. agyarországon az utóbbi évtizedekben elterjedt az az eszményítő ideológia, amely a csángó kultúra és nyelv archaikus, ősi magyar jellegére és magas esztétikai minőségére hivatkozva idealizálja ezt a kultúrát, és épp ennek jegyében igyekszik integrálni a moldvai csángóságot a modern magyar nemzeti kultúrába. Az ún. csángó reneszánsznak rdélyben, a székelyek körében sincs népi megalapozottsága, hiszen ők a moldvai csángókról sok reális ismerettel rendelkeznek. A csángó reneszánsz eszményítő ideológiája azonban szemlátomást nem hatotta át magát a csángó társadalmat, már csak azért sem, mert amint láttuk, a nyelvhez és az etnicitáshoz való viszonyt oldvában még mindig nem a modern nemzeteszmére jellemző viszonyulások határozzák meg alapvetően, hanem sokkal inkább gyakorlati, kézzelfogható tényezők (pl. vallási hovatartozás, tényleges nyelvismeret stb.). A moldvai csángók magyarságtól való eltávolodását erősíti az is, hogy míg a csángó reneszánsz ideológiai összetevői szélesebb népi körökben oldvában is kevéssé ismertek, a csángóktól való elhatárolódás megnyilvánulásairól szóló különféle történetek viszont annál elterjedtebbek. agyarországról kap egy-egy pofot, hogy lebüdösrománozzák. Akkor ha megkérdezed, hogy mi ő, hát akkor nyilván azt mondja, hogy ő román. (10) A népszámlálás során nekem is többen azt mondták, hogy ők nem lehetnek magyarok, mert a magyarországiak büdös románnak, büdös oláhnak, a székelyek pedig büdös csángónak nevezik őket. zek a diszkriminációról szóló személyes történetek azonban szemmel láthatóan sablonosak, folklórjellegűek, úgyhogy gyakran joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy valóban vagy csak képzeletben megtörtént sérelmekről van-e szó. Tény az, hogy akár van valós alapjuk, akár nincs ezeknek a történeteknek, a magyaroktól, székelyektől elszenvedett sérelmekről, elutasításokról szóló narratívák a csángók 270

272 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! között igaz történetekként terjednek, és így fontos identifikációs tényezőkké válnak. zekre a széles körben forgalmazott, általánosan ismert narratívatípusokra mindenképpen úgy kell tekintenünk mint a magyaroktól való elhatárolódást hitelesen kifejező folklórjellegű történetekre. Például a csángók között léptennyomon találkozunk azzal az élménytörténettel, hogy rdélyben járva az ottani magyarok (főleg székelyek) nem adtak nekik az üzletben kenyeret, mert románul beszéltek, és csak akkor váltak irányukban nagyon kedvesekké és szívélyesekké, amikor magyarul is megszólaltak. A valóban megtörténtként előadott igaztörténetek elbeszélői elítélően nyilatkoznak a kegyetlenül, diszkriminatív módon és az állammal szemben illojálisan viselkedő erdélyi magyarokról, és velük szemben az általuk visszautasított románokkal tartanak. Természetesen az sem véletlen, hogy a történetekben mindig az éltető meleg kenyér, a táplálék archetípusa szerepel mint olyan fontos szimbolikus tárgy, amelynek kapcsán a magyarok kegyetlensége megfogalmazódik. Az az erdélyi magyar (székely), aki nem lojális a román államhoz, akinek kenyerét eszi, a moldvai csángók számára áruló, akit méltatlanul melenget a keblén a román haza. A román kenyeret eszel, beszélj hát románul! ( mănânci pâine românescă, vorbește românește! ) jelszót a nacionalista román ideológia az elmúlt évszázadban gyakran használta az erdélyi magyarok nyelvi elnyomásának indoklására, és ez a szlogen a moldvai csángók közé is eljutott, ahol nem váltott ki felháborodást, hanem a maguk prenacionális tudati szintjén és az államhoz való lojalitás jegyében természetszerű igazságnak fogták fel. Az erdélyi magyar, aki magát nem vallja románnak, a moldvai csángó számára anomália, olyan érthetetlen jelenség, aminek két magyarázata lehetséges: 1. Az illető egy kicsit áruló. 2. rdély státusa bizonytalan, nem olyan, mint oldváé, például kicsit talán agyarországhoz is tartozik. indkét magyarázat homályos, érthetetlen számukra, de a magukat magyarnak tartó románokat általában kétkedve, bár másságát tiszteletben tartva, csodálkozva fogadják. gyesek, amikor bizonytalankodva, értetlenül álltak a népszámlálási űrlap etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdése előtt, annak tudatában, hogy én is román állampolgár, de erdélyi magyar vagyok, vissza is kérdeztek: Hát maga minek vallotta magát otthon? A magyarnak válasz azonban nem volt számukra sem érthető, sem pedig meggyőző, úgyhogy végül vállat vontak: Ardealul să facă ce vrea, noi suntem români ( rdély csináljon, amit akar, mi románok vagyunk ) mondta egyszer egy régebbi beszélgetőtársam. Hasonló értetlenkedéssel találkozott a magyaróra program egyik Székelyföldről származó helyi pedagógusa is: ikor odaérünk, hogy»etnie«(etnikum), akkor megkérdik, hogy az mi az. Hát akkor én elkezdem szépen felvezetni, hogy ő ugye katolikus, és hogy a mámájával nem románul beszéltek, tehát hogy Romániában mások is élnek, akik nem románok. És akkor többek között jövök a magam példájával is, hogy én sem vagyok román, de román állampolgár vagyok. ngem nem is ismernek ebben a faluban, megkérdik, hogy ki vagyok, hogy keveredtem ide, merthogy 271

273 adárnyelven más az»ákcsentom«(akcentusom). És akkor elmondom neki, hogy itt lakom, és akkor elcsodálkoznak. De csak ennyi. a eljutottam odáig, hogy volt egy zsumi-zsumám (fele-felém). erthogy azt mondta a srác, hogy ő olyan cégnél dolgozik Bákóban, ahova sok levél jön Vásárhelyről, Szeredából, és ő ezeket mind érti. De aztán mégiscsak román lett az ő etnikuma is, de a nyelvnél nagy siker, hogy idáig eljutottunk. (8) A moldvai csángók identitástudatára vonatkozóan nagy horderejű, aktuális kérdés, hogy mi fogja felváltani a prenacionális identitásszerkezetet. Lehetséges-e, hogy miután a csángók a 19. században kimaradtak a magyar vagy román nemzetépítés folyamatából, a 21. században, azaz nagy időbeli késéssel és teljesen más viszonyok között igaz románokká vagy igaz magyarokká váljanak? gyik népszámlálóbiztos kollégám igen lényegretörően fogalmazta meg ezt a helyzetet: Én nem hiszek abban, hogy ez a nyelvvesztés, ez a nyelvcsere oldvában egy lejátszott meccs lenne. Attól függ, hogy milyen eszközeink vannak, amelyekkel be tudunk lépni ebbe a folyamatba. Nagyon függ az eszközöktől. Azzal az erősen sovány eszköztárral, amink volt a Csángó Szövetségnél, azért lehetett erre a folyamatra hatni. ert Külsőrekecsinben és Pusztinában azért volt hatása annak, ami ott történt a magyar házzal, a magyar tanítókkal. Nem lehet azt mondani, hogy nem volt, és hogy nem volt hatása a munkánknak. Az azért ott van a fejekben. De a kérdés az, hogy mivel szemben. Külsőrekecsinben ott van az egyház, ott van az iskola, ahol dolgoznak huszonvalahányan, és ezzel szemben van nekünk három emberünk. Nyilvánvaló, hogy ha lenne egységesebb és nagyobb apparátus, amivel dolgozzunk, akkor ebbe a folyamatba szerintem még bele lehetne szólni. z még nem egy lejátszott meccs ebben a helyzetben. Azért nem, mert nincs kialakulva a doboz (ti. a román nemzeti identitásszerkezet), és nincs feltöltve tartalommal. ert noha románnak mondja magát, még nem öntudatos román. ert nem tudja azt, hogy miért mondja annak. Vagy elvárásnak való megfelelés, vagy félelemből fakadó válasz ez, nem pedig meggyőződéses válasz. Ő nem úgy mondja románnak magát, ahogy én magyarnak mondom magamat. Ő a népszámláláskor teljesen más úton jut el ugyanaddig a válaszig. (3) agam mind a magyar, mind a román nemzeti integrációt problematikusnak látom. A magyar út nemcsak az előnytelen intézményi szerkezet miatt problematikus, hanem azért is, mert kérdéses, hogy egy olyan történelmi időszakban, amelyet sokan mondanak nemzet utáni (posztnacionális) korszaknak, amikor a már meglévő nemzeti identitások is repedeznek, meg lehet-e teremteni a nemzeti integrációhoz feltétlenül szükséges eszmei hátteret, pozitív attitűdöt és mondhatni vallásos hitet a nemzeti közösségben. A moldvai csángók román nemzetbe való betagolódását segíteni látszik ugyan a küszöbön álló teljes nyelvcsere, hiszen ezzel voltaképpen megszűnik a magyar út, a magyar nemzetbe való betagolódás alternatívája, azonban szembeötlő, hogy a népszámlálás során felvállalt román identitások nem szerves és természetes képződmények, nem áll mögöttük komoly kulturális háttér, hanem inkább olyan érzelmi attitűdökből és 272

274 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! hamis ideológiai meggyőződésekből táplálkoznak, amelyek hosszabb távon akár maguktól is kipukkadhatnak, szétfoszolhatnak. 5. A népszámlálóbiztos személye és mozgástere A népszámláláshoz való hozzáállás tapasztalatom szerint egyértelműen pozitív volt a közösség részéről. Az emberek vártak, előre érdeklődtek, hogy mikor megyek hozzájuk, és ha megállapodtunk egy körülbelüli időpontban, aznap még a mezőre sem mentek ki. Azon túlmenően, hogy tudatában voltak a válaszadás kötelezettségének, sokan a népszámlálási felmérést megtiszteltetésnek is érezték. Sok helyen az asztalra kitett, előre előkészített iratokkal vártak, mint házszenteléskor a papot, és igen gyakran kávéval, borral, pálinkával, dióval kínáltak. A beszélgetések nyelve hol magyar, hol román, hol pedig magyar román vagy román magyar keveréknyelv volt, annak függvényében, hogy kik voltak jelen az adott környezetben, ugyanis a fiatalabbak rendszerint már egyáltalán nem beszélnek magyarul a faluban. Általában nagyon jó néven vették azt, hogy a környezet nyelvi kompetenciáihoz alkalmazkodtam, és így a beszélgetések mindig igen jó hangulatban, barátságosan zajlottak, gyakran kilépve a hivatalos keretekből. Az elején gyakran meglepődtek attól, hogy nem helybéli vagyok, és sokszor fel is tették csodálkozva a kérdést, hogy a községközpontban miért neveztek ki hozzájuk egy Kolozsvárról jött idegent. ég meglepőbb volt számukra, hogy magyarként kaptam ezt a felelős beosztást, ugyanis a magyar nyelv hivatalos használatához egyáltalán nem voltak hozzászokva. Úgy gondolták, hogy aki hivatalos ügyben jár el, az csak román lehet, vagy legalábbis csak románul beszél. zért aztán sokszor tapasztaltam, hogy a hivatal iránti tiszteletből kiindulva kezdetben ők maguk is kizárólag románul igyekeztek megszólalni, holott az idős és középgeneráció előtt első pillanattól kezdve, már a köszönéssel is jeleztem, hogy tudok magyarul is. Különösen a gyermekeknek kerekedett ki a szemük, hogy ilyen is létezik. A hivatalos minőségben gyakorolt magyar nyelvhasználatot sokan egyenesen gyanakvással fogadták, sandítva vizsgálgatták a nyakba akasztott igazolványomat, sőt olyan is előfordult néhányszor, hogy leigazoltattak, mert meg akartak győződni, hogy valóban a községi polgármesteri hivataltól vagyok-e. gy egyedülálló, magyarul kifejezően és kitűnően beszélő idős néni előtt épp a magyar beszédem keltett gyanút, ami számára teljesen értelmezhetetlen jelenség volt, és minél otthonosabbra, mondhatni meghittebbre fordult a beszélgetésünk, annál inkább nőtt a gyanakvó félelem benne. A kapuban még bizalommal fogadott, mert ekkor még rendes román népszámlálóbiztosnak nézett, de később az udvaron elbizonytalanodott, és a házajtó előtt már bevallotta, hogy a jó magyar beszédem miatt idegenből jött szélhámosnak néz, és attól tart, hogy valamivel végül megcsalom. miatt a személyi igazolványát sem akarta elővenni, hanem azt 273

275 adárnyelven füllentette, hogy iratai Bukilában, a falu másik részében férjnél lévő lányánál vannak. Bizalmatlanságát, ami végül határozott félelemmé fokozódott, sem a pecsétes igazolvány, sem a táskámból elővett nagy halom népszámlálási ív nem tudta eloszlatni, hiszen ezeket nem tudta elolvasni, és arra gondolt, hogy mindezek a szemfényvesztések csakis az ő megcsalását célozzák. A patthelyzetet feloldandó végül a korábban már megismert szomszédokat kellett átkiabálnom hozzá, akik aztán nevetve nyugtatgatták, míg végül ő is elmosolyodott, bocsánatot kért, elővette a személyi igazolványát is, majd búcsúzóul a legkedvesebben elbeszélgetett velem napi imádságairól, fogadott böjtjeiről, búcsújárásairól és egyéb vallásos képzeteiről. A népszámlálási nyilatkozatnak a nacionális szinten kell megfogalmazódnia, ideologikus, azaz tudatos viszonyulást kell tükröznie az anyanyelvi és etnikai öndefiníció kérdésében. Ilyen logikával szerkesztették a népszámlálási íveket és ilyen logikával értelmezik a népszámlálási adatokat. A népszámlálóbiztosnak is természetesen ezt a logikát kell képviselnie, és ezen a szinten kell értékelhető válaszokat bevezetnie a népszámlálási adatlapokra. A rendszerből való kilépés lehetősége csekély ( nem válaszol, nem tudja, határozatlan, ez is, az is stb.). Tehát, ha a kérdés egy prenacionális tudati rendszerben értelmezhetetlen (mi az etnikum? mit értünk anyanyelven? csángó vagy magyar?), a biztosnak kell döntenie és átemelnie a kapott választ egy másik fogalmi rendszerbe. Például ha a biztos a kérdőív anyanyelvi pontjához ér, felteheti ezt a kérdést: ilyen nyelven tanult maga az édesanyjától beszélni? Vagy így: ilyen nyelven beszélnek egymás között a családban? zekre a kérdésekre egy magyarul is beszélő személy a legnagyobb valószínűséggel ezt a választ adja: Hát magyarul! Hát így csángósan, magyarul. És akkor a biztos részéről jön a megerősítő kérdés: Tehát akkor maga magyar anyanyelvű? És mivel a népszámlálási ív nyelve román, a kérdés általában elhangzik románul is: Deci limba maternă a dumneavoastră este limba maghiară? Ám erre az esetek többségében azonnal élénk és felháborodott tiltakozás következik: Nem, nem, nem beszélünk mü tiszta magyarul, csak így csángóson, az nem magyar, nem nem, ne írja azt, hogy magyar, írja azt, hogy román! A biztos ekkor még esetleg rákérdezhet a csángó anyanyelvre is, mert a nyilatkozó korábban többször is azt mondta, hogy ő csángósan beszél: Hát ha csángósan beszél, ha úgy tanult az édesanyjától, akkor írjuk azt, hogy csángó, ne írjuk azt, hogy román. Az esetek többségében, ha az illető túl van már a prenacionális szinten, ismét élénk tiltakozás következik: Hát a csángó az csak egy porekla (gúnynév), nem, nem, írja azt, hogy román s avval készen van! A fenti helyzet alapján nézzük milyen lehetőségei vannak a nép szám lálóbiztosnak. 1. A kérdőív és a népszámlálás logikájának megfelelően eleve ideologikusan teheti fel a kérdést ( ilyen anyanyelvűnek nyilvánítja Ön magát? ). Ilyen 274

276 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! kérdésfelvetésre a magyarnak vagy csángónak válasz igen-igen ritkán érkezik, legföljebb azoktól, akik valóban a magyar identitás tudatos vállalói. (Szabófalvában például egyetlen felsőfokú végzettséggel rendelkező család volt, aki 1992-ben és 2002-ben így nyilatkozott). z a típusú kérdésfelvetés a moldvai csángók között teljesen általános, hiszen a biztosok túlnyomó többsége román, nincs fogalma a bonyolult tudati helyzetről, és természetesen a hivatalos népszámlálás logikáját törekszik követni, sőt nemegyszer előfordul, hogy egy kis román nacionalizmus is van a viszonyulásában. Ilyen körülmények között tehát a kérdésre 95%-ban még akkor is a román választ kapjuk, ha az illető személy tud magyarul. Ha nem vagy csak igen rosszul tud már, vagyis ha csak némi passzív nyelvismerettel rendelkezik, akkor a román válasz valószínűsége száz százalék. 2. gy magyar (vagy csángómagyar) népszámlálóbiztos, aki több hónapig tartó politikai küzdelem és adminisztratív gáncsoskodás után az CSSZ képviselőjeként került a népszámlálásba, és tudatában van a csángó identitás bonyolult voltának, lehetőleg nem ideologikusan teszi fel a kérdést ( milyen anyanyelvűnek nyilvánítja Ön magát? ), hanem inkább a valós nyelvi helyzetre kérdez rá valahogy ( milyen nyelven tanította az édesanyja? milyen nyelven beszélnek maguk egymás között a családban? ). Az első, ideologikus kérdésre ugyanis biztosan a román anyanyelvű ideologikus választ kapná, amit nyilvánvalóan nem szívesen hall, míg a második, valós kérdésre tényszerű választ kap: a még magyarul tudó és beszélő idősebb korú vagy középgenerációhoz tartozó csángók azt fogják neki mondani, hogy az édesanyjuk otthon magyarul vagy csángóul tanította őket, és hogy ma otthon a családban magyarul, csángóul vagy magyarul/ csángóul es, románul/oláhul es beszélnek: Az a jó kérdés, hogy:»kend olá-e?«ha így kérded, akkor ő biztosan azt mondja, hogy ő aztán nem olá.»hát akkor maga micsoda?hát csángó!hát ha csángó, hát akkor az a magyarhoz tartozik.hát jó, akkor írja!«én így csináltam. (6) Könnyű a nyelvvel, mert én úgy kérdem, hogy kend milyen nyelvet tanult a mámájától, s akkor ő mondja:»agyart!akkor a magyart írjam-e?írja, írja.«s akkor evvel könnyű dolgom van. (6) Ilyen öregeknél azt kérdezem, hogy:»kend, ugye, katolikus?há, há! (Igen, igen!)hát kend otthon hogy tanult meg beszélni?agyarul!«rögtön írom is be, nem kérdezem tovább, hogy mit gondol, és hogy s mint. Így aztán az anyanyelvnél elég sok magyar van. De van olyan is, akinél a nyelv magyar, de az etnikum román. (7) A magyar népszámlálóbiztos nyilván tisztában van azzal, hogy a nem ideologikusan, tehát a népszámlálás logikája szerint helytelenül feltett kérdésre kapott, ugyancsak nem ideologikus válasz nem a népszámlálás belső logikája szerint született meg, azaz hogy a magyarul vagy csángósan válasz még nem tartalmazza az anyanyelv kérdéséhez való ideologikus viszonyulást, vagyis nem azon a nacionális szinten fogalmazódott meg, amelyet a rendszer megkövetel. nnek tudatában a népszámlálóbiztos választás előtt áll: vagy beírja magyar vagy csángó 275

277 adárnyelven anyanyelvűnek az illetőt a helytelen válasz alapján, vagy pedig a nem ideologikus szinten kapott választ ( hát magyarul, hát csángósan ) ideologikus szinten is igyekszik megerősíttetni, és felteszi a tehát maga magyar/csángó anyanyelvű? kérdést is, amelyre amint előbb láttuk az esetek túlnyomó többségében nemleges választ kap, sőt a nyilatkozó részéről élénk tiltakozással is kell számolnia. Ha a biztos az első opciót választja ( rögtön írom is be, nem kérdezem tovább, hogy mit gondol, és hogy s mint ), akkor noha a valós helyzetet rögzítette, és az illető személy nyilatkozata szerint cselekedett (ti. a válaszban kétségkívül elhangzott a magyar, illetve a csángó szó, ami magyarnak is minősíthető), de a népszámlálási logika szerint mégsem járt el helyesen. A nem ideologikus válasz tudniillik egyáltalán nem azt jelenti, hogy az illető ideológiai szinten valóban magyar nyelvűnek tartaná magát. z történt az előbb idézett mindhárom esetben. Az összeírás során egyszer a prenacionális identitás nacionálissá való átalakulásának érdekes, számomra is meghökkentő esetével találkoztam. gy kapun belépve idős házaspárt találtam az udvaron, akik az eresz alatt, a tőtésen paszulyt bontottak. Kedélyesen, viccelődve elbeszélgettünk egy kicsit, majd a férjjel, aki nyugdíjas traktorista volt, bementünk a kilérbe (konyhába), és a legnagyobb békességben kezdtük kitölteni a népszámlálási íveket. ind magát, mind a feleségét csángó anyanyelvűnek és etnikumúnak deklarálta, amit így be is írtam. De ettől kezdve, mintha éreztem volna rajta, hogy gondolkodik a válaszain, hogy kissé elbizonytalanodott és elkedvetlenedett. iközben tovább haladtunk a töltögetéssel, és egyéb lényegtelen dolgokat is kérdeztem tőle, egyszer csak hirtelen felcsattant: zt itt most ebbe helybe javítsa ki! Írja azt, hogy románok vagyunk. ind a ketten. Én is s az asszonyom is. Román, román. A hirtelen jött döntés kellemetlenül érintett, hiszen a szabályzat szerint a teljes ívet újra kellett volna írnom emiatt. De voltaképpen a hirtelen jött megvilágosodás belső háttere érdekelt. agyarázatot kértem tehát. A válasz a következő volt: Hát most gondoltam én meg! Hát most jöttem én rea, hogy ez itt mire menen! Hogy ez politika. Hogy osztán jőnek ide a faluba, s hogy osztán itt csinálják a felfordulást! mondta élénken gesztikulálva, és magával szemlátomást megelégedve, hogy ő most megértette a kérdések mögött rejlő politikát. Úgy vettem észre, bár ezt ő nem mondta ki, hogy pálfordulásában a magam magyar beszéde is szerepet játszott, amit nem tudott hová tenni, és nagyon meggondolkodtatta. Végül gyanút fogott, korábbi kedélyessége odalett, és úgy tűnt számomra, mintha ettől kezdve inkább ellenségesen viszonyult volna hozzám. Kérésére a két űrlapon áthúztam a négy csángó választ, és négy románt írtam be helyette, a lap alján megjegyezve, hogy a módosítás a nyilatkozók utólagos kérésére történt, majd az egész korrekciót aláírattam vele, amit ő habozás nélkül meg is tett. A kezdeti jó hangulat után végül elég fagyosan váltunk el. Az eset nagyon felkavarhatta őket, mert miután a szomszéd háztól mintegy fél óra múlva eljöttem, az utcán hallottam, hogy paszulybontás 276

278 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! közben a feleségével továbbra is erről beszélgetnek a tőtésen. Természetesen szépen magyarul. A bizonytalan tudati helyzetben az adatfelvétel módja (hogyan kérdezünk?) is rendkívül fontos. egfigyeltem például, hogy ha az űrlap kérdéseinek sorrendjét követve valakitől egyébként teljesen fölösleges módon megkérdeztem az állampolgárságát, utána a válaszadás során már lehetetlen volt őt a román paradigmasorból kizökkenteni, azaz a román állampolgárságból kiindulva utána már románnak mondta az etnikai hovatartozását, az anyanyelvét, de még a vallását is ( romano catolic helyett român catolic ). Az összeírást végző kollégáim ugyanezt tapasztalták: A sorrend ugye ez: cetăţenie, etnie, limba maternă (állampolgárság, etnikum, anyanyelv). Ha így kérdezi őket az ember, akkor aztán a románból kizökkenteni nem lehet. Rájöttem, hogy ha fordítva kérdezem, akkor jobban járok. (3) Én úgy csinálom, hogy az állampolgárságot beikszelem magamtól, és utána leugrom a vallásra, kihagyva a nemzetiséget és az anyanyelvet. A vallás ugye egyértelmű:»román kátolik«. És akkor visszatérek az anyanyelvhez, ahol aztán valahogy kisilabizáljuk, hogy a csángóból magyar lesz. És akkor így eljutunk oda, hogy»etnie, naţionalitate«, amire ő határozottan azt mondja, hogy román. No, de erre én mondom:»de hát egyszer már beírtuk hogy román a cetăţeniához, és ha maga most magyarul beszél, hát akkor nem lehet, hogy az magyar?hát igen, lehet, ha a román egyszer már megvolt, akkor legyen magyar itt.«zt jó taktikának tartom, hogy az állampolgárságot előbb románnak írom be, mert utána már erre hivatkozom, és ugyanoda megyek majd vissza a valláson, az anyanyelven és az»etnián«keresztül. A lelkiismertetét megnyugtatja így, hogy ő román. (9) A fiatalabb generációk, amelyeknek körében rosszabb a magyar nyelvismeret, és jobban érvényesülnek körükben a modern ideológiák, erősebben ragaszkodnak a román identitáshoz, sőt még arra is vigyáznak, hogy a szüleik, nagyszüleik anyanyelvét vagy etnikumát a magyar biztos nehogy magyarnak vagy csángónak minősítse. Több ízben fordult elő, hogy a kiszolgáltatott öregek helyett a család fiatalabb tagjai harsány módon igyekeztek helyettük nyilatkozni, és még meg is sértődtek attól, ha ezek után az öregek véleményére voltam kíváncsi önnön identitásuk kapcsán. Az alábbi konfliktusos eset jól tükrözi mind a prenacionális identitás átírását, mind az ennek kapcsán kialakult generációs különbséget: Bementem egy nénikéhez, aki állítólag egyedül élt, illetve hogy van egy lánya, aki el van utazva. Alig akart beengedni, mert hogy neki a fia azt mondta, hogy ne engedjen be népszámlálókat, mert majd ő nyilatkozik helyette is, ha hazajön. ondom, hogy már három napja keresem, és soha senki nincs itthon, és hogy ha nekem nem akar nyilatkozni, hát akkor majd sajnos a rendőrségen kell ezt megtennie, mert én nem tudok naponta kétszer-háromszor idejönni. rre beengedett, leültünk, és kezdtem kitölteni a lapokat. agyarul beszéltem vele, illetve volt olyasmi is, amit románul kérdeztem, mert 277

279 adárnyelven magyarul nem értette a kérdőívet. Kérdeztem, hogy milyen nyelven beszél otthon. ondja, hogy ezt a kitekert magyar nyelvet beszéli, mert ő magyar. Én be is írtam, hogy magyar anyanyelvű és nemzetiségű. ár majdnem készen voltunk mindennel, már az aláírásnál tartottunk, amikor megjött a fia, és azt mondja, hogy őt két dolog érdekli: mit írtam az anyanyelvhez és a nemzetiséghez, mutassam meg neki. Ha magyart írtam, akkor ezt most azonnal javítsam ki. ondom, hogy én azt nem tehetem meg, mert amit a néni nyilatkozott nekem, nekem azt kell leadni. rre ő nekem esik, hogy az nem számít, hogy az öreg néni mit mondott, hanem az számít, amit ő mond, és hogy azonnal javítsam ki, mert ha nem, akkor így meg úgy. Addig erőszakoskodott, amíg át nem húztam a magyart és oda nem írtam, hogy román. rre mondom, hogy most írja alá, hogy ezt ő javíttatta ki velem. Aláírni persze nem volt hajlandó, de azt mondta, hogy ami a személyiben van, az az érvényes, és hogy ebben a faluban nincs egyetlenegy magyar sem, és hogy jönnek ide idegenek is, és itt nem lehet más, csak román. ondom neki, hogy ezt én jelenteni fogom a polgármesteri hivatalnál, hogy ő átjavíttatta az anyjának a nyilatkozatát. ondja, hogy ő is el fogja mondani a polgármesteri hivatalnál, és hogy ismerem-e azt az autót, amelyik az udvaron áll. ondom, hogy én senkit nem ismerek itt a faluban, az autókat aztán pláné nem. Azt mondja, hogy hát ez az alpolgármester volt autója, és aztán majd így meg úgy. Hát mondom, én mindenestre holnap reggel bemegyek a polgármesteri hivatalba és le fogom adni az átjavított űrlapot. ásnap dél körül mentem be, és valóban volt már bent délelőtt, és már elmondta az esetet. (2) A fenti eset azt is példázza, hogy a prenacionális nacionális szint kérdése összefügg a generációs kérdéssel is. Az idősebbek körében általában gyakoribb a prenacionális identitásszerkezet, a fiatalabbak gondolkodását pedig erősebben átitatta a román nacionalizmus. Kivételek azonban mindkét irányban bőven akadnak. A kialakult román nacionális identitás általában harsányabb, agresszívabb, mint a határozatlanul kinyilvánított prenacionális csángó, illetve csángóként értelmezett magyar identitás. Aki határozottan románnak vallja magát és környezetét, és esetleg hasznot is húz ebből az identitásból, ezt a meggyőződését általában erősen képviseli: Beszélek a férfival, és a feleség állandóan közbevág, mondja, mondja, mondja. gyszer meg kellett kérjem, hogy hagyja, hogy beszéljen a férje. indenáron a férje helyett akarta elmondani, hogy a férje román, hogy a férje románul beszél, holott az egész beszélgetés magyarul zajlott, végig magyarul tanácsoltunk egymással. (9) Volt egy feljelentés. Valaki, aki a polgármesteri hivatalnál dolgozik, feljelentett. Az illetőnél magyarul folyt a beszélgetés, de románul tette fel a kérdéseket valamelyik kolléga. És ez a rosszindulatú valaki a kommunizmusban is egy nagyon nagy besúgó volt, hírhedt besúgó, hírhedt áruló volt, a faluban egy borjút sem lehetett levágni miatta, és most is az. Hát ez az illető szépen feljelentette a kollégát, hogy ő magyarul végzi a népszámlálást. (5) 278

280 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! A prenacionális identitás nacionálissá való átírásakor a bizonytalan határhelyzet fordított irányú átlépése természetesen sokkal-sokkal gyakoribb: a hivatalos népszámlálások adatsoraiból mindenekelőtt azért tűntek el a magyar anyanyelvűek és nemzetiségűek, mert a 20. századi és újabb népszámlálások során a román népszámlálóbiztosok köztudottan románnak írtak be olyanokat is, akiket ugyanúgy magyarnak vagy csángónak is be lehetett volna írni, sőt ritkábban olyanokat is, akik kifejezetten követelték is, hogy őket magyarnak vagy csángónak írják be. De ilyen értelmű tiltakozásról, hivatalos feljelentésről nem tudunk, kivéve a szabófalvi Perka argit népszámlálóbiztos 1992-ben történt esetét, aki a tapasztalt törvénytelenségek ellen tiltakozva a népszámlálás ideje alatt visszaadta a népszámlálási mappát. Annak lehetősége, hogy egy román biztos magyarnak írjon be valakit, általában igen csekély. Kilenc népszámláló van a faluban, ebből három a mi részünkről (ti. az CSSZ részéről). indenesetre, ahol mi hárman vagyunk, ott lényegesen nagyobb lesz a magyarok aránya. Azok a népszámlálóbiztosok, akik az [állami román] iskolában tanítanak, nem hiszem, hogy magyarul beszélnének az emberekkel, és nem hiszem, hogy sok magyart írnának össze. (10) indazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar identitás és anyanyelv hiányát a népszámlálási íveken nem lehet kizárólag azzal magyarázni, hogy a román népszámlálóbiztosok elorozzák a moldvai csángók magyar identitását, hanem tekintettel kell lenni a csángó identitás sajátos szerkezetére is. Jól példázza ezt a következő történet, amely arról szól, hogy a liberális gondolkodású román biztosok erőnek erejével sem tudtak magyarnak beírni egy amúgy magyarul beszélő családot a faluban tanító magyar kolléga jelenlétében: ivel ők románok voltak, olyan dolgokat is megengedhettek maguknak, amelyeket én, ha magyarként én vagyok a helyükben nem engedhettem volna meg magamnak. Volt olyan, hogy amikor odaérkeztünk az anyanyelvhez, akkor megkérte az egyik román tanár (ti. az idős aszszonyt), hogy énekeljen valami szépet magyarul, mert tudja, hogy szépen tud énekelni. De valami szép régit, ne ilyen»populart«(értsd: román műdalt). És akkor a néni elkezdett énekelni és vele a lánya is. gy nagyon szép régi magyar éneket, népdalt. Nagyon örvendtünk neki, közben kérdezte tőlem a román tanárkolléga, hogy ezt te érted-e. ondom, hát én hogyne érteném! Na, vége van az éneknek, és akkor kérdezzük őket, hogy milyen nyelven beszélnek kendék, és hát erre azt mondják, hogy románul. rre megáll a román kollégám, néz minket, és kérdezi őket meglepődve:»aguk ezzel a tanár nénivel nem tudnak magyarul beszélgetni?hát dehogynem, tudunk!hát akkor milyen nyelv? i az anyanyelve?hát román!«bből nem lehetett őket kitéríteni. És akkor írtuk be a románt, nem volt, amit csinálni. gy másik családnál pedig azt kérdezi tőlem a román kolléga, hogy igaz-e, ezt én jobban kell tudjam, hogy Bákó megyében vannak olyan falvak, amelyeket a székelyek alapítottak anno annak idején. A család is erősen figyel, mindenki hegyezi a fülét. 279

281 adárnyelven ondom, hogy persze, vannak. De azt mondja a kolléga, hogy ő azt hallotta, hogy az egyik ilyen falu éppen ez, ahol most vagyunk. ondom, hogy igen, igen, hát éppen azért vagyunk mi itt. indenki még erősebben figyel. És elérkezünk a kérdéshez, na hogy hát akkor kendék mit mondanak. Hát román! bből nem lehetett senkit kimozdítani! (1) Az erősebb magyar öntudattal rendelkező családokban az a felismerés, hogy egy magyar népszámlálóbiztos, aki az CSSZ-t és általában a magyar utat képviseli, része lehet a hatalmi szerkezetnek, tovább erősítheti a magyar identitást: Szerintem mondani kell, hogy a Csángó Szövetségtől vagyunk. Így megnő a hitelessége a szervezetnek. eg kell mutatni, hogy van erőnk magyar összeírókat is kinevezni. (4) Hát maga emlékszik-e arra, hogy magyar recenzor lett volna itt a faluba? Hú, nem volt soha. Jöttek recsenzálni az animálokat (összeírni az állatokat), de magyar nem volt soha. (5) A kártyáknak (ti. az oktatási támogatás bankkártyával történő kiosztásának) a hatása megvolt, mert volt olyan család, ahol azt mondták, hogy magyarok vagyunk, mert a magyarok segítenek, a románok semmivel se segítenek. (6) De mivel a magyarokkal való érzelmi azonosulás nem egyöntetű, és maga az identitás is bizonytalan, ezért a magyar népszámlálóbiztos magyar irányú elkötelezettségének felismerése a fentiekkel épp ellentétes állásfoglalásokhoz is vezethet. Ha egy határozatlan identitású vagy a román nemzeti ideológiával szimpatizáló személyekben felmerül a gyanú, hogy a magyar biztos voltaképpen nem a román nemzetállamot, hanem az CSSZ-t és általában a magyarokat képviseli, akkor az iránta való bizalom mértéke csökken: Sokszor megkérdezték, hogy honnan vagyok.»din partea guvernului.din partea primăriei?bineînţeles!«(»a kormánytól.a polgármesteri hivataltól?természetesen!«) De azt nem szabad mondani, hogy a Csángó Szövetségtől vagyunk. Főleg ott, ahol magyar oktatás van, nagyon kell vigyázni, hogy a népszámlálási bevallást ne kapcsolják össze a magyar oktatással. Főleg most nagyon vigyázni kell, mert most van az a»bursza«(ösztöndíj, oktatási támogatás) osztogatása a Bethlen Gábor Alapítványnak. (5) ondták nekik, hogy vigyázzanak, hogy mit deklarálnak. Tőlem kérdezték is, hogy téged ide a magyarok küldtek-e? ondtam, hogy nem. (6) Az én falumban ez az OTP-és hatás (ti. a magyar oktatási támogatás kiosztása az OTP Bank által) egyáltalán nem volt jó. Az első napokban olyan jól ment minden, s hát utána mondom, hogy né, most semmi mindjárt (ti. senki nem vallja magát magyarnak)! (7) A ma már 25 faluban létező ún. magyaróra program fogadtatása általában egyöntetűen pozitív, de ez az attitűd egyáltalán nem jelenti a magyar identitás felvállalását. Belső, hiteles lapokon kialakult meggyőződésből magyarnak mondhatják magukat olyanok is, akiknek gyermekei nem járnak magyarórára, de a fordított helyzet sokkal gyakoribb, azaz sokan vannak olyanok, akik elküldik ugyan magyarórára a gyerekeiket, de magukat a leghatározottabban románnak tartják: ég azokban a családokban sem [vallják magyarnak magukat], ahol a gyermek 280

282 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! magyarórára jár vagy a Székelyföldön magyarul tanul. Român, român, român és kész. Hiába mondom neki, hogy hát az iskolában mit tanul, vagy hogy egymás között hogy beszélgetnek. Nem, és nem és nem! Nem vállalják fel, elutasítják. Úgy utasítják el, hogy... amikor odaérünk, akkor lekattannak. (8) Az»etnia«(etnikum) összefolyik a»cetăţenia«-val (állampolgársággal). Ha Románia, akkor román. [...] Három éve tanítok ott, ismertem jól a családot, és azt mondtam, hogy ez a család aztán biztos magyar. De hát románok! Kijöttem a házból, és majdnem sírva fakadtam. Hát ez nem lehet igaz! (7) Volt olyan is, hogy a kollégám, a román matektanár kezdte el győzködni a családot, hogy kendéknek a gyermeke Csíkszeredában tanul. Hát akkor ő nem lehetne magyar? Legalább annak írjuk be, hogy magyar. Nem, nem és nem! Nem lehetett meggyőzni. És nem én győzködtem, hanem a román kollégák! Én csak két napig mentem velük, mert utána azt mondtam a két román kollégának, hogy én be kell menjek az iskolába tanítani. Éreztem, hogy nem bírom tovább, és hogyha még megyek tovább velük, akkor nem fogok tudni magyarórát tartani, hanem fogom magam, és hazaköltözöm Sepsiszentgyörgyre, ha még harmadik nap is elmegyek. Aztán valahogy összeszedtem magam, és most azt csinálom, hogy önismereti órakat tartok, és arra szépen felépítem az öntudatot. (1) Olyan családok mondták románnak magukat, akikért be mertem volna tenni egy az egyben a tűzbe a kezemet, hogy magyarok. A legjobb tapasztalatom a héten az volt, hogy bementem egy családhoz, ahol az édesanya diktálta, hogy»román, román, romano catolică«, ugye már kívülről tudták a szöveget. És akkor egyszer a gyermek félbeszakítja:»de hát, mámá! ü itthon magyarul beszélünk! Hát nem-e?hát igen, fiam, igen.hát akkor kend métt diktálja azt, hogy mü rományok vagyunk?!«ondtam is neki:»hát egyszer te most jól megmondtad, fiam! z már igen!«(7) A népszámlálóbiztos személye kétségkívül jelentős mértékben befolyásolja a népszámlálás végeredményét. Az egyik, magyarul még viszonylag jól beszélő faluban több helybéli magyar népszámlálóbiztos is dolgozott, akik az CSSZ listájáról kerültek funkcióba. A falu alsó része, ahol ők végezték az összeírást, inkább magyar lett, a falu felső része pedig, ahol az összeírók mind románok voltak, inkább román. A polgármesteri hivatal már a népszámlálás elején érzékelte a veszélyt, amit a helyi magyar tudatú értelmiségek népszámlálóbiztosként való alkalmazása jelent, és ennek megfelelően idejekorán közbe is lépett. Az egyik magyar biztos a népszámlálás harmadik napján, október 22-én este így mesélte el a történteket: a az alpolgármester, aki maga is recenzor şef (népszámlálóbiztos főnök), hívatott, hogy adjuk oda neki a papirosokat, hogy jól van-e kitöltve stb. Én át is adtam, a két kollégám is átadta. Hárman vagyunk magyarok, akik népszámlálunk a faluban. Ha többen lennénk, akkor a helységnévtábla kétnyelvű kellene legyen egy-két év múlva, mert ahol mi dolgozunk 80% magyarnak vallja magát, úgyhogy a törvényszabta 20% simán meglenne. Utána nem sokkal, hát egyszer felhív az alpolgármester olyan 11 óra körül, hogy jön megnézni, hogy hogyan végzem a népszámlálást. Persze megnézte előbb 281

283 adárnyelven a formanyomtatványokat, látta, hogy huuu! Ajaj, ajaj, ajaj! (ti. hogy sok a magyar). Hát mondom neki:»domnule, vice! Haideţi!«(Alpolgármester úr! Jöjjön!) Jött is, én mentem vele. A kapuban kiáltom magyarul:»keresztanya! Keresztanya!«Kijött egy öreg bácsi, ráadásul rokonunk is nekünk, és utána kijött a fia, aki komám.»hát hogy vagy, hogy vagy?«na, ott elkezdtünk szépen beszélni hol magyarul, hol románul, de románul csak az alpolgármester kedvéért, aki a faluból származik ugyan, de nem akar beszélni semmiképpen magyarul. Nekiálltunk hát együtt népszámlálni, kitölteni a formanyomtatványokat. De alig telt el egy perc, hát felpattant, köszöni szépen, láttam mindent, és azzal elment. Tehát ő azonnal leszűrte, hogy miért vallják ezek magyarnak magukat. agyarul beszélünk, minden, hát ez egyértelmű. Na, eltelt valamennyi idő, s hát úgy két óra múlva felhív engem is, és a másik két magyar népszámlálót is, hogy csak akkor használhatjuk a magyar nyelvet, hogyha az adott háztartás, család ezt tőlünk kifejezetten kéri. gyébként románul kell köszönni és románul kell beszélni, mert ezt az utasítást kapta ő a bákói komisszió vezetőjétől. Na, én erre később visszahívtam, és kértem, hogy ezt az utasítást írásban is adja meg. Azt mondta, hogy most nem tudja, de hétfőre megadja írásban is ezt az egészet. Kérhetném a jogszabályt is, amire ő hivatkozik, de ugye ilyen jogszabály nincsen. Nekünk mind a hármunknak az az előnyünk, hogy mi a faluhoz tartozunk, én nem ott születtem ugyan, de a feleségem igen, ott élek, és a feleségem révén rengeteg rokonom van ott. És akkor azt kérdeztem az alpolgármestertől, hogy hogyan beszéljünk mi más nyelven, mint amilyen nyelven beszélünk a rokonainkkal? A faluban az öregek meg sem értik románul ezt a formanyomtatványt! rre ő azt mondja, hogy igazából ő nem akart semmi rosszat, sőt vannak magyar formanyomtatványok is a polgármesteri hivatalnál, és az egyáltalán nem probléma, ha valaki magyarnak vallja magát. rre én biza elgondolkoztam, hogy nem volna hülyeség egy-két magyar formanyomtatvány sem. (5) A biztos személyén kívül egyéb körülmények is döntő jelentőségűek lehetnek. A hivatalos intézmények (egyház, közigazgatási szervek, média stb.) hozzáállása mindig mérvadó. Az, hogy a polgármesteri hivatal az összeírás kezdetén tetemre hívta a magyar népszámlálóbiztosokat, futótűzként terjedt el a faluban, és ettől kezdve az anyanyelvre, etnikumra vonatkozó adatok hirtelen megváltoztak: nnek híre ment a faluban, mert ilyenkor az egész faluban főzik a pálinkát. Ott az emberek összeültek, idő van, s hát nekiálltak beszélni. Ott aztán kialakultak ilyen viták:»te minek vallottad magad?hát románnak?hát hogy vallottad magad románnak, amikor nem is tudsz beszélni románul!hallgass el!«az ilyen vitákba persze a paphoz s a polgármesteri hivatalhoz közel álló emberek is belakapcsolódtak. S akkor elkezdődött, hogy legyen minden román, román nyelv, román nemzetiség, s akkor nincsen semmi probléma. Érdekes volt, hogy az első három napon, amíg nem volt meg az alpolgármesterrel a beszélgetésem, 58-an vallották magyar etnikumúnak magukat, 41-en románnak és még volt 11 csángó nemzetiségű. Akkor a következő napokban már 282

284 Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! óriásit fordult az egész, nem tudom, mi történt. Utána lett nálam 14 magyar, 26 csángó és 53 román nemzetiségű. (5) Az egyik kis lélekszámú faluban a katolikus pap a népszámlálás idején csak óvatosan hívta fel hívei figyelmét a magyar népszámlálóbiztos jelenlétének veszélyeire, mert maga az illető biztos is jelen volt a szóban forgó szentmisén: A múlt héten ott voltam a misén, és a misén kimondta, hogy a»magyarkáné«es»recsenzor«. És elmondta, hogy bé kell engedni, ügyesen tessenek felelni a kérdésekre, mindent bévallani. Gondoltam, magamban: igen, igen, bévallani úgy, ahogy megbeszéltük volt akkor, amikor a magyarkáné nem volt a misén. (7) 6. ennyire relevánsak a népszámlálás eredményei? Következtetések Végezetül a fentiek összegzéseként fogalmazzunk meg röviden néhány következtetést: A hivatalos népszámlálás eredményei különböző okoknál fogva nem tükrözik a moldvai csángó falvak tényleges nyelvi helyzetét. A még magyarul is beszélő csángók száma sokszorosa a magyar anyanyelvűként összeírtak számának. A csángó településeken egymással keveredve élnek a mai értelemben felfogott nemzetek kialakulása előtti (prenacionális) és a modern polgári nemzettudatra jellemző (nacionális) identitásfogalmak. A modern népszámlálások kategorizációi (állampolgárság, anyanyelv, etnikum, vallás) nem teszik lehetővé, hogy erről a bonyolult identitásszerkezetről számszerűségében is valós képet kapjunk, ugyanis a valóban fontos identitástényezők nem felelnek meg azoknak az identitástényezőknek, amelyekkel a modern polgári nemzeti identitásszerkezetek körülírhatók. A kétféle identitásszerkezet és nyelvi öntudat keveredése nagyfokú bizonytalanságot és határozatlanságot eredményez, ami a népszámlálási összeírás helyzeteit alapvetően jellemzi. A nyelvi identitás és a tényleges nyelvhasználati gyakorlat lényegi módon határozza meg az etnikai identitást, utóbbi az előbbitől nem függetleníthető. A moldvai csángók között különböző de nem egyforma intenzitással érvényesülő nemzeti ideológiák harca zajlik. zek egy része a román, más része a magyar nemzetbe igyekszik a csángó etnikai közösséget beépíteni, de vannak olyan nemzet utáni (posztnemzeti) ideológiák is, amelyek az önálló csángó etnikai identitás megerősítését szorgalmazzák. A deklarált etnikai és nyelvi identitás erősen helyzetfüggő, olyannyira, hogy az adatfelvétel eltérő körülményei között akár homlokegyenest ellenkező népszámlálási eredmények is születhetnek. A népszámlálási eredményeket csak azokban a helyzetekben tekinthetjük valósaknak, amelyekben az adatfelvétel történt. 283

285 adárnyelven A román nacionalizmus jegyében szerveződő hivatali visszaélések, törvénybe ütköző befolyásolások, sőt bűncselekménynek minősülő hamisítások természetesen ma is előfordulhatnak, de azt mégsem állíthatjuk, hogy a 20. századi román népszámlálások számsoraiból kizárólag ilyen sötét üzelmek eredményeként tűntek el a moldvai magyarok. Helyesebb úgy felfogni a népszámlálási eredményeket, hogy ezek az adott feltételek mellett reálisak, és kifejeznek egy valós identitást, valamint egy-egy adott helyzethez való érthető viszonyulást. A fenti fogalmi bizonytalanságok és esetlegességek miatt a hivatalos népszámlálási eredmények nem alkalmasak arra, hogy akár az anyanyelv, akár az etnikai identitás vonatkozásában jogalapot vagy tényalapot jelentsenek a moldvai csángókra vonatkozó cselekvési programok kidolgozásához és vélekedések megfogalmazásához egyetlen olyan területen sem, amely a népcsoport etnokulturális sajátosságaival kapcsolatos. 284

286 Hivatkozott szakirodalom ALXICS György 1913 Csángó. agyar Nyelv IX ALFÖLDI ihály 1912 A csángók legrégebbi említése. agyar Nyelvőr XLI ALANAHUL 1995 Almanahul Presa Bună. Iaşi, ditura Presa Bună 2006 Almanahul Presa Bună. Iaşi, ditura Presa Bună 2009 Almanahul Presa Bună. Iaşi, ditura Presa Bună ALÁSI István 1966 Román refrének a moldvai csángók népdalaiban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények X ANDRSCU, Gabriel NACH, Smaranda 2002 Raport asupra situaţiei ceangăilor din oldova. Problema ceangăilor maghiari. Altera VIII a Jelentés a moldvai csángók helyzetéről. A csángó magyarok kérdése. Raport asupra situaţiei ceangăilor din oldova. Problema ceangăilor maghiari. Report on the Situation of the Csangos from oldavia. The Issue of the Hungarian Csangos. In: edgyesi mese (ed.): ük szeretünk itt élni. Aici ne este drag să trăim. We like to live here. Kolozsvár, Stúdium Kft., , , b Jelentés a moldvai csángó magyarok nyelvi jogainak gyakorlásáról. Raport privind exerciţiul drepturilor lingvistice ale ceangăilor maghiari din oldova. Report on the xercising of Linguistic Rights by the Hungarian Csangos in oldavia. In: edgyesi mese (ed.): ük szeretünk itt élni. Aici ne este drag să trăim. We like to live here. Kolozsvár, Stúdium Kft., , , ANTAL Árpád 2002 Kései számvetés csángóügyben. Székelyföld VI

287 adárnyelven ARNS, einolf 2005 A moldvai magyarok/csángók kutatásának feladatai. In: Kinda István Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, AUNR Károly 1908 A romániai magyar telepek történeti vázlata. Temesvár AYDIR, Hakan 2002 Kun-kipcsak elemek a moldvai csángó nyelvjárásban. agyar Nyelv XCVIII BAJOR Andor 1990 gy csángó leány búcsúlevele és a levél olvasata. Romániai agyar Szó, május egjelent még: Holmi BAKR, Robin 1996 agyars, ongols, Romanians and Saxons Population ix and Density in oldavia, from 1230 to Balkan Studies (Thessaloniki) On the Origin of the oldavian Csángós. The Slavonic and ast uropean Review (SR) Vol. 75. No. 4. October, BAKÓ Géza 1962 Contribuţii la problema originii ceangăilor. Studii şi articole de istorie IV. BALASSA Iván 1989 agyarok a Kárpátokon kívül. In: Uő: A határainkon túli magyarok néprajza. Budapest, Szabó T. Attila ( ). rdély nagy nyelvtudósa. Budapest, Püski Kiadó BÁLINT mese BODÓ Csanád 1999 Csíkfalu személynevei. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Csángósors. oldvai csángók a változó időkben. Budapest, A agyarságkutatás Könyvtára XXIII., BALOGH Ödön 1942 Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról. Kolozsvár (rdélyi Tudományos Füzetek 136.) egjelent még: rdélyi úzeum XLVII

288 Hivatkozott szakirodalom 1963 Cîteva aspecte ale influenţei lexicale româneşti în graiul ceangăilor din Ciugheş. Studii şi Cercetări Lingvistice XIV BÁRCZI Géza et alii 1967 A magyar nyelv története. Budapest, Tankönyvkiadó (3. kiad.: Budapest, 1980.) BARTHA Csilla 1995 Nyelvcsere, nyelvvesztés: szempontok az emigráns kétnyelvűség vizsgálatához. In: Kassai Ilona (szerk.): Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. Budapest, TA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztálya 2007 Nyelvi attitűdök és a nyelvcsere. In: Benő Attila Fazakas mese Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 4. Kolozsvár, I BARTHAS János (Ősz rős Péter) 1982 Pusztina személynevei. Budapest, LT, agyar Személynévi Adattárak 45. BARTÓK János 1983 Intonáció-szemelvények Hegedűs Lajos moldvai gyűjtéséből. agyar Fonetikai Füzetek BNDA Kálmán (szerk., bev., jegyz.) 1989 oldvai csángó magyar okmánytár. I II. Budapest, agyarságkutató Intézet (2. kiad.: Budapest, Teleki László Alapítvány, 2003.) BNKŐ Loránd 1948 ikecs László: A moldvai katolikusok évi összeírása. thnographia LIX gy moldvai székely mássalhangzó-hasonulásról. agyar Nyelv XLIX agyar nyelvjárástörténet. Budapest, Tankönyvkiadó 1988 Yrjö Wichmanns Sammlung zur volkstümlichen Sprache der Tschangonen. AUB Slingu XIX A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből. agyar Nyelv LXXXV , egjelent még: A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 188. Budapest, mlékek első moldvai utamról. Adalék a magyar nyelvatlasz történetéhez. Néprajzi Látóhatár III

289 adárnyelven BNŐ Attila 2004 Kölcsönszóhasználat, kódváltás a moldvai kétnyelvű beszélők megnyilatkozásaiban. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, Kontaktológia. A nyelvi érintkezések alapfogalmai. Kolozsvár, gyetemi űhely Kiadó BNŐ Attila URÁDIN László 2002 Csángó Dialect Csángó Origins. In: Diószegi László (ed.): Hungarian Csángós in oldavia. ssays on the Past and Present of the Hungarian Csángós in oldavia. Teleki László Foundation Pro inoritate Foundation. Budapest, BITAY Árpád 1924 A moldvai csángók legrégibb írott nyelvemléke. rdélyi Irodalmi Szemle I A moldvai magyarság. Történeti áttekintés. rdélyi Irodalmi Szemle III egjelent még: rdélyi Tudományos Füzetek 4. Szerk.: György Lajos A csángó név első értelmezője. rdélyi Irodalmi Szemle. V BODÓ Csanád 2002 Szempontok a nyelvjárásvesztés vizsgálatához. In: Szabó Géza olnár Zoltán Guttmann iklós (szerk.): IV. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, a Nyelvek és közösségek vitalitása oldvában. In: Kozma István Papp Richárd (szerk.): tnikai kölcsönhatások és konfliktusok a Kárpát-medencében. Válogatás a Változások a Kárpát-medence etnikai tér- és identitásszerkezetében című konferencia előadásaiból. Budapest, Gondolat TA tnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, b Nyelvi szocializáció és nyelvi érintkezés a moldvai magyar román kétnyelvű beszélőközösségekben. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, Szociolingvisztikai szempontok a moldvai magyar román kétnyelvű beszélőközösségek kutatásában. In: Kinda István Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, egjelent még: agyar Nyelv C

290 Hivatkozott szakirodalom 2006a A magyar nyelvpolitika és nyelvi tervezés lehetőségei oldvában. In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, b Nyelv vagy nyelvjárás? Státustervezés a moldvai magyar és a dél-dunántúli bojás nyelvváltozatok körében. In: Benő Attila Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvi Közösségek nyelvi jogok. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 3. Kolozsvár, Anyanyelvápolók rdélyi Szövetsége, a Követéses geolingvisztikai vizsgálat oldvában. In: Guttmann iklós olnár Zoltán (szerk.): V. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, (A Berzsenyi Dániel Főiskola agyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai VIII.) 2007b A moldvai magyar nyelvjárások román kölcsönszórétegének területisége. In: Benő Attila Fazakas mese Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére. I II. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 4., Kolozsvár, I c A magyar nyelvi vitalitás területisége oldvában. In: Zelliger rzsébet (szerk.): Nyelv, területiség, társadalom. NyTK Budapest, Hamarább, mikor kicsike, oláhul, aztán magyarul. A nyelvi szocializáció mintái moldvai kétnyelvű beszélőközösségekben. In: Borbély Anna Vančoné Kremmer Ildikó Hattyár Helga (szerk.): Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. 15. Élőnyelvi Konferencia. Párkány (Szlovákia), szeptember 4 6. Budapest Dunaszerdahely Nyitra, Tinta Könyvkiadó, BODÓ Csanád RIŞ LVIRA 2004 A román kölcsönszók használata két moldvai beszélőközösségben. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, BODÓ Csanád HLTAI János Imre TARSOLY szter 2003 Nyelvi tervezés oldvában. In: Drescher J. Attila Herr Judit (szerk.): A ANY XI. (pécsi) és XII. (szegedi) kongresszusa nemzetiségi és nyelvpolitikai tárgyú előadásaiból. Szekszárd Pécs Budapest, PT és ANY, BODÓ Csanád VARGHA Fruzsina Sára 2007 Jelenségtérképek a oldvai Csángó Nyelvjárás Atlaszából. Budapest, LT, agyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék (CD-RO) 2008 Régi nyelvatlaszok új módszerek. Nyelvtechnológiai eljárások a nyelvföldrajzban agyar Nyelv CIV

291 adárnyelven BORBÁTH rzsébet 1994a A moldvai csángó gyermekek kétnyelvűsége. Édes Anyanyelvünk egjelent még: 1. Hitel VII ; 2. rdélyi agyarság b A kétnyelvű oktatás lehetőségei a moldvai csángó-magyar falvakban. Kárpát-medencei kapcsolatok egjelent még: oldvai agyarság VI , 2. és Folio Practico -Linguistica 24. IV. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. Többnyelvűség az oktatásban és a kutatásban. I A moldvai csángó gyermekek kétnyelvűsége. Új Horizont XXIII A moldvai csángó gyermekek székelyföldi iskoláztatásának tapasztalatai. In: Csernicskó István Váradi Tamás (szerk.): Kisebbségi magyar iskolai nyelvhasználat. Budapest, Tinta Könyvkiadó és Kiadványszerkesztő Bt., A kétnyelvű oktatás lehetőségei a moldvai csángó falvakban. In: Halász Péter (szerk.): Csángó sorskérdések. Lakatos Demeter gyesület. Budapest, A moldvai csángók székelyföldi iskoláztatásának eredményei, társadalmi hatása. In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, BOGDAN, Ioan D. Şt Documentele lui Ştefan cel are. I II. Bucureşti, Comisia istorică a României BORBÉLY Anna 2001 Nyelvcsere. Szociolingvisztikai kutatások a magyarországi románok közösségében. Budapest, TA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztálya BORCILĂ, ircea 1965 Un fenomen fonetic dialectal: rostirea lui ş ca s şi j ca z în graiurile dacoromane. Vechimea şi originea fenomenului. Studia Universităţii Babeş Bolyai. Series Philologia. Fasciculus 2. Anul X. Cluj, BUCUR, Ioan icu 1997 Încercări violente de maghiarizare a ceangăilor români Bucu reşti, Bravo Press BURA László 1966 Ragadványnevek Bogdánfalváról. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények X A moldvai csángó nyelvjárás a-zása. Budapest, agyar Csoportnyelvi Dolgozatok

292 Hivatkozott szakirodalom 1989 Bogdánfalva személynevei. Budapest, agyar Személynévi Adattárak 91. CĂLINSCU, Gheorghe (red.) Diplomatarium Italicum. Documenti raccolti negli archivi italiani. I IV. Roma, Vol. 1. (1925); Vol. 2. (1930); Vol. 3. (1934.); Vol. 4. (1939) CALLOC H, Bernard Le 1992 Un peuple oublié: Les Csángós. Bulletin de l Association des Anciens Élèves des Langues Orientales, Octobre, Les Csángós de oldavie. Brest, ditions Armeline, coll. Peuples en Péril CÂNDA, Romulus 1917 Catolicismul în oldova în secolul al XVII-lea. Sibiu CIUBOTARU, Ion H Catolicii din oldova. Universul culturii populare. I III. Iaşi, ditura Presa Bună COJA, Ion 1987 Der rumänische Urgarung der Tschangos. Argumente der rumänischen Sprache. In: Pascu, Ştefan Ştefănescu, Ştefan (red.): Das gefährliche Spiel der Geschichtsfälschung. Bucureşti, COSTĂCHSCU, ihail Documentele moldoveneşti înainte de Ştefan cel are. I II. Iaşi 1933 Documente moldoveneşti de la Ştefan cel are. Iaşi 1943 Documentele moldoveneşti dela Ştefăniţă Voevod ( ). Iaşi 1948 Documente dela Ştefan cel are. Iaşi CsángNyA 1991 A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. I II. Szerk.: Szabó T. Attila Gálffy ózes árton Gyula. A kiadás előkészítői: urádin László és Péntek János. Budapest (A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. 193.) CRYSTAL, David 2000 Language death. Cambridge, Cambridge University Press CSICSÓ Antal 1995 Apró ábécé Abecedar mărunt. Kolozsvár, rdélyi Tankönyvtanács 291

293 adárnyelven CSOA Gergely 1994 A somoskai ráolvasófüzet. Néprajzi Látóhatár III oldvai írás. Kortárs XLVI lveszett szavak. A moldvai magyarság írott nyelvemlékei. Banished Words. Remnants of the Hungarian oldavians written Language. Budapest, tnofon Kiadó CSŰRY Bálint 1930a A Csángó iatyánk. agyar Nyelv XXVI b A székely és csángó mondathanglejtés. agyar Nyelv XXVI Régi magyar levelek oldvából. agyar Nyelv XXVII a A moldvai csángó igealakok. agyar Nyelv XXVIII , , b A moldvai csángó kicsinyítő képzőkhöz. agyar Nyelv XXVIII Növénynevek Bogdánfalváról. agyar Nyelv XXIX , Úti benyomások a moldvai magyar testvérek (csángók) közt. Debreceni Szemle VIII Szemelvények újraközlése: Vincze Gábor (szerk.): Asszimiláció vagy kivándorlás. Források a moldvai magyar etnikai csoport, a csángók modern kori történelmének tanulmányozásához. ( ) Budapest Kolozsvár, Teleki László Alapítvány rdélyi úzeum gyesület gy és más a moldvai csángók nyelvéről. Pásztortűz XXI Wichmann György északi-csángó hagyatéka. agyar Nyelv XXXII Wichmann György északi-csángó hangtanának kiadatlan részei. agyar Nyelv XXXV , DĂNILĂ, Ioan 2004 Graiul ceangăilor bilingvi din oldova o posibilă sinteză informativă. Analele Universităţii Ştefan cel are Suceava. Seria Filologie. A. Lingvistică. Tomul X. Nr Limba română în graiul ceangăilor din oldova. Bucureşti, ditura Didactică şi Pedagogică DIACONSCU, arius 2008 The Identity Crisis of the oldavian Catholics Between Politics and Historic yth. A Case Study: the yth of Romanian Origin. In: Sándor Ilyés Lehel Peti Ferenc Pozsony (eds.): Local and Transnational Csángó Lifeworlds. Cluj-Napoca, Kriza János thnographical Society, egjelent még: 292

294 Hivatkozott szakirodalom A moldvai katolikusok identitáskrízise a politika és a historiográfiai mítoszok között. settanulmány: a román eredet mítosza. In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, DOOKOS Pál Péter 1931 A moldvai magyarság. Csíksomlyó További megjelenései: 2. bőv. kiad.: Kolozsvár, 1934; 3. bőv. kiad: Kolozsvár, 1941; 4. kiad.: Kolozsvár, 1942; 5. átdolgozott kiad.: Budapest, agvető Kiadó, 1987; 6. kiad.: Budapest, Fekete Sas Kiadó, A moldvai magyarság történeti számadatai. Hitel (Változatlan újrakiadása: Honismeret XIV ) 1940 Adalékok oldva történetéhez. Kolozsvár 1958 ai csángó nyelvjárásban írt levelek és versek. agyar Nyelv. LIV Szó- és szólásmagyarázatok. Pogocsál. agyar Nyelv LV DRIBA, Vladimir 1960 ateriale pentru studiul raporturilor lingvistice româno maghiare. Cercetări de Lingvistică (Cluj) V LKS Lajos 1940 A román fejlődés alapvetése. Századok LXXIV , RDÉLYI Lajos 1908a A gyimesi, moldvai és bukovinai csángók eredete. agyar Nyelv IV b A csángók eredete nyelvjárásaik alapján. agyar Nyelvőr XXXVII , A moldvai csángók nyelvjárásának tanulmányozásához és történeti értékesítéséhez. agyar Nyelvőr LIX RDŐS SZÁSZKA Péter 1994 mlékféli (Levelek Szabófalváról). In: Forrai Ibolya (szerk.): Csángók a XX. században. Élettörténetek. Budapest, Néprajzi úzeum, (Néprajzi Közlemények XXXIII.) FARAGÓ József 1996 A moldvai csángómagyar verses népköltészet vízrajza. Hitel IX egjelent még: Pozsony Ferenc (szerk.): Csángósors. oldvai csángók a változó időkben. Budapest, (A agyarságkutatás Könyvtára XXIII.) 293

295 adárnyelven FRNCZI Géza 1979 A csángók. gy kérdés újabb megközelítése. A Hét X A moldvai ősibb csángók. Székelyudvarhely, rdélyi Gondolat FRNŢ, Ioan 1925 Românii în eparhia Cumanilor. Cultura Creştină (Blaj) XIV FRRO, Teresa 1998 Ungherese e romena nella oldavia dei secoli XVII XVIII. Sulla base dei documenti della Propaganda Fide. In: S. Graciotti (ed.): Italia e Romania. Due popoli e due storie a confronto (secc. XIV XVIII). Firenze, I missionari catolici italiani in oldavia nei secc. XVII XVIII. Annuario dell Instituto Romeno di Cultura e Ricerca Umanistica di Venezia. Venezia, I issionari cattolici in oldavia. Studi storici e linguistici. Cluj-Napoca, Clusium FODOR Katalin 1991 Idegen sajátosságok a moldvai csángó nyelvjárás hanglejtésében. In: Hajdú ihály Kiss Jenő (szerk.): mlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Budapest, LT, a A csángók identitásproblémájának nyelvi és nyelven kívüli okairól. In: Kassai Ilona (szerk.): Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. Budapest, egjelent még: oldvai agyarság XI (117.) b nam irtam ulion sepen cioc hodi tutom. (gy moldvai csángó asszony helyesírásáról.) In: Laczkó Krisztina (szerk.): mlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. LT ai agyar Nyelvi Tanszék, Budapest, Adalékok a csángók nyelvváltásának vizsgálatához. oldvai agyarság XI. 5. (120.) Csángó nyelvföldrajzi kutatás. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, Nyelvjárási intonációs vizsgálatok. In: Guttmann iklós olnár Zoltán (szerk.): V. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola GAL, Susan 1992 i a nyelvcsere és hogyan történik? In: Kontra iklós (szerk.): Társadalmi 294

296 Hivatkozott szakirodalom és területi változatok a magyar nyelvben. Budapest, TA Nyeltudományi Intézete, GÁLFFY ózes 1964a A moldvai csángó nyelvjárás hangrendszere. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VIII b A moldvai csángó nyelvjárás mássalhangzó-rendszere. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VIII A moldvai csángó nyelvjárás fonéma-variáns rendszere. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények IX GAZDA Klára 2006 Tárgyi kultúra és identitás a moldvai katolikusoknál. In: Diószegi László szerk.: A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, egjelent még: 1. Tárgyi kultúra és identitás a moldvai katolikusoknál. In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, ; 2. aterial Culture and Identity at the oldavian Catholics. In: Local and Transnational Csángó Lifeworlds. dited by: Sándor Ilyés Lehel Peti Ferenc Pozsony. Cluj-Napoca, Kriza János thnographical Society, GAZDA László Csángómagyar falvak. oldvai magyar vonatkozású települések történeti tára. I A G., II H P., III R Z. Budapest, Nap Kiadó GGŐ lek 1838 A moldvai magyar telepekről. Buda Reprint kiadása: Budapest, Állami Könyvterjesztő Vállalat, GIURSCU, C. Constantin Istoria Românilor, I III. Bucureşti, d Târguri sau oraşe şi cetăţi moldovene din secolul al X-lea pînă la mijlocul secolului al XVI-lea. Bucureşti, ditura Academiei GRAUR, Alexandru 1958 Introducere în lingvistică. Bucureşti, ditura Ştinţiifică GUNDA Béla 1984 A moldvai magyarok néprajzi kutatása. In: áténé Szabó ária Rózsa 295

297 adárnyelven (szerk.): A határainkon kívüli magyar néprajzi kutatások. Budapest, TIT-kiadás, A moldvai magyarok eredete. agyar Nyelv LXXXIV egjelent még: A moldvai magyarok eredete. Néprajzi Látóhatár III A moldvai magyarok kutatásának újabb eredményei. In: Petercsák Tivadar (szerk.): A határainkon kívüli magyar néprajzi kutatások II. Budapest, GYÖRFFY István Néphagyomány a Székelyföld délmoldvai határáról. thnographia XXXIV XXXV egjelent még: Uő: agyar nép magyar föld. Budapest, A moldvai magyarság száma 1900-ban. agyar Nyelv XXI A romániai magyarság sorsa. In: agyar nép magyar föld. Budapest, HAJDÚ ihály 1980 Az évi Bandinus-féle összeírás névstatisztikái. Budapest, LT, agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Személynévi Adattárak 30.) 1997a A moldvai csángók évi összeírásának névtani vizsgálata. In: Péntek János (szerk.): Szöveg és stílus. Szabó Zoltán köszöntése. Kolozsvár, egjelent még: In: Hajdú ihály: Válogatott tanulmányok. Budapest, b A romániai magyar helynévgyűjtés. In: Csoma Zsigmond Viga Gyula (szerk.): urópából urópába. Tanulmányok a 80 esztendős Balassa Iván tiszteletére. Néprajzi Látóhatár VI A csángó személynévkutatás. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. Budapest, agyar Nyelvtudományi Társaság, HAJDÚ-OHAROS József 1995 oldva Csángóföld csángó sors. Vörösberény, Balaton Akadémia HALÁSZ Péter 1981 agyarfalu helynevei. Budapest, LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok 19.) 1983a Lészped helynevei. Budapest, LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok. 26.) 1983b Ónfalva (Onyest) helynevei. LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok 32.) 1986 Klézse ( Kleja) helynevei. Budapest, LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok 58.) 296

298 Hivatkozott szakirodalom 1987 Pusztina (Pustiana) helynevei. Budapest, LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok. 68.) 1993 Az 1866-os földosztáskor készült onyesti névsor néhány tanulsága. Névtani Értesítő XV egjelent még: In: Uő: Bokrétába kötögetem vala. A moldvai magyarok néprajzához. Budapest, a Lábnyik (Vladnic) helynevei. Budapest, LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok 130.) 1994b Külsőrekecsin helynevei (Fundu Răcăciuni). Budapest, LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok 139.) 1997 Szabófalva helynevei (Săbăoani). Budapest, LT agyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató unkaközössége (agyar Névtani Dolgozatok 143.) 2001 A moldvai csángómagyar falvak helyneveinek néhány településtörténeti tanulsága. oldvai agyarság XII. 7. (122.) Diószén. Diószén belterületi helynevei. Diószén külterületi helynevei. oldvai agyarság XV. 1. (164) , 2. (166 [sic! helyesen: 165]) , 2. [sic! helyesen 3.] (166) , 4. (167) , 5. (168) , 6. (169) 15.., 7. (170.) A moldvai csángók magyar nyelvhasználatának tüneményéről. Honismeret XXXVII Növények a moldvai magyarok hagyományaiban és mindennapjaiban. Budapest, General Press Kiadó HALÁSZNÉ ZLNIK Katalin 1980 Az ürömnek gyásznövényként való használatáról. Élet és Tudomány XXXV. 28. (VII. 11.) Adatok a moldvai magyarok gyógynövényismeretéhez. Gyógyszerészet XXV oldvai csángó növénynevek. Budapest (agyar Csoportnyelvi Dolgozatok 36.) 1993 Sebkezelés a moldvai és a gyimesi magyaroknál napjainkban és Gelencén a XVIII. században. In: Halász Péter (szerk.): egfog vala apóm szokcor kezemtül Budapest, HARS, Josiane F. BLANC, ichael H. A Bilinguality and Bilingualism. Cambridge, Cambridge University Press, 2 nd ed HARANGOZÓ Imre 2001 A névhasználatról. In: Uő. szerk.: Ott hul éltek vala a magyarok Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós,

299 adárnyelven HARANGOZÓ Imre (szerk.) 2001 Ott hul éltek vala a magyarok Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola HGDŰS Lajos oldvai csángó. agyar Népnyelv VI Nyelvi gyűjtemény a oldvából telepített csángók között. Nyelvtár, oldvai telepesek. In: agyar Nyelvjárások. Debrecen, oldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől. Budapest, Közoktatásügyi Kiadóvállalat HGYLI Attila 2001a A moldvai csángók magyar nyelvi oktatásának szükségességéről. Regio b A moldvai csángók magyar nyelvi oktatásának esélyei. oldvai agyarság XII. [XI. sic!] 9. (124.) c Szubjektív jelentés a november-decemberben oldvában lezajlott magyar nyelv oktatásával kapcsolatos eseményekről. oldvai agyarság XI. 12. (127.) Nőtt a Bákó megyei magyarok száma. A évi népszámlálás előzetes eredményeiről. oldvai agyarság XIII. 3. (142) oldvai katolikus gyermekek nyelvhasználatáról. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, Stratégiák és lehetőségek a csángók magyar nyelvű oktatásában. Hegyeli Attilával beszélget Peti Lehel. Korunk XVI Tízéves a oldvai Csángó Oktatási Program. Rövid bemutató ( csango.ro/index.php?page=oktatas) HLTAI János Imre 2004 A magyar román nyelvcserével kapcsolatos vélekedések moldvai kétnyelvű beszélőközösségekben. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, A moldvai magyar román kétnyelvű beszélőközösségek etnolingvisztikai vitalitása. In: Cs. Jónás. Székely G. (szerk.): Nyelvek és nyelvoktatás urópa és a Kárpát-medence régióiban. Pécs Nyíregyháza, ANY Bessenyei György Könyvkiadó, Nyelvi tervezés és magyarnyelv-tanítás oldvában. In: Benő Attila Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvi közösségek nyelvi jogok. Kolozsvár, Anyanyelvápolók rdélyi Szövetsége (A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 3.) 298

300 Hivatkozott szakirodalom 2007a Vélekedések a magyar nyelv területi változatairól oldvában. In: Guttmann iklós olnár Zoltán (szerk.): V. dialektológiai szimpozion. Szombathely, (A Berzsenyi Dániel Főiskola agyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai VIII.) 2007b Új lehetőségek a moldvai magyar beszélőközösségek nyelvi viselkedésének vizsgálatában. In: Heltai P. (szerk.): Nyelvi modernizáció. Pécs Gödöllő, ANY Szent István gyetem, Nyelvcsere és nyelvi revitalizáció lehetőségei oldvában. Doktori értekezés. Budapest, LT Bölcsészettudományi kar HLTAI János Imre TARSOLY szter 2004 Lehetőségek a moldvai kétnyelvű katolikus közösségek nyelvcseréjének elemzésére. In: P. Lakatos I. T. Károlyi. (szerk.): Nyelvvesztés, nyelvjárásvesztés, nyelvcsere. Budapest, Tinta Könyvkiadó, HOLBAN aria (red.) Călători străini despre Ţările Române. I X. Bucureşti, ditura Ştiinţifică HORGR Antal 1905 A csángó nép és a csángó név eredete. rdélyi úzeum XXII , A csángó név eredetéhez. agyar Nyelv IX A csángó nyelvjárás. In: A magyar nyelvjárások. Budapest, ILYÉS Sándor 2006 A moldvai csángók bibliográfiája. Összeállította: Ilyés Sándor. Szerkesztette: Ilyés Sándor Pozsony Ferenc Tánczos Vilmos. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság IR Samu 1953 Hegedűs Lajos: oldvai csángó népmesék és beszélgetések. In: Kálmán Béla (szerk.): agyar Nyelvjárások II. Budapest, Tankönyvkiadó, ITS Fülöp Jákó 1870 Útinaplója. In: Veszely Károly Imets Fülöp Jákó Kovács Ferencz: Utazás oldva-oláhhonban arosvásárhely, Reprint: Csíkszereda, Státus Kiadó, IORDAN, Iorgu 1963 Toponimia românească. Bucureşti, ditura Academiei Republicii Populare 299

301 adárnyelven Romîne 1983 Dicţionar al numelor de familie româneşti. Bucureşti, ditura Ştiinţifică şi nciclopedică IORGA, Nicolae 1915 Privilegiile şangăilor de la Tîrgu Ocna. Analelele Academiei Române. emoriile Secţiunii istorice. Seria II, tom. XXXVII Istoria Românilor prin călători. I. Bucureşti ISOHOOKANA-ASUNAA, Tytti aria 2001 A csángó kisebbségi kultúra oldvában. [ Jelentés az urópa Tanácshoz] oldvai agyarság XI. 6. (121.) Cultura minorităţii ceangăieşti din oldova. Altera VIII a (2001) sz. Ajánlás. A csángó kisebbségi kultúra Romániában. Recomandarea 1521 (2001). Cultura minorităţii ceangăieşti din România. Recommendation 1521 (2001). Csango inority Culture in Romania. In: edgyesi mese (ed.): ük szeretünk itt élni. Aici ne este drag să trăim. We like to live here. Kolozsvár, Stúdium Kft., , , b Álmom az élő csángó magyar nyelvről. Visul meu despre limba ceangăiască vie. y Dream of a Living Hungarian Csango Language. In: edgyesi mese (szerk.): ük szeretünk itt élni. Aici ne este drag să trăim. We like to live here. Kolozsvár, Stúdium Kft., , , IVÁCSONY Zsuzsa 2005 ondattani és szövegtani vizsgálat a moldvai csángó nyelvjárásban. In: Kinda István Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, JAKÓ Klára (közread és bev.) 1996 A moldvai és havasalföldi vajdák magyar nyelvű levelezéséről. Holmi VIII JAKUBOVICH mil 1918 Csángó folyamodvány 1585-ből. In: mlék Szily Kálmánnak. Budapest, JRNY János 1851 Keleti utazása a agyarok őshelyeinek kinyomozása végett és Pesten, I II. köt. 300

302 Hivatkozott szakirodalom JUHÁSZ Dezső 1995 Lakatos Demeter a nyelvjárásórán. In: Laczkó Krisztina (szerk.): mlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Budapest, Az északi csángók eredetéről A romániai magyar nyelvjárások atlasza tükrében. Kézirat. lőadásként elhangzott a 12. Élőnyelvi Konferencián. Nyíregyháza, augusztus 2003a A romániai magyar nyelvjárások atlaszáról, különös tekintettel a csángókra. In: Horváthné Kispéter Zsuzsanna (szerk.): A magyar nyelv és a magyar nyelvű oktatás helyzete Romániában. Nyelvészeti tanácskozás Jászberényben augusztus 2. Budapest, b A moldvai nyelvjárási régió. In: Kiss Jenő (szerk.): agyar dialektológia. Budapest, Osiris Kiadó, a Csángókutatás és nyelvföldrajz: egy kérdéskör tudománytörténetéhez. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, b Az északi csángók eredetéről A romániai magyar nyelvjárások atlasza tükrében. In: P. Lakatos Ilona és T. Károlyi argit (szerk.): Nyelvvesztés, nyelvjárásvesztés, nyelvcsere. Budapest, TINTA Könyvkiadó, KÁDÁR dit 2007 Az ige-igekötő szórend csángó beszélt nyelvi szövegekben. In: Benő Attila Fazakas mese Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére. I II. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 4., Kolozsvár, I egjelent még: In: aticsák Sándor et alii (szerk.): Nyelv, nemzet, identitás. A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, augusztus ) nyelvészeti előadásai. Nemzetközi agyarságtudományi Társaság, Budapest Debrecen, KALLÓS Zoltán 1970 Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Kallós Zoltán gyűjtése. Szabó T. Attila gondozásában. Bukarest (2. kiad.: Budapest, agyar Helikon urópa, 1973., 4 hanglemez melléklet. Zenei mutató: Jagamas János. Újabb kiadásai: 1974, 1977) KÁLÁN Béla 1994 Nyelvjárásaink. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó (1. kiad.: 1966) KARÁCSONYI János 1914 A moldvai csángók eredete. Századok XLVIII

303 adárnyelven KSZG Vilmos 2003 Csángó írástudók, csángó költészet. Korunk III. folyam, KISS Jenő 2003a A nyelvjárások osztályozása. In: Uő (szerk.): agyar dialektológia. Budapest, Osiris Kiadó, b A moldvai magyar nyelvjárásokról. In: Uő (szerk.): agyar dialektológia. Budapest, Osiris Kiadó, KISS Jenő (szerk.) 2003 agyar dialektológia. Budapest, Osiris Kiadó 2004 Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest KISS Lajos 1987 agyar helységnevek a Keleti-Kárpátokon túl. agyar Nyelvőr CXI KNIZSA István 1942 rdély víznevei. Kolozsvár (Németül: Die Gewässernamen des Östlichen Karpathenbeckens. Berlin, 1943.) 1943 Keletmagyarország helynevei. In: Deér József Gáldi László (szerk.): agyarok és románok. Budapest, I Szláv eredetű víznevek a Székelyföldön. agyar Nyelv XLV , KONTRA iklós 2003 A határon túli magyar nyelvváltozatok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): A magyar nyelv kézikönyve. Budapest, Akadémiai Kiadó, Hasznos nyelvészet. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet KÓS Károly, Dr A moldvai csángók néprajzáról. Tanulmányok a moldvai csángókról. Bukarest, Állami Tudományos Könyvkiadó, Gépelt kézirat. Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár 1994 A csángó írásrendszerről. Néprajzi Látóhatár III KÓS Károly, Dr. SZNTIRI Judit NAGY Jenő, Dr oldvai csángó népművészet. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó 302

304 Hivatkozott szakirodalom KÓSA Ferenc 1965 Az edényégetéshez használt fafajták elnevezései a fazekasmesterségben. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények IX KÓSA Ferenc VÖŐ István ZSLYI János 1966 Román kölcsönszók a moldvai csángó fazekasság szakszókincsében. Nyelvés Irodalomtudományi Közlemények X KÓSA-SZÁNTHÓ Vilma 1980 A rokonságterminológia városiasodásának folyamata. In: Kós Károly, Dr. Faragó József, Dr. (szerk.): Népismereti Dolgozatok. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, KOSZTÁNDI Tímea Ildikó (szerk.) 2010 Tíz év oldvában. Csángó Oktatási Program Kézdivásárhely, Zelegor Kiadó KOVÁCS Ferencz 1870 Útinaplója. In: Veszely Károly Imets Fülöp Jákó Kovács Ferencz: Utazás oldva-oláhhonban arosvásárhely, (Reprint: Csíkszereda, Státus Kiadó, ) KOVÁCS árton 1913 A csángó név. agyar Nyelvőr XLII KÖPCZI Béla et alii (szerk.) 1986 rdély története. I III. Budapest, Akadémiai Kiadó LACZKÓ István 1989 Csángó népszokások a moldvai Lábnyikban. Honismeret XVII mlékek egy moldvai csángómagyar életéből. Önéletírás. In: Forrai Ibolya (szerk.): Csángók a XX. században. Budapest, Néprajzi úzeum, (Néprajzi Közlemények XXXIII.) LAHOVARI, George Ioan BRĂTIANU, C. I. TOCILSCU, Grigore G arele Dicţionar Geografic al României. I V. Bucureşti LAJOS Veronika 2006 odernizáció és társadalom a moldvai csángó közösségekben: kérdésfelvetések a migráció témakörében. In: Diószegi László (szerk.): A moldvai 303

305 adárnyelven csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, LAKATOS Demeter 1986 Csángó strófák. Budapest. Kiadja az LT agyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, valamint az TA Nyelvtudományi Intézete. Szerk. Hajdú ihály. Udvardy Frigyes bibliográfiájával (agyar Csoportnyelvi Dolgozatok 26.) További, bővített kiadások: 1. Csángó strófák. Válogatott versek. Bern, urópai Protestáns agyar Szabadegyetem, 1988.; 2. Búcsú az ifjúságtul. Budapest. Közreadja és az előszót írta Domokos Pál Péter ; 3. (legteljesebb kiadás) Csángú országba. Összegyűjtött versek, mesék és levelek. I II. Budapest, Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális gyesület, LAKÓ György 1969 Yrjö Wichmann. agyar Nyelv. LXV LCCA, O[ctav] G[eorge] Dicţionar istoric, arheologic şi geografic al României. Bucureşti LAIHONN, Petteri 2009 Nyelvi ideológiák a romániai Bánságban. In: Borbély Anna Vančoné Kremmer Ildikó Hattyár Helga (szerk.): Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. 15. Élőnyelvi Konferencia. Párkány (Szlovákia), szeptember 4 6. Budapest Dunaszerdahely Nyitra, Tinta Könyvkiadó, LLKS György (szerk.) 1992 agyar helységnév-azonosító szótár. Budapest, Balassi Kiadó LOSONCZI Zoltán 1915 A moldvai csángók eredetéről. agyar Nyelvőr XLIV , LŐRINCZ Lajos 1953 Beszámoló romániai utunkról. agyar Nyelv XLIX LŐRINCZI arinella 2005 Oláhul erinka, magyarul argitka. Antropo-onomasztikai tanulmány a pusztinai csángókról. In: Kinda István Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság,

306 Hivatkozott szakirodalom LŐRINCZI Réka, J A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó 1995 Ha a magyar nyelvet felsőbb fokon (is még) írni kezdik. In: Laczkó Krisztina (szerk.): mlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Budapest, LŐRINCZY Éva, B A moldvai csángó nyelvjárás variánsai. In: Kálmán Béla (szerk.): agyar Nyelvjárások. II. Budapest, LÜKŐ Gábor 1935a gy moldvai falu határnevei. [ Lujzikalagor.] agyar Nyelv. XXXI b Havaselve és oldva népei a X XII. században. thnographia XLVI A moldvai csángók. I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal. Budapest 2. kiad.: Budapest, Néprajzi Füzetek 3.; 3. bőv. kiad.: Budapest, Táton, Szerk.: Pozsgai Péter Heilig Balázs AKKAI László 1936 A milkói (kun) püspökség és népei. Debrecen ÁRTON Gyula 1954a A csángó kutatások története. In: Tanulmányok a moldvai csángókról. Bukarest, Állami Tudományos Könyvkiadó, Gépelt kézirat. Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár 1954b Román nyelvi hatás a moldvai csángó nyelvjárásban. In: Tanulmányok a moldvai csángókról. Bukarest, Állami Tudományos Könyvkiadó, Gépelt kézirat. Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár 1954c A moldvai csángó nyelvjárás atlaszának munkálatairól. agyar Nyelvőr LXXVIII Cîteva aspecte ale influenţei limbii române în lexicul graiului ceangău din oldova. Studii şi cercetări lingvistice. VI A moldvai csángó nyelvjárás szókincsét ért román nyelvi hatásról. agyar Nyelv LII a Perechi de cuvinte în graiul ceangău din oldova. Omagiu lui Iorgu Iordan. Bucureşti, b Román tükörszók és tükörkifejezések a moldvai csángó nyelvjárásban. Studia Universitatum Victor Babeş et Bolyai. Series Philologia. Tomus III

307 adárnyelven Adatok a moldvai csángó nyelvjárást ért román nyelvi hatáshoz. agyar Nyelv. XLVI ; XLVII Câteva aspecte ale bilingvismului maghiaro român la ceangăii din oldova. Studii şi cercetări lingvistice. XII llenőrző kiszállás a moldvai csángók között. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. VI a A mássalhangzó-torlódás viselkedése szó belsejében a moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavaiban. Studia Universitatis Babeş Bolyai. Series Philologia. Tomus VIII. Fasciculus Cluj 1963b A szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldása a moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavaiban. agyar Nyelv LIX A moldvai csángó nyelvjárás hangrendszerét és fonológiai struktúráját ért román nyelvi hatásról. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények IX a Román tükörszók és tükörkifejezések a moldvai csángó nyelvjárásban. Studia Universitatis Babeş Bolyai. Cluj, Tom. III. IV b Román kölcsönszavaink alaktani beilleszkedése. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények X c oldvai csángó puj kukorica < román pui. agyar Nyelv. LXII d Cu privire la corelaţia dintre accent şi durata vocalelor în împrumuturile româneşti ale graiului ceangău din oldova. Studii şi cercetări lingvistice. XVII L influence de la langue roumaine sur le systéme et sur la stucture phonologique du parler csángó de oldavie. Revue roumaine de linguistique. XII A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Nyelv- és Irodalom tudományi Közlemények. XII A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Budapest (Nyelvtudományi Értekezések 66.) 1972 A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó 1973 A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. In: Korunk Évkönyv Tanulmányok a romániai magyar tudományosság műhelyéből. Kolozsvár, Igetövek, igei jelek és igei személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó ÁRTON Gyula PÉNTK János VÖŐ István 1973 utatvány A mai magyar nyelv román kölcsönszavai -ból. Nyelv- és Irodalom tudományi Közlemények. XVII A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Bukarest 306

308 Hivatkozott szakirodalom ĂRTINAŞ, Dumitru 1985 Originea ceangăilor din oldova. Bucureşti További kiadásai: 1. L origine dei cattolici di oldavia (messaggero). Padua, 1987.; 2. The Origins of the Changos. ds.: V.. Ungureanu I. Coja L. Treptow. The Center for Romanian Studies, Iaşi Oxford Portland, 1999.; 3. Bacău, ditura Symbol, ÁTAI ária, D. 1976a gy elfelejtett reformkori magyar tudós. Gegő lek ( ). Budapest (A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 146.) 1976b Döbrentei egyik nyelvemlékgyűjtő társa. agyar Nyelv LXXII gy reformkori nyelvművelőről. agyar Nyelvőr CI A moldvai csángó nyelvjárás első kutatója. agyar Nyelvjárások XXII Gegő lek. Budapest, Akadémiai Kiadó 1992a A magyar nyelvet írni kezdik. A hangjelölés nehézségei a csángómagyar levelekben. agyar Nyelv LXXXVIII b XX. század végi csángómagyar írás. In: Balázs Géza Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Nép nyelv. Tanulmányok Fülöp Lajos 60. születésnapjára. Budapest, DGYSI mese (ed.) 2011 ük szeretünk itt élni. Aici ne este drag să trăim. We like to live here. Kolozsvár, Stúdium Kft. LICH János 1903 A moldvai csángók eredetéhez. thnographia XIV A székely és a csángó név eredete. Nyelvtudományi Közlemények XXXV A moldvai csángók. agyar Nyelv. XIII STRHÁZY Szilvia 2003 A moldvai csángók nyelvi jogai, különös tekintettel az oktatási jogok érvényesülésére. In: Nádor Orsolya Szarka László (szerk.): Kisebbség és nyelvi jogok. Budapest, Akadémiai, IKCS László 1941 Csángók. Budapest, Bolyai Akadémia 2. reprint kiad.: Budapest, Optimum, A Kárpátokon túli magyarság. In: Deér József Gáldi László (szerk.): agyarok és románok. I. Budapest, A moldvai katolikusok évi összeírása. Kolozsvár (rdélyi Tudományos Füzetek. 171.) egjelent még: rdélyi úzeum XLIX

309 adárnyelven ILOIU, Silviu 2004 The Csangos of Romanian oldavia. In: Tanner, Arno (ed.): The Forgotten inorities of astern urope. The history and today of selected ethnic groups in five countries. Helsinki, ast-west Books, OHAY Tamás 2002 Anyámtól tanultam, nem a templomba. iatyánk-változatok oldvából. In: Bazsányi Sándor Horkay Hörcher Ferenc Lázár Kovács Ákos Tőzsér ndre Zsávolya Zoltán (szerk.): Útjaidon. Ünnepi kötet Jelenits István 70. születésnapjára. Budapest, agyar Piarista Rendtartomány Pázmány Péter Katolikus gyetem BTK Új mber Kiadó, OHÁCSK agdolna VITOS Katalin 2005 igráció és településfejlődés. A magyarfalusi vendégmunkások fogyasztói szokásai. In: Kinda István Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, OLNÁR V. József 2001 A csángatók népe. Adalékok a csángó népnév eredetéhez. Turán IV UNKÁCSI Bernát A moldvai csángók nyelvjárása. I VI. agyar Nyelvőr IX , , , X , , a Komanischer Ursprung der oldauer Tschango. Keleti Szemle III b A moldvai csángók eredete. thnographia XIII URÁDIN László 1957 Két trunki mese. (A kardos oficér. A bacsó és a bába.) agyar Nyelvőr LXXXI A nyelvújítási szók csángó megfeleléseihez. Studia Univ. Babeş Bolyai Tom. III. nr. 6. Series IV. Fasc A rest leány. In: Kálmán Béla (szerk.): agyar Nyelvjárások VI Az ly hang a moldvai csángó nyelvjárásban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények IX a A Románia Szocialista Köztársaság agyar Nyelvjárási Atlaszának orvanyaga. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények X b A Romániai agyar Nyelvjárások Atlaszának orvanyaga. Nyelv- és Irodalom tudományi Közlemények X

310 Hivatkozott szakirodalom Állathívogató és űző szavak erdélyi nyelvföldrajza. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXI ; XXII A tulajdont őrző személy jelentésmező jelölése és tagolása a romániai magyar nyelvjárásokban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXII a A csángó névről. A Hét X b ég egyszer a csángókról. A Hét X c Amit már tisztáztak. A Hét X Az e/ë fonémakülönbség megléte és megoszlása a romániai magyar nyelvjárásokban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXIV Az asszociatív á-zás elterjedtsége a romániai magyar nyelvjárásokban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXV A v tövű igék csoportja a romániai magyar nyelvjárásokban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXIX a Állathangutánzó igék nyelvjárási alakjai. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXI b Nyelvföldrajzi adatok az ekés földművelés szókincséhez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXI A rovarnevek nyelvjárási szókincséből. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXII Virág- és növénynevek. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXIV Lapok a Romániai agyar Nyelvjárások Atlaszából. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXV a A suksük nyelv a romániai magyar nyelvjárásokban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXV b A tővégi ny : n váltakozás a romániai magyar nyelvjárásokban. Nyelv- és Irodalom tudományi Közlemények XXXVI A kétnyelvűség egy sajátos megnyilvánulása a moldvai csángómagyarok nyelvi tudatában. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXVII egjelent még: 1. Néprajzi Látóhatár III ; 2. In: Krupa András perjessy rnő Barna Gábor (szerk.): Kultúrák találkozása kultúrák konfliktusai. Békéscsaba Budapest, agyar Néprajzi Társaság, Az összefoglaló fogalmak megnevezésének hiánya a moldvai csángó nyelvjárásban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLIV Két területmegosztó hangjelenség a moldvai csángóban. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, NAGY Jenő, Dr A moldvai csángó öltözet szókincsének román jövevényszavai. Nyelv- és 309

311 adárnyelven Irodalomtudományi Közlemények I Néprajzi és nyelvészeti kutatások a moldvai csángóság körében. űvelődés XXXIII egjelent még: űvelődés LII Csángóföldi emlékeim. Csángó Újság I. 7. (szeptember) 1., Néprajzi és nyelvészeti kutatások és eredmények a moldvai csángóság körében. In: Péterbencze Anikó (szerk.): oldovának szíp táiaind születem Jászberény, NĂSTAS, Gh[eorghe] I Ungurii din oldova la 1646 după Codex Bandinus. Arhivele Basarabiei VI. (1934) és VII. (1935) agyarul és románul megjelent még: 1. Ungurii din oldova la 1646 după Codex Bandinus. A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex alapján. oldvai agyarság X (folytatásokban); 2. Ungurii din oldova la 1646 după Codex Bandinus. oldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex nyomán. In: Năstase. Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal, Bibliotheca oldaviensis, NOUZILL, Jean 2003 Ceangăii din oldova. agazin Istoric XXXVII. 2. (431.), februarie, Románul és magyarul Szőcs János kommentárjával: oldvai agyarság XIII. 5. (144.) NYISZTOR Tinka 2002 Sinodul Diecezan oldvai agyarság XII. 10. (137.) Nyílt levél Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök úrhoz. oldvai agyarság XIII (142.) Zsinatok oldvában. oldvai agyarság XV PAIS Dezső 1943 Rér. In: Szó- és szólásmagyarázatok. agyar Nyelv XXXIX PAL, Iosif Petru Originea catolicilor din oldova şi franciscanii, păstorii de veacuri. Săbă oani Romani PÁLFFY Zoltán 1999 oldvai csángó fiatalok erdélyi iskolákban. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Csángósors. oldvai csángók a változó időkben. Budapest, (A agyarságkutatás Könyvtára XXIII.) egjelent még: 1. Regio ; 2. Halász Péter (szerk.): Csángó sorskérdések. Lakatos Demeter gyesület. Budapest,

312 Hivatkozott szakirodalom PÁVAI István 1995 A moldvai magyarok megnevezései. Regio VI Átdolgozott változata megjelent még: tnonimek a moldvai magyar anyanyelvű katolikusok megnevezésére. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Csángósors. oldvai csángók a változó időkben. Budapest, (A agyarságkutatás Könyvtára XXIII.) 2005 oldvai magyar folklór hangzó kiadványokon. In: Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Tanulmányok, interjúk. Budapest, Hagyományok Háza, PÉNTK János 1991 Nyelvjárásaink és a román nyelvi hatás. Korunk. 3. folyam, II Visszatérés az anyanyelvhez. Szabadság (Kolozsvár) 252. sz., dec A magyar román interetnikus kapcsolatok néhány nyelvi vonatkozása. In: Katona Judit Viga Gyula (szerk.): Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. iskolc, A nyelv ritkuló légköre. Szociolingvisztikai dolgozatok. Kolozsvár, Komp- Press 2003 agyar nyelvi tájak rdélyben. In: Népi nevek, népi hagyományok. arosvásárhely, entor Kiadó, Státus, presztízs, attitűd és a kisebbségi nyelvváltozatok értékelése. In: Péntek János Benő Attila: Nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban. Kolozsvár, A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 1., A moldvai magyar nyelv szótára elvek és problémák. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, A csinál ige a moldvai agyar nyelvjárásban. In: Guttman iklós olnár Zoltán (szerk.): V. dialektológiai szimpozion. Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola, A belső tagolódás kérdése a moldvai magyarban a szóföldrajz alapján. In: Jakab Albert Zsolt Keszeg Vilmos Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBT agyar Néprajz és Antropológia Tanszék Kriza János Néprajzi Társaság, (Kriza Könyvek 32.) egjelent még: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények L A hasonlítást kifejező változó a moldvai magyarban. In: Csernicskó István Fedinec Csilla Tarnóczy ariann Vančoné Kremmer Ildikó (szerk.): Utazás a magyar nyelv körül. Írások Kontra iklós tiszteletére. Budapest, Tinta Könyvkiadó, PTI Lehel 2008 Transznacionális életformák és szekták. A moldvai csángó falvakban jelentkező 311

313 adárnyelven új vallási jelenségek interpretációs lehetőségeiről. In: Uő.: A moldvai csángók vallásossága. Hagyományos világkép és modernizáció. Budapest, Lucidus Kiadó, Câteva elemente ale schimării perspectivei religioase. Secularizarea, transnaţionalismul şi adoptarea sectelor în satele de ceangăi din oldova. Transnational Ways of Life. Secularization and Sects. Interpreting Novel Religious Phenomena of the oldavian Csángó Villages. Cluj-Napoca, Institutul pentru Studierea Problemelor inorităţilor Naţionale PTRÁS INC János 1842 Döbrentei Gábor kérdései s Petrás Ince feleletei a moldvai magyarok felől. Tudománytár VII , VIII , IX Új kiadása: Tudósítások. In: édes hazámnak akartam szolgálni Összeállította Domokos Pál Péter. Budapest, Szent István Társulat, Észrevételek a moldvai magyarok ügyében: In: Domokos Pál Péter: édes Hazámnak akartam szolgálni Kájoni János: Cantionale Catholicum. Petrás Incze János: Tudósítások. Budapest, Szent István Társulat, PTROVICI, mil 1952 gy magyar hangtani sajátosság tükröződése a román nyelv magyar kölcsönszavaiban. agyar Nyelv LII egjelent még: 1. agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. 95. sz., 1952.; 2. Románul: O particularitate a fonetismului maghiar oglindită în elementele maghiare a limbii române. Studii şi Cercetări de Lingvistică V PIRO Krisztina 2001a Az észak-moldvai magyar nyelvjárásról az archaikus imádságok szövegvizsgálatának tükrében. In: Harangozó Imre (szerk.): Ott hul éltek vala a magyarok Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós, b A moldvai csángó nyelvjárásról és az északi csángó archaikus imák szókészletéről. Turán IV POGÁR Róbert 2006 A Vatikán és a Nemzeti Kisebbségek. In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, egjelent még: 1. In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, The Vatican and National inorities. In: Local and Transnational Csángó Lifeworlds. dited by: Sándor 312

314 Hivatkozott szakirodalom Ilyés Lehel Peti Ferenc Pozsony. Cluj-Napoca, Kriza János thnographical Society, POP, Sever 1940 Yrjö Wichmanns Wörterbuch des Ungarischen oldauer Nordcsángó und des Hétfaluern Csángódialektes. Buletin Linguistique VIII ed.: In: Pop Sever: Recueil posthume de linguistique et dialectologie. Roma, POLSCU, Ioanu 1880 Limba ungurească din oldova. Amicul Familiei [Szamosújvár] IV. 3., jan. 27. PORTIK Imre 1979 agánvélemény a [csángó] név eredetéről. A Hét X POZSONY Ferenc 1993 Nyelvhasználat és az identitás viszonya a moldvai csángóknál. In: Péterbencze Anikó (szerk.): oldovának szíp táiaind születem Jászberény, Dialectul ceangăilor din oldova. In: Ceangăii din oldova. Cluj, Asociaţia tnografică Kriza János, egjelent még: 1. A moldvai csángók magyar nyelvjárása. In: Uő: A moldvai csángó magyarok. Budapest, Gondolat Kiadó urópai Folklór Intézet, ; 2. The Hungarian Dialect of the oldovan Csángó. In: The Hungarian Csango of oldova. Buffalo Toronto, Corvinus Publishing, Nyelv- és kultúraváltás a moldvai csángó falvakban. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, A moldvai csángók magyar nyelvjárása. In: Uő: A moldvai csángó magyarok. Budapest, Gondolat Kiadó urópai Folklór Intézet, A moldvai csángó magyarok rövid története, nyelvjárása, hagyományos kultúrája és identitása. Scurta istorie, dialectul, cultura tradiţională şi identitatea maghiarilor ceangăi din oldova. A Brief History of the oldavian Csango Hungarians, their Dialect, their Traditional Culture and their Identity. In: edgyesi mese (ed.): ük szeretünk itt élni. Aici ne este drag să trăim. We like to live here. Kolozsvár, Stúdium Kft., , , PROHÁSZKA János 1951 Újabb értesülések a moldvai csángókról. agyar Nyelvőr LXXV

315 adárnyelven RACOVIŢĂ, Ortensia 1895 Dicţionar geografic al jud. Bacău. Bucureşti RÂNANŢU, Petru 1943 Grupele de sânge la ceangăii din oldova. Buletin eugenic şi biopolitic XIV Die Abstammung der Tschangos. Sibiu RNyA A romániai magyar nyelvjárások atlasza. I XI. Az anyagot gyűjtötte és a kéziratot összeállította urádin László. Szerkesztette és a kiadást előkészítő munkacsoportot irányította Juhász Dezső. Budapest, agyar Nyelvtudományi Társaság ROSTTI, Radu 1905 Despre ungurii şi episcopiile catolice din oldova. xtras din Analele Academiei Române. Seria II. Tom. XXVII. em. Secţ. Ist., No. 10. Bucureşti, Institutul de Arte grafice Carol Göbl Új kétnyelvű kiadásban: A moldvai magyarokról és katolikus püspökségekről. Despre ungurii şi episcopiile catolice din oldova. In: Rosetti, Radu Arens, einolf Bein, Daniel Demény Lajos: Rendhagyó nézetek a csángókról. Szerkesztette és az előszót írta iskolczy Ambrus. Budapest, LT Román Filológiai Tanszék Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, RUBINYI ózes 1901a A moldvai csángók múltja és jelene. thnographia XII , b Adalékok a moldvai csángók nyelvjárásához: agyar Nyelvőr XXX , , , Újabb adalékok a csángók nyelvjárásához. agyar Nyelvőr XXXI , , , Csángó nyelvemlékek. agyar Nyelvőr XXXIV egjelent még: In: Harangozó Imre (szerk.): Ott hul éltek vala a magyarok Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós, A moldvai csángók nyelvjárásához. Nyelvtudományi Közlemények XXXVIII Újabb csángó följegyzések. agyar Nyelvőr LX Újabb csángó adalékok. agyar Nyelvőr LXII Adalékok a csángók múltjához és jelenéhez. agyar Nyelvőr LXIV

316 Hivatkozott szakirodalom SALA, arius VINTILĂ-RĂDULSCU, Ioana (red.) 1981 Limbile lumii. Bucureşti SÁNDOR Klára 1996a Apró Ábécé apró esély: A csángók nyelvélesztésének lehetőségei és esélyei. In: Csernicskó István Váradi Tamás (szerk.): Kisebbségi magyar iskolai nyelvhasználat. Budapest, b A nyelvcsere és a vallás összefüggése a csángóknál. Korunk 1996/ egjelent még: In: Jankovics József onok István Nyerges Judit Sárközy Péter (szerk.): A magyar művelődés és a kereszténység. I III. Budapest Szeged, III Contempt for Linguistic Human Rights in the Service of the Catholic Church: The Case of the Csángós. In: iklós Kontra Robert Phillipson Tove Skutnabb Kangas Tibor Várady (ed.): Language: A Right and a Resource Approaching Linguistic Human Rights. Budapest, CU Press, National Feeling or Responsability. The Case of the Csango language revitalization. ultilingua. Journal of Cross-Cultural and Interlanguage Communication. Vol / agyar nyelvélesztés? egjegyzések a csángó beiskolázási kísérletről. In: Osvát Anna Szarka László (szerk.): Anyanyelv, oktatás közösségi nyelvhasználat. Újratanítható-e a kisebbségek anyanyelve a magyarországi nemzetiségi iskolákban? Budapest, TA Kisebbségkutató Intézet, The csángós of Romania. In: Anna Fenyvesi (ed.): Hungarian Language Contact Outside Hungary. Studies in Hungarian as a minority language. Amsterdam Philadelphia, John Benjamins Publishing Company, SÁNTHA Attila 2009 A moldvai Hârlău (Horló) város nevének eredetéről. Székelyföld XIII egjelent még: oldvai agyarság XX (230.) 7 8., 8. (231.) , A valamivel való ellátottságot kifejező, magyar -gy, -d vagy -sd képzős helynevek oldvában. Székelyföld CIV SÁRKÁNY ihály 2008 A moldvai csángó magyarok rokonsági terminológiája. In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság,

317 adárnyelven SASI Attila (szerk.) 2002 Csángóföld. oldva. Budapest, Topográf (Térkép. Településnév-mutatóval és ismertető szöveggel) SICULUS (Besenyő/Baumgartner Sándor) 1942 A moldvai magyarok őstelepülése, története és mai helyzete. A Pécsi agyar Királyi rzsébet Tudományegyetem Kisebbségi Intézetének kiadványai 14. Pécs Budapest SION Boglárka 2005a Ha már egyszer csángó vagy, meg kell tanulj boldogulni! Nyelv és identitás Frumószában. agiszteri dolgozat. Kolozsvár, BBT, agyar Néprajz és Antropológia Tanszék 2005b Hogyan boldogulnak a csángók? Az identitás kinyilvánításának versus elrejtésének stratégiái egy moldvai közösségben. rdélyi Társadalom III SION Boglárka PÉTR László 2004 Ha már egyszer csángó vagy, meg kell tanulj boldogulni! gy moldvai falu lakóinak identitásképzési stratégiái. Pro inoritate 2004/ősz tél, SPINI, Victor 1994 oldova în secolele XI XIV. Chişinău 1996 Ultimele valuri migratoare la nordul ării Negre şi al Dunării de Jos. Iaşi, ditura Helios 1999 arile migraţii din estul şi sud-estul uropei în secolele IX XIII. Iaşi, Institutul uropean STAN, Valentin WBR, Renate é.n. [1998] The oldavian Csango. h.n. [Budapest] SZABADOS ihály 1989 A moldvai magyarok a román népszámlálások tükrében. In: Kiss Gy. Csaba (szerk.): agyarságkutatás. A agyarságkutató Intézet Évkönyve. Budapest, SZABÓ T. Ádám 1982 Négy északi csángó levél oldvából. agyar Nyelv LXXVIII A moldvai katolikusok és A oldvai Csángó Nyelvjárás Atlasza. In: Kozocsa Sándor Géza Laczkó Krisztina (szerk.): mlékkönyv Rácz ndre 70. születésnapjára. Budapest, LT, ai agyar Nyelvi Tanszék,

318 Hivatkozott szakirodalom 1993 A csángók nyelve és helyesírása Lakatos Demeter szövegeinek tükrében. In: Halász Péter (szerk.): egfog vala apóm szokcor kezemtül Budapest, Lakatos Demeter gyesület, A moldvai csángó magyarság nyelvatlasza. Néprajzi Látóhatár III SZABÓ T. Attila 1940a A moldvai Gajcsána helynevei. agyar Nyelv XXXVI b A moldvai Gajcsána nyelvéből. agyar Nyelv XXXVI Adatok a gajcsánai csángó népnyelv igealakjaihoz. agyar Népnyelv, Debrecen Kolozsvár, IV a Nyelvkutatással a nacionalizmus ellen. Utunk b Cercetări asupra graiului popular al ceangăilor din oldova. Cum vorbim III A kolozsvári magyar egyetem munkaközösségének nyelvföldrajzi kutatásai a moldvai csángóság körében. agyar Nyelv XLIX a A csángó név eredete. Kiket nevezünk csángóknak? Tanulmányok a moldvai csángókról. Bukarest, Állami Tudományos Könyvkiadó, Gépelt kézirat. Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár 1954b A moldvai csángó nyelvjárás szókincse. Tanulmányok a moldvai csángókról. Bukarest, Állami Tudományos Könyvkiadó, Gépelt kézirat. Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár 1956 A kicsinyítő-becéző képzők a moldvai csángó nyelvjárásban. In: A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bukarest, , egjelent még: lavult, halódó és élő kicsinyítő-becéző képzők a moldvai csángó nyelvjárásban. In: Uő: Nép és Nyelv. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, , oldvai csángó csillagnevek. agyar Nyelvőr LXXXI egjelent még: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok, cikkek. III. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, A moldvai Zekel videk kérdéséhez. agyar Nyelv LIV egjelent még: In: Uő: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok, cikkek III. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, A moldvai csángó nyelvjárás kutatása. agyar Nyelvjárások V. Budapest, Térképmelléklettel. egjelent még: Nyelv és irodalom. Válogatott tanulmányok, cikkek. V. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, , A csángó sültű, szültű hangszer és a székely Söltyős családnév. agyar Nyelvőr LXXXIV egjelent még: A csángó sültű~szültü hangszer és a székely Söltyős vezetéknév. In: Anyanyelvünk életéből. Válogatott tanulmányok cikkek. I. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó,

319 adárnyelven 1970a A moldvai csángó tájnyelvi térkép munkálatai. In: Anyanyelvünk életéből. Válogatott tanulmányok cikkek. I. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, b A Romániai agyar Nyelvjárások Atlasza anyaggyűjtő munkájának állása és a további feladatok. In: Uő: Anyanyelvünk életéből. Válogatott tanulmányok cikkek. I. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, a Para, parácska; parányi. In: Uő: A szó és az ember. Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, b Kaluger, kalugyer. In: Uő: A szó és az ember. Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, c Fiadalom. In: Uő: A szó és az ember. Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, d Állat. In: Uő: A szó és az ember. Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, a Kik és hol élnek a csángók? In: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok, cikkek III. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, b A romániai magyar nyelvtudományi munkálatok két évtizede In: Uő: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok, cikkek. III. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, c Kicsinyítő képzők a moldvai csángó nyelvjárásban. In. Uő: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok, cikkek. III. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, d A felelin-féle igealakok az erdélyi régiségben. In. Uő: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok, cikkek. III. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, Csángó. In: rdélyi agyar Szótörténeti Tár. II. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, A moldvai csángó nyelvjárás szókincse. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLV SZABÓ T. Attila GÁLFFY ózes ÁRTON Gyula 1963 Tájékoztató a moldvai csángó tájnyelvi térképről. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VII , 6 térképmelléklettel SZALAY Olga 1987 A moldvai helységnevek mutatója. In: Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Budapest, 5. kiad (6. kiad.: Budapest, ) (Csatolt térkép a borítón: Bákó és Roman megye csángó települései) SZARVAS Gábor 1874 A moldvai csángó nyelvről. agyar Nyelvőr III ,

320 Hivatkozott szakirodalom SZÁSZ Lőrinc 1994 A moldvai csángó nyelvjárás atlasza I II. rdélyi úzeum SZILÁGYI N. Sándor 1979 Amit még nem mondtak el a csángó névről. A Hét X Despre dialectele ceangăieşti din oldova. Altera VIII Nyelvi jogok, egyházi nyelvhasználat. A magyar nyelvű mise kérdése oldvában. In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, egjelent még: Benő Attila Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvi közösségek nyelvi jogok. Kolozsvár, Anyanyelvápolók rdélyi Szövetsége, (A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 3.) SZŐCS István 1979 Nép vagy név? A Hét X SZŐCS János 2002 Zöld Péter élete és munkássága. In: Páter Zöld. Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal, TAPU Ferenc 2009 A moldvai csángókérdés a román képviselők parlamenti felszólalásaiban. In: Diószegi László (szerk.): oldvai csángók és a változó világ. Budapest Szombathely, Teleki László Alapítvány Nyugat-magyarországi gyetem Savaria gyetemi Központ, TÁNCZOS Vilmos 1995a A nyelvváltás jelensége a moldvai csángók egyéni imarepertoárjában. Kétnyelvűség. Nyelv- és kultúrökológiai szaklap (Szada). III b Én román akarok lenni! Csángók rdélyben az etnikai, nyelvi, nemzeti identitás kérdései. Korunk VI egjelent még: 1. In: Uő: Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék. Kolozsvár, KO-Press Korunk Baráti Társaság, ; 2. In: Halász Péter (szerk.): Csángó sorskérdések. Az újkígyósi tanácskozás előadásai október Budapest, (Csángó Füzetek 2. A Lakatos Demeter gyesület Kiadványa); 3. Román fordításban: Vreau să fiu român. Ceangăi în Transilvania probleme ale identităţii etnice-lingvistice-naţionale. In: Cumpăna. Antologia revistei de cultură Korunk. 3. é. n. [1997] ; 4. Német fordításban: Ich will Rumäne sein! Tshangos in Siebenburgen. In: Tánczos V.: Aufgetan ist das Tor des Ostens. Volkskundliche ssays und Aufsätze. Csíkszereda, Pro-Print,

321 adárnyelven 1995c Deákok (parasztkántorok) moldvai magyar falvakban. rdélyi úzeum (Kolozsvár) LVII Német fordításban: Kantoren in den ungarischen Dörfern oldaus. In: Aufgetan ist das Tor des Ostens. Volkskundliche ssays und Aufsätze. Csíkszereda, Pro-Print, Hányan vannak a moldvai csángók? agyar Kisebbség. Új folyam, III a Hungarians in oldavia. Teleki László Foundation. Institute for Central uropean Studies. Budapest, April No. 8., 25. p. 1998b gy különös tanulmány a csángókról. Regio IX Angolul: An Unusual Study of the Csángó. In: Regio. A review of studies on minorities, politics and society a A moldvai csángók lélekszámáról. In: Pozsony Ferenc szerk.: Csángósors. Budapest, (A nyomdai hibák miatt a számtáblázatok összesítő, kövéren szedett számsorai balra eltolódva, hibásan jelentek meg ennek a tanulmánynak az adatai csak nagy figyelem mellett használhatók.) 1999b Über die Bevölkerungszahl der oldauer Tschangos. In: Tánczos V.: Aufgetan ist das Tor des Ostens. Volkskundliche ssays und Aufsätze. Csíkszereda, Pro-Print, a gy folklórműfaj (archaikus ima) mint ritualizált szöveg. In: Borbély Anna szerk.: Nyelvek és kultúrák érintkezése a Kárpát-medencében. A 10. élőnyelvi konferencia előadásai. Budapest, b Keletnek megnyílt kapuja. mlékképek a moldvai csángók szerkezet nélküli kultúrájáról. In: Tánczos Vilmos: Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, Krónika Könyvek, a Hungarians in oldavia. In: Ferenc Gereben ed.: Hungarian inorities and Central urope. Regionalism, National and Religious Identity. Pázmány Péter Catholic University, Piliscsaba, b Szappan a kredenc sarkán, avagy a csángókérdés tudománya és politikája. Kisebbségkutatás X a About the Demography of the oldavian Csángós. In: Diószegi László ed.: Hungarian Csángós in oldavia. ssays on the Past and Present of the Hungarian Csángós in oldavia. Teleki László Foundation Pro inoritate Foundation. Budapest, b Hungarians in oldavia. Hungarian Heritage. Volume 3. uropean Folklore Institute, Budapest, c Ceangăii din oldova. Altera VIII a A moldvai csángók nyelvészeti kutatása In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, b A nyelvtudomány 1945 utáni eredményei a csángó név, a csángó nyelv 320

322 Hivatkozott szakirodalom és a csángó etnikum eredetére vonatkozóan. In: Pál Judit Sipos Gábor (szerk.): mlékkönyv Csetri lek születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, rdélyi úzeum-gyesület, A moldvai csángók asszimilációja történeti perspektívában (szempontok, források, kutatási feladatok). In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, egjelent még: 1. Székelyföld X ; 2. Román fordításban: Asimilarea ceangăilor moldoveni în perspectivă istorică. Puncte de vedere, surse, sarcini de cercetare. I III. oldvai agyarság XVI (187) ; XVII ; XVII (189) a tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról. In: Benő Attila Fazakas mese Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére. Kolozsvár, II egjelent még: Székelyföld XI b Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál. gy moldvai út feljegyzései szept rdélyi Társadalom, V egjelent még: In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): oldvai csángók Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, a About the Demography of the oldavian Csángós. In: Local and Transnational Csángó Lifeworlds. dited by: Sándor Ilyés Lehel Peti Ferenc Pozsony. Cluj-Napoca, Kriza János thnographical Society, b A moldvai csángók lélekszámának és magyar nyelvismeretének történeti alakulása. In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, c Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez. oldvai agyarság XVIII. 6 (205) a A Tatros menti székelyes csángók magyar nyelvismerete 2008-ban. In: Diószegi László (szerk.): oldvai csángók és a változó világ. Budapest Szombathely, Teleki László Alapítvány Nyugat-magyarországi gyetem Savaria gyetemi Központ, Az északi csángók nyelvcseréjének mai helyzete számokban. In: Csernicskó István Fedinec Csilla Tarnóczy ariann Vančoné Kremmer Ildikó (szerk.): Utazás a magyar nyelv körül. Írások Kontra iklós tiszteletére. Budapest, Tinta Könyvkiadó, a A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben. I III. Székelyföld XV , , egjelent még: 1. agyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle. Kolozsvár. Új sorozat, XV. évfolyam, (57 58.) szám, ; 2. Hungarian Language Command among the oldavian Csángós, In: Barszczewska, Agnieszka Lehel, Peti: Integrating 321

323 adárnyelven inorities: Traditional communities and odernization. Cluj Napoca, ditura Institutului pentru Studierea Problemelor inorităţilor Naţionale Kriterion, b The oldavian Csángós. Questions of Demography and Linguistic Assimilation. Uralica Helsingiensia 5. thnic and Linguistic Context of Identity: Finno-Ugric inorities. dited by: Grünthal, Riho Kovács, agdolna. Helsinki, TÁNCZOS Vilmos (edited) SBŐK László (designed) 1998 Habitations populated by oldavian Csángós. In: Tánczos Vilmos: Hungarians in oldavia. Teleki László Foundation. Institute for Central uropean Studies. Budapest, April No p. (térkép) TANULÁNYOK 1954 Tanulmányok a moldvai csángókról. Bukarest, Állami Tudományos Könyvkiadó. Gépelt kézirat. 677 oldal (Lelőhelye: Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár) TODORAN, Romulus 1956 Cu privire la o problemă de lingvistică limba şi dialect. Cercetări de lingvistică I TOLCSVAI Nagy Gábor 2009 Ideologikus nyelvészeti sztereotípiák a magyar nyelvről. In: Borbély Anna Vančoné Kremmer Ildikó Hattyár Helga (szerk.): Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. 15. Élőnyelvi Konferencia. Párkány (Szlovákia), szeptember 4 6. Budapest Dunaszerdahely Nyitra, Tinta Könyvkiadó, TÓTH István György 1988 Diákok (licenciátusok) a moldvai csángó magyar művelődésben a XVII. században. In: Zombori István (szerk.): Az értelmiség agyarországon a XVI XVII. században. Szeged, Csángó hétköznapok a 17. században. Rubicon X A katolikus egyház szerepe a moldvai csángók etnikai identitásának kialaku lásában a 17. században. In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, VÁSZR árta 1954 A moldvai csángó nyelvjárás alaktana. Tanulmányok a moldvai csángókról. 322

324 Hivatkozott szakirodalom Bukarest, Állami Tudományos Könyvkiadó, Gépelt kézirat. Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár VRSS ndre 1914 Acta et epistolae relationum Transylvaniae Hungariaeque cum oldavia et Valachia. Collegit et edidit Andreas Veress. Volumen primum Budapest, Fontes Rerum Transylvanicarum IV A moldvai csángók származása és neve. rdélyi úzeum XXXIX (rdélyi Tudományos Füzetek 67.) egjelent még folytatásokban: oldvai agyarság XI szám VSZLY Károly ITS Fülöp Jákó KOVÁCS Ferencz 1870 Utazás oldva-oláhhonban arosvásárhely Reprint kiadása: Csíkszereda, Státus Kiadó, VTÉSI László 1994 Népszámlálás Lészpeden. oldvai agyarság VINCZ Gábor (Domokos Gergely álnéven) 2006 Román csángó kontinuitás? Harminc éve jelent meg D. ărtinaş hírhedett könyve. Székelyföld X Rövidebb változata: Hitel XVIII VITA Zsigmond 1979 A csángani ige és a csángók. A Hét X VÖŐ István 1964 Korsó elnevezések az RNK-beli fazekasság magyar szakszókincsében. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VIII A fazekaskorong és alkatrészei. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények IX WIGAND, Gustaw 1902a Der Ursprung der s-gemeinden. Neunter Jahresbericht des Instituts für rumänische Sprache (Rumänische Seminar) zu Leipzig b Die Dialekte der oldau und Dobrudscha. Neunter Jahresbericht des Instituts für Rumänische Sprache zu Leipzig, Ursprung der südkarpatischen Flussnamen in Rumänien. XXVI XXIX. Jahresbericht des Instituts für rumänische Sprache (Rumänisches Seminar) zu Leipzig,

325 adárnyelven 1928 Die Namen der rumänischen Judeţe im Altreich. Balkan-archiv. Fortsetzung des Jahresberichtes des Instituts für rumänische Sprache zu Leipzig IV WICHANN, Yrjö 1907 A t š, s, z, š és ž hangok története a moldvai csángó nyelvben. Nyelvtudományi Közlemények XXXVII a A moldvai csángó mássalhangzók történetéből. I V. agyar Nyelv IV , , , , b Válasz Rubinyi ózes hozzászólására. Nyelvtudományi Közlemények XXXVIII c A moldvai csángó magánhangzók történetéből. I III. agyar Nyelvőr XXXVII , , Wörterbuch des Ungarischen oldauer Nordcsángó und des Hétfaluern Csángódialektes. Helsinki ZOLNAI Gyula 1905 A csángók eredete. agyar Nyelv I ZÖLD Péter 2002 Batthyány Ignác püspökhöz írt jelentése [1781]. In: Pater Zöld. Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal, Bibliotheca oldaviensis, (magyarul és románul) 324

326 Településjegyzék és -mutató A jegyzék a kötetben előforduló moldvai csángó települések magyar névalakjait és ezek hivatalos román megfelelőit tartalmazza. A magyar névalaknál megtalálhatók a település kötetbeli előfordulásainak oldalszámai is. A hivatalosan önálló falunak nem minősülő települések esetében a könnyebb azonosítás érdekében megadtuk a falu (község) nevét, amelyhez az adott település tartozik. Ha egy településnek több magyar (csángó) neve van forgalomban, a második vagy harmadik névalaknál utaltunk a főalakra, ahol a település román neve is megtalálható. A, Á Adjud gyedhalma Ágas Agăş 81, 89, 92 Agăş Ágas Aknavásár Târgu Ocna 13, 14, 76, 78, 84, 90, 92, 99, 101, 122, 248 Albény Albeni ( Bogdánfalva része) 56, 60 Albeni Albény Ardeván Ardeoani 75, 76 Ardeoani Ardeván Arini agyarfalu B Bacău Bákó Bagolypatak Pârâu Boghii ( Szőlőhegy községben) 40, 95 Bahána Bahna 40, 86, 90 92, 95 Bahna Bahána Baia oldvabánya Bákó Bacău 12, 32, 41, 47, 51, 56, 57, 58 60, 70, 94, 95, 96, 97, 99, 101, 102, 111, 112, 115, 125, 127, 135, 155, 156, 157, 170, 180, 202, 213, 214, 219, 220, 222, , 260 Balanyásza Bălăneasa 70, 71, 73, 76, 137 Balusest Băluşeşti 51, 52, 54 Barát Baraţi 41, 42, 70, 135 Barátos Barát Baraţi Barát Bălăneasa Balanyásza Băluşeşti Balusest Bârgăuani Borgován Bârzuleşti Berzujok Belcseszku Újfalu ( Nicolae Bălcescu) Berendfalva Berindeşti ( Gestény része) 63, 67 Bergyila Berdilă (Gura Văii falu része Racova községben) 63, 65 Berindeşti Berendfalva Berzencze Berzunţi 16, 70, 74, 76 Berzujok Bârzuleşti 71, 75, 76 Berzunc Berzencze Berzunţi Berzencze Bijghir Újfalu Bogata Bogáta Bogáta Bogata 16, 34, 78, 82, 83, 90,

327 adárnyelven Bogdánfalva Valea Seacă 23, 28, 42, 56, 58 60, 62, 63, 120, 127, 135, 138, 142, 145, 155, 156, 163, 172, 176, 244, 254, 268, Bogdăneşti Ripa Jepi Borgován Bârgăuani 51, 52, 54, Borzfalva Borzeşti (Onyest peremfaluja) 78, 88, 92 Borzest Borzfalva Borzeşti Borzfalva Botosány Botoşani 100, 101 Botoşani Botosány Brătuleşti agyardormán Brusturoasa Bruszturósza Bruszturósza Brusturoasa 16, 34, 78, 80, 89, 92 Buchila Bukila Buda Buda (Klézse része) 32 Buda Buda Buhus Buhuşi 100, 101 Buhuşi Buhus Bukila Buchila ( Bogdánfalva része) 58, 278 Burjányos Buruieniş 34, 78, 80, 92 Buruieniş Burjányos C, Cs Capăta Kápota Cădăreşti agyarcsügés Călugăreni Kalugarén Cerdac Cserdák Chetriş Ketris Cireşoaia Szalánc Ciucani Csík Ciugheş Románcsügés Cleja Klézse Coman Gajdár Comăneşti Kománfalva Coşnea Kostelek Cotnari Kutnár Cuchiniş Kökényes Cucuieţi Kukujéc Cserdák Cerdac 16, 78, 85, 90, 91 Csík Ciucani 32, 62, 63, 67, 135, 156, 163, 191, 254, 286 Csügés Románcsügés agyarcsügés D Degettes Păcuri ( Aknavásár peremfaluja) 44, 78, 84, 90, 91, 137 Diószeg Tuta 32, 63, 78, 86, 88, 90 92, 142, 172, 176 Diószén Gioseni 16, 32, 56, 59, 60, 62, 135, 144, 150, 156, 165, 179, 249, 297 Doftána Dofteana 78, 82, 92 Dofteana Doftána Dărmăneşti Dormánfalva Dormánfalva Dărmăneşti 16, 77, 78, 82, 90, 91, 99, 101, 151 Dózsa Újfalu ( Gheorghe Doja) Dumbravén Dumbrăveni ( Külsőrekecsin része) 32 Dumbrăveni Dumbravén gyedhalma Adjud 100, 101 sztrugár Strugari 16, 72 sztufuj Nádas F Faraoani Forrófalva Fântânele Szászkút Ferdinánd Újfalu ( Nicolae Bălcescu) Ferestrău Oituz Fűrészfalva 326

328 Településjegyzék és -mutató Floreşti Szerbek Focșani Foksány Foksány Focșani 100, 101 Forrófalva Faraoani 16, 23, 57, 59, 62, 63, 65, 66, 95, 120, 135, 156, 170, 228 Frumoasa Frumósza Frumósza Frumoasa 16, 32, 71, 76, 95, 137, 168, 316 Fundu Răcăciuni Külsőrekecsin Furnicari Furnikár Furnikár Furnicari 16, 63, 69 Fűrészfalva Ferestrău Oituz 16, 42, 44, 87, 90, 91 G, Gy Gajdár Coman 32, 71, 73, 76, 145 Galbeni Trunk Gazărie ( ojnest peremfaluja) 78, 82, 92 Gârleni Gerlény Gârlenii de Sus Rácsila Gâşteni Gestény Gerlény Gârleni 16, 63, 64 Gestény Gâşteni 67 Gheorghe Doja Újfalu Gioseni Diószén Gorzafalva Oituz/Grozești 16, 42, 44, 45, 77, 78, 87, 90 92, 135, 157, 168 Grozești Gorzafalva Gura Slănic Szalánctorka Gutinaş Gutinázs Gutinázs Gutinaş 16, 89, 90, 92 Gyidráska Verşeşti 16, 70, 74, 76 Gyoszény Diószén H Horgeşti Horgyest Horgyest Horgeşti 70, 135 Huşi Husztváros Husztváros Huşi 21, 100, 101 Iugani Jugán Jugán Iugani 51, 52, 54, 62, 191 Juráskó Pojánája Poiana 70 I J K Kalugarén Călugăreni 16, 63, 64 Kápota Capăta 16, 63, 67 Karácsonykő Piatra Neamţ 21, 34, 97 99, 101 Kelgyest Pildeşti Ketris Chetriş 16, 63, 69, 137, 249 Kicsiszalonc Szoloncka Klézse Cleja 16, 23, 32, 52, 57, 62, 63, 66, 95, 125, 135, 138, 144, 145, 155, 156, 165, 170, 171, 214, 220, 225, , 235, 296 Kománfalva Comăneşti 78, 81, 90, 92, 99, 101, 220 Kostelek Coşnea 32, 79 Kökényes Cuchiniş 34, 78, 80, 90, 92 Kövesalja Petricica 72, 75, 76 Kukujéc Cucuieţi 16, 70, 72, 76, 168 Kutnár Cotnari 56 Külsőrekecsin Fundu Răcăciuni 16, 32, 57, 62, 63, 67, 135, 145, 156, 160, 161, 165, 254, 267,

329 adárnyelven L Lábnik Vladnic 16, 32, 63, 68 Lárga áriafalva Larguca áriafalva Lespezi Lészped Lészped Lespezi 16, 63, 42, 64, 137, 138, 144, 147, 149, 165, 168, 214, , 231, 247, 254, 267, 268, 296, 323 Lilieci Lilijecs Lilijecs Lilieci 16, 63, 64 Luizi Călugăra Lujzikalagor Lujzikalagor Luizi Călugăra 16, 23, 32, 42, 57, 62, 63, 65, 135, 155, 156, 164, 165, 225, 254, 305 agyarcsügés Cădăreşti 79 agyardormán Brătuleşti ( Dormánfalva része) 82 agyarfalu Arini 16, 32, 57, 63, 68, 130, 135, 138, 144, 149, 165, 296, 308 ardzsinén ărgineni 42, 60, 70, 135 áriafalva Lărguţa 71, 73, 76, 156, 254 ărgineni ardzsinén oineşti ojnest ojnest oineşti 78, 81, 82, 92, 99, 101, 219 oldvabánya Baia 56 N Nádas Stufu 70, 71, 73, 76 Nagypatak Valea are 32, 56, 59, 62, 65, 66, 95, 135, 156, 170, 223, 250, 254 Nagyrekecsin Rekecsin Neszujest Nesuieşti (Strugari/ sztrugár község része) 16, 72, 76 Nesuieşti Neszujest Nicolae Bălcescu Újfalu Nicoreşti Szitás O, Ó Oituz Gorzafalva Ónfalva Oneşti (Onyest város peremfaluja) 40, 44, 77, 78, 87, 88, 90 92, 165, 296 Onyest Oneşti 14, 16, 34, 40, 76, 78, 87, 88, 90, 95, 96, 98, 99, 101, 135, 138, 152, 160, 220, 296, 297 Oneşti Ónfalva Onyest P Pakura Degettes Palanca Palánka Palánka Palanca 79, 92 Păcuri Degettes Pădureni Szeketura Pârgăreşti Szőlőhegy Pârâu Boghii Bagolypatak Petricica Kövesalja Piatra Neamţ Karácsonykő Pildeşti Kelgyest Ploscuţeni Ploszkucény Ploszkucény Ploscuţeni 51, 52, 55, 97, 138 Poiana Juráskó Pojánája Pokolpatak Valea ică 32, 63, 66, 95, 144, 164 Prála Pralea 16, 17, 44, 89 91, 179, 328

330 Településjegyzék és -mutató Pralea Prála Prăjeşti Prezest Prezest Prăjeşti 60, 70 Pustiana Pusztina Pusztina Pustiana 16, 32, 63, 70, 71, 76, 88, 95, 138, 142, 144, 145, 156, 158, 160, 162, 165, 168, 170, 172, 218, , 228, 249, 250, 254, 268, 272, 287, 297, 304 R Rácsila Gârlenii de Sus ( Lészped része) 63, 64, 228 Radukanén Răducăneni 100 Răcăciuni Rekecsin Răducăneni Radukanén Rekecsin Răcăciuni 68 Ripa Jepi Bogdăneşti 16, 71, 76 Roman Románvásár Románcsügés Ciugheş 79, 90, 91 Románvásár Roman 12, 15, 34, 49, 56, 93, 94, 97 99, 101, 111, 112, 115, 125, 126, 135, 157, 202 Rosszárok Rosszpatak Rosszpatak Valea Rea (Livezi része) 16, 70, 73, 76, 164, 179 S, Sz Sascut-Sat Szászkút Sascut-Târg Szászkút ( Cartier ) Satu Nou Újfalu Săbăoani Szabófalva Sărata Szeráta Seaca Szálka Slănic oldova Szlanikfürdő Somoska Şomuşca 32, 63, 66, 95, 144, 156, 225, 230, 231, 292 Strugari sztrugár Stufu Nádas Suceava Szucsáva Şomuşca Somoska Ştefan Vodă (Dofteana község része) 82, 83, 92 Szabófalva Săbăoani 23, 51 53, 62, 63, 126, 130, 138, 142, 145, 160, 165, 172, 275, 293, 297 Szalánc Cireşoaia 16, 78, 85, Szalánctorka Gura Slănic 78, 84, 92 Szálka Seaca 16, 34, 82, 83, 90, 92 Szárazpatak Valea Seacă (Ștefan cel are része) 16, Szászkút Sascut-Sat/ Fântânele 16, 17, 34, 68, 137 Szászkút ( Cartier ) Sascut-Târg 68 Szeketura Pădureni 56, 58, 60, 62, 135 Szeráta Sărata 70 Szerbek Floreşti 16, 71, 72, 76 Szil Szerbek Szitás Nicoreşti 32, 40, 77, 86, 90 92, 95, 254 Szlanikfürdő Slănic oldova 78, 85, 90, 92, 99, 101 Szoloncka Tărâţa 70, 72, 76, 95, 164 Szőlőhegy Pârgăreşti 16, 40, 86, 88, 90 92, 95, 248, 254 Szucsáva Suceava 12, 21, 56 T Talpa Talpa 42, 135 Talpa Talpa Tamás Tămaşi 63, 69, 135 Tatros Târgu Trotuş 21, 77, 78, 85, 88, 90 92, 111, 135 Tămaşi Tamás Tărâţa Szoloncka Târgu Ocna Aknavásár 329

331 Târgu Trotuş Tatros Templomfalva Szalánc Terebes Trebiş 58, 63, 65, 135 Traian Újfalu (Neamţ megye) Traian Traján (Bákó megye) Traján Újfalu (Neamţ megye) Traján Traian (Bákó megye) 70 Trebiş Terebes Trunk Galbeni 32, 56, 58 60, 62, 135, 145, 156, 308 Turluianu Turluján Turluján Turluianu 16, 70, 74, 76 Tuta Diószeg U, Ú Újfalu Bijghir 70 Újfalu Gheorghe Doja 16, 63, 67 Újfalu Nicolae Bălcescu 32, 47, 56, 58, 60, 62, 135, 190 Újfalu Satu Nou (Pârgăreşti/ Szőlőhegy község) 40, 77, 86, 90 92, 95, 254 Újfalu Traian (Neamţ megye) 51, 54 V Valea are Nagypatak Valea Seacă Bogdánfalva Valény Văleni 70, 135 Valea Câmpului (Dofteana község része) 34, 82, 83, 92 Valea ică Pokolpatak Valea Rea Rosszpatak Valea Seacă Szárazpatak Váliszáka Szárazpatak Văleni Valény Vermest Vermeşti 78, 81, 90, 92, Vermeşti Vermest Verşeşti Gyidráska Vizánta Vizantea ănăstirească 16, 17, 44, 45, 89 91, 137, 164 Vizantea ănăstirească Vizánta Vladnic Lábnik

332 A kötet írásainak eredeti megjelenési helye A moldvai csángók nyelvcseréje történeti perspektívában A tanulmány néhány, korábban már megjelent írás összeszerkesztett, egységesített és ugyanakkor jelentősen tovább bővített változata. bben a formájában itt jelenik meg először. egírásakor felhasználtam a következő tanulmányaimat: A moldvai csángók asszimilációja történeti perspektívában (szempontok, források, kutatási feladatok). In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, ; A moldvai csángók lélekszámának és magyar nyelvismeretének történeti alakulása. In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, ; The oldavian Csángós. Questions of Demography and Linguistic Assimilation. Uralica Helsingiensia 5. thnic and Linguistic Context of Identity: Finno-Ugric inorities. dited by Riho Grünthal & agdolna Kovács. Helsinki, A moldvai csángók magyar nyelvismerete ben egjelent: Székelyföld XV (1. rész), (2. rész), (3. rész); agyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle. Kolozsvár. Új sorozat, XV. évfolyam, (57 58.) szám, ; Hungarian Language Command among the oldavian Csángós, In: Barszczewska Agnieszka Lehel Peti: Integrating inorities: Traditional communities and odernization. Cluj Napoca, ditura Institutului pentru Studierea Problemelor inorităţilor Naţionale Kriterion, A moldvai csángók nyelvészeti kutatása Itt jelenik meg először. A téma egyik, időben körülhatárolt részét összefoglaló tanulmány és könyvészet: A moldvai csángók nyelvészeti kutatása In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A agyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai szám, Budapest, Csángó nyelvideológiák Ugyanezzel a címmel megjelenés alatt áll a Beregszászon szept án tartott 16. Élőnyelvi Konferencia Nyelvi mítoszok, ideológiák, nyelvpolitika és nyelvi emberi jogok Közép-urópában elméletben és gyakorlatban című konferenciakötetében. 331

333 adárnyelven Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál egjelent: Az urópa Tanács raportőrével a moldvai csángóknál. gy moldvai út feljegyzései szept rdélyi Társadalom, V ; In: Ilyés Sándor Peti Lehel Pozsony Ferenc (szerk.): oldvai csángók Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, Hozzászólás a moldvai csángó magyarórák kérdéséhez egjelent: oldvai agyarság XVIII (205) tnográfusi történetek a csángó nyelvi identitásról egjelent: In: Benő Attila Fazakas mese Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére. Kolozsvár, II ; Székelyföld XI Hát mondja meg kend, hogy én mi vagyok! A csángó nyelvi identitás tényezői: helyzetjelentés a 2011-es népszámlálás kapcsán Itt jelenik meg először.

334 agyar nyelvismeret a moldvai csángók által lakott településeken ( ) A térképen azok a települések szerepelnek, amelyeknek katolikus lakossága eléri a 100 főt, vagy a településen abszolút többséget alkot. Összeállította: Tánczos Vilmos Készítette: Veress Ilka, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Szeret Kotnár Josepest Satu Nou Jázu Porkului Csórák Săveni Prágurok Prut oldova Páskán Iaşi Szépváros Băltaţi Spânceana Jászvásár Oboroceni Dancu Neamţ Farkasfalva agosfalva T. Vladimirescu Halasfalva LunkasSzkéja Domafalva iklósfalva Tupilác Zapodia Barticsest Acélfalva erszefalva Szlobozia Bogicse Izvoarele Pohánka Dávid Gherăeşti N. Kickófalva Talpa Rotunda Bera Jugán Rediu Braza Kelgyest Borgován Újfalu Burjánfalva Szabófalva Szágna Dzsidafalva Korhána Tamásfalva Horlest Tomeşti Békás Karácsonykő Dokia Gyerejest Románvásár Récse Balusest Palánka Románcsügés Kökényes Bruszturósza Burjányos Ágas Tatros Tázló Kománfalva Bacău Zemes Dormánfalva Frumósza Kukujéc Gazărie ojnest Valea Câmpului, Ştefan Vodă Vermest Szálka Beszterce Doftána Szalánc Bergyila Siretu Prezest Kalugarén Rosior Traján Lilijecs Bogdan Vodă Újfalu RipaJepi Pusztina ăgura Terebes Barát Bohócs Szeketura Szoloncka Lujzikalagor ardzsinén Ardeván Szerbek sztrugár Szeráta Furnikár Kövesalja Újfalu Jenekest Berzujok Tamás Bogdánfalva és Buchila áriafalva Ketris Valény Gajdár Trunk Turluján Nádas Nagypatak Forrófalva Diószén Horgyest Gyidráska Berzence Aknavásár Bogáta Degettes Szőlőhegy Lészped Rácsila Somoska Rosszpatak Pokolpatak Balanyásza Galeri Klézse Újfalu/Dózsa Külsőrekecsin Tatros Diószeg Onyest Kápota Szkinén Berendfalva Csík Juráskó Pojánája Bogdanest Rekecsin Zapodia Bákó Lábnik agyarfalu Vaslui Husz Cserdák Szlanikfürdő Szitás Fűrészfalva Újfalu Bahána Gorzafalva Gutinázs Szárazpatak Szászkút Szászkút-falu Települések lakossága a 2002-es népszámlálás szerint: fölött Prála gyedhalma Ploszkucény Vizánta Vrancea agyarul anyanyelvi szinten (A) és második nyelvi szinten (B) beszélő római katolikusok Garoafa Passzív magyar nyelvismerettel rendelkező római katolikusok (C szint) agyarul nem értő római katolikusok (D szint) agyarul nem értő ortodox és egyéb vallású lakosság

335