A HORVÁT DEÁK FERENC: IVAN MAŽURANIĆ TEVÉKENYSÉGE ÉS JELENTŐSÉGE AZ 1868-AS KIEGYEZÉSI TÖRVÉNYT KÖVETŐ ÉVEKBEN

Átírás

1 A HORVÁT DEÁK FERENC: IVAN MAŽURANIĆ TEVÉKENYSÉGE ÉS JELENTŐSÉGE AZ 1868-AS KIEGYEZÉSI TÖRVÉNYT KÖVETŐ ÉVEKBEN ANDRÁSI DOROTTYA egyetemi docens (PPKE JÁK) Ivan Mažuranić (1814.aug. 11. Novi Vinodolski aug. 4. Zágráb) a horvát nemzeti ébredés egyik legjelentősebb személyisége, későbbi horvát bán, a különböző külföldi, így a magyar lexikonokban azonban mégis többnyire elsősorban nyelvújítóként és irodalmárként, ill. illír mozgalom kiemelkedő képviselőjeként szerepel. Irodalomtörténeti jelentőségénél azonban csak a horvát jogtörténetben játszott kiemelkedő államférfiúi szerepe jelentősebb, hiszen számos funkciót követően horvát bánná történő kinevezését követően Ivan Mažuranić a kiegyezés utáni egyre gyorsabb ütemű polgárosodás egyik kulcsfigurája lett a horvát politikai közéletben. Hét éves bánsága alatt, amely 1873-tól 1880-ig tartott, irányításával Horvátországban többnyire az 1850-es és 1860-as évek osztrák szervezeti reformjainak hatására alapvető intézményi reformokat hajtottak végre. Mažuranić jelentősége a korszak horvát jogfejlődésében alapvető, tevékenysége és szellemisége pedig sok tekintetben meghatározónak bizonyult a horvát polgárosodás és a horvát nemzeti liberalizmus további folyamatában. Munkássága mégis kevéssé ismert és kutatott. Jelen előadásomban kísérletet teszek arra, hogy a Kiegyezés utáni politikai és közéleti tevékenységének lényeges sajátosságait, szakaszait röviden összefoglaljam. Mažuranić életútját és szellemi fejlődésének egyes állomásait áttekintve magyar szempontból további érdekesség, hogy a Dalmáciából, Novi Vinodolskiból származó, földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkozó szegényparaszti családból származó és felemelkedő Mažuranić (innen ered későbbi ragadványneve: ban pućanin) középiskolai tanulmányait 1830 és 1834 között az 1876-óta a Magyar Tengermellékhez tartozó soknemzetiségű Fiuméban végezte, ahol a magyar nyelv oktatási nyelv volt. Így a későbbi bán Császár Ferenc irányítása alatt magyar nyelvet is jól elsajátította, sőt, első írásait magyarul írta. (Ld. pl.: Császár Urhoz az Ujesztendő alkalmával (1833). Aláírása magyarul ebből az időből: Maxuranich János, amelyben x betű a horvát ž (zs) hang magyar átírása. A Fiumében töltött líceumi évek után Mažuranić Császár támogatásával a szombathelyi teológiára került, ahol nevét a Vas Megyei Levéltár adatai szerint az ös tanév beiratkozott diákjai között

2 találjuk. Szombathelyen akkoriban pezsgő szellemi élet volt, amibe ő is bekapcsolódott, így a Magyar Társaság (Societatem Hungaricum) tagja is lett, de a szellemi asszimiláció gondolata távol került tőle. További érdekesség, hogy a későbbiekben kibontakozó illír mozgalom számos ismertté vált személyisége is itt, vagy más magyarországi iskolákban tanult abban az időben, pl. a szlavóniai Ljudevit Vukotinović, így a magyar környezetben formálódó szláv közösség kulturális és érzelmi értelemben egyre inkább összekovácsolódott. Érthető, hogy Mažuranić ambícióit a szombathelyi légkör nem elégítette ki, és hamarosan Zágrábba ment, hogy a jogakadémiát elvégezze. Szellemi identitása ekkora formálódott ki, és a Zágrábban töltött évek alatt 1837 és 1840 között lassan az illír mozgalom egyik prominens képviselőjévé vált. Mažuranić hamarosan közéleti és politikai karriert kezdett építeni: 1840-ben ügyvédi szakvizsgát tett, 1841-ben pedig Károlyvárosban (Karlovac) ügyvédi irodát nyitott, árvaszéki ügyekkel foglalkozott ban már a városi tanács tisztviselője, és ismertsége: korábbi irodalmi és nyelvújító, valamint közéleti tevékenységének köszönhetően országgyűlési képviselővé választották. Az 1848-as forradalmi események, és a magyar 12 pont mintájára Hervati madjarom. Odgovor na proglase njihove od ozujka mjeseca i travnja címmel írt, magyarul is megjelentetett válasz-röpiratában a szabadság, egyenlőség, testvériség francia eszméinek szószólója, és egyúttal a Monarchián belüli horvát nemzeti önállóság képviselője. A szerző a korabeli horvát unionista törekvésekkel szemben foglalt állást. Hasonlóképpen, Mažuranić élénk publicisztikai tevékenységet fejt ki a Slavjanski jug című politikai lapban április 27-én a Báni Tanács küldöttjeként kezdődött el tényleges politikai karrierje, s hamarosan különböző funkciókat tölt be Josip Jelaćić bán mellett. Levelezése alapján 1849-ben a magyar kérdés megítélésében Jelaćićcsal szemben a magyarokkal való megbékélés talaján állt. A Monarchia átalakítására tett sikertelen politikai változások és az eredménytelen horvát várakozások új irányba terelték tevékenységét. Az es években a Bach-korszak idején érdeklődése és ambíciója egy szorosabb értelemben vett tudatos közéleti szerepvállalás felé irányítja. Ekkortól kezdve több fontos közéleti és szakmai pozíciót tölt be: 1850-ben helyettes államügyész lesz és a Báni Tábla (Tabula banalis) tagja 1854-ben pedig Horvátország és Szlavónia főállamügyésze lesz A Horvát Udvari Dikasztérium elnköke, ahonnan nyugdíjazással távozik. Ivan Mažuranić felelős gondolkodásmódja és habitusa, a nemzet érdekében kifejtett tevékenysége, a bölcs és megfontolt lépésekre alapozó stratégiája egyaránt Deák Ferenchez hasonlítható. Az októberi diploma és a februári pátens kiadása után lassan megteremtődtek egy birodalmi méretű alkotmányos

3 kiegyezés feltételei, amelynek kialakításában aktív részt vállalt. Mažuranić nevéhez fűződik az 1861: 42-es törvénycikk szövegének megalkotása, amely az alkotmányos átalakítást nemzeti alapokra állító álláspontot jelentette, és a későbbi horvát-magyar kiegyezési tárgyalások legjelentősebb kiindulási alapjául szolgált. Programja Horvátországnak a Monarchián belüli helyzetével, ill. további nemzeti autonómia-igényeivel foglalkozik, amelyből hamarosan egy megújult politikai csoportosulás programja körvonalazódik ben megalapítja a nemzeti-liberális beállítottságú Samostalna Narodna Stranka (Független Nemzeti Párt) pártot. A horvát és magyar fél között megkezdett kiegyezési tárgyalások koncepcióját horvát részről 1865-ben még Mažuranić és a Nemzeti Párt álláspontja határozta meg, de mivel hamarosan kisebbségbe kerültek, így az 1868-as kiegyezési tárgyalásokon már az unionista koncepció, a magyarokkal kötendő reálunió gondolata került előtérbe. Az unionista párt által megkötött kiegyezés, majd a Nemzeti Párt 1871-es győzelme után hamarosan éles belpolitikai viták bontakoznak ki az 1868-as kiegyezési törvény legitimitásáról ben a korábbi ellenzék, a Nemzeti Párt és a Jogpárt követelte a Kiegyezési törvény felülvizsgálatát. A horvát törvényhozás, a Szábor június 19-ei ülésén a Ivan Mažuranićot választotta meg a horvát törvényhozás elnökévé. A Kiegyezési törvény legitimitásának napirendre kerülése után az uralkodó a Szábort feloszlatta, majd az ismétel összehívás után - mindkét fél számára elfogadható módon - kompromisszumos megoldásként szeptember 20-án Ivan Mažuranićot nevezi ki a király a báni székbe. A Szábor mintegy 60 törvényt hozott az ő bánsága alatt, amelynek jelentős része alapvető, a polgárosulást elősegítő szervezeti jellegű reform volt. Ezekkel a reformtervezetekkel Ivan Mažuranić megteremtette a modern önkormányzatiság és államiság alapjait Horvátországban, amelyeket közélet különböző területein bevezetett reformok sora jelzett. A báni pozícióban eltöltött évek alatti törvényhozói munkásságát az alábbi három különböző korszakra lehet elkülöníteni: 1./Az 1873-as báni beiktatásától 1875 nyaráig tartó szakasz: alapvető, modernizációs és szervezeti törvénycsomag A legtöbb törvény is ebben az első időszakban keletkezett, megválasztásától júliusáig. A legfontosabb törvényei között szerepeltek: A báni felelősség intézményének rendezése a Szábor felé. A báni felelősség intézménye megfelelt a korabeli nyugat-európai miniszteri felelősség intézményének. A törvény alapján a bán felelős a Szábor felé. A bánt a Királyi Tanács hallgatta meg, vele szemben pedig felelősségre

4 vonási eljárást lehetett lefolytatni. A gyakorlatban nem sikerült azonban megnyugtató módon rendezni a báni felelősségrevonás tényleges menetét. A közigazgatás és a bírói hatalom elválasztása, valamint a közigazgatás szervezeti reformja osztrák mintára (Ld. Törvény a bírói hatalomról) A büntetőeljárás rendjét szabályozó törvény A sajtószabadság garanciális rendszerének kialakítása, elválasztása az esküdtbíráskodás rendszerétől Gyülekezési jog szabályozása A honossági törvény megalkotása A horvát nemzeti tudományosság és nemzeti politikai elitképzés megteremtése: a zágrábi egyetem megalapítása 1874-ben Az állami közoktatás létrehozatala az iskolarendszer szekularizációja révén 2./1875 júliusától 1878-ig tartó szakasz: csökkenő intenzitás Ivan Mažuranić hét éves bánsága alatt a második korszakban csökkent a törvényhozás intenzitása, a meghozott törvények jelentős része pedig elsősorban a kultúrát és az oktatást, valamint a mezőgazdasági ingatlanok és a már korábban is követelt úrbéri kérdéseket érintette. Az első korszak végpontja egybeesik Magyarországon Tisza Kálmán kormányalakításával. A központi kormányzat megerősödése, valamint a magyar miniszterelnök határozott politikai programja a horvát érdekérvényesítés erőteljesebb törvényi szintű korlátozásához is vezetett. 3./ 1878-tól lemondásáig, és végleges visszavonulásáig, 1880 februárjáig tartó szakasz: az ellehetetlenülés időszaka A horvát intézmények modernizációja a horvát autonómia megerősödéséhez és kiszélesítéséhez, ill. tág értelmezéshez vezetett a Monarchián belül, amelyet 1875 után a magyar kormány és a miniszterelnök, Tisza Kálmán sem nézett jó szemmel, és kihívásként értékelte a magyar állam egysége ellen. Ilyen vitát generált elsőként a fent említett, területi-közigazgatási rendszer átszervezése Horvátországban 1874-ben, amely nem illeszkedett, és nem is kívánt illeszkedni a magyar vármegye-rendszer történelmileg kialakult rendszeréhez. Hasonlóképpen számos nézeteltérésre adott okot Bosznia-Hercegovina 1878-ban bekövetkezett okkupációja, amely számos kérdésben ütközőpontot jelentett az uralkodóval, ill. a magyar kormánnyal való kapcsolatban. Harmadrészt, az as pénzügyi kiegyezés reformjakor a kvóta és tangens arányainak meghatározásában a horvát kormányzat részben érvényesíteni tudta érdekeit, hét évvel később azonban, az 1880-ban aktuális felülvizsgálat alkalmával a horvát

5 fél már lényegesen rosszabb tárgyalási pozíció elébe nézett. (Ezen túlmenően, a Katonai Határőrvidék időközben bekövetkezett demilitarizálása és felszámolása szintén számos ponton ellentétes állásponthoz vezetett.) Mažuranić azonban ebben az időszakban is keresztül tudta vinni pl. a választójogi törvény tervezett reformját. A bán községi önkormányzati jogok megteremtését szorgalmazta már korábban is központi kormányhatalommal szemben. Érdekesség, hogy ebben a törvényben vezették be elsőként a horvátszlavón-dalmát területeken a nők aktív választójogát a helyhatósági választásokon.(a törvényt később, 1886-ban hatályon kívül helyezték.) Ivan Mažuranić 1880.február 21-én történt lemondását jelzi, hogy feltehetőleg elfáradt-belefáradt a folyamatos érdekérvényesítő tevékenységbe, és a politikai körülmények sem kedveztek számára. Utódja, a soproni születésű, az uralkodóhoz hű és a magyar kormányzathoz is lojális gróf Ladislav Pejaćević (Pejacsevich László ( ) volt, aki 1880 és 1883 között töltötte be a báni széket. Egyike volt azoknak, akik a regnikoláris deputatio tagjaként a Kiegyezést horvát részről aláírták. Gróf Pejaćević báni hivatali ideje alatt, vagy később számos olyan törvényt hatályon kívül helyeztek, vagy módosítottak, amely Mažuranićhoz volt köthető. Ivan Mažuranić lemondását követően véglegesen visszavonult és 1890-ben bekövetkezett halálig csillagászattal foglalkozott. Összegzés Ivan Mažuranić nemzeti-liberális törvényhozói tevékenyégének jelentősége az 1868-as Kiegyezési törvény utáni időszakban röviden három pontban foglalható össze: 1./A horvát jogrendszer alkalmassá tétele a XIX. századi polgári állam feltételeinek és szükségleteinek 2./ Az egyes területek intézményi-szervezeti reformjai révén a hagyományos horvát autonómia intézményeinek megerősítése 3./ Az európai értékek és normák, ill. a polgárosulás megjelenése a horvát intézmények kialakításában, átszervezésében