Dr. Pirigyi István A MAGYARORSZÁGI Ü GÖRÖGKATOLIKUSOK TÖRTÉNETE % KATOLIKUS HITTUDOMÁNYI FOISKOLA NYÍREGYHÁZA. GOROt

Átírás

1 Dr. Pirigyi István A MAGYARORSZÁGI r Ü GÖRÖGKATOLIKUSOK TÖRTÉNETE % f vvy GOROt KATOLIKUS HITTUDOMÁNYI FOISKOLA NYÍREGYHÁZA

2 DR. PIRIGYI ISTVÁN A MAGYARORSZÁGI GÖRÖG KATOLIKUSOK TÖRTÉNETE I. kötet GÖRÖG KATOLIKUS HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA 1990

3 LEKTORÁLTA: DR. IVANCSÓ ISTVÁN ISBN Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Nyíregyháza Felelős kiadó: dr. Pregun István rektor Nyírségi Nyomda ( ) Nyíregyháza Felelős vezető:.jáger Zoltán igazgató Készült 5000 példányban, íves magasnyomással, 2 kötetben, összesen 26 A/5 ív terjedelemben

4 Bevezetés Ebben az összefoglaló jellegű munkában szeretném bemutatni a magyarországi délszláv, magyar, román, ruszin, valamint az igen kis létszámú szlovák görög katolikusok történetét. Előre kell bocsátanom, hogy a magyarországi görög katolikusoknak egységes egyháztörténetük nincs. Kezdetben hazánk területén csak magyar görög katolikusok éltek, majd megindult a keleti szertartású népcsoportok bevándorlása. Ezek különböző időben érkeztek, különböző helyeken telepedtek le, fejlődésük egyházi szempontból is független volt egymástól, érthető tehát, hogy közülük mindegyiknek külön egyháztörténete van. A keleti szertartású magyarság a bevándorolt román, vagy ruszin közösségekhez csatlakozott és nagyon sokáig az ő sorsukban osztozott. Munkámban előbb ismertetem a magyarországi keleti szertartású keresztények helyzetét, majd az egyházi unió megvalósulását, végül pedig külön-külön bemutatom minden egyes egyházmegye történetét. Minden részletkérdésre nem térhettem ki. így nem foglalkoztam az egyházi képzőművészettel s csak érintettem az egyházi irodalmat, a kiemelkedő személyiségeket pedig a készülő Katolikus Lexikon örökíti meg. Azt is előre kell bocsátanom, hogy ebbe a munkába beledolgoztam A görög katolikus magyarság története" című könyvem minden jelentős részét. A magyarországi görög katolikusok történetét négy korszakra oszthatjuk: I. A vándorlás során a kialakuló magyarság megismerkedett a keleti kereszténységgel. A honfoglalás után, a X. század közepén egyes magyar vezérek Bizáncban megkeresztelkedtek, majd a bizánci egyház szerzetesei megkezdték őseink megtérítését. A térítést azonban a nyugati egyház papjai fejezik be, mert Géza fejedelem politikai okokból Nyugatról kért hittérítőket, István király pedig az ország egységének érdekében kizárólag latin szertartású egyházmegyéket szervezett. A görög katolikusok római katolikus püspökök jogható- 5

5 sága alá kerültek ben felmerül egy keleti szertartású püspökség felállításának gondolata, de ez nem valósul meg. Ettől kezdve hazánkban a keleti szertartás végzetesnek tűnő hanyatlásnak indul. A következő évtizedekben a keleti kolostorok sorra kihalnak. II. Szinte ugyanebben az időben megkezdődik a keleti szertartású néptömegek beáramlása hazánkba. Űj kolostori központok, sőt püspökségek alakulnak ki. A keleti szertartású magyarok akiknek továbbélése nyomon követhető a nemzetiségi püspökök joghatósága alá kerülnek. A beköltöző nemzetiségek közül a délszlávok egy része a XVII. század elején, a ruszinok a század közepén, a románok pedig a század végén egyesültek Rómával. A Szentszék számukra apostoli vikariátust, illetve egyházmegyéket szervezett. A munkácsi egyházmegye felállítása (1771) egy rendkívül küzdelmes korszakot zár le a magyarországi görög katolikusok történetében. III. Az új korszakot a magyarországi görög katolikus püspökök bécsi szinódusa vezeti be (1773). Ez volt püspökeink egyetlen közös értekezlete az évszázadok során. A Szentszék továbbfejleszti a hierarchiát. Megmozdulnak a magyar görög katolikusok is: a magyar liturgikus nyelv szentesítését és magyar püspökség felállítását kérik. Több évtizedes küzdelmük eredménye: a hajdúdorogi egyházmegye felállítása (1912). IV. Az első világháború után a magyarországi görög katolikusokat súlyos veszteségek érik. A híveknek csak egy kis töredéke marad hazánk területén. Ezek két egyházi szervezetben élnek: a hajdúdorogi egyházmegyében'és az 1924-ben felállított miskolci apostoli exarchátusban. A fájdalmas veszteségek ellenére a görög katolikus magyarság páratlan fejlődést ért el. Számos új egyházközség alakult, megtörtént a magyar liturgikus nyelv törvényes elismerése, kiépültek az egyházmegyei intézmények, megjelent a zsolozsmáskönyvként is használható magyar ima- és énekeskönyv, s végül a Szentszék a hajdúdorogi püspök joghatóságát az exarchátus önállóságának fenntartása mellett az ország egész területére kiterjesztette. 6

6 I. rész A magyarság és a kereszténység kapcsolatainak kezdetétől az Árpád-kori bizánci szertartású kolostori közösségek megszűnéséig

7 I. A vándorló magyarság és a kereszténység 1. Őseink első találkozása a kereszténységgel A magyar nép ősei 465 táján az onogur bolgárokkal együtt az uráli őshazából a Kaukázus vidékére költöztek át s itt a Meotisz (Azovi tenger) és a Kubán folyó környékén telepedtek le. A kaukázusi hazában találkoztak először a kereszténységgel, mert a közeli görög gyarmatvárosok, valamint a szomszédságukban élő népek közül az alánok, a gótok, az ibérek, a zikhek és mások, keleti szertartású keresztények voltak. De szép számmal akadtak keresztények a hunok között is, akiknek előbb Világosító Szent Gergely, az örmények apostola, majd a bizánci egyház szerzetesei hirdették az evangéliumot. Viszont az a terület, melyen a magyarok elődei letelepedtek, a pontoszi hun birodalomhoz tartozott. A korabeli bizánci, örmény és arab forrásokban onogur, hun, szabir, türk stb. néven szerepelnek. E népneveket a történetírók néha még ugyanabban a krónikában is felváltva használják. E nevek őstörténetünk egy-egy korszakának az emlékét őrzik Hun népek és fejedelmek megtérése A Kaukázus vidékén a térítés az előmagyarok beköltözése után is folytatódott. 523 táján Quardusat (Theoklétosz) örmény püspök és papjai felkeresték a hunokat, köztük hét évig hirdették az evangéliumot; a Szentírást hun nyelvre fordították. Munkájukat egy másik örmény püspök, Makariosz folytatta. A térítés sikerét bizonyítja a híres görög utazó, Koszmasz Indikopleusztész, aki az 547 táján írt Keresztény Topográfia c. művében azt állítja, hogy a hunok földjén nagyon sok templom, keresztény hívő és szerzetes valamint több püspök van. Egyes hun fejedelmek Bizáncban veszik fel a kereszténységet. Így 527-ben Gordász, a Boszporusz-vidéki hunok fejedelme, 619 táján pedig a hunok népének ura", valószínűleg Organasz és unoka- 9

8 öccse, Kurt, keresztelkedett meg a fővárosban. E fejedelmek népeik körében megkezdték a kereszténység terjesztését. 2 A hun" elnevezés azonban nem egyetlen népnek a neve, hanem gyűjtőnév. Zachariász rétor, a VI. században élt görög egyháztörténeti művének szír változata felsorolja azokat a hun" népeket, amelyek között Quardusat örmény püspök térített: onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok és fehér-hunok. Ma már sokszor nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy a hun" elnevezés melyik népre vonatkozik, így azt sem tudhatjuk, hogy Quardusat melyik hun" nyelvre fordította le a Szentírást. Az bizonyos, hogy a bizánci források az V. század közepe óta gyakran azokat az onogurokat nevezik hunoknak, akikkel az ősmagyarság együtt élt a Meotisz és a Kubán környékén, és akiktől népünk hungarus" neve származik. Az ősmagyarság azonban közvetlen kapcsolatban volt a többi hun" néppel is, sőt biztosra vehető, hogy e népek egyes elemei részt vettek a magyar nép kialakulásában is. Tehát az ősmagyarság a többi hun" néppel együtt részesült az igehirdetésben és valószínű, hogy közülük sokan keresztény hitre is tértek Az ősmagyarság a kazár birodalomban Azokat a törzseket, melyek között az ősmagyarság is élt, 558 táján az avarok, majd ezek elvonulása után, 570 körül a türkök igázták le. Kurt fejedelem, a vele szövetséges Herakleiosz bizánci császár ( ) segítségével a türköket legyőzte és megalapította a meotiszi Nagy Bolgáriát (630). Ezt az országot a nyugati-türk eredetű kazárok megdöntötték s a Volga, a Don, valamint a Kaukázus által határolt területen létrehozták a kazár kaganátust (680). Őseink ekkor hosszú időre kazár fennhatóság alá kerültek. A kazár birodalom soknemzetiségű és sokvallású ország volt. A VIII. században a kagán és az arisztokrácia felvette a zsidó vallást, a kereskedők közül pedig sokan muzulmánok lettek. Bolgária meghódításával keleti szertartású keresztények kerültek az országba, de tovább élt az ősi pogány (türk) vallás is. 4. Hun és onogur püspökség Kazárországban A kazárok uralma alá került hunoknak és onoguroknak I. Jusztiniánosz császár uralkodása idején ( ) szervezett missziós püspökségeik voltak. Erről tanúskodik az a VIII. század derekán össze- 10

9 állított püspökjegyzék, mely felsorolja a doroszi gót metropoliához csatolt püspökségeket, köztük e két nép püspökségeit is. 4 Az onogurok, vagy a hunok püspöke a magyar törzseknek is hirdette az evangéliumot. Egyes kutatóink feltevése szerint ennek a VIII IX. században folytatott térítésnek lenne emléke a magyar rovásírás. Ez az írásmód lényegében a türk-kazár rovásírás görög betűkkel kiegészített változata. A türk ábécéből ui. az a, f, h, l betűk hiányoztak s azokat görög betűkkel pótolták. Valószínű, hogy egy görög missziós püspök vagy szerzetes volt az, aki a görög betűk közbeiktatásával a türk-kazár rovásírást alkalmassá tette a magyar hangzók jelölésére, s feltehető, hogy valamelyik hittérítő a rovásírással liturgikus szövegeket írt megtért magyarok számára. E liturgikus szövegek lennének a magyar írásbeliség első termékei. 5 E feltevést alátámasztja a Kürillosz és Methódiosz-legenda néhány magyar vonatkozású tudósítása. 5. A Kürillosz és Methódiosz-legenda tudósítása a magyarokról Kürillosz és Methódiosz, a szlávok apostolai és tanítómesterei az északgörögországi Tesszalonikéből származtak. Ez a város és környéke szláv törzsek betelepítésével szinte teljesen elszlávosodott. A két testvér itt sajátította el a szláv nyelvet, melynek ismerete életükben később sorsdöntő jelentőségű lett. Kürillosz, a Filozófus" a bizánci egyetem filozófia tanára volt. Eredeti neve: Konsztantinosz. A Kürillosz nevet közvetlenül a halála előtt vette fel, amikor már súlyos betegen Rómában szerzetesi fogadalmat tett (+869). Methódiosz az egyik szláv tartomány főnöke volt. Tisztségéről lemondva, a kisázsiai Olümposz-hegy egyik kolostorába vonult. A keresztségben kapott Mikhaél nevet akkor változtatta Methódioszra (+885). A róluk szóló legendák értékes és hiteles tudósításokat közölnek őseinkkel kapcsolatban is. A két szent testvért II. János Pál pápa december 31-én Szent Benedek mellett Európa társvédőszentjeivé nyilvánította. a) Konsztantinosz és Methódiosz küldetése a kazárokhoz A bizánci és a kazár birodalmat az arabok, majd később az oroszok is, egyaránt veszélyeztették. Emiatt Bizánc és a kazárok között egyre kedvezőbb kapcsolat alakult ki. 860-ban az orosz hadsereg magát 11

10 a fővárost, Konstantinápolyt ostromolta, de a támadást a bizánciaknak sikerült visszaverniök. Ekkor a kazárok kezdeményezésére bizánci kazár szövetség megkötésére került sor. A kazárok, a bizánci birodalom közelében letelepedett népek szokása szerint nemcsak szövetséget ajánlottak fel III. Mikhaél császárnak ( ), hanem hittérítőket is kértek tőle. 860 őszén bizánci küldöttség indult a kazár birodalomba. A küldöttség egyik vezetője Konsztantinosz volt s tagja volt annak bátyja, a kiváló diplomáciai érzékkel megáldott Methódiosz is. A küldöttség a telet a mai Krím félszigeten lévő Cherszonban töltötte s 861 nyarán érkezett Semenderbe, ahol a kagán nyári rezidenciája volt. Konsztantinosz a kagán udvarában élő zsidó és mohamedán vallású kazárokkal kezdeményezett párbeszédet. Ennek eredményeképpen a vezető emberek közül kétszázan keresztény hitre tértek. Közben sikerrel folytak a diplomáciai tárgyalások s létrejött a közös ellenségekkel szemben a bizánci kazár szövetség. b) Konsztantinosz találkozása a magyarokkal Amikor a bizánci küldöttség a Krím félszigeten tartózkodott, a kazárok ostrom alá vettek egy keresztény gót várost. Konsztantinosz felkereste vezérüket, aki kérésére az ostromot abbahagyta, sőt, szavai hatására megígérte, hogy megkeresztelkedik. Konsztantinosz hazafelé tartva kíséretével, útja oly területen vezetett, melyet magyar katonák ellenőriztek. Cherszon környékén magyarokkal találkozott. A legendaíró ki a magyarokat ebben az esetben ugri" néven említi a találkozást így örökíti meg: Visszatérvén pedig a Filozófus a maga útjára. És amikor az első óra imáit mondta, megtámadták őt az ugorok, farkasok módjára üvöltvén, meg akarták őt ölni. ö azonban nem ijedt meg és nem hagyta félbe az imádságát sem, csak egy Kürie eleiszont mondott, mert már befejezte az ájtatoskodást. Amazok pedig rátekintvén, Isten rendeléséből megszelídültek és elkezdtek hajlongani előtte. Es meghallgatván intő szavait, elengedték őt egész kíséretével." c) Konsztantinosz a türk liturgiáról 862-ben Rasztiszláv morva fejedelem ( ) követei megjelentek a bizánci udvarban és hittérítőket kértek III, Mikhaél császártól. A morva birodalomban frank papok a hittérítést már régen megkezdték. Rasztiszláv azonban az országot a politikai és egyházi szempontból egyaránt függetleníteni akarta a frankoktól. Ezért fordult 12

11 Bizánchoz, akitől egyben katonai segítséget is várt, mert a frankok a bolgárokkal szövetkeztek ellene. A császár és Photiosz pátriárka a kazár birodalomból hazatért Konsztantinoszt és Methódioszt küldte a morvákhoz. Konsztantinosz szláv ábécét szerkesztett és szláv nyelvre fordította az ún. perikópás könyvet, ami a vasár- és ünnepnapokra előírt szentírási szakaszokat tartalmazza. A két testvér és kísérőik 863 tavaszán érkeztek Morvaországba A római liturgiát szláv nyelven végezték s ez nagymértékben segítette elő a nép megtérését. A Bizánctól várt katonai segítség azonban elmaradt s ezért Rasztiszláv kénytelen volt kiegyezni a frankokkal (864). Ekkor a frank papok újra megkezdték a térítést Morvaországban s csakhamar súlyos ellentét támadt köztük és a két testvér között. Konsztantinosz és Methódiosz 867-ben Rómába utaztak; ott akartak számot adni missziós tevékenységükről. Ütjük Velencén vezetett keresztül, ahol Konsztantinosz nevezetes vitát folytatott a triglosszia (háromnyelvűség) tanát valló püspökökkel, papokkal és szerzetesekkel. A triglosszia-elv Nyugaton terjedt el. Ennek értelmében csak három olyan nyelv van, mely méltó arra, hogy azon az ember az Istent dicsérje: a héber, a görög és a latin. Minthogy a kereszt felirata ezen a három nyelven készült, a népnyelvű liturgia hívei a triglossziát Pilátus találmányának tartották s annak követőit Pilátus-fiaknak nevezték. Velencében a triglosszia hívei Konsztantinosz fő művét, a szláv írásbeliséget és a liturgikus szövegek lefordítását támadták. Arra hivatkoztak, hogy a szent könyveket sem az apostolok, sem az egyházatyák nem fordították le a barbárok nyelvére. Konsztantinosz előbb különféle érvekkel, a Szentírásból vett idézetekkel akarta meggyőzni ellenfeleit. Majd a történelmi fejlődésre hivatkozott s ezzel kapcsolatban elmondta, hogy számos oly népet ismer, melyek saját nyelvükön végzik az istentiszteletet és saját nyelvükön írt szertartási könyveik vannak. A többi között ilyenek az avarok, a türkök és a kazárok. A legendában szereplő türkök minden bizonnyal azonosak a magyarok őseivel. Egyrészt ugyanis a bizánci krónikák a magyarokat a leggyakrabban turkoi néven említik, másrészt a magyarok a felsorolásnak megfelelően az avarok és a kazárok között laktak. Rómában II. Adorján pápa ( ) Konsztantinosz érveit elfogadta, személyesen áldotta meg a szláv szertartási könyveket és jóváhagyta a szláv liturgiát. Ez a triglosszia-elv feladását, vagy legalábbis felfüggesztését jelentette. Methódiosz Szirmium érseke és 13

12 Pannónia apostoli legátusa lett. A sokat szenvedett érsek halála után VI. István pápa ( ) felújította a triglosszia-tant, a szláv nyelv liturgikus használatát betiltotta. A triglosszia-elv merev alkalmazása a magyar görög katolikusok újabbkori történetében is végzetes szerepet játszott. d) Methódiosz látogatása egy magyar királynál" Methódiosz érsek VIII. János pápa ( ) kérésére Bizáncba utazott, hogy Photiosz pátriárkával az egyház egységéről tárgyaljon. Ütja során egy magyar vezérrel találkozott, akit a legendaíró királynak nevez. Erről az eseményről a Met'nódiosz-legenda XVI. fejezete a következőképpen számol be: Midőn pedig megérkezett (ti. Methódiosz) a Duna tájékára, egy ugor király látni akarta őt. És bár egyesek azt mondták, hogy nem fog tőle baj nélkül megszabadulni, ő mégis elment hozzá A király pedig, mint főpapot illik, tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel fogadta. És beszélgetvén vele, ahogy ilyen méltóságú emberekkel illik beszélgetni, megölelte és megcsókolta őt és megajándékozván nagy ajándékokkal, ezekkel a szavakkal bocsátotta el: emlékezzél meg mindig rólam tisztelendő atyám szent imáidban." E találkozásra 882 táján kerülhetett sor az Al-Duna vidékén. Ebben az időben ui. kalandozó magyar harcosok tartózkodtak itt, de ugyanakkor errefelé vezetett a Bizáncba tartó Methódiosz útja is. A királynak nevezett vezér valamelyik magyar vezető ember, a gyula, vagy a karcha lehetett. e) A magyarokra vonatkozó tudósítás értékelése A Kürillosz és Methódiosz-legenda magyar vonatkozású elbeszéléseit a kutatók általában forrásértékű tudósításoknak tartják. Az események, melyekről beszámolnak, valóban megtörténtek, 6 E történetek arról tanúskodnak, hogy a magyarság ősei már jóval a honfoglalás előtt megismerkedtek a keleti kereszténységgel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a magyar nép teljes egészében megtért volna. Azok a magyar katonák, akikkel Kürillosz Cherszon környékén találkozott, pogányok voltak. A hittérítők velük éppen úgy nem tudtak kapcsolatot teremteni, mint azokkal a félnomád életmódot folytató magyarokkal, akik nyáron mindig új legelőt keresve vándoroltak állataikkal, a telet pedig halászattal töltötték a folyópartokon. A Methódiosz-legendában szereplő fejedelem viszont olyan maga- 14

13 tartást tanúsít, és oly szavakat használ, mintha keresztény ember lenne. Valószínű, hogy a görög hittérítők elsősorban a vezérek szállásain hirdették az evangéliumot Feltehető, hogy a rovásírással írt egyházi szövegek türk kultúrájú, de magyar nyelvű vezetőréteg egy csoportja számára" készült. 7 Régészeti leletek is bizonyítják, hogy a magyarok között már a honfoglalás előtt voltak keresztények. 8 A körülmények alakulása folytán azonban a kereszténység körünkben visszafejlődött. A magyarok a IX. század első felében a Don és a Dnyeper vidékére költöztek. Az új hazát Levediásnak nevezték. Innen őseinket a besenyők 889-ben kiszorították. Ekkor nyugatabbra vándoroltak, s a honfoglalás előtti utolsó hazában, az Etelköznek nevezett területen telepedtek le. (Etelköz folyamköz: a Prut, Dnyeszter, Dnyeper vidéke.) A vándorlás, a sok háborúskodás, a 862-ben megkezdett kalandozó hadjáratok, a rendszeres lelkipásztori ellátás és az egyházi szervezet hiánya következtében a magyarok között a keresztények száma annyira megritkult, hogy a kortársak pogányoknak tartották őket. Bölcs León bizánci császár ( ) a Taktika" című munkájában azt írja, hogy az isteni gondviselés az esküszegő keresztény bolgárokat a pogány türkök, vagyis a magyarok által büntette meg. 9 15

14 II. A bizánci hittérítés Magyarországon 1. Államok és népek a Kárpát-medencében a honfoglalás idején A népvándorlás évszázadaiban a Kárpát-medencében a népek sokasága fordult meg. Ezek közül azonban csak a hunok és az avarok alapítottak itt szervezett birodalmat. A hun birodalom fénykora Attila uralkodásának idejére ( ) esik; a nagy király halála után lassan széthullott. Az avarok első csoportja 568-ban jelent meg a Kárpát-medencében. Ezt követték 670 táján a késői avarok, akiket újabban az un. fehér magyarokkal azonosítanak. Ezek utódai állítólag megérték a honfoglalást s Árpád magyarjai nem is telepedtek le az ő földjeiken. Egyes embertani kutatóink azt vallják, hogy a mai magyar népben az avarok egy része jelenleg is él. 1 Az avar birodalmat Nagy Károly, az első középkori nyugatrómai császár 800 körül megdöntötte. Ekkor a Kárpát-medencére mint határvidékre három ország terjesztette ki fennhatóságát: A Dunántúl (Pannónia) a frankok uralma alá került. Itt rövid életű szláv és avar tartományok keletkeztek. Így Pribina szláv fejedelem 845-ben megalapította itt a -pannóniai szláv államot, azon a birtokon, amelyet Német Lajos császártól kapott. Az északnyugati terület a már hanyatló morva-szláv államhoz tartozott. Ennek az országnak fejedelme a honfoglalás idején Szva- \toj>luk volt. A Szerémség, a Tiszántúl és Erdély egyes vidékei a balkáni bolgár birodalom befolyása alá kerültek. E területek felett bolgár ispánok gyakoroltak fennhatóságot. 2 A honfoglalás idején a Kárpát-medence számos pontján kisebbnagyobb csoportokban szlávok és avarok éltek. A Tiszántúlon, Pannónia keleti részein és Erdélyben bolgár szórványok voltak; Erdély keleti vidékein pedig közeli rokonaink, székelyek laktak. A morva-szláv és a pannóniai-szláv államban a nyugati kereszténység terjedt el; a bolgárok és a székelyek viszont a keleti szertartás követői voltak. Az avar birodalomban a bizánci egyház terjesztette a kereszténységet. A térítés sikeréről tanúskodnak az avar kori sírokból előkelő

15 rült tárgyak is. így a závodi temetőben, egy avar sírban a halott mellére helyezett bronz keresztet találtak, ezzel a görög felirattal: HAGIOSZ HAGIOSZ HAGIOSZ KSZ SZABAOTH = szent, szent, szent az Ür (KSZ-KÜRIOSZ) Szabaoth. Az ozorai avar kori sírból két bizánci aranykereszt és egy aranyérem, a keszthelyiből pedig két korongos fibula (melltű, vagy hajkapocs) került elő. Az egyiken az angyali köszöntés, a másikon a kereszti elmagasztal ás látható. 3 Nagy Károly, miután az avarokat leigázta, bajor hittérítőket küldött közéjük. Hatásukra az avarok nagy része a nyugati szertartás szerint keresztelkedett meg. 2. A honfoglalás és Bizánc 894-ben Szimeon bolgár cár megtámadta a bizánci birodalmat. Bölcs Leon bizánci császár a magyarokhoz fordult segítségért. Követe, Nikétasz felkereste Kurszán és Árpád fejedelmeket s létrejött a bizánci magyar szövetség. Árpád a pannóniai és az alföldi bolgár végvidék ellen indult, legidősebb fiát, Leventét pedig egy sereg élén Bolgária ellen küldte. Levente seregével igen nagy sikereket ért el, még a bolgár fővárost is elfoglalta. A magyarok sikerei aggodalmat váltottak ki a bizánciakból. Ügy vélték, hogy a háborúból győztesen kikerülő és még jobban megerősödő magyar szövetségeseik veszedelmesek lehetnek a birodalom számára. Ezért a magyarokat cserbenhagyva, különbékét kötöttek a bolgárokkal. Ekkor Szimeon teljes erővel a magyarok ellen fordult s tönkreverte Levente hadseregét. Ezalatt a besenyők, a bolgárokkal szövetkezve, feldúlták az etelközi szálláshelyeket, a harcosok hozzátartozóit, a védtelen otthonmaradottakat valósággal megtizedelték. Árpád lovas serege jórészt megmaradt. A hadjáratból nagy nehezen hazatérő magyarok nem is maradtak feldúlt hazájukban, hanem a hozzájuk csatlakozott kabar, alán és besenyő törzsekkel elindultak a Kárpát-medence felé s azt között teljes egészében birtokukba vették. A honfoglalás közvetlen oka a besenyők etelközi támadása volt ugyan, de a támadásra a saját érdekei szerint változó bizánci politika teremtette meg a lehetőséget. Bizánc magát a honfoglalást sem akarta jóváhagyni. Ugyanis az egységes római birodalom örökösének tekintette magát, ezért igényt tartott mindazon területre, mely valaha Rómához tartozott, így hazánk földjére is. Őseink nem kértek a bizánci császártól engedélyt arra, hogy a Kárpát-medencében letelepedjenek. Erre a bizánciak 17

16 egy Gábriel nevű papot küldtek az általuk türköknek nevezett magyarokhoz, aki ezeket mondta nekik: A császár üzeni: menjetek el és űzzétek ki a besenyőket lakóhelyükről és telepedjetek le ti ott (hiszen korábban is ti laktatok ott), hogy közel legyetek császári felségünkhöz, és amikor csak akarom, küldök hozzátok és hamar megtalállak benneteket." Az üzenet hangja arra vall, hogy a császár a magyarokat alattvalóinak tekintette. A magyarok azonban a császár parancsának teljesítését megtagadták Magyar vezérek bizánci látogatása A honfoglalás után több mint három évtizeden át, őseink csakis Nyugat felé vezettek ún. kalandozó hadjáratokat. Ezek során számos országot évi adó megfizetésére is kényszerítettek. A zsákmányokból és az adóból nemcsak a vezérek és a harcosok részesültek, hanem a nagyfejedelem is; ezek biztosították a fejedelmi udvar ellátását. 933-ban a szászok megtagadták az adófizetést. A magyarok háborút indítottak ellenük, de Merseburg mellett súlyos vereséget szenvedtek. A váratlanul elmaradt adó súlyos nehézségeket idézhetett volna elő a magyar fejedelemség gazdasági rendszerében. Ekkor a vezérek a Balkán felé irányuló hadjáratok megindítását határozták el. Eddig erre a lehetőségre nem gondoltak. Valószínűleg attól tartottak, hogyha Bolgáriát, vagy a bizánci birodalmat megtámadják, megismétlődik az, ami 895-ben történt: ellenük fordulnak a besenyők. Ezt a veszélyt úgy hárították el, hogy a besenyőkkel szövetkeztek a bizánciak ellen. Szimeon cár halála (927) után a bolgár birodalom meggyengült, így nyitva állt az út a kalandozó magyarok számára Bizánc felé. Az első hadjáratra 934-ben került sor. A besenyőkkel megerősített magyar sereg bolgár földön verte meg a bizánciakat, akik drága ajándékokkal vásárolták meg a békét. Ettől kezdve, csaknem tíz éven át a déli magyar törzsek (Gyula, Horka, Botond törzse) szinte minden tavasszal zsákmányszerző hadjáratra indultak Bizánc ellen. Ugyanakkor a nyugati kalandozások lehetősége csökkent, sőt, teljesen meg is szűnt. I. Ottó német király ( ), az első német római császár ( ) nem egészen másfél évtized alatt, között sorra meghódította a magyaroknak adót fizető, vagy a velük szövetséges országokat, s fennállt annak veszélye, hogy a magyarokra is ugyanez a sors vár. 18

17 A magyar vezetők felismerték, hogy a német fenyegetés elhárításának legbiztosabb módja a bizánci birodalommal való megbékélés. A magyarok és a bizánciak öt évre szóló békeszerződést kötöttek, s ezalatt került sor a magyar vezérek bizánci látogtására. A vezérek Bizáncban megkeresztelkedtek és a császár szövetségesei lettek. 948 táján Bulcsu karcha rangban a magyarok harmadik méltósága és Termacsu (Tolmács), Árpád egyik dédunokája, 952-ben pedig a gyula, a Maros, a Tisza és az erdélyi középhegység által határolt terület ura látogatott a birodalom fővárosába. A források csak Bulcsu és a gyula megkereszteléséről beszélnek, de biztosra vehető, hogy Termacsu is felvette a keresztséget. öt ugyanis VII. Konsztantinosz (Porphürogennétosz = Bíborban született) császár ( ) A birodalom kormányzása ' című müvében philosz"-nak, barátjának nevezi. Ez viszont a bizánci szóhasználatban azt jelentette, hogy nemcsak szövetségese a császárnak, hanem annak hitét is felvette. 5 Bulcsu és a gyula bizánci útjáról, megkeresztelkedéséről és későbbi magatartásáról elsőnek Jóannész Szkülitzész bizánci történetíró számol be a Szünopszisz hisztorión" (Történetek áttekintése) című munkájában. Igaz, hogy művét az események után több mint száz évvel később, a XI. század második felében irta, de az adatokat hiteles forrásokból merítette. Megemlékezik ezekről az eseményekről a XI. század másik történetírója, Geórgiosz Kedrénosz, valamint Jóannész Zónarasz, aki a XII. század első felében élt, sőt még két orosz krónika is. 6 A krónikák tudósítása szerint Boloszudész (Bulcsu) volt az első magyar vezér, aki Bizáncban megkeresztelkedett. A keresztelőmedencéből VII. Konsztantinosz császár emelte ki. Az uralkodó patrikiosz" címet és ajándékokat adott neki. ö viszont esküvel kötelezte magát arra, hogy a birodalommal kötött szövetséget megtartja. A bizánci krónikák szerint Bulcsu csak színleg vette fel a keresztséget ; sőt:... megszegte az Istennel kötött szerződését; gyakran betört egész hadinépével a római birodalomba. Ugyanezt akarta tenni a frankokkal is, de elfogták, és királyuk, Jóannész, karóba húzatta (Szkülitzész). Ez utóbbi szavak az augsburgi csatavesztés (855) utáni eseményekre utalnak: az a magyar sereg, mely az I. Ottó király ellen lázadó bajor főurak hívására érkezett német földre, Augsburgnál súlyos vereséget szenvedett; vezéreiket, Bulcsut, Léit és Surt, Henrik, bajor herceg Regensburgban felakaszttatta. Az viszont nem tételezhető fel, hogy Bulcsu csak színlelte volna a megtérést. S ha ő 948 után is hadjáratot vezetett a birodalom ellen, annak csak az lehetett az oka, hogy Bizánc nem fizette meg neki azt az évi adót, amire a szövetség megkötésekor kötelezte magát. 19

18 A másik magyar vezér, Gülasz (Gyula) megkeresztelése szintén ünnepélyes keretek között történt, ő is ugyanolyan kitüntetésekben és ajándékokban részesült, mint Bulcsu. A gyula hű maradt a hithez, soha nem intézett támadást a római birodalom ellen, s nem feledkezett meg a keresztény hadifoglyokról sem: kiváltotta őket" (Szkülitzész). 4. A bizánci misszió a) Hierotheosz püspök és munkatársai A gyula bizánci látogatása idején Theophülaktosz pátriárka ( ) egy Hierotheosz nevű szerzetes személyében felszentelte Magyarország első püspökét. Hierotheosz, szerzetesek kíséretében, a gyulával érkezett hazánkba. Székhelye feltehetően a gyula birtokán, Marosváron, a későbbi Csanádon (ma: Cenadu Vechi) volt. A püspök és munkatársai, míg el nem sajátították nyelvünket, tolmácsok segítségével hirdették az evangéliumot. A tolmácsok a magyar vidékeken valószínűleg oly görögök lehettek, akik, akár mint hadifoglyok, hosszú időt töltöttek Magyarországon s nemcsak a magyar nyelvet, hanem a magyarok szellemiségét s az itteni körülményeket is jól megismerték, és így a hittérítés sikerét is előmozdíthatták. A magyar szláv vegyes nemzetiségű vidékeken viszont a legtöbb magyar valamennyire megtanulta a szláv nyelvet. Itt bolgár szláv szerzetesek voltak a görög hittérítők segítségére. E görög bolgár térítés emlékei a magyar egyházi nyelv bolgár eredetű szavai: barát, karácsony, kereszt, pap, szent stb. 7 b) A térítő munka A magyar történészek jelentős része úgy vélte, hogy a vezérek bizánci látogatása és megkeresztelkedése e főemberek önálló külpolitikájának jele. Ha e feltevés megfelelne a valóságnak, akkor valószínű, hogy Hierotheosz és papjai csak a gyula birtokain működhettek volna. Hierotheosz azonban misszióspüspök volt, küldetése az ország egész területére szólt. Nyilvánvaló, hogy a pátriárka a Zomborral folytatott megbeszélés alapján nevezte ki az egész Magyarország püspökévé. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a főemberek útjára és 20

19 Hierotheosz kinevezésére nem magánkezdeményezés alapján került sor. E kérdésekben a fejedelem döntött a vezérek tanácsával. Hierotheosz és munkatársai a térítést a vezető emberek között kezdték meg. Az ő udvarhelyeiken épültek (Kis-Zombor, Apostag, Marosvár, Pécs, Titel, Szeged stb.) az első templomok és kápolnák, a X. században különösen kedvelt görög szentek tiszteletére. Valószínű, hogy a görög keresztény Bulcsu karcha sem maradt ki a templomépítők sorából." 8 A bizánci hittérítők megkezdték a nep megtérítését is. Néhány év alatt az országnak szinte egész területére eljutottak. Munkásságuk eredményeképpen a vezérek és a nép egy része megkeresztelkedett. Hierotheosz és szerzetesei tevékenységéről írásos feljegyzések nem maradtak fenn. Nem beszélnek erről a hazai krónikák sem, mert ezek jóval az egyházszakadás (1054) után keletkeztek; s szerzőik a szakadár" bizánci egyház érdemeit elhallgatják. Tevékenységükről a régészeti leletek tanúskodnak. Szétszórtan ugyan, de az ország egész területén találtak a X. század második feléből származó bizánci tárgyi emlékeket. Ezek közül legfontosabbak számunkra a temetői emlékek: a halott feje alatt, vagy a mellén elhelyezett bizánci keresztek és ereklyetartók. E tárgyak nem véletlenül, vagy az idők viszontagságai folytán kerültek a föld alá, hanem vallási szokásból, s ez a térítés eredményességére utal. 9 c) A misszió válsága A bizánci magyar viszony 958-ban újra ellenségesre fordult. Ugyanis VII. Konsztantinosz császár az augsburgi vereség hírére megtagadta a bizánci magyar szövetség megkötésekor vállalt anyagi természetű kötelezettségek teljesítését. 958-ban Apor vezér Bizánc falaihoz érkezett s a császártól az adó és az ajándékok kifizetését követelte. A hagyomány szerint ekkor játszódott le Botond és a görög óriás párviadala. A császár azonban a szövetséget felmondta és nem volt hajlandó a magyarok követeléseit teljesíteni. A magyar sereg a birodalom területét pusztítva vonult haza. A következő években Taksony fejedelem, ill. Géza trónörökös csapatai ismételten betörtek bizánci területre, a bolgárok engedélyével, sőt az ő kérésükre. De szép számmal akadtak magyarok Szvjatoszláv orosz fejedelem hadseregében is, amelyet a bizánciak 970-ben Arkadioplisz mellett szétvertek. E vereséggel a magyarok számára véget ért a kalandozások kora. 21

20 A bizánci magyar ellenségeskedés visszavetette, sőt válságba sodorta a magyarországi hittérítést. A gyula ugyan továbbra is kapcsolatban maradt a bizánci császárokkal és a saját területén továbbra is támogatta a hittérítést. De a háborús események következtében Bizáncból szerzetesi utánpótlás nem érkezhetett hazánkba. Emiatt Magyarország számos vidékén a sikerrel megindult hittérítés megakadt, visszafejlődött, sőt meg is szűnt. 10

21 III. A nyugati kereszténység hazánkban 1. XII. János pápa és a magyarok XII. János pápa ( ) a Rómát fenyegető Berengár észak-itáliai király ellen segítségül hívta I. Ottó német királyt, akinek a segítség fejében felajánlotta a császári koronát. Ottó seregével bevonult Lombardiába, majd Rómába, ahol őt a pápa 962. február 2-án császárrá koronázta. Ezzel a Nagy Károly idejében, 800-ban létrejött nyugati császárság Német-római Császársággá alakult át. Ottó megerősítette azokat az adományokat, melyeket a Szentszék Pipintői és Nagy Károlytól kapott. Sőt, ezek mellett, szinte az egész Itáliát a pápa uralma alá rendelte. Ugyanakkor kikötötte, hogy az újonnan megválasztott pápát csak akkor szabad megkoronázni, ha a császár, vagy annak megbízottja előtt a hűségesküt leteszi. XII. János pápa felismerte, hogy a császár egész Itália tényleges ura akar lenni, veszélyezteti, sőt lehetetlenné teszi a pápaválasztás szabadságát és csaknem megszünteti a Szentszék függetlenségét. Ezért Ottónak a városból való távozása után azonnal szövetségesek után nézett. Összeköttetésbe lépett korábbi ellenségével, Berengárral és annak fiával, Adelberttel, a bizánciakkal és a magyarokkal, s arra akarta rávenni őket, hogy segítsenek neki Ottót Itáüából kiverni. Cremonai Liutprand, a korszak leghíresebb, de rendkívül elfogult és éppen ezért sokszor megbízhatatlan történetírója, I. Ottó bizalmas embere, azt állítja, hogy hazánkból egy Szalk nevű követ érkezett Rómába, a tárgyalások folytatására. A pápa ugyanekkor egy Zacheus nevű papot Magyarország püspökévé szentelt és egy pápai bullával, Szalk követ kíséretében Magyarországra küldte. I. Ottó tudomást szerzett a történtekről; parancsára katonái a küldöttséget Capuaban elfogták. 1 A következő évben, 963 novemberében Ottó Rómában német és olasz püspökök, valamint a római nép és nemesek küldötteinek részvételével zsinatot" tartott, mely a városból elmenekült XII. Jánost megfosztotta méltóságától, majd pápává választatta Leo főlevéltárost, aki világi ember volt, és aki VIII. Leo néven között uralkodott. 23

22 Amennyiben Liutprand elbeszélése Zacheus felszenteléséről megfelel a valóságnak, akkor fel kell tételeznünk, hogy XII. János pápa Taksony fejedelem, belegyezésével, vagy esetleg éppen az ő kérésére akart püspököt küldeni Magyarországra. Ezek szerint Taksony lett volna az első magyar fejedelem, aki Rómától kért püspököt a magyarok számára. 2. Bizánci német szövetség Ottó római megkoronázása, a pápaválasztásnak általa történt szabályozása, a dél-itáliai bizánci tartományok elleni hadjarata (968) Bizáncban igen nagy felháborodást keltett. Viszonzásképpen Niképhorosz Phokasz bizánci császár ( ) Bizánc dél-itáliai birtokain betiltotta a latin liturgiát. Ekkor I. Ottó, a görög nyelvet jól ismerő Cremonai Liutprandot Bizáncba küldte, s az ő közvetítésével szövetséget ajánlott Niképhorosz császárnak, s egyben ez utóbbi leányát, Theophanut feleségül kérte fia, a későbbi II. Ottó számára. Niképhorosz császár a németekkel való megegyezést különböző feltételekhez kötötte, így a többi között azt követelte, hogy Ottó hagyjon fel a Róma feletti uralkodással, azt kívánta, hogy Róma szabad város, semleges terület legyen. Miután a németek nem voltak hajlandók a bizánciak feltételeit teljesíteni, Liutprand útja eredménytelen maradt. 2 Niképhorosz utóda, Jóannész Tzimiszkész császár ( ) viszont a sérelmeket félretéve, szövetséget kötött I. Ottóval, s hozzájárult a már társ-császárrá koronázott II. Ottó és Theophanu hercegnő házasságához. A házasságot XIII. János pápa ( ) áldotta meg a római Szent Péter templomban, 972 húsvétján, április 7-én. A nemzetközi helyzet alakulása folytán hazánk a Bizánci és a Német-római Császárság közé ékelődött. A németek Magyarorszag nyugati határainál lévő gyepüvonalról elűzték a magyar határőröket (970) s e lakatlan területen őrgrófságokat szerveztek. A bizánciak viszont Bolgária meghódításával (971) lettek közvetlen szomszédaink. Mivel mindkét nagyhatalom terjeszkedő politikát folytatott, a nemet bizánci szövetség a magyarság számára végzetes veszedelem lehetőségét rejtette magában. 24

23 3. Géza fejedelem ( ) a) Szent István Nagy Legendája a magyarok küldetéséről és Géza megkeresztelkedéséről Szent Ágoston történetfilozófiájának az az alapgondolata, hogy az emberiség története nem tervszerűtlenül és véletlenül alaktól, hanem a létnek és a történésnek előlünk elrejtett, csak az Isten által ismert és tőle szabadon meghatározott törvények szerint. A világtörténet egészében az isteni bölcsesség és egy hatalmas isteni világterv érvényesül. Az ellentétek viharaiban úgy jön létre a történet, mint valami szép költemény, de nem szavakból, hanem eseményekből szőve. 3 Szent Ágoston gondolatát a Nagy Legenda, mely 1077 körül keletkezett, a magyarság sorsára vonatkoztatja: a honfoglalást, a kalandozásokat és a keresztény hit felvételét beilleszti az isteni világterv megvalósulásának folyamatába. A legenda szerint ugyanis Isten a magyarokat az örökkévalóság titkos terve" alapján szólította ki hazájukból és rendelte őket a napnyugati részekre", hogy általuk a keresztényeket bűneikért megbüntesse. Miután e rendelésnek ideje betelt, az isteni kegyelem a magyarokra tekintett: őket is a hamisság útjáról az igazság ösvényére, az eloszlatott homályból az örökkévaló jutalmazás reménységére vezette" 4. Géza sem a külső körülmények, hanem a kegyelem hatására, az Istentől meghatározott időben tért meg: Eljött az égben rendelt idő. háza népével együtt hitt és megkeresztelkedett (ti. Géza) megfogadván, hogy minden uralma alá vetett alattvalóját a keresztény hit szolgálatába állítja". 5 Külföldi források tudósítása szerint Géza csak a nyugati térítés megindulása után keresztelkedett meg, s a keresztségben az István nevet kapta. Ezzel szemben Szent István mindhárom legendája azt állítja, hogy Géza már fiának, Vajknak születése előtt felvette a keresztséget. 6 Valószínű, hogy Géza a keresztény Sarolttal kötött házassága alkalmával keresztelkedett meg, testvérével, Mihállyal együtt, keleti szertartás szerint. Thietmar merseburgi püspök ( között) krónikájában azt írja Gézáról, hogy nemcsak az igaz Istennek, hanem a pogány isteneknek is mutatott be áldozatot. Amikor emiatt őt a püspöke kérdőre vonta, a fejedelem azt felelte neki: elég gazdagnak érzi magát ahhoz, hogy ezt megtehesse. Thietmár feljegyzése nyomán történetírásunkban általában az a 25

24 vélemény terjedt el, hogy Géza minden vallásos meggyőződés nélkül, kizárólag politikai okokból keresztelkedett meg, lélekben azonbar pogány maradt. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Semmiképpen sem képzelhető el, hogy Géza, aki ugyancsak Thietmar állítása szerint mikor keresztény lett, e hit megerősítése végett dühöngött vonakodó (vagyis megkeresztelkedni nem akaró) alattvalói ellen", aki más források szerint is ledöntötte a bálványokat, és kiirtotta a táltosokat, ő maga viszont pogány áldozatbemutatáson vegyen részt. Szent István legendái elismerik, hogy Géza erőszakosan térített. A Nagy Legenda szerint, amidőn azon fáradozott, hogy az istentelen szokásokat eltörölje, kezeit embervér fertőzte meg". A Kis Legenda is elmondja, hogy hadait az igaz istentisztelet érdekében mozgósította, akiket pedig eltérő úton talált, fenyegetéssel és megfélemlítéssel igázott le". Ugyanakkor a legendák Gézát mint buzgó keresztényt mutatják be. A Kis Legenda pl. azt mondja róla, hogy eleinte pogány volt, de: később megvilágosítva a Szentlélek kegyelmétől, felismerte az út és az élet világosságát s követve az evangéliumi tanítást, az igazság nyomába szegődött". Sőt, volt olyan egyházi ének, amely Gézát i egyenesen szentnek nevezi. 7 "Géza ha nem is volt szent bizonyára nem volt rosszabb keresztény, mint a többi, korabeli fejedelem. Lehetséges, hogy amikor megkeresztelkedett, még nem szakított gyökeresen a pogány múlttal, lehet, hogy a hite egy ideig felemás volt. De az évek múlásával szellemében is keresztény lett. Ezt a lelki átalakulást örökítette meg Ranzauus Péter, a neves humanista és történetíró, aki Mátyás király ( ) udvarában élt. Ranzanus az Epitome rerum Hungaricarum" című művében egy régi, már elveszett Szent István-életrajz alapján mutatja be Géza egyéniségét. A IX. fejezetben azt írja ról, hogy hitt Krisztusban, engedelmeskedett az ő evangéliumának, öntudatos keresztény volt, ő építette az első templomokat, és megteremtette az egyházi szervezet alapjait. Géza mint jámbor és istenfélő ember halt meg* b) Sarolt, Géza felesége Géza, valószínűleg még apja, Taksony életében, feleségül vette az erdélyi gyula leányát, Saroltot. Miután a gyula kiterjedt birtokain szinte fejedelmi hatalommal uralkodott, ez a házasság Gézának lehetőséget adott arra, hogy a fejedelmi családnak, főleg a sikertelen hadjáratok miatt elvesztett tekintélyét visszaszerezze, s hogy az egy- 26

25 séges Magyarország megteremtéséhez szükséges központi hatalmat megalapozza. A gyula buzgó keresztény volt. Egy, a XII. századból származó ó-orosz írás, görög forrás alapján azt írja, hogy a gyula, aki a keresztségben István nevet nyert, igaz keresztény hittel eltelve halt meg, sok, Istennek tetsző cselekedetet művelvén, békén tért meg a mennyei birodalomba".' Saroltot valószínűleg Hierotheosz püspök keresztelte meg. Szépségéről messze földön híres volt. Thietmar püspök azt írja róla, hogy e szép fejedelemasszony szerfelett ivott, katonák módjára megülte a lovat és egyszer dühös indulatában megölt egy embert. 10 Querfurti Szent Bruno, a később térítő püspökvértanú, aki személyesen ismerte Saroltot, ezekkel a szavakkal jellemzi a fejedelemasszony erős egyéniségét: férjét, és ami a férjéé volt, maga kormányozta". Ez azt jelenti, hogy az egész országot érintő kérdésekben is döntő szava volt. Bruno püspök azt is feljegyzi róla, hogy ő volt a magyar kereszténység elindítója. 11 c) Géza politikai célkitűzései Géza belpolitikai célja az egységes Magyarország megteremtése volt. Ezért keményen lépett fel azok ellen, akik a törzsi függetlenség védelmében lázongtak ellene. A belső egység megvalósítása mellett a magyarságnak a szomszédos országokkal való megbékélést, valamint az európai keresztény népek közösségébe való beleilleszkedése is a kor követelménye volt. A Nagy Legenda Géza békepolitikájáról azt mondja, hogy miután átvette az ország feletti hatalmat, figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valamennyi szomszédos tartománnyal a békéről, melyet korábban sohasem kedvelt". A keresztény közösségbe való beilleszkedés feltételeit Géza a Nyugat felé irányuló kapcsolatok kiépítésével akarta biztosítani. d) Géza és Nagy Ottó Géza, amint értesült a bizánci német szövetségről, azonnal felismerte a magyarságot fenyegető veszedelmet, s annak elhárítására megtette a szükséges intézkedéseket. A magyarság és a két nagyhatalom kapcsolatai a szövetségkötést megelőző években nem egyformán alakultak. Hazánk mint említettük a bizánci birodalommal 958 óta, vagyis 14 éve újra ellenséges viszonyban volt. Ezzel szemben német földre a magyarok az augsburgi vereség óta nem törtek be; I. Ottó 27

26 pedig nem aknázta ki a felettük aratott győzelmet és nem indított ellenük megtorló hadjáratot. Így a két nép kőzött már 17 év óta fegyverszünet volt. Ebben a külpolitikai helyzetben Gézának nem volt választási lehetősége Nyugat és Kelet között. Döntését aligha előzte meg hosszú fontolgatás, vagy töprengés, mint ahogy ezt történészeink közül egyesek feltételezték. 12 Valószínű, hogy Gézára igen nagy hatással lehetett az is, hogy Jóannész bizánci császár Bolgáriát a birodalomhoz csatolta. II. Borisz bolgár cárt és családját fogságba hurcolta és az önálló bolgár pátriárchátust megszüntette. Géza az erőviszonyok ismeretében tisztában volt azzal, hogy Bizánctól túl drágán vásárolhatja meg a békét. Még az is megtörténhetett volna, hogy békeajánlatát el sem fogadják. Ezért, amint értesült a két nagyhatalom szerződéséről, üzenetet intézett I. Ottó császárhoz, megbékélést ajánlott fel neki és hittérítőket kért tőle. A magyar kereszténység történetében ez volt a fordulópont. Annak ellenére, hogy hazánkban a bizánci szerzetesek kezdték meg a térítést, s a fejedelmi család, a vezérek, valamint a nép egy része a keleti szertartást vette fel, Géza az ország érdekében, józan politikai megfontolás alapján, az egyetlen járható utat valasztva, a nyugati szertartást tette uralkodóvá I. Ottó Géza üzenetét valószínűleg Sankt Gallenben kapta meg. A császár ugyanis több éves itáliai tartózkodás után hazatérőben, ebben a városban töltötte a nyár egy részét. Ügy látszik, hogy Ottó a Gézával való kapcsolat felvételét nagyon fontosnak és sürgősnek tartotta, mert már öankt Gallenben kiválasztotta a Magyarországra küldendő követét egy Prunward, vagyis Bruno nevű szerzetes személyében. (Ez a szerzetes nem azonos a már említett Querfurti Brúnóval.) Bruno, miután püspökké szentelték, 972 októberében hazánkba érkezett. Az ő közvetítésével létrejött a kapcsolat Ottó és Géza között. I. Ottó Gézát Bruno püspök közvetítésével a keresztény fejedelmek nemzetközi értekezletére is meghívta. Ezt a nevezetes összejövetelt 973. március 25-én tartották Quedlinburgban. Ezen Ottó hűbéresei: II. Boleszló cseh fejedelem, Harald dán király, Boleszló lengyel trónörökös személyesen vettek részt. VI. Benedek pápa ( ), I. Jóannész bizánci császár és más fejedelmek, követeikkel képviseltették magukat. Géza sem jelent meg személyesen az értekezleten. Öt 12 főúr képviselte. Ezzel kifejezésre juttatta, hogy keresztény fejedelemnek tartja ugyan magát, de nem hűbérese a császárnak; országa Európa keresztény közösségéhez tartozik, de politikailag önálló. 28

27 4. A nyugati egyház térítő tevékenysége a) Német hittérítők érkezése I. Ottó és Géza üzenetváltásáról a Sankt Gallen közelében lévő einsiedelni bencés apátság szerzetesei azonnal értesültek. Ennek hírére, az egyik szerzetes, Wolfgang, az apát engedélyével elindult Magyarországra téríteni. Wolfgang a térítést az ország nyugati részén kezdte meg. Piligrivi passaui püspök azonban visszarendelte őt; s Wolfgang a térítést nem is folytathatta, mert Piligrim felhívta rá Ottó császár figyelmét, aki még abban az évben, 972 végén, a bajor főváros, Regensburg püspökévé nevezte ki. Piligrim azért hívta vissza Wolfgangot, mert az volt a terve, hogy ő maga veszi kézbe a magyarok megtérítését és ő szervezi meg a magyar katolikus egyházat, amelynek metropolitája akart lenni. Ottó császár viszont a magyarországi hittérítés vezetésével követét, Brúnót bízta meg. Ottó Piligrimhez címzett úti ajánlólevelet adott neki, melynek szövege: Ottó, Isten kegyelméből felséges császár Biligrimnek (= Piligrimnek), a passaui egyház tisztelendő püspökének üdvözletünk és kegyelmünk. Bruno püspököt küldjük hozzátok és kedveltségieknek ajánljuk azzal, hogy a legmesszebbmenően segítsétek, bármire volna nálatok szüksége, és tiszteletteljesen és a legkörültekintőbben vezessétek embereitekkel, valamint lovakkal és más úti szükségletekkel ellátva a magyarok végeire, amilyen közel csak lehet, öt azért delegáljuk oda, hogy királyunkat minél előbb összeköttetésbe hozza hatalmunkkal. Nektek pedig igen nagy gondotok legyen, hogy ez a követség a legbiztonságosabban létrejöjjön, mert, ha feltett szándékünk sikerrel jár, abból nektek és mindnyájatoknak felettébb nagy hasznotok lesz. Isten veletek!". 13 Piligrim a császári ajánlólevéllel érkező Brúnónak kénytelen volt segítségére lenni. Olyan papokat adott mellé, akik ismerték az ausztriai karantán-szláv nyelvet, mert ezt a nyelvet a magyarok közül sokan értették. Bruno e papok közreműködésével kezdte meg a térítést. Piligrim már 974-ben jelentette VII. Benedek pápának ( ), hogy papjai csaknem az egész magyar népet megtérítették. Kéri a pápát, hogy nevezzen ki Magyarországra néhány püspököt, neki pedig küldjön érseki palliumot, s bízza rá, mint érsekre a magyar keresztény egyház kormányzását. A püspök a kérését több, hamisított pápai bullával támasztotta alá. Ezekkel azt akarta bizonyítani, hogy a passaui egyházmegye a 29

28 népvándorlás viharaiban elpusztult lorchi (laureacumi) érsekség jogutóda, Pannónia nagyobb része viszont a lorchi érsekség joghatósága alá tartozott. E kérést Róma Frigyes salzburgi érseknek Piligrim metropolitájának ellenérvekre támaszkodó tiltakozása miatt nem teljesítette. 14 A német papok magyarországi missziós tevékenysége nem volt hosszú életű. Nagy Ottó halála (973) után Németországban súlyos belviszályok törtek ki. Civakodó Henrik bajor herceg fellázadt a törvényesen uralkodó II. Ottó császár ( ) ellen, majd ennek halála után III. Ottó császár ( ) ellen is. Géza akarata ellenére belesodródott a háborúba. A német hittérítők talán már 974-ben eltávoztak hazánkból, s több mint két évtized telt el, míg itt újra megjelenhettek. 15 A német hittérítők magyarországi tevékenységéről Piligrimnek a pápához intézett levelén kívül csupán egyetlen feljegyzés maradt: a Sank Gallen-i halottas könyv (necrologium) azt mondja, hogy Bruno püspök megkeresztelte a magyarok királyát". 16 Bruno püspök és a német papok tevékenysége valószínűleg kimerült a nép megkeresztelésében és a bálványok ledöntésében: A Géza alatt folyt keresztény térítésben nagyobb szerep jutott a régi lerombolásának, mint az új építésének. A keresztény istentisztelet bevezetésének előfeltétele volt a pogány bálványok ledöntése és a pogány kultusz papjainak, a táltosoknak az elhallgattatása... Géza bálványdöntő és táltosirtó harca névleg az új hit elterjesztését célozta, valójában az új, központosított politikai rend bevezetéséért folyt... Részleteiről csak annyit tudunk, hogy véres eszközökkel történt. Aki nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azzal Géza mint személyes hatalmának ellenségével bánt el, és levágatta vitézeivel. A Géza-kori térítés alig terjedhetett többre a tömegek keresztvízre kényszerítésénél." 17 Valószínű, hogy a német hittérítőknek nem sok lehetőségük volt a rendszeres hitoktatásra és prédikálásra, munkásságuk azonban mégsem volt teljesen eredménytelen. Bizonyára sokan voltak, akik a keresztséget nem kényszer hatására, hanem teljes meggyőződésből vették fel. A Sankt Gallen-i Bruno püspök emlékét őrzik a Szent Gál tiszteletére épült templomok, a karantán-szláv papokét pedig a magyar egyházi nyelv szlovén eredetű szavai: apát, apáca, keresztény, malaszt stb. Piligrim papjainak tevékenységére a passaui egyházmegye védőszentjének, Szent István első vértanú tiszteletének elterjedése emlékeztet. 18 A németek távozása után hazánkban a térítést cseh és lengyel papok folytatták. 30

29 b) Szent Adalbert és tanítványai A Nagyobb legenda elbeszélése szerint Géza fejedelem álmában arról értesült egy gyönyörű külsejű" ifjú által, hogy egy férfiú érkezik hozzá lelki követségben, akit tisztességgel kell fogadnia és tiszteletben kell tartania. Amikor felébredt álmából, jelentették neki, hogy a cseh egyház főpapja, Adalbert prágai püspök érkezett meg. Adalbert 983-ban lett Prága püspöke. Híveinek nagy része szellemében még pogány volt, papjai közül pedig sokan házasságot kötöttek. Miután meggyőződött róla, hogy ezen ő képtelen változtatni, elhatározta, hogy a Szentföldre zarándokol és ott él majd a saját lelki igényeinek megfelelő életet. A püspöki trónt elhagyva Itáliába utazott, majd a pápa engedélyével a Szentföldre indult. Azonban összetalálkozott Nilosz, görög szerzetessel, és elhatározta, hogy belép a Nilosz által vezetett szerzetesi közösségbe, amelynek aszketikus szelleme őt valósággal lenyűgözte. Nilosz viszont a római Alexiosz- Bonifác kolostorba irányította. A Szent Alexiosz-Bonifác kolostor az Aventinuson épült, görög baziliták és latin bencések éltek ott együtt. Adalbert a szerzetesi fogadalmat 990. április 17-én tette le Nilosz barátja, Leo bencés apát előtt. Azonban az egyházi és a világi hatóságok kérésére két év múlva visszatért Prágába. A római kolostorból 12 szerzetest vitt magával, számukra Prága mellett rendházat alapított, melynek élére Anasztázt állította. De a világi vezetőkkel azok pogány élete, valamint a templomi menedékjog megsértése miatt újra összekülönbözött és ismét Rómába ment. Második római útja Magyarországon vezetett keresztül. Érkezéséről Géza mint említettük a Nagy legenda szerint álomban szerzett tudomást. A Nagy legenda Adalbert püspöknek tulajdonítja a Géza fejedelem uralkodása idején végzett térítő munka legnagyobb részét, valamint a tömeges megtérést is: A fejedelem parancsára a zabolátlan nép mindenünnen összegyűlik, a szent püspök szüntelenül tanít, megtéríti és megkereszteli az ország fiait, sok helyen egyházakat alapít. A világosság, mely megvilágosít minden embert, elkezdett Magyarországon fényleni es beteljesedtek a próféta szavai, ki így szólt: A pogányok népe, amely sötétben jár, nagy fényességet lát." Adalbert Rómában egy ideig az Alexiosz-Bonifác kolostorban lakott, majd V. Gergely pápa ( ) hozzájárulásával a püspökségről végleg lemondott. Megfordult Európa több országában, végűi a poroszok megtérítésére indult. A poroszok Gdansk környékén elfogták és 997. április 23-án megölték. Barátai és tanítványai már korábban Magyarországra költöztek, 31

30 Pannonhalmán telepedtek le, ahol Géza kolostort alapított részükre. E szerzetesek, amint értesültek Adalbert vértanúhaláláról, azonnal megkezdték kultuszának terjesztését hazánkban. Szent György ünnepét a következő napra helyezték, április 23-án Szent Adalbertet ünnepelték. Az esztergomi székesegyházat is az ő tiszteletére szentelték. A legendák és krónikák a bizánci térítést, Bruno és Piligrim nevét egyaránt elhallgatják, viszont annál jobban kidomborítják Adalbert magyarországi térítő tevékenységének jelentőségét. Adalbert püspöknek azonban nem sok szerepe volt a magyarországi térítő munkában. Iskolatársa és életrajzírója, Querfurti Bruno 1004-ben írta meg Szent Adalbert élettörténetét. Eszerint Adalbert a második római útja előtt követeket küldött Gézához, meg is látogatta, de nem tartózkodott hosszasabban hazánkban: A magyaroktól ajándékokat fogadva, előbb követeket küldött, majd személyesen ment hozzájuk, de tévelygéseiken alig tudott változtatni, a kereszténységnek csak árnyékát nyomta rájuk." 19 Szent Adalbert tanítványai elsősorban Anasztáz és Radla igen fontos szerepet játszottak a magyarországi egyházi szervezet kiépítésében. 32

31 IV. Szent István király ( ) 1. A Nagy legenda István küldetéséről A Nagy legenda szerint Gézának igen sok gondot okozott a lázadók megzabolázása, a szentségtörő szokások lerontása és hogy püspökségeket alapítson hite szerint a szentegyház javára". Gézának, ugyanabban az álomban, amelyben Adalbert érkezéséről értesült, a gyönyörű külsejű" ifjú azt is tudomására hozza, hogy amit eszében forgat, vagyis a pogányság eltörlése és a püspökségek szervezése nem az ő feladata: Tőled egy fiú származik, kire az Űr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rábízza." A Legenda a továbbiakban elbeszéli, hogy Adalbert hazánkba érkezett és igen sok embert megtérített. Adalbert már hazánkban tartózkodott, amikor megszületett Géza fia. A püspök megkeresztelte őt és lelki gyermekévé fogadta. Egészen a legújabb időkig úgy hitték, hogy Istvánt eredeti nevén Vajkot Szent Adalbert keresztelte meg, esetleg nem is gyermek-, hanem felnőtt korában. Ezt az ősi hagyományt örökíti meg Benczúr Gyula Vajk megkeresztelését ábrázoló híres festménye. Miután e hagyomány tarthatatlansága nyilvánvaló lett, a mai kutatók úgy vélik, hogy Istvánt Bruno, vagy Piligrim keresztelte meg. Vajk-István keresztény szülőktől származott,... gyermekkora óta keresztény környezetben élt. Első nevelője keresztény édesanyja, Sarolt volt, akinek munkáját udvari papok folytatták". 1 Így jutottak szerephez életében névtelen azaz már elfelejtett emlékű udvari presbiterek. Anyja hozhatott egyet-kettőt Erdélyből, apja körül is lehettek ilyenek. 2 így viszont joggal merül fel a kérdés: miért ne keresztelhette volna meg Istvánt rögtön születése után valamelyik görög udvari pap? Valóban, nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy Istvánt keleti szertartású pap keresztelte meg. Csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni Nazianzi Szent Gergelynek (+390) a keresztség kiszolgáltatásával kapcsolatos tanítását. A keleti egyház kiváló hittudósa azt tanácsolta, hogy a gyermeket, ha nincs életveszélyben hároméves korában kereszteljék meg, mert ekkor már nem teljesen öntudatlanul veszi fel a szentséget. 3 33

32 Nazianzi Szent Gergely tanítását a keleti egyház gyakorlatában sokfelé alkalmazták. Tehát, ha Sarolt keleti szertartású udvari papjai Szent Gergely nézete alapján a keresztelést elhalasztották, később már valóban csakis nyugati szertartású missziós püspök, vagy pap keresztelhette meg. 2. Az egyházi szervezet kiépítése a) Német hittérítők érkezése István apja nyomdokain haladva a nyugati kapcsolatok elmélyítésére törekedett. 996-ban feleségül vette Gizella bajor hercegnőt, kinek nevelését Szent Wolfgang regensburgi püspök (+994) irányította. Gizella kíséretében papok és szerzetesek jöttek Magyarországra, így hosszú szünet után a németek térítő munkája újra megkezdődhetett hazánkban. A német krónikák már a XI. század végétől kezdve azt állították, hogy a magyarok megtérése István házasságával kezdődött: Gizella hozta a pogány magyarok közé a hitet. 4 A megtéréstörténetnek ez az újabb beállítása nemcsak a német történeti irodalomban gyökeresedett meg, de módosítással ugyan évszázadokon át a magyar történetírás hivatalos álláspontja volt. A korábbi magyar történetírás ugyanis a Szent István előtti térítést, főleg a bizánci egyház magyarországi térítő tevékenységét elhallgatta, vagy annak jelentőségét teljesen leértékelte, s népünk megtérítését kizárólag Szent Istvánnak tulajdonította. b) Egyházmegyék alapítása Szent István a magyarországi hittérítők munkáját odaadással támogatta, de apjával ellentétben, erőszakot nem alkalmazott. A Géza idején erőszakkal megkeresztelt pogányok közül lassankint, az évek, sőt évtizedek folyamán egyre többen lettek lélekben is keresztények Időszerű lett a magyarországi egyházi szervezet kiépítése is. Ebben mint említettük Szent Adalbert tanítványai voltak az ifjú uralkodó segítségére. Hazai és külföldi krónikák egyaránt azt állítják, hogy István tíz egyházmegyét alapított s ezek közül az esztergomit és talán a kalocsait is, érsekség rangjára emelte. A kalocsai érsekség kialakulásáról a kutatók álláspontja jelenleg sem egységes. 5 34

33 c) Az esztergomi érsek különleges jogai Szent István az esztergomi érseket oly különleges jogokkal ruházta fel, amilyeneket csak a keleti egyház jogrendszere ismer, ő koronázza meg a királyt, ő a királyi székhely főpapja, a király és családja, valamint a királyi udvar, bárhol is tartózkodjanak az országban, mindenütt az ő joghatósága alatt maradnak. A király által alapított apátságok és prépostságok közvetlenül neki vannak alárendelve. Ez azt jelentette, hogy csaknem minden magyarországi egyházmegyében voltak olyan helyek, ahol az esztergomi érsek gyakorolta a joghatóságot. Ezzel megindult az a folyamat, melynek eredményeképpen az esztergomi érsek az egész ország felett tényleges joghatóságot gyakorló prímás lett. E különleges joghatóság birtokában a prímás a világegyház hierarchiájában is sajátos helyet foglal el. 6 Szent István, amikor az esztergomi érseket szinte pátriárkái jogkörrel ruházta fel, lehetetlenné tette, hogy külföldi metropolita az ország területén bármilyen címen joghatóságot gyakoroljon. S ennek az ország függetlensége szempontjából igen nagy volt a jelentősége. Abban a korban ugyanis az egyházi és az állami élet egybefonódása külpolitikai vonatkozásban is érvényesülhetett: a külföldről érkező egyházi befolyást nyomon követhette a politikai beavatkozás. Ügy tűnik tehát, hogy István az egyházi szervezet kiépítésénél is :.z ország teljes szuverenitását akarta biztosítani. 3. A királyi korona A magyarországi egyházmegyék megszervezése a Szentszék jóváhagyásával történt.. István e jóváhagyás kieszközlésére Anasztáz (Asztrik) apátot küldte Rómába. István követe, Anasztáz, a különböző hazai és külföldi oklevelekben és krónikákban Asztrik (Asrik, Aserik) néven is szerepel. Sokáig még az is vitatott volt, hogy a két név egy vagy két személyre vonatkozik-e. Csak a legújabb forráskritikai kutatás állapította meg, hogy itt egyetlen személyről van szó. Anasztáz-Asztrik mint említettük Szent Adalbert tanítványa volt. Lengyelországból érkezett hazánkba. Anasztáz Rómából II. Szilveszter pápától ( ) Istvánnak nemcsak egyházmegyék, szervezésére vonatkozó jóváhagyást, hanem királyi koronát is hozott. A koronaküldésre sem korábban, sem későbben nem kerülhetett volna sor. A német-római császárok hazánkat éppen úgy, mint 35

34 Európa számos országát a birodalom hűbéresévé akarták tenni, ezért megakadályozták volna azt, hiszen akaratukat Rómában is érvényesítették. A magyar állam függetlenségét kifejező koronaküldésre csak azért kerülhetett sor, mert III. Ottó császárnak egészen különleges politikai eszméi voltak. Ottó, a világvégét váró ezredforduló uralkodója, a régi római császárság visszaállításáról álmodozott, amelynek keretei között az európai népek egysége megvalósult volna, de anélkül, hogy a keresz - tény uralkodók politikailag alá lettek volna rendelve a császárnak. A pápával együtt próbáltak meg közös erővel megteremteni egy keresztény birodalmat, amely nem politikai hatalmi képződmény lett volna, hanem a keresztény országokat egyetemesen összefogó hierarchia. 7 A császár ezért nem gátolta meg, hogy a pápa egykori tanítómestere koronát küldjön Istvánnak. Korunkig élő hagyomány szerint István a pápától a koronával együtt apostoli király" címet is kapott volna. E hagyomány alapját Hartvik püspök vetette meg, aki Könyves Kálmán király ( ) megbízásából megírta Szent István életrajzát. Hartvik e művében azt állítja, hogy II. Szilveszter pápa, amikor tudomást szerzett Anasztáz-Asztriktól István térítő buzgóságáról, kijelentette: Én csak apostoli férfiú vagyok, de ő valóban Krisztus apostola... Ezért reá hagyjuk, hogy egyházát és népét az isteni kegyelem irányítása szerint mindkét egyházi és világi jogon igazgassa." 8 Ennek az elbeszélésnek nincs történelmi alapja. Az apostoli királyi cím azonban fennmaradt; királyaink pedig arra támaszkodva, széleskörű jogokat biztosítottak maguknak a magyar katolikus egyház kormányzásában. XIII. Kelemen pápa ( ) 1758-ban elismerte ugyan a magyar uralkodók apostoli királyi címét, de nem ismerte el azokat a kiváltságokat, melyeket a bécsi udvar kapcsolt össze e kitüntető címmel. 4. A bizánci térítés második hulláma a) A keleti szertartás helyzete Hierotheosz után Querfurti Szent Bruno, szerzetesi nevén Bonifác, 1003-ban hazánkba érkezett s az ország déli részén, a fekete magyarok" között térített. Közben anyagot is gyűjtött egykori iskolatársa, Szent Adalbert élettörténetéhez.

35 Bruno hazánkban szerzett értesülései alapján írta Saroltról mint már említettük, hogy ő volt a magyar kereszténység elindítója: Vezetése alatt megkezdődött a kereszténység ', de azt is hozzáteszi, hogy ez a kereszténység pogánysággal vegyült s a megfertőzött vallás rosszabb kezdett lenni a barbárságnál". Vannak, akik azt állítják, hogy Szent Bruno a Sarolt idején elindult kereszténységet éppen olyan elfogultsággal nevezte pogánysággal fertőzött vallásnak, mint amilyennel száz évvel később a görög papok írták, hogy a latinok a magyarokat az ő istentelen hitükre" térítették. 9 Bruno abban téved, hogy Saroltot tartja a magyar kereszténység elindítójának, egyébként megállapítása ha nem is teljesen, de jelentős mértékben igaz lehet. A Géza idejében végzett erőszakos térítések semmiképpen sem érhették el a lelkek megváltozását. Nagyon sokan lehettek, akik csak látszatra lettek keresztények. A bizánci szerzetesek által megtérített hívek körében sokfelé viszszatérhettek a pogány szokások és bűnök. Amikor ugyanis a bizánci magyar viszony ellenségesre fordult, a téritők utánpótlása egy időre elmaradt és ezért sok egyházközség pap nélkül maradt. Géza fejedelem uralkodása idején azonban nemcsak nyugati miszsziósok jöttek az országba, hanem felélénkült a bizánci térítés is: Ha a gyula halálával a (görög) misszió alább is hagyott, a felépített görög templomokban itt-ott tovább pislákoltak a gyertyák, s ez Géza idejében csak erősödhetett." 10 Az Alföld déli részén bizonyára újból működni kezdtek a görög rítust követő papok, akiket talán még Sarolt is támogatott." 11 A görög misszió megerősödése egyben azt is bizonyítja, hogy Géza kizárólag politikai okokból kért hittérítőket Nyugatról. b) A marosvári monostor Szent Gellért püspök Nagy legendája elbeszéli, hogy Ajtony, a Körös folyótól az erdélyi részekig, s Bodonyig és Szörényig terjedő föld" ura, Bodony városában a görögök szertartása szerint keresztelkedett meg", majd hozzáteszi, hogy Ajtony a hatalmát a görögöktől kapta. 12 II. Baszileiosz bizánci császár ( ) 1002-ben elfoglalta Vidin (magyarul: Büdün, Bödön, Bodony) Duna-parti bolgár várost. Ekkor Ajtony, aki a bizánciakkal már korábban kapcsolatban volt, Vidinbe hajózott és ott valószínűleg a császár jelenlétében felvette a keresztséget. A legenda állítását, mely szerint Ajtony a hatalmát a görögöktől kapta, kutatóink nem egyformán értelmezik. 37

36 Moravcsik Gyula feltételezi, hogy miután Ajtony birtoka valaha a bolgárok fennhatósága alá tartozott, most a Bolgáriát meghódító bizánciak Ajtonyt e terület feletti uralmában megerősítették. Ez lehetett Ajtony megkeresztelkedésének politikai háttere. Györffi György szerint a császár Ajtonyt, mint új szövetségesét, drága ajándékokkal halmozta el; s ezek mellé bizonyára valamilyen megtisztelő cím is járult". így tehát szó szerint kell venni Gellért nagyobb legendájának szavait: Ajtony... hatalmát a görögöktől vette." 13 Ajtony egykori birtokán, Marosvártól délre, Nagy szentmiklóson, 1799-ben 23 darab aranytárgy került elő a föld alól, köztük egyenlőszárú kereszttel díszített tál és csésze. Lehetséges, hogy ez utóbbiakat keresztelésnél használtak. Ezeken az edényeken körbefutó görög felirat is látható; tizennégy más edényen viszont rovás jelek vannak. A nagyszentmiklósi kincs eredetére, felirataira és tulajdonosára vonatkozóan számos feltevés látott napvilágot. Történészeink közül többen azt vallják, hogy a kincs Ajtony birtokában volt. Az sem lehetetlen, hogy megkeresztelkedése alkalmával kapta a bizánci császártól. 14 Ajtony a székhelyén, Marosvárott, Keresztelő Szent János tiszteletére monostort épített s abba apátot helyezett görög szerzetesekkel az ő rendszabályuk és szertartásuk szerint" (Gellért-legenda). A monostor mellett templom is volt, de valószínűleg ezt nem Ajtony építette, hanem már régóta fennállott. A marosvári templom és az előtte lévő keresztelőmedencés kápolna alapjait 1868-ban, a ráccsanádi római katolikus templom lebontásakor tárták fel. 15 A marosvári monostorba feltehetően nemcsak görög, hanem bolgár szerzetesek is kerültek. Az ő érkezésükkel megkezdődött a bizánci magyarországi térítő tevékenységének második korszaka. A Hierotheosz által ötven évvel ezelőtt megkezdett térítést ők folytatták. Egyes kutatóink feltételezik, hogy Querfurti Szent Bruno a görög misszió ellensúlyozására jött téríteni a fekete magyarok" közé. 16 Mivel ez a munka kevés eredménnyel kecsegtetett, eltávozott hazánkból. 17 c) Theophülaktosz és Antoniosz püspökök Ügy tűnik, hogy Hierotheosz püspöknek utódai is voltak. Fennmaradt ugyanis ebből a korból két pecsét s ezek felirata szerint az egyik Theophülaktosznak, a türkök püspökének, a másik pedig Antoniosznak, Türlcia püspökének pecsétje volt. Mindkét pecsét másik oldalán Szent Demeter képe látható. 38

37 Mint ismeretes, a bizánci források a magyarokat a leggyakrabban türköknek nevezik. Feltételezhető tehát, hogy Theophülaktosz és Antoniosz Hierotheosz későbbi utódai voltak, s működésük az Ajtony idején újjáéledő bizánci térítéssel függ össze. Míg azonban Hierotheosz az ország vezetőinek határozata alapján, vagy legalábbis az ő beleegyezésükkel érkezett hazánkba, Theophülaktosz és Antoniosz küldetése kizárólag Ajtony kezdeményezésere történt. Éppen ezért míg Hierotheosz joghatósága az ország egész területére kiterjedt, addig a két utódának joghatósága valószínűleg csak Ajtony területén érvényesült. 18 Felmerül a kérdés, hogy hol volt e püspökök székhelye? A bizánci püspökök pecsétjei általában székesegyházuk védőszentjét ábrázolták, tehát székhelyüket oly helységben kell keresnünk, ahol Szent Demeter-templom volt. Hazánkban több, mint húsz templom épült Szent Demeter tiszteletére, de ezek közül csak azok jöhetnek számításba, melyek Ajtony területén, vagy annak közelében voltak. 19 Ajtony székhelye Marosvár volt, itt azonban a templom Keresztelő Szent János tiszteletére épült. Theophülaktosz és Antoniosz püspökök székhelyét eddig nem sikerült megállapítani, talán éppen a régészeti leletek hiányosságai miatt. Voltak, akik feltételezték, hogy Szávaszentdemeter volt a bizánci püspökök székhelye, azonban ebben a városban Szent Demeter tiszteletére épült templom nyomaira eddig még nem bukkantak. Az a feltevés is felmerült, hogy Szeged lehetett görög püspöki székhely, mert itt talán már a XI. század eleje óta templom állt a szent tiszteletére. Azonban 1920 táján ezt a templomot lebontották, s ekkor itt bizánci szertartásra utaló tárgyi emlékeket nem találtak. Viszont Szegedtől nem messze, Sövényházán 1973-ban, az Árpád-emlékmű szomszédságában folytatott ásatások során az egyik sírból bizánci szertartású főpap pásztorbotja került elő. A vasvégű püspöki jelvény elefántcsontból készült feje T" alakú. E pásztorbot a kutatók szerint a XI. század elején Bizáncban készülhetett éppen úgy, mint Theophülaktosz püspök pecsétje. Nem lehetetlen tehát, hogy a pásztorbot éppen Theophülaktosz püspök méltóság jelvénye volt. Az sincs kizárva, hogy ugyanezen a helyen bizánci kolostor és templom is épült Szent István belső küzdelmei Szent István királynak nemcsak népünk megtérítését kellett befejeznie, hanem fel kellett vennie a harcot személyes ellenfeleivel, valamint az egységes magyar állam és a központi hatalom még meglévő ellenségeivel is. 39

38 Uralkodása kezdetén Koppány lázadt fel ellene, István serege azonban legyőzte. Koppány a véres ütközetben életét vesztette, testét felnégyelték és a székesfehérvári, a veszprémi, a győri és a gyulafehérvári vár kapujára függesztették ki. István király élete alkonyán unokatestvérével, Vazullal (Mihály fiával) is szembekerült. Imre herceg halála után (1031) ugyanis az öröklés törvénye alapján Vazul (Vászoly) volt a magyar trón várományosa. Vazul azonban a Magyar Krónika szerint is könnyelmű és ostoba" természetű volt; István őt uralkodásra nem tartotta alkalmasnak, ezért saját nővérének fiát, Orseolo Pétert jelölte utódjául. A mellőzés miatt Vazul összeesküvést szőtt István ellen, ezért megvakították és így uralkodásra valóban alkalmatlanná tették. Az ország keleti részén viszont két bizánci szertartású főúr, Gyula és Ajtony, önállóságra törekedve, szembeszállt a királyi hatalommal. Mindketten keleti szertartású keresztények voltak. Gyula Szent István édesanyjának testvére volt. A király rábízta egész Erdély kormányzását. A korabeli krónikák szerint sokféle módon" ellenszegült a királynak. István 1003-ban hadjáratot indított nagybátyja ellen, amelyben Ajtony is részt vett. Ütközetre azonban nem került sor, mert Gyula megadta magát. Ezután éveken keresztül István udvarában élt, majd az udvart elhagyva, Lengyelországba távozott, ahol I. Boleszló (Boleslav) fejedelem egy várat bízott rá. 21 Sor került az Ajtony elleni hadjáratra is. Ennek időpontja vitatott. Egyesek szerint 1028-ban, mások szerint Szent István uralkodásának első éveiben, 1008 táján volt. E hadjárat történetét a Gei- Lért-legenda örökítette meg. A legenda szerint Ajtony a királyt semmibe vette". Hadserege, melynek élén Csanád állt, erősebb volt mint a királyé. Ajtony és Csanád között azonban súlyos ellentét keletkezett, ezért Csanád félelmében Istvánhoz menekült, aki miután meggyőződött hűségéről, az Ajtony ellen induló hadsereg fővezérévé tette. Az alvezér István nagybátyja, Gyula lett. Csakhamar sor került az ütközetre, amelyben a királyi hadsereg vereséget szenvedett. A legenda elbeszéli, hogy Csanád, a vesztes csatát követő éjszakát táborában töltve, Szent Györgyöt hívta segítségül. Megfogadta, ha az újabb csatában győzelmet arat, tiszteletére ugyanezen a helyen kolostort épít. Almában a szent megjelent neki oroszlán képében és felszólította, hogy azonnal indítsa meg a támadást. Csanád nem várta meg a reggelt, még éjszaka megtámadta Ajtony hadseregét, mely az ütközetre nem volt felkészülve. A királyi hadsereg győzelmet aratott. A csatában Ajtony is életét vesztette. A 40

39 király jutalomképpen Csanádot az elfoglalt terület ispánjává nevezte ki. Csanád megtartotta fogadalmát:... elment arra a helyre, ahol az oroszlánt látta álmában, ott Szent György vértanú tiszteletére monostort épített" (Gellért-legenda). A helyet, ahol Csanád tábora volt és ahol a monostor épült, Oroszlámosnak nevezték el. 6. A csanádi püspökség alapítása Szent István Ajtony egykori birtokán alapította meg a csanádi egyházmegyét, amelynek első püspöke Szent Gellért lett. Gellért az akkor még többé-kevésbé görög Velencében született, műveltsége görög jellegű volt. 22 Gellért a marosvári monostorban telepedett le, ahonnan a bizánci szertartású szerzeteseket az oroszlámosi monostorba költöztették át. így azon a területen, ahol eredetileg a keleti szertartás terjedt el, s amely minden bizonnyal a bizánci térítés központja volt, latin szertartású egyházi szervezet alakult ki. Az egységes Magyarország megteremtése érdekében az Ajtony elleni hadjárat elkerülhetetlen volt. Viszont az a tény, hogy Szent István ezen a vidéken is latin szertartású egyházmegyét szervezett, hazánkban a keleti szertartású kereszténységre nézve végzetes lett. Marczali Henrik is úgy ítéli meg, hogy Ajtony legyőzetése egyben a nyugati egyháznak volt diadala a keleti fölött. így jött létre Istvánnak talán utolsó alkotása, nem a pogányságtól, hanem a konstantinápolyi patriarkátustól hódított földön a csanádi püspökség". 23 Valóban, Ajtony veresége egyik döntő mozzanata annak az eseménysornak, amely Magyarországon a keleti szertartás hanyatlásához vezetett; hiszen saját szertartású egyházi szervezet nélkül tartósan egyetlen egyházi közösség sem állhat fenn. Viszont az is kétségtelen, hogy Szent István az ország érdekeinek megfelelően járt el, amikor a bizánci patriarkátus joghatósága alá tartozó, a bizánci birodalom közvetlen szomszédságában lévő területen latin szertartású egyházmegyét alapított. A király ezzel az intézkedéssel is az ország egységének és függetlenségének védelmét szolgálta. 41

40 V. A nyugati egyházi szervezet és a keleti szertartás hazánkban 1. Bizánc és Magyarország Géza döntése után Több mint száz évvel Géza és Ottó szövetségkötése előtt bizánci szerzetesek megkezdték a bolgárok megtérítését. Megkeresztelkedett Borisz fejedelem is, ő azonban később Nyugat felé fordult és onnan kért hittérítőket. A bizánci szerzeteseket kiűzték az országból. Mindez rendkívül éles feszültséget idézett elő Róma és Bizánc kapcsolatában s döntő szerepet játszott a Photiosz pátriárka idején ( , majd ) bekövetkezett egyházszakadásban. Bizánc ragaszkodott Bolgáriához, mely végül is a keleti kereszténységhez csatlakozott. Hasonló helyzet alakult ki hazánkban is: bizánci szerzetesek kezdték meg a térítést, nyugatiak fejezték be s az országban kizárólag latin szertartású egyházmegyéket alapítottak. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy Bizánc ez ellen tiltakozott volna. Feltételezhető, hogy ebben az egyházi és a politikai körülmények egyaránt közrejátszottak. Géza ugyanis a bizánci birodalommal szövetséges Nagy Ottótól kért hittérítőket, tehát ez ellen Bizánc nem emelhetett kifogást. Szent István szövetséget kötött II. Baszileiosz bizánci császárral ( ), a XI. század elején. Nyilvánvaló, hogy e szövetség megkötése alkalmával bizánci hittérítők küldése már nem kerülhetett szóba. Bizánc tudomásul vette, hogy Magyarország a nyugati kereszténység követője lett. Ez pedig akkor vált véglegessé, mikor István kérésére a pápa királyi koronát küldött neki és felhatalmazta őt, hogy magyar érsekséget alapítson. Györffy György feltételezi, hogy ha a pápa István kéréseit nem teljesíti, akkor esetleg mindezt Bizánctól kérte volna: Magyarország a század közepén még mint rettegett "Isten ostora«a görög egyház felé orientálódott, s ha a 955 utáni események el is távolították Bizánctól, elméletileg mindig megvolt a kiegyezés lehetősége és Bizánctól könnyen megkaphatták volna azt, amit Róma megtagad... István megbízottai tehát hátsó gondolat nélkül is úgy ülhettek le tárgyalni Rómában, mint akiknek "kedvezőbb ajánlat is van a zsebükben*." 1 42

41 Magyarország tehát hivatalosan a nyugati kereszténységhez csatlakozott, de a bizánci szerzeteseket nem űzték el hazánkból, mint annak idején Bolgáriából, hanem azok a latin szertartású főpásztorok joghatósága alatt tovább folytathatták működésüket. Emellett Magyarország és a bizánci birodalom között Szent István uralkodása idejen, valamint az ő halálát követő évtizedekben sokrétű kapcsolat alakult ki. Marczali szerint a görög egyházzal sem tagadja meg István az összeköttetést" és nem utasíthatta el magatói és országától a szellemi és anyagi kultúrának ama gazdag forrását, melynek Konstantinápoly volt a kútfeje, hanem hogy igyekezett azt ide irányítani". 2 Szent István Bizáncban csodálatos művű templomot" épített és zarandokházat alapított a Szentföldre utazó magyar zarándokok számara, hogy ott megszállhassanak. A Képes Krónika tudósítása szerint István Bizáncból hozatott köjaragó mestereket; műhelyeik Esztergomban és Székesíenérváron voltak. Az ő munkásságuk emlékét őrzik az egykori esztergomi, fehérvári, veszprémi, pécsi templomok megmaradt köveinek díszítései, az akantuszok, palmetták, rozetták, valamint Szent István koporsójának domborművei. Az országban jellegzetesen bizáncias, centrális elrendezésű templomok is épültek, így eldebrőn, Székesfehérváron, Tarnaszentmárián, Aoasáron stb. A legrégibb templomok szobrászati díszítésein is gyakran találhatók bizánci motívumok. Ilyen díszítő elemek láthatók a Szent Imrét és Szent Gellértet ábrázoló domborművön, a zalavári oltártöredéken és más alkotásokon. A feldebrői altemplom Jézust és a négy evangélistát, valamint Káin és Abel áldozatát ábrázoló képei bizánci jellegű festmények. Ezek egyébkent a hazai festészet legrégibb fennmaradt emlékei közé tartoznak. 3 A magyar és a bizánci udvar bensőséges kapcsolatáról tanúskodik, hogy a trónörökösnek, Szent ímrének menyasszonya bizánci hercegnő volt, de ezt bizonyítja az a két királyi korona is, amelyeket királyaink kérésére bizánci császárok küldtek hazánkba. 2. Királyi koronák Bizáncból Imre herceg tragikus halála után István legsúlyosabb gondja a trónöröklés kérdésének megoldása lett. A régi magyar jogszokás értelmében unokatestvére, Vazul jöhetett volna számításba. Őt azonban mint említettük összeesküvés miatt megvakították, fiait: Leventét, Endrét és Bélát pedig számkivetésbe küldték. A magyar trón- 43

42 ra Orseolo Péter került ( ). Azonban magatartása miatt a nemzet fellázadt ellene. Péter III. Henrik német császárhoz ( ) menekült és az országot hűbérbirtokul ajánlotta fel neki. A császár segítségével a trónt utódától, Aba Sámueltől ( ) visszaszerezte. Amikor Péter újra átvette az ország kormányzását, III. Henrik megpróbálta érvényesíteni hűbéri jogait. A királyi koronát, valamint a királyi hatalom jelképét, a lándzsát, visszaküldte Rómába, ahol a század vége felé nyoma veszett. A magyarság ismét fellázadt Péter ellen, aki méltóságát végleg elvesztette (1047) s mint megvakított fogoly fejezte be az életét. A főurak Vazul második fiát, Jarószláv kijevi fejedelem vejét, Endrét (Andrást) hívták meg a trónra. Endre a keleti szertartás követője volt. Talán nem tekinthető véletlennek, hogy a főurak Ajtony egykori fővárosában, Marosvárott gyűltek össze és itt határozták el hazahívását. Az új rend ellenségei Endre érkezésének hírére Vata vezetésével fellázadtak és valóságos irtóhadjáratot indítottak a nyugati egyház papjai ellen. Ekkor szenvedett vértanúhalált Szent Gellért püspök is. Endre a lázadást megfékezte. Az új király Konsztantinosz Monomachosz bizánci császártól ( ) kért és kapott királyi koronát. Ezzel koronázták meg rajta kívül két utódát: Bélát ( ) és Salamont ( ) is. Salamon a trónt Béla fiaival: Gézával, Lászlóval és Lamberttel folytatott testvérháború során elvesztette. Nyitrán élt számkivetésben. A koronát valószínűleg elásatta, mert annak egyes darabjai Nyitraivánkán kerültek elő a föld alól 1860-ban. A lelet hét zománcképes bizánci aranylemezből és néhány kisebb tárgyból áll. A képek a többi között IX. Konsztantinosz (Monomachosz) császárt és feleségét ábrázolják. Salamont Géza követte a trónon ( ), aki Mikhaél Dukász bizánci császártól ( ) kért királyi koronát. E koronát, melyen Mikhaél és Géza képe egyaránt látható, később összeforrasztották az ún. Szent István koronával A szabolcsi zsinat Az első szent király halálát követő évtizedek során országunk súlyos megrázkódtatásokon ment keresztül. A trónöröklés körüli viszályok, a lázadások, a háborúk az ország létét veszélyeztették. A tragikus események az ország lakosságát valósággal megtizedelték, a mezőgazdaságot tönkretették, a nép nagy része teljesen el- 44

43 szegényedett. A közbiztonság megrendült, elterjedt a lopás, a rablás és az útonállás; előfordult, hogy egész községek megélhetését a bűnözés biztosította. Bizonytalanná vált a termelés, a társadalmi rend és a kereskedelem. Géza utóda, Szent László ( ) trónralépése után legelső feladatának a belső rend helyreállítását tekintette s ezt elsősorban a magántulajdon védelme által akarta biztosítani. A hagyomány három, törvénykönyv összeállítását tulajdonítja Szent Lászlónak. Ezek közül a második és a harmadik szinte kizárólag a magántulajdon védelmével foglalkozik. A királynak viszonylag rövid idő alatt sikerült az országban rendet és biztonságot teremtenie. Az első törvénykönyv a keletkezés sorrendjében az utolsó, vagyis a harmadik az 1092-ben tartott szabolcsi zsinat határozatainak gyűjteménye. E nevezetes zsinat május 20-án, pünkösd ünnepén nyílt meg a király, valamint az ország egyházi és világi vezetőinek jelenlétében Szabolcs várában. Feladata az egyházi élet rendezése volt. A zsinati határozatok szabályozták a papok nősülését, jövedelmük felhasználását, a vagyonuk feletti rendelkezést, tiltják a vasárnapi vásárt és vadászatot, megállapítják a kötelező ünnepek számát és sorát, a böjt rendjét stb. Figyelemre méltó, hogy a zsinat, mely döntéseiben a király elgondolásait valósította meg, a papi nősülés és a nagyböjt kezdetének kérdésében a bizánci egyház előírásait fogadta el. Hazánkban, éppen úgy, mint külföldön, nagyon sok latin szertartású pap a cölibátusra vonatkozó rendelkezések megszegésével házasságot kötött. VII. Gergely pápa ( ) 1074-ben a nős papokat eltiltotta az egyházi szolgálattól. László király e tilalmat nem vette figyelembe s a zsinat a papok nősülését a bizánci császári palota kupolatermében, a Trullion-ban (Trullosz, Trulla) ben tartott zsinat határozatainak megfelelően szabályozta. E zsinati határozat nemcsak azért szembetűnő mert a cölibátusra vonatkozóan másképp intézkedik, mint VII. Gergely pápa, hanem azért is, mert Róma a trullioni zsinatot nem ismerte el egyetemesnek és az ott hozott határozatokat nem is volt hajlandó megerősíteni, mert azok közül néhány a nyugati egyház gyakorlatával szemben foglal állást. A trullioni zsinat elítéli a papi nőtlenséget, a szombati böjtöt, a fojtott állatok fogyasztását, Krisztusnak bárány képében való ábrázolását. Mindez viszont a nyugati egyház gyakorlata volt. II. Jusztiniánosz császár ( , majd ) kérésére Konstantin pápa ( ) 710-ben Bizáncba látogatott, ö volt korunkig az utolsó pápa, aki Bizáncban járt. Több, mint 1250 év múltán,

44 június 25-én VI. Pál pápa utazott Bizáncba, ill. jelenlegi nevén: Isztambulba. Konstantin pápa a trullioni határozatokat jóváhagyta ugyan, de azzal a kikötéssel, amennyiben azok Róma törvényeivel nem ellenkeznek". 5 A nagyböjt kezdetével kapcsolatban a zsinat így intézkedik: A latinok, akik a magyarok törvényes szokásaihoz alkalmazkodni nem akarnak, tudniillik, midőn a magyarok a húsevést elhagyják, ők viszont a hétnek még a második és a harmadik napján húst esznek, s ha azt mondják, hogy a mi jobb szokásainkkal nem értenek egyet, menjenek, ahová akarnak. De a pénzt, amit itt szereztek, hagyják itt, ha csak jobb belátásra nem térnek és a húsevést velünk együtt nem hagyják abba." 6 Az egyházban a húsvét előtti negyvennapos böjt már a 4. században elterjedt, de a kezdete nem volt egységes. Bizáncban pl. egv ideig a húshagyó vasárnap után, tehát 56 nappal húsvét előtt már megkezdődött, de ebből levonták a közbeeső 8 szombatot és vasárnapot, amikor is a keleti egyházban nincs böjt. Később Jóannész Damaszkénosz és Theodorosz Sztuditész úgy vélte, hogy a nagyböjtöt a vajhagyó vasárnapot követő hétfőn kell kezdeni. Ez 49 napot jelent, de a nagyhetet nem számították bele a nagyböjtbe, ezen kívül levonták a Lázár szombatját és a virágvasárnapot, mint nem bőjtös napokat. A nagyböjtnek a húsvét előtti negyvenkilencedik napon való kezdete keleten és nyugaton egyaránt elterjedt Nyugaton azonban a VIII IX. századtól szokásba jött, hogy a nagyböjtöt hamvazószerdán, tehát a húsvét előtti negyvenhatodik napon kezdték. A negyvennapos böjt így is megmaradt, mert a nagyböjthöz kancsolták a nagyhetet, viszont a közbeeső hat vasárnap nem számított böjti napnak. E hagyomány megtartását II. Orbán pápa ( ) ben a beneventoi zsinaton kötelezővé tette. 7 Érthető tehát, hogy a Magyarországon letelepedett latinok" (valószínűleg olaszok vagy franciák) a nagyböjtöt hamvazószerdán kezdték. A szabolcsi zsinatnak a papok házasságára és a nagyböjt kezdetére vonatkozó határozatát történészeink kevés kivétellel a bizánci egyház hatására vezeti vissza. Sőt Budai Ésaiás szerint: Szent László törvényeiből világos, hogy még akkor a magyarok nagyobb részint a görög vallásbéli szokásokat követték.'" 8 A zsinat határozatai azonban nem azt bizonyítják, hogy Szent László uralkodása idején az országban a keleti szertartásiak számbéli fölényben lettek volna a nyugati szertartásúakkal szemben. Valószínűnek látszik, hogy a nyugati hittérítők a már meggyökerese- 46

45 dett vallási szokásokon, így a böjti előírásokon, nem változtattak, és ezért a latin szertartású hívek is a böjti fegyelem kérdésében sokáig a keleti egyház gyakorlatát követték. A szabolcsi zsinat tehát csak megerősítette azokat az egyházi szokásokat, melyeket népünk régtől fogva ismert és gyakorolt. Ezzel a zsinat a maga korában az ország belső egységének megszilárdítását szolgálta.

46 VI. Árpád-kori bizánci szertartású kolostorok 1. A kolostorok kialakulása A bizánci térítés megindulása után szerte az országban létesültek keleti szertartású női és férfikolostorok. E folyamat akkor sem ért véget, amikor az ország hivatalosan a nyugati szertartás követője lett. E kolostorok kialakulásának körülményeiről, számáról és sorsáról hiányosak az ismereteink. Egyedül a veszprémvölgyi apácazárda alapítólevele maradt fenn, bár nem eredeti formában, hanem Kálmán király uralkodása idején ( ) 1109-ben készült hiteles görög másolatban és latin fordításban. Az eredeti oklevelet anyagi természetű perlekedések miatt fel kellett bontani. Megtörtént ugyanis, hogy a kolostor birtokát képező falvakba beköltöző új lakosok nem voltak hajlandók teljesíteni azokat a kötelezettségeket, melyeket az alapítólevél e községek lakóinak előír. Amikor az eredeti oklevelet a király rendeletére felbontották, a rajta lévő pecsét tönkrement s emiatt az oklevél hitelessége meg is szűnt. A király megbízásából Simon pécsi püspök lemásolta a görög szöveget. Erre a másolatra rávezették az oklevél latin fordítását, valamint Kálmán intézkedését, amellyel a kolostor javára történt adományozást megújítja és megerősíti. Az eredeti oklevél elveszett. A Nemzeti Múzeumban őrzött másolat a következőket tartalmazza: Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek nevében, én, a keresztény István, az egész Magyarország királya, Veszprémben létrehozva, fenntartva és berendezve a legszentebb Istenanya érseki monostorát és összegyűjtve benne apácák seregét, magam, egyszersmind hitvesem és gyermekeim lelki üdvéért és egész Pannóniáért rendelkezem: adományozok ennek a monostornak kilenc falut földjével együtt." Ezután következik a falvak és a birtokok felsorolása, majd az oklevél így folytatódik: És több mást is adok a legszentebb Istenanya érseki monostorának, hogy amíg csak áll ég és föld, a monostoré legyen. És szabadságot is adok ennek a monostornak, hogy azokat, akik nem akarnak a szent monostor fennhatósága alatt lakni, az apátnő és a nővérek 48

47 rendelete nélkül űzzék ki arról a helyről, kedvük és akaratuk ellenére. Ha pedig valakire rábizonyulna, hogy azokból, amiket a monostornak adtam, el akar szakítani, vagy elvenni valamit, legyen az én nemzetségemből való vagy bárki más, akár király, 'akár főúr, akár ispán, akár püspök, akár más, átok szálljon reá az Atyától, Fiútól és Szentlélektől, dicsőséges úrasszonyunktól, az Istenanya és örökszűz Máriától, a dicsőséges apostoloktól és a háromszáztizennyolc egyházatyától, minden szentektől és tőlem bűnöstől," 1 Az említett 318 egyházatya az a 318 püspök, aki részt vett a Nikaiaban, 325-ben tartott első egyetemes zsinaton. Az ő átkukkal való fenyegetés főleg a bizánci oklevelek sajátossága volt. Az oklevél latin fordítása magyarázatképpen megjegyzi, hogy az eredeti oklevelet a kolostor alapítójának nyelvén, görögül írták (iuxta linguam auctoris monasterii graece scriptum). Az alapító személyével kapcsolatban történészeink körében számos feltevés látott napvilágot. Czebe Gyula szerint az alapító egy görög apáca lehetett. 2 Fehér Géza feltételezi, hogy a kolostort Szent István alapította nővére számára, akit férje, Gavril Radomir bolgár cár elűzött. 3 Melich János az alapítást Géza feleségének, Saroltnak tulajdonítja, a latin fordításban a görög nyelv emlegetése az ő egyházi nyelvére utal. 4 Balogh Albin úgy véli, hogy a zárda létesítésének gondolatát valamelyik görög pap vethette fel: Ez a görög pap lehetett a veszprémi Szent György templom papja, lehetett valamely itt járt görög püspök, vagy érsek." A gondolatot pedig a magyar uralkodó valósította meg, aki nem lehetett más, mint Géza fejedelem, akinek keresztény neve szintén István volt. 5 Györffy György viszont arra a következtetésre jut, hogy az a főrangú személy, aki miatt a monostort létesítették, görög anyanyelvű volt s így e korban más nem is jöhet számításba, mint Imre herceg görög felesége". Az alapító Szent István; az alapítást pedig az tette lehetővé, hogy a görög magyar viszony előbb megjavult, majd a szövetség szintjére emelkedett". 6 A marosvári és az oroszlámosi kolostor alapításáról a Gellértlegenda elbeszéléseiből értesülünk. E két kolostor alapítása idején keleti szertartású szerzetesek éltek Tihanyban, a ma is meglévő barlangokban, ahol 1982 derekán az egyik sziklacella kőből faragott oltára fölött 155X111 centiméteren freskó maradványait találták meg az érdes sziklafalon.'' Ugyanebben az időben keleti szerzetesek éltek a zebegényi erdőkben és a pilisi hegyekben. E szerzetesek központja a visegrádi kolostor volt. 8 Bazilita kolostor működött Pásztón és Szávaszentdemeteren is; alapításuk időpontját nem ismerjük. Az újabb kutatások szerint állítólag a tihanyi bencés apátság is eredetileg bazilita monostor volt. 49

48 Dunapentelén apácazárda épült Szent Pantaleimón tiszteletére. E monostor Szent István uralkodása idején már fennállt Pápai okiratok a keleti szertartású kolostorokról Hazánkban az Árpádok korában a felsoroltakon kívül még számos keleti szertartású kolostor létezett. Ezt bizonyítja mindenekelőtt III. Ince pápának ( ) Imre királyunkhoz ( ) szeptember 14-én írt levele, amely szerint: Nem új és nem visszás dolog, hogy országodban különböző nemzetek fiai mint szerzetesek szolgálnak az egy közös Űrnak, habár, csak egy kolostoruk van ott a latinoknak, míg a görögöknek sok." 10 A pápának e nevezetes levelét a történészek sokféleképpen értelmezték. így Balugyánszky András szó szerint értette: a latin" és a görög" szavakat rítusra vonatkoztatta és azt állította, hogy a somogyvári Szent Egyed kolostor kivételével az összes többi magyarországi kolostor a keleti szertartású szerzeteseké volt, akik otthonaikba fogadták azokat a latin szerzeteseket, akik a XIII. század elején nyugatról jöttek hazánkba. Ezzel szemben a görög katolikus Hodinka Antal azt állítja, hogy e levélben a sok'' szó néhányat" jelent (multa = quedam), a pápa is csak így érthette, mert hazánkban akkor mindössze négy keleti szertartású kolostor volt. Karácsonyi János szerint ezek is csak üvegházi növények" voltak nálunk. Amikor a pápa e levelet írta, nem is Magyarországra, hanem Szerbiára és Boszniára gondolt. Ezeket az országokat Imre király 1202-ben hódította meg, s a Szávától délre valóban sok görög kolostor volt. 11 Valószínű, hogy a pápa levelében a latin 1 ' nemzetiséget franciát, a görög" pedig rítust jelez. Ilyen értelemben valóban csak egyetlen latin" kolostor volt az országban: csupán a somogyvári Szent Egyed kolostorban éltek francia szerzetesek. Ezzel szemben a görög, illetve a bizánci szertartású szerzeteseknek hazánkban számos kolostoruk volt. 12 III. Ince pápának pontos értesülései voltak a magyarországi egyházi helyzetről, ezt hazánkra vonatkozó oklevelei is bizonyítják. A valóságnak megfelelően írta tehát, hogy országunkban sok görög kolostor van. III. Ince pápa állítását megerősíti III. Honorius pápa ( ) két okirata. Az egyik 1216-ban, a másik pedig 1213-ban jelent meg. 50

49 E két okirat a Berria-kolostori szervezet helyzetével és kiváltságaival foglalkozik. E szervezethez igen sok kolostor és templom tartozott. Egyik központja valószínűleg Szávaszentdemeter volt A kolostorok egyházjogi helyzete A magyarországi egyházi szervezet kialakulása után a keleti rítusú kolostorok mint említettük a területileg illetékes latin szertartású ordináriusok joghatósága alá kerültek. Kivételt képezett két, ún. sztauropégiaké monostor. Az egyik volt a veszprémvölgyi apácazárda, amely felett nem a püspök, hanem az esztergomi érsek gyakorolt joghatóságot, a másik pedig a szávaszentdemeteri apátság, mely közvetlenül a konstantinápolyi pátriárkának volt alárendelve. 14 A szabolcsi zsinatnak a papok házasságát szabályozó határozata arra enged következteni, hogy a hittérítés után szervezett egyházközségekben világi papok is működtek. Sőt, egyes kutatók e határozatot csakis rájuk vonatkoztatják és nem a nyugati egyház papjaira. 15 Ugyanakkor a keleti kolostorok igen nagy száma, valamint az a tény, hogy hozzájuk templomok is tartoztak, azt bizonyítja, hogy a keleti szertartású szerzetesek zöme nem a világtól elvonultan élt, hanem a nép körében lelkipásztori szolgálatot teljesített. E kolostorok lényegében parókiák voltak. 4. A szerzetesek Keleti szertartású kolostoraink első lakói görög, illetve szláv szerzetesek voltak. A veszprémvölgyi monostor görög nyelvű alapítólevele azt bizonyítja, hogy az apácák kezdetben Bizáncból jöhettek. A szávaszentdemeteri kolostorban alapítása óta görög, szláv és magyar szerzetesek éltek. A későbbiek során is érkeztek külföldi szerzetesek hazánkba. Így I. Endre uralkodása idején orosz baziliták telepedtek a visegrádi kolostorba és a tihanyi barlangokba. Ez utóbbi helyen emléküket őrzi az a forrás, melyet 1912-ben az akkori tihanyi bencés apátról Ciprián-forrásnak nevezték el. Addig a nép orosz kútnak" nevezte; így tartotta fenn azoknak az orosz bazilitáknak emlékét, akik a tihanyi Övár sziklafalába vésték celláikat. 16 Magát a sziklát egy XIII. századból való oklevél oroszkőnek" nevezi. 11 * A hívekkel foglalkozó szerzetes-lelkipásztorok utánpótlása azon- 51

50 ban nem külföldről érkezett, hanem a keleti szertartású magyarság soraiból került ki. Egyébként a veszprémvölgyi apácazárda alapítója is nyilvánvalóan a hazai jelöltek tömeges jelentkezésére számított: aligha lehet feltételezni, hogy az apácák seregét" külföldről akarta volna összegyűjteni. Viszont volt egy magyar szerzetes, aki Oroszországba került: Magyar Mózes (Moiszej Ugrin), a XI. században élt, a hagyomány szerint Kijevben van eltemetve. Az orosz egyház szentként tiszteli, emlékét június 26-án ünnepli A kolostorok jelentősége Az Árpád-kori keleti szertartású kolostorok természetszerűen elsősorban a vallási élet központjai voltak. Emellett azonban kulturális szempontból is rendkívül fontos szerepet töltöttek be. E kolostorok közvetítésével került hazánkba a bizánci egyházi irodalom és művészet számos alkotása, sőt a kolostorok ezeket Nyugat felé is továbbították. Bizánci teológiai és egyháztörténeti munkák, legendák és mondák a hazai kolostorokban használt kéziratok, vagy itt készült latin fordítások révén került Nyugatra. Így: Szent Gellért püspök élete alkonyán írta meg a Deliberatio" c. művét. Ez az egyetlen fennmaradt munkája arról tanúskodik, hogy oly görög könyveket ismert és használt, amelyeket ebben a korban görög kolostorokban olvastak és amelyek kettő kivételével - Nyugaton teljesen ismeretlenek voltak. E könyveket Gellért a marosvári kolostorban találta. A Deliberatio Nyugatra is eljutott: Gellért e munkájával a Kelet és Nyugat között fennálló szellemi áramlásnak egyik jelentős pillérévé vált. Annak a hídnak pillérévé, amelyen keresztül a Pseudo- Dionysios misztikája, misztikus teológiája utat talált Bizáncból Párizsba. A mű egyben pozitív bizonyíték arra is, hogy a Kelet Nyugat irányú szellemi mozgásnak mely nélkül érthetetlen lenne a későbbi nyugati teológiában a misztikus elemek jelentkezése, Gellért egyik láncszeme, közvetítője." 19 A pásztói kolostorban is voltak görög könyvek. Ezek közül egy görög szerzetes latinra fordította Maximus Confessor aszkétikus művét (címe: Capita de caritate), valamint Jóannész Damaszkénosz dogmatikájának a krisztológiával foglalkozó részét. E fordítások valószínűleg osztrák bencés és cisztercita kolostorok közvetítésével terjedt el Nyugaton. 20 Valószínű, hogy a magyarországi bazilita kolostorokban készültek 53

51 azok az egyszerű bronz keresztek, amelyekkel a szerzetesek a templomokat és a híveket látták el. A bizánci művészet legszebb hazai terméke az a miseruha, mely a veszprémvölgyi monostorban készült s amelyet III. Béla király ( ) óta koronázási palástként használtak. E remekműnek számító, művészettörténeti szempontból is páratlan értékű palást alkotói munkájuk során meghatározott ikonográfiái szempontokat tartottak szem előtt. Régebben sokszor felmerült a kérdés, hogy keleti, vagy nyugati miseruhának készült-e a veszprémvölgyi palást. E kérdésnek már csak azért sincs jelentősége, mert abban az időben alig volt lényeges eltérés a keleti és a nyugati egyház liturgikus ruhái között. Egyébként a keleti és a nyugati egyház kiemelkedő szentjei egyaránt megtalálhatók rajta. 21

52 VII. A keleti kereszténység hanyatlása hazánkban 1. Eiréné császárnő A magyar állam és a bizánci birodalom közötti jó viszony megerősödését rokoni kapcsolatok kialakulása is elősegítette. I. Gézh király egy bizánci hercegnőt vett feleségül. Szünadénét. 0 volt az első bizánci származású magyar királyné. Az első magyar származású bizánci császárné Szent László király lánya, Piroska bizánci nevén: Eiréné volt. ö Jóannész Komnénosz császár ( ) felesége lett. Piroska-Eiréné császárné augusztus 13-án halt meg s az általa alapított, hírneves Pantokrator monostorban temették el. A bizánci egyház szentként tiszteli. 2. Manuál császár és hazánk Eiréné fia, Manuél bizánci császár ( ) a régi római birodalom visszaállításának gondolatával foglalkozott. Eme irreális terv megvalósításának első állomása Magyarország meghódítása lett volna. Ennek érdekében politikai nyomsát gyakorolt hazánkra, majd tíz nagyobb hadjáratot vezetett országunk ellen s a törvényes uralkodóval, III. Istvánnal ( ) szemben ellenkirályokat állított II. László ( ) és István ( ) személyében. Mindketten a törvényes király édesapjának, II. Gézának ( ) voltak testvérei. A császár kísérletei nem vezettek eredményre, de a bizánci magyar unió tervét ennek ellenére sem adta fel. Váratlan fordulattal felajánlotta III. István öccsének, a tizenhárom éves Béla hercegnek, leánya, Mária kezét és a bizánci császári trónt. Béla Bizáncba költözött, ahol Alexiosz nevet és a trónörököst megillető deszpotész rangot kapott. Mint a trón várományosa élt ott egészen addig, míg Manuálnak a második házasságából fia nem született. Ekkor a császár felbontotta az eljegyzést, Bélához nem a lányát, hanem feleségének féltestvérét, Annát adta hitvestársul. A bizánciak által neki tett hűségesküt a fiára ruházta. 54

53 Manuél vállalkozása kizárólag politikai jellegű volt ugyan, de az események során szükségképpen jelentkeztek egyházi vonatkozások is. Amikor Manuél bevonult a Szeremségbe (1164) a bizánci szertartású papok és hívek ünnepélyesen fogadták, Bácsban pedig, ahol a metropolita székelt, a lakosság nagy része kíséretéhez csatlakozott. Az ellenkirályokat a magyar főpásztorok közül a pécsi, a csanádi és a váradi püspök támogatták, és a kalocsai érsek koronázta meg őket. E főpásztorok egyházmegyéjében élt a keleti szertartású hívek legnagyobb része; területükön sok bizánci kolostor és egyházközség volt. Nem véletlen tehát, hogy éppen ők álltak a Manuél által támogatott ellenkirályok mellé. 1 Egyébként a kalocsai érseki széket még a következő évtizedekben is, a Bizánc felé irányuló politikai kapcsolatok egyik kulcspozíciójának tekintették. 2 Mindez azt bizonyítja, hogy a bizánci egyház, melynek sorsáról a XII. századból való oklevelek szinte semmit sem szólnak, jelentős tényező volt hazánkban. Hanyatlása éppen III. Béla uralkodás idején kezdődött el. 3. III. Béla király ( ) III. István halála után Manuél Bélát fényes kísérettel, uralkodói külsőségek között sürgősen Pannóniába küldte, hogy átvegye az uralmat és uralkodjék a népen, amelyből származott". 3 A Bizáncból hazaérkező Bélát azonban Bánji Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni. Lukács tanulmányait Párizsban végezte. Iskolatársa volt Becket Tamásnak, aki később Canterbury érseke lett. Párizsból az egyház teljes függetlenségének eszméjét vitték hazájukba s annak megvalósításáért mindketten kemény küzdelmet folytattak. Ennek során Tamás érsek vértanúságot szenvedett, saját székesegyházában gyilkolták meg (1170. december 29.). Itthon Lukács érsek Albert pápai követ közreműködésével kötelezvényt íratott alá III. Istvánnal, melyben a király a maga és az utódai nevében lemond a főpapok kinevezésének, letételének és áthelyezésének jogáról. 4 Szembeszállt a Manuél által támogatott ellenkirályokkal, közülük Lászlót kiközösítette az egyházból, az viszont őt börtönbe vetette. Az érsek bizalmatlanul fogadta a Bizáncban nevelkedett Bélát is, pedig ő ott az egyházi uniót propagáló udvari párthoz tartozott". 5 Béla díszes palástot küldött neki ajándékba, Lukács még azt is félremagyarázta: simóniának minősítette, mert azt hitte, hogy a király ezzel akarja díjazni a koronázási szertartást; ezért a koronázást megtagadta. 55

54 Béla III. Sándor pápához ( ) fordult. A pápa közbelépésére Kozmasz kalocsai érsek koronázta meg őt. III. Béla bizánci mintára felállította a királyi kancelláriát, az állami életben bevezette az írásbeliséget: a királyi udvarban letárgyalt ügyeket írásba kellett foglalni. Pénzein feltűnik a bizánci kettőskereszt, mint országos címerjelvény. Hazánkban a Gyümölcsoltó Boldogasszony és Mária bemutatásának ünnepét az ő hazaérkezése után kezdik ünnepelni. Béla Bizáncban a keleti szertartást gyakorolta 6, itthon azonban egyházi és politikai szempontból egyaránt Nyugat felé fordult. Elhatározásában döntő szerepet játszott mindaz, amit a hanyatlásnak indult Bizáncban tapasztalt és amit ott személyes sorsában is átélt. Intézkedései nyomán hazánkban a nyugati kereszténység megerősödött, a keleti kereszténység viszont fokozatosan háttérbe szorult. A nyugati szerzetesek sokaságát telepítette az országba; a cisztercieket és a premontreieket egyaránt bőkezűen támogatta. Mindkét rend átvett oly bencés apátságokat, melyekben a fegyelem meglazult, de 1190-ben már ciszterciek laknak a pásztói bazilita kolostorban is. Valószínű, hogy a veszprémvölgyi kolostor már korábban a ciszterci apácáké lett. Marczali szerint a király a külföldi szerzetesekben odaadó harcosokat nyert; kik a nemzet lelkét a vallás ideáival eltöltötték és sikerrel megküzdöttek a mindenfelé elterjedt görög és egyéb eretnek tanokkal" Bizánci szertartású püspökség felállításának terve III. Béla halála után hazánk egyházi életében kedvezőtlen fordulat következett be. Az egyházi nagybirtokok területének rendezése után, a főpapok nagybirtokos földesurak lettek s külön közjogi rendet képeztek. Beleavatkoztak a politikai küzdelmekbe, a királyi család belső vitáiba s így szükségképpen egymással is szembekerültek. A XIII. század végére újra szokásba jött a papok nősülése. A lelkészek az engedelmességet főpásztoraikkal szemben sok esetben megtagadták. Az elvilágiasodás következtében a szerzetesrendek sem tudták hivatásukat teljesíteni. Különösen a nagymúltú s hazánkban igen népszerű bencés rend került a korszellem bomlasztó hatása alá. A rend nagyon meggazdagodott; ennek ellenére sokszor a rendtagoknak a megélhetése sem volt biztosítva. Néha ugyanis a magánkegyurak foglalták le a kolostorok birtokainak jövedelmét, néha viszont az apátok pazarolták el azt. 56

55 Az apátok és a szerzetesek is belesodródtak a politikai küzdelmekbe, a királyok és a trónkövetelők harcaiba, ez szinte teljesen lehetetlenné tette a kolostori fegyelem megőrzését. A későbbiek során még az is előfordult, hogy maguk a rendtagok tékozolták el a kolostor minden vagyonát; a templomi edényekből hamis pénzt vertek, majd a vizsgálat elől elmenekültek. A püspökök a kolostorokban uralkodó állapotokkal egyáltalán nem törődtek. 8 Válságos helyzet alakult ki a bazilita kolostorukban is. Imre király ( ) jelentette III. Ince -pápának ( ), hogy e kolostorok a megyéspüspökök hanyagsága, valamint a fegyelmezetlen szerzetesek gondatlansága miatt pusztulásnak indultak. Arra kéri a pápát, hogy e kolostori egyházakat egyesítse közvetlenül az Apostoli Szentszéknek alárendelt püspökségben. Ince pápa április 16-án levelet intézett a váradi püspökhöz és a pilisi apáthoz. Értesíti őket a magyar király jelentéséről és megbízta őket, hogy folytassanak vizsgálatot ebben az ügyben. Ugyanakkor véleményt is kért tőlük arról, hogy helyre lehetne-e állítani a szerzetesek fegyelmét azáltal, hogy ha e kolostoregyházak számára, a megyéspüspökök beleegyezésével közvetlenül a Szentszéktől függő keleti szertartású püspökséget alapít. 9 A püspökség felállítására azonban nem került sor. A pápa az szeptember 14-én kelt levelében melyben azt állítja, hogy hazánkban a görögöknek sok kolostoruk van a püspökség kérdését már nem is említi. Egyes történészek biztosra veszik, hogy a pápa a püspökség felállítására vonatkozó tervét azért ejtette el, mert a magyarországi latin szertartású püspökök ahhoz nem járultak hozzá. 10 Lehet, hogy e körülmény valóban közrejátszott a pápa döntésében. Valószínűbb azonban, hogy az igazi okot abban a szemléleti változásban kell keresnünk, mely Nyugaton a keleti egyházzal kapcsolatban bekövetkezett, s amely a XII. Egyetemes ZsinDton is érvényesült. 5. A XII. Egyetemes Zsinat a) A zsinat előzményei II. Ince pápa felhívására negyvenezer ember gyűlt össze, hogy részt vegyen a 4. keresztes hadjáratban. E hadjárat közvetlen célja Egyiptom elfoglalása volt, innen ugyanis állandó veszély fenyegette a szentföldi keresztény államot. A kereszteseket azonban 57

56 Velence az eredeti céltól eltérítette: Egyiptom helyett Bizáncot foglalták el (1204. április 13.) és megalapították a keleti latin császárságot, mely 1261-ig állt fenn. Ennek első uralkodója Flandriai Balduin lett. A keresztesek feldúlták a várost, raboltak, gyújtogattak, esztelenül pusztították a művészeti alkotásokat is. Nem kímélték a templomokat sem, azokat is kifosztották és meggyalázták. A város lakóival embertelenül bántak, közülük igen sokat meggyilkoltak. A pápa Bizánc elfoglalását és az ott lejátszódott eseményeket mélységes felháborodással ítélte el. Később megváltozott az álláspontja. Ügy vélte, hogy a történelmi tragédia pozitív eredménynyel végződött: az egyházszakadás, mely 1054-ben következett be most véget ért, az egyház egysége helyreállt után Nyugat és Kelet között az egység helyreállításáról ismételten folytak tárgyalások. Most viszont a hódítók kényszerítették a görögöket az unió elfogadására. Pátriárkának a % velencei Tomasso Morosinit választották meg. Szerte az országban latin kolostorokat alapítottak. Nyugaton már régebben felvetődött a rítusok egységesítésének gondolata. III. Ince pápa azt hitte, hogy Bizánc bukásával ennek elérkezett az ideje, ezért intézkedéseket tett a bizánci egyházi szervezet, valamint a keleti szertartás felszámolásának előkészítésére. Felállította a bizánci latin pátriárkátust, a görög püspököket latin érsekeknek rendelte alá május 15-én levelet intézett Balduin császárhoz, amelyben a többi között azt írja, hogy: Miután a birodalom a görögök kezéből a latinok tulajdonába ment át, meg kell változtatni a papság szertartásait, ahogy a Judához visszatért Efraim megszabadulva a régi kovásztól, az őszinteség és az igazság kovásztalan kenyerével táplálkozott". E szavakkal a pápa azt akarja kifejezni, hogy a keleti szertartást meg kell szüntetni. 11 A nyugatiak a pápa elképzeléseit sokszor erőszakkal is meg akarták valósítani. A pápai követ, a spanyol származású Pelagius kardinális száműzte azokat a görög püspököket, akik nem voltak hajlandók Rómának a hűségesküt letenni és a latin érsekek joghatóságát elismerni. Az unióval szembeforduló papokat bebörtönözte, templomaikat bezáratta, a szerzeteseket a kolostoraikból kiűzte. Amikor Velence a Bizánchoz tartozó szigeteket elfoglalta, itt a latin püspökök a görögöknek megtiltották a kovászos kenyér használatát. A katonák sokszor fegyverrel akadályozták meg, hogy a keleti szertartású papok kovászos kenyérrel misézzenek, és híveket két szín alatt áldoztassák. 58

57 Mindezek nyomán Keleten nem az egyház egysége állt helyre mint ahogy a nyugatiak gondolták, hanem éppen ellenkezőleg: az 1054-es egyházszakadás vált teljessé és véglegessé. A leigázott bizánciak hallani sem akartak az unióról, és elkeseredett küzdelmet folytattak a latinosító törekvésekkel szemben. 12 A nyugatiak is kénytelenek voltak belátni, hogy Keleten a rítusok egységesítését hatalmi eszközökkel sem lehet megvalósítani. Ez a magyarázata annak, hogy az november 11-én megnyitott XII. Egyetemes IV. Lateráni Zsinaton nem a keleti szertartás megsemmisítéséről, hanem annak bizonyos korlátok közötti fenntartásáról hoztak határozatot. b) A zsinatnak a keletiekre vonatkozó határozatai A zsinat, amelyen szinte kizárólag latin szertartású főpásztorok vettek részt, 70 fejezetből álló határozatot hozott, melyhez még egy dekrétumot csatoltak a Szentföld visszafoglalásáról. A határozat negyedik és kilencedik fejezete a keleti szertartásúakra vonatkozik. A zsinati határozat 4. fejezetében a főpásztorok kijelentik, hogy a görögöket, akik az Apostoli Szentszék iránti engedelmességre visszatértek, azzal akarják megjutalmazni, hogy szokásaikat és szertartásaikat, annyira, amennyire az Ürban lehetséges", eltörik. A Quoniam" kezdetű 9. fejezet a vegyes szertartású területek egyházigazgatási helyzetét rendezi. E határozat értelmében e területeknek csak egyetlen ordináriusa lehet, aki ha feltétlenül szükség van rá, kinevezhet maga mellé rítusvikáriust, aki őt a más szertartású hívek körében az egyházi szolgálatban helyettesíti. A rítusvikárius a megyés főpásztornak maradéktalanul alá van rendelve. Ha az engedelmességet megtagadná, tisztségétől meg kell fosztani, az egyházból ki kell közösíteni, sőt, ha szükség lenne rá, világi karhatalom igénybevételével kell megfékezni. A zsinat azt is előírja, hogy a vegyes rítusú és vegyes nemzetiségű egyházmegyék főpásztorai oly papokat küldjenek híveik közé, akik az egyházi szolgálatot az ő nyelvükön és az ő szertartásuk szerint végzik. 1 * E zsinati határozat, keleti szertartású egyházmegye szervezését a vegyes rítusú területeken, így hazánkban is, egyházjogilag lehetetlenné tette. 59

58 6. A bizánci szertartású kolostorok sorsa A magyarországi bencés rend hanyatlását sikerült megállítani, de a bazilita kolostorok fegyelmének helyreállítására semmiféle intézkedés nem történt és ez egyes kolostorok kihalásához vezetett, így 1221-ben a visegrádi kolostorban már latin szerzetesek élnek. 14 A XIII. század harmincas éveiben a bazilita kolostori közösségek sorra megszűnnek. Történészeink közül egyesek feltételezik, hogy ebben jelentős szerepet játszott Jakab praenestei püspök, akimint IX. Gergely pápa ( ) követe a magyarországi egyházi helyzet rendezésére 1232-ben hazánkba érkezett. Valószínű, hogy igen sok keleti szertartású kolostor pusztult cl a tatárjárás során és ezeket már nem is építették újjá. Egyedül a szávaszentdemeteri kolostor élte túl a pusztulást, itt még száz évig maradt fenn a keleti szertartás. VI. Kelemen pápa ( ) március 18-án levelet intézett Vitus nyitrai püspökhöz, a kolostor adminisztrátorához, melyben értesíti, hogy az utolsó görög apát tíz évvel ezelőtt meghalt, a kolostor elnéptelenedett. Ezért megbízza a püspököt, hogy a szávaszentdemeteri kolostorba bencés szerzeteseket telepítsen

59 II. rész A keleti szertartású néptömegek bevándorlásának megindulásától a munkácsi egyházmegye felállításáig

60 I. Űj kolostori központok 1. Keleti szertartású népek beköltözése Csaknem egyidőben az Árpád-kori kolostorok megszűnésével megindult a keleti szertartású néptömegek beáramlása hazánk területére. E folyamat évszázadokon keresztül tartott. A XIII. század első évtizedeitől kezdve kisebb rajokban oláhok (valachok) költöznek be Erdély területére. Az oklevelek először ben emiitik az erdélyi románokat a 13. század eleje előttről sem történeti, sem régészeti, sem toponímiai bizonyíték nincs erdélyi román népesség létezésére". 2 A románok nagy arányú beköltözése a tatárjárás után indult meg. Az elpusztult lakosság pótlására tervszerű telepítés is történt, eleinte csakis királyi birtokra, mert kizárólag a királynak volt joga külföldieket behívni az országba. 3 IV. László király ( ) a gyulafehérvári káptalannak megengedte, hogy birtokaira hatvan román családot telepítsen. Ez volt az első eset, amikor a király telepítésre engedélyt adott. A XIII. század végén a királyi hatalom meggyengült. Ekkor az egyházi és világi földbirtokosok engedély nélkül telepítettek románokat uradalmaikba. Ezek száma nem volt nagy. 4 Míg a XIII. században csak Erdély déli felében, a hegyvidéken szétszórtan jelentkeznek román települések, a XIV. század elejétől a székelyek által lakott terület kivételével az egész Erdélyben, a hegyvidéken és dombokon feltűnnek az oláhok, akiket az oklevelek 1345 óta románoknak is neveznek. Az évi pestisjárvány után románok költöznek a kipusztult magyarok és szászok falvaiba is. 5 A királyok által betelepített románok egy része a királyi váraknál szolgált határvédő katonaként. A Délvidéken egyes királyi várak körül oláh kerületek keletkeztek, melyek bizonyos önkormányzattal rendelkeztek. A kerületek élén a magyar várnagyok álltak ugyan, de mellettük jelentős szerepük volt a román kenézeknek is. A román batárőrkerületeknek a Hátszeg és Fogaras vidéknek, valamint Máramaros románjainak királyi főtisztviselője egy-egy vajda volt. Ezeken a területeken nem a várnagy, hanem a vajda állt a kenézek felett. Az erdélyi és a váradi 63

61 római katolikus püspökök is neveztek ki vajdákat a román kenézek fölé. Ezek a vajdák azonban nem a királytól, hanem a püspököktől függtek.' 1 A XIII. század második felében ruszinok (rutének, kárpátukránok, kisoroszok) jelennek meg az ország északkeleti területén. A kárpátaljai ruszin nép, mely eredetileg a szláv nyelvcsalád keleti ágából származott, a szlávon kívül román, szlovák, rác, német és magyar etnikai elemekből fejlődött ki. 7 A ruszinok magyarországi beköltözésének időpontja vitatott. Egyesek szerint már a honfoglalás előtt letelepedtek Kárpátalján, mások. Anonymus nem hiteles tudósítása alapján azt állítják, hogy együtt érkeztek a honfoglaló magyarokkal. Ismét mások történeti forrásokra hivatkozva azt mondják, hogy az a terület, ahol a ruszinok letelepedtek, a tatárjárásig teljesen lakatlan volt, az egész országot körülvevő védőtorlasz, vagyis gyepűvonal része volt. Miután Batu kán a határtorlaszokat felégette, megkezdődött a terület benépesítése. Az első oklevél, mely a kárpátaljai ruszinokat említi, 1254-ből való. A ruszinok betelepítése Kárpátaljára tehát a XIII. század második felében kezdődött meg, a későbbi évszázadokban folytatódott, s csak a XVII. század elején fejeződött be. 8 A ruszinok Halicsból és Podoliából érkeztek az országba. Mivel betelepítésük kizárólag gazdasági megfontolásból történt katonai szolgálatot nem teljesítettek ezért nem is kaptak oly önkormányzatot, mint a románok. Vezetőik a kenézek voltak, kiket a nyugati vidékeken soltészeknek neveztek. Eredetileg ők hozták a földesurak birtokaira a ruszin jobbágyokat, ennek fejében az általuk alapított községek bírái lettek, ők is a földesúr jobbágyai voltak, de a robotkötelezettség alól fel voltak mentve. 9 A XIV. század derekán megjelennek hazánkban a török elől menekülő szerbek (rácok) Tömeges beköltözésük a tragikus kimenetelű rigómezei ütközet (1389) után kezdődött meg. A szerbek egy része a Tiszántúlon telepedett le. Zsigmond király ( ) csereszerződést kötött két szerb fejedelemmel: Lazarevics Istvánnal, majd Brankovics Györggyel. Ennek értelmében a király határmenti szerb városokért magyarországi birtokokat adott nekik cserébe; a Tiszántúlon is számos helységet kaptak. Történészeink közül egyesek azt állítják, hogy már e két fejedelem szerb jobbágyokat telepített tiszántúli birtokaikra. Mások szerint a tiszántúli szerb települések csak a XVI. században keletkeztek. A szerbek más csoportjai Dél-Magyarországot népesítették be. Ezek közül igen sokan részt vettek a törökök elleni harcokban, ezért az uralkodóktól jelentős kiváltságokat kaptak. 10 A XIV. századtól kezdve görögök is érkeztek hazánkba. Ezek nem 64

62 alakítottak ki zárt településeket, mint a többi nemzetiségek, hanem szétszórtan, főleg városokban éltek A magyar királyok és a keleti kereszténység A XIII. század harmincas éveitől kezdve a pápai és a hazai oklevelek a magyarországi keleti szertartásúakat skizmatikusoknak nevezik. Ez a megbélyegző elnevezés a még megmaradt bizánci rítusű magyarokra is vonatkozott. Nyugaton a XII. egyetemes zsinat után elterjedt az a gondolat, hogy a szakadárokat" meg kell téríteni, vagyis át kell őket vinni a latin szertartásra. Ennek ellenére, királyaink magatartása a keleti keresztényekkel szemben nem volt egyöntetű; azt ugyanis sajátos agyházpolitikai elképzeléseik, valamint az Apostoli Szentszékhez fűződő kapcsolataik határozták meg. a) Az Árpádok II. Endre király ( ) aki a bizánci latin császárság trónjára szeretett volna kerülni a szávamenti skizmatikusokat" a latin ritus felvételére akarta kényszeríteni. IV. Béla ( ), aki már apja életében Erdély kormányzója volt, a románokat szerette volna megnyerni a latin szertartás számára ben ugyanis a Havasalföldön letelepedett kunok egyik fejedelme, Barc és népe, ember felvette a keresztség szentségét. IV. Béla kezdeményezésére Róbert esztergomi érsek 1228-ban megszervezte a milkói kun püspökséget. Béla ennek gondjaira bízta a románokat is. A püspökség feladata lett volna a területén élő oláh szakadárok megtérítése is, ezért a kun püspöknek IX. Gergely pápa 1234-ben oláh vikáriust adott." A kun püspökség a tatárjárás után elpusztult. 12 Ezzel szemben IV. (vagy) Kun László ( ), ha nem is tért át a keleti szertartásra, mint ahogy történészeink közül egyesek állították, de támogatta azt. Uralkodása idején az alsópapság körében itt-ott a keleti egyház rítusa hódított. A szentségek kiszolgáltatásában, ceremóniákban, sőt a papi nősülés tekintetében is a görög egyház gyakorlatát követték". 13 Ez a keleti rítusnak az országban való továbbélését bizonyítja Emellett gondolhatunk a hazánkba menekült jászok, valamint az ide telepitett és a királlyal rokonságban lévő kunok hatására is. Mindkét nép egy része keleti szertartású keresztény volt. A bizánci szertartású kunok szép emléke az ún. Kun 65

63 Miatyánk". Ez az imádság a legterjedelmesebb magyarországi kun nyelvemlék". Nem azonos a Miatyánk szövegével, hanem csak parafrázisa az Űr imájának ben fedezték fel, Kunszentmiklóson. 13 / 8 b) Az Anjouk Az Árpádok kihalása (1301) után trónra került Anjouk uralkodása idején a keleti szertartású keresztények sorsa újra nehezebbre fordult. Az Anjou-királyok keményen léptek fel a keleti szertartásúakkal szemben. Eljárásukban azonban nemcsak vallási, hanem politikai okok is közrejátszottak, mert a pártütő havasalföldi vajdák egyházi vonalon próbáltak magyar területen is zavart kelteni". 14 Károly Róbert ( ) 1334-ben csak azzal a feltétellel engedélyezte Mikula (Nikola) oláh vajdának és alattvalóinak a hazánkba való beköltözést, ha felveszik a latin szertartást. Miután e kikötést elfogadták, a király Miramarosban telepítette le őket. Később a legtöbben közülük visszatértek a keleti szertartásra. Nagy Lajos király ( ) eljárásukért zaklatni kezdte őket, ezért Mikula fia Bogdán vajda vezetésével kivándoroltak az országból és Moldvában telepedtek le. Moldva (Moldova) a krími tatárok fennhatósága alá tartozott. Nagy Lajos 1345-ben elfoglalta azt, s az új tartomány megszervezésével a Magyarország északkeleti megyéiben katonáskodó románok egyik vezetőjét, Drágost bízta meg. Az ő munkáját fia és utóda Szász vajda folytatta. Bogdán elűzte Szász vajdát és megalapította a moldvai oláh fejedelemséget, Maurovlachiát (1365). Segítségére volt ebben a havasalföldi oláh fejedelemség is, mely már korábban kialakult, s amelyet Ungrovalachiának, Magyar-Oláhországnak neveztek, mert területén jelentős számú magyar település volt. Nagy Lajos ezekben az oláh vajdaságokban, valamint határaink mentén mindenütt, ahol csak alkalma nyílt rá, kísérletet tett a latin rítus elfogadtatására; hazánkban viszont egyenesen a keleti szertartás teljes felszámolására törekedett. A király a magyarországi ruszin és román papokat és híveket a római katolikus püspökök joghatósága alá rendelte. A délvidéki románok ezt nem voltak hajlandók tudomásul venni, s az 1359-ben megszervezett ungrovolachiai ortodox metropoliához csatlakoztak, az ottani kolostorból hoztak papokat. A király ezt nem tűrte, a szakadár" papokat az országból kiutasította ban a hátszegi, a karánsebesi, a miháldi és a komjáti oláh kerületekből a keleti szertartásiakat elűzte. Ügy rendelkezett, hogy e kerületekben csak azok telepedhetnek le, s kenézi rangot csak azok kaphatnak, akik a latin 66

64 szertartást követik; Hunyad és Szörény megyében pedig csak római katolikusok szerezhetnek birtokot. Nagy Lajos más kerületekben és az északkeleten kialakult vajdaságokban inkább az egyéni térítés eszközeivel élt". Megbízásából minoriták... mentek ki a nép közé. A kenézeket, kit meggyőzéssel, kit meg nemesi kiváltságok, birtokadományok ígéretével csalogattak a latin egyház hűségére". 15 Ha valaki ezek közül visszatért a keleti szertartásra, nemesi birtokát elvesztette. A király a latin és a görög szertartásúak közötti házasságkötést megtiltotta és megparancsolta, hogy a keleti keresztények gyermekeit római katolikus lelkésszel kereszteltessék meg. Mindemellett a magyar főpapok tizedfizetésre kényszerítették a joghatóságuk alá rendelt keleti szertartású híveket. A bizánci egyházban ez az adóteher ismeretlen volt, a hívek tiltakoztak, sőt lázongtak ellene. A főpásztorok azonban még a Szentszék és a király kérésére sem voltak hajlandók mérsékelni azt. A király rendeletei lehetetlenné tették, hogy az országban bizánci szertartású nemesi vezetőréteg kialakuljon. Ez a körülmény egyben meg is határozta a keleti egyház helyzetét a feudális társadalomban. A román kenézek közül igen sokan rítust változtattak, ennek fejében a királytól különböző kiváltságokban részesültek. Az ország nemesei, sőt főnemesei közé emelkedtek, népüktől elszakadtak, s csakhamar el is magyarosodtak. A szertartásukhoz ragaszkodó hívek viszont köztük a kenézek is papjaikkal együtt jobbágysorba kerültek. A Szentszék felismerte, hogy nincs semmi remény e néptömeg ellatinosítására, annál is inkább, mert számuk az újabb bevándorlókkal állandóan növekedett. Ezért XI. Gergely pápa ( ) hazánkban keleti szertartású katolikus püspökség felállítását vette tervbe, de ez a szándéka is megbukott a magyar főpapság ellenállásán. 16 c) Nagy Lajos utódai Nagy Lajos utódai nem zaklatták a keleti szertartású alattvalóikat. Megértést, sőt jóindulatot tanúsítottak velük szemben, s így sorsukban kedvező változás következett be. Zsigmond király uralkodása idején ( ) az ungrovalachiai metropolita joghatóságát kiterjesztette a magyarországi keleti szertartású keresztényekre. Ezt azonban csak Erdély keleti és déli vidékein tudta érvényesíteni, mert a ruszinok felett Pramisl püspöke gyakorolt joghatóságot; a dél-magyarországi szerbeknek pedig saját püspökeik voltak. 17 Ugyanebben az időben alakult ki a körtvélyesi és a munkácsi kolostori központ. 67

65 Zsigmond halála után csaknem húsz évig ( ) az egymást váltó királyok mellett az ország életében vezető szerepet játszott Hunyadi János, a magyar hadak fővezére, az ország kormányzója ( ). A törökök elleni küzdelemben legfőbb segítője Kapisztrán Szent János ferencrendi szerzetes volt. Kapisztrán az országba való érkezése után eleinte az erdélyi ortodox románok megtérítésével foglalkozott, meg akarta őket nyerni a nyugati kereszténység számára. Munkásságához sikerült a keleti szertartású családból származó Hunyadi János támogatását is megszerezni. Utóbb Carvajal bíboros, pápai követ felszólítására megkezdte a törökök elleni keresztes hadjárat meghirdetését, s a térítéssel" kénytelen volt felhagyni. Mátyás király ( ) viszont abban a vitában, mely közte és a Szentszék között a főpapok kinevezésének jogával kapcsolatban felmerült, egyenesen a keleti szertartásra való áttérés lehetőségét emlegeti. A király 1480-ban követei által azt üzente IV. Sixtus pápának ( ). hogy ismerhetné a magyarok jellemét: készek a katolikus hittől is elpártolni, de nem tűrik a magyar javak pápai adományozását. Ugyanakkor levelet intézett a bíborosok testületéhez, melyben kijelenti, hogy ha ő le is mondana a főpapok kinevezésének jogáról, a magyarok inkább a halálba mennek, s képesek inkább a nemzeti címer kettős keresztjét a hármassal felcserélni, azaz szkizmába menni, mint a pápai adományozásokat elismerni". 19 Mátyás király a keleti keresztények iránti jóindulatát azzal is kifejezésre juttatta, hogy 1481-ben felmentette őket a tizedfizetés kötelezettsége alól. Mivel a római katolikus főpásztorok továbbra is a tized megfizetésére akarták kényszeríteni őket, ezért II. Ulászló király ( ) Mátyásnak a mentességre vonatkozó törvényét ben megt ösítette. II. Ulászló uralkodása idején a munkácsi kolostorban már felszentelt püspök működött. A király mint látni fogjuk támogatta őt joghatóságának gyakorlásában. 3. Üj kolostori központok A hazánkba költözött keleti szertartású nemzetiségek papokat és szerzeteseket is hoztak magukkal. Sőt a románok és a szerbek között időnként vándorpüspökök is működtek, akik fel voltak ugyan szentelve, de sem meghatározott hatáskörük, sem pedig állandó székhelyük nem volt. A néppel jöttek, s ott tevékenykedtek, ahol erre éppen szükség volt. Egyházmegyéket azonban nem szerveztek, ezért 68

66 a magyarországi keleti szertartásúak hosszú időn át külföldi főpásztorokkal voltak joghatósági kapcsolatban. E joghatóság köre már csak a nagy távolságok miatt is igen csekély lehetett, valószínűleg csupán a papszentelésre, az antimenzion és a bérmaolaj küldésére szorítkozott. 20 Hazánkban a keleti szertartású egyházmegyék kialakulása előtt az egyházi élet központjai azok az új kolostorok lettek, melyeket a bevándorolt nemzetiségek alapítottak. E kolostorok apátjai kormányozták a kórnyéken élő papokat és híveket. a) Román kolostorok A hazánkba költözött románok forrásaink tudósítása szerint juhpásztorok voltak. Transzhumáló pásztorkodást folytattak, vagyis a legelőket a nyári és a téli időszaknak megfelelően váltogatták. Emiatt lakóhelyüket gyakran változtatták, sokszor még kenézeik lakóhelye is bizonytalan volt. 21 Ez a magyarázata annak, hogy beköltözésük után nem tudtak zárt közösséget létrehozni és nem alakulhatott ki olyan autonóm román terület, mint amilyen a székelyeké és szászoké volt. 22 A román bevándorlókkal érkező papokat az oklevelek barangolóknak" nevezik. Nekik sem volt állandó lakásuk, hanem faluról falura vándorolva végezték az egyházi szolgálatot a fatemplomokban.** E fatemplomokat oláh kápolnáknak nevezték. A középkorból mindössze 58 román kőtemplom létezéséről tudunk. Ezeket általában nem a nép, hanem megnemesített birtokos kenézek, valamint az erdélyi és a váradi püspökök vajdái építették, ők voltak a templomok kegyurai is, ők gondoskodtak papokról is. E paróchiális kőtemplomok papjai gyakran a nemes kenézek fiai közül kerültek ki. A kenézi templomépítés addig tartott, míg a megnemesített kenézek a XV. század folyamán társadalmi okokból át nem tértek a római katolikus vallásra. 24 A középkorban az erdélyi románoknak egyházmegyei szervezetük nem volt. Igaz, hogy időnként Erdélyben román ortodox püspökök működtek. Azonban,,... a román skizmatikus vladika, mint ilyen voltaképpen csak beosont Erdélybe, a nélkül, hogy ezen vladikának székhelyét akár a törvényhozás, akár királyi oklevél... megállapította volna. Semmiféle okmány nem tanúskodik egy ilyen vladikai székhely megállapításáról ". 25 A külföldről beküldött püspökök, vladikák" egyházmegyét már csak azért sem alapítottak, mert a román pásztorok jelentős része állandó mozgásban volt, ide-oda vándorolt. A metropolia kialakulásáig az erdélyi román papokat egyes he- 8S

67 lyeken általuk választott, vagy a földesúr által kinevezett esperesek, másfelé a kolostorok apátjai irányították és ellenőrizték. Az apátok, vagyis igumenek közül néhány püspöki címet viselt. A középkorban hazánk területén négy román monostort alapítottak: a priszlopit, a révit, a felekit és a körtvélyesit. Az első három Erdélyben, a negyedik pedig Máramarosban volt. A Hunyad megyében, Felsőszilvás közelében lévő Priszlopon a bulgáriai Szent Nikodim apát 1400 körül alapított monostort. Ö alapította az első havasalföldi zárdákat is. Stefan cel Mare {Nagy István) moldovai vajda Mátyás királytól 1485-ben hűbérbirtokul kapta a csicsóvári és a küküllővári uradalmakat. A vajda a Csicsóvárhoz tartozó Dés közelében lévő Réven (románul: 'vádon) és a Kolozsvár melletti Feleken monostort alapított. Mindkettőhöz templom is tartozott. 26 A Károly Róbert király uralkodása idején Máramarosba telepített románok Körtvélyesen kolostort alapítottak Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Amikor Bogdán Moldvából elűzte Szász vajdát, fiai, Balk (Balica) és Drág (a főnemesi Drágfi család ősei) visszatértek Magyarországra. Nagy Lajos király nekik adományozta Bogdán elkobzott birtokait, valamint a máramarosi vajda méltóságát. Az ő fennhatóságuk alá került a körtvélyesi kolostor is. Balk és Drág római katolikusok voltak, de a körtvélyesi kolostor egyházjogi helyzetének rendezése érdekében IV. Antoniosz konstantinápolyi pátriárkához fordultak ben személyesen keresték fel a főpásztor t, aki kérésükre a kolostor részére két oklevelet állított ki. A pátriárka az egyik oklevélben a kolostort sztauropég apátság rangjára emeli, vagyis közvetlenül a saját joghatósága alá rendeli. A másik oklevélben felhatalmazza a kolostor főnökét, Pachomioszt, hogy a Szilágyság, Megyesalja, Ugocsa, Borzsvava, Csicsó, Bálványos és Almaszeg vidékén működő román papokat kormányozza, e területen templomokat szenteljen, az onnan származó jövedelemmel szabadon rendelkezzék. Ugyanaz a joghatóság illeti meg Pachomiosz utódait is, akiket a kegyurak Balk és Drág vajdák, illetve utódaik közreműködésével a szerzetesek választanak meg. 27 A kutatók a legelső román egyházi könyv, a Zsoltároskönyv szövegének máramarosi dialektusából arra következtetnek, hogy azt a körtvélyesi kolostorban fordították le. A fordítás a XVI. század elején készült

68 b) A munkácsi kolostor 1396 táján Kárpátalján telepedett le ruszin népével Koriatovics Theodor podoliai herceg. Zsigmond király neki ajándékozta a munkácsi várat a hozzá tartozó uradalommal együtt. A herceg szerzetesei a XV. század elején a Munkács melletti Csernekhegyen kolostort alapítottak Szent Miklós tiszteletére. Az ún. Koriatovics-féle adománylevél szerint a herceg Bobovistye és Lauka községeket a kolostornak ajándékozta. 29 A kolostor apátjai joghatóságot gyakoroltak a környékbeli lelkészek felett; azt azonban nem tudjuk, hogy erre kitől kaptak felhatalmazást. Lehetséges, hogy a kolostort Izidorosz kijevi görög katolikus metropolita fejlesztette egyházkormányzati központtá. A metropolita valószínűleg 1443-ban Magyarországon járt. Történészeink közül egyesek feltételezik, hogy a higument, ki egyben a város paróchusa is volt, ő ruházta fel széles körű joghatósággal. 30 A kolostor első ismert apátja Lukács presbiter volt. Az ő kinevezését tartalmazza a munkácsi püspökség első hiteles oklevele, amelyet Mátyás király augusztus 14-én állított ki. Az okirat szerint Mátyás, figyelembe véve Lukács rátermettségét, valamint másoknak érte történt közbenjárását, királyi hatalmánál fogva, elődei példája nyomán kinevezi a Munkács melletti plébániára, annak szokott joghatóságával. Bobovistye és Lauka községek összes jövedelmét. mely már régóta a munkácsi plébániát illeti, neki adományozza. Lukács elődeiről semmit sem tudunk. Valószínű, hogy ő volt az első munkácsi higumen, aki világi uralkodótól kapott kinevezést. Amikor tehát Mátyás arra hivatkozik, hogy elődei példája nyomán nevezi őt ki, csupán az ilyen jellegű okiratok szokásos szövegét alkalmazza. Az oklevél szerint Lukács már évek óta birtokolja a plébániát, ezért feltételezhető, hogy a kinevezést külső körülmények indokolták.' :1 c) Szerb monostoregyházak A XIV. század folyamán a törökök elfoglalták azokat a dél-magyarországi területeket, amelyeken az előlük menekülő szerbek letelepedtek. Ekkor a szerbek újabb csoportjai érkeztek erre a vidékre, majd szerb kolóniák keletkeztek a törökök által meghódított városokban is (Budán, Esztergomban, Vácott stb.). Az is megtörtént, hogy maguk a törökök telepítettek szerbeket hazánkba. A magyarországi szerbek számos monostoregyházat szerveztek, néhány ezek közül püspöki székház lett. Az egyik leghíresebb szerb kolostort Brankovics II. György alapította. Brankovics 1499-ben le- 71

69 mondott a fejedelemségről és szerzetes, majd 1507-ben havasalföldi metropolita lett. Azonban már a következő évben visszavonult szerémi birtokaira és itt felépítette a krusedoli kolostort. Ebben élt haláláig (1516). Később, 1707-ben ez a monostor lett a szerb ortodox pátriárkák otthona. 32 A szerb kolostoroknak azonban nemcsak vallási jelentőségük volt. A leigázott Szerbiában a nép politikai egységének szimbóluma a pravoszláv egyház lett. Ugyanígy a magyarországi hódoltságban is a szerb kolostorok és a bennük lakó püspökök biztosították a szerb nép összetartozásának tudatát, a nemzeti fejlődés zálogát". 3^ E kolostorok ugyanis a szerb nép egyházkormányzati, társadalmi, kulturális, sőt politikai központjai voltak. A magyarországi szerbek 1557-ben az ipeki (pécsi) pátriárka joghatósága alá kerültek. Az ipeki patriarkátust Dusán cár alapította 1347-ben. A törökök 1459-ben megszüntették, majd a szerb származású Mehmed Szokolovics pasa, nagyvezír 1557-ben visszaállította azt. A törökök ennek joghatósága alá rendelték a birodalom ortodox vallású szerb lakosságát, így a magyarországi szerbeket is. 4. A keleti szertartású magyarság IX. Gergely pápa ( ) november 14-én levelet intézett Erdély kormányzójához, IV. Bélához, melyben a következőket írja: A kunok térítésére a Kárpátokban alapított új latin püspökség területén él egy nép, melyet Walatinak (Walachinak = oláhnak) neveznek. Ezek bár keresztények, más szertartásúak és az illetékes kunsági püspök kezéből nem akarják felvenni a szentségeket. Vannak köztük álpüspökök, akik a görög szertartást követik, és olyan nagy befolyást gyakorolnak ezen a vidéken, hogy nemcsak a fentemlített oláhok fordulnak hozzájuk, hanem magyarországiak is, magyarok és németek is, akik velük együtt veszik fel a szentségeket a görög püspökök kezéből, és így lassankint bele is olvadnak ezen oláh népbe". A pápa felszólítja Bélát, gondoskodjék róla, hogy legyen elegendő latin szertartású pap a kun püspökség területén. 34 A levélben említett magyarok keleti szertartásúak voltak. Ezek az Árpád-kori bizánci kolostorok kihalásával lelkipásztori ellátás nélkül maradtak, s lelki ügyeikben inkább a szakadár" oláh püspökökhöz fordultak, mint a latin szertartású papsághoz. Példájukat az Erdélyben letelepedett, a románok szomszédságában élő szászok is követték. 35 Valószínűleg így akartak megszabadulni a tizedfizetés kötelezettségétől. A keleti szertartású magyarok számára tehát két lehetőség maradt: 72

70 vagy latin szertartásra térnek, vagy pedig a bevándorolt ortodox nemzetiségekhez csatlakoznak, és velük együtt gyakorolják szertartásukat. A közös egyházi szervezet viszont elősegítette a magyarság beolvadását a nemzetiségekbe. E folyamatban a liturgikus nyelv ekkor még nem játszott szerepet, mert a szertartásokat a románok is ószlávul végezték. Az Árpád-kori bizánci rítusú magyarság a kedvezőtlen körülmények ellenére sem tűnt el teljesen; egy kicsiny töredéke anyanyelvét és szertartását egyaránt megőrizte. 36 A hazánkba menekült jászok teljesen elmagyarosodtak, beolvadtak a magyarságba. Ezek egy része mint említettük a bizánci szertartást követte. Emléküket őrzi a négyszállási jász temető. Itt 401 sírt tártak fel. A legrégebbi sírok a XIII. század második feléből, a legújabbak pedig a XV. század közepéről valók. Egyetlen sírban sem találkoztak a kutatók pogány, vagyis a medence mellett nyújtott kéztartással. A feltárt sírokban inkább az úgynevezett rituális kéztartást figyelhettük meg: az alkarokat a mellkason egymás felett keresztbe hajlították". A rituális kéztartásban kisebb-nagyobb változatok figyelhetők meg, de valamennyi a bizánci kereszténység gyakorlatában lelhető fel. Tehát a négyszállási jász temetőben kezdettől keresztények, mégpedig keleti keresztények temetkeztek! E feltételezésünket a két sírból előkerült bizánci kereszt is alátámasztja. Emellett a keleti keresztény rituális kéztartás megléte teljes összhangban van a jászokra vonatkozó történeti adatokkal, melyek azt bizonyítják, hogy a IX XI. században már jelentős eredményeket ért el közöttük a bizánci térítés." 37 A pogány jászok megtérítését a domonkosok kezdték el, a ferencesek folytatták és ők is fejezték be 1460 táján. 38 Valószínű, hogy a bizánci szertartású jászok is ekkor tértek át latin rítusra. 73

71 II. A munkácsi püspökség kialakulása 1. A püspökség eredete A munkácsi püspökség eredetére vonatkozóan semmiféle hiteles forrással nem rendelkezünk. Érthető, hogy azzal kapcsolatban számos elképzelés látott napvilágot. így: Az Apostoli Szentszék az ungvári unió (1646) után fölvilágosítást kért Lippay György esztergomi érsektől ( ) a munkácsi püspökség eredetéről. A prímás válaszában 1654-ben azt írja, hogy a munkácsi püspökök székhelye a munkácsi kolostor. Ezt 150 évvel ezelőtt alapították, s a konstantinápolyi pátriárka beleegyezésével itt szakadár püspökök püspökséget állítottak fel. 1 A prímás az egyesültek főpásztorától, Parthén Pétertől kapta a felvilágosítást. Eszerint a püspökség 1500 körül keletkezett volna. Szusza Jakab chelmi püspök, római tartózkodása idején, 1665 elején két emlékiratot nyújtott be a Szentszékhez a munkácsi püspökség ügyében. Az egyikben azt írja, hogy a Magyarországon élő rutén nép azelőtt a premisli püspökséghez tartozott. 2 A másik emlékiratban azt állítja, hogy a munkácsi püspökséget nem is olyan régen állították fel, mivelhogy 200, vagy még kevesebb évvel ezelőtt Munkács a premisli püspökhöz tartozott.^ Tehát Szusza püspök állítása szerint a munkácsi püspökséget ben alapították. Szelepchényi György esztergomi érsek ( ) 1666-ban Rómába küldött jelentésében tagadja a munkácsi püspökség létezését. Elismeri, hogy az elmúlt évszázadokban Oroszországból szakadár püspököket küldtek Munkácsra, akik az ottani kolostor elöljárói voltak, de itt püspökséget nem alapítottak. 4 Ugyanezt hangoztatták az egri püspökök is. Szelepchényi püspök álláspontját, mely szerint munkácsi püspökség nem létezik, mert azt soha fel nem állították, Róma is magáévá tette. A bécsi nunciatúra 1701-ben jegyzéket készített a magyarországi püspökségekről, s ebbe a munkácsit, nem vette fel. 5 A ruszin egyháztörténészek jelentős része azt állította, hogy a munkácsi püspökség ősrégi: egyike a Szent Cyrill és Metód által Pannóniában alapított hét püspökségnek. Állításukat egyetlen elfogad- 74

72 ható bizonyítékkal sem tudják alátámasztani. Azt is figyelmen kívül hagyják, hogy ha a munkácsi püspökség ősidőktől fogva létezett volna, a magyarországi bizánci szertartású kolostorok nem kerültek volna római katolikus püspökök joghatósága alá, és Imre királyunk 1204-ben nem kérte volna III. Ince pápát arra, hogy hazánkban keleti rítusú püspökséget állítson fel. Ennek ellenére a munkácsi és az eperjesi egyházmegyében átment a köztudatba, hogy a munkácsi püspökséget a szlávok apostolai alapították. 6 Más egyháztörténészek, így Lucskay és Duliskovics szerint a püspökséget Koriatovics Teodor podoliai herceg alapította 1360-ban. 7 Mindezekkel szemben a munkácsi püspökség történetének legkiválóbb kutatói, így Hodinka Antal és az orosz Alexej Petrov egyetértenek abban, hogy a XV. század előtt Munkácson semmiféle nyoma sincs a püspökségnek. Még Koriatics sem alapíthatta 1360-ban, hiszen a herceg csak 1396 után érkezett Magyarországra. Hodinka szerint a püspökség között alakult ki, és annak első püspöke a Mátyás király oklevelében említett Lukács presbiter volt. Lukácsnak azonban még nincs joghatósága, hívei, megyéje, székesegyháza, katedrálisa, akinek püspöki működése a kolostorra, s legíöllebb az önként jelentkező papok felszentelésére terjed". 8 Petrov viszont Lukácsot nem püspöknek, hanem csupán presbiterhegumennek tartja. A munkácsi püspökök sorát Lukács utódjával, Jánossal kezdi, akit a korabeli oklevelek püspöknek neveznek. A munkácsi püspökség az ő idején ( ) alakult ki. Ami előtte volt, azt Petrov szerint ignoramus et ignorabimus", nem tudjuk és nem is fogjuk tudni. 9 Nem tudjuk, hogy ki volt János püspök, honnan jött, ki szentelte fel, ki nevezte ki, vagy kik választották meg. Petrov szerint valószínűleg vándorpüspök volt, aki a szerzetesek kérésére telepedett le a munkácsi kolostorban, mely így lett püspöki rezidencia. 10 Papp György a kiváló egyháztörténész Lukácsot szintén csupán széles körű joghatósággal felruházott áldozópapnak tartja, de a munkácsi püspökség megalapítását az ő idejére, 1443-ra teszi. A joghatóságot mint említettük Izidorosz kijevi metropolitától kapta volna. 11 A rendelkezésünkre álló oklevelek azonban azt bizonyítják, hogy a munkácsi püspökséget senki sem alapította meg, hanem az a csernekhegyi higumenek által kormányzott paróchiák közösségéből fejlődött ki. E fejlődés folyamatát pontosan nem ismerjük. A kolostor 1498-ban ismeretlen körülmények között elpusztult ig a munkácsi püspökségre vonatkozóan egyetlen adattal sem rendelkezünk, még azt sem tudjuk, hogy között volt-e egyáltalán püspök Munkácson ben találkozunk a forrásokban 75

73 újra a munkácsi püspökséggel. Ekkor László püspök volt a munkácsi főpásztor. 2. A püspöki joghatóság kiterjesztése A munkácsi püspökök kezdettől fogva arra törekedtek, hogy joghatóságukat valamennyi ruszin paróchiára, még a körtvélyesi apátok által kormányzott máramarosi egyházközségekre is kiterjesszék. E törekvésükben segítségükre voltak a világi uralkodók is. 12 II. Ulászló király János püspök kérésére július 31-én két rendeletet adott ki. Az egyikben megparancsolja a munkácsi Szent Miklós kolostor joghatóságához tartozó papoknak, hogy Jánost ismerjék el püspöküknek, neki engedelmeskedjenek, a vele szemben fennálló kötelezettségeknek maradéktalanul tegyenek eleget. A másik oklevélben János mint a körtvélyesi kolostorban időző püspök szerepel. Ebben a király meghagyja a földesuraknak, hogy a birtokaikon élő rutén papokat ne akadályozzák a püspökök iránti kötelezettségeik teljesítésében. Gelaszicsz körtvélyesi apát a kolostor sztauropég jellegére hivatkozva tiltakozott János püspök igényei ellen, a király az apát kérésére előbbi intézkedését ideiglenesen hatálytalanította. 1^ A munkácsi püspökök címeiben továbbra is megtalálható a Máramarosi püspök" megjelölés, később e terület ténylegesen is a joghatóságuk alá került. A munkácsi kolostor újjáépítése után László lett a munkácsi püspök. Kérésére I. Ferdinánd király ( ) október l-jén éppen úgy, mint II. Ulászló, felszólítja a munkácsi kolostorhoz tartozó rutén papokat, hogy Lászlót ismerjék el püspöküknek, s régi szokás szerint teljesítsék a püspöknek kijáró kötelezettségeiket. 11 A XVII. század első évtizedeiben Sergius és Petronius munkácsi püspökök joghatóságukat az alföldi paróchiákra is kiterjesztették. A hosszú háborúban" ( ) Szabolcs megye melyhez hozzátartozott a jelenlegi Hajdú megye egy része is csaknem teljesen elpusztult ben a krími tatárok betörése nyomán a megyében egyetlen község sem maradt épen, 106 helység pedig megsemmisült adózó házból mindössze 161 maradt. Akiknek nem sikerült elmenekülniük, azokat a tatárok legyilkolták vagy fogságba hurcolták. 15 A szabolcsi községek tragikus pusztulásával magyarázható, hogy keleti szertartásra utaló tárgyi emlékeink e vidékről csak elvétve akadnak. A háború után az elmenekült lakosság visszatért, s néhány telje- 76

74 sen felperzselt falu kivételével (Vid, Zelemér, Ebes, Szepes, Varjas stb.) az újjáépítés mindenütt megindult. Több elnéptelenedett községben viszont ruszinok telepedtek le; ekkor a munkácsi püspökök fokozatosan kiterjesztették joghatóságukat az Alföldre is. Ez a folyamat valószínűleg 1623-ban már befejeződött után az oklevelek a munkácsi föpásztorokat már nem rutén püspöknek", hanem a görög egyházak püspökének" nevezik. Ez a névváltozás is kifejezésre juttatja, hogy az egyházmegyében a ruszinokon kívül más nemzetiségűek is élnek. Ide tartozott a keleti szertartású magyarok túlnyomó többsége is. A keleti szertartású néptömegek mozgásával és telepítésével tovább növekedett a munkácsi püspökség területe is, mely a XVIII. század második felében már 13 vármegyére terjedt ki (Máramaros, Ugocsa, Bereg, Szatmár, Ung, Zemplén, Sáros, Szepes, Abaúj, Borsod, Torna, Gömör és Szabolcs megyére). 3. A keleti szertartású magyarság újjáéledése A folytonos háborúk az ország lakosságát egyrészt megritkították, másrészt vidékenként szinte teljesen kicserélték: A török korszak összetörte az ország régi lakosságát, s még ott is, ahol a települések kontinuitása kimutatható, őslakosságról szó sem lehet többé." 16 Így pl. Debrecen őslakosságát is csakhamar majorizálhatta a menekültek sokasága" ben Szeged, 1552-ben Makó, Csanád, Lippa, Szolnok, Temesvár és vidéke, 1566-ban Gyula és vidéke, majd Margitta, Székelyhíd és Álmosd lakóinak nagy része Debrecenben talált magának menedéket. Debrecen és számos más város lakossága kicserélődött. 17 Mindezen jelenségek még hatványozottabb mértékben érvényesültek a bizánci szertartású magyarság sorsában. A görög katolikus magyarság létszámát nemcsak a háborús események csökkentették, mint például a krími tatárok szabolcsi pusztítása hanem a keleti szertartás elhagyása, valamint a betelepedett keleti szertartású nemzetiségekbe való beolvadás is. Ezért Az eredetileg magyar keleti kereszténység kontinuitása, megszakíthatatlan folyamatossága vitatható... A kontinuitás, vagyis a keleti szertartású magyar kereszténység továbbélése csak azért sem bizonyítható, mert írásos adatok nem állnak rendelkezésünkre." Biztos azonban, hogy Kelet-Magyarországon és Erdélyben léteztek bizánci szertartású magyar közösségek a mohácsi vész utáni korszak végén, a XVII. században, amely éppen azzal ad életjelt magáról, hogy szertartásaikat magyar nyelven akarják végezni. Ha a görög katolikus 77

75 magyarság kontinuitása minden láncszemét még nem is tudjuk nyomon követni,,,a kontinuitás, az érintkezés és kapcsolódás, a soron következés vagy bizonyos rejtett párhuzamosság viszont adatszerű tényekkel bizonyítható". 18 Sőt, a XVI. század végén megkezdődött a keleti szertartású magyarság újjáéledése. Ebben a sorsdöntő fordulatban közrejátszott; a) Római katolikus magyarok csatlakozása az ortodoxiához A reformáció térhódítása, valamint a török megszállás következtében a nagyváradi római katolikus egyházmegye csaknem teljesen elpusztult ben az erdélyi hadsereg elfoglalta Nagyváradot. Az előző évben kinevezett Forgách Ferenc püspök már nem vonulhatott be székhelyére. Utódai is egészen 1692-ig a városon kívül, az ország különböző vidékein éltek. Az erdélyi rendek országgyűlési határozatokkal korlátozták a katolikus egyház működését. Nagyváradról a katolikus papokat ban kitiltották; még a haldoklók ellátására és a halottak eltemetésére sem jöhettek be a városba, mely az új hit egyik erőssége lett. A rendszeres lelkipásztorkodás csaknem lehetetlenné vált a falvakban is ban Nagyvárad valamint 400 község a törökök uralma alá került. Amikor a város felszabadult a török fennhatóság alól (1692), az egész egyházmegyében mindössze három plébános, öt szerzetes és néhány száz hívő élt. A hívek jelentős része református vallású lett. Ugyanekkor, elsősorban Bihar megyében,,... számtalanon voltak oly katolikus magyarok, kik régi papjaikat elvesztvén... átmentek a görög keleti egyházba". E hívek ugyanis az ószláv nyelven végzett liturgia ellenére is közelebb érezték magukhoz a keleti szertartást, mint a református vallást, melynek templomaiban az istentiszteletet magyarul végeztek. 20 Ugyanez történt a Szatmár megyei Kővár vidékén, valamint a Máramaros megyei Iza községben és környékén: a katolikus magyarok egy része protestáns, másik nagyobb része pedig görög szertartású lett. a máramarosi hívek a munkácsi egyházmegyéhez tartoztak, a Kővár vidékiek felett a vádi kolostorban élő román püspök gyakorolt joghatóságot, a bihariak viszont más román, illetve szerb püspökökkel álltak kapcsolatban. 21 A római katolikus egyházból átjött hívek zöme azonban idővel a magyarság számára elveszett. A nemzetiségi környezetben a legtöb- 78

76 ben közülük elfelejtették anyanyelvüket: a bihariak és a szatmáriak elrománosodtak, a máramarosiak pedig ruszinok lettek. 22 b) Hajdúk letelepedése Dorogon Bocskai István fejedelem ( ) Korponán, december 12- én kelt adománylevelével Kálló városát, Dorog és Varjas pusztabirtokos, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid részbirtokokat a szolgálatában álló 9254 hajdúnak ajándékozta. A hajdúk letelepítését azonban korai halála miatt nem tudta befejezni. A hajdúk 1609-ben Kálióból Böszörménybe költöztek át, így Kálló helyett Böszörmény került a hajdúvárosok sorába. Dorog birtokjogilag a tokaji uradalomhoz tartozott. Bocskay halála után az uradalom tulajdonosa Thurzó György nádor lett. Thurzó a községet 1616-ban Dely Száva rác kapitánynak, valamint a vezérlete alatt élő" rácoknak adományozta. 23 Dorogot a krími tatárok 1594-ben elpusztították. A lakoság elmenekült onnan. Az okiratokban 1616-ig mint pusztabirtok szerepel. A község azonban a hajdúk beköltözése idején már nem volt teljesen lakatlan, mert a hosszú háború" után a megmaradt magyar őslakosság lassan visszatért. A Dorogra telepített hajdúk ortodox vallásúak voltak. Nemzetiségi összetételük vitatott: 13 magyar és 7 idegen nyelvű volt köztük. Valószínű, hogy amikor a községbe érkeztek, már mindnyájan magyarok voltak. Feltételezhető tehát, hogy a rác" elnevezés nem népnevet, hanem csak vallást, talán foglalkozást, esetleg távolabbi népi származást jelölt". 24 Néhány évtized elteltével Dorog lett a munkácsi egyházmegye legjelentősebb magyar egyházközsége. c) Keleti szertartású nemzetiségek elmagyarosodása A XVIl. század folyamán, a törökök kiűzéséig, Tiszántúl városai és községei a háborús pusztítások következtében ismételten rombadőltek. Sokfelé megritkult, sőt csaknem teljesen kipusztult a magyar őslakosság is így Bihar megye déli járásaiban 1552-ben még magyar lakott; néhány évtized múltán már mindössze Ugyanakkor egyre nagyobb méreteket öltött a nemzetiségek beáramlása a Tiszántúlra. Egyesével vagy kisebb-nagyobb csoportokban görögök, rácok, macedónok, ruszinok és románok költöztek be a falvakba és a városokba. Szabolcs megyében 1720-ban már 32 olyan helységet találunk, amelyben ruszinok is élnek. A beköltözés nyomán egyes vidékeken, így Huszt és Munkács kör- 79

77 nyékén, valamint Dél-Biharban a magyar szórványok eltűntek, beolvadtak a nemzetiségekbe. 26 Ott viszont, ahol a magyarság volt többségben, a nemzetiségek magyarosodtak el. Elmagyarosodtak azok a keleti szertartású kunok is, akik már évszázadok óta a Tiszántúlon éltek A munkácsi püspökség helyzete aj Hívek és papok Az egyházmegye túlnyomó többségét képező ruszin hívek papjaikkal együtt jobbágysorban éltek. A ruszin papok, a batykók" életkörülményei szinte semmiben sem különböztek a többi jobbágyétól. Akadtak olyan községek, melyekben egyáltalán nem volt lelkész, más helyeken viszont négy, öt, sőt tíz pap is tengődött családjával egészen paraszti módra élve", vagyis ugyanúgy élt és dolgozott, mint a többi jobbágy. A jobbágyi szolgáltatások teljesítésére akár az oltártól is elhurcolták őket, azok elmulasztásáért botbüntetéssel, börtönnel sújtották. Az egyházmegyében világi papok felkészítésével és nevelésével foglalkozó intézmény nem volt. A munkácsi kolostorban időnként működött ugyan valamilyen alsóbb fokú tanintézet, de ebben csak a szerzetesek oktatásával foglalkoztak. A világi papok képzése lényegében a szertartások megtanítására szorítkozott. A papjelöltek idősebb lelkészek mellett sajátították el a szertartások végzését, s ez elegendő is volt a felszenteléshez. A teológiában járatlanok voltak, ez azonban nemcsak rájuk jellemző. A római katolikus és a protestáns lelkészek nagy részének is igen alacsony volt a műveltsége. 28 b) A püspökök A püspököket akik egyben a munkácsi kolostor apátjai is voltak a szerzetesek és a vezető beosztásban lévő világi papok választották. Régtől fogva szokásban volt az a gyakorlat is, hogy a püspök az utódját kijelölte, a papság pedig azt megválasztotta. A püspököket Bereg vármegye melynek területén volt székhelyük, a munkácsi kolostor nemesei közé sorolta. A többi megye és a munkácsi várurak azonban nem ismerték el nemesi rangjukat, és csak jobbágyoknak tekintették őket. A munkácsi uradalom Koriatovics halála után egy ideig szerb és 80

78 magyar földbirtokosok tulajdonában volt, majd királyi birtok lett, végül 1573-ban újra magánkézre került. Az egymást váltogató tulajdonosok (a Mágócsy, az Eszterházy, a Rákóczi stb. család tagjai) a kolostor kegyurainak tartották magukat. Számukra viszont a kegyúri jog a jobbágy feletti hatalom egyházi kifejezését jelentette, ezért úgy gondolták, hogy a kolostorral és annak lakóival szabadon rendelkezhetnek. Most már kizárólag tőlük függött, hogy ki kerül a püspöki székbe. A főpásztorokkal, a vladikákkal", mint saját jobbágyaikkal, általában kényük-kedvük szerint bántak. Kineveztek és letettek, minden kivizsgálás nélkül pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítéltek, börtönbe vetettek és elűztek püspököket. A kolostor fenntartását biztosító községek jövedelmét maguknak foglalták le. A XVI. század végén az egyházmegye területén a munkácsin kívül nyolc nagy és több kisebb uradalom volt. Ezek tulajdonosai a püspöki joghatóság gyakorlását szinte lehetetlenné tették. Nem akarták megengedni, hogy a püspökök az egyházközségeket látogassák, a papokat ellenőrizzék, őket anyagi természetű szolgáltatásokra kötelezzék, mert mindebben saját jogaik megsértését látták. A ruszin papok felett ugyanis nemcsak társadalmi, hanem egyházi vonatkozásban is a földbirtokosok uralkodtak. Tisztviselők, a vajdák, időnként kiszálltak a falvakba, ellenőrizték a papok működését, megvizsgálták, hogy tudják-e a legfontosabb imádságokat és a Tízparancsolatot. A híveknek csekély ajándék fejében, az egyházi törvények megsértésével is, engedélyt adtak a válásra. Ez a gyakorlat azokban az évtizedekben fejlődött ki, amikor a munkácsi kolostorban még nem voltak püspökök. A földesurak azonban az egyházmegye kialakulása után is érvényesíteni akarták azt. 20 A püspökök a világi uralkodókhoz fordultak segítségért. Kérésükre eleinte maguk a királyok, majd a XVII. század kezdetétől a kassai főkapitányok, a püspöki joghatóságot támogató okiratot, ún. oltalomlevelet állítottak ki számukra. Ezekben az okiratokban felszólítják a földesurakat, hogy a főpásztorokat tisztségük gyakorlásában ne akadályozzák. A bécsi béke (1606) után az egyházmegye területének jelentős része Erdélyhez került; a munkácsi vár is az erdélyi fejedelmek magántulajdona lett. Ezért a püspökök kénytelenek voltak tőlük is működési engedélyt kérni. Az erdélyi fejedelmek közül Bethlen Gábor ( ) és I. Rákóczi György ( ) nem oltalomlevelet, hanem püspöki kinevezést adott a munkácsi főpásztoroknak. 30 Az oltalomlevél, illetve a kinevezés a püspökök közjogi helyzetén 81

79 és személyes sorsán lényegében semmit sem változtatott. Továbbra is ki voltak szolgáltatva a földesurak önkényének, valamint a munkácsi várkapitány erőszakoskodásának. Ilyen körülmények között az egyházmegye kormányzására alig volt lehetőségük. A vallási élet fellendítésére, papnevelő intézet vagy más kulturális intézmény felállítására nem is gondolhattak.

80 III. Bizánci szertartásúak Erdélyben 1. Magyarok és székelyek Az erdélyi fejedelemség, mely a XVI. század közepétől a XVII. század végéig állt fenn, három politikai nemzet" (magyar, székely és szász), valamint négy törvényesen elismert vallás (katolikus, református, evangélikus és unitárius) országa volt. Az ország elismert vallásai között az ortodox nem szerepel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az erdélyi fejedelemségben keleti szertartású magyarok és székelyek nem éltek. Csupán azt bizonyítja, hogy ezek valamennyien jobbágysorba kerültek, tehát az ország sorsának intézésében nem vehettek részt; az országgyűléseken, melyek vallási kérdésekben is döntöttek, nem jelenhettek meg. Másrészt kétségtelen, hogy közülük nagyon sokan elrománosodtak. Az erdélyi keleti szertartású magyarok és székelyek fennmaradásáról elsősorban saját, ősi, népi eredetű imádságaik és vallásos énekeik tanúskodnak. Ezeknek az imáknak és énekeknek egyes elemei érthető módon fellelhetők a román vallásos népköltészet néhány alkotásában is. 1 A szaktudósok egy része a keleti szertartású székelység és magyarság továbbélésére vonatkozó közvetett bizonyítéknak tekinti az ún. Aranyos-Mohácsi-Miatyánkot". Az erdélyi Aranyos-Mohács község Grigor nevű román papja között készítette azt a 236 lapból álló román kéziratot, melyet Codex Sturdzanus" néven ismerünk. E kódex lapján található a Miatyánk magyar szövege, melyet a magyarul nem tudó lelkész a románok által is használt cirill betűkkel írt le, eltorzított formában. Egyes kutatók feltételezik, hogy Grigor lelkésznek magyar hívei is voltak, a Miatyánkot az ő kedvükért, a szertartásokban való használatra írta le. 2 83

81 2. Románok a) A hierarchia megszervezése A románok bevándorlása Erdély területére szinte megállás nélkül folytatódott. Az erdélyi románok mint említettük az ungrovalachiai metropoliához tartoztak. Saját egyházi szervezetük az uralkodók támogatásával fejlődött ki. Egyházkormányzati helyzetük rendezését Izabella királynő ( ) kezdte meg. A királynő ugyanis Chrisztophoroszt, a diódi kolostor főnökét az erdélyi románok főpásztorává nevezte ki. Egyházmegyét azonban nem szervezett számukra, Báthory István erdélyi fejedelem uralkodása idején ( ) két román püspökség alakult ki: a révi (vádi) és felsőszilvási (priszlopi). Az előbbihez kerültek a Torda, Kolozs, Doboka, Kraszna, Belső- és Közép-Szolnok megyékben lévő ortodox egyházközségek, az utóbbihoz pedig Erdély összes többi ortodox egyházközsége. A két püspökség területi beosztását a fejedelem határozta meg. Báthory István kezdeményezésére az 1574 októberében tartott tordai országgyűlés elismeri az erdélyi ortodoxok püspökválasztási jogát. István fejedelem közvetlen utóda, Báthory Kristóf ( ) még nem változtatott az ortodoxok helyzetén, de a későbbi fejedelmek az ortodox hierarchia kérdésében ellentétes intézkedéseket hoztak. Báthory Zsigmond ( ) az erdélyi románokat és ungrovalachiai metropolita joghatósága alá rendelte. Bocskai István (1605- ben) ezt az intézkedést hatálytalanította, s főpásztorukká a révi (vádi) püspököt tette. Időközben a felsőszilvási püspök Gyulafehérvárra költözött. Vitéz Mihály, Havaselve vajdája hadseregével november l-jén bevonult Gyulafehérvárra és II. Rudolf császár ( ) megbízásából mint császári helytartó csaknem egy évig kormányozta Erdélyt. A városban, nem messze a római katolikus székesegyháztól, monostort épített, s ez lett a püspök székhelye. A felsőszilvási püspökök ettől kezdve gyulafehérvári metropolitának nevezték magukat. Báthory Gábor fejedelem idején, 1609-ben a révi püspökséget megszüntették, joghatósági területét a gyulafehérvári püspökséghez csatolták. A gyulafehérvári metropolita lett az erdélyi románok egyetlen főpásztora. Az ő joghatósága alá kerültek az Erdélyben élő magyar, székely, szláv, görög és más nemzetiségű ortodoxok is. 3 b) A románok és a reformáció Az erdélyi evangélikus szászok és református magyarok már a XVI század közepétől arra törekedtek, hogy a románokat megnyerjék a protestantizmusnak. Ennek érdekében protestáns tanokat tartalmazó

82 román katekizmusokat, bibliafordításokat és más, román nyelvű könyveket adtak ki. 1 A protestáns fejedelmek viszont adminisztratív intézkedésekkel akarták elősegíteni a románok megtérítését". János Zsigmond ( ) a románokat református püspök fennhatósága alá rendelte. A püspök a reformáció szellemének megfelelően zsinati határozattal kötelezte a román papokat arra, hogy a szertartásokat ószláv helyett a nép nyelvén végezzék. A papok azonban tiltakoztak e határozat ellen, és nem is voltak hajlandók végrehajtani azt. Ragaszkodtak az ősi liturgikus nyelvhez, annál is inkább, mert a moidvai és a havasalföldi románok is ószlávui végezték a szertartásokat. Mindemellett lázongásuk azzal is magyarázható, hogy jelentős részük délszláv származású volt. Az évi országgyűlés határozatban követelte, hogy a fejedelem a református püspök intézkedéseivel szembeszálló papokat büntesse meg. 5 Időközben megalakult a román református egyház. Szentgyörgyi György román vladika papjaival együtt áttért a református hitre ben megtartották az erdélyi román reformátusok első zsinatát. Ezen Szentgyörgyi személyében szuperintendenst választottak, s elhatározták a román liturgikus nyelv bevezetését. A katolikus Báthory István uralkodása idején a románok között a reformáció terjedése megállt, a román ortodoxok pedig visszanyerték függetlenségüket. 6 Bethlen Gábor és utódai a kálvini hit védelmét és terjesztését legszentebb kötelességüknek tekintették. A négy vallás rendszerének fenntartása mellett a másik három bevett vallás visszaszorítására törekedtek, a románokat pedig a kálvini tanok elfogadására akarták kényszeríteni. Bethlen egyenesen Lukarisz Cyrill pátriárkát kérte az erdélyi román egyház reformációjának támogatására, ez azonban a moldvai és a havasalföldi klérus várható ellenállására hivatkozva elutasító választ adott". A fejedelem azért fordult éppen Kürillosz Lukariszhoz, mert a pátriárka részben magáévá tette Kálvin tanítását, sőt kísérletet tett arra, hogy azt Bizáncban elfogadtassa. 7 í. Rákóczi György 1640-ben a gyulafehérvári metropolitát és vele együtt az erdélyi ortodox egyházat újra a református szuperintendensek felügyelete alá helyezte. Székhelyén Gyulafehérvárott, román könyvnyomdát alapított. Itt jelent meg az általa jóváhagyott kálvinista szellemű káté is. A fejedelem október 10-én Simonovics Istvánt gyulafehérvári püspökké nevezte ki. A kinevezést a következő feltételekhez kötötte: a szertartásokat és a prédikációt a nép nyelvén tartja, a keresztény tanítást a fejedelem által jóváhagyott káté alapján végzi, csak felnőtteknek szolgáltatja ki az Oltáriszentséget, a szentképeket csupán 85

83 a templom díszeinek tekinti, s azokat vallásos tiszteletben nem részesíti, a házasságokat bizonyos esetekben felbontja, minden évben összehívja o lelkipásztorok zsinatát, s ennek határozatait be kell mutatnia Erdély kálvinista szuperintendensének, a paróchiákon szeniorokat választat, a vitás kérdésekben a szuperintendens dönt, magyart román templomokban nem keresztel és nem esket meg, ha egy román át akar térni a kálvini hitre, nem gátolja meg. Joghatósága alól kiveszi azokat a román közösségeket, melyek protestáns hitre tértek. Ezek a kikötések ezentúl a fejedelem által kiadott valamennyi kinevezési okiratba bekerültek. 8 Mindezek ellenére a románok túlnyomó többsége hűséges maradt az ortodoxiához. A református fejedelmek törekvéseinek a román nép szempontjából rendkívül kedvező eredménye lett: I. Rákóczi György uralkodása idején véglegesen kialakult a román liturgikus nyelv, s az egyházi könyvek lefordításával és kiadásával létrejött a román egyházi irodalom. c) A román ortodoxok közjogi helyzete 1653-ban adta ki II. Rákóczi György ( ) az Approbatae Constitutiones" című törvénykönyvet, mely Erdély vallási életére vonatkozó jogszabályokat is tartalmaz. A törvénykönyv I. részének 8. fejezete a román ortodoxok közjogi helyzetével foglalkozik. Eszerint a román ortodoxia a bevett vallások mellett az ország érdekében időlegesen megtűrt felekezet. Püspökeit éppen úgy, mint a többi felekezet főpásztorait a fejedelem nevezi ki. A püspökök papjaikkal együtt csak megtűrt személyek", akiket az országból bármikor ki lehet utasítani. A törvénykönyv a román papokat felmenti ugyan a jobbágyi szolgáltatások kötelezettsége alól, de fiaik, ha nem mennek papi pályára, jobbágyok maradnak. 9 86

84 IV. A délszlávok uniója / A hazánkban letelepedett bizánci szertartású nemzetiségek körében a 17. század elejétől kezdve uniós törekvések jelentkeztek. Ezek eredményeképpen a ruszin nép teljes egészében, a románságnak kb. a fele, a délszlávoknak pedig egy töredéke egyesült Rómával. Az uniós folyamatok egymástól függetlenül, különböző körülmények között indultak meg és játszódtak le. Maga az unió azonban mindenütt a Basel Ferrara Firenzei XVII. Egyetemes Zsinaton ( ) július 6-án elfogadott elvek alapján jött létre. Ezek szerint a keletiek elismerik a római pápa főségét, a primátust, a Filioque-tant, vagyis hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, a tisztítóhely létét, valamint azt, hogy az ostya és a kovászos kenyér egyaránt érvényes anyaga az Oltáriszentségnek. Viszont a keletiek változatlanul megtarthatják szertartásukat. Papjaik elnyerik mindazon jogokat és kiváltságokat, melyek hazánkban a római katolikus lelkészeket megilletik. 1. A délszlávok uniója A törökök elől Magyarországra menekülő rác, szerb, uszkók, vlach stb. néven ismert délszláv néptömegek között az unió sokáig fel sem merült. Gondolatvilágukban ugyanis a pravoszláv egyház és a haza fogalma teljesen összefonódott és amikor hazájukat elvesztették, közöttük a pravoszláv egyház lett az összetartó erő, s egyben a nép egységének szimbóluma. Ennek ellenére hazánkban az uniós folyamat éppen a délszlávok között indult meg. Ebben nemcsak vallási eszme játszott közre. A kezdeményezők úgy gondolták, hogy népük jövőjét a katolikus környezetben az unió biztosíthatja. Ugyanis a beköltözött délszlávoknak sok ellenségük volt, elsősorban a horvát főurak, akiknek a jövevényeket be kellett fogadniok a birtokaikra, anélkül, hogy ezek jobbágyaik lettek volna. A magyarországi délszlávok uniója négy szakaszban játszódott le. 87

85 a) A márcsai unió A törökök elől menekülő délszlávok egy része Horvátországban telepedett le. Az 1600-as évek elején valószínűleg Szlavóniából érkezett közéjük Szimeon Vratanja archimandrita néhány kalugyerrel. Mivel ezen a területen keleti szertartású püspök nem volt, Koszmasz korintusi érsek Vratanját 1607-ben Győrben püspökké szentelte és kinevezte a magyarországi, a horvátországi és a szlavóniai keleti szertartású délszlávok főpásztorává. Jovan, ipeki pátriárka ( ) a kinevezést július 8-án megerősítette. Vratanja joghatósága alá kb hívő tartozott. Szimeon püspök a Körös megyei Marcsa községben telepedett le ben a faluból az Ivanicsba vezető út mentén emelkedő kis halmon Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot és mellette egy kis kolostort kezdett építeni. Régebben ezen a helyen állt a Mindenszentek egyháza, ezt azonban a törökök lerombolták. Ugyanebben az évben a zágrábi püspök Petar Domitrovic lett. ( ), aki maga is keleti szertartású szülőktől származott. Megbízásából Martin Dubrovic, a márcsai kolostor közelében lévő Ivanics község plébánosa Vratanjával felvette a kapcsolatot és csakhamar megnyerte őt az unió eszméjének, Szimeon püspök március 23-án Ivanicsban megbeszélést tartott a nép vezéreivel, a vajdákkal, akik kijelentették, hogy készek vele együtt elfogadni az uniót. Vratanját a horvát és szerb, a katolikus és pravoszláv források szentéletű, buzgó, a népe előtt nagy tekintélynek örvendő, jószándékú főpapnak nevezik. Az unió elfogadásában elsősorban vallási indítékok vezették és számolt azzal, hogy papjainak és híveinek jelentős része szembeszáll majd vele a Rómával való egység helyreállítása miatt. Azonban az egység megvalósításával ő népe földi érdekeit is szem előtt tartotta, s a vezéreket bizonyára meggyőzte az unió várható előnyeiről is. Vratanja Dubrovté kíséretében 1611 őszén Rómába utazott, s ott november lö-én letette a katolikus hitvallást, majd V. Pál pápa ( ) a Magyar- és Horvátország, továbbá a Szlavónia és Karinthia területén élő egyesült szerbek püspökévé nevezte ki. Kérésére a pápa november 21-én kiadta a Divinae Maiestatis arbitrio" kezdetű bullát, melyben engedélyezi a Márcsa-hegyen kolostor alapítását, és templom építését. A pápa a kolostort apátság rangjára emeli és Szimeon püspököt apáti címmel ruházza fel. A kolostor környékén lévő gazdátlan földeket, melyek az elpusztított Mindenszentek egyházának tulajdonában voltak, használatra a szerzeteseknek adja. 88

86 Vratanja Rómából hazaérkezve folytatta az építkezést ben elkészült a templom és a kolostor. Márcsa az egyesült délszlávoknak nemcsak vallási, hanem politikai központja is lett. Vratanja püspök élete végéig védelmezte népét a birtokos főnemesség és a végvidék katonai parancsnokaival szemben. Szimeont eleinte híveinek csak egy kis része követte az egyházi egység útján. Számuk azonban ha iassan is, de állandóan növekedett. Ferdinánd stájer főherceg, a végvidék katonai kormányzója a márcsai unió napján, március 23-án pátenst adott ki Vratanja számára, melyben felszólítja, hogy irtsa ki az eretnek tanokat, büntesse meg az eretnekeket, szüntesse meg a vlachok babonáit. Ezen a íoherceg a skizmát értette Ferdinánd e rendelkezését január 10-én megújítja. Ekkor a határőrvidék parancsnokainak meghagyja, hogy Vratanja lelkipásztori munkája elé ne gördítsenek akadályokat, segítsék a káros babonák és a megrögzött tévtanok kiirtásában, biztosítsanak számára munkájához világi karhatalmat, valahányszor csak kéri. Azonban Domitrovic és Vratanja nem voltak hajlandók a világi hatalom segítségét igénybe venni. A szerbek között az unió minden erőszaktól és politikától mentesen, folyamatosan fejlődött. 1 b) Unió Zsumberakban Az unió a Zsumberakban (Sichelburgban) letelepedett uszkokok között is terjedni kezdett. A Hitterjesztés Kongregációjának kérésére Veljamin Rutskij kijevi unitus metropolita ( ) Metód Terlickij bazilita szerzetest Zsumberakba küldte az unió helyzetének felmérésére. 2 Terlickij 1628 nyarát itt töltötte, majd Rómába ment jelentéstételre. VIJL Orbán pápa ( ) a kerület fő hitszónokává nevezte ki. Jelentős eredményeket ért el az unió elterjesztésében és megerősítésében ban chelmi püspök lett. 3 Terlickij Metód munkáját Zsumberakban a márcsai püspökök folytatták. Az unió fejlődésére jellemző, hogy a márcsai püspök joghatósága alá között már hívő tartozott. 4 c) -4 komáromi rácok uniója A komáromi és győri rácoknak nevezett délszlávok között a jezsuiták kezdték meg az uniós munkát. Ismereteink csak a komáromi unióról vannak ben Szelepchény György esztergomi érsek ( ) a Hitterjesztés Kongregációjától rác származású vagy legalábbis a rác 89

87 nyelvet ismerő misszionáriusokat kért. A Propaganda a római Görög Kollégiumhoz fordult, ott azonban rácul tudó papot nem találtak. Valószínűleg a kollégium rektora javasolta, hogy Horvátországban keressenek misszionáriusokat ban megérkezett Komáromba Pavao Zoröié márcsai püspök ( ) és a városban élő rácokat mind megnyerte az uniónak. A jezsuiták már 1673-ban jelentették Rómának, hogy a komáromi rácok valamennyien egyesültek az egyházzal. Zoröic püspök élete végéig fenntartotta a kapcsolatot a komáromi unitus közösséggel. Idővel azonban a komáromi rácok elmagyarosodtak, vagy szlovákok lettek, és a latin szertartásra tértek át. 5 Itt jegyezzük meg, hogy a Szabolcs megyei rácok a munkácsi püspökség joghatósága alá kerültek és azzal együtt csatlakoztak az unióhoz. d) A szerémségi és a dunántúli délszlávok uniója 1683-ban kezdődött meg és a század végéig folyt a küzdelem a törökök ellen, az ország felszabadításáért. Ennek során a keresztény hadsereg augusztus 12-én Nagyvarsánynál, nem messze a mohácsi csatatértől döntő győzelmet aratott a törökök felett, s felszabadult a Szerémség és a Dunántúl. A Szerémségben az unió már nem volt teljesen ismeretlen: a Fruska Gora melletti hopovói (opovói) kolostor szerzetesei a márcsai unió után katolikusok lettek és a márcsai püspök joghatósága alatt éltek. A terület felszabadulása után, a helyreállított szerémi egyházmegye püspöke, Jány Ferenc azonnal megkezdte az unió terjesztését az egyházmegyéjében élő rácok között ban már jelentős unitus közösségek voltak a Szerémségben. Miután a márcsai püspök 1671-ben a zágrábi római katolikus megyéspüspök rítusvikáriusa lett (1. ott), Kollonics közbenjárására Lipót király a szerémségi és a szlavóniai unitusok számára külön püspökséget állított fel. A király az első szerémségi görög szertartású katolikus püspököt március 30-án nevezte ki Longin Raií (Raich, Raics) személyében, aki eredetileg pravoszláv püspök volt, de csatlakozott az unióhoz. A király Raicot rítusvikáriusi ranggal a szerémi püspöknek rendelte alá. Az új püspök székhelye a hopovói kolostor lett. Ezt a kolostort 1490 körül alapították, s a 17. század óta a belgrádi metropolitának alárendelt püspök székhelye volt. Két évvel a szerémségi unitus püspökség felállítása után került sor a dunántúli rácok egy csoportjának uniójára. 90

88 1690. január 18-án a pécsi jezsuita templomban Dombó, Döbrököz, Kaposvár, Mohács, Ozora, Pécs, Pécsvárad, Sásd, Székesfehérvár, Siklós, Simontornya és Szigetvár papjai a grábóci és orahovicai monostorok főnökei, valamint a világi hívek képviselői: 18 férfi és 19 nő letette a katolikus hitvallást Jány Ferenc szerémi püspök kezébe. Jelen volt gr. Vecchy Gábor ezredes, a szigeti katonai parancsnok is. A dunántúli unitusok Raic püspök joghatósága alá kerültek. 7 Azonban a legtöbben közülük átköltöztek a Tisza Maros-vidékére és az új környezetben a keleti szertartást elhagyták. 3 e) Az unió visszafejlődése Amikor a márcsai püspökség önállóságát megszüntették (lásd ott), a délszlávok között az uniós folyamat megtorpant, majd a pravoszlávok támadásai következtében az unió csaknem megsemmisült. 2. Crnojevic pátriárka és népe Magyarországon A törökök elől Dél-Balkánról menekülő szerbek egy csoportja Magyarország egykori balkáni melléktartományaiban telepedett le, azonban ezek a területek is török fennhatóság alá kerültek. Lipót király 1688-ban felszólította az itt élő délszlávokat, hogy felszabadulásuk érdekében fogjanak fegyvert. Két oklevelet adott ki számukra. Az elsőben biztosítja őket, hogy dél-balkáni hazájukban birtokolt jogaikat, pravoszláv vallásukat, a vajdaválasztás szabadságát továbbra is megtarthatják (1690. április 6.). A másodikban megengedte nekik, hogy érseküket, aki feje az egész pravoszláv egyháznak, maguk válasszák. Felmentette őket a tized, a hadiadó és a katonai beszállásolás terhe alól (1691. augusztus 21.). Vagyis megkapták mindazokat a jogokat, melyekkel a Dél-P>alkánon lévő ősi hazájukban rendelkeztek. Miután vajdát nem választottak, ezért a pátriárka nemcsak egyházi, hanem világi vezetőjük is lett. A szerbek a felhívásnak engedelmeskedtek, s fellázadtak a törökök ellen. Azonban a császári hadak a Balkánt elvesztették és Magyarország területére vonultak vissza (1690). Velük jött hazánkba a törökök bosszújától rettegve körülbelül szerb, köztük katonai szolgálatra alkalmas férfi, Arszenije Crnojevic (Csernojevics, Csernovics) ipeki pátriárka ( ) vezetésével. A bécsi kormány a menekülteket Magyarország déli határain telepítette le. Az országban való tartózkodásukat ideiglenesnek tekintette: a császári sereg előnyomulásával visszatérnek hazájukba. 91

89 Azonban a pátriárka meg akarta szilárdítani népe helyzetét hazánkban. Ezért még az unió lehetőségét is megemlítette a király előtt, hogy a kiváltságok megerősítését elérje. A király a pátriárka kérését teljesítette: augusztus 20-án a magyar kancelláriával is kiadatta a szerbek privilégiumait tartalmazó oklevelet, sőt később Lipót a pátriárkát felhatalmazta arra, hogy szerb pravoszláv püspököket nevezzen ki. A kiváltságok révén a szerbek Magyarországon is politikai egységben éltek, államot képeztek az államban, s nagyobb jogokkal rendelkeztek, mint a nekik hazát adó magyarok. Crnojevic a Szerém megyei Karlócán telepedett le (1690). Eleinte csak a vele együtt érkezett szerbek főpásztora volt, de jognatóságát csakhamar kiterjesztette mindazokra a délszlávokra, akik már korábban letelepedtek hazánkban. Joghatósági területe Károlyvárostól északra Egerig, keletre Temesvárig terjedt. A pátriárka egymás után állította fel a püspökségeket ben már Temesvár, Borosjenő, Károlyváros, Szeged, Buda, Székesfehérvár, Mohács, Sziget, Versec (még török megszállás alatt), Várad és Eger városában, tehát 11 helyen működik rác püspök. Ezeket a pátriárka nevezte ki. Ugyanakkor az unitusoknak egyetlen önálló püspökük sincs. Ez a körülmény igen nagy szerepet játszott az unió visszafejlődésében. Kollonich Lipót (nyitrai, bécsújhelyi püspök, majd győri püspök és bíboros: 1689, kalocsai érsek: ), esztergomi érsek ( ) február 25-én levélben figyelmeztette Crnojeviíet, hogy neki csak a vele együtt érkezett racok íeiett van joghatósága, de nincs hatalma azon délszlávok felett, akik már régebben menekültek az országba. Arra is figyelmeztette, hogy jogtalanul járt el, amikor püspököket nevezett ki, mert ez Magyarországon a király joga. Azonban a bécsi kormány védelmét élvező pátriárka ellen kinek népét a magyarokkal szemben mindig fel lehet használni Kollonich sem tehetett semmit Crnojevic harca az unió ellen Longin Raic szerémségi unitus püspök 1690-ben meghalt. Öt követte testvére, Job Raic ( ). a Szlavóniai Orahavicai Szent Miklós kolostor főnöke, majd Petar Ljubibratic ( ). Ez utóbbi eredetileg belgrádi pravoszláv archimandrita volt. Crnojevic pátriárkával menekült Magyarországra és Szentendrén telepedett le. Nem tudjuk, hogy mikor és milyen körülmények között fogadta el az uniót. Lipót király március 31-én nevezte ki püspöknek. 92

90 Crnojevií, ahogy a kiváltságlevél megerősítését elérte, szinte azonnal az unió ellen fordult, majd kíméletlen harcot indított Ljubibratié püspök ellen. Kánoni látogatásokat végzett a szerbek között és ezeket unió elleni lázításra és az egyesületek üldözésére használta fel. Leveleket intézett az unitus szerzetesekhez és hívekhez, melyben szemükre vetette, hogy elhagyták az ortodox hitet és felszólította őket, hogy ne engedelmeskedjenek Ljubibratic püspöknek, mert ő sem engedelmeskedik neki, pedig a király a rácokat az ő joghatósága alá rendelte. Szlavónia egyes községeiben titkos gyűléseket rendeztek, melyeken megjelentek a pátriárka emberei és felolvasták annak levelét A gyűléseken elhatározták, hogy visszatérnek a pravoszláviára és azokat, kik e határozatnak ellenszegülnek, megkövezik és házukat felgyújtják. Néhány községben az izgatók hatására nyíltan megtagadták az engedelmességet Ljubibratié püspöknek, akit Crnojevié a hopovói kolostorból elűzött, a hozzá hű szerzetesekkel együtt. Helyére saját emberét, Sztepan Metohijaéot nevezte ki püspöknek. Liubibratic püspök előbb Eszéken telepedett le, de itt sem volt nyugta a pravoszlávoktól, ezért a Pozsega megyei Pakrácon húzódott meg. Itt a mai pravoszláv rezidencia helyén egy szerény faházat és egy kis kápolnát épített Szent Trifon tiszteletére. Hiába kért segítséget leveleiben a prímástól, a kalocsai érsektől, a horvát bántól, a szerémi püspöktől, nem segítettek rajta, még a megélhetéséről sem gondoskodott senki. Pozsega vármegye jan.^r 12-én vizsgálatot tartott a szlavóniai események ügyében, mely földerítette a történteket, de a püspöknek a vármegye sem tudott segítséget nyújtani. Petar Ljubibratié püspök elhagyatottan és nyomorban halt meg december 10-én. Vele együtt sírba szállt a szerémségi és a szlavóniai unió. Az unitus hívek papok nélkül maradtak, a legtöbben közülük visszatértek a pravoszláviára, egyesek viszont latin szertartásúak lettek. Crnojeviének az unió felszámolásával még nagyobb lett a tekintélye a szerbek előtt A márcsai unió felszámolása Crnojevié pátriárka 1706-ban meghalt. Utódai, a karlócai szerb főpásztorok metropolita" címet vettek fel és tovább folytatták az unió elleni küzdelmet, ami az unió központjának, a márcsai kolostornak elpusztításához és a márcsai unitus közösség felszámolásához vezetett. A bécsi kormány belátta, hogy a szerbek unió nélkül is annyi kiváltságot kaptak, hogy az unió esetére már nem tudott volna sem- 93

91 mit ígérni nekik. Emellett a szerbek hallani sem akartak az egység helyreállításáról, sőt már a hírére is lázongani kezdtek. Bécs azt is felismerte, hogy a szerbeket még erőszakkal se lenne képes unióra kényszeríteni, ők viszont eszközeikben nem válogatva harcoltak az unió ellen. Ezért III. Károly király ( ) a Lipót által adott kiváltságokat megszorította. Az 1729., és évi rendeleteiben kimondta, hogy ezentúl a szerb püspököket nem a metropolita, hanem a király nevezi ki, három jelölt közül, akiket a metropolita terjeszt elé. A király a metropolitának a nép feletti világi hatalmát is megszüntette, de azt megengedte, hagy a rácok panaszait főleg a magyarokkal szemben képviselje. 11 Mindez azonban nem akadályozta a metropolitákat az unióellenes küzdelem folytatásában. Vikentije Joannovic metropolita ( ) Szimeon Filippovic püspököt 1731-ben a márcsai püspökség területére küldte, hogy a helyszínen segítse elő az unió megsemmisítését. 12 Filippovic a Krizsevci közelében lévő Lepavina kolostorban telepedett le novemberében a Szent Mihály-napi templomünnepre készülődtek a márcsai kolostor szerzetesei. Ezen megjelentek a Filippovic által fellázított pravoszlávok is. Moysis Zerucié bazilita szerzetes aki szemtanúja volt az eseményeknek elbeszélése szerint november 19-én Filippovic hívei betörtek a kolostorba, azt erőszakkal elfoglalták és kirabolták, a szerzetesek közül egyeseket börtönbe vetettek, másokat meggyilkoltak, a többieket elűzték. 12 Ekkor az unitusoknak nem volt püspökük. Ezért Georgije Branjug zágrábi megyéspüspök ( ) a világi hatóságokhoz fordult és követelte, hogy a kolostort adják vissza az unitusoknak, a rablókat pedig büntessék meg. Azonban a görög szertartású katolikusok a kolostort csak három év múlva, 1738 tavaszán kapták vissza. Ezalatt a pravoszlávok olyan fenyegető magatartást tanúsítottak, hogy a megfélemlített nép nem merte magát unitusnak vallani. A pravoszlávok nem is adták fel a harcot: június 28-án éjjel felgyújtották a kolostort, mely porrá égett. A kolostorral együtt az unió is megsemmisült Márcsa vidékén. Az egyesültek püspöke a Zsumberak melletti Pribicsen telepedett le. A magyarországi délszlávok uniója csak Zsumberakban maradt fenn. Ebben az országrészben négy paróchián kb unitus hívő élt

92 V. Az egység helyreállítása a munkácsi püspökségben 1. Az unió indítékai Kárpátalján a XVIII. század első felében uniós mozgalom indult meg, melynek eredményeképpen a munkácsi püspökség teljes egészében egyesült Rómával. Az unió legfontosabb indítékai a következők voltak: 1. Az egyház egységének eszméje, mely a kezdeményezőket mélységesen áthatotta. 2. A fenyegetettség érzése, melyet a keleti szertartásúak körében megkezdett térítés" váltott ki. A XVII. század elején hazánkban a katolicizmus megerősödött. Több főnemesi család köztük a ruszinok által lakott területek földesurainak jelentős része katolikus hitre tért. Ez utóbbiak birtokain (Ungvár, Homonna, Huszt, Szatmár stb.) ferences, pálos és jezsuita szerzetesek telepedtek le, akik a lutheránusokat, reformátusokat és a szakadároknak nevezett keleti szertartásúakat egyaránt eretnekeknek tekintették, és meg akarták őket téríteni. A század első éveiben megjelent jezsuita évkönyvek községek szerint tüntetik fel a római katolikus vallásra térített lutheránusok, reformátusok és skizmatikusok számát. Erre azonban csakhamar jelentkezett a protestáns visszahatás. A református földesurak még a reformáció sikereinek tetőfokán sem tettek kísérletet arra, hogy keleti szertartású jobbágyaikat hitükről eltérítsék. A szerzetesek sikeres térítő akcióinak ellensúlyozására az erdélyi fejedelmek mint magyarországi földesurak viszont a kálvinista szellemű ruszin papokat támogatták, s ruszin jobbágyaikat meg szerették volna nyerni a kálvini hitnek. Az uralkodó körök által támogatott térítéssel szemben a keleti egyház védtelen volt. Az unió kezdeményezői úgy vélték, hogy e prozelitizmusnak csak az unió vethet véget A társadalmi és gazdasági felszabadulás vágya. A lengyelországi keleti egyház sorsában döntő fordulatot hozott a breszti unió (1596). Azelőtt a lengyelországi rutén papok sorsa ugyanaz volt, mint a munkácsi püspökségben működő papoké. Az unió után a papság felszabadult a jobbágysorból, megélhetése biztosítva lett, 95

93 lehetősége nyílt az önképzésre, valamint a rendszeres lelkipásztorkodásra. A püspököket a király meghívta az országgyűlésbe. A papnövendékeket Róma, Bécs, Prága és más városok egyetemeire küldték a teológia elvégzésére. Iskolák nyíltak a fiatalok oktatására; fellendült a vallási élet. Az egyesülteket a latin papság, a lengyelországi nuncius, sőt maga a pápa is teljes támogatásban részesítette, ugyanakkor a keleti egyház szertartása és fegyelme sértetlen maradt. A munkácsi püspökök közvetlen kapcsolatban voltak a lengyelországi keleti szertartású főpásztorokkal, tehát módjukban állt lemérni az unió után bekövetkezett fordulat jelentőségét. Sőt, Hodinka szerint ez az unió adta meg a hazai rutének szabadsághoz jutni vágyó püspökeinek is az eszmét, hogy az unióra törekedjenek". 2 Egyébként Hodinka azon az állásponton volt, hogy a ruszinok uniójának legfontosabb indítékai nem vallási, hanem társadalmi és gazdasági jellegűek voltak. A ruszin papság az unió révén szeretett volna megszabadulni a földbirtokosok uralma alól, és így akart különböző kiváltságok birtokába jutni Uniós kísérletek a) Homonnai Drugeth György Ung és Zemplén megye leghatalmasabb földesura, 1605-ben katolikus hitre tért. Jobbágyai zömmel ortodox ruszinok voltak. Mivel Lengyelországban is voltak földbirtokai, könnyen tudomást szerezhetett a breszti unióról. Drugeth meghívta Atanaszij Krupeckyjt, Premysl keleti szertartású katolikus püspökét, hogy uradalmaiban az egyház egységének helyreállításán fáradozzék. Krupeckyj püspök két jezsuita szerzetes kíséretében szeptemberében érkezett Magyarországra és azonnal megkezdte az uniós munkát, Ungvár és Homonna környékén. Elsősorban a papokkal foglalkozott, mert azt hitte, hogy őket a nép minden ellenállás nélkül követi az egység útján. Állítólag ötven Homonna-környéki pap csatlakozott az unióhoz, valószínűleg belső meggyőződés nélkül, a várható előnyök reményében. A püspök 1614 pünkösd ünnepén Krasznibródon ünnepélyesen ki akarta hirdetni az uniót. A krasznibródi kolostor mellett Drugeth egy igen szép templomot épített a Szentlélek tiszteletére, melyben elhelyezte azt a Máriaikont, mely korábban egy kis kápolnában volt, és melyhez évente sok ezer ember zarándokolt. Drugeth, mint a templom és a kolostor 96

94 kegyura, felkérte Krupeckyj püspököt, hogy pünkösd ünnepén a templomot szentelje fel. A püspök ezt az ünnepséget akarta felhasználni az unió kihirdetésére. Az ünnep előestéjére ember gyűlt ösze. A püspök a templomban tolongó zarándokokat kiküldette, s az ajtókat becsukatta, hogy a templom feldíszítését, a szentelésre való előkészítését ne akadályozzák. Ekkor az unió ellenségei akik az ünnepségen megjelentek fellázították a népet. Azt híresztelték, hogy még imádkozni sem lehet szabadon, ha unióra térnek. A tömeg szidalmazni kezdte a püspököt, majd a fellázított zarándokok betörtek a templomba, botokkal támadtak a püspökre és kíséretére. Valószínűleg senki sem maradt volna közülük életben, de még idejében megérkezett Drugeth gróf és gárdája, megmentették a püspököt és társait. A lázongó tömeget fegyverrel szórták szét, a garázda elemeket vasra verték. Ez az elsietett és csaknem tragikusan végződött uniós kísérlet bebizonyította, hogy a népet az unióra igen nagy türelemmel kell előkészíteni. Krupeckyj püspök visszatért Lengyelországba, de továbbra is kapcsolatban maradt a kárpátaljai uniópárti papokkal. 4 b) IJjabb uniós kísérlet Az újabb uniós kísérlet Taraszovics Bazil munkácsi püspök nevéhez fűződik. Taraszovics valószínűleg Lengyelországból került hazánkba. I. Rákóczi György 1633-ban nevezte ki munkácsi püspöknek. 5 Püspökségének első éveiben kánoni látogatásokat végzett és zsinatokat tartott. A szabolcsi papság királytelki zsinatán, április 12-én Marinics Radijov hajdúdorogi lelkészt Tiszántúl főesperesévé jogkörét tekintve: püspöki helynökévé nevezite ki. 5 Bazil püspök a Rómával való egység megvalósításának szándékával kezdte meg működését. Tervét titokban tartotta, mert nem akart azon elődeinek sorsára jutni, akiket a munkácsi várurak székhelyükről elűztek. Felvette a kapcsolatot Lippay György egri püspökkel ( ) s vele két éven keresztül titkos megbeszéléseket folytatott. Miután a tárgyalások sikerrel befejeződtek, Taraszovics az egri püspök akkori székhelyére, Jászóra készült, hogy a hitvallást letegye. Elindulása előtt december 13-án liturgiát végzett. Eközben a munkácsi várkapitány, Ballingh János katonáival berontott a templomba, a püspököt az oltár mellől elhurcolta és fogságra vetette. Feltételezhető, hogy a püspök szándékát környezetének oly tagja árulta el, aki azzal nem értett egyet. Ballingh szinte az utol- 97

95 só pillanatban akadályozta meg az uniót, ami által a püspök oly kiváltságokhoz jutott volna, melyek őt a földesuraktól függetlenítik. Azelőtt senki sem törődött a várurak által bebörtönzött püspökök sorsával. Taraszovics kiszabadítása érdekében viszont nemcsak papjai, ruszin és kun" hívei, hanem az ország egyházi és világi vezetői, sőt az Apostoli Szentszék és III. Ferdinánd király ( ) is közbeléptek. 6 I. Rákóczi György, a munkácsi vár tulajdonosa a püspököt szabadon bocsátotta ugyan, de még a király kérésére sem volt hajlandó megengedni, hogy székhelyére visszatérjen. Arra hivatkozott, hogy a munkácsi püspököket mindenkor a várurak helyezték tisztségükbe, vagy fosztottak meg attól; tehát eljárása a király kegyúri jogait nem sérti. Taraszovics szabadulása után Bécsbe utazott, ahol a hitvallást letette (1642. július 12-én). Kérésére a király Kallóban lakást, valamint évi 200 Ft fizetést biztosított neki; a kállói és a szatmári várkapitányokat utasította, hogy őt védelemben részesítsék, a környék földbirtokosait pedig felszólította, hogy jobbágyaikat az iránta való engedelmességre kötelezzék. 7 A püspök élete végén, valószínűleg 1648 körül, ismeretlen körülmények között visszatért Munkácsra. Ennek minden bizonnyal az volt a feltétele, hogy az uniót legalábbis külsőleg meg kellett tagadnia. Ezt azért vállalta, hogy utódát ő jelölhesse ki. Utódául az unió legbuzgóbb apostolát, Parthén Péter bazilita szerzetest ajánlotta, sőt katedrálisának papjait meg is eskette, hogy mást helyette meg nem választanak Az uniós folyamat három periódusa A munkácsi püspökségben az unió három szakaszban jött létre: a) Az ungvári unió Drugeth János országbíró özvegye, Jakusics Anna még Taraszovics életében Ungvárra hívta Parthén Pétert, hogy a rutén papokat az unió eszméjének megnyerje. Parthén munkája melyben segítségére volt rendtársa, Kosovicki Gábor is sikerrel járt. Ezután az özvegy testvére, Jakusics György egri püspök ( ) Ungváron tárgyalásokat folytatott a környékbeli rutén papokkal az egység ügyéről. Ezeken a tárgyalásokon állapodtak meg az unió feltételeiben: 1. A keleti szertartás teljes egészében sértetlen marad; 98

96 2. Az egyesültek püspökeit a papok szinódusa választja, az Apostoli Szentszék pedig megerősíti; 3. Az egyesült papság megkapja mindazon egyházi és világi kiváltságokat, melyekkel a latin szertartású papság rendelkezik. A tárgyalások befejezése után, április 24-én az ungvári vártemplomban 63 lelkész letette a katolikus hitvallást, egyesült Rómával. Az uniót Jakusics utóda, Kisdi Benedek ( ) megerősítette, az szeptemberében tartott nagyszombati zsinat pedig tudomásul vette. A zsinaton Parthén és Kosovicki vezetésével az egyesült papság küldöttsége is megjelent. A következő években csatlakozott az unióhoz Ung, Sáros, Abaúj, Torna, Szepes, Gömör és Felső-Zemplén egész papsága. a) A munkácsi unió Taraszovics Bazil halála után valószínűleg 1651 nyarán, püspökválasztásra került sor. A választásban résztvevő 400 lelkész közül 370 az elhunyt végakaratának megfelelően, Parthén mellett foglalt állást. A munkácsi püspöki székbe azonban nem Parthén került, hanem I. Rákóczi György özvegyének, Lorántffy Zsuzsannának jelöltje, Zejkán János, aki az unió ellensége volt. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban meghalt. Még ugyanabban az évben követte őt a sírba fia, II. Rákóczi György. A fejedelem özvegye, Báthori Zsófia, aki házasságkötése alkalmával lett református, most visszatért a katolikus hitre. A kolostorból Zejkánt elűzte, de mivel magának akarta fenntartani a munkácsi püspök kinevezésének jogát, csak évek múlva, 1664-ben egyezett bele, hogy Parthén székhelyét elfoglalhassa. Miután Parthén Munkácsra költözött, megkezdődött az uniós folyamat második szakasza, melynek során a század végéig Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs és Zemplén déli területének papsága is egyesült Rómával. c) A máramarosi unió A máramarosszigeti kerület paróchiáit 1652-től az erdélyi fejedelmek által kinevezett unióellenes püspökök kormányozták, akik eleinte a miszticei, majd az uglyai kolostorban székeltek. Ez az un. máramarosi püspökség 1733-ig állt fenn, de papjai, néhány kivételével már 1721-ben elfogadták az uniót. Ezzel Máramaros visszakerült a munkácsi püspökséghez, az uniós folyamat pedig véget ért. 9 99

97 VI. A gyulafehérvári unió 1. Erdély a Habsburgok uralma alatt A törökök felett aratott győzelme után az osztrák hadsereg ben megszállta Erdélyt. Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnt. Az erdélyi rendek Szebenben, majd Fogarason folytatott tanácskozások után, május 9-én aláírták a fogarasi nyilatkozatot. Ebben kijelentik, hogy Erdély visszatér Magyarországhoz, a melytől az irigy sors és némelyek nagyravágyása szakította el. Elfogadja Lipót királynak és utódainak, mint örökös magyar királyoknak oltalmát, s önkéntesen, keresztény buzgalomból lemond a török véduraságáról." 1 Magyarország és Erdély újraegyesítésének Bécs részéről eleinte nem lett volna nagyobb akadálya. Azonban a magyarországi vezető főurak a kedvező alkalmat elszalasztották, az erdélyi magyar és szász protestánsok pedig vallásszabadságukat féltették a visszacsatolástól. Cserei Mihály erdélyi történetíró ( ) szenvedélyes hangon harcol a visszacsatolás ellen, azt állítja, hogy Erdélynek minden romlása, pusztulása örökké Magyarországtól származott". A református Cserei odaadó híve a Habsburgoknak. Bethlen Miklós, a rendkívüli műveltségű főúr, Erdély kancellárja azt hirdette, hogy Magyarország és Erdély különválása a magyar nemzet javára válik 2 Bethlen Miklós közbenjárására I. Lipót király ( ) december 4-én kiadta a Diploma Leopoldinumot, mely szabályozza az uralkodó és Erdély viszonyát. A Diploma biztosította Erdély belső önállóságát, a vallások szabad gyakorlatát és ezzel együtt az itt élő népek kulturális fejlődését. Az erdélyi ügyek intézésére Bécsben külön kancelláriát állítottak fel, mely teljesen független volt a magyar kancelláriától. Azonban a bécsi udvar a Lipót-féle diplomából csak a számára kedvező pontokat tartotta meg. Erdély, az egykori önálló fejedelemség, tartományi sorba süllyedt, és ilyen szinten épült be a birodalom szervezetébe. Csakhamar nyilvánvaló lett, hogy Magyarország és Erdély egyesítésének elmulasztása rendkívül súlyos hiba volt. Ennek egyre töb- 100

98 ben hangot is adtak. Bécs azonban, hogy Magyarország és Erdély egyesítését lehetetlenné tette, saját érdekeinek megfelelően ban Erdélyt a nagyfejedelemség rangjára emelte. 5 Miután Erdély a Habsburgok uralma alá került, a katolicizmusra nézve sérelmes törvényeket lassanként hatályon kívül helyezték. A gyulafehérvári püspökséget újra betöltötték és visszatérhettek a jezsuiták is. 2. A kis zsinat" Az Erdélybe bevonuló hadsereg tábori lelkészeinek legnagyobb része jezsuita szerzetes volt. Ezek szinte azonnal bekapcsolódtak a lelkipásztorkodásba, emellett az ortodox román papok között az unió gondolatát terjesztették. Bárányi Pál László jezsuita, Gyulafehérvár plébánosa felvette a kapcsolatot a város ortodox metropolitájávai, és igyekezett őt Teofillal az uniónak megnyerni. Bárányi már évek óta Erdélyben élt. Álruhában jött az országba, ahonnan a jezsuiták ki voltak tiltva. Pontosan ismerte az ortodox egyház lealázott helyzetét, és meggyőzte a metropolitát az unió előnyeiről. Bárányi helyzetét megkönnyítette I. Lipót augusztus 23-án kelt dekrétuma, melyben a király az unióra lépő román papoknak ugyanolyan kiváltságokat ígért, mint amilyenekkel a római katolikus lelkészek rendelkeztek. A jezsuiták a Bécsből kapott felhatalmazás alapján unió esetére politikai jogokat ígérgettek a románoknak, s nemcsak a papoknak, hanem a híveknek is. 4 Végül hosszas előkészület után Teofil érsek 12 esperessel márciusában értekezletet, kis zsinatot" tartott Gyulafehérváron, melyen már nem a református szuperintendens, hanem Bárányi S. J. jelent meg. A főpásztor és az esperesek beható tárgyalások után a második ülésen, március 21-én kimondták az uniót. Kijelentették, hogy elfogadják és vallják mindazt, amit a római katolikus anyaszentegyház hisz és vall; de különösen azt a négy hittételt, ami eddig őket elválasztotta a római egyháztól: a pápa főségét, a tisztítóhely létét, a kovásztalan kenyér érvényes használatát a szent liturgiában, és a Filioque tanát, vagyis azt, hogy a Szentlélek az Atyától és Fiútól származik. Az unióra lépő román papság viszont kiköti, hogy: 1. Az unitus lelkészek nemcsak azokat a jogokat és kiváltságokat kapják meg, amelyek a római katolikus papokat megilletik, hanem azokat is, amelyekkel a három erdélyi protestáns felekezet lelkipásztorai rendelkeznek. 2. Minden községben, melyben unitus lelkész él, építse- 101

99 nek lelkészlakást. 3. A papok kizárólag a püspöktől függjenek, világiak ne rendelkezzenek velük, mint eddig. E három pont mellett a kis zsinaton" résztvevők azt is kikötötték, hogy amíg az ortodoxok a Julián-naptárt fogják használni, ők se vezessék be a Gergely-naptárt. Hangsúlyozták, hogy a keleti rítust és fegyelmet továbbra is maradéktalanul és változtatás nélkül fenn akarják tartani. Kérték, hogy az unitusok számára minden községben építsenek templomot. Követelték, hogy ők az országban nem megtűrtek (tolerati), hanem a haza bevett fiai (patriae filii recepti) legyenek, Teofil érsek és az esperesek a kis zsinatot" június 10-én megismételték, az uniós nyilatkozatot megerősítették. 5 Bárányi S. J. a nyilatkozatot latinra fordította és Kollonich útján felterjesztette Lipót császárnak. Azonban mielőtt Bécsből válasz érkezett volna, Teofil júliusában meghalt. Az általa kezdeményezett unió nem lépett életbe s azt sem a pápa, sem a király nem erősítette meg. Tudomást szereztek viszont róla a reformátusok és a bukaresti érsek, és ők most már mindent elkövettek az unió megakadályozására. 3. Atanasie Anghel érsek Teofil utóda Atanasie Anghel lett, aki a gyulafehérvári református kollégiumban nevelkedett és a reformátusok támogatásával választották meg január 22-én érseknek. Theodosziosz bukaresti érsek (kb ) szentelte fel. Ugyanebben az időben Bukarestben tartózkodott II. Doszitheosz jeruzsálemi pátriárka ( ), aki már tudott az erdélyi uniós mozgalomról. Ennek ellensúlyozására egy 22 pontból álló utasítást adott át Atanasie érseknek, és ezek megtartását az új főpásztor esküvel fogadta meg. Atanasie mintha elődjének uniós törekvéseiről semmit sem tudott volna megfogadta, hű marad az ortodox hithez. Azt is megígérte, hogy minden fontos ügyben zsinatot tart, kétes esetekben pedig a bukaresti metropolitához vagy a konstantinápolyi pátriárkához fordul döntésért. Constantin Brincoveanu havasalföldi vajda templomi ruhákkal, könyvekkel és pénzzel ajándékozta meg. 4. Az unió előzményei Míg Atanasie Bukarestben tartózkodott, Erdélyben már javában folyt a harc az unió ellen. A küzdelmet nemcsak a reformátusok folytatták, akik a katolikusok számbeli fölényétől féltek és akik a 102

100 bécsi udvarban is lépéseket tettek az unió ellen, hanem az Erdélyben élő görögök és szlávok is mindent elkövettek, hogy a románokat az ortodox hitben megtartsák. Az unió elleni izgatás hatására a román nép megoszlott, zavar és széthúzás keletkezett közöttük. I. Lipót király a papság és a nép megnyugtatására április 14- én leiratot intézett az erdélyi guberniumhoz. Ebben a király kijelenti: azok a román papok, akik a katolikus egyházzal egyesülnek, megkapják a katolikus papság kiváltságait. Ha azonban nem a katolikus. hanem valamelyik más, bevett vallással egyesülnek, annak az egyháznak jogait nyerik el, melyhez csatlakoztak, de megmaradhatnak jelenlegi helyzetükben is. Kollonich ugyanebben az évben június 2-án körlevelet intézett a román papokhoz, melyben megerősíti, hogy a katolikus egyházzal unióra lépő román papok saját rítusuk fenntartása mellett részesülnek mindazokban a jogokban, melyekkel a latin szertartású papság hazánkban rendelkezik. Akik megsértik az unitus románoknak a császári dekrétumokban biztosított jogait, éppen olyan büntetést kapnak, mint azok, akik a római katolikusok jogait sértik meg. Atanasie metropolita a felszentelés után az unió kérdésében tartózkodó magatartást tanúsított. A jezsuiták és a reformátusok egyaránt szerették volna őt maguknak megnyerni. Bárányi vele is felvette a kapcsolatot és sikerült is őt az unió mellé állítani. Az érsek belátta, hogy a románok lelkületéhez a katolikus vallás közelebb áll, mint a protestáns, ezenkívül a románság érdekeit jobban szolgálja a katolikusokkal való egyesülés, mert az udvar mögöttük áll. Atanasie október között Gyulafehérvárott értekezletet tartott 38 esperessel. Ezen kimondták a római egyházzal való egyesülést. Az unió feltételeként kikötötték, hogy a keleti egyház rítusát és fegyelmi előírásait megtarthassák, a Julián-naptár szerint ünnepelhessenek, a püspöküket maguk választhassák, jelenlegi püspöküket tisztségéből senki el ne távolíthassa. Figyelemre méltó, hogy Atanasie az uniós nyilatakoztban nem mint metropolita, hanem mint püspök szerepel. Atanasie, akit főpásztori tisztségében a király még nem erősített meg, a nyilatkozatot felterjesztette I. Lipótnak. A király késlekedett a válasszal. Ennek nemcsak az a háború volt az oka, melyet Ausztria és szövetségesei: Oroszország, Lengyelország és Velence a törökök ellen folytattak, hanem az is, hogy Atanasie ellen különféle vádak érkeztek Bécsbe, így: nem meggyőződésből, hanem érdekből keresi az uniót, szoros kapcsolatban áll a havasalföldi vajdákkal stb. Végül I. Lipót a háború befejezése után, február 16-án újabb diplomát adott ki, mely nagyban hozzájárult az unió megvalósulásához. 103

101 A dekrétum szerint a király az unióra tért román papoknak biztosítja mindazokat a jogokat és kiváltságokat, melyekkel a latin szertartású klérus rendelkezik. Az unitus papok felszabadulnak a jobbágysors alól, felmentést kapnak a robot és minden más közmunka alól, nem vethetők börtönbe. A diploma felszólítja Erdély egyházi, politikai és katonai hatóságait, hogy az egyesült román papságot védjék és segítsék ellenségeikkel szemben. 6 Ez a diploma jogokkal és kiváltságokkal ruházta fel a román unitus egyháza, de a román népnek semmiféle jogot nem biztosított, s így továbbra is csak megtűrt nemzet" maradt Erdélyben. A királyi okiratot az erdélyi országgyűlésen szeptember 19- én kihirdették s ezáltal törvényerőre emelkedett. Azonban az országgyűlés szeptember 29-én a diplomával kapcsolatban hét pontból álló határozatot is hozott. Eszerint. 1. Nagyobb községben két román pap lehet, kisebbekben csak egy. 2. A román püspök méltatlan egyéneket nem szentelhet fel papokká. Csakis olyan jelöltet szentelhet fel, akit arra a vizsgáló bizottság alkalmasnak talál. A vizsgálaton részt vesznek annak a vallásnak megbízottai is, amelylyel unitáltak. 3. Minthogy a románoknak iskoláik nincsenek, papjelöltjeik kötelesek annak a vallásnak iskoláiban tanulni, amellyel egyesültek. 4. Amelyik papnak nincs sem javadalma, sem magánbirtoka, egyházközségben nem működhet, hanem szerzetesrendbe kell vonulnia. 5. A papok az egyházközség földje után földbirtokosnak tizedet nem fizetnek. 6. Ha egy román pap kihágást követ el, vele szemben úgy kell eljárni, mint azon vallás papjaival, mellyel egyesültek. Azokkal a papokkal, akik nem csatlakoztak egyik bevett valláshoz sem, úgy kell bánni a jövőben is, mint eddig. 7. Az oláh püspök anathemát (kiátkozást) annak a vallásnak előírásai szerint mondhat ki, amellyel egyesült. A határozatból nyilvánvaló, hogy az erdélyi országgyűlés feltételezte, hogy a románok között lesznek olyanok, akik nem a katolikus, hanem a protestáns egyházak valamelyikével fognak egyesülni. Az országgyűlés a határozatot egyhangúlag megszavazta, románra fordíttatta és egy négytagú bizottság által eljuttatta a püspökhöz és az esperesekhez A gyulafehérvári uniós zsinat Atanasie püspök szeptember 30-án szentszéki ülést tartott Gyulafehérváron és ezen kijelentette, hogy a román egyház csakis a katolikus egyházzal akar egyesülni. Miután a királyi diplomát az erdélyi országgyűlés kihirdette, a 104

102 püspök a román egyház jogait biztosítva látta. Ezért úgy vélte, elérkezett az unió ünnepélyes kihirdetésének ideje. Atanasie szeptember között Gyulafehérváron nagy zsinatot" rendezett, melyre meghívta az espereseket, a papokat és a nemeseket. Ilyen hatalmas méretű összejövetelt az erdélyi románok eddig még nem tartottak. Az első ülésen, szeptember 4-én Atanasie kidomborította az unió szellemi és anyagi előnyeit, hangsúlyozta, hogy a románok csak az unió révén szabadulhatnak meg lealázó helyzetükből. A román papság legnagyobb része hajlandónak mutatkozott az unió elfogadására, a Brassó, Hunyad és Szeben környékén élő papok ellenezték azt, de ezek többsége nem román, hanem görög, illetve szláv volt. A zsinat másnap, szeptember 5-én az uniót elfogadta. Az uniós okmány hangsúlyozza: Mi alulírottak... az Istentől kapott sugalmazott buzdításra, saját szabad akaratunkból uniálunk a római katolikus egyházzal és ezáltal a római katolikus anyaszentegyház tagjainak valljuk magunkat, elfogadva vallván és hívén mindazt, amit elfogad, vall és hisz a római katolikus egyház, különösen azt a négy pontot, amelyek eddig elválasztottak bennünket... Amidőn ezeket elfogadjuk, azt akarjuk, hogy a jövőben mi is, mint a római katolikus egyház tagjai, azokkal a jogokkal és kiváltságokkal ruháztassunk fel, amelyeket a római katolikus anyaszentegyház klérusa...élvez... " Az uniós okmányt az egész román papság (2270 pap) nevében Atanasie, 54 esperes és 1563 pap írta alá. 8 A zsinat a III. ülésén, szeptember 14-én 28 fegyelmi jellegű kánont hozott és úgy határozott, hogy Atanasie püspök az unitus egyház ügyeinek intézésére utazzon Bécsbe Atanasie püspök kinevezése és beiktatása Atanasie püspök az uniós zsinat után több levélben tájékoztatta Kollonichot az unitus egyház helyzetéről, majd közvetlen munkatársainak kíséretében február 5-én Bécsbe érkezett. Atanasie Kollonich felszólítására előadta kívánságait: Bécs ismerje el az uniót, erősítse meg őt a püspökségben, adjon ki a román papság számára félre nem magyarázható kiváltságlevelet, szólítsa fel Rabutint, az erdélyi hadtest parancsnokát, hogy védje meg őt és papjait a protestáns főurak erőszakoskodásától. Ezek ugyanis az unitus papokkal a legzsarnokibb módon bánnak, fogságba vetik, megverik, kifosztják őket, feleségeikkel, gyermekeikkel pedig olyan 105

103 kegyetlenül bánnak, mintha rabszolgáik lennének. Kollonich megígérte, hogy kérelmeit a király elé terjeszti. Ezután került sor a püspök személyes sorsának tisztázására. Ellenségei református és az ortodoxiához ragaszkodó lelkészek, sőt saját papjai közül is néhányan 22 vádpontot juttattak el Bécsbe ellene. Kollonich elnökletével egy bizottság folytatta le a vizsgálatot, amely a püspök meghallgatása után őt a vádak alól felmentette. Miután a kivizsgálás befejeződött, Kollonich közölte a püspökkel: a király a románok püspökválasztási jogát oly formában biztosítja, hogy az egyházmegyei zsinat három jelöltet terjeszt az uralkodó elé, aki ezek közül nevezi ki az új főpásztort. I. Lipót király március 19-én Atanasiét unitus püspöknek és császári tanácsosnak nevezte ki, egy aranyláncot, valamint egy a király képével ellátott érmet ajándékozott neki. Püspökségét Róma is megerősítette. Miután Atanasie Bécsből hazaérkezett, a király megbízásából és az ő nevében Apor István kincstárnok június 25-én ünnepélyesen beiktatta tisztségébe Az unió római megerősítése Rómát Kollonich tájékoztatta az erdélyi románok uniójáról. A Hitterjesztés Kongregációja eleinte vonakodott a románoknak a keleti szertartás teljes fenntartására vonatkozó kérését teljesíteni. Utóbb azonban a bécsi udvar és Kollonich közbelépésére engedélyezte nekik a bizánci rítus használatát Az unió elleni harc megindulása Az unió elleni lázítás szinte azonnal megindult. Oláhországból görög, Szerbiából és Boszniából délszláv szerzetesek özönlöttek Erdélybe, és azt híresztelték, hogy a románságot el fogják latinosítani. Állításukat azzal bizonyították, hogy a jezsuiták beleavatkoznak az unitus egyház ügyeibe, Atanasie püspök nélkülük egyáltalán nem intézkedhet. Megjelent Erdélyben Doszitheosz jeruzsálemi pátriárka is, aki előzőleg Havasalföldön töltött hosszú időt. Erdélyben az unió ellen harcolt és sikerült is neki attól eltántorítani a barcasági románokat, akik június 7-én az unió ellen tiltakozó feliratot küldtek Lipót királyhoz. A feliratot Nagyszegi Gábor, egykori jezsuita, majd ortodox pap 106

104 szerkesztette. A király a szerzőt bebörtönözte, s pátriárkát pedig az országból kiutasította, de a barcasági románok nem voltak hajlandók az unióhoz csatlakozni. Keményen harcoltak az unió ellen a magyar reformátusok is. Ök attól tartottak, hogy a katolikusok ereje az unió révén megsokszorozódik, a református hitre tért román egyházközségeket pedig elvesztik majd. Atanasiével szemben Jon Tisca ellenpüspököt támogatták, aki számos Hunyad megyei román pappal együtt kálvinista dogmákat vallott, de a bizánci rítust megtartotta. 12 Mivel a reformátusok a románok között azt híresztelték, hogy sorsuk az unió után sem fog megváltozni, I. Lipót király április 20-án megparancsolta az -erdélyi Guberniumnak, hogy az unitus románok érdekében kiadott diplomát hajtsa végre. Ugyanakkor 15 pontban szabályozta a görög unitus egyház jogviszonyait. A diploma egyben rávilágít a román unitus egyház vallási és társadalmi helyzetére is: 1. Az unitus egyházat megilletik ugyanazok a jogok és kiváltságok, melyekkel a latin szertartású egyház rendelkezik. 2. Az unitus papok a vagyonuk után adót, az egyházi földek után tizedet nem fizetnek. 3. Azokat az unitus románokat, akik nem nemesek, nem megtűrteknek, hanem bennszülötteknek kell tekinteni, a papokat pedig nem szabad jobbágyokként kezelni. 4. Az eretnek katekizmusokat nem szabad használni, helyettük újat kell kiadni. 5. Miután az egyházjog hiányos ismerete miatt sok tévedés és visszaélés történt, az unitus püspök mellett causarum auditor generális" címmel egy teológust kell alkalmazni. 6. A püspök Havasalföld fejedelmével, külföldi pátriárkával és a reformátusokkal kizárólag magánügyben levelezhet, de még az ilyen természetű leveleit is köteles a mellé kinevezett teológusnak bemutatni. 7. A püspök a papok számát nem emelheti, a teológus tudtán kívül nem közösíthet ki senkit, s nem adhat ki könyveket. Nem bonthat fel házasságot, más vallásúakat egyházi hivatalokban nem alkalmazhat, rokonai az egyházkormányzatba nem avatkozhatnak be. 8. A románok részére Gyulafehérváron, Hátszegen és Fogarason iskolákat kell felállítani. 9. A püspök a zsinat tudtán kívül és ok nélkül nem járhat el a papokkal és az esperesekkel szemben, egyházi ügyekben ne tegyen ellenük feljelentést a politikai hatóságokhoz, de ha ez mégis megtörténne, a lelkész vagy esperes fellebbezhet ellene a prímáshoz. 10. Szabályozza a stólákat és az egyházi vagyon kezelését. 107

105 11. A diploma még azt is bizonygatja, hogy a románok nem egyesülhetnek a reformátusokkal, mert ezeknek nincs miséjük, nem tisztelik Szűz Máriát és a szenteket. 12. A püspököt a király nevezi ki a klérus által választott három jelölt közül. Ezzel a papság püspökválasztási joga biztosítva van. A püspököt kizárólag a király dotálja. 13. A püspök és a teológus ne csak az egyházi személyek, hanem a nép műveltségének fejlesztéséről is gondoskodjanak. Buzdítsák őket a jóra. 14. Felszólítja a polgári hatóságokat és a tábornokokat, valamint a katonatiszteket, hogy védjék meg a románokat és adjanak nekik segítséget, ha jogaikban megsértenék őket. 15. Felhívja a hatóságokat, hogy a vármegyék gyűléseit a diplomát hirdessék ki s büntessék meg azokat, akik a diploma előírásainak ellene szegülnek. 1^ Am a diploma által megígért előnyök ellenére sem sikerült az egész románságot megnyerni az uniónak. Az unió ellen küzdő románok felszabadítóként üdvözölték II. Rákóczi Ferencet és közülük nagyon sokan csatlakoztak az általa indított szabadságharchoz. 14 Pedig az unió a román nép felemelkedését szolgálta. Az unió nyomán Bécs kiemelte a románságot addigi provinciális jelentéktelenségéből és országos viszonylatban politikai tényezővé tette". 15 Az unió teremtette meg az erdélyi románság számára a kulturális fejlődés lehetőségét is. Az ortodox egyháznak még elemi iskolája is alig volt; ezzel szemben a kolozsvári jezsuita gimnáziumban az unitus román fiatalok sokasága nevelkedett. De az unitus egyház is csakhamar alapított iskolákat, az ezekből kikerülő ifjúság bontakoztatta ki a román értelmiség kulturális öntudatát

106 VII. A nagyváradi római katolikus egyházmegyében élő keleti szertartásúak uniója 1. A nagyváradi egyházmegye újjászervezése Miután Nagyvárad a török uralom alól felszabadult (1692), bevonulhatott székhelyére a váradi egyházmegye főpásztora, Benkovich Ágoston. 135 év elteltével újra életre kelt a váradi katolikus püspökség. Benkovich Ágoston pálos szerzetest 1681-ben nevezték ki püspökké. Amíg székhelyét el nem foglalhatta, a Zemplén megyei Leleszen élt, az ottani premontrei kolostorban. Amikor Váradra bevonult, a város romokban hevert. A törökök minden katolikus emléket elpusztítottak, az egykori székesegyháznak még a helyét sem tudták megmutatni neki. A hálaadó misét a romok között, a szabad ég alatt végezte. A püspök hozott magával néhány jezsuitát és ferencest, valamint négy kanonokot, s megszervezte az egyházmegyei központot. 1 A háborús események során kipusztult magyar lakosság helyére az elmúlt évtizedekben rácok és románok költöztek. A püspöki birtokok is elnéptelenedtek. Benkovich püspök éppen úgy, mint a többi magyar földesúr, birtokaira románokat telepített Az unió folyamata Amíg Benkovich püspök a leleszi kolostorban élt, közvetlenül találkozhatott az unióval kapcsolatos problémákkal. A tapasztalt püspök egyházmegyéjében azonnal megkezdte az uniós munkát a keleti szertartásúak körében. Ezek közül sokan a püspökség birtokain élő jobbágyok voltak. Benkovich Ágoston 1702-ben meghalt. Utóda Csáky Imre püspök ( ) csak a Rákóczi-féle szabadságharc után foglalhatta el székhelyét. A harcokban a püspöki birtokok lakossága újra kipusztult, csupán a belényesi uradalom 5 6 községében éltek emberek. Csáky püspök és az újra felállított káptalan románokat telepített birtokaira. A püspökség falvai lassan benépesültek, mert a betele- 109

107 pítetteken kívül 1717-ben az erdélyi éhínség elől menekülve újabb román tömegek telepedtek le ezekben a községekben. 5 Csáky Imre püspök az uniós munkát ami a szabadságharc idején szünetelt ismét megkezdte. Már 77 unitus paróchia volt egyházmegyéjében, amikor a rác ortodoxok megindították az unióellenes munkát. Két hatásos érvet hoztak fel az unió ellen: 1. az unitusok a nagyváradi római katolikus püspök fennhatósága alá tartoznak, a püspök lassanként el fogja őket latinosítni. 2. A váradi püspök tizedet szed az unitus hívektől, amivel nagyon megnehezíti anyagi helyzetüket. Amíg nem tértek unióra, tizedet nem kellett fizetniük. A rácok az unióellenes mozgalmukkal valósággal fanatizálták a népet. Véres zavargásokat szerveztek, bántalmazták az unitus papokat ban Joanovic aradi rác ortodox püspök végiglátogatta az egyesült paróchiákat. E látogatás után a legtöbb pap megtagadta az uniót. A bécsi kormányzat, mely a magyarok ellen a rácok segítségére épített, ezért unióellenes eljárásukat elnézte. Csáky Miklós püspök ( ), elődjének öccse, mielőtt bevonult Váradra, elzarándokolt Máriapócsra, s ahogy írja, ez a búcsújárás volt az unió megerősítése. Sikerült is neki részben helyreállítani az egységet. Az unitusoknak Váradon templomot épített, papjainak reverendát csináltatott. Utóda Forgách Pál lett ( ). Nagy erővel terjesztette az uniót, már száznál több unitus papja volt, akik hívőt láttakel. Forgách püspök éppúgy, mint elődje, bőkezűen támogatta az egyesülteket. Számos templomot, 13 iskolát építtetett számukra, ellátta őket román nyelvű szertartási könyvekkel. Ennek ellenére 1751-ben újabb unióellenes mozgalom támadt. A püspök a pozsonyi országgyűlésen időzött, s az aradi rác püspök, valamint szerzetesei ezt az alkalmat ragadták meg az unió elleni lázításra. Ekkor hatvan lelkész népével együtt visszatért az ortodoxiára, tizenhat papot, aki erre nem volt hajlandó, a hívek űztek el. Forgách keményen lépett fel az unióellenes pópákkal szemben, néhányat közülük be is börtönzött. Erre a rácok és a románok feljelentették őt Mária Teréziánál, aki vizsgálatot rendelt el ellene, majd a vizsgálóbizottság javaslata alapján Vácra helyezte. Az egyházmegyének két évig nem volt főpásztora ban Mária Terézia egy bizottságot küldött Bihar megyébe, az unió helyzetének tanulmányozására. A bizottság a helyszínen végzett felmérés alapján megállapította, hogy a megyében csak három unitus község van: Pocsaj, Szentandrás és Nagyléta. Több községben jelentéktelen számban élnek egyesült hívek. Az új váradi püspök, Patachich Ádám, ( ) jezsuitákat 110

108 hívott egyházmegyéjébe. Segítségükkel sikerült az elszakadási törekvéseket megállítani, sőt visszafordítani. Ehhez az is hozzájárult, hogy az egyesültektől nem szedett párbért, s minden lehetséges módon támogatta őket. Évente forintot fordított az unitus papok ellátására, 2000 forintot pedig iskoláik fenntartására. A bazilita szerzetesek számára kolostort létesített, a helyreállított váradi szemináriumban bizánci szertartású papnövendékeket is nevelveltetett. Az első unitus papnövendékek nevük szerint magyarok. (Farkas György, Beregi Pál, Szilvási János) Ezeknek az intézkedéseknek köszönhető, hogy a váradi egyházmegyének 1765-ben újra 94 egyesült paróchiája volt, melynek papjai és hívei már szilárdan ragaszkodtak az unióhoz. 4

109 VIII. A délszlávok egyházi szervezete 1. A Márcsai Apostoli Vikáriátus a) Szimeon Vratanja püspök Miután Szimeon Vratanja Rómában letette a katolikus hitvallást, V. Pál pápa mint említettük a Magyar- és Horvátország, Szlavónia és Karinthia területén élő görög szertartású katolikus délszlávok püspökévé nevezte ki. A pápa az egyesült szerbek számára nem területileg körülhatárolt egyházmegyét, hanem apostoli helynökséget létesített, melynek élére Vratanja személyében felszentelt püspököt helyezett. Ezzel az intézkedéssel a pápa eleve elhárított minden joghatósági problémát, ami a későbbi unió során felmerülhetett. Vratanja és utódai Bécstől a szvidnici püspök" címet kapták. Saját maguk a valachok szvidnici püspöke és márcsai apát" címet használták. A szvidnici" püspöki cím eredete még ma sincs tisztázva. Állítólag a kalocsai egyházmegye területén létezett valaha ilyen nevű püspökség. 1 Szimeon Vratanja Rómából hazaérkezve Domitrovic püspöktől is megkapta a Márcsa hegyet, az egykori kolostor birtokát, minden tartozékával együtt (1612. szeptember 25.). Vratanja azonban azt tapasztalta, hogy ezen a vidéken állandó a birtokviszály a régi tulajdonosok és a jövevények között. Ezért a későbbi esetleges bonyodalmak elkerülése végett élete alkonyán szabályszerű adománylevelet kért Domitrovic püspöktől, hogy az apátság birtokát utódai zavartalanul használhassák. Domitrovic püspök teljesítette kérését ban adománylevelet állított ki. Ebben elmondja Vratanja áttérésének történetét, pontosan leírja a monostor birtokainak határait. A birtok eredetileg a zágrábi püspöké volt, tőle kapta az itt alapított első monostort. Miután ezt a monostort a törökök lerombolták, a birtok tulajdonjoga visszaszállt a zágrábi püspökre. Ezt a birtokot most átruházza Vratanjára, és utódaira. Az adomány fejében csak azt kéri, hogy a püspök és szerzetesei imádkozzanak jótevőikért és mind neki, mind utódainak adjanak évenként, Szent Márton napján 12 font viaszt in signum dominii", vagyis jelképes bér gyanánt. Ez az intékedés 112

110 később súlyos félreértésekre és áldatlan vitákra adott alkalmat. 2 b) Vratanja utódai Vratanja püspök még életben volt, amikor egy Albert Rengyic nevű római katolikus lelkész lépéseket tett, hogy ő legyen utóda. Ügy tűnik, Róma nem idegenkedett attól, hogy római katolikus lelkészt nevezzen ki a szerbek püspökévé. Tudomást szerzett erről Veij amin Rutskij kievi érsek, és tiltakozott Rómában ezen terv ellen június 3-án a Propagandához intézett felterjesztésében hansúlyozta, hogy az unióra nézve mindenképpen káros lenne, ha római katolikus papot neveznének ki az egyesült szerbek püspökévé. Ha Horvátországban nem találnának megfelelő görög szertartású katolikus papot, majd ő küld Ukrajnából. Ekkor került sor Metód Terleckij említett küldetésére is. Ezután római katolikus pap kinevezése már nem került szóba. Vratnaja közvetlen utódai: Maksim Predojevic ( ), Gavro Predojevic ( ), Vasilije Predojevic ( ), Sava Stanislavjevié ( ) és Gavro Miakic ( ). Valamennyien szerzetesek voltak. Számos történész azt állítja, hogy ezek közül némelyik csak színleg volt unitus. Maga Kollonich október 25-én azt írja, hogy a márcsai püspökök közül kettő skizmatikus volt. 4 Karácsonyi János szerint Maksim Predojevic az ipeki patriarchával szenteltette fel magát (1630), majd Gavro Miakicot is ortodox püspök szentelte fel (1663). Miakié a monostorokból a görög katolikus könyveket kihányatta s helyükre görögkeletieket hozatott. Görögkeleti papokat is alkalmazott". 5 Velük szemben Jankó Simrak, a zágrábi egyetem teológiai karának professzora, a későbbi körösi püspök ( ) beigazolja azt, hogy ezek a püspökök valamennyien unitusok voltak, megerősítésüket a római Szentszéktől kérték és kapták". 6 Azonban feltételezhető, hogy egyes márcsai püspökök ingadozónak tűnő magatartása miatt került be Sava Stanisavljevic püspök kinevezésébe az a záradék, mely szerint azonnal Rómába kell utaznia, ott a megerősítést elfogadnia és viselkedésével bizonyítsa, hogy valóban unitus püspök. 7 Ugyanilyen feltételek mellett nevezte ki 1. Lipót király ( ) Gavro Miakicot is püspöknek. Miakic a katolikus hitvallást esküvel megerősítve, kétszer is letette: először 1663-ban, püspöksége elején, majd 1668-ban, a püspöksége végén. Ez utóbbira azért volt szükség, mert katolicizmusát kétségbe vonták, azzal vádolták, hogy a skizma felé hajlik. Miakic püspök belekeveredett a Zrínyi-féle összeesküvésbe. Állí- 113

111 tólag titkos gyűlésekre hívta volna össze a Kőrös környékén élő híveit és lázította volna őket. Miakicot a király december 5-én megfosztotta a püspökségtől, életfogytiglani börtönre ítélték, és a sziléziai Glac várába zárták. Itt fejezte be életét 1686-ban. Valószínű, hogy balsorsában nagy szerepet játszott a zágrábi püspökkel való joghatósági vitája is A délszláv rítusvikáriusok a) A rítusvikáriátus kialakulása Fél évszázaddal a márcsai unió után a zágrábi római katolikus megyéspüspökök azt kezdték emlegetni, hogy a márcsai főpásztorok nem önálló püspökök, hanem csupán az ő rítusvikáriusaik. Álláspontjuk igazolására mindenekelőtt a XII. egyetemes zsinat Quoniám' - kezdetű határozatára hivatkoztak, mely szerint mint ismeretes a vegyes szertartású vidékeknek csak egyetlen főpásztoruk lehet, aki a más szertartású hívek lelki gondozására rítusvikáriust nevezhet ki maga mellé. Arra is hivatkoztak, hogy Domitrovic püspök az egyházi előírásoknak megfelelően a rítusvikáriusok megélhetéséről gondoskodott, amikor Szimeon Vratanjának ajándékozta márcsai birtokát. Az évi 12 font viasz megkövetelésével szerintük a püspök az unitusok főpásztorának vikáriusi jellegét akarta kifejezésre juttatni. 9 Mindezek alapján elsőként Peter Petretié zágrábi püspök ( ), majd utóda, Martin Borkovté ( ) az egyesült szerbek főpásztorát saját rítushelynöküknek akarták tekinteni. Így Borkovic megtiltotta Miakic márcsai püspöknek, hogy az ő tudtán kívül papokat szenteljen, vagy más főpapi szolgálatot végezzen, vagy hogy egyházközségeket látogasson. Miakié viszont X. Leo pápa ( ) május 18-án kiadott Accepimus" kezdetű bullájára hivatkozott, melyben a pápa kimondta, hogy a latin püspök a latinok, a görög püspök pedig a görögök felett gyakoroljon joghatóságot. E bullára támaszkodva Miakic szilárdan ellenállt a zágrábi püspök igényeinek, és saját hívei körében teljes joghatóságot gyakorolt. Talán éppen ez volt az igazi oka annak, hogy Miakicot skizmával vádolták. 10 Miakic letartóztatása és elítélése után X. Kelemen pápa ( ) november 30-án kinevezte az egyesült délszlávok új apostoli vikáriusát Pavao Zorcic személyében, akit Rómában szenteltek fel. Zorcié a királytól továbbra is a szvidnici", a pápától viszont a 114

112 plataeai" püspöki címet kapta. 11 Ez utóbbi címre szentelték fel a legtöbb utódát is. Zorcié kinevezése során Borkovié elérte a célját: Zorcié püspöknek I. Lipót királytól kapott kinevezésében belekerült, hogy a szvidnici püspök a zágrábinak vikáriusa, akinek ő engedelmességgel tartozik. 12 Zorcié mielőtt elfoglalta volna püspöki székét, a zágrábi káptalan előtt esküvel kötelezte magát arra, hogy Miakic hibáit elkerüli, az egyház törvényeit betartja, a skizmatikusokat az igazság útjára vezeti, az unitusokat az unióban megtartja. Ugyanekkor esküvel fogadja, hogy tisztelettel és engedelmességgel viseltetik a zágrábi püspök iránt, akinek ő vikáriusa és kisegítője. 14 Nyilvánvaló, hogy Borkovié azt gondolta, hogy az egyház érdekeit és az unió megerősödését szolgálja, amikor az egyesült szerbek püspökségét rítusvikáriátussá fokozta le. Ugyanez vezette Zorcicot is, amikor ezt tudomásul vette. Azonban ez az intézkedés egyrészt ellentétben állt az egyházjoggal, másrészt kezdete, gyökere és oka lett a délszláv unió megsemmisülésének. Mint említettük, a Szentszék a délszlávok számára nem körülhatárolt egyházmegyét, hanem Apostoli Vikáriátust szervezett, melynek joghatósága az egész Magyar- és Horvátországra és Szlavóniára kiterjedt. A szervezet élére felszentelt püspök személyében apostoli vikárius került, aki közvetlenül a pápa hatalmában részesedik, tehát nem lehet alárendeltje a megyéspüspöknek. 14 Miután a vikárius joghatósági területe a megyésfőpásztor egyházmegyéjének határain nem terjedhet túl, Zorcic hűségesküjét úgy értelmezték, hogy a zágrábi püspökség területén kívül élő unitusok kormányzásáról lemondott. így került sor a szerémségi rítushelynökség felállítására. 15 Az egyesült püspökség önállóságának megszüntetése végzetes csapást mért a szépen terjedő unióra. A zágrábi püspök eljárása mélységesen felháborította az unitus szerbeket, a pravoszlávokat pedig elriasztotta az uniótól. A pravoszlávoknak, akik akadály nélkül szervezhettek püspökségeket az országban, nem volt nehéz Róma ellen lázítani az egyesülteket, akik az unióval semmit sem nyertek, sőt ellenkezőleg: vallási függetlenségüket elvesztették. 16 b) A márcsai rítusvikáriusok Az első rítusvikárius mint említettük Pavao Zorőic volt. Legfontosabb intézkedése a zágrábi unitus szeminárium felállítása volt (1680). A püspök a szeminárium fenntartására Lipót királytól meg- 115

113 kapta a Zsumberak mellett lévő pribicsi uradalmat. Az adományozó oklevél hangsúlyozza, hogy ha a püspök az uniótól elfordulna, a birtok az államkincstár tulajdonába menne vissza. 17 Pavao Zoréié január 25-én meghalt. Utóda a testvére, Marko Zorcié lett ( ), aki mindössze 27 éves volt. I. Lipót király Kollonich győri püspök ajánlatára nevezte ki, aki előzőleg alaposan megvizsgálta Zorcié hitét, felkészültségét és adottságait. Zorcié, miután az Apostoli Szentszéktől megkapta a korhiány miatti felmentést és kinevezésének megerősítését, Rómában latin szertartású püspök által felszenteltette magát, ö volt az első szvidnici püspök, aki eredetileg világi pap volt; elődei mind szerzetesek voltak. Emiatt a szerb szerzetesek lázongani kezdtek ellene. Borkovié zágrábi püspök egymás után három levelet is intézett Kollonich Lipóthoz és közölte, hogy a márcsai szerzetesek elfogadták Zorcicot püspöküknek, de más helyeken, így a lepavinai kolostorban csak színleg engedelmeskednek neki, és méltatlankodnak kinevezése miatt. Azt tanácsolja, hogy a lázítókat űzzék ki a kolostorból. Kollonich igen nagy érdeklődést és jóakaratot tanúsított a délszláv egyesültek iránt. Maga Zoréié is hozzá fordult. Több levelet írt neki, megerősítette Borkovié állítását, egyben közölte vele. hogy a lepavinai szerzetesek szerint bátyja, Pavao Zorcié által felszentelt papokat el kell tiltani a szentségek kiszolgáltatásától, mert ezek az ellatinosított papok rosszul voltak felszentelve". Azt is közölte, hogy egyes szerzetesek a királytól az ő kinevezésének visszavonását és skizmatikus püspök kinevezését akarják kérni. 18 Marko Zorcié rövid kormányzása alatt az egyesült szerbek között már nagyon erős volt az unióellenes hangulat, amit a márcsai püspök önállóságának megszüntetése váltott ki. Zoréié püspökvikárius fiatalon meghalt. Zorcié utódai: Isaja Popovié ( ), Gábriel Turcinovic ( ), Grgur Jugovié ( ), Rafael Markovié ( ), Grgur Vucinié ( ), Silvestar Ivanovié ( ), Teofil Pasic ( ), Gábriel Palkovié ( ), Vasilije Boziőkovié ( ). 19 Ezek a püspökök egyrészt önállóságukat védték a zágrábi püspökökkel szemben, másrészt kemény küzdelmeket folytattak a pravoszlávok ellen az unió fennmaradásáért. Miután mint említettük Crnojeviének sikerült felszámolnia a szerémi püspökséget, egyes kolostorokban pedig a szerzetesek megtagadták az uniót, a pravoszlávok a márcsai püspökség megsemmisítésére törekedtek. Eleinte ezt békés eszközökkel akarták elérni. Éveken keresztül kérvényezték Bécsben, hogy Márcsára a király pravoszláv püspököt nevezzen ki. 116

114 Rafael Markovié unitus püspök 1727-ben meghalt. Utódául III. Károly király ( ) március 24-én Grgur Vuőiniéot nevezte ki. Erre Moisije Petrovié karlócai metropolita ( ) a királyhoz intézett levelében azt kérte, hogy az uralkodó az unitus Vucinic helyett Dániel pravoszláv diakónust nevezze ki márcsai püspöknek. Vucinic helyett Dániel pravoszláv diakónust nevezze ki márcsai történt. A király pedig az szeptember 19-én kelt levelében a pátriárkát rendreutasította és megtiltotta neki, hogy a szvidnici unitus püspök felett joghatóságot gyakoroljon. Figyelmeztette, hogy tartsa magát a kiváltságlevelekben biztosított kedvezmények kereteihez. Miután a szerb pravoszlávok törvényes úton nem értek célt, erőszakhoz fordultak. Szimeon Filippovic lepavinai pravoszláv püspök által fellázított néptömeg augusztus 8-án megakadályozta Vucinic utódának, Silvestar Ivanoviénak beiktatását. Bár Strasoldo körösi ezredes igyekezett a néptömeget távol tartani, a püspök élete itt nem volt biztonságban, ezért Pribicsben húzódott meg, s Zágrábban fejezte be viszontagságos életét. A pravoszlávok mint ismeretes a márcsai kolostort erőszakkal elfoglalták, majd Georgije Branjug zágrábi püspök ( ) fellépésére visszaadták ugyan, de porrá égették. c) A ritusvikáriusok Pribicsben Ivanovic püspök utódját, Teofil Pasiéot csak három év múlva, ban nevezték ki. Pasiéot Rómában szentelték fel, de amikor hazatért, már nem Márcsán telepedett le, ahol a kolostort felégették, hanem Pribicsben. Pasic püspök buzgó főpap volt, de magatartása, valamint járandóságainak megkövetelésében tanúsított kapzsisága miatt maga ellen fordította a szerzeteseket és a paróchusokat. Ezért és egyéb vádak miatt a bécsi nuncius eljárást indított ellene. Azonban Pasic az idézésre nem volt hajlandó a nuncius előtt megjelenni, aki őt makacsság címén elitélte, a püspökségtől megfosztotta és száműzte a lwovi bazilita kolostorba (1746). Pasié tiltakozott az eljárás ellen, s kijelentette, hogy a nunciusnak nincs joga a püspököt letenni, de az ítélet ellen semmit sem tehetett, s életét a lwovi bazilita kolostorban fejezte be. Míg Pasié püspök körül folyt a vita, a pravoszlávok tovább erősödtek, az unitus püspök és papok hiányában szinte rákényszerültek arra, hogy visszatérjenek a pravoszláviára. 20 Pasié utódát, Gábriel Palkovicot ugyanis csak az ő eltávolítása után öt évvel, 1751-ben nevezték ki. 117

115 Palkovié kárpátaljai származású volt. Fiatal korában a márcsai kolostorba került. Itt élt egyik rokona, Grgur Bulo, a későbbi munkácsi hegumen. A filozófiát kitűnő eredménnyel végezte a jezsuiták zágrábi intézetében. Innen került Rómába, a Szent Atanáz kollégiumba a teológia tanulmányozására. Amint értesült az unió végzetes helyzetéről, azonnal hazatért. A pribicsi kolostorban telepedett le, és Zsumberakban, ahol még fennmaradt az egység, mint misszionárius kezdett működni. Az apostoli lelkülettel munkálkodó Palkovicnak sikerült is megmentenie a zsumberaki területen az uniót. Palkoviéot Mária Terézia ( ) püspökké nevezte ki. Elődei mint említettük plataeai" püspöki címet kaptak, őt XIV. Benedek pápa ( ) druszipari püspök"-nek nevezte ki. Olsavszky püspök szentelte fel Munkácson. Palkovic püspök Zágrábban és Rómában neveltetett teológusokat, akik majd kiváló paróchusok lettek. Kérésére Mária Terézia királynő 1753-ban helyreállította a márcsai kolostort. Azonban Márcsát nem a baziliták, hanem a piaristák kapták meg. A királynő Márcsa helyett a presekai birtokot adományozta a bazilitáknak. E hirtelen változást a közbiztonság követelményeivel indokolta. Feltehetően attól tartott, hogy az uniós központ helyreállítása újabb zavargásokat idézne elő. A szerb pravoszlávok is azt tanácsolták neki, hogy a kolostort ne adja vissza az unitusoknak. 21 Palkovic püspök február 25-én Karlócán meghalt. Pribicsen, a római katolikus templomban temették el. Utóda Vasilije Bozickovié az utolsó szvidnici és az első körösi püspök. Vasilije Bozickovic a Krizsevci (Körös) környékén lévő Klostar faluban született, 1719-ben. Fiatal korában belépett a márcsai kolostorba. Ennek leégése után a többi szerzetessel együtt Zágrábba költözött. A teológiát Rómában végezte. XIII. Kelemen pápa ( ) 1759-ben nevezte ki apostoli vikáriusnak és diocletianopoliszi püspöknek. Öt is Olsavszky Emmanuel szentelte fel Munkácson. Pribicsen, a szeminárium birtokán telepedett le. Bozickovic püspök a zágrábi szemináriumot, mely 1776-ban leégett, 1771-ben újjáépítette. Ugyanebben az időben súlyos ellentéte támadt Bradács János munkácsi püspökkel a Bradács által kiadott egyházi könyvek néhány kitétele miatt ban részt vett a magyarországi unitus püspökök bécsi szinódusán (lásd ott). Pavle Nenadovic karlócai metropolita ( ) kísérletet tett arra, hogy az uniót Zsumberakban is felszámolja. Erre kétféle lehetőség is adódott: 1. szerzetesei megjelentek a kerületben, alamizsnagyűjtés címén meglátogatták az unitus híveket, szerény magatartásukkal és kedvességgel akarták megnyerni őket. 2. A hétéves háború idején pravoszláv tábori lelkészek arra csábították az uni- 118

116 tus katonákat, hogy a húsvéti gyónásukat náluk végezzék el. Ügy vélték, hogy ez a nem egyesült püspök joghatóságának elismerését jelenti. Bozidkovicnak sikerült az uniót fenyegető veszélyeket elhárítania. A püspök a bécsi udvartól oly dekrétumot kapott, melynek alapján eljárhatott a kerületben megjelenő nem egyesült szerzetesekkel szemben. A katonák közé pedig elküldte helynökét, aki a nem egyesült papnál végzett gyónásukat semmisnek nyilvánította, feloldozta és megáldoztatta őket. A metropolita a dekrétum visszavonását nem tudta elérni. 22

117 IX. A fogarasi egyházmegye 1. Az egyházmegye felállítása Atanasie Anghel püspök augusztus 19-én meghalt. Gyulafehérváron temették el, sírja fölé Vances érsek 1879-ben díszes gránit síremléket állított. Atanasie halála után egy ideig jezsuiták kormányozták a püspökséget, majd 1715-ben a nagyszebeni szinóduson püspökké választották Ioan Gheorghe Patakit, akit a király a következő évben püspökké nevezett ki. Ugyanakkor bárói és császári tanácsosi címet is kapott. Pataki román nemes szülőktől származott. A teológiát Rómában, a Collégium Germanicumban végezte és latin szertartású áldozópap lett. Megválasztásakor XI. Kelemen pápától ( ) engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen a keleti szertartásra. 1 Miután átvette a kormányzást, szembe került Mártonffy György erdélyi római katolikus püspökkel. Az erdélyi egyházmegyét 1542 óta nem püspök, hanem vikáriusok kormányozták. A többségben lévő protestáns rendek ugyanis nem engedélyezték a katolikus püspökség betöltését, birtokainak jövedelmét a fejedelmi család ellátására foglalták le. I. Lipót király 1697-ben Illyés Andrást erdélyi püspökké nevezte ki, azonban az erdélyi kormányzótanács, melynek tagjai javarészt protestánsok voltak, nem engedte, hogy székhelyét Gyulafehérváron elfoglalja. Halála után (1712) III. Károly király ( ) Mártonffy György esztergomi prépostot nevezte ki erdélyi püspöknek (1713), aki 1716 elején bevonult székhelyére. 2 Mártonffy püspök a XII. egyetemes zsinaton hozott határozat 9. fejezetére hivatkozva az egyesültek főpásztorát saját rítusvikáriusának akarta tekinteni. Azt is kérte, hogy Gyulafehérvárról, az erdélyi püspökség ősi székhelyéről költözzön más városba. A Szentszék azonban a körülmények ismeretében a Quoniam" kezdetű kánon előírásait nem alkalmazta, s az egyesültek számára független püspökséget létesített. XIII. Ince pápa ( ) 1721-ben kiadta a Ratione congruit" kezdetű bullát, amellyel az Erdélyben élő egyesült oláhok, rutének, 120

118 rácok, görögök és más nemzetiségűek nyilvánvalóan magyarok és székelyek számára Fogaras székhellyel új egyházmegyét alapított. Az új egyházmegye első megyéspüspöke Pataki lett. 3 Kérésére III. Károly király az egyházmegyének adományozta az évi 3000 forintot jövedelmező szamosújvári és alsószombatfalvi kincstári uradalmat. 4 Pataki püspök kormányzása idején sokan visszatértek az ortodoxiára, a Havasalföldről érkező szerzetesek hatására. 2. Ioan Inocentiu Micu Klein püspök Pataki püspök halála után (1727) teológusa, Vetter (Fitter) Ádám jezsuita vette át az egyházmegye kormányzását, ezért Erdélyben az a hír terjedt el, hogy az unitusok nem is kapnak több püspököt, hanem a római katolikus püspök joghatósága alá kerülnek. Ekkor számos unitus hívő, sőt pap is visszatért az ortodoxiára. 5 Az alaptalan híreszteléseknek 111. Károly király azzal vetett véget, hogy április 17-én engedélyt adott új püspök megválasztására. A püspökválasztó zsinat Ioan Micu Kleint választotta főpásztorrá, aki akkor még csak harmadéves teológus volt a jezsuiták nagyszombati szemináriumában. A király a választás után február 25-én Micu Kleint fogarasi püspökké nevezte ki. Az új püspök Szádon született 1692-ben. Eredeti neve Micu volt, ezt változtatta Kleinre (Clainra). Megválasztása után belépett a Nagy Szent Bazil Rendbe. A noviciátust a munkácsi kolostorban töltötte. Itt kapta az Inocentiu nevet. Miután kinevezését XII. Kelemen pápa szeptember 13-án prekonizálta (vagyis ünnepélyesen kihirdette), Bizánci György munkácsi püspök november 5-én felszentelte Munkácson. Működése: a) Az unió megerősítése Micu Klein püspök felszentelése után azonnal megkezdte az egyházközségek látogatását. Megjelenésével és prédikációival meg akarta szabadítani a híveket a görög rítus megszüntetésének félelmétől. III. Károly királytól sikerült az unitus papság számára több kiváltságot kieszközölnie. Munkásságának eredményeképpen rövid idő alatt 600 ortodox lelkész híveivel együtt elfogadta az uniót. A király érdemeinek elismeréséül bárói címet és császári tanácsosi kinevezést adott neki

119 b) A püspöki székhely áthelyezése Balázsfalvára Micu Klein püspök ki akarta építeni az egyházmegyei központot. Erre Fogaras nem volt alkalmas, mert nem az egyházmegye központjában, hanem annak peremén feküdt, a lakosság is túlnyomó többségben nem unitus, hanem református és ortodox volt. A szamasújvári és alsószombatfalvi uradalom jövedelme nem is volt elegendő a költségek fedezésére. A király a püspök kérésére az egyházmegye két birtokát elcserélte a balázsfalvi uradalomra, mely évi 6000 forintot jövedelmezett. A balázsfalví uradalom ajándékozásáról szóló augusztus 21- én kelt császári diploma előírja, hogy a birtok jövedelméből 3000 forintot a püspök, a többit a szerzetesek és a papnövendékek ellátására kell fordítani. A püspök a Szentszék engedélyével 1738-ban székhelyét áttette a központi fekvésű Balázsfalvára. Itt semmiféle egyházi intézmény nem volt január 26-án egyházmegyei zsinatot tartott. Ezen a papság arra kötelezte magát, hogy öt év alatt forintot fizet székesegyház, monostor és iskola építésére. Micu Klein ezt az összeget a kincstártól kölcsönvette s azonnal megkezdte az építkezést. A papok a kincstárnak forintot visszafizettek, a fennmaradt 9000 forintot Mária Terézia királynő elengedte. A püspök új székhelye, Balázsfalva, jelentéktelen község volt, Micu Klein várossá akarta fejleszteni. Ezért nemcsak intézmények létesítésén fáradozott, hanem be is népesítette a falut. Erdély minden részéről hívott oda családokat, akiknek telket adományozott és akik az ő támogatásával azon házat építettek. A püspök kívánsága teljesült: kérésére Mária Terézia királynő ( ) Balázsfalvát 1743-ban mezővárosi rangra emelte. 7 c) A papnevelés A császári diploma előírása szerint az uradalom jövedelméből 700 forintot húsz papnövendék balázsfalvi, 972 forintot pedig három teológus Rómában való nevelésére kell fordítani. E rendelkezés végrehajtását a püspök azonnal megkezdte. Elsőnek Petru Áront, majd Gavrila Máiort és Simion Kaliánit (Kalyáni, Caliani) küldte Rómába a Hitterjesztés Kongregációjának Kollégiumába tanulmányaik folytatására. E növendékek hazaérkezésük után vezető szerepet töltöttek be az egyházmegyében

120 d) Ellentétek a teológussal Mint említettük, I. Lipót király április 20-án kiadott dekrétumában előírja, hogy az egyesült püspök mellett causarum auditor generális" címmel egy teológust kell alkalmazni. Ezt a tisztségei a jezsuiták töltötték be a rend feloszlatásáig, 1773-ig. Ekkor megszüntették a tisztséget is. A teológus feladatát eleinte a gyulafehérvári vagy a kolozsvári jezsuiták látták el. III. Károly király augusztus 21-én kiadott diplomájában úgy intézkedett, hogy a teológust a püspök köteles maga mellé venni és saját jövedelméből neki 300 forint fizetést biztosítani. A teológusnak eredetileg az volt a feladata, hogy a hitegység betartására felügyeljen. A valóságban ellenőrizte a püspök minden intézkedését és mindenbe beleavatkozott. Ez számtalan vita és ellentét forrása lett. Az egyesültek úgy látták, hogy a református szuperintendensek fennhatóságát a teológus vette át. Micu Klein püspök szabadulni szeretett volna a teológustól. Az első balázsfalvi teológusok: Jánosy Miklós SJ ( ), majd Balogh József SJ ( ). A püspök május 25-re Balázsfalvára zsinatot hívott össze. Ezen a teológusra vonatkozóan 13 pontból álló határoztatot hoztak. Kijelentették, hogy a szent unió alkalmával négy pontban foglalták össze az egyesültek kötelezettségeit, ennél többre az unitusokat senki sem kényszerítheti. A teológus tisztségről nem volt szó s nem említi azt Lipót király első diplomája sem. A püspök azonban a jezsuita teológus ellen nem tehetett semmit. 9 e) Küzdelem a románság jogaiért Micu Klein püspök legfontosabb feladatának a román nép politikai, kulturális és szociális felemelését tekintette. Ennek érdekében között nyolc, majd között tizenhat kérvényt, supplex libellus"-t nyújtott be III. Károly királyhoz. Ezekben felsorolja a román papság és nép sérelmeit, panaszait és kéréseit. Már a legelső kérvényben előadja, hogy az egyesült papokat továbbra is kötelezik jobbágyi szolgáltatások teljesítésére. Az unitus híveket pedig arra kényszerítik, hogy protestáns lelkipásztoroknak is fizessenek tizedet, pedig az március 19-én kiadott, második Diploma Leopoldinum" az unitus papokat, sőt a világiakat, még a közrendűeket is felmenti a jobbágyszolgáltatásoktól és a katolikus rendekhez számítja őket. A püspök kéri a diploma rendelkezéseinek végrehajtását, a sérelmek megszüntetését, az egyesülteknek a Ka- 123

121 tolikus Státusba az erdélyi katolikusok önkormányzati szervezetébe való felvételét. 10 A király 1732 decemberében bizottságot állit fel a püspök panaszainak kivizsgálására. Kérvényeit az évi országgyűlésen is felolvassák. A rendek kételkednek az unió komolyságában, és hallani sem akarnak arról, hogy az unió miatt a románoknak politikai jogokat adjanak. Azt hangoztatták, hogy a románság bevándorolt, időlegesen megtűrt nép csupán, mely a régtől fogva honos három nemzet földjére telepedett, külön területre tehát nem lehet igénye". 11 Mindemellett az országgyűlés elrendeli az unitusok összeírását. Az összeírás szerint Erdélyben román család él. 12 A püspök az összeírás eredményeire hivatkozva állítja, hogy a románság nagyobb létszámú, mint a többi erdélyi nemzet s kéri a románoknak a közhivatalokban való alkalmazását. Azt is kéri, hogy a király nevezze ki őt a Gubernium tanácsosának. Kérése azonban nem teljesül. Micu Klein püspök ekkor 1735-ben, elsőként a történelemben, politikai fegyverként kezdi használni a dákoromán kontinuitás elméletet. Azt állította, hogy Erdély legrégibb lakói a románok, akik ősi jogaikat csak azért vesztették el, mert ortodoxok lettek, de mivel egyesültek Rómával, e jogok újra megilletik őket. A királyhoz intézett felterjesztésében a románság nevében írja: Mi Erdélynek legrégibb, Traianus császár kora óta lakói vagyunk". 13 És bár a rendek erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy a püspök az egész Erdélyben lakó oláh nemzet nevében lépjen fel, Micu Klein az egész románság érdekében újabb kérvényeket juttat el Bécsbe ben Mária Teréziához intézett kérelmében már nem azt kéri, hogy nemzetét vegyék fel a Katolikus Státusba, hanem azt, hogy a román nép, mely Erdélyben a legrégibb (antiquissima) és legszámosabb (numerossisima), legyen Erdély negyedik bevett nemzete. Azt is követeli, hogy a román adózó népre ne rójanak túlságosan nagy terheket, robotjukat heti három napról kettőre szállítsák le. Sürgeti a Diploma Leopoldinum maradéktalan végrehajtását. A királynő válaszképpen szeptember 9-én leiratot intézett a püspökhöz. Ebben előre bocsátja, hogy a románok a három nemzet valamelyikéhez tartoznak, így annak jogai számukra is biztosítva vannak. A királynő a továbbiakban tíz pontban foglalja öszsze intézkedéseit: 1. Jóváhagyja a püspök által előterjesztett stóladíjtervezetet; 2. Templom és paróchiális lakás számára telket kell biztosítani; 3. Az egyesült papság ugyanolyan kiváltságokkal rendelkezik, mint a latin klérus; 4. Az unitusok templomot építhetnek, ahol szükség van rá, a földesúr ezt nem gátolhatja meg; 5. A püspök köteles a teológus ellátásáról gondoskodni; 6. A Lipót-féle dip- 124

122 loma előírásait érvényre kell juttatni; 7. Az unitus jobbágyok fiai szabadon látogathatják az iskolákat; 8. Balázsfalva városi rangra való emelése ügyében véleményt kér az erdélyi országgyűléstől; 9. A román nemesek jogai és kötelességei azonosak a többi nemes jogaival és kötelességeivel; 10. A rendek mások jogainak sérelme nélkül részesítsék kedvezményekben az oláhokat. Az erdélyi országgyűlés a királynő szándékának megfelelően az évi VI. tc-ben kimondja, hogy a románok a haza fiai, akik a három nemzet valamelyikéhez tartoznak és annak jogaiban részesülnek tavaszán az erdélyi unitus egyházat súlyos megpróbáltatás érte. IV. Arsenije (Jovanic Skabenda) karlócai patriárka ( ) Erdélybe küldte Visarion Sarai szerzetest, hogy az unió ellen prédikáljon. Már korábban is érkeztek rác ortodox szerzetesek a románok közé, akik több-kevesebb sikerrel küzdöttek az unió ellen. A románul nem is tudó Visarion hatására azonban Dél-Erdélyben összeomlott az unió. Egyszerűségével, közvetlenségével, élettapasztalatával, bölcsességével és életszentségével megnyerte a híveket, akik ezrével tódultak hozzá. Tolmács közvetítésével prédikált ugyan, de valósággal lenyűgözte a népet, melynek bálványa lett A hívek visszatértek az ortodoxiára, az unitus papokat elűzték. Visariont a kormányzó rendeletére elfogták és Bécsije szállították. Itt nyoma veszett, állítólag visszaküldték hazájába, de az általa megindított folyamat nem ért véget. Elsősorban a szerb vidékkel szomszédos területeken folytatódott az ortodoxiára való visszatérés. így Hunyad megyében a nép nem volt hajlandó unitus templomba járni, Hátszeg vidékén pedig újra felszentelték a templomokat, mintha az unió megszentségtelenítette volna azokat. Fogaras megyében az unitus papokat nem engedték be a templomba, Havasalföldről és Moldáviából hozattak ortodox papokat. Mindez zavargásokkal és összetűzésekkel jár együtt. Ezért a földesurak egyre keményebben léptek föl jobbágyaik és a külföldről érkező ortodox papok ellen. 15 Micu Klein püspök megkísérelte, hogy hasznot húzzon a rendkívül elmérgesedett helyzetből. Kijelentette, hogy vállalkozna a mozgalom lecsendesítésére, ha teljesitik a kérvényeiben lefektetett követeléseit. Erre a rendek, a katonai főparancsnokság, sőt a bécsi kormányzat előtt is gyanússá vált a püspök. Egyébként a rendek már évekkel ezelőtt úgy ítélték meg, hogy az unió csak látszat, csak eszköz különböző jogok és kiváltságok megszerzésére. Mária Terézia királynő júniusában a püspököt Bécsbe rendeli, hogy adjon számot magatartásáról és tisztázza magát. 125

123 A püspök mielőtt elindult volna, zsinatot hívott össze Balázsfalvára. A valóságban ez nem is zsinat volt, hanem nemzeti gyűlés, amire eddig még nem is volt példa az erdélyi románok történetében, és amilyenre majd csak 1848-ban került sor újra Balázsfalván. A gyűlésen nemcsak papok, hanem világiak, román nemesek és egyszerű emberek is részt vettek. Eljöttek ortodox hívek is, főleg olyanok, akik a közelmúltban pártoltak el az uniótól. A zsinaton Klein püspök szenvedélyes hangvételű beszédet mondott. Kijelentette, hogy hiába fáradozott a román nép érdekében, Bécstől csak szép szavakat kapott. A rendek az unió-ügyi diplomát csak bizonyos körülhatárolás mellett akarják érvényesíteni, a románokat magasabb hivatalokban nem alkalmazzák, a guberniumba románokat nem vesznek be, a román jobbágyoknak még a szabad költözködést sem akarják megengedni. Felolvasta a királynő szeptember 9-én kelt, 10 pontból álló leiratát. Amikor az ötödik ponthoz ért, melyben Mária Terézia előírja, hogy a püspök gondoskodjék a teológus ellátásról, Micu Klein a pileolust letéve e szavakban tört ki: vagy én nem leszek püspök, vagy őt az én házamban nem táplálom. A püspök beszédében félreérthető kijelentéseket tett. A többi között így szólt a zsinathoz: vagy a rítust kell megváltoztatnotok, vagy valami másra kell gondolnotok. A népet a püspök beszéde valósággal megrendítette és felizgatta. A papok, a nemesek és a nép egy része kijelentette, sőt írásba foglalta, hogy az uniót megtagadják, ha nem teljesítik minden kérésüket. Olyan dolgokat is kértek, amit sohasem ígértek nekik. A nép nagyobb része viszont kijelentette: akár teljesítik kérésüket, akár nem, az uniótól visszalépnek. f) Micu Klein püspök Rómában A zsinat után 1744 őszén a püspök Bécsbe utazott. A bécsi kormányzat a zsinaton mondott beszédét izgatásnak minősítette. Emellett számos feljelentés érkezett ellene. Ellenségei azzal vádolták, hogy népbujtogató, továbbá, hogy ellensége az uniónak, pártolja az ortodoxokat, megtűri az unitus templomokban az ortodox könyvek használatát, ortodox püspök által felszentelt papokat alkalmazott és semmit sem tett Visarion ellen, akinek munkássága nyomán az unió Erdélyben csaknem megsemmisült. 17 Bécsben a püspököt a királynő nem volt hajlandó fogadni. Az erdélyi kancellária vizsgálatot indított ellene, ami esetleg igen súlyos büntetéssel végződhetett volna. Ezért a püspök a vizsgálat elől 126

124 titokban Rómába menekült. A kancellária távollétében az eljárást lefolytatta, s őt, mivel az idézésre nem jelent meg, s így a vádak nem tisztázta magát, elmarasztalta, s javadalmát zár alá vette. A püspök Rómában rendkívül nehéz körülmények között, csaknem nyomorban élt, még a keresztjét is kénytelen volt elzálogosítani, hogy megélhetését biztosítsa. 18 Miután Micu Klein Rómába menekült, az egyházmegye kormányzását általános helynöke, Petru Aron vette át. Mint említettük, ő volt az első román unitus teológus, aki tanulmányait Rómában végezte. Bazilita szerzetes lett; a Rendben a Paul nevet kapta. Mária Terézia királynő megbízásából Olsavszky Emánuel munkácsi püspök januárjában hivatalos vizitációt végzett az erdélyi románok között. Az volt a feladata, hogy derítse fel az uniótól való elpártolás okait. A vizitációról Olsavszky jelentést küldött Bécsbe és Rómába. A jelentés nyomán a királynő április 5-én diplomát adott ki a románok számára. Ebben emlékezteti őket azokra a kiváltságokra, melyeket a Diploma Leopoldinum biztosít számukra, továbbá azokra a jótéteményekre, melyekben atyja III. Károly király részesítette őket. Majd emlékezteti őket a románok érdekében hozott saját intézkedéseire, melyeket a Micu Klein püspökhöz szeptember 9-én kelt leiratában közölt. Hozzáteszi: ő azt akarta, hogy Erdélyben béke legyen. Neki soha sem volt szándékában a románokat ősi rítusuk elhagyására kényszeríteni. Ennek ellenére most arról értesült, hogy a románok egy része szentségtörő módon templomokat és lelkészlakásokat dúl fel, papokat űz el és bántalmaz, babonás szokásokat hoz be, a keleti egyház jogrendjét megsértve, bigámiában él. Felszólítja őket, hogy éljenek békében, s hangsúlyozza, hogy amennyiben e figyelmeztetés nem használ, a bűnösöket fel fogják kutatni és szigorúan meg fogják büntetni. 19 Olsavszky püspök vizitációja után XIV. Benedek pápa ( ) intézkedett a fogarasi egyházmegye kormányzásáról. Micu Klein püspököt joghatóságának gyakorlásától felfüggesztette, Petru Aron általános helynököt pedig közvetlenül a pápának alárendelt apostoli vikáriusnak nevezte ki. 20 Ennek ellenére Micu Klein megkísérelte, hogy Rómából ő kormányozza a fogarasi egyházmegyét. Apostoli hatalmára hivatkozva kiközösíti Balogh József jezsuita teológust. (1746. szeptember 10.) Eljárását azzal indokolja, hogy a mellé kinevezett teológus engedetlen, áthágja a kánoni törvényeket, sérti a püspök tekintélyét, megáltalkodott, javíthatatlan, rágalmazó, s a püspök javadalmát használja. Amíg nem ad neki teljes elégtételt, és amíg nem tart nyilvános bűnbánatot, kiközösítettnek nyilvánítja

125 A püspök megparancsolta Aron vikáriusnak, hogy Balogh József SJ kiközösítését az egyházmegye templomaiban hirdesse ki, s a teológust azonnal utasítsa ki a püspöki udvarból. A vikárius azonban a püspök utasításait nem hajtotta végre. Ezért a volt főpásztor június 3-án levelet intézett hozzá, melyben árulónak és rágalmazónak nevezi, és őt is kiközösíti az egyházból. Vikáriusi tisztségétől megfosztja és helyébe Nicolae Pop Balomir esperest nevezi ki. 22 Micu Klein püspök eme intézkedéseiben igen súlyosan tévedett. Nem volt joga kiközösíteni sem Balogh Józsefet, sem pedig Petru Áront, öt ugyanis a pápa már felfüggesztette joghatóságának gyakorlásától, nem is tartózkodott egyházmegyéjében, vagyis joghatósági területén. Emellett az egyik jezsuita szerzetes, a másik pedig a pápának alárendelt vikárius volt, tehát semmiképpen nem volt joga ellenük eljárni, A püspök titokban levelezett a protopópákkal. Ioan Szákadati balázsfalvi főespereshez július 15-én kelt levelében elmondja, hogy a pápa nevében tanácsolták neki, hogy mondjon le. ö azonban nem hagyja el a nyájat, mert üldözőink azon fáradoznak, hogy egyházamat és az egész unitus nemzetet letiporják". Keserűen állapítja meg, hogy elődei érseki székét püspöki székké fokozták le. Tehát miféle fejlődést ért el az én egyházam, kérdi melyet a jezsuiták rabszolgasorsra akarnak juttatni és el akarnak pusztítani?" A protopópákkal közli, hogy Aron vikáriust, a püspök és a papság rágalmazóját felmentette és Balomirt nevezte ki vikáriusnak. 23 Súlyos melléfogás volt a püspök részéről Balomir vikáriusi kinevezése is. Balomirnak már korábban is az volt a híre, hogy az unió ellensége. Ezért kinevezése után a bécsi kormány a legszigorúbb zár alá vette a püspökség javadalmát, nehogy Balomir a maga javára használja fel. Balomir kinevezése teljesen megosztotta a papságot és a híveket. Micu Klein a protopópákhoz küldött levelében felszólítja a papokat, hogy az új helynöknek engedelmeskedjenek. Erre nagyon sok pap megszakította a kapcsolatot Aron vikáriussal. Balomir az unió és az osztrák uralkodóház ellen egyaránt lázított. A bécsi kormányzat a béke érdekében felszólította Balogh teológust, hogy mondjon le és helyébe Palovici (Palovics) Imrét nevezték ki. Balomirt viszont beidézték Bécsbe. Ö azonban elpártolt az uniótól, előbb Havasalföldre szökött, onnan pedig Oroszországba utazott s a cári udvar figyelmét felhívta az erdélyi ortodoxiára. 128

126 Ettől kezdve a cári diplomácia ismételten nyomást gyakorolt Bécsre a Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben élő ortodoxok érdekében. E közbelépés főleg olyankor volt eredményes, amikor Bécsnek nagyon fontos volt a békés, vagy éppen szövetségi kapcsolat fenntartása 24 Oroszországgal. g) Micu Klein püspök lemondása Balomir elpártolása és szökése után Micu Klein felismerte, hogy milyen végzetes hibát követett el, amikor ilyen veszélyes embert nevezett ki vikáriusnak egyházmegyéjébe, amelynek élén a pápa által kinevezett vikárius állt. Azt is belátta, hogy e melléfogással lehetetlenné tette az egyházmegyéjébe való visszatérését. Ezért annak ellenére, hogy nagyon sok román pap szerette volna elérni, hogy hazatérjen, a püspök megfogadta a tanácsot s május 10-én lemondott. Bocsánatot kért Aron vikáriustól becsületének megsértéséért. A püspök saját maga számára évjáradékért folyamodott. A pápa közbenjárására a királynő évi 1200 forint segélyt utalt ki neki élete végéig október 9-én halt meg Rómában. 3. Petru Aron püspök a) Aron az egyházmegye apostoli helynöke Mint említettük, Petru Aron volt a legelső román teológus, akit Micu Klein püspök Rómába küldött teológiai tanulmányok folytatására. Hazaérkezése után (1743) Micu Klein püspök általános helynöke lett, majd a Rómába menekült püspök helyett mint apostoli vikárius kormányozta az egyházmegyét között. Ezen időszak legfontosabb eseménye a balázsfalvi Szentháromság monostor felépítése volt (1747). A monostor első két szerzetese Gavrila Maior és Simion Kaliáni lett. A Rendben az egyik Grigoriu, a másik Sylvester nevet kapott. Mindkettő papi és nemesi családból származott. A monostor szerzetesei egyben a püspöki szentszék tagjai is voltak és általában közülük került ki a püspöki helynök is. Később ők lettek a balázsfalvi iskolák tanárai is. A monostorban 11 szerzetesnek kellett lennie. Egy részük Rómában végezte tanulmányait, ahonnan nagyon sok könyvet hoztak haza. Maga a Rend is gondoskodott könyvek beszerzéséről, így a kiválóan képzett szerzetesek több irányú tudományos munkát végeztek és számos könyvet írtak. A balázsfalvi monostor az erdélyi románok szellemi életének központja lett. 129

127 A monostor vagyonát a szerzetesek kezelték ugyan, de a számadásokat minden évben be kellett mutatniuk a püspöknek. A szerzetesek mint látni fogjuk különböző okoknál fogva nemegyszer ellentétbe kerültek a püspökkel. A súlyos belső viták valósággal megbénították az egyházmegye fejlődését. 25 Petru Aron helynöksége idején Mária Terézia az egyházi egység ügyének előmozdítására Erdélyben az unió protektorai" elnevezésű bizottságot szervezett. Ennek tagja volt Máriafi Dávid Kolozs megye főispánja és a román származású Dobra Péter táblabíró is. 26 b) Petru Aron megválasztása és tevékenysége Miután Micu Klein püspök lemondott, Balázsfalván megtartották a püspökválasztó zsinatot a sobort". A zsinat november 4-én Petru Aron vikáriust, továbbá Grigoriu Maior és Sylvester Kaliani szerzeteseket jelölte a püspökségre. A három jelölt közül Mária Terézia Petru Áront nevezte ki püspökké. (1752.) XIV. Benedek pápa a kinevezést prekonizálta (1753. április 9-én), s Áront Olsavszky Emánuel munkácsi püspök Máriapócson felszentelte (1753. augusztus 21.). Aron püspök legfontosabb intézkedése a balázsfalvi iskolák megnyitása volt. Erre október 11-én került sor. Az egyik iskolában román nyelven tanították az elemi ismereteket, az írást, olvasást stb. Ebből fejlődött ki az ún. elemi iskola. A másik, fokozatosan kiépülő, alsófokú középiskola volt. Ennek eleinte két, ún. grammatikai osztálya volt, amelyben a dogmatika és a morális teológia alapelemeit, továbbá latin és magyar nyelvet tanítottak ben megnyílt a harmadik osztály is, melyet syntaxis osztálynak neveztek. Később megindulnak az ún. poézis és retorika osztályok s végül 1772-ben megkezdődött a filozófiai kurzus is. Ebből az iskolából fejlődött ki a gimnázium, mely 1831-ig öt, később nyolc osztályból állt. Aron püspök a saját rezidenciájában Gyümölcsoltó Boldogasszonyról elnevezett püspöki szemináriumot létesített, melyet alapítójáról Aron szemináriumnak" is neveztek. Petru Aron mint püspök is a legszigorúbb szerzetesi egyszerűségben élt. így érthető, hogy javadalmából nem sokat fordított saját fenntartására. Ezért volt lehetősége megvenni forintért gróf Bethlen Gábor kútfalvi birtokát. A püspök a birtok kezelését elszámolási kötelezettséggel a balázsfalvi Szentháromság kolostor szerzeteseire bízta. A szerzetesek a birtok jövedelmét kötelesek voltak a szemináriumi növendékek fenntartására és a ta- 130

128 nítással foglalkozó gyulafehérvári baziliták segélyezésére fordítani. Aron püspök nagylelkű támogatásának köszönhető, hogy kormányzása idején 300 fiatal tanulhatott a balázsfalvi középiskolában és a szemináriumban. Aron püspök 1760-ban felújította a balázsfalvi nyomdát. Az egyházmegyében 56 népiskolát alapított, ezek túlnyomó többsége Dél- Erdélyben volt, vagyis azon a területen, ahol az unió csaknem teljesen megsemmisült. Nyilvánvaló, hogy a püspök az iskolák létesítésével az unió terjedését is elő akarta segíteni. 27 c) Az ortodox egyházi szervezet helyreállítása A gyulafehérvári unió után az erdélyi ortodox egyház hivatalosan megszűnt. A valóságban azonban mindvégig létezett, bár az ország területén főpásztora nem volt. Az ortodoxok a bécsi kormánytól püspök kinevezését kérték. Bécs azonban nem teljesítette kérésüket, mert azt hitte, hogy ha püspök nélkül maradnak, előbbutóbb csatlakozni fognak az unióhoz. Aron püspök idején mégis sor került az ortodox hierarchia visszaállítására. Az egyházi szervezet helyreállításának az volt a közvetlen előzménye, hogy egy Sofronie (Stan Popovici) nevű szerb szerzetes valóságos unióellenes mozgalmat indított meg Erdélyben. Bejárta a falvakat, s mindenütt sikerrel prédikált az unió ellen. Abrudbányán a katonaság elfogta, de a nép kiszabadította. Az ortodoxok kegyetlenkedni kezdtek az unitusokkal, főleg Abrudbányán és Zalatnán. Az unitus papokat véresre verték, templomaikat elfoglalták A mozgalom vallási lázongás jellegét öltötte. Sofronie még a katonai parancsnoksággal szemben is kihívó magatartást tanúsított. Mária Terézia püspököt ígért az ortodoxoknak (1760. március 21.), de már ezzel sem tudta a lázongást lecsillapítani. A kormány megbízásából Buccow Adolf katonai főparancsnok helyreállította a rendet. Sofronie elhagyta az országot (1761). Buccow az unitosok elfoglalt templomait visszaadta, katonái az ortodox kolostorokat sokfelé felgyújtották vagy lerombolták. Ekkor azonban már javában folyt a hétéves háború ( ). Bécsnek az ortodoxia sorsa iránt olyannyira érdeklődő oroszok szövetségére éppen úgy szüksége volt, mint arra, hogy Erdélyben teljes legyen a béke. A kormány megbízta Buccowot az unitus és az ortodox egyházközségek összeírásával. Az összeírás szerint ben Erdélyben ortodox és mindössze unitus családfő élt. Ekkor Mária Terézia Novákovics Dénes budai szerb püspököt az erdélyi ortodoxok püspökévé nevezte ki. Ezzel a román ortodox hierarchia helyreállítása megtörtént

129 d) Aron püspök irodalmi munkássága és halála Aron püspök sokirányú elfoglaltsága mellett irodalmi munkásságot is folytatott. Jelentősebb művei: Epistola consolatoria (1761) Exordium et definitio sanctae oecumenicae synodi Florentinae (1762) Institutiones doctrinae christianae (1764) Aron püspök február 25-én halt meg Nagybányán. Kánoni látogatásra érkezett a városba, a jezsuiták kolostorában szállt meg, s itt érte a halál. Holttestét Balázsfalvára szállították és ott temették el Atanasiu Bednic püspök Petru Aron halála után Atanasiu Rednic bazilita szerzetes, vikárius vette át az egyházmegye kormányzását június között Balázsfalván megtartották a püspökválasztó zsinatot. Ezen Grigoriu Maior 90, a Rómában élő Micu Klein püspök 72, Sylvester Kaliani 16 szavazatot kapott. Rednic vikáriusra is esett 9 szavazat. A királynőnek az első három jelöltet terjesztették fel. Miután Mária Terézia a Micu Kleinre leadott szavazatokat érvénytelenítette, Rednic is bekerült a jelöltek közé, sőt őt nevezte ki püspökké a királynő. Rednic kinevezése a papok jelentős részénél igen nagy felzúdulást váltott ki, hiszen ő kapta a legkevesebb szavazatot. Az elégedetlenek élén Rednic rendtársai: Maior és Kaliani szerzetesek, valamint Avram oláhdályai esperes állt. Rednic Bécsben tartózkodott, amikor ellenfelei Balázsfalván gyűlést tartottak, melyen tiltakoztak kinevezése ellen, és kijelentették, hogy őt nem ismerik el püspöknek, s neki nem engedelmeskednek. A királynő parancsára Hadik András főparancsnok és egyben a Gubernium elnöke Maiort és társait börtönbe záratta. Később Maior kivételével valamennyit szabadon engedték. Maiort a munkácsi kolostorba internálták, hogy ott penitenciát tartson. Miután XIII. Kelemen pápa ( ) Rednic kinevezését megerősítette (1765. május 15.), őt Olsavszky Emánuel Munkácson felszentelte. Beiktatása november 15-én történt Balázsfalván. Egykori ellenségei közül a legtöbben bocsánatot kértek tőle. A püspök csak a legfőbb vezetőket büntette meg: Gerontius Cotorea és Kaliani szerzeteseket. Előbb elhagyatott monostorba záratta őket külön-külön, majd Cotoreát szamosújvári börtönlelkésszé, Kalianit pedig a balázsfalvi kolostor kapusává nevezte ki. Rednic püspök a bécsi udvartól forintot kapott szegény 132

130 egyházközségek segélyezésére. Kérésére a királynő a bécsi Pázmáneumban a fogarasi egyházmegye két papnövendéke számára alapítványi helyet létesített. A balázsfalvi Szentháromság kolostorban a legszigorúbb szabályokat léptette életbe, ö maga is szerzetesi életet élt püspöki tisztességében is, egyszerű ruhában járt, nagyon sokat böjtölt. A püspök 1771-ben 144 lapból álló emlékiratot nyújtott be. XIV. Kelemen pápának ( ) a jezsuiták részéről jelentező latinosítási törekvések ellen. Hangsúlyozza, hogy az unitus egyháztól nem szabad többet kívánni, mint amennyire az uniós okmányban kötelezte magát. Atanasiu Rednic május 2-án halt meg. Vagyonát az egyházmegyei szemináriumra hagyta. 30

131 X. A nagyváradi rítusvikáriátus A nagyváradi egyházmegyében élő keleti szertartású katolikusoknak saját főpásztoruk nem volt; az uniós folyamat megindulásától kezdve évtizedeken át a római katolikus megyéspüspökök kormányozták őket is. A keleti szertartásúak azonban ezzel az egyházkormányzati helyzettel nem tudtak megbarátkozni április 19-én csaknem hatvan Bihar megyei unitus pap értekezletet tartott. Ezen kijelentették, hogy miután területükön nincs görög szertartású püspök, ők pedig fej nélkül nem maradhatnak, ezért De Camelis József munkácsi püspököt főpásztoruknak ismerik el. A Rákóczi-féle szabadságharc idején Nagyváradon nem volt püspök. Az 1702-ben kinevezett Csáky Imre a politikai és a háborús helyzet miatt nem foglalhatta el székhelyét. így a munkácsi főpásztor amennyire a háborús események lehetővé tették joghatóságot gyakorolhatott e Bihar megyei papság felett is. 1 Csáky püspök a szatmári béke (1711) után vonult be Nagyváradra. Miután az egyházmegye kormányzását átvette, a román nyelvet jól ismerő László Pál római katolikus lelkészt az egyesültek főesperesévé nevezte ki (1713). Utóbb azzal bízta meg őt, hogy az unitus paróchiákat hivatalosan látogassa meg. Erre a hívek körében az a hír terjedt el, hogy pápistákká" akarják tenni őket. A vizitáció 1724-ben és 1725-ben játszódott le. Egyes papok a látogatás elől elmenekültek, mások viszont eltűrték azt. Sokfelé valósággal lázongtak a látogatás miatt; voltak községek ahová a főesperest be sem engedték. Néhány lelkész személyesen kereste László Pált, jelentésüket átadva, a nép hangulatára hivatkozva kérték őt, hogy tekintsen el a vizitációtól. 2 Csáky Miklós püspök talán a történtekből is okulva már nem latin, hanem görög szertartású papot nevezett ki az egyesültek főesperesévé, az erdélyi származású Hátas László személyében (1738). De ez a kinevezés sem bizonyult megnyugtató megoldásnak. Végül Róma 1748-ban a nagyváradi egyházmegye keretein belül rí- 134

132 tushelynökséget létesített a keleti katolikusok számára. Az első rítusvikárius Kovács Meletius (Meletiu Kovach) felszentelt püspök lett ( ). Kovács Meletius macedóniai görög származású volt. Ortodox hitben nevelkedett. Diószegen mint paróchus működött, amikor XIV. Benedek pápa tegeani c. püspökké és nagyváradi latin szertartású megyéspüspök görög szertartású rítusvikáriusává nevezte ki július 12-én. Olsavszky Emánuel munkácsi püspök szentelte fel Máriapócson (1750) Mária Terézia évi 1500 forint fizetést biztosított számára. 3

133 XI. A munkácsi püspökség az unió után 1. Parthén Péter püspök Parthén Pétert közvetlenül a megválasztása után Simonovics István gyulafehérvári ortodox püspök ( ) felszentelte. Ezt követően Lippay György, aki időközben esztergomi érsek lett ( ), őt a magyarországi rutének vizitátorává nevezte ki. Felhatalmazta, hogy egyházközségeit meglátogassa, s azokon a szükséges intézkedéseket megtegye. Majd X. Ince pápához ( ) fordult Parthén megerősítése érdekében (1651. szeptember 10.). A prímás az unióról már korábban tájékoztatta a pápát, ezúttal pedig részletesebb felvilágosítást adott neki. Jelentette, hogy a papság túlnyomó többsége Parthént püspökké választotta, aki a megerősítést nem várta meg, hanem azonnal felszenteltette magát a munkácsi püspöki címre, hogy megelőzze a Lorántffy Zsuzsanna által támogatott skizmatikus püspök felszentelését ugyanerre a címre. A szentelő főpásztor ugyan szakadár, azt azonban tudta, hogy Parthén unitus, sőt dicsérte is érte. Kéri a pápát, hogy Parthént e szabálytalanság alól oldozza fel, püspökségében erősítse meg, mert egyébként meghiúsulhat az unió. Valószínű, hogy a prímás terjesztette fel a pápához azt a folyamodványt is, melyben a papság nevében hat keleti szertartású főesperes kéri Parthén megerősítését. 1 Parthén megerősítése azonban csak négy év múlva következett be. Ennek az az oka, hogy Rómában kétely támadt az iránt, hogy egyáltalán létezik-e Munkácson szabályszerűen felállított püspökség. A Szentszék a bécsi nunciatúrától részletes felvilágosítást kért a munkácsi püspökség eredetéről és helyzetéről. A nunciatúra a feltett kérdésekre nem tudott válaszolni, s ezért a felvilágosítást a Szentszék beleegyezésével Lippay adta meg. A prímás a válasziratot nagy tudással és páratlan szeretettel" szerkesztette meg (Hodinka). Ennek első részében az egyházmegye általános helyzetét ismerteti, a továbbiakban a kérdésekre válaszol. Mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy a rutének egészen a legújabb időkig szakadárok voltak. Papjaik évvel ezelőtt kezdtek viszszatérni az egységre, s arra törekszenek, hogy híveikkel is elfogad- 136

134 tassák az uniót. Legnagyobb részük az egri egyházmegye területén él. Lippay azt állította, hogy a munkácsi püspökség egyike azoknak az egyházmegyéknek, melyeket a keleti főpásztorok az egyházszakadás után alapítottak. Ezek létét Róma unió esetén tudomásul vette. Ha a Szentszék úgy véli, hogy a munkácsi püspökség alapítása során szabálytalanság vagy mulasztás történt, apostoli hatalmánál fogva azt most jóváteheti, pótolhatja. Sőt, akár újra meg is alapíthatja az egyházmegyét; csak az a fontos, hogy az egyesülteknek saját püspökük legyen. A ruténeknek írja a prímás az unió előtt saját püspökük volt, aki nem függött sem az egri püspöktől, sem pedig az esztergomi érsektől. Ebből következik, hogy a rutének főpásztorának az unió után is függetlennek kell maradnia az egri püspöktől; egyik püspök úgysem lehet alárendelve a másiknak. Azt javasolja, hogy a rutének metropolitája az esztergomi érsek legyen. A prímás újra sürgette Parthén megerősítését. Felhívta a Szentszék figyelmét arra, hogy e halogatás miatt veszélybe került a magyarországi rutének uniója, pedig az felér egy egész tartomány, vagy nép megtérésével. E felterjesztés nyomán VII. Sándor pápa ( ) június 8-án felhatalmazta a prímást, hogy Parthént a felszentelés alkalmával elkövetett szabálytalanság alól oldozza fel s őt a püspökségben erősítse meg. Lippay az egyesült papsághoz intézett ünnepélyes nyilatkozatban Parthént valóságos és törvényes püspöknek nyilvánította. Parthén megerősítése azonban Róma részéről nem jelentette sem a püspökség létének, sem pedig a papság püspökválasztási jogának elismerését Parthén utódai Parthén halála után (1665) Báthory Zsófia újból érvényesíteni akarta a munkácsi püspök kinevezésére vonatkozó igényeit. Az ügy Róma elé került. A Szentszék figyelmen kívül hagyta, hogy Lippay a munkácsi püspökségre vonatkozó felvilágosításokat már megadta, feltehetően azért, mert a prímás a püspökség eredetére vonatkozó állításait oklevelekkel nem tudta igazolni. Űjabb információkat kért tehát a bécsi nuncitúrától. A választ a nunciatúra felkérésére Szelepchény György esztergomi érsek ( ) adta meg. A prímásnak elődjével, Lippayval szemben mint említettük az volt a véleménye, hogy mun- 137

135 kácsi püspökség nincs. Az elmúlt évszázadokban Oroszországból szakadár püspököket küldtek Munkácsra, akik az ottani kolostorban laktak, de püspökséget nem alapítottak. Tekintettel arra, hogy jelenleg többen is igényt tartanak az unitus püspök kinevezési jogára, azt javasolja, hogy azok a földesurak, akiknek birtokain keleti szertartásúak élnek, állapodjanak meg egymás között a püspök személyében, akit a király nevezne ki és a kijevi metropolita felszentelte. 3 Szelepchényi érsek álláspontját mely szerint munkácsi egyházmegye nem létezik, mert azt soha fel nem állították Róma magáévá tette. A Szentszék Parthén halála után a püspökség betöltésével nem is foglalkozott. Ezzel szemben a király és Báthory Zsófia egyaránt ragaszkodott e nemlétezőnek tekintett püspökség betöltésének jogához, a papság viszont a választás jogát szerette volna érvényesíteni. Ennek következtében 25 év alatt ( ) kilenc főpásztor adminisztrálta a püspökséget, vagy annak egy részét. Az is megtörtént, hogy ugyanabban az időben egyszerre több főpásztor is működött a püspökség területén. E 25 év története annyira homályos és zavaros, hogy még azt sem tudjuk pontosan, hogy a főpásztorok mind unitusok voltak-e, vagy esetleg akadtak közöttük ortodoxok is. A Parthén halálát követő egynegyed évszázadból az oklevelekben a következő munkácsi főpásztorok szerepelnek: Volosinovszki Joszif, akit I. Lipót király 1667-ben nevezett ki munkácsi püspöknek. Feltételezhető, hogy Lengyelországból származott. Miután a pozsonyi Szent Márton templomban Szelepchény György esztergomi érsek előtt esküvel fogadta, hogy az uniót megtartja, közölte a prímással, hogy őt már lwovi ortodox püspök fel is szentelte. Erre a prímás eltiltotta őt a a püspöki hatalom gyakorlásától, míg Rómától a felmentést meg nem kapja. Volosinovszki az unió őszinte híve volt, és mindent elkövetett, hogy híveit rávegye arra, hogy az uniót elfogadják. Ezért a prímás és Pálffy Tamás egri püspök ( ) egyaránt kérte a Szentszéket, hogy Volosinovszkit oldozza fel a szenteléskor elkövetett szabálytalanság alól, és a kinevezését erősítse meg. Mindez ben meg is történt. Azonban* Bereg vármegye nemesei nem nézték jó szemmel a Bécs által pártfogolt Volosinovszki működését. Báthory Zsófia pedig, aki nem volt hajlandó lemondani a püspökkinevezés jogáról, Volosinovszkit nem fogadta el. Helyette a jezsuiták közvetítésével Malachovszky János premisli püspököt hívta meg munkácsi püspöknek (1671). Báthory Zsófia január 2-án kelt levelében közölte Lipót ki- 138

136 rállyal, hogy Malachovszkyt már bevezették a kolostorba. A püspök személyesen utazott Bécsbe, hogy a királytól a megerősítést kérje. A nagy tudású és széles látókörű püspök ugyanakkor a magyar kancelláriához egy tíz pontból álló emlékiratot nyújtott be, melyben összefoglalja a munkácsi püspökség kifejlesztésére vonatkozó kívánságait. A többi között papnevelő ház építéséhez és szláv nyomda létesítéséhez kér segítséget. Lipót azonban Malachovszkyt nem erősítette meg, hanem útiköltséggel ellátva, visszaküldte Lengyelországba. Lehetséges, hogy ez az eljárás válasz is lehetett Báthory Zsófiának, a király által kinevezett Volosinovszky mellőzése miatt. 4 Volosinovszki továbbra is működött. Nem a munkácsi monostortorban, hanem előbb Vereckén, majd Szolyván, végül a kisbereznai bazilita monostorban élt. 5 A munkácsi monostorban vikáriusa, Szerbín Mihály archimandrita intézkedett helyette, ha szükség volt rá. e Volosinovszki 1676-ig állt a püspökség élén. További sorsát nem ismerjük. Vagy elhagyta az országot, vagy elhunyt. Utóda Maurocordato Theofán a Fehér-tenger mellett lévő Paranoxia érseke lett. A király 1676 végén, vagy 1677 elején nevezte ki Hodinka szerint Kinevezése Kollonich műve volt". Az ő nevéhez fűződik a püspökség első ismert körlevele, melyet a munkácsi monostorban adott ki április 13-án. E fontos körlevél, amelyben a főpásztor a többi között a papjelöltek házasságáról, felszentelésük alsó korhatáráról, a paróchusok más egyházközségekbe való áthelyezéséről és a házassági akadályokról intézkedik, magyar nyelven készült. 7 Maurocordato érsek alig egy évig állt a püspökség élén ban a királyához intézett folyamodványban segélyt kért, hogy Rómába távozhasson, mert élete nincs biztonságban. 8 Valószínű, hogy az érsek a bujdosó kurucok magatartásától rettent meg, akik élére 1678-ban Thököly Imre állt. 9 Maurocordato között Bécsben tartózkodott, a püspökségről nem mondott le, tehát azt betölteni nem lehetett. Távollétében a püspökségben teljes lett a fejetlenség és a zűrzavar. Veszélybe került az unió is, egyes vidékeken a szakadás jelei mutatkoztak. Valószínű, hogy az évi soproni országgyűlésen megjelent unitus papok tájékoztatták Szelepchény György esztergomi érseket a püspökség végzetes helyzetéről, amit elsősorban a főpásztor távolléte idézett elő. Szelepchény is úgy ítélte.meg, hogy unitusoknak főpásztort kell adni, ezért prímási és metropolitai hatalmánál fogva Lipniczky János Jeromost december 13-án vikáriussá nevezte ki

137 Lipniczky valószínűleg lengyelországi származású volt. Bár kinevezése a püspökség egész területére szólt, a munkácsi kolostorba nem vonulhatott be, mert ott Rakoveczky Metód élt és kormányzott, aki Dositheus moldovai metropolitával püspökké szenteltette magát. Lipniczky a makovicai uradalom valamelyik parókiáján működött. Onnan a távoleső egyházközségeket eredményesen nem kormányozhatta. Ezért I. Lipót király Monastelli Demetert április 4-én Szatmár, Ugocsa, Ung, Bereg és Szabolcs megyék unitus főesperesének nevezte ki. 11 Monastelli korábban komáromi rác pap volt. A szatmári paróchián telepedett le és onnan kormányozta a gondjaira bízott paróchlákat. A szabolcsi papok Nagykállóban október 29-én értekezletet tartottak, melyen kijelentették, hogy Monastelli Demetert elismerik főesperesüknek, azzal a feltétellel, hogy a szentséges római pápát pro capite tarthassuk, és a felséges római császárért imádkozunk. 12 Időközben Maurocordato Bécsből Rómába távozott és a püspökségről lemondott (1684). Lubomirsky Szaniszló herceg Lengyelország marsallja január 5-én, Kovelsko Oginsky Márton litván kancellár pedig január 10-én levlet intézett I. Lipót királyhoz, melyben Kulczicki Porphir bazilita szerzetest ajánlják munkácsi püspöknek. Sőt János lengyel király ( ) május 18-án közbenjárt érdekében Lipót királynál. 13 ö azonban Rafael Anghelo galatai érseket bízta meg a püspökség adminisztrálásával, Kulczicki pedig a helynöke lett. Angelot azonban már 1688 őszén visszahívták Bécsbe. A püspökségnek így is egyszerre több főpásztora volt, ami még csak fokozta a zűrzavart, és kiéleződtek a személyi ellentétek is. Kaminszki Petronius munkácsi bazilita május 20-án levelet intézett Fenessy György egri püspökhöz ( ), melyben előadja, hogy a monostorban élő Rakoveczky Metód nem lehet püspök, mert felszentelése érvénytelen, tudása elégtelen. Ha másképp nem lehetséges, székeljen Egerben, mint vikárius vagy mint segédpüspök, mert munkácsi püspökség nem is létezik (!) a kolostort nem székhelynek alapították. 14 Monastelli Demeter viszont május 21-én Schambach kállói katonai parancsnokot arra kéri, hogy tartóztassa le a kállói és pazonka (talán pazonyi) papokat, akik ellene fordultak, és a többieket is ellene lázítják. Vagyis papjai ellen kér segítséget, akik nem egészen három évvel azelőtt elfogadták őt főesperesüknek. 15 Benkovics Ágoston nagyváradi püspök, aki ekkor még Leleszen élt, szeptember 20-án tájékoztatta Kollonichot a munkácsi 140

138 püspökség zilált helyzetéről. 16 Monastelli Demeter is hasonló tájékoztatót küldött neki július 12-én, és arra kérte, hogy vessen véget a püspökségben uralkodó zavaros állapotnak. 17 Miután Kollonich tudomást szerzett a munkácsi püspökségben uralkodó áldatlan állapotokról, és miután meggyőződött arról, hogy az egyházkormányzatban szereplő személyek közül egyik sem alkalmas arra, hogy a püspökség problémáját megoldja, De Camelis személyében Rómából hozott püspököt.

139 XII. A munkácsi apostoli vikáriátus 1. Dc Camelis püspök a) Kinevezése Kollonich 1689-ben Rómába utazott. Érdeklődésére De Camelis (Camillis) János Józsefet az orosz baziliták római prokurátorát a vatikáni könyvtár tisztviselőjét ajánlották neki a munkácsi püspökségre. De Camelis görög szülőktől származott, 12 éves korában a római görög kolostorba került; a filozófia és a teológia doktora lett. Kollonich azonnal felismerte benne az éles eszű, széles látókörű, művelt, rendkívüli munkabírású embert, és igyekezett őt megnyerni. De Camelis ekkor 47 éves volt. A bíborostól részletes felvilágosítást kért a munkácsi egyházmegyéről, valamint a reá váró feladatokról, majd a kapott információk alapján vállalta a püspökséget. Kollonich előterjesztésére VIII. Sándor pápa ( ) De Camelist november 5-én apostoli helynökké nevezte ki, majd felszentelték őt a szebásztei (szebásztopoliszi) püspökség címére. Miután a bíboros kíséretében Bécsbe érkezett, I. Lipót király munkácsi püspöknek nevezte ugyan őt ki, de azzal a kikötéssel, hogy ő és utódai az egri megyéspüspöknek, mint annak helyettesei mindenkor engedelmeskedjenek. A pápa tehát Camelist apostoli vikáriusnak, a király pedig munkácsi püspöknek nevezte ki. Ez az eltérés, valamint a királytól kapott kinevezésében szereplő kikötés, a legsúlyosabb bonyodalmakhoz vezetett. b) Zsinatok Kollonich az új püspököt a Leleszen élő Benkovich váradi püspökhöz irányította, aki elkísérte őt Munkácsra. Benkovichnak köszönhető, hogy az idegenből jött De Camelis szinte azonnal átlátta az egyházmegye problémáit, és haladéktalanul hozzálátott azok megoldásához. Három év alat 12 értekezletet, zsinatot" tartott az egyházmegye kölönböző pontjain, közben végiglátogatta a parókiákat is. E zsinatokról általában rövid feljegyzéseket készített, a szatmáriról 142

140 azonban részletes beszámolót küldött Kollonichnak, akivel egyébként is állandó kapcsolatban volt. A jelentést az egyházmegye római főhatósága, a Congregatio de Propaganda Fide is bekérte. Miután feltételezhető, hogy a többi zsinaton is ugyanazok a problémák merültek fel, mint a szatmárin, ezért az itt hozott határozatokból arra lehet következtetni, hogy az egyházmegye valláserkölcsi élete mélyponton volt. A papokat és a híveket a legelemibb egyházi törvények megtartására kellett felszólítani. A fáradhatatlanul dolgozó püspöknek néhány év alatt sikerült elérnie, hogy papjai és hívei szemléletében és magatartásában döntő fordulat követ-. kezett be. 1 c) A javadalom visszaszerzése A munkácsi püspökök állandó jövedelmét a kolostor birtokai biztosították. A már említett ún. Korjatovics-féle adománylevél Bobovistye és Lauka községeket a kolostornak ajándékozza, néhány más községeket pedig bortized megfizetésére kötelezi. Mindezt a munkácsi uradalom tulajdonosai maguknak foglalták le (1588), ezért a püspöknek az egyes főpapi funkciók alkalmával fizetett pénzen kívül más jövedelme nem maradt. De Camelis kérésére I. Lipót király a Korjatovicsnak tulajdonított adománylevelet megerősítette, a püspök a két községet visszakapta. Amint a községek átadása megtörtént, Kaminszki Petronius, a kolostor elöljárója tiltakozást jelentett be az eljárás ellen az egri püspök, a leleszi konvent, majd a prímás előtt is. Arra hivatkozott, hogy az adományozó a javadalmat a kolostornak szánta, nem pedig a püspöknek, aki csak vendégként tartózkodik abban. Ezzel megindult a pereskedés a püspökség és a szerzetesek között az alapítvány körül, s az egészen 1751-ig tartott. d) Kísérlet a papnevelés megoldására Az egyházmegye egyik legsúlyosabb problémája az unió után is a papképzés rendezetlensége volt. Munkácson a XVII. század derekán működött ugyan iskola, melyben klerikusokat és kántorokat képeztek, de csak kezdetleges szinten. A papnevelés kérdésének megoldására az első lépéseket Kollonich tette meg valószínűleg De Camelis kérésére. Az érsek-bíboros Jány Ferenc szerémi püspök hagyatékából, valamint saját vagyonából forintos alapítványt létesített a nagyszombati Szent Adalbert szemináriumban keleti szertartású teológusok neveltetési költ- 143

141 ségeinek fedezésére. Ez az alapítvány biztosította néhány papnövendék tudományos kiképzését. Alapítványt létesített De Camelis püspök is. Végrendeletében 1000 forintot hagyott a munkácsi kolostorra azzal, hogy ennek kamatait egy olyan tanító díjazására kell fordítani, aki a gyermekeket az egyházi szertartásokra, énekre, valamint magyar és latin nyelvre tanítja. e) I. Lipót kiváltságlevele A papság életkörülményei az unió után sem változtak meg. Lippay, érsek felhívást intézett a földesurakhoz, hogy az egyesült papságot ne kényszerítsék szolgai munkára; ennek azonban nem lett semmi eredménye. Még a katolikus vallású földesurak is csak pénzbeli megváltás ellenében lettek volna hajlandók a papok jobbágyi szolgáltatásairól lemondani. Jobbágy sorban élt a papság a királyi birtokokon is. De Camelis az egyesült papság társadalmi helyzetének rendezése érdekében I. Lipót királyhoz fordult. Kérésére a király augusztus 23-án kiváltságlevelet adott ki a Rómával egyesült rutén papság számára. Ezzel az oklevéllel a király a papokat és azok gyermekeit felszabadítja a jobbágyság alól. A papokat és az egyházi objektumokat ugyanazon mentességben részesíti, mellyel a latin szertartásúak rendelkeznek. Elrendeli, hogy a földesurak az egyesült egyházközségek, az iskolák és a temetők részére telket biztosítsanak. A kiváltságlevél végrehajtása leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Ennek nemcsak gazdasági, hanem politikai okai is voltak. A király a földesurakat közvetlenül érintő kérdésben az országgyűlés megkérdezése nélkül döntött, s ebben a rendek az elnyomó törekvések újabb megnyilvánulását látták. Ezzel magyarázható, hogy a megyék oly viharosan tiltakoztak a kiváltságlevél ellen. Fenessy György egri püspök védelmébe vette az egyesült papságot. Azt javasolta Kollonichnak, hogy a magyar kancellária a legszigorúbban lépjen fel azokkal szemben, akik a kiváltságlevél ellen lázonganak, mert ezek a király parancsával szállnak szembe. Kollonich a püspök javaslatát magáévá tette, de intézkedésre nem került sor. Kitört ugyanis a Rákóczi-féle szabadságharc, majd annak leverése után a püspökség betöltése körül újra oly zavarok támadtak, hogy az immunitás kérdése egy időre háttérbe szorult

142 f) Emlékirat az unió rendjéről Kollonich Magyarország közigazgatásának átalakítására vonatkozó előterjesztésében azt javasolta, hogy a munkácsi püspök az egri megyéspüspöknek mint metropolitának legyen alárendelve. Ezt a javaslatot a király elfogadta, s így bekerült De Camelis kinevezési oklevelébe is. Ö azonban ezt egyházjogilag képtelenségnek tartotta, s ennek megfelelően teljes püspöki joghatóságot gyakorolt; híveitől tizedet szedett. Vele szemben Fenessy egri püspök Kollonich álláspontjára helyezkedett, s az érseknek a függőségre vonatkozó elképzeléseit jogilag is meg akarta alapozni. Megbízta barátját, Kecskeméti Jánost, a tudós jezsuitát, hogy készítsen emlékiratot az unió kánoni rendjéről. E terjedelmes dolgozat szerint a munkácsi püspökséget sohasem állították fel, s éppen az unió érdekében azt a jövőben sem szabad felállítani. Az egri megyéspüspök teljes joghatósággal rendelkezik az egyházmegyéje területén élő görög szertartású papok és hívek felett. A pápa ugyan kinevezte De Camelist apostoli helynöknek, de tisztsége gyakorlásához a megyéspüspök beleegyezése is szükséges. Az egri püspök viszont számára csak a külhelynököt megillető, korlátozott joghatóságot biztosítja. A megyéspüspök engedély nélkül, önállóan úgyszólván semmiben sem intézkedhet. Az emlékirat megtiltja De Camelisnek a tizedszedést is. Azt állítja, hogy II. Ulászló király felmentette ugyan a görög szertartásúakat a tizedfizetés alól, de csak azért, mert szakadárok voltak. Az unió után azonban kötelesek tizedet fizetni a megyéspüspöknek. De Camelis tehát jogtalanul járt el, mikor saját híveitől tizedet szedett. Figyelmezteteti őt azokra a büntetésekre, amelyekkel az egyház azokat sújtja, akik mások javait jogtalanul használják. A görög szertartású paróchiák jogállásának meghatározása a megyéspüspökre tartozik. Ö dönti el, hogy a görög paróchia önálló lelkészség-e, vagy csak a latin plébános filiája; hogy a görög lelkész önálló paróchus e, vagy csupán a latin plébános helyettese "' Fenessy az emlékiratot elküldte Kollonichnak. A kísérőlevélben összefoglalja kívánságait: De Camelis ne gyakoroljon püspöki joghatóságot és ne szedjen tizedet az ő egyházmegyéjében. De Camelis a Kollonich-hoz írt levélben azt válaszolta, hogy ő csak azt a tizedet szedi be, melyet hívei korábban a protestáns lelkipásztoroknak fizettek; a joghatóság kérdésében sem lehet vita, mert egyik püspök még akkor sem függ a másiktól, ha nemcsak ugyanabban az egyházmegyében, hanem ugyanabban a városban is lakik, mint pl. Vilnában vagy Lembergben. 145

143 Ügy tűnik, hogy ezzel a levélváltással az ügy le is zárult. Nincs oly adatunk, mely arra utalna, hogy Fenessy megkísérelte volna a joghatóság gyakorlását a keleti szertartásúak felett. Valószínű, hogy a püspök gyámkodása csak abban a jóakaratú pártfogásban nyilvánult meg, amiben az egyesületeket a parochiális telkek ügyében a megyegyűléseken részesítette. g) II. Rákóczi Ferenc és De Camelis püspök A szabadságharc kitörése után De Camelis nem maradhatott a kolostorban, Kaminszki elűzte onnan. A püspök Eperjesen telepedett le, de mivel II. Rákóczi Ferencnek ( ) nem tette le a hűségesküt, a fejedelem kiutasította őt az országból. De Camelis tisztázta magát Rákóczi előtt. Az országot nem kellett elhagynia, de Munkácsra nem térhet vissza. 5 De Camelis augusztus 22-én halt meg Eperjesen. Halála pótolhatatlan veszteséget jelentett az egyházmegye számára. Elképzeléseit és célkitűzéseit ugyan nem sikerült maradéktalanul valóra váltania, de ezek útmutató jellegűek maradtak az utódai számára is. 2. Bizánczy György Gennadius püspök a) Ellentétek a püspökség betöltése körül. De Camelis halála után az egyházmegyének egyszerre három püspöke is lett, a valóságban azonban tíz évre újra főpásztor nélkül maradt. II. Rákóczi Ferenc kegyúri jogaira hivatkozva, bizalmas emberét, Kaminszki Petroniust nevezte ki püspöknek. Levelet intézett Zaleszki Leo kijevi metropolitához, melyben értesíti, hogy a munkácsi püspökséget, mely eddig jogellenesen az esztergomi érsekséghez tartozott, most újra a kijevi metropolia joghatósága alá akarja rendelni. Ugyanakkor arra kérte a főpapot, hogy Rómától Kaminszki számára eszközölje ki a megerősítést, és szentelje őt föl püspökké. XI. Kelemen pápa ( ) azonban Vinniczky György premisli püspököt bízta meg az egyházmegye kormányzásával. I. József király ( ) viszont De Camelis egyik helynökét, a papság által megválasztott Hodermarszki Jánost nevezte ki püspöknek. Mindhárom fél ragaszkodott a kinevezés jogához. Ezért amikor Vinniczky a megüresedett kijevi metropolita kormányzására ka- 146

144 pott megbízást, Róma az ő egyik munkatársát Filippovics Polikárpot nevezte ki apostoli helynöknek (1709), Rákóczi pedig Kaminszki halála után (1710) De Camelis másik helyettesének, Bizánczy György kállói esperesnek adományozta a kolostort, helynöki kinevezéssel együtt. Bécs kitartott Hodermarszki mellett. Ezekben a zavaros években az egyházmegye papjai kísérletet tettek a püspökválasztás jogának érvényítésére: ismételten kérték Rómától az általuk megválasztott Hodermarszki megerősítését. A papság kérését Keresztély Ágost esztergomi érsek ( ) is támogatta. A prímás Hodermarszkit általános helynökké nevezte ki (1709). Róma azonban Hodermarszkit nem volt hajlandó megerősíteni. Ennek nem az volt a legfőbb oka, hogy kedvezőtlen információkat kapott felőle, hanem az, hogy a Szentszék sem a papság választási, sem pedig a király kinevezési jogát nem ismerte el. Ez utóbbit azzal indokolta, hogy a munkácsi püspökség nem tekinthető szabályszerűen felállított egyházmegyének, hanem csupán apostoli helynökségnek, melynek főpásztorát, az apostoli vikáriust, a pápa nevezi ki. Róma jelöltjeitől viszont Rákóczi és a bécsi kormány egyaránt megtagadta a működési engedélyt, így az egyházmegyének ténylegesen működő főpásztora nem volt. Ennek következtében a papok és a hívei körében a fegyelem fellazult. Az özvegy papok másodszor is megnősültek, az elvált híveket megeskették; senki sem gondoskodott a papok felszenteléséről és a bérmaolaj beszerzéséről. Telekesi István egri püspök ( ) II. Rákóczi Ferenc híve, ismerve a munkácsi egyházmegyében uralkodó botrányos állapotokat, a fejedelem pártfogolt ját, Bizánczy Györgyöt, az egyházkormányzat biztosítására saját helynökévé nevezete ki (1713. április 9.). Most történt meg először, hogy az egri püspök állított helynököt a munkácsi egyházmegye élére. b) Bizánczy püspöki kinevezése Róma és Bécs éveken át tartó tárgyalás és jegyzékváltás során sem tudta összeegyeztetni a munkácsi püspökségre vonatkozó elképzeléseit. Végül maguk a jelöltek is belátták, hogy a másik fél megerősítésére nem számíthatnak. Ezért Filippovics visszatért hazájába, Hodermarszki pedig lemondott a püspökségről, azzal a feltétellel, hogy helyette megkapja a munkácsi apátságot, a kolostor valamennyi jövedelmével együtt. Hodermarszki lemondását III. Károly király elfogadta, s Bizánczy Györgyöt nevezte ki munkácsi püspöknek. Róma álláspontját 147

145 püs- fenntartva, apostoli helynökké és szebasztopoliszi címzetes pökké nevezte ki őt (1716). c) Róma döntése az egri és a munkácsi püspökség jogviszonyáról Telekesi István püspököt kizárólag a jóakarat és a segítő szándék vezette, amikor Bizánczyt saját helynökévé kinevezte. Ennek ellenére a papság ezt az eljárást jogtalan beavatkozásnak tekintette. Az egyházmegye papjai március 7-én a munkácsi kolostorban zsinatot tartottak, melyen leszögezték, hogy továbbra is ragaszkodnak az unió alkalmával megállapított feltételekhez. Kijelentették, hogy a prímáson a metropolitán kívül, más latin főpásztornak nincs joga beavatkozni egyházkormányzati ügyeikbe. A zsinaton hozott határozatokat Rómába is felterjesztették. Telekesi utóda, Erdődy Gábor ( ) a papság álláspontjával ellentétben, az egri egyházmegye területén élő keleti szertartásúak főpásztorának tartotta magát. Ezért, amikor Bizánczyt a helynökségben megerősítette (1715. április 20.) eskü alatt kötelezte őt az iránta való engedelmességre. A püspökké kinevezett Bizánczynak rendkívül szűkre szabott joghatóságot adott, sőt még a létfenntartását is kétségessé tette. A kolostor jövedelme, mely eddig a püspök megélhetését biztosította, Hodermarszkit illette, akit Bizánczy, Erdődy kívánságára kénytelen volt helyettesének elfogadni, s vele a papszentelés után járó illeték kivételével minden más jövedelemben megosztozni. Bizánczy az Egerrel való együttműködés híve volt. Miután azonban Erdődy a jogkörét egyre inkább megszorította, s még a papszentelést is legszigorúbb feltételekhez kötötte, Rómához fordult ellene. Erdődy Róma kérdésére azt felelte, hogy a munkácsi helynökök az egyházi előírások, valamint a király által kiadott kinevezési okiratok értelmében az egri megyéspüspököknek vannak alárendelve, tehát jogsértést ő nem követett el. A továbbiakban azzal vádolta Bizánczyt, hogy tanulatlan embereket szentel fel, a papjait képtelen megrendszabályozni. A Hitterjesztés Kongregációja június 20-án foglalkozott az egri és a munkácsi püspökség jogviszonyával. Ekkor került szóba az egyesült papság ama kérése is, hogy a prímáson kívül más latin püspök ne avatkozzék egyházi ügyeikbe. A Kongregáció kimondta, hogy az egyesültek megyéspüspöke az egri püspök. Bizánczyt értesítették, hogy csak az ő engedélyével szentelhet papokat és építhet templomot. Ezzel a vita az egri és a munkácsi püspökség között egy időre 148

146 lezárult, hiszen a jogviszonyt Róma egyértelműen Az egyesült papság a döntést tudomásul vette. 1 meghatározta. d) A kiváltságlevél megerősítése III. Károly király Bizánczy kérésére az 1692-ben kiadott kiváltságlevelet megerősítette (1720). Megkezdődött annak végrehajtása is, melynek során kimérték a paróchiáknak járó telkeket. Miután a legtöbb helyen kedvezőtlen fekvésű, terméketlen területeket juttattak a paróchiáknak, a papság életszínvonala lényegében alig változott. Ehhez hozzájárult a papság magas létszáma is, előfordult, hogy egy-egy telekre öt-hat pap jutott. Ennek ellenére a kiváltságlevél megerősítése igen jelentős esemény volt. Ettől kezdve ugyanis a papokkal nem a földesurak, hanem a püspökök rendelkeztek, s így lassan megindulhatott a mai értelemben vett egyházmegyei kormányzat. 2 e) Joghatósági vita a jogarasi püspökkel Mint említettük, a máramarosi papok 1721-ben elfogadták az uniót. Ebben a kerületben az uniós munkát öt éven keresztül ( ), Bizánczy papjai végezték. Bizánczy püspök 1723-ban felállította a Máramarosi Vikáriátust. Az első vikárius Hodermarszki Prokop lett, akinek szerepe volt az unió létrejöttében. 3 Az egység helyreállítása után előbb Pataki, majd Micu Klein fogarasi püspökök Máramarost saját joghatósági területüknek akarták tekinteni. Pataki 1725-ben a bécsi nunciushoz, Micu Klein pedig 1731-ben a Hitterjesztés Kongregációjához fordult, hogy Máramarost helyezzék a fogarasi püspök joghatósága alá. Micu Klein a többi között azzal érvelt, hogy Máramaros már az unió előtt is az erdélyi görög szertartású püspökökhöz tartozott. Bizánczy azonban bebizonyította, hogy egyetlen erdélyi püspök sem gyakorolt joghatóságot ott. Ellenben a munkácsi püspökök az unió előtt és után is egyaránt gyakoroltak joghatóságot a kerületben, Ezért kezdeményezhette az egység helyreállítását Máramarosban a munkácsi püspök. A Szentszék Bizánczy érveit elfogadta, s Máramaros a munkácsi püspök joghatósága alatt maradt. 4 f) Bizánczy utódai Bizánczy 1733-ban elhunyt. Utóda Olsavszky Simon István lett. Olsavszky a Szepes megyei Olsavica községben született. Erede- 149

147 ti neve Zsid vagy Zsidik volt, az Olsavszky nevet szülőfalujáról vette fel tól Bizánczy általános helynöke volt. Bizánczy halála után Olsavszkyt Erdődy Gábor egri püspök saját helynökévé nevezte ki. Olsavszky Simon 1734-ben meghalt. A pozsonyban tartózkodo Erdődy testvérét, Olsavszky Mihály Mánuelt, az egri szentszék pedig Blazsovszky György Gábort nevezte ki helynöknek (1738. január 12-én és 14-én). Erdődy ezt a különös melléfogást úgy intézte el, hogy ez utóbbit erősítette meg a helynökségben, s majd miután meghalt (1742. december 20.) akkor nevezte ki újra Olsavszkyt. Az egri püspök által kinevezett helynököket a király munkácsi püspöknek, a pápa pedig apostoli vikáriusoknak nevezte ki s őket különböző címekre fel is szentelték. így: Olsavszky a pellei, Blazsovszky pedig agni-i püspöki címet kapta XII. Kelemen pápától ( ). Joghatóságuk körét az egri püspök határozta meg, aki előtt ismételten hűségesküt kellett tenniük. III.Károly király tudomásul vette, hogy a munkácsi egyházmegye, melynek címére ő püspököket nevez ki nincs felállítva. 5 Blazsovszkyt halála után azzal vádolták, hogy az egri igények ellen semmit sem tett, ő az egriek iránti engedelmesség tekintetében a legnyomorultabb rabszolgánál is nyomorultabban viselkedett, sőt az oldalán működő egyházfiakat is hasonló rabszolgaságra 6 kényszerítette". A munkácsi püspöknek az egri püspököktől való függése Blazskovszky alatt a szolgai állapotig süllyedt." 7 Blazsovszky utódai mint említettük Olsavszky Mihály Mánuel lett, aki XIV. Benedek pápától ( ) a rosse-i püspök címét kapta. Ö volt a munkácsi püspökség egyik legkiválóbb főpásztora, aki viszonylag hosszú kormányzása idején ( ) emberfeletti küzdelmet folytatott a püspökség alapvető problémáinak megoldása érdekében. 3. Olsavszky Manuel a) Püspöki székház építése Amikor Olsavszky mint az egri püspök helynöke Mária Terézia királynőtől püspöki kinevezését kérte, hangsúlyozta, hogy őt kérelmében nem a földi hiúság vezeti, mert a munkácsi püspökségnek sem székháza, sem javadalma nincs (1743). Valóban, a szerzetesek Kaminszki óta a püspököt csak megtűrt vendégnek tekintették a kolostorban. Olsavszkyval szemben egyenesen a Helytartótanácshoz fordultak. Azt állították, hogy a püspök 150

148 jelenléte zavarja a szerzetesek életét, akik miatta nem tudnak hivatásuknak élni, ezért kérték a kolostorból való kilakoltatását. A királynő a szerzetesek kérelmének helyt adott. Elrendelte, hogy Olsavszky a kolostort hagyja el. Ugyanakkor 2000 forintot utalt ki neki lakásépítésre. A püspök egy faházba költözött, és kilenc évig lakott abban. Azt remélte, hogy a királynőtől újabb segélyt kap, ezért 13 szobából álló székház építését tervezte, ami több mint 9000 forintba került volna. Ezt az összeget azonban a helytartótanács nem volt hajlandó biztosítani, ezért a tervezett épületnek csak egy része készült el, amelybe a püspök 1760-ban be is költözött. 1 b) Iskolaalapítás Olsavszky, amint átvette az egyházmegye kormányzását, papnevelő intézet felállítását tervezte. Viszont tisztában volt azzal, hogy azonnal nem szervezhet felsőfokú tanintézetet, mert abba nem talált volna megfelelő előképzettséggel rendelkező növendékeket. Éppen ezért Munkácson oly iskolát állított fel, mely az alapvető ismeretek elsajátítását biztosította (1744). Az iskolában mindössze két évfolyam működött. Az első évfolyamon írni, olvasni és számolni tanították meg a növendékeket, a másodikon került sor a hit- és erkölcstan oktatására. Az iskola növendékei között nemcsak fiatalok, hanem idősebb emberek, felszentelt papok is votak. Az intézetnek ugyanis nemcsak az volt a célja, hogy a fiatalokat előkészítse a magasabb ismeretek befogadására, hanem az is, hogy a már működő papokat oktatásban részesítse. Az iskola egész tananyagát tartalmazó tankönyvét a pöspök állította össze. A könyv két nyelven, latinul és ruszinul soronként párhuzamosan készült. Olsavszky Máramarosszigeten és Nagybányán is szeretett volna iskolát létesíteni, de a körülmények ezt nem tették lehetővé. 2 c) A papnevelés Mária Terézia Barkóczy Ferenc egri püspök ( ) kérésére 1754-től kezdve évi 1200 forint segélyt utalt ki az egri szemináriumnak, hat munkácsi egyházmegyés papnövendék neveltetési költségeinek fedezésére. A püspök gondoskodott róla, hogy a teológusok saját szertartásukat is megismerhessék; ennek oktatásával Habina Péter munkácsi egyházmegyés lelkészt bízta meg. Olsavszky azonban azt akarta, hogy a teológusok az ő székhe- 151

149 lyén nevelkedjenek, ezért elhatározta, hogy Munkácson papnevelő intézetet állít fel. Megnyerte tervének a munkácsi uradalom tulajdonosát, Schönborn grófot, aki telket és épületanyagot ajánlott fel, de annak felépítéséig is hajlandó lett volna a növendékeknek megfelelő lakást biztosítani. A püspök kérelmére a királynő október 30-án úgy intézkedett, hogy az 1200 forint segélyt Munkácsra kell átutalni. A papnövendékek, akiket eddig is valósággal kényszeríteni kellett arra, hogy Egerbe menjenek tanulni, az új tanévet már Munkácson kezdhették volna meg, Olsavszky azonban november 5-én elhunyt, így a teológusok egyelőre Egerben maradtak. Olsavszky a joghatósága alá tartozó román egyházközségekből származó papnövendékek számára az Ugocsa megyei Turc községben szervezte meg a képzést, ahol egy tanító hittanra és liturgiára tanította őket. 3 d) A paróchiák összeírása Hazánkban a falusi papság jelentős része a XVIII. század első felében rendkívül nehéz anyagi körülmények között élt. Ezért III. Károly király 1733-ban létrehozta a lelkészpénztár (cassa parochum) intézményét. Ennek az volt a feladata, hogy a lelkészek minimális fizetéséről gondoskodjék. Ez utóbbit a király évi 100 forintban határozta meg. Ahol a pap jövedelme ezt nem éri el, a különbözetet a lelkészpénztárnak kell kiegyenlítenie. Ezért szükségessé vált az egyházközségek anyagi helyzetének felmérése. Mária Terézia február 10-én elrendelte, hogy a felmérést a munkácsi egyházmegye minden egyházközségében, a Helytartótanács lelkészpénztári bizottsága által megadott szempontok alapján egy éven belül végezzék el. Az összeírás, melynek elkészítésében maga a püspök, továbbá vezető beosztásban lévő papok, valamint a megyei tisztviselők vettek részt, Zemplén megye kivételével határidőre elkészült. (Zemplén nem volt hajlandó részt venni e munkában, mert attól tartott, hogy az összeírás valamilyen hátrányos következményekkel járhat a földbirtokosok számára). Eszerint 1747-ben Szabolcsban (és a mai Hajdúban) 29, Ungban 57, Borsodban 9, Abaújban 17, Ugocsában 33, Szatmárban 84, Beregben 92, Máramarosban 122, Sárosban 95, tehát e megyékben összesen 538 paróchia volt. Ez a viszonylag igen magas szám arra vall, hogy még a legkisebb községeknek is volt temploma és papja. Részben ezzel magyarázható, hogy a lelkészek jövedelme rendkívül csekély volt. A felmérés során kiderült, hogy évi fizetésüknek 100 forintra való kiegészí- 152

150 téséhez Ft-ra lenne szükség. Ez az összeg azonban messze meghaladta a lelkészpénztár lehetőségeit. A királynő a papság számára évi 4000 Ft segélyt utalt ki, ennek szétosztását a püspökre bízta. Az összeírásban szereplő paróchiák közül jelenleg is a Hajdúdorogi Egyházmegye területén van Abaúj megyében: Komlóska, Borsod megyében: Görömböly, Hejő, Keresztúr, Pálfalva, Sajópetri és Sajószeged (Sajószöged). Szatmár megyében: Penészlek, Vasvári, Császári és Derzs, Szabolcs megyében: Bakta, Pócs, Petneháza, Kárász, Tass, Napkort, Kálló-Semjén, Rác-Fejértó, Hajdú-Böszörmény, Hajdú-Dorog, Böd (Büd), Tímár, Balsa, Vencsellő, Buly (Búj), Nyíregyháza, Oross (Oros), Pilis, Nyír-Béltek, Lugas (Lúgos) Nyír-Adony, Gelse, Pátza (Tornyospáloa), Mándok, Levelek, Aranyos, Olasz-Pályi, Gyulay (Gyulaj) és Nagykálló, vagyis mind a 29 paróchia. 4 A szabolcsi egyházközségben élő hívek jelentős része tősgyökeres" magyar volt. 5 Ezek... a XII XIII. századbeli gör. szert, magyarok leszármazottainak tekinthetők... kik a kereszténység felvételekor a keleti rítushoz csatlakoztak." 6 _ Számukat némileg növelte néhány református magyar áttérése is.' A XV. század végén megkezdődött a rácok betelepítése a szabolcsi falvakba. A XVI. század közepén rácok élnek Vencsellőn, Keresztúton (Kótajban), Gáván és Kenéziőn. 8 A XVI. század végén és a XVII. század elején a szabolcsi és szatmári községek nagy része háborús események és járványok miatt sorra elpusztult. Paróchiáink közül Piricse, Szakoly, Bököny, Büd, Érpatak 1715-ben Penészlek és Nyírlugos pedig még 1720-ban is mint puszta" szerepel az oklevelekben. 9 A XVII. század első évtizedeiben ruszinok telepedtek le az elnéptelenedett falvakba. A XVII. század közepéig csak néhány szabolcsi községben élnek ruszinok, így: Pócson, Baktán, Nyírpazonyban, Petneházán. A század második felétől Mándokon, Karászon, Újfehértón is megjelennek. Az évi összeírás szerint viszont a szabolcsi paróchiák közül Tímár, Búj, Pócs, Béltek, Gelse hívei mind ruszinok, Aranyos, Lövőpetri, Tass, Üjfehértó, Ajak, Napkor, Levelek, Balsa, Baktalórántháza, Piricse, Petneháza, Gyulaj, Karász, Nyírmihálydi, Mándok és Nagykálló híveinek kisebb-nagyobb része ruszin. 10 A Szabolcsban letelepedett ruszinok közül sokan magyar nevet viseltek. Magyarországon a XIII. század elején kezdődött meg a családi név (vezeték név) használata és a két elemű név" viselése a XVI. században általános lett. A nevet vagy maga az egyén vette fel, vagy még inkább az a közösség adta, amelyben élt. 11 Kétségtelen, hogy Kárpátalján számos magyar község elruténesedett:... pontosan tudjuk, hogy a magyarság határa északnak 153

151 tovább terjedt, mint manapság; egy csomó magyar falu volt, mely később ruténná lett, s e magyar falvak egy rész a török elől menekülő délvidéki magyarság alapítása. A Bereg megyei Verchovinán Krajna, Lucska, Magyarovica ekkor magyar községek, az előbbiek családdal, lélekkel; egy csomó protestáns falu is található, melynek magyar lakossága később rutén és görögkeleti lett, így Pósaháza, Munkácsújfalu, Klacsanó, Oláhkerepec, Kucsava stb." Hiszen ekkor még pl. Máramaros hegyes vidékein is magyar jobbágyok vannak, Huszt várának és uradalmának jobbágyai is névleg szinte teljesen magyarok. 12 Lehetséges, hogy a Szabocsba költözött rutének" éppen ezek közül kerültek ki. Sőt van olyan feltevés is, hogy Kárpátaljáról a Szabolcsba költözött jobbágyok tulajdonképpen csak hazajöttek, mert őseik a törökök elöl északra menekülve nyelvüket és vallásukat megváltoztatták. 13 Ezek igen gyorsan visszamagyarosodtak, a rutének pedig elmagyarosodtak. Az évi összeírás szerint Szabolcs megyében 34 görög katolikus paróchia és 58 filia volt, tehát 90 községben éltek görög katolikusok, de ugyanakkor rutén hívek már csak kilenc községben éltek. Ezt a folyamatot nagymértékben elősegítette, hogy Szabolcsban a jövevények érkezésekor magyar görög katolikusok is éltek és ők ezekkel együtt ugyanabba az egyházközösségi szervezetbe kerültek. Mint említettük, az sincs kizárva, hogy a betelepedett rutének" között voltak magyarok is. Ez esetben a rutén szó nem etnikumot, hanem meg nem telepedett jobbágyot, tehát állapotot jelöl. A XVIII. század folyamán románok is érkeztek Szabolcs megye néhány községébe, így Kislétára (1735), Nyíradonyba (1736), Nyíracsádra (1740), Biribe között), Üjfehértóra (1769), Kállósemjénbe (1780 táján), Nyírábrányba (1790). Feltételezhető, hogy ezek egy része a román liturgikus nyelvet használó magyar származású görög katolikus volt. Talán ezzel lehet magyarázni, hogy Űjfehértó, Kisléta, Kállósemjén és Biri hívei rendkívül rövid idő alatt elmagyarosodtak. Ezzel szemben Nyíradony, Nyírábrány és Nyíracsád görög katolikus lakossága a legújabb időkig románnak tartotta magát. 14 Mint említettük, a munkácsi püspökség legjelentősebb magyar egyházközsége Hajdúdorog volt. A XVII. század közepétől kezdve a városban ruszinok és románok telepedtek le. Az egyenként vagy kisebb rajokban beköltözőket a város szilárd magyar többsége azonban mindenkor gyorsan átformálta, és nyelvében észrevételenül magyarrá tette." 15 Azonban itt is felmerül a kérdés: az északkeleti megyékből, va- 154

152 lamint Erdélyből érkező jövevények valóban rutének, illetve románok voltak-e. A beköltöző rutének ugyanis Árdánházy, Báthory, Csanády, Elek, Farkas, Fejér, Fekete, Horváth, Krucsay, Komószy, Kállay, Kovács, Lengyel, Lakatos stb nevet, a románok pedig Nagy, Papp, Harsány, Hunyady stb. nevet viseltek. A feljegyzések szerint csaknem minden jövevény magyar nevű volt. 16 A hajdúdorogi görög katolikusok tehát magyarok voltak. Azonban az egyházi szertartásokat ószlávul, majd az erdélyi hívek beköltözése után románul is végezték. Sőt a városban a XVII. század második felétől 1819-ig két lelkésze volt, az egyiket a rutének, a másikat az oláhok papjának nevezték, vagyis a rítust azonosították a nemzetiséggel. Ezért Hajdúdorog lakosságát ruténnek és románnak tartották. 17 Ebből mint látni fogjuk a későbbiek során számtalan félreértés és kellemetlenség adódott. Egyébként a hajdúdorogi templomban az istentisztelet rendjét a városi tanács 1732-ben határozattal szabályozta. 18 Barkóczy Ferenc egri püspök a rakamazi egyházlátogatás alkalmával, július 29-én vizsgálatot tartott a két hajdúdorogi lelkész ellen, akiket skizmatikus törekvésekkel vádoltak. Jellemző, hogy Dorogi András rutén és Ollányi Konstantin oláh lelkész a hitvallást szóban és írásban magyarul tette le. 19 e) A szertartási könyvek problémája A királynő felszólítására Olsavszky között egyházmegyéjének valamennyi parókiáját meglátogatta. Tapasztalatairól három jelentésben számolt be Mária Teréziának. A püspök által készített kimutatás szerint az egyházmegyében 40 kő és 801 fatemplom volt. A templomokban a püspök igen kevés használható szertartási könyvet talált. A könyvek többsége nem unitus, hanem orosz ortodox kiadású volt. A szertartási könyvek problémája az unió óta szinte minden főpásztort foglalkoztatott. De Camelis ebben az ügyben is Kollonichhoz fordult, aki a jezsuiták nagyszombati nyomdáját szláv betűkkel szereltette fel. Ebben a nyomdában mindössze három szláv nyelvű teológiai tankönyv készült. A szláv betűket valószínűleg innen szállították a kolozsvári jezsuita rendház nyomdájába, Olsavszky tankönyvét ugyanis már itt nyomták ki (1746). A kolozsvári szláv nyomdát tűzvész pusztította el. Olsavszky jelentte a királynőnek, hogy a templomnak lengyelországi unitus könyvekkel való ellátásra forintot kellene fordítani. Ezzel szemben egy meglévő nyomdának szláv betűkkel való felszerelés csak forintba kerülne. A püspöknek a nyomda 155

153 felállítására vonatkozó elképzelései azonban nem valósultak meg, ezért nem lehetett szó a szertartások szabályszerű és egyöntetű végzéséről sem. 20 Olsavszky csak ószláv könyvek kiadásának gondolatával foglalkozott. Az egyházmegyéhez tartozó románok ugyanis liturgikus könyveiket Balázsfalván beszerezhették; a magyar egyházközségekben pedig ószlávul, illetve néhány helyen románul végezték a szertartásokat. A magyar nyelv templomi használata a prédikációra és esetleg néhány énekre szorítkozott, ez utóbbiakat a lelkészek fordították le. A hagyomány szerint Izaiás, debreceni paróchus már 1690 körül több éneket átültetett nyelvünkre. 21 Emellett számos magyar nyelvű vallásos népének is keletkezett. Ezeket valószínűleg a szertartások előtt és után énekelték A máriapócsi templom és rendház felépítése A két könnyező ikon Máriapócsot az érdeklődés középpontjába helyezte. Az első ikon november 4 december 8. között könnyezett. Ezt az ikont I. Lipót rendeletére Bécsbe szállították, és az ottani Szent István dómban helyezték el. E képről készült másolat került a pócsi templomban az eredeti helyére, ennek könnyezése augusztus 1 5. között történt. A máriapócsi kegytemplom építését Bizánczy György kezdte el 1731-ben, és Olsavszky Mánuel fejezte be 1756-ban. Jelenlegi alakját csak 1907-ben nyerte el. A bazilita kolostort Olsavszky püspök építtette között. Barkóczy egri püspök tiltakozott a kolostor felépítése és a baziliták pócsi letelepedése ellen. Arra hivatkozott, hogy a zarándokok ellátásáról az őket kísérő papok gondoskodnak, másrészt a baziliták jelenléte veszélyeztetné a ferenceseknek a vidékről származó jövedelmét. Ezért a bécsi udvartól az építkezés beszüntetését kérte. Olsavszkynak azonban sikerült megszereznie a Helytartótanácstól az engedélyt az építkezés folytatásához. A kolostor felépítéséhez és fenntartásához igen jelentős anyagi támogatást nyújtott Rácz Demeter, gróf Károlyi Ferenc görög szertartású jószágkormányzója. 156

154 XIII. A munkácsi egyházmegye felállítása 1. Az egyesültek függetlenségi törekvésének kiújulása Az egyesült papok mint említettük tudomásul vették Róma döntését, mely kimondja, hogy megyésfőpásztoruk az egri püspök. A körülmények alakulása folytán azonban arra kényszerültek, hogy újra felvegyék a küzdelmet az egyházmegye függetlensége érdekében. a) Barkóczy püspök rendelete. Kecskeméti János emlékirata szerint a vegyes szertartású vidékeken működő görög paróchiák és lelkészek jogállását a megyéspüspök határozza meg. Ennek alapján Barkóczy püspök május 8-án rendeletet adott ki, melynek értelmében a görög lelkészek nem tekinthetők önálló paróchusoknak, hanem csupán a latin plébánosok helyetteseinek A róm. kat. plébánián (gör. kat. filiában) élő híveknek tehát kiszolgáltathatják a szentségeket, de nem a maguk, hanem a latin plébános nevében, az értük járó stólát felvehetik. A görög szertartású hívektől befolyó évi állandó jövedelem viszont a latin plébánost illeti. A rendelet a továbbiakban megtiltja a latin plébánosoknak, hogy a görög papokat a helyetteseiket híveik megesketésében akadályozzák; engedélyt ad görög templomok építésére, de csak ott, ahol ennek szükségéről megbízottja a helyszínen meggyőződik. Barkóczy e rendeletével a görög szertartású paróchusokat a latin plébánosok helyetteseivé fokozta le, majd újra szabályozta püspökük jogállását is. Azzal vádolta Olsavszkyt, hogy papjainak ellenőrzése helyett az Egertől való függetlenség gondolatával foglalkozik, ezért megfosztotta őt amúgy is szűkreszabott jogkörétől, és úgyszólván joghatóság nélküli rituális püspökké nevezte ki (1748. július 16.). A papság Barkóczy intézkedései ellen Rómához fordult (1749. február 6.). A Szentszék a bécsi nunciatúrán keresztül meg is indította a vizsgálatot, de Mária Terézia kérésére beszüntette azt. A királynő 157

155 ugyanis azt ígérte, hogy a szüséges lépéseket ő majd megteszi. Erre azonban csak evek múlva került sor. Időközben a két püspök vádakkal és mentegetőzésekkel, javaslatokkal és ellenjavaslatokkal kereste fel a királynőt, aki miután minden szükséges információt beszerzett, úgy intézkedett, hogy a görög szertartású hívek körében végzett szertartásokért járó stóla teljes egészében a görög lelkészeket illeti, akik ahol szükség van rá, templomot építhetnek, a híveikkel pedig szabadon érintkezhetnek. Ugyanakkor utasította a Helytartótanácsot, hogy kísérje figyelemmel a latin papoknak a görög szertartásúakkal szemben tanúsított magatartását (1756. szeptember 16.). A királynő rendeletét a két püspök körlevélben közölte papjaival. Barkóczy békés együttműködésre szólította fel papjait s hangsúlyozta, hogy a rendelet ellen vétőket ő is szigorúan meg fogja bünteti. A béke ezzel egy időre helyreállt. 1 b) Eszterházy püspök álláspontja Barkóczy 1761-ben esztergomi érsek lett. Utóda Eszterházy Károly ( ) Eger egyik legnagyobb püspöke volt. Nevét számos fontos intézkedés és nagyszerű épület örökítette meg. A keleti szertartású katolikusokkal szemben azonban rendkívül merev álláspontra helyezkedett, melyet az unió sajátos értelmezése, származása, neveltetése és osztályhelyzete határozott meg. Eszterházy Olsavszkyt mároius 18-án szintén joghatóság nélküli rituális püspökké nevezte ki. Ugyanazon a napon körlevevelet adott ki, melyben felújította Barkóczynak a görög papság jogállását oly hátrányosan szabályozó 1747-es rendeletét, sőt még túl is ment azon, mert kimondta, hogy vegyes szertartású házasságkötés esetén csakis a latin plébános az illetékes eskető lelkész. Ezzel a görög szertartású papságnak nemcsak jogkörét, hanem jövedelmét is megszorította. A püspök intézkedése mélységes felháborodást keltett az egyesült papság körében, és súlyos ellentétet váltott ki a latin és a görög szertartású lelkészek között, ami lassankint a gyűlöletig fokozódott. Az unió ellenségei látható kárörömmel szemlélték az egyesült papság kiszolgáltatottságát és tehetetlen vergődését. Űgy vélték, hogy e papok kilátástalan helyzetbe kerültek: egyrészt megfosztják őket jövedelmüktől, másrészt pedig lenézik őket, mert szegények és műveletlenek, s mindenféle munkát kénytelenek elvállalni, hogy megélhetésüket biztosítsák. Mindezekben az unióellenes álláspontjuk igazolását látták. Az egyesült papok 1764 januárjában egyházmegyei zsinatot tar- 158

156 tottak, melyben elhatározták, hogy sérelmeiket a királynő elé terjesztik. A királynőhöz intézett folyamodványukat Bradács János, a későbbi püspök vitte fel Bécsbe. Ebben előadják, hogy az egri püspök főpásztorukat megfosztotta joghatóságától, a görög papokat pedig a latin plébánosok káplánjaivá fokozta le. A filiákban latin plébánosok erőszakkal is kiméretik maguknak az évi jövedelmet a görög hívek terméséből, a latin ünnepek megtartására kényszerítik őket, s ha azokon dolgozni mernek, ekéjüket elveszik, kaszájukat összetörik. A latin szertartású földesurak is kíméletlenül lépnek fel a görög szertartású jobbágyaikkal szemben, olyan is akad köztük, aki súlyos botbüntetéssel fenyegeti őket, ha a leányegyházak görög szertartású hívei saját papjukat akarják felkérni keresztelésre, esketésre, temetésre. A papság hangsúlyozza, hogy az egri püspökök Róma és a király rendeleteit egyaránt figyelmen kívül hagyják, amikor a görög szertartásúakkal kapcsolatban intézkednek. Ezért a megnyugtató megoldást csak az biztosítaná, ha a görögök főpásztora tőlük független lenne. A királynő felszólítására Eszterházy szeptember 30-án válaszolt az egyesült papság panaszaira. Mindenekelőtt Olsavszkynak iskolák szervezésére és szláv betűkkel felszerelt nyomda alapítására vonatkozó, régebbi előterjesztésével kapcsolatban fejtette ki a véleményét. Szerinte nincs szükség arra, hogy görög iskolákat állítsanak fel, ott vannak a latinok iskolái, látogasság azokat. A papnövendékek maradjanak Egerben, így legalább a megyéspüspök szeme előtt vannak. Nincs szükség nyomda alapítására sem; van Egerben nyomda, azt kell felszerelni szláv betűkkel. A görög papság panaszaival kapcsolatban előrebocsátja, hogy ő sem a görög vikáriusnak, sem pedig a görög papságnak soha semmi rosszat nem tett. Velük szemben mindig a pápák rendeletei, a zsinatok határozatai és kánonok előírásai szerint járt el. Egyébként ő nem újított, hanem csak az elődei nyomdokain haladt. Ezek után 21 pontban cáfolja meg a görög papság vádjait. A továbbiakban azt hangsúlyozza, hogy a görögöknek nem szabad függetlenséget adni, mert ennek biztosítása a legnagyobb veszedelmet jelentené. Ha ugyanis kiharcolják a latin szertartású főpásztortól való függetlenségüket, majd a hitbeli dolgokban is függetlenek akarnak lenni. Ne hajszoljon tehát a görög klérus ilyen veszélyes kiváltságokat. A jövedelem kérdésében nincs helye semmiféle vitának. A zsinatok határozatai értelmében az egyházközség plébánosa a latin lelkész, a görög pap pedig az ő káplánja, a görög szertartású hívek

157 lelki ellátására. Az állandó jövedelem tehát a latin plébánost illeti. Véleménye szerint teljesen indokolatlan a görög papságnak a független püspökségre irányuló törekvése. A görög szertartású hívek szerinte annyira tudatlanok, hogy fogalmuk sincs arról, hogy kinek a joghatósága alá tartoznak. Nekik teljesen elegendő, ha saját szertartású papjaik vannak, önálló püspökségre tehát nincs szükség. Végül leszögezi, hogy ő ragaszkodik egyházmegyéjének régi jogaihoz. Arra kéri a királynőt, hogy minden eszközzel kényszerítse a görög helynököt és a papságot az alárendeltségi viszony elfogadására és betartására, mert az az unió megerősödésének legbiztosabb útja Mária Terézia döntése Eszterházy válasza s talán elsősorban annak ellentmondást nem tűrő hangja meggyőzte a királynőt, hogy a görög szertartásúakat sürgősen és feltétel nélkül függetleníteni kell tőle. Figyelemre méltó, hogy a püspök testvérbátyja, Eszterházy Ferenc kancellár is azt javasolta neki, hogy a további viszályoknak egy új görög püspökség felállításával vessen véget. A királynő álláspontjának kialakulását jelentős mértékben befolyásolta a hajdúdorogi unióellenes mozgalom is. Itt a hívek egy része a július 21-én tartott összejövetelen elhatározta, hogy szakít az unióval és a karlócai metropolita fennhatóságát ismerik el. E hívek küldöttséget menesztettek az érsekhez, papot kértek tőle, izgattak az unió ellen, és azt híresztelték, hogy az egyesületeket a latin szertartás felvételére akarják kényszeríteni. Az egyre erősödő mozgalom megfékezésére Mária Terézia kénytelen volt királyi biztost küldeni Dorogra. A rend helyreállítása után lefolytatott vizsgálat során kiderült, hogy a zavargást külső erők támasztották, része volt abban a karlócai metropolitának is. Ettől függetlenül ez a megmozdulás sajátos cáfolat volt Eszterházy ama állításának, mely szerint a görög híveknek fogalmuk sincs arról, hogy kinek a joghatósága alá tartoznak. Mária Terézia helyesen ismerte fel, hogy ez a nép, semmihez sem ragaszkodik annyira, mint a szertartásához, és nincs rá semmiféle biztosíték, hogy a dorogihoz hasonló zavargás nem ismétlődik meg más helyeken is, ha az egyesültek problémáit meg nem oldja. Úgy tűnik, hogy a királynő elsősorban az állam érdekeit tartotta szem előtt, amikor a görög szertartásúakat védelmébe vette

158 Mielőtt a munkácsi püspökség felállítása érdekében az első lépéseket megtette volna, január 15-én hozott határozatával megtiltotta Eszterházynak, hogy a görög püspököt helynökének, a görög papokat a latin plébánosok helyetteseinek nevezze. Ügy intézkedett, hogy a görög hívektől származó összes jövedelmet a görög papokat illeti. Felszólította Eszterházyt, hogy a görög püspököt és papokat hagyja meg jogaikban, őket semmilyen téren ne korlátozza. A királynő rendeletét Olsavszky azonnal közölte papjaival, Eszterházy azonban nem hirdette ki, így a latin szertartású papság azt nem is vette tudomásul, s ez a legsúlyosabb botrányokhoz vezetett A filiákban élő görög hívek is a párbért most már saját papjuknak akarták fizetni, a latin plébánosok viszont továbbra is maguknak követelték, s azt erőszakkal is elvették. Egyes földesurak botbüntetéssel fenyegetőzve tiltották meg a görög szertartású jobbágyaiknak azt is, hogy papjaiknak párbért fizessenek. Súlyos bonyodalmak támadtak a házasságok megáldása körül is. A királynő döntése után a görög szertartású papok úgy vélték, hogy híveik megesketése az ő joguk. Ezzel szemben a latin plébánosok önmagukat tartották illetékes eskető lelkészeknek nemcsak a vegyes szertartású, hanem a vegyes vallású házasságkötéseknél is, vagyis akkor is ha görög szertartású hívő protestánssal köt házasságot. Ez az ellentétes felfogás a latin és a görög papság között még inkább elmélyítette a szakadékot, s abból egyes helyeken tettlegességig fajuló botrány származott. Végül Eszterházy a királynő parancsára kénytelen volt kihirdetni a rendeletet, ugyanakkor annak szellemével ellentétes körlevelet adott ki. Ebben a vegyes szertartású házasságkötésére vonatkozó intézkedését fenntartja, engedélyt ad papjainak arra, hogy a görög hívektől fogadják el párbért, ha a görög szertartású hívő latinra akarna áttérni, vegyék át, de ha latin szertartású szeretne görög lenni, azt mindenképpen tartsák vissza; a görög szertartásúakat kötelezzék a latin ünnepek megtartására ott, ahol a két rítus hívei együtt élnek. A görög papoknak viszont engedélyt ad arra, hogy a latin templomban végezzék az egyházi szolgálatot ott, ahol nincs görög templom. E körlevél újabb ellentétekhez vezetett; a püspök a királynő szokatlanul erélyes felszólítására annak anyagi vonatkozású intézkedéseit sürgősen visszavonta. 161

159 3. A püspökség felállítására vonatkozó előterjesztés Időközben a királynő levelet intézett XIII. Kelemen pápához ( ) a munkácsi egyházmegye felállítása érdekében (1766. április 30.). Ebben emlékeztet arra, hogy a szakadárok azzal a feltétellel egyesültek a katolikus egyházzal, hogy püspökségüket megtarthatják. Ezzel szemben az egri püspökök a fennhatóságuk elismerésére kényszerítették őket. Emiatt az egyesültek között oly nagy az elkeseredés, hogy veszélybe került maga az unió is. Ezért arra kéri a Szentszéket, hogy a munkácsi püspökséget, mely eddig csak nevében létezett, a kánoni előírásoknak megfelelően állítsa fel, annak javadalmazásáról ő gondoskodik. Rómában a királynő álláspontját Stephanus de Angelis és Aloysíus Coquelinus konzisztoriális ügyvédek képviselték. A két ügyvéd 1767-ben emlékiratot nyújtott be a Szentszékhez, melyben azt állították, hogy a munkácsi püspökség már régóta létezik, most tehát csak újraalapításról van szó; de ha nem is létezett volna, rendelkezik mindazon feltétellel, melyek egy új egyházmegye felállításához szükségesek. (Elegendő számú hívő, megfelelő székhely és javadalom.) A pápa a királynő előterjesztésével kapcsolatban a bécsi nunciatúrától és Eszterházytól kért felvilágosítást. A nunciatúra a királynő állításait megerősítő választ azonnal megadta. Eszterházy azonban arra hivatkozva, hogy bérmaúton volt, csaknem egy esztendő elteltével küldte el Rómába a kért információt. A királynő előzőleg figyelmeztette Eszterházyt, hogy uralkodói jogainak megsértését látná abban, ha Rómában keresztezni próbálná a munkácsi püspökség felállítására vonatkozó tervét. Ennek ellenére a püspök a pápához intézett emlékiratában sorra cáfolja azokat az érveket, melyek az egyházmegye felállítása mellett szólnak. Azt állítja, hogy az egri püspökök a kánonoknak megfelelően kezdtek joghatóságot gyakorolni az egyesült görögök felett. Ezt a megyéspüspök számára mindenekelőtt a XII. egyetemes zsinat Quoniam" kezdetű határozata biztosítja. De ugyanezt lehetővé tette IV. Pius pápa ( ) Romanus pontifex" kezdetű bullája is, mely kimondja, hogy a görög szertartásúak, mégha püspökök lennének is, annak a latin szertartású püspöknek a joghatósága alá tartoznak, akinek egyházmegyéjében élnek. Űj püspökség felállítása olyan helyen, ahol egy másik már működik, szükségtelen és meg nem engedhető. Eszterházy az emlékirat szövegével egyező felterjesztést juttatott el Bécsbe is, annak bizonyítására, hogy ő nem akarja keresztez- 162

160 ni a királynő elgondolását, hanem meg szeretné őt győzni. E felterjesztésben új szempontként azt is hangsúlyozza, hogy a latin papság megélhetése kerülne veszélybe, ha a párbért a görög papok szedhetnék híveiktől. XIII. Kelemen pápa Eszterházy érveit elfogadta, s az egyházmegye felállításához nem járult hozzá. A királynő a pápa döntését tudomásul vette; de Kaunitz kancellár által közölte Rómával, hogy tervét nem adta fel, hanem csak felfüggeszti Róma döntése után Olsavszky Róma döntését nem érte meg, néhány nappal azelőtt meghalt. A királynő előterjesztésére XIII. Kelemen pápa Bradács Jánost nevezte ki rossi-i c. püspöknek és apostoli helynöknek (1768. január 27.). Mária Terézia levelet intézett mindkét püspökhöz. Felszólította őket, hogy további intézkedéséig tartsák fenn a jelenlegi állapotot. Ugyanakkor felkérte Bradácsot, hogy keresse fel Eszterházyt és Egerben személyesen tárgyaljon vele a béke helyreállításáról. Eszterházy úgy gondolta, hogy Róma és Bécs egyaránt elfogadták álláspontját, ezért még a korábbinál is merevebb magatartást tanúsított a görög szertartásúakkal szemben. A királynőnek azt javasolta, hogy a hivatalos utat betartva, közvetlenül ne levelezzen Bradáccsal, hanem csak rajta keresztül. Ugyanakkor ő sem volt hajlandó levelezni hely-nőkével". Leveleit a munkácsi római katolikus plébános útján juttatta el hozzá. A plébánosnak meghagyta, hogy a levelet két, hitelt érdemlő tanú jelenlétében adja át Bradácsnak, akik vallomást tehetnek ellene, ha ő azokra megjegyzéseket tenne. Bradács tiltakozása ellenére kánoni látogatást végzett görög szertartású paróchiákon, s ott görög rítusú gyermekeket bérmált meg. Eszterházy többszörös sürgetése után került sor Bradács egri látogatására (1769. szeptember 15.). Harminc papja kísérte őt el erre az útra. A papok Eszterházy előtt kijelentették, hogy azért kísérték el püspöküket, mert nem hajlandók eltűrni, hogy valamilyen hátrányos intézkedés elfogadására kényszerítsék őt, úgy, mint elődeit. Eszterházy és a papok között heves szóváltásra került sor, Bradács pedig a hűségeskü letételét megtagadta. A látogatás után Bradács és papjai Sajópetriben értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy a történtekről tájékoztatják a királynőt. A jelentés hangsúlyozza, hogy Bradács a királynő kívánságának megfelelően megjelent Egerben, de ott Eszterházy gőgös és feltétlen meghódolást követelő magatartása miatt semmiféle megállapodás sem születhetett. 163

161 Nem sokkal később újabb botrány tört ki. Az Egerben tanuló görög szertartású papnövendékek titokban elhagyták a szemináriumot és Munkácsra mentek. Bradács kihallgatta őket. A növendékek beszámoltak arról a méltatlan bánásmódról, amiben Egerben részük volt. A püspök a teológusok vallomása alapján 100 pontból álló újabb panasziratot terjesztett a királynő elé, aki azonnal megtiltotta Eszterházynak, hogy görög szertartású növendéket vegyen fel a szemináriumba. Ugyanakkor elhatározta, hogy a problémát most már gyökeresen megoldja Az egyházmegye felállítása Mária Terézia május 12-én levelet intézett XIV. Kelemen pápához ( ), melyben a munkácsi püspökség szabályszerű felállítását kérte. A királynő kérésének egyházjogi alátámasztására Coquelinus újabb memorandumot nyújtott be a Szentszékhez. A szerző most előnyösebb helyzetben volt, mint régebben, mert ismerte Eszterházy emlékiratát, s így módjában volt annak minden állítását megcáfolni. Emlékeztet arra, hogy a munkácsi szakadár püspökök teljesen függetlenek voltak Egertől. Az egri püspökök az egyesülteket jóval az unió után, törvénytelenül, a pápai jog megsértésével vetették fennhatóságuk alá. A pápák a munkácsi püspököket apostoli helynököknek nevezték ki, de anélkül, hogy más püspököknek alárendelték volna. Egyébként is, az apostoli vikáriusok a pápa helyettesei, joghatóságukat a pápától kapják, tehát nem is lehetnek alárendelve más püspöknek. A tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy az egri főpásztoroknak az egyesült görögök feletti joghatóságra vonatkozó igényeit egyházjogi szempontból nem lehet igazolni. A Quoniam" kezdetű határozat meghozatalánál a görögök nem voltak jelen, tehát nem védhették jogaikat; egyébként is, e rendelkezés ellenére, számos helyen, ugyanabban a városban különböző szertartású püspök él. A Romanus pontifex" kezdetű bulla csak azokra a görög püspökökre vonatkozik, akiket székhelyükről elűztek (pl. a törökök) és latin szertartású egyházmegyékben telepedtek le. Tehát a bulla intézkedései nem alkalmazhatók a székhelyükön lakó munkácsi püspökökre. Coquelinus döntő érvként X. Leó pápa ( ) Accepimus" kezdetű bulláját idézi, mely kimondja, hogy a latin püspökök a latin szertartásúak, a görög püspökök pedig a görög szertartásúak felett 164

162 gyakorolnak joghatóságot. Ezt a rendelkezést Vili. Kelemen pápa ( ) valamint XIV. Benedek pápa ( ) megerősítette. Bármennyire is meggyőző e memorandum gondolatmenete, Rómát valószínűleg mégsem ez késztette álláspontjának megváltoztatására, hanem a királynő erélyes és sürgető fellépése. A pápa még egyszer meg akarta hallgatni Eszterházyt. Mária Terézia azonban ezt már halogatásnak minősítette, tiltakozott ellene, és kilátásba helyezte, hogy a szükséges intézkedést majd ő megteszi. Erre XIV. Kelemen pápa november 24-én tudatta a királynővel, hogy kívánságát hajlandó teljesíteni. Majd hónapokon át tartó tárgyalás után melynek során minden részletkérdést tisztáztak a pápa szeptember 19-én kiadta az Eximia regalium" kezdetű bullát, mellyel felállította a munkácsi egyházmegyét. A bulla kimondja, hogy a munkácsi püspököt éppen úgy, mint az ország többi katolikus főpásztorát a király nevezi ki, a pápa pedig megerősíti. Metropolitája az esztergomi érsek. Az egyházmegye első, valóságos megyéspüspöke Bradács János lett, akit a pápa szeptember 26-án e tisztségében megerősített.. Bradács János a Szepes megyei Toriszka községben született február 14-én. A középiskolát Lőcsén, a teológiát Nagyszombatban végezte. Nagybátyja Olsavszky Mánuel vikárius, püspök, szeptember 30-án pappá szentelte ban oroszvégi paróchus és a munkácsi iskola tanára, 1760-ban munkácsi főesperes lett. Xlll. Kelemen pápa nem tudta, hogy Olsavszky Mánuel már meghalt s ezért Bradácsot rossi-i" címmel az ő segédpüspökévé nevezte ki. Bradács azonban már mint apostoli vikárius önállóan kormányozta a püspökséget. Kovács Meletius nagyváradi görög katolikus pöspök, rítusvikárius szentelte fel Máriapócson, április 20-án. Bradácsnak súlyos ellentéte támadt az általa kiadott könyvek miatt Boziíkovié szvidnici püspökkel. (1. ott.) Az egyházmegye első püspöke július 4-én meghalt. Utóda Bacsinszky András hajdúdorogi főesperes lett

163 Felhasznált irodalom, források, jegyzetek ELSŐ RÉSZ I. A VÁNDORLÓ MAGYARSÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG 1. Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, és 30. o. Darkó Jenő: A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánci íróknál, Budapest, Moravcsik: i. m. 57., 68., 93. o. Moravcsik: Maugerisz király, Magyar Nyelv, 1927, o. Moravcsik: Bizánc és a magyarság, Budapest, A kialakuló magyarság Bizánc északi határain c. fejezet. Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása, Budapest, Hómant Bálint: a magyar hun hagyomány és a hun monda. Budapest, o. 3. Moravcsik: A magyar történet o. Dr. Papp György: A magyarság és a bizánci kereszténység kapcsolatának kezdetei, Nyíregyháza, Erdélyi István: Őseink nyomában a kazár birodalomban, Élet és Tudomány, sz o. C. de Boor: Zeitschrift für Kirchengeschichte , és o. (A püspökjegyzékről) Moravcsik: A magyar történet o. Moravcsik: Maugerisz király, 2G7. o. 5. Györffy György: Bizánc szerepe a magyarok megtérésében. Kortárs, II. sz o. 6. Moravcsik Gyula: A Kyrillos-legenda" magyar vonatkozású epizódjához. Ethnographia, 39/1928/ Dvornik F.: Les légendes de Constantin et de Méthode vue de Bizáncé, Prague, 1933 Sági István: Szent Cirill és Metód életmüve a legújabb kutatások alapján Vigilia, o. Király Péter: A magyarok említése a Konstantin és Metód legendában Budapest, H. Tóth Imre: Konstantin-Cirill és Metód élete és működése Budapest,

164 7. Györffy Gy.: Bizánc szerepe o. 8. Moravcsik Gy.: Bizánc és a magyarság. A bezdédi tarsoly. Czebe Gyula: A pilini ezüstgomb Egyetemes Philológiai Közlöny, o. 9. Moravcsik Gy.: Bölcs Leo Taktikája" mint magyar történeti forrás. Századok, o. A Bizánci Irodalom Kistükre. Budapest, A türkökről 729. o. ÍI. A BIZÁNCI HITTÉRÍTÉS MAGYARORSZÁGON 1. Elekes Lajos Léderer Emma Székely György: Magyarország története, I. Az őskortól 1526-ig Budapest, Simonyi Dezső: Tárkány helységneveink és az avarság. Magyar nyelv, o. 2. Asztalos Miklós Pethő Sándor: A magyar nemzet története Budapest, o. Györffy Gy.: István király és műve Budapest, o. László Gyula: Hunor és Magyar nyomában. Bp Thomas Edit: Magyarország régészeti leletei IV. rész: Bizánci emlékek Magyarországon, Pulszky Ferenc: A magyarországi avar leletekről. Budapest, Lipp Vilmos: A keszthely-dobogói sírmező, Budapest, 18ÍÍ4. Archeológiai Értesítő o.; o.; o.; o. és 59. o.; o. Orbán Balázs: A székelyföld leírása, Pest, Utry Attila: Magyar bizánci emlékek Vigilia, o. 4. Bíborbanszületett Konsztantinosz császár: De administrando imperio, 8. fejezet. A szöveg megtalálható: A Bizánci Irodalom Kistükre c. kiadvány 741. oldalán is. 5. Az előbbi hely o. 6. Szabó Károly: A magyar vezérek kora, Budapest, o. Moravcsik Gy.: A magyar történet bizánci forrásai , o. Gyóni Mátyás: Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében. Magyar görög tanulmányok évf. Bp. Thallóczy Lajos: Adalékok az ó-hit történetéhez Magyarországon. Századok, o. Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai, Budapest, Iglói Endre: Régi orosz irodalom története, Budapest,

165 7. Györffy Gy.: István király o. Györffy Gy.: Bizánc szerepe o. 8. Györffy György: István király o. László Gy.: Bizánc és a magyarok. Oj Írás, XV. 15. sz. 3. o. Györffy Gy.: Bizánc szerepe o. 9. Mezey László: Pannónia quae et Ungria" Vigilia, c. (Bizánci térítés Magyarországon) Dávid Katalin: A hahóti és csatári bencés apátság alapításáról. Vigilia, o. (Bizánci térítés Zala megyében) 10. Szőke Béla: A honfoglalás és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei; valamint: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei, Budapest, V. Ványa: Slovenska Archeologia o. 11. Györffy Gy.: István király o. Györffy Gy.: Bizánc szerepe o. III. A NYUGATI KERESZTÉNYSÉG HAZÁNKBAN 1 Györffy Gy.: István király o. 2. Frangois Dvornik: Byzance et la Primauté Romomaine Paris, o. 3. Szent Ágoston: De civitate Dei IV. 33. (Magyarul megjelent ) Rónay György: Szent István király legendái. Vigilia, o. 4. Árpád-kori legendák és intelmek. Fordították: Csóka J. Gáspár, Érszegi Géza, Kurucz Ágnes, Szabó Flóris. Budapest, o. 5 Előbbi hely, 24. o. 6. Előbbi hely: 17., 24., 35. o. Györffy Gy.: István király és 76.o. 7. Árpád-kori legendák o. Györffy György: István király o. (Gézát szentnek titulálták egyházi énekek) 8. Gutheil Jenő: Magyarság és kereszténység Szent István előtt. Vigilia, o. 9. Szabó Károly: A magyar vezérek kora, Budapest, o. Sztripszky Hiador: Jegyzetek a görög kultúra Árpád-kori nyomairól, Budapest, o. 10. Györffy Gy.: István király o. 11. Györffy Gy.: uo. 12. Horváth Mihály: A kereszténység első százada Magyarországon, Budapest, o. 169

166 13. Györffy Gy.: István király o. (Ottó császár levele.) Csóka J. Lajos: Mon Wolfgangus... Vigilia, o. 14. Chobot Ferenc: A pápák története. Rákospalota, (Piligrim levele VII. Benedek pápához) 15. Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete, különös tekintettel Magyarországra, Budapest, I o. 16. Györffy Gy.: István király o. 17. Györffy Gy.: István király o. 18. Csóka J. L.: Szent Benedek... I. k o. 19. Györffy Gy.: István király o IV. SZENT ISTVÁN KIRÁLY 1. Csóka L.: i. m o. 2. Ijjas Antal: Szentek élete, Budapest, II. 21. o. 3. Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet (Patrológia) Fordította, átdolgozta és jegyzetekkel ellátta: Hermann Ipoly László OSB. Budapest, Nazzianzi Szent Gergely tanításai: 3. Az eredeti bűn és a keresztség Ha veszély nem fenyeget, elég a kiskorú gyermeket kb. hároméves korukban keresztelni." (Or. 40, 28) 4. Györffy Gy.: i. m. 80. o. 5. Borovy József: A cseh lengyel és a magyar egyházszervezés. Vigilia, évf. 5. sz o. A Kalocsai Főegyházmegye Schematizmusa, Mezey László: Az esztergomi érsekség primáciává fejlődése ( ) Vigilia, o. Papp György: Magyarország prímásának joghatósága és a görögkatolikus egyház, Miskolc, Bogyay Tamás: Stephanus Rex. Wien München, o. 8. Árpád-kori legendák és intelmek 40. o. Hartvik-legenda 9. Györffy Gy.: i. m. 78. o. 10. Györffy Gy.: i. m o. 11. Györffy Gy.: i. m. 78. o. 12. Árpád-kori legendák. Gellért-legenda. 13. Moravcsik Gy.: Bizánc és a magyarság. A bizánci egyház szerepe. Györffy Gy.: i. m o. 14. Fehér Géza: A nagyszentmiklósi kincsrejtély megfejtésének útja, Archeológiai Értesítő, o. László Gyula Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs, Budapest,

167 15. Moravcsik Gy.: Bizánc és a magyarság 16. Györffy Gy.: i. m o. úgy tűnik, hogy működése (ti. a Szent Brúnóé) abba a versenyfutásba illeszthető be, amely a latin és a görög egyház között a határvidék lelkeiért folyt." 17. Csóka L.: i. m o. 18. Moravcsik Gy.: Bizánc és a magyarság Laurent V.: L' Éveque des Turques et le proédre de Turquie. Acedémie Roumaine, Bull. de sect. Hist. 23/1942/Bucuresti. 19. Györffy Gy.: Bizánc szerepe Ö. o. 20. Györffy Gy.: uo. Hajdú-Bihari Napló, VII. 4. (A sövényházi pásztorbotról) 21. Györffy Gy.: i. m és 281. o. 22. Árpád-kori... Gellért-legenda Ivánka Endre: Szent Gellért püspök görög műveltségének problémája. MTA I. Oszt. Közleményei, 26. Budapest, Udvardy József: Szent Gellért lelki arca Vigilia, o. 23. Marczali Henrik: A magyar nemzet története, Budapest, o. V. A NYUGATI EGYHÁZI SZERVEZET ÉS A KELETI SZERTAR- TÁS HAZÁNKBAN 1. Györffy Gy.: i. m o. 2. Marczali H.: i. m o. 3. Moravcsik: Bizánc és a magyarság. A bizánci művelődés hatása. 4. Medvigy Mihály: Szent István királyi jogállása és a magyar koronák. Vigilia, o. A Szent Korona. Vigilia, o. Szerkesztőségi cikk. A 2. világháború után a korona és a koronázási ékszerek Nyugatra, innen az USA-ba kerültek. A magyar kormány ismételt kérésére azokat az USA visszaadta hazánknak. Az ünnepélyes átadásra január 6-án került sor a Parlamentben. Erről az eseményről számol be az említett cikk. 5. Chobot F.: i. m o. Daniel-Rops: L' Eglise Des Temps Barbares. Paris, o. 6. Corpus Jurius Hungarici, seu Decretum generale, Buda, Millenniumi Emlékkiadás: Budapest, Szemerszky János: A gör. kath, egyház böjtjei. II. Keleti Egyház o. 171

168 8. Budai Ésaiás: Magyarország históriája, III. kiadás, Pest, I. k o. VI. ÁRPÁD-KORI BIZÁNCI SZERTARTÁSÚ KOLOSTOROK 1. Györffy Gy.: i. m o. Gyomlay Gyula: Szent István veszprémvölgyi donatiojának görög szövegéről értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. Budapest, XVII. 8. Krajnyák Gábor: Szent István veszprémvölgyi donatiojának Gör. egyházi vonatkozásai. Különlenyomat a Századok évi I III. sz.-ból. Budapest, Czebe Gyula: A veszprémvölgyi oklevél görög szövege. Értekezések a történeti tudományok köréből, Budapest, Fehér Géza: A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban. Századok, o. 4. Melich János: A honfoglaláskori Magyarország, Budapest, o. 5. Balogh Albin: A veszprémvölgyi görög monostor alapítása, Regnum, o. 6. Györffy Gy.: i. m o. 7. Csemegi József: A tihanyi barlanglakások. Archeológiai Értesítő, Budapest, o. Hajdú-Bihari Napló IX. 2. sz. az MTI jelentése alapján. 8. Cseke László: Visegrád. Budapest, Paulovics István: A dunapentelei római telep. Archeológia Hungarica, II o. Györffy Gy.: A szávaszentdemeteri monostor XII. századi birtokösszeírása. MTA Társadalomtört. Oszt. Közleményei Györffy Gy.: i. m o. Lehet, hogy Istvánnak tulajdonítható a szávaszentdemeteri görög püspökség monostor formájában való újjáélesztése is." Moravcsik Gy.: Görögnyelvű monostorok Szent István korában. Szt. István emlékkönyv, Budapest, I o. 10. Fehér Gy.: Codex diplomaticus Regni Hung., Buda, II o. Al. L. Tautu: Residiu di rito bizantino nelle regioni balcano danubiano nell alto medioevo. Orientalia Christiana Periodica, Roma, o. 11. Balugyánszky András: Egyházi Történetirat, Eperjes, o. 172

169 Hodinka Antal: A munkácsi görög-katholikus püspökség története, Budapest, o. Karácsonyi János: A görögkatholikus magyarok eredete. Különlenyomat a Kath. Szemle évi 7. és 8. számából. 14. és 15. o. 12. Tautu: i. m o. 13. Tautu: i. m o. 14. Papp György: I monaci deli' Ordine di S. Basilio in Ungheria nel secolo XIII. Anneles OSBM. Ser. II. Vol. I Corpus Jurus Hungarici 1779-es kiadás. A szerkesztőknek a törvényhez fűzött megjegyzése. 16. Üj Ember okt. 23-i száma a Turista" c. lap nyomán. 17. Hajdú-Bihari Napló 182. szept Rúzsa György: Magyar Mózes legendája. Filológiai Közlöny sz o. 19. Udvardy József: Szent Gellért lelki arca. Vigilia, o. Csóka L.: i. m o. Szennay András: Szent Gellért lelkisége és teológiája. Vigilia, o. 20. Moravcsik: Görögnyelvű monostorok... Ivánka Endre: A görögszertartású magyarság múltja. Magyar sors könyvei. Kolozsvár, o. 21. Sztripszky H.: i. m o. Krajnyák Gábor: Szent István veszprémvölgyi... Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet, Budapest, o. VII. A KELETI KERESZTÉNYSÉG HANYATLÁSA HAZÁNKBAN 1. Elekes Léderer Székely: i. m o. 2. Benda Kálmán Gerevich László Komjáthy Miklós: Ki, hol, mikor, miért ölte meg Gertrudis királynét? A Kossuth Rádióban elhangzott beszélgetés. Közli: az Élet és Tudomány sz o. 3. Nikétász Khroniatész: Khroniké Diégészisz. A Bizánci Irodalom Kistükre 792. o. 4. Gálos László: Az első magyar konkordátum. Egyházi közirat, év nélkül, o. 5. Hóman B. Szekfű Gy.: Magyar történet, Budapest, I o. 6. Hóman Szekfű: előbbi hely. 7. Marczali: Magyarország története, II o. 173

170 8. Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München o. 9. Acta Innocentii PP. III ( ) Összegyűjtötte és jegyzetekkel ellátta: P. Theodosius Haluscynskyj OSBM. Róma, Előbbi hely, 98. o. G. Pray: Specimen Hierarchiae Hungaricae I. Posonoii et Cassoviae, o. 11. Nikétász Khomiatész: i. m. A keresztesek Konstantinápolyban. Gyóni Mátyás fordítása. A Bizánci Irodalom Kistükre o. Daniel-Rops: L' Église de la Cathédrale et de la Croisade. Paris, o. Francois Dvornik: i. m (Az 1204-es katasztrófa és annak következményei.) 12. Dvornik: i. m o. 13. Conciliorum Oecumenicorum Decreta, Ed. Herder, és 215. o. 14. Moravcsik Gy.: Görögnyelvű... Ivánka Endre: A görögszertartású magyarság múltja. Kolozsvár Hodinka A.: i. m. 8. o. 174

171 MÁSODIK RÉSZ I. ÜJ KOLOSTORI KÖZPONTOK 1. Erdély története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla I. kötet. Szerkesztette: Makkai László és Mócsy András, Bp o 2. uo o. 3. uo o. 4. uo o. Györffy György: Adatok a románok XIII. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez. Történelmi Szemle, Erdély története, o. 6. uo o. Elekes Lajos Lederer Emma Székely György: Magyarország története az őskortól 1526-ig. Bp o. 7. Hodinka Antal: A munkácsi gör. szert, püspökség okmánytára. Ungvár, (A továbbiakban: Okm.) 46. o. 38. sz. Szergiusz munkácsi püspök november 21-én kelt levelében felsorolja híveinek nemzetiségét: oroszok, olah, tott és rácok". Bidermann Ignaz: Die Ungarischen Ruthenen, ihr Wohngebiet, ihr Erwerb und ihre Geschichte, Innsbruch, (I. kötet) és (II. kötet). A ruszin nép német elemeiről: I. k. 11. o. Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában München, o. A magyarok elruszinosodása. 8. Hodinka Antal: A munkácsi görög-katholikus püspökség története, Bp (A továbbiakban: Tört.) o. Slepeckij Ivan: Prjasevscina. Istoriko literaturnyj sbornik. Praha, o. Mindkét munka összefoglalja a ruszinok betelepedéséről szóló nézeteket. Szulincsák László: Mikor történt a kárpátaljai rutének betelepülése hazánkba? Ungvár, Hodinka Antal: A kárpátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és múltjuk. Bp o. Mészáros Károly: A magyarországi oroszok története. Bp Kik voltak a kenézek? Élet és Tudomány, december o. 175

172 10. Szabó Stefan: Ungarisches Volk. Budapest Leipzig o. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban, Veszprém, o. 11. Egyházi Krónika évi számai D. Dr. Berki Feriz: Az ortodox kereszténység, Bp o. 12. Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon. München, o. Ioan Ferent: A kunok és püspökségük. Fordította: Domokos Pál Péter. Bp., Hóman Szekfű: i. m. II. k o. 13. a Dr. Tóth Károly: Nemzeti park a Kiskunságban, Bp o. 14. Erdély története. I. k o. 15. Hóman Szekfű: i. m. III. k. 93. o. Hunfalvi Pál: Az oláhok története, Bp Hóman Szekfű: i. m. III. k. 93. o. Érdújhelyi Menyhért: Magyarországi görög katolikusok a mohácsi vész előtt. Kath. Szemle o. 17. Hodinka: i. m. 24. o. 18. Elekes Lederer Székely: i. m o. Juhász Kálmán: Két magyar főpap Hunyadi János oldalán, Vigilia, o. 19. Hermann: i. m o. 20. Horányi Lukács: A márcsai görögkeleti püspökség kialakulása. Regnum, o. Hodinka: Tört. 88. o. 21. Erdély története o. 22. Deér József: A középkori Erdély, Magyar Szemle, X. szám. 23. Moldován Gergely: A románság, Nagybecskerek, II. k o. 24. Erdély története o. 25. Moldován: i. m o. Hodinka: Tört. 25. o. 26. Karácsonyi J.: i. m o. Erdély története 402. o. 27. Hóman Szekfű: i. m. III. k o. Hodinka: Tört o. 28. Erdély története 404. o. 29. Hodinka: Tört o. 30. Papp György dr.: A munkácsi püspökség eredete, Miskolc, o. Különlenyomat a Keleti Egyház számaiból. 176

173 31. Hodinka: Okm. 1. sz. Hodinka: Tört o. és köv. 32. Karácsonyi: i. m és 229. o 33. Magyarország története Szerkesztette: H. Balázs Éva és Makkai László, Bp o. 34. Ivánka Endre dr.: A görög szertartású magyarság múltja. Tanulmány a Magyar Sors Könyvei c. kiadványban, Kolozsvár, o. 35. Ivánka: uo. 36. Hodinka: Tört. 83. és 232. o. 37. Selmeczi László dr.: Mit bizonyít a négyszállási jász temető? In.: Elet és Tudomány január 1. sz. 7. o. 38. Szántó K. A jászberényi ferences templom története, Bp o. Takács I.: A magyar ferencesek térítették meg a kunokat, jászokat. In.: Assisi Küldöttei, Gyöngyös o. II. A MUNKÁCSI PÜSPÖKSÉG KIALAKULÁSA 1. Hodinka: Okm sz. 2. Uo sz. 3. Uo sz. 4. Uo sz. 5. Hodinka: Tört o. 6. Uo o. Basilovits Joannicius OSBM: Brevis notitia fundationis Theodori Koriathovits, olim ducis de Munkács pro Religiosis Ruthenis Ordinis Sti Basilii Magni in monte Csernek ad Munkács, anno 1360 factae, exhibens seriem episcoporum graeco-catholicorum Munkacsiensium. Cassoviae vol. I. a. 1799; vol. II a Vrabely Antal: A magyarországi rutének és az unió a legrégibb időktől 1706-ig. A Budapesti Növendékpapság MEI. Munkálatok (15) o. Schematismus cleri gr. rit. cat. dioec. Munkácsiensis ad a. D o. Atanaszij Pekar OSBM: Nariszi isztorii cerkvi Zakarpattja Roma, o. 7. Duliskovics Joann: Istoricseszkij cserti Ugro-russzkich, Ungvár Lucskay Michael: História Carpato-Ruthenorum is Hungaria, Kézirat. 177

174 A munkácsi püspökség eredetére vonatkozó véleményeket ösz~ szefoglalja Hodinka: Tört o. 8. Hodinka: Tört o. 9. Alexej Petrov: Drevnejsija gramoty po istoriji karpatorusskoj cerkvi i ierarchiji, Praha o. 10. Michael Lackó SJ: Unió Uzshorodensis, Roma, o. 11. Papp György dr.: A munkácsi püspökség eredete, Miskolc, Hodinka: Tört o. 13. Hodinka: Okm. 4., 5., 7. sz. Erdély története, I o. 14. Hodinka: Okm. 8. sz. 15. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. V. kötet. Szerzője: Acsádi Ignác Bp o. Hóman Szekfű: i. m. IV. k o. 17. Ua. 59. o. 18. Timkó Imre dr.: Keleti kereszténység, keleti egyházak, Bp o. 19. Koncz Ákos Herpay Károly: Debrecen Szabad Királyi Városi rangra emelésének története, Debrecenben, o. Hóman Szekfü: i. m. IV. k o. Bunyitai Vince: A váradi püspökség története. I. k. A püspökség alapításától évig. Nagyvárad, o. 20. Bunyitay: A váradi püspökség története. A váradi püspökök száműzetés és az újraalapítás korában ( ). Sajtó alá rendezte: Málnási Ödön dr. Postumus kiadás. Debrecen, o. 21. Hermann: i. m o. Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában München, o. Lackó: Unió o. Hóman Szekfű: i. m. V. k o. 22. Salacz: az előbbi hely. Hóman Szekfű: az előbbi hely. 23. Hajdúdorog története Szerkesztő: Komoróczy György. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei. 13. sz. A sorozat szerkesztője: Dankó Imre. Thurzó György nádor oklevele: 227. o. 24. Hajdúdorog, 490. és 75. o. 17. jegyzet. 25. Hóman Szekfű: i. m. V. k. 49. o. 26. Hóman Szekfű: i. m. V. k. 90. o. 27. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Budapest, 1900-tól. Szabolcs, Szatmár és Bihar vármegyék (A kunokról) 178

175 28. Okm sz. Lippay György esztergomi érsek ( ) jelentése a Propagandának. (1654. júl. 2.) H. Balázs Makkai: i. m o. 29. Hodinka: Tört és köv. Lackó: Unió, 7 8. H. Balázs Makkai: i. m o. 30. Okm. 57., 63., 146. sz. III. BIZÁNCI SZERTARTÁSÜAK ERDÉLYBEN 1. Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus imádságok, Budapest, o. 28., 53., 80. és 740. o. 2. Papp György dr.: A mohácsi Miatyánk, Nyíregyháza, Berki Feriz dr.: A magyarországi orthodox keleti egyház szervezése. A Budapesti Görögkeleti Hittudományi Főiskola Kiadványai. 1. sz. Budapest, Az orthodox kereszténység. Szerkesztette: D. Dr. Berki Feriz, Budapest, o. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete, Veszprém, o. Erdély története. I. k o. 4. Hóman Szekfű: i. m. V. k o. H. Balázs Makkai: i. m o. Hervay Ferenc: Fülöp mester nagyszebeni nyomdája és az első román nyelvű könyvek. Különlenyomat a Magyar Könyvszemle 1965/2. számából. Ferenc Hervay: L' imprimerie cyrillique de Transylvanie au XVI. e Siécle. Különlenyomat a Magyar Könyvszemle 1965/3. számából. Erdély története, I. k o. 5. Hóman Szekfű: i. m. IV. k o. 6. Erdély története, ua. 7. H. Balázs Makkai: i. m o. 8. Lackó: Unió, 28. o. 9. Corpus Juris Hungarici ( ) Millenniumi kiadás. Erdélyi Törvénycikkek, o. IV. A DÉLSZLÁVOK UNIÖJA 1. Nilles Nicolaus: Symbolae ad illustrandam históriám Ecclesiae Orientális in terris Coronae Sti Stephani, vol. I II., Oeniponte, II. kötet, De unione serborum, o. A márcsai unió: o. 179

176 Horányi Lukács; A márcsai görögkeleti püspökség kialakulása. In.: Regnum, o. 2. Veijamin Rutskijról In.: Keleti Egyház sz. 94. o. és 5 6. sz o. 3. Terlickijről: Obci Sematizam, Zagreb, o. Dr. Julián Peles: Geschichte der Unionen der rutenischen Kirche, Wien, II o. Terleckij zumberaki küldetése, o. püspöki kinevezése. 4. Hóman Bálint Szekfű Gyula: Magyar történet, Bp VI 38. o. A szerb unitusok száma. 5. Michael Lackó SJ: Unió Uzhorodensis, Roma, o. 6. Lackó: uo. 7. Nilles: i. m o. Joseph Fiedler: Beitrage zur Union der Valachen (Vlachen) in Slavonien und Syrmien. Wien o. Longin Raic püspöki kinevezése. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete, Veszprém, o. Hóman Szekfű: i. m o. 8. Hóman Szekfű: i. m o. 9. Hóman Szekfű: i. m o. Magyarország története II. Szerkesztette: H. Balázs Eva és Makkai László, Bp o. Nilles: i. m o. 10. Nilles: i. m o. Hóman Szekfű: i. m. 38. o. Karácsonyi: i. m o. Zapotoczky Igor Konstantin: A körösi egyházmegye. In.: Keleti Egyház, 73. o. 11. Hóman Szekfű: i. m o. 12. Oriente Cattolico. Citta del Vaticano, o. Nilles: i. m és 755. o. 13. Nilles: i. m o. Oriente Cattolico 240. o. V. AZ EGYSÉG HELYREÁLLÍTÁSA A MUNKÁCSI PÜSPÖKSÉG- BEN 1. Lackó: Unió, o. 2. Hodinka: Tört o. 3. Hodinka: Tört o. 180

177 4. Lackó: Unio o. Litterae Soc. Jesu annorum duorum Lugduni o. 5. Okm. 52. sz. Okm. 60. sz. 6. Szilágyi Sándor: Taraszovics Vazul vladika fogsága. Történelmi Társulat, és köv. Okm sz. 7. Okm sz. és 106., 109. sz. 8. Okm sz Hodinka: Tört o. 9. Hodinka: Tört o. Lackó: Unio. 91. és köv. Cziple Sándor: A máramarosi püspökség kérdése. Budapest, VI. A GYULAFEHÉRVÁRI UNIÓ 1. Asztalos Miklós Pethő Sándor: A magyar nemzet története, Bp o. 2. Hóman Bálint Szekfű Gyula: Magyar történet. VI. kötet, Bp o. 3. Asztalos Pethő: i. m o. Köpeczi Béla: Erdély története, II. k. Bp o. 4. Dr. Moldován Gergely: A románság Nagybecskerek, II. k o. 5. Nilles: Symbolae... I , és o. Veritas: A magyarországi románok egyházi iskolái, közművelődési, közgazdasági intézményeinek és mozgalmainak ismertetése. Bp A szerző valódi neve: Gagyi Jenő. 6. Nilles: i. m. I o. Korolevskij Cyrille: Athanase Anghel, in.: Dictionnaire d' Histoire et de Géographie ecclesiastque, t. IV. Paris, Veritas: i. m o. 8. Nilles: i. m. I o. Oriente Cattolico 227. o. 9. Veritas: i. m. 27. o. 10. Veritas: i. m o. Moldován: i. m o. 11. Moldován: i. m o. 181

178 12. Veritas: i. m. 28. o. Köpeczi Béla: Erdély története, 914. o. 13. Veritas: i. m o. Köpeczi Béla: i. m o. 14. H. Balázs Éva Makkai László: Magyarország története Bp o. Asztalos Pethő: i. m o. 15. Nilles: i. m. I o. 16. Siegescu József: A magyarországi románok szent uniója. Bp Különlenyomat a Hittudományi Közlönyből. Gyárfás Elemér: Az erdélyi románok uniója s a román görög katolikus egyházi szervezet kifejlődése. Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene c. kötetben. Dicsőszentmárton, VII. A NAGYVÁRADI RÖMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYÉBEN ÉLÖ KELETI SZERTARTÁSÜAK UNIÖJA 1. Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon. München, o. 2. Bunyitai Vince: A váradi püspökök a száműzetés és az újjáalapítás korában ( ). Sajtó alá rendezte: Málnási Ödön. Debrecen, o. Hóman Szekfű: i. m. VI. k o. 3. Hóman Szekfű: i. hely. 4. Bunyitai V.: i. m. 187; 210; 245; 309; 315; 328; 346. o. Bunyitai V.: Bihar vármegye oláhjai és a vallási unió. Értekezések a tör. tud. köréből. XII Hóman Szekfű: i. m. VI o. Veritas: i. m. 63. o. Bársony István: A váradi püspökség Bihar megyei birtokainak jobbágysága a XVIII. század első harmadában, Magyar Történeti Tanulmányok, XII. KLTE Debrecen, VIII. A DÉLSZLÁVOK EGYHÁZI SZERVEZETE 1. Dr. Szegedi Joachim körösi segédpüspök közlése Nilles: i. m és o. 2. Nilles: i. m o. Horányi Lukács: A márcsai görögkeleti püspökség kialakulása. In.: Regnum, o. 182

179 3. Obci Sematizam, Zagreb, o. Dr. Szegedi Joachim közlése. 4. Graesco-Catholica Ecclesia in Jugoslavia. Dioecesis Chrisiensis olim Marcensis história et hodiernus status. Composuit: Mons. D. Joannes Simrak. Zagreb, Nilles: i. m o. 5. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete, Veszprém, o. 6. Simrak munkáját ismerteti: Zapotoczky Igor Konstantin: A körösi egyházmegye. In.: Keleti Egyház, o. 7. Nilles: i. m o. 8. Nilles: i. m , 745., 746. o. 9. Horányi: i. m o. Jankó Simrak: Povijet marcansko- svidnicke eparkije i crkvene unije. In.: Bogoslovska Smotra god. XII. Zagreb, o. 10. Nilles: i. m o. 11. Nilles: i. m o. Piatea Boeotia déli részén, a Thebai Érsekség alá tartozott. 12. Nilles: i.m o. A. Ivié: Iz Istorije Crkve Hrv. Slav. Srba Tokom XVII. Veka. Novisad, o. 13. A Ivic: Iz Istorije... Horányi: i. m. Regnum 173. o. 14. Dr. Papp György: A magyar görögkatolikus szórványok egyházjogi helyzete. Nyíregyháza, o. 15. Nilles: i. m o. 16. Horányi: i. m. Regnum 172. o. 17. Nilles: i. m o. 18. Nilles: i. m o. 19. Obci Sematizam 176. o. Zapotoczky I. K., i. m. In Keleti Egyház o. 20. Nilles: i. m o. 21. Nilles: i. m o. 22. Nilles: i. m o. IX. FOGARASI EGYHÁZMEGYE 1. Oriente Cattolico. Citta' Del Vaticano o. 2. Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története. II. k. Bp o. Erdély története II. k o. 3. Oriente i. hely. 183

180 4. Veritas: i. m. 34. o. 5. Moldován Gergely: A románság. II. k. Nagybecskerek, o. 6. Nilles: i. m o. Veritas: i. m. 34. o. 7. Veritas: i. m. 35. o. Moldován: i. m o. 8. Moldován: i. hely. 9. Nilles: i. m o. Moldován: i. m o. 10. Nilles: i. m o. 11. H. Balázs Makkai: i. m o. 12. Erdély története. II. k o. 13. Erdély története o. 14. Nilles: i. m o. Erdély története II. k o. 15. Moldován: i. m o. 16. Erdély története II. k o. Nilles: i. m o. 17. Veritas: i. m. 36. o. Moldován: i. m o 18. Nilles: i. m o. Veritas: i. m. 37. o. 19. Nilles: i. m o. 20. Nilles: i. m o. 21. Nilles: i. m o. 22. Nilles: i. m s köv. o. 23. Nilles: i. m o. 24. Erdély története II o. 25. Veritas: i. m. 36. o. 26. Moldován: i. m o. 27. Veritas: i. m. 39. o. Erdély története. II o. 28. Hóman Szekfű: Magyar történet. VI o. Moldován: i. m o. Erdély története II o. 29. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp 1891 I k 3. o. Veritas: i. m. 40. o. 30. Nilles: i. m o. Moldován: i. m o. Veritas: i. m o. 184

181 X. NAGYVÁRADI RÍTUSVIKÁRIÁTUS 1. Okm sz. A bihari papok nyilatkozata. Okm sz. De Camelis levele a bihari papokhoz. Hodinka: Tört. 422., 220. és 549. o. 2. Bunyitay: A váradi püspökök o. László Pál kinevezése o. Jelentés a vizitációról. Hóman Szekfű: i. m. VI o. Hátas László kinevezése. Oriente C o. M. Kovach kinevezése. 3. Schematismus historicus venerabilis Cleri dioecesis Magno- Varadiensis gr. rit. cath. pro a o. XI. A MUNKÁCSI PÜSPÖKSÉG AZ UNIÓ UTÁN 1. Okm sz sz. Parthén felszentelése, vizitátori kinevezése, Lippay jelentése. Lackó: Unió, o. A hat főesperes folyamodványa. 2. Okm sz., 131. sz., 134. sz. Lippay újabb jelentése, Parthén feloldozása; püspöki kinevezése. Hodinka: Tört o. 3. Hodinka: Tört o. és a köv. 4. Hodinka: Tört o. Okm. 175., 180., 187., 195. sz. 5. Okm. 197., 198., 200. sz. Duliskovic Joann: Istoriceskije certy Ugro-russkich, Ungvár, II. füzet o. 6. Okm sz. Duliskovic: i. m o. 7. Hodinka: Tört o. Okm sz. Dulickovic: i. m o. 8. Okm sz. 9. Szántó Konrád: i. m. II o. 10. Okm sz. 11. Okm. 212., 213. sz. 12. Okm sz. 13. Okm. 210., 211., 218. sz. 14. Okm sz. 15. Okm sz. 16. Okm sz. 17. Okm sz. 185

182 XII. A MUNKÁCSI APOSTOLI VIKÁRIÁTUS , 240. sz. De Camelis kinevezése. Okm. 242., 244., 245. sz. A szatmári zsinat határozatai; ezeket a püspök megküldi Kollomchnak. A Propaganda a határozatokat Kollonichtól bekéri. Okm sz. De Camelis értesíti Kollonichot püspöki működéséről. 2. Okm és 275. sz. A javadalom visszaszerzése. Okm és 327. sz. Kollonich alapítványa; 341. sz. De Camelis végrendelete. Okm sz. I. Lipót kiváltságlevele. Okm sz. A kiváltságlevél fogadtatása Bereg megyében. Okm és 289. sz. Fenessy javaslata. 3. Okm és 260. sz. Fenessy vádjai. Hodinka: Tört A görög szertartásúak és a latinok egyesülésének a kánonoknak megfelelő rendje." 4. Dr. Papp György: Adalékok De Camillis József munkácsi püspök működéséhez, Miskolc, Okm sz. 5. Okm sz. Bizánczy György Gennadius 1. Archívum Rákóczianum II. Rákóczi Ferenc levéltára. Szerkesztette: Thaly Kálmán 10 kötet. Megjelent Budapesten, között. II. k. 24. o. 28. sz. A fejedelem levele Zaleszki Leóhoz, II. k. 27. o. 35. sz. Kaminszki kinevezése. Okm sz. Kaminszki kinevezése 345. és 352. sz. Rákóczi levél a metropolitához; Zaleszki a kérelmet a Propaganda elnökéhez továbbítja. Okm sz. A király Hodermarszkit püspökké nevezi ki. Okm sz. A papság az általa püspökké választott Hodermarszki megerősítését kéri Rómától. Okm sz. A prímás Hodermarszkit helynökké nevezte ki. Okm sz. A Propaganda Filippovicsot jelöli munkácsi helynöknek. Okm és 471. sz. Bizánczyt Rákóczi, majd Telekessy helynökké nevezi ki. Hodinka: tört o. XI. Kelemen pápa Bizánczyt ap. helynökké és c. püspökké nevezi ki. Okm és 627. sz. A papság kéri a Propagandát és a pápát, 186

183 hogy az unió alkalmával biztosított kiváltságaikat megtarthassák. Hodinka: Tört. Erdődy és Bizánczy; a Propaganda döntése. 2. Hodinka: Tört o. A kiváltság megerősítése Hodinka: Tört o. 3. Schematismus cl. gr. rit, cath. Dioecesis Munkácsensis ad a. D o. 4. Hodinka: Tört o. Duliskovic: i. m. I. füzet 105. o.: Olsavszky, 106. o. Blazsovszky kinevezése. 5. Hodinka: Tört Duliskovic: i. m. III. füzet 125. o. Pásztélyi János nagyprépost ( ) szavait idézi. 7. Hodinka: Tört o. Olsavszky Mánuel 1. Hodinka: Tört. 597., 671. és köv. o. 2. Finánczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában, Budapest, Dr. Sztripszki Hiador: Jegyzetek a görög kultúra Árpád-kori nyomairól, Budapest, és köv. o. 3. Hodinka: Tört o. Udvari István: A kárpátukrán (ruszin) írásbeliség története a XVIII. században Kandidátusi értekezés. Függelék az értekezéshez. Nyíregyháza, o. A dolgozat megtalálható a MTA Könyvtára Kézirattárában, a Széchenyi Könyvtárban és a Nyíregyházi Megyei-Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében. 4 Ember Győző: A munkácsi gör. kat. püspökség lelkészségeinek évi összeírása. Regnum, 1944/ és köv. o. Az Orsz. Levéltár alapján. Hodinka: Tört o. Dr. Papp György: Szabolcsi görögkatolikus paróchiák. In: Szabolcs vármegye c. monográfia. Nyíregyháza, o. Ebből különlenyomat: Nyíregyháza, Hodinka: Tört. 83. és 232. o. Dr. Ivánka Endre: A görögkatolikus magyarság helyzete mint nemzeti ügy. In: Erdélyi tudósító, november 11. szám Ismerteti a Keleti Egyház, sz Veres Miklós: Szabolcs megye népességi viszonyai a XVIII. 187

184 században. Történeti Statisztikai Évkönyv Budapest, o. 6. Endre v. Ivánka: Kirchlich-nationale Probleme is Ostungarn In: Donaueuropa II. évf. 6. sz. Ismerteti a Görög Katolikus Szemle sz. (október 11.). 7. Görög Katolikus Szemle sz. (január 9.). 8. Papp György: i. m o. 9. Udvari: i. m. 24. o. 10 Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában Magyar Statisztikai Közlemények. Üj folyam XII. (1896) Budapest. Udvari: i. m. 22. o. 11. Dr. Mizsér Lajos: Vezetékneveink világa. In: Élet és Tudomány január 28. o. 12. Hóman Szekfű: Magyar történet V. k. 90. o. Alexej Petrov: Pregyeli ugrorusszkoj recsi V g. po officianim dannim (Izszledoványie i karti) Szankt Peterburs o o. 13. Dr. Papp György: i. m o. 14. Papp György: i. m o. 15. Hajdúdorog története. Szerkesztő: Komoróczy György o. 16. Hajdúdorog története i. m. 52. o. Szent Kereszt Naptár Ungvár o. Hajdúdorogi Egyházközség levéltára sz. 17. Dr. Bőhm János: A liturgikus nyelvekről. Eger, o 18. Hajdúdorog története o. 19. Bőhm: i. m és 132. o. 20. Hodinka: Tört és 812. o. Olsavszky jelentése az egyházközsegben tett látogatásáról. Hodinka: Tört A szertartási könyvek; a nyomdai ügye A nagyszombati nyomdában készült: erkölcstan (1692), katekizmus (1696) és egy másik erkölcstan (1727). Az előbbi kettő De Camelis, az utóbbi Bizánczy munkája. Sztripszky H.: i. m o. Papp György i. m. 21. Petrus Jenő: A magyarság önvédelme a keleti rítusú egyház idegen nyelveinek beolvasztó hatása ellen. Debrecen, o. A könyvhöz a bevezetőt György Endre írta. György Endre ( ) közgazdasági író, földművelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő volt. Szatmár megyei református papcsaladból származott. Rendkívül meleg érdeklődést és rokonszenvet tanúsított a görög katolikus magyarság sorsa iránt. Jelentős 188

185 szerepet játszott a hajdú dorogi mozgalomban, sőt időnként annak vezetője és irányítója is volt; az Országos Bizottsággal azonban szembekerült. (1. o) Családjáról: Csengeri Krónika c. kiadvány. Megjelent: 1975-ben. Szerkesztette: Dankó Imre. A tanulmány írta: Bertók Lajos. Életéről: A Pallas Nagy Lexikona, VIII. kötet, Budapest, o. 22. Erdélyi Zsuzsa: Hegyet hágék, 23. o.: A népi imádságokról és énekekről: Szövegei nem hivatalos szövegek. A nihil obstat" törvényeségével nem rendelkeznek... elsősorban görög katolikus öregek vallomásából derült ki, hogy egykor még templomi ájtatosságokon is főként májusi, októberi litániákon mondták a pap távozása után." Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica. írások a néphagyomány köréből, Debrecen, Karácsonyi szokások Hajdúdorogon o. Ugyanitt: karácsonyi népénekek. Ablonczy László: Karácsony reggelre szépen viradjatok, annak első napját vígan megtartsátok." Hajdú-Bihari Napló, december 25. (A hajdúdorogi karácsonyi játékokról.) 23. Máriapócs, Kiadja: Nagy Szent Bazil Rendje Máriapócson. Megjelent Nyíregyházán, Itt említjük meg Tartally Józsefné, sz. Stima Ilon: Ékes Virágszál című könyvét. A szerzőről: Margócsy József: Megjegyzések három Móricz-levélhez". Csengeri Krónika, o. Tartally Józsefné augusztus 12-én életének 90. évében elhunyt. Emlékét az Egyházmegye Főpásztora körlevélben örökítette meg: Nevét örökre beírta a magyar görög katolikus egyház történetébe, Ékes Virágszál c. könyvét, melyben a Máriapócsi Kegykép első csodás könnyezésének állított maradandó irodalmi emléket, öntudatos örömmel tekintjük közös kincsünknek." Folyó évi március 25-én örömmel írtam ajánlást az Ékes Virágszál" második kiadásához, melynek megjelenését már nem érhette meg. Hálás szeretettel emlékezünk meg arról a nemes nagylelkűségről, amellyel az avatott tollú írónő szerzői tiszteletdíját a nyíregyházi Egyházmegyeközi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet felújítására ajánlotta fel." (A Hajdúdorogi Eparchia és a Miskolci Apostoli Exarchátus körlevelei, év III. sz.) 189

186 XIII. A MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE FELÁLLÍTÁSA 1. Duliskovics: i. m. III. k o. Továbbá: o. Hodinka: Tört o. 2. Munkácsiensis Graeci Ritus Unitorum episcoatus erectio. Egri Érseki Levéltár. Raktári szám: 242. Iratszám: 1618 Év Hodinka: Tört Copia Intimati ad Eppum Munk. de dato 26. sept Egri Érseki Levéltár: a hajdúdorogi zavargásról. Idézi: Bőhm: i. m o. 1. jegyzet. Hodinka: Tört o. 4. Hodinka Tört o. A királynő levele Eszterházyhoz. 'Hodinka: Tört o. Ellentétek a latin és a görög szertartású papok között. Hodinka: Tönt o. A királynő levele a pápához. Basilovits Joannicus OSBM: Brevis notitia fundationis Theodori Koriathovits, olim ducis de Munkács anno 1360 factae, exhibens seriem episkoporum graecocatholicorum Munkácsiensium, Cassoviae (Kassa) I. k.: II. k.: II. k. IV. rész: A Coquelinus és De Angelis emlékirata; Ugyanitt: Eszterházy emlékirata és Róma döntése. 5. Duliskovics i. m. III. füzet, 199. és köv. o. Bradács egri látogatásáról. 6. Basilovits: i. m. II. k. IV. r o. A királynő levele Eszterházyhoz és Bradácshoz. Basilovits: i. m. II. k. IV. r. és Hodinka: Tört o. Coquelinus újabb emlékirata. Hodinka: Tört o. A királynő erélyes fellépése. Oriente Cattolico, 306. o. Papp György: A munkácsi egyházmegye Székeskáptalanjának statutumai, Ungvár, Kaminszky Géza: Emlékalbum az ungvári tanítóképezde 100 éves fennállásának jubileumára. Ungvár, Zsatkovics K. György: Bradács János munkácsi egyházmegyei püspök In: a Szent Kereszt Naptára, o. 190

187 Tartalom BEVEZETÉS 5 J. RÉSZ: A MAGYARSÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG KAP- CSOLATAINAK KEZDETÉTŐL AZ ÁRPÁD-KORI BIZÁN- CI SZERTARTÁSÚ KOLOSTORI KÖZÖSSÉGEK MEG- SZŰNÉSÉIG I. A vándorló magyarság és a kereszténység 9 II. A bizánci hittérítés Magyarországon 16 III. A nyugati kereszténység hazánkban 23 IV. Szent István király 33 V. A nyugati egyházi szervezet és a keleti szertartás hazánkban 42 VI. Árpád-kori bizánci szertartású kolostorok 48 VII. A keleti kereszténység hanyatlása hazánkban 54 Ií. RÉSZ: A KELETI SZERTARTÁSÚ NÉPTÖMEGEK BE- VÁNDORLÁSÁNAK MEGINDULÁSÁTÓL A MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE FELÁLLÍTÁSÁIG I. Űj kolostori központok 63 [I.'A munkácsi püspökség kialakulása 74 III. Bizánci szertartásúak Erdélyben 83 IV. A délszlávok uniója 87 V. Az egység helyreállítása a munkácsi püspökségben 95 VI. A gyulafehérvári unió 100 VII. A nagyváradi római katolikus egyházmegyében élő keleti szertartásúak uniója 109 VIII. A délszlávok egyházi szervezete 112 IX. A fogarasi egyházmegye 120 X. A nagyváradi rítusvikáriátus 134 XI. A munkácsi püspökség az unió után 136 XII. A munkácsi apostoli vikáriátus 142 XIII. A munkácsi egyházmegye felállítása 157 Felhasznált irodalom, források, jegyzetek 167