Szatmár-Beregi Natúrpark szakmai összefoglaló

Átírás

1 Szatmár-Beregi Natúrpark szakmai összefoglaló Natúrpark neve Szatmár-Beregi Natúrpark Címbirtokos szervezet neve A 67 település és a Szabolcs-Szatmár-Beregi Természet- és Környezetvédelmi Értékőrző Alapítvány kapott oklevelet. Az Alapítvány biztosítja a munkaszervezetet. A cím elnyerésének dátuma január 17. Natúrparki települések neve Barabás, Beregdaróc, Beregsurány, Botpalád, Cégénydányád, Csaholc, Csaroda, Császló, Csegöld, Csengersima, Darnó, Fehérgyarmat, Fülesd, Gacsály, Garbolc, Gelénes, Gulács, Gyügye, Hermánszeg, Hetefejércse, Jánd, Jánkmajtis, Kisar, Kishódos, Kisnamény, Kispalád, Kisszekeres, Kölcse, Kömörő, Lónya, Magosliget, Mánd, Márokpapi, Mátyus, Méhtelek, Milota, Nagyar, Nagyhódos, Nagyszekeres, Nemesborzova, Olcsvaapáti, Panyola, Penyige, Rozsály, Sonkád, Szamosbecs, Szamossályi, Szamostatárfalva, Szamosújlak, Szatmárcseke, Tákos, Tiszaadony, Tiszabecs, Tiszacsécse, Tiszakerecseny, Tiszakóród, Tiszaszalka, Tiszavid, Tisztaberek, Tivadar, Túristvándi, Túrricse, Uszka, Vámosatya, Vámosoroszi, Zajta, Zsarolyán. Natúrparki települések száma 67 település (1 város, 66 község). Natúrpark területe (km 2 ) hektár, lakossága mintegy 58 ezer fő.

2 A natúrpark természeti környezetének leírása (természeti és táji adottságok, talajtan, vízrajz, növénytan, állattan, éghajlat) max. 5 oldal A Szatmári- és a Beregi-síkság területét alapvetően a Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr alakította. A táj bővelkedett folyóvizekben és természetközeli erdőkben. A térséget még a XVIII. században is szinte összefüggő mocsaras erdőségek borították. Nagy folyók és kis patakocskák vizei járták be a tájat, mocsarak, lápok, holtágak tagolták a végeláthatatlan, évszázados fák alkotta rengeteget. Noha a Tisza szabályozása, a lakosság létszámának folyamatos növekedése, a gazdálkodás átalakulása századokon keresztül növelte az irtásokon kialakult gyepek és szántók arányát, ma is az Alföld egyik erdőkben gazdag térsége. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a folyószabályozás következményeként a vizek jelentős része szabályozott mederbe került, csupán hírmondói maradtak az egykori vízi világnak. Ezek még mindig kiemelkedő természeti látványosságokat őriznek A kisebb-nagyobb erdőségek, az évszázados fákkal tagolt legelők páratlan szépségük mellett ritka, veszélyeztetett növényeknek és állatoknak az élőhelyei. Az értékek megőrzése érdekében a 70-es évek végén egy nagy kiterjedésű védett terület kialakítását kezdték el. Eredetileg 50 ezer hektárnyi régió szerepelt a tervezetekben, azonban a munka folyamán ez a felénél is kisebbre fogyatkozott ben hozták létre a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet, melynek területe ,7 hektár. Ezt követően 1991-ben került védelem alá a barabási Kaszonyi-hegy (159,8 ha). Az ezredfordulót követően ismerték fel a természetvédelmi szakemberek, hogy a védelem alatt nem álló térség továbbra is őrzi azt a táji és élőhelyi változatosságot, a természeti értékeket ben kijelölték a térség NATURA 2000-es természetmegőrzési és madárvédelmi területeit. Mindeközben 2003-ban a Felső-Tiszavidék (Tiszabecs és Tiszalök között) teljes hullámtere bekerült a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe, így Ramsari területté vált. A Kaszonyi-hegy vulkáni kúpja A vidék legidősebb, mintegy tízmillió éves, szigetszerűen kiemelkedései a beregi romvulkánok. Többségük Ukrajna területén található, a Kaszonyi-hegy azonban épp az országhatáron fekszik. Magassága ugyan nem éri el a kétszázhúsz métert, ám a táj arculatát nagyban meghatározza. Természeti értékeit alapvetően két tényező befolyásolja. Az egyik maga a szigethegy jelleg, mely különösen szépen látszik DNy felől. A másik az 1000 métert is meghaladó magasságú hegységek közvetlen közelsége. A változatos élőhelyek a hegy csekély kiterjedéséhez képest kiemelkedő fajgazdagságúak. Közülük természetvédelmi szempontból a kárpáti és a dácikus faunaelemek a legjelentősebbek. Az edényes flóra fajszáma megközelíti a 300-at, a

3 gerinces fauna több mint 150 fajjal képviselteti magát, a gerinctelen fauna pedig még ennél is értékesebb. Olyan, hazánkban ritka fajok fordulnak elő, mint a kárpáti kék meztelencsiga, vagy a Keleti-Kárpátok endemikus faja a beregi futrinka. Az erdőszegély-társulások jellegzetessége a fokozottan védett erdélyi tarsza. Azonban a védett erdélyi kurtaszárnyú-szöcske, a vöröslábú hegyisáska és az erdélyi virágszöcske is itt fordul elő. A lepkék közül a farkasalmalepke, a nagy tűzlepke, az északi gyöngyházlepke, a nagyfoltú hangyaboglárka és a fecskefarkú lepke is kedveli a hegylábi nedves és félszáraz gyepeket. A hegy gazdag madárvilága vándorláskor a leginkább szembetűnő. Főként az énekesmadarak tekintik fontos állomáshelynek vonulásuk idején. Az évek óta zajló kutatások során közel 100 faj, több mint 20 ezer egyede került azonosításra, gyűrűzésre. Hazánkban például először itt került kézbe a vastagcsőrű füzike és a király füzike egy-egy vonuló példánya. A változatos vízi világ Szatmár-Bereg hazánk folyóvizekben egyik leggazdagabb vidéke. Vízrendszere mindmáig élő, formáló és formálódó. A Felső-Tisza vizét bal oldalon a Túr természetes (Öreg-Túr) és mesterséges (Ásott-Túr) ága, valamint a jelentősen átalakított medrű Szamos és a Kraszna folyó gyarapítja. Ezen kívül a folyóártereken se szeri, se száma a kisebb vízfolyásoknak. Mai növénytakarójában (csak az edényes fajokat tekintve) meg lehet találni a hazai flórának több mint a felét, pedig hazánk területének csupán 2%-a. A hullámtéri területeken a gátak közé szorítva még fellelhetők a hajdan nagy kiterjedésű ártéri síkságok jellemző növénytársulásai. A rendszeresen vízjárta területek száradásával vízmelléki gyomtársulások alakulnak ki, melyeket a vizektől távolodva bokorfüzesekké majd puhafa-ligeterdőkké alakulnak. A nyílt állóvizeken úszó- és gyökerező hínártársulások a jellemzőek Ezeket a feltöltődés során vagy a part felé haladva nádasok illetve gyékényesek váltanak fel. Később (időben vagy térben) magas sásrétekké és mocsárrétekké alakulnak. A folyók és a kisebb vízfolyások rendkívül változatos élőhelyeket kínálnak a vízhez kötődő életközösségeknek. Hazánk legtöbb védett és fokozottan védett halfaja is itt került elő. A paduc-zóna halfajai már a Felső-Tisza hazánkat érintő szakaszán is előfordulnak. Jellemző védett hala a felpillantó küllő és a fokozottan védett dunai galóca. Innen ismert a körszájúakhoz tartozó tiszai ingola, a Kárpát-medencének a Tisza vízrendszerében kialakult halfaja, valamint a szintén bennszülött magyar márna. A márna-zónát a dombvidéki és alföldi folyók olyan szakaszain találjuk meg, ahol már a meder sóderes vagy durva homokos, és az átlagos vízmélység csapadékszegény időszakokban is meghaladja a fél métert. A szinttáj jellemző védett halfajai a sujtásos küsz, a homoki küllő, illetve a fokozottan védett magyar és német bucó. A folyóvízi élőhelyek nagyon gazdag gerinctelen faunát őriznek. Közülük a feketelábú szitakötőt, a csermelyszitakötőt vagy a sárgás szitakötőt érdemes megemlíteni. Legtöbben azonban mégis a tiszavirágot ismerik. Ennek a kérészfajnak a története jól példázza a természeti értékek fogyatkozását. Mintegy 100 esztendővel

4 ezelőtt egész Európa-szerte elterjedt volt re az utolsó nyugat-európai élőhelyéről a Rajnából is kipusztult, 1974-re pedig a Dunából is eltűnt. A 80-as évektől már kizárólag a Tisza vízrendszerét jellemzi. A június végén megfigyelhető tömeges repülése Európa egyik leglátványosabb természeti jelensége. A folyók magaspartjai a színpompás jégmadarak és gyurgyalagok fészkelőhelyei. Európa legnagyobb partifecske telepei is a Felső-Tisza mentén találhatóak. Hazánktól nyugatra rohamosan fogyatkozik a vidra állománya. Azonban a Tisza, a Szamos vagy a Túr árterében, a holtmedrek mentén, valamint a térség mesterséges (halas-) tavainál szinte mindenhol előfordul. A szabályozás után az árvízvédelmi töltések a Tisza árterét egy keskeny hullámtéri és egy erősen megváltozott mentett ártéri területre osztották. A hullámtéri holtmedrek (eredeti állapotukban) kapcsolatukat az anyamederrel hosszú ideig megtartották, s ezzel együtt a hajdani folyószakasz élővilágát is megőrizték. A morotvák az árvizek idején megmerülnek, így rövid időre visszaáll az összeköttetés az élő vízzel. A holtmedrek jelenlegi állapota különböző, sokféle igénybevételnek kitettek. Természetvédelmi szempontból legfontosabbak az ún. szentély típusúak. Közülük a Helmec-szegi Holt-Tisza (Tarpa), a Nagy-szegi morotva (Gulács), a Boroszló-kerti Holt-Tisza (Gulács, Panyola), a Foltos-kerti Holt-Tisza (Jánd, Olcsvaapáti), a Mese-szegi Holt-Tisza (Tiszakerecseny) és a Rózsás-dűlői Holt-Tisza (Benk, Mátyus) található Szatmár-Beregben. A holtmedrek vizén lebeg a rucaöröm, a gyökerező hínártársulások faja a sulyom és a fehér tündérrózsa. A holtágak és a kubikgödrök időszakos és állandó vízállásai kiváló élőhelyeket biztosítanak többek között a vöröshasú unkának, a pettyes és a dunai tarajos gőtének, a vízisiklónak valamint a mocsári teknősnek. A madarak közül a tőkés réce mellett leggyakrabban a búbos vöcsök és a szárcsa figyelhető meg a holtmedrek nyílt vízfelületein. Alkalmanként felbukkan a kisvöcsök és a vízityúk is. A törpegém, illetve a bölömbika a nádas rejtekében él. Ottlétükről csak jellegzetes hangjuk alapján tudunk. Szintén a kiterjedt nádasok egyik gyakori fészkelő ragadozó madara a barna rétihéja is. A gémfélék közül a szürke gémnek és a fokozottan védett bakcsónak már csupán egy-egy jelentősebb fészektelepét ismerjük Szatmár-Beregben. Az erdők rengetegében A folyók hullámtéri területein főként fűz és nyár ligeterdőket találunk. Megtalálható itt a tiszaparti margitvirág, és az iszapos partok apró, egyéves növénykéje a pocsolyalátonya. Májusban a nyirkos erdők alján a békakonty és a zöldes sarkvirág bontja zöldessárga virágait. A Tisza és a Szamos menti erdők ritkasága a bánáti csiga. A füzek, nyarak kikorhadt odúiban füleskuvik költ. Esténként ugyan a nyílt vizek fölött vadásznak a tavi denevérek, azonban a rőt korai denevérekhez hasonlóan ők is a fák üregeiben, odvaiban nevelik utódaikat. A

5 folyóvizektől távolodva, többnyire már a mentett oldalon, a régi magas árterek térszínein fordulnak elő a tölgy-kőris-szil keményfaligetek. A legszebb állományokkal a Bockerek-erdőben vagy a garbolci Nagy-erdőben találkozhatunk. Védett virágai közül a hóvirág mellett a tavaszi tőzike és páratlan szépségű kockásliliom említhető meg. A keményfás ligeterdők állategyüttesei igen fajgazdagok, a legnagyobb diverzitású hazai erdőtípusok közé tartoznak. Talajfaunájukat a csigák nagy faj- és egyedszáma jellemzi. Feltűnő a csigákkal táplálkozó futóbogarak, a különféle szitakötők és a lepkék változatossága. A keményfaligetekhez hasonlóak a folyóvizektől távolabb, a magasabb térszíneken előforduló gyertyános-tölgyesek. A legszebbek a Lónyai-erdőben és a magosligeti Cserköz-erdőben figyelhetőek meg. A beregdaróci Dédai-erdőben pedig már szálanként megjelenik a hegyvidéki élőhelyekre jellemző bükk is. Tavaszi virágszőnyegének legszebb faja a kárpáti sáfrány. A sáfrányok között szinte megbújnak a hóvirágok fehér és a fiókás tyúktaréj sárga virágai. Április elején kezd virítani az erdélyi csillagvirág és az odvas keltike. A keményfás ligeterdők és a gyertyános-tölgyesek gerinces állatvilága hasonló. A natúrpark erdős területein a keresztes vipera viszonylag gyakori. Ragadozó madarai közül kiemelhető a karvaly és a darázsölyv fészkelése. Az idős, zavartalan erdőkben költ a fekete gólya. Fészkelő állománya meghaladja a 30 párt. Alföldi ritkaságként az odúlakók közül megemlíthetjük az örvös légykapót. Harkályféléink közül kifejezetten gyakori a fekete harkály. A közép fakopáncs és a szürke küllő leginkább a középhegységi erdők madara, ám Szatmár-Beregben rendszeren költ. A natúrpark erdeinek legkisebb emlőse a törpecickány, nagyobb rokona az erdei cickány szintén gyakori faj. A pelék közül a mogyorós pele és a nagypele figyelhető meg. A kisragadozókat a nyuszt és a menyét képviseli, de a játékos viselkedésű vörös mókus is sokfelé előfordul. A zavartalan erdők ritka védett ragadozója a vadmacska. A kiterjedtebb erdők gímszarvas állománya pedig országos hírű. Az európai jelentőségű lápok A keményfa-ligeterdők mélyebb, szinte állandóan vizes területein alakultak ki az égeres láperdők. A pangó vizekből mintegy óriáslábként apró szigeteket alkotva emelkednek ki a mézgás éger mohával lepett törzsei. A kisebb-nagyobb szigeteken tömegesen fordulnak elő a különféle páfrányok, melyek közül a tőzegpáfrányt lehet kiemelni. De találkozhatunk a lápi csalán tovakúszó indáival is. A fák közötti nyíltabb vizes területeken különféle sások alkotnak zsombékokat, míg a semlyéken békaliliom úszik. A legszebb láperdő a Bockerekben levő Gönte, illetve a Lónyai-erdőben a Mélyéger. Említést érdemel a nemesborzovai égerláp is. Szatmár-Bereg legértékesebb részei a csarodai és beregdaróci tőzegmohás lápok. Ezek a néhány hektáros lápszemek az utolsó jégkorszak végén holtággá válva

6 fűződtek le a folyóról. A körülöttük megmaradt erdők biztosították a magas páratartalmat, a hűvös mikroklímát, mely feltétele volt a láposodásnak. Emellett a pangóvizes jelleg segített a savanyú kémhatás kialakulásának és a tőzegmohák megtelepedésének. Az elmúlt évszázadok, évezredek során a tőzeg vastagsága hízott, a környező táj felmelegedett, átalakult, de a lápok alig változtak. A tőzegmohapárnák között nyár elején virágzik a tőzegáfonya, hazánkban már csupán itt fordul elő. Szintén védett ritkaságunk a hüvelyes gyapjúsás. A semlyék jellegzetes növénye a tőzegeper és a májusi virágzáskor páratlanul szép vidrafű. A lápok fokozottan védettek, engedély és kísérő nélkül nem látogathatók! Gerinces állatai közül a Kárpátmedence bennszülött halfaja a lápi póc, valamint az elevenszülő gyík előfordulása érdekes. Rétek, kaszálók és a gazdálkodás Az elmúlt kétszáz-háromszáz esztendőben egyre kiterjedtebbé váltak a füves térségek. Nagyrészük üde ecsetpázsitos kaszáló, de jellemzőek a szárazabb, enyhén szikesedő soványcsenkeszes legelők is. Néhány helyen erdőssztyepp jellegű gyepfoltokat is találunk, melyeket jól jelez a védett sziki kocsord és a réti őszirózsa előfordulása. A hegyvidéki jellegű fajgazdag réttársulások védett ritkasága az agárkosbor és a szibériai nőszirom. Néhány helyen alkalmi kaszálóként megmaradtak a mocsár- és láprétek, az üde gyepek. Előfordul rajtuk a kenyérbél cickafark, a kornis tárnics és a réti kardvirág. A különféle gyepek a kiemelkedően gazdag gerinctelen állatvilágnak biztosítanak élőhelyet. Talán legfontosabbak a lepkék fajai. A hegyvidéki típusú kaszálórétekre és a láprétekre jellemzőek az európai jelentőségű hangyaboglárka lepkék, a szürkés és a vérfű hangyaboglárka. Szintén itt fordul elő a nagy tűzlepke és a díszes tarkalepke. A fokozottan védett nagy szikibagoly életmenete a sziki kocsordhoz kötődik. Átmeneti táj- vagy inkább élőhelytípust képviselnek a fás legelők. Öreg kocsányos tölgyeik, magyar kőriseik és vadkörtefáik páratlan szépségűek. Legszebb talán a Túristvándi térségében levő Rókás-legelő. Az évszázados fás legelők, fasorok, hatalmas magányos fák sok védett faj élő-, fészkelő- és szaporodóhelye. A gerinctelenek közül legismertebb a nagy hőscincér és a szarvasbogár. A termetes fák odvaiban költ a füleskuvik és a búbosbanka. Hazánkban csak itt fészkel a nagy őrgébics. A szatmár-beregi térség kiemelkedő természeti értéke a haris. Évente általában száz-kétszázötven hímet (2005-ben több mint 370-et) regisztrálnak a szakemberek, s így ez Magyarország egyik legnagyobb állománya. A gyors gépekkel végzett kaszálás pusztítja a magas fűben megbújó madarak állományait. Hasonló veszélyek fenyegetik a szintén fokozottan védett, földön fészkelő réti fülesbaglyot és a hamvas rétihéját is.

7 Az extenzíven használt (legeltetett vagy alkalmanként kaszált) területek állapotát és természeti értékeiket is számottevően befolyásolja a gazdálkodás átalakulása, visszaszorulása. Az utóbbi húsz esztendőben eltűntek, szerencsés esetben csak megfogyatkoztak a gyepterületeket legelő, a táj jellegét fenntartó szarvasmarha csordák és juh nyájak. Napjainkban egyre kevesebben hasznosítják a gyepeket, így azok jobb esetben maguktól becserjésedtek, beerdősülnek. Hagyományőrzés összefogással A természetkímélő gazdálkodás évszázados hagyományai máig is fellelhetők az ártéri vad (un. dzsungel-) gyümölcsösökben. Az ősi tájfajták (alma, dió, körte, szilva) termését aszalókban, lekvárfőzés során, de leginkább a pálinkafőzőkben hasznosítják. Az ember által létrehozott és használt környezethez különféle madár- és emlősfajok is alkalmazkodtak. Hazánk egyik legsűrűbb fehér gólya állománya Szatmár-Beregben található. A többszáz éves épületek, magtárak és templomok padlásának, tornyainak lakói a baglyok és a denevérek. Itt még szinte mindegyik településen szól a kuvik. A kistelepülések templomtornyaiban sokfelé költ a gyöngybagoly. A fokozottan védett denevérek közül a nagy patkós, valamint a tavi és a csonkafülű denevér fordul elő.

8 Épített örökség, kultúrtörténeti emlékek (max. 3 oldal) Szatmár-Bereg múltja Szatmár-Bereg első települései már a XII. században kialakultak. Mátyás királysága idején pedig már minden mai falu létezett. A lakosság változó igényeinek kiszolgálására a lakott területek környékén a hátasabb részeken szántók, máshol legelők váltották fel az összefüggő erdőket. A török hódoltság után újra magukra találtak a falvak. Növekedett a lakosság létszáma és egyre nagyobb területet szántottak, legeltettek. Természetesen átalakultak a folyó menti területek is. A térség végső átalakulását a nagy folyók szabályozása hozta a XIX. században. Mindezzel párhuzamosan az erdők teljesen feldarabolódtak, kiterjedésük lecsökkent, hiszen folyamatosan alapanyagot szolgáltattak az egész Alföld fejlődéséhez. Szatmár-Bereg műemlékei A Szatmár-Bereg hazánk építészeti emlékekben egyik leggazdagabb (ha nem a leggazdagabb ) térsége. Területén 32 műemlék és 37 műemlék jellegű épület található. Az Árpádkori, román stílusú templomok közé tartozik a szamostatárfalvai, a csengersimai, a nagygéci, a csarodai és a lónyai. A gyügyei már a XIV. században épült. A gótikus műemléktemplomok közül a nagyszekeresit, a vámosatyait, a fehérgyarmatit vagy a sonkádit lehet kiemelni. Utóbbi, a szintén gótikus szamosújlaki valamint a már említett gyügyei református templommal, a felújítást követően az Európai Unió műemlékvédelmi kitüntetését, az Europa Nostra díjat kapta meg. A XVIII. század közepén épült Tákos paticsfalú református temploma, a Mezitlábas Notre Damme. Fa mennyezete festett kazettás, a templombelső berendezése népies barokk és késői reneszánsz. A térség jellegzetes építményei a fa haranglábak. A legszebbeket Kisszekeresen, Márokpapiban és Lónyán tekintheti meg az érdeklődő. A barokk és klasszicista kúriák közül a cégénydányádi, és a nagyari a leglátványosabb. Előbbit egy 16 hektáros védett park öleli körbe, utóbbiban pedig Petőfi vendégeskedett több alkalommal. Talán a Tisza című verse is itt született. Az egykori paraszti életet mutatja be Szatmárcsekén Zsófi néni háza, míg a térség gazdálkodásához kapcsolódik a túristvándi vízimalom. Előbb vagy utóbb, turisztikai célból talán egy úszó vízimalom is újjáépül a Szamoson vagy a Tiszán. Kultúrális értékek, hagyományok, ízek A natúrpark területén nemcsak a természeti értékek, a műemlékek, hanem az évszázados szokások, hagyományok, a kulturális és gasztronómiai érdekességek is mind, mind a turizmus vonzerejét adják. Az első keresztszemes hímzések a XVIII. századtól ismertek, közülük legkedveltebbek a beregiek. A szatmári (és beregi) szilvapálinkát már külföldön is megismerték és megszerették, azonban a szilvalekvárfőzés, a gyümölcsaszalás is másodvirágzását éli. A helyi finomságok közül említhető a szilva- és a kötött tésztaleves, a málékásás töltött káposzta vagy a

9 káposztás paszuly, esetleg a rongyos lapótya. A szilvalekváros és somlekváros édességekről (és sósságokról) már nem is beszélve. A Szatmár-Beregi térség rendezvényei főként az évszázados hagyományok felidézéséhez, azok bemutatásához, megismertetéséhez kapcsolódnak. Közülük legismertebbek a vásárok és a fesztiválok, vagy valamelyik helyi jellegzetességhez kötődő rendezvények. A szatmár-beregi szilvalekvárfőzés a szellemi kulturális örökség része A lekvárfőzés előtti napon szedik le a szilvát. A szilvafa alá ponyvát terítenek és hosszú rudakkal verik le az érett gyümölcsöt. Ezután következik a tisztítás (palolás), a mosás és a válogatás. A rossz szemeket kiválogatják, a megmosott gyümölcsöt cserépszűrőbe rakják és lecsöpögtetik. Általában hajnalban kezdődik a ciberézés. A szilvát üstbe töltik, amely alatt már lobog a tűz, és puhára főzik. Közben folyamatosan kavargatják. Amikor teljesen leválik a héj a magról, a forró ciberét fakanállal cserépszűrőn, később pedig rostán áttörik. Ha már langyos, kézzel is dörzsölik. Ha elkészül a cibere, kezdődik a szaporítás (utántöltés) és az öregítés. Az üstöt alkonyatkor teletöltik ciberével, és amint az lassan elfő, újra és újra felöntik. Az utolsó adag cibere belerakását követően 8 óra múlva készül el a lekvár. Az öregedő lekvár kavarása nehéz, ezért ilyenkor a férfiak veszik át a munkát. A lekvár akkor készül el, ha a lefordított kanálról nem esik le. Ez jelenti, hogy már elég sűrű. Amikor a lekvár kifő, melegen cserépszilkébe rakják és beteszik a kemencébe. Ott egy vékony kéreg képződik a tetején (bebőröződött), mely megóvja a megromlástól. A szatmár-beregi (kiemelkedő) kulturális értékek bemutatása Beregdaróc református temploma XIV. századi, gótikus eredetű. Műemlék jellegű. Cégénydányádon a volt Kende-kúria, 1830-ban épült, klasszicista stílusban. Műemlék. Csaroda református temploma XIII. századi (épült 1250 körül), román stílusú. A hajóban XIII. század második feléből való alakos falfestés, a szentélyben XIV. század végi freskók. A mai kazettás mennyezet 1777-ből való, szószéke XVIII. századi. Műemlék. Fa haranglábja XVIII. századi. Műemlék jellegű. Csengersima református temploma XIII. századi (épült között), román ill. koragót stílusú. Festett kazettás (7x8 tábla) fa mennyezete 1761-ből való. Műemlék. Nagygéc román kori, illetve gótikus jegyeket viselő református temploma a XIII-XV. században épült. Műemlék. Fehérgyarmat református temploma a XV. században (1486) gótikus stílusban épült, műemlék. Gacsály református temploma XIV. századi gótikus, között átalakítva, műemlék.

10 Gyügye református temploma késő román-korai gótikus, XIII. század végi ( ), román stílusban épült. Festett kazettás famennyezete (25+42 tábla) 1767-ből való. Műemlék. Jánkmajtis római katolikus temploma gótikus stílusban épült a XV. században. Műemlék. Kisszekeres református temploma XV. századi, gótikus. Berendezése XVIII. századi. Műemlék. Fa haranglábja a templom mellett XVIII. századi (1732), műemlék jellegű. Kölcse gótikus református temploma XV. századi eredetű, XVIII. századbeli barokk részletekkel átépítve, újítva 1892-ben. Famennyezete XVIII. századi. Műemlék. Fa haranglábja 1794-ből származik (1992-ben restaurálták). Műemlék. Lónya református temploma román stílusú, XIII. századi. A XIV. században (1380 körül) átépítették. Festett famennyezete és a szószék XVIII. századi. Műemlék. Fa haranglábja négy fiatornyos, Kakuk Imre ácsmunkája, 26 méter magas, 1781-ből való. Műemlék. Márokpapi: Márok- református temploma a XIII. század második feléből származó gótikus épület, amelyet a XIV. és a XX. században részben átalakítottak. Műemlék. Papi fa haranglábja 1882-ben épült. Műemlék jellegű ban a Református Egyház zsinatát tartotta itt. Nagyarban a volt Kende Zsigmond-féle kúria műemlék jellegű. Nagyszekeres református temploma XV. századi, gótikus. Felújítva között. Műemlék. Négy fiatornyos fa haranglábja XVIII. századi. Műemlék. Szamossályi református templomának elődje középkori eredetű, gótizáló, romantikus jegyeit között kapta. Műemlék jellegű. Tornya között épült, azóta süllyed, ferdül. Szamostatárfalva református temploma XIII. századi, késő román-koragótikus, keletelt. Szentélye boltozott. Falazása "tarka-téglás", műemlék. Fa haranglábja XVIII. századi ( ), műemlék jellegű. Szatmárcseke népi lakóháza (Zsófi néni háza) a Vasvári Pál u. 4. sz. alatt műemléki jellegű. Tákos paticsfalu református temploma és fa haranglábja 1757-ből vagy 1766-ból való. A templom fa mennyezete festett kazettás (32 tábla), készült ig. A templombelső berendezése népies barokk és késői virágos reneszánsz. Műemlék. Tiszacsécsén Móricz Zsigmond emlékháza. Műemlék. Túristvándi református temploma XV. századbeli gótikus. Festett famennyezete ból való, festett fa karzata 1811-ből. Tornya romantikus, épült a XIX. század második felében. Műemlék. Vízimalom től már említik, mai formáját a XVIII. század végén nyerte. Műemlék.

11 Túrricse református temploma későgótikus, 1500 körül épült, 1790 körül részben átépítve. Festett famennyezete 1792-ből való. Fa-kő haranglábja XVIII. századi későbarokk, műemlék. Vámosatya református temploma a XIII. és XV. század (ekkor boltozták szentélyét) gótikus építménye. Belsőben XVII. századi népi festett ornamentika. Műemlék. A templom fa haranglábja (26,5 m magas) négy fiatoronnyal, XVII. századi (1690-ben épült), javították 1794-ben, műemlék. Külterületén műemléki védettségű a középkori (XIII. századi) Büdi várrom (elpusztult 1660-ban). Műemlék. Vámosoroszi református temploma XV (-XVI.). századi, későgótikus, javították ban. Tornya nyolcszögletű, későbarokk, épült között. Műemlék.

12 Társadalmi- gazdasági adottságok (max. 3 oldal) Demográfiai adatok A Szatmár-Beregi Natúrpark települései három járás területén fekszenek, azonban egyik járás területét sem fedi le teljesen. Tipikusan aprófalvas térség, hiszen a csengeri járás 3 településéből kettőben, a fehérgyarmati járás 47 településéből huszonegyben és a vásárosnaményi járás 17 településéből ötben élnek kevesebben, mint 500-an. Ráadásul a fehérgyarmati járás 21 kistelepülése közül 6 lakossága még 200 főnél is kevesebb. A térségben a születési ráta alacsony, a halandóság magas, a népesség folyamatosan öregedő és az elvándorlás erőteljes. Mindezeknek alapvetően gazdasági okai vannak, hiszen nagyon kevés helyben a munkalehetőség. Ennek megfelelően magas a munkanélküliség és inkább a nagyobb városokba, sokszor a megyén kívülre költöznek a fiatalok. A térségben is megjelent a külföldi munkavállalás jelensége. Emellett a térségben (a fehérgyarmati és a csengeri járásban) az egyik legalacsonyabb a munkabér az egész országban. Települések és földhasználat A Csengeri járás 2013-ban jött létre, székhelye Csenger városa. Területe 246,51 km², népessége fő, népsűrűsége pedig 56 fő/km² (2013). Csenger és 10 község tartozik ide, melyből 3 kisközség része a Szatmár-Beregi Natúrparknak. Ezek a Szamostól északra fekszenek. A Fehérgyarmati kistérség (Szatmár) a Tisza és a Szamos folyó között terül el. A kistérség területe 703 km 2. Lakó népessége meghaladja a 40 ezer főt (ebből Fehérgyarmat 9 ezer fő). A kistérség területfejlesztési szempontból kedvezményezett (64/2004. Korm. rendelet szerint), típusa szerint társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, leghátrányosabb helyzetű térség. A Szatmár-Beregi Natúrparkhoz 47 települése csatlakozott. A Vásárosnaményi kistérség, noha névadó városa a Tisza bal partján fekszik, meghatározóan a Beregi-sík területén, a Tisza jobb partján terül el. A kistérség területe 568 km 2. Lakó népessége meghaladja a 32 ezer főt (ebből Vásárosnamény 10 ezer fő). A kistérség területfejlesztési szempontból kedvezményezett (64/2004. Korm. rendelet szerint), típusa szerint társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, leghátrányosabb helyzetű térség. A Szatmár-Beregi Natúrparkhoz 17 település csatlakozott. A gyenge (6-8 AK), legfeljebb közepes (<20AK) talajminőségű területen gazdálkodó mezőgazdasági termelők nem képesek a piaci verseny elvárásainak megfelelni. Gazdálkodásuk a területalapú illetve az agrár-környezetgazdálkodási programok támogatásával együtt rentábilis. Mezőgazdálkodás

13 A Szatmár-Beregi Natúrpark a Csengeri, a Fehérgyarmati és a Vásárosnaményi kistérség 67 településének bel- és külterületét fedi le. Ezek között található olyan (pl. Csaroda, Kisar) község, melynek teljes külterülete, minden művelési ágban természetvédelmi oltalom alatt áll ben, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet létesítésekor a védetté nyilvánított területek legnagyobb része termelőszövetkezetek használatában volt, így a védelemből adódó korlátozások esetleges hatásait a több ezer hektár (védett és védelem alatt nem álló) területen gazdálkodók nagyobb következmények nélkül "elviselték" után a korábbi termelőszövetkezeti védett területek magánkézbe kerültek. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területének 50%-án szántóföldi művelés folyik ( ha), a vetésszerkezeten belül a termesztett fő növénykultúrát a gabonafélék, elsősorban őszi búza, a kukorica és a növényolaj-ipari kultúrák (napraforgó és repce) jelentik. Hasonló arányokat és terményeket találunk Szatmár-Beregben is. A rendszerváltás óta számottevően nem csökkent a szántóterület aránya. A táj-specifikus növények közül a burgonya és a dohány (Cégénydányádon) említhető. A szálas és tömegtakarmány termesztésnek a talajadottságok megfelelnek. E növények (elsősorban vörös here, silókukorica, stb.) termesztése szorosan kapcsolódik az állattenyésztéshez, melynek sajnálatos és indokolatlan visszafejlődése miatt a takarmánynövények termesztése is visszaszorult. A pillangós takarmányok nem jellemzők a térségben. A természetvédelmi oltalom alatt álló területen is még jelentős (25-30%) a szántóföldi művelés. Ennek intenzitása azonban évről-évre csökken. A településektől távol eső szántókon a művelés folyamatosan visszaszorul. Ezen területeken gyomtársulások, ritkán legeltetett gyepek jönnek létre. Egyre gyakoribb, hogy a szántó területeket őshonos fafajokkal (tölgy) erdősítik. A megmaradt szántóföldi gazdálkodás környezet- és természetbarát módon történő átalakulását/átalakítását jelentősen serkentette a 2002-ben indult ÉTT program (ma már MTÉT néven). A zöldség-gyümölcs ágazat kiemelkedő értéket képvisel Szatmár-Bereg megye teljes területén. A termesztéstechnológia alapvetően kézi munkára alapozott elemeit rendszerint családi munkaerőre alapozzák. A termelés elsődleges célja a család jövedelemének előállítása, illetve időszakos kiegészítése. Gyümölcstermesztés döntő részaránya téli alma (a Beregben és a Szatmárban egyaránt) illetve a térség szinte minden településen minden háznál megtalálható a szilva és a dió. A Penyigei nemtudom szilva, kezelés nélküli, magas cukortartalmú termék, biokuriózum (európai fajtabejegyzés van rá folyamatban). A minőségi almatermelés ugyanakkor a magas termelési költségek és a piaci alkalmazkodás hiányosságai miatt jelentősen visszaesett. Elsősorban az ipari almatermelés (léalma) vált jellemzővé. Komoly gondot jelent a meglévő ültetvények elöregedése és a fajtaszegénység (döntő a jonatán típusú alma) is. Említést érdemel még a térség meggy termesztése (és konzervgyári feldolgozása) is.

14 A zöldségtermesztés, különösen Szatmárban, meghatározóan a háztáji szintű uborka-termesztésben teljesedik ki. A termelés során kifejezetten a térségbeli (Fehérgyarmat, Tyukod) konzervgyárak számára termelnek alapanyagot. Ezen a vidéken az állattartásnak évszázados hagyományai vannak. A lakosság megélhetési forrásai között a háztáji állattartás jelentős volt egészen az 1980-as évek végéig. Az elmúlt évben az állatállomány (főleg a szarvasmarha) létszáma helyenként a tizedére csökkent. Ennek következtében a községi legelők, kaszálók, kivett területek (gyepek, gátak stb.) fűtermése fölöslegessé vált. Ezen területek évek óta használaton kívül vannak, elgyomosodásuk soha nem látott méreteket öltött. A természetvédelmi oltalom alatt nem álló gyepeken már az ezredforduló előtt elkezdődött az erdőtelepítés, mely szerencsére többnyire őshonos (elegyes tölgyes) állományokat takar. A kisparcellás mezőgazdasági termelők, rossz termőhelyi adottságaik miatt, nem képesek a piaci verseny elvárásainak megfelelni. Állami támogatások nélkül többségük életképtelen. Ipar A Szatmár-Beregi Natúrpark környezete iparilag gyengén fejlett térség. Ásványi kincsekben szegény, nyersanyagvagyona építőipari nyersanyagokra korlátozódik (homok, agyag, építési kavics, dacit, riolit). A kitermelőipar régen folyami homok (főként a Tisza közelében) és agyagbányászattal, illetve felhasználással foglalkozott (Fehérgyarmat-Téglagyár). A területen jelentős mennyiségben fordul elő ún. betonkavics. Fő lelőhelyek Rozsály környékén, illetve a Tisza mentén találhatók. Két korábban működő kőbánya közül, a barabási napjainkban már nem termel, a tarpai bányát a védetté nyilvánítás óta nem művelik. A Szatmár-Bereg legnagyobb településén, Fehérgyarmaton még a 80-as években is több ipari termelő és feldolgozóüzem működött. Ezek többsége azonban megszűnt. A megmaradt vállalkozások többnyire csupán néhány tíz főt foglalkoztató kis és középvállalkozások. Környezetükre nem gyakorolnak jelentős hatást. Rendszerváltás előtt a térség gazdaságának egyik alapja a gyümölcs- és a zöldségtermesztés volt. A termés jelentős részét külföldre szállították vagy helyben dolgozták fel a konzervgyárak (Fehérgyarmat, Tyukod). A termelés volumene azóta jelentősen csökkent, a konzervgyárak is csak szakaszosan dolgoznak. Megjelent a térségben a termés hűtőházi tárolása is, azonban ez sem akadályozta meg az ágazat hanyatlását. Nem várható, hogy intenzív ipari vagy infrastrukturális fejlesztések helyszíne legyen a térség. Emellett a hazai és nemzetközi (természetvédelmi) elvárások és tiltások alkalmanként gazdálkodási korlátozásokat jelentenek a térségben élők, gazdálkodók számára.

15 A natúrpark tevékenységének leírása (max. 10 oldal) Oktatás, tudatformálás Az elmúlt több, mint 10 esztendő alatt kéttucatnyi szatmári és beregi iskolában és óvodában tartottunk előadásokat, szakköröket. Többségük hetente, kéthetente ismétlődő programok voltak, melyek végigfutottak a teljes tanítási éven. Összesen több ezer szatmár-beregi gyermek ismerkedett meg az alapítvány munkatársaival. Mivel programjainkkal és kiadványainkkal eljutottunk minden szatmár-beregi iskolába, így akár azt is mondhatjuk, a következő generáció minden tagja találkozott tevékenységünkkel. Korábban tavaszi időszakban szerveztük meg Nagyarban a Szatmár-Beregi Madarásznapokat, melyeken eleinte csak szakemberek vettek részt. Később ez a szatmár-beregi gyerekek őszi programjává alakult át, és Cégénydányádra költözött. A kastélyparkban 2-3 napos madárgyűrűzések keretében, gyakorlati madárismeretekkel színesített vetélkedőkön és bemutatókon vett részt évről-évre több száz gyermek a programon. Vetélkedőket és pályázatokat szerveztünk. Legjelentősebb talán a 2016-os Természetesen Szatmár-Bereg elnevezésű pályázat volt. Győztesei a Zemplénben kirándultak, illetve kerékpárt, fényképezőgépeket, értékes könyveket nyertek. Legügyesebb tanítványaink részt vettek az országos natúrparki vetélkedőn 2017-ben Kőszegen (harmadikok lettek!), 2018-ban Győrújbaráton. Fontosnak tartottuk, hogy programjainkon mindenki részt vehessen, akit érdekel Szatmár-Bereg természeti és táji értékeinek, hagyományainak megőrzése. Így minden programunk INGYENES volt. Ismeretterjesztés Ismeretterjesztő előadásokat, terepi foglalkozásokat tartanak, rendezvényeket és konferenciákat szerveznek szakembereink, aktivistáink. Ezek elsősorban természetés környezetvédelmi, agrár-környezetvédelmi, valamint fenntartható turisztikai témákat ölelnek fel. Kiadványok megjelentetése A Szatmár-Beregi Természetvédelmi Alapítvány, mint a natúrpark munkaszervezete nagyon nagy hangsúlyt fektetett a tájékoztatásra, a képzésre és az ismeretterjesztésre. Ennek szellemében az elmúlt 10 esztendő alatt a számtalan természetvédelmi és ismeretterjesztő leporelló kiadvány mellett 17-féle képeslapot, 6 különböző plakátot, 10 Fátyolszitát (a natúrpark saját újságja), 8 tanösvény-vezetőt, 4 natúrparki kiadványt és a szilvalekvárfőzés szatmár-beregi hagyományát bemutató kiadványt jelentettünk meg és terjesztettünk országszerte. Elkészült a szatmár-beregi madarakat bemutató 4 részes kiadvány-sorozatunk is. Ez eljutott (természetesen ingyenesen) minden térségi iskolába, osztályba, gyerekhez. A Szatmár-Beregi

16 Natúrparkot bemutató térképet 2009-ben Magyarország legszebb térképének választották. Kiadványaink természetesen INGYENESEK. Agrár-környezetvédelem Alapítványunk kezdeményezésére, az egykori gödöllői Környezet- és Tájgazdálkodási Intézettel együttműködve, a térségi falugazdászok segítségével készítettük el az agrár-környezetvédelmi program Szatmár-Beregi bővítésének szakmai anyagát. Ezzel házalva a Természetvédelmi Hivatalban, a térségi politikusoknál és az agrár-környezetvédelemmel foglalkozó többi hivatalban (agrárminisztérium, környezetvédelmi minisztérium, megyei fm. hivatal, stb.), sikerült elérni, hogy Szatmár-Bereg teljes területe 2009-ben bekerüljön az Agrárkörnyezetvédelmi Programba (AKG). Ebben a rendszerben a gazdálkodók lényegesen nagyobb összeghez jutottak, mint az ún. zonális (azaz területalapú támogatás) programban. Ez a különbség hektáronként évente eft volt és 2014 között 361 gazdálkodó összesen ha területtel (szántó és gyep), illetve között 166 gazdálkodó ha területtel (szántó és gyep) szerepel a szatmár-beregi Magas Természeti Értékű Területek (most már így hívják ) programban. Figyelembe véve ezeket a számokat, 2009 és 2014 között évente közel 350 millió, között évente közel 250 millió forinttal kaptak többet a gazdák mintha csak a horizontális programban (a területalapú ) vettek volna részt. Azaz eddig közel 3 milliárd forinttal nagyobb támogatás érkezett ennek a programnak köszönhetően a térségbe, azaz pontosabban a GAZDÁK SZÁMLÁJÁRA. Kutatás, természeti értékek felmérése, természetvédelmi kezelési tervek készítése Az Alapítvány egyik alapfeladata, a natúrpark meghatározó alappillére a természeti, táji értékek feltárása, védelme, megőrzése. Az elvégzett munkák közül kiemelendő az éveken át zajló haris kutatás, illetve az egyedi tájértékek felmérése a Szatmár-Beregi Natúrpark területén. Előbbinek eredményeit az állami természetvédelem munkatársai hasznosították, utóbbiról részletes beszámolót kapott minden település önkormányzata. Ezek mellett természetesen közreműködtünk különféle botanikai és zoológiai felmérésekben, vizsgálatokban. Részt vettünk a Natura 2000-es területek fenntartási terveinek elkészítésében. Évtizedes tapasztalataink segítségével gazdagítottuk a térségi értéktárak rendszerét A szilvalekvárfőzés szatmár-beregi hagyománya a szellemi kulturális örökség része A Szabolcs-Szatmár-Beregi Természetvédelmi Alapítvány két esztendő alatt készítette el azt a jelölési dokumentációt, mellyel a magyarországi szellemi kulturális örökségek listájára javasolta a térség egyik legrégebbi hagyományát, a szilvalekvárfőzést szeptemberében XVIII. nemzeti örökségként a

17 szilvalekvárfőzés szatmár-beregi hagyománya is a szellemi kulturális örökség része lett megyénkben elsőként és azóta is egyetlenként A szellemi kulturális örökség szóban, tudásban, szokásokban létező és az élő közösségekhez kapcsolódó kulturális gyakorlat. A 2013-ban összeállított jelölésben egykori és mai fotók igazolják, hogy a szilvalekvár-készítés egyedi módja több mint százéves múltra tekint vissza, és hagyományát ma is őrzik nem csak a házaknál, de rendezvények, kiállítások formájában is. A hagyomány generációról generációra öröklődik, megőrizve annak fennmaradását, így MÉLTÓ HELYE VAN Magyarország szellemi kulturális örökségei között. A Szatmár-Beregi Natúrpark Látogatóközpontja Noha a Természeti értékekre alapozott turisztikai fejlesztések a Szatmár-Beregi Natúrpark területén című pályázatot Tivadar Önkormányzata nyújtotta be, a végleges program több település és Alapítványunk együttgondolkodásával fejlődött ki - munkatársaink elképzelései alapján ban fogant meg az ötlet, és a teljes megvalósítás majdnem egy évtizedig tartott. A pályázat központi része a Látogatóközpont létrehozása volt, Kisar településen. Kisarban, hiszen ott található a natúrparki 2 kistájat képletesen és valóságosan is összekötő Tisza híd. Fontos pillére volt még a pályázatnak a tivadari Tisza bemutatóház és az Alapítvány kisari Öko-háza. Mindhárom épületet az organikus építészet híve, a csengeri Farkas Miklós tervezte. Vélhetően évtizedekig meghatározó épületeket alkotott. Elkészült még 7 természetismereti tanösvény, mely Tarpa, Tákos, Vámosatya, Tivadar, Garbolc, Kisar, Panyola, Kis- és Nagyhódos, Szamosújlak, Szamossályi településeken valósult meg. A Tarpai-hegyre tervezett kilátó sok huzavona után végül Fehérgyarmat külterületére, a Túr-mellé került. Természetesen a program része volt még sok-sok ismeretterjesztő kiadvány (térkép, képeslap, plakát, túravezető füzet, stb.) is.