Mi a Natúrpark? A Szatmár-Beregi Natúrpark

Átírás

1

2

3 Mi a Natúrpark? Natúrpark: A jogszabályi meghatározás alapján az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben történő aktív kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, fenntartható turizmus és a természetvédelmi oktatás, nevelés, ismeretterjesztés, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló nagyobb kiterjedésű területe. Miután a Szatmár-Bereg minden tekintetben megfelel ennek az értékek megőrzésén alapuló meghatározásnak, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Természetvédelmi Alapítvány (Sz-Sz-B Alapítvány) kezdeményezésére között egy széles társadalmi alapokon nyugvó együttműködés jött létre. Elsődleges cél a Szatmár-Beregi Natúrpark létrehozása volt, mely eszköze lehet a térség fenntartható használaton alapuló, sokirányú fejlesztésének. Ennek eredményeként Dr. Sólyom László köztársasági elnök részvételével január 17-én felavatták a Szatmár-Beregi Natúrparkot. A Szatmár-Beregi Natúrpark A Szatmár-Beregi Natúrpark természetföldrajzi megközelítésben a Beregi-sík, valamint a Szatmári-sík hazai részeit fedi le. Kiterjedése hektár. A vásárosnaményi (Bereg) és a fehérgyarmati (Szatmár) kistérség 67 települését: Barabás, Beregdaróc, Beregsurány, Botpalád, Cégénydányád, Csaholc, Csaroda, Császló, Csegöld, Csengersima, Darnó, Fehérgyarmat, Fülesd, Gacsály, Garbolc, Gelénes, Gulács, Gyügye, Hermánszeg, Hetefejércse, Jánd, Jánkmajtis, Kisar, Kishódos, Kisnamény, Kispalád, Kisszekeres, Kölcse, Kömörő, Lónya, Magosliget, Mánd, Márokpapi, Mátyus, Méhtelek, Milota, Nagyar, Nagyhódos, Nagyszekeres, Nemesborzova, Olcsvaapáti, Panyola, Penyige, Rozsály, Sonkád, Szamosbecs, Szamossályi, Szamostatárfalva, Szamosújlak, Szatmárcseke, Tákos, Tiszaadony, Tiszabecs, Tiszacsécse, Tiszakerecseny, Tiszakóród, Tiszaszalka, Tiszavid, Tisztaberek, Tivadar, Túristvándi, Túrricse, Uszka, Vámosatya, Vámosoroszi, Zajta, Zsarolyán fogja össze. Az extenzív gazdálkodás itt megőrizte a hagyományos, mozaikos tájszerkezetet. Megmaradtak az évszázados fás legelők, a kiterjedt kaszálók, a vizes és mocsaras élőhelyek. Az erdőket meghatározóan őshonos fa fajok jellemzik. A térségben még mindig jelentős az állattartás és a gyümölcstermesztés. A Szatmár-Beregi Natúrpark természetföldrajzi és társadalmi kapcsolatai révén a jövőben tovább bővülhet Románia és Ukrajna irányába. 3

4 A Szatmár-Beregi Natúrpark természeti képe A Szatmári- és a Beregi-síkság területét alapvetően a Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr alakította ki. A táj bővelkedett folyóvizekben és természetközeli erdőkben egyaránt. A térséget még a XVIII. században is szinte összefüggő mocsaras erdőségek borították. Nagy folyók és kis patakocskák vizei járták be a tájat, mocsarak, lápok, holtágak tagolták a végeláthatatlan, évszázados fák alkotta rengeteget. A lakosság létszámának folyamatos növekedése, a Tisza szabályozása, a gazdálkodás átalakulása századokon keresztül növelte az irtásokon kialakult gyepek és szántók arányát. Azonban még ma is az Alföld egyik erdőkben gazdag térsége. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a folyószabályozás következményeként a vizek jelentős része szabályozott mederbe került, csupán hírmondói maradtak az egykori csodálatos vízi világnak. Ám ezek még mindig kiemelkedő természeti látványosságokat őriznek. I. katonai felmérés ( ) térképe II. katonai felmérés ( ) térképe I. katonai felmérés ( ) térképe II. katonai felmérés ( ) térképe

5 A kisebb-nagyobb erdőségek, az évszázados fákkal tagolt legelők páratlan szépségük mellett ritka, veszélyeztetett növényeknek és állatoknak az élőhelyei. Az értékek megőrzése érdekében a 70-es évek végén egy nagy kiterjedésű védett terület kialakítását kezdték el. Eredetileg 50 ezer hektárnyi régió szerepelt a tervezetekben, azonban a munka folyamán ez a felénél is kisebbre fogyatkozott ben hozták létre a Szatmár- Beregi Tájvédelmi Körzetet, melynek területe 13 beregi és 23 szatmári települést érint. A ,7 hektár kiterjedésű, változatos szerkezetű Szatmár-Beregi Tájvédelemi Körzet őrzi a natúrpark legértékesebb természeti részeit. Ezt követően 1991-ben került védelem alá a barabási Kaszonyi-hegy (159,8 ha). Mozaikos élőhelyegyüttese főleg a ritka, gerinctelen állatok és a vonuló madarak menedéke. 5

6 Századunk elején ismerték fel a természetvédelmi szakemberek, hogy a védelem alatt nem álló térség továbbra is őrzi azt a táji és élőhelyi változatosságot, azokat a természeti értékeket, melyek megóvása érdekében 20 évvel korábban a védetté nyilvánítás elkezdődött. Ezért újra megindultak a részletes botanikai és zoológiai feltáró kutatások, térképezések. A munka egyik eredményeként 2004-ben kijelölték a térség NATURA 2000-es természetmegőrzési és madárvédelmi területeit. Mindeközben 2003-ban a Felső-Tisza-vidék (Tiszabecs és Tiszalök között) teljes hullámtere bekerült a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe, így Ramsari területté vált. Magyarország ezekkel vállalt nemzetközi kötelezettséget arra, hogy a térség ökológiai jellege ne változzon. A változatos szatmár-beregi táj A Kaszonyi-hegy vulkáni kúpja A vidék legidősebb, mintegy tízmillió éves, szigetszerűen kiemelkedő tájképi elemei a beregi romvulkánok. Többségük Ukrajna területén található, a Kaszonyi-hegy azonban épp az országhatáron fekszik. Magassága ugyan alig haladja meg a 200 métert, ám a táj arculatát nagyban meghatározza. Természeti értékeit alapvetően két tényező befolyásolja. Az egyik maga a szigethegy jelleg, mely különösen szépen látszik délnyugat felől. A másik az 1000 métert is meghaladó magasságú hegységek közvetlen közelsége.

7 Kilátás a Kaszonyi-hegyről A változatos élőhelyek a hegy csekély kiterjedéséhez képest kiemelkedő fajgazdagságúak. Közülük természetvédelmi szempontból a kárpáti és a dácikus faunaelemek a legjelentősebbek. Az edényes flóra fajszáma megközelíti a 300-at, a gerinces fauna több mint 150 fajjal képviselteti magát, a gerinctelen fauna pedig még ennél is értékesebb. Olyan, hazánkban ritka fajok fordulnak elő, mint a kárpáti kék meztelencsiga, vagy a Keleti-Kárpátok endemikus faja a beregi futrinka. Kárpáti kék meztelencsiga 7

8 A különféle erdőszegély-társulások jellegzetessége a fokozottan védett erdélyi tarsza. Azonban a védett erdélyi kurtaszárnyú-szöcske, a vöröslábú hegyisáska és az erdélyi virágszöcske is itt fordul elő. A színpompás lepkék közül a farkasalmalepke, a nagy tűzlepke, az északi gyöngyházlepke, a nagyfoltú hangyaboglárka és a fecskefarkú lepke is kedveli a hegylábi nedves és félszáraz gyepeket. Erdélyi tarsza A hegy gazdag madárvilága vándorláskor a leginkább szembetűnő. Főként az énekesmadarak tekintik fontos állomáshelynek vonulásuk idején. Az évek óta zajló kutatások során közel 100 faj, több mint 20 ezer egyede került azonosításra, gyűrűzésre. Hazánkban például először itt került kézbe a vastagcsőrű füzike és a király füzike egy-egy vonuló példánya. Vastagcsőrű fűzike

9 A változatos vízi világ Szatmár-Bereg hazánk folyóvizekben egyik leggazdagabb vidéke. Vízrendszere mindmáig élő, formáló és formálódó. A Felső-Tisza vizét bal oldalon a Túr természetes (Öreg- Túr) és mesterséges (Ásott-Túr) ága, valamint a jelentősen átalakított medrű Szamos és a Kraszna folyó gyarapítja. Ezen kívül a folyóártereken se szeri, se száma a kisebb - részben természetes, részben mesterséges - vízfolyásoknak. A táj jellege az elmúlt évtizedek során jelentősen átalakult. Mégis a Tisza hullámtere, illetve a mentett oldali részeken az egykori Tisza-ártér, a természet sokféleségének kiemelkedő gazdagságát őrizte meg. Mai növénytakarójában (csak az edényes fajokat tekintve) meg lehet találni a hazai flórának több mint a felét, pedig hazánk területének csupán 2%-a. Holtmeder A hullámtéri területeken a gátak közé szorítva még fellelhetők a hajdan nagy kiterjedésű ártéri síkságok jellemző növénytársulásai. A rendszeresen vízjárta területek száradásával vízmelléki gyomtársulások alakulnak ki, melyeket a vizektől távolodva bokorfüzesekké majd puhafa-ligeterdőkké alakulnak. A nyílt állóvizeken úszó- és gyökerező hínártársulások a jellemzőek. Ezeket a feltöltődés során vagy a part felé haladva nádasok illetve gyékényesek váltják. Később (időben vagy térben) magas sásrétekké és mocsárrétekké alakulnak. Az Öreg-Túr 9

10 A folyók és a kisebb vízfolyások rendkívül változatos élőhelyeket kínálnak a vízhez kötődő életközösségeknek. Nagy számban fordulnak elő a különböző halfajok. A horgászok és a halászok gyakran zsákmányolnak termetes harcsákat, csukákat vagy formás kecsegéket. Hazánk legtöbb védett és fokozottan védett halfaja is itt került elő. A paduczóna halfajai már a Felső-Tisza hazánkat érintő szakaszán is előfordulnak. Jellemző védett hala a felpillantó küllő és a fokozottan védett dunai galóca. Innen ismert Tiszai ingola a körszájúakhoz tartozó tiszai ingola, mely a Tisza vízrendszerében kialakult halfaj, valamint a szintén bennszülött magyar márna. A márna-zónát a dombvidéki és alföldi folyók olyan szakaszain találjuk meg, ahol már a meder sóderes vagy durva homokos, és az átlagos vízmélység csapadékszegény időszakokban is meghaladja a fél métert. Ilyen a Tiszacsécse alatti Tisza szakasz. A szinttáj jellemző védett halfajai a sujtásos küsz, a homoki küllő, illetve a fokozottan védett magyar és német bucó. Magyar márna

11 A folyóvízi élőhelyek nagyon gazdag gerinctelen faunát őriznek. Közülük a feketelábú szitakötőt, a csermelyszitakötőt vagy a sárgás szitakötőt érdemes megemlíteni. Legtöbben azonban mégis a tiszavirágot ismerik. Ennek a kérészfajnak a története jól példázza a természeti értékek fogyatkozását. Mintegy 100 esztendővel ezelőtt egész Európaszerte elterjedt volt re az utolsó nyugat-európai élőhelyéről a Rajnából is kipusztult, 1974-re pedig a Dunából is eltűnt. A 80-as évektől már kizárólag a Tisza vízrendszerét jellemzi. A faj eltűnésének legfőbb oka a vízszennyezés és a folyószabályozás. Manapság már az egyedek gyűjtése is komoly károkat okoz. A június végén megfigyelhető tömeges repülése Európa egyik leglátványosabb természeti jelensége. A kifejlett egyedek vedlése és párosodása után milliószámra repülnek a tiszavirágok a folyó felett a sodrás irányával szembe. Petéiket a víz felszínére rakják, majd néhányórás felszíni életüket követően kérészéletük véget Tiszavirág ér Tiszavirágzás 11

12 Jégmadár A folyók magaspartjai a színpompás jégmadarak és gyurgyalagok fészkelőhelyei. Európa legnagyobb partifecske telepei is a Felső-Tisza mentén találhatóak. Partifecske

13 Hazánktól nyugatra rohamosan fogyatkozik a vidra állománya. Azonban a Tisza, a Szamos vagy a Túr árterében, a holtmedrek mentén, valamint a térség mesterséges (halas-) tavainál szinte mindenhol előfordul. Vidra A szabályozás után az árvízvédelmi töltések a Tisza árterét egy keskeny hullámtéri és egy erősen megváltozott mentett ártéri területre osztották. A hullámtéri holtmedrek (eredeti állapotukban) kapcsolatukat az anyamederrel hosszú ideig megtartották, s ezzel együtt a hajdani folyószakasz élővilágát is megőrizték. A morotvák az árvizek idején megmerülnek, így rövid időre visszaáll az összeköttetés az élő vízzel. A Szamos holtmedre 13

14 Fehér tündérrózsa A különböző állapotú holtmedreket sokféle módon használják. Természetvédelmi szempontból legfontosabbak az ún. szentély típusúak *. Közülük a Helmec-szegi Holt-Tisza (Tarpa), a Nagyszegi morotva (Gulács), a Boroszló-kerti Holt-Tisza (Gulács, Panyola), a Foltoskerti Holt-Tisza (Jánd, Olcsvaapáti), a Mese-szegi Holt-Tisza (Tiszakerecseny) és a Rózsás-dűlői Holt-Tisza (Benk, Mátyus) található Szatmár-Beregben. A holtmedrek vizén lebeg a rucaöröm, a gyökerező hínártársulások faja a sulyom és a fehér tündérrózsa. A fákon, a mindenhol terjedő, kivadult parti szőlő mellett néhol az ősszel pirosra színeződő levelű erdei szőlő is megfigyelhető. A holtágak és a kubikgödrök időszakos és állandó vízállásai kiváló élőhelyeket biztosítanak többek között a vöröshasú unkának, a pettyes és a dunai tarajos gőtének, a vízisiklónak valamint a mocsári teknősnek. *: A szentély típusú holtág esetében a kezelési cél a kialakult természetközeli állapot fenntartása, javítása. Vöröshasú unka

15 A madarak közül a tőkés réce mellett leggyakrabban a búbos vöcsök és a szárcsa figyelhető meg a holtmedrek nyílt vízfelületein. Alkalmanként felbukkan a kisvöcsök és a vízityúk is. Búbos vöcsök Szárcsa 15

16 Törpegém A törpegém, illetve a bölömbika a nádas rejtekében él. Ottlétükről csak jellegzetes hangjuk alapján tudunk. Szintén a kiterjedt nádasok egyik gyakori fészkelő ragadozó madara a barna rétihéja. Barna rétihéja

17 A gémfélék közül a szürke gémnek és a fokozottan védett bakcsónak már csupán egyegy jelentősebb fészektelepét ismerjük Szatmár-Beregben. Bakcsó Az erdők rengetegében A változatos folyóártereken a vízmelléki gyomtársulásoktól a puhafa-ligeterdőkig a teljes szukcessziós-sorozat megfigyelhető. A hullámtéri erdők lomkoronáját fehér és csöregefűz valamint fehér és fekete nyár alkotja. Cserjeszintjük sűrű, a fákra kapaszkodó kúszónövények teszik szinte áthatolhatatlanná. Számos védett növényfaj egyedei számára biztosítanak kedvező feltételeket. Így megtalálható itt a tiszaparti margitvirág és az iszapos partok apró, egyéves növénykéje a pocsolyalátonya. Májusban a nyirkos erdők alján a békakonty és a zöldes sarkvirág bontja zöldessárga virágait. Helyenként az árvízvédelmi töltések növény-együttese is figyelemre méltó. Ezen töltésszakaszok a Tisza-szabályozás viszonylag korai stádiumában kerültek kialakításra, s így lehetőség volt a környező, akkor még kevésbé bolygatott területekről a ritka növényfajok betelepedésére. Egy ilyen töltésszakaszon a réti iszalag több ezres populációja él, a már beállt kaszálóréti társulásban. Tiszaparti margitvirág 17

18 Tiszapart A Tisza és a Szamos menti erdők ritkasága a bánáti csiga. A füzek, nyarak kikorhadt odúiban különböző cinege-, és harkályfélék költenek. Alkonyatkor néhol a füleskuvik jellegzetes füttyét hallhatjuk. A puhafa-ligeterdők alatti dús cserjésekben fészkel a fokozottan védett nagy fülemüle. Esténként ugyan a nyílt vizek fölött vadásznak a tavi denevérek, azonban a rőt korai denevérekhez hasonlóan ők is a fák üregeiben, odvaiban nevelik utódaikat. A folyóvizektől távolodva, többnyire már a mentett oldalon, a régi magas árterek térszínein fordulnak elő a tölgy-kőris-szil keményfaligetek. Cserjeszintjük rendkívül dús és változatos. A legszebb állományokkal a vámosatyai-gelénesi Bockerek-erdőben vagy a garbolci Nagy-erdőben találkozhatunk. Korai denevér

19 Tavaszi tőzike Védett virágai közül a hóvirág mellett a tavaszi tőzike és páratlan szépségű kockásliliom említhető meg. A keményfás ligeterdők állategyüttesei igen fajgazdagok, a legnagyobb diverzitású hazai erdőtípusok közé tartoznak. Talajfaunájukat a csigák nagy faj- és egyedszáma jellemzi. Feltűnő a csigákkal táplálkozó futóbogarak, a különféle szitakötők és a lepkék változatossága. Az erdei tisztásokon megfigyelhető például az erdei szitakötő, a farkasalma lepke, a sápadt szemeslepke és a kis rókalepke. A keményfaligetekhez hasonlóak a folyóvizektől távolabb, a magasabb térszíneken előforduló gyertyános-tölgyesek. A legszebbek a Lónyai-erdőben és a magosligeti Cserköz-erdőben figyelhetőek meg. A beregdaróci Dédai-erdőben pedig már szálanként megjelenik a hegyvidéki élőhelyekre jellemző bükk is. Az idős tölgyesek jellegzetessége a szarvasbogár és a nagy hőscincér, hogy csak a legnagyobb bogarakat említsük. Farkasalmalepke 19

20 A Dédai-erdő gyertyános-tölgyese A gyertyános-tölgyesek cserjeszintje gyér, ellenben hagymás-gumós lágyszárú növényzete nagyon gazdag. Ebből következően kora tavasszal, még a lombfakadás előtt különféle színekben pompázik az erdő alja. A virágszőnyeg legszebb faja a kárpáti sáfrány, mely kora tavasszal szinte halványlila színűvé változtatja az erdőt. A sáfrányok között szinte megbújnak a hóvirágok fehér és a fiókás tyúktaréjok sárga virágai. Április elején kezd virítani az erdélyi csillagvirág és az odvas keltike. Kárpáti sáfrány Fiókás tyúktaréj Erdélyi csillagvirág

21 Keresztes vipera A keményfás ligeterdők és a gyertyános-tölgyesek gerinces állatvilága hasonló. A natúrpark erdős területein a keresztes vipera viszonylag gyakori, bár állományait többször is megtizedelték a Tisza áradásai. Ragadozó madarai közül kiemelhető a karvaly és a darázsölyv fészkelése. Darázsölyv 21

22 Fekete gólya Az idős, zavartalan erdőkben költ a fekete gólya. Fészkelő állománya meghaladja a 30 párt. Nyár végén a vonulási időszak közeledtével a kora hajnali órákban akár százas csapatai is megfigyelhetők az erdőszéli holtmedreknél. Alföldi ritkaságként az odúlakók közül megemlíthetjük az örvös légykapót. Harkályféléink közül kifejezetten gyakori a fekete harkály. Jellegzetes dobolása és kiabálása messzire hallatszik. A közép fakopáncs és a szürke küllő leginkább a középhegységi erdők madara, ám Szatmár-Beregben rendszeren költ. A bagolyfélék közül az erdei fülesbagoly és a jellegzetes hangú macskabagoly is gyakori fészkelő. Alkalmanként, főleg a téli időszakban a térségtől keletebbre fészkelő uráli bagoly is felbukkan. Fekete harkály

23 Erdei cickány A natúrpark erdeinek legkisebb emlőse a törpecickány, nagyobb rokona az erdei cickány szintén gyakori faj. A pelék közül a mogyorós pele és a nagypele figyelhető meg. A kisragadozókat a nyuszt és a menyét képviseli. A játékos viselkedésű vörös mókus is sokfelé előfordul. Mogyorós pele Vörös mókus 23

24 Vadmacska A zavartalan erdők ritka védett ragadozója a vadmacska. Állományát sajnos Szatmár- Beregben is a házi macskával történő keveredés veszélyezteti. A kiterjedtebb erdők gímszarvas állománya pedig országos hírű. Gímszarvas

25 Az európai jelentőségű lápok Lábas égerek A keményfa-ligeterdők mélyebb, szinte állandóan vizes területein alakultak ki az égeres láperdők. A pangó vizekből mintegy óriáslábként apró szigeteket alkotva emelkednek ki a mézgás éger mohával lepett törzsei. A kisebb-nagyobb szigeteken tömegesen fordulnak elő a különféle páfrányok, melyek közül a tőzegpáfrányt lehet kiemelni. De találkozhatunk a lápi csalán tovakúszó indáival is. A fák közötti nyíltabb vizes területeken különféle sások alkotnak zsombékokat, míg a semlyéken békaliliom úszik. A legszebb láperdő a Bockerekben levő Gönte, illetve a Lónyai-erdőben a Mélyéger. Említést érdemel a nemesborzovai égerláp is. Békaliliom 25

26 Lápi csalán Tőzegpáfrány Szatmár-Bereg legértékesebb részei az európai viszonylatban is páratlan csarodai és beregdaróci tőzegmohás lápok. Ezek az apró, néhány hektáros lápszemek az utolsó jégkorszak végén holtággá válva fűződtek le a folyóról. A körülöttük megmaradt összefüggő erdők biztosították a magas páratartalmat, a hűvös mikroklímát, mely feltétele volt a láposodásnak. Emellett a pangóvizes jelleg segített a savanyú kémhatás kialakulásának és a tőzegmohák megtelepedésének. Tőzegmoha

27 Hüvelyes gyapjúsás Az elmúlt évszázadok, évezredek során a tőzeg vastagsága hízott, a környező táj felmelegedett, átalakult, de a lápok alig változtak. A tőzegmohapárnák között nyár elején virágzik a tőzegáfonya, mely piros bogyóit csak nyár végére érleli meg. Hazánkban már csupán itt fordul elő. Szintén védett ritkaságunk a hüvelyes gyapjúsás, mely zsombékalkotóként virágzáskor kis fehér szigetként jelzi előfordulását. A semlyék jellegzetes növénye a tőzegeper és a májusi virágzáskor páratlanul szép vidrafű. A lápok fokozottan védettek, engedély és kísérő nélkül nem látogathatók! Tőzegáfonya Tőzegeper Vidrafű 27

28 Lápi póc Noha az éger- és fűzlápok, valamint a tőzegmohás lápok csupán néhány hektár kiterjedésűek, gerinctelen állatviláguk annál értékesebb. Egyrészt kifejezetten hegyvidéki élőhelyekhez kötődő, másrészt valamilyen ritkább növényfajhoz kapcsolódó (táplálékspecialista) fajokat őriz. Többségüknek nincs is magyar elnevezése. A gerincesek közül a Kárpát-medence bennszülött halfaja a lápi póc, valamint az elevenszülő gyík előfordulása érdekes. Elevenszülő gyík

29 Rétek, kaszálók és a gazdálkodás Az elmúlt kétszáz-háromszáz esztendőben egyre kiterjedtebbé váltak a füves térségek. A folyók gátak közé szorításával, a kisebb vízfolyások medrének rendezésével, a nedves területek kiszárításával, az összefüggő erdőségek feldarabolásával, a fák kitermelésével párhuzamosan alakult át a vidék. A változatos szatmár-beregi táj Nagy részük üde ecsetpázsitos kaszáló, de jellemzőek a szárazabb, enyhén szikesedő soványcsenkeszes legelők is. Néhány helyen erdőssztyepp jellegű gyepfoltokat is találunk, melyeket jól jelez a védett sziki kocsord és a réti őszirózsa előfordulása. Réti őszirózsa Kocsordos rét 29

30 A hegyvidéki jellegű fajgazdag réttársulások védett ritkasága az agárkosbor és a szibériai nőszirom. Néhány helyen alkalmi kaszálóként megmaradtak a mocsár- és láprétek, az üde gyepek. Előfordul rajtuk a kenyérbél cickafark, a kornistárnics és a réti kardvirág. Szibériai nőszirom Kornistárnics Réti kardvirág A különféle gyepek (legelők és kaszálók, mocsár és láprétek, stb.) is kiemelkedően gazdag gerinctelen állatvilágnak biztosítanak élőhelyet. Talán legfontosabbak a lepkék különféle csoportjai. A hegyvidéki típusú kaszálórétekre és a láprétekre jellemzőek az európai jelentőségű hangyaboglárka lepkék, a szürkés és a vérfű hangyaboglárka. Szintén itt fordul elő a nagy tűzlepke és a díszes tarkalepke. A fokozottan védett nagy szikibagoly életmenete a sziki kocsordhoz kötődik, hiszen a lepke hernyója ezen a növényen fejlődik. Díszes tarkalepke Vérfű hangyaboglárka

31 Nagy szikibagoly Nagy tűzlepke Átmeneti táj- vagy inkább élőhelytípust képviselnek a fás legelők. Öreg kocsányos tölgyeik, magyar kőriseik és vadkörtefáik páratlan szépségűek. Legszebb talán a Túristvándi térségében levő Rókás-legelő, amelyet az elmúlt években több vihar is megtépázott. Az évszázados fás legelők, fasorok, hatalmas magányos fák sok védett faj élő-, fészkelő- és szaporodóhelye. A termetes fák odvaiban költ a füleskuvik, a búbosbanka és a páratlan szépségű szalakóta. Hazánkban csupán itt fészkel a nagy őrgébics. Az első költőpárok 2003-ban kerültek elő. Szatmár-beregi állománya már pár. Szalakóta 31

32 Haris A szatmár-beregi térség egyik kiemelkedő természeti értéke a haris. Ez a rigó méretű, földön fészkelő madárfaj április végén érkezik meg vándorútjáról. Alkonyattól hajnalig hangos, reszelő hangjával jelöli ki territóriumát. Fiókái fészekhagyók, és csak július végére, augusztus elejére válnak röpképessé. Évente általában százötven-kétszázötven hímet (2005-ben több mint 370- et) regisztrálnak, s így ez a népesség Magyarország egyik legnagyobb állománya. A gyors gépekkel végzett kaszálás pusztítja a magas fűben megbújó madarak állományait. Hasonló veszélyek fenyegetik a szintén fokozottan védett, földön fészkelő réti fülesbaglyot és a hamvas rétihéját is. Hamvas rétihéja fiókák

33 Az extenzíven használt (legeltetett vagy alkalmanként kaszált) területek állapotát és természeti értékeiket is számottevően befolyásolja a gazdálkodás átalakulása, visszaszorulása. Az utóbbi húsz esztendőben eltűntek, szerencsés esetben csak megfogyatkoztak a gyepterületeken legelő, a táj jellegét fenntartó szarvasmarha csordák és juh nyájak. Napjainkban egyre kevesebben hasznosítják a gyepeket, így azok jobb esetben maguktól becserjésednek, beerdősülnek. Egyre kiterjedtebb területeken figyelhetünk meg (őshonos) erdőtelepítéseket, melyek eredményeként néhány évtizeden belül akár duplájára is nőhet Szatmár-Bereg erdősültsége Hagyományőrzés összefogással A természetkímélő gazdálkodás évszázados hagyományai máig fellelhetők az ártéri vad (un. dzsungel-) gyümölcsösökben. Az ősi tájfajták (alma, dió, körte, szilva) termését aszalókban, lekvárfőzés során, de leginkább a pálinkafőzőkben hasznosítják. A természetszerű élőhelyek közé ékelődő szántóföldeken (és gyepeken) az agrár-környezetvédelmi programok sikereiből következően egyre tudatosabban, egyre nagyobb területekre kiterjedően gazdálkodnak természet-, illetve környezetbarát módon. Dzsungelgyümölcsös 33

34 Fehér gólya Az ember által létrehozott és használt környezethez különféle madár- és emlősfajok is alkalmazkodtak. Hazánk egyik legsűrűbb fehér gólya állománya Szatmár-Beregben található. Megtelepedésüket és biztonságos fiókanevelésüket gólyafészek emelőkkel és a vezetékek szigetelésével biztosítják. A többszáz éves épületek, magtárak és templomok padlásának, tornyainak lakói a baglyok és a denevérek. Itt még szinte mindegyik településen szól a kuvik. A kistelepülések templomtornyaiban sokfelé költ a gyöngybagoly. Költésüket magtárakba, istállókba és templomtornyokba helyezett fészkelőládákkal segítik. A fokozottan védett denevérek közül a nagy patkósdenevér valamint a tavi és a csonkafülű denevér fordul elő. Noha országos állományuk folyamatosan csökken, itt fokozott védelembe részesülnek. Gyöngybagoly

35 Kiadja: a Szabolcs-Szatmár-Beregi Természetvédelmi Alapítvány - ISBN: ; Lektorálta: Dr. Horváth Róbert Borító: Rókás-legelő, Túristvándi. A képeket készítették: Bagosi Zoltán, Baranyi Tamás, Barna Péter, Forrásy Csaba, Habarics Béla, Horváth Róbert, Juhász Júlia, Kalotás Zsolt, Kármán Balázs, Lesku Balázs, Máté Bence, Novák László, Sallai Zoltán, Szabó Tamás, Szilágyi Attila, Szép Tibor, Vadnay Réka, Varjasy Katalin, Varga Zoltán, Vácz Sándor. A hátáron átnyúló, nemzetközi Szatmár-Beregi Natúrpark előkészítése című projekt a Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna ENPI Határon Átnyúló Együttműködési Program ( keretében valósul meg az Európai Unió társfinanszírozásával. Partnerség határok nélkül Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját. 35

36