KAPUVÁR TÉRSÉGI ÁLTALÁNOS ISKOLA HATÁRTALANUL! SZÉKELYFÖLDÖN

Átírás

1 KAPUVÁR TÉRSÉGI ÁLTALÁNOS ISKOLA HATÁRTALANUL! SZÉKELYFÖLDÖN

2 2015. október Hurrá! Mehetek Hogy hová? Székelyföldre. Határtalanul! boldog vagyok. Mi, Magyarok Látogatóközpont március 30. Míg az első félév csak az álmodozásról szólt, addig a második félévben egyre kézzel foghatóbbá válik, hogy utazunk. Igaz, még csak Budapestre, de akkor is Elkezdődött. A húsvéti szünetet követő napon megtekintettük a Mi, Magyarok Látogatóközpontot. Tudod, melyik a legszebb magyar szó? Mi már igen. Fakultatív előkészítő óra április 20. Az első igazi találkozó. Miután sikerült kialakítanunk a csapatokat, akikkel egészen a kirándulás zárásáig együtt dolgozunk, közösen fogalmaztuk meg a szabályokat. Rövid feladatokat kellett megoldanunk Székelyfölddel kapcsolatban még jó, hogy nem kapunk rá jegyet, állítólag arra kíváncsiak a tanárok, mit tudunk, én személy szerint semmit, még szerencse, hogy Ádám mindent, és ő is az én csapatomban van. A feladatok után verseket tanultunk, énekeltünk, és párbeszédeket kellett előadnunk.

3 Határtalanul! előkészítő óra május 13. A múltkor egy csomó feladatot kaptunk, amit mára kellett elkészítenünk. A csapat sokat volt együtt, és a tanár nénik is sokat segítettek. Mi például a harmadik nap helyszíneit ismertettük a többiekkel. Szerintem a mi ppt-nk volt a legjobb. Naplót is írnunk kell. Amelyik a legtöbb szavazatot kapja, azt küldjük majd el a kirándulás végén. (Szuper, hogy mindenhol jegyzeteltem, így az előzményekről is tudok írni!)

4 A kirándulás Első nap május 19. Már tegnap bepakoltunk, alig fértek el a bőröndök a buszba. Ugyan azt hittem, nem tudok majd aludni, de állítólag Győrig sem értünk el, s már horkoltam. Arra ébredtem, hogy megállunk a határnál. Kora reggel már Parajdon is voltunk. Mindenki örült, hogy végre leszállhat a buszról, erre fel kellett szállnunk egy másikra. A sóbányában kezdtük a napot. Első óra kémia: Mi másról szólt volna a feladat, ha nem a sóról. Na, jó, azért játszhattunk is egy kicsit, miután megnéztük a bányászok eszközeit. Páran még a kápolnába is beültek.

5 Korondon kicsit morogtunk, hogy nem engednek vásárolni minket a rengeteg kamion miatt, de a tanáraink megígérték, majd Farkaslakán vásárolhatunk. Csak azt nem mondták meg, hogy nem ma, hanem az utolsó napon. Majdnem elfelejtettem, tudod, mit csinál egy taplász? Kalapot, terítőt. Az előadás nagyon érdekes volt, bár nem biztos, hogy szívesen tennék gombát a fejemre. Azért anyunak vettem egy taplógombából készült kulcstartót.

6 A fazekasok nagyon kedvesek voltak. Sokat meséltek a munkájukról, majd mindenki készíthetett valamit a korongon. Az erősebb fiúk még a régi, lábbal hajtott korongot is kipróbálhatták. Fruzsi ügyes volt, azt mondták neki, sikeres fazekas lehetne, de ő inkább focista lesz.

7 Bár nagyon fáradtak voltunk, szinte úgy futottunk fel Orbán Balázs síremlékéhez, ahol Áron részleteket olvasott fel az írótól, majd közösen elénekeltük a Székely Himnuszt, aztán egy óra múlva újra elénekeltük, de akkor már Székelyudvarhelyen. Sokat sétáltunk a városban, voltunk a várnál, az emlékezés parkjában, ahol Csaba királyfi szobra is van. Fagyiztunk is mielőtt elindultunk Zetelakára. A panzióban vacsora után sokat játszottunk, volt képkirakó is, ahol olyan dolgokat kellett felismernünk, amit ma láttunk.

8 Második nap május 20. Az első nap izgalmai miatt alig aludtam, így alig bírtam nyitva tartani a szemem a reggelinél. A második nap első állomása Gyergyószentmiklós volt, ahol az örmény templom plébánosa és egy helyes örmény fiú mesélt a Székelyföldön élő örményekről. A Gyilkos-tónál újra meghallgattuk a mondát, sokat sétáltunk, majd összeszedtük a tó melletti füves területről a szemetet. Egy csomót találtunk. A tónál volt egy festő, aki nagyon megdicsért minket ezért. Egész délelőtt a tónál voltunk, amíg vártuk, hogy megékezzenek idegenvezetőink, megebédeltünk,

9 volt, aki kalácsot, volt, aki lángost evett. Azért fura volt, hogy a lángost lekvárral is lehetett kérni. Volt, aki kipróbálta. Nagy meglepetésünkre az idegen vezetők diákok voltak, akikkel a kirándulás során még többször találkoztunk. A futóversenyt, sajnos, ebéd után tartottuk meg, így nem a legjobb eredményt nyújtottuk. A tótól busszal mentünk le a szorosig, ahol gyalogtúránk kezdődött. Sokat nevettünk, mert egy kutya végigkísért minket az úton. Azt hittük éhes, de amit adtunk neki, azt nem megette, hanem elásta. Az út során feladatokat kellett megoldanunk.

10 Egész nap tanultunk, este még a szálláson is kaptunk feladatokat, szerencsére a helyi diákok segítettek a megoldásban. Amíg sült a kenyér, kemencében, káposztalevélen, addig játszottunk és beszélgettünk velük, sőt még népdalokat is tanítottunk nekik. Sétáltunk a faluban, s megnéztük az iskolát is.

11 Harmadik nap május 21. Megnéztük a víztározót, ahol magyar diákokkal találkoztunk, majd traktorral mentünk fel a Hargitára, de csak a szállodákig, onnan gyalogolnunk kellett. Bár azt mondták, még hó van a Hargitán, mi azt már alig találtunk volt helyette sár. Bence derékig megmártózott benne, szerintünk vicces látványt nyújtott, bár ő annyira nem nevetett. A mai nap a földrajz jegyében telt, Piri néni kikérdezett mindent, amit a vulkáni hegységképződésről tanultunk. Azt mondta, nyugodtan puskázhatunk a

12 válaszokhoz. Mikor megkérdeztük, honnan vegyünk puskát, csak annyit mondott, hogy nézzünk körül. Sok kőzetet gyűjtöttünk. A kopjafáknál megkerestük azt, melyet városunk egy-két lakója állított, és arra helyeztük el szalagunkat. A csapatom egy csomó pontot szerzett, mert sok kérdésre tudtuk a választ a vetélkedőn. Közben megjöttek új barátaink is, velük szintén rendeztünk egy vetélkedőt. Együtt sétáltunk végig a faluban is, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy keressünk szép székely kapukat, és fotózzuk le őket. Később kiderült, hogy ezt azért kérték, mert képeslapot kellett csinálnunk a képek alapján. A legjobb képeslap Gabi nénié lett. Ő 3D-s lapot csinált. Ebédre pisztrángot, meg sajtot kaptunk. Még jó, hogy szeretem a halat, mert a sajt nekem nem annyira ízlett.

13 Negyedik nap május 22. A máréfalvi kapukat számolni nem is volt könnyű feladat. Csíksomlyón a kegytemplomba mentünk először, ahol közösen imádkoztunk, két néni még sírt is egy kicsit, mert szerintük olyan szépen mondtuk a Székely Miatyánkot. Sokat beszélgettek velünk, míg a többiek vettek pár szentképet. A Makovecz templom is szép volt.

14 A Nyerges-tetőn közösen szavaltuk Kányádi Sándor versét a kopjafáknál, ahol szintén megkerestük városunkét, és arra kötöttünk szalagot. Az emlékműnél pedig mécsest gyújtottunk. A következő megálló a Szent Anna-tó volt, alig vártam, hogy kiszálljunk a buszból, nem igazán szeretem az ilyen szerpentines utakat. A tónál megint szemetet szedtünk, szerencsére itt kevesebb volt, mint a Gyilkostónál. El kellett mesélnünk a tó mondáját, amit még otthon ismertünk meg, majd kikérdezték a keletkezés valódi okát is.

15 A mohos lápnál nagyon vicces idegenvezetőt kaptunk, nem csak a növényeket mutatta meg, de azt is elmesélte, hogy mit kell tennünk egy medvetámadásnál. A lényeg: ne TE legyél az utolsó a sorban!

16 A hazafele úton villámkérdéseket kellett megoldanunk. A csapatom fele aludt, hogy lesznek így pontjaink?! Este táncház volt, bár nem szeretek táncolni, én is beálltam. Ádám és Anna még a kapuvári népviseletbe is beöltözött, a helyiek közül is többen felvették a székely viseletet, amíg fotózkodtunk. A tanár néni egy kicsit mérges volt, mert páran már megint lemaradtak a csoportképről. Nem értem, miért kell állandóan hátra állni, ha valaki olyan kicsi, hogy nem látszik ki!

17 Ötödik nap május 23. Nem hiszem el, hogy indulunk haza. Még csak most jöttünk! Irigylem a néptáncosokat, ők úgy búcsúztak el Olga nénitől, hogy viszlát nyáron, ugyanis az egész csoportjuk jön vissza nyáron a zetelaki napokra. Az utolsó nap első állomása Farkaslaka, igaz, nem a vásárban kezdtünk, hanem Tamási Áron síremlékénél, de a vásárlás sem maradt el. Ami kimaradt, az a kilátó, olyan sáros volt az út, hogy nem indultunk neki. (Szerintem jobb is, úgyis tériszonyom van.) A Tordai-hasadéknál belefutottunk egy esküvői fotózásba, egy drónnal fotózták a párt. A menyasszony elég ideges lett, amikor mi is odaértünk. A túrán a növényeket is meg kellett figyelnünk. Olyan szerencsések voltunk, hogy pár magyar biológus hallgatóval találkoztunk, akik gyakorlaton voltak, s meséltek egy csomó érdekes dolgot nekünk.

18 Kolozsváron nagyon meleg volt, így miután megnéztük a Mátyás szobrot, meg a Szent Mihály templomot szinte csak vonszoltuk magunkat Mátyás szülői házához. Visszafele már sokkal gyorsabban mentünk, mert kaptunk fagyit. A fagyiért cserébe mindenki nagyon lelkesen vett részt az újabb vetélkedőn a buszon. Körösfőn várnunk kellett, míg egy csoport végez a templomban, de cserébe a helyi alpolgármester tartotta meg a templom bemutatását. Nagyon kedves volt, sok vicces történetet is mesélt. Sokat kérdezett a mi otthoni templomainkról, s megmutatta miben különbözik az övüké. Bánffyhunyadon egymással versengtünk, ki tudja lefotózni a legcifrább házat, a végén nem tudtunk választani, ki lett a győztes. Sokat játszottunk, vetélkedtünk, amíg hazaértünk.

19 Határtalanul! értékelő óra május 27. Nem hiszem el, hogy újabb feladatlapokat kellett kitöltenünk, bár a vége jó lett, mert a mi csapatunk nyert. Mindenkinek le kellett írnia, mi tetszett neki a legjobban, majd kaptunk egy érdekes feladatot. Meg kellett becsülnünk, milyen messze van a legközelebbi székely kapu a sulihoz. Mindenki több száz kilométert adott meg, de aztán kiderült, hogy pár száz méterre is van egy. Elsétáltunk oda, és elkészítettük az utolsó csoportképünket. Jó volt beszélgetni a kirándulásról! Kár, hogy jövőre mi már nem mehetünk vissza! Fakultatív bemutató előadás június 3. A tornateremben tartottuk meg az előadást, ahol rajtunk kívül még legalább százan voltak. Eszti vezetésével a lányok meséltek a kirándulásról, meg a székelyekről. Még az összefogást is gyakoroltuk. Szó szerint. Kézfogással. Az előadás több csoportban felmentünk olyan termekbe, ahol van digitális tábla, és megmutattuk a többieknek a képeinket is. Határtalanul! témanap június 13. Egész nap fel-alá futkostam, a mi csapatunk volt a kürtőskalács felelős, amit mindenki meg akart kóstolni. Egy másik helyszínen bemutattuk a székelyeket, a kisebbek még a székely viseletet is felpróbálhatták.

20 Volt ahol székely zenét hallgattak, máshol székely vicceket. A fiúk olyan vetélkedőt is szerveztek, ahol a székelyek híres alakjait kellett ismerni. Az egyik elsős fiú nagyon aranyos volt, miután meghallgatott egy történetet az egyik csatáról, az udvaron felállított várnál azt mondta, ő a legnagyobb székely hős, és a végén tényleg ő nyert a játékban. Mindenki a menetlevelével rohangált, és gyűjtötte a pecséteket. Legalább húszan lettek elsők holtversenyben. A lányok mindenkinek megpróbálták megtanítani a Székely Himnuszt is.