DR. BÁLINT GYÖRGY MINDEN HETEN SZ ÜRE T

Átírás

1 DR. BÁLINT GYÖRGY MINDEN HETEN SZ ÜRE T,

2

3 r. Bálint György Minden héten szüret 52 kerti növény portréja Harmadik kiadás Kossuth Könyvkiadó - Mezőgazda Kiadó 1993

4 A fényképeket ~ 1, ) 1 " 1 3 Schiifjer Las z o készítette ',.. 'f ISBN l l Kossuth ISBN l Mezögazda Dr. Bálint György, 1985 (4861)

5 Editnek és a kertek más barátainak, akiknek érdeklődő biztatása nélkül ezt a könyvet se írtam volna meg.

6

7 Ajánlás Ú gy vélem, hogy némi magyarázattal - ha nem magyarázkodással l - tartozom most az Olvasónak, amikor kezébe veszi ezt a könyvecskét. 52 kerti növény portréját vázoltam fel e munkában az amatőr kertészek számára. Azoknak, akik - akárcsak jómagam- szabad idejüket azzal töltik, hogy megfigyelik, dédelgetik, tehát a szó jobb értelmében termesztik kertjük növényeit. Ebből következően nemcsak a termesztéstechnika műhelytitkaira kíváncsiak, hanem néhány olyan dologra is, amelyek a munkák elvégzéséhez nem föltétlenül szükségesek, de azért hasznosak és mindenekfölött - érdekesek. Mert a bölcs latin mondás, miszerint: habent sua fata libe/li, vagyis, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa - jóval szélesebben értelmezhető igazság, mint ahogyan vélték. A növényeknek is megvan a maguk sorsa! Vannak olyanok - mint például a rózsa -, amelyek végigkísérik az emberiség történelmét, megjelennek a művészetben, az irodalomban, a zenében. Mások viszont olyanok, mint a búvópatak, amely egyszer megjelenik, máskor eltűnik. Könyvecskémben a termelés fogásain kívül ezeket az összefüggéseket is meg kívántam mutatni. És persze azt is, hogy ezek a növények - többnyire jó ismerőseink, vagy megismerésre érdemes idegenek - milyen szerepet tölthetnek be táplálkozásunkban, környezetünk alakításában. A magyar kertekben található sok száz termelt növény közül 52 olyat választottam ki, amely vagy a legtöbb kertben előfordul, vagy a következő években várható az elterjedésük. Ezek mindegyikét azonban ne tessék itt keresni, mert minden hétre csak egy terményt engedélyez a TER JEDELEM! Nem szándékoztam a bemutatott növényekről monográfiát írni, hiszen ez nem az én műfajom, hanem a specialistáké. Minden termény leírásánál azokat a lényeges tudnivalókat emeltem ki, amelyeket a családi ház és a hétvégi telek kertjének megművelésénél fontosnak ítéltem meg. Mellőztem a nagyüzemi, de még a piacra termelő kiskerti módszereket és eljárásokat is, hogy ezzel egyszerűbbé, áttekinthetőbbé, az érdeklődő, művelt Olvasó számára használhatóbbá tegyem könyvemet. Kertem- a "népszámlálás" szerint- mintegy 250-féle növénynek ad otthont. Ha ezt elolvasták, szívesen elmondom még 52 meséjét is.

8 l. Kerti zsázsa A növények sz árát lomblevéllel együtt- a talajfelszíne fölött -ollóval vágja le. Így elkerüli, hogy a zsázsa földes, homokos legyen. A legrövidebb tenyész id ejű zöldségnövény; a vetéstől számított nap múlva már fogyasztható. Az antropológusok azt állitják, hogy az ember eredendöen mindenevö lény, és ezt a fogazat alakulásával bizonyítják. Akadnak azonban olyan tudósok, akik szerint mielött húsevökké "fajultunk" volna, vegetáriánusok, azaz kizárólag növényi táplálékot fogyasztó é lő l ények voltunk. Ennek a megállapításuknak etimológiai magyarázatot adtak. Ez a magyarázat pedig a zsázsa szóból veszi kezdetét. Pontosabban a magyar zsázsa növénynévnek az angol (eress), német (Kresse) és a francia (cresson) megfelelőjéből Ami viszont eredetileg - és állítólag - szanszkrit szó, ami annyit jelent, hogy "enni", "majszolni", "harapni". Annyi bizonyos, hogy a zsázsa az ókorban nagyon kedvelt salátanövény volt. Persze azt nagyon reménytelen dolog volna kibogozni, hogy amikor zsázsáról van szó, akkor a görög vagy latin szerzö a kerti vagy a vízi zsázsára, vagy esetleg egészen más növényre gondol. A vízi z sázsát ma is nagy tömegben termelik Angliában, Franciaországban és az NDK-beli Erfurtban. A növények mostanában már inkább 8

9 betonmedencékben, mint természetes tavakban tenyésznek, és csónakról "aratják" őket. A nyugat-európai piacokon ősztől tavaszig kis, átlátszó fóliával fedett - mindig jegelt - papírdobozokban hozzák forgalomba. A kerti zsázsa valószínűleg a mai Irán terűletéről származik. Dioscorides azt írja, hogy Babilon a hazája. Kínában már i. e évvel is ismerték; I Y in császári miniszter úgy vette számba a növényjegyzékében, mint a legfinomabb salátát. Magjait megtalálták az egyiptomi sírokban, és a görög Theophratos részletesen leírja a termesztését. A római Ovidius, Martialis és Colume/la egyhangú afrodiziáka (nemi ingerlő) anyagként emlegeti (gramen írnpudica = szemérmetlen mag) a férfigerjedeimet fokozó hatása miatt. Az ilyesmi azonban sohasem egyértelmű, mert a nem kevésbé szavahihető Plinius viszont éppen az ellenkező hatásáról tudósít. Ez annál is inkább lehetséges, mert sok országban zsázsa néven más növényeket is forgalomba hoznak. Ilyen például a Barbarea vulgaris (közönséges borbálafű), a Cardamine pratensú (réti kakukktorma) és más- nálunk nem honossalátanövények. Termesztése Mi azonban maradjunk csak a kerti zsázsánál, mint olyan növénynél, amelyet akár az év első hetében is "szüretelhetünk". A kerti zsázsa apró, barna magját télen bármikor vethetjük. A jó minőségű, lehetőleg homokkal kevert kerti főldet lapos edénybe, tálkába, tányérba, műanyag dobozba teszszük. Két-három ujjnyi vastagságú földréteg már kielégítő lesz a növény számára. Ne használjunk magvetésre más szobanövények cserepéből származó földet, mert az rendszerint fertőzött, az ilyen talajból kikelő növénykék szára elvékonyodik, a növények eldőlnek és elpusztulnak. A földet nyomkodjuk le, és vessük rá a magvakat. Ne takarékoskodjunk a vetőmaggal, ha sűrűn vetünk, bőséges "aratásunk" lesz. A magokat ezután fedjük le 1-2 mm vastag föld- vagy homokréteggel, és ezt is nyomkodjuk le. Az így előkészített edényt állítsuk sötét helyre, vagy fedjük le kartonpapírral, hogy a vetést ne érje a fény. A növényeket addi~ tartsuk sötétben, amíg kibújnak a földből, így nem marad a maghéj a levél hegyén. Ezután már bősé- 9

10 ges megvilágításra, napfényre van szükségük, tehát a legjobb helyük az ablakpárkány belső - szoba felé eső- részén lesz. A zsázsa kedveli a meleget, legjobban c-os hőmérsékleten növekszik. A vetés után három-négy nap múlva már megfigyelhetjük, hogy milyen erélyesen csiráznak a magok, hogyan tolják magukat a talaj felszínére. Ekkor bőséges öntözéssel kell őket segíteni, mert a zsázsának elsősorban sok vízre van szüksége. A vetést ne öntözzük felülről, mert a vízcseppektől a növények elfekszenek. Ha vízáteresztő az edény, akkor állítsuk naponta 5-l O percre vízbe, hogy a talaj jól átnedvesedhessék. A vetés utáni napon már sűrű, zöld vetésünk lesz. A növénykék két sziklevelük fölött ilyenkor már két-három apró lomblevelet is fejlesztenek. Ez a legalkalmasabb idő arra, hogy megkezdjük a zsázsa "betakarítását". A kerti zsázsa azon kevés növény közé tartozik, amelyeket nem kell föltétlenül földbe vetni. Ha egy tányérba több réteg itatóspapírt fektetünk, azt alaposan benedvesítjük, akkor erre is vethetjük a magokat. Természetesen ezt a vetést is le kell takarni. Erre a célra a legalkalmasabb a vékony vattaréteg, amelyen a kis zsázsanövények átbújnak.' Amit a növénykéből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta levő két sziklevél. Ha kissé tovább engedjük a növénykéket nőni, akkor megjelennek az első, zseng~ lomblevelek is, amelyek éppen olyan kellemes ízüek, mint a sziklevelek. A levágott növények természetesen nem sarjadnak újra! Ezért az a termelés célszerű módszere, hogy hetenkint vetünk be egy-egy edényt maggal, így a "letermettek" helyébe mindig új vetések lépnek és télen, állandóan, folyamatosan lesz vágható és fogyasztható növényállományunk. A földet csak egyszer használjuk fel termesztésre, mert könnyen előfordul, hogy a nedves talajban elszaporodik a palántadőlést okozó gomba, amelynek következtében a kikelő növénykék idő előtt összeroskadnak, a földre fekszenek és emiatt fogyaszthatattanná silányulnak. Termelhető a kerti zsázsa szabadföldben is. A vetésére március végétől júniusig-több szakaszban- kerülhet sor. Fontos, hogy a földjét gondosan készítsük elő, finoman műveljük el, hogy az apró magok jó magágyba kerülhessenek. Alapos beöntözés után itt se kell egy hétnél hosszabb idő a növények kikeléséhez, és az egész termelési időszak nem tart tovább három hétnél 10

11 Felhasználása, tartósítása A friss zsázsa a tormához hasonlóan csípős ízű, de annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Télen különösen magas C-vitamin-tartalma és friss, üde íze miatt fogyasztjuk. A szobában, edényben termelt növényeket a talaj felszíne fölött ollóval vágjuk le. Ne húzzuk ki az egész növényt, mert gyökérszálai közé föld keveredik, és akkor nehéz letisztítani. Nagyon alkalmas vajas kenyér, szendvics ízesítésére, továbbá ételek díszítésére. Hozzákeverhető fejes salátához, így nagyon pikáns ízű salátát kapunk. Kiváló mártás, leves készíthető belőle. A friss zsázsát kis csomókban alufóliába göngyölve a mélyhűtő szekrényben lefagyaszthatjuk. Így egész évben, bármikor fogyasztható. És még egy haszon, ami a jövő szempontjából figyelemre méltó: a gyerekek itt tanulmányozhatják a növényi életfolyamatokat. Maguk vethetik el a zsázsa magvait, és megfigyelhetik, hogy miként duzzadnak meg a víz hatására a csírázó magok, hogyan jelenik meg először a gyököcske, majd a két sziklevelet hordozó szár. Rájuk lehet bízni "a termés betakarítását" is, hogy érzékeljék munkájuk eredményét! ll

12 2. Póréhagyma Nyáron a hagymasorokat fokozatosan f eltöltögetjük tőzegge l vagy homokkal, esetleg fűrészporral vagy komposz ua/. Így a póréhagymának hosszú, f ehér szára lesz. A magyaros é~elek jó részének nélkülözhetetlen fűszere a hagyma. Es minthogy a konyhán gyakran van szükség rá, szinte minden kertben termelnek vöröshagymát és fokhagymát. Sajnálatos, hogy a hagymafélék. többi képvise J őjét - köztük a póréhagymát - a magyar kertészek még nem értékelik érdemei szerint. Másként van ez például Franciaországban. A francia konyhaművészet nemcsak rendkívüli változatosságáról nevezetes, hanem néhány olyan ételről is, amelyek szorosan hozzátartoznak a jellegzetes francia - vagy mondjuk inkább: párizsi- életformához. Ha teszem azt valaki beül egy Szajna-parti vendéglőbe, akkor azt tapasztalja, hogy a vendégek többsége (föltéve, hogy nem külföldi turisták szállták meg az éttermet) calvadost, azaz almapálinkát iszik, és poireau-t, azaz hagymalevest eszik. Így írta ezt meg Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában című világhírű regényében is. És talán a hagymaleves tiszteletére nevezte el Agathe Christie, minden idők legzseniálisabb krimiszerzője, belga nemzetiségű mesterdetektívjét Poirot-nak. A póréhagyma ősalakja vadnövényként még olykor meg- /2

13 található a Földközi-tengermelléki országokban; vadnövényként - a többi hagymához hasonlóan - évelő természetű. Termesztése igen régi keletű, hiszen már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték, ételízesítőként és salátakészítésre használták. Nálunk nemigen fogyasztották, jóllehet a két világháború között - kűlföldi megrendelésre - Makó környékén sok póréhagymamagot termeltek. A nagyobb piacokon, vásárcsarnokokban olykor látható mint bolgárkertészek terménye, de a fogyasztók többsége csak most ismerkedik vele. Érdemes is, mert fogyasztása nagyon egészséges, ugyanis a póréhagyma - vagy ahogy régen nevezték: a párhagyma - számottevő mennyiségű Bcvitamint és ásványi sókat tartalmaz. Igen nagy az élettanilag hasznosítható vastartalma is. Termesztése A póréhagyma kultúrában kétéves növény, amelyet magvetésseilehet termeszteni. Az első évben csak levelei fejlődnek, majd a második évben hozza nagy gömb alakú virágzatát a másfél-kétméteres szár végén. Magjai aprók, feketék, nagyon hasonlítanak a vöröshagyma magjához. A póréhagyma levelei laposak, szélesek, nem hengeresek, mint a vöröshagyma levelei. A hagymája nem vastagszik meg, csak hosszúkás, és közvetlen átmenete van a levelek felé, gerezd nélkűli. Gyökérzete igen erőteljes, bojtos. Nyári és télifajtái vannak. A nyáriak levelei halványzöldek, puhák, a téli ek lombja sötétzöld, kemény, ezért a telet is elfagyás nélkűl átvészeli. Emiatt a fajtákat nem ajánlatos felcserélni. Nálunk a nyári póréhagymát a fiatal vöröshagyma tökéletesen pótolja. Sokkal inkább ajánlható a téli póréhagyma termesztése, mert az választékot bővít az évnek éppen abban a szakaszában, amikor kevés a friss zöldség. A továbbiakban tehát a téli póréhagyma termeléséről lesz szó. A póréhagyma napfényigényes növény, ezért fák alatt vagy magasabb zöldségfélék árnyékában nem érdemes termeszteni. Frissen trágyázott, jó kultúrállapotban levő talajban érzi magát a legjobban. Szereti a sok vizet, körűiményeink közöttjó minőségű póréhagymát csak öntözéssellehet termeszteni. 13 A ~ évig csíraképes magokat márciusban vetjűk el

14 30 cm sortávolságra. A magvak lassan csiráznak, és a kikeit növénykék is igen vontatottan nőnek. Ezért helytakarékosság szempontjából érdemes a sorok közé hónapos retket vetni; ezt kiszedjük, mire a póréhagyma megerősödik. Lehet a póréhagymát palántázással is termeszteni. Ekkor március elején vetjük a magokat ládába, majd a kétleveles palántákat április végén, május elején ültetjük át állandó helyükre. A magvetésből kiegyelt növényekből is telepíthetünk másik ágyást. A növények a sorban cm-re legyenek egymástól. A palánták gyökerét egyharmadára viszsza kell csípni. A póréhagyma annál értékesebb, minél hosszabb a fehér hagymarésze. Ezt a magvetésnél úgy érjük el, hogy nyárutóján a hagymasorokat fokozatosan feltöltjük földdel. Ez azonban rendszerint nem elegendő, ezért ajánlom az általam alkalmazott módszert: a póréhagyma ágyását körülveszem deszkával, és a területet fokozatosan feltöltögetern homokos tőzegkorpávai vagy rostált komposztfölddel A palántázott póréhagymánál könnyebb a helyzet: a palántákat állandó helyükön mélyen ültetjük, és később ezek mellett is feltöltögetjük a fóldet. A mély ültetés csak a jól felmelegedő, mély rétegű talajokon ajánlatos! A növényállomány nyári ápolása rendszeres kapálásból, gyomlálásból, gyakori és bőséges öntözésből és mütrágyázásból áll. Októberre a téli póréhagymák megerősödnek, megvastagodnak. Ilyenkor már szedhetjük, és fogyaszthatjuk őket. Az elszáradó borítóleveleket leszedjük, a bojtos gyökérzetet és a hosszú levelek felső részét levágjuk, és így nagyon szép, tetszetős hagymákat takaríthatunk be. A várható termés m 2 -enként 1,~2,0 kg. Nem kell azonban föltétlenül kiszedni ősszel a póréhagymát, mert a kertben sem fagy el. Télen, fokozatosan is szedhetjük, de egy része a földben maradhat akár áprilisig. Családunkban közkedvelt téli étel a póréhagymaleves, amelynek receptje a következő: A póréhagymák fehér részét és a zöld levelek egy részét egy centiméteres karikákra vágjuk és enyhe sós vízben megfőzzük. Ha megpuhult, kivesszük a vízből és átpasszírozzuk vagy turmixoljuk. Világos színű rántást készítünk, beleforgatjuk a megpasszírozott póréhagymát, majd felengedjük azzal a lével, amiben a póréhagyma megfótt. Ha a leves forr, beleteszünk egy húsleveskockát és rövid főzés 14

15 után tejfölt, arnivel szintén kell egyet forrnia. Tálban vagy csészékben tálalhatjuk. A tetejére reszelt sajtot hintünk. Termésünket betakaríthatjuk a fagyok beálltakor is. Ebben az esetben a hagyrnákat pincébe, homok közé rétegezve tárolhatjuk a legbiztonságosabban. Nagyobb rnennyiségű póréhagyrnát szabadföldi verernben szoktak eltartani, de akkor meg kell védeni a téli nedvesség beszivárgása ellen. Felhasználása A nyári póréhagyrnát elsősorban zöldhagyrnaként, frissen fogyasztják. Sok C- és B evitamint tartalmaz, ernellett magas az ásványisó-tartalma, és sok vas van benne. Ezzel szemben az altilszu/fid-tartalma alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, ezért a póréhagyrnát fogyasztó ember leheletén a kellemetlen hagymaszag kevésbé és csak rövidebb ideig érződik. A téli póréhagyma vékonyabbjai ugyancsak jól használhaték zöldhagymaként. A kifejlett, vastag hagymák konyhai célokat szolgálnak: leves, mártás és kiváló ízű saláta készül belőlük. A póréhagyma zöld leveleiből szárítrnány is készülhet: a megmo'sott leveleket félárnyékos helyen megszárítjuk, és üvegben vagy műanyag zacskóban tároljuk, télen rninden étel ízesítésére alkalmas, ahol egyébként vöröshagymát szoktunk használni. JS

16 3. Cikória A cikória felszedett gyökerein legalább 2-3 cm-es levélcsonk maradjon. A megzöldült levelek keserüek, fogyasztásra alkalmatlanok.,, O sét, amezei katángot minden természetjáró ember ismeri: ez az a gyomnövény, amely az egész országban szántóföldeken, utak szélén, töltéseken, legelőkön, parlagterületeken, de még kertekben is megtalálható, és ritkásan ágas szárán a nyár közepétől az ősz végéig kék, kerek virágokat nyit. Kozmopolita növény, amely ma már az egész világon mindenütt e lőfordul. Kétéves növény. Ha a magjai kedvező körülmények közé kerülnek, és kicsíráznak, akkor az első évben csak levélrózsát és gyökeret fejleszt. A virágszár képzésére, virágzásra és magérlelésre csak a második évben kerül sor. Egyik nemesített változatát, a kávépótló cikóriát ( Cichorium in ty bus var. sativum) nálunk is termesztik; felaprított és megpirított gyökereiből kávéalapanyagot lehet készíteni. Erre a célra már a 17. század óta használják, és termelése főként a napóleoni kontinentális zárlat idején lendült fel, amikor a tengerentúlról nem tudtak babkávét behozni Európába. Nálunk szinte csak Győr-Sopron és Vas megyében termelték hazai és külföldi gyárak részére, de a termelése az utóbbi évtizedekben jelentéktelenné vált. 16

17 A cikória egyike a legősibb zöldségféléknek, amely átmeneti mellőzöttség után most ismét az érdeklődés homlokterébe került. Joggal, mert a korszerü táplálkozási követelményeknek jól megfelel, és bővíti a téli- nem nagyon sokoldalú -friss zöldségválasztékot. Termelése és fogyasztása főként Belgiumban, Hollandiában, az NDK-ban és a szomszédos Ausztriában kiterjedt, de a fogyasztók kezdenek már nálunk is megbarátkozni vele. A cikória értékes zöldségnövény. Jól segíti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, meszet és foszfort tartalmaz. Karotin- (A-vitamin-) tartalma alig valamivel kevesebb a sárgarépáénál, a C-vitamin-tartalma azonban jelentéktelen. Táplálkozási értékét azonban nem is a beltartalma határozza meg, hanem az, hogy fogyasztható levélrózsája a lakásban, szemünk láttára teljesedik ki, méghozzá télen, amikor szervezetünknek olyan nagy szüksége van minden friss terményre. Termesztése A kertben először a gyökereket kell megtermeszteni. A cikória közepesen tápanyagigényes növény, amely legjobban a közepesen kötött és a laza talajokon érzi magát. Hideg, nedves, magas talajvizű földben gyökere elágazik, ami a kiszedését és a későbbi hajtatását megnehezíti. Magvetés előtt a földet nagyon alaposan elő kell készíteni, ami mély ásásból, többszöri gereblyézésből, esetleg hengerezésből áll. A magját május-júniusban vetik, mert így lehet a hajtatáshoz legalkalmasabb gyökereket nyerni. A vetési sorok egymástól legalább 30 cm távolságra legyenek. A kikelő növény kezdetben elég gyámoltalan: meleget és jó, egyenletes vízellátottságot igényel. Ü gyeini kell arra, hogy ne gyomosodjék el, ezért a sorközöket kapáljuk, és a sorban felnövő gyomokat is szedjük ki. Amikor a növények láthatóan fejlődni kezdenek, akkor a sűrűn állókat úgy egyeljük ki, hogy a szomszédos növények között 15 cm távolság maradjon. Száraz nyáron egy-kétszeri öntözés és ugyancsak egykétszer megismételt fejtrágyázás elősegíti a gyökerek gyors növekedését. A gyökereket október közepén ajánlatos felszedni, nehogy a korai fagyok még a földben találják. A gyökereket úgy lombtalanítjuk, hogy rajtuk 2 cm-es levélcsonk marad- 17

18 jon. Ha ennél mélyebben vágjuk le a leveleket, akkor a gyökér esetleg nem hajt ki. Hajtatásra legalkalmasabbak a felül 4 cm átmérőjű, zömök gyökerek, de 2 és 7 cm között valamennyi gyökér felhasználható. Egyszerre lehetőleg azonos vastagságú gyökereket állítsunk hajtatásba. A gyökereket a hajtatás megkezdéséig fagypont körüli hőmérsékletű, nem nagyon száraz levegőjű helyiségben, nyirkos homok között táro/juk. Erre a célra a legmegfelelőbb a pince vagy ahol van, a melegágy. Hajtatni november végétől február végéig lehet. A megválogatott és egészséges gyökereket műanyag vödörbe vagy ládába ültetjük oly módon, hogy az edény aljába mintegy 20 cm vastagságú földréteget terhünk, és ebbe beleállítgatjuk a gyökereket úgy, hogy a koronájuk (felső, legvastagabb csúcsuk) ne legyen magasabban az edény szélénél. A gyökerek közötti hézagot ugyancsak jó minőségü kerti folddel kitöltjük, és a földet megnyomkodjuk. Egy tízliteres műanyag vödörbe 8-10 darab, átlagos vastagságú gyökér fér el, és ez egyidejűleg elég salátát termel egy négytagú család számára. A hajtatáshoz oc hőmérséklet szükséges. Ha a föld száraz, akkor már a hajtatás kezdetén megöntözzük, de a későbbiekben csak mérsékletesen öntözzük, és csak akkor, ha a talaj az edény felszínén száraznak látszik. A hajtatáshoz fény nem szükséges, sőt ez kifejezetten káros, mert a fény hatására a cikória hajtásai megsárgulnak, majd megzöldülnek, aminek következtében a levelek keserűek,fogyasztásra alkalmatlanok lesznek. Ezért az edény fölé fekete műanyag fóliát borítunk, és azt úgy kötjük le, hogy a gyökereket és a fejlődő hajtásokat fény ne érhesse, viszont a növekvő hajtásokat a fóliaborítás ne akadályozza. Az így előkészített "hajtatóedényt" a konyhában vagy az előszobában helyezzük el oc-on tartva a hőmérsékletet, három hét alatt kifejlődnek a fehér-sárgásfehér rügyek, hajtáskezdemények. Ezeket éles késsel vágjuk le a gyökerekről úgy, hogy ne essenek széjjel. Ha a hajtásokat hoszszabb ideig kívánjuk hűtőszekrényben tartani, vagy szállítani akarjuk őket, akkor ajánlatos mélyebben levágni. Ebben az esetben felhasználás előtt a gyökér koronáját a salátának használt részről le kell majd vágni. A hajtatást a tél folyamán többször is megismételhetjük a pincében tárolt gyökerek felhasználásával. Ausztriában, az NDK-ban és Nyugat-Európa számos 18

19 országában nagyüzemi rnéretekben hajtatják a cikóriát. Nálunk a nagyüzemi terrnesztése még gyerekcipőben jár, és ennek rnegfelelően kereskedelmi forgalomba is csak elvétve kerül. Hogy ennek éppen az volna az oka, hogy a fogyasztók nem ismerik? Lehet! De az is lehetséges, hogy azért nem termelik, rnert a hazai fogyasztóközönség nem tart rá igényt. Akár így, akár úgy áll a helyzet, érdemes volna termesztésével és forgalmazásával és - főként - megkedveltetésével foglalkozni. Ha a patisszon, a cukkini, a brokkoli példájából indulunk ki, akkor ez nem is látszik reménytelen ügynek. Addig azonban a kicsibeni termelésből is készülhet cikória a család asztalára. Felhasználása A cikóriából igen kellemes, jellegzetes ízű ételeket lehet készíteni. Ha a nyersen megízlelt levelek- előírásos fehérsárgásfehér színük ellenére - keserűek lennének, akkor néhány órára sós-ecetes Iében kell áztatni őket. A cikóriarózsákból lehet krémlevest főzni, megsüthetők egészben vajban vagy olajban, és így sült húsok mellé körítésként tálalhatók. Meleg előételnek vagy vacsoraételnek alkalmas a virslivel töltött cikória. Kellemes és tetszetős étel a majonézes cikóriasaláta is. A cikóriasaláta elkészítési rnódozatait Bozsik Valéria: Különleges zöldségételek című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1981) találhatják meg. 19

20 4. Sütőtök T Érett trágyából készítsünk fészket a magvak számára. Egy f észekben legföljebb két növény maradjon. élen az egyik legkedveltebb, könnyen hozzáférh ető csemege városon és falun egyaránt a finom, omlós, édes sült tök. A háziasszonyok régebben kenyérsütő kemencében vagy búbosban, ma sokkal inkább a gáz- vagy villanytűzhely sütőjében készítik ezt a fölséges, ámde nyersanyagában valójában olcsó ételt, ami valamikor - a második világháborút követő szükös esztendőkben- szinte néptápláléknak számított. És nem indokolatlanul, hiszen a tök sok cukrot, vitaminokat, fehérjét és emészthető rostot tartalmaz, szénhidráttartalma annyi, mint a burgonyáé. A kobakosok, amelyeknek botanikai családjába a sütőtök is tartozik, mostanában előrerukkolnak a zöldségfélék rangsorában: a korszerü házikertben ebből a növénytani családból nemcsak a hagyományos uborkát, a cukor- és a görögdinnyét termeljük, hanem egyre több kertészkedő ültet patisszont és cukkinit is. Maga a tök (Cucurbita) nemzetség is egyre népesedik: az indás és a guggonülő spárgatökből friss főzeléket készítenek, a kolbásztököt kerítésre futtatják, a takarmánytökkel az állatokat etetik, az olajtök magjából olajat sajtolnak, díszként termelik a na- 20

21 gyon változatos színű és alakú turbántököt és lopótököt, téli eltartásra termesztik a laska (istengyalulta) tököt. A sütőtök - a kukoricához, a burgonyához és még sok hasznos növényhez hasonlóan - Amerika felfedezése után került földrészünkre, őshazája Közép-és Dél-Amerika trópusi vidéke. Gyermekkoromban azzal szórakoztunk a hosszú őszi estéken, hogy a jókora tököket kivájtuk, szemet, szájat vágtunk rá, és társaink rémületére este égő gyertyát állítottunk belé. Észak-Amerikában járva elcsodálkoztam rajta, hogy ez a "játék" ott is népszokás: egy őszi ünnep idején minden lakás elé kitesznek egy jó nagyra fejlődött, aranysárga héjú tököt. De sokhelyütt láttam "halálfejnek" kiképzett tököt is. Valamikor a kukorica köztesnövényeként termelték. Amikor a kukoricát letörték, és a szárát is levágták, különös látványt nyújtott a földön heverő töktermések szürke tömege. A sütőtök terjedelmes növény. Több méteres, hengeres szárain hatalmas, márványozott leveleket hordoz, amelyek sűrűn vannak benőve durva serteszőrökkel. Sárga, tölcséres virágai többnyire egyivarúak, azaz vagy csak porzó vagy csak bibe van bennük. A termések hosszúkásak, gömb alakúak vagy- mint a legtöbbet termelt Nagydobosi fajtáé - lapítottak, ezüstfehér vagy szürke héjúak. A termés húsa világossárga, sárga vagy narancsvörös, általában 4-5 cm vastagságú. A magja fehér vagy szürke, 30-38% olajat tartalmaz, és a csíraképességét sokáig, 6-8 évig megőrzi. Kedvező helyen a sütőtök termése a 6-8 kg-ot is eléri, de a takarmánytökök között nem ritka a 30 kilónál súlyosabb termés sem. Termesztése A sütőtök kifejezetten melegigényes nov en y, amit az is mutat, hogy az elvetett magjai csak 12 oc fölötti hőmérsékleten kezdenek el csírázni. Szinte mindenütt megterem, még a laza homoktalajon, sőt az ún. szikes földön is. Nem viseli el a hideg, vízállásos, erősen savanyú földet. Sok tápanyagra van szüksége, ezért ne fukarkodjunk az istállótrágyával és a műtrágyával sem. Kiskertben a legalkalmasabb hely számára a komposzthalom. Ha ennek a tetejére ültetjük, akkor kettős célt érünk el vele: olyan helyen termelünk értékes terményt, ahol mást nem tud- 21

22 nánk előállítani, és a növény árnyékhatása elősegíti a kom- : poszt beérését is. Vízigénye elég nagy, mert egy kilogramm szárazanyag előállításához feltűnően sok ( l) vizet használ fel; ezt csak úgy tudja fedezni, hogy terjedelmes, hosszú gyö-. kérzetével alaposan behálózza a rendelkezésére álló termőterűletet. A sütőtök magját állandó helyére vetjük. A magvetés helyén fészket készítünk, ami abból áll, hogy mintegy 40 cm-es körben kiemeljük a talajt (ez ásóval vagy kapával történhet), és az így keletkezett gödörbe 5 kg-nyi érett istállótrágyát teszünk. (Ezt pótolhatjuk műtrágyával kevert komposzttal is.) A trágya tetejére ismét visszahúzzuk a földet. Minthogy a sütőtöknek nagy a területigénye, a fészkek egymástól legalább két méterre legyenek. Egy fészekbe 3-4 magot ültessünk 5-8 cm mélyen. Az ültetésre csak akkor kerüljön sor, amikor fagyokkal már kevésbé kell számolni, tehát április végén. A kikeit növények ugyanis roppant fagyérzékenyek, a virágok például már -0,5 oc-nál elfagynak. Amikor a kikeit növénykék három-négy levelesek, akkor a fészkeket megritkítjuk úgy, hogy egy fészekben két növény maradjon. Az óvatosan kiszedett, fölösleges palántákkal a hiányos fészkek állományát pótolhatjuk. A sütőtök a nyár folyamán nem kíván különleges ápolást. Betegségek, kártevők általában nem gyötrik, tehát vegyszeres védelemre nincs szüksége. A talajt kapálással és gyomlálással tisztítsuk meg a gyomoktól A szétfutó indákat úgy igazítsuk el, hogy egyenletesen fedjék be a talaj felszínét. Öntözni még akkor se szükséges, ha a nyári forróságban a nagy levelei meghervadnak. A termések késő őszre fejlődnek ki, a növények lombozata fokozatosan leszárad, a sütőtök ezüstfehér héja megkeményedik. A gyakorlati tapasztalat szerint a betakarítást akkor ajánlatos megkezdeni, amikor a terméseket a dér egyszer már megcsípte, mert az ilyen töknek ízletesebb, omlósabb a húsa. A terméseket nem szabad a szárukról letörni, hanem éles késsel úgy kell levágni, hogy a szár a termésen maradjon. Egy tövön - átlagos körűlmények között termés beérlelésére számíthatunk, vagyis egy kisebb családnak elegendő a komposztkazal tetejére egy fészek tököt ültetni. A sütőtök jól tárolható termény. Csapadéktól és a nagyobb hidegtől védett helyen, szalma, széna vagy lekaszált 22

23 fű között akár a szabadban is eltartható tavaszig. Egyébként fűtetlen, fagymentes kamra, pincelejáró, előszoba, veranda a legjobb tárolóhelye. Fe/használása A sütőtök igen sokhasznú növény. Amint a neve is mutatja, a leggyakoribb hasznosítása a sütés. A háborút követő őszszel és télen az élelmiszerrel gyöngén ellátott budapestiek egyik nagyon fontos étele volt az utcai árusoknál kapható, forró és édes sült tök. Aki sokat evett belőle, annak még a szeme fehérje is sárga lett a tökben levő sok karotintól Személyes emlékem is fűződik a sült tökhöz, és ez kellemesebb, mint az ostromtól megcsigázott főváros nagymértékű tökfogyasztása! Fiatal gyakornok koromban, Szatmár megyében hajnalban kellett felkelnem, hogy ellenőrizzem az istállókat. Ehhez pedig jó félórát kellett lovagolnom a sáros, deres dűlőutakon. Útközben mindig megálltam egy almatábla szélén, ahol Péter bácsi őrizte a prizmába rakott almát. Már este tüzet rakott egy malomkeréknyi kő fölött, és amikor az izzani kezdett, rátett egy félbevágott, jóféle tököt, ami napkeltére finom porhanyósra, illatosra sült. Még ma is emlékszem annak a sült töknek az ízére és kezet melengető forróságára. A sütőtök magja pörköl ve kellemes "ropogtatnivaló". Amikor még többet termeltek belőle, akkor a magjából ízletes étolajat is sajtoltak. Az olaj kinyerése után visszamaradt pogácsa a háziállatok értékes fehérjetakarmánya. A konzervipar az utóbbi években kiváló ivóleveket is készít a sütőtökből Gyümölcsízek (nem nagyon nemes) töltelékanyagaként is használják. 23 ~~h~~: :><~o-~~ ~'~;''<0~i~~~~#~~~~4!,~c,,

24 5. Pasztinák M A pasztinák lapos magja csak egy évig csíraképes és vontatottan, 3-4 hét alatt kel ki. indenes gyökérzöldség, mert egymagában képes helyettesíteni a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret és a zellert. Termelésének jelentősége abban áll, hogy ott is megterem, ahol a többi gyökérzöldség-a talaj alkalmatlan volta miatt - nem él meg. Vad alakja egész Európában előfordul a réteken. Minden bizonnyal igen régtől fogva termelik, de nem lehet pontosan megálllipítani, hogy mikor került kultúrába, mert egyik-másik szakíró nem is különböztette meg a sárgarépától, illetve annak fehér alakjaként írta le. Az összetévesztés eshetősége azonban csak addig áll fenn, amíg a két növény levelét egymás mellé nem teszik. A pasztináknak ugyanis nagy, erős, vastag nyelű, fénytelen lemezü, páratlanul szárnyaltan összetett levelei vannak. Lippai János, az első magyar nyelvü kertészeti szakkönyvnek, a Posoni kertnek (megjelent 1664-ben) CCXI. fejezetében imigyen ír a pasztinákról: "Pastinatia, Pasternák. Nem akarok itt hiában versengeni ennek nevérül, kirül a több Authorok is disputálnak; azért a magyar Dictionáriumban is Pastinácát sárga-répának neve- 24

25 zik: de ezekkel nem tartok, hanem inkább Pasternáknak nevezem, amint ide mifelénk közönségesen nevezik, és más idegen nyelveken is." A pasztinák biológiailag értékesebb a petrezselyemnél, mert több benne a szárazanyag, és intenzívebb az íze is. Karógyökere hosszú vagy kerek, talajtípusonként is eléggé változékony. Csak akkor ágazik el, ha a talaj nincs elég mélyen felásva, megporhanyítva. Kétéves növény. Az első évben kifejlődő gyökerének felülete sárgás-bamás sötétebb gyürődésekkel, belül viszont szép, fehér húsos. A második évben hoz virágszárat, és ezen jelenik meg az ernyős virágzata, rajta sárga virágokkal Magja lapos, világosbarna színü. Termesztése nem újkeletű, hiszen már a középkorban is ismerték, de csak a számára kedvező klímájú, csapadékosabb, hűvösebb nyugat-európai országokban kedvelték meg, és terjedt el. Piaci értékesítésre nálunk is csak az ország nyugati, csapadékosabb táján termelik. Az utóbbi években a kiskertek művelői is felfigyeltek értékére. Sokan megbizonyosodtak arról, hogy a pasztinák (egyesek szerint: paszternák) olyan, sivárabb körűlmények között- kötött, agyagos talajon - is kiadós gyökeret fejleszt, ahol a petrezselyem csak senyved. Termesztése A pasztinák voltaképpen igénytelen növény, mert minden talajon, hazánk minden táján megterem. Legjobban a közömbös vagy a savanyú felé hajló tőzegtalajokon érzi jól magát, de megél, és kielégitő hozamot ad a meszes, lúgos, kötött talajokon is. A nagyon tömörödött talajokon a gyökere ráncos lesz, elágazik (lábas), és az íze is romlik. Legkedvezőbb számára az olyan talaj, amelyet az előző évben láttak el szerves trágyával. Így a veteményeskertben a paradicsom vagy a paprika után kerülhet, de a könnyen felvehető mütrágyákat, sőt később a fejtrágyázást is meghálálja. Szereti a napot, de elviseli a félárnyékot, ezért esetleg köztesként is vethető szőlő közé vagy gyümölcsfák sorába. A kijelölt ágyás talaját nagyon gondosan, mélyen kell ősszel felásni, vagy rotációs kapával megmunkálni, mert a felszívógyökerei mélyre lehatolnak. Hidegtűrő növény lévén a magját kora tavasszal, márciusban ajánlatos elvetni. (A megmaradt magokat nem érde- 25

26 mes eltenni a következő évre, mert csíraképességét csak egy évig őrzi meg!) A lapos magokat cm sortávolságra vessük el 2-3 cm mélyen. A magvak igen lassan csiráznak, különösen, ha nem jutnak elegendő nedvességhez. Ezért nagyon fontos, hogy a magvetést alaposan tömörítsük a gereblye fokával, és- ha hosszabb ideig nem esik az eső- öntözzünk is. Számítva az elhúzódó kelésre, a pasztinákot sorjelző növénnyel (mustár, hónapos retek) vessük, ezek gyorsan kikelnek, és megmutatják, hogy hol várhatjuk a lustábban kelő pasztináknövénykék megjelenését. Ennek azért van jelentősége, mert megkönnyíti az első kapálást, ami viszont a pasztinák növekedését segíti elő. Mindenképpen ajánlatos a sorokat mielőtt fellazítani és a gyomosodást megelőzni, mert a növénykék kezdetben nagyon gyámoltalanok. Márpedig a pasztinák kifejlődéséhez nap szükséges. A sűrűn vetett sorokat akkor ritkítsuk meg, amikor a növények már 2-3 levéllel rendelkeznek. A növények egymástól mért távolsága a sorban cm legyen. A pasztinák szereti a bőséges és folyamatos vízellátást, ezért nyáron többször is meg kell öntözni. A gyökerek csak későn kezdenek vastagodni, minél vastagabbak a gyökerei, annál ízletesebbek. Betegségekre nem fogékony, bár előfordul rajta peronoszpóra, lisztharmat és még néhány gombás betegség, sőt levéltetű is. Védekezni ellenük csak akkor kell, ha a betegséget, illetve a fertőzést észleljük. A gyökereket rágó cserebogár, illetve bagolypillehernyó ellen azonban ajánlatos a talaj-előkészítés során Basudin vagy Galition granulátumot kiszórni. A gyökereket ásóval emeljük ki, hogy ne sérüljenek meg. A kitermeléssei nem kell sietni, mert a pasztinák nem érzékeny az őszi fagyokra sem. Enyhébb telű vidékeken akár a földben, szabadban is telelhet. l m 2 termőterületről 4-5 kg gyökértermésre számíthatunk. Fe/használása A pasztináknak csak a gyökere fogyasztható, a levele - bár hasonlít a zellerére - emberi táplálkozásra alkalmatlan, de még takarmánynak se való. Érzékenyebb bőrűek a szedés- 26

27 nél használjanak kesztyűt, mert a levele esetleg bőrgyulladást okozhat. Íze sajátos, aromás, fűszeres, az ételeket kissé édeskéssé teszi, ezért mértékkel használjuk. A húslevesnek, bablevesnek viszont kitűnő, sajátos ízt ad. Lippai így ír erről: " Télre ezt is ki kell a földbül ásni, és a pincében fövenbe tenni, hogy az ember élhessen vele; a magnak valót pedig, ott-kin hagyhatni a kertben a földbe. A Pastemákkal húst, halat főznek, mint az petrezselyemmel: noha a Magyarak nem oly igen élnek vele, mint a lengyelek. Egyéb orvossága nincsen, hanem kiűzi a vizeletet, az hasrágást megcsillapíttya, és az Assz onyok idejét megindíttya." Szép, fehér aszalványt lehet belőle készíteni - szemben a petrezselyemmel, amelynek az aszalványa szürke lesz. A pasztinák fontos adalék anyaga a zakuszka nevű konzervnek, amely a Szovjetunióban kedvelt előétel. A pasztinákot pincében, homokba rétegezve minden nehézség nélkül át lehet teleltetni, legfeljebb időnként kell átvizsgálni, és a romló gyökereket eltávolítani. A tárolás sikere a pasztináknál éppen úgy, mint a többi gyökérzöldségeknél (sárgarépa, petrezselyem, cékla, retek, zeller) a homok minőségén múlik. Lehetőség szerint friss folyami homokot használjunk; ez csak annyira legyen nyirkos, hogy a markunkban összenyomva összetapadjon. A szárazabb homokba rétegezett gyökérzöldségek megtöppednek, megráncosodnak, a nedvesebb homokban tartottak, pedig megpenészednek, megrothadnak. A homokot csak egyszer használjuk gyökérfél ék tárolására. Ha kicserélésére nincs lehetőség, akkor tavasszal hordjuk ki a pincéből, szórjuk meg egy kevés Chinoin-Fundazollal és kupacba rakva tároljuk az őszi felhasználásig. 27

28 6. Aranyja A tél végi virágoztatáshoz a levágott, virágrügyekkel megrakott vesszöket egy-két óra hosszat kézme/eg vízben kell megfürdetni. H elytelenül aranyesőnek nevezik. Persze az is lehetne, ha az aranyeső név nem lenne már foglalt a később virágzó, nagy sárga virágfürtöket nyitó Laburnum anagyroides számára. Így azonban jobb, ha elfogadott és irodalmilag használt magyar nevén aranyfának nevezzük. Annál inkább, mert a név még találó is: vesszőinek hosszában olyan bőségesen hozza aranyszínű virágait, hogy az egész bokor aranyrögökkel dúsan felékesítettnek látszik a kora tavaszi napsütésben. Hadd idézzem Szabó Lőrin c : Aforzicia éneke címü költeményének a végét annak szemléltetésére, hogy az aranyfa szépsége a költöt is fellelkesítette: "Ma aztán sistergett, ahogy száz bimbaja egyszerre kicsapott: tűzkolibrik, fénytrillák, szikralepkék ülték körül az ágait, belepték, s mézükkel, selymeikkel úgy lobogtak, lakk-tündöklésükben úgy szónokoltak, hogy utcahosszat visszakapta látó szemét 28

29 a gyászos tél után a nép: eleinte még csak a szomszédság, a Pasarét, aztán az egész ámuló vidék őt nézte, őt hallgatta, föld meg ég, a forzicia arany énekét." Az aranyfa a távoli Kínából származik, de az európai kertekben évszázadok óta ültetik. Nevét - mint sok más virág- az első tudományos leírójától, William Forsyth-től, a kensingtoni kertészet vezetőjétől kapta. Kertjeinkben három faja fordul elő: a magas, felálló vesszejű Forsythia viridissima Lindl., amely 4-5 méter magas bokrokká növekszik. A másik faj az ívesen széthajló bokrot növelő F. suspensa (Thunb.) Vahl. és a harmadik a F x intermedia Zab., amely a két előbbi faj keresztezése révén keletkezett. Ez utóbbi fokozatosan kiszorítja a régebbi fajokat, mert dúsabban virágzik. A 'Spectabilis' nevű változata különösen kiemelkedik nagy virágainak telt színével. Valamennyi aranyfa a lombfakadás előtt sárgán virágzik. Termesztése Az aranyfa a legkorábban virágzó, és ezért a kertekben nagyon népszerű, széles körben ismert és elterjedt cserje. Nagy értéke, hogy virágzási ideje meglehetősen hosszú, sárga virágai csak akkor kezdenek hervadni, amikor a veszszök hosszában a levelek is megjelennek. Ez egyben véget is vet a tavaszi pompázásnak, mert nyáron a sok zöld bokor között észre se vesszük az aranyfát, és csak akkor értékeljük újra, amikor a következő tavasszal virágozni kezd. A napos jekvést kedveli, de megél félárnyékban is. Legszebben a középkötött, tápanyagokban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokban érzi jól magát, de elviseli a sanyarúbb viszonyokat, a kisebb szárazságot is. Nagy értéke, hogy a városok, ipartelepek szennyezett levegőjében is megél. Az aranyfa viszonylag könnyen szaporítható. Toktermésében sok mag érik be, de ezekről nehézkes a szaporítása. Annál egyszerűbb a bujtása. A bujtás ideje- mint sok más cserjénél is -ősszel, a lomb lehullása után következik el. Ekkor kiválasztunk néhány erős, hosszú vesszőt, a bokor tövében egy kis árkot ásunk, és abba lehajlítjuk a vesszőket, amelyeket fából készült kis kampóval rögzítünk a talajhoz. Ezután az árkot betemetjük 29

30 úgy, hogy a vessző hegye (és azon~ rügy) a talajfelszíne fölött legyen. Az árok földjét kissé megtapossuk, és - száraz idő esetén - a földet megöntözzük. A lebujtou vessző a következő év őszéig gyökereket fejleszt, új hajtásokat nevel, és így az anyanövényrőlleválasztva a kívánt helyre ültethető. Nagyobb tömegben ősszelfás dugványozással is-szaporíthatjuk az aranyfát. A 30 cm hosszúra vágott vesszőket egy előre megásott és jó minőségű kerti földdel megtöltött árokba úgy kell függőlegesen bedugdosni (egymástól 4-5 cm távolságra), hogy a felső rügyük a talaj felszíne fölött legyen. A dugványokból egy év alatt lesznek kiültetésre alkalmas növények. Manapság a legtöbb kertkedvelő - különösen, ha csupán egy-két aranyfabokorra tart igényt- tenyészedényben előnevelt csemetét vásárol a faiskolai lerakatban. Ezek sokkal biztonságosabban erednek meg, és már az első évben, tavasszal virágoznak, majd gyors növekedésnek indulnak. Nagy előnyük, hogy a kemény téli fagyok kivételével az év bármely szakaszában kiültethetők a kertbe. Akár saját gyökereztetésű bujtványt vagy gyökeres dugványt, akár tenyészedényes csemetét szándékozunk ültetni, mindenképpen nagyon fontos az, hogy a növény helyét igen gondosan készítsük elő. Sohase feledkezzünk meg arról, hogy az ültetőgödörben van a fa és a bokor "hozománya". Ha a gödröt megfelelően méreteztük, és abban elegendő trágyát is elhelyeztünk, akkor ott a növény gyorsan új otthonra talál, és erőteljesen fejlődik. Ezért kell a bokrok számára is 70 x 70 cm alapterületű és legalább 40 cm mélységűgödröt ásni. Az olyan méretű gödör, amelyet egy zsebkendővel le lehet teríteni, semmit sem ér! Ha a gödörből rossz minőségű föld kerül ki, akkor javítsuk meg komposzttal, tőzeggel, érett istállótrágyával, és föltétlenül távolítsuk el a földben talált köveket, tégladarabokat, fagyökereket és más idegen anyagokat. Nemcsak az aranyfa ültetésénél, de minden cserje és fa telepítésénél vigyázni kell arra, hogy a növény éppen olyan mélyen álljon a talajban, mint ahogy a faiskolában volt. A magasan ültetett növények gyorsan kiszáradnak, a mélyen ültetettek gyökereihez pedig kevés oxigén jut, ezért nem fejlődhetnek. Az ültetés mélységére a tenyészedényben előnevelt bokroknál is gondot kell fordítani! Az aranyfa bokrait többnyire a többi virágzó cserjékkel együtt térelválasztó vagy a telket határoló cserjesor létesíté- 30

31 sére használjuk fel. Ültethető azonban önálló sövénynek is, mert a nyírást elég jól elviseli. Nagyobb kertben igen szép látvány a gyepfelületben egyedül álló - szoliter - aranyfa. A Forsythiával a kertésznek nincs sok gondja. Az időjárással szemben meglehetősen ellenálló, betegségek és kártevők is ritkán támadják meg, tehát vegyszeres növényvédelemre nincs szüksége. Az idősebb tövek túlságosan elsűrűsödnek, és ekkor virágzási kedvük is alábbhagy. Ezen a jelenségen ritkító metszéssellehet segíteni. Ennek az ideje télen vagy a tél végén van, az elöregedett, vastag ágakat tőbő! fűrészeljük ki, hogy ily módon teret engedjünk a fiatal ágak, vesszők fejlődésének. Felhasználása Az aranyfa nemcsak a kertben szép, hanem a virágrügyekkel megrakott vesszői könnyen hajtathatók is. A vesszőket január-februárban vágjuk le a bokrokról, és mindenekelőtt fürdessük meg őket kézmeleg vízben, 4-5 óra hosszat. Ezután állítsuk a vesszőket vízzel megtöltött vázába meleg, világos szobába. A rügyek már két-három nap múlva duz zadni kezdenek, és egy héten belül a virágok kiny ílnak. Ha a vázát éjszaka hűvös helyen tartjuk, akkor a téli virágdíszben egy hétig is gyönyörködhetünk. 31

32 7. Amarillisz A A cserépbe ültetett hagyma egyharmada a talaj színe fölött legyen. Csak akkor kell megöntözni, ha a virágbimbó megjelenik. legmutatósabb téli virágok egyike, aminek az a nagy értéke, hogy otthonunkban, saját magunk nevelhetjük fel. Ennek a kedvelt és egyre nagyobb tömegben termelt virágnak már az elnevezésével is van egy kis baj. A 18. század eleje óta ismerik a kertészek, és Európában számos hires botanikus dicsekedhetett gazdag gyűjteménnyel a különböző fajaiból Később rájöttek arra, hogy korántsem minden növény Amaryllis, amit annak gondoltak, sőt éppen a nálunk ismert amarillisz nem szolgál rá erre a névre, mert a helyes elnevezése: Hippeastrum. A botanikusok és a hivatásos kertészek ezt a nevet használják, a virágszerető nagyközönség azonban nehezen adja fel szokásait, és változatlanul amarillisznek nevezi ezt a szép virágot. Az amarillisz - maradjunk most már ennél a névnél - Mexikó, Peru és Brazília meleg éghajlatú tájairól származik, és ennek megfelelően a fagyokat a szabadban nem viseli el, tehát kifejezetten szobanövény, annak ellenére, hogy a nyarat a szabadban töltheti. Ennek a hagymás növénynek cm hosszú, keskeny 32

33 levelei vannak, amelyek rendszerint egyidejűleg jelennek meg a hengeres virágszárral; ennek a végén nyílnak a gyönyörű, fehér, piros, rózsaszín, tölcsér alakú, liliomszerű virágok. Ősszel a levelek fokozatosan befejezik élettevékenységüket, a bennük levő tápanyag a hagymába vándorol, és ott tárolódik a következő virágzásig. A virágoztatása otthon egyáltalán nem nehézkes, még csak bonyolult ismereteket se kíván, csupán a növény természetes életritmusát kell ismerni és követni. Ha ebben nem csinálunk hibát, akkor a kifejlett hagymából biztosan tudunk pompás virágot nevelni téli otthonunk vidámítására. Egyes országokban az amarilliszkedvelők klubokba tömörülnek, és e szép virágok nemesítésével foglalkoznak. Ennek eredményeképpen csodálatosan szép színű és hatalmas virágú fajták születtek. Ezt a szép hobbit bárki követheti: ha a virágok portokját éles körömollóval levágjuk, csipesszel megfogjuk, és más hagyma virágának bibéjére juttatjuk, akkor a megtermékenyítés után toktermés fejlődik ki. Az ebben levő magvak a nyár elejéig beérnek, és lapos edénybe elvetve kikelnek. A magoncok őszig megerősödnek, és a téli pihentetés után tavasszal már gyors növekedésnek indulnak. Termesztése Tételezzük fel a leghosszabb utat, és kezdjük el ott, hogy barátunktól, ismerősünktől kaptunk néhány apró amarilliszhagymát. Ezeket már februárban beültethetjük cserépbe, napos helyen, meleg szobában tartva levelet hajtanak. Májusban, a fagyok elmúltával a cserépbe ültetett hagymákat kisüllyeszthetjük a kert talajába, de közvetlenül a földbe is ültethetjük őket. Mindenképpen tápdús, jó szerkezetű talajra, védett, félárnyékos helyre és bőséges öntözésre van szükségük. A hagymáknak különösen nagy a foszforigényük, ezért a foszforutánpótlásra figyelmet kell fordítani. Szeptemberben a növények élettevékenységét fokozatosan be kell szüntetni. Ez úgy történik, hogy a cserepestül kisülylyesztetteket olyan helyre visszük, ahol nem kapnak csapadékot, a cserepeket az oldalukra fordítjuk, és megvárjuk, hogy a levelek lehervadjanak, megsárguljanak, elszáradjanak. Gondos kezelés mellett a hagymák átmérője egy nyáron l-2 cm-rel gyarapodik. A hagymák fejlesztését a következő évben is folytatjuk, 33

34 mindaddig, amíg elérik a 8-l O cm átmérőt. A kifejlett amarilliszhagymák többnyire gömb alakúak, világosbarnák, az ' érett hagyma külső pikkelylevelei felválnak, és alattuk láthatóvá válnak a fehér hagymalevelek. A kifejlett hagymák mellett már rendszerint megjelennek a fiókhagymák, amelyeket leválasztunk, és továbbnevelünk. A kifejlett hagymát szeprember végén szedjük ki a kert földjéből, megtisztítjuk, és 8-10 hétig pihentetjük száraz, szellős helyen. Ne tegyük a hagymát műanyag zacskóba, mert befülled, erre a célra a legjobb a papírzacskó! December közepétől a hagymákat fokozatosan cserépbe ültetjük. Lehetőleg nagy cserepet válasszunk, mert a virágszár és a virág igen súlyos lesz, és feldöntheti a kisméretű cserepet. A kiválasztott talaj jó minőségű virágföld legyen. A hagymát úgy kell a cserépbe ültetni, hogy legalább a felső harmada a talaj felszíne fölött legyen, és keményen álljon a földben. Egyszer alaposan beöntözzük, és meleg helyre (25 q állítjuk. A virágoztatásnak ebben a szakaszában a növénynek nincs szüksége fényre, csak melegre. Ezért a fűtőtest mellett a sarokban, sötét vagy gyenge megvilágításban részesülő helyen is tarthatjuk a cserepeket. Most nagy türelemre van szüksége a virágkertésznek, mert nem szabad a cserepet újra megöntözni mindaddig, amíg a virágszár hegye meg nem jelenik. A hagyma közepéből mindig a levelek, oldalából pedig a virágszár fejlődik. Ha a növényt idő előtt bőségesen ellátjuk vízzel, akkor a levelek fognak kifejlődni, és nem képződik virágszár. Ha abecserepezés után két-három héttel a hagyma oldalában megjelenik a leveleknél jóval zömökebb virágszár, akkor a cserépre fekete papírból készített süveget helyezünk, ez megakadályozza azt, hogy a virágszár "ülve maradjon". A fény kizárásával gyorsabban nő a virágszár, és a virágok cm magasságban fognak megjelenni. Ebben az időben már bőségesen öntözzük, és hetenként tápoldatozzuk a növényeinket. Amikor a virágszár eléri a 30 cm magasságot, akkor a sötéthősüveget levesszük, ami az amúgy is gyors növekedést még tovább serkenti. A hajtatás megkezdésétől számított nyolc hét múlva megjelennek a szár végén a virágok, mégpedig 3-5 hatalmas tölcsér, szépen formált hibével és porzókkal Színük és nagyságuk rendkívül változatos; legszebbek azok, amelyeknek a "torokrésze" sötétebb. A porzók bőségesen termelnek virágport, ezért egyesek a portokokat eltávolítják. 34

35 A virágok J{}-12 napig nyílnak. Tovább maradnak üdék, ha éjszakára a növényt hűvös helyiségbe visszük. Az elvirágzott hagymát tavasszal kiültetjük a szabadba, és gondoskodunk jó ellátásáról. Ahhoz, hogy a következő évben ismét virágozzék, fel kell töltödnie tápanyagokkal, ehhez pedig legalább öt új lomblevél kinevelése kívánatos. Felhasználása Az amarillisz elsődleges haszna a szabai hajtatásban nyilvánul meg. Egyre divatosabb vágott virág is, amelyet kertészetek állítanak elő, és a virágüzletekben lehet megvásárolni. A fehér amarilliszekből szép menyasszonyi csokrot is szoktak kötni - liliom helyett. A budapesti Néprajzi Múzeumban minden évben kötészeti versenykiállítást rendeznek - a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. Az 1985 évi kiállításon az amarilliszek mjnden színárnyalata nagy szerepet játszott mind a virágcsokrok, mind az asztaldiszek megalkotásában. A virágok szép színárnyalatait és nemes formáit kihangsúlyozza, ha "kíséröként" finom Asparagus plumosus-t kötnek hozzá. Az ajándékba kapott virágzó amarillisznövényt ne tartsuk túlságosan meleg helyen, és mérsékelten öntözzük. Az elöregedett hagymák pótlására érdemes házilag nevelni az utánpótlást a.fiókhagymákból. Ezeket az "anyahagymák" szeptemberi Jelszedése alkalmával választjuk le, és fagymentes helyen, nyirkos homokban vagy fűrészporban tároljuk tavaszig. A fagyok elmúltával kiültetjük öket a kert egyik napos helyére és gondoskodunk arról, hogy vízzel és tápanyaggal el legyenek látva. 35

36 8. Petrezselyem A mag már korán tavasszal a fagy kiengedése után a földbe kerülhet. Drazsírizott magot vessünk. Így takarékoshadunk a maggal, és nem lesz szükségünk a növények egyelésére. E z a nagyon szé leskörűen termelt- majdhogy azt nem mondtam: közönséges - növény azért került erre a helyre, mert a februári petrezselyemzöld, a petruska, értékes termény. Nemcsak beltartalma, de jelentékeny ára miatt is; olyannyira, hogy nem is olyan rossz dolog a téli hónapokban petrezselymet árulni. A petrezselyem a magyar konyha hagyományosan használt zöldségei közé tartozik. Nem a tápértéke számottevő, hanem az ízesítőképessége. A jó húslevesnek mindenesetre fontos kelléke a petrezselyemgyökér és annak a lombja is. Vad alakjai a Földközi-tenger környékén nőnek, főként a források környékén, patakok nyirkos partján, köves, kavicsos területeken. Lehet, hogy a neve is a sziklával (latinul: petra) kapcsolatos. A petrezselyem kétéves növény: az első évben a lombja és a húsos gyökere fejlődik ki. A második évben magszárat fejleszt, annak a csúcsán ernyős virágzattal, amelyben kaszattermések érnek be. Két típusa ismert. Az egyik a gyökérpetrezselyem, amely erős, húsos karógyökeret fejleszt, és csak kedvezőtlen talaj- 36

37 viszonyok között ágazik el. A zöld levelei ennek is felhasználhatók ételízesítésre. A másik típus: a metélőpetrezselyem, amely az utóbbi években a kertekben gyorsan terjed. Ennek a gyökerei elágazóak, és tömegük jelentéktelen. Annál értékesebb viszont a lombja, amit folyamatos szedés mellett is állandóan fejleszt a növény. A kertben áttelelve kora tavasszal friss, jóízű leveleket hajt, ezeket addig lehet szedni, amíg az új vetés megerősödik. Júniusban a tavalyi vetésü növények magszárba mennek. A metélőpetrezselymek között legismertebb fajta a Mohafodrozatú, amelynek a neve nagyon találó: levelei fodrozottak, csipkés szélűek, halványzöldek. Íze azonban nem olyan intenzív, mint a gyökérpetrezselyemé. Zöldségágyak, sőt virágágyak szegélyezésére is lehet ültetni, így egyidejűleg díszít és hasznot is hoz. Termesztése A petrezselyem - a többi növényhez hasonlóan - az üde, mély rétegű, tápanyagban gazdag talajon érzi magát a legjobban. Az eredményes termelés feltétele, hogy a talaj mélyen meg legyen művelve, mert ennek hiányában a petrezselyemgyökerek elágaznak, "lábasodnak", vagy görbén nőnek. A talaj mésztartalmával szemben meglehetősen közömbös növény: a kissé savanyú tőzegtalajokon éppen olyan jól termeszthető, mint a meszes agyagokon. Ezzel szemben igen érzékeny a talaj kúzáradására, ezért a sülevényes talajokon gondoskodni kell a rendszeres öntözéséről Nincs nagy napfényigénye, köztesként, fiatal gyümölcsfák alatt vagy a szőlősorok között is megél. Hidegtűrő növény, ezért a magját már korán tavasszal, a fagy kiengedése után el lehet vetni. A kikelő növények se érzékenyek az időszakos hővisszaeséssel szemben, sőt a kifejlett gyökereket se kell félteni az őszi fagyoktól Némi takarással akár a földben át is teleltethetők, ennek hátránya azonban az, hogy télen, a fagyott földből ugyancsak kemény munka a gyökereket kiásni. Már március elején meg lehet kezdeni a mag vetését. Az apró magok nagyon nehezen csiráznak; ha nincs a talajban elegendő nedvesség, akkor 4-5 hétig is elfekszenek, ezért különleges vetési technikára van szükség. Ha közönséges magot vetünk, akkor ajánlatos már a vetés előtti napon a magokat összekeverni nyirkos homokkal, és meleg helyen tartani, hogy a csírázás meginduljon. Az 37

38 ősszel mélyen felásott ágyás talaját felporhanyítjuk, elgereblyézzük, és kijelöljük a sorokat egymástól 30 cm távolságra. Ezután kiskapával 3-4 cm mélységű vetőbarázdát húzunk ki. Hogy a sor egyenes legyen, ajánlatos zsinórt kifeszíteni! A vetőbarázdát most alaposan öntözzük be, hogy nedves, sáros legyen. Az előcsíráztatott magokat óvatosan, ritkán vessük. Legjobb volna, ha a magok egymástól 3-4 cm-re lennének, mert akkor keveset kellene később egyelni. Ezt azonban az apró és viszonylag nehezen vethető petrezselyemmagokkal nehéz megoldani. Annál alkalmasabbak a szemenkénti vetésre a drazsírozott magok, ezeket valóban egyenként helyezhetjük a vető barázdába, és nincs szükség későbbi egyelésükre. A talaj szintje alatt 2-3 cm-rel fekvő magvakat most betakarjuk földdel, és a gereblye fokával vagy kapával a talajt jól megnyomkodjuk, hogy a nedves talaj a magokat minden oldalról körülvegye. Ha száraz a tavasz, akkor a petrezselyemmel elvetett ágyást hetenként öntözzük meg. Emiatt a talaj felszíne rendszerint - a homoktalajok kivételével - megkérgesedik, ami viszont megnehezíti azt, hogy a csíranövények a föld fölé dugják hajtásukat. Ezért a petrezselyemmag-vetést "vakkapálásban" kell részesíteni, vagyis az elvetett sort érintetlenül hagyva az ágyás többi területén a földet sekélyen meg kell porhanyítani. A vakkapálást megkönnyíti, ha a petrezselyem magjához könnnyen és gyorsan csírázó magokat, pl. hónapos retek vagy mustár magját keverjük. Gyenge kezdeti fejlődésemiatt a petrezselyemmag-vetés mindig ki van téve az e/gyomosodás veszélyének. Ennek ellenére ne használjunk a kiskertben gyomirtó sz ert! Ezek a vegyszerek ugyanis specifikus hatásúak, vagyis a gyomokat irtják, de a petrezselymet megkímélik. Igen ám, de a kiskertben egymás mellett élnek a legkülönbözőbb növények, és a leggondosabb munkával is elkerülhetetlen, hogy a gyomirtószer, amely az egyik haszonnövényt megmenti az elgyomosodástól, a másikat ne pusztítsa el. Amikor a növénykék a galambtoll nagyságot elérték, ki kell egyeini őket. Akihúzkodott kis növények lombját már fel lehet a konyhában használni. A petrezselymet a nyár folyamán a lisztharmat, a levéltetü, a gyökereket pedig a talajban élő kártevők támadhatják meg. Védekezni azonban csak akkor kell ellenük, ha ténylegesen nagyobb kárt okoznak az állományban. 38

39 A gyökérpetrezselymet a fagyok beállta előtt ásóval kell a földből kiemelni. A lombját lecsavarjuk, a gyökereket megmossuk, és megszikkasz tás után rakjuk a tárolóba. A metélőpetrezselyem télen is kinn maradhat, és enyhébb időben szedhető. Egy folyóméter vetésből 0,5-0,6 kg gyökértermésre számíthatunk. A lombozat súlyát nehéz megbecsülni, de 5-6 folyóméter vetés egy négyfőnyi család számára e l egendő. Felhasználása A petrezselyem gyökerét levesízesítésre, a lombját ételízesítőnek, díszítésre használják. A petrezselymes újburgonya egyike a legfinomabb tavaszi eledeleknek és köretnek (például a rizsnek is) üde zamatot és étvágygerjesztő külsőt nyújt. Az összevágott lomb alujóliába csomagolva m élyhűtőben olyan friss marad, mintha most vágták volna le a tövéről. A levélzetet nyáron eredményesen lehet szárítani. Kis csomókba kötve sze llős, de nem napfényes helyen egy hét alatt megszárad; az összemorzsolt leveleket jól záródó üvegben eltartva egész télen lehet hasznosítani. A gyökereket pincében vagy veremben tarthatjuk el. A téli tartósításra inkább a kései fajták alkalmasak. Kevesen tudják, hogy a petrezselyem nemcsak ételízesítő, de gyógynövény is: mind a gyökeréből, mind a lombjából vesemüködést serkentő, vesekőhajtó és hólyaghurut elleni teák készíthetők. A gyökérből kipréselt lé fokozza az emésztőrendszer müködését, gyógyítja a gyomor- és májbetegségeket, valamint étvágygerjesztőként is hatásos. 39

40 9. Metélőhagyma A kétéves metélőhagymatöv eket 8-10 felé lehet szétszedni. Ezeket e/ültetve már a télenfolyamatosan vághatjuk a leveleket. A fűszerkert egyik alappillére, akárcsak a petrezselyemzöld és a kapor. Pionírnövénynek is nevezhetném, mert - tapasztalatom szerint - aki kertészkedni kezd, először metélöhagymát szokott vetni vagy ültetni. Nevezik pázsithagymának is, de a legtöbben a német eredetű nevén, snidlingként ismerik. Egyike a legegyszerűbben, problémamentesen termelhető, bár korántsem olyan nagyon igénytelen füszernövénynek. A metélöhagyma (Allium schoenoprasum) a liliomfélék családjába tartozó növény, amelynek a föld felszíne alatt apró, kis hagymái vannak. Ezek - felépítésüket tekintve - nagyon hasonlóak a hozzá legközelebbi rokonságban álló vöröshagyma föld alatti részéhez. A föld fölötti része, a hengeres hagymalevél sűrűn, egymás mellett állva tör elő a földből. Két típusa van. A z egyik e rőt e ljes növekedésü, és cm magas levélzetet fejleszt. Nálunk általában a finomabb levelű (f. riparium) típust termelik, amelynek a vékony levelei csupán cm magasságúak, ez sürü állományban szinte egybefüggö gyepet képez. A metélöhagyma igen kevés helyet vesz igénybe. Nem- 40

41 sak a veteményeskertben termelhetjük, hanem a kertnek jobban szem előtt levő helyein is. Így felhasználhatjuk például az egynyári virágágyak szegélyezésére, de beültethetjük az évelőágyakba is, hiszen tavasztól őszig szép, üde zöldek, és június elején csinos gömbvirágzatot is fejlesztenek, amelyben hosszan nyíló kékeslila virágok ülnek. Ezeket a méhek is szívesen felkeresik. A magok június végére érnek be annyira, hogy össze lehessen gyűjteni őket a következő évi vetés céljára. A metélőhagyma keskeny levelei sokféle vitamint és az emberi szervezet számára értékes ásványi anyagot, továbbá illat- és zamatanyagokat tartalmaznak. Termesztése A metélőhagyma hidegtűrő növény, amely még a kemény teleken se károsodik számottevően. Tavasztól őszig a kisebb árnyékot is elviseli, ezért nyugodtan ültethetjük a fiatal gyümölcsfák közé is. A tápanyagokkal jól ellátott talajokban fejlődnek a levelei gazdagon, és különösen a gyorsan felvehető nitrogénműtrágyát hálálja meg bőséges levélhozamával. A fejlődés kezdeti szakaszán- a magvetés, illetve az ültetés után- bőséges vizet igényel, de később már elviseli az időleges szárazságot, ezért többnyire öntözés nélkül termesztik. Magvetésére már március végén, április elején kell gondolni. Gondozott, mélyen felásott talajba vessük, mert gyökerei mélyen helyezkednek el. Az apró, fekete magjából 2-3 grammra van szükség egy m 2 elvetéséhez, én azonban rendszerint valamelyik veteményeságyás szélére vetem, ahol külön helyet nem foglal. Egy négytagú család számára két folyóméter vetés teljesen elegendő, de ha ez nincs, akkor hiányzik! Mint a többi hagymafélék, a metélőhagyma is viszonylag lassan kel ki, a vetés után csak 3-4 hét múlva látjuk az első, vékony szikleveleket. A csírázás és a kelés idején bőséges vízellátást és sok tápanyagot igényel. Ezeknek a hiányában rosszul, hiányosan kel. Az ilyen állomány később is kevés levelet fejleszt, és a levélcsúcs gyakran megbarnul, elszárad. A magvetéstől számított héten a növényeket átpalántázhatjukfrissenfelásott, lehetőleg laza szerkezetű talajba, egymástól cm távolságra. A kis, gyámoltalan növénykéket nem egyesével, hanem kisebb csomókban 41

42 emeljük ki a földből - lehetőleg teljes gyökérzettel, sőt a gyökérzetet körülvevő földdel együtt, mert így a legkevésbé sínyli meg a helyváltoztatást. Az első évben a zöld "gyep" megerősödését kell célul kitűzni, ezért ebben az évben a lombját még nem nyírjuk. A második évtől kezdve azonban egy idényben kétszerháromszor is levághatjuk a zöld leveleket. Minél mélyebben vágjuk őket, annál erőteljesebben sarjadnak az újak! A metélőhagyma évelő növény ugyan, de nem szeret sok évig egy helyen élni, ezért ajánlatos három-négy évenként más helyet keresni számára a kertben. A magvetésen kívül tőosztással is szaporíthatjuk, és ha már vannak erőteljes töveink, akkor a kiskertek müvelői számára ezt a gyorsabb és egyszerűbb módszert javasolom. A tövek rendszerint a második évben érnek el olyan fejlettséget, hogy szét lehet őket két-három részre ültetni. Ezt akár ősszel, akár tavasszal megtehetjük, de biztonságosabb az őszi tőosztás, feltéve, hogy a fagyokig az átültetett növények még gyökeret ereszthetnek az új helyükön. A veteményeskertben vagy a kert más helyén ültetett metélőhagymával nem sok dolgunk van, legfeljebb a gyomnövényektől kell védeni, és időnként meg kell kapálni, hogy a sokkal életrevalóbb gyomok el ne nyomják őket. Kártevő és betegség nem szokta a metélőhagymát megtámadni. Egy fontos felhasználási módja ennek a kedves növénynek a téli hajtatása. Ez már nyáron kezdődik, mert azokról a tövekről, amelyeket hajtatni kívánunk, nem vágjuk le nyáron a leveleket, hogy a hagymáikban minél több tápanyagot raktározhassanak el. A kiszemelt, erős, dús lombú töveket szeptemberben kiássuk a földből, és a hagymák közül kiszedjük az esetleges gyomnövényeket, fűveket. A lombjukat rövidre vágjuk, és cserépbe vagy műanyag pohárba, jó kerti földbe ültetjük őket. Október végéig tartsuk az edényt hűvös, árnyékos helyen, és csak nagyon mérsékelten öntözzük, mert különben a levelek gyorsan felnyurgulnak, és a hagymák esetleg elrothadnak. Az edénybe ültetett egészséges növények ilyen körűlmények között - egyelőre még a szabadban- három hét alatt új, sötétzöld leveleket fejlesztenek. Amikor az idő téliesre fordul, akkor a metélőhagyma legjobb helye a napos ablak két szárnya között van. Ha nagyon meleg szobában vagy konyhában tartjuk, akkor a 42

43 levelek elvékonyodnak, és olykor a levéltetvek is megtelepszenek rajtuk, ami ellen nincs védekezés. A friss zölde t ollóval és minél mélyebben vágjuk le. Ezután a tövek ismét új lombot fejlesztenek úgy, hogy egy télen háromszor-négyszer "arathatunk". A leterrnett tövek továbbnevelésével nem érdemes fáradozni, mert a téli hajtatás következtében a hagymácskák annyira kimerülnek, hogy azok regenerálódására vajmi csekély a remény. A következő télre neveljünk elő - tavaszi magvetéssei - új és friss erőben levő töveket! Felhasználás A metélöhagyma egész évben fogyasztható, de a legértékesebb télen. Leveleinek íze a vöröshagymáéra és ugyanakkor némileg a fokhagymáéra emlékeztet, étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatása van. Csak nyersen sz oktákfogyasztani1 apróra vágva. Nem szabad főzni, mert akkor az íze és a zamata elillan. Pikáns íze miatt a diétás ételek egyikfontos fűszerezöje, de egyben olcsó vitaminforrás is. Szendvicsek díszítésére, burgonya-, bab-, borsó-, húsleves ízesítésére használható, és nagy lehetőséget kínál a háziasszonyi fantázia csapongásának a hal- és tojásételek változatosabbá tételére. Túróba, lágysajtokba és mártásokba is keverhető. 43

44 10. Krókusz A mint Lombhullató cserjék alá ültethetjük, mert mire azok kilombosodnak, a krókusz elvirágzott, és levelei elkezdenek behúzódni. elmúlnak a kemény fagyok, kisüt a Nap, és kissé felmelegszik a föld, egyszerre váratlanul kinyílnak a krókuszok sárga, fehér, lila és cirmos virágai. Ezek élénk színeikkel a tavasz hangulatát hozzák a kertbe. Van a krókuszoknak ősszel nyíló faja is. Ilyen a lilaibolyakék virágú valódi sáfrány (Crocus sativus L.), amely egyike a legősibb gyógynövényeknek. Eredeti hazája Kis Ázsia és.a Földközi-tenger vidéke, ahol vadon előfordult, de széleskörűen termesztették is. A virág háromágú bibéje illó- olajat, karotint, festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaz. Már az ókor orvosai ismerték görcsoldó, izgató, hurutcsillapító, szemgyógyító hatását. Az i. e. 15. századtól kelmékfestésére haszná/ták. Színező hatása oly nagy, hogy l : 100 OOO hígításban a vizet még észrevehetően sárgára festi. Igaz, l kg-ban egymillió bibe van, és ennyit összegyűjteni nem kis feladat! A valódi sáfrányt Homérosz is megemlíti. A monda szerint Zeusz főisten a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával, a házasság és a születés istenasszonyával (aki mellesleg Zeusznak a testvére is volt!) a m enyegző - 44

45 jét tartotta. Akkor Gaea, a Föld istennője a nász helyén - szerelmük dicsőítésére - hirtelen sáfrányvirágokat növesztett körülöttük. (Ami nem akadályozta meg Hérát abban, hogy roppant változatos módszereket eszeljen ki hűtlenkedő férje halandó szeretőinek üldözésére.) A legenda nem nélkülözi a szokásos "valóságmagot", mert a kutatások szerint a sáfrány valóban bódulatot okoz. A középkortól kezdve a sáfrányt nemcsak kelmék és a női haj festésére használták, hanem bor és ételek színezésére is. Egy bibe egy liter vizet alaposan megfest/ Manapság a sáfrányt egy más növénnyel, a sáfrányos szeklicével, vagy más nevén a szaflórral pótolják. Ez minden nehézség nélkül megtermelhető a kiskertekben is. A háromszögletű, némileg a napraforgóhoz hasonlító, de fehér színü magját a fagyok elmúltával április közepén kell elvetni, lehetőleg meleg fekvésű helyen. A növények gyorsan nőnek, és másfél méter magasak lesznek. A szár végén hozzák tüskés-fészkes, narancssárga virágaikat. Ezekbőlelvirágzás után - a szirmokat kell kitépni és megszárítani. A szirmok ugyanúgy használhatók bor vagy húsleves festésére, mint a valódi sáfrány. T errnesztése A krókusz hagymagumós évelő növény, amelynek mintegy 80 faja él vadon és a kertekben. Leveleit már jóval a virágzás előtt kifejleszti; jellemző, hogy a levelek közepén egy erős, fehér csík fut végig. Egy hagymából egy vagy több virág fejlődik. A növény mindössze 8-10 cm magas. A virágok színe nagyon élénk, egyszínű vagy erezett; a hibridek a vörös kivételével minden színben előfordulnak. Kertekben a legkedveltebbek a tavasszal nyíló krókuszok: a fehér C. fleischeri, az élénksárga, kívül vörösesbarnán csíkozott C. korolkowii, a tiszta aranysárga, kisebb virágú C. ancyrensis és a sárga virágú C. chrysanthus. Enyhe télen már február végén nyitja lila, apró virágait a C. tommasinianus. A legkésőbbi viszont a fehér virágú C. albiflorus. Ősszel nyitja virágait a fentebb már ismertetett jóféle (kerti) sáfrány, a C. sativus. Ennek széles cimpájú, élénk ibolyaszín virágából hosszan kiáll a vékony, háromágú narancspiros bibe. Nagyon dekoratív az ugyancsak ősszel nyíló pompás sáfrány (C. speciosus), amelynek cm 45

46 magas virágai levendulakékek, kiálló, szeideit bibéi pedig narancs vörösek. A krókuszok nem régen terjedtek el és váltak kedveltekké a hazai kertekben. Korábban főként Hollandiában és Angliában foglalkoztak hagyományszerűen a nemesítésükkel Pedig érdemes volna ezeket a szép virágú növényeket minden kiskertben meghonosítani, mert koratavaszi virágzásuk feltűnő voltaképen akkor szakad vége, amikor az első krókuszvirágokon megjelennek a virágport gyűjtő méhek és dongók. A hagymagumók 0,5-2,0 cm átmérőjűek, gömb alakúak vagy kissé lapítottak, felületüket gyakran rostos réteg veszi körül. Talajban nem nagyon válogatósak, de szeretik a laza, nem nagyon vizes területeket. A hagymagumókat teljes nyugalmi állapotukban kell a földből fel szedni, és válogatás után száraz, szellős helyen tárolni a szeptemberi kiültetésükig. Ezt megelőzően a talajt fel kell ásni, és gondosan el kell gereblyézni, hogy a viszonylag apró hagymák rögmentes földbe kerüljenek. A krókuszok hagymagumóit l O cm mélyre és 8-10 cm távolságra tegyük a földbe. A jól előkészített terület teszi lehetövé, hogy a hagymák még a tél beállta előtt gyökérzetet fejleszthessenek, és a következő tavasszal virágozhassanak. Három évnél tovább nem érdemes a hagymákat egy helyen tartani, mert kedvező körűlmények között annyira elszaporodnak, hogy túlságosan sűrűn lesznek. A krókuszok általábanjól elviselik a mi kontinentális teleinket is, de száraz, tartós zord hideg esetén előnyös, ha falombbal betakarjuk a krókuszokkal beültetett kertrészt. A lombtakarást a tél múltával természetesen le kell szedni, mert különben a kis növénykék nem látszanak ki alóla. Fe/használása A krókuszokat igen szépen helyezhetjük el évelöágyakban, ahol- behúzódásuk után- a helyüket késöbb fejlődő, nyári évelő növények töltik ki. Ültethetjük a hagymagumókat későbben lombosodó cserjék alá is. Mire ezek kizöldülnek, addigra a krókuszok már elnyíltak, sőt elkezd a levélzetűk is visszahúzódni a földbe. Nagyon mutatósak a gyepbe telepített krókuszszigetek is. Ezek igazán üde foltjai a téli álomból ébredező kertnek. Hátrányuk, hogy a gyepet csak későn lehet kaszálni akkor, 46

47 mikor a krókuszok már elvirágoztak, és leveleik is visszaúzódtak. Ez a mostanában egyre divatosabbá váló virágos yepeknél nem jelent semmiféle hátrányt. Az állandóan yírt "angol pázsitban" azonban tartósan nem maradnak eg. Hajtathatjuk a krókuszhagymagumókat. Ültessük Öket serépbe vagy agyagtálba csoportosan, de ne túl sűrűn, olyami homokkal kevert komposztföldbe. Öntözzük meg laposan az edényt, és vermeljük el a kert egy védett részén 10 cm mélyen még az ősz folyamán. Így lesz elég idejük a agymagumóknak ahhoz, hogy gyökeret fejlesszenek. Január végén kiszedhetjük a földből a betelepített dényt. Ettől az időtől kezdve világos helyen hajtassuk a agymagumókat. A helyiség hőmérséklete ne legyen 10 cnál melegebb, mert akkor csak a levelek nőnek meg, de a virág nem fejlődik ki vagy alacsony (ülve) marad. Virágzás közben mérsékelten öntözzük az edényt, mert a túlöntözés megrövidíti az egyébként sem hosszú virágzási idényt. Ajánlatos több cserépben hajtatni, lehetőleg különböző színű krókuszokat, hogy a virágzásuk időszaka hosszabb legyen. A virágüzletekben is árulnak hajtatott krókuszokat. Ha valakit ezzel a virággal akarunk megörvendeztetni, akkor csak bimbós virágokat vásároljunk, mert a kinyílt virágok nagyon rövid életűek. 47

48 ll. Hónapos retek Folyamatosan szedjük. Ha a nagyobbakat kihúztuk, hely, tápanyag és nedvesség marad a kisebbek no ve ~~eaes e - J hez. Visgyerek koromban édesapám minden tavasszal meg.1.'-. engedte nekem, hogy az első melegágyi hónapos retket én húzhassam ki a földből. Olyan volt az, mint egy minden évben rendszeresen megismételt tavaszi pogány áldozat. Később, amikor már magam kertészkedtem, minden évben csodának tartottam, hogy a fagyok elmúltával vetett retekmag néhány nap múlva kikel t, rövidesen kilombosodott, és gyönyörű, piros golyóvá gömbölyödve kínáltatta magát. A természet ébredését és erejét az én szememben minden tavasszal ez a kis növény, a hónapos retek testesíti meg. És bizonyára így van ezzel sok kertésztársam is. A hónapos retek egyéves növény, mert miután kifej lesztette gumóját, rövidesen magszára nő, amelyen magokat érlel, majd elpusztul. Tenyészideje a veteményeskert növényeiközüla legrövidebb: mindössze nap. Minthogy az egyik legkeresettebb primőr zöldség, ezért a kertészetekben melegágyban vagy fóliasátor védelme alatt termelik. Ha a családi veteményeskertben vetjük el a magját, akkor a rövid tenyészidő lehetőséget nyújt arra, hogy kihasznál- 48

49 juk a vegyes termelésben rejlő előnyöket. Hadd szóljak erről egy kissé részletesebben. A konyhakert területe mindig kicsinek bizonyul, hiszen sokféle zöldséget, fűszernövényt, szamócát és még más egyebeket is akarunk itt termelni. Azzal nem sokra megyünk, ha a növényeket kisebb sortávolságra, sűrűbben vetjük, illetve palántázzuk, mert ebből csak bonyodalmak származnak, a növények nem fejlődnek ki, több lesz a betegség és a kártevő stb. Van azonban egy lehetőség, az, hogy a kis termetű, korán tekerülő növényeket a hosszabb tenyészidejű, nagyobb növények közé vetjük. A vegyes növénytermelés nemcsak helytakarékos. Az utóbbi évtizedben figyeltek fel a tudósok arra, hogy a növények egyes növények társaságát kedvelik, másokét csak elviselik. Egyes növények bizonyos kártevőket (pl. levéltetveket, fonálférgeket) távol tartanak a környezetüktől, ami a növényvédő szerekkel való takarékosságot szolgálhatja. A gyakorlati tapasztalatok alapján kialakították azokat a növényegyütteseket, amelyeknek a tagjai jól társíthatók, egymás közelébe palántázhatók, vethetők. A hónapos retek magját pl. együtt vethetjük a sárgarépáéval és a petrezselyemével, mert mire ezek kikelnek, a hónapos retket már ki is "termeltük". Vethetjük a retket fejes saláta, hagyma, karalábé, póréhagyma stb. közé is. Termesztése A hónapos retket szinte az egész Földön termelik. Európába Marco Polo hozta be KínábóL A megvastagodott szik alatti szár - a gumó - nagyon változatos alakú és színű lehet; vannak gömb, szív, tojás és henger alakú, piros, fehér és lila héjú hónaposretek-fajták. A gumó húsa fehér, esetleg kissé pirosas. A növény levelei többnyire serteszőrösek, de akadnak csupasz levelűek is; ezeknek a lombját is szokták fogyasztani. Hidegtűrő magja már 2-3 oc-on kezd csírázni, és C-on kel ki a leggyorsabban. Később, a gumóképződéshez sincs szüksége nagyobb melegre. Minthogy azonban kedveli a nyirkos talajt és a párás levegőt, ezért érdemes fólia alatt termeszteni. A hónapos retek jellegzetesen hosszúnappalos növény, ami azt jelenti, hogy nyár felé haladva - amikor már hoszszabbak a nappalok, és rövidebbek az éjszakák - könnyen felmagzik, és nem fejleszt gumót. Ezért csak kora tavasszal 49

50 érdemes vetni. Fényre azonban mégiscsak szüksége van,i mert enélkül a növények megnyúlnak, nagy lombjuk fejlő- dik, de a gumóképződésük gyenge lesz. Különösen a gumóképződés idején igényel sok nedvességet;; kellemetlen, csípős íze akkor alakul ki, ha ebben az időszakban magas a hőmérséklet, és kevés a talajban, illetve a levegőben levő nedvesség. Száraz talajban idő előtt megpudvásodik, puha, összenyomható, üreges lesz. Ez a jelenség hosszabb tárolás és szállítás idején is bekövetkezik. A hónapos retek legjobban a laza, homokos, de tápdús talajban díszlik. A magokat egymástóli5-20 cm távolságra húzódó sorokban vetjük el, ritkásan. A drazsírozott magok egymástól 4-5 cm-re legyenek. A magokat sekélyen takarjuk földdel, és a talajt tömörítsük. A drazsírozott magvetést föltétlenül, bőségesen meg kell öntözni, mert a magokat körülvevő vivőanyag átnedvesedéséhez sok nedvességre van szükség! A vetés további ápolása gyomlálásból, kapálásból, a szükséges ritkításból és öntözésből áll. Ez utóbbiról már Lippai is megemlékszik ily módon: "A Bécsi-retket szüntelenül öntözni és sokszor napjában, főképpen, ha az verő fény szolgál és mihent el szárad fellyül a föld: és így a férgek sem vesztegetik annyira el, gyengébb is leszen; de hamarább is megtaplósodik." Fejtrágyázni rövid tenyészideje miatt nem kell. A veteményeskertben, szabadban vetett hónapos retket - átlagos tavaszodás esetén - már április második felében lehet szedni. Először a nagyobb gumójúakat húzogassuk ki; így a megmaradók több helyhez, tápanyaghoz és nedvességhez jutva, gyorsabban fognak fejlődni. Száraz tavaszon gyakran megtámadja a retekvetést ajöldibolha, amely a levelek nedvét szívja ki. Ha kezünkkel végigsimítjuk a növények sorát, akkor láthatjuk és érezhetjük a bolhák "pattogását". Tömeges el szaporodásuk esetén a levelek apró, kifehéredett foltjai is jelzik a kártételt. Ha idejében felismerjük a bolhák jelenlétét, akkor naponta többszöri, hidegvizes permetezéssel gyéríthetjük őket. Vegyszeres védekezésre rendszerint nincs lehetőség, mert a növényvédő szerek többségének az élelmezésegészségügyi várakozási ideje hosszabb, mint a permetezéstől, illetve a porozástól a retek kiszedéséig eitelő időszak. Márpedig a vegyszermaradékot tartalmazó növényi részeket nem ajánlatos fogyasztani, és szigorúan tilos értékesíteni. Sok bosszúságot okoz a kertészkedőknek, hogy a fejlődő 50

51 retek megkukacosodik, vagyis a retek gumójában szabálytalanul haladó járatok keletkeznek és ezeket barna ürülékszemesék töltik ki. Rendszerint megtaláljuk a járatban a gyökérlégy szennyesfehér színű lárváját is. A kártevő ellen úgy védekezhetünk, hogy magvetéskor a kihúzott vetőbarázdába Basudin G vagy Galition nevü talaj fertőtlenítőszert szórunk. Nemcsak tavasszal, de ősszel is termelhetünk hónapos retket. Ilyenkor a szép piros retek ismét újdonságnak számít, ezért az asztalon (és a piacon is) nagy keletje van. Szepterober elején vetve és nem takarékoskodva az öntözéssel, október közepén szedhetjük fel a gumókat. Fe/használása A hónapos retek azon kevés zöldségféle közé tartozik, amelyet kizárólag nyersen fogyasztunk. Egy régi mondás azt tartja, hogy: a retek reggel méreg, délben étek, este pedig orvosság. Ez azonban inkább a nehezebben emészthető, több rostot és illó savat tartalmazó téli retekre érvényes. A kertbe azokat a fajtáit ültessük, amelyeknek a gumója a föld fölött vagy sekélyen a talajban alakul ki. Legkedveltebbek a kevés lomblevelet fejlesztő, gyors növekedésü,piros gumójú faj ták. Fólia alatt a Korai piros és a Saxa, szabadban a Korai legjobb, a Champion, a Rubin és a fehér Jégcsap bizonyult a legjobbnak. Öszi termesztésre való a Piaci piros fajta. Nemcsak hideg ételek kísérőjeként fogyaszthatjuk, hanem saláták készítéséhez is felhasználhatjuk. Hidegtálak és ételek díszítésére kiválóan alkalmas. l' ; 51

52 12. Spenót A május közepén már magszárba menő spenót helyére ültessen paprika- vagy tojásgyümölcs-palántát, bimbóskelt vagy k ésői ke/káposztát, karalábét. T örpe maradsz, ha nem eszed meg a s p enótfőze l éket - ijesztgettek gyermekkoromban. Aztán késöbb azt hallottam, hogy azért kell sok spenótot enni, mert abban vas van, ami elősegíti a vérképzödést. Ezt egy olyan idöszak követte, amikor a spenótot egészségtelennek, sőt a gyerekek számára veszélyesnek tartották, amiből mindössze anynyi helytálló, hogy a túlzottan nagy adagú nitrogéntrágyázás hatására a spenót leveleiben nitrát halmozódhat fel. Most úgy látszik, hogy a táplálkozás-élettan tudósai megbékültek a spenóttal (elegánsabb, éttermi nevén: a parajjal), és besorolták a könnyen e lk észí th ető, jól emészthető, kalóriában nem dúskáló, de vitaminokban gazdag, a gyomorműköd ést serkentő zöldségfélék közé. Annyi bizonyos, hogy a spenót a legkorábbi friss zöldség. A tavasz e lőrehaladtával felmagzik, azaz magszárat fejleszt, és ilyenkor a levelei se használhaták tovább. Tipikus hosszúnappa/os növény, amely 15 óránál hosszabb naponkénti megvilágítás esetén föltétlenül generatív fázisba kerül, vagyis magot igyekszik érlelni. A Köz el-ke l etrő l, va lósz ínűl eg Perzsiából származik. 52

53 Innen vitték az arabok Spanyolországba. Angliában a 16. században még mint újdonságot emlegetik. Hozzánk elég jókor eljutott, mert Szikszai Fabriczius Balázs: Nomenclaturá-jában (1590) már megemlíti a spinácz nevű levélzöldséget. A tél végén vagy kora tavasszal szedhető, megfőzhető spenótot nyáron a mángold és az új-zélandi spenót pótolhatja. A mángoldról később szólok. Az új-zélandi spenót (Tetragonia expansa Murr.) Nyugat-Ausztráliában, Tasmaniában, Új-Zélandon van otthon. Ennek a növénynek a vastag, húsos leveleit akkor lehet szedni, amikor nyáron már nincs spenót. Levelei háromszög alakúak, szára elfekvő vagy támaszkodó, pozsgás jellegű. Sokan helytelenül azt hiszik, hogy évelő növény, pedig nem az, csupán annak látszik, mert elszórja az érett magj ait, és azok kelnek ki a következő évben. A szárazságot jól elviseli, leggyorsabban 25 oc-os hőmérsékleten növekszik, a hideget azonban kevésbé viseli el, mint a spenót. Az új-zélandi spenótot áprilisban kell elvetni, lehetőleg egy sorban a kerítés mellé, ahol egy kissé támaszkodni is tud. Ha öntözzük, akkor inkább gyakran, de kis adagokkal tápláljuk. A fiatal, leveles hajtásvégeket kell szedni; ennek hatására oldalhajtásokat fejleszt, és kedvező helyen szinte beborítja a talajt hajtásaival De térjünk vissza a közönséges spenóthoz! T errnesztése A spenót termesztése olyan egyszerű dolog, hogy szinte szólni se illő róla. Bármilyen elővetemény után vethető, és jól illeszkedik a korszerű vegyes kultúrák növényállományába is. A szögletes, világosszürke magokat szeptemberben vethetjük. A kikeit növények némi takarás (szalma, lekaszált fű, kukoricaszár stb.) védelmében baj nélkül áttelelnek. Ha a vetés fölé fóliaalagutat készítünk, akkor már februárban szedhetjük a friss spenótleveleket. A legtöbben korán tavasszal-mihelyt a talajmunkákat ellehet végezni- vetik el a spenót magját is. A magvak már 4 oc-os hőmérsékleten csirázni kezdenek, és a fiatal növények nem érzékenyek a kisebb talaj menti fagyokra. A spenót a finoman elmunkált, elegendő tápanyagot tartalmazó, mészben nem szűkölködő, középkötött talajokon érzi magát a legjobban. Nem kedveli az erősen savanyú és 53

54 a nagyon lúgos, tehát szélsőséges talajokat és a laza homookot sem. A legcélszerűbb vetési sortávolság 20 cm, a vetési mély-' ség 2-3 cm. Ilyen vetés esetén 10m 2 elvetéséhez gramm magra van szükség. Őszi vetésre az Eszkimó, tavaszi vetésre a Matador és a Popeye fajták ajánlatosak. Legelőnyösebb, ha előző évben trágyázott talajba vetjük. Mint a nagy lomhozatot fejlesztő növények általában, a spenót is sok nitrogém és káliumot vesz fel, ezért a műtrágyák közül a nitrogén- és kálitartalmúakra reagál kedvezően. A család fogyasztására ne vessünk egyszerre sok spenótot, inkább kétszer vagy háromszor egyhetes időközökben. A vetés ápolása csak a gyomlálásból és kapálásból áll. Jóllehet a spenót sok vizet fogyaszt, az öntözésére nemigen kerül sor, mert tavasszal a talajban még rendszerint van elegendő nedvesség ahhoz, hogy lomhozatát felnevelje. Ha a spenótvetés fölé melegágyi ablakot teszünk, vagy fóliaalagutat építünk, akkor - különösen napsütéses idöszakban - a növények igen gyorsan fejlődnek, és a vetéstől számított 6-7 hét alatt szedésre alkalmassá válnak. A hömérsékletnek azonban nem szabad tartósan 20 c fölé emelkednie, mert akkor a növények nagyon megnyurgulnak, és leveleik értéktelenekké válnak. A levéltermést folyamatosan szedhetjük, mindig a nagy leveleket részesítve előnyben, hogy a kisebbek még utána nőhessenek. A zsenge spenótlevél nyelét se kell föltétlenül eltávolítani. Négyzetméterenként két, két és fél kiló levéltermésre számítha tunk. Még a szabadban termelt spenót idénye is befejeződik április végére. Ekkor a zsenge leveleket már leszedtük, és a növényállomány magszárba megy. N agy kár volna a leterrnett ágyást a továbbiakban partagon hagyni! Ezért az utolsó szedés után a felmagzott spenóttöveket kiszedjük, és a komposztot gazdagítjuk vele. A megtisztogatott ágyást ' megterítjük komposztfölddel vagy dúsított tőzeggel, valamint könnyen oldódó műtrágyával (2-3 dkg/m 2 ). Ha azt tapasztaltuk, hogy a talajban kártevők élnek, akkor szórjunk ki Galition vagy Diazinon 5 G nevű talajfertőtlenítő szert is. Egyre több kertbarát igyekszik arra, hogy sajátmaga termelj e meg a jövő évi vetőmagot. Erre ösztönöz bennünket 54

55 az a körülmény, hogy a vetőmagvak beszerzése nem kis költséggel terheli a termelést. A spenót vetőmagját nagyon könnyen állíthatjuk elő. Amikor májusban a növények felmagzanak, válasszunk ki két-három erőteljes tövet és azokat hagyjuk meg, amikor a többit kiszedjük az ágyásból A magszárakat akkor vágjuk majd le, amikor a levelei már megsárgultak, hervadnak. Ekkor kiterített papírlapra kirázogatjuk belőlük a háromszögletű magokat. Az így előkészített talajt ássuk fel, de most már vékony szeleteket emeljünk ki az ásóval a földből, hogy a talaj minél kevésbé legyen rögös. Ugyanezt a célt szolgálja az ásás utáni haladéktalan gereblyézés is. A jól elmunkált ágyásba a spenót utáni főterménynek paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, uborka vagy dinnyepalántákat ültethetünk, illetve rövidebb tenyészidejű zöldségfélék magját vethetjük. Felhasználása A spenótot megfőzve, főzelék-alapanyagként hasznosítjuk. Nem kell azonban föltétlenül passzírozni, mert a leveles spenót is igen kellemes ízű. Húsételek köreteként és sajátának is elkészíthetjük. A megfőtt, átpasszírozott és kellően ízesített spenót igen gazdaságosan használható mélyhűt és re. 55

56 13. Nárcisz O vidius A nárcisz hagymáit csak akkor kell felszedni, ha már nagyon sűrűn állnak, és egymástól nem képesek fejlődni. Metamorfózisaiban találjuk a romantikus történetet: Narcissus, a gyönyörűséges, de bátortalan ifjú visszautasította az érte epekedő nimfa, Ekho szerelmét. A nimfa bele is pusztult viszonzatlan érzelmeibe; csontjai sziklákká váltak, és csak a hangja - a visszhang - maradt meg. Aphrodité, aszépség és a szerelern szigorú istenasszonya azzal büntette meg Narcissust, hogy amint a tiszta erdei forrás vize fölé hajolt, és a víztükörben meglátta saját képmását - beleszeretett. Képtelen és reménytelen szerelme a halálát okozta, de holtteste virággá változott. Ezt a virágot róla, nárcisznak nevezték el. Késöbb az önimádatot, az önmaga szépségében, önerényeiben való tetszelgést nevezték el narcizmusnak. A nárciszt már a régi görögök is termesztették és kedvelték; nem annyira szép virágjáért, mint inkább a belöle készíthető, bódítóan illatos olajért. A történelem során sok más nép is megkedvelte és sajátjának fogadta a nárciszt. Méltán, mert sok országban terjedt el. Csodaszép virága a havasi réteknek és legelöknek. Az angolszász népek egyik kedvenc virága, amely éppen 56

57 úgy jellemzi számukra a tavaszt, akár a rózsák és az íriszek nyílása a nyár közeledtét vagy a krizantémok megjelenése az ősz idejét. William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok (The Daffodils) című költeményének első versszaka így hangzik Szabó Lőrinc fordításában: "Sétáltam, mint felhő, amelyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján, a fák alatt ringtak, táncoltak álmatag." A nárcisz hagymát nevelő, keskeny, szálas tőleveleket fejlesztő, évelő növény, amelynek jelenleg faját tartják a termesztésben. Nemesített fajtáinak a számát nyolcezerre becsülik. Angliában számtalan nárcisztársaság működik, amelyeknek a tagjai elhivatott kedvelői, termelői és lelkes nemesítői ennek a szép virágnak. A nárciszok alakban, méretben, színben és virágzási időben meglehetősen változatosak. Színük többnyire fehér vagy különböző árnyalatú sárga. A hibridek között akadnak rózsaszínűek és pirosak is. Termesztése A nárciszokat a kertnek napos, jó táperőben levő, de nem frissen trágyázott részébe ültessük. Leggyakrabban az évelőágyakban kapnak helyet, ahol el virágzásuk és a lomhozatuk visszahúzódása után, nyáron más évelő növények díszítik a területet. A fehér és élénksárga virágok igen jól hatnak a sötétebb tónusú cserjék és különösen az örökzöldfák és bokrok előterében. Nagyobb parkokban, kertekben mostanában gyakran ültetik a divatossá váló "természetes rétekbe", amelyeknek a szénáját csak a hagymák visszahúzódása és a nárciszlevelek elszáradása után kaszálják le. (Az állandóan, rendszeresen kaszált pázsitokba nem valók, mert tavasszal virágoznak ugyan, de a leveleiket a kaszálás miatt nem tudják kifejleszteni. Az ilyen hagymák rövidesen elpusztulnak, mert a levelekben képződött szerves anyagok nem tudnak a hagymába visszaáramlani.) A kertekben elterjedt és kedvelt sokféle nárciszfaj közül csak négyet sorolok fel: A költő nárcisz (Narcissus poeticus) hatszirmú, fehér virág, közepén kiemelkedő kis, vöröses "bordűrrel". Illatos. 57

58 A tölcséres narczsz (Narcissus pseudonarcissus) külsö szirmai világossárgák. A belső, sötétebb sziromkör megnyúlt, csuprot alkot. A pompás nárcisz (Narcissus incomparabilis) virágai fehérek vagy halványsárgák, mellékpártájuk tölcséres. Áprilisban virítanak, és virágaik nem illatosak. A tazetta nárcisz (Narcissus tazetta) cm magas, levelei szélesebbek. Virágaik többesével állnak, kisebbek, de kellemes illatúak, fehérek vagy sárgák, rövid mellékpártával. Fagyérzékenyek. A nárciszok lomhozata a virágok elhervadása után rövidesen elhal, a levelek fokozatosan elhervadnak, a bennük levő tápanyagok a hagymába húzódnak vissza. A hagymákat, amelyek mellett több-kevesebb fiókhagyma is fejlődik, 3-4 évenként fel kell szedni, mert különben elgyengülnek, elsatnyulnak, virágzóképességük csökken. A felszedésre június végén, július elején kerüljön sor, mert ezután a hagymák új gyökérzetet fejlesztenek, és ha ekkor szedjük fel őket, nehezen tarthatók el a ki ültetés időpontjáig. Az idejében felszedett hagymákat megtisztogatjuk, és a virágoztatásra alkalmas, kifejlett hagymákat különválogatjuk a kisebb, továbbnevelésre valóktól. Ezen utóbbiakat a veteményeskert ben, sorba elvetjük, és még egy évig tovább neveljük, mielőtt a virágágyakba ültetnénk őket. A hagymák tárolására hűvös, száraz helyiséget válaszszunk. A raktár vagy a kamra polca nagyon alkalmas erre a célra. Ha sok hagymánk termett, akkor ezeket faládában vagy lapos müanyag dobozban, vékony rétegben kiterítve tartsuk. Néhány hagymát papírzacskóban is kielégítően eltarthatunk az ültetésig. Az egerektől óvjuk a hagymákat! A kifejlett hagymákat szeptemberben vagy legkésőbb októberben ültetjük el, előzőleg mélyen felásott és megjavított földbe, 10 cm mélyen. Ezek a legalább hároméves hagymák rövidesen gyökereket fejlesztenek, de ősszel még nem hajtanak ki. A leghidegebb télen se igényelnek talajtakarást vagy más egyéb téli védelmet, mert enélkül is károsodástól mentesen áttelelnek, majd kora tavasszal- a fagyok elmúltával - megkezdik életműködésüket: a hajtásaik megjelennek a talaj felszínén, és a tulipánokkal, a jácintokkal egyidejűleg örvendeztetik meg a kertészt üde színű, szép formájú virágaikkal. Egy csoportba mindig csak egyféle nárciszt ü/tessünk, hiszen a természetben se fordulnak elő kevert állományban. A nárciszhagymák kiválóan alkalmasak hajtatásra is. Er- 58

59 e a célra a szép, erőteljes hagymákat válogassuk ki, és ovemberben ültessük cserépbe úgy, hogy a hagymák félig egyenek a földben. Nagyobb cseréptálba több hagymát is ltethetünk. ' Az így elkészített edényt tartsuk mérsékelten nyirkosan, b. 10 "C-os helyiségben. Nincs szükség sötétítésre, mert ebben az időszakban a hagymák még csak gyökereiket fejlesztik ki. Február végén vigyük edényünket legalább 15 "C-os állandó hőmérsékletü, tehát fűtött és világos szobába, ahol a hagymák életműködése felgyorsul, és a növények egy hónap alatt kivirágzanak. Mielőtt az elvirágzott hagymákat az edényből kiszednénk, várjuk meg a levelek visszahúzódását, mert különben a hagymák elpusztulnak. Felhasználása A nárciszokat nemcsak kedvelt kerti virágként ültethetjük és hajtathatjuk, hanem vágásra is termeszthetjük. Erre a célra a nagyvirágú és élénk színű fajták a legkeresettebbek. Ilyenkor, április elején, nagy öröm az otthonunkban is egy szép csokor virág. A levágott nárciszokat laza csokorba kössük. Nagyon szépek önmagukban is, de tehetünk melléjük egy-két szál piros tulipánt vagy kék kígyóhagymát is. Zöld " kísérőnek" megteszi egy fenyőágacska vagy a magyal, puszpáng, tujabokor egy levágott, leveles ága is. Fordítson gondot a virágtartó edény kiválasztására is. A legszebb az egyszerű agyag- vagy kerámiaedény; ne a váza, hanem a virág pompázzon! Ha a vázát éjszakára hűvös helyre állítja, akkor a virágok hosszabb ideig fognak élni. 59

60 14. Fokhagyma S A ház tartásban nap mint nap szükség van a fokhagymára. Ne sajnálja a helyet ettől az igény telen füszernövény től. ok minden tisztázatlan a fokhagyma körül: számos változatának igen különböző a környezeti igénye, különböző a természetes szaporodásuk módja is; sokat tudunk és sok mindent nem tudunk az élettani hatásáról, és nincsenek tisztázva termesztésének körülményei se minden vonatkozásban. Annyi azonban bizonyos, hogy a fokhagyma egyike a legfontosabb füszernövényeknek, a magyaros ételek elengedhetetlen ízesítője. Nem magyar specialitás azonban, mert az egész világon termelik és fogyasztják - helyenként nagyobb mértékben és kiterjedtebben, mint nálunk. A korszerű orvostudomány elismeri, hogy a fokhagyma rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, és segít megelőzni az érelmeszesedés t, fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtlenít i a bélrendszert. Régi mondás, hogy a tartós egészség feltéte Je naponta egy vöröshagyma, két gerezdfokhagyma és három alma. Ezt a receptet sok kertészkedő megfogadhatná, és alkalmazhatná saját terményei felhasználásával! Ismeretes a fokhagyma baktériumölő hatása. A Koch- 60

61 féle tbc-bacilusokat 1/1500 higítású fokhagymakivonat megöli. Tudományosan igazolt gyógyhatásai mellett széles körben használták (és egyes helyeken használják még ma is) varázsszerként: az ókori népek a nyakukban viseltek egy gerezd fokhagymát amulettként, és azt tartották róla, hogy az megvédi őket a szemmelverés és a betegségek ellen. Mindent azonban még a tudósok se tudnak erről a titokzatos növényről Azt például csak riemrég állapították meg, hogy nagyon kifejezett hatása van a környezetében élő növényekre, illetve a növényeken élősködő kártevökre és kórokozókra. Most, amikor a növények vegyszerek nélküli termesztése előtérbe lépett, sokan és sok helyütt vizsgálják, hogy a fokhagyma milyen segítséget tud nyújtani a környezetükben élő többi haszonnövények megvédésében. A növény Kirgizia sztyeppjeiről származik, de már az 'ókorban eljutott az akkor virágkorukat élő, nagy hatalmú mediterrán országokba; az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak rendszeresen fogyasztották, és persze termesztették is. Nálunk viszonylag kis területen termelik - azt is főként a kiskert ekben. Jelentősége mégis kitüntetett, mert szinte mindennap szüksége van a háziasszonyoknak egy-egy gerezd fokhagymára. Kis termény - szokták mondani. Amikor azonban egy esztendőben, valamiféle okból nem volt a piacon fokhagyma, a hiánya joggal okozott kényelmetlen közérzetet a lakosság köreiben. Termesztése A fokhagymának sokféle változata van; egyesek magot érlelnek, tehát magról szaporíthatók. Akadnak olyanok, amelyek a magszár csúcsán kis hagymácskákat hoznak létre, mások viszont sarjhagymákkal szaporodnak. A nálunk általában termelt változat nem hoz magot, de vannak tavaszi és őszi fokhagymák, amelyeknek az ültetési időpontját nemkívánatos felcserélni, vagyis az őszieket ősszel, a tavasziakat tavasszal kell elduggatni. Mert nálunk a fokhagymát úgy szaporítják, hogy a gerezdekből álló és csupán fellevelek által összetartott hagymát szétszedik, és agerezdeket duggatják a földbe. Az a tapasztalat, hogy az őszi duggatás eredményesebb, mert nagyobb és biztosabb termést ad, mint a tavaszi. A fokhagyma voltaképpen nem igényes növény. Elviseli a téli hideget és a nyári meleget. Fényigénye nem nagy, a 61

62 kisebb árnyékban is jól tenyészik, ezért nyugodtan ültet-. hetjük gyümölcsfák közé vagy vegyesen, más, magasabb termetű növényekkel (pl. csemegekukoricával) is. Erős, bojtos gyökérzetével még a viszonylag száraz talajból is felveszi a neki szükséges vízmennyiséget, ezért öntözni nem szükséges. Kifejezetten nem kedveli, ha frissen trágyázott talajba kerül, ezért inkább úgy válasszuk meg a helyét, hogy az előző évben bőségesen trágyázott ágyás jusson a számára. Az természetesen fontos, hogy a földet alaposan előkészítsük a számára: a mély ásást meghálálja. Október elején duggassuk a gerezdeket. Nem fejleszt nagy lombot, ezért elég sűrűn lehet ültetni, vagyis 25 cm sor- és 10 cm tőtávolságra. Egy hagymában rendszerint8-12 ültetésre alkalmas gerezd található. Egy gerezd 2,5-3,0 gramm, így m 2 -enként 6(}..100 gramm vetőanyag szükséges. 1 Az elduggatott gerezdek még ősszel meggyökeresednek. j -r:élen legföljebb némi lombtakarással kell védeni a kemény l htdegek ellen. l Tavasszal korán növekedésnek indul, és lapos leveleket l növeszt. (Rokonának, a vöröshagymának hengeres, csőszerú 1 levelei vannak.) A nyári munkák kapálásból és gyomlálásból j állnak. Minthogy kis lombja kevés árnyékot vet, ezért a 1 környéke erősen gyomosodik. Kapáláskor vigyázni kell arra, hogy a fejlődő hagymákat ne sértsük meg. Kártevője és betegsége nem szakott fellépni, ezért vegyi védelemre nincs szüksége. A növekvő fokhagymákat már nyáron lehet használni friss fogyasztásra- annál is inkább, mert ilyenkor az előző évi termés már rendszerint elfogyott. Az állomány kiszedésére augusztusban akkor kerül sor, amikor a növények levelei megsárgulnak, a szára elszáradt. Ekkor a hagymákat kihúzogatjuk, vagy nagyon kötött talaj esetén kiássuk a földből, napon megszárítjuk, megtisztogatjuk, és csinos koszorúba, füzérbe kötjük, majd száraz helyen tároljuk. A fokhagymakoszorúk - a paprikafüzérekhez hasonlóan - a konyhák szép és a helyhez illő díszei. A fokhagyma kiszedése után az ágyást ne hagyjuk üresen. Újab b felásás és elmunkálás után az ágyást fejes saláta palántázásával, spenót vagy cékla vetésével hasznosíthatjuk. Termésmennyiség: 1-1,5 kg/m 2 Egy kilóban 3(}..32 db fokhagyma van. 62

63 Felhasználása A fokhagyma jellegzetes, igen hosszú ideig tartó, intenzív szagát egy kéntartalmú vegyület, az allilszulfid okozza. Ezt sokan - magukon és másokon - túlságosan is áthatónak és kellemetlennek tartják, ami messzemenően egyéni megítélés dolga; ha nem is kellemes, de nem visszataszító bb, mint a nem kevésbé intenzív pálinkaszag. Ezen is lehet azonban segíteni: ha a fokhagymás-zsíros pirítós fogyasztása után szájat mosunk, majd megiszunk egy pohárka tejet, esetleg elropogtatunk egy szem pörkölt kávét, akkor a szaga nagymértékben mérséklődik. Romváry Vilmos írja, nagyszerű Fűszerek könyve című művében: "Átható ízét és szagát fokozza, ha helytelenül zsírban pirítjuk, mert ezáltal megkeseredik. A korszerű főzési e lőírások szerint a fokhagymát egész gerezdben kell az ételbe tenni, vagy közvetlen ül tálalás előtt kelllekaparva ízesítőnek felhasználni. Ilyen módon sokkal frissebb, aromásabb ízt ad anélkül, hogy kellemetlen szagot árasztana. A főtt ételből, például húslevesből vagy kocsonyából az étel elkészülte után a fokhagymát dobjuk ki. Azok, akik egyáltalán nem bírják illatát, pótolhatják vöröshagymával vagy metélőhagymával." A magyar háziasszonyok húsok spékelésére, mártás készítésére és sokféle főtt étel ízesítésére használják - nagy sikerrel. Akinek nincs kertje vagy aki a kertjében nem termel fokhagymát, az nemcsak a piacon és az üzletekben árusított fokhagymával ízesítheti a házikosztot, hanem a konzervgyárakban készített fokhagymapasztával és -porral is. Nemrég forgalomba került a fokhagymás konyhasó is. 63

64 15. Tulipán A tulipán szép tavaszi virágzását a szeptemberi ültetéssei készítjük e lő. A hagyma 8- J O cm mélyen legyen a földben a csúccsal fölfelé. N em szeretek illúziókat rombolni, mert minden illúzió elvesztésével szegényebbé válik az ember. Most mégis kénytelen vagyok megcáfolni egy kedves hiedelmet: a tulipán nem ősi magyar virág. Hiába látjuk lépten-nyomon a régi szőtteseken, az agyagedényeken és a faragott ládákon, ez a szép virág bizony csak a 17. század közepe tá ján terjedt el Magyarországon. Eredetileg Perzsiából származik; a neve - tuliban - turbánt jelent perzsa nyelven, és a fejdísz és a virág alaki hasonlatosságára utal. A latinos Tulipa néven először Conrad Gesner írta le 1560-ban. Nyelvemlékeinkben a tulipán szó először a ll. sz áz ad 40-es éveiben fordul e lő. Az viszont több mint valószínű, hogy az első tulipánok hozzánk előbb jutottak el Törökországból, mint Európa nyugatibb országaiba. Takáts Sándor írja Rajz ok a török világból cím ű művében ( 1917), hogy "a török mindig virágés fakedvelő nép volt. Szebb regék a rózsáról, bájosabb mesék a tulipánról sehol se támadtak, mint török földön." De nemcsakamesék-a hagymák is vándoroltak. Buda és Konstantinápoly között élénk forgalom zajlott és a hírnö- 64

65 kök, követek között szép számmal akadtak szenvedélyes kertészek is, akik tulipánhagymákkal a tarisznyájukban tértek meg hosszú útjukról Batthyány Boldizsár ugyan hadvezérként örökítette meg a nevét, de a kertészkedés tudományában is jeleskedett, az ő kertjében a 16. század utolsó évtizedében már nem volt ismeretlen növény a tulipán. A törökök a hazájukból származó sokféle növényt, virágot, gyümölcsöt meghonosították nálunk. Esztergom környékét török kertek borították, Kanizsa várdombjának oldalát gyümölcsöskertek uralták. Evlia Cselehi török utazó és író elragadtatással emlegeti a török kerteket, többek között az óbudai lőpormalmot, amelynek környékén tulipánkert volt. A 17. század Európája a tulipántól volt hangos, és főként Hollandiában dühöngött a "tulpománia". Termelték és adták-vették a változatos tulipánhagymákat; családok meggazdagodtak és tönkrementek a tulipánon, vagyonokat áldoztak, és hihetetlen áldozatokat hoztak a fekete tulipán előállításáért. Olyan volt ez, akárcsak az aranycsinálás láza, de ahogy aranyat se sikerült előállítani, úgy nem tudtak fekete tulipánt se kinemesíteni. Végül, 1637-ben törvénynyel vetettek véget a tulipánhagymákkal folytatott üzérkedésnek. Ma már a hollandusok számára is nálunk termelik az edzettebb, ellenállóbb tulipánhagymákat. Termesztése A tulipán a legkedveltebb és a legelterjedtebb tavaszi virágunk; élénk színű, dekoratív kelyhei nemcsak a kertek, de a közterületek dísze is. A tavaszi virágzást az előző ősszel kell előkészíteni, mert a tulipánhagymákat szeptemberben, októberben kell elültetni. Mindenütt megterem, de legjobban a napos helyeken, homok- vagy laza talajokon érzi magát. A nyirkos, vízállásos, magas talajvizű helyeken a hagymája gyorsan elromlik. A helyét gondosan kell előkészíteni, a szervestrágyázást meghálálja, de ha erre nincs lehetőség, akkor a talajjavító komposzt vagy a tőzeges fekáltrágya is megteszi. A sovány talajokba - felásásuk előtt - keverjünk még ezenkívül m 2 -enként 50 gramm komplex vegyes műtrágyát is, és ezután minél mélyebben lazítsuk fel a talajt. Virágoztatásra a 8-10 cm körméretű hagymák alkalmasak; a kisebbek a következő évben még nem virágoznak 65

66 biztonságosan. A hagymákat egymástól cm távol ságra ültessük, és lehetőleg ne egyesével, hanem kis csopo tokba. A hagymák 8-10 cm mélyen legyenek a földben csúcsukkal felfelé. A betelepített területet ajánlatos lombb náddal, szalmával vagy tőzeggel betakarni a talaj átfagyá ellen, de az el nem bomló takaróréteget a tél végén el ke távolítani. A virágok elnyílása után ne engedjük a magházakat kifej lödni, hanem a virágszár csúcsát törjük le. Így megkímél jük a hagymákat attól, hogy a magvak kifejlesztésére tá anyagot használjanak fel, tehát erősebb, nagyobb új hagy ma fejlődik a földben. Elvirágzás után a tulipán level fokozatosan elhervadnak, elsárgulnak, megbarnulnak, vagyi, a növény behúzódik. A kertben nyáron a tulipánok helyért'. (voltaképpen a behúzódon hagymák közé) egynyári virágo kat ültetünk. A tulipánhagymákat célszerű három évenként fe/szedni, és\. új helyre telepíteni. A kiszedendő hagymák teljes behúzódását ne várjuk meg, mert akkor esetleg már nem találjuk ~ meg a hagymákat a földben, vagy összekeverjük a különböző fajtákat, színeket. Ezért, amikor a levelek már "megtér- tek" (körülbelül júliusban) kezdjük meg a hagymák kiásását. Az időpontot akkor választottuk meg helyesen, ha a földből kiszedett hagymák már nem fehérek, hanem felületüket sötétbarna, lehámló pikkelylevelek borítják. A ki-: sebb-nagyobb hagymákat válogassuk külön, mert az anyahagymák mellett fiókhagymák is "születtek". Ezek nem alkalmasak közvetlenül virágoztatásra, hanem "iskolába" kerülnek. A kiszedett hagymákat cm-es szárakkal kössük fajtánként kis csomókba, és árnyékos - semmi esetre se napos -, szellős helyen szárítsuk meg őket. Később rakjuk át a hagymákat lapos ládába vagy papírzacskó ba, és sérülésmentesen őrizzük őket a kiültetés idejéig. A különválogatott apró hagymák is pihennek szeptemberig. Ekkor a veteményeskertben készítünk elő a számukra helyet: a földet megterítjük érett komposzttal, és mélyen felássuk, majd a hagymákat az előre kihúzott, 5 cm mélységű árokba úgy vetjük el, hogy közöttük 2-3 cm távolság legyen. A következő évben kikelő hagymákat ne hagyjuk virágozni, a virágszárukat még bimbós állapotukban törjük le, hogy inkább a hagymájuk erősödjék. A levelek behúzóctása után a hagymákat felszedjük, a nagyobbakat virágoztatásra használjuk fel, a kisebbeket pedig még egy évre "ismétlő iskolára utasítjuk". 66

67 Sok gondot okoz a kertészkedöknek a tulipánvírus terjedése. Ez ellen leghatásosabban úgy tudunk védekezni, hogy az elnyílott virágokat idejében letördeljük és elégetjük. Egyéb eljárások nemigen vezetnek eredményre. A legbiztosabb a mege lőzés: ha egészséges hagymát vásárolunk. A kertekben nagyon sokféle tulipánt ültetnek. Ezek között vannak nagyon korán virágzók ( T. kaufmanniana), középkoriak ( T. tarda) és későn virágzó ( T. fosteriana) úpusok. Ezen utóbbiak között nevezetesek a Darwinhibrid tulipánok, amelyek erős szárukkal, pompás virágukkal tünnek ki társaik közül. Nagyon divatosak mostanában az elegáns virágalkatú liliomtulipánok és a rojtos szirmú, nagy virágú papagájtulipánok. Felhasználása Kiültethetjük a hagymákat ágyásokba a kert egyik kiemeit részébe. Ilyenkor azonos színü fajtákat ültessünk, mert a vegyes színek nem olyan mutatósak. S ziklakertbe, éve lők közé a vad, ún. botanikai fajok, vágásra a hosszú szárúak, nagy virágúak alkalmasak. A tulipánhagyma hajtatható is. Ha szeptemberben cserepezzük be, és árnyékos, védett helyen a szabadban tartjuk, majd januárban be visszük a szobába, ahol kezdetben 8-12 c-on tartjuk, majd a hőmérsékletet c-ra emelve virágoztatjuk ki a növényt. 67

68 16. Fejes saláta A salátapalántákat növényoszlop oldalába is ültethetik. Ehhez jól fejlett, egészséges palánták szükségesek. Gyakori és bőséges öntözést igényel. N álunk többnyire tavaszi termény a fejes saláta, aminek addig van keletje, amíg feltűnik az asztalon az uborkasaláta. Nagy kár, mert az étrendileg igen értékes fejes salátának egész évben az asztalon volna a helye - salátaként és ételdíszítőként egyaránt. Táplálkozási szokásaink az utóbbi években örvendetesen korszerűsödtek : a nagyon zsíros, sok szénhidrátot tartalmazó, fűszeres ételeket kezdik felváltani az emészthető fehérjében gazdag, kalódaszegény fogások. A saláta azonban sehogy se akarja elnyerni a méltó helyét. Még mindig csak a húsételek kisérője, azaz nem más, mint savanyúság, ételízesítő, holott - éppen nagyszerű termelési adottságaink miatt - étvágyke lt ő, vitamindús előételnek kellene lennie. De próbáljon csak meg valaki e l őéte lként nyers salátát rendelni a vendéglőben. Majd meglátja, hogy milyen furcsálló szemekkel fogják teljesíteni kívánságát. Különös, hogy a magyar nyelvben a saláta szónak valami lekicsinylő hangzása is van: saláta a sebtében összehordott írásmű, az iskolás gyerek alaposan elhasználódott füzete, tankönyve stb. Vajon miért? 68

69 De térjünk vissza a fejes salátához, és maradjunk ennél, ez esetben elhanyagolva botanikai és felhasználásbeli rokonságát a kötöző-, tépő-, endívia-, cikória- és mezeisalátával, amelyek ugyancsak megérdemelnék, hogy mind a kertben, mind a családi étrendben nagyobb megbecsülésben legyen részük. A fejes saláta őse a keszegsaláta, ami nálunk elég gyakori gyomnövény. A soklevel ü fejes salátát Európában a görögök terjesztették el, de ők is már az egyiptomiaktól vették át. Nálunk a 17. század óta ismerik és fogyasztják. A mai fejes saláta karógyökeret fejlesztő - a fészkesek családjába tartozó - növény. Gyökerei mélyen hatolnak a talajba, de oldalirányban csekély területet hálóznak be. Levelei szorosan egymásra borulva fejet képeznek, amelynek vastag erü, külső levelei sötétzöldek, némileg durvább szövetűek, míg a belső levelek zsengék, zöldessárgák vagy sárgák. Sok karotint és B-vitamint tartalmaz. Igen jelentékeny a C-vitamin-tartalma, ezért különösen ajánlatos a fogyasztása kora tavasszal, amikor a szervezet vitaminkészletei kiapadóban vannak. Nem árt tudni, hogy az üvegházban vagy a fóliasátorban termelt fejes saláta vitamintartalma alatta marad a szabadföldiének. Termesztése Mivel a fejes saláta viszonylag kis gyökérzete hatalmas lombot kénytelen ellátni vízzel, ezért- különősen a fejlődés kezdeti szakaszában - a vízzel jól ellátott talajt kedveli. Később a sok víz már nem előnyös, mert a fejek lazák lesznek. A könnyű, laza, barna homoktalajok növénye, de eléggé alkalmazkodó növény lévén megél az agyagtalajokon is. Kedveli a kissé lúgos (ph 7,1-7,6) földeket. A tápanyagigénye igen jelentős, szereti a gyorsan felvehető tápanyagokat, ezért a szerves trágyával és műtrágyával jól ellátott ágyásokban ajánlatos termeszteni. A hideget kiválóan tűri, ezért lehet a palántákat ősszel a szabadba ki ültetve átteleltetni. A fejlődés kezdeti szakaszán 4-6 c-ot is elvisel károsodás nélkül. Melegben, különösen a hosszú nappal ok idején, a kifejlett növények gyorsan magszárat fejlesztenek. Ezért a termelésben azok a fajták váltak be, amelyek hosszú ideig maradnak fejesek. A tartós, de nem túlságosan intenzív megvilágítást kedveli, ezért fólia 69

70 alatt is csak akkor érdemes a hajtatását megkezdeni, amikor a természetes világosság a napi 9-l O órát meghaladja. A növekedéshez az optimális hőmérséklet 16 c. Kiskertben a fejes salátát szinte mindig palántázással terme/jük, mert így jóval rövidebb ideig foglalja el az értékes területet. A palántaültetésnek fontos és általános szabálya, hogy a 3-4 leveles palántákat magasan kell ültetni, hogy "alájuk fújjon a szél". Az áttelelő salátát úgy termesztjük, hogy a magvakat augusztus végén vetjük el hidegágyba vagy szaporítóládába. Ennél ügyelni kell arra, hogy a magvak ne kerüljenek mélyre, és fölöttük a föld jól tömörítve legyen. A fejlett palántákat október elején ültetjük ki a szabadba (például fiatal gyümölcsfák közé) 30 cm sor- és 15 cm tőtávolságra. Fontos az, hogy a palántákat az első fagy már begyökeresedett állapotban találja. A nagyobb fagyok beállta előtt a salátaágyásokat lombbal, lekaszált fűvel vagy komposzttal betakarjuk. A takaróanyagot tavasszal, a fagyok elmúlta után el kell távolítani, hogy elegendő napfény érje a palántákat. Ezután még talajlazításra, öntözésre, esetleg fejtrágyázásra lesz szükség ahhoz, hogy korai fejes salátát takaríthassunk be. A korai termelésnek egy másik módja a fólia alatti hajtatás. Akár ősszel kiültetett palántákra húzhatjuk a fóliát, akár a már megépített fóliasátorba ültethetünk tápkockás salátapalántákat. A fűtetlen fóliasátor alatt - célszerű szellőztetéssei - olyan hőmérséklete! tarthatunk, ami a saláta korai fejlődésének kedvez. Az öntözést úgy szabályozzuk, hogy kezdetben hetenként többször kapjanak vizet a növények, de később hetenként csak egyszer öntözzünk. Erre mindig déltájban kerüljön sor hogy mire a nap lemegy, a leveleken ne maradjanak vízcseppek. A legegyszerűbb és leggyakrabban művelt termelési mód a korai szabadföldi kiültetés. Ha magunk vetjük a magvakat, akkor február közepén lássunk hozzá, sőt ha tűzdelt palántára van igényünk, akkor még három héttel korábban kell a magoknak a földbe kerülniük. A palántákat már március végén kiültethetjük - mihelyt a föld fagya kiengedett, és a talajt kellőképpen ellehet munkálni. Ha valami ideiglenes fóliaborítást tudunk a kiültetett palánták fölé rögtönözni, akkor egy-két héttel siettethetjük a friss fejes saláta szüretjének időpontját. Lehet a fejes salátát ősszel is termeszteni. Ebben az esetben a magokat hidegágyba vagy szaporítóládába július

71 táján vessük el, és a palántákat augusztus 20. körül ültessük ki az akkorra már betakarított zöldbab, spenót, zöldhagyma, korai sárgarépa helyére. Ha gyakran öntözzük a palántákat, akkor rendkívül gyorsan fejesednek, és szeptember végére ismét fogyaszthatjuk a friss fejes salátát. Nemrégen egy teljesen újszerű termesztési móddal ismerkedhettünk meg: a növényoszlopban való termeléssel. A fejes saláta is alkalmas termény: a műanyag zsák oldalába ültetve szinte "salátafa" alakul ki. Jóllehet a fejes saláta rövid teny észi dejű növény, mégis számos veszedelem fenyegeti. A salátavész és a salátaperonoszpóra ellen szükség esetén Zinebbel vagy Orthociddal kell védekezni - szigorúan ügyelve az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. A talajban élő és a gyökeret károsító ló tetű, drótféreg és bagolypille lárvája ellen a palánták kiültetése előtt kezeljük a talajt Galitionnal. A termesztési módszerek mindegyikéhez rendelkezésre állnak a megfelelő fajták. Ezeket ne cserélgessük, mert pl. a hajtarási fajták nem alkalmasak átteleltetésre. A fejes saláta szedését korán kezdjük meg, mert mire a végére érünk, az utolsó fejek felmagzanak! A hajtatott fajtákból fejre, a sza badföldi ekből fejre számíthatunk m 2 -enként. Felhasználása Fogyasztása nálunk nagyon id ényszerű: márciustól júniusig tart, májusban tetőzik. Ha őssze l megjelenik a piacon, akkor újra szívesen vásárolják. A fejes salátát többnyire nyersen fogyasztjuk. Egyikmásik háziasszony levest és főzeléket is készít b e lőle. 71

72 17. Karalábé A palántadőlés m ege lőzés é re Zineb vagy Orthocid gombaölő szert szórjunk ki az ágyás talajára, és az t sekélyen kapáljuk be. T)linius (i. sz ) korszakalkotó természettudományi J.- munkájában hét káposztaformát ír le. Ezek között az egyik a vastag torzsájú, pompéji káposz ta, amelyben a karalábé ősét ismerhetjük fel. A mai karalábé (vagy kalarábé?) szára a föld felszíne fölött megvastagodik, és húsos gumót képez. Valójában- és botanikai értelemben- persze ez nem gumó, de mi ennek az érdekében termeljük, és a növénynek ezt a részét fogyasztjuk. Vajon milyen okok idézték elő, hogy a káposzta ilyen formagazdag? Hogy a fehér- és vöröslevelű fejes káposzta, a fodros levelű kelkáposzta, a fehér virágrózsát fejle s ztő karfiol, az ugyancsak virágrózsákat hozó brokkoli, a levélhónaljakban ehető mini káposztákat fejlesztő bimbóskel és a háziállatok által szívesen fogyasztott takarmánykáposzta mellett egy ilyen dudort képező forma is kialakulhatott? Sajnos erre a kérdésre a tudomány még nem tudott kielégitő magyarázato! adni. Darwin szerint egy változat vagy faj más változatokkal szemben felszaporodhat, ha olyan hasznos tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt biztosítanak számára a 72

73 létért folytatott küzdelemben. E hasznos tulajdonság mértéke nemzedékről nemzedékre fokozódik. Így van ez a faj fennmaradása szempontjából hátrányos tulajdonságokkal is, amelyek felfokozódása végül a faj kipusztulásához vezet. A káposztafélék esetében valószínű, hogy az alapfaj eredendően változékony volt, és a különböző életkörülmények hoztak létre variánsokat. Ezeket az ember felismerte, és tovább válogatta a neki kedvére szolgálókat mindaddig, amíg létrejöttek a különféle termesztett változatok. Lippai János, a magyar kertészek bibliájának számító Posoni Kert című művének Veteményeskert elnevezésű részében már foglalkozik a karalábéval, és így ír róla: "Caulirapi evel-is bajmolódás nem külömböz a' több káposzták bajmolódásátul, mind vetésében, s' mind ültetésében... mikor a torzsája nevelkedni kezd, az alsó leveleit gyakrabban le-szaggassák, hogy öregbegyék a torzsája, és a földet is gyakrabban forgassák a torzsája körül, földdel is feltölesék a tömérdek torzsájáig." A karalábé azóta is megbecsült, szerény zöldségféléje a kiskerteknek, amit viszonylag egyszerű körűlmények között, a kezdők is nehézség nélkül meg tudnak termelni. Termesztése Akaralábé-ha nem vesszük számításba a palántanevelésre fordítandó időt - a legrövidebb tenyészidejű zöldségfélék közé tartozik. Ez teszi lehetövé, hogy a kiskertekben, a házak körüli kertekben az év különböző részeiben terme/jék, szedjék és fogyasszák. A karaláhét termelhetjük fűtetlen fóliasátor alatt, de palántázhatjuk szabadföldi ágyakba kora tavasszal, nyáron, sőt kora ősszel is. Fólia alatti termesztésre a rövid tenyészidejű, kis lombot fejlesztő fehér és kék héjú fajták alkalmasak. Ezeket célszerű ültetni korai termesztésre is. Nyáron viszont - téli eltartásra - a nagyobb tömeget adó fajták alkalmasak. A karalábé nem tartozik az igénytelen zöldségfélék közé. Viszonylag kicsi a gyökértömege, ezért kevés talajból kénytelen felvenni a szükséges tápanyagmennyiséget. Fokozott a talajigénye mind a tápanyagtartalom, mind a víztartó képesség tekintetében. Sok vizet z'gényel, gyakori öntözést, mert a gumója csak így marad zsenge, könnyen megfőzhető. Ne ültessük a karaláhét gyümölcsfák vagy más árnyékot adó növények alá, mert ez a fényigényes növény felnyurgul, guinója fejletlen marad. 73

74 Bár a hőigénye nem nagy, mégis érzékeny a hőmérséklet változásaival szemben: alacsony hőmérsékleten- a fagypont közelében - olyan hatás éri, amelynek következtében később felmag zik, és nem fejleszt gumó t. Ha viszont túl magas a hőmérséklet, akkor csak a lombja növekszik, de a gumója fejletlen marad. Bármikor termeljük a karalábét, tevékenységünk sikere nagymértékben függ a palánták minőségétől. Csak megbízható helyről vásároljunk palántát; a fiatal, de erőteljes, zömök, sötétzöld levelű palánták a jók. Ha tápkockában vagy tenyészedényben nevelték elő őket, akkor még néhány napig ajánlatos kiültetésük előtt edzeni a palántákat: szabadban, a napfényen tartani és keveset öntözni. A fólia alatti hajtatás február közepén történő magvetéssei kezdődik. A magvetéstől számított négy hét múlva lehet a palántákat a fűtetlen fóliasátorba kiültetni 30 x 15 cm távolságra, hogy a rendelkezésünkre álló helyet a lehető legjobban kihasználjuk. A palánták nappal 8-JrC-on, éjjel 4-8 oc-on növekednek a legsebesebben. Ahhoz, hogy ezt a hőmérséklete! tartsuk, szükséges, hogy a külső hőmérsékletnek megfelelően szellőztessünk, illetve tartsuk zártan a sátrat. A jól fejlett palántákat már április elején kiültethetjük a zöldségeskert jól előkészített ágyásaiba is 30 x 25 cm sor- és tőtávolságra. A karalábé jól beilleszthető a vegyes termelési rendszerekbe. Egy ágyásban megfér a hónapos retekkel, amit már korábban elvetettünk. Palántázhatjuk azokba az ágyásokba is, amelyeknek a főterménye a paradicsom vagy a paprika, illetve a tojásgyümölcs lesz. Mire ezeknek a palántái megerősödnek, akkorra a karaláhét már kiszedtük, elfogyasztottuk. A téli e/tartásra szánt karalábé termesztése május-júniusi magvetéssei kezdődik. A palántákat négy-öt hetes korban ültetjük ki 40 x 20 cm távolságra, minthogy ezeknek a növényeknek a lombja és a gumója is testesebb, mint a koraiaké. A kiültetett palántákat gyakranfenyegeti a palántadőlés, amit a talaj fertőtlenítésével (Zineb, Orthocid) előzhetünk meg. A szereket közvetlenül a palánták kiültetése előtt szórjuk ki a talaj felszínére, és gereblyézzük be. A kiültetett palántákat rendszeresen kell öntözni, hogy a talaj felszíne sohase száradjon porossá. Minél gyakrabban kapálunk, annál biztosabb, hogy a gyomok nem konkurálnak növényeinkkel, és a talajban levő vizet meg tudjuk őrizni a növények számára. Ajánlatos egyszer-kétszer fej- 74

75 trágyázni is akár könnyen oldódó műtrágyákkal, akár lombtrágyákkal A koraifajták akkor szedh e tők, amikor agumóik átmérője eléri a 6-8 cm-t, a késői fajták akkor a legízletesebbek, amikor a gumóik 8-12 cm átmérőjűek. A fejlettebb gumójú növényeket fokozatosan szedjük. Minthogy a gumók egy idő múlva menthetetlenül elfásodnak, ezért egyszerre nem érdemes sok karaláhét palántáz ni. A növényeket gyökerestül húzzuk ki a talajból, ami nem megy nehezen, hiszen a karalábénak nincs nagy gyökérzete. A nagy leveleket letépjük, a gyökeret pedig metszöollóval vagy éles késsel levágjuk. ' Egy m 2 termőterületen növény betakarítására számítha tunk. Ennek felhasználható gumótermése a koraifajtáknál J kg, a késeieknél 2 kg körül van. Felhasználása A karalábé azért fontos növény, mert egész évben használjuk: a húsleves nélkülözhetetlen kelléke, de készül belöle főzelék, vegyes finomfőzelék, és elkészíthető töltve is. A zsenge, nem fás karalábé az utóbbi években ismét a finom zöldségek köz é sorolódik. A karaláhét nem szokták tartósítani. Annál fontosabb eljárás a téli tárolása. Erre a célra a nyár végén, ősszel termelt növények a legmegfelelőbbek. A levelektől és a gyökérzetüktől megtisztított gumókat veremben, pincében, fagymentes kamrában lehet jól eltartani 0-4 c hömérsékle~ ten és 90-95% relatív légnedvesség mellett. A betárolt gumók időnkénti átválogatásáról ne feledkezzünk meg. 75

76 18. Orgona Az e/nyílott virágbugákat vágja le. Így szebb lesz az orgonabokor a nyár folyamán és a magvak beérlelésére nem használ fel tápanyagot. S zeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát..." - énekelték, dúdolták, muzsikálták fiatalok és vének a harmincas évek derekán. És nem véletlen, hogy az akkor páratlan népszerűségre szert tett dal éppen az orgonáról szólt, hiszen ez a májusban nyíló, illatos virágú növény kertjeink, udvaraink egyik legelterjedtebb, legismertebb virágzó bokra. Az utóbbi évtizedekben indokolatlanul elhanyagoltuk, amiben talán annak is része volt, hogy túl sokszor emlegették a tavasz és a szerelern szimbólumaként, és a bódító orgonaillatot is "pacsulinak" érezte a légiesebb illatokhoz szokott orrú ember. A szívós munkával kinemesített, telt virágú, különleges színü orgonák lassan a feledés homályába merülnek, és helyükön elszaporodnak a köz5nséges, igénytelen, laza bugájú, apró, halványlila virágú, sarjról származó bokrok, amelyek jószerivel csak zárósövénynek alkalmasak. Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a 76

77 kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémülethe-pánikba- kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínüleg innen származik - némi áttételezéssei - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal. A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még liiának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek. Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott. Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok felelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is felébred. Termesztése A közönséges orgona 2-4 méter magas cserje, de céltudatos metszéssel kecses, alacsony törzsü fává is nevelhető. Dúsan elágazó gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talaj felszíne alatt, és a talaj nedvességét mohón veszi fel, ezért egy jókora orgonasövény közvetlen közelében a növények - főként nyáron - sokat szenvednek a szárazságtól. Jó minőségü, meszes, agyagos talajon érzi magát a legjobban, de a sivár, köves, napos domboldalakon is megél. Kedvező körülmények között annyira sarjadzik, terjed, hogy az erdők szegélyét, a domboldalakat is ellepi gyökérsarjaival A törmelékkel, sittel, feltöltött kertekben, udvarokon, parkokban az első pionírbokor. Napos, me/eg fekvésben virágzik a leggazdagabban. Árnyékos helyen idő előtt felkopaszodik, és nem virágzik. Bátran ültethetjük épületek mellé is olyan helyre, ahol csak 77

78 néhány órán át süti a nap. Hideg talajú, magas vízállású helyen azonban ne is kísérletezzünk a telepítésével Az orgona legegyszerűbb szaporítási módja a sarjak ültetése. Az igényesebb kertészek azonban magról nevelt,fiatal orgonanövényekre, esetleg fagyalmagoncokra szemzik a nemes fajtákat. Ennek a legjobb időszaka a július közepe. A korábbi alvószemzés rendszerint kihajt, a későbbi pedig sikertelen marad, mert az alany már nem adja fel a héját. Az idős, kevésbé tetszetős virágokat nyitó bokrokat tavasszal át lehet oltani (párosítással, héj alá oltással vagy kecskelábékezéssel). Oltás után a vadhajtásokat folyamatosan el kell távolítani a töröl. A nemes orgonafajták feltöltéses vagy közönséges bujtással is szaporíthatók. Aki nemes orgonacsemetét vásárolt, az lehetőleg ősszel ültesse el a kertjében új szerzeményét. Az orgona rügyei ugyanis nagyon korán kezdenek duzzadni, ezért a tavaszi ültetés kockázatos lehet. A fiatal növényt ajánlatos néhányszor alaposan megöntözni, a talaját a gyomoktól tisztán tartani, és némi trágyázással is gazdagítani a földjét. A bokrok rendszerint a harmadik évben hoznak először virágot. A keletkezett sarjakat rendszeresen messük ki, nehogy azok elnyomják a nemesített tövet. A bokrot már az első években is metszeni kell, mert különben felkopaszodik, és csupán az életképesebb vadsarjak fognak virágozni. A metszést voltaképpen már azzal elvégzik, hogy a virágokat hosszabb-rövidebb szárral levágják a bokorról Ha azonban nem a vázában, hanem a kertben kívánunk örülni a szép orgonabugáknak, akkor e/virágzás után a virágzat maradványait vágjuk le. A száraz virágbugák elcsúfitják a bokrot, és ha a növény a magok beérlelésére fordítja az energiáit, akkor a következő évben gyengébben fog virágozni. Aki különös gondot fordít arra, hogy orgonabokrai szépen virágozzanak, az alkalmazza a váltómetszést. Az orgona jellegzetesen villás elágazású bokor, tehát mód nyílik arra, hogy az egyik ágat rövidre messük, a másikat pedig hoszszabbra hagyjuk. Így a hosszú vesszőkből a következő évben virágot kapunk, míg a rövidebb vesszők hajtást fognak nevelni. A metszésnek ezt a módszerét minden évben felváltva alkalmazhatjuk. Az idősebb orgonabokrok jól tűrik az ifjítást. Noha az orgonának vannak betegségei és kártevői, rendszeres vegyi védekezésre nincs szükség. 78

79 Felhasz nálása Az orgona elsőrendű szolgálata, hogy virágos bokrával ékesítse a kertet, és csak másodrendű dolog az, hogy a vágott orgonacsokor az otthonok tartós vázadísze. Különös, hogy a fehér orgonával kapcsolatban mennyi babona született: az angolok azt tartják, hogy felbomlik az eljegyzés, ha a völegény fehér orgonát ajándékoz a menyasszonyának. A régi oroszok meg úgy vélték, hogy rövidesen meghal az a beteg, akinek a szobájába fehér orgona került. Mindez bizonyára a fehér orgona erős illatával függ össze. Atláthatatlan élősövényt lehet az orgonából nevelni rendszeres nyírással vagy nyírás nélkül. Alkalmas a rézsűk megkötésére is. A kis termetű orgonabokrok a sziklakertekben kaphatnak helyet, a fácskának nevelteket pedig szaliternövényként a gyep be vagy a kert valamely kiemelkedő pontjára ültethetjük. A körültekintő kertész okosan gazdálkodik a különbözö színű orgonákkal (egy bokor ágaiba is szemezhetünk eltérő színü fajtákat); a lila, kék, rózsaszín, bíborlila fajták közé fehéret is csempésznek, hogy a többi színének a szépsége, élénksége jobban kiemelkedjék. Nagyon mutatós, ha az orgona mellett olyan más cserje áll, amely egy időben virágzik vele. Az aranyeső (Laburnum) lecsüngő, sárga virágfürtjei például pompás formai és színkontrasztot adnak a lila orgonáknak. 79

80 19. K öszméte Az amerikai köszmételisztharmat ellen idejekorán kell permetezni. Szükség esetén a védekezést a szüret után is folytatni kell. E bben a könyvben arra vállalkoztam, hogy 52 kerti növény portréját vázolom fel. Szívesen választottam a 19. héten érő termények közüla köszmétét a hét terményének, mert az a véleményem, hogy a bogyósgyümölcsűeknek ez a Hamupipőkéje a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemel. A legtöbb népies neve a köszmétének van. Mondják pöszmétének, piszkének, büszkének, egresnek... Ad vocem: egres. Nem érdektelen röviden elidőzni e szó eredeténél, és egy kissé visszanézni a múltba. Az éretlen és a savanyú gyümölcsöket ősi idők óta sokféleképpen használják: a patikusok gyógykenőcsöket, a háziasszonyok és a szakácsok levest, mártást, gyümölcssajtot készítettek belőlük. Ez utóbbit a görögök és később a rómaiak is omphacium néven ismerték. Plinius szerint egy bizonyos omphaciumot éretlen szőlőbogyókból állítottak elő. A 16. század latin-magyar szótáraiban az omphacium magyar megfelelője az egres, ami valóban igen hasonlatos az éretlen szőlőbogyókhoz. Szikszai Fabricius Balázs 1590-ben megjelent nevezetes No- 80

81 menclatura című szószedetében is megállapítható az omphax és az egres szó azonos jelentése. Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs című könyvében úgy véli, hogy az egres szó a latin agrestisből származik, ami mezeit, vadat jelent. Ez a szó került be az olasz (gresso) és a francia (groseille) nyelvbe is. Tudományos neve, a grossuiaria is innen eredeztethető. A hivatalosan használt köszméte név szláv eredetű. De nemcsak a növénynévnek, de termelésének története is kapcsolódik - immár hazai földön - a szőlőéhez. Akkor kezdték el nagyobb mértékben termelni, amikor a filoxéra (1875-ben jelent meg) elpusztította a szőlőket. Ekkor a szentendrei domboldalakat köszmétével telepítették be, és 300 holdas területről nagy mennyiséget szállítottak Németországba és Angliába mindaddig, amíg az Amerikából származó köszmételisztharmat ( 1908) megjelent, és tönkretette az ültetvényeket. Addigra szerencsére megismerték az oltványszőlők telepítésének technikáját, és újra szőlővel népesültek be a hegyoldalak. Most Debrecenben és környékén termelik, főleg szakszövetkezetekbe tömörült kistermelők a köszmétét, de jó lenne, ha minden kertben volna belőle néhány bokor vagy fácska, mert ez a magyar kertek legkorábbi gyümölcse. Termesztése A köszméte az igénytelen gyümölcsfajok közé tartozik. A kemény téli hidegeket jól tűri, és a kis gyümölcsökkel megrakott fák a -3, -4 oc-os fagyokat is elviselik. A nagy me/eget viszont nem kedvelik, mert az lombhullást és gyümölcsperzselést okoz. Nem is különösebben fényigényes, ezért elviseli, hogy más gyümölcsfák közé ültessék, az állandó, mély árnyékot azonban nem szereti. Legjobban a savanyú kémhatású talajokon díszlik, ahol jó a vízellátás, és bőségesen áll a rendelkezésére tápanyag. A könnyen kiszáradó, vékony termőrétegű területeken nyaranta többször is alaposan meg kell a bokrokat öntözni. Házikertben legcélszerűbb törzses csemetéket ültetni. Ezeket oltással állítják elő a faiskolák, amelyek a 80-l 00 cm magas fácskákat aranyribiszke (Ribes aureum) alanyon nevelik meg. A magas törzsű köszmétefácskáknak sokféle előnyük ismert: könnyebb a talajukat megművelni, egyszerűbb és könnyebb a metszésük és a szüretelésük. A lisztharmatnak 81

82 a magasan, levegős körűlmények között levő korona jobban ellenáll, és eredményesebben megvédhető, mint a talaiszinten levő bokoré. Nem utolsó dolog az sem, hogy a kertben jól mutat a csinos, filigrán alkatú köszmétefácska. Minthogy a köszméte korán fakad, ezért tavasszal ne ültessük.telepítésének legjobb időszaka ősszel, a lomb lehullása után van. Egy-egy fácskának másfél m 2 tenyészterületre van szüksége. Igen fontos és nagy figyelmet igénylő munka a köszméte tavaszi metszése. Minthogy az egy-két és hároméves galylyak hozzák a legszebb gyümölcsöket, ezért arra kell törekedni, hogy levegős elrendezésben minél több ilyen termőrész legyen a fácskán. Ezért a metszést a ritkítással kezdjük, hogy a korona megújulhasson. A termőrészeket kissé visszavágjuk, míg a gyengébb vesszőket rövidre kurtítjuk. Különösen kell ügyelni arra, hogy a lisztharmattal fertőzött vesszővégeket eltávolítsuk. A metszéssel egyidejűleg kell eltávolítani a tősarjakat, amelyek olykor elég nagy számban törnek elő a tő közeléből Ezeket nem a talaj felszínén, hanem mélyebben kell elvágni, mert különben még több sarj fog előtörni. A talajművelés a törzses fácskák között nem okoz különösebb gondot, arra azonban nagyon kell ügyelni, hogy a törzset a kapával ne sértsük meg, mert akkor a növényen farontó gombák telepedhetnek meg, amelyek az egész növény idő előtti pusztulását is okozhatják. Ezért az összefüggő, nagyobb köszmétésekből nem űzhetjük ki a Gramoxone nevű gyomirtó szert, amelynek használata azzal az előnnyel jár, hogy nemcsak a gyomokat, de az előtörő vadsarjakat is kipusztítja- és a gyakorlatlan kapálóval szemben- sértetlenül hagyja a köszmétefácskák törzsét. Növényünk nem különösebben igényes a trágyázásra, de meghálálja a gondoskodást. Különösen a káliumhiányra érzékeny, és ezt a levélszél száradásával jelzi. A köszméteakárcsak a többi bogyós gyűmölcsű növény- igen érzékeny a klórra, ezért kíméljük meg a kálium-kloriddal (50%-os kálisó) való trágyázás tól, és használjunk - lehetőleg az egész kertben - kénsavas kálit (kálium-szulfátot). A viszonylag vékony törzsű fácskákat, különösen, ha bőséges termést is viselnek, támasztékkal kell ellátni. Az egyesével álló köszmétefácskák legjobb támasztéka a karó. Ha a fácskák sorban állnak, akkor a korona alatt egy sor huzalt feszítsünk ki, és ehhez rögzítsük az ágakat. A köszmétét rendszeresen kell permetezni a lisztharmat 82

83 ellen. Erre a célra nagyon alkalmas a sokáig mellőzött, de most újra felfedezett és olcsó mészkénlé, akarathane 0,1 % os és később a Chinoin-Fundazol 0,15% -os oldata. A rovar kártevők ellen csak fellépésük esetén kell védekezni. Fajtái közül a Paliagi óriás, a Zöld óriás, a Szentendrei f ehér és a ritkábban elérhető Gyöngyösi piros ajánlhatók a házikertbe. A köszmétefajták többnyire önmeddőek, ezért kielégitő termésük csak úgy lesz, ha egymás közelébe különböző fajtájú fácskákat ültetünk. A kiemelkedően jónak talált növényekről magunk is szaporíthatunk újakat. Ennek egyik módja a dugványozás, amelyet- rendhagyó módon nem tavasszal, hanem- augusztus végén, szeprember elején végzünk. Ennél is egyszerűbb a kora tavaszi porbujtás: egy érett vesszőt úgy rögzítünk a földben, hogy csúcsa a talaj felszíne fölött maradjon. Ezt csak meggyökeresedés után távolítjuk el az anyatöröl Egy fácskáról, kedvező körülmények között, 2-3 kg termést várhatunk. Felhasz nálása A köszmétét rendszerint félérett állapotban szüretelik. Ilyenkor az íze fanyar, de azért kitünő mártás, kompót, dzsem, gyümölcslé készíthető belőle. A szedésével nem kell sietni, mert hosszú ideig megmarad a bokron. Ha megvárjuk, amíg a bogyók (álbogyók) teljesen megérnek, akkor kellemesen savas, zamatos, áttetsző, tetszetős gyümölcsöt fogyaszthatunk. Ha a gyümölcsöket nem egyszerre szüreteljük le, hanem csak az éretteket, akkor a fácskán maradók még szebben fejlődnek ki. Az érett köszmétebogyók mélyhütésre igen alkalmasak. 83

84 20. Burgonya E KiűZtetéskor a zömök csíra, később a friss hajtások többszöri f eltöltögetése a biztosíték arra, hogy korai és jó termést szüretelhessünk. l se tudom képzelni, hogy miképpen táplálkozhatott Európa népessége a burgonya megjelenését megelőző időszakban, hiszen a növény gumója kétszáz éve egyike a legfontosabb alapélelmeknek, és valószínüleg még sokáig az is marad. Amerika bennszülött lakossága több ezer éve termeli az Andok magasabb fekvésü, hűvös ebb klímájú vidékein, Mexikóban, Peruban és Chilében. Amerika felfedezése után került el Spanyolországba. Lehet, hogy megtörtént, de lehet, hogy csupán legenda: a spanyol királyi udvarban az amerikai útjukról éppen akkor visszatért hajósok bemutatták az előke lő társaságnak a burgonyanövényt, a lombját, a fehér virágait és a zöld bogyóit. A főurak kóstolgatták, és bizony nem találták ehetőnek, sőt a bogyók fogyasztása fejfájást és gyomorgörcsöket is okozott. Ekkor valaki mérgében a nyitott kandalló parazsába hajította az egész növényt - a gumóival együtt. Rövid idő múlva kellemes illat terjedt el a teremben: a sülő krurnpli illata. Nosza, kikapkodták, kikotorták az urak a tűzből a gumókat, és élvezettel fogyasztották el az omlós, 84

85 finom csemegét. Azóta van becsülete a burgonyának a királyi palotákban és a legszegényebb emberek hajlékában. A hiteles történelem szerint Chile meghódítása után, a 16. század 60-as éveiben hozták magukkal a spanyolok hazájukba, ahonnan először Portugáliába és Itáliába került. A 17. század végén és a 18. század elején több évben igen silány gabonatermést takarítottak be Európa-szerte, és az ennek hatására bekövetkezett éhínség kedvezett a burgonya elterjedésének. Nálunk sem fogadták valami nagy lelkesedéssel, és csak Il. Józsefuralkodása idején, 1770-ben kezdték el termeszteni a Felvidéken. Erdélyben- ahol pityókának nevezik- csak az évi éhínség után barátkoztak meg vele. A korábban kisparcellákon termelt burgonya ma egyike a fontos szántóföldi növényeinknek, amelyet ezer hektár területen termesztenek nagyüzemi módszerekkel, felhasználva a gépesítés és a kemizálás minden lehetőségét. A kiskertekben fokozatosan háttérbe szorul, hogy helyet adjon az ún. finom zöldségféléknek. Változatlanul kellemes dolog azonban, ha a korai burgonya megterem a kertben, legalább annyi, hogy egy váratlanul érkezett vendég ellátásához ne kelljen a piacra szaladni krumpliért. A továbbiakban mi is csak a korai újburgonya termesztésének rövid összefoglalását adjuk. Termesztése A burgonya optimális talaj- és éghajlati igényei elég pontosan körvonalazhatók, de mégis szinte mindenütt megterem, mert képes alkalmazkodni az adottságokhoz. Legjobban a könnyű, homokos vályogtalajt kedveli, amely korán felmelegszik. Bár a talaj kémhatásának nincs különösebb jelentősége, kedvező számára a gyengén savanyú (5,8-6,5 ph-jú) talaj. A tavasszal lassan felmelegedő nehéz agyagtalajok, amelyeknek rossz a vízáteresztő képessége, a burgonya termesztésére csak korlátozottan alkalmasak. Nagyon fontos a talaj humuszállapota. Ezért a burgonyát a kertnek ősszel istállótrágyázott ágyásaiban termeljük.tavasszal csak érett istállótrágyát vagy komposztot keverjünk a talajba. A tavaszi sekély talaj-előkészítéskor m 2 -enként 100 gramm vegyes műtrágyát is használjunk. Az újburgonya termesztéséhez az apró gumók alkalmasak. Legcélszerűbb, ha ezt nem az előző évi termésből 85

86 válogatjuk ki, hanem megvásároljuk. A jó vetőgumó 3-6 cm átmérőjű, és rajta 5-8 rügy található. A kiskerti, korai termesztésre a rövid tenyészidejű fajták alkalmasak. Ilyen az Astilla és a Pierwiosnek; az elsőnek 78-82, a másodiknak nap a tenyészideje. Az egészséges, ép vetögumót elöcsíráztatjuk, mert ezzel a tenyészidőt mintegy két héttel lehet lerövidíteni, és 10-20% többlettermést lehet elérni. A cél az, hogy kiültetéskor a gumókon 2 cm-nél nem hosszabb, vastag csírák legyenek, mert az ezeknél hosszabb csírák a szállítás és a vetési munka közben biztosan letörnek. Az előcsíráztatásra a oc hőmérsékletű helyiségek alkalmasak. Érdemes tudni (már csak az étkezési burgonya téli tárolása érdekében is), hogy a meleg és a sötétség a csírák növekedését segíti, a hűvös környezet, a fény és a levegőáramlás viszont gátolja. Az ültetésre rendszerint április közepén kerülhet sor, mert a burgonya fagyérzékeny növény. Ha a friss hajtásai elfagynak, akkor még számíthatunk a regenerálódásra, de a termés mindenképpen csökken. Az ősszel mélyen felásott vagy megkultivátorozott talajt most csak sekélyen lazítjuk fel, és egymástól 70 cm távolságban készítünk (egy ágyásban két) barázdát; ezekbe helyezzük az előcsíráztatott gumókat egymástól 35 cm-re a csirájukkal felfelé. Ezután úgy takarjuk be őket, hogy fölöttük 10 cm vastag talajréteg legyen. Két-három hét múlva megjelennek a talaj felszínén a friss hajtások. Ezeket két-három ízben töltögessük fel úgy, hogy a hajtások mellé friss, nyirkos föld kerüljön. A töltögetése a virágzás kezdetéig be kell fejezni. Ahol lehetőség van rá, ott öntözzük a korai burgonyát, a virágzásig ugyan elegendő a talajban tárolt nedvesség, de később az öntözés igenjótékonyan segíti agumók kifejlődését. Siettethetjük a növények fejlödését, ha az elvetett területet fóliatakarással látjuk el. A lyuggatott fólia alatt a burgonya életfolyamatai annyira felgyorsulnak, hogy a gumók mintegy két héttel korábban szedhetők. A fólia május közepéig maradhat az ágyás fölött, ezután - lehetőleg borús, esős napon - le kell szedni. A burgonyabogár rágása ellen a korai burgonyavetést Ditrifon vagy Sevin 0,2%-os oldatával kell permetezni. A felszedést többnyire június elején kezdjük meg. Ilyenkor a gumók héja még foszlós, ezért óvatosan kell szedni, 86

87 hogy minél kevésbé sérüljenek meg..d termésátlag egy bokor alól 600 és 1200 gramm között ingadozik. A betakarítás június közepére befejeződik. Felhasználása Magyarországon egy főre átlagosan évente 60 kg burgonyafogyasztás jut. A gumók 12-14% keményítőt, azaz szénhidrátot tartalmaznak, de azért ne féljünk tőle, mert a burgonya kaláriatartalma alacsonyabb a többi tápláléknál. [Összehasonlításul: 100 gramm rizs 1520 kj-t (370 kalóriát), 100 gramm kenyér 1030 kj-t (250 kalóriát) tartalmaz, de 100 gramm burgonya csak 350 kj-t (85 kalóriát) képvisel.] Ezzel szemben jelentős a C-vitamin-, a kálium- és a tojással egyenlő biológiai értékű fehérjetartalma is. A korai burgonya nem tartható el huzamosabb ideig, ezért rnindig annyit kell felszedni, amennyit a család elfogyaszt. Inkább korán kezdjük meg a szedést, mint megkésve, mert akkor elveszítjük a terület másodhasznosításának lehetőségét, és a talaj is elgyomosodik. Az persze már gazdasági számítás kérdése, hogy korán akarunk-e apró burgonyákat felszedni, amikor az áruk még magas, vagy kissé későbbre halasztjuk a szedést, amikor a gurnók már fejlettebbek, de a burgonya ára már csökkent. Se szeri, se száma azoknak az ételeknek, amelyek hurgonyából készülnek és nélkülözhetetlen fogásai a magyar konyhának. Akadnak közöttük nagyon hétköznapi - de általam és nyilván Olvasóírn által is - nagyon kedvelt ételek, mint a paprikáskrumpli, a burgonyaleves és a burgonyafő zelék, de vannak olyan "elegáns" burgonyaételek is, mint a krokett, a felfújt vagy a püré. 87

88 21. Zöldborsó A magot mélyen vessük, mert a f elszínesen vetett borsót kiszedik a földből a galambok és a varjak. A hüvelyeket minél előbb kezdjük el szedni. M ennyire változnak a zöldségfogyasztási szokások! Egy emberöltővel ezelőtt az én falumban a mai friss zöldségek közül csak a zöldbab, a fejes káposzta, az uborka, a paprika járta. Apám úgy mesélte, hogy az emberek az első világháború orosz hadifoglyaitól tanulták el, hogy a nyers paradicsomct is meg lehet enni. De hol voltak akkor még a karfiol, a zeller, a tojásgyümölcs, a póréhagyma, a spárga? És a nevét se ismertük a bimbóskelnek, a kínai kelnek, a brokkolinak, a patisszonnak, a cukkininek, a gumós köménynek és a többi finomságnak, amelyek termelését nemrég kísérletezgettük ki, de korántsem dicsekedhetünk azzal, hogy fogyasztásuk a mai napig általánosan elterjedt volna. A borsót persze ismerték, de elsősorban mint takarmánynövényt, amelynek a magja kitünő tejtermelő abrakja volt a szarvasmarháknak, a borsószalma pedig a juhok legértékesebb téli takarmányának számított. A lakosság étrendjében a sárga, hántolt "felesborsó" szerepelt, de valljuk be őszintén, hogy se a családi konyhán, se a diákintézményekben, de a katonaságnál se örvendett valami nagy népszerűségnek. A könnyen emészthető, jóízű, fejtett zöld- 88

89 borsó csak a 30-as években kezdett "népélelmezési eikké" emelkedni. A borsónak két őshazája is volt. V avilov azt állapította meg, hogy az egyik Afganisztán, a másik Abesszínia területén volt. Innen került mindkét faj a Földközi-tenger környékére, ahol a görögök és a rómaiak már fontos gazdasági növényként tartották nyilván. Az egyiptomi ásatások során a Nílus-deltájából 4000 évesnek becsült borsószemek kerültek elő egy raktározókosárból A középkorban mindenütt termesztették, és az írásos emlékek kisebb magvú "mezei" és nagyobb magvú "kerti" borsókat különböztetnek meg. A nálunk jelenleg termelt zöldborsófajtákat három csoportba soroljuk: J. A kij ejtőborsók jellemzője, hogy magjuk éretten sima, nem töppedt. Ezek általában rövid tenyészidejűek. Fajtái közül a legismertebb és legkedveltebb a Rajnai törpe vagy más néven Petit Provencal. (A magyarhani szerető köznyelv ezt nevezte el Petiborsónak.) 2. A velőborsók hosszabb tenyészidejűek: magjuk felülete ráncos, töppedt. Hosszabb tenyészidejűek. 3. A cukorborsóknak az a jellegzetességük, hogy a hüvelyük is ehető. Az utóbbi években külföldön gyorsan terjednek. A csicseriborsó (Cicer arietinum L.) csak távoli rokona a közönséges borsónak. Indiában elsőrendű fontosságú néptáplálkozási cikk, de nálunk nem terjedt el. Magját megpörkölve kávépótlóként használják. Termesztése A zöldborsó termesztése nem követel különösebb szakértelmet és felszerelést. A kezdő kertészek első termelési sikerélménye rendszerint a zöldborsóhoz fűződik. Talajban nem válogat. Legjobban a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő vályogtalajokon díszlik. Homokon- különösen, ha száraz a tavasz - a szélveréstől kell védeni. Jóllehet a borsó a hüvelyes növények közé tartozik, tehát a gyökerén élő baktériumok közbejöttével gyűjti a nitrogént, mégis megköveteli és meghálálja a nitrogén- és a foszj át -műtrágyát. Vízigényes növény, de megél öntözés nélkül is. Ha azonban az elvetett magvak csírázását öntözéssel segítjük elő, és a virágzás, illetve a kötődés idején is ellensúlyozzuk öntözéssel a szárazságot, akkor bőséges hüvelyhozamra számíthatunk. 89

90 A borsó hidegtűrő növény, ezért a tavaszi vetések sorát vele szoktuk kezdeni. Magja már 3-4 c-on csírázik, és a kikeit növények 4-5 c-os fagyot is elviselnek, illetve, ha elfagytak, később újra kihajtanak. A nagy me/eget és azzal együtt járó vízhiányt azonban együtt nem viseli el a borsó, ezért aki a korai vetést elmulasztotta, a megkésettel ne kísérletezzék, és csak később, nyáron vessen újra borsómagot. A friss zöldborsóhüvelyek mintegy l O napig fogyaszthatók. Ha a kifejlett hüvelyeket leszedjük, és a szedést három szakaszban bonyolítjuk le, akkor a szezont valamivel meg lehet hosszabbítani. A folyamatos, frisszöldborsó-ellátás azonban alapvetően szakaszos vetéssei és a különböző hoszszúságú tenyészidővel rendelkező fajták vetésével oldható meg. Először a kifejtőborsókat vessük és valamivel később a velőborsókat. Védett helyeken az Expressz borsót már novemberben elvetik, és a magvetést télre lombbal védik a nagy hidegektől. A vetés általános időpontja február vége, március eleje. A sortávolság cm között mozog aszerint, hogy milyen magasra nővő fajtát termesztünk, az alacsony növésűeket sűrűbben, a magasabbra kapaszkodókat ritkábban vessük. A magok legalább 5-6 cm mélyen feküdjenek a talaj felszíne alatt., Sokan panaszkodnak, hogy a varjak, galambok és a gerlék rájárnak a borsóvetésre, és nagy kárt tesznek benne. Ennek az ellenszere az, hogy pontosan, gondosan kell vetni, nehogy egyetlen szem borsó is a felszínen maradjon, mert ha a madarak egy szemet találnak, akkor a földben is megkeresik a többit. A madárkár ellen fóliatakarással is védekezhetünk. A magasra növő velőborsók támaszték hiányában elfekszenek, és ez csökkenti a termésmennyiségüket. Ezért a soraikban szúrjunk le elágazó gallyakat, amelyekben a borsó levélkacsaival jól meg tud kapaszkodni. A babkaró erre a célra nem alkalmas, mert a borsó nem csavarodik reá! A kikeit magvetést mielőbb kapáljuk meg, hogy a talaj felszíne porhanyós, a levegőt áteresztő és a vizet befogadó legyen. Szükség esetén a kapálást még egyszer megismételjük, és a nagyobb gyomok kihúzkodásával egészítjük ki, nehogy azok magot érleljenek. Tartós szárazság esetén szükség lesz egy-két alapos öntözésre is. A legrövidebb tenyészidejü fajták a vetéstől számított héten már szedhetők. A hüvelyek "szüretelését" ak- 90

91 kor kezdjük meg, amikor a borsószemek már elérték a rájuk jellemző nagyságot, de még zsengék, könnyen megfözhetök, kellemes zamatúak. A kifejtőborsók viszonylag gyorsan lesznek lisztesek, a velőborsók némileg hosszabb ideig tartják meg kedvező állapotukat. Négyzetméterenként 1-2 kg hüvelytermésre számíthatunk. A kifejtett borsószemek tömege az össztömeg 30% -át teszík ki. Júliusban a borsóvetést megismételhetjük. A nyári borsó alacsonyabb és kevesebb hüvelyt köt, de szeptemberben újdonságnak számít. A leterrnett borsónövényeket gyökerestül tépjük ki a talajból (kinyüjük). A zöldborsó beérett talajt hagy maga után, ami másodveteményeknek (bimbóskel, kínai kel, karalábé, káposzta, uborka, cékla stb.) nagyon alkalmas. Fe/használása A zöldborsó értékes táplálék. Kaláriaértéke a burgonyáéval azonos, a fehérjetartalma azonban háromszor akkora. Az országban igen nagy mennyiségben termesztik a nagyüzemek a zöldborsót- teljesen gépesítve. Az aratástól számított 2-3 óra múlva a szemek már a konzervgyárba, illetve a mélyhűtő üzembe kerülve, belőlük könnyen megfőz hető, zsenge nyersanyag származik. Ez azonban nem csökkentette a házikerti termelés mértékét, annál is kevésbé, mert a házilag termelt, azonnal fejtett borsóból készíthető a legízesebb leves, a legfinomabb köret és főzelék. A kifejtett zöldborsó - rövid párolás után - mélyhűtésre is kiváló. A tövén szárazra érett hüvelyekből a magokat kicsépeljük, és takarmányozással értékesítjük. 91

92 22. Rózsa A tearózsa virágát hosszúszárral vágjuk le, mert így újabb hajtást hoz, és azon ismét szép virágot f ejleszt. Igényes növény: tápláljuk és védjük a betegségektöl, kártevöktöl. H a valaki statisztikát csinálna, hogy melyik növény fordul elő a leggyakrabban a kertekben, minden bizonnyal a rózsa vinné el a pálmát. Valóban, alig találunk kertet, amelyben ne virágozna Jegalább néhány rózsa bokor, ne lenne egy tő futórózsa. Bátran mondhatjuk, hogy van rózsa tövis nélkül, de nincsen kert rózsa nélkül! A rózsa végigkíséri az emberiség egész történelmét, és azt is teljes bizonyossággal állíthatom, hogy egyetlen más virág se ihlette meg olyan sokszor a festőket, a szobrászokat, építőművészeket, költőket, írókat és muzsikusokat, mint a rózsa. A Biblia már többször említi a rózsát, és Babilon ékírású tábláin aszépség példaképeként emlí tik. H érodotosz szerint Midasz király kertjében már 60 (!) szirmú rózsák nyíltak. Az egyiptomi falfestményeken is többször előtűnik a rózsa ábrázolása. Néró, római császár egy ünnepségen 200 OOO rózsaszállal díszíttette fel a palotáját. A keresztény kultúra kezdetben háttérbe szorította a pogánynak tartott rózsát, de a 13. században már a kolostorkertek növénye, és a rózsa terméséből készítették a rózsafüzéreket. A középkor tempio- 92

93 mainak díszítésében, a Mária-képeken elmaradhatatlan a rózsa. Michelangelo, Leonardo, Botticelli, Raffaello reneszánsz festményein számtalanszor jut fontos szerephez. A mohamedán vallásnak szent növénye a rózsa. Erről tanúskodik a budai Rózsadombon emelt épület: Gül Baba türbéje. A magyar történelemben is sokszor szerepel a rózsa: Nagy Lajos király 1348-ban aranyrózsát kap a pápától. Rózsával kapcsolatos az egyik legszebb legenda is: Arpádházi Szent Erzsébet kötényében rózsává változik a szegényeknek szánt alamizsna. A zenében is lépten-nyomon találkozunk vele. Richard Strauss Rózsalovagja, Csajkovszkij Csipkerózsikája, Schubert Heideröslein dala, Carmen vörös rózsája- csak néhány kiragadott példa a hosszú sorból Amennyire állandó a rózsa szeretete, annyira változó a rózsadivat. A nemesítők hosszú évszázadok alatt a legkülönbözőbb színü, alakú, méretü rózsákat állították elő. Van már tarkaszirmú, lila és kék rózsa is, de persze fekete rózsát sohasem sikerült előállítani. Az utóbbi évek legnagyobb nemesítői "leleménye" az Angliában előállított aranybarna színű rózsa. Szerte a világon sok ezer rózsaklub tagjai tanulmányozzák és gyűjtik a rózsafajtákat. A mi budatétényi rozáriumunk Európa leggazdagabb gyűjteményei közé tartozik. Termesztése A rózsa a szélsőségesen terméketlen (szik, futóhomok) talajok kivételével mindenűtt megél, de legszebben a kötött, tápanyagban gazdag, közömbös vagy meszes talajokon díszlik. A töveket lehetőleg ősszel, lombhullás után űltessűk. A kiásott gödörbe ajánlatos komposztföldet tenni. A megvásárolt rózsatövet ültetés előtt állítsuk néhány órára vízbe, hogy az elvesztett nedvességét pótolhassa, majd a gyökérzetét mártsuk meg agyagpépben. Ültetés után kíméletesen tapossuk meg a földet, és bőséges vízzel iszapoljuk a gyökerekhez a talajt, majd a tövet kupacoljuk fel. Tavasszal, mihelyt a rűgyek duzzadni kezdenek, a veszszőket meg kell metszeni: ha sok a vessző, megritkítjuk őket, és a megmaradó 3-5 vesszőt legfeljebb 5-6 rűgyre metsszük vissza. A gyenge vesszőket tőből kivágjuk vagy rövidre metsszük. 93

94 A rózsa szereti a bőséges tápanyagellátást, de ennek folyamatosnak kell lennie, vagyis inkább több részletben trágyázzuk, mint egyszerre nagy adaggal Öntözés nélkül nálunk nem lehet belterjesen rózsát termelni. Sajnos a rózsát többféle betegség (lisztharmat, rozsda stb.) és kártevő (levéltetű, darázs stb.) is fenyegeti. A legegyszerűbb védekezés az, ha olyan fajtákat telepítünk, amelyek a betegségeknek jobban ellenállnak. Ahol a kertben szőlőt is termelnek, ott jó módszer az, hogy a szőlő permetezésekor a rózsákat is kezelik. A rózsa nem teljesen télálló növény, ezért ősszel, a fagyok beállta előtt az érzékenyebb teahibrideket és a miniatür rózsákat földdel be kell takarni. Ugyancsak védeni kell a magas törzsű rózsákat is. A rózsatöveket a faiskolák állítják elő, de magunk is megpróbálkozhatunk a rózsa szaporításával dugványozás útján. A félfás dugványokat június közepe táján kell megszedni. Kb. 15 cm hosszúságú, háromrügyes dugványokat készítsünk, ezeknek alsó leveleit vágjuk le, a többi levelet pedig kurtítsuk meg. A dugványokat jó kerti földbe ültessük, és takarjuk le őket befőttesüveggel Ezt két-három naponként rövid időre le kell emelni, és a rózsadugványt meg kell öntözni. Három hét alatt a gyökeresedés megtörténik. Ősszel a dugványokat védett helyre visszük, és átteleltetjük. A következő tavasszal kiültetett kis növények már virágozni is fognak. Felhasználása A rózsa sokoldalúan alkalmazható dísznövény. Vágásra, csokrok, koszorúk kötésére, virágvázákba a legszebbek az ún. teahibridek. Ezek június elejétől őszig virágoznak, hosszú szárúak, szép alakú és színű virágot nyitnak. Nagy részük igen kellemes illatú. Az utóbbi években ismét divatosabbá váltak a magas törzsű rózsák; ezek vadrózsatörzsre szemzett teahibridek. Ugyancsak terjedőben vannak a kisebb virágú, miniatűr (mini) rózsák is, amelyek a betegségeknek jól ellenállnak. Ezeket virágágyak kiültetésére használhatjuk fel. Nagyobb kertekbe, parkokba valók a polianta és a floribunda rózsák, amelyek egész nyáron át virágoznak, de a hajtásvégeken több virágot hoznak. Ezek közül az erősebb növekedésű fajták igen szépen mutatnak a gyepfelülethe kiültetett, ún. szoliternövényként is. 94

95 A mini és a garnett rózsákat cserépben is nevelhetjük. Ezeket mindig akkor tesszük jól látható helyre (teraszra, ülőhely közelébe), amikor a legszebben virágoznak. A futórózsákat (ezek lehetnek teahibridek vagy floribundák) falak befuttatására, rózsalugasok képzésére, kapuk feldíszítésére használhatjuk. A rózsa azonban nem csupán dísz, hanem haszonnövény is. Igaz, nem nálunk, hanem Bulgáriában, a Szavjetunióban (Ukrán és Moldvai SZSZK), valarnint Franciaország déli részén olajrózsákat termesztenek. Bulgáriában, a Rózsák völgyében hajnalban kezdik a szirmok szüretét, mert délelőtt már csökken az olaj tartalmuk. Egy hektárról általában kg rózsavirágot takarítanak be, ami egymásfél millió virágból tevődik össze. Egy kiló rózsaolaj előállításához 1000 kg rózsavirág szükséges, így nem csoda, hogy a rózsaolaj drága portéka! De térjünk vissza hazai tájainkral A vadrózsák termése, a csipkebogyó kiváló ízű lekvár alapanyagát szolgáltatja. A csipkebogyó ugyanis igen gazdag C-vitaminban, de van benne A-, B 1 -, K- és P-vitamin is. A csipkebogyót évszázadok óta alkalmazzák a népi gyógyászatban is: üdítő hatású teáját vese- és hólyagbetegségek ellen javallják, de vizsgálják gyógyító hatását magas vérnyomás, bélhurut, epe- és májzavarok ellen is. A Viroma nevü csipkeszörpöt érrendszeri megbetegedésben szenvedőknek ajánlják. Mindezeken kívül készül a csipkebogyóból bor, pálinka és likő r is. 95

96 23. Szamóca Az e rős tövek számos ostorindátfejlesztenek; ezeket időnként le kell vágni, hogy ne gyöngíts ék a bokro t. Csak a kocsánnyal szedett gyümölcs bírja a szállítást. l:_tadd kezdjem mindjárt a nevével. Ezt a gyümölcsöt a n kertészszakma dolgozói hivatalosan szamócának nevezik - függetlenül attól, hogy erdő ben vagy kertben terem, és nem téve különbséget az apró (lásd: eperajak) és a termetes gyümölcs között. Igen ám, de ezt a kifejezést a közvélemény - minden botanikai indokoltsága ellenére - nem hajlandó elfogadni, és a piacon változatlanul eper néven árulják ezt a finom, ízes, illatos gyümölcsöt. Pedig a név némi további félreértésre is okot szolgáltat, ti. a fehér és fekete eper (Morus) azokon az út menti fákon terem, amelyek leveleivel valamikor a selyemhernyókat táplálták. A fekete epret viszont nem helyes szedernek nevezni, mert a szeder annak az indázó, többnyire tüskés növénynek a gyümölcse, amely az utak szélén parlagokon -és mostanában már a kertekben is - érleli a fekete, málnaszerű gyümölcsét. A szamócának nagy jelentős ége van az új kerttulajdonosok életében. Aki üres telekhez jut, az magától é rtetőd ően minél e lőbb akarja szüretelni az e l ső gyümölcstermést. Össze! el is ülteti a facsemetéket, amelyek azonban tavasz- 96

97 szal még mindig nem terjedelmesebbek egy kopott nyírfaseprőnél, és csak 2-3 év múlva mutatják be első termésüket. Ezzel szemben a szamóca: augusztusban elültetik a palántákat, és tavasszal már szedik is a gyümölcsét. Korai termőrí! fordulása és kora tavaszi gyümölcsérése miatt nevezhetjük a kert üdvöskéjének, amelyről Csokonai így lelkesedik: "Kedves szamácal téged l Én- én az istennek, l S az istenasszonyoknak l Tennélek asztalára. l Sőt, csak beszélni tudnál. l És csókot adni mindjárt l Hasonlatos lehetnél l A Lilla ayjakához." A szamóca a mérsékelt klímájú földrészeken mindenütt elterjedt. Ami erdeinkben és tisztásainkon az erdei szamóca (Fragaria vesca) sötétvörös, édes, igen zamatos gyümölcsei érnek. A nagy gyümölcsű fajtákat Észak-, illetve Dél Amerikából származó ősöktől származtatják. Roppant sok fajtáját termelik, és ezek igen gyorsan váltják egymást; az újak miatt elfelejtjük a régieket. A kertekben leggyakoribbak az egyszer termő, nagy gyümölcsű faj ták, amelyek május végétől június végéig szüretelhetők. A hónapos szamócák a nyár derekától késő őszig teremnek, de gyümölcseik aprók. Valamivel nagyobb a mosusz szamóca igen zamatos gyümölcse. A folyton termő szamócák gyümölcsei nagyok, és a nyár eleji, első nagyobb termésüket követően még többször érlelnek gyümölcsöt. Termesztése A szamócának többféle termesztési módja ismert, ezek közül csak azt az egyet ismertetem, amely házikerti körűlmények között a legjobban bevált. Persze számos, ettől eltérő variációra, módosításra nyílik lehetőség a helyi körűlményeket figyelembe véve. A szamóca legjobban a homokos vályog- és a barna homoktalajt kedveli, de megél minden közömbös kémhatású talajon, ahol bőséges tápanyaghoz és vízhez jut. A lúgos (8,~8,2 ph-értékű) talajokon szenved, és gyorsan elpusztul. Telepítése előtt trágyázzuk meg alaposan a talajt szerves és műtrágyákkal, és szükség esetén végezzünk talajfertőtlenítést Basudin, illetve Galition granulátum kiszórásával Ezután alakítsunk ki 120 cm széles ágyásokat, és takarjuk le azokat fekete fóliával. Ennek sokféle előnye közül csak néhány: a talaj nem gyomosodik, a vízkészlet nem párolog el, az érőfélben levő gyümölcs a reggeli harmat és az esők után gyorsan megszárad, ezért kisebb a romlás veszélye, 97

98 továbbá - és talán ez a legfontosabb - a gyümölcs nem szennyeződik. A müanyag fóliába vágott lyukakon keresztül ültessük el a szamócapalántákat három sorban, hármas kötésben úgy, hogy a tövek közötti távolság legalább 40 cm legyen. Ügyeljünk arra, hogy a palánták se mélyebben, se magasabban ne legyenek, mint a helyükön voltak, az sem kívánatos, hogy a gyökérágak visszahajoljanak. Az ültetés legcélszerűbb ideje augusztusban van, mert az ekkor ültetett palánták már a következő év tavaszán gyümölcsöt érlelnek. Minél később ültetünk, annál kevesebb gyümölcsöt szüretelünk tavasszal. Egy másik telepítési lehetőség: a frig ó palánták ültetése. Ezeket az előállító gazdaság hűtőházban teleheti át, és tavasszal hozza forgalomba. Ha a frigó palántákat március végén elültetjük, akkor 10 hét, azaz 70 nap múlva már szedhetjük a tövekről az első, érett gyümölcsöket. Nagyobb termést azonban ezektől is csak a rákövetkező évben várhatunk. Nagyon fontos, hogy a szamócaágyások gondozását a gyümölcsszüret után se hagyjuk abba! Továbbra is szüksége van a szamócásnak gyomirtásra, gyomlálásra, ha nincs talajtakaró fólia, akkor kapálásra, mert a tápdús talajban a gyomok elnyomják a gyámoltalan szamócatöveket. A nyár folyamán műtrágyázzuk, lombtrágyázzuk a szamócát. Kálitrágyázás esetén ne használjunk kálium-klorid-tartalmú műtrágyát, mert a szamóca különösen érzékeny a klórra. Ha egy mód van rá, akkor kénsavas káliműtrágyát vásároljunk, és szórjunk ki a szamócasorok közé. Nem szabad takarékoskodni az öntözővízzel sem, mert a szamóca egész vegetációs idejében sok vizet igényel! Ha a lomblevelek levélfoltossággal fertőzöttek, akkor ajánlatos a szüretet követően az összes levelet levágni és elégetni. A növényvédelem egyébként is kritikus müvelete a szamócatermesztésnek, mert hiába vásároljuk a legkorszerűbb fajták palántáit, ha a töveket nem védjük meg a betegségektől és a kártevőktől Ennek alapkérdése az, hogy csak egészséges - főleg vírusmentes - szaporítóanyagot szabad elültetni. Amikor a gyümölcsfákat permetezzük, egyúttal juttassunk belőle a szamócaágyásokra is. Április elején a Zineb 0,3% + Ei 58 0,1%-os oldatával való permetezés, továbbá augusztusban a Recin Super vagy a Rézoxiklorid 0,3%-os oldatának permetezése megelőzi a betegségek és a kártevők elterjedését. 98

99 A fóliávalletakart ágyásokban a fejlődő ostorindák nem képesek győkeret verni. Ezek csak gyengítik a termő töveket, tehát idejében - egy nyáron többször is - le kell vágni ők e t. A nem takart ágyásokon csak akkor tűrjük meg az ostorindákat, ha palántákra van szükségünk további telepítéshez. Tíztövenként-óvatos becsléssel- egy kiló gyümölcstermésre számíthatunk. Szamócaültetvényünket legföljebb három évig tartsuk fenn, és telepítsünk helyette újat. Ha a termelt fajta megfelel igényeinknek, akkor a töveken fejlődött ostorindákat ültethetjük el augusztusban. Ezek közül azokat részesítsük előnyben, amelyeknek már e rős, bojtos gyökérzetük van. Az anyatöröl leválasztva a kiültetve, könnyen gyökeresednek. Felhasználása A szamóca gyümölcsét lehetőleg kora délelőtt szüreteljük, amikor a harmat már [elszáradt, és a gyümölcsök nem nedvesek. Lapos tálcába, műanyag edénybe rakjuk amintegy egy centiméteres kocsánnyallecsípett gyümölcsöket, és a megtöltött edényeket haladéktalanul tegyük hűvös hely re, leh e tőleg hűtőszekrény b e. Csak érett gyümölcsöt érdemes leszedni, mert a szamócának nincs utóérése. Átlagos körűlmények között a korai fajták ( Surprise, Fertődi korai, Got ella) már május végén, a köz épérésű ek ( Pocahontas, S enga S enganaj június elején, a későiek ( Mrne Moutot, S ouvenir) június közepén, végén érnek. A leszedett gyümölcsből kiváló dzsem, gyümölcslé, fagy Jait, bólé is kész íthető. 99

100 24. Cseresznye O n A cseresznyelégy az éredő gyümölcs héja alá rakja a tojásait. A gyümölcs ettől lesz "kukacos". A késői fajtákat permetezni kell. is bizonyára megcsodált már egy virágzó cseresznyefát, amely a tavaszi napfényben szinte roskadozni látszik a fehér virágok alatt. Ha közel ment a fához, akkor hallhatta a nektárt és virágport gyűjtő méhek halk zsongásár is. Ritka szép és évente csupán egyszer megismétlőd ő színjátéka ez a természetnek. Nem kétséges, hogy szegényebb marad az, akinek nincs része benne. És nem csoda, hogy a virágok szépsége iránt oly fogékony japánok éppen a cseresznyevirágzással ünneplik a tavasz érkezését. Vajon milyennek álmodta meg Csehov a Cseresznyéskertet akkor, amikor a fák virágba borulnak? A cseresznyefa vadon régebben él erdeinkben, mint a kertekben, és szerte az országban, szinte mindenütt előfordul. Gyümölcse többnyire apró, fanyar, kevéssé leves, de azért fogyasztható. Nyugat-Szibériától Angliáig a tölgyerdők övezetében honos. A kerti cseresznyét valószínűleg a pompázatcsan gazdag lakomáiról hirhedtté vált Lucullusnak köszönhetjük, aki egyébként tiszteletre méltó és sikeres hadvezér volt. A pontuszi Kerasuntból ő hozatott egy akkor kiválónak!00

101 tartott cseresznyefajtát Itáliába. Kerasunt nevét őrzi a görög kerasos, a latin cerasus, a német Kirsche és a szláv származású magyar cseresznye szó is. A Magyarországról származó cseresznye már a 16. században kedvelt volt Bécsben és Ausztriában; irodalmi adatok egy dió nagyságú cseresznyéről tudósítanak, de az is lehet, hogy akkoriban a dió volt apró és nem a cseresznye nagy! Később a szőlőtermő tájak jellegzetes kísérőnövénye lett a cseresznyefa. Ez fokozta az akkori kisgazdák termelési biztonságát, hiszen ha a szőlőt elvitte a májusi fagy, a cseresznye akkor is nyújtott bevételt. Sajnos a zártkertekben, a szőlőkben álló cseresznyefák száma rohamosan csökken, igaz, hogy ezt az apadást a házikertekben és a lakóházak közelében ültetett fák száma ellensúlyozza. A cseresznye a legkorábbi, tavaszi gyümölcsünk: rendszerint már május között a piacokra kerül kis csokorba kötve. Amikor ezt a korai cseresznyét kóstolgattuk gyermekkorunkban, akkor járta a mondóka: Újság hasunkba-hideglelés pokolba! Entz Ferenc, a szabadságharc tudós orvosa és egyben pomológus viszont így ír: "Senki se tudja a gyümölcs értékét jobban megítélni, mint a kofa; de semmiféle cseresznyét sem fizet az oly jól meg, mint a kis májusi cseresznyét, s egyiket sem becsüli meg annyira, mint ezt. Hol szemenként, hol pálcikára kötve adja, hol pedig aprócska fűzetekben árulgatja méregdrága pénzen." Termesztése Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a cseresznyét csak a hagyományosan magas vagy közepes törzsü, terebélyes fán tudjuk megtermelni, vagyis a cseresznyefa nagy helyet követel magának a kertből. Ezért lehetőleg ne a kert közepébe, hanem a ház elé, a terasz szélére ültessük, ahol kevesebb helyet foglal el, árnyékot ad és díszít is. Minthogy fényigényes növény, ezért nem ajánlatos beszorítani se egymás, se más fák társaságába. Ha a kerítés mellé ültetjük, akkor a szomszéddal való későbbi viták megelőzése céljából pontosan tartsuk be az előírásos két méter távolságot a telekhatártól Egy kiskertbe elegendő egy cseresznyefát ültetni, mert a termés betakarítása sok munkával, vesződséggel jár. A "profi" kertbarátok a fiatal fa ágait különböző fajtájú cseresznyével oltják át, ami azzal az előnnyel kecsegtet, hogy a fa JOl.

102 !0 2 egyes részein a gyümölcs különböző időpontokban J érni, tehát a szedés és a fogyasztás idénye széthúzódik, a termőképességét jobban ki tudjuk használni. Cseresznyefát - a nagyon kötött talajok kivételével nálunk mindenütt lehet telepíteni. A vízigénye csak köl pes, amit az is mutat, hogy ha az érés kezdetén nagyobb e hullik, akkor bizony számítani kell a cseresznye felrepec sére és gyors rothadására. A téli hidegre nem érzékeny, és a tavaszi fagyok is cs ritkán tesznek kárt benne. A vásárolt csemetékből ágcsoportos, sudaras koron neveljünk. Már az első tavaszi, koronaalakító metszésn nagyon fontos, hogy a vezérvessző alatt előtörő erős vessz eltávolítsuk, mert különben ikerágas koronánk lesz. A fi talkori metszés egyébként meghatározza a fa termőképess, gét, mert ilyenkor kell elérnünk, hogy szellős, de nem ritl korona jöjjön létre. A fiatal fák törzsét az első évekb1 védeni kell a nyúlrágástól. Idősebb korban is szükség lesz a korona metszésér' mert a termőrészek idővel elöregednek, és ezeket meg ke 3-4 évenként ifjítani. Aki ezt az évenkénti, részleges ifjítá: nem mulasztja el, annak bőven termő fája marad évtizedf kig, és nem lesz szüksége később általános ifjításra, arr egy-két évig föltétlenül terméskiesést okoz. A cseresznyefákat augusztus-szepeemberben kell metsze~ és ritkítani. Ez a legjobb időpontja az ifjításnak is. Ha má időpontban "zaklatjuk" a fát, akkor az inzultusra rendsze rint erős mézgaképződéssel válaszol. Gyakran előfordul a kiskertekben, hogy a gúla alak1 koronát nevelő cseresznyefa olyan magasra nő, hogy a ter mését csak a madarak képesek leszüretelni, vagy - am nagyobb gond - az ágak belenőnek a villany vagy a telefm vezetékébe, és ezzel veszélyeztetik az üzembiztonságot Ilyen esetben a fák koronáját alacsonyabbra kell metszeni Ez úgy történik, hogy a harmadik vagy a negyedik ágkoszorú fölött a sudarat visszavágjuk. (A fűrészelt metszlapo1 föltétlenül simára kell faragni, és bekenni Santar SM-mel vagy Cellciddel.) Ez az operáció csak ideiglenesen csökkenti a termést, mert a hatására képződő oldalelágazásokon jóval több új termőrész képződik. A cseresznyefákat főként a monília, a levéllikaszt ó gombák és a cseresznyelégy ellen kell permetezni. A tél végi lemosó permetezés kielégítő védelmet nyújt, és nyáron csak akkor permetezzük, ha arra föltétlenül szükség van. Nem győzöm

103 103 gsúlyozni, hogy fölösleges megpermetezni rovarölőszerl egy hatalmas cseresznyefát csak azért, mert néhány hajtás gén a levelek összekunkorodtak a levéltetvek fertőzés e kökeztében. Ilyenkor sokkal egyszerűbb, olcsóbb- és főnt a környezetre nézve kíméletesebb- eljárás, ha a fertőtt hajtásvégeket levágjuk és elégetjük! Sok hazai és külföldi származású cseresznyefajtát terelnek a kertekben. Ezekközüla nagyon korai Müncheberkarait, a korai Pomázi hossz úsz árút, a középkorai Jabouy -t és Bigarreau Burlat-t, a középérésű János cseresznyét a legfinomabb Gernzersdorfit, valamint a késői Hedelfinni-t érdemes telepíteni. e /hasz nálása gy jól megtermett cseresznyefa akár 80-l 00 kg termést is lelhet, ami még akkor is kielégíti egy család igényét, ha bb fajtát, különböző időben terem. A cseresznyeszedéshez megbízható létrák, szedőedények ükségesek. A gyümölcsöket a kocsányukkal együtt, de a rmőrész nélkül kell a fáról leválasztani. Aki a termőnyárt letöri, az egyúttal már a jövő évi termést is leszüretelte!. fáról minden gyümölcsöt le kell szedni, mert a "kukacoodást" okozó cseresznyelégy a fán maradó gyümölcsök tján terjed, és ezek a gyümölcsök terjesztik a moníliát is! A cseresznye gyorsan romló gyümölcs. Ezért lehetőleg apos ládába szedjük, és a gyümölcsöt azonnal vigyük hűvös ely re, de legalább árnyékba. A fogyasztókanagy bogyójú, opogós és nem "kukacos" cseresznyét kedvelik. A friss gyümölcs főként a családok önellátását szolgálja. \ háziasszonyok finom bejöttet és cseresznyés rétest készíteek b e lőle.

104 25. M álna A leterrnett vesszöket még a nyár folyamán töböl ki kell metszeni. Így védekezhetünk legeredményesebben a kártevők és a betegségek ellen. A Kárpátoknak és előhegyeinek - a magyar középhegységeknek - sokféle őshonos gyümölcsfája van. Ezek közé tartozik a vadalma, a vadkörte, a berkenye, a vadcseresznye, a galagonya, a kökény és a málna is. A múlt században, amikor az erdökben folytatott gyűjtöget és nek (gally-, gomba-, gyógynövény-, gyümölcsszedés) a szegényemberek életében olyan nagy jelentősége volt, sok málnát gyűjtöttek be a tölgyerdők széleiről, tisztásairól, és ez a szokás egészen a 20. század közepéig tartott. (A két világháború között megjelent gyermekkönyveknek még kedves motívuma volt az erdőszélen málnázó mackócsalád.) Az életmód megváltozásával egyre több kertben kezdtek málnát termelni, és a termelőkedv fokozódásához hozzájárult az is, hogy az akkoriban hozzánk került málnafajták alig valamivel voltak kevésbé illatosak, ámde nagyobb szemüek, mint az erdőben termettek. A málnanövény botanikai-morfológiai értelemben ún. félcserje. Ez azt jelenti, hogy a vesszői csak két évig élnek : az első évben kifejlődnek, a másodikban elágaznak, virágot 104

105 fejlesztenek és gyümölcsöt érlelnek, majd elszáradnak. Az elpusztult vesszőket új sarjak pótolják. A gyümölcstermő növény - politikai-gazdaságtani kifejezéssel élve - termelőeszköz, amely a termény, a gyümölcs előállításának elengedhetetlen feltétele. Ez a termelőeszköz nagyon összetett lehet, mint pl. az almafa, amely kiterjedt gyökérzetből, hatalmas, bonyolult szöveti rendszerű törzsből és ugyancsak sokféle elemből szerveződött koronából áll. A málnagyümölcs termelőeszköze (a málnabokor) ehhez képest roppant egyszerű: a föld alatt bojtos gyökérzet, a föld fölött egy- és kétéves vesszők alkotják a gyümölcstermő "gépezetet". Érdemes ehhez még hozzátenni, hogy a málna nagyon gyorsan terrnőre fordul: az ültetés utáni évben vesszőket fejleszt, és a rákövetkező évben már terem is, ami nagy előny! A málnatövek 8-10 évig hozzák gyümölcsüket, azután már ajánlatos más helyre telepíteni a sarjakat. A málnafajtákat két nagy csoportba osztjuk: az egyszer termők és a kétszer termők csoportjába. A házikertben mindkettőnek van létjogosultsága, mégis inkább az egyszer termők ültetése javasolható, mert a kétszer termő fajták második gyümölcsérése idején - szeptemberben - sokféle, más gyümölcs között válogathatunk. Termesztése A málna a jó szerkezetű, vízzel, levegővel és tápanyagokkal egyidejűleg bőven ellátott talajok növénye. Szélsőséges talajokon, futóhomokon vagy ahol a felszíni talajréteg alatt mészkőpad, kavicsréteg, esetleg magas talajvíz helyezkedik el, nagyon kockázatos málnát telepíteni. A nagy mésztartalom (ph 8,0 >)se előnyös, mert gyenge fejlődést, sárgulást okoz. Az ilyen helyeken a málnatövek 3-4 év alatt legyengülnek, elhatalmasodnak rajtuk a betegségek és a kártevők. A sok vizet fogyasztó növények közé tartozik, amiben nemcsak viszonylag nagy lombjának van szerepe, hanem annak is, hogy bojtos gyökerei rendkívül sekélyen, alig néhány centivel a talaj felszíne alatt helyezkednek el, tehát abban a talaj rétegben, amely könnyen és gyakran kiszárad. Ezért a csapadékos időjárás, a magas légnedvesség kedvez a málnatermelőknek. Ezzel szemben a tartós szárazságot nagyon megszenvedi: az érőfélben levő bogyók rásülnék a vesszőkre, a vesszők alsó levelei elhalnak, a tő felkopaszo- 105

106 dik. Ezért a száraz, meleg helyen telepített málnásokat rendszeresen és bőségesen kell öntözni. Szaporítóanyagát mindenki maga is előállíthatja, ha egészséges -főleg vírusmentes - és jó fajtájú anyatövekkel rendelkezik, akkor fölösleges a telepítéshez vagy a pótláshoz szükséges gyökérsarjakért pénzt kiadni. A jó kondícióban levő málnatövek a termővesszők közelében új tősarjakat hoznak, és ezzel megújulnak, ezenkívül a tő körül kisebb-nagyobb távolságban gyökérsarjak is törnek elő. Ezek megnehezítik a talajmüvelést és a növényvédelmet, ezért rendszeresen irtjuk őket. Ha azonban szükség van rájuk, akkor megkíméljük a sarjakat, hogy ősszel telepítésre vagy pótlásra alkalmasak legyenek. A málnát - akárcsak a többi gyümölcstermő növényt - ősszel célszerű ültetni. Ezt megelőzően a talajt lássuk el bőségesen szerves trágyával (istállótrágya, komposzt, tőzeges fekál stb.) és mütrágyával is. A talajt cm mélyen kell meglazítani. A sarjakat úgy telepítjük el, hogy a sorok egymástól mért távolsága 120 cm legyen, a tövek pedig a sorokban 80 cm-re álljanak egymástól. A málnás gyors fejlődésének egyik fontos előfeltétele az, hogy erős sarjakat ültessünk, olyanokat, amelyeknek nagy, bojtos gyökerük van, és a vessző tövén 1-3 vastag, elálló járulékos rügy található. Ez utóbbiakból fejlődnek a hajtások. Ültetés előtt - ha hosszabb ideig szállítottuk a sarjakat -egy-két órára beáztatjuk a szaporítóanyagot, hogy elvesztett vízkészletét visszaszerezhesse. Ültetés közben ügyeljünk a helyes mélységre (se mélyebben, se magasabban) és arra, hogy a járulékos rügyek épek maradjanak. Már az első évben szükség lesz a sarjak kordában tartására, mert különben a kerti málnás nagyon rendezetlen képet nyújt. Ehhez rámrendszert kell építeni, ami 4-5 méterenként levert testesebb karókból és az azokra feszített vízszintes fém- vagy müanyag huzalokból áll. Az ikerhuzalok közé a vesszőket kötözés nélkül húzhatjuk be. Általában két vagy három huzalpárra van szükség. A málnás nagyon erősen gyomosodik, hiszen ahol amálna jól érzi magát, ott a gyomok is burjánozhatnak. Nem kerülhetjük el a testesebb gazok kigyomlálását amellett, hogy rendszeresen kapálunk. Nem szabad mélyen kapálni, csak a felszínt kell porhanyítani, és a gyomokat kivágni, mert a mély talajműveléssei elvágjuk a sekélyen elhelyezkedő gyökereke t. Az őszi ültetés után tavasszal arasznyira vágjuk vissza a 106

107 vesszőket. Ebben az évben őszre már több vesszőnk is lesz, ezeket 150 cm fölött visszavágjuk. A következő tavaszon csak arra ügyelünk, hogy egy tövön 3-4 vesszőnél több ne legyen. A második évben termésérlelés után közvetlenül a leterrneu vesszőket tőbő/ kivágjuk, és ezután se hagyunk meg 4-7 vesszőnél többet. A málnát sokféle kártevő és betegség fenyegeti, ezért rendszeres permetezésr-e szorul. Fajtáiközüla Nagymarosi kissé apró bogyójú, de kellemes zamatú; a Mal/ing Promise erős növekedésü, sarjadzó, bőtermő, nagy gyümölcsű, a Mal/ing Exploit az előzőhöz hasonló, de nem érzékeny a talaj mésztartalmára. Az egyetlen kétszer termő málnafajtánk a Lloyd George fagyérzékeny, de igen mutatós gyümölcsöket terem. Felhasználása A málna igen értékes gyümölcs, mert viszonylag korán érik, amikor még nincs más gyümölcs. Jelentős mennyiségü cukrot, szerves savakat, C-, B 1 -, B 2 -vitamint tartalmaz. A gyümölcsök először a fürtök csúcsán érnek be, és fokozatosan válnak fogyaszthatóvá. Csak teljes érettségben érdemes betakarítani, mert álltában nem érik meg. A sze-. désre érett gyümölcs viszont a bokron gyorsan túlérik, elveszti üde színét és kellemes ízét; a bogyók szétesnek és a földre hullanak. Ezért fontos, hogy a szüret időpontját jól határozzuk meg. R eggel vagy borús, hűvös időben szedjük. Ha lehet, akkor frissen fogyasszuk, lehűtve. Hűtőszekrényben- takarás nélkül - legföljebb 2-3 napig tartható el, utána gyorsan megpenészedik. A máinábál lé, szörp, dzsem készíthető, mélyhűtésre is kiválóan alkalmas. 107

108 26. Mángold A mángoldnak gomolymagja van. Ebből egy csomóban6-10 növény ke kel ki. Ezeket már két-három leveles korukban meg kell ritkítani. A kad jó néhány kerti növény, amely azáltal számít az újdonságok közé, hogy miután évszázadokig termelték, valamilyen ok miatt (ez nemcsak az ízlés változása, hanem valamilyen speciális, akkor még le nem küzdhető betegség vagy kártevő is lehetett!) elfelej tették őket. Később - felmerülve az ismeretlenség homályából - ismét divatba jöttek. Ezen újra felfedezettek közé tartozik a mángold is. A Földközi-tenger környékének népei már az i. e. V-IV. században fogyasztották. Valószínű, hogy e l ő bb lett kultúrnővénnyé, mint a takarmányrépa és e l őke l ő rokona, a cukorrépa. Nyugat-Európában és az USA-ban a farmerek és a kertek művelői egyaránt termelik, és sokra értékelik. Nálunk egyelőre még alig ismerik, pedig rendkívül egyszerű termelése és sokoldalú felhasználása alkalmassá tenné arra, hogy sok kiskertben jelen legyen. A mángold lágy szárú, kétéves növény, az e l ső évben csak a győkere és a lomhozata fej l ődik ki, és a második évben fejleszti ki a magszárát, amelyen e lőször a virágok, 108

109 majd a megtermékenyülésük után a magvak jelennek meg. A kertben egyéves növényként terme/jük, hiszen a leveleit és a levélnyeleit használjuk fel. Előfordul, hogy már az első évben virágszárat hoz, erről azonban nem érdemes magot szedni. Nálunk a bordás mángold elterjedése valószínűsíthető. Ennek a répateste a lombozat tömegéhez és pl. a cukorrépáéhoz képest elég satnya, belül fehér. Levelei- kedvező körűlmények között - igen nagyok, haragoszöldek vagy halványabbak (ez fajtakérdés!), fodros szélűek, többékevésbé hólyagos felszínűek, finom szövetűek. A levél nyele húsos, lapos, fehér vagy halványsárga, olykor 10 cm széles. A zöld levéllemez és a levélnyél tömege megközelítően azonos. A növény cm magas lehet. A másik csoportba a metélőmángold-fajták tartoznak. Ezeknek a levelei kevésbé hólyagosak, simábbak, levélnyelei vékonyabbak, jelentéktelenebbek. A két csoport között számos átmeneti fajta ismert. Termesztése A legegyszerűbben felnevelhető növények közé tartozik. A talajban nem válogat, de leg:jobban a meszes talajokon fejlődik, a savanyú talajokon nem jól érzi magát. Előnyös a fejlődésére, ha a talajban bőségesen van humusz. Mint a legtöbb "levélnövény" sok nitrogént hasznosít, de ugyanakkor számottevő kálimennyiséget is igényel. Minthogy a meszes agyagtalajok káliban amúgy is elég gazdagok, ezért ilyen helyen különleges káliutánpótlásra nincs szűkség. Az árnyékot nem szereti ott megnyúlik, gyengén fejlődik. Ezért lehetőleg a kert állandóan napos részére ültessük. Talaj-előkészítése a szokásos őszi mélyásásból és az azt megelőző trágyázásból álljon. A magját csak április második felében érdemes elvetni, mert a csirázása 9 C-on indul meg, ha korábban vetjük, akkor a magok elfekszenek, sőt esetleg el is pusztulnak. A magvetés sortávolsága legalább 40 cm, a mélysége 3 cm legyen. Kikelés után a növénykéket ugyancsak 40 cm távolságra egyeljük ki. Az egyelés nem kerülhető el, mert a magok úgynevezett gomolyok, amelyekben valójában 2-3 mag helyezkedik el, tehát a legóvatosabb vetés után is egymás mellett több növény kel ki. A 2-3 leveles növénykéket át is lehet palántázni, vagy el lehet ajándékozni! Igen jó hatású, ha a magvetés sorközeit komposztfölddel 109

110 vagy felaprózott friss komposzttal leterítjük. Ez ugyanis megakadályozza, hogy a talajban tárolt nedvesség elpárologjon, tehát a föld a gyenge gyökérzetű növények körül folyamatosan nyirkos marad. Ez a mulcsréteg korlátozza a gyomok fejlődését is mindaddig, amíg a fejlődő növények a talaj felszínét teljesen le nem árnyékolják. A sorok közötti talaj takarására nagyon alkalmas a fűnyírógéppel lekaszált apró széna, amely a komposztkazalban igen nehezen bomlik el. Friss állapotban a talajra terítve némi nedvességet is ad át a földnek, de jóval jelentősebb az a jótékony hatása, hogy megvédi a talajt a közvetlen napsugárzástól, a talajban tárolt nedvesség elpárologtatásától, és ezzel fokozza a talajban tevékenykedő apró, mikroszkopikus élőlények elszaporodását. Gyomlálásra, kapálásra két-három alkalommallesz szükség. Tartósan száraz idő esetén a mángold kiegészítő nedvességre szorul, tehát alaposan meg kell öntözni. A nyár folyamán a növényállományban gyakran kárt tesznek a leveleket rágó hernyók. J elenlétük nemcsak azért káros, mert a leveleken lyukakat rágnak, és ezzel csökkentik a terméshozamot, hanem azért is, mert a kilyuggatott levelek nem tetszetősek, gusztustalanok. Ezért fel kell készülni a hernyók elleni permetezésre, és amennyiben megjelennek, Ditrifon, Satox vagy Unitron megfelelő töménységű oldatával kell permetezni ellenük. Öntözött kertben gyakran előfordul - különösen a kora őszi, hűvösebb és csapadékosabb időszakban- hogy a leveleken a lisztharmatfertőzés okoz vékony, szürke gombabevonatot. Ez ellen egyszeri permetezés Karathane vagy Rubigan oldattal tökéletes védelmet nyújt. Permetezés után egy nappal a levelek ismét egészségesek lesznek. Minthogy a sima felületű levelekről a permetlé könnyen lepereg, ezért ajánlatos a permetezőszethe nedvesítőszert (Nonit vagy Citowett) is keverni. Ügyeljünk az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására, vagyis a permetezés után addig nem szabad a mángold leveleit szedni, amíg az előírt várakozási napok elteltek. A várakozási napok száma a növényvédő szerek csomagolásán mindig fel van tüntetve! Ha a jól fejlett mángold tő ősszel magszárat fejleszt, akkor azt idejében ki kell vágni, mert a felvett tápanyagok a magszár fejlesztésére használódva fel, a levelek tovább már nem erősödnek. A levelek szedését július elejétől lehet megkezdeni. Ha IlO

111 gyszerre csak két-három külső levelet tépünk vagy vágunk e a töröl, akkor késő őszig hozz a az újabb leveleket. Enyébb teleken, lombtakaró alatt át is telel, de erre nincs nagy zükség, hiszen kora tavasszal a mángold levelét a spenót elyettesíti; a kétéves növények amúgy is magszárba szökennek, és hasznosítható leveleket már nem fejlesztenek. Egy négyzetméter területen - folyamatos szedéssel- 4-5 g levéltermés érhető el. Egy család számára 3-4m 2 terüleű mángoldvetés elegendő. Felhasználása A mángold levele és nyele viszonylag sok nyers cukrot, pektineket és értékes szerves savakat (oxál-, alma-, citromsav) tartalmaz, ezért jelentős a táplálkozás-élettani értéke. Vitamintartalma se jelentéktelen: A-vitamin-értéke a sárgarépának a felét teszi ki, és annyi C-vitamint tartalmaz, mint a paradicsom gyümölcse. Termelési értéke abban jelentkezik, hogy a mángold termelésével akkor van spenótfőzelékhez alapanyagunk, amikor a kora tavasszal vetett spenót szezonja már elmúlt, a spenót felmagzott. A levéllemezeket tehát spenótszerü főzelék készítésére lehet hasznosítani. A levélnyeleket pedig spárga módjára készítik el. Mindkét hasznosítási módja ízletes és egészséges, könnyen em ész the tő ételhez juttatja a fogyasztót. A levéllemezek átpasszírozva igen praktikusan -kis téglácskák formájában -lefagyaszthatók, így télen is fogyaszthatunk friss mángoldfőzeléket. Ha a gondos kertész egy szép, jól kifejlett tövet meghagy a kertben a következő évre, akkor a továbbtermeléshez e legendő vetőmagot is gyűjthet. lll

112 27. Meggy A Pándy meggy teljesen önmeddő. A Meteor korai, a Favorit, az Érdi bőte rmő és az Újfehértói fürtös fajták öntermékenyek, tehát saját virágporukkal is megtermékenyülnek a virágaik. I gazán nem az a célom, hogy a meggyet összevessem rokonával, a cseresznyével, és közöttük valamiféle sorrendiséget állapítsak meg - a meggy javára-, de az határozott véleményem, hogy egy-két meggyfának még a kisméretű kertekben is helyet kell szorítani. Ennek a gyümölcsfajnak ugyanis van néhány vitathatatlan előnye: kis növésű alanyou is termeszthető, ezért törpefát vagy éppen sövényt is lehet belöle nevelni; gyümölcsei viszonylag sokáig (kéthárom hétig is) aján maradhatnak anélkül, hogy felrepednének. Ennek következtében a meggy szürete nem okoz olyan, sokszor megoldhatatlan feladatot, mint a cseresznyéé, amelynek termése a hatalmas fákon olykor ott csúfoskodik. További értéke a meggynek, hogy frissenfagyasztva nem puffaszt, és igen sokoldalúan tartósítható is. A meggy öshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, és mindenütt előfordul. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a meggy szó az egyetlen, minden bizonnyal finnugor eredetü gyümölcsöt jelentő szavunk, míg a többi gyümölcs neve a bolgár, a török és a szláv nyelvekből származó köl- 112

113 csönszó. (Ez azt is jelzi, hogy a gyümölcsöknek nem lehetett valami döntő jelentőségük őseink étkezésében.) A törpe meggy ma is közkedvelt vadgyümölcs a Volgavidéken, amelyet az előmagyarság hazájának vélnek. A meggy elterjedtségét és kedvelt voltát számos helységnév (Meggyasszó, Meggytó, Somogymeggyes) és családnév (Meggyesi, Medgyes) is őriz. A vadmeggyek után a 17. században terjedtek el hazánkban a spanyolmeggyek, valamint a cigánymeggyek. Ez utóbbiakat most is kiterjedten ültetik elsősorban azért, mert az idegen megtermékenyítésre szoruló Pándy meggy virágait ez porozza meg a legbiztonságosabban, másrészt azért is, mert gyümölcsei fokozatosan érnek, és igen kellemes zamatúak. Az Alföld gyümölcstermelésének fellendülése idején ismerkedtek meg a termelők és a fogyaszták a Pándy meggye!, amelynek eredete homályos, de amikor megnőtt a kereslet iránta, akkor éppen úgy hét város tartott igényt a szülőhely jogára, mint valamikor Homérosz szülőhelyére. Angyal Dezső, a század elején ezt írja a Pándy meggy eredetéről: "Származása bizonytalan, mindazonáltal legelfogadhatóbbnak látszik amaz általánosan elterjedt szájhagyomány, mely szerint eme kiváló hazai meggyfajtát a múlt század derekán egy Pándy nevű huszárkapitány debreceni kertjében magról állította elő." További követelők: Pánd község (Pest m.), valamint Kecskemét, Kiskunhalas, Nagykőrös, Cegléd és Szentes. Termesztése A meggyfa a termőhely iránt kevésbé igényes gyümölcstermő növényeink közé tartozik. A téli hideg nem tesz kárt benne, de ha közvetlenül a kihajtás előtt éri a rügyeket nagyobb hideg, akkor elfagynak, ezért óvakodjunk attól, hogy lefolyástalan mélyedésbe, ún. fagyzugba ü/tessük. A talaj iránt se nagyon érzékeny, a szélsőségesen szikes talajokon kívül mindenütt megél, és többé-kevésbé bőségesen terem. Vízigénye közepes, de az öntözést meghálálja. A meggyet régebben kizárólag középmagas törzsű fákon termelték. Ma a kertekben előtérbe helyezik a könnyebben kezelhető, kisebb helyet foglaló törpe (termőkaros, sövény) fákat, míg a középmagas törzsűek kiszorultaka külterjesebben kezelt szőlőhegyekre, zártkertekbe és - sok helyütt - a ház elé, az utcára. 113

114 A középmagas törzsű fákat se űltessűk egymás hegyérehátára, mert ebből már néhány év múlva kényelmetlenségek származnak; a sűrűn ültetett fákat nehéz megvédeni a kórokozóktól, bonyodalmas a termés leszedése, a nagy árnyékhatás következtében csökken a gyűmölcstermés. A meggyfáknak egyenként 36 m 2 területre van szűkségűk, ami négyzetes telepítési rendszer esetén 6 m-es sor- és tőtávolságnak felel meg. A törpefák m 2 -rel is megelégednek, ami 4,5--5,0 m sortávolság esetén 3,5--4,0 m tőtávolsággal teljesíthető. A termelőknek a legtöbb gondot a meggyfajták kiválasztása okozza. A meggynek ugyanis éppen a legértékesebb fajtái önmeddőek, és ezért sokan panaszkodnak amiatt, hogy az egyébként tetszetős és egészségesnek látszó meggyfáik nem vagy csak alig valamit teremnek. Ennek az az oka, hogy az önmeddő fák csak akkor érlelnek gyümölcsöt, ha a közelükben, velük egyidejűleg virágzik egy olyan meggyvagy cseresznyefa, amely a megtermékenyítéshez szükséges virágport a kellő mennyiségben szolgáltatja. A magyar gyűmölcsnemesítők nagy sikere, hogy most már kűlönböző időpontban érő, jó minőségű gyümölcsöt érlelő meggyfajták állnak a kertészkedők rendelkezésére. A legkorábbi, már június elején érő meggyfa a Meteor korai, öntermékenyülő fajta, amelynek a gyümölcse kivált friss fogyasztásra alkalmas. Ezt követi az ugyancsak öntermékeny- tehát megporzó fajtára nem szoruló- Favorit és az Érdi bőtermő, amelynek gyümölcsei már mélyhűtésre is kiválóak. Június végén érik az öntermékenyűlő Újfehértói fürtös sokféleképpen hasznosítható gyümölcse. Ugyancsak június végén szüretelik a Pándy meggyer is, amely méretével, húsának ízével, zamatával még mindig az élen jár, de sajnos idegen megtermékenyítésre szorul. Ezt a feladatot a legjobban a Cigánymeggy látja el, amelynek a gyümölcsei kicsinyek ugyan, de nagyon ízesek. Aki még később kívánja a meggyet szüretelni, az ültessen Késői Pándy fajtát, de számoljon azzal, hogy az is önmeddő. A meggytermesztés másik riagy problémája a növényvédelem, mégpedig a monília nevű gombás betegség elleni védekezés. A fertőzés következtében a virágok, a hajtások vagy egész ágrészek elhervadnak, a levelek elbarnulnak, leszáradnak. A beteg és az egészséges növényrész határángyakran mézgacsepp válik ki, sőt ágrákosodás is kezdődhet. Különösen nagy a fertőzés veszélye, ha virágzás idején hűvös, párás, ködös az időjárás. Öreg termelők ilyenkor szokták 114

115 azt mondani, hogy: elvitte a meggyet a köd! Nyáron, jégverés után a fertözés fellobban. Védekezésül gondos tél végi lemosó permetezésre van szükség sárgaméreggel, mészkénlével vagy a réztartalmú szerek valamelyikével. A permetezést virágzáskor is meg kell ismételni, de ekkor már rezet nem tartalmazó gombaölő szerrel. A meggyfáknak rendszeres ápolásra van szükségük, és ezt a termelök gyakran elmulasztják. A fiatal fák felnevelése többnyire szakszerűen folyik. Ennek részleteit írja le Brunner Tamás: Törpegyümölcsfa-nevelés című könyve (Budapest, Mezögazdasági Kiadó, 1982). Késöbb azonban a fákat magukra hagyják, hosszú, levéltelen, sűrű koronarészek, ún. ostorak alakulnak ki, aminek következtében a termés idő előtt kevesebb és apróbb lesz. Ezen rendszeres metszéssel és - szükség esetén - ifjítással lehet segíteni. Felhasználása A meggy nem utóérö gyümölcs, tehát akkor kell aszüretét megkezdeni, amikor a gyümölcsök teljesen beértek. A munka közben ügyeljünk arra, hogy a jövő évi termőrügyeket viselő t e rmőnyársak épen maradjanak! Kiskertben nagyon ajánlható az ollóval való szüretelés. A meggyszüret fáradságos munka; egy fa, nagysága szerint kg gyümölcsöt is terem. A sövényekről óránként 5-7 kg, a nagyobb fákról 3-4 kg-os szüreti teljesítménnyel számolhatunk. A gyümölcs friss fogyasztásra, befözésre, mélyhűtésre, lé és bor készítésére egyaránt alkalmas. Virágzás idején akár díszfának is beválik. Fája jó minöségű bútorfa, levele és gyümölcskocsánya pedig gyógyszer-alapanyag. /15

116 28. Brokkoli Afővirág leszüretelése után a levelek hónaljában kis virágok fejlődnek, amelyek egész a fagyokig szüretelhetők. E z a nálunk még csak most terjedőben levő növény a káposztafélék népes családjának a tagja, és akárcsak közeli rokonai, ö is a Földközi-tenger vidékéről- valószínűleg Ciprus szigetéről - származik. Franciaországban, Olaszországban már régen fogyasztják, és Angliában is megbecsült, mindennapos zöldségféle. Az öshazájában vadon é lő és gyűjthető növény vetésterülete világszerte növekszik, mert mélyhűtéssel eredeti külsejének és beltartalmának megőrzésével nagyon gazdaságosan tartósítható. Az USA-ban a brokkoli termőterülete már nagyobb, mint a karfiolé. Megjelenésében és használati módjában a karfiolhoz áll a legközelebb, de legalább három tulajdonságában eltér attól: a rózsája (virágzatkezdeménye) nem fehér, mint a karfiolé, hanem zöld, illetve kékeszöld és kissé lazább annál. A másik különbség - ami a brokkoli előnyére válik -, hogy a karfiol igényes növény (palántázni kell, sokat öntözni, a rózsáját védeni a napsütéstől ), a brokkoli igen türelmes, a meleget, a hideget és a napfényt egyaránt elviseli, és egyszerűe n t e rm e lh e t ő. A harmadik tulajdonsága, ami 116

117 elsősorban a házikertek novenyeve avatja az, hogy nem egyszer terem, mint a karfiol, hanem folyamatosan; a fő virágzat levágása után a levélhónalji rügyekből új fejecskék képződnek, és ez egészen az őszi fagyok beálltáig tart. A brokkoli beltartalmában is értékes zöldségféle. Vitaminokban - különösen karotinban és C-vitaminban - gazdag. Sok értékes ásványi anyagot és emészthető rostokat is tartalmaz. Az érzékenyebb gyomrúak is fogyaszthatják, mert a többi káposztafélénél könnyebben emészthető. 100 g brokkoliban 138 kj (33 kal) "fűtőérték" van. Nálunk jelenleg még a különleges zöldségfélék közé soroljuk. Termelése azonban olyan gyorsan hódít teret a kiskertekben, hogy néhány év elteltével beilleszkedik a házikertek megszokott zöldségszortimentjébe. Ezt elősegíti az a körülmény, hogy olykor a mélyhűtött brokkoli t a kereskedelem is forgalomba hozza és - ritkán ugyan, de - a vendéglők étlapjain is megjelenik. Termesztése A brokkoli állandó helyre vetéssei és palántázással is termelhető. Föltétlenül ősszel mélyen megásott, frissen trágyázott tanyurgul, a virágzata apró és laza marad, márpedig a brokkoli l akkor értékes, ha a virágzata nagy és tömött. A fény iránti :1 igényessége akkor is megmutatkozik, ha sűrű a növényállomány, ilyenkor az alsó levelei idő előtt megsárgulnak, lehullanak, és hitvány rózsát fejleszt. Palántanevelésre a magokat március közepén kell elvetni szaporítóládába. A kikeit növényeket egyszer vagy kétszer ültessük át, esetleg műanyag pohárba, hogy földlabdával együtt kerülhessenek ki április végén a szabadba. A palán lajban termeb"ük. A fényigénye igen nagy, árnyékban fel- ták a vetéstől számított 6-7 hét alatt érik el a kiültetésre alkalmas fejlettségüket. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a viszonylag széltől és fagytól védett kertekben az áprilisi helybe vetés éppen olyan jó eredményt ad, mint a palántázás. A magokat az előkészített ágyás kihúzott soraiba ritkásan vessük el úgy, hogy fölöttük 2-3 cm földréteg legyen. Száraz idő esetén a magvetést öntözzük meg. A kikeit növényeket - amikor már 3-4 lomblevelük van - 50 cm tőtávolságra ritkítsuk meg. A fölösleges palántákat a kert más helyén elültethetjük vagy elajándékozhatjuk. 117

118 A brokkoli nyári ápolása az ágyás gyommentesen tartásából áll. Ez elég gyakori kapálást vagy gyomlálást tesz szükségessé, mert a tápdús földben - fóleg amíg a növények fel nem cseperednek- szaporán nőnek a gyomok. A tenyészidő alatt 4-5 alapos öntözésre lesz szükség, amit nitrogénműtrágyázással kötünk össze. A növényeknek a legtöbb nitrogénre a rózsafejlődés idején van szükségük. A későbbi nitrogénadagolás se vész kárba, mert ez viszont a mellékrózsák kifejlődését segíti elő. Akárcsak a többi káposztafélék, a brokkoli is érzékeny a mikroelemek hiányára. A talajból hiányzó vagy fel nem vehető állapotban levő bór, mangán, magnézium és molibdén levélsárgulást és lombhullást okoz, tehát csökkenti a termést. Ezeket a tápelemeket a nyár folyamán lombtrágyázással (Wuxal) pótolhatjuk. A brokkoli dús lomhozatát előszeretettel csipkézik ki a káposztalepkefalánk hernyói és támadják meg a levéltetvek. Ellenük legalább két-háromszor kell permetezni Chinetrin vagy Bi-58 0,1 %-os oldatával Minthogy a viaszbevonatú levelekről a permetlécseppek könnyen leperegnek, a tapadás fokozására tegyünk a permetlébe Nonit nevű nedvesítőszert is 0,05%-os töménységben. A forgalomban levő magvak többnyire nem fajták, hanem hibridek, ezért a felmagzott növényeken beérő becőkben levő magokat nem ajánlatos a következő évi termelésre félretenni. Annál fontosabb, hogy a vásárolt mag tenyészidejének hosszáról tájékozódjunk, mert vannak rövid tenyészidejű, nap alatt letermelhető fajták (Calabrese, De Cicco), középhosszú tenyészidejűek, amelyek nap alatt termelhetők (Cape Queen) és hosszú tenyészidejűek, amelyek felnövekedéséhez és terméshozásához nap szükséges ( Borea, Greenia). A rövid tenyészidejű brokkolitípusok nyári másodvetésre is felhasználhatók. A brokkoli kedvező körülmények között hatalmas, vastag szárat, nagy lombfelületet és sűrű, bojtos gyökérzetet hoz létre. Ez a komposztkazalban nehezen korhad el. Komposztdarálóban felaprózva néhány hét alatt kiszórható szerves anyaggá alakul át. Felhasználása A brokkoli egyike a legfinomabb zöldségféléknek. Nemcsak a rózsája és a mellékrózsái, hanem a szár egy része is 118

119 fogyasztható, sőt a leveleit is fellehet használni, ezekből a kelkáposztára emlékeztető ízű főzelék készül. A rózsákat - kifejlődésük idején - állandó megfigyelés alatt kell tartani, mert nyáron igen gyorsan fejlődnek. Akkor kelllevágni őket, amikor már kifejlődtek, de még nem nyíltak szét. Ha ezt az időpontot elmulasztjuk, akkor a rózsák ágai szétnyílnak, a sárga virágok kibomlanak. Ilyenkor a brokkoli konyhai felhasználásra már nem alkalmas. A kinyílt virágokat ne engedjük a tövön "díszelegni". Minél előbb vágjuk le őket, annál gyorsabban és erőteljesebben törnek e lő a levelek tövéből a másodtermésnek minősülő rózsák. A rózsák mindössze 5-10 perces főzést kívánnak, a hajtás valamivel többet. Elkészítésénél óvakodjunk a brokkoli finom ízét elnyomó túl erős fűszerektől Legjobb kiegészítő ízesítője a fokhagyma, a citromlé és a fehérbor. Étvágygerjesztőként egy recept Bozsik Valéria "kincsestárából": Tojásos brokkoli Hozzávalók: személyenként 20 dkg brokkoli, 2 tojás, evőkanál tejföl, só, zsír, ízesítőül őrölt fekete bors, kakukkfű, bazsalikom, pirospaprika. Készítése: a párolt brokkolit teflonedényben finoman körülpirítjuk, ráöntjük a tejföllel elkevert tojást, amelyet előzően megsózunk, és fedő alatt átsütjük. A fűszereket a tetejére szórjuk. Felhasználható: reggelire, vacsorára, meleg előételnek, könnyű főételnek, gazdag körítésnek sült halhoz, baromfihoz kitűnő. Igen jól eltartható mélyhűtőben 3-4 percnyi előfőzés (blansirozás) után. 1/9

120 29. Kajszibarack A Bőtermő évben a sűrűn álló gyümölcsöket ritkítani kell. Így a megmaradók szépen kifejlődnek, és a következő évben is lesz termés. kajszibarack Kínából származik, a hatalmas kiterjedésű ország szélességi fokon fekvő övezetéből Hogy mégis az Armeniaca, azaz örmény nevet viseli, annak bizonyára az lehet a magyarázata, hogy az egykori Selyemúton akarva-akaratlanul nyugat felé vándorolva az egyik nagy termőtája Örményországban alakult ki. Innen terjedt el a középkorban a Földközi-tenger körüli országokban is. Nálunk legelőször a 16. századból való B esztercei szászedetben fordul elő a "barack" szó, de nemsokára már minden kertészeti könyv megemlíti a kiváló ízű "magna et optima" (nagy és legjobb) magyar kajszit. Népies és irodalmi nevei igen változatosak: kajszi, kajszibarack, sárgabarack, tengeribarack, majombarack, kajszin. Valamennyi a kajszibarack valamelyik változatát vagy ősét jelzi. A legcé lszerűbb a kajszibarack elnevezést használni, mert ez utal az őszibarackhoz való hasonlatosságra, de meg is különbözteti attól. Nincs még egy olyan hányatott sorsú gyümölcsfajunk, mint- az általam nagyon kedvelt - kajszibarack. 120

121 Legalább három évszázada termesztik kiterjedten hazánkban, de nagy fellendülése a múlt század derekán kezdődön meg, és ez az időszak egybeesik azokkal a nagy erőfeszítésekkel, amelyeket akkor az elsivatagosodással fenyegetett Alföld befásítására tettek. Ez idő tájt ún. kétszintes hultúrában termesztették, vagyis a szőlők közé ültették a kajszibarackfákat, mert a szőlősgazdáknak az volt a tapasztalatuk, hogy amennyiben a fagy elviszi a szőlőtermést, a kajszi akkor is kihúzza őket a bajból. A magyar kajszibarack jó híre gyorsan terjedt, megindult az export és az ipari feldolgozása. A Duna-Tisza közén Kecskemét lett a baracktermelés központja. A kedvező termelési tapasztalatok arra ösztönözték az 50-es években már megszilárdult téeszeket és állami gazdaságokat, hogy hatalmas kajsziültetvényeket hozzanak létre. Sajnos ezek egy része nem az élettanilag optimális termőterületre került. Számos agrotechnikai problémával kellett a szakembereknek megküzdeniük, és sok kajszigyümölcsöst időnap előtt kivágtak. A kiskertekben azonban változatlanul eredményesen termelték ezt az illatos gyümölcsöt, amelyről dr. Entz Ferenc, a 48-as szabadságharc honvéd főorvosa, kiváló pomológus azt írta, hogy: "Európában Magyarország a kajszibarack igazi hazája." Mostanában kevés van belőle, a piacokon a legdrágább gyümölcs, ezért a kertekben is kincsnek számít egy rendszeresen termő, szép és jóízűgyümölcsöt érlelő kajszibarackfa. Termesztése A kajszibarack fájának vegetációjához rügyfakadástól lombhullásig fagymentes napra van szüksége, és ez a mi kiírnánk alatt rendelkezésére áll. A fa elviseli az átmeneti csapadékhiány t, de akkor érzi jól magát, ha elegendő vízhez jut. Különösen szeptemberben és októberben, amikor a termőrügyek kifejlődnek, továbbá május-júniusban a csonthéjképződés időszakában, valamint június második felében, a gyümölcsök növekedése, "hízása" idején van szüksége elegendő vízre. A nálunk szokásos téli fagyok nem károsítják a kajszibarackfa vesszőit és rügyeit. Ez a gyümölcsfaj azonban a korán ébredők közé tartozik, ami annyit jelent, hogy a mélynyugalmi állapota már január végén-február elején befejeződik. Ha ilyenkor enyhe idő uralkodik, akkor megindul 121

122 a fák élettevékenysége, a rügyek duzzadni kezdenek. A veszélyes az, ha az átmeneti enyhülést ismét hideg idő követi, mert ilyenkor a rügyek már nagyon érzékenyek a hidegre, és könnyen elfagyhatnak. A rügyek vagy késöbb a bimbók, a virágok elfagyása egyenesen belekergeti a kajszibarackfákat a szakaszos termésbe. Ez úgy kezdődik, hogy a lefagyott virágú fa minden rendelkezésére álló tápanyagot a termőrészek kifejlesztésére fordít, aminek a hatására - kedvező időjárás esetén - a következő évben rengeteg gyümölcs képződik a fán. Ezek kineveléséhez a fa minden erejét megfeszíti, de még ez se elégséges, és a gyümölcsök aprók, értéktelenek maradnak. A fa viszont legyengülve megy a télbe, vesszői, rügyei éretlenek, és a kisebb fagyok is nagy kárt tesznek bennük. A termő és a nem termő évek így váltakoznak: az egyik évben túl sok a termés, míg a másik évben üresen szamarkodnak afák. A kajszifák a szőlővel azonos talajokat kedvelik; a homokon és az agyagtalajokon egyaránt megélnek. Kezdetben felfelé törekvő, később ellaposodó, ernyőszerű koronát fejlesztenek, ezért legalább 6 x 6 méteres tenyészterületre (36 m 2 ) van szükségük. A lombkorona nem ad mély árnyékot, ezért a fák alatt a szamóca, sőt a zöldségfélék is megtermelhetők. A kajszibarackfákat igen gondos alakító metszésben kell részesíteni, és termőkorukban is rendszeres felügyeleti metszéssel kell a termőrészek kialakítására kényszeríteni. A metszés részletes szabályai Nyujtó Ferenc-Surányi Dezső: Kajszibarack című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981) olvashatók el. A közhiedelemmel szemben a kajszibarackfákat rendszeresen kell trágyázni. Ha erre a célra komposzt áll rendelkezésünkre, akkor annak tápanyagtartalmát egészítsük ki őszszel kálit és foszfátot, tavasszal pedig nitragént tartalmazó műtrágyákkal. Az öntözés elősegíti a termőrészek és a lombozat kifejlődését, a gyümölcsök kialakulását. A gyomok elleni küzdelemben a kapálást válasszuk, és ne kísérletezzünk gyomirtó vegyszerek használatával. Igényes kertbarát ne takarítsa meg a kajszigyümölcsök ritkítását. A fák ugyanis 4-5-ször annyi virágot képeznek, mint amennyi a normális termés kialakulásához szükséges, és ezekből több gyümölcskezdemény alakul ki a kívánatosnál. Ezek felnevelése a fától sok tápanyagot és vizet von el, 122

123 nem is beszélve arról, hogy a sok kis gyümölcs jóval értéktelenebb, mint a kevesebb, de nagyobb, tetszetősebb. A kajszibarackfákat sokféle betegség és kártevő fenyegeti, mégis a legveszedelmesebb valamennyi között a gutaütés. Sokáig úgy véltük, hogy ennek a betegségnek - ami a korona egy részének vagy az egész koronának egyik napról a másikra történő elszáradásában mutatkozik meg- élettani okai vannak. Az újabb tudományos vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy az élettani rendellenességek mellett a gutaütésért egy baktérium- és egy gombafaj fertözése. felel ős. A védekezés a következőkben foglalható össze: J. Óvjuk a fákat a mechanikai sérülésektől. 2. A fákat lehetőleg közvetlenül a virágzás előtt messük. 3. A metszésnél használt eszközöket rendszeresen fertőtlenítsük. 4. Tél végén lemosásszerűen permetezzük a fákat 2%-os bordói lével vagy ezzel azonos hatású más gombaölő szerrel. 5. Gondosan végezzük el a sebek kezelését és ápolását Celleid nevü balzsammal. Felhasz nálása A magyar kajszibarack minősége - elfogultság nélkül - kimagasló. Egy alkalommal módomban állott a londoni Covent Garden piacon végigkóstolni a napsütötte görög, francia, spanyol és olasz tájakról származó kajszikat, de ízben és zamatban egyik se közelírette meg a nálunk termeltet. Indokolt, hogy Európa nagy gyümölcspiacain "hungaricum"-ként tartják nyilván a magyar kajszibarackot. Lehet belőle lekvárt, b efőttet, dzsemet, ivólevet készíteni. Nagyon alkalmas ipari és házi mélyhűtésre, aszalvány készítésére és pálinkának is. 123

124 30. Mák R égen Az őszi mákot októberben kell elvetni. A kikelt növények még ősz szel megerősödnek, és tavassz al megelőzi a virágz ásuk a máktokbarkó rajz ását. termelt növény, amely a magyar konyhának jellegzetes fűszerét, a mákszemet adja. Elterjedtségére utal az, hogy nyelvünkben sokféle szókép kapcsolódik a mákhoz: a bódító, mérgező italt, sőt átvitt értelemben minden "narkotikumot" mákony nak neveztek; a mákszem a kicsiség mértéke; a svihák, pernahajder legényt a "jó mákvirág" jelzővel illették. A régi házikertekben mindig termeltek (legalább a családi szükséglet kielégítésére) egy-két sor mákot. Ennek a termését azonban - sajnos - nemcsak az ételek ízesítésére használták, hanem olykor a zöld mákgubóból készített főzette! a gyerekeket is elaltatták, hogy az anya zavartalanul tudjon a mezőn dolgozni. A mák egyébként is ősi vajákos növény. Eredetét pontosan nem ismerjük, de fölté telezhetően Afganisztán, Tadzsikisztán és Üzbegisztán az őshazája. Évezredekóta termelik, hiszen már Hippokratész is arról ír i. e. 460-ban, hogy a görögök és az egyiptomiak a zöld máktok nedvét mint gyógyszert ismerték; és fájdalmak csillapítására görcsoldóként, valamint köhögés ellen használták. 124

125 A máktokból kinyert ópium narkotikus hatását a keleti népek csak a dohányzással egyidejűleg ismerték meg, és az ópiumpipák élvezete leginkább Kínában és Indiában terjedt el. Az utóbbi években világszerte sajnálatosan elterjedt kábítószerek egyike-másika is a máktokból készül. Az ópiumot úgy nyerik a zöld máktokból, hogy kora hajnalban körkörösen, sekélyen késsel megkarcolják a fejlődő máktokot, amiből tejszerű nedv serken ki; ezt- beszáradása után - falapáttal leszedik, és edénybe gyűjtik, majd ópiumkaláccsá formázzák, és levélbe burkolva hozzák forgalomba. A máktok 0,3-0,5% mennyiségben alkaloidákat tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak a morjin, a kodein és a papaverin, amelyek jelentős gyógyszerek alapanyagaként szerepelnek. Kinyerésüket Kabay János gyógyszerész oldotta meg (1931), és szabadalmaztatta az egész világon. Az általa alapított és azóta sokszorosára fejlesztett Tiszavasvári Alkaloida Gyár termékeit sok országban használják és hazánk a világ 3. morfinexportáló országa. A mákot manapság a legnagyobb területen Franciaországban, Bulgáriában, Romániában és Ausztráliában termelik. A Dél-Ázsiai államokban csak szigorú állami ellenőrzés mellett szabad mákot vetni. Jelenleg népgazdaságilag sokkal fontosabb a vegyipari alapanyagul szolgáló máktok, mint a mákszem. A kiskertekben azonban mégis a mákszemért termeljük ezt a növényt, amelynek termése éppen olyan "szelíd" fűszer, mint a fokhagyma vagy a petrezselyem. Termesztése Jóllehet nálunk a sütéshez-főzéshez szükséges mákszemet a fűszerüzletekben és a piacokon nehézség nélkül beszerezhetjük, mégis érdemes a házikertekben, a kerítés mellé egy-két sor mákot vetni. A szépen virágzó és termésével is díszítő mák akár a virágágyak változatosságának fokozására is alkalmas. A máknövény a fejlődésének kezdetén sok vizet igényel, később inkább a szárazságot kedveli, de ekkor csak meleg időjárású helyeken fejlődik jól. Fényigényes növény, ezért legföljebb a fiatal fák közé vethető. Védeni kell a szelektől. Legjobban a mélyrétegű, tápanyagokkal jól ellátott, középkötött talajon díszlik. Sok betegsége és kártevője lévén legföljebb 5-6 évenként ajánlatos ugyanarra a helyre vetni. 125 A mákot általában - a nagyüzemekben kivétel nélkül -

126 tavasszal vetik, de a kiskertekben terjedőben van az őszi mák termesztése is. Ez utóbbi főleg Bulgáriában általános, vetőmagja az 50-es években került el hozzánk, és itt meghonosodott. Nagy előnye, hogy többet terem, mint a tavaszi mák, a kártevőktől kevesebbet szenved, és június végére beérik. A tokjábanjóval kevesebb az alkaloida, mint tavaszi rokonáéban, de ennek a házikerti termelésben nincs gyakorlati jelentősége. Az őszi mákot szeptember-októberben kell elvetni; a kikeit növények még ősszel4-6 leveles tőrózsát fejlesztenek, és az áttelel. A tavaszi mák elvetett magja már 3-4 oc-on csírázik, ezért tavasszal minél korábban kell elvetni. (Nekem, amikor nagyüzemi agronómus voltam, abban az esztendőben volt a legjobb máktermésem, amikor sikerült egy napfényes szilveszterkor elvetni a mákot.) Mélyen felásott, alaposan megtrágyázott földbe vessük. A magjai nagyon aprók (egy grammban 6-8 ezer szem van), ezért aprómorzsásra müvelt földet követel. 10m 2 -re 2 g magot vessünk el 30 cm sortávolságra és egy-másfél cm mélyen. Régen a kisgazdaságokban más növényekkel (pl. takarmányrépával, sárgarépával) együtt vetették, de erre kiskerti körűlmények között nincsen szükség. Amikor a kikeit máknövények már három-négy levelet fejlesztettek, akkor ki kell egyeini őket. Ez két részletben is történhet: először csak egymástól cm távolságra levő, kis csomókat alakítunk ki, azután később a csomókból csak a legfejlettebb növényt hagyjuk meg. A mákvetés a gyomosadásra nagyon érzékeny. A kis növények nem nagyon élelmesek, ezért, ha nem vigyázunk rájuk, a gyomok elnyomják őket. A fiatal növények az öntözést is meghálálják. Ü gyeini kell arra, hogy az öntözővíz ne mossa el a földet a máktövekről, mert akkor a cm magas, viszonylag nehéz gubót viselő szárak könnyen kifordulnak a földből. A máknak sokféle betegsége és kártevője van. Megtámadja a lisztharmat és a peronoszpóra, károsítja a levéltetű, a máktoklégy és a vincellérbogár. Ezek ellen azonban csak fellépésük esetén kell permetezni. A tavaszi vetésű mákot gyakran teszi tönkre a máktokbarkó, ami ellen sokáig nem tudtunk eredményesen védekezni, tekintettel arra, hogy ez a kártevő virágzáskor rajzik, a virágzó máktöveket pedig a méhek miatt nem szabad permetezni. Az utóbbi években forgalomba került Melipax porozó használata ezt a problémát megoldotta, mert a szer nem árt a méheknek. 126

127 A mák tenyészideje 12~150 nap. Betakadtását akkor ell megkezdeni, amikor a növény lomhozata teljesen elszáadt, a máktokban pedig csörögnek a szemek. Ha csak ákszem nyerése a célunk, akkor a tokokat 8-10 cm-es zárral vágjuk le, és később, kényelmes helyzetben vágjuk el azokat, és szórjuk ki belőlük a magokat. 10m 2 vetésterületröl1,5 kg szemtermésre számítha tunk. A mákszárat a kert fagyérzékeny növényeinek téli beköözésére hasznosíthatjuk. elhasználása görögök és a rómaiak mézzel vegyítve fogyasztották a ákot. A magyar konyha jellegzetes "terméke" a mákos ejgli és a mákos csík, amelyekben szintén együtt jelenik eg a mák és a méz. Persze még sokféle egyéb módon is asznosíthatják a megdarált mákot, amely gyakorlatilag entes az alkaloidáktól, és így teljesen ártalmatlan felnöttek s a gyermekek számára is. A betakarított mákszemet-a tokból valókiszórása után még szárogatni szükséges. Először egész vékony rétegben terítsük ki napos helyen, azután fokozatosan vastagíthatjuk a réteget. A légszáraz mákszemet vászonzacskóban tároljuk. Több évig tartó eltartást azonban nem visel el, mert megavasodik vagy molyok telepednek meg benne. A mákszemben 40-50% olaj van. Egyes országokban a hidegen kisajtolt olajat étkezési célokra használják. A hosszú szárral betakarított, egészséges máktokok a lakás igen szép téli díszei, vázában helyezhetők el, vagy falidiszek készíthetök belőlük. Egyszerű tojásfestékkel színezhetök is. A zárttokú fajták gubójából ilyen esetben a mákszemet nem lehet kinyerni. 127

128 31. Paradicsom H iába A felnyurgult palántákat fektetve ü/tessük. Ne feledkezzünk meg a hónaljhajtások eltávolításáról. keresnénk a klasszikus európai irodalomban utalást a paradicsomra - nem találunk. De nem is találhatunk, mert ez a növény is csak Amerika felfedezése után jutott el Európába. Az e ls ő leírása 1553-ból, Dodonaeustól származik, aki azt mondja a paradicsomról, hogy "gömbölyded, akár az alma, de a dinnyéhez hasonlóan gerezdes; színe először zöldes, ami később pirossá, aranyszínűvé változik". Bizonyára innen származik egyik francia neve: pomme d' ore, azaz aranyalma is. A 17. században Poma amoris néven tisztelik, vagyis a szerelern almájának hívják, mert bódulatot okozott. A még éretlen, zöld paradicsom valóban tartalmaz egy solanin nevű alkaloidát, amely az érés folyamán a gyümölcsből fokozatosan eltűnik úgy, hogy az érett paradicsom teljességgel ártalmatlan, sőt magas cukor- és C-vitamin-tartalma miatt fölöttébb egészséges táplálék is. Sok nyelv a paradicsom nevét a mexikói tumat/e szóból származtatja, angolul tomato, franciául és spanyolul tomate, németül Tomate, oroszul tomat. Származását a kutatók elég pontosan meghatározták.!28

129 Őshazája Peru, ahol ma is gyomnövény. Mexikóban kezdték el termeszteni. Európában először Spanyolországban és Portugáliában, majd Olaszországban tűnik fel, és manapság a világon mintegy egymillió hektáron termelik. Lippai János: Posoni Kert című könyvében (1664) is Poma amorisként szerepelteti, de a szerző még nem sokat tudhatott felőle, mert leírást se ad a paradicsomról. Annál inkább Csapó József az Új Füves és Virágos Magyar Kertben ( 1775), bár ő még lebecsűlően vélekedik a paradicsomról: "Kertekben termesztik az Eb-szőlő N emét; A' gyűmöltsei akkorák mint egy baratzk, de szegeletessek és szép piros karmasin szinűek. Nem tanátsos az Gyűmöltsűket enni, mert az ember eszét meg-tsonkítják." A 19. században még csak a főúri asztalok csemegéje, de gyorsan terjed a kertekben, és mindinkább kelléke lesz a mindennapok konyhaművészetének. Gyermekkoromban még ritkaságszámba ment, ha valaki a reggeli szalannájához és kenyeréhez paradicsomat falatozott. Főként főzve fogyasztották; a paradicsombefőzés éppen olyan fontos aktusa volt a valamikori falusi, vidéki háztartásnak, mint a szilvalekvárfőzés, a káposztasavanyitás vagy a disznóölés. Termesztése A paradicsomat hazánkban szabadföldön, fóliasátor alatt és üvegházban is termelik. Így voltaképpen nem volna akadálya annak, hogy egész évben fogyaszthassuk. Mégis inkább nyári "gyümölcs". A kiskertekben főként szabadföldi ágyásokban termelik. Ajánlatos legalább kétfajtát ültetni: egyet, amelynek a gyümölcsei korán érnek (determinált fajta, pl. K-3) és egyet, amely késő őszig, folyamatosan érleli gyümölcseit (folyton termő fajta, pl. Gála). Akinek kedve tartja, az ültessen néhány tő lugasparadicsomot is, amely három méter magasra is megnő, és ugyancsak folyamatosan érleli fürtjei t; az utolsó, be nem érett fürtöket a kamrába menekíthetjűk a fagyok elől, ahol utóérnek. A paradicsom hosszú tenyészidejű, melegigényes növény, ezért palántázni szűkséges. Lehetőleg tápkockás, virágos palántákat űltessűnk. A palántákat csak megbízható helyről érdemes beszerezni, ahol fajtabiztos, edzett palántákat árusítanak. Az elöregedett, megnyúlt palánták nem valók ültetésre; ezek nehezen erednek meg, lassan fejlődnek, keveset és későn teremnek.!29

130 A palántaültetés ideje április végén van. A palántákat mélyen kell ültetni, mert a földbe került száron is gyökerek fejlődnek, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt. A jól begyökeresedett palánták még a kisebb májusi fagyoknak is ellenállnak. Ha részlegesen elfagytak, akkor is kihajtanak. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a palánták teljesen elfagynak. Ilyenkor nincs más megoldás: új palántákat kell ültetni. Egy négytagú család számára paradicsompalánta elegendő. A paradicsom gondos ápolást követel. A talaját rendszeresen kell kapálni, és legalább kétszer (palántázás után és a bogyók fejlődésekor) nitrogénműtrágyával trágyázni. Az öntözést is meghálálja. A kártevők és a kórokozók ellen főként a nyár elején kell permetezni. Magam azt a gyakorlatot folytatom, hogy a szőlő permetlevéből juttatok a paradicsomtöveknek is. Amikor a bogyók sárgulni, pirosodni kezdenek, akkor már nem szabad permetezni, mert az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte előtt a paradicsom nem fogyasztható el! A determinált növekedésű, alacsony fajták nem igényelnek támasztékot, de a magasabbra növőket és a lugasparadicsomot karótámasz mellé ültetem. Így minden fürt bogyói beérhetnek, nem szennyeződnek, és nem rothadnak a földön fekve. A folytonnövekedésű töveket egy szálra ajánlatos nevelni: a legerősebb hajtást kell meghagyni, és tovább nevelni, a gyengébbeket el kell távolítani. Ahogy nő a hajtás, megjelennek a hónaljhajtások is. Ezeket tőből kell kitörni, mert különben megerősödnek, és késleltetik a főhajtáson megjelenő virágfürtök megtermékenyülését és a bogyók beérését. Még a hónaljhajtásokat is fel lehet használni valamire. Ha úgy látjuk, hogy a tövek idő előtt elöregszenek, vagy valamiféle betegség következtében a levelek elszáradnak, és emiatt már nem képesek a bogyókat táplálni, akkor néhány jól fejlett hónaljhajtást érdemes éles késsel levágni, és homokos, tápdús földben meggyökereztetni; ezek fogják szolgáltatni a késő őszi gyümölcsöket - egészen a fagyokig. Azt is megtehetjük, hogy a fagyok közeledtével néhány jól fejlett töve t felszedünk, és szorosan egymás mellé el ültetjük őket a kert legvédettebb sarkában, majd fóliávalletakarjuk. Ezzel a módszerrel karácsonyig szedhetjük a friss, érett bogyókat. Szabadföldön a paradicsom szedése - átlagos körülmé- 130

131 yek között - július közepén kezdőrlhet meg. A kertben ermett bogyókat érett állapotban ajánlatos leszedni, mert félérettek is beérnek ugyan, de az ízük sokkal kevésbé ellemes. A gyümölcsöket reggel szüreteljük, amikor a nap ég nem melegítette fel öket, mert így a hűtőszekrényben osszabb ideig, napokig eltarthatók. elhasználása nyers paradicsomct ma már rendszeresen fogyasztjuk. Gyakran kerül az asztalra paradicsomsaláta: a felszeletelt aradicsomra ételecetböl, étolajból, sóból és cukorból készült salátalevet (dresszing) öntünk, és abban hagyjuk állni fél-egy óra hosszat. Igen kiváló ízt ad a paradicsomsalátának, ha apróra vágott bazsalikomlevéllel szórjuk meg. Tápláló és mégsem hizlaló étel a töltött paradicsom, amely úgy készül, hogy a kivájt nyers paradicsoroot tojáskrémmel, liptói túróval, körözöttel vagy húspástétommal töltjük meg. A hagyományos ételek közül a mindennapiak közé tartozik a paradicsomos burgonya és a paradicsomos káposzta. Nélkülözhetetlen hozzávalója a lecsónak is. CElkészítési módjukat a Planétás receptekben találhatják meg. ) A friss paradicsomból kiváló, üdítő ivólé is készülhet házilag. Ez jól lehütve, jégkockával szervírozva egyike a legkellemesebb kánikulai italoknak. Úgy készül, hogy a kinyert Iéhez ízlés szerint kevés konyhasót és cukrot keverünk majd citromlével, majoránná ~a l, bazsalikommal, esetleg rozmaringgal ízesítjük 13 /

132 32. Étkezési paprika A paprika igényes növény : meleget, nagy on sok vizet és tápanyagat követel. Csak az termelje, aki ezeket a körülményeket biztositani tudja a növényeknek. Jellegzetesen magyar növénynek tartjuk és tartják világszerte. A hozzánk látogató idegenek annyit hallottak a "gulasch, fokosch, paprikasch" országáról, hogy tüstént paprikaföldeket szeretnének látni, és paprikás ételeket kívánnak fogyasztani. De, ah, erős ne legyen, mert azt csak a magyarok viselik el! A paprika azonban korántsem ősi magyar növény. 6shazája Mexikóban van. Innen jutott el Amerika melegebb klímájú orszá~aiba, majd - az Újvilág felfedezése után - Európába és Azsiába is. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték, hogy Kolombusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál Fogyasz tása először Portugáliában terjedt el, majd polgárjogot nyert az öreg kontinens más országaiban is. Magyarországon va lószínűleg Széchy Mária ( ) W esselényi Fer en c gróf felesége ( szerelmének és házasságkötésének kalandos történetét Gyöngyösi István énekelte meg a Márssal társalkodó Murányi Venus címü müvében) honosította meg. Az e l ső példányok elültetésétől a fo lyamatos termeszté- 132

133 sig hosszú időre volt szükség. Az úttörést Szeged és környéke vállalta, mert itt már a 18. század közepén termeltek paprikát. Csak néhány évtizedre volt szükség ahhoz, hogy Szentesen, Kalocsán, majd az egész országban megkedveljék ezt a ma már nélkülözhetetlen zöldség- és fűszernövényt. Két évszázad alatt annyira meghonosodott és közkedveltté vált, hogy még a kalocsai népművészet motívumai közé is belopta magát. A világ sok országában termelnek paprikát. A legfőbb termelők Olaszország, az USA, Spanyolország, Bulgária, Románia és Jugoszlávia, és ezek között előkelő helyet foglal el hazánk is. A zöldségtermő terület legnagyobb hányadán és a legtöbb típus t nálunk termelik, és a paprika hasznosításának nálunk a legnagyobb a változatossága. A sárga, zöld és piros húsú, édes vagy csípős étkezési paprika, a piros porrá őrölt fűszerpaprika a magyar konyha mindennapos kelléke. A paprika egyéves növény; bojtos gyökerei cm mélyen helyezkednek el. Fehér virágai az oldalágak csúcsán nyílnak. Termése bogyó, de "esőnek" vagy "hüvelynek" nevezik. Ezek belül üregesek, és erek osztják cikkelyekre. Alakjuk és színük igen változatos. Termesztése A paprika a tápanyagban gazdag vályogtalajok novenye. A jobb minőségű homoktalajokon a víz- és tápanyagigény kielégítésére, a kötött, agyagtalajon a kellő levegőzöttségre kell különös figyelmet fordítani. Sok tápanyagot igényel, ezért frissen trágyázott ágyásba kell palántázni. A termés mennyiségét és minőségét a nitrogén jelenléte határozza meg; enélkül a többi tápanyag se érvényesülhet. Mégis mértékkel kell használni a nitrogénműtrágyákat is, mert a túlzott adagolás csökkenti a termékenységet. A növények kálifelhasználásajelentős, foszfátigényük jóval kisebb. Az étkezési paprika nagy vízigényű növény, ezért nyáron 8-10 naponként kell öntözni mégpedig nagy (50-70 l/m 2 ) vízadaggal. A mag csírázásától kezdve melegigényes növény. A fagyot rövid ideig se viseli el. Sokfényre tart igényt; legkedvezőbb számára a 25 C-os hőmérséklet és a órás napsütés. Ha ennél kevesebb fény éri, akkor a virágai nem kömek, lehullanak. 133

134 A paprika nagyon alkalmas arra, hogy fóliasátor alatt a házikertben hajtassák. Előnövénye rendszerint karalábé, fejes saláta és retek. A palánták kiültetésére a fűtetlen sátorban április közepéri kerülhet sor. Ültetési távolság 30 x 30 cm. Kerüljük el a hőmérséklet f!agyobb mértékű ingadozását; ezért meleg nappalokon a sátort szellőztetni, hideg éjszakákon viszont fűteni szükséges. Korai hajtatásra a hegyes, későbbire a fehér húsú, csípmentes fajták valók. A paprika másik részét szabadföldön termelik meg a kertekben. Egymás után két évben ne termeljünk ugyanabban az ágyásban paprikát! A palántákat megbízható helyről vásároljuk, és lehetőleg tűzdelt, edzett, tápkockás palántákat ü/tessünk, mert ezektől várhatunk korai terméseket. Az ültetés ideje a májusi fagyok elmúlta után, május közepén van. Ősszel gondosan és mélyen felásott, frissen trágyázott ágyásba palántázzunk, és a 3-5 kg/m 2 istállótrágyán kívül keverjünk a földbe m 2 -enként 2 dkg káli- és foszfáttrágyát, valamint l dkg nitrogénműtrágyát is. Négyzetméterenként 8-10 ikerpalántát ültethetünk ki. A nyári munkák is nagyon fontosak. Száraz időben hetenként, egyébként 8-J O naponként öntözzünk nagy vízadagokkal, esőszerű vagy barázdás öntözést alkalmazva. Fejtrágyázásra először csak könnyen oldódó nitrogént, később kálit is használjunk. Minthogy a paprika a klórra érzékeny, föltétlenül kénsavas kálisót vásároljunk. A paprika nem viseli el a gyomos talajt, ezért rendszeresen kell kapálni. Ezzel a talaj cserepesedését is megelőzzük, és lehetövé tesszük, hogy a levegőigényes gyökerekhez elég oxigén jusson. Gyomirtó szert ne használjunk, mert ezek perzselést okozhatnak. Ennek a minden vonatkozásban igényes növénynek sokféle betegsége és kártevője is van. Ezek közül legfontosabb a vírusfertőzés megelőzése, továbbá a vetési bagolypille, a takácsatka, a levéltetvek és a gombás betegségek elleni védekezés. A tövek folyamatosan hozzák virágaikat, és a termések is folyamatosan válnak szedhetővé. Az étkezési paprika bogyóit fogyasztásra érett állapotukban szüreteljük; ilyenkor biológiailag még nem érettek, magjaik nem csíraképesek. A bogyók szedését akkor kell elkezdeni, amikor elérik a fajtájukra jellemző alakot, a termésfaluk már vastag, húsos, a héjukfelületefényes és a bogyók kemény tapintásúak. A félig érett bogyók vékony húsúak, gyorsan fonnyadnak és 134

135 ízetlenek. A paradicsompaprikát és a fűszerpaprikát pirosra éretten szedik. A paprikabogyót ne tépjük le. Egyik kezünkkel rögzítsük a bokrot, a másikkal pattintsuk le a termést, mégpedig oly módon, hogy a csüngőket emeljük meg, a felállókat hajtsuk le. Fe/használása A paprikának nagy értéke jelentős C-vitamin-tartalmában van. ("Magyarságát" is nem kis mértékben annak köszönheti, hogy Szent-Györgyi Albert a szegedi paprikából előállított C-vitaminnal érdemelte ki a Nobel-díjat.) A szabadföldön termesztett paprika C-vitamin-tartalma elérheti a 300 mg/100 g értéket, ami annyit jelent, hogy egy felnőtt ember napi 50 mg-os C-vitamin sz ükségletét 6 dkg nyers paprikával lehet fedezni. Minthogy a paprikában levő C-vitamin a savanyítás során se semmisül meg, a legolcsóbb téli vitaminforrások közé tartozik a savanyított paprika. Fontos alapanyaga a külföldre szállító konzerviparnak (kecsöp, zakuszka, Piros Arany stb.). Jellegzetes, magyaros ételek (lecsó, töltött paprika, paprikás csirke) se léteznének e növény nélkül. A családi konyhában a kora tavaszi, primőr zöldpaprikának, a tavaszi és a nyári sárga húsú csemegepaprikának, a piros őszi paradicsompaprikának, az ételek ízesítésére használt paprikaőrleménynek van nagy jelentősége. Az egészséges paprikabogyók a fagyok előtt leszüretelve pincében, száraz homokban decemberig eltarthatók, a füzérbe kötött piros cseresznyepaprikák pedig a konyha hangulatos díszei. 135

136 33. Cukkini A cukkinit a komposztkazal vagy a domboságy tetejére is lehet ültetni. A gyümölcsök akkor a legízesebbek, amikor még csak cm hosszúak. K ülföldön járva már jó két évtizeddel ezelőtt többször találkoztam a boltok kirakatában és a piacokon egy hosszúkás, uborkához kissé hasonlatos terméssel, amiről megtudtam, hogy keresett és szívesen fogyasztott zöldségféle: a cukkini. A 70-es évek elején úgy alakult, hogy egy négytagú termelőszövetkezeti delegáció tagjaként Dél Olaszországba utazhattam. Salernótól délre, egy Nocera Inferiore nevű kisvárosban kellett megismertetnünk az olasz parasztokat a magyar mezőgazdaság eredményeivel, miközben mi is ismerkedtünk az ottani növénytermesztéssel és kertészettel. Éppen szedték és a piacra készítették elő a cukkinibokrok terméseit. Nosza, kértem egy maroknyi cukkinimagot, és hazahoztam, hogy itthon is megpróbálkozzarn a termelésével Sikerült! És azóta a kiskertek ezreiben termelik ezt a sokféleképpen elkészíth ető, a korszerű táplálkozás rendjébe kiválóan beilleszthető zöldségfélét. Eredetéről nem sokat tudunk, de bizonyára valamelyik melegebb klímájú országban látta meg a napvilágot, és nem is régen, mert a éve megjelent külföldi szakkönyvek még nem tettek róla említést. 136

137 Mikor az első magvakat elvetettem, roppant kívánesi voltam, hogy kikelnek-e a déli jövevények. És ha kikelnek, milyenek is lesznek? Mint olyan sokszor, akkor is elővettem Karel Capek: A szenvedelmes kertész című kis remekművét, amiben a következőket olvastam: "... úgy a nyolcadik napon, de néha még későbben, egy rejtélyes, óvatlan pillanatban (mert azt még soha senki meg nem leste) egyszerre csak szép csendesen megnyílik a föld, és megjelenik az első csírahaj tás... S akkor ott áll csupaszon, gyámoltalanul, köpeösen vagy véznán, s felül két kis mulatságos levele van, s e közt a két levél közt látszik valami... Hogy mi, azt még nem mondom meg, ott még nem tartunk. Csak két kis levél egy halovány száron, de az valami csodálatos, mennyi változata van, minden kis növényen más. Mit is akartam mondani? Tudom már, semmit, vagyis hát csak azt, hogy az élet jóval bonyolultabb, mint képzeljük." Hát ilyen csoda volt számomra a cukkini "születése" is. Termesztése A cukkini a kabaktermésű növények népes családjába tartozik; oda, ahová Linné a cukor- és görögdinnyét, a főző-, sütő- és takarmánytököt, az uborkát, valamint az ugyancsak nemrég megismert patisszont sorolta. Ezekkel sok hasonlóságot mutat, és környezeti igényeik is megegyeznek. A növény erőteljes növekedésű. Nagy, karéjos, márványozott felületű levelei csőszerű, hengeres, belül üres levélnyélen ülnek. Guggonülő természetű, vagyis indákat nem fejleszt. Ha azonban kereszteződik- ami gyakran előfordul, ha a közelben tököt vagy dinnyét is termelnek -, akkor maga is szétterül, ami persze korántsem kedvező jelenség. Virágai váltivarúak: egy bokron, de külön-külön jelennek meg a sárga, tölcséres hím-, illetve nővirágok. Gyümölcse hasonlít az uborkához; nyúlánk, hengeres, zöld héjú (újabban forgalomba kerültek fehér és sárga héjú fajták is), de nem rücskös, hanem sima felületű. Magja sárgásfehér vagy szürke, lapos, nagyon hasonlít a spárgatök magj ához. A cukkini a talaj szempontjából nem válogatós növény, csak ahhoz ragaszkodik, hogy bőségesen legyen ellátva tápanyagokkal Me/egkedvelő és fagyérzékeny. Szinte fagyjelzőnek is lehetne alkalmazni, mert a májusi és a kora őszi fagyokról a legmegbízhatóbban tudósít. Nagyon élelmes 137

138 növény, bojtos gyökereivel a vizet még a száraz talajból is felszivattyúzza. Öntözni inkább csak a fejlődés kezdeti szakaszában szükséges. Minden évben a kert más helyén terme/jük! Minthogy hidegre nagyon érzékeny növény, ezért legkorábban az év 100. napján lehet a magjait állandó helyükre elvetni. Így azonban a tenyészideje rövid, és későn is kezdi érlelni gyümölcseit. Ezért sokkal célravezetőbb palántákat nevelni belőle. Ez fölöttébb egyszerű eljárás. Március végén, április elején tölts meg egy joghurtos vagy tejfölös müanyag poharat jó minőségü kerti földdel, és ültess ebbe három szem cukkinimagot 2-3 cm mélyen. Meleg helyen a magok egy hét alatt kikelnek. Ekkor állítsd az edényeket a két ablakszárny közé, napos helyre, és rendszeresen öntözd őket. Amikor már három-négy lomblevelük van, ki lehet állítani őket a szabadba, hogy edződjenek, és kiültetésükre május első napjaiban kerül sor. De ne ültesd ki valamennyit, hanem csak a növény felét. A másik felével várd meg a fagyok elmúltát. Ha a májusi fagyosszentek a korán kiültetett palántákat elpusztítanák, akkor lehet bevetni a tartalékot. A cukkininak tágas helyre van szüksége. Fészkeket készítünk a számára oly módon, hogy az ősszel felásott talajból - egymástól egyméternyi távolságban - kiemelünk néhány kapavágásnyi földet. Az így keletkezett gödörbe 2-3 kg istállótrágyát vagy mütrágyával összekevert komposztot teszünk, a foldet visszahúzzuk a gödörbe, és azt tányérszerüen alakítjuk ki. Ebbe a fészekbe ültetjük el a műanyag pohárból földdel együtt kiszedett palántákat, és alaposan beöntözzük őket. Ha mind a három palánta megeredt, akkor később egyet vagy kettőt más fészekbe ültethetünk át. A cukkinit dombos ágyba is ültethetjük. Ennek a müvelési módnak számos előnye van. Ezek közül a fontosabbak, hogy a vegyes ültetés következtében egyik növény a másikat támogatja, továbbá, hogy a beültethető terület megnő, és a jobban felmelegedő talajon a növények korábban érlelik be termésüket, mint a sík felületű ágyásokban. A dombos ágy előkészítése ősszel kezdődjék. A másfél méter széles és tetszőleges hosszúságú ágy helyét észak-déli irányban jelöljük ki, mert így kapja a legtöbb napfényt és meleget. Az ágy közepén gallyakat, napraforgószárat, évelők, dália, paradicsom szárát halmozzunk fel. Erre egy réteg gyeptéglát rakunk a füves részévellefelé fordítva. Ezután egy réteg levél következik, amit földdel keverünk el, majd 15 cm 138

139 vastag humuszréteggel fedjük be az ágyat, amely így egy méter magas lesz. Ennek a tetejébe ültethetjük a cukkinipalántákat - a többi növény békés társaságába. Nyáron a bokrok környékét gyomláljuk és rendszeresen kapáljuk. A cukkininak kevés ellensége van. A meztelencsigák szívesen tanyáznak rajta, és olykor - különösen esős nyáron - a lisz tharmat is megtámadhatja. Egy családnak elegendő 3-4 bakrot ültetni. A gyümölcsöket folyamatosan szedjük a nyár közepétől a fagyokig. A legízesebbek a kb. 25 cm hosszúságú gyümölcsök. Ha idejében szedjük le öket, akkor a tő több virágot és termést hoz. Érdemes legalább egy termést meghagyni magnyerés céljából. Az ilyen gyümölcs őszig teljesen kifejlődik (2-3 kg és cm hosszú is lehet). A termést hosszában felhasítjuk, és kiszedjük belőle a magokat. Ezeket meleg vízben tisztára mossuk, és megszárítjuk a következő évi vetéshez. Felhasználása A cukkini igen sokféleképpen készíthető el. A fiatal gyümölcsökből- az uborkához hasonló- saláta lesz. Felhasználható pörkölt és pástétom alapanyagaként. A lecsónak is jellegzetes ízt ad. Finom étel a töltött cukkini, amely oly módon készül, hogy a gyümölcsöt hosszában kettévágják, a közepét kivájják és megtöltik tojásos, gombás vagy húsos masszával, esetleg kolbásszal Az igy előkészített cukkini tüzálló edénybe kerül, leöntik tejfölös mártással, és sütőben negyedóra alatt megsütik. Szép barnára pirul. Jó érvágyat hozzá! 139

140 34. Csemegeszölő Az egymáshoz túlságosan közel álló hajtásokat megválogatjuk, a hónaljhajtásokat visszavágjuk. Így a fürtök elég napot kapnak, és egyenletesen érnek be. A Iig akad olyan hétvégi vagy házikert, amelyben ne állna néhány szölötöke, egy szölölugas vagy utat szegélyező szölösor. Ennek a termését rendszerint nem dolgozzák fel borrá, hanem a fürtöket a család tagjai frissen, nyersen fogyasztják el, legföljebb a maradékból préselnek egy kis mustot. A fajtákat is úgy válogatják össze, hogy a tőkék fürtjei egymást követően érjenek; július második felétől október végéig legyen friss csemegeszölö. Szölö és lágykenyér- ez a két étek, amin már megél az ember. Jókait kortársai nemcsak nagy mesemondóként, hanem szenvedélyes szölészként is ismerték. Mint minden vincellér, ö is tudta, hogy a szölö tavasztól őszig rengeteg munkát ad az embernek. Igy ír K ertészgazdászati jegyzetek címü kis remekmüvében: "A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, a ki tudja már a kötelességét:- a szőlö a szolgabíró, a ki munkára hajt s halasztást nem enged. A ki szőlöt ültet, nagy urat vesz magának." Persze a szölövel való foglalatosság nem csupán fáradságos munka, hanem az örömök sorozata is. A fakadás, a virágzás (kevesen tudják, hogy a szölövirág illata minden /40

141 virágénál finomabb!), az érés, az első fürt, amit az unokáinknak lenyeshetünk, csupa örömteli esemény az életünkben. Mert a szőlő hálásan nyugtázza fáradozásainkat; a szorgalmas, hozzáértő gazdát sok, tetszetős és zamatos terméssel jutalmazza meg. A szőlőtermelés végigkíséri az emberiség történetét. Homérosz Iliászában és Odüsszeiajában többször előfordul. A görög épületdíszek szőlőindát mintáznak. Szinte minden európai nép történetében van néhány szőlővel kapcsolatos monda, mese vagy rege. Columella római író a De re rustica című 12 kötetes munkájában már olyan részletességgel írja le a szőlő metszését, hogy tanácsainak többségét ma is megfogadhatnánk. Hogy nálunk is volt már igen régen szőlőtermelés, azt az írásos emlékeken kívül az ásatásokból előkerülő sokféle szőlőművelő szerszám (metszőkés, kapa stb.) is igazolja. A honfoglaló magyarok már itt találták a szőlőt, és letelepedésük után - a gabonatermelés mellett - a szőlőművelést sajátitották el leghamarabb. Mátyás király már adókedvezményt ad a szőlőt telepítőknek, és a korvinák iniciáléjait szőlőmotívumok gazdagítják. A szőlőnek mint gyümölcsnek azonban nem tulajdonítanak nagy jelentőségeket. Csak a filoxéravész utáni felújításkor került hazánkba néhány, akkor korszerű csemegeszőlőfajta, és ezt követően indult meg a nagy sikereket hozó hazai csemegeszőlő-nemesítés. Termesztése A szőlő meleg- és napfényigényes növény; fürtjei ott érnek be jól, ahol reggeltől estig éri őket a napsütés. A fák, sőt egymás árnyékát se viselik el, ezért ne ü/tessük a szőlőt sűrűn. Bocsássuk rendelkezésére a kert legjobban megvilágított részét. Minthogy a szőlőtermelés északi határán vagyunk, a téli, a kora tavaszi és a májusi fagyok kockázatossá teszik a termelést. Ezért fagyzugba, szélnek kitett, huzatos helyre ne ü/tessük. A szőlő is a legjobb talajon érzi jól magát, de kielégítő termést ad a homokon és a kötött, köves talajokon is, amiben nagy része van mélyen elágazó gyökérzetének. A tápanyagokat nagyon meghálálja, ezért már a telepítés előtt, később a felnevelés időszakában és a termőkorában is rendszeres és módszeres trágyázásra szorul. 141

142 Csak az immúnis homoktalajokra ültessünk gyökeres európai vesszőket. Máshol oltványokat telepítsünk, nemcsak a filoxéra elleni védelem miatt, hanem azért is, mert az oltványok többet és biztosabban teremnek. Ha csak tőkét ültetünk, akkor föltétlenül válasszuk a csemegeszőlő-fajtákat. A társadalmi munkamegosztás ugyanis oly módon alakult, hogy a borszőlőt a nagyüzemek gazdaságosabban tudják megtermelni, míg a jó minőségű csemegeszőlőből krónikus hiány mutatkozik, mert a nagyüzemekben nincs elég munkaerő ahhoz, hogy a föltétlenül szükséges zöldmunkákat elvégezzék. Ezeket viszont a házikerti szőlőparcellán a család tagjai akár szórakozásképpen is megcsinálhatják. Persze nincs kínai fal a bor- és csemegeszőlő-fajták között: a borszőlő fürtjeit is meg lehet enni, és csemegeszőlőből is lehet bort erjeszteni. Mi azonban válasszuk a vállas fürtű, nagy, színes, illatos bogyójú, kellemes zamatú fajtákat, és ezeket csoportosítsuk úgy, hogy legyen közöttük korai érésű (Csabagyöngye, Saszla, Pannónia kincse, Favorit), középérésű (Cegléd szépe, Mathiász Jánosné emléke, Attila) és késői (Hamburgi muskotály, Afuz Ali, Itália, Csiricsuri) is. A talajt a telepítés előtt meg kell forgatni, ezért ezt a munkát a telek bekerítés e előtt, géppel ajánlatos elvégeztetni. Alaptrágyaként m 2 -enként kg érett istállótrágya és l 0-20 dkg vegyes műtrágya bedolgozása kívánatos. A házikertekben is legjobban bevá/t a kétméteres sortávolság és a közepes vagy magas kordonművelés. A szőlő kúszónövény, amelynek föltétlenül rámberendezésre van szüksége. Minden évben terrnőre kell metszeni, mert csak ezzel tudjuk továbbnevelni a tőkét és szabályozni a termés mennyiségét. Szakmai műleírás helyett hadd álljon itt Garai Gábor: Ahogy me tsz ed a szőlőt cím ű versének néhány sora: "Ahogy metszed a szőlőt, l az egyik szál vesszőt tőbő/ kivágod, l a másikat egy szemre visszametszed, l a harmadikat meghagyod, de azt is l visszanyesed nyolc-tíz szemre és mélyen l meghajtod, majd belereccsen, úgy kötözöd le, l hogy ív-formán feszül.jön, mint az íj;... " Az ilyenformán lebonyolított terrnőre metszés után nyáron a zöldmunkák következnek: a hajtásválogatás, a hónaljazás, a kötözés, a tetejezés. Ezek során tartsuk szem előtt azt a szabályt, hogy egy kiló szőlő felneveléséhez és beérleléséhez másfél m 2 lombfelületre van szükség. A szőlő azok közé a növények közé tartozik, amelyeket 142

143 rendszeresen kell védeni a kártevőktől és a betegségekről. Aki ezt nem vállalja, az ne is ültessen nemes csemegeszölöt! A csemegeszölő termelésének könyvtárnyi irodalma van, és figyelemreméltó a magyar szakkönyvek száma is. Minthogy itt csak egy futó áttekintést adhattam, hadd ajánljam figyelmükbe Kozma Pál: Csemegeszőlő, Prohászka Ferenc : Szőlő és bor, Bálint György: Gyümölcsöskert, Kriszten György: Szőlőlugas, valamint Csepregi Pál-Zilai János: 88 színes oldal a szőlőfajtákró l címü könyvét. Felhasználása A csemegeszölő bogyói viszonylag sok, 15-20% cukrot tartalmaznak. Ennek a fele szölöcukor, a másik fele gyümölcscukor; mindkettö gyorsan felszívódik, ezért a tápértéke igen jelentős. Emellett a c se megeszölő még kellemes szerves savakat is tartalmaz, ami üdítövé, étvágygerjesztövé teszi a szőlőt. Fogyasztása igen egészséges a fiataloknak, a sportoléknak és az idöseknek, de aki fogyni kíván, az mértékkel élvezze a szőlő édes fürtjeit. A szőlő nem utóérő gyümölcs; akkor kellleszedni, amikor a bogyók az egész fürtön beértek. Száraz időben, a harmat felszállása után szedjük, és a szölöfürtökkel megtöltött edényt tegyük mindjárt hüvös helyre. Megfelelő helyiségben a szölöt sokáig el lehet tartani. A kissé megtöppedt bogyójú fürtök a karácsonyi asztal csemegéi.!43

144 35. Őszibarack H amísítatlan A katlan alakú korona lehetövé teszi, hogy aja minden részét és minden gyümölcsöt egyenletesen érje a napsütés. házikerti, kiskerti gyümölcsfaj - noha a nagyüzemek is sokat termelnek b e lő le -, mert: /. viszonylag kis helyen elfér, 2. évente terrnőre metszést és zöldmetszést igényel, 3. jól átgondolt növényvédelmi tervre van szüksége, 4. megfontolt talajerő-gazdálkodással és 5. jól szervezett szürettel a termés mennyiségét jelentékenyen lehet növelni, és a gyümölcsök minőségét számottevően lehet javítani. Mindezek miatt viszonylag kevés az olyan házikert, amelyből hiányozna az őszibarackfa. És ez annál inkább lehetséges, mert - kevés kivételtől eltekintve - a védettebb kiskertekben az egész ország területén megélnek - ha nem is egyformán jól - az őszibarack fái. Ez a gyümölcs Kína középső és északi részein honos. Innen jutott el a "selyemúton" az akkori Perzsiába (ma Irán). A rómaiak perzsa gyümölcsnek titulálták, és ennek alapján kapta tudományos nevét (persica = perzsia) is. Ebből ered a legtöbb európai nyelvű elnevezése: olaszul persica vagy röviden pesco, franciául péche, németül Pfirsich, oroszul pérszik. A magyar nyelvbe a szláv közvetítésü brasz k név került, amely nálunk lágyult barackká. 144

145 Lippai még közönséges baracknak nevezi, hogy megküönböztesse a kajszibaracktól. Azután elterjedtek a főleg mgusztus-szeptemberben érő, magvaváló fajták, amelyek oggal viselték az őszibarack nevet. Manapság azonban, Imikor a kertekben termelt legkorábbi fajták június elején nár szüretelhetők, vajmi kevés okunk van arra, hogy ezt a ~yümölcsöt őszinek nevezzük. De hát a megszokás nagy úr, ~s az elnevezésekben sokszor nem elég a logikát követni! Maradjunk tehát az őszibarack névnél Az őszibarack termesztése nálunk a 16. században indult neg, de akkor még csak a főúri kertekben és szinte kizáróag a délre néző falak előtt, ún. redélyfaként nevelték. Jyümölcse drága csemegének számított. A filoxéravész után az őszibarack is alkalmasnak mutatwzott a kopár, meleg, déli domboldalak hasznosítására. Ekkor telepedett le Nagytétényben Lehner Vilmos tanár, ki egész életét az őszibarack-termelés elterjesztésének, a egújabb és legjobb fajták meghonosításának szentelte. Di )sd, Budafok, Törökbálint már az első világháború idején llátták a budapesti piacokat jó minőségű őszibarackkal, és termelése továbbgyűrűzött a Balaton-felvidéken, a Mesek lankáin át az ország minden területére. ermesztése Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy az őszibarack a száraz, ües domboldalak növénye. Erről szó sincs, csupán annyi IZ igazság belőle, hogy az őszibarack az ilyen területeken S megél. A tápanyagokkal jól ellátott, televény talajokon ~rzi magát a legjobban. Fontos tudni róla, hogy a gyökerei ~agyon levegöigényesek, tehát a mélyfekvésű, vizenyős, masas talajvizű területeken nem is érdemes az őszibarack lihetésével kísérletezni. A meszet is tartalmazó talajokat ~edve/i, de a túlságosan sok mész is hátrányos a számára, Z ilyen termőterületeken gyakori jelenség a levelek sárguása (klorózis) és a mézgásodás. Az őszibarack a mérsékelt égöv enyhébb telű vidékeinek yümölcse. Termőterülete nagyjából egybeesik a szölö zónáával. A téli fagyokat jelentékenyebb károsodás nélkül viseli el, annál nagyobb veszélyt jelent számára a kora tavaszi fagy, amely a korán fejlődő bimbókat teheti tönkre. A szárazságot csak látszólag viseli el könnyen. Valójában a tartós n.yári aszálytól éppen úgy szenved, mint pl. a kajszibarack V"agy a szilva; gyümölcsei aprók és ízetienek maradnak. 45

146 Ezért házikerti körűlmények között célszerű berendezkedni az őszibarackfák rendszeres öntözésére. A csemetéket kétféle alanyon állítják elő: a vadőszibarack alanyra szemzett fák fagyállóbbak, és inkább a semleges homok- és vályogtalajokra valók. A mandulára szemzett csemetéket inkább a száraz, meleg, meszes talajokra ültessük. Az őszibarack csemetéje nehezen ered meg, ezért lehetőleg ősszel ültessük. A fák egymástól mért távolsága legalább öt méter legyen, egy-egy fa tenyészterülete pedig24m 2 A fák fejlődésének igen jót tesz, ha az ültetéstől kezdve árnyékoljuk a törzs körüli területrészt lekaszált fűvel, szalmával, tőzeggel stb. Az őszibarack az egyetlen gyümölcsfaj, amelyből katlan alakú koronát alakítunk ki. A terrnőre fordulás után is nélkülözhetetlen az évenként, tavasszal megismételt terrnőre metszés. Nem tudom azzal biztatni kedves olvasóimat, hogy ebből a könyvből elsajátíthatják az őszibarack metszését, de néhány mindenkor és mindenhol alkalmazható, megbízható tanácsot adhatok. A többit olvassák el Timon Béla: Őszibarack című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1976). Tehát néhány tanács: csak a fajtát ismerve kezdjen hozzá a metszéshez; a metszés előtt győzödjön meg a rügyek egészségi állapotáról; lehetőleg akkor kezdje el metszeni, a;nikor a virágrügyek már erősen duzzadnak; az egyvesszős és a váltómetszés egyaránt eredményes lehet, sőt a két módszert keverni is előnyös; a termőnyársakat hagyja metszetlenül; mértékkel messen, de ne terhelje túl a fát. Ami a trágyázást illeti, az őszibarackfák meghálálják az istálló-, illetve a szerves trágyát. A tápanyagok közül a legélénkebben a nitrogénadagolásra válaszolnak; a foszfátra szinte egyáltalán nem, viszont a kálitrágyázást több és szebb terméssel viszonozzák. Nagyon fontos eleme az őszibarack agrotechnikájának a gyümölcsritkítás. A leggondosabb metszés ellenére a fa egyes részein túl sok gyümölcs fejlődhet, amelyek egymást akadályozzák. Ezeket a csonthéj képződése idején úgy kell megritkítani, hogy két kifejlett gyümölcs között egy - elképzelt - harmadik is elférjen. Az őszibarackfákat sokféle betegség (levélfodrosodás, lisztharmat, klaszterospóriumos levéllyukacsosság stb.) és kártevő (pajzstetű, levéltetű, barackmoly, keleti gyömölcs- 146

147 oly stb.) fenyegeti; ily módon eredményes termelés el se épzelhetö rendszeres növényvédelem nélkül. Az őszibarackfák viszonylag rövid életűek; 2~25 éves orukra már annyira felkopaszodnak, hogy ki kell őket ágni. A gyors javállás gyors fajtaváltást is maga után von. ol vannak már az én diákkoromban elterjedt fajták? M etelka dijazottja, a Szöghy duránci, a Rivers korai és B elle Guarde, amelyet Entz Ferenc Szép önzőnek magyaosított. A mostani őszibarackfajták között mindenki megalálhatja a kedvére valót: magvaválót és duráncit, zöld úsú t és sárga húsú t, korait és késői t, közismertet és kűlönlegeset (pogácsa alakú, sima héjú, vérbarack stb.). Felhasználása Jóllehet az őszibarackból kiváló befőttet és dzsemet is lehet készíteni, mégis a legtöbbet frissen fogyasztjuk el. Egy fán is elhúzódva érnek a gyümölcsök, ezért ügyes fajtatársítással már 4-5 fán "futószalagot" szervezhetűnk, és gyümölcsüket akár három hónapon át is fogyaszthatjuk. Ezt úgy érhetjük el, ha egy fába több fajtát szemezünk vagy ol tunk. Az őszibarackot éretten szedjük le akkor, amikor a csúcsán már puhul. Ez a gazdaságos, mert a gyümölcs az érés időszakában hízik a leggyorsabban. A városi ember csak akkor eszik igazán jóízű ősz ibarackot, ha kertje van, vagy vendégségbe megy gyümölcstermelő portájára. /47

148 36. Zöldbab A futóbab számára négy karából gúlát vagy több karából sátrat állítunk össze. Így a termés mennyisége a többszörösére emelkedik. N agyon népes "család" tagja, hiszen ha a babok közé számítjuk a Jóbabot és főként a szójababot is, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az egyik legnagyobb területen termelt és legértékesebb emberi táplálékot, valamint állati takarmányt szolgáltató növénycsoport. (A szójababot a világon 21 millió hektár területen termelik; fő termőterülete Kína és az USA.) A bab őshazáját Vavilov Mexikóban találta meg, ahol az indiánok legősibb eledele volt. Különös, hogy az Újvilág bevándorolt lakossága is megkedvelte ezt a táplálékot. Western filmekben gyakran látjuk, hogy este a tábortűznél kávét és babot főznek. A babfogyasztásnak azokban a romantikus időkben megvolt a maga gyakorlati előnye, hiszen a vászonzacskóban a nyeregtáskában szállított bab nem romlott meg, korlátlan ideig tárolható volt, kis helyet foglalt el, és nagyon tápláló, koncentrált éteknek minősült. Amerikában jelenleg is a szinte naponta fogyasztott ételek, köretek közé tartozik a száraz bab. Európába először akarósbab került a 16. században, és csak később vált ismertté a bokorbab. Zöld és sárga hüvelyű 148

149 babokat ismerünk; a magyar háziasszonyok a sárga hüvelyűeket kedvelik, pedig a zöld hüvelyű éppen olyan jóízű, és csak később kezd szálkásodni. Európa nyugati részén szinte kizárólag a zöld hüvelyű babfajtákat termesztik, és előnyben részesítik az ún. ceruzababokat. Nálunk érdekes karriert futott be a babtermelés. Valamikor, amikor a kukoricát kézzel kapálták, a sorok között a terület jobb hasznosítása céljából rendszerint babot is termesztettek. A gyomirtó vegyszerek elterjedése szükségtelenné tette a kézi kapálást, de egyben lehetetlenné is tette a köztes babtermesztést, mert a kukorica gyomirtó szerei a babot is elpusztítják. Így azután a babból, a szegény ember ételéből drága, luxus nyersanyag lett egy időre, mindaddig, amíg a száraz bab nagyüzemi termesztése meg nem oldódik. A kiskertekben régebben és most is főként a hüvelyes zöldbab termelése folyik. A továbbiakban mi is erről beszéljük meg a legfontosabbakat. Termesztése A zöldbab (nevezzük most már így, noha esetleg sárga a hüvelye) a közömbös vagy lúgos kémhatású talajokat kedveli. A szárazságot nehezen viseli el, ezért ajánlatos rendszeresen öntözni, különösen a hüvelyképződés időszakában. A karósbab kifejezetten a hűvösebb, párásabb területek növénye. A tápanyagok iránt meglehetősen érzékeny, jóllehet a gyökerein nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, mégsem nélkülözheti a nitrogéntrágyázást. Istállótrágyázás után viszont csak a második évben vessük. A bab melegigényes növény, amelynek a csíranövénye nagyon érzékeny a fagyokra. Ezért csak a fagyok elmúltával -május közepe táj án- vetik a babot. Házikertekben azonban érdemes kedvező időjárás esetén korábban is elvetni, legföljebb, ha kifagy, új vetésre lesz szükség! A bokorbabot fóliával is védhetjük a fagyoktól, ha alagutat készítünk a babvetés fölé, akkor virágzás előtt a fóliát föltétlenül el kell távolítani, mert a túlságosan meleg levegőben a növény ledobja a virágait. A bokorbabot önálló ágyásban vagy vegyes kultúrában is termelhetjük. Jó társítás az, ha a legkorábbi hónapos retekkel és a spenóttal, valamint a később ültetendő paradicsommal kerül egy ágyás ba, mert ily módon a folyamatos termelés a talajt állandóan takarva tartja. 149

150 Vetés előtt a magokat érdemes 6-8 óra hosszat vízben áztatni, hogy megduzzadjanak. Az ilyen vetőmag gyorsabban kel ki, de később érzékenyebb a vízhiányra. A bokorbabot fészekbe vethetjük 50 x 50 cm távolságra úgy, hogy fészkenként 6-8 magot vetünk. Ennek az az előnye, hogy a magok "közös erővel" jobban kifúrják magukat a felszínre. Ha sorban vetünk, akkor a sorok közötti távolság 40 cm legyen, és a magok 7-8 cm-re legyenek egymástól. Mindkét vetési módnál a vetés mélysége legalább 4 cm. A családi fogyasztást szolgáló kiskertben vessük szakaszosan a bokorbabot, egészen július közepéig. Így folyamatosan lehet szedni a zöld hüvelyeket. A betakarítás a vetéstől számított 8-10 hét múlva kezdődhet el. Ha a babvetést a hüvelyképződés időszakában öntözzük, és egyszer nitrogénműtrágyával is megsegítjük, akkor az első hüvelytermés után még egy virágzási hullámot produkál, és ezzel is növekszik a termés. Akarósbab csavarodó indát nevel, ami 2,5-3,0 m magasra is felkúszik. Támaszték nélkül elfekszik a földön, és nem vagy alig terem hüvelyeket. Ezért a karósbab vetését úgy készítjük elő, hogy négy karából állítunk össze egy gúlát. Akarók ne legyenek két és fél méternél hosszabbak. Ebből cm kerül a földbe. A kétméteres gúláról még a termés nagyobb nehézség nélkülleszedhető. A karók csúcsát össze kell kötni, hogy a gúla szilárdabban álljon. Változatlanul tart a legjobb karósbabfajta, a Juliskabab hegemóniája. Ezt hüvelyesen kifejtve és száraz babként is lehet fogyasztani. A karógúlákat már vetés előtt állítsuk össze úgy, hogy a karók egy 70 x 70 cm-es négyzet sarkán helyezkedjenek el. Minél függőlegesebbek a karók, annál jobban felcsavarodik rá a bab szára. Minden karó külső sarkához 6-8 szem babot vessünk. A vetéstől számított 1~12 hét múlva lehet megkezdeni a hüvelyek betakarítását. A bokor- és akarósbab ápolása a kikelés utáni kapálásból áll. A talajt csak sekélyen szabad kapálni, mert a bab gyökerei is sekélyen helyezkednek el. Száraz időjárás esetén az öntözés föltétlenül szükséges a jó termés eléréséhez. Ha meleg, nyári időben azt tapasztaljuk, hogy a növények elrúgják a virágaikat, akkor sürgősen és bőségesen kell öntözni. A zöldbaboknak sokféle betegsége és kártevője ismere- J 50

151 es, de közülük a legtöbb gondot a zsizsik okozza a termeöknek. A kártétel különösen akkor nagyarányú, ha csírááskor hűvös az idő. A zsizsikesedés és a többi betegség megelőzésére csak csávázott magot vessünk. Amikor - zsizsikkel fertőzött területen - a hüvelyek viaszosadni kezdenek, és bennük a babszemek már kitapinthatók, meg kell permetezni a babállományt Sevin vagy Ditrifon előírásos töménységü oldatával A betakarított száraz babot pedig hűvös helyen, szükség szerint éppen hűtőszekrényben kell tárolni. Fe/használása A száraz bab igen értékes táplálék, mert fehérjeértéke tízszerese a burgonyáénak. A zöldbab jóval kevesebb fehérjét tartalmaz, de ásványi anyagokban igen gazdag. A hüvelyek betakarításának megkezdésével nem szabad késlekedni; minél késöbb szedjük a hüvelyeket, annál kisebb lesz a hozam. A hüvelyeket csípjük le a bokorról, és ne szakítsuk öket, mert ezzel esetleg kitépjük a sekélyen gyökerező növényeket. A bokorbabról m 2 -enként 1,5-2,5 kg, a karósbabról m 2 - enként 2,5-4,0 kg hüvelytermést takaríthatunk be. A zöldbabból hagyományosan leves vagy főzelék készül. Újabban- a "vonalakkal" való törődés korában- előtérbe lépett a franciás elkészítés, vagyis a sós vízben való kifőzés, és utána ízesítés tejföllel, sajttal vagy csupán "dressinggel". Igen kiváló hideg sajáták is készíthetök zöldbabból Nagyon alkalmas a zöldbab házilagos mélyhűtésre. A karósbab arra is jó, hogy vele kerítéseket, lugasokat futtassunk be, így a hasznos növény díszítési célt is betölt.!51

152 37. Szilva H azánkban Tél vegen a koronát meg kell ritkítani, a váz ágak végein levő ágcsokorból ( sz arkafészekbő/j csak egy vezé rv e ssző maradjon meg. a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot - az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége - a nagyarányú üzemi telepítések ellenére- a házikertek ben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll. A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják; valószínű, hogy Szíria, Irán, Örmény-Török- és Görögország népei termelték először. A természetleírással is foglalkozó római irók gyakran említik a szilvát. Ovidius a M etamorphoses (Átváltozások) című- 15 könyvterjedelmű-költeményében már pontos leírást ad róla: "... és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, me/y sárgásan tud verekedni a zsenge viassz al." A szilva viszonylag gyorsan elterjedt Európában az 56. északi szélességi fokig. Eljutott a többi kontinensekre, / 52

153 amelyek közül főként Dél-Amerikában (Argentína) termelnek sokat belőle. Európa adja a szilvatermés zömét. A legnagyobb szilvatermelő állam Jugoszlávia, majd sorban Románia, az NSZK és Bulgária, utána Magyarország következik. Sok szilvát termel még Franciaország, Lengyelország, Olaszország és az USA is. Magyarországnak szinte minden táján folyik szilvatermelés kisebb-nagyobb mértékben. Elterjedtségére mutat számos szilvára utaló nevünk (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.) is. Amikor szakmai pályafutásomat - a harmincas évek legvégén - az egyik Szatmár megyei hitbizományon mint fizetés nélküli magángyakornok megkezdtem, akkor még a Szamos menti árterületeken sok dzsungelszilvás volt. Ezeket senki sem ültette, senki se gondozta, a termésüknek is csak egy kis részét hasznosították aszalásra, lekvár- és pálinkafőzésre. A dzsungelgyümölcsöket a civilizáció letörölte a térképről, de az itt termő szilvák hangulatos neve (Penyigei, Nemtudom, Boldogasszony, Bódi, Lotyó, Potyó) megmaradt az emlékezetemben. A szilvák "családja" roppant népes és változatos. Ha csak a színüket vesszük: vannak köztük zöldek (Zöld ringló), lilák (Ag eni, Althann), kékek (Besztercei, Stanley), pirosak (Vörös szilva) és sárgák ( Mirabella). Termesztése A szilvafák környezeti igényei viszonylag könnyen kielégíthetők. Pedig nem is annyira igénytelennek, mint inkább türelmesnek mondhatók, ami azzal is bizonyítható, hogy a szilvafák minden emberi gondoskodásra serényen válaszolnak. Akkor is teremnek gyümölcsöt, ha gazdátlanul árválkodnak, de ha egy kicsit gondozzák őket, akkor termésük mennyisége megnő, minősége pedig számottevően megjavul. Fénykedvelő növény, de erre nemigen kényes. A téli hideget jól türi, és - minthogy későn tavasszal virágzik- a korai fagyok is viszonylag ritkán ártanak neki. Sekélyen gyökerezik, ezért a tartós csapadékhiánytól sokat szenved, a gyümölcseit elrúgja, tehát házikerti körülmények között ajánlatos a rendszeres öntözésére berendezkedni. Szilvát a szélsőséges futóhomok és a szikes talajok kivételével mindenütt lehet termelni, de legjobban a párás folyóvölgyekben érzi magát. 153

154 A faiskolai lerakatokban kapható csemeték többnyire myrobalán alanyon állnak. Ezekből közepes törzsű fákat célszerű nevelni. A szilvafákat hat méter távolságra telepítsük egymástól. Figyelembe kell venni, hogy a nálunk kedvelt fajták között számos önmeddő akad. Ilyen az Althann ringló, a Zöld ringló, a Ruth Gerstetter, a Tu/eu gras és számos kevésbé ismert fajta. Ezeket csak pollenadó fajtákkal együtt érdemes telepíteni. A szilvafa meghálálja a rendszeres trágyázást. Ezért már az ültetőgödörbe tegyünk kg érett istállótrágyát, majd később, évente adagoljunk fánként 4-5 dkg kálisót, 4-5 dkg szuperfoszfátot ősszel és 6-10 dkg pétisót a nyár folyamán. A csemeték a 4-5. évben hozzák az első termést. Addig kell a koronát kialakítani, de a ritkítást ezután se szabad abbahagyni, mert a szilvafák többsége hajlamos arra, hogy sűrű, szinte áttekinthetetlen koronát képezzen. Ezért a metszésnél az legyen a célunk, hogy a korona elsűrűsödését megelőzzük, évente elvégezve az ún. felügyeleti metszést, idejében távolítsuk el a fölösleges, a koronát sűrítő ágrészeket. A rítkító metszésnél ne a fűrésznek, hanem az ollónak jusson a vezető szerepi Ne feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről! A szilvafajták jelentős része gyökérsarjakat nevel. Ezeket idejében el kell távolítani oly módon, hogy a sarj körül a talajt kibontjuk, és a sarjat a gyökérrőlletépjük. Így ugyan roncsolt seb keletkezik, de nem maradnak a sarj helyén rejtett rügyek, amelyekből további sarjak eredhetnének. A bőséges terméssel terhelt fákat a gyümölcsök kifejlődése idején fel kell támasztani, mert egy-egy nyári vihar a súlyos ágakat letörheti. A szilvafáknak sokféle betegségük és kártevőjük van, ezért rendszeres permetezésre van szükségük. Legveszedelmesebb betegségük a sarka-vírus, amely először a levelek világos mintázottságában jelentkezik. A fertőzött fák gyengén fejlődnek, gyümölcsüket elhullatják, majd kipusztulnak. Gyakori betegsége még a vörösfoltosság és a monília is. A kártevők közül a legtöbb gondot a pajzstetvek, a szilvamoly, a poloskaszagú szilvadarázs és a levéltetvek okozzák. Nagy fontosságot kell tulajdonítani a vegyszeres növényvédelmet kiegészítő és alátámasztó mechanikai védekezésnek, a törzsápolásnak, a koronaritkításnak és a hullott gyümölcsök összeszedésének. 154

155 A nálunk termelt sok szilvafajta közül a legfontosabb a esztercei, amelyet az egész országban kedvelnek, ízes, kék, amvas gyümölcse miatt. A szelektájt klónok gyümölcsei z átlagosnál nagyobbak. A Besztercei muskotály kellemes, uskotályos zamatú. Az Olasz kék nagy gyümölcsei szakaszosan teremnek. Nagy gyümölcsű a Stanley is, de az íze evésbé kellemes. A ringjók közüla Sermina, a Zöld ringló, és az Althann ringló érdemes házikerti telepítésre. (A ring Jók l. Ferenc francia király hitvese, Claudia után kapták a nevüket: Reine Claude.) A szilvafák termésmennyisége kg fánként. Életkoruk 30 év. Felhasználása A szilva "pórias" gyümölcs, meg1s évente és fejenként 7 kg-ot fogyasztunk el belőle. Az utóbbi időben kezdik felismerni értékeit, és emelkedik a piacon is a megbecsültsége. Jogosan, mert beltartalma igen figyelemreméltó: kalóriaértékben csak a dió és a mandula haladja túl. Cukortartalma magas, ezért fogyókúrázók csak mértékkel élvezzék. Kiváló az étrendi hatása: a reggel, éhgyomorra elfogyasztott friss szilva vagy vízben áztatott aszalt szilva a legjobb ellenszere a székrekedésnek. A jól beérett szilvából (amikor a szára körül fonnyadni kezd) kiváló lekvárt főztek anyáink. Nagy kár, hogy az aszalás kiment a divatból, pedig a diógerezddel vagy mandulával töltött aszalt szilva (szultána) egyike a legkiválóbb csemegéknek. Befőtt készítésére és mé lyhűtésre is alkalmas a jó Besztercei szilva, és nem legutolsó rendű felhasználási módja a pálinkafőz és sem.!55

156 38. Vöröshagyma A Óvatosan kapálja a hagymasorokat, nehogy az éles szerszám f elsértse a fejlődő hagymákat. A sérült hagymák a tárolás közben tönkremennek. magyar ételek egyik legfontosabb ízesítő fűszere és a magyar kertek elmaradhatatlan növénye a vöröshagyma. Vadon egész Ázsiában előfordul, és valószínűleg Iránban vették először termesztésbe. Innen Egyiptomba, a Nílus mellékére került, majd a szekott úton-roódon jutott el Európa országaiba. Indiában már 2000 év óta gyógynövényként ismerték: a szívbetegségek, reumatikus fájdalmak gyógyítására használták. Ha mi a vöröshagymára gondolunk, akkor menthetetlenül Makó nevét társítjuk a fogalomhoz. Itt már a 19. század elején jelentős hagymakertészet folyt, és e század közepén számottevő mennyiséget is exportáltak a méltán híres makói hagymából. Az export a csúcspontot az e l ső világháború után érte el, amikor egy évben 4100, hagymával megrakott vagon gurult ki a makói állomásról. Erdei Ferenc, Makó szülötte és szerelmese, hagymakertészek ivadéka volt. Így ír a Hazai kis tükör-ben (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961): "A másik döntő tényező a hagymatermelés kialakulása... És korántsem csupán az volt az 156

157 )ka, hogy a makói föld különösen alkalmas erre a kultúrára. Kétségkívül alkalmas, de jobb hagymatermő föld is van Magyarországon, hasonlóan termő pedig nem is kevés... Voltak, akik a termelés kezdeteivel próbálkoztak, s voltak, akik a kereskedelmet karolták fel, s így az eredményes termelés és a kifizetődő kereskedelem kölcsönösen serkentették egymást." Azonban: "A hagymapiac válságai olyan rendszeresen bekövetkeztek, mint egy szárazabb esztendő. Két-három jó év után biztosan következett egy rossz, amikor >krach<< lett a hagymában, és a termést tavasszal vagy a Marosba, vagy a városszéli kubikgödörbe hordták." Ez is, meg több más természeti és közgazdasági tényező játszott közre abban, hogy a hagymatermelésnek más tájai is kialakultak. A legjobb minőségű vöröshagymát azonban változatlanul "makóinak" titulálják. A vöröshagyma bojtos gyökérzete sekélyen mélyed a talajba. Levelei tőállóak és hengeres keresztmetszetűek (a póré- és a fokhagyma levelei laposak). A virágszáraz alsó felében felfújt, hasas. Virágzata sok apró virágból áll; ebben érnek meg a háromélű, fekete, zsugorodott, apró hagymamagok. Táplálkozási értékét természetesen nem a benne levő 9-ll% szénhidrát, a 3% fehérje és a mg/100 g C-vitamin határozza meg- jóllehet ezek sem jelentéktelenek-, hanem fűszerező tulajdonsága. Jellegzetes, csípős ízét és illatát a benne levő, kéntartalmú allilszulfidtól nyeri, aminek a naturális kertészkedésben is sokoldalúan felhasználható baktériumölő hatása van. Termesztése A vöröshagyma nem melegigényes növény: a magja már 4-5 c-on csírázni kezd, és a növény a tenyészidőben c-on fejlődik a legjobban. A hideget is jól elviseli, levélzete még -6 c-on se károsodik. Ha azonban nyáron az időjárás tartósan hűvös és csapadékos, akkor a lombozat növekszik erősebben a hagyma helyett. A fejlődés kezdetén több vizet igényel, később azonban - a hagyma növekedése idején - inkább a szárazságot és a meleget kedveli. Mindenütt megtermelhető, de legjobban a makói jellegű, laza, humuszban gazdag talajokon érzi magát. A kertekben lehetőleg ne a frissen trágyázott ágyásba vessük, mert ott nagy hagymákat kapunk ugyan, de ezek nem érnek be!57

158 tökéletesen, és nem tarthatók el romlás nélkül. A műtrágyák közül kezdetben a nitrogéntartalmúakat hálálja meg, később a káli hatása kifejezettebb. A vöröshagymát kétféleképpen lehet termelni: dughagyma ültetésével és magvetéssel. Az előbbi az ún. kétéves kultúra, amelyet Makón általánosan alkalmaznak, és abból áll, hogy az első évben a dughagymákat termelik meg, majd a következő évben a hőkezelt dughagymákat ültetik ki, hogy azokból augusztus végére érett, jól szállítható és eltartható hagymák fejlődjenek. Magvetéssei egy év alatt tudunk vöröshagymát termelni. Aki a kertjében a dughagyma ültetése mellett dönt, az inkább vásároljon dughagymát, de ne kísérletezzék a "házilagos" előállításával A lehetőleg egyenletes nagyságú dughagymákat korán, márciusban kell 20 cm sor- és 15 cm tőtávolságra kiültetni oly módon, hogy a hagyma csúcsa legalább 2,5 ern-rellegyen a talaj felszíne alatt. 100m 2 területre kb. r kg dughagyma szükséges. Ha friss, nyári fogyasztásra akarunk a kertben hagymát termelni, akkor nagyobb méretű, ún. piklesz dughagymát vásároljunk. Ezt már ősszel, októberben is ki lehet ültetni, de a legjobb a márciusi duggatás. Az ezekből fejlődő hagymákat folyamatosan fogyasszuk, mert téli tárolásra nem lesznek alkalmasak. A tavasszal duggatott piklesz hagyma már 4-5 hét múlva zöldhagymaként fogyasztható. A hagymamag vetésének ideje is márciusban van. A magvak lassan csiráznak, és két-három hétre van szükségük a kikeléshez. Ezt követően a sűrű állományt megritkítjuk annyira, hogy a növények egymástól 5 cm-re legyenek. A kiszedett palántákat máshol- fejes saláta, karalábé, uborka közé - elültethetjük, mert az áttelepítést jól elviselik. A magvetést - száraz időjárás esetén - rendszeresen öntözni kell, mert különben olyan vontatottan fejlődik, hogy a hagymák nem érnek be idejében. Július közepétől azonban az öntözést mérsékelni kell! Mind a magvetés mind a duggatás után igen fontos munka a talaj felszínének porhanyítása és a gyomok fékentartása. A keskeny hagymalevelek ugyanis alig vetnek árnyékot a talajra, ami miatt közöttük a talaj kiszárad, a gyomok pedig akadálytalanul növekedhetnek, ezért kéthetenként kell a hagymasorokat megkapálni és a nagyobb gyomokat kigyomlálni. Ha a növények magszára növekedni kezd, akkor azokat törjük ki, vagy vágjuk le. A hagyma lombjának és szárának 158

159 rutális letaposása visszaveti a földben fejlődő hagyma övekedését. A kétéves (dughagymáról nev e lődő ) fajták közül a Makóit vagy a Zittaui sárgát válasszuk, mert ezeknek a hagymája jól eltartható. A lila hagymájú Tétényi rubin főként csemegehagymának és salátakészítésre alkalmas. Kiváló egyéves (magvetéssel termelt) fajta az Alsógödi és a Tétényi primus F1. A duggatott hagyma augusztus elején, a magról vetett augusztus végén szedhető fel. Erre az időre a levelek elvékonyodnak, és fokozatosan elszáradnak, héjuk könnyen ledörzsölhetövé válik. Csak száraz, napos időben kezdjük meg a vöröshagyma szüretét. A sérülések elkerülése céljából a hagymákat ásóval emeljük ki a földből, majd két-három napig a szabadban, napon szárítsuk. Ezután átválogatjuk, és a leváló, külsö héját eltávolítjuk. A hagyma felszedésével ne késlekedjünk, mert eső esetén a hagymák ismét gyökeret eresztenek, ami nemcsak a felszedést nehezíti meg, de a terméseredményt is csökkenti. l 0 m 2 területről magvetés után 5-l O kg, dughagymás termelés esetén kg termésre számíthatunk. Felhasználása A kertben termelt vöröshagymát zöldhagymaként, a későbbi fejlödése soránfrissfözöhagymaként, illetve a beérés után télire eltett hagymaként hasznosítjuk. A megválogatott, érett, egészséges hagymákat raktárban, kamrában vagy padláson vékony rétegben kiterítve tároljuk. Fagyott állapotban a hagymát nem szabad mozgatni, mert akkor elrothad, de kiengedés után felhasználható.!59

160 39. Dió A korona kialakítása után csak az e lsűrűsödő és az esetlegesen sérült, beteg részeket távolítsuk el. A diófát csak augusztusban szabad metszeni! A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. 6 a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója. Magas és szélesen elterülő koronája sok helyet követel. Mégsem sainálom tőle, mert a diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat; az ő árnyékában otthon érzi magát a kertész, mert az ide állított ülőalkalmatosságon a legkellemesebb tavasztól őszig reggelizni, olvasgatni, délután egy jóízűt szunyókálni, vagy barátokkal egy pohár pincehideg bort, forró, illatos kávét elfogyasztani, esetleg egy izgalmas ultipartit eljátszani. És persze a frissen szedett, feltört, meghámozott dió se utolsó dolog, különösen, ha néhány szem édes szőlőt is nyújt hozzá a kert. Ha dióról beszélünk, akkor e néven mindig a nemes, királyi diót értjük. Pedig rajta kívül előfordul nálunk a feketedió is, de ezt főként alanyul használják. Más kontinenseken, az USA melegebb éghajlatú vidékein él az ugyancsak ehető, nagyon jóízű pekándió és a hikoridió, amelynek a fájából a müanyagok elterjedése előtt a legkiválóbb, legrugalmasabb sílécet gyártották. Ezekből a fákból néhány példány a mi arborétumainkban is előfordul.!60

161 A diófa nálunk őshonos növény ; a honfoglaló magyarság ándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi smerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését. diófák szinte összefüggő állományban a folyókat kísérő alériaerdőkbenfordulnak e lő; legismertebb eredeti terrnőelyük Tiszacsécse és Milota környékén található, ahonnan jó fajtái is származnak. A diófának úszó termése van, ezért kedveli a folyók árterületét, de a madarak is terjesztik. A néphit szerint azok a legjobb fák, amelyeket a varjak ültettek, rnert ők a nagyobbakat és a könnyebben feltörhetőket kedvelik. A kertekben is gyakran tapasztaljuk, hogy az elhullott és fel nem szedett dióból tavasszal erős növésű magonc serdül. A magyar ernber hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak rnellé, a szőlők közé és a kertekbe. Sajnos, a nagyüzemi táblák kialakítása során sok tízezer diófát kellett kivágni. Helyettük a kiskertekben szaporodott a diófák száma, és az érdeklődés különösen azóta fokozódott, arnióta oltványcsemetéket is forgalomba hoznak. Ez korán terrnőre fordul, és érvényteleníti a régi rigrnust: Ezt a fát nagyapám ültette, árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette! A korszerű dióoltványokat manapság már nem az unokák számára ültetik. Termesztése A dió az ország egész területén rnegterern. Kedveli a jó vízgazdálkodású, levegős talajokat, de a déli lejtőket is. Hullámtereken is megél, ha az ár 6-8 nap alatt levonul. A téli hidegre és a nyári rnelegre nem érzékeny, de a tavaszifagyok gyakran elpusztítják a barkáit. Ha a nővirágok kinyílása idején nincs a közelben pollenadó barka, akkor termésre bizony nem szárníthatunk. A csapadékhiány is súlyosan rontja a terméskilátásoka t: ha a június-július száraz, aszályos, akkor a dióbél apadt lesz. Messze elbatoló gyökereivel a diófa nagy területről képes a tápanyagokat összegyűjteni, így közvetlen trágyázásra - az egyébként rendszeres tápanyagellátásban részesülő kertben- nincs szükség. A házikertben egy diófa is elegendő. Ennek a helyét is alaposan meg kell fontolni, nemcsak azért, rnert nagy helyet foglal el, hanern azért is, rnert nagyon hosszú életű, és az átültetése nem kecsegtet sok sikerrel. A többi fától tíz méter távolságra kell ültetni. A csemete ültetésére tavasszal /61

162 kerüljön sor, mert a frissen ültetett diófák nehezen viselik el a telet, gyakran kipusztulnak. Néhány éve a faiskolák oltott diócsemetéket hoznak forgalomba. A nemes fajtákat feketedióra vagy közönséges diómagonera szemzik. Az oltványtelepítés előnye, hogy az ilyen fa kisebb koronát nevel, már a 3-4. évben terrnőre fordul, és gyümölcsei- minthogy a csemete vegetatív úton jött létre - biztosan fajtaazonosak, míg a magcsemetéknél nem lehet tudni, hogy év múlva milyen gyümölcsöt fognak róla szüretelni. A diócsemetéket kezdetben alakító metszésben kell részesíteni. Ennek az ideje télen van. Ha a fákat tavasszal metsszük, akkor a sebekből szinte kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez korbadást indít meg. Augusztusban van az ideje a ritkító metszésnek, mert ekkor a legkisebb a gyökémyomás, és a nyílt sebeken keresztül a legkevesebb légveszteséget szenvedi. Ilyenkor kell lefűrészelni, lemetszeni az elfagyott, száraz vesszőket is. A diófa ugyanis gyakran és súlyosan szenved a téli fagyoktól. Az év elején bekövetkezett két hideghullám következtében is sok ág pusztult el. De még jelentékenyebb az a kár, amit a késő tavaszi fagyok okoznak a fiatal hajtásokon levő nővirágokban. Ezért, ha a fagyosszentek szigorúak voltak, akkor kevés diótermésre számíthatunk! A közvélemény úgy tartja, hogy a diófáknak nemigen vannak betegségei. Pedig ez nem állja meg a helyét! A kertekben álló diófákon igen gyakori a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gnomóniás levélfoltosság és a nektriás ágrák. A kártevők közüla diófát is megtámadják a levéltetvek, az almamo/y és a szövőlepkék. A legcélszerűbben akkor járunk el, ha az alma- és körtefák permetezésekor a diófákat is ugyanabban a kezelésben részesítjük. A diófajták közül az Alsószentiváni 117, a Fertődi J, a Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 telepítése biztat a legjobb eredménnyel. A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld hurka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A fák ütögetése kíméletes legyen. Nem igaz az a hiedelem, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén! Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról keltek a évtől kezdenek teremni. Egy egészséges, jól fejlett diófa kg termést ad, és évig él. A diófa ősszellehullott lombját ne használjuk komposz- /62

163 álásra, mert benne a juglandin nevű vegyület van, ami a talaj mikroszervezeteinek életét akadályozza. A diólombot a vadgesztenye lombjával együtt - égessük el, és csak a hamut szórjuk a komposztra. Ez a retardáns az oka valószínűleg annak is, hogy a diófák alatt a növények igen nehezen telepíthetők meg. Felhasználása A levert diókat haladéktalanul össze keb gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfitja a dió héját. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig fübesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható. A diót száraz, szebős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk. Egy kiló héjas dióbólfél kiló beletfejthetünk. Ezt a háziaszszony bejgli, diós tészta, különféle torták és sütemények készítésére használja fel. A cukrászok és az édesipari üzemek egyik nélkülözhetetlen anyaga a dióbél Igen értékes a kivágott diófa fája, amelyből furnér és parketta készül. Fontos az, hogy a törzset ne a föld felszinén fürészeljék el, hanem a támasztógyökereket is bontsák ki, és a törzset a fatönkkel együtt emeljék ki. Ez ugyanis a fának az ipari szempontbóllegértékesebb része; szép erezete és sötétbarna szine miatt az esztergályosmunkáknak is nemes nyersanyaga. A dió zöld burkából dióolajnak nevezett hajkenőt és barnajapácoe készítenek. A diólevélfözete bélhurut, magas vérnyomás eben használatos. Bőrkiütések esetén diólevélből készítenek fürdőt. 163

164 40. Füge Az egy-két éves fügebokrok még érzékenyek a téli fagyra, ezért lombbal, vesszőkkel, szalmával takarni kell öket. A z elfagyott fügebokrok két-három év alatt megújulnak. E gyike a legősibb kultúrnövényeknek. Gyakran esik szó róla az Ószövetségben, amely a gabona, az olajbogyó és a szölö mellett az "ígéret földjének" legfőbb kincsei közé sorolja. Később, a római történelemben fordul gyakran elő; Romulus és Remus, Róma későbbi két városalapítója egy fügefa árnyékában szopta a farkasanya tejét. A szárított füge a római légiók katonáinak fontos útielemózsiája, mert kis helyen elfér, tápláló és nem romlik. A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Sziria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában és Dél-Európában is, ahol olcsó néptáplálék, aszalják, és bort is készítenek belőle. Fő termőhelyei jelenleg Franciaországban, Spanyolországban, Törökországban, Kaliforniában vannak. Dél Bulgáriában és Jugoszlávia melegebb tájain koronás fákból álló ültetvényeket létesítenek belőle, sőt adott körülmények között el is vadul. Hazai meghonosodásának időpontját a különböző szerzök eltéröen ítélik meg. Nagyon valószínű, hogy a 14. században, az Anjouk uralkodása 1:dején, az olasz kapcsolatok!64

165 révén kerültek el hozzánk, de az is lehetséges, hogy ekkor sak a fügegyümölcsöt hozták el a kereskedők, de a termeésével még nem foglalkoztak. Más vélemények szerint, amikor a szeszes italoktól eltiltott törökök kivágták a hegyoldali szőlőket, a területet fügebokrokkal népesítették be. Dr. Jeszenszky Árpád, a füge életmódjának legkiválóbb hazai ismerője erről a következőket írja: "Hazánkban a legöregebb fügebokrokat a Gellérthegy déli lejtőjén, a szálloda felett, közel a Szabadság-szoborhoz találhatjuk. -15 c-nál nagyobb hidegben ágai a földig lefagynak, de aztán mintha semmi sem történt volna, újra kihajtanak, elpusztíthatatlanok. Sajnos, egy lefagyás után csak három év múlva teremnek, feltéve, hogy újabb fagy nem éri őket. Különben gyümölcseiket senki sem élvezheti, mert a járókelők éretlenül leszaggatják." Szerte az országban, sokfelé termelik: Buda-vidék, Szentendre, Tihany, Badacsony, Pécs, Esztergom, de még Szabolcs megye is otthont adott ennek az édes jövevénynek. Hűvösebb klímáj ú vidékeken is előfordul. Sussexben Sir Thomas Becket, II. Henrik angol király kancellárja már a 12. században ültetett fügebokrokat. A Bodeni-tóban levő Mainau szigetén Esterházy Miklós (a sziget akkori gazdája) 1827-ben hat fügebokrot ültetett, és ezek még ma is teremnek. A fügenövény egyébként népes családból származik. Köz eli rokona az eperfának, a szobai fikusznak és a gumifának is. Neve is a Ficus-ból ered, akárcsak az angol 'fig' és a német 'Feige'. Termesztése A füge 3-4 m magas bokrot nevel, amelynek arasznyi zömök törzse és szétterülő, laza koronája van. Levelei nagyok, öblösek (ezért látszottak alkalmasnak az "illetlen" testrészek elfödésére). Virága különös, ún. serlegvirágzat, ami leginkább egy diónyi bimbóhoz hasonló. Ez meghúsosodik, és 5-8 cm átmérőjű, zöld, barnás vagy lila, belül pirosas gyümölccsé érik. Féltrópusi növény, amelyet- ennek megfelelően- me leg, napsütötte, szélvédett helyre, délre néző falak elé kell ültetni. A talajban nem válogat, hiszen Afrika nyugati partjain még a homok megkötésére is használják. Megnő a sziklás, száraz talajokon is. Nálunk azonban-mint vendégnövénynek-mégis kedvezni kell neki, mert meghálálja a jó földet, 165

166 a trágyát és a gyomtalanítást. Tartós szárazságban öntözni is kell, mert különbengyümölcsei aprók maradnak, sőt lerúgja őket. Kétéves, gyökeres növényeket ültessünk, mert ezek erednek meg a legbiztosabban. Az őszi ültetésű csemetéket alaposan öntözzük be és kupacoljuk fel földdel. Házilagos szaporítása is igen egyszerű: porbujtással minden lehúzott vesszejéből gyökeres növény lesz. Tömegesebben fásdugványozással is szokták szaporítani. A kiültetett csemetét az első évben hagyjuk szabadon növekedni. A második év tavaszán a vesszőket a föld színéig visszavágjuk, és a fejlődő 5-6 hajtásból alakítjuk ki a részarányos bokrot, illetve a déli falhoz simuló sövényt. Az egészséges fügebokor a későbbi években sok új hajtást nevel. Ha ezek sűrűn állnak, akkor megritkítjuk őket, és a száraz ágakat tőbő/ kimetsszük. Ha a vesszők visszafagynak, akkor a száraz részeket lombfakadás után vágjuk le. A fügebokor a telepítés utáni 3-4. évben kezd el teremni. Az éves vesszökön a rügyek későn, május kőzepén fakadnak ki, és ekkor már rajtuk vannak a kis fügék ("fügét mutatnak"). Többek között ezért se szabad a fügebokrot visszametszeni, mert akkor a termést metsszük le! Az áttelelt kis fügék augusztusra érnek be. A nyár folyamán azonban az új hajtás levélhónaljában is fokozatosan megjelennek a gyümölcskezdemények, amelyek októberig - ha hosszú és meleg az ősz- ugyancsak beérnek ban példáulmind az első, mind a második termés bőséges volt. A be nem érett második termés a tél folyamán a hajtásokról lehull. A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak; ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. A gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. A déli országokból hozzánk kerülő, koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú bokrokról származik. Ezek virágja megporzásra szorul, és ezt egy roppant apró rovar, a fügedarázs végzi el. Megtermékenyítés hiányában a termés éretlenülleesik a bokorról Nálunk azért nem lehet az egyébként értékesebb szmirnai fügét termeszteni, mert a fügedarázs nem viseli el a mi hideg teleinket. A fügének alig van kártevője és betegsége, tehát rendszeres növényvédelemre nem szorul. Annál inkább kell ügyelni arra, hogy a termést viselő vesszők el ne fagyjanak, mert bizony a növény minden része fagyérzékeny, és -15 oc-nál hidegebb idő esetén a takaratlan fügebokrok súlyos fagykárokat szenvednek. 166

167 Ezért lombhullás után a fiatal bokrokat vegyük körül kukoricaszárral, náddal, szalmával, és az ágak közét töltsük meg falombbal. Az időse bb, terjedelmes bokroknál ez nagy nehézséget jelent, de nem is annyira szükséges. Tavasszal, a fagyok elmúltával a "télikabátot" vegyék le a bokorról. Felhasználása Az első termés az áttelelt vesszökön érik be, és július végén sz ürete lhet ő. Napfényes, hosszú őszesetén a második termés is beérik. Ezeket a gyümölcsöket októberben, a szőlő szüretével egyidej ül eg lehet betakarítani. A füge gyümölcse csak teljesen éretten élvezhető. Az éretlen vagy félérett gyümölcs tej nedvet ereszt, fanyar, kellemetlen ízü. A félérett gyümölcs a fáról Ieszedve nem érik tovább, éretlen marad. Az érett füge viszont mézédes, puha, kellemes zamatú. Nehezen szállítható, és háztartási hűtőszekrényben is csak néhány napig lehet eltartani. Valódi házikerti gyümölcs. Egy termőkorú fügebokor kg gyümölcsöt érlel. Jeszenszky Arpád szíves szóbeli közlése szerint 1960-ban még élt Vonyarcvashegyen egy kb. 80 éves fügebokor, amely a gazdája szerint 50~600 gyümölcsöt is termett évente. Ezt a bokrot nevezték el "Keszthelyi barná"-nak. Sajnos, egy építkezés alkalmával nyomtalanul kiirtották. A fügéből kitünő b efő tt, cukrozott gyümölcs, bor és pálinka készülhet. Hazájában - a szmirnai fügét - 4~50 c-on aszalják, majd koszorúba füzik, vagy hordóba préselik; így télen is nagyon fontos és értékes néptáplálék. Az olaszok a szárított fügegyümölcsöt megpörkölik, megőrlik, és kávét főznek belőle. /61

168 41. Téli alma M Kiskertben csak alacsony törzsű almafát érdemes nevelni. A koronaforma termőkaro s orsó, karcsú orsó, sövény lehet. ostanában divatosak a tesztvizsgálatok. Csináljanak önök is ilyet! Kérjenek meg egy iskolásgyermeket, hogy nevezzen meg egy gyümölcsöt. Biztosan azt válaszolja, hogy: alma. Ha azt kérdjük, hogy milyen színü az általa elképzelt alma, akkor a válasz: piros. Sőt az esetek nagy részében egy név: Jonathan, ami majdnem olyan fogaiommá teljesedett, mint az órák közt a Doxa, a fényképezőgépek közt a Kodak vagy az élelmiszerboltok területén a Közért. Az almát a nyár derekától a következő év tavaszáig fogyasztjuk, így nem csodálható, hogy nálunk valamennyi gyümölcs között az egy fő által elfogyasz tott mennyiség almából a legnagyobb (fejenkénti és évenkénti gyümölcsfogyasztás 73,8 kg, amiből 22,7 kg az alma). Késő ősztől tavasziga gyümölcsfogyasztás jószerivel az almára korlátozódik - ha nincs déligyümölcs a piacon. Az alma végigkíséri az emberiség történetét, és számtalan helyen kerül "az események középpontjába". Ezzel kapcsolatban a sok közül csak hármat említek: a Paradicsomban a tudás fája közismerten almát te~mett, és Éva 168

169 ebből szakított - a kígyó biztatására -, hogy Ádámot a bűn útjára csábítsa. A másik történet a görög mitológiából származik: Parisz trójai királyfi a három szépség közűl Helénának nyújtotta át a győztest megillető aranyalmát. A harmadik monda a svájci hegyek közé vezet, ahol a zsarnok arra a próbatételre ítéli a szabadságharcos Tell Vilmost, hogy lője le fia fejéről az almát. A festészetben, a szobrászatban és az építőművészetben se szeri, se száma az alma megjelenítésének. Az alma hazája Ázsia, Japán és Észak-Amerika, de az emberiség történelme során gyorsan elterjedt a Föld minden mérsékelt klímájú területén. Az összes almatermés felét Európa állítja elő; a legnagyobb almatermelő országok: Olasz-, Franciaország, NSZK, Nagy-Britannia, a szocialista országok közül hazánk, az NDK, Csehszlovákia, Románia és Lengyelország. A többi kontinensek országai közül az USA, Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika termel még sok almát - zömmel eltartásra alkalmas téli almát. Hazánkban a becslések szerint 25 millió almafa áll; ezek az összes gyümölcstermés felét termik meg. A fő termőtájak Szabolcs-Szatmár, Bács-Kiskun, Pest és Zala megyében vannak, ahol a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és az egyéni termelők nemcsak a lakosság fogyasztására elegendő téli almát termelnek, de kielégítik a külkereskedelmi és a tartósítóipar igényét is, sőt olykor már a túltermelés kíméletlen jeleivel is szembe kell néznünk. Termesztése Az alma hazánknak a hűvösebb, párásabb levegőjű, csapadékosabb tájain érzi a legjobban magát, de szinte az egész országban megterem. Fája napfényigényes; épületek árnyékában nem jól érzi magát. Évente mm csapadékra van szüksége, ahol erre nem lehet számítani, ott öntözésre kell berendezkedni. Az őszi harmatok igen előnyösen befolyásolják a téli alma színének, valamint aromaanyagainak kialakulását. Az almafák az északi lejtők és a fagyzugok kivételével bárhová ültethetők. Előnyös számukra, ha a talajvíz szinte másfél-két méter mélyen van, mert akkor a talajvíz pótolja az időszakos csapadékhiányokat. Ahogy kissé népiesen, de nagyon találóan szokták mondani: az almafa kedveli, ha a gyökereinek vége belelóg a lábvízbe. Az almafának viszonylag igen nagy az alkalmazkodóképessége, ezért a sa- /69

170 vanyú és a meszes talajokon egyaránt megél. Nem válogat a talajtípusok között sem: a homoktalajokon éppen úgy jó termést hoz, mint a kötött talajú területeken. A házikertekben közepes törzsű vagy törpefává neveljük. Ez utóbbi előnyei: kis helyet foglal, tehát azonos területre több fajtát ültethetünk; már a 3-4. évben terrnőre fordul; egyszerűbb a metszése; a permetezéshez nincs szükség nagy teljesítményű gépekre; a gyümölcs szüretelése gyorsabban halad, és az almák kevésbé sérülnek, mintha nagy fákról kell őket betakarítani. A termőkaros orsó, karcsú orsó vagy különféle sövény felneveléséhez törpe alanyra szemzett csemetéket vásároljunk. Ezek a későbbiekben sekélyen gyökereznek, és ezért szélérzékenyek, vagyis szeles helyen karózásra, illetve tárnberendezésre szorulnak. Az almafák tenyészterületének nagysága attól függ, hogy a csemetékből milyen fát kívánunk nevelni. A közepes törzsű fák minimális tenyészterülete 36 m 2, de a sövényfák 6 m 2 tenyészterülettel is megelégednek (3 x 2 m, illetve 4,0 x 1,5 m). A fákat a felnevelés időszakában minden tavasszal alakító metszésben kell részesíteni. A termőfák koronáját csak ritkítani szükséges annyira, hogy a napfény a korona minden részét érje, és a permetlécseppek mindenhová eljuthassanak. Az almafák igénylik valamennyi gyümölcsjaj közül a legszakszerűbb vegyi növényvédelmet. A jelenlegi fajták többségét évente szer kell megpermeteznia lisztharmat, a varasodás és a monília betegségek, továbbá az almamoly, az almailonca, az aknázómolyok, a takácsatkák, a levél-, pajzs- és vértetvek kártételének a megelőzése céljából. Enynyi permetezés bizony nagy terhet jelent a kerti környezetre, ahol gyerekek játszanak, felnőttek tevékenykednek, és az idősek pihennek! Az alma utóérőgyümölcs; a fáróileválasztva életműködései tovább folytatódnak mindaddig, amíg a téli alma fogyasztásra éretté válik. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy a szüret idejét helyesen válasszuk meg. Az almát akkor kell szüretelni, amikor a gyümölcsök gyenge csavarás hatására leválnak, amikor a színük és nagyságuk a fajtának megfelelövé alakult, amikor a magjaik már barnák, és a természetes hullás is megkezdődött. Házikerti körűlmények között mód van arra, hogy a különböző időpontban érő almákat két-három részletben 170

171 züretel,jük le. Minden almát a kocsányával együtt, törődésől mentesen kell a ládába juttatni. A házikertekbe és a hétvégi telkekre lehetőleg azokat a fajtákat telepítsük, amelyek a kereskedelemben nem kaphatók. agy kár, hogy feledésbementek a régi jó öreg fajták ( Téli arany parmen, Parker pepin, Húsvéti rozmaring, Batu/, Nemes sóvári, Téli fehér kálvil stb.), amelyek nemcsak jellegzetes aramájukkal tűntek ki, de azzal is, hogy viszonylag kevés permetezéssel is beér ték, és a gyümölcseiket primitív körülméllyek között is el lehetett tavaszig tartani. Ezeknek a "nosztalgia"-fajtáknak a cserneréit még néhány faiskolában be lehet szerezni, de egyéb almafákra ráoltva is fenntarthatjuk őket. Teljes termőkorban a sövényfák kg, a közepes törzsűek - a termőhelytől és a fajtájuktól függően - l 00:-200 kg gyümölcsöt is érlelhetnek. Felhasználása A téli alma egyike a legértékesebb gyümölcseinknek; 8-13% gyümölcscukrot, a héjában és a héj alatti húsban nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Értékesek a szerves savai és az emészthető rostjai is. Családi körűlmények között a téli almát hónapokig tárolhatjuk kamrában, pincében vagy más hűvös, de fagymentes helyiségben. Rövidebb ideig- műanyag fóliával gondosan letakarva - akár az erkélyen is eltarthatunk almát. A közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, részben romlott, férges, ütődött almából kiváló asz alvány, befőtt és almakocsonya készülhet. Erről részletesen ír Erdélyi Lajosné: Rakjuk el télire című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1983). 17 1

172 42. Szeder H A szeder indáit legyezősze rűen rendezze el a teherbíró rámberendezés segítségéve/! a a jestát (a fekete ribiszke és a köszméte keresztezéséből létrehozott fajhibridet, amely még csak most teszi meg első lépéseit a népszerűvé válás útján) nem veszszük számításba, akkor az utóbbi évek legjelentősebb gyümölcsújdonságának a tüskementes szedret mondhatjuk. A legrégebben - az emberiség történelmének kezdetein is - gyűjtött gyümölcsök közé tartozik, hiszen ősidők óta ismert gyümölcstermő vadnövénye a mezőknek, ligeteknek. Maradványait- egy sor más élelmet szolgáltató növényével együtt - megtalálták a svájci cölöpépítményekben; az ott lakók étlapjának 25 gyümölcse között a szeder is rendszeresen szerepelt. Mi úgy ismertük meg, mint szúrós növényt, amely nyáron a dűlőutak árkaiban, tarlókon, parlagföldeken nyújtogatja kellemetlen karcolásokat okozó indáit, és amelynek apró, fekete bogyói édes-savanykás ízükkel felüdítik az augusztusi kánikulában erdőt, mezőt járó embert. A kertekbe régebben csak imitt-amott fogadták be a már nemesített, nagyobb gyümölcsöt termő, tüskés fajtáit, de főként nem gyümölcsterméséért becsülték, hanem azért, mert em- 172

173 ber és állat számára áthatolhatatlan élősövényt lehetett belőle nevelni. S. A. Pieniazek professzor, korunk egyik legnevezetesebb, lengyel gyümölcskutatója Utazás a vüág gyümölcsöseiben című könyvében arra emlékezik, hogy az USA-ban sokféle vadszederfaj található a legmelegebb déli államoktól a leghidegebb északi vidékekig. Főleg kúszófajtákat nemesítettek ki, és ezeket csak kis területen termesztették. Persze ő 1938-ban, mint fiatal doktorjelölt barangolt az Újvilágban, és a helyzet alapvetően megváltozott, mert keresztezés útján azóta sikerült előállítani a tüskementes szedret, ami nagymértékben elterjedt, és ma többet termelnek belőle, mint a málnából. Hogy miért? Mert bővíti a gyümölcsválasztékot nagyon kellemes zamatú gyümölccsel, ami mellesleg kiválóan alkalmas ipari feldolgozásra. Jó szolgálatot tesz a kertben élősövényként, a terület behatárolására, az utcától, a szomszédtól való elválasztásra. Ezért terjed nálunk is az utóbbi években, és jól illeszkedik a kiskerti "gyümölcspalettába". Termesztése A szeder a védett, napos, zord szelektől megkimélt termőhelyet kedveli. A beérett vesszőkben a téli fagy csak a nagyon szigorú teleken tesz kárt. Talaj iránt meglehetősen érzékeny, amennyiben a tápdús, jó szerkezetű földben díszlik szépen, és terem bőségesen. Fontos, hogy a talajban egyenletesen és elégséges nedvesség legyen. Telepítés előtt a talajt cm mélyen meg kell forgatni, de legalább ilyen mélységű és elég nagy gödröt kell ásni a részére. A gödörbe tegyűnk érett istállótrágyát vagy műtrágyával feljavított komposztot, hogy a szeder kezdeti fejlődését meggyorsítsuk. Később is bőséges tápanyagellátásban kell részesíteni. Törekedjünk arra (és ez érvényes szinte minden kerti növényre), hogy a tápanyagok harmonikusan álljanak a növény rendelkezésére. Hiába adagolunk ugyanis műtrágyák formájában nagy mennyiséget az egyik tápanyagból, ha a másikból a növény hiányt szenved. Ilyen esetben a termés mennyisége és minősége mindig a legkisebb mennyiségbenjelenlevő tápanyaghoz igazodik (Liebig-fél es minimumtörvény ). A szeder hosszú, 4-5 m-es indákat növeszt, ezért a töveket a sorban legalább 2,5 m távolságra kell ültetni. A hosszú 173

174 és súlyos indáknak támasztékra van szükségük. Ezért már a telepítés évében ajánlatos támberendezést építeni, ami lehetövé teszi, hogy az indákat 2 m magasságig rögzíteni tudjuk. Az előnevelt növénykéket ősszel, de kora tavasszal is ültethetjük. Viszonylag kevés hajszálgyökeret fejleszt, ezért óvatosan, úgy kell ültetni, hogy a gyökerekre tapadt talajszemesék ne peregjenek le. Legjobb tenyészedényben (konténerben) előnevelt sarjakat vásárolni, mert ezek bármikor ültethetők, és sokkal biztonságosabban telepíthetők. Ültetés után mindenképpen alaposan tömöríteni kell a talajt, és a növényeket többször is szükséges beöntözni. Jóllehet ma már van elegendő szaporítóanyag a szederből, mégis érdemes - legalább a saját és barátaink számára - házilag is sarjakat előállítani. Ennekbevált és egyszerű módja a fejbujtás, ami a következőképpen történik: nagyobb cserepet vagy reklámtasakot megtöltünk jó minőségü, tápdús, laza kerti földdel, és ebbe a szeder hosszú indájának a csúcsát fejjel lefelé beleültetjük. Az így készített szaporítóedényt besüllyesztjük a földbe. A fejbujtás legjobb időszaka augusztus közepén van. A hajtáscsúcs egy-két hét múlva elhalványul, és belőle járulékos gyökerek képződnek, amelyek - kellő nedvesség, azaz öntözés következtében - gyorsan megerősödnek. Tavasszal a dugványokat elválasztjuk az anyatőtől, és - még mindig cserépben vagy tasakban - a nyár folyamán továbbneveljük. Ósszel vagy a következő tavasszal a már megerősödött növények állandó helyükre kiültethetők. A kiültetett szedernövény szárait cm-re vissza kell vágni. Az első évben csak 1-2 hosszú vesszőt hagyjunk meg, de ezeket máris kötözzük a támberendezéshez, hogy minél több napfényt kapjanak. A nyáron fejlődő hónaljhajtásokat július-augusztusban vissza kell vágni, hogy a hónaljrügyek megerősödjenek, mert ezekből indulnak ki a jövő évi termőhajtások. A szeder vesszői csak két évig élnek. Letermés után elhalnak, tehát ezeket ki kell vágni. Helyettük a tőből újabb hajtások nőnek. A termő szedertövön legföljebb 5-6 termő (kétéves) és ugyanennyi egyéves hajtást hagyjunk meg, és ezeket legyezőszerűen rendezzük el a támberendezés segítségével Ezt a munkát folyamatosan kell végezni, mert különben a gyorsan fejlődő indák kifutnak a kezünkből. A leterrnett vesszőket közvetlenül a talajszint fölött kell visszametszeni. 174

175 /75 Az erőteljes növekedésü szeder sok tápanyagot és vizet gényel. Tavasszal - különösen az 1985-ihez hasonló keény tél után - sok nicrogénre van szüksége. Magnéziurnliány esetén a friss hajtások sárgák Jesznek és a gyümölcse 1em érik be. Ezért a tavasz és a nyár folyamán többször ermetezzük meg a lombját Wuxal vagy Volldünger oldatal. Száraz idöszakban egy-két alapos öntözéssel segítsük elő hajtások növekedését és a gyümölcsök kialakulását. A szedernek egyelőre nincs olyan betegsége, amely ellen endszeresen kellene védekezni. Fajtái közül régebben ismert a szép, nagy bogyójú, de üskés Theodor R eimers, amelynek a metszése és szedése nzóan kellemetlen munka. A néhány éve importált két unerikai szederfajta tüskementes. Ezek közül azonban haai körülményeinknek csak a Thomfree felelt meg. Ez nem agyérzékeny, lombhullató és tartósan tüskementes. Ezzel zemben a Thomless Evergreen fajta örökzöld, szabdalt evelű, és a sarjai ismét tüskések lesznek. Aki tehát szedret íván ültetni, az a Thomfree fajtát keresse. Tövenként 3-5 kg termésre számíthatunk. elhasználása. szeder bogyói folyamatosan érnek augusztus közepétől zeptember végéig. A kifejlett bogyók kezdetben zöldek, ajd megpirosodnak, végül feketék lesznek. Csak az éreteket érdemes leszedni, mert nem utáérő gyümölcs. Az érett szeder friss fogyasztásra igen kellemes, kissé avanykás, zamatos gyümölcs. Házilag kiváló zselé, íz, szörp, sőt bor is készíthető belőe. Mélyhűtésre kiemelkedően alkalmas.

176 43. Mogyoró 176 A jobb termékenyülés érdekében több bokro t ü/tessünk. A mogyoróormányos rajzasa e/hú zódik, ezért ellene május-júniusban kétszer-háromszor is kell permetezni., E etem delén másfél évrizedet állami gazdaságokban dolgoztam. Hálás vagyok érte a sorsnak, mert itt tanultam meg és gyakoroltam később a nagyüzemi mezőgazdálkodás technikai fogásait. Itt állott médomban legközvetlenebbül foglalkozni munkatársaim szakmai és egyéni gondjaival, bajaival is. Olykor, ha valamit nem jól vagy nem kedvemre valón hajtottak végre, elővettem a zsebemből, és átadtam az illetőnek egy lyukas mogyorót. Többet ért a legszigorúbb fejmosásnál A lyukas mogyoró ügyét azóta is lépten-nyomon felvetik nekem a kertbarátok. Miért nem terem az egyébként egészségesnek látszó mogyoróbokor? Miért van az, hogy ha feltörik amogyorókemény héj át, azt belül üresnek találják? És egyáltalán mitőllyukas a mogyoró? Ilyenkor úgy gondolom, hogy az erre adandó válasz talán többet ér számukra egy lyukas mogyorónál. Mie l őtt azonban erre a kérdésre megkísérelnék választ adni, tisztázzuk a mogyoró származásának, elterjedésének és termesztésének néhány fontos részletét. Az irodalomból és tárgyi emlékek alapján tudjuk, hogy

177 mogyorót már a görögök és a rómaiak is kedvelték és ermelték. Az ő közvetítésükkel került el a Földközi-tenger örnyékéről Európa más vidékeire. A bolgár-török eredetű mogyoró szó az alma, körte, som, ökény és szőlő gyümölcsnevekkel együtt származott át a agyar nyelvbe. Őseink még nem terrnesztették, csupán yűjtögették az erdők szélén és a napfényes tisztásokon álló nogyoróbokrok gyümölcseit. Megkedvelték ezt a növényt, ely lenge barkáival a közelgő tavasz egyik legfürgébb írnöke. Néhány nagyüzemi ültetvényen kívül nálunk főként a iskertekben termesztik a mogyorót. Helye van ennek a növénynek a kertben, nemcsak azért, ert más módon nehezen kielégíthető fogyasztási igényt légít ki, hanem azért is, mert a mogyoróbokor- hasznosága mellett- díszítő értékű is: arányos növésű, viszonylag űrű bokor, amely térhatárolásra, cserjesornak is kiválóan ikalmas. A világon Török- és Olaszországban termelik a legtöbb ogyorót. Számottevő a termelése a Szovjetunióban (Grúa, Krím-félsziget, Azerbajdzsán), Görög- és Franciaorzágban, Spanyolországban, Angliában és az USA-ban is. ermesztése \ mogyoró természeténél fogva tövétől ágas, 2-5 m magas bokrot fejleszt. Az anyatő körül folyamatosan új sarjak jelennek meg. Levelei jóval a virágzás után fakadnak ki. gylaki növény, vagyis ugyanazon a növényen, sőt ugyanzon az ágon jelennek meg a virágai, amelyek azonban egyivarúak; a hímvirágokat magukba foglaló hengeres barkák ár augusztusban előtűnnek, de csak január-februárban nyílnak ki, és borítják virágporfelhőbe a környezetüket. A nővirágok a vesszők hosszában jelennek meg; némileg asonlóak a rügyekhez, de csúcsukból kárminpiros színű bibepamacs nyúlik ki. A nővirágok előbb, a barkák később yílnak ki, ami bizonyos fokú védelmet nyújt az önbeporás ellen, de a kertész számára gondot okoz: egy bokor, nem bokor, legalább két-három, különböző fajtájú mogyoróokrot kell a kertbe ültetni, ha termést is kívánunk szüreelni róluk. A magyorónak makktermése van, amely szabálytalanul asogatott szélű kupacsba ágyazva fejlődik ki. Egy csoportban 2-6 makk érik. A kezdetben zöldesfehér makk érésével 177

178 megbarnul, és - ha nem szüreteljük le idejében - kiesik a kupacsból. A mogyoróbokor jól tűri a hideget, csupán a kora tavaszi hirtelen hőcsökkenések szokták a barkák elfagyását okozni. Fénykedvelő növény, árnyékban nem hoz gyümölcsöt, de a közvetlen napsugárzást csak mértékkel kedveli. Ezért a déli fekvések nem valók neki, de szereti az északkeleti és északnyugati lejtőket. Az erős szelek a hajtásokat és a terméseket is letördelik. Nem igénytelen növény, legjobban a jó vízgazdálkodású, tápanyagokkal jól ellátott talajokon érzi magát. Vastag termőrétegre nincs szüksége, mert sekélyen gyökerezik. Éppen ezért rászorul azonban a nyári öntözésre. Általában ivaros úton szaporítják. Akinek van már termő mogyoróbokra, az saját maga is minden nehézség nélkül előállíthat új növényeket. Erre a legjobb módszer a tősarjak leválasztása és a porbujtás. Mindkét módon egy év alatt kiűltetésre alkalmas szaporítóanyagot lehet előállítani. Szokták a mogyorót a saját alanyára oltani is, ha azonban a sarj vagy a bujtás biztos helyről, bőven termő anyafáróf származik, akkor erre nincs szükség, hiszen a vegetatív úton előállított növények minden tekintetben öröklik az anyanövények tulajdonságait. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mogyoróbokornak elég nagy a térigénye. Ezért- ha termést is várunk tőlelegalább 4, de inkább 5 m-re kell a bokrokat egymástól ültetni. Az ősszel vagy tavasszal ültetett csemetéket 20 cm magasságban vissza kell vágni, hogy elágazzanak. Később az elöregedett, vastag ágakat kell fokozatosan ritkítani. A mogyoróbokor trágyaigényes növény. Komposzttal, istállótrágyával évenként szórjuk meg a környékét, és őszszel ássuk fel a talaját. Védeni kell a mogyorólisztharmattól, az almapajzstetűtől, a takácsatkától, de a legveszélyesebb kártevője a mogyoróormányos bogár. Ez az 5-9 mm hosszú, világosbarna színű ormányosbogár május-júniusban, elhúzódva rajzik, és az akkor még puha mogyoróba rakja le a tojásait. A mogyoró belsejében kikelő fehér kukac 6-8 mm nagyságúra fejlődik, szinte teljesen felhasználja a mogyorómagot, majd belülről 2 mm átmérőjű kerek ablakot rág a mogyoró héj án, kimászik, a földre veti magát, és a talajban be bábozódik. A rajzáskor rázogathatjuk a bokrok ágait, hogy leessenek, de eredményesebb, ha május-júniusban kétszer-háromszor permetezünk Ditrifon, illetve Metation 0,2%-os oldatával. 178

179 Amogyoró fajtáiközüla hosszúkás termésű Cosford K 2, gömbölyű R ómai mogyoró és a Nagy tarka Zel/i K 5 rdemel figyelmet. A makkok augusztustól októberig elhúzódva érnek meg. kkor kell szedni, amikor a termések a makkból kiemelheők. Egy mogyoróbokorról 2-3 kg termésre számíthatunk. Említést érdemel egy másik mogyorófaj: a törökmogyoró (Corylus colurna L.). Ez m magas, sudár fává nő. Szép, egyenes törzse korán parásodik; koronája szabályos kúp alakú; egyike a legszebb fáknak, különösen őszi lombszíneződés idején. Termése 4-7 cm-es kocsányon, sallangos kopáncsban helyezkedik el. Délkelet-Európában leventei mogyorónak nevezik. Gyümölcse igen kellemes ízű. Felhasználása l kg héjas mogyoróból közel 0,5 kg belet fejthetünk ki. Az 50% zsírt és 4-12% fehérjét tartalmazó, kellemes ízű és jellegzetes zamatú mogyoróbelet nyersen fogyasztják, és a cukrászipar használja fel. Egy évnél tovább ne táro/juk, mert elveszti zamatát. A rugalmas szövetű mogyoróvesszőből sétapálcát, síbotot, hordóabroncsot, szerszámnyelet készítenek. A legfinomabb faszenet mogyoró fájából égetik. A méhészek is kedvelik a mogyorót, mert ez adja az e lső tavaszi virágport a tisztuló repülést végző méheknek. A vörös és a sárga levelű mogyoróváltozatok, a szelde/t leve /űek, a csüngő növésűek és a dugóhúzószerű vesszőt fejlesztök is teremnek némi gyümölcsöt. Ezek azonban elsősorban dísznövények, amelyek a kert sokak által látott részébe valók, mert különlegességükkel egész évben felhívják a figyelmet magukra.!79

180 44. Gumós kömény A gumós kömény sok vizet. f ogyasz t. A csopogtetö öntözés alkalmaz ásával takarékosan bánhatunk a rendelkezésünkre álló öntözövízzel. A z életvitel szokásai állandóan változásban vannak. Egyes időszakokban ez a változás felgyorsul, másokban lassúbbá válik, de mindig a társadalmi és a technikai fejlődést követi. Különös, hogy a fogyasztás különböző szféráiban a fogy asz tói sz okások e ltérő sebességgel változnak. Leggyorsabb a változás az öltözködésben, aminek sajnálatos következménye, hogy év alatt hazánkban szinte teljesen eltűnt a népviselet. Kevésbé gyorsan változnak a lakáskultúrával kapcsolatos szokások. Faluhelyen még mindig elég gyakori, hogy a többszobás, korszerü családi ház felépült ugyan, de a lakók csupán a konyhát és egy szobát használnak belőle. Különös módon leglassabban az étkezési szokások változnak. A megszakott étrendtől, a megszakott ételektől valóban nehéz megválni; más, a korábbiaktól eltérő ételekkel nehéz megbarátkozni. Milyen sokan idegenkednek még mindig olyan évtizedek óta termelt és a piacokon árusított zöldségféléktől, mint a kelbimbó, a kelkáposzta, a tök és a spenót. Hát még ha a különlegességeket - a laskagombát, az articsókát, a rebarbarát vagy a brokkolit - emlegetném! /80

181 A legújabban megismert és különleges ízűnek, zamatúnak tartott,zöldségfélék közül mutatok be az alábbiakban egyet. Még véglegesen elfogadott magyar neve sincs, csak átmenetileg nevezték el gumós köménynek vagy édes gumós köménynek. Különös megjelenésű, dekoratív növény. Ismét egy példa arra, hogy a hasznos növények is lehetnek díszítő értékűek - akár az egynyári virágok közé ültetve is. Bizonyíték ez arra, hogy a hasznosság és a szépség korántsem ellentétes, hanem éppen egymást kölcsönösen erősítő tulajdonságok. A gumós kömény nem igazán új növény, mert már a görögök és a rómaiak is termelték az édesköményt, amelynek az utóbbi évtizedekben egy, gumót képző változatát szelektálták tovább. Az édesköményt a középkorban jobban ismerték, mint ma: kutyaharapás és bizonyos betegségek gyógyítására használták, de ahogy Alphonse Karr: Voyage autour de mon jardin című könyvében kritikusan állapítja meg: "két-háromszáz évvel ezelőtt is világosan látszott, hogy soha senkit se gyógyított meg". De a babonák a tudományos ellenbizonyítékok ismeretében is sokáig képesek tartani magukat! Most viszont az ánizsillatú magot termő fűszernövényből kiváló - egyelőre ugyan még luxusnak számító - zöldségféle lett. T errnesztése A gumós kömény egyéves noveny, amely tavasszal vetve nyárra eléri a cm magasságot, őszre pedig beérleli magjait. Erős, piszkosfehér színű karógyökere mélyen hatol a talajba, és sok tápanyag tárolására képes. Hamvaszöld lombja laza bokrot alkot, levelei szeldeltek, alapjuknál a harmat összegyűjtésére alkalmas hüvely alakul ki. Virágzata kétszeresen összetett ernyő, sárga, apró virágokkal Termése ikerkaszat. A növény minden része illóolajat tartalmaz, amitől az egész növény jellegzetes, édeskés, ánizsillatú. A gumós kömény kedveli a meleg helyeket, és szereti a napfényt. Számottevő a vízigénye. Csak a gazdag, tápanyagokkal jól ellátott vályog- és homokos talajokon érzi jól magát. Jellegzetesen hosszúnappalas növény, amely nyár derekán virágzik, és ezután érleli be magtermését. Mi azonban nem emiatt termeljük, hanem a föld felszíne fölött megvas- 181

182 tagodott szárrészéért, gurnójáért. Ennek a kifejlesztésére azonban csak akkor hajlandó, ha rövidülő nappajok mellett az őszi hónapokban nő fel. A gumós köményt másodterményként termeljük a kertekben. Előveteményei a korán lekerülő zöldségfélék: a zöldborsó, a fejes saláta, a korai retek, a zöldhagyma, a karalábé stb. lehetnek. Vetés előtt a földet minél mélyebben kell fe/ásni, a talaj ba nagyobb adag komposztot és m 2 -enként 3-4 dkg vegyes műtrágyát keverve. A magokat július közepén, 30 cm sortávolságra, 2 cm mélyen vessük el, és utána alaposan öntözzük meg. Az elvetett magvak - az ilyenkor szokásos meleg időjárás ellenére - lassan csíráznak, és csak nap múlva kelnek ki. Ezután a növények igen gyorsan nőnek úgy, hogy kikelésük után két héttel már egyelhetjük a növényállományunkat 30 cm távolságra. A kiszedett, fölösleges palántákat könnyen átültethetjük a kert más helyére. Amikor - néhány évvel ezelőtt - először jutottam hozzá a gumós kömény vetőmagj ához, súlyos csalódás ért: korán, májusban vetettem el, szépen kikeit és gyorsan fejlődött. Igen ám, de néhány hét múlva azt kellett tapasztalnom, hogy magszárat fejleszt, virágzik, de gumónak híre-hamva sincs. Csak később jöttem rá, hogy ami viszonyaink között csak július közepén-végén szabad a magokat elvetni, hogy az őszi hónapok csapadékosabb, párásabb, rövidebb nappalú körülményei között ne a generatív (virágzat), hanem a vegetatív szervei (gumó) fejlődjenek ki. Minthogy a növény csak kevéssé árnyékolja le a talajt, a gyomnövények az ágyásban vígan növekednek. Ezért többszöri kapálásra, talajlazításra van szükség. A gyors gurnóképződést legalább egyszeri lombtrágyázással vagy nitrogénműtrágyázással segítsük elő. A legjelentösebb feladat az öntözés. Lehetőleg többször és kiadós (20-30 mm) vízadaggal öntözzünk. A víz kijuttatásának módszerei közül használhatjuk az esöszerű öntözést, amely egyenetlen felszínű terepen is egyenletes vízellátást nyújt a növényeknek. Öntözhetünk barázdásan is; ez az öntözési módszer sok vizet igényel ugyan, de annak kijuttatásához nincs szükség bonyolult gépi berendezésre. Mint általában a veteményeskertekben, itt is ajánlható a csepegtető öntözési módszer, mert ez takarékoskodik a legjobban a vízzel, és a talajfelszínt nem nedvesíti, tehát nem hűti le. A helyesen megválasztott vetési idő ellenére előfordul- 182

183 hat, hogy egyes növények magsz árat f ejlesztenek. Ezeket 40 cm magasságban minél előbb vágjuk vissza. A gumókat október közepétől szedjük. Az öklömnyi, mintegy 100 g töm e gű gumókat érdemes betakarítani. Ez folyamatosan történhet egészen a fagyok beálltáig. A földből kiemeit növények vastag ka ró gyökerét levágjuk, és a gumóból kiinduló levelek nyelét is rövidre visszavágjuk. l m 2 területen tíz növényt nevelhetünk fel, tehát kb. l kg gumótermésre számíthatunk. Felhasználása A gumós kömény még különlegességnek számít, de egyszerű termelése miatt nincs kizárva, hogy egy-két évtized múlva a rendszeresen termelt és fogyasztott zöldségfélék között fogják emlegetni. A felszedett gumókat néhány hétig eltarthatjuk, ha van erre a célra alkalmas fagymentes, mérsékelten nyirkos helyiségünk (pince, kamra). A gumókról levágjuk a szárat és a gyökeret, megmossuk és megszárogatjuk, majd papírba göngyölve ládába rakjuk. A tárolás igen jó módszere a mél yhűt és : a feldarabolt gumókat megpárolva tesszük a - 18 c hőmé rs ékletű hűtőtárolóba. A gumóból meghámozva és megpárolva igen kellemes zamatú saláta készül. A leveleit halak pácolásához használják a konyha művészei. Bozsik Valéria : Különleges zöldségételek (Mezőgazdasági Kiadó, 1981) című könyvében a gumós köményt venkel néven emlegeti, és többféle felhasználási módját (szárítás, sütés, főzés ) ismerteti. Leírja, hogy miként lehet a gumós köm ényből levest, salátát, palacsintát, fánkot készíteni, illetve belőle é tvágygerjesztő italt, koktélt, bólét keverni. 183

184 45. Kelkáposzta A kiültetett palánták talaját friss komposzttal takarjuk. Ez megakadályozza a talaj kiszáradását és leh ű lé s é t, és így szebb és egészségesebb káposztát kapunk. N em hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerü, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is. A kelkáposzta Savoyából vagy annak környékéről származik, ezért a régebbi irodalmi források olasz káposzta néven emlegetik. Lippai a Posani kert káposztákról szóló fejezetében ugyancsak az olaszkáposztáról mondja: "zöld, a levele fodor, aki jóféle, főben megyen, mint a másféle (ti. a fejes káposzta, szerző ) ; de nem olyan tömött és kemény belől, hanem szép sárga és gyengébb a másiknál". (Érdemes itt idézni Lippai Jánosnak néhány sorát, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy ez a nagy tudású, tekinté- /84

185 lyes ember egészséges humorral is rendelkezett: "Nem versengek itt híjába a Káposztának nevéről, honnan hívatik annak Magyarul; noha némelyek arra akarják vonni, hogy az első feltalálóját ennek a fűnek Kápnak hívták: ezért attul volna eredete, mintha Káposzta annyit tenne, mint Káp hozta.") Hazánkban nagyon széleskörűen termelt növény a kelkáposzta, jóllehet sohasem vált olyan fontos népélelmezési eikké, mint a fejes káposzta. Termelik fólia alatt, korai szabadföldi, nyári és őszi terményként. Mohácson áttelelő kelkáposztát termelnek, amit ott minden bizonnyal a kiegyenlített klíma, az enyhe tél, a megfelelő talaj, az öntözési lehetőség, a kialakult termelési hagyomány, a körűlményekhez hozzászokott tájfajta és a piac közösen tett lehetővé, és a termelők számára jövedelmezővé. Miben kűlönbözik a kelkáposzta a fejes káposztától? Mindkét növény kétéves, vagyis az első évben csak a vegetatív szerveik fejlődnek ki, és a második évben hoznak magszárat, azon virágokat és becőtermésekben magokat érlelnek. Mindkét növény,jeje" voltaképpen egy gigantikus rügy. A kelkáposzta levelei fodrosak, hólyagosak; a fejes káposztáé simák, nem fodrozottak. A kelkáposzta hidegtűröbb a fejes káposztánál, ezért áttelelhető; a szárazságot is jobban elviseli. Viszont nem savanyítható, és rosszabbul is tárolható, mint a fejes káposzta. Termesztése A kelkáposzta hidegtűrő, a szélsőséges időjárást is elviselő konyhakerti növény. Fényigénye közepes, ami azt jelenti, hogy a korai fajták napon érzik magukat a legjobban, a nyáriak azonban szívesen veszik az ún. sétálóárnyékot, amikor magasabb növények (pl. kukorica, napraforgó, fiatal gyümölcsfák) vetnek rájuk átmenetileg árnyékot. Napfény hiányában a kelkáposzta felnyurgul, és nem fejesedik. A mérsékelt me/eget kedveli; c-on növekszik a leggyorsabban, az ennél magasabb hőmérséklet nem kedvez neki, kisebb fejeket fejleszt. A befejesedett növények átmenetileg még - 10 c-os fagyot is elviselnek. Kertben a könnyen felmelegedő, jó vízellátású, sok tápanyago t és humuszt tartalmazó talajok felelnek meg a kelkáposzta termeléséhez. Vízigényes növény, jóllehet a tartósabb szárazságot jobban viseli el, mint a fejes káposzta. Meleg, párás, csapadé- 185

186 kos helyen hozza a legszebb fejeket. Előnyös, ha gyorsan, folyamatosan fejleszti ki fejeit, mert a levelek csak igy lesznek zsengék. Víz hiányában vagy szakaszos öntözés es etén a f ej elöregszik, a levelek rágósak lesznek. A kelkáposzta egyértelműen tápanyagigényes növény. Lehetőleg frissen trágyázott ágyásba ültessük, és a növényeket lássuk el bőségesen könnyen oldódó tápanyagokkal - fejtrágya, illetve lombtrágya formájában. Kiskertben a kelkáposztát csak palántázással érdemes termelni. A palántákat magunk is nehézség nélkül előállíthatjuk. Egészséges, üde, fehér és fejlett gyökérzetü palántát ültessünk ki. A jó palánta 3-4 lomblevelü, zömök, szívós és edzett. A túlfejlett palánták nehezen erednek meg. A korai termeszrésre nevelt palántákat 6-7 hetes korukban ültethetjük ki március végén, arnikor tartós fagyoktól már nem kell tartani. A késői növények palántáit nyáron neveljük fel. Ehhez csak 4-5 hétre van szükség; a kiültetésükre június elején kerül sor. A kelkáposzta könnyen palántázható növény, mert a palánták a kiszedéssei és új helyre ültetéssei kapcsolatos "sokkor" jól kiheverik. Az ültetési távolság a koraiaknál 35 x 35 cm, a későbbieknél 50 x 50 cm. A palántákat fejes saláta, hagyma, spenót közé is ültethetjük, sőt néhány kelkáposzta helyet kaphat a gyümölcsfák körüli tányérban vagy a szőlősorok között is. Védettebb, enyhébb telü vidékeken érdemes megpróbálhozni az átteleltetéses termeléssei is. Ennek a sarokpontja az, hogy a palántákat október közepéig kiültessük, és azok a fagyok beállta előtt begyökeresedjenek, de ne növekedjenek tovább. A palánták áttelelését elősegíti, ha talajukat megdarált szerves hulladékkal (friss komposzttal), falevelekkel, felszecskázott fűvel, szalmával letakarjuk. Fajtái közül a korai S zentesi korai és a Vorbote (Futár), a középérésü Vertus, a késői S zemesi kései és az áttelelő Mohácsi (Adventi) ismert. Mint a káposztaféléknek általában, a kelkáposztának is többféle kártevője és betegsége van. Már palántakorban védekezni kell a palántadőlés, később a peronoszpóra, a levéltetvek és a káposztalepke hernyója ellen. A korai fajták az ültetéstől számított nappal, a késeiek nappal szedhetők fel. Utánuk az ágyásban még rövid tenyészidejü másodterményeket vethetünk. Mind a korai, mind a késői fajták fejeit akkor kell leszedni, amikor a levelek még üdék. Ekkor a fejet oldalra döntjük, 186

187 és metszőollóval vagy késsel levágjuk a szárról. A koraiak 0,5-1 kg-os, a későiek 2-3 kg-os fejeket is fejlesztenek. A kelkáposzta nyá ri ápolása rendszeres kapálásból, öntözésből, műtr ágyázás ból és gondos n övé n yvé d e lemből áll. Húsos, lédús leveleit főként a levéltetvek és a káposztalepke falánk hernyói támadják meg. Felhasználása A kelkáposzta táplálkozási értékét a benne levő szénhidrátok, de még inkább az emészthető rostok, az ásványi sók, a viszonylag nagy mennyiségű B 1 - és B 2 -vitamin-, valamint vastartalma, íz- és zamatanyagai adják. A sokak által lenézett kelkáposzta ily módon értékesebb zöldségféle még a fejes káposztánál is. Használati értékét tovább növeli, hogy - korszerű konyhatechnika mellett - a kelkáposztából készült ételeket a gyengébb gyomrúak is fogyaszthatják, mert könnyebben emészthetőek, mint a fejes káposztából készült, többnyire sok zsiradéket tartalmazó, "magyaros" fogások. Felhasználás előtt a külső, sötétzöld, durva szövetű leveleket le kell szedni. Legfinomabb a belső, zöldessárga, tömött fej, ennek igen mérsékelt a "káposztaíze" is. A kelkáposztát egész éven át fogyasztják, de - a fejes káposztától eltérően- savanyításra, tartásításra nem alkalmas. Szabadban a földbe vermelve és betakarva jól átteleltethető, és pincében is el lehet tartani oly módon, hogy tövestül szedjük fel a kerti ágyásból, és a pincében nyirkos homokba állítjuk a gyökérzetét. A fejekről leszedett külső borítólevelek takarmányozási célra használhatók fel. 187

188 46. Csicsóka N emcsak Ha meghonosodik a kertben, alig lehet kiirtani! a női divat változik, hanem a termelt növények divatja is. Egyeseket valamikor nagy lelkesedéssel kultiváltak, ezek azután valamilyen ok miatt (betegségek, kártevők megjelenése, termesztési körülmények megváltozása, fogyasztói szokások alakulása) fokozatosan kiszorultak a földekről. Közéjük tartozik a csicsóka is, amely -bízom benne, hogy helyesen ítélem meg- néhány társával együtt (lóbab, lencse, articsóka) ismét kezd divatba jönni. Ennek a változásnak az okát most bízvást abban kereshetjük, hogy nagyon egyszerűen t ermelhető, bőven termő és ellenálló növény; gumótermésének pedig az a fontos jó tulajdonsága van, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják. Márpedig ez igazán nagy jelentőségű dolog, hiszen az orvosi statisztikák szerint százezer honfitársunk szenved ebben a különlegesen diétás étrend betartását követő betegségben. Ezért érdemes az érintett családok kertjében legalább néhány bokor csicsókár ültetni. A csicsóka Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába. Legnagyobb tömegben Franciaországban termelik, mintegy 150 ezer hektár területen. 188

189 Legföljebb találgatni lehet, hogy a furcsa, kissé mulatsáos nevét honnan nyerte. Az orosz, a német, a francia, a seh, a lengyel, a bolgár és a román nyelvben topinamburtak nevezik, csak az "extravagáns" angol nyelv mondja erusalem artichoke-nak. Nálunk elég általános az esküvői kívánság: szaporodjatok, mint a csicsóka! A fészkesvirágzatúak közé tartozik, és közeli rokonság >an áll a napraforgóval Tavasszal akár össze is lehet őket éveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga viráai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, ugusztus elején virítanak. Szára - azonos talajviszonyok özött - a napraforgóénál vékonyabb, de magasabb; akár m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ~zért a gumók elültetésével szaporítják. Gumói, amelyek valójában megvastagodott szárképleek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5-20 cm hosszú száon ülnek, emiatt nagyobb területen helyezkednek el. Ezért ehéz valamennyi gumót felszedni a fészek ből! Héjuk színe ehet fehér vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint l rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripasos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható. ermesztése \. csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz zintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talaokon is megél. Megterem a seké/y termőrétegű, kötött, sőt a rutóhomok talajú területeken is. A kert sarkában van a helye, ahol más, igényesebb növéyeket valami ok miatt nem lehet megtermelni. Nagyon jó zolgálatot tesz gyeptörésben és akkor, ha a kezdő kertész ~yomos, gyepes telket vesz művelés alá. Pionírnövény! Természetesen a csicsóka is meghálálja az istállótrágyáást és a nitrogént, foszfátot és kálit tartalmazó műtrágyáat. A klíma az ország minden vidékén megfelel a csicsóka ermesztéséhez. Gumója ültetésével szaporítjuk. Legjobban a "földből Oldbe" módszer vált be, vagyis az olyan ültetés, hogy a Oldből kiszedett gumókat azonnal elűltetik más helyen. rre bőségesen van idő, mert a csicsóka ültetési ideje októ 'ertől május elejéig tart, de a legjobb március végén ültetni. Föltétlenül ajánlatos a tavaszi ültetés a bekerítetlen, erdő ~özeli kertekben, mert a gumókat a vaddisznók előszeretet- 89

190 tel túrják ki. (A csicsóka leveles szára viszont az őzek, a szarvasok és a nyulak kedvelt takarmánya.) Ahol egyszer megtelepítettük a csicsókát, ott nem kell néhány évig újra ültetni, mert a kiszedéskor rendszerint marad a földben annyi gumó, amennyiből a következő évben is fejlődnek bokrok, 4-5 évi egy helyben maradás után azonban a gumók annyira elaprózódnak, hogy akkor új helyre kell őket telepíteni. A töveket egymástól 5(}-60 cm-re ü/tessük. A gumók legalább 6 cm mélyen legyenek a talajfelszíne alatt. Legjobbak a g-os vetőgumók, amelyeket- ha kevés van belőlük - hosszában ketté is vághatunk. A csicsóka kezdetben lassan nő. Ebben az időben a tövek környékét kapálással kell gyommentesen tartani. Később a hajtások növekedése fe/gyorsul, és a lombozat annyira beárnyékolja a talajt, hogy a gyomok meg sem élnek alatta. A kifejlett gumók szedését október elején kezdhetjük meg, de folyamatosan is szedhetjük még télen is. Arra kell ügyelni, hogy minden gumót kiszedjünk, nehogy a következő évben akaratunk ellenére hajtsanak ki. Kártevő ritkán támadja meg. Olykor fordul elő, hogy a lomhozatát a lisztharmat megfertőzi vagy fehérpenészes rothadás lép fel. Előző esetekben egy permetezés elegendő, míg az utóbbi betegség ellen a lomb elégetésével védekezhetünk. Egy bokor alól 5-8 kg gumó t szedhetünk fel. Felhasználása A csicsóka fontos diabetikus eledel lehetne. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál A fruktóz t a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasonítja át. Nem tudta ezt még a nagy tekintélyű Galgóczy Károly uram, aki a Kertészet kézikönyve című munkájában (1896) még így ír: "... a csicsóka mint emberi eledel alig jöhet szóba, fő jelentősége az, hogy hitvány, félreeső területeken, hol egyéb alig termeszthető, meglehetős disznólegelőt lehet segélyével alakítani, szárai pedig juhtakarmányt és tüzelőanyagot szolgáltatnak." /90

191 Ma már tudjuk, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas. a a gumókat főzés előtt vízben áztatjuk, akkor az édeskés zük is eltűnik. Változatlanul fennáll azonban a gond a tárolással, mert sak alacsony hőmérsékletű, elég magas légnedvességü helyiégben nem fonnyad meg. Nyirkos homokban azonban - apasztalatom szerint - hónapokig eltartható. A legjobb ódszer: mindig annyit kiszedni belőle, amennyit azonnal fe/használnak. A burgonyához hasonlóan készíthető el; saláta, köret, töltelék, kirántott, sült ételek alapanyaga. Tisztítása nem könnyű, mert a dudoros felületéről a éját elég hosszadalmas munkával lehet eltávolítani. Az utóbbi években ipari célokra is használják. A gumókból - a burgonyához hasonlóan - szeszt főznek (l t-ból lszesz állítható elő), és fruktózt is gyártanak. Franciaországban nagy jövőt jósolnak a esicsókából előállítható üzemanyagnak. De visszatérve még egyszer a kertbeli hasznosítására! A kert gondozójának minden ősszel megismétlődő problémája, hogy mivel kötőzze be a díszfüveket, a rozmaringbokrokat és a fagyérzékeny örökzöldeket? Nos, a csicsóka levágott, lombos sz ára erre a célra kiválóan alkalmas. És a vadászok is ismét f elkaralhatnák a csicsókát. Kevés munkával meg lehet telepíteni az erdőszélekeil, ahol minden kezelés és gondozás híján is elszaporodik. A gumókat a vaddisznók egész télen előszeretettel lakmározzák, így nemcsak a vadállomány kondíció ja javul, de bizonyos mértékű kíméletet remélhetnek azok a kertek is, amelyek - bekerítve vagy bekerítetlenül- sokat szenvednek a falánk vadállatok látogatásától, túrásától!91

192 47. Bimbóskel A A megkésve fejlődő tövek levélkoronáját levágjuk; így a bimbók gy orsabban fejlődn ek ki. ki az életének nagyobb részét a természetben - kertben, mezőgazdasági nagyüzem ben, erdőben- töltötte el, az akarva-akaratlanul szelektál az őt körülvevő é lől é n yek között. Akadnak, amelyekhez kevésbé kötődik és vannak, amelyekhez érzelmileg szorosan kapcsolódik. Ezen utóbbiak közé természetszerűen főként azok az élő l ények sorolódnak, "akikhez" valamilyen kellemes élmény, emlék fűződik. Számomra a termelt növények közül a bimbóskel egyike az emlékezetes növényeknek. Hogy miért? Az ötvenes évek elején (amikor ezt a növényt a nagyközönség még alig ismerte nálunk) az akkor általam irányított állami gazdaság már termelt kelbimbót a Magyar Hűtőipar megrendelésére. A termelés eredményesnek bizonyult. A sikert azonban nem az eladott kelbimbóból származó tetemes jövedelem jelentette, hanem az, hogy a visszamaradt lombot és a felszecskázott szárat a tehenekkel etetve, a tejhozam ugrásszerűen megemelkedett, ami abban a tejszegény időben különösen örvendetes eseménynek számított. Talán ennek az élménynek a hatására kertemnek azóta is!92

193 elmaradhatatlan terménye a bimbóskel; mini káposztafejeiből szép és ízletes köret készül az ünnepi asztal számára, a szárát és a leveleit pedig- saját állatállományom nem lévén - a szomszéd csirkéi fogyasztják el jó étvággyal. Vavilov szerint a káposzta géncentruma a mediterránvidéken van. A növénynek sok évezreden át nem alakultak ki változatai. Az egyiptomiak például csak a simalevelű káposztát ismerték. N agy Károly Capitutaré-jában már megemlíti a karalábét, és a 12. századbeli irodalmi emlékekben szó esik a kelkáposztáról, a fehér és vörös fejes káposztáról is. Valószínűleg jóval később alakult ki a ke/káposzta, majd a században tűnt fel a karfiol. Végül legutolsóként ismerte meg az emberiség a bimbóskelt. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, és ezért nevezik az angol nyelvben brüsszeli káposztának (brussel sprouts). Galgóczy Károly: Kertészet kézikönyve című, 1896-ban megjelent munkájában, amely pedig az alcím szerint "tüzetes utasítás a konyhakertészet, gyümölcstenyésztés és virágmívelés körében", még hiába keressük a bimbóskelt! Külleme különlegesnek mondható, mert semmi más, nálunk termelt növényhez nem hasonlatos. Méteresre megnövő szárán, a levelek tövében nőnek a diónyi, káposztához hasonló szerkezetű bimbói, kedvező esetben akár 100 darab is egy tövön. Önmagában is dekoratív jelenség, akár a virágágyban is megállja a helyét. Kétéves növény, amely az első évben csak a vegetatív szerveit fejleszti ki, és a második évben hoz magot. A nálunk termelt bimbóskelek javarészt hibridek (a magtasakon F 1 jelzés látható), és ezek magja továbbtermesztésre nem alkalmas. Termesztése A bimbóskel nem igényes növény, szinte minden kertben megtermelhető. Mégis inkább a középkötött, kissé meszes talajok növénye. Homokon igen sokat kell öntözni. A kertben a frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet; különösen előnyös számára, ha a földet komposzttal gazdagítottuk. A bimbóskel ugyanis több kálit és kevesebb nitrogént igényel. Túlzott nitrogénadagolás esetén a bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Igen jelentős a növények bórigénye, ezért ajánlatos őket bórtartalmú lombtrágyával egyszer-kétszer megpermetezni. Sok fényt igényel, ezért nem szabad sűrűn ültetni, de nem 193

194 előnyös a fák árnyékában sem nevelni, mert itt nem fejlődnek ki a bimbói. Csak három-négy évenként ül tessük ugyanarra helyre, nehogy a kártevői és betegségei módfelett elszaporodjanak. A bimbóskel vízigényes növény - jóllehet a káposztafélék között a legjobban viseli el az időszakos szárazságot. Lehetőség szerint öntözhető helyre ültessük. A mi körülményeink között a bimbóskel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe. Előterménye lehet a zöldborsó, a retek, a fejes saláta, a spenót, a karalábé vagy a zöldhagyma. J ó módszer az is, ha a palántáit uborka- vagy zöldbabvetés közé ültetjük. Ennek kettős haszna is van: területet takarítunk meg vele, mert a palánták kezdetben igen lassan növekednek, és az uborka, illetve a bab számára szélárnyékot is nyújt a viszonylag nyurga növésű és nagy lombú bimbóskel. A magjait cserépbe, ládába vagy- ha sok palántát akarunk nevelni - palántanevelő ágyba vetjük el május közepén. A csírázó magvak 5-6 nap alatt kikelnek; a palántákat - föltéve, hogy nem állnak nagyon sűrűn - nem szükséges átűltetni. Hathetes korukban, 4-5 levelesen ü/tessük el a palántákat a veteményeságyásba. Helybe nem szoktuk vetni, mert ez pazarlás volna a drága vetőmaggal Ha mégis, akkor a sűrűn álló palántákat át lehet ültetni a veteményeskert más helyére. Az alacsony növésű fajtákat 50 x 50 cm-re, a nagyobb termetűeket 70 x 70 cm távolságban űltessük egymástól. Túlságosan ne takarékoskodjunk a hellyel, mert a sűrűn álló növények bimbói kicsik és lazák maradnak, tehát használati értékük csökken. Jó helye van a bimbóskelnek a kerítés mellett egy sorban vagy a virágos- és a veteményeskert közé térelválasztónak ültetve, mert az egyenes, derék növények úgy állnak egymás mellett, mint a díszőrség tagjai. Kiültetés után rendszeresen gondoskodjunk az ágyás gyommentességéről és a talaj lazításáról A növények között óvatosan kell munkálkodni, mert a levelek nagyon törékenyek. A bimbóképződés megindulása előtt egyszerkétszer permetezzük Volldünger vagy Wuxal előírásos oldatával. Szeptemberben, amikor a bimbók fejlődése felgyorsul, az oldalleveleket kitördeljük, de a levélkoronát meghagyjuk. Így a bimbók több fényhez és tápanyaghoz jutnak, és jobban kifejlődnek, zártak, kemények maradnak. Októberben /94

195 a levélrózsa közepét is kivághatjuk, és ezt nagyon zsenge kelkáposztaként használhatjuk fel. A bimbóskelnek elég sok kártevője van. A kis palántákat a nyári, száraz és meleg idöszakban gyakran támadják meg a földibolhák. Késöbb a káposzta- bagolypille hernyója rágja a lombot, a levéltetvek telepednek meg rajta, és késő őssze l a meztelen csigák lepik el. A kifejlett növények jól tűrik a hideget, sőt a kemény téli fagyokat is. A növények közül csak annyit kell fe/szedni, amennyinek a bimbóita háziasszony felhasználja. A többi tő a helyén maradhat, és ezeket folyamatosan takarítjuk be. A téli fagy még előnyös is, mert a bimbókban ennek hatására fokozódik a cukortartalom, és csökken a "káposztaíz". Egy tő g bimbót terem. Négyfőnyi család számára tövet űltessűnk. Fe/használása A kelbimbók beltartalmi értéke j e l e nt ős: sok A-, B 1 -, S z és C-vitamint tartalmaznak, és számottevő az emészthető rost- és fehérjetartalmuk is. Nagy értéke, hogy kifejezetten téli zöldség, tehát akkor kerülhet a család asztalára, amikor viszonylag kevés és drága a friss zöldség. Akinek a kertje távol van a lakásától, az kénytelen a kelbimbó termését a fagyok előtt leszedni. A legjobb eltartási módnak a háztartási m élyhűt és kínálkozik; a megválogatott bimbók torzsáját simára vágjuk, sós vízben néhány percig elöfözzűk, és nejlonzacskóban lefagyasztjuk. A friss és a fagyasztott kelbimbóból könnyen és gyorsan készíthetök a korszerű ízlésnek megfe lelő, tápláló, de nem hizlaló ételek. /95

196 48. N aspolya Termőrügyei a v e sszők és t e rmőr észek végén vannak. Ezért a vesszőket tilos vissz avágnil Csak az idős bokrokat kell ritkít ani. Vis termetű fa vagy többnyire tövétől ágas bokor,.l'\.. amely a kertekben kettős célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk bőviben a gyümölcsne~, ezért joggal soroljuk a gyümölcstermő növények közé. De besorolhatjuk a díszcserjék társaságába is, hiszen molyhos, lándzsás levelei, sűrű lombja, csinos alakja, valamint 3-5 cm átmérőjű, május közepén nyíló fehér virágai erre is jogot adnak. A családi ház kertjében, a hétvégi kertekben mindenesetre érdemes legalább egy naspolyabakrot telepíteni. A naspolya hazája Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli lejtőin van. A Balkán-félsziget országaiban vadon terem, de a kertekben szívesen ültetik. Melegigényes növény lévén a Kárpát-medencénél északabbra nemigen merészkedik. Német vendégeimtől gyakran kérdezem, hogy ismerik-e a "mispel"-t, de többnyire tagadó választ kapok tőlük. Ezek után nehéz volna megnyugtató választ adni arra, hogy a jó öreg Linné Károly miért adta a naspolyának a "germanica" speciest. Rendszertanilag a lágymagvú almá s te rm ésűek közé tarto-!96

197 zik, vagyis az almának, a körtének és a birsnek a rokona, annak ellenére, hogy a magjai kemények és nehezen csiráznak. Még azt se tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mióta termelik nálunk a naspolyát. Annyi azonban kétségtelen, hogy az első magyar gyümölcsfaiskolai árjegyzék, amelyet Bodor Pál 1812 szeptemberének l. napján, Kolozsvárott jelentetett meg (és amely nem kevesebb, mint 34 almafajtát és 22 körtefajtát ajánlott a nagyérdemű vásárlóknak!) az egyéb gyümölcsnemek kategóriáiában a "naspolyát" is felsorolja. Ennek ellenére a mai napig indokolatlanul mellőzött és mostoha gyümölcs maradt. Hogy honnan származik a neve? Minden valószínűség szerint a latin mespila szóból, illetve annak elolaszosodott nespula változatából A Schlagli-magyar szájegyzék ( ) tétele is nespula néven említi. Számos népies neve kűzűl a leggyakoribb a lasponya és a miszpolya. Termesztése Aki naspolyát akar a kertjében ültetni, az föltétlenül oltványt vásároljon. Lehet ültetni magról kelt vagy sarjból fejlődött csemetét is, ezek azonban jóval kisebb gyümölcsöket hoznak, fájuk pedig többnyire tövises, aká csak a vadkörte és a galagonya. A faiskolákban naspolya-, körte-, alma- vagy birsalanyra szakták szemezni, illetve oltani, de előfordul, hogy a galagonyát választják alanynak azért, hogy a bokor kis termetű maradjon. A csemete a faiskolában két év alatt cseperedik kiültethető növénnyé. A naspolya a meleg tájak szülötte, nálunk se szereti a hideg fekvést. Legjobban a napos, félárnyékos helyeken érzi magát, épületek, falak északi oldalára ne ültessük. A téli hideget viszont jól elviseli, és a kora tavaszi fagyok se szaktak kárt tenni a késó'n nyíló virágokban. Gyökérzete sekélyen terjed, ezért nincs szüksége mélyrétegű talajra. Különben se válogat a talajokban, de legszebben a kissé nyirkos, tápdús talajokban fejlődik. Sovány, száraz területen föltétlenül öntözni kell. A rendszeres trágyázást az én kertemben bőséges terméssel hálálja meg. A naspolya virágai öntermékenyek, nincs szükségük más fajta vagy más egyed virágporára ahhoz, hogy a virágból gyümölcs fejlődhessék. Ez nagy előny, mert ily módon a naspolya társ nélkül is ültethető. Egy átlagos család számára elegendő is egy bokor termése annál is inkább, mert egy 197

198 kifejlett, egészséges naspolyabokor kg gyümölcsöt képes teremni. Fajtái a gyakorlatban nem ismertek, jóllehet Mohácsy Mátyás: A gyümölcstermelés kézikönyve című korszaknyitó művében megemlíti a Nottinghami, a Hollandi és a Házi naspolyát. Ezeket azonban manapság már hiába keresnénk a faiskolai lerakatok kínálatában. Ezért egyszerűbb, ha igényünket arra korlátozzuk, hogy a naspolya gyümölcse nagy legyen. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, nincs is vele baj, mert rendszeresen terem. Egy dolgot azonban föltétlenül meg kell jegyezni: a naspolya vesszőit nem szabad megmetszeni. Aki ugyanis bekurthja a vesszőket, az a termést vágja le a bokorról, mert a naspolya termőrügyei a vesszők csúcsán állnak. Nemegyszer találkoztam olyan kertbaráttal, aki a naspolya terméketlenségére panaszkodott. Kérdezgetésem eredménye mindig az volt, hogy ő bizony tavasszal úgy akarta a naspolyabokrot terrnőre bírni, hogy az őszibarackhoz hasonlóan metszette meg. Az idősebb naspolyabokrokat is csak ritkítani szabad, tehát szükség esetén a nagyon sűrün álló ágakat tőből fűrészeljük ki, és semmiképpen se feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről! A naspolya jól tűri az if.jítást is, ezért a nagyon idős, felkopaszodott, felnyurgult bokrokat érdemes megifjítani. Erre lombfakadás előtt, tavasszal kerüljön sor. Ügyeljünk arra, hogy a koronát alkotó, megmaradó 5-6 vázág egyenletesen helyezkedjék el, és megközelítően azonos erősségű legyen. A vázágak végén föltétlenül maradjon egy egyéves vessző, amely a továbbnövekedést biztosítja. Betegségek és kártevők a naspolyát nem szokták megtámadni. Ennek az okát abban kereshetjük, hogy a növény minden része sok csersavat tartalmaz. Felhasználása A naspolya különleges alakú gyümölcse utóérő, vagyis a fárólleszed ve még nem fogyasztható. Lippai János, a Posoni kert-ben erről így ír: "A noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és akkor eszik őtet nyersen, mert főve nem láttam". A 17. század kertészének bölcs tanácsát ma is jó szívvel 198

199 fogadhatjuk meg. A naspolyát október végén-november elején ajánlatos leszüretelni. A kemény, élvezhetetlen gyümölcsöket egy rétegben rakjuk ki a padláson vagy a kamrában. Nedves, párás helyen a penészesedését úgy előzhetjük meg, hogy a helyiségben a hordók kénezéséhez használatos kénlapot égetünk el. Az se baj, ha fagy éri őket. December végére - ha szerencsénk van, akkor karácsonyra - a gyümölcsök fokozatosan megpuhulnak, színük sötétebbre vált. Ízük édes, kellemes, jellegzetes. A naspolya igen tápláló gyümölcs. Nagy értéke, hogy a naspolya akkor válik élvezhetővé, amikor szerény a gyümölcsválasz ték, hiszen a déligyümölcsön kívül karácsony és újév táján csak a saját termelésü téli alma, a téli körte és a felaggatott csemegeszölő kerül a család asztalára. Az ünnepnapok gyümölcstálját a naspolya is színesíti, sőt még a karácsonyfára is fellehet függeszteni - ahogy régen a dióval és az aranyalmával gyakorolták. Lekvárt, sőt zselét is lehet belőle főzni, mert sok pektint tartalmaz. Fája nagyon szívós, az esztergályos- és az asztalosiparban megkülönböztetett értéke van. A faszabrászok is sokra értékelik. A bokor kérge és a levelei is jelentős mennyiségü csersavat tartalmaznak, ezért régebben cserzésre használták. A kéreg főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására, a magvak főzetét pedig vesekő elhajtására alkalmazták. /99

200 49. Sárgarépa A sárgarépa magjai lassan csiráznak, ezért ajánlatos a vetőbarázdát alaposan megnedvesíteni, és a talajlakó kártevők ellen fertőtlenítőszer t kiszórni. A ki veteményeskertet tart fenn, vagy éppen most készíti a következő évi vetések tervét, semmiképpen se feledkezzék meg a sárgarépáról, erről az oly gyakran fogyasztott zöldségféléről Nagy kár, hogy kiváló étrendi tulajdonságait nem használjuk ki eléggé, sőt még mindig él sokakban valami sanda előítélet a sárgarépával szemben. Igaz viszont, hogy gyerekeinket sokszor azzal biztatjuk a sárgarépa-főzelék elfogyasztására, hogy jól fognak tőle fütyülni. A közép-ázsiai géncentrumból vándorolt nyugat felé, és feltehetően a mórok telepítették át az Ibériai-félszigetre úgy, hogy spanyol közvetítéssel jutott el Európa többi országaiba. Fajai szinte minden kontinensen megtalálhatók. Egyik ősi formája - a vad murok - nálunk a réteken, lege lőkön, szántóföldeken gyakori gyom. Fogyasztása- egyesek szerint- igen régi eredetű. Vannak azonban más vélemények is. Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? című könyvében azt írja, hogy a sárgarépa ikerkaszattermését (egyszerüen: magját) megtalálták az ősember svájci cölöpépítményeinek tóüledékében. Ez azonban szerinte még korántsem bizonyítja azt, 200

201 hogy az ősember valóban fogyasztotta volna a sárgarépa gyökerét, hiszen a húsos gyökér nem maradt meg az iszapban. Sokkal valószínűbb, hogy a cölöpépítmények lakói a fekhelyüknek használt szénával együtt vihették lakóhelyükre a sárgarépa felmagzott szárát is. Ennek termései hullottak a tóba a padozat repedésein át, és maradtak "tanúként" a múltat kutató utókorra. A sárgarépa tehát valószínűleg csak az i. sz. l. század óta szerepel az emberiség étlapján. Korábban a pasztinák töltötte be azt a szerepet, amit most a sárgarépa. Az első írásbeli emlék a sárgarépa fogyasztásáról Ibn Al Avam, arab tudóstól származik a 12. századból; ő már különbséget tesz az ízletes, vörös színű és a zöldesbe hajló, sárgás színü répa között. Ez utóbbi magasan kiemelkedett a földből (akárcsak a mostani takarmányrépák némelyike), mert csak attól zöldülhetett meg, hogy a koronáját a napfény érte. Nemesítése már a 16. században megkezdődött. A legismertebb Nantesi-karotta 1864 óta, megszakítás nélkül egyike a legjobb fajtáknak. Kiemeit táplálkozási értékét nagy (6-12 mg/100 g) karotintartalmának köszönheti. Ez a vegyület az A-vitamin előanyaga, aminek a hiánya különféle szembetegségeket és látási elégtelenséget (farkasvakság) okoz. Termesztése A sárgarépa viszonylag hidegtűrő növény. Magjainak csirázása már 4-6 oc hőmérsékleten megkezdődik, de fejlődésének optimurna c-on van. Nem nagy a fényigénye sem, ezért köztesnövényként is termeszthető. A könnyű, laza, mérsékelten meszes talajok növénye. Jól díszlik a meszes öntéstalajokon és a láptalajokon is. A tápanyagok közül nagyobb mennyiségben a kálit követeli meg. Azt az ágyás t, ahol a veteményeskertben sárgarépát kívánunk termeszteni, már az előző év őszén mélyen ássuk fel, mert a sekélyen megporhanyított talajban a sárgarépa gyökere elágazik, lábas lesz. A magvetés ideje korán tavasszal, a fagyok elmúlta után van. Az elgereblyézett talajban cm-re jelöljük ki a sorokat egymástól. Ha száraz az idő, akkor a kihúzott vetőbarázdát alaposan öntözzük be, mert a sárgarépa magja lassan csírázik. Mint általában az olajat tartalmazó magok, ez is nehezen veszi fel a vizet, M hétig is elfekszik, amíg 201

202 végül kikel. Ezért szokás a gyorsan csírázó hónapos retekkel együtt vetni; ez a növény jelzi a sor helyét, és lehetővé teszi, hogy a sárgarépát még kikelése előtt megkapáljuk, talaját megporhanyítsuk, és ezzel kezdeti lassú növekedését elősegítsük. A mag 2 cm mélyen kerüljön a talajba, és fölötte a földet alaposan tömörítsük a gereblye fokával vagy lapát fonákával; ez meggyorsítja a magok vízfelvételét és kikelését. Amikor a növénykék két-három levéllel rendelkeznek, akkor a vetést ki kell egyeini úgy, hogy a szomszédos növények egymástól 5-6 cm-re álljanak. Erre a munkára nincs szükség akkor, ha drazsírozott magot vetettünk. A sárgarépavetést gyakran kell kapálni, nemcsak a gyomok elleni küzdelem céljából, hanem azért is, hogy a talaj felszíne mindig laza, porhanyós legyen. A hosszabb tenyészidejü sárgarépákat két-három alkalommal fejtrágyázzuk vagy lombtrágyával permetezzük meg. Vízigényes növény lévén, meghálálja az öntözést. Különösen a magok csirázása idején és a gyökértest kialakulásakor van szüksége sok nedvességre. A folyamatosan, erélyesen növekvő sárgarépa sokkal kellemesebb ízű és szöveti szerkezetű, mint azok, amelyek a szárazság miatt szakaszosan növekedtek. A rövidebb tenyészidejű fajtákat másodterményként is vethetjük - fejes saláta, zöldborsó után - egészen június közepéig. Megkísérelhetjük a novemberi vetést is; az ekkor földbe kerűlt magok korán kikelnek, és ezek szedhetők a leggyorsabban tavasszal- föltéve, hogy a kemény, szigorú tél nem pusztítja el a duzzadó csírákat. A sárgarépa kétéves növény, amely az első évben a gyökerét fejleszti ki, és csak a másódik évben hoz magszárat, virágot és érlel magot. E szabályszerűség ellenére előfordul, hogy a növények egy része már az első évben felmagzik. Ennek az oka rendszerint a nem megfelelő vetőmag. Gondosan válasszuk meg a vetendő fajtát, mert azok nem helyettesítik egymást. Frissfogyasztásra a rövid (80-90 nap keléstől a szedésig) tenyészidejű fajtákat válasszuk. Ezek gyökere rövid, zamatos, húsuk kissé laza, tárolásra nem alkalmas. Ilyen fajta a Párizsi hajtató és a Duwicki. Átmeneti fajta a szép, hengeres répát fejlesztő Nantesi-karotta. E/tartásra hosszú ( nap keléstől a szedésig) t enyészidejű fajtákat vessünk. Ezek répája hosszú, húsuk tömött, jól tárolható. Ilyen fajta a Fertődi vörös. A rövid tenyészidejű fajtákat folyamatosan szedjük fel a 202

203 kertből, aminek következtében a földben maradóknak több hely jut. A hosszú tenyészidejűeket addig tartjuk a földben, amíg lehet, mert c-os fagyot még elviselik. Ásóval emeljük ki őket a földből, nehogy egy részük beszakadjon. Gyakori betegségük a szklerotíniás rothadás, a lisztharmat; a kártevők közül a sárgarépalégy és a gyökérgubacsfonálféreg rontja a terméskilátásokat. Sok bosszúságot okoz a kertészeknek, hogy a cserebogarak pajorjai, a mocskospajorok, a drótférgek és lótücskök különösen kedvelik a sárgarépa édes gyökerét. Ezért, ahol e talajlakó kártevők megjelennek, a talajt fertőtlenítsük. Felhasználása Sárgarépára egész évben szükség van. A háziasszonyok és a hivatásos szakácsok a jól pucolható, hengeres, a szívrésznél is narancssárga (nem zöld!) répafajtákat kedvelik. Lombja - a petrezselyemmel szemben - nem ehető! Nagyon ajánlatos kisgyermekeknek nyersen adni, hogy a toguk erősödjék. Többnyire levesek ízesítésére használják, és csak kevés szakács készít belőle köretet vagy salátát. A sárgarépa gyökereit pincében, nyirkos homokba rétegezve tárolhatjuk az új termés megjelenéséig. Nagyobb mennyiséget veremben szoktak eltartani. Kamrában, polietilén zacskóban vagy zsákban is tárolható l-2 hónapig. Erre a célra csak megmosott, megszikkasztott, egészséges, sérüléstő l és betegségektől mentes répákat válasszunk. A repedt, hibás, lábas, törött sárgarépákat takarmányozásra használhatjuk fel. Nyersen vagy főzve valamennyi háziállat szívesen fogyasztja: a tej és a tojássárgája sárgább, a lovak szőre pedig simább, fényesebb lesz tőle. 203

204 50. Mandula H a A mandula virága nagyon érzékeny a fagyakra. Későn virágzó faitákat ü/tessünk. kívánesi a személyes véleményemre: a Balaton északi partvidéke nem a nyári, vízbe hívogató, forró napsütésben a legszebb. Nem is ősszel, amikor pedig harsogva színesednek a lombok, és a szüret édes illatától terhes a l evegő, hanem kora tavasszal, amikor a mandulafák virágoznak. Amikor az utak mellett, a domboldalakon, a parlagterületeken és a kertekben halvány rózsaszín szirompompába öltöznek a fák. Nagy kár, hogy olyan kevés megbecsülésben van része ennek az értékes gyümölcsöt termő fának, hogy hovatovább több lesz a magról kelt, mint az ültetett, több a gondozatlan, mint az ápolt, és több a termését hiába kínálgató, mint a gondosan leszüretelt fa. A mandula hazája Nyugat- és Kelet-Ázsia. A mediterrán országokban leggyakoribbak a magról kelt fák, amelyek 3-8m magasságot érnek el, szabálytalan koronát fejlesztenek, kérgük ripacsos, gyakran furcsán csavarodott. A felületes szemlélő számára sok hasonlóságot mutat az olajbogyót termő olajfához, és külföldről - főleg az északi államokból- érkező turisták gyakran úgy vélik, hogy olajfákat látnak a szelíd Pannóniában. 204

205 Régi írások nemigen szólnak a termeléséről, de bizonyosra vehető, hogy a rómaiak korában került a Kárpátmedence melegebb részeire. Az l. és 2. századból való római sírokban már találtak mandulatermést. A mandula szó is latin-olasz eredetű (mandorla). Janus Pannonius ( ) latin nyelven írt egy allegorikus költeményt, amelynek a címe: Egy Pannóniában nőtt mandulafáról. Ebből világosan kitűnik, hogy a Dunántúlon nemcsak ismerték, de termelték is a mandulát. A háziasszonyok és a cukrászok évszázadokkal ezelőtt is gyakran és szívesen használták fel a mandula ízes magját a tésztafélék készítéséhez. Ezért az ország számos területén állt több-kevesebb mandulafa. Nagyobb, összefüggő gyümölcsöskerteket azonban csak a filoxéravész után alakítottak ki azokon a területeken, ahol a szőlő kipusztult. Egy másik fellendülés között jelentkezett, amikor a meszes, meredek domboldalak hasznosítását mandulatelepítéssei képzelték megoldhatónak. (Magam is részese voltam annak a nemes, de végül is kudarcba fulladt akciónak, hogy a "zergejárta" területeket robbantással készítsük elő a mandulatelepítésre.) A gépi betakarítás megoldatlansága azonban véget vetett ezeknek a szép reményeknek. A háziés ház körüli kertekben azonban nagyon is érdemes néhány mandulafát ültetni. Termesztése A mandula melegigényes növény. Középhegységeink képezik elterjedésének és termelhetőségének északi határát. Mandulafát csak ott érdemes ültetni, ahol a nemes szőlőfajták is beérnek. Legjobb termőhelyei a kissé emelkedettebb, védett, déli domboldalak. Nyugati és északi fekvésbe, huzatos völgybe, lefolyástalan, fagyzugos területre nem érdemes mandulafát ültetni. A talajjal szemben kevésbé válogatós. Legjobban a tápdús agyagtalajokon tenyészik, de megél a száraz, meszes, középkötött területeken, sőt a vékony termőrétegű domboldalakon is. A mandulafa rendkívül mésztűrő növény: a talaj 50%-os mésztartalma esetén is megél. Viszonylag kevés vízzel is beéri. A kerti környezetet nagyon rosszul tűri, mert míg a többi növények öntözést követelnek, addig a mandulafa a párás, nedves környezetben folyamatosan a moníliafertőzés következményeivel küszködik. Olyan kertben, ahol a fák ön- 205

206 tözött, nyírott gyepben állanak, a mandulafákon az állandó metszegetés ellenére rendszeresen megjelennek a monília miatt elhervadó hajtásvégek, ami egyáltalán nem szép látvány a szakember számára. Rendszertelenül terem, mert télen és tavasszal gyakran elpusztítja virágrügyeit a fagy. Különösen veszélyes jelenség az, hogy a virágrügyek a január-februári átmeneti felmelegedés hatására duzzadni kezdenek; ha ezt ismét lehűlés követi, akkor a rügyek nagy valószínűséggel elfagynak. Ezen azzal lehet segíteni, hogy a korai virágzást - például a fák törzsének meszelésével vagy erre alkalmas vegyszerek kipermetezésével- késleltetjük, illetve későn virágzó fajtákat ültetünk. A rendszertelen termés másik oka az, hogy a mandulafajták önmeddőek, vagyis egy más fajtájú fa virágporára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez. Ha nincs a közelben virágport adó másik mandulafa, akkor nemigen számíthatunk jelentős termésre. Némi pesszimizmussal azt kell mondanom, hogy öt évből egy évben számíthatunk teljes termésre; három évben meg kell elégednünk a közepes terméssel, és egy évben terméskiesésre kell számolnunk. Az ültetéshez ne használjunk magról kelt csemetét, hanem vásároljunk a faiskolai lerakatban mandulaalanyra szemzett, nemesfajtájú oltvány t, amelynek24m 2 tenyészterületet adjunk. A csoportosan telepített mandulaoltványok térállása 6 x 4 m legyen. A fácskákat négy éven keresztül alakító metszésben kell részesíteni. Így laza, kissé szabálytalan korona alakul ki. A terrnőre fordulás után már csak ritkító metszésre lesz szükség. Az erős metszés hatására új ágak törnek elő a koronából, de gyakori az ennek hatására bekövetkező mézgásodás is. Ezért az ágvágó fűrésszel bánjunkúvatosan, és a mézgafolyásokat kezeljük gondosan. A mandula is meghálálja a trágyázást. Két-három évenként ássunk be a fák koronacsurgójába kg érett istállótrágyát vagy komposztot, és évente adjunk a kifejlett fáknak 1-1,5 kg vegyes mütrágyát. A fákat sokféle betegség és kártevő fenyegeti. Ezek közül a leggyakoribb a pajzstetű, a levéltetű, a kéregmoly, a klaszterospóriumos levéllyukacsosság és a monília. Emiatt a tél végi lemosó permetezést és 2-3 nyári permetezést nem ajánlatos megtakarítani. A mandula magja édes és keserű lehet. A termelt, édes magvú fajták papír-,jélpapír- és kemény magvúak lehetnek. 206

207 Vannak közöttük olyan vékony héjúak, hogy kézzel is feltörhetők; igaz, ezeket - ha a földön hevernek - a madarak és a mókusok is előszeretettel fogyasztják. Ilyenek az Akali és a Burbank, amelyek emellett még fagyérzékenyek, és bizonytalanul is teremnek. Helyettesítésükre szolgál a papírhéjú Szigetcsépi 55 és a Budatétény l, valamint a keményhéjú Budatétényi ll és 13. A szüretet akkor kell megkezdeni, amikor a külső, zöld burok felreped. A termések leverése, lerázása a fáról nehéz és időt rabló munka, de a betakarítás ezzel még nem is fejeződik be, mert folytatódik a pucolással, a szárogatással és a tárolással A késői szüret kockázata az, hogy a termések a földre hullanak, és ott megbarnulnak, megpenészednek, használhatatlanokká válnak. Egy mandulafa termése- jó évben kg héjas mag lehet, ebbő l kg mandulabél nyerhető ki. Felhasználása A fejlődő, még tüvel könnyen átszúrható zöldmandulát befőtt és cukrozott gyümölcs készítésére használja fel az édesipar. A nyers mandula bél- a barna héjával együtt is- nyersen fogyasztható, nagy tápértékü csemege, de erinél finomabb étek a sózott, pirított mandula, amelyet- minthogy fogyasztását követően az emberek inni kívánnak- az éjszakai mulatókban "palizab"-nak neveznek. Nagyhagyományú, mandulából készülő édesség a marcipán. A keserümandulából, amely emberi fogyasztásra nem alkalmas, olajat sajto/nak, és ezt a kozmetikai iparban használják fel. A mandulafaanyaga jó tüzelő, de ipari célokra nem alkalmas. 207

208 51. Téli körte A vesszők tavaszi lekötözése meggyorsítja a termőrügyek kialakulását és a terrnőr e fordulást. N e f eledkezzünk meg a gyümölcs ritkításról. A z ember szereti a körülötte levő tárgyakat és élőlényeket valamiféle értékrendbe sorolni, kiemeit rangot adni nekik vagy esendőségüket hangsúlyozni vele. Azt mondják például, hogy az oroszlán az állatok királya, a sas a levegő királya, a tokaji a borok királya stb. Ha a körtének keresünk ilyen módon helyet a gyümölcsök között, akkor öt föltétlenül a gyümölcsök királynőjének nevezném ki. Elavult ez a rang, tudom, mégis jelzi, hogy egy kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező dologról van szó. Jelen esetben a körtéröl, amely fája sudár arányosságával, virágdíszes pompáj ával, fényeszöld lombozatával, gyümölcse ízével, illatával, zamatával, környezete iránti igényességével és érzékenységével emelkedik ki a társai közül. Mégis, mintha nálunk nem kapna illő megbecsülést ez a gyümölcs. Valahogy mindig háttérbe szorul a nagy tömegben termelt alma és a sokfajtájú őszibarack mögött. Igaz akadnak ebben az (álnok) értékrendben hátrébb kullogó társaik is, mint pl. a hányatott sorsú kajszibarack és a lenézett szilva. A körtéből feje!lként és évenként - a statisztika szerint 208

209 -csupán 6 kg-ot fogyasztunk el, jóllehet a legkorábbi körtefajták már júniusban érnek, és a téli fajták akár a következő év húsvétjáig eltarthatók, vagyis a körte fogyasztási idénye nem rövidebb, mint az almáé, amiből viszont a fejadag a 25 kg-ot is meghaladja. A megtermelt mennyiség kétharmadát a kistermelők állítják elő. A törpe körtefák jól illeszkednek a családi és a hétvégi ház növényállományába, mert viszonylag kis helyet foglalnak el; sok gondoskodással, de nagy értéket teremnek és ellátják a családot hosszú hónapokon át értékes - és megbízhatóan vegyszermaradványoktól mentes - ízletes gyümölccsel. Homérosz a körtét az istenek ajándékának nevezi. Theophrastos (i. e ) pedig már különbséget tesz a vadés a termesztett körte közt, és tudja, hogy a nemeseket csak oltással lehet szaporítani. A magyar körtetermesztésről a középkorból vannak írásos emlékek. Gyűjtik a vackort az erdőkben, és termelik a körtét a kertekben. A cél az, hogy minél korábban érő körtéket állítsanak elő. Bécset is meghódította az Eleve érő, a Búzával érő, az Arpával érő és a Nyári Kármán körte. Termesztése A körte termesztése több szaktudást igényel, mint bármely más gyümölcs, mert különösen a téli körték roppant igényesek mind a természeti körülményekre, mind a gondozásukra. A kiegyenlített, mérsékelten meleg klima gyümölcse. Ezért kedvezőbb számára a csapadékosabb Dunántúl, mint a kontinentális klímájú Alföld, ahol csak rendszeres öntözéssellehet eredményesen körtét termelni. A hosszabb tenyészidejű, későn érő körtefajták igényesebbek, mint a nyári érésűek. A körte érzékeny a téli hidegre, a fák törzsén gyakran nehezen gyógyuló fagyfoltok jelennek meg, és e tekintetben is jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző fajták között. Nagyon fontos, hogy a fákat helyesen készítsük fel a téli hidegre: a késői öntözés, a nitrogén-műtrágyázás és a késői zöldmetszés következtében a hajtások és a vesszők nem érnek be tökéletesen. Az ilyen fák még a mélynyugalmi állapotban is fagykárokat szenvedhetnek. A kora tavaszi hőmérséklet-változások is veszélyeztetik 209

210 a körtefák és a termőrügyek épségét. Virágzáskor már -l oc hőmérsékletnél jelentős fagykárok keletkezhetnek. A szél is ellensége a körtejdknak. A levelek a szél hatására könnyen elszakadoznak, megbarnulnak, elhalnak, a súlyos gyümölcsök pedig attól sérülnek meg, hogy egymáshoz vagy az ágakhoz ütődnek. Körtét - különösen a télikörte-fajtákat - csak jó talajon érdemes telepíteni, ahol a fa rendszeres vízellátáshoz és bőséges tápanyagellátáshoz jut. Legkedvezőbb számára a meleg, nyirkos, de vízáteresztő talaj. A karógyökere mélyre hatol, ennek ellenére nem viseli el a hosszabb ideig tartó csapadékhiányt. Erősen meszes talajon a gyümölcsök húsa kövecses lesz. A körtét vad- vagy birsalanyra szemzik. A vadalanyú csemetékből közepes törzsű fákat nevelünk, amelyek az S-6. évben fordulnak termőre. A birsalanyon állókból ma már a 2-3. évben termő törpefákat, sövényeket, termőkaros és karcsú orsófákat alakítanak ki. Régebben a redély mellett nevelt alakfák kialakítását valóságos művészetté fejlesztették, de erre ma már a kiskertekben sincs elég idő. Törekedni kell arra, hogy a körtefák tágasan álljanak, ezért a törpefákat legalább egymástól 4, a vadalanyon álló csemetéket 6 m-re ültessük. A körtecsemeték nem viselik el a mély ültetést! Nagy gondot fordítsunk a fák tápanyagellátására is. Már az ültetőgödröt lássuk el az első életszakaszhoz szükséges tápanyagokkal A későbbi időszakban afoszforműtrágyák a megtermékenyülést és a gyümölcskötődést, a káliműtrágyák pedig a gyümölcs cukortartalmának kialakulását segítik elő. Az eiültetett fák törzse körüli talaj nedvességtartalmát megőrizhetjük árnyékoló trágyázással Az újab b vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy az összes körtefajták gyakorlatilag önmeddők. Ha a saját virágporral megtermékenyült virágból gyümölcs fejlődik, az a parthenokarpiának (szűznemzésnek) köszönhető. Az idegen megporzás minden esetbenfokozza a megtermékenyülés mértékét, tehát a körtefajtákat vegyesen kívánatos ültetni. Nagy felkészültséget követel a fák metszése is. A terrnőre fordulás idejéig minden év tavaszán alakító metszésben kell a fákat részesíteni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a termőrészek kialakulása késik, akkor segítségül kell hívni a vesszők lekötözését. Ennek hatására a következő évben a vessző hosszában termőrügyek keletkeznek, és a fa terrnőre fordul. A metszést - különösen a birsalanyú fákon - később is 210

211 folytatni ajánlatos, nem feledkezve meg a nyári zöldválogatásról sem. A nyári hónapok egyik legfontosabb ápolási munkája a körtefák öntözése. Többször és bőségesen kell pótolni a természetes csapadékot, hogy a fák hajtásainak növekedése akkor se mérséklődjék, amikor a gyümölcsök kinevelése sok vizet vesz igénybe. Ehhez persze könnyen felvehető műtrágyák kiszórása szükséges. A megfelelő körűlmények között álló, egészséges körtefák csoportosan hozzák a virágaikat. Ha ezt még jó megtermékenyítés követi, akkor a kelleténél több gyümölcs fejlődik ki. Ezeket ritkítsuk meg úgy, hogy egy csoportban legföljebb két gyümölcskezdemény maradjon. A körte legjelentősebb betegségei: a varasodás, a monília, afabreás betegség és a körterozsda. Kártevői: a pajz stetvek, a körtelevélbolha, a sodrómolyok, a levéltetvek és a körtemoly. Ezek leküzdéséhez rendszeres permetezésekre van szükség. Fe/használása A körte utáérő gyümölcs, ami azt jelenti, hogy a fáról való leválasztása után is tovább folyik a gyümölcsben az érés. A nyári fajtákat az érés kezdetén kezdjük szedni. Az őszi és a téli fajtákat pedig akkor, amikor teljesen kifej lődte k, de még zöld alapszínüek. A szüreti idő megállapítása nem könnyű dolog, annál inkább, mert a fa különböző részei közt is van e tekintetben eltérés. Nagy veszély az, hogy a későn szedett, hatalmas gyümölcsök a földre hullanak, és úgy megsérülnek, hogy tárolásra nem használhatók fel. A körtét legjobb 2 c-os hőmérsékletű és 80-90%-os nedvességtartalmú helyiségben utóérlelni. l 211

212 52. Bor A borászkodás legfőbb követelménye: a tisztaság! A Most igyunk hát, mert most van elég, nem verte el a szőlőt a jég. Önts fel a garatra, rajtad a sor, nincs jobb takarmány, mint a bor. ( Tréfás szüreti mondóka Lesenceistvándiból) bor- mértékkel fogyasztva - a legegészségesebb ital. Nem kisebb tudós állította ezt, mint Louis Pasteur, a veszettség elleni szérum felfedezője. Megállapításához azt már nem fűzte hozzá, amit mi is megtapasztaltunk: az okkal, móddal fogyasztott bor nem egyszerűen alkoholtartalmú ital, és nem föltétlenül "öl, butít és nyomorba dönt". Nem bolondság az, hogy egyes országokban (nem csupán a legtöbb bort termelő államokban) okos és átgondolt borpropagandával harcolnak az alkoholiz mus terjedése ellen. Nálunk sem az egyébként évről évre csökkenő mért ékű borfogyasztásban kell keresni ennek a veszedelmes "népbetegsének" az okát. Magyarországon jelenleg a kistermelők állítják elő a bortermésnek majdnem a felét. Ahol értenek hozzá, ott jó minőségű, egészséges, kellemes illatú fehér- és vörösborok születnek a szőlősgazdák pincéiben. Az őszi napfény hatására a szőlőfürtök megérnek, és bennük 15-25% cukor képződik. Aszüretet akkor kezdjük meg, amikor a cukorfok már nem emelkedik. Ne várjunk túl 212

213 soká a szürettel, mert a bogyók savtartalma nagyon csökken, és a szürkepenész is nagy kárt tehet a fürtökben. Csak egyetlen történelmi borvidékünk van, ahol meg kell várni a penészgombák okozta bogyótöppedést, és ez Tokaj Hegyalja, ahol a "királyok bora és a borok királya", a tokaji aszú terem. A szüret mindig családi esemény volt és az maradt mostanáig. Kell hozzá a családtagok, a barátok segítsége, mert a szőlő leszedése, behordása, a zúzás és a préselés sok munkát igényel, és ezeket a feladatokat gondosan, pontosan és tisztán kell elvégezni. A kiskertben termett mustot nem kell föltétlenül borrá erjeszteni. Ha az élesztőgombák elszaporodását megakadályozzuk, akkor a friss mustot akár karácsonyig is eltarthatjuk. E célból a megszürt mustban 10 literenként l g benzoesavas nátriumot kell elkeverni, és a palackot légmentesen lezárni. Borkészítés A következőkben azoknak a "vincelléreknek" szeretnék néhány jó tanácsot adni, akik l bort készítenek. l. Ne törekedjenek "fajborok" elöállítására. Nem baj, ha a bor több szőlőfajtából készül; így lesz jellegzetes, egyéni ízü, zamatú, háztáji bor. 2. Nem kell a bort a háztájiban "agyonfényesíteni". Elégedjünk meg azzal, hogy a pincében és a helyi fogyasztás alkalmával tükörtiszta marad, és csak a rövidebb szállítást, tárolást viseli el. 3. Készítsünk alacsony alkoholtartalmú, de üde, illatos bort, amelyből jóízüt lehet kortyolni anélkül, hogy fejbe verné a fogyasztóját. A legtöbb borbetegség és borhiba a tisztaság hiánya következtében áll elő, ezért a borászkodás legfőbb követelménye: a tisztaság. Ez már az edények előkészítésénél kezdődjék és kisérje végig a bort a pohárig. A háztáji pincében a bort fahordóban vagy üvegballonban erjesszük ki és tárol juk. A műanyag edények erre a célra csak átmenetileg alkalmasak. A megzúzott és leesumázott egészséges szőlőhöz adjunk 100 kg-onként 10 g kristályos borként. Penészes, rothadt szőlőhöz g szükséges. Préselés közben a mustot fokoljuk meg, hogy tájékozódjunk leendő borunk várható alkoholtartalmáról Minden cukorfokból - normális erjedés 213

214 esetén - 0,6 alkoholfok származik. A mustot csak mustsűrítménnyel szabad javítani, cukorral a javítás tilos! 100 kg átlagos szőlőből 6~ 70 l mustot nyerünk. Az erjesztőhordót csak kétharmadáig töltsük meg musttal. Arra törekedjünk, hogy az erjedés minél előbb meginduljon, és gyorsan fejezödjék be. Ezt elősegítheti a fajélesztök használata. Ha a must kierjedt, akkor a hordót telitöltjük. Ekkor már ajánlatos az újbort megkóstolni, hogy annak értékéről, esetleges hibáiról tájékozódhassunk. Egy hónappal az erjedés befejeződése után a bort lefejtjük a hordó aljában összegyűlt seprőről, aminek a mennyisége a bor 6-8%-a szokott lenni. Fejtés közben a borhoz ismét 10 g/100 l borként keverünk. Ilyenkor a hordót már teljesen teletöltjük, hogy a bor minél kevésbé érintkezzék a levegővel. Egy-két hét múlva azt fogjuk tapasztalni, hogy a hordóban a bor egy kissé megapadt, ekkor a hordót feltöltögetjük. A kisebb hordók felülete viszonylag nagyobb, ezért ezekben a bor jobban apad. Óbort óborral, újbort újborral töltögessünkfel. A hordó sohase legyen "darabban", mert akkor a bor megvirágosodik, megecetesedik vagy más betegsége támad. A háztáji pincében ne végezzünk ún. iskolázó pinceműveleteket, de derítésre, szűrésre és házasírásra itt is szükség lehet. Ha a borunk zavaros, akkor ez akadályozza az íz-, illatés zamatanyagok kialakulását. Az ilyen bort deríteni kell, de erre csak a kierjedés után 2-3 héttel vállalkozzunk. Fehérboroknál a csersavzselatinos, vörösboroknál a tojásfehérjés derítés ajánlható. Ennél is egyszerűbben kivitelezhető a bentonitos (Deriton, Neoder) derítés, amely megszabadítja a bort a zavarosodást okozó szerves vegyületektől Ha a bor letisztult, akkor minél előbb le kell fejteni az aljról A szilárd, lebegő szennyeződést tartalmazó bort tüllön, vásznon vagy szűrőpapíron átszűrve szabadítjuk meg a nemkívánatos tisztátalanságtól. A házasítás nem pancsolás. J ó bort ne házasítsunk roszszal, mert a rosszat nem javítja, de a jót elrontja. A tiszta bort se házasítsuk a zavarossal Ellenben a lágy bort javíthatjuk azzal, ha savas borral keverjük el, és a színtelenítésnek is a házasítás a legegyszerubb módja. Mielőtt savtompításhoz, savemeléshez, színjavításhoz, hibás és beteg borok javításához fognánk, vizsgáltassuk meg 214

215 a bort laboratóriumban) és kérjü~k az eljáráshoz szakvéleményt. Ha sikerült kellemes italú és kristálytiszta bort előállítanunkj akkor érdemes megpróbálkozni a házi palackozással is. Ennek az az előnye, hogy a hordók vagy ballonok sohase lesznek darabon! A megtöltendő palackokat gondosan tisztára kell mosni, feltöltés után parafadugóval le kell zárni. Rangosabb lesz a palack, ha a dugót pecsétviasszal leforrasztjuk és saját készítésű eimkét is ragasztunk rá. A palackot hűvös helyen, lehetőleg pincében, lefektetve hónapokig (esetleg egy-két évig) is eltarthatjuk. Akipréselt törkölyt is hasznosíthatjuk. Akifenekelt hordóba taposott törköly nap alatt kierjed, és az összegyűjtött seprővel együtt pálinkává főzhető ki. 100 kg törkölyből 7-9/iter 50% -os pálinka) 10 liter seprőből pedig egy liter pálinka lesz. A borkészítésnek sokféle csínja-bínja van. Ezért ajánlom tanulmányozásra Mercz Arpád: A must és a bor egyszerű kezelése ( Mezőgazdasági Kiadó, 1977) című könyvének tanulmányozását. És végül: Tetszik-e tudni, hogy miért kell a borral koccintani? Hát azért, hogy a bor megízlelésében valamennyi érzékszervünk részt vehessen. Amikor a poharat megemeljük, ujjainkkal tapintjuk a hőmérs ék let ét. Ezután átnézünk a boron, és szemünkkel megállapítjuk a tisztaságát. Orrunkkal beleszagolunkj hogy érezzük az illatát, majd a nyelvünkkel észleljük a bor ízét) zamatát. Csak szegény fülünknek nemjutott semmi! Ezért kell az üvegpoharakat összekoccintani, hogy a csengő hang kiegészítse a jó bor fölötti örömünket. Egészségünkrel... ~ - > 215

216

217 Tartalomjegyzék Ajánlás 7 Január l. Kerti zsázsa 8 2. Póréhagyma Cikória Sütőtök 20 Február 5. Pasztinák Aranyfa Amarillisz Petrezselyem 36 Március 9. Metélőhagyma Krókusz 44 ll. Hónapos retek Spenót Nárcisz 56 Április 14. Fokhagyma Tulipán Fejes saláta Karalábé 72 Május 18. Orgona Köszméte Burgonya Zöldborsó Rózsa 92 Június 23. Szamóca Cseresznye Málna Mángold 108 Július 27. Meggy Brokkoli Kajszibarack Mák Paradicsom 128 Augusztus 32. Étkezési paprika Cukkini Csemegeszölő Úszibarack 144 Sz ep tember 36. Zöldbab Szilva Vöröshagyma Dió 160

218 Október 40. Füge Téli alma Szeder ~ogyoró Gumós kömény 180 November 45. Kelkáposzta Csicsóka Bimbóskel Naspolya 196 December 49. Sárgarépa ~andula Téli körte Bor 212 Felelős kiadó: Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, és Aranyossy Árpád, a Mezögazda Kiadó ügyvezetője Alföldi Nyomda, Debrecen, 1993 Munkaszám: Felelős vezető: György Géza A kötetet Koronczai Magdolna szerkesztette A fedél Kun Gábor munkája Műszaki vezető: Kun Gábor Műszaki szerkesztő: Pányi Béla Terjedelme: Il (N5) ív

219 A NEFELEJCS-SOROZAT KÖTETEl 1991-ben megjelent DR. OLÁH ANDOR A TERMÉSZET PATIKÁJA FÁSI KATALIN TALPMASSZÁZS OTTHON TUSOR ANDRÁS TÉSZTAÉTELEK FÁSI KATALIN KÉZ- ÉS FÜLMASSZÁZS SZÉPSÉGKÚRA TUSOR ANDRÁS SALÁTÁSTÁL BENCSIK KLÁRA IVÓLEVEK HÁZILAG

220 298 Ft (ÁFA-val) 51 kerti növény portréját mutatja be~ szerzö a kertbarátoknak, akik szabadlelejükben megftgyeuk, szlnte dédelgedk kertjük növényeit; akik néhány olyan dologra ls klváncslak, amelyek a kertészkedéshez nem fejtéden ül szükségesek, de mlndenek fölött érdekesek.